A román gyógyszerek 25 százalékának emelkedett az ára termékenként körülbelül egy lejjel. Az importorvosságok ára tíz százalékkal csökkent, ezzel könnyítik a lakosság hozzájutását az orvosságokhoz. Az új árpolitika a minisztérium becslése szerint 110 millió eurós megtakarítást hoz a tárcának. A megtakarított összeget a folyamatban lévő, valamint új programok fejlesztésére fordítják, jelentette be Ion Bazac egészségügyi miniszter. /Szávuj Attila: Több mint százmillió eurós megtakarítás a gyógyszerárakon. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./

Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei elnöke bemutatta az új elnökségi tagokat, akik közül Szász Enikő (művelődési alelnök), Kiss Ferenc (oktatási alelnök) és Szabó Ferenc (temesvári szervezési alelnök) vettek részt sajtókonferencián. A megyei elnök elmondta, hogy a legutóbbi TKT ülés résztvevői elfogadták a Temes megyei szervezet megerősítését célzó stratégiát, amelynek lényege Temesvár, illetve a megye körzetesítése és egy-egy felelős szervező kinevezése minden körzetben. 7000 aláírással támogatják a Temes megyei magyarok az RMDSZ EP-listáját, ami 2000-rel több az elvárt 5000 aláírásnál. /Pataki Zoltán: Szervezési újítások az RMDSZ-nél. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 2./

Néhány nappal ezelőtt a korábbi aradi alprefektus úgy tudta, kormányfelügyelőként kénytelen lesz Bukarestben lakni, a most megjelent kormányhatározat szerint viszont Horváth Leventét Arad megyéért felelő környezetvédelmi kormányfelügyelőnek nevezték ki. Ezzel megőrizhette magas rangú kormánytisztviselői címét, pontos feladatairól, munkaköri kötelezettségeiről a későbbiekben döntenek. /Irházi János: Horváth Levente mégis Aradon dolgozhat. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 2./

A helyi és megyei önkormányzatok egyelőre semmilyen értesítést nem kaptak arra vonatkozóan, hogy a Boc-kormány hogyan is képzelte el az egészségügyi decentralizációt, illetve ez milyen pénzből valósulna meg. Dan Nica miniszterelnök-helyettes, belügyminiszter március 18-án jelentette be: két héten belül az önkormányzatok fennhatósága alá kerülnek a kórházak. „Jónak találom a kormány intézkedését, mert a decentralizációt és ezáltal a helyi autonómiát szolgálja, viszont a rendelet a jelenlegi formájában nem jó” – fejtette ki Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke. A kormánynak ugyanis a finanszírozási kerettel együtt kellene átadnia az egészségügyi intézményeket. Borboly szerint a csíkszeredai sürgősségi kórház, illetve ennek Szentegyházára és Gyimesközéplokra kihelyezett alegységei, valamint a gyergyótölgyesi pszichiátriai intézet kerülne a Hargita Megyei Tanács fennhatósága alá. Gyergyószentmiklóson a városi kórház kerülne önkormányzati hatáskörbe. Egy-két hónapon belül feléleszthetné kórház-egyesítési projektjét a nagyváradi önkormányzat, ha a város kórházai teljes egészében a fennhatóságuk alá kerülnek – közölte Biró Rozália alpolgármester. A városvezetés négy kórházat vonna össze. /Csak ígéret a decentralizáció? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 2./

Dokumentációs és információs központot avattak Kalotaszentkirályon az Ady Endre Általános Iskolában. A befektetés összértéke 88 000 lej, ebből 42 000 lejt a szaktárca, a többit pedig a községi tanács állta. A központot a diákok és a pedagógusok mellett a község lakosai is igénybe vehetik. /(N-H. D.): Dokumentációs központot avattak Kalotaszegen. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./

A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület a polgármesteri hivatal és a helyi tanács támogatásával a csomakőrösi emlékház kertjében négy kopjafát állít Baktay Ervin, dr. Debreczy Sándor, Duka Tivadar és Marczell Péter emlékére. A kopjafákra ékírással vésték a Kőrösi Csoma Sándor munkásságának feltárásában, illetve megismertetésében kiemelkedő szerepet betöltő személyiségek nevét, születési és elhalálozási évét. Baktay Ervin (1890–1963) orientalista, indológus, művészettörténész 1926–29 között Nyugat-Tibetben járt, ahol emléktáblával jelölte meg Kőrösi Csoma Sándor egykori lakóhelyeit. Számos érdekes kötete közül kiemelkedő a Kőrösi Csoma Sándor (1962) című. Dr. Debreczy Sándor (1907–1978) egyetemi tanár Kőrösi Csoma Sándor csodálatos élete című kötetével alkotott maradandót Csoma szellemiségének ápolásában. Duka Tivadar (1825–1908) orvos, India-utazó, Kőrösi Csoma Sándor munkásságának első tudományos feldolgozója. Nyugalomba vonulva, 1874-ben Londonban telepedett le, s minden idejét a Csoma-hagyaték feldolgozásának szentelte. Munkája a Csoma-kutatásban máig is alapműnek számító Life and Works of Alexander Csoma de Körös (London, 1885), illetve magyarul az Akadémia gondozásában kiadott Kőrösi Csoma Sándor dolgozatai (Bp., 1885) című könyve. Marczell Péter (1936–2007) ugyan közgazdász volt, de élete nagy részét szintén a Csoma-kutatásnak szentelte. Nyomába szegődve barangolt Indiában és Tibetben, mindenhol megfordult, ahol Kőrösi Csoma hosszabb időt töltött. Számos tanulmányt írt, legjelentősebb A valósabb Kőrösi Csoma-képhez – Adatok, terepvizsgálatok, találkozások című kötete, amelyben friss, új, modern képet ad Csoma életéről és munkájáról. A kopjafákat az április 4-én tartott emlékünnepségen avatják fel. /Bodor János: Az elismerés kopjafái Csomakőrösön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 2./

Április 1-jén megtelt Aradon a Jelen Ház kávézója, ahol a Jelen Galéria vendégül látta az első alkalommal megrendezett Kölcsey-tárlatot. A Kölcsey Egyesület nemrég megválasztott új vezetősége úgy döntött: a hagyományos rendezvényeken kívül újabbakra is gondol, így kért fel aradi magyar képzőművészeket, hogy együtt állítsanak ki munkáikból. Brittich Erzsébet, Eisele-Szűcs Zoé, Kett Groza János, Laukó Katalin, Móré-Sághi Annamária, Ódry Mária, Simó Margit, Siska-Szabó Hajnalka, Szép Zoltán és Takács Mihály két-két alkotása került a falakra. Mind a szervező Kölcsey Egyesület, mind a házigazda Jelen Galéria ezért arra kéri a most kimaradt művészeket, hogy a következő csoportos kiállításon legyenek jelen. A tárlatot házigazdaként Böszörményi Zoltán köszöntő szavai nyitották meg, majd Jankó András elnök ismertette a Kölcsey Egyesület terveit, amelyek nemcsak további tárlatokat, hanem zenei elképzeléseket is tartalmaznak. /Kiss Károly: Kölcsey-tárlat a Jelen Galériában. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 2./

Április 2-én a székely városok képviselőivel tanácskozott Budapesten Sólyom László köztársasági elnök. Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke a találkozó után elmondta: ez az első alkalom, hogy a köztársasági elnök székelyföldi megyei tanácselnökökkel, önkormányzati vezetőkkel, polgármesterekkel tanácskozott. Az államfőnek vázolták a székelyföldi fejlesztési programokat. Hozzátette: a megbeszélésen Székelyföld politikai helyzete, a területi autonómia kérdése is felmerült. Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke elmondta: megköszönték az államfőnek, hogy március 14-én elment Székelyföldre, ünnepelni a határon túli magyarokkal. Antal Árpád Sepsiszentgyörgy polgármestere kiemelte: tájékoztatták az államfőt arról is, hogy a romániai parlamenti választások után mennyiben változott a helyzet Székelyföldön. Az új kormány megpróbálta a magyar tisztségviselőket leváltani a tisztségükből, ezért megmozdulások voltak – mondta. Kiemelte: Székelyföldön az aszimmetrikus autonómia elvét támogatják, ami azt jelenti, hogy minden régiónak akkora legyen az autonómiája, amekkorát az a régió szeretne. A Székely Városok Szövetségének tagjai hangsúlyozták, a megbeszélésen szó volt konkrét székelyföldi fejlesztési tervekről is, mint például a Szent Anna-tó felé vezető út rehabilitálása, valamint magának a tónak a rendbetétele. A Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) közleménye beszámolt arról, Sólyom László támogatását kérték európai uniós pályázataik előkészítésének magyarországi szakmai segítéséhez, a testvérvárosi kapcsolatok európai kiépítéséhez, továbbá egy Székelyföld monográfia elkészítéséhez és kiadásához, illetve a Magyar Tudományos Akadémia fokozottabb szerepvállalásához a térségben. /Székely városok képviselői Sólyom Lászlónál. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./

A MOL orosz résztulajdonosa valószínűleg igazgatótanácsi tagságot kér majd a cég áprilisi közgyűlésén – vélte a magyar olajtársaság vezetője. Hernádi Zsolt abban bízik, hogy ezt nem támogatja a többség. Az osztrák OMV MOL-pakettjét váratlanul megvásárló orosz Szurgutnyeftegaznak eddig semmiféle külföldi aktivitása nem volt. Moszkva folyamatosan törekszik a közép-európai jelenlétre. Hernádi szerint a tranzakció rengeteg furcsaságot tartalmaz, az oroszok minden előzetes tárgyalás nélkül úgy fizettek ki például 1,4 milliárd eurót – a tőzsdei ár dupláját – a pakettért, hogy előtte be se mentek a MOL adatszobájába megvizsgálni a társaság számait. /Orosz hódítás a MOL-ban? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./

Először ülésezik április 3-án Kolozsváron az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF). Ez alkalommal a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöksége felhívást intézett az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által kezdeményezett EMEF-hez, amelyben több „sarkalatos” ügy napirendre tűzését javasolják. Ezek között szerepel, hogy az EMEF haladéktalanul forduljon az új magyar kormányhoz és kérje az egységes magyar nemzet fogalom törvénybe való visszahelyezését, a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) mielőbbi összehívását, a magyar állampolgárságot biztosító törvénytervezet mielőbbi benyújtását az Országgyűlésnek, a Kárpát-medencei magyar közösségek kollektív jogainak nemzetközi fórumokon történő felvállalását és elismertetését. Kezdeményezik továbbá, hogy a Communitas Alapítvány által kezelt mintegy 3 millió euró összegű közösségtámogatási pénzből egy-egy millió euró induló tőkével hozzák létre az ifjúságvédelmi, nagycsaládosokat és időseket támogató Erdélyi Szociális Alapot, a gazdasági válság által leginkább sújtott erdélyi falvak és magyar gazdálkodók, valamint az erdélyi kis- és középvállalkozásokat segítő Erdélyi Gazdasági Alapot, továbbá 1 millió euró összeget fordítsanak a civil szervezetek, illetve a történelmi magyar egyházak támogatására. Fontosnak tartják, hogy az adófizetők pénzeinek közhasznú felhasználásából a pártpolitika kivonuljon. Az MPP javasolja, hogy támogassák a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés összehívását, és az SZNT által kezdeményezett népszavazások kiírását. Javasolják ugyanakkor az EMNT által 2004-ben elfogadott két törvénytervezet, a romániai magyar közösség személyi elvű autonómiájának, illetve a sajátos jogállású önkormányzatok statútumainak, valamint az SZNT által kidolgozott Székelyföld területi autonómiájának törvénytervezetének mielőbbi parlamenti beterjesztését. Emellett tanácsolják az RMDSZ által korábban előterjesztett kisebbségi törvénytervezet visszavonását. Szeretnék, ha az EMEF létrehozná a magyar közösség első külföldi képviseleti irodáit. Végezetül javasolják, hogy „Erdély Hazavár” névvel indítsanak társadalmi mozgalmat. /MPP: Javaslatok az EMEF-nek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./

Az 1990-es évek a helyi tanügyben kisebb botrányt okozott, hogy néhai Molnár Dénes (Démol) képzőművész és rajztanár Marosvásárhelyre a Moldovai Köztársaságból frissen telepített diákoknak elmagyarázta: miért is beszélnek olyan sokan a városban egy furcsa nyelvet, amelyet a vendégek nem értenek. Hetek óta beszélnek arról, hogy miért nem lehet annyi magyar anyanyelvű kilencedik osztályt indítani a városban, ahányat a nyolcadikat magyarul végző diákok létszáma indokolna. Ugyanakkor miért lehet több olyan román nyelvű osztályt tervezni, mint ahány az állam hivatalos nyelvén nyolcadikat végzettek száma szerint kiszámítható. Arról nem beszélnek, hogy továbbra is folyik Maros megye benépesítése fiatal, elkötelezett utánpótlással, akik aztán mind szépen elérik a szavazatképes kort. Addig pedig jár nekik bentlakás, ösztöndíj, szüleiknek esetleg állás, telek, lakás, „veszélyességi pótlék”, amiért el kell viselniük a barátságtalan (?) nyelvi körülményeket. A minap a kisebbségügyi (?!) tanügyi államtitkár, valamint maga a miniszter is szeretné megóvni a magyarokat az elkülönüléstől, ezért szívesen vennék, ha minél többen elfogadnák az egyedül üdvözítőnek hirdetett oktatási elvet és nyelvet. A miniszter asszony odáig ment, hogy kijelentette: 2002-ben is csak azért egyezett bele a Bolyai Farkas Líceum magyar oktatási nyelvű intézménnyé való visszaállításába, mert tiszteletben kellett tartania egy helyi döntést, de ugyanakkor „kivívta”, hogy a román tanulók még érettségijükig maradhassanak. Jó lenne, ha a választott magyar tisztségviselők sokkal határozottabban emlegetnék: 1990-ben többek között az államilag garantált, minden szintű (!) anyanyelvű oktatás visszaállításáért is emberek áldozták fel életüket. /Virág György: Iskolapélda. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 3./

Magyarországi és romániai kisvállalkozók, illetve szakmai és munkáltatói szervezetek képviselői találkoztak április 2-án Aradon, hogy közösen keressék meg az európai uniós piacra vezető „legrövidebb utat”. A rendezvény része volt annak az EU-s támogatottságú projektnek, melynek részeként a szomszédos magyar–román megyék kis- és középvállalkozásai, valamint a vállalkozásfejlesztéssel foglalkozó hivatalai partneri kapcsolatokat alakítanak ki. /Pataky Lehel Zsolt: Összehozzák a magyar és román kisvállalkozókat. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 3./

Kisborosnyón található a régió leggazdagabb és történelmi-helytörténeti jelentőségű kopjafagyűjteménye: Damó Gyula nyugalmazott tanító házánál állították ki a kovásznai faragómester, Konnáth László és tanítványai által faragott kis kopjafák gyűjteményét, Háromszék régi, eltűnt vagy még ma is álló faragott fejfáinak kicsinyített másait. A százhatvan háromszéki és huszonnégy más, magyarok lakta régió fejfáit ábrázoló gyűjteményt a faragómester Csomakőrösre szállította, ahol a Csoma-házban látható a Kőrösi Csoma Sándor-napok idején, majd ismét visszaviszik Kisboronyóra. /Kisgyörgy Zoltán: Csomakőrösön a kis kopják. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 3./

Ünnepi eseménynek nevezte Markó Béla, az RMDSZ elnöke az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) létrejöttét, amely április 3-án alakult meg Kolozsváron. A fórum másik alapító tagja, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, Tőkés László úgy értékelte: jó hangulatú, bizalomerősítő tanácskozást zártak. A paritásos alapon működő testületnek két társelnöke van Markó Béla és Tőkés László személyében, továbbá hat-hat delegátus. A két társelnök mellett két ügyvivőt is megbíztak, az RMDSZ részéről Kelemen Hunor ügyvezető elnököt, az EMNT részéről pedig Toró T. Tibor EMNT-alelnököt. A testület annyiszor ülésezik, ahányszor szükséges, de legalább félévente egyszer. A legközelebbi ülést júniusra tervezik. A testület hét munkacsoport létrehozásáról határozott, amelyek az autonómia, kül- és nemzetpolitikai, ifjúsági, oktatási, gazdasági, szociálpolitikai és egészségügyi, illetve önkormányzati témakörökben fejtik majd ki tevékenységüket. Elhangzott: az autonómia munkacsoport már a következő napokban létrejön. Tőkés László bejelentette: az EMNT részéről több szervezet képviselteti magát az EMEF-ben. Megjelent a Magyar Polgári Párt (MPP) képviselője is, de nem volt világos, hogy megfigyelői státusban vagy teljes jogú tagként vett részt az ülésen. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) egyáltalán nem küldött képviselőt a tanácskozásra. Tőkés szerint, ha az SZNT az autonómiáért harcol, akkor küldöttjének ott volna a helye. Az EMNT részéről a testületben jelen van az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI), a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), és az Erdélyi Magyar Civil Szervezetek Szövetsége (ERMACISZ) egy-egy képviselője is. Az SZNT az EMEF-fel kapcsolatos álláspontját Tőkés Lászlónak címzett március 30-i levelében fogalmazta meg. Az SZNT emlékeztetett: 2005-ben az EMNT határozatot fogadott el, amely kimondja, hogy az RMDSZ ne nyújtson be közös autonómia-tervezetet, hanem támogassa az SZNT és az EMNT által a törvényhozáshoz benyújtott statútumot. Ennek a határozatnak a szellemében az SZNT úgy érzi: nincs szükség olyan munkacsoportra, amely elvégezné „a különböző közösségi autonómiaformák koncepcióinak egyeztetését, és egységes jogi kodifikációját”. A tanács képviselői abban reménykednek, hogy „a szövetség, amelyet az EMNT és az RMDSZ megkötött, végül meg fogja találni a helyes utat az erdélyi magyarság autonómia törekvéseinek, köztük Székelyföld autonómiájának hiteles és hatékony képviselete felé. Amikor ez megtörténik, akkor és csak akkor, ott lesz Önök mellett a Székely Nemzeti Tanács képviselője is. Egyenrangú partnerként …” Szász Jenő, az MPP elnöke elmondta: az MPP képviselője megfigyelőként vett részt a fórum megalakulásán. /Sz. K. : Megalakult az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./

Több mint 200 beteg nevét vette le a Hargita Megyei Egészségbiztosító Pénztár egyik csíkszeredai családorvos jegyzékéről, egyik hónapról a másikra. A jegyzékről lekerült személyek elveszítik minden, a biztosított minőségből eredő jogukat. Akik nem rendelkeznek egészségbiztosítással, azok után a családorvos nem kap finanszírozást, az érintett személyeket pedig nem vizsgálhatják meg ingyen, nem írhatnak számukra ártámogatott receptet. A családorvosok állítása szerint nemcsak azok neve kerül le a jegyzékekről, akik valóban nem rendelkeznek egészségbiztosítással, hanem olyanoké is, akik a törvények értelmében biztosítottnak számítanak. Dr. Szabó Sóos Klára, a Hargita Megyei Családorvosok Szövetségének elnöke azt mondja, hogy mindez azért van, mert a pénztárnak nincs pontos adatbázisa. Az orvosok fontolgatják, hogy beperelik az egészségbiztosítót. /Forró-Erős Gyöngyi: Apad a létszám a családorvosok beteglistáin. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 4./

Nemrég Hódmezővásárhely önkormányzata látta vendégül a Házsongárd Alapítvány vezetőit és munkatársait. Ennek keretében az alapítvány nyilvánosan köszönetet mondott azért a támogatásért, amellyel az önkormányzat hozzájárult a Házsongárdi temető iktári Bethlen-kriptájának a renoválásához. Dr. Sipos Gábor elnök az alapítvány köszönetét tolmácsolta, majd dr. Gaal György ügyvezető elnököt tartott előadást, felvázolva az Ybl Miklós tervezte iktári Bethlen-kripta és a benne nyugvó Bánffy grófok családjának történetét. Dr. Lázár János polgármester, országgyűlési képviselő kiemelte Hódmezővásárhely Erdélyhez, Kolozsvárhoz fűződő kapcsolatait. A jelen lévő Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő is méltatta a kolozsváriak és a hódmezővásárhelyiek közti gyümölcsöző kapcsolatot. /G. G. : A Házsongárd Alapítvány Hódmezővásárhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./

Szerelem, szülői és tájszeretet, család és politika: ez a tematika tölti ki Komán János legújabb, harmadik verseskönyvét /Mindig is lesz egy újabb világ, F&F International, Gyergyószentmiklós 2009/. Komán János Marosugrán született 1944-ben, „civilben” nyugdíjas történelemtanár. Verseit nem tartja költészetnek az éppen divatos „kánon”; az ítészek pedig két lábbal rúgják ki az irodalomból az ágrólszakadt vidéki mozgalmárt. Romantikus hitét naivságként könyvelik el, eszköztelen stílusát borzasnak, parlaginak találják. A kötet azokat kárhoztatja, akik „nem akarják visszaadni azt, / amit elvettek tőlem, tőled, tőlünk, / és most sem vallják be bűneiket / egy bocsánatkérésnyi kárpótlással” „Akik becsaptak éjjel-nappal, / napkelettel és napnyugattal, / akik lélekgyilkosként öltek, / másképp öltözve visszajöttek, / s itt vannak a milliós hordák, / akik a múlt szekerét tolták. ” /B. D. : Szózat az erdélyi Hyde-parkból. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 4./

Tófalvi Zoltán 1944. március 24-én született Korondon. A marosvásárhelyi tanárképző főiskola után a kolozsvári tudományegyetemen is szerzett történelem-filozófia tanári képesítést. Éveken át szülőfalujában tanár, majd a Marosvásárhelyi Rádió riportere, később az A Hét, az Erdélyi Napló munkatársa, 2007. augusztusi nyugdíjazásáig az RTV magyar adásának szerkesztője, számos jelentős kötet szerzője. Tófalvi Zoltán riporter, kutató, történész, monográfus, író. Úgy látja, hogy a 45 éven át tartó diktatúra elnyomó gépezetének belső mechanizmusát ismerjük a legkevésbé. A politikai perek tanulmányozása, magyar nyelvre való átültetése, a túlélők visszaemlékezéseivel való „összeszikráztatása” során megdöbbentő esetekkel találkozott. Ilyen például Boros Sándor fogdajelentése Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkészről. Boros Sándor Mészáros Gyula ÁVH-s tiszt ötlete alapján – a tervet hivatalosan Nagyváradon egyeztették a Szekuritátéval – vállalkozott arra, hogy megjátssza a szökést és felkeresi Sass Kálmán ismerőseit, és így felderítik „egy nemzetközi kémhálózat” szálait. A Szekuritáté még a román-magyar határon is átszöktette, hogy az ottani „szálakat” is felgöngyölítsék. Boros Sándor állítólag Vajdahunyadon él. Tófalvi megjelent köteteivel a tizenkét kivégzett, a mintegy ezerötszáz bebörtönzött erdélyi magyar rehabilitációjához szeretne hozzájárulni. A „hazaárulási perek” sorozat négy, levéltári dokumentumok alapján összeállított kötetből és egy mélyinterjúkat tartalmazó kiadványból áll. Önálló kötet készül az 1959-ben – tehát 50 éve – megszüntetett és a Babes Egyetemmel egyesített Bolyai Tudományegyetem peréről, amelynek során mintegy harminc tanárt, diákot – köztük Páskándi Gézát, Dávid Gyulát, Varró Jánost, Lakó Elemért, Péterffy Irént, Páll Lajost, Várhegyi Istvánt, Nagy Benedeket, Kelemen Kálmánt, Koczka Györgyöt, Vastag Lajost – zártak börtönbe, illetve másokat kirúgtak az egyetemről. Készül a kötet az erdélyi unitárius egyház lefejezéséről, illetve a 77 személy elítélésével végződő Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége – az EMISZ – peréről, az 59 személy bebörtönzésével járó Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezete – a SZVISZ – koncepciós peréről, illetve a tűzhalált halt Moyses Márton és társai peréről. 1956-ban, illetve az azt követő években a román kommunista hatalom az erdélyi magyarságot végérvényesen össze akarta roppantani. Hogy ez nem sikerült, az igen jelentős mértékben a kivégzettek, bebörtönzöttek helytállásán múlott. Tófalvinak van némi szerepe abban, hogy kiskunmajsai kápolna falára odakerültek az erdélyi mártírok nevei, hogy Budapesten a 301-es parcellánál le lehet róni a kegyeletet az erdélyi magyar kivégzettek, meghurcoltak előtt. Azt is sikerült tisztáznia, hogy az 1956-os forradalom leverése utáni magyarországi kivégzettek közül nyolc erdélyi volt. Az első két kivégzett is erdélyi volt: a marosvásárhelyi származású Dudás József és a Széna tér legendás parancsnoka, Szabó bácsi. Őket a fellebbezési jog megtagadása mellett 1957. január 19-én végezték ki. Az erdélyi települések közül 1956 eszméiért Marosvásárhely hozta a legnagyobb véráldozatot: Budapesten két marosvásárhelyi származásút végeztek ki, Romániában pedig három Marosvásárhelyhez ezernyi szállal kötődő értelmiségit: a nyolc nyelven beszélő Orbán Károly földbirtokost, báró Huszár József földbirtokost, és dr. Kónya István-Béla ügyvédet, aki a Református Kollégiumban érettségizett. /Bölöni Domokos: „Akit a földre taposnak... ” Tófalvi Zoltán újabb pászmái. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 4./

Április 2-án az aradi Tulipán könyvesboltban mutatták be Pávai Gyula Körforgás /Edy Optic LTT, Arad/ című, rövid prózai írásokat tartalmazó kötetét. Ruzsa Ildikó tanárnő elemezte a novellákat, személyes hangú visszaemlékezéseket tartalmazó kötetet. Befejezésül a szerző beszélt a könyv keletkezésének körülményeiről, s szólt következő könyvéről is, amelynek Aradon éltem én is lesz a címe. /Jámbor Gyula: Pávai Gyula 11. könyve. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 4./

Műveletlen, telekspekuláns, útszéli figura, félanalfabéta juhászból lett kalandor kiskirály, maffiózó, ugyanakkor politikus, pártelnök, államfőjelölt, tévé-műsorok kedvenc meghívottja, egyszemélyes sportnagyhatalom, eurómilliárdos üzletember – mindez Gigi Becali. Életpályája jól bizonyítja, hogy a romániai törvénykezési és erkölcsi káosz világát. Juhász volt, néhány frissen levágott állat húsát bevitte a piacra, a törvényszegés már kiskorától kezdve a vérévé vált. Először Hagi, az ismert focista adott neki 150 ezer dolláros kölcsönt, ezt a pénzt Becali csempészként megsokszorozta. A kilencvenes évek elején vásárolta az akkor olcsó telkeket. A telekárak robbanása után dollármilliomos lett. Időközben megjött Gigi Becali „politikai étvágya” is. Pártot vásárolt a levitézlett volt bukaresti polgármestertől, Viorel Listől, majd Gigi a mindenre kész médiának is köszönhetően rohamosan emelkedett, indult az államfőválasztásokon. A politikus „bojtár” pártja azonban minden lehetséges választáson megalázó eredményt ért el, mígnem a legutóbbi parlamenti választások után Becali kijelentette, visszavonul a politikától. Ekkor már számos bűnvádi eljárás fenyegette őt. Alapos volt a gyanúja annak, hogy 3,3 millió euróval rövidítette meg a Védelmi Minisztériumot azzal, hogy Ilfov megyei értéktelen területeket cserélt el a tárcával, utóbbi rovására. Azonban nem esett bántódása, mint ahogyan annak sem lett következménye. Élhelyre került a 300 leggazdagabb román listáján, 2006-ban a politikusok népszerűségi listáján a második helyre került, Traian Basescu államfő után. – Becali most letartóztatták, négy másik bűnözővel együtt. /Bogdán Tibor: Becalitól Becaliig. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./

Az osztrák OMV eladta a MOL-ban lévő teljes, 21,2 százalékos részesedését a negyedik legnagyobb orosz olajcégnek, a Szurgutnyeftyegasnak. Az eladás oka, valamint az orosz felvásárló célja még kérdéses. Az orosz Szurgutnyeftyegas magasan az ár fölött, részvényenként 19 ezer forintért vette meg a múlt héten a Mol-pakettet, miközben a papír pénteki záró értéke 10 ezer forint alatt volt. A MOL Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság közleményében az áll, hogy a felvásárlás tényéről a sajtóból értesültek, az OMV és a Szurgutnyeftyegas között létrejött tranzakció a velük való egyeztetés nélkül jött létre. Az osztrák OMV 2000 októberében jelentette be, részesedést szerzett a MOL-ban. 2004 októberében már 10 százalékos részesedése volt, amit 2007 júniusában 18,6 százalékra, később pedig 20 százalék fölé növelt. Azonban a MOL már a kezdetekkor sem kért az osztrákokból, független társaságként képzelte el magát. Hernádi Zsolt, a MOL elnök-vezérigazgatója szerint a tranzakció rengeteg furcsaságot tartalmaz, az oroszok minden előzetes tárgyalás nélkül úgy fizettek ki például 1,4 milliárd eurót – a tőzsdei ár dupláját – a pakettért, hogy előtte be se mentek a MOL adatszobájába, hogy megvizsgálják a társaság számait. Németh Zsolt, a külügyi bizottság fideszes elnöke szerint a magyar kormánynak tudnia kellett az ügyletről. Úgy fogalmazott, hogy „Magyarország vagy béna kacsa, vagy Oroszország ügynöke”. A magyar kormány azt állította, hogy az orosz partnerével folytatott tárgyalások során soha nem került szóba a Mol-ban történő tulajdonszerzés. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Az oroszok már a spájzban vannak. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./

Április 4-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében rendezte meg évi közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). Először szakmai fórumot tartottak, azt követte a közgyűlés, végül ünnepélyes keretek között kiosztottak tizenhárom EMKE-díjat mindazon személyek között, akik különböző területeken kifejtett munkájukkal, művészeti pályafutásukkal Erdély-szerte jelentősen hozzájárultak a hazai magyar kulturális élet gazdagításához. A szakmai fórum keretében vetítették Páskándiné Sebők Anna és a Tofilm Stúdió Memento 1959 című tizenkilenc perces kisfilmjét, amely Sógor Csaba EP-képviselő felkérésére készült a Bolyai Egyetem felszámolásáról. Tavaly megalakult a Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztal, amely konkrét feladatokat fogalmazott meg erre az évre: információs rendszer kialakítását helyi kulturális honlapok alapján, eseménynaptár elkészítését, kutatómunkát, képzés- szervezést, közös fesztiválok lebonyolítását. Elnöki beszámolójában Dáné Tibor Kálmán, többek között, kiemelte a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus által nyújtott segítséget, amely a 71 társszervezettel és 17 fiókszervezettel rendelkező EMKÉ-t védőszárnyai alá fogadta. /Ördög I. Béla: Évi számadás kulturális értékeinkről az EMKE-nél. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./

Nyelvi jogok: nemzetközi példák – romániai helyzet címmel szervezett előadást április 3-án az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) Kolozsváron. Az előadássorozat első részeként ez alkalommal Bakk Miklós politológus és Máté András RMDSZ-es parlamenti képviselő értekezett a témáról. Bakk Miklós áttekintette a nyelvi jogok témakörének múltját. Utalt arra, hogy Finnországban, ahol a svédek a lakosság 5,5%-át alkotják, a kétnyelvűség érvényesítésével anyanyelvük teljes egyenjogúságát élvezik azokban a helységekben, ahol számarányuk eléri a 8%-ot, illetve meghaladja a 3000-et. Máté András emlékeztetett, a jogszabály az anyanyelv használatát előírja a 20%-ot meghaladó településeken, de az önkormányzatok jóindulatától függően a 20%-nál kevesebb létszámú kisebbségi lakóközösségek is részesülhetnek ebben a jogban. /Ö. I. B. : Előadássorozat az anyanyelvi jogokról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./

Akadályozni próbálja a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) vezetősége az anyanyelvű szakképzés támogatására létrejött civil szervezet kezdeményezéseit – állította Ádám Valérián, az egyesület titkára. Azzal vádolta az egyetem vezetőségét, illetve a diákszövetséget, hogy plakátjaikat leszedették, a rendezvényen részt vevő hallgatókat pedig rendszeresen megfélemlítették. A nemrég bejegyzett Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE) ezúttal is a történelmi magyar egyházakhoz folyamodott teremért. A MOGYE vezetősége nem hajlandó támogatni kezdeményezésüket. Ádám Valériánt az egyetem titkárságáról értesítették, hogy azonnal távolítsa el a RMOGYKE plakátjait. A RMOGYKE kilenc alkalommal 39 oktatót készül vendégül látni Magyarország valamennyi orvosi és gyógyszerészeti egyeteméről. Az első tudományos ülésszakot csak Marosvásárhelyen hirdették meg, de a következőkre már a kolozsvári és nagyváradi egyetem magyar diákságát is megpróbálták értesíteni. A diákszervező szerint lényeges, hogy a magyar diákok anyanyelvű gyakorlati oktatásban részesüljenek. „Óriási hátrányt jelent az elméletet magyarul, a gyakorlatot románul tanulni. Az ember valósággal bedilizik ettől” – állítja a végzős diák. Nagy Örs rektor-helyettes révén a MOGYE vezetősége elhatárolta magát a rendezvénysorozattól. „Nem rossz, amit szerveznek, de az egyetemnek semmi köze sem a kurzushoz, sem azokhoz, akik szervezik, vagy részt vesznek rajta. A MOGYE nem RMOGYKE, a diákokat meg nem továbbképezni, hanem tanítani kell” – szögezte le az intézmény élén álló professzor. Nagy Örs nevetségesnek tartja az olyan kijelentéseket, miszerint a tanárhiány Marosvásárhelyen veszélybe sodorná a magyar nyelvű oktatás akkreditálását. /Szucher Ervin: Vádolják a marosvásárhelyi orvosi egyetem vezetőségét. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 6./

A Moldovai Köztársaságban a hatalmon lévő kommunisták 50 százalékos eredménnyel abszolút többséget szereztek az április 5-én tartott parlamenti választásokon, a szavazatok 95 százalékának összeszámlálása alapján. A kommunistáknak 61 vagy 62 képviselői helyük lesz a 101 tagú parlamentben. Ennyi képviselővel elérik a 60 százalékos többséget, amellyel meg tudják majd választani az új államfőt az április 8-a és június 8-a között tartandó választáson. /A kommunisták nyertek Moldovában. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 6./

Április 5-én, virágvasárnap alkalmából a nagykárolyi Károli Gáspár református templomban Tőkés László királyhágómelléki püspök hirdetett igét. A püspök hangsúlyozta: létkérdés, hogy milyen alapokra építjük a közös Európát. Tőkés szerint ennek egyedüli szilárd talapzatot csakis a keresztény értékrend adhat. Aggasztó jelenségnek értékelte az EU-parlamentben kialakult keresztényellenes hangulatot, melynek következményeként az unió alkotmányából is kiszorult a keresztény értékrend. /Babos Krisztina: Keresztény alapokra Európát! = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), ápr. 6./

Közel háromszáz ifjú Temes megyei és erdélyi énekművész vett részt az Éneklő ifjúság Kodály Zoltán szellemében mottóval a Romániai Magyar Dalosszövetség és az EMKE szervezte második gyermekkari találkozón, amelyet április 3-án, szombaton tartottak meg Temesváron, a Milleniumi római katolikus templomban. A gyermekkari találkozón első alkalommal részt vettek a Temes megyei magyar iskolák is. Tóth Guttman Emese, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke, a rendezvény főszervezője elmondta: az első gyermekkari találkozót tavaly áprilisban Kolozsváron szervezték meg, idén Temesvárra jöttek, jövőre Kézdivásárhely lesz vándortalálkozó helyszíne. /Pataki Zoltán: Éneklő ifjúság gyermekkari találkozó. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 6./

Négy „fegyver-hordozót” tüntettek ki április 3-án az erdélyi magyar közművelődés ünnepén Marosvásárhelyen. Az EMKE Maros megyei szervezetének rendezvényén Nagy László marosvásárhelyi unitárius lelkész-esperes, a megyeszékhely és Marosszentgyörgy zenei kultúráját, kórusmozgalmát fellendítő Hajdó Károly karnagy, Papp György kultúrigazgató, a holtmarosi Gyöngykoszorúk kezdeményezője és Sinkó András pedagógus, népzenész, a Cinige és a Picinige ifjúsági és gyermek népi zenekarok megalapítója, irányítója részesült oklevélben. Ezt az elismerést az idei Gyöngykoszorú-találkozón Holtmaros faluközössége is átveheti. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke az 1991 tavaszán újjászülető szervezet megvalósításairól beszélt. – Rájöttem, hogy mindennek, amit csinálok, csak itthon van értelme – mondta a Németországból hazatelepült fiatal P. Dávid Tünde, a megnyitott kiállítás fotóinak, a Krónikás képeknek az alkotója. 2008-ban a Székelykeresztúri Kistérség Szövetség egy népszerűsítő programba kezdett, melynek során digitális katalógus, prospektus, inter-aktív CD készült 48 településről. Ennek a projektnek a része ez a kiállítás is. A fotókon Székelykeresztúr, Románandrásfalva, Újszékely, Szentábrahám, Etéd, Székelyderzs, Kányád, Siménfalva és Galambfalva mindennapjait örökítette meg. /Nagy Székely Ildikó: Csoda mégis… = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 6./

Két könyvbemutatót is tartottak április 3-án Nagyváradon. A dunaszerdahelyi magyar írónő, Nagy Erika az Illyés Gyula Református Könyvesboltba vitte Zsákutca című kötetét, mely humoros írásokat, rövidprózai alkotásokat tartalmaz. A kiadványt Dénes László, a Reggeli Újság főszerkesztője méltatta. Barabás Zoltán, a Partiumi Magyar Művelődési Céh igazgatója megemlítette néhány váradi újságíró nevét, akik a kilencvenes évek elején véleményműfajban dolgoztak: Tőke Csaba, Implon Irén, Fábián Imre nyitja az illusztris névsort, de nem szabad elfeledkezni Szilágyi Aladárról és Gittai Istvánról sem, akik mai napig rendszeresen publikálnak. Nagy Erika elmondta: a Szlovákiai Magyar Írók Társasága rendszeresen szervez összejöveteleket a fiatal íróknak, s úgy érzi, a foglalkozások által nőtt az alkotókedv az ifjakban. A Magyar Autonóm Tartományról 1959-ben egy alkotói csoport tervezett könyvet megjelentetni, amelynek elkészültét Keszy-Harmath Sándor koordinálta. Az írásban huszonöt szakember vett részt, adatok ezrei révén nyújtottak képet az akkor még létező tartományról. A kötet azonban soha nem jelent meg. Mire nyomdába került volna, „kitört a botrány” – mesélte Nagy Béla, a néhai Keszy-Harmath veje, akinek most sikerült valóban kiadatnia a monográfiát, Volt egyszer egy autonómia címmel. A szerzőket meghurcolták, épphogy sikerült megúszniuk a börtönbüntetést, az összes fellelhető kéziratot elkobozta az államhatóság. Miután Keszy-Harmath 1991-ben elhunyt, leánya és annak férje, Nagy Béla találta meg a monográfia egyetlen fellelhető kéziratát. A Nagy Béla gondozásában a budapesti Szabad Tér Kiadónál megjelent dokumentumkötetet Nagyváradon mutatták be. /Nagy Orsolya: Új könyvek hétvégéje Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 6./

„Senkitől, a pártok képviselőitől sem fogadunk el olyan megnyilvánulást, mint a PD-L képviselőjétől, aki azt mondta egy televíziós adásban, hogy lehet magyar vezető funkcióban, de nem RMDSZ-es. ” „A sajtóban úgy jelent meg, hogy nincs tétje ennek a tisztújító közgyűlésnek: valóban, 17 kerületben egyetlen jelölt voltam, Marosvásárhelyen volt ellenjelölt. Kacérkodtam a fiatalítás gondolatával, de azt mondták, hogy most akarom cserbenhagyni az RMDSZ-t, amikor „bajban van”, ezért, gondoltam, úgy etikus, ha vállalom az újabb jelöltséget” – mondta egyebek között dr. Kelemen Atilla április 3-án, a Maros megyei tisztújító közgyűlésen. Papp Mária a 6-os körzetből azt tette szóvá, hogy a megyei RMDSZ elejét kellett volna vegye bizonyos feszültségeknek. Egyesek „diverziókat csaptak, egyik körzetből vándoroltak a másikba, mindenhol akarták jelöltetni magukat”. Cáfolta Kelemen kijelentését, miszerint mindenkinek van helye az RMDSZ-ben. „Tudják meg, aki nagyszájú, és megmondja az igazat, annak nincs helye. Az utolsó szó jogán sem adnak neki lehetőséget, inkább kiebrudalják az RMDSZ-ből... ” Nagy Géza, a 13-as körzet küldötte, amelynek 19 éve elnöke vagy alelnöke volt, 15 éven keresztül a városi választmány és a TKT tagja is: „Most jöttem rá, hogy az RMDSZ-ben egy senki vagyok”, jelentette ki, hozzátéve, csak az vigasztalja, hogy nincs egyedül. Viszont, „több mint 15 éve ugyanazok a valakik ülnek az első sorokban. Ők képviselnek minket, azért választottuk, mert ők a legjobbak, a legprofibbak, a legrátermettebbek, nincs senki városunkban, megyénkben, Erdélyben, de még a világon sem, aki őket helyettesíteni tudná, amíg ők élnek”. A továbbiakban azt állította, úgy intézik mindig, hogy „csak ők maradjanak továbbra is valakik”. Osváth Csaba, Ákosfalva polgármestere nem akarta dr. Kelemen Atillát felelősségre vonni, „még azért sem, hogy falusiakról beszélt”. Kelemen Atilla megköszönte a méltatásokat. Reagált az indulat diktálta szavakra, és mindenkit megkövetett: „az RMDSZ-ben nincsenek bandák” – jelentette ki. Nem szégyellte, „hogy az első sorban ül”. (...) „Lehet Frundát, Markót, Kelement, Borbélyt, esetleg Kerekest szidni az utcasarkon, csak tessék megnézni mindazt, amit ezek az emberek e mellé a vállalás mellé odatettek”. Ezek után még a szavazás előtt Kelemen megnevezte az ügyvezető elnököt, és előre elkészített listáról olvasta fel a megszavazandó bizottsági elnökök és tagok listáját. /Mózes Edith: Tisztesség, becsület – állatorvosiasan. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 7./