A politika nem egyértelműen műemlékbarát, a társadalom egyre inkább
Szakemberekre, anyagi keretre, politikai akaratra és társadalmi igényre is szükség van ahhoz, hogy hatékony műemlékvédelemről beszélhessünk, de még így is közbeléphetnek olyan gazdasági érdekek, amelyek ellen egyik szereplő sem tud mit tenni – derült ki a Műemlékvédelmi Világnapon szervezett, fotókiállítással egybekötött kerekasztal-beszélgetésen Kolozsváron.
A találkozót az RMDSZ Kolozs Megyei Szervezete és a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely szervezte a Reményik Sándor Galériában, a meghívottak Máté János Mű (vagy már csak) emlék című fotókiállításának környezetében beszélgettek.
Oláh Emese először köszönthette a résztvevőket Kolozsvár alpolgármestereként, beszédében kiemelte: Máté János száz fotója által is archivált műemlékek nemcsak épített örökségünk részét képezik, hanem évszázados történelmi események tanúi is. A kiállítás „emlékeztet, és mellbevágóan figyelmeztet erre a soha el nem múló kötelességre”, miszerint megőrizni, ápolni, helyreállítani kell, nem pedig elveszni hagyni ezeket a szimbólumokat, mondta. Hozzátette, rengeteg munka van még a műemlékvédelem terén. Köszönetet mondott az Örökségünk őrei – Fogadj öröke egy műemléket mozgalomnak, amely az alpolgármester szerint azt mutatja, hogy a résztvevő iskolák, pedagógusok, szakemberek, civil szervezetek elsődleges feladatuknak tekintették az épített örökség megóvását.
Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke felszólalásában úgy fogalmazott: Románia nagyvonalúan bánik a műemlékeivel. „De mi nem így gondolkodunk”, hangsúlyozta, hiszen a műemlékek a műveltségünk, kultúránk, identitásunk részét képezi. „Mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, amit sajnos ezek a képek tükröznek, hogy az enyészetnek engedjük át pusztuló műemlékeinket” – mondta. Felelősséget kell vállalni, hiszen a püspök szerint fontos tudatosítani, hogy ezek az épületek a jövő generáció tulajdonai.
Dr. Furu Árpád műemlékvédelmi szakmérnök tájékoztatott: a rendszerváltás után megpróbált a romániai műemlékvédelem talpra állni, de a teljes talpra állás a mai napig nem sikerült. 1977-ben ugyanis Ceaușescu megszüntette az Országos Műemlékvédelmi Hivatalt, szélnek eresztette az ott tevékenykedő szakmai csoportot. „Onnantól kezdve azt láttuk, hogy városrészek, városképek pusztulnak”, magyarázta a szakmérnök, a kastélyok, kúriák és az ezeket létrehozó társadalmi osztály, a történeti városkép, a népépítészet mind feketelistára került a diktatúra idején.
Szakértelem – anyagi keret – politikai akarat – társadalmi igény
A műemlékvédelem többsíkú tevékenység, hangzott el a kerekasztal-beszélgetésen. Eredmény akkor érhető el, ha vannak szakemberek, anyagi erőforrások, ha van politikai akarat és társadalmi igény, ami a műemlékvédelem esetében nélkülözhetetlen. Furu szerint ez a képlet ma a következőképpen írható le: az anyagi, gazdasági oldal elsétál a téma mellett, a politikai akarat nem egyértelműen műemlékbarát, viszont a társadalmi igény ébredezik, főleg a fiatal generáció esetében.
Maksay Ádám, az Erdélyi Református Egyházkerület műszaki előadója folytatta a szakmérnök gondolatát: jelenleg azt látja, hogy a bukaresti műemlékvédelmi hivatalban lelkes csapat dolgozik, de a kezük kötve van, a politika nem engedi őket tevékenykedni, pedig lenne rá anyagi keret. A kormányváltás előtti hat hónapban viszont volt mozgolódás a művelődési minisztériumban, elmondása szerint lehetett a tisztségviselőkkel beszélgetni, egyeztetni, ami nagy segítséget jelentett például az EU-s pályázatokban, de az utóbbi időben „sajnos a mélypontok győznek” – fogalmazott Maksay.
A fiatalokat érdekli a műemlékvédelem
Gál Zsófia művészettörténész ennél pozitívabb tapasztalatokat osztott meg a hallgatósággal. A Korzo műemlékvédelmi egyesület képviselőjeként azt látja, hogy a gyerekek és fiatalok körében határozottan magas az érdeklődés a műemlékvédelem iránt, nagyon pozitív visszajelzéseket, támogató megjegyzéseket szoktak kapni. „A tevékenységek végén nem egyszer ragyogó szemeket látok” – mondta, ami szerinte bizakodásra ad okot. Tevékenységeikkel, városnéző sétáikkal segíteni akarják az épített örökség iránti kötődés kialakítását, tette hozzá.
Lehetetlen minden épületet megmenteni
Dr. Furu Árpád továbbá arról beszélt, hogy a műemlékvédelem esetében azt is el kell ismerni, hogy lehetetlen minden épületet megmenteni. Kérdés azonban, hogy hogyan történik a szelekció. „Ez mindig nagy dilemma, szakmai, társadalmi szempontból is” – magyarázta. A szakma általában prioritási listákat állít össze, viszont az épületeknek használati értékük van, ezeket pedig össze kell egyeztetni a társadalmi igénnyel. Tulajdonképpen erről szól a kulturális örökség fogalma, amely a közösség értékrendszerére alapozva méri fel az épületek fontosságát – fogalmazott.
Az Erdélyi Református Egyházkerülethez tartozó épületekről Maksay Ádám elmondta: a 600 épületből 300 műemlék jellegű, amelyből legalább százat a pusztuló templomok közé soroltak – például azokat, ahol a gyülekezet 100 fő alatt van, hiszen ez azt jelenti, hogy nincs anyagi háttér egy felújítás megkezdéséhez. Az egyházkerület ma egy 15 templomot tartalmazó lista alapján fejti ki tevékenységét a műemlékvédelem terén.
Egyértelmű törvényekre van szükség
„Egy olyan országban élünk, ahol az építkezéssel kapcsolatos törvénykezés, engedélyeztetés hihetetlenül szövevényes és bonyolult. Azt látjuk, hogy a többféleképpen értelmezhető törvényeket félnek az egyes tisztségviselők értelmezni és hatékony módon elemezni” – mutatott rá Furu, aki szerint ebben a kérdéskörben a politikumnak van feladata. Úgy véli, kisimítani, egyértelműsíteni kell a törvénykezési rendszert.
A szakszerű helyreállításhoz elengedhetetlen az építési engedély megszerzése is, figyelmeztetett Maksay. Ugyanakkor úgy véli, a pusztuló templomok sorsa elsősorban nemzetpolitikai ügy, nem az egyházkerületek dolga kellene legyen. „Át is gondolták több vonalon, hiszen a Rómer Flóris Terv erről szól” – magyarázta Maksay. A magyarországi terv java része a Kárpát-medencei pusztuló templomokat célozza meg, ahol a gyülekezeteknek nincs lehetőségük a szükséges támogatást összegyűjteni.
Amikor az előadók megadták a hozzászólás lehetőségét a hallgatóság számára is, olyan témák merültek fel, mint a művészettörténeti és építészet-, valamint kultúrtörténeti tanulmányok fontossága a lelkészképzésben, a törvények egyértelműsítésének szükségessége, a gazdasági érdekek fölülkerekedése a kulturális értékek fenntartásával szemben, de például Kolozsvár általános városrendezési tervéről (PUG–Plan Urbanistic General) is beszélgettek, amely az alpolgármester szerint bár jobban áll, mint az 1999-es változat, van még rajta csiszolni való, nagyobb együttműködésre van szükség a törvényhozók és a szakmai csoportok között.
Dr. Furu Árpád szerint van ok a bizakodásra, pozitív példaként említette a Szamos-parti útszakasz kibővítése elleni etnikumon felüli civil összefogást, valamint a verespataki tüntetéseket. „Van egy ébredő ifjúság” – összegzett.
Tasi Annabella / maszol.ro

Rimanóczy-leszármazottak jelenlétében adták át a Rimanóczy-díjat Nagyváradon
A Rimanóczy-család neve elválaszthatatlan Nagyváradtól, id. és ifj. Rimanóczy Kálmán a város máig emblematikus épületeinek tervezői és kivitelezői voltak. A róluk elnevezett díjat egyenesági leszármazottaik, Rimanóczy Kálmán és Péter jelenlétében április 18-án, a műemléki világnapon adták át Jakabffy László építészmérnöknek.
A díjátadónak az Ady Endre Emlékmúzeum adott otthont, ahol Imre Zoltán múzeumigazgató köszöntötte az egybegyűlteket majd átadta a szót Péter I. Zoltán helytörténésznek, aki megköszönte a Rimanóczy-testvéreknek – akik id. Rimanóczy Kálmánnak ük-, ifj,. Rimanóczy Kálmánnak dédunokái – hogy eljöttek ez alkalomra Nagyváradra, ezzel „hitelesebbé téve megemlékezésünket”.
Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta, hagyományt szándékoztak teremteni a díjjal, és egyben emléket állítani azoknak, akik sokat tettek Nagyváradért. A 2016-os Rimanóczy-díjat adták át, pontosította az ügyvezető elnök, mivel tavaly választási év lévén nem akarták a kampánnyal egybemosni az ünnepséget. Szabó Ödön azt is elmondta: ettől az évtől kezdve a műemléki világnapon adják majd át a díjat.
Ifj. Rimanóczy Kálmán halálának századik évfordulóján, 2012-ben a Bihar Megyei RMDSZ eldöntötte, hogy Rimanóczy-díjat alapít, melyet egy szakmai zsűri évente a műemlékvédelem terén kimagasló teljesítményt nyújtó szakembernek ítél oda. Ekkor döntötték el azt is, hogy egy emléktáblával is leróják tiszteletüket idősebb és ifjabb Rimanóczy Kálmán emléke előtt. Első alkalommal 2013. június elsején egy táblaavatóval egybekötött ünnepi rendezvény keretében idézték fel a mai városkép alakítóinak az emlékét. A díjat Ráday Mihály, a közismert magyarországi városvédő vehette át elsőként. 2014-ben Péter I. Zoltán, míg 2015-ben Dukrét Géza volt a díjazott.
„Számunkra volt megtiszteltetés a díjátadásra a meghívás, és a díj nekik dicsőség, hiszen megőrzi azoknak emlékét, akik Váradot építették” - mondta Rimanóczy Kálmán, míg öccse, Péter felidézte: annak idején a családban beszéltek az építészekről, azonban ezt például „az iskolában nem volt szabad mondani”. „Az én szívemben Várad a legszebb hely a világon” – mondta Rimanóczy Péter, és hozzátette: bár 1985-ben áttelepültek Magyarországra, most büszkén állnak itt, és örülnek annak, hogy ezt a nevet viselik.
„Jakabffy László építőmérnök Nagyvárad szülötte, aki egyetemi tanulmányait leszámítva eddigi élete során ebben a városban élt és dolgozott, tevékenykedett a város és a magyarság életében” – kezdte a díjazott laudációját Szabó Ödön. Jakabffy László volt többek között a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal ingatlankezelő igazgatóságának műszaki igazgatója, a Bihar megyei és Nagyváradi Műemlékvédő Alapítvány műszaki igazgatója, ebben a minőségében többek között a váradi vár felújítását felügyelte.
Részt vett 1991-ben a megkerült Petőfi-mellszobor felállításában a költőről elnevezett parkban, volt városi és megyei önkormányzati képviselői az RMDSZ színeiben, melynek bihari alapítói közé tartozik. Gazdag életpályája során volt főgondnok és presbiter, nevéhez fűződik a váradi Rulikowski-temetőben létesített háborús hősök obeliszkje, és kezdeményezte, hogy a vártemplomban egy majolika-plakettet helyezzenek el annak emlékére, hogy Mátyás király Vitéz János püspöksége idején járt az erődítményben. Ez a plakett egyébként a felújításkor elkerült onnan, a díjazott pedig elmondta, szeretné, ha visszakerülne. Jakabffy László vágya még, hogy a Bihar megyei műemléképületeket egy-egy tábla jelölje, hangzott el a laudációban, erre úgy tűnik, lesz lehetőség, mondta el azt est végén Péter I. Zoltán. „Amíg a Jóisten segít és erőt ad, addig próbálom folytatni ezeket a dolgokat” – ígérte a díj átvétele után Jakabffy László.
Fried Noémi Lujza / maszol.ro

Válaszolt az RMDSZ a nyelvi jogokat számon kérő civil szervezetnek
Elismerik, kétségkívül sok még a tennivaló nyelvi jogaink bővítése és alkalmazása terén, de szerintük összefogásra van szükség, nem egymásra mutogatásra, hiszen az érdekek közösek.
Álláspontban válaszolt az RMDSZ a Jogvédő Csoport az Identitás Szabadságáért – Advocacy Group for Freedom of Identity (AGFI) tegnapi közleményére, amelyben a jogászokból álló szervezet félrevezetőnek és károsnak nevezte azt, hogy az RMDSZ a nyelvi jogok bővüléséről beszélt a 95/2006-os és 292/2001-es egészségügyi szolgáltatási törvények módosítása kapcsán, amelyet múlt héten fogadott el a parlament. A módosítás szerint az egészségügyi és szociális intézmények képesek kell legyenek az anyanyelven történő kiszolgálásra ott, ahol az illető kisebbség számaránya eléri vagy meghaladja az összlakosság 20%-át, vagy legkevesebb 5000 főt számlál. A magát független, civil jogvédő szervezetként leíró Advocacy Group for Freedom of Identity (AGFI) az egészségügyi szolgáltatásokról szóló törvények módosításának tanulmányozása következtében megállapította, hogy a kezdeményezők valamint a sajtó állításaival ellentétben a módosítás nem keletkeztet új nyelvi jogokat. Szerintük a közvéleményt tévesen tájékoztatták arról, hogy a törvénymódosítások következtében kötelezővé válna az egészségügyi és szociális szolgáltatásokat nyújtó intézményekben a magyar nyelv használata. Közleményükben úgy fogalmaznak: „Az RMDSZ és a sajtó értékelésével ellentétben ezek a törvények nem rendelkeznek a kisebbségekhez tartozó páciensek anyanyelven történő ellátásának biztosításáról, mindössze a kisebbségek nyelvét beszélő szakemberek alkalmazását teszik kötelezővé ezekben az intézményekben”.
Kertész Melinda / Transindex.ro

Újabb zászlókitűzés lesz Nagyváradon, a román sajtó máris uszít
Újabb történelmi és közösségi jelkép kerül fel április 20-án délben Tőkés László európai parlamenti képviselő nagyváradi irodájának homlokzatára – közölte az eseményt beharangozó képviselői sajtóiroda.
A regionalizmus haladó európai gyakorlata és annak romániai meghonosítása, erősítése jegyében ezúttal az Erdély-zászlót tűzi ki a volt királyhágómelléki református püspök, az eseményre várják mindazokat, akik magukénak érzik a harmonikus együttélés regionális eszméjét – áll a meghívóban. A nemrég Kolozsváron „letartóztatott” történelmi szimbólumot pontban 12 órakor tűzi ki csütörtökön Tőkés László a Kálvin utca 1. szám alatti képviselői iroda erkélyére, a már ott lobogó forradalmi magyar (1956-os) és román (1989-es), az uniós, a székely és a partiumi zászlók mellé.
Noha a lobogó kitűzésének dátuma nem kötődik konkrétan semmilyen eseményhez vagy évfordulóhoz, vélhetően az európai parlamenti húsvéti szünet nyújt rá alkalmat, a nacionalista román sajtó mégis sietett provokációnak beállítani a gesztust, mivel hogy április 20-a a román királyi had Nagyváradra történő 1919-es bevonulásának napja. A Bihoreanul című bulvárportál például azt írta, hogy „amikor a nagyváradi románok annak a 98. évfordulóját ünneplik, hogy a Traian Moşoiu generális vezette Román Hadsereg bevonult és átvette Rimler Károly polgármestertől a város kulcsait, a román adminisztráció bevezetésének jelképeként”, akkor Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke egy olyan eseményt szervez, ami lehet véletlen egybeesés, de inkább „provokációnak vagy a volt református püspökre jellemző excentrikus aktusnak tűnik”. itthon.ma/erdelyorszag

Az alkotmánybíróságon emelt óvást az ellenzék a kórházi nyelvhasználat-törvény ellen
Megtámadták az ellenzéki pártok az alkotmánybíróságon azt a törvénymódosítást, amely a kisebbségek anyanyelvét ismerő személyzet alkalmazására kötelezi a kórházakat és a szociális szolgáltatásokat nyújtó intézményeket – közölte csütörtökön a Maszol.ro hírportál.
A Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR) és a Népi Mozgalom Pártjának (PMP) 124 képviselője a taláros testülethez küldött keresetében azt állítja, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által kezdeményezett módosítás nem biztosítja a törvény előtti egyenlőséget a társadalomban.
A törvénytervezet azokon a településeken követeli meg az egészségügyi intézményektől a kisebbség nyelvét beszélő dolgozók alkalmazását, ahol legalább ötezer lakos egy kisebbségi közösséghez tartozik, vagy ahol egy adott kisebbség a lakosság legalább húsz százalékát teszi ki. Az RMDSZ javaslatát múlt héten ellenszavat nélkül fogadta el a képviselőház, és hatályba lépéséhez már csak Klaus Iohannis államfő aláírására lett volna szükség.
Az RMDSZ csütörtökön kiadott állásfoglalásában érthetetlennek és elfogadhatatlannak minősítette az ellenzéki pártok pálfordulását.
„Ez a hozzáállás, sajnos, azt bizonyítja, hogy ezen pártok részéről nem érvényesül az a nyitottság és a kisebbségek iránti tisztelet, amelyet képviselőik gyakorta használnak szólamok szintjén nyilvános szerepléseikkor" – olvasható a közleményben.
Az RMDSZ szerint sajnálatos, hogy saját európai pártcsaládjával is szembefordul a PNL és a PMP, hiszen az Európai Néppárt elvei és értékei között kiemelt helyet kap a kisebbségek védelme. „Úgy véljük, ha segíteni nem tudnak, legalább ne akadályozzák munkánkat, kisebbségi törekvésünket mondvacsinált érvekkel. A PNL, az USR és a PMP alkotmányossági kifogásai egyértelműen kisebbségellenesek" – zárul az RMDSZ állásfoglalása.
Az RMDSZ azt követően terjesztette be a módosító indítványt, hogy tavaly márciusban a kolozsvári gyermekkórház egyik orvosa megalázott egy székelyföldi kislányt és annak hozzátartozóit hiányos román nyelvtudásuk miatt.
Az RMDSZ nem tagja a bukaresti szociálliberális PSD-ALDE kormánykoalíciónak, de annak pártjaival parlamenti együttműködési megállapodást kötött. A felek abban egyeztek meg, hogy frakcióik rendszeresen konzultálnak egymással törvényhozási terveikről, és kölcsönösen támogatják az egymással előzetesen egyeztetett törvénytervezeteket.
MTI; Erdély.ma

A régió mint felépíthető haza – III. székely kongresszus
Közpolitikai javaslatgyűjtemény összeállítása, a régióépítés területfejlesztési, kulturális, gazdasági mintáinak áttekintése, a kor kihívásainak megfelelő identitás megfogalmazása a célja a ma kezdődő III. Székely Kongresszusnak, amelyet négy nap alatt három székelyföldi városban tartanak meg. A Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a Székelyföld Regionális Tudományi Társaság és a rendezvénynek otthont adó Marosvásárhely, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy múzeumai által szervezett konferenciasorozat várható eredményeiről Bakk Miklóst, a kongresszus szakmai bizottságának elnökét kérdeztük.
1 » – A szervezés során megfogalmazott célok között szerepel a Székelyfölddel kapcsolatos kutatási témák és szintézisek bemutatása, a székelyföldi önkormányzatiság erősítése a közpolitikai döntések szakmai és tudományos megalapozásának erősítésével, a székelyföldi területi identitás átalakulásának vizsgálata a modernizáció feltételei mellett a közigazgatási reformok nézőpontjából, a székelyföldi tudományos intézmények közötti együttműködés erősítése, a Székely Kongresszus intézményesítése. Sikerült-e megtalálni azokat az előadókat és felsorakoztatni azokat az előadásokat, akik/amelyek a kitűzött célokat szolgálják? Bakk Miklós: – Pontos és kimerítő választ a konferencia után lehet adni, egyelőre a program alapján beszélgethetünk erről a kérdésről. Úgy hiszem, nagyjából sikerült, kellően átfogó lehet az a kép, amely a konferencia előadásai nyomán kibontakozik, de bizonyos értelemben mégsem voltunk most sikeresek, ugyanis nemzetközi konferenciaként képzeltük el, azaz a Székelyföld-kutatások számára nyitni kívántunk a román és a nemzetközi dimenzió irányába is – ez most nem jött össze. Úgy gondolom, amennyiben a Székely Kongresszus folyamatos régióépítő tudományos szellemi erőtérként, intézményként tud működni a jövőben, akkor ez a cél is megvalósulhat. A pontos mérleget természetesen csak a konferencia után tudjuk megvonni, akkor, amikor a másik célunk tekintetében is begyűjtjük az anyagot: ugyanis azt szeretnénk elérni, hogy minél több tudományos és szakmai területről fogalmazzanak meg közpolitikai javaslatokat, amelyek közvetlenül alkalmazhatóak lesznek az önkormányzati helyi politikai eszközök segítségével, és ebből a javaslatgyűjteményből szeretnénk egy kis kiadványt letenni a politika asztalára.
– Az előadások segítik-e a székelyföldi önrendelkezési törekvések tágabb körű megismertetését, Székelyföld és a többi erdélyi, romániai régió párbeszédét?
– Ebbe az irányba az első lépés az lenne, hogy a konferencia anyagai utólag megjelenjenek egy külön honlapon, itt betekintést nyújthatnánk bárki számára, hogy mit jelent a régióépítés a maga komplexitásában, a kulturális, területfejlesztési minták meghonosításának kérdésében. Egyetlen lépésben nem sikerülhet, de cél, hogy valamiféleképpen a székelyföldi mozgalmat beemeljük egy olyan tágabb közegbe, amely Románia összes régióját érinti. Eredetileg terveztünk egy olyan román nyelvű kerekasztalt, amelynek éppen ez lett volna a témája, sajnos, ezt nem sikerült a kongresszus időpontjára összehozni, de továbbra is törekszünk erre, és amennyiben a Székely Kongresszust sikerül intézményesíteni, biztos, hogy előbb-utóbb ezeket a dialóguskereteket is ki tudjuk alakítani.
– Kiolvasható a programból és a célkitűzésekből, hogy identitáserősítő szándéka is van a kongresszusnak. Ez azt jelenti, hogy még mindig nem él elég erősen a közösségben, hogy tulajdonképpen kik vagyunk és milyen jogaink lehetnének?
– Az általunk tárgyalt kontextusban az identitást nagyon átfogóan kell értelmezni. Az identitás egy dinamikus azonosulás a térséggel, és ennek a dinamizmusnak akarunk új fogódzókat adni azzal, hogy megjelöljük, milyen cselekvési területek lesznek a jövőben. Itt az identitást nem a klasszi¬kus formájában kell elképzelni, nem történelmi, etnikai identitásról van ez esetben szó, hanem abban az értelemben tárgyaljuk, hogy ez a régió egy felépíthető haza, és ennek vannak modern gazdasági és közpolitikai eszközei, ebbe az irányba szeretnénk az identitás kérdéskört bővíteni. A történelmi szekcióban lesz egy ilyen tömb, amely a székelyföldi önképkereséssel kapcsolatos, történeti dimenzióban vizsgálja, miként változott ez az identitás, és ennek az üzenete is az, hogy az identitást mindig az adott kor kihívásainak megfelelően kell építeni.
A III. Székely Kongresszus – amelynek előzménye az 1902-ben megtartott első, majd a 2002-ben megszervezett centenáriumi esemény – ma kezdődik Marosvásárhelyen, holnaptól bekapcsolódnak a csíkszeredai és a sepsiszentgyörgyi Székelyföld-konferencia előadások is. A háromszéki megyeközpontban pénteken és szombaton az oktatás, a falusi kultúrházak változó funkciói, az épített örökség, hadtörténet, a közösségi javak társadalmi vonatkozásai Székelyföldön, modernizáció és fejlesztéspolitikák, székelyföldi önképépítés témakörökben hangzanak el előadások a Sapientia Egyetemen. A részletes program a szekely-kongresszus.ro honlapon olvasható.
Középpontban a térség fejlesztése
Üdvözli a Székely Nemzeti Tanács a ma kezdődő Székely Kongresszus munkálatait, Izsák Balázs elnök tegnapi közleményében kívánt sok sikert a rendezvényhez. „A szervezést magukra vállaló intézmények (...) felismerték annak szükségességét, hogy Székelyföld jövője a valós Székelyföld-kép megerősítésében, a hagyományos keretekkel is számoló fejlesztések szakpolitikai elveinek megalapozásában rejlik, ehhez pedig Székelyföld szakmai és tudományos potenciáljának felmérése és felmutatása elengedhetetlen feladat az akadémiai szféra számára” – írja az SZNT elnöke. Úgy véli, a mostani kongresszus is megkíséreli felvázolni a térségi fejlődés legfontosabb koordinátáit, hogy aztán már most, az autonómia intézményes kereteinek hiányában, ám az önkormányzatok szintjén hasznosítható közpolitikákként láthassuk viszont. Fekete Réka / Háromszék; Erdély.ma

Nem csak béremelésen múlik
Miközben a legújabb nettó jövedelmekre vonatkozó országos összesítés ismét megerősíti azt, ami már rég közismert, nevezetesen, hogy átlagfizetés tekintetében a két székelyföldi megye a kullogók táborába tartozik – az előrejelzési bizottság szerint a legkisebb nettó átlagbéreket Neamţ (1690), Vâlcea (1725), Hargita (1713), Kovászna (1747) és Bihar (1734) megyében jegyzik –, csak bizakodni lehet, hogy a meglebegtetett adó- és bérezési intézkedések némiképp változtathatnak ezen az áldatlan állapoton.
A helyzet javult az egy, másfél évtizeddel ezelőtti állapothoz képest, ugyanis a mostani háromszéki nettó átlagjuttatás csak 300 lejjel kevesebb a 2047 lejes országos átlagnál, miközben ez a különbség korábban akár 6–800 lejt is elért. E kérdéskör különben alapos és higgadt elemzést érdemelne, s meg kellene nevezni azokat a tényezőket, melyek ezt a méltánytalan székelyföldi bérhelyzetet eredményezték. Már csak azért is, mert Székelyföld gazdasági felemelkedése csupán színes álom marad mindaddig, amíg a térséget az alacsony bér és a szakképzetlen munkaerő jellemzi.
De tekintsük a bizakodóbb adatokat is: az említett előrejelzés azt is előrevetíti, hogy a nettó átlagfizetés a jelenlegi értékről 2020-ra 2864 lejre nő. Ez egyben választási esztendő is, de nem ez okozza a legnagyobb fejtörést, hanem hogy mekkora lesz majd az infláció. Manapság, amikor a szociálliberális kormánykoalíció jó bűvészként folyamatosan szép számokkal, jó fizetések ígéretével kápráztatja közalkalmazottak, nyugdíjasok százezreit, azért néhány olyan elem is sejlik, mely mindeddig hiányzott a kormányzati intézkedések közül. Noha egyelőre számos kérdőjel övezi, a családi adózás esetlegesen többletet is hozhat a kisebb jövedelmű háztartások kasszájába, miként a progresszív jövedelemadó is. Mindezek hitelesebb szociáldemokrata politikát jelentenének, mint a büntető törvénykönyv gyors átszabása, miközben továbbra sem lehet eltekinteni a kormányoldallal kapcsolatos bizalmatlanságtól sem. Jó lenne végre egyértelműen a munkát vállalókat, illetve azokat a családokat támogatni, ahol a szülők dolgoznak, s nem a szociális segélyezettek táborát dagasztani különbnél-különb juttatásokkal. Utóbbi a szociáldemokratáknál mindeddig valahogy nagyobb előnyben részesült, kérdés, most akarnak-e, tudnak-e változtatni az eddigi szemléletmódon. Fordulatot hozna, ha a lebegtetett adó- és pénzügyi intézkedések nemcsak káoszt és bizonytalanságot, hanem valamiféle társadalmi méltányosságot, kiszámíthatóságot is eredményeznének, igaz, a közszféra és a magánszektor közötti markáns elkülönülés ezt egyelőre nem vetíti előre. De már az is eredmény lenne, ha – miként egy valamirevaló szociáldemokrata irányultságú államban – a munkát vállalók nagyobb megbecsültséget élveznének (adókedvezmények által is), mint azok, akik sem szakmát nem kívánnak tanulni, sem dolgozni nem akarnak.
Mózes László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tovább tart a kényszerhelyzet
Megoldás helyett
Újabb határidő-eltolás, újabb (hét képviselőből álló) bizottság kinevezése, amely péntek délután 2 óráig megoldást kellene találjon a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum hónapok óta húzódó helyzetére – ezzel az indokkal szakították félbe szerda délután a marosvásárhelyi tanács rendkívüli ülését, amit csütörtök délután folytatnak. Az ülés összehívását az RMDSZ-tanácsosok kérték a katolikus iskola ügyében, amelynek megszüntetése érdekében már minden lehetséges lépést megtett a megyei tanfelügyelőség.
A katolikus iskolát törölte a város iskolahálózatából, megtiltotta, hogy nulladik osztályt indítsanak, lejárt az ideiglenesen kinevezett igazgató megbízatása, és ezek után kevés a valószínűsége, hogy engedélyezik az iskola által kért három kilencedik osztályt.
A már-már tragikomédiába fulladt szerdai ülés célja az lett volna, hogy elfogadják azt az RMDSZ-tanácsosok által beterjesztett határozattervezetet, amely kimondja: „a tanács tudomásul veszi a 2015/16-os tanévtől működő iskola létrehozását”, mivel az minden törvényes és a működéséhez szükséges feltételnek eleget tesz. A határozattervezet második pontja pedig arról szólt, hogy „a tanács jóváhagyja a magyar tannyelvű Római Katolikus Teológiai Líceum további működését a 2017/18-as tanévben”, amire kéri a megyei tanfelügyelőség szakmai jóváhagyását.
Az RMDSZ-tanácsosok által benyújtott határozattervezet mindkét pontja ellen kifogást emelt a polgármesteri hivatal jogügyi és közigazgatási igazgatósága, Szövérfi Vasile jegyző és természetesen az iskolákért felelős igazgatóság is.
A jogügyi osztály szerint hiányzott az iskolákért felelős igazgatóság magyarázó jelentése, másrészt a tanács a helyi közigazgatási törvény vonatkozó előírása értelmében el kell rendeljen valamit, nem tudomásul vegyen. Másrészt a tanügyi törvényben nem szerepel olyan előírás, ami a működés folytatásának a jóváhagyására vonatkozna. A leghatározottabb érv pedig az volt, hogy a megyei tanfelügyelőség a beiskolázási tervből törölte a Római Katolikus Teológiai Líceumot, és a szakmai szerv jóváhagyása nélkül nem működhet egy tanintézmény.
A jegyző a már említett jogi kifogásokat azzal toldotta meg, hogy a határozattervezetben két alapító okiratot tüntetnek fel, ami nem lehetséges. Mindkét kifogás április 18-i keltezésű, az iskolákért felelős igazgatóságon viszont, amely rövidített formában ugyanazokat az érveket ismételi, április 11-i dátummal fogalmazták meg a szakmai véleményt.
Ezek után nehéz elképzelni, hogyan fog boldogulni a héttagú bizottság, amely jórészt RMDSZ-es tanácsosokból tevődik össze. Rajtuk kívül részt vesz benne egy liberális és egy, a Szabad Emberek Pártját képviselő tanácsos. Egyébként ez utóbbinak, Mark Hermann Christiannak volt a javaslata egy újabb bizottság létrehozása, ami eredeti formájában nem kapott szavazattöbbséget.
Az ülésen a végsőkig elkeseredett szülők is hallatták a hangjukat. Azon túl meddő politikai színezetű vitákkal telt az idő, amíg szünet után megszavazták a bizottság létrehozását, amely a jegyzővel egyeztetve kellene holnapig megoldást találjon az iskola helyzetére.
Időközben a DNA újra elkezdte behívatni és kihallgatni a katolikus iskolába járó gyermekek szüleit, akiknek semmi közük nincs az iskola létrehozása ellen emelt kifogásokhoz.
BODOLAI GYÖNGYI / Népújság (Marosvásárhely)

Kereszttűzben
Kezdjük mindjárt a végén. Még ki sem hirdette az államfő, máris támadja a múlt héten magszavazott törvényt, amely biztosítja a kisebbségek anyanyelvhasználati jogát a kórházakban és a szociális intézményekben a magyar közösség szimbólumhasználata elleni pereiről ismert Dan Tanasă, a Hargita-Kovászna megyei „elnyomott” románok önjelölt érdekvédője, aki zászlajára tűzte, hogy bármi áron megvédi a magyar megyék románjait a „többségi elnyomástól”. Szerinte a jogszabály célja „az etnikai tisztogatás az erdélyi kórházakban”, és újabb lépést jelent „a magyar nyelv hivatalosítása” terén. Párhuzamot von az új törvény és a közigazgatási törvény között, amelyet ugyancsak „etnikai tisztogatásra” használt az RMDSZ a Székelyföldön, lehetővé téve, hogy Hargita és Kovászna megyében „csak magyarokat alkalmazzanak a polgármesteri hivatalokban és az önkormányzati intézményekben”. Azt állítja, hogy most a kórházak következnek, és az RMDSZ a törvényt etnikai tisztogatásra fogja felhasználni az erdélyi kórházakban.
De egyes jogvédő szervezetek szerint sem bővültek a nyelvi jogok az egészségügyi törvények módosításával, és félrevezetőnek nevezik a nyelvi jogok bővülésének „ünneplését”. Szerintük a törvények nem rendelkeznek a kisebbségekhez tartozó páciensek anyanyelven történő ellátásának biztosításáról, mindössze a kisebbségek nyelvét beszélő szakemberek alkalmazását teszik kötelezővé ezekben az intézményekben, bár a kisebbségi nyelvi jogok lényege pontosan az, hogy a román nyelv ismeretétől függetlenül is használható legyen a magyar.
Miről is van szó?
A minap elfogadott szabályzó előírja, hogy az egészségügyi és szociális intézményekben kötelesek lesznek magyar nyelvet ismerő szakszemélyzetet alkalmazni annak érdekében, hogy a magyar anyanyelvű betegeknek lehetősége legyen a teljes körű anyanyelvű asszisztenciára. Azonban a törvény alkalmazási módszertana fogja meghatározni majd, hogy milyen szakembereket kell a kórházi és szociális intézményeknek alkalmazni ahhoz, hogy a beteg teljes körű, anyanyelven történő szolgáltatást kapjon ezekben az intézményekben. A minisztériumnak úgy kell kidolgoznia az érintett intézmények működési módszertanát, hogy figyelembe veszi ennek a törvénymódosításnak az előírásait, nevezetesen az anyanyelvet ismerő személyzet alkalmazására vonatkozókat. Ez a kötelezettség pedig szerepel a törvény szövegében.
Tény, hogy a jogszabályok ellenére Romániában nehézkes a kisebbségi nyelvek használata akár a közigazgatásban, akár az igazságszolgáltatásban, és minden nyelvi diszkrimináció esetén jogok sérülnek. Kétségkívül sok még a tennivaló nyelvi jogaink bővítése és alkalmazása terén. Érthető Dan Tanasă „aggodalma”, hiszen abból él, hogy tüzet okád mindenre, ami magyar, de a magyar érdekvédők támadása talán kissé elhamarkodott.
MÓZES EDITH / Népújság (Marosvásárhely)

Urbanisztikai engedély a helységnévtáblákra
A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal illetékes szakosztálya már kibocsátotta az urbanisztikai engedélyt az Emil Boc által április 7-én bejelentett háromnyelvű helységnévtábla elhelyezésére – tájékoztatta a Szabadságot Oláh Emese alpolgármester, aki szerint az építkezési engedély kibocsátása még folyamatban van.
Lapunk arra volt kíváncsi, hogyan vélekedik a kérdésről Landman Gábor, a Hollandiában bejegyzett a European Committee Human Right Hungarians Central Europe Alapítvány elnöke, aki néhány évvel ezelőtt indított pert a kolozsvári városháza ellen. – Romániában a magyar közösség nyelvi jogokkal rendelkezik. Ezek a nyelvi jogok nagyon fontos gazdasági jogokat biztosítanak.
Papíron egy budapesti, vagy bukaresti ugyanúgy otthon érezhetné magát egy olyan településen, ahol a magyar társhivatalos nyelv – fogalmazott a civil aktivista.
– Sajnos ez gyakorlatban nincs így, annak ellenére, hogy a törvények biztosítják ezeket a jogokat. A kolozsvári többnyelvű helységnévtábla nagyon jelképes nyelvi ügy. A román törvények értelmében, már 2001-ben ott kellett volna lennie, így hát a tábla hiánya a törvénytelenség szimbóluma. Sajnos azt tapasztaltam, hogy sokan nem ismerik ezeket a nyelvi jogokat és azt hiszik, hogy amennyiben a magyar ajkú lakosság 20% alá csökkent, nem kötelező elhelyezni a táblát – írja e-mail-üzenetében a civil aktivista.
Megjegyezzük: a jogszabály értelmében 20 százalékos kisebbségi arány fölött a helyhatóságnak kötelező kihelyeznie a két- vagy többnyelvű helységnévtáblákat, ezalatt pedig a gesztus opcionális.
Hozzátette: egyébként 2010 óta folyamatosan a holland sajtóban hangoztatta, hogy Románia felzárkóztatása az Európai Unióban nem lehetséges, amennyiben az ország nem tiszteli azokat a szerződéseket, amelyeket a NATO és EU csatlakozásakor feltételeként vállalt. – Erről egy jelentés is megjelent a holland sajtóban, amelyben a romániai jogállamiságot bírálom tíz ügy alapján, többek között a kolozsvári, marosvásárhelyi és a tordaszentlászlói ügy kapcsán – írja a kisebbségvédelmi aktivista.
Amint arról lapunk több ízben beszámolt, a háromnyelvű helységnévtáblák ügyéről még a rossz emlékű Gheorghe Funar szélsőségesen nacionalista kolozsvári polgármester idejében döntött a Kolozsvári Városi Tanács. Mivel a magyargyűlölő városvezető a vélt pénzhiányra való tekintettel nem volt hajlandó eleget tenni az önkormányzati képviselők döntésének, a Kolozs Megyei Tanács utalt ki összeget erre a célra. Funar még ekkor sem helyezte ki a háromnyelvű helységnévtáblákat. A Landman Gábor vezette hollandiai civil szervezet néhány évvel ezelőtt pert indított a kolozsvári városháza ellen, ám a bíróság elutasította a keresetet. A döntést azzal indokolták: a Németalföldön bejegyzett civil szervezet nem kötelezhet egy romániai állami hivatalt valamely közigazgatási intézkedés meghozatalára. Ekkor Szőcs Izabella és Szőcs Sándor ügyvéd bejegyeztette a kolozsvári székhelyű Minority Rights Egyesületet, amely pert indított. Hosszas pereskedést követően 2017. március végén a civil szervezet megnyerte a pert. Emil Bocnak 30 napja van az ítélet végrehajtására.
Kiss Olivér / Szabadság (Kolozsvár)

Kettős mérce
Személy szerint engem nem aggodalom tölt el a budapesti Közép-európai Egyetem (CEU) körül kialakult hisztériakeltés kapcsán, hanem mélységes szomorúság. Két ok miatt is.
Egyrészt mert a demokrácia felsőbbrendűségét hirdető, s azt védelmező „háborgók" nem hajlandóak tudomásul venni, hogy egy demokratikusan megválasztott kormány a népfelségtől kapott felhatalmazás nyomán mégiscsak illetékes a tekintetben, hogy törvénytelenségeket parlamenti jóváhagyással megszüntessen. Mert erről is szó van a kormányzati döntés mögött! Akiknek viszont szelektív a hallása és a látása, azok a kőkemény érvek ellenére megkerülik a dialektika ok és okozati összefüggéseit, s diktatúrát kiáltanak ott, ahol pusztán rendpártiságról van szó. Egyébiránt a nap mint nap tapasztalható széttartás egy kártékony ideológia következménye, mely a rend helyett a mindent szabad elvét hirdeti, a jogot pedig a kötelesség elé sorolja. S ha ehhez még hozzávesszük a globális világ pénzirányultságát, s az elburjánzott korrupciót és a milliárdokból újratermelődő kapzsiságot és pökhendiséget, egyenesen a bibliai igazsághoz jutunk: „mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme..." (1Tim 6,10).
Másrészt azért is szomorú vagyok, mert az a sok notabilitás – köztük a 146 erdélyi értelmiségi –, akik aláírásukkal álltak ki a CEU mellett, nem tették ugyanezt ennyire egységesen, amikor a magyar tannyelvű Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) vagy az ugyancsak marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium jövőjéről volt szó. Mély hallgatásba burkolóztak akkor is, midőn sorozatos jogsértés ért bennünket restitúció, anyanyelvünk, szimbólumaink használata rendjén. S mily különös, hogy a sok esetben gyanús pénzügyi hátterű civil jogvédő szervezetek is némák maradtak itthon és Brüsszelben. Pedig lenne miért szót emelni. Ehhez nyújt segítséget Tőkés László Magyarellenes megnyilvánulások Romániában 2014–2016 között című dokumentumfüzete, amely 2016. december 30-án jelent meg.
Mindent egybevetve az igazság egy és oszthatatlan! Nincs helye a kettős mércének! Így látta ezt Ady is több mint 100 évvel ezelőtt:
„Kend új rendet akart: / Mindenkit szeretni. / Mi más rendre vágyunk: / Vagy igaz világ lesz, / Vagy nem lesz itt semmi." (Emlékezés Táncsics Mihályra)
Varga Károly
A szerző a nagybányai református egyházmegye nyugalmazott esperese; Krónika (Kolozsvár)

Szövetségben a természettel
Péter Alpár útjai
Fiatal és elismert képzőművész. Hosszas pécsi tartózkodás után, budapesti feleséggel tért haza Bikfalvára, a 80 négyzetméteres műtermet felváltva egy kisszobára, amelyben a gyermekek hancúroznak. Azokat az erővonalakat, erőket kerestük – és ezeket szeretnénk az olvasóknak is megmutatni –, amelyekhez az életét igazítja, amelyek őt igazítják. Itt és most, Háromszéken 2017. április havában.
– Nemrég került haza a pécsi Képzőművészeti Egyetem doktori iskolájából, ahol hároméves ösztöndíjjal tartózkodott, ideális állapotok között. A jól felszerelt műterem, különböző műhelyek mellett rendelkezésére állt egy szakmai könyvtár és egy kitűnő szellemi közeg is. Most újra itthon. Hogyan éli ezt meg?
– Tudatosan jelentkeztem a képzésre, és éppoly tudatos döntés volt az is, hogy tanulmányaim befejeztével hazatérek Háromszékre. Most ott kell folytassam, ahol 3 évvel ezelőtt abbahagytam, s a mindennapi munka mellett be kell fejeznem a disszertációmat. Szeretném minél hamarabb megírni, mert úgy láttam a szaktársaknál, hogy mikor kiestek abból a közegből, ahol minden a szakmáról szól, és ezer más dolog köti le az embert, sokkal nehezebb. Nagyon jó volt hazatérni, sokat jelent számomra ez a hely, de hiányolom azt a magas színvonalú szakmai közeget, amit ott megszoktam, meg a műtermem, amit a képzés befejeztével vissza kellett adnom. A hazatérés, az újrakezdés sok kérdést vet fel, a hazai művészeti életbe is vissza kell térnem.
Kapcsolatban a térrel
– Pécsi tartózkodása alatt is hazajutottak a hírek Önről, hogy természetművészeti alkotótáborokat rendez, illetve a Közel- és Távol-Kelet hasonló jellegű megmozdulásainak is szerves része. Természet és művészet… Megmagyarázná, mit eredményez e két rokonszenves fogalom násza?
– A kortárs képzőművészetbe mindig otthonosan mozogtam, installációkat és performanszokat hozva létre. Ezeknek sajátosságuk a valós tér és az anyagok használata. Az elmúlt évtizedben egyre tudatosabban léptem ki a természetbe, ez megdöbbentő felismerésekhez vezetett. A műveim lerázták magukról azt a szociális környezetet, amiben születtek, és egy tág, időtlen, kozmikus folyamatba ágyazódtak. Sok mindent újraértékeltem, szellemileg is átalakultam. A folyamat eredményeként megvalósuló művek a 20. század végén jelentkező nature art jellegű kortárs művészeti jelenségekhez köthetők. Ez indokolta a pécsi doktori képzés melletti döntésem is, mivel témavezetőmet, Colin Fostert is foglalkoztatják a természeti tér és a kortárs szobrászat kapcsolódási pontjai.
– Mikor láthatják a háromszékiek is ezeket a műveket?
– Ha sikerül, decemberben a Lábas Házban jelentkezem egy kiállítással, ahol két pécsi művészbarátommal, Tomcsik Judittal és Mészáros Gergellyel közösen adunk ízelítőt egy sokkal nagyobb anyagból. Ez az anyag utána továbbutazik Pécsre, majd Németországba.
Bikfalva egy kikötő
– Ön számára egy 18. századi kúriában van az archimédeszi pont, ahonnan sarkaiból kifordíthatná a világot…
– Nem akarom a sarkaiból kifordítani, forog az magától is, sőt ebből a világgal való együttmozgásból származik a munkáim energiája. Bikfalva egy kikötő, egy töltekezési pont. Becsukom a kaput, és egy elvarázsolt világban találom magam, egy másik tudatállapotban. Ezért szeretik itt annyira a gyermekeim is, és érzik jól magukat a munkáim is a padláson, csendes meditatív állapotukban.
– Háromgyermekes családapa, nagy felelősséggel. Nem kel birokra Önben néha az apa és a művész?
– Vannak művészek, akik lemondanak a családról, pedig mint alkotó embernek ebből is rengeteg energia származhat. Mi a gyerekek révén a születés misztériumát is közösen éltük meg. A mindennapokban feleségemmel, Várallyai Réka művészettörténésszel igyekszünk megtalálni a harmóniát és az egyensúlyt, bár belefolyunk egymás szakmai tevékenységébe. Kicsit én is műemlékvédő lettem, és ő is kortárs művészettörténész. Megértéssel kezeli az utazásaimat, én pedig szelektálok, hogy mikor és hova utazom. Kulturális fővárosként Budapestet hordozom magamban, Réka révén oda is hazamegyek.
– Milyen karrierre vágyik?
– Kérdés, mit nevezünk karriernek… Egy jó értelemben vett művész elsődlegesen nem a megélhetésért alkot, és nem a pénzkeresés áll a fókuszában. Mindegyik mű egy-egy megértési folyamat, ami számomra egy szellemi úttá nemesül. A művész egy olyan szellemi terméket, értéket hoz létre, amelynek nem mérhető pénzügyi mutatókkal a rentábilis volta, de elvárhatja, hogy ennek fejében a közösség biztosítsa az ő megélhetését. Míg egyes művészeti ágakban – például a színház – megoldott a művész megélhetésének kérdése úgy, hogy többnyire nem kell megalkuvást kötnie, a képzőművész nagyon kiszolgáltatott. Hiányzik az az intézményes rendszer, ami nyugodt alkotói körülményeket biztosít. Ez nemcsak lokális, hanem globális probléma. Vannak rezidens programok, rendezvények, amelyek egy hónapra, félévre megoldják a helyzetet, de ezek csak ideiglenes alternatívák. Sokszor veszek részt a kultúrámat képviselve olyan rendezvényeken, amelyek után örülök, ha nullára kijövök. Sokkal másabb a helyzet, mikor kapok egy tiszteletdíjat, és úgy tudok alkotni, hogy nem vonja el más a figyelmem, és nem csorbul háromgyermekes apai öntudatom, mert jut a családnak is!
– Azok a gondolatok, amelyeket szóban és a természetben megfogalmaz, kicsit kilógnak a magyar kultúrkörből. Milyen olvasmányokból ihletődik, csak a saját öröméért teszi, esetleg szakmai vagy személyes fejlődéséért?
– Mondhatnék olyan művészeket, aki tevékenységükkel hatottak rám, de filozófusokat, gondolkodókat is. Ahogy a természetet, mint élő teret látják a keleti kultúrák, úgy az egyenrangú partneri kapcsolat is nagy hatással van rám. A buddhizmus, hinduizmus természetszemlélete, érzékenysége, az iráni perzsa kultúra természetértelmezése, az antik görögök természethez való viszonya, de a régi székely falu természetképe és annak megjelenése a használati tárgyak dekoratív díszítésein szintén fontos inspirációs források számomra. A természetet a nyugati művészet többnyire csak mint tárgyat és anyagot kezeli, vagy környezetvédelmi kérdésként tekint rá. A keleti kultúrák a művész szerepét is másképp határozzák meg. Hisznek abban, hogy a művész változtathat társadalmi, szociális, vagy természeti gondokon, igaz, ha Joseph Beuys művészetére gondolunk, ez nem idegen a nyugattól sem… Művészként egy globális diskurzus részének érzem magam, ami kultúrák és művészek között zajlik, néha átlépve a tér és az idő korlátait.
Péter Alpár
1976-ban született Sepsiszentgyörgyön. Szakmai tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceumban kezdte (1990–1994), a temesvári Képzőművészeti Egyetemen folytatta (1996–2001), majd a Pécsi Tudományegyetem Képzőművészeti Karának doktori iskolájában fejezte be (2013-2016). Kortárs művészettel és annak határterületeivel foglalkozik, művei nonkonformista anyaghasználatú térplasztikák, funkcionális szobrok, installációk, óriási térrajzok.
Bodor Tünde / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Eltűnőben levő örökségünket dokumentálta
Doboznyitogató idők
A nemrég Sepsiszentgyörgyön, a Bástya-házban bemutatott, az ArtPrinter Kiadó gondozásában megjelent, Háromszék népi építészete című könyv kiemelkedő jelentősége abban áll, hogy azok közül az építmények közül, amelyeket 40 éve megörökített bennük Murádin Beyer Katalin, jó néhány már nyom nélkül eltűnt, pusztulni hagyták, vagy lebontották.
A szerző román nyelven megírt és 1984-ben megvédett doktori dolgozatának kivonatából készült el az a közel 150 oldalas, igényes kivitelezésű könyv, amely Háromszéken belül is hét kisebb, építészetileg elkülönülő jegyekkel rendelkező tájegységet tárgyal, mindemellett van közös, háromszéki vonása is azoknak az épületeknek, amelyeknek rajzait is tartalmazza a könyv.
Annak eredetéhez visszanyúlván az április 6-ai esten Murádin Beyer Katalin elmondta, a környékbe – és könnyen replikázó, szófacsaró lakosaiba – akkor szeretett bele, amikor egyetemi diplomamunkájához, a Kovásznára tervezett szívkórháznál tartott terepszemlét. Mikor aztán a doktorátusra készülődve közölte választott témáját, tanárai nem ismervén Háromszéket, annak részletes ismertetését kérték tőle. Így az elkészült munka nagyon terjedelmes lett, hiszen történelmi, földrajzi, geológiai, adminisztratív, kulturális, szociológiai és néprajzi szempontból is bemutatja Háromszéket.
Életéből mindmáig a legkedvesebb két nyarat köszönheti a hosszú előtanulmányok után elvégzett dokumentációs terepmunkának az akkor már a kolozsvári Építészeti Egyetem oktatójaként dolgozó Murádin Beyer Katalin. 1978–79-ben a kistérség 111 falujából 109-et bejárt, nagyon sok templom, harangláb, kastély, kúria, lakóház, ipari építmény belekerült a dolgozatba, köztük sok olyan, amelyiknek az országos műemléklistán lett volna a helye addig is, de nem volt ott.
A most megjelent kötet kifejezetten a népi építészetre összpontosít: számos doboz nyitogatása előzte meg, melyek az akkori rajzokat, fotókat, jegyzeteket, diákat őrizték. A munka rövidített formájában is kiemeli azokat a jegyeket, amelyek telekformában, anyaghasználatban, építkezésben egységesítik, illetve elkülönítik a hét vidék házait. A sok rajz közé utólag az illető épületekről készült fotókat is beillesztettek a kiadó vezetője, Kopacz Attila javaslatára.
Ilyenformán tehát Kézdivásárhely és környéke népi építészetének (mely a legérintetlenebb és egységesebb maradt, különösen a régió északkeleti részén) a leírását Orbaiszék tárgyalása követi, majd Bárkányé és környékéé, mely erőteljes havasalföldi hatásokat mutat. Az Olt mente (Sepiszék) után Uzon–Lisznyó környéke következik, a barcasági beütések részletezésével a kőépítészetben, majd Köpec–Bölön övezete (Miklósvárszék), mely szintén szász befolyásra utal. Utolsóként Erdővidék jellegzetességeit foglalja össze a szerző, mely udvarhelyi hatásokat mutat, lévén hogy 1876-ig Udvarhelyszékhez tartozott.
Murádin Beyer Katalin könyvét a Kovászna Megyei Képzőművészek Szövetségének üzletében lehet megvenni (a megyei tanács mellett).
Bodor Tünde / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Azon dolgoznak, hogy újból béke legyen Gyergyószentmiklóson
A közbiztonság megerősítéséért szervezett április 6-i tüntetésen Nagy Zoltán polgármester, miután a petíciót átvette, ígéretet tett arra, hogy a problémát prioritásként fogják kezelni, és a hatóságokkal közösen sürgősen lépéseket tesznek a közrend visszaállításáért. Az elmúlt időszak fejleményeiről kérdeztük.
„Az egyeztetés időszaka zajlott az elmúlt napokban. Több emberjogi, érdekvédelmi szervezet képviselője látogatott a városunkba annak érdekében, hogy megbizonyosodjon a kirobbant incidens okáról, illetve véleményt kértek a helyi közösség képviselőitől is” – fogalmazott Nagy Zoltán.
Romák házát gyújtották fel Gyergyószentmiklóson
Minden valószínűség szerint szándékos tűzokozás miatt kapott lángra pénteken este egy roma család háza Gyergyószentmiklóson. A hatóságok szerint az ügy összefügghet az egy nappal korábban a városban elkövetett nagy értékű lopással.
Romák házát gyújtották fel Gyergyószentmiklóson Minden valószínűség szerint szándékos tűzokozás miatt kapott lángra pénteken este egy roma család háza Gyergyószentmiklóson. A hatóságok szerint az ügy összefügghet az egy nappal korábban a városban elkövetett nagy értékű lopással.
Ne csak akkor jöjjenek, ha baj van Ugyancsak az eltelt hetek során több egyeztetés zajlott a megyei rendőrséggel, prefektúrával. Gyergyószentmiklóson ülésezett Hargita Megye Közbiztonsági Bizottsága, és további érdekvédelmi szervezetek jelezték, hogy bekapcsolódnának a munkafolyamatba.
Több mint ezren követeltek élhetőbb életteret Gyergyószentmiklóson Rendet, rendet, rendet – kiáltotta az a több mint ezer személy Gyergyószentmiklóson, akik a közbiztonságért szervezett tüntetésre gyűltek össze a művelődési ház előtt. A lakosság soraiban volt több kárvallott, illetve jelen voltak a rendőrök, tűzoltók, mentősök és a Gyergyói-medence polgárőrei is.
„Fókuszba került Gyergyószentmiklós. Fokozott figyelemmel követik az itteni történéseket a hatóságok, emberjogi szervezetek. Mindenki eldöntheti, ez jó-e vagy rossz, de ha már fokozott a figyelem, akkor felkértük a hatóságokat és szervezeteket, ne csak figyeljék az eseményeket, hanem hathatósan avatkozzanak is be a problémamegoldásba. Ne csak akkor jelenjenek meg a városban, amikor baj van, hanem a megelőzésben segítsenek, akár anyagi források mellérendelésével, hogy ki tudjunk alakítani olyan programokat, amelyek közép- és hosszútávon kezelik a kialakult helyzetet – tájékoztatott Nagy Zoltán polgármester, hozzátéve, hogy a lakás tulajdonosai nem kértek segítséget az önkormányzattól a ház felújításához.
Előzetes letartóztatásba került egy férfi a 30 ezer lejes lopás kapcsán
Egy harminchat éves, több lopással és lopásban való bűnrészességgel gyanúsítható gyergyószentmiklósi férfit helyeztek előzetes letartóztatásba csütörtökön.
Marad a 30 napos előzetes
A szerdai, polgármesteri tájékoztató után derült ki, hogy G. I., Tölgymező utcai lakos megfellebbezte a 30 napos előzetes letartóztatásáról szóló döntést. A bíróság nem adott helyet kérésének, így május 12-ig előzetesben marad. G. I. egyébként a kiégett lakásban élt, és közeli rokoni kapcsolatban áll azzal a két 15 éves fiatallal, akik a tűzesetet megelőző napon 30 ezer lejt loptak el egy helyi vállalkozó autójából.
Balázs Katalin / Székelyhon.ro

Szakmai konferenciát tartottak az óvodapedagógusok
Harmadik alkalommal találkoztak Erdély magyar óvodapedagógusai Székelyudvarhelyen, hogy a kapcsolatépítés mellett új tanítási módszerekkel ismerkedjenek, ugyanakkor megosszák egymással szakmai tapasztalataikat. Az országos konferencia témakörei ez alkalommal az óvodáskorú gyerekek megismerésének fontossága, a másság elfogadása és elfogadtatása, valamint a népi játékok általi készségfejlesztés módszertana voltak.
Az első országos konferenciát 2012-ben szervezték a székelyudvarhelyi Eszterlánc Napközi Otthon óvodapedagógusai, majd pár év szünet után tavaly volt a második, szerdán és csütörtökön pedig a harmadik szakmai találkozó. A képzéseket mi kerestük magunknak, aztán ha valahol találtunk olyat, ami érdekesnek tűnt, az előadót elhívtuk haza, hogy olyanokhoz is eljusson az információ, akiknek nincs lehetőségük kiutazni Magyarországra. Aztán úgy gondoltuk, jó lenne a szórványból is meghívni a kollégákat, megismerni azokat a kihívásokat, amelyekkel szembesülnek. A konferencia programját mindig úgy állítjuk össze, hogy ne csak a szakelőadók, hanem az óvónők is tartsanak előadást, mutassák be gyakorlati tapasztalataikat a többieknek” – mesélte Koncz Melinda székelyudvarhelyi óvodavezető. Ezúttal hét megyéből közel kétszáz óvónő vett részt a rendezvényen. Mivel a szakmai találkozó egyik célja a módszertani megújulás, a pszichológus, gyógy- és óvodapedagógusok mellett egy magyarországi néptáncpedagógust is meghívtak, aki egy vidékünkön teljesen új módszertant mutatott be.
Népi kultúránk tudatos alkalmazása
A népi játék a rajzoláshoz hasonlóan az önkifejezés eszköze, teljes érzelemvilágunk megjelenik benne. Segítségével jól fejleszthető a mozgáskultúra, a logikai gondolkodás, az érzelmi intelligencia, a kommunikációs készség, könnyebben elsajátítható a társadalmi viselkedésminta – jelentette ki Balatoni Katalin néptáncpedagógus. Munkája során sokat foglalkozott problémás gyerekekkel is, általuk megtapasztalta a népi játékok, valamint a néptánc terápiás hatását. Elmondása szerint sokat javult az együttműködésük, volt eset, hogy tünetmentessé váltak, ugyanakkor egészséges társaik képességei is látványosan fejlődtek. Az évek alatt figyelte a gyerekek reakcióit, és ezek alapján egy teljesen új módszert fejlesztett ki, amely az Így tedd rá elnevezést kapta. Az újítás iránt egyre több nyugat-európai, valamint amerikai magyar óvodapedagógus érdeklődik.
Játék a mindennapokban
A konferencia szervezői tavaly egy tatabányai óvodában találkoztak először a módszerrel, és úgy gondolták, ahogyan nekik, úgy a többi erdélyi óvónőnek is elnyerné tetszését. Az óvodai tanterv rugalmassága megengedi a módszer alkalmazását, ugyanakkor minden óvodának van helyi nevelési terve, amelybe beilleszthető – magyarázta Koncz Melinda óvodavezető.
Bár a népi játékok, dalok, táncok jelen vannak a magyar óvodákban, Balatoni Katalin úgy tapasztalta, hogy a pedagógusok kevésbé tudatosan, gyakran helytelenül élnek vele, hiszen ahelyett, hogy a mindennapok részévé tennék, a kulturális eszköztár használata jobbára az esztétikára, a színpadi fellépésre korlátozódik. Előadásaival ezen szeretne változtatni, illetve átadni a pedagógusoknak azt, amit gyerekként ő is megélt. Az elméleti ismertetést követően közös játékra hívta az óvónőket, megkönnyítve ezáltal a módszer lényegének megértését. Dósa Ildikó / Székelyhon.ro

A kétnyelvűség hamis illúziója
Nem szeretnék ünneprontó lenni, és lelohasztani magyar politikusaink hurráoptimizmusát a romániai egészségügyben használatos magyar nyelv térhódításáról. Az erdélyi és a magyarországi sajtó kész tényként tálalta a hírt az RMDSZ által benyújtott és megszavazott törvénytervezetről, amely előírja, hogy magyar lakosságú, vegyes vidékek egészségügyi hálózatában anyanyelvü-kön mondhassák el panaszaikat az orvoshoz forduló betegek.
Van már ehhez hasonló törvény, amit az önkormányzatokban ma sem alkalmaznak, a román parlament pedig elfogadott egy újabbat, hadd lássa a világ, hogy Románia – papíron legalábbis – betartja a kisebbségek nyelvi jogait. Aki vegyes lakosságú vidéken él, jól tudja, hogy a románul rosszul beszélő olaszteleki kislánnyal a kolozsvári sürgősségin tavaly megesett gyalázat távolról sem egyedi eset, legfenebb a hozzátartozók nem csapnak cirkuszt. Évekkel ezelőtt ezt jómagam is megtapasztaltam gyerekeimmel, amikor a bunkó román szakorvos azt kérte számon rajtam, hogy hatéves kisfiam miért nem tudja elmondani neki románul, hol fáj, mi a panasza. Miután felocsúdtam pofátlanságától, nem éppen szalonképesen elmagyaráztam az orvosnak, hogy harminc-negyven évvel ezelőtt minden épeszű kolozsvári román tudott annyit magyarul, hogy legalább konyhanyelven elboldoguljon a vegyes lakosságú környezetében. Mondanom sem kell, a gyereket más orvoshoz vittem, de hát tudjuk, hogy nem ez a jellemző.
A frissen elfogadott törvénnyel éppen az a baj, hogy az ilyen orvosok viselkedésére semmiféle gyógymódot nem ad, miközben a kétnyelvűség hamis illúzióját kelti. Valójában magyar politikusaink számára jelent gumicsontot. Valaki is komolyan hiszi, hogy egy olyan országban, ahol a kulturális autonómiáról szóló törvénytervezetet lesöpörték az asztalról, a mostani jogszabály egy őszinte gesztus irányunkba? Talán inkább arról van szó, hogy az Európa Tanács jelentéstevőinek kolozsvári látogatása és a készülő országjelentés tette ezt ennyire sürgőssé. Hogy a román kormánynak egy újabb érve legyen amellett, hogy a magyarság hangoskodásának nincs alapja, mert a törvények az önkormányzatokban és az egészségügyben is biztosítják a szabad anyanyelvhasználatot.
Mindannyian tudjuk, hogy csak akkor kezdődhet el a magyar nyelv erdélyi térhódítása, ha a román mellett anyanyelvünk is hivatalossá válik. Ha törvény szabályozza, hogy a vegyes lakosságú vidékeken élő kétnyelvűség szellemében patikától vasútállomásig és polgármesteri hivataltól kórházig bárhol megszólalhatunk magyarul. És választ is kapunk. Ha ezt magyar politikai elitünk nem tűzi ki célként, akkor maradnak a pótcselekvések. Amelyek szépen hangzanak, de gyakorlati hozadékuk nulla.
Makkay József / Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Mérnök, művész, helytörténész
A Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány díját vehette át tavaly év végén Nagy Béla nyugalmazott mérnök, helytörténész, képzőművész, közíró. Kolozsváriként szenvedéllyel kutatja a város múltját.
– A díj átadásakor Dáné Tibor Kálmán, a Művelődés folyóirat főszerkesztője „telepi gyereknek” nevezett. Hol is volt az a bizonyos telep, ahol felnőttetek?
– A város egyik legrégibb utcájában, a Király utcában születtem. A ház, amelynek egyik albérleti szobájában segített a világra egy Holdvilág utcai bábaasszony, az Apáczai Csere János Líceummal szemben ma is áll. Hétéves koromig ott éltünk, ám az ötvenes évek közepén, a Sztálin-korszakban édesapám kapott egy telket és állami kölcsönt, hogy családi házat építsen. A telek a Nagy Gábor-féle gyümölcsös helyén van, a Házsongárdi temető és a Tordai út között. Legtöbben munkások, de agrármérnökök, tanárok is építettek ott hasonló módon. Úgy hívtuk azt a negyedet, hogy a Telep. Nagyon vigyáztak akkoriban a nemzetiségi összetételre: magyarok, románok, németek, zsidók vegyesen éltünk ott.
– Milyen volt ott az élet?
– A Király utcához képest nekem valóságos Paradicsomnak számított, bár kisgyerekként a Király utcában is jól éreztem magam. A költözésre már nem emlékszem, viszont belecsöppentem a nagyobb telepi családba, ahol akkoriban mindenki ismert mindenkit. Reggeltől estig fociztunk, a szomszédunkban volt a temető, ahol szintén lehetett játszani. Rengeteg gyerek volt, és mindannyian magyarul beszéltünk, beleértve a románokat is. Persze mi is megtanultunk románul, úgyhogy nem volt semmilyen nézeteltérés közöttünk. A mostani balettiskola Petőfi utcai épületében működő magyar elemi iskolában jártam, majd 1959-től az Ady Endre Líceumba írattak, ott is érettségiztem.
– Mikor döntötted el, hogy a mérnöki pályát választod?
– Még a Király utcában volt egy gyergyói származású székely szomszédunk, Baricz bácsi, aki asztalosként dolgozott a Vasúti Javítóműhelyekben (Február 16.). Délutánonként otthon a saját műhelyében bütykölt ezt-azt. Négy-öt éves koromban beszabadultam a műhelyébe, az öreg mindig felállított egy kicsi ládára a gyalupadja mellé, és estig, amíg dolgozott, onnan lestem, mivel foglalkozik. Belém ívódott a fa és a csontenyv illata, annyira, hogy a mai napig szeretem a fát és a szerszámokat. Nem tudnám megmondani, ez is közrejátszott-e, de egyszer kijelentettem, gépészmérnök leszek. Érettségi előtt Kovács Mihály latintanárom eljött apámhoz, hogy rábeszélje, küldjön engem Brassóba az erdőmérnöki egyetemre. Ott szükség volt a latin nyelvre, és a tanárom szerint abból jó voltam. Idegen városba menni költséges lett volna, de már nem is nagyon tudtak volna lebeszélni a gépészmérnöki pályáról. Sosem bántam meg a választásomat, egész életemben tervezéssel foglalkoztam, ami élvezetes és valóban mérnöknek való munka.
– Napjainkban nehezebb munkát találni. Könnyű volt azokban az években elhelyezkedni a szakmában?
– Volt egy lista a munkahelyekkel, ezekből lehetett választani – természetesen az egyetemen elért eredmények alapján. Nem voltam a legelsők között, de azért elég közel Kolozsvárhoz, Zilahon kaptam állást. 1975-ben kerültem vissza a szülővárosomba, a Hőenergetikai Berendezéseket Kutató és Tervező Intézetbe, innen is mentem nyugdíjba 35 év után. Négyszázan dolgoztunk az intézetben, de az 1989 utáni években mintegy nyolcvanan maradtunk. Ebből már csupán 10–12 személy foglakozott tervezéssel. Energetikai berendezéseket terveztünk és gyártottunk, gyakorlatilag mindent, aminek a hőenergiához köze van.
– Az alternatív energiatermelők is beletartoztak?
– Már a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben kezdtek divatba jönni az úgynevezett megújuló energiaforrásokat hasznosító berendezések, a Ceauşescu-rendszer ezen a téren is meg akarta mutatni a világnak, mire képes. Intézetünk a szélerőműveket kapta feladatnak, másokkal együtt én is terveztem néhány kísérleti példányt, amelyek közül egy 30 kW-os szélturbinát a Dregan-völgyi gyűjtőtó szomszédságában szereltek fel. A rendszerváltás után már nem volt pénz kutatásra, tervezésre, pedig volt egy 400 kW-os szélturbinánk is, ami félig készen állt. Egyébként az egykori állami tervezőintézet – amelyik Ceauşescu feleségének közvetlen felügyelete alá tartozott, és amely 1994-ben az alkalmazottak részvénytársaságává alakult át – ma is működik, de már osztrák tulajdonban van.
– A művészetek mikor kerültek be az életedbe?
– A 60–70-es években egyes vállalatok otthonra adtak ki munkát, az egyik unokanővérem férje ezzel foglakozott. Nálunk a pincében folyt a „domcsizás” (így hívtuk akkoriban ezt a fajta bérmunkát), amelyből én is kivettem a részemet, többek közt forrasztani kellett különféle rézből készült dolgokat. Innen került rézlemez, és nekifogtam a rézlemez-domborításnak. Miután az egyetem után Zilahra kerültem, ott eléggé unatkoztam. Már nős voltam, de a feleségem Kolozsváron maradt, így elkezdtem gondolkodni, mit tehetek szabadidőmben. Magánszorgalomból megtanultam furulyázni, aztán falikárpitot készíteni. Sőt az amatőr színjátszásba is belekóstoltam. Komolyabban a 2000-es évek közepén kezdtem foglalkozni a művészetekkel. Akkor már jártam Mákóba és Zsobokra fafaragó táborokba, ott képeztem magam Gál Potyó István fafaragó szakavatott irányítása mellett. Az apatársam, Essig József és felesége Klára, rávettek, vegyek részt az általuk évek óta szervezett és nagy népszerűségnek örvendő zsoboki képzőművésztáborban. Kezdetben itt is csak fába véstem, közben az egyik táborozó képzőművésztől, Koncz Münich Judittól ellestem a linometszés technikáját. Ezt most is tanulom, úgy tűnik, kissé későn érő típus vagyok…
– Komoly munkát végzel helytörténészként is, Kolozsváron együtt emleget a szakma Asztalos Lajossal és Gaal Györggyel. Mi váltotta ki ez irányú érdeklődésedet?
– Ez kissé túlzás, hisz míg az ő munkásságuk évtizedekre nyúlik vissza, addig én csak az utóbbi hat-hét évben kezdtem el foglalkozni ezzel. Egyébként Gaal György osztálytársam volt. Nagy szeretettel és érdeklődéssel olvastam munkáit, és telenként, amikor a műhelyben nem lehetett faragni, beültem az egyetemi könyvtárba vagy a levéltárba, és régi újságokat, évszázados iratokat böngésztem. Ha már átnéztem őket és rengeteg érdekes dolgot találtam, jegyzeteltem is.
– A helytörténet melyik része érdekel?
– Az épületek története, illetve az emberek. Sok érdekes ember sorsát fedeztem fel. Az első, aki felkeltette érdeklődésemet, éppen Nagy Gábor volt, akinek az egykori telkén épült a házunk. Nagy Gáborról tudni kell, hogy pincérből vendéglős lett, a születési éve 1845, amelyet az Ellenzék egyik 1922-es lapszámából sikerült kiderítenem. Dúsgazdag ember lett, egy időben Kolozsváron neki volt a legtöbb földterülete, telke. Nagyon jól hegedült és foglakozott zenekutatással is. A mai Melody épületében – amelyet akkor a katolikus egyháztól bérelt – a külföldön is híres Központi szállodáját működtette, amelynek vendéglőjében még Ferenc Józsefnek is felszolgált. Az egykori Ellenzék című lap azt is megírta, hogy a császár busás borravalót hagyott a pincéreknek
– Érdekes írásod jelent meg a Széchenyi tér jellegzetes palotáiról, amelyek a 19. század végén épültek. Mi késztethetett egy akkori patikust vagy mészárost, hogy bérpalotát építsen?
– Mindenekelőtt megérte befektetetni a pénzt bérpalotákba, hiszen ebből komoly jövedelem származott. Ugyanakkor mind a négyen, akik a palotákat építtették, dúsgazdagok lettek. Az sem mellékes, hogy mind a négyen virilisként (a legtöbb adót fizető polgárból kikerülő tanácsos) vagy választott polgárként a város Törvényhozó Bizottságának tagjai voltak, és első kézből tudták meg, hogy a városrendezési tervben az újonnan felépítendő Szamos híd négy sarkára bérpalotákat terveznek. Az Ellenzék 1891. egyik februári lapszámában megjelent tudósítás szerint Benigni Sámuel, Széki Miklós, Varga Dániel és Oriold József telektulajdonosok palotákat készülnek építeni. Benigni és Széki három év alatt fel is építette, viszont Varga Dániel helyett üzlettársa, a dúsgazdag ékszerkereskedő, Babos Sándor készíttette el – sorrendben harmadikként – a Széchenyi tér sarkán lévő épületet, amely később a református egyház tulajdona lett.
– Az egyik palota földszintjén régóta működik gyógyszertár. Ez eredetileg így épült?
– A Malom utca sarkán lévő Széki-palota építtetője Széki Miklós patikus volt. Bútora, berendezése a mai napig ugyanaz, mint amikor megnyitották 1893-ban. Ezt barátja, B. Bak Lajos műbútorasztalos mester, bútorgyáros készítette, aki özv. Oriold Józsefnével, a negyedik palota építtetőjével még az építkezés során kötött házassága révén a mai Astoria melletti épület névadója lett. Sajnos ezt kevesen tudják, és teljesen helytelenül továbbra is Benigni- vagy Berde-palotaként említik az épületet.
– Írásaidban foglalkozol a Reményik család történetével is. Milyen érdekes dolgokat derítettél ki róluk?
– Kevesen tudják, hogy a költő édesapja volt az első okleveles építészmérnök Kolozsváron. Azelőtt a budapesti műszaki egyetemen nem osztottak diplomát, hét-nyolc egyetemi félév után elismerték, hogy az illető mondjuk mérnök. Ilyen volt Pákey Lajos, kora egyik legnagyobb építésze. Bár korábban fejezte be az egyetemet, mint Reményik Károly, végül csak utána szerzett diplomát, amikor az okleveles építészmérnöki cím megszerzését vizsgához kötötték. Pákey az önéletrajzában el is ismeri, hogy ő a második vagy a harmadik okleveles építészmérnök volt Kolozsváron. Kevesen tudják azt is, hogy a János Zsigmond Unitárius Kollégiumnak otthont adó épületet Pákey tervezte ugyan, de Reményik Károly cége építette fel. Abban az időben a tervezőn volt a hangsúly, így általában az ő neve maradt fent, aki pedig a munkálatokat elvégezte, az lassacskán feledésbe merült. De a Farkas utcai egyetem keleti és nyugati épületszárnyai, az egyetemi könyvtár, a klinikák épületei is Reményik nevéhez kötődnek. Jellegzetesen klinker téglával burkolta az általa épített épületek külső falait, mint ahogy a saját Szentlélek utcai egyemeletes családi házát is.
– Mi vár még feltárásra a te szempontodból?
– Nem kimondottan épületekről szóló téma, de szeretném feldolgozni a kolozsvári mészáros céh történetét. Sok irat található róla megalakulásától, az 1470-es évektől. Azért is szeretném ezt megörökíteni, mivel édesapám mészáros volt…
Nagy Béla
Kolozsváron született 1948. január 13-án. A Kolozsvári Műszaki Egyetem gépészmérnöki szakán diplomázott 1971-ben. 1971–1975 között a Zilahi Öntöttvas és Acél Ipari Csapszerelvény Gyárban (IAIFO), 1975–2009 között a Kolozsvári Hőenergetikai Berendezéseket Kutató és Tervező Intézetben (ICPET, ma SIETA SA) dolgozott. A Kalotaszegi Bokréta Kulturális Egyesület, a Romániai Magyar Kézművesek Szövetsége, a Kolozsvár Társaság és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság tagja.
Nánó Csaba / Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Kolozsvár lesz májusban az őshonos európai kisebbségek fővárosa
Május 17. és 21. között Kolozsváron szervezik meg az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) 62-ik kongresszusát. A rendezvény házigazdája az RMDSZ lesz. Az esemény jelentőségéről Kelemen Hunor szövetségi elnök és Vincze Loránt, a FUEN elnöke beszélt csütörtöki kolozsvári sajtótájékoztatóján.
Az RMDSZ lesz a házigazdája az Európai Nemzetiségek Föderatív Unió (FUEN) következő, 62-ik kongresszusának, amelyet május 17-18-án tartanak Kolozsváron – jelentette be csütörtöki sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor. A szövetségi elnök közölte: a Minority SafePack nevű kisebbségi jogi polgári kezdeményezés érvényesítéséhez szükséges aláírások gyűjtését is szimbolikusan Erdélyben, Bonchidán indítják el.
A politikus felidézte: az őshonos kisebbségek jogainak uniós védelméről szóló javaslatcsomag kidolgozása öt évvel ezelőtt voltaképp Kolozsváron kezdődött el, az RMDSZ kezdeményezésére. Szavai szerint az volt a cél, hogy a kisebbségek védelme ne az EU tagállamainak belügye legyen, hanem tartsanak be egy „kötelező minimumot” ezen a téren.
Kelemen Hunor emlékeztetett arra, hogy néhány hete ez a kezdeményezés új szakaszába lépett: az Európai Bizottság 9 pontot bejegyzett a 11 pontos javaslatcsomagból. Különösen fontosnak nevezte, hogy az elfogadott pontok között a regionális politikák kérdése is szerepel.
A szövetségi elnök elmondta, hogy a Minority SafePack beterjesztőinek, azaz a FUEN-nek és az RMDSZ-nek április 3-tól egy év áll a rendelkezésére arra, hogy legkevesebb hét tagállamban egymillió aláírást összegyűjtsön. Ez a feltétele annak, hogy a már regisztrált európai polgári kezdeményezés alapján beinduljon a jogalkotási folyamat a kisebbségek uniós szintű védelméről.
„Éveket dolgoztunk azon, hogy EU gondoskodjon az őshonos kisebbségek védelméről. Bebizonyosodott, hogy ha tudjuk a célt, és partnereket találunk hozzá, a munkának meglehet az eredménye. Sikerült áttörni egy áttörhetetlennek vélt falat. Reméljük, hogy elkezdődik az uniós szintű törvényalkotás egy kisebbségekkel szembeni kötelező viselkedési normáról” – fogalmazott a politikus.
Kelemen Hunor az őshonos európai kisebbségek ernyőszervezetét, a FUEN-t az RMDSZ legfontosabb partnerének nevezte az európai érdekérvényesítés terén. Emlékeztetett, az európai szervezettel együtt azért küzdenek, hogy megszűnjön Európa kettéosztottsága a kisebbségvédelem terén. „Hosszú távon fenntarthatatlan, hogy az EU két táborra oszlik: azokra a tagállamokra, amelyek rendezték az őshonos kisebbségek helyzetét, illetve a közép-kelet-európai országokra, amelyek elzárkóznak ettől” – jelentette ki.
A szövetségi elnök azt is hangsúlyozta, hogy a kezdeményezéssel az európai államok többségi társadalmait is meg akarják szólítani, hiszen nagy mértékben múlik a többségi támogatókon, hogy születik-e európai jogszabály a kezdeményezés eredményeként. Újságírói kérdésére elmondta: a szövetség 200 ezer támogató aláírás összegyűjtését vállalja, de reményei szerint ennél több fog gyűlni Romániában.
Kétszáz küldöttet és meghívottat várnak
Vincze Loránt FUEN-elnök közlése szerint 200 delegátust várnak a kongresszusra, melyen jelen lesznek az Európa Tanács, az Európai Parlament, az Európai Bizottság, valamint az ENSZ képviselői. A kongresszus előadói között szerepel Navracsics Tibor EU-biztos is. Megjegyezte: meghívták a elnöki hivatal és a kormány képviselőit is, hogy ők is láthassák, milyen témák foglalkoztatják az európai kisebbségeket. A kongresszus ideje alatt a résztvevők Erdély jellegzetességeit, a magyar kulturális örökség egy részét is megismerhetik.
Vincze Loránt a FUEN nevében üdvözölte a kolozsvári polgármesternek azt a döntését, hogy három nyelvű helységnévtáblákat helyeznek el a város bejáratainál. Reményét fejezte ki, hogy ezek a táblák időben elkészülnek, így a kongresszus „családi fotója” a három nyelvű feliratok mellett készülhet majd el. Hozzátette, Emil Boc partnere a kongresszus szervezésének, állófogadást is tart majd a küldötteknek és meghívottaknak.
A FUEN elnöke elmondta, a polgári kezdeményezés aláírásgyűjtése során minden országban a helyi kisebbségi közösségeket leginkább foglalkoztató a témákat hangsúlyozzák majd. Újságírói kérdésre közölte: Erdélyben ez a sportközvetítéseket országokra korlátozó geokódolás eltörlése, vagy a regionális politikára vonatkozó fejezet lehet. Utóbbi azt szolgálja, hogy a regionális politika keretében a kisebbségeket is célozzák meg az EU által finanszírozott felzárkóztatási programok.
Cs. P. T. / maszol.ro

Tőkés kitűzte az erdélyi zászlót is a képviselői irodájának erkélyére
Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke április 20-án, a déli harangszó felhangzásakor kitűzte nagyváradi képviselői irodájának erkélyére az Erdély-zászlót, a már ott lévő magyar és román forradalmi zászlók, az uniós, a székely és a partiumi lobogók mellé – közölte a sajtóirodája.
Az Erdély-címeres, kék-sárga-iros lobogó kitűzését megelőzően az EP-képviselő rövid sajtótájékoztatót tartott Csomortányi Istvánnak, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnökének társaságában, hangsúlyozva: ezek a zászlók senki ellen, hanem „csak magunk miatt lengnek”. A demokrácia, a szabadság és az egység üzenetét közvetítik, pozitív európai gondolatok jegyében. Gazdag szimbolikájuk a kontinens és országai, valamint régiói szintjén az európai népek, magyarok és románok, székelyek és partiumiak összetartozását, egyedi és közös, sajátos és egyetemes identitását és értékeit hivatott megjeleníteni.
A ma helyére került Erdély-zászló – európai minta szerint – a sokféleséget hivatott hirdetni az egységben és az egységet a sokféleségben. Ugyanakkor a regionális identitás erős kifejezője, akárcsak a székely és a partiumi zászló. A különféle identitások ellen manapság összehangolt támadás zajlik kontinentális szinten, a migrációs nyomás ennek a fegyverneme. Az Európára zúduló, fenyegető tömegek a nemzeteket és nemzetállamokat, a történelmi régiókat, a hagyományos, közös gyökerű kultúránkat veszélyeztetik – hívta fel a figyelmet az erdélyi EP-képviselő.
A továbbiakban szó esett a román hatóságok által indított „zászlóháborúról”, a lobogók kitűzésének indítékairól és üzeneteiről, a romániai államreform szükségességéről – a decentralizációtól a regionalizáción át a föderalizációig, különös tekintettel az autonómiaprogramokra. Tőkés László megerősítette: mindezen politikai törekvéseket ő és társai a nemzeti megbékélés és egyetértés szellemében képviselik, például az Erdély-zászlót felemelve, ami nem elválasztja az erdélyi népeket, hanem ugyanazon transzilván identitás jegyében reprezentálja őket. Hasonlóképpen ezen együttérzés és megbékélés jegyében emlékezünk kegyelettel a köröstárkányi ártatlan magyarokra, akiket 98 évvel ezelőtt meggyilkoltak a bevonuló román félkatonai alakulatok – mondotta a püspök, hozzátéve: Nagyváradnak az egy nappal később bekövetkezett békés román megszállását a történelem alakulásának tényeként kell kezelni és elfogadni. Újságírói kérdésre válaszolva cáfolta, hogy az erdélyi zászló mai kitűzése ez utóbbi évfordulóval bármi összefüggésben lenne, azt viszont elismerte, hogy a gesztus egyfajta szolidaritás azokkal a kolozsvári fiatalokkal, akiket a magyar nemzeti ünnepen vegzáltak a hatóságok ezen lobogó miatt.
Csomortányi István a jelenlévő – főként román – újságíróknak dokumentumok felmutatásával beszélt az Erdély-zászló történetéről és szimbolikájáról, eloszlatva több tévhitet is, megerősítve: e jelkép alkalmas közös erdélyi identitásunk megjelenítésére. itthon.ma/erdelyorszag

Alkotmánybíróságon támadja a román ellenzék a nyelvhasználatot szabályozó törvényt
Alkotmányossági kifogást emelt a PNL, az USR és a PMP azon törvénymódosítás ellen, amely részben biztosítja az anyanyelvhasználatot az egészségügyben – tájékoztat a megdöbbent RMDSZ.
Kelemen Hunor szövetségi elnök szerint „érthetetlen és elfogadhatatlan” az ellenzéki pártok „pálfordulása”, hiszen április 11-én a három párt képviselői támogatták a parlamentben az RMDSZ által benyújtott tervezetet, amelyet most arra hivatkozva támadtak meg az alkotmánybíróságon, hogy „nem biztosítja a törvény előtti egyenlőséget a társadalomban”.
„Ez a hozzáállás, sajnos, azt bizonyítja, hogy ezen pártok részéről nem érvényesül az a nyitottság és a kisebbségek iránti tisztelet, amelyet képviselőik gyakorta használnak szólamok szintjén nyilvános szerepléseikkor. Sőt, a PNL egykori elnöke, jelenlegi államfő egyenesen modellértékűnek nevezi Romániát a kisebbségvédelem szempontjából” – írja állásfoglalásában Kelemen Hunor.
A szövetségi elnök szerint a PNL és a PMP ezáltal saját európai pártcsaládjával is szembefordul, hiszen az Európai Néppárt elvei és értékei között kiemelt helyet kap a kisebbségek védelme. A képviselőház múlt kedden döntéshozó házként fogadta el azt a törvénytervezet, miszerint az egészségügyi és szociális szolgáltatásokat nyújtó intézményekben kötelesek lesznek magyar nyelven is beszélő személyzetet alkalmazni azokon a településeken, amelyekben a magyarok számaránya eléri a húsz százalékot vagy az 5 000 főt.
Időközben az AGFI azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy a törvényben foglaltak nem tükrözik a párt által kommunikáltsikertörténetet, miszerint az RMDSZ lehetővé tette volna a magyar nyelv használatát az egészségügyben és a szociális szolgáltatásokat nyújtó intézményekben.
Agerpres; itthon.ma/erdelyorszag

Egészségügyi nyelvhasználat: a civilek kikérik maguknak az RMDSZ minősítéseit
Az AGFI szerint nem „bomlasztó ujjal mutogatás” a szakértői kritika.
A Jogvédő Csoport az Identitás Szabadságáért (Advocacy Group for Freedom of Identity – AGFI) nevű kolozsvári civil szervezet elutasítja, hogy az RMDSZ negatívan minősítse álláspontjukat a parlamentben nemrég elfogadott egészségügyi nyelvhasználati törvénymódosítás kapcsán.
Mint arról beszámoltunk, az ügyvédekből, jogászokból álló független jogvédő szervezet, miután megvizsgálta a törvénymódosítást, megállapította: az új törvényi szabályozás nem keletkeztet új jogokat, ellentétben a kezdeményező RMDSZ állításaival.
Válaszképpen az RMDSZ állásfoglalást adott ki, amelyben leszögezik, hogy „nagy lépés a mostani, még akkor is, ha egyeseknek kevésnek is tűnik”, hogy „összefogásra van szükség, nem pedig egymásra mutogatásra”, és szükséges, hogy „kezdeményezéseinkkel egymást segítsük, ne egymásnak tegyünk keresztbe”.
Erre reagálva az AGFI csütörtökön kiadott közleményében azt írja:
„Elutasítjuk, hogy az objektív kritikát bomlasztó »ujjal mutogatásnak«, a közösség elleni gáncsoskodásnak minősítse az RMDSZ. Az »összefogás« a nyelvi jogok objektív, szakmai megközelítése mentén kell megvalósuljon.”
A civilek fenntartják álláspontjukat, miszerint az RMDSZ korábbi üzeneteivel ellentétben a módosított egészségügyi törvények nem keletkeztetnek új nyelvi jogokat.
Az RMDSZ állásfoglalásának állításai ellenére az AGFI nem becsülte le a törvénymódosítás fontosságát, hanem a félrevezető kommunikációt kifogásolta – írják. Ennek bizonyítására korábbi közleményüket idézik, amelyben megállapítják, hogy a vizsgált módosítások „figyelemre méltók”, mivel a román jogalkotó először állapított meg a 20 százalékos etnikai küszöbön túl egy alternatív, 5000 fős küszöböt is, amire várhatóan könnyebben lehet majd hivatkozni az esetleges további jogszabály-módosítások alkalmával.
Az AGFI szerint az RMDSZ állásfoglalása tárgyi tévedéseket is tartalmaz, ám – mint írják – ezekre nem kívánnak reagálni.
„Az AGFI egy független jogvédő szervezet, mely jogi szempontok mentén az objektivitás, szakmaiság, arányosság és transzparencia jegyében kezdeményez jogi eljárásokat és fogalmaz meg szakmai álláspontokat” – így határozza meg önmagát az AGFI.
csubakka / http://foter.ro/cikk

Székelyföld jövőjének a szellemi alapját próbálja megfogalmazni a Marosvásárhelyen megnyitott III. Székely Kongresszus
Székelyföld jövőjének a szellemi alapját próbálja megfogalmazni a csütörtök este Marosvásárhelyen megnyitott III. Székely Kongresszus. A szombatig tartó tudományos konferencia keretében Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön 16 szekcióban mintegy száz előadó tart előadást Székelyfölddel kapcsolatos témákról.
A konferenciát levélben köszöntötte a fővédnöki szerepet vállalt Semjén Zsolt. A miniszterelnök-helyettes úgy vélte: "Székelyföld magyarságában való megmaradása azon áll, hogy egységbe tudjuk-e fogni hagyományaink megőrzését napjaink szakmai, tudományos és gazdasági teendőivel.
Egyed Ákos történész előadásában az 1902-ben megszervezett első székely kongresszust idézte. Megjegyezte, az első kongresszus öt szekciója közül a székelyek elvándorlásának a megállítását célul kitűző szekciót tartották a legfontosabbnak a szervezők. Hozzátette, az vezetett a székelyek tömeges elvándorlásához, hogy a székelység a 20. század elején is megmaradt a maga konzervativizmusában. Az iparűzést méltóságán alulinak találta. Az akkori kongresszus előadói úgy ítélték meg, hogy szükség van a modernizációra, de valamilyen módon a hagyományokat is meg kell őrizni.
Kolumbán Gábor fizikus, vállalkozó, a 2002-ben tartott II. Székely Kongresszus főszervezője megállapította: a székelység leszakadása a 20. század eleje óta is folytatódott. Úgy vélte: 1902-ben a modernizáció érte felkészületlenül Székelyföldet, a 21. század elején pedig Románia NATO- és EU-csatlakozása.
"Rajtunk múlik, hogy milyen lesz a Székelyföld jövője. Senki nem fog minket kívülről megváltani. Ki kell találnunk azt a megoldást, ami fenntarthatóvá teszi a székelyföldi létformát" - fogalmazta meg a székely kongresszusok célját Kolumbán Gábor.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke köszöntésében azt hangsúlyozta, valami mégis megváltozott a korábbi székely kongresszusok óta: immár a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vállalta a szervezést. Szerinte ezáltal a tudományos konferencia otthonra lelt.
Dávid László, a Sapientia rektora is az egyetem szerepvállalását hangsúlyozta. Felidézte, Amerika mai fejlődésének egyik motorja, a Szilícium-völgy a 19. században egy mezőgazdasági övezet volt. Az emelte ki a környezetéből, hogy 1891-ben létrehozták itt a Stanford egyetemet, amely a gyakorlatias oktatást tűzte ki célul. Úgy vélte, hasonló szerepet tölthet be a Székelyföld számára a Sapientia egyetem.
Bakk Miklós politológus, a konferencia fő szervezője a rendezvény több célját is megjelölte. Szerinte a kongresszus egyfelől megpróbálja áttekinteni, hogy különböző tudományos területeken milyen tudás halmozódott fel Székelyfölddel kapcsolatban. Azt is célnak tartotta azonban, hogy a tanácskozás révén kialakuljanak a székelyföldi tudományos együttműködés új útjai. Fontosnak tartotta ugyanakkor a konferencia közpolitika-gerjesztő jellegét. Megjegyezte: felkérték a konferencia szekcióvezetőit, hogy zárják tanácskozásukat közpolitikai javaslatok megfogalmazásával. A politológus a székelyföldi regionális identitás megerősítését is a konferencia céljának tartotta.
A konferencia marosvásárhelyi helyszínén a székelyföldi értéktár, a nyelvi jogok és a Székelyföld társadalmi állapota szekciókban hangzanak el előadások. Csíkszeredában a regionalizmus földrajzi és településhálózati vetületei; a régióépítés szerepe a székelyföldi közigazgatásban és önkormányzati működésben; vállalkozók és vállalkozások Székelyföldön; a vidék és az agrárium szerepe Székelyföld gazdaságában szekciók ülései zajlanak. Sepsiszentgyörgyön a történelem, a székelyföldi oktatás, népegészségügy, épített örökség helyzete, a közösségi gazdálkodás és a falusi kultúrházak helyzete és funkcióváltása témakörökben hangzanak el tudományos előadások. Gazda Árpád / MTI

III. Székelyföld-kongresszus
Modernizáció, fejlesztés és identitásmegőrzés
Csütörtök délután kezdődött Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön a III. Székelyföld- kongresszus, amelynek fő célja a mai Székelyföld társadalmi állapotára és néprajzi értékeire vonatkozó tudás számbavétele. A déli órákban dr. Kelemen András egyetemi adjunktus, a Sapientia egyetem marosvásárhelyi karának dékánja, dr. Bakk Miklós egyetemi docens és dr. Gagyi József egyetemi tanár ismertette a háromnapos rendezvény céljait.
Intézményünk küldetése az, hogy a végzett diákjainkat itthon tartsuk
Kelemen András az intézmény szerepéről beszélt a kongresszus megszervezésében, amelyet, mint mondta, tulajdonképpen tudományos rendezvényként kezelnek. A Sapientiának mint felsőoktatási intézménynek az üzenetét úgy fogalmazta meg, hogy a székelyföldi értelmiség-utánpótlás képzését, illetve a székely nemzeti közösség Erdélyben való megmaradásának a támogatását tűzték ki célul.
„Túl a tudományos szerepkörön, az intézményünk küldetése az, hogy a végzett diákjainkat itthon tartsuk, és itt adjunk a kezükbe olyan megélhetést, amely a továbbiakban is biztosítja Székelyföldnek a létét, illetve a magas szintű szerepvállalását az erdélyi, székelyföldi tudományos, kulturális életben” – fogalmazott a dékán.
Serkenteni Székelyföldön az intézményközi együttműködést
Bakk Miklós kifejtette: „Az, hogy a tudományos konferenciát III. székely kongresszusnak nevezzük, tulajdonképpen a hagyományokhoz és valamiféle kontinuitáshoz való ragaszkodás, de mi tudjuk, hogy a modernizáció és a hagyományok viszonyában a fő probléma a változtatva való megőrzés. Tehát a III. székely kongresszust úgy kell érteni, hogy olyanszerű a motivációja, mint 1902-ben volt az első tusnádi székely kongresszusnak, azonban jellegében tulajdonképpen a mához, a tudomány mai működéséhez igazodik”.
Célját elsősorban tudományon belülinek fogalmazta meg, mert megpróbálja fölleltározni az egyes tudományterületeken belül azoknak a kutatásoknak az eredményeit, amelyek Székelyfölddel kapcsolatosak, és megpróbál valamiféleképpen problémákat kijelölni, amelyek orientálni fogják a kutatást. Túl ezen a tisztán tudományos célon, van egy tudománypolitikai célja is: az, hogy megpróbálja serkenteni Székelyföldön azt az intézményközi együttműködést, amely a tudomány fejlődését szolgálja – mondta a továbbiakban Bakk Miklós –, aki szerint ez azért fontos, mert a Sapientia megjelenésével a székelyföldi tudomány-termelő intézmények egy új szakaszba jutottak, és lehetővé váltak olyan típusú együtt- működések, amelyek közös pályázatokban, átfogó kutatási tervekben is testet ölthetnek. Harmadiknak a közpolitikai célt nevezte meg, ami azt jelenti, hogy a tudománynak és a különféle szakmák eredményeinek hasznosítására – amelyeket a politika eddig nem hasznosított kellőképpen – olyan együttműködési formákat próbálnak találni az önkormányzati, a regionális fejlesztési politika és a szakmai hátterek között, amely segíteni fog a közpolitikai tervezésben.
Alapkérdések: hányan vagyunk, hogyan tagolódunk, merre mozgunk?
Gagyi József szerint a három Székelyföld-kongresszust összeköti egy alapprobléma. Az első kongresszusnak (1902) az volt az alapproblémája, hogy a világ nagyon gyorsan változott, és ebben a változásban Székelyföld kereste a helyét. Ez a huszadik században folytatódott és a II. Székelyföld-kongresszuson is, amelyet 2002-ben tartottak, a modernizáció fejlesztési részei kerültek előtérbe: kistérségek megalakulása, az EU-csatlakozási előkészületek. Ez a folyamat 2007 óta tart, és ezt szeretnék most áttekinteni. „Az egész társadalomkutatás néhány alapkérdésre keresi a választ a jelenben: hányan vagyunk, hogyan tagolódunk, és merre mozgunk”. Ez utóbbi alatt elsősorban az elvándorlást, illetve a mozgásnak a tudástermelés és a tudásalkalmazás szempontjából létező változatait értette.
Modernizáció, fejlesztés és identitásmegőrzés szempontjából rendkívül fontosnak nevezte a háromkötetes Székelyföld története című munkát.
MÓZES EDITH / Népújság (Marosvásárhely)

Közös fellépés kell
Az itthoni történések, de a romániai magyarság helyzetének ugyancsak hiányos külföldi megítélése is azt mutatja, hogy együtt kell működniük az érdekvédelmi szervezeteknek, pártoknak, el kell felejteni a múltbéli sérelmeket, és el kell tekinteni attól is, hogy melyikük milyen magyarországi párttal szimpatizál – fejtette ki Kulcsár-Terza József MPP-s parlamenti képviselő.
Kulcsár-Terza felidézte az elmúlt napok történéseit. Elmondta, szerdán csak a szociáldemokratáknak köszönhetően nem ment át a zászlótörvény, amely betiltotta volna a székely zászló használatát. Meglátása szerint a jogszabály kezdeményezői pontosan tudják, hogy igaz¬ságtalanok és jogszerűtlenek a bírósági ítéletek, ezért akarták mindenáron átnyomni a tiltást. A liberálisok és a Băsescu-párt tagjai a jogszabály védelmében „igen csúnyán” beszéltek a székely zászlóról és himnuszról, de az SZDP-sek tartották magukat az egyez¬séghez, és nem szavaztak mellettük. „Ez a politika, én sem szeretem őket, de fontos volt a voksuk. Ha felszólalunk, ha sérelmeinkről beszélünk, ők is ellenünk szavaztak volna, így ez esetben okosabb volt a hallgatás” – számolt be a parlamenti történésekről. Értesülései szerint a Népi Mozgalom Pártja már elkezdte az aláírásgyűjtést, hogy az alkotmánybíróság érvénytelenítse a múlt héten elfogadott törvényt, amely bővítette a nyelvi jogokat az egészségügyben (tegnap délután 124 aláírással, a Nemzeti Liberális Párt, a Mentsétek Meg Romániát Szövetség és a Népi Mozgalom Pártjának képviselői, arra hivatkozva, hogy a jogszabály nem biztosítja a törvény előtti egyenlőséget a társadalomban, benyújtották óvásukat az alkotmánybíróságra – szerk. megj.), és egy centenáriumi törvény elfogadását is kezdeményezik. Ez utóbbi kapcsán Kulcsár-Terza József leszögezte, ő ilyen jogszabályt nem szavaz meg, amíg nem tartják be a gyulafehérvári nyilatkozatban foglaltakat. Kitért arra is, hogy múlt héten Svájcban, Ausztriában, Németországban járt, és azzal szembesült, hogy nem ismerik bajainkat, a nyugati sajtóban nem jelennek meg az erdélyi magyarság problémái. Beszélt pártelnökével, és úgy döntöttek, igyekeznek e téren is lépni, ám nagyon nagy szükség lenne a teljes körű magyar–magyar összefogásra, mert ha mindenki mást mond, nincs egységes magyar kommunikáció, nem hallják meg hangunkat – fogalmazott.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Együtt a közös célokért (Székelyföldi szociális háló)
A szociális szolgáltatások egy része csak pillanatnyilag oldja meg a rászorulók helyzetét, akiknek nagy hányada életforma szerint vagy kényelemből választja a szegénységi státuszt. Az igazán bajba jutottak legtöbbször segítséggel talpra állnak, a szolgáltatók pedig egyenként kis hatékonysággal végzik munkájukat, összefogva nagyobb eredményt érhetnének el – hangzott el a szociális ágazatban dolgozók tegnapi sepsiszentgyörgyi találkozóján. A székelyföldi szociális hálózat kiépítése érdekében szervezett szeminárium folytatása a tavaly Csíkszeredában tartott megbeszélésnek, ezúttal a Zathureczky Berta Idősek Otthona volt a házigazda.
A meghívott intézmények, szervezetek közül sokan hiányoztak, de a rendezvény így is sokszínű volt a résztvevők tekintetében. Háromszékről állami és civil segítőszolgálatok, valamint a sepsiszentgyörgyi helyi rendőrség képviseltette magát, Székelyudvarhelyről az önkormányzat szociális bizottságának elnöke és a Diakónia Keresztény Alapítvány képviselője vett részt a találkozón. Klárik Mária, a Zathureczky Berta Idősek Otthona vezetője elmondta, intézményük ahhoz keresi a partnereket, hogy a súlyosan leépült idős lakóikat el tudják helyezni olyan otthonba, ahol szakszerűen el tudják látni őket, mivel nekik erre nincs szakképzett alkalmazottjuk, a baróti Közösségi Központnak pedig olyan sokrétű a tevékenysége – ide tartozik a családi ház, a nappali központ szociálisan rászoruló gyermekeknek, rezidenciális létesítmény hét év alatti, fogyatékkal élő gyermekek számára, rehabilitációs központ –, hogy számukra is fontos a különböző szakmai és segítőszervezetekkel való együttműködés. A helyi rendőrség képviselője arról számolt be, a közrend felvigyázása a feladatuk, ami időnként egybeesik egy-egy szociális eset megoldásával. Gyakran kérik a segítségüket olyan családok, akiknek idős hozzátartozója elkószál, a hajléktalanokat bekísérik az éjjeli szállóra, figyelemmel kísérik a kolduló gyermekeket. Ingyenesen hívható telefonszámuk: 0800 800 767. A sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztény Alapítvány idősgondozói szolgálata, a megyei szociális gondozási és gyermekjogvédelmi igazgatóság, a Kovászna Megyei Vöröskereszt, a hidvégi állami öregotthon jelen lévő képviselői is beszámoltak röviden tevékenységükről, és megerősítették: bizonyos krízishelyzeteket könnyebben és hatékonyabban meg tudnának oldani, ha ismernék egymást és tudnák, személyesen kihez forduljanak adott esetben. A szociális szolgáltatók kevés anyagi és emberi erőforrással rendelkeznek, a vonatkozó törvények előírásai egymásnak ellentmondanak, és nem segítik a problémák megoldását, a társadalom pedig tehetetlen fiatalokat nevel, akiknek egy része kényelemből vagy életformaszerűen segítségből kíván megélni – indította a mediációról szóló értekezését Papp Adolf szociális szakértő, családterapeuta. Egyfajta torz tükröt állított arról, hogy rengeteg erőforrás pocsékolódik el azok megsegítésére, akik úgy érzik, nekik kijár a támogatás, de nem tesznek semmit sorsuk jobbrafordulásáért. A mediációnak arról kellene szólnia, hogy az egyén megértse, feltételei vannak a segélynyújtásnak, ami abban áll, hogy elfogadja a szabályokat, és ő is felelősséggel viseltetik saját sorsa iránt – mondta a szakember. Az esetmegbeszélések fontosságáról, módjáról Fábián Kinga szociális asszisztens értekezett, aki példaként hozta fel a mentálhigiénés szakemberek közösségét, akik online esetmegbeszéléseket tartanak, és konkrét gyakorlati megoldásokkal segítik egymást. Szerinte egy leendő székelyföldi szociális hálónak is ugyanez lenne a szerepe. A kötetlen beszélgetések után a tegnapi találkozó azzal zárult, a sorozatot folytatják, a következő megbeszélés szervezését a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztény Alapítvány vállalta magára.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nekiment az erdélyi magyaroknak egy jobbikos politikus
Éles vita bontakozott ki Szávay István országgyűlési képviselő közösségi oldalán annak kapcsán, hogy a párt egykori nemzetpolitikai kabinetvezetője, Borbély Zsolt Attila bírálta a Jobbik elmúlt hónapokban folytatott politikáját.
Szotyori-Lázár Zoltán, a Jobbik szolnoki elnöke és önkormányzati képviselője hozzászólásában – Borbély Zsolt Attila támadása után – az erdélyi magyarságnak is nekiment: „Borbély Zsolt Attila gyalázatos szereplése a bizonyítéka annak, hogy működik a Fidesz agymosodája, még azoknál is, akik eggyel értelmesebbek az átlagnál. Értelmiségnek azért nem mondanám, mert sajnos a kommentjeiből látható módon érvelni nem, csak mantrázni szeret – írta a jobbikos politikus. – ‪Mindenkinek legyen intő példa, hogy az erdélyi magyarság nagyobb része – az észak-amerikai indiánokhoz hasonlóan – megvehető egy marék üveggyönggyel. Ez a marék üveggyöngy a kettős állampolgárság volt, melyért a Jobbik már akkor harcolt, amikor a Fidesz még státusztörvényben gondolkodott. Kezdem azt hinni – bármennyire is keserű kimondani –, hogy nem érdemelték meg. Köreikben ugyanis még a magyarországinál is nagyobb mértékű az elhülyülésre hajlamosság.”
Mint ismert, Borbély Zsolt Attila nemrégiben azt nyilatkozta a magyar köztévében: nagyjából 2016 ősze volt az az időpont, amikor már vállalhatatlan volt, amit a népszavazással kapcsolatban képviselt a Jobbik. Szerinte a tavaly őszi bevándorlási népszavazásnál egy nemzeti pártnak a kormány mellé kellett volna állnia, ugyanis az az egész kontinens jövőjét meghatározó referendum volt. Úgy vélte, itt nem kellett volna taktikázni, ellenzéki politizálást folytatni, ki kellett volna mondani, hogy mindenki menjen el és szavazzon a megfelelő módon, „nemmel”. Borbély Zsolt szerint kimeríti a nemzetárulás fogalmát, hogy a Jobbik előbb feltételhez kötötte a kötelező betelepítési kvóta elutasításáról szóló alkotmánymódosítás megszavazását, majd amikor a kormány részben ezt teljesítette a letelepedési kötvények kivezetésének kilátásba helyezésével, akkor egy teljesen demagóg retorikával legazdagmigránsozta és legazdagterroristázza azokat az embereket, akik komoly összegekért állampapírokat vásárolnak. Hozzátette: ezt a vonalat követi most a Jobbik a CEU-ügy kapcsán is, miután a párt nem szavazta meg a felsőoktatási törvény módosítását, majd pedig beállt az álbaloldal, valamint a „globális világhatalom helyi adminisztrációja” mellé.
A Jobbik szerinte az Orbán–Soros harc során a rossz oldalra állt, a pártnak Toroczkai László álláspontját kellett volna képviselnie, ami a CEU megszüntetését jelenti. Egy nemzeti párt számára nem az ellenzéki pozíciónak kell az irányt diktálnia, hanem a nemzetérdeknek – mondta. A mostani teljesen elhibázott politika már teljesen összenőtt Vona Gábor nevével, és Borbély Zsolt véleménye szerint az sem kizárt, hogy megbuktatják. Magyar Idők; MTI; Demokrata.hu; Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vészharangot kongat az Európa Tanács
Ugyan Európa továbbra is a demokrácia világítótornya a világban, az utóbbi években a kontinens számos országában romlott a jogállamiság helyzete, a populizmus egyre elfogadottabbá válik, ezért nem szabad figyelmen kívül hagyni az egyes államokban tapasztalt illiberális fordulatot – figyelmeztetett tegnap közzétett jelentésében az Európa Tanács (ET).
A jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok helyzetével foglalkozó értékelésben Európa ellenálló képességét vizsgálták a populizmussal szemben. A Thorbjorn Jagland főtitkár által kiadott jelentésben kiemelték: komoly veszélyt jelent a demokráciára, ha a populisták „a nép akaratára” hivatkozva korlátozzák a vitát és a politikai pluralizmust, aláássák az alapvető emberi jogokat, meggyengítik a fékeket és az ellensúlyokat, ide értve a szabad sajtót és a civil társadalmat, továbbá megkérdőjelezik a nemzetközi szerződések jelentette kötelezettségeket.
Mint írták, bár a páneurópai szervezet tagállamainak túlnyomó többsége törvényben írja elő a bíróságok függetlenségének biztosítását, számos helyen ez problémába ütközik. A sajtószabadságról szóló fejezetben hangsúlyozták, hogy az utóbbi években meggyengült az újságírók védelme. A tagállamok felében volt rá példa, hogy „önkényesen alkalmazták a büntetőjogot a szólásszabadság korlátozása érdekében”. Az ET-államok többségében sérült a szerkesztői függetlenség, mérséklődött a sajtó sokszínűsége, és ez akadályozza, hogy a média ellenőrző szerepet töltsön be.
A dokumentumban aláhúzták, ugyan a legtöbb országban törvény garantálja a gyülekezés szabadságát, nem mindenhol alkalmazzák megfelelően ezen szabályokat. Kitértek arra is, hogy több tagállamban is jelentősen akadályozzák a civil szervezetek működését. Leginkább azok a szervezetek vannak célkeresztben, amelyek a korrupció, az elszámoltatható kormányzás és az emberi jogok területével foglalkoznak.
Politikai szempontból a tavalyi évet a populista retorika térnyerése határozta meg Európában, amellyel párhuzamosan a nacionalista, idegengyűlölő pártok és mozgalmak is megerősödtek, részben azáltal, hogy rájátszottak a közvélemény elitellenességére és a migrációval kapcsolatos félelmekre. Aggodalomra ad okot a szervezet szerint, hogy a bevándorlási válság kezelése során egyes országokban nem tartják tiszteletben az emberi jogi kötelezettségeket, e kérdés kapcsán a menekültek és migránsok kötelező fogva tartását, továbbá a kísérő nélküli gyerekek problémáját említették elsősorban. A jelentésben súlyos problémaként hivatkoztak a gyűlöletbeszédre is. A kihívásokra válaszul meg kell erősíteni a demokratikus intézményeket, a bírói függetlenséget, a szabad sajtót és a civil társadalmat, illetve fenn kell tartani az Emberi Jogok Európai Egyezményének értékeit - írta a negyvenhét tagállamot tömörítő Európa Tanács. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdélyi magyarként
Sokszor és elég sokan vádolnak minket, erdélyi magyarokat, hogy érdemtelenül kaptunk magyar állampolgárságot, szavazati jogot, úgy szólunk bele a magyar belügyekbe, hogy nem vagyunk közvetlenül érintettek, nem oda fizetünk adót, félretájékoztatott Fidesz-bérencek vagyunk. Úgy gondolom, hogy elmondom a véleményemet, nem mint Fidesz-bérenc, Soros-szimpatizáns vagy balliberális, hanem egy tájékozódni próbáló, a dolgokat megérteni törekvő, magyar állampolgársággal rendelkező, a szavazáson részt vevő, egyszerű erdélyi ember. Vegyük sorra.
1. Magyar állampolgárság: csak visszakaptuk, és nem ajándékba. Erről sem mi, sem az elődeink nem mondtak le soha. Nem hagytuk el a hazánkat, most is ott élünk magyarként. Hogy a határ átment a fejünk fölött, egyformán lehet bűnbakot keresni a kialakult határ mindkét oldalán, ebben nincs különbség közöttünk. Mindegyikünk magyar nyelven beszél, a magyar kultúrán egyformán osztozunk, és egyformán is gyarapítjuk. Véleményem szerint a magyar állampolgárság elsősorban nem gazdasági kérdés.
2. Szavazati jog, szavazás: igen, voksoltam és voksolni is fogok. Egyáltalán nem mindegy nekem, hogy ki van kormányon Magyarországon. És nem is tartom tájékozatlanabbnak magam csak azért, mert a határ másik oldalán élek. Ugyanazok a tájékozódási lehetőségeim, mint a határon belül élőknek. Hogy nem érint közvetlenül a mindenkori magyar kormány tevékenysége? Nem igaz: a gyerekeim ott élnek, évente többször megyek hozzájuk, amikor ott vásárolok terméket vagy szolgáltatást, az áfát oda fizetem be – ahogy egyébként a Magyarországról jövők itt fizetik be azt, de az arányok nem ugyanazok –, az autópályadíjat, a tömegközlekedési költségeket, múzeumlátogatásra a jegyek árát stb. (Igaz, a nem magyar turisták is, de érdekes lenne egy statisztika a megoszlásról.)
3. Nem járulunk hozzá a költségvetéshez, nem adózunk a magyar államnak: nagyon sok jelenleg használatban levő vagyontárgyhoz őseink egyformán járultak hozzá, akkor miért is ne használhatnánk közösen? Nagyon sok erdélyi vendégmunkás dolgozik Magyarországon, ott fizetve az adót. De a legnagyobb adót akkor fizetjük, amikor az itt felnevelt, iskoláztatott gyerekeink Magyarországon letelepedve – hogy a minket „nagyon szeretők” szavával éljek – az ottani költségvetést gyarapítják. Ha kiszámolná valaki, hogy mennyit fizettünk a kiköltözött orvosok, nővérek, tanárok, szakmunkások felnevelésére, képzésére, lehet, a magukat „nettó adófizetőknek” nevező személyek nagyon meglepődnének.
4. Fidesz-bérencek, Orbán-rajongók, tessék már megmondani: az utolsó választáson kire is szavazhattunk volna? A „23 millió bevándorlóval” riogató baloldalra, a román nemzeti ünnep alkalmával a román miniszterelnökkel Budapesten koccintó SZDSZ-re vagy a magyarországi választók által is mellőzött többi törpe pártra? Maradt a Jobbik és a Fidesz, akikről úgy éreztük, hogy partnerként kezelnek. Hogy ezek „lopnak, csalnak, hazudnak” vagy „jobboldali szélsőségesek”? Mégis: a magyarországi lakosok túlnyomó része is rájuk szavazott. Akkor miért is vagyunk mi inkább „Fidesz-bérencek”? Azért, mert „üveggolyóként” „kettős állampolgárságot kaptunk”? A határon belül élők akkor mit kaptak? Nem lehetséges, hogy képesek vagyunk a saját fejünk szerint is gondolkodni, esetleg egyes dolgokat másként látunk, mások a tapasztalataink, és ezek alapján döntünk másképp, mint ahogy a hangadók elvárnák?
Szakács Béla, Sepsiszentgyörgy / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem hátrálunk meg! - Wesselényi jelmondata az RMDSZ-kongresszus mottója
Az RMDSZ májusi kongresszusának előkészítése volt a ma Kolozsváron ülésező Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) feladata. A kongresszuson módosítandó alapszabályzat növeli a nők arányát a különböző döntéshozó testületekben, illetve a tavalyhoz hasonlóan biztosítja annak lehetőségét, hogy egy szórvány megyei képviselő valamelyik székely megyében biztos befutó helyre kerüljön a parlamenti listákon. Kelemen Hunor szövetségi elnök politikai tájékoztatójában elmondta: meglepődve tapasztalták, hogy azok a képviselőházi frakciók, amelyek múlt héten ellenszavazat nélkül fogadták el az egészségügyben való anyanyelvhasználatot szabályozó törvényt, most alkotmányossági óvást nyújtottak be ellene.
„Meglepődve tapasztaltuk, hogy azok a képviselőházi frakciók, amelyek múlt héten ellenszavazat nélkül fogadták el az egészségügyben való anyanyelvhasználatot szabályozó törvényt, most azon versengenek, melyikük tudja a leghatékonyabban gáncsolni ennek hatályba lépését”, mondta Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke ezzel a román ellenzéki pártok kezdeményezésére reagált, a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR), illetve a Népi Mozgalom Pártja (PMP) tegnap óvást nyújtott be az alkotmánybíróságon azon törvénymódosítás ellen, amely a kisebbségek anyanyelvét ismerő személyzet alkalmazására kötelezi a kórházakat és a szociális szolgáltatásokat nyújtó intézményeket.
Kelemen Hunor elmondta: ennek a pálfordulásokról híres román politikában is ritkának számító kezdeményezésnek az értelmi szerzője az a Traian Băsescu volt, aki kétszer is az erdélyi magyarok szavazatával lett államelnök. Raluca Turcan, a PNL ideiglenes elnöke pedig azzal "múlta felül" a PMP-t, hogy számon kérte pártja frakcióján, amiért Băsescuék lekörözték a liberálisokat az alkotmányossági óvás kezdeményezésében. Az RMDSZ elnök megjegyezet: minden magyarellenes hangulatkeltés ellenére, aminek az elmúlt évtizedekben tanúi lehettünk, kisebbségi jogok ügyében még egyetlen párt sem nyújtott be óvást az alkotmánybíróságon.
"Azok a politikusok, akik időnként elmennek Székelyföldre, még nem feltétlenül az erdélyi magyar közösség barátai, legfennebb pillanatnyi érdekei kívánják meg, hogy az erdélyi magyarokkal szorosabbra fűzzék a viszonyt", mondta Kelemen Hunor. Hozzátette azt is: a PMP és az RMDSZ ugyanabban a politikai pártcsaládba tartozik, az Európai Néppártba, ahol nem ilyen szokások honosodtak meg. „Fontos tanulság, hogy nekünk egyetlen szövetségesünk van, az erdélyi magyarság, csakis magunkra számíthatunk”, fogalmazott a szövetségi elnök.
„A tavalyi romániai választásokat követően nagy reményeket fűztünk ahhoz, hogy viszonylag gyorsan végre lehet hajtani azokat a korrekciókat, amelyekre szükség van ahhoz, hogy az ország ne térjen végképp le a jogállamiság útjáról, hogy a hatalmi ágak szétválasztása a valóságban is megtörténjen. De most is olyan információk látnak napvilágot, amelyek megerősítik azt, amit évek óta mondunk: hogy nem beszélhetünk jogállamiságról, az erőszakszervezetek és a bűnüldözés összefonódik, politikai típusú leszámolásokra használják fel az erőszakszervezeteket, a kisebbségi jogok terén pedig mintha megállt, sőt visszafordult volna az idő Romániában”, mondta el Kelemen Hunor.
„Az RMDSZ több törvényjavaslatot is tett annak érdekében, hogy Románia visszatérjen a jogállamiság útjára. Olyan társadalomban akarunk élni, amely hozzánk hasonlóan fontosnak tartja a szabadságjogokat, a biztonságot és jólétet, ezeknek nincs alternatívája a kisebbségek számára. Az a társadalom, amely nem szabadságjogokra épül, jogfosztáshoz vezet. A parlamenthez benyújtott törvénytervezeteink azt bizonyítják, tudjuk, mi a helyes út”, tette hozzá.
Kelemen Hunor elmondta: az RMDSZ azokat a kormánydöntéseket támogatta, amelyek előnyösek az erdélyi magyarság számára. A kormánykoalíciós együttműködés egyelőre biztató, tapasztalható egyféle nyitottság, talán a közigazgatásban való anyanyelvhasználatot szabályozó 215-ös törvényt is sikerül módosítani, ami az anyanyelvhasználati küszöb csökkentését irányozna elő húszról tíz százalékra.
A szövetségi elnök úgy értékelte: az elmúlt időszak meghozta az eredményeit, hiszen az amerikai külügyminisztérium országjelentésében, amely néhány héttel ezelőtt jelent meg Romániáról, azokat a problémákat sorolja, amelyeket az RMDSZ az amerikai partnereinknek elmondott. A Minority SafePack ügye is azt bizonyítja: meg lehet törni a jeget.
"Szilágyság megérdemel egy kongresszust!"
Az RMDSZ május 13-án Zilahon tartja következő kongresszusát, amely az elmúlt két évről készült számadást, illetve a következő, a 2019-es tisztújító kongresszusig hátralevő két esztendő feladatainak, stratégiájának a kijelölését tűzte ki célul. A helyszín kiválasztásával kapcsolatban Kelemen Hunor szövetségi elnök úgy vélekedett: Zilah, a Szilágyság megérdemel egy kongresszust, mint ahogy megérdemli a nagyobb odafigyelést is, hiszen a szilágysági magyar közösség mindig a szövetség mellett állt.
Hasonlóan vélekedett Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke is, aki felszólalásában kiemelte: a szilágysági szervezet mindig jó eredményeket ért el a választásokon. Szilágyság szimbóluma Wesselényi Miklós a reformkor jeles politikusa, akinek jelmondata: “Nem hátrálunk meg!” Ezt a ma is időszerű jelmondatot az RMDSZ is magáénak érzi, ez lesz az idei kongresszus mottója, mondta,
A május 13-én, szombaton zajló kongresszusra 800 küldöttet várnak, 200 meghívottat, 100 újságírót. Ezt megelőzően, csütörtökön tartják a Wesselényi-gálát, amelyet hagyományt teremtő kezdeményezésnek szánnak. Ezen a rendezvényen azoknak a szilágyságiaknak nyújtanak át emlékplakettet, akik közösségépítő munkájukkal érdemelték ki ezt a kitüntetést. Pénteken pedagógusfórumot tartanak, Krasznán az önkormányzatokban dolgozó fiatalok tanácskoznak, Kémeren a vállalkozók, Perecsenyben pedig a sikeres gazdák találkoznak, este pedig kihelyezett frakcióülésre is sor kerül Szilágycsehen.
A politikai vitán Cseke Attila Bihar megyei szenátor a finnországi svéd kisebbség példáját hozta fel az egészségügyben való anyanyelvhasználatra. Csép Éva Andrea Maros megyei képviselő, a Nőszövetség ügyvezető alelnöke a szervezetnek a nők elleni erőszak megfékezésében vállalt szerepéről beszélt. Oláh Emese kolozsvári alpolgármester beszámolt arról: a kincses városban sikerült végre áttörést elérni a magyar nyelvű helységnévtáblák ügyében. Péter Ferenc, a Maros megyei tanács elnöke a marosvásárhelyi iskola továbbra is rendezetlen ügyét, a hatóságok megalázó hozzállását említette felszólalásában. Markó Béla volt szövetségi elnök reményét fejezte ki, hogy az alkotmánybíróság visszautasítja az ellenzéki pártok óvását.
Az SZKT megerősítette Horváth Annát önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöki tisztségében. A 99 leadott szavazat közül 98 volt érvényes; 95-en bizalmat szavaztak a jelöltnek, hárman pedig ellene voksoltak.
Az RMDSZ “miniparlamentje” elfogadta az alapszabályzat- és programbizottság által javasolt módosításokat.
N.H.-D., Sz. K. / Szabadság (Kolozsvár)

Még EB-megfigyelés alatt marad Románia
A korrupcióellenes küzdelem és az igazságügyi reform romániai eredményeinek monitorozására létrehozott együttműködési és megfigyelési mechanizmus lezárása az Európai Bizottság (EB) által a Romániáról szóló országjelentésben megfogalmazott ajánlások teljesítésén múlik – jelentette ki csütörtökön Bukarestben Frans Timmermans, az EB első alelnöke, miután Sorin Grindeanu román miniszterelnökkel találkozott.
Leszögezte: nem engednek a 12 ajánlás teljesítéséből, és kijelentette: a korrupcióellenes harc garanciáját a romániai polgárok jelentik. Hozzátette, az ország a „maraton" utolsó száz méteréhez érkezett, és az ajánlások gyakorlatba ültetése nyomán Románia jogállamnak tekinthető majd. Grindeanu közölte: Románia célja az, hogy az EB lezárja a megfigyelési mechanizmust, mire az ország átveszi az EU elnökségét. Leszögezte: ezt presztízskérdésnek tekinti.
Az EB alelnökét a nap folyamán korábban Călin Popescu-Tăriceanu, a szenátus elnöke is fogadta, aki a találkozót követően azt közölte: az uniós testület valószínűleg jövőre vet véget az együttműködési és megfigyelési mechanizmusnak. Közölte: a találkozó során a legutóbbi országjelentés olyan elemeire hívta fel Timmermans figyelmét, amelyek szerinte hibásak.
Többek között azt emelte ki, amelyben szükségesnek nevezik, hogy a parlament megindokolja a döntéseit, ilyen ugyanis – szerinte – a világon sehol sincs. Arról is megpróbálta meggyőzni az EB alelnökét, hogy Romániában „párhuzamos hatalmi rendszer" jött létre, amely a legitim, választott intézmények helyett hoz politikai döntéseket. Fogadta Timmermanst Liviu Dragnea képviselőházi elnök is, aki a találkozón leszögezte: a kormánynak nem áll szándékában akadályozni a korrupcióellenes küzdelmet.
Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)