"A Pro Apáczai-Bartalis Egyesület fennállásának 10., Bartalis János születésének 110. évfordulóját ünnepelték Apácán júl. 5-6-án. Az Apácai Napokon volt lovas felvonulás, mazsorettbemutató, labdarúgótorna, néptánc, könnyűzenei koncert és versmondás. Fellépett a Tamacisza együttes, a Brassói Magyar Dalárda és az Apácai Dalárda. A rendezvényre eljöttek a testvértelepülések, Csanádapáca és Apátfalva képviselői is. Idén az apácai származású Mátis Jenőt, a Reform Mozgalom alelnökét avatták díszpolgárrá. Ugyancsak az Apácai Napok alkalmával posztumusz avatták díszpolgárrá Bartha Jenőt az evangélikus egyházban kifejtett több évtizedes tevékenységéért és az 1992-ben elhunyt Varga Mihályt, Apáca egykori polgármesterét is. /Petki Judit: Posztumusz díszpolgárok. = Krónika (Kolozsvár), júl. 8./"

"A Szatmárnémeti Tanítóképző Főiskola végzős diákjai segélyakcióval egybekötött tanulmányi kirándulás keretében megtekintették Böjte Csaba ferences szerzetes által létrehozott dévai Szent Ferenc Alapítvány révén működő szociális intézményeket, melyekben mintegy 400 árva vagy nehéz sorsú gyermek nevelkedik. A román hatóságok sorozatos ellenőrzést tartottak a Szent Ferenc Alapítvány szociális intézményeinél. A román hatóságok által bevetett módszerek az egykori Securitate-t idézik: rajtaütésszerűen, mindenféle előzetes bejelentés nélkül érkeznek, és többnyire olyan természetű dolgokba kötnek bele, hogy miért főznek négy tyúkot a levesbe, miért akkora a fazék, amekkora, s hogy miért fogadnak be más megyékből is gyermekeket - holott az állami szervek a hunyadi utcagyerekeket hazatoloncolják. A hatóságok dühét az váltotta ki, hogy az alapítvány munkatársai magyarul beszélnek a gyermekekkel. Az egyik helyi román lap cikke szerint az alapítvány körül minden rendben van, kivéve, hogy "a szegény gyermekeket elmagyarosítják. Kizárólag magyarul beszélnek velük, és ez olyan súlyos következményekkel járhat, hogy az itt felnövő fiatalok nem tudnak majd beilleszkedni a román társadalomba." Böjte Csaba válasza erre az, hogy a gyermekekkel azért beszélnek magyarul, mert szüleik (már akinek van közülük) ezt írásban kérték. A szatmárnémeti tanítóképzősök a tanulmányi kirándulást jótékonysági akcióval kötötték egybe. Déván az árva gyermekek számára szomszédos tömbház-lakásokat vásároltak, és nevelőszülőket biztosítanak melléjük, akik az alapítvány munkakönyvvel rendelkező fizetéses alkalmazottjai; átlagban 8-10 gyerekkel beköltöznek egy olyan lakásba, amelynek a bútorait közösen választják ki, rendezik be. /Kinál György: Tanítóképzősök a dévai szeretetszigeten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./"

"Júl. 5-én Nagysomkúton, a református templomban emlékeztek Szilágyi Domokosra. Székelyhidi Ágoston ünnepi beszédében a költő európaiságát emelte ki, aki ezzel a magatartásával is a kisebbségi közösség erősödését és összetartását kívánta szolgálni. Az egykor 300, ma már csak 66 református lelket tömörítő gyülekezet abban a felújított templomban emlékezett, amelyben egykor Szilágyi Domokos édesapja hirdette az igét, és amely mellé ő építtette a parókiát, amelyben költő fia meglátta a napvilágot. Nagysomkúton ma már csak a templomban hallanak magyar szót, amikor a berkeszi lelkész beszolgál, iskola már nincs a községben a magyar diákok számára. "Az emléktábla és az évente megszervezett emlékező ünnepségek tudatosítják a még itt élő és egyre fogyatkozó magyar közösség tagjaiban, hogy élt itt valaki, aki sokat tett a magyar kultúráért", hangzott el a szülőház tornácán elmondott beszédek során. "Bár élete vereséggel végződött, költészete győzött a körülmények fölött. Emberként igen, de költőként nem szenvedett vereséget" - fogalmazott Pomogáts Béla. A koszorúzás után az emlékszoba tárgyainak megtekintése közben Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke arra hívta fel a család és ismerősök figyelmét, hogy még mindig gyűjtik az emléktárgyakat, akinek birtokában van bármi a költő által használt vagy vele kapcsolatos tárgyakból, ajánlja fel a nagysomkúti emlékszoba számára. /bi: Ünnepi istentisztelet és koszorúzás Nagysomkúton. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 8./"

"Magyarzsákod Erdély közepén, a két Küküllő között fekszik. A 2000-ben megjelent falumonográfia tanúsága szerint Magyarzsákod népe szorgalmas alkotómunkával felvirágoztatta a főútvonaltól távol eső falut. Az 1930-as években a falu lakosságának létszáma 900 körül mozgott, jelenleg 250-en vannak. 1996-ban szervezték meg először 1996-ban a falutalálkozót, melyet azóta is évente megtartanak. Az összetartozás tudata nem szűnt meg, hiszen már évek óta működik Segesváron a temetkezési egyletnek indult, de időközben mondhatni zsákodi közösséggé alakult csoportosulás. Évente, a Sarlósboldogasszony napi búcsú alkalmával falutalálkozót tartanak. Magyarzsákod középületei jó állapotban vannak. Iskolája kevés diákkal, de működik, kultúrházát sok község megirigyelhetné. /Korondi Kinga: Búcsú és falutalálkozó Magyarzsákodon. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 8./"

"Az Ághegy - skandináviai magyar irodalmi és művészeti lapfolyam - több mint 600 oldalas antológiába összegyűjtött anyagát a kolozsvári Nis Kiadó adta ki. A Skandináviában élő magyar írók, költők, képzőművészek többsége az utóbbi ötven évben telepedett ki. Erdélyiek, magyarországiak egyaránt találhatóak közöttük. A Tar Károly által szerkesztett anyagban jól megfér egymás mellett Bartal Klári klasszikus hagyományokhoz kötődő versnyelve és Bitay Zsolt avantgárd irányzatokra emlékeztetető lírai beszédmódja, Tar Károly veretes prózája és Kovács Katáng Ferenc komor és tömör novellái. A szépirodalmi rész mellett jelen vannak a skandináviai magyar képzőművészek alkotásai, Veress Pál és Madarassy György erdélyi tájakat, városokat ábrázoló festményei, Balogh Beáta szürrealisztikus képei. Az Ághegy skandináv irodalmakból lefordított anyaga is értékes. Az Ághegy internetes címe: www.hhrf.org/aghegy. /Karácsonyi Zsolt: Egy skandináviai magyar folyóirat. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 8./ "

"Román részről a magyarigazolvány külalakjával és a magyarul tanuló gyermekeknek szánt támogatás folyósításával van elsősorban elégedetlenség a magyar kedvezménytörvény módosítását követően - jelentette ki júl. 8-án Bogdan Aurescu román külügyi helyettes államtitkár. Aurescu elmondta, hogy a magyarigazolvány hasonlít a magyar útlevélhez, a dokumentum fedőlapján a Szent István-i korona látható és egy sor olyan személyazonosító elemet tartalmaz, amely a megszokott útlevelekben található. Románia azt szeretné, ha a magyar nyelven tanuló gyermekeknek szánt támogatást az oktatási intézmények kapnák, nem pedig a szülők, illetve szülői közösségek, mivel ez utóbbi esetben az etnikai alapú diszkrimináció valósulna meg. Román részről kifogásolják a romániai magyar hallgatóknak, illetve tanároknak adott diák- és pedagógusigazolványt, valamint oktatói kártyát, mondván: az érintettek akkor is hozzájuthatnak a magyarországi kedvezményekhez, ha nem kapnak ilyen okmányt a magyar államtól. Bogdan Aurescu a román külügyminisztérium jogi igazgatójaként a magyar féllel folytatott tárgyalásokat jogi szempontokból felügyelte. /Újabb román kifogások. A magyarigazolvány hasonlít a magyar útlevélhez. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./"

"Az újabb sürgősségi kormányrendelet jelent meg a kormány munkaapparátusa, a minisztériumok és más központi közigazgatási szakhatóság keretében lévő egyes struktúrák működésére vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatosan. Az átszervezések nyomán a kormányfő nem kevesebb mint 23 ügynökséget, szakhatóságot, főosztályt és országos bizottságot fog koordinálni ezentúl. Köztük az energiaszabályozási, a privatizálási, a fogyasztóvédelmi szakhatóságokat, az Országos Sportügynökséget, az Országos Statisztikai Intézetet, a Márka- és Találmányügyi Állami Hivatalt stb. stb. Ezenkívül a kormány apparátusa keretében vannak olyan szervek, amelyek közvetlenül a kormányfőnek vannak alárendelve (például a Határon Túli Románok Főosztálya vagy az Interetnikai Kapcsolatok Főosztálya). Mindez funkcióhalmozást jelent, ami kiváltotta egyes politikai elemzők rosszallását, mert ebben központosítási törekvést látnak. A bírálatokra hevesen reagált a kormányfő, azt állítva, hogy a kormánynak vannak alárendelve ezek a központi hatóságok, a koordinálói feladatkör pedig nem összetévesztendő az alárendelésivel. Az Országos Ellenőrzési Szakhatóság például mamutintézmény lesz, bonyolult felépítéssel. Ide fog tartozni a Kormány Ellenőrzési Testülete, a Környezetvédelmi Országos Őrség, az Állami Építkezési Felügyelőség, a Pénzügyőrség, a Vámügyi Vezérigazgatóság (e két utóbbi szerv esetében egykori feladatkörük egy része továbbra is a szakminisztériumok hatáskörében marad). /Hecser Zoltán: Karcsúsítás központosítással. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 9./"

"Júl. 20-22. között zajlott Nagyszebenben a "Sztálinista kisebbségpolitika Románia és Magyarország" című nemzetközi konferencia. A szervező a Ludwig-Maximilian müncheni egyetem volt. A résztvevők sok helyről érkeztek: a Kelet-Európa Intézettől Németországból, a Tel-Aviv-i egyetem kutatóközpontjaiból, a bolognai egyetemről, a moszkvai egyetemről, Münchenből. A hazai kutatók Bukarestből (Román Jelenkor Kutatóintézet és Román Akadémia), Temesvárról (Harmadik Európa Alapítvány), Kolozsvárról (Babes-Bolyai Tudományegyetem) érkeztek. Az Erdélyi Múzeum Egyesület részéről Nagy Mihály adott elő, a Sapientia EMTE részéről Gagyi József. Marosvásárhelyt Novák Zoltán bolyais történelemtanár képviselte. A résztvevők összetételéből adódóan a magyar, zsidó és német kisebbségek szempontjából tárgyalták mindezt. Tatiana Pokivailova (moszkvai egyetem, Balkanisztika Intézet) beszámolója szerint a második világháború időszakában létezett egy olyan elképzelés, hogy Erdély szovjet befolyás alatt önálló országgá válik. A Groza- kormány megalakulása miatt a másik terv került előtérbe, nevezetesen Románia a Szovjetunió javára "lemond" Besszarábiáról és Bukovináról, helyette megkapja Erdélyt. Ehhez hozzájárult, hogy Magyarországon a választásokon nem a kommunisták győztek, így Sztálin jóindulata inkább a kommunista vezetés alatt álló Románia fele fordult. Ottmar Trasca (Román Akadémia, Történettudományi Intézet, Kolozsvár) az 1940- 44 közötti román-magyar kapcsolatokat tekintette át. Ezek gyakorlatilag a bécsi döntés miatt állandó ellenségeskedésből álltak, amelyeket időről időre német-olasz vegyes bizottság próbált rendezni, nem sok sikerrel. Virgiliu Tarau (Babes-Bolyai Tudományegyetem, Jelenkor Tanszék) és Novák Zoltán (Bolyai Líceum, Marosvásárhely) ugyanarról a tárgykörről értekeztek: a kommunista párt kiépítése és az ebben való nemzetiségi részvétel. Következtetésük hasonló volt: az első időszakban (1944-1949) a kisebbségek nagy számban iratkoztak be a pártba, míg a román lakosság magatartása inkább tartózkodó volt. Ennek oka, hogy a főleg zsidó nemzetiségűek számára az előző korszak kisebbségellenes politikája után a kommunizmus volt az egyetlen létező alternatíva amely felé fordulhattak. 1949-től egyre nőtt a román nemzetiségűek aránya a pártban, ők kerültek többségbe. Lönhart Tamás (Babes-Bolyai Tudományegyetem, Jelenkor Tanszék) előadása a Magyar Népi Szövetség 1946. évi romániai választásokban való szerepét mutatta be. Stefano Bottoni (bolognai egyetem) a Magyar Autonóm Tartomány megalakulásáról beszélt. 1952-ben a készülő román alkotmány tervezetét Sztálin átjavította és - szovjet mintára - belefoglalt egy, a magyaroknak kijelölt autonóm tartomány megalakítását előirányzó cikkelyt. Ez ellen a legmagasabb szintről jövő határozat ellen nem volt apelláta, a román alkotmányba belefoglalták és végre is hajtották. Gagyi József (Sapientia EMTE) előadásában a Magyar Autonóm Tartomány megalakulásának lakossági reakcióját mutatta be. A lakosság nagy része egy kis Magyarország feltámadását látta a tartomány megalakításában. Ennek megfelelően a román lakosság alaptalan félelemmel, a magyar pedig túláradó lelkesedéssel reagált a hírre. Egyik kiemelkedő előadás Marius Opreaé (Román Jelenkor Kutató Intézet, Bukarest) volt, aki "Nemzeti kisebbségek a Szekuritátéban" címmel tartotta előadását. Először az 1990 után megjelent szakirodalmat elemezte, bemutatva, hogy ezeket főleg volt szekuritátés tagok írták, akik azt próbálják bizonyítani, hogy a Szekuritáté kegyetlenkedéseit a nemzeti kisebbségekhez tartozó tagok követték el. Az előadó szerint ez nem igaz, ennek a szervezetnek a tagjai a párt utasításait hajtották végre, a nemzetiségi hovatartozás nem számított. Elhangzik az a vád is, mely szerint ebben a titkosrendőrségben a nemzeti kisebbségek tagjai túlreprezentálva voltak. Ezzel szemben a Szekuritáté személyi iratai szerint abban az időszakban, amikor a nemzeti kisebbségekhez tartozók aránya a legmagasabb volt, a Szekuritáté állományának túlnyomó része, kb. 83 %- a volt román nemzetiségű. A nemzeti kisebbségek aránya aztán gyorsan csökkent, főleg Ana Pauker, Vasile Luca és Teohari Georgescu pártból való kizárása után. /László Márton: A szebeni nemzetközi történelemkonferencia - összegzés. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./"

"Falusi és nagyvárosi misszióba indultak Vetési László lelkész, programfelelős irányításával a kolozsvári Teológia és a Babes Bolyai Tudományegyetem hallgatói. A misszió júl. 3-tól a Brassó I. református egyházközség területén élő magyarok felmérésével kezdődik. Itt 15 fiatal és a szervezők Brassó területe közel egy harmadának felmérését végzik el, összeírva az ott élő magyar reformátusokat, római katolikusokat, unitáriusokat és evangélikusokat. A teljességre törekvő felmérés után a nyilvántartási lapokat és az adatokat a további megkeresés és gondozás végett az érintett egyház lelkészei kapják kézhez. Ezzel párhuzamosan több Szeben megyei kistelepülésen is folyik falumisszió. A Nagy-Küküllő mentén Küküllőalmáson és Somogyomban, Bürkösön és Szentágotán, valamint az Olt menti Románújfaluban. Ezt a munkát júl. 13-án Bürkösön egy gyülekezeti találkozó zárja. A románújfalusiakat, nagysinkieket, brúlyiakat, hégenieket várják a találkozóra, hogy egymással találkozhassanak, ismerkedhessenek. Itt a gyülekezet volt lelkésze, Vetési László bevezető igehirdetése után dr. Kozma Zsolt kolozsvári teológiai tanár tart előadást az egybegyűlteknek. A misszió ezzel párhuzamosan Hunyad megye kis magyar népességű falvaiban folytatódik. A csoportok a lozsádi, hosdáti, alpestesi és rákosdi parókiákra beköltözve és a bácsi gyermektáborral, a haróiakkal, a csernakeresztúriakkal, kisbarcsaiakkal közösen intenzív gyermek és ifjúsági munkába kezdenek az egész régióban. A program: a gyermekek magyar írás-olvasásra való tanítása, hitépítés, vallásórák, közös kirándulások, művelődési program, színjátszás, műsorok, előadások, bábjáték, közös fürdés és játék. Hagyományos találkozó lesz Kányádi Sándorral, aki negyedik éve minden csoportot és települést felkeres, verseket mond, mesél, lelkesesít ifjút és időst egyaránt. Július végétől a missziós csoport a Nagyvárad környéki román falvakba kitelepedett magyarokat kezdi el felmérni. Ebben az évben ez a tevékenység minden eddigi méretet meghalad: négy régióban összesen 75 fiatal vesz részt a munkában. Ezt egészíti ki még a teológusok mezőségi missziója is, melyet amerikai támogatással végez több mint 30 fiatal. A felmérés és falumunka költségeit a gyülekezetek adományain kívül elsősorban a NKÖM támogatja. Vetési László kifejtette a fiataloknak: elrejtett kincseket mennek megkeresni. /(Erdélyi Magyar Hírügynökség): Gyakorlatban bizonyítják, minden magyar felelős minden magyarért - Missziós munkára indultak a kolozsvári teológusok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./"

"Székelyudvarhelyen érettségi találkozóra jött el dr. Sass Huba főiskolai docens, csillagász, Komoróczy György /Székelyudvarhely/ nyelvész gyermekkori barátja. Mindkettőjüket kitelepítették, deportálták, Sass Hubát 1959-ben, Komoróczyt 1949-ben; mindkettőjük édesapja 54 éves korában meghalt. Dr. Sass Huba az 1956-os forradalom ürügyén hazaárulással vádolt, majd kivégzett érmihályfalvi református lelkipásztor, néhai Sass Kálmán legkisebb fia. Sokan összetévesztik az érmihályfalvi 56-osok perét a szintén 56-os Szoboszlay-perrel. Ma már van ennek a kérdésnek megbízható irodalma. Elég, Balaskó Vilmos, Péterszabó Ilona és Tófalvi Zoltán kutatásaira, könyveire gondolni. Balaskó Vilmos cellatársa volt Sass Kálmánnak. Az ő könyvében található az egyetlen hiteles dokumentum másolata Sass Kálmán kivégzéséről (Élet a föld alatt, Nagyvárad, 2002; kiadja a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület Sajtóosztálya). A kivégzés dátuma: 1958. december 2. Sass Kálmánt az úgynevezett érmihályfalvi csoport perében ítélték halálra, mint a csoport vezetőjét, a Szoboszlay-perben egy másik, bánsági csoportot ítéltek el. Az előbbit Nagyváradon, utóbbit Temesváron szinte azonos külsőségek mellett. És mindkét csoportnak egyforma bűne volt: az, hogy tagjai magyarok voltak. Semmi más. Az igazságszolgáltatás és annak végrehajtói elé egy célt tűzött ki a kommunista párt: minden olyan embert, aki az erdélyi magyarságot valamilyen formában össze tudja fogni, önazonosságtudatát ébren tudja tartani, el kell tüntetni, meg kell semmisíteni fizikailag.Sass Kálmánt 1957 februárjában letartóztatták le. A családja soha nem kapott értesítést arról, hogy hová vitték és mi történt vele. Sass Kálmán családját kitelepítették, csak 1964-ben jöhettek el a kényszerlakhelyről, a Baraganból. Sass Kálmán egyik gyermekét, Bélát szintén elítélték három év börtönre, agyba-főbe verték, megjárta Jilava, a Braila környéki hírhedt Duna-szigetének poklait. Dr. Sass Huba hangsúlyozta, hogy a mai napig tapasztalhatják a hátrányos megkülönböztetésnek bizonyos jeleit, ugyanis Romániában még nem volt igazi rendszerváltozás. Sok régi magas beosztású vezető ma is vezető. Ma is él a döntéshozók egy részében a gyűlölet például a volt történelmi osztály, a volt gazdagok, sőt az értelmiségi elit iránt is. A család például még nem kaptunk vissza semmit az elkobzott vagyonból, Sass Kálmán nincs rehabilitálva jogi értelemben. /Komoróczy György: A véndiák a küszöbről még egyszer visszanéz... = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 9./"

"Ezt a könyvet nem nekem kellett volna megírnom" - ezzel a meghökkentő mondattal indítja a 2002-ben a csíkszeredai Státus Kiadónál megjelent könyvét Beke György, a másodikat, amely Magyarországra való áttelepülése, 1989 óta Romániában megjelent. (Előzőleg a kolozsvári NIS Kiadó jelentette meg, 1994-ben, a Hadi utak Erdélyben - Barangolások magyar katonák nyomában című "kései hadijelentéseket".) A magyarázat sem késik: "Magunk védelmében, de közös hasznunkra szólítanám azokat a román írókat, költőket, akik a szellem jobbik felét jelentik a rosszabbik felével szemben, és akik éppen a nemzeti önvizsgálat, a nemzeti önbecsülés jegyében - akárcsak a magyar Ady Endre - ítélkezzenek az utóbbi idő kisebbségellenes, magyarellenes és ilyképpen nyilván emberellenes román hatalom politikája fölött." Nicolae Balcescu jó százötven évvel ezelőtti keserű kifakadását - "Ó, mennyi szerencsétlenséget okozott a nacionalizmus ezeken a területeken" - azóta sem szívlelték meg, az őszinte önvizsgálat továbbra is késik. Pedig a történelem román vonatkozásban is kínált megoldási lehetőséget. Gondolhatunk a nemzetiségi jogok tekintetében 1918-ban meghirdetett gyulafehérvári határozatra, az együttélő népek számára meghirdetett "teljes nemzeti szabadság"-ra - de az írott malaszt maradt. Az 1945-ben kidolgozott Nemzetiségi Statútumot sohasem tartották tiszteletben. Pontosan elhatározott koncepcióról van szó. Beke György - Kocsis István A meztelen igazságért (A magyar-román viszony megromlásának története) című könyve szerint az állami függetlenségét elnyert Románia értelmisége, miközben az egyesülést tűzi zászlajára, már megfogalmazza azt is, hogy "egységes államukat "tiszta" nemzeti államként képzelik (...) kisebbségek és a kisebbségi kérdés nélkül". Bratianu kijelentette: Románia a nemzetiségi kérdést a kisebbségek beolvasztásával fogja megoldani. 1945-ben vámunióról, a határok légiesítéséről szólt Petru Groza miniszterelnök, a párizsi béke után mindent a visszájára fordítottak, később pedig a német és zsidó közösségeket kiárusították, diszkriminatív intézkedéseikkel a magyarok újabb tízezreinek szétszóratását idézik elő. Beke György könyve a nemzetiségi elnyomás hol burkolt, hol nyílt kibontakozását, gyakorlatát követte nyomon. A gyűlölet elhintett magvaiból tragédiák sora sarjadt. Enyed és környékének felperzselése 1849-ben..., kétszázezer erdélyi magyar kiűzetése 1918 után..., újabb százezer 1944 őszén..., a Maniu-gárdisták vérengzései..., az anyanyelvi iskolák önállóságának felszámolása..., marosvásárhelyi összetűzés 1990-ben..., a demokratikus román parlamentben 1991-ben a székelyek elítéltetését megfogalmazó vádirat... Beke György írásai az okokat keresik, a tényeket tárják fel, állítják olvasói elé. /Máriás József: Beke György: Gyulafehérvár árnyékában. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 9./"

"Együttműködési megállapodást írt alá a magyarországi Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE). Ennek célja, hogy a magyar kormány programjában is megfogalmazottak szerint segítse a határon túli magyarokat, ebben a vonatkozásban az erdélyi magyar gazdatársadalmat, hogy szülőföldjükön találják meg boldogulásukat, megélhetésüket. Ebben elsősorban a mezőgazdasági szakoktatás és képzés, közös gazdasági programok elindítása és megvalósítása, az agrár- és élelmiszergazdaság szereplői közötti szakmai kapcsolatok felvételének elősegítése, a kölcsönös információnyújtás, a tudományos anyagok cseréje és a két ország családi gazdaságai és azok szakmai szervezetei közötti partnerkapcsolatok kialakítása. /Magyar-román együttműködési megállapodás. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./"

"A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros megyei szervezetének marosvásárhelyi oktatási központjában tanácskozás zajlott a népfőiskolai tevékenység felelevenítéséről, amelyen részt vett többek között Dáné Tibor Kálmán, a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság elnöke, dr. Ábrám Zoltán és Csomós Attila, az RMGE Maros megyei szervezetének elnöke. Dáné Tibor Kálmán levonta a következtetést: a folyamatos felnőttképzésre nagy szükség van, de azt a gazdák többsége nem igényli. Sok az olyan képzés, amely nagyon sok pénzt igényel. Nagyon drágák a számítástechnikai, menedzsmenti, könyvelési továbbképzési tanfolyamok megszervezése. A gond az, hogy ha be is indul egy tanfolyam, kevesen iratkoznak be, az érdekeltek nem képesek fizetni a tandíjat. Ma mindenki, megpróbál kis fizetésért is dolgozni, túlórázni, ezután sajnos már nem marad energiája, ideje, hogy továbbképezze magát. Úgy tűnik, hogy Kárpát-medence-szerte a népfőiskolák tevékenységének beindítására és támogatására a pénzforrások kezdenek megnyílni. /Kilyén Attila: A népfőiskola. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 10./"

"A Szabadkán megjelenő Bácsország című történelmi, helytörténeti kiadvány 2003-as, első negyedévi száma sok olyan írást tartalmaz, amely Szerbia határain túl is érdeklődésre tarthat számot. A folyóirat főszerkesztője, dr. Vékony László a nagyobb tájegységek és a kisebb települések történelmét feltáró tanulmányokból állította össze a kötetet. A nagyobb földrajzi régió ismeretét szolgálják Lalia Gábor Címeres városaink összeállítása, Hallgató Imre: A feketicsi református templom kétszáz éves története, Uri Ferenc: Julián iskolák Szerémségben és Németh Ferenc nagybecskereki lányiskoláról szóló írása. /Szekernyés Irén: Temes a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 10./"

"A következő évadban a szatmárnémeti Északi Színházon belül a Brighella Bábszínház is megkezdi működését, ugyanis négy bábszínésszel és egy bábtervezővel bővült a színház személyzete. 1998 szeptemberében alakult meg a szatmárnémeti Brighella Bábszínház. Sok előadást tartottak, de egyik napról a másikra éltek, míg végül a 2000-2001-es évadban az Északi Színház segédszínészként alkalmazta a bábos társulatot. Az évad végét követően országszerte megszüntették a civil szerződéses státust, a bábszínészek munka nélkül maradtak. A bábozók megmentője a Szatmár Megyei Tanács és az Északi Színház lett, ugyanis a tanács az idei költségvetésből engedélyezett négy bábszínészi és egy bábtervezői munkahelyet - a színház keretein belül. A bábszínház irányítója, Szilágyi Regina közölte, a négy bábszínész és a bábtervező el tudja látni a kicsinyke bábszínház feladatait. A tervek szerint színi évadonként két előadást tartanak és mindkét előadást románul és magyarul is előadják majd. /C. L.: Évadonként két bábelőadás, magyar és román nyelven is. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 10./"

"A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének bákói székhelyén, annak harminc év körüli vezetőit, Bartha Andrást és Bilibók Jenőt hallgatva érezhető, hogy a magyar nyelv oktatásának ügyében folytatott kitartó munkájuk során meg kellett találniuk az egyensúlyt, csángómagyar szülőkkel beszélgetve, az esetleges fenntartások, félelmek, illetve az identitásőrzést szolgáló kulturális jogok között. A Pusztinai Általános Iskola magyar anyanyelvű csoportjának kéthavonta megjelenő iskolai lapja, az Első Magyaróra idei május-júniusi számában így fogalmaz az egyik diák, Beta Agneza: "Biztos jövőre több gyerek lesz, amelyik magyarul fog tanulni az iskolában, és ennek nagyon örülök. Azt szeretném, hogy minden gyerek az iskolából tanuljon magyarul. (...) Általában a pusztinai emberek magyarul beszélnek, mert azt örökölték a szüleiktől.". Aztán több diák vélekedése: "Én a magyar nyelvet tudom tanulni.", "Én örökké megyek a magyarórára.", "Én szeretek járni a magyarórára."... /Szonda Szabolcs: A gyermeki óhaj és a politika. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./"

"Az erdélyi újságíró Székelykevére, az aldunai székelyek központjába érkezett. A Székelykevei Igaz Szó (havi kiadvány) legfrissebb, júliusi száma tudósított arról, hogy Szentháromság vasárnapján 31 fiatal volt első áldozó, a helyi általános iskolában 31 nyolcadikos végzett, közülük legtöbben sikerrel felvételiztek a középiskolákba, ez tehát nem elhaló település. Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke vállalta, hogy az aldunai székelyek idetelepítésének 120. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat fővédnöke legyen. Több mint százhuszan zarándokoltak el a térségből a csíksomlyói búcsúra, közülük 30 székelykevei Bukovinába is ellátogatott, azokra a helyekre, ahonnan egykor őseik idejöttek. /(Sike Lajos): Vendégségben az aldunai székelyeknél. Székelykeve nyitott szívvel fogadott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./"

"Mióta a helyi önkormányzatok átvették a megyei könyvtár hatósága alá tartozó vidéki könyvtárakat és a személyzetet, a könyvek sorsa sanyarúbb lett, mint valaha. Nem egy helyen egyszerűen bezárták a könyvtárat. Máshol a hivatal kijelölt egy személyt, akit a könyvtári teendők ellátásával is megbíztak, de könnyen elképzelhető, hogy egy alkalmazottra mennyi más feladatot is bíznak. /Korondi Kinga: Nem kell a könyvtár? = Népújság (Marosvásárhely), júl. 11./"

"A következő évben sorra kerülő romániai helyhatósági választásokon a bőség zavarával kell megküzdeniük a székelyföldi magyar választóknak, mivel eddig már több magyar szervezet jelezte, hogy saját jelölteket kíván indítani, választási lehetőséget kínálva az RMDSZ-ből kiábrándultaknak. Egyik ilyen szervezetként határozta meg magát a Magyar Polgári Szövetség /MPSZ/. Szász Jenő, az MPSZ elnöke kifejtette: az MPSZ a székelyföldi polgári körök tevékenységének összehangolásához próbál megfelelő szervezeti keretet biztosítani. Civil szervezet, amely a székelyföldi polgári körök és egyesületek alulról szerveződő ernyőszervezeteként határozza meg önmagát. Nyolc tagú vezető testület irányítja a szervezetet. A szervezet bejegyzett, ugyanis az MPSZ az Udvarhelyért Polgári Egyesületből nőtte ki magát. A polgári szerveződések képezik az MPSZ sejtjeit. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács /EMNT/ az erdélyi magyar nemzeti közösség parlamentje kíván lenni. Az MPSZ tagdíjakból akarja fenntartani magát. Mindenkitől elfogadnak támogatást, aki a szövetség céljait pártolásra érdemesnek találja. Programjaik között van például a Wass Albert rehabilitációját szorgalmazó Wass-akarattal program, továbbá az Ábel-program, amelynek segítségével tehetséges fiatalokat és elesett időseket szeretnének támogatni. Év végéig elkészül a Székelyföld Fehér Könyve, amelyre a későbbi jövőépítő közép- és hosszú távú stratégiát alapozzák. Az MPSZ első alkalommal a 2004-es évi helyhatósági választásokon Székelyföldön visszaadja a magyar választópolgároknak a választás szabadságát. Egyelőre nem gondolkodunak a parlamenti választásokon. /Borbély Tamás: Törekszünk, hogy ne sérüljön a magyar képviselet. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12/"

"A Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) a Marosvásárhely határában lévő Weekend Telepen idén másodszorra szervez diákfesztivált. A Félsziget Ifjúsági- és Diákfesztivál keretében sorra kerülő Igen! Irány Európa! című konferencia szinte egy időben zajlik a több éves múltra visszatekintő Bálványosi Szabadegyetem (azaz Tusványos) programjával, amelynek egyik társszervezője idéntől a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT). A szabadegyetem szervezésében eddig részt vevő Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), sokak számára meglepetésszerűen, idén átigazolt, és a MIÉRT-hez társult a szervezésben. A MIT eddig résztvevőként volt jelen a Bálványosi Szabadegyetemen, idén viszont társszervezővé lépett elő. Jakab István MIT-elnök leszögezte, hogy az erdélyi magyar társadalmat nem éppen a közös megegyezés jellemzi, inkább a meg nem egyezés. Ez a közösségen belüli ellentét, széthúzás a gyümölcse az elmúlt tíz évben folytatott RMDSZ-politikának. Jelenleg Erdélyben két jelentős ifjúsági rendezvényre kerül sor egy időben, ezek a Félsziget és a Tusványosi Szabadegyetem, amely szintén nagy veszteség mindenki számára. Tusványos olyan rendezvény, amely bizonyított, értékeket gyűjtött be. Itt ült le először tárgyalni a román és a magyar miniszterelnök, itt beszéltek első ízben a státustörvényről. A MIÉRT politikamentes rendezvényt ígért, a konferenciával viszont kemény politikai összejövetel lesz. Mindez a MIÉRT valaminek a kárára szervezi. Lehetett volna más időpontban is. A MIT az újságból értesült arról, hogy lesz a Félsziget, annak ellenére, hogy a tél folyamán voltak közös megbeszélések a MIÉRT-tel. Erről viszont ott nem tettek említést. Mindennek az erdélyi magyar közösség a vesztese, elsősorban azok a fiatalok, akik kiábrándulnak mindenből, és elmennek. Megfigyelhető, hogy megpróbálják lejáratni a Bálványosi Szabadegyetemet. Kovács Péter, a MIÉRT elnöke szerint minden tevékenységüket "ellenrendezvényként" könyvelik el. Kovács kijelentette, hogy ők nem a jobboldali vagy a baloldali pártokat hívják meg, hanem a döntéshozókat. /Köllő Katalin: Két úton Európába? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12/"

"A Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma szervezésében romániai és magyarországi gyermekek részvételével tartották meg Sepsiszentgyörgyön a II. Nemzetközi Gyermekbarát Fesztivált. A rendezvény résztvevői a rasszizmusnak a hétköznapi életben is meglévő különböző formáival ismerkedtek meg. /Gyermekbarát fesztivált tartottak Sepsiszentgyörgyön. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14/"

"Júl. 14-én ünnepélyes keretek között megnyílt a XI. Bolyai Nyári Akadémia Csíkszeredán. Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke köszöntötte a résztvevőket. Szabados Tamás államtitkár, a magyar Oktatási Minisztérium képviselője beszédében hangsúlyozta, hogy a magyar kormány részéről a határon túli magyarságnak nyújtott támogatás fő célja az oktatás segítése, hiszen ez az a terület, amely segít megtartani a kultúrát, a közösséget. Pomogáts Béla az Illyés Közalapítvány elnökeként tette fel a kérdést: egységes-e a magyar nemzet? Bár fájó, hogy a kedvezménytörvényből kimaradt az egységes magyar nemzet fogalma, a tavalyi választások tükrében a válasz, sajnos, nemleges. A pártpolitikán kívüli intézmények - köztük az iskola - feladata, hogy megőrizzék, kiteljesítsék a magyar nemzet, a magyar kultúra egységét. Az Illyés Közalapítvány is a nemzeti szolidaritás őrzőjeként igyekszik segíteni. Az egymilliárd forintos keretösszegnek, amellyel gazdálkodhatnak az idén, növekednie kell, hogy megfelelően tudják feladatukat betölteni. Kőnig Sándor az Apáczai Közalapítvány kuratóriumának elnökeként mondta el, hogy céljuk a határon túli magyarság otthoni érvényesülésének támogatása. A Nagy István Művészeti Iskola zenekarának és kórusának koncertje zárta a megnyitót. /Takács Éva: Kultúra- és közösségmegtartó intézmény. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 15./"

"Az RMDSZ által létrehozott Communitas Alapítvány a többi romániai nemzeti kisebbséget képviselő szervezetekkel együtt évente jelentős pénzösszeggel részesül a román költségvetésből. Az alapítvány idén a tavalyi összeghez képest a dupláját kapta, összesen 37,3 milliárd lejt (1,14 millió dollárt). Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta: a Communitas elsősorban a magyarországi támogatások aránytalanságának kiegyensúlyozására törekszik. Példaként Szász Jenőt, Székelyudvarhely polgármesterét említette, aki több milliós nagyságrendű pénzösszeget kapott Magyarországról. Takács szerint azok az ifjúsági szervezetek, amelyek mindig az RMDSZ ellen léptek fel 2002-ben 48 millió forintot kaptak a magyarországi támogatásokból, míg azokat, amelyek nem voltak hajlandók ezt tenni, csak 2 millió forinttal támogatták. A Székelyudvarhelyért Alapítványnak tavaly szeptemberben 39 850 000 forintot ítéltek oda a székelyföldi Civil Központ és Médiacentrum vételárának támogatására a 2002-es központi keretből. Takács Csaba elmondta, hogy a Székelyudvarhelyért Alapítvány tavaly 144,4 millió forint támogatást kapott az Illyés Közalapítványtól, és hozzátette, hogy ez a székelyudvarhelyi polgármester által pályázati úton Magyarországról elnyert összegek csak egy része. A Transindex romániai magyar internetes újság szerint a román költségvetésből a Communitas Alapítványon kívül jelentősebb összeghez jut a Szociáldemokrata Roma Párt, amely 24 milliárd lejt kap, ezt követi a Romániai Ukránok Szövetsége 17 milliárd lejjel, míg a Német Demokrata Fórumnak 16,6 milliárd lej jár. A román költségvetésből legkevesebbet, 4 milliárd lejt a rutének és az olaszok kapnak. A Communitas Alapítvány a többi romániai kisebbséget képviselő szervezetekkel ellentétben pályázati rendszer alapján támogatja a romániai magyar ifjúságot, a romániai magyar művelődési és kulturális életet. Így az alapítványnak van sajtó, művelődési, ifjúsági, szórvány, könyvkiadás és ösztöndíj-bizottság szaktestülete, amelyek elbírálják a beérkezett pályázatokat. A sajtószaktestület 2 964 300 000 lejből, az ifjúsági szaktestület 1 067 500 000 lejből, a művelődési szaktestület 2 492 000 000 lejből, a szórvány szakbizottság 1 158 000 000 lejből, az ösztöndíj-bizottság 432 000 000 lejből, a könyvkiadás szaktestület 1 493 000 000 lejből gazdálkodott. A pénzalapból az EMKE is kapott 500 millió lej normatív támogatást. A szaktestületek által pályázat útján kiutalt összegek elérik a 10,1 milliárd lejt. A fennmaradó 27,2 milliárd lejből a Communitas ingatlanépítések és felújítások árát, illetve a szövetség működési költségeit fedezi, emellett a belső pályázaton a kuratórium által megítélt pályázatokat támogatja. A Transindex szerint az ingatlanberuházásokra körülbelül 10 milliárd lejt költ az alapítvány. Jelenleg a legjelentősebb beruházás Marosvásárhelyen a Majális utcai elnöki hivatal mögött épülő ingatlan, amelyet szeptemberben terveznek átadni. Az épület költségei körülbelül 6 milliárd lejt tesznek ki. A földszinten 35-70 személy befogadására alkalmas tárgyalóterem lesz, az emeleten pedig irodák. Ide költözik majd az RMDSZ művelődési, oktatási, szórvány- és ifjúsági főosztálya. A pénzalapból a marosvásárhelyi elnöki hivatal felújítását is finanszírozzák mintegy 1,5 milliárd lejjel. /Borbély Tamás: /Kifogásolják a támogatások aránytalanságát. Takács Csaba sokallja a Szász Jenőnek ítélt pénzösszeget. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16/"

"Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere közölte, hogy a város határában lévő Víkendtelep üdülőhely nem alkalmas az olyan nagyméretű fesztiválok megrendezésére, mint amilyen a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) által hétvégére tervezett Félsziget. Marosvásárhely történetében először 2000-ben választott a város román polgármestert. A függetlenként induló Dorin Florea együttműködése az RMDSZ-többségű tanáccsal az elmúlt három évben nehézkes volt, állandó vita folyt az önkormányzatban. Dorin Florea kijelentette, hogy nem engedélyezi a rendezvény megszervezését. /Borbély Tamás: "Kolozsvári" hangulat Marosvásárhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16/"

"Karánsebes központjában a középkori ferences kolostor köveire Európa bármelyik pontján büszkék lennének. A helybéliek azonban igyekeznek "megszabadulni" tőle, eltakarni, elfeledni, nem létezővé tenni. Hatalmas ortodox templomot húznak föléje, hagymakupolásat. Az egykori kis templom szentélyét vasbeton oszlop szúrja át. Hiába minden kérés, hiába minden tiltakozás a katolikus egyház részéről. /Szekernyés Irén: A kő marad, a kő marad. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 16./"

"Nagyszeben áll a Magyar Ház, amelyre a kommunista hatalom annak idején rátette a kezét. Két évi utánajárás után az épület visszakerült a nagyszebeni magyar közösség, nevezetesen a Polgári Magyar Művelődési Egyesület, mint jogutódnak, a tulajdonába. 1993-ban megalakult a Nagyszebeni Polgári Művelődési Egyesület. Ennek célja a magyar közművelődési tevékenység ébren tartása. /Kalmár Zoltán: A nagyszebeni Magyar Ház. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 16./"

"A Bolyai Nyári Akadémián a magyar szakosak idei témája a hagyomány. Az előadók a hagyomány értelmezését próbálják megfogalmazni. Két Kolozsvárról érkezett szakember, Szilágyi N. Sándor nyelvész és Keszeg Vilmos néprajzkutató tartott előadást, majd Budapestről érkezett irodalmárok irodalmi szempontból közelíti meg a témát. /Bolyai Nyári Akadémia. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 17./"

"A politikai üldözöttek, kényszermunkára, vagyis az úgynevezett "koncsentrára" behívott középkorú férfiak rémálma volt annak idején a hírhedt Duna-csatorna. A hadadnádasdi Sipos András sok borzalomnak szemtanúja volt. Dési katonai alakulatától 1985-ben, három hónapos alapkiképzést követően 109 társával együtt vezényelték ki Poarta Albára, amely Konstancától körülbelül 35 kilométerre található. Amikor megérkeztek, csak a nagy pusztaságot találtak. A kaszárnya vékony falú barakkokból állt, ezekben aludtak, fűtés, minden nélkül. Szerencséjére ő a gépkocsivezető lett, nem kellett csákányolnia. A rakodókocsik éjjel-nappal dolgoztak, egyetlen perc megállás nem volt. A kemény munka velejárója lett egy idő után a szinte mindennapos balesetek bekövetkezése. Ezen a helyen köztudottan sokan vesztették életüket. Később Sipos András sok elhunytat vitt haza a katonaság gépkocsijával a szeretteihez. A csatornai munkatelepen előre előkészített koporsók is voltak, amelyeket az ott dolgozók is láthattak. Senki sem érezhette biztonságban magát. Az embereket felküldték hetven-nyolcvan méter magasra, a sziklára, sokan a mélybe zuhantak. Rengetegen fúltak bele a vájás alatt lévő csatorna gödrébe. Nem engedték a hozzátartozóknak, hogy felnyissák a koporsót. Sipos András a nyolcvanas évek elején Zilah főterén - akkor még itt élt - piros-fehér-zöld szalagot magára tűzve sétált az utcán, egykettőre behívatták a szekuritátéra. Úgy elverték, hogy két hétig szinte járni se tudott. /Fodor István: Duna-csatornai rémségek. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 17./"

"Júl. 17-én Romániába érkezett Kovács László külügyminiszter és küldöttsége. A hivatalos látogatás alkalmával Mircea Geoana külügyminiszter és Kovács László elnökletével Bukarestben ülésezik a román-magyar kormányközi vegyes bizottság. A tanácskozás keretében a két fél a kedvezménytörvény romániai alkalmazásáról tárgyal. Ezt megelőzően Kovács László magyar külügyminiszter és küldöttsége az RMDSZ bukaresti Elnöki Hivatalában megbeszélést folytat Markó Béla szövetségi elnökkel és a szövetség vezetőivel. /Bukarestben ülésezik a kormányközi vegyes bizottság. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 18./"

"Azoknak a külföldieknek, akik gazdasági tevékenységet kívánnak folytatni Romániában, rendelkezniük kell egy olyan banki kivonattal, amely tanúsítja, hogy legkevesebb 100.000 euró van a számlájukon. Mindez azért szükséges, hogy elnyerhessék a Külföldi Befektetők Romániai Ügynöksége (ARIS) engedélyét - áll az intézmény elnöke által kiadott legújabb rendeletben. A számlakivonatot legkevesebb 30 nappal azt megelőzően kell dátumozzák, mielőtt a befektető beadta volna az engedélyhez szükséges dokumentációt az ARIS-hoz. A befektetőnek ezenkívül rendelkeznie kell egy üzleti tervvel, mely tartalmazza a telephely megnevezését és a befektetés várható időtartamát, valamint a munkaerőköltségeket is. Továbbá igazolnia kell, hogy saját hazájában is azonos vagy hasonló tevékenységet folytat. A befektetési projekt időtartama minimálisan egy év. Ezzel pedig újból elijeszthetik a külföldi befektetőket. /Újabb rendelkezés. Románia elijeszti a befektetőket? = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 18./"