"A Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) sem az én mandátumom ideje alatt, sem azután nem fog kettészakadni - jelentette ki Alexandru Athanasiu oktatási miniszter, aki különben nem veti el az önálló magyar karok létrehozásának gondolatát. A miniszter úgy vélte: a magyar oktatók arra vonatkozó kérése, hogy hozzanak létre az egyetem keretében két önálló magyar kart, alkotmányos. - Jobb, ha a kolozsvári felsőoktatási intézmény olyan marad, amilyen eddig volt, és tovább fejleszti multikulturalitását - mondta. /Athanasiu: A BBTE nem fog kettészakadni. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 22./"

"Nem fog kettészakadni sem az én mandátumom alatt, sem azután a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) - jelentette ki Alexandru Athanasiu oktatási miniszter, aki különben nem veti el az önálló magyar karok létrehozásának gondolatát. A miniszter úgy vélte: a magyar oktatók kérése, hogy hozzanak létre az egyetem keretében két önálló magyar kart, alkotmányos. Hozzátette: jobb, ha a kolozsvári felsőoktatási intézmény olyan marad, amilyen eddig volt, és tovább fejleszti multikulturális jellegét. (Rompres) /A tanügyminiszter szerint a BBTE nem fog kettészakadni. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./"

"Tovább folyik a huzavona a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar karainak létrehozása körül. Az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt (PSD) között megkötött együttműködési megállapodást felülvizsgáló bizottság aug. 25-i ülésén a szövetség és a román kormánypárt képviselői egyetértettek abban, hogy az RMDSZ által kért két magyar fakultást kormányhatározattal hozzák létre, miután a felsőoktatási intézmény szenátusa véleményezi a kérdést. Az egyetem rektora, Andrei Marga azonban Alexandru Athanasiu oktatási miniszternek néhány nappal ezelőtt küldött válaszlevelében úgy fogalmazott, "a magyar karok létrehozásának kérdésében a szenátus jún.0-i döntése továbbra is érvényes". A testület akkori határozatát Ecaterina Andronescu volt tárcavezető és Radu Damian államtitkár levelei váltották ki.Ezekben a kormány képviselői kérték a BBTE vezetőségét, az egyetem magyar tanárai által megfogalmazott igényeknek megfelelően hozza létre a két magyar kart. Az új miniszter aug. 11-i levelében ismételten kérte a rektort, tűzze a kérdést a szenátus legközelebbi ülésének napirendjére. Athanasiu levelét azzal zárja: a szaktárca kész anyagilag is támogatni a kezdeményezést. Andrei Marga rektor válaszlevelében megismételte a BBTE vezetőségének két hónappal korábbi álláspontját: "Amennyiben a minisztérium magára vállalja a magyar karok létrehozásának jogi és anyagi felelősségét, az egyetem szenátusa egy hónapon belül elkészíti a BBTE szerkezeti átalakításához szükséges megvalósíthatósági tanulmányt, majd ennek függvényében dönt annak lehetőségéről, hogy eleget tegyen-e a magyar kollégák kérésének".Markó Béla úgy vélte, pozitívabb Alexandru Athanasiu miniszter hozzáállása a magyar karok létrehozásának kérdéséhez, mint elődjéé, Ecaterina Andronescué volt. Markó ugyanakkor elismerte, az idei tanév már "elúszott" a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar beiskolázási számainak megállapítása tekintetében. /Salamon Márton László: Babes-Bolyai: meddő levélváltás. = Krónika (Kolozsvár), aug. 27./"

"Az egyetemi karok etnikai alapon történő szétválasztása óhatatlanul a Babes-Bolyai Tudományegyetemen létező együttműködési légkör szétrombolásához vezet - olvasható az egyetem sajtóosztályának közleményben. Az intézmény vezetősége úgy véli, hogy az épületek, tantermek és könyvtárak újraosztása fölösleges konfliktusokat fog gerjeszteni. "Abszurd vita keletkezik majd, így számos embernek szenvednie kell a politikai jellegű érdekekből feszültséggel terhelt interetnikus kapcsolatok miatt". Mint ismeretes, Alexandru Athanasiu oktatási miniszter átiratban arról biztosította az egyetem vezetőségét, hogy a tárca magára vállalja a magyar karok működtetésének költségeit. Legutóbb Markó Béla, az RMDSZ elnöke nyilatkozott a magyar karok megalakulásáról. "Jelenleg a BBTE szenátusának elemzését várjuk. Remélem, hogy a testület pozitív véleményezést fogalmaz meg. A kormány meghozza döntését a két magyar kar létrehozásáról, s a kormányrendelet abban az esetben is megszülethet, ha a szenátus elutasító határozatot hoz" - szögezte le az RMDSZ elnöke. /B. T.: Etnikai feszültséget okoznának a magyar karok? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./ Kása Zoltán rektor-helyettes szerint az oktatási tárca pénzügyi felelősséget vállalt a karok létrehozására, ezt Markó Béla szövetségi elnök is megerősítette, hozzátéve, továbbra is várják a tudományegyetem szenátusának véleményét. Markó felszólította a kormánypártot, tartsa magát az egyezményben megfogalmazott, a magyar karok létrehozásáról szóló kitételhez. "A kormány egyezségünk szerint vállalni fogja a felelősséget, és Alexandru Athanasiu miniszter jelezte is, hogy azokat a többletköltségeket, amelyek a két kar létrehozása miatt felmerülnek, a kormány fedezni fogja" - szögezte le a Krónikának Markó, aki szerint 2003-ban egy ilyen kérdésben, mint amilyen a magyar karok létrehozása, csak pénzügyi gondok merülhetnek fel. A két magyar kar létrehozásáról kormányhatározat dönt majd. "Nem levelezgetni, sajtóközleményeket kibocsátani, polémiát folytatni kellene, hanem egyszerűen megtenni azt, ami már rég esedékes, azaz a BBTE szenátusának véleményt kellene mondania erről a kérdésről" - tette hozzá. Kása Zoltán, a BBTE rektor-helyettese cáfolta a közleménybe foglalt egyes kijelentéseket, tudomása szerint az oktatási minisztérium vállalta a pénzügyi felelősséget a magyar karok létrehozására. "A szenátusnak újra kell tárgyalnia a kérdést, és a júniusi határozat alapján nyilván nem szavazhatja le a karok létrehozását, mivel a szavahihetősége múlik ezen" - mondta Kása. A rektor-helyettes a megvalósíthatósági tanulmány kapcsán közölte: két ilyen nagyméretű kar csak gazdaságos lehet. "Az egyetemen számos, ezeknél kisebb kar is működik, amely el tudja tartani magát. Ez nem lehet akadály" - tette hozzá. /Lepedus Péter: Megaegyetem kell a kolozsvári magyar karokhoz? = Krónika (Kolozsvár), szept. 1./"

"45 esztendeje, 1958. szept. 1-jén végezték ki a Szoboszlay-per tíz halálra ítéltjét, az 1956-os magyarországi forradalom erdélyi mártírjait. A Temesváron megrendezett koncepciós perben több száz embert tartóztattak le, 57-et összesen több mint 1300 éves börtönbüntetéssel sújtottak, illetve tízen közülük - Szoboszlay Aladár római katolikus pap, Ábrahám Árpád r. kat. pap, báró Huszár József földbirtokos, Orbán Károly földbirtokos, dr. Kónya István Béla ügyvéd, dr. Fantanaru Alexandru ügyvéd, Tamás Imre tanító, Tamás Dezső tisztviselő, Orbán István tisztviselő-földműves és Lukács István József kereskedő - az életükkel fizettek. Budapesten, a Rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában már áll egy emlékmű az 1956-os erdélyi áldozatok emlékére, és a gránittömbbe vésett 23 név közül 14 éppen a Szoboszlay-per elítéltje (köztük van a tíz kivégzett is). Szept. 1-jén a Rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában lévő emlékműnél megemlékezést tartanak, amelyen Brassó, Hargita és Kovászna megyei volt politikai foglyok is részt vesznek. Gyűjtés indult egy aradi emlékmű felállítására is. /Péterszabó Ilona: 45 éve végezték ki őket. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 1./"

"Fodor Sándor nem tekinti tragédiának, ha a fiatalok egy része Magyarországon kíván boldogulni, ahol a lakosság létszáma évenként 30-40 000-rel csökken, és ahová kínaitól ukránig minden nemzet gyermekei bevándorolhatnak, letelepedhetnek (lehetőleg a környező országok magyarjai kivételével), hogy száz év múlva már utódaik tekintsék "betolakodóknak" a még megmaradt magyarokat. Az anyanyelvüket még őrző, ahhoz ragaszkodó moldvai csángómagyarokra gondol, akik közül mintegy 30-40 ezren még nem olvadtak be a román nemzetbe, akik még magyarul szeretnék a szentmisét hallgatni. Akikre ráfigyel az RMDSZ, akiket támogatnak külföldi alapítványok is - csakhogy a támogatásukra szánt összegek elapadva jutnak el rendeltetési helyükre, inkább bizonyos magánvagyonok gyarapodását szolgálják, erre célzott aug. 31-én, vasárnap a moldvai csángómagyarság egyik, lemondani készülő vezetője, a Kossuth Rádió reggeli műsorában. A csángók teljes beolvadása a román nemzetbe- csak idő kérdése. 50 évvel ezelőtt létszámuk még megközelítette a százezret! Egyébként romániai látogatása alkalmával II. János Pál sem látogatta meg hűséges római és görög katolikus híveit. Alexandru Todeát, a mártírsorsú görög katolikus érseket súlyos betegen hurcolták-szállították le Szászrégenből Bukarestbe, és a boldog emlékezetű Márton Áron püspök sírját sem kereste fel Róma püspöke Gyulafehérváron. Fodor a maradék moldvai római katolikus, magyarul beszélő csángókat mentené át Magyarországra, amíg még van kit. Ők ugyanis - mély vallásosságuk következtében - nem "egykéznének", nem zárkóznának el a gyermekáldástól. Sajnos már kevesen vannak, de talán még mindig többen, mint Szlovénia és Horvátország magyarsága együttvéve. Ám ezt a keveset jó lenne áttelepíteni, természetesen csak azokat, akik szívesen, önként vállalkoznának erre. /Fodor Sándor: Töprengés jövőnkről. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./"

"Az Oktatási Minisztérium és a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) ellentmondó nyilatkozatokban egymásra mutogatnak a magyar karok létrehozásának elhúzódó ügyében. A román szaktárca szept. 5-i közleményében azt állította, hogy a kolozsvári felsőfokú oktatási intézmény továbbra sem küldte el a minisztériumnak azt a határozatot, amely a magyar oktatók által kért karok létrehozásáról szóló szenátusi döntést tartalmazza. A BBTE cáfolta a minisztérium állítását, és közölte, hogy aug. 18-án iktatták be az egyetem azon szenátusi határozatát, amely Alexandru Athanasiu oktatási miniszter átiratára adott választ tartalmazza. A szept. 5-i egyetemi szenátusi ülésen egyhangú döntés született. E szerint az intézmény oktatói továbbra is érvényesnek tekintik a június 10-én elfogadott szenátusi határozatot, és továbbra is várják a megfogalmazott feltételek teljesítését /a minisztérium anyagi és jogi felelősséget vállalja a karok átszervezéséért/. Az egyetem magyar oktatói szerint a BBTE vezetőség jogosan kifogásolta az oktatási minisztériumból érkezett átiratok tartalmát, mivel az anyagi fedezet tartós biztosítására legalább egy miniszteri rendeletre van szükség. Markó Béla, az RMDSZ elnöke szept. 5-én kijelentette: meggyőződése, hogy mihamarabb sikerül megoldani ezt a problémát. /Borbély Tamás: Egymásra mutogat a BBTE és az oktatási minisztérium. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 6./"

"Rendőrök közreműködésével állították le szept. 19-én a Dallas című játékfilm alsórákosi forgatási munkálatait, miután Adrian Nastase miniszterelnök "országimázs-rombolással" vádolta meg a produkció vezetőit, s sürgős intézkedést követelt. A környezetszennyezéssel gyanúsított filmesek azt állítják, egyetlen, büntetésről szóló jegyzőkönyvet sem kaptak, a produkciós iroda vezetői ellen azonban ügyészségi vizsgálat indult. Adrian Nastase miniszterelnök szerint a szeméttelepen élő cigányokról szóló film károsan befolyásolja a Romániáról külföldön kialakított képet. Kántor László, az Új Budapest Filmstúdió vezetője, a Dallas producere kijelentette: "nemzetközi botrány" lesz abból, ha abba kell hagyniuk a forgatást." A producer állítja: utánanéztek, hogy a forgatás helyszíne természetvédelmi terület-e: "a mellettünk levő bazaltbánya valóban az, de a meddőhányó már nem." Az egyik büntető hatóság, a Brassó Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetője, Ioan Alexandru Grigoriu a Krónikának elmondta, három büntetést szabtak ki Alsórákoson: 20 millió lejes bírságot kapott a polgármesteri hivatal, 25 milliót a közbirtokosság, a legnagyobbat, 50 milliót pedig a kolozsvári Cinecorvin Kft.-re szabtak ki. A köztisztasági vállalat megkezdte a díszlet felszámolását, jelentette be Mircea Bucur, a Brassó megyei rendőrség nyomozótisztje. A rendőrség és a brassói ügyészség vizsgálatot indított Kántor László ellen a környezetvédelmi törvények megszegésének gyanújával. Wesserle Tibor, a film gyártásvezetője szerint nem a díszletet számolják fel a köztisztasági vállalat alkalmazottai, hanem azt a hulladékot kezdték elszállítani, amelyet megbízás révén a kőhalmi vállalat vitt ki az alsórákosi helyszínre. A Dallast Pejó Róbert aradi születésű, huzamosabb ideig Németországban alkotó, jelenleg New Yorkban élő rendező viszi filmre. A forgatás augusztus 25-én kezdődött két helyszínen, Sepsiszentgyörgyön és Alsórákoson, s a tervek szerint október 15-én fejeződne be. A gyártó Új Budapest Filmstúdió koprodukciós partnere a német MTM-Medien und Television GmbH és az osztrák Allegro Film, valamint a romániai CineCorvin mint alvállalkozó. /Lepedus Péter: Leállították a Dallas alsórákosi forgatását. = Krónika (Kolozsvár), szept. 20./"

"Az Inter-Európa Bankból felvett kétes eredetű milliárdok egy része Medgyessy Péter miniszterelnök barátját, Alexandru Mudurát gazdagította, de az összegből jutott az üzletember nagyváradi vállalkozásának finanszírozására is - írta a múlt héten a Magyar Nemzet rendőrségi forrásokra hivatkozva. A kétes múltú romániai nagyvállalkozó családjához többször érkeztek milliós tételek a K&H-nál történt sikkasztásban fontos szerepet játszó Montrade-től is. Szír magánszemélyek vették fel a bankból a summákat, ezeket német bankszámlákon futtatták át, mielőtt egy részük Mudurához került volna. Az Inter-Európa Bank elnöke a kifizetések kezdetekor Medgyessy Péter mai miniszterelnök volt, akit baráti szálak fűznek Mudurához. A pénzintézetnél összesen 6,2 milliárd forintot vettek fel a szíriaiak, a pénzt a K&H Equities Rt.-nél sikkasztották el. A Montrade-től többször utaltak át összesen mintegy 200 millió forintot a nagyváradi vállalkozó családjához, illetve egyes Mudura-érdekeltségek számára. Az ügy felderítése során eddig tizenegy személyt gyanúsított meg a magyar rendőrség, közülük Kulcsár Attila, a K&H Bank volt ügyvezető igazgatója, Bitvai Miklós, az Állami Autópálya-kezelő Rt. leváltott vezérigazgatója, Rejtő E. Tibor, a K&H Bank lemondott vezérigazgatója, Garamszegi Gábor, a Betonút Rt. volt vezérigazgató-helyettese, valamint Hasan El Abed szír állampolgár előzetes letartóztatásban van. A többiek - Mészáros János, a Britton Kft. ügyvezetője, a cég egy másik munkatársa (mindketten a Britton Llc. kézbesítési megbízottjai), Kulcsár két asszisztense, a K&H Bank központi fiókjának vezetője - szabadlábon védekezhetnek, míg a Szíriába szökött Mahmoud Abdo ellen nemzetközi elfogatóparancs van hatályban. A pénzügyi szabálytalanságok a K&H Banknál körülbelül öt éve kezdődtek, a baloldali politikai fordulat után viszont állami milliárdokat is bevontak a tranzakciókba. Tavaly év végén kötött finanszírozási szerződést a Nemzeti Autópálya Rt. az Állami Autópálya-kezelő Rt.-vel, amelynek következtében végül a K&H Equities Rt.-hez került a pénz. Mindkét sztrádacég felső vezetésében ott van Bodnár Zoltán, akit Csillag István gazdasági miniszter vizsgálóbiztosnak nevezett ki azzal a feladattal, hogy "politikától mentesen" tárja fel: milyen összefüggés van az előző ciklus autópálya-építései és a K&H Banknál történt visszaélések között... A rendőrség véleménye szerint a kár elérheti a tízmilliárd forintot is. A banknál egyébként vezérigazgató-helyettes volt László Csaba pénzügyminiszter és Draskovics Tibor, a kormányfő kabinetfőnöke. A Pénzügyminisztérium jelenleg a szabálytalanságokat feltáró Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete esetleges mulasztásait vizsgálja, ám Szász Károly, a szervezet elnöke szerint László Csaba vezetésével nem folyhat vizsgálat annak nyilvánvaló elfogultsága miatt. A kiemelt ügyfelek, illetve a Kulcsárral üzleti kapcsolatban álló személyek között sok az MSZP-s. Az Andó Sándor vezette kőbányai önkormányzatnak majd hárommilliárd forintja ragadt a brókercégnél; a polgármester elismerte, hogy ismeri Kulcsárt Attilát. Ezt egyébként Horváth Csaba II. kerületi szocialista polgármester sem cáfolta, de azt mindketten tagadták, hogy választási kampányukba részt vett volna a Bécsben lefogott szélhámos - ez egyébként egy Kulcsárnak tulajdonított feljegyzésből derült ki. A dokumentum szerint Puch László MSZP-pártpénztárnok luxusautója a Britton Kft.-től származik, amit a politikus kénytelen volt beismerni - írja a Magyar Nemzet. /A pénz útja Mudurához. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 23./"

"A Dosarele Istoriei című folyóirat sorozatban mutatja be a Securitate hírhedt gépezetének működését, kulisszatitkait, ahogy az utóbbi hónapokban történészeknek köszönhetően a legtitkosabb irattárakból napvilágra kerülnek. Hogyan tartották megfigyelés alatt még egymást is a pártkáderek (Gheorghiu-Dej olasz színésznőket is fogadott a lakásán), hogyan követték lépésről lépésre az országba érkező külföldieket, a neoprotestánsokat, hogyan szervezték meg a levelezés cenzúrázását stb. Néhány példa Hargita megyére vonatkozóan. A folyóirat 7-es száma különösen az Állambiztonsági Tanács 1968. máj. 3-4-i munkaülésének jegyzőkönyve. Az eseményről eddig csak annyit tudtak, hogy Ceausescu ez alkalommal számolt le végképpen addigi elvtársával, Alexandru Draghici tábornokkal, volt belügyminiszterrel, az 50-es években elkövetett atrocitások (Duna-csatorna, kuláküldözések, koncepciós perek stb.) túlbuzgó irányítójával. A "beolvasás" kényes feladata Vasile Patilinet KB-titkárra hárult, aki most első ízben nyilvánosságra hozott beszédében olyan leleményesen tárta fel addigi kebelbarátja visszaéléseit, hogy egyben t egykori felettesükön, Gheorghiu-Dejen is elverte a port. Erre egyetlen példa: Patilinet kimutatta, hogy Lucretiu Patrascanu lemészárlása, amelyet Draghici szervezett meg, Dej személyes utasítására - és természetesen Sztálin jóváhagyásával - történt. Ebben a Patilinet-beszédben szó esik a korabeli börtönviszonyokról is, ezen belül a válogatott kínzásokról. Az elvtársak azonban nem veréssel igyekeztek elviselhetetlenné tenni az "osztályellenesség" rabságát, hanem lelki megpróbáltatásokkal. Itt kerül szóba Csíkszereda. Női börtönének parancsnoka gondoskodott róla, hogy Lucretiu Patrascanu nyolc éven át fogva tartott özvegye hónapokon át ne értesüljön férje haláláról. Ugyanez a börtönparancsnok észrevette, hogy Lena Constante (vasgárdista múltja miatt elítélt festőművésznő) a cella ablakán át hosszasan nézeget egy fát, mint egyetlen kapcsolatát a külvilággal és a szabadsággal. Ez a "lázadás" annyira felháborította a parancsnokot, hogy kivágatta az akácot, majd a zárka ablakrámáján felfedezett madárfészket is eltávolította onnan. Egy másik kordokumentum 1982-ből való. Belügyi jelentések részletesen írják le a temesvári Helmer család hét tagjának aug. 26-i látványos menekülését. Egy Jugoszláviából érkezett sportrepülőgép leszállt a határ közelében, felvette az ott várakozó családot, majd meg sem állt Münchenig. A temesvári Securitate próbál mosakodni jelentésében: besúgói észlelésekkel bizonygatja, hogy az ország lakossága elégedetlen az ellátással, tehát ezért történnek ilyen esetek. Példának felhozza két csíkszeredai munkásasszony, Fodor Aranka és Moldován Jolán panaszait. Az utóbbiról az ismerőse azt jelentette, hogy beszélgetésük során elmondta neki, egyszerűen nincs mit főznie a családnak, szerencséje van Olga nevű barátnőjével, aki Jugoszláviából levesporokat hozott neki ajándékba. A példák nem véletlenül származnak Csíkszeredából: mivel a szökevény Helmer család német, a két asszony magyar, a jelentés azt akarta sugallni, hogy íme, csak a nemzeti kisebbségek elégedetlenek. Egy harmadik dokumentumanyag bemutatja a Securitate körültekintő, szakavatott szervezőmunkáját arra vonatkozóan, hogy minél több adatot gyűjtsön 1989. húsvétjának megünnepléséről. A mozgósított megyék között szerepel Hargita is: a belügyi hatóságok parancsot kaptak Bukarestből, hogy előzzenek meg minden "nacionalista-irredenta-tiltakozó megnyilvánulást", és szükség esetén a milícia lépjen fel a rendbontók ellen. Hasonló utasítást kapott Fehér megye Securitate-felügyelősége is, itt a gyulafehérvári római katolikus székesegyház és teológiai intézet köré várhatóan tömegével érkező hívek nacionalista-irredenta megnyilvánulásait kellett figyelemmel követni és a karhatalmat is készenlétbe helyezni. /Barabás István: Fekete emlékek. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 27./"

"Magyarország és Románia a XXI. század elején címmel szervezett konferenciát okt. 7-én a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem történelem tanszéke. Az előadó dr. Alexandru Ghisa tudományos kutató, a budapesti román nagykövetség tanácsosa volt, ismertette a jelenlegi román-magyar viszony jellegzetességeit, történelmi és európai megközelítésből egyaránt. Elmondta, a két ország közötti viszony abszolút normális, a közös harcok, a részben közös történelem, a közös átmeneti időszak hasonló célokat, megoldásokat szült. A kapcsolat különösen aktívvá vált az utóbbi időszakban, miniszteri szinten is igen gyakran szerveznek találkozókat, megbeszéléseket. Jók a gazdasági, katonai kapcsolatok, sok közös projekt jött létre. A kisebbségi kérdések terén is együttműködik a két ország. Ghisa azt állította, Románia már megkezdte a történelem demitizálását /!/, Magyarországon ez még várat magára, ott erősödik a nacionalizmus. Fájlalta, hogy a Magyarországon élő román kisebbségnek nincsen parlamenti képviselete, nem élvezik ugyanazon jogokat, amelyeket az itteni magyarság. /Nagy Botond: Érdekes szemléletmód. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 10./"

"Okt. 29-én több száz egyetemista vett részt Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetem Diákszervezete (OSUBB) által szervezett tüntetésen. A BBTE-s diákokhoz az Orvostudományi Egyetem és a Műegyetem hallgatói, valamint a többi kolozsvári diákszervezet is csatlakozott. Az egyetemi hallgatók jobb elszállásolási körülményeket, az ösztöndíjak növelését, valamint 50%-os utazási kedvezményt követeltek. Ezzel a kolozsvári egyetemi hallgatók csatlakoztak az ország más egyetemi központjaiban tüntető diáktársaikhoz. A tüntetők Alexandru Athanasiu tanügyminiszter lemondását követelték, továbbá az egyetemi autonómia kormány általi korlátozásának megszüntetését. Csibi Magor, a BBTE-s diákszervezet adminisztratív tanácsának tagja, a magyar és német szakos egyetemisták képviselője szerint kéréseik három csoportba oszthatók: elsősorban morális értékűek, hiszen arra kérik a tanügyminisztert, hogy ne tájékoztassa félre az európai közvéleményt. Egyéb kéréseik szociális jellegűek: az ösztöndíjak emelését és a bentlakási díj csökkentését követelik, hiszen míg a bentlakási költségek 600-1400 ezer lej között vannak, az ösztöndíjak csupán 1100-1400 ezer lejre rúgnak. A követelések harmadik csoportja akadémiai jellegű: a tüntetők tanügyi reformot akarnak. /Pap Melinda: Jobb életkörülményekért tüntettek az egyetemisták. A tanügyminiszter lemondását kérik. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./"

"Marosvásárhelyen okt. 29-én sajtó- sajtószóvivő találkozót rendeztek. Ovidiu Natea prefektus, mint mondta, az újságírók kérésére hívta össze a minisztériumok alárendeltségébe tartozó intézmények szóvivőit, hiszen "senkinek sincs rejtegetnivalója". Az újságírók elmondták, hogy vannak olyan intézmények, amelyektől szinte lehetetlen bármilyen közérdekű információt megtudni. A megyei egészségügyi pénztárt, illetve a megyei kórházat említették, később ugyanide sorolták a törvényszéket, bíróságot és a fellebbviteli bíróságot. A kórház szóvivője, Alexandru Lupsa professzor agresszív hangnemben oktatta ki az újságírókat törvényismeretből és egyebekből. Végül az egész találkozó zsibvásárrá alakult. Ez is muatta, hogy itt mélyebbek az ellentétek. /Mózes Edith: Tanácskozás helyett zsibvásár. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 30./"

"Nem nyilvánosak ezentúl a parlamenti szakbizottságok ülései - döntöttek a szenátorok nov. 18-án az új házszabály kidolgozásának első lépéseként. Eszerint az újságírók továbbra is rész vehetnek a megbeszéléseken, azonban csupán a testületek tagjainak külön beleegyezésével. Előzőleg a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Demokrata Párt (PD), valamint az RMDSZ szenátorai a szakbizottságok munkájának átláthatósága mellett voksoltak, támogatva Eckstein-Kovács Péter és Radu F. Alexandru liberális honatyák állásfoglalását. /B. B. E.: Kizárják a sajtót. = Krónika (Kolozsvár), nov. 19./"

"A Pro Európa Liga emberjogi irodájának vezetője, Haller István, a sajtó nyilvánossága előtt ismertetett néhány, az emberi jogokat súlyosan sértő esetet Maros megyéből. Ezekből kiderül, hogy az ügyészség, a bíróság, vagy akár a helyhatóságok nemegyszer visszaélnek a hatalmukkal, és sokan kerülnek miattuk hátrányos helyzetbe. A legsúlyosabb eset, amikor egy alig 20 éves kiskatona hanyagság és nem megfelelő gyógykezelés miatt meghalt. N. F. A. sorkatona volt Nagyszebenben. Két egymást követő napon jelentkezett az egység orvosánál fejfájás, láz, szédülés, hányinger-panaszokkal. Az orvos Paracetamolt, Algocalmint, Trecidet írt fel, majd kiképzésre küldte. A következő napon a kiképzésen elájult, majd a kórházban meghalt - mondta el Haller István. A fiú anyjának semmiféle magyarázatot nem adtak a halál okával kapcsolatosan. Az anya panaszt tett a brassói katonai ügyészségen, továbbra sem méltatták válaszra. A Pro Európa Liga két ízben küldött levelet a brassói ügyészséghez, amelyre 2001 novemberében válaszoltak: "a kérés ellenére, a Szeben Megyei Törvényszéki Orvostani Intézet (SBTOI) nem tette meg a szükséges ténymegállapításokat". 2002 januárjában a brassói katonai ügyészség (BKÜ) "megállapította, hogy a kezelés megfelelő volt, és semmi sem igazolja, hogy egy másfajta kezeléssel az elhalálozás elkerülhető lett volna". Utólag, 2002 júniusában, a BKÜ újabb levelet küldött az anyának, kijelentve, hogy "a nyomozás során" kiderült, hogy a halált a "Waterhouse-Friderichsen kór" okozta. Ez a nem kezelt agyhártyagyulladás nyomán léphet fel. Utólag az is kiderült, hogy a fent említett kórt rögtön a halál beállta után diagnosztizálták, ennek ellenére másfél éven át félrevezették az anyát. A katonai egység orvosa ellen gondatlanságból elkövetett emberölés, a törvényszéki orvostani intézet ellen hivatali visszaélés, a brassói főügyész ellen hivatali visszaélés, és hamisítás miatt beadott bűnügyi panaszokat a katonai ügyészségek visszautasították azzal, hogy a vádak megalapozatlanok. Az ügy jelenleg a Bukaresti Katonai Fellebbviteli Bíróságra került. Bár a panaszt október elején tették, választ még nem kaptak. Másik ügy: H. G.-t 1991-ben 12 év börtönre ítélték gyilkosság vádjával. 9 évet letöltött, és ártatlansága tudatában tanúvallomásokat kért az ügy tisztázása érdekében. E tanúvallomásoknak megfelelően, nem H. G. követte el a gyilkosságot, hanem az első tanú, akit hozzá közelálló személyek támogattak. H. G. a Maros Megyei Törvényszékhez fordult az ügyével. A tanúk meghallgatása nélkül utasították vissza a kérését, ugyanezt tette a megyei fellebbviteli bíróság is. További eset: Gy. V.-nak saját háza volt Marosvásárhelyen. A kommunista rezsim idején lebontották és a család máshol kapott egy lakrészt. 1991-ben lakáscserét igényelt. Hivatalosan is lakhatatlannak minősítette lakrészét, mégsem sikerült más lakáshoz jutniuk. Bár rendesen fizetik a közköltséget, nincs fűtés, meleg víz, sokszor az ivóvizet is elveszik a szomszédok adóssága miatt. Most megszüntették az áramszolgáltatást is. Gy. V. beperelte a lakáshivatalt és Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalát, normális lakáskörülményeket követelve. Első fokon pert nyert, másodfokon azonban megváltoztatta a kérést, és más lakrészt igényelt. Mivel a lakástörvényben nincs ilyen előírás, Gy. V. elveszítette a pert. Egy újabb per során az igazságszolgáltató szervek, tévesen, arra hivatkoztak, hogy az ügyet már egyszer tárgyalták. Ezért a panaszos az Európai Emberjogi Bírósághoz fordult. További eset: L. A. megnyert egy tulajdonba való visszahelyezési pert Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalával szemben. Bár az ítélet végleges, a polgármesteri hivatal nem hajlandó végrehajtani, mert, úgymond, nincs olyan beltelek, amit a panaszosnak adhatnának. Végül a segesvári Gota Alexandru esete, aki egyike a S.O.S. Segesvár kezdeményezőinek. Még a kampány idején megpróbálták megfélemlíteni, s ez nem ért véget máig sem. Dorin Danesan, Segesvár polgármestere rágalmazó cikket tett közzé a helyi lapban, amelyben mind szakmai, mind emberi méltóságában sértette. Haller István szerint az eset újabb bizonyítéka a hatóságoknak a civil társadalom visszaszorítására irányuló szándékainak. /Maros megyében súlyosan megsértik az emberi jogokat! = Népújság (Marosvásárhely), nov. 21./"

1958. febr. 20-28. között Kádár János és Kállai Gyula vezetésével magyar párt- és kormányküldöttség járt Romániában. A látogatás elsődleges célja az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését és az ezt követő brutális megtorlásokat Kádár vezetésével felvállaló magyar kormányzat konszolidációja volt a Gheorghe Gheorghiu-Dej vezette népi demokratikus állam vezetői körében, amelyre a vendégeknek minden esélyük megvolt, hiszen Nagy Imre és néhány társának romániai deportálásával tulajdonképpen a magyar miniszterelnök koncepciós perét és fizikai likvidálását készítették elő. A tárgyalások fő témája a két ország közötti vitás problémák, elsősorban a nemzeti kérdés rendezése volt. A román fél megelégedésére a marosvásárhelyi nagygyűlésen – a Magyar Autonóm Tartomány székvárosában – Kállai Gyula kijelentette: ,,Megmondjuk világosan. Nekünk semmiféle területi igényünk sincs. Külön öröm számunkra, hogy… a velünk szomszédos államok a területükön élő valamennyi nemzetiségi kisebbség számára a teljes jogegyenlőséget és az önálló fejlődés minden feltételét biztosítják.” Kádár is közölte a román elvtársakkal, hogy Magyarországnak nincs szüksége a szomszédaitól egy talpalatnyi földre sem. Ezek után Keleti Ferenc bukaresti magyar nagykövet az 1958. márc. 29-én keltezett ,,szigorúan titkos” jelentésében közölhette Sík Endre külügyminiszterrel, hogy ,,…a határok kérdésében tett nyilatkozatokat a román elvtársak igen nagy örömmel fogadták, erősíti országépítő törekvéseiket, és úgy látják, hogy ez a kijelentés megfelel annak a nyíltságnak és őszinteségnek, ami általában az MSZMP és Kormányunk politikáját jellemzi.” A magyar párt- és állami küldöttség romániai látogatása után készített ,,szigorúan titkos” jelentés záróbekezdésében olvashatóak (az Erdélyi Magyarság 2003. július–szeptemberi számában közölt dokumentum) a Biharpüspökiből való visszautazás alkalmával Alexandru Moghioros pártvezérnek – ilyen alkalmakkor Mogyorós Sándor KB-titkárnak – a Keleti Ferenc magyar nagykövet által rögzített szavai. ,,(…) mintegy váratlanul megkérdezte tőlem, hogy meddig fogjuk mi még a magyar himnuszt megtartani. A kérdésből kiderült, hogy a román elvtársak aggodalommal figyelték a magyar himnusz hatását, különösen a magyar lakosságra, és szívesen vennék, ha már más himnuszunk lenne. (Ha valamelyik költőnk, illetve zeneköltőnk megajándékozna bennünket egy nagyszerű új himnusszal, ezt mi is szívesen vennénk. Ezt meg is mondtam az elvtársaknak.)” Ezt a politikai gondolkodásban még ma is elevenen élő mozzanatot a Magyar Kultúra Napján kötelességünk is megemlíteni, írta Sylvester Lajos. ,,A szomszéd országok érzékenységére való tekintet” sűrű emlegetése a magas politika szintjén ma is az Alexandru Moghioros elvtárs önfeladó szervilizmusára emlékeztet. /Sylvester Lajos: A Himnusz születésnapja: Január 22., a Magyar Kultúra Napja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 22./

Adrian Nastase miniszterelnök február 25-én munkalátogatást tett az Európai Bizottságnál és az Európai Parlamentben, hogy megerősítse a kormány politikai elkötelezettségét a reformok végig vitele iránt. Nastase találkozott az Európai Parlament /EP/ elnökével. A miniszterelnök kifejtette, a bukaresti kormány eltökélt szándéka az európai integrációhoz szükséges reformok folytatása gyorsított ütemben. Az EU igazodik a Románia számára kidolgozott csatlakozási menetrendhez, ha az ország folytatja a reformokat és az uniós joganyag gyakorlatba ültetését, jelentette ki Pat Cox, az Európai Parlament elnöke. A miniszterelnök brüsszeli programján Romano Prodi EB- elnökkel és Günter Verheugen bővítési biztossal való megbeszélés is szerepelt. A román delegáció tagja Mircea Geoana külügyminiszter, Alexandru Farcas integrációs miniszter, valamint Vasile Puscas főtárgyaló is. /Támogatókeresőben Brüsszelben. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 26./

Megtörtént a kormányátalakítás. A kormánystruktúra három államminiszteri tisztséggel bővült: Dan Ioan Popescu a gazdasági ágazatot, Ioan Rus a közszolgálati szférát irányítja, Ioan Talpes pedig a honvédelmi, EU-integrációs és igazságszolgáltatási tevékenységet koordinálja. A frissen létrehozott kancelláriának nem lesz politikai szerepe, célja a végrehajtó testület munkájának hatékonyabbá tétele. Nastase elmondta, Ion Iliescu elnök elfogadta javaslatát azzal kapcsolatban, hogy Cristian Diaconescu külügyi államtitkár átvegye Rodica Stanoiutól az igazságügyi tárca vezetését. A kormány új tárcával is bővül, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumot Speranta Ianculescu, a Fővárosi Környezetvédelmi Hivatal jelenlegi igazgatója vezeti majd. A Földművelésügyi, Erdőgazdálkodási, Vízügyi és Környezetvédelmi Minisztérium pedig Földművelésügyi, Erdőgazdálkodási és Vidékfejlesztési Minisztériummá alakul, az intézményt továbbra is Ilie Sarbu vezeti. A nevelési, kutatási és ifjúsági tárca Nevelési és Kutatási Minisztériummá alakul át, amelyet továbbra is Alexandru Atanasiu vezet. Ezzel egyidejűleg létrehívják a miniszterelnöknek alárendelt országos ifjúsági ügynökséget. Létrejön továbbá az Országos Turisztikai Hatóság, amelyet várhatóan Nicu Radulescu, a szállításügyi tárca turisztikai főosztályának vezetője irányít majd, tevékenységét Miron Mitrea szállításügyi miniszter koordinálja. A Privatizációs Hatóság beolvad a Bankaktívumokat Értékesítő Hivatalba. Victor Ponta tárca nélküli miniszterként a nemzetközi projektek, az EU-joganyag gyakorlatba ültetését felügyeli. Az új minisztereket márc. 9-én hallgatják meg a törvényhozás szakbizottságaiban, majd a képviselőház és a szenátus együttes ülésen hivatalba iktatja az új kabinetet. – A kormányszerkezet átszervezése nem több szemfényvesztésnél, amivel át akarják verni mind a választókat, mind az Európai Uniót – vélekedett márc. 8-i közös sajtóértekezletén Theodor Stolojan és Traian Basescu, a liberális-demokrata pártszövetség két elnöke. Ioan Talpes jelenlétei a kormányban azt jelenti, hogy Iliescu elnöknek sikerült ellenőrzése alá vonni a kormányt is. Hasonló álláspontra helyezkedett Emil Constantinescu exállamfő, a Népi Cselekvés elnöke is. A Dan Voiculescu vezette Román Humanista Párt is hiteltelennek tartja a kormány frissen kozmetizázott arculatát. /Újraméretezett, kibővített kormányszerkezet. Az ellenzék szerint nem több költséges szemfényvesztésnél. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

Febr. 10-én, közel ötévi igénylés után a bukaresti Petőfi Könyvtár visszakerült jogos tulajdonosához, a magyarsághoz. A Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság tulajdonában levő Petőfi Házban működő Petőfi Könyvtár az első könyvtár, amelyet a Romániában élő magyarság visszakapott jogtalanul elkobzott könyvtárai közül. A könyvtár az államosítás után is magyar nyelvű kölcsönkönyvtárként működött a Petőfi Házban. Az 1970-es években azzal az indokkal, hogy régi „nacionalista, soviniszta, irredentista" könyveket tartalmaz, könyvállományát egy szép napon teherautóra rakták. Dr. Molnár Szabolcs, a Bukaresti Tudományegyetem hungarológia szakának tanára, abban az időben a magyar nyelv és irodalom tanszék tanársegédje, szemtanúja mindenek. A könyvekből leemelt egy párat a teherautó rakományából és kegyelettel őrizte meg a tanszéken. A magyar könyvek minden bizonnyal zúzdába kerültek. A magyar könyvtárból kétnyelvű könyvtár lett, és 1945 után megjelent könyvekkel töltötték fel, nevét is megváltoztatták, jó ideig Alexandru Donici nevét viselte. 1995-ben a könyvtárat bezárták, csak 1998 őszén nyitották meg újra, amikor Árvay Zsolt személyében magyar könyvtárost alkalmaztak. Az épületet a román kormány 1999 nyarán sürgősségi rendelettel visszaszolgáltatta a bukaresti magyar közösségnek, és Petőfi Ház néven a Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság tulajdonába került. A sürgősségi rendelet azonban nem vonatkozott az épületben található könyvtárra. Így a könyvtár ingóságai, bútorai, könyvei a Sadoveanu Könyvtár leltárába tartoztak. A Petőfi Művelődési Társaság a ház átvétele után saját, magyar nyelvű, Petőfi nevét viselő nyilvános könyvtárat létesített. A Sadoveanu Könyvtárral való tárgyalások első eredményeként 2000-ben mintegy 18 ezer kötetet szállítottak el (főleg román nyelvűeket), így megnyílt a lehetőség az adományokból származó, mintegy 16 ezer kötetet számláló állomány elhelyezésére is. Ellenben a Sadoveanu Könyvtár nem volt hajlandó kivonulni, s átadni a könyvtárat. A társaság számos beadványt juttatott el Bukarest főpolgármesteréhez, alpolgármesteréhez és a Kisebbségi Hivatalhoz. Egyik beadványukra sem kaptak írásbeli választ. Czédly József, a bukaresti RMDSZ területi elnöke (2001–2003 május) folytatott tárgyalást több ízben a Petőfi Könyvtár átadása érdekében, de nem tudott eredményt elérni. Végül egy tipikusan bürokratikus, de a jelenlegi törvényeknek megfelelő, megkerülő megoldást született: leírták a könyvállományt, megszüntették a román könyvtárhoz tartozó könyvtárrészleget, és árveréssel a Petőfi Társaság megvásárolhatta az ingó javakat. Így a társaság megvásárolta jogtalanul elvett könyvtárának ingóságait, a Petőfi Könyvtár végre visszakerült jogos tulajdonosához. /Árvay Zsolt: Újra a miénk a fővárosi Petőfi Könyvtár. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./

Márc. 26-án ünnepelte 14 éves fennállását a Román Hírszerző Szolgálat (SRI). Ebből az alkalomból, Alexandru-Radu Timofte, az SRI igazgatója üzenetet fogalmazott meg, amelyben megköszönte a sajtó hozzájárulását a SRI sikereihez. 1989 után itthon és a szomszédos országokban szélsőséges erők akadályozták a demokratikus kibontakozást. Az új politikai intézmények nem voltak képesek ezeket kordában tartani, ezért vált létszükségletté a SRI megalakulása, olvasható az SRI közleményében. Románia és a SRI ezentúl is részt vesz a terrorizmus elleni nemzetközi akciókban. A Románia biztonságát is fenyegető akciók nem értek véget, fogalmazott Radu Timofte. /(m. e.): A SRI hozzájárult Románia euroatlanti integrációjához. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 27./

Alexandru Ghisa, a budapesti román nagykövetség tanácsosa. „Kétéves párbeszédet folytattunk a státustörvény kapcsán, és megállapodtunk a jogszabály valamennyi cikkelyének alkalmazásáról. Ha szükség van a magyar állam által Romániában nyújtandó további támogatásokra, ezekről meg kell egyezni a román állammal, mert a támogatások haszonélvezői román állampolgárok” – nyilatkozta a Krónikának a Budapesten tartott csángó konferencia után. A rendezvényt lezáró kerekasztal-beszélgetésen Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke a 2000 óta létező évi százmillió forintos csángó alapról tett említést. Bálint-Pataki szerint az új helyzetben – amikor a Draskovics-csomaggal a magyar kormány 20 millió forintot vont el a célalapból – az a cél, hogy a keretnek a lehető legnagyobb hányadát használják fel Moldvában, a csángók szülőföldjén. A vita során Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke egy 1983-as levél felolvasásával érzékeltette, hogy Moldvában nem történt változás a csángók anyanyelvi hitélete tekintetében. „A mai tanácskozásunkról is titkosszolgálati jelentés készül, megállapításainkat feldolgozzák a iasi-i püspökségen” – jelentette ki Németh. Hozzátette, helyénvalónak találná, ha a két ország külügyminisztere egy csángóföldi találkozón kötelezné el magát a csángó gondok orvoslása mellett. Alexandru Ghisa felvetette, hogy Moldvában nem a magyar, hanem a csángó nyelv használatáról kellene beszélni. Felvetését Bilibók Jenő, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének megbízott elnöke szemléltető eszköznek tartotta arra, hogy milyen félremagyarázásokkal kell megküzdeniük, amikor a Bákó megyei tanfelügyelőségen az anyanyelv oktatásának a kiterjesztése mellett érvelnek. /Gazda Árpád: Beleszólnának a pénzosztásba. = Krónika (Kolozsvár), márc. 29./

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Szatmárnémetiben vendégszerepelt a neves bel– és külföldi fesztiválok díjaival jutalmazott, Két nő közt című Marivaux–vígjátékkal. A darab rendezője a Párizsban élő román művész, Alexandru Colpacci és itteni segédje, Fekete István. Labancz Klára díszletei és jelmezei hangulatteremtőek voltak. Az előadás a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján a klasszikus komédia mai színházi nyelvre való átültetéséért nyerte el az Illyés Közalapítvány Nagydíját, Tompa Klára a Grófné szerepéért a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza Különdíját vehette át ugyanott. /Báthory Éva: Kegyetlen igazságok, tökéletes csomagolásban. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 29./

A képviselőházban márc. 30-án tartják a végszavazást a székelyföldi területi autonómia statútumának a törvénytervezetéről. A képviselőházban márc. 29-én lezajlott vita nem annyira a törvénytervezet konkrét megfogalmazásairól, mint inkább az autonómia fogalmáról szólt. A Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott törvényjavaslatot a beterjesztő hat képviselő nevében Szilágyi Zsolt mutatta be a parlament plénuma előtt. A képviselő kijelentette, a kisebbségek által lakott területek autonómiája működő gyakorlat az Európai Unió országaiban. Hozzátette, az Európa Tanács is ezt a megoldást javasolta tavalyi határozatában. Szilágyi Zsolt kiemelte, az európai államok jellemzője, hogy lemondtak a központosított államigazgatásról, és a kényes kérdésekről is készek érdemi párbeszéd folytatni. A törvényjavaslattal szemben a kormánypárt oldaláról érkeztek a leginkább szakmainak nevezhető ellenérvek. Alexandru Lapusan hangsúlyozta, az európai szervezetek nem támogatják a kizárólag etnikai alapon létrehozott autonóm, különleges jogállású régiók létrehozását. A Demokrata Párt nevében felszólaló Emil Boc azt hangsúlyozta, pártja az egyesítésben érdekelt, nem pedig a szétválasztásban. Boc szerint a kezdeményezés ellentmond az alkotmány első cikkelyében rögzített egységes nemzetállami meghatározásnak. A Nemzeti Liberális Párt nevében felszólaló Victor Paul Dobre kijelentette, soha nem fogják megengedni, hogy az egységes nemzetállamon belül a magyarság párhuzamos struktúrákat hozzon létre. Augustin Bolcas, a Nagy-Románia Párt vezérszónoka kijelentette: példátlan a román parlamentarizmus történetében, hogy a képviselőház terroristák által beterjesztett tervezetet vitatott meg. Bolcas már a beterjesztést is gazemberségnek, provokációnak és a nemzetállam elleni merényletnek nyilvánította. Bolcas minősítéseit az RMDSZ álláspontját ismertető Kovács Csaba is elutasította. Kovács Csaba hangsúlyozta, nem a szövetség terjesztette be az autonómiatervezetet, és azt szakmai szempontból több ponton is gyengének tekinti, ennek ellenére támogatja a kezdeményezést, hiszen a Székelyföld területi autonómiájának a kivívása az RMDSZ-programban is szerepel. A beterjesztők nevében Toró T. Tibor reagált a hozzászólásokra. Hangsúlyozta, az alkotmánymódosításkor többször elhangzott az ígéret, a nemzetállami államforma nem lesz jogforrás a kisebbségek elnyomására. „Szinte biztos, hogy a plénum elutasítja a kezdeményezést, de akkor is egyértelmű sikernek tekinthető, hogy a román parlament többé-kevésbé nyugodt vitát folytatott a székelyföldi autonómiáról – összegezte Szilágyi Zsolt. – Az ülés után több kormánypárti kolléga is őszintén gratulált azért, hogy pozitívan tudtunk bemutatni egy olyan törekvést, melyet a román társadalom ma még érzelmi alapon elutasít.” /Gazda Árpád: Ma végszavazást tartanak a képviselőházban a székely autonómiáról. = Krónika (Kolozsvár), márc. 30./

Nincs a világon – beleértve Magyarországot is – még egy rendezvény, amely olyan nagy számú magyart gyűjt egybe, mint pünkösdkor a csíksomlyói búcsú. A kommunizmus idején sok támadás érte a katolikus egyházat. A Román Munkáspárt Központi Bizottságának titkársága 1949. május 16-án azért ült össze, hogy megvitassa A katolikus agitáció problémái című vitaindítót. Az előzmények: Románia 1948. július 17-én felmondta a Vatikánnal 1927-ben kötött konkordátumot, ettől kezdve kénye-kedve szerint üldözte a római és a görög katolikus egyházat. 1949. augusztus 3-án a tanügyi reform felszámolta a felekezeti oktatást, egyben valamennyi iskoláját államosította. 1949. augusztus 4-én megjelent az egyházak tevékenységét szabályozó 177-es számú dekrétum. Ez legsúlyosabban a katolikusokat érintette, amennyiben tollvonással megszüntette a nagyváradi, szatmári, temesvári és iasi-i püspökségeket, minden felekezetnek megtiltotta, hogy külföldi egyházfőnek rendelje alá magát. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a romániai két katolikus egyháznak meg kellett volna szakítania kapcsolatát a Szentszékkel. Ezt Márton Áron, majd példája nyomán a többi püspök egyhangúlag megtagadta, és ezzel kezdetét vette közismert kálváriájuk: koncepciós perek, börtönévek, zsarolások, a katolikus egység megbontására szervezett „békemozgalom" stb. A pártvezetőség 1948. szeptemberi ülése kötelezte az Oktatási Minisztériumot, hogy az iskolákból távolíttassa el a vallási jelképeket, kegytárgyakat. Két hónap múlva, 1948. november 25-én a titkárság újabb ülésen mérte fel az „eredményeket". Az előterjesztett jelentés több példát hozott fel arra, hogy túlbuzgó káderek „tisztogatása" kiváltotta a lakosság, főképp szülők és tanítók tiltakozását. Kiderült, hogy az ellenállás legfőbb hadállásai a keresztény ünnepi tömegrendezvények, a pártvezetőség elsőnek ezek meghiúsítását vette tervbe. Az 1949. május 16-i pártvezetőségi ülésen jelentést hallgattak meg a közelgő csíksomlyói búcsúval kapcsolatban, az ennek ellensúlyozására a tervezett, úgymond kulturális és sportrendezvények előkészületeiről. A csíksomlyói búcsú idejére motorkerékpár-versenyeket, egyéb sportvetélkedőket, hangosítókkal ellátott folklórműsorokat, filmvetítéseket határoztak el, valamennyit az oltár közelében, hogy minél „hatékonyabban" zavarják a szertartások áhítatát. Anna Pauker javasolta, hogy katolikus papok ellen mint közbűntényesek ellen indítsanak pereket. Gheorghiu-Dej konkrétabb útmutatásokkal zárta a „haditanácsot", a papokat el kell szigetelni vezető személyiségeiktől; a katolikus egyház egységét első lépésként úgy kell megbontani, hogy a papoknak csak egy része kapjon fizetést, később ezeket az irigyelt kiváltságosokat fel lehet használni, hogy belülről kezdeményezzék a Szentszékkel való szakítást. 1949. június 20-án a Securitate őrizetbe vette Márton Áront, majd következtek Alexandru Todea görög katolikus, Anton Durcovici iasi-i, Pacha Ágoston temesvári római katolikus püspökök és a katolikus hierarchia sok más tagja, de rövidesen sorra került a református, unitárius, evangélikus felekezetek megtizedelése is. /Barabás István: Magyarnak lenni Csíksomlyón. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./

Jún. 12-én ballagtak a három kolozsvári magyar középiskola, a Báthory István, az Apáczai Csere János és Brassai Sámuel Líceum végzős diákjai. A Báthory iskolaudvarában felsorakoztak Báthory és a Római Katolikus Gimnázium végzős növendékei, megjelent Czirják Árpád pápai prelátus, Kónya-Hamar Sándor képviselő, Boros János alpolgármester, Székely Zoltán és Balázs Kornél a piarista öregdiákok baráti körétől, Bitay Csaba, a Pro Juventute Alapítvány elnökségi tagja, Köllő Gábor, az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság elnöke és Fodor Sándor író. A maturandusokat Tőkés Elek, a Báthory-líceum, és Nyakas Magdolna, a katolikus gimnázium igazgatója búcsúztatta. /Köllő Katalin: Ballagás 2004 – Az újrakezdés reménye. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./ Az Apáczai Csere János Elméleti Líceumban 71 diáknak szólalt meg utoljára a csengő, köztük voltak közgazdaság-könyvelés szak első végzettjei. Dr. Wolf Rudolf igazgatója szólt a végzősökhöz és a vendégekhez. /Balázs Bence: Jubileumi ballagás a Király utcában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./ Az ősi schola, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum 447. évfolyama búcsúzott, 82 nappalis és 19 estis diák. Kósa Mária igazgató köszöntötte a megjelenteket, akik között ott volt dr. Szabó Árpád unitárius püspök, Alexandru Stan aligazgató, Molnos Lajos a Pro Iuventute, Pillich László a Heltai Alapítvány képviseletében és Szőcs Judit, a Gál Kelemen Oktatási Központ vezetője. /Póka János András: Az eső lett a főszereplő. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Az Országos Diszkriminációellenes Tanács vizsgálatot indított azon oktatási minisztériumi rendelkezés nyomán, miszerint azok a tanárok, akikről kiderül, hogy homoszexuális hajlamaik vannak, nem taníthatnak. Alexandru Athanasiu oktatásügyi miniszter állítólagos kijelentése nagy vihart kavart. /Felháborodást keltett a homoszexuális tanárok kizárása. Athanasiu tagadja, hogy ilyesmit állított volna. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

Kolozsvár polgármestere elegáns megoldást talált arra, hogy eltávolítsa a városházáról előde közeli munkatársait: tizenkét alkalmazottnak nem hosszabbította meg a munkaszerződését. Az érintett személyek többsége jelentős katonai nyugellátásban részesülő tartalékos tiszt. Az elbocsátottak között szerepel Alexandru Dima tartalékos ezredes, a forgalmi osztály vezetője is, aki pár évvel ezelőtt a magyar főkonzulátus zászlójának ellopásában is részt vett. Városházi források szerint ezenkívül több funari magyarellenes akció kiagyalója volt. /K. O.: Nagytakarítás a városházán. Állásukat vesztették a funari csatlósok. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 31./

Együttműködési intézkedési terv készül Románia európai integrációjának elősegítésére – mondta Baráth Etele, a Nemzeti Fejlesztési Hivatalt felügyelő politikai államtitkár szept. 6-án azt követően, hogy Aradon Alexandru Farcas román európai integrációs miniszterrel tárgyalt. A dokumentumot várhatóan októberben Bukarestben írják alá.. /Román–magyar együttműködési terv. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./

Verestóy Attila szenátor nyomásgyakorlásáról tett újabb vallomást a nyomozóhatóságnak Csibi István, a letartóztatott csíkszeredai üzletember. Szerinte az ellene folytatott bűnvádi eljárásokat tavaly októberben beindították, amikor „megzavarta” az RMDSZ szenátora sógorának üzleti érdekeltségeit. Alexandru Pantea, Csibi védőügyvédje azt állította: védencét megzsarolták, majd megpróbálták rávenni, hogy valljon a csíkszeredai korrupciós esetekről, és ennek fejében eltussolnak néhány ellene indított pert. /Csibi ismét Verestóyt vádolja. = Krónika (Kolozsvár), okt. 5./

Okt. 10-én a holokausztra emlékezve díszelőadást tartottak Kolozsváron a Román Operában. Az előadás kezdete előtt felszólalt dr. Alexandru Farcas, az intézmény igazgatója, dr. Goldner Gábor, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke, Simon Gábor, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, valamint Mihaela Rozor alprefektus. Goldner Gábor emlékeztetett: 1942. okt. 9-én kezdődött a romániai zsidók Transznisztriába történő deportálása. /Hintós Diana: Holokauszt-emlékműsor a Román Operában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./