"Emil Constantinescu államfő január 6-án fogadta Eberhard-Wolfgang Wittstock képviselőt, a Romániai Németek Demokrata Fóruma /RNDF/ közelmúltban megválasztott új elnökét. A megbeszélésen Wittstock sürgette a kisebbségi törvény elfogadását, mert véleménye szerint ez a jogszabály jótékony hatással lenne a Romániában élő többség és kisebbség kapcsolataira. Az RNDF elnöke a találkozó után azt nyilatkozta, hogy "a román közvélemény már nem olyan toleráns a kisebbségekkel szemben, mint amilyen az 1989-es fordulatot követő első években volt". Wittstock felhívta a figyelmet arra, hogy a kisebbségi törvény tervezetét a kormány mellett működő kisebbségi hivatal már elkészítette, s azt jóváhagyta a romániai Nemzeti Kisebbségek Tanácsa. A romániai németek szervezetének vezetője kérte Emil Constantinescut, hogy az államfő lehetőségeinek megfelelően segítsen a kommunista rendszer idején elkobzott tulajdon visszaszolgáltatásában is. Wittstock egyben felhívta a román elnök figyelmét arra a visszásságra, hogy a román állam megadóztatja azt a térítésmentes anyagi segítséget, amelyet Németország nyújt a romániai németeknek annak érdekében, hogy szülőföldjükön maradjanak. Wittstock kijelentette, hogy megváltozott az álláspontjuk a Petőfi-Schiller egyetem tervével kapcsolatban és ők is támogatják az egyetem létrehozását, mivel az lehetőséget adna a romániai német fiataloknak, hogy felsőfokú tanulmányaikat is anyanyelvükön folytathassák. - Az Erdélyben élő német közösség létszámának gyors csökkenéséről írt a Cotidianul jan. 7-i száma. 1939-ben 250 ezer német nemzetiségű élt Erdélyben. A hetvenes években lélekszámuk 180 ezer volt. Nicolae Ceausescu 70 ezer németet "eladott" az NSZK-nak, azaz jelentős összeg lefizetése ellenében engedélyezte kivándorlásukat. Ceauescu bukását 110 ezer német nemzetiségű élte meg Erdélyben. Közülük 70 ezren a fordulatot követő két évben távoztak. Jelenleg a Romániában élő német közösség kevesebb mint 17 ezer főt számlál. /A kisebbségi törvény elfogadását sürgetik a németek. Támogatják a közös egyetem ügyét. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 8./"

1959. febr. 22-én mondták ki a döntést, és még abban az évben megszűnt az önálló magyar Bolyai Tudományegyetem. Nicolae Ceausescu a román pártvezetés tagjaként, Ion Iliescu diákszövetségi vezetőként jelentős szerepet játszott a magyar egyetem megszüntetésében. /Negyven éve szüntették meg a Bolyai Egyetemet. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 22./

"Az 1989-es decemberi események után a Securitate-t hozzárendelték a hadsereghez, az archívumuk is a hadsereghez került. Az 1990-ben megalakult első hírszolgálat a Belügyminisztériumhoz tartozott, 0215 volt a neve, a bukarestiek egyszerűen negyedháromnak hívták. Az 1990-es marosvásárhelyi események után megjelent az SRI /Román Hírszerző Szolgálat/. Cornel Ivanciuc kijelentette: "Most már tudjuk, hogy a Fekete Március ürügy volt arra, hogy igazolja a titkosszolgálat szükségességét." Bebizonyosodott, hogy az SRI már 1990 januárjában megkezdte működését. A Szekuritáténak hat alegysége volt: az első a politikai rendőrség, amely a másként gondolkodókat, az emigránsokat és a magyarokat figyelte. A kettes számú a gazdasági ügyekkel foglalkozott, a harmadik feladata a kémelhárítás volt. Ezeket ma gyakorlatilag az SRI és a SIE /kémelhárítási szolgálat/ egyesíti. A szeku negyedik alegysége a hadsereget ellenőrizte, ebből alakult meg a katonai hírszerző szolgálat. A régi ötös alegység volt Ceausescu hírhedt testőrsége - ez volt a mai SPP /testőrszolgálat/ elődje. A hatos számú a különleges bűnügyekkel foglalkozott, ma van a Belügyminisztériumnak egy hasonló egysége, amely a fegyházakat ellenőrzi. - Ezután gomba módra szaporodtak a titkosszolgálatok, 1996-ra már kilenc volt belőlük. Három közülük /SRI, SIE és SPP/ önálló, a többi különböző minisztériumok fennhatósága alatt áll. - 1998-ban a cigarettával összefüggő korrupciós ügy után a 0215-ös titkosszolgálatot felszámolták. Azóta az egységet újjászervezték, a múlt héten jelent meg. ideiglenes elnevezése: Servicul de Informatii si Protectie, azaz hírszerző és védelmi szolgálat. - Ivanciuc elmondta: megismerte az Országos Hírszerző Intézet diákjait. Megállapíthatta: az oktatás módszerei keveset változtak 1989 után. Az ottani diákok xenofób, antiszemita és magyarellenes nevelést kapnak. - Ivanciuc szerint tartaniuk kell az állampolgároknak a titkosszolgálatoktól. - Az Academia Catavencu mutatott rá először, hogy az SRI-nek van egy "L" egysége, amely Székelyföldet figyeli. Előzőleg még Szabó Károly RMDSZ-szenátor, a nemzetbiztonsági szolgálat alelnöke sem tudott erről az egységről. Ezt az egységet kezdetben Traian Ciceo vezette. Jelenleg 150-200 fő tevékenykedik ebben az egységben, minden székelyföldi városban vannak informátoraik. - Ma már Romániában senkit sem köteleznek az együttműködésre. A mai informátornak nem kell semmilyen kötelezvényt aláírnia, így kilétét soha nem fedhetik fel. Ugyanakkor pénzt kap szolgálataiért. /Ehrenkratz Judit: Titkosszolgálatok vigyázó szeme - interjú Cornel Ivanciuc-kal, az Academia Catavencu munkatársával. = Gyergyói Kis Újság (Gyergyószentmiklós), márc. 17./"

"Szászrégenben a harmincas években egyenlő arányban éltek magyarok, szászok és románok. A szászok közül az 1945 utáni megtorlások, majd a Ceausescu-rendszerben folytatott emberkereskedelem következtében alig maradt néhány. A magyarság viszont máig megőrizte egyharmados arányát. A negyvenezer lakosú kisvárosban tizennégyezren vallják magukat magyarnak. Fél évszázados szünet után márciusban újraindult - Szászrégen és Vidéke címen - a magyar folyóirat. A Csernátoni József által szerkesztett lapban Márk Endre, a helyi RMDSZ elnöke emlékeztetett: "céltudatosan történt a magyarság szellemi, erkölcsi és anyagi elsorvasztása..." Megállapította, hogy az RMDSZ életében hiányát érzik a fiatalságnak. - Szászrégenben élénk magyar közösségi élet folyik. Tavaly szobrot állítottak az 1956-os mártír Horváth László református lelkész emlékére. A szobor alkotója id. Jorga Ferenc helyi művész. Idén júl. 31-én tervezik a Petőfi-szobor /szintén id. Jorga Ferenc munkája/ avatását a katolikus templom cintermében. A nemrég szentté avatott Apor Vilmos mártír püspök szobrát /a marosvásárhelyi Hunyadi László alkotása/ a katolikus templom előtti téren szeretnék felállítani. - Szászrégen magyarsága az 1992-es helyhatósági választásokon hét, míg az 1996-oson hat RMDSZ-képviselőt juttatott be Szászrégen huszonegy tagú önkormányzati testületébe. Ez sem elégséges ahhoz, hogy a magyarság érdekeit szolgáló határozatokat megszavazzák. Nem sikerült elérni, hogy a köztereken állítsák fel a szobrokat. - Szászrégen Nagykőrössel alakított ki testvérvárosi kapcsolatot. A magyar közösség kulturális életét a Kemény János Művelődési Társaság fogja össze, élén Böjte Lídia magyar szakos tanárnővel. - Az idős görög katolikus egyházfő, Alexandru Todea bíboros is a városban él. Vele a római katolikusok testvéri szeretetben élnek együtt. /Szentgyörgyi László: Egy életképesnek tűnő magyar közösség. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 13./"

Az idősebb nemzedékből ma is elég szép számmal él még olyan szatmári román, aki szinte úgy beszél magyarul, mint mi. Azok a tisztviselők, akik a közhivatalokban még a köszönésre se tudnak vagy nem akarnak magyarul válaszolni, többségükben nem itteni születésűek. A Mócvidékről, Moldovából, Olténiából hozta őket ide Ceausescu iparosítása és beolvasztó politikája. Amióta az RMDSZ kormányzati tényező, amióta Szatmár megyében magyar prefektus(Riedl Rudolf), magyar megyei önkormányzati alelnök (Szabó István), magyar alpolgármester (Ilyés Gyula) van, s néhány állami intézmény élén magyar igazgató vagy aligazgató áll, mint dr. György Ágoston az egészségügy, Bartos Bertalan a munkaügy és Székely Ernő a mezőgazdaság élén, ezekben az intézményekben, hivatalokban azóta gyakoribb a magyar szó, s mintha bátrabban is beszélnénk valamivel a mi nyelvünket, mint korábban. Szatmár megyében a statisztika szerint a lakosság 37 százaléka magyar, a köztisztviselők közt még 10 százaléknyi magyar sincs! A szatmárnémeti polgármesteri hivatalnál még az átlagnál is rosszabb a helyzet. Riedl Rudolf csak egy hosszabb folyamatban látja a javulást, erőltetni nem lehet, mert az feszültségeket kelt. /Sike Lajos. Száz köztisztviselő közül jó, ha nyolc-tíz magyar! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./

"Az RMDSZ-kongresszuson a Reform Tömörülés RMDSZ-platform nyílt levéllel fordult Bill Clintonhoz, az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez. A levelet több mint 150 küldött támogatta aláírásával. A levél az amerikai elnöknek azt a kijelentését cáfolja, miszerint modellértékű az, ahogy Romániában a nemzeti kisebbségek kérdését megoldották. "Trianon óta mind a mai napig a túlnyomóan dél-román politikai elit célja - függetlenül a társadalmi rendszertől - az etnokulturálisan homogén, egységes nemzetállam megteremtése... Mi, erdélyi magyarok elmondhatjuk, hogy tíz évvel a kommunizmus bukása után sem teljesítették alapvető rehabilitációs követeléseinket. Egyházaink és világi közösségeink nem kapták vissza a kommunisták által elkobzott tulajdonaikat. A privatizációs folyamatból messzemenően kiszorítottak, a Ceausescu által megszüntetett magyar autonóm tartományról és magyar egyetemünkről a mai dél-román politikum hallani sem akar, kultúránkat továbbra is a román többség tanügyi gyámkodása fojtogatja. A román etnopolitika 80 éve követett homogenizációs célkitűzéseit őshonos nemzeti közösségünk összetartó erejének gyengítésével, tagjainak asszimilálásával, vagy Romániából való kiszorításával akarja elérni" - olvasható a levélben. "Történik mindez annak ellenére, hogy az erdélyi magyar politika módszerei demokratikusak, célja a decentralizált közösségek létrehozása és annak megerősítése, megalapozott polgári jólétének megteremtése. Mi, ellentétben a koszovói albánokkal, nem a passzív elszigetelődés politikáját, hanem a parlamenti, sőt, kormányzati szerepet is vállaltunk, amely azonban valós eredményeket nem hozott, hanem csupán a román kirakatpolitika leghatásosabb eszközének bizonyult." A levél aláírói kérték Clinton elnököt, hogy szorgalmazza helyzetük monitorizálását. /Isten őrizzen minden kisebbséget a román modelltől! A Reform Tömörülés nyílt levele Bill Clintonhoz. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./"

"A koalíciós kormány hivatalba lépése után azonban megalakult a Vallásügyi Államtitkárság keretében a Kisebbségi egyházak, vallási tanulmányok és kutatások osztálya. Ennek körülményeiről nyilatkozott Tőkés Elek, az osztály igazgatója. Elmondta, hogy l997 februárjában került a Vallásügyi Államtitkárságra, ahol egy jó ideig harmad- és negyedrangú referensként dolgozott, amihez tulajdonképpen csak középiskolai képzettség szükséges. De elvállalta, mert az egyházfők, annak érdekében, hogy ne veszítsenek pozíciót Bukarestben, ezt elvárták tőle. A balkáni taktikázgatások eredményeképpen az ígérgetések l997 novemberéig elhúzódtak, akkor végre megszületett a kormányhatározat ennek az osztálynak a létrehozását illetően, őt pedig kineveztek osztályvezető igazgatónak Az osztály pedig, amelynek meg kellett volna alakulnia, egyenrangú lett az egyházi kapcsolatok osztályával. A kisebbségi egyházak osztálya azonban még ekkor sem épülhetett ki, mert az államtitkár l998 márciusáig nem volt hajlandó az állást meghirdetni. Végre, RMDSZ-nyomásra, a koalíció kormányra lépése után egy évvel létrejött az osztály, ahol egymaga volt egy ideig. Nem is csoda, hiszen az államtitkár, a valóban igen szűkös költségvetési keretre hivatkozva, nem alkalmazta a minisztériumokban használt fizetési besorolásokat, s ezért az alacsony juttatásért nagyon nehéz olyan jelölteket találni, akik hajlandók a bukaresti tartózkodás költségeit elvállalni. Tőkés Elek kinevezése után már részt vehetett az államtitkárság vezető tanácsának ülésein, ám ezek rendszertelenül folynak, nem határozzák meg előre a napirendi pontokat, s így állandóan résen kell lennie, hogy megtudhassa, mi is történik. Szerinte az államtitkár szándékosan nem engedi kiépülni a kisebbségi egyházak osztályát, mert véleménye szerint ennek nem kisebbségi, hanem etnikai egyházak osztályának kellene lennie. Különben az ortodox egyházon kívül egyik egyház sem szerveződik etnikai alapon. Sem a református, sem a katolikus. Ezek világegyházak. Tehát etnikai egyházakról semmiképpen sem lehet szó. 1998 júliusától munkatársa van Nagy Benedek személyében, aki a katolikus egyházakat képviseli. - Tőkés Elek a magyar történelmi egyházak panaszaival, beadványaival foglalkozik. Sikerült apró-cseprő dolgokat számukra elintézni.. A leggyakoribb panaszok a pénzügyi ellenőrzések nyomán kirótt büntetésekhez kötődnek, ugyanis az egyházak nyilvántartása többnyire két nyelven, románul és magyarul történik. Ennek jogi alapja is van, mert a könyvelésre vonatkozó törvény előírja, hogy a pénzügyi nyilvántartás az állam nyelvén, azaz románul kell hogy történjen, a még érvényben levő l948-as vallásügyi törvény viszont úgy rendelkezik, hogy az egyház belső életében használhatja saját anyanyelvét. Az igazság pedig az, hogy az állami pénzügyi ellenőrzés nem terjedhet ki csak azoknak az összegeknek a felhasználására, amelyeket az állam folyósít az egyházaknak. Nem ellenőrizhetik viszont azt, hogy mi történik az egyháztagok adományainak felhasználásával. Az egyházak úgy érzik, ezen a területen visszalépés történt, hiszen visszamenőleg sem Ceausescu, sem Iliescu idejében nem sértették meg ezeket a jogaikat. Anghelescu államtitkár ebben az ügyben átiratot küldött a pénzügyminiszternek és a pénzügyőrség igazgatójának, amelyben kérte őket, hogy egyforma eljárásban részesítsenek minden egyházat, azaz ne csupán a református egyházat zaklassák és büntessék. Az igazi gondot a templomépítésre szánt összeg jelenti. Az elégedetlenség akkor robbant ki, amikor a Hivatalos Közlönyben megjelent egy-egy kormányhatározat, amely a kormány tartalékalapjából tízmilliárdokat juttatott az ortodox egyháznak, a magyar egyházaknak pedig semmit. Azzal érveltek, hogy a magyar egyházakat úgyis mindig segítik külföldről. "Viszont nekünk is vannak állampolgári jogaink, mi államfenntartó tényező vagyunk, tehát az állami tartalékalapból a mi egyházainknak is részesülniük kell", szögezte le Tőkés Elek. Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter hivatalba lépése és ténykedése során azután sikerült kétmilliárd kétszázötven-millió lejt megszerezniük ebből az alapból egyházaknak. Ebből az összegből és abból, amit az államtitkárságtól kaptak, már futja öt darab l25 férőhelyes templom felépítésére. - Jelenleg l5 bejegyzett egyház van, a többi egyesületként szerepel. Köztük a Jehova Tanúi felekezet is, amely azonban hivatalosan bejegyzett egyház szeretne lenni, s ennek érdekében pert is indított a vallásügyi államtitkárság ellen. - Az utóbbi kilenc évben hatalmas előretörésről számolhatnak be a neoprotestáns egyházak. Addig ugyanis, amíg az ország lakosságának legnagyobb részét alkotó ortodoxok kilenc év alatt 860 templomot építettek, addig az l992-es népszámlálás szerint a lakosság 2-3 százalékát kitevő neoprotestánsok szinte ugyanennyit. Vagyis a pünkösdisták 330 építési engedélyt kaptak a vallásügyi államtitkárságtól, a baptisták 270 körülit, az adventisták pedig körülbelül 300-at. Bizonyos felekezetek nyugati támogatást kapnak arra, hogy itt hittérítést végezzenek. - Az ország felekezeti térképe rohamosan meg fog változni. /Szabó Piroska: Az állam és az egyházak viszonyának kulcskérdései Beszélgetés Tőkés Elekkel, a Vallásügyi Államtitkárság Kisebbségi egyházak, vallási tanulmányok és kutatások osztályának igazgatójával. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./"

"Emil Constantinescu elnök jún. 5-én Marosvásárhelyre látogatott, ahol "figyelmeztette" a helyi román értelmiséget: "felelősen" viszonyuljanak ahhoz az - értesülése szerint - országszerte terjesztett "újabb tervhez", amely Erdély autonómiájának az újratárgyalását célozza. Constantinescu kijelentette: tudomása van arról, hogy erdélyi értelmiségi körökben egy nyilatkozat készül, amely autonómiát követel Erdély és a Bánság részére Románia föderalizálása keretében. Constantinescu leszögezte, hogy "soha semmilyen formában nem fogad el olyan szeparatista nézeteket, amelyek tagadják az alkotmány alapelveit és ellentmondanak a román nép legfontosabb érdekeinek". Az államfő szerint a koszovói drámába torkollott jugoszláviai válság is a szerb értelmiség nevezetes nyilatkozatával kezdődött. A különböző értelmiségiek ehhez hasonló "kalandjai" végül a közembereken csattannak. Személy szerint semmi olyan kezdeményezést nem támogat, hangsúlyozta Constantinescu, amely Románia területi egységét veszélyezteti, és nemkívánatosnak minősítette a regionális autonómiának a gondolatát. Rasvan Popescu elnöki szóvivő közölte: Emil Constantinescu a figyelmeztetéssel annak kívánta elejét venni, hogy a Budapesti Nyilatkozat évfordulójára tervezett lépés olyan helyzetet teremtsen, amelyet a szélsőséges nacionalista erők használhatnának ki. Emlékeztetőül: 1989. június 16-án - Nagy Imre és társainak újratemetése alkalmával - emigrációban élő román ellenzéki politikusok találkoztak Budapesten a Magyar Demokrata Fórum tagjaival, s e találkozó résztvevői adtak ki egy nyilatkozatot, amely a Ceausescu-diktatúra felszámolását, a román és a magyar nép párbeszédét sürgette. A nyilatkozatot aláírta többek között Göncz Árpád és I. Mihály volt román király is. /Constantinescu figyelmeztet. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7., A nyilatkozattervezethez az RMDSZ-nek nincs köze. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 8./"

A Legfelső Bíróság jún. 7-én hatályon kívül helyezte azt a halálos ítéletet, amelyet a Katonai Legfelső Bíróság 21 évvel ezelőtt mondott ki a Ceausescu-diktatúra leghíresebb dezertőrére, Mihai Pacepa tábornokra, a Securitate egyik volt vezetőjére. Pacepa tábornok 1978 júliusának végén szolgálati útra a Német Szövetségi Köztársaságba utazott, s német területre érve politikai menedékjogot kért az Egyesült Államoktól. A Katonai Legfelső Bíróság három héttel később két halálos ítéletet is kimondott rá: egyrészt államtitkok idegen hatalomnak történő átadásáért, másrészt hazaárulásért. - Ion Iliescu, az RTDP vezetője - aki államfőként elutasította Pacepa kegyelmi kérvényét - úgy vélekedett, hogy a tábornok elsősorban Romániát, és nem Nicolae Ceausescut árulta el. - Virgil Magureanu, a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ volt igazgatója óriási tévedésnek nevezte a Legfelső Bíróság ítéletét. /Sz. K.: Rehabilitálták Mihai Pacepa tábornokot. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./

"Szinte kórusban határolódott el az ország politikai elitje attól a "Kolozsvári Nyilatkozattól", mely Erdély, a Bánság és a Részek (Partium) közigazgatási autonómiája mentén kívánta vitára késztetni a hazai politikumot. Az aláírókként megjelölt politikusok közül tulajdonképpen csak Bakk Miklós lugosi önkormányzati képviselő, az RMDSZ helyi szervezetének alelnöke ismerte el, hogy köze van a dokumentumhoz. Bakk Miklós hangsúlyozta, a nyilatkozat lényegében folytatása a Nagy Imre újratemetésekor 1989 júniusában elfogadott román-magyar nyilatkozatnak. Ez utóbbi, öt hónappal Ceausescu bukása előtt kinyilvánította, hogy Erdélynek a kulturális és vallási pluralizmus modelljévé kell válnia. Biztosítania kell mindegyik nemzet jogát az autonóm képviselethez és a kulturális autonómiához. Azt a dokumentumot magyar oldalról többek között Bíró Gáspár, Csoóri Sándor, Für Lajos, Jeszenszky Géza, Molnár Gusztáv, Kulin Ferenc, Mészöly Miklós, Göncz Árpád, Mécs Imre, Szent-Iványi István, Szabad György, Vásárhelyi Miklós és mások is aláírták, a román emigrációból pedig Mihnea Berindei, Ariadna Combes, Ion Vianu, Dinu Zamfirescu, Doru Braia, Matei Cazacu, Paul Goma, I. Mihály király, Virgil Ierunca, Eugène Ionesco, Monica Lovinescu és mások látták el kézjegyükkel. Amint Bakk Miklós az Erdélyi Naplónak kifejtette, a mostani nyilatkozattal az volt a szándékuk, hogy vitát csiholjanak a román állam szerkezeti alkotmányos reformjáról, ráirányítsák a figyelmet e reform szükségességére. A nyilatkozat a szubszidiaritás és a devolúció elvét követve azt szorgalmazza, hogy a döntések Romániában is mennél közelebb kerüljenek a helyi közösségekhez. Értelmezése szerint a nyilatkozat egy olyan államszerkezeti reformra utal, amelyben a központi kormányzat hatáskörében csupán a külpolitika, a honvédelem s a fontosabb pénzügyi (államháztartási) döntési jogkörök maradnának meg, a többi hatáskör átszállna a tartományokra, melyek e jogkörök mellett rendelkeznének a saját intézményrendszer kialakításának a szabadságával is. Az ország ilyen berendezkedése teljesen új keretet nyújtana a kisebbségi kérdés rendezésének is. Bakk Miklós szerint rendőrállami reflexekről árulkodna, ha eljárás indulna a kolozsvári nyilatkozattervezet néhány föltételezett aláírója ellen. - A Kolozsvári Nyilatkozat szövege a legrosszabb hiszemű értelmezés esetén sem fogható fel úgy, hogy ez érdekek, értékek valamelyikét sértené. /Gazda Árpád: A vállalt dokumentum. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 15./"

"Hajdu Győző, az Együtt - Impreuna főszerkesztője Petőfivel igyekszik nemzetáruló törekvéseit igazolni. Porzsolt Borbála megkérdezése, jóváhagyása nélkül jelent meg Petőfi-portréja az Együtt - Impreuna idei júliusi számában, a művésznő tiltakozott az eljárás miatt. /Porzsolt Borbála: A legszebb üggyel is visszaélnek! = Népújság (Marosvásárhely), júl. 13./ Megjegyzés: Hajdu Győző, Ceausescu kiszolgálója adja ki az Együtt-Impreuna folyóiratot, melynek vezetőtanácsában foglal helyet Adrian Paunescu, Ceausescu másik hírhedt propagandistája, udvari költője. Amíg Iliescu államelnök volt, támogatta az Együtt című lapot. Várható volt, hogy az 1996-os választás után megszűnik a folyóirat. Nem így történt, az Együtt változatlanul megjelenik. A júliusi számban közlik Emil Constantinescu elnök meleg hangú gratulációját. Constantinescu üzenete szerint "az Együtt-Impreuna Társaság ragyogóan megtestesíti a magas szintű kulturális szolidaritás modelljét..." "Az identitás és a másság közötti kapcsolat harmonikus felfogásának modellje ez..." Constantinescu gratulált rendezvényükhöz, amely a következő szép címet kapta: Bukaresti és budapesti költők kézfogása - a népeink közötti megértés és az európai béke érdekében. A rendezvényen a román költők között volt Adrian Paunescu és Ion Brad, Budapestet Hajdu Győző lapjának két régi barátja, Baranyi Ferenc és Simor András költők képviselték, a lap szerint "a magyarországi költészet két kiemelkedő személyisége". A Hajdu Győző örömmel számol be arról, hogy kiadványát bukaresti vállalatvezetők és a Kereskedelmi Bank támogatja, két utóbbi számukat pedig a kormány Tájékoztatási Főigazgatósága. /Együtt (Bukarest), júl. - IX. évf. 7. sz. - a lap egyik fele magyar nyelvű, a másik fele Impreuna címen tükörfordításban románul közli a magyar nyelvű anyagot."

Júl. 19-én megkezdődött Tusnádfürdőn a tizedik, jubileumi Bálványosi Nyári Szabadegyetem. A tábor megnyitó előadásai a regionális társadalomépítés, régiómarketing témakörben zajlottak. Kolumbán Gábor, a Hargita Megyei Önkormányzat elnöke kifejtette, Romániában a hagyományos történelmi tájegységek lakóiban már eleve létezik egy igen erős regionális öntudat. Kolumbán a január 1-én életbe lépett, helyi közpénzügyek törvényéről szólva elmondta, azok akik eddig szegények voltak, azok most még szegényebbek, akik meg gazdagok, azok még gazdagabbak lesznek. Ennek következtében elindulhat egy olyan migrációs folyamat, mely veszélyesebb lehet a Ceausescu-időkben gyakorolt kényszer-áttelepítéseknél. A helyi pénzügyi törvény következtében az életszínvonal módosulásával az ország nem három, hanem ennél is több darabra bomlik. Õry Csaba magyarországi politikai államtitkár előadásában részletesen kitért a Magyarországon külföldi állampolgárként munkavállalókra. Beszámolt arról, hogy hamarosan megállapodás jön létre a román és a magyar kormány között, mintegy ötezer szezonális munkavállalási engedély kibocsátásáról. Hasonló jellegű megállapodás már létrejött Magyarország és Szlovákia között. /Jubileumi Bálványosi Szabad Egyetem Tusnádfürdőn - hétfő. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./ A tíz évvel ezelőtt magyarországi és romániai fiatal politikusok által elindított rendezvénysorozat mára már intézménnyé nőtte ki magát, olyan fórummá, amelyen eddigelé tabunak számító témákat is meg lehet vitatni. A tábor magyarországi szervezői azóta már a politikai hatalmat gyakorolják, a hazai szervező hajdani MISZSZ-es politikusok a szintén kormányon lévő RMDSZ-ben töltenek be különböző tisztségeket. Az idei szabadegyetem témája Közép-Európa- Kelet-Európa- Balkán A ma délelőtti előadások témaköre: Regionális társadalomépítés, régiómarketing. Meghívott előadók: Ioan Muresan, román mezőgazdasági miniszter, Kolumbán Gábor, a Hargita Megyei Tanács elnöke, Horia Rusu, a Nemzeti Liberális Párt alelnöke és Borsos Endre, a budapesti Carpathia Alapítvány képviselője. /Bálványosi tábor. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 19./

"Nits Árpád megdöbbentőnek tartotta Markó Béla RMDSZ-elnök kijelentését: "Miközben Tőkés püspök az RMDSZ vezetését, személy szerint a szövetségi elnököt támadja, valójában ?az egész romániai magyarságon üt?". Ez nem lehet igaz! - írta Nits Árpád. Az RMDSZ szövetségi elnöke túltesz Ceausescun, aki szintén összetévesztette magát a néppel, de nem mondta ki ilyen kereken, hogy idegesíti a felségsértés. - Markó Bélát az erdélyi magyarság egésze korántsem tekinti megváltójának. Markó Béla hozzátette: "Ha a püspök úrban nincs remény és bizalom, én sajnálom, de vele így, ezen az úton nem tudunk együtt menni." Ezek szerint az RMDSZ vezetése és személy szerint a szövetségi elnök nem tudja, mit jelentene Tőkés László kipakolása az RMDSZ-ből. A következő választási kampány kimenetele RMDSZ-szempontból még nem dőlt el. A legelégedetlenebb magyar választók közül is sokan az utolsó vonat reményében elmennek szavazni. Amennyiben a Neptun-vonallal elégedetlenkedőket kizárják, és ezzel szétszakítják az RMDSZ-t, nem jön össze elegendő szavazat. - Egyszer érdemes lesz megírni az RMDSZ történelmét. "A németeknek sincs parlamenti frakciójuk, mégis ugyanazzal a Petőfi-Schiller Tudományegyetemmel etetik őket." - szögezte le az újságíró. /Nits Árpád: Felségsértés. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./"

"A dési születésű Randolph L. Braham, a New York-i City University professzora, a Holocaust világviszonylatban elismert kutatója. Megjelent munkája: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon /Belvárosi Kiadó, Budapest, 1997./ Legújabb könyve /Román nacionalisták és a holocaust. Múlt és Jövő Kiadó Budapest, 1998./, arról szól, hogyan igyekeznek tagadni a román nacionalisták a román antiszemitizmust és a romániai zsidóság ellen elkövetett népirtást, illetve hogyan próbálják felhasználni a történelemhamisítást magyarellenes propagandájuk céljára. - Közismert, hogy a két román fejedelemségben rendkívül erős volt a nacionalizmus és az antiszemitizmus. A zsidók állampolgári jogait is csak későre, külső nyomásra ismerték el, a berlini kongresszus (1878) és a Versailles-i Békeegyezmény határozatai alapján. A két háború közt főleg a szélsőségesen nacionalista, antiszemita LANC, majd a Vasgárda tett szert nagy befolyásra. A Goga-Cuza-kormány embertelen zsidóellenes törvényeket léptetett életbe (1938), amelyeket a Gigurtu-kormány még szigorúbb rendelkezései követtek (1940). Az első tömegmészárlásokat a románok 1940-ben követték el, amikor a román csapatoknak át kellett engedniük Besszarábiát és Észak-Bukovinát a Szovjetuniónak. Ekkor a visszavonuló román katonai és csendőri egységek a zsidó lakosságon töltötték ki dühüket. Csak Dorohoion 52 zsidót lőttek agyon (1940. július 1.) A vasgárdista zendülés napjaiban (1941. jan. 21-23.) zsinagógákat gyújtottak fel, zsidók lakásait, üzleteit fosztották ki és csak Bukarestben legkevesebb 120 zsidót öltek meg, egyeseket a vágóhíd kampóira akasztottak fel. Az tömegméretű, szervezett népirtás Antonescu diktatúrája alatt ment végbe. A jászvárosi pogrom alkalmával (1941. június 29-30.), amelyet a román hadsereg és a helyi rendőrség hajtott végre a Gestapo közreműködésével, becslés szerint 4000-8000 életet oltottak ki, azzal az ürüggyel, hogy "zsidók rálőttek román és német katonákra" Ezt követően mintegy 5000 személyt - férfiakat, nőket, gyermekeket - két, tehervagonokból álló vasúti szerelvényre hajtottak fel, elképesztő zsúfoltságban és a rekkenő hőségben étlen-szomjan szállították őket állomásról állomásra. Az egyik vonat 8 óra hosszat, a másik hat és fél napon keresztül kóborolt cél nélkül. Közben mintegy 3000-en meghaltak a melegtől, szomjúságtól, sokakat az őrök lőttek le. A román területen elkövetett atrocitásokat még felül is múlták azok, amelyeket Ukrajna megszállt területein követtek el a román csapatok. Amikor 1941. október 22-én a szovjet partizánok felrobbantották a román hadsereg városi parancsnokságát, Antonescu parancsára megtorlásképpen 60 000 zsidót öltek meg. Az 1941. október 6-i kabinetülésen Antonescu kijelentette: "Ami a zsidókat illeti, intézkedem, hogy örökre és teljes mértékben eltűnjenek ebből az országból". Tervét több lépésben szándékozott megvalósítani. Először a besszarábiai és bukovinai zsidókat deportáltatta Transznisztriába (1941 ősze - 1942 nyara), mintegy 150 000 személyt, akik közül legfeljebb egyharmada élte túl a szörnyű állapotokat. A moldvai, havasalföldi és dél- erdélyi zsidók "végleges megoldására" később került volna sor, de közben megváltozott a hadihelyzet: a front megállt, sőt kezdett visszafelé mozogni. Már 1943 áprilisában Antonescu arról beszélt, hogy a háborút esetleg a szövetségesek nyerik meg, és akkor Romániát felelősségre vonják a zsidók kiirtásáért. Igyekezvén ellensúlyozni az eddigi 270 000 áldozat kezéhez tapadó vérét, leállította a deportálásokat, megtagadta a németek ilyen irányú kérését, sőt egyes zsidó csoportoknak lehetővé tette a Palesztinába való kivándorlást. Ennek ellenére a megmaradt zsidó lakosság kb. 10%-a egyéni vagy csoportos atrocitásoknak lett áldozata. Randolph L. Braham könyvében bemutatta, hogyan igyekeztek a román nacionalisták meghamisítani a történelmet. Antonescut háborús bűnösként elítélték, de a bűneiről nem sok szó esett. Amikor a kommunista párt "hazai" frakciója kiszorította a "moszkovita" frakciót (1952-54), akkor erős nacionalista vonal került uralomra, burkolt antiszemitizmussal Ceausescu idejében ez a nacionalizmus sovén, fasisztoid jelleget öltött: lásd az udvari költők és írók (Paunescu, Vadim Tudor, Lancranjan), a "hivatalos" történészek (Ardeleanu, Musat, Ilie Ceasuescu, Pascu) és a sajtóban buzgólkodók hadát, akik közül sokan még ma is mérgezik a közvélemény légkörét. Így a 270 000 áldozatról nem lehetett beszélni. Annál gyakrabban és hangosabban szónokoltak arról a 150 000 szerencsétlenről, akiket a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből és adtak át a németeknek. A cél kettős: kimutatni, hogy a román nép eredendően jó, szelíd, toleráns, demokratikus, ezzel szemben a magyarok véreskezű, fasiszta barbárok. Kifizetődő volt ezt a nótát fújni, tetemes erkölcsi és anyagi haszonnal járt. Rájött erre Raoul Sorban is, aki ráadásul még azt is állította, hogy számos zsidót mentett át Észak-Erdélyből Romániába, ahol azok tökéletes biztonságban voltak. "Érdemei" elismeréseként Sorban elnyerte az Igaz Keresztény címet, Izrael tiszteletbeli állampolgára lett, több alapítványtól, intézménytől jelentős anyagi támogatást járt ki magának. Ügyeskedése során támogatóra lelt Moshe Weinberger- Carmilly, volt kolozsvári neológ főrabbi személyében, aki a deportálások elől Romániába szökött. Hívei nemcsak azt vetik a rabbi szemére, hogy a válságos napokban cserben hagyta őket, hanem főleg azt, hogy nem figyelmeztette őket, milyen sors vár rájuk, pedig ezt neki tudnia kellett. Sorban és a rabbi kölcsönösen tanúskodtak egymás mentőakciói mellett, ezek idővel mind szaporodtak. Kezdetben csak pár családról volt szó, majd százakról, végül ezrekről, sőt tízezrekről. - A történelemhamisítás újabb lendületet vett 1989 után. Paunescu, Vadim Tudor és társaik "jó románként" igyekeznek beállítani Antonescut, valamint néhai gazdájukat, Ceausescut is, politikájuk alapja pedig a sovén nacionalizmus, az antiszemitizmus és magyarellenesség. Raul Sorban készségesen kiszolgálta ezt a vonalat; Paunescunak egy vele készített interjúja ezt a címet viseli: Antonescu marsall a román zsidóság megmentője. Paunescu és társai szerint a transznisztriai deportálásokkal Antonescunak csak az volt a célja, hogy a zsidókat kimentse a háborús éhezésből és járványveszélyből; Észak-Erdélyről szólva pedig a románok és zsidók közös szenvedéséről beszéltek. Végre Moses Rosen főrabbi megtörte a csendet, szóvá tette az Antonescu-féle népirtást és ezzel magára vonta a szélsőséges nacionalisták haragját. Ekkor a Sorban-Weinberger páros támogatóra talált Alexandru Safran, Románia egykori főrabbija személyében, aki utódával, Moses Rosennel ellenséges viszonyban volt. A román szenátus előtt tartott beszédében /1995. március 28./ elhallgatta Antonescu 270 ezer áldozatának mártíriumát és magasztalta Sorban professzor úr "nemes román szellemiségét". Safran rabbi beszédét lelkesen fogadták a történelemhamisító román nacionalisták: leközölte és pozitív hangnemben kommentálta a legtöbb országos sajtóorgánum, különösen a neofasiszta és antiszemita lapok. A román televízió és rádió is kiemeltem foglalkozott vele. Randolph L. Brahamot írásai miatt hevesen támadták a román szélsőséges nacionalisták. /Fey László: Akiket kétszer is megöltek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./"

Szept. 15-től új vezetője lesz a kolozsvári magyar főkonzulátusnak: a magyar külügyminisztérium visszavonta Bitay Károly megbízatását és Alföldi Lászlót nevezte ki az intézmény élére. Alföldi László ismerősként tér vissza Kolozsvárra, a 80-as években ugyanis konzuli tisztséget töltött be a magyar főkonzulátuson. Mint ismeretes, tevékenységüknek a Ceausescu-rezsim vetett véget 1988-ban, kiutasítva a főkonzulátus tagjait az országból. /Sz. K. [Székely Kriszta]: Új magyar főkonzul Kolozsváron Bitay Károly utódja Alföldi László. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

Szept. 12-én, halálának tizedik évfordulóján, Újvárossy Ernőre emlékezik Temesváron a református gyülekezet. A temesvári építész a Ceausescu-diktatúra legsötétebb korszakában, 1989-ben vállalta, hogy gyülekezeti termet épít a Tőkés László vezetésével új életre kelt református közösségnek. Újvárossy Ernőt a Securitate meghurcolta, megfenyegette, végül 1989. szeptember 12-én rejtélyes körülmények között eltűnt otthonról. Tőkés László, akkori temesvári lelkipásztor levélben jelezte a nagyváradi püspökségnek, hogy bűntény történt. Szeptember 14-én megtalálták Újvárossy Ernő holttestét. A hivatalos változat szerint öngyilkos lett. A mostani emlékezésen istentiszteletet tartanak a temesvári református templomban. Igét hirdet Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. Utána kerekasztal beszélgetésre kerül sor az Újvárossy Ernőről elnevezett gyülekezeti teremben, meghívottak egykori barátai, harcostársai. 16 órakor kopjafa állítással egybekötött megemlékezést tartanak Újvárossy Ernő sírjánál, a Rusu Sirianu utcai temetőben. A kopjafa Kudor István bánffyhunyadi fafaragó mester munkája. /(Pataki Zoltán): Újvárossy Ernő- megemlékezések Temesvárott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./

"Manipulálják, hamisítják a népszámlálásokat Romániában, figyelmeztetett Benedek Gyula. Idézte Alexandru Radocea, az Országos Statisztikai Bizottság elnöke szavait: "azt sem akarjuk kimutatni, hogy Romániában csak másfél millió magyar él. Tudjuk vagy sejtjük, hogy több. Ha másból nem, az 1990. május 20-i választások eredményéből". Ezt a kijelentést az RMDSZ vezetőinek észre kellett volna venniük annak idején. 2001-ben Romániában ismét népszámlálás lesz. Erre készülni kell. Segíteni kell az illetékeseknek, a román statisztikának, a kormánynak. Ennek érdekében be kell mutatni az 1992-es népszámlálás hibáit, szervezni kellene egy pályázatot: "Milyen legyen a 2001-es romániai népszámlálás" témakörben. - Több helyen is kimutatható, hogy az 1977-es népszámlálásban Ceausescu "értékes útmutatásai" alapján bekerült utasításokat változatlanul vagy csekély módosításokkal betették az 1992-esbe. /Benedek Gyula: Manipulálják, hamisítják a népszámlálásokat Romániában! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./"

"A harciasan magyarellenes Cotidianul román napilap szept. 15-i számában azt írta, hogy "Orbán Viktor magyar miniszterelnök leleményes fiú: Magyarország új kolozsvári főkonzulja egy kém". Az újság szerint Gheorghe Funar kolozsvári polgármester hevesen támadta a román külügyminisztériumot és Radu Vasile miniszterelnököt, mivel "anélkül járultak hozzá Alföldi László főkonzuli kinevezéséhez, hogy ellenőrizték volna a diplomata életrajzát". A lap azt állította, hogy Alföldi László 1988-ig alkonzul volt Kolozsváron, amikor "egy kémbotrány nyomán Ceausescu ürügyet talált arra, hogy bezárassa a konzulátust". /Sajtótámadás az új magyar főkonzul ellen. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./"

"Gheorghe Funar szélsőségesen nacionalista kolozsvári polgármester tiltakozó utcai tüntetésekkel kívánja fogadni Alföldi László új magyar főkonzult, akit a volt kommunista diktátor, Nicolae Ceausescu után ő is nemkívánatos személynek akar nyilváníttatni Romániában és Kolozsvárott. A román sajtó ismertette azt az ultimátumszerű levelet, amelyet a kolozsvári polgármester Radu Vasile miniszterelnöknek küldött. Funar azt követeli, hogy a kormány szeptember 20-ig - a magyar főkonzul megbízólevelének tervezett átadásáig - vonja vissza a kinevezéshez adott jóváhagyását. Ellenkező esetben tiltakozó utcai tüntetéseket szervez városában és sztrájkőrséget rendel ki a kolozsvári magyar főkonzulátus épületéhez. Gheorghe Funar két évvel ezelőtt, a kolozsvári főkonzulátus újranyitásakor már botrányt kavart: kitartóan követelte, hogy vonják be az épületről a magyar nemzeti lobogót, majd igazi román hősként ünnepeltette és megjutalmazta a polgármesteri hivatalnak azt az alkalmazottját, aki ellopta a zászlót a helyéről. /Gh. Funar utcai tüntetést tervez az új kolozsvári magyar főkonzul fogadására. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 17./ Horváth Gábor magyar külügyi szóvivője Gheorghe Funar tiltakozása kapcsán nyilatkozott: Funar vádjai mérföldekre vannak a magyar-román együttműködés elmélyítésére irányuló közös céloktól. A szóvivő emlékeztetett arra, hogy a kolozsvári főkonzulátus működésével kapcsolatban, sajnos, eddig is voltak olyan szélsőséges történések, "amelyek azonban nem tudták megzavarni a jól alakuló magyar-román együttműködési folyamatot." Alföldi teljes mértékben élvezi a külügyi vezetés bizalmát, hiszen a magyar-román kapcsolatok fejlesztése terén komoly tapasztalatokkal rendelkezik, s immár harmadszor teljesít diplomáciai szolgálatot Romániában. Hozzátette: román részről hivatalosan sem merült fel vele szemben semmiféle kifogás. /Horváth Gábor Gheorghe Funar tiltakozása kapcsán nyilatkozott. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 17./"

"Mind a magyar, mind a román külügyi szóvivő a kétoldalú kapcsolatok jelenlegi légkörétől idegennek tartja Kolozsvár polgármesterének múlt heti megnyilvánulását. Horváth Gábor, a magyar külügyminisztérium szóvivője elmondta: a kolozsvári új magyar főkonzul, akit a város polgármestere kémkedéssel vádol, egyike volt azon magyar diplomatáknak, akiknek a Ceausescu-rezsim döntése alapján "hamis vádak" miatt távozniuk kellett Romániából. A magyar külügyminisztérium szerint az Alföldi László ellen felhozott vádak "fényévnyire" találhatók a román-magyar kapcsolatok jelenlegi légkörétől.- Simona Miculescu román külügyi szóvivő kijelentette: a külügyminisztérium nem hagyja magát belevonni a politikai okok miatt kirobbant agitációba. "A román külügyminisztérium a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében érdekelt" - mondta a szóvivő. - Az Emberi Jogokat Védő Liga (LADO) kolozsvári fiókja által szerkesztőségünkbe eljuttatott állásfoglalásában kifejtette: "Gheorghe Funar akciója törvénytelen cselekedet, és a polgármester durván túllépte a 69-es törvényben foglalt hatáskörét". - Eckstein-Kovács Péter kisebbségvédelmi miniszter szerint a polgármester minősíthetetlen cselekedete egy olyan provokáció, amelynek célja a lakosság egy bizonyos rétegének felheccelése. Szerinte ennek jogi következményei is kell legyenek. /Jogi következményei lehetnek a polgármester gyalázkodásának - véli Eckstein-Kovács Péter, a Kisebbségvédelmi Hivatal vezetője. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./"

"Szept. 24-én Gheorghe Funar polgármester megtartotta az újabb tiltakozó gyűlését. Kolozsváron, a Városháza nagytermében szervezett nyilvános összejövetelre a polgármester Alföldi László magyar főkonzult is meghívta, aki természetesen nem ment el. A résztvevőknek szétosztották a polgármester Göncz Árpád magyar államfőnek írt levelét. A levél szerint szándékosan nem tudatták Göncz Árpáddal, hogy a kolozsvári magyar főkonzulátus élére a magyar hírszerző szolgálat volt kommunista tisztjét nevezték ki, akit 1988-ban kémkedés vádjával kiutasítottak az országból. Funar szerint "a magyarokat gyávaság jellemzi", ezért nem jött el Alföldi László erre a gyűlésre. Funar arról értesült, hogy Eckstein-Kovács Péter és Frunda György segítségével Alföldi pert akar indítani ellene. "Alig várom, hogy a bíróság elé kerüljünk" - mondta. Funar bemutatta a hajdani 0110-es kémelhárító osztag vezetőjét Ion Serbanoiut, akit arra kért, fedje fel a magyar főkonzulátuson 1988 előtt zajlott kémtevékenységet. Serbanoiu elmondta: feladata a Ceausescu által beszüntetett kolozsvári magyar főkonzulátuson zajlott kémtevékenység felderítése és elhárítása volt. "Elmondhatom Önöknek, hogy 1988-ban a román állam valóban nem nyilvánította nemkívánatos személynek a magyar főkonzulátus alkalmazottait, mert a testvéri kapcsolatot fenntartó szocialista országok között ez nem történhetett meg. De ez nem azt jelenti, hogy nem foglalkoztak kémkedéssel és románellenes tevékenységgel" - mondta. Funar bejelentette: szeptember 28-án utcai tüntetést szervez. /Tiltakozó gyűlés a Városházán. Göncz Árpáddal "levelezik" a polgármester. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./"

Hajdu Győző saját folyóiratában, az Együttben ünnepeltette saját magát 70. születésnapja alkalmából. Jellemző, hogy hajdani társa - szolgatársa -, Adrian Paunescu, Ceausescu udvari költője írt hozzá köszöntőt, ezt közölte olvasók nélküli folyóiratában. Hajdunak van budapesti híve is, Baranyi Ferenc költő, akinek az Együttben olvasható verses köszöntője. - Hajdu Győző évtizedeken át volt az erdélyi magyar irodalmi folyóirat, az Igaz Szó főszerkesztője. A leleményes Hajdu sok-sok idézetet hozott az elmúlt évtizedekben hozzá /főszerkesztőhöz/ írt levelekből. /Együtt-Imreuna (Bukarest), augusztus-szeptember - IX. évf. 8-9.sz./

"Andrei Marga tanügyminisztert és munkatársait okt. 13-án a parlament tanügyi szakbizottságai elé idézték a XII. osztály számára készített egyik alternatív tankönyv miatt. Kiderült: az inkriminált tankönyv megítélése nem tartozik a parlamenti szakbizottságok hatáskörébe. Asztalos Ferenc képviselő figyelmeztetett: a parlamenti szakbizottságok nem alakulhatnak át tudományos elemző fórummá. Az előző napokban még harsogták az újító szellemű tankönyvről, hogy "nemzetellenes!", "tiltsák be!", "mondjon le a miniszter!" stb., stb. Sergiu Nicolaescu, a filmes szenátor érvelése kijelentette: ő elégette a Ceausescu könyveit is, tehát joga van ahhoz, hogy elégesse ezt az alternatív tankönyvet. Végül Bogdan szenátornak, a szenátusi szakbizottság elnökének ki kellett mondania, hogy senki sem kárhoztatja az alternatív tankönyvek létét. - Marga miniszter figyelmeztette a jelenlévőket, hogy az Agenda 2000 elmarasztalja Romániát a tanügyre szánt alapok elégtelensége miatt, valamint azért, mert országos ellenállás tapasztalható az oktatásban szükséges változásokkal szemben. Sikerült ugyanis megalkotni az országos kerettantervet, ami alapján a Világbank jóváhagyta az alternatív tankönyvek kiadásához szükséges támogatást. Az EU-val is megállapodás van a tanügyi reform anyagi támogatására. - Berindei akadémikus, az ellenzék által meghívott szakember, elismerte, hogy a vitatott tankönyv használatával "jelentéktelenné válik sokminden, amit a diákok eddig tanultak". A tankönyv törli a hamis ismereteket. /(Zsehránszky István): Puhul a vörös cékla. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./"

"Wass Albert a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja. Hangadó szerepet töltött be a magyar szellemi emigráció életében, részt vett több lap (Ahogy Lehet, Új Magyar Út, Magyar Könyvbarátok) szerkesztésében. Létrehozta és működtette az Amerikai Magyar Szépműves Céhet. Ceausescu "diplomatái" sokat zaklatták, egy alkalommal floridai kertjében rálőttek az íróra. A kilencvenéves korában, 1998-ban elhunyt erdélyi magyar író emlékét ápoló alapítvány Wass Albert szellemi és politikai hagyatéka a Kárpát-medencében címmel hirdetett pályázatot. A pályázatot 1998-ban írta ki, amelyre több százan jelentkeztek. Munkáikat a floridai székhelyű gróf Czegei Wass Albert Alapítvány bírálta el. A nyertesek Budapesten, a Magyarok Házában vehették át a díjakat. /Átadták a Wass Albert Alapítvány díjait. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 16./"

"Gheorghe Funar polgármester kijelentette, hogy a városnév - Kolozsvár-Napoca - az idegenek számára "nehezen kiejthető", így eljött az ideje annak, hogy ezentúl csak Napocának nevezzék a várost. A Napoca név - Ceausescu utasítására - 1974-ben került a Cluj mellé, elsősorban Iosif Constantin Dragan "történésznek" köszönhetően. /Szabó Csaba: Kolozsvár napocásításán ügyködik a polgármester. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./"

Hajdu Győző mindig elpostázza az Erdélyi Naplónak az Együtt-Impreuna című kiadványát. Dénes László feltette a kérdést : miből telik neki egy ilyen senkinek sem kellő lap kiadására? Hajdu lapjában a Ceausescu-éra kisebbségpolitikáját mentegeti-igazolja. /Dénes László: Jut eszembe. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 19./

Ferenczi István könyve /Besenyő szállások a Nagyszamos - Sajó mentén. Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 1999/ tulajdonképpen Beszterce környéke honfoglalás utáni besenyő településeinek szentelt tudományos dolgozat. Tanulmánya 1973-ban készült, több helyen próbálta közölni, sikertelenül. A Ceausescu-rendszer tiltásai miatt senki sem merte vállalni a kiadás kockázatát. A tanulmány a helységnevek, határnevek etimológiai vizsgálatával bizonyítja annak a besenyő településekből álló védelmi láncnak a létezését, amely az Árpád-kori Magyarország északkelet-erdélyi hágóit volt hivatott őrizni. A könyvből fény derül a vidék, de a teljes Árpád-kori Magyarország társadalmi viszonyainak bizonyos vonatkozásaira, a határzónába eső falvak népességi-gazdasági szerkezetére, valamint a besenyőknek mint lovas-harcos határőröknek kiváltságos helyzetére. A hetvenoldalas szöveg fele kommentált könyvészet. A remélhetőleg elkövetkező régészeti feltárások, a nyelvészeti elgondolásokból következtetett feltevéseket végérvényesen tisztázni fogják - írta a szerző. /Németh Júlia: Besenyők a végeken. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

Mózes Árpád, az ágostai hitvallású zsinatpresbiteri evangélikus egyház püspöke, az erdélyi magyar evangélikusok sajátos gondjairól számolt be. Elfogadták, hogy az állam kötelező tantárgyként bevezette a hitoktatást az iskolákban, de nem mondtak le a parókiákon tartott hét végi vallásórákról, így nem szenvednek semmiféle hátrányt a gyermekek. Az evangélikus egyház országszerte szórvány jellegű. Trianon után 50 ezer erdélyi magyar evangélikus hívőt tartottak számon, jelenleg 30-35 ezerről tudnak. Ez a szám azonban nem tükrözi a teljes valóságot. Sepsiszentgyörgyön például hosszú éveken át csupán 200 evangélikust tartottak számon. Nemrégiben a régi imaház helyett templomot építettek. Rövid időn belül 1400 hívőt jegyezhettek be. Ezért nehéz megállapítani a gyülekezet valós számát. Nincsenek kihalt templomaik. A kivándorlás nagy veszteséget okozott. Amikor a Ceausescu-rendszer elkezdte kiárusítani a németeket, az evangélikus hívek közül sokan, annak ellenére, hogy évszázadok óta magyarnak vallották magukat, kihasználták a német származásból adódó kivándorlási lehetőséget. Helyzetüket súlyosbítja az állam részéről tapasztalt diszkrimináció. A Hivatalos Közlöny lehozta az egyházak támogatására szánt pénzek elosztását. A magyar egyházak megkapták a 2 milliárd lejt, de az evangélikusoknak ígért milliók már sehol sem szerepelnek. Az ortodox püspökségeknek (noha erről nem volt szó) 14 milliárdot utalnak ki. Ebből 1 milliárd jut a Hargita-Kovászna megyei ortodox szórványpüspökségnek. /Gál Mária: Kis egyházak nagy gondjai. Az erdélyi evangélikus egyház nem borúlátó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./

"Nagy István fia, Nagy Károly cáfolta Vincze Gábor kronológiájának az egyetemek egyesítését szolgáló üléséről szóló részben apja magatartásával kapcsolatos megállapítást. Valójában Nagy István több ízben is ellenezte az egyetemek egyesítését, és "renitensen" szóvá tette a nemzetiségi és a munkássérelmeket. Az első gyűlésen igenis fellépett az egyetemek egyesítése ellen, rendkívül rossz román tudása és Ceausescu dühös és durva rendreutasításai ellenére kifejtette, hogy a Bolyai Egyetemet a párt lenini nemzetiségi politikájának vívmányaként fogja fel, s az egyesítést a külföld kisebbségellenes lépésnek fogja tekinteni. Azt is leszögezte, hogy az egyesítés nem szolgálja a két nép testvériségét. A második egyesítési gyűlésen részben visszavonta felszólalását, de azt így is megmondta, hogy "lehet, az előző felszólalásomban eltúloztam a különálló magyar egyetem fontosságát az anyanyelvű oktatásban, holott a lényeg nem az, külön vagy tagozat keretében, hanem az, hogy az anyanyelvűség biztosítva legyen". Nagy Károly még hozzátette: a korabeli sajtóban az egyesítést ellenzők felszólalásai (Balogh Edgár, Földes László, Nagy István, Szabédi László) megrövidítve és meghamisítva jelentek meg. /Nagy Károly: Nem igaz. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 1./"

Febr. 3-án Orbán Balázs születésének 171. évfordulóját ünnepelte Székelyudvarhely népe. Orbán Balázs szobránál Szász Jenő polgármester, majd Ecsedi Csaba tanár és Rüsz Domokos unitárius lelkész mondott beszédet, ezután elhelyezték a koszorúkat a szobornál. /Orbán Balázs-emlékünnepség. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 4./ Az ünnepséget nem tudta megzavarni egy hangoskodó fiatalember, aki román és magyar nyelven kiabálva éltette Ceausescut, illetve obszcén kifejezésekkel gyalázta a jelenlévőket. A rendőrök hamar eltávolították az illetőt a színhelyről. /Emlékezés Orbán Balázsra - kisebb incidenssel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 5-6./