Egyre többen okostelefonon interneteznek Romániában
2020-ban a világ lakosságának 70 százaléka mobilfelhasználó lesz
A számítástechnika és a távközlés terén egyre inkább teret hódítanak az új technológiák – sokszor visszás állapotokat eredményezve.
Egy szociológiai felmérés szerint Romániában a falun élők 28%-a rendelkezik angolvécével a házban, ám 60%-uknak van internet-hozzáférése. A Médiakutatás Napja alkalmából végzett kimutatás adatai értelmében Romániában a 14–64 év közötti lakosság 68%-a, azaz az ország mintegy 10,3 millió lakosa használja a világhálót. Ezek 36%-a faluhelyen, 64%-a pedig városi környezetben fér hozzá az internethez. Érdekes, hogy az imént említett korcsoport fele naponta böngészi a weboldalakat, ez mintegy 7,6 millió személyt jelent.
Hordozható számítógép helyett okostelefon: szinte ugyanazt tudja.
Egy, a napokban közzétett felmérés szerint a világ lakosságának mintegy 70%-a, azaz 5,4 milliárd mobilfelhasználó lesz 2020-ra, így várhatóan több ember rendelkezik majd mobillal, mint árammal, folyóvízzel vagy autóval – közölte az internetes hálózati cég. Szabadság (Kolozsvár)

Összeomlás szélén a szász épített örökség
Több mint 600 műemlék épület áll az összeomlás szélén Romániában, elsősorban a gazdátlanul maradt szász erődtemplomokat fenyegeti a megsemmisülés veszélye, derül ki a művelődési minisztérium adataiból.
Vlad Alexandrescu tárcavezető sürgősségi pénzalap létrehozását javasolta a veszélyeztetett épített örökség megmentése céljából, miután a hétvégén két Brassó megyei erődtemplomban is jelentős kár keletkezett. A szászveresmarti templomtorony és a rádosi harangláb összeomlása után a tárcavezető válságstábot hívott össze, ahol a sürgős teendőket beszélték meg.
Mint Facebook-bejegyzésében rámutatott, a 15. században épült rádosi (Roadeş) harangláb, illetve a 13. századi szászveresmarti (Rotbav) románkori templomtorony csupán kettő a több mint 600, az összeomlás szélén álló romániai műemlék épület közül, a legnagyobb veszély pedig a gazdátlanul maradt szász épített örökséget fenyegeti.
Sürgősségi beavatkozásokat javasolnak
Vlad Alexandrescu elmondta, első körben felvették a kapcsolatot a tulajdonos evangélikus egyházzal, segítséget ajánlva a helyreállításhoz. Mint rámutatott, a szaktárca minden lehetséges támogatást megad a két erődtemplom megerősítéséhez, hogy elejét vegyék az újabb tragédiának. A minisztérium sürgősségi beavatkozásokat javasol, ezért felveszi a két ingatlant az országos műemlékvédelmi programba, melyet rövid időn belül meghirdetnek, mondta a tárcavezető.
Hozzátette, hogy a szaktárca és az épített örökségért felelős intézet egy országos szintű leltározást is kezdeményez, melynek segítségével oda tudják majd irányítani az anyagi támogatást, ahol arra a legnagyobb szükség van. Ugyanakkor az országos és megyei intézmények, szakemberek és a civil társadalom képviselőinek segítségével egy hosszú távú stratégiát is kidolgoznának az összeomlás szélén álló műemlékek megmentése céljából, tette hozzá a tárcavezető.
Hegedüs Csilla: folytatni kell a munkát
A művelődési tárcának folytatnia kell a Kelemen Hunor minisztersége alatt elkezdett értékmentő munkát, hívta fel a figyelmet Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke. Emlékeztetett, hogy Kelemen Hunor vezetése alatt a szaktárca jelentős keretet, évi 12–14 millió eurót különített el az épített örökség felújítására, megóvására.
Mint rámutatott, a veresmarti tragédia nem egyedi eset, a műemlékek, állami támogatás hiányában valós veszélyben vannak. A szakember szerint amennyiben a kormány hozzáállása nem változik, a jövőben visszafordíthatatlan „műemléktragédia-hullám” következhet be.
„Mindemellett, legalább ennyire fontos műemlék épületeinkre helyi szinten is odafigyelni: a közösségeknek, az önkormányzatoknak és az egyházaknak minden lehetséges pénzforrást fel kell használniuk annak érdekében, hogy felújítsák és megóvják ezeket” – nyomatékosította a szakember, rámutatva, hogy Kelemen Hunor idején nem igényeltek támogatást a szaktárcától a szászveresmarti templom felújítására.
Bár az elmúlt években történtek törekvések a számos külföldi turistát vonzó szász épített örökség megóvására, ez lassan halad, miközben a műemlékeken évtizedek óta nem végeztek állagmegőrzési munkálatokat. Egy 2011-ben indult, a Regionális Operatív Program keretében 5 millió eurót nyert projekt keretében – melynek kedvezményezettje a Romániai Evangélikus Egyház – 18 szász erődtemplomot korszerűsítettek Szeben, Fehér, Maros és Brassó megyében.
A szakma azonban kifogásolta, hogy az eredeti, jó állapotban megmaradt építőanyagok újrahasznosítása helyett csak vadonatúj téglát, cserepet alkalmaztak a „restaurálás” során. Egy második, 15 millió eurós projekt keretében újabb 12 erődtemplomot restaurálnának, melyek zöme – a hétvégén leomlott műemlékekhez hasonlóan – Brassó megyében található.
Pap Melinda. Szabadság (Kolozsvár)

Egy segesvári utazó csellengései
Veress Zsombor Csodálatos csellengéseink közeli és távoli tájakon című, nemrég megjelent kétkötetes útleírását mutatták be hétfő este Segesváron, a Gaudeamus Alapítvány művelődési termében. 
A szerző segesvári gyógyszerész, aki harmincévnyi utazásainak legmaradandóbb élményeit foglalta össze két kötetben, hogy közkinccsé tegye mindazt, amit ő megélhetett. A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el – idézi Szent Ágostont utazásairól szóló könyvének hátlapján Veress Zsombor, aki két kötetben, közel hétszáz oldalon számol be emlékeiről, amelyek az erdélyi vidékekhez, illetve távoli helyekhez kötik.
A természet- és világjárás életreszóló élményét szülei oldalán már kisgyerekként megízlelte. Marosvásárhelyi egyetemi évei alatt hasonló érdeklődésű diáktársaival együtt bebarangolta Erdély hegyeit, azt követően pedig családjával a nagyvilágot. „Úgy éreztem, kár lenne, ha csak magamnak tartanám meg ezeket az élményeket, így tehát igyekeztem közkinccsé tenni mindenki számára" – magyarázta a szerző, hozzátéve, hogy nem „szokványos" utak ezek, hanem valamennyi különleges, hiszen különleges felkészülést, szervezést is igényeltek.
A kétkötetnyi anyagot közel hat évig írta, hétvégenként, szabad perceiben, a napi munka és családi elfogaltságok mellett. Veress Zsombor elmondta, az úticélokat mindig jó előre, pontosan meghatározza, felkészül az utazásra. Mint kifejtette, nagyon sok múlik a jó szervezésen, hiszen az olcsó repülőjegy, az olcsó szálloda fontos, hiszen úgy több pénz marad a néznivalókra. Két nagy álma már megvalósult: az egyik az amerikai egyesült államokbéli, a másik az új-zélandi utazás.
További álmai is vannak, csupán az ötletekről lehetne írni kötetnyit, ezért, úgy szervezi az utakat, hogy ahol egyszer már jártak, oda többé nem térnek vissza, de természetesen vannak kedvenc helyei, mint például Ausztria vagy a skandináv országok – mondja Veress. Ausztriában többször is megfordultak, mindig más-más helyen, azért vonzó ez az ország, mert családbarát, ember- és turistabarát. Skandinávia a természeti környezetével lopta be magát a segesvári gyógyszerész szívébe.
„Az idők során rájöttem, hogy a természet érdekel a legjobban" – magyarázza Veress Zsombor, aki, ha tehetné, az észak-európai országokat iktatná be a leggyakrabban úticéljai sorába. Az utazásokról soha nem hiányoznak a gyerekek, akiket mindenhová visznek magukkal, ugyanis azt vallja a négygyerekes édesapa, hogy nekik is látniuk kell a világot. Az idén Izlandra szeretnének elutazni, de még előtte, márciusban Nepálba utazik magashegyi túrára, ez alkalommal a család nélkül, ahol az Everest alaptáboráig szeretne eljutni egy tizenegy napos gyalogtúra keretében.
Antal Erika. Krónika (Kolozsvár) 

Melegházasság: igenek és nemek harca az unitáriusoknál
Vitát gerjesztett az unitárius egyház berkeiben Gyerő Dávid főjegyző állásfoglalása, amelyben egyetértését fejezte ki az azonos neműek házasságának engedélyezésével. A Krónikának nyilatkozó egyházi illetékesek többsége nem ért egyet Gyerő Dávid véleményével.
Az unitárius egyház lapunk által megszólaltatott képviselői közül többen is leszögezték, nem értenek egyet Gyerő Dáviddal, a Magyar Unitárius Egyház főjegyzőjével, aki az ember biológiai meghatározottságát és nemi irányultságát élettani valóságnak tekinti, és egyetért az azonos neműek házasságának engedélyezésével.
Az egyházi illetékes – amint arról beszámoltunk – február 5-én A teremtett ember méltóságáért – állásfoglalás Románia alkotmánya 48. cikkelyének módosítása tárgyában címmel tett közzé egyéni véleményt az egyház hivatalos honlapján. Mivel a Magyar Unitárius Egyház vezető testületei a kérdésben nem foglaltak állást, a főjegyző egyénileg fogalmazta meg véleményét, tiszteletben tartva az egyháztagok és állampolgárok szabad véleményalkotási jogát, ugyanakkor élve a szólásszabadság lehetőségével ebben a – megállapítása szerint – fontos lelkiismereti kérdésben.
Elekes Botond, a Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerületének főgondnoka elhibázottnak és az egyház szempontjából károsnak tartja a főjegyző állásfoglalását. Rámutatott: bár Gyerő közleményében hangsúlyozta, hogy magánvéleményének adott hangot, az unitárius és más felekezetű hívekben óriási zavart okozott azzal, hogy a neve alatt az egyházi titulusát is szerepeltette és az állásfoglalást az egyház hivatalos honlapján is megjelentette. Ezzel szerinte Gyerő azt a hamis látszatot keltette, hogy az egyház nevében fogalmazta meg a véleményét.
„A Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete elnökségének határozott véleménye, hogy a házasság egy férfi és egy nő kapcsolatán alapuló szeretetközösség. Ebben a kérdésben az unitáriusoknak a többi keresztény egyházzal azonos az álláspontjuk. A témával egyébként az egyházkerület múlt pénteki elnökségi és a múlt szombati gondnok-presbiteri találkozóján is foglalkoztunk. Mindkét testület képviselői egyhangúlag kifejezték, hogy a főjegyző személyes véleménye egyáltalán nem tükrözi az unitárius egyház véleményét. Mi ahhoz tartjuk magunkat, amit egyébként Magyarország alaptörvénye, a Szentírás és a dr. Rezi Elek teológiai professzor, az unitáriusok főjegyzője által írt unitárius erkölcstan is rögzít: a házasság a férfi és nő egyenjogúságot biztosító, szabad életre szóló önkéntes szövetsége" – mondta Elekes Botond.
Az unitárius erkölcstanra hivatkoznak
Csete Árpád, az Unitárius Lelkészek Országos szövetségének elnöke szerint az unitáriusok nagy többsége nem tartja elérkezettnek az időt, hogy ebben az – elsősorban közjogi, törvényhozási – kérdésben állást foglaljon. „Fel vagyunk háborodva a kialakult helyzet miatt. Nem tartom helyénvalónak egy általános érvényű, ám egyéni vélemény megfogalmazását és közrebocsátását, mert az megkérdőjelezi az egyházi hatóságok vezetésének a létjogosultságát. Éppen ezért a korábbi, főjegyzői állásfoglalás körülményeit is ki kell vizsgálni, és az ezzel kapcsolatos felelősséget meg kell állapítani" – fogalmazott a Krónika érdeklődésére Csete Árpád.
Rámutatott, mérvadó álláspontként ő is az unitárius erkölcstanban rögzített megállapításokat fogadja el. A lelkész a kiadvány vonatkozó részleteit is idézte lapunknak elküldött levelében. „Megértéseink és toleranciánk kinyilvánítása ellenére, mégsem hallgathatjuk el fenntartásainkat a homoszexualitással kapcsolatosan. A nemiség Isten ajándéka az élettel együtt, ezzel visszaélni vagy eltorzítani Isten, embertársaink és a társadalom elleni súlyos vétek, bűn. Az Istentől jövő természetes gyermekáldás elutasítása megkérdőjelezi a homoszexuális magatartás céljainak és lényegének helyességét. A homoszexualitás törvényesítése olyan komoly erkölcsi kérdéseket vet fel, amelyek már nem a kettőjük párkapcsolatára, hanem a családra vonatkozik, mint például: házasságkötésük esetén fogadhatnak-e örökbe gyermeket?" – olvasható az erkölcstanban, amely többek közt rögzíti: „a család alapja a házasság. A házasság a férfi és nő egyenjogúságot biztosító, szabad életre szóló önkéntes szövetsége, amely családot létesít, illetve jogokat és kötelességeket igényel."
Nagy László marosvásárhelyi esperes szerint a házasságnak egyértelműen egy férfi és egy nő kapcsolatát kell jelentenie, azonban sem az egyháznak, sem másnak nincs joga korlátozni az embereket a szabad döntésben, a szabad véleményalkotásban. Ugyanakkor úgy véli, lapunk csúsztatott a február 8-ai lapszámban megjelent Unitárius igen a melegházasságra című cikkben. Szerinte más kép alakult ki abban, aki az újságcikkből tájékozódott, illetve aki Gyerő Dávid állásfoglalását olvasta.
„A homoszexualitás nem bűn és nem betegség”
Ezzel szemben Kiss Zsuzsanna, az ikland-nagyernyei unitárius lelkész lapunknak úgy nyilatkozott, véleménye „többnyire egyezik" a Gyerő Dávidéval. „Úgy gondolom, hogy a homoszexualitás nem bűn és nem betegség. Ugyanúgy Isten gyermekei a homoszexuálisok is, mint a heteroszexuálisok. Ahogy a főjegyző is kifejtette, nem hiszem, hogy ez veszélyezteti a család épségét vagy a család szentségét" – fogalmazott. Hozzáfűzte: ha erről a kérdésről faggatják, mindig el szokta mondani, hogy már látott homoszexuális családokban felnövő gyermekeket, akik harmonikusan, „elferdülések nélkül" éltek, és látott már normálisnak mondott családban is felnőni gyermekeket, akik viszont szenvedtek, amiért a szülők épp nem úgy éltek, ahogy az erkölcsi normák megkövetelnék.
Rüsz Domokos székelyudvarhelyi unitárius lelkész viszont elutasítja a melegházasság gondolatát, Gyerő Dávid állásfoglalásával kapcsolatban pedig kifejtette: „semmilyen szentírásbeli alapja, egyházi hagyománya nincs, hogy erről eképpen és ilyen szabatosan nyilatkozzunk". „A melegházasságot a társadalom előterébe hozni nagy butaság és kétségtelenül nagy tévedés. Én ezt nem fogadom el. Eleink sem fogadták el, én sem tudok egyetérteni ezzel" – szögezte le Rüsz Domokos.
Lapunk az egyház további képviselőinek véleményére is kíváncsi volt, azonban többen is elzárkóztak a véleménynyilvánítástól.
Amint arról beszámoltunk, Gyerő Dávid azzal kapcsolatban szólalt meg, hogy a civil szervezetek által létrehozott Koalíció a családért csoport tavaly októberben aláírásgyűjtést kezdeményezett azért, hogy a román alkotmány rögzítse: a házasság egy férfi és egy nő szabad akaratából jön létre. A kezdeményezést az ortodox egyház is felkarolta, a romániai magyar történelmi egyházak vezetői közül pedig többen kifejezték támogató véleményüket.
A főjegyző közölte, számára az Isten által teremtett ember méltóságának feltétlen tisztelete és védelme teológiai alapérték, az ember biológiai meghatározottságát és nemi irányultságát élettani valóságnak tekinti, a nemi önazonosság megélése és a házastársválasztás szerinte alapvető emberi jog.
A téma kapcsán Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök a szabad véleménynyilvánítás támogatásáról beszélt korábban a Krónikának. Mint mondta, a Magyar Unitárius Egyház vezető testületei úgy döntöttek, nem foglalnak állást a házasság meghatározására vonatkozó alkotmánymódosítás kérdésében, mert úgy vélik, a civil szövetség kezdeményezése „kívülről irányított".
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba, Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

Házhoz vitt megelevenített irodalom
Új ismeretek közlése, rendhagyó irodalomóráknak is beillő színházi produkciók szervezése a célja az Erdélyben négy éve úttörő jelleggel működő Borostyán Produkciós Irodának. Némethy Norbert impresszárió a Krónikának adott interjúban elmondta, már túl vannak a megkereséses időszakon, és most már az igények függvényében dolgoznak.
– Érdekes, hogy amikor a 90-es évek elején fellendült a vadkapitalizmus vállalkozó szelleme, a legkülönbözőbb kisvállalkozások indítása közepette sem jutott senkinek az eszébe produkciós irodát nyitni, felvállalni az impresszárió könnyűnek semmiképp sem mondható, de annál érdekesebb és kreatívabb munkáját. Pedig a szakma nem új keletű, ha nem csalódom, nagyjából a filmipar felfutásával egyidős. Ön tudatosan akart úttörő lenni a magyar nyelvű művészi piacon, Erdélyben, vagy véletlen, netán kényszer volt-e?
– A kérdés utóbbi két lehetőségére mondhatom azt, hogy is-is. Előadások szervezésével külsősként kapcsolatban álltam színházakkal, amikor egy volt barátnőm elkészítette Weöres Sándor Psyché című művét a szatmári színház keretében, de annak ellenére, hogy nagyon jól sikerült, a színház néhány előadás után „kijátszotta”. Azt mondták, ebből elég lesz ennyi. Valamit ki kellett találnunk – így jött létre a Borostyán. Elindultunk vele a megyébe, nem bántuk meg.
Következett a vállalkozás jogi-adminisztratív hátterének megteremtése, megkerestem egy ügyvédet, ő készítette el a formaságokat, és lett belőlem egyéni vállalkozó, nálunk ismertebb nevén PFA. A Psyché sikerét látva megkeresett egy erdélyi színész Salinger Zabhegyező című művének feldolgozásával, ami aztán le is fedte Erdélyt, a Partiumot és Kelet-Magyarországot. Tizennyolcadik éve ugyanis kisebb-nagyobb megszakításokkal kint élek, kapcsolatban állok magyarországi színházakkal is.
– Vagyis nem bánta meg, hogy belevágott?
– Nem, dehogy, sőt. Igaz, hogy a szervezési munka sok jövés-menéssel jár, de a szabadságérzés, hogy nem vagyok lekötve egyetlen színházhoz sem, mindent kárpótol. Végső soron azt csinálom, amit mindig is akartam.
– Műfaji megkötés van?
– Eddigi legnagyobb sikereink közé tartozik Hobo, illetve Berecz András műsora. Gondolom, Hobót nem kell bemutatnom, Berecz András mesemondó-népdalénekes, kettejük világa különböző. Ha pontosabban szeretném megfogalmazni, mi is a Borostyán célja, az volna a legtalálóbb, hogy két lábon áll: az egyik láb az új ismeretek közlése, a másik iskolai jellegű. Rendhagyó irodalomórának is mondható több produkciónk, házhoz visszük a megelevenített irodalmat.
Érdekes, hogy alig-alig van ugyanabból a műből két azonos előadás, mivel a tanerők nem egyformán rugalmasak. Sőt vannak, akik nem is veszik szívesen a kívülről jövő „beavatkozást” a tananyagba, mások viszont egyenesen kérik. Ugyanis maximális az interaktivitás, amit a diákok nagyon élveznek. Nem hagynak egyetlen nekik feltett kérdést sem megválaszolatlanul, épp ellenkezőleg, gyakran kérdeznek még sok mindent hozzá.
– Miért lett Borostyán a produkciós iroda neve?
– Mert olyan növény, ami bárhol megveti gyökereit, mindig a fény felé tör, levelei mindig az új hajtásokat részesítik előnyben. Bevallom, én is szívesebben dolgozom fiatal művészekkel, nemcsak színészekkel, de zenészekkel, festőkkel is. Jelenleg például van egy kiállítás, Élet a kastélyban a címe. A nagykárolyi Károlyi-kastélyt mutatja be Jula Ciprian szatmári fotós 28 képből álló fotósorozata, a megnyitón korabeli ruhákban egy 16 éves leányka énekelt, hasonló korú zongoristalány kísérte.
Ez volt számukra a kiugrás lehetősége, azóta részt vettek egy megmérettetésen, elismertek lettek. Tehát a fiatal művészek számára a lehetőség biztosítása is bekerült a produkciós iroda céljai közé, bár igazából a lényeg közelebb hozni a fiatal generációhoz a színházat azzal, amiről már beszéltem: házhoz visszük nekik. Nem mondom, hogy az összegyűlt diákság között nincs olyan, aki épp egy másik óráról akar emiatt ellógni, de úgy vélem, ha száz közül tíz színházbarát lesz, akkor máris megérte. Ezért nem érzem, hogy az én, a mi munkánk konkurencia volna a színháznak, épp ellenkezőleg. És a már szintén említett interaktivitás is nagyon vonzza a diákságot.
– Előfordult-e már, hogy valahol „megrendeltek” egy előadást?
– Hogyne. Épp a legutóbbi műsorunk, Gajai Ágnes Édes Anna produkciója is megrendelésre jött létre. Hivatalosan 2012-től működik a Borostyán, de már túl vagyunk a megkeresésen, most már az igények függvényében dolgozunk. Sokat kellett szelektálni, mert sokan kérdezték, hogy ez vagy az nincs-e. Készítettem egy körkérdést, mik lennének a leginkább igényelt művek, így jött be az Édes Anna, az első, teljesen saját „gyermek”. Érdekességként említem, hogy előbb Kosztolányi Pacsirta című kisregénye került szóba, de Szatmáron és Károlyban két-két iskolában is az Édes Annát kérték, és ennél maradtunk.
– Eddig minden említett produkció egyszemélyes. Ez véletlen vagy tudatos?
– Abszolút tudatos. És nemcsak azért, mert az egyszemélyes műsor szervezésileg könnyebb, de épp az interaktivitás miatt az előadónak el kell érnie, hogy őt maguk közé fogadják a jelenlévők. Kettő vagy több szereplővel a diákság körében már nem működne ez a befogadás-befogadtatás.
– A szervezést említette: a Psychéhez képest bővült vagy szűkült a lefedettség?
– Nagyjából ugyanaz. Vagyis Kelet-Magyarország, Partium, Erdély. A Székelyföldön jól ismerik és szeretik a produkciókat. Sokan besegítenek a szervezésbe is, de alapjában véve egyedül szervezek. Tudom azt az 5, 6, 7, 8 helyet, ahol mindig biztosan szívesen látnak, a többi hely gyakran magától adódik. Nagy ellenségem az idő, nem könnyű mindenhová eljutni. Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön hatszáznál több az állandó közönségünk, mert ez olyan műfaj, ami arrafelé kihalóban van, és érzik, hogy épp ezért kell ápolni.
– Közelebbi és távolabbi terveik?
– Az iskolai szinten Babits Jónás könyve, Kosztolányi Esti Kornélja következik, egy újabb Berecz András és Hobo-turné. Hobo mondta, aki a budapesti Nemzeti Színház deszkáiról jött, hogy hallott olyat: több diák az egyéni műsorának interakciója miatt ment később színházba is. Áprilisban Berecz András új műsorral jön, a Káin és Ábel történetét feldolgozó Láttam a Holdat előttem címmel. Március végén Gajai Ágival megyünk a Székelyföldre, tehát van munka bőven.
– Nem gondolt a vállalkozás bővítésére?
– Ősztől még egy embert szeretnék felvenni, aki a pályázatokkal foglalkozna, mert arra nekem már fizikailag nem jut időm. Vagyis pozitívan látom a jövőt: ha többen is belekezdenének hasonlóba, akkor sem félek attól, hogy a Borostyán ne működne. Hisz ugye a névadóját sem lehet olyan egykönnyen kiirtani!
Molnár Judit. Krónika (Kolozsvár)

Tudósélet – könyvbe mentve
Borbáth Károlyról (1931–1980), a vargyasi tudósról sokat, de mégis túl keveset tudunk. Titokzatos halála sok kérdőjelt felvetett, és mindmáig tisztázatlan körülmények sokasága lengi körül azt a kiváló embert, aki nagyot alkothatott volna, ha nem határolja őt be a rosszindulat, a szüntelen megfigyelés és megfigyeltetés, az államhatalom kétszínűsége és fojtogató szelleme. Szécsi Antal, a vargyasi iskola volt igazgató-tanára két könyvében is körüljárja a legendát, de megfejteni a titkot ő sem tudta: egyrészt a szerénységbe menekült rendkívüliség maradéktalan kitárulkozásának hiánya, másrészt a hihetetlen eltűnés tisztázatlansága foglalkoztatja még ma is mindazokat, akik sokat kaptak, illetve sokat vártak a tudós történésztől.
Először akkor hallottam nevét, amikor a ragyogó író, Szabó Gyula egyik rokona, volt osztálytársam elmesélte, hogy A sátán labdái című regényfolyam nem születhetett volna meg Borbáth Károly közvetlen segítsége nélkül. A Történeti Intézet munkatársaként, kijátszva a szemüket szünet nélkül rajta tartó megbízottak éberségét, hátizsákjában hordta székelykeresztúri unitárius osztálytársának az erdélyi történelemről szóló legtiltottabb írott vallomásokat, s ebből a közös „törvénytelenégből” született meg a többkötetes, Erdély talán legátfogóbb, emberileg hozzánk legközelebb álló, az igazságot példátlan bátorsággal kimondó szépirodalmi mű. Ha csak ennyit tett volna, akkor is fent ragyogna Borbáth Károly csillaga!
Személyesen 1974-ben találkoztunk, amikor akkori osztályommal Nagyenyedre látogattunk, s az érzelmileg is előkészített látogatás fénypontjaként a tanár úr „barlangjába”, a dokumentációs könyvtárba beléphettünk. Nem tudom, mi súghatta neki, hogy nyugodtan beengedhet, mert ez nem minden csapatnak volt kiváltsága.
Munkásságáról sok mindent tudtam, ő a Megyei Tükörből ismerte nevem, fennakadás tehát nem volt, s ezt a baráti hangulatot fokozta, amikor megtudta, hogy egyik tanítványom a gyulafehérvári főpap, Jakab Antal unokahúga. Bizonyára ez fakasztott benne irántunk olyan bizalmat, hogy előadásában őszintén feltárta a maga és egész Erdély tragédiáját. A baróti Tortoma Könyvkiadó által nemrég megjelentetett, mindössze 16 oldalas könyv hatalmas életpálya drámaiságának felkavaró bemutatása.
Dr. Péter Sándor 
Kiegészítés
Szécsi Antal könyvei
Szécsi Antal: Borbáth Károly történész, „A lábon járó lexikon” /Tortoma Könyvkiadó, Barót, 2008/
Szécsi Antal: „Magafelejtő sorsunk halk tudója… Borbáth Károly élete és munkássága /Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely, /Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely, 2009/
Szécsi Antal: Meglesett élet – Besúgói jelentések dr. Borbáth Károly történészről /Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely, 2011/ Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nem kérünk több „csirkefejet”!
Sajnos, az utóbbi időben a trágárság elharapódzása figyelhető meg a sepsiszentgyörgyi színház színpadján. Gyakorlatilag lassan már nincs is színdarab trágárság nélkül. Ha nem szerepel az eredeti műben, akkor a színész viszi bele, mint ahogy a Vízkeresztben is történt: egy, a szövegkönyvben nem szereplő véletlen kapcsán improvizálása dörgedelmes káromlásban csúcsosodott ki, ami a biztosíték kiütéséhez vezetett, és véleményem papírra vetését eredményezte (lásd a Székely Hírmondó február 12-i számában).
Az utóbbi időben a közönség elégedetlensége sajnos olyan méreteket öltött, hogy sokan az első felvonás szünetében otthagyják az előadást felháborodásukban (lásd szilveszteri előadás). A színpadi trágárság miatt a színház nézőket veszít, elveszíti a nyugdíjas korosztályt, akik még az Úri murin nőttek fel, elveszíti a középkorúak azon kategóriáját, amely a durva színházat nem kedveli, elveszíti a kiskorúakat (és itt értek minden 18 év alatti gyereket), mert egy szülőt sem tölt el örömmel, ha gyereke a k…va ,vagy b…meg szavakkal dicsekedve tér haza a kultúra templomából.
És akkor kik maradnak a nézőtéren?
Aki azt gondolja, hogy játszó és figyelő, illetve előadó és befogadó nélkül létezhet színház, az téved. Ez kötelező feltétele a színház működésének. Szükség van a közönségre, nemcsak a finanszírozás, hanem a feed-back szempontjából is. Ha meg szükség van, tegyék vonzóvá számunkra! Miért nem lehet színesebbé, változatosabbá tenni az évad műsorprogramját, hogy ne csak a költői trágársággal, durva beszéddel, pucérkodással, altesti gesztusokkal teletűzdelt színművek kapjanak helyet?
És akkor itt kap létjogosultságot az általam említett cenzúra, amely oly nagy port kavart előző olvasói levelemben. Szerintem némely ilyen előadást ki lehetne cserélni, esetleg átírni durva jelenetektől, beszédektől teljesen mentes színdarabbá.
Azoknak, akik a cenzúra hallatán hüledeznek, megjegyezném, a demokráciában is létezhet cenzúra – itt gondolok például a kiskorúak személyiségfejlődésének a védelmére. Emellett létezik öncenzúra is, amikor az újságírók, műsorvezetők, de akár színészek is saját belátásuk szerint hallgatnak el vagy finomítanak szavakon, híreken, személyek minősítésén.
A cenzúra csúnya formája viszont az, amikor megakadályozzuk a véleménynyilvánítást, vagy elítéljük azt, aki nyíltan felvállalja a véleményét. Távol áll tőlem a színház- és főleg a kultúrakritika, de a szentgyörgyi színház mecénásaként úgy gondolom, jogomban áll pár száz, esetleg ezer ember véleményét megfogalmazni, és feltenni azt a költői kérdést: merre tart a színházunk? Mert Lukianosz dialógusa, Tertullianus egyházatya jegyzetei, Petronius Satyriconja a sepsiszentgyörgyi átlagos színházkedvelő polgárt annyira érdekli, mint amennyi hozzászólás sorakozik fel az egyik erdélyi magyar internetes portál szerkesztőjének nekem címzett eszmefuttatása végén.
És végül, de nem utolsósorban, kedves anonymusok, „Canis sine dentibus latrat” – javasolnám, vállaljátok véleményeteket, hozzászólásaitokat a helyesírási és fogalmazási hibákkal együtt (tisztelet a kivételnek), hiszen csak akkor tudunk igazán vitázni a színházról, kultúráról. Utolsó gondolatként megjegyezném, hogy Angliában még napjainkban sem elfogadott a nyílt színen folytatott trágár beszéd, a britek még ma sem tűrik meg a káromkodást a közbeszédben.
A trágár színdarab trágárságra nevel.
Szerintem a művészet nem sétálhat bele az öncélú trágárságnak, mint olcsó eszköznek a csapdájába.
Dr. András Pál. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Minden áldozatnak értéke és értelme van
Nagyvárad- Boldog Bogdánffy Szilárd vértanú püspök születésének 105. évfordulóján vasárnap a székeskáptalan tagjai a jelenlevő papokkal és hívekkel közösen esti vesperást végeztek a Székesegyházban.
Homíliájában Exc. Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: ebben a rendkívüli időben, mely az Irgalmasság Évének van szentelve, sokszor idézzük Ferenc pápa Misericordiae vultus című bulláját, és ez az alkalom, mely a Boldog Bogdánffy Szilárd vértanú püspökre való emlékezésről szól, különösképpen az isteni szeretetre és gondoskodásra fókuszál, arra, hogy Urunk valóban meglep minket, és számos jelét adja annak, hogy osztozik a mi sorsunkban, illetve sohasem fordul el az ő gyermekeitől.
Bogdánffy Szilárd ugyanis nem csupán megélője volt ennek a szeretetnek, hanem visszatükrözője is annak, amit Isten a népéért vállal, és hűségesen teljesít. Ezért örömmel ünnepeljük őt, nem csupán az egyház által előírt mennyei születésnapján, vagyis október 3-án, a vértanúságához legközelebb eső szabad liturgikus napon, hanem február 21-én, azaz földi születésének évfordulóján is. Úgy fogalmazott: a 105 esztendeje, a mai Szerbia területén található Feketetón született Bogdánffy Szilárd életpéldájában és személyében nem csupán a vértanúságot, illetve a mártírt kell meglássuk, hanem Isten ajándékát is fel kell ismerjük benne.
Útmutatók
A főpásztor arra is kitért: Feketetó, Torontálkeresztes és Nagyvárad azok a helyszínek, melyek fontos szerepet játszottak Bogdánffy Szilárd életében a hivatása kiválasztása, és az ehhez való hűsége szempontjából, és a szülei, valamint a nevelői is egyengették az útját. Kellett tehát egy megfelelő környezet, mely fogékonnyá és nyitottá tette őt Isten hívó szavára. Ugyanakkor pedig a szolgálatát örömmel végezte, nem ragadt le csupán a kezdeti lendületnél, hanem úgy élte az életét, hogy az első láng mindvégig lobogott benne. Mindennap élményként és örömmel fogadta Istentől a hivatás nagy ajándékát, és nem saját magáért élt, hanem az igazságot keresőknek nyújtott állandó segítséget. Emellett egy emberi világnak volt a képviselője egy embertelen rendszerrel szemben. Isten értékes világának maradt a polgára, és visszautasította azt a hatalmat, mely a lélek gyümölcseit akarta megsemmisíteni. Annak példája, hogy minden sikeres élet mögött áldozat van, és a hitünk megvédése is áldozatot követel. Ebben előttünk jártak Krisztus, és a követői, akiket boldogként vagy szentként tisztelünk, minden áldozathozatalnak tehát értéke és értelme van.
 A hit szolgálatában
A vesperás végén Exc. Böcskei László megyés püspök a 2012-ben alapított, A hit szolgálatában egyházmegyei érdemérem ezüst fokozatával, illetve a hozzátartozó kitűző viselésének jogával tüntette ki Simori Gábort, a Máramaros megyei sülelmendi egyházközség gondnokát. Ő a negyedik olyan személy, aki ebben az elismerésben részesült. Az esperességek részéről idén 7 felterjesztés érkezett, és a főesperesek testülete, illetve az erre kijelölt bizottság vizsgálta meg a Püspöki Hivatalhoz beérkezett javaslatokat. A plébánosa, Nagy Tibor úgy jellemezte őt: becsületes, jó szándékú, egyenes, segítőkész és istenfélő ember. A határozatot dr. Kovács F. Zsolt atya, a püspökség irodaigazgatója olvasta fel.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Együtt sütöttek tésztát fiatalok és szépkorúak
Generációkat egyesített egy kellemes közös tevékenységben a süteménykészítés hagyománya február 22-én, hétfőn, a Caritas Catolica által működtetett Szent Erzsébet Idősotthon teakonyhájában, ahol az Élet Autizmussal egyesület fiataljai kókuszos és mézes süteményeket sütöttek közösen az otthonban lakó idős hölgyekkel. A munkából mindenki kivette a részét a maga tehetsége szerint: volt aki tésztát gyúrt, mások a nyújtást, vagy a szaggatást vállalták magukra, vagy épp tepsibe helyezték a formára vágott tésztát. Az aktivitás jó hangulatban telt, s kellemes időtöltést biztosított a résztvevőknek az egész délelőtt folyamán.
„Jók az ilyen foglalkozások, mert színt visznek a mindennapjainkba. Jó látni, hogy ezek az autista gyermekek is mennyire örülnek, hogy van egy kis sikerélményük. Mi már öregek vagyunk, megvoltak a magunk sikerei és kudarcai, de nekik még nagyon fontos az ilyesmi. Én, a magam részéről máskor sem szoktam unatkozni, mindig találok elfoglaltságot magamnak. Nem várom, hogy kiszolgáljanak: amit magamtól is el tudok végezni, azt elvégzem. De azért jó az ilyen tevékenységek alkalmával közösségben lenni” – mondta Orosz Margit, a Szent Erzsébet Idősotthon lakója. A közös program ínycsiklandó eredményét a hétfői ebéd során meg is kóstolhatták a bentlakók. Az Élet Autizmussal egyesület fiataljai egyébként kétheti rendszerességgel vesznek részt közös aktivitásokon az idősekkel.
Sz. G. T. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Bocskaira emlékeztek Váradon
Az immár évtizedes hagyománnyá vált Bocskai-zarándoklat részvevői, Hajdúnánás, Debrecen, Kolozsvár, Gyulafehérvár és Nagyenyed után, az emlékút utolsó állomásaként vasárnap Nagyváradra is ellátogattak, ahol a Partiumi Keresztény Egyetem belső udvarán megkoszorúzták Bocskai István erdélyi fejedelem, nagyváradi várparancsnok emléktábláját. A koszorúzást megelőzően az egyetem dísztermében Pintér István köszöntötte az egybegyűlteket, majd Tőkés László EP-képviselő beszélt arról, hogy Bocskai életművének mennyire aktuális üzenete van a jelenkor számára.
A váradi vár kapitánya volt, aki egész életében arra törekedett, hogy visszaállítsa a magyar nemzet egységét, ami nagymértékben sikerült is, hiszen fejedelmi minőségében a hódoltságon kívüli magyar területeket egyesítette, beleértve Erdélyt és a Partiumot is. Hozzájárult a tizenöt éves háború lezárásához és megalapozta Erdély aranykorát. Emellett a hosszú háborúskodás alatt elnéptelenedett településeket újjáélesztette az által, hogy közel tízezer hajdút telepített be a térség hét településére. „Egyik legangyobb érdeme, hogy az elszegényedett nemeseket, üldözött protestánsokat, zsoldosokat, tisztségüket vesztett végvári katonákat képes volt a nemzet szolgálatába állítani úgy, hogy a hajdúság az egyik meghatározóbb közösségévé vált a magyarságnak” – fogalmazott Tőkés László.
Ezt követően a zarándokok képviseletében Tasi Sándor, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés alelnöke emlékezett meg a 459 éve született fejedelemről, hangsúlyozva, hogy mennyire előrehaladott gondolkodású államférfi volt. A továbbiakban Kátai Zoltán énekmondó emlékezett meg tematikus reneszánsz énekekben Bocskai fejedelemről. Előadásában elhangzottak többek közt megzenésített Balassi-versek, valamint Debreceni János és Wathay Ferenc Bocskaihoz kötődő szerzeményei is. A megemlékezés koszorúzással és nemzeti imánk, a Himnusz közös eléneklésével zárult. A koszorúzásnál áldást mondott Ráksi Lajos egyetemi lelkész.
Sz, G. T. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Több tízezren olvasnak fel egy időben a világon Tamási Áron műveiből
Egyszerre olvas fel nyilvánosan kedden a világ 9 országában közel 39 ezer résztvevő Tamási Áron műveiből a VIII. Nemzetközi felolvasó maratonon. Az ötlet 8 éve Székelyudvarhelyről, László Judit zenetanár-művelődésszervezőtől indult el, és a közösségi összetartozás erejét hivatott növelni.
Csíkszeredában nyitották meg kedden egy órától a világszerte évente megszervezett felolvasó maratont, amelyen halála 50 éves évfordulóján idén Tamás Áron műveiből olvasnak fel a világ 9 országában, 170 településen. A regisztráltak száma szerint közel 39 ezren olvasnak fel az Ábel-regények szerzőjének írásaiból – tájékoztatott a főszervező Kájoni János megyei könyvtár osztályvezetője.
Kopacz Katalin elmondta, Csíkszeredában idén négyezren jelentkeztek a maraton, ez a legnagyobb  regisztrált szám a rendezvénybe bekapcsolódó városok közül. Hargita megyében összesen 19 ezren regisztráltak február 21-ig, ez megyék szintjén a legtöbb, nyilván, a szám mindenütt magasabb is lehet estére. Az osztályvezető érdekességként megemlítette: idén Belgiumban is két helyszínen olvasnak fel, a brüsszeli Magyar Házból és Sógor Csaba európai parlamenti képviselő irodájából is több tucatnyian regisztráltak.
Az ötlet, hogy egy magyar szerző műveiből az egész világon, nyilvánosan tartsanak felolvasást, László Judittól, a székelyudvarhelyi Forrásközpont egykori munkatársától származik. A szándék szerint a közös felolvasás az összetartozást erősíti. Az első évben 1700-an kapcsolódtak be, a résztvevői rekord eddig a tavalyi negyvenezer fő volt.
Tamási-hangfelvételt is meghallgattak
„Az ízes magyar szavak a könyvekben laknak” – mondta a csíkszeredai nyitányon Szarka Gábor konzul, aki szerint az olvasás a fantázia erősítésére is kiváló, és ha olvasunk, saját filmünk rendezői is vagyunk. Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának munkaközössége is bekapcsolódott a csíkszeredai maratonba, amelynek a Petőfi Sándor általános iskola V.-VI. osztályos diákjai voltak az első diák felolvasói. De hangfelvételről magát Tamásit is hallhatta pár percig a közönség.
A felnőttek közül Lövétei Lázár László, a Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztője indította a sort, megköszönve a szervezőknek, hogy Tamásira esett a választás, aki a szerkesztőség számára „az alfa”. Hagyományosan az aktuális szerző fényképével és adataival ellátott, dekoratív könyvjelzőt is kapnak a felolvasók.
A Kájoni Könyvtár emellett Tamási műveiből és a róla szóló kiadványokból kiállítással készült. Érdekes összeolvasni az életrajzi forrásokat, dokumentumokat is tartalmazó kötetekből, hogy az író neve eredetileg Tamás János volt, az „i” betűt pedig szerzőként vette fel, miként azt a farkaslaki Tamások családjából kikerült diplomások tették.
A felolvasáshoz a helyszíneken csatlakozni kívánóknak a helyszíni szervezőkkel kell egyeztetniük – a rendezvény 18 órakor zárul.
2014 óta a Kájoni János Megyei Könyvtár a rendezvény főszervezője. A nemzetközi felolvasó maratonhoz bárhol a világon csatlakozni lehet, egyénileg és csoportosan is. Eddig választott szerzők: Benedek Elek, Orbán Balázs, Jókai Mór, Arany János, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond és Kányádi Sándor és Tamási Áron.
2016-ban regisztráltak, országok szerint: 1. Románia:  32. 400 felolvasó  – 16 megye –  133  település – 210 intézményben 2. Magyarország: 4495 felolvasó–  22 település – 20 intézmény és magánszemélyek 3. Felvidék : 662 felolvasó – 7  település –  7 intézmény 4. Kárpátalja: 372 felolvasó – 4 település – 4 intézmény 5. Belgium: Brüsszel 25 felolvasó – 1  település – 2 intézmény 6. Írország: Dublin - nincs pontos adat a résztvevőkről 7. Németország: Bad König – 1 résztvevő 8. USA:  Los   Angeles,   Cleveland  61 felolvasó –   2     település   –  3  intézmény  (Magyar   Kulturális Szövetség, Bocskai Rádió, Cleveland magyar iskola) 9. Dánia: Kolding 2 felolvasó –  1  település
Gellért Edit. maszol.ro

Az RMDSZ fellép az egészségügyi diszkrimináció ellen
„Az érdek- és politikai képviselet minden szintjén fellépünk a magyarság hátrányos megkülönböztetése ellen. Romániában nem válhat megszokássá az, hogy a magyarok nem érezhetik biztonságban magukat szülőföldjükön. Nem válhat mindennapos gyakorlattá az, hogy megsértik emberi jogaikat” – jelentette ki az RMDSZ elnöke február 22-én, hétfőn. 
Kelemen Hunor hangsúlyozta, hogy az általa vezetett szervezet a diszkriminációellenes tanácshoz benyújtott panaszt követően erőteljes intézkedéseket tervez, amelyek célja a diszkrimináció visszaszorítása. 
Első lépésként az RMDSZ a törvénykezésben annak a jogszabálytervezetnek a mielőbbi elfogadását szorgalmazza, amely az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést biztosítja a magyar embereknek. A Szövetség tervezete azt írja elő, hogy azokon a településeken, ahol a kisebbségi közösségekhez tartozók lélekszáma meghaladja a húsz százalékot, a betegek anyanyelvükön fordulhassanak az egészségügyi személyzethez. A tervezetet korábban kedvezőtlenül véleményezte a Szociálliberális kormánykoalíció, de az RMDSZ új álláspontot kér a jelenlegi kormánytól, hogy a jogszabály folytathassa útját a törvénykezésben. „Ne felejtsük el, hogy Románia uniós csatlakozásakor beépített a jogrendjébe egy egész sor olyan európai dokumentumot, amely a kisebbségek nyelvi jogait is biztosítja. Törvénykezdeményezésünk az alkotmány mellett azokra a dokumentumokra is alapoz. Ezért is gondoljuk úgy, hogy egy ilyen javaslatot az Európai Unió egyik tagországában, Romániában akadályok nélkül jogerőre kellene emelni” – tette hozzá a szövetségi elnök. 
Kelemen Hunor szerint az RMDSZ szorgalmazza és támogatja továbbá azokat a civil fellépéseket is, amelyek arra irányulnak, hogy a magyar emberek jogorvoslatot kapjanak azokban a helyzetekben, amikor jogaik sérülnek nemzeti hovatartozásuk miatta. „Civil partnereinkkel egy olyan platformot fogunk létrehozni, amely révén jogsegélyt kaphatnak az olaszteleki lányéhoz hasonló vitás ügyek érintettjei. Minden ilyen esetben fel fogunk lépni, közösségként is meg kell üzennünk azt, hogy nem tehetnek velünk bármit, nem válhat megszokássá a magyar emberek megalázása ebben az országban” – szögezte le az RMDSZ elnöke, aki reméli, hogy a választások közeledte nem jelenti egyben a nacionalista demagógia felélesztését is. A szövetségi elnök szerint ennek kell időben elejét venni, erre vonatkoznak az RMDSZ által tervezett intézkedések.
(rmdsz tájékoztató) Transindex.ro

Tamási Áront így még sosem olvastak
Tamási Áron műveiből olvastak fel kedden szerte a nagyvilágban a nyolcadik nemzetközi felolvasómaraton keretében. Előzetesen közel 39 ezren regisztráltak, hogy részt vesznek a felolvasásban.
Tamási Áron műveiből olvastak fel kedden szerte a nagyvilágban a nyolcadik nemzetközi felolvasómaraton keretében. Előzetesen közel 39 ezren regisztráltak, hogy részt vesznek a felolvasásban.
A maraton központi helyszíne a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár volt, itt mintegy háromszáz gyerek és felnőtt olvasott fel Tamási műveiből. „Az olvasás közösségépítő, összetartó erőt jelent, célunk, minél többen megszólaltatni egy nagy magyar író, költő műveit”– fogalmazták meg a maraton üzenetét a szervezők. Csíkszeredából húsz intézmény 3900 felolvasóval regisztrált, Hargita megyében 60 településről több mint 18 ezer személy kapcsolódott be a rendezvénybe, országszinten 16 megye 131 településén olvastak kedden. Idén nyolc országból – Magyarország, Szlovákia, Ukrajna, Belgium, Írország, Németország, Egyesült Államok, Dánia – 5618 felolvasó jelezte, hogy részt vesz a maratonon. Főként iskolákból jelentkeztek csoportok, de számos más intézmény, szervezet tagjai örvendeztették meg egymást Tamási gondolataival, ugyanakkor egyéni jelentkezők is szép számmal voltak. 
A megyei könyvtárban a maraton első felolvasója Lövétei Lázár László, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője volt. „Igyekeztem aktuális olvasmányt választani, és mivel elég idétlen időket élünk, a Helytelen világ című 1931-es Tamási-kötet kezdő novellájából olvasok fel egy rövid részletet” – vezette fel a hallgatóságnak. Lövétei után Balog László, a Sapientia EMTE könyvtárigazgatója olvasott fel, majd Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának munkatársai.
Székelyudvarhely: nyolc óra szüntelen felolvasás a könyvtárban
Nyolc órán keresztül szünet nélkül olvasták fel a farkaslaki író műveit a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár öt termében. Kedden délelőtt a rendezvény megnyitásával tisztelegtek iskolájuk névadója előtt a Tamási Áron Gimnázium diákjai, a könyvtárban elsőként Laczkó György intézményvezető olvasott fel. László Judit szervező elmondta, kedden majdnem hatszázan tértek be a könyvtárba felolvasni, főként diákok, ám a délután folyamán többen családi programként vettek részt az eseményen. A Móra Ferenc, Bethlen Gábor és Orbán Balázs általános iskolákban teljes létszámmal bekapcsolódtak a maratonba.
dvarhelyen összesen tizenhárom intézményből 2817 részvevő, Székelykeresztúron pedig hét intézményből 1733 részvevő csatlakozott a nyolcadik felolvasómaratonhoz.
Gyergyószentmiklós: népszerű volt, jövőre is megtartják
Gyergyószentmiklóson több mint kilencszázan jelentkeztek be az eseményre és olvastak fel Tamási Áron életművéből. A kisebbeknek meséket, a nagyobb diákoknak pedig novellákat készítettek elő a Városi Könyvtárban. A nap folyamán egyébként bárkit szívesen fogadtak a felnőttek köréből is, a felolvasást reggel a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ igazgatója, Fórika Sebestyén indította.
„A bejelentkezett több mint kilencszáz felolvasó nagy része középiskolás, de a város iskoláiból nagyon sok elemi osztályos is részt vett a rendezvényen. Tervezzük, hogy jövőre is csatlakozunk, megszervezzük e népszerű programot, hiszen a tavalyi hatszáz körüli jelentkező idénre több mint kilencszázra duzzadt” – mondta az igazgató.
Marosvásárhely: közel ezren olvastak fel
„Örökséget hordoztam, gondolkoztam, tűnődtem, magyarázatot kerestem s néha írtam” – ez a Tamási Áron-idézet volt a mottója a marosvásárhelyi felolvasás záró ünnepi műsorának kedden délután a Bernády Házban, a Római Katolikus Teológiai Gimnázium és az RMDSZ Nőszervezetének közös szervezésében. Brandner Emőke magyar nyelv- és irodalom szakos tanár a lapunknak elmondta, a gimnázium minden osztályában olvastak, összesen 55 tanuló vette kezébe kedden Tamási Áron valamelyik könyvét. Így az író publicisztikai írásaiból, novelláiból, regényeiből, színpadi műveiből, életrajzi írásaiból olvastak, illetve rövid jelenetet adtak elő.
Az esemény idején a tanárnő Tamásiról szólva kiemelte, hogy az író az életet tartotta a legfontosabb értéknek, székelynek vallotta magát, a többi nemzet tiszteletére biztatott. Az itthon maradást szorgalmazta, és bár ő a világháború után Budapesten telepedett le, sokat fontolgatta a hazatérést. Ő volt az, aki az 1937-es marosvásárhelyi találkozón először fogalmazta meg az anyanyelvi oktatás, kultúra fontosságát. Végül saját kívánságára itthon temették el. Ám hazajövetele még a koporsóban sem volt viszontagságoktól mentes. Az történt ugyanis, hogy Farkaslaka (románul Lupeni) helyett a román vasút először a Zsil-völgyébe, Lupénybe szállította az író földi maradványait.
A felolvasómaratonról A felolvasómaratont László Judit kezdeményezésére szervezték meg 2009-ben Székelyudvarhelyen, ahol Benedek Elek műveiből olvastak. A Kájoni János Megyei Könyvtár 2014-től főszervezője a rendezvénynek, együttműködésben Hargita Megye Tanácsával. Az évek során Orbán Balázs, Jókai Mór, Arany János, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond és Kányádi Sándor műveit szólaltatták meg a felolvasók, az esemény nemzetközi szintűvé nőtte ki magát, tavaly közel 12 országban 40 ezren olvastak fel. Az idei rendezvénybe bekapcsolódók számát néhány nap múlva összesítik a könyvtár munkatársai. Jövőben Szabó Magda műveiből olvasnak fel a maratonon.
Antal Erika, Baricz Tamás Imola, Péter Beáta, Veres Réka. Székelyhon.ro

Milyen volt a kötelező sorkatonaság?
2006. február 23-án fogadták az utolsó behívott korosztályt a Hargita Megyei Katonai Központnál, hogy teljesítsék a kötelező katonai szolgálatot. A román hadsereg történetében véget ért egy korszak, ezzel együtt megszűntek a katonavacsorák, regrutabálok. Sokan úgy vélik, ma is hasznos lenne a fiataloknak legalább fél évnyi katonai szolgálat.
Napra pontosan tíz évvel ezelőtt fogadták az utolsó behívott korosztályt, aztán 2006. december közepén minden behívott sorkatonát hazaengedtek. A kerek évforduló apropóján a kötelező sorkatonasággal kapcsolatos élményekről faggatott néhány érintettet a Csíki Hírlap.
Kaszárnya a Mikó-várban
A csíkszentkirályi id. Ferencz András az ötvenes évek elején volt katona, 1949-ben sorozták be. „Szentmártonon soroztak be és Szeredában, a Mikó-várban volt a kaszárnya, oda vonultunk be. Abban az évben két korosztályt, a '27-ben és a '28-ban születetteket hívták be. Korosztályomból, a 32 fiúból négyen élünk. Eltelt az idő. Kilencvennek egy híja vagyok.” Csíkszeredából Fălticeni-be vitték, ott voltak kiképzésen hat hónapot. Ez idő alatt nem engedélyezték a látogatást és haza sem jöhettek. Májusban aztán Ploieşti-re került, ott töltötte le a katonaságból hátralevő mintegy három és fél évet. „Beosztottak a lovasokhoz, ennünk adtak. „Cercetások” (felderítők) voltunk, jártuk a vidéket. Este kilenc órakor feküdtünk le, s reggel öt volt az ébresztő. Mindig fúvószenekarral vittek ki a poligonra. Éppen csak amikor mínusz harminc fokos hideg volt, akkor nem vittek ki. Máskor a puskatusra a kezünk fagyott rá. Nagyon hosszú volt.”
André bácsi úgy emlékszik vissza, hogy a parancsnokokkal szót lehetett érteni. Neki szerencséje volt, mert jól tudott románul, gyakran olvastattak vele a román anyanyelvű katonák. De nem csak a román hadseregben szolgált a csíkszentkirályi férfi, a kicsi magyar világban tizenhat évesen még leventekatonai kiképzésben is részesült. „Foglalkoztak velünk. Most ki foglalkozik az ilyen fiatalokkal? Senki. A katonaságnál rend volt és fegyelem. A mostani fiatalok azt sem tudják, mi a katonaság” – véli az idős férfi. Eszébe jutottak a regrutabálok is, ahol egy egész zenekar muzsikált, és ahol a lányok bokrétát tűztek a legények kalapjába.
Nagyszabású vacsorák
Október 20-áig többnyire megérkeztek a behívó levelek. A tizennyolcadik évüket betöltött fiúk be kellett menjenek Csíkszeredába sorozásra – ezt már a 66 éves Bíró Erzsébet és a 72 éves Erőss Mária mesélte. A két jenőfalvi asszony fiait 1989-ben hívták be katonának. Egyikük Oneşti-re, a másikuk Giurgiu-ba került, onnan Bukarestbe vezényelték a decemberi eseményekkor.
„Megérkezett a behívó, kitűztük, hogy mikor lesz a katonavacsora. Erre az jött el, aki úgy érezte, hogy el kell jöjjön – keresztszülők, bérmaszülők, a rokonság – , nem meghívásos alapon volt. A katonavacsorán olyan ételek, fogások voltak, mint most a lakodalomban. Ez egy kisebb lakodalom volt” – emlékezett vissza Bíró Erzsébet. Erőss Mária hozzátette, amikor a rokonság meghallotta, hogy katonavacsorát tartanak egy háznál, mindenki vitte a tyúkot, lisztet, tojás, sütötték a kalácsot. „Akkor még ilyen volt a divat. Nem hívtak senkit, a rokonság ment, a keresztszülők és még aki úgy érezte, hogy tartozik. Olyan is volt, hogy kétszáz-háromszáz személy volt jelen. Attól függően, hogy mekkora volt a rokonság.”
Kísérés bevonuláskor
Amikor vonultak be a legények, akkor volt a kísérés. Erre az alkalomra töltött káposztát, sült húst vagy paprikást készítettek. A kísérőre már csak a szűkebb rokonság ment. „Kikísértük az állomásra, szekérrel mentünk fel Szentdomokosra. Jöttek a vendégek is, s sírdogáltunk, kinek az édesanyja, kinek a kedvese. Aztán a fiúk vonatra ültek, mi jöttünk haza, s zajlott tovább a vacsora. A katona elment, s otthon folyt tovább a mulatság” – emlékezett vissza Mari néni. „...s azok a szép katonadalok, amiket egész éjszaka énekeltek...” – jutott eszébe Erzsébetnek. Abban mindketten egyetértettek, hogy egy-egy katonavacsora szinte az egész közösséget megmozgatta. A vendégek a besorozott legénynek ajándékot, pénzt vittek, a kísérésen pedig aprópénzt adtak, hogy tudjon levélborítékot venni. Elmondták, a katonaládába alsóneműt, trikót, zoknit, meleg holmit pakoltak. „Amikor elmentek, még gyermekek voltak, de amikor már jöttek haza szabadságra, mondhatni érett legényekkel találkoztunk. Felnőttek hirtelen. Ez lehet, hogy most is hiányzik. A legtöbb idevalósi legény a katonaságnál tanult meg románul például.”
A teristák
Az utolsó években Romániában egy év volt a kötelező katonai szolgálat, de annak, aki egyetemet végzett, csak hat hónapot kellett letöltenie. „Militari cu termeni redus: ezek voltak a teristák. Éveken keresztül Hargita megyéből Sepsiszentgyörgyre vitték a teristákat. Aztán 1998-ban Gyimesfelsőlokon alakult egy ilyen részleg. Én abban az évben végeztem az egyetemmel, s az erdészetnél kezdtem dolgozni. Igazából addig állást nem nagyon kapott egy fiatal, amíg nem volt katona, nem szívesen vettek fel. Hallottam, hogy lesz ez a részleg Gyimesben, érdeklődtem, jelentkeztem, hogy minél hamarabb legyek túl rajta, s hát egyszer hívtak. Volt, aki így-úgy elintézte, kiment külföldre, vagy orvosi papírral, de úgy gondoltam, hogy ez is az élet rendje, hozzátartozik, jobb, ha hamarabb túl leszünk rajta. 1998. október 28-án déli 12 órakor volt Gyimesfelsőlokon a bevonulás, Hargita megyéből ötvenen voltunk, ennek kilencven százaléka magyar. Ilyenek voltak közöttük, mint Ciugulitu Csaba, Mánya Lóri, Csucsi Róbert, Korodi Szabolcs, Tamás Zoli, Turós Endre, tehát egy olyan társaság került össze, hogy le a kalappal” – idézte fel a tizennyolc évvel ezelőtti katonaságát a madéfalvi Szentes Antal.
Jó élményekkel maradtak
Az első két hónap volt a felkészítés időszaka, megtanultak menetelni, lőni, és számos katonadalt is megtanultak. Ezután mindenki a végzettségének megfelelően kellett tevékenykedjen, segítsen a katonaságnak. „A mi esetünkben nem az volt, mint a közkatonáknál, hogy amit a tiszt mondott, az szent volt. Mi azért feszegettük a határokat. Már egy hónap után látták, hogy jobb, ha hétvégeken hazaengednek. Elég emberségesen bántak velünk, azért megadták a tiszteletet a tisztek. Minden nap reggeli után vittek ki terepre, hegyivadászok voltunk. Nagyon szép tél volt Gyimesben, óriási volt a hó.” Az esküt december 1-jén tették le, külön erődemonstrációs előadással és kultúrműsorral készültek az újoncok, ennek a programjába a román versek mellett helyet kaphatott Kányádi verse is, a Nyerges-tető. Karácsonykor kolindálni jártak, vasárnaponként pedig engedélyt kaptak, hogy részt vegyenek a szentmisén, amely után gyakran megvendégelte őket Berszán atya – tudtuk meg Szentestől.
Bankettel búcsúztak
A leszereléskor nagy bankettet tartottak közösen a tisztekkel, amely aztán Csíkszeredában is folytatódott másnap. Amint Szentes fogalmazott, tíz órán keresztül is tudna mesélni a katonaságról, annyi élményben volt ott részük. „Jó lenne, ha visszavezetnék a katonaságot, mert ott a fiatal rendet tanult, fegyelmet, figyelmet, tiszteletmegadást. Sok jó dolgot megtanítottak, most olyan világ van, hogy nem tanulnak ilyeneket. Sokan ott tanultak meg románul, vagy a fegyverrel rendesen bánni. Ugyanakkor a katonaság előtti ceremóniák, besorozási bulik jó lehetőségek voltak falun arra, hogy a fiatalok találkozhassanak, ismerkedjenek” – hangsúlyozta Szentes Antal.
Rengeteget tanultak
A csíkjenőfalvi Farkas Zsolt generációja volt az utolsók egyike, amelynek még kötelező volt katonai szolgálatot teljesítenie. „Karcfalván és Jenőfalván összeírtak, majd bementünk Szeredába és ott osztottak el. Később jött a levél, hogy mikor kell menni s jelentkezni. Az orvosi vizsga volt a legfontosabb, ott tetőtől talpig megvizsgáltak.”
A fiatalember úgy véli, a katonaság nagyon nehéz volt. Őt Csíkszeredába osztották be a tűzoltókhoz. A kiképzés négy hónapig tartott, az egész katonaság tizenkettőt. „Úgy meguntam, azt hittem, soha nem telik el. Voltak, akik elintézték. Nekem otthon azt mondták, hogy amikor hívnak, menni kell. Ez nekem hátra van, úgyhogy semmi intézkedés nem lesz. 2006-ban szereltem le, utána még egy évig volt katonaság, aztán már fizetéses katonák lettek. Én nem szerettem, de ez egy olyan kiképzés volt, amely alatt rengeteget tanul az ember. Azt is lehet mondani, hogy az életre nevel. Igaz, szívatták az újoncokat, de ezen mindenki keresztül kellett essen. Most is vihetnék a fiatalokat, rendet tanulnának. Ott megtanultál öltözni, takarítani, mosni, nem volt ott asszony. Önállóságra nevelt. Elmúlt egy korszak. Szerintem hiányzik ez a fiatalságnak.”
Rengeteget tanultak
A csíkjenőfalvi Farkas Zsolt generációja volt az utolsók egyike, amelynek még kötelező volt katonai szolgálatot teljesítenie. „Karcfalván és Jenőfalván összeírtak, majd bementünk Szeredába és ott osztottak el. Később jött a levél, hogy mikor kell menni s jelentkezni. Az orvosi vizsga volt a legfontosabb, ott tetőtől talpig megvizsgáltak.”
A fiatalember úgy véli, a katonaság nagyon nehéz volt. Őt Csíkszeredába osztották be a tűzoltókhoz. A kiképzés négy hónapig tartott, az egész katonaság tizenkettőt. „Úgy meguntam, azt hittem, soha nem telik el. Voltak, akik elintézték. Nekem otthon azt mondták, hogy amikor hívnak, menni kell. Ez nekem hátra van, úgyhogy semmi intézkedés nem lesz. 2006-ban szereltem le, utána még egy évig volt katonaság, aztán már fizetéses katonák lettek. Én nem szerettem, de ez egy olyan kiképzés volt, amely alatt rengeteget tanul az ember. Azt is lehet mondani, hogy az életre nevel. Igaz, szívatták az újoncokat, de ezen mindenki keresztül kellett essen. Most is vihetnék a fiatalokat, rendet tanulnának. Ott megtanultál öltözni, takarítani, mosni, nem volt ott asszony. Önállóságra nevelt. Elmúlt egy korszak. Szerintem hiányzik ez a fiatalságnak.”
Péter Beáta. Székelyhon.ro

Nincs előválasztás botrány nélkül?
Törvénysértést és diszkriminációt kiált a koronkai románság és cigányság egy része az RMDSZ által meghirdetett mozgóurnás előválasztás miatt. Az elégedetlenkedők úgy vélik, a magyar pártnak két esetben lenne joga az urnával házalni: vagy ha csak a tagjait keresné fel, vagy ha mindenkihez bekopogtatna.
Bő tíz nap választja el a koronkaiakat a február 27-re meghirdetett előválasztástól, amelyre eddig a jelenlegi alpolgármester, Takács Szabolcs és egy helyi vállalkozó, Kis Árpád jelentkeztek, de máris megbolydult a község. A hangulatot nem a magyar–magyar párharc részvevői vagy támogatói, hanem kívülállók keltik, akik úgy vélik, az RMDSZ törvénytelenséget és etnikai diszkriminációt készül elkövetni. 
A roma közösség szószólója, Kozi Lucian nyílt levelében azt veti Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke szemére, hogy a mozgóurnás előválasztáson a szervezők mellőzni készülnek a helyi, magyar anyanyelvű cigányokat. „Ha úgy gondolja, hogy nekünk is kijár az az esély, hogy letegyük voksunkat, akkor megkérem, gondolja át az előbbi megfogalmazást, és írja ki, hogy ez a mobilurna el fog érni úgy a magyarokhoz, mint a romákhoz!” – olvasható többek között Kozi levelében. A Marosvásárhelyen élő harmadéves egyetemi hallgató azzal zárja sorait, hogy amennyiben az RMDSZ nem tesz eleget a kérésének, az Országos Diszkriminációellenes Bizottsághoz (CNCD) fog fordulni.
Szintén a hátrányos megkülönböztetés jelét véli felfedezni az RMDSZ eljárásában Daniel Cheşa. A Nemzeti Liberális Párt tanácsosa a saját helyzetéből indul ki: ő román, a felesége magyar. Ezek szerint a szervezők belépnek a házába, és csak a nejét engedik szavazni? De mi lesz a lányukkal, van-e voksolási joga? – ilyen és ehhez hasonló kérdéseket fogalmazott meg Cheşa.
A helyi önkormányzati képviselő is Brassai Zsomborhoz fordult, arra kérve, úgy gondolja át az előválasztási procedúrát, hogy az ne legyen sértő vagy kirekesztő jellegű. „Ha nem kopognak be minden egyes koronkai és székelybósi polgárhoz, akkor a mozgóurnát csak a saját tagságuk sorában használhatnák” – állítja a jogász végzettségű vállalkozó. Szerinte a koronkai RMDSZ is a marosvásárhelyi modellt kellene kövesse: állóurna elé hívja azokat, akik tényleg akarnak szavazni.
Lapunk megkeresésére Brassai Zsombor kifejtette, az előválasztás lebonyolításának módszere kizárólag az RMDSZ-re és tagságára vonatkozik. „Ha a két úr RMDSZ-tagként keres meg és javasol valamit, megértem, amúgy teljesen illetéktelennek tartom a belekontárkodásukat” – szögezte le a szövetség megyei elnöke, aki a külső figyelmeztetés ellenére nem tartja indokoltnak az előválasztási szabályok átírását.
Szucher Ervin. Székelyhon.ro

Strasbourg ismét büntetett (1989-es események)
Románia ellen hozott ítéletet a strasbourgi emberi jogi bíróság, és kártérítést állapított meg az 1989-es forradalom tizenhét áldozatának vagy hozzátartozóiknak, amiért nem vizsgálták ki megfelelően ügyüket. A forradalom tavaly lezárt dossziéja ügyében ugyanakkor hétfőn a legfelsőbb ügyészség mozdult meg.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága tegnap hozta nyilvánosságra az ítéletet, amely szerint a forradalom tizenhét áldozata vagy hozzátartozóik fejenként 15 ezer euró kártérítést kapnak. Ők azért perelték be a román államot, mert nem vizsgálta ki megfelelő alapossággal a Nicolae Ceauşescu volt kommunista diktátor megbuktatásához vezető 1989-es forradalom eseményeit, amelyek során mintegy 1200-an vesztették életüket, és több mint háromezren sebesültek meg. Romániában a katonai ügyészség tavaly októberben elutasította a forradalmárok érdekeit védő December 21. Egyesület kérését, hogy indítsák újra a nyomozást, és állapítsák meg, kit terhel büntetőjogi felelősség a sortüzekért, gyilkosságokért.  Az egyesület a Legfelső Semmítő- és Ítélőszékhez fordult jogorvoslatért, de a bíróság januárban megállapította, hogy a felperes nem perképes. Ezért több mint háromszáz akkori áldozat vagy azok hozzátartozói támadták meg bíróságon a katonai ügyészség elutasító döntését. Ebben a perben még nem született ítélet. Időközben hétfőn a legfelsőbb ügyészség arról tájékoztatott, hogy visszakérték a forradalom dossziéit a bíróságtól újraelemzés végett. Ennek eredménye akár az ügy újratárgyalása is lehet. Romániát a strasbourgi bíróság nem először kötelezte kártérítés fizetésére az 1989-es események kapcsán. Tavaly januárban a forradalom 81 áldozata számára ítéltek meg összesen közel 840 ezer euró kártérítést amiatt, hogy az igazságszolgáltatás mindmáig nem vizsgálta ki megfelelően ügyüket.

Áll a bál az MPP-ben (Sepsiszentgyörgy)
Visszavonta Bálint József leváltása elleni fellebbezését, és péntekre a Magyar Polgári Párt (MPP) sepsiszentgyörgyi elnöksége összehívta a rendkívüli tisztújító küldöttgyűlést. A megyei elnökség szerint ez szabálytalan, az országos vezetőség döntése értelmében csak Kulcsár-Terza József határozhat a helyi tisztújítás időpontjáról.
 Bálint József hétfőn továbbította levelét az MPP országos elnökségének, melyben arra hivatkozik, hogy a választások közeledtével nem tűrnek halasztást a helyi és megyei tisztújítások, ezért visszalép, nem kéri a leváltásáról szóló döntés felülvizsgálatát, amelynek késlekedése akadályozta a továbblépést. A sepsiszentgyörgyi elnökség hétfő délután arról is döntött, hogy február 26-ra összehívják a rendkívüli tisztújító küldöttgyűlést – jelentette be a szervezet alelnöke, Fekete Attila. Ők semmilyen hivatalos értesítést nem kaptak arról, hogy ezt csak a megyei elnök teheti meg, az alapszabályzat szerint joguk van ehhez – magyarázta. A Bálint leváltásáról kiközölt dokumentumban az sem szerepel, hogy két évre eltiltották volna a párton belüli tisztségektől – állítják. Bálint József még nem döntött arról, hogy a pénteki megmérettetésen indul-e, többen kérték tőle ezt, a helyszínen derül majd ki, hogyan határoz. A sepsiszentgyörgyi szervezet elnöksége azt is szeretné, ha a helyi tisztújítás után rövidesen megtartanák a megyei választást is, Kulcsár-Terza József mandátuma ugyanis két éve lejárt – fejtette ki Fekete Attila. Az országos elnökség tegnap délelőtt még nem kapta meg a Bálint fellebbezésének visszavonására vonatkozó kérést – tájékoztatott Kulcsár-Terza József, aki azt is leszögezte, hiába hívták össze péntekre a tisztújítást, az szabálytalan, és a megyei elnökség nem érvényesíti az ott hozott döntéseket. „Ahogy megérkezik a fellebbezés visszavonása, én is összehívom a küldöttgyűlést, amelyre eljön Bíró Zsolt országos elnök is, hogy kifejtse álláspontját. Akkor választanak majd új városi elnököt” – mondotta. Hozzáfűzte még, hogy az önkormányzati választások előtt sort kerítenek a megyei tisztújításra is. „Bálint József és néhány embere csak növeli a feszültséget, nem akarnak betartani semmilyen szabályt. Mindaz, amit tesznek, csak tovább ront a párt helyzetén” – fogalmazott a megyei elnök, aki szerint közösen kellene folytatniuk az építkezést, együtt kellene működniük a továbbiakban is, még akkor is, ha léteznek, „politikai nézetkülönbségek”. Bálint Józsefet január közepén váltotta le sepsiszentgyörgyi pártelnöki tisztségéből a párt országos elnöksége. Eltávolítása oka, hogy míg az MPP vezetői az RMDSZ-szel kötöttek szövetséget, Bálint a tagság akaratára hivatkozva az Erdélyi Magyar Néppárttal kívánt összefogni. Február elején bejelentette, megfellebbezte az elnökségi döntést, ezt az óvást vonta most vissza.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Marosvásárhelyen a Márton Áron-zenemű
Népemért vállalom című, Márton Áron tiszteletére íródott zeneművével ismét Marosvásárhelyen áll színpadra a Mustármag énekegyüttes. Március 1-jén, kedden 19 órától a Kultúrpalota nagytermébe várjuk az érdeklődőket.
A Mustármag énekegyüttes több mint 120 zenei missziós szolgálatot végzett az utóbbi években. 2012 őszén Márton Áron püspökről megalkotta a Népemért vállalom című zeneművet, és azóta már közel 40 alkalommal mutattuk be Erdély- és Magyarország-szerte. Márton Áron egyénisége nagy erővel hat még ma is. Erre az igényre válaszolva fogtunk hozzá a Márton Áronról szóló, Zord idők csillaga című játékfilm megalkotásához, melyet közösségi összefogással szeretnénk létrehozni.
Annak érdekében, hogy minél több embert meg tudjunk szólítani és bevonni a közösségi alapú vállalkozásba, turné keretében Erdély több nagyvárosában is bemutatjuk a Népemért vállalom című zeneművet. Maros- vásárhelyet követően Sepsiszentgyörgyön, majd Székelyudvarhelyen tervezünk zenei szolgálatot. Az alkalmakra a belépés ingyenes. Adományokat szívesen fogadunk a Márton Áron film elkészítéséhez.
A Népemért vállalom zenemű
Márton Áron püspök jellemét nagy idők sorsfordító viharai formálták és próbálták meg. Az érettségi padból kivitték a doberdói harctérre. Átéli az ezeréves keresztény magyar királyság szétdarabolását, és még ebben az évben jelentkezik a teológiára. 1939-ben püspökké szentelik. Megéli a II. világháború borzalmait és az erőszakos román kommunista rendszer tombolását. Végigjárja a legendás bérmakörutakat, majd a börtönök megalázó nyomorúságát. Részt vesz az egyháztörténelmet új irányba fordító II. Vatikáni Zsinaton. Az egyházmegyét ebben a kritikus korszakban kézben tartja, és népét a hit győzelmére vezeti.
Amikor Boros Károly kapnikbányai plébános korában egy nagybányai közhivatalban egy Márton Áron által aláírt iratot letett az asztalra, egy ott álló férfi térdet hajtott és megcsókolta a püspök aláírását, mondva: "Én ezzel az emberrel együtt voltam börtönben..."
Illyés Gyula, a XX. század nagy írója Áron püspökkel való első beszélgetése után azt mondta: "Egy emberkatedrálissal találkoztam!".
Ebben a zeneműben azt keressük, hogy miből épül fel ez az "em-berkatedrális"? Mit lát benne az egy- kori rabtárs? Mi éltette, mi táplálta ezt a szilárd jellemet, mi tartotta meg a viharokban, mint rendületlen bérci fenyőt?
Leásunk a romba dőlt csíki székely lelkiség omladékai alá, és keressük a rejtőző kincset. Keressük azt a beomlott forrást, amely egy emberöltővel ezelőtt még bámulatos erővel és tisztán úgy tört felszínre Áron püspök alakjában, mint a Székelyföld borvízforrásai. Mélységekből indulnak el, és a sokféle kőzetrétegen átszivárogva, a tápláló, gyógyító ásványokat magukkal hozva, a fenyvesek között zubogva felszínre törnek.
Áron püspök monumentális személyiségét szülőföldjének szimbólumain, címerén keresztül közelítjük meg. A szimbólum magába sűríti a közösségnek sok nemzedéken át összegyűjtött élményét, kipróbált életbölcsességét, tapasztalatát, tudását, az életet fenntartó törvényeket, értékeket.
A zenemű szerkezete:
I. Megerősödik a háborús idő megpróbáltatásaiban;
II. Belegyökerezik Krisztusba és népének örökségébe;
III. Helytáll népe szolgálatában a börtönben és a történelmi kényszerek között.
A Márton Áron játékfilm
A játékfilm Erdély legkritikusabb történelmi korszakának küzdelmeit, ugyanakkor legszebb erkölcsi győzelmeit hivatott szemléltetni. Azt szeretnénk, hogy ez az alkotás a hívő népközösség tanúságtétele legyen. Mivel a filmnek közösségi súlypontja van, ezért több ezer szereplőt, 750 lovast vonunk be, több mint húsz helyszínen 140 helység lakóit tervezzük megszólítani. A nagyobb tömegek megmozgatása lehetőséget ad arra, hogy népünk újrafogalmazza önmagát, önerőre ébredjen. Már az előkészület alatt felszínre kerül mindaz, ami abban az időben éltette és összetartotta a népet: a hit, az együttműködés, a kölcsönösség, az egymásért érzett felelősség.
Vélemények a film forgatókönyvéről:
"Tömör drámaisága mindenképpen egy átütő, nagy hatású filmet ígér... És erre van most szükség." – László Márton történész, Marosvásárhely
"A forgatókönyv alapos, tartalmas, valósághű... A történet fő- és mellékszereplői – véleményem szerint – jól ábrázolják a korszakot, Márton Áron életét és munkásságát." – Novák Csaba Zoltán történész, Marosvásárhely
"A forgatókönyv érdekes, ízes és hiteles." – dr. Xantus Gábor rendező- operatőr, filmegyetemi tanár, Kolozsvár
"Nagy öröm volt elolvasni a forgatókönyvet... veretes és értelmes." – Tarjányi Krisztina Irma színművész, Bonn
"Isten segítségével nagyon szép filmet fogunk készíteni. Nagyon erős és szép történet. Különösen megkapó Márton Áron és a nép kapcsolata." – Dér András filmrendező, Budapest
,,...volt, ahol folytak a könnyeim, volt, ahol borzongtam, volt, ahol dühöngtem... Nagyon precízen kidolgozott terv, amelynek az erénye többek között a sokoldalúság és részletesség, a valósághűség és sorolhatnám." – Varga Gabriella újságíró, szerkesztő, Budapest
Áron Film Egyesület. Népújság (Marosvásárhely)

Aradi Kamaraszínház – 2016
Több előadás, remek színészek, változatos műsor
Többek között Kern András, Hernádi Judit, Presser Gábor, Alföldi Róbert, Haumann Péter, Lázár Kati, Lukáts Andor, Benedek Miklós is fellép Aradon.
Nagyszabású évadot ígér az Aradi Kamaraszínház 2016-os programja. Összesen tizenhárom előadást láthatnak azok, akik idén a nagyszínházi és stúdió előadásokra is érvényes teljes bérletet váltják meg.
Évadnyitóként a kultikussá vált Hair című musical szerepel a műsorban, majd az aradi színpadra lép Haumann Péter Szókrátész védőbeszédével, a sokak által „életünk legfontosabb egy órái közül” valónak mondott monológgal. Több vígjátékot is láthatnak majd a nézők, Az öldöklés istene a tatabányai Jászai Mari Színház, a Mezítláb a parkban a békéscsabai Jókai Színház, A folyón túl Itália a budapesti Orlai Produkció előadásában kerül bemutatásra, ez utóbbi Lázár Kati, Lukáts Andor, Benedek Miklós, Szabó Éva, Szabó Kimmel Tamás és Cseh Judit főszereplésével. Nem a komédia válságaként, de műfaji meghatározását illetően válságkomédiában láthatják viszont Alföldi Róbertet az aradiak az Igenis, miniszterelnök úr című előadásban Hevér Gábor partnereként.
A stúdióelőadások igazi színházi csemegét ígérnek. Az Egyasszony Tenki Réka előadásában igaz történet az élet fájdalmas titkairól, egy anya blogbejegyzéseiből született monodráma. Megtudhatjuk, ki is az igazi Lola Blau Bartha Boróka egyszemélyes musicaljéből.  A csemegepultos naplója a budapesti Vásárcsarnok sűrűjébe kalauzol, a májasok, kolbászok, kolozsvárik és a művészek varázslatos világába. A kortárs lengyel drámaíró, Tadeusz Słobodzianek A mi osztályunk című darabja a nagyváradiak előadásában a XX. századi lengyel történelemről szól, de ugyanúgy szólhatna a XX. századi magyar történelemről is. A darab nagy dramaturgiai bravúrja, hogy egy gimnáziumi osztály tagjainak sorsát követi végig: az osztálytársak egymás gyilkosai, cinkosai és árulói lesznek az idők során. A tánc és a költészet ritmusa fonódik össze Inhof Katalin flamenco estjében, amelyet Tapasztó Ernő jegyez rendezőként.
Két különleges zenei estet kínál a 2016-os évad: Kern András Lövölde tér című koncertjére az immár hagyománnyá vált szabadtéri előadás keretében kerül sor a Megyei Kulturális Központ nyári színpadán. Az est vendége Hernádi Judit lesz. Mindazoknak pedig, akik régóta várják Aradra a magyar zenei élet egyik kulcsszereplőjét: bérleten kívüli előadásként, a kamaraszínházi bérlettel rendelkezőknek engedményes árú jegyekkel Presser Gábor dalol majd régről és nemrégről a nagyszínházban.
Az évad március 23-án és 24-én 19 órakor kezdődik a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Hair című musicaljével a nagyszínházban.
2016-ban a bérletkonstrukció marad a régi: minden előadásra érvényes teljes bérletek válthatóak, amelyek márciustól decemberig érvényesek. Az esti bérletek teljes áron válthatók meg, a délutániakat mindenkinek engedményes áron kínálja az aradi színház.
A bérletárak a következőképpen alakulnak a 2016-os évadban: az esti nagyszínházi bérlet ára 110 lej, az esti teljesé 150 lej. A délutáni nagyszínházi bérlet 80 lejbe, míg a délutáni teljes 110 lejbe kerül.  A nagyszínpadi előadásokra 15 (diák, nyugdíjas), illetve 20 lejbe kerül majd egy jegy. A kamaratermi előadásoknál 10 és 15 lejért lehet helyet váltani. A bérletek esetében a délutániak olcsóbbak, egyéb engedményt nem lehet igénybe venni.
Bérletárusítás február 29. és március 12. között az Aradi Kamaraszínház székhelyén, a Bábszínház épületében. Nyitva tartás: hétfőtől szombatig 10–13, hétfőn, szerdán és pénteken 17–19 óra között is.
A régi bérletesek február 29. és március 5. között visszavásárolhatják régi helyeiket. Azok a bérletesek, akik változtatni szeretnének régi helyeiken, megtehetik március 7-től. Szándékukat kérjük, előre jelezzék. Új bérleteket kizárólag március 7-től lehet váltani.
További információt a 0721-265-827-es telefonszámon, illetve levélben az akamara.ro@gmail.com e-mail címen kérhetnek.
Az Aradi Kamaraszínház 2016-os évadát az Aradi Városi Tanács, az Aradi Polgármesteri Hivatal, a Bethlen Gábor Alap, valamint az RMDSZ Arad Megyei Szervezete támogatta.
 Nyugati Jelen (Arad)

Mátyás király születésnapját ünnepeltük
Mátyás király születésének 573. évfordulójára szervezett ünnepséget az RMDSZ Kolozs megyei szervezete. Koszorúztak a Mátyás szoborcsoportnál, ahol beszédében Csoma Botond megyei elnök kifejezte reményét, hogy Mátyás király hamarosan igazságot oszt ebben a városban, és rendezi a magyar–román megbékélést, majd koszorút helyezett el az RMDSZ Kolozs megyei szervezete nevében.
Horváth Anna alpolgármester az RMDSZ női szervezetének képviseletében adózott legnagyobb királyunk emlékének. Koszorúzott még a KIFOR, a KMDSZ, és megbízottjaik révén László Attila szenátor és Máté András parlamenti képviselő. Utána a Báthory István Elméleti Líceumban megnyitották a Mátyás király udvarában jártam című rajz- és fogalmazáspályázat kiállítását, és díjazták a több mint 800 benevezett munka legkiemelkedőbbjeit (Ö. I. B.) Szabadság (Kolozsvár)

Képek és háttérképek
avagy, reminiszcenciák Erdély képzőművészetének budavári seregszemléjén
Andor bácsi képi kelléktárát elsősorban a gazdagon kipingált tányérok, csuprok, mázas bokályok, valamint a mestert alkotás közben kiszolgáló ecsetek, tubusok és egyéb munkaeszközök látványa jellemezte.
Vásznai háttereiben olykor karakteres kolozsvári műemlékek látványát is felidézte, segítségükkel zárva le a megszerkesztett síkrendszereket. Egyik visszatérő motívuma – természet iránti csodálatából és személyes hitéből fakadóan – a Mária-kultuszhoz köthető liliom képe volt, amely az ártatlanság, a tisztaság iránti elkötelezettségének szimbólumaként is értelmezhető. Ám némely vásznán megidézett tárgyaihoz személyes kapcsolat is fűz. Mégpedig abból fakadóan, hogy azok egy része a mi, református kollégiummal szemközti lakásunk padlásáról vándorolt át őhozzá. A külföldre végleg eltávozó előző bérlő, Sándor Ferenc professzor úgy rendelkezett: ha egy Fülöp Antal Andor nevezetű festőművész jelentkezik, számára bármilyen népművészeti jellegű alkotás átadható a családi lomtár darabjai közül. E műveket a homályos gerendatér csöppnyi, kulcsra zárt sarokszobájában lehetett megtalálni. 
Amikor legelőször csengetett be hozzánk, és még kamaszként ajtót nyitottam, menten zavarba is jöttem, mivel sehogy sem értettem, mi lehet az oka annak, hogy jóllehet vele szemben állok, ő mégis folyamatosan a hátam mögé, az ajtó felső sarka felé tekint. Utóbb értesültem róla, hogy némi szemhiba volt ennek hátterében, ezért volt a malőr.
Emlékszem, még akkor, frissiben szeget is ütött a fejembe, hogy ilyen esetben vajon hova kell helyeznie a festőnek a munkaállványát, esetleg a székét, hogy azt láthassa, amit fest. Ámde Andor bácsi e fogyatékosságát következetesen öniróniával kezelte, amikor arra utalt, hogy éppen e hibájából fakad sajátos látásmódja, amiként azt El Grecónál is feltételezték. „Tudod, lelkem – mondta –, én a világon mindent a valóságtól eltérően sárga színben érzékelek, egyedül csak a tojás sárgáját látom eredetiben”. Persze, egy művésznél az érzékszervi változások más formában is megnyilvánulhatnak, például éppen Mohy Sándor esetében, aki idős korában, megváltozott látása eredményeként abbéli meggyőződésének adott hangot, hogy ifjúként helytelenül érzékelte a színeket, ezért összes korai képének harmóniáin okvetlenül világosítania kell. Ettől fogva az alaptalan átfestések növekvő veszélye miatt valósággal dugdosták előle saját műveit.
Andor bácsi képi kelléktárát elsősorban a gazdagon kipingált tányérok, csuprok, mázas bokályok, valamint a mestert alkotás közben kiszolgáló ecsetek, tubusok és egyéb munkaeszközök látványa jellemezte.
A festő Andrásy Zoltán osztályvezető tanárom volt – a sors iróniája, hogy éppen a grafika tanszéken. Művészi hitvallását vegyes érzelmekkel fogadtam, mivel ideológiai felhangoktól sem mentes művein – vissza-visszatérő elemként – szívesen borította be kékruhás alakok vonuló csoportjaival, lobogók erdejével nagyméretű vászontereit. A tárlaton látható Kép-szobor címet viselő „ofszet” technikájú plakátja viszont, amely a kolozsvári Sétatéren megépült Kós Károly tervezte Műcsarnok 1944-es képzőművészeti kiállítását népszerűsítette, még korai időszakából való, és inkább Kassák tömör grafikai szemléletéhez közelít, ám annál kevesebb meggyőző erőt képvisel.  Ma már nem neheztelek rá, hogy egykor két hétre kizáratott az egyetemről – azok után, hogy képtelen volt felfogni: miképpen lehet a nagyméretű rajztáblák egyik felét gombfocipályaként is kiválóan használni.
És ott sorakoztak egyéb emlékezetes művek, a naivak látásmódját mímelő Incze Jánostól (Nagybányai részlet, Énekes önarckép, Téli kapu), a hóhajú-kékszemű Bene Józseftől (Elvert határ, Körhinta, Nyugalom), az Utunk-os kollégától, Balázs Pétertől (Faragott balladák, Lujza néni) vagy a frakturált színfoltokból építkező, kiváló tehetségű Kovács Zoltántól (Tavasz), hogy csak néhányat említsek azok közül, akik szintén nincsenek már köztünk, ám évtizedekkel ezelőtt bármikor összefuthattam velük Kolozsvár harangos főterének virágos gruppokkal ékesített flaszterén.  Miközben az Idők egymásra csúsztatott néhány vázlatlapját virtuális/valós sétám közepette lepergetem, befejezésül egy epizód még villanófénybe kerül, amely a tárlat egyik kivételes személyiségét hivatott közelebb hozni az olvasóhoz. Kós Károlyról szeretnék még szólni, akivel a sors kegyes adományaként volt alkalmam személyesen is néhányszor találkozni. Az erdélyi képzőművészet eme ünnepélyes seregszemléjének színhelyén magával ragadó életművének három, mintegy tenyérnyi metszete előtt állhattam meg. És e művek tisztán, feketén-fehéren, a műteremtés tömörített nyelvén kimondható határozott igennel és nemmel idézték fel a szépíró, az építőművész, a politikus, a grafikus, a szerkesztő, a könyvtervező és könyvkiadó mára alighanem legendássá magasztosult, transzilván mítoszt megtestesítő személyiségét. Az építész látásmódjával visszaköszönő Mátyás király szülőháza című fametszete talán azért is férkőzött közel hozzám, mivel hat esztendeig a nagy király nyomdokán járva, a múlt tömény illatát árasztó falak árnyékában végezhettem képzőművészeti tanulmányaimat. A Varjú-nemzetség linóleumban kivésett illusztrációi pedig enteriőr hangulatukkal Kalotaszeg gyöngyszemének, a sztánai Varjúvár hűvös körtornyának emlékét idézik, ahol az ötvenes évek közepén néhány emlékezetes nyarat tölthettem el csillagporos éjszakákkal, a ligetekkel tarkított szűk völgy alagútra bámuló, romantikus zöldvilágában. Károly bácsival ott találkoztam legelőször. Aztán még pár alkalommal a kolozsvári Utunk szerkesztőségében is – eseménynek beillő látogatásai során, noha azokra igencsak ritkán került sor.
Ám egy alkalommal, amikor neves szerkesztő kollégánk kerek születésnapját ünnepeltük, Kós Károly is megtisztelte őt jelenlétével. Szellemi életünk doyenje akkor már a kilencvenediket taposta. A hangos társaság jó szokását meg nem cáfolva, élcelődve, vállon veregetve öregbítette az ötvenedik évfordulós „agg” ünnepeltet, aki felett „jócskán eljárt már az idő”. Károly bácsi, a hangoskodó társaságtól kissé távolabb, nemes vonalú arca ráncainak árnyékából kísérte figyelemmel az eseményeket; szótlanul ült, meghúzódva a szoba egyik kevésbé zaklatott sarkában.
Aztán az egyik, lélegzetvételnyi ideig tartó csendes pillanatban alig hallhatón, inkább csak önmagához intézett szavakkal, végre ő is hangját hallatta, mondván: „De szeretnék én is még egyszer nyolcvanéves lenni”.
A valóság lényegéből fakadó művészi tapasztalat és alkotói bölcsesség babérkoszorúja az Idő és a Rendeltetés kegyes ajándékaként hullhat az arra kiválasztott alkotóra. Hokusai, a japán festészet és fametszés nagymestere erről ekképpen vélekedett: „Hetvenhárom éves koromban kezdtem kissé megérteni az igazi természetet, az állatok, a füvek, a fák, a madarak, a halak és bogarak formáit. Következésképpen nyolcvanéves koromban még jobban fogok előre haladni. Kilencvenéves koromban be fogok hatolni a dolgok misztériumába. Százéves koromban bizonyára csodálatos tökéletességet érhetek el, s ha száztíz éves leszek, minden vonal, minden pont, ami csak kezem alól kikerül, eleven lesz”. A fenti sorsokat és jelképeket idéztem magam elé, amikor 2015. október havának ötödik napján bebarangoltam a Magyar Nemzeti Galéria Erdély művészetét bemutató kiállítását.
Árkossy István
(Megjelent a Magyar Napló 2016. januári számában, köszönjük a szerzőnek, hogy rendelkezésünkre bocsátotta.) Szabadság (Kolozsvár)

Öt éve a kreativitásért
Szombaton a Vigadóban ünnepel a KreaKids Stúdió 
A KreaKids Stúdió kis és nagy diákjai lázasan készülnek a szombati napra, ekkor ünneplik ugyanis a nem szokványos képzést nyújtó intézmény ötödik születésnapját.
A Vigadó nagytermében szombaton 17 órakor kezdődik a több kollekciót is felvonultató divatbemutató, ezt követően a Vigadó Galériában kiállítás nyílik az elmúlt időszak megvalósításaiból. Az eseményt megelőző finomhangolások kellemes feszültséget teremtenek, ottjártunkkor pozitív légkör és nagy izgalom fogadott a stúdióban. 
Merjünk nagyot álmodni! – ez a KreaKids Stúdió egyik mottója, ennek szellemében terelgeti a közel 70 növendéket a két stúdióvezető, Erőss Sándor dizájner és Babos-Máthé Réka divattervező.
A kreások az elmúlt öt évben közel száz rendezvényen adtak számot ötleteikről, alkotásaikról, és bár az utóbbi időben megtanultak szelektálni az események között, így is rengeteg háttérmunka és éjszakázás húzódik meg a kész termékek mögött. A szakemberek szerint a gyerekek évről évre magasabbra teszik a mércét, nem félnek álmodni, és minden alkalommal bebizonyítják, számukra is éppolyan fontos az itt folyó alkotói tevékenység, mint tanáraiknak. A tanár szó talán nem a legmegfelelőbb a köztük levő viszony leírására, hiszen többször is hangsúlyozták, nem a klasszikus értelemben vett oktatás zajlik.
– Nincs előre megszabva, hogy ezt így kell, és csak így lehet, hanem nyitottak vagyunk az ötletekre, bátorítjuk őket abban, hogy szabadon gondolkozzanak és dolgozzanak. Az ötletből mindig kézzel fogható valami lesz, és ez nagyon fontos, ne csak a fióknak tervezzünk, hanem valósítsuk is meg. Folyamatosan feszegetjük a határokat, ezáltal egyre hatékonyabbak lesznek – vallja a két iparművész, akik szerint szemmel látható a fejlődés a tanítványokon, és nagyon büszkék rájuk.
A Kreába járó diákok idejekorán önállósodnak, megtanulják az eredeti látásmód fontosságát, mellőzik a giccset, bátran felvállalják gondolataikat, mondandójukat, és nem félnek kifejezésre juttatni azokat.
– Ha nem is lesz mindenkiből grafikus, lakberendező, divat- vagy formatervező, már előnnyel indulnak neki az életnek, az esztétikai nevelés hatását a későbbiekben is érezni fogják, akkor, ha be kell rendezniük otthonukat, vagy épp meg kell varrniuk egy párnát, hogy csak a legbanálisabbakat említsem – jegyzi meg Erőss Sándor, majd hozzáteszi, a jelenlegi tanügyi rendszer erre nem alkalmas. – Úgy látom, még ha sokan megköveznek is érte, hogy a jelenlegi iskolai rendszer meg van bukva, ez látszik a következő generációkon is. Mindig elmondjuk, hogy ezért is indítottuk a Kreát, mert az egyetemi képzés csalódáskeltő. Mi megpróbálunk nyitottak lenni a külvilág felé, és több lehetőséget adni a diákjainknak, mint akár egy átlagos képzőművészeti egyetem.
A két oktató szerint a kreativitás alapból minden gyerekben adott, de fokozatosan „kinevelik” belőlük – a Kreában épp ezt próbálják elkerülni.
– Annak ellenére, hogy azt tartják, a Krea egy amolyan suli utáni hobbi, ez sokkal több annál, és a diákjaink is sokkal többnek gondolják. A legjobb tanács, amit adhatunk nekik az, hogy legyenek céltudatosak. Legyen egy nagy céljuk, amit sok kicsi céllal valósítanak meg, és ne adják fel, hanem bizonyítsák be önmaguknak, hogy képesek rá. Nagyon fontos, hogy merjenek álmodni, mert könnyű eltengődni egyik napról a másikra, s azok vesznek el, akik cél nélkül élnek – fogalmaz Babos-Máthé Réka. 
Bartha Zsófia. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A vizuális kultúra fejleszti a szépérzéket 
Muhi Sándor rajztanárral, grafikus művésszel, művészettörténésszel beszélgettünk képzőművészetről, vizuális kultúráról a Mezei Józsefről szóló új kötet kapcsán. A művészt arról is faggattuk, hogy miért tartja fontosnak a világhálós oldalak működtetését.
— Mióta foglalkozik kismonográfiák írásával?
— Túlzás lenne állítani, hogy ezzel foglalkozom, de írtam néhány ilyen jellegű tanulmányt, könyvet is, mert a művészettörténet, műkritika tanult szakmám. A rajztanári diplomám mellé a nyolcvanas évek elején művészeti muzeológia szakot is végeztem. Az első kismonográfiát a Kriterion Kiadó felkérésére készítettem Balla Józsefről harminc éve, ők kértek egy Erdős I. Pál kismonográfia megírására is, de a megjelentetésre az 1989-es változások után már nem volt igény. Írtam még két kisebb kötetet Sarkadi Sándorról, Haller Györgyről, az ötödik ilyen jellegű munkám nemrég, 2015 végén jelent meg a csíkszeredai Pallas Akadémia Könyvkiadónál, ebben Mezei József tevékenységét mutatom be az olvasóknak.
— Megítélése szerint miért fontos, hogy az olvasók közelebbről ismerjék meg a fenti alkotóknak a tevékenységét, életművét?
— A nagy hatású, országos, nemzetközi hírű művészek munkáiról sokan, sokszor és sokat írtak, ezek hálás, könnyen kiaknázható témák. A kismesterekkel szinte senki sem foglalkozik, pedig az ő tevékenységük is tartalmaz olyan tanulságokat, amelyek egy-egy közösség számára kiemelten fontosak lehetnek. Sarkadi Sándor képzőművészeti munkásságát Szatmáron kívül még a kismonográfia megjelenése után se sokan ismerik, de az itt lakók számára nem csak fontos, hanem példamutató az egész tevékenysége, szakmai, emberi tartása, életszemlélete. A mezőteremi születésű Haller György tárlatának az anyagát a leszármazottak és Gnandt Pista hozta Budapestről Nagykárolyba, az ő hosszú ideig feledésbe merült életműve újrafelfedezésének köszönhetően mára valamennyien kicsit gazdagabbnak érezhetjük magunkat. Az európai kulturális élet perifériáján elhelyezkedő térségünkben nem dúskálunk megőrzésre méltó értékekben, tehát nem hagyhatjuk figyelmen kívül a fenti teljesítményeket sem.
— Hogyan döntötte el, hogy könyvet ír Mezei Józsefről?
— A csíkszeredai Nagy Gyöngyvérnek oldalági rokona volt Mezei József, odahaza talált egy dedikált verseskötetet tőle. Eleinte azt hitte, hogy csak költő volt, de amikor egy költeményében utalást talált a festészetére, keresgélni kezdett, és a képzőművészeti tevékenységéről nagyon sok adatra lelt a világhálón. Többek között a honlapomon bukkant rá azokra a cikkekre, amelyeket Mezei Józsefnek a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében kifejtett tevékenységéről írtam. Rövidesen felkeresett, felkért a kismonográfia megírására, amely a rendelkezésemre bocsátott adatoknak, reprodukcióknak köszönhetően viszonylag rövid idő alatt készült el. Arról, hogy miért vállaltam a megírását, a kötet zárszavában is lehet olvasni: „Mezei megérdemelt és hosszan tartó népszerűsége nem véletlen. Ismert, sokat és sok helyen foglalkoztatott festő és népszerű költő volt abban a korban, amikor még országszerte elég kevés művész tevékenykedett a térségben. Ismertsége alig kopott a halálát követő években, évtizedekben. Népszerűvé tette Petőfihez fűződő barátsága, harcostársi viszonya, Orbán Balázs nagyszabású vállalkozásában való részvétele is hozzájárult ehhez. A közvetlen, barátságos természete mellett egész tevékenysége összhangban volt a kor törekvéseivel, elvárásaival. Magyarországon a szabadságharc bukása után még hosszú ideig dicsfény övezte a küzdelmek hőseit, áldozatait, és ő honvédtisztként harcolta végig az erdélyi hadjáratot. Festő volt, költő, fotográfus és a művészek egészen más, sokkal jelentősebb közéleti szerepet játszottak abban a korban. Tragikus sorsa — amelyet emelt fővel, férfiként fogadott — együttérzést és tiszteletet keltett kortársaiban, akik közül többen mellé álltak, segítették a bajban. A kultúra iránt fogékony, érdeklődő emberek tudtak oltárképeiről, költeményeiről, és becsülték ezek miatt. Tudomásuk volt vakságáról, anyagi gondjairól is, ennek és a folyamatos hirdetéseknek köszönhetően élt meg három kiadást az 1870-ben kiadott verseskötete.” Mezei József jórészt Hám János püspöksége (1827–1857) idején és közvetlenül ez után hozzávetőlegesen 50 oltárképet készített a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye számára, az impériumváltáskor ezek közül több a határon túli területekre került, de néhánnyal naponta találkozhatnak a hívek Szatmárnémetiben, Szaniszlón, Csomaközön, Nagybányán, Máramarosszigeten anélkül, hogy tudnák, kinek az alkotásai előtt imádkoznak. Festőművészi tevékenységét az is fontossá teszi számunkra, hogy Szatmárnémetiben készítette el 1846-ban azt a Petőfi Sándort ábrázoló portrét, amely egyike a költő hiteles, modell után készült arcképeinek. Ezt jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában őrzik.
— Olvasnak-e az emberek manapság életrajzi könyveket, kismonográfiákat?
— Egyre kevesebben, ez egy erőteljesen vizualizálódó világban már-már természetes jelenség. A mostani kismonográfia viszont a Pallas-Akadémia Könyvkiadónak köszönhetően egy szép, remekül tördelt, gazdagon illusztrált, keménykötésű munka, amelynek egyszerű átlapozásával is tucatnyi értékes információhoz jut az érdeklődő. Az ehhez hasonló felismerések sokat segíthetnének a hazai sajtó és könyvkiadás gondjain is. Azokat a tanítványaimat, kollégáimat, akik nálam írják államvizsga illetve fokozati dolgozataikat is, arra buzdítom, hogy szépen tördelt, gazdagon illusztrált munkákat készítsenek, ha arra vágynak, hogy a kollégák el is olvassák ezeket. A magvas tartalom, a színvonalas, igényes fogalmazás ma már önmagában kevés, vonzóan, gazdag és változatos illusztrációs anyaggal kell tálalni a mondandót.
— Ha a tanítást említette, mondana néhány szót arról, hogy milyennek látja a vizuális nevelés helyét, szerepét napjainkban?
— Egy olyan korban, amikor egy átlagos európai lakosnak naponta tonnányi képanyag zúdul az ölébe a számítógépeknek, táblagépeknek, okostelefonoknak, kábeltelevíziónak köszönhetően, létkérdés lenne, hogy tanuljunk szelektálni, és megtanítsuk a gyerekeinket, unokáinkat is erre. Ehhez vizuális kultúra kell, amit legkönnyebben, leghatékonyabban a képzőművészeti neveléssel, a kézműves tevékenységekkel lehet kialakítani. Szomorú, kétségbe ejtő, hogy állami szinten mennyire elhanyagolják ezt a területet. Száz éve még heti két rajzóra volt kötelező az általános iskolákban, ma már csak egy maradt. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a legtöbb intézményben nincs teljes katedra, sokszor még fél sem, és ezért, jobb híján képesítetlen emberekre bízzák a világ megismerésének, az információszerzésnek egyik rendkívül fontos, kézenfekvő, hatékony, aktivizáló és a tanulók által kedvelt eszközét. Ezek az emberek helyrehozhatatlan károkat okoznak anélkül, hogy tudnának erről. Miközben pedagógushiányra panaszkodunk, jó lenne végiggondolni, hogy melyik egyetemet végzett fiatalnak éri meg éhbérért dolgozni három-négy intézményben, amelyeknek vezetői a napi feladatok mellett még az iskola díszítését, a versenyeken való eredményes részvételt és ezernyi más dolgot is számon kérnek. Döbbenetes, de valahol érthető, hogy a legtöbb tanítóképző főiskolán se szakember oktatja a fenti tantárgyakat, ez a magyarázata annak, hogy nyugdíjas létemre máig vállaltam a munkát a BBTE szatmári kihelyezett tagozatán. A fentieket természetesen már minden lehetséges fórumon elmondtam, leírtam, megfogalmaztam, közzétettem, egyelőre úgy tűnik, nincs foganatja. Valószínűleg olyan okos emberek szervezik, vezetik tanügyi rendszerünket, akik mindent tudnak, és az ilyeneket sohasem érdekelte a gyakorló szakember véleménye. Csak miniszterből volt már vagy két tucat az utóbbi negyedszázadban, a politikai alapon kinevezett államtitkárokkal, vezérigazgatókkal pedig Dunát lehetne rekeszteni.
— A kortárs művészet segíthet abban, hogy közelebb kerüljünk korunk nem mindig egyértelmű képi üzeneteihez?
— A művészet ismerete, szeretete mindig sokat segít, de ennek megértéséhez, befogadásához is kialakult ízlésvilágra, vizuális kultúrára van szükség. Az emberek nem azért ragaszkodnak a giccshez, a képzőművészeti alkotásként reklámozott olcsó tucattermékekhez, mert képtelenek a jót, az egyedit, a minőségi kultúrát befogadni. Megfelelő neveléssel többségük nemcsak alkalmas lenne erre, hanem a mindennapi életben is igényelné a szebb, esztétikusabb, kulturáltabb környezetet. Ezért a nemes célért a szakembernek az ízlésformáláshoz minden lehetséges fórumot igénybe kell vennie.
— Ön több olyan világhálós oldalt működtet, amelyek nemcsak az esztétikai nevelést, hanem a helyi építészet, képzőművészet értékeit is évek óta, napi rendszerességgel népszerűsítik. Melyek ezek?
— Ez a kommunikációs lehetőség azok számára, akiknek vannak közlésre méltó dokumentumaik, gondolataik, elképzeléseik, megkerülhetetlen, hiszen a módszer nemcsak interaktív, hanem rendkívül gyors és hatékony, néhány óra alatt emberek ezreihez jut el az üzenet, kép, hír, írás akár a világ túloldalára is. Természetesen a világháló ésszerű, hasznos és hatékony használatára is követhető példát kell nyújtani, hiszen a többség a társasági oldalakat önreklámozásra vagy jelentéktelen, mások számára teljesen közömbös, gyakran idegesítő cukiságok megosztására használja. Van egy szakmai jellegű honlapom, ennek eddig közel negyedmillió látogatója volt. Létrehoztam jó 5–6 éve egy Facebook-oldalt, amelyen elsősorban kulturális tartalmakat osztok meg, ennek 3500 kedvelője van. Hasonló érdeklődés követi az általam szerkesztett Szatmári Kultúra és Régi Szatmár oldalakat. Bedolgoznak természetesen külső munkatársak is Kanadából, Németországból, Svédországból, Ausztriából, Magyarországról, Romániából. Ezeken naponta nem csak a képek, reprodukciók, fotók, kulturális információk tucatjait közlöm, hanem helytörténeti, kultúrtörténeti jellegű vetélkedőket indítottam, amelyeken a résztvevők az oklevelek százait nyerhették el. Van youtube-csatornám, itt 60 saját készítésű, a szatmári építészetet, képzőművészetet népszerűsítő kisfilm tekinthető meg. Nemrég látott napvilágot a Sugárút. Szatmári műhely című, negyedévenként megjelenő kulturális folyóirat, amelynek egyik szerkesztője vagyok. Ennek is szüksége van a népszerűsítésre, de a lap szerkesztőinek is a folyamatos párbeszédre az olvasóval. Ilyen meggondolásból indítottam be pár napja a Sugárút. Szatmári műhely Facebook-oldalt, amelynek mára már több mint 300 kedvelője van.
— Vannak további tervei?
— Természetesen vannak, de egyelőre megelégszem azzal, ha az eddigi, jórészt önként vállalt feladatnak eleget tudok tenni. A tervekről akkor érdemes beszélni, ha már sikerült valami kézzelfoghatót megvalósítani belőlük, hiszen szándéknyilatkozatokkal, elképzelésekkel tele a padlás, meg a pince is, de ezektől nem leszünk se okosabbak, se szebbek, se boldogabbak.
Elek György. frissujsag.ro

Betiltanák a székely himnuszt és a székely zászlót a sportrendezvényeken
Törvénymódosítással tiltaná be a székely himnuszt és a székely zászló kitűzését a sportrendezvényeken képviselők egy csoportja. A Sepsi Sic sepsiszentgyörgyi kosárlabdacsapat menedzsere a jogszabályt alkalmazhatatlannak tartja.
Ötvennyolc parlamenti képviselő látta el kézjegyével azt a törvénymódosító javaslatot, amely szerint az össze hazai sportrendezvényt, a napi tévéadásokat, valamint az iskolai tanórákat kötelező módon a román himnusz lejátszásával vagy eléneklésével kell elkezdeni. A módosítás ugyanakkor kitiltaná a sportrendezvényekről az úgynevezett „regionális himnuszokat és zászlókat”, így a székely himnuszt és a székely zászlót is. 
A tervezetet a képviselőház oktatási bizottságának keddi ülésén ismertették, a sportminiszter jelenlétében. A kezdeményezés hátterében azt áll, hogy a Sepsi SIC–Kolozsvári U női kosárlabda mérkőzésen történtek után Elisabeta Lipă sportminiszter körlevélben utasította arra a sportklubokat, hogy az összecsapások előtt ne játsszák le a román himnuszt. Ezt sok helyen figyelmen kívül hagyták, az férfi és női kosárlabda mérkőzések azóta is a román himnusz lejátszásával kezdődnek.
A Sepsi-U mérkőzés előtt a csapatok bemutatása és a román himnusz lejátszása után a hazai szurkolók elénekelték a székely himnuszt. Míg a sepsiszentgyörgyi játékosok vigyázzba álltak és megadták a tiszteletet, addig a kolozsvári vendégek edzőjük, a bosnyák származású Dragan Petricsevics utasítására bontották soraikat és folytatták bemelegítésüket. Gesztusuk kiverte a biztosítékot a sepsiszentgyörgyi kemény magnál, amely végigszidalmazta az U-sokat. Ezt tette szóvá aztán Petricsevics a kolozsvári Ziar de Cluj napilapban országos botránnyá duzzasztva az ügyet.
Az rnews.ro portálon ismertetett törvénymódosító tervezet előírná, hogy valamennyi – helyi, országos vagy nemzetközi – sporteseményen kötelező módon ki kell tűzni a román zászlót. A jelenlegi jogszabály csak stadionok és sportcsarnokok esetében rendelkezik így. Továbbá tiltanák a „regionális zászlók” kifeszítését a román lobogó társaságában. 
„Tilos a Románia által el nem ismert államok kitűzése a román zászló mellé az ország területén. Emellett tilos olyan hazai vagy külföldi régiók zászlójának kitűzése a román zászló mellé, amelyek területi szegregációért és az alkotmányos rend ellen küzdenek” – olvasható a tervezetben. A himnuszokra vonatkozóan a kezdeményezők hasonló tiltást vezetnének be: törvényen kívül helyeznék minden hivatalosan el nem ismert állam vagy régió himnuszát, miközben valamennyi sporteseményen kötelezővé tennék a román himnusz lejátszását.
A Sepsi Sic menedzsere szerint alkalmazhatatlan.  A Sepsi Sic női kosárlabdacsapat menedzsere a Maszoltól értesült a törvénytervezetről. Rusz István László leszögezte, a jogszabály alkalmazhatatlan lenne Sepsiszentgyörgyön. „A törvény megtilthatja a kluboknak, hogy a székely himnusz elhangzódjék a mérkőzések előtt. De az biztos, hogy mi nem tudjuk megtiltani a szurkolóinknak a székely himnusz eléneklését” – fogalmazott a klub vezetője.
Iskolákra, tévékre is gondoltak
A módosítást előterjesztő szociáldemokrata, liberális, UNPR-s, nemzeti kisebbségi honatyák nem csupán a sporteseményekre terjesztenék ki törvénytervezet hatályát. A jogszabály szerint a teljes közoktatási rendszerben (I-XII. osztály) a román himnusz eléneklésével kezdődne a tanítás minden nap. Jelenleg csak I-VIII. osztályban írja ezt elő a törvény. Hasonlóképpen a kereskedelmi televízióknak is a román himnusz lejátszásával kellene indítaniuk a napot, míg jelenleg erre csak a köztelevízió köteles. 
Moldován Árpád Zsolt. maszol.ro

Besúgótörténeteket is feltár a Kényszerek - tanúságtevők című kötet
A napokban megjelent Kényszerek – tanúságtevők című könyvét mutatták be kedd este Csíkszeredában a szerző, Oláh Sándor jelentlétében. A helyi Pro Print Könyvkiadónál megjelent kötet élettörténeteket gyűjt egybe, többek között a Szekuritáténak beszervezett személyek ténykedését, életútját is feltárja.
„Történetek a legrosszabb évszázadból” alcímet viseli Oláh Sándor Tanúságtevők címmel, a csíkszeredai Pro Print Kiadónál megjelent könyve, melyet népes hallgatóság jelenlétében mutattak be kedd este a Hargita Megyei Kulturális Központ pinceklubjában. A könyv néhány olyan egyéni történetet idéz fel, amelyek a század társadalmi változásainak sodrában formálódtak, és miként az előszóból is kiderül: a társadalomkutató a letűnt életformák, életvilágok tapasztalattörténeteit kötetbe szerkesztve, a könyvet emlékezet-könyvnek nevezi.
Mint a szerző előbocsájtotta: azért fontos, hogy ezek a 20. századi történetek ne merüljenek feledésbe, mert „ha a meggyötörtek, megkínzottak, üldözöttek, a diktatórikus uralom áldozatainak történetei nem tűnnek el nyomtalanul a történelem süllyesztőjében, az a későbbi nemzedéknek is tanulságul szolgál”. Mint mondta: célja „alulnézeti” rálátást nyújtani az évszázad felkavaró történéseinek: háborúk, gyász, kényszermunka, menekülések és a források révén azt igyekezett megérteni, hogyan értették a saját helyzetüket az érintettek.
Társadalmilag reprezentatív élethelyzetek
Beszélgetőtársként, Molnár Vilmos író, a könyv szerkesztője idézte a szaktudományi vélekedést, miszerint az emlékezet az egyetlen olyan közeg, amiben az identitás kialakul. Mint jelezte: hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy az emlékezet egyfajta tárház, ám az érintettség folytán különféle emlékezés jön létre, illetve ugyanazon történésről különféleképpen is emlékezhetnek a résztvevők. Így a kötetben összegyűjtött élettörténetek emlékezői is rácáfolnak helyenként a közemlékezetre. Például, amikor a Brassóban szolgáló falubéliek emlékeznek vissza, milyen vágyakozva várták a városba kerülést – semmiképpen nem volt szégyenletes „szolgálni menni”.
Oláh Sándor elmondta, a kötet élettörténeteit az köti össze, hogy társadalmilag érvényes, reprezentatív élethelyzeteket emel ki.  Molnár Vilmos felhívta a figyelmet arra, hogy a kötetben két „típusú” besúgó élettörténete is rögzül: egy erdélyi teológus professzoré, aki „lojálisan”, évtizedekig jelentett, de a szerző feltártaz „áldozat” minőségében beszervezettek történeteit is, aki kínzatásaikellenére alig pár év után megtagadta a kollaborálást.
Oláh Sándor többek között elmondta, a könyvben szereplő teológus professzor, unitárius lelkész besúgó-történetének anyagát könnyű volt beszereznie: az érintettszekus dossziéja anyagai eleve egybe voltak gyűjtve a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanácsnál (CNSAS). Ez az esetelemző tanulmány egyébként az Unitárius Egyház Közelmúltkutatás programja keretében készült, és ő is a hat fős kutatócsoport tagja volt.
Ez a feltárás részleteiben közlésre is került a Székelyföld kulturális folyóiratban. A kötetben szereplő, kínzásoknak alávetett, mégis kilépésével „erkölcsi győzelmet arató” cipészmester történetéhez az irattári adatok mellett a személyes megélés, a retorziók adataihoz a hozzátartozók segítségét is köszöni, akik még a 70-es évek végén is diszkriminálva voltak a kilépés miatt. A kutató szerint fontos tudni, hogy lehetett nemet mondani a beszervezetteknek.
A könyv az emlékezetkultúrának is szentel tanulmányt zárófejezetében. Mint Molnár Vilmos fogalmazott: a kötet által nyújtott társadalmi-emlékezeti leletegyüttes annál inkább aktuális, mivel ma „szervezett emlékezés korában élünk”.
Gellért Edit. maszol.ro

A parlamentben interpelláltak a megalázott magyar lány ügyében
A parlamentben interpellált az egészségügyi miniszterhez szerdán Kerekes Károly RMDSZ-es képviselő a kolozsvári gyerekkórházban hiányos román nyelvtudása miatt megalázott magyar lány ügyében.
A politikus írásban hívta fel a tárcavezető figyelmét olaszteleki lány nyelvi jogainak figyelmen kívül hagyására. „Az egészségügynek nem szabadna annak a területnek lennie, ahol diszkrimináció éri a beteget azért, mert nem beszél a többségi nyelven” – idézte az RMDSZ hírlevele a politikust.
Kerekes emlékeztetett, hogy Románia 2007-ben ratifikálta a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, ami azt jelenti, hogy beemelte jogrendjébe az előírásait, ám ezeket nem ültette gyakorlatba. A képviselő az interpellációjában a minisztérium további törvényhozói és adminisztratív lépéseiről kért tájékoztatást.
Felhívta a figyelmet, hogy az olaszteleki lány esete nem egyedülálló Romániában, konkrét intézkedéseket kell tennie a szakminisztériumnak, hogy ilyen esetek ne fordulhassanak elő. Emlékeztetett arra is, hogy az RMDSZ konkrét, törvényes intézkedésekkel szorgalmazza az anyanyelvhasználat szabályozását az egészségügy területén.
Kerekes kifejtette, az RMDSZ-nek az erre vonatkozó jogszabályjavaslata jelenleg a képviselőház szakbizottságában akadt el, miután azt az USL-kormány negatívan véleményezte, éppen ezért a héten egy újabb véleményezést kér a szakértői kormánytól. maszol.ro

Miért nincs bulvár az erdélyi magyar sajtóban?
A romániai magyar olvasók kevésbé igénylik a bulvársajtót, mint a magyarországiak, vagy akár a román médiafogyasztók – jelentette ki Karácsonyi Zsigmond volt MÚRE-elnök a Kemény Zsigmond Művelődési Társaság kedd délutáni rendezvényén, amelyen a Népújság főszerkesztőjével Csíky Boldizsár, a társaság elnöke beszélgetett.
A Sajtó és közösség, közérdek és manipuláció című beszélgetés az erdélyi magyar sajtó jellemzőiről szólt. Csíky Boldizsárnak arra a bevezető kérdésére, hogy a mai médiából hiányzik humor, Karácsonyi Zsigmond kijelentette: a befogadó közeg is más lett. Példaként azt az esetet hozta fel, amikor egy ismert közszereplőt kissé vicces formában jelenítettek meg, és több figyelmeztetést is kaptak az olvasók részéről, hogy lemondják a lapot.
A finomabb humorra nem reagálnak, a vulgáris a „trendi” manapság, de ha valakit kifiguráz egy sajtótermék, abból könnyen rágalmazási per lehet, ezért óvatosak a szerkesztőségek a humorizálással – magyarázta a MÚRE volt elnöke.
Csíky Boldizsár arra volt kíváncsi, hogy mi válthatta ki a sajtóban tapasztalható eldurvulást, a nyelvezet egyre vulgárisabbá válását. Ehhez Karácsonyi szerint a műszaki fejlődés is hozzátett, hiszen míg korábban írógépen készült egy szöveg, amit aztán a szerkesztő, az olvasószerkesztő és a korrektor is elolvasott, ma az internetes portálok, az okostelefonok, a blogok, a Facebook idejében felgyorsultak a hírek, megindult egyfajta romlás.
„Ha valaki látott, hallott valamit, azt azonnal meg is írja, felteszi a blogjára, vagy megosztja a közösségi hálón, nem figyel a stílusra, a nyelv helyes használatára, helyesírásra, esetleg a hír hitelességére sem. A közbeszédben is elindult a vulgáris kifejezések használatának egyfajta licitálása” – magyarázta.
Karácsonyi Zsigmond kérdésre válaszolva emlékeztetett: az erdélyi magyar médiában egyetlen bulvárlap sincs, ahogy a rádió, vagy televíziók esetében sem beszélhetünk bulvárról. A volt MÚRE-elnök szerint ez annak a jele, hogy igényes az erdélyi magyar olvasói közösség.
Antal Erika. maszol.ro

A somogyi rosseb hadosztály története
Lukács Bence Ákos és Szabó Péter A somogyi rosseb hadosztály a Don-kanyarban című könyvét mutatták be szerdán Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán, a csíkszeredai Lázár-házban.
A kötet azon katonák visszaemlékezéseit, naplóit, tábori lapjait tartalmazza, akik nagyrészt Somogy megyében születtek és ottani alakulatokkal vettek részt az 1942-43-as keleti hadszíntéri hadműveletekben.
Somogy megye „rosseb bakái” a magyar 2. hadsereg 10. könnyű hadosztály kötelékében, közel 14 ezer fővel vonultak ki 1942 május végén a keleti frontra, a Don menti hadműveleti területre – foglalták össze röviden a szerzők. Kérdésünkre Szabó Péter hadtörténész elmondta, ebben az alakulatban is szolgáltak székelyföldi katonák, de nem mint egy korábbi székely alakulattöredék tagjaiként, hanem csak egyénenként.
„Korábban szolgáltak már a román hadseregben, és a székelyföldi területek visszatérését követően somogyi alakulatokban képezték át őket. Ezekkel az alakulatokkal kerültek ki a Donhoz. Konkrétan egy tüzértisztről is tudunk, aki sajnos 1943. január 19-én hősi halált halt, Vass Lászlónak hívták és Gyimesbükkön született.”
Lukács Bence Ákos rámutatott, a hadosztály nevében szereplő „rosseb” kifejezés Somogyban elég gyakori káromkodás volt, és az első világháborúban harcoló somogyi 44. császári és királyi  gyalogezredet hívták így. Ebből ered a második világháború alatt használt rosseb hadosztály kifejezés is. „Először csak a katonák maguk között, különböző, fronton írt levelekben használják, de később aztán megjelent a hadiokmányokban is.”
A kötet hat fejezete a fronteseményeket mutatja be 1942 májusától 1943 májusáig. Ezekhez tartozik egy rövid életrajzgyűjtemény gazdag fotóanyaggal. A könyvnek van egy CD-melléklete is, amelyen Somogy megyében született katonák és munkaszolgálatosok veszteségi adatbázisa található.
Péter Beáta. Székelyhon.ro

Antal-ügy: az EBRD nem tapasztalt rendellenességet 
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak (EBRD) a rendelkezésére álló információk alapján „nincs oka azt hinni, hogy az EBRD által (Sepsiszentgyörgynek) nyújtott hitelt nem rendeltetésszerűen használták fel” – közölte szerdán a pénzintézet szóvivője az MTI-vel.
A bank illetékese azzal kapcsolatban válaszolt írásban a hírügynökség kérdéseire, hogy a korrupcióellenes ügyészség (DNA) múlt szerdán házkutatást tartott Sepsiszentgyörgyön Antal Árpád polgármester és munkatársai lakásában és irodájában. Az ügyészség csütörtökön felügyelet alá helyezte, és hatvan napra eltiltotta hivatala gyakorlásától az RMDSZ színeiben megválasztott polgármestert. Az EBRD közölte: minden általa finanszírozott beruházást közelről figyel a kedvezményezettekkel együttműködve, és a legmagasabb normákat alkalmazza a hitelezés tekintetében. A pénzintézet arra is kitért, hogy támogatja a román hatóságokat a korrupcióellenes harcban és abban, hogy a törvényeket a közigazgatás minden szintjén alkalmazzák. Megjegyezte, hogy értesült a sepsiszentgyörgyi ügyészségi vizsgálatról, bízik benne, hogy a hatóságok alaposan kivizsgálják az ügyet, és a helyzet hamarosan tisztázódik.
A DNA múlt csütörtöki közlése szerint Antal Árpád polgármestert azzal gyanúsítják, hogy az eredeti rendeltetéstől eltérő célra használt fel egy olyan EBRD-hitelt, amelyet közpénzből kell visszafizetni. A DNA állítása szerint a polgármester az önkormányzati testület és a pénzügyminisztérium jóváhagyása nélkül megváltoztatta a lehívott 4,2 millió euró rendeltetését, és ezzel áfa nélkül 549 ezer euró kárt okozott az önkormányzatnak.
Antal Árpád a vizsgálat kezdetekor elmondta, teljesen biztos abban, hogy törvényesen jártak el az EBRD-vel kötött hitelszerződés lebonyolításában. Hozzátette, hogy a bank is folyamatosan ellenőrizte a szerződés végrehajtását és soha nem jelzett szabálytalanságot. Ebből a keretből „egy eurócentet sem lehet elkölteni, ha az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank erre nem bólint rá” – jelentette ki a polgármester.
Antal Árpád furcsállotta, hogy amennyiben a hitelt fizető és a hitelt felvevő fél mindent szabályosnak talál, akkor egy harmadik fél is vizsgálatot indít, csak azért, mert nem találkozott még ilyen hitelszerződéssel, és nem érti meg a működését.
MTI
Erdély.ma

Arad polgármestere a városnak köszönte meg a Charta XXI. mozgalom díját
Szerda délután a Városháza Ferdinánd Termében Jean Monnet-emlékérmet kapott Gheorghe Falcă aradi polgármester, a nemzetek közötti békés együttélés érdekében kifejtett erőfeszítéseiért. Az elismerést a Charta XXI. Egyesület elnöke, Surján László (az Európai Parlament volt alelnöke) adta át személyesen. 
A közép-kelet-európai népek megbékélésének szükségességét hirdető, illetve az együttműködésének lehetséges útjait kereső, 2009-ben kezdeményezett Charta XXI. nevű civil mozgalom (http://chartaxxi.eu) létrehozója, Surján László a rendezvényen elmondta: ez az első alkalom, hogy Magyarországon kívül szervezik meg a Jean Monnet-ról elnevezett találkozót. Azért Monnet, mert a francia politikus azt írta naplójára: „Ne országokat, hanem embereket egyesítsünk!”. Ezt hirdetik a chartások a nemzetek (magyarok és románok) között, bizalmat és barátságot ültetve a félelmek és gyanakvások helyébe.
A rendezvényen résztvevők megtudhatták: a mozgalmat támogatók mintegy 10%-a román állampolgár, ebből pedig minden negyedik aradi. A mozgalom vezetője példaértékűnek minősítette az aradi önkormányzati vezetők hozzáállását a kisebbségi kérdésekhez. Szerinte a magyar és a román állam közötti kapcsolatok megerősítésében óriási szerepet játszanak az önkormányzatok. Itt példaként említette Arad és Gyula kapcsolatát, mely nagyon sokat jelent a magyarországi románoknak és a romániai magyaroknak egyaránt.
Gheorghe Falcă aradi polgármester a díjat mondhatni szokatlanul vallási emelkedettségű pátosszal fogadta, hangsúlyozva, hogy az elismerést magának a városnak kell megköszönnie.  Sólya Emília
nyugatijelen.com. Erdély.ma