Kóka János, az SZDSZ elnöke augusztus 3-án Budapesten megbeszélést folytatott Eckstein-Kovács Péterrel, az RMDSZ szenátorával. A találkozón a politikusok az egyik legfontosabb célként a határon innen és túl élő magyarok „közös kulturális terének kitágítását” jelölték meg. Az SZDSZ-nek új liberális nemzetpolitikát kell képviselnie, amely az európai integráció értékeire, valamint az emberi jogok, a demokratikus intézmények, a kulturális hagyományok, és a kisebbségek jogainak következetes védelmére épül – fejtette ki Kóka János. Eckstein-Kovács Péter kitért arra, hogy a regionalizmus a kibővült EU egyik legfontosabb kérdése, ennek formálásában partnernek tekinti az SZDSZ-t és a román liberális pártot is. /Kóka–Eckstein találkozó. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./

Hetvenedik születésnapja előtt beszélgetett Kántor Lajossal, a Korunk folyóirat főszerkesztőjével a lap munkatársa. Kántor Lajos pályafutása összefonódott a patinás kiadvánnyal. Huszonévesen lett a Korunk irodalmi rovatának vezetője, 1990-től a lap főszerkesztője. Szerinte a lap Dienes-féle korszaka, az 1926-os indulástól egészen ‘28-29-ig, amíg Gaál Gábor át nem vette a lapot, ez a legértékesebb hagyomány. A legelső lapszám egyik szerzője a legnagyobb veszélynek a fasizmust és a bolsevizmust jelölte meg. 1957-es újraindulása után a szerkesztőség ki volt szolgáltatva a politikai körülményeknek, akkor nagyon sok elmarasztalható szöveg jelent meg. A ‘60-as évek közepétől lehet új periódusról beszélni, a kultúrpolitikában a ‘70-es évek elejéig-közepéig javuló légkör érvényesült. Kántor szerint a mai Korunk már nem tekinthető sem baloldalinak, sem jobboldalinak. Nem szempont a szerzők pártszimpátiája. Arra vigyáznak, hogy a folyóirat ne legyen színtere aktuálpolitikai összecsapásoknak. Kántor Lajos /Kolozsvár, 1937. augusztus 7./ író, irodalomtörténész és -kritikus, szerkesztő, művészetkritikus. Az 1990-es években óraadó tanár a Babes-Bolyai Egyetemen, a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium tanszékvezetője (1994-98). 1979-ben Kolozsváron megszerezte az irodalomtudományok doktora, 2001-ben Budapesten az MTA doktora címet. Társszerzője (Láng Gusztáv mellett) a máig alapmunka Romániai magyar irodalom 1945-1970-nek (1971), irodalomtörténeti tanulmányainak témái többek közt József Attila, Madách Imre, Móricz Zsigmond, Reményik Sándor, Szabédi László, Szilágyi Domokos. Legújabb könyvei: Reményik Sándor – A mítosz és az erdélyi valóság (Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2007); Az Idő Vaskalapja. Negyed évszázad (1964-1988) Sükösd Mihállyal (Kalligram, Pozsony, 2007). /Stanik Bence: Helyet adni annak, ami érték. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./

Az elárasztás utáni XVI. találkozón az egykori lakosok, a faluból elszármazottak, az újfalusiakkal együtt jöttek össze augusztus 4-én. A találkozó hagyománnyá vált, Bözödújfalu volt lakói hazatérnek szülőfalujuk határába. Az ökumenikus istentisztelet után a jelenlévőket rövid műsorral köszöntötte a marosvásárhelyi Alsóvárosi Református Egyházközség Vegyes Kara. /(kilyén): Szétszóródva, de együttes akarattal. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 6./

Az Erdélyi Kárpát-Egyesület az idén a Maros megyei Vármezőre hívta össze a szervezet tagjait, akik másfél napos esős idő után négy napon keresztül kirándulgathattak a környéken. Több mint ezren vettek részt az augusztus 5-én zárult EKE-táborban. „Az EKE egyetlen szervezete sem jelezte, hogy jövőre felvállalná a szervezést” – jelezte Velicsek Éva, az esemény egyik főszervezője. Szerinte a legnagyobb gondot éppen az okozza, hogy sikere miatt az évi vándortábor túlnőtte magát. Az utóbbi években az EKE-seknek egyre nehezebben sikerült a több száz sátor felhúzására alkalmas telket bérelniük. Lukács József, az Erdélyi Kárpát-Egyesület országos vezetője szerint nincs ok az aggodalomra, több mint valószínű, jövőre is lesz vándortábor. /Szucher Ervin: Nem lesz jövőre EKE-tábor? = Krónika (Kolozsvár), aug. 6./

Közel kétszázan vettek részt a Kőrösfőn augusztus 2–5. -e között megszervezett IKE találkozón. Az idei közösségépítő és személyiségfejlesztő tábor témája a labirintusok voltak. A program csoportos áhítatokkal indult, majd különböző előadásokkal és beszélgetésekkel folytatódott. /Dézsi Ildikó: Kőrösfői labirintusok. VIII. IKE találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 6./

Szent Imre születésének 1000. évfordulója tiszteletére mintegy ötszáz kilométeres emléktúrát tesznek meg magyarországi és erdélyi huszárok. A túra fő célja a magyar nép lovas-katonai hagyományainak ápolása. Az Együtt – Határok Nélkül – Szent Imre Millennium Emléktúra magyarországi főszervezője, Csontos János országgyűlési képviselő Székelyudvarhelyen ismertette a túra részleteit, valamint útvonalát. A közel ötszáz kilométernyi hosszúságú távot a résztvevők lóháton teszik meg, és tizenhat helyen táboroznak. A csapat Magyarországról indult, Erdélyben további öt hagyományőrző huszárcsapat csatlakozott hozzájuk, a résztvevők többek között Farkaslakára is ellátogatnak. Az emléktúra augusztus 1-jén indult útjára, és szeptember elsején Hegyközszentimrén, egy millenniumi huszártalálkozóval ér véget. (Szász Emese): Emléktúra határok nélkül. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 6./

Gyergyótekerőpatakon a nagymise után a templomban ismertette augusztus 5-én Horváth Sándor iskolaigazgató az Ez történt, így történt című könyvet, amely az 1959-ben, 22 évesen letartóztatott, bebörtönzött, megalázott és kettétört életű Horváth Matilda (nevét így használja Matild néni) szenvedéseit tárja elénk. Matild néni beszélt a könyv születéséről, jelezve, most dolgozik élete regényén, mert a fiataloknak tudniuk kell a történelmet, amelynek része volt a kommunizmus ellen harcolók küzdelme is. A templomból az 1890-ben épült iskolához vonultak a résztvevők, melynek falán Csedő István plébános a kommunizmus hét gyergyótekerőpataki meghurcoltja – Bencze Ágoston, Bíró Vencel, Fórika István, Horváth Julianna, Horváth Matilda, Murcsek András és Tatár Anna – tiszteletére készült emléktáblát áldotta meg. /Bajna György: Emléktábla az áldozatoknak. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 6./; Horváth Matilda: Ez történt, így történt… /Marosvásárhely, Lyra Kiadó, 2007/

Kivételes adottsága bizonyos embereknek, hogy mindig mindent úgy tudnak beállítani, hallgatóságuknak – közéleti személyiségek esetében a közvéleménynek – eladni, hogy az számukra kedvező legyen. Ehhez a ritka emberfajtához tartozik Traian Basescu román államelnök is. Emlékezetes az olyan korrupciós ügy, mint a román tengeri flotta kiárusításának ügye. Traian Basescu hozzájárult ahhoz, hogy a Székelyföld útjai olyanok maradjanak 1989 után is, mint voltak. Most pedig képes a régióba látogató államelnökként sajnálkozni, hogy a Székelyföld útjai olyanok. /Salamon Márton László: Óda a feledékeny választónak. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./

„Amíg bukaresti politikusok, saját autójukon utazva, saját autójuk alkatrészein nem tapasztalják meg a Hargita és Kovászna megyei utak állapotát, addig nem hiszik el, amit az RMDSZ több mint tíz éve hangoztat: hogy közutak tekintetében Székelyföld évtizedekig hátrányos helyzetbe volt” – reagált Tánczos Barna, a közlekedési tárca államtitkára az államfő székelyföldi látogatása kapcsán. Tánczos Barna tájékoztatása szerint ezeknek az országutaknak a modernizálása, illetve rendben tartása kizárólag a minisztérium hatáskörébe tartozik. Az államtitkár képtelenségnek tartja, hogy ilyen esetekben az önkormányzatokat szidják. Rávilágított arra, mit jelent egy székelyföldi, erdélyi projektre pénzt szerezni, majd példaként emlegette azt az egymilliárd eurós beruházást, amelyet múlt hónapban sikerült sürgősségi kormányrendelettel jóváhagyni, és amely egyébként, több mint fél évet hevert a pénzügyminisztérium valamelyik fiókjában. /Illyés Judit: Tánczos örvend az elnöksirámnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./

Első alkalommal szolgáltattak vissza magánszemélynek nagy és fontos épületet Kolozsváron. A Majális utcában, az úgynevezett CFR-kórház melletti ingatlant korábban a Babes–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia kara használta. Mikó Lőrinc unitárius egyházi tanácsos tizenkét évig küzdött különböző fórumokon azért, hogy birtokba vehesse örökségét. Augusztus 6-án végre átvehette a kulcsokat. A körülbelül ezer négyzetméter területű ingatlanhoz több mint 1400 négyzetméternyi telek is tartozik, a kettő összértékét a tulajdonos 3 millió és 4 millió euró közöttire becsüli. Ilyen méretű, értékű és fontosságú épületet eddig csak egyházaknak szolgáltattak vissza. Mikó Lőrinc elmondta: valószínűleg bérbe adják az ingatlant, akár egy darabban, akár részekként. Beindultak a kártérítési folyamatok is Kolozsváron. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Precedens nélküli ingatlan-visszaszolgáltatás Kolozsváron. Mikó Lőrinc 12 évig küzdött jogaiért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./

Augusztus 6-án megnyitotta kapuit Nagyváradon a Kárpát-medencei főiskolások és egyetemisták szakmai és tudományos műhelyének számító, immár 6. alkalommal megrendezett Kárpát-medencei Nyári Egyetem. Az augusztus 11-éig tartó rendezvényen Ausztriából, Szlovákiából, Ukrajnából, Romániából, Szerbiából és Magyarországról több mint 100 fiatal érkezett. A nyári egyetem témája idén az oktatás, az előadók a továbbtanulási és elhelyezkedési lehetőségek kérdését járják körül. A rendezvény ünnepélyes megnyitóján Tőkés László püspök hirdetett igét, majd Kiss Gábor a főszervező Antal János Alapítvány elnöke szólt a résztvevőkhöz. A kerekasztal-beszélgetések az agyelszívás és -visszaszívás témakörét boncolgatták. /Gergely Gizella: Nyári egyetem Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), aug. 7./

Ünnepélyes keretek között nyitották meg augusztus 6-án Csíkszentimrén, a Büdösfürdőn az Európa Szabadegyetem – Ifjúsági Tábor elnevezésű egyhetes rendezvényt. Kencse Előd, Csíkszentimre polgármesterének köszöntőszavai után dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, majd Bábel Balázs, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye érseke szólt a táborlakókhoz. Beszédében rámutatott, a Kárpát-medencei magyarság feladata, hogy a közös múltat jövővé formálja. Felszólalt Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke és a tábor egyik fővédnöke, aki az emlékév megszervezésének előzményeit osztotta meg a hallgatósággal. A büdösfürdői szabadegyetem része a Szent Imre Millenniumi Emlékévben meghirdetett rendezvénysorozatnak. Valamennyi Kárpát-medencei, a herceg nevét viselő település megünnepli a kerek évfordulót. A tábornyitó egyben az Együtt Határok Nélkül – Szent Imre millenniumi lovastúra egyik állomása is volt. Mintegy 20 hagyományőrző lovas, huszáregyenruhában felvonult a szabadegyetem színpada előtt, majd a papi áldás után folytatták útjukat. A túra szeptember elsején ér célba, ekkor érkeznek meg a lovasok Szentjobb (Bihar megye) településre. /Orbán Ferenc: Európa Szabadegyetem. A fiatalok védőszentjének szellemében. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 7./

Gergely István csíksomlyói plébános áthelyezési ügye kisebb-nagyobb intenzitással hetek óta téma főleg a csíki közéletben. Az önmagukat keresztény-demokratának címkézők megpróbálták az elvi síkon mozgó vitát sárdobálásra váltani s az érveket ocsmánykodással helyettesíteni. Eddig csak azt lehetett tudni, hogy kik akarják Gergely István maradását, most már az is kiderült, kik akarják eltakarítani őt a Székelyföldről. A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom gyakorlatilag nem létezik – az RMDSZ ernyője alatt megbúvó csoportocska tagjai ismerős arcok. A Tisztit durván letegező levelükről elegáns véleményt mondott maga Potyó Ferenc pápai káplán, a Gyulafehérvári Érseki Hivatal irodaigazgatója: – „Sem keresztényinek, sem demokratának nem nevezhető ez a hangvétel, elhatárolódunk tőle, még akkor is, ha úgy tűnik, minket véd”. A két aláíróból az egyikről köztudott, hogy a Ceausescu-rendszerben beszervezési nyilatkozatot írt alá a Szekuritáténak. Ugyanezen körből pattant ki az a hírhedt s szintén botrányt kiváltó levél, mely Tőkés Lászlót vádolta besúgással, s a püspököt igazi keresztény-demokrata hévvel a következő címkékkel látta el: „ördög szolgája”, „gátlástalan puhány” és „hűtlen kezelő”. A platformocska csíki tagjai szerényen elbújtak az állásfoglalás távoli aláírói mögé. /Szondy Zoltán: Ismerős árnyak. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 7./; Előzmény: Kovács Csaba: Apasággal vádolják Tisztit. = Krónika (Kolozsvár), aug. 2./; Borbély Imre elmondta, hogy képviselőtársa, Nagy Benedek Tőkés László-ellenes írását terjeszti. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. dec. 30./

Megtartotta évadnyitó társulati gyűlését augusztus 6-án a kolozsvári Állami Magyar Színház. A korai kezdés oka: egyrészt Andrei Serban rendező folytatja a júniusban elkezdett Ványa bácsi-próbákat, másrészt felújítják az elmúlt évad sikeres előadásait. Tompa Gábor igazgató elmondta: remények szerint aláírják azt a kormányhatározatot, amelynek alapján a színház megkaphatja a megígért 1 millió 600 ezer eurós összegű támogatást, így végre befejezhetik a hosszú évek óta elkezdett stúdióépület felépítését. Csehov Ványa bácsija után Giacomo Puccini: Gianni Schicchi c. operáját fogják bemutatni Silviu Purcarete rendezésében, augusztus végén Tompa Gábor is elkezdi a Három nővér próbáit. /Köllő Katalin: Évadkezdés a kolozsvári színháznál. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./

A gyergyószentmiklósi Négyes Motelben augusztus végéig a gyergyócsomafalvi születésű, Bukarestben élő Pitulea Mária (leánykori nevén Simon Mária) festményeit láthatják az érdeklődők. A kiállítást a gyergyócsomafalvi Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány szervezte. /Pitulea Mária első tárlata. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 7./

Nem lesz könnyű dolga annak, aki Kántor Lajos életművéről átfogó értékelést ír. Évekre lesz szüksége már csak arra is, hogy az eddig kinyomtatott negyvenhárom kötetét elolvassa, ehhez jönnek tanulmányai, kritikái. Kántor Lajos legfontosabb munkájának a Korunk szerkesztése látszik. Amelyet a világon széles körben ismer a magyarság, s amelynek az 1990-ben indult harmadik folyamát ő alakította igazán rangos fórummá. Kántor Lajos fő hivatása: az alapvető fontosságú, kolozsvári központú erdélyi intézmények megszervezése és működtetése. Legyen szó a Kolozsvár Társaságról, amelynek elnöke, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületéről, amelynek évekig elnöke volt, a Komp-Press Kiadóról, a Korunk Baráti Társaságról, Szabédi-napokról, kalotaszegi Ady-ünnepségről, kolozsvári Reményik- vagy Cs. Szabó-megemlékezésről, budapesti Korunk-találkozóról, erdélyi magyar politikai vagy közéleti fórumról, a magyar-román kölcsönös megismerést és párbeszédet szolgáló Magropressről, Sajtófókuszról, Cumpanáról, a szélesebb bemutatkozást elősegítő Renderről, de akár az RMDSZ vagy a Szabadság alapításáról is. /Tibori Szabó Zoltán: Kántor Lajos, a hetvenes. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./

Lupényban, a 30 évvel ezelőtti nagy sztrájk városában ünnepelték meg idén a bányásznapokat. Az emlékezők a bányászzenekarral a lupényi bánya 2-es számú kapujához vonultak – 1977-ben itt volt a sztrájk központja. A közelben lévő – azóta éppen emiatt lebontott – postaépületben, illetve az itteni bányában tartották túszként augusztus 2-án az eredetileg kiküldött Ilie Verdet miniszterelnököt, itt fogadták egy nappal később füttykoncerttel Ceausescu diktátort. Lakatos Zoltán, a bányászszakszervezet jelenlegi vezetője leleplezte a harmincéves évforduló alkalmával felállított emléktáblát. Bemutatták Marian Boboc és Mihai Barbu könyvét a bányászsztrájkról. Az egész Zsil völgyéből körülbelül 40 000 bányász vett részt a sztrájkban. A bányászok a sztrájkot elindító Lupényban gyűltek össze. Hangszórókat szereltek fel a város központjában, melyen ország-világ hallatára ismertették rendszerellenes álláspontjukat. Az alapos archívum-kutatás, illetve a tanúk megemlékezése alapján elkészült könyv szerzőinek sikerült némi fényt deríteniük az eseményekre. A megtorlásban 160 bukaresti és 700 hunyadi, illetve környező megyékből való szekus vett részt Plesita tábornok vezetésével (aki 1981-ben Carlost, a híres nemzetközi terroristát bérelte fel a Szabad Európa Rádió elleni bombamerénylet elkövetésére, aki most is büszkén dicsekszik az országos médiában, hogyan tanította móresre a “nép ellenségeit”). A bányászok számára a sors távolról sem volt olyan kegyes: több ezer embert küldtek el a Zsil völgyéből, köztük Constantin Dobre sztrájkvezetőt, aki Craiován kapott kényszerlakhelyet (onnan 1990-ben menekült Angliába, ahol menedékjogot kapott). A helyben maradók közül szintén több ezer embert üldözött a Securitate. A 40 000 sztrájkoló közül 15-öt találomra választottak ki bűnbaknak, s mondvacsinált köztörvényes bűnökért ítélték el. A halálos áldozatok pontos számát nem sikerült megállapítani. /Chirmiciu András: Főhajtás a hősök előtt. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 7./

Letette az esküt az államfő előtt Winkler Gyula távközlési miniszter. Fagyos légkörben, a szokásos koccintások nélkül iktatta be augusztus 7-én hivatalába az államfő Winkler Gyula új távközlési minisztert, akinek elődjét, a szintén RMDSZ-es Nagy Zsoltot korábban felfüggesztette. Traian Basescu elnök szűkszavúan, mondhatni ellenségesen viszonyult a tárcavezetőhöz, és elmarasztalóan nyilatkozott minisztérium tevékenységéről. /Fogcsikorgató beiktatás a Cotroceni-palotában. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./

A Szekuritáte Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) augusztus 7-i döntése értelmében a jövőben az egyházi tisztségviselők Szekuritátéval fenntartott kapcsolatait is megvizsgálják. Mircea Dinescu a CNSAS nevében közölte, kérni fogják a Román Hírszerző Szolgálattól /SRI/ és a Külső Hírszerző Szolgálattól /SIE/ egyes magas rangú ortodox egyházi tisztségviselők múltjának felülvizsgálását, elsősorban azokét, akik Teoctist halála után elfoglalhatják a pátriárka helyét, „ne megválasztásuk után derüljön ki, hogy szekus tábornokok voltak”. A lapok arról írtak, hogy a pátriárka tisztségére jelentkező főpapok közül többen is együttműködtek Ceausescu politikai rendőrségével. Az egyháziak átvilágítását korábban a 19 nem kormányzati szervet átfogó Román Polgári Fórum (FCR) is nyomatékosan kérte. A román ortodox egyház szóvivője, Constantin Stoica leszögezte: az általa képviselt intézmény már 1997-ben síkraszállt az egyháziak szekus dossziéinak megnyitása mellett, ezt 2001-ben a Szent Szinódus megerősítette, tavaly pedig hasonló értelemben nyilatkozott Teoctist pátriárka is. Eddig egyetlen ortodox főpapnak volt bátorsága önként megvallani szekus múltját: a Bánság metropolitája, Nicolae Corneanu tette meg ezt a lépést. Miután tavaly Traian Basescu államfő kezdeményezésére a Legfelsőbb Védelmi Tanács döntött a papság dossziéinak nyilvánosságra hozásáról, három további egyházvezető vallott színt, így kiderült, hogy Tomis érseke, Teodosie besúgói fogadalmat írt alá – hazafias meggondolásból -, akárcsak Gyulafehérvár érseke, Andrei Andreicut, Iustin Marchis, a bukaresti Stavropoleos templom papja pedig „három-négy, esetleg öt-hat” jelentést írt a cheiai kolostorba látogató külföldiekről. /Bogdán Tibor: Átvilágítják a pópákat is. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./

Traian Basescu államfő augusztus 10-ig Kovásznán marad feleségével együtt, miután a hétvégét nem hivatalos látogatáson Kovászna megyében töltötte. Az államfő augusztus 7-én Bukarestbe utazott, hogy részt vegyen Winkler Gyula kommunikációs miniszteri eskütételén. A megyei rendőrség parancsnoka szerint Basescu este visszatér a fürdővárosba. Basescu meglátogatta a szívkórházat, megígérte, közbenjár annak érdekében, hogy a kormány finanszírozza az évente 16 ezer beteget ellátó intézmény korszerűsítését. Később az államfő a megye legmagasabban fekvő helységébe, Komandóra utazott, ahol részt vett a település napjain. Betért a sepsiszentgyörgyi Sugás vendéglőbe, és meglátogatta a Sepsiszentkirályon szervezett nemzetközi lovastornát. Csíkszeredában néhány óra erejéig részt vett a városnapokon. Basescu Kézdivásárhelyre is ellátogatott, gépkocsijával megállt Kézdivásárhely főterén. Az államfő elmondta: nagyon megtetszett neki a környék és az ott élők vendégszeretete, ezért úgy döntött, hogy további néhány napot Háromszéken tölt. /Basescu péntekig Kovásznán nyaral. = Krónika (Kolozsvár), aug. 8./

Tőkés László is helyet kaphat a legnagyobb romániai magyar párt listáján – állította Markó Béla, az RMDSZ elnöke a Hetek című tévéműsornak adott nyilatkozatában, amelyben elismerte: személyes felelősség is terheli a szövetség utóbbi hónapokban elszenvedett politikai kudarcai miatt. A román államfőről szóló népszavazás eredménye után arra a következtetésre jutott, hogy sokkal szorosabb kapcsolatra van szükség az RMDSZ és választói között, „és ebben nekem, mint az RMDSZ elnökének az eddiginél sokkal nagyobb szerepet kell vállalnom” – mondta Markó. Kifejtette: „számos kérdést alapvetően másként látunk, mint Tőkés László, illetve a körülötte lévő viszonylag kis csoportosulás, amely őt támogatja. De bármily kicsi is ez a szavazóbázis, a szavazáskor számottevő lehet mégis, mert az ötszázalékos bejutási küszöböt az európai parlamenti választáson át kell lépnünk. A véleménykülönbségek ellenére, azt hiszem, a jövőképünk nem különbözik lényegében. Éppen ezért elképzelhető az együttműködés. ”Markó az elmúlt időszak történéseiért személyes felelősséget érez. „A jövőben figyelembe kell vennünk azt is, hogy az RMDSZ-en kívül is vannak politizáló csoportok, és ezek bár jóval kisebb támogatottságúak, mégsem szabad őket lekezelni, hanem együtt kell velük működnünk” – hangoztatta Markó Béla. /Markó Béla személyes felelősséget érez. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 8./

Az elmúlt 17 esztendő legnagyobb összegű támogatását sikerült megszerezni a kormánytól az RMDSZ tisztségviselőinek. Augusztus 7-i ülésén a kabinet összesen 33. 194. 000 lejt hagyott jóvá 218 magyar vagy vegyes tannyelvű iskola és óvoda számára. Ezt az összeget felújítási munkálatokra fordíthatják az intézmények. /Rekordösszegű kormánytámogatás magyar iskoláknak. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./

A magyarlakta régiók közül a Bánságban a legnagyobb a hitelezési kedv, míg a Partiumban a legrosszabb a visszafizetési morál. A bankok hitelcsábításának leginkább a székely megyék állnak ellen, ugyanakkor Háromszéken és a szomszédos megyékben a legalacsonyabb a hátralékkal rendelkező késedelmes fizetések száma is. /Domján Levente: Adósságunk anatómiája. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./

Augusztus 7-én is testükkel védték a Nagyváradon Sebes-Körös partját az Erdélyi-szigethegység Regionális Ökológiai Szolgáltatóközpont tagjai, akik augusztus 3-a óta folyamatosan őrzik a Dacia híd és a Szent László tér közötti szakaszt. A partrendezést elkezdő földgyalukat sikerült leállítaniuk, most arra figyelnek, hogy a fairtást se folytassák a munkások. A folyópart takarítására Dan Gherdan, a polgármesteri hivatal zöldövezetekért felelős osztályának vezetője adott parancsot. A tiltakozók hiába érveltek azzal, hogy a fák metszését ősszel vagy tavasszal kell végezni, illetve, hogy a környezetvédelem nem engedélyezte a favágást. Titokban zajló fairtásra panaszkodnak a folyópartra néző házak lakói is. Hajnalban vágták ki a fűzfákat, mondták. /Gergely Gizella: Titokban irtják a Körös-part fáit. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 8./

Romániában az ingatlan-visszaszolgáltatások egyik kényes pontját alkotják azok az épületek, amelyekben jelenleg valamilyen intézmény működik. Ezek között is érdekes az egyetemek által birtokolt ingatlanok helyzete. Nemrég azonban, egy nagyszebeni bíróság precedens-értékű döntést hozott: ha az egyetemeket az állami költségvetésből finanszírozzák, akkor állami intézmények. Ez megnyitotta a visszaszolgáltatás lehetőségét olyan kényes esetek számára is, mint a kolozsvári Marianum épülete. A Marianumot a római katolikus egyház követeli vissza. Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását szabályozó 501-es törvény értelmében, a megszabott határidőig (2004. március 3.) országszerte összesen 7568 épületre nyújtottak be kérvényt. A római katolikus egyház 992 kérést iktatott, ebből 508-at a gyulafehérvári főegyházmegye. Egy év leforgása alatt a különleges bizottság összesen 277 dossziét hagyott jóvá, ebből a katolikus egyház számára 73 dossziét. A Marianum épületét 1911-ben szentelte fel Majláth Gusztáv püspök. Az intézmény igazgatója a mindenkori kolozsvári plébános volt. A hamar fogalommá vált iskolába egész Erdélyből jöttek növendékek, felekezetre, nemzetiségre való tekintet nélkül. A hátsó bentlakás építése 1914-ben kezdődött, 1916-ban szentelték fel. Az államosításig 26 701 tanuló végzett ott, köztük 4404 bentlakó. Az intézetnek három saját kiadványa volt, az Értesítő (1911 – 1938), az Évkönyv (1942 – 1943), illetve az Erdélyi Magyar Lányok ifjúsági folyóirat (1924 – 1931). Az 1948-as tanügyi reform során az iskolát feloszlatták, az épületet a Bolyai Tudományegyetemnek adták. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Nincs törvényes akadálya a Marianum visszaszolgáltatásának. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen július közepén, a közgazdászok államvizsgájával /91 hallgatóból 90 sikeresen államvizsgázott/ teljesült az akkreditáció egyik alapvető feltétele: az ideiglenes működési engedéllyel rendelkező tanintézmény végzősei három éven át sikeresen államvizsgáztak egy akkreditált romániai egyetemen. Az 50 százalék plusz 1 helyett 99 százalékban teljesítették az akkreditáció ezen feltételét. Az akkreditációs kérelmet ősszel nyújtják be. Marosvásárhelyről két (informatika, illetve pedagógia), Csíkszeredából pedig négy szak akkreditációját (román nyelv és irodalom – angol nyelv és irodalom, társadalmi kommunikáció és közkapcsolatok, szociológia és a közgazdász szakot) készítették elő. A rövid hat év alatt nem lehetett docensnek kinevelni oly számú oktatót, akikkel minden szakot lehessen akkreditálni. Van egyetemi gyakornok, tanársegéd, van még adjunktus is, és van professzor. Az idős professzorok sok esetben betöltötték a nyugdíjkorhatárt, taníthatnak, de az akkreditációnál nem veszik figyelembe titulusukat. Nagyon sok fiatal oktató megvédte tézisét, megvan a doktori címük, és hamarosan teljesítik a docenssé történő előléptetés feltételeit is. Ehhez azonban legalább tíz év szükséges. Ezért van szükségük más romániai egyetemekről vagy Magyarországról, esetleg az Európai Unióból érkező, betanító egyetemi oktatókra. Eddig a román törvény negatívan diszkriminálta a külföldi egyetemi oktatók helyzetét. Azt mondta, csak ideiglenesen, egy évig foglalhatnak el állást a romániai oktatásban. Azonban január 1-től, amióta Románia EU-tag, ez a törvény már nem alkalmazható. Ezt elismerik Romániában, de új törvényt még nem dolgoztak ki. A két egyetem hosszú távon úgy tud együtt élni, ha komplementáris képzést vállal fel. Amit a Babes–Bolyai nem tud felvállalni, erősítse a Sapientia, és fordítva. Kevés kivételtől eltekintve ez így is van. A Babes-Bolyai kimondottan tudományegyetem, soha nem indít műszaki szakokat. /Oláh-Gál Elvira: Rajt előtt a Sapientia akkreditációja. = Csíki Hírlap (Csíkszereda), aug. 8./

Gergely István (Tiszti), plébános nyilatkozatában kifejtette, nehéz szívvel élte meg mindazt, ami az utóbbi hetekben körülötte történt. Többször nyilvánosan is kifejezésre juttatta, hogy elfogadta a Gyulafehérvári Főegyházmegye rendelkezését, olyannyira, hogy már szolgált is az új helyén. Elhatárolódik az egyházat ért támadásoktól és gyalázkodásoktól csakúgy, mint minden olyan szervezkedéstől, média-megjelenéstől vagy egyéb kezdeményezéstől, amely az egyház törvényeit megkérdőjelezi. Ennek jeleként már hetek óta nem olvassa a nyomtatott vagy az elektronikus sajtóban az áthelyezésével kapcsolatos híradásokat és véleményeket. Arra kéri a híveket, hogy hűségüket, szeretetüket azzal fejezzék ki irányában, hogy ők is fogadják el a döntést. /Nyilatkozat. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 8./

Ünnepre készülnek az erdőaljai és csibai római katolikus hívek, templomuk szentelésére. A Csíktaplocához tartozó filia négy év alatt felépült templomának 21 méter magas tornyába augusztus 7-én emelték fel a két harangot. Xantus Géza képzőművész műterméből pedig ma szállítják Csibába, a templomba az elkészült három festményt. A templom a közel kétszázötven lélekszámú, és egyre bővülő hívő közösség igényére épült. /Antal Ildikó: „Érc hangoddal imára hívd a hívet”. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 8./

Barabási Attila Csaba, a Maros Művészegyüttes új aligazgatója a magyar tagozat munkájáért is felelős, részben azt vezeti. A kibédi, fiatal tanárember sikeresen versenyvizsgázott. Kibéden volt tanár, amikor létrehozta a tánccsoportot. Megszervezte a Gyöngykoszorú-találkozókat Kibéden. Tavaly rekordévet zárt a kibédi néptánccsoport: 107 fellépésük volt majdnem tíz országban. Barabási Attila kibédi csoportjával került kapcsolatba a művészegyüttessel. A sikeres versenyvizsga után megegyeztek, hogy iskolaidőben hetente továbbra is két napot Kibéden tanít, a többi napon az együttesnek él. Szeretné megtartani a jó légkört mind a jelenlegi, mind a mostani és egykori művészek között. Elsősorban anyagi támogatásra lenne szükségük. Tervezik egy új próbaterem építését és egy autóbusz megvásárlását is. A magyar tagozat négy éve nem volt komoly, külföldi előadáskörúton. Ezenkívül DVD-lemezek kiadása is szerepel a tervek között. /Nagy Botond: A zászlóvivők tisztelete. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./

A gyulafehérvári ifjúság Fehér-kék amatőr színjátszó csapata a nyári időszakban is készült újabb előadással. A több vidám jelenetből álló műsort augusztus 4-én, adták elő a helyi Ferdinánd utcai RMDSZ-székházban. /Zsebe Márta: Színdarabos Anna-bál Gyulafehérváron. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 8./