"Márc. 3-5-e között újabb, az 1998. évihez hasonló árvíz és földcsuszamlás pusztított Máramaros megyében. Víz borítja még az 1998-as árvíz pusztításaiból alig fellélegzett Kistécsőt. is, amelyet Máramarossziget felől semmiképp sem lehetett megközelíteni. Hiába a magasszárú 47 portáról kellett kimenekíteni az embereket, 7 házat teljesen lerombolta a víz. Az elkeseredett lakosok szerint ez az árvíz több kárt okozott az eddigieknél. Máramaroszszigeten hatodik napja nem folyik ivóvíz , sőt háztartási vizet sem használhatnak mindenütt. A hatóságok egyelőre tehetetlenek. Az ivóvizet tartálykocsikból osztogatják a rászorulóknak. A város mélyebb pontjain több mint 100 embert és több jószágot kellett kilakoltatni. A megyében 58 települést érintett az árvíz, illetve a velejáró földcsuszamlás. Ezekből 15 település teljesen elszigetelődött. Eddigi felmérések szerint 1628 gazdaságot, illetve 524 mellékgazdaságot érintett kisebb-nagyobb mértékben a katasztrófa, 53 hidat érintett az árvíz, ezekből 6 teljesen tönkrement, 44,8 kilométernyi települési közút rongálódott meg, amiből 6 km-t teljesen újjá kell építeni, megyei illetve községi érdekeltségű utak 83,1 km szakaszon váltak ideiglenesen járhatatlanná, ebből 46 km-t teljesen fel kell újítani. A vasút 0,6 km-en vált használhatatlanná és 38,03 km töltés, gát tűnt el teljesen a hullámok útjában. /(Farkas E. Zoltán): Árvíznézőben Máramarosszigeten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./"

"A Jurnalul National márc. 9-i száma öles betűkkel hirdette: "A BÁKÓI CSÁNGÓK NEM AKARNAK MAGYARUL TANULNI". A cikket olvasva kiderült: nem a Bákó városbeliek, hanem a megye falvaiban lakók. Azok közül is csak a pusztinaiak - mert mindössze őket kérdezte meg a cikkíró. Az egyik megkérdezett, Rosu Neculai elmondta: "Az én gyermekem még románul sem tud, nemhogy magyarul tanulna." - Vajon milyen nyelven beszél az a gyermek? - tette fel a kérdést a román lap cikkéről hírt adó Zsehránszky István. - Valójában Pusztinában 78 gyermek tanul jelenleg magyar nyelvet, Bilibók Jenő tanár úr oktatja őket - nem az iskolában, azt nem engedték meg nekik, hanem otthon. Klézsén pedig 97-en tanulnak magyar nyelvet! 88 gyermek és 9 felnőtt. Bogdán Melinda és Hegyeli Attila oktatja őket - szintén iskolán kívül. - A csángó adófizetőtől megtagadták azt a jogot, hogy anyanyelvét is tanulhassa az állami iskolában. A tanév elején valóban kevesen kértek magyar nyelvórát az iskolában. Klézsén mindössze 13-an, Lészpeden 2-en, Pusztinában 10-en. De vajon miért? - amikor most hétszerannyian járnak, iskolán kívül, magyarórára! Mert akkor a szülőket megfélemlítették. Ebben együttműködött a helyi hatóság, a katolikus pap és az iskolaigazgató. Együttesen "beszélték le" a magyarul tanulni akarókat. Ez kiderül abból a memorandumból, amit 2000 áprilisában küldtek a tanügyminisztériumnak, s amelyben kimondják: nem akarják és nem engedik meg azt, hogy Klézse községben az iskolában magyarul tanuljanak. Ez a beadvány a diszkrimináció kézzel fogható dokumentuma. - Párizsban értekezlet kezdődik a csángó kultúráról. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének művelődési, oktatási és tudományos szakbizottsága tárgyalja a kérdést. Függetlenül attól, hogy milyen következtetésre jutnak, Romániában az alkotmány, a parlament által elfogadott hazai és nemzetközi jogszabály mind írott malaszt addig, amíg féket nem vetnek a nemzeti türelmetlenségnek. /Zsehránszky István: Hazugság, diszkrimináció. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./"

"Szerzőavatás volt márc. 9-én Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Buksa Éva-Mária tanárnő könyvének címe: Történelmi színjátékok, históriák /Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely/. A könyvet Sebestyén Spielmann Mihály történész mutatta be: Buksa Éva-Mária ahhoz az erdélyi magyar tollforgató csapathoz, vonulathoz tartozik, aki nem engedte a történetiség szellemét elröppenni. A hagyományban gyökerező középkori gyakorlathoz nyúlt vissza: a tandrámához. "Történelmi színjátékai, históriás játékai többet mondanak el az erdélyi szellemi és lepergett századokról ebben a népszerű, jól követhető párbeszédes-játékos- színpadi formában, mint harminc feszített iramú tudós értekezés, kötelező bevezetés az irodalom élvezetébe, tantervileg előírt tárgyóra." A könyv hét dramatikus írást ölel fel. Lektorálta: Sebestyén Mihály, Peris Teréz, Tóth István és Weszely Tibor. - Az örökség átadása nemzedékről nemzedékre kötelező. /Lokodi Imre: Buksa Éva-Mária könyve. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 12./"

"A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjává nyilvánította nemrég a magyar Országgyűlés február 26-át. A szocialisták mérsékelt hangnemben szóltak, egyedül Nagy Sándor parlamenti frakcióvezető adott hangot döbbenetének az ülésen elhangzott két felszólalás eszmeiségét illetően. A felszólalók - s ezt maga Nagy Sándor is elismeri - személyes fájdalmuk okán és jogán tettek "szélsőséges" kijelentéseket, de a képviselő elvárja, hogy a jelen lévő köztársasági elnök, Mádl Ferenc nyilvánosan határolja el magát a mai magyar társadalom békéjét háborító kijelentésektől. Hogy ez megtörténik-e, nem tudhatom. Thürmer Gyula, a kommunista hagyományokat nyíltan fölvállaló Munkáspárt vezetője már veszélyesnek és haszontalannak ítélte az emléknap deklarálását. Érdemes mégis továbbgondolni a történteket. Először is: miért beszélnek "diktatúrákról"? Az első fejezet 1919-re vonatkozik, amikor a Károlyi-féle fiatal demokratikus köztársaságot átjátszották Kun Béla nemzetidegen bolsevista diktatúrájának, s a Lenin-fiúk, Szamuely Tibor véreskezű komisszárjai kímélet nélkül gyilkolásztak szerte az országban, s áldozataik között volt ex-miniszterelnök, nemzethű, nemzetféltő értelmiségi, egyszerű munkás és parasztember, írta Magyari Lajos, hozzátéve, hogy nem lehet megfeledkezni az "ellentételezésről" sem, Prónay, Héjjas és Ostemburg keretlegényeinek atrocitásairól. Azokra sincs mentség. A második, a hosszú "felvonás" 1945-ben kezdődött, amikor a kommunista párt, miután kiirtotta, letaglózta politikai ellenfeleit, korábbi koalíciós partnereit, a szociáldemokratákat, a kisgazdákat, rövid úton lehetséges kommunista riválisaival is leszámolt, Rajk László, Sólyom tábornok a legismertebbek közülük. Többet pisszenés sem lehetett az országban, mert az ellenvélemény a gyűjtőfogházba, Vácra, Márianosztrára, Recskre vezetett. Vagy a bitófára. Fortélyos félelem igazgatott az országban - mint mindenütt a "béketáborban" - egészen ötvenhat őszéig, a forradalomig. Következett a megtorlás. Igenis emlékezni kell, hangsúlyozta Magyari, méltósággal, önvizsgálattal, a nemzeti megbékélés egyedül méltóságos szándékával. /Magyari Lajos: Kell-e emlékezni? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./"

"Széchenyi Istvánról, akit Kossuth révén a legnagyobb magyarként tart számon a nemzeti köztudat, a szakirodalom úgy tudja, hogy gyermekkorában nem tudott jól magyarul. Akadt - nem véletlenül - német tanú, például dr. Georgen elmeorvos, aki azt állította: "a gróf az atyai házban ízig-vérig német nevelésben részesült, német volt a mindennapi érintkezés nyelve, s a német nyelv tekinthető a gróf anyanyelvének. (...) Később nagy igyekezettel tökéletesítette magyar tudását, az igazi, szigorú grammatikai képzettségű magyarok azonban mindig csak szánakozóan mosolyogtak a gróf nyelvismeretén." Kéri Edit nyugdíjas színésznő (férjét az 1956-os győri "szerepléséért" kivégezték, őt magát is börtönbe zárták, szabadulása után hosszú évek óta levéltári történelemkutatással foglalkozott) Mikor tanult meg Széchenyi magyarul? című kötetében (Magyarok Világszövetsége, Magyarok Háza, Bp., 2000) bebizonyította, hogy Széchenyi zsenge gyermekkorától jobban beszélte anyanyelvét, továbbá azt, hogy a legnagyobb magyarról alkotott kortársi kép részben agyafúrt hamisítvány, a gróf utókor előtti lejáratásának szüleménye (van osztrák figura, aki szellemi fogyatékosként emlegette). Kéri Edit bemutatta, miként épült be az irodalmi köztudatba ez a hamis kép, ez az életrajzi hamisítás. /Sylvester Lajos: Széchenyi István emlékezete. A nyelvek az igazi védfalak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./"

"A szomszédos országokban élő magyarokra vonatkozó státustörvény elfogadásával Magyarország arra készül, hogy kikényszerítse a romániai magyar kisebbség pozitív diszkriminációját a többi román állampolgárral szemben - írta márc. 14-i számában a Curentul. A napilap szerint ez a diszkrimináció csak magyar területen érvényesül ugyan, de beleütközik majd sok olyan román állampolgár, akinek kapcsolatai vannak a szomszédos és baráti országgal. "Miután a románoknak megadatott, hogy megtapasztalják, miként váltak a romániai magyar kisebbségiek első rangú kisebbséggé Romániában az RMDSZ és Budapest kombinált lobbija eredményeként, most majd megláthatják, hogyan működik a pozitív diszkrimináció Magyarországon az ő magyar nemzetiségű polgártársaik javára. Úgy tűnik, Budapestnek nem számít sem az, hogy mit mondanak erről a tervről a szomszédos országokban, sem pedig az, mi a véleménye az Európai Uniónak. Magyarország céljai egyértelműek: népes és befolyásos magyar kisebbséget akar megőrizni azokon a történelmi területeken, amelyek fölött az első világháború után elvesztette az ellenőrzést, másrészt pedig az, hogy megakadályozza jelentős magyar tömegek betelepedését Magyarországra". /Státustörvény - román olvasatban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./"

"Márc. 15-e alkalmából Adrian Nastase miniszterelnök üzenetet intézett a romániai magyarokhoz. Ebben hangsúlyozta, hogy az emlékezés "nem foghatja vissza képességünket a bennünket összekötő hidak építésére és az emberi szolidaritás gesztusaira. Fontos most megértenünk, hogy sorsunk ezen a földön az együttélést szánta nekünk." "A toleranciát meg kell tanulni" - emelte ki üzenetében. /Meg kell tanulni a toleranciát. Adrian Nastase miniszterelnök üzenete a romániai magyarsághoz március 15-e megünneplése alkalmából. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./"

"Csurka István, a Magyar Igazság és Élet Pártja elnöke volt a díszvendége márc. 15-e előestéjén Nagyszalontán a helyi református egyházközség és a Bocskai István Alapítvány által rendezett ünnepségnek, ahol bemutatták Rozván György Nagyszalonta történte című könyvének reprint kiadású 2. és 3. kötetét. A nagyszalontai református templomban a MIÉP elnöke Bocskai István politikai nézetei és a jelenkor között vont párhuzamot: megalkuvás nélkül ragaszkodni kell magyarságunkhoz, harcolni minden ellen, ami életünkre tör, mert van olyan szándék, politikai akarat, mely a magyarság elpusztítását célozza. Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke beszédében élesen bírálta az RMDSZ mérsékelt szárnyát. Tőkés püspök hitet tett a radikalizmus mellett, s leszögezte: ideje felébredni a Trianon utáni bénultságból. /Nagyszalontán az ünnep árnyékában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./"

"Megjelent Sütő András Fülesek és fejszések között /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című könyve. A kötet válogatás az író 1987-1992 között írt naplójegyzeteiből, egyben jelentős kordokumentum az 1989 előtti zaklatásokról, a vásárhelyi 1990-es márciusi és az utána következő eseményekről. /Pallas-Akadémia sarok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./ Márc. 20-án lelkesedéssel, tapssal fogadták Sütő Andrást Csíkszeredában. Felolvasták dr. Csedő Csaba István polgármester köszöntőlevelét: "A mai nap szomorú évforduló ugyan, hisz a 11 évvel ezelőtti marosvásárhelyi események emléke fájón, kitörölhetetlenül ott ég mindannyiunk lelkében". Kozma Mária, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó főszerkesztője méltatta Sütő András Fülesek és fejszések között (Naplójegyzetek 1987-1992) című kötetét. Sütő András felelevenítette a most bemutatott kötet előtörténetét, a fájdalmas eseményeket. Mint mondotta, az erdélyi magyarság esetében nem igaz az a mondás, mely szerint ugyanabba a folyóba nem lehet kétszer belelépni, hiszen a gyűlölet folyama végeérhetetlen. /Sütő András Csíkszeredában. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 21./"

"A tavalyi súlyos tiszai ciánszennyezést okozó nagybányai Aurul Rt. nem hajlandó Magyarországgal peren kívüli megegyezést kötni, mert a 28,6 milliárd forintos kárigényt eltúlzottnak tartja. Ben Munteanu, az ausztrál-román vegyes vállalat termelési igazgatója közölte: a vállalat nem változtatott korábbi álláspontján, továbbra is túlzottnak tartja a magyar követelést, s bármiféle kárigény kielégítése elől elzárkózik. Az igazgató nem volt hajlandó a további - főképp technológiai jellegű - magyar követelésekre vonatkozó kérdésekre válaszolni. A magyar fél a kárigényen túl ugyanis azt követelte, hogy a gyár függessze fel tevékenységét mindaddig, amíg az aranymosási technológiai folyamatot teljesen biztonságossá nem teszi. Az Aurul Rt.-ben az ausztráliai Esmeralda cég a többségi tulajdonos, ám a részvények több mint 40 százaléka továbbra is a román állam kezében van. - Ion Iliescu elnök kijelentette: az Aurul Rt. által okozott kár megtérítésére vonatkozó magyar követelés "tárgyalások kérdése". Az államfő úgy vélte, Románia folyamatosan követelhetne a Dunát szennyező országoktól kártérítéseket, ugyanis a "Dunán keresztül okozott szennyezési károk összességükben mérhetetlenül nagyobbak az Aurulnál történt baleset hatásainál". /Nem fizet az Aurul a magyar államnak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./"

"A Bacau megyei Saucesti község ortodox népének spontánul szerveződött rohamosztaga husángokkal, petárdákkal felszerelkezve támadott rá az Evangéliumot hirdető neoprotestáns gyülekezet tagjaira. A község kisebbségi felekezete mindössze hat családból áll, mintegy fele aggastyán és gyermek, érthető tehát, hogy menekültek. Az elszánt csőcseléknek mégis sikerült néhányukat utolérni és véresre verni. Közéjük tartoztak néhányan, akik a rendőrős épületében próbáltak menedékre lelni, de a törvény emberei nem fogadták be őket, sőt tétlenül nézték végig azt is, ahogy az ortodoxok szétverik a kis evangélista gyülekezet viharvert Dacia furgonját. A National március 16-i tudósítása szerint kiszállt a helyszínre a megyei rendőrség egyik főtisztje, és kijelentette: nehéz lesz a tetteseket azonosítani, mert sokan voltak. A helyi ortodox pap azt nyilatkozta, hogy a neoprotestánsok segélyeket kapnak Nyugatról, szokásaik, szertartásaik eltérnek a helyi hagyományoktól, csak egymást segítik, nem csoda hát, hogy az ortodox gyülekezet nem engedi be őket a temetőjébe. Az ortodox pásztor szerint az evangélisták a hibásak, amiért magukra haragították az igazhitű többséget azáltal, hogy hagyták magukat segélyezni nyugati testvéreiktől. - Két hónapja, hogy lezajlott a hagyományos önkumenikus imahét. A szervezésben élenjárt az ortodox klérus. - Márc. 18-án Teoctist pátriárka személyesen utazott Kolozsvárra, hogy keblére ölelje a 80. évét ünneplő Bartolomeu Anania érseket. A Romániai Magyar Szó 2000. okt. 13-i számában - a román sajtó alapján - emlékeztetett: ugyanez a Teoctist és Bartolomeu páros 1941 januárjában, a bukaresti pogrom napjaiban a Vasgárda kötelékében részt vett az Antim utcai zsinagóga szétdúlásában. Úgyszintén ismertette a lap az ünnepelt kolozsvári érsek ifjúkori életpályájának további homályos részleteit, magyargyűlölettől átitatott publicisztikájának némely gyöngyszemét is. Nem csoda, hogy ilyen hagyományok szellemében a Román Ortodox Egyház öt évvel ezelőtt össznépi gyűlöletet gerjesztett a Jehova Tanúi gyülekezet ellen, hogy ne tarthassa meg nemzetközi konferenciáját Bukarestben. Egy év múltán, 1977. ápr. 28-án az Arges megyei Ruginoasa község ortodox hívei a húsvét teljében, papjuk szeme láttára verték agyba-főbe a helyi baptista gyülekezet tagjait. Nemsokára a Bukarest melletti Pantelimon község feltüzelt ortodox népe Snagoveanu püspök jelenlétében botokkal kergette el a baptistákat, mikor a helyi tanácstól törvényesen kiutalt telken le akarták tenni tervezett imaházuk alapkövét. Egy Bihar megyei község ortodox őslakosai ugyanígy futamították meg a bevándorolt mohamedánokat, amikor hivatalos papírokkal igazoltan szerzett területükön temetőt akartak létesíteni maguknak. Kolozsvár ortodox teológusai husángokkal verték ki a görög katolikusokat a törvényszéki ítélettel alig visszautalt templomukból. Nincs rá adat, hogy a Román Ortodox Egyház Szent Szinódusa vagy valamely képviselője az ökumenikus héten szót emelt volna hívei, papjai tettlegességei ellen. /BARABÁS ISTVÁN: A próféta üzenete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./ Három vád is érte Teoctist román ortodox pátriárkát: fiatalkorában tagja volt a legionáriusmozgalomnak, később együttműködött a Szekuritátéval, és hogy homoszexuális kapcsolatokat tartott fenn. Mindez titkosszolgálati dokumentumokra való hivatkozással jelent meg. Iliescu államelnök azonnal védelmébe vette a román ortodox egyház fejét, Adrian Nastase miniszterelnök kijelentette, hogy "a múlt felelevenítése" káros, a művelődés- és vallásügyi miniszter közleményben tiltakozott az "aljas kampány ellen". Kérdés, hogy a Szekuritáté irattárait vizsgáló testület kiadja-e Teoctistról a terhelő bizonyítékokat, amelyekből egy részlet az egyik saját munkatársának jóvoltából került nyilvánosságra. /Ágoston Hugó: A pátriárka múltja. = Krónika (Kolozsvár), márc. 24./"

"Márc. 24-én Szovátán, a Teleki Oktatási Központban tartotta a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Küldöttgyűlését. A Szövetség idén ünnepli megalakulásának 10. évfordulóját - hangsúlyozta Lászlófy Pál elnöki beszámolója, mely a tízéves tevékenység lényegét foglalta össze. Az 1991-92-es éveket az iskolaalapítás és az anyanyelvi iskolák védelme jellemezte. Az 1992-96 a sorozatos tiltakozások (tüntetések, tiltakozó fórumok, élőláncok az anyanyelv és iskolái védelmére, tiltakozó beadványok, az ország elnöke, a parlament, a kormány, a tanügyminiszter felé stb.) időszaka volt, amelyek lényegében a tanügyi törvényre, a magyar egyetem létrehozására, a tanügy szabályozására vonatkoztak. 1996-2000 az RMPSZ számára is a politikai hatalomváltáshoz fűződő remények időszakát jelentette. A szakmai megvalósításokban külön fejezetet jelent a Bolyai Nyári Akadémia, melynek intézményesítésével sikerült elérni a Kárpát-medencei pedagógus továbbképzésbe való integrációt. 1993-2001 között nyolc alkalommal, évente 16-24 tanfolyam működtetésével 6000 pedagógus vett részt e továbbképzéseken. Kiemelt feladatként valósította meg az RMPSZ a négy oktatási központ kialakítását. 1994-2001 között létrehozták és fejlesztették a szovátai Teleki Oktatási Központot. Szintén az Illyés Közalapítvány támogatásával saját tulajdonú házat vásároltak a Partium-i, a kolozsvári Gál Kelemen valamint a Székelyföldi Oktatási Központ számára. E központok fenntartását és működtetését kiemelten a magyarországi Oktatási Minisztérium anyagi és szellemi támogatása biztosítja. 1998-tól az Erdélyi Tankönyvtanács az RMPSZ-en belül önálló programmal és költségvetéssel rendelkező szervezet lett. Az RMPSZ 2000. január 5-én Ábel Kiadó néven tankönyvkiadót jegyeztetett be. Az RMPSZ tevékenységének fontos területe a pedagógus-utánpótlás biztosítása. Folyamatban van a Sapientia Alapítvány által beindítandó magyar egyetem akkreditációja, a pedagógushiány további fokozódása azonban az anyanyelvi oktatás helyenkénti ellehetetlenüléséhez vezet. Markó Béla beszédében megjegyezte: kár lenne az oktatási törvény új lehetőségeit holt betűként szemlélni. A magyar oktatás színvonalát, útját, módját a helyi közösségekben távlatilag sokkal jobban tudja befolyásolni mintha ki lennénk szolgáltatva a központi hatalom kényének-kedvének. Az RMDSZ próbálja megakadályozni, hogy főtanfelügyelőket, tanfelügyelőket, mindazokat, akik felelős beosztásban vannak az oktatásban, leváltsanak. /Tíz éves a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 26., Bögözi Attila: Jó munkalégkörben, szolgálatot teljesítve. Tíz éves a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./ Egységes, az egész romániai magyar közoktatásra vonatkozó szórványprogram kidolgozását nem tartjuk hatékonynak és talán tudományosan megalapozhatónak sem - jelentette ki Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) főtitkára. Király Annamária, a Magyar Oktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok Titkárságának főtanácsosa vázolta a státustörvényből származó előnyöket. /Szórvány-támogatás. =Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 26./"

"A kormányfő tagadta ugyan, ám az elhangzott nyilatkozatokból kiderült: a Nemzetközi Valutaalap (IMF) küldöttsége dolgavégezetlenül távozott Bukarestből. Nem tudtak a kormánnyal megállapodásra jutni. Az IMF szakértői szerint a költségvetés hiánya nem kellene hogy a nemzeti bruttó össztermék (GDP) 3 százalékát meghaladja. Ugyanakkor a pénzügyi fegyelmet, a privatizáció látványos felgyorsítását, a kiadások visszaszorítását kérik. A kabinet ennek ellenére elfogadta az idei költségvetést, s annak vitája a héten elkezdődik a parlamentben. A kormány változata szerint az állami költségvetés hiánya 3,8 %, a gazdasági növekedés 4,1 %. A terv szerint a tavalyi 41 százalékról 25 százalékra csökken a pénzromlást. Neven Mates IMF-főtárgyaló pedig világosan megmondta: több ponton nem értettek egyet a kormány pénzügyi politikájával. Az új készenléti hitelszerződésből tehát egyhamar nem lesz semmi. /Az IMF-hitelszerződés még várat magára Az idei költségvetés a parlament elé került. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./"

"A bukaresti bíróság 700 millió lejes erkölcsi kártérítésre ítélte az AP amerikai hírügynökséget és Alison Mutler nevű bukaresti tudósítóját a Tőkés László püspök által ellenük indított rágalmazási perben. A tudósító 1998 nyarán azt a hírt röpítette világgá, hogy Tőkés László a Szekuritáté ügynöke volt. A püspök védőüdvédje, Kincses Előd szerint a megítélt erkölcsi kártérítés példátlan nagyságú Romániában. Az ítélet nem jogerős, a felek élhetnek fellebbezési jogukkal. /Erkölcsi kártérítés Tőkés Lászlónak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./"

"Az új nyugdíjtörvény gyakorlatba ültetésével kapcsolatban semmi nem biztos, jelentette ki Böndi Gyöngyike, az RMDSZ Máramaros megyei parlamenti képviselője, a munkaügyi és társadalombiztosítási szakbizottság tagja. A törvény végrehajtási utasítása sem készült el. Csupán április elején lesznek a megyei nyugdíjbiztosítási pénztárak vezérigazgatói tisztségére kiírt versenyvizsgák. Szükséges volt az új nyugdíjrendszer kidolgozása. A régi nyugdíjrendszer ugyanis képtelenné vált arra, hogy biztosítsa a nyugdíjasok járandóságát. A még érvényes rendszer nagyjából megegyezik a kommunizmus ideje alatt alkalmazottal, amikor az aktív dolgozók fizetésének egy hányadából kifizették a nyugdíjakat, a fennmaradó részből pedig lakónegyedeket építettek. Jelenleg, amikor négymillió aktív dolgozóra hatmillió nyugdíjas jut, ez a rendszer már nem működik. Az utóbbi időben a Társadalomvédelmi Vezérigazgatóság folyton fizetésképtelen volt, minduntalan az állami költségvetéshez kellett nyúlni. A sürgősségi rendeletek inkább csak rontottak a nyugdíjasok helyzetén. A most nyugdíjba menők számára kedvezőbb a még érvényben lévő törvény, ez lehetővé teszi, hogy az utolsó tíz folyamatosan ledolgozott év első vagy utolsó öt éve alapján (attól függően, hogy melyik periódus során volt nagyobb a fizetés) számítsák ki a nyugdíjat. Az új törvény szerint minden olyan év számít, amely érintett fizette a biztosítást - az is, amikor még kicsi fizetése volt, vagy munkanélküli-segélyt kapott. - Az új törvény ugyanis anyagilag nem segíti a különlegesnek nyilvánított munkahelyeken dolgozókat, csak a nyugdíjkorhatárt csökkenti. Ezért a szakszervezetek szeretnék elérni, hogy öt évig ebben az értelemben maradjanak érvényben a régi törvény rendelkezései. Az a régi rendelkezés, amely szerint a rendszer az egység, az egyenlőség alapelvei szerint működik, már régen nem érvényes, hiszen a belügyminisztérium és a hadsereg külön törvényt készített magának, az ügyvédek szintén külön elbírálás alá esnek. - Maga a kpviselő sem tudja, hogy miként fog a kormány minden nyugdíjat átszámítani. A gazdasági egységek egy része megszűnt, az archívumok nincsenek meg. Az új törvény nem egy helyen jogfosztó. Például a régi törvény szerint korkedvezményt kaptak azok az anyák, akik több mint három gyermeket szültek - most ez megszűnik. - Az egész helyzet akkor rendeződik majd, ha létrejönnek a magánnyugdíjalapok. Mindenütt a világon úgy van, hogy az állam által fizetett nyugdíj egy alap-életszínvonalat biztosít, ám ahhoz, hogy a nyugdíjas gondtalan időskorra számítson, a magánnyugdíjalapba is fizetnie kell. /Neumann Andrea: A ma törvénye a holnapután nyugdíjasaiért. = Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 28./"

"Az egyik bukaresti napilap szerint a szenátus védelmi bizottsága elfogadhatóbbá tette a belügyminisztérium tevékenységét szabályozó sürgősségi kormányrendeletet. Másik, szintén bukaresti napilap szerint a Román Hírszerző és a Külföldi Hírszerző Szolgálat, a Belügyminisztérium után a Nemzetvédelmi Minisztérium is bevethet, mégpedig inkognitóban tiszteket egy-egy megbizatáson, ha úgy tetszik akcióban. A 29-es sürgősségi kormányrendelet-tervezet módosítaná a belügyminisztérium működését: a volt 0215-ös /titkosszolgálati szervezet/ helyében lépő 0962-es feladatait határozza meg a 29-es sürgősségi kormányrendelet. A titkosszolgálati módszerek nem hiányozhatnak ebből. A kormányrendelet olyan területen adott volna kompetenciát az új egységnek, ami elfogadhatatlan, az RMDSZ-politikusok számára legalábbis: hogy a rendőrség titkosszolgálati módszerek bevezetésével foglalkozzon minden olyan üggyel, ami az állambiztonságot, államtitkot érinti... A titkosszolgálatnak egy lehallgatáshoz, egy fedőszerv működéséhez ügyészségi jóváhagyásra van szüksége, a világon mindenütt megfelelő bírósági-parlamenti ellenőrzés alatt vannak. A múlt heti szakbizottsági vitán az RMDSZ-frakció döntését elfogadták. Az RMDSZ álláspontját Szabó Károly szenátor képviselte. /Oláh István: Szemfülességek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./"

"Csíkszeredának nincs jóváhagyott egész éves kulturális programja, és ezen a tényen a mostani soros tanácsülés sem változtatott. Benkő Sándor tanácsos a leadott program "hozzánemértésből" fakadó hiányosságaira hivatkozott, másrészt arra, hogy jelenleg nincs a költségvetésben erre a célra pénz. Szondy Zoltán, a kulturális bizottság elnöke több ízben figyelmeztetett arra, hogy nem lehet művelődési finanszírozás nélkül hagyni a várost. Jelenleg Csíkszeredában nem különítettek el pénzt a kultúra fejezetre. /Orbán Ferenc: Késélen a város művelődési programja. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 31./"

" Tőkés László püspök, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke az MTI-hez eljuttatott nyilatkozatában kijelentette, hogy a szervezet belső parlamentjének számító Szövetségi Képviselők Tanácsa márc. 30-i marosvásárhelyi ülésén több olyan döntést hozott - az 1993 óta halogatott belső választások újbóli elodázása - amellyel maradék hitelét is elveszítette. Markó Béla, az RMDSZ elnöke a Magyar Távirati Irodának adott nyilatkozatában hangsúlyozta: a tiszteletbeli elnök nem vette észre, hogy itt nem táborok szerint oszlottak meg a vélemények, hanem két elv ütközött, de ezeknek az elveknek nincs közük az RMDSZ‑en belüli irányzatokhoz. Egyes vélemények szerint az SZKT‑nak továbbra is korporatív elvek szerint kell fölépülnie, mások szerint pedig a területi szervezeteknek leosztott mandátumokból kellene összeállnia. Mindkét elv demokratikus. Markó Béla Tőkés László megnyilatkozásait már nem tudja a tiszteletbeli elnök megszólalásának tekinteni, hanem úgy, mint bizonyos, általa fontosnak vélt áramlatok makacs erőltetője. /A Szövetségi Képviselők Tanácsának üléséről. = RMDSZ Sajtófigyelő, ápr. 3. - 64. sz."

"Heinrich József főesperes a temesvári Gerhardinum új igazgatója, aki azelőtt 1991-től Ópécska plébánosa volt. Ópécskán, a négyezer lelkes vidéki plébánián kitartással és hittel sikerült felélesztenie a lelki-szellemi életet. A temesvári iskola épületét bírósági döntéssel visszaszolgáltatták a katolikus egyháznak. A tulajdonbavétel a döntés Hivatalos Közlönyben való megjelenéstől függ, ez pedig még nem történt meg. Időközben márc. 26-án fellebbezési per indult ellenük. Az épületnek csak a felét igényelnék, amely elég lenne a tervezett bővítésre, a bentlakással együtt. Az ingatlan másik felét az egyház bérbe adná, és a bevételt a diákok támogatására fordítaná, mert jelenleg a püspökség állja a gyerekek étkezési és szállásköltségeinek egy részét. A tanulók nem kizárólag magyar nemzetiségűek, vannak bolgár, horvát, német eredetűek is. A lélekszám csökkenése jobban érzékelhető a szórványban, kihat az osztályok egyre zsugorodó létszámára: a múlt évben alig tudták beindítani a IX. osztályt a kevés jelentkező miatt. - Az 1992-ben megindult Gerhardinumnak eddig öt igazgatója volt. A gyakori váltások nem pozitív hatásúak. Martin Roos püspök megkérte, vállalja el a direktorságot. A püspöki kérés az parancs. /Péter Enikő: A püspöki kérés az parancs. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 3./"

"A média csak eszköz, a bajt azok okozzák, akik a médiában rossz ügyek mentén teszik le a garast, állapította meg Kádár Ferenc. Itt van a negyven magyarországi értelmiségi aláíró esete. Köztük van Kőszeg Ferenc, Lengyel László, Tamás Gáspár Miklós, Eörsi István, Faludy György és Esterházy Péter - "ők is beálltak a sorba, és aláírták a szégyenlistát, melynek semmi más célja nem volt, mint az, hogy a jelenlegi anyaországi kormányt, a vezető pártot és személy szerint Orbán Viktort lejárassa. Csak azt felejtették el nagy buzgalmukban, hogy ezzel az egész országot, az egész népet és - természetszerűen - saját magukat is lejáratják. Egy keresztény-nemzeti-konzervatív szellemiségű hatalmat járatnak le azok, akik vezető értelmiségiként annak idején szintén ott voltak a barikádokon, a régi rendszer megdöntésében pont olyan vehemenciával agitáltak, mint a jelenlegi hatalom képviselői. És akkor, néhány év múltán legádázabb ellenségeivé válnak tegnapi részben-bajtársaiknak, csak azért, hogy a volt kommunisták mai szószólóinak udvaroljanak? Megint létrejöhet a balliberális torzó, mely netán hatalomra kerülhet? Ezeknek már semmi sem szent? Azért, hogy lejárassanak valakit, köszönetet mondanak a francia kormánynak a büntetőjogi felelősségre vonás elől külföldre szökött zámolyi romáknak adott menedékért?" "Köztudott, hogy éppen Franciaföldön mennyi jogtalanság éri az ottani romákat és más kisebbségieket, híres, hírhedt esetek forognak közszájon Európa- és világszerte. A magyar "elit" egy díszes csoportja pedig gratulál a franciáknak!" /Kádár Ferenc: Az értelmiség Janus-arca. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 3./"

"Március végén Sógor Csaba csíki szenátor kereste fel a moldvai csángómagyar szervezetek vezetőit, akikkel a bákói református imaházban folytatott tárgyalásokat, majd a szervezetek irodáit látogatta meg. A csángók már többször aláírásokat gyűjtöttek. Hol a magyar nyelvű miséért, hol a magyar nyelv tanításáért. A fenyegetések sorozata, az elutasító válaszok sorozata követte egymást. A kilencvenhatos választások után az RMDSZ kormányzati szerepvállalása során a csángóság kérdésével külön szakember foglalkozott a tanügyminisztériumban. Eredménytelenül. A csángóagyarok iskoláiban a mai napig még opcionális tantárgyként sem lehet tanítani a magyar nyelvet. A Bákó megyei tanfelügyelőség egyelőre hallani sem akar a magyar nyelv oktatásáról. Amióta lehetőség van arra, hogy a férfiak munkát vállaljanak Magyarországon azóta a szülők még inkább kiállnak a magyar nyelv tanítása mellett. Egyházi emberek pedig azt szorgalmazzák, hogy ne Magyarországra, hanem inkább Olaszországba menjenek a csángók dolgozni. Bilibók Jenő Pusztinán, a szülei házában tanít magyar nyelvet. Csíkszeredában végezte a középiskoláit, majd Debrecenben történelem szakon tanult. Az egyetem befejezése után hazatért és otthon próbál meg tenni a magyar oktatásért. Bilibók Jenőt a Csángómagyarok Szövetsége alelnökévé választották az elmúlt napokban. Azonban az ilyen otthoni tanítás nem megoldás. Már nem csak a pusztinai gyerekek, de a szomszédos falvakból is járnak ide. A csángó szervezetek közül a Via Spei és a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége Bákó városában működtet irodát. A Via Spei - Reménység Útja szervezetnek lelkes csapata van. Farkas János elnök a szervezet irodáját is bemutatta. Kétszobás városi tömbház lakást bérelnek, havi ötven dollárért. A lakásban modern számítógépes technika van. Farkas János arról tájékoztatott, hogy az elmúlt év egyik legsikeresebb programja az "Ismerjük meg falvainkat" elnevezésű volt, amelyben a csángófalvak fiataljai találkoztak egymással. - Farkas szerint semmiképpen nem jelenthet megoldást a csángók kitelepítése, mert csak a fiatalok mennének el és ők sem biztos, hogy jól éreznék magukat más vidéken. Szóba került a gyimesfelsőloki iskola is. A szervezet vezetői szerint, akik oda elkerültek nem biztos, hogy hazajönnek. A megoldás az oktatás megvalósítására és a közösségi házak építése lenne, ahol lehetne megfelelő helyiségeket kialakítani. - Az RMDSZ-szel való együttműködés sem mondható kifogástalannak. A csángószervezetek támogatói között van a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Illyés Alapítvány. A támogatásaikból működnek a szervezetek. A beszélgetésekből kiderül az is, hogy a csángóknak szánt mintegy százezer forintból közel nyolcvan százaléka máshol marad és csupán húsz százaléka jut a moldvai szervezeteknek. - A két szervezet az elképzelés szerint a közeljövőben közös irodát alakít ki. - Az újságíró beszámolt Kostelek falu helyzetéről. A faluba nem jár az autóbusz. Legközelebb Csügésre kell két órát gyalognia annak, aki el akarja érni az autóbuszt. A falut közigazgatásilag elcsatolták 1952-ben Csíkszépvíztől. Ágashoz csatolták, ahonnan harminc kilométere van a falu. A színtiszta magyar faluban csak román iskola van. Salamon Antal katolikus plébános vállalta gyermekek magyar nyelvű tanítását, harminc gyermek jár hozzá betűvetést és olvasást tanulni. A többi Bákó megyei településhez képest sikerként könyvelhető el, hogy itt a többszöri kérésre 1999-től opcionális tantárgyként lehet tanítani a magyar nyelvet, igaz - csak összevont csoportokban. A magyar tankönyvekkel itt is gondok vannak. Az ötvenhat tanulóból mintegy harmincan tanulnak magyar nyelven. /Daczó Dénes: Csángó-magyaroknál Sógor Csaba szenátorral. 1. rész. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 3., II. rész: ápr. 4./ A Csík vármegyéhez, majd a Maros Autónom Tartományhoz tartozó Kóstelek falut 1968-ban csatolták Bákó megyéhez. A színmagyar faluban a magyar oktatást beszüntették. /Kósteleken még tanítják a magyart, de... = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 3./"

"Kóboron a református templom 1846-ban festett kazettás mennyezetét barna olajfestékkel jóakaratú emberek bemázolták, s meg is örökítették a számukra dicséretes igyekezetüket, a templom mennyezetére felírták: "Isten kegyelméből, a hívek hozzájárulásával és állami segítséggel a mennyezetet javítottuk 1969 március havában. Mindenért Istené legyen a dicsőség." Aláírja Nagy Endre lelkész, presbiterek, mesteremberek. - Homoródon tönkrement az emberiség kultúrkincseként számontartott, XV. század elejéről származó falfreskó. A Jézus keresztre feszítését megörökítő, Ungrai Pál festette freskó eltűnését Dana Jenei művészettörténész jelezte Ioan Thome, gondnoknak. Dana Jenei a restaurált templom átadásának napján vette észre, hogy az 1400-as évek első felében festett, Erdélyben a legrégebbiként nyilvántartott freskó nincs meg. Arra következtettek, hogy a restaurálást végző munkások egyszerűen leverték a falról a freskót. /Homorú műemlékvédelem Homoródon. = Brassói Lapok (Brassó), ápr. 5./"

"Romániának mintegy 450-500 millió dollárra van szüksége ahhoz, hogy határait az Európai Unió által elvárt szinten tegye biztonságossá - nyilatkozta Aurel Neagu dandártábornok, a román határrendőrség parancsnoka az MTI bukaresti tudósítójának. Idén körülbelül 130 millió dollárnyi hitelre számítanak és Aurel Neagu reméli, ennek az összegnek tetemes részét a határrendőrség kapja meg. A finanszírozás másik forrását a PHARE- programok jelentik. Olyan informatikai rendszert akarnak kiépíteni, amelyet a későbbiekben - Románia EU-tagságának elnyerése után - összekapcsolhatnak a bolgár és a magyar rendszerekkel, majd a megfelelő európai struktúrákkal. - Románia bízik abban, hogy az Európai Bizottság júniusi jelentése kedvező képet ad majd arról, hogy Bukarest miként teljesítette a vízumkényszer eltörléséhez szükséges feltételeket - jelentette ki Hildegard Puwak, a kormány európai integrációs minisztere. Hildegard Puwak hangsúlyozta, hogy az ország 1200 kilométert kitevő keleti határainak biztonságossá tétele hosszabb időt igényel, s ezen a területen Romániának feltétlenül szüksége van az EU anyagi támogatására. /Hitelek határerősítésre. Remények a vízumkényszer feloldására. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 6./"

"Ápr. 7-én kezdődik az idei állami költségvetés tervezetének plenáris vitája a parlamentben. A sajtókommentárok szerint a politikai pártok közül egyedül az RMDSZ és a Nagy-Románia Párt (NRP) támogatná a Nastase-kabinet előterjesztette költségvetési tervezetet, míg a Demokrata Párt (DP) és a Nemzeti Liberális Párt (NLP) ellene foglal állást. - A DP képviselője, Adrian Videanu kijelentette, hogy a szakbizottsági vitákon nem vették figyelembe az általuk benyújtott módosító javaslatokat. Egyedül az RMDSZ indítványait fogadták el, amely, szerinte, az RTDP és az RMDSZ közötti esetleges szövetséget sugallja. Birtalan Ákos képviselő kijelentette: az RMDSZ az idei költségvetést elfogadhatónak tartja. A szövetség képviselői a plénum előtt előterjesztik majd a kis- és középvállalatok támogatására vonatkozó javaslatukat, amelyet a szakbizottságban nem fogadtak el. /Ma kezdődik a költségvetés parlamenti vitája. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./"

"Az RTDP-kormány első 100 napjára a választási ígéretek be nem tartása jellemző - nyilatkozta Valeriu Stoica, a Nemzeti Liberális Párt elnöke. A kormány nagyszámú sürgősségi kormányrendeletet fogadott el, így azok a - választási kampányban hangoztatott - kijelentések, miszerint vissza kell állítani a törvényhozás hatáskörét, üres szavak maradnak. Ápr. 6-án Markó Béla RMDSZ-elnök is értékelte a Nastase-kormány 100 napjának teljesítményét: elégedetten nyilatkozott a kormányzás dinamikájáról, megítélése szerint azonban felmerült néhány "fáziseltolódás" is a törvényhozás területén, példának említve a titokvédelmi törvény körül kirobbant vitát. A szövetségi elnök ugyanakkor kifogásolta, hogy a privatizáció területén nem történtek jelentős lépések. Markó hangsúlyozta: a szövetség elégedetlen, amiért az RTDP köreiben nem sikerült visszafojtani a nacionalista retorikát. Ami a két párt közti egyezményt illeti, Markó szerint az RTDP tiszteletben tartotta a helyi közigazgatási törvény életbe léptetésére vonatkozó ígéreteit, ami igen fontos Románia EU-csatlakozási szempontjából is, és folyamatban van az egyházi javak visszaszolgáltatására vonatkozó kérések rendezése is. /"Ciorbea-szindrómában" szenved Nastase Az új kormány első száz napja. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./"

"A Kovászna megyei tanfelügyelőség pénteken értesítette Nyújtód iskolájának vezetőségét: az alacsony gyermeklétszám miatt az új tanévtől megszűnik a jelenleg 32 tanulót oktató V-VIII. osztályos tagozat. Az óvodát 45 kisgyermek látogatja, tehát távlatilag lesz utánpótlás. A szülők felháborodtak, mert a döntésről őket előzetesen nem kérdezték meg. A tanintézet most készült a május 20-ra tervezett névadó ünnepségre, amikor Jakabos Ödön nevét veszi fel. Az ügy kapcsán Baka Mátyás alelnök kijelentette: a tanfelügyelőség helytelenül járt el, mivel nem kérte ki a szülők véleményét. Egyetlen magyar iskola megszűnését sem fogja támogatni. Iskolát egyik napról a másikra nagyon könnyű megszüntetni, beindítani ellenben annál nehezebb. /(Dévai): Nyújtódon. Iskolakeresztelő helyett -temetés? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 11./"

"Az Országgyűlés bizottságai április 10-11-én megvitatták, és általános parlamenti vitára alkalmasnak találták a szomszédos országokban élő magyarokról szóló T/4070 számú törvényjavaslatot. Szabó Tiborral, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökével készített a lap interjút a fejleményekről. A kormánypártok egyértelműen támogatták a törvényjavaslatot, és ugyancsak támogatta a Magyar Szocialista Párt. Az egyetlen kivételt a Szabad Demokraták Szövetsége képezte, a törvénytervezet ellen szavazva azokban a bizottságokban, amelyekben jelen voltak. "A törvényt, reményeink szerint, a tavaszi ülésszak folyamán, júniussal bezárólag elfogadja a parlament. Így fél év áll rendelkezésünkre, hogy felkészüljünk a végrehajtására. Ez egyrészt azt jelenti, hogy október 31-ig a kormánynak döntenie kell arról, hogy az egyes támogatásokra, illetve kedvezményekre a 2002-es költségvetésben pontosan milyen finanszírozási források állnak rendelkezésre. Másrészt létre kell hozni azt a szervezeti struktúrát, amely a határon túl az ajánlásokat ki tudja adni, azaz az ajánló szervezeteket és irodáikat, valamint el kell fogadni ezek működési szabályzatát. A tervek szerint Erdélyben 10 ajánló iroda jönne létre, megfelelő infrastruktúrával, valamint irodánként három alkalmazottal, akik tájékoztatnának, megfogalmaznák az ajánlásokat, begyűjtenék a kérelmeket, és továbbítanák a magyar hatósághoz. Igyekszünk megtalálni az irodák működtetéséhez a lehető legolcsóbb és leghatékonyabb módot. Ezzel párhuzamosan fel kell állítani - valószínűleg a Belügyminisztériumnak - a magyarországi hatóság megfelelő szerveit, amelyek az ajánlás alapján kiadják az igazolványt, és nyilvántartásba veszik a jogosultakat. Ezen túlmenően 2002. január elsejétől azokat a közhasznú szervezeteket is létre kell hozni, amelyek a támogatásokat kijuttatják a határon túlra. Gyakorlatilag kb. egyéves periódusra lesz szükség a törvény végrehajtásához szükséges intézkedések meghozatalára, a struktúrák kialakítására." Szabó Tibor közölte, hogy a törvénytervezet szövegét közzétették az interneten a HTMH honlapján, és nagy valószínűséggel ezt fogadják el. Az egyik legfontosabb feladat a határon túl: a részletes, pontos és hiteles informálás. A törvény elfogadását követően ennek szövegét hozzáférhetővé teszik, akár füzet formájában, akár a kinti lapok mellékleteként. - A törvény úgy rendelkezik, hogy azok a családok, ahol legalább két gyermeket nevelnek, és a gyerekek magyar nyelven tanulnak, függetlenül attól, hogy magyar iskolában vagy tagozaton, tanulmányi támogatást kérhetnek, de csak a törvény érvénybelépését követően. A 20 ezer forint csak tájékoztató jellegű a jelenlegi elemzések szerint gyerekenként ilyen nagyságrendű összegre lenne mód. - Társadalombiztosítási ellátásban csak az a személy részesülhet majd, aki munkavállalóként Magyarországon társadalombiztosítási járulékot fizet. A családtagokra egyelőre ez nem vonatkozik. Viszont a kormánynak szándékában van egy speciális társadalombiztosítási rendszer kialakítása a határon túli magyarok számára, amely lehetővé tenné, hogy a befizetések mértékében mások is részesüljenek Magyarországon társadalombiztosítási, egészségügyi ellátásban. /Guther M. Ilona: Parlamenti vita előtt a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény. Interjú Szabó Tiborral, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./"

"Ápr. 18-án ülésezett a Fehér megyei RMDSZ választmánya. Vita tárgyát képezte a legutóbbi SZKT-döntés, amelynek értelmében a 2003-ban tartandó kongresszusig újból lekerült a napirendről e testület megújítása. A választmány értetlenül vette tudomásul a többség akaratát, amelyet elhibázottnak ítél meg. Kérik, hogy az SZKT vizsgálja felül legutóbbi döntését. /Az SZKT megújítását sürgetik. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./"

"Az akadémiai akkreditációs bizottság olyan feltételekhez kívánja kötni a tervezett magyar magánegyetem ideiglenes működési engedélyének megadását, amelyek nem szerepelnek az érvényben lévő törvényekben, illetve ellentmondanak azoknak - derült ki abból a levélből, amelyet Ion Mihailescu, a bizottság elnöke küldött az egyetem felállítására létrehozott Sapientia Alapítvány elnökének. Tonk Sándor, a Sapientia Alapítvány elnöke elmondta: megkapta faxon azt a levelet, amelyben Mihailescu kifejtette, hogy a tervezett magyar egyetem minden egyes kirendeltségén legalább egy olyan karnak kell működnie, amelyen az oktatás teljes egészében román nyelven folyik majd. A bizottság elnöke az 1995-ös akkreditációs törvény módosított változatára hivatkozva szabta a feltételt. A szóban forgó törvény 5. cikkének 4. bekezdése azonban azt tartalmazza, hogy csak a létező felsőfokú intézmények szétválásával, illetve összevonásával létrejövő új egyetemek esetében kötelező a román nyelvű szak indítása, az újonnan alapított egyetemek esetében nem. A bizottság elnöke bekérte a Sapientia Alapítvány kihelyezett részlegeinek működési szabályzatát is. Tonk ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy az akkreditációs törvény az oktatási intézményekre vonatkozik, nem az azokat működtető alapítványra. - Az országos akkreditációs bizottság február eleje óta halogatja a döntést a tervezett magyar magánegyetem ügyében. A halogatással egy időben Ion Mihailescu szakértői javaslatára a szenátusban megkezdődött az akkreditációs törvény olyan értelmű módosítása, hogy Romániában bármiféle felsőfokú oktatási intézmény csak akkor kapjon működési engedélyt, ha azon az oktatásnak legalább 30 százaléka román nyelven történik. /Magánegyetemi huzavona Mihailescu: Kötelező a román kar. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./"

"Az Iskola Alapítvány létrehozásának ötödik évfordulója alkalmából nagyszabású szórványoktatási tanácskozást szerveztek ápr. 21-én Kolozsváron. Az egész napos munkaülésen a szórványoktatás-szervezés terén eredményesnek bizonyult szakemberek, pedagógusok, lelkészek vettek részt, de szép számban képviseltette magát a hazai és magyarországi civil szervezeti szféra is. A tanácskozást Markó Béla, az RMDSZ, illetve az Iskola Alapítvány elnöke nyitotta meg, aki hangsúlyozta: az Iskola Alapítvány a magyarság számára hátrányos 1995-ös oktatási törvény megszavazása után született meg. Markó hangsúlyozta: a szórványt nem szabad feladni. Az elnök szerint nem diaszpóráról van szó, hanem "irtásról": olyan közösségről, amely körül kiirtották az erdőt, a levegőt. - Bálint-Pataki József /Határon Túli Magyarok Hivatala/ bizakodó volt a magyar státustörvénynek a szórványmagyarság közérzetére való kihatásával kapcsolatban. Somai József, az Iskola Alapítvány ügyvezetője bemutatta az alapítvány eredményeit. Vetési László, a Szórvány Alapítvány elnöke elmondta: a szórvány mentéséhez szükséges lélegeztető készüléket a magyar kormánynak kell beszereznie - az erdélyiek működtetik majd. A szakértő felhívta a figyelmet egy sajátos jelenségre is: egy olyan oktatássérült nemzedék van felnövőben, amelynek tagjai a magyar kultúra amolyan analfabétáiként egyre jobban kiszorulnak a magyar kultúrvilág peremére. - Bodó Barna, a Diaszpóra-Szórvány Alapítvány elnöke az ingázás országos szintű, 1989 óta tartó, fokozatos ellehetetlenülésére hívta fel a figyelmet: nincsenek gyárak, meggyérült a munkások száma, így a munkásbuszok nem állnak rendelkezésre. A meghívott, a szórványoktatás terén komoly eredményeket elért szakemberek beszámoltak munkájukról. A következő helyzetelemzések hangzottak el: Vízi Imre (Theodidaktos - Kolozsvár), Farkas Miklós (Szórványkollégium - Segesvár), Lakatos András (Kalotaszentkirály), Szatmári Ildikó (Nagyenyedi kollégium), Böjthe Csaba (Ferences kolostor - Déva), Orbán Mária (Dévai líceum), Kun Árpád (a Hunyad megyei Bácsi település lelkésze), Pillich László (Heltai - Kolozsvár), Bauer Ilona (Óradnai Iskola), Vicsai János (Szamosardó), Jakab Elek (Medgyes), Jakab Mihály (Beszterce), Pakó Benedek (Szászrégen), Hegyeli Attila (Klézse), Kassai Géza (Petrozsény), Szegedi László (Kőhalom), Balázs Bécsi Gyöngyi (Válaszút), Kovács Izabella (Mezőbánd). - Az elrománosodás egyre gyorsabban halad előre a szórványvidékek felől a tömbmagyarság felé, ezt Beder Tibor Hargita megyei főtanfelügyelő számos riasztó székelyföldi adattal támasztotta alá. - Ríz Ádám, a magyar Oktatási Minisztérium főosztályvezetője elmondta: Magyarországon eddig nem volt jól körülírt szórványkoncepció, így az Erdély felé irányuló támogatások sem voltak mindig igazán jól összehangoltak. Ahhoz hogy az összehangolt támogatási rendszer beinduljon, a magyar minisztériumnak el kell készítenie a Kárpát-medence szórványtérképét, az erdélyieknek viszont meg kell találniuk a módját annak, hogy más forrásokat is felkutassanak, és igénybe vegyenek, például a román szakminisztériumot. /Szabó Csaba: Ostromlétrák a szórványosodás mozgó falai előtt. Prófétalelkületű emberek az ötéves Iskola Alapítvány jubileumán. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./"