Tíz éve hunyt el dr. Octavian Buracu, a kolozsvári Etnikumközi Párbeszéd Szövetség alapítója. Az emberi jogok nemzetközileg elismert harcosa, Octavian Buracu azon román értelmiségiek közé tartozott, akik mertek szembeszállni a nacionalista önkénnyel, és ennek megtestesítőjével, Kolozsvár rossz emlékű polgármesterével, Funarral. Egyike volt azon keveseknek, akik kiálltak az erdélyi magyarság jogkövetelései mellett, nem számolva a megtorló következményekkel. Ott volt a Mátyás-szobor „megbélyegzése”, vagy az ásatások elkezdése miatt tiltakozásokon is. /Sz. K.: Octavian Buracura emlékezünk. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./

Négy nagy-romániás szenátor a magyar igazolvánnyal rendelkező miniszterek lemondását követelte. A kezdeményezők között volt Gheorghe Funar is. Szerintük az RMDSZ-es minisztereket azért kell leváltani, mert a magyar igazolvány – amelyet feltételeznek, hogy a tárcavezetők kiváltottak – azonos a magyarországi személyazonossági igazolvánnyal. Funarék örökre megszabadulnának a magyar miniszterektől, hiszen azt is kérték a beadványban, hogy a román kormányba soha ne fogadjanak be olyan személyt, akik kérték és megkapták a szóban forgó iratot. /Funar Bukarestben is egykori formáját hozza. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./

Kolozsváron a városvezetés visszavonulást hirdetett, mondván: véget érnek a rossz emlékű funarióta megnyilvánulások, visszaállítják Kolozsvár régi arculatát. Betömik az árkokat. Másfél év telt el az „álvisszavonulás” után: az egyik főtéri árok néhány hónapja eltűnt, de a másik tátongó gödör mintha egyre nagyobb lenne. Közelít a Mátyás-szoborhoz. Az RMDSZ-es alpolgármester és a tanácsosok vállukat vonogatják: ők semmiről sem tudtak. A hírhedt tábláknak is el kell tűnniük Kolozsvárról, amelyek Funar óta hirdetik: az alkotmány szerint ebben az országban a román nyelv a hivatalos nyelv. /Köllő Katalin: Félek a görögtől... = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

Heves vitába torkollott a szenátusban szeptember 29-én a kisebbségi törvénytervezet általános vitája. Az ellenzék, a szociáldemokraták részéről felszólaltak Ion Iliescu és Adrian Paunescu, továbbá a nagy-romániás Gheorghe Funar, akik támadták a törvénytervezetet. Paunescu visszaküldte a magyarságot Ázsia végébe, Funar pedig azt állította, a jogszabály hatálybalépése meggátolja majd Romániának az Európai Unióhoz való csatlakozását. Markó Béla szenátor, az RMDSZ elnöke erre megjegyezte: csodálkozik, hogy bánsági származása ellenére Funar „ennyire primitív tud lenni”. Ion Iliescu, a szociáldemokraták szenátusi frakcióvezetője szintén a jogszabálytervezet ellen emelt szót, hangsúlyozva, Románia az egyetlen európai állam, amely ennyi kedvezményt biztosít a kisebbségeknek. Majd azt javasolta, töröljék a kulturális autonómiát célzó fejezetet. Markó Béla emlékeztette a volt államfőt, hogy a közigazgatási törvény módosítására – amely a kisebbségek számára kedvező jogokat biztosított – 2000-ben került sor, amikor a Szociáldemokrata Párt hatalmon volt. „Ha valóban decentralizációt akarunk, nagyobb teret kell biztosítanunk önkormányzatainknak, el kell fogadnunk az autonómiatanácsokat, a kulturális és nyelvi másságot” – hangsúlyozta Markó. A Krónika kérdésére Markó kifejtette, Iliescu, az exállamfő ismét a kilencvenes években használt érveivel állt elő. „Szeparatizmusról, párhuzamos intézményekről beszélt, éppen csak a szegregáció szót nem használta, de egyebet mindent, amit korábban is szokott a kisebbségi kérdésben” – minősítette Iliescu szavait Markó. /Bálint B. Eszter: Adrian Paunescu „tanácsa”: vissza a magyarokkal Ázsiába. = Krónika (Kolozsvár), szept. 30./

Újabb kisebbségellenes megnyilvánulások helyszíne volt október 5-én a román felsőház, ahol a szenátorok ezúttal a holokauszt tagadását tiltó jogszabálytervezet szövegén kaptak hajba. A dokumentum a Nagy-Románia Párt (PRM) és a Szociáldemokrata Párt (PSD) honatyáinak ellenszavazatai miatt nem kapott elegendő voksot, viszont a kormánypártok részéről megfogalmazódott: egyáltalán nem tenne jót Románia imázsának, ha éppen a zsidó újév küszöbén utasítanák vissza a fasiszta, xenofób és rasszista szervezetek, jelképek, valamint a háborús bűnösök kultuszát tiltó törvénytervezetet. A jogszabály ellen tette voksolt Razvan Theodorescu szociáldemokrata szenátor is, holott a törvényt éppen az a Nastase-kabinet dolgozta ki annak idején, amelynek művelődésügyi miniszterként éppenséggel ő is tagja volt. Gheorghe Funar PRM-s szenátor többek között azzal érvelt a plénum előtt mondott beszédében, hogy a holokauszttörvény elfogadása esetén az RMDSZ valamennyi képviselőjét börtönbe kellene zárni, mivel a „háborús bűnösnek nyilvánított” Wass Albert kultuszát éltetik. Sőt egy adott pillanatban az ellenzéki és kormánypárti szenátorok felváltva vádolták egymást rasszizmussal. Heves ellenkezést váltott ki a PSD-s Ion Solcanu javaslata is, amelyben cikkelyenkénti voksolást kért a felsőháztól. A törvénytervezetet végül cikkelyenként sikerült megszavazni, a végszavazást azonban október 6-ra halasztotta a felsőház. /R. Sz.: Rasszizmussal vádolták egymást a szenátorok. = Krónika (Kolozsvár), okt. 5./

Folytatódott a kisebbségi törvény vitája a szenátusban. Iliescu volt államelnök felszólalásában a nemzeti kisebbségek jogállására vonatkozó passzusokat kifogásolta. Szerinte a kulturális autonómia eltávolítaná a kisebbséget a többségtől, párhuzamos kultúrákat hozna létre, és nehezítené az integráció folyamatát. Gheorghe Funar NRP-szenátor az RMDSZ-t azzal vádolja, hogy a törvény miatt megzsarolta koalíciós partnereit. Kolozsvár expolgármestere úgy látja, az RMDSZ azért ment bele a házelnökök leváltásába, hogy a kisebbségi törvény megszavazását várja el cserébe. Funar szerint a törvény csak ,,előkészíti a terepet a Székelyföld autonómiájához”. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 6./

Valamivel higgadtabb hangulatban zajlott október 6-án a kisebbségi törvénytervezet általános vitája a szenátusban. Eckstein-Kovács Péter szenátor felszólalásában elmondta, a kisebbségi törvény elfogadásáról még 2003-ban egyezség született az akkor kormányon lévő SZDP-vel. Furcsa módon e párt honatyái most lelkesen tapsolnak Gheorghe Funar ama kijelentésének, miszerint a kisebbségi törvény xenofób, románellenes jogszabály, melynek célja a Magyar Autonóm Tartomány visszaállítása, s mely veszélyezteti Románia integrációját, területi egységét, ráadásul feléleszti az etnikai feszültségeket. Eckstein kérte a magyarság államalkotó nemzetként való meghatározását. Razvan Teodorescu SZDP-szenátor csalódottságát fejezte ki a jogszabály ,,primitív volta” miatt, és javasolta az egyik cikkelyben szereplő nemzeti szimbólumok használata kifejezés kisebbségi szimbólumokra való cseréjét. Verginia Vetinas, a Nagy-Románia Párt szenátora alkotmányellenesnek, Romániára és a román nemzetre nézve sértőnek nevezte a törvénytervezet. Verestóy Attila azt hangsúlyozta, hogy a harmonikus együttéléshez elengedhetetlen a kulturális autonómia. Antonie Iorgovan SZDP-szenátor arra emlékeztetett, hogy a ’90-es években, az alkotmányozó nemzetgyűlés idején az RMDSZ már előállt ezzel a javaslatával, akkor elutasították, most sem tartják elfogadhatónak. /(s): Véget ért az általános vita. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 7./

Szőkefalva lakossága vissza akarja szerezni a település önazonosságát, ezért kezdeményezte az önálló faluvá való visszaalakulására vonatkozó törvénytervezetet. Szőkefalvához hasonlóan önálló akart lenni a Nyárádkarácsonhoz tartozó Csiba, Folyfalva és Káposztásszentmiklós is. Egyik törvénykezdeményezés sem kapta meg a jóváhagyáshoz elegendő szavazatszámot csütörtökön a szenátusban. Az 1356 lakost számláló Szőkefalva falu önállóságát 1968-ban felszámolták, jelenleg csupán Vámosgálfalva község egyik utcája. Van elemi iskolája, vegyes, magyar–román óvodája, kultúrotthona, családorvosi rendelője és négy különböző temploma. Jelenleg tábla jelzi Szőkefalvát, bár törvénytelenül tették ki, de a turistaáradat miatt muszáj volt. Ugyanis Szőkefalvára a Mária-jelenés miatt számos hívő érkezett, akik nem tudtak eligazodni. A Nagy-Románia Párt (PRM) szenátusi frakciója arra hivatkozva, hogy a magyar települések számának gyarapításáról van szó, kijelentették, hogy nem szavazzák meg a tervezetet. Ezután a szőkefalvi ortodox egyház képviselője levélben közölte mind a Nagy-Románia Párt, mind a Szociáldemokrata Párt (PSD) szenátoraival, hogy a településen 485 görögkeleti hívő él, és a törvénykezdeményezés egyáltalán nem a magyar falvak számának gyarapítására irányul. A végső szavazáson, a szenátusban nagy botrány kerekedett az ügyből. Gheorghe Funar PRM-szenátor egyszerűen hamisítványnak titulálta a Gabor Cornel görögkeleti pap által aláírt levelet. /Antalfi Imola: Szőkefalva – egy 1356 lakosú utca. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 8./

A kolozsvári törvényszék döntése szerint Emil Boc polgármesternek kötelessége közölni Gheorghe Funar szenátorral bukaresti kiszállásainak számát és célját. Funar volt polgármester még márciusban felszólította utódját: számoljon be, milyen gyakran jár Bukarestbe és miért. Emil Boc polgármester megfellebbezheti a törvényszéki döntést. /Boc köteles elszámolni Funar előtt. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

„,Tapasztalható-e ma Romániában negatív megkülönböztetés a romákkal és a szexuális kisebbségekkel szemben, valamint a férfi-nő viszonyrendszerben?” – tették fel a kérdést az Európai Unió küldöttei a román parlamentben. A küldöttség október 5. és 7. között vizsgálódott Romániában. Ellátogattak a parlamentbe is, a szenátus és a képviselőház emberjogi bizottságának együttes ülésén megtudhatták, hogy a román politika lényegének tekintett integráció sínen van, az ország igyekszik teljesíteni az elvárásokat, s a parlament, ezen belül is, kiemelkedő fontosságúnak tekinti a nemzeti kisebbségekről és a vallásról szóló törvények elfogadását. A két ház bizottsági tagjai biztosították az uniós küldöttséget, hogy ,,jelenleg Romániában az emberi jogok tekintetében az európai normák és jogi keretek teljes átvételéről lehet beszélni…” A szociáldemokrata Cristian Diaconescu szenátor büszkén fejtegette: ,,a román parlamentben ma nincsen diszkriminációt és idegengyűlöletet tanúsító párt!” Ezt néhány nappal Funar és más nagy-romániás politikusok ellenséges szónoklatai és Adrian Paunescu szociáldemokrata szenátor javaslata után, amelyben a magyarokat nemes egyszerűséggel visszaküldte Ázsiába (!). Asztalos Csaba az Európai Parlament emberjogi albizottsága tagjainak szóba hozta a Romániában ma lépten-nyomon tapasztalható gyűlöletbeszédet is, amelyre az volt az uniós képviselők véleménye, hogy ,,ez sajnos az unió országaiban is meglehetős gyakorisággal tapasztalható”. Az RMDSZ képviselője szerint ,,nem lehetséges semmifajta mérlegelés a diszkriminációban, hiszen mindenkinek, akit sérelem ér, a saját szemszögéből ez a legfájóbb!” A küldöttségben volt magyar képviselő is Dobolyi Alexandra MSZP-s politikus személyében, ő azonban elégedett volt, mert egyetlen (!) kérdést sem tett fel a romániai magyarságot érintő diszkriminációra vonatkozóan. A találkozó elérte a célját, sminkeltek, mellébeszéltek, hazudoztak. /Bogdán László: A sérelmek sminkelése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 12./

Elfogadta a kisebbségi törvénytervezet első három cikkelyét a szenátus, közöttük azt is, amely kimondja, hogy a romániai kisebbségek államalkotó tényezők. Eckstein–Kovács Péter szenátor elmondta, hogy az RMDSZ csak az első csatát nyerte meg, a háború végéig még sok van. A cikkelyenkénti vita első napján a 230 módosító indítványt benyújtó Gheorghe Funar nagy-romániás szenátor fenntartotta az összes javaslatát, és érvelt is mellettük. Emiatt elhúzódhat a törvény megvitatása. /Államalkotó tényezők vagyunk. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

Október 11-én a képviselőházban Kerekes Károly RMDSZ képviselő arról beszélt, hogy az RMDSZ három törvénykezdeményezése a Ceausescu-rezsim által megszüntetett községek újraalakulását szorgalmazták. Maros megyei, többségükben magyarok lakta településekről van szó, amelyeket 1968-ban szüntettek meg. Az egyik a Nyárád-gálfalvához tartozó Nyárádszentlászló, a másik a Vámosgálfalvához tartozó Szőkefalva, a harmadik a Nyárád-karácsonhoz tartozó Csiba, Folyfalva és Nyárádszentmiklós. A képviselőház elfogadta, a szenátus „botrányos módon” elutasította a kezdeményezést. A nagy-romániás Gheorghe Funar azzal érvelt, hogy „nem akarja szaporítani a magyar falvak számát”, holott Szőkefalván 485 román él, ortodox templom, román óvoda-iskola létezik, és a helyi ortodox pap is felháborodott a nagy- romániás indok hallatán. Ezután az ortodox egyházat hamisítással vádolta meg a PRM. A végső szavazáson a volt kormánypárt, a PSD a nagy-romániásokkal szavazott. Kerekes Károly szerint a PSD-t külföldön demokratikus pártként ismerik, azonban a szenátusban kimutatott magyarellenessége az ellenkezőjét bizonyítja. Kerekes a nemzetközi fórumok tudomására kívánja hozni, hogy a PSD a diktatúra visszaéléseit javítani óhajtó kezdeményezések során a sovén- nacionalista PRM-vel szövetkezik. /(mózes): Kerekes Károly magyarellenességgel vádolja a PSD-t. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 13./

A felsőház elfogadta a romániai magyar nemzeti közösség is államalkotó tényező Az RMDSZ tájékoztatása szerint végeláthatatlan huzavona előzte meg a kisebbségi törvénytervezet cikkelyenkénti vitáját. Az előző napon Gheorghe Funar a Nagy Románia Párt (PRM) szenátora azt javasolta: ismét a jogi bizottságban kerüljön napirendre a kérdés, ahol el kellett eldönteni, hogy a jogszabály-tervezet vitája maradjon-e a szenátus napirendjén, avagy kerüljön át a képviselőházba. A bizottság úgy döntött, hogy a tervezet a szenátusban maradjon napirenden. Ion Iliescu szenátor – volt államfő – továbbra is azt az álláspontot képviselte, hogy ha kikerül a tervezetből az autonómiára vonatkozó, szerinte „legnagyobb veszélyt” jelentő, az autonómiára vonatkozó fejezet, akkor nem lesznek kifogásai a jogszabállyal kapcsolatban. /A szenátusban az RMDSZ az első csatát megnyerte. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 14./

Nem szavazta meg a kolozsvári városi tanács az RMDSZ által előterjesztett magyar utcaneveket. A kolozsvári építkezési láz eredményeképpen harminchat új utca keletkezett, a lakók közel másfél éve várják, hogy a hatóságok nevet adjanak ezeknek. A város 76 nevet tartalmazó jegyzéket juttatott el a megyéhez, ahol külön listán szerepelt a harminchat, még „nevetlen” utca. A polgármester kezdeményezésére a városi tanács elé terjesztették a jegyzéket. Molnos Lajos városi tanácsos elmondta: az említett jegyzék ugyanaz volt, amit még Funar polgármesterkedése idején akartak elfogadtatni, akkor sikertelenül. Olyan „személyiségek” neve szerepelt a listán, mint az ultranacionalista Eugen Barbu, Ion Lancranjean stb. Molnos kifogásolta, amiért az utcanevekben nem tükröződik az, hogy Kolozsvárott hozzávetőlegesen húsz százalékos a magyarság részaránya, az utcanevek húsz százalékának tehát magyar vonatkozásúnak kellene lennie. Molnos összeállított egy harminchat nevet tartalmazó listát és egy ötven nevet tartalmazó pótlistát. A múlt heti tanácsülésen viszont ugyanaz a lista került a tanácsosok elé, mint nyáron, figyelmen kívül hagyva Molnos javaslatait, amelyek olyan személyiségek nevét tartalmazta mint János Zsigmond, Erkel Ferenc, Tamási Áron, Jókai Mór, Kelemen Lajos stb. Molnos újabb halasztást kért, de ezúttal nem járt sikerrel. Végül Molnos javaslatait is egyenként szavazásra bocsátották, de a hat RMDSZ-es tanácsos kivételével mindenki ellenük szavazott. Az egyetlen magyar személyiség, akiről utcát fognak nevezni, az Fadrusz János lesz. /Nagy-Hintós Diana: Magyar utcaneveket szavaztak le. Koalíciós „partnereink” sem támogattak. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./

Felgyorsul a szenátusban a kisebbségi törvénytervezet vitája azzal, hogy Gheorghe Funar visszavonta több mint 170 módosító indítványát. A „nagyvonalú” gesztus célja: jusson idő még az október 24-re tervezett végső szavazás előtt a jogszabály kulturális autonómia című fejezetének a módosítására. A nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvény szenátusi elfogadásához legkevesebb 69 szavazat kell. A koalíció azonban maximum 71 szenátort tudna felsorakoztatni, ha minden demokrata, liberális, konzervatív és RMDSZ-es honatya részt venne a tervezet végső szavazásán. Azok is, akik jelenleg Brüsszelben, vagy a világ más pontjain tartózkodnak. Ez szinte kizárt, ezért minden esély megvan arra, hogy a kisebbségi törvény az ellenzék kedve szerint alakuljon a szenátusban, és ebben a formában kerüljön a döntéshozó képviselőház asztalára, amelynek nem áll már módjában visszaváltoztatni a szenátus módosításait. Az egyetlen lehetőség tehát arra, hogy a tervezet viszonylag érintetlenül kerüljön a képviselőházba. Eckstein-Kovács Péter szenátor elmondta: Gheorghe Funar szinte minden cikkelyhez javasolt módosítást, kérte a cikkelyek legalább háromnegyedének – közöttük a legártalmatlanabbaknak is – a törlését. A szenátus megszavazta az etnikai diszkrimináció büntetésére vonatkozó szakaszt. Eszerint minden etnikai alapon történő diszkrimináció, vagy erre való bujtogatás büntethető. A szenátus jóváhagyta azt a szakaszt is, miszerint a nyelv, a kultúra és a vallás a nemzetiség önazonosságának alapelemei. A hatóságok kötelesek arra, hogy a nemzeti kisebbségeket érintő problémák megoldásakor vegyék figyelembe az illető kisebbségek képviselőinek akaratát. /Sz. K.: Mára várható a kulturális autonómia vitája. Megelégelte az időhúzást az NRP. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

A kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet október 20-i vitáján rendkívül éles vita alakult ki a kisebbségek nemzeti szimbólumainak szabad használatáról. Gheorghe Funar három, Viorica Moisuc egy módosító indítvánnyal igyekezett a cikkelyt tartalmától megfosztani. Markó Attila a kormány nevében leszögezte, hogy a cikkelyt a gyakorlatban tulajdonképpen már évek óta alkalmazzák. A vita hevesebbé vált a nemzeti identitás megőrzésére vonatkozó fejezet tárgyalásakor. A 16-os paragrafushoz Viorica Maisuc, nagy-romániás szenátor módosító indítványt fűzött a Székelyföldön élő románok kisebbségként való elismerésével kapcsolatban. Frunda György megoldásként azt javasolta, hogy azokon a helyeken, ahol a románság kisebbségben él a közigazgatási intézményekben valóban jussanak megfelelő képviselethez, de ezt a szabályozást a helyi adminisztrációra vonatkozó törvénybe vigyék be. Teodor Melescanu, osztva Frunda szenátor véleményét, leszögezte, nem lehet Romániában román kisebbségről beszélni. Délután már a szenátus határozatképtelen volt. /Béres Katalin: Éles viták a kisebbségi törvényről. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 21./ A Konzervatív Párt (KP) támogatta a nagy-romániások Románia földrajzának és történelmének továbbra is román nyelven történő oktatására, illetve a székelyföldi románok jogköveteléseire vonatkozó módosító indítványait. Eckstein-Kovács Péter szenátor nyilatkozott: az RMDSZ kérni fogja, hogy a koalíció tárgyalja újra a konzervatívok magatartását, elfogadhatatlan és nevetséges helyzet, hogy az egyik koalíciós partner a nagy-romániásokkal szövetkezzen az RMDSZ ellen. /Sz. K.: Kisebbségi törvénytervezet: a nagy-romániás módosításokat támogatta a KP. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

A kormányon levő pártok rendszeresen kisebbségbarátságot mímelnek, míg az ellenzékiek a román nemzeti érzelmek védelmezőinek tüntetik fel magukat. Hasonlóan viselkedtek a jelenlegi hatalmat alkotó pártok is ellenzékként, s nyilvánvaló, hogy most is csak kényszerűségből támogatták az elképzelést. A szenátorok nem voltak tekintettel arra, hogy a Velencei Bizottság pozitívan véleményezte a kisebbségi törvény tervezetét. A radikális magyar csoportosulásokat most szövetségesként üdvözli a Nagy-Románia Párt. A tervezet ellen szövetkezett Vadim Tudor, Funar, Paunescu, Dan Voiculescu és Szász Jenő, állította Bálint Zsombor. Az október 24-i szenátusi botrány a román demokrácia kudarca. /Bálint Zsombor: Zsákutcában a kisebbségi törvénytervezet. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./

Corneliu Vadim Tudor és Gheorghe Funar súlyos magyarellenes kijelentései miatt a marosvásárhelyi Pro Europa Liga panaszt tett az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál. Korábban a négy kormánypárt is elítélte Tudornak a kisebbségi törvénytervezet szenátusi vitáján elhangzott beszédét. Markó Béla, az RMDSZ elnöke október 27-én Habsburg Ottóval folytatott bukaresti megbeszélésén kérte, hogy az európai fórumokon is figyeljenek fel a romániai nacionalista kirohanásokra. /Össztűzben a nacionalizmus. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./

Egyre több román politikus kifogásolja a kisebbségi törvény tervezetét. A Nagy-Románia Párt mellett a leghangosabb ebben a tekintetben egy zsebpárt, a Cozmin Gusa vezette Nemzeti Kezdeményezés Pártja (PIN). A PIN felszólította a román pártokat és civil szervezeteket, foglaljanak állást a kisebbségi törvény ügyében, a kormányt pedig felszólította: vonja vissza a tervezetet. Valeriu Tabara, a Demokrata Párt képviselőházi frakcióvezető-helyettese leszögezte, a törvény tulajdonképpen az RMDSZ politikai célkitűzéseit jeleníti meg. Markó Béla RMDSZ-elnök szerint a koalíciós partnerekről nem állítható, hogy nacionalisták lennének. „Ám éppen azért, mert nemzeti kérdésekben nincs egy markáns programjuk, állandóan bizonytalanok, meg lehet őket ijeszteni” – tette hozzá. A magyar oldalról érkező támadásokról így vélekedett: „Az már az életünk abszurd kis színjátéka, hogy Funar megdicséri Szász Jenőt a román szenátusban, és utána a sajtónak nyilatkozva is, illetve az, hogy a hátunk mögött ők kezet fognak.” „A kisebbségi törvénytervezet kompromittálja hosszútávon az autonómiatörekvéseket. Ha ezt elfogadnák, úgy tűnne, mintha volna autonómia, mert úgy hívják, hogy kulturális autonómiatanács, és ebben benne van az autonómia szó, tehát akkor megvan az autonómia” – fogalmazott Szász Jenő MPSZ-elnök. Funar /Nagy-Románia Párt/ meggyőződése, hogy még 2-3 évig elhúzódik a tervezet ügye. Funar szerint a magyar kisebbség nem lojális a román államhoz, és a kisebbségi törvénytervezetet kezdeményező RMDSZ diszkriminálni akarja a román többséget és a többi kisebbséget. Ugyanakkor Funar szerint vannak a román állam alkotmányát tiszteletben tartó magyarok is Romániában, ilyen például Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség elnöke, aki levélben fordult Nicolae Vacaroiuhoz, a szenátus elnökéhez. Ebben az MPSZ elnöke kérte, hogy a szenátus ne szavazza meg a tervezetet. /Román össztűzben a kisebbségi törvénytervezet. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

A kisebbségi törvény halogatásában a román politikusok az erdélyi magyarságon belüli viszályt is kihasználják. Ágoston Hugó, a lap főszerkesztője szerint Szász Jenő és Gheorghe Funar meg társai úgy találkoznak a politikai porondon, mint harcostársak. Ki kell mondani: történelmi felelősség terheli azt, aki az RMDSZ programja ellen munkálkodik, hangsúlyozta Ágoston Hugó. /Ágoston Hugó: A felelőtlenség ára. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

Sajtóbeszélgetésre hívta meg a romániai magyar média vezetőit Markó Béla miniszterelnök-helyettes november 26-én Marosvásárhelyre. Markó a kormánykoalíció tényleges eredményeit a látszatnál többre tartotta, és sajnálatát fejezte ki, hogy a szövetséget alkotó pártok nézeteltéréseiket kifelé is megjelenítik. Szerinte a kisebbségi törvény elfogadása márciusnál hamarabb nem várható. Amikor Gheorghe Funar nagy-romániás szenátor Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester levelével érvel az ügyben a szenátusban, akkor megállapítható, hogy mindkét fél gyengíti a törvény elfogadási esélyeit. Az elnök köszönetét fejezte ki az összes magyarországi Európai parlamenti képviselőnek a törvénytervezet támogatásáért. Markó Béla lehetőséget lát arra, hogy a nemzeti bruttó össztermék jelenleg előirányzott 3,9 százaléka helyett 5 százalékot fordítsanak oktatási célokra. A jelenlévő újságírók bírálták az RMDSZ-t, amiért álláspontját nem hozza kellő mértékben nyilvánosságra. Markó Béla elismerte, hogy a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség véleményét nem ismeri ez ügyben, s mindkét felet felelősnek tartja ezért. Markó Béla bejelentette, hogy funkcióhalmozás miatt lemondott a Communitas Alapítvány elnökségéről, valamint a Látó irodalmi folyóirat főszerkesztőségéről. Elismerte, hogy a Communitas Alapítványhoz befutó közpénzek elszámolását nem teszik teljes egészében nyilvánossá, mert annak egy részét formailag az alapítvány szervezte tevékenységekre vagy működésre fordítják, és a jelenlegi jogszabályok értelmében nem hozható nyilvánosságra, hogy valakinek mennyi a fizetése. A pályázatokra kiírt alapítványi pénzelosztás továbbra is nyilvános lesz, ígérte. A Communitas-összegek szétosztását a jövőben is az RMDSZ végzi. Elismerte, hogy a volt Romániai Magyar Szót az alapítvány kiemelten támogatta. Az oktatási támogatásként a magyarul taníttatásért járó 20 ezer forintokat jelentő támogatás hiányzó felét, 600 millió forintot a múlt héten Magyarországról átutalták, a másik fele 2006-os kifizetésre csúszhat. /B. Á.: Kisebbségi törvény márciusra. Markó Béla sajtóbeszélgetése hazai magyar médiavezetőkkel. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

A Demokrata Párt megbízta Valeriu Tabarat /a Román Nemzeti Egységpárt volt elnökét, aki „demokratává” lett, miután korábbi pártja kibukott a parlamentből/, hogy készítsen jelentést az RMDSZ által készített, és a kormány által – tehát a kormánykoalíció pártjai, közöttük a Demokrata Párt által is – saját törvénytervezetként a parlament elé benyújtott kisebbségi törvénytervezetről. Ez különös értelmezése a koalíciós együttműködésnek. A Demokrata Párt ugyanis elképzelhetőnek tartja, hogy saját kisebbségi törvény tervezettel rukkoljon elő. A DP ugyanis azt állítja, hogy a képviselőház napirendjén levő nemzetiségi statútum „nem az”, amit a címe mond, mert „a kisebbségi statútum vétójogot biztosít az autonómia-tanácsoknak és a kisebbségi tanácsoknak, azaz, a beleegyezésük nélkül nem lehet leváltani az iskolák vagy más intézmények vezetőit”. Ugyanakkor „a helyi és központi hatóságokat egy második nyelv használatára kötelezi”. Ez pedig nem más, mint a magyar nyelv. A DP tehát saját kormánya ellenzékeként viselkedik. Kérdés, hogy az RMDSZ meddig hajlandó kitartani ilyen partnerek mellett, Észre kellene már venni, hogy a szóban forgó törvénytervezet ellen összehangolt aknamunka folyik. Jellemző, hogy a DP olyan személyt bízott meg a törvénytervezet véleményezésével, akiről köztudott, hogy valamikor Gheorghe Funarral egy pártban és Vadim Tudorral egy szólamban „énekelt”. /Mózes Edith: Beijedt a Demokrata Párt. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 30./

Ilie Sandru maroshévízi tanár fejébe vette, hogy megvédi Romániát. Legújabb könyvében a magyar irredentizmus mumusát szajkózza. Újságcikkeit kötetbe gyűjtve megjelentette Sepsiszentgyörgyön, a hangzatos elnevezésű Eurocarpatica Kiadónál. A könyv címe: O stafie bantuie prin Ardeal, vagyis kísértet járja be Erdélyt. Könyvében a hungarizmus a kísértet. A cikkgyűjteményben egyetlen olyan eredeti gondolat nincs, amit előtte ne írtak volna meg a román szélsőséges sovén-nacionalizmus hangadói, mint Corneliu Vadim Tudor, Adrian Paunescu, Raoul Sorban, Petre Turlea, Gheorghe Funar. Többek között megkérdezte, hogy olyan pesti irredenták, mint Dávid Ibolya, mi jogon járnak-kelnek románföldön, és hasonló nagy „leleplezések” vannak a könyvben. Adrian Paunescu Flacara című hetilapjában elsőnek közölt recenziót erről a könyvről, szerzője Mircea Dogaru, hírhedt soviniszta történész. Értékelésében említést tesz az erdélyi román földön évszázadok óta idegenekként megtűrt ázsiai jövevényekről. A Flacara cikke szerint Ilie Sandru könyve az erdélyi románok jajkiáltása a magyar irredentizmus fojtogató szorításában. Az Adevarul Harghitei november 2-i számában Vasile Gotea lelkendező cikkében mindazokat, akik a művet dicsérték, tekintélyes tudósoknak állítja be, így emelkedik ki a névtelenségből Ioan Lacatusu, Dimitrie Poptamas, T. Valahul, Stefan Voda és Pompiliu Manea. Kolozsvárott az Orvosi Elektronikai Felszerelések nevű cég rendezett találkozót a szerzővel. Az Observatorul de Cluj azt írta, hogy Ilie Sandru állást foglal a székely eurorégió, az ország megcsonkításának kísérlete ellen, bátran leleplezte Tőkés Lászlót, Katona Ádámot, Sántha Pál Vilmost, Takács Csabát és más, hasonló irredentákat. /Barabás István: Marosmenti Jeremiás. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 10./

December 10-én az RMDSZ parlamentjeként működő Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésezett Marosvásárhelyen. Markó Béla RMDSZ-elnök és miniszterelnök-helyettes felszólalásában kijelentette: többször is halálosan megfenyegették bocsánatot kér a lányától „hiszen talán először is azért ütötték őt a gazemberek, mert az én lányom”, fejtette ki Markó. Az RMDSZ elnöke politikai beszámolójában leszögezte: Románia még mindig az ellentétek országa. Példaként az októberi román–magyar együttes kormányülést említette, amely után négy nappal a szenátus elutasította a kisebbségi törvénytervezetet. Markó mérleget készített az egyéves kormányzásról. A pozitívumok közé sorolta, hogy sikerült olyan jogi keretet kidolgozni a visszaszolgáltatás területén, amely példátlan a volt kommunista államokban. Eredménynek számít még több székelyföldi út megjavítása, az árvízkárosultak megsegítése és az egyházaknak juttatott több tízmilliárd lej, új iskolák létrehozása. Az észak-erdélyi autópálya kudarc, mert 2005-ben egy centimétert sem építettek az útból. Nem ment előre a kisebbségi törvénytervezet, késik a felekezeti oktatási törvény kidolgozása. Leszögezte: nem kezelhetik az RMDSZ-t a koalíció függelékeként. Kitért a Magyar Polgári Szövetség pártként való bejegyzési kezdeményezésére. A kisebbségi törvénytervezet kapcsán Szász Jenő egyre gyakrabban helyezkedik azonos álláspontra Gheorghe Funarral. Ebben a helyzetben a kérdés az, hogy folytatják-e a párbeszédre alapuló, megbékélés politikáját, vagy pedig teret engednek a szélsőséges nacionalistáknak. Toró T. Tibor, az RMDSZ-ben a maradék ellenzéket képviselő törvényhozó bírálta a szövetséget amiatt, hogy csak most terjesztették a parlament elé a kisebbségi törvénytervezetet. Szerinte a tervezet kidolgozásakor az RMDSZ sem az egyházakat, sem a civil szférát nem kezelte partnerként. Márton Árpád cáfolta, hogy ez lenne az első autonómiatörvény, emlékeztetett a kilencvenes évek elején beterjesztett tervezetre, és a Székely Nemzeti Tanács próbálkozásaira. Markó hiányolta, hogy Toró kizárólag belső okokkal próbálja magyarázni a kisebbségi törvénytervezet problémáit, és nem említi a román nacionalizmust. /B. T.: Nem a koalíció függeléke az RMDSZ Markó kategorikus üzenetet intézett Basescuhoz és a Demokrata Párthoz. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./ „Az elmúlt napokban kétszer ütötték-verték az én ragyogó lányomat, ezt a jóeszű, erős, szabad embert úgy, hogy visszhangzott tőle az ország. Ütötte egyszer két sötétben ólálkodó gazember, aztán rögtön utána ütni kezdte őt egy nekivadult politikus, több, a hírforrások versenyére hivatkozó senkiházi televíziós szerkesztő, és jónéhány, erkölcsöt és jóérzést nem ismerő újságíró. Magyarok is közöttük” – mondta az SZKT ülésén Markó Béla. „Én nem ilyen világért küzdöttem” – szögezte le Markó. Emlékeztetett: amikor az RMDSZ a jelenlegi koalíciót létrehozta, megegyezett az akkor már államelnök Traian Basescuval és a leendő miniszterelnök Calin Popescu Tariceanuval arról, hogy olyan kisebbségi törvényt fogadnak el, amely létrehozza a kulturális autonómia intézményeit. „Ennek az egyezségnek a felrúgása bizonyítja, hogy Románia továbbra is a nagy ellentétek és ellentmondások országa, amely a megbékélési politika, az integráció és a szélsőséges nacionalizmus éles alternatívái között vergődik – fűzte hozzá Markó. – Állóháború zajlik a tisztességes célok, a jogos közösségi követelések és a nacionalizmus, a szószegő politizálás között”. Markó megerősítette: az RMDSZ nem lép ki a koalícióból. „Lépjen ki az, aki az egyezséget megszegi” – fejtette ki. Rendkívül élesen bírálta Markó a romániai magyarság egységének megbontására törekvő csoportokat, főként a Magyar Polgári Szövetséget (MPSZ). Súlyos dolognak minősítette Markó azt, hogy „Szász a magyarság háta mögött Funarral fog kezet”, meg azt is, hogy a Magyar Polgári Párt felhívásban arra buzdítja a románokat, hogy írják alá minél többen az MPP-t támogató listákat, mert a párt bejegyzése esetén „az RMDSZ-nek vége”. Borbély László miniszter felhívta a figyelmet: amiatt, ami az utóbbi hónapokban a kisebbségi törvénnyel történt, megkérdőjeleződhet Románia EU-s tagsága is. A falu- és vidékfejlesztéssel kapcsolatos anyagot Kerekes Gábor gazdasági alelnök terjesztette elő. A vitában felszólalók egyetértettek abban: Románia a rendszerváltás után elmulasztotta az ország vidékfejlesztési programját kidolgozni. /Bögözi Attila: Elnöki feddések a SZKT-n – kemény hangnemben a „csörtetőkről” és a „szószegőkről”. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./ Puskás Bálint Zoltán elmondta, megalázó volt, hogy a szenátusban a kisebbségi törvénytervezet leszavazásakor örömujjongás tört ki. Abert Álmos, az alsó-háromszéki RMDSZ-szervezet elnöke kifejtette: nem működik a közintézmények vezetőinek cseréje. Konkrétan a művelődési igazgatóságot említette, ugyanis a Kovászna megyének juttatott pénzből /Szekeres Attila: Románia az ellentétek országa (Markó Béla). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./

A legsötétebb Funar-korszakra emlékeztető incidens történt a hét végén: valamelyik kolozsvári vállalat alkalmazottai román lobogót helyeztek el a kolozsvári magyar főkonzulátus főtéri épületére december 24-ről 25-re virradóra. Az ünnepek előtt Emil Boc polgármester utasítást adott a belvárosban lévő kopott zászlók kicserélésére, arra viszont továbbra sincs magyarázat, hogyan került román zászló a külképviselet második emeletén lévő üres zászlótartóba. Boros János alpolgármester szerint az Electrica munkatársairól van szó, de a vállalat képviselői tagadták, hogy ők okolhatók a diplomáciai botrányt is eredményezhető tettért. Pár évvel ezelőtt Gheorghe Funar expolgármester sugallatára Alexandru Dima városházi igazgató közreműködésével a magyar főkonzulátus épületéről eltávolították a magyar zászlót. Ugyanakkor a volt városvezető tartókat és zászlókat helyeztetett el a konzulátus tőszomszédságában lévő városi művelődési ház és a főkonzulátus bal oldalán levő ingatlan eresze alá, és minden alkalmat megragadott arra, hogy kellemetlenkedjen Alföldi László volt főkonzulnak és munkatársainak. Boros szerint nem véletlenről van szó. Szentpéteri István konzul tiltakozó jegyzéket adott át Emil Boc polgármesternek. Amennyiben nem kerül le a zászló, a bukaresti magyar nagykövetség diplomáciai tiltakozására kerül sor. Szokatlan, udvariatlan gesztusról van szó. Az érvényben levő nemzetközi szerződések szerint a fogadó ország zászlóját nem tűzik ki az épületre – jegyezte meg a főkonzul. A konzuli tiltakozásra december 27-én végül levették a főkonzulátus homlokzatáról a román zászlót. /Kiss Olivér: Román zászlót tűztek ki a magyar főkonzulátusra. Csupán konzuli tiltakozásra távolították el. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./

A kolozsvári Hajnal negyedben kilenc évvel ezelőtt olyan épületnek tették le az alapkövét, amely mára Kolozsváron az idősek, a mozgássérültek körében fogalommá vált. Vezetője Tokay Rozália, a Magyar Mozgáskorlátozottak Társulatának elnöke, a Szent Kamill Otthon megálmodója. Az otthonban kápolna is van. 1996-ban tették le az alapkövet. Akkor ígéretek hangzottak el, hogy a magyar kormány támogatást ad, de ez nem történt meg. Az épületet végül egy osztrák közösség és a kamilliánus rend támogatásával sikerült megépíteni. A kápolnát 2000. szeptember 9-én szentelték fel, 2001 októberében a szociális otthon is benépesült. Egyik nap megkapta a működési engedélyt a tanácstól, emlékezett Tokay Rozália, másnap már szólt a telefon, hogy vissza akarják vonni. A bűn az volt, hogy magyar építette, magyaroknak. Emellett szerettek volna egy hatalmas értékű ingatlant – amelybe semmit nem fektettek be – megszerezni. Szerencsére ezt nem tudták elérni. Az ötszintes, 70 személyt kétágyas, fürdőszobás lakásokban befogadó otthon beépített területe több mint 4000 négyzetméter. Az 1989-es változások után a Magyar Mozgáskorlátozottak Társaságát bejegyezték jogi személyként, már akkor felhívták a figyelmünket arra, hogy támogatást ne várjanak, ha a nevükben ott szerepel a magyar szó. Vállalták a nehézségeket. Emiatt az elmúlt 15 évben semmilyen támogatásban nem részesültek sem az állam, sem a helyhatóság részéről. Ez a negatív diszkrimináció, hiszen más hasonló szervezet nemegyszer részesül különböző támogatásokban. A közköltségek nagyon magasak, a személyzet fizetését is nagy nehézségek árán tudják előteremteni. Továbbra is különböző adományok értékesítéséből próbálják fenntartani magukat, ehhez járul hozzá a kamilliánus rend részéről kapott havi kétezer euró, a vendégszobák értékesítése és a bentlakók hozzájárulása. Segítette őket a Magyarok Világszövetsége is. A Funar-korszak legsötétebb éveiben épült fel és indult el az otthon. 2002-ben a mozgássérültek társulata megtámadta az adóhivatal jegyzőkönyvét, amely 2,5 milliárd lej (mintegy húszmillió forint) áfa és egyéb adóteher befizetésére kötelezte volna az egyesületet. Hosszú pereskedés után sikerült érvényt szerezni az igazságnak. A hatósági zaklatások azonban más szinten is folytatódtak, több alkalommal. Legutóbb az otthon alkalmazottait félemlítették meg, bántalmazták. Szükség volna egy magyar kórházra is Kolozsváron, ahol az embernek nem kell félni attól, hogy egy nagy-romániás orvossal kerül szembe. Jó lenne, ha a város magyarságának, de a környéknek is (Kalotaszegnek, a Mezőségnek) egy rehabilitációs központot (kórházat laborokkal) tudnának építeni. A kolozsvári Magyar Mozgássérültek Társulata 1990-ben alakult, és mintegy 1100 tagja van. (Megjelent a Magyarok Világszövetsége lapjának, a Honlevélnek a tavalyi második számában) /Somogyi Botond: A hit csodákra képes. Beszélgetés Tokay Rozáliával, a kolozsvári Szent Kamill Otthon vezetőjével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 3./

Kolozsváron 110 évvel ezelőtt, 1896. szeptember 30-án tették le a Mátyás király szoborcsoport alapkövét. Rá tíz esztendőre, 1906-ban a városban megkezdődött a villanyvilágítás, ugyanabban az évben, szeptember 8-án a Hunyadi téren felavatták az új színházépületet. 1956. február 24-én népszámlálást tartottak, melynek eredménye: az akkori Kolozsvárnak 154 723 lakója volt (nemzetiségi összetétel: 74 033 magyar, 74 135 román, 4530 zsidó, 990 német, 444 cigány). Az 1966. március 15-i népszámláláson a városnak már 185 663 lakója volt. 1996. január 15-én az akkori, nacionalizmusáról világhírnévre szert tett polgármester román és angol nyelvű történelemhamisító táblát helyeztetett Mátyás király szülőházára. Ugyanaz a személy ugyanazon év március 15-én hasonló megtévesztő táblát rakatott fel a Biasini-házra (ezek a funari sebek a mai napig láthatók a hajdani kincses belvárosban). /Ö. I. B.: Mi volt, és mi lesz. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./

Balló Áron, a Szabadság főszerkesztője emlékezett apja mondására: mennyi magyar lenne egyszeriben, ha visszatérne a „magyar világ”. Azokra gondolt, akik többnyire románoknak adják ki magukat, de családban, magyar barátok előtt, amikor más nem hallja, magyarul beszélnek. Jönne az igazgató, aki a fiához a nyilvánosság előtt románul szólt (míg amaz szépen magyarul válaszolgatott neki), az újságíró, akit magyar kommunista aktivista szülei tudatosan neveztek és neveltek románnak. Hirtelen magyarságukra ébrednének a Vasilék meg Lacramioarák, akik otthon mindig is magyarul beszéltek, és azok az Enikők meg Zsoltok is, akiket magyarnak indított útnak a szülői akarat, de környezetük hatására később elrománosodtak. A magyar nyelv használatát sikerült Erdély jó részében háttérbe kényszeríteni. A magyar vállalatvezető olykor azért tiltja meg magyar alkalmazottja számára, hogy magyar ügyfelekhez magyarul szóljon, nehogy elriasszon egy románt. Gheorghe Funar több mint másfél éve már nem polgármester, még sincs olyan magyar üzletember Kolozsváron, aki boltjában kétnyelvű feliratokat helyezett volna el. Sok ünnepi rendezvényen, ahol a meghívottak zöme ért magyarul, minden beszéd, megemlékezés csakis románul hangzik el. Joggal elvárható, hogy a szórakoztató háttérzene legyen legalább néha magyar is. Szinte minden üzlethelyiségben megy valami rádió, de ezek még véletlenül sem közvetítenek magyar adókat. Előfordul, hogy azokat is megszólják egyes románok, akik egymás között magyarul beszélgetnek. Nem jellemző az RMDSZ-re sem, hogy a magyar nyelv használata miatti hátrányos megkülönböztetéssel foglalkozna. Hányan élnek létező jogaikkal? Hányan jártak utána annak, hogy a helytelenül, sokszor törvénytelenül adott, elírt család- és keresztnevünket helyes, magyaros formára visszaváltoztassák? Hányszor igényelték, hogy az igazságszolgáltatásban magyarul beszélhessenek? Ezt törvény biztosítja. Hány magyar helyi és megyei tanácsos él azzal a lehetőséggel, hogy az illető önkormányzatban az ülésen anyanyelvén szólaljon fel? /Balló Áron: Még mindig félünk magyarul? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./

Funar, a Nagy-Románia Párt (NRP) főtitkára azzal vádolta Nicholas F. Taubmant, az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetét: úgy nyilatkozott a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) kérdéséről, hogy nem ismerte az egyetem szétválasztására és egy állami magyar nyelvű egyetem létrehozására irányuló szándék vonatkozásait. Funar nyílt levelet intézett Taubmanhoz. „Szükségesnek tartom, hogy ismerje: a multikulturalizmus elve szerint működő egyetem követendő példa az európai térségben a kisebbségi jogot tiszteletben tartása szempontjából, beleértve az anyanyelvű oktatáshoz való jogot, de nem etnikai alapon különválasztva.” /Funar: Taubman tájékozatlan. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./

Rendkívül aggasztónak találja Markó Béla, az RMDSZ elnöke azt a jelenséget, hogy nacionalista pártok politikusai kormánypártokba szivárognak át. Az utóbbi időben már amúgy is teret hódított a szövetséges pártokon belül a nacionalista retorika. A Konzervatív Pártba beolvadt egységpárt /RNEP/ 1990 első felében jelent meg, mint a Vatra Romaneasca politikai szárnya, válaszképpen az RMDSZ megalakulására. Ennek a pártnak a színeiben lett először kolozsvári polgármester Gheorghe Funar, akit 1992-ben a leköszönő Radu Ciontea helyett pártelnökké választottak. 1997-ben az alakulat belső választásán Funar nem volt hajlandó elismerni vetélytársa, Valeriu Tabara nyereségét, ezért kizárták a pártból. Ezzel kezdetét vette az RNEP mostanig tartó hanyatlása, a 2000-es általános választásokon a párt már nem érte el a parlamenti küszöböt. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Markó szerint megrendülhet a koalíció. Aggasztó a nacionalista politikusok átigazolása a kormánypártokba. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./