"A Magyar Demokrata Fórum (MDF) szegedi szervezete támogatja a határon túli magyarok jogos igényét a kettős állampolgárság bevezetésére. Ennek érdekében aláírásgyűjtésbe kezd, ezzel figyelmeztetik a magyar kormányt, hogy alkotmányban foglalt kötelességének tegyen eleget és éljen a kínálkozó lehetőséggel, amelyet a Szerb-Montenegrói kormány ajánlott fel a délvidéki magyarok státuszának rendezésére a kettős állampolgárság megadásával. "Nem lehet tűrni azt a közönyt, amelyet a magyar kormány tanúsít a határon túli magyarokkal szemben." - fogalmaztak. /Minden magyar felelős minden magyarért. Aláírásgyűjtést kezdeményez az MDF. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./"

"A Kolozsvári Archeológiai Intézet szóvivője, Carmen Ciongradi elmondta: újrakezdik az ásatást Kolozsvár főterén. 100 millió lejjel finanszírozza a munkálatokat a szaktárca. A pénz egyhónapi munkálatokra elég: húsz munkást alkalmaznak, akiket négy archeológus irányít. /(Csomafáy Ferenc): Újra ásnak a Főtéren! = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./ "

"A kettős állampolgárság bevezetésének támogatására kérte öt vajdasági magyar párt és mozgalom /Vajdasági Magyar Szövetség, Vajdasági Magyar Demokrata Párt, Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, Vajdasági Magyar Polgári Mozgalom és a Kereszténydemokrata Európa-mozgalom/ Mádl Ferenc államfőt, Medgyessy Péter kormányfőt és Szili Katalin házelnököt. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség szerint a kettős állampolgárság hosszú távon a kárpátaljai magyarság szempontjából is megoldást jelenthet az akadálytalan kapcsolattartásra Magyarországgal. A levélhez csatolták a kettős állampolgárságot támogatók aláírását is. Eddig mintegy négyezer aláírás gyűlt össze - közölte Ágoston András, az aláírásgyűjtést kezdeményező Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke. A kettős állampolgárság bevezetése iránti igény alátámasztására az aláírásgyűjtés teljes anyagát is elküldik Budapestre. Markó Béla, az RMDSZ elnöke a Szabadság című kolozsvári lapnak kijelentette, az RMDSZ is szívesen tárgyal a határon túli magyaroknak biztosítandó kettős állampolgárság kérdéséről, de ebben az ügyben a döntés alapvetően a magyar kormányon múlik. Kovács László külügyminiszter korábban úgy fogalmazott: a magyar kormány kész szakértői tárgyalásokat folytatni a kettős állampolgárság kiterjesztéséről a határon túli magyar szervezetekkel, a szomszédos országok kormányaival és az Európai Unióval." /S. M. L.: Vajdasági egység. Kárpátalján üdvözlik a kezdeményezést. = Krónika (Kolozsvár), aug. 9./"

"A Nagyváradi Caritas Catolica égisze alatt már legalább tíz éve működik házi beteggondozói szolgálat, melynek keretében tavaly közel 550 rászorulót láttak el a váradi egyházmegyében. Nagyváradon kívül Nagyszalontán, Belényesben, Élesden, Margittán, Érmihályfalván és Tasnádon működtet gondozói szolgálatot a Cartias, s most újabb filiát avattak Fugyivásárhelyen. A Caritas házi beteggondozói szolgálata vállalja a gyógyszerek, injekciók beadása mellett a család felkészítését is, a mozgásképtelen személy etetését, gondozását, a Caritas ápolói vércukor- és vérnyomásszintet is mérnek, orvost hívnak, ha szükséges. Az új házigondozói központot Fugyivásárhelyen aug. 5-én avatták fel a holland főtámogatók részvételével. A fugyivásárhelyi házigondozói szolgálatnak most még egy asszisztense van, ám amint fokozatosan kiépül a gondozottak köre, bővülni fog az alkalmazottak száma is. /Balla Tünde: Elsőként egy faluközösségben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./"

"A marosi Nőszövetségnek van egy jótékonysági programja, melynek keretében minden csütörtökön délután egy-egy református gyülekezet képviselői felkeresik az öregek otthonát, s kis csomagokat visznek a gondozottaknak. A nyárádtői nőszövetség tagjai már többször sorra kerültek, ezúttal is nagy odaadással készültek, több mint 20 asszony sütött tésztát, gyűjtött almát. Az elmúlt tíz év alatt az otthont szépen rendbe tették, ám a belépőt most is, így is megcsapja a kellemetlen fertőtlenítő- és "betegség" szag. Az otthonban tehetetlen, beteg emberek feküdtek egymás mellett a zsúfolt szobákban. A lelkipásztor igét olvasott, s bátorító szavakkal próbált segíteni. Az otthon lakói legjobban a látogatásnak örülnek. - Mi már volt-emberek vagyunk - mondta egyikük szomorúan. /Simon Virág: Volt-embereknél látogatóban. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 9./"

"Halász Péterrel /Budapest/, a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület titkárával beszélgetett a lap munkatársa Lakatos Demeter (1911-1974) Csángú országba című könyvének moldvai és erdélyi bemutatója kapcsán. Lakatos Demeter szabófalvi csángó költő összegyűjtött verseit, meséket és leveleket tartalmazó kétkötetes, hétszáz oldalas könyvét több romániai helyszínen mutatták be máj. 19-24. között - Libisch Győző, a könyv szerkesztője, dr. Bolváry Gyula, a Lakatos Demeter Egyesület vezetőségi tagja és ő - azzal a céllal, hogy az egyesület kiadásában megjelent könyvet megismertessék, visszajuttassák azoknak, akiknek a költő annak idején írta: a csángóknak és az erdélyi magyaroknak. Magyarfaluban, Pusztinán és Klézsén, illetve Kovásznán, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Nagyváradon tartottak bemutatót. A szervezésben közreműködött a Szeret- Klézse Alapítványtól Fodor Ráduly, Duma András, Nyisztor Tinka, Kovásznán a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesülettől Gazda József, Csíkszeredában Mirk László, a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium tanára, Kolozsváron a Kriza János Társaságtól Keszeg Vilmos, Nagyváradon Szilágyi Zsolt képviselő, Marosvásárhelyen pedig Fodor Sándor, a kántorképző iskola nyugalmazott tanára. Marosvásárhelyen két művésznő is bekapcsolódott: Bartis Ildikó, aki Lakatos Demeter-verseket adott elő, és Kilyén Ilka, aki csángó népdalokat énekelt. Moldvában az volt a varázsa, hogy nemcsak felnőttek, hanem gyermekek is részt vettek a bemutatón, alkalomhoz illő műsorral. Moldvában megértették: Lakatos Demeter könyve bizonyság arra, mennyire nincs igazuk azoknak, akik lebecsülik a csángók nyelvét, mondván, az nem egy használható és értékes nyelv. Ez a verseskötet tanúsítja annak, aki kézbe veszi, hogy a legszebb, legnemesebb, legmagasztosabb, legmélyebb emberi érzéseket is ki lehet fejezni azon az archaikus magyar nyelven, amit a csángók beszélnek. Ráadásul Lakatos Demeter nyelve nem az átlagos csángó nyelv, hanem a legarchaikusabb, a XIV. században odakerült szabófalviaké. Klézsén van egy másik csángó költő is, Duma István András, akinek megjelent már verseskönyve. /Guther M. Ilona: Dorsa szérik szíp világrul... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./"

"Magyari Lajos két Erdélyről szóló könyvet ismertetett. Valóságos irodalomtörténetet írt Bogdán László nemrégiben megjelent könyvében (Oldás és kötés, Felső-magyarországi Kiadó, Szépírás Kiadó, 2003), az erdélyi irodalom hetvenes-nyolcvanas éveinek történetét, s egy kicsit még a kilencvenes évekét is, hiszen csupán akkor láthattak napvilágot a kötetbe válogatott írások. Bogdán csak az eltávozottak egy részét veszi számba e kötetben (az írások ősváltozatai jobbára A Hét című hetilap kilencvenes években kiadott számaiban jelentek meg), de ez a leltár - még hiányosan is! - felér egy szellemi exodus történelmi körképével. Az erdélyi magyar szellemiség a hetvenes és nyolcvanas években nagy veszteségeket szenvedett: csaknem minden második értelmiségi távozott Ceausescu Romániájából: orvosok, jogászok, mérnökök, tanárok, színészek, képzőművészek és írók. Annak idején Kántor Lajos félszáz eltávozott írót számolt össze, ő csak a szépírókat lajstromozta, az újságírók, szerkesztők, szakírók hiányoztak listájáról. Bogdán László tizenhat írót ,,idéz meg" könyvében úgy, hogy vagy megszólaltatja őket, vagy szellemüket - esetleg már csak emléküket! - hívja tetemre e nagy erdélyi spirituális temetésen. A ,,tizenhatok" - Csiki László, Szőcs Géza, Vári Attila, Bodor Ádám, Ágoston Vilmos, Páskándi Géza, Bodor Pál, Deák Tamás, Mátyás B. Ferenc, Molnár H. Vilmos, Panek Zoltán, Kőrössi P. József, Hervay Gizella, Cselényi Béla, Szávai Géza és Kenéz Ferenc - önmagukban is kitennének egy kisebb, de nem elhanyagolható irodalmat, és komoly nevek hiányoznak e névsorból, Kocsis Istváné, Beke Györgyé, Beke Mihályé, Bartos Ferencé, Bréda Ferencé. Tény, hogy ezt a példátlan öncsonkítást soha nem fogja kiheverni az erdélyi magyar irodalom, mert ,,nagy visszatérők" nincsenek (még Szőcs Géza példája sem eklatáns), a kérdés az, hogy mennyire maradtak, maradnak erdélyi magyar írók a Magyarországra (esetleg távolabbra - Veress Zoltán...) áttelepedettek. Horváth Arany könyve /A csillagok nem álmodnak, Romániai Magyar Közgazdászok Társasága, Kolozsvár, 2002/ a mai erdélyi valóságot vallatja, járja a vidéket Kolozsvártól Kézdivásárhelyig, Szászmedgyestől Csíksomlyón, Marosvécsen, Csernátonon át ki egészen a legárvább magyarok, a csángók földjéig. Horváth Arany a teremtő, a bátor embert keresi, aki szembeszáll körülményei ellehetetlenülésével is, s teremteni próbál a már-már rommá vált örökség alapjain. Mint az a magyarigeni lelkipásztor, ki úgy vállalt egy eklézsiát, hogy tudta, négy református híve maradt, s kívülük esetleg még tucatnyi katolikushoz szólhat anyanyelvünkön. /Magyari Lajos: Két könyv Erdélyről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./"

"Még idén megoldódik a legnagyobb romániai kisebbség, a magyarok azon igénye, hogy saját, elkülönített felsőfokú oktatási intézményük legyen - jelentette ki Mircea Iustian, a szenátus emberi jogi és kisebbségi bizottságának delegációjának vezetője Budapesten. A kolozsvári Bolyai Egyetem újraindításáról van szó - fejtette ki Stefan Margineanu, a küldöttség tagja az MTI kérdésére válaszolva azután, hogy a küldöttség Kaltenbach Jenővel, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosával folytatott eszmecserét. Romániában csak egy ombudsman működik, de - a magyar tapasztalatok alapján is - célszerűbb volna több, szakosított ombudsmani hivatal létrehozása. A szenátus tagjai kifejtették: Romániában is több nemzeti kisebbségi csoporttal kapcsolatban merülnek fel problémák, és Magyarországhoz hasonlóan országukban is a cigány közösség részéről fogalmazódik meg a legtöbb reklamáció. Románia megfontolja a magyar kisebbségi önkormányzati rendszer tapasztalatait, annál is inkább, mivel Romániában az egyesületekbe szerveződő kisebbségek a magyarországinál kevesebb állami támogatást kapnak. /Elkülönített magyar felsőfokú oktatás Kolozsváron? = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 10./"

"A marosvásárhelyi kántortanítóképző főiskola végzős diákjai augusztus végén egy hetet töltenek a Melles patak völgyén, Beszterce-Naszód megyében, Barabás László igazgató vezetésével. Meglátogatják a következő egyházközségeket: Kékes, Mezőveresegyháza, Apanagyfalu, Vice, Magyarborzás, Almásmálom. A cél, hogy a végzős diákok megismerjék a szórványban élő magyarság gyülekezeti és társadalmi életét. /(Kresz Béla): Diákok a Melles völgyén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 11./"

"Európa nyugati felében világviszonylatban is a legalacsonyabb, a keleti felében viszont a legmagasabb az abortusz-gyakoriság. Romániában a helyzet egyenesen katasztrofális. A legkedvezőtlenebb a helyzet Romániában és Oroszországban, ahol 100 élveszületésre 170-180 terhesség-megszakítás jut, a legkedvezőbb helyzetű közép-kelet-európai országban, a Cseh Köztársaságban, pedig 47 ennek a mutatónak az értéke. Ez utóbbi még mindig egyharmaddal több, mint a Svédországban mért érték (35), amely a közölt nyugat-európai országok között a legmagasabb, és csaknem négyszer annyi, mint a legkedvezőbb helyzetű Hollandiában, ahol 12 abortusz jut 100 élve születésre. 2002-ben ennek a mutatónak az értéke Magyarországon 58 volt. Magyarország helyzete annyiban sajátos, hogy a korszerű fogamzásgátló szerek elérhetősége és alkalmazása területén a fejlett országok élmezőnyébe tartozik, ennek ellenére a magyar abortuszhelyzetet sem lehet kielégítőnek tekinteni. /Kamarás Ferenc: Hazai abortuszhelyzet - nemzetközi környezetben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./"

"A Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületének sepsiszentgyörgyi ülésén eldöntötték, hogy okt. 12-én a székelyföldi települések szintjén, majd egy hét múlva nyolc történelmi széken székely tanácsok alakulnak. A folyamat okt. 26-án a Székelyföldi Nemzeti Tanács megalakulásával zárul. Tulit Attila, az SZNT KT soros ügyvivője leszögezte, a Székely Nemzeti Tanács Székelyföld területi autonómiájának "szószólója". Célja a Székelyföld Autonómia Statútumának közvitára bocsátása, és előterjesztése parlamenti jóváhagyás végett. Minden attól függ, hogy mennyire tudatosul a székely közvéleményben az autonómia-törekvés igazi tétje. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1997/1118. számú határozata által elfogadott A regionális autonómia európai chartája, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2003/1334. számú határozata (amely előírja, hogy az államoknak a belső feszültségeket olyan rugalmas alkotmányi vagy törvényhozási szintű egyezségekkel kell megelőzniük, amelyek elébe mennek ezen elvárásoknak, hatalmat, illetve hatásköröket adva a kisebbségeknek saját ügyeik intézésére) a két alapdokumentum. A Székely Nemzeti Tanács nem választási párt, nem önkormányzati testület, nem indít jelölteket a helyhatósági választásokon. A Romániával már megkezdődött csatlakozási tárgyalások vonatkozó részeinél ott kell lennie a székelyföldi területi autonómiára vonatkozó igénynek. /(Csáky): Székelyföld területi autonómiája. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 12./"

"Csángóföldi körútra készül vendégeivel Szőcs Lajos, a kőrispataki szalmakalap-múzeum tulajdonosa. Nyáron nagyüzemként működik a kőrispataki szalmakalap-készítő tábor, több erdélyi, illetve magyarországi csoportot látott vendégül, és ismertette velük a fonás titkait. A vállalkozó jövőre csángóföldi körutat tervez a visszatérő vendégek számára.Tavaly nyáron csángó gyerekeket táboroztattak Kőrispatakon. Örültek, hogy itt lehettek, szalmafonással és anyanyelvükkel ismerkedhettek. dén ismét meg szerették volna szervezni a táborozásukat, de kérésükre az Illyés Közalapítványtól még csak választ sem kaptak. Ezért eldöntöttük, maguk fogunk a Csángóföldre menni, és magyarországi barátaikkal megsegítik őket.A világ első és egyetlen szalmakalap-múzeuma kétéves fennállása óta egyre ismertebbé válik. /Szucher Ervin: Ahol a szalmakalap, karácsonyfadísz terem. = Krónika (Kolozsvár), aug. 12./"

"Aug. 10-én hatalmi szóval létrehozott Málnás mamutközség lakossága az önállósulásra szavazott. Eszerint Málnás, Málnásfürdővel és Zalánpatakkal együtt alkot községet, Mikóújfalu és Bükszád pedig külön- külön létesít helyi tanácsot. Az önállósulás mellett döntött az elmúlt hetekben Árkos, majd Dálnok is, a hét végén pedig Lemhény és Kézdialmás lakossága szavaz a szétválásról. /(Flóra Gábor): Voksok a községi státusért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 12./"

"Aug. 11-én megnyílt a 14. Ady Akadémia, a debreceni nyári egyetem. A kettős állampolgársággal kapcsolatban különösen fontos a magyar politikusok felelőssége, "ne ígérjünk olyat, amiről tudjuk, hogy nem teljesíthető" - jelentette ki Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal határon túli magyarokért felelős politikai államtitkára Debrecenben, sajtótájékoztatón. "Nem szabad illúziót kelteni azzal, hogy a schengeni határok átjárhatók lesznek a kettős állampolgársággal" - tette hozzá. Magyarország számára az európai uniós csatlakozás az egyetlen esély a nemzet újbóli összekapcsolódására; a belépés után a "magyar-magyar kapcsolatok egy része belpolitikává válik" - hangsúlyozta az államtitkár. Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspök az Ady Akadémia résztvevőit köszöntve örömét fejezte ki, hogy a Kárpát-medence minden részéből érkeztek magyar értelmiségiek. Megfogalmazása szerint "elit emberekké" kell válni, akiket az jellemez, hogy amit gondol, azt mondja, s amit mond, azt teszi. Orosz István történész professzor, az Ady Akadémia elnöke elmondta: a határokon túl élő magyar értelmiségiek idei továbbképző tanfolyamának összesen 230 résztvevője van. A tíznapos kurzuson öt szekcióban - orvosi, közgazdaság-tudományi, humán tudományok, pedagógia-oktatás módszertan és Európa-tanulmányok - hallgatnak előadásokat a résztvevők. Orosz István ebben a közös nyelvet, a közös múltat és a nemzeti emlékezetet nevezte a magyarság számára összetartó erőnek. /Megnyílt a debreceni Ady Akadémia. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 12./"

"Egyetlen szóval meghatározható Aniszi Kálmán gondolatisága: nemzetféltés. Kévekötésre tesz kísérletet a Kolozsvárról 1990-ben Magyarországra áttelepedett bihari (magyarkakucsi) születésű közíró, mert könyvének címe is mutatja, a nemzet ma Oldott kéve (Közdok, Bp., 2003). Oldott kéve, ami "egyre csak bomlik, hanyatlik, pusztul. Vészesen fogy a nemzet. A körbenyesegetett Magyarországon és kívüle egyaránt. A szórvány szinte végóráit éli. Nincs sürgetőbb teendő, kötelesség, mint nagy közös akarattal újrateremteni a nemzet egységét. Ma ez csupán álom, de ne hagyjuk szertefoszlani!" (Az olvasóhoz). Különböző periodikákban megjelent munkáit gyűjtötte kötetbe a szerző. /Molnár Judit: Kísérlet kévekötésre. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 12./"

"Mintegy hárommillió forint értékű támogatásban részesül húsz romániai szórványóvoda az Apáczai Közalapítvány Óvodatámogatás 2003 programja keretében, lebonyolítására idén is a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét (RMPSZ) kérte fel a közalapítvány. A húsz támogatandó intézményt a pedagógusszövetség megyei szervezetei jelölték ki, valamennyi óvoda olyan településen működik, ahol a magyarság részaránya csekély. A csomagok színes televíziót, videomagnót, rádiómagnót, tizenhárom mesefilm-kazettát, meséskönyveket, az óvónőknek szakkönyveket, a gyermekeknek pedig játékokat tartalmaznak. Az RMPSZ elnöke úgy véli: a kapott támogatás öt-tíz évre meghatározhatja egy-egy magyar oktatási intézmény létét. Eddig négy országban: Romániában, Szlovákiában, Ukrajnában, Szerbiában 86 óvodát, illetve óvodai csoportot támogatott a közalapítvány a helyi magyar pedagógusszervezetek közreműködésével. A támogatott romániai óvodák száma 15 volt. (MTI) /Támogatás szórványóvodáknak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./"

"Lezsák Sándor /MDF/ képviselő július végén írt levelet a lakiteleki Európa Szabadegyetem résztvevői nevében a legfőbb közjogi méltóságoknak - köztük Szili Katalin házelnöknek -, amelyben aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy "a kormány vonakodik megadni" a Szerbia- Montenegró területén élő magyaroknak a kettős állampolgárságot. - Minden magyarországi és határon túli magyar parlamenti tényezőnek oszthatatlan felelőssége a kettős állampolgársággal összefüggő következmények vizsgálata, a helyes döntés kialakítása - áll abban a levélben, amelyet Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke írt Lezsák Sándornak. /Szili Katalin a kettős állampolgárságról. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 13./"

"Kettős állampolgárságot igényel a magyar kormánytól az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kezdeményező Testülete, csatlakozva a vajdasági és kárpátaljai magyar szervezetek által megfogalmazott kéréshez. A testület kezdeményezését Orbán Barra Gábor, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke is támogatja. Elmondta: nem az RMDSZ nevében, hanem magánemberként pártolja a kezdeményezést. Szilágyi Zsolt, a Reform Mozgalom elnöke és Sárközi Zoltán, a Magyar Polgári Egyesület elnöke örömmel üdvözölte a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) kezdeményezését a kettős állampolgárság kérdésében, Ágoston Andrásnak, a VMDP elnökének címzett nyílt levélben. Közölték: támogatják a vajdasági magyar összefogáson alapuló aláírásgyűjtési akciót, és egy, a Kárpát-medence felelős politikai és civil szervezeteinek részvételével megrendezendő kerekasztal-beszélgetés létrehozását javasolták a kérdéssel kapcsolatos közös álláspont kialakítása érdekében. /Erdélyiek is csatlakoznak a VMDP kéréséhez. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 14./"

"Visszafordíthatatlan negatív folyamatot indíthat el az Apáczai Közalapítványon keresztül a romániai magyar szórványoktatásnak biztosított támogatás ,,elbizonytalanodása" - aggodalmaskodnak a hazai civil szervezetek vezetői. A magyarországi Apáczai Közalapítvány szórványprogramjából az elmúlt két tanévben eszközvásárlásra, útiköltség- és szállástérítésre, pedagógusi ösztöndíjakra, táborok szervezésére, valamint az adott térség kiemelt programjának lebonyolítására kaptak anyagi segítséget a diaszpórában működő magyar tanintézetek. A meghívásos alapon kiírt pályázatokon évente öt-ötmillió forintot ,,irányítottak" Romániába a temesvári Bartók Béla Alapítványnak, a válaszúti Kallós Zoltán Alapítványnak, a dévai Szent Ferenc Alapítványnak, a Beszterce Művelődési Alapítványnak, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület aradi fiókszervezetének és a Kőhalmi Református Egyházközség Szórvány Diákotthonának. A felsoroltak mellett Máramaros és Szilágy megyéket is érintő program összesen 3425 - közülük 576 Temes, 412 Arad, 410 Hunyad megyei - diáknak biztosított résztámogatást. A 2003-2004-es tanévre már nem írták ki a pályázatot. A közoktatásra most nem kapott pénzt a magyar államtól - mondta Halász Ferenc, a Bartók Alapítvány elnöke, aki furcsállja ezt, mert tudomása szerint a magyar tanügyi tárca költségvetését megkétszerezték. A támogatást folyamatosnak ígérték, majd hirtelen felfüggesztették - és a segítségre számítottak az iskolák vezetőségei, a pedagógusok, diákok és szülők. Ezt fogalmazták meg abban a nyilatkozatban, melyet a hat szervezet vezetőségi tagjai még június 14-én írtak alá Déván, és juttattak el az Apáczai Közalapítványnak, Kötő Józsefnek, az RMDSZ oktatási alelnökének, a Határon Túli Magyarok Hivatalának, a magyar Oktatásügyi Minisztériumnak és a magyar Miniszterelnöki Hivatalnak. Választ még nem kaptak. - A közalapítvány 2001-ig csak a magyar felsőoktatást és a középiskolai szintű szakoktatást támogatta, utána változtatták az alapszabályzatát úgy, hogy a közoktatásra is fordíthasson- mondta Halász. Számítógép-vásárlásra ugyan meghirdették a pályázatot, de az elnyerhető négymillió forint helyett a Bartók Béla Alap A szép nevű Kalotaszentkirály-Zentelke példamutató községnek számít Kolozs megyében. Szórványkollégiuma eredményes, nyaranta pedig egyik rendezvény a másikat éri. Két egymást követő évben az Erdélyi Gitártábort is itt tartották, idén a Szentkirályok Szövetségének éves találkozóját is itt rendezték meg. Most egy kiadvánnyal jelentkeznek: A Kalota partján Ady Endre azonos című versének sorát kölcsönözve, a Kalotaszentkirályi Önkormányzat és az Ady Endre Kulturális Egyesület közös kiadású falumonográfiájával. /Sándor Boglárka Ágnes: Üzenet a Kalota-partról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 14./"

"Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a vele készült beszélgetésben kifejtette, hogy az ügyvezető elnökséggel előkészítették az őszi eseménynaptárt, különös tekintettel arra, hogy meg kell kezdeni a felkészülést a jövő évi választásokra, elsősorban az önkormányzati választásokra. Markó leszögezte, hogy ellenfelük, sok esetben ellenségük bizonyos román politikai pártokban van. Elsősorban a szélsőséges román nacionalizmust kell ellenségnek tekinteni, és nem örül annak, hogy egyesek azt a látszatot keltik, hogy az erdélyi magyarságon belül különböző táborok léteznek. Markó szerint az RMDSZ-szel szembeni mozgalmak nem tudtak újat mondani. A magyar közösség az egységes föllépés alapján áll. Akik meglovagolják a valóban létező véleménykülönbségeket, azok végül is bűnt követnek el az egész közösséggel szemben. Erős RMDSZ-es önkormányzatok és erős RMDSZ-es parlamenti képviselet nélkül a legfontosabb dolgokat nem fogják tudni megoldani. A felmérések szerint változatlan az RMDSZ támogatottsága. Markó hisz abban, hogy 2004-ben lesz esély arra, hogy ismét RMDSZ-es polgármestert válasszanak Marosvásárhelyen. A kettős állampolgárságról Markó kijelentette, ha az erdélyi magyarok túlnyomó többségét megkérdeznék, mindenki örömmel venné azt. "Hogy ez mi módon valósítható meg, az egy másik kérdés, erre nem az RMDSZ-nek, hanem a magyar kormánynak kell válaszolnia, illetve az Európai Uniónak kell elfogadnia egy bizonyos megoldást." Sokan hivatkoznak arra, hogy a román állam a Moldova köztársaságbeli románoknak kettős állampolgárságot ad. Tudni kell, hogy a tavasz óta román részről megszigorították a kettős állampolgárság megadásának a feltételeit. Az RMDSZ kéri a magyar kormányt, hogy találjon megoldásokat. Markó furcsállja, "hogy a frissen megjelent mozgalmáraink egyszerre igénylik a kettős állampolgárságot és az autonómiát." /Változatlan az RMDSZ támogatottsága. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 15./"

"A sokévi szembenállás után szinte hihetetlen, hogy akadt egy olyan fontos nemzetpolitikai kérdés, a kettős állampolgárság, amelyikben többé-kevésbé egyetért Markó Béla és Tőkés László. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete nagyjából ugyanabban a szellemben üdvözölte a vajdasági magyar kérést, mint az RMDSZ-elnök. A Magyar Polgári Szövetség javaslata pedig, hogy a kérdésről folytassanak higgadt tárgyalást, akár Markó Béla-idézet is lehetne. A mostani egyetértés nem Tőkés Lászlón vagy Szász Jenőn múlik. Ők most is azt mondják, amit korábban. A meglepetést Markó Béla okozta. Markó Béla vállalta a konfliktust az állampolgárság kiterjesztésétől még erősen ódzkodó magyar kormánnyal, vállalta a szembesülést az RMDSZ korábbi visszatáncolásával. Abban pedig biztos lehetett: jó ügy érdekében vállal kockázatot. Eddig csak a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete fogalmazta meg az erdélyi magyarság igényét a kettős állampolgárságra. Ezt sem az RMDSZ, sem az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete, de még a Polgári Szövetség sem tette. /Gazda Árpád: A jó ügy kockázata. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./"

"Kovács László külügyminiszter kettősállampolgárság-ügyben tett nyilatkozata kettős üzenetet hordoz. Egyrészt máris megelőlegezi a hivatalos választ a kárpátaljai és a délvidéki magyar szervezetek által megfogalmazott felvetésre, másrészt pedig új színben tünteti fel a határon túli magyarság egészét. A kedvezménytörvény munkavállalásra vonatkozó paragrafusa kapcsán megszületett Orbán-Nastase paktum után a magyar piacot elözönlő húszmillió román munkavállalótól kellett félniük a magyar állampolgároknak, most hirtelen a három és fél millió határon túli magyarból lett mumus. Ők ugyanis arcátlan módon immár magyar állampolgárságra, magyar útlevélre és természetesen a magyar társadalombiztosítási rendszer szolgáltatásaira vágynak. Éhenkórász szegény rokon módjára le akarják rohanni Magyarországot, hogy kifosszák az amúgy is szűkös államkasszát. A nyilatkozat belpolitikai szempontból valószínűleg pozitív fogadtatásra talál. Holott a határon túli magyarok elsöprő többsége elsősorban nem ezért szeretné megkapni a magyar állampolgárságot. Zömüknek ugyanis esze ágában sincs elhagyni a szülőföldjét, még magyar állampolgárként sem. A tény szimbolikus töltete, ami számít, valamint a tény, hogy az EU-csatlakozásból hosszú távon is kimaradó magyar közösségek anyaországgal való kapcsolattartása nem ütközik nehezen áthágható akadályokba. Ezért lehetne szó például a korlátozott állampolgárság megadásán: ezzel útlevelet ugyan kaphatnának a határon túli magyarok, de tb-kártyát nem, így természetesen azon ország szociális juttatásait vennék igénybe, és ott szavaznának, ahol a hivatalosan bejelentett lakhelyük van, javasolta cikkében Balogh Levente. /Balogh Levente: A szegény rokon. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./"

"A román állampolgárként Stockholmban élő Vánky Szabolcs Zsombor az udvarhelyi városi tanácsnak címzett, és a sajtónak is eljuttatott levelében azt állította, hogy egykori házát a Székelyudvarhelyért Alapítvány nem tisztességes úton szerezte meg 2002-ben. Az alapítvány elnöke, Szász Jenő polgármester visszautasította a rágalmat. Vánky szerint a vételár őt illeti meg, hozzátette, hogy az alapítvány a reális érték negyvenszereséért vásárolta meg a házat. Vánky a polgármesterrel politikai harcban álló helyi tanácsosoktól azt kérte, "vonják felelősségre Szász Jenő polgármestert a törvény megszegéséért". Szász Jenő Tények egy ingatlan adásvételéről - Kampánykezdet RMDSZ-módra? címmel sajtóközleményt nyújtott át az újságíróknak. Ebben közölte, az általa létrehozott Székelyudvarhelyért Alapítvány a kérdéses ingatlant 2002. október 25-én a telekkönyvi tulajdonostól jogtisztán, teher- és igénymentes állapotban vásárolta meg ingatlanszakértői értékbecslés és alku után. vételár megfizetését a Székelyudvarhelyért Alapítvány az Illyés Közalapítványtól nyilvános pályázati úton elnyert támogatási összegből fedezte. Előzőleg a ház természetbeni visszajuttatását az akkor ilyen ügyekben illetékes megyei önkormányzat elutasította, egyidejűleg pénzbeli kárpótlást ajánlott fel Vánkynak. A dologból per lett, Vánky keresetét sorra elutasították a bírói fórumok. "Vánky Szabolcs Zsombor végül tudomásul vette a bírósági döntést, és átvette a pénzbeli kárpótlást" - mondta Szász Jenő. /Zilahi Imre: Törvényszegéssel vádolják Szász Jenőt. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./"

"Ismét napirendre kerül Sepsiszentgyörgyön az utcák elnevezésének ügye. Albert Álmos.polgármester sajtótájékoztatóján elmondta, napirendre tűzik az 1918. december 1. sugárút Petőfi Sándor névre való átkeresztelését. "Az ügyet régi adósságomnak tartom, és remélem, hogy a megváltozott törvénnyel kivitelezhető lesz az átkeresztelés" - fogalmazott Albert Álmos. A Petőfi Sándor utcanév ügyében 1998-ban robbant ki botrány, amikor a prefektúra törvénytelennek ítélte a módosítást. A kormánybiztosi hivatal egy kormányrendeletre hivatkozott, amely kötelezővé teszi, hogy a városközpont útjai közül valamelyik a nemzeti ünnep nevét viselje, valamint tiltja ennek utólagos módosítását. A Legfelsőbb Bíróság 2001-ben mondta ki a végleges ítéletet, és 2002 januárjában kényszervégrehajtók szerelték le a Petőfi utcanévtáblákat. A prefektúra jogásza szerint a sepsiszentgyörgyi polgármester kezdeményezheti az átnevezést - ám ez a bírósági döntés értelmében továbbra is törvénytelennek minősül. /F. R.: Lesz-e Petőfi utca? = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./"

"A parlamenti vakációról kérdezte a lap sorozatában a Hargita megyei szenátorokat és parlamenti képviselőket. Ráduly Róbert Kálmán képviselő sportol, amikor csak teheti. Idén is részt vesz a választókerületben szervezett számos falunapon, búcsún, a csíki települések ünnepein, emellett hétközben folyó ügyeket intéz. Előadásokat tartott a XIV. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karain vizsgáztatott. Ősztől az egyetem oktatója lesz, könyvvitelt és pénzügyet tanít majd a közgazdaság szakos hallgatóknak. Emellett készül az őszi doktorátusi vizsgára, a bukaresti Közgazdasági Akadémián doktorál. /Sarány István: Törvényhozók nyara. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 15./"

"Dávid Gyula írásában a magyar irodalom egységét vizsgálta. Az elmúlt évtizedekben próbálták elzárni egymástól a határokon inneni és túli magyarságrészeket, megideologizált "önálló" fejlődésre kényszerítve a romániai, a csehszlovákiai, a jugoszláviai, a kárpát-ukrajnai magyar irodalmat, megközelítve fokozatosan azt a szocialista-nemzeti ideált, amely szerint azok már nem is magyar, hanem "magyarul beszélő" román, csehszlovák, jugoszláv, kárpát-ukrán irodalmak. A határokon inneni és túli olvasók tízezreinek tudatából már sikerült kiölni az egység tudatát. A könyvek után kutató vámosok ébersége (a történelmi tematikájú művek mellett) épp az élő irodalmat rekesztették ki, a romániai magyar könyvkiadásban mindenféle ravaszkodással lehetett csak (kortárs világirodalom címszó alatt) egy-egy Németh László-, Illyés Gyula-, Déry Tibor-, Örkény István-, Nagy László-kötetet becsempészni. A diktatúrák 1989-es bukásával ez a helyzet nem változott meg lényegesen, mert az ideológiai tiltás helyett működik egy - talán még annál is hatalmasabb - kényszer: a piac törvénye. Schengen még nem működik, de a mai magyar irodalom legjava szinte olyan távol van a határokon túli magyar olvasók tízezreitől, mint a diktatúra virágkorában. Egyes határon túli magyar írók "kapósak" lettek a magyarországi kiadóknál, csakhogy ezek a művek legjobb esetben jelképes példányszámokban jutnak vissza az író szülőföldjére, saját olvasói kezébe. A szellemi terméket nem szabad az "áruk" kategóriájába sorolni. "Az irodalom a nemzet lelkének alakítója, s ezt a lelket nem szabad engedni ketté (vagy ki tudja, hányfelé) szakadni, mert ez a magyarság atomizálódását jelenti" -szögezte le Dávid Gyula. Ezért a határokon inneni és túli magyar íróközösségek közti kapcsolatokat módszeresen átgondoltabbakká, célirányosabbakká kell tenni, ki kell építeni a könyvterjesztési rendszert, amely (megfelelő anyagi háttérrel) biztosítani tudja a határokon belül és kívül (a nyugati magyarság köreiben is) a valós szellemi értéket képviselő könyv eljuttatását a mai magyar olvasókhoz; ki kell használni a rádió és a televízió lehetőségeit arra, hogy ami magyar szellemi érték a világon megszületik, az mindenüvé eljusson, ahol magyarok laknak; felül kell vizsgálni az általános és középiskolás tankönyveket, iskolai segédkönyveket, hogy azokban minél teljesebb körben legyen jelen - már iskolás fokon - a teljes magyar irodalom; az irodalmi diáktáborok, szavalóversenyek különös gondot fordítsanak a határokon kívül született valós irodalmi értékekre, azok élményszerű megismertetésére. A lap a 75 éves Dávid Gyulát az Erdélyi irodalom - világirodalom /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2000/ című kötetéből vett részlettel köszöntötte./Dávid Gyula: A magyar irodalom egységének gondja - Schengen árnyékában. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 15./"

"A Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények /Kolozsvár/ új számában olvasható tanulmányok között van Máthé Dénes: A költői kép strukturalista és generatív megközelítésének néhány sajátossága; Csomortáni Magdolna: A csíki víznevek nyelvi elemzése; Kádár Edit: Etnolingvisztikai vitalitás a szórványban (Oltszakadát) ; Murádin László: Az összefoglaló fogalmak megnevezéseinek hiánya a moldvai csángó nyelvjárásban. Az Adattár rovatban Sas Péter a Székely Nemzeti Múzeum történetéből közölt dokumentumokat, a folyóirat a nyolcvanéves Janitsek Jenőt köszöntötte. /A Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XLIV. évfolyam 1-2. számának tartalmából. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 15./"

"Tonk Sándor két évvel ezelőtti vallomása életútjáról. Azt szeretném, ha a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetemen képzett fiatalok jó mérnökök, jó tanárok, jó közgazdászok, de egyben jó magyarok is lennének - jelentette ki az egyetem indulásakor adott interjúban Tonk Sándor. Az akkor rögzített beszélgetés mindeddig nem jelent meg nyomtatásban. Kolozsváron élte le életem talán legfogékonyabb időszakát, mely életét is meghatározta. Jakó Zsigmond professzorral való találkozása élete meghatározó találkozása volt. A hatvanas években a Babes-Bolyai Tudományegyetemen még kiváló tanárok tanítottak. Jakó Zsigmond, Pataki József, Csetri Elek, Imreh István vagy a román professzorok közül Francisc Pal, aki a legkiválóbb bizantológus középkorkutató volt. Amikor végzett, 1969-ben üresedett meg Marosvásárhelyen a Teleki Téka könyvtárosi állása, meghalt Fick László. Három esztendőt dolgozott ott, aztán pedig húsz esztendőt a Román Akadémia marosvásárhelyi Társadalomtudományi Intézetében. A Marosvásárhelyen töltött közel harminc esztendő volt élete legnyugodtabb korszaka. A Román Tudományos Akadémia intézetében maga tűztem ki saját maga számára a célokat, ő alakította ki a tudományos tervet. Jakó Zsigmond befolyása döntő volt abban, hogy az oklevéltan, a középkori írásosság történetével kezdett foglalkozni. Már a szakvizsgadolgozata, az első igazi kutatása az erdélyi középkori közjegyzőség történetéről szólt. Jakó Zsigmond fogalmazta meg egy tanulmányában: el kell készíteni az erdélyi magyar társadalom értelmiségi kataszterét a középkortól napjainkig. Tonk erre vállalkozott. Tíz évig tartott a kutatás első szakasza, 1979-ben jelent meg az Erdélyi diákok középkori egyetemeken című kötete. A munkát Szabó Miklóssal folytatta, és közösen adták ki az 1520-1700 közötti időszak feldolgozását. Ennek az anyagából készült a doktori disszertációja is, amelyet 1992-ben védett meg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A 90-es változás után elindult Kolozsváron a magyar nyelvű egyetemi oktatás. Súlyos volt a tanárhiány. 1989-ben mintegy 80 magyar egyetemi oktató dolgozott Kolozsváron. Ma (2001-ben) körülbelül 350 él és dolgozik.Tonk Sándornak is tanítania kellett. Keserves évek voltak ezek, jegyezte meg, egyik napról a másikra három tantárgyat kellett tanítania. Három olyan tantárgyat, amit annak idején három nagyformátumú egyéniség: Jakó Zsigmond, Francisc Pal és Pataki József tanított. Egy időben kellett az egyetemes középkor történetének a kurzusát, Bizánc történetének a kurzusát, és a történelmi segédtudományokat leadnia. Hajnalban 3-kor, 4-kor kelt, készült az előadásaira, ráadásul ingázott Kolozsvár és Marosvásárhely között. Bekapcsolódott az egyetemszervezés munkájába. Amikor látták, hogy ellenállásba ütköznek az önálló állami egyetem visszaállítását célzó tervek, egyéb megoldási lehetőségeken is kezdtek gondolkozni. Valamikor 96- 97-ben néhányan papírra is vetették az elképzeléseiket. Tonk álmaimban mindig a budapesti Eötvös Kollégium lebegett. Jogos a kérdés, szükséges-e anyanyelven tanulni a globalizálódó világban? Jó szakembert bármilyen nyelven lehet képezni. "Csakhogy az egyetem mindenkor többet vállalt, mint a szakemberképzés. Az erdélyi magyarság számára az egyetem léte nemcsak azt jelenti, hogy anyanyelven lehet szakmát tanulni, hanem azt is, hogy van egy meghatározó szellemi centruma a közösségnek. Azt szeretném, ha a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen képzett fiatalok jó mérnökök, jó tanárok, jó közgazdászok, de egyben jó magyarok is lennének. Ehhez pedig nem elég a szakma ismerete. Az egyetem szellemisége kell hozzá."/Gazda Árpád: Az egyetemnek lelki, erkölcsi tartást is kell nyújtania. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./"

"Jakó Zsigmond történészprofesszor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület rendszerváltás utáni újraszervezője és első elnöke, Tonk Sándor hirtelen elhunytáról: "Nehéz nekem most szólanom a történész Tonk Sándorról, mert villámcsapásként ért a szomorú hír, ennek következményeit sejteni sem lehet" - mondta. Jakó Zsigmond és Tonk Sándor kapcsolata szoros és folyamatos volt, Tonk gyermekkorában kezdődött, és a végső elválás küszöbéig tartott."Tonk Sándor talentumos ember volt, és a történelem iránti érdeklődése már gyermekkorában megmutatkozott - értékelte Jakó professzor az elhunyt tudományos munkásságát. - Egyetemi szárnypróbálgatásaival bizonyította, hogy nagy tudományos feladatok megoldására hivatott képességekkel és akarattal rendelkezik. Ezt az előlegezett bizalmat minden tekintetben igazolta az erdélyiek középkori egyetemjárásáról készített doktori értekezésével, mely nemcsak máig legalaposabb összefoglalása a témának, hanem egészen napjainkig tartó, új lendületet adott a magyar egyetemi oktatás korai szakaszának feltárására irányuló kutatásoknak."Jakó Zsigmond úgy véli, Tonk Sándor könyvével maga nyitott utat magának a tudományos kutatási pályára, annál is inkább, mert - mint mondja - a diktatúra éveiben nem volt könnyű dolog egy magyar fiatalnak akadémiai kutatóintézetbe bekerülni. "Mi, öregek együtt örültünk vele, és nagy reményeket fűztünk jövendő kutatásaihoz - jellemezte Tonkhoz fűződő bensőséges viszonyát a professzor. Jakó professzor úgy látja, a külső, ellenséges indulatokkal és az értelmetlenség belső erőivel való kétfrontos küzdelem vette igénybe és emésztette Tonk Sándor lelki és testi erőit az utolsó időkben. "A Sapientia Egyetem ugyan már áll és működik, de a mostani szomorú eset mutatja, hogy milyen áldozatok árán jutottunk el eddig is - fogalmazott Jakó professzor. - Nemcsak az ígéretes tudományos pálya, hanem maga az alkotó ember élete is felőrlődött a magyar egyetemi oktatásért folyó küzdelemben." /L. J.: A tanítvány itthagyott a feladatokkal. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./"

"Pap Géza püspök kifejtette, hogy Tonk Sándor önfeláldozó módon tudott szolgálni. Hatalmas volt a munkabírása. A Sapientia rektora, a Babes-Bolyai egyetem tanára, és mindezek mellett az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka volt. Mindegyik megbízatását azzal a hittel végezte, hogy Istentől kapta, és a népét kell ezáltal szolgálnia. Mércéje a Biblia, az Isten szava volt. Érezzük sokszor, hogy soraink fogyatkoznak, jegyzete meg a püspök. /Mércéje a Biblia volt. Pap Géza püspök az egyházi főgondnokról. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./Tonk Sándor 1992-től a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem-Filozófia Karának medievisztika szakos adjunktusa, majd docense, 1997-től a Protestáns Teológiai Intézet egyháztörténet-tanára. "