A romániai törvénykezés kimondta: a Felső-Maros mentén az erdők visszakerülnek a Bánffyak tulajdonába. Báró Bánffy Miklós /sz. Budapest, 1948/ elmondta, az erdészeti hatóságok, ahol csak tehetik, gátolják a restitúciót. Hiába van a kezében a jogerős táblabírósági ítélet, még nagyon sok a kérdőjel. Az, hogy ő nem Erdélyben született, a történelem „műve”. Ugyanis 1940-ben Teleki Pál miniszterelnök felkérte az apját, báró Bánffy Dánielt, hogy vegyen részt az általa alakított kormányban, ami a Budapestre való költözését feltételezte. A háború után már nem lett volna szerencsés hazaköltözni, Budapesten maradtak. 1951-ben kitelepítették őket rózsadombi házukból, és egy kis húsraktárt jelöltek ki számukra, ahol két és fél esztendeig kilencen laktak szűkösen. Bánffy Dániel közben balesetet szenvedett és megbénult. Felesége kétkezi munkájából meg az idegenek jóakaratából nevelte fel hét gyermekét. Minket öntudatos, gerinces, ország- és nemzetszerető magyarnak neveltek, emlékszik vissza Bánffy Miklós. Tízéves korától kezdve a szünidőkben rendszeresen elment dolgozni. Elvégezte az élelmiszer-ipari főiskolát. Leányváron – a faluban, ahol él – lemondatták az addigi elöljárót, majd 1990-ben a Magyar Demokrata Fórum, melynek egyik alapító tagja, felkérte, hogy vállalja el a polgármesterséget. Akkoriban nem gondolta volna, hogy négy cikluson keresztül fog Leányvár élén állni. 2006-ban viszont látta, hogy az ország gazdasági és politikai helyzete nem kedvez a jobboldali érzelmű önkormányzati vezetőknek, ezért többé nem jelöltette magát. Másrészt régóta érlelődött benne, hogy most már éppen ideje lenne feladatot vállalni ősei Erdélyében is. Tudja, hogy már jó ideje a Bánffyak ellen lázítják a Felső-Maros mentieket. Azzal riogatják őket, hogy „visszajön a báró, és kisemmiz benneteket!” Valójában munkahelyeket akar teremteni. Bethlen Farkas fia már hazaköltözött. Sok szervezőmunkával, sokszor a saját két kezével végzi ezt a „második honfoglalást”. Bánffy Miklós is tervezi a kétlakiságot. /Szucher Ervin: Az ősökre legyünk büszkék, ne önmagunkra. Beszélgetés báró Bánffy Miklóssal. = Krónika (Kolozsvár), okt. 3./

A tervezettnél jóval később készülhet el a marosvásárhelyi Gecse utcai református gyülekezet közösségi háza. A gyülekezet 2004-ben látott hozzá, még mindig 90 ezer lej hiányzik a befejezéshez, ez az összeg nem áll a mintegy négyezer tagot számláló, egyre fogyó gyülekezet rendelkezésére. A gyülekezet még nem döntött, hogy kiről nevezi el az ingatlant. A belvárosi utca, egykor Gecse Dániel nevét viselte, a gyülekezet máig ragaszkodik ahhoz, hogy nevében megőrizze az egykori híres orvos, Gecse Dániel /Cigányi, 1768 – Marosvásárhely, 1824/ emlékét, aki nagyobb adománnyal támogatta a református kollégiumot, emellett végrendeletében jelentős összeget hagyott egy „emberszereteti intézet” alapítására. Ugyanakkor két évtizeden át a Kistemplomban szolgált a tavaly elhunyt Csiha Kálmán püspök is, aki szintén megérdemelné, hogy emlékét megörökítsék. /Máthé Éva: Kigazdálkodott gyülekezeti ház. = Krónika (Kolozsvár), okt. 10./

A rendszerváltás egyik nagy ígérete volt a kelet-európai és kelet-közép-európai nemzetiségek, nemzeti kisebbségek problémáinak enyhülése, jogaik bővülése. Ehelyett más forgatókönyv érvényesült. A már létező föderációk (a Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia) fölbomlottak, a valaha domináns nemzetek (orosz, szerb) határon kívül rekedt nemzetrészeivel szemben – Horvátországban, a balti államokban – a legkeményebb diszkriminációt léptették életbe. Az Európai Unió kisebbségvédelmi struktúrái tehetetlennek bizonyultak, írta Tamás Gáspár Miklós. Ebben a kontextusban a kelet-közép-európai magyar kisebbségek a többiekétől kedvezően különböző státuszt vívtak ki maguknak egy időre. Emil Constantinescu elnöksége, Adrian Nastase miniszterelnöksége idején a magyarság pozíciója számottevően javult, s ezen olyan /Tamás Gáspár Miklós szerint abszurd/ magyarországi akciók se rontottak sokat, mint a „magyarigazolvány” és a népszavazási kezdeményezés a kettős állampolgárságról. A romániai magyar politika egyik alapvető dilemmája az, hogy az adott keretben sokkal többet már nem lehet elérni. Tamás Gáspár Miklós szerint a magyar politikai etikett azt követeli, hogy semminek se örüljünk, ami „a határokon túl rekedt, elszakadt nemzetrészeink, magyar véreink” körében történik. Az erdélyi magyarság problémái elsősorban nem közjogi, hanem gazdasági, mobilitási, demográfiai (népességfogyás, spontán asszimiláció) és kulturális természetűek, ezekre az aggodalmakra „az ottani értelmiség egy része intenzív wassalbertezéssel, árpádsávozással, turulozással és kopjafázással felel, ami bájos, de aligha célravezető. ”Szlovákiában, Ukrajnában, Szerbiában a fő probléma a nemzetállami-többségi sovinizmus félelmetes fölerősödése. Szlovákia a legföltűnőbb példa. A Fico-Slota-Meciar koalíció a legelvadultabb és magyarellenes rohamba kezdett. A magára hagyott kisebbség fenyegetve érzi magát. Teljesen közömbös, hogy a magyar politika képviselői, például Szili Katalin magyarországi parlamenti elnök milyen hibákat követtek el a Kárpát-medencei Képviselők Fóruma ügyében (vö. Hegedűs Dániel: „A Nagymagyar Játszótér és következményei”, Élet és Irodalom, 2008. október 3.), a szlovák sovinizmus offenzívája a felvidéki magyarokat sújtja. TGM nem ért egyet Hushegyi Gáborral, aki egyformán „hibásnak” tarja a magyar és a szlovák „felet”, s azt tanácsolja, hogy ne törődjünk Ján Slotával /H. G. : „Csak fekete vagy fehér” , Magyar Narancs, 2008. október 9./ A cikkíró szerint „a magyarországi Jobbik (parlamenten kívüli fasiszta párt) és rohamosztaga, a Magyar Gárda uszító performanszai során komikus módon épp olyan kettős kereszteket állít föl mindenfelé, mint pár száz méterrel odább Ján Slota”. TGM állítja, „az Egyesült Államok, a NATO és az EU rosszhiszemű, könnyelmű, tudatlan és buta oroszellenes politikai fordulata – amelynek fő magyarországi élharcosa Orbán Viktor országgyűlési képviselő, neokonzervatív politikus (Fidesz-KDNP) – annyira fölbátorította az ukrán nacionalizmust, hogy a zűrzavarba süllyedt ukrajnai kormányzat megpróbálja egyszerűen betiltani a nemzetiségi oktatást és nyilvános nyelvhasználatot, az ungvári egyetem magyar oktatási nyelvű kara veszélybe került”. A kelet-közép-európai magyar kisebbségek védelme egyre nehezebb. /Tamás Gáspár Miklós: Golyózáporban a magyar kisebbségek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14. – egyidejűleg közölte a pozsonyi Új Szó és a bukaresti Új Magyar Szó, továbbá részletesen ismertette a pozsonyi Sme. – Nem jelezték, hogy a cikket a szerző először a Népszava október 13-i számában közölte. / A cikkíró állításával szemben a kettős állampolgárság megadása nem abszurd magyar kezdeményezés, Románia is megadta a határom túli románoknak. Hegedűs Dániel A Nagymagyar Játszótér és következményei című cikkében kikelt a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma ellen, azt feleslegesnek és értelmetlennek mondta, továbbá következmények nélküli eszem-iszomnak, némi szolid magyarkodással. A cikkíró szerint házelnök nemzetpolitikai tevékenysége kártékony.

Eddig a Capital gazdasági hetilap készített évente toplistát a 300 leggazdagabb románról, most azonban az Adevarul című napilap is hasonló kezdeményezéssel rukkolt elő, és közzétette saját rangsorát az 500 leggazdagabb románról. Lényegesen különböznek egymástól a toplisták. A különböző becsléseken és számításokon alapuló összesítés annyira eltér egymástól, hogy például az első tíz leggazdagabb román között csak egyetlen milliomos szerepel mindkét toplistán. Ez Ion Tiriac volt teniszcsillag, aki mindkét rangsorban a második helyet foglalja el. A hasonlóságok azonban ezzel véget is érnek, hiszen a két rangsorban az egykori sportoló vagyonának feltüntetett értéke között több mint egymilliárd eurónyi különbség figyelhető meg. Az Adevarul szerint Dinu Patriciu olajmágnás áll az első helyen 1,9–2 milliárd euróra becsült vagyonnal. A Capital is körülbelül ennyire értékelte az olajmágnás javainak értékét, de Patriciu az ő rangsorukban csak a harmadik helyen áll. Így a hetilap szerint Romániában a legnagyobb vagyont George Becali üzletember birtokolja, vagyona a lap becslése szerint eléri a 2,5 milliárd eurót. Az egyik üzletember szerint nem létezik olyan egységes számítási alap, aminek segítségével számszerűsíteni lehetne a vagyonokat. Akárcsak az előző években, Teszári Zoltán nagyváradi üzletember bizonyult a leggazdagabb romániai magyarnak, 900 millió euróra becsült vagyonával. A második 250 millió eurós vagyonával Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor. 160–170 millió eurós vagyonával harmadik a magyarok topjában a nagyváradi Mudura Sándor. A negyedik legvagyonosabb magyar a kolozsvári Fodor Zsolt és felesége Silvia, 90–100 millió euróra becsült vagyonukat főként az Euro GSM cég által szerezték. Az ötödik legvagyonosabb magyar, a szintén kolozsvári Urasi Béla, /65–70 millió euró/. A kolozsvári CFR futballcsapat tulajdonosa, a szintén kincses városi Pászkány Árpád /60–65 millió euró/. Három kézdivásárhelyi vállalkozó következik: Hegedűs Ferenc (45–50 millió euró) és Szarvadi Lóránd (55–60 millió euró) egyaránt a Domo üzletlánccal alapozta meg vagyonát, időközben azonban mindketten eladták a részvények zömét, átnyergeltek ingatlanberuházásokra. Az elektronikai cikkek és háztartási gépek forgalmazásából szerezte vagyona javát a Cosmo üzletlánc tulajdonosa, Bába György (30–33 millió euró). A kolozsvári Secpral Pro Instalatii cég tulajdonosa, Hristea Erika vagyona eléri a 27 millió eurót. László János székelyudvarhelyi vállalkozó (20 millió euró) tulajdonában van a Székelyudvarhely központjában található Küküllő Szálloda. A temesvári Kovács Zoltán (20 millió euró) az Agenda sajtótrösztöt építette ki a kilencvenes évek elejétől kezdődően, jelenleg a lapkiadás mellett nyomdát működtet, és terjesztési hálózat is van a birtokában. A marosvásárhelyi Szász Roland és testvére, Orlando védőfelszerelések, öltözetek forgalmazásából gyűjtötte 19–20 millió eurós vagyonát. A Hargita megyei Pálfi Miklós (17 millió euró) a borszéki ásványvizet palackozó Romaqua Csoport részvényeinek 30,5 százalékát birtokolja. A csíkszeredai Kurkó János (15–17 millió euró) a jégkorongszurkolók számára cseng ismerősen, vendéglátásból és ingatlanüzletekből szerezte vagyonát. A világítóeszközöket forgalmazó kolozsvári Mezei Ferenc (11 millió euró) tulajdonában levő van az Electro Daniella cég. A marosvásárhelyi Prosszer család (8 millió euró) vagyonuk javát a Romcab és Paneuro cégek működtetéséből szerezték. A leggazdagabb romániai magyarok: Teszári Zoltán – 900 millió euró; Verestóy Attila – 250 millió euró; Fodor Zsolt és Silvia – 90–100 millió euró; Urasi Béla – 65–70 millió euró; Pászkány Árpád – 60–65 millió euró; Hegedűs Ferenc – 45–50 millió euró; Szarvadi Lóránd – 55–60 millió euró; Bába György – 30–33 millió euró; Hristea Erika – 25 millió euró; László János – 20 millió euró; Kovács Zoltán – 20 millió euró; Szász Roland és Orlando – 19–20 millió euró; Pálfi Miklós –17 millió euró; Kurkó János – 15–17 millió euró; Mezei Ferenc – 11 millió euró; Prosszer család – 8 millió euró. Forrás: Adevarul/Bálint Eszter: Ki a leggazdagabb: Patriciu vagy Becali? = Krónika (Kolozsvár), okt. 15./

Felelőtlennek és alkotmányellenesnek nevezte Daniel Buda demokrata-liberális képviselő Markó Béla RMDSZ-elnök azon kijelentését, hogy a vegyes lakosságú vidékeken be kellene vezetni a magyar nyelv kötelező oktatását a román diákok számára. A politikus sajtóközleményében leszögezte: az Erdélyben élő románság iránti tiszteletből Markó le kellene, hogy mondjon szenátori tisztségéről. /Buda: Markó mondjon le! = Krónika (Kolozsvár), okt. 20./

Az 1500-as évek végén keletkezett a História egy Árgirus nevű királyfiról és egy tündér szűzleányról. Első kiadása ismeretlen, lőcsei 17. századi kiadásának csak csekély töredéke maradt meg. Dallamát és kis szövegtöredékét Kodály Zoltán találta meg 1914-ben Bukovinában, Istensegíts faluban. Dózsa Dániel újra „megformálta”, ez Kőváry László: Száz történelmi rege (Kolozsvár, 1857) című gyűjteményébe épült be. Dózsa Dániel /Makfalva, 1821. jan. 30. – Búzásbesenyő, 1889. szept. 25./ hőskölteményt is írt, több regényt publikált. Különböző kolozsvári lapok munkatársa volt. Dózsa Dániel szövege most ismét közkinccsé vált: Tündér Ilona. Széphistória. Dózsa Dániel átdolgozása, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2008, a kiadást gondozta Beke Sándor. /Ráduly János: Dózsa Dániel Árgirusa. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./

Október 26-án, vasárnap avatták fel Nagycsanádon Révai Miklós kegyesrendi pap, egyetemi tanár és költő, a magyar nyelv és irodalom nagy tudósa emléktábláját. Groza Dániel helyi plébános szentelte fel a templom falán elhelyezett márványtáblát. A Révai Miklóst ábrázoló dombormű Kaubek Péter szobrászművész munkája. Dr. Nagy János, a Szegedi Tudományegyetem alkalmazott nyelvészeti tanszékének tanára a Nagyszentmiklóson született, de Csanádon tanult és nevelkedett Révai Miklós, a magyar történeti nyelvészet megalapítója munkásságát méltatta. Az emléktábla állítás kezdeményezője Velcsov Margit nagyszentmiklósi magyartanár, aki a Washingtoni Amerikai Magyar Szövetség anyagi támogatásával készíttette el a márványtáblát, valamint a Telbisz Mária vezette Révai Miklós Egyesület. /Pataki Zoltán: Csanádi emléktábla Révai Miklósnak. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 27./

A második világháború száznyolc sepsiszentgyörgyi áldozatának állítottak emléket október 26-án, vasárnap a belvárosi református templom udvarán. A kőtömbös Zakariás Attila tervezte emlékmű a harctéren elesettek, valamint a hadifogságban, bombázáskor, munkaszolgálaton elhunytak és az eltűntek nevét örökíti meg, azokét, az utolsó tiszteletadást sem kaphatták meg soha. Sepsiszentgyörgyön először szenteltek fel második világháborús emlékművet. Az emlékműnél dr. Szőts Dániel kései bocsánatot kért a sepsiszentgyörgyiek nevében, amiért több mint hat évtized után Háromszéken utolsóként a megyeközpont állít emléket a második világégés áldozatainak. /Fekete Réka: Az emlékezés sziklakövei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 28./

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság szeptember 5–7 között Érsemjénben, a Kazinczy Művelődési Házban tartotta honismereti konferenciáját. A Társaság 15 éves évfordulója alkalmából Dukrét Géza elnök beszámolt az egyesület sokoldalú tevékenységéről, eredményeiről. A tizenöt év alatt 14 konferenciát, ugyanannyi honismereti találkozót, 13 honismereti tábort, számos megemlékezést szerveztek, kiadtak 55 kötetet a Partiumi füzetek könyvsorozatában és hetet a sorozaton kívül, felavattak 19 emléktáblát. Ezt követően átadták az idei kitüntetéseket. Fényes Elek-díjban részesült Pásztai Ottó (Nagyvárad), Antal Béla (Biharpüspöki), Jancsó Árpád (Temesvár), a különdíjat Kovács Zoltán, Érmihályfalva polgármestere kapta. Révász Gizella, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány elnöke Szent István-emlékplakettet, Balázsi József polgármester és Ciorba Teréz érsemjéni tanárnő emléklapot kapott. A XIV. Konferencia fő témái a következők voltak: A reneszánsz éve, Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc emlékei, Pusztuló műemlékeink, A 20. század öröksége. Az előadások sora hagyományosan, a konferenciának helyt adó Érsemjén megismerésével kezdődött. Több előadás hangzott el. Kiss Endre József (Sárospatak) az Érmellékről beszélt, ahogyan Kazinczy Ferenc emlékezetében élt, Vekov Károly (Kolozsvár) az értelmiség sorsát mutatta be, Oláh Miklós életpályáján keresztül, Csorba Csaba (Budapest) az Értelmiségiek nemesítése a Partiumban a 16–19. században című értekezést tartotta. Wanek Ferenc (Kolozsvár) egy elfelejtett középkori erődről, Mezősomlyóról beszélt, Starmüller Géza (Kolozsvár) a zilahi Wesselényi-szoborkompozíciót mutatta be és annak alkotóját, Fadrusz Jánost. A könyvbemutatón Jancsó Árpád (Temesvár) ismertette legújabb kötetét A Béga, a Bánság elkényeztetett folyója. Erdei János (Szilágysomlyó) vetített képeken keresztül mutatta be az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékeit a Beretytyó- és a Kraszna-menti településeken. Másnap Pekár István (Budapest) az Érmellék, a Berettyó-mente és a Hegyköz örökségét mutatta be, televíziós szemmel. Ujj János (Arad) az egykori törökkori várról tartott előadást, Vajda János (Borosjenő) két 1848–49-es vértanú életútját követte, akik Borosjenőhöz kötődtek. Jancsó Árpád (Temesvár) a Béga-csatorna történetéről, Tácsi Erika (Temesvár) Újszentes telepes falu történetéről, Kordics Imre (Nagyvárad) Nagyvárad 1940– 1944 közötti magyar utcaneveiről tartott előadást. Dánielisz Endre (Nagyszalonta) Nagyszalonta történelméről értekezett az 1944– 1948 közötti időszak bizonytalan éveiről. Nagy Aranka (Nagyvárad) az 1848–1849-es szabadságharc híres orvosairól beszélt, Fazekas Lóránd (Szatmárnémeti) egy háborús katonasors emlékezetére épült kis emlékművet mutatta be. Krestyán Ilona (Temesvár) Kulcsár Sándor író életpályáját ismertette. Ezután Szabó Zsolt (Kolozsvár) a 60 éves Művelődés című folyóirat történetéről és szerepéről beszélt. Megtartották a közgyűlést. /Dukrét Géza: A XIV. Partiumi Honismereti Konferencia: Művelődés (Kolozsvár), október/

„Túl sok sérelem érte a románokat magyar részről ahhoz, hogy az országnak egyhamar magyar elnöke legyen” – reagált Daniel Buda demokrata-liberális képviselő, arra a kérdésre: elképzelhetőnek tartja-e, hogy miután az amerikaiak színes bőrű elnököt választottak, Romániának belátható időn belül magyar államfője legyen. Daniel Buda szerint a románok, elsősorban az erdélyiek, nem tudják elfelejteni „mindazt a szörnyűséget”, amit a Horthy-csapatok műveltek annak idején Románia területén. Szintén a történelmi sérelmekre hivatkozva nem látja lehetőségét egy magyar államfő megválasztásának Puiu Hasotti, a Nemzeti Liberális Párt szenátusi frakcióvezetője sem. Szerinte ez egész Európában elképzelhetetlen. „A magyarok Magyarországon lehetnek államelnökök, nem Romániában” – jelentette ki Gheorghe Funar szenátor, a Nagy-Románia Párt főtitkára. Arra a felvetésre, miszerint Barack Omaba sem Kenyában lett elnök, ahonnan családja származik, Funar leszögezte: „A különbség az, hogy a kenyaiak nem áhítoznak az amerikai földre, míg a magyarok minden porcikája Erdélyt kívánja. ” Cristian Diaconescu szociáldemokrata szenátor: „Szerintem a romániai választók is elég érettek már ahhoz, hogy ha az országuk érdeke úgy kívánja, túllépjenek az etnikai akadályokon. Ha olyan rátermett, s tetszetős üzenetű magyar jelölt kerül, elképzelhetőnek tartom, hogy megválasszák államelnöknek. ” Cristian Tudor Popescu, a Gandul vezető publicistája szerint nem az a fontos, hogy magyar vagy más nemzetiségű elnöke legyen Romániának, hanem az lenne a fontos, hogy legyen egy Obama-szintű elnökünk, vagy legalább egy olyan szintű jelöltünk, mondta. „Nem tudok jóslatokba bocsátkozni, hogy a román társadalom mikor lesz képes elfogadni egy magyar nemzetiségű jelöltet, de mindenesetre nem túl hamar” – tette hozzá Popescu. „Annak érdekében, hogy Romániában magyar nemzetiségű államfőt válasszanak, maguknak a magyaroknak kell megtenniük az első lépést, mégpedig az etnikai alapú pártok megszüntetésével” – vélte a publicista. „Akkor lesz Romániában magyar elnök, amikor a románok elfogadják az autonómiát – mondta Dan Pavel politológus. „Romániának egyhamar nem lesz magyar elnöke, mert itt a tolerancia nagyon alacsony szinten van. Nálunk a rasszizmus is magasabb szintű, mint Amerikában, holott nekünk nincsenek feketéink. ” /Magyar államfő: majd ha fagy. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

Vonzó lett a székely sorsa. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke, Soós Sándor elmondta, testvéregyesületük, az Egyesült Magyar Ifjak tagjai közül többen fordultak már hozzá, hogy Székelyföldre költöznének. Bicsak Péter, az EMI gyergyói elnöke tavalyi ismerkedett meg a budapesti Gerlics Dániellel, aki fél évre jött el. Bicsakéknál lakik, segít a ház körüli teendőkben. Munkát fog vállalni a fahasznosítás terén. Hajtogatja: „ejsze, itt ember leszek". /Balázs Katalin: Ejsze, itt ember leszek. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 6./

Székelyudvarhelyen, a Mokka kávézóban címerkiállítás nyílt Pécsi L. Dániel magyarországi jelkép- és címertervező munkáiból. Jelmondata: „Nemcsak nyelvében, jelképeiben is él a nemzet”. A kiállított munkák erdélyi települések, református és unitárius egyházközségek, valamint különböző Kárpát-medencei önkormányzatok felkérésére készített címerek. A művész, fáradtságot nem ismerve, járja az utakat Kárpátaljától Erdélyig és a Délvidékig. A kilencvenes évek közepén, felkérésre kezdte készíteni első címereit. A magát félig székely, félig sváb eredetűnek valló villamosmérnök különleges pályafutása akkor kezdődött, amikor 1978-ban, a Szent Korona hazatértekor, illetve a koronázási ékszereknek és a koronázási palástnak a Nemzeti Múzeumban való kiállításakor felkérték a szakszerű világítás megtervezésére, valamint az állagmegóvásra. Ekkor lett a jelképkutatás szerelmese. A rendszerváltás után nyakába vette a Kárpát-medencét, rengeteg barátot szerzett és kihasználta, hogy reneszánszát éli a jelképek címerekben való megjelenítése. Egyre több és több munkát vállal. Települések, intézmények rendeléseinek tesz eleget. /Bágyi Bencze Jakab: Jelképekbe zárva. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./

Markó Béla fenntartja, hogy az erdélyi magyar közösség nem tud örülni december elsején a román nemzeti ünnepnek. Ezt Markó, az RMDSZ szövetségi elnöke azután hangoztatta, hogy több román politikus és a sajtó ellenségesen fogadta a kampányzáró beszédét. Hangsúlyozta, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Gyulafehérvári Kiáltványban tett ígéretek ellenére a romániai magyar közösség egy sor jogától esett el. „Ilyen például az autonómia, az önigazgatás saját választott képviselők révén és még számtalan kötelezettség, amelyeket nem tartottak tiszteletben. Ellenkezőleg: a román államhatalom beolvasztási politikát gyakorolt, sok esetben elnyomta a magyar kisebbséget”, fejtette ki a politikus. A szövetségi elnök hozzátette, fenntartja kijelentését, miszerint Romániában hetven éves agóniát jelentett az 1918–1989 közötti időszak a magyar közösség számára. „Csak 1989 után, amikor bekapcsolódtunk az ország politikai életébe, próbálkozhattunk az elnyomás megszüntetésével, és sikerült lassanként visszaszerezni jogainkat” – mondta az RMDSZ elnöke. /Szávuj Attila: Markó Béla nem visszakozik. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 28./ Daniel Buda kolozsvári PD-L elnök szerint Markó Béla ezen kijelentésével meg akarta ingatni a román állam egységét, és nem szabadna „román földre tennie a lábát”, amíg megkérdőjelezi az egységes román nemzeti államot. /Berszán Réka: Markó: December elseje a jogfosztás napja. = Krónika (Kolozsvár), nov. 28./

December 3-án Déván a Hunyad Megyei Könyvtár munkatársai szakmai megbeszélést folytattak a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár vezetőivel. A két intézmény közötti kapcsolat idén nyáron kezdődött, amikor a szombathelyiek meghívták a dévaiakat az ott megrendezett országos könyvtárosi vándorgyűlésre. Olyan nyitottságot tapasztaltak magyar vendéglátóik részéről, melyet mindképp viszonozni akartak – mondta Gabriela Marcu, a Hunyad Megyei Könyvtár igazgatója. Vas és Hunyad megye már jónéhány éve testvérmegyei kapcsolatot ápol. A jövőben interneten lebonyolítható közös programokat terveznek a két megye, illetve a két nemzet irodalmának kölcsönös megismertetésére. A szombathelyi könyvtár vezetői meglátogatták a dévai Téglás Gábor Iskolacsoportot és a Szent Ferenc Alapítványt is. A szombathelyiek megígérték: igyekeznek szakmai segítséget nyújtani a többnyire adományokból összegyűlt többezer kötetes iskola könyvállomány feldolgozásához. /Gáspár-Barra Réka: Szombathelyi könyvtárosok Déván. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 4./

Elkészült Kolozs megye beiskolázási terve a 2009–2010-es tanévre, melyet hamarosan megvitatnak a tanfelügyelőség vezető tanácsában, majd felküldik jóváhagyásra a minisztériumba. A terv elkészülte előtt közvélemény-kutatást végeztek a nyolcadikosok és szüleik körében. A megkérdezettek hetven százaléka elméleti líceumban szeretné folytatni tanulmányait, s csupán harminc százalék választaná a szakiskolákat. Daniel Don, a megyei munkaerő-elosztó hivatal igazgatója elmondta: jelenleg nagyobb érdeklődésnek örvend a közélelmezési, kereskedelmi és turisztikai szakoktatás, az építőipari szakiskola iránti érdeklődés viszont nem nőtt. Csökkent a műszaki képzés iránti kereslet. Megszüntetik az esti tizenegyedik és látogatásnélküli osztály. /N. -H. D. : Megszűnik a líceumi esti oktatás. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

Emil Boc, a Demokrata–Liberális Párt (PD-L) és Mircea Geoana, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke is elismerte, hogy a két párt közötti tárgyalások az RMDSZ miatt akadtak el, a PSD elzárkózik a szövetség koalícióba vételétől, míg a PD-L folytatná a tárgyalásokat a magyar érdekvédelmi szervezettel. Közben olyan hírek keltek szárnyra, hogy PD-L-s politikusok megkeresték a PNL-t, hogy parlamenti együttműködést ajánljanak nekik, valamint támogatásukat kérték egy PD-L–RMDSZ alkotta kisebbségi kormányhoz, amennyiben nem sikerül megegyezniük a PSD-vel. Daniel Buda demokrata-liberális képviselő szerint pártja az RMDSZ-szel kíván kormányozni. „Azt sem rejtem véka alá, hogy a magyarok részvétele a kormányban nagyon jó jelzés a külföld felé” – magyarázta a politikus, aki korábban RMDSZ-ellenes kirohanásairól volt híres. /B. S. : Magyar akadály a tárgyalásokon. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

Néhány napon belül gazdára talál valamennyi parlamenti tisztség. Amit egyelőre senki nem tud: hogyan működnek majd a megválasztott képviselőkből és szenátorokból álló frakciók. A képviselőházban a szociáldemokratáknak járó két alelnöki tisztség várományosa Adrian Nastase és Daniela Popa, utóbbi a konzervatív párti választási partner részéről. A PSD-s képviselők vezetője ebben a ciklusban is Viorel Hrebenciuc lesz. Most a képviselők és szenátorok között minden eddiginél nagyobb lesz a „zöldfülűek” aránya. Az új törvényhozókat névre szólóan választották meg, így vélhetően a frakcióvezetők nehezebben tudják majd kézben tartani őket. /Szőcs Levente: Új frakciók, új bizonytalanság. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./

A Szombat című zsidó politikai és kulturális folyóirat legújabb számának bemutatóját december 11-én, az egyik budapesti, Dob utcai kávéházban tartották a szerzők és a szerkesztők. Tematikus számuk címe: A mi Erdélyünk. A közölt írások többnyire a régi időket idézik. Tamás Gáspár Miklós szerint Erdélyben, sőt egész Romániában a zsidóság múlttá vált. A lapszám bemutatóján Erdélyi Lajos elmesélte, életének nagyobbik részét Marosvásárhelyen töltötte, a Sütő András vezette Új Élet munkatársa volt. 1940-ben, a bécsi döntés megváltoztatta életüket. Marosvásárhely fellobogózva várta a honvéd csapatokat. Végül jött Auschwitz. A szintén marosvásárhelyi Ágoston Vilmos író, kritikus – a ’70-es évek végén a helyi területi rádió munkatársa volt, jelenleg Gödöllőn él –, írással szerepel az összeállításban. Ágoston apját munkaszolgálatra hívták be, ezzel megúszta azt, amit szerettei nem, ugyanis több családtagját elhurcolták Auschwitzba, ahonnan nem volt visszaút. Az erdélyi jelent többek között Simon Judit nagyváradi újságíró képviselte a lapban, aki azt vallja, hogy ő magyar, és a vallása zsidó. „Egyik sem zavarja a másikat. Egyik sem több, mint a másik. ” A Tompa Gáborral, a Kolozsvári Magyar Színház rendezőjével készített interjúból kiderül: az anyjának az apja volt zsidó származású. Tompa Gábor rendező kifejtette: Harag György meg Kovács György sem hagyta magát sodortatni a középszerű, népnemzeti hőbörgés által, ezért tudtak európai módon gondolkodni a színházról. Parászka Boróka, a marosvásárhelyi A Hét főszerkesztője két könyvet ismertetett. Lőwy Dániel A Kálváriától a tragédiáig című könyvében a kolozsvári zsidóság történetét dokumentálta a második világháborúig. Tibori Szabó Zoltán az Árnyékos oldalban pedig a holokauszt utáni évek eseményeit boncolgatta. Dragomán György 1973-ban született, az anyai nagymamája zsidó származású, tizenöt éves korában vándorolt ki szüleivel Magyarországra. A fehér király című regénye az utóbbi évek talán legnagyobb könyvsikere. /Kibédi Varga Sándor: Kettős identitás, dupla szorítás. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./

Pozitív gondolkodásra ösztönző ifjúsági műsor indult Gyergyószentmiklóson, az Egyesület a Gyergyói Ifjúsági Központért kezdeményezésében, csatlakozott hozzájuk Gyergyó Terület Ifjúsági Tanácsa is. Az Európai Bizottság által kiírt, Fiatalok lendületben nevezetű program keretében meghirdetett pályázatot megnyerték. A Be positive (B+) szerkesztősége főként középiskolásokból verbuválódott, de egyetemisták is vannak közöttük. Dániel Botond elmondta, most még előkészítő fázisban van a szerkesztőség. /Hideg Bernadette: Pozitív szemlélet a tévében. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 31./

Az új esztendőben többet kellene tennünk a két Háromszékért. Haza kellene kerülnie a megye természetes erőforrásaiból fakadó haszonnak – az Őrkőt ugyanis jelenleg Brassóba, Mikóújfalu és Bükszád bazalt- és andezitköveit a Regátba, erdeinket, fáinkat Máramarosba és egyebüvé, pityókánkat a Kárpátokon túlra szállítják, írta dr. Szőts Dániel. A közintézmények élére legalább a megyében 75 százalékban helybelieket kellene kinevezni. A másik Háromszéket, a lapot 2009-ben békén kell hagyni. Nem szabad a szerkesztőséget kitenni jelenlegi helyéről. A háromszékiek hová fordulhatnak segítségért? Az ,,anyaországhoz” nem. A három főbűnös – Gyurcsány, Hiller, Kuncze – azt próbálta elhitetni a 2004. december 5-i népszavazás előtt, hogy a határon túl nincsenek is magyarok. Magunkra vagyunk utalva, tegyünk meg mindent Háromszék felemelkedéséért! – zárul az írás. /Dr. Szőts Dániel: A két Háromszékért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 9./

Az amerikai Bechtel útépítő vállalat 2300 alkalmazottat készül elbocsátani, a munkaközvetítő igazgatója, Daniel Don szerint ez törvénytelen, ezért megbeszélést kezdeményezett. A találkozóra azonban a Bechteltől csupán egy levél érkezett, amelyben felsorolták a távolmaradás indokait. A cég jelenleg beszüntette a tevékenységet, még Bihar megyében is. -Kolozs megye országosan a második helyet foglalja el a munkaszerződés felbontások tekintetében. /Kétezernél több alkalmazottjától készül megválni a Bechtel. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

Január 26-án került sor a negyedik és egyben utolsó perújrafelvételi tárgyalásra a bukaresti legfelsőbb bíróságon, melyen a jogorvoslattal élő peres fél ellenfeleként Aurel Dionisie Agache, a néhai őrnagy legidősebb fia is jelen volt. A per tárgya Paizs Ottó és Héjja Dezső erkölcsi rehabilitálása és kárpótlása volt. Agache a tárgyalás elnapolását kérte, azzal érvelve, hogy Filip Orbán Daniella Kamillának 1992, míg Konrád Jánosnak 1991 óta nincs kézdivásárhelyi lakhelye, amit a tárgyaláson jelen levő ügyész elvetett, mondván, kettejüknek nincs semmiféle aktív szerepük a mostani perben, csupán Paizs és Héjja kérte a perújrafelvételt. Ezzel az állásponttal a kilenctagú bírói testület is egyetértett, és a perirat érdembeni tárgyalásáról döntött. Aurel Dionisie Agache azt kérte, hogy csak Paizs Ottó esetében hagyják jóvá a perújrafelvételt, a másik elítéltét pedig utasítsák el. Az ügyész Paizs Ottó kérésének elfogadását, míg Héjja Dezsőé elutasítását javasolta. Ez azt jelenti, hogy csak Paizs Ottó iratcsomóját küldik vissza alapfokú újratárgyalásra, ami gyakorlatilag a bűnügyi per beszüntetését is jelent(he)ti, mivel Paizs Ottó tette mára már elévült. Ugyanakkor a bírói testület Héjja Dezsőt 300 lejes perköltség kifizetésére kötelezi, amiből 200 lej az ügyvédi tiszteletdíj. /Iochom István: Paizs Ottó tette elévült (Agache-per). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 28./

Január 30-án a Szatmárnémetiben a művelődési igazgatóság díjazta a megye íróit. A díjazottak között szerepelt a dr. Bura László által szerkesztett, többek között Muhi Sándor, Schmidt Dániel, Csiszár Klára, Schupler Tibor és dr. Bura László által írt Meszlényi Gyula szatmári püspök 1887–1905 című, 2008-ban kiadott könyv is. Az említett kötetet a vallásos könyvek kategóriában emelték ki. /(JJ): Díjazták a Meszlényi Gyula életéről szóló könyvet. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 15./

A kormány február 25-i ülésén elfogadta a büntető, valamint a polgári perrendtartási törvénykönyvet. Catalin Predoiu igazságügyi tárcavezető szerint ezzel Románia az uniós csatlakozásakor tett vállalásának tett eleget. A képviselőház jogi bizottságának demokrata-liberális elnöke, Daniel Buda elmondta, a kormánykoalícióban megállapodás született arról, hogy legkésőbb május 15-ig mind a négy törvénykönyvet elfogadják, miután kidolgozásuk tíz évet vett igénybe. A jogi bizottságban Cseke Attila RMDSZ-es szenátor fontosnak nevezte azt, hogy a dokumentumok elfogadásánál ne kerüljék meg a parlamentet. /B. T. : Vitára kész törvénykönyvek. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./

A bukaresti törvényszék 1999. február 15-én meghozott ítéletében arra kötelezte az Agache-per elítéltjeit, Filip Orbán Daniella Kamillát, Paizs Ottót, Héjja Dezsőt, Reiner Antalt és ifj. Konrád Jánost, hogy fizessenek ki egyenként 1000 lej temetkezési költséget, valamint 5000 lejt a néhai őrnagy özvegyének és négy gyermekének. A fejenként követelt összeg 2003-ban az akkori árfolyamon 2098 euró volt. 2003 novemberében a bukaresti törvényszék arra kérte a magyar államot, hogy ismerje el az általuk hozott ítéletet, és hajtsa végre azt saját területén. Magyarországon 2008-ban helyt adtak az Agache család kérésének. Filip Orbán fellebbezett, arra hivatkozott, hogy öt év volt az elévülési idő, és kilenc év után kérték a kényszervégrehajtást. 2008 novemberében Agache dokumentumokkal igazolta, hogy az ügy nem évült el. A bíróság február 9-én kiadta végleges végzését az Agache család által követelt összeg behajtásáról. /Iochom István: Kényszervégrehajtás Budapesten (Agache-ügy). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 26./

Több marosvásárhelyi kávéház vált kortárs írók, költők, képzőművészek és színészek kedvelt találkahelyeivé. Két évvel ezelőtt egy fiatal marosvásárhelyi gyógyszerészasszisztens, Daniela Hilbert úgy döntött, hogy Artemis néven galériát nyit a város központjához közel fekvő Marasti téren. Egy éve pedig nemcsak galériát, hanem kávéházat is működtet az Artemis két helyiségében. Úgy tudja, hogy Marosvásárhelyen ő működteti az egyetlen magán képzőművészeti galériát. Marosvásárhelyen a Színházművészeti Egyetem diákjai évtizedeken át a Tutun Caféba gyűltek össze szabad óráikban. A Tutun a rendszerváltás után egy ideig reneszánszát élte, majd a volt tulajdonos pár éve eladta a helyiséget. Egy székelyudvarhelyi vállalkozó páros: Bihari Lóránt és Asztalos Barna karolta fel a kávézót, és felújított formában ismét megnyílt a kedvelt találkahely. Mivel a Tutun kevés férőhelyes, kulturális rendezvényeket egyelőre nem terveznek ide az udvarhelyi tulajdonosok. Sokkal tágasabb ennél az ugyanazon udvarhelyi vállalkozók tulajdonában lévő G. Café. „Székelyudvarhelyen is ilyen néven működtetünk kocsmát 2000-től. Úgy gondoltuk, hogy Vásárhelyen is igény van egy helyre, ahol a falakon mindig fotók, festmények láthatók, és jó hangulat van” – mesélte Bihari Lóránt. A vásárhelyi G. Café két éve működik, több könyvbemutatónak és irodalmi rendezvénynek adott otthont. Egy régi, belvárosi épület pincehelyiségében, a Bolyai Farkas Gimnázium szomszédságában nyílt meg 2001-ben a marosvásárhelyi újságíróklub, a The Office Club. Azóta több cég próbálta működtetni a The Office Clubot, ahol időnként sajtókonferenciákat tartottak, de a marosvásárhelyi média képviselői nem fogadták el törzshelyükként az Office-t. Tavaly év végén azonban a Prima Tv helyi stúdiója vette át a „kocsma” irányítását, és az új bérlők a kulturális kínálatról is szeretnének gondoskodni, jelezte Gabriel Gedő újságíró, a Prima Tv helyi kirendeltségének igazgatója. /Máthé Éva: Műalkotások kávéházban. = Krónika (Kolozsvár), febr. 26./

Tárogató hangja fogadta Sepsiszentgyörgy az Incze Dániel százados kopjás sírjához igyekvő megemlékezőket március 13-án. Szabó Mihály mikós tanár hangszeres hívogatója után tanítványai énekeltek, Erőss Botond pedig rövid történelmi visszapillantót tartott. A Székely Mikó Kollégium diákjait a cserkészek váltották, akiket Szabó Lajos plébános, kanonok arra biztatott, legyenek mindig résen, őrizzék a szülőföld, az anyanyelv szeretetét. A cserkészcsapatok közös tisztelgése koszorúzással ért véget. /Fekete Réka: Legyetek mindig résen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 14./

Segesváry Viktor négy kontinens számos országában élt, több, egymástól különböző vezető beosztásban dolgozott, változatos témákban, három nyelven írt meg huszonkét történeti, művelődéstörténeti vagy eszmetörténeti kötetet, vendégszónokként számos kérdéskörben tartott előadást. Hogyan fért bele mindez most betöltött nyolcvan évébe? Teológus diplomát szerzett. Képzettségét Svájcba menekülése után két magas fokú diplomával „toldotta meg”. Előbb a genfi Református Teológiai Karon avatták a református teológia doktorává (1968), majd ugyancsak Genfben, a Nemzetközi Tudományok Főiskoláján, politikai tudományokban szerzett doktorátust (1973) Segesváry Viktor régi erdélyi család sarja. Apja 1926-ban átszökött Magyarországra, fia már Miskolcon született. Észak-Erdély visszatérése után a család ismét Kolozsvárra költözött. Ifj. Segesváry Viktor 1940–1944 között a Református Kollégium diákja volt, az érettségi vizsgát a háború után már Budapesten tette le. A Keresztény Diákok Egyesületének egyik alapítója volt; ezért 1949 januárjában eltávolították a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karáról. Akkor iratkozott át a Református Teológiai Akadémiára, ahol 1954-ben lelkészi diplomát szerzett. Az 1956-os forradalom idején a Keresztény Ifjúsági Szövetség társelnöke volt, ezért száműzetésbe kényszerült. Közel másfél évtizeden át Genfben élt, ahol előbb a francia–svájci református magyarok lelkésze, 1961–1963 között pedig felvállalta a Genfi Afrika-Intézet főtitkári teendőit. New Yorkban 1984–1994 között az ENSZ tervosztályának és műszaki együttműködési-fejlesztési részlegének főtanácsadója-konzultánsa volt, majd 2002-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Földrajztudományi Tanszékének, illetve a MTA Településfejlesztési és Regionális Bizottságainak meghívott előadója. Egyik munkája, a Magyarság és modernitás (2004) című tanulmánykötete felmérte az új társadalmi, gazdasági, művelődési és politikai kihívásokat. Segesváry Viktor ötvenöt év után egyhetes látogatásra jött Erdélybe. A Marosvásárhelyen megjelenő Látóban közölt hosszú beszámolója tanúskodik arról, mit jelentett számára ez az erdélyi út: „Visszatértem oda ahonnan jöttem – lelkileg és szellemileg – visszataláltam létem gyökereihez, az erdélyi patakok és folyók zúgásához, az erdők fáinak susogásához, gyermekkori felejthetetlen emlékeimhez. Életutam végre visszavezetett azok közé az emberek közé akikhez, mint a magyarság egy részéhez, tartozom.” Segesváry Viktor 22 kötetnyi összes műve, a Hollandiai Mikes Kelemen Kör kiadójának gondozásában, 2004–2006 között felkerült a világhálóra, és bekerültek az Országos Széchényi Könyvtár elektronikus katalógusába is. Ezzel ő az első Nyugaton élő magyar író, akinek teljes életműve a világhálón elérhető. /Lőwy Dániel: Évforduló – Gyarapodó életmű a lassan folyó időben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

Az énekkaronként tizenkét perces bemutatkozás után a középiskolás kórusok március 20-án tartott Kovászna megyei versenyének zsűrije nemcsak a teljesítményt értékelte, hanem kiemelte azt a fejlődést, amit a csoportok az utóbbi esztendőkben elértek. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium kórusát Dombora Anikó néhány év alatt a semmiből teremtette újjá, és emelte az egykori színvonalra, a megyeközponti Református Kollégium és a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium Mitruly Enikő, illetve Héjja István vezette énekkara azonos pontszámmal harmadik helyezést érte el, Szőts Dániel kórusát (sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Főgimnázium) ezúttal sem sikerült legyőznie senkinek, április elején ők képviselik Háromszéket Csíkszeredában a regionális versenyen. /Diákkórusok vetélkedője. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 21./

„Gyümölcsöző együttműködés és forrásteremtés” címmel szervezett március 24-én térségi fórumot Zsombolyán a magyar Miniszterelnöki Hivatal és a helyi polgármesteri hivatal. A román-magyar-szerb hármas-határ térség 30 településéről érkeztek polgármesterek és önkormányzati képviselők. Dr. Törzsök Erika miniszterelnöki hivatali főigazgató arról beszélt, hogy az együttgondolkodás, a szellemi tőke kiaknázása kivezetheti jelenlegi periférikus helyzetéből a hármas-határ térségét. Erre kiváló lehetőséget nyújt az új típusú együttműködési forma, egy Európai Területi Együttműködési Csoportosulás (EGTC) létrehozása. Majoros András és Hegedűs Dániel EÖKIK /Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány/ előadók bemutatták a hármas-határ térségében létrehozandó együttműködés előnyeit, valamint jogi bejegyzésének lehetőségeit. – A Miniszterelnöki Hivatal szolgáltatói szerepet igyekszik betölteni, nyilatkozta dr.Törzsök Erika. /Pataki Zoltán: Új típusú együttműködés a hármas-határ térségében. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 25./ Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány vezetője szintén Törzsök Erika.