Megjelent a Gyergyói Szemle tudományos-ismeretterjesztő folyóirat
Közel másfél éves szervezkedés és pályázás után sikerült létrehozni a Gyergyói Szemle Tudományos-Ismeretterjesztő Folyóiratot. Az első szám az első világháború centenáriumi évfordulójára emlékezik.
A folyóirat gyergyószentmiklósi bemutatójára a Városi Könyvtár kiállítótermében kerül sor február 17-én, szerdán 17:00 órától, ahová minden érdeklődőt szeretettel várnak a lap szerkesztői!
„Székelyföldön jelenleg egyre több régiónak van saját folyóirata, tudományos és ismeretterjesztó jelleggel, melyek közül sajnos egyik sem a Gyergyói-medencében jelenik meg. Különszámmal útjára induló folyóiratunk célja a Gyergyói-medence társadalmi és gazdasági kérdéseinek, problémáinak tudományos-ismeretterjesztő jellegű feldolgozása.” – írja Nagy József főszerkesztő a folyóirat előszavában.
A most induló hiánypótló folyóirat a Gyergyói-medence társadalmi és gazdasági kérdéseinek, problémáinak tudományos-ismeretterjesztő jellegű feldolgozására jött létre, és célja, hogy a régióból származó kutatók, szakemberek, művészek szellemi és társadalmi tőkéjét a gyergyói élet javára kamatoztassa. A különböző rovatokban (történelem, gazdaság, szociológia, természettudományok, néprajz, irodalom és művészetek) megjelenő írások mind a szakemberek, mind a széles közönség számára hasznosítható és befogadható tartalmat közvetítenek, a helyi társadalom egészének szolgálva útmutatóul. Az első világháborús tematikájú lapszámot a szerkesztők mutatják be.
A tartalomból:
• Nagy József: Gyergyóiak az Osztrák-Magyar Monarchia haderejében a világháború előestéjén • Nagy József: Gyergyói honvédek a világháború harcterein. A m. kir. 22. honvéd gyalogezred története • Horváth Alpár: A bunkerturizmus lehetőségei Gyergyóban. Értelmezési kérdések • Szőcs Levente: Világháborúk emlékezete gyergyói népi önéletrajzokban • Borbély András: A gyümölcskertész fia • Petres Kata: Regény az első világháborúról és Trianonról • Erős Katalin – Csata Enikő: A borzonti Nyíres Láp • Sólyom István – Dániel Botond: Székelyek a Francia Idegenlégióban. Zsoldosok és/vagy vendégmunkások? kisujsag.ro
Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós)

Emelt szintű útravaló Nagyszalontáról
Nagyszalonta hűséges önmagához, hagyományaihoz – ezt többek közt jelzi az évek óta megjelentetett kalendáriumuk is. 
Igyekeztek követni a régi kincses kalendáriumok szerkezeti felépítését, emiatt aztán az utóbbi egy-két évben színtelenebbre-laposabbra sikeredett a kiadvány, az idei viszont, ha mennyiségileg kevesebb is, de színvonalában kifejezetten figyelemre méltó.
Talán mert 410 éves évfordulót ünnepel a hajdúváros?! Ezt az egy évtizeddel megtoldott négy évszázadot idézi fel, foglalja össze a kiadvány szerkesztője, helyesebben szellemi mindenese, Tódor Albert a Nagyszalonta nevezetes város, illetve Dánielisz Endre a Nagyszalonta hajdúváros című írásban, Székely Ervin viszont Vallomásában egy érdekes csavarral összeköti a város történelmét saját gyermekkorának Szalonta-képével:
„Szóval valami ilyesmit, fennkölt és tanulságos cikket kellene írnom, de sajnos sehogyan sem sikerül. Nekem ugyanis Szalonta a gyermekkoromat, eszmélésemet, fiatalságomat, első szerelmemet jelenti. Azt is, amikor a Csonka-torony háta mögötti parkban Varga Józsival spontán szavalóversenyt rendeztünk, és elsírtam magam A walesi bárdoktól, de azt is, amikor Dánielisz Lacival ellógtunk az iskolából, hogy a Deep Purple Magyarországról átcsempészett vinillemezét meghallgassuk. A személyiség kialakulásának az a lassú, észrevétlen folyamata itt, Szalontán történt meg, és ebben minden valószínűséggel szerepe volt ennek a városnak, a múltjának és a már – részlegesen – felsorolt nagy elődöknek is.”
Dánielisz Endre enciklopédikus helytörténeti ismereteinek köszönhetően Arany Jánossal kapcsolatban is sikerült eddig kevéssé ismert emlékeket feleleveníteni, jelesül a segédjegyzői tevékenységével kapcsolatos véleményt: „Tanulásával, tehetségével kiérdemelte a bíróságot megjárt emberek legnagyobb elismerését: »amit Arany János ítél, azt az Isten is helybenhagyja« – mondották volna a szalontaiak.”
De érdeklődve olvastam Szendrey Zsigmond szalontai éveiről, Bonczos Miklósról és az időben közelebbi relikviákat is, például az emigrációban élő Zilahy Lajos New Yorkból 1961-ben írott levelét dr. Kiss Ferenc orvosprofesszorhoz, egykori szalontai iskolatársához, barátjához. Tetszett Varga Gábor eszmefuttatása a szabadságról, és nem utolsósorban Benedek Elek tollából a Testamentum Jankónak lírai gondolatsor, ami manapság, amikor újra szeretnék éleszteni a szakoktatást, a legidőszerűbb témát feszegeti.
Csak néhány példát ragadtam ki azokból az írásokból, melyek nélkül nem teljesítheti útravaló-feladatát egy kalendárium, ahogy természetesen Tódor Albertnek a Köszöntőben leírt gondolata nélkül sem, miszerint: „amikor elindulunk a 2016-os év elején, magunk mögött hagyva az ünnepi meghittséget és a megszokott jókívánságokat, ne feledkezzünk meg, hogy az élet ajtói nyitva állnak előttünk, s csakis rajtunk áll, hogy merre lépünk, és kit fogadunk be életünkbe.”
Molnár Judit. Krónika (Kolozsvár)

Nincs előválasztás botrány nélkül?
Törvénysértést és diszkriminációt kiált a koronkai románság és cigányság egy része az RMDSZ által meghirdetett mozgóurnás előválasztás miatt. Az elégedetlenkedők úgy vélik, a magyar pártnak két esetben lenne joga az urnával házalni: vagy ha csak a tagjait keresné fel, vagy ha mindenkihez bekopogtatna.
Bő tíz nap választja el a koronkaiakat a február 27-re meghirdetett előválasztástól, amelyre eddig a jelenlegi alpolgármester, Takács Szabolcs és egy helyi vállalkozó, Kis Árpád jelentkeztek, de máris megbolydult a község. A hangulatot nem a magyar–magyar párharc részvevői vagy támogatói, hanem kívülállók keltik, akik úgy vélik, az RMDSZ törvénytelenséget és etnikai diszkriminációt készül elkövetni. 
A roma közösség szószólója, Kozi Lucian nyílt levelében azt veti Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke szemére, hogy a mozgóurnás előválasztáson a szervezők mellőzni készülnek a helyi, magyar anyanyelvű cigányokat. „Ha úgy gondolja, hogy nekünk is kijár az az esély, hogy letegyük voksunkat, akkor megkérem, gondolja át az előbbi megfogalmazást, és írja ki, hogy ez a mobilurna el fog érni úgy a magyarokhoz, mint a romákhoz!” – olvasható többek között Kozi levelében. A Marosvásárhelyen élő harmadéves egyetemi hallgató azzal zárja sorait, hogy amennyiben az RMDSZ nem tesz eleget a kérésének, az Országos Diszkriminációellenes Bizottsághoz (CNCD) fog fordulni.
Szintén a hátrányos megkülönböztetés jelét véli felfedezni az RMDSZ eljárásában Daniel Cheşa. A Nemzeti Liberális Párt tanácsosa a saját helyzetéből indul ki: ő román, a felesége magyar. Ezek szerint a szervezők belépnek a házába, és csak a nejét engedik szavazni? De mi lesz a lányukkal, van-e voksolási joga? – ilyen és ehhez hasonló kérdéseket fogalmazott meg Cheşa.
A helyi önkormányzati képviselő is Brassai Zsomborhoz fordult, arra kérve, úgy gondolja át az előválasztási procedúrát, hogy az ne legyen sértő vagy kirekesztő jellegű. „Ha nem kopognak be minden egyes koronkai és székelybósi polgárhoz, akkor a mozgóurnát csak a saját tagságuk sorában használhatnák” – állítja a jogász végzettségű vállalkozó. Szerinte a koronkai RMDSZ is a marosvásárhelyi modellt kellene kövesse: állóurna elé hívja azokat, akik tényleg akarnak szavazni.
Lapunk megkeresésére Brassai Zsombor kifejtette, az előválasztás lebonyolításának módszere kizárólag az RMDSZ-re és tagságára vonatkozik. „Ha a két úr RMDSZ-tagként keres meg és javasol valamit, megértem, amúgy teljesen illetéktelennek tartom a belekontárkodásukat” – szögezte le a szövetség megyei elnöke, aki a külső figyelmeztetés ellenére nem tartja indokoltnak az előválasztási szabályok átírását.
Szucher Ervin. Székelyhon.ro

MAKOSZ-tanácskozás
Február 27-én, szombaton Nagyváradon szervezte meg a MAKOSZ (Magyar Középiskolások Országos Szövetsége) idei első konzultatív tanácsának ülését, amelyen tíz megyéből 26 képviselő volt jelen. A megnyitón beszédet mondott Horia Onita, az Országos Diáktanács elnöke. Az ülésen sor került a tagszervezetek és az elnökség beszámolójára, amelyet a küldöttek titkos szavazással fogadtak el. Ezután az idén szervezendő rendezvények helyszínéről döntöttek. Ezekről az elnökség rövid ismertetőket terjesztett elő, majd többek között megvitatták a MAKOSZ átalakításáról kidolgozott stratégiát. A tanácsülést Takács Dániel, a MAKOSZ-elnökség egykori tagja Imázs, arculat és vizuális identitás című bemutatója zárta.
A rendezvény társszervezői a nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceum Diáktanácsa és a Nagyváradi Magyar Diákszövetség voltak.
A MAKOSZ sajtóirodája. Népújság (Marosvásárhely)

Közelednek a Csoma-napok
„Nemzeti kötelességünk részt venni az emléknapokon” 
A Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület szervezésében április 7–9. között tartják a nagy keletkutató emlékére rendezendő 27. Csoma-napokat. Az alábbiakban Gazda Józsefet, az egyesület elnökét az idei rendezvény programjáról, valamint a kezdetekről kérdeztük.
– Az ön által vezetett egyesület huszonhét éve szervezte az első Csoma-napokat. Tekintsünk vissza kicsit a múltba.
– Az egyesületet 1990 márciusában jegyeztük be. Akkor még bennünk élt az 1984-es megemlékezés kavarodása, amikor Kőrösi Csoma Sándor születésének 200. évfordulóján rendőrök jelentek meg a rendezvényen, majd minden résztvevőt leigazoltak, valamint megbízott személyek azon munkálkodtak, hogy utólag eltüntessék az emlékezés koszorúit. Tették ezt abbéli törekvésükben, hogy ne tudjunk és ne merjünk emlékezni nagyjainkra. Tehát ilyen emlékekkel a szívünkben jegyeztettük be az egyesületet, mert úgy éreztük, a hely szelleme megköveteli a Kőrösi emléke előtti tisztelgést. És nem az a lényeg, hogy ki vezeti az egyesületet, hanem maga az elkötelezettség számít. Mi, szervezők nem vagyunk hivatalos Csoma-kutatók, mindössze a nagy keletkutató emlékét ápoljuk.
– Milyen programmal várják az érdeklődőket?
– Az évek során kialakult egy programszerkezet, amelyben helyet kap a tudományos konferencia, a képzőművészeti kiállítás, a hagyományos fáklyás megnyitó, a különböző kulturális előadások, valamint a csomakőrösi megemlékezés. Idén Csoma szülőfalujában Gyerő Dániel unitárius püspökhelyettes hirdet igét, míg a Kőrösi Csoma Sándor-emlékérmet Bartha Júlia szolnoki turkológus kapja. A rendezvény fővédnöke Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete, de meghívtuk Szász Jenőt, a Nemzetstratégia Kutatóintézet vezetőjét is.
– Milyen tapasztalatai vannak a rendezvény látogatottságával kapcsolatban?
– Ha valaki bármilyen műsort szervez, elvárja, hogy a lehető legnagyobb érdeklődés övezze azt. A Csoma-napoknak évről évre 200–300 résztvevője van, sajnos, sok előadás félház előtt zajlik. A tudományos konferencia előadói nemegyszer kifogásolták, hogy rendszerint kevesen, mintegy tizenöten követik figyelemmel az üléseket. Ez a szomorú valóság, pedig nemzeti kötelességünk lenne minél többen részt venni és fejet hajtani Csoma emléke előtt, helyiek és környékbeliek egyaránt. Elszomorító ugyanis, hogy míg az anyaországiak szép számban tiszteletüket teszik az emléknapokon, addig vidékünkről kevés az érdeklődő. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Lázári és a Hám János diákja nyerte a Hazafias Versek Versenyét
A Magyar Ifjúsági Kezdeményezés (MIK) és a LiterArt magyartanárok egyesülete szombaton immár ötödször rendezte meg a Hazafias Versek Versenyét. A megmérettetésnek ezúttal a Református Gimnázium adott otthont.
A versenyre negyedszáz diák nevezett és két korosztályban mutathatták meg, mennyire jól felkészültek és ügyesek: előbb az V-VIII., majd a IX-XII. osztályosok állhattak színpadra. Teljesítményük elbírálására öt tagú szakavatott zsűri vállalkozott: Jánk Károly költő, Elek György újságíró, költő, Kovács Nikolett, a Harag György társulat színművésze, Gál Gyöngyi főtanfelügyelő-helyettes, magyar tanár és Kereskényi Gábor parlamenti képviselő.
A rendezvényt Muresán István, a MIK elnöke és Gál Gyöngyi főtanfelügyelő-helyettes nyitotta meg, majd Kereskényi Gábor köszöntötte az egybegyűlteket és bátorította a résztvevőket, a végén pedig Kovács Nikolett, Elek György és Jánk Károly értékelte a versenyt.
Amint elhangzott, ugyan a hazafias versekről elmondható, hogy a magyar irodalom egyik leggazdagabb ágát képviselik, sajnálatos módon azonban ma már kezdenek egyre kevésbé népszerűek lenni, holott nagyon fontos üzeneteket hordoznak magukban főleg számunkra, erdélyi magyaroknak.
A diákok két korcsoportban versenyeztek, így két kategóriában is hirdettek győztest. A kicsik, azaz az általános iskolások között a lázári Petőfi Sándor Szaklíceum VIII. osztályos diákja, Báthori Boglárka bizonyult a legügyesebbnek, míg a nagyok között a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum XI.-es tanulója, Sárvári Dániel kápráztatta el leginkább a zsűri tagjait.
A verseny győztesei március 15-én, kedden, a forradalom és szabadságharc emlékünnepén is megmutathatják tehetségüket. szatmar.ro

Ünnepi rendezvények Háromszéken
Sepsiszentgyörgyön ma a Zathureczky Berta Idősek Otthonában 9 órától Rab Sándor tanár Gábor Áron címmel tart történelmi előadást; megemlékezések 10 órától az Olt utca 16. szám alatt Kiss János ágyúöntő emléktáblájánál és az őrkői Váradi–Bartalis-vesztőhelynél – közreműködnek a Váradi József Általános Iskola gimnazistái és a Néri Szent Fülöp Általános Iskola tanulói;
11 órától a Csíki negyedi Gábor Áron- és Nicolae Bălcescu-szobornál – közreműködnek a Gödri Ferenc Általános Iskola tanulói, a Lábas Háznál a Váradi–Bartalis-siralomház emléktáblájánál – közreműködnek a Mikes Kelemen Elméleti Líceum diákjai; 11.30-tól az Erzsébet parkban gróf Mikó Imre szobránál – közreműködnek a Székely Mikó Kollégium és a Református Kollégium diákjai, a szemerjai csata emlékművénél  – közreműködnek a Gulliver Óvoda gyermekei és a sepsiszentgyörgyi cserkészek; 12 órától a Bod Péter Megyei Könyvtár épületén található Gábor Áron-emléktáblánál – közreműködnek a Kós Károly Szakképző Líceum tanulói és a sepsiszentgyörgyi cserkészek; 12.30-tól a Malomgát utcában Incze Dániel kopjafás sírhelyénél – közreműködnek a sepsiszentgyörgyi cserkészek és a Székely Mikó Kollégium diákjai; 13 órától a Kónya Ádám Művelődési Háznál álló Kossuth Lajos-szobornál; 14 órától a Váradi József Általános Iskola udvarán levő Váradi–Bartalis kőtömbös kopjafánál – közreműködnek a Váradi József Általános Iskola I–IV. osztályos tanulói, az Állomás negyedi eprestetői csata emlékművénél – közreműködnek az Ady Endre Általános Iskola diákjai; 15 órától indulás a Váradi–Bartalis kőtömbös kopjafától – közreműködik a Szilaj Hagyományőrző Egyesület, a Shagya Lovasklub, a Vadon Egyesület, az Étfalvi Szász Band ’93 Fúvószenekar és Sepsiszentgyörgy cserkészcsapatai – és az eprestetői csata emlékművétől – közreműködik a rétyi Kováts András Ifjúsági Fúvószenekar, a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület, Sepsiszentgyörgy cserkészcsapatai – az új főtérre; 15.30-tól megemlékezés az Erzsébet parki 1848–49-es honvédemlékműnél; 16 órától kezdődik az új főtéren az ünnepi műsor, beszédet mond Antal Árpád polgármester – műsorvezető: Nagy-Kopeczky Kristóf, közreműködik a rétyi Kováts András Ifjúsági Fúvószenekar, a városi egyesített kórusok, Nemes Levente színművész, Stekbauer-Hanzi Réka, Íjgyártó István kulturális és tudománydiplomáciáért felelős államtitkár, az EMI által szervezett szónokverseny nyertese, Bartos Barna, Filip Zsombor, Opra Balázs, a Plugor Sándor Művészeti Líceum volt és jelenlegi diákjai, áldást mond Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Fellépnek: a rétyi Kováts András Ifjúsági Fúvószenekar (karvezető: Maksai József), a Cantus Firmus Vegyes Kar, a Magyar Férfidalárda (Jakab Árpád), a Pro Musica Kamarakórus, a Szemerjai Református Dalárda (Sipos Zoltán), a Jubilate Deo Evangélikus Vegyes Kórus (Pál Gecse Mihály), a Kriza János Unitárius Vegyes Kar (Karácsony Gabriella), a Székely Mikó Kollégium diákkórusa, a Sepsiszentgyörgyi Női Kar (Dombora Anna), a Református Kollégium Refsonor diákkórusa (Szilágyi Andrea), a Mikes Kelemen Elméleti Líceum ifjúsági kórusa (Szőcs Dániel), a Laudate Kamarakórus (Lőfi Gellért), az Őszirózsa Dalkör (Venczel Anna). Szotyorban ma 12 órától a református temetőkertben koszorúzás a kőtömbös kopjafánál. Kilyénben ma 11 órától a református templomnál koszorúzás a ’48-as kopjafás emlékműnél. Kézdivásárhelyen ma 9 órától ökumenikus istentisztelet a református templomban, ünnepi műsor a Református Kollégium és a mezőtúri diákok és tanárok, valamint a helyi és a mezőtúri református gyülekezeti tagok részvételével; 9.45-től megemlékezés Bem József szobránál – közreműködnek az Apor Péter Szaklíceum tanulói és a tótkomlósi Jankó János Általános Iskola és Gimnázium diákjai, ünnepi szónok Kiss Renáta; 10 órától ünnepi műsor a Petőfi Sándor Általános Iskola udvarán a szobornál, Turóczi Mózes sírhelyénél és a Gábor Áron Műszaki Oktatási Központ diákjainak A tűz márciusa című zenés-verses irodalmi összeállítása; 10.30-tól koszorúzás a Szacsvay János-domborműnél és a Kossuth Lajos-szobornál, megemlékezés a Hősök emlékművénél – beszédet mond Vasas István, a mezőtúri Református Kollégium főigazgatója – és a Turóczi-szobornál – énekel az iskola kórusa, szaval Fazakas Anita és Jánosi Zsolt; 10.40-től a Molnár Józsiás-mauzóleumnál a Molnár Józsiás Általános Iskola tanulóinak és tanárainak ünnepi műsora és koszorúzás; 11 órától gyülekező és az iskolások felvonulása; 11.15-től a lovas huszárok, hagyományőrző csapatok és a környező falvak képviselőinek felvonulása; 12 órától kezdődik a Gábor Áron téren az ünnepi műsor – közreműködik a Tanulók Klubjának fúvószenekara, a Református Kollégium zenekara és diákjai, Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere, Böjte Csaba testvér, ferences szerzetes, Horváth Zoltán atya, a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-templom plébánosa, Terézváros díszpolgára, Márdirosz Ágnes és Puskás László, a Csíki Játékszín színművészei, Mitykó Zsolt, Mezőhegyes polgármestere, a Cantus Kamarakórus, Kaján Botond, a Petőfi Sándor-iskola diákja, áldást mond ft. Vargha Béla főesperes és Beder Imre lelkipásztor; 18.30-tól a Vigadó Művelődési Ház Galériában A mi március 15-énk fotókiállítás; 19 órától a Vigadó Művelődési Ház nagytermében Hozzád, hazám, most verset írnék! című ünnepi előadás Markó Béla, Fekete Vince, Dimény-Haszmann Árpád és Sántha Attila versei alapján – közreműködik a Sepsi Kamarazenekar, a Snaps Band, a Voces női kar, a Perkő Néptáncegyüttes, Kolcsár József (Tamási Áron Színház), Kozma Attila, Márdirosz Ágnes, Puskás László (Csíki Játékszín), Kreiter Helga (Nagy István Művészeti Líceum), Bakó-Fazakas Vajk, Biszak Beáta (Minisnaps), Nagy-Babos Tamás versét elmondja Rancz-Gyárfás Hanna (Macskakő színjátszó csoport), rendező: Lung László Zsolt.
Kovásznán ma a városközpontban 14 órától a megemlékezésen ünnepi beszédet mond Böjte Csaba Ferenc-rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója. A rendezvény ünnepi felvonulással kezdődik, amely a Dózsa György utcából indul, innen az ünneplők a központban felállított szabadtéri színpadhoz vonulnak, majd a műsor végeztével koszorúzás a belvárosi református templom kertjében, az 1848-as emlékműnél. 19 órától a Kovásznai Művelődési Központban kerül sor az 1848-as forradalom emlékére szervezett gálaműsorra, amelyen közreműködik a Kőrösi Csoma Sándor Líceum (Orbán Balázs-iskola) Recefice néptánccsoportja, a Kovásznai Tanulók Klubjának La Fiesta tánccsoportja, a Boldog Apor Vilmos Gyermekotthon Hangfoglalás zenekara, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum Diákszínpada irodalmi összeállítással, a Tiszta Szív Kórus, a PinceBand zenekar, valamint bemutatkozik a szavalóverseny első három helyezettje és a szónoklatverseny Pro Csoma-díjazottja. Baróton ma 14 órától a véczeri emlékműnél beszédet mondanak a politikai pártok és szervezetek képviselői – közreműködik az ürmösi unitárius egyházközség dalárdája, áldást mond Szabó Előd ürmösi unitárius lelkész; 15.30-tól felvonul a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület erdővidéki huszárcsapata, a Csala Kürtje fúvószenekar és a Princess mazsorettcsoport; 16 órától a Diákdomb előtt lesz megemlékezés – közreműködik a baróti Rozmaring kórus, a Baróti Szabó Dávid Középiskola, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum tanárai és diákjai, beszédet mond Lázár-Kiss Barna polgármester és Demeter László történész; 19 órától ünnepi műsor a városi művelődési házban A nemzet szolgálatában címmel – fellép a Transylmania zenekar, a Gyöngyharmat gyermekkórus, a Kormos Néptánccsoport és a Wesselényi Miklós Kórus.  Ma Martonfalván 8.30-tól, Bélafalván 9 órától a Tuzson János-emlékplakettnél; Szentkatolnán9.30-tól, Gidófalván, Kökösben, Sepsibodokon, Sepsibükszádon, Zágonban, Köpecen, Magyarhermányban, Kisbaconban, Szárazajtán, Bardocon, Dálnokban, Székelyszáldobosonés Lisznyóban 11 órától, Albisban, Étfalván és Bikfalván 12 órától, Papolcon 14 órától, Szentivánlaborfalván 15 órától, Olaszteleken 16 órától, Hidvégen 16.30-tól, Ikafalván, Bodosban,Uzonban és Fotosmartonoson 17 órától, Erdőfülében 19 órától kezdődik az ünnepi megemlékezés a templomban; Bereckben 11 órától, Kommandón és Árkoson 12 órától, Zabolán12, 16 és 16.30-tól, Rétyen 13 órától a központban; Felsőcsernátonban és Kézdialmáson 10 órától, Alsócsernátonban és Kézdiszentkereszten 14 órától, Gelencén 15 órától a hősök emlékművénél; Mikóújfaluban 11 órától a kultúrotthon nagytermében ünnepi előadás; Nagybaconban 11 órától a művelődési háznál, 11.30-tól a ’48-as kopjafánál (felvonulás az iskolától),  Illyefalván 12 órától a kultúrházban és a központban iskolások műsora és koszorúzás; Kálnokon 12 órától emlékünnepség; Bölönben 12 órától a Bölöni Farkas Sándor-szobornál; Kurtapatakon 14 órától a millecentenáriumi kopjafánál; Kézdiszárazpatakon 15 órától a kultúrotthonban; Kézdiszentléleken 16 órától a Petőfi Sándor Művelődési Házban lesz ünnepi megemlékezés. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vita a Román Hírszerző Szolgálat hatásköreiről
A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) csakis a nemzetbiztonságot érintő, illetve terrorizmussal kapcsolatos ügyekben járhat el nyomozó hatóságként – szögezte le Dacian Cioloş miniszterelnök annak kapcsán, hogy a kormány sürgősségi rendelettel módosította a hírszerzés működését szabályozó törvényt, illetve a büntetőjogi perrendtartást, miután az alkotmánybíróság kimondta: ellentétes az alaptörvénnyel, hogy a bűnügyi nyomozások során a SRI végezte a lehallgatásokat.
„A SRI nem járhat el nyomozó hatóságként, kizárólag a nemzetbiztonsággal és a terrorizmussal kapcsolatos ügyekben (a SRI működését szabályozó törvény szerint), és kizárólag bírói ellenőrzés mellett, egy ügyész jelenlétében. Minden egyéb alaptalan félremagyarázás" – szögezte le a miniszterelnök egy vasárnap esti Facebook-üzenetben azt követően, hogy egyes vélemények szerint a pénteken elfogadott kormányrendelet ismét létre hozta volna az egykori kommunista titkos rendőrség, a Szekuritáté bűnügyi nyomozásokért felelős VI. osztályát azáltal, hogy felhatalmazta a hírszerzést a nemzetbiztonsági ügyekben folytatott vizsgálatra.
Annak kapcsán, hogy a rendeletet nem bocsátották nyilvános vitára, Cioloş kifejtette: erre már nem volt idő, mivel egyes esetekben „védtelenül maradtak" volna, amennyiben a rendeletet nem teszik közzé a Hivatalos Közlönyben az alkotmánybírósági döntéssel egyidőben.
Alaptalannak nevezte hétfőn a bírálatokat Raluca Prună igazságügy-miniszter is, aki a Szervezettbűnözés- és Terrorellenes Ügyosztály (DIICOT) tavalyi mérlegének ismertetésén leszögezte: nem lehet „amatőr” módon küzdeni a terrorizmus ellen. Közölte: a SRI csupán gyakorlatba ülteti a lehallgatási végzést, a nyomozás pedig az ügyészek dolga, ügyészi felkérés nélkül senki, így a rendőri szervek sem tehetnek semmit. Călin Popescu-Tăriceanu, a szenátus elnöke ugyanakkor a miniszter menesztésére szólította fel a kormányfőt, aki szerinte nem tartja tiszteletben az emberi jogokat.
Hétfőn Daniel Horodniceanu, a Szervezettbűnözés- és Terrorellenes Ügyosztály (DIICOT) főügyésze is rámutatott: a terrorizmussal kapcsolatos ügyekben folytatott nyomozásokkal nem lesznek gondok. Közölte, a lehallgatásokat a különleges műveleti osztály révén, saját rendőri testülettel folytatják majd le.
Mint arról beszámoltunk, az alkotmánybíróság ítélete értelmében a SRI nem folytathat lehallgatásokat az egyszerű bűnügyi nyomozások során, mivel nem minősül hivatalos nyomozó szervnek. Ennek nyomán Eduard Hellvig, a SRI igazgatója arra panaszkodott, hogy a döntés nyomán veszélybe kerülhet a nemzetbiztonság. A kormány rekordgyorsasággal dolgozta ki és fogadta el pénteken a sürgősségi rendeletet, amely kimondja, hogy a lehallgatásokat csakis az ügyészség és az ügyészségeknek alárendelt rendőri szervek végezhetik, a SRI csupán az infrastruktúrát biztosítja.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Rendőrség: a szervezők kérésére távolították el az Erdély-zászlót, az RMDSZ cáfol
A Kolozs megyei rendőrség szóvivője szerint a március 15-i kolozsvári rendezvények szervezőinek (a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kolozsvári és Kolozs megyei szervezeteinek) a kérésére távolíttatták el kedden a tömegből az Erdély-zászlókat. Horváth Anna, az RMDSZ kolozsvári szervezetének elnöke és Kinizsi Zoltán alelnök, a rendezvény főszervezője határozottan cáfolta a rendőrség állítását.
„Az igazoltatás a szervező kérésére történt, aki korábban a fiatalok tudomására hozta, hogy nem használhatják azokat a zászlókat" – jelentette ki az MTI kérdésére Daniel Boie rendőrségi szóvivő. Állításának alátámasztására hozzátette, hogy a főszervező (Kinizsi Zoltán) végig ott állt a zászlóügyben eljáró rendőrök mellett. Azt is elmondta, a rendezvény szervezői határoztak arról, hogy ne lehessen Erdély-zászlóval felvonulni. A rendőrségi szóvivő az MTI ismételt kérdésére sem közölte, hogy mely törvény alapján jártak el az Erdély-zászlók bevonását kérő rendőrök. Úgy vélte, csak jogszerű igazoltatás történt, és ha az érintettek úgy érzik, hogy sérült valamilyen joguk, bepanaszolhatják a rendőrséget.
Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere az MTI-nek kijelentette: „Szó sem volt a szervezők kéréséről. Megengedhetetlen, hogy a hatóság erre hivatkozzék!"
Az alpolgármester felidézte: a városházi közrendi bizottságban – ahol a rendezvény részleteit tárgyalták – a szervezők elmondták, hogy a magyar és a székely zászlók mellett annak a 13 nemzetnek a zászlaját is felvonultatják, amelyek forradalmat robbantottak ki 1848 tavaszán. Megemlítette, hogy a rendőrök figyelmeztették: Árpád-sávos zászlóval nem lehet felvonulni. „Mi elmondtuk: nem tudunk felelősséget vállalni azért, hogy nem lesz a tömegben ilyen zászló is. Az Erdély-zászlóról egyáltalán nem volt szó" – mondta az alpolgármester. Horváth Anna tudott azonban arról, hogy Kinizsi Zoltán főszervezőt később visszarendelték a csendőrségre.
Kinizsi az MTI-nek elmondta, egy rendőrségi nyomozó figyelmeztette arra, hogy ha olyan zászló is lesz a felvonuláson, „amelyen a románság nincsen reprezentálva", az diszkriminációra való uszításnak minősül. „Mondtam, hogy mi nem viszünk ilyen zászlót. Erre megkérdezte, hogy Fancsali Ernő (az EMNP kolozsvári szervezetének az elnöke) fog-e Erdély-zászlót vinni. Mondtam: nem tagja az RMDSZ-nek, és nem tudom. Arra kért, figyelmeztessem, hogy ne hozzon ilyen zászlót. Ezt meg is tettem" – jelentette ki Kinizsi Zoltán.
Kinizsi határozottan cáfolta, hogy az ő kérésére szólították volna ki a sorból a rendőrök az Erdély-zászlókat vivőket. Hozzátette, éppen fordítva történt. Egy civil ruhás rendőrtiszt kérte, szólítsa fel az Erdély-zászlósokat, hogy csomagolják össze a zászlókat. „Én ezt megtettem, de ők nem engedelmeskedtek. Ezek után emelték ki a tömegből, és igazoltatták őket" – magyarázta a főszervező.
A március 15-i kolozsvári felvonuláson a román rendőrség igazoltatta, és a zászlók bevonására kötelezte mindazokat, akik kék-piros-sárga színű, a közepén Erdély-címerrel díszített zászlóval jelentek meg. A civil ruhás rendőrök a büntető törvénykönyv 369. cikkelyére hivatkoztak, mely szerint hat hónaptól három évig terjedő börtönnel vagy pénzbírsággal büntethető egy bizonyos csoport elleni gyűlöletre vagy diszkriminációra való uszítás. Fancsali Ernő helyi EMNP-elnök az Erdély-zászlót vivők egyike az MTI-nek kedden elmondta: nem akarták kellemetlen helyzetbe hozni a nemzeti ünnep kolozsvári szervezőit, ezért bevonták a zászlókat.
MTI. Erdély.ma

Lenyúlnák a kürtőskalácsot a román hatóságok
Úgy tűnik, a román hatóságok semmiképp sem szeretnék, hogy más országokban – így Magyarországon vagy Szlovákiában – is készülhessen kürtőskalács: Achim Irimescu mezőgazdasági miniszter kedden egy mezőgazdaság-fejlesztési konferencián egyértelműen kijelentette: Románia földrajzi oltalom alá helyeztetné az Európai Bizottsággal a népszerű édességet.
„A kürtőskalács egy román termék, ez 1784 óta tanúsítható, akkor egy román nemzetiségű, de magyar állampolgárságú asszony készítette el. A terméket az egész régióban készítik, Csehországban, Magyarországon, sőt Szlovákiában is, de mivel tanúsíthatóan erdélyi, nincsen kételyem afelől, hogy romániai termékként kell elismerni” – fogalmazott a tárcavezető.
Kijelentésében valóban pontos egyébként az 1784-es évszám, a jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint ez ugyanis a kürtőskalács első hivatalos említésének időpontja: a feljegyzések szerint Dániel Istvánné Gróf Mikes Mária 1784-es keltezésű, a Gazda Aszszonyi Böltseségnek Tárháza című, kézírásos erdélyi szakácskönyvében a Porániné módja szerint kürtőskalács megnevezés alatt bukkan föl első ízben.
Mindez pedig minden valószínűség szerint szerepelt is azokban a dokumentumokban, amelyeket a székelyföldi hatóságok eljuttattak a bukaresti agrártárcához, s amelyekben egyúttal azt is leszögezték, hogy a kürtőskalács „Magyarország területéről származik, és ma is szorosan kötődik a magyar kultúrához".
Mint ismeretes, a magyar–román „kürtősháború” nem újkeletű. Legutóbb tavaly novemberben a magyar Földművelésügyi Minisztérium jelentette be, hogy a kürtőskalács mint hagyományos különleges termék uniós bejegyeztetése érdekében lépnek fel. A tárca tájékoztatása szerint viszont a minősítés megszerzése után a bejegyzett elnevezést minden olyan gazdasági szereplő használhatja földrajzi elhelyezkedésre tekintet nélkül, amely az adott termékleírásban foglalt receptúrának megfelelő terméket forgalmaz.
„Erről szakmai párbeszéd zajlik” – közölte akkor a budapesti minisztérium. A közlemény szerint az elnevezés uniós bejegyzése érdekében benyújtott kérelem elbírálásának van egy nemzeti szakasza, ezt követően pedig egy két hónapos uniós szakasza.
Az FM emlékeztetett, hogy a kürtőskalács kiemelkedő nemzeti érték lett, miután a Hungarikum Bizottság döntött a Magyar Értéktárba történő felvételéről idén januárban. Ezen kívül a sütemény Hagyományok-Ízek-Régiók (HÍR) védjeggyel is rendelkező termék, amely egyedülálló hagyományos előállítási módjában, kiemelkedő jelentőségű történetét és a mai fogyasztói ízlést tekintve. „A termékleírás elfogadásához szükséges egyeztetések már megkezdődtek, ebben minden érdekelt fél, így mind a magyarországi, mind a romániai érintettek részt vehetnek” – közölte a múlt héten a budapesti minisztérium.
Mint ismeretes, a Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület még 2014-ben kezdeményezte az édesség hagyományos különleges termékként való bejegyzését az Európai Unióban.
Védett a libánfalvi telemea
Földrajzi oltalom alá helyezte az Európai Unió a görgénylibánfalvi telemeát (sós vízben áztatott sajtféleség) – tájékoztatott kedden a mezőgazdasági minisztérium. Mint rámutattak, erről Phil Hogan agrárügyekért felelős biztos tájékoztatta Achim Irimescu szaktárcavezetőt. A Maros megyében, pontosabban a Görgény völgyében található település sajátos terméke tehát ezentúl csak meghatározott földrajzi környezetben készülhet, erről a vonatkozó tenderfüzet rendelkezik. 
Mint ismeretes, ez a harmadik olyan romániai termék, amely uniós védettséget kap: 2011-ben Magiunul de prune de Topoloveni néven bejegyezték a híres Argeş megyei szilvalekvárt, majd nemrég a szebeni szalámi is földrajzi oltalom alá került. Világviszonylatban egyébként 1427 hagyományos termék áll oltalom alatt, ezek közül 1404 található az Európai Unióban. A legtöbb védett termék, összesen 296 olaszországi, majd a franciák (243), a spanyolok (205), a portugálok (139), a görögök (106) és a németek (96) következnek.
Bálint Eszter. Krónika (Kolozsvár)

Tegnapután, holnapelőtt
„1848 – kőszikla és csillag”
Teltházat vonzott kedden este az Ifjúsági Ház előadótermében megtartott ünnepi díszelőadás, amelynek címe – TEGNAPUTÁN, HOLNAPELŐTT – ötletes szójátékkal keltette fel az érdeklődést az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc évfordulója tiszteletére megtartott rendezvény iránt. Az immár harmadik alkalommal megszervezett díszelőadást megtisztelte jelenlétével dr. Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, Tamás Péter, Magyarország temesvári tiszteletbeli konzulja, Molnár Zsolt parlamenti képviselő, Halász Ferenc, a Temes megyei RMDSZ elnöke, a szervezet vezetősége és helyi tanácsosjelöltjei.
A vendégeket és népes közönséget Fazakas Csaba, az RMDSZ művelődési alelnöke köszöntötte, majd dr. Szilágyi Péter helyettes államtitkár mondott ünnepi beszédet. „1848 kőszikla és csillag. Kőszikla, amelyre a bibliai ember házát építi és csillag, amelynek fényes útját követi. Mi ma sem engedhetünk a 48-ból és a 12 pontból sem, nem adhatjuk Petőfi és Jókai, Széchenyi és Kossuth szent emlékét”. A helyettes államtitkár hangsúlyozta: „1848. március 15-én csak azt kértük, ami járt nekünk: szabadságot, közteherviselést, önrendelkezést, tulajdonlást. Most se akarunk mást, sem Erdélyben, sem az Anyaországban.”
Dr. Szilágyi Péter szerint a magyar kormány célja, hogy felmelegedjen a hűvös viszony Romániával, amit az utóbbi néhány év barátságtalan és provokatív gesztusai tovább nehezítenek. „Fájdalmas látni, hogy a magyar közösséget megfélemlítik, a korrupció elleni harc köntösébe öltöztetett szervezetet politikai bunkósbotként használják polgármestereink megfélemlítésére, felháborító, hogy hátrányosan különböztetik meg a kórházakban gyermekeinket, mert anyanyelvükön merészelnek beszélni.” A politikus szerint Tőkés László kitüntetésének visszavonása nem csak a magyarságot sérti, de megkérdőjelezi Románia demokráciájának alapjait is. „Európai értékekkel ellentétes hogy az autonómia szitokszóvá vált a romániai közbeszédben” – mondta a helyettes államtitkár, biztosítva a „külhonba szorult magyarságot” a magyar kormány támogatásáról. „1848 legfontosabb tanulsága, hogy ha mindnyájan összefogunk, akkor nincs elérhetetlen cél. Önök őrizzék meg magyarságukat, mint tették eddig is, és ha így lesz, akkor 1848, 1956 és 1989 után újra rólunk beszélhet majd a világ!” – zárta ünnepi beszédét Szilágyi Péter.
Az RMDSZ Temes megyei szervezete nevében Molnár András alelnök, megyei tanácsosjelölt mondott ünnepi beszédet, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy újabban politikai eszközökkel próbálják meg kisebbségi jogainkat korlátozni. „Világosan látnunk kell, hogy ez nem véletlen, ez folyamatos és tervszerű. Hivatásos feljelentők, elfogult ügyészek és buzgón intézkedő hatóságok munkálkodnak azon, hogy megszerzett jogainkat elvegyék” – mondta Molnár András, aki hangsúlyozta: „Ki kell állni a magyarok mellett, nyilvánosságra kell hozni minden egyes támadást és jogsértést”. A RMDSZ megyei tanácsosi listájának vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy csak akkor lehet a magyarság érdekeit minden szinten hatékonyan képviselni, ha a közösség felvértezi képviselőinket azokkal az eszközökkel, amelyek által a demokrácia játékszabályai szerint eredményeket elérhetünk. „Ma szavazatokkal kell a magyar nemzetért harcolni!” – mondta befejezésül Molnár András.
A Tegnapután, holnapelőtt  ünnepi díszelőadás rendezője, Molnos András Csaba színművész a Bartók Béla Líceum diákságát, a bánsági magyar néptánccsoportokat, zenészeket és énekeseket bevonva, a művészet sajátos eszközeivel a kisebbségi sorba szorult magyarság helyzetére reflektál. A látványos, színpadi effektusokban bővelkedő előadás alkotói, a pesszimista hozzáállást megcáfolva, az itthon maradásban, a családokban, a gyerekvállalásban, a közösségi összefogásban látják a magyar közösség jövőjét. A színvonalas előadás koreográfusa Nagy Dániel, zenei vezetője Kiss Attila, közreműködött a Shake Kvartett (Borbély B. Emília, Éder Enikő, Kiss Attila, Molnos András Csaba), a Borbély Szilárd, Dragalina Csaba, Dumitresc Norbert, Farkas-Erdély László és Kiss Attila összetételű zenekar, Szabó Abigél, Kovács Boglárka, valamint a Butykos, Eszterlánc, Bóbita, Guzsalyas és Bokréta táncosaiból álló tánckar, bartókos kisdiákok.
A Temes megyei RMDSZ szervezte díszelőadás létrejöttét Magyarország tiszteletbeli konzulátusa, a temesvári magyar intézmények, magáncégek, a Bethlen Gábor Alap és a Communitas Alapítvány támogatták. 
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

Élő kastély 1680–2016
Konferencia Olaszteleken 
Olaszteleken a Daniel-kastélyban március 17–20. között kiállítással egybekötött konferenciasorozatot tartanak.
A mai program: 10. 00 Kastélylátogatás Rácz Lilla házigazda vezetésével. 11.00 Dekorátorok a 17. századi Erdélyben – dr. Kovács András érdemes egyetemi tanár. 11.30 Erdélyi késő reneszánsz falfestmények – Kiss Loránd restaurátor. 12.00 Az altorjai Apor-kúria reneszánsz falképei – Tüzes István, restaurátor. 12.45 A Daniel-kastély XVII. századi falképeinek restaurálása – Czimbalmos Attila restaurátor. 13.15 Az olaszteleki Daniel-kastély falképeinek grafikai rekonstrukciói – Gyöngyössy János és Fehér János. 15.00 Kirándulás: A bibarcfalvi és magyarhermányi református templomok falfestményei. 17.00 A Kájoni Consort régizene együttes koncertje. 17.20 A restaurálás művészete – a Magyar Restaurátorok Egyesületének vándorkiállítása. 18.00 Könyvbemutató: Fehér János Az olaszteleki Daniel-kastély és 17. századi falképei című kötetét bemutatja dr. P. Kovács Klára művészettörténész, adjunktus.
Március 19. 10.00 Megnyitó – Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja. 10.15 A Daniel-kastély Egyesület Élő kastély programjának szintézise – Rácz Lilla. 10.35 Újjáélesztett kastélyok és kúriák – Raluca Bărbulescu építész. 11.00 Kastély Erdélyben mozgalom: stratégia és ennek gyakorlati alkalmazásai – Farkas András, a PONT csoport alapító tagja. 12.00 Épített örökség gondozása – Ferenczi Sámuel építőmérnök. 12.30 Kortárs dizájn százados épületekben – Damokos Csaba belsőépítész. 14.30 Az olaszteleki Cygnini furulya és reneszánsz tánccsoport előadása. 15.00 Újjáélesztett kastélyok és kúriák – az ARCHE egyesület Monumente Uitate programjának kiállításmegnyitója. 15.45 A műemlék mint lehetőség – kerekasztal-beszélgetés. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Értékeinkről az olaszteleki Daniel-kastélyban
Több száz év történelmének apró, de igencsak érdekes és elgondolkodtató részleteit ismerhette meg az, aki részt vett az Élő Kastély, 1680–2016 eseménysorozatot záró konferencián, és a hétvégét Olaszteleken töltötte. A Danielek néhai hajlékában – mely fejedelmet is fogadott egykor – terítékre került a műemlékvédelem számos oldala, kastélyokat látogattak, könyvet mutattak be, kiállításokat tekintettek meg, épített örökségünket képező ingatlanok tulajdonosai kerekasztal-beszélgetésen osztották meg tapasztalatukat fenntarthatóságról, közhasznúságról, falut és tájegységet széles körben elismertté tevő vendégfogadásról.
Péntek délelőtt Rácz Lilla házigazda és Fehér János művészettörténész vezetésével a Daniel-kastélyt és az enyészettől megmentett falképeit csodálták meg a látogatók, majd a köszöntőt követően elismert szakemberek tartottak előadásokat. Kovács András érdemes egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja arról beszélt, hogy a XVII. századi Erdélyben az otthonaikat díszíteni kívánó főurak milyen lehetőségek közül választhattak, s kiderült az is, kik voltak azok a mesterek, akik elkészítették az igencsak dekoratív munkákat, illetve a míves darabok múltjáról, sorsukról és jelenükről mit lehet tudni, még sokáig beszélnek-e megrendelőik ízléséről és életfelfogásáról, vagy elpusztulnak az évszázados falakkal együtt.
Megújuló falfestmények
Kiss Loránd restaurátor az erdélyi késő reneszánsz falfestményekről, Tüzes István az altorjai Apor-kúria reneszánsz falképeiről, Czimbalmos Attila restaurátor az olaszteleki Daniel-kastély falképeinek restaurálásáról beszélt. Mint egybehangzóan állították, az elmúlt évtizedek igencsak mostohán bántak a valaha nagy igényességgel alkotott falfestményekkel – megtörtént, hogy szegekkel verték tele a szobát, hogy legyen fogas, amelyre a munkások holmijukat akasszák, máshol a „jobb” vakolás érdekében kalapáccsal estek neki a falaknak –, így igencsak jelentős károkat szenvedtek. Bár sok minden végleg elveszett, de az elmúlt tíz-tizenöt esztendőben elvégzett beavatkozásnak köszönhetően menekültek is meg értékeink közül – mondották.
A Daniel-kastély tíz falképe közül alig egy-két olyan darab maradt meg, amely aránylag elfogadható állapotban van, s a külső szemlélődő által is némiképp értelmezhető, hogy a Danielek felemelkedésének melyik állomását mutatja. A Fehér János művészettörténész és Gyöngyössy János történeti grafikus által készített grafikai rekonstrukciók ehhez az értelmezéshez kínálnak fogódzót és hidat. Azért e visszafogott kijelentések – hangsúlyozta a szerzőpáros –, mert ez a feladatvállalás a szakmaiságuk határát jelenti: rengeteg volt a kiegészítésre váró fehér folt, azaz ha más művészettörténész és más grafikus vág bele a munkába, egész biztosan sok esetben más következtetésre is jutott volna, mint ők. Az olaszteleki Daniel-kastély és 17. századi falképei című 174 oldalas, 234 illusztrációt tartalmazó kötetének  bemutatását vállaló egyetemi adjunktus, P. Kovács Klára művészettörténész lelkesen dicsérte a Fehér–Gyöngyössy páros alapos, család- és birtoktörténeti, a kastély évszázadokon átívelő építésének folyamatát dokumentáló és a falképek értelmezését, illetve erdélyi analógiába való helyezését.
Közösség és kastély
A szombati program legtöbb kérdőjelre választ próbálni adó mozzanata a műemlékek hasznosításáról és közhasznúságáról szóló kerekasztal-beszélgetés volt. Magyarósi Imola (Kálnoky Alapítvány, miklósvári Kálnoky-kastély), Kolumbán Sándor bardoci alpolgármester (erdőfülei Boda-kúria), Bánffy Farkas (vargyasi Daniel-kastély, fugadi Bánffy-kastély), Henning László megyeitanács-alelnök (oltszemi Mikó-kastély), Incze Réka (dálnoki Gaál-kúria), az olasztelekiek képviseletében pedig Rácz Lilla beszélt azon nehézségekről és örömökről, amelyeket egy-egy történelmi múlttal rendelkező épület birtoklása jelent. Bánffy Farkas kivételével, aki fugadi birtokukról úgy nyilatkozott, hogy a család saját használatra tartja fenn, ezért a turistákat és az érdeklődő idegeneket „csak távolabbról szeretik”, azt mondták: igenis jó, ha a helyi közösséggel együttműködve programokat alakítanak ki, helyt adnak a kulturális és közösségi ügyeknek. Ez a vendégfogadásnak is jót tesz, hiszen a vidéket megismerni kívánóknak nemcsak szállást és ételt kell adni – itt hangsúlyozták: jó lenne, ha portájukon több helyi gazdasszony jelentkezne, saját készítésű ételkülönlegességek készítését vállalná –, hanem élményt is. Olasztelek továbbra is helyszínt biztosít faluünnepkor a régizene-fesztiválnak és művészeti alkotótáboroknak, felújítását követően a miklósvári kastély és rekonstruált reneszánsz kertje élő múzeumként működik, Vargyas elsősorban az esztergomiak igényét fogja szolgálni, de a helyiek számíthatnak az együttműködésre, Erdőfülében pedig minden bizonnyal tájházként is működik majd. Oltszemen tizenhét hektáron két nemzetközi fogathajtópályát, illetve kézművesműhelyeket, szálláshelyeket, éttermet, borozót és gyümölcsöskertet álmodnak, s remélik, a befektetés jótékony hatását érzik majd a környező településeken is.
A konferenciasorozat részeként kirándulást szerveztek Bibarcfalvára és Magyarhermányba, ahol a református templomok falfestményeit tekintették meg, és meglátogatták a vargyasi Daniel-kastélyt is. A Pro Arte et Natura Alapítvány jóvoltából megtekinthető volt a Magyar Restaurátorok Egyesületének vándorkiállítása, az elmúlt év Olaszteleken tartott alkotótáborainak anyagából pedig az Élő kastély fotókiállítás. A reneszánsz hangulathoz hozzájárult az olaszteleki Cygnini furulya- és reneszánsz tánccsoport előadása, valamint a baróti Kájoni Consort régizene-együttes koncertje.
Hecser László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egy kastély élete
Olaszteleki sikertörténet múltról a jövőnek 
Az elmúlt évben a Living Castle (Élő Kastély) program égisze alatt számos eseménynek adott otthont az olaszteleki Daniel-kastély, vagyis a most már lassan másfél éve kastélyszállóként működő épület. Helyt kapott benne ez idő alatt történelmi kiállítás, képzőművészeti alkotótábor, kovácstalálkozó, aztán diákok kazettás mennyezetet festettek, mások elméleti falfestmény-rekonstrukcióval foglalkoztak, miközben a szállóba érkező vendégeket és látogatókat is fogadniuk kellett a házigazdáknak, Rácz Attilának és Lillának. Az éves program a hétvégén egy nagyszabású, kétnapos rendezvénnyel zárult, melyben kiállítások, előadások, kerekasztal-beszélgetés is helyet kapott.
 A szervezők úgy állították össze a programot, hogy pénteken az olaszteleki kastély elmúlt 350 éve került fókuszba (csaknem ennyi idősek a felújítás során feltárt, majd restaurált falfestmények), szombaton pedig az erdélyi kastélyok, de más műemlékeink szemszögéből is, az ezután következő 350 év lehetőségeit taglalták a szakemberek. Vagyis azt, hogyan lehet megőrizni ezeket az épületeket az útókornak, azok milyen szerepet tölthetnek be közösségeink életében.
Pénteken este nyitották meg azt a képkiállítást, mely a fentebb említett éves programot szemléltette, szombaton a kastélyszálló emeleti folyosóján pedig az anyaországi restaurátorok elmúlt húszéves tevékenységét illusztráló pannókban gyönyörködhettek a látogatók. Utóbbit Czimbalmos Attila restaurátor, a gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ igazgatója mutatta be, aki egyébként az olaszteleki kastély falfestményeinek 2013 őszétől 2014 nyaráig tartó restaurálását is vezette.
Az olaszteleki kastélyban feltárt falfestménytöredékeket, melyek – mint többször elhangzott – egyediek Erdélyben, minden látogató vagy vendég megcsodálhatja ma az épületben, de Fehér János művészettörténésznek és Gyöngyössy János történeti grafikusnak köszönhetően azokról „teljesebb” képet kaphatunk. Az együtt dolgozó szakemberek ugyanis, miután már tavaly bemutatták egy kiállításon a kastély történetét, illusztrálva, hogy miként is változott az épület az évszázadok alatt, most a falfestmény-töredékekről is grafikai rekonstrukciókat készítettek, értelmezésük szerint kiegészítve azokat. 
„Szkeptikusan álltam neki a dolognak” – fogalmazott a grafikus, ám maga mögött tudván a művészettörténész szakmai segítségét, mégis elkészítette a rekonstrukciókat. Úgy vélték, az elkészült rajzokkal segítenek a nagyközönségnek is jobban megérteni, értelmezni a falfestményeket, nyitva hagyva ugyanakkor a lehetőséget a továbblépésre is, amennyiben a festményekről – arról, hogy pontosan mit ábrázolnak azok – esetlegesen újabb források kerülnének elő.
A grafikai rekonstrukciók helyet kaptak Fehér János legújabb kötetében, melyet szintén most mutattak be. Az olaszteleki Daniel-kastély és 17. századi falképei című, a Daniel Kastély Egyesület gondozásában megjelent könyvet dr. P. Kovács Klára művészettörténész ismertette.
Fehér János művészettörténész (balról) és Gyöngyössy János történeti grafikus. A falfestmény-töredékekről elképzeléseik alapján kiegészített rajzokat készítettek
– Egy sikertörténetnek lehetünk tanúi Olaszteleken, ahol a csodálatos reneszánsz kastélyt a példaértékű felújítás előtt alapos történeti kutatásnak is alávetették. Alig ért véget azonban a kutatás, és már annak az eredményeiről beszámoló könyvet is a kezünkben tarthatjuk, ez szintén ritkaságnak számít – fogalmazott P. Kovács Klára. –  Igényes kötetről van szó, több mint kétszáz illusztrációval, melyekről nem csak mint szemléltető eszközökről, hanem mint dokumentációs anyagról is beszélhetünk. Továbbá térképek, kataszteri felmérések, periodizációs alaprajzok, régi képeslapok is helyet kaptak a kötetben. Külön érdekességei a könyvnek a falfestményekről készült rekonstrukciós rajzok, azok közül is a kastély egykori nagytermének grafikai rekonstrukciója.
Szombaton több más meghívott mellett dr. Flender Gyöngyi, Magyarország csíkszerdai főkonzulátusának konzulja is köszöntötte a rendezvényt, átadva dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul üdvözletét is.
– Régebben fontos élettér volt a kastély egy település életében, ennek ma is így kellene lennie. De sajnos Erdélyben nagyon sok kastély, vár áll ma romos állapotban. A második világháború után Erdélyben másfél ezer kastélyt és várat államosítottak, velük együtt elkoboztak több mint 50 ezer hektár szántót és több százezer hektár erdőt is. A legszomorúbb az, hogy ezek majdnem mind magyarok birtokai voltak, Kolozs megyében például az elkobzott vagyon 87%-a magyar nemzeti vagyon volt – mondta a konzul, kitérve arra is, hogy a kastélyokat hajdanán birtok vette körül, melyek fedezték fenntartásukat. – Ma azonban a birtokok nincsenek meg, ezért más lehetőségeken kell gondolkodni. Jó irány lehet például a turizmus.
Farkas András, a kolozsvári PONT csoport alapító tagja előadásában a helyi közösségeknek a kastélyok fenntartásában, megmentésében körvonalozódó szerepét taglalta, együttműködést sürgetve azok között, akik hajlandóak tenni valamit az épületekért, a Bukarestből érkezett Raluca Bărbulescu építész pedig az ARCHÉ Egyesület Elfeledett műemlékek című programját mutatta be, ennek keretében a hajdani romániai arisztokrácia által birtokolt épületek sikeres felújításainak történeteit is. 
Több más előadás is helyet kapott a kétnapos programban, melyek összegzéseként elmondhatjuk, hogy az olaszteleki kastélyszálló tulajdonosai ezúttal is bizonyították, hogy mindazon túl, hogy most már egy turisztikai létesítményt működtetnek, nyitottak a közösség, a közönség felé, és szívügyüknek tekintik az értékeinkről való gondoskodást, a közös felelősségvállalást, nemcsak a múlt, de a jövő iránt is. 
– Tiszteljük értékeinket, illetve próbáljuk minél szélesebb körben megismertetni azokat, és nemcsak a szakmabeliekre gondolunk, hanem az egyszerű látogatókra, érdeklődőkre is. Úgy véljük, egy kastély hasznosításában több pillérre kell építkezni, a lehetőségek szinte kimeríthetetlenek. Mi kapcsolódni szeretnénk rendezvényeinkkel a jövőhöz, a tömegekhez is, a gyermekek, a jövő nemzedék figyelmét is ráirányítva értékeinkre, azok megbecsülésére – hangoztatta Rácz Lilla tulajdonos.
A rendezvény egy kerekasztal-beszélgetéssel zárult, melyen több háromszéki kastély vagy kúria jövőjéről értekeztek a résztvevők. Az elhangzottakról egy külön cikkben számolunk majd be.
Böjte Ferenc. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Adatbázisban a gyergyószentmiklósi szociális szolgáltatások
A Gyergyószentmiklóson megtalálható negyvenkét szociális szolgáltatás tevékenységét elérhetőségét adatbázisba foglalták. A Gyergyói Közösségi és Szociális Erőforrásközpont egyik megvalósítása ez, mely akár a többi projekt, a munkaadók és majdani munkaerők találkoztatását célozza.
„Gyergyói Közösségi és Szociális Erőforrásközpont szakmai intézmény, erőforrásokat ad elsősorban a szociális háló számára, nonprofit szervezeteknek, szociális szakembereknek, de azoknak az egyetemistáknak is, akik szociális szakokon képződnek. Most nyitottunk a közösség felé, nemcsak a szociális szféra felé irányuló fiataloknak próbálunk támogatást nyújtani, hanem más szakokon lévő egyetemistáknak is, akik gyergyóiak, gyergyói származásúak, de jelenleg máshol tanulnak” – ismertette a szervezetet az egyik létrehozója, Dániel Botond szociológus. Csapat is van mögötte, többnyire szociális munkás fiatalokból.
„A közösségfejlesztés szempontjából fontos, hogy legyenek olyan szervezetek, bázisok, ahol segítséget lehet kapni: tudásanyagokat, információkat a lehetőségekről, ösztöndíjakról, de akár az is fontos segítség, hogy egymással kapcsolatba kerülhetnek, együttműködhetnek” – fogalmazott a szociológus, az erőforrásközpont létrejöttének okára is rávilágítva. Negyvenkét különböző szociális szolgáltatás működik Gyergyószentmiklóson, beleértve a korai nevelés és fejlesztéstől egészen az öregotthonig, de van hajléktalanszálló, szeretetkonyha, szenvedélybetegek számára tanácsadás. „Ez elég nagy háló, ahhoz, hogy egy szakmai intézmény megjelenjen, ráfigyeljen problémáikra, és a közös gondokra megoldást keressen. A szociális szervezetek egyenként sokszor kevesek a megoldáshoz, idejük sincs rá, ahogy a fejlődési, képzési lehetőségek is korlátozottak. Ezért segítség számukra, hogy előadókat hozunk, konferenciákat szervezünk, gyakornokokat hozunk.”
Eddig két évfolyam végzett a gyergyói szociális munkás szakon, két év szünet után most újra vannak végzősök, és folytatni szeretnénk, mert igény van rá. „Látjuk, kik jönnek tanulni: első években főleg olyanok iratkoztak be, akik már szociális intézményekben dolgoztak, most elég sok pedagógus van, hogy felsőfokú végzettséget szerezzenek, mert ez védettséget jelent a leépítésekkor. De vannak olyanok is, akik család és munkahely mellett most lehetőséget kaptak, hogy itthon továbbtanulhassanak. Azt látjuk, és ebben szeretnénk segíteni, hogy a szociális tevékenységeknek menedzserekre lenne szükségük. Olyan személyekre, akik fejleszteni, pályázni tudnak, intézményeket vezetni, fenntartani, bővíteni, és ezáltal munkát adni a szociális munkások számára. Ezért majd a nappali képzésben szociális menedzsereket, programvezetőket szeretnénk képezni.”
Balázs Katalin. Székelyhon.ro

Kastélyok, kúriák jövője
Több pillérre kell alapozni hasznosításukat 
A hétvégén az olaszteleki kastélyszállóban több háromszéki kastély, kúria jövőjéről tartottak kerekasztal-beszélgetést azok tulajdonosai, illetve adminisztrátorai részvételével.
Henning László, a megyei tanács alelnöke a megye és Bodok község közös tulajdonában levő oltszemi Mikó-kastélyról beszélt. Kifejtette, a 19. század elején épült kastély (melyhez többek között angolpark, fűtött virágház, fürdőház is tartozik) hangulatát szeretnék továbbvinni, szándékuk többek között az, hogy ott nemzetközi fogathajtó-versenyeket szervezzenek.
– Lipicai lovasszemlét már rendeztünk a kastélyhoz tartozó telken, arra több száz ember volt kíváncsi, tehát az első lépéseket megtettük arra nézve, hogy ismét élettel teljen meg az egykori Mikó-birtok – részletezte. 
Mint mondta, évente legalább két nemzetközi versenyt szerveznének, de más jellegű eseményeknek is helyet adnának, kézműves műhelyeket is kialakítanának a kastélyban, aztán vendégszobákat, a pincében vendéglőt, borozót.
Magyarósi Imola művészettörténész a Kálnoky Alapítványt képviselte a megbeszélésen. Mint azt már lapunkban is hírül adtuk, jelenleg zajlik a miklósvári Kálnoky-kastély és az azt övező park felújítása, arra törekednek, hogy itt egy élő múzeumot alakítsanak ki, mely által Miklósvár is bekapcsolódhatna az erdélyi kulturális élet pezsgésébe. Magyarósi képekkel szemléltette a felújítás jelenlegi állását.
Bánffy Farkast, a fugadi (Fehér megye) Bánffy-kastély örökösét tavaly ősszel a vargyasi Daniel-kastély ügyeinek intézésével is megbízták, ám, mint kifejtette, annak jövőjéről egyelőre nem sokat tud mondani. Úgy fogalmazott, lehetőség a hasznosításra sok van, gondolkodnak azon, hogy ott rendezvényeknek adnának helyet, illetve panzióként is működtetnék egy részét az épületnek, ám más utakat is keresnek.
Incze Réka a felújított dálnoki Gál-kúriát mutatta be, mely jelenleg a Közösségért Alapítvány tulajdona. A távlati cél itt is az, hogy az 1844-ben épült kúria bekerüljön a turisztikai körforgásba, akár úgy is, hogy rendezvények szervezésével is összekapcsolnák az épület hasznosítását – hangsúlyozta.
Kolumbán Sándor bardoci alpolgármester a szintén felújítás alatt álló, önkormányzati tulajdonban levő erdőfülei Ferenczy–Boda-kúria jövőjéről szólt. Megemlítette, hogy az egykori Bardoc fiúszék legjelentősebb udvarházában felvetődött egy múzeum létesítésének a lehetősége, de még ők is gondolkodnak további ötleteken is. „Egyelőre az a fontos, hogy az épület meg van mentve” – hangsúlyozta.
Összegzésként Rácz Lilla, az olaszteleki kastélyszálló tulajdonosa arra hívta fel a megbeszélésen résztvevők figyelmét, hogy ne csak egyfajta gazdasági hasznosításra alapozzanak, hanem próbálják meg több pillérre építeni az épületek jövőjét, és azok révén segítsék a helyi közösségek fennmaradását is. Példának említette, hogy ahol vendéglátó egység működik vagy működne, ott lehet a helyi gazdáktól is vásárolni a konyhára, ők már nyitottak ebbe az irányba is.
Böjte Ferenc. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Hencz Hilda: Magyar Bukarest (2.)
Lelkipásztor érkezik
A negyvennyolcas magyar emigráció tagjai közül kiemelkedik Koós Ferenc lelkipásztor. Bukarestbe az Erdélyi Református Főkonzisztórium nevezte ki 1855 virágvasárnapján, április elsején kezdte szolgálatát.
1828-ban Szászrégenben született, a marosvásárhelyi református kollégiumban tanult, Bem József honvédjeként részt vett az 1848-as forradalomban. Hogy be ne zárják, kénytelen volt elhagyni szülővárosát, csak valamivel később fejezhette be vásárhelyi teológiai tanulmányait. Több egykori diáktársával folytatni akarta a Habsburg-iga elleni harcot; volt, akit már azért is bebörtönöztek, mert egy Kossuth-bankót találtak nála. Koós is börtönben ült 1852-ben rövid ideig, de bizonyítékok hiányában kiengedték. (...)
Sok magyar emigráns menekült a Román Fejedelemségekbe, legtöbben Bukarestet választották. Itt szőtte összeesküvését Makk ezredes is, aki a fegyverszállítmányokat irányította. Az összeesküvésre vonatkozó részleteket a megtorlást és az 1852–1857 közötti börtönéveket túlélő áldozatok feljegyzéseiből tudunk, ezeket Koós 1870-ben jelentette meg saját jegyzeteivel Történelmi dolgozatok címmel. Makk József 1851–1854 között lakott Bukarestben, és honfitársai segítségét kérte elszállásolása, kiáltványok kinyomtatása vagy az összeesküvők közötti kapcsolattartás ügyében. Az összeesküvés felgöngyölítésekor több magyart hallgattak ki és tartóztattak le, később be is zártak különböző társadalmi rangú férfiakat és nőket egyaránt, Böhm János gyógyszerész (aki egyik házkutatás során agyvérzésben meghalt) egyik egyszerű szolgálólányától kezdve Pereczky Horváth Teréz grófnőig, aki a Lahovary és Fălcoianu családnál volt nevelőnő. Nagy József szabó, akinek fontos szerepe volt az összeesküvők elszállásolásában, 1852–1857 között ült börtönben feleségével együtt. Dimény lelkipásztor ekkorra meghalt már a börtönben, és akit bújtatott, Váradit is elfogták és kivégezték. (...) Az osztrák hatóságok román támogatással fenyegetőztek, mert „a magyar kutyák nem nyugosznak, s még a nők sem férnek bőrükbe... majd megtanítjuk őket!” A kihallgatások során irgalom nélkül verték a nőket is. Aki végül elárulta őket, egy Biró Mihály nevű Görgény-völgyi földbirtokos volt.
A nagyszebeni bíróság 1857-ben hét személyt ítélt el, kettőjüket életfogytiglani börtönre: Horváth Teréz grófnőt és a Makk ezredesnek szállást adó Boros Istvánt, hárman tíz-tíz évet kaptak – köztük Böhm Paksi Róza, a gyógyszerész özvegye, négy gyermek anyja és Danielis Károly litográfus; a másik litográfust, Pál Andrást két év börtönre ítélték. Török János és Rezei József felcsereket ártatlannak találták. Szerencsére az elítéltek 1857 májusában kegyelmet kaptak. Ilyen körülmények között, a félelem és gyanakvás légkörében érkezett Bukarestbe Koós lelkipásztor. Végigkövethette az utolsó letartóztatásokat, és őt is kihallgatták. 1856-ban, nem sokkal azután, hogy Bukarestbe érkezett, Koós újabb összeesküvés közepében találta magát. Éber Nándor, a Times tudósítója egy csomagot hagyott nála megőrzésre. Ekkoriban fegyvereket szállítottak Galacról Bákóba, és a csomagban a fegyverek leltárlistája volt. A fegyverraktárat felfedezték a hatóságok, de sikerült ez alkalommal is tisztáznia magát a vád alól. 
Koóst évekig megfigyelték az osztrák hatóságok, néhányszor csapdát is állítottak neki, tudván, hogy  magyar menekültek fordulnak hozzá segítségért, azaz útlevelet és pénzt kérni. Bár püspöke intette, hogy ne avatkozzék politikai ügyekbe, Koós segített, ahogy tudott. Két magyar kocsmáros biztosította a szállást és kosztot, a számlát pedig Koós fizette adományokból, de néha a saját zsebéből is. Az egykori forradalmárok csak 1867-ben, az osztrák–magyar kiegyezés után kaptak közkegyelmet. Szabadon hazatérhettek, már nem kellett üldöztetéstől tartaniuk, de egy részük úgy döntött, hogy örökre külföldön marad.
A veszélyek és nehézségek nem akadályozták Koóst abban, hogy a hívei érdekében tevékenykedjék. Néhány értelmiségi és egykori honvéd segítségével, fiatalsága teljes lendületével – még csak 27 éves volt –  a Bukarestbe érkezését követő öt évben lerakta az első művelődési, segélyző és szakmai egyletek alapjait, épített egy iskolát, szerkesztette és kiadta Bukarest első magyar lapját. Néhány újabb év alatt templomot is épített. Vezérlőelveit vallotta a Kárpátokon túli magyarság többsége: hálásaknak lenni a román állam vendégszeretetéért, tisztelni a román törvényeket és hagyományokat, de megőrizni saját nyelvüket, vallásukat és hagyományaikat, azaz  nemzeti identitásukat. Az osztrák konzulátus megfigyelése alatt álló Koós tudta, hogy mennyire kockázatos bárminemű, a nemzeti identitás megőrzésére irányuló szervezkedés, úgyhogy az apró lépések taktikáját választotta. Bukarestbe érkezve láthatta, hogy a református hitközség vezetői német nőkkel házasodtak, a családban németül beszéltek, és gyermekeik már nem ismerték a magyar nyelvet. A magyarok többsége egy furcsa, torzult nyelvet beszélt, melyet alig értett meg. Rájött, hogy nem szorítkozhat kizárólag a lelkipásztori tevékenységre, annál is inkább, mert a kálvinistáknál hetente csak egy istentisztelet van, és az  ünnepi alkalom is kevés.  A magyaroknak sokkal többre volt szükségük, hogy ne felejtsék el anyanyelvüket és kultúrájukat, hogy ne feledjék magyar voltukat: magyar iskolára volt szükségük, hogy el ne tűnjenek.
Az első  magyar újság 
1860-ban érett meg az idő egy napilapra is./.../. A lapkiadás ötlete Váradi Ádámtól származott, aki  javasolta Koósnak, mint a Hunnia elnökének, hogy vegye át a kiadást. Az ötletet az erdélyi sajtó is felkarolta, és nagyszabású előfizető- és támogatótoborzó kampányba kezdett. Habár az eredmény nem volt valami biztató, 1860 május 15.-én megjelent a Bukaresti Magyar Közlöny bemutató száma, ez volt  a bukaresti magyarság első lapja, ugyanakkor az első, a Habsburg Birodalom határain kívüli magyar nyelvű hetilap. A lap nyíltan hirdetett célja az anyaország és a szétszóródott magyarság közti kapcsolat megteremtése, de egyfajta politikai útmutatóként is szolgált a nemzetek, elsősorban románok és magyarok közti jó viszony erősítésében. Nem halt meg a magyar haza felszabadulásának reménye sem.
A lapszerkesztés nem volt zökkenőmentes. A bemutató szám megjelenése után Váradi hirtelen elhagyta az országot és Svájcba távozott. A következő számot már Oroszhegyi Szabó József orvosnak kellett volna szerkesztenie, akinek pesti diákkorából már volt sajtótapasztalata. A forradalom kitörésekor félbeszakította tanulmányait, és katonának állt. 1851-ben elfogták, tíz év börtönre ítélték, ebből ötöt ült le. Kiszabadulása után folytatta tanulmányait, letette az orvosdoktori és szülészmesteri vizsgákat. Elhagyta Magyarországot és Romániába költözött, rövid idővel azután, hogy átvette a lap szerkesztését, a román hatóságok Foksányba és Balta Albă gyógyfürdőre nevezték ki orvosnak.  Oroszhegyi onnan is rendszeresen küldte cikkeit, indított egy politikai és egy román-magyar kapcsolatokról szóló rovatot is. Ez utóbbiban az Andrei Şaguna vezette szebeni Telegraful român lapból lefordított cikkek sorozata jelent meg, fontosnak tartotta, hogy a magyarok megismerhessék a románok róluk alkotott véleményét. A lemondását követelő aradi Românul támadására Oroszhegyi 1862-ben elhagyta Romániát; a kiegyezés után abban reménykedett, hogy galaci konzulnak nevezik ki, de 1870-ben agyvérzésben meghalt. A románok közt töltött éveiről szóló emlékiratai csak 1942-ben jelentek meg, Román élet címmel. Meglepő, hogy ezekben nincs egy magyar név, nem szerepel egyetlen utalás sem honfitársaira, kortársaira.
A bemutatkozó lapszám után szerkesztő nélkül maradt hetilap megjelentetésének felelőssége Koósra hárult. Neve, ideiglenes szerkesztőként, június 16-án jelent meg, a lap tulajdonképpeni első számának fejlécén. Szerencsére még 1855-ből voltak  publicisztikai tapasztalatai, Szathmáry novemberben pedig magyar betűs nyomdával szerelte fel. 
Az első három szám 300-300 példányban jelent meg, később ez 450-re nőtt. A megrendelések, valamint a szerkesztőségnek küldött levelek képet mutatnak a Kárpátokon kívüli román térségben szétszóródó magyarságról, Szörényvártól Călăraşi-ig vagy Botoşani-ig. Harminc példányt küldtek a moldvai csángóknak; Klézsén élt Incze Petrás János, aki az elsők között foglalkozott a csángó néphagyományok gyűjtésével. Petrás már két évtizede misézett magyarul, és hívei mind beszélték anyanyelvüket. A lap néhány példánya Erdélybe, Magyarországra, Bécsbe, sőt még Párizsig is eljutott. Megjelenését még a szebeni Telegraful is üdvözölte, miközben egy augsburgi újság valóságos veszélyként értékelte. 
A hetilap mai szemmel is lenyűgözően sokoldalú volt. A bevándorlókkal megismertették a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életet, a gyorsabb és hatékonyabb integráció érdekében a román szokásokat és hagyományokat. Ismertettek  betelepülőket közvetlenül érintő törvényes intézkedéseket (tulajdonjogi vagy az állampolgársággal összefüggésben, stb.), bemutatták Cuza korának főbb politikai eseményeit, s a jobbágyok jogi helyzetét, a havasalföldi egészségügyi állapotokat, de foglalkoztak a román történelemmel és kultúrával is. A magyarok bukaresti, de vidéki honfitársaikról is tájékozódhattak a lapból, ez segített eloszlatni a magány és elhagyatottság érzetét./.../ A moldvai csángók keserves sorsáról már a mutatványszámban is szó esett,  részletet közöltek Jerney János 1844-1845-ös útinaplójából. Jerney megállapította, hogy az olasz katolikus misszionárusok megalázó módon büntetik a magyar híveket,  hogy  ,,a magyar népből a magyar érzelmet és nyelvszeretetet minden áron irtogassák, és az általuk könnyeben tanult oláhhoz szoktassák.
 JÁNOS ANDRÁS fordítása
(folytatjuk) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdélyi kastélyok a Cotroceni Nemzeti Múzeumban
A Cotroceni Nemzeti Múzeum, az ARCHÉ egyesület és a PONT Csoport 2016. március 24-én kerekasztal-beszélgetést szervezett a bukaresti Cotroceni Nemzeti Múzeumban, az épített örökség megőrzése és értékesítése témakörében.
„Aggodalmat keltő az, ami épített kulturális örökségünkkel történik országszerte, és nagyon sok múlik rajtunk, hogy ezt tudatosítsuk és egy stratégiát körvonalazzunk, amely alapján megmenthetjük ezeket az értékeket” – mondta az eseményt megnyitó Cristina Verona Tobi, a Cotroceni Nemzeti Múzeum menedzsere.
A PONT Csoport részéről Farkas András mutatta be a Kastély Erdélyben – stratégiák és fejlesztési modellek projektet, illetve azt a stratégiát, amit a projekt alatt dolgoztak ki.
„Miért foglalkozik egy kolozsvári fiatal csoport az erdélyi kastélyokkal? A folyamat 2010-ben indult, amikor arra adtuk a fejünket, hogy kicsit másképp közelítsük meg a kastélyok kérdését. Például, amikor helyi közösségeknek szerveztünk online vetélkedőt, akik a verseny kedvéért kastélyokat fogadtak örökbe, azt vettük észre, hogy az emberek készek arra, hogy tegyenek valamit ezekért az épületekért, hogy szabadidőt fordítsanak erre az ügyre. Tehát közösségeket építhetünk ezen épületek köré és azon értékek köré, amelyeket ezek az épületek képviselnek. Minden kastély helyzete különleges, de létezhetnek olyan problémák, ügyek is, amelyeket általánosan kezelhetünk, így nagyobb hatást érhetünk el. Azért, hogy mindehhez stratégiai hátteret biztosítsunk, a Norvég Alap által finanszírozott, Románia Kulturális Minisztériumának Projektmenedzsmenti Osztályán keresztül, a Kulturális és Természeti Örökségek Megőrzése és Felélesztése Program által kínált pályázati lehetőséggel éltünk. Megpróbáltuk a puzzle-darabokat kirakni, így a stratégia egy olyan dokumentum lett, ami folyamatok, konkrét jövőbeni projektek alapját képezheti. A problémát nem mi vagy mások fogják megoldani, megoldást csak széleskörű összefogással érhetünk el, civil szervezetek és intézmények együttműködése és közösségi mozgalmak által. Mi pedig mostantól ezt az üzenetet fogjuk népszerűsíteni”.
Az ARCHÉ egyesületet képviselő Anamaria Sidonia Răvar az általuk szervezett kulturális túrákról, a Castle Break-ről beszélt: „Arra jöttünk rá, hogy az emberek nem azért jönnek el ezekre a kirándulásokra, hogy egy épületet lássanak és néhány fotót készítsenek, ők inkább az élményt keresik, és valami újat akarnak megismerni”.
A kerekasztal-beszélgetésen két pozitív példát is bemutattak: az olaszteleki Daniel kastélyt és a bonchidai Bánffy kastélyt.
Rácz Attila, az olaszteleki Daniel kastély tulajdonosa és adminisztrátora azt mesélte el, hogyan döntötték el feleségével, hogy kastélyszállót indítanak: „2009-ben döntöttünk úgy, hogy egy XVI. századi épületbe fektetünk be, és ekkor egy igazi kalandba csöppentünk. Mivel a feleségem és én közgazdászok vagyunk, egy művészettörténész segítségét kértük, aki az egész úton fogta a kezünket, nélküle katasztrofális dolgokat követtünk volna el, ha a saját fejünk után megyünk. Azt tanácsolom minden jövendőbeli kastélytulajdonosnak, hogy kérjék ők is szakemberek segítségét”.
A Transylvania Trust Alapítvány képviselője, Berki Tímea azt hangsúlyozta, hogy nagy szükség van a közösség bevonására és önkéntesekre ahhoz, hogy épített örökségünket megőrizzük. A bonchidai Bánffy kastélynál minden évben fiatal restaurátoroknak szerveznek tábort, akik az épület bizonyos részeinek konkrét helyreállításán dolgoznak. „A műemlékek restaurálására egyre kevesebb a támogatás, az államnak illeték- és adókedvezményekkel kellene segítenie a kastélytulajdonosokat, illetve nemzeti szintű promoválási stratégiára lenne szükség, a kastélyok ügyét nemzeti fontosságú ügyként kellene kezelnünk” – összegezte.
A kerekasztal-beszélgetésen szó volt még kultúraoktatásról, pályázati lehetőségekről, illetve az ezekhez kapcsolódó problémákról és lépésekről. Összegzésként, a résztvevők megegyeztek abban, csak akkor lehetnek hosszútávon fenntarthatóak a revitalizált kastélyok, ha szociális és gazdasági szerepet töltenek be.
A Kastély Erdélyben – stratégiák és fejlesztési modellek projektet az izlandi, liechtensteini és norvég alapok támogatják, Románia Kulturális Minisztériumának Projektmenedzsmenti Osztályán keresztül, a Kulturális és Természeti Örökségek Megőrzése és Felélesztése Program keretében.
 T. Koós Imola. maszol.ro

Finanszírozzák a romániai terrorizmust?
Daniel Horodniceanu, a Szervezett Bűnözés- és Terrorizmusellenes Ügyosztály (DIICOT) főügyésze szerint fennáll a gyanú, hogy finanszírozzák a romániai terrorizmust. Bejelentette: újra létrehozták a terrorizmussal kapcsolatos ügyekkel foglalkozó osztályt a DIICOT keretein belül.
„A DIICOT újra létrehozták a terrorizmussal kapcsolatos ügyekkel foglalkozó osztályt, és részt vett abban a munkacsoportban, ami az 535-ös számú törvény módosításán dolgozott, ami a terrorizmus elleni küzdelemről szól. Egyik javaslatunk az volt, hogy legyen bűncselekmény a dszihadista jellegű honlapok ismételt látogatása. További bűncselekmény terrorizmusra szakosodott bűnszervezet létrehozása, és büntetni kell az idegen harcosokkal kapcsolatos bűncselekményeket is. Mostanáig ez Romániában nem volt része a törvénykezésnek, miközben Románia 2005-ben aláírta a nemzetközi terrorizmusellenes megállapodást az Európai Tanács keretében, és 2007-től részese annak” – fejtette ki Horodniceanu.
nyugatijelen.com / Mediafax. Erdély.ma

Akit Erdővidék honosított (Otthonról hozta a zene szeretetét)
Kórust alapított és vezet hosszú ideje, alapító tagja a megye talán legrégebbi és legelismertebb régizene-együttesének, a Kájoni Consortnak, fesztivált és dalostalálkozót szervez, és segít, ahol tud. Gyulai-György Éva nem baróti, még csak nem is erdővidéki, ám közel negyven éve él köztünk: ez idő alatt gyermekeink nemzedékeit tanította zenére a Gaál Mózes Általános Iskolában. Aki csendben, nem kérkedve annyit tesz a városért és a tájegység megismertetéséért, mint ő, már rég nemcsak tiszteletbeli barótinak és erdővidékinek, hanem minden tekintetben honosítottnak tekinthető, olyannak, aki itthon van közöttünk.
Gyulai-György Éva 1956. december 21-én született Szászrégenben. A zene szeretetét otthonról hozta – édesapja a híres hangszergyár egyik hangolója és hegedűkészítő mestere volt –, nem csoda tehát, hogy tanulmányait a helyi zeneiskolában kezdte el, majd a marosvásárhelyi főiskola zenepedagógiai szakán folytatta, ahol az erdélyi régi zenei élet meghatározó alakja, Branner Nóra hatása alá került, s eljegyezte magát a reneszánsz zenével. Barótra 1980-ban költözött, ahol Fail Pál és Szabó Mihály felkérésére hamarosan tagja lett az Erdővidéki Cameratának. A Camerata megszűnését követően néhány esztendeig kimarad életéből az aktív zenélés, ám 1988-ban a Kolozsvárról hazaköltöző Demeter János és Katalin kérésére két régi zenésztársával, Egyed Csabával és Oláh-Román Idával együtt megalakították a Kájoni Consort régizene-együttest. Az elmúlt közel harminc év alatt Erdélyben és Magyarországon vagy éppen Európa távolabbi pontjain koncerteztek, s igazán büszkék arra, hogy ahhoz a nagyon szűk csoporthoz tartoznak, akiket amatőr státusuk ellenére is évről évre meghívnak a Csíkszeredai Régizene Fesztiválra. Az iskolai kórussal, a Gyöngyharmattal is figyelemre méltó eredményeket ért el – voltak országos versenyen harmadikok is –, ám legnagyobb sikerének azt tartja, hogy rengeteg, a keze alatt cseperedő gyermekből vált olyan felnőtt, akinek a zene és az éneklés valamilyen szinten a mai napig meghatározza életét.
A felfedezés örömével
– Mennyire hálás feladat manapság zenetanárnak lenni egy kisvárosi általános iskolában? Miként lehet a gyermekeket megszólítani, a zene felé terelni?
– Évek óta arról beszélnek szakberkekben és a politikusok is, hogy csökkenteni kellene egyes tantárgyak számát, míg a szépérzéket fejlesztőkre nagyobb hangsúlyt fektetni. Ennek ellenére az V–VII. osztályosoknak még jut heti egy óra, ám a nyolcadikosoknak már csak heti fél, azaz kéthetente egy zeneóra. Ezalatt kellene műfajismeretet tanítanunk és zenei általános műveltségükneket megágyaznunk. Nem egyszerű feladat, de léteznek megoldások. Mivel kollégáimmal együtt úgy véljük, a zenei anyanyelv legalább olyan fontos, mint a magyar irodalom beható ismerete, a kétezres évek elejétől megszervezzük az Erdővidéki Dalostalálkozót. Ennek célja a népdalok megszerettetése, terjesztése és hiteles előadásmódja. Az első tíz találkozót Baróton tartottuk, majd a környékbeli iskoláknak adtuk át a szervezést. Így lett legutóbb Bodos a házigazda, idén pedig Magyarhermány vállalta a fel a szervezést. Komolyan készülünk az eseményre, kicsit versenyhangulata is van, ami a gyermekeket erősen motiválja, még maradandóbb lesz élményük. Óráimon úgy próbálok célt érni, hogy nyitok több műfaj felé. Zeneórákon gyakran hallgatunk klasszikus és népzenét, hogy azok a gyermekek is fogalmat alkothassanak, belekóstoljanak a komolyzenébe, akik otthonról nem hoztak ilyen műveltséget. A zenei szemelvényeket próbálom úgy összeválogatni, hogy ismerősnek hassanak számukra, azaz megadassék nekik a felfedezés öröme. Órán tudják meg például, hogy telefonjuk csengőhangjának szerzőit Beethovennek, Mozartnak vagy éppen Chopinnek hívják, vagy hogy a bonchidai menyecskék kezdetű dalt nem a TransylMania Együttes írta, hanem népdal. Gyöngyharmatosaim azt is nagyon élvezték, hogy a 15-ei megemlékezésen a TransylManiával együtt léphettek fel. Szóval, lehet eredményeket elérni s a gyermekeket érdeklődővé tenni, de sokkal többet tehetnénk, ha nem szorítanák háttérbe a zeneoktatást.
– A Gyöngyharmathoz mennyire megy könnyen a tagtoborzás?
– Alakulásunkkor, 1992-ben nem volt egyszerű bekerülni, mert csakis a kiváló hanggal és ritmusérzékkel rendelkezőket válogattuk ki. Manapság kicsit más a helyzet, mert a választható órákra azok jönnek, akiknek kedvük van. De így sem panaszkodom, jó munkát lehet végezni az érdeklődőkkel. Többségében népdalt, régi katonadalt tanulunk, de nem hiányoznak a modernebb zeneszámok sem, a változatosságot pedig élvezi a diákság, ezért jó szívvel jönnek próbákra. Biztosan vonzó az is, hogy a számos iskolai és városi meghívás mellett külföldre is el-eljutunk. Az elmúlt években jártunk már Magyarországon és Kárpátalján, sőt, brüsszeli koncertsorozatunknak komoly szerepe volt abban, hogy a fogyatékos gyermekek és fiatalok foglalkoztatását vállaló Laura Ház kisbuszhoz jutott.
Megéri a fáradozást
– A Kájoni Consort igencsak aktív, számos erdővidéki eseményen és Erdély sok településén lépnek fel. Mi a titka, hogy közel harminc év működés után is ennyire frissek? – Nem igaz, hogy nincsenek hullámvölgyeink, de szerencsére van egy kemény mag, amely a kezdetektől kitart, majd ha új tagok jelentkeznek, be tudják építeni őket. Szerencsénkre időről időre megtalálnak azok, akik nem csak jó hangszertudással rendelkeznek s elkötelezettjei a reneszánsz zenének, de emberként is kiválóak. Az utóbbi években tagjaink száma megnőtt – jelenleg tízen alkotjuk az együttest –, ami egyben azt is jelenti, hogy folyamatosan meg kell újulnunk. Kiemelten fontos az életünkben, hogy heti két alkalommal gyűlünk össze próbálni – csakis így érhetjük el, hogy bár amatőrök vagyunk, folyamatosan ott lehetünk a hazai rangosabb reneszánsz fesztiválokon. Sikerünk fő zálogának tehát azt mondhatom, hogy szeretünk együtt dolgozni. – Szerveznek, utaznak, fellépnek: miként sikerül ehhez az anyagi hátteret megteremteni? – Néhány éve létrehoztunk egy egyesületet, amely segítségével több helyre is pályázunk, és számíthatunk a városra is. Próbáinkat az iskolában tartjuk – köszönet érte, de azért jó volna saját terem, amely csak a miénk, s hangszereinknek, kottáinknak biztos helyet adna –, mellettünk állnak az egyházak is, templomaikba gyakran befogadtak, az utóbbi időszakban pedig az olaszteleki Daniel-kastély tulajdonosai, Rácz Attila és Lilla is komoly támaszunk.
– Apropó, szervezés. Az Erdővidéki Régizene Találkozó már túl van a hatodik kiadásán. Milyenek a visszajelzések? Megéri a sok lótás-futás és aggódás?
– A találkozó létrehozásával az volt a célunk, hogy a zenélést nem hivatásszerűen végzők számára is fellépési lehetőséget biztosítsunk. Akik tehették, szívesen jöttek Erdély távolabbi pontjairól is, és túlzás nélkül mondhatom, vitték Erdővidék hírét messzire. Formálódóban az a közönség is, amelyik igényli ezt a zenét. Kezdetben a baróti Diákdombon vertünk tanyát, majd befogadott Olasztelek. A Daniel-kastély remek helyszín, gyönyörűen felújított ebédlője sok nézőt be tud fogadni, de általánossá vált, hogy a folyosón sem nagyon találni helyet. Lehet jövőben már a kastély udvarára kell kivinnünk egyik-másik koncertünket. Azt mondjuk, megéri a fáradozást, folytatni fogjuk.
– Mindig felvetődik: van-e, lesz-e utánpótlásuk?
– Azt kell mondanom, nincs gondunk ilyen tekintetben. Mint említettem, nem olyan rég bővült a zenekarunk, s nem ritka az sem, hogy munkájuk, hivatásuk hoz Barótra olyanokat, akik szívesen csatlakoznának, és hamar be tudnak illeszkedni közénk. A Gyöngyharmatnak is évekig volt reneszánsz zenét játszó csoportja. Őket Gyergyai Albert Árgyélus királyfi históriájának dramatizált változatával, illetve az abba beleszőtt, Balassi Bálint megzenésített verseiből álló produkciójukkal éveken keresztül vittük magunkkal. Ezek a fiatalok ma az egyetemi városokban élnek, de a zenétől nem távolodtak el. Nagyon kötődnek Erdővidékhez is, ezért meggyőződésem, többen is itthon fogják boldogulásuk lehetőségét keresni. Ha így lesz, szívesen várjuk őket is sorainkba.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magas Déva várának ünnepi megnyitója
Látványos vár, gusztustalan történelem-kisajátítás
Több ezer dévai lakos ment fel családosan a szép vasárnapi napon a várba, annak megnyitó ünnepségére. Felemás élményben részesültek a közel háromórás ünnepség során, a látvány, a politika és a történelem felelevenítésének ötvöződése révén.
Kellemes meglepetések
A nyolc év felújítási munkálatai után a nagyközönség előtt is megnyitott vár látványa kétségtelenül kellemes meglepetést jelentett a jelenlévőknek, akárcsak a sajtó képviselőinek két héttel korábban, amikor a városvezetés meghívására meglátogathatták a megnyitásra kész létesítményt. A vár még az őshonos dévaiak számára is szinte felismerhetetlen. A felújítás nyomán a kettes és a hármas várudvar kikerült a romok alól, a várfalakat felemelték, helyenként újonnan felszerelt falépcsőkről is meg lehet közelíteni, a korábban romokban lévő várkapukat újjáépítették, a Bethlen-bástyát régi fényében állították vissza, s a felvonható fahíd is sok ember csodálatát nyerte el. A felújítás előtt jóformán csupán a vár legfelsőbb csúcsát jelentő egyes udvart lehetett meglátogatni, a széles körű EU-s pénzekből való felújítás révén viszont a látogatható rész olyan három-négyszeresre növekedett, s a felújítás is többnyire színvonalasnak sikerült.
Az ünnepség politikai vetülete is kellemes meglepetést jelentett: a tömeg már elkönyvelte, hogy választási kampány küszöbén a politikusok hosszas öndicsérő beszédekben igyekeznek tőkét kovácsolni a vár felújításából. Fellépésük azonban meglepően visszafogott volt, csak kevesen szólaltak fel, Petru Mărginean polgármester pedig rövid beszéddel köszöntötte az egybegyűlteket.
Történelem helyett rögeszmés fantazmagóriák
Ellenben az ünnepi műsor komoly csalódást jelentett, legalábbis a minimális történelmi ismeretekkel rendelkezők számára. Jóllehet középkori magyar várról van szó, rengeteget említették és be is mutatták az ókori dákokat és rómaiakat, a középkornak és modern kornak, vagyis a vár valós történetének viszont jóval kevesebb szerep jutott, magyar vonatkozásáról pedig jóformán semmi sem hangzott el, még Kőműves Kelemen balladáját sem említették.
Rövid történelmi ismertetőjében Daniel Iancu, a dévai múzeum munkatársa például csak a környéken élt dákokat, rómaiakat és más népeket említette. IV. Béla (1235–1270) magyar királyról egy szót sem lehetett hallani, holott ő indította el a várépítési országos programot az 1241–42-es tatárjárás pusztításai nyomán, hasonló potenciális csapások kivédésére. A Kárpát-medence várainak nagy többsége ebből a korból származik, s az oklevelesen először 1269-ben említett Déva vára is IV. Béla király idejéből származik. A rómaiak és főleg a dákok viszont kihagyhatatlanok, noha nyilvánvalóan semmi közük magas Déva várához, a felújítás alkalmával történt alapos régészeti ásatások során még három apró dák cserépmaradványt sem találtak, szemléltette privátban e sorok írójának a történész.
Az ünnepségi előadásra meghívott egyesületek között is sok dák és római volt, sőt, még a számos erdélyi középkori lovagrend közül néhány szintén a dák és római örökséget hangsúlyozta, nem a középkori jelleget. Részletesen mutattak be dák fegyvereket – noha kiderült, hogy többségük római vagy germán utánzat –, a rómaiak harci módszereit, noha a római légiók 271-ben hagyták el Erdély területét, vagyis majdnem pontosan ezer évvel Déva várának első okleveles említése előtt.
Mi köze ennek az egész dák giccsnek a középkori várhoz? – morogtak nemcsak az ünnepségen jelen lévő dévai magyarok, hanem néhány román is. Egyrészt látványos, főleg a gyerekek számára, másrészt viszont nemigen hangsúlyozhatjuk azt, hogy a románoknak annyi közük lehet csak a várhoz, hogy őseik felcipeltek néhány követ oda, mondták privátban a szervezők.
A nacionalista rögeszmékre épített ünnepség színvonalát mégis megmentette néhány meghívott nagyszerű előadása. A vajdahunyadi lovagrend, például, a középkort elevenítette fel, akárcsak a szintén vajdahunyadi „Erdélyi nagybőgősök” egyesülete. Szintén nagy sikernek örvendett a dévai Decebal-gimnázium diákjainak erdélyi szász népviseletbe öltözött néptánccsapata, amely erdélyi német néptáncokat mutatott be. Nem utolsósorban a dévai magyarok Dél-Erdélyért Kulturális Társaság-"Renaissance" együttesének korhoz és várhoz illő, színvonalas előadása nyerte el a tömeg tetszését.
Hétfőtől a vár már látogatható, érdemes lesz felkeresni, bárhonnan érkezne is a turista. Sőt, még hálás is lehet, hogy csak a szépséges várat csodálhatja meg az ünnepi megnyitó dák–római giccse nélkül…
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Magyar gyermekotthon nyitja meg kapuit Aradon
Az aradi Szent Gizella Gyermekotthon hivatalosan még nem nyitotta meg kapuit, a román ügyintézés bürokratikus útvesztői akadályozták meg eddig a lelkes gondozókat, hogy befogadhassák a hátrányos helyzetű családok gyerekeit. Ám adományokat már kaptak a helyi magyar közösségtől.
Az aradi Szent Gizella Gyermekotthon Arad Gáj nevű városrészében, a római katolikus plébánia mellett épült kétemeletes Máltai-házban kapott helyet. Sándor Tivadar plébános 1996-ban került kapcsolatba az alsó-szászországi hildesheimi Máltai Segélyszervezettel, és a németek úgy döntöttek, támogatást nyújtanak egy aradi otthon építéséhez. Ha a Szent Gizella-ház megkapja a működési engedélyt, rendeltetésének megfelelő célt szolgálhat az épület.
„Az volt a németek kikötése, hogy az épület hátsó része gyermekotthon legyen, elöl pedig az irodák kapjanak helyet. Azért szeretnénk az első részében egy ifjúsági Máltai-szervezetet beindítani, a hátsó részében pedig újból beindulna a gyermekotthon, merthogy korábban a gáji Caritas-házban már működött egy. Tudjuk, milyen nehézséggel jár, de szeretjük a gyermekeket, a rászorulókat pedig különösen. Ezektől a gyerekektől annyi szeretetet kap az ember, hogy megéri a Jóistennek a nevében felkarolni őket. Másodlagos célunk, hogy a magyarságot is támogassuk, és a magyar ifjúságnak helyes nevelést biztosítsunk” – mondta Sándor Tivadar plébános.
A Szent Gizella Gyermekotthon beindítása a békéscsabai Bugyinszki család ötlete volt. A családfő, Tamás a csabai polgárőrség vezetőjeként dolgozott hosszú évekig, amíg fel nem adták egzisztenciájukat, és országot váltva Aradra költöztek. Több mint másfél évtizede kapcsolatban állnak a romániai, főleg az erdélyi magyar gyermekotthonokkal, rendszeresen vittek segélyszállítmányokat, de az igazi indíték nem ez volt.
Arról Tamás nem szívesen beszél, inkább a feleségére, Ildikóra bízta, hogy elmondja: „Két éve egy vírusos influenza kétoldali tüdőgyulladást okozott Tamásnál, és három hétig éber kómában tartották, utána tüdőembóliát kapott, és az orvosok már lemondtak róla. Annyit imádkoztunk, és megfogadtuk, hogy ha a Jóisten megmenti, azt csináljuk, amit szeretünk. Hiába van két saját gyerekünk, nagyon szeretjük ezeket a rászoruló gyerekeket is, és rájuk tesszük fel az életünket.”
Bugyinszkiék a kisebbik fiúkat ősztől már Aradra, a Csiky Gergely Főgimnáziumba íratták iskolába, és a hatodikos Dániel elmondása szerint nagyon jól érzi magát, szereti az új közösséget, osztálytársakat, s egyáltalán nem volt nehéz beilleszkednie. Az eltelt másfél év alatt a család kétkezi munkával tette a követelményeknek megfelelővé a ingatlant, persze segítettek a békéscsabai és lőkösházi barátok, egy keszthelyi önkéntes fiatalember, egy aradi villanyszerelő, Tivadar atya és az aradi Katafliewicz Rudolf, aki bár mozgássérült, minden hivatali ügyben eljár, ahogy mondják, ő „a román hangjuk”.
Az otthon megnyitásához még szükség van konyhai és fürdőszobai berendezésekre, illetve fürdőszoba-szerelésben jártasak szakértelmére, a felszerelés egy része megvan, tette hozzá Bugyinszki Ildikó. A közegészségügyi hatóság szerint a konyhában csak szenzoros csap szerelhető a mosogatóra, és minden szobában fürdőszobára van szükség az engedély megadásához. Bár túl szigorúnak tartják az előírásokat, igyekeznek mindenben megfelelni, hogy mielőbb megkezdhessék a működést, és – mint Ildikó fogalmazott – jó kapcsolatot szeretnének fenntartani minden intézménnyel.
Az otthon javára húsvét hétfőjére hirdetett adománygyűjtést az Arad megyei RMDSZ Nőszervezete. „Kapóra jött az ünnep, mert azt gondoltuk, hogy ha minden nőszervezeti tag a locsolkodóktól csak egy lejt is kap, a sok kicsi sokra megy alapon szép összeget gyűjthetünk össze – magyarázta Lészay Ildikó elnök. – Nálam több mint negyvenen voltak öntözni, és volt olyan kisfiú, aki a locsolkodási pénzéből adakozott, mert úgy érezte, jó célra adja. Nem néztük, hogy ki mennyit tett az urnába, mert a gesztus volt a fontos.”
Valamivel több mint 800 lej gyűlt így össze, amit péntek délután adtak át az otthon vezetőinek. Bugyinszki Ildikó azt mondta, hogy ebből a pénzből az apróbb fürdőszobai berendezéseket vásárolják meg, és bíznak a fennvalóban, hogy a többit is sikerül előteremteni.

Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Volt izraeli hírszerzők akarták kompromittálni Kövesit
Volt izraeli titkos ügynökök akarták kompromittálni Laura Codruta Kövesi korrupcióellenes főügyészt, aki sikertelen megfélemlítési kísérletnek minősítette ezt – jelentette szerdán a bukaresti elektronikus média.
Kövesi szerdán nyilatkozott erről, miután a Rise Project oknyomozó portál megírta, a bíróság letartóztatott két volt Moszad-ügynököt, az izraeli Black Cube magán-nyomozóiroda alkalmazottait.
A portál szerint a nyomozóirodának Meir Dagan volt a tiszteletbeli elnöke a március közepén bekövetkezett haláláig. Dagan 2002 és 2011 között az izraeli titkosszolgálat igazgatója volt – írta a portál.
A szervezett bűnözés ügyeiben eljáró ügyészség szerint Ron Weiner és David Geclowicz letartóztatott volt titkos ügynököknek az volt a megbízatásuk, hogy zaklassák és háborgassák a főügyészt és a hozzá közel álló személyeket. Fenyegető telefonhívások és informatikai adathalászás nyomán fel akarták törni Kövesihez közel álló személyek internetes postaládáját, így akartak kompromittáló adatokat gyűjteni a főügyészről.
Daniel Horodniceanu főügyész nem közölt részleteket, mert a vizsgálat titkosítva van. Annyit elárult, hogy a vádhatóság nem tudja, kik voltak a kémkedési akció megrendelői.
Népújság (Marosvásárhely)

Kétnyelvű Csoma-ünnep a líceumban ( Kovászna)
Az iskola névadója előtt tisztelgett tegnap a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum közössége. Az eseményt a diákok által bemutatott kulturális műsorral tették emlékezetessé. Az iskola kétnyelvűségéhez, multikulturalitásához híven a ceremónia magyar és román nyelven zajlott, a fellépők között magyar és román diákok is voltak. Az ünnepségen részt vett a besztercei Andrei Mureşanu Főgimnázium delegációja, önkormányzati küldöttek, civil szervezetek képviselői is jelen voltak. Fellépett az iskola Tiszta Szív kórusa és Diákszínpada is. A tanoda ünnepe része a most zajló, 27. alkalommal megszervezett, háromnapos Csoma-napoknak.
Szerencsés volt az iskola névválasztása, kitartó munkára ösztönzi a diákokat. Az eredmények bizonyítják, hogy a tanulók méltóan viszonyulnak a nagy előd szelleméhez – hangoztatta ünnepi beszédében Becsek Éva igazgató. Megfelelő példaképek kellenek, történelmi személyiségeink között sok olyan van, aki becsületben, hitben, tenni akarásban minta lehet. Őket követve ezek a tulajdonságok nem vesznek el – mondta az iskolavezető. Daniela Şerban helyettes igazgató hangsúlyozta: mindenki számára különleges ez a nap, amikor az iskola szellemi mentorára emlékeznek. Szükség van az ilyen modellekre, ezeket az értékeket megtartva lehetünk erősebbek, jobbak – mondta román nyelven. Az ünnepség zárásaként a jelenlévők virágokat helyeztek el az iskola udvarán lévő Kőrösi Csoma Sándor-mellszobornál. Több is kerülhetett volna a talapzat elé, ha egy ideges pedagógus nem tépi össze az egyik virgoncabb tanuló kezében lévő szegfűcsokrot. „Példamutatását” fejcsóválva nézték szülők, kollégák…
Délután a Csoma-napok programja a művelődési központban folytatódott. Fellépett a pápai Kemenesmagasi Citerazenekar és Népdalkör Hagyományőrző Egyesülete. Ugyanott zajlott este a gálaműsor, melyen a Gyerő Katalin vezette Magnificat gyermekkórus és a Tanulók Klubjának Kankalin tánccsoportja szerepelt. A Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad Karinthy Frigyes Kik csókolóznak többet? című darabját mutatta be. A besztercei Andrei Mureşanu Főgimnázium magyar tanulói irodalmi összeállítással, a Boldog Apor Vilmos Gyermekotthon tanulói zenés műsorral, a Recefice Néptáncegyüttes Nyárád menti táncokkal mutatkozott be. A pápai Kemenesmagasi Citerazenekar és Népdalkör Hagyományőrző Egyesület is színpadra állt. Ugyancsak tegnap este Csomakőrösön a Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad és a besztercei Andrei Mureşanu Főgimnázium tanulóinak előadását nézhették meg az érdeklődők.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megvan a RMDSZ kolozsvári tanácsosjelöltjeinek sorrendje
Rangsorolta a tanácsosjelöltjeit az RMDSZ kolozsvári szervezete. Az RMDSZ alapszabályzatának megfelelően a tanácsosjelöli listát a városi szervezet elnöke, az RMDSZ polgármester-jelöltje, Horváth Anna jelenlegi alpolgármester vezeti, a lista második helyezettje a történelmi egyházak által javasolt EMNP-s Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője lett, Csoma Botond városi tanácsos szintén befutó, harmadik helyre került. A Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (KIFOR) jelöltje, Rácz Levente vegyészmérnök, vállalkozó lett a negyedik a listán, az ötödik helyre Nisztor Dániel építőmérnök került. Oláh Emese jelenlegi városi tanácsos a hatodik lett a listán.(hírszerk.)
Transindex.ro

Ki nem mond igazat?
Marius Pascan liberális párti szenátor magyarellenességét prefektusként és jelenleg felsőházi képviselőként is volt alkalmunk az elmúlt évek során számtalanszor megtapasztalni. Ezt bizonyítja egy nemrégi interpellációja is, amelyben a valóságtól elrugaszkodott, hamis, egymásnak ellentmondó állítások, csúsztatások egész sorával fordult Adrian Curaj tanügyminiszterhez a szenátus plénuma előtt.
Előterjesztésében a szenátor arra a "súlyos" problémára hívta fel a tárcavezető figyelmét, miszerint egyes helyhatósági képviselők három éve hiába kérik, hogy román tannyelvű óvoda és elemi osztályok létesüljenek a koronkai iskolában. Holott a községközpont korábban magyar többségű lakossága jelenleg csak 50 százalékot tesz ki, és a településre beköltözött román lakosok révén az iskolás gyermekek száma 400-ra emelkedett. Minderről Daniel Chesa helyi tanácsos beadványából értesült a szenátor, aki gondolkodás nélkül átvette a petíció zagyvaságait és egymásnak ellentmondó állításait, anélkül hogy a helyszínen tájékozódott volna a valós helyzetről. Interpellációját, ami meghamisítja a valóságot, a legfelső törvényhozó testület és szakminisztérium durva félretájékoztatásának tekinthetjük, ami véleményünk szerint még egy szenátornak sem megengedett.
Fölösleges kérni, mert létezik
Marius Pascan szó szerint idézi Daniel Chesát, aki elképesztőnek tartja, hogy községbe betelepedett román családok gyermekei nem kívánkoznak a megye egyik legszebb, legjobban felszerelt iskolájába, amelyet 2010-ben újítottak fel.
Aztán a saját magának is ellentmondva kiderül, hogy nem volt igaz a bombasztikus bevezető állítás, hiszen mégiscsak van román tagozat Koronkán, ahol több éve tanítja a 12-16 gyermeket "gar-madában" egy román tanítónő, aki Daniel Chesa állítása szerint 18. századi körülmények további fenntartását szeretné. A magánszemélyek és alapítványok szánalmára épülő oktatási modell káros a diákokra és nem a nevelést szolgálja, hanem azt, hogy gúnyt űzzenek a román tagozatból – idézi megállapításait a szenátor. Majd hozzáteszi: Daniel Chesa panaszából az is kiderül: a román szülők hiába érdeklődtek folyamatosan, az iskolában minden alkalommal arról tájékoztatták őket, hogy azért nincs (???) román tagozat, mert nem volt rá igény. Az iskola vezetői nem végeztek semmilyen felmérést a szóban forgó osztályok szükségességéről, a helyhatóságnál pedig visszautasították azt a kérését, hogy a leggazdagabb község költségvetéséből 1.000 lejt az iskolát népszerűsítő szórólapok nyomtatására fordítsanak. A petíció alapján a szenátor felhánytorgatja, hogy a szakminisztériumhoz intézett korábbi, 2013-as interpelláció nyomán a megyei tanfelügyelőség azt a választ adta a panaszt tevő helyi tanácsosnak, hogy nincs szükség román tagozat létesítésére a koronkai iskolában (ennyire tájékozatlan lenne a megyei tanfelügyelőség???), mert a falu Vácmány felé eső külterületein lakó szülők, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségűek, marosvásárhelyi iskolába járatják a gyermekeiket. A válasz ellenére ugyanabban az évben az iskola vezetősége román óvodai csoportot indított.
Ki diszkriminálja a roma gyermekeket?
A megyei tanfelügyelőség eltűri, hogy az 1,5 millió eurós állami pénzből felújított iskolában a román tanulóknak nem biztosítják azt az alkotmányos jogot, hogy a román állam hivatalos nyelvén tanuljanak – tért vissza rögeszmésen a kezdeti valótlan állítására a szenátor. Amit egy még nagyobb hazugsággal is megtoldott, miszerint a roma gyermekek kénytelenek a magyar tagozatra iratkozni, mivel nincsen román osztály. Ahhoz, hogy hamarosan újból kiderüljön, hogy a román tannyelvű osztatlan I-IV. osztályba többségében roma gyermekek járnak, akik hátrányos helyzetűek. Az iskola folyosóján levő egyetlen (???) román nyelvű pannón pedig a román tanítónő segítséget kér hátrányos helyzetű tanítványai számára – folytatódott a szemrehányás. Ezek után ki íratná be a gyermekét a szóban forgó osztályba? – tette fel a költői kérdést a szenátor, aki korábban nem létezőnek nyilvánította a román elemi osztályt.
Daniel Chesa szavain keresztül Marius Pascan azt is kifogásolta, hogy a takarítónő felvételénél az egyik szempont volt, hogy magyarul is tudjon beszélni. Továbbá, hogy az igazgatónő nem tud helyesen románul, és aki belép az iskolába, annak az a benyomása, hogy más országba érkezett, mivel a folyosókon 95 százalékban magyar nyelvű pannók, faliújságok láthatók, amelyek a Székelyföldet népszerűsítik. Majd az alkotmány 32-es cikkelyére hivatkozva azt kérte, hogy a megyei tanfelügyelőség tegye a dolgát, és a minisztérium ellenőrző testülete szálljon ki a helyszínre, mert igazságtalanság, hogy a koronkai gyermekek nem tanulhatnak románul (???).
Hadjárat az iskola ellen
A helyszínen Dósa Ibolya, a koronkai Tholdalagi Mihály Általános Iskola igazgatónője felháborítónak tartja a szenátusban elhangzott interpellációt. Véleménye szerint már- már zaklatásnak minősül az a hadjárat, ami az iskola, az ő személye, a román osztály tanítónője és a kollégái ellen folyik.
Megyei körökben is közismert, hogy a jogi végzettséggel rendelkező panziótulajdonos, Daniel Chesa, aki egyben magyar állampolgár is, és többször nyilatkozta, hogy magyar felesége van, nemcsak az iskolát, a helyhatóságot, a helybeli lakosokat is gyakran jelentgeti.
Dósa Ibolya igazgatónő kinevezése után mindig fogadta az iskolában, mert úgy gondolta, hogy szót tud érteni vele. Remélte, hogy koronkai képviselőként támogatni akarja a falu és az iskola ügyét. Ezzel szemben dokumentumokat kért az iskola névadásával, a vezetőtanács összetételével, az iskola működésével kapcsolatosan, 2010-re visszamenőleg. Mindazt, amit egy helyi tanácsos tudhat, elektronikus levélben közölte vele, Daniel Chesa mégis pert folytat ellene.
Az igazgatónő valótlanságnak nevezte, hogy nincs román tagozat Koronkán. Mindig is volt, s a jelenlegi összevont osztályban 18 éve tanít az első tanügyi fokozattal és 36 éves régiséggel rendelkező Negura Maria tanítónő. Ezt, önmagának ellentmondva, az interpelláció ihletője és megfogalmazója is elismeri. Sőt, a 2014 óta önálló román tannyelvű óvodai csoport létét is.
Ezek után mit szolgál a szenátor félrevezető interpellációja? – kérdezhetjük. Hol van a diszkrimináció Koronkán? Ki nem tud az ország nyelvén tanulni, ki nem tartja be az alkotmány előírásait? Éppen a panasztevők részéről nevezhető megalázó diszkriminációnak, hogy a 15 roma és egy román gyermekből álló I–IV.-es gyermekközösséget nem tartják osztálynak, mert hátrányos helyzetű gyermekek vannak benne. És közben arra tesznek panaszt, hogy a roma gyermekeket román osztály hiányában kénytelenek a magyar tagozatra íratni a szülők? Vajon miért ne járhatnának a hátrányos helyzetű roma gyermekekkel egy osztályba román társaik is, miközben a magyar tagozaton cigány és magyar gyermekek együtt tanulnak, mert ilyen a falu jelenlegi összetétele? A tanfelügyelőségnek pedig igaza van abban, hogy azok a szülők, akik a falutól távol épült új villák, házak tulajdonosai, az iskolát népszerűsítő szórólapok ellenére is a legjobb marosvásárhelyi iskolákba viszik gyermekeiket. Ahogy a panaszt tevő helyi tanácsos gyermeke sem járt a koronkai iskola román tagozatára.
18. századi körülmények?
Az igazgatónőtől megtudtuk, hogy a pedagógusok végeztek ugyan összeírást a faluban letelepedett új lakosok körében, de csak egy-két szülőt tudtak meggyőzni, hogy a helyi iskolát válassza.
Érthető a román I-IV. osztályt odaadással oktató tanítónő elkeseredett felháborodása is, aki valóságos szülőként bánik a gondjaira bízott roma kisiskolásokkal. Ha kell, ruhával, étellel segíti őket, és miután a tanácsos elmarta a lehetséges támogatókat, a saját fizetéséből áldoz erre a célra. Analfabéta, nehéz körülmények között élő szülők gyermekeit tanítja írni, olvasni, szépen viselkedni, sőt az osztályban levő számítógép kezelésére is, egy kisegítő oktatóval közösen. A gyermekek pedig tiszták, szépek, szeretik az iskolát. Ezek lennének a 18. századi körülmények az egészséges, szépen bebútorozott osztályteremben? És miért ne kérhetne segítséget azért, hogy az otthonukban az átlagosnál rosszabb körülmények között élő tanítványainak az épülését elősegítse?
Chesa úr pedig, aki beadványaiban nem ismer román betűket, milyen jogon teszi szóvá az igazgatónő nyelvtudását? És micsoda szemtelenség szenátusi interpellációban panaszt tenni azért, hogy egy olyan iskolában, ahol a 209 gyermekből 180 magyarul beszél, nem fontos, hogy a kisegítő személyzet ismerje minden gyermek nyelvét!
Nem mindennapi rosszindulat kell ahhoz sem, hogy a tanácsos a kétnyelvű tárlónak csak az alsó felét fényképezte le és népszerűsíti, ahol a magyar tagozat diákjai által nyert kupák, elismerések vannak. Ahogy ahhoz sem, hogy egy szimbolikus notesz nagyságú ajándékot egy polcról, ami a magyarországi testvériskolákkal közös program kapcsán készült, a Székelyföld népszerűsítésének nevezzen. Egyébként az iskola bejáratánál kívül is, belül is ott van a román zászló, sőt a folyosón egy pannón az ország himnusza. A folyosón két nyelven olvasható, a bejárati kapunál a román és a magyar mellett angolul is a falu és az iskola története. És az sem mellékes, hogy a diákok a különböző vetélkedőkön jó eredményeket érnek el, és a versenyek helyszínéül gyakran választják a mutatós koronkai iskolát.
Iskolateremtők
Végül hadd jegyezzük meg, hogy a panaszt tevő tanácsost és támogatóit az zavarja, hogy az iskola a Tholdalagi Mihály nevét viseli, aki Erdély legkiválóbb, több nyelvet beszélő nagyköveteként 1560-ban iskolát alapított Koronkán a templom, a papi és a kántorlak építésének támogatása mellett, koronkai kastélyéban pedig kora jelentős könyvtárát rendezte be.
A bejárat túlsó oldalán egy másik tábla látható, a kihelyezése érdekében folytatott ügyintézéssel a helyi ortodox egyház Daniel Chesát bízta meg, aki állítólag prefektusi engedéllyel, de a helyi tanács jóváhagyása nélkül intézkedett. A táblán a következő szöveg olvasható: "Ezen román felekezeti iskola alapítóinak emlékére, amely iskolát 1919-ben Matei Partenie pap, Cristea Ioan tanító és dr. Dandea Emil építette". A helybeliek szerint az iskolát valójában a koronkai lakosok építették, akiket kényszerítettek erre.
Arról viszont a pereskedésben jeleskedő tanácsos és harcostársai elfelejtkeznek, hogy a régi, komfort nélküli iskola valószínűleg ma is úgy állna, ha nincs Wellmann Richárd iskolaigazgató, aki megálmodta, és a helyi tanács valamint Nagy Márton volt polgármester támogatását is megnyerve, rengeteg ügyintézés, idő és munka nyomán megvalósította a megye egyik legszebb, legkorszerűbb vidéki iskoláját. Ő nem a jelentgetésekkel, a pedagógusok életének a megkeserítésével foglalkozott, a célja az volt, hogy minden koronkai gyermek – legyen az magyar, román vagy cigány –, a második otthonának érezze az iskolát, és az oktatók úgyszintén. A mai iskola megteremtőjének a példáját kellene követnie annak, aki elvállalta, hogy tanácsosként a lakosok érdekeit képviseli. Pascan szenátornak pedig a mások valótlan állításainak a kritikátlan szajkózása helyett a helyszínen kellett volna meggyőződnie a valóságról, mielőtt felsőházi kollégáit és a kormány képviselőit is durván félretájékoztatja.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Összefogna a riválissal a Bihar megyei RMDSZ
A rivális magyar pártok képviselőjének ajánlotta fel a megyei tanácsosjelölt-listáján szabadon hagyott nyolcadik helyet a RMDSZ Bihar megyei szervezetének küldöttgyűlése.
Pásztor Sándor, a szövetség megyei tanácselnök-jelöltje (képünkön) hangsúlyozta, idén nem pártalapon, hanem a korábbiaktól teljesen eltérő értékrend szerint állították össze a listát. Úgy érzi, most minden réteg képviselve van azáltal, hogy az egyházak, civil szervezetek, a szórványvidék vagy éppen az ifjúság is delegált jelöltet az „összmagyar, konszenzusos” névsorhoz.
A kilencedik helyen egyébként a roma kisebbséget Lakatos János képviseli, a nyolcadik helyről pedig az elkövetkező napokban fognak tárgyalni. A szövetségnek egyébként jelenleg hét tanácsosa van a megyei önkormányzatban. „Az RMDSZ-en kívüli magyar pártok eddig képtelenek voltak bejutni a megyei vagy a váradi tanácsba. Ezzel a magyarság egy helyet veszített” – indokolta döntésüket Pásztor.
Meglátása szerint ez problémát jelent, ezért is „húztak most vonalat”, és úgy vélik, hogy pár ezer szavazattal a nyolcadik hely is hozható a helyhatósági választásokkor. Pásztor így gyakorlatilag a sajtón keresztül invitálta megbeszélésére a magyar pártokat, hogy maximalizálni tudják a képviseletet. „Ha ez nem jön össze, akkor azt a helyet átugorjuk és a jelenlegi kilencedik helyezett lép egyet előre. De én az utolsó pillanatig tárgyalni akarok, és úgy gondolom, hogy van esély a megegyezésre" – tette hozzá Pásztor.
Az RMDSZ-szel évek óta vitázó Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) egyébként korábban bejelentette, saját listával készül az önkormányzati választásokra, Bihar megyei vezetőjük, a megyeitanácselnök-elnökjelölt Csomortányi István viszont nem zárkózik el a tárgyalástól. „Állunk elébe" – fogalmazta meg lapunknak, de rögtön kitért az aggályaira is, mégpedig arra, hogy felméréseik szerint ezúttal két jelöltet is be tudnának önállóan juttatni a megyei tanácsba.
„Az RMDSZ hátránnyal indul a korrupciós ügyei miatt" – mutatott rá. A néppárti vezető szerint nem a közös lista a megoldás, hanem az, hogy a képviselet maximalizálása érdekében kompromisszumot kössenek néhány „veszélyeztetett” településen, hogy akár az egyik fél jelöltjének visszalépésével, de biztosítsák a magyar sikert a választáskor.
Marosvásárhelyen egyébként már eldőlt: biztosan nem lesz közös magyar tanácsosjelölt-lista. Az RMDSZ helyi választmánya a hétvégén már rangsorolta jelöltjeit, a listavezető pozíciót Peti András jelenlegi alpolgármester foglalja el. Az EMNP – mint ismeretes – korábban két befutó helyet kért a szövetség képviselőivel folytatott tárgyalások alkalmával, az RMDSZ viszont egyet – a lista nyolcadik helyét – ajánlott fel, ezt azonban a párt képviselői nem fogadták el, s bejelentették, önállóan méretkeznek meg június 5-én.
Jakab István, a néppárt városi szervezetének elnöke szerint az RMDSZ-lista méltatlan a marosvásárhelyiekhez, s nem sok jót vetít elő a jövőre nézve. A közös magyar polgármesterjelölt, Soós Zoltán függetlenként indul, így ő nem kerülhet fel egyetlen párt jelöltlistájára sem.
Nem lesz közös tanácsosjelölt-lista Kolozsváron sem, legalábbis abban a formában, ahogyan az EMNP szerette volna. Az RMDSZ pénteken véglegesített listáját Horváth Anna alpolgármester vezeti, a második helyre a néppárt tagja, volt országos alelnöke, Gergely Balázs került a történelmi magyar egyházak javaslatára, a további három, befutónak számító pozíciót pedig Csoma Botond városi tanácsos, Rácz Levente vegyészmérnök, vállalkozó és Nisztor Dániel foglalja el. Az EMNP szerint Gergely Balázs listán való szereplése nem váltja ki az összefogást, ezért önállóan indulnak a választáson.
A szövetség megyei tanácsosjelölt-listáját Deák Ferenc, a Kolozs megyei RMDSZ ügyvezető elnöke vezeti, a második helyet Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke kapta, harmadik helyen Balla Ferenc bonchidai tanácsos indul. A hatodik helyen Keizer Róbert, a Magyar Polgári Párt Kolozs megyei elnöke indul a két szervezet közötti együttműködés eredményeként.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Majdnem teljes a MOGYE új vezérkara
Megszavazták a karok vezetőit
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusának április 8-i ülésén prof. dr. Leonard Azamfirei rektor beszámolt az egyetem múlt évi tevékenységéről. Bár módosították az egyetemi chartát, a magyar intézetek létrehozására ezúttal sem került sor.
A szenátus megszavazta viszont, hogy a benyújtott pályázatok alapján kik fogják a különböző karok dékáni és dékánhelyettesi tisztségeit betölteni.
Az Általános Orvosi Kar dékánja dr. Cotoi Ovidiu kórélettan-professzor lett. A dékánhelyet-tesek száma négyre szaporodott, dr.Frigy Attila kardiológus adjunktus mellett dr. Loghin Andrada előadótanár és dr. Muresan Simona adjunktus tölti be a tisztséget, és a charta módosítása nyomán még választanak egy helyettest.
A Fogorvosi Kart prof. dr. Bica Cristina dékán és dr. Mártha Krisztina előadótanár fogja dékánhelyettesként vezetni a következő választásokig. A Gyógyszerészeti Kar élén megmaradt dr. Muntean Daniela egyetemi tanár, helyettese dr. Dónáth Nagy Gabriella előadótanár lett.
Mint már közöltük, a rektori tisztséget az egyetlen pályázó, a volt rektor, dr. Leonard Azamfirei tölti be, rektorhelyettesként továbbra is marad dr. Angela Borda professzor, az egyik új rektor-helyettes dr. Nagy Előd előadótanár, a másik dr. Oana Marginean gyermekgyógyász-professzor lett. Az egyetem vezetőségében az ÁOK dékánhelyettesi tisztsége mellett egy újonnan létrehozott rektorhelyettesi állást is be kell tölteni.
(b.gy.)
Népújság (Marosvásárhely)

Reneszánsz táncház a rendhagyó kiállításmegnyitón
Reneszánsz viseletekben sürgő-forgó emberek mellett, dob, triangulum, fuvola, énekszó, tánc és gyerekkacaj hallatszott a Haáz Rezső Múzeum udvarán szombaton délelőtt.
Mátyás az igazságos – Középkori és reneszánsz királyi udvartartás címmel nyitotta meg a széklyudvarhelyi múzeum, a Kossuth utcai épületében utolsó tárlatát: egy babakiállítást a középkori és reneszánsz királyi udvartartás jellegzetes figuráival, a hagyományos reneszánsz viseleteikkel életképekbe rendezve.
Az udvartartás a visegrádi Mátyás Király Múzeumból érkezett Székelyudvarhelyre. A tárlaton a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeumával, a Kiss Áron Magyar Játéktársasággal, valamint magánszemélyekkel közösen megalkotott babákon, bábukon keresztül ismerkedhetünk meg a népmesékből és mondákból ismeretes híres királyi udvartartással.
A rendezvény házigazdájaként, a helyi múzeum igazgatója, Miklós Zoltán köszöntötte a bemutató kísérőit: Gróf Pétert, a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeumának főmuzeológusát, régészt-történészt, Györfi Erzsébetet, a Kiss Áron Magyar Játéktársaság elnökét – aki a kiállítás létrejöttének történetébe vezette be a jelenlévőket, valamint Gróh Dánielt, a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeumának régészét, aki röviden bemutatta a kiállítást.
Az eseményt igazán élővé, látványossá tették a zenészek, táncosok és a szavalók előadásai. Különösen látványos reneszánsz táncbemutatót, sőt még egy kisebb táncházat is kerekített az Arany Griff Rend és a Riverenza Régizene-Együttes. Az Arany Griff Rend részéről Sashalmi-Fekete Zoltán hadtörténész, a rend vezetője, röviden ismertette a korszak szokásait, viseletét és zenei műveltségét.
A kiállítás május végéig lesz látogatható, mikor is a múzeum megkezdi átköltözését a Haberstumpf villába.
Dávid Anna Júlia
Székelyhon.ro

Országos első a Campanella gyermekkórus
Kettős sikert arattak a sepsiszentgyörgyi diákok az általános iskolások Szatmárnémetiben tartott hétvégi országos kórusolimpiáján: a Plugor Sándor Művészeti Líceum Lőfi Gellért vezette Campanella kórusa első díjat nyert a művészeti iskolák kategóriájában, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum Szőts Dániel karnagy vezényelte kara harmadik helyezést ért el.
Az idei első helyezés korona a kórus tevékenységén, mert maga mögött hagyta a diákkórusok versenyének legjobbjait, olyan énekkarokkal versenyzett, amelyeket a szakma többszakaszos vetélkedő után juttatott az országos döntőbe. A versenyszabályzat szerint az előadott művek különböző stílusokat képviseltek, volt köztük román népdalfeldolgozás, dszesszmise, Kodály-kórusmű, modern gospel. Lapunk érdeklődésére Lőfi Gellért elmondta, a versenyműsor értékelésénél a zsűri kiemelte: a komplex szonoritás, a kiforrott előadásmód nemcsak a gyermekek tehetségén, felkészültségén, a karnagy munkáján múlik, hanem benne van az a zenei levegő, kóruskultúra is, ami Sepsiszentgyörgy sajátossága.
A Plugor Sándor Művészeti Líceum számára igazi zenei hétvége volt, míg a gimnazisták versenyeztek, a III–IV. osztályosok DoReMi kórusa és az énektagozatos középiskolások Canticum kara a 22. Bárdos Lajos Éneklő Ifjúság Fesztiválon lépett fel, mindkettő Sebestyén-Lázár Enikő vezényletével.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)