Február 9-én a bukaresti Antena 1 kereskedelmi tévéadó bemutatja a Trianon című magyar filmet, utána meghívottak mondanak véleményt a látottakról. Gheorghe Funar, a szélsőséges sovén-nacionalista Nagy-Románia Párt főtitkára február 1-jén a szenátus ülésén a magyar irredentizmus fasiszta megnyilvánulásaként emlegette a filmet, majd február 4-én a Flacara lui Adrian Paunescu hetilapban kifejtette, jó, hogy a televízió bemutatja a Trianont, mert ennek hatására a románok felébrednek fásultságukból, és tisztán látják majd, hogy tizenöt éve „ördögi akció folyik azzal a céllal, hogy Erdélyt Magyarországhoz csatolja.” A magyargyűlölő Raoul Sorban századik életéve küszöbén még mindig hazudik, hamisít. Sorban a Flacara 4-es számában azt állította, hogy Göncz Árpád „körülbelül tíz évvel ezelőtt” közzétette: a magyar nemzet bármely pillanatban kész fegyvert ragadni történelmi jogaiért, a harcban akár életét is feláldozza, mert Erdély nélkül nem létezhet magyar állam, magyar küldetés, magyar élet. Hogy hol mikor jelentek meg ezek a sorok, nem derül ki. Sorban az RMDSZ-t és Markó Bélát is támadta, mert a választási kampányban jelképnek használta az aradi Szabadság-szobrot és „Matia Corvinul” király kolozsvári emlékművét. /Barabás István: A TRIANON házhoz jön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

Február 8-án lakossági fórumot tartottak a kolozsvári polgármesteri hivatalban a főtéri ásatásokról. Végül körvonalazódott: a Főtér keleti részén levő gödröt betömik, míg a Mátyás-szoborcsoport előtti ásatások sorsáról a városi tanáccsal és szakértőkkel konzultáló Emil Boc polgármester dönt majd. A Gheorghe Funar nacionalista expolgármester által 1994-ben kezdeményezett úgynevezett régészeti ásatások kérdése ezúttal is heves vitát robbantott ki. Ioan Piso, Erdélyi Történelmi Múzeum igazgatója szerint régészeti ásatások folytatására szükség van, de kizárólag tudományos, nem pedig politikai meggondolásból, a Mátyás-szoborcsoport előtti részen. A régészeti intézet képviselője tudatta, hogy az eredetileg talált római kori házfalakat kiegészítették, azaz meghamisították őket. A magyar szakemberek és városi tanácsosok a gödrök betömése mellett foglaltak állást. Gaal György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Egyesület elnöke kijelentette: nem egyeznek bele a régészeti kutatások folytatásába. Molnos Lajos RMDSZ-es tanácsos szerint 1994-ben az ásatások célja a Mátyás-szoborcsoport elszállítása volt. /Kiss Olivér: Megoszlanak a vélemények a főtéri ásatások kapcsán. A régészek betömnék, Piso továbbásná a gödröket. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./

A Népszabadság Online február 11-én Sibiuként emlegette Nagyszebent, azt a várost, melyet II. Géza király alapított, ahol 1690. szeptember 12-én az erdélyi rendek Thököly Imrét fejedelemmé választották, amely 1849 és 1865 között Erdély fővárosa, 1876 és 1918 között pedig Szeben vármegye székhelye volt. Az eset nem példa nélküli. A Népszabadság egyik decemberi számában Kolozsvár, mint Cluj-Napoca jelent meg /Tibori Szabó Zoltán neve alatt ez áll: „cluj-napocai tudósítónk”/. Ez akkor elnyerte Gheorge Funar szenátor tetszését is. /Pápaffy Endre: Otthon történt. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 15./

A szélsőségesen nacionalista Gheorghe Funar egykori pártját, a magyarellenes Román Nemzeti Egységpártot (RNEP) akarja bekebelezni a Demokrata Párt (DP). A két politikai alakulat Kolozs megyei szervezetei által előkészített fúzióra Emil Boc DP-pártelnök szerint egyebek között azért van szükség, hogy pártja megőrizze a DP nemzeti szellemiségét. A két párt megyei vezetői bejelentették be, hogy elkezdik a tárgyalásokat a két szervezet egyesítéséről. Emil Boc pártelnök közölte: egyelőre csak Kolozs megyében tárgyalnak a két alakulat vezetői, alaposabb elemzés után döntenek majd arról, hogy az egyesítés országosan is megtörténjen, vagy sem. /Borbély Tamás: Nacionalista vérátömlesztés a Demokrata Pártba. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./

A szenátusban február 21-én Gheorghe Funar politikai nyilatkozatát a következő módon kezdte: „1989. december 21-én, amikor a kolozsvári RMDSZ megalakult…” – erre kitört a gúnyos nevetés. Funar kijelentette, hogy Markó Béla miniszterelnök-helyettes szét akarja választani a Babes–Bolyai Egyetemet, továbbá a miniszterelnök-helyettes keresztül akarja vinni, hogy a Sapientia Egyetemet kormányrendelettel állami támogatásban részesítsék. Funar szerint ez törvénybe ütközik, mivel a Sapientia csak két éve működik, nem szerezhette meg az akkreditációt. Puskás Bálint szenátor politikai nyilatkozatában elmondta, többen is vitatták az útadó problémáját. Frunda György szenátor az észak-erdélyi autópályával kapcsolatos szerződés sorsának rendezését sürgette. /Béres Katalin: Parlamenti tudósítás. Gheorghe Funar nevetség tárgya lett. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./

Sokakat megdöbbentett: a Demokrata Párt egyezkedik a RNEP-vel, hogy ez utóbbi olvadjon be az Emil Boc vezette alakulatba. Boc, Kolozsvár polgármestere nyilatkozta: a Demokrata Pártnak is szüksége van a RNEP-re, hogy tovább ápolhassa a nemzeti szellemiséget. – Már változott az RNEP ideológiája, magyarázta Boc. Alig írták alá a négypárti protokollumot, máris elkezdődött annak lábbal tiprása. Márton Árpád képviselőházi RMDSZ frakcióvezető minderről elmondta, hogy emlékezni kell Emil Boc polgármesteri választási kampányára, a híres bibliás jelenetre a helyi televízióban, amikor nem magyarbarátságáról tett tanúbizonyságot. Egybeolvadásra olyan pártok között kerül sor, amelyek ideológiája közel áll egymáshoz. Márton Árpád jelezte, hogy a koalíciós társakkal ezt a kérdést megtárgyalják. /Béres Katalin: A RNEP újra hallat magáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 25./ Emlékeztető: Emil Boc, a Demokrata Párt (DP) és a Nemzeti Liberális Párt (NLP) által alakított szövetség polgármester-jelöltje, valamint Gheorghe Funar kolozsvári városvezető a televízió élő adásában esküdött a Bibliára, hogy nem működik együtt a magyarokkal és az RMDSZ-szel. /B. T.: Idegengyűlölő rituálé a képernyőn. = Szabadság (Kolozsvár), 2004. ápr. 28./

Gheorghe Funar volt kolozsvári polgármester felelőtlen költekezésével a csőd szélére sodorta a polgármesteri hivatalt. Utódjának, Emil Bocnak komoly megszorító intézkedéseket kellett bevezetnie, ezért a civil szervezeteknek és egyházaknak a városi tanács által tavalyra megszavazott pénzösszegeket mindössze töredékében tudták folyósítani. Tavaly év elején a kolozsvári városi tanács körülbelül 30 milliárd lejt szavazott meg az egyházaknak. Az RMDSZ-es tanácsosoknak először sikerült kivívniuk: a lakosság etnikai számarányát vegyék figyelembe a felekezetek támogatásakor. Így sikerült az erdélyi magyar történelmi egyházakat is nagyobb pénzösszeggel segíteni. A támogatást azonban az egyházak a civil szervezetekkel együtt csak töredékesen kapták meg. A polgármesteri hivatal gazdasági igazgatósága által összeállított listán a római katolikus egyház az utolsók között található. /B. T.: Gondot okoz a támogatások folyósítása. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./

Március 14-én a szenátus ülésén Corneliu Vadim Tudor nagy-romániás szenátor kifogásolta, hogy Sógor Csaba RMDSZ-es szenátor kitűzte a kokárdát. „Kellemetlenül érint, hogy Sógor Csaba Románia szenátusában magyar zászlós kokárdát visel a román szenátori kitűző helyett” – jegyezte meg Vadim. Szerinte ugyanis a magyar lobogó színeit felidéző kokárda, zsebkendő egyaránt a magyar sovinizmus megnyilvánulása. Vadim felkérte a D. A. Szövetség és az RMDSZ politikusait, mérsékeljék Sógort. „Alig tudtam megállítani pár nagy-romániás kollégát. Le akarták tépni melléről a magyar jelvényt” – mondta. Markó Béla válaszolt, hangsúlyozva, Magyarország nemzeti ünnepét évről évre méltó körülmények között ünnepli meg a romániai magyarság. A szövetségi elnök kiemelten kezelte azt is, hogy a román politikumban mentalitásváltás történt, ezt igazolja az egymás után következő miniszterelnökök részvétele a március 15-ei ünnepségeken. „Üdvözlöm azt a szándékot, hogy az Európai Néppárt soraihoz szeretnének csatlakozni, de mi teljes jogú tagként garantáljuk, ilyen retorikával nem kerülnek oda” – figyelmeztette Markó Vadimot. Sógor Csaba arra a kérdésre válaszolva, hogy miért viselte a kokárdát, elmondta, amikor bement a szenátusi ülésre, még nem volt rajta, akkor döntötte el, hogy felteszi, amikor Gheorghe Funar a plénum előtt terroristaszervezetnek minősítette az RMDSZ-t. /B. B. E.: Sógor Csaba kokárdája ellen emelt szót Vadim Tudor. = Krónika (Kolozsvár), márc. 15./ Március 15-e jelentőségét az RMDSZ-frakció nevében Németh Csaba szenátor méltatta a szenátus március 14-i ülésén. Ezután Gheorghe Funar szenátor politikai nyilatkozata következett: élesen támadta a magyarságot. Fájlalta, hogy február 28-án Kolozsvár lakossága nem emlékezett meg a Horia, Closca és Crisan vezette román felkelésről, ezzel szemben az RMDSZ Aradon megünnepelheti a „tizenhárom terrorista magyar tábornokot”, de hasonló románellenes tüntetések színhelye lesz több más erdélyi helység is, ahol ráadásul kitűzik Magyarország zászlaját. Kifejezte abbeli reményét, hogy március 15-én a román kormány megakadályozza „a románellenes, terrorista RMDSZ” rendezvényeit. Markó Béla, az RMDSZ elnöke válaszolt C.V. Tudor megjegyzésére, aki kifogásolta, hogy Sógor Csaba kitűzte a kokárdát. Amikor Markó szólásra emelkedett, Tudor tiltakozott: „Az RMDSZ beszélt már 1848-ban!” Markó Béla szenátor azonban nem zavartatta magát: higgadtan beszélt. Emlékeztetett arra, hogy március 15. az összes magyarok nemzeti napja, amelyet évek óta azok is megünnepelnek, akik Romániában élnek. 1997-től kezdődően valamennyi román kormányfő üzenetben üdvözölte nemzeti ünnepünket, emlékeztetett Markó. /Béres Katalin: Nemzeti ünnepünk, kétféle megközelítésben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./

Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT) feladata az esélyegyenlőség elvének gyakorlatba ültetése. Nyomban fülön csípték Molnár Józsefet a Székely Nemzeti Tanács egyik gyűlésén tett kijelentése miatt, de más esetben nem ilyen aktívak. A jelek szerint ugyanis a tanácsnak nincs tudomása arról, hogy Kolozsvárt, a városháza Deák Ferenc utca 1. szám alatti épületén, a Nagy-Románia Párt (NRP) hirdetőjén ez áll: „A Basescu–Tariceanu-kormányzat a román nép szégyene. A terrorista szervezet RMDSZ-nek 4 minisztere, 10 államtitkára, 4 prefektusa, 8 alprefektusa van. Adjátok a kezükre a Román Akadémiát, az ősi egyházat, sőt a Fekete-tengert is, hadd legyen Magyarországnak kijárata a tengerre.” Mindez hetek óta látható. Március 12-én az OTV műsorában Gheorghe Funar az RMDSZ-t románellenes, szeparatista, terrorista szervezetnek minősítette. Március 15-én ugyancsak az OTV-ben, ismét az NRP vezetői szólaltak meg. Egyikük a március 15-i ünnepségekkel kapcsolatban arról beszélt, hogy az erdélyi városokban mindenütt nagyon sok magyarországi rendszámú gépkocsi forgolódott, különösen Bánffyhunyadon, miközben Sepsiszentgyörgyön horthysta egyenruhában vonultak fel a lovasok. Mármint az 1848-as huszárok. Asztalos Lajos emlékeztetett: a Nagy-Románia Párt nevében megszólalók elfeledkeztek arról, hogy korábban kijelentették: az országot csak gépfegyverrel lehet kormányozni, a Székelyföldet a hadseregnek kell megszállnia, az RMDSZ-t, ezt a „törvénytelen” szervezetet be kell tiltani – ez irányban törvényszéki eljárást is kezdeményeztek –, hatalomra kerülésük után a magyarság vezetőit, „érdemeik” szerint, főbelövik, felakasztják, karóba húzzák. Közben az RMDSZ részéről sem ellenük, sem mások ellen soha efféle nem hangzott el, az RMDSZ van a kormányban, az RMDSZ az európai néppártok szövetségének a tagja. És mit tesz ilyenkor az ODT? Feladatának teljesítésére itt az alkalom. És mit tesznek az Eörsi Mátyás előadása elleni tiltakozást aláírók? Ezekben és az ehhez hasonló esetekben nem tartják elengedhetetlenül szükségesnek ébernek lenni? /Asztalos Lajos: Terrorista szervezet-e az RMDSZ? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./

A román sajtóban amikor szóba került C. V. Tudor vagy Gheorghe Funar pártja, mindig siettek hozzátenni, hogy közismertek a magyar megfelelőik. Napjainkban is meg-megesik, hogy C. V. Tudor Nagy-Románia Pártjának megfelelőjeként emlegetik az RMDSZ-t. Az RMDSZ ezt a besorolást mindig elutasította, de nem tette ezt, ha egyes tagjairól volt szó. A magyarok között is vannak szélsőségesek, a kérdés legfeljebb az, hogy valóban azok-e a szélsőségesek, akikre mutatni szoktak, írta Vekov Károly. Az RMDSZ-t vagy egyes tagjait a politikai „szimmetria” miatt nevezték szélsőségesnek, valójában ennek semmilyen alapja nem volt. Aszerint osztályozzák a hazai magyar – de csakis a magyar – politikusokat, hogy azok miképpen viszonyulnak a román politikai élet képviselőihez. A „mérsékelt” és „radikális” fogalmak használata helyett jobb lenne inkább a feladatokra koncentrálni, hiszen a kirekesztő címkék használata káros az egész magyarság szempontjából. /Vekov Károly: Szélsőségesek, mérsékeltek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./

A Mátyás-szoborcsoport restaurálási munkálataihoz a következő évben látunk hozzá – nyilatkozta Boros János, Kolozsvár alpolgármestere. A szükséges összeg egy részét a városi költségvetésből biztosítják, alternatív pénzforrásokat is keresnek. Az alpolgármester arra számít, hogy a világ magyarsága is hajlandó lesz adakozni az egyik legnevesebb magyar köztéri szobor restaurálására. „A szoborcsoport alapzata sürgős restaurálásra szorul” – jelezte Virgil Pop kolozsvári műépítész. Kiderült, hogy a Gheorghe Funar volt polgármester által a Mátyás-szobor talapzatára helyezett, Iorga-idézetet tartalmazó fémtábla nem rendelkezik a szükséges engedéllyel. A Műemlékvédelmi Bizottság 1992 decemberében keltezett levelében felszólította a polgármesteri hivatalt a tábla eltávolítására, ami mindmáig nem történt meg. A szobor háta mögött álló hatalmas zászlótartók felállítását a bizottság határozottan megtiltotta. A határozatot – habár kötelező érvényű – a városvezetés figyelmen kívül hagyta. /Lázár Lehel: Felújítják a Mátyás-szobrot. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 15./

Kolozsváron a funári korszak lassan kezd feledésbe merülni. Azonban a nacionalista polgármester működésének sok nyoma maradt. A főtéri gödrök betömésre várnak, megmaradtak a kitett táblák („Romániában a hivatalos nyelv a román.”), a Mátyás-szobor elhelyezett felirat, a Mátyás-szülőházra, a Biasini-házra stb. felkerült, történelemhasító és provokáló célú „emléktáblák”, a Főtér hat darab zászlótartó monstruma stb. szintén megmaradt. Komoly fejlődési lehetőséget szalasztott el ez a város a nyugati tőke távoltartásával, az erkölcsi lezüllesztéssel stb. Azonban az említett cselekedetekért nem történt felelősségre vonás, Gheorghe Funar szenátor lett. /Ördög I. Béla: Győzelmi napok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

Május 28-án a Mátyás-házban folytatódott a Német Kulturális Központ és az Osztrák Könyvtár, valamint a nagyszebeni német főkonzulátus által szervezett Kolozsvár – egy város és lakóinak sorsa Európában című tanácskozás. Dr. Virgil Tarau (BBTE Történelem Kar) előadása hangzott el a két világháború közötti Kolozsvárról. Nézeteltérések a helybeli és a Kárpátokon túli románok között is jelentkeztek. Radikális román fiatalok nyomán Erdélyben azelőtt ismeretlen fogalmak keltek életre: zsidóellenesség, kisebbségellenesség stb. Ottmar Trasca (Történeti Intézet) A román–magyar kapcsolatok és a kisebbségek helyzete Észak-Erdélyben 1940 szeptemberétől 1944 augusztusáig címen tartott előadást. A bécsi döntés nyomán itt maradt román és a délen maradt magyar lakosságot, főként a román hatóságok túlkapásai miatt, a kölcsönösség elvére hivatkozva, mindkét oldalon igyekeztek elüldözni, létét lehetetlenné tenni szülőföldjén. dr. Liviu Tarau (BBTE Európai Tanulmányok Kara) a Funar-korszak törvénytelenségeiről beszélt, amelyek a 2004-es helyhatósági választások nyomán szakadtak meg. Funar jelenleg parlamenti honatya, ott sem tagadja meg önmagát, és népszerűsége tovább süllyed. Csapó Emőke (BBTE Történelem Kar) a Házsongárd temető XIX. századi alakulásáról beszélt. Dr. Radu Mlesnita üzletember a mai Kolozsvár virtuális arcát tárta fel, bemutatva a város idén beindított háromnyelvű honlapját (www.ClujNapoca.ro; www.Kolozsvar.ro; www.Klausenburg.ro). Dr. László Ferenc (Gheorghe Dima Zeneakadémia) a város zenei múltját és jelenét mutatta be. Dr. Balogh András, a német irodalom kelet-európai szakértője, a kolozsvári magyar, német és román írói munkásságot vázolta. /Ördög I. Béla: Sajátos és közös kolozsvári kulturális értékek feltárása. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./

Annak idején a budapesti Magyar Hírek 1990/4-es száma idézte az újszülött RMDSZ 1989. december 25-én közétett kiáltványából: „Az állam garantálni fogja és alkotmányba foglalja a kisebbségi jogokat, hat hónapon belül elfogadja a kisebbségi törvényt, és nemzetiségi minisztériumot hoz létre.” Erre a kisebbségi törvényre azonban tizenöt évet kellett várni, az RMDSZ kezdeményezésére született meg. A kormány egyetértéssel véleményezte a végleges szöveget (RMSZ, 2005. április 2.), és továbbadta a szenátusnak. Várható volt a román oldalról az ellenkezés. Elsőnek Kovászna megye tíz román érdekvédelmi testülete tiltakozott azzal az érvvel, hogy a törvény etnikai elkülönüléshez vezet. Sepsiszentgyörgyi román suhancok megvertek magyar gyermekeket, hogy elmenjen kedvük a szeparatizmustól. Mona Musca művelődési miniszter közölte, hogy a törvénytervezet ellen szavaz, mert túl sok kedvezményt biztosít a magyarságnak. Május 26-án megszólalt Tőkés László püspök is: a kisebbségi törvénytervezeten túl kevés jogot irányoz elő nemzeti közösségnek. Adrian Nastase, volt miniszterelnök, jelenleg a Szociáldemokrata Párt ügyvezető elnöke, a képviselőház elnöke levélben figyelmeztette Tariceanu kormányfőt, milyen veszélyeket rejt magában a törvénytervezet: szeparatizmus, alkotmányellenesség, autonómia. Május 30-án Adrian Paunescu még harcosabban ítélte el a törvénytervezetet. A Magyar Polgári Szövetség szerint a törvénytervezet nem jó, mert túl kevés jogot biztosít. Nastasével kapcsolatban Barabás István újságíró emlékeztetett: a Vacaroiu-kormány, illetve Adrian Nastase a Gheorghe Funar vezette Román Nemzeti Egységpárttal (a Vatra Romaneasca politikai formációjával) együttműködve gyakorolta a hatalmat. Csak 1996 októberének végén következett be a szakítás, mikor Nastase az okok közé sorolta, hogy Funar egyre gyakrabban intéz útszéli támadásokat Ion Iliecu elnök ellen. Funar jelenleg Iliescu ellenzéki társa a szenátusban, várhatóan egyformán fognak szavazni a kisebbségi törvény ügyében. 1996 novemberében Adrian Nastase nyilatkozott: ha az RMDSZ bekerül az akkori választásokon győzelmet aratott Demokrata Konvenció kormányába, mindazt, ami ott elhangzik, „meghallja Budapest is”. Azi című lap, 1997. október 16.: Adrian Nastase, a PSDR első alelnöke sajtóértekezleten közölte: a hargitai és kovásznai magyarok olyan hatalomra tettek szert, hogy e két megyét az állam már nem uralja, amit többek között az is bizonyít, hogy ottani iskolák magyar gyermekei Cluj-Napoca helyett a Kolozsvár nevet használják. A helyszínen tett látogatása alkalmával Nastase azt is tapasztalta, hogy a román lakosság és ortodox egyháza mellőzve van a közügyekben. A veszély abban tetőzik – folytatta Nastase –, hogy az RMDSZ ki akarja vívni az autonómiát, ezért parlamenti kivizsgálás szükséges. Egy munkacsoport hamarosan meg is érkezett Csíkszeredába. Jurnalul National című lap, 1997. október 28.: hargitai és kovásznai tapasztalatai alapján Nastase javasolja a román hatóságoknak, hogy tartsák állandó megfigyelés alatt a két megyét, az ortodox egyház indítson be román felekezeti iskolákat, hozzanak munkaerőt Moldvából, létesítsenek román egyetemet. – 1997. június 23-án a központi román napilapok nagyméretű fényképéről Ion Iliescu, Adrian Nastase és Corneliu Vadim Tudor boldog egyetértésben mosolyog az olvasókra. Ziua, 1999. június 16.: Adrian Nastase levelet intézett Costin Georgescuhoz, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatójához: a magyar revizionizmus stratégiát dolgozott ki Erdély elcsatolására. Előzőleg, június 13-án a kolozsvári repülőtéren szervezett sajtóértekezletén emlegette az országot fenyegető magyar forgatókönyvet, felsorolt több nevet is az „összeesküvők” közül, akik a revizionista akciót irányítják. A SRI megalapozatlannak találta Nastase riadóját. National, 1999. október 12.: Andrian Nastase a Kárpát-medence geopolitikájának szentelt bukaresti nemzetközi szemináriumon kijelentette: Románia azért nem került be a NATO-ba mert a nagyhatalmak egy Koszovóhoz hasonló etnikai konfliktust akarnak kirobbantani azzal a végső céllal, hogy Erdélyt Magyarországhoz, a legújabb NATO-tagállamhoz csatolják. Nastase súlyos állításáról a Cronica Romana október 13-án visszhangokat közölt honatyáktól. Ionut Gherasim (Nemzeti Parasztpárt): Ostobaság. Eckstein-Kovács Péter (RMDSZ): Felelőtlen kijelentés, Paul Ghitiu (Jobboldali Erők Szövetsége): Mikor valaki konfliktusról beszél, bizonyítékokkal kell szolgálnia, Ioan Mircea Pascu (PSDR): Tudok róla, hogy létezik egy magyar terv Erdély elcsatolására. Gandul, 2005. május 26.: Adrian Nastase, a képviselőház elnöke levelet intézett a Tariceanu-kabinethez, figyelmeztetve a kisebbségi törvény következményeire: kulturális autonómia, szeparatizmus, egyszóval alkotmányellenesség. Romániai Magyar Szó, 2005. május 30.: Markó Béla, az RMDSZ elnöke a levél kapcsán kijelentette: nem a kisebbségi törvénytervezet alkotmányellenes, hanem Nastase álláspontja. /Barabás István: A levél íróját önnön múltja ihlette. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 3./

A román szenátus június 2-án elfogadta a himnusztörvényt, melyet Adrian Paunescu szenátor, Ceausescu udvari poétája terjesztette be hosszú évek sikertelen kísérlete után, s sikerült is elfogadtatnia. Amennyiben a képviselőház is elfogadja, akkor ezentúl az iskolás gyerekek, a katonák heti tevékenységüket minden hétfő reggel az állami himnusz eléneklésével kötelesek kezdeni, himnusz hangzik el továbbá a megyei és a helyi tanácsülések előtt, a rádió és a tévé is az Ébredj, román akkordjaira fog kezdődni. Funar azt is javasolta, hogy a nemzeti kisebbségek rendezvényei is ezzel kezdődjenek, ezt azonban szenátorok leszavazták. /Kilin Sándor: Himnusz. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 4./

Egy hónap leforgása alatt másodszorra támadta a parlamentben Funar szenátor Frunda György szenátort: „miért mondja magát Gyurinak, amikor ő voltaképpen Gheorghe?” Egy technikai jellegű törvény volt napirenden, amelynek az égvilágon semmiféle etnikai vonzata nem volt. Ennek ellenére Funar kiabálni kezdett: az RMDSZ ne nyilvánítson véleményt, mert nem jegyezték be mint politikai alakulatot, így törvénytelenül vesz részt a politikában, és egyébként is Frunda György igazi neve Gheorghe. Frunda György válaszában kifejtette: 1951-ben született, amikor érvényben volt a Romániában az a rendelet, hogy minden gyermek keresztnevét – ha volt román megfelelője –, le kellett fordítani. Ő azonban Gyuri, minden iskolatársa – köztük Funar felesége is – így szólította őt. 1956 novemberében édesapját politikai okokból letartóztatták, és halálra ítélték. Ötüket sújtották ezzel az ítélettel. A csoport első tagját kivégezték. Édesapja úgy menekült meg, hogy nemzetközi nyomásra a halálos ítéleteket életfogytiglani börtönre változtatták. Édesapja 1964-ben szabadult, az utolsó elítélt csoport tagjaként. Most azonban úgy érezte, kötelessége megmagyarázni, miért írta a kommunista rendszer a nevét románul. Tanulmányai egy részét román nyelven végezte. Büszke arra, hogy négy-öt nyelvet beszél. Mindig azon volt, hogy éppen olyan jól megismerje a román kultúrát, mint a magyart. A terem – kivéve „természetesen” a Nagy-Románia-párti traktust – megtapsolta Frunda Györgyöt. /Béres Katalin: Parlamenti tudósítás. Gheorghe Frunda miért Gyuri? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

Gheorghe Funar szerint a román állampolgároknak azt a csoportját lehet nemzeti kisebbségnek tekinteni, amelyik „Románia területén él a géta-dák állam megalakulása óta, és amelyik kifejezte a román állam iránti lojalitását”. A Nagy-Románia Párt (PRM) szenátusi frakcióvezetője elmondta, többek között ezt is tartalmazza az a módosító javaslatcsomag, melyet pártja a kisebbségi törvényhez dolgozott ki. A PRM egyébként támadást indított a szenátusban beterjesztett törvénytervezet ellen. A törvény 78 cikkelyéhez csak Funar 136 módosító javaslatot állított össze. Markó Attila államtitkár, a törvénytervezetet előkészítő Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának elnöke közölte, a kisebbségi törvénytervezetet az RMDSZ egy héttel azután nyújtotta be a parlament felsőházába, hogy azt a kormány elfogadta. A véleményezési joggal rendelkező művelődési bizottságban nem kapta meg a többség támogatását a tervezet. /Gazda Árpád: Gheorghe Funar a dákoktól számítja a kisebbségeket. = Krónika (Kolozsvár), jún. 9./

Az egyik román tévé, Dan Diaconesu OTV-je műsorában minden este megjelennek a román sovén-nacionalizmus élharcosai. Bérelt helye van a műsorban Gheorghe Funarnak, Gigi Becalinak, Adrian Paunescunak, Ion Cojának, levitézlett securitate-tiszteknek, kommunista főembereknek és dilettáns történészeknek. Az OTV teljes terjedelmében hozza Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt vezérének hosszú beszédeit. Hála fejében a párt Tricolor című lapjában mindennap megjelenik Dan Diaconescu fényképe. C.V.Tudor minden alkalommal támadja az RMDSZ-t, amelyet szerinte törvényen kívül kell helyezni, és vezetőit száműzni kell az országból. Ilyenkor mind a vendég, mind a házigazda siet közölni a nézőkkel: ez nem jelenti azt, hogy ők soviniszták, hiszen vannak magyar barátaik, és példának hozzák fel Hajdu Győzőt, aki valóban fel-feltűnik az OTV képernyőjén, hogy a magyar nemzet nevében felháborodva nyilatkozzék az RMDSZ irredentizmusáról, mélységesen elhibázott politizálásáról. Az OTV rendszeresen támadja Magyarország történészeit, a magyar történelmi egyházakat, a Pro Democratiát, a Helsinki Bizottságot, a Securitate Irattárát Felügyelő Bizottságot, általában a magyarokat és a zsidókat. Az OTV-t az Audiovizuális Tanács 2002. szeptember 11-én Corneliu Vadim Tudornak előző este elhangzott antiszemita, xenofób kirohanásai és július 31-i, hasonló szellemű interjúja miatt betiltotta. Emiatt Corneliu Vadim Tudor szenátor és Adrian Paunescu szenátor akkor a szenátus ülésén a sajtószabadság nevében tiltakoztak. Az Audiovizuális Tanács 2004. április 1-jei határozatával jóváhagyta az adó újraindítását. C.V. Tudor és Adrian Paunescu azóta újra állandó meghívottjai az esti műsoroknak. Barabás István újságíró mindezt elítélte és hozzátette, hogy Markó Béla leülhet-e tárgyalni azokkal, akik az RMDSZ-t nemzetárulónak, megalkuvónak bélyegzik meg? /Barabás István: Vendégnek lenni nem kötelező. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./

Molnos Lajos RMDSZ-es városi tanácsos jelezte, Kolozsváron a június 21-i tanácsülésen az RMDSZ önkormányzati képviselői nem szavazzák meg az Emil Boc polgármester javasolta utcanév-jegyzéket /a 36 utcából csupán egy a magyar/. Molnos szerint a jelenlegi adminisztráció Gheorghe Funar ex-polgármester stílusában járt el: nem egyeztettek a művelődési és oktatási szakbizottsággal. – Boc nem kérte ki véleményünket. Mi több, az RMDSZ-szel, mint koalíciós partnerrel sem egyeztetett – nehezményezte Molnos. Sajnálatosnak ítélte, hogy utcanévadáskor sohasem veszik figyelembe a kolozsvári magyarság arányát. – Meggyőződésem, hogy a sajtónak is eljuttatott lista a Funar által összeállított jegyzék, amelyet tavaly háromszori próbálkozás ellenére sem szavazott meg a helyi döntéshozó testület – jegyezte meg Molnos, aki bejelentette: a június 21-i tanácsülésen kérni fogja a polgármestert, hogy azonnal vonja vissza a listát. /Kiss Olivér: Nem szavazzák meg Funar listáját. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

Június 15-én a szenátus több szakbizottságában is hozzákezdtek a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet vitájához. A szenátus elé kerülő jelentést a jogi, valamint az emberjogi, kisebbségvédelmi és felekezeti szakbizottság készíti. Mindkettőnek elnöke RMDSZ-es szenátor, a jogi bizottságot Eckstein-Kovács Péter vezeti, az emberjogit pedig Frunda György. A kormány számára fenntartott helyen Markó Attila államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője foglalt helyet. Az emberjogi bizottság ülésén Asztalos Csaba, a Diszkriminációellenes Tanács igazgatója is jelen volt. A jogi bizottságban a kisebbségi kérdésekkel nem rokonszenvező szenátorok ülnek. Az emberjogi bizottságnál pedig a fő szónok az a Moisuc Viorica Pompilia volt, aki politikai nyilatkozatot tartott a Trianon-évforduló kapcsán. Az első nap nyitánynak számított. Markó Attila elmondotta, hogy az emberjogi bizottságban a benyújtott 223 módosító indítványból 54-et vitattak meg, a jogi szakbizottságban viszont csupán egyet. Az indítványok 90 százalékát Funar szenátor nyújtotta be, ezek esetében nem szükséges sok érvet felsorakoztatni. Markó Béla kijelentette: a kisebbségi törvény Románia számára a demokrácia feladványa, de a koalíció egyfajta próbája is lesz. /Béres Katalin: Megkezdődött a kisebbségi törvénytervezet kálváriája. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./

Egy éve lett Emil Boc Kolozsvár polgármestere. Megválasztását követően Boc tapintatosan, de hozzálátott Funar embereinek, a magyarság irányába megbocsáthatatlan intézkedéseket kezdeményező városházi alkalmazottak és igazgatók eltávolítására. Eltűntek a nemzeti színű padok, a belvárosi járdák szélén levő trikolór oszlopocskák és kukák. Azonban Boc megfeledkezett arról, hogy alkalmazza a volt helyi ellenzék által kiharcolt tanácsi határozatot, amely a település nevének három (román, német és magyar) nyelven történő feltűntetéséről szól. Egy kivétellel a decentralizált közintézmények élére továbbra sem neveztek ki magyar szakembereket. Épülnek az áruházak, beindult a lakásépítés. Boc egyben polgármester pártelnök is, egyre több időt tölt Bukarestben. /Kiss Olivér: Boc egy éve. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

A kisebbségi törvénytervezettel kapcsolatban mindössze hetven, többnyire Gheorghe Funar nevéhez kapcsolódó módosító indítványt sikerült megvitatni a szenátus jogi bizottságában, közölte Eckstein-Kovács Péter Kolozs megyei szenátor, a szakbizottság elnöke. Összesen 270 módosító javaslat érkezett a testülethez, amely a parlamenti vakáció ellenére is a következő kilenc napban tovább tárgyalja a tervezetet. A vita a jogi bizottságban nagyon lassan halad, ezzel szemben a tervezetet tárgyaló másik szakbizottság, az emberjogi két ülés alatt átfutotta a 270 módosító javaslatot anélkül, hogy a dokumentum eredeti szövegén változtatott volna. A Frunda György által vezetett emberjogit bizottságban ugyanis a javaslattevők nem mentek el az ülésekre, hogy fenntartsák álláspontjukat. /B. T.: Lassan halad a kisebbségi törvénytervezet vitája. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 2./

Ha élne, Eminescu a Nagy-Románia Párt tagja lenne – hangzott el 2002. január 14-én Botosani-ban, a költő születésnapjának a Nagy-Románia Párt rendezte ünnepségén, Vlad Hogea képviselő szájból, aki jelenleg a Tricolorul pártlap főszerkesztője is. 1995-ben újra kiadták bálványuk, Constantin Papanace (1904–1985) művét, az Eminescu – un mare precursor al legionarismului románesc (Eminescu, a román legionarizmus előfutára) című könyvet. Szerzője a Vasgárda egykori ideológusa, 35 könyvet írt a Hitler-barát mozgalom szolgálatában, köztük az említett Eminescu-méltatást. A bukaresti Vestfalia Kiadó 1997-ben megjelentette Eminescu Sfantul pamant al Transilvaniei című publicisztikai gyűjteményét, benne az Echilibrul (Egyensúly) című eszmefuttatását a magyarokról, megjelent a pesti Federatiunea 1870. május 4-i számában. A 20 éves Eminescu, az ifjú titán így látta (Pesten!) a magyarokat: „A nyelvük? Szégyellniök kellene. Hangjai elborzasztják a követ is…, durva, kifejezéstelen, ósdi nyelv, a német utánzata. Művelődéstörténetük nulla, törvényeik a középkorból maradtak fenn, barbárabbak a barbárságnál. Művészetük és irodalmuk? Átvették a németektől, ahogy az ipart is. Kereskedelmük? A zsidók kezében.” Ugyancsak a Vestfalia Kiadó 1998-ban Chestiunea evreiasca (A zsidókérdés) cím alatt csokorba gyűjtötte Eminescu ilyen tárgyú írásait. A Timpul 1879. július 7-i számában megjelent vezércikkében Eminescu így írt: „a zsidó faj nyelve vulgáris, barbár dialektus”. A 29 éves Eminsecu Doina című versében megírta: az idegenek a Dnyesztertől a Tiszáig elárasztják a románságot, ezért szívüket a kutyák egyék meg, házuk váljék pusztasággá, haláluk után varjak és akasztófák vegyék gondjaikba őket. Eminescut Ion Iliescu akkori államelnök 2000. november 9-én a határon túli románok IV. kongresszusához küldött üzenetében a román szellemiség jelképének nevezte. Eminescu idegengyűlölő műveit Iosif Constantin Dragan, a Vatra Romaneasca tiszteletbeli elnöke költségén adják ki. A Vatra-kötődést tükrözi, hogy Cornel Brahas Ne e sila címmel 1991-ben kiadta Eminescu sovén-nacionalista, antiszemita cikkeinek gyűjteményét. Brahas akkor, közvetlenül a forradalom után Új Jobb néven neofasiszta mozgalmat próbált szervezni, de kudarcot vallott. 1994-ben Gheorghe Funar Román Nemzeti Egységpártjába igazolt át, ott megrögzött magyargyűlöletének köszönhetően nyomban alelnök lett. – Gheorghe Funar ezelőtt két héttel törvénykezdeményezést nyújtott be a szenátusban: Románia minden városa állítson márványszobrot Mihai Eminescunak. Barabás István újságíró a majdani Eminescu-emlékmű márvány talapzatára ajánlja La Arma! (Fegyverbe) című, kevésbé ismert versének néhány sorát. Arról van szó benne, hogy a román a Kárpátok sólyma, fogjon hát végre fegyvert, irtsa ki Erdély vak, kegyetlen, kutyafejű magyarjait. Állkapcsukat el kell mozdítani a helyéről, nyelvüket ki kell tépni a torkukból és a románok öklével betömni szájukat. Ne tűrjék tovább a szégyent, hogy szent földjüket vad magyarok és mocskos kezű zsidók (a versben: jidani) gyalázzák. /Barabás István: Eminescu és Funar találkozása a szenátusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 2./

Kolozsváron, hogy megszűnjön a lakáskrízis, 5000 lakásra lenne szükség. A polgármesteri hivatalban 2000 lakáskérelmet iktattak. Boros János 1992-től az önkormányzatban tevékenykedik, a 2000. évi választások után mint alpolgármester. Funar, a volt polgármester nem törődött a lakásépítéssel. Boros úgy látja, kölcsönöket kellene felvenni azért, hogy megfelelő lakásokat építsenek azok számára, akik mint volt bérlők kikerülnek az utcára. Kolozsváron több mint 200 családot kilakoltattak, és nincs lakásuk. Szándékosan engedélyezték egy bank magas épületének építését, hogy a magyar katolikus templom méreteit eltörpítsék. /Csomafáy Ferenc: Változó, épülő Kolozsvár. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 4./

A Szociáldemokrata Párt és a Nagy-Románia Párt szenátorai július 4-én kivonultak a felsőház jogi bizottságának üléséről, ahol a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezetet vitatták, és közölték, nem vesznek részt a munkálatokon, mivel minden módosítási javaslatukat elutasították, a szövegben pedig megmaradtak az „alkotmányellenes” részek. Az ellenzéki szenátorok kifogásolták azt a cikkelyt, amely a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatást szabályozza az óvodától az egyetemig, külön csoportokban. Az NRP és az SZDP javasolta ennek törlését, javaslataikat azonban sorra elutasították, erre tiltakozásképpen távoztak a teremből. – Alkotmánybíróságon támadják meg a törvényt, mondta Iorgovan. A kifogásolt előírások törlését Gheorghe Funar NRP-szenátor javasolta, az SZDP pedig támogatta kezdeményezését. Eckstein Kovács Péter, a szenátus jogi bizottságának elnöke válaszképpen kifejtette, mindezek az előírások már szerepelnek az oktatási törvényben. A jogi bizottság az SZDP és az NRP szenátorainak távollétében is döntésképes, ha az NLP, a DP, az RMDSZ és a KP minden bizottsági tagja megjelenik. /A szenátus jogi bizottsága előtt a kisebbségi törvény. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 5./

Elveszíthetik mandátumukat azok a képviselők és szenátorok, akik kilépnek pártjaikból, vagy a nemzeti kisebbségi frakcióból, amelynek listáin eredetileg megválasztották őket. Az erről szóló módosítást elfogadta a szenátorok és képviselők jogállását kidolgozó bizottság. A bizottság tagjainak többsége elutasította Gheorghe Funar nagy-romániás szenátor javaslatát, amely szerint a parlamentben kizárólag a román nyelv használható. /Elveszíthetik mandátumukat. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 6./

Több mint kétéves pereskedés után sikerült a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) kolozsvári főépületére felszereltetni azokat a kétnyelvű táblákat, amelyek az intézmény, illetve az azt működtető alapítvány nevét tartalmazza román és magyar nyelven. A pereskedési folyamat 2003 júniusában kezdődött, amikor az akkor még Gheorghe Funar polgármester által vezetett kolozsvári városháza megtagadta a két tábla felszereléséhez szükséges engedélyek kibocsátását. Az igazságszolgáltatás egymásnak ellentmondó ítéleteket is hozott, végül a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletben zöld jelzést adott a táblák felszereléséhez. /B. T.: Kifüggesztették az EMTE kétnyelvű tábláit. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 21./

Július 29-én ünneplik Romániában a román himnusz napját. Andrei Muresanu brassói dilettáns költő (1816–1863) Desteapta-te romane (Ébredj, román) kezdetű tizenegy szakaszos verse törvény szerint 1990 januárjában vált állami himnusszá. A parlament 1998-ban szavazta meg, hogy július 29. legyen a születésnapja, ugyanis akkor volt 150 éve, hogy a makedón Anton Pann dallamával első ízben csendült fel egy népünnepélyen. Romániának az utóbbi ötven év alatt hat himnusza volt, és most készül a hetedik változata: Adrian Paunescu június elején törvénytervezetet nyújtott be a szenátusba, hogy a himnuszként szolgáló szöveg eddigi négy szakasza csökkenjen kettőre, hogy könnyebben lehessen megtanulni, éneklése kevesebb időt vegyen igénybe, és katonák, tengerészek, iskolások minden hétfőn ezzel kezdjék a hetet. A javaslatra Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt szenátora rálicitált azzal, hogy a községi, városi, megyei tanácsok üléseiket szintén ezzel kezdjék. A legrégebbi román himnuszt Eduard Hübsch német karmester dallamára énekelték az iskolában: Traiasca Regele... – tehát királyi himnusz, amely utolsó négy sorában brit mintára Isten áldását kéri a koronára. Ez himnusz 66 évet élt. A köztársaság kikiáltása után, 1948-ban ezt követte Aurel Baranga költeménye, a „Zdrobite catuse in urma raman”, ezt magyarul is lehetett énekelni, benne volt korabeli tankönyveinkben: „Lehulltak a láncok, a régi igák, /A munka s a munkás az élen. /Most fölfele, a csúcs felé dobban a láb, /A végzet nem úr már a népen. /Hogy éljen, kívánjuk a Köztársaságunk, /Előre, előre tovább, /Közös utat a dolgozók alkotó, hű keze vág” stb. Dallamát Matei Socor, a bukaresti zsidó hitközség tagja szerezte. Hat évig énekelték ezt, akkor a párt felfedezte a súlyos fogyatékosságot, hogy nem szerepel benne a Szovjetunió, ezért új himnuszt kellett rendelni. Dan Desliu és Eugen Frunza megírta a szöveget: „Te slavim Romanie, pamant parintesc,” dallamát komponálta ugyanaz a Matei Socor. Később éppen az lett a baja, amiért született: hogy szerepelt benne a felszabadító szovjet nép. Akkor ugyanis kimondták, hogy az országot a román hadsereg szabadította fel. 1977 júniusában ezért új himnusz született: Ciprian Porumbescu (eredeti családnevén Golembiovschi) „Trei culori cunosc pe lume” kezdetű dalába Nicolae Ceausescu saját kezűleg a szocialista köztársaságot éltető sorokat plántált. Ez három hónapig élt, ugyanis – bizonyára moszkvai figyelmeztetésre – módosították olyan értelemben, hogy a kommunista internacionalizmus szellemét is tükrözze. – Ezt váltotta fel a Desteapta-te romane. /Barabás István: Kinek ébredjünk? = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 23./

Gheorghe Funar már több mint egy éve nem polgármester Kolozsváron, mégis sokan úgy viselkednek, mintha még ő lenne. Megfélemlítő hangulatkeltése még mindig rányomja bélyegét az ország szinte legnagyobb magyar közösségének a szokásaira, közéletére. Amikor az RMDSZ szavazatától függnek a városi tanács legfontosabb döntései, még mindig alig akad kétnyelvű felirat Erdély fővárosában. A közhivatalokra kötelező lenne kétnyelvű feliratokat helyezni. Szászföldön a méltányosság – no meg a nyugati turizmusnak kedvezés – jegyében régen kitették a kétnyelvű helységtáblákat, Kolozsváron még mindig húzódik az érvényes tanácsi határozatnak az életbe léptetése. Cégek, magánintézmények vagy egyéb közületek névtábláit semmilyen nyelvi intézkedés nem korlátozza. Az egyházakat és néhány, a szabályt erősítő kivételt leszámítva, még a magyar jellegű intézmények is csak románul adják tudtul a külvilágnak létüket egy-egy kapu fölött. Magyar intézményvezető nem volt hajlandó telefonon magyarul válaszolni, csak románul, mert valamilyen engedélyért folyamodott éppen egy minisztériumban. Egyes magyar cégvezetők saját munkatársaikkal is olykor románul beszélnek, noha magyar alkalmazottakról van szó. Egy utazási irodánál előfordult, hogy noha a társas autóbusz utasainak túlnyomó többsége magyar volt, a magyar utaskísérőnek megtiltották, hogy a társasághoz magyarul is szóljon a mikrofonba. /Balló Áron: Magyarul is kérjük szépen! = Szabadság (Kolozsvár), aug. 15./

Négy Maros megyei település küzd régi nevéért. Három alsó-nyárádmenti és egy Dicsőszentmárton mellőli magyar falu harcol eredeti nevének visszaszerzéséért. Az 1968-ban Nyárádkarácsonba beolvasztott Káposztásszentmiklós, Csiba és Folyfalva lakosai, valamint a Vámosgálfalva egyik utcájává visszaminősített Szőkefalva lakossága reméli, hogy hosszas küzdelmének már ősszel meglesz az eredménye. Vámosgálfalván nem ellenezte senki a nevüktől szintén 1968-ban megfosztott szőkefalviak óhaját, azonban a leghevesebb ellenző a Nagy-Románia párti Gheorghe Funar volt. /Szucher Ervin: Parlamenti jóváhagyásra várnak. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./