Akik szeretik a színház „szagát”
Egy héttel később, de annál nagyobb lelkesedéssel ünnepelte a Kolozsvári Állami Magyar Színház a színházi világnapot, amely idén egybeesett a húsvéttal, így a kincses város teátruma március 27-e helyett április első hétvégéjén tartotta meg a háromnaposra bővített eseményt.
A világnapos ünneplés már pénteken, április elsején elkezdődött, a „bolondos" dátum ellenére azonban a szervezők és az előadók nem vicceltek: a kolozsvári és a sepsiszentgyörgyi színészzenekar – a Loose Neckties Society és a Tesztoszteron Zenei Alakulat – óriási bulit csapott a teátrum emeleti előcsarnokában.
A kettős koncertre érkezők közül ugyan nem mindenki tartotta be a meghirdetett dress code-ot, amely szerint – a kolozsvári világnapos „védjegyszíneknek" megfelelően – fehérbe és magentaszínűbe kellett volna öltözni, a szervezők azonban besegítettek az „egységesítésbe", minden résztvevő fehér és magenta színű, a sötétben foszforeszkáló karkötőket kapott.
A kiegészítők célja az lett volna, hogy a világnapozó közönség kézfelemeléssel szavazzon az előcsarnok két ellentétes oldalán felállított színpadokon párbajozó, felváltva egy–egy dalt előadó két színészzenekar közül arra, amely hatékonyabban bírta táncra őket. A Loose Neckties Society és a Tesztoszteron Zenei Alakulat tagjai viszont már az elején leszögezték: az est mégsem a versengésről szól, hanem arról, hogy mindenki a lehető legjobban érezze magát, amit maradéktalanul sikerült is teljesíteni.
Szombaton két programpont zajlott párhuzamosan: az emeleten varázslatos játékdélutánra és puzzle-versenyre várták a gyermekeket, és kulisszalátogatáson vettek részt az érdeklődők, akik a színháznak a közönség előtt egyébként elzárt, rejtett helyszíneire is kiváncsiak voltak. Az épület átláthatatlan labirintusra emlékeztető folyosóin, terein át kanyarogva a résztvevők az egyik látogatást vezető Laczkó Vass Róbert színművésztől megtudhatták például, hogy „a színház az a hely, ahol minden poros" – szó szerint.
Az is kiderült, hogy az az alkalmazott, „aki nem szereti a színház szagát", nem sokáig bírja a megfeszített, sokszor három ember helyett elvégzett kisegítő munkát, vagyis elkötelezettség és szenvedély szükséges ahhoz, hogy valaki hosszú távon kitartson az intézményben, bármilyen munkakörről legyen szó. A világnapos ünnepség zárónapján, vasárnap a szabadba költözött a teátrum, asztalitenisz-bajnokság is zajlott a színház Szamos-parti oldalán.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

„…nyílt sebe vagyok a szíven szúrt világnak…”
A tavalyi nagy sikerű Ady-est után ismét Nagyváradon lép fel Bogdán Zsolt színművész. Ezúttal Dsida világát hozza közelebb hozzánk a Költészet Napja alkalmából szervezett előadáson.
Hálás feladat egy olyan előadásról beszélni, mint a „…nyílt sebe vagyok a szíven szúrt világnak…” amelyet az őt körülvevő tények, számok a rendkívüli művészestélyek sorába emelik. A Szugyiczky István szerkesztő-rendező által jegyzett előadást a Szatmárnémeti Harag György Társulat és a Kolozsvári Állami Magyar Színház meghatározó személyiségei,Bogdán Zsolt Jászai Mari-díjas Érdemes Művész, Kovács Éva Poór Lili-díjas és Csutak Réka szólaltatja meg. A 2012. április 11-én bemutatott előadásra negyedik éve folyamatos igény van Erdély és Magyarország szerte, ami egy pódiumelőadás esetében feljegyzendő értékmérő.
Gyógyító szavak
Mint a testet mentő orvos, negyedik éve nagy hittel és szeretettel gyógyítanak Dsida Jenő lelket mentő szavaival, aki a szépet és a reményt átleheli a lelkekbe, amikor népvándorlások zúzzák széjjel éppen azokat az értékeket, amik még megmaradtak ebben a szíven szúrt Európában.
Március 10-én Budapesten léptek fel, ezúttal a Vigadóban, rendkívüli volt az érdeklődés, oda akartak gyűlni Dsida köré a nosztalgiázók, a hazagondolók, az Erdély-romantika varázsában élők és a megtisztulni vágyók.
Április 10-én a Költészet Napjának előestéjén éppen a 35-ik előadásukkal köszöntik a verskedvelőket itt Nagyváradon. Az előadás helyszíne a Partiumi Keresztény Egyetem díszterme, kezdés 17 órakor. Jegyek a helyszínen kaphatók. Szervező a Partiumi Magyar Művelődési Céh. Médiatámogató a Bihari Napló.
erdon.ro

A gyermekkönyveket ünnepelték Nagyváradon
Április 2-án, szombaton a Szigligeti Színház és a Diákokért Egyesület szervezésében egész napos programmal ünnepelték a Gyermekkönyvek Nemzetközi Napját a váradi Szigligeti Stúdióban.
Jó ötletnek bizonyult Pető Dalma részéről, hogy április 2-án Nagyváradon is ünnepeljék meg a Gyerekkönyvek Nemzetközi Napját, a szombat déli nyitóünnepség iránt tanúsított élénk érdeklődés is azt támasztotta alá, hogy van rá kereslet. Persze, hogy az álomból valóság legyen, ahhoz az is kellett, hogy a kezdeményezéséhez pozitívan viszonyuljon Perecz Simó Annamária, a Diákokért Egyesület elnöke, Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház főigazgatója és Botházy- Daróczi Réka, a Lilliput Társulat vezetője, akik valamennyien egyetértettek abban, hogy a rendezvénynek kifejezetten váradi jellege legyen, vagyis a meghívottak, illetve a fellépők kötődjenek valamiféleképpen a városhoz.
A megjelenteket Pető Dalma és Huszár István alpolgármester köszöntötték, a színes programkínálat pedig olyan volt, hogy minden egyes eleme valamiféleképpen lekötötte a közönség figyelmét. Ügyesek és talpraesettek voltak például a várad-rogériuszi 11-es számú Általános Iskola kis kórusának tagjai, a Lilliput Társulat pedig két produkcióval is készült: A Négyszögletű Kerek Erdő című előadással, valamint megzenésített versekkel, melyet a Mese Band csapata szervírozott. Ugyanakkor a holtidőben keletkezett űrt kézműves-foglalkozásokkal töltötték ki a szervezők.
Szmirkó regénye
A délután egyik kiemelt pontja a Szmirkó című ifjúsági fantazy-regény bemutatója volt, melynek szerzője, Bökös Borbála életével és tevékenységével azt bizonyítja, hogy Váradon is lehet érvényesülni, nem kell külföldre költözni ahhoz, hogy valaki ismert legyen vagy érvényesüljön. (A regényt ugyanis a Magyar Gyermekirodalmi Intézet által felkért testület a huszonöt legjobb gyermekkönyv közé sorolta 2015-ben). Többek közt elhangzott: az írás is tulajdonképpen egy kemény szakma, megvannak a mesterfogásai és buktatói, de ha valaki tehetséges, akkor annak előbb-utóbb meglesz a jutalma. Bökös Borbála szerint fontos kihasználni a pályázatok nyújtotta lehetőségeket, hiszen ezek díja általában az, hogy az illető kiadó megjelenteti a pályaművet, mely így ezáltal bekerül az országos terjesztésbe.
A Szmirkót amúgy 5-99 éves korosztálynak ajánlja a szerzője, hiszen több olyan konfliktushelyzetet ír benne, melyek a felnőttek számára is tanúsággal szolgálhatnak. Több karakter is szerephez jut az események során: Szmirkó ugyanis egy kisfiú, aki elindul megkeresni ember apját, miközben édesanyja, egy tündér is keresi őt, vagyis a fiát. Közben szimbólumok jelentésén lehet elgondolkozni, és különféle varázslények is szerephez jutnak. Megtudtuk azt is, hogy mivel van rá igény, valószínűleg folytatása is lesz a regénynek, és akár forgatókönyv is készülhet belőle.
Meseíró pályázat
És hogy a program még vonzóbb legyen, korábban meseíró versenyt is hirdettek- 25 pályaművet kaptak-, melynek eredményhirdetése szintén múlt szombaton volt. A zsűrit dr. Pető Csilla tanfelügyelő, a Nagyváradi Egyetem oktatója, dr. Bökös Borbála, a PKE tanára és Derzsi Ákos könyvkiadó-igazgató alkotta, a díjazott és a még kiválasztott alkotások pedig utóbbinak köszönhetően egy illusztrált füzetecske formájában május végén fognak megjelenni.
A Gyermek- és ifjúsági kategóriában dobogós helyen végeztek: I. Boros Brigitta: Elek madara meséje (17 éves, a Mihai Eminescu Főgimnázium diákja), II. Mihoc-Géczi Aletta: Csuda Janó (a Szacsvay Imre Általános Iskola VI. osztályos tanulója), III. Dimény Andor: Rongyos Misi (13 éves, a Szacsvay Imre Általános Iskola növendéke). A felnőtt kategória győztese Fábián Tibor szentjobbi református lelkész lett a községről szóló írásával. Bökös Borbála különdíját a köröstárkányi V. osztályos Oláh Ágota Eszter (A csodaszer), míg a Pető Csilláét a PKE-hallgató Kolumbán Adrienn (A forráscsepp) kapta. Az alkotásoknak kötődniük kellett egy-egy településhez vagy helyi legendához.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Leírni vagy gitározni a Sugás előtt?
A háromszéki szabad sajtóról értekeztek az újságírók
A Pál Utcai Fiúk Egyesülete rendszeres havi összejövetelein a fiatalságot érintő témákat boncolgat. Csütörtökön a Tein kisszínpadán Farkas Réka, a Háromszék főszerkesztő helyettese, Tinca Teddy, lapunk újságírója, Grubisics Levente, a Sepsi Rádió tulajdonos-igazgatója, Szabó Attila, a Szociális Háló rádióműsor szerkesztője és a szervezők részéről Gyergyai Beáta moderátor a sajtószabadságról beszélgettek.
A nyitó kérdés az volt, vajon mennyire számít a sajtó elleni merényletnek az Antena3 tévéstúdió kiköltöztetése addigi székhelyéről, amelyet a tulajdonosa által az államnak okozott kár fejében foglaltak le. Minden meghívott egyetértett abban, hogy a nagy nézettségét kihasználó tévétársaság visszaélt a sajtó hatalmával, mikor egy gazdasági kérdést átfestettek politikai meghurcoltatássá.
Abból ugyanis senki nem csinált botrányt, hogy a kézdivásárhelyi Siculus Rádió működését is ellehetetlenítette a jogdíjakból felhalmozódó adósság, nem is sajnálták őket, vetette fel Grubisics Levente.
Mi lenne a helyzet Háromszéken, beszélhetünk-e sajtószabadságról, tette fel a kérdést Gyergyai Beáta.
Farkas Réka kifejtette, az újságokat elsősorban gazdasági eszközökkel, reklámok megvonásával igyekeznek sarokba szorítani, de jogilag is nagyon kell vigyázniuk. A tényfeltáró riportokkal a – legutóbb Mircea Diacon fogyasztóvédelmi igazgatóról jelent meg hasonló írás – legfőbb gondjuk, hogy dokumentált legyen minden leírt mondat. Tinca Teddy elmondta, amennyiben nem sikerülne kimaradni a politikából, és súlyosbodna a helyzet, még van egy mentsvára, gitározhat a Sugás áruház előtt. Grubisics így vázolta a politikummal való viszonyát: „vannak RMDSZ-es barátaim, de soha nem számíthattam rájuk”, a Korzó című közéleti műsorban pedig gyakorlatilag „felmossuk a földet a politikusokkal, mert tükröt tartunk nekik”.
Végül Grubisics vetette fel az időhiány miatt egy következő alkalomra maradó est témáját, nevezetesen hogy a Facebook mennyire tiszteli vagy él vissza a felhasználók személyiségi jogaival, adataival.
Bodor Tünde
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Magyar gyermekotthon nyitja meg kapuit Aradon
Az aradi Szent Gizella Gyermekotthon hivatalosan még nem nyitotta meg kapuit, a román ügyintézés bürokratikus útvesztői akadályozták meg eddig a lelkes gondozókat, hogy befogadhassák a hátrányos helyzetű családok gyerekeit. Ám adományokat már kaptak a helyi magyar közösségtől.
Az aradi Szent Gizella Gyermekotthon Arad Gáj nevű városrészében, a római katolikus plébánia mellett épült kétemeletes Máltai-házban kapott helyet. Sándor Tivadar plébános 1996-ban került kapcsolatba az alsó-szászországi hildesheimi Máltai Segélyszervezettel, és a németek úgy döntöttek, támogatást nyújtanak egy aradi otthon építéséhez. Ha a Szent Gizella-ház megkapja a működési engedélyt, rendeltetésének megfelelő célt szolgálhat az épület.
„Az volt a németek kikötése, hogy az épület hátsó része gyermekotthon legyen, elöl pedig az irodák kapjanak helyet. Azért szeretnénk az első részében egy ifjúsági Máltai-szervezetet beindítani, a hátsó részében pedig újból beindulna a gyermekotthon, merthogy korábban a gáji Caritas-házban már működött egy. Tudjuk, milyen nehézséggel jár, de szeretjük a gyermekeket, a rászorulókat pedig különösen. Ezektől a gyerekektől annyi szeretetet kap az ember, hogy megéri a Jóistennek a nevében felkarolni őket. Másodlagos célunk, hogy a magyarságot is támogassuk, és a magyar ifjúságnak helyes nevelést biztosítsunk” – mondta Sándor Tivadar plébános.
A Szent Gizella Gyermekotthon beindítása a békéscsabai Bugyinszki család ötlete volt. A családfő, Tamás a csabai polgárőrség vezetőjeként dolgozott hosszú évekig, amíg fel nem adták egzisztenciájukat, és országot váltva Aradra költöztek. Több mint másfél évtizede kapcsolatban állnak a romániai, főleg az erdélyi magyar gyermekotthonokkal, rendszeresen vittek segélyszállítmányokat, de az igazi indíték nem ez volt.
Arról Tamás nem szívesen beszél, inkább a feleségére, Ildikóra bízta, hogy elmondja: „Két éve egy vírusos influenza kétoldali tüdőgyulladást okozott Tamásnál, és három hétig éber kómában tartották, utána tüdőembóliát kapott, és az orvosok már lemondtak róla. Annyit imádkoztunk, és megfogadtuk, hogy ha a Jóisten megmenti, azt csináljuk, amit szeretünk. Hiába van két saját gyerekünk, nagyon szeretjük ezeket a rászoruló gyerekeket is, és rájuk tesszük fel az életünket.”
Bugyinszkiék a kisebbik fiúkat ősztől már Aradra, a Csiky Gergely Főgimnáziumba íratták iskolába, és a hatodikos Dániel elmondása szerint nagyon jól érzi magát, szereti az új közösséget, osztálytársakat, s egyáltalán nem volt nehéz beilleszkednie. Az eltelt másfél év alatt a család kétkezi munkával tette a követelményeknek megfelelővé a ingatlant, persze segítettek a békéscsabai és lőkösházi barátok, egy keszthelyi önkéntes fiatalember, egy aradi villanyszerelő, Tivadar atya és az aradi Katafliewicz Rudolf, aki bár mozgássérült, minden hivatali ügyben eljár, ahogy mondják, ő „a román hangjuk”.
Az otthon megnyitásához még szükség van konyhai és fürdőszobai berendezésekre, illetve fürdőszoba-szerelésben jártasak szakértelmére, a felszerelés egy része megvan, tette hozzá Bugyinszki Ildikó. A közegészségügyi hatóság szerint a konyhában csak szenzoros csap szerelhető a mosogatóra, és minden szobában fürdőszobára van szükség az engedély megadásához. Bár túl szigorúnak tartják az előírásokat, igyekeznek mindenben megfelelni, hogy mielőbb megkezdhessék a működést, és – mint Ildikó fogalmazott – jó kapcsolatot szeretnének fenntartani minden intézménnyel.
Az otthon javára húsvét hétfőjére hirdetett adománygyűjtést az Arad megyei RMDSZ Nőszervezete. „Kapóra jött az ünnep, mert azt gondoltuk, hogy ha minden nőszervezeti tag a locsolkodóktól csak egy lejt is kap, a sok kicsi sokra megy alapon szép összeget gyűjthetünk össze – magyarázta Lészay Ildikó elnök. – Nálam több mint negyvenen voltak öntözni, és volt olyan kisfiú, aki a locsolkodási pénzéből adakozott, mert úgy érezte, jó célra adja. Nem néztük, hogy ki mennyit tett az urnába, mert a gesztus volt a fontos.”
Valamivel több mint 800 lej gyűlt így össze, amit péntek délután adtak át az otthon vezetőinek. Bugyinszki Ildikó azt mondta, hogy ebből a pénzből az apróbb fürdőszobai berendezéseket vásárolják meg, és bíznak a fennvalóban, hogy a többit is sikerül előteremteni.

Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A magyarellenességről és a magyar-magyar összefogásról
A nagyváradi parlamenti képviselői irodában ma délben tartott nagyváradi sajtóértekezlet központi témája a kiéleződött romániai magyarellenesség, valamint a magyar-magyar összefogás esélye volt. Tőkés László EP-képviselő és Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke magyar és román nyelven tájékoztatta a média képviselőit.
Tőkés László elmondta, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) múlt heti ülésén is foglalkoztak a fokozódó romániai magyarellenességgel, az erdélyi egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának késlekedésével, valamint a romániai magyarság, illetve Székelyföld autonómiatörekvéseivel. Felszólalásában ő maga ezen ügyek további és hangsúlyosabb nemzetköziesítését szorgalmazta mind az Európa Tanács, mind az Európai Unió fórumain. Az általa elnökölt Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács egy hónappal ezelőtt levélben fordult a legfelsőbb bírósághoz és ügyészséghez a meghurcolt székelyföldi autonómiabarát elöljárók ügyében – a hatósági túlkapásokat számon kérve –, azonban csak kitérő válaszokat kapott. Ugyanakkor az RMDSZ-nél sürgette az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) összehívását a megszaporodott magyarellenes atrocitások elleni közös fellépés érdekében.
Az erdélyi képviselő kiemelte: a magyarellenesség – mint terminus technicus – azt a sajnálatos jelenséget fedi, amely az általánosan elítélt antiszemitizmus, romafóbia, keresztényellenesség és más diszkriminatív viszonyulások rendjébe illeszkedik, és az európai diszkriminációellenes törvények és dokumentumok tilalma alá esik. „Törvényileg nézve és eredetét tekintve a kisebbségellenes nacionálkommunista politikában gyökerezik, közelebbről pedig az 1990-es marosvásárhelyi fekete márciusig vezethető vissza. Következésképpen egy posztkommunista-posztszekurista jelenséggel van dolgunk, mely az 1989-ben elkezdődött rendszerváltozást mindezidáig sajnálatos módon túlélte” – mondotta Tőkés László, kijelentve: a totalitárius múlt bűntetteinek kivizsgálása keretében, továbbá az 1989 decemberi tömeggyilkosságok, az 1990 márciusi marosvásárhelyi erőszakos cselekmények és az 1990 júniusi bányászjárás ügyében teljes felderítésre és igazságtételre van szükség.
Az erdélyi magyarság választott – tisztességes, autonomista – vezetőinek zaklatását, megalázását, bírságolását, meghurcolását, perbe fogását stb., valamint a jogkövetelők, a közösségi és nemzeti jelképeket használók, a polgári jogaikkal élők megbüntetését summázva rámutatott: természetes az, ha ilyen körülmények között a Romániában élő magyarok – köztük ő maga is – nemzetközi, európai védelmet kérnek, és számítanak Magyarország segítségére. Képviselőnk arra is emlékeztetett: nemcsak megérdemelt állami kitüntetését vonta meg tőle Bukarest egy koncepciós eljárással, hanem jogvédelmet is kapnak azok a volt szekusok Romániában, akik őt a televízióban gyalázzák, hazaárulónak és kémnek titulálva. Tőkés László ezeket az eseteket nem a személye, hanem a teljes erdélyi magyar közösség elleni támadásoknak véli.
Csomortányi István az idei választások kapcsán elmondta, hogy a magyar-magyar összefogás fontos eszköz lenne a siker érdekében, s az EMNP minden szinten keresi ennek a módját, ám bihari példákat sorolva mutatott rá: az RMDSZ tele van korrupcióval, a lelepleződöttek pedig igyekeznek viktimizálni magukat. Tőkés László elvi szinten húzta alá: egyes magyar vezető emberek korrupciós ügyei nem moshatók össze a magyarellenes visszaélések áldozatainak eseteivel. Egyetlen magyar közszereplő se bújjon magyarsága fedezék
itthon.ma//erdelyorszag

Rétvári: évről évre egyre több fiatalt ér el a Határtalanul! program
Egyre népszerűbb a hazai iskolások körében a Határtalanul! tanulmányi kirándulási program, a kiemelt célcsoportnak számító 7. osztályosoknál évről évre egyre nő a résztvevők száma - közölte Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára az MTI-vel.
Ismertetése szerint míg 2013-ban 9.500 hetedikes vett részt a programban, addig 2016-ban már több mint 28 600 lesz a számuk. A két és félszeres növekedés is mutatja a program népszerűségét - mutatott rá az államtitkár, aki szerint sokan vannak, akik nem általános iskolásként, hanem középiskolai osztályukkal vesznek részt a programban, az ő számuk is megközelíti a tízezret.
Rétvári Bence úgy fogalmazott: a Határtalanul! program a nemzeti összetartozás ifjúsági programja, célja, hogy minél több magyar diák szervezett osztálykirándulás keretében keressen fel külhoni magyar közösséget, Erdélytől Felvidékig, Kárpátaljától a Délvidékig.
A program emellett lehetőséget kínál arra, hogy a 9. évfolyamos gimnáziumi, szakközépiskolai és szakiskolai osztályok egy közösen megvalósítandó projekt keretében együttműködjenek egy hasonló életkorú, határon túli magyar gyerekekből álló osztállyal - emlékeztetett.
Hozzátette: a magyar nemzet határokon átnyúló összetartozása szempontjából lényeges közjogi eszköz a külhoni magyarok részére adott kedvezményes honosítás és a választójog lehetősége, de a közösségépítés fontosságáról sem szabad megfeledkezni.
Büszkék vagyunk arra, hogy 2010 óta több mint 100 ezer gyerek vett részt a Határtalanul! programban, segítve ezzel az anyaországi és a külhoni magyar fiatalok közötti kapcsolat- és közösségépítést - mondta az államtitkár, kiemelve: hisznek abban, hogy a nemzeti összetartozás tudatának erősítését már a gyermekkortól el kell kezdeni, a Határtalanul! program segítségével pedig határokon átnyúló, reményeik szerint életre szóló barátságok formálódhatnak.
Budapest

Kizárták a pártból, távozik a tanácsból (Bálint József és az MPP)
Kizárta a pártból az MPP országos elnöksége Bálint Józsefet – az érintett sepsiszentgyörgyi politikus erről maga számolt be tegnapi sajtótájékoztatóján. Közölte továbbá: minthogy a politikai bizalmat megvonták tőle, önkormányzati képviselői mandátuma is megszűnik. A városházán tartott sajtótájékoztatóján beszámolt eddigi tevékenységéről is.
2008. március 14-én jegyezték be a Magyar Polgári Pártot azzal a céllal, hogy biztosítsa a választás szabadságát az erdélyi magyarok számára – idézte fel Bálint József. Kezdetektől az alakulat tagja volt, a sepsiszentgyörgyi szervezet helyi elnökévé, majd országos alelnökké is választották, ez utóbbi tisztséget 2012-ig, a Biró-éráig – Biró Zsolt pártelnökké való megválasztásáig – töltötte be. 2013. március 14-én írásbeli megrovásban részesítette az országos elnökség, mert a 2012-es parlamenti választások során nem az RMDSZ jelöltjét támogatta, hanem Sánta Imrét. 2016. március 14-én pedig arról értesítette az országos vezetés, hogy kizárták a pártból a szabályok ismételt megszegése miatt, tehát azért, mert az RMDSZ-en kívüli erők együttműködését szorgalmazta – idézte fel tegnapi visszatekintője során Bálint József. Leszögezte: nem kívánja megfellebbezni a döntést annak ellenére, hogy igazi MPP-snek tartja magát, és szerinte nem ő változott. Ritkán, igaz, de eddig is voltak főnökei, például Szász Jenő, a korábbi pártelnök vagy Sepsiszentgyörgy alpolgármestereként Antal Árpád polgármester, de ők voltak valakik, most is valakik, s nem hiányzik, hogy Biró Zsolt nyomja a vállát – magyarázta. Nem szeretne sokat beszélni Biró Zsoltról, megmérettetett ő március 10-én Marosvásárhelyen – jegyezte meg arra utalva, hogy a polgáriak elnökét kifütyülték a székely szabadság napján. Arra a felvetésre pedig, miszerint Biró Zsolt szerint azok a Néppárt által felbérelt bérfütyülők voltak, Bálint megjegyezte: a Néppártnak nincs annyi tagja, ahányan ott fütyültek. Ismertette továbbá: a pártból való kizárása azt is jelenti, hogy nem lehet az MPP és a Néppárt közös sepsiszentgyörgyi polgármesterjelöltje, miként azt eredetileg eltervezték. Ez volt az A-terv, a B-terv az, hogy függetlenként indul az EMNP támogatásával – a néppártiak részéről nem érkezett olyan jelzés, hogy nem támogatnák, de C-terv is elképzelhető, tehát az, hogy valamilyen más formát találnak. Az aláírásgyűjtést amúgy elkezdték, az íveken csak a név szerepel, sem templomban sem iskolában nem gyűjtenek – jegyezte meg.
Miután a pártból kizárták, az MPP színeiben elnyert tanácstagi megbízatása is véget ér – erről a prefektúra már értesítette, előreláthatólag a helyi tanács következő ülésén megszűnik mandátuma. Ezért röviden beszámolt munkájáról: az elmúlt évben minden tanácsülésen és szakbizottsági ülésen részt vett, véleményét mindig elmondta, a város fejlesztésére irányuló programokat támogatta, még ha esetenként nagynak is látta az azokra szánt költségvetést. Nem támogatta, hogy a belváros egészében fizetésessé váljék a parkolás, kifogásolta a szemételszállítási díj növekedését, és újabb kölcsön felvételét sem szavazta meg, amíg a régit nem törlesztik. Kisebb mértékű adóemelést javasolt magánszemélyek számára a nem lakás rendeltetésű ingatlanok esetében, de a cégek által birtokolt, használaton kívüli ingatlanokra is – javaslatait azonban az RMDSZ-frakció nem fogadta el. Sepsiszentgyörgyön látszik a fejlődés, viszont a beruházások során a munkálatokat nem hangolták össze, a minőségen van, amit javítani, és sok még a tennivaló ahhoz, hogy a nagy többség számára élhetővé váljék a város. Nem az élhetőség és a rend csúcsa, ami most Sepsiszentgyörgyön tapasztalható – vélekedett.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Német támogatással, két tanácsosi hely a cél
Közösségi házra vágynak a pankotai magyarok
Pankotán Gulyás László RMDSZ-helybeli elnökkel, városi tanácsossal a soron következő önkormányzati választások esélyeit latolgattuk.
Reményei szerint sikerülni fog összegyűjteni a szervezet indulásához szükséges 500 aláírást. Tekintve, hogy a legutóbbi megmérettetésen az egyetlen tanácsosi helyhez szükséges szavazatokon felül teljesítettek, ami nem volt elegendő még egy mandátumhoz, ezért azokat visszaosztották a többi párt jelöltjei között. Nagyon jó ötletnek tartja Péró Tamás ügyvezető elnök felvetését, miszerint az RMDSZ listájára fel kellene venni a helybeli németek képviselőjét is. Ha ugyanis a pankotai 320 magyar mellett a 170 német is az RMDSZ-listára szavazna – amelynek a II. helyén egy belevaló német szerepelne –, bizonyára összejönne két tanácsosi mandátum. Eddig ugyanis a németek soha nem indultak külön, hanem támogatták Retter Iosif polgármestert, aki viszont nem pályázza meg újra a tisztséget. Mivel a németek beszélnek magyarul, meg aztán ők is kisebbségiek, talán jobban megbíznak az RMDSZ-ben, mint a többi pártban. Mindnyájukat ismeri, ezért legsürgősebb teendőjének tekinti megkeresni a németeket, akikkel egyeztetik a közös indulás feltételeit. Ezzel együtt a pankotai magyarságot is alaposan meg kell szervezni, a választásokon meg kell mozgatni mindnyájukat. Ugyanakkor a betegek számára is be kell szerezni az orvosi igazolásokat, hogy hazavihessék hozzájuk a mozgóurnát.
A kérdésre, miszerint egy szem tanácsosként hogyan lehetett politizálni, elmondta: tanárként szívén viseli nemcsak a magyar nyelvű, hanem általában a helybeli oktatást is, ezért az ezzel kapcsolatos ötleteinek kivitelezésében a barát tanácsosokra és az értelmiségiekre, főként az egyetemet végzettekre lehetett támaszkodni. Azok megértették, hogy a pankotai oktatásba és a kultúrába mindenképp több pénzt kell fektetni. Az utóbbi mandátum idején sikerült elindítani az új iskolaépület felhúzását, de a kultúrára is több pénz jutott.
Ami a helybeli magyar kulturális életet illeti, Dokopil Olga rendszeresen megszervezte a szüreti mulatságot, ami magyar hagyomány ugyan, de nagy népszerűségnek örvend a román és a német fiatalok körében is, ezért e mulatságokon ők szoktak többségben lenni. Ugyancsak magyarok szervezik a német kerweit, vagyis templombúcsút is, a katolikus templom felszentelésének az ünnepén. A románok különösen kedvelik a szüreti mulatságot, ezért mindnyájuk saját, magyar népviseletbe öltözik.
Ugyancsak magyar érdekű vonatkozása van a katolikus temetőben lévő magánkápolnának, amit az Ausztriában élő gazdája használatra átadná olyan szervezetnek vagy személynek, aki-amely használná valamilyen rendezvényekre, de a gondját is viselné. Annak a rendbehozatala komoly befektetést igényelne. Csiky Gergelynek a szülőháza eladó volt, 60 ezer eurót kértek érte, ami elérhetetlenül nagy összegnek tűnt. Végül 35 ezer euróért eladták. Annyi pénzt talán a megyei magyarsággal összefogva, elő tudtak volna teremteni, de már késő. Mivel a városnak nincs kultúrotthona, a Csiky Gergely ünnepségeknek sem találnak helyiséget. A lakatlan református parókián, amelyet a hollandok felújítottak, van erre alkalmas terem is, ezért a magyar rendezvényekre egyik termet szeretnék megszerezni. A beszolgáló borosjenői tiszteletes úrnál megpróbálnak közbejárni, hogy egyik jelzett helyiség magyar közösségi házként működhessen. Természetesen a használatból adódó rezsiköltségeket maguk állnák – mondta el érdeklődésünkre Gulyás László pankotai RMDSZ-elnök, városi tanácsos, aki abban bízik, hogy az önkormányzati választások után legkevesebb ketten képviselik majd a város magyarjait és németjeit. Ugyanakkor arról sem mondtak le, hogy a városkában magyar házként működő termet szerezzenek, ahol megtarthatnák az ünnepeiket, felekezetre való tekintet nélkül, megélhetnék a magyarságukat.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Alexandrescu azt követően foglalt állast az ügyben, hogy Radu F. Alexandru, a PNL alelnöke a miniszter leváltását kérte Dacian Cioloş miniszterelnöktől. A liberális politikus úgy tudta, hogy a miniszter a február végi vatikáni látogatásán felajánlotta Gianfranco Ravasi bíborosnak, a Kultúra Pápai Tanácsának elnökének, hogy a könyvtár kerüljön az egyház és a román állam közös kezelésébe.
Szabadság (Kolozsvár) Batthyáneum: az állam nem közösködik az egyházzal
A román állam megegyezést szorgalmaz a gyulafehérvári Batthyáneum ügyében és európai uniós támogatások igénybe vételével felújítaná az ingatlant, de nem akarja átadni az épületet és benne levő értékeket jogos tulajdonosának, a gyulafehérvári római katolikus érsekségnek. Ez derült ki Vlad Alexandrescu kulturális miniszter tegnapi nyilatkozatából, amelyet az egyik közösségi oldalon tett közzé a tárcavezető.

A holnaposoktól máig: fesztivál Nagyváradon
Április 6–10. között a Szigligeti Színház ismét megszervezi a Holnap Után Fesztivált, amelynek keretében szombaton kerül sor a Hol van az a nyár? című Honthy Hanna-emlékelőadás bemutatójára.
A fesztivál a holnaposok nemzedékétől kiindulva a magyar kultúra történetében kiemelkedő szerepet vállaló, helyi kötődésű művészeket helyezi a középpontba, de túllép a színház keretein: többféle művészeti ág képviselteti magát a programsorozatban.
Czvikker Katalin főigazgató egy korábbi sajtótájékoztatón elmondta, a Holnap Után Fesztivál a legrégebbi a színház saját rendezvényei közül, amelynek negyedik kiadása is követi az előző években kialakult hagyományt. Az alapító koncepcióhoz híven idén is színházi előadásokra, koncertekre és irodalmi beszélgetésekre számíthatnak az érdeklődők, amelyek egy részében Nagyváradhoz kötődő, onnan elszármazott személyiségek is közreműködnek.
Sorbán Attila, a fesztivál főszervezője részletesen ismertette a programot, és kiemelte, az idei fesztivál egyik figyelemreméltó meghívottja Érdi Tamás zongoraművész, aki pénteken lép fel. A koncertet a Szigligeti Színház a tízéves Mária Rádió közreműködésével szervezi meg.
A Nemlaha György által szerkesztett, Hol van az a nyár? című kétrészes zenés játékot a Szigligeti Stúdióban mutatják be. „Az előadás Honthy Hannának állít emléket, annak a primadonnának, aki tizenhat éves korától 1978-ban bekövetkezett halálig ünnepelt sztárja volt az operettszínpadoknak. Elképzelésünk szerint Honthy életének kétarcúságát vinnénk színre: látnánk a zenés mesevilágok koronázatlan királynőjét, valamint azt a nőt, akinek számtalan kompromisszumot kell kötnie azért, hogy hivatását gyakorolhassa” – fogalmazott Schlanger András, a produkció rendezője. A főszereplő, Molnár Júlia hozzátette, az előadás komoly színészi munkát feltételez, hiszen a prózai előadáson kívül zenei és táncos felkészülést is igényel.
A programsorozat szerdán 19 órától Lázár Kati Jászai Mari-estjével kezdődik. Másnap délután irodalomtörténészek, szerkesztők és kiadóvezetők beszélgetnek Kuncz Aladár munkásságáról, majd Nappal hold kél bennem... címmel Turek Miklós versszínházi monodrámáját tekinthetik meg az érdeklődők József Attila életéről és költészetéről.
Szombaton az új produkció bemutatóját megelőzően Nemlaha György újságíróval, szerkesztővel tartanak portrébeszélgetést, vasárnap este pedig Kőrösi Csaba előadásában tekinthetik meg az érdeklődők Az értől az óceánig című verses válogatást. A Holnap Után Fesztivál beszélgetéseire a belépés ingyenes. Az előadásokra, valamint a koncertre jegyek a színház jegypénztárában, valamint online, a Biletmaster.ro oldalon kaphatók.
Krónika (Kolozsvár)

Egy 1702-es levél több ezer budzsáki magyarról
Újabb bizonyíték arra nézve, hogy székely eleink honnan érkezhettek mai lakóhelyünkre
1702. március 2-án az erdélyi katolikus nemesség levelet ír a jezsuita rend generálisának, Michele Angelo Tamburininak, amelyben lelki támogatást kérnek az Európa szélén, a Budzsákban élő magyarok számára. (Budzsák a történelmi Besszarábia déli részét jelenti, amelyen ma Moldova Köztársaság és Ukrajna osztozik). Elmondják, a régi magyar királyok több ezer magyart raktak ide határőrnek, akik az idő változásával török uralom alá kényszerültek, de katolikus vallásukat megtartották. Már régebben is kérték, hogy küldjenek közéjük magyar papokat, de eddig a háború akadályozta azt. Most, hogy ezen a vidéken helyreállt a béke, kérik a jezsuita rend generálisát, írjon az ausztriai rendtartományi főnöknek, küldjön közéjük feddhetetlen életű jezsuita szerzeteseket.
Hogy ez a levél nemigen keltette fel a kutatók figyelmét, talán annak „köszönhető”, hogy a budzsáki magyarok nagy, több ezres létszámáról szóló információ kitalációnak tűnhet(ett), mivel más adatok ezt nemigen erősítették meg. Ugyanakkor érdemes körüljárni, vajon az erdélyieknek nem volt-e igazuk a levélben. Egyáltalán, az alapkérdés az, hogy tudhattak-e többet a székelyek/erdélyiek Budzsák felekezeti viszonyairól, mint a Sancta Congregatio de Propaganda Fide hitterjesztő atyái, akik sokat járnak 1623-tól kezdődően Moldvában.
Székely foglyok a Budzsákban
A 17. században a bucsáki (budzsáki) tatárok és erdélyiek között gyakori az érintkezés, és nem a legjobb értelemben: ezen időszak tatárjárásai éppen a budzsákiakhoz kötődnek. 1658-ban ők azok, akik Tordát porig égetik.
A legnagyobb, legemlékezetesebb tatár támadás 1694-ben történt, amikor a Mirza kán vezette 1200 bucsáki lovas körülbelül hétezer székelyt hurcolt el, köztük jelentős székely elöljárókat. Arra, hogy a székelyek jócskán megülik magukat a Budzsákban, tanulságos a Sándor család tagjainak története: Sándor János, akkor csíki alkapitány, fogságba esik, vele együtt feleségét, Angyalosi Erzsébetet és testvérét, Sándor Mihályt is elvitték a tatárok. Elsőként Sándor Mihály szabadul, hogy összeszedje a váltságdíjat testvére számára, majd Angyalosi Erzsébet, legvégül Sándor János, aki egyes feltételezések szerint 1695-ben tér haza, augusztus után.
Ezek szerint akkora székely (magyar) tömeg járta meg akaratán kívül a Budzsákot, és töltött ott huzamosabb időt, hogy azt kell mondanunk: ha ők úgy tudják, hogy ott több ezer régi magyar él, akik a régi magyar királyok alatt kerültek oda határőrnek, akkor az úgy is van.
Budzsák története
Ahhoz, hogy tisztábban lássuk, miért is tudnak az erdélyi (volt) hadifoglyok többet Budzsákról, mint a de Propaganda Fide atyái, a térség történetét kell megismernünk. A legfontosabb tudnivaló az, hogy a Budzsák nem tartozott Moldvához. A Duna, Prut és Dnyeszter közötti vidéken 1484-től kezdődően a törökök egyre nagyobb területeket foglalnak el, amelyeket azonnal a törökök segédnépe, az úgynevezett nogaji (krími) tatárok laknak be. A Fekete-tenger partján levő, a városok/várak melletti részek (Dnyeszterfehérvár, Chilia, Ismail, Reni) közvetlen török fennhatóság alatt vannak, a többi pedig a törökök segédnépeként a krími tatárok kezén.
A területet egészen a 19. századig a moldvai (és általában a nyugati) kancelláriákban Besszarábia néven említik, a törököknél és tatároknál Budzsák néven szerepel, ami tatár nyelven ‘sarkot’ jelent (mint ahogy azt maga a tatár származású Dimitrie Cantemir írja híres, Descriptio Moldaviae című munkájában, 1714–1716 között).
Mekkora volt a Budzsák kiterjedése? Valamiféle automatizmusból következően sokan úgy tartják, a tatárok/törökök által uralt terület csupán a ma Ukrajnához tartozó, Dnyeszter és Duna közötti területet jelentette. Ez az elképzelés teljesen hibás: a 16. század elejétől a 18. század végéig (technikailag az 1812-es török–orosz békekötésig) török/tatár kézen levő Budzsák ennél jóval nagyobb volt. A Dnyeszter partján felnyúlott egészen Csöbörcsökig, amelyet hat másik faluval együtt 1595-ben kapott meg a krími tatár kán – ugyanakkor Csöbörcsök és környéke már nem a budzsáki, hanem a krími tatároké volt. Innen egy nagyjából egyenes kelet-nyugati vonal mentén tartott a budzsáki–moldvai határ a Prut felé, egészen a moldvai Bârlad/Barlád magasságáig. Igaz, egy csík a Prut mellett, a Codrii Tigheciului/Tigheci erdőség a moldvaiak kezében maradt – erről Dimitrie Cantemir azt mondja, hogy ez a legjobb védelem a „szkíták” (tatárok) ellen.
„Fővárosa Smoila”
Az 1600-as évek legelején a Budzsákban élő tatárok önállósodnak, „autonómiát kapnak”, a Krími Kánság részfejedelemségévé válnak, saját vezetővel, Cantemir pasával, aki nem más, mint a későbbi moldvai fejedelem, Dimitrie Cantemir nagyapja. A 40 ezer harcosból álló budzsáki tatárhorda jelentős tényező volt a térségben, hisz folyamatosan rabolta Moldvát, Erdélyt, Lengyelországot és Oroszországot.
Bandinus 1648-ban így ír a Budzsákról: „2. Helyénvaló itt egyet-mást feljegyezni szomszédainkról, hogy belássuk, mekkora veszedelemnek teszi ki magát, aki a Moldvában szétszóródó katolikusoknak lelki táplálékot akar szolgáltatni. A török szomszédsága kelet felől a Puruthnál kezdődik. A legközelebbi város Rhene [Reni], fal nem veszi körül, a Duna mentén, a másik Kilie [Kilia], fallal körülvéve a Duna déli részén. Rhenénél óriási puszták kezdődnek, melyeket Bucsaknak hívnak a Duna s a Dnyeszter között. Béke idején 60 falu van ott. Fővárosa Smoila [Ismail]. 3. E pusztaságra húzódnak a tatárok, valahányszor a szomszéd keresztény vidékeket pusztításaikkal nyugtalanítják. Itt néhány évvel ezelőtt tanyát vert a nevezetes tatárvezér, Kantamir, és mintegy 15 éven át pusztította Lengyelország vidékeit gyakori s félelmetes betöréseivel, s a lengyel csapatokat egy szálig levágta. Hadiszerencséjétől elbizakodva már-már az egész kereszténység megsemmisítésén gondolkodék. Ő ugyanis az erő, vadság s gyorsaság tekintetében kiváló 40 000 katonáját Bucsakban mindig kéznél tartá, s ezeket napról napra szaporítgatá Tatárország minden vidékéről, s azok seregestől jövének a keresztények szabad prédálására. Felbátorítá erre a keresztény fejedelmek között dúló egyenetlenség és viszálykodás.”
A „látható Csöbörcsök”
Nézzük, mi a helyzet Csöbörcsökkel, amely magyar lakossággal rendelkezett. Ennek a helyzete teljesen speciális: tatár kézen van, ám nem tartozik a Budzsákhoz. 1639-ben úgy írja le Niccolo Barsi de Lucca, mint amely település Moldvához tartozik, ám mégis a krími tatár kán egyenes fennhatósága alatt van. Talán ezen különleges helyzete miatt kerül/marad meg a hitterjesztők látókörében – és talán ezért van, hogy „mély” Budzsákban található, a keresztény Moldvához egyáltalán nem kötődő más katolikus településekről semmi hír nincsen, az erdélyi nemesek levelén kívül.
Ugyanakkor az iratok Csöbörcsököt említve azt is elmondják, hogy környékén (vagy inkább ez Budzsákra értendő?) nagy számú katolikus falu található. A csöbörcsöki magyar katolikusokról az első említés 1632-ből való, Paolo Bonnici ferences misszionárius szerint Huși/Huszvárosból kiindulva, a Pruton és a Dnyeszteren túl (hiba: a Dnyeszteren nem kell keresztülmenni), a tatárok pusztáinál található Csöbörcsök 12 faluval, Csöbörcsökön 300 család régen szintén katolikus volt, csak a paphiány miatt átálltak ortodoxnak vagy lutheránusnak. A már idézett Niccolo Barsi de Lucca 1639-es jelentése szerint Csöbörcsök szomszédságában hét másik falu van (hogy katolikus-e vagy sem, nem világos), Csöbörcsökön 30 házban magyar katolikusok élnek, s nemrég épült a templomuk.
A lengyelországi jezsuiták moldvai missziójának 1654. április 6-i jelentése szerint Csöbörcsökön és körülötte mintegy 20 faluban nagyobbrészt katolikus magyarok laknak. Damokos Kázmér, a csíksomlyói ferences kolostor főnöke 1657-ben hat vagy hét katolikus faluról tud Csöbörcsök környékén. A cári szolgálatban álló Turkoly Sámuel 1725. Szentgyörgy hava 10-én levelet küld Asztrachán városából, a Káspi-tenger mellől, amelyben leírja, hogy „Most is Krimben a’ Tatár kám protectioja alatt hét magyar faluk vagynak, a’ mellyekben Magyarul beszélnek. Én azon hét falukban voltam is”. A fentiekből teljesen nyilvánvaló, hogy Turkoly itt Csöbörcsökről és a mellette levő hat faluról ír, amit a Zöld Péter szövegével való szinte szó szerinti egyezés is erősít (a tatár kán védelme alatt állnak/ a tatár kán alattvalói, ezért senki se meri bántani őket).
1767-ben Zöld Péter szinte pedánsan pontosan fogalmaz, mikor azt mondja, „Csöbörcsök városa a krími Tatárország széleiben van, és mellette három másik katolikus falu is található. A város és a három falu a krími kán első feleségének az alattvalói, azért senki se meri őket bántani.” A fentiekből úgy tűnik nekem, Zöld egyáltalán nem túloz, mikor azt állítja, néhány nap alatt 7139 személyt gyóntatott és 2512-t keresztelt meg. Hogy valamiféle következtetést is levonjunk, ők lehetnek azon többezres budzsáki magyarság leszármazottai, akiket az 1702-es levél említ.
A Budzsákban élő magyarokról utolsóként Gegő Elek ad hírt 1838-ban: „A bennmaradtak többnyire neszterfehérvári körzetben laknak [azaz a Dnyeszter mentén, mint Csöbörcsök], s ámbár eloláhosodtak is, a kilii és az iszmaili oláhoktól (a magyar nyelv sajátságát az oláhba átöntvén) igen különböznek. Ezt P. Sándornak s a többi más moldvai magyar rokonainknak, kik Bessarábiát beutazták, tapasztalásaikból.” Talán egyszer majd őket is megtaláljuk...
Sántha Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Honismereti találkozó a várban
A nagyváradi vár szolgált helyszínül szombat délelőtt a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) idei első közgyűlésének, melyet számos tartalmas előadás előzött meg, és várlátogatással zárt.
Nagy érdeklődés övezte a szombati eseményt, melyre közel félszázan érkeztek, a Bihar megyeiek mellett jöttek Szatmár és Arad megyéből is tagok, de voltak a magyarországi Nagykerekiből is érdeklődők, egyetlen szék sem maradt üresen. A jelenlévőket Dukrét Géza, az egyesület elnöke köszöntötte, majd hat tartalmas, jól öszszefoglalt előadás következett. Kovács Rozália Gencsy Pál hadijelentése a szabadságharc idejéből címmel tartott előadást, majd Nagy Aranka Fogolytábor és temető Ostffyasszonyfán címmel értekezett, utána Dr. Vajda Sándor és Bodnár Lajos Gyógyítás a szentírásban címmel adott elő. Pásztai Ottó a Julier család életét és munkásságát mutatta be, majd Makai Zoltán A Medra család és a gyantai vízimalom, Hasas János pedig Rév, Románia kulturális települése címmel tartott előadást. Az előadások után a közgyűlés első napirendi pontjaként Dukrét Géza tartott elnöki beszámolót. Összefoglalta eddigi tevékenységüket és hangsúlyozta, hogy egyesületük székházat kapott a nagyváradi várban, melyet már el is foglaltak, és szándékukban áll egy könyvtár kialakítása is. Az elnök a civil szervezet idei terveiről is beszámolt. Ezek között van például A műemlékvédelem világnapja elnevezésű rendezvény, amelyet a Festum Varadinum keretében április 18-án szerveznek meg, április 21-én egy székesfehérvári küldöttséget fogadnak, április 22-én pedig 110 éves a villamosközlekedés Nagyváradon címmel tartanak szerveznek előadást a Lorántffy Zsuzsanna Reformá- tus Egyházi Központban. Július 16-17-én kétnapos kirándulást szerveznek Arad–Világos–Ópálos–Lippa–Solmos–Máriaradna–Arad (és vissza) útvonalon. Szeptember 9-11-én tartják meg a XXII. Partiumi Honismereti Konferenciát Szatmárnémetiben. Ennek fő témái: Száz éve tört ki a Nagy Háború, Pusztuló műemlékeink, Nagy személyiségeink emlékezete. Október 6-i megemlékezések minden megyében. A közgyűlés végén határozat született a Fényes Elek-díjak odaítéléséről. A döntés révén az őszi konferencián a következők kapják meg a díjat: Miskolczi Lajos (Nagyvárad), Olasz Angéla (Arad), Veres Kovács Attila lelkipásztor (tagságon kívüli). A honismereti találkozó és közgyűlés egy rövid várlátogatással zárult: Mihálka Nándor vezetésével megtekintették a fejedelmi palota restaurált részeit és az ásatásokat.
Sükösd T. Krisztina
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Költészet-nap Szilágyi Domokos és Fekete Vince verseivel
A Magyar Költészet Napja alkalmából a Tompa Miklós Társulat a Kézdivásárhelyi Városi Színház előadását látja vendégül. A jeles napon Marosvásárhelyen kerül közönség elé az A DOLGOKRÓL EGY FÖLDI SZELLEMNEK című zenés versműsor.
Az alkotók ajánlása szerint „Egy, már klasszikussá vált erdélyi költőóriás és a kortárs költészet egyik legsajátosabb hangú alkotójának szellemi párbeszédéből született ez a szintén párbeszédre épülő, a műfajok találkozási pontjából táplálkozó produkció. Vers és zene, vagy még találóbban vers-zene, koncert és színház, avagy zenei kalandozás és drámai megközelítések. Szilágyi Domokos mély vallomásai a létezés határait feszegetik, Fekete Vince versciklusa pedig újra és újra figyelmeztet „a mély” és „a magasság” közötti vívódásainkra. Tízezer éj sötétjében, forgácslétből lobbanó fénybe a teljességet igénylő lélek rezdülései és a szívünk rokonai, a hegyek, fák, füvek, ágak, harag-zöld, azúr menny...”
Az alkotók – a Mácsafej zenekar, Gábor Szabolcs szaxofonos, Kolcsár József előadóművész-rendező Ferencz Csaba zenei gondolataival együtt – e kételyekkel, de felismerésekkel várandós világba kalandoznak, és magukkal hívják közönségüket.
Mácsafej zenekar: Ferencz Áron, Ferencz Csaba, Márk Attila, Ticusan János, Vitályos Lehel. Közreműködik: Gábor Szabolcs szaxofonok. Fekete Vince verseit Ferencz Csaba zenésítette meg. Szilágyi Domokos verseinek felhasználásával a szöveget Kolcsár József és Ferencz Csaba állította össze. Rendező: Kolcsár József.
A marosvásárhelyi előadásra 2016. április 11-én, 17.00 órától kerül sor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Kistermében.
Jegyek egységes 6 lejes áron válthatók online a www.biletmaster.ro oldalon, a Kultúrpalota jegyirodájában hétköznap 12.00-17.30 között és a színházi jegypénztárban 9.00-15.00 óra között, valamint előadás előtt egy órával a helyszínen.
A Mácsafej zenekar erdélyi turnéjának dátumai egyébként erről a plakátról leolvashatók:
maszol.ro

A Duna-régió kulturális örökségét jelenítették meg
Az Osztrák-Magyar Monarchia idején épül vasúthálózat, kiemelkedő természeti szépségek, a magyar alföld ihlette rajzok, székely motívumok, hangszerek, gasztronómiai elemek köszönnek vissza középiskolás diákok munkáin, amelyek a Duna-régió lakosainak sajátos közös kulturális örökségét örökítik meg.
Nem a múltat kívánták kutatni, inkább a közös jövőre irányítani a figyelmet a hétfőn zajlott műhelymunkán a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában. Negyven középiskolás diák alkotott a csíkszeredai Cultura Nostra Egyesület, Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Kulturális Központ, valamint a Szigetvári Zöldzóna Egyesület (Magyarország) és a Vörösmarti Kulturno Umjetničko Društvo „József Attila” (Horvátország) közös projektje keretében. Az elkészült alkotásokat ki is állították. A projekt folytatásaként hasonló műhelymunka zajlik a későbbiekben Horvátországban, majd a magyarországi Szigetváron, ahol képzőművészek számára alkotótábort is szerveznek.
A székely bácsit nagyon korán kiküldte a felesége kaszálni, de ő fáradt volt, és egy kis szíverősítő után leheveredett a szénaboglya tövébe, így elmaradt a munka a patak mellett – szól a tizedik osztályos Olti Angyalka és Salamon Ildikó által megjelenített történet, odébb meg szürkemarhák legelésznek gémeskút közelében Szőcs Károly és Péter Bernadett alkotásán. Számos motívum utal arra, hogy a diákok ismerik a Duna-régió kulturális örökségét.
Egyfajta szabadságot élvezhetett a csíkszeredai Nagy István Művészeti Iskolából, illetve a Kós Károly Szakközépiskolából jelentkezett negyven diák alkotásaik témájának megválasztásánál, merthogy Botár László képzőművész szerint – aki Csíkszeredában irányította a projekt lezajlását –, tartottak attól, hogy A Duna és közös kultúránk címszó zavaróan hathat rájuk, lévén, hogy messze esik Székelyföld a Dunától, még ha „Dunának, Oltnak egy is a hangja”. Az ötlet jónak bizonyult, hiszen számos tetszetős pasztellmunka született a tanulók keze nyomán, voltak olyanok is, akik közösen jelenítették meg elképzelésüket. „A lényege a projektnek, hogy egymás kultúrájára figyeljünk. Ha ez megtörténik, akkor nyertünk – hangsúlyozta Botár.
A művészeti középiskolások mellett építészeti és formatervező műszaki rajzoló profilú osztályban tanulók is jelentkeztek a műhelymunkára. Márton Ildikó, a Kós Károly Szakközépiskola 11. C osztályának osztályfőnöke elmondta, ez is egy lehetőség a formatervezési alapok elsajátítására. „Előzetesen novellák szintjén készültek a tanulók egy-két gondolattal, hogy mit fogalmaznának meg alkotásukkal, és a pasztellmunkák elkészítésének alapjait is el tudták itt mélyíteni, kötetlenebb körülmények közt sokkal hatékonyabban tudnak haladni. Ebben a korban nagyon fontos ilyen témákat adni, mert sokkal inkább felismerik a fiatalok, hogy miért is érdemes itthon maradni, mi az az érték, ami a környező országokban ugyanúgy fellelhető, csak más formában. Így talán sokkal jobban értékelik saját környezetüket, legyen az épített, szellemi vagy bármilyen” – véli a tanárnő.
Izsák-Székely Judith
Székelyhon.ro

Székelyföldi és felvidéki ingatlanügy az Európai Parlamentben
Csáky Pál, az Európai Parlament Petíciós Bizottságának (PETI) alelnöke ma Tőkés Lászlóval, az Emberi Jogi Albizottság (DROI) alelnökével közösen meghallgatást szervezett Brüsszelben a bencés kongregáció csehszlovák állam által elkobzott oroszvári tulajdona és a romániai Székely Mikó Kollégium ügyében.
A felvidéki és erdélyi EP-képviselők irodáinak közös közleménye emlékeztet: a szlovákiai Oroszváron található egykori Lónyai-kastélyt az akkori jogi viszonyoknak megfelelően végrendeletileg hagyta a bencés rendre a kastély, az ingatlanok és a kapcsolódó földterületek volt tulajdonosa. A csehszlovák állam azonban azt a Benes-dekrétumokra való hivatkozással elkobozta, és 1990 után sem szolgáltatta vissza jogos tulajdonosának, a bencés kongregációnak. A Pannonhalmi Bencés Főapátság petícióval fordult az Európai Parlamenthez, majd az elmúlt választási időszakban történt elutasítás után az Európai Unió luxemburgi bírósága elé vitte az ügyet.
A mai meghallgatás célja az ügy jogi hátterének tisztázása volt. A meghallgatáson a Pannonhalmi Bencés Főapátságot dr. Várszegi Asztrik főapát és dr. Juhász-Laczik Albin atya, valamint dr. Sobor Dávid és dr. Tárnok Balázs ügyvédek képviselték.
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium hányattatott ügye is petíció formájában került az Európai Parlament Petíciós Bizottsága elé. A bizottság idén februárban megfogalmazta kérdéseit a román állam irányában, a PETI a válaszok kiértékelése után fogalmazza majd meg végső véleményét. A szövevényes ügyet a meghallgatáson Ballai Ferenc Zoltán, az Erdélyi Református Egyházkerület illetékes igazgatója és dr. Lomnici Zoltán jogász, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke mutatta be a meghallgatás részvevőinek. A Petíciós Bizottság a hivatalos jelentés elkészülte után foglalkozik majd ismét a kérdéssel.
tokeslaszlo.eu

Trianon-nap elutasítva
A magyar elnyomás elleni harc és Trianon napjává nyilvánította volna Bogdan Diaconu június 4-ét Romániában abban a törvénytervezetben, amelyet kedden elutasítottunk a jogi bizottságban. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy vannak olyan többségi kollégák, akik továbbra is nacionalista és magyarellenes retorika és munkafolyamatok mellett próbálnak érvényt szerezni saját maguknak és politikai karrierjüknek” – fogalmazott Máté András Levente, a képviselőház április 5-i ülését követően.
Máté elmondta, hogy az elmúlt időszakban, Romániában egyre jobban felerősödni látszik a nacionalista retorika, valamint a kisebbségi jogok területén visszarendeződés észlelhető.
„Ezelőtt pár évvel nem gondoltuk volna, de ma az RMDSZ legfőbb teendője megvédeni a közösséget, megteremteni a magyarok biztonságát. Hiszen ahogyan a mai napon is történt, egy újabb magyarellenes törvénytervezetet utasítottunk el. Számos ilyen tervezet születik, az RMDSZ-nek az a feladata a parlamentben, hogy a magyar közösség biztonságérzetét erősítse. Egy európai, demokratikus országban nincs helyük az ilyen jellegű jogszabályoknak” – fogalmazott Máté András Levente Kolozs megyei parlamenti képviselő.
Közlemény
Erdély.ma

Brüsszelben sürgették az erdélyi visszaszolgáltatást
El kell érni, hogy Románia vegye komolyan az uniós csatlakozásakor vállalt kötelezettségeit, és tartsa be az egyházi ingatlanok visszaadására tett ígéreteit – mondta Brüsszelben Tőkés László európai parlamenti képviselő a kommunista országokban elkobzott ingatlanok nem rendezett visszaadásával kapcsolatban tegnap tartott kerekasztal-beszélgetésen.
Kiemelte: Románia uniós csatlakozásának feltétele volt az igazságügyi reform, amelynek részét képezte az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdése is. Ezt a román állam a mai napig nem teljesítette maradéktalanul. Mára sikerült elérni, hogy a Romániáról szóló uniós országjelentésekbe bekerült az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának ügye is – mondta. A képviselő arról tájékoztatott, hogy 2140 egyházi ingatlant érint a restitúció ügye.
Ezek nagyjából feléről született döntés, ugyanakkor az ingatlanoknak alig egyharmada került vissza jogos tulajdonosaihoz, mert a döntést megtámadta a román állam – emelte ki. Kijelentette: „sántít az uniós demokrácia gyakorlása”, Romániával elnézőbb az unió, mint más országokkal, ezért a kérdést nem kellő módon és mértékben követi figyelemmel az illetékes bizottság. Ezért volt szükség arra, hogy második alkalommal is petíciót nyújtsanak be a romániai restitúció ügyében – emelte ki a képviselő. „Ezzel szeretnénk rákényszeríteni Romániát, hogy vegye komolyan és tegyen konkrét lépéseket az ügyben” – tette hozzá.
Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke elmondta, hogy a romániai magyar egyházi ingatlanok visszaadásának ügyében beadott petíciót a petíciós bizottság befogadta, és levelében arra hívta fel a román államot, hogy végezzen felülvizsgálatot az ügyben, mivel eddigi kötelezettségeinek nem tett eleget. Lomnici arról tájékoztatott, hogy a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium hányattatott ügye is petíció formájában került az Európai Parlament petíciós bizottsága elé.
Hozzátette, hogy az erdélyi magyar egyházi ingatlanok rendezetlen kérdése nagymértékben érinti az ugyancsak kisebbségben élő romákat is, mert az ő céljaikat is szolgálják az egyházi tulajdonban lévő gyermekotthonok, szeretetházak. Mint fogalmazott, a keddi kerekasztal-beszélgetéssel is nyomást kívánnak gyakorolni a román államra annak érdekében, hogy kezdjék meg az érdemi tárgyalásokat.
Sógor Csaba (RMDSZ) európai parlamenti képviselő hozzászólásában arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak Románia, hanem Szlovákia esetében is vannak megoldatlan problémák. A kollektív bűnösséget kimondó, jelenleg is a szlovák jogrend részét képező Beneš-dekrétumok kérdését nem szabad szó nélkül hagyni, az azokról való tárgyalásokat újra napirendre kell tűzni – húzta alá a képviselő. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát beszédében a szlovákiai Oroszváron található egykori Lónyai-kastély rendezetlen ügyével kapcsolatban arról tájékoztatott, hogy az akkori jogi viszonyoknak megfelelően végrendeletileg hagyta a bencés rendre a kastélyt az ingatlan és a kapcsolódó földterületek volt tulajdonosa. A csehszlovák állam azonban azt a Beneš-dekrétumokra való hivatkozással elkobozta, és 1990 után sem szolgáltatta vissza jogos tulajdonosának, a bencés kongregációnak. A Pannonhalmi Bencés Főapátság petícióval fordult az Európai Parlamenthez, majd az elmúlt választási időszakban történt elutasítás után az Európai Unió luxemburgi bírósága elé vitte az ügyet – mondta. Kiemelte: azért fordul az Európai Unióhoz, hogy hangot adjon annak, a pannonhalmi bencés apátság nem jut jogos örökségéhez, és fel kívánja hívni Európa figyelmét arra, hogy uniós jogokat sért az ügy megoldatlansága.
MTI
Erdély.ma

Nagy szükség van bátorításra (Külhoni fiatal vállalkozók támogatása)
Sepsiszentgyörgyre érkezett múlt héten a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága koordinálta, a külhoni vállalkozók segítését célzó előadás-sorozat, amely során mentorok segítségével célirányos fejlesztési konzultációk zajlanak. A sorozat az államtitkárság által idénre meghirdetett tematikus év része, egy pályáztató rendszert is magában foglal, célja hosszú távon fenntarthatóvá alakítani az illető vállalkozásokat.
A Magyar Állandó Értekezlet múlt év decemberében született döntése nyomán idén a támogatások vonatkozásában a gazdaságfejlesztésre esett a hangsúly, ennek nyomán hirdették meg a fiatal vállalkozók évét – tájékoztatott Hajnal Virág, a program felelőse. A mostani tulajdonképpen egy újabb „fordulója” a 2012-ben elindított tematikusév-sorozatnak, amely során kiemelt aktualitású területet céloznak meg, illetve próbálnak valós segítséget nyújtani az érintetteknek (a korábbi években az óvodák, majd a szakoktatás fejlesztése volt napirenden). Idén összesen 750 millió forintot áldoznak a tematikus évre. A programot úgy építették fel, hogy mind szakmai, mind anyagi támogatásra lehetőség nyíljon, ezért első fordulóban tizennégy kárpát-medencei településen szerveznek konzultációkat a magyarországi Design Terminál kreatívipar fejlesztésével foglalkozó ügynökség szakemberei segítségével. A mentorok általános vállalkozásfejlesztési témákban értekeznek, illetve válaszokkal is szolgálnak a vállalkozók kérdéseire, felvetéseire.
Hosszú távú tervezés szükséges
Az előző állomásokhoz hasonlóan a háromszéki fiatal vállalkozók Zeisky Ákos vállalkozói karrierfejlesztéssel foglalkozó szakember segítségével a vállalkozói életformát, míg Varga Sára marketing-tanácsadótól a brandépítés és marketing tudományának fontos részleteit ismerhették meg. Mészáros Anita bankszektori szakértő, a kis- és középvállalkozások banki finanszírozási és hitelezési lehetőségeit, illetve az üzleti tervezést mutatta be. Végül az értékesítési tervezésről Jónás László beszélt. A program másik összetevője az anyagi támogatás, a teljes keretösszegből 525 millió forintot pályázati célra fordítanak, így 3–6 millió forint támogatást kaphatnak a vállalkozások. Két célcsoportot határoztak meg: a már működő vállalkozásokat, illetve a jó ötletek megvalósítását is támogatnák. A feltételek között szerepel, hogy 1976 után születettek és magyar állampolgárok (vagy azt igénylők) legyenek a pályázók. A kiírás április elejére várható. Hajnal Virág ugyanakkor elmondta, arra ösztönzik a vállalkozókat, hogy ne csak egy pályázat kedvéért vágjanak bele, mivel a vállalkozói egyéniség kialakulása nem csak egy ilyen projekttől függ. Próbálják rávezetni őket, hogy a hosszú távú tervezésre alapozzanak, igyekezzenek elképzelni az egész folyamatot, illetve a termékeik fejlesztési stratégiáját is alaposan tervezzék meg, mivel ezek fontos feltételei a sikernek.
Ugyanazok a problémák
Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a Kárpát-medence különböző térségeiben nincs számottevő különbség a vállalkozói kedv, valamint a hozzáállás tekintetében, nincs nagy eltérés a képességek, a tenni akarás vagy az ötletek minőségében – állapította meg a programfelelős. Ezért ez a konzultációsorozat inkább arra összpontosít, hogy biztassa, ösztönözze azokat, akik már belevágtak, hogy jó úton haladjanak. Elmondható, hogy az erdélyi fiatal vállalkozók is nagyjából hasonlóan hatékony és jó elképzelésekkel, stratégiákkal jelentkeznek, mint a magyarországiak. Jónás László mentor is hasonlóan fogalmazott. Szerinte a vállalkozások világára is érvényes a megállapítás: nagyjából ugyanazokkal a problémákkal, akadályokkal szembesülnek majd mindenhol azok, akik belevágnak. A pénzügyi, folyamati működést segítő rendszerek kidolgozásával foglalkozó szakember szerint nem tapasztaltak lemaradást az erdélyi fiatal vállalkozók esetében az innovatív, kreatív fejlesztés terén, ezen információk manapság könnyen elérhetők, és erre a hajlandóság is megvan. Hasonlóan teszik azt Londonban, Bécsben vagy Budapesten is. A tanácsadásra mégis szükség van, elsősorban a tájékozódást elősegíteni, nem feltétlenül az új irányvonalak megismertetése, inkább azok alkalmazási lehetőségei, formái terén.
Folyamatos munka
Folyamatos közös munkára építették fel a sorozatot, mely nem csak a tematikus évre korlátozódik, a pályázatok esetében például hároméves fenntarthatóságot írnak elő, illetve a mentorokkal való állandó kapcsolattartás is része a kezdeményezésnek. Újabb szakemberek bevonása is lehetséges a Design Terminál révén – mondta el Hajnal Virág a program várható utóéletét illetően. A támogatás, tanácsadás ugyanakkor egyfajta hidat is próbál építeni a generációk között, így például kisebb vállalkozások számára utat mutatnak, miként lehet a fiatalokat bevonni a szülők által indított valamely hagyományos tevékenységbe (például méhészet), illetve miként egyeztethető össze az innováció, a kreativitás ezekkel a területekkel.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Teatrológusok találkozója
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen az 1995/1996-os egyetemi évben kezdte el tanulmányait az első teatrológusosztály. A teatrológia nevet a francia kultúrából kaptuk, és bár sokszor használjuk mellette a dramaturgiát és a színháztudományt, hozzánk nőtt ez a név is, belaktuk, örömmel éljük meg különféle vonatkozásait, változásait.
Amelyből van bőven. A kilencvenes évek közepén az irodalmi titkár főként a drámaszöveggel foglalkozott, a kritikus pedig kritikát írt. Később a dramaturg a rendező legelső, legbelső munkatársává vált. Az egységes pályamodell – mint a művészeti felsőoktatásban általában – mára a múlté, a teatrológus korábbi feladatai mellett pályázatot ír, honlapot szerkeszt, archívumot kutat, rendezvényt szervez, drámapedagógiai workshopot tart. Színpadi szöveget ír. Tévéműsort szerkeszt. Színházat igazgat.
Húsz év nem nagy idő az egyetemi képzésben. Ahhoz azonban pont elég, hogy alkalmat kínáljon ránézni önmagunkra, rákérdezni eddigi eredményeinkre és további feladatainkra. Egykori diákjaink szakmai élete rendkívül sokféle, büszkeségre és önkritikára egyaránt ad számunkra okot. A teatrológusok találkozója a volt és jelenlegi teatrológus diákok, tanárok és az egyetem vezetősége közös ünnepe – olvasható a Művészeti Egyetem közleményében.
A találkozó programjain szívesen látnak minden érdeklődőt!
Program:
Április 7., csütörtök, 19 óra, Stúdió Színház. Sergi Belbel: Halál. Rendező: Bocsárdi László.
Április 8., péntek, Stúdió Színház előcsarnoka. 9:30 – kávé, tea; 10-14 – megnyitó, beszélgetés; 14-16 – szünet; 16-18 – kötetlen beszélgetés.
Népújság (Marosvásárhely)

35. Országos Táncház Találkozó
Lábam termett a táncra...
A hét végén tartották Budapesten a 35. Országos Táncház Találkozót, amely tulajdonképpen a Kárpát-medence zenészeinek és táncosainak seregszemléje volt.
A Papp László sportarénában lezajlott esemény méreteit érzékelteti, hogy az aréna küzdőterén felállított nagyszínpadon és a körülötte zajló események mellett két emeleten, négy nagyobb teremben is folyamatos programok várták a közönséget. Tudósításunk természetesen a teljesség igénye nélkül készült, hiszen hosszú listán kellene felsorolnunk a részt vevő együtteseket, zenészeket, táncosokat, énekeseket, így csak tájegységenként említjük őket.
Szombaton reggel nyitott, és vasárnap estig tartott a földszinti küzdőtéren a népművészeti és kézműves vásár, ahol legalább ötven standon válogathattak a látogatók a szebbnél szebb tárgyak között. Szőttesek, tánccipők és csizmák, kerámiák, gyöngyékszerek, fajátékok, babák, könyvek, cd-k, hangszerek... – könnyebb lenne felsorolni, mi mindent nem kínáltak eladásra –, és vevő is akadt bőven.
Szombaton az arénában reggeltől estig tánctanítás és táncház zajlott, magyarországi, erdélyi, moldvai és gyímesi zenészek részvételével, egész nap ropták a táncot kicsik és nagyok, profi táncosok oktatták a bonyolult és egyszerű lépéseket.
A Martin György Teremben az MTA BTK Néprajztudományi Intézete és a Magyar Néprajzi Társaság kiadványaiból rendeztek könyvbemutatót és vásárt, ugyanitt aprók tánca, délután pedig „tini táncház” volt. A Kodály Teremben az idén 90 éves Kallós Zoltán erdélyi néprajzkutató, mindenki szeretett „Zoli bácsija” életmű kiállítását láthatta a közönség, amelynek megnyitóján az egykori kolozsvári táncház zenészei léptek fel, megtisztelve mentorukat, tanítójukat. Ugyanitt mutatták be az ördöngősfüzesi ( Mezőség) Hideg Anna néni daloskönyvét és a Halmos Béla-programot is. A Vásárhelyi Teremben a 85. évét betöltő Novák Ferenc néprajztudós előadásán és könyvbemutatóján vehettek részt az érdeklődők, és filmvetítés is volt Kovács László gyímesi, bukovinai témájú filmjeiből. A Lajtha László Teremben kiállítás nyílt Hazatérés címmel a bukovinai székelyek és moldvai csángók 75 évéről Magyarországon, amelynek megnyitóján Kóka Rozáliát ás Petrás Máriát hallhattuk, és a magyar népzene-oktatás négy évtizedéről is folyt kerekasztal-beszélgetés.
Este hét óra után Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Országra szóló lakodalom, illetve Lábam termett a táncra, szemem a kacsintásra címmel zajlott gálaműsor a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség és a Martin György Néptáncszövetség rendezésében.
Este a Fáklya klubban rendeztek táncmulatságot a magyarpalatkai (Mezőség) zenekarral.
A két eseménydús nap során baráti találkozásokra, tartalmas magánbeszélgetésekre adott alkalmat a Folk kocsma, amelyet az aréna oldalában rendeztek be, étel-ital volt bőven, itt alkalmi zenészek hangicsálása mellett folyt a buli reggeltől estig.
A vasárnapi események során az arénában kalocsai viselet-bemutató és hajfonó verseny, népi játékok és ügyességi táncok bemutatója is zajlott, de általános vélemény szerint a nap egyik fénypontja a tavalyi Páva-nyertes gyermekek fellépése volt. A legnagyobb sikert hat pöttöm fiú legényes táncbemutatója aratta. Az emeleti termekben táncbemutatók, zeneiskolák koncertjei, izgalmas gyermekprogramok – bábszínház, tréfás cirkuszi műsor, népi gyermekjátékok – zajlottak. Este Lajkó Félix folk cd-bemutatója után, a két hosszú és fárasztó, de rendkívül szép és élmény dús nap méltó zárásaként köszöntötték a 90 éves Kallós Zoltánt, aki mindvégig ott ült a vásárban lévő standján, és személyesen dedikálta zenei cd-it és könyveit. Zoli bácsi körül valóságos búcsújárás folyt mindkét napon. Mint a Nyugati Jelennek adott interjújában elmondta, úgy érzi, nyomja már az évek súlya, és idén volt az utolsó alkalom, hogy ellátogatott az Országos Táncház Találkozóra. A zenés-táncos születésnapi köszöntő után mezőségi bállal zárult a kétnapos világraszóló buli.
Budapest
Réthy Emese
Nyugati Jelen (Arad)

Irodalmár és képzőművész lelkipásztorok alakjának felidézése
A Temesvár-belvárosi Református Templom gyülekezeti termében április 2-án, szombaton A Békés Bánáti Történelmi Egyházmegye lelkipásztorainak irodalmi és képzőművészeti munkássága címmel tartottak tudományos konferenciát. A rendezvény első részében dr. Hegyi Ádám ( Szegedi Tudományegyetem) XVIII. századi nagy elődeinkről tartott izgalmas előadást, majd Szekernyés János temesvári helytörténész egy átfogó, lelkész személyiségeket ismertető és tevékenységüket bemutató előadást tartott. A folytatásban Bálint Sándor, Gáll Zoltán, Bódis Ferenc, Szűcs András Ottó és Makay Botond lelkipásztorok idézték fel elődeik sokoldalú szolgálatát. A tudományos konferencia második részében Dénes József nagyzerindi lelkipásztor mutatta be A kék madár bokrétája című, negyedik verseskötetét. A rendezvény befejező részében lelkész költők verseiből került felolvasásra néhány költemény, közreműködött a nagyzerindi Boldogság zenekar. A gyülekezeti teremben református lelkészek irodalmi és képzőművészeti munkásságát bemutató kiállítást tekinthettek meg a résztvevők.
„Jövőre lesz a reformáció 500 éves évfordulója – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Fazakas Csaba református esperes, a rendezvény házigazdája. – A magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma keretében működő Reformációs Emlékbizottság kiírt egy pályázatot előkészítő rendezvények megtartására. Ezt ragadtuk meg, amikor az immár három alkalommal megtartott Békés Bánáti Történelmi Egyházmegye találkozóit elkezdtük szervezni. Akkor merült fel az ötlet, hogy itt voltak író, festő, költő, zeneszerző lelkészek, miért ne tekintenénk vissza egy konferencia keretében erre a múltra. A XIX. század vége, a XX. század olyan lelkészeket állított szolgálatba ezen a vidéken, mint Nemes Elemér, Szombati-Szabó István, Streleczky Sándor, Nagy Márton, Szepesi Nits István, Szabolcska Mihály, dr. Szabolcska László, id. Zöld Mihály, ifj. Zöld Mihály, Kádár István, Orth Imre, Ajtay Gábor vagy a nemrég elhunyt dr. Higyed István, vagy az élő lelkipásztorok közül Makay Botond és Dénes József, akik a szószéki szolgálat mellett irodalommal, képzőművészettel vagy éppen zeneszerzéssel foglalkoztak. Ezt akarjuk föleleveníteni, hiszen ez is a gazdag reformációi örökségnek a része. Ebben a térségben mindig voltak, vannak és lesznek olyan emberek, akik az ige erejével, az ige hatalmával és az igéből származó ihlettel szolgálják a magyarságnak nemcsak egyházi, hanem kulturális önazonosságának a megőrzését is.”
A konferencia megszervezését az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő – Reformáció Emlékbizottsága támogatta.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Válaszúton
Megdöbbentő az a kép, amely most már adatszerűen is a szemünk elé tárul a Szabadság hasábjairól a romániai széles néprétegek elszegényedéséről. Benne élve ebben a valóságban ki-ki csak a saját bőrén érezhette, hogy a család jövedelmével valami nagyon nincsen rendben, mert a „széle sehogy se adja ki a hosszát”. Azt azonban nem tudhattuk, hogy ez mekkora tömegeket érint.
A statisztikai adatokból kiderül, hogy a fizetésből élő honfitársainknak mindössze 13 százaléka visz haza bruttó 2415 lejt, vagyis él a középosztály színvonalán, 83 százaléka a minimálbér és azt alig meghaladó bérek színvonalán nyomorog. (A nyugdíjasokról nem is beszélve). A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy az 1 százaléknak, a gazdagoknak nagyobb a jövedelme, mint az összlakosságé.
Azon túlmenően, hogy a pauperizálódás, amely a gazdasági válság múltával se mutat csökkenő tendenciát, milyen szenvedést ró az emberekre, mint egyénekre, látnunk kell az össztársadalmi következményeket is. Ha a második világháború előtt az ilyen mértékű elnyomorodás nagy társadalmi megmozdulásokhoz, vagy legalábbis nagy sztrájkharcokhoz vezetett (gondoljunk csak az 1929-es lupényi, vagy az 1933–as kolozsvári és grivicai sztrájkokra és sortüzekre), ma az alkalmazotti rétegek (egyelőre) hallgatnak. Hallgatnak, mert azok a politikai erők, amelyek az elégedetlen tömegeket a múltban megmozdíthatták Kelet- Európában, 1948-1989 között kompromittálódtak s a szakszervezetek mára végképp sóhivatalok.
Ha a nyomor fokozódik (s ebbe a menekültáradat is besegít), az elégedetlenség előbb-utóbb mégis csak tömegmegmozdulásokhoz vezet. Mivel azonban hiányoznak azok a szervezetek, amelyek ezeket a mozgalmakat kiszámítható és legalább a szegény néprétegek számára kedvező mederbe terelhetnék, a spontán utcai megmozdulások elkerülhetetlenül társadalomromboló zavargásokká fognak fajulni, ahogy azt láthattuk az utóbbi nyugat-európai (és amerikai) eseménysorozatok példáin, függetlenül attól, hogy mi vitte az utcára a tömegeket.
Nagy Károly
A Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete elnökségének részéről
Szabadság (Kolozsvár)

Fiatalodik az Erdélyi Múzeum-Egyesület
A hagyományhoz híven a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartotta meg évi közgyűlését április 2-án, szombaton az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Amint az Bitay Enikő főtitkár jelentéséből is kiderült, a felmutatható eredmény igen tartalmas: 2015-ben az EME 103 rendezvénynek adott otthont (ebből 26 konferencia, 21 könyvbemutató, 4 kiállítás stb.), a szabad hozzáférésű Erdélyi Digitális Adattár (http:// eda.eme.ro) 21 ezer tételre gyarapodott, ugyanakkor 29 kutatási program és 4 szakmai képzés zajlott a szervezet égisze alatt, és nagy sikernek örvendett a Magyar Tudomány Napja Erdélyben 14. fóruma is – tizenöt helyszínen 227 előadás hangzott el 316 szerzőtől.
A közgyűlést megnyitotta Sipos Gábor EME-elnök, majd üdvözlő beszédében Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja arra a hagyományra utalt, amellyel az EME büszkélkedhet, igen gazdag kutatómunkát fejtve ki a magyar állam és a Magyar Tudományos Akadémia támogatását élvezve. Fontosnak tartotta aláhúzni, hogy az EME sok fiatalt vonz. Ugyanakkor kifejezte reményét, hogy a romániai restitúciós folyamat megbénulása és a magyarellenes hangulatkeltés az idei választások elmúltával alábbhagy. Kocsis Károly, a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke szintén az EME munkájába bekapcsolódó több ezer egyetemista és a háromezres egyesületi tagság igyekezetét hangoztatta.
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)

Lakatos István kolozsvári zenetörténész levelei Vita Zsigmondhoz
„Először kocsin átutazva, kisgyermek koromban láttam meg a kollégiumot. A sarkon állott sötéten, csendben, komoran. Hatalmas és kissé félelmetes volt azon az őszbe hajló napon, de csak futó pillantást vethettem rá. Aztán továbbrobogtunk, mert sürgetett az idő, és akkor még nem sejtettem, hogy visszatérek ide, itt fogok otthont találni.”, írja visszaemlékezésében Vita Zsigmond (1906–1998).
Valóban a továbbiakban Nagyenyed biztosította számára az otthont egy életen át, a kollégium pedig hasonlóképpen életre szóló szellemi táplálékot szolgáltatott számára. Itt végezte középiskolai tanulmányait, innen ment a kolozsvári egyetemre, ahonnan magyar–francia szakos oklevéllel tért haza; innen ment franciaországi tanulmányútjára, majd a kollégium dísztermében megtartott székfoglaló beszéde után a kollégium kinevezett professzora lett s kezdte el életre szóló hivatását. Közben jött a világháború, az ezt követő katonai internálás, majd az új kor parancsa által tanári állásából való menesztése. A sors viszont másként akarta és nem szakította el egykori Alma Materétől. Ennek nagykönyvtárában, a Bethlen Könyvtárban talált új munkahelyet, amely már a háború előtt elkezdett irodalmi, művelődéstörténeti tevékenysége folytatásához ideális lehetőséget biztosított a továbbiak során. Igy lett a kollégium, a város krónikása, közismert és elismert irodalom- és művelődéstörténész, minek eredményeként tanulmányai, kötetei, cikkei előkelő helyet foglaltak s foglalnak el az erdélyi, és ugyanakkor az egyetemes magyar irodalmunkban. A Bethlen Könyvtárba beadott igen gazdag irodalmi, közművelődési hagyatéka is minden tekintetben állításomat igazolja. Sokszázan keresték föl, hazai és anyaországi tollforgatók, szakemberek leveleikkel, amelyekben szaktanácsot, felvilágosítást, tájékoztatást igényeltek, illetve saját tapasztalataikat, megvalósításaikat, örömeiket igyekeztek megosztani enyedi partnerükkel, barátjukkal, Vita Zsigmonddal. E röpke bevezető alapján úgy gondolom, születése 110. esztendejében ez alkalommal azon leveleket érdemes elsőként leközölni a levelesládából, amelyeket annak idején Lakatos István kolozsvári zenetörténész intézett barátjához, Vita Zsigmondhoz Nagyenyedre, s amelyek az említett hagyaték szerves részét képezik.
Lakatos István a kolozsvári unitárius kollégiumban végezte tanulmányait, a budapesti Műegyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett, majd a Bolyai Tudományegyetemen művészettörténetből, etnográfiából és irodalomtörténetből doktori címet szerzett. Közben zenei tanulmányokkal is foglalkozott s így lett a Marianum zeneiskolájának hegedűtanára, majd a George Dima Zeneművészeti Főiskola zenetörténeti tanszékének előadó tanára, a Román Akadémia kolozsvári fiókjának főkutatója, melynek keretében az erdélyi magyar, román és szász zenekultúra történetével, kutatásával foglalkozott.
GYŐRFI DÉNES
Kolozsvári magyar muzsikusok emlékvilága - Szemelvények a XIX. század zenei írásaiból /Téka, Kriterion, 1973. – Szerk. Lakatos István.
Szabadság (Kolozsvár)

Világszerte dagad az offshore-ügyek botránya
Több mint száz romániai név bukkant fel a Panama-iratokban – nyilatkozta kedden Paul Radu, az offshore-ügyletek feltárásának médiapartnereként szereplő RISE Project újságírója kedden a Digi 24 hírtelevíziónak.
Ezeket a neveket akkor hozzák nyilvánosságra, amikor a még zajló tényfeltárási folyamat előbbre halad. A Mossack Fonseca panamai ügyvédi irodától egy forrás több százezer offshore vállalat eltitkolt adatait szivárogtatta ki aSüddeutsche Zeitung német lapnak. Az már egyértelmű, hogy a homályban tartott, több esetben pénzmosást vagy adócsalást célzó offshore ügyletekben a világhatalmak politikai vezetői, korporációk, bankok, üzletemberek, a sportvilág kiemelkedő alakjai is érintettek. Még a neves spanyol filmrendező, Pedro Almodóvar, valamint a kínai akciószínész, Jackie Chan neve is felbukkant a listán.
Szabadság (Kolozsvár)

Panama-iratok: legalább száz romániai érintett
Legalább száz romániai érintettje van a Panama-iratoknak – jelentette be kedden a Digi 24 hírtelevíziónak nyilatkozva Paul Radu, a világ eddigi legnagyobb offshore leleplezésének romániai partnere, a Rise Project tényfeltáró újságírója. Mint hangsúlyozta, hatalmas, több gigabájtnyi dokumentum vonatkozik Romániára, ezek feldolgozása heteket, akár egy hónapot is igénybe vehet.
„Ez egy határokon átívelő együttműködés. Már több mint száz romániai nevünk van, de ez nem egy „Copy/Paste” folyamat, vagyis nem úgy megy, hogy kiszeded a neveket egy adatbázisból, és gyorsan publikálod, kutatások kellenek. Mi már vagy hat hónapja megkezdtük a tényfeltárást, és vagy tízen végezzük a kutatómunkát. Adatokat elemzünk, és programozókkal is dolgozunk. Emellett együttműködünk külföldi tényfeltáró újságírókkal is. Még a következő hetekben, a következő hónapban is dolgozni fogunk” – ecsetelte a tényfeltáró újságíró.
Elmondása szerint fontos romániai személyekről van szó, közülük többen nagyon ismertek. „Most nem adhatok ki neveket, de többnyire olyan üzletemberek, akiknek nagy hatásuk van az ország gazdaságára” – mondta Paul Radu.
Nem ülnek tétlenül a hatóságok
Közben a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság (DIICOT) kedden bejelentette, vizsgálja a Panama-iratok nyomán megjelent információkat, hogy megállapíthassa, a jelenleg tárgyalt vagy már megoldott ügyekben fellelhetők-e olyan adatok, amelyek alátámaszthatják a kiszivárgott részleteket.
„A DIICOT megkezdi mindazon ügyeknek az elemzését, amelyeken eddig dolgozott vagy jelenleg dolgozik, hogy kiderüljön, vannak-e ismeretlen tényezők, és azokat összevethetjük-e az információkkal. Ennél is jobb lehetősége van a vizsgálatra a pénzmosás elleni hivatalnak” – közölte a DIICOT sajtóosztálya.
Az Economica.net gazdasági hírportál megkeresésére ugyanakkor az Országos Adóhatóság (ANAF) is azt közölte, hogy vizsgálatot indítottak valamennyi, eddig jelzett ügyben.
Több mint egymilliárd euró adóparadicsomokban
A Cégjegyzék által a Ziarul Financiar gazdasági és pénzügyi napilap rendelkezésére bocsátott adatsorokból egyébként az derül ki, hogy legalább 1200, Romániában működő céget jegyeztek be olyan adóparadicsomokban, mint Panama, a Seychelle-szigetek, a Holland Antillák, a Brit Virgin-szigetek vagy a Bermudák, ezek tőkéje pedig meghaladja az 1,1 milliárd eurót.
A romániai cégalapítók körében egyébként a Holland Antillák a legnépszerűbb, 15 ott bejegyzett román cég 500 millió eurót meghaladó tőkét forgat. A következő a sorban a Brit Virgin-szigetek 290 millió eurós törzstőkével – igaz, ez több mint 380 vállalkozáshoz tartozik.
Cristian Pârvan, a Romániai Üzletemberek Egyesületének (AOAR) elnöke viszont azt mondja, hogy az offshore cégek által forgatott pénzek egyenesen arányosak egy ország bruttó hazai termékével (GDP), így Románia igen kis játékos ebben a történetben. A vállalkozó egyúttal emlékeztetett, az Európai Bizottság nemrég felvetette azt, hogy egy cégnek ott kellene adóznia, ahol a tevékenységét kifejti, azonban a gazdag tagállamok rögtön leseperték a témát az asztalról. „Nem hiszek abban, hogy a multinacionális vállalatok a jövőben ott fizetnének adót, ahol tevékenykednek, hiszen a gazdag országok már elutasították ezt az ötletet” – szögezte le Cristian Pârvan.
„Miért fizetnék 30 százalékos adót?”
Így gondolja ezt a Panama-botrány egyik romániai érintettje, Frank Timiş üzletember is. A verespataki beruházás kezdeményezője a román közszolgálati televízió (TVR) híradójának nyilatkozva elismerte, hogy vannak a Bahamákon, illetve a Kajmán-szigeteken bejegyzett vállalkozásai.
„A beruházók inkább ott bejegyzett cégekbe fektetnek be, mivel amikor értékesítik részvényeiket, 1 és 5 százalék közötti adót fizetnek, és nem 30 százalékosat. Ezek olyan dolgok, amik évek óta zajlanak. 50, 60, 70 éve. Természetesen nem értek egyet azzal, hogy 30 százalékos profitadót fizessek, amikor fizethetek 5 százalékot is, mivel ezek a törvények államról államra változnak” – mutatott rá Frank Timiş.
Amint arról beszámoltunk, hatalmas információtömeg került vasárnap nyilvánosságra a világ volt és mostani vezetőinek, üzletembereknek, hírességeknek, neves sportolóknak, bűnözőknek a titkos offshore üzleteiről a Mossack Fonseca nevű, panamai székhelyű ügyvédi irodától, amely számos országában székhellyel bíró, névtelen offshore vállalatokat ad el ügyfelei számára.
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)

Batthyáneum: nem tágít a római katolikus egyház
Csak a gyulafehérvári Batthyáneum visszaszolgáltatását követően, annak jogos tulajdonosaként hajlandó együttműködni a kormánnyal az ingatlan restaurálása, illetve az értékes gyűjtemény digitalizása tárgyában a római katolikus egyház – mondta el a Krónikának Potyó Ferenc pápai prelátus. A gyulafehérvári érsekség általános helynöke szerint ezt Vlad Alexandrescu művelődési miniszternek is a tudomására hozták, amikor a tárcavezető szóban felvetette a peren kívül való megegyezés javaslatát. Írásbeli megkeresés nem történt az ügyben, és a tárcavezető is cáfolta a közgyűjtemény „elidegenítésére” vonatkozó PNL-s vádakat.
Csak a gyulafehérvári Batthyáneum visszaszolgáltatását követően, annak jogos tulajdonosaként hajlandó együttműködni a kormánnyal az ingatlan restaurálása, illetve az értékes gyűjtemény digitalizása tárgyában a római katolikus egyház – mondta el a Krónikának Potyó Ferenc pápai prelátus.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye általános helynöke kifejtette, Jakubinyi György érsek ezt Vlad Alexandrescu művelődési miniszternek is a tudomására hozta pár héttel ezelőtti gyulafehérvári látogatása alkalmával, amikor a tárcavezető azzal a szóbeli javaslattal kereste meg, hogy peren kívül egyezzenek meg az ingatlan sorsáról.
„Azt javasolta, hogy egyezzenek meg, pontosabban az egyház és az állam, a kulturális minisztérium képviselői közös tulajdonban állapodjanak meg, így pályázzanak” – emlékezett vissza Potyó Ferenc a találkozóra, amelyen maga is jelen volt. Elmondta, a miniszter azzal indokolta javaslatát, hogy szeretné a kérdést megoldani, mivel az épület leromlott állapotban van, és míg per tárgyát képezi, nem lehet beruházásokat eszközölni, restaurálásához, illetve a könyvtárban található értékes kéziratgyűjtemény digitalizálásához hatalmas összegre lenne szükség, amelyet csak uniós alapból lehet lehívni.
„Az volt az érsek úrnak a válasza, hogy mi egyelőre kitartunk az álláspontunk mellett, miszerint az egyház a tulajdonos, és adják vissza. Akkor mint tulajdonosok természetesen tárgyalunk, akár a megőrzést, akár a felügyeletet, felhasználást, digitalizálást és sok más egyebet illetően (…), de adják vissza, úgy, ahogy elvették, a katolikus egyház tulajdonába” – idézte fel a találkozót Potyó. Hozzátette, hogy az értékes középkori kéziratgyűjtemény digitális feldolgozásához olyan eszközökre van szükség, amelyeket az egyház egyedül nem tud beszerezni.
Az általános helynök ugyanakkor hangsúlyozta, hogy elméleti tervről van szó, Vlad Alexandrescu miniszter csak szóban vetette fel a peren kívüli megegyezés lehetőségét, írásban nem kereste meg őket, és Dacian Cioloş kormányfő sem látogatta meg az érsekséget, amikor pár héttel későbbi gyulafehérvári tartózkodása során hasonlóan nyilatkozott a Batthyáneum jövőjét illetően; a miniszteri látogatásnak tehát nem volt fejleménye. „Mi sem léptünk, úgy értve, hogy az álláspontunkon nem változtattunk, és a miniszteri megkeresésen és szóbeli tárgyaláson kívül nem volt egyéb” – összegzett Potyó Ferenc.
Cáfolja az „elidegenítés” vádját a miniszter
Vlad Alexandrescu kulturális miniszter egyébként hétfőn Facebook-bejegyzésben cáfolta, hogy a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár közös igazgatását javasolta volna a római katolikus egyháznak. A tárcavezető bejegyzésében arra reagált, hogy Radu F. Alexandru, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnöke és szenátora hétfőn a kulturális tárca vezetőjének leváltását kérte Dacian Cioloş miniszterelnöktől, amiért a „román nemzeti érdekkel ellentétes álláspontot” közvetített a Vatikán felé.
A politikus szerint erre senki sem hatalmazta fel a minisztert, tekintettel arra, hogy Romániának jogvitája van az egyházzal az értékes könyvritkaságokat és ősnyomtatványokat tartalmazó gyulafehérvári gyűjtemény tulajdonjogát illetően. A 65 ezer kötetes, 1650 középkori kéziratot magában foglaló könyvtárban őrzik a Romániában fellelhető kódexek és ősnyomtatványok háromnegyed részét, emlékeztetett.
Vlad Alexandrescu rámutatott, hogy legutóbbi gyulafehérvári látogatása alkalmával csak azt ajánlotta fel Jakubinyi György római katolikus érseknek, hogy próbáljanak peren kívüli megegyezésre jutni a könyvtárat befogadó, leromlott állapotba került műemlék épület sorsát illetően, hogy megkezdhessék annak felújítását európai uniós források igénybevételével.
A miniszter bejegyzésében felidézte, hogy a 18. századi Batthyáneum könyvtárat és épületet Batthyány Ignác püspök végrendeletében Erdélyre és a római katolikus egyházra hagyta. Hozzátette ugyanakkor, hogy mandátuma idején a minisztérium beavatkozási kérelmet intézett a bírósághoz, hogy a restitúciós hatóság segítségére legyen az egyházzal folytatott perben. Nincs előrelépés a perben
A gyulafehérvári római katolikus érsekség ugyanis a kommunizmusban elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatását szabályozó törvények alapján az 1947-ben államosított Batthyáneumot és a hozzá tartozó csillagvizsgálót is visszaigényelte. Az állam arra hivatkozik, hogy az alapító Erdélyre hagyta a gyűjteményt, amely a trianoni döntés nyomán Románia részévé vált. Az épület tulajdonjogáról szóló első perben ezt az érvelést elfogadva a bíróság az állam javára döntött.
Potyó Ferenc általános helynök emlékeztetett, hogy az újabb, a 2002-es törvény alapján benyújtott, a Batthyáneum mellett az ezzel együtt államosított ingóságokra is kiterjedő restitúciós keresetet tavaly szeptemberben tárgyalta a restitúciós bizottság, és a főegyházmegye számára kedvezőtlen döntést hozott. Az ítéletben arra hivatkoztak, hogy a visszaigénylő nem azonos a telekkönyvben szereplő egykori tulajdonossal, ugyanis a könyvtárat és az ehhez tartozó csillagvizsgálót az érsekség kérte vissza, miközben a telekkönyvben a Csillagda bejegyzés szerepelt tulajdonosként.
Mint magyarázta, az alapító Batthyány Ignác püspök idején általános gyakorlat volt, hogy nem magát az egyházat, hanem az egyház valamely belső egységét tüntették fel tulajdonosként. A Csillagda nevű szőlős pedig, amelynek bevételeiből egykor a könyvtár és a csillagvizsgáló fenntartási költségeit fedezték, nem lett az államosítás áldozata, ma is az egyház tulajdonában van, fejtette ki az általános helynök. Elmondta, az egyház megfellebbezte az ítéletet, fejleményről azonban nem tudott beszámolni.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága egyébként 2012-ben kártérítés fizetésére kötelezte a román államot, mert évtizedeken át nem hozott döntést a Batthyáneum visszaszolgáltatása ügyében. A strasbourgi bíróság azért marasztalta el Romániát, mert 1998-ban sürgősségi kormányrendelettel szolgáltatta vissza az épületet az egyháznak, de a tényleges visszaszolgáltatásra azóta sem került sor.
Dacian Cioloş kormányfő két hete Gyulafehérváron úgy nyilatkozott, hogy az állam restaurálná a Batthyáneumot és megnyitná a látogatók előtt. Szerinte az ingatlan jogi helyzetének tisztázása után kezdődhet el az épület rehabilitálása, ami nemcsak azt tenné lehetővé, hogy a kéziratok megfelelő körülmények között váljanak kutathatóvá, hanem a széles közönség előtt is megnyitnák a könyvtárat. A Batthyáneumban őrzött kódexek, ősnyomtatványok felbecsülhetetlen értéket jelentenek, az 810-ből származó Codex Aureust például 25 millió dollárra biztosították.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Ismét kihallgatta a DNA Tánczos Barnát
Hivatali visszaélés gyanúja miatt hallgatta ki az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) Tánczos Barna szenátort egy Vaslui megyei terület-visszaszolgáltatással kapcsolatos ügyben.
A vizsgálat tárgyát képező ügy abba az időszakba nyúlik vissza, amikor Tánczos a 2000-es évek közepén az Állami Vagyonügynökséget (ADS) vezette. A Hargita megyei szenátor a Csíki Hírlapnak elmondta, múlt szerdán kellett megjelennie kihallgatásra Iaşi-ban, a DNA helyi területi irodájánál.
„Egy 2006-os, már lezárt Vaslui megyei restitúciós ügyről van szó, ahol polgármestereket, prefektust, alprefektust vizsgálnak törvénytelenség gyanújával. Szőlősök területének visszaszolgáltatását vizsgálják már évek óta. Mivel állami terület volt, a földosztó bizottság területátadási jegyzőkönyvét én írtam alá” – tájékoztatott Tánczos. Hozzátette, az ADS szempontjából egy standard eljárás volt ez, a tulajdonjog megállapítását nem az ügynökség, hanem a helyi és a megyei önkormányzat végezte.
„A belső procedúra szerint – amelyet én vezettem be 2005-ben az ADS-nél – minden alkalmazottnak vállalnia kellett azt, amit aláír, és egy törvényességi jegyzéket is alá kellett írnia – magyarázta az RMDSZ politikusa. – Közölték velem, hogy az átadási protokollt én írtam alá, de a dokumentumhoz kapcsolódik egy törvényességi jegyzék is – románul notă de legalitate –, mely szerint a procedúra törvényesen zajlott. A DNA közölte, azért hívtak be engem, hogy megtudják, én miért nem ellenőriztem le.” Kifejtette, a DNA nem is vitatja a földterület visszaszolgáltatásának jogát, de ebben az esetben kártérítésről van szó: a megyében nem kaptak földet az igénylők, és kártalanítási listára kerültek.
Tánczos Barnának az elmúlt években több alkalommal is kellett hasonló ügyekben nyilatkozatot tennie, amikor a DNA terület-visszaszolgáltatások nyomán vizsgálódott. Mint elmondta, mindegyik ügyet tisztázta. Legutóbb 2014 novemberében gyanúsította meg a DNA hivatali visszaéléssel, és okirat-hamisítással, szintén egy olyan dokumentumon lévő aláírás miatt, amelyet az ügyészek törvénytelennek tartottak, a vádemelés azonban elmaradt.
Kovács Attila
Krónika (Kolozsvár)

Mindenekfelett
A román nemzeti érdek fogalmát lassan belefoglalhatják a nemzetközi jogrendbe is, hiszen folyamatos bizonyítást nyer, hogy Bukarest szándéka, akarata mindenekfelett áll.
Jó példa erre a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár helyzete. Újabb igazolásként elég volt egy szenátor kirohanása, aki a sérthetetlen román nemzeti érdekkel ellentétesnek minősítette azt a hírt, hogy a kulturális miniszter a felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény közös igazgatását javasolta a római katolikus egyháznak, amely régóta pereskedik az állammal a tulajdonjogért.
A lemondásra szólított tárcavezető persze nyomban cáfolt, mondván, csupán peren kívüli megegyezést vetett fel, majd gyorsan hozzátette, milyen intézkedéseket tett, hogy az állam igaza győzedelmeskedjék a bíróságon.
Egy olyan döntéshozó gépezet előtt, amely korábban semmisnek nyilvánította a visszaszolgáltatást 1998-ban kimondó sürgősségi kormányrendeletet, mert – a bíróság sajátos olvasatában –, ha egy vagyont Erdélyre és a római katolikus egyházra hagytak, az kizárólag Romániáé. Tavaly pedig a restitúciós bizottság hozott újabb elutasító döntést, arra hivatkozva, hogy a visszaigénylő, azaz az egyház nem azonos a telekkönyvben szereplő egykori tulajdonossal, a Csillagdával – azzal a belső egységgel, amely ma is az egyházhoz tartozik.
Már a kiegyezés, a közös igazgatás gondolata is árulás – a román nemzeti érdek kikéri magának. Mit számít az Emberi Jogok Európai Bíróságának visszaszolgáltatást sürgető, kártérítést is kiszabó 2012-es határozata; és hol fáj az, hogy az amerikai külügyminisztérium éves országjelentéseiben a vallásszabadságot sértő eljárásként, fekete pontként említi a Batthyáneum helyzetét.
Nemrég a jelenlegi kormányfő is „bizonyított”: jól irányzott nyomásgyakorlási szándékkal közölte, amint „tisztázódik” az ingatlan jogi helyzete, állami és uniós forrásokból restaurálják a könyvtárat, és megnyitják a látogatók előtt. Ilyen körülmények között bízik a katolikus egyház a közigazgatási bíróságon zajló, a restitúciós bizottság döntése nyomán indított per sikeres végkimenetelében. Mert a remény államosítható vissza utoljára.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)