"Székelyszentmihály a Nyikó mente egyik legéletesebb faluja. A fiatalok nem költöznek el, inkább ingáznak, műveletlenül nem sok föld marad. 1992-ben 452 (5 cigány, a többi magyar), 1995-ben 467, múlt évben 452 személyt számláltak a faluban. A falu unitárius vallású, Kiss Gergely unitárius lelkész szólt arról is, hogy szüreti bálkor istentisztelet után viseletbe öltözve ülnek szekérre a fiatalok, bejárják és mulatságukra meghívják a Nyikó mentét. Egyháztörténetet Balázsi Dénes (1961, lelkészképesítői dolgozat) és Török Ferenc (1972) készített. Beindult a Szalon Kft. és a faragóműhely amely több családnak biztosít megélhetést. Itt van a környék legnagyobb unitárius temploma. Egykor a két Kadács, Kobátfalva, a két Bencéd is ide tartozott egyházilag, ma csak Bencéd. Ám a kobátfalviak helyét most is üresen hagyják... A vértanúk oszlopának környékén március elején betonlapos lépcsőt raktak le. Az egykori Ugron-kúria (az iskola mellett) udvarán 1848. november 6-án négy fiatalt végeztek ki. 1995-ig élt a citerazenekar, gondolkodnak azon, hogy újra kellene indítani. /P. Buzogány Árpád (Hargita Megyei Kulturális Központ, Udvarhelyszéki Iroda): Az ember örökké ne mondjon egyformát. Citerások, szószólók és a vízkeresés mestere. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 6./"

"Románia számára nem elsőrendű fontosságú a Verespatakon tervezett nyíltszíni aranykitermelés - jelentette ki Adrian Nastase kormányfő jún. 6-án. - Hol az akadémiára, hol a patriárchátusra, hol a parlament elé küldözgetjük ezt a tervet ahelyett, hogy egyértelműen kimondanánk, mit gondolunk róla. Világosan ki kellene mondanunk, hogy ez a terv nem elsődleges számunkra, mert túlságosan nagyok a kockázatai a térségre és a környezetre nézve - mondta Adrian Nastase. /Nastase: Kockázatos a verespataki projekt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./ "

"Az etnikumközi kapcsolatok kutatásának helyzete Romániában címmel tartottak tudományos konferenciát a hét végén a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen. Előadásokat tartott többek között Gabriel Andreescu, az APADOR-Helsinki Bizottság emberjogi szervezet vezetője és Vasile Dancu tájékoztatási miniszter. Horváth István szociológus, az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontjának igazgatója közölte, a kutatóközpont tíz éve alakult meg, egyik célja pedig összefoglalni a szociológiai kutatásnak azokat a részterületeit, amelyek eddig egymástól szinte függetlenül léteztek. A nyelvszociológiai kutatások terén érdekes eredmények születtek a kétnyelvűség működéséről. "Megtudhattuk, hogy a Székelyföldön kívül élő erdélyi magyarok 60 százaléka fogadja el azt, hogy udvariatlanság magyarul beszélni olyan társaságban, ahol magyarul nem tudó, román személy is jelen van, míg a székelyek körében ez az arány alig 30 százalékos.".Gabriel Andreescu, az APADOR-CH emberjogi szervezet vezetője a politikai megrendelésre készült, értéktelen kutatások veszélyeire hívta fel a figyelmet, és a moldvai csángókról készült román kutatómunkát hozta fel példaként. Vasile Dancu tájékoztatási miniszter válaszában elmondta, valóban létezik Romániában a politikai harcban elkötelezett, militáns szociológiai kutatás, ám ez Magyarországra is ugyanúgy jellemző. /Salamon Márton László: Kutatás és politika. = Krónika (Kolozsvár), jún. 9./"

"A hétvégén két alkalommal is elhangzott vezető római katolikus egyházi személyiség szájából a kijelentés: az egyháznak politizálnia kell. Előbb a Julianus Alapítvány jún. 6-i díjkiosztó ünnepségén Csíkszeredában, dr. Czirják Árpád érseki helynök, Kolozs-dobokai főesperes beszélt a romániai magyarság válsághelyzetéről. Felhívta a figyelmet a demográfiai krízisre, az elöregedésre. Társadalmi méreteket öltött az elbizonytalanodás, nincs jövőkép, mondta, majd hozzáfűzve, hogy az egyházak is bezárkóztak a templomok falai mögé. Mindehhez gazdasági és politikai válság társul. Szintén ez alkalommal Tőkés László püspök fogalmazta meg: "Olyan társadalmat akarunk, amely megfelel Isten törvényeinek". Arra a - főként személye kapcsán - gyakran elhangzott kijelentésre, miszerint "az egyház ne politizáljon", Márton Áron római katolikus püspöktől vett idézettel válaszolt: "ez nem politika, itt az életünkről van szó". A jún. 7-i pünkösdszombati búcsús körmenetben dr. Jakubinyi György, a gyulafehérvári főegyházmegye érseke beszédében pedig egyértelműen fogalmazott: "Elhíresztelték azt, hogy az egyház nem politizál, ami azt jelentené, hogy az egyház egyszerűen átadja népének a jövőjét avatatlan kezekbe" - cáfolva az állítást. Hangsúlyozta: "az egyház nem csak a papokból áll, hanem az egyház mi vagyunk mindannyian, és hitvalló keresztény tagjai, akiket a közéletbe, a törvényhozásba állítottak, vagy a kormányrúd mellé. Az ő kötelességük, hogy az evangélium tiszta tanítását megvalósítsák a politikában. Ezért minden kereszténynek kötelessége politizálni, részt venni a politikai életben". Felszólította a híveket, "olyan jelöltekre szavazzanak, akik egyházunk, Istenünk törvényei és népünk jövője mellett állnak ki." E gondolatsorhoz kapcsolódik a ferences barát, Albert atya szentbeszédében megfogalmazott intés a közélet szereplőihez: "akár a kormányon vannak, akár a fórumban dolgoznak", "tartsanak párbeszédet egymással". Figyelmeztetett: "akinek a lelkében gyűlölet van, az nem jár az igazság útján, az nem jár az Isten útján". Világosan látszik, hogy a vezető egyházi személyiségek elégedetlenek a közállapotokkal, a keresztény erkölcsöktől távolodónak érzik a politikát. /Sarány István: Egyház és politika. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 10./"

"Jarcsek Zamfirescu Ildikó, az ismert német díva a temesvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött. Elmondta, hogy édesanyja az akkori Magyar Párt színtársulatának volt tagja. Jarcsek Zamfirescu Ildikó 1962-ben sikerrel felvételizett a színművészeti főiskolára, vele együtt került be akkor Temesvárról Sebők Anikó, aki Páskándi Géza özvegyeként él Budapesten, Szekeres Gábor, aki most őt újságíróként faggatja. 1964-ben megszakította tanulmányaimat, visszajött Temesvárra és beiratkozott a román-francia szakra 1967-ben végzett. Később folytatta a színművészetit, így lett csoporttársa húgának, Idának. Botosani román színházában kezdett, férjhez ment Traian Zamfirescu műépítészhez, aki hazahozta Temesvárra. Jarcsek Zamfirescu Ildikó a Temesvári Német Színház színésznője lett, 1983. decemberében kineveztek az intézmény igazgatójának. 1990-ben a színház több tagja kivándorolt Németországba. Idén átszerződött a Csiky Gergely Színházba, így újra magyar színtársulat tagja lett. /Szekeres Gábor: Thalia szekerén. Harminc év után magyar színpadon. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 10./"

"A Pusztadaróc községhez tartozó Atyában több éve, hogy megszüntették az óvodát, a szülők az elmúlt években sikertelenül próbáltak közbenjárni az intézmény újbóli beindítása érdekében. Gaman Mihai polgármester tájékoztatása szerint sikerült a tanfelügyelőségnél kieszközölni azt, hogy szeptembertől ismét legyen óvodája az elszigetelt falunak, ahol 19 gyereket vettek nyilvántartásba. Ezenkívül esély van arra is, hogy Szamosdarán a meglévő mellé még egy óvónői posztot létesítsenek. /(fodor): Ősztől ismét lesz óvoda Atyában. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 10./"

"A kötelességtudó állampolgárnak, az engedelmes lakónak törvény írja elő, hogy jelentést tegyen a látogatóba érkező vendégekről és ezek számáról, az ideiglenesen náluk tartózkodó lakókról, a háztartásba besegítő személyekről, azonban ennek a kötelességnek az elmulasztása esetére a jogszabályok nem tüntetnek fel elmarasztalást. Nem is kell, mert minden bizonnyal mindenhol mindig akad majd valaki, aki megfigyeli, meglesi a többieket. A kilencvenes évek elejétől új státust kaptak az addigi lakbérlők. Megvásárolhatták lakásaikat, tulajdonossá lettek. Aki tehette, levált arról a közös szolgáltatásról, amelyben a vállalatok, kihasználva szocialista korukból örökölt monopóliumukat, egyre drágábban "szállították" a vizet, gázt, hőt, energiát. Aki nem bírta a nagyobb anyagi ráfordítást, rossz csapdába került. Megjelentek azok a "veszteségek", amelyeket a szegényebbjének kellett kifizetni. Sokan elmaradtak a közös költségekkel, a tömbház egésze eladósodott a szállítókkal szemben, volt, ahol felfüggesztették a szolgáltatásokat. A lakók össze- és egymásnak ugrottak. Visszaállították az egykori néptanácsok keretében működött lakóbizottsági irodákat, csak ezeket most a kormánypárti többségű helyi tanácsok, önkormányzatok alakítják meg. Ezek az irodák jóváhagyják a házmestert tisztségében, akinek tehát meg kell felelnie az iroda és a kormányhatározat által felállított feltételeknek. A házmesterek és házelnökök nagy hatalomra tesznek szert. Ha baj van, a házmester majd jelenti az irodának. De nem a csőtörést, a beázást, hanem azt, hogy kinél hányan laknak, hányan jönnek vendégségbe stb. Ily módon változik át a jelentés bejelentéssé, majd feljelentéssé. /Újvári T. Ildikó: A házmesternek jelentem. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11/"

"A Magyarok Világszövetsége és az Erdélyi Kezdeményező Tanács szervezte fórumsorozat jún. 10-én kezdődött és jún. 21-én végződik. A fórumon Patrubány Miklós, a MVSZ elnöke, dr. Csapó József volt szenátor, Rácz Sándor magyarországi politikus vettek részt mint vendégek. Csapó József az európai autonómiaformákról beszélt, az ötvenhatos veterán Rácz Sándor szerinte az anyaország képtelen segítséget nyújtani, mert épp a határon túliaknak kell észhez téríteni a jelenkori hatalmat, hogy a helyes útra térjen. Hajdó István főesperes bírálta a nemrég megválasztott helyi RMDSZ-vezetést, amiért távol maradt a fórumtól. Patrubány Miklós arra ösztökelte a megjelenteket, hogy a székely falvakban mindenütt tartsanak falugyűléseket, amelyeken állítsák vissza a történelmi székely székeket, s a helyi tanácsok után válasszák meg a Székely Nemzeti Tanácsot is. /Székelyföldi körutazás autonómia-ügyben? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 13./"

"A jeruzsálemi Jad Vasem Intézet visszautasította a román kormánynak azt az állítását, hogy Romániában a második világháború idején nem volt holokauszt. Az 1953-ban a holokauszttal kapcsolatos tények feltárására alakult izraeli intézet a jún. 13-án kiadott román kormányzati nyilatkozattal ellentétben úgy tudja, hogy Romániában ezen időszakban több százezer zsidó vesztette életét a származása miatti üldözésekben. A Jad Vasem Intézet nemrég adta ki e témában Jean Ancel történész kétkötetes munkáját, amely azt állítja, hogy a romániai területeken élő akkori 760 ezres zsidó népességből mintegy 420 ezren estek áldozatul a holokausztnak. Az Ancel által fellelt korabeli dokumentumok igazolják, hogy a román hatóságok közvetlenül részt vettek a zsidók kiirtásában. A történész szerint Románia volt a nácik egyetlen szövetségese, amely saját tervvel rendelkezett a zsidó lakosság likvidálására, és amelynek hadserege tevékenyen részt vett gyilkolásukban. A nemzetközi sajtó is élénk érdeklődést tanúsított a kormány állásfoglalása iránt. A France Press emlékeztet arra, ma is vitatott téma Románia szerepvállalása a második világháborúban, miután a nacionalista erők felmentik Ion Antonescu marsall által vezetett kormányt a zsidó származású lakosság üldözésével kapcsolatos felelősség alól. A brit, amerikai és ausztrál sajtó elsősorban a román kormány közleményébe foglaltak azonnali magyarázatát hiányolja. A The Guardian című brit lap egy temesvári zsidó közösségi vezetőt idéz, aki szerint történelmi bizonyítékok tanúskodnak a Iasi-i és bukaresti zsidók meggyilkolásáról, valamint arról, hogy 130 ezren a magyar adminisztráció idején zajló deportálások nyomán pusztultak el./A Jad Vasem bírálja a román kormányt. = Krónika (Kolozsvár), jún. 16./"

"Romániában nem volt holokauszt, azaz Románia 1940-1945 közötti területén nem hajtottak végre gyilkosságot a zsidóság ellen - válaszolt jún. 16-án Razvan Theodorescu művelődési miniszter, a kormány állásfoglalására reagáló jeruzsálemi Jad Vasem Intézetnek. "A kimondott embertelen cselekedetek a Dnyeszteren túli területeken történtek, illetve a magyar horthysták által elfoglalt észak-erdélyi térségekben" - hangsúlyozta a tárcavezető. Románia határain belül 1940-1945 között nem volt holokauszt, de Románia részt vett a holokausztban - jelentette ki Razvan Theodorescu művelődési miniszter. A tárcavezető azt követően nyilatkozott a kérdésről, hogy komoly nemzetközi felháborodást keltett a román kormány múlt héten kiadott nyilatkozata, amely szerint Romániában az említett időszakban nem volt holokauszt. A foglalkozását tekintve történészprofesszor miniszter szerint a kormány nyilatkozata megfelel a valóságnak, mivel a román királyság határain belül "ugyan számtalan embertelen dolog, barbár cselekedet, jogsértés, pogrom történt, de nem volt holokauszt a szó nemzetközileg elfogadott értelmében: nem folyt egy nemzeti vagy vallási kisebbség módszeres kiirtása haláltáborokban". Románia az akkori Antonescu-kormány tettei révén részt vett a holokausztban, de ezek a tettek a román hadsereg által megszállt térségben, elsősorban a Dnyeszteren túli területeken történtek, nem Románia határain belül - magyarázta Theodorescu. Külön kitért arra, hogy Észak-Erdélyben "a fasiszta, horthysta Magyarország szervezte meg az ott élő zsidóságot Auschwitzba szállító halálvonatokat". Miután Románia Németország szövetségeseként harcba lépett a Szovjetunió ellen, Hitler arra kérte Ion Antonescu marsallt, hogy folytassák a háborút a Dnyeszteren túl is. Ennek elfogadásával politikai pályafutásának talán legsúlyosabb hibáját követte el Antonescu - állapította meg Theodorescu. Hangsúlyozta, hogy a Dnyeszteren túli terület, ahol valójában volt holokauszt, soha nem tartozott Romániához, mivel a terület 1941. augusztus 19. és 1944. január 29. között csak román fennhatóság alatt állt. "A zsidóságot innen Transznisztriába deportálták, ahol tömeggyilkosságot követtek el ellenük" - mondta. /Theodorescu védekezik. = Krónika (Kolozsvár), jún. 17./"

"Az ipari és szolgáltatásügyi parlamenti szakbizottság a közlekedési rendszabályzatot jóváhagyó vitája során az anyanyelven történő vizsgázásra vonatkozóan elfogadta az Antal István képviselő által benyújtott módosító indítványt. Ezt a következőképpen fogalmazták meg: "Azokban a helységekben, ahol közlekedésrendészeti felkészítő előadások tartását és a vizsgázás lebonyolítását engedélyezik a gépjárművezetői jogosítvány megszerzésére, ott - kérésre - ezeket a felkészítőket, illetve a vizsgázást a nemzeti kisebbségek nyelvén is megszervezik". A bizottság által elfogadott javaslatot, illetve ennek megfogalmazott szövegét majd a plénum szavazása véglegesíti. A törvény várhatóan szeptember elejétől lép érvénybe. /Szeptember elejétől magyarul is lehet vizsgázni a vezetői jogosítványért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./"

"Bizalmat szavazott a Tamási Áron Színház /Sepsiszentgyörgy/ vezetőségének jún. 18-án a sepsiszentgyörgyi tanács, ugyanis a városháza végezte belső ellenőrzéskor az illetékesek nem találtak rendellenességet az intézmény adminisztrációjában. A színház vezetősége ellen a múlt év végén készült számvevőszéki jelentés miatt indított kivizsgálást a gazdasági rendőrség, az ügyészség idén jan. 13-án iktatta a feljelentést. A rendőrség átirattal fordult a városi tanácshoz, amelyben tájékoztatták a testületet, hogy Nemes Levente igazgató ellen nyomozást folytatnak. Az igazgatót többek között azzal vádolják, hogy a társulat két évvel ezelőtti magyarországi turnéján begyűlt 2971 dollárt a Laborfalvi Róza Alapítvány számlájára utalták át; az alapítvány törvénytelenül kölcsönzött a színháznak 60 millió lejt; 2001-ben a színház jogtalanul fizetett ki 77 millió lejt külföldi utazási költségre; 68 millió lejre rúgott a külföldi beszélgetések miatt a telefonszámla. A gazdasági rendőrség átiratában azt kérte a helyi tanácstól, döntsön arról, hogy civil félként részt kíván-e venni a színház vezetősége elleni perben. A városháza belső vizsgálatot rendelt el a Tamási Áron Színház 2001-2002-es évi pénzügyeinek tisztázására. A vizsgálat során kiderült, a rendőrség vádjai alaptalanok: a színház a 60 millió lejes kölcsönt Madách Az ember tragédiájának színreviteléért kérte az alapítványtól, és ezt a szerződés értelmében 2002-ben visszafizette. A külföldi utazásokkal kapcsolatban megjegyzik, ezek kifizetése az előírásoknak megfelelően, a törvények szerint történt, a telefonszámla 32,18 millió lejes túllépését pedig törlesztették az érintettek. A belső ellenőrzés nem talált pénzügyi rendellenességet a színház működésében, így a tanács úgy döntött, bizalmat szavaz az intézmény vezetőségének. /Farkas Réka: Bizalmat szavazott a tanács Bizalmat szavazott a tanács. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./"

"Csíkszeredában pezsgő zenei élet zajlik. Ünnepi eseményekhez kötött hangversenyek váltogatják egymást, ebben nem kis része van Köllő Ferenc zenetanárnak, karnagynak, hiszen ő, mondhatni, már a hetvenes évek kezdetétől alapvető szerepet vállalt a város zenei életében, azóta foglalkozik a zenei képzéssel, a csíkszeredai kórusmozgalom és zenekari tevékenység gazdagításával. 1973-ban került Csíkszeredába, főiskolát frissen végzettként, emlékezett a kezdetre. A városi művelődési házhoz került, zenei szakirányítói munkakörbe. Bekapcsolódott az énekkarba, majd a városnak felnőtt fúvószenekarának vezetésébe is. A gyerekekkel két országos első díjat, a felnőttekkel egy első és két második díjat nyertek. A gyermekegyüttes mintegy negyven, a felnőtt huszonöt-harminc tagot számlált. Köllő Ferenc vezette az akkori Matematika-Fizika Líceum (ma: Márton Áron Főgimnázium) leánykórusát. Ez az időszak volt pályafutásának talán legcsodálatosabb része, mesélte. A kórusnak 40-50 tagja volt. Két országos első és több második díjat nyertek. 1992-ben magyarországi turnén vettek részt 1993-ban Budapesten, majd Makón szerepeltek nemzetközi kórusfesztiválon. Az országban is, főleg Hargita megyében nagyon sok helyen léptünk fel. A líceum tanárai önzetlenül támogatták munkájukat. 1990-ben indult be a líceumi zenei oktatás Csíkszeredában, megalakult a Nagy István Zene- és Képzőművészeti Líceum. 1992-ben a líceum igazgatója, Kovács János felkérte őt, hogy vegye át a líceum vegyeskórusának vezetését. 1995-től átvette a zenekar vezetését is. Hét előadást tartottak Svájcban. Vokál-szimfonikus műveket szólaltattak meg, reprezentatív együttessé váltak. 1991-től Csíksomlyón rendszeresen karácsonyi hangversenyt tartanak. Rendeztek húsvéti hangversenyeket is. A zenekarral több nemzetközi fesztiválon vettek részt. Köllő Ferenc rengeteget dolgozott, sokszor a napból mintegy tizenhat órán át írta, hangszerelte az előadandó darabokat, azután a próbák jöttek. 2002 szeptemberétől tizenöt előadást tartottak (önálló hangversenyek), az eltelt tizenegy esztendő során mintegy 150 hangversenyük volt. Újabban minden hónap első hétfőjén hangversenyt tartanak a Városi Művelődési Házban. 2001-ben alakult meg a Csíki Kamarazenekar (a művészeti líceum jelenlegi és volt diákjaiból, tanáraiból), vendégkarmestere a marosvásárhelyi Szőnyi Zoltán. Ezzel az együttessel is volt már egy nemzetközi fellépésük Cegléden. A művészeti líceumban különben több kis kamarazenekar is működik, amelyek különböző ünnepi rendezvények (irodalmi estek, tárlatmegnyitók stb.) alkalmával lépnek fel. /Forró Miklós: A zene szárnyain. Kötetlen beszélgetés Köllő Ferenc csíkszeredai zenetanárral, karnaggyal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./"

"Az erdélyi magyar történelmi egyház vezetői a kedvezménytörvény módosításával kapcsolatos állásfoglalást hoztak nyilvánosságra. A dokumentumot Pap Géza, az Erdélyi és Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Szabó Árpád unitárius és Mózes Árpád evangélikus, valamint Jakubinyi György gyulafehérvári katolikus érsek írta alá. Ebben az egyházfők leszögezték, hogy következetesen ragaszkodnak a kedvezménytörvény eredeti tartalmához és formájához. - Annak mégis szükségesnek mutatkozó módosítása tekintetében a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) 2002 novemberében, konszenzussal elfogadott szövegváltozatát, illetve alapelveit tartjuk irányadónak. Véleményünk szerint a MÁÉRT alkalmával, akkor kialakult egyetértés már maga is kompromisszum, következésképpen a törvény további módosítása a kompromisszum kompromisszumát, vagyis végső soron a státustörvény feladását jelentené - fogalmazott az állásfoglalás. A dokumentumot aláíró egyházfők azzal a kéréssel fordultak a magyar Országgyűlés tagjaihoz, hogy a törvény küszöbönálló módosítása során tételesen maradjon meg a preambulumban az egységes magyar nemzetre való utalás.A törvényben rögzített kedvezmények és támogatások odaítélésének legyen feltétele a magyarigazolvány vagy a hozzátartozói igazolvány, továbbá ezen igazolványok birtokosai Magyarországon alanyi jogon vehessék igénybe a törvény által biztosított kedvezményeket. A törvény hatálya alá tartozó személyeket a kultúra területén Magyarországon a magyar állampolgárokkal azonos jogok illessék meg. Illessen meg minden, a törvény hatálya alá tartozó közép- vagy felsőfokú tanulmányokat folytató személyt diákkedvezmény, a határon túli magyar pedagógusokat pedig az anyaországiakkal azonos pedagógus-kedvezmény; a kialakított és jól működő magyarországi továbbképzésnek ne legyen feltétele nemzetközi szerződés. A törvény biztosítsa minden, magyar nyelvű oktatásban vagy nevelésben részesülő kiskorú gyermek azon jogát, hogy oktatási-nevelési, illetve tankönyv- és taneszköz-támogatást kaphasson. Az egyházfők sürgették, hogy az egészségügyi és a szociális vonatkozások ne kerüljenek ki a törvényből. A törvény hatálya alá tartozó személyek számára a Magyarországra történő beutazás és az ott-tartózkodás tekintetében feltétlenül érvényesüljön - a nemzetközi jogi és uniós tagságból eredő kötelezettségek figyelembevételével - a lehető legkedvezőbb elbánás elve. A törvény alkalmazásánál figyelembe kell venni az Európai Közösségek teljes joganyagát, beleértve annak - az Európai Unió országai által is gyakorolt - pozitív diszkriminációt rögzítő elvét is. A törvény hatálya egyik, Magyarországgal szomszédos ország esetében se szűnjön meg, annak az Európai Unióhoz történő esetleges csatlakozása után - hangsúlyozta a dokumentum. /Kedvezménytörvény. Magyar történelmi egyházak felhívása. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 23./"

"Kijavították a képességvizsga-dolgozatokat. Az országos adatok szerint sikeresnek mondható az idei képességvizsga, hiszen a nyolcadikosok mintegy 70 százaléka sikeresen vizsgázott. Ugyanakkor a diákok jelentős része megóvta a jegyeket. Keresztély Irma, Kovászna megyei főtanfelügyelő tegnap elmondta: a diákok mintegy 73 százaléka vizsgázott sikeresen a múlt heti kisérettségin, mintegy kilenc százalékkel többen, mint a tavaly. A Kovászna megyei nyolcadikosok 78 százaléka sikeresen vizsgázott román, 94 százalékuk pedig magyar nyelvből. Keresztély Irma elmondta: az eredmények kifüggesztése után mintegy 490 óvást nyújtottak be a diákok és szüleik, főként olyan tanulók, akiknek a kisérettségin 7-esnél illetve 8-asnál nagyobb osztályzatokat értek el. "Maros megyében a nyolcadikosok alig 67,5 százaléka vizsgázott sikeresen, ez pedig siralmas eredmény" - nyilatkozta Farkas Ernő tanfelügyelő, a vizsgabizottság megyei titkára. Farkas Ernő szerint a rossz eredmények oka elsősorban a szakképzett pedagógusok hiánya. Maros megyében az osztályt megkezdő 7455 diákból mindössze 6098 jelent meg a kisérettségin, közülük 4721 vizsgázott sikeresen. A magyar nyelven eredményesen vizsgázók száma ennek alig egynegyede, azaz 1272. Szatmár megyében kevesebb nyolcadikos jutott át sikeresen a képességvizsgán, mint tavaly. Míg 2002-ben a végzősök 82 százalékának sikerült a megmérettetés, az idén az átmenők aránya 76,39 százalék lett. Ezt Kónya László megyei főtanfelügyelő helyettes az idei, viszonylag nehezebb vizsgatételekkel magyarázza. Az eredmények kihirdetése után 368-an kérvényezték dolgozataik újrajavítását, a fellebbezők közel fele a román jegyével volt elégedetlen. Az átmenők jobb általánossal végeztek a tavalyiakénál, a diákok kétharmadának hat és nyolc közötti a médiája, 25 százalékuknak pedig ennél is nagyobb. Magyar nyelv- és irodalomból 1060-an vizsgáztak, a magyar anyanyelvű tanulóknak közel 70 százaléka érte el az ötös fölötti médiát. A tavalyihoz képest háromszor annyian, több mint 1300 nyolcadikos Kolozs megyei diák óvta meg a képességvizsga eredményeit. A legtöbben a matematika-eredményekkel elégedetlenek, ezután a román és a földrajz következik. A magyar vizsgán kapott jegyet 19 diák óvta meg. /Sokan megóvták az eredményeket. = Krónika (Kolozsvár), jún. 23./"

"A múlt héten 221 udvarhelyszéki nyolcadik osztályos tanuló képességvizsgáját a székelyudvarhelyi Tompa László Általános Iskolában bonyolították le. A 221 nyolcadikos diák közül négyen nem jelentkeztek képességvizsgára. 150 diák kapott átmenőjegyet, 67-en vizsgáztak sikertelenül. Román nyelv és irodalom vizsgán 62-en buktak el, magyar nyelv és irodalomból 5-en, valamint Románia földrajzából, melyből román nyelven kellett vizsgázni, 26-an maradtak a nyár végi vizsgára. Ötven vizsgázó diák 60 óvást nyújtott be. /Bágyi Bencze Jakab: Hatvanheten vizsgáztak sikertelenül. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 23./"

"A képviselőház jún. 24-én elutasította az RMDSZ-nek azt a módosító indítványát, amely törölte volna a "nemzetállam" kifejezést az alkotmány első cikkelyéből. A módosító javaslatot csak az RMDSZ képviselői támogatták 23 szavazattal, a többi parlamenti párt összesen 238 képviselője nemmel szavazott. Varga Attila képviselő a plénum előtt kifejtette: a nemzetállam kifejezés "anakronisztikus és nem helyénvaló", nem felel meg a jelenlegi politikai valóságnak és "potenciális veszélyt jelent a nemzeti kisebbségekre". Hozzátette: a kifejezés megtartása jogi alapot szolgáltathat egy nacionalista és kisebbségellenes politikának. Az SZDP, a DP, az NLP és az NRP képviselői elvetették Varga Attila érveit, és kifejtették, hogy nem támogatják az RMDSZ kezdeményezését. "A nemzetállam kifejezés összhangban van az európai követelményekkel, és nem lehet alapja a kisebbségek elnyomásának", mondta Valeriu Stoica liberális képviselő. Ioan Timis (SZDP) szerint minden európai ország alapja a nemzetállam. Lucian Bolcas NRP-s képviselő szerint az RMDSZ "nemzetellenes téziseket kíván bevezetni". "Talán egy másik alkotmányt, egy másik országot kívánnak! Akkor távozzanak!", mondta Bolcas az RMDSZ képviselőinek. A nagy-romániás képviselő beszéde felbolydulást keltett az RMDSZ-frakcióban, de a liberálisok és Valer Dorneanu házelnök is bírálta a diskurzust. /Nem törölték a "nemzetállam" kifejezést az alkotmányból. Elvetették az RMDSZ indítványát. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 25./"

"A készülő alkotmánytervezet szerint többé nem kötelező a sorkatonai szolgálat, az államfő mandátuma pedig öt évre szól - többek között erről szavazott jún. 25-én a képviselőház plénuma.Újabb passzussal egészül ki az alaptörvénynek a kormány kinevezéséről szóló fejezete is, amelynek értelmében a kabinet új tagjait az államfő nevezi ki, a miniszterelnök javaslatára, a parlament jóváhagyásával. A képviselők arról is döntöttek, hogy az alkotmányból törlik a kötelező sorkatonai szolgálatra vonatkozó cikkelyt. Ehelyett az alaptörvény csupán arról rendelkezik, hogy a román katonák 20 és 35 év között sorozhatók be a hadseregbe, kivéve az önkénteseket. Az alaptörvény ugyanakkor bevezeti az ombudsman intézményét, akinek mandátuma négy évre szól, feladata pedig az állampolgárok jogainak a védelme.Az RMDSZ-nek sikerült elfogadtatnia azt a módosítójavaslatát, amely új cikkelyt vezet be az alkotmányba az egészséges környezethez való jog szabályozására vonatkozóan. A plénumi vita során Makkai Gergely képviselő érvelt az indítvány mellett. A honatyák különösebb vita nélkül fogadták el azt a cikkelyt, hogy az információhoz való jognak nem szabad veszélyeztetnie a kiskorúak védelmét és a nemzetbiztonságot; az új alkotmány szavatolja majd a kultúrához való jogot is. A törvénytervezet szövegébe az RMDSZ javaslatára sikerült bevinni azt a javaslatot, hogy az eddig csak állami és magánintézményekben zajló oktatás ezentúl felekezeti intézményekben is lehetségessé váljon, kiterjesztve ezt az oktatási rendszer minden szintjére. Stefan Cazimir kormánypárti képviselő a himnuszra vonatkozó passzus "elfelejtését" indítványozta. Érvelése szerint Romániának a történelem folyamán öt himnusza is volt, és azt javasolta, hogy a kérdésről szakemberekből álló bizottság döntsön. A kormánypárti többség azonban úgy döntött, hogy az ország himnusza a Desteapta-te Romane (Ébredj, román) című dal, a fővárosa pedig Bukarest. /Ezentúl ötéves az államelnök mandátuma. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./"

"A népszámlálással kapcsolatban Veres Valér szociológus egy nagyon fontos mozzanatát magyarázta meg a magyarság viszonylag jelentős fogyásának: más módszerrel számoltak 1992-ben, mint tíz évvel később. 1992-ben az egy éve az otthonuktól távollevőket is beszámították az ország népességébe, 2002-ben viszont már nem tekintették őket állandó lakosoknak. A vendégmunka, feketén vagy szürkén vállalt külföldi munka, illetve a lassan növekvő kétlakiság (külhoni tanulmányok, nemzetközi üzleti élet, előnyösebb nyugdíj kedvéért megjátszott "kitelepedés", elhúzódó rokonlátogatások, unokák több hónapos magyarországi felügyelete stb.) miatt az új számítási módszer kedvezőtlenül érintette a magyarságot. /Balló Áron: A félig-kivándorlás buktatója. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./"

"A jún. 25-i alkotmánymódosító parlamenti vita során a prefektus hatáskörének kérdéséről is egyeztettek. Toró T. Tibor arra vonatkozó módosító indítványt nyújtott be, miszerint a prefektus által bírósági úton megóvott tanácsi döntéseket ne függeszthessék fel azonnal. A képviselő rámutatott arra, hogy indokolatlan a prefektus és bármely más állampolgár közötti megkülönböztetés, hiszen amennyiben egy állampolgár kíván közigazgatási bírósági úton elégtételt nyerni, a sérelmezett döntést csak a bíróság határozata nyomán függesztik fel. Ezzel ellentétben, a prefektusi óvás benyújtásának pillanatától kezdve érvényét veszti a határozat. Toró T. Tibor javaslatát a plénum 175 szavazattal 64 ellenében elutasította. /(simon): Nem szűkült a prefektusi hatáskör. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 27./"

"Jún. 28-án délelőtt ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa. Meghallgatták a szövetségi választási bizottság jelentését, s igazolták a 144 képviselő mandátumát. Megalakultak a frakciók, szám szerint nyolc. Ezek: Kereszténydemokrata, Székelyföldi frakció, Novum Forum, Partium, Új Erő, Szórvány, Szabadelvű és a Nemzeti Polgári Centrum. Nem sikerült megválasztani az SZKT állandó bizottságát, mert a többes jelölés során az alelnök-jelöltek közül csak Puskás Bálint kapta meg a szükséges szavazatszámot. Az elnökválasztás simán ment, ugyanis egyetlen jelölt volt, Frunda György, aki 103 szavazattal 21 ellenében nyerte el a tisztséget. A másik alelnök és a négy titkár megválasztását a következő SZKT- ülésre halasztották. Frunda György kijelentette: szeretné, ha az SZKT funkcionális parlamentként működne, nem az iszapbirkózás, a sértegetések, a parttalan viták színtere lenne. Markó Béla szövetségi elnök nyitotta meg az SZKT alakuló ülését, kijelentve, hogy a testület tagjai "hiteles képviselői a romániai magyar közösség politikai akaratának. Nem valamiféle új keletű erdélyi magyar kutyabőr által, nem közfelkiáltás által, hanem választás által". Hangsúlyozta, hogy közösen kell dolgozniuk az RMDSZ programjának végrehajtásáért, "ezt helyettünk senki sem fogja megtenni. Tanácsokat kapunk majd ezután is, különböző fórumokról meg- megüzenik majd nekünk, hogy mi a dolgunk, időről időre ki leszünk téve olyan grammatikai leleményeknek, hogy: "fogjuk meg és vigyétek!", de a munkát nekünk kell elvégeznünk". Az SZKT-nak történelmi kihívásokkal kell szembenéznie az elkövetkezendőkben. Döntéseinek következményei ugyanis kihathatnak nemcsak a következő évekre, de az elkövetkezendő évtizedekre is, hiszen a jövő nemzedékek sorsáról is határoznak, valahányszor meghoznak egy-egy politikai döntést. Példának az erdélyi autópálya tervét hozta fel, hozzátéve, hogy sem ebben az ügyben, sem a nyelvhasználat, az anyanyelvű oktatás, sem az egyetem vagy az önkormányzatiság dolgában nem lehet előrehaladást elérni, ha nem lennének politikailag egységesek, vagy ha a magyarságnak nem lenne parlamenti képviselete. "Nélkülünk rajzolnák át a térképet, és mi majd tiltakoznánk. Nélkülünk szerveznék át a közigazgatási egységeket, és mi majd tiltakoznánk. Nélkülünk történne minden, ami fontos és mi majd tiltakoznánk. Itt-ott talán még le is fékezhetnénk az áruló szándékokat, még toldozhatnánk- foldozhatnánk is egy kicsit a szakadt térképen, de ez a maximum, amit elérhetnénk". (...) "Mi nem ezt akarjuk! Mi partnerek akarunk lenni, mi bele akarunk szólni azokba a döntésekbe, amelyek minket is érintenek, és dönteni akarunk azokban a kérdésekben, amelyek csakis minket érintenek. Ehhez egységes RMDSZ-re van szükség!" - hangsúlyozta Markó Béla. Ezután Markó kirohant a fórumosok ellen, akik megbontják az egységet. A testület elfogadta Markó Béla javaslatát, és további bizalmat szavazott Takács Csaba ügyvezető elnöknek és az általa összeállított csapatnak. A tanács jóváhagyta a parlamenti frakciók működési szabályzatát, elutasította Ungvári Zrinyi Imre, a szövetségi etikai bizottság elnökének bizalmi szavazásról szóló indítványát, és állásfoglalást fogadott el az Európa Tanács 1609. számú, a regionális autonómiáról szóló ajánlás-tervezetéről. Az állásfoglalás elfogadását parázs, személyeskedésektől sem mentes vita előzte meg, ugyanis két változatot dolgoztak ki, egyiket az ügyvezető elnökség, másikat az RMDSZ képviselőházi frakciójának polgári szárnya. A testület az ügyvezető elnökség által kidolgozott változatra adta voksát. Szilágyi Zsolt, a Polgári szárny képviselője azzal vádolta Frunda Györgyöt, az ET jogi bizottságának alelnökét, hogy nem tájékoztatta az RMDSZ parlamenti frakcióit Andreas Gross svájci képviselő jelentéséről, amelyben a regionális autonómia elveinek jogi érvényesítését kéri, s amelyben megállapítja: "Az autonómia megoldást jelenthet az olyan, háborús konfliktussá növekvő politikai feszültségekre, amelyek az utóbbi években Európában kitörtek, túlnyomórészt nem államok közötti, hanem kisebbségek és államok közötti háborúkat jellemezték". Frunda György válaszában elmondta, hogy a Gross- jelentést az ET parlamenti közgyűlése elfogadta. A jelentés nem etnikai autonómiáról szól, hanem regionális autonómiáról, mint a konfliktus megoldásának eszközéről, és kimondja, hogy az autonóm hatóságoknak figyelembe kell venni a kisebbségek igényeit, jogait. Frunda szerint az Európa Tanácsban két felfogás ütközött: a francia és a német, azaz a szubszidiaritás elvére alapozó és a centralizált államfelfogás. Gross a szubszidiaritáson alapuló svájci modellre hivatkozva hangsúlyozta, hogy a parlamentek és a kormányok kötelesek hatáskörük egy részét átruházni alacsonyabb szintekre. Ha nem sikerül közös nevezőre jutni, akkor bírói parlamentet vagy nemzetközi intézetet kell létrehozni. Frunda György szerint Szilágyi Zsolt félrevezeti a magyarságot, amikor etnikai autonómiát emleget, és megvádolja őt, hogy nem tájékoztatta a parlamenti frakciókat. A Szövetségi Egyeztető Tanács megalakította a szakbizottságokat, megválasztották azok elnökeit és titkárait. Megalakult az egyházi szakbizottság, elnök Borzos István; közművelődés és művészet, elnök Jakobovits I. képzőművész; gazdaság és környezetvédelem, Sebestyén Csaba; oktatás- tudomány, Szőcs Judit; sajtó, könyvkiadás, Kántor Lajos; emberjogi szaktestület, Hajdu Gábor. /Mózes Edith: Megalakult az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 30./ A megalakult frakciók (zárójelben a frakció tagjainak száma, illetve vezetője): 1. Kereszténydemokrata Frakció (17, Kelemen Kálmán); 2. Székelyföldi Frakció (13, Ladányi László); 3. Novum Forum Frakció (11, Borbély László); 4. Partiumi Frakció (27, Lakatos Péter); 5. Új Erő Frakció (19, Borboly Csaba); 6. Szórvány Frakció (11, Winkler Gyula); 7. Szabadelvű Kör Frakció (10, vezetőjét később választják meg); 8. Nemzeti Polgári Centrum Frakció (22, Kónya-Hamar Sándor). A frakciókba be nem lépett 14 képviselő függetlenként tevékenykedik majd az SZKT-ban. A felsorolásból látható, a Katona Ádám vezette Erdélyi Magyar Kezdeményezés nevű platform, illetve a Bucur Ildikó vezette baloldali platform az új testületben nincs jelen. Nem alakítottak külön frakciót a Reform Mozgalomnak az SZKT-ban jelen lévő tagjai sem, akik az ülésen javaslataik zömét a Nemzeti Polgári Centrum Frakció támogatásával nyújtották be. A belső ellenzékként számon tartott korábbi platformok képviselői egyébként most a Nemzeti Polgári Centrum Frakcióba tömörültek, amely 22 tagjával - a Partiumi Frakció után - a második legnagyobb SZKT-frakciót alkotja. Az Új Erő Frakciót az SZKT-ban képviselt ifjúsági szervezetek képviselői hozták létre. 19 tagjával ez a testület harmadik legnagyobb frakcióját adja. Az SZKT megválasztotta az RMDSZ Szabályzat-Felügyelő Bizottságát, amelynek öt tagja közül kettőt (Bíró Enikő, Markó Attila) a szövetségi elnök javasolt. A fennmaradó három helyre titkos szavazással Asztalos Csabát, Rozsnyai Sándort és Rütz Erzsébetet választották meg. Toró T. Tibor felhívással fordult a testülethez, hogy az RMDSZ-ben állítsák helyre a sokszínűséget, mert a szervezet homogén párttá vált, ahonnan az ellenvéleményeket kiszorítják, ami az érdekképviseletet gyengíti. Javasolta a szabályzat vitájának elnapolását, újratárgyalását, s a konszenzussal elért kétharmados döntéshozatal bevezetését. Ellenkező esetben úgy vélte, a többség diktatúrája érvényesül a kisebbség felett. Ez utóbbi megfogalmazást Székely Ervin visszautasította. Márton Árpád és Verestóy Attila egyaránt azzal érvelt, hogy a parlamenti frakció működőképességének és hatékonyságának biztosítása megköveteli az ott egyszerű többséggel elfogadott döntések kötelező érvényesítését a parlamentben. Az SZKT Toró T. Tibor javaslatát leszavazta. Ungvári-Zrínyi Imre, az RMDSZ Etikai és Fegyelmi Bizottságának (EFB) elnöke három etikai vizsgálatról számolt be a testületnek. Az elsőt Pécsi Ferenc képviselő ellen nyújtották be, aki 2002 februárjában a bukaresti Curentul napilapban azt állította, hogy gazdasági érdekszövetség létezik az RMDSZ és a kormánypárt vezetői között. Az EFB felszólította Pécsit, hogy terjessze be bizonyítékait, vagy pedig vádjait nyilvánosan vonja vissza. Pécsi közölte: élni kíván fellebbezési jogával. Kifogásolta, hogy a két évvel ezelőtt általa benyújtott keresettel az EFB mindmáig nem foglalkozott, miközben az ellene irányuló keresetet kivizsgálta. Az EFB-határozatot az SZKT elfogadta. A második a Nagy Pál kontra Asztalos Csaba ügy volt. Az EFB figyelmeztetésben részesítette Asztalost, aki a hatóságoknál levédte a MIT nevet, miközben tudta, hogy ezt évek óta a Magyar Ifjúsági Tanács nevű szervezet, az RMDSZ egyik partnerszervezete használja, s ezzel erkölcsi kárt okozott a MIT-nek és a szövetségnek. Asztalos kijelentette: fellebbezni fog, hiszen amikor a nevet levédte, a MIT "már rég nem volt" az RMDSZ ernyője alatt. Az EFB-határozatot az SZKT elutasította. A harmadik a Lakatos Péter kontra Tőkés László ügy volt. Markó felhozta a státustörvény történetét. Rámutatott: az RMDSZ nem örült annak, hogy "az egységes nemzet fogalma helyett az egy nemzethez való tartozás elve maradt a szövegben", ám a szövetség azoknak a nevében fogadta el a módosítást, akik igénylik a támogatásokat, és akik számára fontos, hogy a kedvezmények köre bővült. Hozzátette: a következő feladat annak elérése, hogy a jogszabály Romániában alkalmazható legyen, ehhez azonban az RMDSZ-nek politikai befolyásra van szüksége. Lakatos Péter úgy vélekedett, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács felállítása a Tejútnál is messzebb van. Kelemen Attila a magyarországi politikai ellentétek Erdélybe hozatala ellen foglalt állást. Markó Béla beszédét és a szövetség jelenlegi politizálását a Nemzeti Polgári Centrum Frakció nevében Szilágyi Zsolt élesen bírálta. Rámutatott: ha ebben a ritmusban halad az egyházi ingatlanrestitúció, a teljes vagyon visszaszerzése akár 30 évig is eltarthat. Ugyanakkor leszögezte, nem igaz, hogy a Kárpát-medencei magyarság 98 százaléka egyetértett a státustörvény módosításával. Furcsállotta azt is, hogy miközben a magyar státustörvényt az EU kifogásolja, a moldovaiak nyugodtan lehetnek kettős - moldovai és román - állampolgárok. /Tibori Szabó Zoltán: Boldogulásunk egységünktől és gazdasági erőnktől függ. Marosvásárhelyen újjáalakult a Szövetségi Képviselők Tanácsa. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./"

"A román kormány nemrég úgy döntött, hogy Románia határain belül 1940 és 1945 között nem volt holokauszt. Mivel a román kormány erről a döntéséről közleményt is kiadott, az 1953-ban a holokauszttal kapcsolatos tények feltárására alakult jeruzsálemi Jad Vasem Intézet - Jean Ancel történész nemrég megjelent kétkötetes munkájára hivatkozva - szükségesnek tartotta rámutatni, hogy a román kormány döntésével szöges ellentétben a romániai területeken élő akkori 760 ezres zsidó népességből mintegy 420 ezren estek a holokauszt áldozatául, továbbá hogy a román hatóságok közvetlenül részt vettek a zsidók kiirtásában. Sőt: "Románia volt a nácik egyetlen szövetségese, amely saját tervvel rendelkezett a zsidó lakosság likvidálására, és amelynek hadserege tevékenyen részt vett gyilkolásukban". Miután Izrael diplomáciai lépéseket is tett az ügyben, a román kormány és a hivatalos szervek visszavonulót fújtak, és magyarázzák a bizonyítványukat. Mint ismeretes, a nemrég Marosvásárhelyen felavatott holokauszt-emlékmű talapzatára az a felirat került, hogy a marosvásárhelyi zsidó közösséget "a fasiszta magyar kormány" deportálta Auschwitzba. Romániában következetesen úgy igyekeznek beállítani a dolgot, mintha a zsidóüldözések kizárólag a 2. bécsi döntést követően 1940-ben Magyarországhoz került Észak-Erdélyben történtek volna. A román nacionalisták egyik kedvenc témája annak bizonygatása, hogy a mindenkivel toleráns románok a zsidókat sem bántották. Bezzeg a magyarok... A mindenkori román magatartás lényege így summázható: mindent letagadni, amit lehet. Magyarországon, épp ellenkezőleg, a háború után évtizedeken át bűntudatot igyekeztek sulykolni az emberekbe. Eredmény: a romániai, illetve a magyarországi köztudatban még jelenleg is az a homályos kép él, hogy Romániában a zsidókra nézve legveszélyesebb időszakot úgymond "meg lehetett úszni", a románok legalábbis kevesebb bűnt követtek el a zsidók ellen, mint a magyarok. Ezzel szemben a valóság az, ami a Jad Vasem Intézet közleményében áll: "Románia volt a nácik egyetlen szövetségese, amely saját tervvel rendelkezett a zsidó lakosság likvidálására, és amelynek hadserege tevékenyen részt vett gyilkolásukban". Más szóval Romániában nem volt szükség a nácik közbeavatkozására ahhoz, hogy a zsidók többségét legyilkolják. A nácikkal szövetséges románok, minden más országgal ellentétben, ezt itt "saját erőből" oldották meg. Ezzel szemben mi történt a Hitler utolsó csatlósának kikiáltott Magyarországon? Erről az egyik legnagyobb holokauszt-szakértőnek tekintett zsidó történész, Randolph L. Braham A magyarországi holokauszt című könyvében írta: "A történelmi Magyarország zsidó lakossága létszámában 1910-ben tetőzött. A csaknem 21 milliós népességen belül 911.227 főt számlált, ami 5 százaléknak felelt meg. Közülük 471.355 zsidó élt a trianoni Magyarországon. Az első világháború után a trianoni Magyarország zsidó lakossága fogyásnak indult. Lélekszáma 1920-ban 473.355, 1930-ban 444.567 fő. (6,2 után 5,9, illetve 5,1 százalék.) A százalékos csökkenés folytatódott: 1941-ben már csak 4,9 százaléknyi a lélekszám, azaz 400.981. 1946-ban, a holokauszt hatására 143.624 fő - 1,6 százalék. Budapest lakosságának 1920-ban a 23,2 százaléka zsidó, 1941-ben 184.453 fő, azaz 15,8 százalék. Az 1938-39-ben Csehszlovákiától visszacsatolt területeken 146.000 zsidó élt. (68.000 a Felvidéken, 78.000 Kárpátalján.) 1940-ben Romániától visszakerült Észak-Erdély, ahol 164.000 zsidó élt, a Bácskában 14.000. (...) 1938 májusában jelent meg az első, 1939 májusában a második zsidótörvény. Ennek ellenére Lengyelországból és Szlovákiából a kegyetlenül szigorú zsidóellenes intézkedések miatt tömegesen menekültek az érintettek Magyarországra. Évről évre növekedett azoknak a zsidóknak a száma, akik Magyarországon próbáltak menedéket találni. 1943 novemberében már körülbelül 15 ezerre rúgott a számuk. (...) A légkör a kiéleződő antiszemitizmus következtében ugyan romlott, az Országos Magyar Zsidó Segítő Akció (OMZSA) és a Magyar Izraeliták Pártfogó Irodája (MIPI) azonban jórészt zaklatásmentesen végezhette a dolgát, a magyarországi hatóságok nem gátolták tevékenységüket, sőt kifejezetten jó néven vették, hogy a lakosság egy részének anyagi gondjait maguk a zsidók vették a vállukra. (...) A hatóságok nem zaklatták őket, s a magyarországi zsidóság majdnem normális légkörben élhette életét, mintegy tudomást sem véve arról, milyen szenvedéseket állnak ki hitsorsosaik a szomszéd országokban, ahol ekkor már teljes lendülettel folyt a végleges megoldás gyakorlatba ültetése. (...) A német megszállásig viszonylag normális kerékvágásban haladt a zsidó közösségek élete. A vallásos, egészségügyi, iskolaügyi és jóléti intézményhálózat nemcsak a honi zsidóságot szolgálta, de a Magyarországra menekültek ezreit is. De a magyar zsidóság vezetői elkövettek egy súlyos hibát. Bár tudatában voltak annak, milyen sorsot szánt a náci Németország a zsidóknak, nem készültek fel a katasztrófára. Okok? A magyarországi zsidó vezetés vakhittel bízott abban, hogy őket nem sepri el a holokauszt. (...) A zsidó vezetés gyakorlatilag a deportálások elkezdődéséig hitte, hogy a magyarországi zsidóság, az európai zsidóság nagyobb közösségeitől eltérően, fizikailag akkor is viszonylag sértetlenül kerül majd ki a háborúból, ha gazdaságilag tönkre is megy. Annak a reményüknek, hogy valamiképpen csak megússzák, tápot adott az a tény, hogy Magyarország a biztonság szigete volt a háború négy és fél esztendején át tomboló pusztítás óceánjának kellős közepén. A magyarországi zsidó vezetők előtt nem volt ismeretlen, hogyan bánnak a nácik a zsidókkal ott, ahol ők az urak. Ennek ellenére nem világosították fel a zsidó tömegeket és nem tettek egyetlen hathatós óvintézkedést sem, amivel Magyarország megszállása idején elháríthatták vagy legalább csökkenthették volna a katasztrófát. Mint minden épeszű ember, a magyarországi zsidók is egyszerűen elképzelhetetlennek tartották emberek millióinak futószalagon történő kiirtását, a világ szeme láttára, a 20. században. Sejtették, hogy a határokon túl iszonyatosan bánnak a zsidókkal, de azzal áltatták és biztatták magukat, hogy az a "civilizált" Magyarországon nem eshet meg. (...) Magyarország megszállása idején Eichmann virágkorát élte. Magyarországon volt Európa utolsó, viszonylag érintetlen zsidó közössége. A magyarországi program kivitelezésére kijelölt Sonderkommandóban Eichmann legközelebbi munkatársai kaptak helyet, akik sokéves tapasztalatokkal rendelkeztek a végleges megoldás programjának megvalósításában Európa különböző országaiban. 1944. március 19-én vasárnap reggel a németek megszállták Magyarországot. Veesenmayer és a birodalomban lévő felettesei jól tudták, hogy a német megszálló hatóságok csak akkor képesek megfelelően működni, ha a magyar államapparátus támogatását élvezik. Tudták, hogy a hadsereg, a csendőrség és a rendőrség lojalitásának biztosításán kívül az állam egyéb központi és helyi igazgatási és végrehajtó szervei lojalitását is biztosítaniuk kell. Mikor megalakult a Sztójay-kormány, a németek ragaszkodtak ahhoz, hogy mind a különböző minisztériumok irányításával megbízott államtitkárokat, mind a fontosabb osztályok és részlegek vezetőit németbarát elemekkel váltsák fel. A csendőrség volt a magyarországi zsidók összegyűjtésének és deportálásának fő eszköze. A gettóba záráshoz, összegyűjtéshez és deportáláshoz igénybe vett csendőrök közül sokan sváb származásúak és nácibarátok voltak. A magyarországi holokauszt legtöbb túlélője tanúsítja a csendőrök kegyetlen és barbár viselkedését e rettenetes időszakban. A németek előbb a központi kormányszervekben hajtottak végre tisztogatást, majd a helyi szervekben. (...) Május eleje, az erdélyi zsidók gettóba vitele. A német megszállást követően a honvédelmi minisztérium, amely az előző négy-öt évben a zsidók szenvedéseinek egyik legfőbb okozója volt, most hirtelen egyike lett azoknak a kormányhivataloknak, amelyek zsidó életek mentésével kezdtek el foglalkozni. Feltételezhető, hogy néhány vezető katonához és politikushoz hasonlóan jó néhány katonai parancsnok is rádöbbent, mit is takar valójában a gettósítás és deportálás, és úgy érezték, hogy a zsidók megmentése érdekében mindent meg kell tenniük, amit csak tudnak." Tehát - nem magyar, hanem részrehajlással a legkevésbé sem gyanúsítható zsidó történész szerint - a náci megszállásig Magyarországon a zsidóknak viszonylag jobb sorsuk volt, mint a környező országokban, pogromokra ezt követően sem került sor, a deportálásokat a nácik erőpozícióból kezdeményezték. Igaz, a zsidók összegyűjtését és külföldre irányítását a magyar hatóságok együttműködése tette lehetővé. Azonban Romániában német megszállás nélkül, illetve minden külső kényszer nélkül, "saját erőből" gyilkoltak le több mint 400 ezer zsidót... /Boros Ernő: A román és a magyar holokauszt-mítosz. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 1./"

"Kuszálik Péter néhány éve még "független értelmiségiként" nyilvánított véleményt az erdélyi közélet dolgairól számos lapunkban, beleértve az Erdélyi Naplót is. Az RMDSZ bukdácsolása sem úszta meg vitriolos kritikája nélkül. Ma már? Főként szép honoráriumokat fizető "kormánypárti" lapokban morfondíroz, mörfizál, jópofizik utolérhetetlenül nyegle modorában, és láss csodát, kizárólag Pártunk és Kormányunk ellenségeit tűzve éles tollára. Manapság ő az egyik legvehemensebb és legproduktívabb RMDSZ-propagandista, olvasható az Erdélyi Naplóban, D. L. /Dénes László/ tollából. /D. L.: Na, bumm! = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 1./"

"Jún. 30-án a képviselőház plénuma megszavazta a módosított alkotmányt. Az RMDSZ is számos módosító javaslatot terjesztett be, egyes indítványokat a plénum elfogadott, másokat elutasított. Varga Attila képviselő fenntartotta az RMDSZ azon módosító javaslatát, amely eltörli az alkotmány felülvizsgálatának korlátozásait (148. cikkely). Ezen cikkely előírásai szerint az alkotmány nem módosítható azokban az esetekben, amikor a módosítás tárgya az ország oszthatatlansága, nemzeti jellege és függetlensége, államformája, területi egysége, a bíróság függetlensége, illetve a politikai pluralizmus és az állam hivatalos nyelve. A plénum visszautasította a javaslatot. A törvényhozás és a végrehajtó hatalom közötti viszonyt tárgyaló cikkely esetében, pontosabban a kormányrendeletek és sürgősségi kormányrendeletekről rendelkező szakasz vitájánál kért szót Márton Árpád képviselő, aki fenntartotta azt a módosító javaslatot, amely szerint amennyiben az először megkeresett ház 45, illetve 60 napon belül nem dönt a benyújtott törvénykezdeményezésekkel, törvénytervezetekkel kapcsolatban, az illető jogszabályokat elfogadottnak tekintik (szemben a korábbi 30, illetve 45 napos határidővel). A módosító javaslatot a plénum megszavazta. A továbbiakban Varga Attila képviselő fenntartotta azt az RMDSZ módosító javaslatot, amelynek értelmében a törvényhozási ciklus végén egy felhatalmazási törvény kibocsátásával a parlament megbízhatja a kormányt kormányrendeletek kibocsátásával a parlamenti szünet időtartama alatt, de ezeket kötelezően be kell nyújtani a parlamenthez a felhatalmazási határidő előtt. Kivételt képeznek azok a kormányrendeletek, amelyek a felhatalmazási határidőn belül már kifejtették hatásukat. A plénum visszautasította a módosító javaslatot.Márton Árpád képviselő a sürgősségi kormányrendeletek intézményének szabályozásával kapcsolatban elmondta, hogy különleges, halasztást nem tűrő helyzetekben, amennyiben az első ház 45 napon belül nem dönt a sürgősségi kormányrendelet fölött, elfogadottnak tekintik, és a másik ház elé terjesztik, amely szintén sürgősségi eljárásban dönt. Az RMDSZ által egyeztetett módosító javaslatot a plénum elfogadta. Toró T. Tibor kifejtette, hogy az eddigi kormányok visszaéltek a sürgősségi kormányrendeletek lehetőségével, ezért szükséges a kormány ilyenszerű felhatalmazásának korlátozása. Az általa benyújtott módosító javaslat szerint a kormány csak háborús helyzetben, katasztrófa vagy természeti csapás esetében vagy más, jól meghatározott sürgősségi helyzetben, ostromállapotban fogadhat el sürgősségi kormányrendeleteket, amelyek a parlamenthez való benyújtás után lesznek hatályosak. A plénum elutasította a javaslatot. A 119. cikkely első bekezdésének vitája során, amely a helyi közigazgatást meghatározó elveket rögzíti, az RMDSZ részéről Varga Attila képviselő tartotta fenn az RMDSZ módosító javaslatát, miszerint a decentralizáció, a helyi autonómia, valamint a helyi közszolgálatok dekoncentrációja mellett az alkotmány tételesen is tartalmazza a szubszidiaritás elvét. Felszólalásában Varga Attila elmondta, hogy a szubszidiaritás elve új fogalom, amelyet nemcsak az Európa Tanács, hanem más európai intézmények is ajánlásaikba foglaltak, és széles körben alkalmazzák az Európai Unió országaiban. A képviselő kitért arra is, hogy az RMDSZ által megfogalmazott elv megtalálható az érvényben lévő helyi közigazgatási törvényben, amely kimondja, hogy a döntéseket és a kompetenciákat annak a helyi közigazgatási hatóságnak a hatáskörébe kell utalni, amely a legközelebb áll az állampolgárhoz, így semmilyen akadálya nem kellene lennie annak, hogy az alkotmány szövegében is rögzítsék. A plénum elutasította az RMDSZ módosító javaslatát. Ez az elv, ha nem is a legtökéletesebb formában de érvényesül a helyi és megyei tanácsok viszonyában is. Ugyanehhez a cikkelyhez kapcsolódik Szilágyi Zsolt képviselő módosító javaslata, amelyet fenntartott, és amelynek értelmében a regionalizmus elengedhetetlen feltétele az uniós csatlakozásnak, így ezt alkotmányosan is szabályozni kell. A plénum visszautasította a módosító javaslatot. Az RMDSZ eredményeket is elért az alkotmány módosítása során, mint például: a szövetség hathatós közbenjárása nyomán, az alkotmánymódosító törvénytervezetet kidolgozó bizottság elfogadta azt a javaslatot, amely biztosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó román állampolgárok jogát arra, hogy az igazságszolgáltatási eljárás keretében anyanyelvükön fejezzék ki magukat. A külföldi állampolgároknak és hontalanoknak, akik nem értik vagy nem beszélik a román nyelvet, jogukban áll megismerni a periratokat, a bíróság előtt felszólalni, záróbeszédeket tartani - tolmács útján. A büntető perekben ezt a jogot ingyenesen kell biztosítani. Az alkotmánymódosító törvénytervezet szövegébe előzetes egyeztetések alapján, az RMDSZ javaslatára sikerült bevinni azt a javaslatot, amely szerint az eddig csak állami és magánintézményekben zajló oktatás ezentúl kiegészül a felekezeti oktatással, kiterjesztve ezt az oktatási rendszer minden szintjére. A frakcióvezetés dr. Kelemen Atilla és Márton Árpád egyeztetése után a Szociáldemokrata Párt (SZDP) és a Demokrata Párt (DP) képviselőivel, a plénumban sikerült elfogadtatni azt az előzőleg elutasított javaslatot is, amely bevezet egy új szakaszt az egészséges környezethez való jog szabályozására vonatkozóan.A 119. cikkely (2) bekezdése értelmében a jelentős számú nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok lakta területi-közigazgatási egységekben, a helyi közigazgatási hatóságokkal és a dekoncentrált közszolgálatokkal való kapcsolattartásban, biztosítják az anyanyelv írásbeli és szóbeli használatát. A törvénytervezet szövege tartalmazza az RMDSZ azon értékelését is, hogy a nép ügyvédje (ombudsman) az alapvető emberi és állampolgári jogok és szabadságjogok védelmében rendkívül fontos feladatot ellátó intézmény. Annak érdekében, hogy e feladatának eleget tudjon tenni, az RMDSZ javasolta az idevágó rendelkezések jelentős bővítését. Hosszabb vita után sikerült elfogadtatni azt, hogy az alkotmánymódosító törvény tervezetének szövegébe olyan rendelkezések kerüljenek be, amelyek egyes területekre szakosodott helyetteseket rendel a nép ügyvédje mellé.A továbbiakban a képviselőház plénuma név szerinti szavazással egyhangúlag, 257 szavazattal jóváhagyta az alkotmánymódosító törvénytervezetet. /Mérlegen az RMDSZ módosító javaslatai. Elfogadott és visszautasított indítványok. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 2./"

"Vekov Károly képviselő júl. 3-i sajtótájékoztatóján cáfolta azokat a beszámolókat, amelyek arról szóltak, hogy a bekövetkezett módosítások az RMDSZ és a kormánypárt közötti megegyezés alapján születtek meg. Ez nem fedi a valóságot, hiszen a vitákon a Nagy-Románia Párton kívül, a többi parlamenti párt is jelen volt, és hozzájárult a törvénytervezet kidolgozásához. Az előzetes tárgyalásokon az RMDSZ elfogadta, hogy a vitán ne essen szó két érzékeny problémáról, amelyet a Vekov Károly által vezetett RMDSZ-platform javasolt, éspedig az autonómia, valamint a szubszidiaritás kérdéséről. Vekov Károly jelezte: az általa előterjesztett törvénytervezet, amely a műemlék-templomok környékén zajló különböző rendezvények, sörfesztiválok és egyéb események korlátozását, illetve betiltását írná elő, egyetlen kifejezés módosításával átment a szenátusi vitán, majd ősszel kerül a képviselőház plénuma elé. A képviselő véleménye szerint az SZKT továbbra is az RMDSZ jelenlegi vezetőségének közvetlen irányítása alatt áll. /Köllő Katalin: Az SZKT-t továbbra is a csúcsvezetőség irányítja. A szenátus elfogadta Vekov Károly törvénytervezetét. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./"

"Idén harmadik alkalommal hirdet felvételit a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Tonk Sándor rektor elmondta, az elmúlt napokban megrótták a sajtóban, mert azt merte nyilatkozni, hogy a jelenlegi professzori kinevezési rendszer alapján nagyon kicsi a remény arra, hogy az elkövetkező időkben magyar professzorokat nevezzenek ki. A feltételek olyanok, hogy sok magyar oktatót eleve kizárnak a versenyből. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem feladata az erdélyi tudományos élet szervezése. Sok a gond, kezdve azzal, hogy az EMT egy különleges struktúrájú intézmény, amely a Partiumtól egész Csíkszeredáig 25 szakot működtet, 1600 diákkal, 300 tanárral működnek. Mindenütt növekvőben van a továbbtanulás iránti igény. Az egyetem akkor magyar, ha szellemiségében az, ha olyan közösséget tud kialakítani, amelyben öntudatos magyar értelmiségit lehet nevelni. Ezért vezették be és tették kötelezővé minden szakon a diákoknak egy magyarságtudomány kurzusra való feliratkozást, hogy minden héten legyen egy előadás a magyarság történetéről, néprajzáról, irodalomtörténetéről. Ugyanakkor elkezdődött a lélekrombolás, lélektiprás a sajtóban. A Sapientia, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem feladata megszólítani az erdélyi magyar társadalmat, hogy valahogy ellensúlyozzák ezt a folyamatot. Az újságíró megjegyezte, hogy a Babes-Bolyai Tudományegyetemen volt egy sajtótájékoztató, ahol Tonk Sándor rektor kijelentéseit cáfolták. A rektor megjegyezte: szavait félreértették. Feltette a kérdését: Mondhatjuk azt, hogy minden rendben van a BBTE-n? A sajtóban megjelent cikkekben azon volt a hangsúly, hogyan meri Tonk Sándor azt kritizálni, ami rendben van. Pedig nincs rendben. Több szakon van magyar nyelvű oktatás, ebből csak négyből lehet magyarul letenni a magiszteri vizsgát. /Csomafáy Ferenc: Öntudatos magyar értelmiségi. Beszélgetés Tonk Sándor rektorral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 4./"

"Az 1966-ban Bukarestben, 74 éves korában elhunyt Pakocs Károly írót, költőt Szatmár megyéhez köti születési helye (Nagykároly), valamint a szatmári római katolikus egyházmegyében kifejtett három és fél évtizedes papi tevékenysége. Többször volt börtönben, egyelőre tisztázatlan, hogy halála előtt miként és miért bántalmazta külföldön (?) a román politikai rendőrség. Lehet, hogy előkerülhet (az 1956-os magyar forradalom hatására írt) Dávid és Góliát című költeménye (valószínűleg ezért is került börtönbe), kéziratban megvan a Küzdelem a lelki vakság ellen című, 160 oldalas emlékirata is. Életpályája, személyisége nemcsak az irodalom szakemberei, hanem a lélektan búvárai számára is számos feladvány lehet. Pakocs Károly 1950-ben szabadult a börtönből. 1951 decemberében főiskolai tanár lett Gyulafehérváron, az állami hatóságok által szervezett teológián. Pakocs Károly 1953-1955 között Gyulafehérváron írt, Küzdelem a lelki vakság ellen című prózai emlékiratáról nyomtatásban először Tempfli Imre tette említést A szatmári római katolikus egyházmegye író papjai című könyvében (2000), később, a Sárból és napsugárból - Pakocs Károly püspöki helynök élete és kora 1892- 1966 című, 1160 oldalas munkája (2002) bevezetőjében. Tempfli Imre azt ígérte, hogy könyvéből) jobban megismerhető Pakocs Károly. Könyve terjedelmes mellékletanyagában azonban nem közli az emlékiratot, csupán folyamatosan hivatkozott annak oldalszámaira. Pakocs Károly emlékirata egészében olvasmányos. Pakocs ellenfelei azt mondták, hogy "Pakocs helynök megalkuvó, a hierarchia létráján törtető, és a kommunista érdekek lelketlen kiszolgálója lett". Pakocs kiszabadulásakor meg volt győződve arról, hogy a gondviselés rendet teremteni küldte haza. Pakocs kéziratában hangoztatta a maga roppant felelősségét, s elmondta, milyen szívesen osztaná ezt meg más feljebbvalóval, ilyen azonban nincsen, sem püspök, sem érsek, az Apostoli Szentszékkel pedig nem tudott érintkezni. Pakocs hangoztatta, hogy az állammal meg kell egyezni, ő már a börtönben látta - írja -, hogy az államhatalom nem akar nemzeti egyházat. Valójában 1948. július 19-én Takáts Lajos nemzetiségügyi államtitkár ( alminiszter ) Szatmárnémetiben mondott beszédében jelentette ki: "A kormány el van határozva, hogy a katolikus püspökökkel szemben feladja a békés megegyezés álláspontját. Lehetőséget adunk, hogy a római katolikus egyház nemzeti egyházzá alakuljon és ne legyen kénytelen külföldi irányításra hallgatni. Megadjuk a módot a híveknek is, a papoknak is, hogy szakítsanak az elzárkózás eddigi politikájával." (Szabad Élet, IV. évf. 162.sz.) Kevésbé hihető, hogy erről Pakocs Károly nem hallott volna. Szövegeiben bizony gyakori a szó és a tett ellentéte. A papok féltek tőle, elhallgatnak előtte dolgokat, hiszen - emlékiratában megírta - a rendőrség tőle érdeklődött többször is a "zug-teológiáról", a minisztériumi megbízott őt kérte, hogy "izgató beszédei" miatt figyelmeztesse Dr. Czumbel Lajost, "megfelelő helyen" őt kérték - írja -, hogy P. Godó Mihály áthelyezését kérje. Ő közölte a szatmáriakkal: "biztos forrásból tudja: a minisztérium nem engedi a titkos ordináriusok működését", illetőleg, hogy a "kormány kimeríti a sorukat" (azaz letartóztatják őket). A minisztérium és a rendőrség emberei mindegyre őt keresték, vele tárgyalnak. Pakocs Károlyt a megmerevedett, régi korokra jellemző abszolút tekintélyelvűség jellemezte. Jellemzéseiben nem kímélte munkatársait, kortársait, esetenként ellenfeleit. Megírta: az egyházmegye nagy baja az, hogy Dr. Scheffler János püspök nem talált vezetésre alkalmas utódokat, ugyanis Dr. Czumbel Lajos ordinárius, akinek a kormányzást átadta, az egyházjogban szokatlanul járatlan (noha két doktorátusa is van!), a kormányzásra alkalmatlan. Az őt követő Szvoboda Ferenc "hihetetlenül tehetetlen", "impotens öregember", ráadásul "jellemes paphoz méltatlanul, kétszínűen jár el", mert nem mondja meg neki, hogy ő az ordinárius. Dr. Dobos János szatmári lelkész, majd máramarosszigeti plébános (a harmadik ordináriusjelölt) "jólelkű, de egészen férfiatlanul gyenge ember". Elítélően írt dr. Révész Gáborról vagy Rényi Ferencről, aki "valóságos őrültje a szatmári lázadásnak", "a legfelső fokon befolyásolható természete miatt és beteges aggályossága miatt a leghasználhatóbb eszközévé hipnotizálta [P. Godó] ez a hatalmi tébolyban szenvedő jezsuita". P. Godó Mihály jezsuita atyát tekintette legfőbb ellenfelének. Róla írta, hogy "ideges tettvágy, nagyfokú hevesség, meggondolatlanság jellemzi. Kalandocskákban éli ki ábrándjait. A szatmári anarchia megteremtéséhez démoni eszélyességgel választotta ki munkatársait. Fölényes, magát nagyra tartó, sokszor pökhendi és hihetetlenül elbizakodott szerzetes. Ideggyönge ember. Népszerűséget hajhászó. Modortalan." "Mit tolakodik élők és holtak fölött ítélkező bíróul?" - kérdezte. "Kiközösítési dührohama van." Jellemzésére szinonimák sorát használja: "Megbomlott lélek, felajzott agyú és beteg idegzetű, elmeelferdülésben szenved; jogi elmebajban szenved; elmebillent ember.". "Elmebetegséggel, lelki kórral áll(unk) szemben" - írja. "Szamosújvári kalandor, szamosújvári düh jellemzi, a szamosújvári terror (képviselője), sátáni vonás (jellemzi); a vadászebek dühével keres okokat magatartása igazolására." Pakocs Károly véleménye szerint egyébként az erdélyi jezsuiták mind ideges, zavart lelkű emberek, ideggyengeség jellemzi őket. Elmarasztalja a női szerzeteseket is, elsősorban a Szatmári Irgalmas Nővérek rendjébe tartozókat, akik P. Godó "női roham-osztagai", "egyházi barisnyák" "a farizeusok női utódai", akik "barisnya-támadást", "barisnya-rohamot" hajtanak végre, "barisnya-őszentsége" házról-házra jár és lázít, s terrorjuk apostolkodja a közvéleménybe a tévtanokat. "Mulieres in ecclesia taciant" - írja (azaz: Nők ne szóljanak bele az egyház ügyeibe!). Jól leteremtette ellenfeleit, közben arról panaszkodott, hogy azok "szeretetlenül" viselkednek a békepapokkal szemben, ahelyett, hogy "térdenállva kérnék őket, hogy lássák be hibáikat" Mindszenty József hercegprímással kapcsolatban mesének, propaganda-híresztelésnek tartotta azt, hogy a bíboros akaratát a börtönben injekciókkal megbénították, s a tárgyalásán való teljes lelki letörését, ott elhangzott vallomását így befolyásolták. A Pakocs-emlékirat állításai csak fenntartással, más forrásokkal szembesítve fogadható el, ezt mutatja, hogy Tempfli Imre idézte Márton Áron véleményét, aki szerint a Rómával kapcsolatos ügyekben Pakocs Károly a legkevésbé megbízható forrás. Jellemző, hogy Pakocs a vatikáni államtitkársághoz írt levelében javasolta, hogy a politikailag exponált Márton Áron püspök helyett ki kellene/lehetne nevezni egy másik, a kormány bizalmatlanságát eloszlató püspököt. Pakocs Károly jellemvonása volt a hatalom vágya. Emberi gyengeségeit az ördögi rendszer szakemberei valószínűleg tudatosan keresték, személyisége (esetleg kóros alapon kifejlődött) jellemvonását, ambícióit aztán fel- és kihasználták. Valójában ő vált lelkileg vakká, s élete végén emiatt vált a rendszer áldozatává. Tempfli Imre Sárból és napsugárból című terjedelmes könyvében sok a töltelékanyag, ez megnehezíti az olvasó eligazodását. Problémát jelent, hogy az ábrázolni kívánt kor világában járatlan a szerző. /Bura László: Pakocs Károly írói hagyatéka. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./"

"Egy napon megjelentek: ők, akik mindenhol ugyanazok. A hitetlenek, a cinikusak, az erkölcsi hazátlanok és erkölcsi gatyátlanok, írta György Attila. A jövőt veszik el, a maradék levegőt szívják el az amúgy is csonka nemzettest elől. Ők a "nyitott erkölcsök" harcosai. A libertinizmus prófétái, akiknek szép a rút és rút a szép. Akik számára a nemzet csupán egy közösségen mérhető statisztikai fogalom. Örömüket lelik a pusztulásban, a sárban és a dekadenciában. Ők az autofasiszták: akik saját népüket gyűlölik. Elhatárolódtak, sokszor és lelkesen a türelmetlenektől. És elhatárolódtak ezek eszméitől: a hazától, a hittől, az erdélyi magyarságtól, az erdélyi, majd a székelyföldi önkormányzattól. Majd azt mondták: nem kell magyar egyetem Erdélyben. Petőfi-Schillert álmodtak, trójai falovat. Amikor mégis meglett az egyetem, beültek katedráira. Azt is mondták, nem kell a státustörvény. Mert káros, mert címkéz, mert "diszkriminál". Aztán belesimultak a szakértői bizottságokba, és ma avatott értői a kedvezménytörvénynek. Most éppen azt mondják: az önkormányzattal nem lenne mit kezdenünk. Nem aggódnak a székelyföldi ortodox templomok és fegyveres járőrök miatt. De ezek az emberek legyőzhetők és túlélhetők: egyszerű recepttel, dolgozni kell. Épnek maradni testben, lélekben. Vitatkoznunk pedig nem kell és nem szabad ezekkel. /György Attila: Az autofasiszták. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 8./"

"Hibás tesztlapokkal és rossz fordításokkal nehezítették idén az érettségi vizsgát.A tárca kivizsgálást ígért. Az oktatási szakszervezet szerint a soha nem tapasztalt fejetlenséggel és kétértelműségek sorozatával jellemezhető érettségi vizsgáért az oktatási minisztériumot terheli a felelősség. Ebben az évben vezették be a tesztrendszert a román, illetve magyar nyelv és irodalmat, valamint az egyetemes irodalmat kivéve, rengeteg bonyodalmat okozott mind a tesztlapok helyessége, mind a magyar fordítás, mind pedig a különböző vizsgákon elbukók további szereplése. Idén első ízben nem jeggyel, hanem sikeres/sikertelen minősítéssel osztályozták a szóbelit. A tárcavezető előzetes bejelentése dacára nem mindenütt engedélyezték, hogy az első elrontott teszt után az érintettek folytathassák az érettségit. A tiltakozások nyomán Bukarestben és Bihar megyében a minisztérium 189 diáknak engedélyezte az elrontott vizsga megismétlését, de Brassó és Vrancea megyében - miután a kérésüket elutasították - diákok százai tüntettek. Máramarosszigeten a Leövey Klára Gimnázium első végzős nemzedékének fele vizsgázott sikeresen, miután a 20 magyar diákból 9-en elbuktak. A sikeres 11 diák öröme sem volt felhőtlen, ugyanis közülük csak kettőnek sikerült hetesnél magasabb átlaggal zárni. A háromszéki végzősök idén gyengébben szerepeltek, mint tavaly. Botos Erika, a megyei vizsgabizottság titkára elmondta: 1651 tanuló iratkozott be, 1623 jelentkezett vizsgára, 1289-en vizsgáztak sikeresen. A tavalyi 82 százalékkal és az egy évvel azelőtti 88 százalékkal szemben most 79,43 százalékos a sikerességi arány. Csíkszeredában egyes tételek helytelen magyar fordítása okozott nagy gondot. A tesztlapon szereplő érthetetlen fordítások, illetve megfogalmazások közé tartoztak: "egy 30 cégből álló ipari ág, amelyekből egyiknek sem van több mint 4 piac százaléka", "behatásolyák", "munka kérés a képesek részéről", a profitrátából "profit láb" lett stb. A pedagógus szerint lehetetlen volt minden elírást helyesbíteni, "egész osztályok" buktak el közgazdaságtanból. Kálmán-Ungvári Zsófia Hargita megyei főtanfelügyelő szerint a csapnivaló fordításért Bukarest a felelős. Kolozs megyében a maturandusok 67,7 százaléka vizsgázott sikeresen. Tavaly 8 százalékkal magasabb volt ez az arány. /A diákokkal együtt a rendszer is bukott az érettségin. = Krónika (Kolozsvár), júl. 8./"

"Az újabb sürgősségi kormányrendelet jelent meg a kormány munkaapparátusa, a minisztériumok és más központi közigazgatási szakhatóság keretében lévő egyes struktúrák működésére vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatosan. Az átszervezések nyomán a kormányfő nem kevesebb mint 23 ügynökséget, szakhatóságot, főosztályt és országos bizottságot fog koordinálni ezentúl. Köztük az energiaszabályozási, a privatizálási, a fogyasztóvédelmi szakhatóságokat, az Országos Sportügynökséget, az Országos Statisztikai Intézetet, a Márka- és Találmányügyi Állami Hivatalt stb. stb. Ezenkívül a kormány apparátusa keretében vannak olyan szervek, amelyek közvetlenül a kormányfőnek vannak alárendelve (például a Határon Túli Románok Főosztálya vagy az Interetnikai Kapcsolatok Főosztálya). Mindez funkcióhalmozást jelent, ami kiváltotta egyes politikai elemzők rosszallását, mert ebben központosítási törekvést látnak. A bírálatokra hevesen reagált a kormányfő, azt állítva, hogy a kormánynak vannak alárendelve ezek a központi hatóságok, a koordinálói feladatkör pedig nem összetévesztendő az alárendelésivel. Az Országos Ellenőrzési Szakhatóság például mamutintézmény lesz, bonyolult felépítéssel. Ide fog tartozni a Kormány Ellenőrzési Testülete, a Környezetvédelmi Országos Őrség, az Állami Építkezési Felügyelőség, a Pénzügyőrség, a Vámügyi Vezérigazgatóság (e két utóbbi szerv esetében egykori feladatkörük egy része továbbra is a szakminisztériumok hatáskörében marad). /Hecser Zoltán: Karcsúsítás központosítással. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 9./"