"Márc. 26-án háromtól hét évig terjedő börtönbüntetésre ítélt a román legfelsőbb bíróság öt kézdivásárhelyi személyt egy volt kézdivásárhelyi rendőr őrnagy 1989. decemberében történt haláláért. Filip-Orbán Daniela Kamillát hét, Héjja Dezsőt és Paizs Octaviant (Ottót) 4-4, Reiner Antont és Konrád Jánost pedig 3-3 évi börtönre ítélték halált okozó ütlegelésért. A vád szerint Aurel Agache rendőr őrnagyot egy, 1989. decemberében a kézdivásárhelyi pártszékház előtt a kommunista rendszer és Nicolae Ceausescu ellen tüntető csoport tagjai ölték meg. A néhai tiszt családtagjainak kérésére indított vizsgálat során hét tettest azonosítottak, mint olyanokat, akik agyonverték Agachét. (Az 1990-ben közúti balesetben elhalálozott Kanabé Sándor István esetében az ügyészség beszüntette a vizsgálatot.) A Legfelsőbb Bíróság tulajdonképpen megerősítette a bukaresti táblabíróság által másodfokon hozott ítéletet. A Legfelsőbb Bíróság ítélete végleges jellegű és végrehajtása kötelező. Frunda György, az RMDSZ szenátora, a vádlottak védőügyvédje kijelentette: az elítéltek nevében a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordulva kéri a felmentésüket. /Ítélet született az Agache-perben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./ Az 1989-es forradalom hevületének több mint ezer áldozata közül épp a Székelyföldön: Kézdivásárhelyen, Oroszhegyen és Zetelakán megölt rendőrök lincselőire sújtott le a legnagyobb szigorral a bíróság. A forradalmi tömegekbe lövető katonatisztek zöme az utóbbi években is szépen araszolt fölfelé a ranglétrán. A Temesváron 1989. dec. 22-e előtt kioltott 72 emberéletért elítélt Victor Athanasie Stanculescu és Mihai Chitac tábornokok ellen hozott ítéletet az elmúlt hetekben felfüggesztette a legfőbb ügyész, perújrafelvételt követelve. /Gazda Árpád: Iustitia szeme. = Krónika (Kolozsvár), márc. 27./"

"A parlament együttes ülésén megszavazta az új idegenrendészeti törvényt, melynek értelmében három napon belül be kell jelenteni a rendőrségen az idegen útlevéllel érkezett rokont, barátot, üzlettársat stb., abban az esetben, ha 15 napnál hosszabb ideig látja valaki őt vendégül. Ezt a rendelkezés a Ceausescu-rendszer gyakorlatára emlékeztet. Szabó Károly Szatmár megyei szenátor, a védelmi, közrendi és nemzetbiztonsági szakbizottság tagjaként a törvénytervezetet maga is ellátta egyetértő aláírásával. Szabó Károly elmondta, hogy ez a törvény nem szigorúbb, mint sok olyan állam hasonló törvénye, amely ma az Európai Unió tagállama. A szigorítás az ország érdeke fejtette ki. Kétségtelen, hogy a magyarságot egy ilyen rendelkezés érzékenyebben érinti, mint a többséget, miközben az ország szempontjából a pakisztáni bevándorló bejelentése a fontos. Szabó Károly szerint államközi megállapodás még születhet a rendelet külön kezelésére. /Barabás István: Ha érkezik a külföldi unokatestvér. Szabó Károly szenátor az idegenrendészeti törvényről. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 27./"

"Eugen Jurca, a temesvári Ortodox Teológiai Fakultás professzora, ortodox pap nyilvánosan elismerte, hogy a Ceausescu-rendszer alatt a titkosszolgálat besúgója volt. Paptársaihoz és a közvéleményhez intézett nyílt levelével arra buzdított más egyházi személyeket is, hogy "a nemzeti megbékélés érdekében" kövessék példáját a beismerésben. Levele a Cotidianul és az Evenimentul Zilei lapokban jelent meg, ebben hangoztatta, hogy "Az igazságnak napvilágra kell kerülnie, bármilyen fájdalmas és szégyenletes is." A kommunista hatalom idején Romániában a Szekuritáté 700 ezer fős besúgói hálózatot épített ki, sok papot és szerzetest is együttműködésre kényszerítve. A 125 millió aktából álló titkosszolgálati archívum megnyitása mostanában zajlik, de csak nagyon lassan; eddig nagyon kevés jelentősebb közszereplőről láttak napvilágot kompromittáló adatok - jegyezte meg az AP. A hírügynökség rámutat, hogy alig pár nappal korábban látott napvilágot Romániában az a titkosszolgálati feljegyzés, amely szerint Teoctist pátriárka, a román ortodox egyház jelenlegi feje hajdan egy nácibarát és antiszemita csoport tagjaként 1941-ben részt vett egy bukaresti zsinagóga elleni pogromban, amely 120 emberéletet követelt. Az irat több tanúvallomást tartalmaz az egykori szerzetes homoszexualitásáról is. Ez utóbbi azért feltűnő, mert Teoctist pátriárka vezényli a dühödt egyházi kampányt annak megakadályozására, hogy Romániában legalizálják - az Európa Tanács elvárásainak megfelelően - az azonos neműek szexuális kapcsolatát. A pátriárkára vonatkozó, 1949-es keltezésű titkosszolgálati iratot a Libertatea című napilap közölte, nagy felzúdulást keltve. Az ortodox egyház rágalmazást emleget, Ion Iliescu államfő pedig kijelentette, hogy "több tiszteletet érdemelne egy 87 éves ember". Ioan Robu katolikus püspök tagadta, hogy a katolikus egyháznak köze lenne a kínos információ napvilágra kerüléséhez. A botrány nyomán leváltották az egykori román állambiztonsági szervek iratainak feldolgozásával foglalkozó országos hivatalnak (CNSAS) azt a kutatóját, aki az információt kiszivárogtatta. Teoctist, akit a Ceausescu-rezsim bukása után heves bírálatok értek a diktatúrával való cinkossága miatt, 1990 elején még távozását ígérte tisztségéből, de aztán néhány hónap múlva meggondolta magát. /Könnyítene az egyházon a papok beismerő vallomása. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./"

"Ferenczi István már nem érhette meg utolsó régészeti tanulmányának megjelenését /Adatok a nagyfejedelemség kori kelet-magyarországi védelmi rendszer ismeretéhez. Erdélyi Gondolat Kiadó, Székelyudvarhely, 2000/. A nyomdai előkészítést, javításokat is a két lelkes és a mestert tisztelő szerkesztő, M. Hubbes Éva és Ferenczi Géza végezte. Előrehaladott kora ellenére Ferenczi István alapos, korrekt, helytálló munkát végzett. Témája az a védelmi rendszer, mely a honfoglalás időpontjától a rendi Magyar Királyság kialakulása közötti, több mint egy évszázadot felölelő időszakban alakult ki. A bemutatást a Szamos-völgyi erősségek leírásával kezdte, és a közép-erdélyi Brassó-földvárral fejezte be. Több olyan földvárat, melyeknek a románok ősromán eredetet tulajdonítottak, Ferenczi magyar építésűnek nevez (pl. Borválaszút a Szilágyságban). A szerző több évtizedes régészeti tapasztalataira alapozva hozzáértően szólt hozzá a honfoglalás, a letelepedés, a kalandozások, államszervezés kérdéseihez. Egyik értékelője, dr. Tóth István így foglalta össze a szerző sorsát, munkásságát: "Ferenczi István székelynek született a Román Királyságban. Magyar katonaként esett angol hadifogságba, ahonnan a Román Népköztársaságba tért vissza. Átélte a Ceausescu-diktatúrát és Kolozsvár nevének Cluj-Napocára való változtatását. Megalapították, majd felszámolták mellette a Bolyai Tudományegyetemet, ahol tanított. Megszűnt mellette az évszázados múltú Erdélyi Múzeum-Egyesület, melynek újjászervezéséért az elmúlt években oly sokat tett. És miközben mellette (és fölötte) megváltoztak az államok, államformák és rezsimek, ő mindeközben egyetlen hazát szolgált: az évezredek óta népek menedékéül szolgáló, kultúrát teremtő, szigorú helytállásra nevelő Erdélyt." /Zsidó Ferenc: Régi magyar védelem. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 30./ Dr. Ferenczi István /Kolozsvár, 1921. ápr. 15. - Kolozsvár, 2000. máj. 8./"

"Megjelent Aniszi Kálmán Magyar sorskérdések Erdélyben /Kairosz, Budapest/ című kötete, melyben 23 jeles személyiség vallott a sajátos erdélyi sorskérdésekről. Köztük van Balázs Sándor, Beke György György, Czine Mihály, Egyed Ákos, Gaal György, Kántor Lajos, László Gyula, Tempfli József és Toró Tibor. A meginterjúvoltjai három csoportba tartoznak: akik itthon maradtak, akik elmentek és végül a rokonszenvező anyaországiak. Balázs Sándor rögzítette a lényeget: az 1989 utáni sajtószabadság miatt "a nemzeti gőg fékevesztetten tobzódhat." Hasonlóan fogalmazott Beke György is: a párturalom megszűnése után a "Ceausescu által bizonyos mértékben mederben tartott román gyűlölet szabadon tört fel az "idegenek", elsősorban a magyarok ellen." "...erőteljes nacionalista, magyarellenes politika folyt a diktatúra idején, amely aztán Ceausescu megdöntése után vált tömeghisztériává." /Kiss János: Sorskérdések több szólamon. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./"

"Csatószeg és Barót után Tusnádfürdő lett a szolgálati helye 1980-ban Incze Dénes plébánosnak. Előzőleg szülőfaluja, Csíkcsatószeg középkori templomát restauráltatta, nekifogott a templomépítésnek Tusnádfürdőn. A nyolcvanas évek elején, a falurombolás kezdetekor veszedelmes volt akár két tégla egymásra helyezése is, ha templomról szó. Szükség volt a templomra, mert alig hatvan-hetven ember fér be a rozoga kápolnába. Incze Dénes bátor hívekre talált, még a megyei hivatalnokok között is. Kápolnajavítás ürügyén indultak a munkálatok, lebontották a kis imaházat, hogy helyébe új épületet húzzanak. A Székelyföld szívében, a főútvonal mentén ékeskedő új templom az ellenállás szimbólumává vált. A plébános szerint legnagyobb ellenségük Tankó Gyula volt, a Gyimesekből származó csángó néptanácselnök, aki folyton feljelentette a papot és gyülekezetét, de a kommunista párt jobbakaratú megyei vezetői mindig eltussolták az ügyet. Akkor lett baj, amikor a Ceausescu házaspár megszállt az üdülőbeli pártvillában. Egy délutáni sétájukon belebotlottak az építkezésbe, és megkérdezték, mi készül ott. A diktátor kikelt magából, ordított, hogy elég templomuk van a magyaroknak Erdélyben, rögvest bontsák ezt le. A megyei pártvezetés egy részét leváltották, mert nem jelentették az esetet, a plébánosra pénzbüntetést szabtak ki, gyóntatószékébe, hálószobájába poloskákat szereltek, és a saját hívei közül állítottak rá egy sereg besúgót. A templomhoz viszont senki sem nyúlt, a nép azt mondta, hogy az bontsa le, aki parancsot adott rá... Mindent elkövettek azért is, hogy Inczét Tusnádról elhelyezzék, viszont a főegyházmegye püspöke nyíltan kiállt mellette. A plébános megjegyezte: Hogy élve megúsztam, azt csak a 89-es események kitörésének köszönhetem. Incze János azóta újra építkezésbe kezdett, méghozzá léleképítésbe. Úgy érezte, hogy hiányzott a Székelyföldön egy egyszerű emberekhez szóló, a már elfeledett tanítást felfrissítő lap. Csíksomlyói paptársával, József páterrel indították a Krisztus Világossága folyóiratot. Incze János emellett évi kalendáriumot szerkeszt s vállalkozott a négykötetes Szentek élete megírására is. /Templom- és léleképítő szolgáló között. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 17./"

"A nyolcvanadik életévét betöltött Nagy Olga legújabb kötetében /Egy botcsinálta riporter emlékei, Erdélyi Gondolat Kiadó, Székelyudvarhely, 2001/ újságírói tevékenységére emlékezett, amely az 1952-1958 közötti évekre tevődött. "Kénytelenségből lettem újságíró, mert a tanügyből úgyis kiraktak volna." - vallotta. Az Utunk munkatársa lett, de az irodalmi hetilapnál nem érezte igazán jól magát, örült amikor néhány év átmehetett a Dolgozó Nőhöz. Itt találta meg a számára otthonos közeget, ameddig Látó Annát le nem váltották. /Zsidó Ferenc: Emlékirat, kortükör, kórtükör. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./ Néprajzi érdeklődése már széki tartózkodása idején megmutatkozott, ezért azután Jagamas János hívására - aki akkor a néprajzi kutatócsoport osztályvezetője volt - a Folklórintézet munkatársává vált. - Nagy Olga nyersen és őszintén feltárta, hogy a kor írói, publicistái miként szolgálták ki a kommunista ideológiát - szabad akaratukból vagy kénytelen-kelletlen. Horváth Istvánnal kezdi, aki Az okos macska című népmese-gyűjteményében meghamísította a népmesét a marxista dogmatikának megfelelően, Asztalos Istvánnal folytatja, novellája tele volt hamis pátosszal: a hősök egy vonaton utaznak, tombol a hóvihar, de ők nem félnek, mert vigyáz rájuk a Párt stb., Szabédi Lászlót is megidézte "vezessen a sztálini párt" végkifejletű versével, de írt Létay Lajosról és Hajdu Győzőről is, aki kezdetben merészségével tűnt ki, közölve az Igaz Szóban Sütő András drámáit, később azonban olyan ál-lojalitásba csúszott át, hogy "nem restellte Ceausescut Bethlen Gáborhoz hasonlítani"."

" Ion Iliescu államfő háromszéki látogatása máj. 22-én este Kovásznán kezdődött. A volt Ceausescu-villában Zsuffa Levente, Kovászna város polgármestere, valamint székely és román népviseletbe öltözött helyi fiatalok virággal, illetve kenyérrel és sóval fogadták az ország elnökét. Az ünnepi vacsorára meghívták Horia Grama prefektust, Demeter János megyei tanácselnököt, Puskás Bálint RMDSZ-szenátort, valamint a TDRP részéről Adrian Casunean-Vlad parlamenti képviselőt. A meghívottak ismertették a régió és a város gondjait is. Máj. 23-án reggel a kovásznai polgármesteri hivatalban folytatódott a látogatás. Az államfő jó két órán át hallgatta a megye különféle körei nevében felszólalókat, a felvetésekre félórás beszédben válaszolt. Innen Sepsiszentgyörgyre látogatott Iliescu. A prefektus bemutatta a megyét, ezt követte a jó két órán át tartó problémafelvetés. Gheorghe Tatu volt megyefőnök, az ASTRA művelődési egyesület elnöke rátért a románság sérelmeinek ecsetelésére. "Nem szeretnénk megtűrtek lenni a megyében" - mondotta. I. Solomon, az Andrei Saguna Liga elnöke /aki sérelmi folyamodványok szerkesztésével vált ismertté/ felháborítónak találja, hogy egyes köztisztviselői állások betöltését magyar és román nyelvismerethez kötik. Javaslata, hogy a választási törvényt módosítsák, és a küszöb eltörlésével tegyék lehetővé a székely megyékben is egy-egy román képviselő bejutását a parlamentbe, nagy sikert aratott, Puskás szenátor és Nagy Gábor tanügyi szakszervezeti vezető is melegen támogatták: ha ezt a jogot a szórványmagyarság is megkapja, akkor a román parlamentben két román és kb. 35 magyar képviselővel lesz több, mint most. Demeter János tanácselnök hangsúlyozta: a megye fő gondja a településfejlesztés akadozása, az épülőfélben lévő vagy eltervezett iskolák, művelődési házak, kórházak, szociális lakások tető alá hozatala, a megye nem a központi költségvetéshez való hozzájárulása arányában részesül a leosztott pénzekből. Felugrott Ioan Lacatusu, a N. Colan-központ vezetője, hogy felhánytorgassa: a román nyelvet szerinte úgyszólván kitiltották a nyilvános helyekről, hogy a megye címere nem készült el, mert a magyarok ragaszkodnak a régi székely címerhez, hogy Zágonban a régi "horthysta" talapzaton helyeztek el újabban emléktáblát stb., stb. Iliescu elnök kifejtette: közös gondjainkat közösen oldhatjuk csak meg. A közigazgatási törvény szerint a hivatalos államnyelv egyértelműen a román marad - szögezte le, az anyanyelvhasználat engedélyezését pedig úgy kell felfogni, hogy az nyitás az emberek felé. Iliescu elnök végül Hargita megye felé távozott. /B. Kovács András: Iliescu látogatása Háromszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 24./ "

"Szégyentelen! Gyilkos! Menj Budapestre az egész nemzeteddel! Legyen már egyszer vége ezeknek a magyarokkal! Miért húzzátok mindig elő a kést ti, magyarok? Románia árulója lettél - mondta C.V. Tudor Frunda Györgynek a szenátusban, idézte az Adevarul. Ürügyül erre az szolgált, hogy a tervezett közkegyelmi törvény azokra is vonatkozna, akiket az 1989. decemberében Kézdivásárhelyen meglincselt, önkényeskedéseiről hírhedt milicista tiszt, Agache őrnagy, kirakatperében ítéltek el. Frunda György szenátor, az RMDSZ rendelkezésére álló időben elmondott - C.V.Tudor szenátor hisztérikus dühkitöréseitől mindegyre megszakított - politikai nyilatkozatában elmarasztalta a felszólalót magyarság elleni uszítás és a gyalázkodás tárgyában, részletezte a szóban forgó rendőrtiszt tárgyalásokon hitelesen bizonyított önkényeskedéseit, s a tényt magát, hogy a népharag akkori kitörései miatt az esetek döntő többségében még nyomozati eljárást sem indítottak. Noha a házszabály a politikai nyilatkozatok tekintetében nem ad módot a válaszadásra, előbb C. V. Tudor, majd Frunda szenátor is ismét szót kapott. A Maros megyei RMDSZ-szenátor bejelentette, hogy a történek alapján panaszt tesz a Szenátus Jogi és Mentelmi jogi Bizottságánál és értesíti az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének illetékeseit is. /RMDSZ Tájékoztató, jún. 19. - 1991. sz./ "Az RMDSZ egy illegális szervezet, amelynek nincs szólásjoga a román parlamentben." - kiáltotta Vadim a szenátus ülésén. "Ha jól megnézed őt - tette hozzá -, látni fogod, hogy az ügyvédek talárja alól vér patakzik, az átkos magyar sovinizmus pedig román csontvázakon kúszik fel. A végletekig védelmezni vérszomjas gyilkosokat, pofátlanul és felsőbbrendűen sétafikálni Románia parlamentjében, ahogy azt Frunda György teszi, íme, a politikai terrorizmus hű tükre, amely e törvénytelen és románellenes szervezetet, az RMDSZ-t jellemzi", s ha "Orbán Viktor magyar igazolványt akar, akkor én is létrehozom a gyilkosok igazolványát". Mindezt C. V. Tudor, a Nagy-Románia párt elnöke mondta a szenátusban, Frunda György érvekre támaszkodva próbálta válaszát megfogalmazni, és ismét leszögezte: Aurel Agache a Ceausescu rendszer legagresszívabb eszköze volt Kézdivásárhelyen. "Sajnálom, hogy életét vesztette - tette hozzá, - de halálát saját maga készítette elő." Amire újabb szófergeteg következett: "Ön a lincselést igazolja, uram! - dörögte Vadim. - Ki készítette elő a halálát, te Frunda? Eridj, te, Budapestre!" Majd szimpatizánsainak biztató hangorkánja közepette beígérte: őszig elkészíti "Az RMDSZ romániai tevékenységének fekete könyvét." /Patália a szenátusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./"

"Sógor Csaba szenátor, a felsőház RMDSZ frakciójának titkára leszögezte, hogy akár Stoica, akár Nastase tevékenysége mutatja: ők mindig jobb románok, mint demokraták, mikor bajban vannak, mindjárt előveszik a nemzeti szólamokat. Ez Emma Nicholson esetében is látszott: a bárónő a végén szégyellte a sok támadást, és inkább írt egy kedvezőbb jelentést. Ceausescu-stílusban odatették a gyerekeket, hogy írjanak levelet neki... A kormánypárt most arra törekszik, minél több képviselőt és szenátort édesgessen magához. Amikor az RMDSZ-szel kötött egyezség letelik, lesznek már annyian a parlament két házában, hogy a protokollumot nyugodtan fölrúghatják. A baloldal berendezkedett vagy tíz-tizenöt évre a hatalomra. A kormánypártban és az ellenzékben egyformán erősödik nacionalista hang. Az Agache-ügyben például C.V.Tudor mondott habzó szájú nacionalista szólamokat, de a szenátus elnöke Nicolae Vacaroiu sem a legtisztességesebben viselkedett. A státustörvény bírálata is ezt mutatja. - Markó Béla RMDSZ-elnök mondotta, hogy az RMDSZ nem tudja fölvállalni a magyar igazolványok kiállítását. Amikor visszacsatolták Magyarországhoz Kárpátalját, akkor egy nap alatt 40 ezer fővel nőtt ott a magyarok száma. Sógor Csaba szerint a státusztörvényt illetően biztos lesz egy kis cirkusz, de a végén csak látni fogják, hogy sokkal nagyobb ellenség az országon belül a szegénység, az ellen kellene már valamit tenni. - Az RMDSZ-nek arra kell ügyelnie, nehogy kis ígéretekért, pozíciókért feláldozza a közösségi érdekeket. /Magyar Balázs: Sógor Csaba Hargita megye szenátora, a felsőház RMDSZ frakciójának titkára szerint. Újra nacionalista szelek fújnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./"

"Hónapokig tartó huzavona után máj. 17-én végül aláírták a szovátai fürdővállalat magánosítására vonatkozó szerződést. Az új tulajdonos, a Salina Invest Rt. a részvények 83 százalékát birtokolja. A tavaly ősszel bejegyzett társaság fő részvényese a magyarországi Danubius Hotels Group, amely nemrég döntött úgy, hogy Romániában is terjeszkedni fog. További részvényesek a szintén szállodaláncolatot működtető Cívis Hotels, a turizmus terén komoly tapasztalatokkal bíró Aktív Konferencia Rt., a turisztikai létesítmények tervezésére és kivitelezésére szakosodott Alfa Invest, valamint az egyik legjelentősebb magyarországi befektetői társaság, a Corvinus. Még meg sem száradt a tinta a szerződésen, a szélsőséges román politikai erők és a szolgálatukban álló román média máris magyarellenes kampányba kezdtek. Ceausescu udvari költője, a jelenleg kormánypárti szenátor Adrian Paunescu egyenesen Erdély és a románság ellen elkövetett bűntettnek minősítette az esetet, s az "elkövetők" felelősségre vonását követelte, amiért Szovátát "magyar kézre játszották". Állítólagos törvénytelenségekre hivatkozva a szállodák bérlői pert indítottak a privatizációs ügynökség (APAPS) ellen, követelve a szerződés semmissé nyilvánítását. A pert az ügynökség a Legfelsőbb Bíróságon idén márciusban megnyerte. A május 17-én lebonyolított versenytárgyaláson pedig a Salina Investtel kötötték meg a privatizációs szerződést. A privatizációs szerződésben foglaltak szerint az új tulajdonos az első öt esztendőben 7 millió dollár befektetésére vállalt kötelezettséget. Első lépésként a kezelőbázis felújítását szeretnék befejezni, ami pénzhiány miatt 1997-ben abbamaradt. A hosszabb távra tervezett befektetések összege eléri a 20 millió dollárt. Az új tulajdonosok remélik, hogy ezáltal sikerül az európai normáknak megfelelő szintre emelniük szolgáltatásaikat, ami az utóbbi évtizedben vészesen megcsappant szovátai idegenforgalom felélénküléséhez vezethet. /Szentgyörgyi László: Szováta. Privatizáció és magyarellenes kampány. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 3./"

"Mircea Geoana román külügyminiszter levelet küldött Martonyi János magyar külügyminiszternek, hangsúlyozva: Románia őszinte vitát kíván folytatni a magyar státustörvény alkalmazásával kapcsolatos kérdésekről az 1996-ban aláírt román-magyar alapszerződésnek megfelelően, az alapszerződés értelmében létrehozott kormányközi vegyes bizottság keretében. - A kormányközi vegyes bizottság román társelnökét a kormány struktúrájának átszervezése nyomán nem erősítették meg e tisztében, a tájékoztatási minisztérium bejelentette: a társelnök kinevezése a jövő hétre várható. - Mircea Geoana levelére reagálva a magyar külügyi szóvivő elmondta, hogy a kinyilvánított magyar szándék eddig is az érdemi párbeszéd fontosságát húzta alá. Mircea Geoana válaszlevele közelebb hozza az érdemi megbeszélés konkrét időpontját. - Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke szerint a magyar kormány gondoskodása a szomszédos országokban élő magyar kisebbségekről ""legitim és dicséretes dolog", és a kormánynak minden joga megvan ahhoz, hogy támogassa a három milliónyi külföldön élő magyarságot. Az Európai Parlament legnagyobb pártcsoportjának, elnöke Brüsszelben kiadott nyilatkozatában túlreagálásnak nevezte a román szocialista kormány tiltakozásait a törvény miatt, főleg ahogy Adrian Nastase miniszterelnök a kétoldalú megállapodások felmondásával fenyegetőzött az Európa Tanács előtt. "Ez meglehetősen aggasztó egy olyan kormány részéről, amely egyértelműen önkényuralmi hajlamokat mutat. Senki sem maradhat közömbös ama sok magyar iránt, aki 1919 vagyis a trianoni szerződés után egyszerre egy másik országban találta magát. Azok jártak a legrosszabbul, akik Romániában voltak és következésképp ez a törvény különösen rájuk vonatkozik." Martens hozzátette, hogy tíz évvel Ceausescu bukása, meg sok szép beszéd után még egy magyar nyelvű egyetem sincs Romániában. /A státustörvényről - szelídebb hangfekvésben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./ Salzburgban a nemrég lezajlott Világgazdasági Fórum alkalmából külön megbeszélést tartott Iliescu államfő osztrák kollégájával. Iliescu kijelentette, hogy Thomas Klestil hozzá hasonlóan vélekedik a státustörvényről. Emlékezetes, hogy a román államfő ismételten demokráciaellenesnek és diszkriminatívnak minősítette a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényt. A Magyar Távirati Iroda felkérésére a bécsi elnöki hivatal sajtóosztályának vezetője júl. 5-én nyilatkozott az ügyről. Hans Magenschwab kijelentette, hogy Thomas Klestil nem osztja a státustörvénnyel kapcsolatos román álláspontot, és nem is mondott olyasmit a kétoldalú találkozón, amit így lehetne értelmezni. /M. Zs.: Nyugaton nem bírálják a státustörvényt. Bécs cáfolja Iliescu szavait. = Bihari Napló (Nagyvárad), júl. 6./"

"Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés elnöke nyílt levélben kérte Markó Bélát, az RMDSZ elnökét, hogy haladéktalanul járjon közbe a néhány napja letartóztatott, közúti baleset következtében ágyhoz kötött, mozgásképtelen Héjja Dezső ügyében. Köztudomású, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó társaival együtt Héjja Dezsőt is jogerősen börtönbüntetésre ítélték, noha Aurel Agache hírhedt kézdivásárhelyi milicista őrnagyot Kézdivásárhely lakosai 1989. december 22. napján lincselték meg, és így ez a népítélet is a Nemzeti Megmentési Front 1990. január 4-i 3. számú törvényerejű rendeletével a közkegyelemben részesített, ún. politikai bűncselekmények sorába tartozik. Jellemző a romániai közéletre, hogy az ország jelenlegi elnöke, Ion Iliescu ezt a Ceausescu-rendőrtisztet "mártírhőssé" nyilvánította. Nem néhány perbe fogott székelyföldi magyar személy magánügye, hanem az RMDSZ ügye, "sőt összmagyar közügy is az oroszhegyi, zetelaki meg kézdivásárhelyi milicista-lincselések ürügyén kibontakoztatott román igazságszolgáltatási anomália-sorozat, melyet az anyaországi és a nemzetközi közvélemény elé tárnunk szövetségünk kötelessége!" /Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés elnökének nyílt levele Markó Béla úrhoz, az RMDSZ elnökéhez. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 17./"

"Néha tagadhatatlan hasonlóságot fedezhetünk fel a legfrissebb indulatkavaró megnyilatkozás - és a húsz-harminc év előtti között, bár azonosság nem teljes. Legutóbb például, a magyar státustörvény kapcsán mesterségesen támasztott hangulatkeltés juttatta Fodor Sándor eszébe a közel húsz év előttit, amikor országos műfelháborodás támadt a Budapesten kiadott Erdély története körül. Történt pedig ez annak ellenére, hogy a munka szerzői-szerkesztői eleve kijelentették: nem kívántak "utolsó szó"-t kimondani az Erdély történetéhez kapcsolódó kérdésekben. Román, esetleg szász, vagy bármilyen más nemzetiségű történészkollégák segítségével együtt szeretnék kiküszöbölni az esetleges egyoldalúságokat, megegyezésre jutni a vitatott pontokon. Ilyesmiről szó sem lehetett. Ilie Ceausescu történész-tábornok történelemszemlélete szerint Erdély története a dákok hősi helytállásával kezdődik, majd a vitéz Mihály Vajda hősi harcaival folytatódik ezerötszáz év múltán - és Horea, Closca, valamint Crisan felkelésével megy tovább Avram Iancuig, mígnem aztán Erdély "visszatér" Románia kebelére, 1918. december 1-jén. Méltán keltett fel tehát országos közfelháborodást a Budapesten megjelent történeti munka, amely - eléggé el nem ítélhető módon - nem annyira bizonyos népek hazafias képzelőerejére, mint inkább történelmi dokumentumokra alapozott. Elítélésére-megbélyegzésére külön gyűlést hívtak össze Bukarestben nagyszámú (hazai) magyar résztvevővel. Itt azonban hiba csúszott a számításba: a meghívott magyarok között ugyanis tisztességes, gerinces emberek is voltak, akik arra hivatkozva, hogy az inkriminált könyv nem is járt a kezükben - megtagadták a gyűlésen való részvételt, így az országosnak szánt botrány mindössze nagyobb méretű ricsajjá sikerült. A státustörvény? Ehhez is sokkal több közéleti személyiség, politikus szólt hozzá, mint amennyien ismerik a törvényt. A törvény kevesebbet tartalmaz, mint amennyit a szlovák nemzetiségűeknek biztosít a szlovák konzulátuson kiállított "szlovák" igazolvány, de ez egyetlen politikus, újságíró nagynemzeti önérzetét sem bántotta. Kétségtelen: a hajdani (Erdély történetét elítélő) és a mostani (státustörvény ellen indított), nacionalista érzelmeket felkorbácsoló kampány között különbség is van. Az előbbit - szinte kizárólag "belső" használatra szánták. Az utóbbival pedig lehetőleg Magyarország Euro-csatlakozásának kívántak keresztbe tenni. Még egy örvendetes különbség van a kurta negyedszázadon belül indított két hecckampány között: most, utóbb a romániai magyarokat nem vonták be a státustörvény elleni hangulatkeltésbe. /Fodor Sándor: Ismétlődések (Az időben) . = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./"

"Néhány nappal ezelőtt Londonban román cigányok vonultak a román nagykövetség elé, hogy tiltakozzanak a romák Romániában történő megkülönböztetése ellen, követeljék egyéni és kollektív jogaik tiszteletben tartását. Petíciójuk szerint a megkülönböztetési politika 89 után felerősödött, tíz év alatt a többségi lakosság 380 házat gyújtott fel és számosat megrongált. E hírt a román sajtó nem tartotta közlésre érdemesnek, mert a lapok többsége cigányellenes, sőt: nemzetiségellenes. Nemzet egy van: a többségi. Kultúra egy van: a többségi, amit legjobb esetben, jóakarattal szólva is, csak gazdagíthatnak a nemzetiségi tradíciók. És van államnyelv, államvallás, állampolitika, természetesen egységes, szuverén és oszthatatlan, mint maga az állam. - Bizonyára kevesen tudják, hogy aug. 25-én Segesváron négynapos rendezvényt tartanak a Tájékoztatási Minisztérium és az Ifjúsági Etnikumközi Nevelési Központ (ilyen is van már!) szervezésében, melynek címe "A romániai kisebbségek napjai - Proetnica 2001". A rendezvény hivatalosan megfogalmazott célja: a nemzeti kisebbségek védelme és továbbfejlődése, a nemzetiségi kultúrák közötti dialógus ösztönzése. Segesvárra hívták a Romániában élő tizennégy elismert nemzeti kisebbség, valamint a bulgáriai és jugoszláviai román kisebbség képviselőit. Segesvár e fesztiválra mintegy 20 000 résztvevőt vár, közöttük a kisebbségkutatókat, a nemzetiségek és a kormány küldötteit, akik egy kerekasztal-megbeszélésen is részt vehetnek, melynek témája "A kisebbségek iránti előítéletek és sztereotípiák leküzdése". Félő azonban, hogy az ilyen rendezvények nem többek Ceausescu (és Adrian Paunescu) édes-nacionalista "Megéneklünk Romániájának" utóvisszhangjánál. /Kilin Sándor: ,,Megéneklünk, nemzetiség". = Nyugati Jelen (Arad), aug. 10./"

"Nem tudja pontosan, mi történt az Úz-völgyében, de még emlékszik arra a kultúrműsorra, amit a Görgény-völgyi román parasztok rendeztek Marosvásárhelyen /1990 márciusában/. Az 1990-es alattomos támadást az akkori miniszterelnök sem fújta fel olyan értelemben, hogy a törvény erejét alkalmazta volna a támadásokkal szemben. Most azonban néhány magyar fiatal román nemzetiségekel szembeni csetepatéára Nastase tiltakozott. - Egy több mint 80 éve szakadatlanul szidott, mocskolt, rágalmakkal beszennyezett, vagyonából, iskoláiból kiforgatott, anyanyelvében megtámadott, tanrendszerében aláásott nemzet természetes reakciójában kell keresni az esemény okát. Hiszen voltunk mi már "topor"-ok (fejsze), "coada de topor"-ok (fejszenyél), "bangyen"-ok (?) és kedves keresztény ortodox román honfitársaink jóvoltából a legutolsó közművelődési kreáció, "bozgor"-ok is, állapította meg Kalmár Zoltán. A mindenkori román kormány már 1920 után megkezdte diszkriminatórius, asszimilációs politikáját, amely a Ceausescu korszakban érte el csúcspontját. Az óvodáktól kezdve az egyetemig hamis beállítottsággal tanították Románia (újabban a románok) történelmét, elhitetve a fiatal nemzedékkel, hogy "a magyarok barbár módra betörtek a románok földjére, elfoglalták azt és leigázták a népet", szítva ezáltal ellenünk a túlzott ellenséges nacionalista magatartást. /Kalmár Zoltán: Az Úz-völgyi csetepaté és a múlt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./"

"Szívroham következtében váratlanul elhunyt Silimon-Várday Zoltán /sz. Nagykároly, 1940. márc. 1.- Nagykároly, 2001. aug. 30./, a Nagykároly és Vidéke hetilap főszerkesztője. A Babes-Bolyai Tudományegyetem földrajz-biológia szakán végzett, majd tanár volt nyugdíjaztatásáig. Az RMDSZ által kiadott Nagykároly és Vidéke hetilapnak 1994-től szerkesztője, 1998-tól főszerkesztője. Különböző újságokban, szakfolyóiratokban több mint ötszáz tanulmányt, újságcikket közölt. A Ceausescu-diktatúra idején, 1988-ban név nélkül híreket juttatott el az Erdélyi Magyar Hírügynökségnek. A rendszerváltás után a nagykárolyi RMDSZ tagjaként tevékenykedett. 1993 óta választmányi tag, 1994 után alelnök, tavaly óta városi tanácsos. /Elhunyt Silimon-Várday Zoltán. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 31./"

"A Babes-Bolyai Tudományegyetem távoktatási központja olyan tankönyvet adott a diákok kezébe, amely hemzseg Marxtól és Engelstől származó idézetektől, sőt, az Európa története a középkorban elnevezésű másodéves tananyag Ceausescu-idézetektől is. Teodor Nicoara, a történelem és filozófia kar dékánja elismerte, hogy egyes fejezetek egy 1980-as bukaresti kiadás fotókópiája alapján készültek. /Örökérvényű Ceausescu-idézetek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./"

"Norica Nicolai NLP-szenátor felháborodva közölte az újságírókkal, hogy augusztus 20-án buldózerrel lebontották a kisbányai görög katolikus templomot. Elmondta, a létesítményt 1859-ben építették. - Az egyik községi tanácsos azzal nyugtatatta meg őt, hogy a templom lebontása a Ceausescu-féle templombontási tervben amúgy is szerepelt. /K. O.: Feléledt a falurombolási kedv? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./"

"A székelyföldiek legnagyobb gondja és panasza továbbra is az erőszakos románosítás, szögezte le cikkében Ujj János. Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere az Udvarhelyi Híradónak adott nyilatkozatában olvasható, hogy 1989 előtt a vidék etnikai összetételének megváltoztatását a Ceausescu-rezsim a fokozott iparosítással, betelepített munkaerővel próbálta elérni, most viszont ezt a célt a román egyházak és a hadsereg erőltetett terjeszkedésével kívánják megvalósítani. Székelyudvarhely mellett, a Kerekerdőn hegyivadász kaszárnyát építettek, annak átadására oda látogatott Mircea Pascu védelmi miniszter, aki újabb építkezéseket helyezett kilátásba. Kézdivásárhely lakossága hét százalékban román, ők a betelepített állami hivatalnokok és hozzátartozóik, akinek most építenek nagy ortodox templomot. Marosfőn akkora ortodox kolostort építettek fel, amelyben akár száz szerzetest is elhelyezhetnek. Torockón immár görögkeleti templom és két kolostor is található. /Ujj János: Moldovai zsindelytetős házacska. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 15./"

"Valahányszor bizonyos újdondászok a többségi nemzet közmondásos erényeit taglalják sajtószerte, a Ceausescu-érában elkoptatott "szorgalmas és tehetséges" minősítés helyett előszeretettel használják a "szelíd, toleráns és vendégszerető" jelzőcsokrot. Az egyik Nagyváradon megjelenő román napilap erről a legutóbbi nemzeti jó tulajdonságról tett derekasan tanúbizonyságot, amidőn oldalnyi terjedelmű doronggal "várta" okt. 4-én Nagyváradra a magyar miniszterelnököt. A cikkíró szerencsétlen konstellációnak minősítette az Orbán-kormány és a tavaly leköszönt, RMDSZ-részvételű koalíció részbeni egyidejű országlását, hiszen szerinte ez az időszak tette lehetővé "a hungarizmus zavartalan megnyilvánulását Romániában az európaiság jegyében". Ilyen szemszögből kell megítélni Orbán Viktor és külügyi államtitkára, Németh Zsolt mostani egyetemi tanévnyitó látogatását is - vélte Razvan kolléga -, amely "visszavágásnak tekinthető Adrian Nastase Hargita és Kovászna megyei, illetve Ion Iliescu nagyváradi vizitjére". Cikkében párhuzamot vont a két eseménysor között: míg Nastase és Iliescu Erdély összes lakójának azt az üzenetet hozta, hogy "ők mindannyian román állampolgárok, s a bukaresti hatóságok valamennyiük érdekeit meg óhajtják védeni", addig a budapesti vezetők "Nagy-Magyarország agyrémét elevenítik fel a romániai magyarok számára". Míg Iliescuék "náluk, odahaza az integráció, a multikulturalitás, a hazafiság eszméjéről szólnak", addig Orbánékról tudni véli, hogy "a román Erdélyben egy exkluzív magyar magánegyetem avatószalagját elvágva értelemszerűen a szegregáció, a román állam iránti megvetés - és amennyiben nem tűnik túl durva megfogalmazásnak: a rasszizmus védelmére kelnek". C. Razvan cikkében javasolta: a határrendőrség akadályozza meg Orbán Viktor belépését az országba, továbbá javasolta: zárják be a román piacot a magyar export elől, hiszen "ez katasztrofális hatással volna szomszédunk gazdaságára". Szilágyi Aladár megjegyezte: a magyar külkereskedelmet 0,8 százalék erejéig "sújtaná" ez az intézkedés. /Szilágyi Aladár: A hagyományos vendégszeretet... = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 6./"

"Hámos Lászlóval, a Magyar Emberi Jogok Alapítványának (Hungarian Human Rights Foundation - HHRF) elnökével nemrég a Lőcsei Gabriella, a Magyar Nemzet munkatársa beszélgetett el abból az alkalomból, hogy a budapesti Országházban magas kitüntetést vehetett át. Hámos László anyja erdélyi születésű, apja a Felvidékről való, a bátyja Ausztriában született, ő Franciaországban, Párizsban. Amerikában nevelkedett, ott is él. Tizennégy esztendős volt, amikor először Kelet-Közép-Európába látogatott. Nem Magyarország, hanem Erdély volt rá nagy hatással. Később erdélyi írókkal, költőkkel került közeli ismeretségbe, Sütő Andrással, Kányádi Sándorral... A 70-es években Ceausescu és emberei sötét eszközeikkel nem is egyszer eredtek a nyomába annak a fiatalembernek, aki a Magyar Emberi Jogok Alapítványát "tető alá hozta", majd igazgatta, s aki látványos tüntetéseknek állt az élére. (A tizenkét demonstráció közül a legnevezetesebb a romániai falurombolás ellen tiltakozó, tizenhét országot érintő, 1988-as megmozdulás volt - emlékeztet.) Hámos megalapította 1976-ban a Magyar Emberi Jogok Alapítványát. A HHRF, amely augusztusban Budapesten ünnepelte meg fennállásának negyedszázados jubileumát, az első tizenöt esztendőben kizárólag sérelmi és panaszpolitikával élhetett. 1990-ig könnyű volt a Magyar Emberi Jogok Alapítványának "nevén nevezni az ördögöt", bemutatni az áldozatokat, az angyalokat. 1990 után a HHRF létrehozta a maga világhálóját. Öt magyar nyelvű erdélyi napilap és három hetilap (köztük 1997 ősze óta az Erdélyi Napló), egy szlovákiai magyar nyelvű napi- és egy hetilap található meg honlapjukon (www.hhrf.org) és annak archívumában, de több más magyar nyelvű periodika ingyenes interneten való megjelenését is tervezik. Naponta friss összefoglalót adnak a négy kisebbségi terület (Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság) legfontosabb történéseiről - angol nyelven. Ez a Hungarian Minorities Monitor. Kimutatásaik szerint hetvenhárom országból keresik meg rendszeresen honlapjukat, olvasóik száma havonta átlagosan tizennégyezerrel nő. Szép számmal vannak "ügyfeleik" között amerikai politikai címekről érkező érdeklődők is. A magyarok világközösségét szervezi s erősíti az Internet. A határon túli kisebbségi magyarok internet-hozzáférését is igyekszik segíteni a Magyar Emberi Jogok Alapítványa. Első lépésként - kísérleti jelleggel - Marosvásárhellyel a középpontban ezer önkormányzathoz, egyházi közösséghez és civil szervezethez juttatják el a világhálót. Azután következik a többi magyarok lakta régió, hogy - az esélyegyenlőség nevében - a legkisebb falu lakói is "kitekinthessenek" a világra, sorstársaikra, rokonaikra, bárhol élnek is a földgolyón. /Könnyű volt 1990-ig megmutatni az ördögöt! = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 9./"

"A Kovászna megyében folyó tankönyvháború és az iskolai könyvtárak tisztogatására vonatkozó tanügyminisztériumi rendelet utasításainak életbe ültetése 1989 előtti hangulatot keltenek az oktatásban dolgozókban. Márton Árpád képviselő okt. 16-án felkereste Ecaterina Andronescu tanügyminisztert és tájékoztatta a megyében kialakult helyzetről. A képviselő ígéretet kapott, hogy a tárca nem sieti el a döntést. A jelenlegi tankönyvháború és könyvtártisztogatás ellentmond a Románia által is elfogadott bécsi és koppenhágai konferencia záródokumentumainak, sérti az információ szabad áramlására vonatkozó alapvető emberi jogot, jelentette ki Márton Árpád. A Románia által is elfogadott említett nemzetközi dokumentumok tételesen biztosítják a könyvtári gyűjtemények nyitottságához való jogot is. A Tanügyminisztérium iskolai könyvtárakra átirata megsérti azt az európai jogrendet is, melyet Románia elfogadni készül, egyenesen Ceausescu diktatúrájának szellemét idézi. Feltételezhető, hogy ez a kormánypárt egyes köreinek érdeke, vagy a titkosszolgálatok igyekeznek bizonyítani létüket. Közben szemmel láthatóan mindkét csoport azon munkálkodik, hogy szétverje az RMDSZ és a kormánypárt közötti együttműködést, mely nem felhőtlen, hisz jó egy éve olyan kirekesztősdi folyik, melynek során jeles magyar személyiségeket váltanak le vezető funkciókból. Kemény centralizálási folyamat tanúi lehetünk, állapította meg a képviselő. /Simó Erzsébet: Összehangolt megyeellenes hajsza. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./ 1989 után ezrével érkeztek Romániába a különböző magyarországi kiadók könyvei. A a magyarországi tankönyvek romániai használatával kapcsolatos gondok azóta sem oldódtak meg. Kovászna megyében például - főtanfelügyelői engedéllyel érkeztek adományként azok a magyarországi tankönyvek, amelyek most a tanügyminisztériumi inkvizíciós akciójának főszereplői. Közismert, hogy a Kovászna megyei románok legismertebb ügyvéd-szószólója már jónéhány éve ügyködik azon, hogy a régi kormány utolsó le nem váltott főtanfelügyelőjét, Keresztély Irmát menesszék. A nagy kérdés az: mennyire veszik majd komolyan az inkvizítorok a "kivizsgálást". Azaz: találnak-e valami olyan "tiltott jelenséget" a Székelyföldön, ami eddig /Szabó Csaba: Irredenta könyvkereső akció. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./"

"Amerikai látogatását (október 30.-november 2.) megelőzően Adrian Nastase miniszterelnök informális csatornákon keresztül azt az óhaját juttatta el a Magyar Emberi Jogok Alapítványhoz /HHRF/, hogy útja során találkozni kíván az amerikai magyarság képviselőivel. Emiatt Hámos László, az alapítvány elnöke budapesti látogatását félbeszakítva, a Magyar Állandó Értekezleten való részvétele után visszautazott New Yorkba. A román miniszterelnök szándéka időközben megváltozott, mert a kapcsolattartásra kijelölt személyek a legkevesebb hajlandóságot sem mutatták az egyeztetésre, s a találkozó az alapítvány munkatársainak minden erőfeszítése ellenére sem jött létre. Ezért mindazt, amit az erdélyi magyar közösség legégetőbb gondjaival kapcsolatban szerettek volna felvetni Románia miniszterelnökének, egy memorandumban összefoglalva írásban továbbították neki. A dokumentumba foglalt információkat a HHRF háttértájékoztatásként eljuttatta Nastase miniszterelnök több tucat lehetséges tárgyalópartnerének is. /Ami Adrian Nastase amerikai programjából kimaradt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./ A memorandumban ismertették az alapítvány munkáját /huszonöt éve alakult azzal a céllal, hogy felhívja a nemzetközi figyelmet az emberi jogok durva megsértésére és a magyar kisebbség üldözésére a Ceausescu-kormányzat idején./A nemzeti kisebbségek ügyében 1989 után Romániában alig tapasztalható előrelépés. Ennek a helyzetnek a teljes körű orvoslása nélkül erősen kétséges, hogy az Egyesült Államok szenátusában létrejön a Románia NATO-tagságának ratifikálásához szükséges kétharmados többség. A román kormány továbbra is megtagadja a magyar egyházaktól a kommunizmus idején elkobzott 1 593 ingatlannak a visszaszolgáltatását. Romániában érdembeni előrelépés szükséges a következőkben: 1. Az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatása jogos tulajdonosaiknak. Az elfogadott, az ingatlanok visszaadásáról rendelkező törvény explicit módon kizárta a közösségi és egyházi ingatlanokat a törvény érvényességi köréből azzal az ígérettel, hogy ezek visszaszolgáltatását majd egy külön törvény szabályozza. 2. A kétnyelvűség megvalósítása. 3. A kolozsvári önálló állami magyar egyetem helyreállítása. 4. A hatósági zaklatás és megfélemlítés megszüntetése: részesítsék elnöki kegyelemben azt az öt magyart - Filip-Orbán Daniella Kamillát, Héjja Dezsőt, Konrád Jánost, Paizs Ottót és Reiner Antalt -, akiket az elnyomó hatalom helyi képviselőjének, Aurel Agache rendőr őrnagynak 1989. december 22-én, Kézdivásárhelyen bekövetkezett halála miatt ítéltek el. /Memorandum Adrian Nastase Miniszterelnök Úr részére. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./"

"Nov. 6-án Kolozsváron, a Györkös-Mányi Albert-Emlékházban Asztalos Lajos helytörténész Kolozsvár utcáinak múltjáról és jelenéről tartott előadást. Az előadó tagja az Utcanév-javasoló Bizottságnak is. Az utcanevek összeforrnak a történelmi áramlatokkal, a város embereivel, nemzeteivel. Kezdetekben az utcaneveket csupán gyakorlati érdek hozta létre, pl. Szappanyos utca, Széna utca. Az első olyan utcanévcsere, ahol a politikai helyzet tette lehetővé a névváltoztatást, 1848-ban volt, ennek eredménye pl. az Unió utca. Az első tényleges utcanévreform 1899-ben volt, amikor sok utcát neveztek el személyiségekről. Az állapot 1919-ig tartott, amikor a hirtelen változások heve sok, ma nevetséges fordítást eredményezett (pl. a Mikó utca helyébe a Mico került). 1940, illetve 1945 őszén is sor került efféle cserékre, s azóta egyre gyakoribbak és drasztikusabbak: az 1948-as kommunista, az 1964-es antiszovjet és az 1987-es Ceausescu-féle után a legújabb még most is tart. /Jakab-Benke Nándor: Beszélő utcanevek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./"

"A hetedik Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár talán legszokatlanabb mozzanata az volt, hogy Gyéresi Júlia marosvásárhelyi színművésznő szinte reggeltől estig elmondta Pilinszky János összes verseit. A vásár utolsó napján több kiadó ismertette újdonságait. Az önéletrajzi jellegű Bánffy Miklós trilógiáról Dávid Gyula /a kolozsvári Polis Kiadó vezetője/ elmondta: 1989 előtt a Kriterion Könyvkiadó számtalanszor tett kísérletet arra, hogy Bánffy műveit megjelentesse, de ezt nem sikerült elérni. Az 1904-től 1914-ig terjedő időszakról hírt adó alkotás művelődéstörténeti értékkel is bír. Gy. Dávid Gyula a bonchidai Bánffy-kastélyról írt könyvet. A Kalota Kiadónál /Kolozsvár/ nemrég látott napvilágot Czegei Carla Bözsi című írása, melyhez Marosi Ildikó előszót írt. Megjelent Molter Károly levelezésének második kötete. Igen gazdag volt a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó könyvvásári felhozatala. Köztük van Magyari András és Egyed Ákos történészek gondozásában megjelent tanulmánygyűjtemény: A székelység története a 17-19. században. A történészek célja egy korszerű Székelyföld monográfia megalkotása. A Németországban élő Gáll Mátyás Vízválasztók című, románul megírt dokumentumregényét az ugyancsak Németországban élő Hajdú Farkas Zoltán fordította magyarra. Gáll Mátyás egy zsidó kereskedő család gyermekeként látta meg a napvilágot. Bekerült az illegalista kommunista mozgalomba, majd börtönben töltött évei során többek között Nicolae Ceausescuval, Emil Bodnarassal, Gheorghe Gheorghiu Dej-zsel együtt raboskodott. Gáll Mátyás elmondta, azért írta románul, mert együtt dolgozott olyan politikai személyiségekkel, akiknek később igen jelentős szerepe volt Románia történetében, tehát a román közvéleménynek meg kellene ismernie azokat az eseményeket, melyeket ő átélt. A Mentor Kiadó /Marosvásárhely/ jelentette meg Miklóssy Gábor festőművészről szóló monográfiát, a magyarországi művészettörténész, Sümegi György munkáját. /(Máthé Éva): Könyvvásári körséta (2.). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./ Gazdag a kínálata nemzetközi könyvvásáron. Az romániai magyar kiadók közül leggazdagabb kínálattal a Pallas-Akadémia jelentkezett, Tőzsér József igazgató tájékoztatása szerint ebben az évben negyvennégy könyvet jelentettek meg, többségüket támogatás nélkül, saját erőforrásból. A Polis és a Kalota Könyvkiadó közös standján Gy. Dávid Gyula A bonchidai Bánffy-kastély s a Bánffy Miklós-sorozat Megszámláltattál, És híjával találtattál, Darabokra szaggattatol című kötetei - az idei erdélyi magyar könyvtermés talán legjelentősebb filológiai teljesítménye. A vásár színfoltja a kolozsvári Röser Antikvárium standja: többségében a hetvenes-nyolcvanas évek legjobb Kriterion-könyvei sorakoztak a pulton. A kiállításon megjelenő sok kiadó /Károlyi Gáspár Alapítvány, Mentor, Erdélyi Híradó, Juventus, Impress, Koinónia, Glória, Pro-Print Kiadó stb/ könyvei szinte teljesen hiányoznak a hazai nagyvárosok könyvesboltjaiból, jegyezte meg Fábián Imre. Arról sincs meggyőződve, hogy az itt bemutatkozott romániai magyar könyvkiadók könyvei eljutnak a megyei, városi, egyetemi könyvtárakba. /Fábián Imre: Könyvvásárt láttam. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 13./"

"Az oktatási napot a himnusz eléneklésével kell kezdeni. Ioan Viman, Szatmár megye főtanfelügyelője felszólította az iskolaigazgatókat, hogy a törvényt tartassák is be. Vannak olyan iskolák, ahol az igazgató arról is gondoskodott, hogy lehetőleg a magyar nyelv és irodalom tanárnak mindennap legyen első órája valamely osztályban, hogy ő sem mentesüljön a "megtisztelő feladat" alól. A hazafiságra nevelés ezen módszere legtöbb embernek a Ceausescu-rendszert juttatja eszébe. /Hazafiságra nevelés. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 15./"

" Az RMDSZ vezetői sietve elhatárolódtak Sógor Csaba szenátortól (magyarul: magára hagyták), számtalan nyilatkozat elhangzott arról, hogy miért nem kellett volna Sógor Csaba szenátornak megszólalnia. Közben a mezei RMDSZ-tagokat éppen ezekben a napokban határolták el sürgősségi rendelettel Magyarországtól, írta Nits Árpád. Ezzel bebizonyosodott, hogy a tanítványok mennyivel okosabbak Ceausescunál: nincs szükség műszaki határzárra meg az útlevelek belügyminisztériumi őrzésére. Kitalálták a 250 eurós feltételt. Az idei év volt "a legpimaszabb kihívások időszaka nemzetiségi büszkeségünk ellen" - állapította meg a cikkíró. Kezdődött a magyarországi kedvezménytörvény román fogadtatásával, amely gyanúsan hasonlított az SZDSZ és romániai "magyar" bértollnokai akadékoskodásához. Azután jött a belügyminiszteri és a titkosrendőrségi feljelentés, amit követett a váratlan bejelentés, hogy az idén Csíkszeredában lesz a "központi" egyesülési ünnepség. - Az egyik állami RMDSZ-hivatalnok azt mondta a hivatalos rádióban, hogy nem szabad független polgármestereket választani, mert azok hajlamosak az elhajlásra, mint Csedő Csaba, Csíkszereda polgármestere. - Az RMDSZ-elhatárolódás sok mindenre jó volt, csak az önérzet gyógyítására nem, szögezte le Nits Árpád. /Nits Árpád: Elhatárolódás határzárlat idején. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 11./"

"Kallós Zoltán megkapta a Magyar Corvin-lánc kitüntetést /ez a tizenharmadik kitüntetése/. Előzőleg felhívták, hogy elfogadja-e, mert egyesek fenntartással viseltetnek e díj iránt, ugyanis az első Corvin-lánc díjazás a negyvenes években, Horthy Miklós és az akkori oktatási miniszter javaslatára indult el, ők alapították a díjat. Kallós viszont arra emlékezik, hogy Horthy idején a Református Kollégiumban, Kolozsváron, kötelező módon román nyelvoktatásban részesültek. Ezért természetesen elfogadta a kitüntetést, hiszen kötelességének érzi tenni valamit azért a közösségért, amelyhez tartozik. Kolozsváron, a Református Kollégiumba könyvtárában kezébe került Domokos Pál Péternek a Moldvai magyarság című kötete, ez nagy hatással volt rá, elhatározta, hogy egyszer eljut ezekhez az emberekhez. Kallós bekerült a Zeneakadémiára, s miután negyedéven kizárták onnan, Jagamas János tanácsára elment Moldvába tanítani. Akkor volt vagy hetven magyar iskola Moldvában, és létezett egy tanítóképző részleg is Bákóban, s a magyar tanítóképzősök Lészpedre jártak ki gyakorló tanításra, ahol ő is tanítottam. Lészpedről rendszeresen járt gyűjteni a többi csángó faluba is. Kiváló nótafák voltak, az egyiket például most javasolják a Magyar Népművészet Mestere címre: Demeter Antiné Jánó Annát Lészpedről, aki most hetvenöt éves. Most készít vele egy meséskötetet, körülbelül 25-30 sámánisztikus mesét, 8-10 balladának a meseváltozatát, és 10-15 Krisztus-legendát jegyzett fel tőle. Volt egy periódus a Ceausescu-időszakban, amikor nyolc évig nem lehetett odajárni, 1980-tól 1989-ig. - A Corvin-lánccal jelölhet egy ösztöndíjast. Kallós Szép Gyulát jelöli, hogy folytassa az ő munkáját. Szép Gyulával tíz éve együtt dolgozik. /Köllő Katalin: Addig élek, amíg élek, amíg bennem zeng a lélek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./"

"Csíkszereda Árpád-kori település, de az ősi múlt ellenére a város központjában szinte csak modern épületek találhatók, ami a Ceausescu-rendszer eredménye. Üdítő kivétel a XVIII. században épült Szent Kereszt-templom, amely már régóta kicsinyek bizonyult. Az épület mögött több mint két évtizede áll az ideiglenes jelleggel épített ún. deszkatemplom. Ennek helyére Makovecz Imre és Bogos Ernő új templomot tervezett, ez lesz a Magyarok Nagyasszonya és a Magyar Szentek temploma. Az új templom jurta-alakú lesz, a fény az üvegkupolán át vetődik az oltárra, s onnan megvilágítja a teljes belső teret. Az alagsorban lesz három tanterem, konyha és több közös helyiség. Csíkszereda főutcájának másik végén épül a másik modern templom, a Szent Ágoston-templom. Az intenzív építkezést 1996-ban kezdték el. A templom csupasz falai között 2001 húsvétján mutatták be az első szentmisét. /Csíkszereda épülő templomai. = Keresztény Élet (Budapest), dec. 16./"