Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
1998. május 15.
A táblaállítási provokáció meghiúsulása után máj. 15-i sajtóértekezletén Gheorghe Funar kolozsvári polgármester jelezte, hogy nem adja fel tervét. Mint közölte, az erről elterjedt hírektől eltérően még nem nyújtotta be keresetét Alexandru Farcas prefektus ellen, de ha az hétfőig nem vonja vissza a - Funar szerint - törvénysértő tilalmat az emléktábla elhelyezésére, akkor bepereli őt. /MTI/
1998. május 16.
"A román kormány máj. 14-i ülése után Razvan Popescu, a kormány szóvivője elmondta, hogy Tokay György kisebbségvédelmi miniszter kezdeményezésére a kormány megtárgyalta a koalíció szándékaival és a kormányprogrammal, lényegében Románia európai integrációs törekvéseivel is szöges ellentétben álló egyes sovén és antiszemita megnyilatkozásokat. Ezek a cselekedetek annál elítélendőbbek - mondotta a szóvivő -, ha a hatóságok képviselői követik el, és ilyen összefüggésben egyenesen provokatívnak tekintjük Gheorghe Funar, Kolozsvár-Napoca polgármestere nagy fantáziáról árulkodó kezdeményezését, hogy emléktáblát helyezzen el egy kolozsvár-napocai épület falára, amely emléktábla szövege Petőfi Sándort, a magyarok nemzeti költőjét "Alexandru Petrovici szerb költőnek" tünteti fel, "akinek a nevét magyarosították" - hangoztatta a kormány szóvivője. Az RNEP-ből való kiválása után alighanem politikai identitásválságban szenvedő Funar úr az emléktábla- és szoborállítás politikájához kényszerül vissza - tette hozzá enyhe gúnnyal a szóvivő. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), máj. 14., 1263. sz., Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./"
1998. május 16-17.
Eörsi Mátyás külügyi államtitkár máj. 14-én hivatalába kérette Petru Codrost, a Román Köztársaság budapesti nagykövetét és elmondta, elmondta: a minisztérium tudomására jutott, hogy Georghe Funar, Kolozsvár polgármestere olyan szövegű emléktáblát kíván leleplezni, mely szerint Alexandru Petrovici, a nagy szerb költő, akinek a nevét elmagyarosították, 1847-ben ezen a helyen tartózkodott. A magyar külügyminisztérium szerint a kolozsvári polgármester durva magyarellenes provokációjáról van szó, amelynek mögöttes szándéka a magyarországi választások megzavarása. A külügyminisztérium remélte, hogy a román kormány elhatárolódik a kolozsvári polgármester szándékától, és lehetőségeinek megfelelően befolyást fog gyakorolni rá, hiszen a magyar és a román vezetés legfelsőbb szintjén egyetértés van abban: mindkét országban fel kell lépni azokkal a szélsőséges megnyilvánulásokkal szemben, amelyek a dinamikusan fejlődő magyar-román viszonyt és az aktív partnerség további kibontakozását kívánják megzavarni. Szőcs Ferenc, Magyarország bukaresti nagykövete május 14-én a román illetékeseket is tájékoztatja a magyar álláspontról.. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 16-17./
1998. június 13.
Alexandru Farcas, a Gheorghe Dima Zeneakadémia igazgatója elutasította a kormány döntését, hogy magyar tagozat induljon az akadémián, mert az szerinte etnikai megkülönböztetést jelentene a zenei képzésben.. Az akadémia román többségű szenátusa 1995 óta már többször elutasította a magyar tanárok és diákok erre irányuló kérését. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./
1998. június 13.
Kónya Hamar Sándor kolozsvári RMDSZ-képviselő jelezte: az RMDSZ képviselőcsoportja jún. 15-én fogja megvitatni az önálló magyar egyetemre vonatkozó törvénytervezet sorsát, és amennyiben az az álláspont alakulna ki, hogy mégsem terjesztik be a parlamentben, akkor ő személyes javaslatként fogja benyújtani azt a törvényhozásban, a Megyei Képviselők Tanácsának május 30-i felhatalmazása alapján. A Kolozs megyei RMDSZ-testületet különben június 20-ára ismét összehívták, éppen az akkori határozat óta történtek elemzésére. Kónya képviselő emlékeztetett arra, hogy az új kormányprogram értelmében a szakbizottság jelentésének már máj. 25-ig el kellett volna készülnie. Ez nem történt meg, ezért Andrei Marga minisztert és Ion Diaconescu házelnököt terheli a felelősség. Eckstein-Kovács Péter szenátor elfogadhatatlannak tartotta, Alexandru Farcasnak, a Zeneakadémia rektorának nyilatkozatát, hogy a magyar szak létrehozása az egyetemi autonómia megsértése. Valójában a különböző karok létrehozásáról kormányhatározatnak kell rendelkeznie, tehát ez esetben sértésről lehet beszélni, az akadémia szenátusának sértő magatartásáról, ahogyan évek óta semmibe veszi a magyar professzorok és diákok kérését. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./
1998. június 13-14.
"N.C. Alexandru Farcas, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia igazgatója nyilatkozatában vitatta a román koalíciós vezetők döntését, amelynek értelmében intézményében magyar nyelven indul zenepedagógus-képző szak. A Zeneakadémián számos magyar tanár és diák van, ők már korábban kérték, hogy anyanyelvű szakon oktathassanak illetve tanulhassanak, ez a törekvés azonban mindig megbukott az intézmény vezetésének ellenállásán. A koalíciós pártvezetők jún. 10-i csúcstalálkozójukon állapodtak meg abban, hogy a kormány a hónap végéig megteszi a magyar nyelvű szak létesítéséhez szükséges intézkedéseket. Farcas kijelentette: "Az RMDSZ vezetői lépéseikkel azt próbálják elhitetni, hogy Románia magyar etnikumú polgárai nem akarják megtanulni a román nyelvet, az ország hivatalos nyelvét". A koalíciós döntés, fejtette ki, ellentétes az egyetemi autonómiával. Az igazgató azzal érvelt, hogy az akadémia szenátusában a többség 1995 óta többször is alaptalannak minősítette és elvetette az intézmény magyar tanárai vagy diákjai által előterjesztett igényeket, amelyek, mint fogalmazott, "a felsőfokú művészképző intézmény etnikai kritériumokat szem előtt tartó átalakítására irányultak". /A kolozsvári zeneakadémia tiltakozik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 13-14./"
1998. augusztus 5.
Radu Vasile miniszterelnök Izraelben aug. 4-én találkozott a zsidó szervezetek képviselőivel, akik felrótták neki a zsidó temetők meggyalázása és egyes antiszemita kiadványok elleni fellépés hiányát. Vasile dühbe gurult és kijelentette, az izraeli hírforrások pontatlanok. Ugyancsak kifogásolták az elkobzott zsidó javak visszaszolgáltatása körüli huzavonát. Alexandru Porac, a zsidó szervezet képviselője szerint ötvenezer és százezer közé tehető a visszaigénylendő ingatlanok - házak, lakrészek, üzlethelyiségek, telkek - száma. /Radu Vasile kutyaszorítóban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 5./ Radu Vasile aug. 4-én találkozott Jasszer Arafattal, a Palesztin Hatóság elnökével. A román kormányfő kijelentette, hogy a közel-keleti békefolyamatban kész közvetítő szerepet vállalni. /Románia közvetítene a Közel-Keleten. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 5./ Radu Vasile miniszterelnök Izraelben a román hadiipar fejlesztését érintő együttműködésről is tárgyalt. Radu Vasile állítólag bejelentette, hogy aláírta azt a határozatot, amely zsidóktól elkobzott ingatlanokat juttat vissza jogos tulajdonosaiknak. /Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 5./
1998. szeptember 2.
Az Országos Közútigazgatóság alkalmazottai eltávolították Kőrösfő és Sárvásár kétnyelvű helységnévtábláit, miközben a Kolozsvár-Nagyvárad közötti útszakasz átadásának ünnepsége zajlott. Alexandru Farcas, Kolozs megye prefektusa pedig felszólította Antal Jánost, Kőrösfő polgármesterét, hogy azonnal távolítassa el a három évvel ezelőtt Vasvári Pál emlékére Kőrösfőn felállított kopjafát. Erről értesítették Takács Csabát, az RMDSZ ügyvezető elnökét, Tokay György kisebbségügyi minisztert és Demeter János kormányfőtitkár-helyettest. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./
1998. szeptember 8.
Alexandru Farcas, Kolozs megye prefektusa felszólította Antal Jánost, Kőrösfő polgármesterét, hogy azonnal távolítassa el a három évvel ezelőtt Vasvári Pál emlékére Kőrösfőn felállított kopjafát. Péntek László, a kőrösfői RMDSZ elnöke tiltakozott ez ellen, emlékeztetve, hogy ki is volt Vasvári Pál, akit bajtársaival együtt lemészároltak. Péntek László javasolta: hagyjuk egymás hőseit békében. /Péntek László: Legyen kölcsönös tisztelet. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./
1998. október 7.
Okt. 6-án jelentős sajtóesemény színhelye volt Szászrégen. Megjelent az ASTRE című, háromnyelvű (román, magyar, német) nyolcoldalas hetilap első száma. A főszerkesztő Somodi Alexandru, aki az eddigi régeni, kizárólag román nyelvű kiadványoknál is bábáskodott. A cím az Asociatia pentru Tineret din Reghin egyesület nevének rövidítése. A kiadó a Champion Kft. tulajdonosa, Alin Pacuraru, volt élsportoló. A nyolc oldalból hetente kettő lesz magyar nyelvű. Szerkesztői Böjte Lídia magyar szakos tanárnő, valamint Budai Antal István és Gagyi Réka. Szándékuk az, hogy hetente beszámoljanak a város eseményeiről, főleg a magyar vonatkozásúakról, ezenkívül egyházi jellegű, helytörténeti, várostörténeti cikkekkel, orvosi tanácsokkal, sportrovattal szeretnék megtölteni a magyar oldalakat. /Máthé Éva: Háromnyelvű hetilap Szászrégenben. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 7./
1998. október 10.
Alexandru Lupusan, a Román Társadalmi Demokrácia Pártja képviselője üdvözölte Traian Basescu és Alexandru Sassu demokrata párti minisztereknek a magyar-német multikulturális egyetem elleni állásfoglalását. Bejelentette, hogy pártja, a legnagyobb ellenzéki párt monitorizálja az államfő alkotmányellenes tevékenységét. Emellett pártja 134 képviselője levélben kérte Emil Constantinescu elnököt, hogy jöjjön a parlamentbe, és számoljon be az ország helyzetéről. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./
1998. október 16.
A Demokrata Párt elégedetlen a kormánynak az államosított házak visszaszolgáltatására vonatkozó törvénytervezetével, Alexandru Sassu miniszter a tervezet módosítását szorgalmazta. Petre Roman, a DP elnök a földtörvény kapcsán emelet kifogásokat. Vasile Lupu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt alelnöke joggal állapította meg: a DP célja, hogy a lehető leghosszabb ideig halogassa a mezőgazdasági földterületek visszaszolgáltatását. /Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 16./
1998. november 7.
Az 1956-os forradalom történetét dokumentumkötetek, tanulmányok, visszaemlékezések méltatják. A forradalomnak a környező országok magyarságára való hatását még nem mérték fel alaposan, inkább próbálkozások történtek. Tófalvi Zoltán /ennek a kérdésnek egyik erdélyi kutatója/ összegezte az erdélyi megtorlás adatait: az 1956-os magyar forradalommal való szolidaritás ürügyén Erdélyben 14 személyt ítéltek halálra, közülük tizenhármat kivégeztek, harmincheten belehaltak az elszenvedett kínzásokba. Az egyik római katolikus pap holttestét a Dunából fogták ki, a másik a brailai mocsarakban lelte halálát. A csíkszentdomokosi Bíró Károly az egyik haláltáborból próbált megszökni, amikor géppuskasorozat végzett vele. A román kommunista diktatúra börtöneiben 182 római katolikus, 57 református, 11 unitárius és ugyanennyi evangélikus lelkipásztor szenvedett nehéz börtönéveket. Tízezrekre tehető az elhurcoltak száma. Furcsa jelkép, hogy 1956 ürügyén 56 vádlottat állítottak bíróság elé. Több 56-hoz kapcsolódó kirakatper volt Romániában. A legnagyobb a Szoboszlay Aladár magyarpécskai plébános nevéhez kapcsolt perben 56 vádlott volt. A Szoboszlay-féle szervezkedés a szocialista rend megdöntését és a többpártrendszer bevezetését tűzte ki célul. A szervezet Erdély több városára kiterjedt. a szervezkedés. Románok ugyanúgy tagjai voltak a szervezkedésnek, mint a svábok és a zsidók. A Szoboszlay-perben 11 halálos ítéletet mondott ki a kolozsvári Katonai Törvényszék, egynek megkegyelmeztek, tíz elítéltet 1958. szept. 1-jén az aradi börtönben kivégeztek. A kivégzettek névsora: Szoboszlay Aladár, Ábrahám Árpád, Huszár József, Orbán Károly, Tamás Imre, Orbán István, Lukács István, továbbá három román: Draganita Constantin ezredes, Dan Aurel görög katolikus főesperes és dr. Fantanaru Alexandru aradi ügyvéd. Néhány hét múlva az érmihályfalvi csoport perében is ítéletet hirdettek. Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkészt és dr. Hollós István volt hadbíró századost halálra ítélték. 1958. dec. 2-án a szamosújvári börtönben kivégezték őket. /Tófalvi Zoltán: Negyven éve végezték ki a tizenkét erdélyi ötvenhatost. = Napi Magyarország, nov. 7./
1998. november 17.
A Kereszténydemokrata Internacionálé /ICD/ nov. 13-15-e között Madridban tanácskozott, az ülésen Alexandru Herlea európai integrációsügyi minisztert választották meg az ICD alelnökének. Az ülésen megjelent Emil Constantinescu elnök is. /Miniszterből alelnök. = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 17./
1998. november 23.
"Nov. 21-én Kolozsvárott nagygyűlést tartottak, amelyet a Szabadság joggal nevezett fasiszta tüntetésnek. Corneliu Vadim Tudor, a Nagy Románia Párt elnöke szónoklatában a barbár magyarságról beszélt, mondván, a magyar fajzat Románia halálos ellensége. Kijelentette, hogy ha hatalomra kerül, akkor életfogytiglani börtönre ítéli Emil Constantinescut és rács mögé juttatja az RMDSZ-szel kollaborálókat. Kilátásba helyezte azt is, hogy az RMDSZ egy nürnbergi perhez hasonlóra számíthat. A Petőfi-Schiller egyetemet Horthy-Hitler főiskolának nevezte, majd Magyarországot a barbárok hazájának minősítette, ahol az átutazókat életveszély fenyegeti. A gyűlésnek több felszólalója volt: Gheorghe Funar, az NRP új főtitkára, Victor Romulus Constantinescu, Raul Sorban, Miron Cosma volt bányászvezér és Alexandru Nerisanu. Az RMDSZ Kolozs megyei képviselőinek tanácsa Tiltakozást tett közzé, kifejtve, hogy Tudor gyalázkodó beszédén túl az utóbbi időben a román médiában és a politikai életben aggasztóan elszaporodtak az RMDSZ- és magyarellenes támadások, fasiszta fenyegetések. Az RMDSZ kérte a sértő, gyalázkodó megnyilatkozások szerzőinek felelősségre vonását. "A román demokrácia gyökértelensége, a kormány bizonytalansága, valamint az egyre romló gazdasági helyzet a fasiszta megnyilvánulások termőtalaja" - olvasható a tiltakozásban. A Szatmári Friss Újságban Takács Csaba ügyvezető elnök fejtette ki véleményét: "Az RMDSZ mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy e szélsőséges megnyilvánulásokra végre érvényesüljenek a jogállam alkotmányos rendeletei, vagyis az illető intézmények lépjenek fel az ilyen jelenségek ellen. Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége megkapja a gyűlés teljes hanganyagát, és gondoskodni fog arról, hogy a társadalomra és a román demokráciára nézve veszélyes utalások dokumentum anyaga eljusson az államelnökhöz, a miniszterelnökhöz, az igazságügyi miniszterhez, a főügyészhez és az Európa Tanács Emberjogi Bizottságához. A szélsőséges nacionalizmus elterjedését, az etnikai gyűlöletkeltést mindenképpen jelezni kell az Európa Tanácsnak, amelyik Románia monitorizálását csak időszakosan függesztette fel. Ez az egész eset akár a román állam fokmérőjévé is válhat. Az RMDSZ ugyanakkor a parlament elé terjesztett nyilatkozatban fog tiltakozni Corneliu Vadim Tudor kijelentései ellen". "Ha megfigyeljük, Romániában magyarellenes nyilatkozatok, sértegetések, a demokráciát súlyosan megkérdőjelező cselekedetek miatt román nemzetiségűt még egyetlenegy esetben sem marasztaltak el... Egy szoborra való felmászás három év börtönbüntetést jelent egy magyarnak és dicséretet egy románnak. Hogy meddig mehet még ez így, nem tudom. De úgy látszik, komoly érdekek fűződnek ahhoz, hogy ez a kisebbségek ellen irányuló folyamat ne szűnjön meg." /Az RMDSZ az Európa Tanácshoz fordul a kisebbségeket sértő megnyilvánulások miatt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 25., Fasiszta tüntetés Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./"
1998. december 4.
Radu Vasile román miniszterelnök lemondta december 6-8-ra tervezett hivatalos magyarországi látogatását, amelyre egy későbbi időpontban kerül majd sor. Gottfried Péter, a magyar Külügyminisztérium Integrációs Államtitkárságának vezetője viszont december 5-én és 6-án Bukarestben részt vesz az Európai Unióba felvételre jelentkezett országok európai ügyekért felelős vezető kormánytisztviselőinek kötetlen találkozóján, eleget téve Alexandru Herlea, a román kormány európai ügyekért felelős tagja meghívásának. /Gyanúnk beigazolódott! Radu Vasile lemondta magyarországi látogatását. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./
1998. december 7.
Nem hivatalos tanácskozást kezdtek Bukarestben az Európai Unióba felvételüket kérő országok integrációs miniszterei, felelősei. A találkozón magyar részről Gottfried Péter, Külügyminisztérium Integrációs Államtitkárságának vezetője vesz részt. A tagjelöltek első alkalommal tartottak ilyen jellegű megbeszélést. A találkozót Alexandru Herlea, a román kormány integrációs ügyekért felelős minisztere kezdeményezte. Román részről azt szerették volna, ha elfogadnának egy olyan közös dokumentumot, mely azt tükrözné, hogy a jelöltek egységesek a felvétel kérdéseit illetően. A Bukarestbe szóló meghívót Bulgária, Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia egyaránt elfogadta. A résztvevők jelentős része, így Magyarország is, a bukaresti találkozó nem hivatalos, kötetlen eszmecsere jellegére helyezte a hangsúlyt. A találkozó résztvevőit dec. 5-én fogadta Emil Constantinescu román államfő. /EU-tagjelöltek Bukarestben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./
1999. január 16.
"Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár háromnapos erdélyi körútja előkészítése Radu Vasile miniszterelnök február eleji budapesti látogatásának. Kolozsvári sajtótájékoztatóján leszögezte: "A történelmi magyar egyházak vezetőit biztosítottuk arról, hogy minden igényüket a jogállamisággal összhangban lévőnek tartjuk. Fontosnak ítéljük meg, hogy az egyházak megerősödjenek a több évtizedes hátrányos helyzet után, és betöltsék azt a szerepet, amely a polgári társadalmakban rájuk hárul." Kijelentette: Mind Magyarországot, mind Romániát polgári, jobbközép koalíciók irányítják. Külpolitikai célkitűzéseink is hasonlóak: az euroatlanti integráció, új minőségű regionális együttműködés és elmélyülő kétoldalú kapcsolatrendszer, amelyben hangsúlyos szerepet kapnak a két ország területén élő nemzeti kisebbségek. Németh Zsolt elmondta, hogy a különböző alapítványokon keresztül a magyar kormány több mint kétmilliárd forinttal támogatja évente a határon túli magyarságot. - Azzal, hogy a magyar kormány vállalja a határon túl élő magyar nemzeti közösségek megmaradásának anyagi támogatását, lényegében a két ország közötti jó viszonyt biztosítja. Németh Zsolt külügyi államtitkár Gyulafehérváron Jakubinyi György római katolikus érsekkel tárgyalt, utána pedig Alexandru Farcas Kolozs megyei prefektus fogadta a diplomatát. A megbeszélés után az államtitkár elmondta: -Kolozsvár jelentős szerepet tölt be Erdélyben, kihatása van a térség fejlődésére. "A román gazdaságban való részvállalásunk csupán akkor lehet sikeres, ha léteznek a kellő infrastrukturális feltételek. Elképzelhetetlen ugyanis az, hogy egy 140 kilométeres határszakaszon ne legyen nemzetközi személy- és áruforgalom. Meggyőződésem, hogy komoly hangsúlyt kell fektetni új határátkelők létesítésére." A külügyi államtitkár kifejezte abbéli reményét is, hogy a kétnyelvű helységnévtáblákról szóló törvényi rendelkezések megvalósulnak. Kifejtette ugyanakkor: megérti az RMDSZ-nek a magyar egyetem létesítésére támasztott igényét és azt, hogy ez Kolozsvárhoz kapcsolódjon. - A marosvásárhelyi és a nagyszebeni helyszín mellett is sok érv szól - mondta. - Tudomásom szerint az RMDSZ-en belül sem mondta senki, hogy az egyetem valamennyi intézményének egy helyen kell működnie. /A magyar kormány kész közvetíteni a határon túli magyarok érdekében. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./"
1999. február 4.
"Hajdú Gábor egészségügyi miniszter a vele készült interjúban elmondta, hogy a legközelebbi munkatársa, Alexandru Ciocalteu parasztpárti államtitkár, ahelyett, hogy munkájában segítené, hónapok óta támadja őt. Azonkívül "Ciocalteu államtitkárt személyes baráti viszony fűzi a kormányfőhöz". A miniszternek a képviselőház egészségügyi bizottságának elnökével sem jó a kapcsolata, mert ellenezte, hogy az Országos Egészségügyi Biztosító (CNAS) elnökeként megőrizze a mentelmi jogot szavatoló képviselői mandátumát is. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./"
1999. február 5.
Febr. 3-án a szenátus védelmi bizottsága megkezdte a Bukarest elleni bányászmenetelés körülményeinek vizsgálatát. A Zsil-völgyi bányászok januári akciója valóságos zendülés volt - jelentette ki Nicolae Alexandru, védelmi bizottsága elnöke. A bizottság Gheorghe Lupu tábornokot, a biztonsági erők leváltott parancsnokát és Theodor Zaharia tábornokot, a belügyminisztérium felmentett államtitkárát hallgatta meg. Mindketten tagadták, hogy felelősek lennének a rendfenntartó erők csúfos kudarcáért, mondván: a helyszínen lévő csapatok irányítása nem az ő hatáskörükbe tartozott. Nicolae Alexandru szerint a történtekben a Nagy-Románia Párt komoly szerepet játszott. A bányászok a pártvezér Corneliu Vadim Tudor portréit vitték magukkal, a pártot és a pártvezért éltető jelszavakat kiáltoztak. A szenátus a meghallgatásokkal párhuzamosan dönt egy külön parlamenti vizsgáló bizottság felállításáról. /Parlamenti vizsgálat a Zsil-völgyi eseményekről. Külföldi erők is érintettek voltak? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./ A bíróság törvénytelennek ítélte a bányászok általános sztrájkját. Miron Cozma bányászvezér kijelentette, hogy nem hajlandó megjelenni a bíróság előtt. Cozma ellen jelenleg négy per folyik. A bányászvezér azzal fenyegetőzött, hogyha egyetlen bányászvezető ellen eljárás indul, akkor emberei élén bevonul Bukarestbe. /Cozma dacol az igazságszolgáltatással. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./
1999. február 16.
"A Szabadság interjút készített Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsekkel. A beszélgetés során szóba került a romániai pápalátogatás kérdésköre is. Az egyes országok katolikus püspöki konferenciájának tagjai minden ötödik évben kötelesek együttesen elmenni Rómába. Ilyenkor meglátogatják a pápát, és a pápa minisztériumait, amelyek kongregációk és pápai tanácsok. "Először 1991 márciusában voltunk Rómában testületileg, 1937 óta első alkalommal Romániából. 1996 decemberében, a második látogatásunkkor is átadtuk a romániai katolikus püspöki kar meghívását. Ezt követően minden levélben, amit hozzá intéztünk, az utolsó passzus a meghívás megismétlése volt. Ezt a pápa elfogadta, azzal a kitétellel, hogy látogatására csak akkor kerülhet sor, ha az illető ország többségi vallásának vezetői, illetve az állami hivatalosságok részéről visszajelzést kap arra, hogy látogatása ellen legalább nem tiltakoznak." A legutóbbi napokig azonban még mindig hiányzott az ortodox egyház meghívása. "A román ortodox egyház ugyanis nem merte bevallani, hogy az orosz ortodox egyház nyomása alatt áll. Az oroszok szerint ugyanis a pápa azért látogatna a többségében ortodoxok lakta országokba, hogy visszahódítsa a 4 millió ukrán, és a két millió román görög katolikus hívét, akit kényszerítő körülmények között ortodoxxá változtattak. Hogy ezt valamiként kimagyarázza, II. Teoctist pátriárka még tavalyelőtt kijelentette: alapjában véve nincs ellene a pápa romániai látogatásának, de az ortodox illemszabályok szerint nem illik, hogy elsőként egy újkori, mindössze 1925-ben alapított pátriárkátust látogasson meg, mielőtt az ősi, apostoli korú pátriárkátusoknál tenné tiszteletét: Alexandriában, Jeruzsálemben, Antiochiában, vagy a XVI. század óta pátriárkátusi címet hordozó Moszkvában." "Tavaly annyiban változott az ortodox egyház vezetőségének álláspontja, hogy kijelentette: a pápa jöhetne, hiszen az ortodoxoknak a római katolikusokkal jó kapcsolataik vannak, de az igazi baj a görög katolikusokkal van, mert őket az ortodoxok hittagadóknak és nemzetárulóknak tartják. Amíg az 1948-ban elvett 1800 templomukról, mindennemű követeléseikről és abbeli szándékukról nem mondanak le, hogy az 1948-ban ortodox hitre áttért 2 millió hívőjüket visszatérítsék, addig pápa ide nem jöhet! Mindezek után számomra is igen meglepő volt a múlt csütörtökön nyilvánosságra hozott ortodox szinódusi döntés, amely szerint a Szentatyát feltétel nélkül meghívják Romániába. Ennek a hátterében az áll, hogy a Szentszék kérésére a görög katolikus egyház lemondott kezdeti, 1990-es álláspontjáról, amelyet az akkor még fungens Alexandru Todea bíboros így fogalmazott meg: restitutio in integrum! ... A román ortodox egyház úgy hirdeti, hogy az 1690-es unió a Habsburgok részéről állami kényszer volt: a románoknak ravasz ígéreteket tettek, ha áttérnek a katolikus vallásra. Hogy visszatérhessenek az ortodox egyházba, ehhez teljes szabadságra volt szükség, és ez csak 1948-ban következett be. A hivatalos ortodox verziót a lakosság elhiszi, pedig az 1800 görög katolikus lelkész kétharmada kényszer alatt, kínzások közepette tért át, egyharmadát pedig hosszú börtönbüntetésre ítélték, miközben az egyház püspökeit kivétel nélkül bezárták. Gyulafehérvárra a titkosügynökök révén összehívott lelkészi nagygyűlés színjáték volt. A román ortodox egyház nem ismeri el testvérének a görög katolikust. Meglátása szerint igazi román csak ortodox lehet! A Szentszék ilyen előzmények után azt kérte, hogy valamilyen tárgyalás kezdődjék el. Az első találkozó Bukarestben volt, a másodikra pedig két hete, Balázsfalván került sor, a harmadik pedig március 6-án lesz a torockóremetei kolostorban." "Meggyőződésem, hogy a görög katolikus egyház részéről ez óriási áldozatokat követel. Annyi eredményt mégis hoztak, hogy az ortodoxok lemondanak azokról a templomokról, amelyeket a görög katolikusok valamilyen formában visszaszereztek: összesen 100 ilyen templom van. A görög katolikus egyház viszont arra kötelezte magát, hogy a további templomai visszaszerzésére indított pereit leállítja, illetve visszavonja. A közös tárgyalás harmadik pontjaként arra született egyezség, hogy vegyes bizottság száll ki minden faluba, ahol vitatott templom van. Ezek további, vegyes használatáról tárgyalnak. Persze kérdés, hogy ebbe beleegyezik-e minden görög katolikus püspök. Számomra mégis meglepő, hogy a további tárgyalások kimenetelétől függetlenül az ortodox szinódus felhatalmazta a pátriárkát, hogy hívja meg Romániába a pápát. Nyilván emögött politikai szándék, érdek is van. Románia azt szeretné bebizonyítani, hogy európai ország, hogy fogadja a pápát." "Elképzelések szerint egy napra érkezne Bukarestbe. Látogatást tenne Emil Constantinescu államfőnél, a pátriárkánál, ezt követően pedig a román fővárosban misézne, mert elvégre minket, a híveit jön meglátogatni. Valószínűleg valamelyik stadiont bérelnék ki, ott lenne a szentmise, amelyre az egész országból várják a katolikus zarándokokat. A hír hallatára mi, erdélyi püspökök azonnal beadtunk a Szentszékhez egy kérelmet (amibe természetesen nem írhattuk be a Székelyföld hangulatát, mely szerint, ha a pápa csak Bukarestbe jönne, inkább ne jöjjön, olyan nagy volna a kiábrándulás, mert a székely ember nem megy el Bukarestbe). Elképzelhető, hogy az eredeti tervektől eltérően nem májusban kerülne sor a látogatásra, hanem a beütemezett lengyelországi látogatás előtt vagy ezt követően jönne Romániába, így Erdélyt is útba ejthetné..." "Püspöki karunkat a mai napig nem értesítette a Szentszék arról, hogy a pápa jön, és kéri javaslatainkat. Az idő rövidsége és a rendkívülinek minősíthető romániai látogatás kapcsán könnyen megtörténhet, hogy a Szentszék egy szép napon közli a végleges döntését az egynapos bukaresti látogatásáról, ami megváltoztathatatlan lesz..." "A pápa, ha eljön, ha nem, minden politikai alakulat érvként vagy ellenérvként használja fel ezt. Ezt nem lehet elkerülni! A görög katolikusok már eleve félnek attól, hogy ha a pápa eljön Romániába, az eddigi tárgyalásaik az ortodoxokkal vakvágányra kerülnek, mert a többségi egyház képviselői azzal fognak érvelni, hogy lám, a pápa legitimizálta az ők álláspontjukat." /Makkay József: Beszélgetés Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsekkel. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15., részletesen idézte: Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./"
1999. március 16.
"Dr. Tamás Sándor parlamenti képviselő számos dokumentummal nyújtott tájékoztatás az Agache-ügyről. Ebből közölt összeállítást a napilap. 1989 óta Oroszhegy és Zetelaka mellett. Kézdivásárhely is a "bűnös" székelyföldi települések lajstromában szerepel. Kézdivásárhelyen 1989. dec. 22-én meglincselték Aurel Agache őrnagyot, a gazdasági rendőrség hírhedt vezetőjét. Agache rettegésben tartotta lakosságot, visszaéléseit többen is jelentették a milícián, végül az ügyészség "büntetésből" áthelyezte Agachét Kézdivásárhelyről Barótra, ahonnan ismét "büntetésből" visszahelyezték Kézdivásárhelyre. Az ügyvédek kérésére az áldozatok sorra vallomást tettek arról, hogy mit művelt Agache, törvénytelen házkutatásokat tartott, aranyat vett el az emberektől, egyeseket megvert. 1993-ban Iliescu államfő elnöki rendelettel forradalmi mártírhőssé nyilvánította Aurel Agachét, post mortem ezredesi rangot is kapott. Bákóban utca viseli a nevét. 1991. nov. 26-án őrizetbe vették Héjja Dezsőt, 29-én Filip Orbán Daniella tanárnőt, dec. 4-én pedig Paizs Ottó borbélyt. Mindhármuknak egy hónapig vizsgálati fogságban tartották. - Agache özvegyének kérésére újból foglalkozni kezdtek az üggyel, 1997. okt. 14-én kihallgatták Paizs Ottót és Héjja Dezsőt, Filip Orbán Daniella nem jelent meg a kihallgatáson. Kiss Alexandru ügyvéd 1997. dec. 15-én elkészítette a vádiratot, melyben a fenti három személy vádlottként szerepel. 1998. febr. 9-én tartották meg az első tárgyalást, febr. 15-én ítéletet hirdettek: Filip Orbán Daniela hét év börtön, Héjja Dezső és Paizs Ottó négy év, Reiner Anton három év /felfüggesztett/, Konrád Jánost felmentették. A négy elítéltnek összesen 260 millió lejt /kb. 20 ezer dollár/ kártérítést köteles fizetni, továbbá meg kell fizetniük a perköltséget is. A bíróság elrendelte a vádlottak letartóztatását. Az ügyvédek fellebbeztek, a rendőrség nem kapott letartóztatási parancsot. Az RMDSZ kézdiszéki és kézdivásárhelyi szervezete febr. 19-én, az RMDSZ legfelső fóruma, az SZKT febr. 27-én, a Reform Tömörülés RMDSZ-platform márc. 6-án tiltakozott az igazságtalan ítélet ellen. A vádlottak hozzátartozói és ismerősei éhségsztrájkot kezdtek tiltakozásul. Ezt a tiltakozási formát aláírásgyűjtési akció váltotta fel. /Oroszhegy és Zetelaka után... Kézdivásárhely. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16., 17./"
1999. április 8.
Emil Constantinescu államfő ápr. 7-re összehívta a politikai pártok, szakszervezetek és civil társadalmi képviselőit, hogy nyilvánosan megvitassák a kormány válságkezelő programját. A megbeszélésen résztvett: a kormányfőt betegsége idején helyettesítő Victor Babiuc nemzetvédelmi miniszter, Radu Berceanu iparügyi, Alexandru Athanasiu munkaügyi, Decebal Traian Remes pénzügy-, Valeriu Stoica igazságügyi, illetve Constantin Dudu Ionescu belügyminiszter, Radu Sarbu, az Állami Vagyonalap elnöke, a parlamenti pártok vezetői, üzletemberek, szakszervezeti konföderációk elnökei, központi napilapok főszerkesztői és neves közéleti személyiségek. Constantinescu megnyitó beszédéből kiemelte: a résztvevőknek meg kell találniuk a jelenlegi súlyos gazdasági válságból kivezető megoldásokat, a tulajdon kérdésének megoldását, a magánosítás és a gazdaság szerkezeti átalakítása felgyorsításának eszközeit. Petre Roman szenátusi elnök politikai paktumot javasolt a kormányprogram támogatására. Ion Iliescu, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja elnöke szerint szükség van egy konzultatív tanács létrehozására, amely kidolgozza a gazdasági stratégiát. A szakszervezeti vezetők kijelentették, hogy gyors intézkedések meghozatala nélkül nincs esély a sztrájkok elkerülésére. /Nyilvános cotroceni-i vita a válságkezelő programról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./
1999. április 13.
"Szászrégenben a harmincas években egyenlő arányban éltek magyarok, szászok és románok. A szászok közül az 1945 utáni megtorlások, majd a Ceausescu-rendszerben folytatott emberkereskedelem következtében alig maradt néhány. A magyarság viszont máig megőrizte egyharmados arányát. A negyvenezer lakosú kisvárosban tizennégyezren vallják magukat magyarnak. Fél évszázados szünet után márciusban újraindult - Szászrégen és Vidéke címen - a magyar folyóirat. A Csernátoni József által szerkesztett lapban Márk Endre, a helyi RMDSZ elnöke emlékeztetett: "céltudatosan történt a magyarság szellemi, erkölcsi és anyagi elsorvasztása..." Megállapította, hogy az RMDSZ életében hiányát érzik a fiatalságnak. - Szászrégenben élénk magyar közösségi élet folyik. Tavaly szobrot állítottak az 1956-os mártír Horváth László református lelkész emlékére. A szobor alkotója id. Jorga Ferenc helyi művész. Idén júl. 31-én tervezik a Petőfi-szobor /szintén id. Jorga Ferenc munkája/ avatását a katolikus templom cintermében. A nemrég szentté avatott Apor Vilmos mártír püspök szobrát /a marosvásárhelyi Hunyadi László alkotása/ a katolikus templom előtti téren szeretnék felállítani. - Szászrégen magyarsága az 1992-es helyhatósági választásokon hét, míg az 1996-oson hat RMDSZ-képviselőt juttatott be Szászrégen huszonegy tagú önkormányzati testületébe. Ez sem elégséges ahhoz, hogy a magyarság érdekeit szolgáló határozatokat megszavazzák. Nem sikerült elérni, hogy a köztereken állítsák fel a szobrokat. - Szászrégen Nagykőrössel alakított ki testvérvárosi kapcsolatot. A magyar közösség kulturális életét a Kemény János Művelődési Társaság fogja össze, élén Böjte Lídia magyar szakos tanárnővel. - Az idős görög katolikus egyházfő, Alexandru Todea bíboros is a városban él. Vele a római katolikusok testvéri szeretetben élnek együtt. /Szentgyörgyi László: Egy életképesnek tűnő magyar közösség. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 13./"
1999. május 10.
"A pápalátogatás második napján, máj. 8-án a pápa meglátogatta a bukaresti Belu katolikus temetőt, majd a Szent József katedrálisban bizánci rítusú, görög katolikus szentmisét mutatott be a román görög katolikus egyház vezetőinek, a római katolikus püspököknek, mindkét rítushoz tartozó katolikus papoknak, szerzeteseknek és nagyszámú hívőnek az ortodox vezetőknek és az államelnöknek a jelenlétében. II. János Pál román nyelven elhangzott szentbeszéde arra bibliai igére épült, amely szerint az "igazság szabaddá tesz" (Jn 8,32). Megható jelenet volt Alexandru Todea bíboros, a betegsége miatt nyugalomba vonult görög katolikus érsek megjelenése, akit a templomi közösség tapssal ünnepelt. Ugyanígy hatalmas taps köszöntötte a pápa kivonulását. Délután Teoctist ortodox pátriárkával, valamint az Ortodox Egyház Szent Szinódusának tagjaival találkozott a katolikus egyházfő. A pápa kiemelte, hogy már évek óta készül egy ilyen jellegű találkozásra az ortodoxiával. /Találkozás egy valódi karizmatikus vezetővel. II. János Pál befejezte háromnapos bukaresti látogatását. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./"
1999. május 13.
"A román görög katolikusok történetét vázolta fel Pascu Eduard. A román ortodoxok egy része 1700-ban egyesült a katolikusokkal, akik a keleti rítust megtartották, ezért görög katolikusok. A kommunista rendszerben üldözték a görög katolikus egyházat, megrendezték a "visszatérésüket" az ortodox egyházba. Hét görög katolikus püspök halt meg börtönben. 1989 után az állam újra elismerte a görög katolikus egyházat, melynek jelenleg közel 700 papja. 850 parókiája és 830 ezer híve van. Alexandru Todea bíboros /sz. Marostelek, 1912. jún. 5./ A kommunista rezsimben hétszer tartóztatták le, összesen 14 évet töltött börtönben. Súlyos agyvérzést szenvedett, emiatt 1994-ben lemondott az egyház vezetéséről. A pápa látogatásakor tolókocsin, a pápa jobbján ült a bukaresti templomban. /Pascu Eduard: A Rómával Egyesült Román Egyház története. = A Nap (Bukarest, a Ziua magyar nyelvű hetilapja), máj. 13./ A görög katolikus egyház története nagyon vázlatos, nem szól arról, hogy 1948-ban betiltották az egyházat, rengeteg papot letartóztattak. 1989 után pedig az ortodoxok nem hajlandók visszaadni az 1948-ban elkobzott templomaikat."
1999. május 22.
"A legmagasabb román állami kitüntetést adományozta Teoctist pátriárkának, a román ortodox egyház fejének és Alexandru Todea görög katolikus bíborosnak Emil Constantinescu államfő. A Románia Csillaga érdemrenddel az államfő "a pápa bukaresti látogatásával megkezdett út elismerését és folytatásának ösztönzését kívánta hangsúlyozni", illetve Todea bíboros esetében az államfő külön is elismeréssel kíván adózni annak az embernek, akinek a kommunista rendszer idején elviselt szenvedéseit II. János Pál pápa Péter apostol kínszenvedéseihez hasonlította. A kitüntetést Teoctist pátriárka máj. 21-én vehette át, a mozgásképtelen Todea bíborosnak pedig az államfő személyesen viszi el Besztercére. /Záróra rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./"
1999. június 9.
"A Kolozsvári Nyilatkozat tervezete: A magyarországi antikommunista ellenzék és a demokratikus román emigráció képviselői által aláírt Budapesti nyilatkozat - melyet teljességében elfogadunk - 10. évfordulóján mi, románok, magyarok és németek, akik úgy ítéljük, Erdély komplementáris, kulturális és vallási pluralizmusú területéhez való tartozásunk legalább annyira fontos, mint maga nemzeti identitásunk és az alapvető történelmi premisszája annak, hogy az Egyesült Európa polgárai lehessünk, részesei lévén ama societas civilis-nek, mely Erdélyben már a 17. és 18. században felemelte szavát a polgári jogok biztosításáért, konstatálva, hogy a politikai pártok és szervezetek képtelennek bizonyultak új és gyökeres megoldásokat találni arra, hogy megkönnyítsék az ország kilábalását a mélyülő válságból és lezárják a recentralizáció, az Európa-ellenes restauráció útját, síkra szállunk azért, hogy kezdődjék nyílt vita Erdély és a Bánság közigazgatási autonómiájának távlatairól - Románia keretében, regionális törvényhozó gyűlésekkel, amelyek a jövőben a központosított állam modelljének valós alternatíváját képezik, lehetővé téve a történelmi régiók gazdasági, művelődési és politikai érdekeinek érvényesülését, az erdélyi civil társadalom és egyházak képviselőinek, hazai és külföldi szakértők részvételével alkotmányozó bizottságot hozzanak létre, mely átfogó, magas tudományos szintű okmányt dolgozzon ki az új közigazgatási egységek és az illető törvényhozó gyűlések hatásköréről, tiszteletben tartsák a román állam nemzeti szuverenitását és területi épségét és a hatalom központi szervei csorbítatlanul gyakorolhassák kompetenciáikat a külpolitika, a honvédelem és a pénzügy terén. Valamennyi román történelmi tartománynak joga legyen a devolúció és a szubszidiaritás elveire épülő regionális intézményekhez. Teljes mértékben értékesüljön Erdély - ahol a lakosság harmada az ország nemzeti össztermékének 55 %-át valósítja meg - húzó szerepe Románia európai integrációs folyamatában. Biztosíttassék Erdély valamennyi nemzeti közösségének jogegyenlősége, melyek megfelelő intézményekkel és pontosított és pontosított törvényes kompetenciákkal kell hogy rendelkezzenek és pontosított törvényes kompetenciákkal kell hogy rendelkezzenek nemzeti kultúrájuk és nyelvük fennmaradása és fejlődése biztosítása végett. Valódi, a közös érdekekre, a kölcsönös tiszteletre és a nemzeti közösségeink közötti együttműködésre alapozó partnerség jöjjön létre, mely regionális szinten megvalósulva a Románia és Magyarország, illetve a Románia és Németország közötti gazdasági, művelődési és politikai kapcsolatok erősítésének szilárd alapját képezheti, mely kapcsolatok stratégiai fontosságúak annak biztosításában, hogy Románia valamennyi európai struktúra tagja lehessen. Aláírják: Alexandru Cistelecan - irodalomkritikus, Marosvásárhely; Alexandru Vlad - író, Kolozsvár; Ion Muresan - költő, Kolozsvár; Traian Stef - író, Nagyvárad; Daniel Vighi - író, Temesvár; dr. Paul-Jurgen Porr - orvos, Kolozsvár; Paul Phillippi - történész, Nagyszeben; Bakk Miklós - politológus, Lugos; Horváth Andor - irodalomtörténész, Kolozsvár; Tánczos Vilmos - néprajzkutató, Kolozsvár. Az alábbi személyek és szervezetek csatlakoznak a nyilatkozathoz: az 1989. június 16-i Budapesti nyilatkozat aláírói. Sabin Gherman elnök és Marius Avram alelnök - Pro Transilvania Alapítvány; Toró T. Tibor elnök és Szilágyi Zsolt alelnök - az RMDSZ Reform Tömörülése. (Az Adevarul nyomán; fordította: Ferencz L. Imre) /A Kolozsvári Nyilatkozat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./"
1999. június 19.
"Kolozs megye főispánja, Alexandru Farcas figyelmeztető levelet jutatott el Gheorghe Funar polgármesteréhez, melyben felhívta a polgármester figyelmét arra, hogy tartózkodjon az olyan rendezvényektől, mint amilyeneknek a múlt hónap második felében a polgármesteri hivatal épületében helyt adott. A megtartott szimpóziumnak Horia Sima - un legionar inca prezent volt a címe. Ugyanakkor az épületben kitűzték a hajdani legionárius zászlót, és terjesztették a legionárius vezetők propagandaírásait. Amint Alexandru Farcas főispán levelében írja: "Mint prefektus kötelességemnek tartom, hogy a közvéleményt tájékoztassam ezekről a legionárius megnyilvánulásokról, melyek fasiszta, szélsőséges megnyilvánulások, és fenyegetik a nemzetbiztonságot". - Emil Constantinescu elnök sem helyeselte az ilyen jellegű szimpóziumok megrendezését. Ugyanakkor a prefektus kifejtette: az a javaslat, hogy Kolozsváron utcát nevezzenek Corneliu Zelea Codreanuról, rendkívül veszedelmes és törvényellenes. /Csomafáy Ferenc: Megintés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./"
1999. július 20.
"A tusnádfürdői Bálványosi Nyári Szabadegyetem második napján, júl. 20-án a téma Nemzeti kultúra, multikulturalitás, etnokulturalitás csere volt. A meghívott előadók közül jelen volt Eckstein-Kovács Péter, a Nemzeti Kisebbségi Hivatal tárcanélküli minisztere, Péter József, a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára, valamint Alexandru Cistelecan irodalomkritikus. Eckstein-Kovács Péter szerint Romániában még nem zajlott le a multikulturalitás vitája. A központi kérdés az volt, van-e joga a magyar kisebbségnek anyanyelvén tanulni. Amíg más egyetemek terjeszkedtek és magánegyetemek tucatjával alakultak, addig "mi az építkezés helyett a politikai viták eredményével maradtunk" - állapíthatta meg Eckstein-Kovács Péter. Péter József arról beszélt, hogy a történészek olykor a politikusok kiszolgálói lesznek. Alexandru Cistelecean szerint a járható út a történelem demitizálása. Délután az 1999-es Frankfurti Könyvvásár és a magyar díszvendégi státus kapcsán beszélgettek a könyvekről és a könyvpiacról. Magyarország határok nélkül címmel mutatkozik be a könyvvásáron a magyar kultúra, a hátáron túli magyarság is helyet kap a bemutatkozásra. A frankfurti vásáron jelen lesz Kányádi Sándor, Sütő András, Lászlóffy Aladár, Kovács András Ferenc és a sor még folytatódhat. /Jubileumi Bálványosi Nyári Szabadegyetem - kedd. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 22./ Alexandru Cistelecan, a marosvásárhelyi Vatra című irodalmi lap főszerkesztője megjegyezte, az itteni magyar írókkal ellentétben, akik otthonosak a román irodalomban, román kollégáik nem ismerik a magyar irodalmat, és az iskolai oktatás sem egymás megismerését szolgálja. Eckstein Kovács Péter kisebbségügyi miniszter szerint a multikulturalitás szorosan összefügg a migráció kérdésével, ugyanis a nyugati országokban a hetvenes évek elején kezdtek arról beszélni, hogy a vendégmunkások és családjaik nem térnek haza, s az őshonos lakosság etnikailag és kulturális szempontból idegen elemekkel vegyült. Az érintett államok a multikulturalitás eszközeivel próbálták keresni az együttélés módját. Hivatalának tevékenységéről szólva az RMDSZ minisztere elmondta: két törvénytervezeten dolgoznak, egyik a diszkriminációt tiltaná, másik az országos roma stratégia kialakításával kapcsolatos. Pál József kijelentette: jelen pillanatban Európában új történelmi helyzet van, idejét múlta a kultúrák egymás elleni kihasználása, amikor a globalizáció a mindennapi életben is érzékelhető. A magyar kultúrát egységesnek tekintjük - hangsúlyozta -, anyagilag támogatjuk, hosszú távon az autonóm, kreatív közösségek létrejötte vezethet eredményre. Az előadásokat hozzászólások követték. Kelemen Hunor kijelentette, nem gondolja, hogy a Babes-Bolyai egyetem multikulturális, Eckstein kisebbségügyi miniszter elmondta: megjelent egy magyar nyelvű tankönyv Erdély történetéről, a román tankönyvek megújulása viszont továbbra is vitatott. Az elfogadott oktatási törvényről megjegyezte: magánegyetemekre, önálló karokra, fakultásra vonatkozó tiltás nincs, ám a kolozsvári magyar tudományegyetem jelen pillanatban megvalósíthatatlan. /Tusnádi krónika. A multikulturalitás értelmezései. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 21./ Szilágyi Zsolt képviselő kifejtette, hogy a Bálványosi Folyamat - ma már így nevezzük - 1990-ben indult útjára. Ekkor volt az első Bálványosi Nyári Szabadegyetem. A Fidesz és az akkor dinamikusan fejlődő MISZSZ (Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége) szervezésében egy olyan folyamat indult be, amiről ma, tíz év után nyugodtan elmondhatjuk, hogy példaértékű a térségben. A magyar-román kapcsolatokat, a két ország és a térség más országainak demokratizálódását és átmenetét kívánták nagyító alá venni. A Bálványosi Folyamat állandó fórummá vált: a magyar-román kapcsolatok állandó és megbízható fóruma. Az elkövetkezőkben intézményesíteni akarják, hogy megteremtsék a keretet, a magyar-román tabumentes párbeszéd lehetőségét. /Bálványostól Tusnádig. Szilágyi Zsolt a folyamatról. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 20./"