Szakértők és jelszavak
Harmincötezer adóügyi tanácsadó szakember kerestetik, miután a kormány radikális reformot akar végrehajtani az adózási rendszerben. Az újítások 2018. január 1-től lépnének hatályba, és leghamarabb 2019-ben éreztetnék hatásukat. A hatóságoknak és a lakosságnak körülbelül két évük van felkészülni az új rendszerre, ha a kormány valóban végig tudja vinni az elképzelését, amelynek első tervei a napokban kerültek nyilvánosságra. A háztartási globális adónak nevezett új rendszerrel kapcsolatban az egyik legnagyobb kérdőjel, hogy bonyolultabbnak tűnik, mint a jelenlegi adózás, amely 2005 óta hatályos. A román állam tragédiája az, hogy az egyszerűbbnek tűnő egységes adókulcs sem hozott több bevételt GDP-arányosan az államkasszába, így a történelmi szakadék az uniós átlagnak számító 45 százalék és hazánk 28-32 százaléka között megmaradt az elmúlt bő évtizedben.
Most egy bonyolultabb rendszert vezetnének be azért, hogy a lakosság bizonyos kiadásokat leírhasson az adóalapból. Szokatlan módon a háztartás fogalom nem feltétlenül egy családot jelent majd, hanem bárki létrehozhat adóalanynak számító háztartást, ha vállalja a közösséget olyan személyekkel, akikkel együtt lakik. A háztartási adó ugyanakkor nem opcionális, hanem mindenki számára kötelező. A fő újdonság abban áll, hogy a személyi jövedelemadót a jövő évtől nem az alkalmazó tartaná vissza, hanem minden olyan személynek nyilatkozatot kell leadnia háztartásonként az adóhatóságnak, akinek valamilyen adózandó jövedelme volt.
Ennek az elképzelésnek a kivitelezése elsősorban azért okoz majd nehézséget, mert a lakosság pénzügyi és gazdasági képzettsége igen alacsony. Léteznek vállalatok a versenyszférában, akik ezt a társadalmi szolgáltatást magukra vállalták, de amit nyújtani tudnak, csepp a tengerben ahhoz képest, hogy mekkora lemaradás van a hazai és a többi európai ország lakossága között. Nagy igény lenne a pénzügyi képzettségre, amivel az emberek maguk tudnák javítani életkörülményeiket ahelyett, hogy például szociális támogatást kunyerálnának.
Az adóügyi tanácsadókra azért van szükség, mert legkevesebb a mintegy 5 millió dolgozónak, de könnyen előfordulhat, hogy az új rendszer több adófizetőt fog majd érintetni, minden évben adóügyi bevallást kell tennie. Magyarán, ki kell tölteniük háztartásonként a jövedelembevallási nyilatkozatot. Alapvető könyvelési szabályokat kellene megtanulniuk millióknak, hogy milyen költség vagy kiadás írható le az adóalapból, milyen feltételeket szükséges teljesíteniük ahhoz, hogy ezt megtehessék. Az átlaglakosság alacsony fokú képzettsége ezt igencsak megnehezítheti, és kérdéses, hogy pár hónap alatt honnan fog előkapni a kormány 35 ezer adóügyi tanácsadót. Másik kétely az új rendszerrel kapcsolatban, hogy az állam miért fogja hatékonyabban működtetni ezt a bonyolultabb adózási rendszert, ha a jelenlegi egyszerűbbet sem tudta a remélt gördülékenységgel kezelni.
A 15 ezer szakértő az egyik fő jelszava volt az Emil Constantinescu által patronált parasztpárti kormányzásnak, amely látványos kudarcba fulladt. Nehogy a 35 ezer adóügyi tanácsadó is csak üres jelszó maradjon, mert egy ilyen radikális adóreform szakszerűtlen kivitelezése olyan bábeli zűrzavart okozhat az ország pénzügyeiben, amit jobb elkerülni.
Borbély Tamás / Szabadság (Kolozsvár)

Sikeres rendezvényt tudnak maguk mögött
Rettenthetetlen zöldek
Április 21–23. között a télies időjárás dacára is megtartották Kézdivásárhelyen, immár nyolcadik alkalommal a Tavaszi Zöld Napokat. Az érdeklődők könyvbemutatón és előadásokon vehettek részt, fürkészhették a tavaszi égboltot, és az új EVS-önkénteseket is megismerhették.
A péntek délben tartott sajtótájékoztatón Ráduly Attila, az eseményt szervező Zöld Nap Egyesület elnöke hangsúlyozta, a Föld napjára (április 22.) időzített esemény célja a természetközeli gondolkodás népszerűsítése, majd bemutatta a Don`t trash our future: RRR (Ne dobd kukába a jövőnket – szerk.) nevű projektet. Örömmel nyugtázta, hogy a projekt részét képező Zöld Nap Iskola tevékenysége már négy helyszínen zajlik, az egyesület önkéntesei hetente egyszer Kőváron és Lemhényben, míg kéthetente Albisban és Martonfalván rendeznek ingyenes kézműves, kulturális, illetve sporttevékenységeket a gyerekek számára.
A sajtótájékoztatón mutatkoztak be az új EVS-önkéntesek, akik a projektnek köszönhetően egy évig az egyesületben tevékenykednek. A törökországi Ayse Büșra Yilmaz Isztambulból származik, s miután kommunikáció-szakon végzett, szerkesztőként dolgozott egy török napilapnál. Az örményországi Jerevánban élő Haykuhi Harutyunyan az örmény-orosz egyetem pszichológia szakán végzett, majd öt évig óvónőként fogyatékos gyermekekkel foglalkozott. Isabel Maria Fernandez Roman tavaly nyáron egy London melletti kisvárosban dolgozott önkéntesként.
A kedvezőtlen időjárás miatt a délutánra tervezett kerékpárlassúsági versenyt egy későbbi időpontra halasztották, így a résztvevők a Vigadó Galériába vonultak, Salamon Ferenc háromszéki szólásokat bemutató és értelmező, El van bütülve című könyvének bemutatójára. Ráduly Attila rövid felvezetője után a szerző mesélt a több ezer állandó szókapcsolatot tartalmazó gyűjteményről, amely annak bizonyítéka, hogy a székely ember nemcsak hagyományőrző, hanem hagyományteremtő is, nyelvi leleménye derűs, ízes és zamatos.
Szombaton a tervek szerint az érdeklődők Nagy István csillagász útmutatásai alapján a tavaszi égboltot fürkészték volna, ám az időjárás ismét közbeszólt, azonban a csillagvizsgálás nem maradt el: vasárnap a hideg ellenére többen kitartóan kémlelték távcsővel az esti égboltot. Vasárnap a Vigadó Galériában előadások egész sorát hallgathatták végig az érdekeltek: Sólyom Zoltán Régi pénzek, régi érmek címmel a numizmatikáról, Nagy István, az Erdélyi Magyar Csillagászati Egyesület alelnöke a villámcsapás elleni védekezésről, Kis Emese és tanítványai a háromszéki emlékfákról, Szőcs Csongor a gombatermesztésről, míg Marosi Károly a méhek világáról tartott előadást. Az előadássorozatot a Bod Péter Tanítóképző diákjai által előadott dalok színesítették. Ráduly Attila lapunknak elmondta, a kedvezőtlen időjárás és a meghiúsult bicikliverseny ellenére sikerként könyvelik el a rendezvényt.
Daczó Hodor Barna / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Testellenes a kereszténység?
A nagyváradi római katolikus püspöki palota dísztermében mutatták be hétfő délután a kolozsvári Verbum Kiadó jóvoltából megjelent Testben élünk című könyvet a szerkesztő jelenlétében.
A témát teológiai, egyháztörténeti, orvosi és pszichológiai szempontból körüljáró kötetben megszólal a színész, a táncpedagógus, a szerzetes, a tanár, a filozófus, a gazdálkodó, a pasztorálasszisztens, a kórházi lelki gondozó. A 376 oldalas könyvben harmincnyolc ember szakmai és emberi vallomása, véleménye sorakozik fel a test témájáról, egyebek mellett arról például, hogy valóban csak egészséges testben van egészséges lélek, vagy mi van akkor, ha a lélek szárnyalni szeretne, de a test folyton lehúzza?
Szőcs Csaba, a Verbum kiadó igazgatója kifejtette: elsősorban Erdély, a Partium és a Bánság magyar nyelvű katolikusainak- de nem csupán nekik- igyekeznek igényes, a lelket megmozgató olvasnivalót kínálni, illetve a hitoktatókat segédanyagokkal látják el. Az április 24-én Váradon is ismertetett Testben élünk című könyv a Keresztény Szó újraindult sorozatának harmadik darabja, a korábbi kettő egy-egy évfordulóhoz és dátumhoz kötődött. Úgy fogalmazott: érdekes, hogy a kiadó nevének (Verbum) magyar jelentése ige, Szent János evangélista azt írta, hogy az Ige testté lett, a könyv témája pedig a test, mely mindannyiunkat érdekel, hiszen a testben való lét problémája életünk különböző szakaszában valamennyiünket érint.
Bodó Márta szerkesztő azt mondta: a Keresztény Szó 2014 augusztusában adott teret a témának, ami sokak számára tűnt a tájainkon újszerűnek. Folytatva a kérdés körüljárását, 2015 márciusában a testi-lelki szenvedésnek szenteltek egy lapszámot, majd mindezeket az anyagokat egybegyűjtve, továbbgondolva, újabb szempontokkal kiegészítve készült el ez a kiadvány, melynek borítólapján látható élénk piros vonal egyes vélemények szerint olyan, mint egy szívgörbe. Különben négy nagyobb fejezetre van osztva: Testek, Test és lélek, A szenvedő test, Testben élve a világban. Az első amolyan felvezetése, egyháziasabb, biblikus és kultúrtörténeti megközelítése a témának, közérthetően, a második egészségügyi jellegű, a harmadik pszichológus, illetve gyakorló kórház pasztorációban dolgozók írásait tartalmazza, a negyedik pedig hatalmas palettát jelenit meg: a romantikus szerelem mítosza, a születés titkai, tudatos mozgáskultúra, tánc, a színpadon megjelenő test stb.
A könyvbemutatón arra a talán kissé provokatív kérdésre, hogy testellenes-e a kereszténység, Böcskei László megyés püspök adott egyértelmű választ. Leszögezte: nem, hiszen a feltámadott Krisztus a test „kihasználásával” vezette a kétkedőket hitre, ennek megtapasztalásával mutatta meg az igazsághoz vezető utat. Ha tehát a keresztény egyház testellenes lenne, akkor Jézus más megnyilvánulási formát választott volna, arról nem is beszélve, hogy liturgikus testtartás is létezik. A testet és a lelket, a kettőt egymásban és egymással, egymás mellé állítva kell helyesen kezelni, örülve annak, ami vagyunk- tette hozzá.
Hozzászólt még a témához Ozsváth Judit újságíró, Fodor József vikárius, Kiss Márton bélfenyéri plébános, Husztig Róbert érmihályfalvi segédlelkész és Holló Barna képzőművész is.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Szinte hihetetlen, mire képes a közösségi összefogás
Jó ütemben halad a két hete egy tűzvészben megsemmisült háromgyerekes csíkszentmihályi család házának újjáépítése. Az épület falai már állnak, és ha az időjárás „megengedi”, a hétvégén be is fedik. A család emellett a községi önkéntes tűzoltók, illetve a csíkszeredai Juventutti Alapítvány által szervezett gyűjtések által jelentős adományban részesült.
A helybéliek a közösségi gyűjtés mellett egy csíkszentmihályi víz- és gázszerelő vállalat tulajdonosának vezetésével önkéntesen vállalták, hogy újjáépítik az április 12-ei tűzvészben megsemmisült háromgyerekes család házát
Az új építmény alapját már a szerencsétlenség másnapján megöntötték.
Dobos László, Csíkszentmihály alpolgármestere keddi megkeresésünkre elmondta, jól haladnak a munkálatokkal: a falakat felhúzták, illetve a betonkoszorút is megöntötték. Hozzátette, a tervek szerint a hétvégén befedik az épületet. Mint mondta, a helybéli férfiak az építkezésen segítenek, és a szomszédságból a gazdasszonyok beosztották egymás között, hogy melyik nap melyikük főz a munkások számára.
A család az önkormányzattól gyorssegélyben részesült: 5000 lejt és 20 köbméter építkezésre alkalmas fát biztosítottak. Emellett közösségi gyűjtést szerveztek a szentmihályi, vacsárcsi és ajnádi önkéntes tűzoltók, akik felosztották egymás között a falurészeket, és összegyűjtötték az adományokat a helyiektől. „A gyűjtés során múlt hétvégén Vacsárcsiból közel 6000, Ajnádról 5300, illetve nagyszombaton Szentmihályról 16 ezer lejt gyűjtöttek össze. A Szentmihályról elszármazott, jelenleg Magyarországon élő üzletemberek egy csoportja bevállalta a fürdőszoba berendezését, és 4300 lej értékben küldtek forintot erre a célra. Ezenkívül egy – szintén Szentmihályról elszármazott – magyarországi vállalkozás vezetője az ajtók és ablakok kifizetését vállalta. Ezeket az összegeket Szőcs Gábor, a helybéli Axa Genius víz- és gázszerelő vállalat tulajdonosa összegyűjtötte, és ebből finanszírozzák a munkálatokat” – sorolta Dobos.
A csíkszeredai Juventutti Alapítvány is segítséget ajánlott a családnak, és gyűjtést szerveztek Csíkszeredában. Balázs Brigitta, az alapítvány munkatársa érdeklődésünkre elmondta, múlt szombaton a Petőfi utcai Szent Imre Ifjúsági Központban gyűjtötték össze az adományokat a csíkszeredaiaktól. Egész nap ki volt helyezve egy urna, 564 lej gyűlt össze, továbbá hat doboz tartós élelmiszert, és több ruhaneműt is hoztak. Emellett nagyon sok bútoradomány érkezett, hétfőn kétszer is fordultunk, egy raktárépületbe szállítottuk ezeket. Az akciónak még nincs vége – hangsúlyozta Balázs Brigitta.
Keddi ottjártunkkor a munkások éppen a bejárati ajtó elé tervezett lépcső zsaluzásával foglalkoztak, a gyerekek pedig burkolóléceket mázoltak festékkel. Ráduly Lakatos Antal, a károsult édesapa szerint hihetetlen, hogy mennyire összefogott mindenki az érdekükben.
„Nagyon szépen köszönjük az eddigi segítséget, és azoknak is előre, akik ezután is tudnak segíteni. A helybéliek itt dolgoznak az építkezésen, és a berendezéshez is szinte minden összegyűlt. A falakat a múlt héten egy nap alatt húzták fel, de másnap elromlott az idő, azonban ennek ellenére a hóban is megépítették a közfalakat. Le a kalappal mindenki előtt: ilyenkor, a bajban látszik meg, hogy mennyire tudnak összefogni az emberek” – emelte ki a családfő.
Iszlai Katalin / Székelyhon.ro

Megnyílt a magyar nyelv hete
Az 1967-ben indult magyar nyelv hete sorozat célja a tudományos alapú, egyúttal élményszerű anyanyelvi ismeretterjesztés elsősorban művelődési otthonokban, iskolákban. Az áprilisi „nyelvhetet” az 1869-ben alakult Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal közösen szervezi az 1989-ben alakult Anyanyelvápolók Szövetsége.
Az idén immár 51. alkalommal kerül sor a magyar nyelv hetére, mégpedig április 24–30. között, a nyitókonferenciát a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságával karöltve elsőként tartották meg Magyarország határain túl, mégpedig Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen.
A reformáció nyelvi hatásai című, április 25-i tanácskozás Tőkés László püspöknek, az egyetemalapító Pro Universitate Partium Alapítvány kuratóriuma elnökének köszöntőbeszédével kezdődött. Az európai parlamenti képviselő Brüsszelből küldött üzenetét sajtótanácsosa tolmácsolta a konferencia részvevőinek, az alábbiakban tesszük közzé.
*
A Partiumi Keresztény Egyetem Alapítói nevében örömmel és elégtétellel köszöntöm Önöket és mondok köszönetet azért, hogy éppen itt, Nagyváradon nyitják meg a magyar nyelv hetét, fél évszázad után első ízben Magyarország határain túl. Az Anyanyelvápolók Szövetsége mellett külön is köszöntöm az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségét megalakulásának jeles 25. évfordulóján. A Bolyai Tudományegyetem felszámolását követő időszakban elsőként létrejött és akkreditált romániai magyar egyetemünk, a Partiumi Keresztény Egyetem kivételes megtiszteltetésnek tartja, hogy nyelvtudós vendégtanára, Balázs Géza alelnök úr hathatós közreműködésével házigazdája lehet rangos tanácskozásuknak. Kazinczy Ferenc és Arany János szülőföldjén, a 200 esztendeje született költőfejedelmünkről elnevezett egyetemi kollégium szomszédságában, a nevezetes Váradi Bibliával a kezünkben kívánunk mi is méltóképpen hozzájárulni az 500 éves reformáció jubileumának a megünnepléséhez, valamint a reformáció anyanyelvi örökségének az értékeléséhez és éltetéséhez. Legutóbb 2009-ben, a magyar nyelv évében nyílott alkalmunk hasonló anyanyelvi és nyelvtudományi események és ünnepi alkalmak megrendezésére, amikor isÉrsemjén nagy szülöttjének az emlékéve keretében – egyebek mellett – Kazinczy-emlékkonferenciát tartottunk, emléktáblát állítottunk és a Kazinczy Ferenc Társaság közreműködésével, Fehér József és Kováts Dániel szerkesztésében egy Kazinczy-breviáriumot adtunk ki.
Miért ez a nagy öröm, minek szól az édes anyanyelvünk iránti szentséges elköteleződésünk, miért valóságos ünnep számunkra, valahányszor a magyar nyelv ügye kerül figyelmünk központjába? A herderi jóslat és a nemzethalál víziójának már-már filozófiai elvontságán túlmenően kisebbségi létünk kényszerű meghatározottságában keresendő erre a kérdésre a válasz. „Dúlt otthonom rég összedőlt, / Kifordult alólam a föld” – írja Wass Albert, aki „láthatatlan lobogó” gyanánt az isteni Ige rangjára emeli „utolsó jussát, a Szót”, melyről vallásos áhítattal szól: „Ereklyém. Kincsem. Fegyverem. / Magasra tartom s lengetem. /…/ kitűzöm fent az ormokon, / s a csillagoknak meglobogtatom.” Történelmünk és kisebbségi sorsunk végzetes veszteségei közepette számunkra a szó szoros értelmében vett valósággá vált az a közismert irodalmi textus, hogy: „nyelvében él a nemzet”.
Az önmagában igencsak fájdalmas hétköznapi nyelvromlás a külhoni magyarok számára: „csekélység”. Erdély, a süllyedő Atlantisz népe számára az anyanyelv több ennél: élet-halál kérdés.
Múlt szombaton egy walesi európai képviselő volt a vendégünk Székelyudvarhelyen. Ők már szinte teljesen elveszítették a nyelvüket. Igaz ugyanakkor, hogy e nélkül is erős és autonóm az önazonosságtudatuk. Éppen ezért aligha értik meg azt az anyanyelvi politikai diskurzust, mely az Erdélyi Magyar Néppárt kongresszusán hangzott feléjük a tiltakozás erejével.
„Isten megtanult magyarul” – olvassuk nagy erdélyi költőnk versében. A magyar bibliafordítás rendkívüli értékét kifejező megfogalmazásban anyanyelvünk istenes – transzcendentális – dimenziót nyer. A teremtő és a Krisztusban testté lett Ige magát az életet és a feltámadást jelenti számunkra. Anyanyelvünknek ez a szakralitása kölcsönöz neki olyan jelentőséget, amelyhez foghatóval talán csak az Ószövetség népének szent könyve iránti tisztelete esetében találkozhatunk.
A reformáció – konferenciájuk tárgyát képző – nyelvi hatásai vonatkozásában külhoni magyarságunk, de végső soron egész megcsonkított nemzeti közösségünk számára ezt jelenti, de ha nem így volna, akkor hadd jelentse ezt Sylvester János Új Testamentuma (1541), Károlyi Gáspár Vizsolyi (1590), Köleséri Sámuel és Szenczi Kertész Ábrahám Váradi (1661), valamint Misztótfalusi Kis Miklós Aranyas (1685) Bibliája!
Erdélyi fiataljaink a márciusi Aranka György Nyelvművelő Versenyen anyanyelvünk „versben bujdosó” gazdagságát tárták elénk. A magyar igékkel ékes reformáció esztendejében „a szántóföldben elrejtett kincshez” (Mt 13,44) hasonlóan a Szent Bibliában is találjuk meg és vegyük birtokba anyanyelvünk „napfényre hozott kincseit”!
Ezzel a jókívánsággal kérem Isten áldását a magyar nyelv 51. hetére és nagyváradi tanácskozásukra!
Tőkés László / tokeslaszlo.eu/cikk

Bakk Miklós: Intézményesítenénk a Székelyföld-kutatásokat (INTERJÚ)
Közpolitikai célokat is megfogalmazott a nemrég zárult harmadik Székely Kongresszus. A többhelyszínes tudományos konferencia főszervezőjével, Bakk Miklóssal beszélgettünk arról, hogy miben volt sikeres és miben vallott kudarcot a rendezvény.
Okozott némi értelmezési nehézséget korábban, hogy társadalmi-politikai célokat is megfogalmazó kongresszusról vagy tudományos konferenciáról van-e szó. Végül melyik jelleg bizonyult erősebbnek?
- Is-is. Minden modernizációs törekvésnek a kiindulópontja egy kérdés: van egy hagyományunk, mit teszünk vele. És van két válasz. Az egyik az, hogy eldobjuk a hagyományt, a másik, hogy maradunk a medrében. A Székely Kongresszus esetében a hagyomány az, hogy Székelyföldnek van egy történelmileg kialakult peremhelyzete − így volt a dualizmuskori Magyarországon, de Romániában is egyfajta belső peremhelyzete van −, ami tartósítja az elmaradottságát, és erre keresik a megoldást az 1902-es tusnádfürdői kongresszus óta, konkrét gazdasági-társadalmi intézkedések sorozatával.
A mostani helyzetben is a különböző tudományterületeken azt kerestük, hogy túl a Székelyföld-kutatások áttekintésén, próbáljunk ott, ahol lehetséges, közpolitikai javaslatokat is megfogalmazni ilyen intézkedésekre, amelyeket már a jelenlegi önkormányzatok politikai eszközeivel is hasznosítani lehet. Tehát ezzel a közpolitikai indíttatással, mely nagyon hasonlít az 1902-es Székely Kongresszus motivációjára, maradtunk a hagyomány medrében.
Ugyanakkor ez egy tisztán tudományos igényű Székelyföld-konferencia is volt, többféle céllal. Az egyik az volt, hogy az egyes tudományterületek tekintsék át a Székelyfölddel kapcsolatos kutatások eredményeit, a másik viszont már tudománypolitikai jellegű. Mivel a konferencia intézményi összefogással valósult meg, azaz a Sapientia EMTE mellett társszervezője volt három székelyföldi múzeum és egy szakmai civil szervezet, a Székelyföldi Regionális Tudományi Társaság is, szinte adódott, hogy ezzel a jövőben kialakulhat valamiféle együttműködés a tudománnyal is foglalkozó székelyföldi szervezetek között – és ez már egy tudománypolitikai cél.
- Azt nyilatkoztad korábban a Főtérnek, hogy a rendezvény célja bemutatni, hol is állnak a különböző tudományterületeken a Székelyfölddel kapcsolatos kutatási témák és azok szintézisei. Mennyiben sikerült ennek a célnak megfelelni?
- Ezt nem tudom most pontosan megválaszolni, mert három helyszínen rendeztük a konferenciát, és át kell tekintenünk az egyes szekciószervezők beszámolóit, majd csak azok alapján kapunk világos képet arról, hogy ez mennyire sikerült.
Mindenesetre a székelyföldi társadalommal, annak problémáival, rétegződésével foglalkozó szekciókban sikerült néhány olyan dolgot megfogalmazni, ami a kutatások mai állása alapján releváns, másrészt a sepsiszentgyörgyi történelmi szekcióban is merültek fel olyan kérdések, amelyek a háromkötetes Székelyföld története-munkát tovább lendítik, azaz kiegészítik, illetve egyes megállapításait újraproblematizálják. Ezek olyan területek, amelyeken a kutatás jelenlegi állásának a felmutatása lehet jelentős.
Más területeken inkább a közpolitikai javaslattétel került előtérbe, a Kolumbán Gábor által vezetett szekciók – tehát az épített örökséggel vagy a közösségi gazdálkodással foglalkozó témakörök –, úgy tűnik, inkább ebbe a kategóriába tartoznak.
A nyelvi jogokkal kapcsolatos szekcióban, amelynek a munkálatai Marosvásárhelyen zajlottak, szintén született közpolitikai javaslat. Azt mondhatnám, hogy mindkét cél szempontjából sikerült valamit elérni, de pontos választ azután tudok majd erre adni, miután a konferencia anyagait begyűjtöttük, illetve azokat a közpolitikai javaslatokat is, amelyeket egy külön kis dokumentumban vagy kiadványban szeretnénk összefoglalni.
- Sikerült-e bevonni a munkába a nem magyar nyelvű tudományosságot is?
- Eredeti célkitűzéseink között szerepelt, hogy a konferenciát három nyelvűvé tegyük, tehát hogy a magyar mellett román és angol nyelven is megszólaltassunk román, illetve külföldi kutatókat. Ezt a célkitűzést sajnos nem sikerült megvalósítanunk.
- Mielőtt rátérnénk a közpolitikai javaslatokra, mit kell tudni a rendezvényről: milyen helyszíneken zajlott, hány előadó vett részt és milyen témakörökben zajlottak munkálatok?
- A konferenciának – amint azt a honlapunkon is feltüntettük – nagyjából 100 meghívottja volt, mintegy 90 százalékuk pedig el is tudott jönni. Mint említettem, három helyszínen folyt a munka. Marosvásárhelyen a társadalomtudományi szekció – melyet Gagyi József és Kiss Tamás szervezett − tulajdonképpen több szekciót is magában foglalt, hiszen három, illetve négy tématömb szerepelt benne.
Az egyik Székelyföld demográfiai helyzetéről szólt, ennek volt az egyik fő megállapítása az, hogy a jelenlegi romániai és kelet-európai rossz demográfiai helyzetben a trendek előre vetítése azt sugallja, Székelyföld megőrizheti népességmegtartó erejét. Külön kérdés volt a székelyföldi romák helyzete, a társadalmi rétegződés, a migráció és a székelyföldi fiatalság helyzete.
A marosvásárhelyi helyszín másik nagy szekciója a székelyföldi értéktár és általában az örökségesítés kérdése volt, amelyet Jakab Albert-Zsolt és Vajda András szervezett. És végül volt egy kis nyelvi jogos szekció, négy előadással, amelyben jómagam is előadó voltam.
Csíkszeredában három szekció volt, a területfejlesztés és gazdaság témakörében. Az egyik szekcióban az önkormányzatok szerepét vizsgálták a régióépítés kontextusában; a másik a székelyföldi vállalkozókkal és vállalkozásokkal foglalkozott; a harmadik pedig az agrárium kérdéseivel.
Végül pedig Sepsiszentgyörgy két nagy szekciónak adott helyet: az egyik az oktatás kérdésével foglalkozott, a másik pedig a már említett történelmi szekció; az oktatásit Bodó Barna szervezte, a történelmit Bárdi Nándor és Miklós Zoltán, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója.
Emellett volt még három kisebb, inkább közpolitikai irányú szekció: Kolumbán Gábor említett két szekciója a közösségi gazdálkodás és az épített örökség témájában, illetve a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, Vargha Mihály által szervezett szekció, amely a falusi kultúrházak funkcióváltásával, megváltozott szerepkörével foglalkozott, azzal a céllal, hogy ezen a téren is próbáljunk meg közpolitikai javaslatokat megfogalmazni.
- Milyen konkrét közpolitikai javaslatok fogalmazódtak meg, és hogyan ültethetők ezek gyakorlatba? - Az egyik javaslatot épp magam mutattam be: a nyelvi jogok szekciójában hangzott el. Ez tulajdonképpen egy korábbi javaslat továbbfejlesztése, és a Hargita és Kovászna megye társulásával létrehozható fordítói szakszolgálatnak a megszervezésére vonatkozik, amelyet még kiegészítettünk egy ötlettel, egy online terminológiai adatbázisnak a létrehozásával. Ez a szakfordítói közszolgálat mellett működne, és a romániai magyar közigazgatási szaknyelvi korpusz folyamatos karbantartását végezné. A jelek szerint több fontos javaslat érkezik a csíkszeredai szekciók vitaanyagából is, ezek előkészítésében Kassay Jánosnak és Geréb Lászlónak volt nagy munkája.
A rendezvény átfogó voltát, az előadások sokféleségét tekintve egyébként inkább sikeresnek tekintem a konferenciát. Amiben nem volt sikeres a rendezvény, az egyrészt a már említett román nyelvű és nemzetközi dimenzió elmaradása, a másrészt pedig a helyi érdeklődés alacsony szintje a három helyszínen. A helyi elit, illetve a művelt közönség nemigen volt jelen. A rendezvény ugyan nyitott volt, azonban – és valószínű, hogy ez is szervezési hibánk volt – nem sikerült a programot kellően jelenvalóvá és vonzóvá tenni a helyi médiában.
- Lesz-e folytatása a rendezvénynek?
- Törekszünk erre, pontosabban, szeretnénk valamilyen módon intézményesíteni a Székely Kongresszust. Nem feltétlenül úgy, hogy meghatározott periodicitással rendeznénk ilyen konferenciákat, inkább arról lenne szó, hogy egyfajta intézményes keretet hoznánk létre a Székelyföld-kutatások számára. Ez lehet egy online adatbázis, de a koncepcióját még ki kell munkálni, és ezt csak különböző partnerségekkel lehet megvalósítani.
Azon leszek, hogy ezt az elképzelést megvalósítsuk, de nem csak rajtam múlik, hiszen ez már komolyabb intézményi erőfeszítést igényel. A kihívás az, hogy intézményesítve folytassuk a kezdeményezést – mert mi, sajnos, az újrakezdésekben vagyunk jók, a folytatásokban már nem…
Papp Attila Zsolt / foter.ro/cikk

Elmarasztalták Romániát (Túlzsúfolt börtönök)
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ultimátumot adott Romániának: úgy rendelkezett, hogy Bukarest fél éven belül dolgozzon ki ütemtervet a börtönök túlzsúfoltságának enyhítésére, a büntetés-végrehajtó intézményekben uralkodó körülmények ugyanis sértik az Emberi Jogok Európai Egyezményének a kínzás és megalázó büntetés tilalmáról szóló cikkelyét. A féléves időszak alatt a strasbourgi bíróság nem fogad újabb, a romániai börtönviszonyokra hivatkozó panaszokat, és nem szab meg konkrét büntetést arra az esetre, ha Románia nem tesz eleget a felszólításnak. Az EJEB négy román állampolgár – Daniel Arpad Rezmives, Marius Mavrovian, Laviniu Mosmonea és Iosif Gazsi – panaszának elbírálásakor állapította meg, hogy Romániában rendszerszintű gondok vannak a büntetés-végrehajtásban, amelyek az állami intézmények összehangolt közbelépését teszik szükségessé. A rossz élelmezésre, higiéniai hiányosságokra, rovarok és patkányok jelenlétére és a cellák zsúfoltságára panaszkodó négy elítéltnek három- és ötezer euró közötti kártérítést ítélt meg az emberi jogi bíróság tegnap.
A kormány arra hivatkozva akart – országos tiltakozást kiváltó – közkegyelmi rendeletet elfogadni, hogy Románia súlyos pénzbüntetésre számíthat az EJEB-től, ha nem enyhít sürgősen a börtönök zsúfoltságán. A kabinet végül is nem sürgősségi rendeletet, hanem – most már a parlament napirendjén szereplő – törvénytervezetet fogadott el a közkegyelemről, amellyel állítása szerint azt akarta megelőzni, hogy az EJEB „irányadó ítéletet” fogadjon el Románia ellen, amelynek alapján „futószalagon kapnának kártérítést” az embertelen börtönviszonyokra panaszkodó elítéltek.
Sorin Grindeanu miniszterelnök üdvözölte az EJEB tegnapi döntését, amely „egyelőre nem kötelezi Romániát nagy összegek kifizetésére”. A kormányfő szerint – a közkegyelmi tervezeten kívül – az igazságügyi minisztérium már megkezdte annak az átfogó intézkedéscsomagnak a kidolgozását, amellyel Románia enyhíteni akar a börtönök zsúfoltságán. Marius Vulpe, a büntetés-végrehajtó intézetek országos igazgatóságának (ANP) vezetője korábban azt mondta: 33 ezer fekvőhely létezik a romániai börtönökben raboskodó 27 500 rab számára, de ahhoz, hogy mindegyiküknek jusson legalább négy négyzetméternyi hely (ahogyan azt az európai szabványok előírják), a fogvatartottak száma nem haladhatná meg a 19 500-at. Az ANP vezetője szerint már több mint ötszáz panaszosnak ítélt meg az EJEB kártérítést, amiért embertelen körülmények között kellett raboskodnia Romániában. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Félvállról vett képviselet (Barót)
Barót tanácsa a hónap elején tűzte napirendre a város költségvetésének elfogadását: az év talán legfontosabb ülésén viszont a tizenöt tanácstagból alig kilencen vettek részt. A hiányzók egytől egyig a tavaly tartott helyhatósági választásokon magát „túlnyerő”, tizenkét mandátumot szerző RMDSZ soraiból kerültek ki. Nem egyszeri „botlásról” van szó: néhányan sorozatosan nem vesznek részt a tanács munkájában.
A polgármesteri hivatal által rendelkezésünkre bocsátott adatok szerint az új testület megalakulása óta – 2016. július 30. – az ominózus ülésig tizenegy soros és négy rendkívüli ülést tartottak, a legkevesebben éppen az április 3-ai gyűlésen vettek részt. Szabó Péter, Weithaller Walter, Molnár Orsolya, Fehér Zoltán József, Incze István és Lázár Zoltán hiánya akár sokba is kerülhetett volna az RMDSZ-nek.
Amennyiben a néppártos Pál Levente és Dimény László, illetve a független Nagy István megmakacsolja magát, megvétózhatták volna a költségvetés elfogadását. Persze ez nem jelentett volna túlságosan nagy gondot, hiszen néhány nap késéssel egy rendkívüli tanácsülésen is megszavazhatták volna a Lázár-Kiss Barna András polgármester által előterjesztett javaslatot, ám mindenképp presztízsveszteség lett volna a szövetség számára. Dimény László úgy fogalmazott, bár politikailag megmagyarázható lett volna, hogy gáncsoskodnak, és nem szavaznak igennel, ám emberileg nem lett volna helyes, hiszen a hivatalnak alárendelt intézményeknek és az ott dolgozóknak is kellemetlenséget okozhattak volna, annak pedig nem látták értelmét.
Az október 31-ei és a december 30-án tartott ülésen mindenki jelen volt. Az előbbin többek között partnerségi szerződést kötöttek a Diakóniával, iskolai ösztöndíjakat határoztak meg, de szó esett a miklósvári ravatalozóról és aszfaltozásról is. A december végi ülésen a szociális segélyben részesülőket, a polgármesteri hivatal testületi felépítését érintő kérdések voltak napirenden, s megszavazták az idei adókat és illetékeket is. Ez utóbbi gyűlésnek volt még egy vonzereje: szokás szerint pezsgővel köszöntek el az óévtől... A tizenöt ülésről legtöbbet Molnár Orsolya hiányzott. Az RMDSZ nőszövetsége által javasolt tanácsos mindössze nyolc alkalommal volt jelen, s emellett szakbizottsága munkáiban sem vett részt, emlékezetünk szerint egyetlen ülésen sem szólalt fel. Hasonlóképpen sokat hiányzott Incze István (öt alkalommal), Fehér Zoltán József és Szabó Péter (4–4) is. A képet némileg árnyalja, hogy a polgármesteri hivatal adatai nem feltétlenül tükrözik a teljes valóságot: a jelenléti ívet az ülés elején írják alá, így megtörténhet, hogy gyűlés közben is távozik még egy-egy tanácstag. A kimutatás szerint az RMDSZ frakcióvezetője, Pál-Szilágyi Zoltán csak kétszer nem vett részt a tanács munkájában, ám a valóságban legalább kétszer – legutóbb éppen a költségvetés vitáját követően – megtörtént, hogy ülés közben elment. A testületi munkát legkomolyabban Nagy István független tanácstag, az RMDSZ-es Bíró Béla, Gáspár Jenő és Ráduly László vette, akik mindannyiszor jelen voltak, ahányszor a tanácskozást meghirdették.
Hecser László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Családi történetbe ágyazott történelem (Bemutatták Puskás Attila könyvét)
Visszafogott családi történet, de egyben kor- és kórrajz is Puskás Attila Utak és ösvények című, a Háromszékben részletekben megjelent önéletrajzi írásainak kibővített, kiegészített gyűjteményes kötete, amelyet a szerző és Ferencz Csaba, a könyv szerkesztője tegnap délután mutatott be a Bod Péter Megyei Könyvtárban.
A 20. század nehéz körülményeket teremtett a megélhetéshez, főként az olyan polgári értéket valló és képviselő családok számára, mint a Puskás család, mely az értelmiség valós szerepét vállalta – holott a két világégés, majd a kommunista rendszer nem kedvezett a közösségi szerepvállalásnak. Az átélt borzalmak ellenére mégis visszafogott családi történet a Puskás Attiláé, de visszafogott olyan szempontból is, hogy emlékezéseiben saját kálváriáját a szerző nem akarta előtérbe helyezni – mondta felvezetőjében Ferencz Csaba. Az évek során a lapunkban megjelent írásainak személyes hangvételét sokan kifogásolták, reagált Puskás Attila, de véleménye szerint ha valaki környezetéről ír, azt csakis őszintén tegye – vagy egyáltalán. Könyvének első része kolozsvári gyerek- és fiatalkorát mutatja be, a „csendes Petőfi utcát”, amely most nagyon forgalmas és Avram Iancunak hívják, ez az előzmény szükséges volt annak megértéséhez, miért nem tudta a kommunista politikai rendőrség megtörni azt a családot, amelynek négy tagját üldözte – mondta Puskás Attila. „A szeku tevékenysége kipukkadt lufi volt, olyan embereket tartottak félelemben, akik a rendszer ellen nem tettek semmit. Mi és még sok százezer ember azt a szerepet töltöttük be, hogy a többi milliók befogják szájukat, látva meghurcoltatásunkat, vakon engedelmeskedjenek, és ne is próbáljanak lázadni”, osztotta meg következtetését Puskás Attila, akit 1959-ben a csíkszeredai tanár-diák koncepciós per fővádlottjaként húsz év kényszermunkára ítéltek. Akik politikai börtönökből szabadultak, értékes emberei voltak a Securitaténak, megpróbálták beszervezni őket – aki ellenállt, mint Puskás Attila is, azt a rendszer összeomlásáig megfigyelték. „Homályos sejtés mindenkiben volt arról, hogy minden lépését követik, körbe voltunk véve besúgókkal, volt köztük olyan ostoba is, akiről tudtuk, hogy a szekunak dolgozik, de a valóságot az egykori megfigyelési dossziéink megismerése fedte fel” – mondta. Kérdésre válaszolva úgy nyilatkozott, megbocsátani csak annak lehet, aki bocsánatot kér – ő egyetlen ilyen emberrel találkozott. „Pedig az egykori besúgók, szekus tisztek itt élnek közöttünk, nem is törődnek azzal, hogy megbocsátunk-e vagy sem, holott ezek az emberek nagy kárt okoztak a társadalomban, nekik nagyon sokan »köszönhetik«, hogy börtönbe kerültek” – jegyezte meg. Puskás Attila Utak és ösvények című könyve többek közt ezek miatt a részletek miatt is hiánypótló, hiszen kevesen vállalkoztak ez idáig arra, hogy feldolgozzák saját, illetve családjuk megfigyelési dossziéját – összegzett Ferencz Csaba. Az „utolsó szó jogán” pedig a szerző arra biztatott, mindenkit írja meg önéletrajzát, hiszen „saját életünk is történelem lesz”, mondta, hozzátéve: ő maga is ezzel a szándékkal írta meg könyvét.
Váry O. Péter
Puskás Attila: Utak és ösvények – Erdélyi magyar sors, Kaláka Könyvek, Sepsiszentgyörgy, 2017 Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Imádság háború után – szerda este bemutató!
Premier és magyarországi meghívások
Régi-új bemutatóra kerül sor ma este a Maros Művészegyüttes kövesdombi székházában. Az Imádság háború után című táncszínházi produkció premierjéről van szó, amelyet ez alkalommal felújított változatban, más zenei alappal és más főszereplővel ad elő a társulat. A részletekről csakúgy, mint az együttes közelgő programjairól Barabási Attila Csaba vezérigazgató beszélt.
– Ezen előadásunkat 2014-ben, az első világháború kitörésének századik évfordulója alkalmából vittük színre, és egy ideig folyamatosan játszottuk is. Nagy sikernek örvendett, díjat nyert, a nézőket is nagyon megérintette. De egy kimondottan színészfüggő produkcióról van szó, a folyamatos egyeztetés miatt pedig sokszor nem tudtuk színre vinni, ezért lekerült a műsorról. A társulat sorai között azóta stafétaváltás történt, sokan nyugdíjba mentek, megfiatalodott a tánckar, Tollas Gábor színművész pedig elvállalta a főszerepet, így elhárult az akadály az ismételt repertoárba foglalás elől. Ugyanakkor sok mindent megváltoztattunk. Noha a szakmának tetszett az eredeti verzió, felrótták, hogy a zenét autentikusabb hangszerekkel kellene játszani, zenei területen kellene javítani. Ezért megkerestük a Marosvásárhelyi Állami Filharmóniát, amelynek zenekarával és a mi zenészeinkkel közösen új hanganyagot állítottunk össze és vettünk fel. Így mutattuk be Győrben, ahol nagy sikert aratott a produkció. E verzióban játsszuk ezentúl Marosvásárhelyen, én pedig nagyon örvendek, hogy ismét műsoron van az előadás, mert eredetileg is legalább négy éven keresztül, az első világháború végének századik évfordulójáig repertoáron kívántuk tartani. Fizikailag nehéz produkció, de a táncosaink nagyon szeretik. Néptáncelemekre épülő táncszínházi előadás, amelyben számos eredeti első világháborús levél, megszólítás, továbbá vers is elhangzik. A prózai része ezen produkciónknak a leghangsúlyosabb. A bemutatóra ma, április 26-án este 7 órakor kerül sor, az előadást Varga János rendezte, asszisztense Hajdú Flórián, zene: Bonczó István. Meghívott vendégművész Tollas Gábor, díszlet: Boka Gábor, jelmez: Bandi Kati és Szélyes Andrea. Tánckarvezetők: Nagy Levente Lehel és Törzsök Zsuzsanna.
A premiert követően, április 29-én kerül sor a tánc világnapjára, amelyet évek óta komolyan megünnepelünk. Immár a harmadik éve szervezünk táncos villámcsődületet, ez az idén sem lesz másként: április 28-án a déli órákban a város több pontján kezdenek spontán táncba a táncosaink, a flashmob az előző évekhez hasonlóan valószínűleg nagy siker lesz. Április 29-én az erdőcsinádi Gyöngykoszorú találkozón veszünk részt, itt is megünnepeljük a világnapot. Kezdőmomentumként félezer táncos lép fel, este pedig a Ha te tudnád, amit én című előadásunkat visszük színpadra a találkozó keretében.
Május 14-étől a III. Székely Fesztiválon veszünk részt Budapesten, a Millenáris Parkban. Idén minket kértek meg, hogy Maros megyét képviseljük a szemlén, amelynek három napján a három székely megye mutatkozik be, lesznek könyvbemutatók, fotótárlatok, népviselet-bemutatók, néprajzi előadások. Maros megyéé a zárónap – mi a számos, általunk szervezett esemény mellett este Marosszék legszebb székely táncait mutatjuk be.
Nagy büszkeség számunkra, hogy az Imádság háború után című előadásunkat május 17-én a budapesti Nemzeti Színházban is bemutathatjuk, valamint, hogy részt vehetünk a május 13-a és 19-e között tartandó határon túli hivatásos néptáncegyüttesek fesz-tiválján. A budapesti Hagyományok Háza által szervezett szemlére nem kapott mindegyik hivatásos együttes meghívást, Maros megye azonban két társulattal is jelen lehet: a Maros Művészegyüttes és a Bekecs néptáncegyüttes is fellép a fesztiválon – mondta Barabási Attila Csaba.
K, Nagy Botond / Népújság (Marosvásárhely)

Beszterce kiváló házigazda volt
Véget ért a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny
Beszterce, az Andrei Mureşanu Főgimnázium volt a helyszíne április 20–23. között a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny döntő szakaszának. A versenyen 17 megyéből 143 diák vett részt.
Tizenegy esztendő után április 20-án ismét abban a megtiszteltetésben részesülhetett az észak-erdélyi város, hogy ő láthatta vendégül a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny országos szakaszát. Tizenhat megyéből (Arad, Bákó, Beszterce-Naszód, Bihar, Brassó, Fehér, Hargita, Hunyad, Kolozs, Kovászna, Máramaros, Maros, Szatmár, Szeben, Szilágy és Temes), valamint Bukarestből 143 diák mérte össze tudását, ismerkedett meg Beszterce vidékének szépségeivel, tett szert új barátságokra, ismeretekre, és örvendett együtt az elért sikereknek.
A rendezvényen jelen volt Király András oktatásügyi államtitkár, dr. Nagy Éva, a kisebbségügyi államtitkárság kabinetvezetője, dr. Fazakas Emese, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsésztudományi Kara Magyar Nyelv és Általános Nyelvészeti Tanszékének tanára, a versenybizottság elnöke, továbbá Décsei Atilla-Lehel, az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei elnöke.
A pénteki versenyzés után a diákok és a kísérő tanárok Besztercével ismerkedtek az Andrei Mureşanu Főgimnázium diákjainak vezetésével, ezután dr. Fazakas Emese előadást hallgatták meg. Másnap kirándulás következett Beszterce–Harina–Árokalja–Cegőtelke–Bethlen útvonalon. Harinán megcsodálhatták a román stílusban épült templomot, Árokalján a Bethlen grófok csodálatos hagymakupolás kastélyát, Cegőtelkén a cserhalmi ütközet színhelyén állított emlékműnél hajtottak fejet magyar lovagkirályunk, Szent László tettei előtt, majd Vörösmarty Mihály mellszobrát koszorúzták meg. A következő állomás a bethleni lovarda volt, majd az 1333-ban épült somkeréki templom látogatásával végződött Beszterce vidékének gyors, ám tartalmas megismerése.
Vasárnap az esemény a díjkiosztóval végződött. Díjakat és dicséreteket adott a Nemzeti Oktatási Minisztérium minden évfolyam legjobb diákjainak. Ugyanakkor Beszterce város polgármesteri hivatala, az országos RMDSZ és az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezete, a Communitas Alapítvány, a Datura Egyesület, a Bocskai Alapítvány, a Pro Zselyk Alapítvány, a Beszterce Művelődési Alapítvány, a bukaresti RMDSZ Nőszövetsége és Benedek Zakariás RMDSZ-es képviselő Szórvány különdíjat adott Szeben, Fehér és Beszterce-Naszód megye legjobb versenyzőinek.
A díjazottak részletes listája a http://mikes.cnam.ro honlapon található meg.
A díjkiosztás után Beszterce városa átadta a stafétát jelző zászlót Fehér megye küldöttének. 2018-ban ugyanis a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium ad otthont a Mikes Kelemen tantárgyverseny országos szakaszának.
Az eseményt támogatta Beszterce polgármestri hivatala, a Communitas Alapítvány, a besztercei Datura Egyesület, a Bocskai Alapítvány, a Pro Zselyk Alapítvány, a besztercei Madisz, a Besztercei Kulturális Egyesület, a Teraplast, a Romfulda, a Transilvania Print, a Metropolis Szálloda, a Mr. Stone, a Chiuloasa, a Fishermans és a Kriterion Kiadó.
Ezeken kívül számos megyei pedagógus és magánszemély hozzájárulása segítette a rendezvény zökkenőmentes megtervezését és lebonyolítását. Külön köszönet jár minden támogatónak.
Deák Zoltán / Népújság (Marosvásárhely)

Pávás, napos, életfás vallomások
B. Kőrösi Ibolya-emlékkiállítás az Unitárius Egyház tanácstermében
Egy művész akkor hal meg igazán, ha elfelejtik. Ha munkái szétszóródnak, avatatlan kezekbe kerülnek, jobb esetben poros fiókok mélyén, padláson, pincében várnak a véletlen felfedezésre, az esetleges feltámadásra.
B. Kőrosi Ibolyát ilyen veszély nem fenyegeti. Művészi értékük, kelendőségük folytán munkái részben szétszóródtak ugyan a nagyvilágban, de jó kezekbe kerültek: igényes otthonok megbecsült ékeiként tartják számon őket. Alkotójuk a textilművészet egyik, kevesek által alkalmazott, különleges ágának, a Jáva szigetéről származó batiknak hódolt előszeretettel. Tette pedig ezt az ötvenes, hatvanas években, akkor, amikor az effajta technika nálunk újdonságnak számított, s csak kevesen merészkedtek a batikpipával és forró viasszal való rajzolás és utólagos festés viszontagságos területére. A sajátos módszer ugyanis rendkívül biztos kezet és alkotó fantáziát, kombinációs készséget, szín- és formaérzéket igényelt.
S a felejtés veszélye már csak azért sem fenyegeti-fenyegetheti a 2015-ben, 88. életévében elhunyt művészt, hiszen hasonló vizeken evező fia és munkásságának csodálója, Balázs László hozzáértéssel, szeretettel élteti édesanyja emlékét.
Most éppen a hagyatékban megmaradt munkákból – kendők, sálak, drapériák, ruhák, festmények – Rácz Norbert Zsolt lelkész támogatásával rendezett nagy sikernek örvendő emlékkiállítást az Unitárius Egyház Brassai utca 6. szám alatti tanácstermében.
A megnyitón többek között Kántor Lajos akadémikus, a Kolozsvár Társaság elnöke elevenítette fel a művésszel kapcsolatos emlékeit, szólt B. Kőrösi Ibolya család- és emberszeretetéről, nyíltságáról, hangsúlyozta munkássága művészi értékeit, egyediségét, amit a rendezvényen bemutatott kötet is illusztrál.
A kiállított munkák két nagy csoportba oszthatók: a tárgyi népművészetből, az eredeti, ősi, népi motívumokból táplálkozó alkotásokra, valamint közvetlenül a természetből ihletődöttekre. Utóbbiak szintén csoportosíthatók az elsődleges élményt feldolgozó, valósághű florális illetve zoomorf ihletettségű alkotásokra, s ezek absztrahált változataira valamint az elvonatkoztatás végső stádiumaként értékelhető, geometrikus alakzatokba foglalt sajátosan dekoratív megnyilatkozásokra.
Minden igazi művész önmagát adja munkáiban. Körösi Ibolya alkotásainak változatossága, tematikai gazdagsága, sajátos szín- és formavariációi, még a mértani szigort is könnyedséggel, játékosan vidám felcsillanásokkal enyhítő megnyilatkozásai komplex művészi egyéniségre, sziporkázó, jó kedélyű, életvidám alkatra utalnak. Talán legszembeötlőbb példája ennek a Lacika rajza (borítóképünkün – részlet) című munka. Amelyben a művésznek sikerült teljes mértékben azonosulnia kisfiával, átvennie a gyermeki alkotásokra jellemző, sajátos szemléletmódot, lelkiséget, létrehozva ezáltal egy sziporkázó színvilágú, megkapóan eredeti, magas művészi szinten megvalósított, magával ragadó festői kompozíciót.
A tárlat másik látványosan jellemző darabja a Pávák tánca. Kőrösi Ibolya egészen korai munkájáról van szó.
Németh Júlia / Szabadság (Kolozsvár)

Turisztikai csomag a bonchidai EC-re
Néhány kolozsvári turisztikai ügynökség turisztikai szolgáltatáscsomagként kínál bonchidai üdülést arra az időszakra, amikor az Electric Castle fesztivált szervezik a Bánffy-kastélyban. A turisztikai csomag ára 175 és 230 euró között ingadozik.
A szolgáltatás fedezi a szállásköltségeket és az összes koncertre érvényes jegy árát; egy 2 margarétás panzióban négy éjszaka eltöltése 790 lejbe kerül személyenként, illetve 230 euró/fő 5 csillagos hotelben háromnapi szállással és koncertbérlettel.
Az egyik turisztikai iroda becslései szerint az idei Electric Castle fesztiválnak 130 ezer résztvevője lesz, ami 10 százalékkal haladja meg a 2016-os látogatottságot. A turisztikai ügynökség alkalmazottai szerint a bonchidai zenei fesztivál hozzájárul ahhoz, hogy bővüljön a megye nemzetközi zenei eseményhelyszín listája, ahova nemcsak külföldről, hanem belföldről is érkeznek érdeklődők.
Hasonló szolgáltatáscsomagot kínálnának más romániai városokban, úgy mint Temesvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Nagybánya, Sucsáva, Jászvásár, Bukarest és Konstanca, és a szervezők akár repülőjegyet is biztosítanak az úti cél elérése érdekében.
Az Electric Castle fesztivált ötödik alkalommal szervezik meg, idén július 12-e és 16-a között a 22 hektáros Bánffy-birtokon. Szabadság (Kolozsvár)

Színvonalas diákdolgozatok a szórványból
Eredeti, színvonalas dolgozatokat írtak a diákok a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny országos szakaszán a hétvégén Besztercén, és kiemelten jól teljesítettek a szórványmegyékből érkezettek – mondta el a Krónikának a zsűri elnöke, Fazakas Emese kolozsvári egyetemi docens.
„Rendkívül színvonalas dolgozatokat írtak a diákok, a feladatok legnagyobb része pedig elsősorban a kreativitást helyezte a középpontba. A versenyzők írásaiból arra is lehetett következtetni, hogy az iskola magyar nyelv és irodalom oktatásából nem szorult ki a képzelőerő, ellenkezőleg” – mondta el a Krónikának a vasárnap zárult, Besztercén szervezett Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny országos szakaszának zsűrielnöke, Fazakas Emese, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsésztudományi Kara magyar nyelvi és általános nyelvészeti tanszékének docense.
Ahogy a szervezők fogalmaztak, a vetélkedőt Erdély északkeleti csücskének végvárában tartották, ahol nap mint nap kemény ütközeteket vívnak az anyanyelv és identitás megvédéséért. A rendezvénynek az Andrei Mureșanu Főgimnázium adott otthont csütörtöktől vasárnapig, összesen 17 megyéből mérték össze tudásukat, kreativitásukat magyar nyelvből és irodalomból az 5–12-dikes diákok, közel 150-en. „Kiemelten fontosnak tartom, és a javítóbizottság is nagyon örült annak, hogy idén a szórványmegyékből érkező gyerekek rendkívül szépen teljesítettek: kiváló dolgozatokat írtak Bákó, Szeben, Hunyad, Szilágy, Máramaros megyei diákok, és talán a Szilágy megyeiek vitték el arányosan a legtöbb elismerést” – fejtette ki Fazakas Emese.
A zsűrielnök úgy fogalmazott, a tételek kimondottan kreatív megoldást igényeltek, ugyanakkor a javítónak éreznie kellett azt is az írásokból, hogy a diákok nemcsak kritikákból és tanári beszámolókból ismerik az adott irodalmi művet, hanem olvasták is azt. „Kreativitásukat használva a világról alkotott nézeteiket is bele kellett szőniük a dolgozatokba egy-egy mű kapcsán, amelynek a részlete meg volt adva, abból kellett kiindulniuk. Szerfölött izgalmas, eredeti írások születtek, a javítók számára öröm volt olvasni a dolgozatokat, annak ellenére, hogy két ízben is éjszakába nyúlóan dolgoztunk” – mutatott rá a zsűri elnöke.
A 10. osztályosok például azt a feladatot kapták, hogy balladaszerű történetet vagy balladát kellett írniuk három líraialkotás-részlet valamelyikének felhasználásával, a kilencedikeseknek Mark Twain Ádám és Éva naplója részletei alapján kellett megalkotniuk Ádám vagy Éva humoros hangvételű naplóbejegyzését a bibliai teremtéstörténet eseményeiből kiindulva. A nyolcadikosok is kreatív feladatot kaptak, Örkény István A megváltó című egypercesének csak az indítását és zárórészét olvashatták, ebben a keretben kellett megírniuk saját „novellájukat”, és rendkívül jó írások születtek – mondta el Fazakas Emese. Hozzátette, a nyelvtani, nyelvészeti feladatok is hasonlóképpen játékosak voltak, nagy mozgásteret adtak a gyerekek fantáziájának, leleményének.
A zsűrielnök azt is kiemelte, aki a 9–12 osztályosok közt az első három helyezés valamelyikét kapja a Mikes-versenyen – elég csak egyszer nyernie –, azt automatikusan felveszik 10-es jeggyel a kolozsvári bölcsészkar magyar főszakára vagy magyar „egy szakára”, vagyis a csak magyar szakra. Fazakas Emese azt is elmondta, a besztercei szervezők, az Andrei Mureșanu Főgimnázium és a városvezetés kitett magáért, hiszen rendkívül jó körülményeket és hangulatot biztosítottak az országos tantárgyverseny résztvevői számára. (A díjazottak részletes listája a www.mikes.cnam.ro honlapon található meg). A diákok kirándulást is tettek a környéken, ellátogattak többek közt Harinába, Árokaljára, Cegőtelkére és Bethlenbe. A Mikes-verseny országos szakaszát tavaly Aradon, tavalyelőtt Temesváron szervezték, jövőre pedig a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium ad otthont a megmérettetésnek.
Országos magyarságtörténeti tantárgyverseny Csíkszeredában
Első ízben szervezték meg a magyarságtörténeti országos tantárgyversenyt, a rendezvényt a hétvégén tartották Csíkszeredában. Az oktatási minisztérium által jóváhagyott és finanszírozott vetélkedőn azok a hatodikos és hetedikes diákok vehettek részt, akik a törzsanyag részeként tanulmányozzák a Romániai magyar kisebbség történelme és hagyományai elnevezésű tantárgyat.
Az olimpiára az érvényben lévő tanterv tematikája alapján lehetett felkészülni; a versenyre kéttagú csapatok jelentkezhettek. A megmérettetésen 12 megye 108 diákja vett részt. Az olimpia szervezésének fő célja, hogy hangsúlyosabbá tegye a történelem, magyarságtörténet oktatását, érdekes és újszerű terepet biztosítson a tehetséges diákok kibontakozásának, valamint még nagyobb kedvet ébresszen bennük a romániai magyarság történelmének megismerésére.
Kiss Judit / Krónika (Kolozsvár)

A Ludas Matyit adja elő a Hargita együttes
Csíkszeredában mutatja be csütörtökön este 7 órától Ludas Matyi című táncjátékát a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes a városi művelődési házban.
Kettős évforduló előtt tisztelgett 2016-ban az együttes a Ludas Matyi feldolgozásával: a tavaly 250 éve született Fazekas Mihály, a mű szerzője előtt, és az 1816-ban közkézre ajánlott és kiegészített mű előtt. A produkciót már több településen is bemutatták, de mint a keddi sajtótájékoztatón fogalmaztak az alkotók, folyamatosan változik az előadás. „Sok jó ötlet került be, sok jó ötlet került ki. Ez a műsor még nincs kész, sosem lesz kész” – mutatott rá Szabó László tánckarvezető.
Az előadás közös munka eredménye: a társulat tagja, Kelemen Szilveszter rendezte a mű táncos újraalkotását Böjte Róbert, Kósa Gabriella és Szabó László segítségével. Dramaturgiai tanácsokat Fazakas Misitől kaptak, a zenei anyagot Mihó Attila szerkesztette. „A mi felelősségünk, egy erdélyi kulturális intézmény felelőssége, hogy az ifjúság lehetőséget kapjon, sikere legyen, boldoguljon” – mondta András Mihály, az együttes igazgatója. Kelemen Szilveszter úgy nyilatkozott, az előadás létrehozásakor az volt az elsődleges céljuk, hogy olyan produkció szülessen, amelyet szinte bárhol el tudnak játszani.
„Nem akartunk művészkedni, nem akartuk eldugni az üzenetét. Egyszerű előadást akartunk, olyat, amelyet az utcasarkon, minden faluban el lehet játszani, és megelégedve távozzon a közönség. Túlnyomórészt olyan műsoraink vannak, amelyet nehéz a „házból” kivinni, ezt könnyen tudjuk mozdítani. Azt akartuk, hogy egyszerű és érthető legyen, az emberek szórakozzanak és kapcsolódjanak ki” – mutatott rá a rendező.
Péter Beáta / Krónika (Kolozsvár)

Alkoholizmus, erőszak, torzulások
Helyzetkép
Nyers őszinteséggel előadott, megdöbbentő jelenetek sorozata, vulgáris, de mégsem visszataszító, hanem inkább elszomorító nyelvezet, kétségbeesett vergődés az elképzelt világ és valóság között. Íme, néhány jellemzője a Szabadkáról hozzánk érkezett Kosztolányi Dezső Színház társulata Dogs and Drugs című előadásának, melyet a sepsiszentgyörgyi közönségnek vasárnap este volt alkalma megtekinteni.
Jelena Bogavac, Péter Ferenc és Puskás Zoltán segítségével Urbán András rendező olyan témákat feszeget, melyekkel nem is olyan rég esetleg csak a televízió képernyőjén szembesültünk, napjainkra azonban bármikor személyesen is belebotolhatunk. Még egy olyan vidéki kisvárosban is, mint Sepsiszentgyörgy. Ezek pedig az alkoholizmus, valamint mellékhatásaként a családon és iskolán belüli erőszak, mely esetenként kábítószerfogyasztáshoz és függőséghez vezet, annak minden gyászos következményével együtt, illetve a ferde szexuális hajlamok.
Az időrendet szándékosan felrúgó színpadi jelenetekből kérdések sora következik, melyek legfontosabbika: megelőzhetjük-e, és ha igen, miként, hogy gyermekeink vagy unokáink a drogok karmai közé kerüljenek? Ennek megválaszolásához a darab nyújt ugyan némi támpontot, azonban a helyes felelet megtalálása a néző feladata marad, aki így rákényszerül a tragikus állapotok tüzetes elemzésére és vizsgálatára. A színészek és az általuk megjelenített személyek keresztneveinek azonossága pedig arra figyelmeztet, hogy a látottak bármelyikünkkel előfordulhatnak.ESEN MEGTEKINT
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Piramis hazugságból
Kimondottan megesett a szívem Nicolae Breban, a 83 éves román akadémikus gondolatait olvasva egy interjúban (Evenimentul zilei, ápr. 18., Florin Saiu készítette). Mondja, három évet dolgozott egy könyvén mostanság. Egy kiadó vállalta, de pénz, tiszteletdíj nélkül. Ez nem lepett meg, ugyanilyen helyzetben vagyunk. Ő súlyosan vádolja a demokráciának nevezett társadalmi rendszert (rendszer lenne ez?!) Romániában. Ebben is egyezünk. Mindvégig keserű hangja sokszorosan nyilallik belém, amikor a román nyelv és történelem védelmében panaszkodik. „A magyarok, ugyebár ők a hunok, iskolákban tanítják a latint. A román nyelv törzse latin, és mi nem tudunk latinul… A történelem a padlón van nálunk. Pedig ha nincs történelmed, nincs román államod.”
Igazat adnék Breban akadémikusnak nagy marékkal, ha lenne arra módom, és tele a magyar markom. Breban úr máig is az 1989-es gengszterváltás nagy csalódásában él. Vajon veszi-e észre azonban, hogy az „egységes nemzeti állam” szedett-vedett alkotmányát még egyetlen kormány, kormányzó román párt nem tartotta be? És azt igen-e, hogy eddigelé minden román kormány (1920-tól és nem ’89-től!) a mai napig a magyar nyelv, hagyományrendszer, a kultúránk és a történelmünk – egyáltalán a magyar nemzetrész – eltakarításáért tesz meg mindent?
Mondja: „a románok felkészületlenül beleestek a demokráciába, bizonyos pártok megkaparintottak mindent, a bíróságok pártosak… És még valami, ami hiányzik: a nép reakciója.”
Így van. S mi magyarokként ebben úgy vagyunk benne, hogy már félni sem merünk. Mert aki félti övéit, nemzetét, az cselekszik érettük! Hazug valót és történelmet tanítunk, tanulunk román nyelven. Száll a hazugság a középkortól máig híres pozsonyi csata (907) után egy nem létező frank császári dekrétumról, hogy „a magyarokat ki kell irtani.” Olvassuk latinul a 16. (és nem a 10.) században leírt bajor hamisítást: „UGROS ELIMINANDOS ESSE”. Mára a magyarság ellenségei „kiirtásra” ferdítették a soha le sem írtakat. Románia ehhez alkalmazkodik a maga hamisításaival.
Czegő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Időkapszulával üzen az utókornak a mozgássérültek egyesülete
Összefogás Háza néven fog működni a Hargita Megyei Mozgássérültek Egyesületének új csíkszeredai székhelye, amelynek alapköveként szerdán egy időkapszulát helyeztek el. Ebben többek között az épület tervrajza, a szervezet alapszabályzatának és történetének fotókkal illusztrált leírása kapott helyet.
Fikó Csaba, a Hargita Megyei Mozgássérültek Egyesületének egyik alapítója, jelenlegi tiszteletbeli elnöke a szimbolikus alapkőletételi ünnepség első felszólalójaként röviden ismertette a szervezet 26 éves történetét.
Mint fogalmazott, az egyesületet azzal a céllal hozták létre, hogy minél több fogyatékkal élőt bevonjanak a mindennapi életbe, és hogy munkával integrálják őket. A Hunyadi János utcai 25 áras területet, ahová egy akadálymentes központot álmodtak maguknak, 80 ezer euróért vásárolták meg, jelenleg adományokból és saját forrásból egyelőre 100 ezer euró áll rendelkezésükre az épület kivitelezésére. A teljes munkálat értéke azonban elérheti az 500 ezer eurót.
Józsa Csaba, az egyesület elnöke a megvalósuló központ céljairól beszélt, ahol akadálymentesen tevékenykedhetnének, az ő igényeikhez igazított műhelyekben, illetve néhányan élhetnének is a kialakítandó lakásokban.
Egész Romániában ez az első ilyen típusú épület, amelyet a mozgássérültek építettnek. Ezt nem nekik, hanem nekünk, egészségeseknek, tehetősöknek kellett volna megépíteni – hangsúlyozta felszólalásában Böjte Csaba ferences rendi szerzetes. Ezért szégyellem magamat, és szégyennel áldom meg ezt a időkapszulát. Részemről megfogadom, hogy tehetségemhez mérten, ahogy eddig is tettem, melléjük állok. Ez a ház, ha nem épül meg, az a mi szégyenünk lesz, és nem az övék, ezért álljon mindenki melléje – kérte Böjte Csaba, mielőtt megáldotta az időkapszulát és az építkezést. Hozzátette, legyen ez a hely egy meleg fészek a mozgássérültek számára.
Az ünnepségen felszólalt még Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, valamint Füleki Zoltán, Csíkszereda alpolgármestere és Incze Zsuzsánna, a mozgássérültek egyesületének munkatársa. Jelen volt Csige Sándor, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja is.
Az időkapszula tartalma Az egyesület alapszabályzatát, történetét, a tagokról készült fényképeket, a helyi napilapok egy-egy friss példányát, pénzérméket, valamint az épület tervrajzát helyezték az időkapszulába, amelyet szintén maguk a mozgássérültek készítettek. Fikó Csaba az időkapszula földbe helyezésekor ismertette, hogy milyen helyiségek kapnának helyet új központjukba.
A földszinten lenne a textil-, valamint a gyertyaöntő műhelyük, irodák, továbbá egy bemutató üzlet. Az első emeleten foglalkoztató műhely, három akadálymentesített lakás és egy nagy közösségi terem kapna helyet. A legfelső szinten további hat lakás épülne.
Az ünnepségen a Nem Adom Fel együttes előadását is hallhatták az érdeklődők.
Barabás Hajnal / Székelyhon.ro

Sógor az MCV megszüntetése ellen emelt szót az EP-ben
Az Európai Unió figyelje kritikusabban a romániai jogállamiság helyzetét, és ne szüntesse meg az ország igazságszolgáltatásának működését felügyelő úgynevezett együttműködési és ellenőrzési mechanizmust (MCV) – ezt kérte Sógor Csaba az Európai Parlamentben.
Az RMDSZ-es EP-képviselő az Állampolgári Jogi, Bel-és Igazságügyi Bizottság (LIBE) keddi ülésén azt mondta: azzal, hogy az Európai Bizottság Románia kapcsán elsődleges prioritásként a korrupció erőteljes csökkentését tekinti, figyelmen kívül hagyott az igazságszolgáltatási standardokkal kapcsolatos számos komoly aggodalmat és a jogállamiság alapelveinek megsértését az országban.
Brüsszel immár tíz éve - Románia és Bulgária EU-csatlakozása óta – az ellenőrzési és együttműködési mechanizmus keretében figyelemmel kíséri a két ország igazságszolgáltatásának működését. Románia már évek óta sürgeti a mechanizmust lezárását, arra hivatkozva, hogy az ország jelentős lépéseket tett a korrupció megfékezése és a jogállamiságot biztosító intézmények megerősítése érdekében. Sógor Csaba szerint vitathatatlanok ezeken a területeken Romániának az uniós nyomás hatására tett erőfeszítései és valóban látható az ellenőrzési mechanizmus következtében történő előrehaladás, ugyanakkor azt is látni kell, hogy még mindig vannak hiányosságok. „Tíz évvel a csatlakozás után Románia még mindig a legkorruptabb uniós országok közé tartozik, a törvények még mindig nincsenek egységesen alkalmazva és az igazságszolgáltatás működése is következetlen” – fogalmazott a képviselő.
Sógor Csaba a vitában elmondta: a nemzeti kisebbségek már megtapasztalták annak hátrányát, hogyha az európai uniós nyomás megszűnik az országon, akkor az elért eredmények megtorpannak, vagy akár visszarendeződés is megfigyelhető. Kitért arra, hogy az uniós csatlakozás előtt az ország vállalta a nemzeti kisebbségek védelmének biztosítását, de ez azóta sem működik a gyakorlatban: továbbra is akadályozott az anyanyelvhasználat, a szimbólumhasználat, megtorpantak az egyházi visszaszolgáltatások, sőt, bírósági döntések szolgálnak alapul a visszaállamosításra. Az is elképzelhetetlen lenne más demokratikus országban, Romániában viszont megtörténik, hogy egy kisebbségi tannyelvű iskola megalapításával kapcsolatosan a korrupcióellenes ügyészség vizsgálódik és szankcionál – hangsúlyozta.
Az RMDSZ-es képviselő mindezek tükrében nyomatékosította: az EU-nak az lenne a feladata, hogy közelebbről megismerje és kritikusabban figyelje a romániai jogállamiság érvényesülését és mindaddig, amíg ilyen gyakorlatok léteznek, ne szüntesse meg az ország monitorizálását. Mint mondta: a romániai emberek az életkörülményeik javulása mellett azt várják az Európai Uniótól, hogy járuljon hozzá egy jobb, átláthatóbb, illetve hatékonyabb kormányzás és igazságszolgáltatás megteremtéséhez, ezen az úton a tíz éve tartó ellenőrzési mechanizmusnak köszönhetően valóban elindult az ország, de az EU felelőssége is, hogy tovább tudjon haladni – érvelt Sógor Csaba. maszol.ro

Hajszálon múlt a lincselés Marosvásárhelyen
A Marosvásárhelyen vasárnap egy gyermeket elgázoló gépkocsivezetőn kívül, a sofőrre és a rendőrökre támadók ellen is eljárást indítottak a hatóságok. A környéken, ahol az incidens történt, már jó ideje áldatlan állapotok uralkodnak az ott élő cigány családok viselkedése miatt.
Nyolcéves kisgyereket gázolt el vasárnap Marosvásárhelyen, a Szabadi (Voinicenilor) úton egy gépkocsi: a marosszentannai cigány gyerek jelöletlen, tiltott helyen akart átszaladni az úttesten. A baleset után a cigányok egy része megtámadta a vezetőt, sőt a segítségére siető rendőrt is, emiatt csendőri beavatkozásra is sor került.
Andreea Pop rendőrségi szóvivő elmondta, a 42 éves marosvásárhelyi gépkocsivezető hölgy ellen gondatlanságból okozott testi sértés miatt indult eljárás, az áldozat ugyanis lábtörést és fejsérüléseket szenvedett. A rendőrség és a rohammentő-szolgálat (SMURD) egyébként a sofőr hívására érkezett ki, a gyermeket pedig azonnal kórházba szállították.
Az előírások szerint, amennyiben a közúti baleset áldozata sérüléseket szenved, a vezető ellen gondatlanságból elkövetett testi sértés gyanújával kell eljárást indítani, majd a vizsgálat során fényt derítenek arra, hogy milyen mértékben volt vétkes a sofőr, illetve az elgázolt személy. Ennek függvényében kerül át az iratcsomó az igazságszolgáltatási intézményekhez, majd hoznak ítéletet az ügyben, megállapítva az érintettek a felelősségét.
Vasrúddal támadtak a sofőrre
Egy szemtanú a sajtónak úgy nyilatkozott, hogy a vasárnapi baleset bekövetkezte után azonnal telefonált a 112-es egységes sürgősségi segélykérő számra, egy percen belül pedig oda is érkezett egy rendőrségi rohamkocsi és egy mentő. A környéken levő cigány felnőttek közül azonban ketten, látva, hogy a gyereket elütötték, és elesett, két méter hosszú vasrudat ragadtak, majd szaladva közelítettek a gázoló autóhoz, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy kárt tegyenek benne és esetleg a vezetőjében is. Az egyik rendőr megpróbálta megakadályozni ezt, lábával belerúgott a vasrúdba, mire a támadók az árokba estek.
A két felbőszült egyén ezután a rendőrre támadt, aki szolgálati autójába menekült. Egyikük belerúgott a rendőrségi autóba, a másik megpróbált bemászni a gépkocsiba, ahonnan a rendőrnek az utolsó pillanatban sikerült kimenekülnie. Ekkor a rendőrök segítséget hívtak, s rövidesen tíz rendőrségi és két csendőrségi jármű érkezett a helyszínre, erre a cigányok szétszéledtek. A hatósági alkalmazottaknak sikerült azonosítaniuk azokat a személyeket, akik megtámadták a rendőrt és az autót. A rendőrségi szóvivőtől megtudtuk: a sofőr ellen gondatlanságból elkövetett testi sértés miatt folytatnak eljárást, ugyanakkor feljelentést tettek a támadó személyek ellen is rongálás, fenyegetés és bántalmazás miatt.
Nem felügyelik a gyermekeket
A közösségi hálón a fényképekkel is illusztrált esethez többen is hozzászóltak, többségük pedig a környéken uralkodó állapotokra hívta fel a figyelmet. Állításuk szerint a cigány családok gyerekei az úton hancúroznak, labdáznak, az asszonyok szőnyeget mosnak, a szülők egyáltalán nem felügyelik gyerekeiket, ezzel egyrészt baleset kockázatának téve ki őket, másrészt veszélyeztetve a mezőségi megyei úton közlekedőket. Gyakran felügyelet nélkül hagyott lovak csatangolnak az úton. Egy szemtanú azt is elmondta, hogy a balesetet okozó jármű vezetője nem is láthatta az úton átszaladni készülő kisgyereket, mert az útszélen parkoló kisteherautó mögül ugrott ki eléje.
Erdélyben egyébként több ízben történt már olyan eset, hogy cigány csoportok bántalmazták a balesetet okozó, vagy csak vétlenül a helyszínen tartózkodó járművezetőt. Ilyesmire legutóbb 2014-ben, Kézdiszentléleken volt példa: Kézdivásárhely irányából két szovátai motorkerékpáros érkezett a község egyik bejáratához, ahol mintegy négyszáz cigány él, az elöl haladó motoros elütött egy tizenegy éves kislányt, aki szabálytalanul próbált átkelni az úttesten. A 37 éves motoros szörnyethalt, a mögötte ülő 41 éves nő súlyos belső sérüléseket szenvedett.
A második motoron egy férfi ült, aki szemtanúja volt társa tragikus halálának. Mivel segíteni akart, megállt a baleset helyszínén, de az összegyűltek ütlegelni kezdték. A 28 éves motorost súlyos sérülésekkel, többek között tüdőszúrással szállították Brassóba. A felbőszült helybeliek a járművet is megrongálták. A lincselést a helyszínre érkező rendőrök és csendőrök akadályozták meg, az összesereglett 120–150 cigány viszont a rend őreivel is szembefordult. Később olyan vélekedések is napvilágot láttak, hogy a gázoló motoros halálában sem ártatlanok a lincselők.
Egy másik eset Marosvásárhely közelében történt jó néhány évtizede, még a múlt rendszer idején. Az akkori polgármester gépkocsivezetője elkérte a szolgálati autót a főnökétől, hogy hétvégén meglátogassák a szülőket. Hazafelé jövet arra lett figyelmes, hogy több cigány férfi az úton ütlegel egy cigány asszonyt. Megállt az autóval, amelyben a felesége és kisgyereke tartózkodott, kiszállt, hogy az asszonyt kiszabadítsa az ütlegelők köréből. A férfiak azonban ellene fordultak, és több késszúrással meggyilkolták családja szeme láttára.
Kronika.ro; itthon.ma/erdelyorszag

A prefektus ismét beintett (Pályázni csak románul)
Kizárólag román nyelvű formanyomtatvány kitöltésével nyújthatnak be pályázatot a háromszéki civil szervezetek, sportegyesületek és egyházak. A prefektus ugyanis erre szólította fel Kovászna Megye Tanácsát.
Harmadik nekifutásra sikerült a megyeházának meghirdetnie a kulturális, ifjúsági, tudományos, oktatási és sporttevékenységek, valamint az egyházak támogatására szóló pályázatát. Eddig a Hivatalos Közlöny akadékoskodott, miután pedig a hirdetés megjelent a lapban, a prefektus emelt kifogást. Sebastian Cucu levelében leszögezi, ha nem módosítják a beadványt úgy, hogy kizárólag román nyelvű legyen, megtámadja a határozatot a közigazgatási bíróságon. Tamás Sándor tanácselnök a megyei önkormányzat tegnapi soros ülésén ismertette a helyzetet. Közölte, két szempont ütközik: az egyik elvi kérdés, hogy nem engedünk jogainkból, a másik gyakorlati. Utóbbi szerint, ha a tanács nem módosítja a kiírás mellékletét, a prefektus megtámadja a határozatot, ezáltal felfüggesztik annak hatályát, és hiába van igazuk, mintegy 550–600 civil szervezet elesik a pályázattól. Ezért vitára bocsátotta a kérdést. Az elnök mutatta a formanyomtatványt, amelyen előbb románul szerepelnek a kért adatok, alatta zárójelben magyarul. Ez éveken keresztül megfelelt, soha senki nem kötött bele, csak éppen most a prefektus.
Fazakas Péter néppárti tanácstag egyszerűen zsarolásnak nevezte a kormánymegbízott intézkedését. Benedek Erika EMNP-s képviselő szerint mindenképpen kell szervezni valamilyen tiltakozást. A vita során a román tanácstagok egyértelműen a gyakorlati megfontolást támogatták, Sabin Calinic úgy fogalmazott, nincs értelme lángra lobbantani a nemzetiségi kérdést. Klárik Attila RMDSZ-es tanácstag rákérdezett az ügyvéd-tanácstagra: jogilag miként értelmezi, hogy a törvény értelmében az állampolgároknak joguk van anyanyelvükön fordulni a hivatalokhoz ott, ahol számarányuk meghaladja a 20 százalékot, a prefektus mégis támad? Sabin Calinic megkerülte a választ, s hozzátette, szerinte ez olyan parányi ügy, hogy el lehet tőle tekinteni. Tamás Sándor válaszában azt mondta, éppen ilyen apró jogsérelmek halmozódnak immár 99 éve, nem egyszerű leseperni az asztalról. Különben a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája épp 25 éves, Románia tíz éve írta alá. A tanácsülésen végül az a megoldás született, hogy a civil szervezetek és egyházak ne essenek el a támogatástól, elfogadták a módosítást, de tájékoztatni fogják az Európai Unió illetékes intézményeit a jogsértésről.
A pályázatok leadási határideje maradt: május 10-én 14 óra.
Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vita Magyarországról az EP-ben
Állásfoglalást készül elfogadni májusban az Európai Parlament plenáris ülése a jogállamiság magyarországi helyzetéről – szavazták meg a képviselők a szociáldemokrata frakció javaslatát a tegnapi összejövetel megnyitásakor. Ezt követően az alapjogok magyarországi helyzetéről vitatkoztak az EP-képviselők, az eseményen Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke is részt vett.
Az EU nem Brüsszel
Frans Timmermans, a brüsszeli testület első alelnöke azzal kezdte felszólalását, hogy a magyar kormány Állítsuk meg Brüsszelt! kampányában számos olyan állítás szerepel, amely nem felel meg a tényeknek, illetve rendkívül megtévesztő, az Európai Bizottság ezért „szilárd tények alapján” kívánja tisztázni a szóban forgó kérdéseket. Timmermans felszólalásával egy időben a bizottság közzétette honlapján a magyar nemzeti konzultációra adott válaszát. A holland politikus kiemelte, az Európai Unió nem „Brüsszelről” szól, ez egy olyan közös projekt, amelyet a tagállamok terveztek meg és irányítanak demokratikus döntések alapján. Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője a bizottság által javasolt módosítások megfontolására kérte a felsőoktatási törvény kapcsán Orbán Viktor miniszterelnököt, szerinte ugyanis a bizonytalan helyzetbe került Közép-európai Egyetem (CEU) csak a munkáját akarja végezni. Weber Európa elleni „hangulatkeltésnek” nevezte a magyar nemzeti konzultációt, és rámutatott: az erős Magyarországhoz erős EU kell. Hozzátette ugyanakkor: nem érti, a zöld frakció miért bírálja, hogy a magyar kormány tudni akarja, ki támogatja az országban működő civil szervezeteket, hiszen éppen a zöldek szoktak átláthatóságot követelni Brüsszelben. Kiemelte továbbá, hogy Orbán mindig részt vett a vitában, mindig reagált, és sokszor változtatásokat eszközölt, míg például a romániai korrupcióról szóló vitára a szocialista miniszterelnök nem jött el.
A szociáldemokrata képviselőcsoportot vezető Gianni Pittella kijelentette, a magyar kormányfő nem mond igazat, amikor azt állítja, hogy egy amerikai pénzügyi spekuláns érdekeit képviseli az Európai Parlament. Véleménye szerint nem csupán a CEU-ról, hanem a tudomány, a kutatás, a kultúra védelméről van szó, amelyek a demokrácia alapját jelentik. Pittella szerint azzal, hogy Magyarország visszautasította a menekültek áthelyezését, úgy viselkedik, mintha az Európai Unión kívül állna. A liberálisokat vezető Guy Verhofstadt azt hangoztatta, hogy a magyar kormány megsérti az uniós alapelveket, „zaklatja a civil szervezeteket, elüldözi a kritikus sajtót, falakat épít, vissza akarja állítani a halálbüntetést, és most úgy döntött, hogy bezár egy egyetemet”. „Milyen messzire fog még elmenni Orbán, könyveket fognak égetni a Kossuth téren?” – tette fel a kérdést a volt belga miniszterelnök, aki szerint Orbán mindenhol, mindenkiben ellenségeket lát: az energiaágazatban, a sajtóban, a civil szervezetekben és most az egyetemi világban. A liberális politikus kijelentette: nem egy büszke konzervatívot lát Orbán Viktor kormányfőben, hanem „a régi kommunista Magyarország megtestesülését”, amelyet a gazdasági protekcionizmus, a túlzott nacionalizmus, az illiberális állam építése és az ellenségkeresés jellemez.
Magyarok magyarok ellen
Ujhelyi István, az MSZP képviselője Orbán Viktorra utalva kijelentette: szégyen és árulás, hogy az egykori Soros-ösztöndíjas elárulta a demokráciát és mindazokat az értékeket, amelyeket korábban képviselt. A politikus mindazonáltal arra kérte az Európai Uniót, hogy ne Magyarországot büntessék, ugyanis nem a magyar nép, hanem Orbán érdemli meg a büntetést. Niedermüller Péter, a Demokratikus Koalíció EP-képviselője szerint Orbán mindenütt ellenségeket lát, ezért „félelmében nemcsak szisztematikusan leépíti a szabadságjogokat, hanem elárulja, semmibe veszi a magyar társadalom legalapvetőbb érdekeit”. Jávor Benedek zöldpárti képviselő azon véleményének adott hangot, hogy Orbán Viktor újabb határokat lépett át a felsőoktatási törvénnyel, a civil szervezetekre vonatkozó tervezettel és a Brüsszel-ellenes kampánnyal. Balczó Zoltán jobbikos politikus hangsúlyozta, pártja szemben áll Soros Györggyel, elutasítja a nyílt társadalom ideológiáját, azonban a CEU működésének ellehetetlenítését a kormány olyan hatalmi önkénnyel akarja elérni, ami elfogadhatatlan precedenst teremtene. Morvai Krisztina a függetlenek soraiból arra hívta fel a figyelmet, hogy a szabadság hívó szavával akarják rákényszeríteni Magyarországra a tömeges migrációt, amelyből a magyarok legtöbbje nem kért.
Lengyel szolidaritás
Az Európai Konzervatívok és Reformerek frakció részéről a lengyel Zdzislaw Krasnodebski szólt hozzá először a vitához, aki úgy fogalmazott, hogy nem kell a közép-európaiakat szabadságra és demokráciára oktatni. A magyarok már akkor a szabadság hősei voltak – ugyanúgy, ahogy a lengyelek, a csehek és a szlovákok –, amikor a Nyugat megalkudott a Szovjetunióval – mondotta. „Évekig együtt dolgoztam a Közép-európai Egyetemmel. Nagyon komoly tudós emberek dolgoznak ott, de az egyetemnek egyértelmű ideológiai profilja van, és alapítója (Soros György) politikai ambíciókkal rendelkezik” – mondta a képviselő, aki szerint ilyen feltételekkel számos helyen, Franciaországban, Olaszországban, Németországban nem is alapíthattak volna egyetemet. Hangsúlyozta: frakciója ellenez minden olyan vitát, amelynek során egy országot próbálnak meg pellengérre állítani.
Matteo Salvini, az olasz Északi Liga politikusa, a Nemzetek és Szabadság Európája képviselőcsoport tagja a vitában kifogásolta, hogy amíg ötszázmillió embert Európában „marionettbábuk” kormányoznak, amíg a terroristák vért ontanak Európában, addig azzal foglalkozik az EP, hogy Magyarország ellen eljárást kezdjen. Szerinte ahelyett, hogy Magyarország és Lengyelország ellen indítanának eljárást, inkább a 20 millió európai munkanélkülin kellene segíteni, és a határokat kellene megvédeni. Felvetette, hogy Soros György üzletember nemcsak „álmenekülteket” pénzel, hanem egyes képviselőket akár az EP-ben vagy a bizottság tagjai közül is.
Gál Kinga fideszes EP-képviselő úgy vélekedett, hogy a „mai újabb támadás” a migrációs válságban megfogalmazott markáns magyar álláspontra vezethető vissza, illetve szomorúnak és szégyenletesnek nevezte, hogy a Verhofstadt-féle „ocsmánykodást és kioktatást” egyes kollégák még meg is tapsolják az ülésteremben.
CEU, CEU, de mi lesz a MOGYE-val?
Sógor Csaba RMDSZ-es képviselő a marosvásárhelyi orvosi egyetem ügyét vetette fel a vitában, arra kérve a képviselőket, ne alkalmazzanak kettős mércét. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tanszékeit évek óta nem nyitja meg az intézmény, annak ellenére, hogy törvényi kötelessége lenne. Az Európai Uniónak ebben az ügyben is nyomást kellene kifejtenie – hívta fel a figyelmet.
Bírálat helyett elismerést
Felszólalása során Orbán Viktor kiemelte: az elmúlt években számos vitás kérdést sikerült lezárniuk az Európai Unióval, például a médiaszabályozás, a bíróságok függetlensége, az új alkotmány vagy a paksi bővítés ügyében. Alaptalannak nevezte a budapesti Közép-európai Egyetem bezárásáról szóló vádakat, hozzátéve, hogy a törvény nem tesz mást, mint egységesíti a magyarországi felsőoktatási intézményekre vonatkozó szabályozást. A szabályozás bezárja a spekulációk és visszaélések lehetőségét, átláthatóságot követel, és felszámolja az európai egyetemekkel szemben eddig élvezett privilegizált helyzetet. Kijelentette: egy uniós tagország vezetőjeként kötelessége biztosítani, hogy az európai és a magyar egyetemek ne legyenek hátrányos helyzetben versenytársaikkal szemben. A civil szervezetekre vonatkozó jogszabályok tervezett szigorításával kapcsolatban elmondta, az EU több tagországában is foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy miként lehet mindenki számára átláthatóvá tenni a demokratikus döntéshozatalt befolyásolni próbáló szervezetek működését, a magyar kormány sem akar mást, mint hogy a nem kormányzati szervezetekről tudni lehessen, milyen pénz és érdek áll mögöttük.
A miniszterelnök a vitát követő viszontválaszában először a migrációs válság kérdéséről beszélt, és rámutatott, hogy Magyarország betartja a dublini rendeletben foglaltakat, ami miatt elismerést érdemelne, nem pedig bírálatot. A hozzászólásokra válaszolva hangsúlyozta, a kormány ezen nemzetközi kötelezettségek betartásával elsősorban Németországot, Ausztriát és Svédországot védi, mivel a migránsok Magyarországon csak áthaladni kívánnak. A magyar álláspont migrációs kérdésben világos: az illegális bevándorlást meg kell állítani, az Európai Unió területén kívül kell különválasztani a menekülteket a gazdasági migránsoktól, a bajba jutott emberek számára oda kell vinni a segítséget, ahol a baj van. A kötelező kvóták alapján történő áthelyezések politikája megbukott, hiszen azt azok az államok sem hajtják végre, amelyek nem szegülnek szembe az uniós politikával.
Nem könyöradomány
Leszögezte továbbá: nem könyöradomány, amit Magyarország kap az Európai Uniótól, „a kohéziós politikával minden tagország jól jár, így nem kérhetik tőlünk, hogy fogjuk be a szánkat”. A nettó befizető tagállamok is haszonélvezői a kohéziós politikának. „Mi lebontottuk a vámokat, a piacainkat megnyitottuk, és lehetővé tettük a tőke szabad áramlását, miközben olyan szegények voltunk a kommunizmus után, olyan tőkehiányosak, mint a templom egere” – mondta. A magyar kormánnyal szemben megfogalmazott vádakról szólva úgy fogalmazott: „nem méltányos és nem fair autoriter országokat emlegetni velünk kapcsolatban, ránk vonatkozóan”. Sérelmezte, hogy Európában úgy gondolják, ha a liberálisok nem nyernek vagy nem részei a kormánynak, akkor nincs demokrácia egy országban. Ő úgy gondolja, ettől még lehet demokrácia. „Az illiberális demokrácia az, amikor nem a liberálisok nyernek” – fogalmazott.
A vitát lezáró felszólalásában Frans Timmermans leszögezte: nem fogják „jogi lépésekkel megoldani” a problémákat, ilyent csak akkor tesznek, ha valaki megszegi az alapszerződéseket. Az eseményt követő sajtótájékoztatón Orbán Viktor úgy értékelte, a vita középpontjában a bevándorlás állt, és a többi kérdés ehhez kapcsolódott. Soros Györgyöt kiemelkedő nemzetközi pénzügyi spekulánsnak nevezte, aki tönkretette emberek tízmillióinak életét, amikor bedöntötte az angol fontot és megtámadott más valutákat. „Milliók szegényedtek el azért, hogy neki profitja legyen.” Magyarországon nem is olyan régen azért büntették meg több száz millió forintra, mert spekulált a legnagyobb magyar pénzintézet ellen, és „csak egészen kicsin múlott, hogy nem járt sikerrel” – hangsúlyozta. Szerinte nem szerencsés, hogy a szociális piacgazdaság talaján álló Európai Unió legfelsőbb vezetői úgy fogadnak egy ilyen spekulánst, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Azt is elmondta: Magyarországnak, mint minden tagállamnak, ragaszkodnia kell az európai joghoz. Magyarország számára elfogadható az Európai Bizottság álláspontja, és a vitás kérdések rendezése érdekében ki fogja használni a Frans Timmermans által a vita alkalmával felajánlott lehetőségeket. Magyarország jogi kérdésként fogja kezelni és jogi úton fogja végigvinni az Európai Bizottsággal szemben a felsőoktatási törvénymódosítással kapcsolatban fennálló vitáját. Egy olyan méretű ország, mint Magyarország, nem engedheti meg, hogy a politikai szempontok a jogi szempontok fölé kerüljenek, mert akkor az erősebbek kerekednek felül. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mit kérdezzünk a régészektől?
Immár két hónapja zajlanak Kolozsvár Főterének nyugati oldalán és a Szent Mihály templom bejárata előtt a régészeti ásatások. A kolozsváriak – legyen szó a román, vagy a magyar nagyközönségről – óriási érdeklődéssel követik a régészek munkáját, ám ez a nagyfokú figyelem néha a régészek munkájának akadályozásáig fajul. Bár a közönség-régészet Nyugat Európában egy jól működő jelenség, mifelénk ez még gyermekcipőben jár. Miért?
Az ásatásokat nézegető, kíváncsian figyelgető helyiek és turisták ezernyi kérdéssel bombázzák a nemegyszer emberhiányban dolgozó és a viszontagságos időjárással dacoló régészeket, akiknek – illemből és munkakötelességből fakadóan – három nyelven válaszolniuk kell a kíváncsiskodó nagyközönség kérdéseire. Ezt örömmel meg is tették az elején, hiszen a kolozsvári ásatások olyan, Romániában ritkaságszámba menő sajtóvisszhangra leltek, amelyek kiváló alkalmat adtak arra, hogy a nagyközönség is megismerje ennek a szakmának a jelenkori és aktuális jelentőségét. A nagyközönség mérhetetlen kíváncsisága ott vált a régészek munkáját lassító és nemegyszer akadályozó problémává, amikor bíráló, kételkedő és néha agresszív kérdéseket is feltettek, amelyek megkérdőjelezték a régészek szakmájának hitelességét, valamint a főtéri ásatások jelentőségét, fontosságát. Ilyen jellegű bírálatok érkeztek mind magyar, mind román oldalról, ezek ellen pedig a munkájukból néhány percre meg-megálló régészeknek nehéz jól felépített, spontán érvekkel vitatkozni. Többen például azt kifogásolták, hogy a régészek munkája miatt lassulnak a főtéri munkálatok, kitolódik a befejezésük.
Ennél is nagyobb gondot és munkaügyi, biztonsági problémát is jelent a figyelmeztető és az elzárt területet jelző táblákat figyelmen kívül hagyó turisták viselkedése, akik minden szabályra fittyet hányva átmásznak az elkerítő kerítésen, eltolják azt és nemegyszer életveszélyes helyzeteket is teremtenek. A főtéren ásó régészek beszámolója szerint, olyan eset is előfordult, hogy egy figyelmetlen személy kinyitotta a kerítést és átugrotta a több mint egy méter széles ásatási szelvényt. Egy ilyen merész, ám nagyon veszélyes és egyben illegális tettel az illető személy egyrészt veszélyeztette a régészeti szelvényt, annak profilját, a feltárt leleteket, az éppen ott dolgozó régészek biztonságát és természetesen saját maga testi épségét is.
Külföldön ez nemcsak elképzelhetetlen, de egyben büntetendő cselekedetnek is számítana. Az urbánus (városi környezetben folyó) régészet és a közönség-régészet közötti megfelelő viszonyra kiváló példát adja London esete, amelyet személyesen is tapasztaltam. 2012-ben, a világváros egyik leglátogatottabb részén, a City-ben, a Wallbrook környékén folytak „Észak Pompejének” nevezett egykori római város, Londinium feltárása. A szenzációs régészeti leleteket (például eredeti állapotában megmaradt fára írt római szerződések és levelek) felmutató ásatás heteken át a világsajtó témája és a londoniak közbeszédének része volt. Ezrek látogattak el az ásatás helyszínére, amely már az 1950-es években is, Mithras szentélyének feltárásakor a közönség-régészet egyik jó példájaként működött. Jómagam is meglátogattam a helyszínt, reménykedve abban, hogy közelről megtekinthetem a szenzációs leleteket produkáló ásatást, ám meglepetésemre, az óriási, a kolozsvári főtérnél jóval nagyobb terület fekete falakkal volt teljesen elkerítve. Nemcsak a régészeti helyszínt, de még a munkagépeket sem lehetett látni. A régészek zavartalanul végezték munkájukat odabent. Néha nyílt napokat tartottak, ahol jól kijelölt útvonalon a közönség végigjárhatta a helyszínt. A fontosabb felfedezéseket érdekfeszítő, ismeretterjesztő poszterek és óriásplakátok mutatták be, majd annak befejezése után időszaki kiállítás nyílt az ásatásról.
A jelenlegi kolozsvári ásatás ugyan sem méretében, sem az előkerült leletek jelentőségében nem hasonlítható az említett példához, de fontos információkkal szolgál Kolozsvár helytörténetéhez. Ezért is fontos az alapos dokumentálás és a régészek munkájának zavartalan folytatása, amely csak egy művelt, higgadt és a régészet alapfogalmaival és alapszabályaival tisztában lévő nagyközönséggel együttműködve lehetséges. Amíg az ásatások nem voltak biztonságtechnikai szempontból veszélyesek, addig a nagyközönségnek lehetősége volt naponta, délután 18 órai kezdettel vezetett szakmai bemutatókon részt venni. A viszontagságos időjárás miatt és az ásatások előrehaladott állapotának köszönhetően, a helyszín jelenleg nem látogatható, ám a régészek – amennyiben lehetőségük van – illedelmesen válaszolnak az érdeklődő és kizárólag tudományos jellegű kérdésekre.
A pontosság kedvéért néhány alapfogalmat illik tisztázni talán, hogy előrébb jussunk a közönség-régészet erdélyi meghonosításáért.
Kis régészeti kalauz következik, tudásszomjas kolozsváriaknak (és nemcsak):
Régészeti ásatás: olyan, a Romániai Régészeti Adatbázisba bejegyzett régészek és régész-technikusok által vezetett, felügyelt ásatás, amelynek célja az adott terület tárgyi emlékeinek és történelmi eseményeinek pontos feltárása és dokumentálása.
Városi régészet: olyan régészeti ásatás, amely városi, épített környezetben történik. Sajátos szabályokkal bír, sok mindenben eltér a városi környezeten kívül történő ásatásoktól és igényli a városi lakosság megértését és együttműködését.
Régészeti szelvény: egy nagyobb történelmi terület (temető, épület-együttes, település) kisebb részlete, amelyben régészeti ásatást folytatnak. Célja, hogy részletesen dokumentálja az adott szelvényt, így lehetőség van a nagy terület értelmezésére is. Egyik fő eleme a profil, azaz a régészeti szelvény oldalfala, amely alapvető forrás a kronológia felvázolására. Erre fokozottan vigyázni kell a járókelőknek városi régészet esetén például.
Régészeti emlék: minden, a föld alatt nyugvó, Románia állami tulajdonába tartozó történelmi tárgy vagy épület. Kutatása kizárólag a bejegyzett, régészeti ásatási engedéllyel rendelkező intézmények régészeinek engedélyezett. Szórványleletként talált tárgyak esetén, minden romániai állampolgárnak kötelező a legközelebbi múzeumnak beszolgálni a tárgyat, amelyért – adott esetben – tiszteletdíj is járhat.
T. Szabó Csaba / Szabadság (Kolozsvár)

Átláthatóságot kér az EMNP a közpénzek elköltése terén
Az önkormányzatokhoz befolyó közpénzek elköltésének átláthatóságát szorgalmazza az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), amely azt tervezi, hogy év végéig mindegyik tanácsban, ahol jelen vannak, tervezetet nyújtanak be, és ezek nyomán kötelező módon nyilvánosságra kellene hozni a kiadásokra vonatkozó információkat.
Bálint József, a néppárt Országos Önkormányzati Tanácsának elnöke (képünkön jobbra) szerdai sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján elmondta: ezeket az adatokat igénylésre most is ki kell adni, de ők azt szeretnék, ha kérés nélkül is nyilvánosságra hoznák az önkormányzat honlapján vagy a hirdetőtáblákon.
Az önkormányzati tanács egyébként múlt hétvégén Székelyudvarhelyen tartott ülésén összesen öt, az önkormányzati képviselőikre kötelező érvényű határozatot fogadott el. Megszavaztak például egy együttműködési értékrendet, eszerint a helyi alkuk megkötésénél figyelembe kell venniük a nemzeti érdekeket, a másik fél regionális elkötelezettségét, valamint a közösség érdekeit. Abban is megegyeztek, hogy létrehoznak egy önálló pénzügyi alapot, ahová a tanácstagoknak be kell fizetniük a béremelésük nyomán származó többletet, az összegből pedig tevékenységüket népszerűsítik. Ugyanakkor elvárják az önkormányzati képviselők hangsúlyosabb jelenlétét a pártépítésben, a saját, de a szomszédos településeken is. Ugyanakkor létrehoztak egy jogi és önkormányzati szakbizottságot.
A szerdai sajtótájékoztatón Tiboldi László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) országos alelnöke arról számolt be, hogy a Szent György Napokon az EMNT-sátorban jelentkezhetnek azok a magyar állampolgárok, akik regisztrálni szeretnének a választási névjegyzékbe, ugyanis csak így vehetnek részt a jövő évi magyarországi országgyűlési választásokon.
Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)

Formálisan kommunikálunk?
Ipszilonok gondjai
Lazán és álmatagon szövött cselekménynélküliséggel, videobejátszásokkal és zenével, virtuál-valósággal és némi szülői felügyelet(kísérlet)tel, egyszóval mindennel, ami az ifjúság sajátja, jelentkezett a kolozsvári GroundFloor Group hétfő este a Szent György Napok színpadán.
Nem is lehetett volna másképp, hiszen a rendező, Sinkó Ferenc munkamódszere szerint a szereplők – ezúttal három fiatal lány – meglátásai egyenrangú módon formálják az előadást. Félszavak, csak a közönség által gondolatban feltett kérdésekre adott igen-nem válaszok, grimaszok, testbeszéd, testfelfedezés és énekek, egyszóval színházi „nyelvleleményesség” jellemzi az előadók korosztályának, az Y-generációnak nevezett nemzedék problémáira reflektáló zenés színpadi produkciót.
Sinkó Ferenc a kolozsvári kortárs művészeti központ, az Ecsetgyár alapító tagjaként a virtuálfüggőségről, a generációk közti szakadásokról és szinte kötelezően laza kötelékekről rendezett előadást. Nézői vélemények szerint a felvetett problémák nemcsak két generáció sajátjai, több nemzedéken keresztül ismétlődnek: felszabadulni, lerázni a szülői felügyeletet minden felnőtté válás kísérőjelensége.
Bodor Tünde / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Mindig ugyanazok
Láthatóvá tenni a rejtőzködő ellenséget, napfényre hozni a társadalom szövetébe titkos járatokat rágó aprócska lényeket – ez biztosíthatja a nyugodt építkezéshez szükséges hosszú távú stabilitást Ágoston Balázs szerint, akinek elemző és összegző írása a Magyar Demokratában jelent meg, alább olvasható.
A Budapest utcáin hangoskodó szélsőliberális csoportok és az őket uszító-felkészítő háttér-agytrösztök végső célja, hogy társadalmi támogatottság híján szükség esetén erőszaktól sem visszariadva, puccs-szerűen megragadják a hatalmat. E jakobinus-bolsevik lelkület és módszertan XX. századi történelmünk során országvesztést és valóságos diktatúrákat eredményezett, Európa-szerte kormányokat buktatott, és ma is országokat taszít zűrzavarba. Hazánk és nemzetünk léte a tét.
A nemzetellenes balliberális politikai tábor 2010-ben összeomlott, legalábbis ami a reguláris, pártszerű megjelenési formáit illeti. Elaggott, szellemileg leépült politikusai ma már közröhejt sem váltanak ki a nagyközönségből. Ezért a háttérhatalom globális és helyi rezidentúrái új szereplők után néztek. Mivel vezéregyéniséget, karizmatikus személyt egyelőre nem leltek, stratégiájukat harsány propagandára és az arctalan tömeg, a hasznos hülyék felhergelésére építik. Mindig harcolnak valamiért: a hetente eltemetett sajtószabadságért, a tartalmilag soha meg nem határozott, egyébként Magyarországot rendre tragédiába sodró köztársaságért, a nemi identitásukban sérült emberek „jogaiért”, a balliberális történelmi narratíva egyeduralmáért, az illegális migránsok ellenőrzés nélküli beengedéséért, mostanában épp egy magát egyetemnek nevező, igencsak kétes körülmények között működő oktatási intézményért, illetve nagyjából minden ellen, amit a biztos társadalmi támogatottsággal rendelkező magyar kormány tesz.
Ütemet diktálnának
E békétlen lelkek jól ismertek a történelemből, mint ahogy a háttérben szervezkedő megszállott ideológus típusa sem új. Raffay Ernő történésznek a szabadkőművesség magyarországi aknamunkáját feldolgozó, gazdagon adatolt, tényeiben cáfolhatatlan, ezért vita helyett szervezetten elhallgatott munkáiból pontosan tudjuk, hogy a cél már a XIX. század utolsó évtizedeiben is a keresztény és nemzeti gyökerek szétszaggatása, Magyarország magyar jellegének megszüntetése volt. E cél érdekében titkos akciókra és nyílt színi felforgatásra egyaránt sor került.
Ady Endre Új, tavaszi sereg-számla című versében, melyet a korabeli konzervatív közbeszéd által csak Galíciai Körnek hívott Galilei Körnek ajánlott, a Láz ifjú seregének nevezi e radikális budapesti szabadkőműves páholyok által a nyilvánosság előtt, de a valós hátteret elfedve működtetett egyletet (tagja volt többek között bizonyos Rákosi Mátyás), melynek küldetése a magyar lelkek manipulálása, megtévesztése, idegen érdekűvé asszimilálása. „…mink nézetjük most vele a világot”, teszi egyértelművé a célt Ady, hozzátéve: „meg kell tanulni a mi ütemünk.”
Sajnos 1918 őszén a háborús összeomlás és a szabadkőműves propaganda által az egekig korbácsolt elkeseredettség nyomán voltak, akik az ő ütemüket verték. És mivel a kritikus pillanatban a történelmi politikai elit bénultan tűrte a végzet beteljesedését (maga gróf Tisza István volt miniszterelnök fatalistaként fogadta az életére törő terroristákat, ahelyett, hogy revolverével ártalmatlanná tette volna őket, hogy a nemzet élére állva mentse a menthetőt) a valóságos támogatottságot nem élvező puccsisták – a mentálisan sérült hazaáruló Károlyi Mihályt maguk előtt tolva – ideig-óráig kezükbe kaparintották az ország irányítását. Tormay Cécile Bujdosó könyvéből, e remekbe szabott irodalmi naplóból tudjuk, hogy ezek a hónapok a legsötétebb csőcselék rémuralmát hozták, s 1919 márciusában eljött a mélypont, amikor Kun Béla egyenesen a börtönből került az ország élére hasonszőrű társaival együtt.
Az első magyarországi kommün véres terrort, bestiális gyilkosságok sorozatát, hazánk magyar történelmi jelképrendszerének meggyalázását és végül soha nem látott országvesztést hozott. A Szamuely-féle Lenin-fiúk – bár csak körülbelül kétszázan voltak – rettegésben tartották a magyarok millióit, és a maguk embertelen küldetéstudatával igyekeztek a saját képükre formálni Magyarországot. Nem csoda, hogy országszerte több helyen lázadások törtek ki az életidegen ideológia jegyében dúló vörös rendszer ellen, ami 1919 nyarának végére össze is omlott.
Újra jöttek a Kun Bélák
Mintegy negyedszázév ellentmondásoktól terhes, de alapvetően és összességében helyes irányú konzervatív, jobboldali, a szerves magyar történelembe visszakapcsolódó kurzust követően aztán a szovjet ármádia árnyékában visszatértek a vörösök, és bár – kezdve az 1944 decemberében a megszálló Vörös Hadsereg által Debrecenbe összeterelt, senki által soha meg nem választott „nemzetgyűléstől” – valóságos társadalmi támogatottságot ezután sem tudhattak magukénak (az 1945-ös, egyébként legitimnek aligha nevezhető választáson a kommunisták mindössze 17 százaléknyi voksot kaptak, és az 1947-es, több jobboldali párt kizárásával és kékcédulás választási csalásokkal tarkított megméretésen is csak 22,25 százalékot szereztek), mégis kezükbe kaparintották a meghatározó pozíciókat, hogy a látszatdemokrácia kulisszái mögött Rákosi és társai azonnal véres leszámolásokra indítsák terrorkommandóikat.
Az 1956-os nemzeti fölkelés és szabadságharc idegen fegyverek segítségével történt leverése után, mint közismert, véres megtorlás következett, és bár a nemzet többsége ama lázas-bizakodó napokban a hercegprímásként jog szerint államfői szerepkörben fellépő Mindszenty József bíborostól remélte a kibontakozást, majd a Munkástanácsokban látta a kommunista diktatúra leépítésének lehetőségét, a vörös rendszer emblematikus figurája, Marosán György hírhedt mondata („mától kezdve lövünk”) világossá tette, hogy a kommunisták továbbra is fittyet hánynak bármiféle társadalmi legitimitásra, és nem tűrnek meg más gondolatokat, más irányzatú politikai erőket.
E felfogás az 1980-as évek végén lezajlott rendszerváltozás során sem változott, pusztán annyiban módosult, hogy a hamis és kíméletlen élcsapat-tudat az elaggott kommunista vezérektől a jórészt belőlük szocializálódott balliberális SZDSZ-hez került. Mentalitásukat jól jellemezte a cinikus és kirekesztő „SZDSZ vagy Mucsa” fordulat, azon rögeszméjük eszenciája, mely szerint ők, és csakis ők hivatottak közéletet, politikát szervezni Magyarországon. Bizony ez a Galilei Kör és a bolsevik kizárólagosság jól ismert hangja volt. „Ébresztő, magyarság! Megint félrevezetnek! Elmúlt az őszirózsás forradalom, ez már a Kun Bélák időszaka”, figyelmeztette népét a Magyar Rádió Vasárnapi újság című műsorának 1990. január 14-i adásában elhangzott jegyzetében Csurka István.
A magyar írónak sajnos igaza lett. Jöttek a Kun Bélák, a galilelisták, és az SZDSZ úgy kormányzott összesen három ciklusban, hogy soha nem nyertek választást, sőt, gyakran épp csak megugrották a parlamenti küszöböt. Mégis kulcspozíciókat kaparintottak meg a köztársasági elnöki poszttól a belügyi tárcán és az oktatásügyön át a gazdasági irányításig. A szocialisták hozták a bamba, arctalan, megvezetett tömeget, az SZDSZ pedig irányított – 2010-re meg is lett az eredménye.
Harc a nemzetek ellen
És ma sem történik más: a Kun Bélák – mivel választás útján nem képesek rá – zavarkeltéssel, felforgatással, erőszakkal igyekeznek megrendíteni a stabil kormánytöbbséget. A mai Lenin-fiúk és –lányok maroknyian vannak csupán, de középszerű, éhes kalandorok, narcisztikus zavarodottak és hasznos idióták sokasága tapad hozzájuk, akár a legyek a légypapírra. Gulyás Márton ismeretlen státusú nárcista maga mondta el egy 30 perces, végtelen hosszúságúnak tűnő öntömjénező videóüzenetben egy magát radikális anarchista baloldalinak nevező létforma társaságában, hogy választáson nem lehet megverni a jelenlegi kormányt, ezért „attraktívabb” akciókra van szükség.
Ezeket pedig ugyanúgy a felszín alatt szerveződött globális hálózatok módszertana alapján valósítják meg, mint ezelőtt száz-százhúsz évvel. A szabadkőműves eszmény ugyanaz: népek, emberfajták összekeverése, minden helyi nemzeti, vallási, kulturális sajátosság megszüntetése, s az ekképp mesterségesen létrehozott, nyitottnak és plurálisnak hazudott „új társadalom” ideológiai kizárólagossággal történő irányítása.
E folyamat útjában állnak az önépítő nemzetállamok, köztük Magyarország, melynek kormánya a balliberális-szabadkőműves eszménnyel szembemenetel. Ezért támadja 2010 óta nem szűnően, a jövő évi parlamenti választásra tekintettel pedig most éppen fokozódó intenzitással hazánkat a globális háttérhatalom és annak helyi ügynökei.
A forgatókönyv mindig ugyanaz: úgynevezett nem kormányzati, magukat civilnek mondó szervezetek (non-governmental organization, NGO) marginális vagy gyakran látszólag rokonszenves ügyekre (környezetvédelem, az elesettek segítése, és így tovább) szakosodva vezényszóra mozdítható, külföldről pénzelt egységfronttá állnak össze, igyekezve mondvacsinált ürügyekkel fellázítani az erre fogékony embereket. Közép-Európában leginkább George Soros magyarországi születésű amerikai zsidó tőzsdespekuláns sötét alakja sejlik fel ezek hátterében. Az ő Nyílt Társadalom Alapítványa az 1980-as évek első felében hatolt be Magyarországra, felkarolva, támogatva és ideológiával is ellátva az akkori ellenzéki szervezetek jó néhány későbbi vezéralakját. Igen, Orbán Viktor is Soros-ösztöndíjas volt közel harminc évvel ezelőtt, ám ő azok közé tartozik, akik idejekorán felismerték a spekuláns milliárdos ártó szándékát, és szembefordultak törekvéseivel. Nem véletlen, hogy a felforgatók gyűlöletének legfőbb céltáblája évtizedek óta a magyar miniszterelnök, akit nagyon szeretnének megbuktatni, hogy saját embereiket ültethessék a hatalomba.
Mert ez a cél: ha lehet, választáson, ha nem lehet, hát fondorlattal, erőszakkal megszerezni az országok irányítását, legalábbis befolyásolni a folyamatokat. Ez történt 2000 őszén Szerbiában: az azóta meghalt Szlobodan Milosevity eltávolításában főszerepe volt az Egyesült Államok kongresszusa által alapított Alapítvány a Demokráciáért (National Endowment for Democracy, NED) nevű szervezeten keresztül összesen 41 millió dollárral támogatott Otpor (Ellenállás) nevű szervezetnek. Ugyanez történt a 2003 lezajlott grúziai „rózsás forradalom” idején, 2004 őszén, majd 2014 februárjában Ukrajnában, és hasonló kísérlet zajlott 2006 márciusában Fehéroroszországban – itt azonban nem sikerült kormányt buktatni.
Fénycsóvát rájuk!
Magyarországon is biztosnak és megingathatatlannak tűnik a kormány, ám számolni kell azzal, hogy az infantilizmust sem nélkülöző anarchista akciók kezelhetetlenné válnak. A módszerek ugyanis egy Oroszországból Amerikába bevándorolt ortodox zsidó család egyetlen életben maradt fia, Saul Alinsky (1909–1972) marxista író és „közösségszervező” boszorkánykonyhájából származnak. Neki rögeszméje volt politikai tényezővé emelni a csőcseléket, ennek jegyében több amerikai városban sikerrel lázította fel a néger és latin gettók lakosságát. Saját szavai szerint totális háborút folytatott a kirekesztettség ellen, olyan háborút, amiben nincsenek szabályok, és főleg nincs fair play. Eszköztárából ízelítőt adott lapunk múlt heti száma (Készülnek a háborúra, Demokrata, 2017. április 19.)
Az efféle módszerek ellen azért nehéz védekezni, mert a végtelenített provokációk célja épp az, hogy az önmagukban nem túl komoly konfliktusok eszkalálódjanak, és így megrendüljön a nemzetállam. Óriási türelemre és önuralomra van tehát szükség most, amikor a silány pimaszság láttán egyébként okkal-joggal viszket a józan magyar többség tenyere.
A hatásos ellenszer az információ, a felvilágosítás lehet. Igen helyes nemzeti önvédelmi lépés, hogy a jövőben az úgynevezett civil szervezeteknek bizonyos összeg fölött törvényes kötelezettségük lesz nyilvánossá tenni, milyen külföldi forrásokból kapnak pénzt. Láthatóvá tenni a rejtőzködő ellenséget, napfényre hozni a társadalom szövetébe titkos járatokat rágó aprócska lényeket – ez biztosíthatja a nyugodt építkezéshez szükséges hosszú távú stabilitást.
itthon.ma/szerintunk

Így hallgatja ki a DNA a vásárhelyi iskolaügyben a szülőket
Folytatja az Országos Korrupcióellenes ügyészség (DNA) a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnáziumba járó diákok szüleinek a tanúként való kihallgatását az iskolaalapítás körülményeivel kapcsolatban. A Vásárhelyi Hírlapnak a saját kihallgatásáról beszélt az egyik szülő, akit szerdára hívott be az ügyészség. Az édesanya végig úgy érezte, hogy vallatáson van, és a kérdező próbálta a „szájába adni a szót”.
A bukaresti Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) keretében működő Igazságszolgáltatási Felügyelet nem tartja törvénytelennek, hogy a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium létrehozása ügyében vizsgálódó ügyész az iskolában tanuló gyermekek szüleit is kihallgatja. Az RMDSZ és a gimnázium vezetőségének panasza nyomán a felügyeletet az ügyészek és bírák szakmai testületeként működő Legfelsőbb Bírói Tanács bízta meg a marosvásárhelyi iskolaügyben folytatott ügyészségi eljárás törvényességének az ellenőrzésével. A felügyelet április 5-én kiállított átiratából kiderül, hogy e dátumig 48 szülőt idéztek be tanúként a DNA marosvásárhelyi részlegére, és a beidézések addig folytatódnak, míg a szülők mindegyikét ki nem hallgatják. A beidézések célja az, hogy tájékoztassák őket a polgári peres lehetőségről. A dokumentum szerint a szülőktől azt kérdezték: a gyermekük iskolába íratásakor voltak-e olyan személyek, akik biztosították őket a tanintézet törvényes működéséről? Mikor értesültek az iskola körüli gondokról? A problémák ismeretében is oda íratták volna-e a gyermekeiket? Ha társulnak a perhez, milyen kárigényük van?
Hisz-e Istenben?
Ugyanezeket a kérdéseket tették fel annak a szülőnek is, aki lapunknak nyilatkozott, de neve elhallgatását kérte. Miután a személyes dolgait leadta, és felvették az adatait, elkezdték a kihallgatását. Többek között arra is kíváncsiak voltak, hogy hisz-e Istenben. Videofelvétel készült a másfél órás beszélgetés alatt, illetve a kérdező személy írásban is rögzítette azt, amit elmondott a szülő. Az elején a hatóság képviselője felsorolta a gyanúsítottak nevét, Tamási Zsolt iskolaigazgató és Ștefan Someșan volt főtanfelügyelő mellett Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, illetve Nadia Rață volt főtanfelügyelő neve is elhangzott – mondta el az édesanya. Kérdéseket tettek fel arra vonatkozóan, hogy 2015-ben hol és mikor közölték velünk az iskolaalapításról szóló döntést, kitől hallottam először az iskoláról, mit mondott akkor Tamási Zsolt az iskola amfiteátrumában, amikor aláírtuk, hogy átkerülnek a gyerekeink a katolikus iskolába. Aztán elém tettek két aláírást, mindkettő az enyém volt, de azt sugallták, hogy az egyik nem az enyém, mert nem hasonlítanak egymásra a szignók. Biztosítottam őket afelől, hogy mindkettő az enyém. A kérdések között volt az is, hogy részt akarok-e majd venni abban a perben, amely a felsorolt személyek ellen irányulna, ha sor kerülne rá, amennyiben úgy érzem, hogy a gyerekem sérült az iskolaügy kapcsán. Határozott nemmel feleltem erre” – nyilatkozta lapunknak a szülő.
Szájba adott szavak
A hatóság képviselője írásban is rögzítette az elmondottakat, majd kinyomtatta a jegyzőkönyvet, és a szülő aláírását kérte. A szöveget átfutottam, és észrevettem, hogy az áll benne, hogy azért írattuk át a gyereket, mert kizárólagosan magyar iskolába szerettük volna járatni. Kértem, hogy ezt húzza ki, mert nem ezt mondtam, hanem azt, hogy azért, mert az Unirea iskolában elkezdődött a magyar osztályok szisztematikus leépítése, először az óvodát, majd az iskolai osztályokat szüntették meg a magyar tagozaton. Az illető erre kijavította a szöveget, bár elkezdte bizonygatni nekem, hogy még vannak magyar osztályok az Unireában” – fogalmazott a szülő. Kimért, hivatalos hangnemben zajlott a kihallgatás, mondta a szülő. Hozzátette, a kérdező nagyon sokat beszélt, ami őt szorongással töltötte el. Úgy éreztem, mintha számba akarta volna adni a szót, és félek, hogy bármikor felhasználhatják, ha valamit félreértettem, mert nem is az anyanyelvemen beszélt hozzám, ráadásul sokat és gyorsan – nyilatkozta az édesanya.
Barabás Hajnal / Székelyhon.ro

Adatbázis készült a történelmi Erdély lakosságának adataiból
A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem kutatócsoportja adatbázist készített a történelmi Erdély lakosságának adataiból – közölte a Mediafax hírügynökség.
Az adatbázis mintegy 400 ezer ember adatait tartalmazza az 1850 és 1914 közötti időszakból, ami Erdély korabeli 5,4 milliós lakosságának a 6,9 százalékát teszi ki. Az adatbázis elkészítéséről a projekt vezetője, Luminița Dumănescu számolt be a Mediafaxnak. Elmondta: ez az első romániai adatbázis a történelmi Erdély lakossági adataival. Megjegyezte: Erdély többnemzetiségű és többvallású volta nehezítette az adatbázis összeállítását. Ehhez az egyházi anyakönyveket használták, amelyek latin, magyar, német és román nyelven íródtak úgy, hogy a román nyelvűek egy részénél a latin, másik részénél a cirill ábécét használták.
Sokszor alaposan próbára tette a kutatókat a kézírásos bejegyzések elolvasása. A projektvezető tájékoztatása szerint voltaképpen három adatbázis készült: az adatforrások lajstroma mellett egy standard adatbázist és egy családfa-adatbázist is elkészítettek. Utóbbit a széles közönségnek szánták. Ebben bárki térítésmentesen kutathatja erdélyi felmenőinek az adatait. A 2014-ben indult projektben a BBTE a norvégiai Tromsöi Egyetemmel működött együtt. A kutatáshoz az egyetem 650 ezer eurós norvégiai támogatást kapott. MTI; Erdély.ma

Orvosok életútja a huszadik században (Bemutatták dr. Nagy Lajos könyvét)
A kisebbségbe rekedt erdélyi magyarság történelmének egy szeletét, a huszadik század teljes keresztmetszetét mutatja be sepsiszentgyörgyi orvosok életútján keresztül dr. Nagy Lajos Emlékezés orvosainkra című könyvében – fogalmazott Farkas Réka, a könyv szerkesztője a kötet szerdai bemutatóján. A Bod Péter Megyei Könyvtárban nagy érdeklődés mellett tartott eseményen a jelenlévők közül többen ismerték a könyv szereplőit, velük együtt maguk is átélték a múlt század második felének korántsem viharmentes időszakát.
Farkas Réka kérdésére, hogy a falumonográfia és önéletrajz után a szerző miért vállalkozott kollégái, a nagy elődök életútjának összegyűjtésére, dr. Nagy Lajos több szempontot sorakoztatott fel. Ezek az életrajzok tartalmazzák a XX. században Székelyföldnek ezen a részén élő orvosok reményét, törekvését, célkitűzését, kudarcait, megvalósításait, mindazt, amit megszereztek, megvalósítottak, amit elvettek tőlük, vagy amiről önként mondtak le – mondotta. Úgy érezte, tartozik azoknak, akikkel fél évszázadot dolgozott együtt – hisz a könyvben szereplő ötvenhat orvos közül csak dr. Fogolyán Kristófot és dr. Csulak Samut nem ismerte személyesen –, akik mindig készségesen segítették, ha tanácsot kért, akiket atyai jóbarátainak tartott. És adni akart Sepsiszentgyörgynek, annak a városnak, ahová rétyi körorvosként gyűlésekbe járt, ahol művelődött, ahol barátai éltek és élnek, ahol jelenleg van az otthona.
A szerző felidézte az 1900-as évek eleji békeidőket, amikor dr. Fogolyán Kristóf kórházigazgató és a város vezetésével megindult Kós Károly tervei alapján a pavilonrendszerű kórház kiépítése. Volt, ami fel sem épült, és volt, amit később lebontottak. A világháború kitörése után behívták az orvosokat és orvostanhallgatókat frontszolgálatra, a trianoni békeszerződés után megszüntették a Ferenc József Tudományegyetemet és Regele Ferdinánd Tudományegyetem lett belőle, ahová a románul nem tudó fiatalok nem igazán tudtak bekerülni. Ezért többen Magyarországra mentek tanulni, és miután hazajöttek, a jászvásári egyetemen még egy évet tanultak, hogy el tudják ismertetni diplomájukat. Aztán jött a második világháború, újabb behívások, menekülés, visszatérés, államosítás, a teljes rendszer átrendeződése, az ötvenes évek kiszorító politikája, amikor orvosokat, orvostanhallgatókat tettek ki az egyetemről, és a tisztogatás erősödött 1956 után – ismertette történelmi visszapillantójában a szerző. Dr. Simó Ferencet, dr. Darkó Zsigmondot, dr. Kocka Györgyöt említette, akik már befutott orvosok voltak az egyetemen, és áthelyezték őket Sepsiszentgyörgyre, de rajtuk kívül még sok orvos került akkor Háromszékre, akiket kitettek az egyetemről, és itt próbáltak új életet kezdeni.
Farkas Réka szerint az Emlékezés orvosainkra a kivándorlások könyve is. Több hullámban hagyták el orvosok tömegesen Erdélyt, Székelyföldet, Sepsiszentgyörgyöt, és a kivándorlás máig sem állt meg. 1989 után ötezer magyar orvos ment el Erdélyből – ismertette. A kötet szerkesztője elmondta: Nagy Lajos könyve képet nyújt a huszadik századi egészségügyi rendszer alakulásáról, az intézmények alapításáról, sorsokon keresztül mutat be érdekes szeleteket a kor orvoslásáról. A szerző nem rangsorol, nem minősíti az orvosokat, és csak azok szerepelnek a könyvben, akik a helyi kórház orvosai voltak, közülük is csak azok, akik már nincsenek közöttünk.
A lapunk mellett működő Háromszéki Magyar Sajtó Alapítvány (Hármas Alapítvány) Kaláka könyvek sorozatában megjelent orvoskönyv bemutatója zárásaként dr. Nagy Lajos saját sorait idézte a kötet hátoldaláról: „Különböző rendű-rangú, eltérő életutat járó, más-más korú és teljesítményt nyújtó orvosok kerültek itt egymás mellé. Mindezek ellenére volt bennük valami közös, amiben nagyon hasonlítottak egymáshoz: az orvosi magatartás, a morális elkötelezettség, az empátiakészség, és ebben igen magasra állított mércét hagytak maguk után.”
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Szent Korona-film Sepsiszentgyörgyön
Háromszékre érkezett a FilmLab stúdió A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában című, tavaly készült tudományos ismeretterjesztő filmje, mely az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Történettudományi Intézetének Pálffy Géza által vezetett Lendület – Szent Korona Kutatócsoportjának eddigi legfontosabb kutatási eredményeiről és ¬felfedezéseiről számol be. A filmet a Szent György Napok rendezvényeként közönségtalálkozón mutatták be szerda este a sepsiszentgyörgyi Művész moziban.
A népes, közel félszáz érdeklődőt a szervező Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet Magyarország sepsiszentgyörgyi kulturális központjának vezetője és Farkas Balázs, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának ideiglenes ügyvivője köszöntötte. A film készítéséről a forgatókönyvíró és rendező Bárány Krisztián beszélt. A filmet testvére, Bárány Dániel fényképezte. Jelen volt Cseh István, gyergyószentmiklósi származású zeneszerző. A kutatócsoportot Katona Csaba történész képviselte. Méltatta Pálffy Géza munkáját, és a kutatásaikból osztott meg anekdotákat. Elmondta: vannak, akik támadják amiatt, hogy fimet készítettek, de hát a tudósoknak is alkalmazkodniuk kell a mai technikához, minden eszközzel ismertté kell tenni a kutatási eredményeket, legyen az film, internet, közösségi oldal. A film a mohácsi vész, 1526 és az utolsó magyar királykoronázás, 1916 közötti időszakban mutatja be a Szent Korona történetét, ugyanis a kutatóknak páratlan értékű dokumentumokat, sőt, nemzeti kincseket sikerült felfedezniük. Ezek közé sorolható a koronázási jelvények 1551-ből és 1622-ből származó leltára, valamint a Szent Korona 17. századi közszemléinek felfedezése. Ez utóbbiakra a soproni király- és királyné-koronázások (1622, 1681) alkalmával került sor. Koronázási zászlókat és a műkincspiacról beszerzett címeres koronázási pálcát is láthatunk. A főszereplő Pálffy Géza kutató, de megjelenik id. Bertényi Iván, a Szent Korona történetének korábbi kutatója, és még számos történész közreműködött. A filmet festmények, metszetek, fényképek és hagyományőrző jelenetek színesítik. A film IV. Károly 1916. december 30-i koronázását már korabeli mozgóképek segítségével mutatja be. A bemutató utáni beszélgetés még folytatódott volna – ha a műsoron levő film vetítési időpontja miatt nem kellett volna kiüríteni a termet.
Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)