Kedves olvasó!
Új fejezethez érkeztünk az Erdélyi Napló húsz éves történetében: több mint egy éves kényszerszünet után a lap megújulva ismét az Olvasó asztalára kerülhet. Köszönhetően a Magyar Nemzet lapkiadó vállalatnak, amely megvásárolta a lapot, új lehetőséget adva ezzel az erdélyi magyar polgári újságírás egyik fontos sajtótermékének.
Áldatlan, nehéz időszakot zárunk le a most kezdődő új Erdélyi Napló sorozattal. Olvasóinknak akár nem is lenne szükséges az elmúlt évek roppant nehéz, lapunkkal szemben ellenséges politikai, közéleti környezetről szólnom, hiszen velem, velünk együtt élték át ezt a korszakot. Amikor tavaly augusztusban a lap súlyos anyagi okok miatt többé nem jelenhetett meg, napokon, heteken át érkeztek a levelek, sokan fölhívtak telefonon, vagy megkerestek személyesen, segítséget ajánlva. Az újraindulás azonban a várnál hosszabb ideig tartott, az új sorozat megjelenése remélhetőleg kárpótolja olvasóinkat a több mint egy éves kényszerszünetért.
A magyar polgári újságírás legjelentősebb médiaintézményéhez tartozó Erdélyi Napló nem csak az anyagi biztonság szempontjából indulhat tiszta lappal, hanem mögötte van az a szakmai háttér is, amely a következő időszakban Erdély egyik vezető lapjává minősítheti hetilapunkat. Ennek a nagy kihívásnak szeretne eleget a szerkesztőség régi-új újságírói gárdája. Tudjuk, hogy mindezt az olvasók hathatós segítsége, támogatása, észrevétele és kritikája nélkül nem sikerül valóra váltani. Arra kérem, kedves olvasóinkat, hogy e nehéz, de mindenképpen a jövőbe mutató úton tartsanak ki mellettünk, legyünk társak e közös vállalkozásban.
Minden lap, amelyik nem öncélú, az olvasónak, az olvasóért készül: az Erdélyi Naplóra ez fokozottan érvényes, hiszen a polgári újságírás elmúlt nyolc szűk esztendeje bebizonyította, hogy a nyomasztó magyarországi és erdélyi baloldali-liberális dominancia megfékezésére szükség van kritikus hangvételű, érték centrikus újságírásra, amely nemzetpolitikailag fontos témákat tud napirenden tartani. Az Erdélyi Napló hosszú évekkel ezelőtt erre vállalkozott, és szűkös anyagi lehetőségeihez mérten tisztességgel állta a sarat. Immár anyagi és szakmai biztonsággal a hátunk mögött, ez a vállalás érdemi kiteljesedésre vár.
Az új lap új arculatot, új szerkesztést, új rovatosítást is jelent. A polgári újságírás terén szerzett másfél évtizedes hagyományainkat megőrizve arra törekszünk, hogy piacosabb külsővel és tartalommal kerüljünk az olvasó asztalára. Igényesen megírt politikai, gazdasági, közéleti elemzések, háttéranyagok, oknyomozó, tényfeltáró riport, szakemberek bevonásával készülő tematikus oldalak (egészségügy, gazdaság, jogrend, gasztronómia, mezőgazdaság, művészetek és sok más téma), a jó értelembe vett bulvár újságírás színes hírei – íme néhány téma az újra induló Erdélyi Napló választékából. A felsorolt témák közül is külön kiemelném az oknyomozó újságírás fontosságát: a politikummal összefonódó romániai magyar sajtó nagy hiányossága e sok munkát igénylő, de igencsak hálás újságírói műfaj feledése. Ezt szeretné poraiból újjáéleszteni az Erdélyi Napló: olvasóink részéről is szívesen fogadunk témajavaslatokat.
Legyen az napi, vagy hetilap, az újság akkor tölti be fontos hivatását, ha idejében eljut az olvasóhoz. Az Erdélyi Napló régi, akadozó terjesztése reményeink szerint a múlté: jövő csütörtöktől az Erdély-szerte szabadeladásban is megvásárolható lapunk többé nem fog napokon át késni, amíg eljut előfizetőinkhez, vagy azokhoz, akik újságosstandokon vásárolják meg szívesebben a lapot. Ebben is olvasóink segítségét kérjük: ügyfélszolgálatunk érdemben és idejében szeretne minden terjesztési panaszt orvosolni.
Mi más kívánhatnék az újraindulás finisében: olvasóink tartsanak velünk e hosszúnak ígérkező utazáson. Legyünk társak e közös utazásban, segítsük egymás munkáját, egymás boldogulását. Makkay József, Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Vannak még apróbb örömeik
A romániai politikai porondon magát egyre szorultabb helyzetbe manőverező RMDSZ-nek a jelek szerint már csak az nyújt némi elégtételt, hogy az erdélyi magyar autonomista, polgári oldal nemcsak hogy megosztott, de még látványosan marakodik is olykor. Példa erre a Szász Jenő által alapított, többé-kevésbé törvényesen bejegyzett és irányított Magyar Polgári Párt és a Tőkés László elnökölte Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szembenállása, a Szász által Tőkés ellen folytatott lejárató kampány. Az már csak hab a tortán, hogy maga az MPP is megosztott, hiszen a főleg Székelyföldön (az RMDSZ rovására) bizonyos önkormányzati pozíciókat szerzett párt vezetőjét, annak vezetői stílusát, politizálását sokan kontestálják, főként a Partiumban és Belső-Erdélyben. Az MPP bihari szervezete például az EMNT-hez húz és Tőkéshez lojális, gyakorlatilag csak formális tekinthető a polgári párthoz tartozónak. Szász Jenő és csapata természetszerűleg mindent elkövet, hogy kiterjessze tényleges hatalmát azokra a helyi MPP-szervezetekre, amelyek inkább Tőkés Lászlót tekintik az erdélyi magyarság hiteles, reprezentatív főemberének. Ennek a törekvésnek a folyománya a székelyhídi helyzet is, ahol a Fetco Mihály MPP-elnökkel és önkormányzati képviselővel együttműködni a továbbiakban nem kívánó Szász-hívek tisztújítást szorgalmaznak. Elsőre meghirdetett gyűlésük az alapszabályzatban előírt jelenlét hiánya miatt ezt nem tudta véghezvinni, ezért holnap, október 10-én, vasárnap 16 órára újabb rendkívüli tisztújító közgyűlést hívtak össze a székelyhídi tanácsterembe. A szervezők várják a párt minden egyes tagját, de immár kisebb részvétel is elegendő lehet a vezetőválasztáshoz. Hogy ez mennyiben lendíti előre akár az MPP, akár az autonómia, akár a helyi közösség boldogulásának ügyét, az persze a jövő kérdése. A helyi hatalmat gyakorló RMDSZ mindenesetre annak örül, ha az ellenzéke marakodik. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Közlemény – Kutyából nem lesz szalonna…
Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ régi-új fenegyereke szabályos időközönként gondoskodik arról, hogy a fenti közmondás örökérvényét bizonyítsa. Gondolva, hogy így stílusosabb és hatásosabb, legutolsó fenegyerekeskedését október hatodikára időzítette, amikor is az RMDSZ-hez közel álló Veronica Bursaşiu, a Jurnal Bihorean újságírójának, arra a kérdésére, hogy mi a véleménye a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pártbejegyzési elképzeléseiről, az alábbiakat válaszolta (JB, 2010. október 6.): „Tőkés úrnak időnként új szerelme van. A 90-es években szerelme az RMDSZ volt, az elkövetkező években az MPP-t szerette. Tavaly az elnökválasztáskor szerelmét Traian Băsescunak hívták. Ebben az évben új szerelme van. Máskülönben semmi különös Tőkés úrról. Ilyen embernek ilyen a jelleme”, nyilatkozta az ügyvezető elnök.
Szabó Ödön már a múltkoriban is Tőkés László magánéleti válságával élcelődött, ez sokat elárul emberi minőségéről. Ám felhívnánk a figyelmét, hogy nem Tőkés Lászlót vagy az általa vezetett EMNT-t tartják mindenki ágyasának Bukarestben, a politikai közbeszédben. Volt kormánypartnereik is „prostituáltnak” nevezik azt a pártot, az RMDSZ-t, amely az utóbbi szűk másfél évtizedben szinte mindig hatalmon volt, és ennek az időszaknak az „eredményességéről” a 2010-es csontig hatoló megszorításokkal állították ki bizonyítványukat. Másfél évtized alatt sikerült a szakadék szélére kormányozni az országot, kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a télen aki nem fagy meg, az éhen hal. Akkora adósságot akasztottak Románia állampolgárainak nyakába, hogy azt még a dédunokáink is fizetni fogják, és nagyon kérdéses, hogy mellette jut-e majd pénz Szabó Ödön nyugdíjára. Szóval Szabó Ödön helyében mi nagyon, de nagyon csendben lennénk.
Újabb ízléstelenségéért, neveletlenségéért Szabó Ödön szégyellje magát, számunkra Őurasága továbbra is, még inkább „persona non grata”. Ennek az embernek ilyen a jelleme.
Az EMNT Bihar megyei elnöksége, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Székelyföldi családok gyűltek össze a parajdi sóbányában
Több mint négyszáz személyt regisztráltak a parajdi sóbányában, a II. Székelyföldi Családok Napján, október 9-én, szombaton. A Hargita Megye Tanácsa által szervezett eseményen három generáció képviseltette magát: gyerekek, szülők, nagyszülők.
A bánya kápolnájában egybegyűlteket Bokor Sándor parajdi polgármester köszöntötte, majd Borboly Csaba megyeitanács-elnök mondott beszédet, amelyben az egymásra figyelés fontosságát hangsúlyozta.
„Nem elég utakat aszfaltozni, legalább ennyire fontos játszótereket létesíteni” – jelentette ki. Szerinte az összes intézményt akadálymentessé, „családbaráttá” kell tenni, hogy babakocsival is gond nélkül be lehessen jutni ezekbe, ugyanakkor a gyereknevelési szabadságról visszatérő anyákat részmunkaidős munkalehetőségekkel kell segíteni a visszailleszkedésben. „Sok minden nem a pénzen múlik. Szolidaritással, egymásra figyeléssel számos probléma megoldható” – mondta Borboly Csaba.
A rendezvény első felében előadások hangzottak el. Seprődi Zoltán, a bánya igazgatója röviden ismertette „Erdély sótartójának” történetét, és azt is elmondta, hogy a jövőben a bányában további részeket szeretnének megnyitni a turisták előtt. Dr. Fazakas Emese belgyógyász szakorvos a sóbánya jótékony hatásairól tartott előadást, amelyből többek között megtudhattuk, hogy felmérések szerint négyórás sóbányai kezelés után a betegek 77 százaléka jobban érzi magát. Lőrincz Csilla pszichológus a gyerekek beilleszkedési nehézségeiről, családtípusokról, illetve gyereknevelési stílusokról értekezett, rajzokkal szemléltetve azt is, melyik a káros és melyik a legideálisabb nevelési forma. A végén pedig feltette a kérdést, amit a jelenlévőknek magukban kellett megválaszolniuk: „A te gyerekeid hogyan élnek?”
Szász Tibor felsősófalvi lelkész a székelyföldi családmodell változásáról beszélt. Szerinte az a közösség, amelyik eltűnőben van, valahol hibázott. Amelyik faluban a templom üres, és ahonnan a fiatalok elmennek, ott a közösség „valamit rosszul csinál”. Vannak viszont olyan székelyföldi települések, ahol az emberek nem hagyták parlagon földjeiket, nem adták fel hagyományos életmódjukat, és nem hagyták el falujukat – ezek a közösségek jelenleg az uniós támogatási rendszer nyertesei. A tiszteletes előadása pozitív végkicsengésű volt: ma körülbelül annyi székely él a földön, mint ahányan a honfoglaló magyarok voltak – ennyi székely még sosem volt. Ennyi tanult székely fiatal sem.
Ebéd előtt Szász Tibor lelkipásztor megáldotta, majd Bokor Sándor polgármesterrel együtt felszelte a Székelyföldi Családok Kenyerét. A rendezvény délután kulturális és szórakoztató programokkal folytatódott, fellépett a parajdi és az alsósófalvi néptánccsoport, valamint a farkaslaki régizene-együttes. A gyerekek az előadások ideje alatt a bánya egy másik helyszínén játszhattak felügyelet mellett. A rendezvény végén díjazták a legnépesebb családot, valamint a legfiatalabb és a legidősebb szülőket.
erdon.ro

Székházavató a Magyar Polgári Pártnál
Szász Jenő: "Azért van MPP, mert az RMDSZ nem teljesített"
Szombaton avatta fel székházát Magyar Polgári Párt (MPP) Maros megyei szervezete. A marosvásárhelyi Aurel Filimon(volt Iskola) utca 28. szám alatti ingatlant a tagság és szponzorok támogatáával béreli, mivel – ellentétben más pártokkal – sem a megyei, sem a városi tanács nem utalt ki székházat az MPP számára.
Az avatóünnepségen a párt tagjai, a történelmi egyházak képviselői mellett jelen volt az MPP országos elnöke, Szász Jenő, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, László György, az MPP Maros megyei elnöke valamint Kelemen Ferenc, a marosvásárheyi szervezet elnöke.
Beszédében László György megyei elnök hangsúlyozta: a székház felavatása ünnep az MPP számára, hiszen ez is bizonyítja, hogy a szervezet él és gyarapodik, vannak támogatói. Ünnep, mert a megyei tagság régi vágya teljesült: immár van, ahova "bejönni", "haza jönni", hiszen ez a ház mindig nyitva áll majd mindenki számára. "Összetartozásunk jelképe is ez a hajlék, összetartozásunk jele az, hogy ma itt ennyien összesereglettünk a megye minden pontjáról, hogy történelmi felekezeteink elöljárói megjelentek. Megmaradásunk és gyarapodásunk érdekében mindenképpen egymásra vagyunk utalva. Együtt erősek lehetünk, de csakis akkor, ha egy jól meghatározott cél lebeg előttünk. Ennek a célnak rendeljük alá munkánkat, mindennapjainkat. Ez a cél kell meghatározza ezen új iroda szellemiségét is. Olyan hely kell ez legyen, amelynek kisugárzása van. Akkor bizakodóak lehetünk. Erősek lehetünk, és ezt az erőt éreznie kell közösségünk tagjainak is. Ha ők érzik, hogy értük vagyunk, velük vagyunk, hogy munkánknak értelme van, és nem egy, a valóságtól elrugaszkodott politikai elit papol – akkor ez az erő hatványozódni fog. Akkor egy év múlva, két év múlva vagy tíz év múlva elmondhatjuk, hogy értelme volt az áldozatnak és értelme volt a mai napnak is" – nyilatkozta a megyei elnök. A székházat Ötvös József, a Marosi Egyházmegye esperese valamint Nagy László unitárius lelkész, püspök-helyettes áldotta meg. A szalagvágást követően megtartott sajtótájékoztatón László György elmondta, nem "hivatalból" kapták a székházat, mint más pártok, az érvényben levő törvények alapján, hanem bérbe vették a helyiségeket. De továbbra is reméli, hogy a megyei önkormányzat kiutal egy pártszékháznak alkalmas ingatlant az MPP-nek is. Kelemen Ferenc, a marosvásárhelyi szervezet elnöke kifejtette: " az MPP él, dolgozik és jövőképet kíván teremteni az emberek számára, erősíteni a magyarságtudatot". Toró T. Tibornak – aki az MPP-t a jóra való restség példaképének címkézte egy internetes sajtótájékoztatón – "üzente", hogy "nagy tévedésben van", hiszen a széházavató, a nemzet ünnepeinkre való megemlékezések, Marosvásárhely főterének átrendezésével kapcsolatos javaslataik, az internetes mozgalom elindítása az utcanaveink visszaszerzésére, a helyi választásokra való felkészülés mind-mind azt bizonyítja, hogy az MPP igenis dolgozik. Ilie Nastase volt élsportoló romákkal és a Székelyföld etnikai összetételének megváltoztatásával kapcsolatos kijelentéseit is sérelmezte. Izsák Balázs, az SZNT elnöke azokról az elvárásokról beszélt, amelyek megfogalmazása szükséges ahhoz, hogy a székelyföldi autonómiatörekvések beilleszthetők legyenek a magyar nemzetpolitikába. "Oltalmazó hatalom szerepvállalását várjuk el Magyarországtól, azt a szerepet, amit Ausztria töltött be Dél-Tirol esetében. Ami a marosvásárhelyi önkormányzati választásokat illeti, itt olyan magyar képviseletre lesz szükség, olyan személyekre, akik nevét, tevékenységét a város magyar lakossága jól ismeri és értékeli" – jelentette ki Izsák Balázs. Szász Jenő pártelnök elégtétellel nyugtázta a párt megyei székhelyének avatását, ami bizonyítja, hogy "új lendületet kapott a megyei szervezet az új vezetéssel". Az elmúlt 20 évet az erdélyi magyarság szempontjából RMDSZ-korszaknak, a szövetség politikai monopólumának nevezte, amire az MPP-nek alternatívát kell kínálnia. "Azért van MPP, mert az RMDSZ nem teljesített. Mert az RMDSZ nem ért el jelentős eredményeket" – nyilatkozta. Hogy az EMNT mint párt jelent-e alternatívát? A Tőkés László püspök által létesítendő új pártnak Szász Jenő szerint nincs értelme, zavart kelt, és egyébként is "Tőkés László 20 évet késett ezzel, és végleg le is késett". A Népújság kérdésére, hogy a 2012-es önkormányzati választásokon az MPP külön állít-e jelölteket vagy szövetkezik adott esetben az RMDSZ-szel, Szász Jenő kifejtette: lesz egy bizonyos százalék, ami alatt nem kínálnak versenyhelyzetet, de Maros, Hargita, Kovászna megyében saját jelölteket kívánnak állítani. "Maros megyében, Marosvásárhelyen demokratizálni szeretnénk a magyar társadalmat, politikai pluralizmusra van szükség. A párt jelenleg az önkormányzati választási stratégiáján dolgozik" – tette hozzá.
(antalfi) Népújság (Marosvásárhely),

Szórványkonferencia zajlott a hétvégén Tordán
Az RMDSZ szórványstratégiájának alappillére az erős, önálló magyar tanintézmények, kulturális, közösségi központok létrehozása a szórványközösségek számára: most megérett az idő arra, hogy ez a stratégia kiegészüljön a Székelyföld és a szórványközösségek közötti szolidaritást, összetartozást erősítő új együttműködési formákkal – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes pénteken Tordán, a székelyföldi megyék közösségépítő programja keretében rendezett szórványkonferencián.
A Hargita és Kovászna megye kezdeményezte program célja, hogy kulturális és más jellegű rendezvények szervezése révén erősítsék a szórványban élő magyarok önazonosság-tudatát, a tömbmagyarság és a szórvány szellemi kötelékeit.
A tordai polgármesteri hivatalban tartott eseményen Markó Béla szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettesen kívül többek között jelen volt Borboly Csaba és Tamás Sándor, a Hargita, illetve a Kovászna Megyei Tanács elnöke, Lakatos András, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke, Sógor Csaba EP-képviselő, Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul, de részt vettek Beszterce-Naszód, Kolozs, Fehér és Temes megye szórványmagyarságának képviselői is.
Az esemény fővédnöke, Markó Béla úgy értékelte, az elmúlt évek számos pozitív példája azt bizonyítja, hogy kellő elhatározással, következetes munkával megállíthatók, mi több, helyenként megfordíthatók a szórványközösségek életét meghatározó kedvezőtlen folyamatok: a lemorzsolódás, a további szórványosodás. „Bizonyosságot nyert, hogy egy közösség szórványban is megmaradhat és erősödhet” – mutatott rá. Az elnök leszögezte: tévednek azok, akik a Székelyföld jövőjét, sorsát szembeállítják a szórvány sorsával, és azoknak sincs igazuk, akik lemondóak a szórványság megmaradásának tekintetében. Mindkét közösség különböző, sajátos helyzetben van, az RMDSZ-nek pedig mindkét helyzetben megoldást kell találnia – hangsúlyozta a szövetségi elnök.
Az RMDSZ-elnök arra emlékeztetett: pár évvel ezelőtt sokan még álomnak, egy deklaratív célnak tekintették a tordai magyar iskola létrehozását, ma már azonban egy erős magyar tanintézmény működik a Kolozs megyei városban. Markó Béla ugyanakkor dicséretesnek és követendőnek nevezte a székelyföldi megyék kezdeményezését, amely fontos példája annak, hogy az erdélyi magyarság ma is csupán összefogás, szolidaritás révén válhat erős közösséggé.
A konferencián tartott beszédében Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő kiemelte: a tömbmagyarság minden magyarért felelős, a szórványban élőkért és a csángókért is. Az EP-képviselő elmondta, az anyaországnak és Székelyföldnek gazdasági érdeke is, hogy erős magyarszórvány közösségek legyenek.
„A szórványban élőknek fontos tudniuk, hogy az anyaországiak és a székelyföldiek hogyan viszonyulnak a kistömbben élő magyarokhoz. Egy kiszámítható nemzeti támogatásra van szükségük ahhoz, hogy identitásukban erősek maradhassanak” – hangsúlyozta a képviselő, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy minél több szinten intézményesíteni kell a szórványközösségeket, hogy legyenek olyan szervezetek, egyesületek és alapítványok, amelyek összefogják és támogatják őket.
Borboly Csaba azt hangsúlyozta: a székelyföldi megyék által létrehozott program célja, hogy a többségből származó előnyöket és eszközöket a szórványban élő magyarok javára is fordítsák. „Ez a kapcsolat azonban nem egyoldalú, hiszen a székelyföldiek, a székelyek is tanulhatnak a szórványban élőktől: toleranciát, kitartást, de főként azt, hogy miként lehet nehéz körülmények között megőrizni a nemzeti önazonosságot” – mutatott rá Borboly Csaba. Gyergyai Csaba, Krónika (Kolozsvár),

Szőcs Géza: a csíkszeredai dokumentumfilm-fesztivál közelebb hozza egymáshoz a magyar és román nemzetet
A politika olykor nem vagy csak nagyon nehezen tudja elérni a két nemzet érzelmi és tudati közeledését, a kultúra viszont saját eszközeivel ezt sikeresebben és hatékonyabban képes megvalósítani - mondta az MTI-nek szombaton este Csíkszeredában Szőcs Géza. A magyar Nemzeti Erőforrás Minisztérium kulturális államtitkára film.dok magyar-román dokumentumfilm-fesztivál díjkiosztó gálájának volt a vendége Lezsák Sándorral, a magyar Országgyűlés alelnökével együtt.
Beke Mihály András, a fesztivál elnöke emlékeztetett: az immár hatodik alkalommal megrendezett film.dok fesztiválra 150 beérkezett filmből 47 mű maradt a szoros élmezőnyben, a hét folyamán ezeket láthatta a közönség.
A fesztivál fődíját Bence meg a többi jómadár, Molnár Attila Dávid és Tóth Zsolt Marcell alkotása kapta, amely a legrangosabb nemzetközi természetfotós díjak birtokosát, a világ legjobb madárfotósaként emlegetett Máté Bencét mutatja be.
A zsűri elismerő oklevelét kapta az Apró örömök című film (Bálint Ibolya rendezésében), Katalizátorok (Gulyás János rendező). A Csíkszereda Város díjában részesült az Aliszka (Gadó György Pál, Szűcs Tamás rendezésében), valamint a Csapda (Sipos András alkotása). A zsűri különdíjjal jutalmazta a Madarak útja (Drumul Pasarilor) (Klara Trencsenyi és Vlad Naumescu rendezése) című filmet. A Magyar Televízió díját a Mátyás, Mátyás című kísérleti animációs dokumentumfilm nyerte (Felméri Cecília rendezésében). A Duna Televízió díját két alkotás között osztották meg, az egyik a Megtagadva (Mészáros Antónia rendezése), a másik pedig A legbátrabb város (Matúz Gábor rendezése).
Szőcs Géza beszédében elmondta: a fesztivál szervezőinek az volt a célja, hogy a két szomszédos nemzet szakemberei, a magyar és a román filmesek, illetve közönségük között új, szerves, természetes szakmai és emberi kapcsolatokat teremtsenek. Ha valóban fontosnak tartjuk a nemzet szellemi-lelki egységének megteremtését, akkor nem szabad megtorpanni a határoknál, hanem tovább kell lépni - fogalmazta meg a fesztivál legfőbb üzenetét az államtitkár.
A román-magyar dokumentumfilmes együttműködés szakmailag is hasznos lehet a két egymástól eltérő és mégis egymáshoz közelálló világú és nyelvezetű mozgókép számára - tette hozzá. „Mindezekért a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kulturális államtitkáraként megtiszteltetésnek tartom, hogy támogatásunkkal hozzájárulhattunk a fesztivál megrendezéséhez” - mondta Szőcs Géza.
Lezsák Sándor megállapította: a dokumentumfilmes szakma képviselői a „valóság jegyesei”, nagy szükség van ma a valóság üzeneteire. Utalt a Lakitelki Televíziós szemle rendezvényeire, amelyek hasonlóan értékes műveket mutattak be eddig.
Kelemen Hunor kulturális miniszter szerint a fesztiválon bemutatott dokumentumfilmek valóban közelebb hozzák egymáshoz a két nemzet lakóit, a filmesek alkotásai révén más megvilágításban is megtapasztaljuk a körülöttünk lévő valóságot. Krónika (Kolozsvár)

Közlemény
Az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi tagjai megdöbbenve tapasztalták, hogy az RMDSZ-közeli ifjúsági szervezet szennylapocskája, a magát Nagyváradi Magyar Ifjúsági hetilapnak aposztrofáló Pár Sör ismét alulmúlta önmagát. Október 4-i keltezéssel sikerült az ordenáréság és a nemzetgyalázás magaslatait meghódítaniuk. Október hatodika előestéjén Bem tábornokkal pornográf módon foglalkozni, viccnek álcázva az aljas és undorító ostobaságot, valamint Ady Endre nevét egy lapon szerepeltetni a női nemi szervvel foglalkozó „írással”, több mint aljas és szánalomra méltó, már-már klinikai eset, hiszen épeszű ember ilyet nem tesz.
Felszólítjuk a szennylapot kiadó Nagyváradi Magyar Diákszövetséget, szüntesse be egyszer és mindenkorra ezt, a keresztény és magyar fiatalhoz nem illő, közerkölcsöt romboló és nemzetgyalázó tevékenységét. Egyúttal pedig nyilvánosan kérjenek bocsánatot az elkövetett mocskolódásért. Ugyanakkor szeretnénk az RMDSZ figyelmét felhívni, figyeljenek oda, miféle utánpótlást nevelnek maguknak, mert ilyen erkölcsi értékrenddel bíró fiatalok tovább rombolják az RMDSZ amúgy is mélyponton levő renoméját. Hiteltelen és üres dolog a nemzeti gyásznapon Bem apóról hallani, felelős politikusok szájából, amikor egyazon politikai szervezethez tartozó aranyifjak előre megfontolt szándékkal igyekeznek bemocskolni a szabadsághős nevét.
A továbbiakban pedig, amennyiben a nyílt magyargyalázás nem szűnik meg, az EMI tagjai minden lehető helyen megkeresik, összegyűjtik és a megfelelő helyre, szemeteskukába vetik az említett szennylapot.
Az EMI nagyváradi szervezete
Pár Sor - Nagyváradi Magyar Ifjúsági Hetilap
A 2005-ben alakult Pár Sor nevet viselő újságunk, melynek célja a nagyváradi egyetemista társadalom informálása és szórakoztatása mindenek felett.
Az újság eddigi szolgálatot teljesített főszerkesztői: Kása Árpád, Hágen – a nagyobbik és Hatvani Kitty voltak, melyek közül Kása Árpád nevéhez fűződik a Pár Sor népszerűsítése, Hágenhez a kreténség bármely fajtája, a jó értelemben persze és Kitty pedig a Hello Kittyt népszerűsítette talán a Lotus Marketben. Minden esetre szép emlékekkel gondolunk elődeinkre! /nmd.ro/

Felhívás az anyaországi környezeti katasztrófa károsultjainak megsegítésére
Megrendülve vettük tudomásul az anyaországi Veszprém megyében bekövetkezett tragikus környezeti katasztrófa hírét, amely emberéletek kioltása mellett felbecsülhetetlen ökológiai és anyagi károkat okozott. Megpróbált nemzettársainkkal való együttérzésünket segélyezési szándékunkkal fejezzük ki.
Az észak-kelet-magyarországi árvízkárosultak segélyezése céljából a Nemzeti Összetartozás Napján széleskörű szervezetközi együttműködést hoztunk létre Erdélyben, amelynek tagja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Ifjúsági Tanács, az Erdélyi Magyar Ifjak, a Gondviselés Segélyszervezet, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, a Civitas Alapítvány és a Lókodi Ifjúsági Alapítvány. Az elmúlt hónapokban gyorssegélyezéssel, pénzbeli és természetbeni adományokkal, önkéntesek helyszíni munkájával sikerült segítenünk a rászorulókon.
A vörösiszap-áradat által okozott anyagi károk enyhítéséhez saját szervezeteink költségvetéséből is hozzájárulunk, ugyanakkor felhívással fordulunk mindazokhoz, akik valamilyen formában szeretnének bekapcsolódni jótékonysági tevékenységünkbe.
Adományszervezési akcióinkkal pénzsegélyeket gyűjtünk, amelyek rendeltetésszerű hasznosításáért felelősséget vállalunk, és ennek nyilvánosságát biztosítjuk. A pénzbeli felajánlások fogadására a Gondviselés Segélyszervezet e célra nyitott és elkülönítve, közös felügyelet alatt kezelendő bankszámláit* használjuk.
A segélyezés részleteiről érdeklődő személyek figyelmébe ajánljuk a 0721/267-596-os telefonszámot (Szabó László), valamint az arviz2010@gmail.com elektronikus postafiókot, amelyekkel rendelkezésükre állunk.
EMNT, MIT, EMI, Gondviselés Segélyszervezet, ODFIE, Civitas Alapítvány, LIA
Bankszámla-adatok:
– bankszámla-tulajdonos: Gondviselés Segélyszervezet (románul: Asociaţia Gondviselés Segélyszervezet); adószám: 23481515;
– számlavezető pénzintézet (románul): Banca Transilvania Sucursala Cluj-Napoca; Swift-kód: BTRLRO22;
– számlaszámok: RON: RO92BTRL01301205I2145400; HUF: RO83BTRL01312205I2145400; EUR: RO19BTRL01304205I2145400; USD: RO03BTRL01302205I2145400 Reggeli Újság (Nagyvárad)

Megújult, de változatlan
Hétfő óta új köntöst öltött a nagyváradi városháza honlapja. A változásról a hivatal sajtóosztálya is szétküldte az értesítést.
Megnéztük. Valóban új a dizájn, áttekinthető a honlap, az egyes menüpontok egyszerűen, könnyen igazítják el az oldal látogatóit, akár a puszta tájékozódási vágy (a város életében fontos hírek, a helyi tanácsüléseken készült jegyzőkönyvek, az ott hozott döntések avagy meghozandó határozatok tervezetei stb.), akár az egyszerű ügyintézés (kérés/panasz benyújtása, az iktatott kérelmek útjának követése, a város kasszájába befizetendő tartozásaink, különböző nyomtatványok letöltése stb.) okán kattintott a www.oradea.ro címre. Már-már azt is mondhatnánk, hogy praktikus és felhasználóbarát oldalt sikerült kreálniuk. De nem tehetjük, mert egy „aprócska” hiba mégis becsúszott: az új városházi honlap – elődjéhez hasonlatosan – egyetlen nyelvet ismer…
Nesze neked, alkotmány, meg törvény, meg 25 százalékos arány, meg helyhatósági döntés a kétnyelvűség alkalmazásáról! Nagyvárad városháza honlapján egy huncut magyar szó, eligazítás nem lelhető fel, és „természetesen” a letölthető típuskérvények, nyomtatványok, miegyebek – amelyek a hivatali ügyintézéshez szükségeltetnek – ugyancsak a többség nyelvén íródtak.
Ugyan miért, milyen alapon tartatnak be rendeleteket, „házi szabályokat” az adófizetőkkel azok, akik mind a törvények, mind saját döntéseik előírásait megszegik?
T. Szabó Edit, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Már 2014-ben megnyílhat a szamosújvári magyar iskola – Több száz mezőségi gyermek tanulhat magyarul a szórványintézményben
Önálló magyar iskola alapkövét – a jövőnek szánt üzeneteket tartalmazó időkapszulával – helyezték el szombaton Szamosújváron, remények szerint már 2014-ben megkezdheti első tanévét több mint 30 mezőségi szórványtelepülés ifjúsága. A Kemény Zsigmond Mezőségi Magyar Oktatási Központ a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány 12, és a szamosújvári Téka Alapítvány 10 éve indított szórványoktatási programját teljesíti ki, amellyel hosszú távon biztosítanák a szórványközösség minőségi magyar nyelvű oktatását. Ezt segítik Válaszúton az 1–4., Szamosújváron az 5–12. osztályosok számára épített kollégiumok, ahol eddig mintegy 300 gyermek számára biztosítottak szállást és ellátást, lehetővé téve számukra az anyanyelven történő tanulást. Nem szokványos módon a Szamosújvári Helyi Tanács egyöntetűen szavazta meg a magyar iskola megépítésére szánt 8000 négyzetméteres telek kiutalásáról rendelkező határozattervezetet.
Az alapkőletételt megelőzően Szamosújvár épített örökségéből, a város életének mozzanataiból és történetéből kínált ízelítőt a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem diákjainak a Téka Alapítvány székhelyén megnyitott tárlata.
„A Téka húsz éve épít, többek között fiatal, lelkes és erős közösséget is, de eddig az iskolaközpont a legfontosabb projekt. Az ötlet négy évvel ezelőtt született meg a helyi pedagógusok és döntéshozók jóvoltából” – hangzott el Balázs–Bécsi Attila köszöntő beszédében, majd a kivitelező Arcon cég igazgatója, Gönczi István bemutatta a Szervácziusz László által tervezett épületet. „A beton- és téglaszerkezetű épület egyik ágának földszintjén és emeletén osztálytermeket, a másik ágában bölcsődét és óvodát, elülső részében pedig még egy osztálytermes részt építünk. A főbejárat fölött a Tékát és Szamosújvárt jelképező elemeket tartalmazó tornyos szerkezetet létesítünk” – részletezte Gönczi.
„Pénzzel a bolond is tud építeni, de pénz nélkül csak az, akinek hite van” – mondotta Orbán Viktor magyar kormányfő gyermek- és családügyi tanácsadója, Révész Máriusz, aki kiemelte: „Ott épülnek csodák, ahol ember és ember mögött közösség van.” Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja szintén értékelte a Szamosújváron „önerőből és összefogásból létrejövő intézményt”. A magyarországi Apáczai Közalapítvány igazgatója, Csete Örs a magyarság házának nevezte az épülendő központot. „Be kell gyűjteni mindent, még a szavakat is” – idézte Kányádi Sándor szavait az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, Toró T. Tibor hozzátéve: be kell gyűjteni a szórványgyerekeket is. Az eseményen Nagy Bercel, a Szülőföld Alap Oktatási Kollégiumának elnöke Répás Zsuzsanna, Magyarország nemzetpolitikájáért felelős helyettes államtitkár üzenetét tolmácsolta, az Oktatási Államtitkárság főosztályvezetője részéről pedig Varga Attila köszöntötte a jelenlévőket. Felszólalt továbbá az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Szép Gyula, Románia elnökének tanácsosa, Eckstein–Kovács Péter, Veres Valér tanácsos, Markó Béla miniszterelnök-helyettes kabinetfőnöke, Nagy Zoltán és László Attila kolozsvári alpolgármester is. A helyi döntéshozók közül Török Bálint alpolgármester és Ovidiu Drăgan polgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Az ünnepély után a felszólalók egy része segédkezett az alapkövet jelképező időkapszula betonba öntésében.
Az időkapszula az iskolaalapítók jövőnek szánt üzenetét tartalmazza. Elhelyezték benne a telekkiutalásról szóló tanácsi határozat szövegét, az iskolaalapító okiratot, az iskolaalapító felhívást és azok névsorát, akik 2006 decemberétől 2007 közepéig aláírásukkal támogatták ezt a törekvést, Az én iskolám témában I–XII. osztályosok számára meghirdetett vetélkedő legjobbnak ítélt rajzait, verseit, prózai írásait, a Téka Alapítvány, a válaszúti Kallós Alapítvány és a szamosújvári Czetz János cserkészcsapat ismertetőjét, valamint Juhos Kiss János széki származású költő versét. Az időkapszula a majdani iskola bejáratának bal oldalán helyezkedik el, pontos helyét emléktáblával jelzik majd.
A 650–700 gyermek befogadására alkalmas bölcsődét, óvodát, általános iskolát, líceumot és szakiskolát is magába foglaló beruházás összértéke, az iskola felszerelésével együtt 12 630 000 lej. A projektet a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont példájára kiviteleznék, az építkezést a magyar és román kormány, illetve alapítványok fedeznék, egyelőre meghatározatlan arányban.
A 60 ezer euró értékű tervezés költségeit az RMDSZ és a magyar kormány segítségével fedezhettük. Az építkezés elkezdését a magyar fél eddig 40 millió forinttal támogatta. Ígéretet kaptunk, hogy 2014-ig az iskolaépítés benne marad a finanszírozást lehetővé tevő, Nemzeti Jelentőségű Intézmények és Programok projektben – mondotta Balázs–Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke. – A kivitelezés során megtörténhet, hogy a tervezettnél nagyobb összeget kell befektetni, de remélem, hogy a dévai iskolához hasonlóan megtaláljuk a forrást, és sikerül megépítenünk a központot. Az alap elkészítése 2011 áprilisáig tartana, reális elvárásaink szerint, ha minden a megfelelő ütemben halad, a központ négy-öt év múlva készülne el – tájékoztatott az alapítvány elnöke, akitől azt is megtudtuk, hogy az oktatási központ létrehozása után a helyi polgármesteri hivatallal kötött szerződés szerint a Téka Alapítvány célkitűzése a projektbe foglaltak alapján kialakítani a központ intézményes hátterét is.
Balázs–Bécsi Attila alapvető célnak tartja kiemelni a magyar diákokat a vegyes tannyelvű oktatási környezetből, továbbá anyanyelvű szellemiségű nevelést és oktatást biztosítani számukra egy önálló magyar iskolában. A válaszúti kollégiumban lakó kisdiákok a válaszúti iskolában tanulnak, majd onnan a szamosújvári kollégiumba kerülve, jelenleg a város négy különféle iskolájában folytatják tanulmányaikat, magyar nyelven. „Szamosújváron jelenleg a magyar gyermekek négy intézményben tanulnak öt épületben, van olyan tanár, aki három épületben tartja óráit. Ilyen körülmények között nem alakulhat ki egy összetartó, igényes magyar tanulói közösség. A jelenlegi helyzetben veszélyt jelent továbbá, hogy a szülők a minőség miatt eltekintenek az anyanyelvű oktatástól, és az egyre korszerűbb román iskolákba íratják gyermekeiket” – magyarázta Balázs–Bécsi Attila.
Nem szokványos jelenet, amikor egy román többségű helyi tanács tekintélyes méretű belvárosi telket utal ki önálló magyar iskola megépítéséhez. Balázs–Bécsi Attila ezt csak részben magyarázta a pártok közti koalíciós egyezséggel, hiszen a határozattervezetet mindenki egyöntetűen megszavazta. Az alapítvány elnöke úgy értékelte, a városban húsz év alatt megszületett egy olyan hangulat, miszerint a magyarokat megilleti egy önálló iskola. Kiderült, a szamosújvári iskolák vezetősége sem fél attól, hogy „elveszítené” a magyar osztályokat, néha inkább mintha szívesen „szabadulnának” az azokkal együtt járó plusz gondoktól. Balázs–Bécsi Attila elmondta, hogy miután a Petru Maior-líceumban három éven át sikerült két magyar kilencedik osztályt indítani, az idén a második kilencediket már az Ana Ipătescu iskolában kellett beindítani. A majdani szórványiskola a város négy intézményében szétszórtan tanuló gyerekeket gyűjtené egyetlen iskolába: a Válaszútról bekerülő kisdiá­kok 5. osztálytól a szamosújvári kollégiumtól öt percre, a távolsági autóbuszállomás közelében, a Fermei utcában megépülő intézményben tanulnának érettségiig. Az oktatási központ létrehozása egyébként nem vezet egyetlen magyar iskola vagy osztály megszűnéséhez sem, jó eséllyel megszüntetné vagy lényegesen visszaszorítaná viszont azt a jelenlegi gyakorlatot, miszerint a szórványtelepüléseken a magyar szülők jelentős része más lehetőség híján román nyelven taníttatják gyermekeiket.
SALLAI ANDRÁS LORÁND , Szabadság (Kolozsvár)

Emléknap a váradi kőszínház tiszteletére
Nagyvárad – Pénteken egész napos programsorozatal emlékezik meg a nagyváradi kőszínház felépítésének száztíz éves évfordulójára a Szigligeti Színtársulat.
Nyílt próba, könyvbemutató, kerekasztal-megbeszélés, épületismertetés, ezek az események fémjelzik az október 15-i emléknapot, melyet a nagyváradi kőszínház felépítésének száztíz éves évfordulója alkalmából szervez a helyi Szigligeti Színtársulat. Dimény Levente a társulat művészeti vezetője az emléknap kapcsán elmondta: „amikor célul tűztük ki azt, hogy október 15-én megünnepeljük a Szigligeti színház épületének száztíz éves évforduljóját, akkor még volt egy ígéretünk arra, hogy az épület felújítása október 15-re elkészül. Nyilván, ma már mindannyian tudjuk, hogy ez 15-re nem készül el, de mivel az évforduló attól még évforduló marad, ezért úgy döntöttünk, hogy mindenképpen megtartjuk az emléknapot.”
Színháztörténet
Péter I. Zoltán helytörténész a váradi kőszínház építésének rövid történetét vázolta fel lapunknak: Az első magyar nyelvú előadás 1798 aug 26-án volt Nagyváradon, ezt követően az 1820-as években merült fel először egy kőszínház építésének gondolata. Gyűjtést is rendeztek erre a célra, de a színházépítésből nem lett semmi, nemcsak azért, mert nem gyűlt össze elég pénz, hanem azért is, mert Újváros és Olaszi polgárai nem tudtak megegyezni abban, hogy hol épüljön fel a színház. A színházépítési terv az 1890-es években kapott új lendületet, amikor az önkormányzat versenytárgyalást írt ki, amelyet azonban nem nyert meg senki. Ekkor közvetlenül a Fellner és Helmer bécsi céghez fordultak, amely el is készítette a tervet. Akkor még úgy volt, hogy a színház a Nagyvásártéren lesz. Ez az elképzelés a befolyásos váradi építészek, és főleg id. Rimanóczy Kálmán közbelépése nyomán módosult. Rimanóczy a Bémer teret javasolta a kőszínház helyszínéül, ahol akkoriban szűk bazárszoros nehezítette a közlekedést. Rimanóczy vállalta azt, hogy a színház felépítésével párhuzamosan lebontja a Bémer téri épületeket is, és bazárépületet épít, melynek évi jövedelmét 20 ezer koronára becsülte, és amennyiben a bazárépület nem termelne ennyi jövedelmet, akkor ő a különbözetet saját pénzéből fizette volna ki. Ez az érv hatott, így 1899 tavaszán Rimanóczyt bízták meg a kivitelezéssel az új helyszínen. Megjegyzenő, hogy Fellner és Helmer jóváhagyták az új helyszínt, mert alkalmasnak ítélték arra, hogy ott épüljön meg az általuk a Nagyvásártérre tervezett épület. Mivel a szakmában nem vették jónéven Rimanóczy eljárását, ezért ő maga mellé vette két riválisát, Guttman Józsefet és Rendes Vilmost. 1899 nyarán hozzákezdtek a Bémer téri épületek lebontásához, és rekordidő, mindösszet tizenöt hónap alatt elkészült a színház. 1900 október 15-én délben tették le a zárókövet a színház előcsarnokában, és akkor helyezték el azt az időkapszulát is, amelyet nemrégiben találtak meg az épület restaurálásakor. Ezt követően díszgyűlést tartottak a régi városháza épületében, este hét órakor pedig megkezdődőtt a díszelőadás, melynek fő műsora Erkel Ferenc Hunyadi László című operája volt a Szigligeti Színház társulatának előadásában.
Program
A száztíz éves évforduló pénteki emléknapjának első programja délelőtt tíz órakor kezdődik és egy óráig tart: a Szigligeti színtársulat művészei várják a diákokat, akiket körbevezetnek a színházon, megmutatják nekik a színpadot, az öltözőket, a műszaki berendezést, a zsinórpadlást stb. Egy órától kerekasztal-beszélgetés lesz az épületfelújításban résztvevő szakemberekkel és vállalkozókkal, amelyen főként a felújítás technikai kérdéseiről lesz szó. Két órától Szabó Attila az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa tart vetített képes előadást Közép-Kelet Európa színházépítészetéről. Délután fél hattól mutatják be Nagy Béla Évszázadokra szóló nagy alkotás – A nagyváradi Szigligeti Színház levéltári dokumentumokban (1897-1902) című könyvét. Mind a kerekasztal-beszélgetés, mind a könyvbemutató moderátora Péter I. Zoltán helytörténész, lapunk egykori munkatársa lesz. Az emléknap zárómomentumaként este hét órától nyílt próbára invitálja az erdeklődőket a Szigligeti Színtársulat. „A készülő Pirandello darabunk munkálataiba nyerhet bepillantást a közönség” – jelezte Dimény Levente. Az emléknap minden rendezvényére a belépés ingyenes.
Pap István
erdon.ro

Román gyerekek zavarták a magyar előadást
Nagyvárad – Vasárnap délután előadással és álarcos bállal zárult a gyermekeknek szóló rendezvénysorozat a nagyváradi Gyermekvárosban. Kisebb incidens történt a magyar nyelvű előadáson.
Hat órától magyar nyelvű előadást mutatott be az Árkádia Ifjúsági- és Gyermekszínház Lilliput Társulata a Gyermekváros szabadtéri színpadán. A király új ruhája című Andersen műre épülő kosztümös mesejáték nagy sikernek örvendett a gyerekek körében, akik a hűvösebb időjárás ellenére szép számban képviselték magukat szüleik kíséretében. Azelőadás kisebb incidenssel kezdődött, ugyanis néhány román anyanyelvű, tíz év körüli gyermek néhány perc erejéig bekiabálással és hangoskodással zavarta az előadást. A közönség soraiban helyet foglaló szülők közbeavatkozására volt szükség ahhoz, hogy a neveletlen gyermekek elhagyják a helyszínt. Nem mentek messze, a kerítés másik oldalán folytatták a hangoskodást, de ez már nem zavarta meg az előadás menetét. erdon.ro

Templomavató hálaadó istentisztelet Lugoson
Csűry István királyhágómelléki református püspök részvételével avatták fel vasárnap délután a felújított lugosi református templomot.
A templomavató hálaadó istentiszteleten igét hirdetett Csűry István református püspök, részt vettek és köszöntőket mondtak Pataki Károly, az egyházmegye főgondnoka, a lugosi felekezetek képviselői, a református egyházmegye lelkipásztorai, valamint Révész Jánosné Abruczki Anikó, az etyeki testvérgyülekezet lelkipásztora, Marossy Zoltán alprefektus, Francisc Boldea lugosi polgármester, Halász Ferenc Temes megyei és Pozsár József lugosi RMDSZ-elnökök. Csáki Katalin elmondta Fülöp Lídia lugosi költő erre az alkalomra írt Templomavatásra című versét. Vasárnap ünnepelték a lugosi és az etyeki (Magyarország) református gyülekezetek közötti testvérkapcsolat létrejöttének tizedik évfordulóját is.
Gáll Zoltán lugosi lelkipásztor a Nyugati Jelennek elmondta: húsvét után fogtak hozzá a templomtorony és a tető deszkázatának felújításához, a tetőcserepeknek Lindab típusú cserepekre való kicseréléséhez, valamint a templom külső felületének teljes újravakolásához és festéséhez. Az augusztus végén elkészült, 330 ezer lejbe került felújítási munkálatok költségeit a gyülekezet tagjainak adományaiból, a bérleti díjakból és két egyháztagtól kapott kamatmentes kölcsönből fedezték. Erdély.ma

"Nem külföldnek képeztünk értelmiséget"
Novemberben ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját a marosvásárhelyi Kántortanító-képző Főiskola. Igazgatóját, dr. Barabás Lászlót a Károli Gáspár Református Egyetem Szenátusa Károli-emlékéremmel tüntette ki. Az emlékérmet Barabás László neves magyarországi személyiségek, Bolyki János professzor, Bagdi Emőke pszichológus, Debreczeni Tibor drámapedagógus társaságában vette át az intézmény tanévnyitó ünnepségén.
Az oklevél szerint a kitüntetéssel olyan személyek munkáját értékelik, akik kiemelkedő módon segítették az egyetemen folyó oktató- kutató tevékenységet, hozzájárultak az intézmény fejlődéséhez, magyarországi és külföldi elismertségének növeléséhez, jelentős szerepet töltöttek be a tanintézmény társadalmi, tudományos kapcsolatrendszerének fejlesztésében.
A huszadik évforduló és a kitüntetés alkalmával a marosvásárhelyi kántortanító-képző és a Károli Gáspár Egyetem fakultásaként működő nagykőrösi főiskola kapcsolatának eredetéről kérdeztük Barabás Lászlót.
– Mivel a megalakulásunkat követően a marosvásárhelyi főiskola engedélyezése késett, gondot jelentett a végzősök diplomájának az elismertetése. Ezt orvosolandó sikerült kiépíteni a református testvéri gyülekezetekre épülő testvériskolai kapcsolatot, majd azt követően 1992-től a nagykőrösi főiskola kihelyezett tagozatává váltunk. Ők elismerték a marosvásárhelyi főiskolán elvégzett három évet, majd egy év levelezői képzés után diákjaink államvizsgázhattak és tanítói oklevelet állítottak ki számukra. A feltétel az volt, hogy a diplomát Erdélyben kell érvényesíteni. Az első oklevél 1994-ből származik, a kapcsolat azóta is fennáll, s a nagykőrösi diplomát itthon honosítják végzettjeink.
– Hogyan lehet a kétféle képzési rendszert közös nevezőre hozni?
– A marosvásárhelyi képzés természetes módon a romániai követelményrendszeren alapul, mind a tananyag szerkezetét, mind a felkészülés legapróbb részleteit illetően. Ezzel párhuzamosan a magyarországi tananyaggal is megismertetjük a hallgatókat. A nagykőrösi főiskolán megvédett szakdolgozatok témája régiónkhoz kötődik, sok iskolatörténetet, egyháztörténetet feldolgozó, néprajzi, pedagógiai-módszertani, zenei témájú dolgozat készült az évek során. A záróvizsga- bizottságok nagyra értékelik a szakdolgozatok színvonalát, diákjaink érettségét, tanítói rátermettségét, anyanyelvi kifejezőkészségét.
– Az elmúlt húsz év során hány végzőse volt a képzőnek?
– Nappali és levelező tagozaton 619-en végeztek, s 95 százalékuk itt, Erdélyben él és keresi a boldogulás útját. Mi nem külföldnek képezünk keresztyén értelmiségieket, hanem a szülőföldünknek, amit iskolánk legnagyobb eredményének tartok.
– A helyzet ismeretében, nagyon hasznosnak bizonyult a levelező tagozat, amely elsősorban félreeső falvakban érettségivel tanító fiataloknak biztosította a diploma megszerzésének lehetőségét.
– 2002-ben indult a levelező tagozat, valóban azzal a céllal, hogy a kicsi falvakban középfokú képesítéssel tanító fiatalokon segítsünk, mivel a bolognai rendszer bevezetésével egyre fontosabbá vált, hogy főiskolai oklevéllel rendelkezzenek. Erdélyi magyar közösségünk érdeke is volt egyben, hogy ezek a tanítók, szórványvidéken például, az iskolák vezetését is elvállalhassák, állásukat megőrizzék. Volt olyan év is, hogy két levelező osztályt kellett indítanunk.
2008-ban indult a levelező kántorképzés, amelyre a gyülekezeti, kántori szolgálathoz közel álló személyek, lelkészfeleségek jelentkeztek, s a hétvégi képzések során eljutottak arra a színvonalra, hogy letehetik a kántori vizsgát. Ezzel a református egyház kántorképzését szolgáljuk, s közösségünkben a zenei oktatást is egyben.
2008-ig a nappali tagozaton kötelező volt a tanító és a kántor szak is. A nagykőrösi főiskola javaslatára az egyházkerület vezetőségével közösen 2008-ban döntöttük el, hogy a nappali tagozaton ne legyen kötelező a kántor szak, de mindenkit biztattunk, hogy "felvegye".
Mivel Romániában összevonták a tanítók és óvodapedagógusok képzését, ezt mi is bevezettük, s így végzettjeink mindkét állást betölthetik.
– Ami, gondolom, azért is fontos, mert az idén először fordult elő, hogy képzett, a versenyvizsgán jól szerepelt tanítók maradtak állás nélkül, az óvodás gyerekek száma pedig növekedőben van.
– Valóban azt tapasztaljuk, hogy Erdély-szerte óvónőként könnyebb lesz elhelyezkedni. Ebből kiindulva vállaltuk fel azoknak a továbbképzését is, akik posztliceális tanulmányokkal, tanítói-óvónői oklevéllel rendelkeznek, s ezt ki kellene egészíteniük.
– Hogyan készül a főiskola a huszadik évfordulóra?
– November 6-7-én tartjuk az ünnepséget, amelyre egy jubileumi kötetet is összeállítottunk. Az évforduló eseményeibe szeretnők bevonni egykori tanárainkat és végzett diákjainkat is, pl. kiállítást rendezünk munkáikból, megmutatkozási lehetőséget biztosítunk zenei és más együtteseiknek. Az évfordulóra készülve úgy érzem, hogy – a személyes vonatkozásokon túlmutatóan – a kitüntetéssel főiskolánk eddigi munkáját, tevékenységét értékelték.
Bodolai Gyöngyi, Népújság (Marosvásárhely)

Hullámzás a szimbolikus térben
Ha nem érti a kedves olvasó, miféle képzavaros cím ez, nincs egyedül. Két ismert közéleti személyiség, Ilie Bolojan és Tőkés László szavaiból lett összegyúrva ez a mondat, a provokálás nem titkolt szándékával. Valóban, szimbólumokról van ismét szó, magyar szimbólumokról, méltatlanul meggyalázott, fel és leszerelt, ellopott és visszakövetelt, kiharcolt és gyáva, kompromisszumnak nevezett megalkuvással eltorzított, csúffá tett szimbólumokról. Természetesen Nagyvárad utcáinak, tereinek, sugárútjainak és mellékutcáinak magyar megnevezéseiről van szó. De beszélhetünk eltávolított és eltüntetett szimbólumokról (turul a városháza homlokzatán, magyar címer a színház homlokzatán), ellopott és kifacsart szimbólumokról (a város címere), szétdúlt, eltakarított és cinikus módon elnevezett szimbólumokról és szimbolikus terekről (olaszi és szőllősi temetők és sírkövek).
Jelképek ezek, többszörösen is. Nemcsak egy civilizált nagyváros tartozékai önmagukban, hanem egy kultúra, egy nép önkifejezési eszközei, egy szemléletmód tárgyiasult kellékei, egy életvitel szerves, képi és tárgyi megjelenítései. Olyannyira szorosan kötődnek az őket létrehozó, megalkotó emberekhez, azok kultúrájához, hogy egymás nélkül értelmezhetetlenek. Egyetlen nép sem lehet meg tárgyi jelképek nélkül, amelyek csak rá jellemzőek, és a jelképek, valamint az ezeket hordozó közösségi terek sem lehetnek meg az őket megalkotó kultúra nélkül, hisz ha nincs mögöttük nemzet, nép, kiüresednek, legfennebb régészek s múzeumlátogatók számára lesznek érdekesek. Mi magyarok, gazdag kultúránk révén, mindig is szálka voltunk sokak szemében, s ez mindenkori veszteségeinket okozta, jelképeink rombolásával is járt. A fentebb felsoroltakon kívül rengeteg veszteségünk volt a múltban, de sajnos a hivatalos diskurzus ellenére napjainkban sincs ez másképp. Hisz mi másként lehetne értelmezni az elmúlt húsz év demokratikusnak álcázott kultúrharcát? Erdély és a Partium tájain, lett légyen az szórvány vagy tömbmagyar terület, harcolni kellett (volna) jelképeinkért, szobrainkért, utca- és térelnevezéseinkért. Harcoltak/harcoltunk is, ki-ki tudása, hatalmi helyzete, akarata, tudatossága fokához mérten. Ne legyenek illúzióink, nem állunk nyerésre ebben a harcban. Nem csak azért, mert ellenfeleink számosak és erősek (helyi szinten Petru Filiptől, aki alig várja, hogy húsz százalék alá essen arányszámunk, egészen Bolojanig, aki számára fontosabbak a kátyúk, mint 56 ezer magyar), hanem azért is, mert a mi oldalunkon sem egy a tábor és a zászló...
A lehető legveszélyesebb és legtöbb kárt okozó helyzetben vagyunk: deklaráltan magyar és érdekvédelmi szervezetünk tele van inkompetens, oda nem való, karrierista pártkatonával. Ezt az állítást nem a már jól ismert érvekkel szeretném alátámasztani, hanem egészen friss és látszólag jelentéktelen apróságokkal. A napokban egy fórumon szóba került az RMDSZ eddigi teljesítménye, és ezzel kapcsolatban a váradi magyar alpolgármester a következőket mondta: „Mi értük el, hogy a városháza dísztermében egy emléktáblán a magyar polgármesterek is fel legyenek tüntetve. És mi értük el, hogy látható legyen Várad 1590-es évekből származó metszete, szintén a Polgármesteri Hivatal dísztermében.” Szép, mondhatni túl szép. Mi is itt a gond? Csupán annyi, hogy a mindkét falat díszítő, jelképerejű, történelemben gyökerező kép történelmet hamisít! A polgármesterek listáján két magyar polgármester neve is románosítva szerepel (a Csorba Jánosé és Petrovics Andrásé), azt sugallva, hogy az 1850-es években itt román polgármesterek voltak, ráadásul az évszámok sem stimmelnek, míg Takács Arnold (1854–1855), Miklósi Ferenc (1855–1857), Toperczer Ödön (1857–1860), Lázár Mihály (1862–1865), Stettner Lajos (1866) fel sincs tüntetve. A másik tábla pedig egy szimpla hamisítvány. Német nyelvű, részletes metszet a városról, felirata a következő: Grosswardein, Oradea 1590. Azon felül, hogy az Oradea városnév csak 1920 óta létezik, nem akadt egy városházi magyar érdekvédő, aki szóvá tette volna a szégyenletes hamisítást, vagy legalább egy Nagyvárad felirattal korrigálták volna a sokat emlegetett tolerancia jegyében, vagy akár kemény alku árán. De mit is várhat a bennszülött magyar olyan érdekvédőktől akik nem átallnak az említett fórumon olyan, a várost bemutatni hivatott reklámanyagot osztogatni, amelyben a következő emeletes okosságok olvashatóak: „1980-ban id. Rimanóczy Kálmán megépítette a ma bankfióknak otthont adó szállodaépület Körös-parti szárnyát”, illetve „Nagyvárad, az ország keleti határánál, a Nyugatot és Keletet összekötő kereskedelmi utak kereszteződésében alapították”. Nem elég, hogy nem ismerik a naptárat, sem az égtájakat, de a magyar nyelven is erőszakot tesznek.
Ennyi talán elég is lesz belőlük, és nem csak jelképesen. Ideje váltani.
Barta Béla, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Nem hisznek nekünk!
Nézem s hallgatom Băsescu elnököt, egy magára maradt, a realitástól elszakadt embert, amikor nyíltan egészségügy- és tanügyellenes „államférfinak” mutatkozik be – elgondolkodom egy pillanatra, s arra a következtetésre jutok, hogy megérdemeljük sorsunkat: szolganép szolgasorsra érdemes. Ez az ország „nagy falat” akkor, amikor nincs szürkeállomány, egészséges vezetése – hiába szépség, gazdagság, szorgalmas nép, minden kárba vész.
Ezt egy 62 éves nyugdíjas tanár mondja, aki tíz évet a közigazgatásban is dolgozott, s most, 40 év után 800 lej nyugdíja van – 200 euró se –, akkor, amikor a Monica Columbean nevű sztárocska (egy közönséges regáti liba) egyetlen este háromezer eurót keres, mert vetkőzik, és még sorolhatnám, de minek? Állítólag Dinu Patriciunak – aki saját lapjaiban osztja az észt az olvasóknak – 2 milliárd eurója van, és kb. 1/3-val tartozik az államnak. Băsescu vele példálózik, de – hogy ne soroljak másokat, százakat – mind jól vannak, köszönik szépen, míg börtöneink kisstílű tolvajokkal vannak tele, 5–10 évet ülvén 50–100 lejért. Ez is elítélendő, de ők, a nagyok? Velük mi lesz? Elnök úr, milyen jogállam ez, mikor ez a reális helyzet, amikor évekig tologatunk olyan pereket, melyeket egy-két tárgyalás után el kellene rendezni? Zsírosodjanak ügyvédjeink, közjegyzőink, ma már egyikük-másikuk nem is tudja, mije van. S a pórnép fizet, míg tud fizetni.
A romák helyzete érdekel-e valakit? 12–13 évesen szülnek a lányok a segélyért, amit mi fizetünk, egyre többet s egyre többnek. Húsz év múlva mi lesz itt, elnök úr? Nevelés, iskola, kultúra nélkül nőnek fel, és ez hova fog vezetni?
Nincs hitelünk, elnök úr, a hazugság nem tarthat örökké, a kultúrnemzetek, Európa nem a Balkán, egyszer megelégelnek mindent, de mi lesz azután?
El kellene olvassa, elnök úr, Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című könyvét, de még inkább a folytatást: Győztesek és legyőzöttek / … és azután? Idejét múlt könyv, de nekünk időszerű.
Elnök úr, amit a dualizmus s Ceauşescu felépített, állnak még, no meg az újgazdagok palotái, amit „becsületes” úton szereztek s építettek rövid időn belül, nem mint pl. Rockefeller, nemzedékeken keresztül.
Elnök úr, a történelem – nem az írott, a megélt, reális történelem – kegyetlen valóság, mely előbb-utóbb kegyetlen igazsággá fog válni, a csalók, a fals politikusok elítéltetnek – még ha ők lesznek a soros bűnösök vagy bűnözők, szeretve lesznek mind a „vérpadig”, s után örökké, mert éltében nincs értéke a becsületes embernek, csak halála az, mely értéket s örök igazságot szolgáltat az arra érdemesnek. (...)
Amúgy mi, magyarok „csak” olyan 1100 éve vagyunk itt, de itt voltunk s vagyunk ma is. Ez idő alatt 57 királyunk volt, s ezért is, elnök úr, egy icipici jogunk van ahhoz, hogy kérjünk önállóságot, autonómiát, és igen, területet is. Nem elszakadást, hanem önállóságot! Mi másképp élünk, gondolkodunk, erre 1100 éves kultúránk tanított meg. Ez a helyzet, elnök úr, s tanulja meg újólag, amit ön is tud, minél sokszínűbb egy ország, annál értékesebb, s minél jobban nem akarunk valamit, annál jobban erőre kap. Mi másnak születtünk, más kultúrát örököltünk és éltünk meg, olyat, mely most, 1100 év távlatából is fenntartott bennünket, s remélem még hosszú ideig fenn is fog tartani egy 15 milliós nemzetet még akkor is, ha szétszórtan élünk a nagyvilágban – nem a mi hibánkból, s csak azért, mert a szövetségi hűség nem kamatozott… eddig.
Egykori tisztelője,
Molnár János, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Kolozsvári tájékoztatás a honosításról
Az egyszerűsített honosítási eljárásról tartott tájékoztatót hétfőn Kolozsvárott Wetzel Tamás miniszteri biztos. Ezt megelőzően elmondta: a fórum célja az itt élő magyarok tájékoztatása a kettős állampolgárságról, az igényléssel kapcsolatos gyakorlati tudnivalókról és a konkrét megvalósításról. A program során megbeszélést folytat a konzulátus munkatársaival és helyi magyar prominensekkel is.
Az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvény a magyar nemzeti ünnepen, augusztus 20-án lépett életbe, a kérelmeket 2011. január 1-jétől lehet majd benyújtani.
A magyar állampolgárságot azok az egykor magyar állampolgársággal rendelkező emberek vagy az ő leszármazottaik kérhetnek, akik 1920 előtt vagy 1940 és 1945 között magyar állampolgársággal rendelkeztek, beszélnek magyarul, és nincs valamilyen kizáró közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági ok.
Az esetleges visszaélések elkerülése végett az állampolgárságot csak személyesen lehet majd kérelmezni, de a minél rövidebb sorban állás érdekében mindenképpen a lehető legtöbb helyen elérhető igénylést támogatja a kormány.
Az állampolgársági kérelmet a külképviseleteken, az anyakönyvvezetőknél, illetve a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal igazgatóságainál lehet majd leadni 2011. január 1-jétől. Az ügyintézési határidő három hónap, de ebbe nem számít bele az esetleges hiánypótlási időszak, illetve a közbiztonsági és nemzetbiztonsági véleményezés időtartama, tehát amikor nem lehet dönteni. Így várhatóan a kérelem benyújtásától számított 4–5 hónap után várható a válasz.
Az eljárás során elsőként egy formanyomtatványt kell kitölteni, amelyben az igénylő megadja személyes adatait, igazolja büntetlen előéletét, valamint kifejti, mire alapozza kérelmét.
A szükséges iratokat, dokumentumokat, így jellemzően a felmenők egykori magyar állampolgárságát igazoló okiratokat is csatolni kell. Ehhez bármilyen hivatalos vagy egyházi irat, például anyakönyvi kivonat, keresztlevél, plébánosi igazolás vagy akár volt magyar katonakönyv is elég lesz.
Wetzel Tamás elmondta: a fordítások tekintetében minden hiteles fordítást elfogadnak, amit az adott országban hitelesnek tekintenek. Ez jóval szélesebb kör mint a jelenlegi rendszer és jóval olcsóbb is. Romániában például a közjegyzői fordítás esetén 2000–2500 forintba kerül egy anyakönyvi kivonat lefordítása.
Az eljárással kapcsolatos tennivalókra a kormány az idei évre 830 millió forintot különített el, s az első évben 250–400 ezer kérelmezővel számolnak. Szabadság (Kolozsvár)

A széri szülők nem hagyják az igazukat
Szatmár megye – A Szilágyszéri Általános Iskolában a tanévnyitót követően kialakult ellenségesnek mondható légkör azóta sem csillapodott. A diákok szülei egyre inkább hangot adnak elégedetlenségüknek.
Tegnap délelőtt a szilágyszéri iskola V–VIII. osztályos diákjainak szülei felháborodva gyűltek össze az iskola épülete előtt. A szülők többek között azt sérelmezték, hogy csütörtökön és pénteken nem volt tanítás, mert nem volt tanár, ám tegnap, mikor már ők is elmentek az intézményhez, minden tanár jelen volt és oktatott. Emellett sokan felháborodtak azon, hogy pénteken sok szülő tudta nélkül vitték el a diákok egy részét a bogdándi iskolába. A szülők szerint meg akarják győzni a gyermekeket, hogy a bongdándi iskolába járjanak. Elmondásuk szerint csütörtökön Mészáros Lőrinc, a bogdándi iskola igazgatója a diákok számára egy jövőre rendezendő 10 napos kirándulást ígért, amin a tanulók ingyen vehetnének részt, ha átmennek a bogdándi iskolába.
Arra a kérdésre, hogy miért nem engedik gyermekeiket Bogdándra, egybehangzóan azt válaszolták „nekünk van itt iskolánk, és itt több gyermek is van”. A panaszok között többek közt az is elhangzott, hogy a szülők féltik gyermekeiket, mivel van olyan oktató, aki nemrégiben pofozott már meg gyermeket és nem értik, hogy miért az ő gyermekeiken vezeti le valaki a dühét. Van szülő, akinek mind a négy gyermeke iskolába jár, elmondta, szeretné gyermekeit maga mellett tudni amíg lehet, eleget izgul majd értük miután bejutottak a középiskolába és városi tanintézménybe járnak majd. A felháborodott szülők elmondták, nem értik, hogy az iskola igazgatója miért állította azt, hogy a széri gyermekek kiközösítették azokat a társaikat, akik Bogdándra járnak iskolába, mivel ez nem így van. Elpanaszolták, az igazgató már tavasz óta hitegeti őket azzal, hogy megmarad az iskola a faluban. A szülők szerint inkább legyen szimultán oktatás, mintsem megszűnjön az iskola. Hozzátették azt is, hogy a VIII. osztály az elmúlt tanévben is szimultán volt, és az ott végzett diákok mindegyike középiskolában tanul tovább.
A felháborodásuknak hangot adó szülők nem értik, hogy a tanárok miért nem tartanak rendesen órákat és hivatkoznak gyakran például fejfájásra. A tanárok többsége széri lakos és a szülők számára nem világos, hogy ezeket az oktatókat miért irányították Bogdándra és más falvakba a községben. Kónya László főtanfelügyelő–helyettesnek elmondták, ha engedélyt kapnak, akkor akár ők keresnek gyermekeik számára tanárokat, hogy legyen elég oktató a faluban. Közben pedig egyéb sérelmek is felszínre kerültek, a szülők például elpanaszolták azt is, hogy az iskola teljes felújítása során a tetőn csak félig cserélték le a cserepeket és azt is, hogy nemrégiben a gyermekek egy hétig tárolt, penészes kiflit kaptak. erdon.ro

Kikerülik a honatyákat – A parlament előtti felelősségvállalással fogadtatják el az oktatási törvényt
„Majd megpróbálom én helyettesíteni az ellenzéket” – vette tudomásul Traian Băsescu államfő, hogy a tegnap délre összehívott, a Cotroceni-palotában megtartott tanácskozásról távol maradtak a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) képviselői. Az ellenzékiek azzal indokolták a tanácskozás bojkottját, hogy arra meghívták az általuk árulóknak tartott Országos Szövetség Románia Haladásáért (UNPR) vezetőit is.
A találkozó elején az államfő elmondta, hogy véleménye szerint sürgősen megoldást kell találni a szavazás előtt álló jogszabályok (nyugdíjtörvény, tanügyi törvény) ügyében, össze kell állítani a jövő évi állami és társadalombiztosítási költségvetést, és össze kell hangolni a kormány tevékenységét az Európai Unió 2020-as stratégiájának elfogadásából származó kötelezettségekkel.
A találkozó után Emil Boc kormányfő, a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) elnöke bejelentette, tegnap estére összehívta a koalíciós tanácsot „a kormány törvényalkotási prioritásainak kielemzése és az életbe léptetési lehetőségek áttekintése céljából”.
Hozzátette: a nyugdíjtörvényt nem lehet tovább halasztani, elvárja a parlament részéről, hogy minél hamarabb teljesítse az államfő kérését a nők 65 éves nyugdíjkorhatárának 63-ra való csökkentésére vonatkozóan. A miniszterelnök ugyanakkor leszögezte, a tanügyi törvény és az egységes bértörvény sem tűr halasztást.
Felelősséget vállalnak a tanügyi törvényért
Lapzártánkkor érkezett a hír, hogy a koalíciós tanács tegnap esti ülésén úgy döntöttek, hogy a kormány felelősséget vállal az oktatási törvényért. A döntést megelőzően Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy erre a lépésre azért van szükség, mert a szenátus oktatási szakbizottságában továbbra is késik a jogszabály vitája.
A kormányfő-helyettes hozzátette: a tanügyi törvényt már idén ősszel meg kell szavazni annak érdekében, hogy elő lehessen készíteni a 2011 szeptemberétől való alkalmazását. A nyugdíjtörvénnyel kapcsolatban Markó ismételten megerősítette, hogy a szövetség sajátjának tartja a nők nyugdíjkorhatárának 63 évre való csökkentésére vonatkozó kezdeményezést, és ekként kész megszavazni az államfő által kért módosítást.
Az egységes koalíció semlegesíti a bojkottot
A PSD és PNL távolmaradását kommentálva az RMDSZ elnöke elmondta, jogukban áll kritizálni és bojkottálni, ez az ellenzék fegyvere. „Viszont ha a koalíciós többség határozottan, egységesen felsorakozik egy-egy jogszabály mögött, az ellenzéki akciók nem akadályozhatják a törvényhozási munkát” – figyelmeztette a koalíciós társakat Markó.
Anastase nem vár szeretetet
Alig pár órával később a parlamentben ismét tetőfokra hágtak az indulatok, amikor az ellenzék által csalónak tartott Roberta Anastase képviselőházi elnök átvette az ülésvezetői teendőket. A liberális és szociáldemokrata képviselők kivonultak az ülésteremből, azt róva fel a demokrata-liberális házelnöknek, hogy a nyugdíjtörvényről való szavazáskor 170-nek „számolta” a plénumban jelen levő mintegy 80 honatyát.
A PNL és PSD jelezte, csak akkor hajlandó részt venni a törvényhozási munkában, ha Anastase lemond tisztségéről. „Jogukban áll kivonulni, de meg kell érteniük, hogy nem azért vagyunk a parlamentben, hogy szeressük egymást, hanem hogy képviseljük a románokat” – jegyezte meg Anastase.
M. Á. Zs. Új Magyar Szó (Bukarest)

Wetzel Tamás kolozsvári tájékoztatója az egyszerűsített honosítási eljárásról – Hogy minden magyar magyar állampolgár lehessen
Az egyszerűsített honosítási eljárásról, közismertebben a kettős állampolgárságról szervezett tájékoztatót Magyarország kolozsvári főkonzulátusa hétfőn este a kincses városban, a Báthory István Líceum dísztermében.
A körülbelül száz érdeklődő részvételével zajlott fórumon Wetzel Tamás, az illetékes magyar kormánybiztos adott kimerítő válaszokat az igényléssel kapcsolatos, az előnyökre, jogokra és kötelezettségekre vonatkozó kérdésekre.
Egyetemi hallgatók, középkorúak és nyugdíjasok egyaránt ültek a hallgatóság soraiban, ekként a kérdések is nagyon sokfélék voltak, a diákkedvezményektől az igénylés anyagi vonzatáig sok minden foglalkoztatta a jelenlévőket. Egyebek mellett megtudhattuk azt is, hogy a Kárpátokon túl, a csángóknak elég valószínűsíteni a magyar felmenőket, vagy hogy azért kérnek olyan személyi adatokat, mint például a házastársi viszony igazolása, mert a honosítással egyidejűleg anyakönyvezik is a kérvényezőt Magyarországon. Volt, aki azt kérdezte, hogy végeztek-e tanulmányt arról, hogy a kettős állampolgárság bevezetésével vajon „megnő”-e a határon túli magyarok száma – utalva arra, hogy a népszámlálásokkor egyesek megtagadták a származásukat, és románnak vallották magukat –, és volt olyan, aki kerek-perec feltette a kérdést: mi haszna származik a magyar állampolgárságból. A magyar kormánybiztos előrebocsátotta, hogy az ehhez hasonló rendezvények tájékoztató jellegűek, és senkire nem erőltetik rá a magyar állampolgárságot.
A Kolozs megyei státusiroda képviselője általános meglepetésre elmondta, hogy az Írországban vagy Spanyolországban munkát vállaló romániaiak egy része arról számolt be, hogy a magyarigazolvánnyal a zsebükben olyan állásokat is megkaphattak, amelyekre „csak” román útlevéllel vagy személyazonosságival esélyük sem lett volna.
Elhárítani az akadályokat
A magyar Országgyűlés május 26-án fogadta el a magyar állampolgárságról szóló törvényt módosító javaslatot, amely biztosítja a határon túli magyarok számára, hogy egyszerűbben és kedvezményesen szerezhessék meg a magyar állampolgárságot. A törvény augusztus 20-án lépett életbe, és 2011. január elsejétől hatályos, vagyis akkortól lehet igényelni az állampolgárságot. A kolozsvári találkozó végén kiküldött munkatársunk kérte mikrofon elé Wetzel Tamást.
Aki január első munkanapján be szeretné nyújtani az állampolgársági kérelmét, milyen iratokat gyűjtsön össze addigra?
Születési anyakönyvi kivonatot, illetve a házastársi viszonyt igazoló okiratot: házasságlevelet vagy válási határozatot. Nyilván, aki hajadon, vagy nőtlen, annak nem kell ilyesmi. Szükséges a magyar felmenők igazolása, például apa vagy nagyapa anyakönyvi kivonata, hogyha a kérvényező nem, hanem csak az ősei voltak egykor magyar állampolgárok. De bármilyen más iratot is elfogadunk, legyen az lelkészi igazolás, vagy régi magyar időkből megmaradt munka- vagy katonakönyv. Ezenkívül a kitöltött nyomtatványt, egy arcfényképet és egy önéletrajzot kell csatolni, tehát a lehető legkevesebbet kérjük. A törvény szerint a magyar származást és a magyar nyelvtudást kell igazolni a kérelem benyújtásakor.
Ezeknek a feltételeknek egyszerre kell teljesülniük? Ha valaki nem tudja igazolni a magyar állampolgárságú felmenőket, de tökéletesen beszél magyarul, nem elég?
Egyszerre kell bizonyítani a magyar származást és azt, hogy legalább a saját ügyei elintézéséhez elegendő magyar nyelvtudással rendelkezik. Akinek az utóbbi még nem megy, addigra megtanulhat – de nyugalom, nem szavalóversenyt fogunk tartani.
A szükséges okiratok többsége román, szlovák, ukrán vagy szerb nyelvű, amiket le kell fordítani és közjegyző előtt hitelesíteni. Elfogadják a romániai fordítást, vagy Magyarországon kell ezt megtenni?
Hatalmas előrelépés – és mindenkinek sokkal kényelmesebb –, hogy minden Romániában hitelesnek tekintett fordítást elfogadunk. Tudomásom szerint jóval könnyebb és olcsóbb ez, mint Magyarországon. A muzeális értékű dokumentumokat, amelyek családi ereklyéknek számítanak, nem vesszük el, elég a hiteles másolat, valamint az eredeti bemutatása.
Kizáró ok, ha valaki büntetett előéletű, vagy nemzetbiztonsági veszélyt jelent. Ezek szerint kell erkölcsi bizonyítvány is?
Nem kötelező, mert a magyarországi büntetett előéletet nézzük, azt, hogy körözték-e Magyarországon az illetőt, hogy az ottani köz- és nemzetbiztonságra jelent-e veszélyt. De adott esetben, ha gyanú merül fel, a jogszabály lehetővé teszi, hogy a kérvényezőtől kérjünk erkölcsi bizonyítványt.
Ön mit tanácsol a magyar–román határ mentén élő érdeklődőknek: a magyar külképviseletet keressék fel, vagy inkább az egyik közeli magyar település anyakönyvi hivatalát?
Magyarországon nyújtsák be az igényüket valamelyik anyakönyvi hivatalban. Ott van kapacitás, közelebb is van, és valószínűleg sokkal kevesebben lesznek, mint a kolozsvári vagy a csíkszeredai konzulátuson. A belső-erdélyieknek természetesen a külképviseletek vannak közelebb, de ezeken biztosan hónapokkal előre kell majd időpontot kérni a kérelem benyújtásához, és kisebb a kapacitásunk is.
A temesvári tiszteletbeli konzulátuson benyújtható-e a magyar állampolgársági kérelem?
Nem, a tiszteletbeli konzul legfeljebb segítséget nyújthat, átnézheti, hogy helyesen van-e kitöltve a kérvény, megvan-e minden okmány, hogy ne kelljen majd hiánypótlásra várva hónapokig leállni az ügyintézéssel.
A magyar igazolványok kérvényezésére és kibocsátására jól működő hálózatot alakítottak ki. Használni fogják ezt a rendszert az egyszerűsített honosítási eljárás során is?
Nem. A magyar állampolgárság erősen kötődik a magyar állam szuverenitásához. Csak a Magyar Köztársaság területén lehet igényelni (a nagykövetségek, konzulátusok annak számítanak – a szerző),és már a magyarigazolvány – ami egy kedvezményeket megtestesítő okirat – kapcsán is nagy botrányok voltak. Hogy túlnyúljunk a Magyar Köztársaság területén, és irodahálózatot létesítsünk arra, hogy magyar állampolgársági kérvényeket vegyünk be, pláne, hogy utána ezekben az irodákban magyar állampolgársági esküt lehessen letenni, szerintem sok országnak nem tetszene, úgyhogy erre nem is vállalkozunk. Bizonyosfajta irodahálózatra azért szükség lesz, legalább olyanra, ami segít a kérvények átvételében, tanácsokat, információkat ad az igénylőknek.
A legtöbben kettős állampolgárságot mondunk, de a tulajdonképpen egyszerűsített honosítási eljárásról van szó. Mennyivel egyszerűbb, mint például „hagyományos” úton megszerezni a magyar állampolgárságot?
Tegyük fel, hogy egy angolszász ősökkel rendelkező amerikai állampolgárnak megtetszik Magyarország, és úgy dönt, hogy ott szeretne élni. Vízum nélkül beutazhat, szerez egy tartózkodási engedélyt, mert mondjuk Budapesten vállal munkát. Hároméves magyarországi tartózkodás után letelepedhet – a kérelem átfutási idejével együtt ez lehet három és fél év –, utána állandó magyarországi lakhelyet létesít, majd pontosan nyolc évet kell várnia, hogy benyújthassa az állampolgárság iránti kérelmét. Vagyis 12-13 év múlva magyar állampolgár is lehet, közben folyamatosan igazolnia kell, hogy a lakhatása, megélhetése biztosított, az országban életvitelszerűen tartózkodik, illetve állampolgársági vizsgát kell tennie alkotmányos alapismeretekből magyarul. Ezzel szemben az egyszerűsített eljárással – magyar származású emberek esetében –, mondjuk, hogy ennek az amerikainak van egy Erdélyből kivándorolt magyar szomszédja, aki nem magyar állampolgár. Benyújtja a kérelmét a konzulátuson, igazolja, hogy ő vagy a felmenői egykor magyar állampolgárok voltak, és hogy tud magyarul. Nem kell alkotmányossági vizsgát tennie, nem kell a lakhatását igazolnia, és három-négy hónap múlva értesítik, hogy be kellene fáradni, letenni a magyar állampolgársági esküt.
Az állampolgárság mellé jár a magyar útlevél is?
Azt külön kell igényelni, miután az illető megkapta a magyar állampolgárságot, de aztán ugyanolyan feltételekkel utazhat a tulajdonosa vele a világban, mint a magyarországi magyar állampolgárok.
Sok magyar család- vagy személynevet elrománosítottak a hivatalos okmányokban. Ezek hogy fognak szerepelni az állampolgársági levélben?
Tudom, hogy Sándor helyett Alexandru, vagy Tibor helyett Tiberiu van írva, és azt szeretnénk, hogy mindenki – aki ezt kéri, és tudja igazolni, mondjuk fordítói szakvéleménnyel, hogy nem Sabounak, hanem Szabónak hívták – visszakapja a magyar család- vagy személynevét. Ha kívánja, hogy a honosítási okiratában csak magyarul szerepeljen a születési helynek a neve, csak magyarul fog megjelenni. Az esetleges későbbi irataiban, útlevélben, magyar gépkocsivezetői jogosítványában, személyazonosító igazolványában is magyarul fog szerepelni a neve, de a nemzetközi jog értelmében a születési helyének a nevét zárójelben fel kell tüntetni azon a nyelven is, amelyik állam fennhatósága alá tartozott a terület a születésekor; például Nagyvárad, és zárójelben Oradea.
Vegyes házasságban élők közül a nem magyar fél is igényelheti a magyar állampolgárságot?
Ez nem olyan, mint a magyarigazolvány mellé járó hozzátartozói igazolvány. Az Országgyűlés döntése egyértelmű volt: magyar felmenőket és magyar nyelvtudást kell igazolni, ha valaki ezeknek nem felel meg, nem kaphatja meg.
Ezen a lakossági fórumon is elhangzott, és más körökben is felteszik a kérdést: „mi hasznom van a magyar állampolgárságból?” Valóban az előnyöket kellene csak szem előtt tartani? Vagy olyan ne is igényelje, aki nem érzi ezt szívügyének, érzelmileg nem kötődik a magyar nemzethez?
Kennedy mondta azt, hogy „ne kérdezd, mit tesz érted az állam, hanem azt, hogy te mit tehetsz Amerikáért”. Szerintem se kell mindent forintban vagy lejben mérni. Az Országgyűlés döntésének szimbolikus jelentősége volt… Nyilván, van, akinek ez előny, és egy fiatalnak mást jelent, mint egy idős személynek, egy kárpátaljai magyarnak megint mást, mint egy erdélyi magyarnak. A döntés alapja az volt, hogy az összmagyarságnak legyen egy összekötő kapcsa, ami közjogilag a magyar állampolgárság, aminek az útjából minden hátráltató tényezőt el kell takarítani, és nekünk az a feladatunk, hogy januártól semmi se akadályozza azt, hogy minden magyar a szülőföldjétől függetlenül magyar állampolgár lehessen.
Aki többet szeretne megtudni erről, menet közben adódnak kérdései, hol tájékozódhat? Létezik egy internetes oldal, vagy valamilyen fórum?
Tervezzük, sőt már a végső stádiumában van egy honlapnak a beindítása, amelyen az egyszerűsített honosítási eljárással kapcsolatos kérdésekre válaszolunk, a kérvényt is le lehet majd tölteni róla, rajta lesznek a tudnivalók és az, hogy milyen jogokkal és kötelezettségekkel jár a magyar állampolgárság. Reményeim szerint október 20. után beindul ez az internetes oldal.
Pataky Lehel Zsolt, Nyugati Jelen (Arad)

Magyaroktatás Moldva és Erdély határán, Kóstelekben
Kóstelekben az egykor Csíkhoz tartozó csíkszépvízi görög katolikus székelyekből mára, bár Erdélyben élő, mégis Bákó megyéhez tartozó római katolikus, illetve ortodox vallású gyimesi csángókat faragott a sors. Ráadásul magyar ábécéjüket is elvette és fél évszázadon át csak románul engedte tanulni őket az iskolában, óvodában. Mindezek ellenére a kósteleki csángók a magyar nyelvet még mindig nagyon szép lejtéssel ejtik és sok gyimesi csángó éneket is megőriztek.
Hála az olyanoknak, mint Salamon Antal plébános, „a pap bácsi", aki harminckét éve szolgálja hitüket és megmaradásukat. Vagy újabban az olyanoknak, mint Ferencz András és Imre Éva pedagógusok, akik a MCSMSZ keretében működő oktatási programban immár 2005 óta tanítják, kezdetben iskolán kívül, majd a román tannyelvű iskolában, a magyar írást, olvasást. Erdély.ma

A kormány felelősséget vállal az oktatási törvényért
A kormány keddi ülésén úgy döntött, hogy felelősséget vállal a parlament előtt az oktatási törvényért, az eljárást szerdán indítják be, jelentették a Mediafax-nak kormányzati források. A kormánykoalíció képviselői hétfőn este döntöttek arról, hogy felelősségvállalással fogadják el az oktatási törvényt és az egyéni bérezési törvényt, nyilatkozták kormányzati források. Jövő héten a kormány az egységes bérezési törvényért vállal felelősséget.
A koalíciós egyeztetés résztvevői szerint így, hogy két alkalommal is felelősséget vállal a kormány, lehetőséget ad az ellenzéknek két bizalmatlansági indítvány beterjesztésére, sőt így lehetőségük lesz egy harmadik indítvány benyújtására is. „Mindez azt mutatja, a kormány rendkívüli módon bízik parlamenti többségében. Az ellenzék nem akar kormányra kerülni, játékai csak hitelének növekedését célozzák”, vélték a kormányzati források. Az Oktatási Szervezetek Szövetsége (AFI) kéri a miniszterelnöktől, tartsa be az alkotmány által előírt parlamenti eljárásokat, ellenkező esetben bírósághoz fordulnak és értesítik a nemzetközi hatóságokat is, ha felelősséget vállalnak az oktatási törvényért. A kormány megbukik, ha a felelősségvállalást követő három napon belül megszavazzák az esetleges bizalmatlansági indítványt. Erdély.ma

Merkel: a romák helyzete nem lehet szempont Románia schengeni csatlakozásakor
(MTI) – A romák helyzete nem lehet szempont azok számára, akik döntenek majd Romániának a schengeni övezethez való csatlakozásáról – mondta Angela Merkel német kancellár, miután kedden Bukarestben tárgyalt román vezetőkkel.
Az Emil Boc miniszterelnökkel folytatott megbeszélést követően Merkel kijelentette, hogy a romakérdés nem játszik szerepet Románia schengeni csatlakozási folyamatában, de fontos, hogy a keleti határon jogszerűen történjen az átlépés, és legyenek meg az ehhez szükséges technikai feltételek. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a Schengen-határ Románia felőli külső részén ne korrupcióval és ne törvénytelenül történjen a vízumkibocsátás.
Merkel a Traian Basescu államfővel folytatott tárgyalások után kijelentette, hogy Németország méltányosan értékeli majd Romániának a csatlakozás érdekében tett erőfeszítéseit.
A megbeszéléseken szó esett még a román igazságügyi rendszerről, amelyet az Európai Bizottság továbbra is figyelemmel kísér. Merkel elmondta, hogy az igazságügy területén nagyon fontos az átláthatóság a német vállalkozók számára, akik Romániában akarnak beruházni. A német kancellár elismerését fejezte ki a román kormány által bevezetett megszorító intézkedések miatt, amelyeket szigorúaknak minősített. Merkel támogatást ígért Romániának abban, hogy növelje az európai pénzek lehívásának és felhasználásának mértékét.
Merkel több kérést is megfogalmazott Romániával szemben. Például azt, hogy a beruházók megfelelő jogi garanciákat kapjanak a biztos és kiszámítható beruházási légkör megteremtése érdekében. Sürgette a román állami vállalatok által a német vállalkozásokkal szemben felhalmozott adósságok törlesztését.
A német politikus a román kormányfővel folytatott tárgyaláson a romániai német kisebbségtől a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának felgyorsítását is kérte.
A kancellár kedden délután Kolozsvárra utazott, ahol átvette a Babes-Bolyai Tudományegyetem díszdoktori címét, és ebből az alkalomból előadást tartott. Népújság (Marosvásárhely)

Könyvbemutató
Koszta István Nem (csak) Erdély volt a tét – kései tudósítás a párizsi konferenciáról című legújabb könyvében Alexandru Vaida-Voevod erdélyi származású román politikusnak a párizsi konferenciáról írt leveleit, feljegyzéseit, visszaemlékezéseit adja közre.
Raffay Ernő szavában többek között ez áll: "Több éve már folyamatosan jelennek meg történelmi munkák, amelyek Trianon kérdéskörét vizsgálják, azonban mindegyikük a problémakör feltárásának csak egy szeletére vállalkozik. A Trianonról és következményeiről szóló, minden szempontból körültekintő elemzés még nem született meg, de talán nem is fog hosszú ideig. Íme egy könyv, amely arról szól, hogy korántsem vagyunk minden titok birtokában, kilencven év után is lehet megdöbbentően újat mondani.
Vagy inkább üzenni? Ajánlom Koszta István könyvét és Alexandru Vaida-Voevod írásait minden magyar olvasó kezébe. Megérthető belőle nemcsak a Magyar Királyság tragédiája, de a különbség is a magyar és a román politikai elit (…) szellemi és morális állapota, valamint érdekérvényesítő tehetsége között is."
"A könyvet Marosvásárhelyen a Súrlott Grádics irodalmi kör mai ülésén mutatják be a szerző jelenlé-tében, a Bernády Házban, 18 órai kezdettel. Kolozsváron október 14-én, a Phoenix könyvesboltban (Fő tér 23., a magyar konzulátus udvarán). Felkért méltatója: dr. Pál-Antal Sándor akadémikus, ny. főlevéltáros, egyetemi tanár. Népújság (Marosvásárhely)

Németország támogatja Románia schengeni csatlakozását – Német vállalatoknak is tartozik a román állam
Angela Merkel német kancellár bukaresti tárgyalásain megígérte, hogy méltányosan értékelik majd Romániának a Schengen-övezethez való csatlakozás érdekében tett erőfeszítéseit. A németek szerint a roma kérdés nem lehet elbírálási szempont.
A romák helyzete nem lehet szempont azok számára, akik döntenek majd Romániának a schengeni övezethez való csatlakozásáról – mondta Angela Merkel német kancellár, aki kedden Bukarestben tárgyalt. Az Emil Boc miniszterelnökkel folytatott megbeszélést követően Merkel kijelentette, hogy a romakérdés nem játszik szerepet Románia schengeni csatlakozási folyamatában, de fontos, hogy a keleti határon jogszerűen történjen az átlépés, és legyenek meg az ehhez szükséges technikai feltételek. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a Schengen-határ Románia felőli külső részén ne korrupcióval és törvénytelenül történjen a vízumkibocsátás. Merkel a Traian Băsescu államfővel folytatott tárgyalások után kijelentette, hogy Németország méltányosan értékeli majd Romániának a csatlakozás érdekében tett erőfeszítéseit.
A megbeszéléseken szó esett még a hazai igazságügyi rendszerről, amelyet az Európai Bizottság továbbra is figyelemmel kísér. Merkel elmondta, hogy az igazságügy területén nagyon fontos az átláthatóság azoknak a német vállalkozóknak, akik Romániában akarnak beruházni.
A német kancellár elismerését fejezte ki Romániának a bukaresti kormány által alkalmazott megszorító intézkedések miatt, amelyeket szigorúaknak nevezett. Merkel támogatást ígért Romániának, hogy Bukarest javítsa az európai pénzek lehívásának és felhasználásának mértékét. Kiemelte, hogy Romániának és Németországnak közös érdeke a magát Moldovai Köztársaságtól függetlennek valló Dnyeszteren túli terület helyzetének és Nyugat-Balkán kérdésének rendezése.
Merkel több kérést is megfogalmazott Romániával szemben. A német kancellár azt kérte, hogy a beruházók megfelelő jogi garanciákat kapjanak a biztos és kiszámítható beruházási légkör megteremtése érdekében, és sürgette a német vállalkozásokkal szemben román állami vállalatok által felhalmozott adósságok törlesztését.
Gheorghe Gherghina, a pénzügyminisztérium államtitkára megerősítette a Hotnews című portálnak, hogy a román állami vállalatoknak valóban van adósságuk a német vállalkozásokkal szemben. Az államtitkár szerint az egyik ilyen vállalat a Román Állami Vasutaknak az infrastruktúra karbantartásával foglalkozó részlege. Emil Boc azonban megígérte Merkelnek, a román állam valamennyi vállalattal szemben kifizeti az adósságát, hogy ezzel is segítse a gazdaság fellendülését.
A német politikus Boc-kal folytatott tárgyaláson a romániai német kisebbségtől a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának felgyorsítását is kérte. Boc ugyanakkor üdvözölte, hogy január 1-jétől Németország megnyitotta határait az idénymunkások előtt, így román állampolgárok is mehetnek 2011-től Németországba idénymunkásként. Szabadság (Kolozsvár)

Ünnepeltek tegnap a váradi románok
Tegnap ünnepelte és ünnepeltette a helyhatóság Nagyvárad napját. Délelőtt meg is telt színültig a városháza díszterme. (Mint ismeretes, a Szent László király által alapított Várad lakosságát mindmáig egyharmad részben kitevő magyar közösség feje fölött 1992-ben hozott politikai döntés nyomán a hatalom minden évben október 12-én ünnepli és ünnepelteti a Város Napját. Teszi ezt annak ürügyén, hogy 1918-ban ezen a napon fogalmazták meg a román szabadkőművesek egy magyar országgyűlési képviselő, Aurel Lazăr váradi lakásán a magyarországi románság önrendelkezését és kollektív jogait követelő proklamációt, amit a román történetírás később függetlenségi nyilatkozatnak állított be, holott abban az erdélyi románok ugyanazt az önrendelkezést követelték csupán, amit az 1918-as gyulafehérvári nagygyűlésen mondtak ki és ígértek meg minden más együtt élő nemzetiségnek, de végül mind a mai napig nem adtak meg nekik. Ugyancsak ezen a napon vonultak be 1944-ben a szovjet és a román csapatok a városba, úgymond felszabadítva azt.). A díszülésen a helyi tanács tagjai (beleértve az RMDSZ-eseket is), az önkormányzati intézmények illusztrisai és ünneplőbe öltözött szürke eminenciásai, valamint az állami hatóságok, így a katonaság és rendőrség küldöttei is részt vettek. Románia himnusza után boldog „születésnapot” kívánt a városnak Ionel Vila jegyző, majd Ilie Bolojan polgármester mondott beszédet. A többi mellett arra buzdította hallgatóságát, hogy tiszteljék azokat, akik tettek is Váradért. Kiemelte merészségüket, mellyel a közösség érdekében hozták meg döntéseiket. Az ünnepi hangulat és a román nacionalista érzelmek fokozása gyanánt történészi dolgozatokat olvastak fel ezután. Cornelia Românaşu, az Aurel Lazăr Emlékmúzeum alkalmazottja az Erdély történetében sorsdöntő 1918-as évről értekezett, majd a Nagyváradi Egyetem tanára, Gabriel Moisa történész ’44 őszéről. Később azokat a váradi diákokat jutalmazták, akik a múlt tanévben dobogós helyezéseket értek el országos tantárgyversenyeken, valamint felkészítő tanáraikat is. A tanulók és oktatóik az oklevélen kívül könyvjutalomban, mi több, háromnapos kirándulásban részesültek. A díjazottak között amúgy voltak magyar diákok és tanárok is. A díszteremből az előtte lévő folyosóra vonult a tömeg, ahol alkalmi kiállítást rendeztek be a 19-20. század fordulóján készült fotográfiákból. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Adósság, restitúció és schengeni csatlakozás – Romániában járt Románi
Németország és Románia 130 évvel ezelőtt, 1880 februárjában vette fel a diplomáciai kapcsolatot. Erről is megemlékezett tegnap bukaresti megbeszélésein Angela Merkel német kancellár, aki ebben a minőségében már másodszor látogatott a román fővárosba. Két évvel ezelőtt a NATO-csúcsértekezleten járt ott. Tegnap előbb Emil Boc miniszterelnökkel egyeztetett a kancellár, majd Traian Băsescu államfővel tárgyalt, aki díszebédet is adott tiszteletére, majd Kolozsvárra utazott, ahol a Babeş–Bolyai Tudományegyetem díszdoktorává avatták.
Románia csatlakozása a schengeni övezethez csakis azon múlik majd, hogy megbízhatóan ellenőrzi-e az ország az északkeleti határait, amelyek egyben az Európai Unió külső határai is. Ezt nyilatkozta Merkel a román kormányfővel tartott egyeztetés után. Leszögezte, hogy sem az EU Bizottsága, sem Németország nem köti a belépést politikai feltételekhez, mint például a Romániából nyugat-európába sereglő romák ügyének megoldásához. Emil Boc is azt hangoztatta, hogy nem volna szerencsés a belépést politikai okokból késleltetni, mivel az ország 2011 márciusára teljesít minden technikai feltételt.
A két politikus közös sajtóértekezletén firtatták az újságírók a román kormány 143 millió eurós adósságának a sorsát, ennyi pénzzel tartozik állítólag csak német cégeknek a végrehajtó hatalom. Mind a kancellár, mind a miniszterelnök reményét fejezte ki, hogy mihamarabb megkapják követelésüket a vállalkozások. Boc hozzáfűzte, hogy szélesebb körű együttműködésre számít a német gazdasági élet szereplőivel például a szállítás, az idegenforgalom, a mezőgazdaság és a megújuló energia felhasználásának terén.
Angela Merkel közölte, hogy felvetette a megbeszélésen a hajdan elállamosított ingatlanok visszaszolgáltatásának lassú folyamatát. Mint mondta, az érdekelt német állampolgárok nevében tette szóvá a bonyolult bürokratikus eljárást. Megjegyezte továbbá, hogy Romániának folytatnia kell az igazságszolgáltatási reformot, amelynek még nem ért a végére, és a haladás nyomon követésében támaszkodjon az Európai Bizottság Együttműködési és Ellenőrzési Rendszerére.
M. Zs. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Székelyföldi képzőművészek kiállítása
Hargita Megye – Harmadik alkalommal nyílik meg a Projekt vándorkiállítás, ezúttal október 15-én 17 órai kezdettel Projekt 3 néven a csíkszeredai Siló Kortárs Művészeti Központban (Brassói út 14. szám), az állomás melletti, újabban kiállítások szervezésére is használt volt gabonaraktárban.
A három szervező egyesület, Csík Terület Ifjúsági Tanácsa, az Erdélyi Összművészeti Egyesület és a Projekt csoport felhívására 65 fiatal művész jelentkezett 102 alkotással a három székelyföldi megyéből. Ez alkalommal a művészek nem meghívásos alapon, hanem pályázva kerülhettek be a Projektbe. Alkotásaikat Ütő Gusztáv képzőművész, Veres Péter, az Erdélyi Művészet című folyóirat főszerkesztője és Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész véleményezte, akik 49 művész 60 alkotását választották ki a kiállításra. A zsűri által legjobbnak talált munkák szerzői alkotótáborban vehetnek részt a gyegyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ jóvoltából. A megnyitón három ilyen díjat osztanak ki, a díjazottak a gyergyószárhegyi KorkéP – Nemzetközi KépzőművészetiAlkotótábor, valamint a Grafika tábor, illetve a budapesti Budapest Galéria nemzetközi művész-csereprogramja egyikében vehetnek részt.
A rendezvényt a Nemzeti Kulturális Alap, Hargita Megye Tanácsa, a Communitas Alapítvány, valamint a gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ támogatja. erdon.ro

BIZTOS, AKI BIZTOS - Egyszerűsített honosítás: nem akarkák ránk tukmálni
A felmenők magyar állampolgárságát elég valószínűsíteni, ha bizonyítani nem lehet. Wetzel Tamás kormánybiztos szerint csak a német jóspolip tudhatja, hányan fogják igényelni. De sokan.
Az egyszerűsített honosítási eljárásról tartott tájékoztatót hétfőn délután Kolozsváron Wetzel Tamás kormánybiztos, Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul társaságában.
18 óra előtt pár perccel egy hetvenedik életévén jócskán túllévő, mankós bácsi igyekszik fel egy öltönyös fiatalember segítségével a második emeletre, ahol már száznál többen várják a kedvezményes honosításért felelős magyar kormánybiztos előadásának kezdetét.
Az idősebb korosztály túlsúlyban van, többségüknek nem azt kell igazolniuk 2011. januárjától a magyar állampolgárság megszerzéséhez, hogy felmenőik magyar állampolgárok voltak, hanem azt, hogy ők azok voltak (az 1940-1945. között Erdélyben élőkre ez automatikusan érvényes). Wetzel tájékoztatójából kiderül: a benyújtandó iratoknak nem bizonyítaniuk, hanem valószínűsíteniük kell az igénylő vagy felmenői egykori magyar állampolgárságát. A biztos kifejti: a közigazgatásban rendet kell rakni a fejekben, és korábbi negatív példákból kiindulva közli: vége a gáncsoskodásnak, a bürokratikus köröknek, a politikum elvárása a könnyített honosítási kérelmek minél gördülékenyebb ügyintézése.
A biztos beszédéből nem hiányzott a jól adagolt pátosz sem: szerinte a könnyített honosításról szóló törvény elfogadásával beköszöntött az Újvilág, és Semjén Zsoltot idézi, aki szerint "rendeleteket lehet írni, egyik olyan, mint a másik, de most történelmet írunk."
A magyar állampolgárság könnyített megszerzéséhez a már említett egykori állampolgárságon kívül személyazonosságot, a magyar nyelvtudást (ezt a kérelmet átvevő szerv ellenőrzi egy beszélgetés keretében) és a büntetlen előéletűséget kell igazolnia a kérelmezőnek.
A kérelmet a magyarországi anyakönyvvezetőknél, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal regionális igazgatóságainál, illetve a magyar külképviseleteken a magyar konzuli tisztviselőknél lehet benyújtani - Erdélyben tehát Kolozsváron és Csíkszeredában is igényelni lehet. A részleteket az innen letölthető tájékoztatóból lehet megtudni.
Eljárási díj nincs, az elbírálási folyamat 3 hónapig fog tartani – persze itt közbeszólhatnak külső tényezők, például az, hogy az állampolgárságot igazoló iratot Schmitt Pál köztársasági elnök írja alá, és Navracsics Tibor ellenjegyzi – így ha valamelyikük épp külföldön tartózkodik, az késleltetheti az eljárás menetét. Wetzel szerint
Schmittnek elég erős a csuklója, volt vívóként meg fog birkózni a rengeteg aláírással. Hogy mennyivel is? A miniszteri biztos a németországi jós-polipra hárítaná annak megválaszolását, hogy hányan fogják igényelni a magyar állampolgárságot, de annyit azért valószínűsít, hogy az első évben az erdélyi magyarság 10%-ánál jóval több lesz az igénylő. A nagyszámú igénylés miatt ez lesz a magyar közigazgatás versenyvizsgája – állítja.
Annak ellenére, hogy 2004-ben jóval több előnnyel járt volna a magyar állampolgárság megszerzése egy romániai állampolgár számára, mint most, de az utazás, az ösztöndíjak és a külföldi munkavállalás terén így is előnyt jelent az, még akkor is, ha a legtöbb jog magyarországi lakhelyhez kötött – így például a szavazati jog is. Egy hallgatói kérdés kapcsán kiderült, a szolgáltatások szabad áramlásának uniós irányelvének köszönhetően az egyéni vállalkozók számára lehetőség nyílik majd arra, hogy vállalkozásuk székhelyét áttegyék Magyarországra, és ott adózzanak, de továbbra is Romániában fejtsék ki tevékenységüket. Wetzelnek arra még nincs határozott válasza, hogy lehetőség lesz-e magyarországi egészségbiztosítás megkötésére, ez ugyanis egyelőre lakhelyhez kötött.
A magyar állampolgárság megszerzése nem jár a státusztörvényben garantált jogok elveszítésével, igyekezett Wetzel megnyugtatni a kedélyeket, elmagyarázva: most készül a státusztörvény módosítása, amelyben gondoskodni fognak arról, hogy a kettő ne zárja ki egymást: aki nem költözik Magyarországra, annak megmaradnak a státuszjogai.
Szintén hallgatói kérdésre válaszolva Wetzel azt sugallta: a törvény elég rugalmas ahhoz, hogy lehetővé tegye az állampolgárság megszerzését azon csángók számára is, akik nem rendelkeznek olyan felmenőkkel, akik magyar állampolgárok lettek volna.
A kormánybiztos kihangsúlyozta: tájékoztatni, és nem kampányolni akarnak a könnyített honosítás kapcsán, nem próbálnak rátukmálni semmit az emberekre. Transindex.ro