"Egyenlő esélyek a rendőriskolában? Nincsenek, szögezte le hozzászólásában Bedő Béla ny. ezredes. Felidézte a múltat. Románia állampolitikai rangra emelte az antiszemitizmust az 1940. aug. 9-én kiadott 2659. számú törvényrendelettel, amely meghatározta a Romániában lakó zsidók helyzetét. Ez a rendelet a román állampolgárokat szétválasztja "vér szerinti románokra" (romani de singe) és "román állampolgárokra" (cetateni romani). A zsidó megnevezést három kategóriába sorolta: vallási, rituális és vér szerinti kritérium alapján. Ezeket eltiltotta egyes állampolgári jogok gyakorlásától. Attól függően, hogy melyik kategóriába tartoznak, nem tölthetnek be közigazgatási állásokat, nem vehetnek részt az ügyigazgató, -intéző tanácsokban, vidéken nem vásárolhatnak ingatlan javakat, nem lehetnek hivatásos katonák. Ez a gyökere az etnikai, nem román elemekkel szembeni ideológiának, mely új fejlődésnek indul az 1965. évtől, N. Ceausescu hatalomra jutásának idején. Ceausescu 1978-ban a Központi Bizottság plenáris ülésén megadta az ,,értékes utasítást", hogy a hadseregben és belügyekben szolgáló ,,jidani, banghini" és mások legyenek eltávolítva. Bedő idézte Ion Mihai Pacepa Vörös horizontok című visszaemlékezéséből a következőket: ,,Ceausescu mindig is fanatikus nacionalista volt, és ez leginkább személyi politikájában nyilvánult meg. Csak fajtiszta románok, akik származásukat két generációig vissza tudták vezetni, és a román határokon belül születtek, tölthetnek be olyan párt- és állami tisztségeket, amelyek kapcsolatban voltak a titkosszolgálattal. A DIE-ben betöltött állásomnak a feltétele a három generációra visszavezethető tiszta román vér volt. Más etnikai származású románokat, még akkor is, ha családjuk már több nemzedéken át Romániában élt, szigorúan eltiltottak attól, hogy bizonyos állásokat töltsenek be a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának nemzetvédelmi osztályán, a DIE-ben, illetve a Securitate főhadiszállásán vagy a fegyveres erők vezérkarában. Miután Ceausescu hatalomra jutott, csendben még azokat is eltávolította beosztásukból, akik nem román származásúakkal házasodtak össze. Csak néhány zsidót, magyart és németet hagyott magas pozíciókban, elsősorban propagandacélból, de hangzatos címeik ellenére nem tudhattak semmit Ceausescu igazi titkaiból. Az az erőfeszítése, hogy vértisztítást hajtson végre a román kormányban, kísértetiesen emlékeztetett Hitlernek az árja nemzet létrehozására irányuló kísérleteire. A Romániában élő magyarokat utálta N. Ceausescu a leginkább nagy számuk és összetartozásuk miatt. (...) A hatvanas évek vége felé Ceausescu elkezdte az Erdélyben tömbben élő magyarokat csendben szétszórni Romániában."A hadseregben is ez az elgondolás lett úrrá már a hatvanas évek elejétől. A magyar vagy más etnikai származású katonatiszteket kezdték kihelyezni Moldvába, Munténiába, Dobrudzsába és Olténiába. Bedő is így került Nagyszebenből Pitesti-re, ahol 25 évig mindig kérte visszahelyezését, de csak mint nyugdíjas kerülhetett haza, Sepsiszentgyörgyre. Azok a más nemzetiségű aktív katonák, akik nem voltak hajlandók átköltözni családjukkal Erdélyből a fent említett vidékekre, a századosi rangnál nem sokan vitték feljebb, vagy egyszerűen találtak okot, és leszerelték őket. Itt-ott persze maradt belőlük propagandacélból, de jobb beosztást így sem kaptak tudásukhoz méltóan. Bedőnek van román származású kollégája, aki magyar leányt vett feleségül. Irodai munkára kényszerült, mert a tábornok felettese kérdésére - mikor akarja családi dolgait elrendezni, vagyis magyar feleségétől elválni? - nem reagált. A katonaiskolákba való toborzásra a megyékbe román származású tiszteket küldtek, akik nem írott, hanem szóbeli utasításokat kaptak az e célra való felkészítőn arra, hogy találjanak valamilyen okot a nem román származású jelentkezők elutasítására. Ezen elképzelés a román hadsereg fegyveres erőinek, a belügyiek tisztikarának tisztán tartására etnikailag és ezek tisztogatása még az 1989-es fordulat után is folytatódik. Diabolikus, tekervényes fondorlatokat találtak ki, ügyelve arra, hogy adott esetben tudják bebizonyítani a közvélemény (hazai és külföldi) előtt azt, hogy ,,nincs Romániában etnikai megkülönböztetés". Ezen ideológia áldozata lett az a kisfiú is, aki a Mihai Viteazul-szobor robbantásánál halt meg. A közvélemény előtt be kellett bizonyítani, hogy a sepsiszentgyörgyi belügyiek magyar származású főnökei nem képesek megvédeni a román jellegű műemlékeket, és el kell távolítani őket. /Bedő Béla ny. ezredes: Egyenlő esélyek? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 10./"

"Romániában a pártok, a kormány, az állami szervek nem kötelezettek arra, hogy eljárjanak a Ceausescu idején működő ügynökökkel, besúgókkal szemben, de a nevüket nyilvánosságra hozzák - hangzott el szept. 11-én Budapesten, azon a konferencián, amelyen a volt szocialista országok átvilágítással foglalkozó szakemberei vesznek részt. Egyetlen párt, az RMDSZ követeli meg tagjaitól, hogy nyilatkozzanak múltjukról - mondta Georghe Onisoru, a Securitate iratait vizsgáló bizottság elnöke. A román küldöttség tagjai beszámoltak arról, hogy a Nemzeti Tanács, amely az átvilágítást végzi Romániában, március 20-án kezdte munkáját, s eddig 104 volt Securitate-tagtól foglaltak le több mint 12 ezer kötetnyi kéziratot. Augusztus végéig mintegy kilencezer kérelmező kívánt belenézni saját aktájába. A romániai törvények szerint a Nemzeti Tanács hivatalos közlönyben hozza nyilvánosságra azoknak a nevét, akikről kiderült, hogy a Securitate szolgálatában álltak, de a konspiratív adatok sem maradnak titokban, a komoly közérdeklődés miatt. Összesen ötezer tisztviselő átvilágításán dolgoznak, arra viszont nincs törvény Romániában, hogy a parlament munkájában ne vehessen részt volt ügynök. Az a jogi kezdeményezés is megbukott, hogy a bírói, ügyészi testület tagjainak múltja váljon szabadon kutathatóvá. /Nyilvánosságra hozzák a volt besúgók nevét. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./"

"Ha az RMDSZ csúcsvezetése azt gondolja, hogy az aradi Szabadság-szobor visszaállításának ügyében megfogalmazott szigorkodó állásfoglalásával jobb belátásra bírja a kormánypártot, a kommunistákból, fasisztákból, liberális gondolkodású vagy elkötelezett szociáldemokratákból álló politikusokat, igen nagyot téved, szögezte le Simó Erzsébet, a lap munkatársa. Ott van a gátlástalan Paunescu, akinek ma is mindent szabad, akárcsak a Ceausescu-érában, a jellem nélküli Pruteanu, a pártokat könnyedén váltók siserahada, akikből miniszterek, államtitkárok, fő- és altanácsadók lettek, a szekusmúlttal rendelkezők serege, sorolta az újságíró. Ezek az emberek az RMDSZ partnerei, tőlük várja a szövetség csúcsvezetése, hogy a törvényesség jegyében cselekedjenek. Sem az egyetem, sem a Szabadság-szobor, sem a magánszemélyektől elkobzott javak, sem az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának ügye nem halad. /Simó Erzsébet: Tévednek! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 19./"

"Feszült légkörű volt a magyar és a román miniszterelnök bukaresti találkozója, amelynek során a felek nem jutottak semmiféle kompromisszumra az aradi Szabadság-szobor ügyében - olvasható a legtöbb román napilap hasábjain. "Egy szobor állt Medgyessy és Nastase közé" - ez a Cotidianul tudósításának címe. A Curentul azt írta: a Szabadság-szobor megrendíti a két miniszterelnök barátságát. Az Evenimentul Zilei jelezte, hogy a két politikus között feszült légkörű találkozó zajlott. A beszámoló szerint Medgyessy és Nastase a nyilvánosság előtt mondott ellent egymásnak a szobor témájában. A Jurnalul National a két fél közötti "ütésváltásról" írt. A Bursa című pénzügyi napilap írta: a magyarok (kedvezmény)törvényét mindenütt a románok szándéka szerint fogják alkalmazni. A román lapok idézték Adrian Paunescunak, az SZDP szenátorának parlamenti felszólalását. Nicolae Ceausescu egykori diktátor udvari költője ismételten kifejtette az aradi emlékművel kapcsolatban korábban is hangoztatott álláspontját, amely szerint Romániának nincs szüksége "tizenhárom gyilkos" emlékét megörökítő szoborra. /"Egy szobor állt Medgyessy és Nastase közé". = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./"

"A Dosarele Istoriei című folyóirat sorozatban mutatja be a Securitate hírhedt gépezetének működését, kulisszatitkait, ahogy az utóbbi hónapokban történészeknek köszönhetően a legtitkosabb irattárakból napvilágra kerülnek. Hogyan tartották megfigyelés alatt még egymást is a pártkáderek (Gheorghiu-Dej olasz színésznőket is fogadott a lakásán), hogyan követték lépésről lépésre az országba érkező külföldieket, a neoprotestánsokat, hogyan szervezték meg a levelezés cenzúrázását stb. Néhány példa Hargita megyére vonatkozóan. A folyóirat 7-es száma különösen az Állambiztonsági Tanács 1968. máj. 3-4-i munkaülésének jegyzőkönyve. Az eseményről eddig csak annyit tudtak, hogy Ceausescu ez alkalommal számolt le végképpen addigi elvtársával, Alexandru Draghici tábornokkal, volt belügyminiszterrel, az 50-es években elkövetett atrocitások (Duna-csatorna, kuláküldözések, koncepciós perek stb.) túlbuzgó irányítójával. A "beolvasás" kényes feladata Vasile Patilinet KB-titkárra hárult, aki most első ízben nyilvánosságra hozott beszédében olyan leleményesen tárta fel addigi kebelbarátja visszaéléseit, hogy egyben t egykori felettesükön, Gheorghiu-Dejen is elverte a port. Erre egyetlen példa: Patilinet kimutatta, hogy Lucretiu Patrascanu lemészárlása, amelyet Draghici szervezett meg, Dej személyes utasítására - és természetesen Sztálin jóváhagyásával - történt. Ebben a Patilinet-beszédben szó esik a korabeli börtönviszonyokról is, ezen belül a válogatott kínzásokról. Az elvtársak azonban nem veréssel igyekeztek elviselhetetlenné tenni az "osztályellenesség" rabságát, hanem lelki megpróbáltatásokkal. Itt kerül szóba Csíkszereda. Női börtönének parancsnoka gondoskodott róla, hogy Lucretiu Patrascanu nyolc éven át fogva tartott özvegye hónapokon át ne értesüljön férje haláláról. Ugyanez a börtönparancsnok észrevette, hogy Lena Constante (vasgárdista múltja miatt elítélt festőművésznő) a cella ablakán át hosszasan nézeget egy fát, mint egyetlen kapcsolatát a külvilággal és a szabadsággal. Ez a "lázadás" annyira felháborította a parancsnokot, hogy kivágatta az akácot, majd a zárka ablakrámáján felfedezett madárfészket is eltávolította onnan. Egy másik kordokumentum 1982-ből való. Belügyi jelentések részletesen írják le a temesvári Helmer család hét tagjának aug. 26-i látványos menekülését. Egy Jugoszláviából érkezett sportrepülőgép leszállt a határ közelében, felvette az ott várakozó családot, majd meg sem állt Münchenig. A temesvári Securitate próbál mosakodni jelentésében: besúgói észlelésekkel bizonygatja, hogy az ország lakossága elégedetlen az ellátással, tehát ezért történnek ilyen esetek. Példának felhozza két csíkszeredai munkásasszony, Fodor Aranka és Moldován Jolán panaszait. Az utóbbiról az ismerőse azt jelentette, hogy beszélgetésük során elmondta neki, egyszerűen nincs mit főznie a családnak, szerencséje van Olga nevű barátnőjével, aki Jugoszláviából levesporokat hozott neki ajándékba. A példák nem véletlenül származnak Csíkszeredából: mivel a szökevény Helmer család német, a két asszony magyar, a jelentés azt akarta sugallni, hogy íme, csak a nemzeti kisebbségek elégedetlenek. Egy harmadik dokumentumanyag bemutatja a Securitate körültekintő, szakavatott szervezőmunkáját arra vonatkozóan, hogy minél több adatot gyűjtsön 1989. húsvétjának megünnepléséről. A mozgósított megyék között szerepel Hargita is: a belügyi hatóságok parancsot kaptak Bukarestből, hogy előzzenek meg minden "nacionalista-irredenta-tiltakozó megnyilvánulást", és szükség esetén a milícia lépjen fel a rendbontók ellen. Hasonló utasítást kapott Fehér megye Securitate-felügyelősége is, itt a gyulafehérvári római katolikus székesegyház és teológiai intézet köré várhatóan tömegével érkező hívek nacionalista-irredenta megnyilvánulásait kellett figyelemmel követni és a karhatalmat is készenlétbe helyezni. /Barabás István: Fekete emlékek. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 27./"

"Segesvár a magyarság szempontjából igazi végvárnak mondható. A németek mára alig hatszázan maradtak. Folyamatosan fogy a magyar lakosság is, tíz esztendő alatt ezerrel lettek kevesebben, ma alig érik el a hatezres lélekszámot. Tíz esztendeje, 1993. szeptember 25-én 56 alapító taggal megalakult a Gaudeamus Alapítvány. - Legfőbb célunk - magyarázza Farkas Miklós, az alapítvány elnök-igazgatója - a segesvári és környékbeli szórványban élő magyar nemzetiségű diákok anyanyelvű és keresztény értékrend szerinti nevelésének és oktatásának támogatása, valamint a helyi Mircea Eliade Elméleti Líceumban folyó román és magyar tannyelvű oktatás színvonalának emelése. Segesváron 1960-tól folyik magyar nyelvű középiskolai oktatás. Évtizedekig Erdőszentgyörgytől Székelykeresztúrig, Medgyestől Kőhalomig Segesvár volt az egyetlen település, ahol magyar tannyelvű középiskolai oktatás folyt. A Ceausescu-korszakban csak nagy nehézségek árán lehetett megőrizni, fenntartani a magyar tagozatot. Az alapítvány irigylésre méltó, eredményes munkát végzett. Számítástechnikai laboratóriumot szereltek fel és magyar nyelvű informatikai oktatást indítottak be a Mircea Eliade Líceumban; 1993-tól Kikerics néven középiskolásokból álló néptáncegyüttest működtetnek, amelynek bel- és külföldi fellépések lehetőségét is biztosítják; a 94-95-ös tanévtől anyagi támogatásban, az ingázási költségek teljes vagy részleges megtérítésében részesítik a kiváló tanulmányi eredményeket elérő diákokat; évente ösztöndíjakat, valamint jutalomkirándulásokat biztosítanak az arra érdemeseknek; egy mintegy 3000 kötetes könyvtárat hoztak létre. A legfontosabb megvalósítás a szórványkollégium. A Gaudeamus Alapítvány évekig tartó sikertelen próbálkozások után, az Illyés Közalapítvány és az Iskola Alapítvány hathatós anyagi támogatásával végül sikerült megvásárolni egy álló ingatlant. A tetőtér beépítésével új hálószobák, tanuló- és számítógéptermek kialakítása vált lehetővé. Az Apáczai Közalapítvány támogatásával befejezték az új épületszárnyat, amelyben modern konyha, étkezde és a tetőtérben újabb hálószobák, valamint két tanári lakás kapott helyet. Már elkészültek egy újabb szárny tervrajzai, amelyben egy színpadot, öltözőket, valamint egy 150-200 férőhelyes előadótermet magában foglaló művelődési központot, közösségi házat szeretnének kialakítani. Ez lenne a Segesváron és vonzáskörzetében élő mintegy 10 ezer magyar művelődési életének központja. A Mircea Eliade Líceum jelenlegi két-két párhuzamos magyar osztálya humán és informatika szakkal működik. A tanulók mintegy egyharmada vidéki, közülük 48-an találtak otthonra a szórványkollégiumban, a Gaudeamus Házban. Az alapítvány a segesvári történelmi magyar egyházakkal egyeztetve az Egy tál meleg étel program beindítását tervezi. /Szentgyörgyi László: Segesvár - végvár. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 7./"

"Dumitru Pop /Nagy-Románia Párt/ szenátor sajtótájékoztatón jelentette be, hogy interpellálció sorozatot kezdeményezett a parlamentben, vár választ arra a kérdésre, hogy bizonyos pénzösszegeknek merre kelt lába. Ceausescu, a volt diktátor feltételezett egy milliárdja felől érdeklődött, de sietett kijelenteni: semmi sem bizonyítja annak létezését, mint ahogy nincs bizonyíték a Ceausescu elleni többi vádpontra (népirtás, a nemzetgazdaság aláaknázása) sem. Ezért a Nagy-Románia Párt iratcsomót állít össze, melyet a hágai Nemzetközi Törvényszéknek fog megküldeni, kérve a volt diktátor perének újratárgyalását. /Ceausescut akarják rehabilitálni. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 7./"

"A Krónika munkatársa interjút készített Adrian Paunescu kormánypárti szenátorral, aki a Realitatea Tv által sugárzott Harc Romániáért című műsort vezeti. Borbély László felületessége és felindultsága rovására tudta be Adrian Paunescu kormánypárti szenátor, hogy az RMDSZ-es képviselő okt. 7-én a képviselőházban politikai nyilatkozatban ítélte el a szenátor vezette tévéműsorok magyarellenes hangvételét. Paunescu szerint nem nevezhető magyarellenességnek, hogy gyilkosoknak tartja az aradi tizenhárom vértanút, akik románokat öltek meg, román falvakat égettek fel. Szerinte nem összeférhetetlen a szenátusban betöltött kulturális bizottsági elnöki tisztség és a műsorvezetői beosztás. "Én könyveket írtam, a román és az európai kultúrában karriert értem el, és a második világháború utáni román irodalom - ha nem is egyetlen, de mindenképpen jelentős - képviselője vagyok." Borbély László képviselő felrótta, hogy a kommunista rezsim idején Paunescu a Ceausescu házaspár "udvari költője" volt. Erre Paunescu válasza: Borbély hülyeségeket beszél. /Salamon Márton László: "Gyilkosok voltak az aradi tábornokok". = Krónika (Kolozsvár), okt. 9./"

"Dr. B. Garda Dezső emlékezett okt. 21-én a képviselőház ülésén az 1956-os forradalomra, mellyel romániai értelmiségiek, tudósok és egyetemisták is szolidaritást vállaltak. Romániában a szolidaritási megnyilvánulásokat a legnagyobb kegyetlenséggel verték le: 14 személyt bírósági ítélet alapján végeztek ki, akik közül ketten román nemzetiségűek voltak. Több mint 10 000 szimpatizánst börtönöztek be, a Marosvásárhelyen börtönbüntetésre ítéltek száma elérte a 3 ezret. Emellett számos írót, tudóst, egyetemi tanárt és egyetemistát deportáltak, vagy vittek el kényszermunkára. "A kommunista hatalom vezető képviselői, mint Nicolae Ceausescu és Ion Iliescu elvtársak, arra használták ki a magyarországi forradalommal való szolidaritást, hogy csökkentsék a romániai magyar közösség állampolgárainak jogait. A magyarellenes intézkedések legdurvább megnyilvánulását a kolozsvári Bolyai Egyetem megszüntetése jelképezte, ami fokozatosan a romániai magyar felsőoktatás csökkentését jelentette, majd megszüntetéséhez járult hozzá." Az önálló romániai magyar állami egyetemi oktatás megszüntetésének 45. évfordulóján, mind a kormánypárt vezető tagjai, mind Adrian Nastase miniszterelnök megígérte a két önálló magyar kar létrehozását a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem keretén belül, ami részleges megoldást jelenthetne a magyar értelmiség ellen az 1950-es évek végén elkövetett igazságtalan döntés megszüntetésében. Sajnos úgy tűnik, hogy ez az RMDSZ-SZDP protokollumban is megfogalmazott ígéret sem fog beteljesülni." /Dr. B. Garda Dezső: Az 1956-os magyar forradalom 47. évfordulóján. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./"

"Néhány hónapja jelent meg Gáll Ernő (1949-től 1989-ig a Babes-Bolyai Egyetem professzora, 1957-84 között a Korunk főszerkesztője) titkos naplójának első kötete az 1979- 1990 közötti évekből /Polis Kiadó, Kolozsvár/, következik majd a második kötet az 1990-2000 közti eseményekről. Gáll Ernő /sz. Nagyvárad, 1917/ az egyetemet a magyar időkben végezte be filozófia szakon, a hírhedt numerus clausus dacára. 1944-ben Buchenwaldba deportálták. 1945-49 között a kolozsvári Igazság főszerkesztője volt; 1949-től a Bolyai (majd Babes-Bolyai) marxizmus-leninizmus katedrájának professzora. 1957-től az újraindította Korunk folyóirat főszerkesztője volt 1984-es nyugdíjazásáig. 1989 után is aktív közéleti férfi, sokat közöl, szerepelt 2000-ben bekövetkezett haláláig. A napló írásának kezdése egybeesik a "hivatalos" cenzúra megszüntetésével; ezt egy súlyosabb, képmutatóbb, fenyegetőző irányítás váltotta fel, a Központi Bizottság "magyar bizottsága" részéről, akik az ún. magyar vezetőket sakkfiguraként tologatták. Ezek közül a naplóban igen elítélően Koppándi, Pezderka, Szász Béla, Vincze, Szilágyi Dezső elvtársak neve szerepel. A naplóban a legmeglepőbb az a kommunizmussal szembeni, szokatlanul élesen kritikus és önkritikus hang. Ilyen az egyenlőségjel, amely a szerző szerint a kommunizmus és fasizmus közt létezik (a holokauszt és Gulág összehasonlíthatósága). Ilyen Izrael állam szellemiségének (bigott, primitív) elítélése. Sokkoló azok (köztük önmaga) elítélése, akik még a háború előtt léptek be a sztálini kommunista pártba, noha (az újságokból stb.) ismerték a szovjetunióbeli rémségeket; bevallása szerint ezen híreket betegesen elhessegették maguktól. "Mennyire tekinthető erkölcsi értéknek a bátorság, helytállás, a szenvedések hősies elviselése - egész a mártíromságig -, ha ez utópisztikus, téves politikát szolgált?" - kérdi önmagától is, lefokozva a nem valló Józsa Béla mártír voltát - betyárbecsületté. Az illegális pártról: "Megdöbbentő a zsidók, értelmiségiek részaránya (66 százalék) a mozgalomban, kiknek a pártja a kommunista párt, mely társadalmi csoportnak a rendszere?" Talán saját magára és mai többi "damaszkuszi utasunkra" gondolva: "Ha abszolút elutasítjuk a marxizmus korszerűsítését, miért honorálni egy marxista állandó önrevízióját?" Mindig is divat volt, hogy egy-egy folyóirat főszerkesztője a humánértelmiség vezetője szerepében tetszelegjen. Az Utunk főszerkesztőjének, az uralkodói-inkvizítori megnyilvánulású Gaál Gábornak voltak ilyen allűrjei. A napló idején négy lap főszerkesztője küzdött e főkolomposi pozícióért: Gáll Ernő (Korunk), Létay Lajos (Utunk), Huszár Sándor (A Hét), Hajdu Győző (Igaz Szó), egymással sokszor feszült viszonyban. Szellemi vezetői ambíciói következtében G. E. igen sok "értelmiségivel" tartott kapcsolatot, munkáit dedikálta nekik, könyveiket ismertette: a naplóban ezek neve száz felett van. Különös társaság: céljuk az állandó önmutogatás, "közlés", ha van érdekes téma, ha nincs. Gáll nem kivétel, pályatársaival hol összevész, hol kibékül. Naplójában nem fukarkodik ilyenkor a jelzőkkel, mint például: Bretter Zoltán pökhendi, Balogh Edgár demagóg, naiv, képmutató, irreális, Benkő Samu sértődős, gőgös, arisztokratikus, Herédi Gusztáv bárdolatlan, felületes, Kántor Lajos szürke, fumigáló, Jordáky Lajos becsvágyó, gyűlölködő, Létay Lajos pitiáner, surmó, Méliusz József paranoiás, dühöngő, rigolyás, Panek Zoltán pimasz, patologikus, Huszár Sándor aljas, pimasz fickó, hiú, Sütő András fölényeskedő, lefitymáló, nem él a közéletben, Tóth Sándor intoleráns, Heller Ágnes és Tamás Gáspár Miklós tenyérbe mászó, pökhendi stb. Akad, akiket csak dicsér (például az Ilie Verdetnek súgó Gálfalvi Zsoltot, Lászlóffy Aladárt, Szász Jánost, sőt az ifjú Salat Leventét stb.). Két legkiválóbb költőnk (Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos) jellemzésétől tartózkodott. Egyértelműen gonosz G. E. szerint Rácz Győző, utóbb a Korunk főszerkesztő-helyettese. G. E. sajnálatraméltó megnyilvánulása, mikor 1989 őszén (a magyarországi, bulgáriai stb. rendszerbukások hatására) így írt: "Magyarországon a baloldal diszkreditálva, elanyátlanodva, magatehetetlenül számolja fel önmagát, mindez az én további ellehetetlenedésemet jelenti, csak az itthoni peremélet marad számomra - pillanatnyi távlat nélkül". Korainak bizonyult a magyar kommunisták siratása, csak átmeneti volt "elanyátlanodásuk"... Az 1989. decemberi fordulatkor felismerte. lehetséges a kommunizmus túlélése, elég, ha Ceausescut áldozzák fel. Barátaival részt vett a mai RMDSZ megalakítására szólító felhívás (Hívó szó) megfogalmazásában-aláírásában. E kiáltványban Gáll és társai elítélik Ceausescut és klikkjét, de a kommunizmust nem. Az embernek az az érzése támad Gáll Ernő naplóját olvasva, jegyezet meg Nagy László, hogy a Ceausescu-rezsim politikai rendőrsége, a Securitate hülye volt, mert a politikai és kulturális kulcspozíciókban (az örökös bűnbakká tett Hajdu Győzőt kivéve) mind ellenállók ültek, és nemcsak a folyóiratok szerkesztőségeiben, de minden intézménynél (például: rádió - Csép Sándor, televízió - Bodor Pál, Kriterion Kiadó - Domokos Géza), ahol még magyar főnökök egyáltalán megmaradhattak. /Nagy László, Kolozsvár: Gáll Ernő meglepő naplója. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 21., újraközölte: Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./"

"Ceausescu huligánoknak nevezte a temesvári tüntetőket 1989. dec. 20-án, Iliescu "golanoknak" bélyegezte 1990 első felében az Egyetem téren demokráciát követelő fiatalokat, Kovács László külügyminiszter Orbán arroganciájáról beszélt a Benes-dekrétumok felemlítésének ügyében, Markó Béla az autonómia kisajátításával vádolta meg a Székely Nemzeti Tanácsot. Markó Bélának erkölcsi és politikai kötelessége lett volna az autonómia képviselete, hangsúlyozta Borbély Zsolt Attila. Erkölcsi kötelessége, mert esküt tett rá 1992. okt. 25-én a Szent Mihály-templomban, és politikai kötelessége mindmáig, mert elnökként a szervezet programja kötelezi rá. Markó Béla azonban román versenypárttá alakította a nemzeti önkormányzati szövetséget. Amikor megalakult egy közképviseleti fórum, mely végre közbeszéd tárgyává tette az autonómiát, Markó megtámadta a testületet és az autonómia kisajátításáról beszélt. Lehet-e kisajátítani az autonómiát? /Borbély Zsolt Attila: Kisajátítás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4./"

"A Szent Szilveszter Pápa Lovagrend tagjává avatták Doina Corneát, aki a kitüntetést nov. 9-én vette át Kolozsváron. Laikusoknak ez a legmagasabb elismerés II. János Pál pápa részéről. A Szentszék Corneát a Ceausescu-rezsim elleni küzdelmének, illetve a görög katolikus egyház érdekeinek védelmezéséért tett erőfeszítései elismeréseként jutalmazta. Doina Corneán kívül négy kolozsvári személyt tüntettek ki ugyanezzel a címmel: Magda Pandrea, dr. Eugen Lupu, Viorica Lascu és Viorelia Lupu azért részesült ebben a megtiszteltetésben, mert a kommunizmus idején görög katolikus vallásuk miatt üldözték és bebörtönözték őket. /Kitüntetés Doina Corneának. = Krónika (Kolozsvár), nov. 10./"

"Magyarország és az erdélyi magyar közösség kapcsolatáról tartott előadást nov. 8-án Zilahon Németh Zsolt, z Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. A fideszes politikus leszögezte: a magyar nemzetpolitikának három fontos vonatkozása van, az anyaország és a leszakadt nemzetrészek közötti kapcsolat, a határon túli közösségi szerveződés és az ennek létét befolyásoló nemzetközi kapcsolatok. 1990-ben elkezdődött az újraszerveződés folyamata, amelynek egyik jelképes kezdete Antall József néhai miniszterelnök azon kijelentése volt, hogy 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Bár azóta nagy előrelépés történt ezen a téren, még mindig sok akadály áll az egységesülés útjába, mondta Németh Zsolt. A státustörvény, a polgári kormány leglátványosabb intézkedése révén megpróbálták az egységesülés jogi hátterét biztosítani. Romániával már a 2001 decemberében aláírt Orbán-Nastase megállapodás révén megszületett a kompromisszum. A kormányváltás után kiújult a vita, ezért a nagyobb felelősség az MSZP-kormányt terheli. A politikus kijelentette: a "felemelt kéz" diplomáciával nem lehet eredményt elérni, helyette a "felemelt fej" diplomáciát kellene alkalmazni, amit Orbán Viktor is alkalmazott. Németh Zsolt a kettős állampolgárság kérdését is felvetette, mondván: nem helyes kifogásokat emelni ezzel szemben. A határon túli magyarok esetében a szülőföldön való megmaradás a legfontosabb. A megoldást az autonómia kivívása képezheti. A Vajdaságban már megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, amelynek vannak bizonyos jogkörei, s Németh Zsolt üdvözölte a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) létrejöttét. Németh Zsolt szerint nincs veszélyesebb, mint hogy a felek megszüntessék egymással az elemi együttműködést, és szétszakítsák az erdélyi magyar közösséget. Szerinte megfelelő munkamegosztást kell kialakítaniuk. Németh Zsolt kifejtette: hogy egy összehangolt rendőrakció keretében szórólapokat, plakátokat elkobozzanak, az a Ceausescu-időszakot idézi föl. Az RMDSZ és az SZNT közötti esetleges együttműködéssel kapcsolatosan Németh Zsolt kijelentette: - Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb kialakulnak az együttműködés feltételei, hiszen az RMDSZ is megalakulása óta fontosnak tartja az autonómiát, megalakulásával az SZNT is ezeket a célokat tartja szem előtt. /Pap Melinda: Németh Zsolt: A megoldás az autonómia kivívása. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./"

"A moldvai magyarok sajátos szerkezetű, középkorias etnikai azonosságtudattal rendelkeztek. Ennek az identitástudatnak lényeges eleme volt, hogy a csángók, román nyelvű szomszédaiktól eltérően, magyarul beszéltek, hogy ortodox közösségek gyűrűjében a római katolikus egyházhoz tartoztak. A moldvai csángók történeti emlékezete gyökeresen eltér a Kárpát-medencében élő magyarság történeti tudatától. Magyar nyelvű írásbeliség hiányában elsősorban a szóbeli folklór közvetítette nemzedékről nemzedékre a közös magyar múlttal kapcsolatos ismereteket. A moldvai csángók napjainkig megőrizték a középkor jelesebb magyar királyaival (pl. Szent Istvánnal, Szent Lászlóval és Mátyással) kapcsolatos tudást (mondákat, balladákat, dalokat stb.). Figyelemre méltó, hogy hatalmas mennyiségű magyar nyelvű népköltészetükben elsősorban olyan földrajzi nevek fordulnak elő (pl. Tisza, Duna), melyek a magyar nyelvterület központi részéhez kötődnek. A román nacionalista, asszimilációs propagandának a csángókra vonatkozó feladatait egy Szamosújváron megjelenő román újság cikke fogalmazta meg 1880-ban: "Moldva két legnagyobb és legszebb megyéjében, elsősorban Bákóban és Románban a földműves lakosság, mely a legtöbb helyen kis birtokokkal rendelkező szabad parasztság, csak magyarul beszél." "Ez a helyzet a mi vezetőink megbocsáthatatlan bűnének számít, akik sohasem foglalkoztak ezeknek elrománosításával, és így Moldva szívében egy olyan kétszázezer lelket számláló népesség van, mely tőlünk idegen nyelvében és vallásában." Az asszimilációs gyakorlat, az intoleráns magyarellenes propaganda elérte célját. Az 1930-as hivatalos népszámlálás idején a 109 953 moldvai római katolikus közül már csak 23 886-an (21,7 százalék) merték vállalni magyarságukat. A csángókat sújtó asszimilációs törekvések 1965, tehát Nicolae Ceausescu hatalomra jutása után erősödtek meg és teljesedtek ki, amikor a diktátor elhatározta a moldvai csángóság gyors asszimilálását. Azzal ijesztgették a mélyen vallásos híveket, hogy "a magyar az ördög nyelve", tehát aki azt használja, pokolra jut. A román politikai rendőrség emberei az 1980-as években házkutatásokkal zaklatták és folyamatosan büntették a magánszférába visszaszorult magyar nyelvű vallási élet vezetőit. Az 1992-ben végzett "demokratikus" népszámlálás során Moldvában összesen 239 938 katolikust számoltak össze. Közülük már csak 1800-an (0,7 százalék) vallották magukat magyarnak. Ebben az országrészben a római katolikusok száma 1930-1992 között 109 953-ról 239 938-ra gyarapodott, pedig a csángó közösségekben is nagy volt az elvándorlók száma. A román nyelvű közkultúrának a térfoglalása hosszabb távon elősegíti a csángók betagolódását a román kultúrába és közösségbe. A 20. század elejéig a csángó faluközösségekben a magyar volt a kommunikáció nyelve, s annak elsajátításában és továbbadásában a családnak volt döntő szerepe. A gyermekek a második világháború végéig a román nyelvet elsősorban az iskolákban tanulták meg, de - különösen az asszonyok körében - a 20. század közepéig elég általános volt az egynyelvűség. A férfiak nagy többsége szülőfaluján kívül, a kötelező sorkatonaság idején vagy később, már felnőtt fejjel, munkahelyén sajátította el a román nyelvet. A második világháborút követően megszűnt a csángó falvak addigi viszonylagos elzártsága, s egyre inkább erősödött a kétnyelvűség. A fiatalok nem tudják pontosan és árnyaltan kifejezni a posztmodern élettel kapcsolatos problémáikat elődeik archaikus magyar nyelvjárásával. Az északi tömbökhöz tartozó falvakban találhatók olyan személyek, akik bár román anyanyelvűek, magyarként határozzák meg önmagukat, míg a Tázló menti Pusztinában például a családban és a faluban is csak magyarul beszélők egy része már román nemzetiségűnek tartja magát. Azok, akik önmagukat még magyarnak nevezik, rendszerint arra hivatkoznak, hogy ők magyarul beszélnek. Pár faluban szórványosan még az is előfordul, hogy elsősorban az öregebbek székelynek tartják önmagukat. Az Erdélyben tanult csángó értelmiségiek szorgalmazására olyan érdekvédelmi szervezetet alakítottak, mely céljául tűzte ki a magyar nyelvű oktatás és liturgia bevezetését. Mindez rövid távon fékezheti a moldvai csángók nyelvi, kulturális és etnikai asszimilációját, de hosszú távon mégis a szülőföldjükön ható etnokulturális folyamatok határozzák meg döntően közösségeik azonosságtudatát. /Pozsony Ferenc: A moldvai csángók identitásáról (I.). = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4., (II.) = nov. 11./"

"Még jól meg sem alakult a Székely Nemzeti Tanács, már támadták őket a román nemzetféltők. Az élen Vadim Tudorral, a Nagy-Románia Párt elnökével, aki szerint az említett tanács minden tagját bilincsbe kell verni. Egymást túllicitálva kérik, követelik az SZNT-vel való leszámolást, annak megszüntetését. Az RMDSZ vezetői különböző rész- és önérdekek miatt erről nem akarnak beszélni, tárgyalni erről. Romániában a nacionalista hang még mindig uralkodó, "államalkotó" gondolat. Románia nem demokrácia. A tévében a kormánypárti Adrian Paunescu, . Ceausescu udvari költője nacionalista tirádákkal, mítoszokkal szédíti az egyszerű emberek millióit. Több régi volt főelvtárs ma felsőházi tag, s a legvadabb nacionalisták közül valók. Azután a priuszos Pruteanu, a szovjet őrnagyból román honatyává avanzsált Ilie Ilascu, a folytonosan háttérügyek után kutató Sergiu Nicolaescu - így áll pillanatnyilag a román politikum.Az ország érdeke az, hogy a szélsőséges nacionalizmustól és nacionalista politikusaitól megszabadult korszerű, demokratikus Románia kopogtasson az Európai Unió kapuján. /Román Győző: Bilincszörgetés Bukarestben. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 18./"

"Nov. 14-16. között a Kortárs Történelem Román Intézménye valamint a brassói November 15 Egyesület az 1987-es brassói munkásmegmozdulás emlékére rendezett szimpóziumot. A rendezvényen olyan személyiségek vettek részt, mint Doina Cornea, Vladimir Bukovszkij, Cohen Stork. Constantin Ticu Dumitrescu képviselő, aki megpróbált a volt politikai rendőrség tevékenységére és alkalmazottjaira fényt deríteni, de mint nyilatkozott, a nevét viselő, a szekuritátét dekonspirálóból épp az ellenkezője lett: a szekut konspiráló törvény. Mindezért a jelenlegi államelnököt hibáztatta. Sajnos, az RMDSZ megyei szervezetének vezetősége részéről senki sem vett részt a rendezvényen. Aranyosi István megyei tanácsos, a brassói magyarság elmondta, hogy ő is rajta volt az országos választások előtt közzétett azon informátorok listáján, azonban ezt nem tudták alátámasztani, ennek ellenére a RHSZ azóta sem kért bocsánatot a történtekért. Doina Cornea asszony kifejtette: "Vártam én is a bukaresti tavaszt, de 1975- ben aztán felébredtem: Ceausescu kérte, tegyünk hűségesküt. Senki sem ellenkezett. Én úgy gondoltam, egy jogállamban nem kell hűségesküt tenni senkinek sem." - Én nagyon gyáva és félős természetű vagyok, de a politikai félelmemet legyőztem, jegyezte meg. Vladimir Bukovszkij szerint Romániában is sor kell hogy kerüljön a kommunizmus perére. - A társadalomban nem foglalhatnak el többé beosztást a múlt rendszer kiszolgálói, hangsúlyozta. /Tóásó Áron Zoltán: 16 évvel ezelőtt Brassóban kivonultak az utcára a munkások? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./"

"Évről évre halványabban él a temesváriak emlékezetében a Ceausescu-diktatúrát megdöntő, 1989. dec. 15-én kirobbant forradalom (népfelkelés?) emléke. Az idén először, nem dec. 15-én, a református bérpalota előtti spontán szolidaritási tüntetés színhelyén kezdődnek a megemlékezések, hanem 16-án, az Operában megtartott ünnepséggel és gálaelőadással, valamint a forradalomban letartóztatottak ALTAR egyesülete szervezte vitafórummal. Dec. 17-e az 1989. decemberi események óta Temesvár gyásznapja: ezen a napon a temesváriak istentiszteletekkel, koszorúzásokkal adóznak a forradalomban elesett mártírok emlékének. Dec. 18-án a megemlékezők elzarándokolnak a forradalmi megmozdulások valamennyi helyszínére, ahol az ártatlan, fiatal életeket kioltó fegyverek eldördültek. Dec. 19-e emlék- kiállítások és egy tudományos ülésszak megnyitójának napja lesz, míg dec. 20-án már a szabadságot ünneplik a temesváriak, akik 14 évvel ezelőtt százezrével vonultak az utcára, megdöntve a diktatúrát. A szervezők Ion Iliescu elnököt, az akkori események egyik főszereplőjét is meghívták a rendezvényekre, akitől arra a kérdésre várnak választ, hogy miért volt több áldozat 1989 dec. 22. után, mint a diktatúra megdöntése előtt? Rendhagyó módon az idén dec. 20-án délután lesz megemlékező istentisztelet a belvárosi református templomban, a "forradalom szikrája", Tőkés László királyhágómelléki református püspök részvételével. /(Pataki Zoltán): Egyre halványabb a temesvári forradalom emléke. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./"

"Levélben fordult Emma Nicholson bárónőhöz, az Európai Unió romániai raportőréhez Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke, miután a Legfőbb Ügyészség hivatalból vizsgálatot indított az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ellen. A levél szerint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének - az autonóm régiók pozitív szerepét és konfliktusmegelőző jellegét hangsúlyozó - 1334-es számú határozata alapján létrejött testületről már megalakulása után egy nappal "a posztkommunista kormánypárt a Ceausescu-korszakot idéző soviniszta retorikát alkalmazó nyilatkozatot adott ki, a magyar irredentizmus megnyilvánulásaként bélyegezve meg az eseményt". A dokumentum felhívja a raportőr figyelmét arra, hogy az ilyen megnyilvánulások az állampolgárok akadályozása alkotmányos jogaik gyakorlásában, beleértve a szólásszabadság és a szabad gyülekezés jogát. Az érintettek egyébként csak a sajtóból értesültek arról, hogy főügyészségi vizsgálat indult ellenük. Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, az EMNT Állandó Bizottságának tagja a Krónikának elmondta, tegnapig semmilyen hivatalos beidézést, illetőleg értesítést nem kapott, ezért nem kívánja sem minősíteni, sem kommentálni a Legfelsőbb Ügyészség lépését. A háromszéki Csernátonban 1998-ban megtartott polgári fórum után is kivizsgálás folyt a kezdeményezők ellen, akkor Csapó I. Józsefet is beidézték. Az SZNT elnöke közölte, az akkori kivizsgálást azzal zárta le a brassói ítélőtábla melletti ügyészség, hogy nem indítanak bűnvádi eljárást, de ezt a végkifejletet is csak a sajtóból tudták meg az érintettek. Ferencz Csaba SZNT-alelnök sem tud arról, hogy bárki is hivatalos értesítést kapott volna a kivizsgálásról. Elmondta: meglepődtek a híren, hogy már nyolc hónapja figyelik a kezdeményezőket, bár voltak bizonyos erre utaló jelek. "Többször késtek vagy eltűntek az elektronikus leveleink, és csak feltételezni tudjuk, hogy nem véletlenül kallódtak el az éterben" - összegezte Ferencz Csaba. Pécsi Ferenc RMDSZ-képviselő, az EMNT Állandó Bizottságának tagja megfélemlítési akciónak tartja a vádhatósági intézkedést. "Semmilyen jogi alapja nincs a kivizsgálásnak, hiszen Romániában szólás- és gyülekezési szabadság van, mi ezt gyakoroljuk. Az ország területi épsége ellen nem teszünk semmit, hanem azt az autonómiát kérjük, amelyet Európa-szerte egyre többen és szélesebb körben elismernek és gyakorolnak" - magyarázta a képviselő. Markó Béla, RMDSZ elnöke sajtótájékoztatóján azt nyilatkozta, nem ért egyet a hatósági intézkedéssel, amelyet Ioan Rus belügyminiszter jelentett be Kolozsváron. "A miniszternek is elmondtam: a gyülekezési szabadságot sértik meg, ha betiltják az ehhez hasonló szerveződéseket. A szavakat politikai, nem karhatalmi módszerekkel kell ellensúlyozni, ezért az RMDSZ határozottan elutasít minden olyan törekvést, amely ezeknek a tanácsoknak a betiltására irányul". Markó Béla hangsúlyozta: a Ioan Rus által bírált szerveződések nem Románia, hanem az RMDSZ ellen irányulnak, így csakis a szövetség az, amelynek tiszte ezek ellen fellépni. Markó Béla RMDSZ-elnök nem ért egyet azzal, amit Adrian Nastase miniszterelnök Kövér László nemkívánatos személlyé nyilvánításáról mondott. Az RMDSZ-elnök kiemelte: az erdélyi vagy székely nemzeti tanácsokban szerepet vállaló személyek számára lehetőség nyílik az RMDSZ színeiben megmérkőzni a 2004-es helyhatósági előválasztásokon. /Megfélemlítésnek szánt kivizsgálás? = Krónika (Kolozsvár), dec. 19./"

"A Chicago Sun-Times dec. 26-i száma Adrian Nastase kormányfőtől közölt vezércikket, amelynek témája a Ceausescu-rezsim megbuktatása óta eltelt 14 év mérlege. Az írás címe: Románia az Egyesült Államok hűséges partnere az új Európában. Románia büszkén harcol Irakban a szabadság és demokrácia győzelméért, a globális terrorizmus ellen és a nukleáris leszerelés mellett, olvasható az összegzésben. A jövő évben Románia NATO-taggá válik, ami új helyzetet teremt, keletebbre nyomva ki a szövetség határát. A Bush-kormány értésére adta a román kormánynak, hogy új területeket keres a jelenleg Németországban állomásozó amerikai csapatok számára. A román tengerpart ideális erre a célra. Románia a híd szerepét kívánja betölteni a Balkán és Közép-Kelet Európa között. Románia gazdasági téren fejlődéssel és a hazai korrupció legyőzésével a nemzetközi közvélemény jogos aggodalmát fogja eloszlatni. /Nastase: Románia Amerika hűséges barátja. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./"

"Roth Endre szociológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) a társadalomtudományok konzultáns professzora az utóbbi két évben a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) marosvásárhelyi részlegén szociológiát tanít. A közelmúltban két tudományos értekezletre kapott meghívást: a Német Szociológiai Társaság kelet-európai részlege által Prágában szervezettre, melynek célja a volt kommunista országok modernizációs stratégiájának a megvitatása; valamint a Stiftung Ettersberg Alapítvány által patronált, Weimarban megtartottra, melynek tematikája a volt diktatúrák és a diktatúra alól felszabadult országok jelen problémáinak a felmérése. A prágai konferencián a modernizáció, álmodernizáció és ellenmodernizáció Romániában volt Roth Endre előadásának címe, Weimarban pedig a jelenlegi Románia gazdasági elitjéről tartott előadást. Nyáron egy Németországban kiadott kötetben jelent meg a romániai politikai elitről szóló írása. Mostani prágai előadásának alapgondolat az volt, hogy a modernizációs folyamat Romániában 150 évvel ezelőtt kezdődött el, de a mai napig nem fejeződött be. Sokszor névleges, tessék-lássék modernizáció folyt. Átvettek bizonyos korszerű formákat, de nem alakították át a társadalmi struktúrákat. Ennek következtében Románia jelenlegi társadalmi rendszere még mindig nem modern. Egyes számítások szerint 50 évvel, mások szerint még többel van elmaradva a nyugati társadalmakétól. Ezt jelzi a városi és falusi lakosság, valamint a mezőgazdaság, ipar és szolgáltatások részaránya. A hatalmi elit nem az átmenet gyors befejezésében érdekelt, hanem ennek a meghosszabbításában. A Romániához hasonló jelenségek az összes kelet-európai országokban léteznek. Sehol sem eszményi a helyzet, mindenütt van korrupció és mindenütt a hatalmon levők felhasználják pozíciójukat a személyes meggazdagodásukra. Azonban Romániában ezek a negatív jelenségek nagyobb mértékben nyilvánulnak meg, mint másutt. A Ceausescu- rendszer semmiféle engedményt nem tett, sem a demokrácia, sem a piacgazdaság irányában. 1990 óta egyetlen román kormány sem vitte végbe a reformokat. A NATO-ba bekerülésnél is katonai, politikai meggondolások határoztak és nem az ország helyzete. A román elit, minden belső politikai ellentéte dacára, alapjában egységes a nacionalizmusban. Ez a nacionalizmus párosul a xenofóbiával. És mindez vonatkozik a fiatal politikai elitre is. A kisebbségben élőnek saját erejére kell támaszkodnia. Minél nagyobb a szellemi töltése, annál nagyobb az érvényesülési esélye. /Csomafáy Ferenc: Rozsdásodik a nacionalizmus fegyvere. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 30./"

A tordai Jósika Miklós Kör évtizedekig meghatározta a kisváros magyarságának kulturális életét. A kört először Ceausescu oszlatta fel, majd a forradalom után a közöny lett úrrá. A kör végül a Petőfi Társaság keretében újult meg. Feltámasztásában fontos szerepet vállalt Suba László, a Képzőművészeti Galéria vezetője. Suba László /sz. Makfalva, 1941/ a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola elvégzése után Tordára került rajztanárnak és itt is maradt. Akkoriban alapította ugyanis Lászlóffy Aladár, Vásárhelyi Géza és Bágyoni Szabó István a Jósika Miklós Művelődési Kört. Ők kérték fel a hetvenes években Suba Lászlót arra, hogy a tordai fazekasság történetével foglalkozzon. Suba László kerámiáival nagyvárosokban is bemutatkozott. Suba László az etnoart híve, ami a népi tárgyvilág megjelenítése a művészetben. Suna szeretné kiadatni Torda és környékének fazekassága című kötetét, amely a régi Tordának állít emléket. /Szabó Csaba: Körök, művészeti csapások. Feltámadóban a Jósika Miklós Kör. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

A Művelődési Minisztériumunk– kormányhatározattal – 700 millió lejt utalt ki Adrian Paunescu alapítványa számára. A pénzt arra szánják, hogy a kormánypárti szenátor, Ceausescu egykori dalnoka méltón ünnepelhesse meg a volt diktátor tiszteletére hírhedt Flacara Kör harmincéves évfordulóját. Razvan Theodorescu miniszter szerint “ez tisztelgés a művészet ama részének, melyet a Flacara Kör jelent”, s melyet, amint a BBC-nek nyilatkozta, senki sem tagad. ,,Adrian Paunescu ezt a pénzt azért kapta, amit akkor tett, és semmi köze sincs ahhoz, amit most cselekszik”– mondta a miniszter – elködösítve, hogy ez az akció is a kormánypárt választási kampányát célozza, méltányolva ugyanakkor a bárd szolgamúltját. /Kilin Sándor: Láng. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 16./

Arie Oostlander európai képviselő az Európai Parlament külügyi bizottságának január 20-i ülésén kérte, hogy az EU függessze fel a Romániával folyó csatlakozási tárgyalásokat. A konzervatív képviselő arra figyelmeztetett, hogy Románia nem tekinthető jogállamnak "a riasztó korrupció" és "az árva gyerekek katasztrofális helyzete" miatt. Catherine Lalumière szocialista képviselő, aki dicsérte Bukarest utóbbi időszakban elért makrogazdasági eredményeit, megjegyezte: Románia "még mindig beteg" a Ceausescu-éra után. Lalumière ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a csatlakozási tárgyalások felfüggesztése a legrosszabb alternatíva lenne. Több európai képviselő megemlítette, hogy a romániai kisebbségek helyzete még mindig problematikus. Szájer József magyar megfigyelő elmondta, több mint 90 százalékban magyarlakta térségek autonómiát akarnak Romániában. A testület ülésén jelen volt az Európai Bizottság (EB) egyik képviselője is, aki kifejtette, Románia megfelel a csatlakozás politikai feltételeinek, a Bizottság ezért javasolta a tárgyalások megkezdését. Emma Nicholson de Winterbourne bárónő, a Romániáról szóló jelentés szerzője elmondta, az Európai Parlament pártfrakcióinak meg kell állapodniuk, hogy a romániai problémák bekerüljenek a jelentésbe. /Románia csatlakozási tárgyalásainak felfüggesztését kérik. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

1989 után a kisebbségek legtöbbje egységes közösségként lépett fel. Ez a fellépés akkor lélektanilag szükségszerű, politikailag pedig logikus volt. Szükségszerű volt, hiszen a Ceausescu-korszak nemzeti elnyomó politikáját követően a kisebbségek meg akarták élni identitásukat, s ezt látványosan nagy egységszervezeteik biztosították számukra. Ezzel azonban egy paktum is létrejött a román politikai osztály és a kisebbségi vezetők között: az egységes képviseletek a román politikai osztály „etnikai ügyintézőivé” váltak, azzal a mandátummal, hogy az „etnikai terepet” tegyék a román politikai osztály által is belátható terepévé. Az elmúlt tizennégy év során az erdélyi magyarság belső átalakuláson, differenciálódáson ment át, érdekcsoportokra és nézetközösségekre vált szét. A kérdés, amellyel az RMDSZ-t most szembesíteni kell tehát az: mire szolgál a helyi választásokon a részvétel feltételét jelentő, 25 ezres „reprezentativitási küszöb”? Arra-e, hogy ne engedje urnaközelbe a versenytárs polgári szerveződéseket? Amint erre egyébként számtalan jel utal. Vagy arra, hogy a szövetség elhatározta: új kisebbségpolitikai modell felé tereli a román politikát. Amit viszont egyetlen nyilatkozata, egyetlen politikai cselekedete sem látszik igazolni. /Bakk Miklós: Modellváltás a küszöbön. = Krónika (Kolozsvár), jan. 23./

Fodor Sándor a múlt év november 13-án bizakodva írt a Szabadságban a Székely és a Magyar Nemzeti Tanácsokról. Bizakodva, mert nem szándékoztak a parlamenti választásokon az RMDSZ jelöltjeivel szemben önálló jelölteket állítani. Fodor azonban attól tart, hogy az említett, Székely, illetőleg Magyar Nemzeti Tanácsok előbb-utóbb párttá – pártokká szerveződnek, hogy a választásokon az RMDSZ ellen induljanak. Attól is tart, sok vezérember nem jut hozzá az RMDSZ többé-kevésbé jól fizetett pozícióiba, emiatt is van ellentét. Fodor megkérné a vezető politikusokat, mind Markó Bélát, mind pedig Tőkés Lászlót, hogy nyugdíjazzák közeli munkatársaik közül azokat, akik már a diktatúra asztalánál lakmároztak. „Nem kívánom én semmi módon sem a felelősségre vonását sem a Nagy Vegyésznő egykori munkatársának, se a Kárpátok Géniusza egyik (azóta alkotmányjogásszá nemesült) mezőgazdasági szakértőjének”, ők is a piacról éltek. /Fodor Sándor: Amitől félek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./ A Nagy Vegyésznő egykori munkatársa Verestóy Attila, aki Ceausescu felesége nevében írt vegyészeti szakkönyveket.

Az 1989-es román forradalmat az amerikai, az egykori szovjet és más nyugati titkosszolgálatok szervezték, jelentős hozzájárulását adta Magyarország is – írta február 24-i számában a Jurnalul National című román lap. A román politikai bulvárlap a román forradalom kulisszatitkairól szóló, az Arte francia-német televíziós csatornán február 25-én adásba kerülő dokumentumfilmet szerzőjével, Suzanne Brandstatterrel készített interjút, aki elmondta: kilenc országban, Romániában, Magyarországon, Németországban, Ausztriában, Franciaországban, az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Bulgáriában és Norvégiában gyűjtött anyagot. /Ceausescu megdöntésében a magyar titkosszolgálatok is közrejátszottak? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Keleti György, aki a magyar honvédelmi tárca szóvivője volt 1989-től 1992-ig, február 26-án kijelentette, nem tud arról, hogy Magyarországon is működtek olyan kiképzőtáborok, ahol a Ceausescu-rezsimmel szemben álló személyeket készítettek fel a romániai forradalmat megelőzően. A táborokról Gheorghe Ratiu, a román titkosszolgálat egykori embere az Arte televízióban bemutatott német dokumentumfilmben azt állította: Bicskén, Budapesten, Ausztriában és Németországban is működtek olyan kiképzőtáborok, ahol a Ceausescu-rezsimmel szemben álló személyeket készítettek fel. Keleti, aki korábban honvédelmi miniszter is volt, hozzátette: tiszteket biztosan nem képeztek ki, "mert ilyen képzés román tisztek számára Magyarországon nem volt". Elmondta: Bicskén a nyolcvanas években nem kiképző bázis, hanem egy katonai építő alakulat volt, majd a rendszerváltás után annak helyén egy menekülttábor létesült. Az Arte dokumentumfilmjében megszólalt Németh Miklós akkori magyar miniszterelnök is, aki a Ceausescu-rezsimmel szembenállók felkészítéséről, kiképzéséről úgy nyilatkozott: a németek, az amerikaiak és a magyarok is részt vettek ebben a folyamatban. /Keleti nem tud az álforradalmárok kiképzéséről. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./

Bihar megye magyarok lakta területein mintegy 20 vidéki könyvtárat találni, a bibliotékák fele azonban csak névlegesen létezik: a kis falvakban a s hideg kultúrházakban lassan szétmállik a papír, a polcokon Ceausescu, Marx és Engels művei is sorakoznak. A községi önkormányzatok nem tudják a könyvtáros fizetését kigazdálkodni és alkalmazni, nincs aki újrakatalogizálja a könyveket. Hegyközcsatáron viszont felleltározták a könyvtár javait, félállásban könyvtárost alkalmaztak. Betegnyugdíjasok, idősek iskolások viszonylag rendszeres látogatói a bibliotékának. Télen viszont a cserépkályhába nem mindig jut fa. A 18 ezer kötetnek alig több mint fele használható. háromszor kapott pályázaton nyert könyvet a megyei könyvtártól, vásárolni azonban egyet sem tudott, az önkormányzatnak nincs rá pénze. A községi önkormányzatok hatáskörébe tartozna működtetni a művelődési intézményeket, könyvtárost alkalmazni, , a helyi tanácsoknak azonban nincs pénzük, képzett művelődésszervezők sincsenek vidéken, mutatott rá a problémára Tavaszi Hajnal, a Bihar megyei Gheorghe Sincai Könyvtár módszertani részlegének vezetője. A rendszerváltás óta magyarországi testvértelepülések könyvtárai, a Magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Duna Televízió igyekszik anyanyelvi irodalmat eljuttatni Erdélybe, ez azonban tűzoltás. 1989 óta az első két könyvtáros generáció most röppent ki az egyetemről Kolozsváron és Nagyváradon, egy magyar szakembert a megyei könyvtárba, egyet pedig a Partiumi Keresztény Egyetem könyvtárába sikerült alkalmazni. A Bihar megyei könyvtár rehabilitációs programot indított a könyvállomány konzerválására, a könyvtárhelyiségeket és a könyveket fertőtlenítették, de a lemaradás óriási. Bihar megyében idén 4,5 millió lejt fordítanak a vidéki magyar könyvtárak állományának felújítására. Nagyváradon kívül több nagyobb bihari városban, Nagyszalontán, Margittán, Élesden, Érmihályfalván, Székelyhídon és néhány tehetősebb községben létezik használható könyvtár. Székelyhídon 30 ezer kötetes a könyvtár. Hogy meg tudták tartani olvasóikat, azt testvértelepülésük, Létavértes könyvtárának köszönhetik, ahonnan rendszeresen könyvszállítmányok futnak be, ily módon sok érdekes, új kiadvány eljut Székelyhídra is. /Balla Tünde: Haldokló betűk a kulcsra zárt ajtók mögött. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 28./

Az ellenzéki politikusok a kormány egyetlen ujjcsettintésére beálltak lobbizónak, rohantak Brüsszelbe, hogy mentsék egy cselekvésképtelen országvezetőség mundérjának a becsületét. Azóta bebizonyosodott, hogy Európa felelős politikusait nem hatották meg mindezek, írta Ujj János. A romániai valós állapotok megismeréséhez mindössze Sütő András 2002-ben megjelent Erdélyi változatlanságok című, itthon agyonhallgatott könyvét kellene elővenni. Sütő András ugyanis ebben a kötetében ezt írta: ,,a romániai magyar kisebbség etnikai megsemmisítéséről valójában – mindenfajta mellébeszélő, áldemokratikus és sunyi kormányszintű megfogalmazások ellenére – az új hatalom se mondott le. Azért tesz meg mindent, hogy amit Ceausescu elkezdett, befejezze”. Ezután megkérdezte Ujj János: Kikért is lobbiztak politikusaink az Európai Uniónál? Azért a kormányért, pártért, amely a mai napig is csak nemzetállamban képes gondolkodni? /Ujj János: Kiért lobbiztak? = Nyugati Jelen (Arad), márc. 5./

Egy magyar újságírót, Bayer Zsoltot, a Magyar Nemzet munkatársát nem engedték Romániába lépni. Baranyai Péter egyetemi vendégtanár a Népszabadság márc. 1-jei számából idézett. Bayer úgy vélte, kitiltásának hátterében a székelyföldi autonómiatörekvések, a közelgő romániai választások, továbbá az RMDSZ-en belüli szakadás állhat. Ugyancsak a Népszabadságból idézett Baranyai, az eset a Ceausescu-éveket idézi, kísértetiesen hasonlít az eset Chrudinák Alajos 1989-es kitiltásához, aki a kommunista Romániáról készített leleplező riportokat. Baranyai Péter hozzátette: a románok valamiért nem szeretik azokat, akik idiótának, sovinisztának, hülyének stb. nevezik őket. /Baranyai Péter (egyetemi oktató): Persona non grata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./