Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2003. március 28.
"Barabás István, a Romániai Magyar Szó munkatársa megtámadta Tonk Sándort, a Sapientia Egyetem rektorát, aki egyben a református egyházi főgondnok. Balogh Béla kolozsvári lelkész beadványában kérte a Romániai Református Egyház Zsinatát, hogy ne engedélyezze a Reform Mozgalom gyűlésének megtartását a Farkas utcai református templomban. Erre reagált közleményében Pap Géza püspök, melyet aláírt dr. Tonk Sándor főgondnok is. A közlemény szerint az Erdélyi Református Egyházkerület Fegyelmi Bizottsága Balogh Bélát 2001-ben "áthelyezésre ítélte", majd egy újabb határozat nyomán "lelkészjellegét elveszítette". Végül a közlemény említette Balogh Béla atyánkfia többször is ideggyógyászati kezelésen esett át". Az újságíró szerint ez nem megfelelő válasz, majd Barabás István már vádol: "akkor vajon a magyar kormány képviselőjét, az RMDSZ-t kifütyülő szervezkedések ezután is a református szószékekről fogják-e harcba hívni a romániai magyar nemzetrészt zavaros céljaik elérésére? Aki ezzel nem ért egyet, tehát kilóg a sorból, annak baj van az idegeivel?" Ez már vádirat: tényként állította, hogy a kifütyülők csakis az új szerveződés tagjai, majd föltette a kérdést: mit keres egy ilyen közlemény alatt dr. Tonk Sándor neve? Miért kötelezte el magát közvetlenül "a zsinat kiátkozó politikája és közvetetten a romániai magyarság egységének megbontását szolgáló Reform Mozgalom mellett?" /Barabás István: Atyánkfiai botránkozást keltenek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 28./"
2003. március 28.
"Márc. 26-án hivatalos személyek keresték fel a holtmarosi református parókiát és a szászrégeni római katolikus plébániát. A belügy-, a művelődési minisztérium és a megyei művelődésügyi felügyelőség emberei a háborús bűnösök kultuszát tiltó kormányrendeletre hivatkozva felszólították Pakó Benedek plébános-kanonokot és a holtmarosi Bartha József lelkészt, hogy haladéktalanul távolítsák el a régeni templomkertben, illetve a holtmarosi parókia udvarán álló Wass Albert-szobrokat, ellenkező esetben súlyos pénzbírsággal büntethetők, azt követően pedig bűnügyi eljárást indítanak ellenük. Bartha József elmondta, tegnap délelőtt eltávolították a szobrot a parókia udvaráról, helyébe zöld fenyőt ültettek. Pakó kanonok rövid haladékot kért, amíg Frunda Györggyel egyeztet. Tekintettel a keményen rögzített bronztömegre, valószínű, hogy a templomkerti szobrot hamarosan bedeszkázzák. /(lokodi): Holtmaroson eltávolították Wass Albert szobrát. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 28./"
2003. április 1.
"Román osztály létrehozásáról tartottak márc. 31-én tanácsülést Gyimesbükkön, a Bákó megyéhez tartozó magyar többségű faluban. Összecsaptak az indulatok, a jelen levő román szülők kifejtették: a többségben magyarok lakta falurész iskolájában - vagy annak környékén - román osztályt óhajtanak gyermekeiknek. Román oktatást kérnek a románok - hirdette öles betűs címmel márc. 27-i számában a Desteptarea című Bákó megyei napilap, amely az évek folyamán már többször felhívta magára a figyelmet a csángókérdésben tanúsított különösen ellenséges magatartásával. A lap azt állította, hogy a községben 1991 és 1997 között törvénytelenül működött a magyar oktatás, ám ekkor már beteljesedett tényként azt jóváhagyták. Liliana Sibisteanu megyei főtanfelügyelő-helyettes azt nyilatkozta, hogy a gyimesbükki helyzet "nem normális", s "a helybéli magyar kisebbségnek több joga van, mint a románoknak".A mintegy 5600 főt számláló község Csík vármegyéhez tartozott, 1950-ban szakították ki állítólag lakossági kérésre a székelyföldi központú közigazgatásból. Deáky András iskolaigazgató, az 1963-ban megszüntetett magyar oktatás újraszervezője, a helybéli RMDSZ-szervezet elnöke évek óta harcban áll. Gyimesbükkön hiába magyar többségű a község, a hét iskolából kettőben oktatnak magyarul, s a mintegy hétszáz tanuló közül csak mintegy kétszázan járnak magyar osztályba. Az igazgató hangsúlyozta: ő nem ellenzi a román oktatás létrehozását a magyarok lakta részeken is, de nem a magyar iskolával egy épületben. A tanácsülésen a beadvánnyal kapcsolatban semmilyen konkrét döntés nem született. Rédai Attila: Etnikai feszültségek Gyimesbükkön. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1."
2003. április 2.
"Románia alkotmányának átfogó reformja kiemelkedő fontosságú az ország euro-atlanti csatlakozása szempontjából, ugyanakkor megteremtheti nemzeti közösségünk belső önrendelkezésen alapuló autonómia-programjának alkotmányos keretét is, új dimenziót adva ezáltal az erdélyi magyar társadalom természetes fejlődésének és a román-magyar kapcsolatok normalizálásának egyaránt - szögezték le közleményükben Kovács Zoltán Zsolt, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Vekov Károly és Toró T. Tibor parlamenti képviselők. "Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a támogatott javaslatok igen csekély mértékben tartalmazzák az általunk igényelt módosításokat. Ezen az sem változtat, hogy a félig vagy teljesen elutasított indítványokat, így az RMDSZ javaslatait is, újra meg lehet vitatni a parlament plénumában. A lényeg, hogy a bizottságban résztvevő román politikai pártok a magyar javaslatoknak csupán töredékét fogadták el", szögezték le. Az öt képviselő jelezte, hogy az RMDSZ által hivatalosan benyújtott módosító-csomag alapelveinek véglegesítését nem előzte meg sem komoly társadalmi, sem belső politikai vita. A Szövetségi Képviselők Tanácsa nem volt hajlandó vitára bocsátani a megfogalmazott indítványokat, és formális szavazást is a végleges anyag ismertetése nélkül rendelt el. Ezzel az RMDSZ programjának lényegét képező stratégiai cél: a közösségi - kulturális és területi - autonómia alkotmányos jogának tételes megfogalmazása kimaradt a csomagból. Mindezekért jelen állásfoglalás aláírói az RMDSZ képviselőházi csoportjában ellenezték, hogy az RMDSZ parlamenti csoportja ezen alkotmánymódosítási csomag kezdeményezője legyen. "Ilyen körülmények között kezdeményezőként aláírni ezt a - mi szempontunkból - csonka alkotmánymódosítási javaslatot, amely tagadhatatlan pozitív elemei ellenére messze nem tartalmazza, még az elutasított indítványok szintjén sem, a magyar nemzeti közösség hosszú távú stratégiai céljainak alkotmányos garanciáit, annyit jelentene, mint beleegyezőleg elfogadni azt, hogy csak ennyire módosuljon a román alkotmány. Ezzel mintegy előre jeleznénk, hogy ezzel a kevéssel is beérjük, és jelenleg nem tartunk igényt sem a belső nemzeti önrendelkezésre, sem az Európában használatos autonómia-formákra, amelyek esélyegyenlőséget biztosíthatnak román polgártársainkkal", állapítják meg. Mindezek ellenére az elkövetkező alkotmány-vitában részt kívánnak venni. /Álláspont az alkotmány-módosítási indítványokról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./"
2003. április 2.
"Szatmárnémetiben azokat az épületeket, melyeket a Slavici Főgimnázium használ, 1998-ban államosították, amennyiben akkor írták át a város tulajdonába az épületet. Ardai Attila püspöki kormányzó az egyháza elleni intézkedésnek nevezte az átírást, hisz az egész város és megyevezetés tudta, hogy a püspökség visszaigényli törvénytelenül elkobzott vagyonát, s a Zárda épületegyüttes minden ezzel kapcsolatban beadott hivatalos papíron az elsők közt szerepelt. Elkeserítő, hogy az EU-felé igyekvő Romániában ilyen trükkökkel játsszák ki ma is ki a kisebbségeket. A Slavici igazgatónője, Angela Negreanu kioktatta a püspökséget: "Egyetlen tulajdonos sem köteles tanácskozni a volt tulajdonossal, ha a tulajdonában lévő épületen valamilyen változtatást szándékozik végezni" /(Sike Lajos): 1998-ban államosítottak egy szatmári katolikus iskolát!? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./"
2003. április 4.
"Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1613- 1629) egész alakos, közel három méter magas szobra a nagyváradi Petőfi parkban fog állni, erre a közelmúltban áldását adta Nagyvárad tanácsa. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület kezdeményezésére felállítandó szobor Kós Károly fiának, Kós András szobrászművésznek a munkája, méltán ékesítheti a város szívét, a Petőfi park, azaz a római katolikus püspökség egykori tulajdonát képező Schlauch-kert melletti nemzetközi út szomszédságában, egy régóta üres szobortalapzatra kerül hamarosan. Bethlen Gábor emlékét az általa megerősített nagyváradi várban az ugyancsak általa 1618-ban építtetett, róla elnevezett bástyája őrzi. Az 1629. november 15-én, Gyulafehérváron bekövetkezett halála előtt Nagyváradon hívta össze a főurakat, hogy öccsét, Bethlen Istvánt kormányzóul fogadja maga mellé. A szobor talapzatán "Ha Isten velünk, ki ellenünk" latin felirata olvasható majd. Előzetes tervek szerint már májusban avatóra kerül sor a város parkjában. /(Balla Tünde): Bethlen Gábor szobra Nagyváradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 4./"
2003. április 7.
"Ápr. 5-én, az RMDSZ két országos vezető testületének - a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) és a Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET) - Marosvásárhelyen tartott együttes ülésén Markó Béla, az RMDSZ elnöke kiemelte: A romániai magyarság egyértelmű érdeke az, hogy Magyarország az Európai Unió tagja legyen. - Ebben a helyzetben rendkívül nagy felelőtlenség, hogy a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) vezetőségének tagjai, köztük az MVSZ erdélyi képviselői, a csatlakozás elutasítására szólítják fel a magyarokat - szögezte le. Úgy fogalmazott, jó lenne, ha az MVSZ vezetőségének erdélyi tagjai ilyen kérdésekben kikérnék az erdélyi magyarok véleményét is. Markó kijelentette: az RMDSZ nem örül annak, hogy halasztódik a kedvezménytörvény módosítása. Reményét fejezte ki, hogy a törvény módosításának ügyében mihamarabb összeül majd a Magyar Állandó Értekezlet. Elmondta: az RMDSZ számára kedvező változás, hogy az oktatási-nevelési támogatás ezután azoknak a határon túli magyar szülőknek is jár majd, akiknek csak egy kiskorú gyermekük tanul magyar nyelven. Ugyancsak fontosnak nevezte, hogy a támogatás továbbra is fizethető legyen közvetlenül a szülőknek Romániában. Az Illyés Közalapítvány újjáalakult kuratóriuma kifizeti a tavalyról elmaradt támogatásokat. Romániából 2002-ben 36 ezer pályázat érkezett, ebből közel 2 ezer támogatást fizettek ki 100 millió forint értékben, a fennmaradó 34 ezer pályázatra 1,8 milliárd forintot kellene fizetni. Markó eredményként értékelte, hogy az Erdélyt átszelő autópálya a román fejlesztési tervekben a távlati - 2015 után megvalósuló - célok közül átkerült a 2015-ig megvalósítandó feladatok közé. Külön szólt arról is, hogy az RMDSZ megkezdte a küzdelmet a székelyföldi fejlesztési régió létrehozásának érdekében. Hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyar történelmi egyházaknak és az RMDSZ-nek kölcsönösen szükségük van egymásra. Markó név szerint bírálta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület igazgatótanácsát, amely a közelmúltban úgy döntött, hogy megvonja támogatását az RMDSZ-től. Országos választási bizottság összeállításával fejezte be tevékenységét az SZKT. Az új összetételű SZKT-ba a tagok többsége - mintegy 60 százaléka - választások útján kerül be. Rajtuk kívül az SZKT tagjai lesznek az RMDSZ azon tisztségviselői - a szövetség parlamenti törvényhozói, illetve területi szervezeteinek vezetői -, akik korábban más választásokon nyerték el tisztségüket. Markó Béla elmondta, hogy azokban a térségekben, ahol egy tömbben él a romániai magyarság, inkább a közvetlen választás, az úgynevezett szórványvidékeken pedig a közvetett választás mellett döntöttek. /Megkezdődtek a belső választások. Még júniusban megalakul a romániai magyarság új parlamentje. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./"
2003. április 10.
"Idén mások mellett Láng Gusztáv irodalomtörténész (aki Kolozsvárról távozott Szombathelyre) is József Attila-díjban részesült. Láng Gusztávot a legtöbben a Kántor Lajossal együtt írt Romániai Magyar Irodalom 1945-1970 egyik szerzőjeként ismerik. Láng Gusztáv leszögezte: ezzel a könyvvel lerakták egy új kisebbségi kánon alapjait, összhangban a korabeli magyarországi (és összmagyar) kánonképzésekkel. Láng később egyetemi előadásain Ady, Babits, Kosztolányi kapcsán ugyanazzal a szocreál kánonnal kellett szembekerülnie és szembefordulnia, amely nemzedékének megnyomorítója volt. A művek leírásához később nagy segítséget nyújtott Láng Gusztávnak a strukturalizmus. Azonban a leírást mindig egy érték-hierarchizált struktúra megértéseként gondolta el. Láng Gusztáv a transzilvanizmussal mint írói és költői világképpel foglalkozik, ami sok tekintetben különbözik a politikai transzilvanizmustól. Úgy látja, hogy a Trianon utáni transzilvanizmus szoros kapcsolatban van a 20. század elejének magyar polgári radikalizmusával. A transzilvanizmus ellen az volt az utóbbi időben a fő kifogás, hogy "helyi" ideológia és "helyi" identitás, ezért a provincializmus melegágya. A figyelmes olvasó azonban meggyőződhet róla, hogy ennek épp az ellenkezője igaz. A transzilvanizmus nem helyi, nem kizárólag erdélyi hagyományokra épül, hanem az egész magyar múltat, az egész magyar irodalmat tekinti elődjének és előzményének. A transzilvanizmus kulturális értelemben közvetlenül az egyetemeshez kívánja kapcsolni nemcsak a kisebbség értéktudatát, hanem a magyarság egészét. Láng Gusztáv dolgozik transzilvanizmus-könyvén. Úgy érzi, ez lesz a legfontosabb munkája. - Láng Gusztáv (sz. Budapest, 1936. jún. 12.) 1959-től a Magyar Irodalom Tanszékén dolgozott 1984-ig, ekkor Magyarországra települt át, s a szombathelyi Tanárképző Főiskola Magyar Irodalom Tanszékén tanszékvezető főiskolai tanár lesz. Jelenleg is itt tanít. 1971-ben és 72-ben Kántor Lajossal kiadják a Romániai magyar irodalom 1945-1970 című könyvüket (Kriterion, Bukarest). Önálló kötetei: A jelen idő nyomában (Kriterion, Bukarest, 1976); Kiskatedra (Szombathely, 1992 - Komp-Press, ); A lázadás közjátéka (Savaria University Press, Szombathely, 1996 - Stúdium, Kolozsvár, 1997) Kivándorló irodalom (Komp-Press, Kolozsvár, 1998), Dsida Jenő (Kriterion, 2001). Díjak: Timotei Cipariu-díj (Kántor Lajossal); Életünk-jutalom és emlékérem; Arany János jutalom és emlékérem; József Attila-díj. /A transzilvanizmus az egész magyar irodalmat tekinti előzményének. Interjú Láng Gusztáv irodalomtörténésszel. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 10./"
2003. április 11.
"Nem lenne jó, ha a szovátai fürdővállalat privatizációja ügyében hozott legfelsőbb bírósági ítéletből bárki azt a következtetést vonná le, hogy Erdélyben nem kell beruházni - mondta Markó Béla, az RMDSZ elnöke, aki szerint ,,a múlt privatizáció- és külfölditőke-ellenes szemléletének hordaléka" az a bírósági döntés, mely közel két évvel a magánosítási szerződés aláírása után kimondta, hogy a privatizációs folyamatot fel kell függeszteni. A szovátai fürdővállalat körüli huzavona rosszat tesz Romániának, mert ezáltal azt üzeni, hogy az ország gazdaságában nincs biztonság, a magánosítás terén minden bizonytalan. Ugyanakkor nem szeretném, ha az eset kapcsán ez az üzenet fogalmazódna meg Magyarországon - hangsúlyozta az RMDSZ elnöke. Ha az érvényes privatizációs szerződés megsemmisítését mondaná ki a bíróság, akkor nem csak a Salina veszít, hanem a román állam is, amelynek meg kell térítenie a társaság befektetéseit. A Salina Invest 1,9 millió dollárt fizetett a részvényekért, és mostanáig további négymillió dollárt fektetett be. /Üldözik a magyar tőkét? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 11./"
2003. április 12.
"Az RMDSZ képviselőházi frakciója vezetősége állásfoglalást adott ki arról, hogy öt képviselőtársuk - Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Vekov Károly és Toró T. Tibor- közleményt /Szabadság, ápr. 2./ fogalmazott meg az alkotmány-módosításokkal kapcsolatosan. A közlemény pontatlanságokat, rosszhiszemű állításokat és szakmai tévedéseket tartalmaz. Az öt képviselőtárs márc. 16-án "meglehetősen rossz magyarsággal" megírt alkotmány módosító szövegtervezetet nyújtott be Markó Béla szövetségi elnöknek, valamint a két parlamenti RMDSZ-frakciónak, kérve, hogy azt tartsa fenn a parlament együttes ülésén. Az alkotmány módosítás RMDSZ-en belüli vitája 2001. szeptemberében indult el. A szöveg kidolgozásával megbízott RMDSZ-munkacsoport begyűjtötte, megvitatta és feldolgozta az RMDSZ-tagoktól, platformoktól, társult szervezetektől érkező javaslatokat. 2002. júl. 26-án a parlament 2002/23 sz. határozatával létrehozta az alkotmány módosítás szövegtervezetét kidolgozó bizottságot, amelyben az RMDSZ-t Varga Attila képviselő és Eckstein-Kovács Péter szenátor képviselte. A bizottság 2003. febr. 26-án fogadta el az elkészített és a plénum elé benyújtandó alkotmány módosító törvénytervezetet. Az öt képviselő javaslata, melyet elfogadhatatlan dilettantizmussal fogalmaztak meg, megengedhetetlen késéssel érkezett. A képviselők nem ismerték sem az RMDSZ, sem a bizottság javaslatait, mert olyan javaslatokat fogalmaztak meg, amelyeket a parlamenti bizottság már elfogadott (felekezeti oktatás, anyanyelvhasználat az igazságszolgáltatásban), illetve, az RMDSZ javasolt, a bizottság elutasított, de az elkövetkező plénumbeli vitákban fenn fog tartani (például a nemzeti kisebbségnek államalkotó nemzeti közösségként való meghatározása, ami a közjogi jogalanyiságot jelenti, a személyi elvű autonómia alkotmányos meghatározását). A közlemény aláírói szerint az RMDSZ javaslatai nem tartalmazzák a szervezet "hosszú távú stratégiai céljainak alkotmányos garanciáit". A frakció vezetősége szerint igenis tartalmazzák az összes stratégiai jelentőségű célkitűzésünk alkotmányos megfogalmazását. Az RMDSZ 1991-ben nem fogadta el az alkotmányt, mert rossznak tartotta. Ez a vélemény az évek során nem változott. 2001-ben megszületett az alkotmány felülvizsgálatára irányuló politikai akarat. A mostani tervezet tartalmaz néhány, a kisebbségi, közösségi jogokat szélesítő, bővítő rendelkezést, ezért az RMDSZ nyugodtan vállalhatja, mi több, aláírásával támogathatja az alkotmánymódosító tervezetet. /Az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetősége: Egy közlemény margójára. Az RMDSZ képviselőházi frakciójának állásfoglalása. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 12./"
2003. április 12.
"Bukaresti magyar közgazdászok találkozóját szervezte meg ápr. 9-én a Petőfi Házban a Bukaresti Magyar Diákszövetség. Rácz Attila közgazdász, diákszövetségi elnök szerint e találkozó célja a magyar közgazdászok körének kialakítása volt. Az est témája a európai integráció volt, amely Czédly József, az RMDSZ bukaresti területi szervezetének elnöke szerint nagy kihívást jelent. Winkler Gyula Hunyad megyei RMDSZ-képviselő, a parlament pénzügyi bizottságának tagja szerint elengedhetetlenül szükséges az adórendszer reformja, a gazdasági liberalizáció és a közigazgatás reformja. /Gáspár Hajnal: Bukaresti magyar közgazdászok találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 12./"
2003. április 14.
"Az EU-hoz csatlakozásról kimondott igen minden bizonnyal a XXI. század legfontosabb döntése volt Magyarország és általában a magyar nemzet számára - jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke az MTI-nek. - E népszavazás eredménye közvetlenül érint bennünket, romániai magyarokat és a magyar nemzet egészét. A következő években Magyarország politikai és gazdasági befolyása jelentősen megnövekszik, ami jótékony hatással lehet a romániai magyarság helyzetére is. Ugyanakkor Magyarország belépése az EU-ba az első jelentős lépés afelé, hogy immár magyarországi magyarok és romániai magyarok határok nélkül együtt lehessenek. /Markó Béla az EU-s népszavazásról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 14./"
2003. április 15.
"A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Communitas Alapítványa osztja szét ebben az évben is - a Nastase-kormány megbízásából - a Kisebbségi Tanács által a romániai nemzeti kisebbségek támogatására kiutalt közpénzek nagy részét, ugyanis számarányánál fogva az erdélyi magyarságnak jut az állami költségvetésből elkülönített lejmilliárdok legnagyobb hányada. A magyar nyelvű sajtónak szánt összegre 182 lap, szerkesztőség, műhely, intézmény stb. pályázott, a pályázatokat a Szövetségi Egyeztető Tanács nevű RMDSZ-testület által kinevezett héttagú szaktestület bírálta el, amelynek elnöke maga Kelemen Hunor RMDSZ-es parlamenti képviselő volt, aki egyben a SZET elnöke is. Tagtársai: Gálfalvi Zsolt bukaresti lapszerkesztő, az RMDSZ képviselője a Román Televízió igazgatótanácsában, Nagy Zsolt, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Miklósi Ildikó, az RMDSZ elnöki hivatalának alkalmazottja, Csép Sándor, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke, Magyari Tivadar szociológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára, Papp Sándor Zsigmond közíró, az Erdélyi Riport című lap főmunkatársa. A testület 118 pályázónak ítélt meg különböző nagyságrendű összegeket. Az ERDÉLYI NAPLÓ nyomdai költségtérítésért folyamodott, de a szaktestület többségi szavazással úgy döntött, hogy egyetlen lejt se kapjon. (Kapott ellenben az Erdélyi Féniks, Erdélyi Gazda, Erdélyi Gyopár, Erdélyi Híradó, Erdélyi Kórus, Erdélyi Múzeum, Erdélyi Riport, Erdélyi Társadalom, hogy csak az "erdélyieket" említsük.) A közpénzekből megtámogatott száznál is több kiadvány között legalább ötven olyan van, amelyiknek a neve ismeretlenül hangzik sajtószakmai berkekben, a másik ötvenet maga az RMDSZ adja ki, illetve a párt központi és helyi tisztségviselői írják-szerkesztik. /RMDSZ - Communitas Alapítvány. Nem támogatják az Erdélyi Napló megjelenését. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 15./"
2003. április 15.
"A Szövetségi Képviselők Tanácsa legutóbbi, április 5-ei ülésén Sántha Pál Vilmos, a Hargita Megyei Tanács egykori elnöke felszólalásában jelezte: munkahelyén, a megyei tanácsnál másként gondolkodóként kifejtett véleményeiért, az RMDSZ vezetőségétől eltérő politikai nézeteiért valóságos hajtóvadászatot indítottak ellene, mindent elkövetnek, hogy jelenlegi tisztségéből, a belső pénzügyi ellenőrző osztály éléről eltávolíthassák. Sántha Pál Vilmos egyik ellenőrzése nyomán súlyos, bűncselekményre utaló rendellenességekre bukkant: sikkasztás, csalás, okirat-hamisítás. Ő mindezt - a szabályzatnak megfelelően - 2002. jan. 31-én jelentette a tanácselnöknek, illetve az ügyészségnek is. Az illető alegység vezetője a megyei tanácselnök, Zsombori Vilmos klientúrájához tartozott, így élvezte annak védelmét. Az ügyészségi kivizsgálás azon nyomban beindult, a tanács részéről az ügynek semmiféle következménye nem volt. Sántah újabb szabálytalanságra bukkant: Bunta Levente, a megyei tanács alelnöke 2001-ben, külföldi útjai után, megszegve a törvényes előírásokat, mintegy 35 millió lejt számolt el költségtérítésként. Sántha Zsombori tanácselnökhöz eljuttatott jelentésében felhívta erre az illetékesek figyelmét, javasolván a szabályszerű megoldást is: a szóban forgó pénzösszeg haladéktalan visszafizetését. Ez a mai napig nem történt meg. Ekkor Zsombori és Bunta a másik alelnököt, Petres Sándort is bevonva, fegyelmi bizottság elé citálták Sánthát és a köztisztviselőkre vonatkozó fegyelmi szabályzat - az illető szabály szerint előírt határidőből már kifutva - és mondvacsinált bizonyítékok alapján hat hónapra visszaminősítették osztályvezetői tisztségéből. Az SZKT-n replikázó Bunta szerint Sántha a fegyelmi bizottság döntése miatt a közigazgatási bíróságon kereste az igazát, de a pert mindkét fokon elveszítette. Sántha szerint ez bizonyítja, hogy az igazságszolgáltatás nem pártatlan. /Szentgyörgyi László: Aki nincs velük, az ellenük? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 15./ Bunta Levente, a Hargita megyei tanács alelnöke az Erdélyi Napló kérdésére cáfolta Sántha Pál Vilmos kijelentéseit, mondván, nem igaz, hogy politikai nézetei miatt hátrányosan megkülönböztetnék őt. "Sántha Pál Vilmos fegyelmi vétséget követett el, nem ismerte fel, hogy a feladatköréből adódóan hogyan kell neki viselkednie, hol keresi a kenyerét és hogyan viszonyuljon az intézményben dolgozókhoz és tisztségéhez." - minősített Bunta. Hozzátette: Sánthának nem az a munkája, hogy turkáljon a papírokban, hanem az, hogy a hivatal döntéseit segítse abban, hogy az jobb döntéseket hozzon. Bunta elmondta : "Több rendben felajánlottuk neki azt, hogy térjen jó útra, és áthelyezzük egy másik osztályvezetői beosztásba", de ő ezt nem akarja. /Kiss Edit: Cáfol az alelnök. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 15./"
2003. április 16.
"A képviselőház ápr. 15-én cikkelyenként megvitatta a külügyi képviseleteket, a diplomata jogállását szabályozó törvénytervezetet. Az alsóház külügyi szakbizottságának RMDSZ-es tagjai mintegy 20 módosító javaslatot nyújtottak be a törvénytervezettel kapcsolatban, amelyek többek között a román diplomáciai küldöttségek fiatalítására tesznek kísérletet. A plénumi vitán Szilágyi Zsolt rámutatott, hogy a kisebbségekhez tartozó személyeket nem alkalmazták a külföldi képviseleteken. Reményét fejezte ki arra vonatkozóan, hogy a Külügyminisztérium kisebbségekhez tartozókat is alkalmazni fog a külföldi román képviseletekben. /Magyar diplomatákat is alkalmazzanak. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 16./"
2003. április 17.
"Nem kíván hivatalosan állást foglalni az erdélyi magyar hadisírok kérdésében a Honvédelmi Minisztérium Hadisírgondozó Irodája - közölte Ravasz István alezredes, a magyar Honvédelmi Minisztérium keretében működő iroda vezetője. A szászmedgyesi magyar közösség az erdélyi városban eltemetett magyar honvédok sírjainak rehabilitálását kezdeményezte, és a bukaresti magyar nagykövetség segítségét is kérte az ügyben, sikertelenül. Ioan Mircea Pascu román nemzetvédelmi miniszter Budapesten találkozott magyar kollégájával, Juhász Ferenc honvédelmi miniszterrel, akivel együttműködési megállapodást kötött, azonban a romániai hadisírok helyzetéről nem tárgyaltak. Erdély területén több száz településen vannak első és második világháborús magyar hadisírok. Szászmedgyes mellett többek között Fogarason, Csíkszeredában, Segesváron, Tordán léteznek olyan helyi kezdeményezések, amelyek az illető településeken levő honvédsírok rehabilitálását célozzák, azonban a Honvédelmi Minisztérium csak a bukaresti magyar katonai emlékmű felállításának projektjét támogatja. /Salamon Márton László: Síri csendben a sírgondozók. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 17./"
2003. április 23.
"Ritka dolog történt: a civil társadalom egyik intézménye, a Romániai Helsinki Bizottság, román nevének rövidítésével az APADOR, pert nyert a Legfelsőbb Bírósághoz tartozó ügyészség ellen. A végleges ítélet nyomán az országos főügyésznek ezután kötelessége átadni az APADOR "saját használatára" az állampolgárok bármiféle megfigyelésére, jobbára telefonjuk lehallgatására vonatkozó közérdekű információkat. Potenciális lehallgatottak sokan vannak ebben az országban. A lehallgatások fő megrendelőinek és haszonélvezőinek, vagyis a titkosszolgálatoknak, főleg a Román Hírszerző Szolgálatnak az évi jelentéseiből félreérthetetlenül kiderül az is, hogy a magyarokat gyanús elemeknek és az állambiztonságra nézve lehetséges veszélyforrásnak tekintették, s ez csak a legeslegutóbb szakadt meg. Az APADOR-t kezdettől fogva foglalkoztatja a kisebbségjogi problematika. /Ágoston Hugó: Szívünk szerint: APADOR. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 23./"
2003. április 23.
"Nagy Attila marosvásárhelyi költő az idei Látó-nívódíj egyik kitüntetettje, négy kötet szerzője, emellett orvos. Elmondta, hogy orvosként közvetlenül szembesül az ember a halál problémájával, a traumával, és emellett megannyi szociális problémával. A szenvedés és érzékenység olyasfajta komplexitásával találkozik az ember, amit mindig érdemes leírni, vallja. /Antal Erika: A versolvasás tulajdonképpen szintézis. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 23./"
2003. április 24.
"Ápr. 16-án a bukaresti Petőfi Házban Demény Lajos történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja tartott előadást a magyar-román párbeszédről. Az est házigazdája, Varga Gábor, a Találmányi Hivatal vezetője, bevezetőjében Demény Lajos közéleti tevékenységét méltatta. Demény Lajos előadásának alapja az a magyarságot bemutató konferencia volt, melyet a Bukaresti Egyetem Történelem Karán tartottak meg jeles magyar és román előadók részvételével. Ennek anyagát foglalta össze a történész. A konferencián Lukács Antal utalt a Bod Péter erdélyi románok történetét bemutató írására. Marius Diaconescu csángókról szóló előadásában a moldvai magyarok elrománosításában a z olasz papok szerepét mutatta be. A XIX. században Iasi-ban létrehozott katolikus püspökség szemináriumáról a 1903-1904-ben ide látogató Ion Ciocan tanfelügyelő feljegyezte, hogy az itt tanuló csángó gyerekek nem mehetnek haza, szüleik havi egy alkalommal látogathatják meg őket, amikor felügyelet alatt és csak románul beszélhetnek velük. Innen kerülnek ki azok a katolikus papok, akik a lelkészi tevékenységeket végezték és végzik ma is Moldvában. Érdemes odafigyelni arra, hogy Lahovari és Brateanu a XIX-XX. században még Bákóról írva 20 000 magyar lakosról beszélt, akik nem tudnak románul. Demény Lajos még elmondta: a valódi párbeszéd létrejöttéhez elengedhetelenül fontos mindkét nép részéről a másikkal kapcsolatos előítéletekről való lemondás. /Gáspár Hajnal: Demény Lajos a magyar-román párbeszédről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24."
2003. április 24.
"A Figura Stúdió-Színház /Gyergyószentmiklós/ igazgatói állását Kolozsi Kilián gyergyószentmiklósi színművész nyerte el. Kifejtette, hogy az eddigi az irányvonalat akarja továbbvinni, tehát olyan előadásokat létrehozni, amelyekhez valamilyen szinten személyes közük van. A jó színház mindenkor kísérleti jellegű. Szükség van a fűtött teremre, a nézőktől nem várható el, hogy fűtetlen teremben végigfagyoskodjanak 2-3 órát. Egy évben három bemutatójuk van, mert télen a hideg miatt ellehetetlenül a játék. Mindössze 7-8 színésze van a társulatnak. Idén újra megrendezik a Kisebbségi Színházak Kollokviumát. Ezt még Szabó Tibor indította el Árus Katalinnal, ők vállalják továbbra is a szervezés java részét. /Gál Éva Emese: Új igazgató a Figura élén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24./"
2003. április 26.
" "Nem változtatunk a jelenleg létező nyolc gazdasági fejlesztési régión, mert a változtatások szülte bizonytalanság negatívan befolyásolhatja Románia EU-csatlakozási tárgyalásait" - jelentette ki ápr. 25-én Adrian Nastase kormányfő. Nastase szerint a már létező fejlesztési régiókat megtartva kell a parlamentnek és a kormánynak megtalálnia annak a módját, hogy a régiók működőképesek legyenek. "Ha feltétlenül szükségesnek mutatkozik a régiók struktúrájának újratárgyalása, akkor is legfeljebb az EU-csatlakozási szerződés aláírása után lehet szó erről. A csatlakozási szerződés aláírása és a tulajdonképpeni, 2007-es csatlakozás között még mindig elég idő lesz arra, hogy véglegesítsük ezeket a közigazgatási struktúrákat" - magyarázta Nastase. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke reagált erre: "Demagógia összekapcsolni a közigazgatási felosztás és a fejlesztési régiók kérdését. Az RMDSZ nem a közigazgatási rendszer megváltoztatásáról beszél, hanem a fejlesztési régiókéról. Az utóbbiak megváltoztatásában pedig én semmilyen nehézséget nem látok. Amíg az RMDSZ föl nem vetette a kérdést, a romániai közvélemény 90 százaléka nem is tudott arról, hogy léteznek fejlesztési régiók." Markó szerint ez azt bizonyítja, hogy nincs igazuk azoknak, akik azt állítják, a régiók megváltoztathatatlanok, illetve hogy Romániának az Európai Unióval való viszonyában problémát okoz a régiók megváltoztatása. "Ezek a fejlesztési régiók egyelőre üres formát jelentettek Romániában, mert nem jól képzelték el őket. A régiókat nem évek alatt, hanem akár egy hónap alatt is meg lehet változtatni, ha van rá politikai akarat. Én a miniszterelnöktől is azt várnám el, hogy megmondja: miért tartja jónak ezeket a régiókat. Ha pedig nem tartja jónak, fogadja el, hogy nagyon könnyen meg lehet ezeket változtatni. Teljes felelősséggel állítom, hogy ez semmilyen bel- vagy külpolitikai nehézséget nem okozna" - fejtette ki a Krónikának az RMDSZ elnöke.Ion Solcanu, a kormánypárt szenátusi frakciójának vezetője az RMDSZ által kezdeményezett székelyföldi fejlesztési régió kapcsán Solcanu hangsúlyozta, a kormánypárt elutasítja az enklavizálási törekvéseket, és mindent megtesz azért, hogy a többségben magyarok által lakott megyék szoros gazdasági kapcsolatokat hozzanak létre a szomszédos, román többségű megyékkel. /Gazda Árpád, Salamon Márton László: Markó: demagóg PSD-érvek. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 26./"
2003. április 26.
"A marosvásárhelyi zsidó lakosok deportálásának 59. évfordulójára és a holokauszt áldozataira emlékezve Marosvásárhelyen emlékművet avatnak május 4-én. Ekkor kerül sor Izsák Márton bronzszobrának leleplezésére. A szobor talapzatán négy márványtáblát helyeznek el, amelyek négy nyelven, héberül, angolul, románul és magyarul hirdetik majd, hogy milyen eseményeknek állított emléket a marosvásárhelyi Zsidó Hitközség. Az avatás napján csak ideiglenes felirat kerül a táblákra, amelyeket majd leszerelnek, és bevésik azt a szöveget, amelyben egy közös megbeszélés során állapodott meg Rasvan Theodorescu művelődési miniszter, NateaOvidiu prefektus, Nicolae Baciu, a megyei művelődési felügyelőség vezetője, Virág György, a megyei tanács elnöke, Dorin Florea polgármester illetve Ausch Sándor, a Zsidó Hitközség vezetője. Fodor Imre alpolgármester úgy tudja, hogy a miniszter javaslatára, utasítására született a tervezett felirat. Fodor Imre véletlenül szerzett tudomást a szövegről, ami váratlanul érte, mivel maga is sokat tett annak érdekében, hogy a szobrot felállítsák. A felirat így hangzik: A marosvásárhelyi és környékbeli zsidók emlékére, akiket a fasiszta magyar rezsim deportált 1944 tavaszán, és akiket a náci haláltáborokban öltek meg. - Ha ebben a formában marad a szöveg, nem veszek részt a felavatáson - hangsúlyozta Fodor Imre, amit a hitközség vezetőjével is közölt, s ajánlatot tett egy árnyaltabb és pontosabb megfogalmazásra, amelyben a fasiszta magyar rezsim helyett az állna, hogy a német csapatok által elfoglalt Magyarországon létrehozott fasiszta rezsim által 1944 tavaszán deportált zsidók emlékére, akiket a náci haláltáborokban öltek meg. Fodor Imre szerint, mivel a helyi hitközség nem ragaszkodik az eredeti szöveghez, az RMDSZ országos vezetőségének kellene erről tárgyalnia a művelődési miniszterrel, amíg a végső szöveg fel nem kerül a táblákra. Ausch Sándor, a Zsidó Hitközség vezetője szerint valóban volt szó arról, hogy a szobor talapzatára kerülő szövegben meg kellene különböztetni, hogy a deportálás ki által történt, és több változatból fogadták el a szóban forgó szöveget. Ugyanakkor elmondta, hogy biztosították Fodor Imre alpolgármestert is arról, hogy a későbbiekben, amikor a végleges táblát felszerelik, közös megegyezés alapján olyan felirat kerül rá, hogy miatta senki se érezze sértve magát. /(bodolai): Milyen felirat kerül a Holokauszt- szoborra? = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 26./"
2003. április 28.
"A Székelyudvarhelyi Fórumon a több mint ezer résztvevő állásfoglalásokat, felhívásokat fogadott el, kifejezte azon véleményét, hogy elege van a 13 éve tartó "kis lépések politikájából", igazi önrendelkezést, az egyházi vagyonok mielőbbi visszaszolgáltatását és területi autonómiát akar. Közel öt órát tartott ápr. 26-án a fórum, amelyet a Királyhágómelléki Református Püspökség és az Udvarhelyi Polgári Egyesület szervezett, s amelyre nemcsak erdélyi magyar településekről, de Magyarországról is érkeztek meghívottak. Szász Jenő polgármester szerint azért van szükség az Erdélyi Magyar Nemzeti Önkormányzat életre hívására, mert az RMDSZ csúcsvezetése feladta a szervezet eredeti céljait, politikai párttá vedlett. Tőkés László egyebek között arról beszélt, hogy a hit és népszolgálat szorosan összefügg. Hangsúlyozta: kezdeményezésük nem irányul az RMDSZ ellen, hiszen soraikban bármelyik RMDSZ-tagot szívesen látják, bizonyíték erre öt parlamenti képviselő szerepvállalása. Tőkés közölte, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakítását kezdeményező testület létszámát 19-ről 31-re bővítették, amelynek ideiglenes, soros elnöke Szilágyi Zsolt. A bejelentett névsor: András Imre, Andrási Árpád, Borbély Imre, Borbély Zsolt Attila, Boros Zoltán, Borsos Géza, dr. Csapó József, dr. Farkas Csaba, dr. Kincses Előd, dr. Sándor József, Egyed József, Ferencz Csaba, Fodor Imre, Gazda József, Izsák Balázs, Katona Ádám, Király Károly, Kónya Ádám, Kovács Zoltán, Márton Zoltán, Mátis-Halmágyi Jenő, Nagy Pál, Pécsi Ferenc, Sántha Pál Vilmos, Szász Jenő, Szilágyi Zsolt, Tófalvi Zoltán, Toró T. Tibor, Tulit Attila, dr. Vekov Károly és Vanek Ferenc. Az operatív vezetőtanács tagjai: Toró T. Tibor, Szász Jenő, Szilágyi Zsolt, Boros Zoltán, Márton Zoltán. A fórum részvevői egyhangúlag Tőkés László püspököt az erdélyi magyarok tiszteletbeli elnökének minősítették. Toró T. Tibor a belső önrendelkezés fontosságáról beszélt és arról, hogy kezdeményezésükre nagy nyomás nehezül a bukaresti és budapesti baloldali kormányok részéről. Farkas Csaba felhívást olvasott fel, amelyben felszólította a történelmi székely székek egyesületeinek, alapítványainak, polgári mozgalmainak tagjait, hogy vállaljanak cselekvő szerepet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács létrehozásában. Nagy Pál a közképviseleti jog megsértésének minősítette a székelyudvarhelyi UPE-s tanácsosok önkormányzati testületből való kizárását. Kincses Előd az államosított ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvény fonákságairól beszélt, Katona Ádám arra emlékeztetett, hogy az EMK/ RMDSZ-platform már 1990-ben célul tűzte ki az autonómia miden szintű megvalósítását, és aki a nemzetközi jog szerint kidolgozta ennek tervezetét, dr. Csapó József volt Bihar-megyei szenátor volt. Felolvasták a gyergyószentmiklósi Rokay József javaslatát, miszerint erdélyi külképviseletet kell létesíteni Strasbourgban, és ismertetni kell a világban mindenütt a magyarságot ért történelmi igazságtalanságokat. Az Amerikai Egyesült Államokból hazatelepült Tamási Gábor a visszakapott, kb. 50-60.000 dollárt érő itthoni vagyonát felajánlotta az alakuló vezetőtestületnek, Harrington-Szántó Anikó pedig 500 dollárt adományozott. Dr. Újvári Ferenc kolozsvári ügyvéd a román nemzethez szóló felhívást olvasott fel, az 1918-as gyulafehérvári Nyilatkozat betartását követelve. /Fülöp D. Dénes: Tőkés Lászlót az erdélyi magyarok tiszteletbeli elnökének választották. Megalakult a Nemzeti Tanács kezdeményező testülete. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 28./"
2003. április 29.
"Ápr. 26-án Kolozsváron a moldvai csángó közösségek kutatásáról tartottak konferenciát. Meinolf Arens a Vatikán csángópolitikájáról rajzolt nem sok optimizmusra okot adó képet, Marius Diaconescu pedig a csángók román eredetét bizonyító úgynevezett Martinas-elméletet zúzta porrá. A németországi Meinolf Arens és a bukaresti Marius Diaconescu történész tartotta a két legizgalmasabb előadást. A rendezvényt - amint a megnyitón Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke elmondta - azzal a céllal szervezték, hogy a különböző, csángókutatással foglalkozó műhelyek megismerjék egymás kutatási eredményeit, és összehangolják munkájukat. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója megemlítette, hogy a magyar csángókutatás a 20. században a csángómentéssel kapcsolódott össze, és ez az összekapcsolódás kedvezőtlenül hatott a tudományos munkára; most már viszont elérkezett annak az ideje, hogy a tudomány el tud vonatkoztatni az érzelmi megközelítéstől. Marius Diaconescu, a Bukaresti Tudományegyetem tanára a moldvai katolikusok identitáskrízisének okait kutatván a román eredet mítoszát elemezte. A mítoszok kategóriájába sorolta a csángók román eredetének elméletét. Ez azért számít meglepetésnek, mert a Román Akadémia által szervezett tavalyi bukaresti és iasi-i csángószeminárium éppen a csángók román eredetének bizonyítását szolgálta. Diaconescu előadásából kiderült, a román eredetről Iosif Petru M. Pal, a moldvai Ferenc-rend vezetője már 1941-ben, néhány évvel Martinas munkája előtt könyvet adott ki. Ezek a munkák egy olyan korban születtek, amikor a bécsi döntést követően fellángoló román nacionalizmus a moldvai csángókat is megbélyegezte. Magyarságuk miatt a román hatóságok megtagadták a moldvai katolikusok állampolgári iratainak kiállítását, megvonták tőlük a földvásárlás jogát. E súlyos diszkriminációra azzal válaszolt a klérus, hogy hívei védelmében megpróbálta a csángók románságát bizonyítani. E bizonyítási szándék Dumitru Martinas művében csúcsosodott, ez azonban a megírásakor nem ütötte meg a kiadhatóság mércéjét. "Ezt a művet javították fel Ioan Coja történész vezetésével és adták ki az 1980-as években, amikor sürgősen kellett csattanós választ adni a Magyarországon feléledő Erdély iránti érdeklődésre" - magyarázta Marius Diaconescu. Meinolf Arens megjegyezte, a pápai levéltárak iratai alapján Rómában banalitásnak számított a népcsoport magyarsága. A kutató szerint a Vatikánnak a 19. század végétől általános törekvése volt a nemzeti római katolikus egyházak megteremtése. Raimund Netshamer bukaresti római katolikus püspököt a 20. század elején egy pápai kihallgatás után azzal az üzenettel bocsátották el: legyetek jó katolikusok, és legyetek jó románok. Ez a törekvés csak fokozódott azt követően, hogy Romániában betiltották a görög katolikus egyházat. Az 1960-as és 70-es évektől az egész szocialista táborból Moldvában építették a legtöbb római katolikus templomot. Arens úgy vélte, a csángók anyanyelvi hitéletének nem kedvez a keleti és nyugati keresztény egyházak egyesítésének római szándéka sem. A Vatikán ugyanis úgy látja, Bukaresten keresztül közeledhet az ortodoxiához. A német kutató példaként hozta fel II. János Pál pápa 1999-es romániai látogatását, amikor a szentatya - engedvén az ortodox követelésnek - nem látogatta meg erdélyi magyar híveit. A konferencián több erdélyi és magyarországi nyelvész, néprajzkutató és antropológus mutatta be kutatásának eredményeit. /Gazda Árpád: Porrá zúzott eredetmítosz. Konferenciát tartottak a csángókutatásról. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 29./"
2003. április 30.
"Egymillió lejes pénzbírság kifizetésére kötelezte Gheorghe Funart a kolozsvári ügyészség, mert a polgármesteri hivatal üvegtermében Ion Antonescu marsallt ábrázoló gipszmaketteket helyezett el." (Háromszék, április 16.) "Megfellebbezhetetlen és végleges ítélet született a Bákó megyei onesti-i bíróságon Albert Álmos zászlóperével kapcsolatosan. A testület a prefektúrának adott igazat, és Sepsiszentgyörgy elöljárójának ki kell fizetnie a prefektúra által kiszabott 100 millió lejes pénzbírságot" (Krónika, április 17.). 50 millió azért, mert Sepsiszentgyörgy polgármestere tavaly júniusban levetette a városháza tornyára kitűzött román zászlót, úgy vélvén, hogy elegendő az épületre egy zászló, mely a törvények szerint a homlokzaton kapott helyet. Pár nap múlva a zászlót visszahelyeztette. A másik 50 milliót azért kell kifizetnie, mert a városháza kétnyelvű fejléces papírokat használt. És van egy 65 milliós pere is a sepsiszentgyörgyi polgármesternek a szebeni bíróság előtt, "mert a tavalyi december 1-jei román nemzeti ünnepen nem tétette ki a román zászlókat a legnagyobb központi utak mentén". Tehát az összes büntetése 165 millió. Funarnak is volt zászlóügye korábban: eltávolíttatta embereivel a magyar konzulátus épületéről a magyar zászlót. Magyar zászlót lehet Romániában letépni, leszedni "eltávolítani", ez itt nem bűn, nem is bírságolták meg érte Funart. Az Antonescu-szobrocskákért neki 1 millió lejt, kell fizetnie, a magyar polgármesternek 165 milliót. Vannak más példái is az egyenlőségnek. Az 1989. decemberében elkövetett gyilkosságoknak csak magyar bűnösei voltak. Mert a románok a forradalom hevében öltek meg a régi rendszert kiszolgáló tisztességtelen rendőröket. A magyarok? Zetelaka, Oroszfalu és Kézdivásárhely magyarjai nem a forradalom hevében, hanem románellenességük bizonyságaként lincseltek. A románellenesség bűn. S hogy a magyarellenesség is az lenne, arról nincs hír. Csak a két falu, Zetelaka és Oroszhegy "bűnösei" pontosan ugyanannyi évet kaptak, mint az egész Ceausescu-diktatúra minden törvényszék elé állított bűnöse együttvéve. 140 évet ezek is és azok is. És amikor az utóbbiak "rossz egészségi állapotukra való tekintettel" már régen szabadon voltak, az udvarhelyszéki bűnösök mind börtönben voltak. És az 1990-es marosvásárhelyi márciusnak is csak magyar bűnösei voltak. Sütő András szemét büntetlenül lehetett kiverni. - Az Európai Bizottság tavaly októberben elfogadott Románia-jelentése szerint is - mely az emberi jogok tiszteletben tartását vizsgálta meg - nincs baj. Javul a helyzet. És nemcsak Clinton elnök 1998-ban, az EBESZ-biztos Ekeus úr is mintaállamnak minősítette tavaly Romániát. Valakinek fel kellene világosítania a világot, hogy milyen is ennek a román demokráciának az igazi arca. Az RMDSZ-nek az utóbbi fél évtizedben nem volt erre ideje. El volt foglalva a jobboldalon-kormányzással, majd a baloldal támogatásával, kormányzóképességének biztosításával. /Gazda József: Egyenlőek vagyunk? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 30./"
2003. május 2.
"Csengerbagos faluban a román nemzetiségűek magyarul beszélnek, még egymással is. Aki ennek a követelménynek nem tud megfelelni, annak nincs más lehetősége, mint továbbállnia innen. A faluban a lecsapolt láp helyén lévő szántóterületek nyolcvan százaléka marad megműveletlenül, körülbelül négyszáz hektár. A fiatalok városon keresnek boldogulást. /Fodor István: Csengerbagos: Egy falu, ahol a románok magyarul beszélnek egymással. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 2./"
2003. május 3.
"Sütő András új könyve, az Erdélyország, mit vétettem? /Neptun Impex Rt., Csíkszereda, 2002/ bővített kiadása a debreceni Kossuth Kiadónál Erdélyi változatlanságok címmel, Cs. Nagy Ibolya jegyzeteivel és szerkesztésében megjelent kötetnek. Sütő András jelezte, hogy folytatja könyvét. ,,Ez a könyv nem Budán született, hanem a végeken - szólítja meg olvasóját a szerző az előszóban. - Ahol magyar várak már nincsenek, de magyarok vannak szép számmal. Végváriak. Ostromlottak. Önvédelmi harcban fogyatkozottak. Új hódítók évszázados támadásait szenvedik és verik vissza a forgandó szerencsével. Ahogy lehet." Sütő arra is kiért könyvében: ,,Küzdelmünk keservesebb annál, mint Balassi Bálint idejében volt. A török hódoltság idején mindenünk odaveszhetett, de lelkünk, nyelvünk, vallásunk, nemzeti mivoltunk a kontyos rablót nem érdekelte. Új hódoltságban mai magyarok személyi-közösségi létének utolsó mentsvárait ostromolják a végeken. Anyanyelvi bástyát, a nemzeti önazonosság tudatának minden védfalát." Sepsiszentgyörgy szeretettel fogadták az írót. /Sylvester Lajos: Sütő András új könyve. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 3./"
2003. május 6.
"Máj. 2-án és 3-án a hagyományoknak megfelelően a Bethlen Kata Diakóniai Központ adott otthont az immár ötödik alkalommal megrendezett országos civil fórumnak. Fő szervezője ezúttal is az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA) volt, amelyet tíz társszervező és kilenc támogató segített. A kétszáz résztvevő hazai, anyaországi és újvidéki civil szervezeteket, politikai erőket és egyházakat képviselt. Az Együttműködés, érdekvédelem és szakmaiság a civil szférában című rendezvény első napja a plenáris üléseké volt. Somai József ERMACISZA-elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a hazai civil szféra állandóan növekszik. Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, az önszerveződés erdélyi hagyományaira emlékeztetett. A magyar kormány partnernek tekinti a civil társadalmat, ideértve a határon túliakat is. Napjainkban Erdélyben körülbelül kétezer magyar szervezet működik, de az EU-tagság révén majd kitárulnak az eddigi szűk keretek- mondotta. Dr. Göncz Kinga, a magyar Egészségügy, Szociális és Családügyi Minisztérium politikai államtitkára szerint fontos, hogy a civil szervezetek úgy kapjanak minél stabilabb támogatást, hogy közben ne kényszerüljenek feladni saját érdekeiket. Szociális téren a határon túli magyarokkal való együttműködésre két pozitív példát hozott fel: a Segítő Jobb Alapítvány és a Mocsáry Lajos Alapítvány esetét. Ezután Egyed Ákosnak, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökének vezetésével előadások hangzottak el. Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke a következő témát célozta meg: Mit tehet az erdélyi magyar politikum az erdélyi magyar civil szféráért? Ha elfogadjuk, hogy Romániában kétezer magyar civil szervezet működik, továbbá azt, hogy ezerszáz olyan település van, ahol a magyarság részaránya eléri a 20%-ot, és figyelembe vesszük az Illyés Közalapítvány évi 200 millió forintos erdélyi alkuratóriumának költségvetését, kiderül: egy-egy civil szervezet átlagban 100 ezer forinthoz jut hozzá, de jóval több ilyen szervezetnek kellene tevékenykednie. A romániai alkuratórium pályázatokat nem bírál el és nem módosít. Idén a Communitas Alapítvány több mint 10 milliárd lej fölött rendelkezik, és az RMDSZ keretében a Szövetségi Egyeztető Tanács rendszeresen konzultál a civil szférával. Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár és Bihar megyében már sok önkormányzat támogat civil szervezeteket- mondta az elnök.Kolumbán Gábor, a Civitas Alapítvány elnöke szerint a civil szférának és a politikumnak arról kellene beszélnie, miért nem tudnak egymással kommunikálni, a társadalmat a gazdasági uralom helyett a szellemi-kulturális autoritásnak kellene vezetnie. Megoldásul a két fél kölcsönös elfogadását sugallta, és azt, hogy saját közösségünkön belül is alkalmazzuk a szubszidiaritás elvét (a politikum ne avatkozzék be a civil szférába, pl. az Illyés Közalapítvány alkuratóriumait ne az RMDSZ nevezze ki). Az V. Civil Fórum a nyolc szekció (egyházi, épített kultúra, gazdasági, ifjúsági, környezetvédelmi, művelődés és média, oktatási, szociális) üléseivel folytatódott, este pedig plénumban értékelték ki a tanácskozás eredményeit. /Ördög I. Béla: Civil Fórum 2003 Kolozsváron. Az együttműködés, az érdekvédelem és a szakmaiság jegyében. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./ A Romániai Magyar Szó részletesen beszámolt a Civil Fórumról, azonban Kolumbán Gábornak, a Civitas Alapítvány elnökének kritikai észrevételét /az Illyés Közalapítvány alkuratóriumait ne az RMDSZ nevezze ki/ nem közölte. /Csomafáy Ferenc: Minőségi szabad civil társadalom. Ki a civil? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 6./"
2003. május 7.
"Május 19-én és 20-án tartják a Máértot. A Fidesz-frakció véleménye szerint a kedvezménytörvény kapcsán a kormány által tervezett módosítás nem más, mint az eredeti jogszabály "magyartalanítása" - jelentette ki Németh Zsolt, a Fidesz-frakció helyettes vezetője a képviselőcsoport máj. 6-i budapesti sajtótájékoztatóján. Sajnálatát fejezte ki, hogy a módosításról a kormány eddig nem egyeztetett az ellenzékkel. Németh Zsolt jelezte, hogy a Fidesz a változtatás kapcsán egyeztetni kezd a határon túli magyar szervezetek képviselőivel.A politikus szerint a módosítással összefüggésben azért lehet a törvény magyartalanításáról beszélni, mert az a kulturális kedvezményeket etnikai hovatartozástól függetlenül kívánja odaítélni. Németh Zsolt hangsúlyozta, hogy az európai elvárásokkal nem lehet a most megfogalmazott módosításokat indokolni. Németh Zsolt úgy ítélte meg, hogy a változtatás veszélybe sodorja a határon túli státusirodák létét is. "Az Európai Unió semmiféle közvetítői tevékenységet sem folytat a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos szlovák-magyar vitában" - hangsúlyozta Pozsonyban Günter Verheugen, az EU csatlakozási főbiztosa. /B. L.: Fideszes aggodalmak. = Krónika (Kolozsvár), máj. 7./"
2003. május 7.
"A Hargita-Kovászna ortodox püspökség 1994 szeptemberében alakult meg, főpapja Ioan Selejan püspök. Ion Iliescu államelnök levélben üdvözölte a püspökség alapítását és Ioan Selejan görögkeleti püspök beiktatását: "Szívből örülünk, hogy ma e csodálatos román tájon az ortodox hívők régi álma teljesül." Az akkori ünnepségen jelen lévők közül kevesen tudták, hogy a csupán 1928-32 között épült templomot a Csíki Magánjavak területére húzták föl, ott állt egykor a gazdasági iskola és igazgatói lakás, és az építési költségek tetemes részét, mint számos helyen az akkori Csík megyében, az elkobzott Csíki Magánjavakból állták. A történelmi igazságot azonban az ortodoxok másként ismerik, ők "erőszakos elmagyarosításról" beszélnek és a visszatérés útját kínálják. Az előzménytelenül megalakított Hargita-Kovászna Görögkeleti Püspökség missziója nyílt és egyértelmű: "visszaadni" az ősi román földnek mindazt, amit a magyarok évszázadok óta "elvettek". Az ötvenkét éves Ioan Selejan püspök közönséges halandó számára nehezen elérhető. Munkatársai minden telefonhívásra azt válaszolják: terepen van. Előbb egy udvaron tett séta erejéig állt rá a beszélgetésre, majd az eső miatt úgy döntött, hogy mégiscsak az irodájában ad inetrjút. Így búcsúzott az újságírótól: mindegy, hogy mit mondanak vagy írnak róla, az neki nem számít. 1994 óta 10-12 új templomot építettek és 120-at állítottak helyre vagy építettek újjá Hargita és Kovászna megyékben. Templom és kolostor csak ott épült, ahol őslakos románság él. Ahol a román lakosságot elmagyarosították, ott újraépítették a templomokat, magyarázta. A püspök minden volt görög katolikust románnak számít. A Maros megyéből hozzájuk tartozó kolostoregyüttessel együtt tíz kolostoruk van, kb. 120 szerzetessel. Ezek közül csak Maroshévízen volt kolostor 1994 előtt. Az új kolostorokat románok lakta vidéken alapították. Az újságíró megemlítette, hogy a Hargita-Kovászna Püspökség kormányhatározattal milliárdokat kapott a költségvetésből akkor, amikor a magyar egyházak elenyésző támogatásban részesültek. És nem kapják vissza azt sem, ami az ő tulajdonuk volt. A püspök természetesnek tartja a támogatásukat. Hiszen félig lerombolt templomok voltak. Az újságíró közbevetette: Erdélyben százával vannak szász és magyar templomok, amelyek hívek nélkül maradtak, de nem tartja karban ezeket az állam. A püspök nem híve az elméleti ökumenének. /Oláh-Gál Elvira: "Missziót vállaltunk ezen a vidéken". Beszélgetés Ioan Selejan püspökkel, a Hargita-Kovászna Görögkeleti Püspökség főpapjával. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 7./"