„Székelyföld legkeletibb bástyáján”, Ojtozban a hét végén tartották a hagyományos faluünnepet. A rendezvény térzenével kezdődött, a délelőtti órákban a futballpályán már megjelentek a sörsátrak és a lacikonyhák. A kulturális programok idén elmaradtak. A remek hangulatért Demeter Elemér és háromtagú zenekara felelt, óriás-tábortüzet gyújtottak sötétedéskor. /Gyergyai Csaba: Ojtozi ünnep tábortűzzel= Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), júl. 13./

A Keresztély Ferenc és Bede István tiszteletére szervezett ünnepséget június 18-án Sepsiszentgyörgyön Szabó Béla csíkszeredai magyar főkonzul nyitotta meg, aki az 1956-os forradalom két idős háromszéki résztvevőjének odaítélt emlékérmet adta át Sólyom Lászlók, magyar köztársasági elnök nevében. Keresztély Ferenc sepsiszentgyörgyi otthonában beszélt az újságírónak börtönbüntetéséről, amelyet szinte gyerekként róttak ki rá. Születésileg felsőrákosi, Brassóban lakott, ott tartóztatták le, alig töltötte be a 18. évét. 1957-ben néhány barátjával elment Fehéregyházára, s megkoszorúzták a Petőfi-emlékművet. Ezt nacionalista megnyilvánulásnak minősítették, azért ítélték el. Az Erdélyi Magyar Ifjúsági Szövetség, az EMISZ tagja volt. Az egész országból szedtek össze magyar fiatalokat. Letartóztatása után Marosvásárhelyre vitték. Egy méterszer egy méteres cellában tartották, még a vécére is fekete szemüveggel vitték ki. A tárgyaláson 77-en voltak. Keresztély Ferenc hat hónapot töltött a Szekuritátén, megverték a kihallgatások alatt. Összesen 1043 évet kaptak, összeszámolták. Őt 12 évre ítélték. Salciára vitték, Braila Nagyszigetére, gátat építeni. Juhaklokban laktak, körülbelül 35 ezer ember. Napi tíz órát dolgoztak, az élelem legtöbbször valami könnyű puliszkalé volt. Élve megúszta a vérhast is, és szerencséje volt, mert pár hónap után „kiszűrték”, s elvitték Nagyenyedre gyárba, dolgozni. Ott már a szakmájában dolgozhatott a szabadulásáig. Amnesztiával szabadult 1964-ben. /Willmann Walter: Tizenkét év koszorúzásért. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), júl. 13./

A kisebbségi ember nem érti, hogy a többségi miért ellenséges és agresszív vele szemben. Balázs Sándor Onisifor Ghibu – álarc nélkül (Komp-Press, Kolozsvár, 2005) című könyve választ kínál erre. A román tudós 1968. augusztus 21-én (beszédes dátum!) ezeket írta naplójába: „Ne feledjük el, hogy másfél millió magyar él közöttünk, őket a szovjetek amolyan Benjáminnak nézik, aki elvárja tőlük, hogy becézgessék. Nincs kizárva, hogy Ceausescu és valamennyi többi szatellitjének cikcakkos politikája miatt maholnap egész Erdélyt a nyugati szomszédunknak adják. Úgy hiszem, hogy egy ilyen tökéletesen kidolgozott részletes terv már létezik Budapesten, s Moszkva áldását adta rá. ” Decemberben már nemcsak Erdélyt, hanem az ország többi részét is attól félti, hogy „felosztják egymás közt az oroszok és a bolgárok”, majd egy évtized múltán ismét: „Ceausescu Romániája összeomlik, és mi akár a magyarok, akár az oroszok uralma alá kerülünk. ” Ghibu a jelek szerint a „bécsi diktátum-szindrómá”-ban szenvedett: elképzelte, hogy megismétlődik Erdély 1940. évi felosztása. E félelemnek a párizsi béke után soha nem volt valóságalapja. Amellett továbbra is kérdés: honnan származik Ghibu (1883–1972) magyargyűlölete 1940 előtt? /Horváth Andor: Erdély féltése. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./

„Erdély nem a magyaroké, nem a románoké és nem az itt élő nemzetiségeké”, fogalmazott Markó Béla, az RMDSZ elnöke a tusnádfürdői EU-táborban. Mint mondta, nem az egymás mellett élő etnikumok döntenek Erdély sorsáról, nincsenek kellő befolyással a regionális politikákra, az infrastrukturális fejlesztésekre. A szövetségi elnök szerint minden Erdélyben élő nemzetiségnek szüksége lenne az autonómia sajátos változataira. Markó előadásában az erdélyi dilemmáról – a modernizáció és tradíció szembenállásáról – értekezett, amely szerinte hamis áldilemma. Szerinte a romániai magyarság jövője az uniós csatlakozást követően nem a beolvadásról, asszimilációról, nem az elszigetelődésről meg bezárkózásról, hanem a tradíciónak a modernizáció szolgálatába való állításáról kellene szólnia. Bukarest közelsége nem jelentheti Erdély távolban maradását – nyomatékosított Markó. Újfajta egységet szorgalmazott Erdélyben. Elmondta, hogy a romániai magyar közéletben létezik egy erős, sok éves tapasztalattal bíró, számos téren bizonyított RMDSZ, de ugyanakkor létezik egy RMDSZ-en kívüli, csekély támogatottsággal rendelkező kisebbség, amelynek céljai azonosak az RMDSZ céljaival, különbségek az eszközök és a megvalósítás terén vannak. Az RMDSZ elnök hangsúlyozta, hogy az RMDSZ-en kívül álló szervezeteknek bármilyen kicsi is a támogatottsága, a közelgő választásokon minden egyes szavazatra szükség van, különben fennáll a lehetősége annak, hogy a romániai magyarság brüsszeli képviselet nélkül marad. /Markó: Vissza Erdélyt az erdélyieknek! = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./ „Erdélyt vissza az erdélyieknek!”. Azaz: Erdélyt vissza kell adni az ott élő románoknak, magyaroknak, németeknek és más nemzetiségűeknek, fejtette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Markó megismételte korábbi kijelentését, miszerint Erdélyt „keleti Svájccá” kellene változtatni, vagyis olyan régióvá, ahol partnerként létezhetnének együtt az ott élő népek, közösségek, mégpedig a maguk sajátos autonómiájával. Markó Tőkés Lászlóra, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökére utalva az együttműködés jó példájaként említette a Partiumi Keresztény Egyetem akkreditálásának ügyét. /Markó Béla: Erdélyt vissza kellene adni az erdélyieknek. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 14./

Augustin Zegrean, Tudorel Toader és Puskás Bálint új alkotmánybírók július 13-án az államfő előtt letették az esküt. Puskás Bálintot, az RMDSZ szenátorát a szenátus javasolta e tisztség betöltésére. Az alkotmánybírók újabb három évre Ioan Vidát választották meg az intézmény elnökének. /Letették az esküt az új alkotmánybírák. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Magyar mondákra épül az immár kilencedik Cimbora-kaláka tábor, és e mondák alakjait maguk a gyermekek készítették el. A Benedek-mezőn a Szatmárból, Szilágyságból, Brassóból és a Székelyföldről érkező 38 diák élvezhette kedvenc folyóiratának jutalmát. Nemcsak rengeteg játékot, bábkészítést és népi mesterségekben való jártasságot tanultak, hanem előadások is voltak. Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató Kodály Zoltánról mesélt, Farkas Árpád költő az irodalomban barangolt a gyermekekkel, Köllő Zsolt és Béres Károly pedig az erdőben, lábbal is, meg képzelettel is. A táborozást a Cimbora Alapítvány biztosította. /Demeter J. Ildikó: Az ördöggel is cimborálnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

A határon túli magyarok közül a csángó magyarok vannak a legnehezebb helyzetben. A hatóságok ellenzik például a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének (MCSMSZ) a csángó gyerekek magyar nyelvű oktatásának bővítésére irányuló törekvéseit, miközben a moldvai csángók ma sem misézhetnek a templomaikban őseik nyelvén. A csángóföldi magyar nyelvű oktatás hét éve elkezdődött ugyan, de csak fakultatív jelleggel, többnyire magánházakban. Anyanyelvi képzésben már ezerötszáz csángó gyermek részesül, de például Lujzikalagorban a szülőket megfenyegették a hatóságok, s ezért visszavonták az állami iskolai magyar nyelvoktatást célzó kérvényüket. Különleges kegy, ha a liturgia néha magyarul hangzik el az Isten házában. Legutóbb július elején mutatott be négy pap közös magyar misét Lujzikalagorban. Mindannyian kalagori származásúak, és Gyulafehérváron végezték teológiai tanulmányaikat. A misén a falubeliek szép számban vettek részt. /Kristály Lehel: A moldvai csángók még mindig csodákra várnak. = Magyar Hírlap (Budapest), júl. 14./

Beindult a nyári vakációs program Arad megyében, a Kisiratosi Irkater Házban, jelezte a ház igazgatója, Andó László, ahol pedagógusok számára szerveztek továbbképzést; majd a Gyöngyház Egyesület által támogatott 12-15 gyermek vesz részt táborozáson. Lesz honismereti tábor is. /(b): Vakációs programok az Irkater Házban. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./

Kolozsváron a Reményik Sándor Galériában látható Horváth Gyöngyvér grafikai tárlata. A művész kerek harminc éve, 1977-ben végezte el a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakát és első, 1979-es, Korunk galériabeli bemutatkozása óta jónéhány kiállításon túl van. Vegyes technikával készültek alkotásai. A tárlat másik vonulatát a kollográfiák képezik. /Németh Júlia: Ellentétes hangulatok, fehér csend és Klimt csókja. Horváth Gyöngyvér grafikai tárlata a Reményik Sándor Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

V. Erdős László honvédezredes a Nyugati Magyarság júniusi számában terjedelmes összeállításban emlékezett meg a méltatlanul megtagadott honvédtábornokokról, köztük Dálnoki Veress Lajos vezérezredesről, Dálnoki Miklós Béla vezérezredesről, Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredesről, akiket a megszállók és a kommunista hatalom bosszúhadjárata elért, és koholt koncepciós perek alapján elítélt és bebörtönzött, egyeseket közülük emigrációba kényszerített. Erdős László történelmi panorámát rajzolt Dálnok históriai küldötteiről: ,,Ritka az a falu Háromszéken, amely annyi jelentős szülöttel és innen elszármazott személyiséggel büszkélkedhetne, mint éppen Dálnok. Soroljuk: Dálnoki Veress Demeter (XVIII. század) egyházi író, dálnoki Veress Gerzson, XVII. századi kuruc költő, történetíró, s. Nagy Mihály (1612–1648) és d. Nagy Lőrincz (1614–1661), kolozsvári unitárius gimnáziumi tanárok, előbbi teológiai író, utóbbi héber filológus. Itt született Földes Géza (1857–1937) pedagógus, újságíró, szerkesztő, Darkó Jenő (1880–1940) bizantinológus, szerkesztő, az MTA tagja, Kozma Dénes (1875–1925), a magyar mezőgazdasági irodalom úttörője, Hadnagy Albert (1901–1967) levéltári igazgató. Idevalósi családból származtak, és Dálnokhoz kötődtek az író és költő Gaál József (1811–1866), valamint két neves magyar hadtörténeti személyiség, két vezérezredes: dálnoki Veress Lajos (1889–1976), az 1944-ben Erdélyben harcoló 2. magyar hadsereg parancsnoka, hadtörténeti író és dálnoki Miklós Béla (1890–1948) 1944-ben a Kárpátokban harcoló I. magyar hadsereg parancsnoka, Magyarország ideiglenes miniszterelnöke 1944–45-ben. ” Erdős László a felsoroláshoz hozzátoldotta Veress Dánielt és Veress Gerzsont is. Dálnoki Veress Lajos vezérezredes /sz. Sepsiszentgyörgy, 1899. okt. 6./ elvégezte a Ludovika Akadémiát. 1942-ben a szovjet elleni nyári hadműveletekben a 2. magyar hadsereg páncélos hadosztályának parancsnoka. 1944. március 19-én, a német megszállás hírére mozgósított, majd Horthy Miklós csapdába csalását és a német túlerőt látva visszavonta a parancsot. 1944. augusztus 1-jével vezérezredessé léptették elő, és az Észak-Erdélyben állomásozó 2. magyar hadsereg parancsnoka. Horthy Miklós az október 15-i kiugrási kísérlet előtt akadályoztatása esetére a helyettesévé, ,,homo regiusszá” nevezte ki. A kormányzói proklamáció után kiadta a parancsot a visszavonulásra, de a németek letartóztatták, és átadták a nyilas hatóságoknak. A hadbíróság 15 évi fegyházra ítélte, Sopronkőhidán őrizték. 1945. március 28-án őreivel együtt megszökött, de a szovjetek elfogták, és 1946 januárjáig a kiskőrösi szovjet internálótáborban tartották fogva. Szabadulása után igazolták, de a Magyar Kommunista Párt megakadályozta kinevezését a Honvédelmi Minisztériumba, s 1946-ban nyugdíjazták. 1947-ben őrizetbe vették, és köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával első fokon halálra, majd másodfokon kegyelemből életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1956. október 28-án a szabadságharcosok szabadították ki Márianosztráról. November 3-án elhagyta az országot, és Londonban telepedett le. 1976. március 29-én halt meg. Donáth György, félig erdélyi gyökerű, maga is híres katonacsalád sarja, a koncepciós perekben halálra ítélt konok székely a Horthy-rendszer visszaállításának megkísérlésével vádoltan az utolsó szó jogán, miután kijelentette, hogy semmiféle földi igazságszolgáltatási fórumhoz nem fog kegyelemért folyamodni, ezt mondta: ,,Dálnoki Veress Lajos vezérezredes volt az, aki 1944. márciusban hadtestét mozgósította, Veress vezérezredes volt az, aki kétszázezer embernek olyan intézkedést adott, amelynek következtében a németek súlyos vereséget szenvedtek. Ő volt az, aki a kormányzói hadparancsot végrehajtotta. ” – Donáth szerint az egész demokratikus rend jogforrásának egyik megalkotója mégsem lehetett ilyen vád fő hordozója. Dálnoki Veress Lajos vezérezredes elítélése példa arra, hogy a magyarországi kommunista rezsim miként ítélte halálra, záratta börtönbe és pusztította el, miként kényszerítette a magyarság legjobbjait emigrációba. /Sylvester Lajos: Méltatlanul megtagadott honvédtábornokok (Koholt koncepciós perek nyomában). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

A Háromszék napilap átvette a kolozsvári Helikon folyóirat június 25-én megjelent /482./ számából Szőcs István írását. A szerző sértőnek tartotta, hogy Stefano Bottoni történész azt írta valahol: Marosvásárhelyen már két nap múlva úgy érzi az ember, hogy elfogyott körülötte a levegő. Szőcs leszögezte, maga a város még mindig tartja magát, meg tudta őrizni színházát, szimfonikus zenekarát, könyvtárait és önmagát; annak ellenére is, hogy az elmúlt harminc-egynéhány évben iszonyatos exodust kellett átvészelnie. Bottoni pár éve kirobbantotta a Sütő András–Szabó Gyula–Földes László-vitát. Szőcs feltételezi, hogy Bottoni a Látó folyóirat táján szerezte információit, ahol a főszerkesztő, Gálfalvi György kerti fecskendő gyanánt szórja mindenkiről az ismereteket, ahelyett, hogy írna. Bátor, jó riporter, elfogult, de ennek ellenére szórakoztató kritikus. Valószínűleg a Sütő András lejáratására indult vitában nincs része. Annak régóta híre terjengett, hogy Marosvásárhelyt Láng Zsolt, Kovács András Ferenc és mások bálványrombolásra készülődtek Sütő ellen. Szőcs szerint felül kellett volna múlniuk Sütő Andrást drámaírásban és publicisztikában, de ez nem következett be, legalább nyílt vitát kellett volna rendezni. Az A Hét nevű csak interneten megjelenő lap nagy leleplezések által véli igazolhatónak létét. Dsida Jenő születésének századik évfordulóján ezt tették. A megemlékezés műfaji behatárolása komoly feladat – persziflázs-gyűjtemény vagy rágalomária-est. A résztvevők kiszúrtak egy-egy Dsida-verset és – ,,interpretálták”, feltehetően hanghordozás és arcjáték által. Az a7 szerint Balázs Imre József elérte, hogy Dsida Nagycsütörtököt című versét harsány nevetéssel fogadta a közönség. Láng Zsolt kijelentette, nem szereti Dsidát, a verseket sem szereti, és nem bírja, ha ilyeneket írnak, hogy édes-bús. Az a7 lapban és máshol többen feltették a kérdést: hogy lehet, hogy Dsida Jenő, a vézna, szánalmas, vallásos, szipogó költőcske olyan vad, ,,szélsőséges” hangú költeményt írt, mint a Psalmus Hungaricus? A csudálkozóknak tudniuk kell, hogy a Psalmus ún. ószövetségi műfaj. Mózes, Illés, Ézsaiás, Jeremiás és a Zsoltárok könyveit végsőkig hevített izzású szenvedélyek, magyarázta Szőcs István. Egy irodalmárnak illik ismernie legalább nagyjából a hajdani próféták szövegeinek tartalmát és stiláris jellegzetességeit, mert azok az egyetemes irodalom értékes darabjai. Selyem Zsuzsa Dsidáról szóló sorait nem is meri magyarázni, írta Szőcs. Selyem Zsuzsa szerint: ,,Ez itt az irodalmi abszurd, a fiatalon elhalt életművet még mindig fogyasztja a halni nem tudó és nem akaró közönség. Szellemi nekrofília. ” /Szőcs István: Édes-bús internyet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Láng Gusztáv érdeklődése Dsida Jenő iránt nem mai keletű. Egy interjúban (Forrás, Kecskemét, 2007. május) vallotta: ,,...volt egy körülbelül évtizednyi szakasz az életemben, amikor szinte minden szabad időmet a Dsida-kérdés töltötte ki”. Láng Gusztáv lehetne a legalkalmasabb Dsida-kutató, aki végre megírhatna egy Dsida-biográfiát, de ettől, akárcsak egy eljövendő nagymonográfiától, az interjú szerint ódzkodik. Mindenesetre számtalan tanulmányt írt már a költőről, róla írta kandidátusi értekezését is, amelyet bővített, így született meg a kisebb monográfia (Dsida Jenő költészete, Kriterion), amelynek szövegét nem tartja véglegesnek, tervezi újabb átiratát. /Bogdán László: Monográfia Dsida Jenőről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Aki úgy élt, mint egy rinocérosz. Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842), a Himalája vagánya címmel jelent meg Sylvain Jouty francia író regénye a Fayard Kiadó gondozásában. A székely kisnemesi családban született Kőrösi Csoma Sándor nem hitt a magyarok finn-ugor eredetében, és a magyar nyelv gyökereinek felkutatására indult Közép-Ázsiába. Meg volt győződve arról, hogy a magyarok bölcsője Tatárföldön található. Szándéka ellenére a világ legnagyobb tibetológusává vált. /Francia életrajzi regény Kőrösi Csoma Sándorról. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Az államfő összeállította az oktatás helyzetéről szóló jelentést. A dokumentum egyetlen mondatban emlékezik meg mindössze a kisebbségekről, megállapítva, hogy az iskolázatlan gyerekek nyolcvan százaléka roma nemzetiségű. Egyetlen szó nincs arról, hogy a kisebbségi iskolákat az utóbbi két évet leszámítva a rendszerváltás óta következetesen alulfinanszírozták; hogy nem létezik magyar tannyelvű állami egyetem; hogy a magyar gyerekek több mint fele az érettségin azért bukik el, mert elhibázott a román nyelv tanításának módszere, hogy a kisebbségekhez tartozó diákoknak esélyük sincs az egyenlőségre. A napokban Traian Basescu államfő söpredéknek nevezte a pártok képviselőit, amikor a közszolgálati rádióban a készülő választási törvényről beszélt: „Csak a törvényhozók fele indul névre szóló szavazással. A másik felében viszont megbújhat a pártok valamennyi söpredéke” – foglalta össze Traian Basescu a körvonalazódó szavazási rendszerről alkotott véleményét. /Szőcs Levente: Egyszerű bonyodalmak. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 16./

Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter bejelentette, hogy szeptember 1-jétől a felírt gyógyszerek ára 15 százalékkal csökkenni fog. /borbély: Őszi gyógyszerár-csökkentést ígér Nicolaescu. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

Az erdélyi magyarok Romániához és az anyaországhoz fűződő viszonyáról tartottak előadást politikusok a hétvégén zárult tusnádfürdői EU-táborban. Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) szakállamtitkára egyik előadásában közölte: szakítani kell azzal a nézettel, amely szerint az anyaország az „adakozó”, a külhoni magyar közösségek pedig a „támogatottak”, ez utóbbiak ugyanis most egyenrangú partnerek, kiszámíthatóvá kell tenni az együttműködést. Kijelentését azzal támasztotta alá, hogy Románia EU-csatlakozásával teljesen új történelmi helyzetet teremtett. „Nagy figyelmet kell most szentelni arra, hogyan tudjuk bevonni az uniós forrásokat a nemzetpolitikába. Főleg arról van szó, hogy miként lehet európai pénzeket felhasználni a magyarok lakta régiókban útépítés, környezetvédelem vagy bármilyen infrastrukturális beruházás finanszírozásához” – emelte ki. Szerinte Románia európai uniós csatlakozása után úgy lehet versenyképessé tenni a magyar közösségeket, ha az együttműködésbe sikerül bevonni európai forrásokat is. Gémesi szerint meg kell találni azokat az intézményeket, amelyek az egyes magyar közösségek élete szempontjából meghatározóak. „Úgy kell finanszírozni ezeket, hogy ne kelljen minden évben újra pályázni, alkut kötni, hanem váljon kiszámíthatóvá az a támogatás, legyen látható íve” – hangoztatta, ilyen intézménynek nevezve például a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemet. Markó Béla RMDSZ-elnök tusnádfürdői beszédében az „Erdélyt vissza az erdélyieknek!” jelszót járta körül. A politikus úgy véli, Erdély sorsát nem Bukarestben, a központi politika szintjén kell eldönteni, hanem az erdélyieknek kell azt befolyásolniuk. „Ma már bátran, de másképpen kell megfogalmazni az egykori irredentának minősülő jelszót: Erdélyt vissza! Természetesen ma már más tartalommal kell megtölteni ezt a jelszót, úgy változtatva meg, hogy Erdélyt vissza kell adni az ott élő románoknak, magyaroknak, németeknek és más nemzetiségűeknek” – emelte ki Markó. /Véget vetnek az adakozásnak. = Krónika (Kolozsvár), júl. 16./

Folytatja táblaháborúját a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), amelynek vezetősége kilátásba helyezte, hogy augusztus végén ismét önerőből teszi majd ki a magyar nyelvű feliratokat, ha a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) vezetősége továbbra nem tesz lépéseket a valós többnyelvűség irányába. A BKB elnöksége július 14-én kiadott közleményében emlékeztetett, hogy a Mihai Razvan Ungureanu volt román külügyminiszter által megjelölt 2007. július elsejei határidő letelt, ennek ellenére mozdult előre a BBTE többnyelvű feliratainak ügye. A BKB élesen bírálta Magyari Tivadart, a BBTE magyar tagozatáért felelős rektor-helyettest, cinikus hazugságnak nevezve azt a korábbi kijelentését, miszerint részleges elmozdulás történt a többnyelvűség irányába. A BKB-sok szerint minősíthetetlen Magyarinak az a megállapítása is, hogy az egyetem felépítésének jelenlegi koncepciójába nem fér bele „a nyelvi-etnikai szerkezeti elkülönülés”. Magyari Tivadar kijelentette: nem kíván vitába bonyolódni a BKB-val. Rámutatott: tartja magát a magyar tagozat vezetőségének ahhoz a korábbi állásfoglaláshoz, amely kimondja, hogy a BBTE magyar oktatóinak többsége támogatja az egyetemen belüli önálló magyar tannyelvű tanszékek és karok létrehozását. Magyari hozzátette, a BBTE honlapján már van magyar nyelvű tartalom, az egyetem főépületében a bejáratnál elhelyezett elektronikus kijelzőn már magyarul is megjelenik az „Isten hozott”. Az egyetem épületein hamarosan megjelennek olyan háromnyelvű feliratok, amelyek a felvételiző diákokat köszöntik. /B. T. : Folytatódik az egyetemi táblaháború? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

Magyari Tivadar rektor-helyettes szerint nem igaz, hogy „maga az egyetem megtévesztő információt nyújt a saját maga által biztosított anyanyelvi oktatásra vonatkozóan. ” Kása Zoltán ezt az állítást cáfolta, a BBTE kedvezőbb színben próbálja feltüntetni magát. A multikulturalitásra való hivatkozással szemben az egyetem nem is többnyelvű, csupán több nyelven folyik az oktatás (román, magyar, német, angol). A felvételi plakátok és az újságokban közölt reklámok szerint a jogi karon van magyar nyelvű oktatás, holott csak egy-két tárgyat tanítanak magyarul. Az viszont igaz, hogy a magyar diákok külön helyekre felvételiznek, akárcsak azokon a szakokon, ahol magyarul tanítanak. A rektori nyilatkozatok szerint a magyar tagozatnak teljes autonómiája van, minden szinten (tanszék, kar, egyetem) dönthet a saját ügyeiről. Az egyetemi chartában tényleg szerepel az, hogy a tagozatvezető minden szinten felel az illető tagozatért. Amikor az egyetem vezetősége ráerőszakolta véleményét a szenátusra, és megszavaztatta a két adjunktus kolléga kizárását, az illető tagozatvezetőket semmilyen szinten nem kérdezték meg, sőt tiltakozásuk ellenére döntöttek. A magyar tanárok többsége írásban tiltakozott a döntés ellen, de hiába. A rektor 2006. február 27-i nyilatkozata szerint az egyetemen 19 román, 16 magyar és 10 német tannyelvű kar létezik. Összeadva ez 45 kart jelentene, holott az egyetemen jelenleg 21 kar van. A csúsztatás ott van, hogy hiányzik az „is” szócska. A 21 karból négyen csak románul tanítanak, kettőn csak magyarul, a többin vegyesen. A német nyelvű oktatás többnyire csak részleges. Ugyanebben a hónapban a rektor ezt írta: „Sajnálatos, hogy voltak olyan esetek, amikor elsőrangú magyar szakembereket (lásd az informatikusok esetét) épp az ugyanolyan szakterületű magyar kollégák nem fogadtak el. ” Kása hangsúlyozta, hogy az informatikán ilyen eset nem volt! Két alkalommal is személyesen kért a rektortól pontosítást az esetről. 2006. március 2-a óta várja iktatott írásbeli kérésére a választ, de az nem jött meg. Az egyetemnek szokása nem válaszolni a kellemetlen kérdésekre, mégha emiatt pereket is veszít. Az egyetem közlönyében, a Buletin Informativ címűben nem szoktak közölni olyan dokumentumokat, amelyek bírálják a jelenlegi struktúrát, egyetemi vezetést. 2005 őszén a magyar tagozat akkori vezetői (Salat Levente, Nagy László, Szamosközi István) végigjárták a karokat, elbeszélgettek a magyar oktatókkal, és elkészítettek egy írásos összefoglalót, amelyet szándékuk szerint a közlönyben megjelentettek volna. Az anyag óvatos bírálata volt a jelenlegi multikulturálisnak mondott struktúrának. Már első mondatában szerepel, hogy a karokon a magyar kollégák körében frusztráltság uralkodik. Ez az anyag nem jelent meg a közlönyben, és az egyetem román vezetősége ráuszította a dokumentum készítőire a dékánokat, akik megpróbáltak mindent cáfolni. 2006 tavaszán a magyar oktatók közgyűlésén majdnem száz jelenlevő ellenszavazat nélküli nyilatkozatát sem közölték, mert az bírálta a vezetőséget. De közöltek különféle nyilatkozatokat, amelyek ellenzik a magyar tanárok kérését a magyar nyelvű karok létesítésére vonatkozóan. Ezek közül kiemelkedik Gyémánt Ladislau szövege, amely elképesztő módon, azt fejtegeti, hogy a magyar karok létrehozása újabb holokauszthoz vezetne! Ebben a közlönyben olvasható az a rövid beadvány, amelyben hárman (Egyed Emese, Sárkány Kiss Endre és Kása Zoltán) kérték a magyar karok létrehozásának megtárgyalását a szenátusban. Nem közölték, hogy ehhez egy pontos terv és sok-sok aláírás tartozik. A magyar főállású oktatóknak több mint kétharmada aláírta ezt a kérést, annak ellenére, hogy például a pszichológiai karon megtiltották a tanároknak az aláírást. Ez a beadvány cáfolta volna azt, hogy itt csupán egy kislétszámú csoport hangoskodik. Rendkívül durva és sértő a rektor Kónya-Hamar Sándor képviselőnek címzett legújabb nyilatkozata. Szerinte semmilyen politikai alakulat, még a Kónya-Hamar Sándoré sem tett annyit a BBTE-n folyó többnyelvű oktatásért, mint maga az egyetem. Kása professzor megjegyezte, emlékeztetnie kellene Bocsan rektort arra, hogy amikor 1993-ban beindult a BBTE-n a teljes magyar nyelvű képzés jónéhány szakon, akkor az politikai egyezség eredménye volt. Az egyetem mára kb. ezerre bővítette az ingyenes helyek számát a magyar szakokon, az tényleg az egyetem érdeme. Az is politikai egyezség hozadéka, hogy a jogi karon már mintegy kilenc éve külön helyekre pályázhatnak a magyar diákok, annak ellenére, hogy azután szinte csak románul tanulnak. A rektor szerint a diplomákat azért kell csak románul kiállítani, mert az az állam nyelve. A Bolyai Egyetem idejében sem volt más a hivatalos nyelv, mégis kétnyelvű diplomákat állítottak ki. /Kása Zoltán egyetemi tanár: BBTE és az igazmondás. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

Kihívások a pszichiátria számára az európai integráció idején címmel tartottak többnapos konferenciát a Sapientia–EMTE csíkszeredai campusán. A második alkalommal megrendezett román–magyar pszichiátriai eseményen többek között az affektív és szorongásos zavarok aktuális kérdéseit is megvitatták a résztvevő szakemberek. Dr. Veress Albert, a csíkszeredai szervezőbizottság elnöke elmondta, a Magyar Pszichiátriai Társaság felkérésére ezentúl kétévente a megyeszékhely ad otthont az ilyen jellegű összejöveteleknek. /Pszichiátriai konferencia. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 16./

Dávid Csaba, a marosvásárhelyi városi RMDSZ elnöke nem akart konfliktusba kerülni a sajtótájékoztatón jelen levő Kelemen Atilla Maros megyei RMDSZ-elnökkel, ezért kijelentette: ha a jelenlegi alpolgármester, Csegzi Sándor jelölésének kérdését, (akit a városi szervezet Borbély László miniszter ellenében szavazott meg polgármester-jelöltéjének) a magyarság szempontjából országosnak tekintik, akkor az RMDSZ-hez tartozó szervezeteknek jogukban áll elemezni ezeket a véleményeket. Dávid Csaba elismerte, hogy Csegzi Sándor a marosvásárhelyi RMDSZ polgármester-jelöltje. /Bögözi Attila: Mégsem Csegzi? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 16./

A múlt héten Szegeden dr. Botka László, Szeged polgármestere és Halász Ferenc tanár, Temes megye főtanfelügyelő-helyettese, az RMDSZ Temes megyei szervezete és a Bartók Béla Alapítvány elnöke aláírta a támogatási szerződést, mely két nagy program megvalósításához nyújt segítséget. Szeged önkormányzata nem első alkalommal nyújt támogatást Temes megye anyanyelvi oktatásának szinten tartásához. Tavaly is segítettek. A most aláírt szerződés szerint Szeged a polgármesteri keret terhére 1,2 millió forint támogatást nyújt a Bartók Béla Alapítvány részére, melyet ötven-ötven százalékos arányban az anyanyelvi napközis ellátásra, illetve az ingázó magyar nemzetiségű diákok utaztatási támogatására fordítják. Három olyan iskola van, amely vállalta, hogy az I–IV. osztályos gyermekeknek napközis rendszert szervez. Az utaztatási támogatással a falusi gyerekek elérik a legközelebbi magyar tagozatos nyolcosztályos iskolát. /Sipos János: Szeged ismét baráti jobbot nyújtott. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 16./

Július 13-án kezdődtek a Nyárádremetei Napok a helyi Nyulas Ferenc Egyesület szervezésében, mondta el Major Tünde, az egyesület elnöke. Másnap a jobbágytelki, marosmagyarói és nyárádselyei tánccsoportok vonultak fel a falu főutcáján. A műsor a nyárádremetei Katona Renáta népdal-előadásával kezdődött. Voltak vetélkedők, végül az LKL együttes koncertjével zárultak a IV. Nyárádremetei Napok. /(kilyén): IV. Nyárádremetei Napok. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 16./

Bográcsgulyásfőzés, halászverseny, pálinkaverseny és főleg a vállalkozóknak és önkormányzatban dolgozóknak szervezett A kisrégiók fejlődésének lehetőségei az EU-ban című fórum várta az idei falunapokon a szilágysági Kémerre és Kárásztelekre látogatókat az elmúlt hét végén. Átadták a két települést ellátó ivóvízrendszert is. A falunapon fellépett a nagyváradi Matyi Műhely, a zilahi Terbete és a krasznai Bokréta néptánccsoport, valamint Szecsődi Rita magyarországi népdalénekes. /Dézsi Ildikó: Falunapok és ivóvízhálózat Kémer–Kárászteleken. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

Salamon Márton László, az ÚMSZ főszerkesztője szerint csökken az esélye annak, hogy az „erdélyi magyar-magyar csúcs” létrejöjjön. Az RMDSZ-nek az utóbbi egy évtizedben soha nem volt nagyobb szüksége arra, hogy külső ellenzékével tárgyalva, némileg megszabaduljon az egyenpártiság ballasztjától. A szövetség vezetői az utóbbi időben számos jelét adták ennek akkor is, ha a hivatalos megnyilatkozásokban tetten érhető egyféle kevélység, egyfajta leereszkedő magatartás. Másrészt a Tőkés László nevével fémjelzett csoportosulásnak is szükségük volna önlegitimációra. A lap szerint Tőkésék nem érzik a kompromisszumkötés kényszerét, egyik fél sem készített el egyfajta problémakatalógust. /Salamon Márton László: Ami késik, múlik is? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 17./

Augusztusig hosszabbította meg az aláírásgyűjtésre kiszabott határidőt a Magyar Polgári Szövetség. Egyelőre nem mond le tisztségéről az MPSZ országos vezetősége, bár korábban a Bálványosi Nyári Szabadegyetemig szabtak határidőt arra, hogy összegyűjtsék a Magyar Polgári Párt (MPP) bejegyzéséhez szükséges aláírásokat. Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszéki elnöke szerint országos szinten megvan már a pártbejegyzéshez szükséges 25 ezer támogató aláírás, viszont egyes megyékben még nem gyűlt össze az előírt 800 kézjegy. Megyénkénti 700 aláírásnál többet szeretnénk összegyűjteni, hogy legyen miből válogatni. /Kovács Zsolt: Nem mond le az MPSZ-vezetőség. = Krónika (Kolozsvár), júl. 17./

Romániában július 16-án tanárok versenyvizsgáztak a címzetes pedagógusi állások elnyeréséért. Összesen 11 157 betöltendő helyet írtak ki, ezekre 7 247 friss diplomás jelentkezett. A meghirdetett helyek elosztása a vizsgán elért pontszámok függvényében történik. Hargita megyében összesen 812 címzetes és helyettes tanári állást hirdettek meg, 463-an jelentek meg a vizsgákon, közülük kereken 200 jelentkező volt sikeres. /Vizsgáztak a tanárok. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 17./

A Kárpát-medencei magyar pedagógusok legnagyobb szakmai fóruma, a Bolyai Nyári Akadémia július 16-i hivatalos megnyitójára, a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium dísztermébe nagy számban érkeztek a felvidéki, délvidéki és erdélyi pedagógusok, előadók, egyetemi és főiskolai oktatók. Toró Tibor akadémikus, a Bolyai Nyári Akadémia tiszteletbeli elnöke visszaemlékezett a tizenöt évvel ezelőtti lelkes csapat törekvésére, amely egy olyan intézmény létrehozására irányult, ami biztosítani akarta a romániai magyar pedagógusok továbbképzését. Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, az akadémia fővédnöke emlékeztetett, évente mintegy nyolcszáz hallgató, százhúsz előadó vendégtanár részvételével zajlik a képzéssorozat. /Antal Ildikó: XV. Bolyai Nyári Akadémia. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 17./

Július 16-án kezdődött Aradon a Csiky Gergely Iskolacsoportban Bolyai Nyári Akadémia (BONYA) két tanfolyama, az egyik az Életvezetési ismeretek és készségek, a másik a Mentálhigiéné témakörben zajlik, melyre Vajdaságból és Szlovákiából is érkeztek pedagógusok. Matekovits Mária aligazgató, hangsúlyozta: Arad első alkalommal házigazdája BONYA-tanfolyamnak. Az aradival egy időben Erdély további hét városában másik 19 tanfolyam kezdődött meg. A két tanfolyam résztvevői számára szabad idős programra is lehetőséget biztosítanak, többek között, a Százszorszép Gyermekszínház Játsszunk együtt! című, Ujj Ágnes rendezte összeállításának megtekintésére, továbbá szakmai kirándulásra Kisiratosra. /Kiss Károly: XV. Bolyai Nyári Akadémia. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 17./

Vesztes az a nép, amelyik nem törődik a múltjával – mondta Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke július 16-án, vasárnap a Szent Imre nevét viselő települések találkozóján, Soltszentimrén, ahol felavatta Imre herceg mellszobrát. Az elmúlt évszázad, de az elmúlt esztendők történései is darabokra szaggatták ezt az országot, területileg és lelkileg is – hangoztatta Lezsák Sándor. (A politikus kezdeményezésére alakult meg a Szent Imre Millenniumi Emlékbizottság, amely István király fia születésének 1000. évfordulóján ünnepségsorozatot szervez a herceg nevét viselő településeken.) Az emlékbizottság felhívással fordul „az ország népéhez és a világ magyarságához”, főként a Szent Imre nevét viselő intézmények, szervezetek képviselőihez, hogy méltó megemlékezésekkel, programokkal segítsék Szent Imre kultuszának erősítését és ezáltal a nemzet megújulásának, szellemi, erkölcsi felemelkedésének és egységének ügyét. A Szent Imre nevét viselő öt magyarországi település mellett öt erdélyi település, Csíkszentimre, Görgényszentimre, Hegyközszentimre, Nyárádszentimre, Szent Imre Falva-Székelyudvarhely – emlékezik nevében is a hercegre. A településeken az idén mellszobrot állítanak Szent Imre hercegnek. Az alkotásokat Lantos Györgyi szobrászművész készíti el a Hegyközszentimrén korábban felállított mellszobor alapján. /Vesztes az a nép, amelyik nem törődik a múltjával. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 17./

Elkészült az iratcsomó, amelynek alapján a parlament törvénybe iktathatja a Szilágy megyei Szilágylompért és Selymesilosva újbóli önálló községgé válását. A két magyar falu Sarmaság községtől akar leválni. Szőnyi Levente szilágylompérti református lelkész elmondta, a 930 lelket számláló Szilágylompért, valamint a Magurahegyet is magában foglaló 720 lelkes Selymesilosva nem rendelkezik erős gazdasági hátteret jelentő iparral. /Benkő Levente: A parlamenté a döntés. = Krónika (Kolozsvár), júl. 17./