Újratárgyalják az 1989-es temesvári forradalom vérbefojtása miatt elítélt Victor Athanasie Stanculescu és Mihai Chitac perét – döntötte el márc. 22-én a Semmítőszék, helyt adva az egykori főügyész, Tanase Joita fellebbezésének, aki procedurális okokra hivatkozva folyamodott a testülethez. Az újratárgyalásra azért kerül sor, mert a Legfelsőbb Bíróság három ügyésze 1999-ben megsértette a vádlottak védelemhez való jogát. 1999 júliusában Stanculescu és Chitac tábornokokat 15 év szabadságvesztésre ítélték rendkívül súlyos emberölés vádjával. Chitac és Stanculescu elítélése váratlan volt, hiszen addig valamennyi, az 1989-es véres események vérbefojtásával vádolt magas rangú katonatiszt esetében azért ejtették a vádat, merthogy parancsot, Nicolae Ceausescu utasítását teljesítették. A szemtanúk vallomása szerint mindkét tábornok személyesen is részt vett a temesvári ortodox katedrális előtti népi megmozdulás elfojtásában. /Újratárgyalják Chitac és Stanculescu perét. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./

Rátz-Illés Zoltán, a Wass Albert-per ügyvédje eljuttatta a Román Hírszerzési Szolgálathoz (SRI) hivatalos kérését, amelyben a Wass-dossziét kéri tanulmányozásra. „Nem rehabilitációról beszélek: a kolozsvári népbíróság 1946. márc. 13-ai, 1-es számú ítéletének megsemmisítését szeretném elérni. Ha a tényállás nem indokolja, hogy Wass Albertet háborús bűnösként tartsák nyilván, akkor Románia Legfelsőbb Bíróságának meg kell semmisítenie ezt az ítéletet” – nyilatkozta Rátz. Ehhez viszont Románia legfőbb ügyészének a hozzájárulására van szükség – jelezte az ügyvédtől, aki a bukaresti katonai területi törvényszéktől kérte az üggyel kapcsolatos iratcsomót. Itt közölték vele, hogy a dossziét a SRI-től kell kérnie. Rátz-Illés Zoltán szeretné kideríteni, hol találhatóak meg az Amerikában állampolgárságot nyert Wass Albert kiadatását kérő dokumentumok, amelyeket Nicolae Ceausescu kommunista diktátor küldött az USA illetékes hatóságainak. Az ügyvéd szerint a szóban forgó két kiadatási kérelemre elutasító válasz érkezett, amelyek bizonyító erejűek lehetnek arra vonatkozóan, hogy Wass nem követett el háborús bűnöket. /Zilahi Imre: Semmissé tenni a Wass elleni ítéletet. = Krónika (Kolozsvár), márc. 25./

Fey László reagált a Székelyudvarhelyen kiadott Polgári Válasz című hetilap 3. számára. A négyoldalas lap majdnem egész terjedelmét az RMDSZ elleni kampányolásnak szentelte, Fey szerint ezt jelenti a „polgári" jelző. Spielmann Attila Szavazzunk a gyávákra? című cikkében gyávasággal vádolta az RMDSZ-t. Fey kifejtette, hogy a magyarság vezetői bátran küldték a „hős" katonákat a háborúba; Isonzó, Doberdó, Piávé, Don-kanyar: mind a „magyar bátorság" szomorú emlékhelyei. – Az olyan „bátor" jelszavak, mint „Megállj, kutya Szerbia!", vagy „Mindent vissza" katasztrófához vezettek. állapította meg Fey László. Most is akadnak bőven olyanok, akik külföldről „bátorítanak" – tette hozzá. Komoróczi György írásában (Nyílt levél Verestóy Attila szenátornak – Megingott a bizalom) helyesen állapította meg, hogy „az RMDSZ országos vezetői közt a komolyabb nézeteltéréseket, súrlódásokat az úgynevezett Neptun-ügy robbantotta ki. Az RMDSZ képviseletében Borbély László, Frunda György és Tokay György […] tárgyalóasztalhoz ült a tengerparti Neptun-fürdőn Ceausescu egyik volt bizalmi emberével […]. Amikor ennek híre kiszivárgott, Tőkés László elmarasztaló nyilatkozataitól valóban hangos volt a magyar és román sajtó. […].Ma sem tudják az udvarhelyiek, sem az erdélyi magyarok, tulajdonképpen mi történt Neptunon, csak gyanítják, valami sumákolásról lehet szó". Fey László elmagyarázta, mi is történt Neptunon. 1993. elején a Project on Ethnic Relations (PER) jószolgálati kezdeményezéssel élt, és össze akarta hozni a román és magyar fél képviselőit, hogy kapcsolatot teremtsen köztük. Ezen a találkozón nem volt szó tárgyalásról, egyszerű beszélgetés volt. Erre az összejövetelre a PER Borbély Lászlót, Frunda Györgyöt és Tokay Györgyöt hívta meg. A találkozást nem hozták a nyilvánosságra. Amikor „ez a találkozás Tőkés László tudomására jutott, támadásba lendült a résztvevők ellen. Hiúságát sértette, hogy nemcsak hogy nem őt hívták meg, ráadásul, tiszteletbeli elnök létére még nem is tudott róla.” Tőkés László árulással, a hatalommal való összejátszással vádolta őket. 1995-ben Tőkés László és Csapó József is részt vett egy hasonló összejövetelen, amit a PER Atlantában rendezett meg. Fey szerint „hálásak lehetünk a PER-nek a kezdeményezésért, és helyesen jártak el azok, akik a magyar–román párbeszédet kezdeményezték”. Fey emlékeztetett 1990. fekete márciusára, az 1991-es „Har-Kov"-jelentésre, hozzátéve: amelynek kialakulásához néhány felelőtlen, forró fejű magyar is hozzájárult. /Fey László: „Polgári" válasz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 7./

Romániába látogatott Wolfgang Schüssel osztrák kancellár. – Románia legfőbb jelenlegi problémáit a Ceausescu-korszakbeli helyzet és a megfelelő infrastruktúra hiánya okozta, jelentette ki máj. 3-án a kancellár. Schüssel rámutatott, az európai integráció folyamatában Romániának rendeznie kell az igazságszolgáltatás és a belügyek, a környezetvédelem, a regionális politikák és a mezőgazdaság területén meglévő problémákat. Wolfgang Schüssel találkozott Adrian Nastase miniszterelnökkel. /Schüssel: Románia legfőbb problémáit a Ceausescu-korszak okozta. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 4./

Száz romániai író-költő, ezen belül tíz magyar alkotó sorában a Ceausescu-rendszert kiszolgáló Hajdu Győző is állami elismerésben részesült. Szabó Gyula szerint az elismerést nem azok kapják, akiknek munkássága feddhetetlen. Az érdemdíj havi 8,4 millió lejes juttatást jelent, amelyet az állami költségvetésből fizetnek. A jogosultságot az Országos Bizottság dönti el. A testület tagjai többek közt a szenátus és az alsóház művelődési, egyházügyi és tömegtájékoztatási bizottságának elnökei, köztük Adrian Paunescu szenátor. A testületnek egyetlen magyar tagja sincs. Az írók mezőnyében 100 érdemdíjas között 10 magyar szerepel. Balogh József bukaresti szerkesztő mellett Domokos Géza, Fodor Sándor, Gálfalvi Zsolt, Hajdu Győző, Kányádi Sándor, Kántor Lajos, Sütő András, Szász János és Szilágyi István a kitüntetett. A képzőművészek sorában Baranyai Ferenc és Gergely István kapott érdemdíjat, a 135 színművész között pedig Boér Ferenc, Csíky András, Lohinszky Loránd, Senkálszky Endre és Tarr László, a 126 zeneszerző-zenész között Bács Lajos, Hary Béla, Ruha István és Valkay Ferenc a magyar kitüntetett. A sportolók 45 fős mezőnyében érdemdíjban részesült Szász Éva Sára, Szemányi Margit, Balló Ferenc, Stefanescuné Ugron Jozefina, Stanisel Stark Anna, Bíró Anna Ilona, az edzők sorában Barcany Pál, Paneth Farkas és Fűrész Géza. Érdemdíjas a Román Akadémia tagjává választott Lászlóffy Aladár és Jakó Zsigmond is. A Kolozsváron élő Szabó Gyula úgy tudja, a román írószövetség őt is javasolta érdemdíjra, de a jogosultságot elbíráló országos bizottságban Adrian Paunescu Hajdu Győzőt támogatta, így maradt ő ki a lajstromból. Hajdu Győző feltétlen kiszolgálója volt a bukott kommunista diktátornak, Nicolae Ceausescunak és rendszerének. Szabó Gyula szerint az ő mellőzése annak köszönhető, hogy Képek a kutyaszorítóból című, az utóbbi években megjelent négykötetes memoárjában sokak számára meglehetősen kényelmetlen tényeket tárt fel. Hajdu Győző úgy véli: megérdemelte az elismerést, mert az ő főszerkesztésében megjelenő Együtt-Impreuna magyar–román nyelvű kulturális lap „rendkívül fontos küldetést betöltve a magyar kultúrát népszerűsíti Bukarestben”. /Benkő Levente: Ellenvéleményeket szült az érdemdíj. = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./

Jelenleg folyik a temesvári Csiky Gergely Állami Színház átvilágítása. Főleg azokat a döntéseket vizsgálják, melyeket Demeter András színházigazgató hozott. Az átvilágítást A kommunizmus története elmebetegeknek című előadás kapcsán az igazgató és Victor Ioan Frunza rendező között kirobbant ellentét előzte meg. A Victor Ioan Frunza által színpadra vitt Matei Visniec-darabot, A kommunizmus története elmebetegeknek című előadás premierje 2003. decemberében lett volna, az előadás azonban még nem volt kész. A bemutatót Demeter András igazgató sürgetésére végül január 31-én tartották meg, az azonban botrányba fulladt. A rendező, Victor Ioan Frunza és Adriana Grand díszlettervező alkotópáros a bemutató előtt nyilvánosan is kifejtette álláspontját: a kellékek, illetve a kosztümök egy része még nem készült el. A vita a helyi román sajtóban nagy teret kapott. A temesvári román értelmiség egy része egyfajta válságkezelő civilfórumot alakított Celula Civica de Criza (CCC) néven, amely nyilatkozatban foglalta össze a történéseket. „A CCC néhány tagja, főleg újságírók, az utóbbi időben Sztálinnak, Ceausescunak tituláltak engem, bennem viszont az ő stílusuk és maga a CCC idézett hasonló emlékeket” – fejtette ki álláspontját Demeter András. A januári botrány után Demeter megrovásban részesítette az előadást bojkottáló személyeket, Balázs Attilát, Adriana Grandot, Victor Ioan Frunzát, illetve Cári Tibort. Az érintettek a megrovások ellen pert indítottak. Valamennyi pert a művészek nyerték, a színházigazgató azonban azt állította, hogy a bíróság elutasította a „megrovottak” fellebbezését. /Bálint B. Eszter, Botházi Mária: „Elmebeteg” színházi történet. = Krónika (Kolozsvár), júl. 22./

Hárman is áttelepültek Kolozsvárról Izraelbe a Ceausescu-diktatúra idején: Rappaport Ottó rendező, Szinberger Sándor operaigazgató és Junger Ervin zeneszerző. Szinberger öt könyvet írt Izraelben, melyeket Kolozsváron jelentetett meg. Junger Ervin két könyvet adott ki. Junger Ervin /sz. Temesvár. 1931. máj. 28./ Kolozsváron elvégezte a Zenekonzervatóriumot zeneszerzés, zongora és karmesteri szakon. Itt működött mint tanársegéd, gyakornok, majd előadótanár 1977-ig, Izraelbe való távozásáig, ahol különböző zeneiskolai tisztségeket töltött be. Jelenleg nyugdíjas. Junger Ervin Csendes számadás című könyvében 1965 és 1974 között az Utunkban, a Korunkban, az Igaz Szóban, az Előrében és A Hétben megjelent zenei cikkeit gyűjtötte össze. 1978-tól az izraeli Új Keletben publikál rendszeresen. Az Új Keletben publikált írásaiból válogatta a Szentföld zenéje című kötetét. /Kovács Ferenc: Emlékképek letűnt időkről. Junger Ervin könyvei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

Visszakaphatják egykori tulajdonosai az árkosi Szentkereszty-kastélyt, döntött a Kovászna Megyei Törvényszék alapfokon meghozott ítéletében. A döntést kézbesítették az örökös Jankovich-Bésán Endre András ügyvédjének. A háromszéki Árkos község neobarokk kastélyát a Szentkereszty család építette, és a tulajdonukban volt egészen 1945-ig, amikor a román állam kisajátította. Az 1989 előtt nagy becsben volt az árkosi kastély, lévén Ceauşescu vadászlakjainak egyike. Jankovich-Bésán Endre András jelenleg Budapesten él. Tervei szerint közhasznú célokra használná a kastélyt, egyetlen lakosztályt különítene el benne magának és családjának. Petre StrAchinaru, az Árkosi Művelődési Központ igazgatója közölte, megfellebbezik a döntést. /Farkas Réka: Harc az árkosi Szentkereszty-kastélyért. = Krónika (Kolozsvár), júl. 30./

Romániában komoly gondok vannak az Európai Unióhoz való csatlakozás politikai kritériumainak teljesítésével – mondta Szilágyi Zsolt képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alelnöke. A politikus a Bálványosi Nyári Szabadegyetem szervezőinek a nevében nyilvánított véleményt az ügyben. Megállapította: a Tusnádfürdőn minden esztendőben megrendezett szabadegyetem és diáktábor a tiszta, nyílt beszéd színhelye. Szilágyi szerint a Nastase-levél diplomáciai durvasága annak tulajdonítható, hogy Orbán Viktor beszédében tulajdonképpen fején találta a szöget, amikor az erdélyi magyarság jelenlegi helyzetét elemezte, és a román-magyar kapcsolatok tekintetében az európai mércét nevezte mérvadónak. Szilágyi Zsolt emlékeztetett: az európai bizottság többször bírálta Romániát amiatt, hogy a tulajdonjogot mind a mai napig nem tisztázta. Az elkobzott egyházi ingatlanok visszaadása lassan folyik, a korrupció pedig komoly gondot jelent. Szilágyi Zsolt utalt a Nastase-levél egyik gondolatára, amely szerinte a Ceausescu-rendszer doktrínájának emlékét idézi, s amelynek lényege, hogy a romániai magyar kisebbség kérdése Románia belügye, abba másnak nincs beleszólása. /Szilágyi Zsolt szerint Romániában még gondok vannak az uniós csatlakozás politikai követelményeinek teljesítésével. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 31./

A húsz évvel ezelőtt Ceausescu által átadott Duna–Fekete-tenger-csatorna abban az időben kétmilliárd dollárba került, az utóbbi tíz évben 176 millió dollár jövedelmet könyvelhettek el. A nyolc évig tartó intenzív építkezés mai napig nyolcvan százalékban fejeződött be, a kihasználtsági foka 40 százalékos. A működtetése ma sem nyereséges, a beruházások elvégzésére költségvetési pénzt juttatnak. /Húszéves a Duna-csatorna. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 31./

A dokumentumfilmekre szakosodott Dunatáj Alapítvány megbízásából Sylvester Lajos filmszalagra rögzítette  Király Károly emberi-politikai életútját. Ceausescu egyik legkedveltebb vadászterületén is forgattak, a Dél-Hargita alatt, a Kovácsok patakának egyik tisztásán. Király Károly egy sor ,,magyar ügy” rendezését főleg a sikeres vadászatok közben intézte /egy kultúrház építését, emlékmű felállítását például/. /Sylvester Lajos: Egy dokumentumfilm elő- és utójátéka. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 31./

Dr. Újvári Ferenc nyílt levelet írt dr. Frunda György szenátornak. Ebben emlékeztetett arra, hogy Frunda György átvette a Magyar Köztársaság Érdemrend Nagykeresztjét „Medgyessy Péter miniszterelnöktől, Kádár János egyik utódától.” Frunda beszédében arra kérte a magyar közélet szereplőit, hogy "Ne avatkozzanak be az erdélyi magyar belügyekbe, mert ezzel megosztják az erdélyi magyarságot, és kétségessé teszik a román parlamentbe való újra bejutásukat." Frundának ez a felhívása Újvárinak a Ceausescu rendszer politikai koncepcióját juttatja eszébe, vagy Kádár Jánost, aki kimondta: "Mindenki ott legyen lojális állampolgár, ahova a trianoni döntés besorolta". Nagy jelentőségű volt Antall József miniszterelnök, bejelentése: "Lélekben 15 millió magyarnak vagyok a miniszterelnöke", ezzel elindult a szétszaggatott magyar nemzet új, eszmei egyesítése, a magyarigazolvány, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a magyarul tanuló fiatalok forinttal történő támogatása stb. (Orbán Viktor miniszterelnök megvalósításai). Mindezek után Frunda arra kérte a magyar közélet vezetőit, hogy ne avatkozzanak be az erdélyi magyar belügyekbe. Az anyaország miért ne támogassa például Déván Böjthe Csaba emberfeletti munkásságát, a Válaszúti Kallós Alapítvány iskolahálózatát, vagy miért ne figyeljenek oda a délvidéki magyarok vérző sebeire? /Dr. Újvári Ferenc: Nyílt levél dr. Frunda György ügyvédnek, szenátornak. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./

A kül- és belföldi közvéleményt az 1980-as évek elején mélyen megrendítette Bözödújfalu elárasztása. Az 1988-as eredeti „szisztematizálási tervben” a három, Bözödújfaluban jelen levő felekezet mindegyike számára kijelöltek egy-egy erdőszentgyörgyi telket templomépítés céljára. Ezeket azonban Ceausescu később megvonta az egyházaktól. A politikai fordulatot követően az egyházak kérelmezésére a Maros Megyei Tanács újból kijelölte és átadta az érintett egyházaknak az eredetileg megállapított telkeket. Az elárasztott falu unitárius temploma helyett így – jelentős összegű állami kárpótlási jellegű finanszírozással és külföldi, illetőleg egyházi támogatással – felépült az impozáns új templom. Az erdőszentgyörgyi új unitárius templom összköltségéből több mint 3 milliárd lejt a román állam, 8 millió forintot a magyar kormány vállalt magára, de jelentős részt vállalt az unitárius egyház is. /Jakabffy Tamás: Az új templom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 28./

Okt. 12-én Csíkszeredában bemutatták a Ceausescu-éra politikai elítéltje, Búzás László A Szekuritate karmai között /Státus Kiadó, Csíkszereda/című memoárkötetét. /Búzás László könyvbemutatója. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 13./

Kézdivásárhelyen a Vigadó zsúfolásig megtelt nov. 15-én, a Népi Akció színeiben induló Magyar Polgári Szövetség és a Székely Nemzeti Tanács választási jelölt- és programbemutató kampánygyűlésén, melyre meghívták Bayer Zsolt budapesti újságírót, Szabó Csilla, Sasvári Sándor, Beregszászi Olga és Homonyik Sándor anyaországi előadóművészeket, akik erdélyi körútjuk első állomására érkeztek. Bayer Zsolt elmarasztalta Markó Bélát és az RMDSZ csúcsvezetőségét, mondván, félrevezetik a magyar közösséget, nem mondanak igazat, visszautasították az SZNT népszavazási kezdeményezését. Ha most az RMDSZ bejut a román parlamentbe, mondotta, a következő négy évben ismét lekerül napirendről az autonómia ügye. Elmondta: a kommunista diktatúra éveiből, a nyolcvanas évekből három nevet ismert: Doina Cornea, Smaranda Enache és Tőkés László – ők nyíltan szembe mertek szállni a Ceausescu-diktatúrával. Bayer a kettős állampolgárság kérdésére is kitért, lélekkufároknak nevezve a mostani magyarországi kormányzó pártokat.  Ezt követően bemutatkoztak a Népi Akció színeiben induló MPSZ-es szenátor- és képviselőjelöltek: dr. Csapó József, Benkő Emőke, dr. Fekete Károly, Benedek Barna József, valamint Bereczki Kinga, Sánta Imre, Benkő Árpád Jenő, Cseh Béla és Gazda Zoltán. Szász Jenő, az MPSZ országos elnöke, Székelyudvarhely polgármestere az RMDSZ tizenöt éves kudarcait, megvalósítatlan választási ígéreteit vette számba. /Iochom István: Főrészvényesek Magyarországon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 17./

Csökken a lélekszám, a falvakban bezárt iskolák, magányos templomok és kaszálatlan temetők. Elvándorolnak a fiatalok. Jönnek majd az új honfoglalók Magyarországon beérett a Ratkó-törvény elembertelenítő hatása, Erdélyben pedig Ceausescu népszaporító diktatúrájának züllesztése. A hagyományok eltorzítása miatt elveszett a kisközösségek megtartó ereje. Mára már a magyar települések zömében több a temetés, mint a keresztelő. Megfogyatkozott a család nemzetépítő, pszichés energiája, állapította meg Csekéné Kolcsár Irén. Súlyos gond az alkoholizmus. Újra terjed a tébécé. Hullámokban ismétlődnek az öngyilkosságok. A válaszkeresés szándékával indult az Áldás-Népesség mozgalom. Újra kell szerveznünk önmagunkat, jelezte a cikkíró. Írjanak ki a falusi fiatal értelmiségiek számára otthonteremtő pályázatokat, javasolta. /Csekéné Kolcsár Irén: Áldatlan állapotaink. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./

Súlyos hibának tartja az RMDSZ vezetőségének a Szociáldemokrata Párttal kötött megállapodását, és a tárgyalások azonnali felfüggesztését követeli Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. "Önmagában és kihatásaiban is végzetes politikai tévedésnek bizonyulhat egyfelől az, hogy másfél évtizeddel a Ceausescu-diktatúra bukása után az RMDSZ gátlás nélkül hozzájárul a román kommunista visszarendeződés bebetonozódásához, és hitelesíteni kész az utódkommunista Szociáldemokrata Pártot, másfelől pedig még mielőtt az elnökválasztás kimenetele eldőlt volna, a régi időkre emlékeztető pártos egyoldalúsággal teszi le a voksát Ion Iliescu és Adrian Nastase korrupt és nacionál-kommunista pártjának oldalán. Akárhogyan is volna: az RMDSZ-nek ezen lépésével legalábbis meg kellett volna várnia a választások második fordulóját" – vélekedett. Tőkés szerint demagógia azzal érvelni, hogy Traian Basescu nem támogatja a magyar autonómiát. Közismert ugyanis, hogy Nastase kormánya annak idején a karhatalmi szervek bevetésétől sem riadt vissza az autonómia képviselőivel szemben, legutóbb pedig a miniszterelnök példátlan kirohanásokat intézett a magyar állampolgárság határokon túlra való kiterjesztése ellen. Vele szemben viszont Basescu ismételten kedvező módon nyilatkozott a kettős állampolgárságról. /Tőkés: Fel kell függeszteni a koalíciós tárgyalásokat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

"A két választási forduló közötti időszakban aggodalommal szereztünk tudomást arról, hogy az RMDSZ »központi bizottságaként« működő Szövetségi Operatív Tanács, magyar közösségünk demokratikus felhatalmazása nélkül, egyoldalú módon Adrian Nastase elnökjelölt oldalára állott, és az ő megválasztatása érdekében kampányolt. Tizenöt esztendővel Temesvár, a Ceausescu-féle diktatúra bukása után elfogadhatatlannak tartom, hogy a magyarok szövetsége pártos módon az utódkommunista Szociáldemokrata Párt jelöltjét támogassa. Magyar mivoltomban viszont szégyellem magam, hogy a képviseletünket totalitárius formában kisajátító RMDSZ újból csak azon erők oldalára állott, amelyek az elmúlt tizenöt év romániai kudarcáért, az igazi rendszerváltozás elmaradásáért leginkább felelősek" – áll Tőkés László püspök nyilatkozatában. A püspök gratulált Basescunak. /Tőkés gratulál Basescunak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

Az 1989-es változás után megmaradt kevés magyar intézményről kiderült, hogy „egy-két kivétellel a munkatársak hős ellenállók voltak, akik tovább vezették a (legtöbbször kultúr)intézményt” – írta Nagy László. Megkezdődött egymás dicsérgetése, mosdatása. Emiatt Nagy László ismertette „(saját írásaik alapján) ezen elvtársak életrajzát”, főleg a Szabadság hasábjain. Bőven születtek ellenvélemények. Az egyik ilyen volt vezető elvtárs A Hét munkatársa volt, és … a Ceausescu család meghitt belső barátja. Ezt a személyt Markó Béla védte meg, figyelmeztetve, hogy „figyelteti” őt (persze a Szabadságot is figyelteti), és hogy hangnemem „ádáz jobboldali”. A másik a Korunk főszerkesztője volt, majd nyugdíjasként és akadémikusként az A Hét egyik szerzője. Emlékiratainak megjelenése után Nagy László szóvá tette a Szabadságban, hogy talán dr. Groza Petru, a sztálini idők (1945–52) felelős román miniszterelnöke (a Duna–Fekete-tenger csatorna megalapítója, a görög katolikus egyház beolvasztója, Márton Áron és sokezer társa bezáratója stb.) mégsem „nagy haladó román hazafi”. Az illető nemrég kiadott naplójában Nagy László írásának közléséért a Szabadság a „szennylap” jelzőt kapta. /Nagy László: Ez is dicséret… = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./ A Korunk főszerkesztője volt, akadémikus: Gáll Ernő.

Koszorúzással és gyertyagyújtással egybekötött megemlékezést tartott a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség újpesti szervezete, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Horthy Miklós Társaság a Magyar Nemzeti Múzeum előtti téren január 16-án Budapesten. Jan Palach, a prágai Károly Egyetem hallgatója 1969. január 16-án gyújtotta fel magát a Vencel téren, ekként tiltakozott hazája megszállása ellen. Bauer Sándor Jan Palach mártíromságát követte, amikor 1969. január 20-án halt önkéntes tűzhalált a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében. A Ceausescu-rendszer ellen hasonlóan protestált 1970-ben a börtönből kiszabadult nagyajtai Moyses Márton, amikor Brassóban a megyei pártbizottság székháza előtti téren felgyújtotta magát. /A hétvége hírei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 17./

A Trianon című film erdélyi bemutató sorozata miatt indított hatósági vizsgálódással kapcsolatban interpellál Somogyi Ferenc külügyminiszternél az Országgyűlésben Németh Zsolt fideszes képviselő. A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja nevében beterjesztett, Van-e véleménynyilvánítási szabadság az EU-csatlakozás küszöbén álló Romániában? című levélben a honatya arra vár választ, hogy milyen intézkedéseket tett vagy tervez a magyar diplomácia a román hatóságok eljárása nyomán. „Ezek a hatósági megnyilvánulások egyértelműen az egész magyar közösség megfélemlítését szolgálják, a véleménynyilvánítási szabadság súlyos megsértését jelentik, és elfogadhatatlanok egy demokratikus, az Európai Unióba igyekvő ország hivatalos szervei részétől.” – tartalmazza a Somogyi Ferenc tárcavezetőhöz címzett levél. Eckstein-Kovács Péter szenátor szerint Mona Musca jobban tette volna, ha nem nyilatkozik a Trianon film kapcsán. Az RMDSZ-es honatya Kolozsváron megdöbbenéssel értesült arról, hogy a tárcavezető figyelmét a Ceausescu házaspár egykori kiszolgálója, Hajdu Győző hívta fel az alkotás levetítésének „törvénytelenségére”. Eckstein élesen bírálta Mihail Hardau Kolozs megyei prefektusnak a filmvetítést követő feljelentését is. /Eckstein-Kovács Péter: Mona Musca jobban tette volna, ha hallgat. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./

A minap az egyik csatornán Plesita egykori szekustábornokkal készítettek műsort. Később az Országos Audiovizuális Tanács arra kötelezte az ominózus tévéadót, hogy a közöljék a műsor miatti hivatalos elmarasztaló közleményt. A közlemény szerint az adásban súlyosan megsértettek néhány olyan személyiséget, aki annak idején Ceausescu ellenzékéhez tartozott. Köztük Paul Goma írót, aki száműzetésbe kényszerült, s akit még Párizsban is zaklatott a román Szekuritate. Plesita volt tábornok úgy beszélt az ellenzékieket zaklató “hős” román hírszerzőkről, mint a szakma elhivatott bajnokairól. /Ujj János: Másoknak is feltűnt! = Nyugati Jelen (Arad), febr. 9./

A Kelet-Európában ritkaságszámba menő Magyar Autonóm Tartomány 1960-tól nevet és egyúttal profilt is váltó tartomány (Maros Autonóm Tartomány) burkoltan a magyar autonómia egésze alól ki akarta húzni a szőnyeget. Váratlanul román első embere lett a tartománynak. 1955-től a MAT-ot számos felső szintű ellenőrzésnek vetették alá, különösen a testvériség és az internacionalizmus szellemében való nevelést illetően a dolgozók körében, s a székelységre rendre negatív következményekkel járó elmarasztalások egy bizonyos Monográfia-ügyben csúcsosodtak ki. Gagyi József, a MAT viszonyainak kutatója a tatabányai Limes c. negyedévi tudományos szemle 2004/1-es, Változó Székelyföld című tematikus számában részletesen foglalkozott ezzel az időszakkal. Az 1960-as tartományi csúcsértekezletről írt, melyen ledorongolták azt a jókora könyvben összegyűjtött tanulmánycsokrot, amely A Magyar Autonóm Tartomány a szocialista fejlődés útján címet viselte, s amit egyszerűen csak „Monográfiaként” emlegettek. Ez a kiadvány pártrendelésre készült el, s propagandacélokat szolgált volna. A mintegy 30 szerző komolyan vette a feladatát. Az említett értekezleten kritikák, éles ítéletek hangzottak el, többek között: az anyagban a szerzők burzsoá terminológiát használnak, például Székelyföld, székelység. A szerzők Romániát többnemzetiségű államnak nevezik, egyes szerzők még azt a kérést is taglalják, hogy a MAT-nak miért nem adnak önállóságot. „Az egész anyagon mint egy fekete szál húzódik végig a nemzeti, regionális, autonomista izoláció. Ez a független Erdély burzsoá gondolata, amelyet a volt burzsoázia terjesztett.” Végül pedig: a monográfiában nem magyarázták meg, hogy Romániában s véglegesen megoldották a nemzeti kisebbségek kérdését. A könyvet még terjesztése előtt Bukarestben bezúzták, egy kézirata a budapesti Teleki László Könyvtárban tanulmányozható. A támadás jó ürügy volt ahhoz, hogy meginduljon a MAT lebontása, az ügyben érintett káderek kicserélése. Az 1968-ban bejelentett „megyésítés” látszólag igazságot szolgáltatott volna Székelyföldnek. Igaz, hogy az elképzelések szerint Maros leszakadt volna, „cserében” viszont a leszakított Sepsi és Kézdi rajonok visszatértek volna a székelység kebelébe, egy nagy székely megye, Hargita keretén belül, Csíkszereda központtal. Ez az „igazságtevőnek” bemutatott, fiatal Ceausescu-korszak felívelő szakasza volt. Ekkor zajlott a hargitai „megyecsinálás”. A pár nap alatt lezajlott székely „népmegmozdulás azt ültette el a Csíkszeredában élők szívében, hogy a felsőbb akarattal, a párt szavával is szembe lehet menni. Az eseményt több elemzés és emlékezés is felidézi – Gagyi József mellett Sarány István és Szabó Katalin közös dokumentumkönyve (Megyecsinálók, Szemtanú Könyvek, Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2001), valamint Zöld Lajos újságíró visszaemlékezése (Kölcsönkért élet, kamatra, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2003). /Cseke Gábor: Változatok az autonómiára. Vezetők pozícióharca? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 14./

A Ceausescu vezette pártállam exportbevételeinek az eltérítésével alapozta meg a vagyonát Dan Voiculescu, a Román Humanista Párt (PUR) elnöke – állította tényfeltáró cikkében a Ziua bukaresti napilap. A Ziua szerint a Szekuritáté által felügyelt ICE Dunarea cég a Voiculescu által képviselt Crescent cégen keresztül bonyolította le Románia majdnem teljes cementexportját. Azok a pénzek azonban, amelyeket a vásárlók az 1989-es végén, illetve 1990 elején fizettek, nem folytak már be az államkasszába, hanem Dan Voiculescu magánszámláin jelentek meg. A pártvezér bejelentette, bepereli a Ziuát és főszerkesztőjét. /G. Á.: Ceausescu exportját fejte meg Dan Voiculescu? = Krónika (Kolozsvár), febr. 15./

Az Arad Megyei Múzeum raktára valóságos kincsesbánya. Itt őrzik Feszty Árpád Krisztus temetése, más források szerint Krisztus levétele a keresztről című hármasképét. A tizenhárom méter hosszú és négy méter széles triptichon eredetileg a budapesti Nemzeti Múzeum tulajdona volt, onnan került át a Szépművészetibe, majd 1913-ban amikor Aradon felépült a kultúrpalota, benne a képtár, akkor került Aradra. Hosszú ideig a múzeum büszkesége volt Barabás, Lotz és Munkácsy képei mellett. A cikkíró is sokszor megcsodálhatta. A helyi pártvezetés által diktált átszervezés áldozata lett az aradi múzeumi 1848-as ereklyegyűjtemény, majd a Feszty-körkép. Először csak zsákvászonnal letakarták, később már spanyolfalat kellett felállítaniuk. Azután egy Ceausescu-látogatás után jött az utasítás, el kell távolítani a Feszty- triptichont. Bukarestből jött egy restaurátor, aki felcsavarta a festményt. Ugyanígy kellett felcsavarni Liezen-Mayer Sándor Mátyás hazahozatala Prágából című nagy méretű festményt. A múzeum új vezetője, dr. Peter Hügel igazgató nem zárkózik el a festmény restaurálásától, az aradi történelmi egyházakkal tárgyalna, hátha sikerülne megfelelő kiállítási helyet találni a festmény számára. /Puskel Péter: Feszty Árpád hármasképének kálváriája. Feltámadásra várva. = Irodalmi Jelen (Temesvár), febr./

Az A Hétben Stefano Bottoni A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét, febr. 17./ című tanulmánya kapcsán újabb hozzászólások jelentek meg: a/ Cs. Nagy Ibolya az első, aki a vitában nem támadta Sütő Andrást, sőt megállapította, hogy a hetilapban a vita álcázott taktikai játék, a cél Sütő András támadása, ezért történik az egész kultuszlebontó igyekezet, melyben sok az ilyen elem: mindenki tudta, nekem mesélte… Földes László Utunkból való kizárása nem drámai végű ügy: ideológiailag megbízhatatlanként marxizmust tanított egy főiskolán. A mostani vitában egyetlen célszemély lett fontos, Sütő András. A cikkek nyomán a kor ügynökévé, kollaboránsává válik az író. Először Bíró Béla támadta Sütőt a hetilapban /Zsidónak (is) lenni, A Hét, jan. 13./, majd Stefano Bottoni tanulmányában, de legfőképpen Sipos Géza (Az önfelmentő, febr. 24.). Sipos Géza már azt is nehezményezte, hogy az írónak sok könyve jelent meg. Sipos Géza cikke az eddigi vita mélypontja, kifejtette nyers ellenszenvét. Cs. Nagy Ibolya hangsúlyozta, hogy Sütő András drámái, könyvei a nemzetiséget megerősítette önazonosságában. Tudta ezt a hatalom is: 1984-ben a Vidám sirató... kivételével szilenciumra ítélték az író színpadi munkáit. Sipos Géza szerint Sütő drámáinak egyetlen érdeme a „gyengécske ellenzéki hang”. Valójában a romániai kisebbség sorsáról Sütő András drámáiból, esszéiből, azután majd „elemző” beszédeiből, beadványiból, leveleiből, cikkeiből értesülhetett Európa, magyarok és nem magyarok. Sütő András a diktatúra idején, 1982-ben Lacranjan Erdély-könyve miatt tiltakozó beadványt fogalmazott Ceausescuhoz s aláírt harmincötödmagával. Cs. Nagy Ibolya sorolta, mi mindent tett Sütő András a diktatúra idején népéért. /Cs. Nagy Ibolya: A sajátosság újabb méltatlanságai. Vita vagy közelharc? = Hét (Marosvásárhely), márc. 10./ b/ Gagyi József figyelmeztetett: a jelenségek nyilvánosságra hozatala kockázatos vállalkozás mindaddig, amíg nem ismerjük az ötvenes (hatvanas, hetvenes...) éveket. Ezen évek tudományosan feldolgozott, megvitatott és alapmunkákban rögzített történetét. Nem tudjuk, sorolta Gagyi, milyen volt „az országot, a tartományt, a várost, az emberek életét kormányzó hatalom mint szándék (ideológia), szerkezet (államműködés) és történelmi megvalósulás (a feltárt történelmi forrásokra alapuló értékelés, értelmezés),” továbbá „nem tudjuk, hogy milyen volt a Szekuritáté 1956 utáni kiépülése nyomán az irodalmi-művészeti szerkezetek-intézmények behálózottsága és ennek következményei”. /Gagyi József: Ismerjük? Nem ismerjük. = Hét (Marosvásárhely), márc. 10./ c/ Kuszálik Péter hangsúlyozta, Sütő Andrásra nem jellemző önhibáinak feltárása. Sütő András „nem félrevezetett volt, hanem félrevezető. Őt és társait azzal bízta meg 1945-ben Pártunk és Kormányunk, hogy a nép lelkébe beledaloljon egy kitalálása pillanatában is hazug ideológiát.” Kuszálik elítélte Sütő Andrást, hozzátéve, ne várjon „vastapsot a följelentései (1956-os forradalom, Földes László, ...?) miatt, csak azért, mert megírta a Heinrich von Kleist-parafrázist (az Egy lócsiszár virágvasárnapjáról van szó)”. /Kuszálik Péter: A tényekre figyelve. = Hét (Marosvásárhely), márc. 10./

Március 19-én Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában dr. Kincses Előd, a Maros megyei Nemzeti Megmentési Front volt alelnöke szervezésében megemlékezést tartottak, amelyen felidézték az 1990-es márciusi eseményeket. A 15 évvel ezelőtt történtekről Schmidt Mária történész, a budapesti Terror Háza Múzeum igazgatója és Gabriel Andreescu politológus, lapszerkesztő beszélt. Dr. Kincses Előd szóvá tette, hogy bár az RMDSZ most kormányzaton van, még mindig nem derítették ki az 1990-es marosvásárhelyi események kezdeményezőit, felbujtóit. Azóta 40 magyart és cigányt ítéltek el, de az igazi vétkesek büntetlen maradtak. Az ügyvéd elmondta, a romániai magyar autonómia-törekvések csakis összefogással érhetők el, ezért meghívta a rendezvényre az RMDSZ szenátorait és parlamenti képviselőit, de senki sem jött el, kivéve Kerekes Károly képviselőt. Sütő András betegségére hivatkozva maradt távol, eljött viszont a Ceausescu rendszer két ellenállója: Király Károly és Tőkés László püspök. Fehér karácsonytól a fekete márciusig címmel készült videofilm idézte a nagyszámú közönségnek az 1989. december 22. és a 1990. március 20-a között Marosvásárhelyen történteket. Schmidt Mária felolvasta Orbán Viktornak a Fidesz Polgári Párt elnökének az üzenetét. Schmidt Mária történész kifejtette, Tőkés Lászlónak sikerült maga mögé állítani Temesvár lakosságát. Ez forradalom volt – vélte a történész, az viszont, ami Bukarestben történt, az kételyeket ébreszt. Az 1989. december 21-i népgyűlésen a zavargásokat kirobbantók, majd a mai napig se tisztázott terrorista diverzió arra utal, hogy titkosszolgálati erők álltak a háttérben. A Szekuritáténak és a párt másodvonalbeli politikusainak kapóra jött Temesvár, hogy ennek ürügyén megrendezzék a bukaresti forradalmat. A figyelemelterelés, a dezinformálás voltak a visszarendeződés eszközei. Romániában a pártállami rendszert saját politikai elitje buktatta meg, így a rendszerváltás felemásra sikerült. Ameddig nem derül ki, hogy kik lőttek 1989 decemberében, kik szervezték a márciusi pogromot, kik irányították a bányászokat Bukarestbe, addig nem teljesedik ki a rendszerváltás. Gabriel Andreescu elmondta, hogy 1989 decemberében nem számolták fel a Szekuritátét, csupán a hadsereg hatáskörébe helyezték azzal a feltétellel, hogy a hadügyminisztérium három hónapig biztosítsa a titkosszolgálat tagjainak fizetését, majd ezt követően felszámolják őket. A három hónap márciusban járt le. Gabriel Andreescu Emil Constantinescu volt államfő könyvéből idézett, aki leírta, hogy a titkosszolgálat 1990-től, de mandátuma alatt is a román-magyar konfliktust tévesen állította be és szándékosan félretájékoztatták az államhatalmi szerveket. Gabriel Andreescu kifejtette: kétségtelenül Ion Iliescu az 1990 márciusi események stratégája és munkáját Virgil Magureanu a Román Hírszerző Szolgálat első vezetője segítette. 1990. március 19-én Ion Iliescu Virgil Magureanu társaságában Temesváron tartózkodott, ahol az ottani értelmiségiek arra kérték, szervezzenek egy barátság felvonulást, amelyen jelezni kívánták, lehet megoldást találni a marosvásárhelyi konfliktusra, mire Iliescu kijelentette, a románok és a magyarok között akkora szakadék van, hogy azt már lehetetlen áthidalni. Virgil Magureanu hozzáfűzte: Erdély egy puskaporos hordó, nincs mit tenni... Valójában az történt, hogy március elején az Országos Nemzeti Megmentési Front állandó bürója – amely a volt kommunista pártvezetőkből is állt, mint Ion Iliescu, Silviu Brucan, Dumitru Mazilu és Petre Roman – titkos ülésen eldöntötte, hogy kirobbantják a marosvásárhelyi etnikai konfliktusokat, aminek célja egyértelműen a hatalom átmentése volt. Az RMDSZ kormányon van, így most joggal kérheti, hogy a 15 évvel ezelőtti eseményekre a jelenlegi hatalom fényt derítsen, hangoztatta Gabriel Andreescu előadásában. A rendezvényre eljött Vasile T. Suciu nyugalmazott rendőrtiszt és Judea Ioan ny. ezredes, az 1990-es márciusi események egyik főszereplője, aki az igazát tisztázni szerette volna, így a rendezvény szünetében szót kért, azonban a hallgatóság azt nem engedélyezte. /Vajda György: Le kell bontani a hazugság falát! A titkosszolgálat szervezte a forradalmat és a pogromot. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 21./ Bögözi Attila újságíró úgy minősítette, hogy Tőkés László az 1989-es romániai fordulat elindítójaként nem tudott megmaradni a hősök panteonjában, továbbá Kincses Előd, Marosvásárhely fekete márciusának egyik kulcsembere sem tudott megmaradni annak a nagyformátumú politikusnak, akinek 1990. március 20-án „a főtéren tüntető magyar tömeg – ma már tudjuk azt is, hogy tévesen – látta”, ugyanis a „főáramlatából a perifériára sodródott”. Az újságíró nem érti, miért kellett Kincses Elődnek rászervezni még egy másik rendezvényt az emlékezésre. Szerinte a Pestről jött Schmidt Mária történész (a Terror Háza Múzeum igazgatója) olyan szinten, mintha ezt első osztályosoknak tenné, elmesélte, hogy milyen is volt az élet a Ceausescu-korszakban. /Bögözi Attila: Ha emlékezni külön kottyan kedve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./

Bara Béla feltette a kérdést, ha van Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), akkor van erdélyi magyar nemzet is. Akkor ő a magyar nemzethez vagy az erdélyi magyar nemzethez tartozik? Azután van Székely Nemzeti Tanács (SZNT) is, akkor van külön székely nemzet is. Bara emlékeztetett, Nicolae Iorga történészre próbálta bizonyítani, hogy a székelyek elmagyarosodott románok, a diktatúra idején egy Ilie Ceausescu nevezetű tábornok bizonygatta, hogy a székely egy külön etnikum stb. Az MPSZ készül pártot alakítani. Bara szerint egy erős érdekvédelmi szervezetre van szükség. /Bara Béla: Székely nemzeti zászló. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 25./

A mezőségi Szék változásait örökítette meg fotográfiákon Wagner Péter, magyarországi építész. A hetvenes években Szék eltűnőben levő népi építészeti értékeit fényképezte le. A nyolcvanas évek romániai falurombolásai ellen protestálni került elő legelőször a gyűjtemény. Wagner Péter 2003-ban tért vissza kalandozásai színhelyére, hogy megörökítse harminc esztendő változásait Széken. A múltbeli gazdagságot és a jelen szürke egyhangúságát ábrázolta Feneketlen a múltnak kútja (Szék népi építészetének dokumentumai) /Europrint Kiadó, Nagyvárad/ című könyvében. Wagner Péter fényképei közel egy esztendeje járják Erdély városait. Most Nagyváradon mutatták be a képanyagot. Széken néhány roskadozó parasztház őrzi a múltat. Amit nem sikerült Ceausescu buldózerpolitikának megtenni, azt a népi hagyományok iránti közömbösségnek sikerült. /(Lakatos Balla Tünde): Feneketlen a múltnak kútja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 25./

A magyar kormány kénytelen határozottan visszautasítani Ion Iliescu nyilatkozatát, amelyben – román lapok híradásai szerint – a volt román államfő a magyarokat tette felelőssé a 15 évvel ezelőtti marosvásárhelyi véres eseményekért – közölte László Boglár kormányszóvivő budapesti sajtótájékoztatóján. A magyar kormány megítélése szerint a nyilatkozat nincs összhangban a magyar-román kétoldalú kapcsolatok utóbbi években bekövetkezett fejlődésével, amelynek végső célja a tényleges és fenntartás nélküli együttműködés, a nemritkán, főként román politikusok által hangoztatott történelmi megbékélés. László Boglár a magyar kormány számára érthetetlennek nevezte a tavaly decemberben leköszönt államfő szavait. Az ugyanis a nemzetközi közvélemény előtt is tudott, hogy a romániai magyar nemzeti kisebbség a 15 évvel ezelőtti véres konfliktus szenvedő alanya és nem kirobbantója volt – mondta László Boglár. Hozzátette: Ion Iliescunak tudnia kell, hogy a Ceausescu-időszak végén a romániai magyarságnak európai normák szerint megengedhetetlen, erőszakos asszimilációt kellett megélni. /A magyar kormány visszautasítja Ion Iliescu szavait. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 26./