Kolozsvár városi elöljárósága a rengeteg áldozatot követelő pestis járvány miatt 1585-ben kénytelen volt új temetőhelyet létesíteni – olvasható a jeles történész, Herepei János Kolozsvár történeti földrajza című, a Művelődés Kiadónál Sas Péter szerkesztésében megjelent kötetében. 423 éves tehát a Házsongárd, a magyar kultúra panteonja. Óvni kell a közöny és a magyar múlt emlékeinek eltörlésére irányuló törekvésektől, a szándékos rombolásoktól. Cs. Szabó László írta: egy-egy düledező sírkő a hatalom által „közveszélyes”-nek minősíttetik. Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet tanárnő 1999-ben, a rosszemlékű Funar-korszak teljében hozta létre a Házsongárd Alapítványt, amelynek igazgatója – elnök dr. Sipos Gábor főlevéltáros, ügyvezető elnök dr. Gaal György művelődéstörténész, – mozgósította a város magyar tannyelvű iskoláit a temetőgondozásra. Az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm (EMKES) augusztus 23-án Kolozsváron nagyszabású jótékonysági képzőművészeti kiállítást rendez, melynek anyagi hozadéka a Házsongárd Alapítvány céljait szolgálja. /A Házsongárdért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./

Igaza van az Európai Bizottságnak, amikor azzal vádolja a román törvényhozást, hogy akadályozza az igazságszolgáltatást a korrupciós ügyek kivizsgálásában – vélekedett Eckstein-Kovács Péter, aki szenátusi példákkal bizonyította állítását. Felháborítóbb a korrupcióval vádolt Serban Mihailescu PSD-s szenátor ügyében hozott jogi bizottsági döntés: a jogi bizottság tagjai további bizonyítékokat kérnek annak eldöntésére, hogy engedélyezzék-e a bűnvádi eljárás beindítását, vagy sem. A szenátor indokolatlannak tartja egy olyan szenátusi „vizsgálóbizottság” létrehozását, amely a Horea Roman Patapievici vezette Román Kulturális Intézet ellen folytatna vizsgálatot. (A PSD-s Adrian Paunescu és a PRM-s Gheorghe Funar kezdeményezte bizottság „a román nemzeti érzelmeket sértőnek”, „antiszemita és szexuális jellegűnek” minősített rendezvények miatt követel vizsgálóbizottságot.) Eckstein-Kovács hangsúlyozta, mindig is szót emelt az antiszemita megnyilvánulások ellen, azonban túlzás ilyesmivel vádolni a kortárs román művészi értékeket népszerűsítő Patapievici-éket. /Sz. K. : Magaviseletből „elégtelen” a szenátusnak. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

Markó Béla RMDSZ-elnök kijelentette, ellenzi az ötszázalékos parlamenti választási küszöb eltörlését a parlamenti választásokon, ahogyan azt Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt szenátora javasolta a szenátusban. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 3./

Várhatóan még a jelenlegi parlamenti ciklus vége előtt napirendre tűzik a képviselőházban a ciántechnológia bányákban való használatának betiltását szorgalmazó törvényjavaslatot, amelyet Eckstein Kovács Péter (RMDSZ) és Gheorghe Funar (PRM) szenátor dolgozott ki. Amennyiben a jogszabályt megszavazzák, a beruházást tervező Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) kanadai–román vegyes vállalat helyzete ellehetetlenül. Kiderült, az erdélyi római katolikus egyház eladta egyik verespataki ingatlanját a bányavállalatnak, annak ellenére, hogy a hivatalos nyilatkozatokban ellenzi a verespataki aranybánya megnyitását, adta hírül a Szabadság napilap. /Gyergyai Csaba: Verespatak: kútba eshet a bányaberuházás. = Krónika (Kolozsvár), okt. 8./

„Túl sok sérelem érte a románokat magyar részről ahhoz, hogy az országnak egyhamar magyar elnöke legyen” – reagált Daniel Buda demokrata-liberális képviselő, arra a kérdésre: elképzelhetőnek tartja-e, hogy miután az amerikaiak színes bőrű elnököt választottak, Romániának belátható időn belül magyar államfője legyen. Daniel Buda szerint a románok, elsősorban az erdélyiek, nem tudják elfelejteni „mindazt a szörnyűséget”, amit a Horthy-csapatok műveltek annak idején Románia területén. Szintén a történelmi sérelmekre hivatkozva nem látja lehetőségét egy magyar államfő megválasztásának Puiu Hasotti, a Nemzeti Liberális Párt szenátusi frakcióvezetője sem. Szerinte ez egész Európában elképzelhetetlen. „A magyarok Magyarországon lehetnek államelnökök, nem Romániában” – jelentette ki Gheorghe Funar szenátor, a Nagy-Románia Párt főtitkára. Arra a felvetésre, miszerint Barack Omaba sem Kenyában lett elnök, ahonnan családja származik, Funar leszögezte: „A különbség az, hogy a kenyaiak nem áhítoznak az amerikai földre, míg a magyarok minden porcikája Erdélyt kívánja. ” Cristian Diaconescu szociáldemokrata szenátor: „Szerintem a romániai választók is elég érettek már ahhoz, hogy ha az országuk érdeke úgy kívánja, túllépjenek az etnikai akadályokon. Ha olyan rátermett, s tetszetős üzenetű magyar jelölt kerül, elképzelhetőnek tartom, hogy megválasszák államelnöknek. ” Cristian Tudor Popescu, a Gandul vezető publicistája szerint nem az a fontos, hogy magyar vagy más nemzetiségű elnöke legyen Romániának, hanem az lenne a fontos, hogy legyen egy Obama-szintű elnökünk, vagy legalább egy olyan szintű jelöltünk, mondta. „Nem tudok jóslatokba bocsátkozni, hogy a román társadalom mikor lesz képes elfogadni egy magyar nemzetiségű jelöltet, de mindenesetre nem túl hamar” – tette hozzá Popescu. „Annak érdekében, hogy Romániában magyar nemzetiségű államfőt válasszanak, maguknak a magyaroknak kell megtenniük az első lépést, mégpedig az etnikai alapú pártok megszüntetésével” – vélte a publicista. „Akkor lesz Romániában magyar elnök, amikor a románok elfogadják az autonómiát – mondta Dan Pavel politológus. „Romániának egyhamar nem lesz magyar elnöke, mert itt a tolerancia nagyon alacsony szinten van. Nálunk a rasszizmus is magasabb szintű, mint Amerikában, holott nekünk nincsenek feketéink. ” /Magyar államfő: majd ha fagy. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

A Nagy-Románia Párt /PRM/ nemzeti egységkormány létrehozását javasolja a parlamenti választások után, amelynek minden parlamenti párt része lenne – jelentette ki Gheorghe Funar szenátor, a párt főtitkára, erre a gazdasági világválság miatt van szükség. Hozzátette, mivel az RMDSZ nem párt, hanem szövetség, ezért az RMDSZ egyedül ellenzékben marad majd. /Nemzeti egységkormányt akar Funar. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./

A választásnak megvannak a nagy vesztesei és a meglepetésként ható győztesei. Nem jutott be Gigi Becali és C. V. Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke mellett a t. Házba Adrian Paunescu, Norica Nicolai és Gheorghe Funar sem. A román parlament tagja lett Oana Mizil, Ceausescu kommunista miniszterelnökének unokája, Toader Paleologu, Dan Voiculescu, Ioan Talpes /évekig a Külföldi Hírszerző Szolgálat elnöke volt/ és Elena Udrea. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 3./

Kolozsvár kiváló helytörténésze, Asztalos Lajos A Szabók tornya és feliratai címen folytatásokban közli a feliratokat, azok történetét, hátterét. A mostani, 5. folytatásban elmondta, hogy az 1960-as évek végén a torony keleti falára bádog emléktáblát helyeztek el. Szövege a kommunista, nacionalista szemléletnek megfelelő volt, 1996-ban Funar akkori polgármester eltávolíttatta azt és egy másik, a történelmi valóságot ugyancsak durván torzító, uszító szöveget helyeztetett el. Az emléktábla szövege a korabeli valóságnak csak részben felelt meg. Mihály vajda ugyanis nem egyedül, a saját csapatával, hanem Bastával, Székely Mihállyal és ezek csapatával érkezett, és nem a városban, hanem kívüle állt meg. Továbbá Mihály vajda, nem valósította meg a »Nagy Egyesülést«, ilyesmi meg se fordult a fejében, Bába Novák nem tábornok, hanem kapitány volt. Báthori Zsigmond fejedelem Mihály vajdát felmentette hűbéri kötelezettsége alól. 1599. október 5-én Mihály vajda csapataival benyomult Erdélybe, a Báthoriak uralmával elégedetlen székelyek csatlakoztak Mihályhoz, és 1599. október 28-án a sellemberki csatában Mihály vereséget mért Kornis Gáspár főkapitány csapataira. Az erdélyi országgyűlés Mihály vajdát a mai hivatalos román történetírás állításával ellentétben nem fejedelemnek, hanem csupán császári kormányzónak ismerte el. „Három román fejedelemség”-ről az idő tájt már csak azért sem lehetett szó, mert Erdély lakosságából az akkori 350 000 (52,2 százalék) magyar, 126 000 (18,8 százalék) szász és 4000 (0,6 százalék) más mellett csupán 190 000 fő (28,8 százalék) volt román. /Asztalos Lajos: Helytörténet – A Szabók tornya és feliratai. 5. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt volt szenátora indulni szeretne a kolozsvári polgármester-választáson. A volt kolozsvári polgármester ugyanakkor anyagi támogatást kért a szenátustól, mert jelenleg nincs állása. Elmondása szerint folytatni kívánja oktatói tevékenységét az Agrártudományi Egyetemen. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 14./

Amit a több mint negyven évig tartó kommunizmus nem tudott tönkretenni, azt húsz év alatt sikerült a jelenlegi rendszernek. Az előbbiben nagyjából csak a falvakat rombolták, gigantikus iparosítási tervek megvalósítása érdekében. Az iparosítás jelszavával lerombolták Kolozsvár külvárosait (mellékszándék az egy tömbben élő magyar lakónegyedek feloszlatása volt!) és „beültették” az új proletariátusnak fedelet nyújtó tömbház-rengeteggel. A belváros jellegén azonban nem változtattak. A funári polgármesterkedés óta viszont erre megy ki a játék. „Átírni” a Főteret. Előbb csak a város jelképévé vált Mátyás-szobrot tűzdelte körbe Funar „trikoloros” zászlókkal, aztán „megpatkoltatta” a szobor talpazatát elhíresült feliratú táblájával. Majd feltúratta körülötte a teret római kori régészeti leleteket „kutatva”. Aztán jött a nagy „bukás”, új polgármester, más irányzatok. Akkor még sokan azt hitték, eljött a város „jobb világa”. A gödröket betömték, de hogy mégis maradjon belőlük emlékre való, egy részét üvegfedél alá helyezték. Aztán körbekerítették a Mátyás-szobrot. Renoválás miatt. A valamikor oly szép, nyugalmat árasztó Főteret most bekerítették. Átalakítják. „Multifunkcionálissá” teszik. A jelképpé vált szoborcsoport ne álljon olyan délcegen!. A monumentális térből újból vásártér lesz. /B. É. : Figyelő. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./

Máté András parlamenti képviselő tiltakozott a Kolozsvár főterén végzett munkálatok ellen: a történelmi központ radikális átalakítását valamint a fák és bokrok kivágását rongálásnak tartja. A kétnyelvű táblák kapcsán Máté András elmondta: „A magyar nyelvű feliratok hiányát barátságtalan gesztusnak tartom. Egy olyan, a multikulturalitására büszke város esetében, mint Kolozsvár, kihagyni a húsz százalékos kisebbség nyelvén szóló feliratozást a történelmi műemlékekről, ellentmond a szabad és nyitott kolozsvári szellemiségnek. Megtagadja mindazt, amit sikerült Funar után visszaadni a városnak. ” Máté szerint nemcsak az emléktáblákra kellene felkerüljön a magyar nyelvű felirat, hanem illene betartani a választási ígéreteket és Kolozsvár bejáratához is kitenni a magyar nyelvű helységnévtáblát. /Máté András tiltakozik Főtér-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

A kolozsvári Főtér-rendezés első áldozatai a kidöntött lámpaoszlopok. Alkotójuk, a neves iparművész, fémszobrász, a Képzőművészeti Egyetem egykori tanára, a Barabás Miklós Céh 1997-es nívódíjasa, Károly Sándor, ha élne, most lenne 60 éves. Özvegyét, a szintén képzőművész Károly Zöld Gyöngyit a városuk sorsáért aggódó szemtanúk azonnal értesítették a történtekről. Honnan is tudhatná a Regátból származó Sorin Apostu polgármester, hogy egy Kolozsvár arculatát évtizedekkel ezelőtt formáló képzőművész, a Szamos-híd korlátjának, a Román Színház előtti lámpaoszlopoknak, számos ablakrács és kapu készítőjének egyik, a tér hangulatához illő alkotásáról van szó. László Attila alpolgármester szerint a formatervezett alkotások majd méltó helyre kerülnek. A polgármesternek a műemlékek feliratozásával kapcsolatos kijelentése azonban rosszindulatú. A magyar nem nemzetközi nyelv, ezért semmi keresnivalója a műemlékek feliratain, azok román, angol és francia nyelvűek lesznek, közölte. Amikor a történelmet meghamisító, magyargyalázó emléktáblák felkerültek a Mátyás-ház, a Mátyás-szobor és a Petőfit is vendégül látó egykori Biasini szálló falára, Gheorghe Funar kezében volt a város. Emil Boc polgármestersége idején naivul azt remélték, hogy a gyalázkodó feliratok helyére más kerül. A magyar emléktáblák eltávolítására még maga Gheorghe Funar sem merészkedett. Remélhetőleg Sorin Apostu sem erre gondolt, amikor a magyart és a németet – egyébiránt az idelátogatók zöme éppen ezt a két nyelvet használja – száműzni óhajtja. /Németh Júlia: Kolozsvári múlt, kolozsvári jelen. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

Kolozsváron a műemléképületekre három nyelvű /román, angol és francia/ feliratot helyeznek el. Magyar nyelvű nem lesz, Sorin Apostu polgármester ezt azzal indokolta, hogy a magyar nem nemzetközi nyelv. Annak idején Gheorghe Funar szélsőségesen nacionalista „kolozsvári bíró” azt mondta, azért nem írják ki magyarul is a város bejáratainál elhelyezett tájékoztató táblákra, melyek Kolozsvár testvérvárosai, mert a magyar nem nemzetközi nyelv. /Kiss Olivér: Sorin Apostu = Gheorghe Funar? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./

Kolozsvári magyar értelmiségiek kezdeményezésére a hat évvel ezelőtt alakult Kolozsvár Társaság azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a város jelentős történelmi múltjához méltó állampolgári tudatot alakítson ki. A Funar-korszak visszavetette a várost gazdaságilag és az intézmények normális működése tekintetében. Emil Boc polgármesterré választása után a pozitív változás jeleit tapasztalhatták. Azonban éppen a Boc-kormány első évében Kolozsvár új polgármestere etnikai feszültséget keltő intézkedése, majd ezt követő magyarázata az Európa-idegen szellemet látszik feltámasztani. Letagadhatatlan, hogy Kolozsvár számos, nemzetközileg ismert műemléke a magyar kultúra, az épített örökség része, az itt lakó 60 000 kolozsvári magyar és az itt tanuló, tízezernél jóval több romániai magyar diák számára megbecsült érték. A város műemlékeit megjelölő tervezett táblácskákról a magyar és a német nyelv kihagyása sértő szándék –fölöslegesen kelt újra feszültséget. /Városunk lakosaihoz. A Kolozsvár Társaság nyilatkozata. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./

Hitetlenkedve olvasta Bogdán Tibor újságíró Maksay Katalin műépítész írását (Átalakul a tér, Szabadság, június 9.), aki szerint Kolozsvár „rendezett Főterén” „nyugodt körülmények között találkozhatunk ismerőseinkkel, barátainkkal, emberhez méltó módon sétálhatunk a Szent Mihály-templom körül”. Eddig is „nyugodt körülmények” között, „emberhez méltó módon” lehetett találkozni a Főtéren, melyet a „kutatóárkot” ásató mostoha (város)atya sem tudott megváltoztatni, és a Mátyás-szobrot csak hazug feliratos táblával volt képes megcsúfolni. A rendezési terv nyomán a Főtér rock-koncertek, sörfesztiválok egyéb tömegrendezvények színhelye lesz. Így majd „kellemes hangulatú” csevegéseket lehet folytatni. Kolozsvár új Főterét is elsősorban a kolozsváriaknak – közöttük az itteni magyaroknak – kell elfogadniuk. Nem csak Funar gyűlölte a Főteret, amelynek – amint „elszólta magát” – minden köve a magyar múltat idézi, hanem nagyjából hasonlóan érez a mindenkori román hatalom bármely más képviselője is. Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását éppen az a román félelem késlelteti, miszerint az erdélyi városközpontok magyar kézbe kerülnének (vissza). Leképezve ezzel, hogy ki építette, virágoztatta fel azokat egykoron, teremtett kultúrát a transzilván tájakon. Félő, hogy mindaz, amit most a Főtérrel tesznek, részét képezi az országos szinten beindult magyarellenes kampánynak, amely fölérhet akár egy bársonyos – nyelvi-kulturális – pogrommal. /Bogdán Tibor: Főtéri bársonyos pogrom. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./

Eltelt egy év azóta, hogy László Attilát alpolgármesterré választották Kolozsváron. Egy év tapasztalatait összegezte. Megköszöni elődje, Boros János munkáját, aki négy évet Gheorghe Funar, négy évet pedig Emil Boc helyetteseként vezette a várost. Most tapasztalhatta, milyen nehézségekkel jár az alpolgármesteri tevékenység. László Attilának a helyzetfelmérés, a leltárkészítés volt az első feladata. 6200 olyan föld-visszaigénylési kérelem várt elfogadásra, amely 1991 óta nem került napirendre. Ezen kívül majdnem 5 ezer ingatlant igényeltek vissza a volt tulajdonosok, naponta 40-80 pere volt a városházának, stb. László Attila vezeti a helyi földosztó bizottságot, hetente 30-150 visszaszolgáltatási kérelmet bírálnak el. Az alpolgármester munkájában a legfontosabb eredménynek a kolozsvári magyarok esélyegyenlőségének biztosítását tekinti. Sikerült elérnie, hogy a föld-visszaszolgáltatási kérvényeket beérkezésük sorrendjében bírálják el, ne más szempontok szerint. Kiderült, hogy birtokba helyezettek között aránytalanul kevés a magyar. Sikerült pénzt juttatni a magyar oktatási intézményeknek az iskolák tatarozására. Sikerült beszerezni a Márton Áron szobor építkezési engedélyét. Bevezette azt, hogy a reggeli órákban hozzá fordulhatnak a kolozsvári magyarok. László Attila odafigyelt arra, hogy a városházán megüresedett helyekre magyar fiatalok is pályázzanak. Nem sikerült elérnie, hogy Guttman Szabolcs személyében magyar főépítésze legyen a városnak. Amióta polgármester lett Sorin Apostu, nehezebben lehet vele dolgozni. A Mátyás-szobor restaurálása február 11-én a magyar kormány átutalta a szükséges összeget. /Kiss Olivér: „Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz ez a tisztség”. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

A városháza tíz éve törvénytelenül használja a Funar-korszakban megalkotott és elfogadott címert – jelentette ki Nicolae Endroiu, a G. Baritiu Történeti Intézet igazgatója. Endroiu arra kérte Sorin Apostu polgármestert, hogy mihamarabb kezdeményezze a régi címer visszaállítását. – Legkésőbb szeptemberben a városi tanács hozzon határozatot arról, hogy a helyhatóság mindenhol az 1369-ben napvilágot látott címert vagy annak enyhén módosított változatát használja – mondta. Szégyenletesnek és megalázónak tartotta azt, hogy a polgármesteri hivatal a Román Akadémia hatáskörébe tartozó helyi heraldikai bizottsággal hosszú évekig pereskedett a címer miatt. – Gheorghe Funar volt polgármester beperelt bennünket, mert nem voltunk hajlandók láttamozni, és elfogadni a városháza akkori vezetősége által egy ötletbörze során nyertesnek nyilvánított pályamunkát – emlékeztetett Endroiu. /Kiss Olivér: Törvénytelen Kolozsvár jelenlegi címere. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 25./

A világot bejárt Cs. Szabó László jó hatvan évvel ezelőtt Párizs és Budapest elé állította példának a Szent Mihály-templommal és a Mátyás-szoborral ékes, szabályos nagy teret, Kolozsvár főterét. Amikor első osztályba vitte édesanyja Szabó Dezsőt, akkor Fadrusz János alkotása, a Mátyás-szobor még nem is állt, mégis így mondta gyermekének: „Ez a világ legszebb tere, fiacskám. Kolozsvár a világ legszebb városa. Majd, ha felnősz, rajkóm, akármerre jársz, ne felejtsd, hogy kolozsvári vagy. Itt szebben beszélik a magyar nyelvet, mint máshol. Ne hozz soha szégyent Kolozsvárra, gyermekem. ” Az életből szintén távozott magyar író, Csiki László hangjátéka, a Visszaút (Kolozsvár főtere), amely a Korunkban jelent meg (1992. 2.), már arról szólt, hogyan kell becsapni az Amerikából hazalátogató, Cluj-Napocában a maga ifjúkorának kincses Kolozsvárát kereső öreget, hogy ne érje végzetes sokk az újratalálkozáskor. A Kolozsvár helyettesítésére alakított, egy ideje Mihai Viteazult, illetve Avram Iancut idéző városi terek nem mozgatták meg igazán a román írók fantáziáját. Így aztán a kolozsvári magyarok ügye lett a Főtér sorsa – és ezzel ellentétben román nemzeti ügy a magyar büszkeség kezelése, megtörése. Gheorghe Funar mutatott erre hatásos példát. Kántor Lajos szerint nem azok szolgálják a kolozsvári magyarságot, akik minden fához ragaszkodni próbálnak, hanem akik meggyőzni próbálják a másik felet az értékőrzés európai mércéjéről. Kántor nem ért egyet azokkal, akik megkérdőjelezik a már Nagyszebenben bizonyított főépítész, Guttmann Szabolcs hitelességét. /Kántor Lajos: Kolozsvári néző. 2009. június (2). = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

A rendszerváltás után megalakult első erdélyi közhasznú alapítványok egyike a kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, ügyvezető elnöke Pillich Katalin. A Kolozsvár belvárosában levő közintézményt egyszerűen csak a Heltaiként emlegetik a kolozsváriak, vagy a városban tanuló magyar diákok, egyetemisták. 1991-ben jegyeztették be a férjével, Pillich László közíró-újságíróval a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítványt, amely immár 18 éve működik, és amelynek elsődleges célja az volt, hogy az akkoriban Magyarországról bőségesen érkező könyvadományokból a kolozsvári magyar olvasóközönséget kiszolgáló közkönyvtárat hozzanak létre, emlékezett a kezdetre Pillich Katalin. A könyvtár köré kiépültek a különféle kulturális rendezvények, melyeket ma a Heltai alapítvány szervez és támogat. Az intézmény fontos szerepet vállal a hagyományőrzés, hagyományápolás terén, oktató- és továbbképző programokat, de néptáncoktatást is szervez. Pillich László előrelátásának köszönhetően panzióval, konferenciateremmel és alkalomadtán étteremként is működő kávézóval bővítették az intézményt, ezek bevétele az alapítvány önfenntartását hivatott biztosítani. Az alapítvány konferenciaközpontként is működhet. Egyre kevesebb támogatás érkezik a magyar civil szervezetek számára. Az alapítvány kezdettől támogatta a kolozsvári táncházmozgalom továbbélését, és részt vett a néptánctáborok megszervezésében. „A táncházmozgalomhoz egyébként személyes kötelékek fűznek, hiszen a fiunk, Balázs másodikos kora óta néptáncos, jelenleg pedig ő irányítja a Szarkaláb néptáncegyüttest” – tette hozzá. A Szarkaláb együttes hetente háromszor próbál a Heltaiban, és cselekvő részese az alapítvány egyik legrangosabb rendezvénye, a Szent István Néptánctalálkozó szervezésének. A rendezvényt évente az európai kisebbségek néptánctalálkozójaként hirdetik meg. A rendezvény nyitógáláját minden évben Szent István napján, augusztus 20-án rendezik. A rendezvény látványos momentuma a kolozsvári népviseleti felvonulás, mely a Heltai székhelyéről indul, és a résztvevők a Főteret megkerülve a Szent Mihály-templomban gyűlnek össze, ahol meghallgatják a Szent István-napi ünnepi misét. „Kezdetben gyakran füttyszó kísérte a felvonulást, Gheorghe Funar korábbi polgármester például egy ízben föl is jelentett bennünket, mert a magyar zászlót is végigvittük a menettel, de mivel a magyarországi románok vitték a zászlót, könnyen visszavertük a támadást” – mesélte Pillich Katalin. Az alapítvány közművelődési tevékenysége a jelentősebb évfordulók alkalmával történelmi vetélkedők szervezése, többnyire pályázati pénzekből. Évek óta rendezvénysorozatot indítanak március 15. tájékán, kolozsvári és Kolozs megyei iskolákat, bevonva tematikus rajzversenyt és történelmi versenyt hirdetnek meg. Ősszel az ‘56-os forradalom tiszteletére szerveznek minden évben megemlékezést. Idén októberben is megrendezik a Horváth Béla Stúdiószínpaddal közösen a Kolozs megyei amatőr színjátszócsoportok találkozóját. Az alapítvány következő terve egy kisebbségi dokumentumtár létrehozása. /Varga László: Heltai Gáspár Alapítvány: nagykorú szervezet, kiterjedt feladatkör. = Krónika (Kolozsvár), júl. 28./

Nem szabad mereven értelmezni a műemlékek feliratozására vonatkozó rendeletet, mert az nem zárja ki, hogy azokon a településeken, ahol jelentős számú nemzeti közösség él, ennek nyelvén is fel legyen tüntetve a tájékoztató szöveg, ez a Művelődési Minisztérium álláspontja a többnyelvű feliratokról. A Transindex és a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) Sorin Apostuhoz benyújtotta petícióját, amelyben a magyar és német nyelvű feliratokat követelnek. Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsos közbenjárására foglalt állást a minisztérium a tábla-ügyben, véleményét Kolozsvár polgármesteréhez is eljuttatta. Májusi sajtóértekezletén Sorin Apostu bejelentette: többnyelvű ismertető táblákat helyeznek el minden kolozsvári műemléken. A felirat három nyelven – románul, angolul és franciául – lesz olvasható. Arra a kérdésre, hogy miért nem kerülhet fel magyar nyelvű felirat is a táblákra, Apostu azt válaszolta: mivel a magyar nem számít világnyelvnek. Kolozsvár polgármesterének a funári időket idéző álláspontja ellen több civil és politikai szervezet is tiltakozott. Aláírásgyűjtést kezdeményezett a Kolozs megyei RMDSZ. /Műemléktáblák: nincs szó a magyar feliratok betiltásáról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./

Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke kijelentette: pártja azt kéri a Legfelső Semmítő- és Ítélőszéktől hogy indítson nyomozást a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és a Magyar Polgári Párt (MPP) által Székelyudvarhelyen szervezett nagygyűlés résztvevői ellen, és büntesse meg őket. Ugyanakkor bírálta Traian Basescu államfőt, mivel nem játszott moderátor-szerepet az ügyben. – A Nemzeti Liberális Párt arra kéri az állam valamennyi intézményét, elsősorban az ügyészséget, hogy indítson nyomozást, és büntesse meg székelyudvarhelyi rendezvény résztvevőit. Hozzátette: a PNL mindig a nemzeti kisebbségek jogainak támogatója volt, hangsúlyt helyezve a kulturális jogokra. /Ügyészségi vizsgálatot kér Crin Antonescu. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./ Heves magyarellenes reakciót váltott ki a bukaresti parlamenti pártok részéről a két székelyföldi nagygyűlésen megfogalmazott autonómiaigény. A román politikusok többsége érdekes módon leginkább az SZNT és az MPP által Székelyudvarhelyen rendezett találkozón elhangzottakat bírálta, holott azon ugyancsak a területi önrendelkezés mellett foglaltak állást. Corneliu Vadim Tudor, a szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt elnöke, európai parlamenti képviselő felszólította az erdélyi magyarokat: költözzenek Dél-Tirolba, ha tetszik nekik a területi autonómia, Gheorghe Funar, PRM főtitkára pedig népszavazást rendeztetne a székelyföldi önrendelkezés tárgyában. Titus Corlatean, a szenátus külügyi bizottságának PSD-s elnöke szerint az egységesülő Európában az erdélyi magyarok 20. századi nézeteket vallanak „szeparatista” téziseikkel, miközben szenátor kollégája, Lia Olguta Vasilescu szerint a nagygyűléseken megjelent önkormányzati képviselőktől meg kell vonni mandátumukat az ország területi integritásának veszélyeztetése miatt. /Rostás Szabolcs: Etnikai válsággal és szeparatizmussal riogatnak a román politikusok a nagygyűlések kapcsán. = Krónika (Kolozsvár), szept. 7./

Szobrot állít a marosvásárhelyi önkormányzat Stefan Gusa tábornoknak, a ‘89-es temesvári, majd bukaresti véres események egyik vitatott kulcsfigurájának. A tiszt nevét viselő alapítvány kezdeményezésére született döntést valamennyi frakció támogatta, beleértve a tíz taggal rendelkező RMDSZ-t is. Cserében a román pártok képviselői megígérték, hogy amint elkészül a Sütő András szobrának dokumentációs terve, ők is megszavazzák annak felállítását. A határozat értelmében Gusa büsztje azon a vársétányi talapzaton kap helyet, ahol eredetileg egy másik katonai szervezet Ion Antonescu háborús bűnös marsall szobrát szerette volna felavatni. A konszenzussal született tanácsi döntés felháborodást keltett a temesvári forradalmárokban. Az 1994-ben elhunyt Stefan Gusa volt az egyike azoknak a tábornokoknak, akik 1989 decemberében belelövettek a temesvári tüntetőkbe. A katonai ügyészség 1997-ben Victor Atanasie Stanculescuval és Mihai Chitackal egyetemben Gusát bűnösnek találta. Gusa még életében tagadta az ellene felhozott vádakat, mi több, a forradalom hősének tekintette magát. Ion Iliescu és az alakulófélben lévő állam vezetői néhány nap elteltével lemondtak Gusa szolgálatairól. Egy interjúban az ismert rendező és egyben a forradalom egyik aktív résztvevője, Sergiu Nicolaescu azzal vádolta a generálist, hogy 1989. december 23-án államcsínyt tervezett, azonban magára maradt, a vezérkar többi tagja ugyanis elhatárolódott a tervtől. Későbbi interjúkban Gusa hősként pózolt, azt állítván magáról, hogy ő volt az, aki békés megoldást talált a temesvári forradalomra, illetve sikerült megakadályoznia az idegen, elsősorban szovjet erők behatolását Romániába. A csontrákban szenvedő Stefan Gusa egy bécsi klinikán, 1994. március 28-án elhunyt. Temetését huszonegy ortodox pópa celebrálta, élen Epifanie Norocellel, Buzau és Vrancea megye püspökével. A politikusok közül a ceremónián Niculae Spiroiu akkori hadügyminiszter, Simion Cotoi volt párttitkár és az egykori Román Nemzeti Egységpárt (PUNR) elnöke, Gheorghe Funar vett részt. Románia főként ókirálysági részein utcákat és hadtesteket neveztek el róla, nevét viselő alapítvány működik, illetve szülőfalujában, Spatarun már mellszobrot is állítottak emlékére. A tábornok halála után a Gusa-kultusz kialakításában Josif Constantin Dragan is fontos szerepet játszott. A vasgárdista múltjáért elítélt, később viszont a leggazdagabb román állampolgárrá vált Dragan jelentős pénzösszeggel támogatta a kultusz ápolóit. /Szucher Ervin: Szobrot kap a forradalmárgyilkos. = Krónika (Kolozsvár), szept. 14./

Gazdag rendezvénysorozatot szerveznek Kolozsváron az európai örökség napok keretében. Kolozsváron szeptember 19-én két helyszínen, a Szabók bástyájánál és a Continental Szállónál zajlanak a rendezvények. A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság a Farkas utcai református egyházközséggel kiállítást és sétát szervez. A rendezvényeket ismertető sajtótájékoztató botrányban fulladt. Dan Brudascu, a Városi Művelődési Ház igazgatója /évekig Gheorghe Funar expolgármester sajtófőnöke volt, később a Nagy-Románia Párt képviselője/ kifejtette, a Continental Szállodában történelmet írtak. „Csak két személyt hoznék fel példának – mondta – mindkettő fontos politikus volt. Az egyik Kun Béla, aki 1918-ig gyakran itta kávéját ebben a vendéglőben, amelyet akkortájt New York kávéháznak hívtak, és Octavian Goga költőt, Románia volt miniszterelnökét, akit itt mérgeztek meg, lassan ölő méreggel 1938. május 5-én. Goga két nappal később meghalt. Kolozsvár nagy írói és költői közül többen is itt töltötték idejüket”, folytatta Brudascu, majd kiselőadást tartott saját képviselői múltjáról, hogyan harcolt a régi ortodox templomok védelméért stb. Köllő Katalin újságíró közbeszólt: tudomása szerint egy hétvégi rendezvény sajtótájékoztatójáról van szó, nem pedig valamelyik párt kampányrendezvényéről. A rendezvényt hirdető plakátra magyar nyelven is került volna szöveg, erre azonban nem került sor. Maria Golban igazgató kifejtette: a rendezvényre az Európai Unió ünnepének keretében kerül sor, minden ország a saját nyelvén népszerűsíti az örökségnapokat, ennek megfelelően a plakát román nyelvű. Köllő Katalin közbevetésére, hogy a magyar nyelv ugyanolyan hivatalos nyelv az unión belül, és Kolozsvár lakosságának mintegy 20 százaléka magyar anyanyelvű, illetve a város épített örökséghez a magyaroknak is van némi közük, az igazgatónő nem tágított, csak román nyelvű plakátot nyomtattak. /Köllő Katalin: Botrányos sajtótájékoztató a kulturális örökség napjairól. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./

A bánsági születésű, német Herta Müller nyerte idén az irodalmi Nobel-díjat. Magáénak tekintheti-e a díjat az a román állam és társadalom, amely évtizedek óta azt a kisebbségellenes politikát folytatja, amelynek áldozatairól Herta Müller ír? Kijelenteni, hogy a román állam bűnöket követett el a területén élő kisebbségek ellen, ez kockázatos gesztus. Marius Cosmeanu, a cikkíró ezt tapasztalhatta, a mikor két-három éve írt egy vezércikket arról a széles körben elterjedt véleményről, mely szerint Tőkés László a magyarok Funarja. Cikke után egyes olvasók azt kérték, hogy Cosmeanut fosszák meg román állampolgárságától. Elkövetett ugyanis egy hibát: egy magyarért szállt síkra, s ez megbocsáthatatlan bűnnek minősült. Ion Bogdan Lefter román irodalomkritikus a díj kihirdetése után azt írta, Herta Müller a román alkotmány első cikkelyét támadja meg. Azt, hogy „Románia önálló, független, egységes és oszthatatlan nemzetállam. ” A román társadalomból hiányzik az (ön)kritika, ez a társadalom képtelen feldolgozni saját múltja ballépéseit és bűneit. Herta Müller egy olyan rendszer ellen küzdött, amely ma is jelen van Romániában. /Marius Cosmeanu: Herta Müller, kényelmetlen tényező. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 17./

A kolozsvári Sétatéren felavatott emlékmű, „In memoriam 1956”, összeköthet magyarokat, itt élő románokat. Ennek ellenére Gheorghe Funar nyilatkozatát közölte a Foaia Transilvana egyik száma, miszerint csak Emil Boc idejében lehetett ilyesmit engedélyezni, merthogy ez az emlékmű a román hatóságok újabb árulásának a jele, a diabolikus magyar irredentáknak tett engedmény. Ugyanitt olvasható a Vasgárda örökségét vállaló Noua Dreapta (az Új Jobboldal) állásfoglalása „a történelem meghamisításáról” és arról, hogy ez az esemény negatív következményekkel fog járni mind a román, mind a magyar fél számára. Melléfogásokban, diverziókban nincs hiány a Kárpát-medencében. Nem kell visszamenni a Malina Hedvig-ügyig, az elmaradt révkomáromi Sólyom László-látogatásig, a kárpátaljai vagy pozsonyi műemlékrongálásokig, a vajdasági diákverésekig. Magyarázat mindig van, most a battonyai ablakbetörés, az idegennek szóló veszélyes fenyegetés. A Battonyán letelepedett aradi román üzletember, a rendőrséghez fordult. A Veszprémben gyilkosság áldozatává lett kézilabdázó, Marian Cozma sajátos módon a magyar–román megbékélés szimbóluma lett, a battonyai-aradi Marin Crisan körül kavarodó hírek az ellenkező hatást váltják ki. A romániai magyar lapok, az Új Magyar Szó, a Krónika Kreszta Trajántól, Battonya alpolgármesterétől azt idézték, hogy „Nem retteg itt senki senkitől. Elszigetelt esetről van szó, én csak erről a fenyegető levélről tudok”, a bukaresti Adevarul, többször visszatérve az esetre, azt adta tudtul a román olvasóknak, hogy ezek a problémák a románok és a magyarok közt mindig is léteztek, mármint az irigység, a gyűlölet mindkét részről. Az Adevarul cikkének a címe: „A magyar szélsőségesek nem akarnak minket az országukban”. Az új kolozsvári hetilap, a Mesagerul de Cluj első száma a változóban lévő Kolozsvárról szól, a lap a magyar konyha receptjeit ajánlja az olvasóknak. /Kántor Lajos: Kolozsvári néző – 2009. november (1). = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Kolozsvárt manapság már inkább csak Nyugaton emlegetik úgy, mint a hírhedt magyarellenes polgármester, Gheorghe Funar városa. Funar ma már nem mer indulni a városatyai székért abban a városban, amely egymás után háromszor szavazta meg őt polgármesternek, és amely tizenkét keserves esztendőt köszönhet neki. Öt és fél évvel ezelőtt Kolozsváron megtörtént a nagy fordulat, egy olyan polgármester került a kincses város élére Emil Boc személyében, aki a második választási forduló előtt a Bibliára tett kézzel esküdött meg arra, hogy soha nem szövetkezik magyarokkal. Emil Boc később a kormánypárt elnökeként mindent megtett, hogy megakadályozza a kisebbségi törvény megszavazását a parlamentben, és miniszterei révén igyekezett keresztbe tenni minden kisebbségjogi kezdeményezésnek. Azután Emil Boc lett a kormányfő. A kincses város szavazópolgárai megválasztották maguknak a város első számú emberévé Boc addigi alpolgármesterét. Az új polgármester haladt tovább a nagy elődök által kitaposott úton, igyekezett mellőzni mindent, ami Kolozsvár magyar múltjára emlékeztetne. A városvezetés most felavatja az újjáalakított főteret, amelynek sarkában egyébként továbbra is ott éktelenkedik a kolozsváriak által guillotine-nak gúnyolt otromba memorandista-emlékmű, akárcsak a Funar-korszak érintetlenül megőrzött többi kolozsvári „relikviája” is – az Avram Iancu-szobor, a fellegvári kereszt és egyebek. Az avató újabb alkalom arra, hogy a városvezetés ismét látványosan hanyagolja a magyar elemet. /Salamon Márton László: Posztfunárok. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

November 5-én átadták a kolozsvári Főteret. „Átadtuk a több mint 80 százalékos román többségnek. Legalábbis így érzem, írta a lap munkatársa. Egyre jobban érződik ennek a többségnek a nyomasztó hatása. A Funar-korszakban „mintha többen lettünk volna”. A jóhiszemű, tájékozott románok elítélték a funári nacionalizmust, a magyarellenes retorikát, az ortodox templomok, mellszobrok, feliratok, szobrok, emlékhelyek által elért szimbolikus térfoglalást. Most mintha az értelmiségiek és a lakosság többsége is egyetértene Apostunak a magyarságot sértő gesztusaival. /Kiss Olivér: Átadtuk. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./

Elítélte Sorin Apostunak a kincses városi magyar közösséget kirekesztő magatartását Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Gheorghe Funarhoz hasonlította a jelenlegi kolozsvári polgármestert. „Úgy tűnik, Sorin Apostu egy dolgot nem akar megérteni: hogy egy olyan közösséget képvisel, ahol magyarok, románok és más nemzetiségűek együtt élnek – egy olyan városban, ahol a magyar történelemnek ezeréves múltja van” – nyilatkozta Kelemen Hunor. „Nem hiszem, hogy ilyen magatartással a 21. században lehet Kolozsvárt vezetni” – szögezte le Kelemen Hunor. /Kiss Előd-Gergely: Kelemen: Apostu az új Funar, csak rafináltabb. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./

Kolozsvár főterére most szerelik a jégpályát. A fiatalok elsősorban Apostut bíráló tüntetései („Miénk a tér”) kétségtelenül jogosak. Kántor Lajos azonban a „Mindent elveszítettünk” sirámaival szemben a Szabadság-szerkesztő Székely Krisztának ad igazat, a tér négy oldalát uraló házak szerencsére még a Ceausescu-, majd a Funar-érát is átvészelték, a „lecsupaszított” középső részen a Szent Mihály-templom pedig az eddiginél monumentálisabban emelkedik ki. – Egyesek aláírásokat gyűjtenek a kolozsvári magyar színház (vezetése) ellen, miközben a Bukarestben megrendezett országos színházi fesztiválon látott Csehov-előadásukat, a Három nővért a fővárosiak az egekbe emelik. Kántor kiállt a modern színház mellett. /Kántor Lajos: Kolozsvári néző – 2009. november. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

Tízéves a Házsongárd Alapítvány. Gergelyné Tőkés Erzsébet, az alapítvány igazgatója elmondta, az elmúlt évek alatt rengeteg sírkövet megmentettek. Ha az elődök nem épülnek be az emlékeinkbe, az életünkbe, akkor gyökértelenek vagyunk, vallja. 1980-ban jelent meg Gaal Györgynek a Házsongárdi pantheon című írása, térképestől a Korunk évkönyvben. Gergelyné Tőkés Erzsébet akkori osztályát kivitte a temetőbe. Akkortól kezdve ez a kegyeleti munka nagyjából állandó jelleggel folyt, szűkebb keretek között. A Házsongárd Alapítvány egy tanár-diák kapcsolatból és osztályfőnöki munkából alakult ki. Sok megható esetről tudna beszámolni, olyan emberek részéről is kapott segítséget, akiknek semmi közük sincs Kolozsvárhoz. Kezdetben, amikor a Sigmond mauzóleumot akarták pályázati pénzből rendbe tenni, a polgármesteri hivatal leállította a munkálatokat, de akkor még Gheorghe Funar volt a polgármester. Mostanában már fogadkoznak, hogy segítenek, azonban nem kaptak semmiféle anyagi támogatást. A magyarországi Hungaria Nostra Város- és Faluvédők Szövetsége Podmaniczky-díjjal tüntette ki nemrégiben az alapítványt, négy-öt éve megkapták a Magyar Örökség-díjat. A Házsongárd Alapítvány felekezetközi és civil jelleggel működik. /Köllő Katalin: Évforduló – „Beszél a kő, olvasd le róla sorsomat” = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./