Hangsúlyos visszhangja volt a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes magyarországi turnéjának. A csíkszeredai néptáncegyüttes Egerben, Budakeszin, Budapesten és Siófokon mutatta be a Góbé virtus című farsangi táncjátékot, mindenhol telt ház fogadta őket. A jövő héten újabb bemutatót tart az együttes a csíkszeredai Városi Művelődési Házban. Az Orza Calin rendezte, Még szólnak a harangok című produkció a mezőségi népi kultúrából nyújt ízelítőt. /Antal Ildikó: Aratott a néptáncosszékely virtus. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 13./

Orbán Sz. Ildikó textilművész kiállítását Papp Attila Zsolt verseivel kísérve nyitották meg Kolozsváron a Bulgakov kávéházban. A kiállításon nem csak a svéd design nagyjait idéző színes faliszőnyegek, hanem számos gitárformát is fel lehet fedezni. /Zene a szemnek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./

Lord Robert Baden-Powel (Bi-Pi), a cserkészet megalapítójának 150. születési, valamint a cserkészmozgalom megalakulásának száz éves évfordulóját ünnepelte Szamosújváron a Romániai Magyar Cserkészszövetség. A VIII. Csodaszarvas Nyomában Országos Rovásírásversenyen mellett idén nyomozójátékban is kipróbálhatták magukat a fiatalok, de volt kiállítás, könyvbemutató, kézműves tevékenység is. A programsorozat záróakkordjaként pedig a cserkészcsapatok az örmény–magyar temetőben megkoszorúzták a cserkészmozgalom alapítójának emlékplakettjét. Az ország 23 településéről sereglettek össze a cserkészek az elmúlt hétvégén Szamosújvárra, hogy részt vegyenek a programokon. A 228 résztvevő számos színes program közül válogathatott. A Romániai Magyar Cserkészszövetség munkatársai, Salló Emőke, a szövetség külügyi vezetője, Molnár Szilárd vezetőképző-vezető és Kasza Tamás ügyvezető elnök számoltak be a centenáriumi emlékév alkalmából szervezett rendezvényekről. Január végén szervezték meg az I. Cserkészbált Csíkszeredában. Április 28-án Sepsiszentgyörgyön felavatják Baden-Powel mellszobrát, amit méta- és sárkányeregető bajnokság követ Augusztus 1-én közös fogadalomtételre és fogadalomújításra kerül sor a világ minden országában reggel 8-kor. A körzeti centenáriumi táborok előreláthatóan abban az időszakban zajlanak, Szeptemberben megszervezik a negyedik Dalos Pacsirta Országos Cserkészdalversenyt. /Dézsi Ildikó: Rovásírás, nyomozójáték a 100 éves születésnapon. Szamosújváron ünnepelt a Romániai Magyar Cserkészszövetség. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 17./

Az Erdélyi Református Egyházkerület Diakóniai Keresztény Alapítványa április 19-án felavatta második vidéki beteggondozóját Nagyernyében. Dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár, az alapítvány kuratóriumi elnöke elmondta, a község hat településén sok az idős, beteg, magányos személy, akik kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. /Berekméri Ildikó: Diakóniai szolgálat Nagyernyében. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./

A naptári év jeles napjaihoz kötődő népi szokások, hiedelmek és néptáncos koreográfiák vonultak fel Csíkszentsimon kultúrházának színpadán. Az Év múlik, évet ér címmel tartott alcsíki gyermek- és ifjúsági néptánctalálkozón az érkező csoportokat friss kaláccsal és meleg teával fogadták a vendéglátó szentsimoni Kikerics gyermek- és Ezüst Liliom ifjúsági néptánccsoportok táncosainak szülei. Mintegy 350 népviseletbe öltözött alcsíki gyermek és fiatal sereglett egybe. András Mihály, az oktatóképzéssel is foglalkozó András Alapítvány vezetőjeként és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatójaként elismerően szólt munkatársairól, akik példát mutattak kollegáiknak és a pedagógusoknak egyaránt. /Antal Ildikó: Népszokások seregszemléje. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./

Minden korosztály számára és minden műfajban lesz szórakozási lehetőség Sepsiszentgyörgyön az idei városünnepen, a Szent György-napokon: az április 22-ei klasszikus nyitóhangversenytől az április 29-ei tűzijátékig bő kétszáz esemény közül válogathat a közönség. A hét első részében a művelődési jellegű rendezvényeké a főszerep, ezután vásáros forgatagban kavarodnak a könnyebb és igényesebb produkciók. Az állandó jelenlevők (reneszánsz vásár, kézművesek, divatcikkek stb.) a megszokott helyüket foglalják el. /Demeter J. Ildikó: Kétszáznál több program (A Szent György-napok kínálata). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 21./

Budapesten a Petőfi Csarnokban tartották a Magyarországra áttelepült marosvásárhelyiek találkozóját. Az egyik kiadvány az elszármazott marosvásárhelyiek címlistáját tartalmazza. Állítólag 15 ezren vándoroltak ki Magyarországra, de nem mindenkinek a neve került a jegyzékbe. A könyv szerkesztője a Marosvásárhely–Európa Baráti Társaság. A Reflex az est fénypontja a marosvásárhelyi legenda. Ők voltak, akik annak idején megtörték a szocreál csendjét. Elfutottak, ahogy megnyílt a határ. Magyarországon szétszóródtak. Utoljára öt évvel ezelőtt léptek fel, ugyancsak a marosvásárhelyiek találkozóján. A sztárvendég Keresztes Ildikó, Marosvásárhely szülötte. Szeretettel beszélt a városról, az Autostop MS-ről, ahol kezdte. Befutott a színpadra egy másik sztár: Tisza Kata, az alig 26 éves írónő. Nosztalgiázik, elárulja, hogy készülő kötete is erről szól. Simon Andrea színművésznő idézte a készülő regényt. Ő is elment színis nemzedékével s mind a Honvéd Kamaraszínházhoz igazoltak. Hazajárogatnak a társulattal. A másik műsorvezető Kelemen Zsolt. Ő is alulról kezdte: újságokat árult, aztán felragyogott a Duna Tévében. A közönség között a beszélgetésben felmerülnek régi helyszínek: iskolák, kocsmák, városbeli helyszínek. Közös gyökérkeresés. Kevesen vallják be: hazaköltöznének, mert most már odaát sincs minden rendben. Azonban többnek már nincs ahova jöjjenek, a szülők, nagyszülők is áttelepedtek. A rendezvényt szervező Fanici Mihály jelezte, a Honoráciorock Alapítvány támogatja a marosvásárhelyi tehetségeket: rock, popzenészeket. /Vajda György: Marosvásárhelyiek panoptikuma. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./

Beresztelkéhez közigazgatásilag még két falu tartozik, Kisfülpös és Magyarfülpös (Nagyfülpös). Az önkormányzat tervei között szerepel az ivóvíz bevezetése a községbe. Kisfülpösről 15 gyerek ingázik naponta a községközponti általános iskolába. Szórványvidéken és nehéz anyagi körülmények között élő gyerekeket toboroztak Magyarfülpösre, a Szivárvány Alapítvány által működtetett állami iskolába, amelynek a hasonló nevű ház ad otthont. Magyarfülpösön 2003-ig csak román tagozaton tanulhattak a magyar gyerekek. A Szivárvány Házban hét más településről érkezett és hat helybeli gyerek tanul az összevont I-IV. osztályban. A hét gyereket magánházban szállásolták el, anyagi nehézségek miatt az évekkel ezelőtt tervezett bentlakást nem sikerült felépíteniük. A bentlakó gyerekek étkeztetését holland támogatással az alapítvány finanszírozza. A Szivárvány Házban működő magyar óvodában, ahol 12 fülpösit oktatnak. A holland támogató jóvoltából 2003-tól minden évben megszervezik a magyarfülpösi sátortábort. A magyarfülpösi református templom javításra szorul, mivel a domb, amelyen áll, folyamatosan süllyed. A 274 lelket számláló gyülekezet adakozásából nehéz lenne a szükséges pénzalapot előteremteni. /Berekméri Ildikó: Beresztelki vendégoldal. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 24./

A csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium tudományos dolgozat írására meghirdetett idei pályázatára leadott munkákat április 25-én tudományos ülésszak keretében mutatták be a diákok. Az ülésszakon 149 tanuló kilenc különböző szakosztályon – teológia, magyar irodalom/néprajz, vegytan/fizika, német nyelv, matematika, biológia/népi gyógyászat, román irodalom, történelem/földrajz és közgazdaságtan/filozófia – mutatta be dolgozatait. Az ülésszak szervezését a kezdetektől felvállaló Mirk László magyartanár elmondta, az iskola tanárai a tehetséggondozásra kellő hangsúlyt fektetnek. Erdély Mónika XII. osztályos tanuló Csíkmenasági népdalok című dolgozatához menasági népdalokat és balladát rögzítő hangfelvételt is mellékelt. A diákok érdeklődését a néprajz és a névtan iránt az is indokolja, hogy Mirk László magyartanárnak már a 90-es évek közepétől sikerült megértetnie az igazgatósággal, választott tantárgyként a filológia–teológia osztályokban heti egy órában néprajzzal és névtannal is jó lenne foglalkozni. A diákok maguk is népszokásokat, ragadványnév- és helységnév-magyarázatokat gyűjtenek. A klézsei Duma András István fia, Duma Dániel is ezeknek az óráknak köszönhetően kedvelte meg a gyermekjátékok és helyi népszokások gyűjtését. Ma már néprajz szakosként több gyűjtőmunkát, tanulmányt publikált. Az iskola diákjai 1995-től a budapesti Néprajzi Múzeum adattárának gyűjtőpályázatán is részt vesznek, szintúgy a magyarországi Honismereti Szövetség szervezte Honismereti Akadémián is. Legközelebb az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének dévai rangos rendezvényén, A magyar nyelv napjain lesznek jelen. /Antal Ildikó: A tehetséggondozás jegyében. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 26./

Marosi Ildikó könyve (Az Erdélyi Helikon képeskönyve) ismételten és méltán fordítja az erdélyi irodalom ismerőinek és tisztelőinek figyelmét az egyetemes magyar szellemi élet e legendás fejezete felé, Erdély felé. 1944-et követően a két háború közti időszak erdélyi irodalmi termése csak részben vált hozzáférhetővé. Ami nem illett a szocreál irodalmi kánonjába, azt elhallgatták, indexre tették. Kántor Lajos és Láng Gusztáv irodalomtörténete az újraértékelés kezdetét a Kritikai Kiskönytár 1962-es megindulásától datálja. A sorozat azonban nem teljesedhetett ki. A későbbi években nem egy ízben alaposan megrostált módon – lehetett olvasni Kuncz Aladár, Markovits Rodion, Dsida Jenő, Karácsony Benő műveit, kézbe lehetett venni Makkai Sándor, Reményik Sándor, Bánffy Miklós egy-egy könyvét. De Nyírő József, Wass Albert neve és munkássága továbbra is tabutéma maradt. A két világháború közti irodalmi lapok néhány antológiája is megjelent. A hetvenes években, Kovács János szerkesztésében, a nagyváradi Magyar Szó és Tavasz 1919–1920, az aradi Genius – Új Genius 1924–1925, az ugyancsak aradi Periszkóp 1925–1926 antológia ismertette az indulás, az első próbálkozások irodalmi termését. 1967-ben Méliusz József gondozásában adták ki a Korunk költészete, hat évre rá pedig, Szemlér Ferenc válogatásában, az Erdélyi Helikon költői című kötetet. Az 1989-es fordulat után napvilágot látott Erdélyi Fiatalok, majd a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál 1998-ban megjelent Zord Idők 1919–1921, aztán a Kriterionnál a Napkelet (1920–1922), és A kolozsvári Vasárnap és Vasárnapi Újság (1921–1925) című antológia. Ugyancsak a korszak irodalmi megismerését szolgálta Gaál Gábor, Benedek Elek, Kuncz Aladár leveleinek közzététele. Marosi Ildikó irodalomtörténészi kutatómunkája indulására igen kedvező hatással volt az, hogy házassága révén a kiváló erdélyi író, Molter Károly családjába került – Marosi Barna író, újságíró felesége lett –, igen bensőséges kapcsolatba mindazokkal, akik a marosvásárhelyi vendégszerető házban az évtizedek során megfordultak. A Bolyai utcai tanári lakás e szempontból irodalomtörténeti zarándokhelynek is nevezhető. Ha erdélyi vagy magyarországi író arra vetődött, náluk mindenkor tiszteletét tette. Másik fontos momentuma az indulásnak, hogy a Sütő András vezette Új Élet című, kéthetente megjelenő folyóiratnál együtt dolgozhatott Kemény Jánossal, a marosvécsi Helikon-találkozók házigazdájával, a két háború közti erdélyi irodalmi és színházi élet bőkezű mecénásával. Marosi Ildikó életét az irodalom szolgálatának szentelte. Indokolt tehát 75. születésnapján életművének áttekintése. A Kriterion Könyvkiadónál 1973-ban jelent meg A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája című kötet. A kötet kedvező fogadtatása buzdította a feltáró munka folytatására, az erdélyi irodalomtörténet további fehér foltjai eltűntetésére. Marosi Ildikó következő munkáját, A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája (1924–1944) két kötetét ugyancsak a Kriterion adta ki 1979-ben. A 400 dokumentum elénk tárja azt a hatalmas munkát, amelynek legfőbb mozgatói – Kós Károly, Kuncz Aladár, Kemény János, Makkai Sándor, Molter Károly, Bánffy Miklós, Kovács László, Tamási Áron és mások – végeztek a jó ügy szolgálatában. A nagyon fontos forráskiadványok közlése a Molter Károly levelezését felölelő kötetekkel – az első (1914–1926) 1995-ben, a második (1927–1932) 2001-ben – folytatódott, s remélhetőleg mihamar kiteljesedik. Marosi Ildikónak köszönhetjük a kolozsvári Polis Kiadónál megjelent Bánffy Miklós estéje című kötetet is. Megszülettek további munkái is. Az 1974-ben könyv alakban is megjelent húsz íróportré – Közelképek – a tanúk hiteles megszólaltatásával tette lehetővé. Tíz évvel ezelőtt indult Marosi Ildikó és a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó együttműködése. Az említett kiadónál megjelent kötetek mindenike az erdélyi irodalom tárgyköréhez tartozik: a Bonchidai Prospero Bánffy Miklósról, a Hittel a mélységek felett Olosz Lajosról, A fedélzetközi utas elsüllyedt világa Ligeti Ernőről, az Úz Bence esetei Nyírő Józsefről, a Versailles-i repkény a Helikon-találkozók házigazdáiról, Kemény Jánosról és feleségéről, az Emlékpróba pedig Harag Györgyről rajzol hiteles képet. Irodalomtörténeti áttekintés, dokumentumok, kortársak vallomásai teljesítik ki a választott portrékat. Ennek az együttműködésnek a szülötte Az Erdélyi Helikon képeskönyve. /Máriás József: Marosvécsi panteon. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. április/

Megérkeztek a Csíki Székely Múzeumba a Munkácsy-festmények Szolnokról Csíkszeredába, a tárlat kilencedik, egyetlen erdélyi helyszínére Közben zajlik a Sapientia – EMTE Hallgatói Önkormányzata közreműködésével a tárlat népszerűsítése Erdély-szerte. /Antal Ildikó: Csíkszeredába érkezett a Munkácsy-tárlat. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 2./

Falunapot, Szent György-napot ünnepelt a hét végén Torockószentgyögy népe. Hazahívták a falu elszármazottjait, vendégül látták a testvértelepülések fiait. Elővették díszes ünnepi ruháikat, hogy a kapukat avassák a falu határában. Az első megünnepelt Szent György-nap emlékére a kapuk felállításról is döntöttek. A művészi faragást Balázs Janó, a faluba nemrég letelepedett szobrászművész végezte. Koppándi Botond tiszteletes mutatta be a Torockószentgyögy történetét röviden összefoglaló füzetecskét. Veres Rudolf polgármester díszoklevelet adományozott a falu jeles elszármazottjainak. Falujától halála utáni elismerésben részesült dr. Gergely János, Sándor Bálint unitárius lelkész, báró Rudnyánszky Lajos, Gálffy Ilona tanítónő és Vernes András festőművész. Vincze P. István és felesége, Anna személyesen vehették át a több évtizedes nevelői tevékenységüket elismerő okleveleket. A polgármester nyitotta meg a Bartha Ilona által létrehozott tájházat. A kultúrotthonban a helybéli fiatalok bemutatták Péterffy Gyula szentgyörgyiekről írt Piros rózsa, fehér rózsa című színdarabját. Átadta egyházának Sándor Hunor lelkész édesapja, Sándor Bálint hagyatékában megőrzött, az 1791–1869 közötti évek születéseinek, keresztelőinek, házasságkötéseinek és haláleseteinek krónikáját, valamint a Gál István tiszteletes által készített, az 1849-es tragikus események feljegyzéseit tartalmazó vaskos kötetet. A Teleházban bemutatták Torockószentgyörgy első, torockoszentgy. atw. hu honlapját. /Takács Ildikó: Kapuk a Kőköz felett. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 2./

Április 27–29-e között Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban hetedik alkalommal rendezték meg a Szórványszínjátszó Találkozót. Hét évvel ezelőtt a szórványvidék magyar iskolásait egybegyűjteni hivatott fesztivál az évek során egyre erősödött, egyre nagyobb méreteket öltött. Idén már Szatmártól Szebenig, a Mezőségtől a Hargitáig szinte egész Erdélyt egybefogja. Az anyaországból először a soltvadkerti testvériskola nevezett be, idén meg a fóti Németh Kálmán Művészeti Általános Iskola diákjai jöttek el. /Takács Ildikó: A játék és a szép magyar szó varázsa. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 2./

Hetedik alkalommal tartották meg az Atlantisz harangoz országos versmondó versenyt Kolozsváron a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban, a líceum és a Phoenix Könyvház szervezésében. Szabó Árpád unitárius püspök minden évben köszönti a szavalóversenyre érkező fiatalokat. Visky Zsolt költő is felolvasta alkotásait a műsorban. A Fűszál együttes előadásában megzenésített versfeldolgozásokat is hallgathattak a résztvevők. Gergely István szobrászművész különdíját Orosz Klára, a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákja kapta, a Reményik Sándor Művész Stúdió különdíjában részesült Szász Réka a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumból, a Phoenix Könyvház különdíját pedig Flórián Zsókának ítélték oda. /Dézsi Ildikó: Betekintés a versek szent világába. VII. Atlantisz harangoz versmondó verseny. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./

A nyugdíjrendszer reformjaként májustól megjelentek Romániában a magán-nyugdíjalap kezelők. Mindenki dönthet, milyen feltételek mellett tartalékolhat olyan pénzösszeget, amellyel nyugdíjpótlék, járandóság-kiegészítő, pótnyugdíj vagy magánnyugdíj teremthető meg. 1990-től egyre csökken azoknak a száma, akik járulékot fizetnek a társadalombiztosítási alapba. 1990-ben több mint nyolc millióan fizettek járulékot, jelenleg alig négy és félmillióan. A kilencvenes évek elején nyilvántartott két és fél millió nyugdíjas helyett ma már jóval több, mint hat millióról beszélnek. Mostantól kezdődően mindenki megválaszthatja azt a fakultatív magán-nyugdíjalapot, ahova a továbbiakban járulékot fizetnek nyugdíjbiztosítás, járandóság gyanánt. Ez nem kötelező ugyan, de megfontolandó a 35 évnél idősebbeknél. Augusztustól a fiatalabbaknak, a 18 és 35 év közötti személyeknek a magánnyugdíj pénztárakat kell kötelezően választaniuk. /Újvári Ildikó: Magánkézbe vetett nyugdíjkor. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./

115., illetve 15. éves évfordulóját ünnepelte az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) háromszéki osztálya május 4-én Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban. Az 1892-ben alapított szervezet többször megszűnt és megalakult: Dukrét Lajos megyei elnök ismertetője szerint mindig külső okokból oszlott fel, és mindig belső indíttatásból született újjá. Az egyesület jelenleg majdnem minden hétvégére hirdet programot, különböző nehézségű gyalogtúrák, biciklitúrák, honismereti, néprajzi, hegymászó, barlangászó táborokat. A lelkes csapat önkéntes munkájának köszönhető azt is, hogy ösvények járhatóak, jelzettek. /Demeter J. Ildikó: Természetjárók ünnepe. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 5./

Újra kiadták Báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Karola Kipróbált receptek (Harmadik, bővített kiadás, Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda) című összeállítását. Marosi Ildikó irodalomtörténész bukkant rá Szilvássy Karola kézzel írott füzeteire. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 7./

Gyergyószentmiklóson, a Kisebbségi Színházak Fesztiválján, a Kollokviumon az összegyűlt dramaturgok Kollibacilus címen „kétnapi” lapot adnak ki. A maszol.ro pedig a színházi fesztiválra időzítve indította el Kulissza című, színházat is „vetítő” blogját. Kollibacilus szerkesztői: Boros Kinga színikritikus, az A7 portál munkatársa, Ungvári Zrínyi Ildikó és Zsigmond Andrea színi- és irodalomkritikus. A Kollibacilus azonnali kritikai lenyomatot ad az előadásokról. Emellett az előadásokat délelőttönként elemzik. A beszélgetések nyitottak. A Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei Nathalie Sarraute Egy Igenért, egy Nemért darabját hozták a Kollokviumra. A marosvásárhelyi produkció: W. Gombrowicz Yvonne, burgundi hercegnője. /Gergely Edit: Kollibacilus Gyergyóban! = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

Márkos Albert hegedűművész volt a vendége a kolozsvári Római Katolikus Szent Mihály Caritas szervezetének május 7-én. Márkos Albert szeretettel emlékezett tanáraira, Jakóné Barabás Margitra, Déry Károlyra és Vandra Margitra (a középiskolából), valamint Jagamas Jánosra, Benkő Andrásra és Terényi Edére (a zeneakadémiáról). Ami pályatársait illeti, meghatározó volt az Ágoston Andrással, Botár Gerővel, Selmeczi Jánossal, Linné Ildikóval, Rónai Ádámmal és Rónai Istvánnal való ismeretség, együttes zenélés. /Nagy-Hintós Diana: Életképek egy kolozsvári zenész pályájáról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

Május 10-től kezdődnek a Filharmónia Napok, ez hagyományos rendezvénye a Szentegyházi Gyermekfilharmóniának. A vendéghangversenyeket, zenei vetélkedőket, gyalogtúrát, fáklyásmenetet és utcabált rendszerint magában foglaló négynapos rendezvény idei sajátossága, hogy a negyedszázada alakult Gyermekfilharmónia születésnapját is megünneplik, fellépnek az egykori gyermekfilharmóniások és felavatják a Filiházat. A negyedszázados múltra visszatekintő Gyermekfilharmónia története azzal kezdődött, hogy Szentegyházán 1982 júniusában a Haáz Sándor zenetanár által betanított amatőr rézfúvós- és vonósegyüttes az iskolakórussal közösen megszólaltatott néhány ismert klasszikus művet. A 140 diákból álló együttes egy évre rá, 1983-ban vette fel a Gyermekfilharmónia nevet. Az eredeti létszámot tartva azóta is működik a kórus és zenekar. Már két CD-felvételük is megjelent. A Szentegyházi Gyermekfilharmónia Alapítvány nemzetközi kapcsolatai segítségével támogatja a település művelődési életét: fenntartja és működteti az amatőr kórust és szimfonikus zenekart, biztosítja a hangszerállomány bővítését, továbbá fellépéseket, hangversenykörutakat szervez számára. Évente megrendezi a Filharmónia Napok ifjúsági zenei napokat, a Homoródmenti Népdalok regionális népdalvetélkedőt, a bútorfestő tábort, a prímásképző tánctábort, és biztosítja a nyomdatermékek (Szentegyházi Hírlap, Törpe Dalos-könyv) megjelenését. /Antal Ildikó: Huszonöt éves a Gyermekfilharmónia. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 10./

Második alkalommal szervezték meg A médiakutatás módszertani követelményei címmel május 11-én a média szakos doktori hallgatók konferenciáját Kolozsváron. Idén a Politikatudomány és Közigazgatás kar doktorandusai mutathatták be előadásaikat. Cseke Péter a Babes–Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi kar dékán-helyettesének megnyitóbeszédét követően Botházi Mária bemutatta a tavalyi, decemberi konferencia előadásanyagaiból összeállított és általa szerkesztett könyvet, valamint az Újságírói és Kommunikáció Kar folyóiratának harmadik számát, a Me.dok-ot. /Dézsi Ildikó: Médiaszakos doktorandusok konferenciája. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

Az idén tizenhatodik alkalommal megszervezett Bod Péter-napok koszorúzással kezdődtek Kézdivásárhelyen a névadó szobránál. Ezt követően egykori tanárukra, Fülöp Kálmánra (1905-1996) emlékeztek az ötvenöt éves véndiák-találkozó résztvevői, köztük Sylvester Lajos, a lap főmunkatársa. Felidézték a nagy tudású pedagógus személyiségét, majd az iskola egyik tantermében Sylvester Lajos és Bajcsi Ildikó, a tanítóképző igazgatója leleplezte Vetró B. András Fülöp Kálmán-domborművét. A megnyitón közreműködött az iskola Gyöngyvirág tánccsoportja és énekkara. A Vigadó kistermében Nyelvi változások címmel tudományos ülésszak kezdődött. Megtartották a Kossuth-szónokverseny erdélyi szakaszának döntőjét. Az irodalmi kávéház meghívottja Fekete Vince költő volt. A rendezvény első napja táncházzal, népdalénekléssel és tábortűzzel ért véget. /Iochom István: Bod Péter-napok Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 12./

Gróf Bánffy Miklós politikusi és művészi tevékenységét egészen az 1989-es változásig lényegében negatívan ítélték meg, noha már a nyolcvanas évek elején megjelent egy könyve (a Reggeltől estig és a Bűvös éjszaka című kisregények) a Kriterion Romániai Magyar Írók sorozatában, s Magyarországon meghúzva, cenzúrázva kiadták regénytrilógiája első könyvét, a Megszámláltattált, de a teljes Erdélyi történet Nemeskürty István bevezető tanulmányával csupán a nyolcvanas évek végére jelent meg. Bánffy életművének feltámasztásában nem lehet eléggé hangsúlyozni Marosi Ildikó és Dávid Gyula szerepét. Kis Bánffy könyve után Marosi Ildikó a Polisnál meginduló Bánffy-életműsorozatban adta ki levelezését (Bánffy Miklós estéje), megjelent a trilógia, Huszonöt év címmel memoárjainak és memoár-töredékeinek, politikai tanulmányainak gyűjteménye, először válogatott, majd összegyűjtött elbeszélései, külön kötetben a Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja, s legújabban Politikusportrék címmel Dávid Gyula bevezető tanulmányaival. Bánffy Miklós világa címmel végre megjelent Takács Péter monográfiája (Budapest, Kisebbségkutatás Könyvek, 2006), amely nem is annyira a művész, mint a politikus rehabilitálásával foglalkozik. Bánffynak a húszas évek elején külügyminiszterként döntő szerepe volt abban, hogy a trianoni döntéssel megalázott Magyarország a Népszövetség tagja lett. Bánffy Miklós erdélyi magyar arisztokrata család tagjaként fiatal korától politizált. A húszas években hazatelepedett azzal a román királynak tett ígérettel, hogy végleg felhagy a politizálással. Hazatelepedése után egy ideig mecénásként és művészként is a kisebbségi kultúrában tevékenykedett. A vád, hogy műkedvelő, mindvégig feje fölött lebegett. A negyvenes évek végén mindenéből kisemmizve, földönfutóként menekült Magyarországra, ahol hamarosan meg is halt. Írói szerepének megítélését rossz irányba befolyásolta Illés Endre 1964-ben a Kortársban közzétett, A dilettante című esszéje. /Bogdán László: Bánffy-reneszánsz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 12./

Nagyenyeden a Bethlen Napok keretében Bakó Botond ünnepélyes keretek között adta át a Bethlen Gábor Kollégium könyvtárának Fenichel Sámuel hagyatékának három iratmappát kitevő részét. A főként leveleket, fényképeket, okleveleket és Naplójának kéziratát tartalmazó örökséget Bakó Botond rendszerezte, így adta át a kollégium könyvtárosának Ercsei Etelkának Fenichel Sámuel /Nagyenyed, 1868 – 1893/ a természettudományok és a nagy utazások elkötelezettje. Első útjára 1886-ban indul, a Bukarestig gyalog megtett utat, örökített meg Naplójában. A Duna-deltában megismerkedett Grubauer ornitológussal, akivel Új-Guineába utazott. Fenichel 14 hónapos ott-tartózkodás után maláriában elhunyt. A 16 ládát kitevő gyűjtése a Magyar Nemzeti Múzeum, később pedig egy része (rovargyűjtemény, paradicsommadár) a nagyenyedi Természetrajz, illetve az etnográfiai anyag a Történelmi Múzeum tulajdonába került. Levelezését, szakmai elismerő okleveleit, naplóját a család megőrizte. A hagyaték e részét Izsák Sámuel, az idős kolozsvári orvosi egyetem tanár 2006-ban a kollégiumnak ajánlotta fel. A Bethlen Napok alkalmával a diákok Szent Erzsébet legendáját felidéző várjátékkal emlékeztek meg iskolájuk alapítójáról. “Mondod még? Mondom! Azért is mondom! Csak azért is!”, állnak most fába faragottan Sütő András szavai a Bethlen Kollégium udvarán. Kopjafájának felállítását Horváth Vilmos és felesége, Ötves Erzsébet, az iskola belgiumi támogatói segítették, a faragó művész pedig László László, a kollégium tanára. Felavatása május 12-én volt, Tőkés László református püspök jelenlétében. /Takács Ildikó: Bethlen Napok Nagyenyeden. Fenichel-örökség tért haza. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 14./

Hattagú hivatalos küldöttség látogatott április végén Gyulafehérvár spanyol testvérvárosába, Alcala de Henaresbe. A 205 ezer lakosú spanyol városban 16 ezer román emigráns él. A Spanyol–Román Központban szervezett találkozón szó volt a rokonok vagy éppen az állam gondjaira bízott “itthoni” gyerekek sorsáról is. A spanyol városban élő romániaiak jól érzik magukat. A római katolikus egyház által átadott és a román közösség által felújított épületben ortodox templom működik, de az szűknek bizonyult. A spanyol város már telket is biztosított az új ortodox templom megépítésére. /Takács Ildikó: Elégedettek az Alcala de Henaresen élő románok. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 14./

A magyarországi piarista rend képviseletében Urbán József piarista tartományfőnök és a rend két tagja /Sárközi Sándor és Kállay Emil/ a napokban tett látogatást a Csíkszeredában, arra a döntésre jutottak, hogy a Márton Áron Gimnázium gazdasági épületét birtokba véve, a következő tanévtől kezdve bekapcsolódnak az ifjúság oktatásába. A nagy múltú piarista tanítórend Magyarországon mintegy 365 éve működik, Erdélyben először Besztercén telepedtek le 1717-ben, később Nagykárolyban, Máramarosszigeten, Medgyesen, az Arad megyei Szentannán, ahonnan 1788-ban áthelyezték rendházukat Temesvárra, ott 160 éven át tanítottak a piaristák, Kolozsváron 1776-tól. „A határ közelében még működnek egykori piarista iskolák, azokat testvériskolai kapcsolatokkal tudjuk segíteni, hisz közel vannak a mostoha anyaországhoz. Székelyföld azonban távol van, ugyanakkor nagy tömbben él és küszködik ott a magyarság. A csíki-medence ráadásul zömében katolikus. Ezért tájékozódtam, hogy van-e szükségük piarista munkálkodásra. Darvas-Kozma József esperes-plébános hívott a legerőteljesebben bennünket, piaristákat. Így talált a két szándék egymásra Csíkszeredában” – mondta Sárközi Sándor piarista atya, akit rokoni szálak is fűznek Csíkhoz, édesanyja itt született. A következő tanévtől kapcsolódnának be a gimnáziumok diákjainak keresztény szellemben való oktatásába, együttműködnek a Sapientia – EMTE lelkészségével. /Antal Ildikó: Piaristák fognak tanítani. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 16./

Temesváron a Bartók Béla Elméleti Líceumban tartották meg a Temes megyei tanítók szakmai tanácskozását, amelyen Erdei Ildikó pszichológus a különleges képességekkel rendelkező gyerekek és a speciális nevelési igényű tanulók integrálásáról tartott előadást. /Stan Orsolya: A Bartók háza tájáról. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 17./

Körtvélyfáján hagyományteremtés céljával rendezték meg évekkel ezelőtt az első reneszánsz énekkari találkozót, amelyet az elmúlt hét végén a hetedik követett. A helyi református egyház Cantate Domino vegyes kara hívta találkozóra magyarországi és hazai dalostársait. /Berekméri Ildikó: Reneszánsz kórustalálkozó. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 17./

A magyarországi Máriagyüdről indult április 16-án Csíksomlyóra tartó zarándokútjára Tóth János magyar állampolgár. Zsebében Bíró László püspök ajánló levele, ki “hitét gyakorló becsületes keresztyén embernek” ismeri a kilométereket egymagában rovó, hitében erős, a családot a nemzet és élet alapkövének tekintő gazdálkodót. Zarándoklatával a lelki elsivárosodásra, a család értékvesztésére, széthullására szeretné felhívni a figyelmet. Útvonalán – Máriagyüd, Mohács, Szeged, Makó, Tornya, Arad, a Maros völgye, Gyulafehérvár, Marosszentimre, Balázsfalva, Segesvár, Székelykeresztúr, Csíksomlyó – minden szembejövőre ráköszön és szóba áll azzal, aki megszólítja. Kezet nyújt, elfogadják, s kézfogásával egy családért elmondott Miatyánkot kér. Tóth János 3 éve készül az útra, indulását 5 hónapos felkészülés előzte meg. Reggel 7-kor indul, naponta 25-45 km-t gyalogol. A szálláshelyekről barátok, ismerősök gondoskodnak. Számításai szerint pünkösdre Csíksomlyóra érkezik. Az úton találkozott még magyar zarándokokkal. Haraszti Mária és Pozsgai Éva Pilisszántóról indultak április 20-án. Útjuk Déván, Csaba testvér szálláshelyén keresztezte egymást. /Takács Ildikó: Imát kér a magyar zarándok kézfogása. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 19./

A Hargita Megyei Kulturális Központ új székhelyének május 18-i csíkszeredai avatóján a máréfalvi Kovács Piroska által gyűjtött néprajzi adatbázist is ismertették. Az Elődeink hagyatéka. Udvarhelyszéki öreg székely kapuk katasztere 2001–2006 című CD-t az udvarhelyi régiót kutatva a teljesség igényével állította össze a szerző. Kovács Piroska már 1972-től munkálkodik azon, hogy a székely kapuk ne pusztuljanak, eleinte azok motívumkincsét rajzok segítségével igyekezett átmenteni. Azóta számos tanulmányt közölt néprajzi és kulturális lapokban, könyve is jelent meg. Az Udvarhely vidékén található öreg székelykapuk számbavételét, a terepmunkát, dokumentálódást és térképezést átfogó digitális adatbázis így bárki számára elérhető. A székely kapuk Székelyföld népi építészeti hagyatékának sajátos és értékes tárgyi emlékei, a fafaragó népművészet remek alkotásai. A fedett, nagy kapukra vonatkozó első történeti források a 17. század első feléből, 1632-ben a fogarasföldi Kucsulátáról, 1636-ban az udvarhelyszéki Siménfalváról valók. A legrégebbi tárgyi emlék az 1673-ból való, a mikházai ferences kolostor geometrikus díszítésű, galambbúgos kapuját a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. /Antal Ildikó: Székely kapuk adattára. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 19./