Gyurcsány Ferenc miniszterelnök bejelentette: bizalmi szavazást kér a kormány programjáról. A szavazást október 6-án tartják a parlamentben. Ez egyfajta válaszlépés Sólyom László köztársasági elnök október 1-jén mondott, nagy visszhangot kiváltó beszédére, amelyben élesen bírálta Gyurcsányt a botrányt kiváltó őszödi beszéde miatt. Az elnök jelezte, a megoldás kulcsa a parlament kezében van. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke hazug, ócska trükknek nevezte a bizalmi szavazást. Közölte: azt várják a koalíciótól, hogy bizalmi szavazás helyett konstruktív bizalmatlansági indítványt nyújtsanak be. Amennyiben azonban csütörtökön 13 óráig nem történik meg az első döntő lépés a miniszterelnök menesztése érdekében, akkor a Fidesz október 6-ára, péntek délutánra a Kossuth térre hívja az embereket. Hozzátette: nem csak egy gyűlésről van szó, hanem egy folyamat veheti kezdetét, ami addig tart, amíg Gyurcsány nem távozik. Az MSZP szerint Orbán Viktor a parlamenti demokráciának adott ultimátumot. – Orbán Viktor téved, ha azt hiszi, hogy a parlamentet ultimátumokkal lehet befolyásolni és irányítani – közölte Lendvai Ildikó, az MSZP parlamenti frakcióvezetője. Demszky Gábortól budapesti főpolgármester alig 1,7 százalék előnnyel nyert a független, de ellenzéki támogatásnak örvendő Tarlós Istvánnal szemben. Magyarországon mindegyik megyében az ellenzék győzött a helyhatósági választáson /egy megyében döntetlen/, egyedül Budapest kivételt képez. Míg 2002-ben a szociálliberális koalíció a 23 megyei jogú város közül 17-nek volt képes polgármestert adni, most mindössze 7 megyei jogú diadalmaskodott. Budapesten a kormányoldal jelentős pozíciókat veszített: Pesten az V., a XVI. és a XVII. kerületet, Budán pedig a XI. kivételével minden kerületnek ellenzéki polgármestere lett. A fővárosi közgyűlésben gyakorlatilag „holtverseny” alakult ki, mivel Demszky Gábor megőrizte főpolgármesteri posztját, a közgyűlésben egyfős többsége lesz a koalíciónak. /Gyurcsány bizalmi szavazást kér maga ellen. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 3./

A Torockói Napok alkalmával látható volt a megújult Néprajzi Múzeum. Ragyogóak a termek, a csodálatos népviseleti darabok új, méltó környezetben jelennek meg. Ughy István, a Pápai Múzeum muzeológusa felajánlotta segítségét. Elhozta a tárlókat a pápai múzeumtól. Ughy István saját kezűleg készítette el a tárlókat, valamint a bábukat. – A pápai muzeológussal a kapcsolatfelvétel már 2001-ben megtörtént, amikor a torockói kohó makettjét néprajzi múzeumunknak ajándékozta – mondja Lassel Ágnes torockói múzeumigazgató. /Takács Ildikó: Megújult a torockói Néprajzi Múzeum. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 6./

Megjelent Szakolczay Lajos (sz. 1941) irodalomtörténész Erdélyi ősz /Napkút Kiadó, Budapest, 2006./ című közel hatszáz oldalas kötete. A rangos kiadvány a XX. századi romániai magyar irodalom színe-javából mutat be tizenhárom költőt, próza- és drámaírót Kós Károlytól Lászlóffy Aladárig. Több mint húsz színművet mutatott be, melyekben Sütő András vezet 8 drámával, majd Tamási Áron (4), Székely János (4), Páskándi Géza (3) és Kós Károly (2). Sütő András legjobbnak tartott drámáját, az Egy lócsiszár virágvasárnapját Szakolczay négy előadás fényében mutatta be, négy város színházában /Kaposvár, Kolozsvár, Budapest, Békéscsaba/. Összegezve a látottakat, a leglíraibb előadás a Harag György rendezte kolozsvári Lócsiszár volt 1975-ben. A legjobban félreértett, már-már komédiába fullasztott tragédiát a budapesti Madách Színház provokálta Ádám Ottó színrevitelében. A prózaírók közül Szilágyi Istvánról írt a szerző, akinek Kő hull apadó kútba című könyvét Szakolczay a XX. századi magyar regény csúcsaként említette, a Hollóidővel egyetemben. /Kudelász Ildikó: Őszi tűnődés egy könyv fölött. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 7./

Marosvásárhelyen 1956-ban diákszövetségi gyűléseken előfordultak bátrabb hozzászólások. Bárányi Ferenc említette meg visszaemlékezéseiben, hogy Wiener Ferenc, az intézmény pártalapszervezetének egyik vezére állítólagos román provokációra hivatkozva, egyetemi őrséget szervezett Bárányi Ferenc és Komáromi Mihály diákvezérek alá toborzott hangadókból. Így ezeket – vagyis az egyetem esetleges hangoskodóit – végig ellenőrzése alatt tarthatta, s még arról is gondoskodhatott, hogy közéjük beépítse besúgóit.      Októberben, a gyűlésén Toró Árpád hatodéves, Nagy Lajos negyedéves vagy Kiss András és László Ildikó akkori harmadéves hallgatók meg mások is kényes kérdéseket feszegettek. Toró első hozzászólóként az eddig elmulasztott feladatokról beszélt, s Körösi Csoma Sándor szobrának visszaállítását, a hajdani Bolyai Gimnázium nevének visszaadását, a Bolyai sír ápolását, a magyarságunk megőrzését emlegette. Nagy Lajos (emlékiratában rögzítette) a diákság sorsával kapcsolatos kérdéseket feszegetett. Kiss András hozzászólásában egymás kölcsönös megismerését reklamálta román–magyar viszonylatban. László Ildikó Trianon igazságtalanságát is emlegette. A legnagyobb jelentőségű tett Toró Árpád és Gergely Tibor hatodévesek által összeállított 12 pont felolvasása volt. Ugyanekkor Nagy Lajost az egyetem IMSZ kultúrfelelősének választotta az egyetemi IMSZ küldöttgyűlés. Szép kezdeményezés volt az Ady Kör létrehozása és egy folyóirat kiadásának terve. Egyszer a negyedévesek a gyülekezési tilalom ellenére előadás után libasorban mentek fel a főépületig. A rettegett rektor, Andrásofszky Tibor tombolt és politikai tüntetésnek nevezte a cselekedetet. A „libasor” később is ott szerepelt a halmazati bűnök között. A Bolyai-sír megkoszorúzásakor a temetőben hemzsegtek a civil ruhás szekusok. Az egyetem vezetősége egyöntetűen foglalt állást az ellenforradalom definíció mellett. A besúgók adatait gondosan begyűjtötték, de egyelőre jegelték őket.   1957-ben ugyanez a diákság szemtanúja lehetett Kádár János marosvásárhelyi látogatásának, melynek legsötétebb momentuma az emlékezetes beszéd volt: lemondott az erdélyi magyar kisebbség sorsába való beleszólás lehetőségéről.   1959-ben a kommunista vezetés Marosvásárhelyen, az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben is elérkezettnek látta az időt a magyartalanításra. Előzőleg  Andrásofszky Tibor  rektor a tél folyamán hatalmas nagytakarítást végzett, tucatjait szórta ki az ártatlan és a bélyeges diákoknak. Ezután a gyűlésen még csak a tanári kart vették elő és alázták meg. Ennek lett áldozata a még aznap letartóztatott Kóródi Ferenc tanár, a híres Egyetemi Népi Együttes vezetője is. Ő 17 évet kapott. Mások, mint Lőrincz Endre András vagy Pápai Zoltán professzor, megalázó önkritikával úszták meg, de volt olyan is, mint pl. Szerémy Lajos tanársegéd, akinek el kellett hagynia a várost. A diákok meghurcoltatása ezután következett. Először Csernik Zoltán zseniális ötödéves hallgatót exmatrikulálták, majd három hallhatót /köztük a mostani emlékezés íróját/ zárták ki az „ellenséges magatartás miatt: Szász Istvánt, Katz Pált, és Nagy Lajost. Ellenséges megnyilvánulásaik miatt a szankcionált két hallgatót az egyetem, Bárányi Ferencet /abszolválása után két évig nem állhat államvizsgára/ és Kiss Andrást /az V. évfolyam befejezése után exmatrikulálják. Amennyiben ez év alatt a termelésben olyan tevékenységet fejt ki, hogy méltónak bizonyul tanulmányai befejezésére, beiratkozhat a hatodik évfolyamra/. Később valamennyi kizárt és szankcionált hallgató orvos lett. Bárányi Ferenc az 1989-es változás után Románia egészségügyi minisztere is volt. /Szász István Tas: 1956 Erdélyben. A forradalom és utóélete a marosvásárhelyi orvosi egyetemen. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 10./

Valahol szörnyű vihar lehetett, s a viharban egy nemzet elveszett – ezekkel a szavakkal emlékeztek a Frontharcosok és azok Özvegyeinek Egyesülete, valamint a Volt Hadifoglyok Szövetsége szervezésében október 8-án Marosvásárhelyen, a református temetőben a két világháborúban elesett hősök emléktáblája előtt az egykori sorstársak és a veteránok hozzátartozói. 1997-ben emelték az emlékművet, azt megelőzően egyházakkal leveleztek, pénzt gyűjtöttek, hogy a szövetség létrejöhessen. Azóta minden évben az aradi vértanúkra való megemlékezést követő vasárnap tiszteletüket teszik a frontharcosok marosvásárhelyi emléktáblája előtt. Bundea László egykori frontharcos, a szövetség elnöke szerint évről évre egyre kevesebben jönnek el, fogyatkoznak, a legfiatalabb közülük 81 éves. Marosvásárhelyről 890 világháborúban elesett személyt tartanak nyilván, megyeszinten több mint 3100-an vannak feljegyezve, akik a keleti fronton vagy a Don-kanyarnál harcoltak, és életükkel vagy hadifogsággal fizettek érte. A marosvásárhelyi emléktáblán az alábbi vers olvasható: „Aludjatok Isten katonái,/ Aludjatok ti boldog pihenők,/ Ringassanak szelíden, mint az álom/ Idegen földek, távoli temetők”. /Berekméri Ildikó: A frontharcosokért gyújtottak gyertyát. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 10./

Bikfalvi György tasnádi nyugalmazott műbútorasztalost, könyvkereskedőt 17 éves korában tartóztatta le a Szekuritáté. 15 év kényszermunkára ítélték. Tasi Gyula nevű korábbi iskolatársa által csatlakozott a Nagyváradon fiatalok által megalakított Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetéhez, a SZVISZ-hez. A Szabad Európa Rádió híradásaiból tájékozódva terveket gyártottak. Ő sejtvezető volt Tasnádon, feladata emberek beszervezése volt. A szervezet évekig élt, egymáshoz kapcsolta a fiatalokat. Ápolták a magyarságtudatot. Amikor Tasnádon megszűnt a magyar középiskola, röpcédulákon tiltakozott. Ez volt a főbűne, meg a magyarságtudat ápolása, ami miatt később letartóztatták. A szervezet felgöngyölítése 1960 októberében kezdődött. Bikfalvi Györgyöt 1961. január 13-án vitték a váradi szekura. Mindössze 17 éves volt, mégis hatan jöttek érte, a helyi rendőrfőnök kíséretében. Mikor elhurcolták őt, kint volt az egész utca. Gumibottal verték. Kb. egy évig tartott a kihallgatás, kimerültek, éjjel sem hagyták őket aludni, többször megtörtént, hogy kivitték a hidegzuhany alá, aztán a szabadba, rugdosták, szíjjal verték őket. 1961. szeptember 15-én megkezdődött a tárgyalásuk. Románul nem tudott, aláíratták vele a jegyzőkönyvet, amiről mai napig sem tudja, mit tartalmazott. Tasit és őt 15 év kényszermunkára ítéltek, Ruff Mihály pedig 6 év javítót kapott. 1962 áprilisának közepéig börtönben tartották Nagyváradon, ezután Jilavára került, a földalatti börtönbe. Innen Galacra vitték, majd a brailai nagyszigetre, kényszermunkára. Sok képzett emberrel volt együtt, úgy mint: Páskándi Géza író, Antal József református esperes, Kósza József katolikus esperes, Léta Áron unitárius esperes, Lőrinczi Mihály unitárius lelkész, Nyitrai Mózes későbbi unitárius püspök-helyettes. Ők előadásokat tartottak a fiataloknak, ki-ki a szakterületén. Arra törekedtek, hogy rendes, becsületes magyar embert neveljenek a fiatalokból. Végül 1964 júliusában hazaengedték őket, amerikai nyomásra. Vonattal jöttek haza, vasárnap reggel volt. Az utcára kitódultak az emberek, főleg azok, akik megjárták Oroszország poklait. /Buchmüller Ildikó: Erdélyi ötvenhatosok. A rossz jó oldala. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./

Mintegy ötven községi könyvtárat tart számon a Hargita Megyei Könyvtár, amelyeknek fenntartói a helyi önkormányzatok. Az ötven községi könyvtárból huszonnyolcat számítógéppel szereltek fel. A megyei könyvtár szívügyének tekinti a községi könyvtárak fejlődését: módszertani osztályuk segítséget nyújt a Biblis nevű számítógépes program használatához. A helyi könyvtárak korszerűsítésére pozitív példaként említhető a Kápolnási Községi Könyvtár, melyet újrafestett, hőszigetelő ablakokkal és korszerű kályhával ellátott a helyi polgármesteri hivatal. Kápolnáson a közel tízezres könyvállomány háromszáztíz felhasználója többnyire kisiskolásokból és gimnazistákból tevődik össze. /Antal Ildikó: Meleg fogadtatás a könyvtárban. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 13./

Önálló magyar egyetemi hálózat szükségességéről tanácskoztak október 12-én Csíkszeredán. Kovács Lehel egyetemi adjunktus, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke történeti ismertetővel közelítette meg a leendő magyar egyetemi hálózat kérdését. Oláh-Gál Róbert adjunktus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem kihelyezett informatika főiskolai tagozatának igazgatója a közömbösség problémáját vetette fel. /Antal Ildikó: Nyílt nap a felsőoktatásról. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 14./

Gyimesbükkön a katolikus templom felszentelésének harmincéves évfordulóján ezrek vettek részt a Tamás József segédpüspök celebrálta ünnepi szentmisén. Azokban az időkben épült, amikor országszerte tilos volt Istennek hajlékot emelni, Dani Gergely plébános viszont, dacolva a hatóságok fenyegetéseivel, hozzálátott a templomépítéshez. A magyar oktatást tiltó rendszer nyomásával dacolva, Dani Gergely a templomban tanította titokban írni-olvasni a gyimesbükki gyermekeket. A diktatúra embereitől meggyötört plébánost 63 éves korában, a már felépült templomban, szentmise közben érte a halál, Gyimesbükkön ma iskola viseli nevét. /Harminc éve szentelték fel a templomot. A mártír papra is emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./ Dani Gergely nevét vette fel a helyi iskola. Az iskola ajándékot kapott: a Pallas–Akadémia Könyvkiadó mintegy 115 kötettel ajándékozta meg az intézményt. Deáky András panziójánál Sebő Ödön főhadnagy tiszteletére állítottak kopjafát. A Gyimesi-szoros ezeréves határvonalánál 1944. szeptember 23-án Sebő Ödön vitézi helytállását hirdető kopjafaavató ünnepségen elsőként Pitti Katalin operaénekesnő szólalt fel: elénekelte az Ave Máriát, valamint József Attila találó verssoraival nyitotta meg az ünnepi beszédének sorát. Ezt követően Tamás József segédpüspök megáldotta a kopjafát és a jelenlevők megkoszorúzták az emlékművet. /Antal Ildikó: Gyimesbükk. Orgona- és kopjafaáldás. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 16./

Ültessük el a magyar szabadság fáit! mottóval hirdeti kezdeményezését az Erdélyi Magyar Ifjak szervezete, az ötven éve történt 1956-os forradalomra emlékezve. Ötvenhat fát ültetnek el Csíkszeredában, a Márton Áron Gimnázium előtti járdaszegély mentén. Október 21-ére önkénteseket vár az EMI csíki szervezete, illetve Csíkszereda Polgármesteri Hivatala, hogy elültessék a gesztenyefákat. A faültetés Erdély-szerte meghirdetett kezdeményezése az EMI-nek, több városban is felkarolják akciójukat, de Csíkszeredában lesz a leghangsúlyosabb. /Antal Ildikó: Ötvenhat gesztenyefa. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 17./

Október 18-án „Babestől független Bolyait!” és „Állami finanszírozást egyetemeinknek!” feliratok álltak Csíkszeredán a Bolyai Kezdeményező Bizottság sátránál. Mintegy 140 kérdőívet töltöttek ki a városlakók, és többen megerősítették az akció szükségességét. Erdély-szerte több városban hirdette a leendő önálló magyar egyetem és önálló magyar egyetemi hálózat szükségességét a Bolyai Kezdeményező Bizottság. Kovács Lehel egyetemi adjunktus, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke elmondta: „A Bolyai Egyetem lefedné azokat a szakokat, amelyeken anyanyelvén nem tanulhat a magyar diák. Nincs ugyanis magyar nyelvű képzés a műszaki, állatorvosi és agrártudományi, valamint képzőművészeti szakokon”. /Antal Ildikó: Önálló magyar egyetemért. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 19./

Ercsei Ferenc csíkszeredai szobrászművész, a Nagy István Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola tanára újabb köztéri alkotással, egy 2,5 méter magas bronzszoborral ajándékozza meg a várost. A büszke tartású hírnök angyal, a Márai-idézet ihlette a csodáról hírt hozó angyal, október 23-án állítják föl Csíkszeredában.– A Petőfi Sándor Általános Iskola előtt 2000 márciusában Petőfi-mellszobrot avatott Csíkszereda. A Petőfi-szobor Ercsei Ferenc és Nagy Ödön alkotása. Ercseinek vannak munkái Magyarországon is, nevezetesen a zalabaksai római katolikus templomban a Tizennégy stáció. Rédicsen is van egy 2,5 méteres faalkotása, neve Esőváró. Még két nagyobb szobra van a parajdi sóbányában és két márvány-, illetve egy andezitszobra áll a gyergyószárhegyi szoborparkban az udvaron. Vannak még emlékplakettjei is. /Antal Ildikó: A csodáról hírt hozó angyal. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 20./

Sólyom László köztársasági elnök október 23-a, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából több mint hetven személyiségnek adományozta október 22-én a Magyar Köztársasági Érdemrend elismerését, a Magyar Köztársaság arany vagy ezüst érdemkeresztjét, illetve a Nagy Imre-érdemrendet. A Parlament kupolatermében tartott ünnepségen a magyar államfő Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke jelenlétében adta át a kitüntetéseket. Az ünnepségen kilenc kitüntetett a három közjogi méltóság közül csak az államfőnek nyújtott kezet. Csak az államfővel fogott kezet Tersztyánszkyné Vasadi Éva volt alkotmánybíró, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékán-helyettese, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége (Pofosz) és a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) több megyei tisztségviselője, valamint több nyugállományú katonatiszt. Pintér Károlyné, a Pofosz Gulag tagozatának elnöke, illetve Mészáros Gyula, a Pofosz Veszprém megyei elnöke Sólyom Lászlónak és Szili Katalinnak kezet nyújtott, de Gyurcsány Ferencet nem hagyta gratulálni. Az eseményen jelen volt a kormány több tagja, Boross Péter volt miniszterelnök, a négy parlamenti párt képviselője – Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője, Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke, Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke és Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője –, valamint számos közéleti személyiség. Felavatták a kommunizmus áldozatai előtt fejet hajtó, valamint a magyar forradalom és szabadságharc hőseire emlékező ikeremlékművet is a magyarországi Csömörön. A kommunizmus áldozatainak emléket állító kompozíció az első ilyen alkotás a világon. Az eseményen, amelynek fővédnöke Orbán Viktor, a Fidesz elnöke volt, felszólalt többek között Wittner Mária ’56-os szabadságharcos, valamint Tőkés László királyhágómelléki református püspök is. /Több kitüntetett mellőzte Gyurcsány Ferenc és Szili Katalin gratulációját. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./ A kézfogás gesztusok aritmetikája Budapesten – az, hogy hányan nem fogtak kezet Gyurcsánnyal, és hányan sem Gyurcsánnyal, sem Szilivel – egyértelműen jelzi: a politika nem lezárja, hanem épp ellenkezőleg: lezáratlanul tartja a múltat. Ma már bizonyosabban látható, mint öt-tíz évvel ezelőtt, hogy ‘56 emléke Erdélyben jóval erőteljesebb, jóval meghatározóbb, és hogy 1956 összekapcsolta a szolidaritást a magyar szabadsághagyománnyal és a kommunizmus elutasításával. Bakk Miklós szerint a „magyar szétfejlődés” döntő korszaka nem Trianon, hanem 1956 után kezdődött. 1956 után különböző pályára léptek a Magyarországgal szomszédos országok, és ezzel a társadalmi alkalmazkodás eltérő pályáit kínálták fel a kisebbségi helyzetbe került magyaroknak. /Bakk Miklós: Erdély, 1956. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./

Október 22-én Marosvásárhelyen a Vártemplom udvarán felavatták a kopjafát azokért, akik Erdélyben is kiálltak az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc eszményéért. Ötvös József esperes kifejtette: Erdélyben is megmozdult a lélek, és ezért a vállalásért azután üldöztetés, meghurcoltatás, életfogytiglani vagy hosszú börtönbüntetés, kényszerlakhely, járt. Sok családot tettek tönkre a szabadság eszméjéért, s életutak törtek ketté a Duna-csatornánál. A Maros megyei 56-osok nevében Gráma János szólt a megemlékezőkhöz. Elmondta, hogy 1956-ért a legtöbb személyt, Marosvásárhelyen ítéltek el. Az emlékműállítás Kacsó Tibor és Veress Sándor ötlete volt, a kopjafát Miholcsa József készítette el, aki édesapjának mint 56-os elítéltnek is szánta munkáját. A megemlékezés Bartis Ildikó színművész József Attila: Világosítsd föl! című versének előadásával és koszorúzással zárult. A marosvásárhelyi 1956-ra Pál Antal Sándor levéltáros emlékezett. /Vajda György: Kopjafa a marosvásárhelyi üldözöttekért. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./

Több rendezvény zajlott az 1956-os események jegyében. Ennek szellemében ültették el az immár szimbólumtöbblettel bíró gesztenyefákat. Történések beszéltek, ötvenhatos ismereteik alapján történelmi vetélkedőt tartottak Csíkszereda középiskolái, Csíkcsomortánban pedig kopjafát állítottak Orbán István emlékének, a Szoboszlay-per egyik mártírjának. Az Erdélyi Magyar Ifjak faültetési kezdeményezése az ’56-ra emlékező rendezvények szerves részévé válhatott faültetés. Október 21-én a csíki EMI-s fiatalok, valamint Csíkszereda polgármestere és alpolgármesterei elültették a gesztenyefákat a felújított Cosbuc utca Márton Áron Gimnázium és a református templom közötti szakaszán. A Csíki Székely Múzeum szervezte előadássorozat is 1956 eseményeit idézte. Novák Zoltán történész a Román Kommunista Párt ’56 utáni kisebbségpolitikájáról beszélt, majd összefoglalta az ’56-ot követő megtorlások egész sorát. Nagy Mihály Zoltán történész az ’56 őszi székelyföldi szimpátiatüntetésekről és megmozdulásokról beszélt, kiemelte a csíkszeredai Fodor Pál építészmérnök és köre törekvéseit, a Kacsó Tibor vezette csoportot, Szoboszlay Aladár tervét, valamint a sepsiszentgyörgyi, szászrégeni és Brassó környéki szimpatizáns csoportok elképzeléseit. Olti Ágoston történész az 1956-os események összképét vizsgálta, én annak hatását Romániára nézve. Jalsovszky Katalin történész-muzeológus dokumentumértékű fotókat mutatott be. Végül Zágoni Balázs Képzelt forradalom, avagy Osztrák–Magyar Románia című, Szoboszlay törekvéseit ismertető dokumentumfilmjét vetítették. Október 23-án Csíkcsomortánban a szentmise keretében emlékeztek az 1956-os forradalom erdélyi áldozataira. Közöttük volt Orbán István is, akinek most gyermekei, unokái állítottak kopjafát. Orbán Istvánt 1958. szeptember 1-jén a temesvári börtön udvarán végezték ki azért, mert keresztény pártot akart alapítani. A megemlékezésen jelen volt Orbán Péter és Orbán Etelka, a vértanú gyermekei, akik maguk is börtönbüntetést szenvedtek. Kelemen Csongor volt politikai fogoly a kopjafa előtt olvasta fel az 1958-as ítéletvégrehajtás jegyzőkönyvét. Beszédet mondott Szilágyi Árpád, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének elnöke is. /Antal Ildikó, Takács Éva: Ötvenhat szellemében fától a kopjafáig. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 23./

Új templomban ünnepelhettek október 22-én a régi Szolnok-Doboka vármegye községe, Búza és a környékbeli települések reformátusai. A templom felépítését 2001-ben kezdték. Az ünnepi istentiszteleten Gudor Lajos, a Dési Református Egyházmegye esperese olvasott igét, majd Kató Béla püspök-helyettes mondott ünnepi prédikációt. Tiszteletreméltó az a munka, amit Horváth Márta helyi lelkész magára vállalt magára a templom építésében. Levélben köszöntötte az ünneplőket Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök, aki azt üzente, tiszteli a buzaiakat, hogy felvették a küzdelmet az idő és a történelem erejével. „Megrendült a templom alapja, de jó, hogy a hit alapja nem rendült meg” – írta. Horváth Márta röviden ismertette a település történetét. /Dézsi Ildikó: Református templomot avattak Buzában. Ötéves munka eredménye a korszerű épület. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

A kerek évfordulós 1956-os megemlékezések megyeszerte nagyobb méreteket öltöttek. Csíkszereda több helyszínen idézte ötvenhatot. A Csíki Kamarazenekar ünnepi koncertet adott, előadták a Székely Golgota rockoperát. A Millenniumi-templomban a börtönviselt ötvenhatosok tiszteletére Kelemen Kálmánt ezüst érdemkereszttel, Nagy Benedeket és Szilágyi Árpádot ezüst emlékéremmel tüntették ki. Ünnepi beszédek hangzottak el október 23-án az 1998-ban felállított ’56-os emlékmű előtt. Kelemen Csongor, a Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szövetségének titkára nyitotta meg a beszédek sorát. Az ötvenhatos börtönviselt Szilágyi Árpád szavalatát az egyházi képviselők beszéde és imája követte. Este a tusnádi fúvószenekar kísérte fáklyás felvonulás előzte meg az emlékműavatást. Az új 56-os emlékmű a magyar főkonzulátus épülete előtti újonnan kialakított téren áll. Ercsei Ferenc művéről, a hírnökangyalról lekerült a lepel. Az emlékmű az elesettek és kivégzettek emlékét őrzi. Gyergyószentmiklóson is többnapos megemlékezést tartottak. Az unitárius imaházban rendezett Őri Tóth István fénykép-, László Péter Sándor illusztráció-kiállítást, közreműködött a Szent Miklós Kamaraegyüttes. Portik Hegyi Kelemen főesperes plébános megszentelte Burján Gál Emil ez alkalomra készült – és egyelőre a temetőben helyet kapó – emlékművét. Október 22-én a Tarisznyás Márton Múzeumban magyarországi és erdélyi történészek emlékeztek 1956-ra. Székelyudvarhelyen a városházán dokumentumfilm-vetítéssel egybekötött tudományos ülésszakot tartottak, Tófalvi Zoltán és Durcza Attila történészek beszéltek. Október 23-án Székelykeresztúron az ökumenikus istentiszteletet és ünnepi műsort követően gyertyás felvonulással tisztelegtek a Millenniumi-emlékműnél. /Antal Ildikó, Bajna György, Szász Emese: Ötvenhat dalban, szóban, imában. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./ P. Ferenc Ervin Ferenc-rendi szerzetest is kitüntették a Magyar Köztársaság nevében az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján. Október 23-án a magyar főkonzul által adott csíkszeredai fogadáson a páter az arany érdemkeresztet vette át. A szerzetes elmondta, a mai román államnak kellene elismerésben részesíteni őket. A mostani kitüntetésben tíz kivégzett társának tett ígérete beváltását látja.

Október 26-án Nagyenyeden a megyei RMDSZ és EMKE ünnepelte 1956-os forradalom 50. évfordulóját. A Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban Dávid Gyula irodalomtörténész tartott előadást. Nagyenyeden is bemutatták Dávid Gyula 1956 Erdélyben – Politikai elítéltek életrajzi adattára 1956–1965 /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár/ című kötetét. Koczka György is emlékezett, akit Magyar Köztársaság Aranykereszt érdemrenddel tüntettek ki. Őt 3 év börtönre ítélték, majd 2 évet baragáni kényszerlakhelyen kellett letöltenie. /Takács Ildikó: 1956-ra emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./

Magyarország volt miniszterelnökének, az erdélyi születésű gróf Bethlen Istvánnak a mellszobrát leplezték le október 28-án egykori szülőfalujában, Gernyeszegen. Három huszáregyenruhás férfi és két fiatal „őrizte” Blaskó János budapesti szobrászművész alkotását, míg beszédek hangzottak el a templomkertben. A szobor leleplezését megelőzően ünnepi istentiszteleten vettek részt a meghívottak: a budavári önkormányzat küldöttei, a felvidéki küldöttség, a hollandiai küldöttség, helyi közéleti és politikai személyek, nemes családok leszármazottai. Veress Róbert gernyeszegi református lelkipásztor kiemelte: Bethlen István példakép kell legyen mindenkinek erkölcsszeretete, népszeretete, igazságszeretete, hite miatt elsősorban. Halálának 60. évfordulóján méltó megemlékezés ez az esemény. „Hazaérkezett az egykori miniszterelnök” – fogalmazott Incze Jenő, helyi polgármester, a Bethlen mellszobor leleplezése előtt. Ez áll a szobor alapzatán is, hazaérkezett Bethlen István, aki 1874-ben született Gernyeszegen, 1946-ban halt meg Moszkvában. Vekov Károly egyetemi tanár történelmi előadásában elhangzott, Bethlen 1921–1931 között volt miniszterelnök, politikájának értékvédő szerepe volt. A budavári önkormányzat polgármestere, dr. Nagy Gábor Tamás beszédében kiemelte: „Nem gondoltam volna, hogy szülőfalujában hamarabb állítanak neki szobrot, mint a Sándor palotában” – mondta, hozzátéve, reméli, hamarosan a budaváriak is helyben tiszteleghetnek az egykori miniszterelnök emlékműve előtt. Először Bethlen Anikó és Bethlen Farkas, a Bethlen fejedelmi család jelenlévő leszármazottai helyeztek el koszorút. /Berekméri Ildikó: „Hazaérkezett” az egykori miniszterelnök. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 30./

Magyarlapádon az óvodában 41 gyermek nyüzsgött a felújított osztálytermekben. A felújítás az önkormányzati beruházásnak, a Heuréka magyarlapádi civilszervezet adományának és a szülők áldozatos munkájának köszönhető. Az 1050 református lelket számoló falu fogyatkozó közösség. Szolga Klára óvónő elmondta, amikor 1975-ben idejött, 87 gyerek járt óvodába. Idén csak 3 baba született. A szülők mindent megtesznek, adakoznak, szépítik az óvodát, segítik a pedagógusok munkáját. Kirándulásokat, farsangi mulatságokat szerveznek a gyerekeknek. A diploma megszerzése után viszont egyre kevesebben térnek haza. /Takács Ildikó: Ahol még kevés a hely. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 1./

Megvonná a román állampolgárságot a Konzervatív Párt – egy demokratikusnak nevezett, a magyar érdekképviseletet is magában foglaló kormánykoalíció tagja – azoktól, akik nem ismerik, vagy nem akarják ismerni a román nyelvet. Aki eddig nem tanult meg, tizenkét hónapi kegyelmi időt kapna rá, elvégre az EU tagországaiban is mindenütt ,,feltétele az államnyelv ismerete az állampolgárság megszerzésének és megtartásának”. Ezért a KP szerint sürgősen szükség van a román állampolgársági törvény módosítására. /Demeter J. Ildikó: Székely állampolgárok lehetünk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 3./

November 3-án Budapesten átadták a Bethlen Gábor Alapítvány idei kitüntetéseit. A Háromszék napilap szerkesztőségét a Bethlen Gábor-díjjal tüntették ki ,,a Székelyföld hagyományainak, értékeinek népszerűsítéséért, ápolásáért, illetve népünk szellemi gyarapodása, hiteles tájékoztatása érdekében végzett kiemelkedő szerkesztői és közéleti munkásságáért”. Méltatásában Kovács István költő kijelentette: ,,El lehet mondani, hogy a Háromszék a legfüggetlenebb magyar újság. Ez azt jelenti például, hogy tiszteletre méltóan távolságtartó, legyen szó akár a magyar államról, akár az RMDSZ-ről. Nemcsak megvesztegethetetlennek látszik, hanem valóban az is. (...) Ennek szellemében nem lehet mást kívánni, mint hogy a most kitüntetett lap és munkatársai, valamint olvasói folyton-folyvást tudjanak mind az igazsággal, mind önmagukkal egyezni.” A lap főmunkatársát, Sylvester Lajost Teleki Pál-érdeméremmel tüntette ki a Bethlen Gábor Alapítvány. A Bethlen Gábor Alapítványt 1979 karácsonyán hozták létre jeles magyarországi művészek, közéleti személyiségek, az akkori rendszer miatt a testület formálisan csak 1985-ben alakulhatott meg. Életre hívását – nemzetféltő szándékkal – hatvanöt elismert személyiség támogatta. Az alapítók között volt Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Huszárik Zoltán, Jékely Zoltán, Nemes Nagy Ágnes, Páskándi Géza és Szécsi Margit. Az alapítvány eddigi tevékenysége során az induláskor megfogalmazott célt követte: ,,Azokat a vállalkozásokat kívánjuk ösztönözni és támogatni határainkon belül és túl, melyek a magyarság történelme során felhalmozott értékeit tudatosítják, hitelesen értelmezik, őrzik és gyarapítják, s amelyek e térség népeinek megbékélését elősegítik.- A Bethlen-alapítvány idei díjátadó ünnepségére a budai várban, a Magyar Kultúra Alapítvány dísztermében került sor, és ez alkalommal emlékeztek az 1956-os forradalomra is. Bakos István köszöntőjében megemlékezett a nemrég elhunyt Sütő Andrásról, beszédet mondott Csoóri Sándor, az alapítók képviselője. A Háromszék szerkesztőségének átnyújtott Bethlen Gábor-díjat Farkas Árpád főszerkesztő vette át, laudációt Kovács István költő, történész mondott. Márton Áron-emlékéremmel tüntették ki Sisa István, Egyesült Államokban élő közírót, Tamási Áron-díjat kapott Ferenczes István költő, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője. A magyar forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából jeles személyiségek, intézmények kaptak Teleki Pál-érdemérmet, olyanok, akik a magyarság szolgálatában, illetve a tudós-államférfi nemzetépítő örökségének ápolásában kiemelkedő munkát végeztek. Köztük Sylvester Lajos író, szerkesztő, Szabó Zsolt, a kolozsvári Művelődés lap főszerkesztője, illetve Tőkés István református teológus. A Teleki Pál-érdemérem díjazottai: Csapó Endre, az ausztráliai Magyar Élet főszerkesztője (Sydney), Czettler Antal történész (Svájc), Dömötör Gábor cserkészvezető KMCSSZ (USA), Dulka Andor tanár (Ürményháza, Szerbia), FÓRUM Kisebbségkutató Intézet (So­morja, Szlovákia), Gábor Róbert politikus (USA), de Gerando Teleki Judit (Franciaország), id. Kle­ment Kornél mérnök, öregcserkész (Németország), Kormos László, a HUNSOR honlap gazdája (Svédország), Kunckelné Fényes Ildikó öreg-cserkész, a LAMOSZ elnöke (Venezuela), Ludányi András egyetemi tanár, kisebbségkutató (USA), Nagy Zoltán Mihály író, az Együtt főszerkesztője (Kárpátalja). /Bethlen Gábor-díj a Háromszéknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./

’56-os kitüntetést az ’56 emlékét meggyalázó magyar kormánytól nem fogadhattam el – indokolta döntését Gazda József kovásznai tanár, közíró, SZNT-alelnök. Az előzményekről közölte: a november 4-i brassói megemlékezések előtt értesítést kapott a bukaresti magyar nagykövetségtől – Terényi János nagykövet aláírásával – arról, hogy őt is kitüntetik. Nem írták, hogy milyen kitüntetésről van szó, ezért Gazda József levélben – megköszönve jelölését – jelezte, hogy amennyiben ehhez a magyar kormánynak is köze van, nem fogadhatja el. Választ nem kapott, és a brassói rendezvényekre saját könyvbemutatója miatt nem is tudott elmenni, de értesült arról, hogy nem említették a kitüntetettek között. Utólag megtudta, hogy az emlékérem mellé adott oklevelet Sólyom László államfő és Kosáry Domokos akadémikus, az ’56-os bizottság elnöke mellett Gyurcsány Ferenc kormányfő is aláírta, akitől az október 23-i budapesti rendőrakció után – amelynek maga is szemtanúja, vétlen elszenvedője volt – nem kíván semmit elfogadni. Az is utólag jutott tudomására, hogy a Szabadság Hőse címet -56 megörökítésében kifejtett munkájáért kapta volna meg, akárcsak a kitüntetést elfogadó társai: Benkő Levente újságíró, Tófalvi Zoltán tévészerkesztő és Pál-Antal Sándor levéltáros. /Demeter J. Ildikó: Gazda József vissza­utasította a magyar kormány kitüntetését. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 8./

Fehér megyében az új tanévben 23-mal csökkent az iskolák száma, ugyanakkor 7 általános iskolát elemivé építettek le, az  iskolaigazgatók száma 262-ről 223-ra csökkent. A magyar tannyelvű oktatásban felszámolták a felsőújvári elemi iskolát és beszüntették a magyarbecei V–VIII. osztályos oktatást. Jelenleg 5 önálló magyar tannyelvű iskola és 20 magyar tagozat működik a megyében. Az iskolahálózat leépítése tovább folytatódik. Fehér megyében a magyar iskolákban 199 pedagógus tanít. Magyar tannyelvű iskolát 1313 gyerek látogatott. /Takács Ildikó: 23 elemi iskolát szüntettek be. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 9./

Kolozsvár és patinás épületei címen tartott találkozót november 8-án a Római Katolikus Nőszövetség Szent Rafael Köre és a Kolozsvár Társaság. A népes közönség Csép Sándor Szép város Kolozsvár című filmjét tekinthette meg, amelyet Kántor Lajos a Kolozsvár Társaság elnöke méltatott. A régi épületek mellett az irodalmi Kolozsvár is megjelenik a filmben. /Dézsi Ildikó: Szép város Kolozsvár. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

Fehér megyei oktatási tanácskozást tartottak Erdei Itala oktatáskutató munkaanyaga alapján Nagyenyeden. A megbeszélésre a megyében működő magyar tannyelvű iskolák egy részének bizonytalan helyzete szolgáltatott okot. A problémára iskolaközpontok létrehozása jelentené a megoldást. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium már lépett egyben az ügyben, hiszen bentlakásában már 15 vidéki kisiskolás lakik. A tanácskozáson megjelent Kerekes Hajnal, a Fehér megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatónője, dr. Demény Piroska, a Bethlen Gábor Kollégium aligazgatója, Gál László, a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Teológiai Szeminárium igazgatója, Bárócz Huba református esperes, Tóth Gabriella kisebbségi tanfelügyelő és Stáb Ildikó megyei RMPSZ-elnök. Általános vélemény szerint az I–IV. osztályok hosszabb távon is fenntarthatók, de az általános iskolák V–VIII. osztályos tagozatainak egy része nehéz helyzetbe került. Bár az utóbbi időben javult a szaktanári ellátottság, a felvinci, a balázsfalvi, a marosújvári, a gyulafehérvári tagozatok komoly létszámgondokkal, osztályösszevonásokkal küzdenek. Szilárdabb a helyzete a bethlenszentmiklósi, magyarlapádi, torockói, és természetesen a nagyenyedi kollégiumi osztályoknak. Kötő József volt oktatási államtitkár néhány éve oktatási mikrorégiók kialakítását kezdeményezte. A tanulmány két megyei iskolaközpont működtetését feltételezi Nagyenyeden és Gyulafehérváron. Új lehetőség a gyulafehérvári és a környékbeli gyermekek számára az, hogy a katolikus érsekség tulajdonában található ún. Fogarasi-féle épületcsoport felújítását tervezik. Decemberben megérkeznek a mikrobuszok (iskolabuszok) is, amelyekkel jövőtől több mint 400 román és magyar tanuló fog ingázni különböző iskolaközpontokba. A tervek szerint Magyarlapádra szállítják a megszűnt becei iskola V–VIII. osztályos diákjait és a Bethlenszentmiklós környéki tanulókat. /Bakó Botond: Válsághelyzetben a magyar tannyelvű iskolák= Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

A csíkszeredai Corvina Könyvesház és a Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztősége a Móra Könyvkiadó estjére hívta az érdeklődő könyvbarátokat, amelynek keretében bemutatták az új köntösbe bújt Tündérkert virágai című, erdélyi magyar költők gyermekverseiből válogatott kötetet. Ferenczes István és Fekete Vince válogatta a verseskötetet. /(Antal Ildikó): Erdélyi gyermeklíra virágai. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 13./

A hét végén véget ért a XII. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. Hétezernyi cím és 37 kiadó várta az érdeklődőket, a megjelent szerzőkkel együtt. Bemutatkozott a Komp Press, a Korunk, a Mentor, a Pallas Akadémia, a Polis, a Közdok, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság, a Koinónia és több magyarországi kiadó. /Nagy Botond: Könyvhéti összefoglaló. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./ A könyvvásáron több mint negyven kiadó és könyvkereskedő volt jelen. /Antal Ildikó: Vásárra vitték könyveiket. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 14./

A Pünkösdi Rózsafesztivál helyett idén Őszi népdalvetélkedőt szervezett Újszentesen a helyi Tulipán Nótakör. Dénes Ildikó főszervező elmondta: soha ilyen sokan még nem vettek részt a nemzetközi – magyarországi népdalénekeseket is felvonultató – vetélkedőn. November 11-én szinte egész nap tartott a rendezvény, majd a gálaesten Szilágyi Géza újszentesi polgármester köszöntötte a közönséget, majd a díjazottak énekelték el azt a két-két népdalt, amellyel a versenybe neveztek. A gálán felléptek a végvári Csűrdöngölő néptáncegyüttes, valamint a temesvári Bokréta hagyományőrző csoport kis néptáncosai és citeraegyüttese. /Őszi népdalvetélkedő Újszentesen. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./

Bemutatták Skultéty Csaba, a Szabad Európa Rádió egykori hírszerkesztője Vasfüggönyön át. A Szabad Európa Rádió mikrofonjánál – előtte és utána című könyvét a Marosvásárhelyi Rádió stúdiójában. Skultéty 1920-ban született Nagykaposon, Budapesten járt közigazgatási karra, majd 1945 januárjában a szovjet csapatok őt is elvitték „malenkij robotra”. Ceglédre, végül a moldovai Focsani-ba került. Innen megszökött, s Erdélyen keresztül hazament Magyarországra. 1947 októberében elhagyta Magyarországot és Párizsban telepedett le, ahol nemzetközi jogi tanulmányokat folytatott. 1951-től 1983-ig a Szabad Európa Rádió munkatársa Münchenben. „Nem létezett tévé, telefon, mobilkészülék, világháló. Hajnalban a szolgálatos hírszerkesztő asztalára került a Budapesti Rádió éjfélig sugárzott műsorának minden szava, leírva; kétszer egy héten a magyar nyelven megjelent Kárpát-medencei lapok cikkeinek összefoglalója, valamint a nyugati tudósítók magyarországi hírei. Az amerikai vezetőség nem ismert cenzúrát, de a gondos felismerésen, pontos információn, hitelességen volt a hangsúly” – fejtette ki Skultéty. /Berekméri Ildikó: „Nem magányos zsenik voltak, csapatmunka volt”. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./