Aránytalanul keveset foglalkoznak a határon túli magyar médiumok a más-más országokba szakadt magyarság társadalmi-politikai helyzetének megismertetésével, a szomszédos és „baráti” demokráciák magyarellenes jelenségeinek elemzésével. Továbbra is számolni kell a kisantanti logikával, amellyel a többségi nemzetek igyekeznek a magyar kisebbségeiket elszigetelni, ellehetetleníteni, végső soron asszimilálni őket. Öt évvel ezelőtt a felvidékiek ugyanazzal a választási kényszerrel szembesültek, mint a romániai magyarság az ezredfordulón, amikor a kisebbik rossz ürügyén tömegesen szavazták a hatalomba Ion Iliescut Vadim Tudorral szemben. Ivan Gasparovic ellenjelöltje 2004-ben az a Vladimir Meciar volt, aki kormányfőként is inkább magyarellenes retorikájával vált közismertté, semmint kormányzati teljesítménye miatt. Azután kiderült, hogy a magyarfaló Meciar nem a szélsőségesség legalja Pozsonyban. Jan Slota már Magyarországra szabadítandó tankokkal, turul-ijesztő kettős keresztekkel és szentistváni bóhóckodással sértette vérig a Kárpát-medence magyarságát. Az idei, szlovákiai elnökválasztási kampány hangulatát mi sem jellemzi jobban, mint ennek a diplomáciai pengeváltásokat is provokáló politikusnak a sommás megjegyzése, miszerint az új szlovák államfőnek az a feladata, hogy „helyesen viszonyuljon” a szlovák nemzethez és a szlovák államhoz. „Ez sajnos csak az egyik jelölt esetében lehetséges, mert a másiknak, a nőnemű jelöltnek ez a viszonya kissé zavaros” – állította. Iveta Radicova volt ugyanis az a bizonyos „nőnemű jelölt”, aki magyarajkú választóit – Szlovákia választásra jogosult állampolgárainak egytizedét – anyanyelvükön is megszólította. Nyilván képletesen, hiszen a több nyelven is folyékonyan beszélő, publikáló Radcova magyarul nem tud. A választási kampány idején is képes volt az elhíresült tankönyv-vitában a magyarság álláspontját megvédeni. Gasparovic és támogatói sikeresen tematizálták a közbeszédet Radicova ellenében, és ennek eredményeképpen Radicova nem túl nagy különbséggel ugyan, de végül alulmaradt a második fordulóban. A magyarok mozgósításával pedig egyértelművé válhat a mindenkori szlovák politika számára, hogy a választópolgárok egytizedének a bizalmát egyszerűen tisztességes politizálással is meg lehet szerezni. /Laczkó Vass Róbert: Körmagyar analógiák. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./

Ami a diadalmas Vörös Hadseregnek nem sikerült, azt Moszkva a jelek szerint most megvalósítja. Ha már Közép- és Kelet-Európát nem tudta fegyverekkel megtartani, akkor egy sokkal alattomosabb eszközt, az állami irányítás alatt álló energetikai vállalatokat bevetve kísérel meg döntő befolyást szerezni az érintett térség gazdasága és ezáltal politikai vezetése fölött. Ennek legújabb fejleménye a MOL több mint húszszázaléknyi részvénycsomagjának megszerzése, amelyet a moszkvai stratégák gondosan, a legkisebb részletre is ügyelve dolgoztak ki a színfalak mögött, ebben segített az osztrák OMV. Most hozzáfogtak Európa bekerítéséhez az Északi és a Déli Áramlat nevű kőolajvezetékekkel, valamint a szerb kőolajcég megvásárlásával, illetve a magyarországi – természetesen orosz földgázzal föltöltendő – gáztározó megépítésének szorgalmazásával. /Balogh Levente: Moszkva fegyvere. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 7./

Váratlan fordulat következett be a székelyudvarhelyi tanácsnál. Zilahi Imre alpolgármestertől – aki a Zöld Párt színeiben nyert tanácsosi mandátumot – alakulata megvonta párttagságát, melynek következtében a tanácsosi tisztségét, illetve alpolgármesteri tisztségét is elveszítette volna. Így a jelöltlistán következő zöld párti tanácsos igazolásáig patthelyzet alakult ki a városi tanácsban: kilenc RMDSZ-es tanácsos kontra nyolc MPP-s plusz egy zöld párti. Az RMDSZ tanácsosi frakciója a patthelyzetet azzal próbálta feloldani, hogy a testület újraválasztására új helyhatósági választások kiírását szorgalmazta. Április 6-án a polgármester rendes havi tanácsülést hívott össze, ahol az RMDSZ-es tanácsosok ugyan nem jelentek meg, de a zöld párti tagságát időközben visszakapott Zilahival kiegészülve két zöld párti és nyolc MPP-s tanácsos elégséges létszámot alkotott az ülés megtartására. Zilahi Imre elmondta, pártja kizáró határozatát visszavonta április 4-i dátummal, és így teljes jogú tagja maradt a testületnek, illetve maradhat alpolgármesterként az önkormányzatban. /Bágyi Bencze Jakab: Székelyudvarhely: megmarad a helyi tanács? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 7./

Hosszú távon fontos, és Székelyföld másságát hangsúlyozza az a tény, hogy Sólyom László ellátogatott a térségbe – vélte Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester. Megtiszteltetés volt számára, hogy elmehetett Budapestre, a Sándor-palotába és folytathatták Sólyom László államfővel a tavaly októberben, Csíkszeredában elkezdett együttgondolkodást. A budapesti találkozás megerősítette benne azt a hitet, hogy Sólyom Lászlót őszintén, minden politikai, választási érdektől mentesen érdekli a székelyföldi, illetve az erdélyi magyarok jövője. Antal Árpád várja a kormányváltást Magyarországon, hogy az anyaországnak legyen egy erős és nagy parlamenti támogatottsággal rendelkező kormánya, amely felvállalja a határon túli ügyeket is. A Székelyföldi Szeretetszolgálat tervezett beindításáról csak tájékoztatták a magyar államfőt. Annak működését önállóan meg tudják oldani. A Székelyföld-monográfia megírásában kértek segítséget, szükségük van arra a szaktudásra, amivel a magyar akadémikusok rendelkeznek. Ezért szeretnék, ha megalakulna a Magyar Tudományos Akadémia székelyföldi fiókja. – Óriási diplomáciai hibát követett el a román állam a magyar köztársasági elnök március 15-i látogatása alkalmával. Ez egyfajta bizalmi válságot okozott a két ország között. /Bíró Blanka: Beszélgetés Antal Árpád szentgyörgyi polgármesterrel. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 7./

Fastus József Németországból hazatelepült festőművész tárlata nyitotta meg a hétvégén a nagykárolyi kávéház-kiállítótermet. A művész 2004-ben szerzett diplomát a mannheimi főiskola ipari formatervezés szakán. Műveinek alaptémája a nő, a nőiesség, amit a figuratív megoldások segítségével tesz szemléletesé, mondta a nagykárolyi születésű festő. A régi mesterek mára kissé háttérbe szorult viasztechnikáját alkalmazza, ami meglehetősen időigényes, de számára a vászon előkészítése is az alkotási folyamat fontos része. /Végh Balázs: Szürrealista festmények Nagykárolyban. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 7./

Hantz Péter, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) volt oktatója április 6-án sajtótájékoztatón ismertette azokat az iratokat, amelyek bizonyítékként szolgálhatnak arra vonatkozólag, hogy Szamosközi Istvánnak, a BBTE egyik jelenlegi rektor-helyettesének a doktori disszertációjában három olyan oldal található – a forrás megnevezése és a szerzőktől a közlésre vonatkozó engedély kérése nélkül –, amelyeket eredetileg egy svájci kutató tett közzé évekkel ezelőtt. Fredi Büchel, a Svájcban megjelent könyv szerkesztője, a genfi egyetem tiszteletbeli professzora a Hantz Péternek küldött levélben azt írja: hasonló esetért hazájában a plágiumot elkövető személyt megfosztják doktori címétől és megbüntetik. „Akkor, amikor Bodó Barna felvetette a plágium eshetőségét, az egyetemen bizottság vizsgálta ki az ügyet – amelynek egyik tagja maga Szamosközi volt. Szamosközi akkor azt nyilatkozta, hogy a svájci szerzők könyvét soha nem látta. A bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem történt plágium. A BBTE tehát igyekezett eltussolni az ügyet. Ezt követően pedig Szamosközi a felsőoktatás minőségét vizsgáló szakbizottság, az ARACIS tagja lett, s ugyanakkor Andrei Marga kinevezte rektor-helyettesnek, habár Szamosközi nem élvezte a magyar kollégák bizalmát. Szamosközi István rektor-helyettes kijelentette: „Nagyon sajnálom, hogy félreértés miatt a dolgozat szerkesztésekor eltűnt a J. L. Paour dolgozatára való hivatkozás. Ugyanakkor felelősséget vállalok a kialakult helyzetért, erre pedig az interneten található könyvészet a bizonyíték. A kétségek eloszlatása végett már elkezdtem könyvem új kiadásának munkálatait, ezt ugyanis már rég kérték diákjaim, mesteri tagozatos hallgatóim, a doktorandusok, pszichológusok. A nemzetközi kritériumok életbe léptetésére vonatkozó magyarázatadásra készen állok. Elítélem viszont egyes személyek azon erőfeszítését, hogy eltorzítsák a dolgokat, s azokat önkényesen értelmezzék egy olyan műszaki hiányosság miatt, amelyekért vállalom a felelősséget” – zárta közleményét a rektor-helyettes. /Nagy-Hintós Diana: Fordulat a Szamosközi nevéhez fűződő plágium botrányban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./ „Őrület, bosszúállás, rosszakarat” – reagált a vádakra Szamosközi István rektor-helyettes, azt állítva, Hantz Péter őt okolja azért, amiért kirúgták az egyetemről, emiatt folytat bosszúhadjáratot ellene. Szamosközi szerint a doktori disszertációjában kifogásolt három oldal olyan, „kétszer kettő, az négy” jellegű alapparadigmákat tartalmaz, amelyek forrását nem kell megjelölni. „Ki fogom adni még egyszer a dolgozatomat, és forrásként fel fogom tüntetni Paour professzort, hogy legyen boldog Hantz” – ígérte Szamosközi. /Pengő Zoltán: Svájci állásfoglalás Szamosközi István plágiumügyében. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 7./ Emlékezetes, amikor 2007-ben először nyilvánosságot kapott a plágiumügy, Szamosközi István, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese tagadta, hogy felhasználta volna a szóban forgó munkát, sőt kijelentette, soha nem látta a francia kötetet, nem vett át abból semmit, és nem is vehetett, mert nem olvas franciául. /Szamosközi István: technikai hiba történt. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./

A Kovászna megyei rendős-főkapitány állítja, hogy beosztottjai 42 százaléka ismeri a magyar nyelvet. Korábban közölték, hogy a rendőrségi alkalmazottak mindössze öt-tíz százaléka nem román nemzetiségű. Magyar-tudásukat a rendfenntartók sikeresen titkolják. Magyarul ugyanis csak kivételesen szólalnak meg egyesek közülük. Sem a közlekedési rendőr, sem más nem fordítja magyarra a szót, miután kiderül, magyarral áll szemben. Inkább arra van eset, hogy a magyarként ismert rendőr mereven tartotta magát a többségi nyelvhez. /B. Kovács András: Sikeresen titkolják. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./

A ,,gyűlöletbeszéd” liberális körökben fogant szóösszetétel. Érdemes emlékeztetni a rendszerváltás utáni nacionalista román sajtóban megjelent magyarellenes, gyűlölettől fröcsögő, átkozódó, a magyarokat kollektív bűnösként megbélyegző, Ázsiába küldő írások tömkelegére. Aki 2005. december ötödikén Magyarországon Nemmel szavazott, az Nemet mondott a magyar nemzet összetartozására, Nemet mondott ezeréves közös történelmi múltunkra, hagyományainkra, a jelenben való együttműködésre, és Nemet mondott a jövőnkre, a magyarság kultúrnemzeti egységére. Nem szabad gyűlölni a diktatúrát, a megaláztatást, kisemmizést, nem szabad lázadni? Fejet kell hajtanunk, hajbókolnunk, vagy hízelgő ódákat kellene írnunk, lojalitásunkat bizonyítandó? S az álmosaknak, piszkosaknak, Korcsoknak és cifrálkodóknak, Félig-élőknek, habzó szájúaknak, Magyarkodóknak, köd-evőknek, Svábokból jött magyaroknak Én nem vagyok magyar? Nyugalom, liberális szellemiségű uraim és hölgyeim, nem a Háromszékben, nem a Hargita Népében jelentek meg ezek a sorok, Ady Endre írta őket, közel száz évvel ezelőtt! – fejezte be írását Papp Kincses Emese /Papp Kincses Emese: Szeressük egymást, gyerekek! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./

Március 15-én sokan meghatódva nézték a városközpontban felvonuló huszárokat. Közülük az egyik, gidófalvi hagyományőrző, Kádár László állatorvos elmondta, célkitűzésük a magyar harcművészet minél szélesebb körben való megismertetése. Ennek érdekében Csillagőrző Egyesületet hoztak létre. Március 17-én reggel öt rendőr érkezett hozzá. Felszólították a birtokában lévő íjak és nyílvesszők megmutatására. A helyi őrsre kísérték, ahol már négy társa várakozott. A rendőrök közölték velük, hogy a birtokukban lévő íjak és a hozzá tartozó nyílvesszők fegyvernek minősülnek, ezért lefoglalják azokat. A lefoglalást rögzítő jegyzőkönyvben a rendőrök, a valóságtól eltérően, kiélezett hegyű nyílvesszőket említettek. A besorolást csak Kádár doktor észrevétele nyomán változtatták meg. Végül hagyományőrzőinknek írásban kellett nyilatkozniuk a fegyverek birtokába jutás időpontjáról és körülményeiről. Úgy tudták, törvényesen birtokolják a Magyarországon ajándékba kapott, nyílvesszőkkel ellátott íjakat. Akkor érdeklődésére a megyei rendőrségen közölték, hogy ezen eszközök tartása nem engedélyköteles. Most viszont iratcsomójukat az ügyészségre továbbították. Egy 2008-ban megjelent sürgősségi kormányrendelet bejelentéskötelessé tette ezek a birtoklását. A fentiek be nem tartása kihágásnak minősül, bírsággal, valamint a fegyverek elkobzásával büntethető. Európában a sportot, szórakozást vagy hagyományőrzést szolgáló eszközöket két országban minősítik fegyvernek: Romániában és Szerbiában. Vajon véletlen, hogy közvetlenül a nemzeti ünnep után csaptak le rájuk? Miért volt szükség a túlzott méretű rendőri erő felvonultatására néhány jóhiszemű ember ellen? Mi köze ehhez az ügyészségnek? A gidófalviak meghurcolásával a magyar nemzeti közösséget akarták megfélemlíteni. /Bedő Zoltán: Hagyományőrzők kálváriája (Fegyverkeznek a székelyek?). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./

Bírósági úton próbálja visszaszerezni az árokaljai Bethlen-kastélyt a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemtől a grófi család egyik leszármazottja. A magyar állampolgárságú Atzél Ferenc keresetet nyújtott be a Beszterce-Naszód megyei törvényszékhez, amelyben azt állítja: a grófi család rokonaként őt illeti meg a neobizánci stílusban épült kastély és az ahhoz tartozó 16,5 hektáros terület, amelyet jelenleg a Babes–Bolyai Tudományegyetem használ. /Pap Melinda: Visszakérik az árokaljai kastélyt. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 8./

Marosvásárhelyen a Bernády Házban telt házas közönség hallgatta a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem tanárait, dramaturg szakon végzett diákjait, mondhatni diáktoborzót szervezett az intézmény az egyetem dramaturgia szakának népszerűsítésére. Lázok János színháztörténet-tanár az intézmény által szervezett konferenciákról mesélt, illetve a színi Symbolon című lapjáról, amelynek utolsó száma immár CD-lemezen is megjelent. Láng Zsolt elmondta, hogy Látó augusztus-szeptemberi, összevont száma mindig a színházról szól. Megjelentetnek színházról szóló tanulmányokat, de közölnek drámákat is. Csép Zoltán az egyetem www.szini.ro című honlapjáról szólt, /Nagy Botond: Színháztudomány- népszerűsítő. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 8./

Hányatott sorsa volt a magyar felsőfokú oktatásnak Erdélyben 1989 előtt, és utána sem volt zökkenőmentes. A cikkíró szerint ma kezdünk átesni a ló másik oldalára. Ma már csak az nem jár egyetemre, aki nem akar. Hely is van, szakokban is dúskálunk. Felvételizni nem kell, ez nagymértékben hozzájárult a színvonal romlásához. Manapság minden egyetem főleg azokra a diákokra pályázik, akik fizetnek. Több olyan generáció nő fel, amely nem föltétlenül érdemli meg szakmai tudás alapján a diplomáját, de a pénz nagy úr. Mire van szükség? Elitképzésre vagy tömegképzésre? Elit kell az erdélyi magyar társadalomnak, és nem sok középszerű (diplomás) egyén, aki nem ért ahhoz, amit csinál. Fontos lenne, hogy az egyetemek tanárai hivatásként űzzék a mesterségüket. Ösztöndíjakat kell biztosítani a kiváló képességű diákok számára, megadni a lehetőséget nekik, hogy neves külföldi egyetemeken szerezzenek tapasztalatot, amit lehetőleg majd itthon, Erdélyben kamatoztassanak. /Dr. Vajda Szilárd, Marosvásárhely: Az erdélyi magyar egyetemi oktatás dilemmája. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 8./

Vladimir Voronin moldovai államfő azt állította, hogy a szomszédos Románia mesterkedése miatt törtek ki országában heves zavargások. Bukarest visszautasította a vádat. A kisinyovi vezetés közölte: vízumkényszert vezet be a román állampolgárokkal szemben. Ugyanakkor Románia moldovai nagykövetét és egyik tanácsosát nem kívánatos személynek nyilvánították, és kiutasították. Közben Kisinyov központjában április 8-án újra tüntetők gyűltek össze. Emil Boc miniszterelnök közölte: Románia nem tervez ellenlépéseket Moldovával szemben. Orosz kommentárok szerint Moldovában nincs forradalom, az ellenzék alaptalanul támadta meg a választások eredményét, és a történtekben része van Románia bizonyos köreinek is. A zavargásokba torkolló tüntetésekben román diákok is részt vettek és Románia és Moldova egyesülését követelő jelszavakat skandáltak – írta tudósításában az ITAR-TASZSZ. A román lapok egyhangúlag kiemelik, hogy a moldovai hatóságok ellenőrzésük alá vonták az elektronikus és az írott médiát, így a legtöbb információ az ottani eseményekről az interneten keresztül érkezett. A moldáv fiatalok a közösségi és a videómegosztó portálokon keresztül tájékoztatták a közvéleményt az eseményekről. /Elmérgesedőben a Románia és a Moldova közti viszony. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

A délutáni oktatási program bevezetésében látja a megoldást a pedagógusok katedráinak megtartására és a diákok tehermentesítésére Lakatos András, az RMDSZ oktatási kérdésekért felelős ügyvezető alelnöke. A sajtótájékoztatón bemutatták a megújult Magyar Közoktatás folyóirat első számát is. A Magyar Közoktatás főszerkesztője Kiss Judit. /Fleischer Hilda: Délutáni iskolát javasol az RMDSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 9./

Új miniszterelnök helyett új parlamenti választások kiírását követeli Magyarországon 69 közéleti személyiség, akik az erről szóló nyilatkozatukat április 8-án ismertették. A dokumentum aláírói között van mások mellett Mádl Ferenc volt köztársasági elnök, Szabad György, az Országgyűlés korábbi elnöke, Zlinszky János, az alkotmánybíróság egykori tagja, Czakó Gábor és Lányi András író, Elek István közíró, Fábry Sándor humorista, Gazsó Ferenc és Granasztói György egyetemi tanár, Hankiss Elemér szociológus, Makovecz Imre építész, Schäffer Erzsébet újságíró, valamint Schneller István, Budapest volt főépítésze. Az aláírókhoz a Professzorok Batthyány Köre testületileg csatlakozott. Azért követelik a jelenlegi országgyűlés feloszlatását, hogy ne a színfalak mögött alkudozó pártok adjanak ismét kormányfőt az országnak, és hogy az adósságválságot a kormány ne használhassa az ország kiárusítására – áll a nyilatkozatban, mely szerint az új választások kiírása a jogállam rendjébe vetett bizalom helyreállításának első feltétele. /Előrehozott választásokat követelnek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 9./

Születésének századik évfordulója alkalmával a Kolozsváron is szolgáló Jakab Antal püspökre emlékeztek, Marton József pápai káplán, egyetemi professzor tartott előadást a püspök életútjáról. Jakab Antal 1929-ben kerül a gyulafehérvári szemináriumba, 1934-ben Majláth Gusztáv Károly megyéspüspök pappá szentelte. Jakab Antal Rómában egyházjogon végzett. 1951-től titkos ordináriusként, azaz egyházmegyei kormányzóként tevékenykedett, majd letartóztatták, s tizenhárom évet raboskodott. 1964-ben történt szabadulása után egy évig nem juthatott lelkészi munkához, s csak 1967-től térhetett vissza a teológiára tanárnak. A román állam nem engedte meg, hogy Gyulafehérváron szenteljék püspökké, ezért VI. Pál pápa a római Szent Péter Bazilikában szentelte. A megemlékezési rendezvényen Laczkó Vass Róbert színművész ez alkalomra írt beszédét olvasta fel. Jakab Antal 1980–1990 között vezette püspökként a gyulafehérvári egyházmegyét, majd nyugalomba vonulása után, 1993-ban hunyt el. /N. -H. D. : Jakab Antal püspökre emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

Brüsszelben lobbizás kezdődött azért, hogy Románia szerepét felértékeljék a kommunizmus elleni harcban, ennek keretében nekimentek az „örök ellenségnek”, Magyarországnak. Adrian Severin vezetésével a napokban Politikai stabilizáció Kelet-Közép-Európában, a Szovjet Magyar Köztársaság bukása címmel nemzetközi konferenciát tartottak Brüsszelben. Az 1919-es román megszállás okozta pusztítás, nyugati megfigyelők szerint is, csak a tatárjáráséval mérhető: Magyarországon leszerelték a gyárakat, kiürítették a készáru- és nyersanyagraktárakat (csupán gyapjúból több száz vagonnal küldtek haza!), elhajtották az igás és haszonállatok százezreit, még a vetőmagnak félretett gabonát is rekvirálták. Ionel Bratianu mondta 1920. július 1-jén a román képviselőházban: „Nem nyugodhatunk addig, amíg a magyar népet gazdaságilag és katonailag teljesen tönkre nem tesszük, mert mindaddig, míg Magyarországban az életképesség szikrája is van, nem érezhetjük magunkat biztonságban. ” És valóban nem nyugodnak. Budapesti látogatásakor Basescu elnök élesen visszaverte Sólyom László székelyföldi autonómia-igényét. /Sike Lajos: Stabilizálni. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

A koldulásra kényszerített gyerekek számára elhelyező központ kialakítását tervezi Sepsiszentgyörgyön Antal Árpád. Az önkormányzat partnerséget kötne a megyei gyermekjogvédelmi igazgatósággal, és a felújított épületben helyet biztosítana számukra is. „Egyre több koldus jelenik meg a városban, sajnos többségük kiskorú, és nem sepsiszentgyörgyi. Java részük a közeli Előpatakról, Hetéből és Árapatakról származik – mondta el Antal Árpád. – Ez egy jól megszervezett társaság. A szülők elbújnak, míg a gyerekek begyűjtik a pénzt, aztán odaviszik a felnőtteknek. /Kovács Zsolt: Intézet a kiskorú koldusoknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

Kolozsváron, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszék költészet napi rendezvényén több, közelmúltban megjelent kötetet mutattak be. Szilveszter László Szilárd Festett az arcom nekem is. Irónia a modern és a posztmodern költészetben /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című első egyéni kötetét Vida Erika, a kiadó munkatársa ismertette. Szilveszter László tavalyi védte meg doktori disszertációját, annak könyvformában kiadott változata a kötet. Még 2008-ban jelent meg Cs. Szabó László A magyar költészet századai /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című, költészeti tanulmányokat tartalmazó könyve. A filológiai pontosság jellemzi Jánosházy Györgyöt, aki Michelangelo Buonarotti 77 szonettjét fordította le, kötetét a Mentor adta ki. Farmati Annának, a Vasárnap katolikus hetilap főszerkesztőjének néhány nappal ezelőtt jelent meg Más régi ének. A XVII. századi népénekköltészet szövegtípusai és motívumrendszere /Verbum Kiadó, Kolozsvár/ című kötete. Egyed Emese további két, idén megjelent kötetet mutatott be: Szárazajtai Nagy Csaba József Attila és az istenek /Argumentum Kiadó, Budapest/ című munkáját és Lövétei Lázár László Arany versek. Széljegyzetek Arany Jánoshoz /Hargita Kiadó, Csíkszereda/ című kötetét. /Ferencz Zsolt: Költészet napi könyvbemutatók a bölcsészkaron. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 10./

A csíkszeredai Sapientia Társadalomtudományi Kara könyvbazárt szervezett, amely az új könyvek bemutatóján, valamint a régi és új könyvek vásárlásán kívül a szerzőkkel való kötetlen beszélgetésre is lehetőséget kínált. A Társadalomtudományi Könyvbazárnak keresztelt eseményen a már kiolvasott, „megunt” könyveket a látogatók akár el is cserélhették egymás között. /Könyvbazár a csíkszeredai Sapientián. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

Tizenhárom év alkotómunkájára tette fel a koronát New Yorkban, az ENSZ kiállítótermében megnyitott kiállítás, fogalmazott Balog István, a nagyenyedi Inter-Art művészeti alapítvány megálmodója. Az Inter-Art alkotótáborban az évek során megfordult művészek színpalettájából összeállított válogatás eddig Gyomaendrődön, Bombayben, Isztambulban, Bukarestben, Kolozsváron, illetve a Washingtonban tárult az érdeklődők elé. A négytagú nagyenyedi küldöttség a New York-i Barks Community TV egyenes adásában bemutatta a német, francia, angol, román és magyar nyelven megjelent Egy más korbeli Nagyenyed képekben című, régi fotókat tartalmazó albumot. /Tamás András: Inter-Art New Yorkban. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

A Nagyvárad-szerte ismert és kedvelt írónő, orvos és világutazó, Jósa Piroska legfrissebb, útleírásokat tartalmazó kötetét mutatták be Nagyváradon. A mesés Kelettől a kincses Nyugatig – Kóborlások három kontinensen című, színes képekkel illusztrált kiadvány a hetvenöt éves írónő személyes hangvételű útleírásainak gyűjteménye. Dénes László főszerkesztő lapjában, a Reggeli Újságban évek óta folyamatosan közli a doktornő útleírásait. /Nagy Orsolya: Jósa Piroska útleírásait mutatták be Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 10./

Kisebbségtörténeti képzést szervez jövő héten az árkosi Európai Tanulmányok Központjában és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban a Jakabffy Elemér Alapítvány, Kovászna Megye Tanácsa, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Történelem–Filozófia Kara és a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete. A képzés célja a romániai magyar kisebbség történetére vonatkozó kutatások ismertetése, a helyi kutatómunkák segítése. Az előadások témái a romániai magyar kisebbség történetével kapcsolatosak, szó esik egyebek mellett az 1867-es uniós és Erdély integrációjának nehézségeiről, a 20. század gazdaságszervezési törekvéseiről, a szász gazdaságépítésről Erdélyben, a zsidóság útkereséséről, a második világháború utáni magyar–román kapcsolatokról, a Magyar Autonóm Tartomány történetéről, a Ceausescu-rezsim magyarságpolitikájáról, a budapesti kormányzatok Erdély-politikájáról. Az előadások mellett a négynapos rendezvény alatt bemutatkozik az Örökségünk folyóirat. /Farcádi Botond: Kisebbségtörténeti képzést tartanak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 11./

Szabó Vilmos festőművész életműve, alkotói pályája, váratlanul jött halálával lezárult. A Lakitelki Nemzetközi Alkotótáborban munkálkodva szólította magához Teremtője. Szabó Vilmos /sz. Sáromberke, 1942. szept. 15./ művészetének forrása a rácsodálkozása képességének eredendősége, írta róla barátja, Székely Géza. Szabó Vilmos alapította meg az Ipp-art művészeti csoportosulást, tanárként nemzedékeket oktatott a művészi alkotásról, és a művészeti neveléssel kapcsolatos nézeteit a különböző szaklapokban és folyóiratokban fejtette ki. Tevékeny tagja volt nemcsak a Romániai Képzőművészek Országos Szövetségének, de a Barabás Miklós Céhnek és az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesületének is. /Székely Géza: Ama nemes harcot megharcoltam... = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./

A parlament két házának együttes ülésén Traian Basescu államfő bejelentette: azt kérte a kormánytól, hogy sürgősen módosítsa az állampolgárságra vonatkozó törvényt, olyan irányban, hogy Moldova azon állampolgárai, akik akaratuk ellenére veszítették el román állampolgárságukat, „visszatérhessenek az európai népek nagy családjába, hogy Moldova Köztársaság ne lehessen többé elszigetelve”. „Folytatni fogjuk azt a gyakorlatot, hogy megkülönböztetés nélkül biztosítjuk a lehetőséget azon Moldova köztársaságbeli fiatalok számára, akik Romániában szeretnének tanulni – jelentette ki Traian Basescu. „Kötelességünk, hogy ne hagyjuk elveszni azokat, akik a mi nyelvünket beszélik” – szögezte le az elnök, majd hozzátette: Románia nem tart igényt a tőle elvett területekre, nem akarja megváltoztatni a határokat. /Basescu román állampolgárságot ígért a Moldovánan élőknek. = Erdély. Ma, ápr. 14./

Traian Basescu államfő nyilatkozott a négy tanügyi szakszervezettel és Ecaterina Andronescu miniszter asszonnyal folytatott megbeszélésről. „Kellemes meglepetés volt a tanügyi szakszervezetek által tanúsított felelősségtudat, amellyel az oktatási reform kérdését taglalták” – fogalmazott az államfő. A négy tanügyi szakszervezet vezetői nem osztották az államfő optimizmusát, s elégedetlenségüknek adtak hangot. /Basescu: reformra van szükség az oktatásban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./

Etnikai tisztogatásnak minősíti a marosvásárhelyi Aquaserv vízszolgáltató vállalatnál történteket Benedek István helyi RMDSZ-elnök. A marosvásárhelyi tanácsos szerint azáltal, hogy az új igazgatótanácsban egyetlen magyar nemzetiségű személy sincs, a magyar kisebbség elleni akciónak tekinthető az igazgatótanács cseréje. Benedek István attól tart, hogy a „tisztogatás” a munkaközösségen belül is folytatódik majd, ezért tárgyalásokat kíván folyatatni azokkal, akik elkövették a „törvénytelen lépéseket”. Virág György, Törzsök Sándor és Szakács János, az Aquaserv igazgatótanácsának leváltott tagjai kifejtették: törvénytelen volt a leváltásuk. /Etnikai tisztogatás az Aquaservnél. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 15./

Húsz év telt el, hogy az erdélyi magyarság az elnyomottságából, azaz kollektív és egyéni, szociális és művelődési, polgári lefokozottságából elindult. Az erdélyi magyarság saját társadalomépítés vágya az elvesztett pozíciók visszaszerzésében jelentkezett, az iskolák önállósítása, állami magyar egyetem restaurálása, nyelvhasználati jogok, új etnikumközi viszonyok körvonalazódtak 1990 januárja folyamán, szervezkedett az elit. Azonban a kisebbség nyakán élősködő represszív szervek csírájában kívánták elfojtani ezt a küzdelmet, hirtelen polgárháborús helyzetet kreáltak, melyben minden megtorpant, és jó fél évtizedre megbénította nemhogy a megoldáskeresést, de még az interetnikai párbeszédet is. A marosvásárhelyi pogrom, a képtelenebbnél képtelenebb antidemokratikus törvények (lásd az 1995-ös tanügyi törvényt, az egyházak és fontos társadalmi kategóriák kimaradását a visszaszolgáltatási folyamatokból, a féktelen nemzeti uszítás állami szítását, a Har–Kov-jelentéseket, a repressziós gyakorlatot törvénybe iktató jogszabályokat stb.) olyan kényszerpályára lökték az érdekvédelmi szövetséget, az RMDSZ-t, melyen az később csak úgy válthatta meg belépőjegyét a közéletbe, ha lemondott minden állampótló funkcióról. Ebben az alkuban, melyben a többségi pártok teljes nemzeti egységben szabták meg a befogadás feltételét, az RMDSZ és vele egy egész kisebbségi nemzeti közösség, a magyarság a szerény eredmények fejében aránytalanul nagy áldozatot hozott. Ettől kezdve szigorúan pártszerűen kellett viselkednie. A politikai pluralizmus egyik szereplőjeként bevették a játékba, de ennek fejében kollektív nemzeti érdekképviseletként nem volt szabad fellépnie, s csak korlátozott érdekvédelmet láthatott el. Az EU-ba történő belépés és a kisebbség hozzá fűződő illúzióinak szétfoszlása után a magyar kisebbségi elit szükségszerűen vitte kenyértörésre belső vitáit. A belső magyar politikai pluralizmus végül érvényesült, és mára legitim pártja van a magyar ellenzéknek is. A következő lépésnek egy RMDSZ–MPP által alapított erdélyi magyar kisparlamentnek kell lennie. Szükséges a közös fórum. /B. Kovács András: Húsz év (A romániai magyarság útja 1990 és 2009 között). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 15./

Még tizennyolc napra elegendő a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ fenntartására kiutalt költségvetés. Az intézményvezetők sajtótájékoztatón adtak hangot elégedetlenségüknek. Míg tavaly 200 000 lej volt a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ fenntartási költsége, idén erre 55 000 lejt szavazott meg az önkormányzat. /Balázs Katalin: A kultúra gerincét törik. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 15./

Vida Gábor író mondta el véleményét a romániai felsőoktatási rendszerről Gyalázatos az a rendszer, ahol diplomát szerezni pénz kérdése /Szabadság, márc. 21./ címmel. Erre reagált Papp Z. Attila szociológus, az MTA Kisebbségkutató Intézetének tudományos munkatársa. Sok mindenben egyetért Vida Gáborral egyetemi látlelet ügyben, de Papp Z. Attila szerint ez kihívás, amelyet kezelni kell. A mai felsőoktatás eltömegesedett, ez új kihívást jelent. Az oktatási rendszerek az egyik legnehezebben reformálható társadalmi entitások. Nagyon fontos, hogy minél több felsőoktatási intézménnyel kapcsolatos döntési kompetencia helyi szintre kerüljön. Papp Z. Attila nem értek egyet Vidával azzal, amit az interjú címében is szerepel, miszerint „gyalázatos az a rendszer, amelyben diplomát szerezni pénz kérdése”. Ugyanis soha nem létezett olyan rendszer, amelyben diplomát szerezni ingyen lehetett volna. Az oktatókat, a képzést az állam kifizette, a hallgatónak pedig saját egzisztenciájukat biztosítaniuk kellett. Nem biztos, hogy az ingyenes képzés növeli a minőséget. A jelenlegi román felsőoktatási rendszer nem sokban különbözik más közép-európai rendszerektől, 1989 óta a felsőoktatásban tanulók száma mintegy megötszöröződött. Nem megoldott az eltérő igényű hallgatók kezelésére. A hangsúlyt elsősorban olyan kompetenciákra, készségekre kell helyezni, amelyeket a későbbiekben minél hosszabb ideig gyümölcsöztetni lehet. Papp Z. Attila /sz. Gyergyószentmiklós, 1969/ 1996-ban végzett a Temesvári Nyugati Egyetem szociológia szakán, majd 2006-ban a budapesti ELTE-n védte meg doktori disszertációját. Budapesten él, az MTA Kisebbségkutató Intézet munkatársa, a Regio című folyóirat szerkesztője, több önálló kötet, és több mint 80 tanulmány szerzője magyar, angol és román nyelveken. /Ferencz Zsolt: A mai felsőoktatásnak az a célja, hogy mindenki találja meg benne a helyét” Beszélgetés Papp Z. Attila szociológussal, az MTA Kisebbségkutató Intézetének tudományos munkatársával. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./