Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2016. április 11.
Valós eredetünkről értekeztek
27. Kőrösi Csoma Sándor Napok
Kovásznán ezúttal is a tudományos értekezlet nyitotta meg a Kőrösi Csoma Sándor emléke előtt (Gazda József nyugalmazott tanár, író, szociológus jóvoltából) immár 27. alkalommal tisztelgő, valamint a szellemét őrző és tükröző rendezvénysorozatot.
A Héphaisztosz szálló konferenciatermében csütörtök reggel megkezdődött és a városi művelődési ház Ignácz Rózsa Termében befejeződött, háromnapos ülésszak a valós eredetünk és múltunk feltárásában elért legújabb eredmények megismertetésére fektette a hangsúlyt. A teljesség igénye nélkül vázoltuk fel néhány előadás tematikáját.
Csütörtökön az anyaország és Erdély különböző sarkaiból érkezett kutatók úgymond Kőrösi Csoma Sándor apropóján fejthették ki véleményüket. Ez alkalomból dr. Nagy Lajos a Csoma-irodalomban fellelhető legendákról, mítoszokról és tévedésekről értekezett, dr. Obrusánszky Borbála pedig Györffy Györgynek a hun-magyar rokonságra vonatkozó tételeit cáfolta. A következő gyűjtőcím, a Magunk keresése kapcsán dr. Székely Zsolt a székely-magyar ősökről beszélt. Délután a vallás és a mitikus múlt került terítékre, így Szathmári Botond a táltosokat és/vagy sámánokat, dr. Mandics György pedig II. Lajos énekeskönyvét ismertette.
Péntek délelőtt a nyelv, írás, kultúra témakörben dr. Czeglédi Katalin a magyarság természetvallásáról értekezett, délután Máthé Lajos a jugurok történetéről, míg Sántha Attila a 11. századi szkíta- és besenyő-kérdésről. Végezetül, szombaton Balogh Miklós fejtette ki, hogy a sárkányok valóban léteztek, s arra is magyarázatot adott, hogy miért fújtak lángot.
A konferencia kerekasztal-megbeszéléssel zárult, melyen a résztvevők főleg a megszervezésének módjára és mikéntjére, valamint egy-egy előadás hosszára tettek javaslatot, de hozzászóltak az ülésszak alatt elhangzottakhoz is. Ezekkel kapcsolatban volt, aki úgy vélekedett, hogy Kőrösi Csoma Sándor-emléknapokról lévén szó, az értekezlet előadásainak kizárólag róla és munkásságáról, valamint a hozzá kapcsolódó tudományágakról és kutatásokról kellene szólniuk, illetve hozzá kapcsolódniuk. Az is megfogalmazódott, hogy a történelemkutatásban az egyoldalú megközelítés téves, tehát kizárólag a régészet, nyelvészet vagy bármelyik más tudományág eszközeit használva nem juthatunk eredményre, ezért interdiszciplináris megközelítésre van szükség.
Kiderült továbbá, hogy a mindig bekövetkező krónikus időhiány miatt egyesek azt szeretnék, ha ezeken a tanácskozásokon kevesebb előadást tartanának, mások pedig az általuk ilyenkor elmaradhatatlannak vélt vita kedvéért javasolták ugyanezt. Szerintük ugyanis ily módon a felmerült kérdések megválaszolásához is közelebb lehetne kerülni. Végezetül pedig kimondták, hogy a kutatási eredmények nyilvánosságra hozatala, vagyis közlése nélkül hosszú távon nem lehet eredményeket felmutatni, hiszen a folytatásukhoz segítséget is csak így kaphatunk, de tevékenységük értékelésének és elismertetésének is ez az egyetlen járható útja.
Néhány előadásról lapunk elkövetkező számaiban részletesen is beszámolunk.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
27. Kőrösi Csoma Sándor Napok
Kovásznán ezúttal is a tudományos értekezlet nyitotta meg a Kőrösi Csoma Sándor emléke előtt (Gazda József nyugalmazott tanár, író, szociológus jóvoltából) immár 27. alkalommal tisztelgő, valamint a szellemét őrző és tükröző rendezvénysorozatot.
A Héphaisztosz szálló konferenciatermében csütörtök reggel megkezdődött és a városi művelődési ház Ignácz Rózsa Termében befejeződött, háromnapos ülésszak a valós eredetünk és múltunk feltárásában elért legújabb eredmények megismertetésére fektette a hangsúlyt. A teljesség igénye nélkül vázoltuk fel néhány előadás tematikáját.
Csütörtökön az anyaország és Erdély különböző sarkaiból érkezett kutatók úgymond Kőrösi Csoma Sándor apropóján fejthették ki véleményüket. Ez alkalomból dr. Nagy Lajos a Csoma-irodalomban fellelhető legendákról, mítoszokról és tévedésekről értekezett, dr. Obrusánszky Borbála pedig Györffy Györgynek a hun-magyar rokonságra vonatkozó tételeit cáfolta. A következő gyűjtőcím, a Magunk keresése kapcsán dr. Székely Zsolt a székely-magyar ősökről beszélt. Délután a vallás és a mitikus múlt került terítékre, így Szathmári Botond a táltosokat és/vagy sámánokat, dr. Mandics György pedig II. Lajos énekeskönyvét ismertette.
Péntek délelőtt a nyelv, írás, kultúra témakörben dr. Czeglédi Katalin a magyarság természetvallásáról értekezett, délután Máthé Lajos a jugurok történetéről, míg Sántha Attila a 11. századi szkíta- és besenyő-kérdésről. Végezetül, szombaton Balogh Miklós fejtette ki, hogy a sárkányok valóban léteztek, s arra is magyarázatot adott, hogy miért fújtak lángot.
A konferencia kerekasztal-megbeszéléssel zárult, melyen a résztvevők főleg a megszervezésének módjára és mikéntjére, valamint egy-egy előadás hosszára tettek javaslatot, de hozzászóltak az ülésszak alatt elhangzottakhoz is. Ezekkel kapcsolatban volt, aki úgy vélekedett, hogy Kőrösi Csoma Sándor-emléknapokról lévén szó, az értekezlet előadásainak kizárólag róla és munkásságáról, valamint a hozzá kapcsolódó tudományágakról és kutatásokról kellene szólniuk, illetve hozzá kapcsolódniuk. Az is megfogalmazódott, hogy a történelemkutatásban az egyoldalú megközelítés téves, tehát kizárólag a régészet, nyelvészet vagy bármelyik más tudományág eszközeit használva nem juthatunk eredményre, ezért interdiszciplináris megközelítésre van szükség.
Kiderült továbbá, hogy a mindig bekövetkező krónikus időhiány miatt egyesek azt szeretnék, ha ezeken a tanácskozásokon kevesebb előadást tartanának, mások pedig az általuk ilyenkor elmaradhatatlannak vélt vita kedvéért javasolták ugyanezt. Szerintük ugyanis ily módon a felmerült kérdések megválaszolásához is közelebb lehetne kerülni. Végezetül pedig kimondták, hogy a kutatási eredmények nyilvánosságra hozatala, vagyis közlése nélkül hosszú távon nem lehet eredményeket felmutatni, hiszen a folytatásukhoz segítséget is csak így kaphatunk, de tevékenységük értékelésének és elismertetésének is ez az egyetlen járható útja.
Néhány előadásról lapunk elkövetkező számaiban részletesen is beszámolunk.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. április 11.
Tegnap zárult A Holnap Után
Kőrösi Csaba és Módri Györgyi előadóestjével zárult vasárnap este a nagyváradi A Holnap Után Fesztivál a Szigligeti Stúdióban.
A színművészi pályáját Nagyváradon kezdő, de hosszú évtizedek óta Veszprémben tevékenykedő Kőrösi Csaba színész lépett fel Módri Györgyi kíséretében a nagyváradi A Holnap Után Fesztivál vasárnapi zárónapján a Szigligeti Stúdióban. Az előadók verses-zenés összeállítással érkeztek Váradra, amelyben klasszikus magyar versek – Sem rokona, sem boldog őse, A Dunánál, Gyermekké tettél, Semmiért egészen – mellett kevésbé ismert szövegek és dalok is elhangzottak. A modoros, acsarkodó hanghordozással és mimikával előadott, meglehetősen eklektikus műsorról ennél többet nehéz is lenne elmondani, ha az előadás vége felé, a zongorán kísérő hölgy egészen váratlanul be nem jelentette volna, hogy nem jó a zongora, nem tud rajta játszani, mert nagyon búg. Néhány másodpercnyi kínos csend következett, majd Kőrösi Csaba lélekjelenlétről téve tanúbizonyságot, belekezdett a következő dalba, ezzel megmentette a fölöslegesen kreált kínos helyzetet, ugyanis a közönség nem érzékelt semmit abból, hogy a zongorának bármi baja lett volna.
Furcsaságok
Ha a mintegy egy órás előadás befejeztével mindenki szépen hazament volna, talán jobban jártunk volna, de Hajdu Géza színművész kiállt a színpadra, és bejelentette, hogy lesz egy beszélgetés Kőrösi Csabával, hozzátéve, hogy nem muszáj senkinek ott maradni. Az egész beszélgetés olyan volt, mint ez a felvezetés; mintha senki nem készítette volna elő ezt a műsorrészt: Hajdu Géza nem tudta, mit kérdezzen, Kőrösi Csaba nem tudta, miket mondjon, de néhány információt azért így is meg lehetett tudni az életútjáról. Talán emiatt a furcsa közjáték miatt gondolhatta úgy Kőrösi Csaba, hogy egy vidám operett blokkot ad elő partnerével, melyhez színpadra invitálta Molnár Júlia nagyváradi színművésznőt is, hogy ezzel oldja fel a furcsa hangulatot. A vasárnap esti előadás kicsiben leképezte magát az idei A Holnap Után Fesztivált is, hiszen érdekes momentumokat is tartalmazó, de zavaróan esetleges műsorösszeállítású és szervezésű programsorozaton vagyunk túl. Ennél azért többre lesz szükség a jövőben ahhoz, hogy a jó alapkoncepcióból kibontakozó, potenciállal bíró A Holnap Után Fesztivál megérdemelje a fesztivál elnevezést.
Pap István
erdon.ro
Kőrösi Csaba és Módri Györgyi előadóestjével zárult vasárnap este a nagyváradi A Holnap Után Fesztivál a Szigligeti Stúdióban.
A színművészi pályáját Nagyváradon kezdő, de hosszú évtizedek óta Veszprémben tevékenykedő Kőrösi Csaba színész lépett fel Módri Györgyi kíséretében a nagyváradi A Holnap Után Fesztivál vasárnapi zárónapján a Szigligeti Stúdióban. Az előadók verses-zenés összeállítással érkeztek Váradra, amelyben klasszikus magyar versek – Sem rokona, sem boldog őse, A Dunánál, Gyermekké tettél, Semmiért egészen – mellett kevésbé ismert szövegek és dalok is elhangzottak. A modoros, acsarkodó hanghordozással és mimikával előadott, meglehetősen eklektikus műsorról ennél többet nehéz is lenne elmondani, ha az előadás vége felé, a zongorán kísérő hölgy egészen váratlanul be nem jelentette volna, hogy nem jó a zongora, nem tud rajta játszani, mert nagyon búg. Néhány másodpercnyi kínos csend következett, majd Kőrösi Csaba lélekjelenlétről téve tanúbizonyságot, belekezdett a következő dalba, ezzel megmentette a fölöslegesen kreált kínos helyzetet, ugyanis a közönség nem érzékelt semmit abból, hogy a zongorának bármi baja lett volna.
Furcsaságok
Ha a mintegy egy órás előadás befejeztével mindenki szépen hazament volna, talán jobban jártunk volna, de Hajdu Géza színművész kiállt a színpadra, és bejelentette, hogy lesz egy beszélgetés Kőrösi Csabával, hozzátéve, hogy nem muszáj senkinek ott maradni. Az egész beszélgetés olyan volt, mint ez a felvezetés; mintha senki nem készítette volna elő ezt a műsorrészt: Hajdu Géza nem tudta, mit kérdezzen, Kőrösi Csaba nem tudta, miket mondjon, de néhány információt azért így is meg lehetett tudni az életútjáról. Talán emiatt a furcsa közjáték miatt gondolhatta úgy Kőrösi Csaba, hogy egy vidám operett blokkot ad elő partnerével, melyhez színpadra invitálta Molnár Júlia nagyváradi színművésznőt is, hogy ezzel oldja fel a furcsa hangulatot. A vasárnap esti előadás kicsiben leképezte magát az idei A Holnap Után Fesztivált is, hiszen érdekes momentumokat is tartalmazó, de zavaróan esetleges műsorösszeállítású és szervezésű programsorozaton vagyunk túl. Ennél azért többre lesz szükség a jövőben ahhoz, hogy a jó alapkoncepcióból kibontakozó, potenciállal bíró A Holnap Után Fesztivál megérdemelje a fesztivál elnevezést.
Pap István
erdon.ro
2016. április 11.
ELLE-konferencia a PKE-n
Az idei tanácskozásra hat országból hatvankilenc előadó érkezett tudományos dolgozattal. Az ELLE (English Language and Literatures in English) című nemzetközi konferencia immár hatodik alkalommal zaljott a Partiumi Keresztény Egyetemen.
A konferenciát a PKE Angol nyelv és irodalomtudomány illetve Modern Nyelvek tanszéke szervezi a budapesti Károli Gáspár Egyetemmel közösen. A konferencia évek óta nagy sikernek örvend mind a külföldi, mind a hazai szakemberek körében. Az idei tanácskozásra hat országból hatvankilenc előadó érkezett tudományos dolgozattal. A rendezvényt dr. Bökös Borbála, az Angol Nyel és Irodalomtudomány tanszék vezetője, és Dr. Maior Enikő, a Modern Nyelvek tanszék vezetője nyitotta meg. Az egész napos rendezvény remek alkalmat biztosított arra, hogy a résztvevők szakmai eszmecserét folytassanak azokban a témakörökben, amelyekben oktatási vagy kutatási tevékenységet fejtenek ki. Mindez lehetőséget adott számukra arra, hogy meghallgassák és közösen értelmezzék a legújabb kutatási eredményeket, illetve akár az angol nyelv oktatásával kapcsolatos tapasztalatokat cseréljenek.
A szekciók témaköre a bölcsészettudományok széles palettáját ölelte fel: angol és amerikai irodalom, angol-amerikai történelem, kultúra és média, multikulturalizmus, többnyelvűség, az angol nyelv tanításának módszertana és fordítástudományok. Az idei konferencián két neves szakember plenáris előadását hallgathatták meg az érdeklődők: Dr. Szaffkó Péterét (a debreceni egyetem professzora, a PKE angol nyelv és irodalomtudomány tanszékének alapítója), és Dr. George Volceanovét (a bukaresti Spiru Haret egyetem professzora). Újdonságnak számított, hogy idén a PKE és a Károli Gáspár Egyetem mesteri szakos hallgatói külön szekcióban kaptak lehetőséget dolgozataik bemutatására. A tudományos rendezvényen elhangzott legszínvonalasabb előadások publikációs lehetőséget kapnak: konferenciakötetben fognak megjelenni.
erdon.ro
Az idei tanácskozásra hat országból hatvankilenc előadó érkezett tudományos dolgozattal. Az ELLE (English Language and Literatures in English) című nemzetközi konferencia immár hatodik alkalommal zaljott a Partiumi Keresztény Egyetemen.
A konferenciát a PKE Angol nyelv és irodalomtudomány illetve Modern Nyelvek tanszéke szervezi a budapesti Károli Gáspár Egyetemmel közösen. A konferencia évek óta nagy sikernek örvend mind a külföldi, mind a hazai szakemberek körében. Az idei tanácskozásra hat országból hatvankilenc előadó érkezett tudományos dolgozattal. A rendezvényt dr. Bökös Borbála, az Angol Nyel és Irodalomtudomány tanszék vezetője, és Dr. Maior Enikő, a Modern Nyelvek tanszék vezetője nyitotta meg. Az egész napos rendezvény remek alkalmat biztosított arra, hogy a résztvevők szakmai eszmecserét folytassanak azokban a témakörökben, amelyekben oktatási vagy kutatási tevékenységet fejtenek ki. Mindez lehetőséget adott számukra arra, hogy meghallgassák és közösen értelmezzék a legújabb kutatási eredményeket, illetve akár az angol nyelv oktatásával kapcsolatos tapasztalatokat cseréljenek.
A szekciók témaköre a bölcsészettudományok széles palettáját ölelte fel: angol és amerikai irodalom, angol-amerikai történelem, kultúra és média, multikulturalizmus, többnyelvűség, az angol nyelv tanításának módszertana és fordítástudományok. Az idei konferencián két neves szakember plenáris előadását hallgathatták meg az érdeklődők: Dr. Szaffkó Péterét (a debreceni egyetem professzora, a PKE angol nyelv és irodalomtudomány tanszékének alapítója), és Dr. George Volceanovét (a bukaresti Spiru Haret egyetem professzora). Újdonságnak számított, hogy idén a PKE és a Károli Gáspár Egyetem mesteri szakos hallgatói külön szekcióban kaptak lehetőséget dolgozataik bemutatására. A tudományos rendezvényen elhangzott legszínvonalasabb előadások publikációs lehetőséget kapnak: konferenciakötetben fognak megjelenni.
erdon.ro
2016. április 11.
Több pénzt a magyar rendezvényekre!
Enyhén szólva kevesli az EMNP, hogy a 25%-nyi váradi magyarság egyes szervezeteinek főbb rendezvényeire összesen csak 34.500 lejt adott a városháza, magyar vezetéssel.
Több ügyben is bírálta a váradi városvezetést legutóbbi sajtótájékoztatóján Zatykó Gyula,az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke és Moldován Gellért Lajos, a Néppárt nagyváradi szervezetének elnöke. Mint mondták, elfogadhatatlannak tartják, hogy Biharpüspöki főútjának, a Matei Corvinnak a lakói tovább szenvednek a nehézgépjármű-forgalomtól, miközben elkerülőút építése helyett máshova teszi a pénzt a város. Zatykó Gyula szerint „mi már régebben jeleztük, hogy ki kellene onnan vezetni a nehézforgalmat, 2014-ben nyomvonalat is javasoltunk, aztán tüntetéseket szerveztünk, majd tárgyaltunk. Az egész elkerülőút 10 millió euró alatti összegből kijönne. Végül a tervet felvették a 2014-2020 közötti városfejlesztési stratégiába – csakhogy addig tovább repedeznek a lakosok házai, zajlik a forgalom keltette szennyezés és hat a stressz is.” Közben azonban a Bolojan-adminisztráció 20 millió eurós pályázatból újabb utat akar építeni Váradtól Félixfürdőig – pedig ilyen már van, és nem is túlzsúfolt. Az indoklásuk az: a szentmártoniakat zavarja a mostani úton zajló nagy forgalom. Zatykó Gyula kérdése pedig: „a püspökieket meg nem zavarja talán az ottani?” Ezért az EMNP azt javasolja a városházának, változtasson a prioritásokon, megcserélve a kettőt.
Kevés…
Más változtatást is kérnek. Március 31-i határozatával ugyanis a városháza 1,2 millió lejt osztott szét kulturális rendezvények támogatására, de magyarokéra keveset. A Magyar Kultúra Napja (januári esemény) például 4500 lejt kapott, a Varadinum (április) 25.000 lejt, a Szent László Napok (június) pedig csak 5000 lejt. Ez összesen is csak 34.500, ami azEMNP szerint nagyon kevés. „A mi adóinkból is van ez az 1,2 milliós keret is. Amiből csak 2,8 százaléknyit adtak a fenti rendezvényekre. Pedig a magyarság aránya 25%” – kifogásolta Zatykó Gyula. Azt kérik, a jövőben a magyar rendezvényekre a magyar lakosság arányát alapul véve adjanak támogatást. Hozzátette: „Én személyesen is ezt fogom képviselni, ha a június 5-i önkormányzati választáson bejutok a tanácsba. Viszont érdekes, hogy már most is a vezetésben van magyar alpolgármester. És épp annak a bizottságnak a tagja, amely elfogadta a jelzett csekély összegeket…”
Képeslapokat várnak
Moldován Gellért Lajos a tájékoztatón elmondta: régi váradi képeslapokból, más dokumentumokból tárlatot nyitnak május 5-én a PKE-n. A pontos órát később jelölik ki, viszont azt már most tudják, hogy várnak még anyagot. Így bárki, akinek van ilyesmije, beviheti az EMNP váradi székházába, a Fő utca 45 szám alá. De ha kéri, az EMNP-sek ki is mennek érte – ehhez Moldován Gellért Lajost lehet felhíni, a 0741-614982 számon. Másolatok is beküldhetők, de csakis nagy felbontásban, jó minőségben, azemnt.nagyvarad@gmail.com mail címre. A megkapott képeslapokat, más kordokumentumokat a szervezők lemásoltatják és kinagyíttatják, így az eredetit szinte azonnal vissza is kapja mindenki. Moldován Gellért Lajos hangsúlyozta: „ezt nem kampányrendezvénynek szánjuk”. Szerinte ennek bizonyítéka az, hogy a kampány hivatalos indulása előtti napon lesz a megnyitó.
Szeghalmi Örs
erdon.ro
Enyhén szólva kevesli az EMNP, hogy a 25%-nyi váradi magyarság egyes szervezeteinek főbb rendezvényeire összesen csak 34.500 lejt adott a városháza, magyar vezetéssel.
Több ügyben is bírálta a váradi városvezetést legutóbbi sajtótájékoztatóján Zatykó Gyula,az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke és Moldován Gellért Lajos, a Néppárt nagyváradi szervezetének elnöke. Mint mondták, elfogadhatatlannak tartják, hogy Biharpüspöki főútjának, a Matei Corvinnak a lakói tovább szenvednek a nehézgépjármű-forgalomtól, miközben elkerülőút építése helyett máshova teszi a pénzt a város. Zatykó Gyula szerint „mi már régebben jeleztük, hogy ki kellene onnan vezetni a nehézforgalmat, 2014-ben nyomvonalat is javasoltunk, aztán tüntetéseket szerveztünk, majd tárgyaltunk. Az egész elkerülőút 10 millió euró alatti összegből kijönne. Végül a tervet felvették a 2014-2020 közötti városfejlesztési stratégiába – csakhogy addig tovább repedeznek a lakosok házai, zajlik a forgalom keltette szennyezés és hat a stressz is.” Közben azonban a Bolojan-adminisztráció 20 millió eurós pályázatból újabb utat akar építeni Váradtól Félixfürdőig – pedig ilyen már van, és nem is túlzsúfolt. Az indoklásuk az: a szentmártoniakat zavarja a mostani úton zajló nagy forgalom. Zatykó Gyula kérdése pedig: „a püspökieket meg nem zavarja talán az ottani?” Ezért az EMNP azt javasolja a városházának, változtasson a prioritásokon, megcserélve a kettőt.
Kevés…
Más változtatást is kérnek. Március 31-i határozatával ugyanis a városháza 1,2 millió lejt osztott szét kulturális rendezvények támogatására, de magyarokéra keveset. A Magyar Kultúra Napja (januári esemény) például 4500 lejt kapott, a Varadinum (április) 25.000 lejt, a Szent László Napok (június) pedig csak 5000 lejt. Ez összesen is csak 34.500, ami azEMNP szerint nagyon kevés. „A mi adóinkból is van ez az 1,2 milliós keret is. Amiből csak 2,8 százaléknyit adtak a fenti rendezvényekre. Pedig a magyarság aránya 25%” – kifogásolta Zatykó Gyula. Azt kérik, a jövőben a magyar rendezvényekre a magyar lakosság arányát alapul véve adjanak támogatást. Hozzátette: „Én személyesen is ezt fogom képviselni, ha a június 5-i önkormányzati választáson bejutok a tanácsba. Viszont érdekes, hogy már most is a vezetésben van magyar alpolgármester. És épp annak a bizottságnak a tagja, amely elfogadta a jelzett csekély összegeket…”
Képeslapokat várnak
Moldován Gellért Lajos a tájékoztatón elmondta: régi váradi képeslapokból, más dokumentumokból tárlatot nyitnak május 5-én a PKE-n. A pontos órát később jelölik ki, viszont azt már most tudják, hogy várnak még anyagot. Így bárki, akinek van ilyesmije, beviheti az EMNP váradi székházába, a Fő utca 45 szám alá. De ha kéri, az EMNP-sek ki is mennek érte – ehhez Moldován Gellért Lajost lehet felhíni, a 0741-614982 számon. Másolatok is beküldhetők, de csakis nagy felbontásban, jó minőségben, azemnt.nagyvarad@gmail.com mail címre. A megkapott képeslapokat, más kordokumentumokat a szervezők lemásoltatják és kinagyíttatják, így az eredetit szinte azonnal vissza is kapja mindenki. Moldován Gellért Lajos hangsúlyozta: „ezt nem kampányrendezvénynek szánjuk”. Szerinte ennek bizonyítéka az, hogy a kampány hivatalos indulása előtti napon lesz a megnyitó.
Szeghalmi Örs
erdon.ro
2016. április 11.
„Kötelesek vagyunk feltárni azt, ami történt”
A délvidéki magyar áldozatokra emlékeztek a nagyvárad-újvárosi református templomban. Tőkés László EP-képviselő igehirdetését követően Matuska Márton helytörténeti kutató szólalt fel.
Tőkés László püspök, EP-képviselő a sokaság és a közösség közötti különbségre világított rá a vasárnap reggeli istentisztelet során – porszemnyi létünk felszívódik a sokaságban, azonban Jézus Krisztusban testvérekké és közösséggé válunk, hangzott el. Ez a kapcsolat nem ismer határokat, és általa az összemosó globalizáció helyett az összetartó szeretet egyetemességét tapasztalhatjuk meg. „Add, hogy a világ tömeges sodródása nem szakíthasson ki bennünket családunkból, népünkből, közösségünkből” – hangzott el, majd Tőkés László felsorolta azokat a megemlékezéseket, melyeket a délvidéki áldozatok tiszteletére szerveztek az utóbbi évek során.
Közösségvállalás
Növeli, ki elfedi a bajt – ahogyan azt Illyés Gyula írta – viszont aki kimondja a rettenetet, az fel is oldja egyúttal. Ez a szándékuk az áldozatoknak emléket állító vándorkiállítás szervezőinek is, fontos a testvéri szolidaritás, melynek valódi értelmét az elmúlt rendszer szinte elfeledtette velünk. A szolidaritás szilárd alapot, mindenkiért vállalt felelősséget jelent, a keresztény szolidaritás pedig a közösségvállalást azokkal, akik az Atya akaratát cselekszik. Az Atya fősége alatt élő fiak és leányok mind testvérek, miközben a vér nemegyszer vízzé válik, s családtagok közötti kapcsolatok hidegülnek el. Nem magától értetődő adottság, hogy mi testvérek vagyunk – a testvérek meghasonulása és elidegenedése nemzeteket olthat ki, olykor pedig nemzet ellen támad oly pusztító háborúkban, melyeket nem is tudtunk volna elképzelni.
Osztozunk a gyászban
A veszedelem felé vezető széles út ellenében Krisztus keskeny útja az életre vezet. A kereszt fényében mélyül el az embertestvériség dimenziója, egyik oldalán a kis, remegő közösség, a másikon pedig a vitézek, martalócok. Sokan kegyetlennek találták Mel Gibson Jézusról szóló filmjét – de Délvidéknek is hasonlóan fájdalmas emlékei vannak. Jézus önmagát adta át értünk, egymásnak ajándékozva, s vérével váltva meg minket. A szolidaritás azt jelenti: nem valamit, hanem önmagunkat adjuk át a másiknak, amint azt Balogh Zoltán lelkész és országgyűlési képviselő megfogalmazta. A kínzásnál borzalmasabb a pszichikai terror, ahogyan azt Illés Zsolt, az egyik nemrég kiszabadult temerini fiú mondta. A kínzás kitervelt módjánál borzalmasabb az a keresztút járás, amit népünk lelkében hordozott el – és ebben a gyászban osztozunk a délvidéki, kárpátaljai testvéreinkkel, mondta Tőkés László.
Sándor Lajos lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, kihangsúlyozva Tőkés Lászlópüspökként elért eredményeit, számos megvalósítását, majd Matuska Márton újvidéki újságíró, helytörténeti kutató szólt a délvidéki magyar-irtásról, a titói kommunizmus alatt véghezvitt tömegmészárlásokról. Míg az első razzia, mely több ezer áldozatot követelt, ismert, s bűnvádi eljárás indult a vétkesek ellen, a másodikat elhallgatták s ma is igen kevesen tudnak róla. A második razzia tovább tartott, ez egy tudományos módszerekkel megalapozott magyar-irtás volt, melynek során Tito magyarok tömegét végeztette ki háborús bűnösöknek kiáltva ki őket, minden bírói tárgyalás nélkül.
Matuska Márton újvidéki újságíró: „Egymás szájából halljuk azt, amit hallanunk és tudnunk kell.”
Minderről 1990-ig nem lehetett tudni, ő maga a hatalom ellenkezésének dacára terjesztette a világban a történteket. A magyarokat rengeteg sérelem és tragédia érte a történelem során, ennek magyarázata az, hogy elvesztett két világháborút és a győztesek ráerőszakolták szabályaikat, melyek szigorúbbak voltak, mint a többi legyőzött országgal szemben alkalmazottak – mondta a történész. Akkor Magyarország legyőzött állapotában gyönge volt, most viszont kötelesek vagyunk feltárni azt, ami velünk történt.
Mint elhangzott, a likvidálások mellett Délvidékről 84 600 magyart üldöztek el. A történész az újvidéki razziáról is említést tett, melynek mostanáig nem sikerült emlékművet állítani, a másfél ezer áldozat névsora pedig eltűnt a levéltárból.
Az istentisztelet után a jelenlévők a több tízezer magyar áldozat emlékére összeállított Délvidéki magyar golgota című vándorkiállítást tekinthették meg, a Partiumi Keresztény Egyetem emeleti aulájában.
Neumann Andrea
erdon.ro
A délvidéki magyar áldozatokra emlékeztek a nagyvárad-újvárosi református templomban. Tőkés László EP-képviselő igehirdetését követően Matuska Márton helytörténeti kutató szólalt fel.
Tőkés László püspök, EP-képviselő a sokaság és a közösség közötti különbségre világított rá a vasárnap reggeli istentisztelet során – porszemnyi létünk felszívódik a sokaságban, azonban Jézus Krisztusban testvérekké és közösséggé válunk, hangzott el. Ez a kapcsolat nem ismer határokat, és általa az összemosó globalizáció helyett az összetartó szeretet egyetemességét tapasztalhatjuk meg. „Add, hogy a világ tömeges sodródása nem szakíthasson ki bennünket családunkból, népünkből, közösségünkből” – hangzott el, majd Tőkés László felsorolta azokat a megemlékezéseket, melyeket a délvidéki áldozatok tiszteletére szerveztek az utóbbi évek során.
Közösségvállalás
Növeli, ki elfedi a bajt – ahogyan azt Illyés Gyula írta – viszont aki kimondja a rettenetet, az fel is oldja egyúttal. Ez a szándékuk az áldozatoknak emléket állító vándorkiállítás szervezőinek is, fontos a testvéri szolidaritás, melynek valódi értelmét az elmúlt rendszer szinte elfeledtette velünk. A szolidaritás szilárd alapot, mindenkiért vállalt felelősséget jelent, a keresztény szolidaritás pedig a közösségvállalást azokkal, akik az Atya akaratát cselekszik. Az Atya fősége alatt élő fiak és leányok mind testvérek, miközben a vér nemegyszer vízzé válik, s családtagok közötti kapcsolatok hidegülnek el. Nem magától értetődő adottság, hogy mi testvérek vagyunk – a testvérek meghasonulása és elidegenedése nemzeteket olthat ki, olykor pedig nemzet ellen támad oly pusztító háborúkban, melyeket nem is tudtunk volna elképzelni.
Osztozunk a gyászban
A veszedelem felé vezető széles út ellenében Krisztus keskeny útja az életre vezet. A kereszt fényében mélyül el az embertestvériség dimenziója, egyik oldalán a kis, remegő közösség, a másikon pedig a vitézek, martalócok. Sokan kegyetlennek találták Mel Gibson Jézusról szóló filmjét – de Délvidéknek is hasonlóan fájdalmas emlékei vannak. Jézus önmagát adta át értünk, egymásnak ajándékozva, s vérével váltva meg minket. A szolidaritás azt jelenti: nem valamit, hanem önmagunkat adjuk át a másiknak, amint azt Balogh Zoltán lelkész és országgyűlési képviselő megfogalmazta. A kínzásnál borzalmasabb a pszichikai terror, ahogyan azt Illés Zsolt, az egyik nemrég kiszabadult temerini fiú mondta. A kínzás kitervelt módjánál borzalmasabb az a keresztút járás, amit népünk lelkében hordozott el – és ebben a gyászban osztozunk a délvidéki, kárpátaljai testvéreinkkel, mondta Tőkés László.
Sándor Lajos lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, kihangsúlyozva Tőkés Lászlópüspökként elért eredményeit, számos megvalósítását, majd Matuska Márton újvidéki újságíró, helytörténeti kutató szólt a délvidéki magyar-irtásról, a titói kommunizmus alatt véghezvitt tömegmészárlásokról. Míg az első razzia, mely több ezer áldozatot követelt, ismert, s bűnvádi eljárás indult a vétkesek ellen, a másodikat elhallgatták s ma is igen kevesen tudnak róla. A második razzia tovább tartott, ez egy tudományos módszerekkel megalapozott magyar-irtás volt, melynek során Tito magyarok tömegét végeztette ki háborús bűnösöknek kiáltva ki őket, minden bírói tárgyalás nélkül.
Matuska Márton újvidéki újságíró: „Egymás szájából halljuk azt, amit hallanunk és tudnunk kell.”
Minderről 1990-ig nem lehetett tudni, ő maga a hatalom ellenkezésének dacára terjesztette a világban a történteket. A magyarokat rengeteg sérelem és tragédia érte a történelem során, ennek magyarázata az, hogy elvesztett két világháborút és a győztesek ráerőszakolták szabályaikat, melyek szigorúbbak voltak, mint a többi legyőzött országgal szemben alkalmazottak – mondta a történész. Akkor Magyarország legyőzött állapotában gyönge volt, most viszont kötelesek vagyunk feltárni azt, ami velünk történt.
Mint elhangzott, a likvidálások mellett Délvidékről 84 600 magyart üldöztek el. A történész az újvidéki razziáról is említést tett, melynek mostanáig nem sikerült emlékművet állítani, a másfél ezer áldozat névsora pedig eltűnt a levéltárból.
Az istentisztelet után a jelenlévők a több tízezer magyar áldozat emlékére összeállított Délvidéki magyar golgota című vándorkiállítást tekinthették meg, a Partiumi Keresztény Egyetem emeleti aulájában.
Neumann Andrea
erdon.ro
2016. április 11.
Irodalom, gasztronómia és remek hangulat - Versünnep a Harag György Társulattal
A SzatmárON kezdeményezés keretében idén is megtartották a magyar költészet ünnepét Szatmárnémetiben. Szombat déltől kezdődően egészen estig váltották egymást a szavalók, akik kedvenc, sőt, akár saját verseiket osztották meg a résztvevőkkel, emellett pedig neves költők imádott ételeit is megkóstolhatták a Music'atbe ellátogatók.
Valami igazán különleges hangulata volt a másodszor megtartott versünnepnek is. A tavalyi évhez hasonlóan a szombat késő déli kezdéstől kezdődően estig folyamatosan érkeztek a résztvevők a Harag György Társulat rendezvényére, amelyen mindenki felolvashatta kedvenc verseit, vagy akár saját költeményeivel léphetett a közönség elé. Szavaltak idősek és fiatalok, gyerekek is bátran álltak a résztvevők elé, megosztani velük kedvenc költeményüket. A verselés mellett bemutatkozott a Sugárút kulturális folyóirat, amely második lapszámának megjelenéséhez közelít, szerkesztőivel pedig izgalmas pódiumbeszélgetés folyt a lap összeállítása kapcsán.
Színművészek csoportosan vagy egyedül szavalták legkedveltebb verseiket, elhangzottak megzenésített költemények is. Skype-kapcsolaton keresztül több neves erdélyi irodalmár szavalt, ottjártunkkor Demény Péterrel beszélgettek az internet adta lehetőségeket kihasználva a szervezők.
A versblokkok, beszélgetések, a magyar költészet ünneplésének részeként a szervezők finom falatokkal lepték meg a résztvevőket. Megkóstolhatták Petőfi Sándor kedvencét, a székely káposztát, József Attila kedvencét, a disznópaprikást főtt krumplival, a túrós csuszát tejföllel nyakon öntve, amiért Arany János rajongott, desszertként pedig Jánk Károly kedvencét, aranygaluskát szolgáltak fel.
Az esemény a The Hats zenekar koncertjével ért véget az esti órákban.
szatmar.ro
A SzatmárON kezdeményezés keretében idén is megtartották a magyar költészet ünnepét Szatmárnémetiben. Szombat déltől kezdődően egészen estig váltották egymást a szavalók, akik kedvenc, sőt, akár saját verseiket osztották meg a résztvevőkkel, emellett pedig neves költők imádott ételeit is megkóstolhatták a Music'atbe ellátogatók.
Valami igazán különleges hangulata volt a másodszor megtartott versünnepnek is. A tavalyi évhez hasonlóan a szombat késő déli kezdéstől kezdődően estig folyamatosan érkeztek a résztvevők a Harag György Társulat rendezvényére, amelyen mindenki felolvashatta kedvenc verseit, vagy akár saját költeményeivel léphetett a közönség elé. Szavaltak idősek és fiatalok, gyerekek is bátran álltak a résztvevők elé, megosztani velük kedvenc költeményüket. A verselés mellett bemutatkozott a Sugárút kulturális folyóirat, amely második lapszámának megjelenéséhez közelít, szerkesztőivel pedig izgalmas pódiumbeszélgetés folyt a lap összeállítása kapcsán.
Színművészek csoportosan vagy egyedül szavalták legkedveltebb verseiket, elhangzottak megzenésített költemények is. Skype-kapcsolaton keresztül több neves erdélyi irodalmár szavalt, ottjártunkkor Demény Péterrel beszélgettek az internet adta lehetőségeket kihasználva a szervezők.
A versblokkok, beszélgetések, a magyar költészet ünneplésének részeként a szervezők finom falatokkal lepték meg a résztvevőket. Megkóstolhatták Petőfi Sándor kedvencét, a székely káposztát, József Attila kedvencét, a disznópaprikást főtt krumplival, a túrós csuszát tejföllel nyakon öntve, amiért Arany János rajongott, desszertként pedig Jánk Károly kedvencét, aranygaluskát szolgáltak fel.
Az esemény a The Hats zenekar koncertjével ért véget az esti órákban.
szatmar.ro
2016. április 11.
Bertóti Johannával fütyültünk a világra
Az Ács Alajos Játékszín nézőtere ez alkalommal gyermekekkel telt meg a magyar költészet napja alkalmából.
A költészet napján az Északi Színház Harag György Társulata hétfő délelőtt a gyerekeket várta egy kedves, interaktív előadással.
Bertóti Johanna Fütyülünk a világra című interaktív előadásán 20. századi és kortárs költők megzenésített gyerekversei hangzottak el, többek között Weöres Sándor, Christian Morgenstern, László Noémi, Csík Mónika, Dsida Jenő, Robert Desnos és Kányádi Sándor alkotásait hallhatták az érdeklődők.
A gyerekek nagyon élvezték az előadást, együtt énekeltek, tapsoltak az előadóval, így nekik igazán emlékezetes volt a József Attila születésnapjából lett magyar költészet napja.
szatmar.ro
Az Ács Alajos Játékszín nézőtere ez alkalommal gyermekekkel telt meg a magyar költészet napja alkalmából.
A költészet napján az Északi Színház Harag György Társulata hétfő délelőtt a gyerekeket várta egy kedves, interaktív előadással.
Bertóti Johanna Fütyülünk a világra című interaktív előadásán 20. századi és kortárs költők megzenésített gyerekversei hangzottak el, többek között Weöres Sándor, Christian Morgenstern, László Noémi, Csík Mónika, Dsida Jenő, Robert Desnos és Kányádi Sándor alkotásait hallhatták az érdeklődők.
A gyerekek nagyon élvezték az előadást, együtt énekeltek, tapsoltak az előadóval, így nekik igazán emlékezetes volt a József Attila születésnapjából lett magyar költészet napja.
szatmar.ro
2016. április 11.
Apáthy-díjat kapott a Kölcsey egyik tanára
Apáthy-díjat kapott Sárándi Annamária, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium biológia szakos tanára. Az Apáthy István zoológusról elnevezett díjat a hétvégén vehette át Kolozsváron.
A kincses városban minden évben megszervezik a Biológus napokat, amely remek tudományos közlési lehetőséget biztosít diákoknak, tanároknak, kutatóknak egyaránt. Mindemellett minden évben odaítélnek két díjat egy középiskolai tanárnak (elismerve ezzel az egyetemi oktatás kiszolgálásában végzett remek munkáját), illetve egy egyetemi oktatónak (rendszerint egy másik felsőoktatási intézmény professzorának).
Az idén az egyetemi tanárok közül a szegedi dr. Gallé László, a középiskolai tanárok közül pedig Sárándi Annamária vehette át a plakettet. „Úgy érzem, mi pedagógusok egyre kevesebb elismerést kapunk, elsősorban a társadalom részéről. Ilyenkor, ha rövid ideig is, de legalább azt érezhetjük, odafigyelnek ránk is, elismerik, hogy mégiscsak dolgozunk mi is valamit", fogalmazott a díj kapcsán Sárándi.
„Különösen jól esett, hogy a laudációt egy korábbi egyetemi kollégám mondta el. Olyan ember, aki jól ismer és aki tudja, mit csinálok óráim mellett: hogy táborokat szervezek, versenyekre készítem fel és viszem a gyerekeket...", mondta az immár Apáthy-díjas oktató.
szatmar.ro
Apáthy-díjat kapott Sárándi Annamária, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium biológia szakos tanára. Az Apáthy István zoológusról elnevezett díjat a hétvégén vehette át Kolozsváron.
A kincses városban minden évben megszervezik a Biológus napokat, amely remek tudományos közlési lehetőséget biztosít diákoknak, tanároknak, kutatóknak egyaránt. Mindemellett minden évben odaítélnek két díjat egy középiskolai tanárnak (elismerve ezzel az egyetemi oktatás kiszolgálásában végzett remek munkáját), illetve egy egyetemi oktatónak (rendszerint egy másik felsőoktatási intézmény professzorának).
Az idén az egyetemi tanárok közül a szegedi dr. Gallé László, a középiskolai tanárok közül pedig Sárándi Annamária vehette át a plakettet. „Úgy érzem, mi pedagógusok egyre kevesebb elismerést kapunk, elsősorban a társadalom részéről. Ilyenkor, ha rövid ideig is, de legalább azt érezhetjük, odafigyelnek ránk is, elismerik, hogy mégiscsak dolgozunk mi is valamit", fogalmazott a díj kapcsán Sárándi.
„Különösen jól esett, hogy a laudációt egy korábbi egyetemi kollégám mondta el. Olyan ember, aki jól ismer és aki tudja, mit csinálok óráim mellett: hogy táborokat szervezek, versenyekre készítem fel és viszem a gyerekeket...", mondta az immár Apáthy-díjas oktató.
szatmar.ro
2016. április 11.
Közös táncoratóriumot ad elő a Közép-Európa Táncszínház és a Nagyvárad Táncegyüttes
„A táncoratórium azért különleges, mert abban két külön bolygó találkozik” – mondta Kun Attila, a Stabat Mater című nagyváradi előadás rendező-koreográfusa a bemutató előtti sajtótájékoztatón. Kun Attila, aki a Közép-Európa Táncszínház művészeti vezetője egyben, úgy látja, hogy Gionacchino Rossini zenéjére „ígéretes, szép előadás kerekedik”. Arról, hogy a találkozás és a közös munka sikeres volt, meg is győződhettünk a hétfői sajtótájékoztató után, mikor bepillantást nyerhettünk az előadás próbájába.
A Stabat Mater bemutatója április 16-án, szombaton 19 órától lesz a Szigligeti Színház nagytermében, a közös munka azonban régebbre nyúlik vissza: januárban a Szolnoki Szimfonikus Zenekarral és Kun Attilával dolgoztak már együtt, idézte fel Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház menedzserigazgatója. A társulat vezetősége a Közép-Európa Táncszínházzal közösen nyújtotta be Kreatív Európa pályázatát, melynek elbírálása április végére várható. A Stabat Mater nagyváradi előadását egyébként a Nemzeti Kulturális Alap és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta.
A darab keresztény eszmékre épül, az egyén és a közösség veszteségét és ennek feldolgozást mutatja be, fogalmazott a rendező. Dimény Levente, a Nagyvárad Táncegyüttes művészeti vezetője elmondta, hogy nem egy kereszténységet védő előadást készítettek, hanem az áldozatot, a fájdalmat, egy emberi történetet mutatnak be.
Az előadás díszlet- és jelmeztervezője Cristina Breteanu, aki a közel két éves együttműködés után a váradi táncegyüttes munkatársa lett. Elmondta, egyszerű kosztümökkel indít, és háromféle öltözéket viselnek majd a táncosok a darabban. A színskála Caravaggiót idézi, erős kontrasztok, a fények és árnyékok játéka jelenik meg a darabban.
Fried Noémi Lujza
maszol.ro
„A táncoratórium azért különleges, mert abban két külön bolygó találkozik” – mondta Kun Attila, a Stabat Mater című nagyváradi előadás rendező-koreográfusa a bemutató előtti sajtótájékoztatón. Kun Attila, aki a Közép-Európa Táncszínház művészeti vezetője egyben, úgy látja, hogy Gionacchino Rossini zenéjére „ígéretes, szép előadás kerekedik”. Arról, hogy a találkozás és a közös munka sikeres volt, meg is győződhettünk a hétfői sajtótájékoztató után, mikor bepillantást nyerhettünk az előadás próbájába.
A Stabat Mater bemutatója április 16-án, szombaton 19 órától lesz a Szigligeti Színház nagytermében, a közös munka azonban régebbre nyúlik vissza: januárban a Szolnoki Szimfonikus Zenekarral és Kun Attilával dolgoztak már együtt, idézte fel Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház menedzserigazgatója. A társulat vezetősége a Közép-Európa Táncszínházzal közösen nyújtotta be Kreatív Európa pályázatát, melynek elbírálása április végére várható. A Stabat Mater nagyváradi előadását egyébként a Nemzeti Kulturális Alap és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta.
A darab keresztény eszmékre épül, az egyén és a közösség veszteségét és ennek feldolgozást mutatja be, fogalmazott a rendező. Dimény Levente, a Nagyvárad Táncegyüttes művészeti vezetője elmondta, hogy nem egy kereszténységet védő előadást készítettek, hanem az áldozatot, a fájdalmat, egy emberi történetet mutatnak be.
Az előadás díszlet- és jelmeztervezője Cristina Breteanu, aki a közel két éves együttműködés után a váradi táncegyüttes munkatársa lett. Elmondta, egyszerű kosztümökkel indít, és háromféle öltözéket viselnek majd a táncosok a darabban. A színskála Caravaggiót idézi, erős kontrasztok, a fények és árnyékok játéka jelenik meg a darabban.
Fried Noémi Lujza
maszol.ro
2016. április 11.
Kórházi történet ősbemutatója a gyergyószentmiklósi Figuránál
Az évad negyedik ősbemutatóját jegyzi a Figura, A 12-es kórteremcímű kórházi történet Barabás Olga rendezésében április 12-én, kedden este 7 órától tekinthető meg először a gyergyószentmiklósi színházban.
Néha olyan helyzetbe kerülünk, amely meghaladja erőnket: ítélőképességünk összezavarodik, nem vagyunk kellőképpen okosak és lelkileg, szellemileg is képtelenek vagyunk elfogadni és befogadni azt, aminek a részesei leszünk. De telik az idő és nekünk döntenünk kell. Választani az adott lehetőségek közül, mert szó szerint élet-halálkérdésről van szó. Elmenekülni nem lehet, mert közvetlenül és a lelkünk mélyén érint, bensőséges és meghitt: közelebb visz a legmélyebb érzéseinkhez. Szeretnénk a leghelyesebben dönteni, a mindenki számára legjobban, de rengeteg kérdés felmerül: meddig élet az, amit csak az orvostudomány tud fenntartani helyettünk? Kinek kell meghoznia a fájdalmas döntést, hogy mi legyen akkor? Miért pont én? És ha én, hogyan hat ez rám? Mi történik a hétköznapokkal, a megszokottal, azzal, amiben hiszünk, és amiben nem? Velünk mi történik? Megváltozunk ettől? Ezután más lesz minden? És ha igen, milyen lesz?
Annak érdekében, hogy ezeket a kérdéseket feltehessük és elgondolkozhassunk a válaszokon, egy új drámai szöveg született: Tóth Krisztina műveinek felhasználásával írta Barabás Olga.
A 12-es kórterem című előadás egy igen személyes színész-közönség kapcsolat által szándékszik bemutatni ezt az eredeti történetet, amely izgalmas lehetőséget teremt arra, hogy autentikus, örök emberi létkérdésekre keressünk némi bizonyosságot.
A bemutatót követően az előadás még négy alkalommal tekinthető meg ebben a hónapban: április 14-én (csütörtök), 15-én (péntek), 24-én (vasárnap) és 29-én (péntek). A kezdési időpont minden alkalommal este 7 óra. Jegyek ára 15 lej, diákoknak és nyugdíjasoknak kedvezményesen 10 lej. 5 fős csoport esetén a jegyek ára kedvezményesen 12 lej, diákoknak és nyugdíjasoknak 8 lej. Csoportkezdvezmény csak az elővételben megváltott jegyekre érvényes. Jegyek kaphatók munkanapokon 10:00 és 16:00 óra közt a Figura jegyirodájában, vagy előadás előtt a helyszínen. Telefonos helyfoglalás munkanapokon 10:00 és 16:00 óra közt a 0752-227-011-es telefonszámon.
A produkció az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.
Szereplők: Bartha Boróka, Dávid Péter, D. Gulácsi Zsuzsanna, Kolozsi Borsos Gábor, Máthé Annamária, Tamás Boglár. Zene: Fehér Csaba.
F. Gy.
maszol.ro
Az évad negyedik ősbemutatóját jegyzi a Figura, A 12-es kórteremcímű kórházi történet Barabás Olga rendezésében április 12-én, kedden este 7 órától tekinthető meg először a gyergyószentmiklósi színházban.
Néha olyan helyzetbe kerülünk, amely meghaladja erőnket: ítélőképességünk összezavarodik, nem vagyunk kellőképpen okosak és lelkileg, szellemileg is képtelenek vagyunk elfogadni és befogadni azt, aminek a részesei leszünk. De telik az idő és nekünk döntenünk kell. Választani az adott lehetőségek közül, mert szó szerint élet-halálkérdésről van szó. Elmenekülni nem lehet, mert közvetlenül és a lelkünk mélyén érint, bensőséges és meghitt: közelebb visz a legmélyebb érzéseinkhez. Szeretnénk a leghelyesebben dönteni, a mindenki számára legjobban, de rengeteg kérdés felmerül: meddig élet az, amit csak az orvostudomány tud fenntartani helyettünk? Kinek kell meghoznia a fájdalmas döntést, hogy mi legyen akkor? Miért pont én? És ha én, hogyan hat ez rám? Mi történik a hétköznapokkal, a megszokottal, azzal, amiben hiszünk, és amiben nem? Velünk mi történik? Megváltozunk ettől? Ezután más lesz minden? És ha igen, milyen lesz?
Annak érdekében, hogy ezeket a kérdéseket feltehessük és elgondolkozhassunk a válaszokon, egy új drámai szöveg született: Tóth Krisztina műveinek felhasználásával írta Barabás Olga.
A 12-es kórterem című előadás egy igen személyes színész-közönség kapcsolat által szándékszik bemutatni ezt az eredeti történetet, amely izgalmas lehetőséget teremt arra, hogy autentikus, örök emberi létkérdésekre keressünk némi bizonyosságot.
A bemutatót követően az előadás még négy alkalommal tekinthető meg ebben a hónapban: április 14-én (csütörtök), 15-én (péntek), 24-én (vasárnap) és 29-én (péntek). A kezdési időpont minden alkalommal este 7 óra. Jegyek ára 15 lej, diákoknak és nyugdíjasoknak kedvezményesen 10 lej. 5 fős csoport esetén a jegyek ára kedvezményesen 12 lej, diákoknak és nyugdíjasoknak 8 lej. Csoportkezdvezmény csak az elővételben megváltott jegyekre érvényes. Jegyek kaphatók munkanapokon 10:00 és 16:00 óra közt a Figura jegyirodájában, vagy előadás előtt a helyszínen. Telefonos helyfoglalás munkanapokon 10:00 és 16:00 óra közt a 0752-227-011-es telefonszámon.
A produkció az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.
Szereplők: Bartha Boróka, Dávid Péter, D. Gulácsi Zsuzsanna, Kolozsi Borsos Gábor, Máthé Annamária, Tamás Boglár. Zene: Fehér Csaba.
F. Gy.
maszol.ro
2016. április 11.
A délvidékiekkel való szolidaritás nevében
Április 10-én, vasárnap délelőtt két egymást követő eseményen idézték fel Nagyváradon a délvidéki magyarság kálváriáját, főhajtással adózva az áldozatok emlékének. Előbb az újvárosi református templomban tartott igehirdetésen, majd az egyházkerületi székházban megejtett tárlatnyitón.
Az alkalmat az adta, hogy a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány vándorkiállítása, amely a délvidéki magyarirtás 70. évfordulóján, 2014-ben az Országházból indult útjára, s amely a Kárpát-medence több mint negyven helyszínén volt látható eleddig, legutóbb Temesváron és Aradon, megérkezett a Körös-parti városba is.
Tőkés László európai parlamenti képviselő, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke János evangéliuma 19. részének 25-27. verseire alapozva előbb a szolidaritás fogalmát járta körül prédikációjában, az értelmezések sokaságát a keresztyéni hit- és lélekközösség fundamentumára helyezve, hiszen a golgotai kereszt fényében mélyebb megvilágításba kerül az együvé tartozás ténye, valósága. A mindent összemosó globalizáció helyett az összetartó szeretet egyetemességét tapasztalhatjuk meg a krisztusi testvériségben és közösségben. „Add, hogy a világ tömeges sodródása ne szakíthasson ki bennünket családunkból, népünkből, közösségünkből” – szólt az igehirdető fohásza, aki az egyetemes embertestvériségtől a nemzeti együvé tartozásig húzódó ívre fűzte fel megpróbáltatásunk tragikus példáit. A püspök felsorolta azokat a szolidaritási alkalmakat, amelyeket a kisebbségi sorban élő magyar nemzetrészek bátorítására szerveztek az utóbbi években munka- és harcostársaival, lélekben elzarándokolva azokra a helyszínekre, ahol megnyomorgatták, üldözték és halálra adták embertársainkat, csak azért, mert magyarok voltak. A Délvidékről szólva még csak nem is olyan távoli az a múlt, lásd a temerini fiatalok kálváriáját. Tőkés László felhívta a figyelmet: a gyászos események felidézésekor nem a sebek feltépése a cél, hanem a részvét kifejezése és az igazságtétel szükségességének hangoztatása. „Mert növeli, ki elfödi a bajt” – idézte Illyés Gyulát. A gyógyulás útja a diagnózis kimondásával kezdődik, mert tudnunk kell, mi történt és minek nem szabad megtörténnie ismét.
Az igehirdetés után Sándor Lajos váradújvárosi lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket és a vendégeket, majd Matuska Márton újvidéki újságíró, helytörténeti kutató vázolta azokat a múltbéli történéséket, amelyekről a Keskenyút Alapítvány kiállítása szól. A magyarokat rengeteg sérelem és tragédia érte a XX. században amiatt, hogy két világháború veszteseiként szigorúbbak elbánásban részesültek, mint a többi legyőzött ország népei. A ma Szerbiához tartozó Délvidéken például tudományosan kitervelt, módszeres etnikai tisztogatás zajlott a magyarok és más kisebbségek ellen 1944-45-ben, több tízezer nemzettársunkat egyszerűen legyilkoltak, százezret pedig elüldöztek szülőföldjéről a kommunisták, akik azokat a szerbeket sem kímélték, akik „nem kellettek” Titóéknak. Egészen 1990-ig még beszélni sem lehetett a vérengzésekről, nemhogy kutatni a történteket vagy emléket állítani az áldozatoknak. A kutató rövid összefoglalója csupán felvillantani tudta e kérdéskör bonyolultságát, amelynek diplomáciai vonzatai is csak növelik hiányérzetünket.
Az istentisztelet után a hívek egy része átvonult a templomból a Partiumi Keresztény Egyetemnek is otthont adó egyházkerületi székházba, amelynek emeleti aulájában megnyitották a Délvidéki magyar golgota című történeti tárlatot a Partiumi Magyar Művelődési Céh és Tőkés László EP-képviselő parlamenti irodája közös szervezésében Sz. Horváth István, a PMMC igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket és az alapítvány képviselőit, akiknek nevében Cseresnyésné Kiss Magdolna kuratóriumi elnök mutatta be röviden a kiállítás anyagát. Emlékeztetett: az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás mindmáig nem szerves része a magyar történelemoktatásnak, Szerbiában is csak hős partizánokról szól a tanítás. Beszélt az elmaradt beismerésről, feltárásról, bocsánatkérésről, tisztelgésről, rehabilitációról és kárpótlásról – a mindmáig húzódó léleknyomorító hiányérzetről. Az egyik pannón szereplő felirat például így igazít el: Csurog, Zsablya és Mozsor teljes magyar és német lakosságát kollektíven háborús bűnösnek nyilvánították, s bár a civil szervezetek kitartó küzdelmének, a magyar állam és a helyi politikai erők határozott fellépésének köszönhetően 2014. október 30-án a szerb kormány hatálytalanította a magyarokat kollektív háborús bűnössé nyilvánító határozatokat, de a leszármazottaknak továbbra is egyénileg kell kérniük az áldozatok rehabilitálását…
Tőkés László mintegy végszóként jegyezte meg a Fekete-Körös menti magyarirtásokra utalva: „Ha valaki, a Bihar megyeiek át tudják érezni a délvidékiek gyászát.”
A tárlatnyitón Thurzó Sándor József brácsaművész egy-egy Dankó János- és Bihari Sándor-szerzeményt játszva teremtett illő zenei hátteret, a részvevők pedig hozzájuthattak Matuska Márton dokumentumköteteihez és a vándorkiállítás minőségi katalógusához.
tokeslaszlo.eu
Április 10-én, vasárnap délelőtt két egymást követő eseményen idézték fel Nagyváradon a délvidéki magyarság kálváriáját, főhajtással adózva az áldozatok emlékének. Előbb az újvárosi református templomban tartott igehirdetésen, majd az egyházkerületi székházban megejtett tárlatnyitón.
Az alkalmat az adta, hogy a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány vándorkiállítása, amely a délvidéki magyarirtás 70. évfordulóján, 2014-ben az Országházból indult útjára, s amely a Kárpát-medence több mint negyven helyszínén volt látható eleddig, legutóbb Temesváron és Aradon, megérkezett a Körös-parti városba is.
Tőkés László európai parlamenti képviselő, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke János evangéliuma 19. részének 25-27. verseire alapozva előbb a szolidaritás fogalmát járta körül prédikációjában, az értelmezések sokaságát a keresztyéni hit- és lélekközösség fundamentumára helyezve, hiszen a golgotai kereszt fényében mélyebb megvilágításba kerül az együvé tartozás ténye, valósága. A mindent összemosó globalizáció helyett az összetartó szeretet egyetemességét tapasztalhatjuk meg a krisztusi testvériségben és közösségben. „Add, hogy a világ tömeges sodródása ne szakíthasson ki bennünket családunkból, népünkből, közösségünkből” – szólt az igehirdető fohásza, aki az egyetemes embertestvériségtől a nemzeti együvé tartozásig húzódó ívre fűzte fel megpróbáltatásunk tragikus példáit. A püspök felsorolta azokat a szolidaritási alkalmakat, amelyeket a kisebbségi sorban élő magyar nemzetrészek bátorítására szerveztek az utóbbi években munka- és harcostársaival, lélekben elzarándokolva azokra a helyszínekre, ahol megnyomorgatták, üldözték és halálra adták embertársainkat, csak azért, mert magyarok voltak. A Délvidékről szólva még csak nem is olyan távoli az a múlt, lásd a temerini fiatalok kálváriáját. Tőkés László felhívta a figyelmet: a gyászos események felidézésekor nem a sebek feltépése a cél, hanem a részvét kifejezése és az igazságtétel szükségességének hangoztatása. „Mert növeli, ki elfödi a bajt” – idézte Illyés Gyulát. A gyógyulás útja a diagnózis kimondásával kezdődik, mert tudnunk kell, mi történt és minek nem szabad megtörténnie ismét.
Az igehirdetés után Sándor Lajos váradújvárosi lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket és a vendégeket, majd Matuska Márton újvidéki újságíró, helytörténeti kutató vázolta azokat a múltbéli történéséket, amelyekről a Keskenyút Alapítvány kiállítása szól. A magyarokat rengeteg sérelem és tragédia érte a XX. században amiatt, hogy két világháború veszteseiként szigorúbbak elbánásban részesültek, mint a többi legyőzött ország népei. A ma Szerbiához tartozó Délvidéken például tudományosan kitervelt, módszeres etnikai tisztogatás zajlott a magyarok és más kisebbségek ellen 1944-45-ben, több tízezer nemzettársunkat egyszerűen legyilkoltak, százezret pedig elüldöztek szülőföldjéről a kommunisták, akik azokat a szerbeket sem kímélték, akik „nem kellettek” Titóéknak. Egészen 1990-ig még beszélni sem lehetett a vérengzésekről, nemhogy kutatni a történteket vagy emléket állítani az áldozatoknak. A kutató rövid összefoglalója csupán felvillantani tudta e kérdéskör bonyolultságát, amelynek diplomáciai vonzatai is csak növelik hiányérzetünket.
Az istentisztelet után a hívek egy része átvonult a templomból a Partiumi Keresztény Egyetemnek is otthont adó egyházkerületi székházba, amelynek emeleti aulájában megnyitották a Délvidéki magyar golgota című történeti tárlatot a Partiumi Magyar Művelődési Céh és Tőkés László EP-képviselő parlamenti irodája közös szervezésében Sz. Horváth István, a PMMC igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket és az alapítvány képviselőit, akiknek nevében Cseresnyésné Kiss Magdolna kuratóriumi elnök mutatta be röviden a kiállítás anyagát. Emlékeztetett: az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás mindmáig nem szerves része a magyar történelemoktatásnak, Szerbiában is csak hős partizánokról szól a tanítás. Beszélt az elmaradt beismerésről, feltárásról, bocsánatkérésről, tisztelgésről, rehabilitációról és kárpótlásról – a mindmáig húzódó léleknyomorító hiányérzetről. Az egyik pannón szereplő felirat például így igazít el: Csurog, Zsablya és Mozsor teljes magyar és német lakosságát kollektíven háborús bűnösnek nyilvánították, s bár a civil szervezetek kitartó küzdelmének, a magyar állam és a helyi politikai erők határozott fellépésének köszönhetően 2014. október 30-án a szerb kormány hatálytalanította a magyarokat kollektív háborús bűnössé nyilvánító határozatokat, de a leszármazottaknak továbbra is egyénileg kell kérniük az áldozatok rehabilitálását…
Tőkés László mintegy végszóként jegyezte meg a Fekete-Körös menti magyarirtásokra utalva: „Ha valaki, a Bihar megyeiek át tudják érezni a délvidékiek gyászát.”
A tárlatnyitón Thurzó Sándor József brácsaművész egy-egy Dankó János- és Bihari Sándor-szerzeményt játszva teremtett illő zenei hátteret, a részvevők pedig hozzájuthattak Matuska Márton dokumentumköteteihez és a vándorkiállítás minőségi katalógusához.
tokeslaszlo.eu
2016. április 12.
Magyar állami kitüntetéseket adnak át Csíkszeredában
Március 15-e, a magyar nemzeti ünnep alkalmából Áder János köztársasági elnök által adományozott állami kitüntetések átadására kerül sor szerdán 18 órakor Csíkszeredában a Lázár-házban.
A Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetésben részesül:
Fél évszázados, elsősorban a munkaorvostan területén nagyra becsült tudományos életműve, valamint a marosvásárhelyi szakklinika megalapítása, illetve a marosvásárhelyi sportélet fejlesztése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként dr. Dienes Sándor Lajos, nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár, MOGYE ( Marosvásárhely
A Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesül:
Az erdélyi magyar tudomány és oktatás terén nagyra értékelt oktatói munkája elismeréseként dr. Biró Domokos, egyetemi docens, Sapientia EMTE (Marosvásárhely)
A magyar kultúrát gazdagító sokoldalú alkotóművészete, valamint jelentős pedagógusi és művészeti szervező tevékenysége elismeréseként Hunyadi László, szobrász- és ötvösművés, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja (Marosvásárhely)
A Kárpát-medence szerte nagyra értékelt rendezői, valamint kivételesen gazdag és érdemdús drámaírói életútja elismeréseként Kincses Elemér, író, rendező, drámaíró (Marosvásárhely)
A Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesül:
Felső- Háromszék és Kézdivásárhely kulturális értékeinek megőrzését célzó, sokrétű és odaadó munkája elismeréseként dr. Dimény Attila, a kézdivásárhelyi céhtörténeti múzeum vezetője, a zabolai Pro Museum Egyesület alapító tagja és alelnöke (Kézdivásárhely)
Az egyetemes magyar kultúrát színesítő, különösen az erdélyi magyar képzőművészetet gazdagító alkotóművészete elismeréseként Kosztándi Jenő, festőművész (Kézdivásárhely)
A székelyek szellemi és tárgyi hagyatékának felkutatása és továbbadása, valamint az egyetemes és népi kultúra megismertetését célzó oktató-nevelő munkája elismeréseként Molnár Piroska, nyugalmazott tanító (Kányád)
A moldvai csángó magyarság nyelvi megmaradását szolgáló, elkötelezett munkája elismeréseként Oláh-Gál Elvira, rádiós újságíró, a Kossuth Rádió székelyföldi tudósítója ( Csíkszereda)
A magyar és székely népzenét, illetve a régizenét egyaránt magas színvonalon közvetítő előadóművészete, valamint a magyar kultúra népszerűsítését szolgáló sokrétű tevékenysége elismeréseként Roth Erzsébet, előadóművész (Csíkszereda)
Közlemény
Erdély.ma
Március 15-e, a magyar nemzeti ünnep alkalmából Áder János köztársasági elnök által adományozott állami kitüntetések átadására kerül sor szerdán 18 órakor Csíkszeredában a Lázár-házban.
A Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetésben részesül:
Fél évszázados, elsősorban a munkaorvostan területén nagyra becsült tudományos életműve, valamint a marosvásárhelyi szakklinika megalapítása, illetve a marosvásárhelyi sportélet fejlesztése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként dr. Dienes Sándor Lajos, nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár, MOGYE ( Marosvásárhely
A Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesül:
Az erdélyi magyar tudomány és oktatás terén nagyra értékelt oktatói munkája elismeréseként dr. Biró Domokos, egyetemi docens, Sapientia EMTE (Marosvásárhely)
A magyar kultúrát gazdagító sokoldalú alkotóművészete, valamint jelentős pedagógusi és művészeti szervező tevékenysége elismeréseként Hunyadi László, szobrász- és ötvösművés, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja (Marosvásárhely)
A Kárpát-medence szerte nagyra értékelt rendezői, valamint kivételesen gazdag és érdemdús drámaírói életútja elismeréseként Kincses Elemér, író, rendező, drámaíró (Marosvásárhely)
A Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesül:
Felső- Háromszék és Kézdivásárhely kulturális értékeinek megőrzését célzó, sokrétű és odaadó munkája elismeréseként dr. Dimény Attila, a kézdivásárhelyi céhtörténeti múzeum vezetője, a zabolai Pro Museum Egyesület alapító tagja és alelnöke (Kézdivásárhely)
Az egyetemes magyar kultúrát színesítő, különösen az erdélyi magyar képzőművészetet gazdagító alkotóművészete elismeréseként Kosztándi Jenő, festőművész (Kézdivásárhely)
A székelyek szellemi és tárgyi hagyatékának felkutatása és továbbadása, valamint az egyetemes és népi kultúra megismertetését célzó oktató-nevelő munkája elismeréseként Molnár Piroska, nyugalmazott tanító (Kányád)
A moldvai csángó magyarság nyelvi megmaradását szolgáló, elkötelezett munkája elismeréseként Oláh-Gál Elvira, rádiós újságíró, a Kossuth Rádió székelyföldi tudósítója ( Csíkszereda)
A magyar és székely népzenét, illetve a régizenét egyaránt magas színvonalon közvetítő előadóművészete, valamint a magyar kultúra népszerűsítését szolgáló sokrétű tevékenysége elismeréseként Roth Erzsébet, előadóművész (Csíkszereda)
Közlemény
Erdély.ma
2016. április 12.
Még nem végleges a marosvásárhelyi tanácsosjelölt-lista
Vitatott gyakorlat, nem várt visszalépés
A múlt csütörtökön megtörtént a marosvásárhelyi RMDSZ-tanácsosjelöltek nem végleges rangsorolása. Ezt követően Portik Vilmos, a Forgatag társszervezője és a tavalyi hárompárti összefogás egyik meghatározó alakja, akinek befutó helyet ígértek a közösnek szánt önkormányzati listán, bejelentette, hogy nem él a lehetőséggel, és visszavonul párttisztségeiből. A Népújságnak Peti András, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke nyilatkozott.
– Az előző választások alkalmával sok bírálat érte az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetét, hogy a jelöltállítások belterjesek, s gyakorlatilag egy szűk csoport készíti. Most is indulatokat váltott ki a jelöltek rangsorolásának "zárt csoportos" eljárása. Az újralétesült körzetek nemhogy ezen változtattak volna, hanem részesei lettek a látszatdemokráciának, állítják az eljárás bírálói. Máshol, például egyes székelyföldi településeken nyílt előválasztáson döntöttek a befutó helyekről, Marosvásárhelyen miért nem?
– Szervezetünk alapszabályzata és az SZKT erre vonatkozó határozata alapján három módszer közül választhattunk. Marosvásárhelyen a választmány úgy döntött, hogy a körzeteknek adnak nagyobb felelősséget, rájuk bízzák a döntést. A jelöltállítás módszertanát és a szelekciós kritériumokat minden médiában meghirdettük. Tehát fontosnak tartottuk az átláthatóság megteremtését. Ezenkívül a területi képviseletet és szakmaiságot tartottuk szem előtt a jelöltek rangsorolásakor.
– Milyen területi képviselet az, amikor a lakhelyétől távol eső körzetet képvisel a jelölt?
– Megadtuk a lehetőséget, hogy a tanácsosjelölt maga válassza meg az általa képviselni kívánt lakónegyedet.
– A kiszivárgott rangsorból az derül ki, hogy a régi tanácsosokból csak kettőnek a munkájára lehet számítani, egy pedig a négyéves megyei képviselet után tér vissza. Értékesnek tartott emberek nem vállaltak újabb mandátumot. Kiesik a frakcióvezető Soós Zoltán, aki független polgármesterjelölt, a jogász Karácsony Erdei Etel, a kiváló pedagógus Haller Béla és nagy tapasztalatú dr. Benedek István is. Miért fontos, hogy ezzel szemben a lista elején három sportoló legyen?
– A kiszivárogtatásról csak annyit, hogy azért nem adtunk még ki sajtóközleményt, mert a megyei szervezet döntéshozó testülete, a TÁT csütörtöki ülésén véglegesíti a sorrendet. Ami a sportolókat illeti, nekem nem tisztem egyetlen társadalmi kategóriát sem minősíteni.
– Portik Vilmos vasárnap este Facebook-bejegyzésben hozta nyilvánosságra, hogy nem kíván a továbbiakban politikai szerepet vállalni. Azzal érvelt, hogy nem tudja elfogadni az RMDSZ kizáró magatartása miatt most körvonalazódott felállást, ezért nem hajlandó ebben a politikai szemfényvesztésben cinkossá válni. Ez miként befolyásolja a jelöltlista összetételét?
– Két dolgot szeretnék megkülönböztetni. Egyfelől várjuk, hogy az EMNT nevezze meg jelöltjeit, akik a közös listán, de RMDSZ-jelkép alatt indulnának. Portik Vilmos lépése, hogy minden tisztségéről lemond a néppártban, új helyzetet teremtett. Mi továbbra is várjuk, akár magánszemélyként, akár a néppárt képviseletében, hogy a mi listánkon induljon. A tervezett 29 helyből 24-re van jelöltünk, a lista fennmaradó helyeire a politikai partnerektől mind az EMNT, mind az MPP részéről – akikkel a polgármesterjelölt- előválasztást lebonyolítottuk – továbbra is várjuk a jelöltek megnevezését.
Az RMDSZ marosvásárhelyi választmányának rangsorolása
A médiában (vasarhely.ro) megjelent "tizenötös keret": listavezető Peti András jelenlegi alpolgármester, második dr. Magyari Előd, harmadik Szászgáspár Barnabás, a Maros Kosárlabdaklub másodedzője, negyedik Csíki Zsolt, a Szász Albert Sportiskola igazgatója, ötödik dr. Bakos Levente közgazdász, hatodik Mózes Levente közgazdász, jogász, közigazgatási szakértő. A sorrend így folytatódik: Bakó Szabolcs, a Maros Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács jelöltje, Kovács Lajos jogász, Novák Zoltán történész, Furó Judit műépítész, a Nőszervezet jelöltje, Boros Gyula, Kovács Árpád Géza, dr. Makkai Gergely, dr. Tamási Zsolt és Bíró Csaba Szilveszter. Az RMDSZ-nek jelenleg tíz önkormányzati képviselője van a városi tanácsban.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely)
Vitatott gyakorlat, nem várt visszalépés
A múlt csütörtökön megtörtént a marosvásárhelyi RMDSZ-tanácsosjelöltek nem végleges rangsorolása. Ezt követően Portik Vilmos, a Forgatag társszervezője és a tavalyi hárompárti összefogás egyik meghatározó alakja, akinek befutó helyet ígértek a közösnek szánt önkormányzati listán, bejelentette, hogy nem él a lehetőséggel, és visszavonul párttisztségeiből. A Népújságnak Peti András, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke nyilatkozott.
– Az előző választások alkalmával sok bírálat érte az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetét, hogy a jelöltállítások belterjesek, s gyakorlatilag egy szűk csoport készíti. Most is indulatokat váltott ki a jelöltek rangsorolásának "zárt csoportos" eljárása. Az újralétesült körzetek nemhogy ezen változtattak volna, hanem részesei lettek a látszatdemokráciának, állítják az eljárás bírálói. Máshol, például egyes székelyföldi településeken nyílt előválasztáson döntöttek a befutó helyekről, Marosvásárhelyen miért nem?
– Szervezetünk alapszabályzata és az SZKT erre vonatkozó határozata alapján három módszer közül választhattunk. Marosvásárhelyen a választmány úgy döntött, hogy a körzeteknek adnak nagyobb felelősséget, rájuk bízzák a döntést. A jelöltállítás módszertanát és a szelekciós kritériumokat minden médiában meghirdettük. Tehát fontosnak tartottuk az átláthatóság megteremtését. Ezenkívül a területi képviseletet és szakmaiságot tartottuk szem előtt a jelöltek rangsorolásakor.
– Milyen területi képviselet az, amikor a lakhelyétől távol eső körzetet képvisel a jelölt?
– Megadtuk a lehetőséget, hogy a tanácsosjelölt maga válassza meg az általa képviselni kívánt lakónegyedet.
– A kiszivárgott rangsorból az derül ki, hogy a régi tanácsosokból csak kettőnek a munkájára lehet számítani, egy pedig a négyéves megyei képviselet után tér vissza. Értékesnek tartott emberek nem vállaltak újabb mandátumot. Kiesik a frakcióvezető Soós Zoltán, aki független polgármesterjelölt, a jogász Karácsony Erdei Etel, a kiváló pedagógus Haller Béla és nagy tapasztalatú dr. Benedek István is. Miért fontos, hogy ezzel szemben a lista elején három sportoló legyen?
– A kiszivárogtatásról csak annyit, hogy azért nem adtunk még ki sajtóközleményt, mert a megyei szervezet döntéshozó testülete, a TÁT csütörtöki ülésén véglegesíti a sorrendet. Ami a sportolókat illeti, nekem nem tisztem egyetlen társadalmi kategóriát sem minősíteni.
– Portik Vilmos vasárnap este Facebook-bejegyzésben hozta nyilvánosságra, hogy nem kíván a továbbiakban politikai szerepet vállalni. Azzal érvelt, hogy nem tudja elfogadni az RMDSZ kizáró magatartása miatt most körvonalazódott felállást, ezért nem hajlandó ebben a politikai szemfényvesztésben cinkossá válni. Ez miként befolyásolja a jelöltlista összetételét?
– Két dolgot szeretnék megkülönböztetni. Egyfelől várjuk, hogy az EMNT nevezze meg jelöltjeit, akik a közös listán, de RMDSZ-jelkép alatt indulnának. Portik Vilmos lépése, hogy minden tisztségéről lemond a néppártban, új helyzetet teremtett. Mi továbbra is várjuk, akár magánszemélyként, akár a néppárt képviseletében, hogy a mi listánkon induljon. A tervezett 29 helyből 24-re van jelöltünk, a lista fennmaradó helyeire a politikai partnerektől mind az EMNT, mind az MPP részéről – akikkel a polgármesterjelölt- előválasztást lebonyolítottuk – továbbra is várjuk a jelöltek megnevezését.
Az RMDSZ marosvásárhelyi választmányának rangsorolása
A médiában (vasarhely.ro) megjelent "tizenötös keret": listavezető Peti András jelenlegi alpolgármester, második dr. Magyari Előd, harmadik Szászgáspár Barnabás, a Maros Kosárlabdaklub másodedzője, negyedik Csíki Zsolt, a Szász Albert Sportiskola igazgatója, ötödik dr. Bakos Levente közgazdász, hatodik Mózes Levente közgazdász, jogász, közigazgatási szakértő. A sorrend így folytatódik: Bakó Szabolcs, a Maros Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács jelöltje, Kovács Lajos jogász, Novák Zoltán történész, Furó Judit műépítész, a Nőszervezet jelöltje, Boros Gyula, Kovács Árpád Géza, dr. Makkai Gergely, dr. Tamási Zsolt és Bíró Csaba Szilveszter. Az RMDSZ-nek jelenleg tíz önkormányzati képviselője van a városi tanácsban.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely)
2016. április 12.
Disputából az élen
A hét végén, április 8–10-én került megszervezésre Debrecenben a XXXIII. magyar országos és Kárpát-medencei disputavetélkedő, amelyen kilenc településről három korcsoportban, 34 csapatban 102 diák vett részt. A részt vevő debreceni, kecskeméti, pécsi, budapesti, miskolci, hajdúböszörményi, szarvasi és verőcei csapatok mellett Erdélyből egyedül a marosvásárhelyi disputázók képviselték a határon túli versenyzőket, két korosztályban. A legnagyobb, 3-as korosztályban (10-12. osztály) a Laczkó Emese Éva tanárnő által felkészített, többéves disputás gyakorlattal rendelkező csapat (Czyklon) diákjai a Bolyai Farkas Elméleti Líceumból (Boni Zsuzsanna és Fazakas Pálma) és a Református Kollégiumból (Szabó Blanka) érkeztek. A dr. Tamási Zsolt által vezetett, az első korosztályban (4-6. osztály) induló két csapat közül a hatodikosok (Cirkuszi kapibarák) vegyes csapata képviselte a 7-es Számú Általános Iskolát (Szabó Zoltán és Nagy Szilárd), illetve a Római Katolikus Teológiai Líceumot (Jitianu Rosemarie). A Római Katolikus Teológiai Líceum ötödikes diákjaiból (György Katalin, Nagy Kincső és Tamási András) álló csapat (Anonymus) első alkalommal vett részt ilyen típusú tevékenységen. A vetélkedőre történő kiutazást hagyományosan a Communitas Alapítvány támogatta.
A tételmondatokat (harmadik korcsoportban: A nemi szerepek kora lejárt, az első két korcsoportban: A tankönyvek kora lejárt) az elődöntők három fordulójában állítani és tagadni is kellett minden csapatnak. A három fordulóból a Czyklon és a Cirkuszi kapibarákcsapat két győzelmet szerzett, az Anonymus csapat mindhárom mérkőzését megnyerte. A harmadik korcsoportban a két győzelem a nagy mezőny miatt nem volt elegendő a döntőbe jutáshoz, viszont így is sikerült megszerezni a negyedik helyezést, illetve az egyéni pontszámok terén a Bolyai Farkas Elméleti Líceumból Boni Zsuzsanna a második díjat vehette át. Az első korcsoportban a két előselejtezős győzelem segítségével a Cirkuszi kapibarák viszont bejuthatott a döntőbe, együtt a mindhárom alkalommal győzelmet szerző Anonymus csapattal. Ez tette lehetővé, hogy a többéves marosvásárhelyi disputázás történetében első alkalommal az országos és Kárpát-medencei döntőben mindkét csapat erdélyi, marosvásárhelyi volt. A kiegyensúlyozott vita eredményeként a három bíró közül egy az Anonymus, kettő pedig a Cirkuszi kapibarák javára döntött, így a dobogó első helyét a hatodikos, a második helyét az ötödikes csapat foglalhatta el. A csapathelyezéshez hasonló kiemelkedő eredményt sikerült az egyéni teljesítmények terén is elérni a Római Katolikus Teológiai Líceum diákjainak. A hatodikos Jitianu Rosemarie az egyéni második s az ötödikes György Katalin az egyéni első díjat hozhatta haza.
Dr. Tamási Zsolt
Népújság (Marosvásárhely)
A hét végén, április 8–10-én került megszervezésre Debrecenben a XXXIII. magyar országos és Kárpát-medencei disputavetélkedő, amelyen kilenc településről három korcsoportban, 34 csapatban 102 diák vett részt. A részt vevő debreceni, kecskeméti, pécsi, budapesti, miskolci, hajdúböszörményi, szarvasi és verőcei csapatok mellett Erdélyből egyedül a marosvásárhelyi disputázók képviselték a határon túli versenyzőket, két korosztályban. A legnagyobb, 3-as korosztályban (10-12. osztály) a Laczkó Emese Éva tanárnő által felkészített, többéves disputás gyakorlattal rendelkező csapat (Czyklon) diákjai a Bolyai Farkas Elméleti Líceumból (Boni Zsuzsanna és Fazakas Pálma) és a Református Kollégiumból (Szabó Blanka) érkeztek. A dr. Tamási Zsolt által vezetett, az első korosztályban (4-6. osztály) induló két csapat közül a hatodikosok (Cirkuszi kapibarák) vegyes csapata képviselte a 7-es Számú Általános Iskolát (Szabó Zoltán és Nagy Szilárd), illetve a Római Katolikus Teológiai Líceumot (Jitianu Rosemarie). A Római Katolikus Teológiai Líceum ötödikes diákjaiból (György Katalin, Nagy Kincső és Tamási András) álló csapat (Anonymus) első alkalommal vett részt ilyen típusú tevékenységen. A vetélkedőre történő kiutazást hagyományosan a Communitas Alapítvány támogatta.
A tételmondatokat (harmadik korcsoportban: A nemi szerepek kora lejárt, az első két korcsoportban: A tankönyvek kora lejárt) az elődöntők három fordulójában állítani és tagadni is kellett minden csapatnak. A három fordulóból a Czyklon és a Cirkuszi kapibarákcsapat két győzelmet szerzett, az Anonymus csapat mindhárom mérkőzését megnyerte. A harmadik korcsoportban a két győzelem a nagy mezőny miatt nem volt elegendő a döntőbe jutáshoz, viszont így is sikerült megszerezni a negyedik helyezést, illetve az egyéni pontszámok terén a Bolyai Farkas Elméleti Líceumból Boni Zsuzsanna a második díjat vehette át. Az első korcsoportban a két előselejtezős győzelem segítségével a Cirkuszi kapibarák viszont bejuthatott a döntőbe, együtt a mindhárom alkalommal győzelmet szerző Anonymus csapattal. Ez tette lehetővé, hogy a többéves marosvásárhelyi disputázás történetében első alkalommal az országos és Kárpát-medencei döntőben mindkét csapat erdélyi, marosvásárhelyi volt. A kiegyensúlyozott vita eredményeként a három bíró közül egy az Anonymus, kettő pedig a Cirkuszi kapibarák javára döntött, így a dobogó első helyét a hatodikos, a második helyét az ötödikes csapat foglalhatta el. A csapathelyezéshez hasonló kiemelkedő eredményt sikerült az egyéni teljesítmények terén is elérni a Római Katolikus Teológiai Líceum diákjainak. A hatodikos Jitianu Rosemarie az egyéni második s az ötödikes György Katalin az egyéni első díjat hozhatta haza.
Dr. Tamási Zsolt
Népújság (Marosvásárhely)
2016. április 12.
Magyar költészet napja Déván
Reménységnek és tulipánnak
Gondolatébresztő műsorral emlékeztek meg a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum diákjai a magyar költészet napjáról.
– A 111 évvel ezelőtt, 1905. április 11-én született József Attila megtörve adta fel az életét, alig 32 évesen. Néhány nappal ezelőtt megkértük tanárainkat, diáktársainkat és a szülőket, írjanak néhány soros szöveget, amelyben meggyőzik a költőt arról, hogy érdemes élni. Ma rövid verses összeállításban jelenítettük meg az életével számot vető József Attilát. A tragikus pillanat előtt álló, leltárt készítő költőt négy diáktársunk és egy édesanya igyekezett meggyőzni arról, hogy ne adja fel az életét – foglalta össze az előadás lényegét Gáspár-Barra Szilárd, végzős diák, aki Mészáros Enikő magyar szakos tanárnő felkérésére írta és rendezte meg a jelenetet. Az előadás után elmondta: manapság sokan nagyon könnyen mondanak le az életről, mindarról ami korábban értéket jelentett számukra. És mi meglehetősen passzívan és tehetetlenül szemléljük a körülöttünk zajló tragédiákat. – Szeretném, hogy ez alkalommal számba vegyük a számunkra igazán fontos dolgokat. Véssük a szívünkbe a József Attila életben tartására íródott sorokat, és figyeljünk egymásra, hogy idejében tudjunk hasonló gondolatokkal segítségére lenni bajbajutott társainknak – fogalmazott a műsor fiatal rendezője. A nézőtéren érezhető döbbenet oldására aztán a költő életéért síkra szállók egy-egy tál kuglert kaptak ajándékba. Gáspár-Barra Szilárd pedig felolvasta a tanintézmény nagy közös versét. – Az utóbbi napokban végigjártuk az iskolát és mindenkit megkértünk, írja fel egy lapra az éppen eszébe jutó verssort. Ebből született a jó hosszú, de igen humoros költemény, melynek közös szerzője iskolánknak a diáksága és a tanári kara. Ezzel is igyekeztünk felhívni a figyelmet a magyar költészet napjára.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)
Reménységnek és tulipánnak
Gondolatébresztő műsorral emlékeztek meg a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum diákjai a magyar költészet napjáról.
– A 111 évvel ezelőtt, 1905. április 11-én született József Attila megtörve adta fel az életét, alig 32 évesen. Néhány nappal ezelőtt megkértük tanárainkat, diáktársainkat és a szülőket, írjanak néhány soros szöveget, amelyben meggyőzik a költőt arról, hogy érdemes élni. Ma rövid verses összeállításban jelenítettük meg az életével számot vető József Attilát. A tragikus pillanat előtt álló, leltárt készítő költőt négy diáktársunk és egy édesanya igyekezett meggyőzni arról, hogy ne adja fel az életét – foglalta össze az előadás lényegét Gáspár-Barra Szilárd, végzős diák, aki Mészáros Enikő magyar szakos tanárnő felkérésére írta és rendezte meg a jelenetet. Az előadás után elmondta: manapság sokan nagyon könnyen mondanak le az életről, mindarról ami korábban értéket jelentett számukra. És mi meglehetősen passzívan és tehetetlenül szemléljük a körülöttünk zajló tragédiákat. – Szeretném, hogy ez alkalommal számba vegyük a számunkra igazán fontos dolgokat. Véssük a szívünkbe a József Attila életben tartására íródott sorokat, és figyeljünk egymásra, hogy idejében tudjunk hasonló gondolatokkal segítségére lenni bajbajutott társainknak – fogalmazott a műsor fiatal rendezője. A nézőtéren érezhető döbbenet oldására aztán a költő életéért síkra szállók egy-egy tál kuglert kaptak ajándékba. Gáspár-Barra Szilárd pedig felolvasta a tanintézmény nagy közös versét. – Az utóbbi napokban végigjártuk az iskolát és mindenkit megkértünk, írja fel egy lapra az éppen eszébe jutó verssort. Ebből született a jó hosszú, de igen humoros költemény, melynek közös szerzője iskolánknak a diáksága és a tanári kara. Ezzel is igyekeztünk felhívni a figyelmet a magyar költészet napjára.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)
2016. április 12.
Bartók-kiállítás a Magyarság Házában
„Európainak és magyarnak maradni”
A budapesti Magyarság Házában, a Rejtőzködő Kárpát-medence – bemutatkozik a Bánság: Hagyomány és modernitás című rendhagyó rendezvény keretében április 9-én, szombaton megnyílt a Sógor Csaba EP-képviselő által összeállított Bartók-kiállítás. A Bartók Archívum segítségével szakszerűen megvalósított, fotódokumentumokkal és eredeti hangfelvételekkel illusztrált Bartók Béla – európai szellemiség, nemzeti gyökerek című kiállítás budapesti közönségét a szervezők nevében a Petőfi-ösztöndíjas Horváth Ida és Molnár Zsolt Temes megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő köszöntötték.
„Azért vagyunk itt, hogy Bartók Béla nagyszerű munkásságára és életére emlékezzünk, de azért is, hogy a bánsági és erdélyi magyarokat arra biztassuk, hogy érdemes és hasznos európainak és magyarnak maradni” – mondta Sógor Csaba európai parlamenti képviselő (RMDSZ, EPP-képviselőcsoport) a kiállítás megnyitóján. Véleménye szerint Bartók Béla életműve példát mutat európaiságból és magyarságból: úgy tudott különböző népek zenei kultúráját kutatva és felhasználva alkotni, hogy közben mindvégig magyar maradt és büszke volt magyarságára.
Miért tartja fontosnak, hogy a brüsszeliek, a temesváriak és a nagyszentmiklósiak után a budapestiek is láthassák ezt a kiállítást? – kérdeztük Sógor Csaba EP-képviselőtől. „Természetesen nemcsak Bartók Béla születésének 135. évfordulója miatt aktuális ez a kiállítás, hiszen nagyon sokat vitatkozunk a napokban arról, hogy mit jelent európainak lenni, és magyarnak megmaradni, teljes értékű életet élni. A megnyitón elmondtam, hogy Bartók egyszerre tudott európai és magyar lenni, a román, a szlovák, az arab, a török népzenét is beépítette a zenéjébe úgy, hogy mindvégig magyar maradt. Egy lengyel zeneszerző szerint Bartók a XX. század Beethovenje! Én hosszú ideig azt hittem a Határok nélkül rádióműsor szignójáról – ez Bartók: Román táncok –, hogy magyar zene, ennyire magyarrá tudott tenni mindent! Bartók emberi nagyságával példaként áll előttünk olyan helyzetekben, amit nekünk politikusoknak néha nehezen sikerül oldani. Az a román tanár, Ion Bușiția, aki Belényes környékén elvitte őt a legjobb adatközlőkhöz, a Nagy-Romániának volt a tagja, de 1931-ben kilépett a pártból!” – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Sógor Csaba, aki szerint politikusként mai is sokat tanulhatunk Bartóktól a következő eset kapcsán. Köröstárkányban az első világháború leple alatt 93 magyar embert gyilkoltak le, ártatlan civileket. Bartók emberi nagysága akkor mutatkozott meg igazán, amikor 1922-ben elment Belényesre, egy hideg tornaterembe a saját és a klasszikusok műveit játszani. „Azt mondhatjuk szó szerint, hogy a gyilkosoknak és a hozzátartozóiknak, valamint az áldozatok hozzátartozóinak játszott, ezzel is segítve a békés együttélést, szolgálva a megbékélést” – mondta az EP képviselő. „Kell-e ennél fontosabb üzenet ma itt, amikor a Bánság bemutatkozik?”
Sógor Csaba olvasóinknak bevallotta: a Bartók-kiállítás kapcsán nagyon sokat tanult és olvasott a témáról, így azt is megtudta, hogy a Nobel-díjas mexikói írónak, Gabriel García Márqueznek is a kedvenc zeneszerzője volt, és a temetésén is Bartók művet játszottak. Marquez egyik művét Bartók egyik zeneművének a felépítése szerint komponálta meg! Izgalmas történet az is, hogy nagyon sokan támadták Bartókot a román népzenei gyűjtéséért, nem csak magyarok, de románok is. Mit bújja ezeket a nyekergő öregasszonyokat és bácsikat, hiszen az igazi zene ott van a bukaresti kocsmában, a román cigányok, a „lăutárok” játsszák. Bartók Béla meg Bușiția tanár úr, a belényesi román tanár, akivel életre szóló barátságot kötöttek, azonban tudták, hol van az igazi érték.
„3404 román dallamot gyűjtöttek össze román barátjával – mondta Sógor Csaba – szerintem a mához szóló legnagyobb üzenet, hogy mi úgy tudjuk tisztelni és becsülni a román, a szlovák, az arab vagy a török vagy más nép kultúráját, hogy közben ne feledkezzünk meg arról, hogy magyarok vagyunk! Ez fontos azért is, mert ma nagyon sokan adják fel anyanyelvüket, identitásukat, és nem csak a Bánságban!”
A Bartók-kiállítás legközelebb a Felvidéken lesz látható, ahonnan Bartók Béla és Kodály Zoltán első közös népdalgyűjtő körútjukra elindultak.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
„Európainak és magyarnak maradni”
A budapesti Magyarság Házában, a Rejtőzködő Kárpát-medence – bemutatkozik a Bánság: Hagyomány és modernitás című rendhagyó rendezvény keretében április 9-én, szombaton megnyílt a Sógor Csaba EP-képviselő által összeállított Bartók-kiállítás. A Bartók Archívum segítségével szakszerűen megvalósított, fotódokumentumokkal és eredeti hangfelvételekkel illusztrált Bartók Béla – európai szellemiség, nemzeti gyökerek című kiállítás budapesti közönségét a szervezők nevében a Petőfi-ösztöndíjas Horváth Ida és Molnár Zsolt Temes megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő köszöntötték.
„Azért vagyunk itt, hogy Bartók Béla nagyszerű munkásságára és életére emlékezzünk, de azért is, hogy a bánsági és erdélyi magyarokat arra biztassuk, hogy érdemes és hasznos európainak és magyarnak maradni” – mondta Sógor Csaba európai parlamenti képviselő (RMDSZ, EPP-képviselőcsoport) a kiállítás megnyitóján. Véleménye szerint Bartók Béla életműve példát mutat európaiságból és magyarságból: úgy tudott különböző népek zenei kultúráját kutatva és felhasználva alkotni, hogy közben mindvégig magyar maradt és büszke volt magyarságára.
Miért tartja fontosnak, hogy a brüsszeliek, a temesváriak és a nagyszentmiklósiak után a budapestiek is láthassák ezt a kiállítást? – kérdeztük Sógor Csaba EP-képviselőtől. „Természetesen nemcsak Bartók Béla születésének 135. évfordulója miatt aktuális ez a kiállítás, hiszen nagyon sokat vitatkozunk a napokban arról, hogy mit jelent európainak lenni, és magyarnak megmaradni, teljes értékű életet élni. A megnyitón elmondtam, hogy Bartók egyszerre tudott európai és magyar lenni, a román, a szlovák, az arab, a török népzenét is beépítette a zenéjébe úgy, hogy mindvégig magyar maradt. Egy lengyel zeneszerző szerint Bartók a XX. század Beethovenje! Én hosszú ideig azt hittem a Határok nélkül rádióműsor szignójáról – ez Bartók: Román táncok –, hogy magyar zene, ennyire magyarrá tudott tenni mindent! Bartók emberi nagyságával példaként áll előttünk olyan helyzetekben, amit nekünk politikusoknak néha nehezen sikerül oldani. Az a román tanár, Ion Bușiția, aki Belényes környékén elvitte őt a legjobb adatközlőkhöz, a Nagy-Romániának volt a tagja, de 1931-ben kilépett a pártból!” – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Sógor Csaba, aki szerint politikusként mai is sokat tanulhatunk Bartóktól a következő eset kapcsán. Köröstárkányban az első világháború leple alatt 93 magyar embert gyilkoltak le, ártatlan civileket. Bartók emberi nagysága akkor mutatkozott meg igazán, amikor 1922-ben elment Belényesre, egy hideg tornaterembe a saját és a klasszikusok műveit játszani. „Azt mondhatjuk szó szerint, hogy a gyilkosoknak és a hozzátartozóiknak, valamint az áldozatok hozzátartozóinak játszott, ezzel is segítve a békés együttélést, szolgálva a megbékélést” – mondta az EP képviselő. „Kell-e ennél fontosabb üzenet ma itt, amikor a Bánság bemutatkozik?”
Sógor Csaba olvasóinknak bevallotta: a Bartók-kiállítás kapcsán nagyon sokat tanult és olvasott a témáról, így azt is megtudta, hogy a Nobel-díjas mexikói írónak, Gabriel García Márqueznek is a kedvenc zeneszerzője volt, és a temetésén is Bartók művet játszottak. Marquez egyik művét Bartók egyik zeneművének a felépítése szerint komponálta meg! Izgalmas történet az is, hogy nagyon sokan támadták Bartókot a román népzenei gyűjtéséért, nem csak magyarok, de románok is. Mit bújja ezeket a nyekergő öregasszonyokat és bácsikat, hiszen az igazi zene ott van a bukaresti kocsmában, a román cigányok, a „lăutárok” játsszák. Bartók Béla meg Bușiția tanár úr, a belényesi román tanár, akivel életre szóló barátságot kötöttek, azonban tudták, hol van az igazi érték.
„3404 román dallamot gyűjtöttek össze román barátjával – mondta Sógor Csaba – szerintem a mához szóló legnagyobb üzenet, hogy mi úgy tudjuk tisztelni és becsülni a román, a szlovák, az arab vagy a török vagy más nép kultúráját, hogy közben ne feledkezzünk meg arról, hogy magyarok vagyunk! Ez fontos azért is, mert ma nagyon sokan adják fel anyanyelvüket, identitásukat, és nem csak a Bánságban!”
A Bartók-kiállítás legközelebb a Felvidéken lesz látható, ahonnan Bartók Béla és Kodály Zoltán első közös népdalgyűjtő körútjukra elindultak.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
2016. április 12.
A tulipán, fenyő és csillag közül választhatnak
Három magyar politikai alakulatnak lesz saját jelképe a júniusi önkormányzati választásokon, kettő közülük közös jelöltek indítására is készül – derült ki hétfőn, amikor a választási jelek regisztrációjának lezárása után megkezdődött a jelöltállítás időszaka.
A központi választási bizottság (BEC) 126 párt, választási szövetség és kisebbségi szervezet elnevezését, valamint választási jelét iktatta, közöttük az RMDSZ-ét, a tulipánt, a Magyar Polgári Párt BEC-nél a párttörvény alapján bejegyzett két magyar politikai alakulat „MPP–EMNP” nevű, a fenyőt és csillagot is tartalmazó választási szövetségének jelét is iktatták.
A helyhatósági választási törvény szerint települési vagy megyei választási szövetségeket pártok vagy pártszövetségek hozhatnak létre. Az RMDSZ ezt úgy értelmezte, hogy a kisebbségi szervezetek csak a saját megnevezésük és saját logójuk alatt indulhatnak, ezért elzárkózott a koalíciós jelöltlisták kialakításától és saját tanácsosi listáira hívta meg a másik két magyar politikai alakulat vele együttműködni kész jelöltjeit.
Szabadság (Kolozsvár) ét (MPP), a fenyőt és az Erdélyi Magyar Néppártét (EMNP), a csillagot.
Három magyar politikai alakulatnak lesz saját jelképe a júniusi önkormányzati választásokon, kettő közülük közös jelöltek indítására is készül – derült ki hétfőn, amikor a választási jelek regisztrációjának lezárása után megkezdődött a jelöltállítás időszaka.
A központi választási bizottság (BEC) 126 párt, választási szövetség és kisebbségi szervezet elnevezését, valamint választási jelét iktatta, közöttük az RMDSZ-ét, a tulipánt, a Magyar Polgári Párt BEC-nél a párttörvény alapján bejegyzett két magyar politikai alakulat „MPP–EMNP” nevű, a fenyőt és csillagot is tartalmazó választási szövetségének jelét is iktatták.
A helyhatósági választási törvény szerint települési vagy megyei választási szövetségeket pártok vagy pártszövetségek hozhatnak létre. Az RMDSZ ezt úgy értelmezte, hogy a kisebbségi szervezetek csak a saját megnevezésük és saját logójuk alatt indulhatnak, ezért elzárkózott a koalíciós jelöltlisták kialakításától és saját tanácsosi listáira hívta meg a másik két magyar politikai alakulat vele együttműködni kész jelöltjeit.
Szabadság (Kolozsvár) ét (MPP), a fenyőt és az Erdélyi Magyar Néppártét (EMNP), a csillagot.
2016. április 12.
Marosvásárhely egyetlen esélye
Nyilvánosságra került a marosvásárhelyi RMDSZ választmánya által összeállított – illetve rangsorolt – tanácsosi jelöltlista.
A névsor számos meglepetést tartalmaz. Az eddigi tanácsosok szinte egytől egyig lekerültek a listáról, illetve néhányan – méltányosan vagy méltánytalanul – továbbra is rajta maradtak. A nagyarányú frissítésnek több magyarázata is lehet.
Az egyik a frakció gyatra tevékenysége, Florea-párti politizálása, és végső soron a lakosságtól való eltávolodása. A másik lehetséges magyarázat a korrupcióellenes ügyészség vádemelése, amelyben szinte az egész RMDSZ-frakció érintett, de ellentmondásként szolgál az a tény, hogy a vádlottak közül az új jelöltlistán ketten is szerepelnek. Erre mondhatnánk az orwelli idézetet, hogy „mindenki egyenlő, de vannak, akik egyenlőbbek”.
Az új arcok megjelenése akár azt is jelenthetné, hogy ezután jobban fog működni a helyi magyar képviselet, de eddig is volt néhány tehetséges és rátermett helyi tanácsosunk, akinek a távozása és önkormányzati tapasztalatainak az ily módon történő eltékozlása káros hatással fog járni. Másfelől pedig számos kérdést von maga után ez a jelöltállítás, hogy hogyan és miért kerültek fel éppen ezek a nevek a listára, miért akarja az RMDSZ választmánya éppen ezeket a személyeket bejuttatni a legnagyobb magyar lakosságú erdélyi város önkormányzatába.
A történet előzményeihez hozzátartozik az, a Peti & Brassai társaság által levezényelt, 2015 októberében megtartott „flekkenfalvi” tisztújítógyűlés, amelynek során nem adták meg a bizalmat Soós Zoltán polgármesterjelöltnek, de megválasztották Vass Leventét (a szövetségi elnök bizalmi emberét) a városi választmány elnökévé, és ugyanakkor TKT-tagságot nyert többek között Bakó Szabolcs, Szászgáspár Barnabás, Csíki Zsolt, Boros Gyula és Mózes Levente, akik ma a nőszövetség jelöltjével együtt az önkormányzati jelöltlista befutóhelyein szerepelnek.
Vagyis akár azt is mondhatnánk, hogy a mai felállás már akkor, októberben lett eldöntve. Eközben pedig javában folyt a kirakatpolitizálás, a „Soós Zolizás”, hogy milyen csodálatos dolog az összefogás, hogy mekkora eredménynek számít az előválasztások megszervezése. Igen ám, de addig, amíg Soóst mindössze a csekély eséllyel megszerezhető polgármesteri székre jelölték, a több mint tíz, valós eséllyel induló várositanácsos-jelölt megnevezésére nem adtak lehetőséget a vásárhelyieknek. Pedig lehetett volna erre is előválasztásokat szervezni.
Itt viszont a választók elé toltak egy névsort. Azokkal, akiknek a mi érdekeinket kellene képviselniük, akiknek a keze alá kerül városunk költségvetése. A listavezető jelenlegi alpolgármesterről köztudott, hogy kinek az embere, és bebizonyította, hogy mennyire jó a polgármesterrel való viszonya, tájba simuló képessége, meghasonuló képlékenysége. A második helyezett fogorvosról nem lehet tudni, hogy mivel szolgált rá erre az előkelő helyre, de hivatásából kiindulva feltételezhető, hogy a városban eddig is hatalmat gyakorló valamelyik orvosi kör támogatottja-kegyeltje. A harmadik helyre kerülő kosárlabdaedző minden bizonnyal a „tigriseket” felkaroló RMDSZ-esek támogatását élvezi, a negyedik helyezett, ASA-futballedzői múlttal rendelkező iskolaigazgató pedig a korrupcióval gyanúsított „focikedvelők” támogatásában részesülhetett.
A tanácsosi jelöltlistára meglepetésszerűen felkerült személyek, eddigi szakmai előmenetelüktől függetlenül, önkormányzati munkára való alkalmassága – enyhén szólva is – megkérdőjelezhető. Ami a legfájóbb az egészben, hogy egy ilyen lista összeállításával a város egész magyar lakosságát lóvá tették. Bármiféle előválasztás vagy közvélemény-kutatás elvégzése nélkül. Az egyetlen, előválasztáson is átesett – és győztesként ünnepelt – politikus pedig nem is szerepel a jelöltek között.
Ráadásul az MPP és az EMNP fenyegetéseitől megszabaduló, a túlzott önbizalom tüneteit magán hordozó szövetségnek lesz egy markáns marosvásárhelyi ellenfele, a Szabad Emberek Pártja, amely a magyar szavazók támogatására is számít. Tegyük hozzá, joggal. Nem lesz nehéz dolguk egy ilyen érdekképviseleti múlttal és egy ilyen önkormányzati jelöltlistával rendelkező alakulattal szemben. Marosvásárhely egyetlen – talán még fennálló – esélye a végleges jelöltállításig, április 26-áig megrendezendő előválasztás lehetne.
Ferencz Zsombor, Marosvásárhely
Krónika (Kolozsvár)
Nyilvánosságra került a marosvásárhelyi RMDSZ választmánya által összeállított – illetve rangsorolt – tanácsosi jelöltlista.
A névsor számos meglepetést tartalmaz. Az eddigi tanácsosok szinte egytől egyig lekerültek a listáról, illetve néhányan – méltányosan vagy méltánytalanul – továbbra is rajta maradtak. A nagyarányú frissítésnek több magyarázata is lehet.
Az egyik a frakció gyatra tevékenysége, Florea-párti politizálása, és végső soron a lakosságtól való eltávolodása. A másik lehetséges magyarázat a korrupcióellenes ügyészség vádemelése, amelyben szinte az egész RMDSZ-frakció érintett, de ellentmondásként szolgál az a tény, hogy a vádlottak közül az új jelöltlistán ketten is szerepelnek. Erre mondhatnánk az orwelli idézetet, hogy „mindenki egyenlő, de vannak, akik egyenlőbbek”.
Az új arcok megjelenése akár azt is jelenthetné, hogy ezután jobban fog működni a helyi magyar képviselet, de eddig is volt néhány tehetséges és rátermett helyi tanácsosunk, akinek a távozása és önkormányzati tapasztalatainak az ily módon történő eltékozlása káros hatással fog járni. Másfelől pedig számos kérdést von maga után ez a jelöltállítás, hogy hogyan és miért kerültek fel éppen ezek a nevek a listára, miért akarja az RMDSZ választmánya éppen ezeket a személyeket bejuttatni a legnagyobb magyar lakosságú erdélyi város önkormányzatába.
A történet előzményeihez hozzátartozik az, a Peti & Brassai társaság által levezényelt, 2015 októberében megtartott „flekkenfalvi” tisztújítógyűlés, amelynek során nem adták meg a bizalmat Soós Zoltán polgármesterjelöltnek, de megválasztották Vass Leventét (a szövetségi elnök bizalmi emberét) a városi választmány elnökévé, és ugyanakkor TKT-tagságot nyert többek között Bakó Szabolcs, Szászgáspár Barnabás, Csíki Zsolt, Boros Gyula és Mózes Levente, akik ma a nőszövetség jelöltjével együtt az önkormányzati jelöltlista befutóhelyein szerepelnek.
Vagyis akár azt is mondhatnánk, hogy a mai felállás már akkor, októberben lett eldöntve. Eközben pedig javában folyt a kirakatpolitizálás, a „Soós Zolizás”, hogy milyen csodálatos dolog az összefogás, hogy mekkora eredménynek számít az előválasztások megszervezése. Igen ám, de addig, amíg Soóst mindössze a csekély eséllyel megszerezhető polgármesteri székre jelölték, a több mint tíz, valós eséllyel induló várositanácsos-jelölt megnevezésére nem adtak lehetőséget a vásárhelyieknek. Pedig lehetett volna erre is előválasztásokat szervezni.
Itt viszont a választók elé toltak egy névsort. Azokkal, akiknek a mi érdekeinket kellene képviselniük, akiknek a keze alá kerül városunk költségvetése. A listavezető jelenlegi alpolgármesterről köztudott, hogy kinek az embere, és bebizonyította, hogy mennyire jó a polgármesterrel való viszonya, tájba simuló képessége, meghasonuló képlékenysége. A második helyezett fogorvosról nem lehet tudni, hogy mivel szolgált rá erre az előkelő helyre, de hivatásából kiindulva feltételezhető, hogy a városban eddig is hatalmat gyakorló valamelyik orvosi kör támogatottja-kegyeltje. A harmadik helyre kerülő kosárlabdaedző minden bizonnyal a „tigriseket” felkaroló RMDSZ-esek támogatását élvezi, a negyedik helyezett, ASA-futballedzői múlttal rendelkező iskolaigazgató pedig a korrupcióval gyanúsított „focikedvelők” támogatásában részesülhetett.
A tanácsosi jelöltlistára meglepetésszerűen felkerült személyek, eddigi szakmai előmenetelüktől függetlenül, önkormányzati munkára való alkalmassága – enyhén szólva is – megkérdőjelezhető. Ami a legfájóbb az egészben, hogy egy ilyen lista összeállításával a város egész magyar lakosságát lóvá tették. Bármiféle előválasztás vagy közvélemény-kutatás elvégzése nélkül. Az egyetlen, előválasztáson is átesett – és győztesként ünnepelt – politikus pedig nem is szerepel a jelöltek között.
Ráadásul az MPP és az EMNP fenyegetéseitől megszabaduló, a túlzott önbizalom tüneteit magán hordozó szövetségnek lesz egy markáns marosvásárhelyi ellenfele, a Szabad Emberek Pártja, amely a magyar szavazók támogatására is számít. Tegyük hozzá, joggal. Nem lesz nehéz dolguk egy ilyen érdekképviseleti múlttal és egy ilyen önkormányzati jelöltlistával rendelkező alakulattal szemben. Marosvásárhely egyetlen – talán még fennálló – esélye a végleges jelöltállításig, április 26-áig megrendezendő előválasztás lehetne.
Ferencz Zsombor, Marosvásárhely
Krónika (Kolozsvár)
2016. április 12.
„Egységben tartani a nemzetet"
Hagyományok Háza-napok Sepsiszentgyörgyön
Agócs Gergely előadásain, az ízesen előadott meséivel valósággal elbódította a jelen lévő pedagógusokat, de a koncerten is aktívan részt vett
Jó gyakorlatok és módszerek az élhető hagyományért mottóval zajlott Sepsiszentgyörgyön – első alkalommal – a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhelyének tevékenysége, melynek keretében számos szakmai előadásra, rendhagyó zeneórákra, módszertani bemutatókra került sor, de gyermekfoglalkozások, éjfélbe nyúló táncházak, élőzenés gyerektáncház, kiállítás is színesítette a programkínálatot.
– Érdemes úgy tekinteni a néphagyományra, mint „kulturális génbankra”. Jóllehet letűnt, megszűnt életmódról van szó, mégis találhatunk benne olyan kulturális mintákat, amelyeknek a mai (vagy egy későbbi) korban helye lehet – mondja dr. Sándor Ildikó, a Hagyományok Háza Közművelődési és Oktatási Osztályának vezetője.
Nagy volt az érdeklődés a több helyszínen – Székely Nemzeti Múzeumban, Míves Házban, a Háromszék Táncstúdiójában, Hostel Sörkertben, Tamási Áron Színházban – zajló esemény iránt, az elődadók szinte minden alkalommal telt ház előtt magyaráztak, a hallgatók, résztvevők pedig az előbb említett „kulturális génbank” kincseit iparkodtak kifürkészni, felfedezni, netán a már adott „letéteket” tudásuk szerint gyarapítani.
Remek fogadtatás
A budapesti székhelyű Hagyományok Háza 2001-ben alakult, idén ünnepli 15. születésnapját: hogy a külhoni magyarsággal jobban kapcsolatba kerüljenek, egy programsorozatot hoztak létre, amellyel idén, egynapos komáromi tartózkodás után Háromszékre is ellátogattak.
Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban pénteken a Parapács zenekar (a Felszállott a páva első évadának győztes csapata) lemezbemutató koncertjével rajtoltak a napok. A felvidéki muzsikát a közönség vastapssal jutalmazta. A koncerten közreműködött dr. Agócs Gergely és Kubinyi Júlia is.
– Szombaton módszertani napok zajlottak. Az érdeklődők többsége Háromszékről érkezett, ám megkerestek Hargita megyéből, a szórványból is. Nagyon jó a fogadtatás, sokan jelezték, hogy nagy szükség van a hasonló programokra. Tudjuk, hogy itt is nagyon jó táncosok, népzenészek, kézművesek vannak, akik szintén a maguk útját járják: igazából a Hagyományok Háza-napok egyfajta eszme- és tapasztalatcsere, ahol mi is tanulunk, továbbá kapcsolatokat építünk ki, ezáltal is közelebb kerülünk egymáshoz. Már van felkérésünk, hogy jövőre Székelyudvarhelyre, illetve Nagyváradra vigyük el ezt a programot – részletezte érdeklődésünkre Varga Máté közművelődési referens.
Egységben tartani a nemzetet
Dr. Agócs Gergely kérdéseinkre kifejtette, Háromszéken hihetetlenül élénk az érdeklődés a foglalkozások iránt.
– Sajnos, ez nem így van Felvidéken, ahol alig bírjuk rá a pedagógusokat, hogy egy-egy ilyen előadásra eljöjjenek. A mi módszertani eredményeinkhez képest fáziseltolódást látunk Erdély esetében is: egy kissé le volt maradva. A Fölszállott a páva is bebizonyította, vannak műhelyek, ahol nagyon szép munka zajlik a hagyományos kultúrával való kapcsolatban, de mindig kiderül, hogy azok a műhelyek valami személyi szálakon kötődnek a magyarországi fejleményekhez, a magyarországi táncház-mozgalom módszertani eredményeihez.
Azt mondja, Erdélyben sokkal nehezebb kiépíteni ennek az intézményi hátterét, illetve nehéz átültetni ezeket az eredményeket: ez lehet a fáziseltolódás oka. Pont ezért érzi kötelességüknek felvállalni ezen eredmények terjesztésének misszióját a határon túli magyarok irányába is, „hiszen csak így tudjuk egységben tartani a nemzetet”.
– A felvidéki helyzetet jobban ismerem, és elmondhatom, ott szervezetten lehetetlenség népzenét tanulni magyar nyelven, az intézményi háttere ennek teljes mértékben hiányzik. Ehhez képest Erdélyben sokkal jobb a helyzet. Nem mindegy, hogy milyen módszerekkel próbáljuk átadni a hagyományról megismerhető tudást. Mi, magyarok azért vagyunk egyes népekhez képest előnyben, mert felismertük, milyen hihetetlen erővel bír az, ha valakinek nemcsak a nemzeti identitását hangsúlyozzák – komolyabb fogódzók és tartalmak nélkül –, hanem a nemzeti identitást a saját családi, közösségi, regionális identitásának folyományaként sikerül kiépíteni minden egyes egyénben. Ezt természetesen a gyermekeknél kell elkezdeni, ezért örülünk, hogy a sepsiszentgyörgyi foglalkozásokra ennyi pedagógus eljött – összegezett dr. Agócs.
– Olyan háromszéki alkotókkal találkozhattam, akikkel már nyári táborokban megismerkedtem, netán olyanokkal, akik továbbképzésre jöttek ki Magyarországra, illetve vannak, akikről tudjuk, hogy magyarországi oktatót hívtak meg ide, és azóta például hímző-kört vezetnek (fölvették a tudást és továbbadják) – magyarázza Péter Szidónia kézműves szakelőadó.
Szombaton bútorfestők, szövők, számos hímző, gyöngyfűzők, de kovács, bőrdíszműves is felkereste előadásaikat. Szeretnék, ha a Hagyományok Háza kihozhatná Erdélybe a minősítést, ha a zsűrizés mindenképpen itt is megvalósulna.
– Keressük is azokat a szervezeteket, akik helyszínt tudnak itt biztosítani, a pluszanyagiak vállalásával is, hogy a szakértőinket ide elhozhassuk. Másrészt szeretnénk a képzéseinket idehozni, hiszen alkalmasnak találjuk, hogy az erdélyi pedagógusok, közművelődésben dolgozó szakemberek részt vegyenek a játszóházi, akár a szakmás tanfolyamainkon.
A programsorozat vasárnap módszertani bemutatónappal folytatódott.
Közreműködtek a Heveder, a Parapács és a Folker zenekarok.
A Hagyományok Háza-napokon előadtak, foglalkozásokat vezettek: dr. Sándor Ildikó néprajzkutató, dr. Agócs Gergely néprajzkutató, dr. Nagy Gabriella népmese-szakelőadó, Berta Alexandra népzenei szakelőadó, Babinecz Sándor néptáncpedagógus, Péter Szidónia kézműves szakelőadó, Illés Vanda, a Népi Iparművészeti Osztály vezetője, Szerényi Béla népzenész, az Óbudai Népzenei Iskola igazgatója, Vojtonovszki Sándor népzenész, Kelemen László főigazgató, Legeza Márta oktatási előadó, Csiki Lóránt és Csiki Virág kézművesek, Szerényi Andrea gyermektáncoktató, ifj. Szerényi Béla népzenész.
Tinca Teddy
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Hagyományok Háza-napok Sepsiszentgyörgyön
Agócs Gergely előadásain, az ízesen előadott meséivel valósággal elbódította a jelen lévő pedagógusokat, de a koncerten is aktívan részt vett
Jó gyakorlatok és módszerek az élhető hagyományért mottóval zajlott Sepsiszentgyörgyön – első alkalommal – a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhelyének tevékenysége, melynek keretében számos szakmai előadásra, rendhagyó zeneórákra, módszertani bemutatókra került sor, de gyermekfoglalkozások, éjfélbe nyúló táncházak, élőzenés gyerektáncház, kiállítás is színesítette a programkínálatot.
– Érdemes úgy tekinteni a néphagyományra, mint „kulturális génbankra”. Jóllehet letűnt, megszűnt életmódról van szó, mégis találhatunk benne olyan kulturális mintákat, amelyeknek a mai (vagy egy későbbi) korban helye lehet – mondja dr. Sándor Ildikó, a Hagyományok Háza Közművelődési és Oktatási Osztályának vezetője.
Nagy volt az érdeklődés a több helyszínen – Székely Nemzeti Múzeumban, Míves Házban, a Háromszék Táncstúdiójában, Hostel Sörkertben, Tamási Áron Színházban – zajló esemény iránt, az elődadók szinte minden alkalommal telt ház előtt magyaráztak, a hallgatók, résztvevők pedig az előbb említett „kulturális génbank” kincseit iparkodtak kifürkészni, felfedezni, netán a már adott „letéteket” tudásuk szerint gyarapítani.
Remek fogadtatás
A budapesti székhelyű Hagyományok Háza 2001-ben alakult, idén ünnepli 15. születésnapját: hogy a külhoni magyarsággal jobban kapcsolatba kerüljenek, egy programsorozatot hoztak létre, amellyel idén, egynapos komáromi tartózkodás után Háromszékre is ellátogattak.
Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban pénteken a Parapács zenekar (a Felszállott a páva első évadának győztes csapata) lemezbemutató koncertjével rajtoltak a napok. A felvidéki muzsikát a közönség vastapssal jutalmazta. A koncerten közreműködött dr. Agócs Gergely és Kubinyi Júlia is.
– Szombaton módszertani napok zajlottak. Az érdeklődők többsége Háromszékről érkezett, ám megkerestek Hargita megyéből, a szórványból is. Nagyon jó a fogadtatás, sokan jelezték, hogy nagy szükség van a hasonló programokra. Tudjuk, hogy itt is nagyon jó táncosok, népzenészek, kézművesek vannak, akik szintén a maguk útját járják: igazából a Hagyományok Háza-napok egyfajta eszme- és tapasztalatcsere, ahol mi is tanulunk, továbbá kapcsolatokat építünk ki, ezáltal is közelebb kerülünk egymáshoz. Már van felkérésünk, hogy jövőre Székelyudvarhelyre, illetve Nagyváradra vigyük el ezt a programot – részletezte érdeklődésünkre Varga Máté közművelődési referens.
Egységben tartani a nemzetet
Dr. Agócs Gergely kérdéseinkre kifejtette, Háromszéken hihetetlenül élénk az érdeklődés a foglalkozások iránt.
– Sajnos, ez nem így van Felvidéken, ahol alig bírjuk rá a pedagógusokat, hogy egy-egy ilyen előadásra eljöjjenek. A mi módszertani eredményeinkhez képest fáziseltolódást látunk Erdély esetében is: egy kissé le volt maradva. A Fölszállott a páva is bebizonyította, vannak műhelyek, ahol nagyon szép munka zajlik a hagyományos kultúrával való kapcsolatban, de mindig kiderül, hogy azok a műhelyek valami személyi szálakon kötődnek a magyarországi fejleményekhez, a magyarországi táncház-mozgalom módszertani eredményeihez.
Azt mondja, Erdélyben sokkal nehezebb kiépíteni ennek az intézményi hátterét, illetve nehéz átültetni ezeket az eredményeket: ez lehet a fáziseltolódás oka. Pont ezért érzi kötelességüknek felvállalni ezen eredmények terjesztésének misszióját a határon túli magyarok irányába is, „hiszen csak így tudjuk egységben tartani a nemzetet”.
– A felvidéki helyzetet jobban ismerem, és elmondhatom, ott szervezetten lehetetlenség népzenét tanulni magyar nyelven, az intézményi háttere ennek teljes mértékben hiányzik. Ehhez képest Erdélyben sokkal jobb a helyzet. Nem mindegy, hogy milyen módszerekkel próbáljuk átadni a hagyományról megismerhető tudást. Mi, magyarok azért vagyunk egyes népekhez képest előnyben, mert felismertük, milyen hihetetlen erővel bír az, ha valakinek nemcsak a nemzeti identitását hangsúlyozzák – komolyabb fogódzók és tartalmak nélkül –, hanem a nemzeti identitást a saját családi, közösségi, regionális identitásának folyományaként sikerül kiépíteni minden egyes egyénben. Ezt természetesen a gyermekeknél kell elkezdeni, ezért örülünk, hogy a sepsiszentgyörgyi foglalkozásokra ennyi pedagógus eljött – összegezett dr. Agócs.
– Olyan háromszéki alkotókkal találkozhattam, akikkel már nyári táborokban megismerkedtem, netán olyanokkal, akik továbbképzésre jöttek ki Magyarországra, illetve vannak, akikről tudjuk, hogy magyarországi oktatót hívtak meg ide, és azóta például hímző-kört vezetnek (fölvették a tudást és továbbadják) – magyarázza Péter Szidónia kézműves szakelőadó.
Szombaton bútorfestők, szövők, számos hímző, gyöngyfűzők, de kovács, bőrdíszműves is felkereste előadásaikat. Szeretnék, ha a Hagyományok Háza kihozhatná Erdélybe a minősítést, ha a zsűrizés mindenképpen itt is megvalósulna.
– Keressük is azokat a szervezeteket, akik helyszínt tudnak itt biztosítani, a pluszanyagiak vállalásával is, hogy a szakértőinket ide elhozhassuk. Másrészt szeretnénk a képzéseinket idehozni, hiszen alkalmasnak találjuk, hogy az erdélyi pedagógusok, közművelődésben dolgozó szakemberek részt vegyenek a játszóházi, akár a szakmás tanfolyamainkon.
A programsorozat vasárnap módszertani bemutatónappal folytatódott.
Közreműködtek a Heveder, a Parapács és a Folker zenekarok.
A Hagyományok Háza-napokon előadtak, foglalkozásokat vezettek: dr. Sándor Ildikó néprajzkutató, dr. Agócs Gergely néprajzkutató, dr. Nagy Gabriella népmese-szakelőadó, Berta Alexandra népzenei szakelőadó, Babinecz Sándor néptáncpedagógus, Péter Szidónia kézműves szakelőadó, Illés Vanda, a Népi Iparművészeti Osztály vezetője, Szerényi Béla népzenész, az Óbudai Népzenei Iskola igazgatója, Vojtonovszki Sándor népzenész, Kelemen László főigazgató, Legeza Márta oktatási előadó, Csiki Lóránt és Csiki Virág kézművesek, Szerényi Andrea gyermektáncoktató, ifj. Szerényi Béla népzenész.
Tinca Teddy
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. április 12.
Jubileumi Festum Varadinum lesz
Április 17-24. közt rendezik meg a XXV. Festum Varadinum ünnepségsorozatot. Több mint 70 program lesz az idén, melyeken ingyenesen lehet részt venni- mondták kedden a sajtótájékoztatón.
Koncsek Vadnai Zita, a Varadinum Kulturális Alapítvány kuratóriumi elnöke úgy fogalmazott: a gazdag program azt mutatja, van mit mondanunk egymásnak, a kavalkádban pedig nemcsak elfér egymás mellett, hanem ki is egészíti egymást az egyházak, a civilek, az iskolák, a művészek és a szakemberek szava, illetve tudása. Szerinte az elmúlt 25 év alatt a Festum Varadinumot éppen az tartotta és tartja életben, hogy az egymáshoz közeledés felhívására az összmagyar közösség jelenléte válaszol.
Huszár István alpolgármester hangsúlyozta: az idei kínálat összeállításának fő szempontja a meglevő értékes, évtizedes hagyományokkal rendelkező programok, a történelmi egyházak rendezvényei mellett a helyszínek bővítése, több intézmény és civil szervezet bevonása volt azzal a szándékkal, hogy Várad közösségének minden tagja megtalálhassa benne a korosztályának, érdeklődési körének megfelelő művészeti ágat. Hozzátette: bízik abban, hogy a várbeli kiállítások látogatói hozzájárulnak ahhoz, hogy a középkori erődítményt ősökhöz méltó módon sikerüljön élettel megtölteni a következő héten.
Örömét fejezte ki ugyanakkor, hogy a Váradon féltve őrzött, hosszú évek óta elzárva tartott rézkarcok is megtekinthetőek lesznek, illetve hogy Szent László városába Szent István városának üzenetét hozzák a székesfehérvári önkormányzat képviselői és a váradi civil egyesületekkel közreműködő szervezetek, valamint az, hogy a Berettyóújfaluval folytatott testvérvárosi kapcsolat erősödik a Budapest Főváros Levéltára kiállítása kapcsán is.
Néhány a sok közül
Április 17-én, vasárnap 14 órától interaktív kiállítás nyílik magyar-zsidó focistákról a neológ zsinagógában. A Futballmágusok és labdazsonglőrök itthon és a nagyvilágban, Magyar-zsidó labdarúgók, edzők és az elit futball című interaktív tárlat (egy focipályát alakítanak ki élethű nagyságú kartonjátékosokkal) a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és az MTK Budapest tulajdona, és a magyar sporttörténet, a magyar labdarúgás romantikus, izgalmas és kiemelkedően eredményes, ám tragikus korszakát és személyiségeit tárja a közönség elé. Olyan zsidó embereknek állít emléket, akik egykor a futball csúcsút képviselték, és ugyanúgy vitték a magyar foci hírét a nagyvilágba, mint később Puskás Öcsi. Tizenegy játékos- köztük minden idők egyik legsikeresebb magyar trénere, Guttmann Béla, valamint a többek közt a milánói Internél is játszó, és edzősködő Weisz Árpád-, továbbá egy edző, a Real Madridot első bajnoki címéhez vezető Hertzka Lipót alakja elevenedik meg.
Április 18-án, hétfőn 15 órától Ybl Miklós épületi bemutató makett- és tablókiállítás nyílik a vár L épületében (északi kazamata), ugyanis Budapest Főváros Levéltára és a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karával és a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központtal együttműködésben az Építéstudományi Kar hallgatói által alkotott makettek bemutatásával emlékezett meg a nagymester születésének 200. évfordulójáról, a tárlatot pedig a mesterképzésben résztvevő fiatal építészek virtuális Ybl-épület modelljei, a belváros „Ybl-térképe”, a bemutatott épületekre vonatkozó részletes leírások teszik teljessé.16.30 órától pedig Madarassy István-kiállítás nyílik a római katolikus püspöki palotában, mely tárlat Berettyóújfaluból vándorol át Váradra. Az európai hírű művész, a ravennai Dante Biennálé aranyérmese, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja, akinek kis- és nagyplasztikái, domborművei főként a szakrális ikonográfiából merítkeznek.
Fehérvári kapcsolat
Április 20-án és 21-én több olyan eseményre is sor kerül, melyek a Székesfehérvárral való kapcsolatot hivatottak erősíteni. Így szerdán 15 órától a Székesfehérvári Művészek Társaságának kiállítása nyílik meg a Tibor Ernő Galériában. Csütörtökön 10 órától dr. Cser-Palkovics András polgármester mond köszöntőt a városházán, 11.30-tól Civilek a Nagy Háború emléke ápolásában nyílik kiállítás a vár I épületében (katonai adminisztráció), 12.30-tól Az én váram az én hazám című kárpát-medencei gyermekrajz-pályázat bemutatója és díjkiosztása zajlik a vár L épületében (északi kazamata), 15-től Hősök arcképcsarnoka címmel nyílik tárlat a B épületben (fejedelmi palota), 16 órától pedig Mutasd be Szent László királyunk életét és Székesfehérvár nevezetességeit címmel szerveznek helytörténeti vetélkedőt a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum dísztermében. 17 órától Magyar királyok kortárs érmeken címmel nyílik tárlat a vár B épületében (fejedelmi palota), majd 18 órától a Vox Mirabilis kamarakórus lép fel a Székesegyházban.
A pénteki Festum-programok közül kiemelendő a Nonkonformizmus és művészi szabadság- Báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola pályaképe című kiállítás megnyitása a Darvas-LaRoche Házban, 15 órakor. Április 23-án pedig kiemelt figyelmet érdemel Rúzsa Magdi koncertje a Bémer téren 20 órától.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
Április 17-24. közt rendezik meg a XXV. Festum Varadinum ünnepségsorozatot. Több mint 70 program lesz az idén, melyeken ingyenesen lehet részt venni- mondták kedden a sajtótájékoztatón.
Koncsek Vadnai Zita, a Varadinum Kulturális Alapítvány kuratóriumi elnöke úgy fogalmazott: a gazdag program azt mutatja, van mit mondanunk egymásnak, a kavalkádban pedig nemcsak elfér egymás mellett, hanem ki is egészíti egymást az egyházak, a civilek, az iskolák, a művészek és a szakemberek szava, illetve tudása. Szerinte az elmúlt 25 év alatt a Festum Varadinumot éppen az tartotta és tartja életben, hogy az egymáshoz közeledés felhívására az összmagyar közösség jelenléte válaszol.
Huszár István alpolgármester hangsúlyozta: az idei kínálat összeállításának fő szempontja a meglevő értékes, évtizedes hagyományokkal rendelkező programok, a történelmi egyházak rendezvényei mellett a helyszínek bővítése, több intézmény és civil szervezet bevonása volt azzal a szándékkal, hogy Várad közösségének minden tagja megtalálhassa benne a korosztályának, érdeklődési körének megfelelő művészeti ágat. Hozzátette: bízik abban, hogy a várbeli kiállítások látogatói hozzájárulnak ahhoz, hogy a középkori erődítményt ősökhöz méltó módon sikerüljön élettel megtölteni a következő héten.
Örömét fejezte ki ugyanakkor, hogy a Váradon féltve őrzött, hosszú évek óta elzárva tartott rézkarcok is megtekinthetőek lesznek, illetve hogy Szent László városába Szent István városának üzenetét hozzák a székesfehérvári önkormányzat képviselői és a váradi civil egyesületekkel közreműködő szervezetek, valamint az, hogy a Berettyóújfaluval folytatott testvérvárosi kapcsolat erősödik a Budapest Főváros Levéltára kiállítása kapcsán is.
Néhány a sok közül
Április 17-én, vasárnap 14 órától interaktív kiállítás nyílik magyar-zsidó focistákról a neológ zsinagógában. A Futballmágusok és labdazsonglőrök itthon és a nagyvilágban, Magyar-zsidó labdarúgók, edzők és az elit futball című interaktív tárlat (egy focipályát alakítanak ki élethű nagyságú kartonjátékosokkal) a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és az MTK Budapest tulajdona, és a magyar sporttörténet, a magyar labdarúgás romantikus, izgalmas és kiemelkedően eredményes, ám tragikus korszakát és személyiségeit tárja a közönség elé. Olyan zsidó embereknek állít emléket, akik egykor a futball csúcsút képviselték, és ugyanúgy vitték a magyar foci hírét a nagyvilágba, mint később Puskás Öcsi. Tizenegy játékos- köztük minden idők egyik legsikeresebb magyar trénere, Guttmann Béla, valamint a többek közt a milánói Internél is játszó, és edzősködő Weisz Árpád-, továbbá egy edző, a Real Madridot első bajnoki címéhez vezető Hertzka Lipót alakja elevenedik meg.
Április 18-án, hétfőn 15 órától Ybl Miklós épületi bemutató makett- és tablókiállítás nyílik a vár L épületében (északi kazamata), ugyanis Budapest Főváros Levéltára és a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karával és a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központtal együttműködésben az Építéstudományi Kar hallgatói által alkotott makettek bemutatásával emlékezett meg a nagymester születésének 200. évfordulójáról, a tárlatot pedig a mesterképzésben résztvevő fiatal építészek virtuális Ybl-épület modelljei, a belváros „Ybl-térképe”, a bemutatott épületekre vonatkozó részletes leírások teszik teljessé.16.30 órától pedig Madarassy István-kiállítás nyílik a római katolikus püspöki palotában, mely tárlat Berettyóújfaluból vándorol át Váradra. Az európai hírű művész, a ravennai Dante Biennálé aranyérmese, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja, akinek kis- és nagyplasztikái, domborművei főként a szakrális ikonográfiából merítkeznek.
Fehérvári kapcsolat
Április 20-án és 21-én több olyan eseményre is sor kerül, melyek a Székesfehérvárral való kapcsolatot hivatottak erősíteni. Így szerdán 15 órától a Székesfehérvári Művészek Társaságának kiállítása nyílik meg a Tibor Ernő Galériában. Csütörtökön 10 órától dr. Cser-Palkovics András polgármester mond köszöntőt a városházán, 11.30-tól Civilek a Nagy Háború emléke ápolásában nyílik kiállítás a vár I épületében (katonai adminisztráció), 12.30-tól Az én váram az én hazám című kárpát-medencei gyermekrajz-pályázat bemutatója és díjkiosztása zajlik a vár L épületében (északi kazamata), 15-től Hősök arcképcsarnoka címmel nyílik tárlat a B épületben (fejedelmi palota), 16 órától pedig Mutasd be Szent László királyunk életét és Székesfehérvár nevezetességeit címmel szerveznek helytörténeti vetélkedőt a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum dísztermében. 17 órától Magyar királyok kortárs érmeken címmel nyílik tárlat a vár B épületében (fejedelmi palota), majd 18 órától a Vox Mirabilis kamarakórus lép fel a Székesegyházban.
A pénteki Festum-programok közül kiemelendő a Nonkonformizmus és művészi szabadság- Báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola pályaképe című kiállítás megnyitása a Darvas-LaRoche Házban, 15 órakor. Április 23-án pedig kiemelt figyelmet érdemel Rúzsa Magdi koncertje a Bémer téren 20 órától.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
2016. április 12.
Sall-ang mentes beszélgetés Sall Lászlóval a postás poétával
zámtalan kézbesítendő dolog miatt szokták várni a postást, legyen az egy levél vagy a nyugdíj de, hogy a legfrissebb verseskötetét várják tőle az egészen ritka. Márpedig a helyzet pontosan így áll Sall László költő, postás esetén – derült ki a költészet napi kötetbemutatóján az Illyés Gyula Könyvesboltban.
Sall László Versutánzó szavak című a Holnap Kulturális Egyesület gondozásában megjelent kötetét mutatták be a költészet napján, hétfőn délután. Sall ezúttal nem képes hanem verses lapokat hozott magával. A nagyváradi származású költő ugyanis mellékesen svédországban postás, verseskötetét pedig az ottani mindennapi munka (is) katalizálta, inspirálta. Az az az izzadtságos kemény munka amelyről Woody Alleni humorral így vall: “Tegnap a munkába, ma az életbe halok bele”. Kötete szerencsére nem az a belehalós fajta, sokkal inkább meghatározhatatlanul egyedi, a költővel beszélgető Szűcs László szerint a műfaja “sajátos”, nem egyértelműen kategorizálható. Már a kötet címe a “Versutánzó szavak” is sugallja replikázott Sall, hogy nem feltétlen verseket kell várni, de azokhoz hasonló szövegeket. A kötetet sajátos szövegeiben pedig: több kor 1986, 2006, a jelen illetve számos helyszín, Nagyvárad, Göteborg is keveredett fiktív helyszínekkel és valós helyzetekkel, rendszerekkel, érzésekkel.
Versek és selfiek
A kötet egyfajta helyzet és hangulat jelentés mondta el Sall, valamiféle jelhagyás, jeladás. Egyik verse inspirációján elhatározta, hogy egy hónapig naponta készít magáról egy fotót (selfiet) így a szöveg mellett vizuálisan is ábrázolttá válik az arcára kiülő kedélyállapota, hangulata és minden ami történik vele. A napi fotózkodás rutinjával, a selfie-zés hagyományát teremtette meg, jegyezte meg viccesen Szűcs László. A Versutánzó szavak kötet bórítóképét a szintén tehetséges ifjú nagyváradi költő és fotós Ozsváth Zsuzsikészítette. A kötet hátoldala sem szokványos ugyanis a könyv teljes szövege (szabad szemmel ha el nem is olvasható de) megtekinthető parányi, bolha méretű betűkkel szedve. Ennek a szimbolikája pedig egész sorsokat kicsiben mutató látszat, mint az egymásra tevődő szitákon átütő festékanyag úgy látszunk mi kicsiben egymás számára mesélte Sall.
A boldogság és az olimpia lángjának nyomában
Jelen pillanatban leginkább a boldogság problematikája foglalkoztatja, vallotta merengve Sall, hogy hová tünhet a fogantatás pillanatában még koncentráltan jelen lévő öröm és boldogságérzet, és mi az a konkrét pillanat, momentum, szakasz vagy folyamat amikor ezt az érzést valahol, valahogy elhagyjuk az életünk során. “Tudományos” ámbár sokkal inkább humoros tézisekkel Sall Lászlónak sikerült megmagyaráznia azt is, hogy miért hűtlen a nőkhöz, mindaddig amíg meg nem találja az igazit. Ha a korábbi sorokat olvasva most azt gondolnák, hogy az ilyen költő az léha, bohém és nem törődöm is, akkor tévednek, ugyanis a Nagyváradon eladott könyvei bejövetelének összegét Acél Nórának adományozza, aki azon álmát szeretné megvalósítani, hogy olimpiai önkéntes lehessen.
A Szigligeti Színház és a Várad folyóirat közös kezdeményezésében a magyar költészet napjára dedikált “feldolgozás” sorozatban Sall László egyik verse is megtekinthető:
A sajátos műfajú költő postással és Versutánzó szavak c. kötetével a marosvásárhelyi közönség április 14-én csütörtökön, ismerkedhet.
Totka László
erdon.ro
zámtalan kézbesítendő dolog miatt szokták várni a postást, legyen az egy levél vagy a nyugdíj de, hogy a legfrissebb verseskötetét várják tőle az egészen ritka. Márpedig a helyzet pontosan így áll Sall László költő, postás esetén – derült ki a költészet napi kötetbemutatóján az Illyés Gyula Könyvesboltban.
Sall László Versutánzó szavak című a Holnap Kulturális Egyesület gondozásában megjelent kötetét mutatták be a költészet napján, hétfőn délután. Sall ezúttal nem képes hanem verses lapokat hozott magával. A nagyváradi származású költő ugyanis mellékesen svédországban postás, verseskötetét pedig az ottani mindennapi munka (is) katalizálta, inspirálta. Az az az izzadtságos kemény munka amelyről Woody Alleni humorral így vall: “Tegnap a munkába, ma az életbe halok bele”. Kötete szerencsére nem az a belehalós fajta, sokkal inkább meghatározhatatlanul egyedi, a költővel beszélgető Szűcs László szerint a műfaja “sajátos”, nem egyértelműen kategorizálható. Már a kötet címe a “Versutánzó szavak” is sugallja replikázott Sall, hogy nem feltétlen verseket kell várni, de azokhoz hasonló szövegeket. A kötetet sajátos szövegeiben pedig: több kor 1986, 2006, a jelen illetve számos helyszín, Nagyvárad, Göteborg is keveredett fiktív helyszínekkel és valós helyzetekkel, rendszerekkel, érzésekkel.
Versek és selfiek
A kötet egyfajta helyzet és hangulat jelentés mondta el Sall, valamiféle jelhagyás, jeladás. Egyik verse inspirációján elhatározta, hogy egy hónapig naponta készít magáról egy fotót (selfiet) így a szöveg mellett vizuálisan is ábrázolttá válik az arcára kiülő kedélyállapota, hangulata és minden ami történik vele. A napi fotózkodás rutinjával, a selfie-zés hagyományát teremtette meg, jegyezte meg viccesen Szűcs László. A Versutánzó szavak kötet bórítóképét a szintén tehetséges ifjú nagyváradi költő és fotós Ozsváth Zsuzsikészítette. A kötet hátoldala sem szokványos ugyanis a könyv teljes szövege (szabad szemmel ha el nem is olvasható de) megtekinthető parányi, bolha méretű betűkkel szedve. Ennek a szimbolikája pedig egész sorsokat kicsiben mutató látszat, mint az egymásra tevődő szitákon átütő festékanyag úgy látszunk mi kicsiben egymás számára mesélte Sall.
A boldogság és az olimpia lángjának nyomában
Jelen pillanatban leginkább a boldogság problematikája foglalkoztatja, vallotta merengve Sall, hogy hová tünhet a fogantatás pillanatában még koncentráltan jelen lévő öröm és boldogságérzet, és mi az a konkrét pillanat, momentum, szakasz vagy folyamat amikor ezt az érzést valahol, valahogy elhagyjuk az életünk során. “Tudományos” ámbár sokkal inkább humoros tézisekkel Sall Lászlónak sikerült megmagyaráznia azt is, hogy miért hűtlen a nőkhöz, mindaddig amíg meg nem találja az igazit. Ha a korábbi sorokat olvasva most azt gondolnák, hogy az ilyen költő az léha, bohém és nem törődöm is, akkor tévednek, ugyanis a Nagyváradon eladott könyvei bejövetelének összegét Acél Nórának adományozza, aki azon álmát szeretné megvalósítani, hogy olimpiai önkéntes lehessen.
A Szigligeti Színház és a Várad folyóirat közös kezdeményezésében a magyar költészet napjára dedikált “feldolgozás” sorozatban Sall László egyik verse is megtekinthető:
A sajátos műfajú költő postással és Versutánzó szavak c. kötetével a marosvásárhelyi közönség április 14-én csütörtökön, ismerkedhet.
Totka László
erdon.ro
2016. április 12.
Halhatatlan – székely – élet
Nagy sikert aratott Kulcsár-Székely Attila székelyudvarhelyi színművész a Lorántffy Központban bemutatott Nyírő-adaptációval.
A Költészet Napja alkalmából a múzeumtermet megtöltő közönségnek nem mindennapi élményben volt része. Mivel a háziolvasmányok közül is kikerült a székely író, Nyírő József és a valamikor oly népeszerű regényeinek és elbeszéléseinek sokasága, ezért is hatott az újdonság erejével gyönyörű nyelvezete, alegóriákkal és képiséggel tele költőisége. 1940-ben született az élet halhatatlanságára utaló faluregénye, a Hallhatatlan élet, mely a családiasság, az összetartás eposza.
A székely falu idilli képét rajzolja meg, a csavaros eszű és mindig tréfálkozó Bojzás Küs Dani és Péter Anikó szerelmének hátteréül. Dani jókedvű, mókás, furfangos, tréfacsináló kolontos, igazi Uz Bence-féle góbé. Az ő legénnyé serdülése, szerelme, házasságkötése, apává válása adják a regény vezérfonalát, amelyet vidám és szomorú történetek váltakozva tarkítanak, ahogyan Dani küzd a mindennapi kenyérért és megélhetésért, vagy éppen a román hatalom helyi képviselőivel. Nyírő József az egyszerű falusi élet mindennapjaiban kívánja felmutatni az élet szépségeit és erejét. Nem az egész regény, hanem csak első részének dramatizált változatát hallhatta a közönség Kulcsár- Székely Attilától. Egy pad és egy kulacs „társaságában” játszotta el egyedül Dani asszonykeresésének és házasodásának történetét. Körülötte a színpadon kevés kellék volt, de előadói tehetsége és jellemformáló készsége, hangjában, gesztusaiban és mimikájában látott eszköztára igen gazdagnak bizonyult. Elhittük neki apja szigorát, keresztanyja zsarnokságát, apósa székely igazságérzetéből fakadó szűkszavúságát, és az ő esetlenségét az udvarlás tanulásában. Bár apja egy gazdag menynek jobban örült volna, de a „szegénységét tisztasággal takaró” Péter Adrás lányát elfogadta attól való félelmében, nehogy vénlegény maradjon a fia.
A színművész játékában így keltett rokonszenvet a belső gazdagsággal bíró Anna iránt. Az esemény emelkedettségében ezért is éreztük fölöslegesnek és olcsó poénnak a hangtechnikushoz intézett kiszólását, – mely egyébként sem volt része a szövegkönyvnek. A templomi esküvő szorongással teli jelenetével, illetve a lakodalmi mulatság hangulatának bemutatásával zárult az előadás, – de nem a regény. Aki kedvet kapott e kivonat meghallgatásával a regény további részének elolvasásához, az készüljön fel arra a küzdelemre, melyet Dani és Anikó további életében jelenít meg az író, éspedig ama mondandójának kifejtésére, hogyha hagyják a székelységet megbirkózni a természet mostoha körülményeivel, e dologra és örömre termett nép paradicsommá varázsolná Erdélyt, ám az idegen hatalom elnyomása pusztulásba, tragédiákba viszi életét. A regény vissza-visszatérő motívuma, hogy a fiatal házasokat minden ismerős, rokon, barát a nagybetűs Élet örömeivel kecsegteti. Dani és Anikó azonban hamar megtapasztalja, hogy az élet küzdelmek sorozata, ahol ugyan föl-föltűnik némi futó öröm, de maradandó emléke a kudarcra ítélt emberi erőfeszítéseknek marad.
Nyírő József több emlékezetes epizódban jeleníti meg az élet iszonytató drámáit, a szegénység, a kilátástalanság, a gyermekhalál rémisztő és fölfoghatatlan sorsverését, és a román hatalom fölösleges sanyargatásait, – írja a regény egyik méltatója. Előbb ízes-góbés humorú epizódok garmadáját adja elő, s az olvasó elámul az író nyelvi leleményeinek kifogyhatatlan sokaságán, ahogyan fölidézi csavaros eszű hőseinek évődését, párbeszédeit, kalandjait és kivált furfangos észjárásukat, ám a kacagtató fordulatok szinte észrevétlenül átváltanak a végzet, a drámai sors megjelenítésébe. A tragikus vég ellenére Nyírő mégis azt mondja – és hiteti el olvasójával, hitette el közönségével is Kulcsár-Székely Attila -, hogy az egyes ember elpusztulhat, de a nemzet, a székely-magyar nép elpusztíthatatlan.
Incze Zsolt
erdon.ro
Nagy sikert aratott Kulcsár-Székely Attila székelyudvarhelyi színművész a Lorántffy Központban bemutatott Nyírő-adaptációval.
A Költészet Napja alkalmából a múzeumtermet megtöltő közönségnek nem mindennapi élményben volt része. Mivel a háziolvasmányok közül is kikerült a székely író, Nyírő József és a valamikor oly népeszerű regényeinek és elbeszéléseinek sokasága, ezért is hatott az újdonság erejével gyönyörű nyelvezete, alegóriákkal és képiséggel tele költőisége. 1940-ben született az élet halhatatlanságára utaló faluregénye, a Hallhatatlan élet, mely a családiasság, az összetartás eposza.
A székely falu idilli képét rajzolja meg, a csavaros eszű és mindig tréfálkozó Bojzás Küs Dani és Péter Anikó szerelmének hátteréül. Dani jókedvű, mókás, furfangos, tréfacsináló kolontos, igazi Uz Bence-féle góbé. Az ő legénnyé serdülése, szerelme, házasságkötése, apává válása adják a regény vezérfonalát, amelyet vidám és szomorú történetek váltakozva tarkítanak, ahogyan Dani küzd a mindennapi kenyérért és megélhetésért, vagy éppen a román hatalom helyi képviselőivel. Nyírő József az egyszerű falusi élet mindennapjaiban kívánja felmutatni az élet szépségeit és erejét. Nem az egész regény, hanem csak első részének dramatizált változatát hallhatta a közönség Kulcsár- Székely Attilától. Egy pad és egy kulacs „társaságában” játszotta el egyedül Dani asszonykeresésének és házasodásának történetét. Körülötte a színpadon kevés kellék volt, de előadói tehetsége és jellemformáló készsége, hangjában, gesztusaiban és mimikájában látott eszköztára igen gazdagnak bizonyult. Elhittük neki apja szigorát, keresztanyja zsarnokságát, apósa székely igazságérzetéből fakadó szűkszavúságát, és az ő esetlenségét az udvarlás tanulásában. Bár apja egy gazdag menynek jobban örült volna, de a „szegénységét tisztasággal takaró” Péter Adrás lányát elfogadta attól való félelmében, nehogy vénlegény maradjon a fia.
A színművész játékában így keltett rokonszenvet a belső gazdagsággal bíró Anna iránt. Az esemény emelkedettségében ezért is éreztük fölöslegesnek és olcsó poénnak a hangtechnikushoz intézett kiszólását, – mely egyébként sem volt része a szövegkönyvnek. A templomi esküvő szorongással teli jelenetével, illetve a lakodalmi mulatság hangulatának bemutatásával zárult az előadás, – de nem a regény. Aki kedvet kapott e kivonat meghallgatásával a regény további részének elolvasásához, az készüljön fel arra a küzdelemre, melyet Dani és Anikó további életében jelenít meg az író, éspedig ama mondandójának kifejtésére, hogyha hagyják a székelységet megbirkózni a természet mostoha körülményeivel, e dologra és örömre termett nép paradicsommá varázsolná Erdélyt, ám az idegen hatalom elnyomása pusztulásba, tragédiákba viszi életét. A regény vissza-visszatérő motívuma, hogy a fiatal házasokat minden ismerős, rokon, barát a nagybetűs Élet örömeivel kecsegteti. Dani és Anikó azonban hamar megtapasztalja, hogy az élet küzdelmek sorozata, ahol ugyan föl-föltűnik némi futó öröm, de maradandó emléke a kudarcra ítélt emberi erőfeszítéseknek marad.
Nyírő József több emlékezetes epizódban jeleníti meg az élet iszonytató drámáit, a szegénység, a kilátástalanság, a gyermekhalál rémisztő és fölfoghatatlan sorsverését, és a román hatalom fölösleges sanyargatásait, – írja a regény egyik méltatója. Előbb ízes-góbés humorú epizódok garmadáját adja elő, s az olvasó elámul az író nyelvi leleményeinek kifogyhatatlan sokaságán, ahogyan fölidézi csavaros eszű hőseinek évődését, párbeszédeit, kalandjait és kivált furfangos észjárásukat, ám a kacagtató fordulatok szinte észrevétlenül átváltanak a végzet, a drámai sors megjelenítésébe. A tragikus vég ellenére Nyírő mégis azt mondja – és hiteti el olvasójával, hitette el közönségével is Kulcsár-Székely Attila -, hogy az egyes ember elpusztulhat, de a nemzet, a székely-magyar nép elpusztíthatatlan.
Incze Zsolt
erdon.ro
2016. április 12.
Verset utánzó szavak Nagyváradtól Göteborgig
Harminc éve, öt éve és tavaly írott szövegeket szerkesztettek egybe a Nagyváradról Göteborgba (Svédország) települt Sall László legújabb, Versutánzó szavak című kötetében. A könyvet hétfő este, a magyar költészet napján mutatták be Nagyváradon az Illyés Gyula Könyvesboltban.
Az eseményen Králik Lóránd, a könyvesbolt vezetője elmondta, hogy a Festum Varadimun egy fajta előrendezvényének is tekinthető a bemutató, és várják az érdeklődőket április 14-én pénteken a Törzsasztalra, melynek vendége Csaplár Vilmos, illetve meglepetéssel is készülnek a Kossuth kiadói csoporttal közösen.
Szűcs László tartott a régi Ady-körök szellemét idézve vitaindítót a könyvről, ám annak előtte néhány bejátszást láthattunk Tóth Balázs olimpikonról, aki kötet nyomtatását támogató göteborgi Move and Walk Intézet (ezt a Pethő-intézethez hasonlította a szerző) igazgatójának, Horváth Eszternek a férje.
S hogy hogyan kapcsolódik az olimpia és a verseskötet? Sall László könyve Váradon eladott példányainak bevételét egy fiatal hölgy, Aczél Dóra kapja. Az önkénteskedéssel régóta foglalkozó nő a bemutatón elmondta, jelentkezett az idei, riói olimpiára önkéntesnek, ki is választották, azonban kiderült, hogy a szervezők semmilyen költséget nem fedeznek (az étkeztetés is kérdéses egyelőre), így az útiköltségtől a szállásbérlésig minden magának kell fedeznie. Sall László egyébként ötven éves születésnapja óta minden kötetének bevételét jótékony célja ajánlja fel, Marosvásárhelyen és Budapesten is egy-egy helyi ügyet támogat a könyv eladásából származó bevétellel.
Visszatérő cím a könyvben a Tegnap a munkában, a versek pedig sajátos műfajúak, hangzott el Szűcs László vitaindítójában. Emellett a szerző egy-egy fotója is szerepel a szövegeknél, melyek lényegében egy hónapot ölelnek fel naptárszerűen, február 8-tól március 8-ig, a szerző születésnapjáig. Leginkább rendhagyó verses naplónak tekinthető a kötet, mondta Szűcs László, melybe harminc évet sikerült belesűríteni.
A göteborgi posta és egy nagyváradi panellakás között változnak a helyszínek, és ki nem mondottan ott van Magyarország. Sall László ugyanis elmondta: felmerül annak az ötlete, hogy odaköltözik. Harminc, öt és egy éve írt szövegek rakodónak egymásra, mint egy-egy szita, ami az előzőn még átmegy, az már a másikon fennakad, fogalmazott Sall László, akinek verseit nemcsak saját előadásában hallhattuk a könyvbemutatón, zárásként levetítették a Szigligeti Színház és Várad egyik költészetnapi versvideóját, melyen az egyik Tegnap a munkában című szöveget Ababi Csilla színművész adta elő.
Fried Noémi Lujza
maszol.ro
Harminc éve, öt éve és tavaly írott szövegeket szerkesztettek egybe a Nagyváradról Göteborgba (Svédország) települt Sall László legújabb, Versutánzó szavak című kötetében. A könyvet hétfő este, a magyar költészet napján mutatták be Nagyváradon az Illyés Gyula Könyvesboltban.
Az eseményen Králik Lóránd, a könyvesbolt vezetője elmondta, hogy a Festum Varadimun egy fajta előrendezvényének is tekinthető a bemutató, és várják az érdeklődőket április 14-én pénteken a Törzsasztalra, melynek vendége Csaplár Vilmos, illetve meglepetéssel is készülnek a Kossuth kiadói csoporttal közösen.
Szűcs László tartott a régi Ady-körök szellemét idézve vitaindítót a könyvről, ám annak előtte néhány bejátszást láthattunk Tóth Balázs olimpikonról, aki kötet nyomtatását támogató göteborgi Move and Walk Intézet (ezt a Pethő-intézethez hasonlította a szerző) igazgatójának, Horváth Eszternek a férje.
S hogy hogyan kapcsolódik az olimpia és a verseskötet? Sall László könyve Váradon eladott példányainak bevételét egy fiatal hölgy, Aczél Dóra kapja. Az önkénteskedéssel régóta foglalkozó nő a bemutatón elmondta, jelentkezett az idei, riói olimpiára önkéntesnek, ki is választották, azonban kiderült, hogy a szervezők semmilyen költséget nem fedeznek (az étkeztetés is kérdéses egyelőre), így az útiköltségtől a szállásbérlésig minden magának kell fedeznie. Sall László egyébként ötven éves születésnapja óta minden kötetének bevételét jótékony célja ajánlja fel, Marosvásárhelyen és Budapesten is egy-egy helyi ügyet támogat a könyv eladásából származó bevétellel.
Visszatérő cím a könyvben a Tegnap a munkában, a versek pedig sajátos műfajúak, hangzott el Szűcs László vitaindítójában. Emellett a szerző egy-egy fotója is szerepel a szövegeknél, melyek lényegében egy hónapot ölelnek fel naptárszerűen, február 8-tól március 8-ig, a szerző születésnapjáig. Leginkább rendhagyó verses naplónak tekinthető a kötet, mondta Szűcs László, melybe harminc évet sikerült belesűríteni.
A göteborgi posta és egy nagyváradi panellakás között változnak a helyszínek, és ki nem mondottan ott van Magyarország. Sall László ugyanis elmondta: felmerül annak az ötlete, hogy odaköltözik. Harminc, öt és egy éve írt szövegek rakodónak egymásra, mint egy-egy szita, ami az előzőn még átmegy, az már a másikon fennakad, fogalmazott Sall László, akinek verseit nemcsak saját előadásában hallhattuk a könyvbemutatón, zárásként levetítették a Szigligeti Színház és Várad egyik költészetnapi versvideóját, melyen az egyik Tegnap a munkában című szöveget Ababi Csilla színművész adta elő.
Fried Noémi Lujza
maszol.ro
2016. április 12.
A régió vezető településévé tenné Udvarhelyt Zakariás
Zakariás Zoltánt jelöli udvarhelyi polgármesternek az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a június 5-i helyhatósági választásokon – jelentették be a keddi sajtótájékoztatón. A jelölt erős képviselő-testületet szeretne, amellyel elérné, hogy „Udvarhely újra a régió vezető városa legyen”. Az EMNP ugyanakkor új udvarhelyi elnökét is bemutatta.
„Amikor négy évvel ezelőtt bekerültem az önkormányzati képviselő-testületbe, akkor abban a reményben vállaltam a feladatot, hogy jó irányba lehet változtatni a város fejlődését. Sajnos négy év tevékenység megvilágosította számomra, hogy ez ebben a formában nem lehetséges. Jelen pillanatban Udvarhely önkormányzata nem egy erős önkormányzat” – fejtette ki Zakariás Zoltán, az EMNP országos alelnöke, hogy miért vállalja a megméretkezést a polgármesteri címért. Szerinte az erős önkormányzat akkor alakul ki, ha az emberek is bíznak benne, de úgy látja, hogy a többségi frakció és a polgármesteri hivatal nem ezen dolgozik. „Úgy gondoljuk, ténylegesen elég volt az egy helyben toporgásból, és meg vagyunk győződve arról, Udvarhelynek van annyi energiája és kreativitása, hogy rövid időn belül újra a régió vezető településévé váljon. Ez a célunk” – fogalmazott.
Jakab Attila, a néppárt Hargita megyei elnöke lemondott udvarhelyi elnöki tisztségéről, a megüresedett helyre pedig Hajdó Csabát, az Alt Technologies Kft. vezetőjét választották meg, aki nem rég lépett be a néppártba.
„Úgy érzem, az udvarhelyi közbeszéd továbbra sem arról szól, amiről kellene, ezért részt vennék a városi tanács munkájában. Ehhez az embernek részt kell vennie egy helyi politikai szervezetben is. Hozzám legközelebb a néppárt állt, személyes és más kapcsolatok miatt is” – jelentette ki Hajdó. Szerinte egyébként arról kellene szólnia a közbeszédnek, hogy mi hiányzik vagy mi nem működik Udvarhelyen.
Gálfi mint alpolgármester?
Noha már régóta próbálják egy politikai csoportba hozni az MPP-t és az EMNP-t – helyi szinten pedig meg is van az egyetértés a pártok között –, az országos viszonyok nem változtak az RMDSZ és a polgáriak megállapodása miatt – magyarázta Jakab Attila. A felsőbb döntések okán egyelőre helyi szinten sem történt meg az együttműködési szerződés aláírása, éppen ezért saját polgármesterjelölttel és tanácsosi listával indul az EMNP a helyhatósági választáson. Ennek ellenére számítanak Gálfi Árpádra – az MPP udvarhelyi elnökére –, mint jövőbeli alpolgármesterre. „Ha úgy alakulnak a viszonyok az MPP háza táján, akkor nyitottak vagyunk a tanácsosi listánk kiegészítésére az ők javaslataikkal, tehát az együttműködés részünkről továbbra is nyitott” – magyarázta Jakab.
2012-ben néppárti szenátorjelölt volt Zakariás
Zakariás Zoltán egyébként nem először számít a voksokra, a 2012-es parlamenti választások alkalmával ő volt a néppárt udvarhely- és gyergyószéki szenátorjelöltje. Akkor Székelyudvarhelyen 13 677-en adtak le érvényes szavazatot a szenátorjelöltekre, melyek 71,67 százalékát az RMDSZ-es Verestóy Attila kapta, 24,67 százalékát (3374 szavazatot) pedig Zakariás.
Fülöp-Székely Botond |
Székelyhon.ro
Zakariás Zoltánt jelöli udvarhelyi polgármesternek az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a június 5-i helyhatósági választásokon – jelentették be a keddi sajtótájékoztatón. A jelölt erős képviselő-testületet szeretne, amellyel elérné, hogy „Udvarhely újra a régió vezető városa legyen”. Az EMNP ugyanakkor új udvarhelyi elnökét is bemutatta.
„Amikor négy évvel ezelőtt bekerültem az önkormányzati képviselő-testületbe, akkor abban a reményben vállaltam a feladatot, hogy jó irányba lehet változtatni a város fejlődését. Sajnos négy év tevékenység megvilágosította számomra, hogy ez ebben a formában nem lehetséges. Jelen pillanatban Udvarhely önkormányzata nem egy erős önkormányzat” – fejtette ki Zakariás Zoltán, az EMNP országos alelnöke, hogy miért vállalja a megméretkezést a polgármesteri címért. Szerinte az erős önkormányzat akkor alakul ki, ha az emberek is bíznak benne, de úgy látja, hogy a többségi frakció és a polgármesteri hivatal nem ezen dolgozik. „Úgy gondoljuk, ténylegesen elég volt az egy helyben toporgásból, és meg vagyunk győződve arról, Udvarhelynek van annyi energiája és kreativitása, hogy rövid időn belül újra a régió vezető településévé váljon. Ez a célunk” – fogalmazott.
Jakab Attila, a néppárt Hargita megyei elnöke lemondott udvarhelyi elnöki tisztségéről, a megüresedett helyre pedig Hajdó Csabát, az Alt Technologies Kft. vezetőjét választották meg, aki nem rég lépett be a néppártba.
„Úgy érzem, az udvarhelyi közbeszéd továbbra sem arról szól, amiről kellene, ezért részt vennék a városi tanács munkájában. Ehhez az embernek részt kell vennie egy helyi politikai szervezetben is. Hozzám legközelebb a néppárt állt, személyes és más kapcsolatok miatt is” – jelentette ki Hajdó. Szerinte egyébként arról kellene szólnia a közbeszédnek, hogy mi hiányzik vagy mi nem működik Udvarhelyen.
Gálfi mint alpolgármester?
Noha már régóta próbálják egy politikai csoportba hozni az MPP-t és az EMNP-t – helyi szinten pedig meg is van az egyetértés a pártok között –, az országos viszonyok nem változtak az RMDSZ és a polgáriak megállapodása miatt – magyarázta Jakab Attila. A felsőbb döntések okán egyelőre helyi szinten sem történt meg az együttműködési szerződés aláírása, éppen ezért saját polgármesterjelölttel és tanácsosi listával indul az EMNP a helyhatósági választáson. Ennek ellenére számítanak Gálfi Árpádra – az MPP udvarhelyi elnökére –, mint jövőbeli alpolgármesterre. „Ha úgy alakulnak a viszonyok az MPP háza táján, akkor nyitottak vagyunk a tanácsosi listánk kiegészítésére az ők javaslataikkal, tehát az együttműködés részünkről továbbra is nyitott” – magyarázta Jakab.
2012-ben néppárti szenátorjelölt volt Zakariás
Zakariás Zoltán egyébként nem először számít a voksokra, a 2012-es parlamenti választások alkalmával ő volt a néppárt udvarhely- és gyergyószéki szenátorjelöltje. Akkor Székelyudvarhelyen 13 677-en adtak le érvényes szavazatot a szenátorjelöltekre, melyek 71,67 százalékát az RMDSZ-es Verestóy Attila kapta, 24,67 százalékát (3374 szavazatot) pedig Zakariás.
Fülöp-Székely Botond |
Székelyhon.ro
2016. április 12.
Kiállítás a falvédőkről
Madaras Sándor marosvásárhelyi idegsebész saját falvédő gyűjteményének vallásos tematikájú darabjait állította ki az unitárius egyház Bolyai téri tanácstermében, Marosvásárhelyen. A falakon 34 feliratos kézimunka látható három hétig.
A falvédő, az azon olvasható szöveg egyfajta mottója is annak a háznak, ahol azt használják – magyarázta a Vásárhelyi Hírlapnak Madaras Sándor gyűjtő. Ha például az áll rajta, hogy „Akármilyen kedves vendég, három napig untig elég”, akkor tudható volt, hogy az nem egy vendégszerető család, és nem szabad túl sokáig ott tartózkodni. Vagy például, ha az volt ráírva, hogy „Vérzőszívű Szűzmária tekints le ránk” – akkor valószínűleg mélyen katolikus család lakott a házban, és nem illett káromkodni. Tehát ezek a belső mottók arról tanúskodtak, hogy milyen szellem, hangulat uralkodik a házban, melyek a fontos dolgok a család számára.
„Az Isten az igazat megőrzi”, „Jézus Mária segíts minket”, „Fájdalmas szívű Szűzanyánk, Könyörgünk hozzád, tekints le ránk”, „Itt volt mellettem az istenem, Mikor bajban voltam, ő adott erőt énnekem”, „Te ki a jót mindig óvja, légy szívünk vigasztalója” – ezeket és ezekhez hasonló szövegeket tartalmaznak a falvédők, a hozzájuk tartozó angyalkák, út menti feszület, kis, falusi templom, Jézus születése, az utolsó vacsora kivarrott, hímzett ábráival, rajzaival.
Madaras Sándor 34 kézimunkát állított ki, kis töredékét csupán a 600-700 darabos gyűjteményének, amelyet harminc év alatt sikerült összegyűjtenie az ócskapiacon, falusi házakból, betegeitől. A kiállított darabok között katolikus és protestáns jellegű feliratok is láthatók, valamennyi különböző figurákat, portrékat, jeleneteket ábrázol, keresztszemes öltéssel, láncöltéssel, kisírásossal, vagy úrihímzéssel készült. Azon túl, hogy ilyen tematika szerint még nem voltak kiállítva, érdekességük, hogy egy olyan kort ábrázolnak, amelynek képi formája gyakorlatilag eltűnt. Az utóbbi évtizedekben lenézték, alábecsülték, a falusi giccs kategóriájába sorolták ezeket az „alkotásokat”, amelynek volt némi alapja, ugyanis a népi naiv művészet határát még nem érték el, s a kidolgozásuk sem volt művészi.
Antal Erika
Székelyhon.ro
Madaras Sándor marosvásárhelyi idegsebész saját falvédő gyűjteményének vallásos tematikájú darabjait állította ki az unitárius egyház Bolyai téri tanácstermében, Marosvásárhelyen. A falakon 34 feliratos kézimunka látható három hétig.
A falvédő, az azon olvasható szöveg egyfajta mottója is annak a háznak, ahol azt használják – magyarázta a Vásárhelyi Hírlapnak Madaras Sándor gyűjtő. Ha például az áll rajta, hogy „Akármilyen kedves vendég, három napig untig elég”, akkor tudható volt, hogy az nem egy vendégszerető család, és nem szabad túl sokáig ott tartózkodni. Vagy például, ha az volt ráírva, hogy „Vérzőszívű Szűzmária tekints le ránk” – akkor valószínűleg mélyen katolikus család lakott a házban, és nem illett káromkodni. Tehát ezek a belső mottók arról tanúskodtak, hogy milyen szellem, hangulat uralkodik a házban, melyek a fontos dolgok a család számára.
„Az Isten az igazat megőrzi”, „Jézus Mária segíts minket”, „Fájdalmas szívű Szűzanyánk, Könyörgünk hozzád, tekints le ránk”, „Itt volt mellettem az istenem, Mikor bajban voltam, ő adott erőt énnekem”, „Te ki a jót mindig óvja, légy szívünk vigasztalója” – ezeket és ezekhez hasonló szövegeket tartalmaznak a falvédők, a hozzájuk tartozó angyalkák, út menti feszület, kis, falusi templom, Jézus születése, az utolsó vacsora kivarrott, hímzett ábráival, rajzaival.
Madaras Sándor 34 kézimunkát állított ki, kis töredékét csupán a 600-700 darabos gyűjteményének, amelyet harminc év alatt sikerült összegyűjtenie az ócskapiacon, falusi házakból, betegeitől. A kiállított darabok között katolikus és protestáns jellegű feliratok is láthatók, valamennyi különböző figurákat, portrékat, jeleneteket ábrázol, keresztszemes öltéssel, láncöltéssel, kisírásossal, vagy úrihímzéssel készült. Azon túl, hogy ilyen tematika szerint még nem voltak kiállítva, érdekességük, hogy egy olyan kort ábrázolnak, amelynek képi formája gyakorlatilag eltűnt. Az utóbbi évtizedekben lenézték, alábecsülték, a falusi giccs kategóriájába sorolták ezeket az „alkotásokat”, amelynek volt némi alapja, ugyanis a népi naiv művészet határát még nem érték el, s a kidolgozásuk sem volt művészi.
Antal Erika
Székelyhon.ro
2016. április 12.
Szeretik a székelyföldi gyakorlatot a veszprémi diákok
Az Erasmus Plus pályázatnak köszönhetően Székelyudvarhelyen végzi háromhetes szakmai gyakorlatát a Veszprémi Szakképzési Centrum tizenkét tanulója.
A tizenhét és huszonegy év közötti diákok itteni vállalkozásoknál dolgoznak autóelektronikai műszerész, karosszérialakatos, gépi forgácsoló, CNC-gépkezelő, valamint autószerelői munkakörökben. Nagyon jól érzik magukat Székelyföldön.
A veszprémi tanintézet az Eötvös József Szakközépiskolával testvériskolai kapcsolatban van. Korábban a „Határtalan” programnak köszönhetően már meglátogatták egymást. Így ismerkedett meg a veszprémi iskola vezetősége az Udvarhelyen rejlő lehetőségekkel. Pályáztak az Erasmus Plus ösztöndíjprogramra, és felvették a kapcsolatot a megfelelő profilú vállalkozásokkal, amelyek nagyon szívesen fogadták a kezdeményezést, hiszen a „cégeknek is érdekük, hogy legyen szakmai utánpótlás” – mondta Szaniszló László projektkoordinátor-helyettes, akinek segítségével találkoztunk a fiatalokkal és bepillanthattunk munkájukba.
Jánosi Gergő és Bauer Csaba – akik autó-, illetve motorversenyzéssel is foglalkoznak – otthon magasan felszerelt szakszervizben dolgoznak, ahol minden munkamozzanatra adott a célszerszám. Udvarhelyen különböző gyártmányú autókkal van dolguk, ami más kihívást jelent. Érkezésünkkor már önállóan javítottak egy gépkocsit. Jánosi Gergő elmondta, sok újat tanultak már itt. A nekik munkát adó AKS Auto Klinika ügyvezetője, Barabás Sándor távozásunkkor bizalmasan odasúgta: „ügyes ez a két gyerek”.
Pálffy Kristóf autóelektrotechnikai műszerészként gyakorlatozik az Autogroup Simónál. Elmondta, ha a munka olyan, akkor engedik önállóan dolgozni. Sok mindent tanultak a szakemberektől, akiktől kérdezhetnek, így amit nem értettek meg az elméleti oktatás során, most megfigyelhetik a gyakorlatban, szakmai tanácsokkal kiegészítve.
Petri Kornél karosszérialakatosként gyakorlatozik, és még a tízórai szünetben is egy autón dolgozott. A munkáját felügyelő szakember nagyon megdicsérte, elmondta, meg van elégedve vele. Arra is felhívta figyelmünket, hogy az ilyen munkához is kell egyfajta tehetség, ráérzés, hiszen volt már olyan gyakornokkal is dolga, aki azzal segített legjobban, ha inkább rendet rakott a műhelyben.
A Prospero Techniknél Kiss Norberttel találkoztunk, akinek már van egy gépi forgácsolói végzettsége, most CNC-gépkezelőként gyakorlatozik. A napokban észrevett egy hibát a rendszerben, és kijavította, amivel kivívta munkatársai elismerését. Mogyorósi Máté László síkköszörűgépen dolgozik a cégnél. Először jár Erdélyben, és nagyon tetszik neki, főleg a környezet, de a munkával is meg van elégedve. „Érdemes volt idejönni” – jegyezte meg búcsúzáskor.
A munkaidő után az Eötvös József Szakközépiskola tanárainak segítségével különböző programokkal teszik tartalmasabbá az itt töltött gyakorlati időt. Megnézték már a várost, és bejárják a környéket is.
Dávid Anna Júlia
Székelyhon.ro
Az Erasmus Plus pályázatnak köszönhetően Székelyudvarhelyen végzi háromhetes szakmai gyakorlatát a Veszprémi Szakképzési Centrum tizenkét tanulója.
A tizenhét és huszonegy év közötti diákok itteni vállalkozásoknál dolgoznak autóelektronikai műszerész, karosszérialakatos, gépi forgácsoló, CNC-gépkezelő, valamint autószerelői munkakörökben. Nagyon jól érzik magukat Székelyföldön.
A veszprémi tanintézet az Eötvös József Szakközépiskolával testvériskolai kapcsolatban van. Korábban a „Határtalan” programnak köszönhetően már meglátogatták egymást. Így ismerkedett meg a veszprémi iskola vezetősége az Udvarhelyen rejlő lehetőségekkel. Pályáztak az Erasmus Plus ösztöndíjprogramra, és felvették a kapcsolatot a megfelelő profilú vállalkozásokkal, amelyek nagyon szívesen fogadták a kezdeményezést, hiszen a „cégeknek is érdekük, hogy legyen szakmai utánpótlás” – mondta Szaniszló László projektkoordinátor-helyettes, akinek segítségével találkoztunk a fiatalokkal és bepillanthattunk munkájukba.
Jánosi Gergő és Bauer Csaba – akik autó-, illetve motorversenyzéssel is foglalkoznak – otthon magasan felszerelt szakszervizben dolgoznak, ahol minden munkamozzanatra adott a célszerszám. Udvarhelyen különböző gyártmányú autókkal van dolguk, ami más kihívást jelent. Érkezésünkkor már önállóan javítottak egy gépkocsit. Jánosi Gergő elmondta, sok újat tanultak már itt. A nekik munkát adó AKS Auto Klinika ügyvezetője, Barabás Sándor távozásunkkor bizalmasan odasúgta: „ügyes ez a két gyerek”.
Pálffy Kristóf autóelektrotechnikai műszerészként gyakorlatozik az Autogroup Simónál. Elmondta, ha a munka olyan, akkor engedik önállóan dolgozni. Sok mindent tanultak a szakemberektől, akiktől kérdezhetnek, így amit nem értettek meg az elméleti oktatás során, most megfigyelhetik a gyakorlatban, szakmai tanácsokkal kiegészítve.
Petri Kornél karosszérialakatosként gyakorlatozik, és még a tízórai szünetben is egy autón dolgozott. A munkáját felügyelő szakember nagyon megdicsérte, elmondta, meg van elégedve vele. Arra is felhívta figyelmünket, hogy az ilyen munkához is kell egyfajta tehetség, ráérzés, hiszen volt már olyan gyakornokkal is dolga, aki azzal segített legjobban, ha inkább rendet rakott a műhelyben.
A Prospero Techniknél Kiss Norberttel találkoztunk, akinek már van egy gépi forgácsolói végzettsége, most CNC-gépkezelőként gyakorlatozik. A napokban észrevett egy hibát a rendszerben, és kijavította, amivel kivívta munkatársai elismerését. Mogyorósi Máté László síkköszörűgépen dolgozik a cégnél. Először jár Erdélyben, és nagyon tetszik neki, főleg a környezet, de a munkával is meg van elégedve. „Érdemes volt idejönni” – jegyezte meg búcsúzáskor.
A munkaidő után az Eötvös József Szakközépiskola tanárainak segítségével különböző programokkal teszik tartalmasabbá az itt töltött gyakorlati időt. Megnézték már a várost, és bejárják a környéket is.
Dávid Anna Júlia
Székelyhon.ro
2016. április 12.
Kitüntették Wild Ferenc hegyimentőt
Wild Ferencet a múlt héten tüntették ki, a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség (MHSSZ) Hegymászó szakága különdíjjal, Zsigmondy Emil-emlékéremmel jutalmazta. Az április 7-i díjátadón azonban a Magyarországon élő Wild egészségi okok miatt nem tudott megjelenni.
Wild Ferenc neve közismert Gyergyószentmiklóson, legfőképp a hegyimentők gondolnak rá hálával, hiszen ő volt, aki 1977-ben Páll Tiborral közösen létrehozta a gyergyószentmiklósi Hegyimentő Egyesületet.
Az MHSSZ által közölt ismertetőben írják róla: „Wild Ferenc hegy- és sziklamászó 77 éves. Aradon született, elsősorban Erdélyben volt aktív, mégis rendszeres kapcsolatot tartott a magyar hegymászással, Magyarországon egy egész nemzedék ismerte a nevét. 1960-ban kezdte a mászást, eleinte versenyzőként, majd hegymászóedzői diplomát szerzett. Erdély különböző hegységeiben számos új utat nyitott ( Pádis, Cserna-völgy, Herkulesfürdő, Néra-szoros), egyedüljáróként első megmászásnak minősülő téli gerincbejárásai voltak a Fogarasban, a Királykőn és a Görgényi-havasokban. A '70-es és '80-as években ő szervezte, oktatta és vezette a gyergyószentmiklósi magyar hegymászókat, akik a Békás-szoros útépítései mellett azóta is végzik a szervezett hegyimentő munkát a Salvamont hegyimentő csapat keretében. Ennek a gyergyói csapatnak tagjai Wild Ferenc irányítása alatt többször részt vettek az MHSSZ-szel közösen adatgyűjtő terepbejárásokban és megmászásokban, amelyek célja magyar nyelvű kalauzok megjelenése volt.”
Wild Ferenc nemcsak mászó, mentő és oktató, hanem író is. Oktatóanyagokkal szolgált sokaknak, Erdélyben és Magyarországon egyaránt, a Hegymászók könyve, amely 1978-ban jelent meg. A Békás-szoros és környéke. Sziklamászó kalauz című kiadványát Gyergyószentmiklóson szerette volna kiadatni, végül Budapesten nyert végleges formát, és tartalma az MHSSZ honlapján is elérhető. Szintén 2012-ben megjelent Fogarasi-havasok. Hegymászó- és turistakalauz, és előkészületben van A Királykő mászókalauza, illetve A Bucsecs mászókalauza.
Tisztelgés az elődök munkája előtt
A mai, gyergyói hegyimentők is fontosnak tartják visszatekinteni a kezdetekre, az úttörőkre. Nem csak munkájuk során emlegetik az előttük járókat, honlapjukon is felhívják a figyelmet arra a bizonyos dátumra, mely az egyesület létének kezdete, és amely Wild Ferenc, illetve Páll Tibor nevéhez köthető. A két alapító ma távol él Gyergyószentmiklóstól, Wild Budapesten, Páll Izraelben lakik. Mindketten nyomon követik az utódok munkáját, akik már a harmadik generációról is gondoskodnak, hiszen sok önkéntes fiatal tanulja az életmentő munkát, és a gyergyói hegyimentés történelmét is. Azt, hogy az alapítástól 1989-ig az egyesület az akkori megyei néptanács támogatásában részesült, az éves költségvetésből edzőtáborokra és az utánpótlás képzésére futotta. Ugyanakkor több sziklamászóút és turistaösvény feljavítása is megtörtént ezekben az években.
1990-től nehéz idők jöttek. „Megszűnt az anyagi támogatás, a Gyilkos-tó turistaforgalma leépült, és megkezdődött az üdülőtelep hanyatlása. Az erdőkitermelés nem kímélte a turistaútvonalakat sem, a Békás-szorosban megjelentek a telefonkábelek, ami nagyon zavarta a sziklamászó útvonalakat. Ésszerűtlenül és indokolatlanul épültek a Gyilkos-tó és a Békás-szoros területén a különböző kereskedelmi egységek. Egyszóval előtérbe került a pénzszerzés, és háttérbe szorult a táj szépségének megőrzése és a természet védelme” – emlékeznek a hegyimentők.
Néhány lelkes csapattag kitartó maradt, és önkéntes módon, saját költségen megpróbálta fenntartani az egyesületet, segíteni a bajba jutottakon, javítgatni a megrongálódott mászóutakat és turistaösvényeket. 1992-ben a gyilkos-tói orvosi rendelő épületéről – amely a városi közüzemek tulajdonát képezte, és amelyet a városi kórház bérelt – a kórház lemondott az egyesület javára. Az épület állapota kritikus volt és javításra szorult. A csapat tagjai önerőből és néhány önzetlen támogató jóvoltából tették lakhatóvá az épületet. 1996-ban történt a legnagyobb változás, amikor a Dancurás Hegyimentő Egyesület önálló, nonprofit szervezetként újjáalakult.
Az egykori ingatlan már csak emlék, új hajlékuk van a hegyimentőknek a Gyilkos-tónál. És támogatás is érkezik, a helyi és a megyei tanács is felismerte munkájuk szükségességét a biztonságos hegyi turizmus terén. Így a csapattagok egy része önkéntesként, mások pedig hivatásos, fizetett munka során, a borszéki csapattal kiegészülve végzik a sokszínű, négy évszakos, huszonnégy órás tevékenységet. Wild Ferenc sikerének mindannyian örvendenek.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro
Wild Ferencet a múlt héten tüntették ki, a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség (MHSSZ) Hegymászó szakága különdíjjal, Zsigmondy Emil-emlékéremmel jutalmazta. Az április 7-i díjátadón azonban a Magyarországon élő Wild egészségi okok miatt nem tudott megjelenni.
Wild Ferenc neve közismert Gyergyószentmiklóson, legfőképp a hegyimentők gondolnak rá hálával, hiszen ő volt, aki 1977-ben Páll Tiborral közösen létrehozta a gyergyószentmiklósi Hegyimentő Egyesületet.
Az MHSSZ által közölt ismertetőben írják róla: „Wild Ferenc hegy- és sziklamászó 77 éves. Aradon született, elsősorban Erdélyben volt aktív, mégis rendszeres kapcsolatot tartott a magyar hegymászással, Magyarországon egy egész nemzedék ismerte a nevét. 1960-ban kezdte a mászást, eleinte versenyzőként, majd hegymászóedzői diplomát szerzett. Erdély különböző hegységeiben számos új utat nyitott ( Pádis, Cserna-völgy, Herkulesfürdő, Néra-szoros), egyedüljáróként első megmászásnak minősülő téli gerincbejárásai voltak a Fogarasban, a Királykőn és a Görgényi-havasokban. A '70-es és '80-as években ő szervezte, oktatta és vezette a gyergyószentmiklósi magyar hegymászókat, akik a Békás-szoros útépítései mellett azóta is végzik a szervezett hegyimentő munkát a Salvamont hegyimentő csapat keretében. Ennek a gyergyói csapatnak tagjai Wild Ferenc irányítása alatt többször részt vettek az MHSSZ-szel közösen adatgyűjtő terepbejárásokban és megmászásokban, amelyek célja magyar nyelvű kalauzok megjelenése volt.”
Wild Ferenc nemcsak mászó, mentő és oktató, hanem író is. Oktatóanyagokkal szolgált sokaknak, Erdélyben és Magyarországon egyaránt, a Hegymászók könyve, amely 1978-ban jelent meg. A Békás-szoros és környéke. Sziklamászó kalauz című kiadványát Gyergyószentmiklóson szerette volna kiadatni, végül Budapesten nyert végleges formát, és tartalma az MHSSZ honlapján is elérhető. Szintén 2012-ben megjelent Fogarasi-havasok. Hegymászó- és turistakalauz, és előkészületben van A Királykő mászókalauza, illetve A Bucsecs mászókalauza.
Tisztelgés az elődök munkája előtt
A mai, gyergyói hegyimentők is fontosnak tartják visszatekinteni a kezdetekre, az úttörőkre. Nem csak munkájuk során emlegetik az előttük járókat, honlapjukon is felhívják a figyelmet arra a bizonyos dátumra, mely az egyesület létének kezdete, és amely Wild Ferenc, illetve Páll Tibor nevéhez köthető. A két alapító ma távol él Gyergyószentmiklóstól, Wild Budapesten, Páll Izraelben lakik. Mindketten nyomon követik az utódok munkáját, akik már a harmadik generációról is gondoskodnak, hiszen sok önkéntes fiatal tanulja az életmentő munkát, és a gyergyói hegyimentés történelmét is. Azt, hogy az alapítástól 1989-ig az egyesület az akkori megyei néptanács támogatásában részesült, az éves költségvetésből edzőtáborokra és az utánpótlás képzésére futotta. Ugyanakkor több sziklamászóút és turistaösvény feljavítása is megtörtént ezekben az években.
1990-től nehéz idők jöttek. „Megszűnt az anyagi támogatás, a Gyilkos-tó turistaforgalma leépült, és megkezdődött az üdülőtelep hanyatlása. Az erdőkitermelés nem kímélte a turistaútvonalakat sem, a Békás-szorosban megjelentek a telefonkábelek, ami nagyon zavarta a sziklamászó útvonalakat. Ésszerűtlenül és indokolatlanul épültek a Gyilkos-tó és a Békás-szoros területén a különböző kereskedelmi egységek. Egyszóval előtérbe került a pénzszerzés, és háttérbe szorult a táj szépségének megőrzése és a természet védelme” – emlékeznek a hegyimentők.
Néhány lelkes csapattag kitartó maradt, és önkéntes módon, saját költségen megpróbálta fenntartani az egyesületet, segíteni a bajba jutottakon, javítgatni a megrongálódott mászóutakat és turistaösvényeket. 1992-ben a gyilkos-tói orvosi rendelő épületéről – amely a városi közüzemek tulajdonát képezte, és amelyet a városi kórház bérelt – a kórház lemondott az egyesület javára. Az épület állapota kritikus volt és javításra szorult. A csapat tagjai önerőből és néhány önzetlen támogató jóvoltából tették lakhatóvá az épületet. 1996-ban történt a legnagyobb változás, amikor a Dancurás Hegyimentő Egyesület önálló, nonprofit szervezetként újjáalakult.
Az egykori ingatlan már csak emlék, új hajlékuk van a hegyimentőknek a Gyilkos-tónál. És támogatás is érkezik, a helyi és a megyei tanács is felismerte munkájuk szükségességét a biztonságos hegyi turizmus terén. Így a csapattagok egy része önkéntesként, mások pedig hivatásos, fizetett munka során, a borszéki csapattal kiegészülve végzik a sokszínű, négy évszakos, huszonnégy órás tevékenységet. Wild Ferenc sikerének mindannyian örvendenek.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro
2016. április 13.
Sógor Csaba: Romániában nemcsak a roma közösséggel szemben létezik nyílt diszkrimináció
Nem méltóak egy európai uniós tagállamhoz azok a romaellenes megnyilvánulások, amelyek Romániában kísérték a nemzetközi roma napot. Ebben az országban az uszítás és a gyűlöletkeltés a magyar közösséggel szemben is rendszeresen tettenérhető – véli Sógor Csaba, aki szerint nem engedhetjük, hogy társadalmilag elfogadottá váljon a romákkal vagy éppen a magyarokkal szembeni nyílt diszkrimináció.
Strasbourgban ülésezik április 11-14. között az Európai Parlament, ahol a nemzetközi roma nap témája is napirendre került. Az RMDSZ-es európai parlamenti képviselő hozzászólásában hívta fel a figyelmet arra az elítélendő és sajnálatos esetre, hogy a nemzetközi roma nap alkalmából Bukarestben felállított rendezvénysátorra ismeretlenek sértő és durva romaellenes feliratokat festettek. „A rendőrség elkezdte a nyomozást, a román kormány és a román államfő felháborodásának adott hangot, több nagykövetség is megszólalt, sőt, még a Világbank is közleményben ítélte el a történteket” – emlékeztet az erdélyi politikus, aki szintén csatlakozott a felháborodott reakciókhoz. Sógor Csaba ugyanakkor leszögezte: a hasonló megnyilvánulások nem méltóak egy EU-tagállamhoz, amelyben a roma közösség súlyosan a társadalom perifériájára szorult.
Ugyanakkor az EP-képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy Romániában nemcsak a roma közösséggel szemben létezik nyílt diszkrimináció, a mostanihoz hasonló erőszakos üzenetek gyakran megjelennek a magyar kisebbséggel szemben is, sporteseményeken, falfirkákon, de egyes médiaorgánumok részéről is tapasztalható az uszítás és a gyűlöletkeltés. „Szeretném, ha az állam intézményei és a politikusok hasonló vehemenciával ítélnék el ezeket a jelenségeket is, nem engedhetjük, hogy társadalmilag elfogadottá váljon ez a fajta magatartásforma” – fejtette ki az EP-képviselő. Sógor Csaba szerint nagy jelentősége van annak az egyhetes rendezvénysorozatnak, amelyet az Európai Parlament a nemzetközi roma nap alkalmából múlt héten szervezett. – Fontosnak tartottam részt venni az eseményen, mert hiszem, hogy a roma integrációval foglalkozni kell, a romaellenes fellépéseket pedig vissza kell szorítani. Ugyanakkor azt is szorgalmazzuk, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek legalább ekkora figyelmet kapjanak az európai döntéshozók részéről – fogalmazott a képviselő. Közlemény
Erdély.ma
Nem méltóak egy európai uniós tagállamhoz azok a romaellenes megnyilvánulások, amelyek Romániában kísérték a nemzetközi roma napot. Ebben az országban az uszítás és a gyűlöletkeltés a magyar közösséggel szemben is rendszeresen tettenérhető – véli Sógor Csaba, aki szerint nem engedhetjük, hogy társadalmilag elfogadottá váljon a romákkal vagy éppen a magyarokkal szembeni nyílt diszkrimináció.
Strasbourgban ülésezik április 11-14. között az Európai Parlament, ahol a nemzetközi roma nap témája is napirendre került. Az RMDSZ-es európai parlamenti képviselő hozzászólásában hívta fel a figyelmet arra az elítélendő és sajnálatos esetre, hogy a nemzetközi roma nap alkalmából Bukarestben felállított rendezvénysátorra ismeretlenek sértő és durva romaellenes feliratokat festettek. „A rendőrség elkezdte a nyomozást, a román kormány és a román államfő felháborodásának adott hangot, több nagykövetség is megszólalt, sőt, még a Világbank is közleményben ítélte el a történteket” – emlékeztet az erdélyi politikus, aki szintén csatlakozott a felháborodott reakciókhoz. Sógor Csaba ugyanakkor leszögezte: a hasonló megnyilvánulások nem méltóak egy EU-tagállamhoz, amelyben a roma közösség súlyosan a társadalom perifériájára szorult.
Ugyanakkor az EP-képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy Romániában nemcsak a roma közösséggel szemben létezik nyílt diszkrimináció, a mostanihoz hasonló erőszakos üzenetek gyakran megjelennek a magyar kisebbséggel szemben is, sporteseményeken, falfirkákon, de egyes médiaorgánumok részéről is tapasztalható az uszítás és a gyűlöletkeltés. „Szeretném, ha az állam intézményei és a politikusok hasonló vehemenciával ítélnék el ezeket a jelenségeket is, nem engedhetjük, hogy társadalmilag elfogadottá váljon ez a fajta magatartásforma” – fejtette ki az EP-képviselő. Sógor Csaba szerint nagy jelentősége van annak az egyhetes rendezvénysorozatnak, amelyet az Európai Parlament a nemzetközi roma nap alkalmából múlt héten szervezett. – Fontosnak tartottam részt venni az eseményen, mert hiszem, hogy a roma integrációval foglalkozni kell, a romaellenes fellépéseket pedig vissza kell szorítani. Ugyanakkor azt is szorgalmazzuk, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek legalább ekkora figyelmet kapjanak az európai döntéshozók részéről – fogalmazott a képviselő. Közlemény
Erdély.ma
2016. április 13.
A dal ünnepe Uzonban
Felemelő érzés volt részt venni szombaton az Uzonban tartott I. Református Kórustalálkozón. Jó ötletnek bizonyult itt, az Alvégen is kórustalálkozót szervezni, a rendezvényt az Uzoni Református Dalárda és a református egyházközség kezdeményezte.
A Feketeügy menti településen már 1879 óta hagyománya van a közös éneklésnek, miként kiderült a vendégfogadó uzoni lelkipásztor, Ungvári Barna András szavaiból. „Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét, hirdessétek napról napra az ő szabadítását” (Zsolt 96,2) – hangzott el a szószékről, majd a lelkész köszöntötte az érkező kórusokat.
A repertoár gazdag volt, kórusonként két-három vagy négy dal került bemutatásra, a vallásos szerzemények mértéktartóan keveredtek a népdalokkal, a népdalfeldolgozásokkal, sőt, a férfi dalkörök ajkán a hazafias és betyáregyveleggel is. Az uzoni református dalárda rövid történetét és a fellépő együtteseket Szabó Margit, a helybeli Tatrangi Sándor Általános Iskola igazgatója mutatta be. A vendégfogadók dalárdája Az úton című ősi ír áldással nyitott: Az Úr vezessen végig az úton, ha szerteszét sodor is a sors, mert ha Őbenne bízva bízunk, nagy örömben majd találkozunk (vezényelt Miklós Árpád). Sokak számára meglepetés volt a keresztvári ( Brassó megye) Fekete Lajos Református Férfidalárda fellépése, akik hazai szerzeménnyel lepték meg a jelenlévőket: névadójuk, a lisznyói származású Fekete Lajos egykori dalszerző kántortanító karmesterük két alkotását énekelték. A dalok szinte leckeként hangzottak, karnagyuk Gábos Ferenc volt.
Kiss Zoltán keresztvári lelkipásztor üdvözlőbeszédében hangsúlyozta az együtt éneklés közösségformáló és megtartóerejét. A szórványban élő magyar közösségeknek szükségük van ezekre a közös élményekre, hozzájárulnak zenei anyanyelvünk megéléséhez, megőrzéséhez, továbbadásához, nemzeti tudatunk erősítéséhez. Egyed Kolumbán Erzsébet kilyéni tiszteletes asszony vezényelte a 12. évébe lépő református vegyes kart. Mély átéléssel adták elő Joseph Haydn–Beharka Pál Az Úrra hagyjad utad! című dalát és a Mester, a bősz vihar dühöng! című, ismeretlen szerzőtől származó művet. Énekelve sorakozott az úrasztala köré a gidófalvi református vegyes kar fiatal karmesterükkel, a brassói zeneakadémia végzettjével, Oláh-Badi Alpárral. Az Általmennék én a Tiszán... című népdalfeldogozásuk után Claude Goudimel és Csomasz Tóth Kálmán istenes szerzeményeit adták elő. A szomszédság nevében vett részt a találkozón a Kelemen Alpár vezette, negyedszázados évfordulóját ünneplő Szentivánlaborfalvi Székely István Dalkör. Különleges volt hallani a férfiak ajkáról Jacques Berthier El Senyor című Taizé-szerzeményét. Fellépésük rendhagyó, mert a mélyen vallásos számot népdalcsokor és betyárnóták követték hegedű- és gitárkísérettel. Vendégként lépett fel a szomszéd egyházmegyéből érkező papolci vegyes kórus négy vallásos dallal (Karnagy Márton János kántor) és a találkozó zárószámaként a kibővült és megújult Sepsi Református Egyházmegye Tiszi Kara zömében magyar zeneszerzők (Kávási és Berkesi Sándor) dalaival. Karmesterük és zenei kíséret: Hajdú Loránd. Mintegy a találkozó koronájaként a jelen lévő énekesek ajkáról felhangzott Händel Győzelmi indulója, vezényelt Sipos Zoltán ismert sepsiszentgyörgyi karmester. Meghitt hangulatban, népes tömeg előtt fiatalok leplezték le a kórustalálkozó emlékkopjáját. Áldás előtt Balázs Antal faragómester, nyugalmazott tanító jellegzetes humorával részletezte az emlékkopjába faragott jelképeket, piacos felébe a találkozó vezérigéjét („Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét”), hátoldalába Holló Ernő versidézetét („A dal megtisztít, fölemel...”) és az uzoni kórus jelmondatát („Szívből fakadjon mindig dalunk”) véste. A koszorúzás zenei aláfestését Miklós Katalin és Jácinta hegedű- és brácsaduója szolgáltatta, majd felhangzott nemzeti imánk. Szólt a köszönet azoknak is, akik anyagiakkal támogatták a rangos rendezvényt.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Felemelő érzés volt részt venni szombaton az Uzonban tartott I. Református Kórustalálkozón. Jó ötletnek bizonyult itt, az Alvégen is kórustalálkozót szervezni, a rendezvényt az Uzoni Református Dalárda és a református egyházközség kezdeményezte.
A Feketeügy menti településen már 1879 óta hagyománya van a közös éneklésnek, miként kiderült a vendégfogadó uzoni lelkipásztor, Ungvári Barna András szavaiból. „Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét, hirdessétek napról napra az ő szabadítását” (Zsolt 96,2) – hangzott el a szószékről, majd a lelkész köszöntötte az érkező kórusokat.
A repertoár gazdag volt, kórusonként két-három vagy négy dal került bemutatásra, a vallásos szerzemények mértéktartóan keveredtek a népdalokkal, a népdalfeldolgozásokkal, sőt, a férfi dalkörök ajkán a hazafias és betyáregyveleggel is. Az uzoni református dalárda rövid történetét és a fellépő együtteseket Szabó Margit, a helybeli Tatrangi Sándor Általános Iskola igazgatója mutatta be. A vendégfogadók dalárdája Az úton című ősi ír áldással nyitott: Az Úr vezessen végig az úton, ha szerteszét sodor is a sors, mert ha Őbenne bízva bízunk, nagy örömben majd találkozunk (vezényelt Miklós Árpád). Sokak számára meglepetés volt a keresztvári ( Brassó megye) Fekete Lajos Református Férfidalárda fellépése, akik hazai szerzeménnyel lepték meg a jelenlévőket: névadójuk, a lisznyói származású Fekete Lajos egykori dalszerző kántortanító karmesterük két alkotását énekelték. A dalok szinte leckeként hangzottak, karnagyuk Gábos Ferenc volt.
Kiss Zoltán keresztvári lelkipásztor üdvözlőbeszédében hangsúlyozta az együtt éneklés közösségformáló és megtartóerejét. A szórványban élő magyar közösségeknek szükségük van ezekre a közös élményekre, hozzájárulnak zenei anyanyelvünk megéléséhez, megőrzéséhez, továbbadásához, nemzeti tudatunk erősítéséhez. Egyed Kolumbán Erzsébet kilyéni tiszteletes asszony vezényelte a 12. évébe lépő református vegyes kart. Mély átéléssel adták elő Joseph Haydn–Beharka Pál Az Úrra hagyjad utad! című dalát és a Mester, a bősz vihar dühöng! című, ismeretlen szerzőtől származó művet. Énekelve sorakozott az úrasztala köré a gidófalvi református vegyes kar fiatal karmesterükkel, a brassói zeneakadémia végzettjével, Oláh-Badi Alpárral. Az Általmennék én a Tiszán... című népdalfeldogozásuk után Claude Goudimel és Csomasz Tóth Kálmán istenes szerzeményeit adták elő. A szomszédság nevében vett részt a találkozón a Kelemen Alpár vezette, negyedszázados évfordulóját ünneplő Szentivánlaborfalvi Székely István Dalkör. Különleges volt hallani a férfiak ajkáról Jacques Berthier El Senyor című Taizé-szerzeményét. Fellépésük rendhagyó, mert a mélyen vallásos számot népdalcsokor és betyárnóták követték hegedű- és gitárkísérettel. Vendégként lépett fel a szomszéd egyházmegyéből érkező papolci vegyes kórus négy vallásos dallal (Karnagy Márton János kántor) és a találkozó zárószámaként a kibővült és megújult Sepsi Református Egyházmegye Tiszi Kara zömében magyar zeneszerzők (Kávási és Berkesi Sándor) dalaival. Karmesterük és zenei kíséret: Hajdú Loránd. Mintegy a találkozó koronájaként a jelen lévő énekesek ajkáról felhangzott Händel Győzelmi indulója, vezényelt Sipos Zoltán ismert sepsiszentgyörgyi karmester. Meghitt hangulatban, népes tömeg előtt fiatalok leplezték le a kórustalálkozó emlékkopjáját. Áldás előtt Balázs Antal faragómester, nyugalmazott tanító jellegzetes humorával részletezte az emlékkopjába faragott jelképeket, piacos felébe a találkozó vezérigéjét („Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét”), hátoldalába Holló Ernő versidézetét („A dal megtisztít, fölemel...”) és az uzoni kórus jelmondatát („Szívből fakadjon mindig dalunk”) véste. A koszorúzás zenei aláfestését Miklós Katalin és Jácinta hegedű- és brácsaduója szolgáltatta, majd felhangzott nemzeti imánk. Szólt a köszönet azoknak is, akik anyagiakkal támogatták a rangos rendezvényt.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. április 13.
A parlamenten múlik a reform
Tíz szakértői kormány sem tudja megváltoztatni a közigazgatási rendszert, ha a parlament nem szavazza meg – jelentette ki Dacian Cioloş kormányfő tegnap, megjegyezve: nem zárja ki a felelősségvállalás gondolatát sem, mivel nem zavarja őket, ha bukik a kabinet; életképes eszközt akarnak.
A kormányfő minderről az újságírókkal beszélt tegnap. Néhányan bíráltak bizonyos dolgokat, a miniszterelnök azonban azt hangsúlyozta, hogy legalább minimális bizalom szükséges a politikum jóindulata iránt a közigazgatási reform kapcsán.
Mint fogalmazott, „talán szélsőségekig hajszolt naivitás”, de ő úgy hiszi, hogy a rendszert csakis úgy lehet újjáépíteni, ha az ártatlanság vélelméből indulnak ki, abból, hogy tényleg változtatni akarnak. „Mert ha nem akarjuk megváltoztatni a dolgokat, akkor megmondom őszintén, nem egy, tíz szakértői kormány sem tudja megváltoztatni a rendszert. Ez a kormány nem tud átvinni egy jogszabályt sem, ha nem szavazza meg a parlament. Tehát a kormány bármilyen törvényt belevihet a közigazgatási reformcsomagba. Felelősséget is vállalhatunk a parlament előtt, és megbukhat a kormány. Nem ez az én bajom, hanem az, hogy olyan eszközöket kellene találni, amiket alkalmaznának is” – magyarázta. Hozzátette: korábban már egyeztetett a témában a pártok képviselőivel, és a törvény elfogadásának egy gyors változatát fogják választani. „A leggyorsabb az lenne, ha júniusban gyorsított eljárással tárgyalná a parlament, vagy ha a kormány felelősséget vállalna, hogy az elfogadott jogszabályt mielőbb gyakorlatba ültethessük”.
Cioloş uniós biztosi tapasztalatát is felidézte, mondván, a 28 tagállamnak annyiféle érdeke volt, és ha nem sikerült egyhangú álláspontra jutni, akkor semmit nem lehetett változtatni. A kormányfő a gyermeknevelési díj megemelésére vonatkozó jogszabályról is nyilatkozott: szerinte a törvény alkalmazását el lehet napolni, ha nem találják meg a szükséges anyagi fedezetet rá a költségvetés kiigazításakor: „Nem fordulunk az alkotmánybírósághoz a gyed emelését célzó jogszabály miatt. (...) El lehet napolni. Minden döntést el lehet napolni, ahogyan minden évben vannak elnapolt jogszabályok.” Emlékeztetett arra is, hogy az idei évi állami költségvetést egy adott hiánycéllal elfogadta a parlament is, a kormány pedig nem fogja túllépni a keretet.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Tíz szakértői kormány sem tudja megváltoztatni a közigazgatási rendszert, ha a parlament nem szavazza meg – jelentette ki Dacian Cioloş kormányfő tegnap, megjegyezve: nem zárja ki a felelősségvállalás gondolatát sem, mivel nem zavarja őket, ha bukik a kabinet; életképes eszközt akarnak.
A kormányfő minderről az újságírókkal beszélt tegnap. Néhányan bíráltak bizonyos dolgokat, a miniszterelnök azonban azt hangsúlyozta, hogy legalább minimális bizalom szükséges a politikum jóindulata iránt a közigazgatási reform kapcsán.
Mint fogalmazott, „talán szélsőségekig hajszolt naivitás”, de ő úgy hiszi, hogy a rendszert csakis úgy lehet újjáépíteni, ha az ártatlanság vélelméből indulnak ki, abból, hogy tényleg változtatni akarnak. „Mert ha nem akarjuk megváltoztatni a dolgokat, akkor megmondom őszintén, nem egy, tíz szakértői kormány sem tudja megváltoztatni a rendszert. Ez a kormány nem tud átvinni egy jogszabályt sem, ha nem szavazza meg a parlament. Tehát a kormány bármilyen törvényt belevihet a közigazgatási reformcsomagba. Felelősséget is vállalhatunk a parlament előtt, és megbukhat a kormány. Nem ez az én bajom, hanem az, hogy olyan eszközöket kellene találni, amiket alkalmaznának is” – magyarázta. Hozzátette: korábban már egyeztetett a témában a pártok képviselőivel, és a törvény elfogadásának egy gyors változatát fogják választani. „A leggyorsabb az lenne, ha júniusban gyorsított eljárással tárgyalná a parlament, vagy ha a kormány felelősséget vállalna, hogy az elfogadott jogszabályt mielőbb gyakorlatba ültethessük”.
Cioloş uniós biztosi tapasztalatát is felidézte, mondván, a 28 tagállamnak annyiféle érdeke volt, és ha nem sikerült egyhangú álláspontra jutni, akkor semmit nem lehetett változtatni. A kormányfő a gyermeknevelési díj megemelésére vonatkozó jogszabályról is nyilatkozott: szerinte a törvény alkalmazását el lehet napolni, ha nem találják meg a szükséges anyagi fedezetet rá a költségvetés kiigazításakor: „Nem fordulunk az alkotmánybírósághoz a gyed emelését célzó jogszabály miatt. (...) El lehet napolni. Minden döntést el lehet napolni, ahogyan minden évben vannak elnapolt jogszabályok.” Emlékeztetett arra is, hogy az idei évi állami költségvetést egy adott hiánycéllal elfogadta a parlament is, a kormány pedig nem fogja túllépni a keretet.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)