Székelyföld legitim entitás
Hibás az a — legalábbis hallgatólagosan — gyakran elfogadott nézet, hogy egy nemzetnek szóló tartalmat hordozó — magyarként megjelölt — autonómiát a megadása után egyoldalúan, egy másik nemzet nemzetállama részéről vissza lehetne vonni!
Ez majdnem olyan képtelenség, mintha egy függetlenséget elnyert országtól korábbi gyarmattartója azt később egyszerűen visszavenné. Illegitim volt egy ilyen visszavonó lépés 1960-ban Székelyföld esetében is, és az is maradt. E tekintetben ugyanis természetesen nincs semmiféle elévülés, nem tekinthető megfelelő érvnek az, hogy évtizedeken át az autonómia megsemmisítése nem került napirendre — „tehát elfogadható”. A politikai rendszer érdemi megváltozása mégis napirendre tűzheti most ezt az ügyet is. Az el nem évülési princípiumot láthatjuk érvényesülni a nemzetközi közösség — sőt, a közvetlen érdekeltek — egyes lokális problémákat, annexiókat vagy megszállást és más hasonlókat illető állásfoglalásaiban is. A róka, holló és sajt meséjére emlékeztet az a szituáció — a magyarság az együgyű holló —, amelyben a magyarok rendre és garantáltan helyeselik az ellenük irányuló fellépéseket, és bólogatnak ezekre, ám a nekik kivételesen viszonylag kedvezőt erősen fumigálják, lesajnálják, és tetszelegnek az e viselkedésért kapott „dicséretekben”. Három lépés történt a Székelyföld jogi helyzetét illetően a második világháború után:
— a Párizsi Béke 1947-ben (térségünkben Moszkva parancsai szerint)
— 1952-ben autonóm terület beiktatása
— 1956 okán újra a kommunista világ resztalinizálódása, majd ennek nyomán az 1960-as (’68-ban még Ceauşescu által tovább dúlt) autonómia-visszavonás.
Az autonómia visszavonását szokás „az úgysem volt egyéb, mint sztálinizmus” ítélettel illetni, lényegében opportunista módon ezzel az ürüggyel a visszavonást elfogadni; a másik két előbb említett lépés tartalmát viszont (pedig ezek az igazán és mélyen sztálinisták, újrasztalinizált logikájúak és egyszersmind magyarellenesek) magyarul sem halljuk kritizálni! (Persze, egy nemzeti területi egység aligha lenne egyébként is megszüntethető egy korszak képtelen belpolitikája okán!) Egyébiránt már Sztálin fizikai halálát megelőzően, politikai agonizálása idejétől egészen az 50-es évek közepéig folyt egyfajta külpolitikai desztalinizálódás: a nagyrészt svéd népességű nyugat-finnországi Hankó területileg kiszakított szovjet bázis moszkvai feladása, a székelyföldi magyar autonómia kialakítása, az osztrák szovjetzóna feladása, a szovjet és kommunista „lazítással” összefüggő kelet-berlini, lengyel és magyar események éppen ilyenek. Pontosan az ötvenes évek végére tért magához újra a terror, a sztálinizmus — ennek egyik eleme volt a magyar autonómia egyoldalú, tehát jogtalan faricskálása, megszüntetése. Moszkva — az ötvenes évek első felében, bármily furcsának is tűnik — nemzetközi politikájának alakításában még rugalmasabb reagálóként szemmel láthatólag nem akart lemaradni abban a versenyben, amelyet hasonló lépésekkel nyugati riválisai diktáltak számára, nevezetesen, hogy gesztusokat tegyen a háborúban legyőzött nemzeteknek, azokat magához édesgetve. A nyugati oldalon így válhatott újra németté, német tartománnyá a Saar-vidék, és talán gyors keleti reakcióként is autonóm magyarrá a Székelyföld. Előbbi máig is az maradt…
Nem az autonómia kialakítása, hanem éppen annak elragadása volt tehát mélyen sztálinista — az utóbbi ügyben a veretesen oda tartozó Dej és Ceauşescu lett éppen az autonómiaannexió „kiszerelője”!
Kolozsi Béla. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Akik szeretnek, jól szeretnek
Eperjes Károly vasárnap a csíksomlyói kegytemplomban tartott előadást arról, hogyan éli meg hitét. Hétfőn a Segítő Mária Katolikus Gimnázium diákjainak és tanárainak beszélt a Széchenyi-filmről, és ennek kapcsán hitéről. A Hargita Népének ezután adott rövid interjút.
Szeretik Önt Magyarországon?
– Az Úr Jézust szerették saját hazájában? Voltak, akik szerették, voltak, akik nem. Akik szeretnek, azok úgy látom, jól szeretnek, vannak, akik furcsállnak, csak a színészetemet szeretik, és azoknak nem jut eszükbe, a színészetem azért olyan, mert mögötte olyan élet van, ami előre jelzi, hogy komolyan veszem akár komoly, akár tragikus, akár komikus feladatom van. Komolyan veszem mindegyiket. Van, aki még a színészetemet sem szereti a közéleti vállalásaim miatt. De Széchenyit sem szerették annyira a többiek. Akik nem szerették az Úr Jézust, azoknak az életéről most mit tudunk? Széchenyit, az ő tevékenységét mennyire tudjuk szeretni még mindig, és egyre inkább elismerni. A többieknek mijét ismerjük el? Már csak az őhozzá való kötődését.
Mit jelentett Önnek Széchenyi István a film forgatása előtt? – Előtte is Széchenyi-kedvelő voltam, de hálás vagyok a filmnek, hogy ennyire elmélyedhettem. Addig is többet tudtam róla, de ahogy két és fél évet készültem rá, rájöttem, hogy más minőséget jelent, mint amit addig tudtam róla.
Mi lenne még az a szerep, amivel ennyire azonosulni tudna? – Márton Áront nagyon eljátszanám. Alkatilag is alkalmas lennék rá. Batthyányi Strattman Lászlót, egy jó Szent Istvánt, jó Rákóczit szintén nagyon eljátszanék. Telekit..., még nagyon sokat. Én arra sem gondoltam, hogy Széchenyit eljátszhatom ilyen minőségben a jó Isten kegyelméből. Engem nagyon szeret. A legutolsó nagy élményem, hogy eljátszhattam Mórus Szent Tamás életét. Az élet nagy ajándéka Széchenyi mellett. 101-szer ment, kasszasiker volt. Levettük, és nem miattam. Miattam még játszhattuk volna tovább, a többiek nem bírták lelkileg ezt a fantasztikus darabot. Nem akarom bántani őket, de ez az igazság. – A kollégái hogyan fogadják a maga hitvallását?
– Sokan furcsának tartanak, sokan meg odajönnek, mert nem mernek máshová menni, és mondják, hogy de jó neked! Ezeknek azt mondom, próbáld meg, indulj el, majd meglátod.
Van, aki megpróbálta?
– Igen, van, akinek keresztapja vagyok, másoknak násznagya, lelki társ vagyok, kikérik véleményemet, sőt alkalmasint egyik-másik fiatal színész a diplomamunkáját belőlem és a munkásságomból akarja írni. Ilyenkor figyelmeztetem: nem biztos, hogy jót teszel magadnak. Fel tudod-e vállalni, hogy rögtön a pályád elején konfliktusaid lesznek? Van, aki fölvállalta, van, aki nem. – Nagyon rögös az út, amit választott.
De kié nem?
– Önnek viszont van kapaszkodója.
– A napi szentmise, a szentáldozás, az Úr Jézussal nap mint nap találkozni. Nélküle már nem bírnám. Így is néha sok, és akkor az egészségem jelez, hogy állj meg egy pillanatra. Egy fél éve elájultam egy patikában, de hát van ez így...
Takács Éva. Hargita Népe (Csíkszereda)

BBTE: bővítés helyett minőségjavítás
Elérte maximális kapacitását a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozata, jelenleg alig van olyan szak a felsőoktatási intézményben, ahol nincs magyar oktatás, ezért a jövőben elsősorban a már meglévő anyanyelvű képzés minőségének javítása várható – mondta Magyari Tivadar rektorhelyettes tegnapi tanévnyitó beszédében. A felsőoktatási intézményben 71 szakon folyik magyar oktatás, a 2010/2011-es tanév újdonsága, hogy a szociológia karon új szak indult humán erőforrás néven.
„Az elmúlt évek szakalapítási hulláma ért véget mostanra, az elmúlt tanévben ki lehetett próbálni, miként működik majdnem teljes kapacitással az egyetem magyar részlege. A közeljövőben, legalábbis a mostani romániai felsőoktatás körülményei között, a BBTE-n újabb szakok alapítása csak elvétve várható” – jelentette ki a rektorhelyettes.
Tanévnyitó beszédében Magyari Tivadar többek közt elmondta, idén 2500 magyar elsőéves és félezer mesterképzős diák kezdi meg, illetve folytatja tanulmányait. A magyar tagozat vezetője hozzáfűzte, az összhallgatói létszám tavalyhoz képest érdemben nem változott, az alapképzésben némileg csökkent, a mesterképzőkön pedig enyhén nőtt a magyarul tanuló diákok száma.
Mint mondta, számos új szak azért indult, hogy a régiek velük kiegészülve megmaradhassanak, érdemi megújulást elsősorban egyes új mesterképzők hoztak. Magyari kiemelte, az idei tanévtől valamennyi magyar szak önálló akkreditációval rendelkezik, amely jogi biztonságot nyújt a magyar tagozatnak, míg korábban az volt az eljárás, hogy a többnyelvű egyetemeken román szakokat akkreditáltak, majd ezt kiterjesztették a más nyelvű képzésekre is. Ez elsősorban oktatásszervezésben jelent nagyobb önállóságot, a magyar szakok tanrendje ugyanis a jövőben eltérhet a román nyelvűekétől.
„Ez azért fontos, mert így a magyar tagozatnak nem kell tükröznie a román tagozat tanrendjét, hanem sajátos oktatási célokat követhet, áthelyezheti a hangsúlyokat, tekintettel tud lenni az erdélyi magyar közösség sajátos munkaerő-piaci érdekeire” – mondta a rektorhelyettes. A BBTE magyar tagozatának tanévnyitó ünnepségét az egyetem Visszhang kórusának előadása színesítette, zárásként Kassai Gábor, a matematika kar tanára tartotta meg Játékelméletek címmel évnyitó előadását. Az intézményben tegnap összesen 20 ezer új diák kezdte meg tanulmányait.
Andrei Marga: központosításhoz vezet a decentralizáció
A romániai oktatási rendszert kritizálta tegnapi tanévnyitó beszédében Andrei Marga, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora. Az egyetemi professzor szerint a romániai oktatási rendszer tönkre van téve a döntéshozók hozzá nem értése miatt. Az illetékesek hozzá nem értése, valamint az oktatás átpolitizáltsága miatt a tanügyi reformnak rengeteg a negatív hozadéka: az oktatási rendszer kevésbé hatékony, és a tanári kar fiatalítása nyomán hozzá nem értő személyek kerültek döntéshozó helyzetbe – mutatott rá a volt tanügyminiszter. Úgy vélte, hogy a tanügyi decentralizáció még nagyobb központosításhoz vezetett, és az eddigi diákközpontú oktatás helyett ma a tanulók csak egy széles körű bürokratikus rendszer mellékes szereplői lettek. Mint mondta, az a cél, hogy egyes román egyetemek nemzetközi hírnévre tegyenek szert, oda vezetett, hogy csökkent a felsőfokú oktatási intézmények finanszírozása, befagyasztották az állásokat, és meg akarnak szabadulni a hozzáértő tanároktól. Andrei Marga szerint a romániai felsőoktatás jóval az európai színvonal alatt van, és a helyzet napról napra romlik.
A BBTE rektora a parlamentben jelenleg vita tárgyát képező tanügyi törvénytervezetet is kritizálta, kifejtve: a kormány a pedagógusok és a diákok ellen irányuló változtatásokat akar eszközölni. Úgy vélte, 1989 óta soha nem volt annyira központosított a romániai oktatási rendszer, mint amilyen az új jogszabály révén lesz. Úgy vélte, ezáltal elkezdődik a romániai oktatási rendszer hosszú távú hanyatlása, s ez olyan veszteségeket eredményez majd, amit nem szabad lebecsülni.
Kis Előd-Gergely, Pap Melinda. Krónika (Kolozsvár)

SZTK-ülés Budapesten
A magyar Országház felsőházi üléstermében tartja november 19-én következő munkaülését a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) – jelentette be közleményében Izsák Balázs, a szervezet elnöke. A Krónika érdeklődésére Izsák elmondta, a tervezett tanácskozás keretében a székely autonómiatörekvések és a magyar nemzetpolitika viszonya kerül terítékre.
Az eseményre meghívnák Orbán Viktor miniszterelnököt és Schmitt Pál köztársasági elnököt, valamint a magyar parlamenti pártok képviselőit is. „A helyszínválasztás nemcsak szimbolikus, reményeink szerint már ott a helyszínen választ kapunk arra, hogyan egyeztethetők össze a székely autonómiatörekvések a magyar kormány nemzetpolitikájával.
Azt reméljük, önállósulási törekvéseinkben Magyarország támogat, és olyan oltalmazó szerepet vállal majd, mint Ausztria az autonómmá vált Dél-Tirol esetében” – magyarázta Izsák Balázs. Az SZNT elnöke ugyanakkor hozzáfűzte, az is szempont volt a helyszínválasztásnál, hogy minél nagyobb visszhangot váltson ki az esemény a magyar közvéleményben. „Úgy gondolom, a Székely Nemzeti Tanács minden szempontból a lehető legmegfelelőbb helyszínt választotta” – szögezte le lapunknak Izsák Balázs.
A szervezet elnöke ugyanakkor közölte, az SZNT már az elmúlt évi, december 19-i ülésén eldöntötte, hogy felhatalmazza állandó bizottságát, hogy dolgozza ki azokat a javaslatokat, amelyekben a szervezet megfogalmazza nemzetpolitikai jellegű elvárásait. Mint ismeretes, az SZNT elnöke júliusban találkozott Budapesten Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel, aki megerősítette, hogy a magyar kormány támogatja a székelyföldi autonómiatörekvést, és az SZNT-t ebben partnerének tekinti. Izsák Balázs szerint azért kiemelten fontos ez a kérdés, mert az SZNT fennállásának hét éve alatt ez az első magyarországi kormány, amely támogatja a szervezet törekvéseit.
Gyergyai Csaba. Krónika (Kolozsvár)

Miről kell szóljon a változás az RMDSZ-ben?
Két szerep között kell megfelelő hidat találnia az RMDSZ-nek, vagy éppen felégetnie a lehetséges hidakat. Nem a „kormányozzunk vagy legyünk ellenzékiek”, hanem a helyi RMDSZ-ek és a központi RMDSZ tevékenysége között.
A központi RMDSZ alatt a szövetség Bukarestben tevékenykedő csúcsvezetőit értem, a helyi RMDSZ-ek alatt azokat a szervezeteket, amelyek a helyi önkormányzatokban tevékenykedők döntő többségét adják. A „fentiek” arcát már „unja” a közvélemény, legalábbis ennek egy igen hangos fele. Ebből a szemszögből azonban nagyon kicsi a változás lehetősége, nem azért, mert nem akadnának boldog jelentkezők, akik rögtön hajlandók lennének vezérként defilálni, hanem azért, mert azok, akiknek megvan a súlyuk Bukarestben ahhoz, hogy egyáltalán szóba álljon velük valaki, nagyon kevesen vannak. A helyi szervezeteket ez a tényállás mondhatni, nagyon nehéz helyzetbe sodorhatja: megtörténhet, hogy rajtuk verik el a port a központi vezetők iránti ellenérzés miatt a protesztszavazatra hajlamos választók. Ennek ellenére nem lehet elégedetlenkedni, mert a központi RMDSZ által és annak tárgyalási képességei révén lehet megszerezni azokat a többletforrásokat, amelyek nélkül nem fuldokolnának a pénzhiánnyal küszködő magyar önkormányzatok, hanem meg is fulladhatnának akár.
A helyi RMDSZ nem tudna erős lenni, ha nem lenne a központi támogatás, a kettő csak együtt működik. Ám mi van akkor, ha a központtól szerezhetők források, de szerezhető a rossz imázs is, ami az idén végrehajtott kormányzati megszorítások mondhatni természetes velejárója? A helyi politikusnak van néhány esélye arra, hogy megpróbáljon olyan helyzetbe kerülni, aminek végén ott áll az újraválasztás lehetősége. Például pártot változtat. Egyelőre itt nem kecsegtető a kínálat, hiszen az MPP-hez való sorolással az esélyek csak csökkennek, nemhogy nőnének. Sokan reménykednek abban, hogy Tőkés László köré épül majd egy olyan alakulat, ahol talán esélyt kaphatnak. Így aztán jó néhányan vannak, akik elővették régi kapcsolataikat, és próbálnak szerezni egy jó pozíciót a választásokon esetleg szereplési jogot kapó EMNT-ben.
A leghitelesebb viszonyulás lenne – és az RMDSZ ezt meg kell lépje, ha meg akarja tartani erejét – a népi mozgalommá való visszaalakulás. Vagyis a helyi szervezetek meg kellene találják újra a kapcsolatot a választópolgárral. Választópolgár, aki nem föltétlenül azért haragszik az RMDSZ-re, mert bent van a kormányban, illetve azért biztos nem haragszik, hogy a helyi önkormányzat jó teljesítményt nyújt. Az eltávolodás a kommunikáció hiányából fakad. A szervezetek már nem állnak elég széles társadalmi alapon – ha azon állnának, akkor tudnák tartani a hangulatot, akkor az ott lévő emberek lennének a hangulat formálói. A választókkal nem elég csupán találkozni, hanem ki kell kérni a véleményüket intézményesített formában, és ha ez működik, nem kell aggódni azért, hogy az emberek talán nem értik meg, miért kell álldogálni Boc mellett. Amelyik helyi RMDSZ-szervezet ezt meg tudja tenni, annak képviselői nem kell féltsék mandátumukat, és ez az erdélyi magyarság belső demokráciájának annyit hangoztatott kérdését is megoldaná.
Isán István Csongor. Hargita Népe (Csíkszereda)

Tőkés László: Autonómiát a Partiumnak is!
Tőkés László, az EP alelnöke hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján azt nyilatkozta, „a román politikum egyetértésével és kölcsönös megegyezéssel” szeretne területi autonómiát a Partiumban is.
Tőkés a román politikusoknak a nyáron, a Tusványosi Szabadegyetemen elhangzott, a székelyföldi autonómiával kapcsolatos nyilatkozataira érkezett vádaskodásaira válaszolva kifejtette: „Ragaszkodunk a romániai magyar közösség autonómiájához, a területi autonómiához ott, ahol a magyarság többségben van. A demokratikus európai normák szerint jogunk van az autonómiához. Nem akarunk függetlenséget, nem akarunk elszakadást, tiszteletben tartjuk Románia területi egységét” – hangsúlyozta. Hozzátette: nemcsak a Székelyföldön, de az ezen kívül eső részeken is támogatja az autonómiát, például, a Partiumban, ahol relatív többségünk van. Kiemelte, egy ilyen autonómia előnyös lenne az ott élő románok számára is, példaként a Spanyolországi Katalóniát hozta fel, ahova „ezer és ezer spanyol költözik”, mert magas az életszínvonal.
Tőkés László azt is kifejtette, hogy levelet küldött az EP elnökének, Jerzy Buzeknek, amelyben kéri tőle, támogassa a román politikusok támadásainak leállításában, mert ez „az egykori nacionál-kommunista légkör újrateremtéséhez vezet”.
Corina Creţu, PSD-s EP képviselő szeptember elején kérte, váltsák le Tőkés Lászlót az EP alelnöki tisztségéből, mert úgy véli, megválasztása óta felerősödtek a szélsőséges nacionalista üzenetek.
Tőkés László EP-alelnök július 22-én a Tusványosi Szabadegyetemen azt nyilatkozta, hogy, ha egy Koszovó méretű kisrégió autonómiát nyerhet, akkor ugyanezt elérheti Székelyföld is, és, hogy a székelységnek utcára kellene vonulnia. Másnap Tőkés a Kárpát-medencei magyarság számára fogalmazta meg üzenetét, hogy folytatnia kell a küzdelmet az autonómiáért. Kifejtette azt is, a román nacionalisták tévednek, amikor azt hiszik, hogy a magyarok el akarják venni Erdélyt: nem akarnak mást, csak Románia szuverenitásának tiszteletben tartása mellett rendezni saját ügyeiket.
Tőkés nyilatkozatai egy sor bírálatot váltottak ki, a PSD bejelentette: az EP őszi ülésszakának megkezdésekor kéri majd, vonják vissza alelnöki funkcióját, mert a székelyföldi autonómiaigény veszélyezteti Románia stabilitását, nemcsak az ország, hanem egész Európa számára veszélyt jelent. Daniel Constantin, a PC elnöke levélben kérte Jerzy Buzektől Tőkés leváltását.
Theodor Stolojan a PD-L alelnöke ugyanakkor azt nyilatkozta, az EP alelnöki funkciója nem játék, nem lehet egyik nap megválasztani, másnap pedig leváltani valakit. Cristian Preda PD-L-s képviselő is kifejtette, az EP alelnöke csak súlyos kihágások miatt és nem politikai nyilatkozatokért leváltható, ehhez az elnökök háromötödének, az EP-plénum kétharmadának szavazata kellene.
Eddig az EP egyetlen alelnökét sem váltották le vagy helyettesítették mandátuma lejárta előtt, közölte július 27-én a Mediafaxszal az EP sajtóirodája.
(Mediafax) Nyugati Jelen (Arad)

Tőkés visszautasítja a támadásokat
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke hétfőn visszautasította a román politikusok és romániai magyar tisztségviselők részéről az ő lejáratására irányuló támadásokat.
Nagyváradi sajtóértekezletén Tőkés felidézte Corina Cretu román EP-képviselő kijelentéseit, amelyekkel „etnikai alapú szeparatizmus ádáz szorgalmazójának” minősítette a magyar képviselőt. „Mondja ezt egy olyan képviselőnő – Ion Iliescu exállamfő volt tanácsadója –, akinek pártja az új kezdet hajnalán, 1990-ben, bányászokkal verette szét a békés bukaresti tüntetőket” – jegyezte meg Tőkés. Utalt a Cotidianul című napilap egy cikkére, amely volt Securitate-ügynöknek, „idegen hatalmak” kiszolgálójának tüntette fel őt.
Felháborodását fejezte a magyar részről is gerjesztett lejáratási kampány miatt, amelyben – mint fogalmazott – sajnálatos magánéleti válságából próbálnak politikai tőkét kovácsolni ellene. Konkrétan Szász Jenőt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökét említette meg ezzel kapcsolatosan.
Külön beszélt az EP alelnöke a nagyváradi utcanévtáblák ügyéről. A táblákat az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) helyi szervezete három hónappal ezelőtt szerelte fel. A hivatalostól kinézetre szándékosan eltérő utcanévtáblákat a várad-újvárosi református templomra erősítették fel, illetve a túloldalon álló épületre, amelyben Tőkés László európai parlamenti képviselői irodája, illetve az Illyés Gyula Református Könyvesbolt működik.
Mindkét ingatlan egyházi tulajdonban van, s az ifjak úgy vélték, a tulajdonos engedélyével nyugodtan jelezhetik a táblákon az utcák korábbi magyar elnevezését.
Csakhogy e táblákat a nagyváradi városháza eltávolíttatta az épületekről, az EMI azok egy részét azonban visszakapta. Tőkés László hétfői sajtóértekezletén „szégyenteljesnek” nevezte Bíró Rozália nagyváradi alpolgármester viszonyulását ehhez a kérdéshez. Emlékeztetett rá, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeit képviselő alpolgármester egy nyilatkozatában azt mondta, nem történt törvénysértés a táblák leszerelésekor, sőt, mi több, a városháza köteles e táblákat leszerelni. „Ha a mi választottjaink nem a magyarság érdekeit képviselik, hanem opportunista módon belesimulnak a minden szintű és rangú hatalomba, az a magyar közösség szégyene” – mondta Tőkés. A hétfői sajtóértekezlet után egyébként az EMI tagjai Tőkés bátorítására visszahelyezték a történelmi magyar elnevezéseket tartalmazó utcanév-táblákat. Népújság (Marosvásárhely)

Belépni vagy kilépni
Mindenki másként csinálná?
Élesben ment a vita a szombati SZKT ülésen. Míg Markó Béla, illetve a képviselők többsége számára az alternatíva nem a kormányból való kilépés volt, hanem a jó vagy rossz kormányzás,
Frunda György szenátor szerint az RMDSZ-nek arról kellene inkább döntenie, mikor lép ki a kormányból.
A szövetségi elnök a decentralizációt nevezte a legjelentősebb lépésnek, mert így a döntést valóban a helyi közösségek kezébe adják.
Az RMDSZ egy gyenge, habozó koalíció tagja
"A RMDSZ kormányzati jelenlétének feltétele, hogy tovább megy-e az elkezdett reform, a decentralizáció, hogy sikerül-e elfogadtatni az oktatási törvényt és megvalósulnak-e a szövetség által támogatott gazdaságösztönző intézkedések. Az RMDSZ-nek az a határozott álláspontja, hogy ezeknek a lépéseknek mihamarabb, még az ősszel meg kell valósulniuk" – jelentette ki. Véleménye szerint az RMDSZ azért vállalta a kormányzást, mert programjának szerves része, hogy a közösség jelen legyen a helyi, megyei és központi döntéshozatalban, és ezáltal valós befolyással legyen a közösséget érintő kérdésekre és az országos problémák megoldására is.
A továbbiakban kijelentette: rendkívül elégedetlen, hogy bár van koalíciós többség, ez mégsem tudja érvényesíteni minden esetben akaratát, mert egy gyenge, habozó koalíció tagja. Az RMDSZ nem fogadhatja el az ingadozást: álláspontja szerint a jogszabályt még ezen az őszön el kell fogadni, de el kell kezdeni olyan, az erdélyi magyarság számára fontos jogszabály vitáját is, mint a kisebbségi törvény vagy a gazdasági fejlesztési régiók átszervezését célzó kezdeményezés, ugyanakkor ragaszkodnia kell az RMDSZ által kezdeményezett gazdaságösztönző intézkedések gyakorlatba ültetéséhez (a minimáladó eltörlése, a kisvállalkozások számára biztosítandó kedvezményes hitel biztosítása, az elkezdett infrastrukturális beruházások folytatása, a nap-számosmunka kérdésének rendezése stb.), ez is a kormányban maradás fontos feltétele.
Nem fogadnak el semmilyen további megszorító intézkedést
Markó Béla szerint az RMDSZ nem fogad el semmilyen további megszorító intézkedést, a szervezetnek az az álláspontja, hogy a jövő év elejétől a fizetéseket újból növekedési pályára kell állítani. "Az RMDSZ kormányzati szerepe és kormányzati létének feltétele ez: folytatni a decentralizációt, a reformot, és világos, tiszta intézkedéseket hozni a gazdaság tekintetében. Nem adunk igazat azoknak, akik szerint ebben az időszakban a szociális kérdések kevésbé fontosak. Igenis, éppen a válságidőszakban van szükség a szociális védelemre, nem szabad megengednünk, hogy a kisnyugdíjakhoz vagy a valóban indokolt szociális támogatásokhoz valaki is hozzányúljon".
Levelező tagként sem lehet jó vagy rossz kormányzásról beszélni
Ezzel szemben Frunda György szeretne ugyan egy olyan Romániában élni, "ahol a legfontosabb probléma az egészségügy és a tanügy decentralizálása, vagy hogy mi a jó és mi a rossz kormányzás", de amikor eszébe jutnak pedagógus barátai, vagy az, hogy tavaly kb. 80 ezer kisvállalkozás ment tönkre, ha a kisnyugdíjasokra gondol, akkor "levelező tagként sem lehet jó vagy rossz kormányzásról beszélni", s mint mondta, "közelebb érzi magához a magyarokat, mint azt, hogy az RMDSZ kormányban legyen. A PD-L elfelejti az ígéreteit, hazudik, ebben nem kellene az RMDSZ "ludas legyen", s ezért kellene nem a jó vagy rossz kormányzásról beszélni, hanem arról, hogy ott legyen-e az RMDSZ vagy ne, illetve meddig maradjon kormányban. Véleménye szerint ezt a döntést még a költségvetés vitája előtt meg kell hozni, s arra kérte az elnököt, a döntést ne a SZAT, hanem az SZKT hozza meg.
"Belépéspárti vagyok, nem kilépéspárti"
– jelentette ki viszontválaszában Markó Béla, mert, mint mondta, az erdélyi magyarságot az elmúlt 80-90 évben fokozatosan kiszorították az intézmények vezetéséből, majd az intézményekből, az állami iskolákból, a rendszerből… Ezért úgy gondolja, be kell lépni a parlamentbe, az önkormányzatokba, a kormányba, ez a stratégia, s ezzel nehéz elfogadni a kilépés ideológiáját. Véleménye szerint "a belépés kéne legyen az erdélyi magyarság stratégiája". Emlékeztette "kedves szenátorkollégáját", hogy egy évvel ezelőtt, bár "szirénhangok" csábították az RMDSZ-t, hogy lépjen be a kormányba, nem tette meg, megszavazott egy bizalmatlansági indítványt, tehát "nem állandóan belépni akar".
Felhívta a figyelmet, hogy széthúzással oda juthat az erdélyi magyarság, ahová a szlovákiai magyarok. "Ezt mind mérlegre kell tenni" – mondta végül az RMDSZ elnöke.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Aki mindennél többre tartotta a közösség szolgálatát
Az Apáczai Csere János Baráti Társaság megálmodójának, létrehozójának és alapító elnökének, Veress Lászlónak a ravatalánál egy olyan, manapság ritka embertípustól, személytől búcsúzunk, aki mindennél többre tartotta a közösség szolgálatát.
Sokan ismerik és elismerik az ő áldozatos és eredményes munkáját, ezért nem célom egy tartalmas, gazdag életpálya minden állomását bemutatni. Életéből néhány jellemző epizódot-mozzanatot szeretnék csupán kiemelni.
A nagymúltú, ma már több mint 450 éves Kolozsvári Református Kollégium diákja, olyan környezetben nevelkedett, amely meghatározta későbbi többirányú tevékenységét. Dolgozott, mint műszaki értelmiségi, közösségszervező, református egyházát támogató presbiter. A kollégium tudós tanárai, akiknek többsége később a Bolyai Egyetemen tanított, beoltották a megismerés iránti fékezhetetlen vággyal, az iskola hagyományos keresztyén szellemiségével, a humán tantárgyak iránti fogékonysággal. Ez az a háttér, amely alapul szolgált a műszaki pályán való érvényesülésre, az aktív közéleti szerepvállalásra, a keresztyén életvitelre.
Az 1989-es változások előtt, mint aktív műszaki értelmiségi az Unirea gépgyár főtechnikusaként, jelentős szakmai teljesítménye mellett (több elismert és bejegyzett újítás szerzője), önmagát és társait képezve, a Korunk folyóirat köré általa szervezett csoportosulás keretében szerzett elismerést és megbecsülést munkatársai körében.
Igazi énjét azonban csak a 89-es változások után találta meg átalakuló, forrongó társadalmunkban. Felismerte, hogy az erdélyi magyarság megmaradásának egyik sarokköve az anyanyelvi iskolarendszer kiépítése, illetve újraindítása. Ezek után ennek a felismerésnek, célnak a gyakorlati megvalósítására tette fel életét. Volt iskolája, a Kolozsvári Református Kollégium szellemi örökségének kutatójaként és ápolójaként, egyéni kezdeményezésével, több osztálytársával az 1947-es évfolyamból, 1990 februárjában megalakította az öregdiákok Apáczai Csere János Baráti Társaságát, a volt Református Kollégium, illetve Református Leánygimnázium és ezek utódiskolái diákjaiból. A cél, a feladat adott: a régi kollégiumi szellem átörökítése, továbbadása a tanuló ifjúságnak és az újraindult magyar líceumok szellemi és anyagi támogatása. Ezeknek a nemes ideáloknak a megvalósítása akkor (akárcsak ma) a romániai társadalmi-politikai viszonyok miatt ellenállásba ütközött, jó esetben közönybe fulladt. Így többször „harci állásba” kellett helyezkedni. Elnökünk ezeknek az akcióknak gyakran szervezője, de mindenképp aktív résztvevője, mozgatója volt: megszervezte a tárgyi emlékek összegyűjtését az iskola múltbeli tevékenységének bemutatására (végzősök tablói, évkönyvek, kiadványok) melyek a később létrehozott iskolamúzeumot gazdagítják, japánsztrájk az Apáczai-líceumban, őrszolgálat visszaszerzett iskolánkban, kollégiumi termünk berendezése.
Társaságunk anyagi helyzetének stabilizálása érdekében, családjával együtt székházat adományozott a Társaságnak. A nemes célok, látványos megvalósítások mellett a szürke hétköznapok mindennapi teendőinek nagyrésze is az ő vállain nyugodott, személyére hárult a távlati tervek kidolgozása, megvalósításának anyagi támogatása, melyek folyamán sok igazságtalan vádaskodást is el kellett viselnie. Mindezek ellenére családja elvesztése után is töretlen hittel és erős akarattal szolgálta Társaságunkat. Idős kora ellenére, a napi adminisztratív ügyintézés mellett, fiatalabbakat is megszégyenítő lendülettel és munkabírással dolgozott, mindvégig a Remény című időszakos folyóiratunk felelős kiadója volt. Társaságunk megalakulása 20. évfordulójának előkészítésére, több mint egyéves munkával megírta a Társaság történetét Kronografia címen, és nyomdában van az általa szerkesztett, a társaság tevékenységét röviden ismertető leporelló is. Sajnos utóbbi munkáinak gyümölcsét már nem élvezhette, ezek megjelentetése anyagi okok miatt ugyanis elhúzódott. Váratlanul, tele megvalósításra váró tervekkel távozott közülünk.
Életét és munkásságát mi sem jellemzi tömörebben, min egy, a Bibliából vett idézet:
„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nékem az igazság koronája” (II.Tim.4,7-8a).
Veress László elnökünknek az ügyhöz való ragaszkodása, elkötelezettsége, munkabírása, embersége és gerincessége példaértékű. Halálával olyan űrt hagyott maga után, melyet nehezen fogunk pótolni, betölteni.
Emlékét lelkünkben megőrizzük, példáját igyekszünk követni. Isten veled Laci bácsi, nyugodj békében!
Dr. Tamás István, az A.CS.J.B.T. alelnöke. Szabadság (Kolozsvár)

Harminc éve halt meg Márton Áron
Isten Szolgája, megboldogult Márton Áron püspök halálának a harmincadik évfordulóját üljük szeptember 29-én, a gyulafehérvári székesegyház búcsúünnepén, főegyházmegyénk védőszentje főünnepén. Mivel a búcsúünnepen és évfordulón híveink kis része vehet részt, ezért körlevélben szeretnék megemlékezni a jeles évfordulóról.
Mindenki, aki kapcsolatba kerülhetett Isten Szolgája, Márton Áron püspökkel, nagy élménnyel távozott. Közéleti személyiségek, írók, politikusok méltató jelzőkkel illették, Illyés Gyula „emberkatedrális”-nak nevezte, s folytathatnám... Visszagondolva harminc évvel ezelőtti halálára, hadd emlékezzem meg az utolsó találkozásunkról.
Márton Áron püspök börtönből szabadulva bizalmába fogadta Huber József prelátust, aki püspöki titkár, irodaigazgató, teológiai tanár volt. „Huber atya” értesített minket a lehetőségről, hogy a búcsúzó, nagybeteg Főpásztor áldását adja a Hittudományi Főiskola és Papnevelde tanáraira és növendékeire. „1980. szeptember 21-én, vasárnap délben felsorakoztunk abban a püspöki kertben, amelyben a tíz évig tartó kényszerlakhely idején legtöbb idejét töltötte. Most azonban már nem a csíki ember lépteivel jelent meg, hanem megtört öregemberként. Önzetlen ápolója, Júlia szociális testvér tolókocsin hozta elénk. Közel kétszáz ajakról felzendült a „Jó Atyánkért esdeklünk” kezdetű, püspökfogadó ének, amely közel negyvenkét éven át kísérte hatalmas egyházmegyéje területén, amelynek határai egybeesnek a történelmi Erdélyországgal – a csíki bércektől fel Máramarosig, a Királyhágótól a Déli-Kárpátok hófedte vonulatáig. Most azonban utoljára zengett számára az énekünk. Könnyekre fakadt az ősz Püspök, úgy köszönte a szavakat, az éneket, és még egyszer – utoljára – megáldott minket. Kezét már úgy kellett tartani, mint Mózesét a hegyen az amalekitákkal folytatott küzdelem alatt. Éreztük, hogy utoljára találkozunk. Egy hét múlva már a ravatalon láttuk viszont, a feltételezett fejedelmi trónteremben. Nem akarok találgatni. A veszteség fájdalma úgyis megzavar minden igyekezetet, hogy időrendbe szedjük gondolatainkat. Ezeket a mondatokat a nagy Püspök halála után három héttel írtam, de csak 1996-ban lehetett kinyomtatni, a 100. születésnapjára kiadott Márton Áron emlékkönyvben. (Kolozsvár 1996. 57.)
Számomra az is sokatmondó volt, hogy Isten Szolgája, Márton Áron egyházmegyéje és székesegyháza védőszentje, Szent Mihály főünnepén halt meg, szeptember 29-én. Temetése pedig Szent Ferenc napjára, október 4-ére esett. Őt, aki csíkszeredai diákként lépett a Ferences Harmadik Rendbe (Ma: FVR = Ferences Világi Rend), az Assisi Szegénykéje napján temették. De nemcsak ennek a rendnek vált tagjává, hanem 1973. október 8-án beiratkozott a Lisieux-i Papi Egyesületbe is. Ezért nem lepődtem meg, amikor egyik kispapunk boldogan mutatta, hogy a püspök úr kiosztott ruhái közül neki egy reverenda jutott, melynek zsebében azt a Kis Szent Teréz másodlagos ereklyét találta, amelyet én hoztam neki Lisieux-ből.
Püspök atyánk halála 30. évfordulója kapcsán hadd számoljak be a kedves híveknek arról, hogy hogyan áll az ő boldoggá avatásának 1980. október 4. ügye. Nagy püspökünk halála után, a kommunista időben nem lehetett szentté avatásra gondolni. A ’89-es változásokat követően azonban az egyházmegyék sorra jelentkeztek vértanúikkal. Természetes, hogy az erdélyi egyházmegye Márton Áron püspök úr perét indította be. Főtisztelendő Szőke János szalézi atya vállalta – mint a többi magyar ügy esetében is – a posztulátor szerepet. Irányítása mellett püspök urunk volt titkára, Bartalis Árpád egykori tordai főesperes – jelenleg János ferences atya – önzetlen munkával elvégezte a tanúk kihallgatását, a jegyzőkönyvezést, a felterjesztendő iratok (Positio) megszerkesztését. Ennek köszönhető, hogy II. János Pál pápa 1992. november 17-én engedélyezte a szentté avatási per beindítását. Ettől kezdve Márton Áron püspöknek kijár az „Isten Szolgája” cím. 1996. december 9-én átadtuk a Positiót a Szenttéavatási Kongregációnak. Mivel 2500 per van folyamatban a Kongregációnál, a vértanú pereket veszik előre, mert ezeknél a boldoggá avatáshoz nem kell csoda, csak a vértanúság tényét állapítják meg. Hitvalló esetében egy bizonyított csoda szükséges, amely imameghallgatásra történt. Márton püspök úr székhelyén halt meg, nem börtönben, ezért hitvalló pere van, és nem vértanúé. Ezzel magyarázható, hogy az idén, október 30-án, Nagyváradon boldoggá avatják Bogdánffy Szilárd vértanú püspököt, jövőre, július 3-án pedig Szatmáron Scheffler János vértanú püspököt. A romániai tizenkét katolikus egyházmegyéből tíz egyházmegye tizennégy pert indított be, ebből tizenhárom vértanú. Csak a Márton püspök úr pere hitvallóé.
Az idén februárban püspöki karunk az ötévenként esedékes „ad limina” látogatáson volt XVI. Benedek pápánál. A Szenttéavatási Kongregáció ekkor kivételt tett Isten Szolgája Márton Áron hitvalló perével. Nem várta meg a megkívánt csodát, hanem júniusban kiadta véleményezésre a hittudós bizottságnak a Positiót. Ennek alapján a Kongregáció szakemberei megvitatják, hogy Isten Szolgája Márton Áron valóban hősi fokban gyakorolta az isteni erényeket – a hit, remény és szeretet erényeit. Döntésüket a Szentatya hagyja jóvá. Decemberre várhatjuk az ítéletet. Ha a pápa elismeri, hogy Isten Szolgája, Márton Áron hősi fokban gyakorolta az isteni erényeket, akkor Tiszteletreméltóvá (Venerabilis) nyilvánítja. Ám ettől függetlenül, a csoda továbbra is szükséges a boldoggá avatáshoz.
A csoda imameghallgatásban áll. Többnyire csodás gyógyulásról van szó. Orvos igazolja, hogy a beteg gyógyíthatatlan. A plébános igazolja, hogy a gyógyíthatatlan beteg esetében Isten Szolgája Márton Áron közbenjárását kérték – a család, az egyházközség, társulat stb. –, hogy Isten gyógyítsa meg a beteget. Ha beáll a váratlan gyógyulás, ismét orvosi igazolás kell, hogy a gyógyulást orvosilag, az alkalmazott kezeléssel nem lehet megmagyarázni. Ezt a három igazolást felterjesztjük a Szentszékhez, ahol újabb független orvosi bizottsággal felülvizsgáltatják az iratgyűjteményt. Pozitív véleményüket a Szentatya fogadja el azzal, hogy elismeri a csodát és kitűzi a boldoggá avatás időpontját az illetékes megyéspüspökkel egyetértésben.
Szeretnék egy félreértést tisztázni: a boldoggá és szentté avatás pénzbe kerül. Ez érthető is: a tanúk kihallgatásánál és az orvosnál a kiszállási költségeket, az iratok szentszéki nyelvre fordítását, az ügyvédek irodai munkáját stb. meg kell fizetni. Nekik ez a foglalkozásuk. Nem lehet elvárni, hogy ingyen dolgozzanak. Ez a hivatásuk, és főállásban ezeket intézik. Amit nem lehet pénzzel elérni, csak imával: az a gyógyulás, amelyet a jó Isten ad meg a boldog-jelölt közbenjárására, ha meg akarja őt dicsőíteni. Ezért kérem a kedves híveket, hogy hagyományos imánkat továbbra is végezzük:
Istenünk, te ÁRON püspököt arra választottad ki, hogy igazságodnak őre, az üldözötteknek védelmezője és népednek jó pásztora legyen. Add, hogy mielőbb szentjeid között tisztelhessük, tanítása és példája világító Jel legyen mindannyiunk számára. Ámen.
Ezt az imát naponta mondjuk el. Ajánljunk fel a boldoggá avatásért jócselekedeteket, önmegtagadást, szentséglátogatást és más ájtatosságot is.
Dr. JAKUBINYI GYÖRGY érsek. Szabadság (Kolozsvár)

Tőkésék visszatették a levett utcanévtáblákat – Szent László városában ne tiltsák a magyar múltat!
Megengedhetetlen, hogy a Szent László király alapította Nagyváradon egyszerűen megtiltsák, hogy a magyar múltunkra utaló utcanévtábláinkat ne tehessük ki – sommázott tegnap megtartott sajtótájékoztatóján Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, volt királyhágómelléki református püspök.
Mint az elmúlt napokban erről folyamatosan tájékoztattuk olvasóinkat, múlt hét szerdáján a váradi önkormányzat utasítására leszedtek a városközpontban több olyan magyar nyelvű utcanévtáblát, amelyeket pár hónappal ezelőtt az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) váradi szervezetének és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak (EMNT) a kezdeményezésére helyeztek ki. A történet előzményeihez tartozik, hogy májusban az RMDSZ, Biró Rozália alpolgármesterrel és Szabó Ödön megyei tanácstaggal az élen, úgymond „felkarolta” a magyar utcanévtáblák kihelyezését. Ez a konjunktúra diktálta felkarolás azonban balul ütött ki, mivel az RMDSZ által megbízott „profi fordítócég” csúfos tükörfordításokat, sőt ferdítéseket követett el. Paródiába illő groteszk névátírásaikkal elérték, hogy a bihari RMDSZ magyar utcanévsorán szórakozott az egész Kárpát-medence.
Bár a tulipános vezetők fogadkoztak, hogy mindent megtesznek azért, hogy Szent László városában újra legyenek magyar feliratok, ehhez képest az EMI által kirakott táblákat az önkormányzat műszaki osztályának utasítására leszedték anélkül, hogy az érintett ingatlanok (így az újvárosi református templom, Tőkés László EP-irodája, magánházak) tulajdonosait erről előzetes értesítették volna. Érdekes módon ekkor egyetlen váradi RMDSZ-politikus sem állt ki amellett, hogy a Kálvin János és az Arany János neveit tartalmazó táblákat ne szedjék le. Ennek az esetnek a folytatása volt tegnap az, hogy Tőkés a sajtótájékoztató végén elmondta: az EMI-vel és az EMNT-vel közösen vissza fogják helyezni az erőszakkal leszedett utcanévtáblákat. Az EP-képviselő azt sem rejtette véka alá, hogy református lelkészként külön is sérelmezi, hogy Kálvin-táblához is hozzányúltak, s azt sem vették figyelembe, hogy egy templom faláról szedik le erőszakkal a nagy reformátor, vallásalapító nevét. Ha Nagyváradon valóban lenne olyan magyar érdekképviselet, amely ténylegesen a magyarság érdekeit szolgálná, hasonló esetek nem történhetnének meg, jelentette ki a képviselő.
Az EP-alelnök ezek után munkatársaival és a jelen levő újságírókkal levonult az utcára, ahol az EMI-sek egymás után visszahelyezték a táblákat. Több járókelő csatlakozott hozzájuk, sokan hangosan helyeselték is a táblák visszarakását. „Minek van itt magyar alpolgármester, ha a püspök úrnak Brüsszelből kell hazajönnie, hogy visszategye ezeket a táblákat?”– tette fel a kérdést egy, a Teleki utcában lakó öregúr.
A visszahelyezés után nemsokára azonban megjelentek a nagyváradi közösségi rendőrség munkatársai, fényképeket és jegyzetek készítettek az újra felcsavarozott táblákról, s felhívták Tőkés László figyelmét arra, hogy törvénytelenséget támogat a magyar utcanevek visszahelyezésével. A képviselő elmondta, hogy 1989-ben Temesváron sem a törvényes keretek betartásával történt az, ami történt, tehát olykor, ha a szükség és egy nemes cél megköveteli, élni kell a polgári engedetlenség civilizált eszközeivel, és rámutatott: az európai gyakorlat és a közös értékek felül kell írják a rossz és antidemokratikus törvényeket. Tőkés kijelentette, hogy képviselőként az EP illetékesei elé tárja a nagyváradi magyar utcanévtáblák ügyét, ugyanis ez az eset azért is igen fontos, mivel azt jelzi, hogy valójában komoly bajok vannak a romániai magyarság kisebbségi jogainak érvényesítésével.
Szőke Mária. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Tanévnyitók az egyetemen
Tegnap a Babeş-Bolyai Tudományegyetem két szatmári kihelyezett tagozatán is ünnepélyes keretek között nyitották meg az idei tanévet. A közigazgatási kihelyezett tagozatnak délelőtt, a Pszichológia és Neveléstudományok tagozatnak pedig délután három órakor volt a tanévnyitója a szatmárnémeti prefektúra nagytermében. Amint azt Şuta Ştefantól, a közigazgatási tagozat vezetőjétől megtudtuk, a 2010/2011-es tanévben nyolcvan elsőéves kezdi meg a tanulmányait az egyetemen román és magyar nappali tagozaton. Rajtuk kívül ugyanakkor tizenöten távoktatáson, tízen pedig mesterképzőn folytatják tanulmányaikat. „A Babeş-Bolyai Tudományegyetem, e neves intézmény hallgatóinak sorába léptetek. Három év múlva pedig, sikeres vizsgát követően köztisztviselőkké váltok, akik a közösségért tehettek” – mondta el megnyitó beszédében Şuta Ştefan. „Köztisztviselők nélkül nem működhetne gördülékenyen a megyei tanács, sem az önkormányzatok. Gratulálok a választásotokhoz” – magyarázta a hallgatóknak Adrian Ştef, a megyei tanács alelnöke. A Pszichológia és Neveléstudományok tagozat megnyitóját délután három órától rendezték meg. A szatmári kihelyezett tagozat ünnepségén elsőként dr. Bura László köszöntötte a hallgatókat és a pedagógusokat. „Mindazok, akik a 21. század elején, válságokkal, konfliktusokkal teli világában készülnek az elkövetkező nemzedék nevelésére, oktatására, azok merészek és bátrak. Arra vállalkoztak, hogy az emberi élet valódi értékeire neveljék a rájuk bízottakat. Szilárd értékrendre törekedni a mai világban igen merész és bátor vállalkozás. Mi, oktatók pedig tisztelettel tekintünk azokra, akik ezt vállalják, és igyekszünk majd a legjobbat átadni a tanév közben” – mondta dr. Bura László, majd Ballai Dorina harmadéves hallgató köszöntötte a tanévnyitón összegyűlteket. Az ünnepségen ezután a Kálmándi Általános Iskola kis közösségét ismerhették meg egy vetítés során a résztvevők. Az iskola nyolcadikosainak furulyacsoportja pedig egy német dalcsokorral kedveskedett az óvoda- és iskolapedagógia szakosoknak, Óbis Kinga diák pedig népdalokat énekelt. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem Óvoda- és Iskolapedagógia szakának nappali tagozatán 25 hallgató, távoktatáson tizenhárom, mesterképzésen pedig 17 hallgató kezdte meg tegnap a tanévet. Az egyetemi év tehát megkezdődött, a tanítás december 19-ig tart. Ezután egy közel kéthetes vakáció következik, a hallgatók számára pedig 2011. január 3-án folytatódnak az órák. Az első félévet lezáró vizsgákat január 17- február 6. között rendezik meg, majd egyhetes pihenő jön február 7-13. között. Az első félévet február 14-20. között a pótvizsgaidőszak zárja le. A második egyetemi félév február 21-én kezdődik és június 5-ig tart – ezt csupán az április 4 – május 1. közötti húsvéti vakáció szakítja meg. A vizsgaidőszak június 6-án kezdődik és 26-ig tart, ezt követően, július 4-10. között a pótvizsgákat rendezik meg. Az utolsóévesek, a végzősök második féléve ettől valamelyest eltér: számukra a szesszió május 23 – június 5. között tart, pótvizsgázni június 6-12. között lehet, majd egy felkészülési időszak következik (június 13-26.) az államvizsgára. Az államvizsgát június 27 – július elseje között rendezik meg. B. Krisztina. Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti)

A kátyúzás fontosabb az utcanévtábláknál
Nagyvárad- Ilie Bolojan polgármester szerint az utak kátyúzása fontosabb, mint a magyar utcanévtáblák felszerelése. Az önkormányzat pedig addig bünteti az EMI-seket, amíg megunják a táblák feltevését
Ilie Bolojan keddi sajtótájékoztatóján a történelmi elnevezéseket tartalmazó magyar utcanévtáblák feltevésének az ügye is szóba került. Mint ismert, három hónappal ezelőtt az Erdélyi Magyar Ifjak helyi vezetői ilyen feliratokat helyeztek ki a Kálvin utca és a Városháza/Teleki utca sarkán levő, a KREK tulajdonát képező ingatlan, valamint a várad-újvárosi református templom falára. A Polgármesteri Hivatal megbízásából az elmúlt héten a Selina cég munkásai leszerelték a táblákat, azonban szeptember 27-én Tőkés László EP-alelnök jelenlétében az EMI-sek visszahelyezték ezeket.
A polgármester törvénytelennek minősítette a fiatalok akcióját, és arra emlékeztetett: létezik a magyar nyelvű feliratok kihelyezésének módjára vonatkozó tanácsi határozat. Kilátásba helyezte ugyanakkor, hogy az önkormányzat addig fogja leszereltetni az EMI-sek által kitett táblákat, és megbírságolni az ifjakat, amíg megunják a dolgot. Meglátásában egyébként az utcai gödrök betemetése fontosabb az utcanévtáblák kitevésénél, az EMI-sek akciója pedig a színes hír kategóriába tartozik, fölösleges a hullámverés. Hozzátette: miért nem álltak inkább elő egy épület homlokzat-felújítási programmal, mert azzal inkább hasznukra lehettek volna a közösségüknek.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

A papköltő verseskötete Érmihályfalván is
Bihar megye – Vasárnap délután Érmihályfalván is bemutatták Borsi Imre Lóránt papköltő Isten tervez, ember végez című verses kötetét.
A belső felújítás alatt álló beállványozott templomban a házigazda Győrfi József esperes-plébános köszöntötte a megjelenteket. Nem véletlen, hogy itt a templomban kerül bemutatásra Lóránt atya könyve, hiszen ezek nem csupán versek, hanem átelmélkedett verses imádságok – mondta az esperes. A szerző a kötet címválasztásával kapcsolatban osztotta meg gondolatait, míg Tarr Erzsébet tanárnő méltatásában kiemelte, hogy a katolikus egyház történelme során, minden korban megteremte a papköltőket, s ez nincs másként a jelenben sem. Az eseményt a magyar nyelv és irodalom szakos tanár, Csorba Gábriel művészi szavalatai tették színesebbé. A bemutató végén Borsi I. Lóránt megköszönte mindenkinek a megtisztelő jelenlétet, majd kérésre dedikálta legújabb könyvét. erdon.ro

BBTE: telt házas magyar tagozat
„Az új tanévben megszűnik a szakalapítási láz, az egyetem magyar tagozata elérte befogadási kapacitásának maximumát” – jelentette ki tegnap tanévnyitó beszédében Magyari Tivadar, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatának vezetője.
A rektorhelyettes szerint a BBTE-n a magyar hallgatói létszám nem változott a tavalyihoz képest: az alapképzés szakain enyhe létszámcsökkenéssel számoltak, ám idén új mesterképző szakok is beindultak.
„A magyar oktatási vonalak vezetői utolsó mandátumukat töltik e minőségükben, és az a feladatuk, hogy a meglévő szakokat minél jobb szintre hozzák” – mondta Magyari.
Mint megtudtuk, a BBTE-n jelenleg összesen 113 szak működik, amelyekből 25-nek nincs magyar nyelvű lefedettsége: többek között az ortodox teológiának, a különböző idegen nyelvet oktató szakoknak. A fennmaradó 88 szak 81 százalékának van magyar tannyelvű vonala. Az új egyetemi tanév pozitív fordulattal kezdődik a magyar tannyelvű vonalak számára: idénre valamennyi szak megkapta az akkreditációt.
„Különösen annak nagy a jelentősége, hogy így az akkreditált magyar tannyelvű szakok tanrendje eltérhet ugyanazon szak román változatától, és így a BBTE magyar tagozata sajátos oktatási célokat követhet – áthelyezhet hangsúlyokat, önállóan lehet tekintettel a közösség sajátos munkaerő-piaci érdekeire, jobban felhasználhatja a magyar oktatók sajátos, egyéni felkészültségét” – magyarázta Magyari.
A rektorhelyettes fontos eredménynek ítéli, hogy azok a civil szervezetek, amelyek eddig is együttműködtek a tudományegyetemmel, mostanra jól összehangolt rendszerbe álltak össze: itt Magyari Tivadar a KMDSZ-t, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézetet, valamint az egyetemi lelkészséget emelte ki.
Az új egyetemi évet mintegy két és fél ezer elsőéves egyetemista és közel 500 elsőéves mesterképzős hallgató kezdi el a BBTE valamelyik magyar tannyelvű alap-, illetve mesterképzős szakán. A tegnapi ünnepélyes tanévnyitó egyébként telt házas volt: a gólyák és a felsőbb éves egyetemisták megtöltötték az egyetem főépületének dísztermét.
Az egyetem hagyományainak megfelelően, idén Kassay Gábor matematikus, a BBTE Matematika és Informatika Kar magyar tagozatának professzora tartotta meg tanévavató előadását. A professzor beszédének első pár percében megemlékezett a 150 éve elhunyt, kolozsvári születésű matematikusról, Bolyai Jánosról, majd a laikusok számára is érthető formában a játékelméletekről beszélt.
A tanévnyitó ünnepi hangulatát csak növelte az a tény, hogy idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját a magyar egyetemisták lapja, a Campus, amely a Szabadság című napilap mellékleteként jelenik meg. A tanévnyitó emelkedett hangulatát a nagy múltú Visszhang kórus biztosította: tagjai Molnár Botond vezényletével magyar és külföldi szerzők kórusműveiből énekeltek.
S. M. Z. Új Magyar Szó (Bukarest)

Válaszúton tanácskoztak az ország magyar pedagógusai
A Kolozs megyei Válaszúton, a Kallós Zoltán Alapítvány székhelyén tartották meg a hét végén a magyar osztályokban oktató óvónők, tanítók és magyartanárok országos tanácskozását. Péntek délelőtt, a köszöntő beszédek után a magyarországi Studio Didakt Kft. két szakembere tartott előadást. Memóriatechnikák és alkotó tanulási módszerek címmel Petkes Csaba továbbképzés-vezető, programigazgató, Interaktív eszközök és módszerek a tanulási folyamatban címmel pedig Merényi László továbbképzés-vezető tartott előadást.
Az óvónők és tanítónők országos tanácskozásáról Bimbó Annamária, az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztérium Kisebbségi Főosztályán dolgozó, óvodapedagógusokért és tanítókért felelős szakfelügyelő számolt be lapunknak, aki szeptember 1-jétől tölti be ezt a tisztséget a szaktárcánál. „A szakfelügyelők tanácskozásán szóba kerültek a tanév elején elkészítendő tantervek és munkatervek. Ami a nevelés kérdéskörét illeti, a jelenlevők úgy vélték: a nevelési gondok többségéért a szétforgácsolódott társadalom okolható. A szülő számára sem kellene közömbös legyen az a közösség, amelyben gyermeke tanul. Ezért a szülőnek arra kellene törekednie, hogy gyermekében a bátorságot, az ötletességet, a bajtársiasságot, a sportszerűséget és a segítségnyújtás élményét fejlessze. A résztvevők megfogalmazták azt a javaslatot, hogy pályázatok segítségével indítsunk be egy, a szülőknek szánt többhetes felkészítőt, ’Így neveljük!’ címmel”.
Bimbó Annamáriától megtudtuk: a romániai magyar óvó- és tanítónők ebben a tanévben 14 országos szintű versenyt bonyolítanak le, ebből hat a szaktárca anyagi támogatását élvezi. „Idén előterjesztettük még két verseny támogatására vonatkozó kérelmünket a minisztériumba” – tette hozzá a szakember, aki köszönetet mondott a maga és a minisztérium nevében a Kolozs Megyei Tanfelügyelőségnek azért, hogy helyet adott a rendezvénynek és kiváltképpen Ömböli Irma és Szabó Gábor szakfelügyelőknek, akik oroszlánrészt vállaltak a szervezésben.
Ömböli Irma Kolozs megyei magyar szakos tanfelügyelő a magyartanárok tanácskozásáról lapunknak elmondta: „Összesen 17 résztvevővel zajlott a tanácskozás, amelyen minden megye – mármint ahol létezik magyar oktatás – elküldte képviselőjét. A magyar nyelv és irodalom oktatására vonatkozó, kimondottan szakmai gondok feltérképezése mellett az körvonalazódott, hogy a magyar tanfelügyelőknek fel kell vállalniuk a megye magyar oktatásának gondjait is. Erdély-szerte nagyon sok versenyt szervezünk, ezek időpontjáról is egyeztettünk. A magyartanárok helyzetét nehezíti az, hogy a minisztériumban jelenleg nincs referensünk. Aki eddig ellátta ezt a tisztséget, most gyereknevelési szabadságon van, és senki sem vállalja azt, hogy Bukarestbe költözzön. Pozitívum volt, hogy Zsigmond Emese, a Napsugár főszerkesztője részt vett a mi tanácskozásunkon is” – összegzett a szaktanfelügyelő
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

A Kossuth utca ügyében titkolózik a tanács?
A marosvásárhelyi tanács 2005-ben döntötte el, hogy a Calarasilor utcát visszakereszteli Kossuth Lajos utcává. A határozatot annak idején megóvta a Vatra Româneasca Egyesület, a Nagy-Románia Párt, az Avram Iancu Kulturális-Hazafias Egyesület és Sita Ioan volt helyi tanácsos. Négy éve folyik a per, amelyben tavaly ősszel a Legfelsőbb Bíróság helyt adott Kerekes Károly parlamenti képviselő, a marosvásárhelyi tanácsot képviselő ügyvéd azon kérelmének, hogy a pert a felfolyamodási fázisában helyezzék át egy más helységbeli Táblabíróságra. Mi történt közel egy év távlatából, hol tart jelenleg a bírósági eljárás? – kérdeztük Kerekes Károly ügyvédet.
– A Legfelsőbb Bíróság döntése az volt, hogy a craiovai Táblabíróságon folytatódjon per. Annak ellenére, hogy ez a döntés jogerős, tehát nincs helye semmilyen perorvoslati lehetőségnek, a felperesek egyike, a Vatra Româneasca Egyesület felfolyamodással fordult a döntés ellen. Nyilvánvaló a felperes is tudta, hogy nincs esélye, időhúzás céljából cselekedett így. Vártam a megbízóm, a városi tanács értesítését a tárgyalás időpontjára vonatkozóan, de többszöri érdeklődésemre az volt a válasz, hogy nem jött még idéző. Megelégelve a várakozást, hiszen közel egy év telt el azóta, hogy az iratcsomót elküldték Bukarestbe, kerülőúton megtudtam, hogy érkezett a tanácshoz egy idéző november 2-ára. De ha nem akadékoskodok, nem valószínű, hogy értesítenek. Ezt azért állítom, mert a Vatra Româneasca felfolyamodását követően a Legfelsőbb Bíróság április 27-re tűzte ki a tárgyalást. Természetesen nem tehettem le a védekezést mivel a tanács elhallgatta a tárgyalás időpontját. Erről csupán most szereztem tudomást, miután a tanács volt szíves átadni nekem a november 2-ára szóló idézőt, amivel jogomban állt tanulmányozni az ügycsomót. Ebből megtudtam, hogy a Vatra Româneasca felfolyamodási keresetét április 27-én elutasították, mert nem fizetett bélyegilletéket.
– Akkor miért van mégis egy újabb tárgyalás november 2-án?
– Azért, mert megjelent a színen egy újabb szereplő, mint beavatkozó a perbe, a Glasul Motilor nevezetű kulturális társaság, amely megsemmisítési keresetet nyújtott be az április 27-i legfelsőbb bírósági döntéssel szemben. Perrendtartási abszurditás ez a bírósági kereset, csupán az időhúzást szolgálja. Ennyire tartanának a felperesek, a Nagy Románia Párt, a Vatra Româneasca, az Avram Iancu Egyesület, Sita Ioan tanácsos a craiovai Táblabíróságtól?
– De a városi tanács jogügyi osztálya miért hallgatja el a tárgyalás időpontjait? Miért nem értesítette a bukaresti idézőkről?
– Erre kérek majd én is választ, az RMDSZ tanácsosainak megfelelő fellépését követően.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

Feloszlatták a moldovai parlamentet
Kérték az előre hozott választásokat
(MTI/Reuters/AFP/dpa) – Feloszlatta a moldovai parlamentet az ország ügyvezető elnöke kedden, és november 28- ára kiírta az előre hozott választásokat.
Mihai Ghimpu, az egykori szovjet tagköztársaságot 2009 óta vezető, Európa-barát koalíció egyik fontos vezetője aláírta a rendeletet, amely megnyitja az utat egy új kormány megalakulása előtt. Európa egyik legszegényebb országában a négy pártot tömörítő Szövetség az Európai Integrációért és az ellenzéki kommunisták harcolnak a hatalomért. Utóbbiakat mindössze egy éve ütötték ki a nyeregből, s most szeretnének visszatérni Moldova élére.
Az országban másfél éve, a kommunisták 2009-es választási győzelme óta politikai- intézményi válság dúl. A vidéken népszerű párt 2001-ben került Moldova élére. 2009 áprilisában, újabb választási győzelmüket követően tiltakozáshullám söpört végig a 3,5 millió lakosú államon, és ez, valamint a tény, hogy a kommunisták képtelenek voltak biztosítani maguknak az elnök megválasztásához szükséges parlamenti többséget, újabb választások kiírásához vezetett. 2009 júliusában immár a koalíciós erők nyertek, de ők sem tudtak államfőt kiállítani, így alkotmánymódosításhoz akartak folyamodni. A népszavazáson azonban – amely megengedte volna az elnök közvetlen, általános szavazati jogon alapuló megválasztását – nem jelentek meg elegen, így érvénytelen lett az eredmény.
A moldovai törvények értelmében, ha a képviselők képtelenek megválasztani az elnököt, akkor fel kell oszlatni a parlamentet. Ez azonban 2009-ben azért nem történt meg, mert a törvények azt is előírják, hogy évente csak egyszer kerülhet sor erre a procedúrára, és abban az évben egyszer már feloszlatták a törvényhozást. Népújság (Marosvásárhely)

Magyartanárok szakmai gyűlése
Nagyvárad – Szerda délután az Ady Endre Középiskola dísztermében tartották szakmai gyűlésüket a Bihar megyei magyar nyelv és irodalom szakos tanárok. Több téma is szóba került a tanácskozáson.
Bihar megyében 105 magyartanári állást töltenek be különböző státusú oktatók. A szerda délutáni szakmai tanácskozáson Ile Erzsébet tanfelügyelő ismertette a tudnivalókat, hívta fel a pedagógusok figyelmét különböző problémákra, jelenségekre. Kiemelte az újonnan bevezetett decentralizációt és a mentorátust. Hangsúlyozta annak a különös fontosságát, hogy a magyartanárok úgynevezett portfolió gyűjteménnyel rendelkezzenek, mely által szemléltetni tudják egyéni gondolataikat, munkafolyamatukat és -ritmusukat, az általuk használt segédanyagokat. Jó lenne ugyanakkor, ha javaslatokat tennének a különböző olimpiai vizsgák feladatlapjainak összeállítására, szakmai elképzeléseiket pedig magyar nyelvű kiadványokban jelentetnék meg.
Elhangzott még, hogy az utóbbi időben nagyobb érdeklődés mutatkozik a fakultatív oktatás iránt. Egy 1999-ben kibocsátott minisztériumi rendelet ugyanis lehetővé teszi, hogy egy adott iskolában zajló tanítás nyelvétől eltérő anyanyelvű diákoknak jogukban áll állami pénzből az anyanyelvükön tanulni. Ezzel a lehetőséggel élhetnek azok a magyar diákok is, akik például román szakközépiskolákba járnak, vagy abban a tanintézetben, ahol a tanulmányaikat folytatják, nincs magyar nyelvű oktatás, illetve a szüleik szándékosan román osztályba iratták őket. Heti 3-4 órás magyar nyelv és irodalom tanításról lenne szó. Ennek érdekében a szülők és a tanárok kell szervezkedjenek, a kérvényt az illető tanintézet igazgatóságán kell iktatni, mely továbbítja a tanfelügyelőséghez. Akár a tanév közben is meg lehet tenni, tavaly például a másik szemeszterben kérték ezt szlovák szülők. Kritérium azonban, hogy meglegyen egy 15 fős csoport. Érdemes arról is tudni, hogy opciós tantárgyként is választható a magyar nyelv és irodalom.
Fürkész vetélkedő
Kecse Gabriella, a Pedagógusok Háza felnőtt-továbbképzésért felelős munkatársa azokról a magyar nyelvű ingyenes tanfolyamokról számolt be, melyeket valószínűleg jóváhagynak, és kiegészíthetik az intézmény által kinált már létező kurzusokat. Konkrétan a múzeumpedagógia, a verstan, a helytörténet tanítás, az intelligens tábla használata és a kirándulás- és táborszervezés tanfolyamokról van szó. Valószínűleg novembertől indulhatnak, 20 órásak és 20 személy jelentkezése esetén lehet megtartani egy-egy kurzust. Amennyiben vidékről akadnak jelentkezők, a képzők akár községekbe vagy falvakba is kiszállnak.
Krasznai Tünde, a Diákokért Egyesület alelnöke az idén első alkalommal megszervezett Fürkész elnevezésű vetélkedőről beszélt. Az I-VIII. osztályos diákok magyar nyelvből (helyesírás és nyelvhelyesség), nem tesztszerű feladatok megoldásával tehetik próbára a tudásukat. Jelentkezési határidő október 28., a verseny helyi szakaszait november 20-án bonyolítják le. Érdeklődni a 0747/092-007 telefonszámon, illetve a krasznaitunde@yahoo.com e-mail címen lehet.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

A Sebes-Körös menti magyarság él, és élni akar
Az elmúlt hét végén újra hallatott magáról a Sebes-Körös menti magyarság. A térség több településén is voltak olyan jellegű rendezvények, melyek az ott – sajnos már szórványban – élő magyarság kiemelkedő eseményei közé sorolhatóak, függetlenül attól, hogy melyik településen zajlott.
Megadatott számomra – évek óta nem történt meg – , hogy 2010-ben négy olyanrendezvényen is részt vehessek, melyet az élesdi magyarság szervezett. Mindháromról beszámoltunk lapunk hasábjain, mint tesszük most a negyedikkel, melyre péntek délután került sor a helyi középiskola étkezdéjében. Kálmán G. Gabriella élesdi lakos – nyugodtan nevezhetjük helytörténésznek – népes közönség előtt mutatta be Élesdi séta…a múltban című képes történelmi CD-jét. Az esemény annyira megmozgatta a helybelieket, hogy az étkezde teljesen megtelt érdeklődőkkel, nagyon sokan voltak. Nemcsak helybeliek, hanem számos Sebes-Körös menti településről is érkeztek érdeklődők. A megjelenteket elsőként Ciavoiné Létai Andrea pedagógus köszöntötte, aki többek között elmondta: a most bemutatásra kerülő CD-t a helybeli lakosoknak köszönhetően sikerült megvalósítani, hiszen ők voltak azok, akik előszedték régi fényképalbumaikat, és felajánlották a szerzőnek.
Ezt követően Dénes István Lukács református lelkipásztor méltatta a kiadványt, aki történelmi elemzésen keresztül mutatta be azokat a változásokat, melyeket a Sebes-Körös menti város átélt az elmúlt mintegy 90 év alatt. „Míg 1900-ban Élesd lakosságának 54,6%-a református volt, 2002-ben 14,5 százaléka az. Ma Élesden hét személyből öt ortodox vallású. Amit tett Kalmár Gabriella, az a munka értékmentés volt, átmentése annak, ami volt, és ami soha nem lesz már úgy, vagy ami nem jön vissza abban a formában”, mondta többek között a lelkipásztor.
Könyv formában is
Létai Zoltán, Élesd város alpolgármestere kiemelkedő eseménynek nevezte mindazt, ami pénteken Élesden történt, majd arról beszélt, hogy ő mint fotós rendkívül nagyra tudja értékelni ezeket a sok-sok éve készült fényképeket. „Nagy öröm számomra, hogy Élesden élnek olyan emberek, akik ilyen maradandót tudnak alkotni, mint tette ezt Kalmár Gabriella”. A szerző, a CD kitalálója, Kalmár G. Gabriella hozzászólásában beszélt mindarról, ami hozzájárult ahhoz, hogy ez a CD megjelenjen. Köszönetet mondott azoknak, akik felajánlották értékes fotóikat, és így elkészülhetett az album. Ezután vetítették le az albumot. Megható volt, ahogy a teremben a mögöttem ülők kommentálták a látottakat: „Látod, azon a képen a csíkos nyakkendőben az édesapám, az óvodásképen az első sorban a harmadik én vagyok. Nézéttek, a mindenki Bandi bácsija…”, több hasonló megjegyzés hangzott el a teremben. Atalálkozó végén a szerző kérdésünkre többek között ezt nyilatkozta: „Mi, akik itt élünk Élesden, meg akarjuk mutatni, hogy ebben a városban magyarok is élnek, akik tisztelik múltjukat, és jövőképük is van. A múltunkat nem lehet eltörölni, ezt mutatják be ezek a képek is, melyeket most egy CD-re mentettünk le. De remélhetőleg könyv formában is meg fog jelenni, mely 220 képet fog majd tartalmazni. A jelenlegi albumon 50 fotó van feldolgozva”. Az is kiderült a krónikás számára, hogy a kiadvány költségeit a szerző állta.
Mezőtelegden
Egy másik nagyszerű esemény – melyen már vasárnap délelőtt vehettünk részt – ugyancsak a Sebes-Körös mentén, Mezőtelegden történt. A helyi római katolikus templomban ünnepi szentmise zajlott abból az alkalomból, hogy a római katolikus egyházközségnek sikerült teljesen felújítania az egykor elkobzott katolikus iskola épületét. Aszentmisén Vilcsek Ferenc plébános üdvözölte a megjelenteket. A tisztelendő elmondta, hogy 2005-ben kapták vissza az épületet, már akkor elkezdték az épület felújítását, melyet mostanára sikerült teljesen felújítani. Megköszönte a támogatásokat, kiemelten azt, amit a Bihar Megyei Tanács nyújtott, a megyei RMDSZ hathatós támogatásával. Külön köszöntötte a szentmisén részt vevő Szabó Ödönt, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnökét és Grim András alelnököt. A szentmise keretében dr. Kovács Zsolt tisztelendő mondott szentbeszédet.
Az egyházi szertartás után a jelenlévők – felekezeti megosztás nélkül – az iskolához vonultak, ahol Erdei Zsolt, a mezőtelegdi magyar érdekvédelmi szervezet elnöke köszöntötte a csepergő eső ellenére nagy számban megjelent résztvevőket, majd Szabó Ödön és dr. Kovács Zsolt elvágták az avatószalagot. Az épület ezentúl a helyi magyarság szolgálatában fog állni, magyar közösségi ház szerepét fogja betölteni, hangzott el a teremben történt együttléten, ahol Szabó Ödön gratulált mindazoknak, akik hozzájárultak az épület felújításához. Tette mindezt Filip József, Mezőtelegd község alpolgármestere is, közben Szoboszlai Gáspár István református lelkipásztor irányításával három szavalatot is hallhattunk fiatal előadók részéről. Az esemény ünnepi ebéddel zárult, melyet a gyülekezeti teremben fogyaszthattunk el.
Pósalaka
Vasárnap délután Pósalakán töltöttünk el néhány órát a helybeliekkel, több környékbeli település, megyei magyar elöljáró, önkormányzati képviselő, református lelkész társaságában. A zsúfolásig megtelt helybeli református templomban mutatták be Grim András, Pál László és Varga Árpád Mezőtelki, Pósalaka és Pusztaújlak kistérségének monográfiáját. Az ünnepi istentisztelet keretében igét hirdetett Mikló Ferenc lelkipásztor, a Bihari Református Egyházmegye esperese. A könyvbemutatót megtisztelték jelenlétükkel Pető Csilla és Lakatos Péter RMDSZ-es parlamenti képviselők, Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető alelnöke, Grim András alelnök, valamint számos hivatalos személyiség. A monográfiát elsőként Visky István fugyivásárhelyi lelkipásztor méltatta, tette mindezt Kupán Árpád történész is. Üdvözölte az eseményt Lakatos Péter, Pető Csilla, Szabó Ödön és Grim András. Az istentisztelet keretében szolgált a Bihari Egyházmegye kórusa, valamint a helyi fiatalok. Az istentisztelet végén Pál László helybeli lelkipásztor mondott köszönetet a jelenlévőknek, mindazoknak, akik hozzájárultak, hogy a kiadvány megjelenhessen. Külön köszönte meg Varga Árpád családjának – aki már elhunyt – a hozzájárulást, hogy az álatala összegyűjtött adatokat a kiadványban közölhessék. A bemutató végén a kötetet meg lehetett vásárolni, amit a jelen lévő szerzők dedikáltak. A bemutató szeretetvendégséggel zárult. Már késő este volt, amikor Szabó Ödönnel ügyvezető elnökkel elindultunk Nagyvárad felé. Rendkívül felemelő, bensőséges eseményeken vehettünk részt, ez volt mindkettőnk véleménye.
erdon.ro

Tőkés–Szász sárdobálás
„Több mint sajnálatosnak tartjuk Tőkés László magánéletének alakulását, annál is inkább, mert személyében fontos egyházi elöljárót is tisztelhettünk, de arra kérjük, hogy családi életének válsága után ne okozzon közéleti válságot is” – áll abban a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményben, amelyben Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke reagált a volt református püspök egy nappal korábbi nyilatkozatára, amikor azzal vádolta Szászt, hogy „szégyenteljes módon házal Székelyföldön és budapesti kormánykörökben, hogy vélelmezett magánéleti botránykrónikámmal diszkreditálja az EMNT-t”.
Az MPP elnöke szerint alakulata politikáját többek között a család és a keresztény gondoskodó szolidaritás határozza meg. „Ezen értékek alapján, közéleti szerepet vállaló személy esetében illendőnek tartanánk olyan családi életet élni, amely példamutató egy közösség előtt. Ehelyett Tőkés László magánéleti válságának ódiumát is az MPP nyakába szeretné varrni” – fogalmaz Szász.
Hozzátette: egyházaink szerint a házasságot a Jóisten szenteli meg, s mint ilyen, arra kéri Tőkést, hogy ne a közvéleménnyel, de még csak ne is az MPP-vel, hanem magával a Jóistennel számoljon el. Új Magyar Szó (Bukarest)

Diszkrimináció Szatmáron?
Elfogadhatatlannak tartja Varga Attila képviselő, hogy a gazdasági-pénzügyi válságra és a költségmegtakarítások elengedhetetlen voltára hivatkozva magyar nemzetiségű igazgatókat és aligazgatókat távolítanak el a Szatmár megyei középiskolák éléről.
Erre az RMDSZ-es politikus tegnap írásos politikai nyilatkozatban figyelmeztetett.
„Olyan tanintézményekről van szó, ahol a magyar diákok aránya jelentős, legalább a román tanulók számával megegyező. A tanfelügyelőség eme rosszindulatú, felelőtlen magatartása önkényes és diszkriminatív” – mutatott rá Varga Attila.
A képviselő elutasította azt, hogy a megszorító intézkedéseket ürügyként használják fel a nemzeti kisebbségek jogainak megsértésére, illetve az alapvetően jogszerűtlen döntések igazolására.
„Hasonlóképpen igaz, hogy némely leváltás nem kisebbségi okokból kifogásolható, hanem azért, mert szakmailag felkészült személyeket inkompetensek váltottak tisztségeikben, miként a szatmári művészeti líceum esetében is történt. Az RMDSZ mindent megtesz azért, hogy ezt a jelenséget megállítsa; egyben felhívja a helyi és központi hatóságok figyelmét arra, hogy a diszkriminatív intézkedéseknek nem csupán az oktatási folyamat eshet áldozatául, hanem a békés nemzetiségi együttélés is” – összegezte a politikus. Új Magyar Szó (Bukarest)

Állami kitüntetésben részesítette Băsescu Hajdú Gábor volt egészségügyi minisztert
Cseke Attila egészségügyi miniszter javaslatára, Traian Băsescu államfő kedden a “Hűséges szolgálatért” Országos Rend lovagi rangú kitüntetését adományozta Hajdú Gábor volt egészségügyi miniszternek, a SMURD Rohammentő szolgálat 20 éves fennállása kapcsán.
Az indoklás szerint, Hajdú Gábor miniszter írta alá a tárca nevében az első valós együttműködési protokollumot a Belügyminisztériummal, a SMURD Rohammentő szolgálat működéséről és összetett működéséről. Ugyancsak az ő minisztersége alatt indult el az első eszközbeszerzés a SMURD-nak: elindították a közbeszerzést annak a két helikopternek a megvásárlására, amelyek 2004 óta ma is üzemelnek, a Világbank támogatásával, 33 életmentő járművet vásároltak, amellyel kiegészítették a közúti balesetekhez bevetett, akkor összesen 5 autóból álló gépjármű-parkot és elkezdték a SMURD Rohammentő szolgálatnak mentőautókkal való ellátását.
Hajdú Gábor 1998. október 7. és 2000. december 8. között töltötte be, az RMDSZ képviseletében, az egészségügyi miniszteri tisztséget. (hírszerk.) Transindex.ro

A magyar iskolaigazgatókért
Elfogadhatatlan, hogy a gazdasági-pénzügyi válságra és a költségmegtakarítások elengedhetetlen voltára hivatkozva magyar nemzetiségű igazgatókat és aligazgatókat távolítanak el a Szatmár megyei középiskolák éléről ― figyelmeztetett írásos politikai nyilatkozatában Varga Attila képviselő.
Olyan tanintézményekről van szó, ahol a magyar diákok aránya jelentős, legalább a román tanulók számával megegyező. A tanfelügyelőség rosszindulatú, felelőtlen magatartása önkényes és diszkriminatív ― mutatott rá Varga Attila. Az RMDSZ mindent megtesz azért, hogy ezt a jelenséget megállítsa; egyben felhívja a helyi és központi hatóságok figyelmét arra, hogy a diszkriminatív intézkedéseknek nem csupán az oktatási folyamat eshet áldozatául, hanem az a békés nemzetiségi együttélés is, amelyet hatalmas erőfeszítések árán, közösen felépítettünk ― összegezte az RMDSZ-képviselő. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egységes nemzetpolitikai stratégián dolgoznak
Az egyes szaktárcák nemzetpolitikai elképzelései és a támogatáspolitika mellett a kormányközi vegyes bizottságok újraindulása kerül napirendre a magyarországi nemzetpolitikai tárcaközi bizottság munkacsoport-ülésén szerdán, a Budapesten – mondta Répás Zsuzsanna az MTI-nek.
Mint a nemzetpolitikai helyettes államtitkár kifejtette: minden tárcától kérték, hogy készítsenek nemzetpolitikai stratégiát, és ezeket vitatják meg első helyen. Megnézik, melyek azok a közös szempontok, amelyeket mindegyikben szerepeltetni kell, s ennek alapján fogják az átfogó, egységes koncepciót kidolgozni várhatóan egy éven belül.
Alaposan kimunkált nemzetstratégiát szeretnének megalkotni, amire évtizedes távlatban is lehet tekinteni – foglalta össze Répás Zsuzsanna.
Kicserélik továbbá az információkat támogatáspolitika kérdéskörében, a cél ugyanis egy egységes nyilvántartási rendszer kialakítása a jövő év elejére. Ekkorra pontosan szeretnék látni melyik tárcánál, milyen összegek mennek határon túli célokra – közölte.
A helyettes államtitkár elmondta: napirendre kerül még a kormányközi vegyes bizottságok munkájának újraindítása is, és áttekintik, hogy az egyes tárcákat melyik vegyes bizottság érinti.
Répás Zsuzsanna felidézte, hogy júliusban előkészítő ülést tartott a bizottság. Mint elmondta, most nem plenáris, hanem munkacsoporti ülést tartanak, amelyre a tárcáktól a nemzetpolitikai ügyekért felelős szakembereket várják.
Kiemelte: az eddigi gyakorlattal szemben nem százas nagyságrendben fognak tárcaközi bizottságok működni, hanem csupán három ilyen testület lesz.
A kormány augusztus 27-i hatállyal hozta létre a Nemzetpolitikai Tárcaközi Bizottságot (NPTB) „a kölcsönös felelősség és figyelem elvén nyugvó nemzetpolitikai tevékenység összehangolása érdekében”. A bizottság elnöke Semjén Zsolt, a miniszterelnök általános helyettese, alelnöke pedig Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára
MTI

Van jövője a tetterős szórványnak
Besztercén össze tudnak fogni
Besztercére tartva azon tűnődtem, hogy milyen keveset tudunk a szomszédos megyéről, annak magyarságáról. Néhai Kövesdi Kiss Ferenccel jártuk be évekkel ezelőtt a Mezőséghez tartozó Beszterce-Naszód megyei falvakat Köbölkúttól Mátéig, s akkor csodálkoztam rá Újős, Álmásmálom, Magyarberét és sok más település érdekes, szép hangzású nevére, ismerkedtem meg az ott élő emberek gondjaival. Ezért örültem Szabó Csaba meghívásának, aki a Szórványtengely mozgalom keretében az erdélyi kisközösségek egymás közötti kapcsolatának erősítését tűzte ki célul.
E kezdeményezés keretében vettünk részt az elmúlt héten a besztercei Magyar Házban szervezett könyvbemutatón és kerekasztal-beszélgetésen, amely a hangzatos Szórványgrófság és szekértábor-média címet viselte. A Marosvásárhelyi Rádiót László Edit és Sármási Bocskai János szerkesztők képviselték, a Szórványtengely mozgalom Fehér hollók könyvsorozatának szerzőit pedig Szabó Csaba, a Kolozsvári Televízió és Mihály István, a Kolozsvári Rádió szerkesztője. Örömünkre a Magyar Ház terme megtelt, s a találkozó során meggyőződhettünk, hogy mennyi értékes, érdekes képviselője van a besztercei magyarságnak.
A szervező beszélt Mihály István két kötetéről – A képernyő jótékony homálya és az Örömszakadtáig – majd saját könyvéről is, amely az erdélyi magyar irodalom három jeles képviselője, Kaffka Margit, Kuncz Aladár és Szabó Dezső barátságáról szól (Kaffka Margit félmosolya). A besztercei közönség megismerhette az újságíró- szerzők által írt Fehér hollók sorozat legreprezentatívabb alkotásait magába foglaló Noi-Mi című román nyelvű antológiát. A vendégek pedig a vásárhelyi és a kolozsvári rádió műsorszerkezetét, illetve a Népújságot mutatták be a jelenlevőknek.
Száz iskolatáska
S hogy miért Beszterce volt a helyszíne a szórványtalálkozónak? Amint a jelen levő megyei RMDSZ-elnök, Décsei Attila beszámolójából kiderült, a reméltnél nagyobb sikerrel zárták a szórványműhely által indított iskolatáska programot. A Nagyváradi Portikum Ifjúsági Központ ajánlatát a szórványtengely-műhely karolta fel. A cél az volt, hogy minden nehéz anyagi helyzetű családban élő első osztályos kisiskolás a szórványban tanfelszereléssel megrakott táskát kapjon becsengetésre. A programot a legsikeresebben Beszterce-Naszód megyében bonyolították le, ahol az ígért 30 és végül 15-re apadt iskolatáska helyett a megye mind a száz magyar osztályba beíratott kisdiákja táskát kapott. Ezt a helyi magyar közösségek összefogása révén és a Communitas Alapítvány támogatásával sikerült megvalósítani. A 22. szórványtengely műhely keretében pedig kiosztották a 80 eurós Őrhely díjat is, amelyet olyan családoknak adományoznak, ahol nagy erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy magyar iskolába írassák a gyermekeiket.
Kérdésemre Décsei Attila elmondta, hogy a 18.000-es Beszterce-Naszód megyei magyarság 40 százaléka városon él, közülük több mint 5000-en a megyeközpontban. Népes magyar közösség található Bethlenben, Magyardécsén és a Melles patak völgyében levő falvakban. A mezőségi szórványtelepüléseken, mint például Komlódon, Oroszfáján még élnek az idősek, de a jobbára vegyes házasságot kötött fiatalokat nehéz megszólítani. Jó hír viszont, hogy új református templom épült Mezőköbölkúton, a mátéit felújították, a Bethlen melletti Várkudun pedig visszaállítják a II. világháború áldozatainak emlékművét.
A tankönyvellátás hiányos
A megye 26 településén működik magyar tagozatos iskola összesen 1200 gyerekkel. Amint már említettük százan kezdték az első osztályt, s a múlt évben 90 nyolcadikos tanuló végzett, ami jóval kevesebb, mint 2001-ben, amikor 148-an fejezték be az általános iskolát. Balázs Dénes kisebbségi oktatásért felelős tanfelügyelő elmondta, hogy pedagógusokban nincs hiány, a tankönyvek dolgában viszont rosszul állnak. Sok helyen a magyar gyerekeknek régi, nem a programnak megfelelő könyv jutott. Hiányzik a kisebbségeknek készült román tankönyv, s Újősön, ahol 14 magyar gyerek kezdte az első osztályt, (többen mint a múlt tanévben), egyeseknek egyáltalán nem jutott tankönyv.
Besztercén két kilencedik osztály indult, ami annak köszönhető, hogy a 26 vidéki diáknak ingyenes szállást biztosítanak a református egyház által működtetett központban, ahol összesen 43 középiskolás fiatal lakik.
A beszterceiek élő lexikona Szilágyi Zoltán nyugalmazott tanár, aki közel 400 oldalas átfogó, érdekes, tartalmas könyvet írt Beszterce történetéről (Besztercevidék a népek és a hegyek szorításában) és a megye kisebbségeinek a létért, megmaradásért vívott küzdelméről a huszadik század viharos éveiben (Kisebbségi sors és anyanyelvű oktatás Beszterce-vidéken).
A torony már méri az időt
A városban tett séta nyomán beszélgettem el dr. Illyés Istvánnal, a városi tanács egyetlen magyar képviselőjével. Kérdésemre, hogy miért olyan elhanyagolt a főtér műemlék épületeinek és az egykori Magyar utca régi házainak többsége, a képviselő elmondta, hogy a rendszerváltás után a lakásokat eladták a lakóknak. Többségük olyan család, amelynek nincs anyagi lehetősége a magántulajdonba került épületek felújítására. A városvezetés tömbházakat épít, hogy a régi lakásokért cserébe újakat tudjon felajánlani, s így a műemlék-épületek felújítása elkezdődhessen.
Akkor hallottunk gyakori híradást Besztercéről, amikor a 16. században épített, s a városközpontot uraló evangélikus templom tornya leégett. Az országos és nemzetközi összefogás eredményeként a torony felső része a fiatornyokkal és a templom fedélzete már megújult, s a kicsi torony is visszakerült a helyére. A Németországban és Ausztriában élő besztercei szászok által adományozott GPS vezérelte új óra mutatja már az időt is. Az értékes műemlék épület külső és belső felújításával 2013-ra készülnek el, mondta Illyés doktor, aki egy egységes városfejlesztési stratégia meglétét hiányolja.
Nehéz "táncba vinni"
Bár a helybeliek szerint nehéz a beszterceieket "táncba vinni", azaz a vendégszerepléseknek közönséget toborozni, az elegáns, tágas magyar házban könyvbemutatókat, tárlatokat szerveznek, s Szilágyi Ilona irányításával néptánccsoport működik, amelynek tagjait a Kolozsvárról járó Both házaspár oktatja. Egy fiatalasszony pedig az általa kitalált és már szabadalmaztatott társasjátékot mutatja, ami azt jelzi, hogy játékos kedvben sincs hiány a szórványban.
Összességében pedig kellemes élmény marad a beszterceiekkel való találkozás s a visszatérés reményében várjuk, hogy újra hírt adhassunk arról, hogy milyen újdonságok történnek a velünk szomszédos megyében.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)

Édes Erdély, itt vagyunk (Erdélyi bevonulás, 1940)
Ünneplés Kézdivásárhelyen
Új könyvvel jelentkezik a baróti Tortoma Könyvkiadó: a hetven évvel ezelőtti II. Bécsi Döntést követő erdélyi bevonulást eleveníti fel két neves magyarországi hadtörténész, Illésfalvy Péter és Szabó Péter az Erdélyi bevonulás, 1940 című kötetben.
A szerzők nem csak a magyar hadsereg Észak-Erdélybe és Székelyföldre való bevonulását követik nyomon napról napra, hanem annak előzményeit is felvázolják. Feltérképezik a román—magyar viszonyt, annak alakulását a döntést megelőző két évben, nyomon követik a mozgósított magyar haderő felvonulását a román határra, a szörényvári sikertelen tárgyalások utáni lépéseket, a döntést s annak következményeit. Szemléletesen mutatják be Észak-Erdély visszafoglalását korabeli hadi dokumentumok, sajtóhírek és szemtanúk visszaemlékezései alapján. A könyvet igen gazdagon illusztrálták az eseményeket megörökítő fotókkal. Olyannyira, hogy első átlapozásra képeskönyvnek tűnik, ám szakmai megalapozottsága okán tudományos munkát kap az olvasó. Érdekesség, hogy egy-egy városba való bevonulás tárgyalásakor a fejezet különleges illusztrációval kezdődik: egy borítékrészleten a Magyar Királyi Posta által kiadott bélyeget az illető település új bélyegzőjével pecsételték le. Azon a város 1920 előtti címere, az 1940-es évszám, valamint Nagyvárad, Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely (s még sorolhatnánk) visszatért felirat olvasható. Mihályi Balázs térképe segíti a könnyebb áttekinthetőséget. Az előszót Szakály Sándor történész, az MTA doktora jegyzi. A könyv kapható a sepsiszentgyörgyi Diákboltban, megrendelhető a kiadó honlapján: www.tortoma.ro.
Hetven éve történt
Az 1940. augusztus 30-i II. Bécsi Döntés eredményét mind a román, mind a magyar fél csalódottan vette tudomásul: a románok sokallták, a magyarok, élükön gróf Teleki Pál miniszterelnökkel kevesellték, ám a tömegek úgy értékelték, a trianoni igazságtalanság részben jóvátétetett. Az előszóban olvashatjuk, a szerzők olyan könyvet szeretnének az olvasók kezébe adni a magyarság számára oly fontos hetven esztendővel ezelőtti eseményről, amely eligazítja az érdeklődőt a kor viszonyai és történései között, bemutatja az egykori szereplőket. Ezek mellett pedig települések, virággal borított harcjárművek, ujjongó és örömükben könnyező emberek jelennek meg a kötet lapjain. Mert vajon milyen érzés foghatta el vitéz lófő nagybaczoni Nagy Vilmos gyalogsági tábornokot, a magyar királyi 1. honvéd hadsereg parancsnokát, amikor több mint két évtizede nem látott szülőföldjére vezethette csapatait?
Előre, a Kárpátok gerincéig
Horthy Miklós kormányzó szeptember 3-án kiadott hadparancsában útnak indítja a Magyar Királyi Honvédséget, vonja ellenőrzése alá a döntésben megítélt területeket: ,,A trianoni igazságtalanság egy újabb része jóvátételt nyert. Indulunk, hogy újból birtokba vegyük ezer esztendős jussunk egy újabb részét. Felszabadulást viszünk 22 év óta rabbilincsben élő erdélyi magyar testvéreinknek és szeretetet a határainkon belül élő hozzánk hű nemzetiségeknek. Ezt tartsátok szemeitek előtt, amikor elindultok Isten és a Haza nevében: Előre a Keleti Kárpátok gerincéig!"
S a honvédség elindult. A IV. hadtest Szatmárnémeti, a II. hadtest Érmihályfalva, a 3. hadsereg Técső, a VII. és VIII. hadtest Máramarossziget előtt várta a határátlépést, melyet szeptember 5-re időzítettek. A megszállás néhány incidenstől eltekintve — Ördögkút, Szilágyipp, Márkaszék, Omboztelke — rendben zajlott. Fegyelemre intették a bevonulás fogadóit is. A Székely Nép szeptember 8-i számában báró Szentkereszty Béla felhívással fordult Háromszék vármegye magyarságához: ,,A székely önérzetből eredő méltóságteljes magatartás megköveteli, hogy őrizzük meg a rendet, a nyugalmat, és tartózkodjunk a kicsinyes, személyi bosszúállástól a román lakossággal szemben is."
Szeptember 5.
A bevonulás első napján Észak-Nyugat Erdély peremét vette birtokba a magyar hadsereg: Halmi, Óvári, Érmihályfalva, Nagykároly, Szatmárnémeti, Máramarossziget került magyar fennhatóság alá. A halmi készülődésről az Esti Kurír tudósítója jelenti: ,,A tegnapi éjszakát a község 5000 lakosa lázas izgalomban és boldog virrasztásban töltötte el. Gyertyavilágnál egész éjszaka névtáblákat festettek a magyarok, hogy reggelre kelve valamennyi román felírás eltűnjék. Diadalkapukat készítettek, kokárdákat varrtak, lobogókat hímeztek. Alig virradott meg, a boldog magyarok máris megindultak a község határába és szívdobogva várták a felszabadító magyar honvédséget."
Szeptember 6.
Második nap Nagyszalonta, Margitta, Nagyvárad, Felsőbánya, Kapnikbánya köszöntötte a honvédeket. Az előző napi szatmárnémeti bevonulás után Horthy Nagyváradra is lóháton érkezett: ,,Egyetlen fejként fordult az embererdő a kishíd irányába, minden szem arra szegeződik, ahonnan a kormányzót várják. Minden csillog és ragyog ebben a tündöklő őszi napsütésben. A zenekar az Erdélyi indulót játssza, és egy pillanat alatt teljes erejében kibontakozik a még soha nem látott meleg, lelkes ünneplés, mert a Sebes-Körös hídján feltűnt Magyarország kormányzója, aki eljött, hogy újra átvegye ezt az ősi magyar várost, amely szívében sohasem volt más, mint magyar. Büszkén táncol a fehér paripa a hátán altengernagyi díszben lovagló kormányzóval, aki mosolygó arccal, meghatottan fogadja a feléje áradó szeretet ezernyi jelét és tisztelgéssel köszöni meg a szűnni nem akaró ünneplést." — tudósít a Magyar Nemzet másnapi számában.
Szeptember 7.
Többek között Nagybánya, Szilágysomlyó, Bogdánd, Naszód, Élesd, Szelistye, Újnémet, Lecsmér került vissza. Igen érdekes, hogyan viszonyultak színtiszta román települések a határmódosításhoz. A Szelistyére érkező katonák biztosak voltak abban, hogy ott nem lesz ünneplés, ám kellemesen csalódtak: ,,A falu szélén két hatalmas fenyőfát pillantunk meg az út szélébe ásva, mint a karácsonyfa, úgy fel voltak díszítve színes papírossal, almával, szalagokkal, apró fafaragásokkal. Ez volt Szelistye diadalkapuja. Körülötte pedig ott várt a lakosság apraja-nagyja, bocskorban, darócban, hímzett vászoningben és kiáltoztak, integettek a honvédek felé... Szelistye népe kijött a falu végére ünnepelni. Pedig a visszavonuló román katonaság, mint ez később kiderült, azzal rémítette őket, hogy mindenkit megölnek a bevonuló magyarok. Nem volt szónoklat — mindössze hat üveg sör volt a faluban, ezt hozták el és így köszöntötték a bevonuló katonákat."
Szeptember 8.
Vezérkari jelentés a nap történéseiről: Csapataink a mai napra kitűzött menetcélokat — általában Királyhágó, Meszes-hegység gerincvonulata, Zsibó, Dés, Bálványosváralja, Sajómagyaros, Beszterce, Sajóvölgy és a Kelemen-hegység gerincvonulata — elérték. A megszállás tervszerűen folyik. Csapatainkat a lakosság lelkesedéssel fogadta.
Szeptember 9.
Csucsa, Bánffyhunyad, Szászrégen, Ördögkút, Szamosújvár, Désháza került többek között magyar kézre. Igen elhíresült, különösen román körökben, az ördögkúti mészárlás. Szemtanú szerint ,,a négy zászlóaljból álló menetoszlop utolsó zászlóalját a templomtoronyból meglövöldözték, mire a határvadász zászlóalj parancsnoka, Ákosy Károly alezredes megrohantatta egységeivel a templomot, parókiát, s az ott találtakat felkoncoltatta".
Szeptember 10.
Bonchida, Vasasszentgotthárd, Mezőbánd, Marosvásárhely, Nyárádszereda, Nyárádmagyarós, Mezőpanit, Gyergyószentmiklós, Maroshévíz, Parajd, Korond a főbb célpontok. A marosvásárhelyi bevonulásról így ír a Reggeli Újság: ,,Amerre a szem ellátott, mindenütt gyönyörű magyar viseletbe öltözött leányok, férfiak tömege folyta be a főtéri aszfaltot és a házak ablakaiból hatalmas piros-fehér-zöld lobogókat lengetett a szél. Az erkélyeket szőnyegekkel és virágokkal díszítették. Sorban érkeztek a vidéki falusi küldöttségek (...) A mezőmadarasiak koronás zászlóját Bursan Györgyné mentette át a román csendőrség és hatóság árgus szemei elől. Az utóbbi három hónapban dereka köré csavarta és így őrizte meg. (...) Az üdvözléseket vitéz nagybaconi Nagy Vilmos tábornok a következő lendületes szavakkal fogadja: Határtalanul boldog vagyok, hogy mint székely ember, én vezethettem be a magyar hadsereget Erdélybe, melyet a trianoni határ csak elválasztott, de soha el nem szakíthatott."
Szeptember 11.
Kolozsvár, Székelyudvarhely, Csíkszereda kerül vissza. A kolozsvári bevonulásról így ír a Keleti Újság: ,,Tízezrek ajkán csendül fel a Szózat, s mire hangjai elhalnak a kövér esőcseppek kopogásában, megkezdődik a diadalmas felvonulás, amelyhez foghatót soha nem láttunk. Mint egy érchenger dübörgött végig a városon a honvédség beláthatatlan hadoszlopa. Gyalogosok, géppuskások, légelhárító ütegek, tüzérek, huszárok vonultak el fenséges erővel, sziklaszilárd nyugalommal, arcukon az út porával, a visszaszerzett magyar földek áldott porával, mosollyal, ölükben virággal, örömünk, hálánk, boldogságunk, jövendőbe vetett hitünk szerény ajándékaival."
Szeptember 12.
Az Esti Kurír tudósítása a nap eseményeiről: A honvédség ma hajnalban a Csíki-medencében ismét fölkerekedett, és elhagyva Csík vármegyét, birtokába veszi a visszaszerzett erdélyi területek nyolcadik szakaszát. A tegnap birtokba vett Csíkszeredáról és Kányádról indulnak a csapatok, és megszállják a következő nagyobb helyeket: Barót, Nagybacon, Csíkszentgyörgy, Kozmás, Mikóújfalu, Sepsibükszád, Torja.
Szeptember 13. — bevonulás Háromszékre
A bevonulás utolsó napja, befejeződött a hatalomátvétel. Ekkor vonultak be Háromszékre. A jelentősebb települések Bölön, Előpatak, Sepsiszentgyörgy, Uzon, Dálnok, Zágon, Kovászna, Kézdivásárhely, Bereck, valamint az ezeréves határon innen, ma már Bákó megyéhez tartozó Sósmező. (A megyeszékhelyi ünnepségről József Álmos Bevonulás Sepsiszentgyörgyre, 1940 című képes könyvéből tájékozódhatunk részletesebben.) A Székely Újság a kézdivásárhelyi eseményeket idézi: ,,Szeptember 12-én megtisztult a város a román katonáktól, és így egy teljes napon át szabad volt a készülődés. Megindulhatott a nagy sepregetés, elő lehetett venni az eldugott magyar nemzeti lobogókat és leszedni a kertek virágait. Szeptember 13-ára gyönyörű virág és lobogó díszben köszönti a város a falvak zarándokló lakosságát. (...) Déli 12 óra lehet, amikor megérkezik a honvédsereg. Hatalmas gépkocsik. Tankok. Ágyúk. Bámulat és öröm a szemekben. Újra virágeső hull. S a szívekből felszabadult tomboló érzés átfűti az ezrekre menő tömeget. Ünnepi percek. Talán a Magyarok Istene is mosolyogva tekint le a sokat szenvedett népre, melyre szabadulást hoztak a dicső magyar honvédek."
A berecki bevonulásra az akkor tízéves Hankó Ibolya így emlékszik: ,,Szövik, varrják a székely ruhákat, lázban ég mindenki, aki székely. Szeptember 13-án a templom tornyából figyelik a bevonuló hadsereget. Küldöttség megy eléjük a falu végére. A katolikus iskolában szétszedik az osztályokat elválasztó deszkafalakat. A nagyteremben vacsora, kürtős kalács várja a bevonuló gépkocsizó alakulatot. Ilyen örömet csak az érezhet életében, aki ezt megérte. Édesanyám azt mondotta: most haljak meg, ilyen boldog soha nem leszek! (...) Megyünk ünnepelni Sósmezőre, ott van az ezeréves határ."
Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Csíkszereda román felirat nélkül
A rendőrség megbünteti a csíkszeredai városházát, és nyomozást indít azt követően, hogy ismeretlen tettesek rovásírásos városnév-felirattal takarták el a város be- és kijáratánál található névtáblák román feliratát. Keddről szerdára virradó éjszaka a város hat ki- és bejáratának névtábláin csak a magyar név és a rovásírással kiírt elnevezés maradt látható.
Gheorghe Filip, a Hargita megyei rendőrség szóvivője kifejtette, egy ilyen lépés sérti az érvényes törvényeket, a polgármesteri hivatal megbírságolása mellett elindítják a nyomozást a tettesek azonosítása érdekében. A csíkszeredai polgármesteri hivatal képviselői elmondták, nem engedélyezték a rovásírásos feliratot, és az újságíróktól értesültek ezekről. ,,Nem engedélyeztük ezt, egy fél évvel ezelőtt éppen mi kezdeményeztük az eljárást, hogy mi, a városháza helyezzük el a rovásírásos feliratokat, de a törvényszék elutasította kérésünket. Most önöktől hallom, hogy valakik ilyeneket ragasztottak ki. Úgy tűnik, ez a válasz arra, hogy a rendőrség belekötött a magyar feliratokba, és megbüntette a városházát. Valakit zavarhatott ez, és ez volt a válasza” — nyilatkozta Szőke Domokos alpolgármester. Délután a hivatal munkatársai eltávolították a lehúzósokat, az alpolgármester szerint, hogy ,,orvosolják a helyzetet újabb diverzió nélkül”. Olguţa Vasilescu szociáldemokrata szenátor felszólította Traian Igaş belügyminisztert, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket „eme soviniszta provokáció eltávolítása végett”, szerinte ,,ezen sovén támadás hátterében Csíkszereda polgármestere, Ráduly Róbert áll”. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A bölöni reformátusok története
Fancsal Zsolt tiszteletes sok szempontból példakép. Bölöni szolgálata idején sok olyat tett, amiért a falu emlékezetében ― és nem csak a reformátusokéban ― neve jó ideig szépen cseng. Ő az, aki végigvitte a templom restaurálását, imatermet épített, kórust, ifjúsági együttest alapított, és könyvet hagyott hátra maga után. Ezek a megfogható dolgok ― hogy kicsiny gyülekezetének mennyi lelki támaszt nyújtott, arról bölöni hívei tanúskodhatnak.
Papi hivatásának kiteljesedő időszakában váltott, ment át Magyarhermányba szolgálni ― amit maga után hagyott, arról viszont érdemes szót ejteni. Vaskos kötetben /Múltunkban a jövőnk, jövőnkben a múltunk. A bölöni református egyházközség története. Hiperborea, 2010/ dolgozta fel a bölöni református egyházközség igen értékes irattári anyagát, nem a maga dicsőségére, de az utókornak emlékezetül. Mert Bölönt ugyan úgy emlegetik, mint az unitáriusok Rómája, de a református közösségre az unitáriusokéval egyenrangú szerepet rótt a történelem. Lélekszámában mindig is kicsi volt a reformátusok tábora, ám az évszázadok során nem csappant, s olykor tehetősségét meghaladó tettekre volt képes. És mindezek kevésbé ismert tények, hiszen alaposan ez idáig senki nem foglalkozott a bölöni reformátusok történetével ― ez egyik oka, amiért Fancsal Zsolt tiszteletes úgy gondolta, hozzá kell fognia az egyházközség irattárának tanulmányozásához, feldolgozásához. Másrészt az a kevés adat, ami itt-ott fellelhető, téves ― a restaurált, idén április 18-án felszentelt műemlék református templom építési éveként például hivatalos iratokban is az 1712-es évszám jelenik meg, holott egy korábbi templom létére közvetlen bizonyíték egy ― ma már nem létező ― 1653-as vizitációs jegyzőkönyvre való utalás, illetve egy 1709-ből származó adománylevél, melyben Gróf Hídvégi Nemes Gábor temetőhelyet ad ,,az református templom megett”. És még jó néhány téves adatot igazít ki könyvében Fancsal Zsolt ― de mindezek mellett nagy erénye a szerzőnek, hogy az évszázadok során fennállt, a ,,reformátusok és unitáriusok közötti áldatlan állapotokat”, holott az egyházközség irattárában található jegyzőkönyvek legtöbbje egy-egy vádirat az unitáriusok ellen, csupán tényekként, egy lezárult folyamatról beszélő dokumentumokként tálalja.
Váry O. Péter. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Markó Béla: az RMDSZ irányán nem kell változtatni
„Az, hogy jelöltetem-e magam vagy sem az RMDSZ elnöki tisztségére, az a személyes döntésem lesz, de nem kizárólag az én felelősségem, hanem kollektív felelősség: én ugyanis egy szervezet jóvoltából voltam szövetségi elnök, és azt gondolom, úgy tisztességes, ha a következő hetekben, hónapokban a szervezeten belül körbejárjuk, megvitatjuk azt, hogy mi lenne a leghasznosabb a Szövetség számára – nyilatkozta Markó Béla az Erdélyi Magyar Televíziónak.
A szövetségi elnök a jövő év februárjában megrendezendő RMDSZ-kongresszus feladatairól beszélt. Kifejtette: ő személy szerint minden szempontból változáspárti, egy dologban azonban nem szeretné ha változás történne: az RMDSZ eddigi irányában.
„Abban, hogy kormányon vagy ellenzékben, vitával vagy anélkül, de a belső politikai életben jelen lévén és arra befolyást gyakorolván próbáljunk változást elérni az erdélyi magyarság életében. Ebben a stratégiában nem szeretnék változást, minden másban azonban változáspárti vagyok” – mutatott rá a szövetség elnöke.
Mint közölte, azért sem hozta meg eddig döntését, mert álláspontja szerint ez a személyi kérdés nem olyan bonyolult, hogy a szervezetnek ezen kellene „rágódnia” 2011 februárjáig, de kétségtelenül az a felismerés is közrejátszott, hogy a következő időszak kormányzati és parlamenti szinten is igen „forró” lesz: dűlőre kell vinni az oktatási törvényt és más fontos kérdést, de bizalmatlansági indítványok is várhatók. Egy ilyen nehéz időszakban nem engedhetjük meg magunknak, hogy befele forduljunk. Mindent a maga idejében – hangsúlyozta Markó Béla.
Úgy értékelte, nincs szükség alapvető módosításokra, nagy irányváltásokra az RMDSZ programját tekintve, ugyanakkor mélyrehatóbb elemzésre van szükség az RMDSZ alapszabályzatában, a területi, helyi szervezetek működésétől, a különböző testületek közötti viszonytól kezdve a polgármesterek, tanácsosok, képviselők vagy szenátorok jelölésének kérdéséig.
„Meg kell vizsgálni például, hogyan tudja ellátni alapvető feladatait a szervezet, hogyan gyűri le az újból és újból megjelenő személyes érdekeket, a fölösleges csoportérdekeket, és hogyan tud minden pillanatban ténylegesen az egész magyar közösség képviselete lenni az RMDSZ” – mondta az ETV-nek Markó Béla. Új Magyar Szó (Bukarest)