Elmaradottság
Az utóbbi hetekben a médiában és a közösségi oldalakon másról sem lehetett hallani, mint a hét vasluii erőszaktevőről. Mondhatni, a teljes hazai közélet elítéli az emberhez méltatlan bűncselekményt, de még inkább azokat a bírákat, akik, mint a közösségre ártalmatlan egyéneket, szabadlábra helyezték az elkövetőket. A szexuális bűnözők faluját felkereső újságírókat is meglepetés várta, ugyanis a falu "férfiai" szinte testületileg kiálltak a "jó fiúk" védelmében. Szerintük a lány "azt kapta, amit keresett", és "igazukat" alátámasztandó, pillepalackokkal dobálták meg a sajtó képviselőit.
Elképesztően szörnyű primitivizmus tanúi vagyunk. Az emberi butaság kultúrtörténete című könyvbe annyira beleillik az ország ezen vidéke, mintha ők ihlették volna Ráth-Végh Istvánt, aki azt mutatta be – igaz, az irónia és a humor eszközeivel –, hogy "minő csodálatos módon mondott néha csődöt a józan emberi ész". Esetünkben azonban szomorúan kell tudomásul vennünk, hogy a 21. században még megtörténhet ilyesmi, és vannak, akik "hőstettnek" tekintik a nemi erőszakot.
A tegnap olvastam egy erdélyi származású, Stefan cel Mare földjére kihelyezett rendőr vallomásait, aki szerint ezeken a tájakon "az erőszak mindennapos, sőt elfogadott jelenség, a lopás hagyomány". A rendőrakadémia diákjaként akkoriban csak "az ötórás (rém)hírekben" hallott arról a vidékről, de hogy most saját bőrén kell tapasztalnia annak "hagyományait", tragikomédiának nevezi. "Az erőszak itt megszokott, mindennapos életforma. Senkit sem érdekel. Mindennapos a családon belüli, illetve a nemi erőszak. Ám a kék foltok elmúlnak, az élet megy tovább. Sőt volt egy olyan eset is, amikor a megerőszakolt személy azért jelentette fel az agresszort, mert az állítólag várakozáson alul teljesített" – vallja a fiatal rendőr. A lopás is mindennapos, egy esetben éppen egy lopást reklamálónál fedezte fel a bepanaszolt saját, hetekkel korábban eltűnt televízióját. Olyan esettel is találkozott, amikor egy mindkét lábára amputált férfi a csonkokon "futott" a felesége után, fél kezére támaszkodva, miközben a másik kezében kapát szorongatott, hogy szétverje annak a fejét. A rendőr vallomása szerint alig tudták megbilincselni a megvadult rokkant embert.
A szomorú, hogy a rendfenntartóktól sem tartanak ott az emberek, őket is gyakran megtámadják. Egy beavatkozáson, a házba belépve, fejsze röpült el a feje mellett, amivel egy öregasszony támadta meg, mondta a rendőr, akit legtöbbször a pisztolya ment meg, a leadott figyelmeztető lövést "megértik".
Egyébként a vasluii "civilizációról" alulírottnak is vannak emlékei: az "átkos" idején Al. Vlahuta szülőfalujában kezdtem pedagógusi munkámat. Itt láttam először a ház ablakából bólogató kecskét, pórázon vezetett disznót, vagy azt, hogy a síró csecsemőnek felvizezett borral töltötték meg a cuclisüvegét, amitől aztán napokig aludt.
Szörnyű, hogy ezek a "nap hírei" a 21. század egyik uniós országában. Ezért kellene többet fektetni az oktatásba, egészségügybe. Ez lenne az ország vezető politikusainak a feladata. Persze, az elmaradott, iskolázatlan embereket könnyebb manipulálni. És végül is minden politikusnak ez a célja.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Beszélgetés Faragó Péter megyei RMDSZ-elnökkel
Elemi fontosságú a minden szintű magyar képviselet
Faragó Péterrel, az RMDSZ Arad megyei szervezetének a közelmúltban megválasztott elnökével az érdekvédelmi szövetség megyei szervezetének az időszerű kérdéseit, jövőbeli terveit taglaljuk.
–Elnök úr, a megválasztása óta eltelt időben sikerült-e mélyrehatóbb betekintést nyernie a megyei szervezet életébe?
– Mivel az elmúlt évben a szervezet ügyvezető elnökeként dolgoztam, alaposan ismertem a vele kapcsolatos kérdéseket. Közöttük meghatározó, elkerülhetetlen, hogy az RMDSZ Arad megyei szervezete vezetőségének, tagjainak a figyelme a 2016-os helyhatósági és parlamenti választásokra összpontosuljon. Ezeken a választásokon ugyanis a megyei szervezetnek biztosítania kell a képviseletet helyi, illetve megyei szinten, majd a parlamenti választások alkalmával országos szinten is. E megmérettetésekre való felkészülés áll a munkánk középpontjában, mert az érdekvédéshez, illetve -érvényesítéshez magyar képviselet szükséges minden szinten. E munkával párhuzamosan, a szervezetben zajlanak a szokásos közösségépítő tevékenységek. Elkezdtük a felkészülést az Aradi Magyar Napokra, amelyeken idén is gazdag, változatos programokat kívánunk szervezni nemcsak Aradon, hanem a megyében is a magyar közösség számára. Az érdekképviselet és -érvényesítés mellett, egyre többet kell foglalkoznunk a gazdasági kérdésekkel is, hiszen az emberek életét a gazdasági helyzet határozza meg. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a polgárok, köztük a magyarok is egy kiszámíthatóbb gazdasági helyzetet igényelnek, ezért az RMDSZ országos vezetősége olyan dokumentumokat fogadott el, amelyek a családpolitikát helyezik előtérbe. E kérdéseknek a hétköznapokba való átültetése folyamatban van.
– Ezek szerint, az RMDSZ-nek kézzelfogható gazdasági kezdeményezései is vannak?
– Természetesen. A nagycsaládok támogatása iránti igényt szem előtt tartva, az RMDSZ javaslatára, a gyermeknevelési támogatást az elmúlt időszakban megduplázták. E téren jó példa lehet előttünk az anyaországi, ahol a nagycsaládok hatalmas kedvezményeket élveznek. Mivel nálunk ilyen kedvezmények még nincsenek, az anyaországi tapasztalatokra alapozva kívánunk a jövőben itthon is a nagycsaládok számára további családtámogató intézkedések meghozatalát megfogalmazni és szorgalmazni.
– A megyében elmaradt tisztújító közgyűléseket hogyan próbálják megszervezni a jövőben?
– Sajnos, van néhány olyan magyarlakta település, ahol tavasszal nem tudtuk megejteni a tisztújítást. E hiányosságokat a nyár folyamán megpróbáljuk pótolni. Ahol ez nem sikerül, ott őszre megbízott vagy kinevezett elnöke lesz a szervezetnek. Már keressük azokat a megfelelő személyeket, akik alkalmasak lennének, illetve elvállalnák e munkát. Sajnos, vannak olyan szórvány-magyar települések is, ahol szervezetten nehéz a tisztújítást megoldani, de ezeken a településeken is kialakítjuk a folyamatos kapcsolat lehetőségét az RMDSZ megyei szervezete és a helyi magyarság között. E kapcsolattartást egy kinevezett elnök is el tudja látni.
– A nyár folyamán zajló falunapok magyar programjait milyen módon támogatja az RMDSZ?
– Tekintve, hogy az RMDSZ nem tud közvetlen segítséget nyújtani a magyar kulturális programok támogatásához, de az olyan önkormányzatokban, ahol polgármesterrel esetleg alpolgármesterrel vagy községi tanácsossal rendelkezik, évek óta jól működő rendszerben támogatunk minden kulturális rendezvényt. Ugyanakkor az Arad Megyei Tanács mellett működő Kulturális Központnál is a közreműködésünkkel a vidéki magyarok sok támogatást nyernek a programjaik lebonyolításához. Mivel e rendszerben az RMDSZ a rendezvények költségeit jelentős mértékben tudja támogatni, örvendünk, amiért kerülnek olyan lelkes emberek, akik vállalják a szervezési munkát. Az idén már lement rendezvények mindegyike sikeres, hasznos volt a magyar közösségek számára, ahol helybeli és környékbeli magyarok együtt, nagyon jól érezték magukat.
– Az utánpótlás-nevelés tekintetében vannak-e új elképzeléseik?
– Az RMDSZ megyei szervezete együttműködik az Arad Magyar Ifjúsági Szervezettel (AMISZ), de a megyében működő összes magyar ifjúsági szervezettel is. Minden törekvésüket támogatjuk, segítséget nyújtunk a rendezvényeikhez, mivel a megyebeli magyar ifjúságot ők tudják leginkább megszólítani.
– Az Aradi Magyar Napok idei rendezvénysorozatáról tud-e részletekkel szolgálni?
– A tíznapos Aradi Magyar Napok rendezvénysorozata szeptember 25-én, pénteken este a gokart-pályán tervezett Edda Művek-koncerttel indul és az október 6-i, az aradi vértanúkról történő megemlékezéssel zárul. Addig is, a megyében folyamatosan zajló kulturális rendezvényekkel párhuzamosan, Aradon szombaton Anna-napi mulatságot szervezünk az RMDSZ-székház udvarán, ahova szeretettel várunk minden olyan magyart, aki néhány kellemes órát kíván a közösségünkben eltölteni.
– A magyarlakta községeknek az idei költségvetése általában szegényes a kormány újfajta leosztási politikája miatt. Ez ellen mit próbál tenni az RMDSZ?
– Valóban, idén a kormány egy új költségvetés leosztási eljárás kikísérletezésével próbálkozik. Az eddigi eredmények alapján azonban elmondható: vannak olyan települések, amelyek nem jártak rosszabbul, mint az elmúlt években, míg a több településből álló, nagyobb lélekszámú községek rendelkezésére sokkal kevesebb pénz áll, ezért türelmetlenül várjuk a költségvetés-kiegészítést. Reméljük, hogy pozitív lesz, ami figyelembe veszi a benyújtott igényeinket, ezért ahol gondok merülnek fel, a kormány megpróbálja orvosolni a helyzetet egy minimális fejlődés eléréséért minden településen.
– Közeleg a tanévkezdés, ezért a magyar gyermekeknek az anyanyelvű oktatási intézmények felé történő irányítása nagyon fontos. Ezt hogyan próbálja az RMDSZ megyei szervezete felkarolni?
– Az RMDSZ a beiratkozások időszakában lebonyolított egy ilyen jellegű kampányt. Augusztus végén kapunk pontos képet a beiratkozásokról. Ha ez meglesz, egy összehangolt kampányt indítunk az RMPSZ, illetve a magyar civilszervezetek közreműködésével, a még bizonytalan szülők meggyőzése érdekében, de szeptember elején is odafigyelünk a minél kevesebb összevont magyar osztály elérése céljából. Abban bízunk, hogy az aradi oktatási államtitkárunk segítségével hatékonyan tudunk fellépni a magyar osztályok összevonása ellen. Az anyanyelvű oktatás gördülékenységének a biztosítása érdekében megpróbálunk a Nagypereg községbeli gyermekek szolgálatába is egy iskolabuszt állítani.
– Köszönöm a beszélgetést.
– Én köszönöm a lehetőséget.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Magyarok a Regátban – XIX. századi hírlapok tükrében
FOLYTATÁS LAPUNK JÚLIUS 17-I SZÁMÁBÓL
A továbbiakban Koós Ferenc a budapesti Hazánk s a Külföld számára küld értékes tudósításokat. Így például annak 1865. október 22-i számából a Ghica herceg elnöklete alatt igen jól működő lövöldéról szerzünk tudomást, melynek említett évben lezajlott záróünnepélyéről többek között ezeket írja: „Ezen lövöldének idei záróünnepélye reánk nézve azért érdekes, mert a többi nemzeti lobogók között ott láttuk lengeni a háromszínű magyart is. E lövölde tagjai nagyobbára németek, oláhok és magyarok. Legkitűnőbb lövő tagja a szabadkai magyar Fialla testvérpár. Ez évben is dr. Fialla Lajos honfitársunk nyerte el a legelső jutalmat, egy remek ezüst serleget, öccse pedig féltucat ezüst asztalkészletet. Pernet József kőnyomdász honfitársunk nyert 12 üveg finom külföldi, azaz magyar bort (…) Gyönyörű ünnepély volt ez, hol oly szépen megfértek egymás mellett a különböző nemzeti lobogók és ezek alatt a különböző nemzetiségek.”
Ugyancsak a XIX. század második felében tevékenykedik feltűnő sikerrel Havasalföldön Karácsonyi Károly erdélyi bányamérnök, aki erdélyi tevékenysége után, Ştirbei fejedelem meghívására települt a déli országrészbe. 1857-ben az ocnele mari-i sóbányát, a minden irányból bezúduló víztömegtől oly sikeresen mentette meg, hogy a fejedelem egész kíséretével egyetemben sietett a helyszínen megszemlélni az egyedülálló eseményt, s újabb nyolc évre szerződtetve, egy arany napi díja kettőre lett emelve. Eközben 300 arany jutalomban is részesült, annak ellenére, hogy a legszerényebben utasította el a kitüntetéseket, s az uralkodó ama kérdésére, hogy mivel tudná munkáját jutalmazni, az erdélyi mérnök e szavakkal válaszolt: „Felség! Vétesd le azon harminc rabnak lábairól a nehéz láncokat, kik közreműködtek a bánya megmentésében s mondjad, hogy legyenek szabadok s add át őket, hogy képezhessek belőlük a hazának hasznos mesterembereket”. A láncok azonnal lehulltak, a szabad emberek minden kíséret nélkül mentek át Slănicba, a mérnök lakására, aki belőlük ügyes mesterembereket képzett – tudjuk meg a tudósításból.
Ugyancsak e fenti esemény kapcsán veszi át Koós Ferenc a bukaresti Reforma című román lap idevágó méltatását is, mely így hangzott: „Ocnele Mari-ba érkezésemkor szerencsés valék ott találni Karácsonyi Károly hírneves mérnökünket, e bányák teremtőjét és megmentőjét, mert e tudományos férfiútól számíthatjuk hazánkban a bányák rendszeres mivelését. Bámulatra méltó ezen férfi tevékenysége, tudománya és sokoldalú ismerete, sőt elmondhatjuk, hogy egyetlen a bányászati és ásványtani ismeretekben. Mentől több ízben látja valaki az ő műveit s mentől alaposabban tanulmányozza és ismeri őt, annyival inkább bámulja nagy tehetségét és érdemét. Ő a mindennapi emberek előtt mindennapi ember, de jellemző típus, sőt eszménykép azokra nézve, kik magasabb szempontból tudják megítélni az ő műveit. Becsületes és nagylelkű a legfelsőbb fokig, emberiség-szerető, aki minden embert egyformán szeretvén, némelyek előtt, kik őt nem képesek érteni, talán a szélsőségek embere is. Láttuk több ízben elfeledkezni magáról, hogy másoknak segítségére siethessen, életveszélynek tevén ki önmagát, hogy felebarátainak életét megmenthesse”, írja a román szerkesztő.
Szabadság (Kolozsvár)

Búcsú a Babeş–Bolyaitól (2-3.)
Lapunk Szempont mellékletében sorozatban közöljük Kása Zoltánnak, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem egykori rek­torhe­lyettesének, a Sapientia EMTE szenátusa elnökének visszaemlékezéseit. Az írás részlet a szerző készülő könyvéből.
Politikai szerepvállalás
1989 után nehezebb volt kimaradni a politizálásból, mint bekapcsolódni. Akkor még bárkiből lehetett politikus, aztán sokan megmaradtak, sokan lemorzsolódtak (nem mindig érdem szerint). Szerencsémre kimaradtam, így megmenekültem egy csalódástól, mert politikusként biztos megbuktam volna, annyira idegen volt számomra az a közeg. Azt szoktam mondani kicsit provokatívan: a politikus olyan ember, aki úgy hazudik a szemembe, hogy tudja, én is tudom, hogy hazudik, és mégis megteszi. 1989 előtt más volt a helyzet, akkor az ember sokszor belekényszerült, persze akkor is el lehetett kerülni a magasabb szintű politizálást, de helyi szinten nem mindig vagy csak nagyon nehezen. Ez a kijelentés magyarázatra szorul, gondolom, az én esetem megteszi. Az egyetemeken könnyen felvették a kommunista pártba a diákokat, nem kellett hozzá csak jól tanulni, és hogy ne legyen rossz a származása. Nekem 1968-ban már megbocsátották azt, hogy édesapámat annak idején kuláknak nyilvánították, mert akkor már tisztviselő volt. Gondolom, a statisztikába az is kellett, magyar is kellett, mert akkor minden aszerint működött. Amikor szóltak, nem mertem ellent mondani, pedig éppenséggel lehetett volna. De akkor egy ellenkezés meg is pecsételhette az ember sorsát. Később láttam, hogy nálunk, a matematika karon akkor már nem voltak elvhű, vad kommunisták, de gyárakban még előfordultak, ahogy az egyetemen is voltak azelőtt. Emlékszem, hogy egyszer, valamikor az 1980-as évek elején, már tanársegéd koromban, felvételiztetni küldtek Jászvásárba. Hárman mentünk: Bodor András történészprofesszor, Korodi Gál János ornitológus és én. Vizsgatételeket kellett magyarra fordítani és dolgozatokat javítani, mert abban az időben sok székelyföldi diák jelentkezett a moldvai egyetemre. Nem is volt nagyon távol, és kevesebb megkülönböztetésben volt részük, mint máshol. A vonaton sokat meséltek mindenről, én, aki akkor még nem sokat tudtam a Bolyai Eegyetemről, az 1950-es évekről, nagyon figyeltem minden szavukat. Nagyon jól emlékszem Korodi Gál János egy megjegyzésére, hogy diákkorában és majd fiatal tanársegédként is, ha az utcán ment, és meglátta az egyetemi párttitkárt vagy akár a KISZ-titkárt közeledni a járdán, jobbnak látta (ha még volt ideje) átmenni a másik oldalra, hogy ne találkozzék vele. Azt hiszem, ez sok mindent elmond azokról az időkről.
Abban az időben, amikor az egyetemre kerültem, nagyon sokat adtak a látszatra. A párt vezetésében magyarnak is kellett lennie, ha lehetett, nőnek is. Ha volt a karon egy magyar nő, akit megfelelőnek tartottak vezetői funkcióba, akkor azzal egy csapásra két legyet lehetett ütni. De a tanárok között akkoriban még kevés volt a nő. (Zárójelben jegyzem meg Bustya Endre Ady-kutatónak azt a mondását, hogy Marosvásárhelyen az ötvenes években a börtönben olyan demokrácia volt, hogy román rabot csak román őr vert, magyar rabot pedig csak magyar őr. Ilyen finomságokra is figyeltek, ő tapasztalatból tudta, mert volt benne része többször is.) A matematika karon kevesen voltunk magyar tanárok, és mindenhova kellettünk, ezért felváltva voltunk titkárhelyettesi funkcióban, mert a kari párttitkár helyettese hivatalból mindig magyar volt. Akkor már ez a funkció, de akár a párttitkári is inkább arra volt jó, hogy aki elvállalta, az tartotta a hátát a felettesek felé, és védte a kollégáit a sok fölösleges bornírtságtól, minimálisra csökkentve a karon a politikai tevékenységet. A párttitká­rok és az egész vezetőség kétévente váltották egymást, így többen sorra kerültek, és senkinek sem kellett túl sok időt vesztegelni ezekkel a dolgokkal. Mivel mi, magyarok kevesebben voltunk, gyakrabban sorra kerültünk, én mintegy 20 év alatt kétszer.
Majdnem botrány lett abból, hogy az 1980-as évek elején, egy ellenőrzéskor rájöttek, hogy nálunk, a karon a pártgyűléseken felolvasott anyagokban, beszámolókban nincs Ceauşescu-idézet. Az akkori párttitkár gyors reagálásán múlott, hogy nem lettünk nyilvánosan kipellengérezve emiatt. Biztosította az ellenőröket, hogy ez a továbbiakban nem fog előfordulni, és vállalta, hogy az archívumban lévő anyagokat két héten belül „retusáltatja”. Egy fiatal kollégát odatett, hogy keressen megfelelő idézeteket, és az anyagok első oldalát gépeltesse újra, beillesztve az idézetet, kihagyva annyi részt, hogy az oldal utolsó mondata megmaradjon úgy, hogy az megfelelő módon illeszkedjék a szöveg többi részéhez.
Üdítő történet a következő. Az 1980-as évek közepén Nicolae Both, az algebra professzora (akkor még docens) volt a kari párttitkár. Szimpatikus ember, bármiről beszélt, előadást tartott, az mindig érdekes volt. Hobbiból órákat javított, minden kolléga zseb-, kar- és vekkeróráját ő javította nagy hozzáértéssel és természetesen teljesen ingyen. Egyszer két napra elutazott, és azt mondta nekem, a helyettesének, hogy ha adódik valamilyen probléma, akkor oldjuk meg legjobb tudásunk szerint, de ha ég a ház, hagyjuk, hogy égjen. Nagyon meglepődtünk, amikor 1990-ben kiderült, hogy Both párttitkársága idején titokban végezte a görög katolikus teológiát. Ma sem tudom, hogy a Szekuritáté tudta-e ezt, és elnézte neki, vagy nem tudott róla. Lehet, hogy ez a szerv mégsem volt olyan hatékony, mint ahogy akkor gondoltuk? Hatalma a félelemkeltésben rejlett. Bothot hamarosan fel is szentelték, Szilágy megyei szülőfalujában prédikált minden vasárnap. Nem hallottam prédikálni, de egyszer alkalmam volt olyan temetésen részt venni, ahol ő celebrált, egyik kollégánkat temette. Az a temetés nem volt lehangoló, nem volt szomorú, hanem inkább felemelő.
Volt idő, amikor nem jelentett problémát a diákok felvétele a pártba, elegendően jelentkeztek, de lehet, hogy biztatták is őket (ez azonban nem volt közismert). De az 1980-as években a helyzet megváltozott, ekkor már kevesebben akartak párttagok lenni, és magyarok egyáltalán nem jelentkeztek. A hallgatók jó része magyar volt, hisz a felvételin nem volt korlátozás, volt olyan évfolyam, amelyen a hallgatók 40 százaléka magyar volt. Ezért egy idő után szóltak fentről, hogy magyar diákokat is fel kell venni. A magyar tanárok kötelessége lett volna meggyőzni őket. Én soha senkit sem próbáltam meggyőzni, még célzásokat se tettem senkinek. A kollégák többsége így tett. Egyszer volt egy eset, amikor egyik kollégámnak sikerült meggyőznie egy magyar lányt, és ezzel egy időre letudtuk a dolgot. Az illető lány, amikor elvégezte az egyetemet, feleségül ment egyik román évfolyamtársához, akinek románosan írt magyar neve volt. Még 1989 előtt áttelepültek Magyarországra.
Mivel 1989 előtt kevés egyetem volt, kevés helyekkel, a felvételi vizsga igen kemény volt. Az én időmben az írásbeli mellett szóbeli vizsgát is rendeztek. Az 1970-es évektől már csak írásbeli vizsga volt mindenhol. A Babeş–Bolyain ezekben az években mindig lehetett magyarul és németül is vizsgázni (1966-ban mi csak románul felvételizhettünk.) A felvételi módszerek gyakran változtak. Volt, amikor előre elkészített tételekből húzták ki az aktuális vizsgatételt a vizsga előtt kevés idővel. Aztán, amikor itt-ott visszaélések történtek, úgy módosították, hogy a tételkészítő bizottság a vizsga előtt 4-5 órával összeült a rektori irodában, ott helyben készítették el a tételeket román, magyar és német nyelven. Ezeket legépelték, bevitték a termekbe a felvételizőknek, a bizottságot pedig ott tartották „bezárva” az írásbeli vizsga alatt. Később ezt sem tartották elegendőnek, és a tételeket a minisztériumban készítették, fordították, majd bőröndben vitték elegendő mennyiségben, leragasztott borítékokban vonaton (de csak nappali vonaton volt szabad utazni) az ország egyetemeire. A fordításhoz sokszor kértek embereket Kolozsvárról, Temesvárról. Minden terembe egy példány került, a tételeket felírtuk a táblára román és magyar (illetve román és német) nyelven. Úgy osztották el a felvételizőket, hogy egyik terembe se kelljen három nyelven felírni, mert az már nem fért volna el a táblán, még a nálunk szokásos nagyméretű táblákon sem.
Volt idő, amikor a fordítást a minisztériumban megoldották belső emberekkel, olyanokkal, akik tudtak magyarul valamilyen szinten, de a szakkifejezéseket nem mindig ismerték. Így furcsa fordítások jelentek meg. Emlékszem, amikor egyszer Pál Árpád volt a dékán, a felvételi előtt azt mondta, hogy a táblára pontosan azt kell felírni, ami a papíron van, ha hiba van a szövegben (néha a románban is előfordult), azt majd utólag javítjuk szóban. Ekkor én is felügyelő voltam az egyik teremben, és nekem kellett felírnom a magyar tételeket a táblára. Amikor azt láttam, hogy a szorzat helyett származék szerepel (az illető szótárban keresett rá a román produs szóra, és nem jutott el a matematikai jelentéséig, az elsőt, a terméket valami miatt nem preferálta, és leragadt a kőolajipari jelentésnél), pillanatok alatt eldöntöttem magamban, hogy én ilyen hülyeséget semmilyen körülmények között sem vagyok hajlandó leírni, és helyesen írtam a táblára. Amikor a kari felvételi bizottság tagjai megjelentek, és a dékán ránézett a táblára, látta, hogy itt nem kell javítani. Érdekes módon egy szót sem szólt, a bizottság szó nélkül kiment a teremből. Nem emlékszem arra, hogy a többi teremben betartották-e a dékán utasításait vagy sem.
1984-ben a minisztérium úgy döntött, hogy többé nem fordítják le a tételeket. Ettől az évtől az egyetem neve is megváltozott, kihagyták Babeşt is, Bolyait is, csak Kolozsvári Egyetem néven szerepelt. Igaz, ez nem volt törvényes (de ki törődött akkor ezzel?), a külföldre is kijutó szakfolyóirat neve továbbra is Studia Universitatis Babeş–Bolyai volt. Minden hivatalos papíron, diplomán is csak a rövid név szerepelt. Ez is olyan törvénytelenség volt, mint a román tagozat bevezetése a marosvásárhelyi orvosi egyetemen az 1960-as években, amely csak szóbeli rendelkezés alapján történt. A Victor Babeş és Bolyai egyetemek egyesítési rendelete sem jelent meg az akkori hivatalos közlönyben, pedig ez kötelező lett volna. 1990-ben az egyetem neve rögtön újra Babeş–Bolyai lett. Balázs Márton kollégám, aki 1984-ben az egyetem tudományos titkára volt, mondta később, hogy akkor senki sem tudta – vagy csak nem mondta –, hogy milyen rendelkezés alapján történt a név csonkítása, csak annyit tudtak, hogy így kell használni.
Én elhatároztam magamban, hogy a felvételi ügyében levelet írok a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsához. Tudtam, hogy gittegylet, de mégiscsak kötelességük lenne tenni valamit. Most elolvasva az akkori levelem másolatát, megmosolygom az akkori naivitásomat. A levél utolsó bekezdése így szólt: „Félő, hogy az 1984 szeptemberében alkalmazott módszert állandósítják. Kötelességemnek tartom, hogy felkérjem a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsát mint a legilletékesebbet ebben az ügyben, intézkedjék a megfelelő szerveknél, hogy az eddig biztosított alkotmányos jog ne szenvedjen csorbát. Kérem Önöket, értesítsenek mielőbb, milyen intézkedéseket tettek, és milyen eredménnyel.” Az aláírás mellett a dátum: 1985. március 16. Választ tőlük nem kaptam, de küldtek április 18-án egy levelet a tanügyminisztériumból. Ebben közlik, hogy a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsától kapták meg az észrevételemet, és értesítenek arról, hogy a felvételi tájékoztatóban megjelent információk alapján biztosítva van a magyar nemzetiségűek számára, hogy anyanyelvükön vizsgázzanak. Ami pedig a tételek készítését és kiküldését illeti, az 1984 szeptemberében alkalmazott módszer lesz érvényben. Nesze semmi, fogd meg jól! Úgy válaszoltak, hogy nem válaszoltak. Pont arra nem válaszoltak, amit kérdeztem. De az egyetemet valamilyen úton értesítették, hogy van itt egy ugráló ember. Mert nemsokára Nicolae Both párttitkár közölte velem, hogy az egyetemi pártbizottságban kifogásolták, hogy én memorandumokat küldök a minisztériumba. Ő erre azt válaszolta, hogy nem tudja miről van szó, de én jó munkatársa vagyok, és megbízik bennem. Ezzel a dolog látszólag elsimult, háttérmozgások még lehettek, de azokról nem tudok.
Tantervek, álláskeretek
1989 előtt a tanügy nagyon centralizált volt. Az egyetemi tanterveket (amelyek a tanított tárgyak listáját tartalmazta félévekre lebontva) a minisztériumból kaptuk, de a tantárgyleírásokat (hogy egy adott tárgy mit tartalmaz) a tantárgyfelelős készítette. Mivel nálunk csak nagyon ritkán fordult elő, hogy ugyanazt a tárgyat többen is tartották, ezért a tantárgyfelelősnek nem kellett egyezkednie mással. Időközönként előfordult, hogy összehangoltuk a tárgyak tartalmát, hogy ne ismétlődjenek anyagrészek. Ennek ellenére ilyesmi előfordult. Emlékszem, én diákkoromban legalább három tárgy keretében is tanultam a vektortér fogalmát és tulajdonságait. Arra nem emlékszem, hogy a minisztérium ellenőrizte volna valaha is a tantárgyleírásokat. Ebben nagy volt a szabadságfokunk. A matematika és informatika karon 1989 után sem kötelezett senki arra, hogy a magyar nyelvű előadások másolják a románt, még akkor sem, amikor közös akkreditáció volt. Az álláskeretek (ezekben szerepelt az, hogy ki mit és milyen mennyiségben tanít) elkészítése mindig a tanszékvezető feladata volt, de nálunk ezt a tanszékvezető mindig a tanársegédekre bízta, ő csak utasításokat adott és ellenőrzött. Ennek nagy előnye volt, hogy amikor tanszékvezető tanárokká nőtték ki magukat, a tanársegédek tudták, mi fán terem az álláskeret. Más karon ez nem mindig volt így, ezért sokszor meggyűlt a bajuk az álláskeretek megfelelő elkészítésével. Akkoriban ezeket az álláskereteket a rektor személyesen vitte fel a minisztériumba, ahol ellenőrizték, és ha megfelelők voltak, jóváhagyták. A tantervek alapján már júniusban elkezdtük az álláskeretek készítését, de ezek csak szeptemberben váltak véglegessé. Emlékszem egy évre az 1980-as években, amikor tanévkezdéskor még nem volt sem jóváhagyott tanterv, sem álláskeret. Ez utóbbit az előző év tanterve alapján készítettük el, és úgy kezdtük el az évet. Néhány hét után kaptuk meg a tantervet, amely nem volt azonos az előző évével. Mindent át kellett dolgozni, bizonyos tárgyakat menet közben másokra cseréltünk. Ez egyetlen egyszer történt meg. Különben a tantervek nem módosultak túl gyakran, sokszor évekig változatlanok maradtak.
Ma már teljesen más a helyzet. A tantervet és az álláskeretet nem kell láttamoztatni a minisztériummal, ezeket úgy kell elkészíteni, hogy teljesítsék az akkreditációs követelményeket. Ezért a különböző egyetemeken az azonos nevű szakok tantárgyainak listája lényegesen különbözhet. Az akkreditációs hatóság megadja, hogy milyen tárgyaknak kell feltétlenül szerepelniük a tantervben, a többi választható egy megadott listából, de néha szabadon is. A szakokat és az intézményt is ötévenként újra kell akkreditáltatni. Ez nagy teher az egyetemeknek, hisz mivel a szakokat nem egyszerre akkreditálják, állandó akkreditációs folyamatban vannak, ami kemény adminisztrációs munkát jelent, és anyagilag is megterheli az intézményeket.
Milyen számítógépeken dolgoztunk
A következőket elborzadás végett írom, hogy ha valaki túl fiatal (és véletlenül idetéved, aminek igen csekély a valószínűsége, de nem nulla), lássa, milyen elképesztően sokat fejlődött az informatika az elmúlt ötven évben.
Számítógépet először 1970-ben láttam, amikor negyedévesen nyári gyakorlaton három hetet a kolozsvári Számítási Intézetben töltöttünk. A DACICC-1 (a rövidítés feloldása: Dispozitivul Automat de Calcul al Institutului de Calcul din Cluj – A Kolozsvári Számítási Intézet automatikus számoló eszköze) teljesen eredeti tervezésű és megvalósítású számítógép volt. Szerény képességű gép, de működött. Arra emlékszem, hogy a nim játékban majdnem mindig megvert bennünket. Első nap mindig a gép nyert, de aztán próbáltuk elemezni a játékot, és néha (ha mi kezdtünk) sikerült megverni. Később ismertem meg a játék elemzését: aki ismeri a játékot, és kezd, az mindig nyerhet. Tanultuk ennek a számítógépnek a programozását is gépi kód szintjén, mert csak ez volt lehetséges. Nyolcas számrendszerben kellett írni mindent. Odáig nem jutottunk el, hogy programjainkat futtassuk is a gépen. Gondolom, ez azért is történt, mert a gép sokszor szorult karbantartásra, és a használt leporelló (amely az eredmény kiírásához kellett) nem volt olcsó és könnyen beszerezhető, ezért spóroltak vele.
Egy év múlva már volt szerencsém IRIS 50-es gépen programozni FORTRAN, COBOL és ASSIRIS nyelven. Románia akkor vásárolta meg a francia IRIS 50 számítógép szabadalmát, és 1989-ig FELIX C-256 néven gyártották és forgalmazták. Az IRIS 50 hasonló volt az IBM 360-hoz, valamivel egyszerűbb, és talán kevésbé hatékony. A 256 arra utal, hogy központi memóriája maximálisan 256 KB volt. De a legtöbb gépet csak egy blokkal szállították, azaz 64 KB volt a kapacitása. Ilyen gépet kapott az egyetem is 1975-ben, amikor megalakult az egyetemi számítóközpont. Nemrég egy előadáson elmondtam ezt, és az egyik diák azt hitte, hogy rosszul mondtam, és kijavította, hogy 64 megabájt. Alig akarta elhinni, hogy nem tévedtem. Ezt a számítógépet a hozzátartozó perifériákkal együtt egy klimatizált teremben helyezték el, amely a Tanítók Háza földszintjének negyedét foglalta el. A programot és az adatokat lyukkártyán vittük be a gépbe (de lehetett papírból készült lyukszalagot is használni erre a célra), az eredményt nagy méretű leporellószerű papírra nyomtatta, csak ékezet nélküli nagy betűket használva. Az 1980-as évek elején kaptunk PDP 11-szerű, de szintén román gyártmányú miniszámítógépeket, amelyek használata már kényelmesebb volt (Coral, Indepent). IBM PC személyi számítógépet
csak 1990 januárjában láttunk. Egyik kollégánk, aki Humboldt-ösztöndíjjal két évet töltött Németországban, kapott ajándékba a karunk részére egy IBM PC számítógépet, de azt 1989 nyarán a borsi határállomáson elvették tőle, és minden közbenjárás ellenére – bár nagyon jó kapcsolatai voltak minden szinten – csak már a változások után, 1990 januárjában kaphattuk meg. Amikor egyetemre jelentkeztem, két dolog érdekelt: az atomfizika és a számítógépek. Mivel atomfizika szak csak Bukarestben volt, lemondtam róla. Nem döntöttem rosszul. Az informatika (Romániában már 1971-től így nevezték francia mintára az akkor Magyarországon még számítástechnikaként emlegetett új tudományt) hihetetlen fejlődésen ment át, állandóan kellett tanulni, és kell ma is. Az 1970-es években még senki sem jósolta meg annak a 10 százalékát sem, ami ma van ebben a tudományban. Talán csak a költő sejtette meg ezt:
Világkönyvtár! most már ő dönt a tegnap és holnap nagy vitáján mindent tud mindent helyettesít és tizenhét teremben betűrendben megszerkeszti Anavi Ádám ígért és elképzelt verseit mindent amit a világon máig írtak és írni fognak legyen az vers regény kiejtés-gyűjtemény vagy interplanetáris űrhajóknak közlekedési tervezet. Anavi Ádám (1909–2009) verse Folytatás a következő Szempontban Jegyzetek: 6 Pál Árpád (1929–2006) matematikus, csillagász, egyetemi tanár, 1985–1989 között rektorhelyettes, parlamenti képviselő, az Államtanács alelnöke. 7 Mi akkor a következő formában játszottuk. Volt három, 3, 5 és 7 gyufából álló csomó, egy lépésben a két játékos felváltva bármelyik csomóból akárhány gyufaszálat elvehetett. Az vesztett akinek az utolsó szál gyufa maradt. 8 1 KB (kilobájt) = 1024 bájt = 8192 bit 9 1 MB (megabájt) = 1024 KB
Kása Zoltán
Krónika (Kolozsvár)

Tusványos feladatai
A korábbi évek nem feltétlenül haladó hagyományainak szellemében a Tusványos megnyitóján asztalhoz ülők mindig szükségét érzik megmagyarázni az éppen aktuális kiadás jelmondatát. Ami persze nem mindig magyarázható hitelt érdemlően, hiszen egy szlogennél sokkal fontosabb a megjegyezhetősége, az azonosító jellege. Nem baj persze, ha sikerül a bravúr, de összességében nem reális célkitűzés négy tömény nap célkitűzéseit egyetlen rövid mondatba foglalni.
Az idei táborozáshoz fűzött remények, célkitűzések talán még nehezebben megfogalmazhatók, mint általában. A kettős állampolgárság ügye belesimulni látszik a nemzetpolitika általános feladatai közé, és nem veri már ki a biztosítékot a romániai magyar–magyar viszonyban tapasztalható helybenjárás sem. Természetesen mindenki kíváncsian várja az idei „Orbán-koncertet”, mert bár a tavalyi illiberális tűzijátékot nem lesz könnyű felülmúlni, a nemzetközi aktuálpolitikai történések kínálnak néhány további forró témát. No meg persze bízunk a nemzet miniszterelnökében is… A 26. Tusványostól azonban kimondva-kimondatlanul is mindenki előrelépést vár néhány nemzetpolitikai kérdésben. Abban ugyanis alig van már vita, hogy valami alapvetően megváltozott az anyaország és a külhoniak viszonyában. Vagy legalábbis így érzik az utóbbiak, akik a támogatások, a gondoskodás tényét nem vitatva őszintén fájlalják a párbeszéd „hangnemét”, a kiszámíthatóság elillanását, az emberi viszonyok kiürülését. Mindazt a körülményegyüttest, amely ugyan nem túl korszerű, ám az anyaország határain kívül szorultak számára a falat kenyér fontosságával vetekszik. A nemzetpolitika különböző viszonylataiban való elbizonytalanodást teszi szóvá Tőkés László is, amely szerinte a külhoni magyar közösségek megosztottságát is konzerválja. Az idei tábornak, a politikai megbeszéléseknek, a háttértárgyalásoknak, találkozásoknak talán éppen ebből a tetszhalott állapotból kellene jó irányba mozdítania a senki számára sem kívánatos módon megcsontosodó rendszert. Annál is inkább, mivel ebben a kérdésben az uniós ellenszél is csak „asszisztálni” tud.
Csinta Samu
Krónika (Kolozsvár)

Színházi sátor Tusványoson
Immár ötödik éve van jelen a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban a Magyar Teátrum színházi sátor. Szabó Lászlóval, a Magyar Teátrumi Társaság titkárával (portrénkon) az újdonságokról beszélgettünk.
– Milyen programokkal készültek az idén Tusványosra?
– Több programot próbálunk megvalósítani. Az egyik természetesen a színházi előadás: színházi produkciók rövidített változatát lehet megtekinteni. Újdonság, hogy a programkínálatunkban filmvetítés is szerepel. Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója az egyik vendégünk, az ő viszonylag friss filmjét, A szarvassá változott fiút is szerettük volna bemutatni. Szintén újdonság, hogy jelen vannak a cirkuszművészek. Beszélgetések is zajlanak a sátrunkban vendégeinkkel a színházról és általában a kultúráról.
– Milyen programpontokat emelne ki a felhozatalból?
– Vidnyánszky Attila a húzónevünk. Nem volt még Tusványoson soha, és örülünk, hogy idén el tudtuk ide csábítani. Filmjével közönségtalálkozón, beszélgetésen is részt vesz Tusványoson. A szolnoki Szigligeti Színház és a Békéscsabai Jókai Színház egy-egy produkciójából látható egy-egy szűkített változat. És itt van a Talamba együttes, a gödöllői művészetek házának saját zenekara. Izgalmas dolgot művel a négy főből álló ütőscsapat egészen extrém hangszerekkel és hangzásvilággal. Hárman házigazdáskodunk a Magyar Teátrum sátorban: Fekete Péter, aki eddig a békéscsabai Jókai-színház vezetője volt, most pedig a cirkusz ügyvezetője, Németh Kristóf, a Játékszín igazgatója és jómagam. És itt lesz Szalay-Bobrovniczky Alexandra, Budapest főpolgármester-helyettese és Rázsi Botond, Eger alpolgármestere, ők beszélnek majd, hogy egy város arculatát miként határozhatja meg a kultúra, hogyan lehet összekötni a város népszerűsítését a kultúra népszerűsítésével. Beszélgetünk az internet és a kultúra kapcsolatáról is, arról, hogy megöli az internet a kultúrát, vagy éppen segíti.
– Teátristák – „nagy játékosok” címmel a magyar színházművészet jelentős alakjairól készült kiállítást is megtekinthetnek a betérők.
– A kiállítást Gajdó Tamás, Tordai Hajnal és Juhász Tibor hozta létre, a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával valósult meg. Itt nem tudunk megfelelő kiállítási körülményeket teremteni, ami akár illene is a dologhoz, ez fesztiválkörnyezet, így a tárlat inkább a hangulat kiteljesítését szolgálja. Azért örültünk a kiállításnak, mert a sátorral az a célunk, hogy megmutassuk: nem lehet eleget tenni a kulturális tradíciók megtartásáért. Úgy gondoljuk, hogy még egy ilyen környezetben is, mint ez a fesztivál – ahol jelen van a popzene, a buli – kell lennie szigetnek, ami a kultúráról és a kulturális elemek megtartásáról szól.
– Esténként bulikat és különböző vetélkedőket is tartanak. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján sok „nem színházi ember” vesz részt ezeken a késő esti vetélkedőkön. – Az emberek szeretnek játszani, egy vetélkedővel pedig nem lehet mellényúlni soha. A részvételhez pedig nem kell kimondottan színházi tudás, csak kis általános műveltség. Próbáljuk humorosan megszervezni. – Akadnak évről évre visszatérő nézőik?
– Igen, a körülbelül száz személyből álló törzsközönségünk. Minden évben visszajönnek, keresnek bennünket, részt vesznek az előadásainkon. Ez is volt a cél, pontosabban ez is cél volt, mert jó az, ha egy hasonló jellegű fesztiválon van egy olyan réteg, amely megtalálja a saját helyét.
Péter Beáta
Krónika (Kolozsvár)

A nulladik órában
Kerekasztal-beszélgetés a moldvai magyarságról
Múltról és jelenről, a megmaradás esélyeiről, gondokról és lehetőségekről, eredményekről és teendőkről esett szó a moldvai magyarságról szervezett kerekasztal-beszélgetésen, a Bálványosi Szabadegyetem első napján, a Bethlen Gábor-sátorban.
A Polgár Róbert magyarfalusi származású, murakeresztúri plébános vezetésével lezajlott eszmecserén elsőként a moldvai magyarságot érintő kérdésekben szakértőnek számító Pozsony Ferenc zabolai származású néprajzkutató, egyetemi tanár, akadémikus emelkedett szóra. Rögtönzött előadása során megtudhattuk, hogy az egyedi életmódot, nyelvjárást, lelki- és érzelemvilágot, életszemléletet és körülményeket feltételező csángó identitás kialakulása e népcsoport nyelvi és földrajzi elszigeteltségéből fakad, melynek okán kimaradtak a polgári nemzet, a nemzeti kultúra és a nemzetállam építésének a 19. században elkezdődött folyamatából. Ez a tény azonban sajnos, a román állami iskola és a katolikus egyház által kifejtett erőszakos románosítás, nemzettudat-romboló hatását semlegesíteni hivatott falusi értelmiségi réteg kialakulását is megakadályozta. Ugyanakkor a kommunisták által végrehajtott államosítás is hozzájárult az önazonosság elvesztéséhez, hiszen a hagyományos értékeket még mindig őrző vidéki települések elhagyására kényszerítette a fiatalokat, akik az új és számukra idegen városi környezetben végül szokásaik és nyelvük feladására kényszerültek.
Ez a folyamat az 1989-es fordulat után sem szakadt meg, ugyanis az anyaország és annak társadalma képtelen volt oly módon viszonyulni a kezdetben oda húzódó moldvai magyarokhoz, hogy számukra célországgá váljon. Így tovább vándoroltak, és Olasz-, illetve Spanyolországban keresték a megélhetést, ahol az ott már jelen lévő román közösségek fogadták be őket. A változások után csángókérdésben elért legfontosabb eredmények közül Pozsony tanár úr az anyanyelv és kultúra oktatásának magyar állami segítséggel történt megszervezését nevezte, mely lehetőséget teremtett a falvak magyar értelmiségi rétegének a kialakulásához, mely támogathatja, képviselheti, és értesülésekkel láthatja el a közösséget.
A ma is fennálló gondok legnagyobbikának a magyar nyelvű egyházi szertartás hiányát nevezte, hiszen a mélyen vallásos moldvai magyarok között az anyanyelvnek az egyházi életből történő kizárása a beolvasztás megvalósításának egyik hajtómotorja. Megoldásként az erdélyi magyar katolikus közösségekkel való kapcsolat kiépítését, valamint a kérdés nemzetközi diplomáciai síkra történő terelését javasolta.
Polgár László, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének jelen lévő elnöke felszólalásában nem kerülte meg a szervezet pénzügyi ellenőrzésének kérdését sem, melynek pozitív eredménye tette újból lehetővé a különböző programok Magyarország általi támogatását.
Petres László lujzikalagori és máriafalvi tanár kiemelte, hogy a moldvai magyarság körében még falvakon belül is szinte családonként változik a nyelvi állapot, ezért a magyar tanításának módszerei is különbözőek kell, hogy legyenek.
A vitáktól sem mentes kerek­asztal-beszélgetés, majd a magyarfalusi gyermekek és trunki fiatalok azt követő fellépése során ismét kikristályosodott, hogy a moldvai magyarság olyan értékek hordozója, melyeket nem szabad veszni hagyni.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Antal Árpád az RMDSZ autonómiastatútumáról beszélt
A székelyföldi autonómiastatútum szeptemberi benyújtásának lehetőségeiről, valamint a 2016-os önkormányzati választásokon való indulásáról beszélt Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere csütörtöki sajtótájékoztatóján, Sepsiszentgyörgyön.
A 2016-os önkormányzati választások kérdésével még nem foglalkozik Antal Árpád, aki csütörtöki sajtótájékoztatóján elmondta: még 11 hónap van hátra és addig még meg kell oldani a mindennapi problémákat, amelyekből Sepsiszentgyörgyön is van bőven. „Ami az én személyes jövőmet illeti, el fogom mondani döntésem nyilvánosan is, amikor itt lesz ideje” – utalt Kelemen Hunor, az RMDSZ országos elnöke által korábban tett azon kijelentésére, miszerint a szövetség berkeiben már a nyár folyamán elvégzik a szükséges elemzést helyi szinteken azt illetően: kire lehet számítani majd a jövő évi választásokon. Tisztességesnek tartja ugyanakkor a polgármester Kelemen azon kérését, amely alapján amennyiben valaki úgy dönt, hogy nem indul újabb mandátumért, meg kell jelölnie azt a személyt, aki az elkezdett munkát folytatni tudja. Kötelesség is ez, hiszen egy közösség bizalmat szavazott az adott személynek, aki akkor is felelősséggel tartozik a választók irányába, ha nem szeretné betölteni továbbra is ezt a szerepet – magyarázta Antal.
A sepsiszentgyörgyi önkormányzat RMDSZ-es képviselőinek munkájával különben elégedett az elöljáró, mint fogalmaz: jó csapat ez, hiszen kreatívak, tapasztaltak, fiatalok és a helyi társadalom minden nemzedékét és több szakmai ágazatát lefedő társaság. Az MPP és RMDSZ városi szervezetei közti lehetséges együttműködés kérdésére Antal úgy reagált: az önkormányzati tanácsüléseken hozott döntések 95 százaléka úgy történik, hogy azt minden párt képviselője megszavazza, hiszen azokat a város érdekeit figyelembe véve hozzák. A polgármester elmondta: nyitott úgy az MPP, mint az EMNP szervezeteivel is a közös együttműködésre.
Az MPP által megszabott, a székelyföldi autonómiastatútum parlament elé terjesztésének szeptemberi határidejével kapcsolatban Antal elmagyarázta: a statútum egy olyan dokumentum, amely keretbe foglalja a székelyföldiek igényeit, s egységesíti a követeléseket úgy a belföldi, mint a külföldi kommunikáció szintjén is, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, mit is akarnak a székelyek. A véglegesítése pedig éppen ezért lenne fontos – vélekedik a polgármester. Ami a parlament elé való benyújtást illeti, a polgármester mérföldkőnek érezné, ha megtörténne, hiszen csak ezt követően lehet kijelenti: a dokumentum végérvényesen fel van vállalva.
„A kontextus mindig rendkívül bonyolult, és sokan másképp értelmezik, hogy a környezetünkben végbemenő történések milyen hatással vannak a tevékenységeinkre” – részletezte Antal. Kiemelte, sokan próbálják azt a szerinte téves elméletet táplálni és kommunikálni a nyugati partnerek irányába, miszerint Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke jó kapcsolatban van Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnökkel, a székelyek jó kapcsolatban vannak Orbán Viktorral, szóval a székelyek azt teszik, amit Putyin mond. Ez nem segíti az autonómiastatútum ügyét, világossá kell tenni a nyugati partnerek irányába, hogy az elmélet téves, mivel a székelyföldiek problémáit megoldást Bukarestben kell keresni, és ott akkor lesz megoldás, amikor a nyugati partnerek is támogatják az ügyet – zárta gondolatait Antal Árpád.
„Kötéllel fogott emberekkel nem lehet háborút nyerni”
A kárpátaljai magyarokat sújtó nehézségekről beszámolva Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke elmondta, hiába csökkent a minszki megállapodás után az ukrajnai harcokban elesettek száma, „ez a furcsa háború továbbra is nagy feszültségeket szül az itt élő magyarokban”. Hozzátette, Kárpátalján folytatódnak a behívások, besorozások – igaz, nehézségekkel, hiszen a mobilizáció végrehajtását jelentősen akadályozza, hogy külföldi munkavállalás miatt rengetegen elhagyták az országot.
„Kötéllel fogott, képzetlen emberekkel amúgy sem lehet háborút nyerni” – jelentette ki. A munkácsi lövöldözésre térve úgy Brenzovics úgy vélekedett, a korábban a béke szigeteként ismert térséget feldúlták az illegálisan működő félkatonai, fegyveres alakulatok, amelyek annak ellenére működnek tovább, hogy a tragédia nyomán leváltották a megye vezetését, és átfogó tisztogatás zajlott a vámhivatalnál, illetve határőrségnél. „Petro Porosenko ukrán elnök fel akarja számolni ezeket a Jobb Szektorhoz hasonló szélsőséges szervezeteket, ezért belső Ukrajnából hoztak új vezetőket” – ismertette a nagyszámú közönséggel.
A magyarok elvándorlására, illetve annak mérséklésére visszatérve Brenzovics abbéli örömének is hangot adott, hogy „van magyarországi segítség akkor, amikor a gazdasági válság által is felerősödött az országelhagyás”. Példaként említette a tanárok bérkiegészítését és az élelmezési programot, amelyek segítséget nyújthatnak ahhoz, hogy csupán az elmúlt években 15–20 százalékkal megfogyatkozott ukrajnai magyarság fennmaradó része megmaradhasson szülőföldjén.
Bevándorlás: a legnagyobb kihívás
Azoknak a migránsoknak a 99 százaléka, akik Magyarországra mennek, azok Vajdaság magyarlakta területein keresztül vándorolnak – szolgált adatokkal Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. „Magyarország és a magyarság érdeke, hogy ezek a bevándorlók más utat keressenek. Ez a legnagyobb nemzetpolitikai kihívás, de nem kizárólag magyar, hanem olyan világprobléma is, amelyet a létrejöttének helyén lehetne csak kezelni. Kanizsán és Szabadkán a jelenlegi állapotokkal nem tudunk megbirkózni. Ami a kerítést illeti, a VMSZ elnökeként én voltam az egyetlen szerbiai politikus, aki kimondta, hogy erre szükség van” – emelte ki.
Végvári harcok Szlovéniában
A muravidéki magyarok helyzetéről Horváth Ferenc, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnöke beszélt. „Nincs magyar iskolánk, egyházunk, végvári harcokat vívunk. Szükségünk van a magyar állam támogatására. A kultúra és hagyományok ápolása fontos, de ezek nem fogják megoldani a gondjainkat. Munkahelyteremtésre van szükség” – jelentette ki.
Felvidéki magyarok a bevándorlók gyűrűjében
„Kevésbé van a kezünkben a sorsunk, mint azt korábban gondoltuk” – indította felszólalását Berényi József, a Magyar Közösség Pártja elnöke. Problémaként említette, hogy Felvidék magyarlakta vidékeire kerül a legtöbb menekült, mivel ott létesítettek számukra táborokat. Andrej Kiska köztársasági elnöktől – akit a tavalyi választásokon meglehetősen nagy számban támogattak a szlovákiai magyarok – Berényi szerint azt várják el, hogy segítsen megtalálni a közös hangot a többséggel, vagy legalább tegyen azért, hogy vitázzanak a szlovákok a magyarokkal utóbbiak igényeiről.
Megmenteni a horvátországi magyarokat
Többen vannak egyetlen napon Tusványoson, mint ahány magyar él Horvátországban – közölte Hordósi Dániel, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének alelnöke. „Vészesen fogyunk” – vázolta a hasonlóságot a többi, külhoni magyarok lakta vidékekkel. „A magyar kormány tanügyi támogatása nagyon fontos, de ha egy magyarokat foglalkoztató gyárral akár ötven főnek munkát tudnánk adni, megmentenénk az egész kisebbséget, megakadályoznánk az elvándorlást” – vélte.
A korrupt országból szövetségi államot
A Romániát sújtó, átitató korrupcióról beszélt Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke. „Túlközpontosított, korrupt országban élünk. Szövetségi államra van szükség, azon belül pedig autonómiára – ez az egyetlen, a jelenlegi helyzetből kivezető út” – hangsúlyozta. Szerinte az általános korrupció a magyarokat is sújtja. „Ez nem csak RMDSZ-es belügy. Kötelező segítenünk nekik, hogy megszabaduljanak a korrupt politikusaitól. Vannak, akiket meg kell védeni, de tegyük hozzá, valaki azért, mert magyar, nem biztos, hogy ártatlan” – osztotta meg véleményét.
A jövő évi helyhatósági választásokkal kapcsolatban közölte, „a közösség, és nem egy párt képviselete fontos”, majd hozzátette, „az EMNP önállóan indul, nem köt országos szövetséget” – ilyenre kizárólag helyi szinten kerülhet sor, „ha a közösség érdeke megköveteli”.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Beszólt a marosvásárhelyi városházának az ActiveWatch
Marosvásárhelyen folytatódik a Sovén Román Köztársaság térhódítása – ezzel a címmel közöl átfogó írást honlapján az iskolabelsők kétnyelvű feliratozása kapcsán kirobbant városházi hisztéria kapcsán a bukaresti ActiveWatch. Az emberjogvédő civil szervezet állást foglal a városházi fenyegetéssel szemben.
Nem maradt az iskolafalak közt az az igazgatóknak címzett városházi átirat, mely pénzbírságot helyez kilátásba, amennyiben valaki a polgármesteri hivatal tudta és beleegyezése nélkül feliratozni kezdi az tanintézetek belsejét. Miután a sajtóba is kiszivárgott, Horaţiu Lobonţ városházi aligazgató körlevele nem csak a magyar közösségben váltott ki megdöbbenést és nemtetszést, de a Bukarestben tevékenykedő ActiveWatch emberjogvédő szervezet figyelmét sem kerülte el. Bár a levél szó szerint nem tesz említést a magyar nyelvű feliratok tiltásáról, tartalma egy kisiskolás számára is könnyen megfejthető és felfogható. A városházi illetékes üzenete ugyanis egyértelmű: nem szabad figyelembe venni semmiféle olyan döntést, mely szavatolná az iskola belső tereinek a kétnyelvűsítését, ami utalás az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) tavalyi döntésére. „A 2001-ben megjelent 215-ös számú törvény határozottan megtiltja az efféle feliratozásokat” – áll a körlevél végén, ami az átirat legnagyobb csúsztatása, ugyanis a közigazgatási törvény nem hogy tiltaná a közintézmények kétnyelvűsítését azokon a településeken, ahol a kisebbség aránya eléri a 20 százalékot, hanem ellenkezőleg, kötelezővé teszi. Lobonț azok után fordult az iskolaigazgatókhoz, miután a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) aktivistái az Alaxandru Ioan Cuza Általános Iskola vezetőségének beleegyezésével kétnyelvű feliratokkal látta el az épületbelsőt. „Igazán az a súlyos, hogy az említett törvény nem tartalmaz semmiféle tiltást a kétnyelvű feliratokkal kapcsolatosan, hanem arról rendelkezik, milyen körülmények között kell ezeket kötelező módon kifüggeszteni. Esetünkben egy közintézmény rosszhiszeműen hazudik az általa kiadott körlevelekben” – olvasható az ActiveWatch jelentésében.
Mivel Horaţiu Lobonţ, a városháza iskolákért felelős igazgatóságának a vezetője azt állítja, hogy a tanintézmények belső tereinek a feliratozását tiltja a 2001/215-es törvény, Szigeti Enikő bemutatta az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) 2014/415 számú határozatát, amely ezt a témakört egyértelműen tisztázza. A határozat a CEMO által 2013-ban a CNCD-hez benyújtott panaszlevele alapján született, amelyben a civilek feljelentették a teljes marosvásárhelyi iskolahálózatot. A határozat 5.7.5-ös pontja egyértelműen leszögezi, hogy nem csak az épületek homlokzatát, hanem az iskolák belső tereit, az osztály- és szaktermeket Marosvásárhelyen románul és magyarul kell feliratozni. Kérdésünkre, hogy mindezek tudatában a törvény melyik passzusa tartalmaz tiltásokat, az aligazgató nem tudott válaszolni.
A marosvásárhelyi román értelmiségiek sem hagyták szó nélkül a városháza fenyegetőlevelét. Vállalva a szélsőséges nemzettársaik támadásait, közösségi oldalaikon Dan Maşca vállalkozó és Radu Bălaş író és publicista foglalt állást Lobonţcal és furcsa logikájával szemben. „Mennyire érzéstelen és tudatlan lehet valaki ahhoz, hogy azt állítsa, hogy az iskolákban megjelenő kétnyelvű feliratok a város harmóniáját destabilizálják? Pontosan a városházán dolgozók efféle kijelentései okoznak feszültséget”– írja többek között Bălaş, aki felteszi a kérdést: vajon az illetékes személy munkahelyén, a polgármesteri hivatalban nem látja a kétnyelvű feliratokat? Ugyanezt kérdeztük mi is Horaţiu Lobonţtól, ám az aligazgató – miután többször is hangsúlyozta, hogy ő nem egy sovén beállítottságú személy és neki semmi gondja a magyarokkal – büszkén állította, hogy márpedig az ő irodájának ajtaján nincs semmiféle kétnyelvű felirat. „De ha lenne is: a polgármesteri hivatal az közintézmény, mert oda mindenki bemehet, az iskola viszont nem, mert oda csak a gyerekek és a pedagógusok járnak” – érvelt Lobonţ.
Amint megírtuk, a városháza az alárendeltségébe tartozó helyi rendőrségre bízta, hogy az Alexandru Ioan Cuza nevét viselő iskola folyosóin maradhatnak-e vagy sem a Civil Elkötelezettség Mozgalom által felszerelt kétnyelvű táblák. A Valentin Bretfelean által vezetett intézmény döntése borítékolható: a szélsőséges megnyilvánulásairól ismert rendőrfőnök eddig is mindent megtett annak érdekében, hogy a városból tűnjenek el a kétnyelvű feliratok. Eközben azzal takarózik, hogy az általa vezetett intézmény homlokzatán és bejáratán ott díszeleg a kétnyelvű tábla.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Tusványos – Tőkés: a magunk útján kívánunk járni
Tőkés László európai parlamenti képviselő szerint a magyarok nem kérnek a megélhetési bevándorlókból és az Európai Unió által kikövezett görög útból.
„Jobb szeretnénk a magunk útján, a magyar úton járni” – jelentette ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke Tusnádfürdőn, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) zárónapján. Tőkés László hozzátette: az erdélyi magyarok a rossz értelembe vett román útból sem kérnek, ehelyett az erdélyiek útján kívánnak járni. A politikus szerint a jelenlegi megváltozott geopolitikai helyzetben mi sem természetesebb annál, hogy szolidaritást kell vállalni Ukrajnával és a keleti partnerséghez tartozó országokkal, közöttük is elsősorban „a román Moldovával".
„A Románia és Moldova egyesülésére irányuló politikai törekvésekben nem látok kivetnivalót” – jelentette ki Tőkés László.
A politikus konstruktívnak és európainak nevezte a transnisztriai helyzet rendezésére, vagy Románia schengeni övezetbe való felvételében képviselt magyar álláspontot.
„Hasonló bánásmódot várunk el mindazon szomszédos országoktól, köztük is Romániától, amelynek magyar közösségei teljes joggal tartanak igényt a területi önrendelkezésre” – jelentette ki az EMNT elnöke. Hozzátette, mind az EMNT, mind a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) az európai integráció részének tekinti a magyar nemzeti integrációt.
„Megköszönjük, és továbbra is kérjük Magyarország támogatását az autonómiatörekvéseinkhez. (…) Azon fáradozunk, hogy az Európai Unió szintjén és országainkban is gyökeres változás következzen be a magyar kisebbségi önrendelkezés viszonylatában” – jelentette ki Tőkés László.
Kérdésre válaszolva az EP-képviselő amellett érvelt, hogy az erdélyi magyarságnak nem szabad engednie eredeti követeléseiből.
„Huszonöt éve azzal indultunk, hogy önálló állami magyar egyetemet követelünk az erdélyi magyarságnak. Szinte elfelejtettük eredeti követelésünket. Még az igényszintünket is tudják manipulálni. Ma már azzal is megelégednénk, hogy mi is teljes joggal legyünk jelen a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE), holott azt tőlünk vették el. (…) Ha az RMDSZ olcsón adja a libát, olcsón adja a bőrünket, tőle fogják megvásárolni” – fogalmazott Tőkés László.
MTI
Erdély.ma

Tusványos – Orbán: a tét ma már Európa
A miniszterelnök szerint a tét ma már Európa, az európai polgár életmódja, az európai értékek és nemzetek megmaradása vagy eltűnése, illetve felismerhetetlenségig történő megváltozása.
Orbán Viktor a 26. Bálványosi Szabadegyetem és Nyári Tábor szombati rendezvényén az újkori népvándorlás jelenségét értékelve kiemelte: most már nem csupán az a kérdés, mi magyarok milyen Európában szeretnénk élni, hanem az, lesz-e egyáltalán mindaz, amit mi Európának nevezünk. A válaszuk világos: azt szeretnék, ha Európa az európaiaké maradnak – jelentette ki.
A magyar kormányfő megállapította: az újkori népvándorlás politikai folyamatok következménye. Értékelése szerint az igazán komoly fenyegetés, nem a háborús övezetekből érkezik, hanem Afrika mélységeiből. Orbán Viktor kitért arra is: a jövő nem távolba néző verseny, hanem sokkal inkábba a múlt megismerésének versenye.
Az győz, aki mélyebben érti meg a múltat, és abból bátrabban, gyorsabban vonja le következtetéseket – jelentette ki.
A magyarok döntöttek, nem akarnak törvénytelen bevándorlókat
A magyarok döntöttek, nem akarnak törvénytelen bevándorlókat és nem osztoznak a európai baloldal szellemi ámokfutásában – mondta a miniszterelnök Tusnádfürdőn szombaton.
Orbán Viktor a 26. Bálványosi Szabadegyetem és Nyári Tábor rendezvényén ismertette a nemzeti konzultáció eredményeit. Jelezte, 1 millió 254 kérdőív érkezett vissza, és az eredmények szerint 95 százalék azt mondta: a bevándorlás helyett inkább a magyar családok, gyermekek támogatására van szükség.
A magyar emberek több mint kétharmada a saját élete szempontjából fontosnak tartja a terrorizmus térnyerésének kérdését. Háromnegyedük gondolja úgy, hogy az illegális bevándorlók veszélyeztetik a magyarok munkahelyeit és megélhetését. Négyötödük szerint Brüsszel politikája megbukott a bevándorlás és a terrorizmus kérdésében, ezért új megközelítésre, szigorúbb szabályozásra van szükség. Ugyanekkora arányuk arra bíztatja a kormányt, hogy Brüsszel megengedő politikájával szemben szigorúbb szabályokat hozzon.
A kormányfő szerint az eredmények azt jelentik, hogy Magyarország biztos és stabil ország, a magyarok pedig egységes és kiegyensúlyozott nemzet akarnak maradni az őket körülvevő bizonytalan világban. Az európai baloldal a bevándorlásban nem veszélyforrást, hanem lehetőséget lát
Az európai baloldal a bevándorlásban nem veszélyforrást, hanem lehetőséget lát – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök.
A kormányfő azt mondta: a baloldal úgy tekinti, hogy a bevándorlás eszkalálódása végletesen meggyengítheti, sőt felszámolhatja a nemzeti kereteket, és ezzel a baloldal történelmi távú célja is teljesül. „Míg a magyar baloldal 2004-ben a külhoni magyarok ellen uszított, ma tárt karokkal ölelné keblére az illegális bevándorlókat. Ezek az emberek, ezek a politikusok egész egyszerűen nem szeretik a magyarokat” – állapította meg a Orbán Viktor.
Hozzátette: ha 2014-ben a baloldal alakított volna kormányt Magyarországon, akkor „egy-két év alatt nem ismernénk rá a hazánkra, olyanok lennénk, mint egy menekülttábor”.
Augusztus 31-éig megépül a kerítés
Augusztus 31-éig megépül a kerítés Magyarország déli határán, az ettől eltérő időpontok érvénytelenek – jelentette ki Orbán Viktor kormányfő az erdélyi Tusnádfürdőn szombaton.
A miniszterelnök a 26. Bálványosi Szabadegyetem és Nyári tábor szombati fórumán kérdésre azt mondta, az eddigi tapasztalatok alapján egyhatodára, egyhetedére csökken azonnal az illegális határátlépők aránya az ilyen határzárak kialakításával. Hozzátette: nagyarányú javulást vár ettől a lépéstől. A műszaki terveket a kormány jóváhagyta, a határidőket módosította, vegyes technikai megoldást választott – jelezte.
A román-magyar kapcsolatokról – mint kiemelte – nem sok boldogítót tud mondani.
Ez nem volt mindig így, 2012-ig bizalmi alapon álló, gyakorlatias és eredményes együttműködés volt a két ország akkori kormányai között. Ez 2012-től megváltozott – mondta Orbán Viktor. Hozzátette: nem emlékszik arra, hogy vezető román politikusok annyiszor rúgtak volna Magyarországba, mint azóta. A kormányfő ugyanakkor lát lehetőséget egy új kezdetre.
Ha megnyílik a lehetőség, mi magyarok készek vagyunk felvenni a fonalat – fogalmazott a kormányfő. MTI
Erdély.ma

A csíksomlyói Mária-kegyszobor 500 éve – Mária-tisztelet Erdélyben
A csíksomlyói kegyszobor 500 éves évfordulója alkalmából a Csíki Székely Múzeum emlékkiállítást rendez, ugyanis az erdélyi ferencesek által meghirdetett Mária-év ráirányítja a figyelmet a csíksomlyói Mária-szobor jelentőségére, és a kegyszobor mint Csíksomlyó éke, meghatározó emblémája szorosan kapcsolódik Csíkszereda város történetéhez és jelenéhez.
A kiállítás a Mária-szobor olyan tárgyi emlékeit – a Batthyány Ignácz püspök által adományozott fémkoronák és jogar, a kis Jézus ruhácskái, amelyekbe a 20. század közepéig öltöztették – mutatja be, amelyeket első alkalommal láthat a nagyközönség. A kegyszoborhoz kapcsolódó 18-19. századi metszetábrázolások, ferences források mellett levéltári dokumentumok tanúskodnak a Csodatevő Segítő Szűz egyházi elismeréséről.
A csíksomlyói Mária-tiszteletnek mindmáig érződő hatására és gyakorlatára elsősorban a fogadalmi tárgyak és a pünkösdi búcsús képek utalnak. Most ezt a hatást tágabb összefüggésben, az erdélyi Mária-tisztelet kontextusában mutatjuk be. Olyan tárgyi emlékeket – eredeti oltárszobrokat és oltárképeket – láthatnak az érdeklődők, amelyek térségünk Mária-tiszteletének sokszínűségét tárják fel.
A kiállítás megnyitójára 2015. július 30-án délután fél 6-kor kerül sor a Csíki Székely Múzeumban. A vendégeket Antal Attila, Csíkszereda megbízott polgármestere és P. Bőjte Mihály csíksomlyói ferences házfőnök köszönti. A kiállítást megnyitja és szakmailag ismerteti dr. Kovács András művészettörténész és Muckenhaupt Erzsébet muzeológus. A rendezvény házigazdája Gyarmati Zsolt múzeumigazgató. Közreműködik a Csíksomlyói Kegytemplom Kórusa.
A kiállítás 2015. július 30-tól szeptember 20-ig tekinthető meg a Csíki Székely Múzeumban (Csíkszereda, Vár tér 2. szám). Telefonszám: (004) 0266 372 024; e-mail: info@csikimuzeum.ro.
Nyitvatartás: keddtől vasárnapig reggel 9-től este 6 óráig. Utolsó belépés zárás előtt 30 perccel. Hétfőn, egyházi és állami ünnepeken zárva.
A kiállítás létrehozói: a Csíksomlyói Ferences Rendház és a Csíki Székely Múzeum. Támogatók: a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, a Kisebb Testvérek Rendjének Szent István királyról nevezett Erdélyi Rendtartománya és Csíkszereda Polgármesteri Hivatala.
Az erdélyi ferencesek sajtószolgálata
Erdély.ma

A „visszavágó birodalom” nem töri meg Ráduly Róbertet
A szerinte „a román társadalom szintjére süllyedt” kérdésekre kifakadt Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda volt polgármestere pénteken Tusványoson. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke is elutasított egy RMDSZ ellen irányuló, „politikai szlogennek tűnő” feltételezést.
A prefektusok az autonómia ellen címmel a Kós Károly-sátorban szervezett beszélgetésen a Tusványosra meghívott, de a jelenlétet visszautasító kormánymegbízottak hiányában „egyoldalú véleménynyilvánításnak” lehettek tanúi a résztvevők. Véleményütköztetésből azonban nem volt hiány.
Államhatalom mint „birodalom”
Benedek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) háromszéki elnöke bevezetőjében emlékeztetett: a „birodalom”, a román államhatalom minden eddigi, autonómiára irányuló törekvést megtámadott, elutasított, sőt olyan kijelentések is megfogalmazódtak, miszerint Székelyföld nem is létezik. „Az asztalnál ülők részesei voltak a folyamatnak. Hogyan látták ezeket?” – tette fel a kérdést.
Gyengén muzsikáló önkormányzatok
Két típusú prefektus volt az elmúlt huszonöt évben Hargita megye élén – kezdte a felszólalások sorát Ráduly Róbert Kálmán. „Az egyik, aki meggyőződésből járt úgy el, ahogy. A másik, aki parancsra, központi felszólításra cselekedett. Erre jó példa a mostani prefektusunk, aki annak a lenyomata, amit mi szeretnénk a közösségen belül. Ismeri a nyelvünket, próbál megérteni minket, de közbe leszólnak neki Bukarestből, a belügyminisztériumból, hogy most cirkuszra van szükség, úgyhogy lépnie kell” – részletezte Csíkszereda lemondott polgármestere. Gabriel Opreára utalva arra is kitért, hogy szerinte „a tábornoki múltjára nagyon büszke belügyminiszter az egyik korifeusa a Székelyföld-ellenességnek”.
„Éppen ezért érint engem rosszul, hogy a székelyföldi önkormányzatok nagyon gyengén muzsikáltak az autonómia kérdésében az elmúlt időszakban. Számomra elfogadhatatlan, hogy alig vagyunk néhányan, akik a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által elképzelt önkormányzati határozatsorozat mögé álltunk. Nem tudom megmagyarázni azoknak a magatartását – a gyávaságon túl –, akik nem léptek ebben a témában” – tért rá az autonómia kérdésére.
„Nincs félnivalóm”
„Amikor otthon ültem »feleségi őrizetben« közel két hónapig, megjelent a komám, Borboly Csaba, és azt kérdezte, mit tehet értem. Azt mondtam, egy dolgot: amíg itthon ülök, az összes csíki önkormányzat fogadja el az autonómia-statútumot. Ez lenne a legnagyobb támogatás, ami engem illet. Senki nem fogadta el azóta. Jól mutatja ez a jelen helyzetben a riadalmat. Nekem nincs félnivalóm. Riadalmat az kell érezzen, akiben benne van a viselt dolgaiért a félelem. Mezei Jánoson és rajtam akarnak ütni. Rajtam hiába akarnak, nem tudnak. De az embereket is meg akarják félemlíteni, és ez látszólag sikerült” – mondta.
Noha Ráduly sajnálta, hogy Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke – objektív okok miatt – nem jelent meg a beszélgetésen, elismerte, hogy „az SZNT sokáig egy nagyon fontos felépítménynek ígérkezett, ezért a kezdetektől pártpolitikai elkötelezettségtől függetlenül elkötelezett híve és katonája” volt az intézményrendszerének.
Nehezen megbocsájtható hiba
„Izsák Balázsnak történelmi küldetése elmondani – a politikai törésvonalakon felül –, hogy autonómiakérdésekben hány óra. De Izsák Balázs elkövetett egy nehezen megbocsátható hibát: az egyik erdélyi magyar mozgalom jelöltje mellé állt nyilvánosan. Abban, hogy néhány RMDSZ többségű önkormányzat nem sorakozik az autonómia-statútuma mögé, lehet súlya annak is, hogy az SZNT elnöke eltévesztette akkor a pályát. Remélem ezen túltesszük magunkat” – jelentette ki.
Borboly Csabától Washingtonig
„Vannak még olyan intézmények, amelyek a két világháború közötti kultúrzónának a szellemiségét úgy próbálják a gyakorlatba ültetni, hogy közben a székelyföldi megyéket magyar ajkú emberek vezetik. Hogy lesz-e autonómia? Azt mondom, lesz” – adott hangot álláspontjának Ráduly. Bár név szerint nem említette, Csíkszereda volt városvezetője egyértelmű utalásokat tett Hargita Megye Tanácsa elnökének, Borboly Csabának az „úttévesztéséről”. Mint fogalmazott, „fájdalommal tapasztalta, hogy a két – Kovászna és Hargita – megyebeli legfontosabb vezető közül az egyiket két éve letérítették a normális útról”. „Nehéz együttműködni, amikor az egyik fontos hang egészen ellentétes, vagy merőben destruktív megfogalmazásokat sulykol nap mint nap. Például, hogy a székelyföldi autonómia konszenzusát a román közösséggel együtt kellene megtalálnunk. Ez lehetetlen küldetés” – fejtette ki.
Az autonómia külügyi kérdését illetően elmondta, meglátása szerint Románia elhitette Washingtonnal, hogy a székelyek destabilizáló helyzetet jelentenek. „Pedig pontosan azt kell megértetni az Amerikai Egyesült Államokkal, hogy Székelyföld autonómiájának ügye a térség egyetlen stabilizációs lehetősége. Ha ez ott sikerül, akkor sok minden változik” – vélekedett.
Kell-e kormányzati szerepvállalás?
Az RMDSZ kormányzati szerepvállalásairól szólva Ráduly feltette a kérdést, hogy „egyszerűen kell-e nekünk kormányzati pozíciót keresni – csak úgy?”. Mint mondta, az autonómia igényének ügyében „ne várjuk el, hogy Toró T. Tibor, Szilágyi Zsolt, Kelemen Hunor vagy Biró Zsolt fogalmazza meg ezeket helyettünk”. „Nekünk, székelyföldieknek kell egyértelműen hallatni a hangunkat. Huszonöt évet ott voltunk a parlamentben, és elgondolkodtató, hogy minden kormányban csak úgy voltunk, anélkül hogy a nagy kérdéseket megoldottuk volna. Nem Izsák Balázsnak, Kovács Péternek vagy Kelemen Hunornak kell eldöntenie, hogy az autonómia-statútumok közül melyik válasszuk. Ezt az időhúzást mihamarabb be kell fejezni. Akár úgy, hogy őket kihagyjuk, és megfogalmazzuk helyettük mi – székelyföldiek. Én megszabadultam a városvezetői teher alól, remélem, hogy több energiát tudok mozgósítani ezen síkokon is. Mert igény volna rá” – közölte.
Megoldásként egy „radikális” változatot is felvázolt: „2016-ban ott, ahol nem fogadták el az önkormányzatok az autonómia-határozatot, söprünk. Söpréssel oldjuk meg a problémát. Azok az emberek az élet nagy kérdéseivel kapcsolatban levizsgáztak, jöjjenek helyettük mások. Elegen vagyunk Székelyföldön. Nem csak a polgármesterek, alpolgármesterek és tanácsosok élnek és virulnak, hanem vannak még néhányan, vannak olyan fiatalok, akik helyükbe tudnak lépni” – részletezte elképzeléseit.
„Az idei EU-táborban, Marosfőn azt kérdezték tőlem a fiatalok, mit tanácsolok nekik most, hogy ilyen nehéz helyzetbe kerültem. Azt mondtam, meg kell nézni, hogy hol van rés a gáton, és oda kell állni, be kell azt tömni. Nem azon kell töprengeni, hogy megéri-e vagy sem, mi lesz velem. Ma a gátakon elég sok tennivaló van” – zárta első felszólalását Ráduly.
Pinti Attila „Segítő” prefektusok
A volt polgármestert követő Árus Zsolt, a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottságának tagja beszámolt arról, hogy eddig 54 önkormányzat döntött az autonómiahatározatról. „A prefektusok az összeset megtámadták. Teszik azt, amit a felettesük diktál. Kérdés, hogy ezzel ártanak vagy segítenek az ügynek? Ők úgy gondolják, a román nemzet érdekeit képviselik. Csakhogy ez Európában igencsak furcsán néz ki. Amikor egy kormányképviselő azt mondja, a helyi közösségnek nincs joga véleményt mondani, kérést megfogalmazni, nagyot néznek Brüsszelben és Strasbourgban is. A prefektusok ilyen tekintetben nekünk játszanak” – emelte ki Árus.
Ismertette, létezik egy olyan kategóriájú dokumentum, amit nem lehet a bíróságon megtámadni. „Ez van a közigazgatási törvény 5. cikkelyében: nem megtámadhatók bíróságon azok a határozatok, amelyek az illető hatóság és a parlament viszonyáról szólnak. Márpedig ezek mind-mind a kormányhoz és a parlamenthez intézett petíciók. A bíróság dolga az lenne, hogy elmondja, neki nincs ebben illetékessége dönteni, és elutasítja a keresetet. Eddig erre nem volt példa. De ez az igazság előbb-utóbb valamelyik bíróságon kiderül. És akkor azzal szembesül a világ, hogy Romániában az állam képviselői sem ismerik a törvényeket. Sem a prefektus, sem az ügyészség, sem a bíróság. Milyen jogállamról beszélünk?” – tette fel a költői kérdést.
Csak együtt lehet előrelépni
A panel harmadik felszólalója, Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke visszautalt arra, amit Ráduly Róbert Kálmán is említett. „Az SZNT politikán felüli szerepe felbecsülhetetlen erőt jelentett, és remélem, hogy fog is még jelenteni. Izsák Balázs »háta mögött« azt mondom, amit csütörtökön személyesen is elmondtam neki: hibát követett el, hogy szerződést kötött az egyik erdélyi magyar politikai párttal. Nem tartom helyes dolognak. Bántás szándékkal jelzem az EMNP irányába, hogy az autonómia-statútumot ötvennégyen fogadták el, míg a két Erdélyi Magyar Néppártos önkormányzat nem. Elfogadták az RMDSZ és MPP többségűek. Erre rátevődik, hogy Izsák Balázs éppen az EMNP-vel kötött megállapodást. Rendszertani szempontból nincs jól a dolog. Csak együtt lehet előrelépni” – hangsúlyozta.
„Nem mindenkit lehet megtörni”
Mezei János, Ráduly Róbert és Markó Attila ügye bizonyítja, hogy az államhatalmi szervek akkor visznek el valakit, amikor csak akarnak – vélekedett Tamás Sándor. „A hatalom továbbra is meg fogja ezt tenni. Bárkinél, aki akár egy évet is a közigazgatásban dolgozott, biztosan találnak valamit. Ha nem valós ügyet, akkor csinálnak egyet. Elviszik bilincsben az embereket. A birodalom a székelyföldi megyékben erőteljesebben vág vissza, mint a többi megyékben. A következő célpont Háromszék és Sepsiszentgyörgy lesz” – vázolta. „Az elmúlt három évben sikerült elfogyasztanunk három prefektust. Cseberből vederbe estünk minden egyes alkalommal, azt hittük, nem lehet rosszabb – de lett. Ebben a három évben Háromszéken 154 olyan közigazgatási eljárást indítottak a prefektusok, amelyek kizárólag a szimbólumok, a kétnyelvű feliratok, a székely zászló ügyében születtek. Három év alatt minden hétre jutott egy” – számolt be.
„Meg akarnak törni, de Ráduly Róbert példája azt mutatja, hogy mindenkit nem lehet. A »birodalom« részéről nem véletlenül van ilyen nyers hatalmi gőg, mert tudják, amit mi: Székelyföld ügye a következő tíz évben Bukarestben, Budapesten és Brüsszelben fontos ügy lesz. Csak rajtunk múlik, és a minket szerető Székelyföldön kívülieken, illetve néhány román értelmiségin, hogy ezt a következő tíz évet tudjuk-e gyümölcsöztetni. Most van alkalom, olyan uniós példa, amire lehet hivatkozni” – mondta. Hozzátette, Székelyföldön az RMDSZ felelősséggel tartozik azért, hogy milyen a viszony az MPP-vel és az EMNP-vel. „Nem könnyű az együttműködés, de szükséges, csak ez vezet sikerre” – ismerte el Tamás Sándor.
Benedek Erika moderátor a felszólalások után „kényelmetlen” feltevéssel fordult a meghívottakhoz: „Vannak, akik azt mondják, hogy a viszály az önkormányzatok és a tisztségben lévő prefektusok között csupán egyfajta színjáték arra, hogy eljátsszák a jó magyar–csúnya, gonosz román, illetve a jó román és csúnya magyar játékát, elvonva a figyelmet a reális problémákról – időhúzás az egész, míg elfogy annyira a magyarság, hogy ne akarjon magának autonómiát, kiemelt jogokat. Mit mondhatunk azoknak, akik ezeket valósnak érzik?” – intézett kérdést a panel előadóihoz.
„Ez politikai szlogennek jó”
„Óvatosabban kell bánni ezekkel a politikainak ható kérdésekkel” – válaszolt Tamás Sándor. Szerinte meg kell kérdezni Ráduly Róbertet: ő kivel kacsintott össze, hogy elvigyék otthonról a „símaszkosok”? „Nem tudom, hogy reális-e ez a felvetés. Politikai szlogennek jó egy másik párt részéről. Ismétlem, százötvennégy ügyet görgetünk magunk előtt. Egy volt kormányképviselő fogalmazta így meg: ők azért vannak, hogy kézifékei legyenek a megyében lévő történéseknek” – tette hozzá, majd elmondta, „oda lehet jönni, helyet cserélni velünk, hogy lássák, milyen az élőben, amikor ilyen szinten fogják le az alkotói energiát”. „Elismerem: sokat mulasztottunk az elmúlt 25 évben, de akkor meg kell kérdezni Szilágyi Zsoltot is. Ő a román parlamentben RMDSZ-es képviselőként annyi időt volt, mint én és Ráduly Róbert összesen. Ha becsületesek vagyunk, tessék idehívni. Szívesen vitatkozunk, csak annyi a kérésem, hogy egészében lássuk a dolgokat” – egészítette ki válaszát.
Az erdélyi magyar pártok közötti összefogási szándékkal kapcsolatban Benedek Erika újabb kérdést tett fel: „Van-e valóban összefogási szándék? Mert valami miatt a társadalom ezt megkérdőjelezi, nem érzékeli így.”
„Szokjunk le erről a retorikáról”
Tamás Sándor előző kérdésre adott válaszát követően Ráduly Róbert Kálmán kifakadt az újabb kérdés miatt. „Van egy jó barátom, mostanában sorstársak is vagyunk: Szőke Domokos. Ő ilyenkor, amikor »valaki valamit megkérdőjelez«, mindig visszakérdez: kik azok? Szokjunk le erről a retorikáról, hogy »egyesek azt mondják, hogy...«, »úgy hallottam, hogy...«. Az egyik feljelentőm azt írta le, »úgy hallottam az egyik áruházban az elárusító nőtől, hogy a polgármester kapott 200 ezer lejt a Dedemantól«. És ez alapján azóta is vizsgálódnak a semmirekellők. Fejezzük be ezeket a történeteket” – fordult a moderátorhoz Ráduly. „Vagy a másik: »vannak, akik megkérdőjelezik azt, hogy...«. Kik azok? Ne süllyedjünk oda, ahol egész román társadalom van, hogy reggel bekapcsoljuk a rádiót, kíváncsian arra, aznap éppen kit vittek el. Felelős emberekként ne játsszuk ezt az erdélyi magyar közösségen belül. Mondjuk el, hogy például »Tőkés László, Kelemen Hunor vagy Toró T. Tibor azt mondta, hogy...«, és akkor tudjuk, ki volt. Csak felháborodni tudok. Ha nem mérvadó, aki mondta, akkor lapozzunk, ne vicceljünk” – mondta.
Székelyhon.ro

Orbán Viktorral találkozott a Néppárt és az EMNT elnöke
Munkareggelin egyeztetett Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke – tájékoztat közleményben az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája. Munkareggelin egyeztetett Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke – tájékoztat közleményben az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája.
A szombat reggeli találkozón a résztvevők áttekintették és elemezték a romániai belpolitikai helyzetet, valamint az erdélyi vezetők beszámoltak a Demokrácia Központok által koordinált könnyített honosítási eljárás állapotáról. Orbán Viktor – a 26. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban megtartott beszédéhez hasonlóan – a tusnádfürdői egyeztetésen is elmondta: a magyar nemzetpolitika jelenleg az erőgyűjtés és építkezés fázisában van – olvasható a szerkesztőségünknek küldött dokumentumban.
A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy az évről-évre megszervezett Tusványos kiváló lehetőséget biztosít ahhoz, hogy az anyaországi döntéshozók és erdélyi közéleti szereplők áttekintsék a magyar nemzetpolitika helyzetét, s ilyen formájában a nagy múltú fesztivál hiánypótló szereppel is bír – összegeznek a közleményben.
Az általa „valóságos inváziónak” nevezett bevándorlás veszélyeire térve Ezékiel könyvéből idézett: „veszély, háború idején a Föld népe választ egy férfit, és őrállójává teszi. Az őrálló az Úr szavára megfújja a trombitát, és meginti a népet. Vannak, akik hallgatnak rá, vannak, akik nem. De amennyiben az őrálló nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, a felelősség egyedül az őrállóé”. Tőkés felvetett egy alapvető kérdést is: politizáljon-e az egyház vagy sem. „Annak nincs helye, hogy az egyház pártpolitikát folytasson – de tennie kell, amit rá rótt az Isten: hogy kövesse Márton Áron példáját” – szolgált válasszal.
„Nem kérünk az EU által kikövezett útból”
A Népszabadságban „a minap megjelent ominózus cikkről” is szólt, „amelyben a volt első számú romániai érdekvédelmi vezetőnk Orbán Viktort amiatt kárhoztatja, hogy mi erdélyiek rossz érzéssel hallgassuk, ha a magyar miniszterelnök nemzetállamról vagy homogén társadalomról beszél”. Úgy vélekedett, „látjuk, hogy Orbán Viktor a bevándorlás ügyében azért küzd, hogy Magyarország magyar maradhasson, gátat vessen idegen, a keresztény kultúrával szemben ellenséges tömegek beözönlésének. Valamennyiünk kétharmadát meghaladó többségének nevében mondhatom, nem csak a megélhetési bevándorlók megélhetésnek nevezett útját utasítjuk vissza, de az Európai Unió által kikövezett útból sem kérünk. Jobb szeretnénk a magunk útját járni” – hangsúlyozta Tőkés, kiemelve, szerinte az erdélyi magyarok „a román útból” sem kérnek.
„Nesze neked autonómia”
A tavalyi, Brassó-pojánán szervezett „újabb neptuni tárgyalásokkal” kapcsolatban kifejtette, kíváncsi arra, hogy akkor, amikor „az amerikai mediátorok egyike úgy fogalmazott, Magyarország mindig bonyolító tényező lesz, különösképpen most, mivel virulens nacionalizmusa hatással van a román-magyar kapcsolatokra”, „egyes vezető tisztségviselőink” miként szólaltak fel és tiltakoztak. „Nesze neked területi székely autonómia, és nesze neked magyar virulens nacionalizmus versus román kisebbségi politika” – mondta.
A jelenlegi, „gyökeresen megváltozott geopolitikai helyzetről” szólva Tőkés kifejtette, szolidaritást vállalnak a kelet és nyugat ütközőpontján álló Ukrajnával, illetve a keleti partnerséghez tartozó országokkal, elsősorban Moldovával. „Ennek részeként a Románia és Moldova egyesülésére irányuló politikai törekvésekben sem látok kivetnivalót. Az ukrajnai kisebbségek, a magyarok és a románok is megérdemlik országaik feltétel nélküli támogatását. A magyar álláspont a transznisztriai helyzet rendezése, vagy éppen Romániának a schengeni övezetbe való felvételének ügyében is egészen európai. Hasonló bánásmódot várunk Romániától” – jelentette ki.
Az EMNT elnökének beszéde után a magyar kormány „építkezési lehetőségeinek” ismertetésére kérte fel Németh Zsolt Orbán Viktor miniszterelnököt.
Tapssal kísért felszólalása kezdetén Magyarország miniszterelnöke köszöntötte a megjelenteket, különösképpen azokat, akik székely zászló alatt figyelték a zárófórumot. „A tavalyi zajos siker után, amelyet előadásom váltott ki, nem könnyű a helyzet. Túlságosan magasan van a mérce. Nem találtam semmit, ami versenyképes inzultus lehetne a mai ideológiai főáramlat képviselőinek szemében” – utalt Orbán a 25. szabadegyetemen az „illiberális demokráciával” kapcsolatban hangoztatott álláspontjára.
A világban tapasztalt változásokra emlékeztetve elmondta, „a jövő bizonytalansága arra is ráveszi az embert, hogy elgondolkodjon a politikai jövő természetéről. Hajlamosak vagyunk úgy elképzelni a jövőt, mint ahogyan azt az ismeretlen felé evező hajóskapitányok teszik. Mintha a jövő afféle még fel nem fedezett kontinensként ott lenne előttünk. De a jövőről való gondolkodás nem távolba néző verseny, inkább a múlt megértésének versenye. Az győz, aki gyorsabban érti meg a múltat, és abból gyorsabban és bátrabban vonja le a tanulságokat. Ha Európai Unióról, és benne a saját jövőnkről gondolkodunk, először annak múltjával kell tisztában lennünk. Minden kritikai megjegyzésünk ellenére azt kell leszögeznünk, hogy az EU önmagában egy siker: béke, fejlődés és jólét”.
Magyarország válasza világos
Orbán kihangsúlyozta: a népvándorlás felerősödése politikai folyamatok következménye. „Az észak-afrikai országok korábban Európa védőbástyájaként működtek, és felfogták az Afrika belseje felől érkező néptömegeket. Az igazán komoly fenyegetés nem a háborús övezetekből, hanem Afrika mélységeiből érkezik. Az észak-afrikai országok szétesésével ez a védvonal összeomlott. Észak-Afrika nem tudja megvédeni Európát az irdatlan mennyiségű embertömegektől. Afrikában 1,1 milliárd ember él, akiknek több mint fele 25 év alatti. Számunkra a tét ma már Európa: az európai polgár életmódja, az értékek, nemzetek megmaradása, vagy eltűnése, pontosabban felismerhetetlenségig történő megváltoztatása. Nem csupán az a kérdés, hogy mi, magyarok milyen Európában szeretnénk élni, hanem az, hogy lesz-e egyáltalán mindaz, amit mi ma Európának nevezünk. A mi válaszunk erre világos” – jelentette ki, gondolatmenetét átfűzve „az európai bevándorlás problémájában nem veszélyforrást, hanem lehetőséget látó európai baloldal” tevékenykedésére.
„A baloldal mindig is gyanakvással nézett a nemzeti identitásokra. Ők úgy látják, a bevándorlás eszkalálódása véglegesen meggyengítheti, felszámolhatja a nemzeti kereteket. És ezzel a baloldal eddig beváltatlan történelmi célja is teljesül. Az sem véletlen, hogy míg a magyar baloldal 2004-ben a külhoni magyarok ellen uszított, ma tárt karokkal ölelné keblére az illegális bevándorlókat. Ezek a politikusok egyszerűen nem szeretik a magyarokat” – vélekedett. „Riasztónak” tartotta annak következményeit, ha 2014-ben a baloldal alapíthatott volna Magyarországon kormányt. „Egy-két év után nem ismernénk rá a saját hazánkra. Olyanok lennénk, mint egy nagy menekülttábor, egyfajta közép-európai Marseille. Látható, nem csak a medve nem játék, a parlamenti választások sem azok”.
„Őrültség a nemzetek feletti egyesült államok létrehozása”
Orbán kijelentette, mivel szabályos módon ennyi ember soha nem tudna bejutni az EU területére, egyre többen vállalják a törvénytelen bevándorlással járó veszélyeket. „Mivel az Európai Uniónak csak elvei vannak, valódi szuverenitása nincs, nem tud mit kezdeni a helyzettel. Brüsszel nem tudja megvédeni az európai embereket” – hangoztatta. Szerinte „Európa egy ideológiai rögeszmévé vált”, ahol ha valami ésszerű, és sikeres, de erősíti a nemzetállami szuverenitást, akkor elvetendő. „Amit mi csinálunk, kétségkívül sikeres, de mivel nem illik bele Brüsszel ideológiai elképzeléseibe, kárhoztatandó” – fejtette ki.
Az Európai Egyesült Államok létrehozásának lehetőségéről szólva az Amerikai Egyesült Államokat említette. „Az Amerikai Egyesült Államok természete, hogy nincsenek különálló nemzettestei. Ezért nem szabad utánozni. Európának az a természete, hogy nemzetek alkotják. Vagyis őrültség egy nemzetek feletti egyesült államok létrehozása”.
Nemzeti önazonosságtól a biztonságig
A Németh Zsolt által említett „építkezési lehetőségekre” térve Orbán beszámolt elkövetkező évek legfontosabb teendőiről. „Négy olyan kérdésről kell beszélni, amely az elkövetkező időszakban Európa-szerte fontossá válnak. Az első a nemzeti önazonosság problémája. Az elmúlt harminc évben több ország döntött úgy, hogy megszálló, más civilizációs alapokon nyugvó tömegeket fogad magába. Nekünk nem dolgunk, hogy minősítsük ezt a kísérletet. Az sem megengedett számunkra, hogy a kísérlet eredményéről nyilatkozzunk. Nekünk csak annyit szabad mondanunk, határozottan, hogy mi ezt a kísérletet – látva az eredményeit – magunkon nem akarjuk megismételni”.
A másik kérdésről elmondta: összefüggés van az Európába bevándorlók és a terrorizmus térnyerése között. „Nyilvánvaló, hogy a tömegből nem tudjuk kiszűrni a terroristákat. Nem fogjuk megállítani ezt a krízist, ha nem állítjuk meg ezeket az embereket még az útjuk elején.”
A harmadik probléma gazdasági természetű – mondta. „A nyugati tapasztalatok azt mutatják, hogy a törvénytelen bevándorlók hozzájárulnak a munkanélküliség növekedéséhez. Ez a tény azóta nyilvánvaló, hogy 2008 óta az EU folyamatos gazdasági válsággal küszködik, és a legtöbb európai ország számára a munkanélküliség aránya jelenti a legerősebb feszültség forrását.”
Végül arról szólt, amit „a politikai korrektség miatt amit Európában el kell hallgatni”: a nyugati rendőrségi statisztikák szerint ott, ahol nagy számban élnek törvénytelen bevándorlók, a bűnügyek mértéke drasztikusan emelkedik, és csökken a polgárok biztonsága.
„Magyarország harapófogóba került. Nem csak délről érkeznek a népvándorlás újabb hullámai, hanem kialakult a szándék a nyugati országokban, hogy az innen oda távozott törvénytelen határátlépőket visszaadják Magyarországnak. Kétfelől vagyunk nyomás alatt. Ezt nem bírjuk ki. A népvándorlás kérdése egyszerre a józan ész és az erkölcs, egyszerre a szív és az agy kérdése is. Az ilyen kérdések egy társadalomban csak akkor kezelhetők, ha a közösség egyetértési pontokat hoz létre” – részletezte.
„Magyarországon ne történhessen meg bármi”
Ezt szolgálta a magyar nemzeti konzultáció a bevándorlásról, melynek eredményeit Tusványoson ismertette Orbán Viktor. „Július 21-éig összesen 1 000 254 kérdőívet küldtek vissza. A következő eredmények állapíthatók meg: a magyar emberek több mint kétharmada fontosnak tartja a terrorizmus térnyerésének kérdését. A magyarok háromnegyede gondolja úgy, hogy az illegális bevándorlók veszélyeztetik a magyarok munkahelyeit, megélhetését. Négyötödük szerint Brüsszel politikája megbukott a bevándorlás és terrorizmus kérdésében, ezért szigorúbb szabályokra van szükség. A magyar emberek négyötöde arra biztatja a kormányt, hogy Brüsszel megengedő politikájával szemben szigorú szabályokat hozzon a törvénysértő bevándorlás megfékezésében. A válaszadók nyolcvan százaléka szerint az illegális bevándorlóknak, amíg Magyarországon tartózkodnak, saját maguknak kellene fedezniük ellátásuk költségeit” – ismertette a közönséggel.
„Kemény szavak, de ez az álláspont. Ami a legfontosabb: a magyarok elsöprő többsége, a válaszadók 95 százaléka szerint a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és születendő gyermekek támogatására van szükség. A konzultáció eredményei azt mutatják, hogy a magyarok nem akarnak törvénytelen bevándorlókat, és nem osztoznak az európai baloldal szellemi ámokfutásában. Magyarország döntött. Mi egy biztos, stabil, kiegyensúlyozott nemzet szeretnénk maradni abban a bizonytalan világban, amely körülvesz minket. Azt akarjuk, hogy Magyarország olyan ország legyen, ahol nem történhet meg bármi” – emelte ki.
Személyesből intézményes kötelezettség
A zárófórum felszólalásainak végén a hallgatóság soraiból köszönő levél érkezett a pódiumra. Írója Orbán Viktor erdélyi magyarokat segítő intézkedéseit méltatta. Erre reagálva a miniszerelnök elmondta, személyes elkötelezettség kérdése volt az, hogy a határon kívüli magyarok ügyében fellépjen a mindenkori magyar kormány. „Elfogadtunk egy alkotmányt, amely után ez nem személyes kérdés. Minden magyar kormánynak – még egy posztkommunista baloldali kormánynak is – az az alkotmányos kötelezettsége, hogy a határon kívül élő magyar közösségek megmaradását, erősödését, érdekeiket minden lehetséges eszközzel védelmezze. Ilyen értelemben a nemzetpolitikát a személyes elkötelezettség világából az intézményes kötelezettség világába vittük” – tájékoztatta a jelenlévőket.
A közönség részéről több más kérdés, észrevétel, javaslat is megfogalmazódott: a teljes körű magyar orvos és gyógyszerész képzés létrehozásának szükségessége, az erdélyi magyarok jelképeinek üldözése, illetve a schengeni határok megszűnésének veszélye témákban.
Marosvásárhely nem maradhat ki
Először az orvosképzés kérdésére válaszolva Orbán elmondta: „mindegyik Fidesz kormánynak megvolt a nemzetstratégiai célkitűzése. 1998-2002 között a státustörvény volt a feladat, 2010 és 2014 között a kettős állampolgárság és a nemzetegyesítés közjogi kereteinek a megteremtése. A kérdés, amit előttünk magasodik, hogy milyen mozzanatot tudunk kiemelni a 2014 és 2018 közötti évekből. Ezt a négy évet a nemzetpolitikai építkezésre szánnám. Erőgyűjtés, építkezés zajlik. Mit jelent ez? Magyarországon létezik egészség- és oktatásügy, ezeket meg kell valósítanunk Kárpát-medencei méretekben is. Erre minden lehetőségünk megvan. Csütörtökön érkeztem, nem győzöm kapkodni a fejem, hogy itt mindenki többet tud arról, mint én, hogy a magyar kormány miről mit döntött. Itt kórház, ott kórház, ha nem figyelek oda, már az alapokat is ásni kezdik. A kérdést máshonnan kell megközelíteni. Az a kérdés, hogy egy egységes, kárpát-medencei egységes egészségügyi ellátás szempontjából hol és mit kell megvalósítani Erdélyben. Nem lobbizás logikája mentén, hanem nemzetpolitikából levezetve. Meggyőződésem, hogy Marosvásárhely ebből a történetből nem maradhat ki. Meg fogjuk teremteni ennek a feltételeit”.
„Van erő, amely megvéd”
A jelképek üldözésének kérdésére reagálva úgy vélte: a kitartás szó a kulcs. „Amíg a jelképeket a fenyegetések, tiltások ellenére használjuk, a mi álláspontunk kerekedik felül. A népi ellenállás, a kitartó magatartás, az ügyet személyessé tévő elkötelezettség segíthet, nem egy országos politika meghirdetése. Tehát ez nem a magyar kormány feladata. Az itteni magyarokban van annyi erő, hogy a jelképeket nem engedik leparancsolni a közélet színtereiről. Különösen nem egy erős és erősödő Magyarországgal a hátuk mögött. A véderő szó tiltott, csak annyit mondok, hogy van erő, amely megvéd” – mondta.
A schengeni határról is megosztotta álláspontját: „vannak országok, amelyek nem bánnák, ha ürügyként felhasználhatnák az új bevándorlást egy bizonyos mértékű határrendészeti rezsim visszaállítása céljából. Ez ellentétes Magyarország érdekeivel. De az EU álságos politikát folytat. Augusztus 31-éig elkészült a kerítés. Mégis már áttrappolt az országon mintegy nyolcvanezer ember. Nem a menekültek, hanem a határőrök szétosztására kellene terveket kidolgozni. Ha közös feladat a schengeni határ megvédése, akkor ezrével kellene a nem frontországokból határőröket küldeni, hogy közösen védjük meg a külső határokat. De erre az Unió nem képes. Ha nem akarunk védtelenek maradni, akkor nemzetállami alapon meg kell védeni a határainkat. Nem várhatunk tovább” – fogalmazta meg véleményét.
Végezetül Orbán Viktor a román-magyar viszony jelenlegi helyzetét taglalta. „Erről a viszonyról sok boldogítót nem tudok mondani. 2012-ig lényegében egy bizalmi alapon álló közreműködés volt a kormányok között. Ez megváltozott. Nem emlékszem olyanra, hogy vezető román politikusok annyiszor rúgtak volna bele Magyarországba, mint 2012 óta. Közben Magyarország nem tért el attól az állásponttól, hogy nekünk meg kell adni a tiszteletet. Ezért mi ezt nem viszonoztuk. Ehhez érdemes tartanunk magunkat. Most Romániában egy átalakulás van, új politikai vezetés is körvonalazódik. A román-magyar viszonyt azok a személyeskedő megjegyzések, amelyek korábban bajt okoztak, a jövőben nem fogják terhelni. Itt van a lehetőség arra, hogy megpróbáljuk ott folytatni, ahová 2012 előtt eljutottunk” – zárta felszólalását a miniszterelnök.
Székelyhon.ro

Székelyföld a magasban
Pár évvel ezelőtt a Nagyhagymás–Egyeskő–Öcsém hegyvonulatról ereszkedtünk Terkőmező felé egy baráti társasággal, amikor parázs vitába keveredtünk, hogy onnan, ahol épp vagyunk, mennyi idő alatt érünk a Gyimesekbe vezető Jávárdi-patak forrásához. Mindenikünk mást mondott, ki-ki vehemensen védte a maga igazát. Közben egy sziklát megkerülve juhpásztor bukkant elénk, nagy botjára támaszkodva álldogált a legelő nyájtól kissé odébb. Illedelmesen köszöntünk, majd megkérdeztük, mennyi idő alatt juthatunk el a Jávárdi-patak forrásához?
Nem válaszolt, füle botját sem mozgatta. Akkor valamelyikünk románul is megkérdezte tőle ugyanazt. Arra sem reagált. Elkönyveltük, hogy valószínűleg utálja a turistákat, és indultunk tovább. Már megtettünk vagy kétszáz métert, amikor egyikünk visszanézett és látta, a pásztor integet, hogy valamelyikünk menjen vissza. Valaki közülünk hátizsákját letéve vissza is ment. A pásztor közölte vele – magyarul −, hogy háromnegyed óra alatt érünk a kérdezett forráshoz. De hát miért nem tudta ezt megmondani az imént, amikor kérdeztük, értetlenkedett a társunk. Előbb kellett lássam, milyen gyorsan mennek, felelte vállat vonva a pásztor.
Eszembe szokott jutni ez az eset, amikor politikusok, közigazgatási vezetők és egyéb válogatott pakulárok adják ki rendeleteiket, utasításaikat. Vajon ők mennyire ismerik a terepet? Hányszor jártak ott, amerre irányítanak? Tisztában vannak-e azzal, hová akarnak eljutni az emberek? Meg hogy milyen gyorsan képesek haladni? Nem csal véletlenül a szemmértékük, megbízható az időérzékük?
A Székelyföld régió hegységei a múltban is meghatározó szerepet játszottak az itt élő nép életében. Nemcsak arra gondolok, hogy ha valamerről jött az ellenség – és az évszázadok során jött már a szélrózsa minden irányából −, akkor a hegyek mindig menedéket nyújtottak, hanem főként arra, amit a festő Zsögödi Nagy Imre így fogalmaz meg: „Majdnem minden székely falunak a falun kívül van egy kicsi havasi gazdasága, ahol télen feleteti a nyáron készített szénáját. Állandó forgásban és újraszületésben él az ember a havasi ózondús levegővel, mintegy ezer méter magasságban, ahol ingyen szerezte a piros vérsejteket, s az esetleges családi perpatvarok is lehiggadtak. Összerúgta az asszonnyal a port? Felment a havasra, s utána ment minden rendjében. Sok népet mentett meg ez a pusztulástól.” A székelyföldi szűkös megélhetési lehetőségeket mindig pótolni tudták a hegyek-erdők: a favágás, szénégetés, szénacsinálás, pásztorkodás, vadászat, pisztrangászás, havasi méhészkedés, gombaszedés, erdei gyümölcsök és gyógynövények begyűjtése ma is fontos jövedelemkiegészítője az itt élőknek. De ami ennél is fontosabb: a hegyeknek embernevelő, emberigazító hatása van. Az odafent gyakran mostoha, emberpróbáló körülmények között végzett munkák alkalmával, vagy akár egy többnapos hegyi túrán is többet tanul magáról és a közösségi összetartásról az ember, mint bármilyen iskolában, tanfolyamon vagy könyvből. A természettel való szoros szimbiózis megóv a ferdítésektől, túlzásoktól, megtanít a maguk valójában látni a dolgokat, az élet igazán fontos dolgaira tereli a figyelmet. Jobban kéne figyelnünk a hegyeinkre!
A szocializmust gyakran a valós problémák szőnyeg alá seprése, hanyagság, igénytelenség, érdektelenség, kényelmesség, a látszat-megoldások favorizálása jellemezte. Nem szabad általánosítani, de ez nyomot hagyott nem kevés itt élő tudatában, értékrendszerében is. Másrészt a nyolcvankilences változások után, itt is jelentkeztek a fogyasztói társadalom és a globalizálódó világ hátulütői, az önzés és az anyagiak túlzott szeretete, a harsány, de talmi dolgok kultusza. Mintha fojtó szmog folyná be, ha egyelőre csak foltokban is, a medencéket, völgyeket.
Nem értek egyet azokkal, akik azt állítják, jót tenne a mostani fiataloknak végigcsinálni egy olyan, közel másfél éves katonaságot, mint amilyent annak idején ők. Tapasztalatból mondom, az az idő haszontalan időveszteség volt: értelmetlen és idétlen fegyelmezésekkel, tessék-lássék munkák végzésével telt el.
De talán nem lenne haszontalan, ha minden székelyföldi fiatal húszéves kora előtt két-három hónapot töltene fenn a hegyekben. Egyrészt nyáron, másrészt télen. Csoportosan, szervezetten járva be az összes székelyföldi hegy gerincét, csúcsát. Edzésnek sem lenne rossz, helyismereti kurzusnak is „kiválóan beválna”. Akadna dolga bőven, pályakezdő önismeretének sem ártana, képességek és korlátok, saját természetünk is tartogathat meglepetéseket kritikus helyzetekben. Az egymásrautaltság megtapasztalása letörheti az egoizmus és önhittség szarvait.
Fent a hegycsúcsokról távolabb lát az ember. Látni azt is, amit a lentiek elől takar a „szmog”.
Molnár Vilmos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tusványos – Néppárti ultimátum az MPP-nek
Nem finomkodott sokat a Magyar Polgári Párt magatartásának ecsetelésekor Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke tegnap Tusványoson az autonómiatervezetekről szóló vita során. Leszögezte: nem lehetséges az együttműködés, sőt, végleg elválnak útjaik, ha az autonómiastatútum ügyében az MPP nem látja be, hogy hiba volt az RMDSZ-szel közösen új tervezetet kidolgozni.
Az Autonómiatervezetek – elmaradt közvita című előadás moderátora, Szász Alpár Zoltán kérdéseire meghívottként Gergely Papp Adrianna, a felvidéki Debrőd község polgármestere, Ferencz Csaba, az SZÉKELY NEMZETI TANÁCS tájékoztatási alelnöke, Toró T. Tibor, az EMNP alelnöke és Kalmár Ferenc budapesti miniszteri biztos, az Európa Tanács által nemrég elfogadott Kalmár-jelentésként elhíresült dokumentum szerzője beszélt az önrendelkezés perspektíváiról.
Ferencz Csaba leszögezte: az autonómiakoncepció, amelyet az SZNT képvisel, ugyanaz, amit az RMDSZ húsz évvel ezelőtt felvállalt, csak aztán megpróbálta levenni a napirendről. A Csapó-féle statútum elfogadását megelőzően pedig közvitára bocsátották azt – igen jól megalapozott dokumentum tehát, ezért is értékelik negatív fejleményként, hogy idén új tervezettel állt elő az RMDSZ és az MPP. Két statútumot nem szabad felmutatni, és az SZNT ahhoz is ragaszkodik, hogy az autonómiakoncepciónak az erős széki identitásra kell épülnie, azokkal a hatáskörökkel, amelyekkel korábban is rendelkezett, és abban a jogi keretben, amelyet a statútum meghatároz – fejtette ki. Éppen ezért az SZNT és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács döntése értelmében ezt állampolgári kezdeményezés révén nyújtják be a parlamentbe.
Toró T. Tibor kifejtette: miután az RMDSZ le akarta venni a napirendről az autonómia kérdését, az EMNT és az SZNT sikeresen megakadályozta ezt. Az SZNT hosszú évek alatt felépítette a maga dombját, az autonómiáért küzdők bástyáját, s miután az RMDSZ látta, hogy ezt nem veheti be, elkezdte építeni a magáét, egy hamis dombot, ennek eredménye a második autonómiastatútum, amellyel elterelték a figyelmet, és amelynek megjelenése után fennáll a veszély, hogy Budapest, Európa azt kérdezi majd: melyik az igazi. Ebben az MPP is segédkezett, ráadásul úgy, hogy nagy szerepet nem is osztottak neki. Be kellene látniuk, hogy rossz politikai döntés volt, ha mégsem, az együttműködés lehetetlenné válik. Stratégiai kérdésről van szó, ha ebben nem tudunk egyetérteni, végleg elválnak útjaink – szögezte le az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke.
Gergely Papp Adrianna arról beszélt, hogy Felvidéken sokáig afféle nemzeti romantika kategóriába tartozott az autonómia, most viszont elkészült egy igen alapos tervezet erről, s bár egyelőre elutasítják azt a szlovákok, bízik benne, hogy előbb-utóbb sikerül kiprovokálni a párbeszédet a többségi nemzettel. Kalmár Ferenc szerint most is gond, hogy Európában sokan nem tudnak arról, hogy van egy megoldatlan magyar kérdés, ezért hatékony diplomáciára van szükség. Vázolta a Kárpát-medence különböző országaiban élő magyarság helyzetét a kollektív jogok elismerése szempontjából.
A Benes-dekrétumokra utalva rámutatott: Csehországban és Szlovákiában kollektív bűnösség van, kollektív jogok nincsenek. Felidézte: Benes 70 esztendővel korábban Sztálinnal kötött egyezséget, amelynek részeként Kárpátalját átadta a Szovejtuniónak, hogy ne kelljen a régió autonómiáját biztosítania, amint azt a Nyugat kérte. Vajdaságban egy gyenge autonómia működik, Horvátországban és Szlovéniában a többségi nemzet nem viszonyul ellenségesen a kis lélekszámú magyarsághoz, ám gazdasági, asszimilációs gondok ott is vannak.
Az autonómia esélyeit, annak perspektíváit firtató moderátori kérdésre Ferencz Csaba rámutatott: van együttműködési felület akkor is, ha a statútum kérdésé­ben például nem értenek egyet az RMDSZ-szel. Utalt arra, hogy a szövetség háromszéki vezetői támogatják az SZNT által október 24-re meghirdetett, Világítsuk meg Székelyföld határait kezdeményezését, amely az autonómiaigény mozgalmi jellegét mutatja fel és erősíti. Toró T. Tibor öt teendőt jelölt meg: táboregyesítés az autentikus autonómiazászló alatt – az MPP-sek többsége ide tartozik, de az RMDSZ-ben is vannak ilyenek –, a nemzetpolitikai hátország bebiztosítása, az erdélyi román autonomisták szövetségének elnyerése, az európai autonomisták szövetségének megszerzése – utalt az Európai Szabad Szövetség, az EFA támogatására –, a nagyhatalmi játszmák követése érdekeinknek megfelelően.
Kalmár Ferenc arra intette a feleket, a vitára szükség van, de a kommunikációban ne sértsék meg egymást annyira, hogy ne tudjanak egy asztalhoz ülni, hiszen valóban egy dombra, egy statútumra van szükség. Továbbá meg kell győzni a többségi nemzetet, hogy egymásra vagyunk utalva, meg kell szervezni a diplomáciát – sorolta.
Nem hagyta viszont válasz nélkül Toró T. Tibor határozott üzenetét a közönség soraiból felszólaló Kulcsár Terza József háromszéki MPP-elnök. „Illemtelenség az MPP-ről így beszélni, ha nem is vagyunk ott az asztalnál” – háborgott a politikus, azt kérve számon, hogy miért nem hívták meg az MPP elnökét a vitára. Utalt arra is, hogy az autonómiapárti önkormányzati határozatot Tusnádfürdőn éppen az EMNP tanácstagja nem szavazta meg, majd kifejtette: a néppártosoknak az MPP-be kellene visszatérniük. Toró T. Tibor azzal replikázott, hogy a tusnádfürdői ügyet rég lerendezték, ha az MPP feszültséget akar kelteni, keressen más témát.
Majd azt vetette a polgáriak háromszéki elnöke szemére, hogy jóllehet helyi szinten igény van a két párt, az MPP és az EMNP közötti együttműködésre, és ilyen megállapodások születnek is – például Sepsiszentgyörgyön –, a polgáriak felső vezetése érvényteleníti azokat, ahelyett, hogy támogatná. Amúgy a két domb, az MPP és a néppárt közel áll egymáshoz, nem volna nehéz egyesíteni, de a hamis domb építését támogatni az autonómia ügyének elárulását jelenti – szögezte le.
Farcádi Botond

Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Börtönbe a börtönparancsnokkal
Húsz év börtönbüntetésre ítélte első fokon a Bukaresti Ítélőtábla tegnap Alexandru Vişinescu volt kommunista börtönparancsnokot, aki ellen emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények miatt emeltek vádat. Vişinescu az első volt kommunista börtönparancsnok, akit bíróság elé állítottak.
A 90 éves Vişinescu 1956 és 1963 között irányította a hírhedt Rîmnicu Sărat-i börtönt, ahol a politikai foglyokat kegyetlen testi és lelki kínzásnak vetették alá. A tíz hónappal ezelőtt kezdődött per első ítélete szerint megfosztják katonai rendfokozatától, és 300 ezer euró kártérítés kifizetésére kötelezik áldozatai hozzátartozóinak. Az új büntető törvénykönyv szerint életfogytiglani börtönbüntetés szabható ki az emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények miatt, de Vişinescu esetében magas kora miatt ez a büntetés nem alkalmazható. A vádirat szerint a volt börtönparancsnok rendszeresen megsértette a politikai foglyok alapvető emberi jogait. Rîmnicu Săraton olyan feltételek között tartották őket fogva és olyan bánásmódnak vetették alá, amely a fizikai megsemmisülésükre irányult. Így például nem biztosították számukra a legszükségesebb gyógyszereket, orvosi kezelést, megtagadták a betegek börtönkórházba szállítását, éheztették a foglyokat. A hatóságok 138 embert azonosítottak, akik 1956 és 1963 között a szóban forgó börtönben raboskodtak. A vádirat szerint a börtönparancsnokot személyes felelősség terheli a történtekért, hiszen az akkori börtönviszonyokat szabályozó hivatalos rendelkezések csak az előfeltételeit teremtették meg a kiirtást célzó börtönök és munkatáborok felállításának. A politikai foglyok megsemmisítésére irányuló konkrét intézkedéseket a börtönparancsnokokra bízták – állapítja meg a dokumentum.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Késő?
Gyakorlatilag életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a 90 éves Alexandru Vişinescu volt börtönparancsnokot a kommunizmus első éveiben elkövetett kegyetlen kínzásokért. A legalább 12 ember haláláért közvetlenül felelős pribék idős korára is harcias maradt, csúnya szavakkal és gesztusokkal támadt az újságírókra, akik háborgatni merték igen jól megfizetett nyugalmában.
Még reménykedhet, hiszen az ítélet nem végleges, és már hatvan év fölötti korban harmadolható, illetve – könyvek írásával – tovább is csökkenthető a kirótt szabadságvesztés, de ez most mellékes: a lényeg az, hogy huszonöt évvel a rendszer bukása után született egy ilyen ítélet Romániában, az első, amely a diktatúra egyik gyilkosát egykori kegyetlenségéért bünteti. Nem gondoltuk 1989 decemberében, hogy ilyen sokat kell várni rá, hogy a legtöbben meg sem érik ezt a kései igazságszolgáltatást. Sokan meg is kérdőjelezik az eljárás értelmét, hiszen az elveszett éveket, a kényszerű szenvedéseket nem adja vissza és nem semmisíti meg, ha egy mérges öreg rács mögé kerül: őt nem fogják megverni, éheztetni, megalázni, mert ma sokkal jobbak a körülmények, és az sem biztos, hogy a megítélt kárpótlást megkapják a 75 éve mindenükből kisemmizett politikai foglyok, illetve örököseik. Mégis értékelni kell, mert az ítélet annak a jele, hogy valami csakugyan történt, nem csupán széplelkű gondolkodók és konok civil szervezetek igénye a romániai társadalom megtisztítása, szilárd erkölcsi alapokra való helyezése, hanem már állami intézmények szintjén is érezhető ez irányú elmozdulás. Bármilyen késő és bármennyire kis elégtétel – hiszen Vişinescu csak egy a sok ezer bűnös közül –, fontos lépés ez, még a korrupciós pereknél is lényegesebb. Azokban csak kisebb-nagyobb pénzlenyúlásokról, hivatali visszaélésekről van szó, a kommunizmus le nem tárgyalt pereiben az emberiség és az emberi jogok elleni súlyos vétségekről. És ahhoz, hogy Románia a valódi demokrácia és jogállamiság felé haladjon, szüksége van a múltjával való egyenes szembenézésre, ködösítésre és hazudozásra ugyanis nem lehet építeni. Illetve lehet, de az ilyen kártyavárak még a meséket sem bírják el. Láthatjuk, hogyan omlik össze lassan a posztkommunista hatalom is, pedig mindent átmentettek, amit akartak. A világos, etikus elvek szerinti cselekvés nyilván nem volt köztük, de ez most vissza is üt. Persze nem kell illúziókat táplálnunk: az ellenállás továbbra is erősebb a számonkérésnél, és valószínűleg lesznek, akik megússzák. Egy ítélet nem jelenti a kommunizmussal való leszámolást, a visszaszolgáltatásokkal, rehabilitációkkal, jóvátételekkel, még a hiteles történelemtanítással is jócskán adósak nekünk.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lesz-e magyar orvosi egyetem és erdélyi kórház? (Tusványos)
A címben megfogalmazott kérdésről tartottak kerekasztal-beszélgetést csütörtök délután a Wekerle–Mikó-sátorban. A vitában fontos szerepet kapott a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügye is: egyesek pesszimisták e tekintetben, mások a végsőkig kiállnának az önálló magyar főtanszék mellett, amelyet az érvényben lévő oktatási törvény is szavatol.
Vitaindítóként Dénes László nagyváradi újságíró, a beszélgetés moderátora dr. Kincses-Ajtay Mária a Krónika napilapban nemrég közzétett írásából idézett, amelyben a szerző Gondolatok a MOGYE jövőjéről címmel többek között arról értekezik, hogy – mert a kiegyezés a román nacionalista vezetőséggel meghiúsult – végig kell gondolni egy önálló magyar orvosi egyetem létrehozását. Erre négy változatot javasol: román állam által finanszírozott, magyar állam által finanszírozott, a en létrehozott, mindkét állam által finanszírozott, valamint a romániai magyar orvos- és gyógyszerészképzést támogató magyarországi egyetemek valamelyikének kihelyezett tagozataként működő erdélyi magyar orvosi és gyógyszerészeti egyetem. Elhangzott néhány pró és kontra vélemény a javaslatokról, de az előadók rövid időn belül áttértek a magyar állam által támogatott erdélyi magyar kórház létesítésének ügyére, aminek azért látják reális esélyét – bár nem mindannyian ugyanazon formában –, mert a magyar kormány júniusban nyilvánosságra hozta egy korábbi szándékát, hogy támogatná egy erdélyi magyar kórház létesítését. Erre a Királyhágómelléki Református Egyházkerület konkrét elképzeléssel válaszolt, hat éve dédelgetett álmukat valósítanák meg egyházi kötelékben működő nagyváradi magyar kórház létrehozásával. Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke vázolta, milyen ponton kötődik a magyar orvosképzés és a leendő önálló erdélyi magyar orvosi egyetem. Szerinte fontos lenne előbb tisztázni, hogy hol és milyen kórház épülne a magyar állam támogatásával, mert nem mindegy, hogy a MOGYE-hez kapcsolódó kórház, kutatásokat is lehetővé tevő klinikai kórház vagy gyógyközpont jönne létre, és az sem mindegy, hogy hol. Hangsúlyozta, kórházat bárhol lehet építeni, de egyetemet szellemi infrastruktúra nélkül nem, és utóbbihoz csak Marosvásárhelyen, csak a MOGYE-n van meg az a szakembercsoport, amellyel magyar orvosképzést lehet működtetni.
Brassai Attila, a MOGYE tanszékvezető tanára szerint először a kórházat kell létrehozni, majd ráépíteni az oktatást, de azzal számolni kell, hogy az indulás rengeteg pénzbe kerül. Vass Levente, a marosvásárhelyi Studium Alapítvány vezetője arról beszélt, hogy a háttérintézményekben, mint az Erdélyi Múzeum Egyesület, a diákszövetségek, a betegek szervezetei, sokat lehet tenni az erdélyi magyar orvoslás érdekében, ezt a magyar kormány is támogatja, ami pedig egy erdélyi magyar kórház létesítését illeti, szerinte meg kell határozni a pontos célt, hogy milyen szerepet kíván betölteni a leendő intézmény, ebben pedig a végső szó a finanszírozóé. Ezzel arra utalt, hogy míg a jelen lévő marosvásárhelyi orvoselőadók a MOGYE-hez köthető klinikai kórház létesítését részesítenék előnyben, Forró László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökhelyettese – nem előbbi ellenében, hanem a partiumi népesség érdekében – a nagyváradi kórház ügye mellett állt ki. Hozzá hasonlóan a hallgatóság sorából szólt Tarr Gyöngyi Hargita megyei közegészségügyi igazgató, aki ismertette, hogy a magyar kormány felkérésére készített szakmai anyagot egy olyan kórház esetleges megvalósításához, amely a megrendelő szerint szociálisan hátrányos, egészségi problémákkal és orvoshiánnyal küzdő közösséget célozna meg, így jött szóba Csíkszereda ebben a vonatkozásban. A vita több szálon futott: Hol és milyen típusú kórházat alapítsanak? Hol és milyen szellemi infrastruktúrával létesüljön önálló erdélyi magyar orvosi egyetem? A célkitűzést talán Szabó Béla, a MOGYE magyar tagozatának vezetője fogalmazta meg legtömörebben: folytatni kell a harcot a MOGYE magyar főtanszékéért, de szükség van egy magyar kórházra, amely jövőképet, reményt jelentene a fiatal orvosoknak, akik közül jelenleg sokan elhagyják az országot, és máshol keresnek boldogulást, szakmai megvalósítási lehetőséget.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mint poros kirakat
A Magyarellenes diskurzus a román médiában című tegnapi tusványosi előadás következtetése: Románia olyan, akár egy régebb tetszetősen berendezett kirakat, mely már be is porosodott, de melynek üvege mögé senki nem is akar benézni. Az előadók szerint ugyanis Romániának a Nato- és Európai Uniós csatlakozás után már nem érdeke tovább rendezni a magyar közösség kéréseit; másfelől – ami kívülről pozitívumnak tűnhet – a szélsőséges román pártok háttérbe szorultak ugyan, de ez nem jelenti a magyarellenes diskurzus megszűntét, hiszen minden román pártnak megvannak a szélsőségesei.
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT) határozatainak java részét fenntartja a bíróság, ezért úgy tűnik, a tanács tevékenysége a járható út a magyarellenesség visszaszorításának nem könnyű folyamatában – véli Asztalos Csaba, az ODT elnöke. Természetesen, az ODT-hez románellenességgel is fordulnak megkereséssel, ezeket is épp oly mértékben kezelniük kell – tette hozzá. Asztalos ismertette, az elmúlt években nőtt az ODT-hez érkezett megkeresések száma, amit a növekvő tudatossággal magyaráz. Hozzátette, a román sajtóban kimutathatóan magasabbak a magyarellenes megnyilvánulások ünnepeink tájékán. Asztalos azzal magyarázza, hogy az elmúlt hat-hét évben intenzívebbé vált a magyarellenesség, mert a Nato- és uniós csatlakozás előfeltétele volt, hogy Románia rendezze a kisebbségek jogait, 2007-et követően azonban sem belföldi, sem külföldi monitorrendszer nem követi, hogy alkalmazza-e az ország a nemzetközi egyezményekben vállaltakat. Románia a kisebbségek ügyét lezártnak tartja, a kisebbségekre vonatkozó jogszabálykerete viszonylag jó is, de az ország nem annak kiemelkedő példája, hogyan rendezte kisebbségei ügyét, hanem annak, hogyan nem alkalmazza saját törvényeit – fejtette ki Asztalos. Hozzátette, ezt el kell mondani minden lehetséges kül- és belföldi fórumon, de a törvénykezésből alaposan felkészülve, példákkal alátámasztva. A román média objektív tájékoztatásra is képes, erre a kolozsvári kétnyelvű városnévtábla ügyében indított per a példa. Szőcs Izabella, a Minority Rights Egyesület alelnöke még jogászhallgató korában indított civil pert a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal ellen, melyet első fokon megnyert, a fellebbezés után a bíróság a per tárgyát elutasító választ adott. Szőcs Izabella az alapfokú ítélet kimondása után magyar újságíróknak tartott tájékoztatón ismertette a bíróság döntését, mert úgy gondolta, a román média számára ez nem bír hírértékkel – aztán a román újságírók is keresték, hiszen oly formában, hogy egy harmadéves jogászhallgató legyőzte Kolozsvár polgármesterét, érdekessé vált számukra is a történet. Tájékoztatásuk után a román nyelvű média kilencven százaléka objektíven számolt be, ezt Szőcs Izabella annak tulajdonítja, hogy folyamatosan kommunikált a sajtósokkal. A Szőcs Izabelláéval ellentmondó, súlyos példákkal illusztrálta Adrian Szelmenczi, az Active Watch sajtófigyelő projektvezetője a magyarellenes diskurzus jelenlétét a román médiában. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesternek az RMDSZ-kongresszuson mondott beszédével kapcsolatban először az Agerpres állami hírügynökség vetette fel a terrorizmust, az ugyanarra a kongresszusra küldött államfői üzenetet – mely arra vonatkozott, hogy a kisebbségek ügyében van még tennivalója Romániának – az Agerpres már eleve anélkül a rész nélkül közölte, amelyet Klaus Johannis honlapjáról utólag töröltek. Mindez azt bizonyítja, állami szinten vezényelt a magyarellenes diskurzus fenntartása – véli Szelmenczi. Ugyanakkor a magyarság jogsértései fölött átlép a központi román sajtó, az ezekről szóló hírek ugyanis nem növelik hallgatottságukat-olvasottságukat. Sztereotípiává vált a román sajtóban a magyarság jogos kéréseit úgy beállítani, mint törvénytelenek, az autonómia kérdésénél már egyenesen elakad a kommunkiáció, az újságírók – kik minden valószínűség szerint nem is tudják, mit jelentene az autonómia, csak azt szajkózzák, hogy a magyarok államot akarnak az államban – eleve előítélettel közelítenek a témához – fejtette ki. A Marosvásárhelyen civil kezdeményezésre kihelyezett kétnyelvű utcanévtáblák kapcsán (melyeket a helyi rendőrség mindenféle törvényekre hivatkozva, hatalmas méretű bírság kilátásba helyezésével próbált eltávolíttatni) egy rendkívül súlyos esetre hívta fel a figyelmet: Cristian Tudor Popescu a Digi24 televízióban úgy reagált a magyar kisebbség jogos kérésére: „hát hol élünk, Ruandában?”. Ruandában ugyanis néhány éve az ottani kisebbség tömeges népirtása zajlott, Szelmenczi értelmezésében tehát Popescu kérdése azt jelenti, örvendjen a magyar, ha élhet, ez jelenti minden jogát. Szelmenczi felhívta a figyelmet, három-négy esztendeje immár a magyarság ellen irányuló gyűlöletbeszéd felülmúlta a cigányság ellenit (ezt támasztja alá az Asztalos Csaba által ismertetett tavalyi IRSOP-felmérés, mely szerint a románok számára az elsődleges veszélyforrást az oroszok és Oroszország, a másodlagost a magyarság és Magyarország jelenti). Szelmenczi szerint az olyasfajta kezdeményezések, mint a szélsőséges Egyesült Románia pártot megalapító Bogdan Diaconué, aki blogján a magyar termékek bojkottjára szólítja híveit, mert „Magyarország nem adja ki a korrupt Markó Attilát”, belefér a szabad véleménynyilvánítás keretébe, Diaconu kezdeményezése egyértelműen szavazatszerzésre irányul, Vadim Tudor, Funar szélsőségeseit próbálja így megfogni, hogy milyen sikerrel, az majd elválik a jövő évi választásokon. A szélsőséges pártok letűnése egyébként a magyarellenesség megszűntét nem vonta maga után, hiszen minden pártnak megvannak a szélsőségesei, Victor Ponta is büszkén fényképeztette magát a székely zászlóval a háttérben, mikor szavazatokra volt szüksége, másnap meg azt mondta, Székelyföld nem létezik – tette hozzá Szelmenczi. Megállapítása szerint bármilyen magyar igényről legyen szó, a román sajtóban csak azt hallani, a magyarságnak be kell tartania Románia törvényeit, alkotmányát, ami a szélsőségesség egy lágyabb – megfogalmazása szerint lightosabb – megnyilvánulása, azt sugallja ugyanis, hogy a magyarság nem őshonos az országban, hanem betelepedett lakosság. És ami még rendkívül súlyos, hogy ezt a szemléletet vallja minden román párt is, liberális vagy szociáldemokrata, kormányon vagy ellenzékben levő – zárta beszédét Szelmenczi.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Oszd meg és uralkodj, avagy mit kavarnak egyes székelyföldi románok ( Florina Vaipan)
A minap egy cikket olvastam az Agerpres honlapján a székelyföldi román kisebbségről. A kommunizmus nyelvi sztereotípiáira emlékeztető nyelvezeten kívül, némileg meglepett egy ilyenfajta anyag közlése, nemcsak a tartalma miatt, hanem sokkal inkább azon szándékos félretájékoztatás és tudatos manipulációs szándék okán, mellyel a lakosságnak azt a részét akarják befolyásolni, amely komolyan veszi a leírtakat, hiszen csak a sajtóból ismeri az ottani helyzetet.
Egy memorandumról van szó, melyben „az állami hatóságok támogatását kérik a számbeli kisebbségben lévő románok kultúrájának és nemzeti identitásának megőrzéséhez”. Eddig minden rendben. Bármely közösségnek joga van támogatást kérni, ha a kulturális, etnikai identitás megőrzéséről van szó. Annál inkább, ha ez a közösség kisebbségben van. A magam részéről mindig is kiállok támogatásuk mellett, lett légyen szó románokról, magyarokról, romákról, szászokról vagy tatárokról. Mert így természetes.
Az érdekes rész csak ezután következik. A Kovászna, Hargita, sőt, Maros megyei románok ezen képviselőinek, akik a román közösség nevében beszélnek, melyet állítólag képviselnek, nincs nevük. Ők „egy csoport”. A „románok” önhatalmúlag kikiáltott véleményvezérei és szószólói. Olyan románoké, akiket senki sem tud megkérdezni, hogy tényleg úgy éreznek-e, ahogy az le van írva, és képviselik-e őket ezen személyek. Én, akinek legutóbbi személyi igazolványát Csíkszeredában bocsátották ki, kijelentem, hogy nem. Ezúttal is csak a saját nevemben beszélek, bár tudom, hogyan gondolkodnak és éreznek a térségbeli románok. Azok, akik végzik a dolgukat, akik magyarul és románul is ugyanolyan tisztelettel köszönnek, és akiket szintén tisztel az a vegyes társadalmi csoport, melyhez a térség természetéből fakadóan tartoznak.
Nem azokról van szó, akiknek van idejük memorandumokra és a kedélyek szítására, hanem azokról, akik a több­etnikumú társadalom szellemében nevelik gyermekeiket, és akik tudják, hogyan kell a jogaikért és a nemzeti identitás megőrzéséért küzdeni.
„Azt kérjük Románia Elnöki Hivatalától, Parlamentjétől és Kormányától, dolgozzanak ki egy különleges stratégiát e közösségek támogatására és megőrzésére, továbbá a kovásznai és hargitai románok exodusának megállítására.
Hozzanak létre egy főosztályt, mely elősegíti a központi közigazgatás és a román civil társadalom kapcsolattartását. Nevezzenek ki egy elnöki, illetve egy kormányzati tanácsadót, akik figyelemmel kísérik a számbelileg kisebbségben lévő román közösség helyzetét, és rendszeresen jelentéseket készítenek erről, valamint állami költségvetésből finanszírozzák a térségbeli kulturális, egyházi és civil egyesületek és alapítványok által előterjesztett projekteket.”
Miről is beszélünk? Exodusról? Nézzük csak meg, mit ír az értelmező szótár erről a szóról: EXODUS, exodusok, fn. 1. Egy népesség tömeges emigrációja, evakuáció, menekülés (háborúk, természeti katasztrófák stb. esetén); jelentős számú személy távozása (egyik régióból a másikba, faluról városra stb.).
Vajon szándékosan használják ezt a szót? Beszélhetünk a hargitai és kovásznai román népesség exodusáról? Szeretném, ha az ottani románok válaszolnának erre a kérdésre. És amennyiben igent mondanának, az okokat is hallani szeretném. Ez nemcsak túlzás, de nyilvánvalóan tendenciózus megfogalmazás, melynek feszültségkeltés a célja. Ezek olyanoknak kedveznek, akik effektív ebből táplálkoznak. Mint ahogy egy nacionalista körökben nagyon divatos és gyakran használt másik kifejezésből, az enklavizálódásból is. Ezúttal is ki fogom jelenteni, hogy igen, az enklavizálódás létezik. Nem a népesség, hanem egyes csoportosulások szintjén, melyek mindkét oldalon csak az etnikumok közötti gyűlöletet hirdetik és táplálják. Az ezekhez tartozók sohasem lesznek integráns részei a székelyföldi társadalomnak. Jellemvonásaik eléggé hasonlóak: többségük nem a térségben született, nem tudnak magyarul, és elutasítanak bármiféle társadalmi beilleszkedést, a következő ostoba érvvel: „ez Románia, ez az ÉN földem, és azt csinálok, amit akarok.” Elszigetelik magukat, és állandóan elégedetlenkedésre keresnek okot egy olyan térségben, ahol ellenséges hozzáállásuk miatt sohasem fogják megtalálni a helyüket.
Tíz évet töltöttem el Székelyföldön, több száz székely és magyar barátom van. A nyelv sohasem volt kommunikációs akadály közöttünk, sohasem éreztem diszkriminálva magam, sohasem mondták nekem, hogy az etnikumom miatt nem tehetném azt, amit szeretnék. Ellenkezőleg, ahol szükséges volt, ott teljes jóindulattal segítettek hozzájutnom a szükséges információkhoz. De nem erről van szó, hanem végső soron az emberségről.
További kérdést vet fel bennem a következő megfogalmazás: „Hozzanak létre egy főosztályt, mely elősegíti a központi közigazgatás és a román civil társadalom kapcsolattartását.” Miért? Mind a helyi közigazgatás, mind a központi közigazgatás szervei is a románt használják fő kommunikációs nyelvként. Mi lenne e főosztály szerepe? Netán kényelmes kis tisztségek létrehozása az állami költségvetésből? Olyan tisztségeké, melyek betöltői révén hivatalosan zajlana ugyanazon gondolatok terjesztése és a feszültségek fenntartása a lakosság között? Jelenleg mi akadályozza a civil társadalmat a hatóságokkal folytatott kommunikációban?
Következik az utolsó mondat, mely mindent elárul: az állami költségvetésből történő finanszírozás. Igazából nem is az emberekről van szó, hanem a pénzről. És nem akármilyen pénzről, olyanról, melyet egya­ránt biztosít a magyar, a roma és a román adófizető is. Vagyis előbb exodusban, elnyomva, elűzve, diszkriminálva érzed magad, utána finanszírozást kérsz tőlük? Khm! A következő részt valósággal észbontónak tartom: a memorandumban azt is kérik a román állam képviselőitől, hogy „egyértelműbben és határozottabban” gyakorolják jelenlétüket Kovászna, Hargita és Maros megyében, a specifikus intézményeikben, nevezetesen a kormánymegbízotti hivatalokban, a kihelyezett intézményekben, a hadseregben, a rendfenntartó erőkben.
És akkor jöjjön az én kérdésem: ti, akik ott éltek, vagy akik legalább turistaként megfordultatok ott, éreztétek ennek szükségességét? A hadsereg és a rendfenntartó erők határozottabb jelenlétét? Mert számomra az egyetlen alkalom, amikor úgy éreztem, hogy határozottabb karhatalmi jelenlétre lett volna szükség, december 1-je volt, amikor idegenből vittek buszokkal embereket Sepsiszentgyörgyre, és az odaszállítottak pofátlanul mocsok dolgokat skandáltak a többségi lakosság ellen. „(…) A térségbeli román lakosságot semmibe veszik, kiszorítják, és alárendelt lakosságként kezelik. Nem rendelkeznek egyenlő esélyekkel a munkahelypiacon. Kovászna és Hargita megyében, az európai jogi kerettel ellentétesen, a számbeli többséggé vált magyar domináns kisebbséget nyilvánvaló pozitív diszkriminációs lépésekkel óvják, miközben a két megye helyi domináns számbeli kisebbséggé vált román többségieket elnemzetietlenedésre vagy emigrálásra ítélik (…). Kérjük a kormánytól, intézkedjék, hogy álljon meg, vagy legalábbis lassuljon a demográfiai hanyatlás és a térség tömeges elhagyása, mely főleg a fiatalok körében tapasztalható a velük szembeni diszkrimináció, a szakmai távlatok hiánya és méltóságuk semmibevétele miatt. Azt követeljük a politikusoktól és a megye románjainak összes képviselőjétől, hogy minden döntéshozatali szinten kötelezzék el teljesen magukat a térségbeli románok helyzetének javítása mellett” – áll az idézett dokumentumban. Számomra tény, hogy e felhívás valójában még csak nem is az említett megyék egyszerű polgárainak szól, hanem, miként említettem, azokhoz, akik csak másodkézbeli információk alapján ismerik a térséget. És nem tehetem, hogy ne háborodjak fel. Nem maradhatok passzív a képmutatással, a mocsoksággal, egy olyan helyzet eltorzításával szemben, mely része életemnek, és amit nagyon jól ismerek. Minden jóérzésű ember látja, hogy a térség súlyos dezinformációs harc terepévé vált, melynek semmi köze az egyszerű emberekhez. Számomra ők fontosak, értük teszek, amit tehetek, és távozásom után is megpróbálok megküzdeni e hitvány rendszerrel. Mert Székelyföld számomra is az Otthon. Igen, nagy gondok vannak a térségben. De semmi esetre sem ezek. Nem együttélési vagy kommunikációs problémák, hanem a közigazgatási, oktatási, gazdasági rendszerben lévő bajok, melyekkel minden lakos szembesül, nemcsak a románok vagy a székelyek. A térségben összehangoltan kell megtenni a lépéseket, nem differenciáltan, mert ez a differenciálás az, ami megoszt, ami széthúz, és ami végeredményben nem tesz egyebet, csak azoknak nyújt elégtételt, akik a helyi lakosság megosztásában érdekeltek. Társadalomként nem így kell működni a XXI. században!
Forrás: corbiialbi. ro
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hegedűs Imre János: Erdővidék (Szerelmes földrajz)
A napokban lát napvilágot a budapesi Magyar Napló és az Írott Szó Alapítvány kiadásában Hegedűs Imre János Székelyország (Szerelmes földrajz) című könyve, melynek Erdővidék fejezetét elkövetkező hétvégi számainkban közöljük.
A népmesék táltos csikaja csak akkor képes csodákra, ha a szerencsét próbáló királyfi vagy disznópásztor legényke széna vagy zab helyett szakajtónyi égő parazsat tesz elébe, amitől az hirtelen szárnyas paripává változik. Szép ez a szürrealista népmesei abszurd – abrak helyett izzó parazsat ropogtató kiscsikó –, hasonlatnak sem rossz, Erdővidékre ugyancsak ráillik, mert itt született a mesekirály, Benedek Elek, itt nyílottak ki Kriza János Vadrózsái, innen indult világjáró útjára a „bércre esett fa”, Bölöni Farkas Sándor, akinek útleírása, Utazás Észak-Amerikában (1834) ajánlott olvasmány az Amerikai Egyesült Államok egyetemein, és itt nyugszik a népmonda szerint Attila hun király kedves felesége, Réka (Rika).
Színesen kavarognak valós és mesés történetek, alakok, hősök e kis hazában, nincs határ a reális és a metafizikai mező között, a történelem, a tudomány, az irodalom jeles fiait, nagyasszonyait úgy emlegeti a közrendi ember, akárcsak a regék, a legendák, mítoszok szereplőit, a helyszínek, ormok, dűlők, völgyek beszélni tudnak, helytállásról, fergeteges küzdelmekről, szerelmesek boldogságáról vagy keserves csalódásáról, óriások és tündérek csodatetteiről, magyar nyelvünk ősgyökeiről árulkodnak. Még a közigazgatás is igazolja az átváltozást. Erdővidék soha nem volt önálló szék, Miklós fiúszék és Bardóc fiúszék egyesüléséből jött létre, a kohéziót belső erők teremtették meg, azok tartják egybe a két részt. Csíkországhoz is sok köze van, onnan, a Dél-Hargitából futnak le a vizei, s a határt pontosan meghúzni lehetetlen, a Csíkorra nevű bérc a kisbaconi Benedek-kúria ablakából megcsodálható. Kisebb egységekből állt össze az egész, a toldások nyomai eltűntek, s létrejött a Székelyföld egyik legkedvesebb kistája, amelyet – Benedek Elek rajongó szavai szerint – Isten a tenyerébe vett, ezáltal az Úr tenyerévé változott. Íme, a szárnyas paripához hasonlatos példabeszéd Erdővidékről. Magas, de szelíd hegyek kerítik körbe ezt a szép medencét: keleten a Baróti-hegység, északkeleten a Hargita déli nyúlványa, északnyugaton a Persányi-hegyek, csupán délnyugat irányába, a Barcaság felé nyitott, onnan fúj gyakran a szél, amit okkal német szélnek neveznek. „Egy hosszúkó tál, melynek kicsorbult egyik vége…” – írja Benedek Elek, s ebben a metaforában benne van az otthonosság érzete, amely egyetlen nagy családdá olvasztja össze az itt lakókat.
Ha rajongással közelítjük meg e tájat, mert csak úgy szabad, magunkkal visszük képzeteinket, pozitív töltetű előítéleteinket, emiatt hasonló elvárásaink vannak vele szemben; hatalmába kerít egy nemes idealizmus, ami örömmel tölt el, s a lélek derűjével társul. A szellemi kielégülés boldogságát éljük meg, mert a tudatunkban, pszichénkben felhalmozódott energiák termékeny talajra találnak, s igazolást nyernek Erdővidéken. Szép és gazdag a magyar haza e parányi része még akkor is, ha ma egy másik, szomszédos ország kellős közepében található: haza jövünk ide, függetlenül attól, hogy hol születtünk, hol élünk.
Közelítsük meg elsőként a magaslatokról, a székelyek szent hegyéről, a Hargitáról!
Északkeleten szelíd óriások őrzik a medencét: Nagy-Piliske (1374 m), Mitács (1280 m), Kakukk-hegy (1558 m). Jelentős magasságok, még sincs sehol egyetlen égre törő szikla, a fák felfutnak a csúcsokig, s ez a zöld rengeteg szemet, szívet nyugtat, megerősíti biztonságérzetünket, azt, hogy nem szakadtunk ki a természetből, nem részesei, hanem részei vagyunk annak, akárcsak a moha, a zuzmó, a gombák, a virágok, a daliás tölgyek, fenyők, vadak, madarak. Igen, a természet teljességének érzetét éljük meg, és a biztonságét, hisz mint magzatburok vesz körül a végtelennek látszó lombtenger. A Mitács lábánál Gyöngyerdőnek nevezik a hegyhátat, ennél szebb metaforája nem lehetne Erdővidéknek, talán csak Kriza János verse, katonadalának első szakasza szárnyalja túl azt líraiságban:
Erdővidék az én hazám,
Katonának szült az anyám,
Zöld erdő zúgásán,
Vadgalamb szólásán
Nevelt föl jó apám.
Anyaföld, katonasors, erdő, madár, szülő. Milyen egyszerű fogalomsor, s milyen tökéletes! Magas szellemi régiókba emel, s részesei leszünk a csodás metamorfózisnak, a tárgyak, élőlények szent fogalommá lényegülnek át. Nem véletlen, hogy a haza és a természet nagy szerelmese, Jókai Mór erdélyi útján ide is eljutott, 1853-ban itt, a Mitács-hágón keresztül szekerezett, gyalogolt át Kisbaconból, Magyarhermányon át, Csíkországba. Jó úton járt, Mitács a legendában a hegyek varázslója, mindig sűrű felhőbe burkolta Piliske várát, így az ellenség azt nem tudta elfoglalni. De érdemes néha leszállni Pegazusról, az irodalom szárnyas (most már göthös?) lováról, s a botanikus kutató tekintetével nézni szét Flóra asszony mezején. A tölgyek alatt, a bükkösök tisztásain, a fenyőerdők lankáin és meredek kaptatóin, lenn, a televény talaj szintjén tarka, dús és pazar a lágyszárú növénytakaró. A Székelyföld újkori ismerője, a kiváló geográfus, biológus, botanikus, Vofkori László szedte össze a költők számára is csaléteknek számító virág- és növényneveket: „aranyos fodorka, sárga tyúktaréj, bogláros szellőrózsa, salátaboglárka, tavaszi kankalin, tüdőfű, kányavicsorgó, medvehagyma … csillagnárcisz, zergeboglár, kockásliliom, papucskosbor, törpenőszirom, telekvirág” (Székelyföld útikönyve, II/471).
De tanácsos oldani a szakember tömény felsorolásán. Gyermekek nagy öröme tavasszal a bükkösök vastag avarában a kakasmandikó, lilarózsaszín sziromleveleit menyecskésen hátra csapja, ha már teljesen kinyílott, s leveleinek madártojáshéj színét piktorok irigyelhetik. Réteken és erdei tisztásokon a harangvirág- és margaréta-tenger egyedül a csillagos éghez hasonlítható, s a kankalin kikeletkor szemet kápráztat élénksárga színével. A kockásliliomnak – írja Lőrincz Sándor – „a növényvilágban szokatlan sakktábla-mintázata van” (Erdővidéki túrautak, 2013). Az Olt árterületén nyílik. A hatalmas populációt képező salátaboglárka leveleit egymással versengve szedik tavasszal gyermekek, asszonyok, s ha bárányt vágnak húsvétkor, a fejre pikáns ízű salátalevest főznek. Nyelvjárási neve: versengő. A kékibolya a népdalok virágnyelvén személlyé változhat, színe és illata szerelemre csábít, legények szedik csokorba, s tűzik lányok mellére.
A putypuruty virág mintha Weöres Sándor verséből hullott volna ki, az Almási-barlang közelében és a Kormos völgyében nyílik, tudományos neve sem csúnya: zergeboglár. Szellőrózsa, csillagvirág, turbánliliom. Hogy zenél ez a három virágnév! S az élvezetek pohara akkor telik csordulásig, amikor rügypattanás után a farkasboroszlán bódító illata csapódik az orrunkba, s tölti be a lombhullató erdők minden völgyét, zugát, szurdokát. A kisasszony papucsa – másik két neve boldogasszony-papucs, rigópohár – a természet egyik csodája, sziromlevele cipőcske alakú, ezzel ejti csapdába a rovarokat, hogy azok beporozzák bibéjét. Mert, ugye, teremni muszáj!
A hepehupás dombokra felkúszó erdőségekben – mintha hófoltokat látnánk – annyi a keserűgomba, s különleges csemegének számít az őzláb- és a rókagomba, a tinóru, a vargánya, a kékhátú, a medvegomba. Csendülő, hangulatfestő neve miatt kedves a bunkóslábú fülőke, a csészés csillaggomba, a csillagspórás susulyka, a szegfűgomba, a fenyőpereszke, a retekszagú kígyógomba. A lakosság egyik fontos eledele ma is, félszáznyi gombafajtát számoltak össze itt a szakértők. Igazi madárparadicsom Erdővidék, mert van táplálék bőven, rengeteg a vadcseresznyefa, a vadvackorfa, galagonya, kökény, dúskálhatnak termésükben a szárnyasok az ágak hegyén s a négylábúak lenn, az avarban. Nem csoda, hogy Erdély híres államférfiai ide jártak vadászni, a nagy fejedelem, Bethlen Gábor vadászkastélyt építtetett Olaszteleken, s az itteni Daniel családdal olyan bizalmas viszonyt ápolt, hogy a Danielek átvehették címerükbe a Bethlenek családi címeréből az egyik nyakán nyíllal átlőtt hattyút. Olaszteleken a Daniel-kúria utcai homlokzatán ma is megcsodálható ez a remekműnek számító kőcímer, jelmondata, DEUS PROVIDEBIT (Isten gondoskodik).
(folytatjuk)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tusványos
Magyarország nemzetközi megítéléséért a baloldal a felelős
Az Országgyűlés törvényalkotásért felelős fideszes alelnöke szerint Magyarország jelenlegi nemzetközi megítéléséért a baloldal a felelős. Erről Gulyás Gergely a 26. Bálványosi Szabadegyetem és Nyári Tábor pénteki fórumán beszélt. Schiffer András, az LMP társelnöke szerint viszont nem lehet teljesen az ellenzékre hárítani a felelősséget.
Gulyás Gergely - mint mondta - egyetért azzal, hogy Magyarország nemzetközi megítélése nem megfelelő, ezért az elsődleges felelősség a magyar baloldalé. Az ország alkupozícióit az rontja, hogy egészen alapvető nemzeti kérdésekben sem lehet közösen fellépni - tette hozzá. Szavai szerint iszonyatos energiát vont el, hogy "a saját országunk baloldala által ránk szórt mocskokból valamit külföldön le lehessen mosni". Ezt be kellene fejezni, rögzíteni kell, hogy vannak alapvető nemzeti érdekek, és attól, hogy Magyarországon vannak viták a magyar jogállam minőségével összefüggésben, még nem kell külföldre futni és a demokrácia hiányáról beszélni. Ha egyszer Magyarországon lesz nemzeti baloldal, ezt biztosan nem fogja majd eltűrni, s e téren akár a kormány szövetségese is lesz - jegyezte meg.
Schiffer András szerint fontos lenne alapvető sorskérdésekben megegyezni, de a Fidesz a parlamenti kétharmad birtokában egyetlen ötpárti egyeztetést nem tartott fontosnak, s ez nem segíti a nemzeti minimum létrejöttét. A konszenzusos álláspontok kialakulásában a mindenkori hatalomé az elsődleges felelősség – közölte.
A bevándorlás kérdéséről a fideszes politikus azt mondta: ez Európa egésze, így Magyarország számára a 21. század egyik fontos és nagy kérdése lesz. A politikai menedékjog biztosítása nemzetközi kötelezettség, de semmilyen gazdasági bevándorlása nincs szükség – rögzítette. Schiffer András szerint viszont a bevándorlási krízis globális problémákból fakad. Hozzátette, hogy ma is osztja Orbán Viktor kormányfő még 2007-ben elhangzott gondolatát, azaz: nincsen külön nemzetállami út, csak európai szinten lehet megoldani ezt a kérdést.
Az LMP-s politikus szerint a globális világrend a kríziseket újra fogja termelni, az egyenlőtlenségek folyamatosan nőnek majd. Úgy vélekedett: az elmúlt hetek törvényhozási lépései nem abba az irányba mutatnak, hogy az érintetteknek meg kívánják adni a politikai menedékjogot. Gulyás Gergely úgy reagált: az unió intézményrendszeréből fakadóan nem alkalmas arra, hogy egységes választ adjon erre a problémára. Magyarország nemzeti érdeke, hogy ne a magyar határra érkezzenek a bevándorlók, s gazdasági bevándorlásra Európában nincs szükség. Egyetértett az LMP-s politikus azon gondolatmenetével, hogy a katonailag támogatott, erőszakolt demokrácia-export megbukott. Gulyás Gergely beszélt arról is, hogy a nemzet egységének megteremtése érdekében nagyon fontos lépések történtek, ezek közül az állampolgárság, a választójog biztosítása mellett a nemzeti összetartozás napját és az alaptörvény külhoni magyarokra vonatkozó passzusát emelte ki. Eddig már 750 ezren igényelték a magyar állampolgárságot és mintegy 700 ezren már meg is kapták azt. Schiffer András szerint viszont ha csak a nemzetpolitikát, a határon túli magyarság sorsát nézik, közte az autonómiatörekvéseket, akkor nagyon kevés, ha ötéves kormányzás után csak a kettős állampolgárságot és a választójogot kiterjesztését tudják sikerként felmutatni. Egyre inkább szembetalálkozik a külhoni magyarság azzal, hogy amikor Magyarország alkupozícióit és nemzeti érdekérvényesítő képességét a kormány „lenullázza” Brüsszelben, akkor az visszaveti az autonómiatörekvéseket. Ma Erdélynek és Székelyföldnek arra lenne szüksége, hogy Budapesten olyan kormány legyen, amely hatékonyan tudja befolyásolni a brüsszeli döntéshozatalt. Azonban az LMP-s politikus szerint jelenleg olyan "kalmárkodás" folyik külpolitika címén Magyarország részéről, amely lehetetlenné teszi, hogy elismertessék legalább Brüsszellel az autonómiatörekvéseket és a kollektív jogok érvényesítése tekintetében „több Európát” érjen el.
A két politikus eltérően látta a gazdasági helyzetet és a kormány gazdaságpolitikáját is. Schiffer András szerint önmagában a szektorális adók ötlete nem ördögtől való, de tévedés lenne azt gondolni, hogy ezek volumenét, szerkezetét tekintve a gazdaságpolitika tengelyét alkotnák. Erre nem lehet gazdaságpolitikát építeni. A fideszes gazdaságpolitika lényege szerinte az egykulcsos adó és a „perverz újraelosztás” a gazdagok javára, ami öt éve folyik, aminek következtében Magyarország első a jövedelemkülönbségeket tekintve az unióban. Szerinte olyan gazdaságpolitikai pályán rohan Orbán Viktor miniszterelnök, amelyről már a 2000-es évek elején kiderült, hogy téves. Ennek lényege, minél alacsonyabbak a bérek, minél kiszolgáltatottabbak munkaerő, annál versenyképesebb Magyarország. Az egykulcsos adó következtében pedig egy államtitkár havi 10 ezer, egy ápolónő ezer forinttal visz haza többet – tette hozzá.
Gulyás Gergely kiemelte: 2010 után alapvető gazdasági fordulat történt. Magyarországnak érdeke, hogy a nagyvállalatok befektessenek, s például az Audi vagy a Mercedes nem csak segédmunkát hoz, sok diplomás fejlesztő mérnök is dolgozik e cégeknél. Azzal egyetértett, hogy nem szabad csak erre alapozni a magyar gazdaságot. Hozzátette, hogy az egykulcsos adó bevált, hozzájárult a magyar gazdasági növekedéshez, de hibának tartja a minimálbér adómentességét. 2010-ben alig egy millióan fizettek személyi jövedelemadót, s másfél millióan voltak minimálbéren, akik viszont semmit nem fizettek. A szocialisták ahelyett, hogy emelték volna a minimálbért, adómentessé tették – fűzte hozzá. Szerinte minél magasabb bérekre van szükség és a személyi jövedelemadó szintjét alacsonyan kell tartani.
(MTI)
Nyugati Jelen (Arad)

Mit ígért az erdélyi magyaroknak Orbán Viktor Tusványoson?
Két fontos üzenetet közölt az erdélyi magyarsággal Orbán Viktor magyar miniszterelnök szombaton Tusványoson.
Első, hogy nemzetstratégiai fontosságú a romániai egészségügyi szolgáltatás kiegészítésére nyújtandó magyar segítség. A második, hogy a román politikummal készen áll egyeztetni Magyarország, és Orbán szerint ez a fontos diplomáciai lépés csakis a román félen múlik.
A magyar miniszterelnök előadásának több mint háromnegyede azonban külpolitikai értekezés volt, Orbán Viktor a bevándorlás kérdésében vészjósló összefüggésekre hívta fel a figyelmet, és a határvédelmi mozgósítás szükségét vezette le.
Tőkés fájlalja a román fél távolmaradását
A román politikum témáját érintette a miniszterelnököt megelőzően az elsőként szót kapó Tőkés László is. A Fideszes EP-képviselő arról beszélt, hogy fájlalja a román oldal távolmaradását az elmúlt pár évben Tusványosról.
Egyébként Tőkés a beköszöntőben a „székely autonóm régió jeles, turisztikai és szellemi központjának” nevezte a tábort. Majd felolvasott beszédében többek között azok a kijelentései kaptak tapsot, melyben pontozta: Erdélyben az „erdélyiek útját” kell járni, székelyeknek a székelyekét, és minden régióban mindenkinek a sajtját.
Ugyanakkor jelezte: „nem lát kivetnivalót” Moldvának Romániához való csatlakozási törekvésében, hasonló viszonyulást vár Romániától a magyar nemzeti közösség önrendelkezési törekvéseit tekintve is. Tőkés László hozzátette: azon fáradoznak, hogy áttörést hozzon az Európai Unióban az autonómia-kérdés, ehhez pedig Isten segítségét kérte.
Orbán Viktor nem talált „versenyképes inzultust”
Ezt maga a miniszterelnök vallotta be, a tavalyi, előző megszólalók által is hangoztatott, nagy visszhangot kapott beszéde után. Mint viccelődve fogalmazott: az illiberális diskurzussal túl magasra tette a mércét, így idén nehéz dolga van. Mintegy froclizva jelezte: legutóbb maga Tőkés is azt mondta neki, hogy nem tudja követni a politikáját, ami figyelmeztetés számára, hogy ne botoljon egyik lábbal a másikba.
Derültség és tapsokkal honorált poénokkal tűzdelt beszédében jelezte: tavaly még ki gondolta volna, hogy a külpolitikában az időközben megtörténő események mennek végbe, hogy közömbös marad a világ olyan leleplezésekkel szemben, mint például az Egyesült Államok általi német lehallgatások, vagy hogy megjelennek az amerikai fegyverek Európában.
A „Ki gondolta volna” retorikában szerepelt az a tapsot érő megjegyzés is: ki gondolta volna, hogy Magyarország lesz a második legjobban növekvő ország az egész Unióban?
A jövő nem távolbanéző verseny, hanem múltértés
A miniszterelnök „ a jövő megismerhetőségének természetrajzáról” két hasonlat mentén értekezett. Szerinte nem „az ismeretlen felé haladás”, nem a hajó orrában, messzelátóval álló kapitány fürkészése a jövőszemlélet helyes, „nyertes” felfogása. Orbán Viktor szerint épphogy a csónakban, háttal evezés, a múltba nézés a helyes.
„Semmi értelme előre mereszteni a szemünket”- fogalmazott Orbán. Szerinte a háttal ülve megfigyelt partról biztonságosabban követhető a haladás iránya. „A jövőről való gondolkodás nem távolbanéző verseny, hanem a múlt megértése” – mondta. Mivel az értés az értelmet is feltételezi, ez szellemi muníció kérdése is – engedett következtetni a toldással, miszerint „A világon az emberi ész van a legjobban szétosztva: mindenki meg van győződve, hogy neki egy kicsit több van.”
Újkori népvándorlás – sötét jóslatok
Orbán Viktor azt mondta: Európa múltját kell megérteni – ebben siker mérhető, a 2008-ban kezdődő gazdasági válság ellenére is. Ám a veszély most az újkori népvándorlás miatt hatalmas – figyelmeztetett. „Az igazi háborús fenyegetés nem a háborús övezetekből jön, hanem az afrikai népvándorlás felerősödéséből” – szögezte le Orbán.
Mondandója alátámasztásához Sarkozy volt francia államelnököt is idézte, aki szerint ez csak a kezdet, és rövid időn belül több százmillió embernek nem lesz vize, élelme, és elindul – s így az európai népek a felismerhetetlenségig megváltoznak. „Európa az európaiaké maradjon” – ez a fontos most Orbán szerint. Tapsot nyert ezt követő kijelentése is: „Meg akarjuk őrizni magyar Magyarországot!”
„Riasztó gondolat”, „rögeszme”, „őrültség”
A magyar baloldal politikusai „egyszerűen nem szeretik a magyarokat” - mondta Orbán Viktor Tusványoson. Bírálta a magyar baloldal azon szemléletét, hogy lehetőségként tekint a menekültek beáramlására. Szerinte „riasztó gondolat” eljátszani azzal, mivé lenne Magyarország, ha a baloldal nyert volna választásokat. A válasza: „olyanok lennénk, mint egy nagy menekülttábor”.
Mint mondta, Nyugat bátorítást nyújt ennek a szemléletnek, ám kétféle menekült van: vannak a „valódi menekültek”, és vannak „akik az európai életmódot” szeretnék élvezni. Orbán Viktor úgy látja, az EU-nak „csak elvei vannak”, de „az európai ideológia rögeszmévé vált”.„Először jó volt az irány, de rosszul csinálták, aztán rossz volt az irány, de jól csinálták” – mondta, „pestiesen”, újabb tapsot aratva.
Szerinte a görög válsággal is azért nem boldogul az EU, mert gyakorlati problémára gyakorlati megoldás kellene. "Az Európai Egyesült Államokat összekalapálni őrültség”, hiszen az Egyesült Államokat nem az teszi naggyá, hogy nincsenek nemzetek, hanem hogy sikeres megoldásokkal szolgál. Magyarország a sikeres EU-ban érdekelt – összegezte.
„Vigyázó szemeinket vessük Görögországra”
- figyelmeztetett Orbán Viktor. Emlékeztetett: a legelső mentőcsomagra nem Görögországnak, hanem éppen Magyarországnak volt szüksége. A hallgatóság megtapsolta, hogy az IMF-tartozások megtérítésével Magyarország jól áll. Kijelentette: Magyarország soha, semmilyen adósságra nem kért kedvezményt, s noha egyesek szerint ez gyöngeség, szerinte erény, főként, hogy mindeközben az ország GDP-je is növekedett.
A bevándorlás témában négy kérdésre hívta fel a figyelmet:
A nemzeti önazonosság kérdése az elévült multikulturális szemlélettel ellentétben. Hozzátette: nem minősíti mások befogadó-politikáját, a következményeit sem, hanem „nem óhajtjuk mi megismételni. Ehhez jogunk van.”
A bevándorlás és a terrorizmus összefüggéseinek kérdése: szerinte egyenesen arányos a két tényező közötti összefüggés, „nyilvánvaló, hogy a hatalmas tömegből nem tudjuk kiszűrni az ellenséges terroristákat” – mondta.
Gazdasági kérdés: munkanélküliség növekedése a bevándorlók miatt. Szerinte erre a gazdasági válság óta éppen az unióban mérhető munkanélküli mutató a „bizonyíték”. „Egyszerű, mint az egyszeregy” – mondta Orbán.
Bűnözési ráta növekedésének kérdése, ezt ENSZ-adatokkal támasztotta alá a miniszterelnök. Például, hogy a brit börtönökben a muszlimok száma 300 százalékkal nőtt.
Összefoglalásként leszögezte: a törvénytelen bevándorlás Magyarországot és Európát egyformán fenyegeti, önazonosság és biztonság szintjén is.
Kerítés a határon
Az augusztus 31-re határon felépülő kerítés ötletének létjogosultságát a nemzeti konzultáció eredményei is alátámasztják – mondta Orbán. Ismertett az adatokat is: a 8 millió kiküldött kérdőívből 1 millió 254 ezret küldtek vissza a magyarok. Ezek szerint a válaszadók:
kétharmada fontos kérdésként jelöli meg a terrorizmus térnyerését,
háromnegyedük szerint veszélyt jelent,
négyötödük szerint Brüsszel politikája megbukott és új megközelítések és szabályok kellenek
négyötödük biztatja a kormányt a magyar határokon törvénytelenül behatolók kitoloncolására
80 százalékuk úgy látja, a bevándorlóknak maguknak kellene fedezniük a költségeiket – „ez a magyar álláspont” – kommentálta Orbán.
Kiemelte, szerinte a legfontosabb adat, hogy a válaszadók 90 százaléka szerint a bevándorlók helyett a magyar családokat, megszületendő magyar gyerekeket kellene támogatni.
Ez azt jelenti – fogalmazott a miniszterelnök előadása zárszavaként, hogy stabil, kiegyensúlyozott országot szeretnének. „Ma a világban bármi megtörténhet. De azt szeretném, Magyarország olyan hely legyen, ahol nem történik meg bármi” – mondta az állva tapsoló hallgatóságnak. Ezt követően válaszolt a közönség kérdéseire.
„Marosvásárhelyen épüljön fel az állami magyar kórház”
- erre a kérésre Orbán Viktor válaszában felvázolta: a FIDESZ-kormányzat 10 éve alatt 2010-ig a Státustörvényen dolgoztak, 2014-ig a kettős állampolgárságon, most pedig a „nemzetpolitikai építkezés” a cél. Sportnyelven: erőgyűjtés-építés, utazósebesség” – mondta Orbán, kiemelve, az „építkezés a 4 év kulcsszava most”.
Ez jelenti a magyarországi ágazati politikák nagyobb léptékben való megvalósítását, például nincs akadálya annak, hogy szakmunkásképzők induljanak Kolozsváron vagy máshol.
Orvoskérdésről:
„Két napja érkeztem ide, és mindenki többet tud nálam, mit döntött a kormány. Ha nem figyelek oda, az alapokat is ásni kezdik” – mondta. Tréfán túl jelezte: a kérdés nemzetpolitikai, és az egészségpolitikai építkezésben „Marosvásárhely nem maradhat ki”. Elmondta: Kárpát-medencei egészségpolitikai szinten fontos kérdés, hogyan építkezhetnek e területen.
„Ehhez viszont nem elég, hogy a magyar politikusok és az erdélyi politikusok akarják, hanem a helyieknek is akarniuk kell” – emelte ki.
Az 4M sportcsatorna nézhetősége:
A kérdező arra kérte a magyar miniszterelnököt, álljon az élére egy olyan kezdeményező csoportnak, amely eléri, Erdélyben is nézhető legyen az új sportcsatorna. „Fontosnak tartom az ügyet. Semjén Zsolt azonnal intézkedjék! – ilyen egyszerű a kormányzás” – mondta derültség közepette Orbán.
Nemzeti jelképek védelme:
A székely zászló és nemzeti jelképek fenntartásának kulcsa Orbán Viktor szerint a „kitartás és népi ellenállás”. Nem a magyar kormány feladata – mondta. Reméli, van annyi erő az erdélyi magyarokban, és ellenállás, hogy nem hagyják leparancsolni a jelképeiket, „főleg az erősödő Magyarországgal a hátuknál” – fogalmazott.
Erdély-Magyarország határátjárók kérdése:
A nyugati átlagot szeretnék a határátjárók számának növelésével elérni, s a miniszterelnök szerint „biztató jel” erre a román példa is, a Temesvár irányába elinduló első romániai autópálya is.
Külpolitikai helyzet – Ukrán helyzet:
A jó politika nem azt jelenti, hogy alapvető elveket adunk fel – mondta Orbán, jelezve, nem fogja feladni a kárpátaljai magyarság támogatására irányuló törekvéseket, noha fenn szeretné tartani a jó kapcsolatot is a kormánnyal.
Schengeni határ:
„Legelemibb érdekünk ellentétes a schengeni rendszer felmondásával”.
Kerítés a határon:
Orbán Viktor meggyőződéssel állította: egyhatodára csökkenti a törvénytelen bevándorlók számát a kerítés. Mint magyarázta, az állam alap attribútuma megvédeni a külső határait – aki nem ezt cselekszi, az nem állam.
A román-magyar viszonyról:
A fenti témák „oldalvizein illendően szólva” a magyar miniszterelnök elmondta: nem sok jót tud mondani, de ez nem volt mindig így, csak 2012-től „divattá vált Romániának belerúgni Magyarországba, ezt nem viszonoztuk hasonló lábmozdulatokkal”. Hozzátette, ehhez kell tartani magát Magyarországnak.
Az új román politikai változások, „villámlások” lehetőséget jeleznek számára, hogy talán itt az ideje, felvenni azt a fonalat, amit 2012-ben elejtettek – holott akkor sem kellett volna. „Lehetőséget látok az új kezdetre” – mondta, jelezve, a jelet a román félnek kell ehhez megadni, Magyarország készen áll a tárgyalásokra.
Transindex.ro

Gyorsabban kapnak útlevelet a határon túl születő magyar állampolgárok
A magyar kormány meghozta a szükséges döntéseket ahhoz, hogy a kedvezményes honosítással magyar állampolgárságot nyert külhoniak külföldön születő gyermekei is napok alatt megkaphassák a magyar útlevelet – jelentette ki a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) pénteki pódiumbeszélgetésén Kontrát Károly, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára. Amint az állampolgárság igénylésében segítséget nyújtó irodahálózat egyik vezetője jelezte, jelenleg 7-8 hónapba telik, amíg egy újszülött anyakönyve és útlevele eljut a szülőkhöz. Kontrát Károly kijelentette, a probléma hamarosan meg fog oldódni.
Az államtitkár célként fogalmazta meg, hogy a külhoni magyaroknak juttatott kedvezmények az ország teljesítőképességéhez igazítottan bővüljenek, és ezáltal erősödjön a kötelék a külhoni magyarok és Magyarország között.
Wetzel Tamás, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára elmondta, 750 ezer kedvezményes honosítási kérelmet regisztráltak eddig, és mintegy 700 ezer kérvényező már le is tette az állampolgársági esküt.
Azt is hozzátette, hogy a tavalyi magyarországi választások óta visszaesett a kérvényezők száma, és immár a magyar konzulátusok képviselőinek kell a kevésbé mobilis igénylőket megkeresniük.
A helyettes államtitkár problémaként említette, hogy a határon túli magyar állampolgárok nem jelentik a magyar hatóságok számára is a születéseket, elhalálozásokat.
A határon túl egy kicsit vakok vagyunk, nem látjuk, amikor valaki meghal, valaki házasságot köt és felveszi a férje nevét, elköltözik, vagy külföldön vállal munkát” - fogalmazott Wetzel. Hozzátette, a magyar adminisztrációnak arra kell felkészülnie, hogy folyamatosan tudjon foglalkozni a külhoni magyarok ügyes-bajos dolgaival.
Pálffy Ilona, a Nemzeti Választási Iroda elnöke elmondta, a külhoni állampolgároknak csak közel egyharmada regisztrált a választási irodánál, és a regisztrációs kérelmek száma erősen megcsappant a tavalyi magyarországi választások óta. Az elnök elmondta, annak a lehetővé tételét kezdeményezte, hogy levélben kereshessen meg valamennyi esküt tett állampolgárt, hogy kérje felvételét a választói névjegyzékbe, vagy ha ezt már megtette, akkor jelezze a neve vagy címe esetleges változását. atv.hu/MTI
tiszanews.org.ua

A 800. születésnapját ünnepelte Érkeserű
A közigazgatásilag Kiskerekihez tartozó Érkeserű a hétvégén ünnepelte 800. születésnapját. A nyolc évszázados évforduló alkalmából pénteken avatták fel a Kulturális Központot, amely immár hivatalosan szolgálja a település kulturális és társadalmi életét.
Az eseményen jelen volt Kiss Sándor megyei RMDSZ elnök, Biró Rozália szenátor, valamint Cseke Attila és Szabó Ödön képviselők. Az avatószalagot Kiss Sándor és Nyíri Sándor polgármester vágta át. Próbarendezvények már voltak benne, de mostantól hivatalosan szolgálja a település kulturális és társadalmi életét. Az avatás után a magyar polgármesterek itt tartották meg közös ülésüket. Érkeserűben ez volt az első polgármesteri találkozó.
Évforduló
A Számadó Ernő Általános Iskolában felavatták a névadó márvány emléktábláját, majd délután megünnepelték a helyi RMDSZ szervezet megalakulásának 25 éves évfordulóját. Emléklapokat osztottak ki azoknak, akik sokat tettek az eltelt időszakban a szervezetért. Fellépett Bereczki Zoltán magyarországi énekes, itthonról pedig az Ezüstperje és a Nyíló Akác Néptáncegyüttes. Az évfordulós ünnepséget vacsora zárta, melyen kötetlen beszélgetéseken idézték fel az elmúlt negyedszázad történéseit. „A hűséges tagok sokkal többet érdemelnének, de ennyit tudtunk most adni” – mondta a polgármester.
Egész napos program
Szombaton már egész napos programsorozattal ünnepeltek, több helyszínen. Az iskola udvarán már délelőtt felsorakoztak a bográcsosfőző verseny résztvevői és mindegyik csapat mindent elkövetett azért, hogy ők legyenek a legjobbak. Hat csapat mérte össze bográcsétel főzői tehetségét, mondta Lajter Péter önkormányzati képviselő. Közben az iskola focipályáján elkezdődött a rangadó, melyre öt csapat nevezett be. Mindenki mindenkivel játszott 2X10 perces félidőkben. Szoros eredmények születtek, mely után a végső elszámolásban a helyi csapatok taroltak, mivel az öregfiúk lettek az elsők, a fiatalok pedig a másodikak. A dobogó harmadik helyét az adonyiak foglalták el. Őket a tarcsai és az öcsödi (Magyarország) csapatok követték. A gólkirály is érkeserűi, Bodor Attila személyében. A legjobb kapus Szkirkánics Ákos, a legjobb játékos pedig Balajti Zsigmond volt. A rekkenő hőség ellenére szép játékot mutatott valamennyi csapat. Oklevelet és kupákat (első három) kaptak emlékbe. Ugyancsak az iskolaudvar adott helyet a gyermekfoglalkozásoknak. 12 órakor kezdődött el a Szent Anna templombúcsú (erről külön cikkben számoltunk be, lásd. 6. oldal), melyet követően 14 órakor volt a hivatalos megnyitó a római katolikus templom előtti téren. Bár a nap hetedmagával sütött mégis igen sokan voltak jelen.
Hímeshátsziget fesztivál
Köszöntő beszédet elsőként Nyíri Sándor polgármester mondott. „Több ez, mint falunap, mivel most először rendezzük meg az első Hímeshátsziget fesztivált. Az elnevezés költőnktől, Számadó Ernőtől származik” – mondta a polgármester. Külön köszöntötte a magyarországi népes vendégsereget, valamint az egyház és a politikum képviselőit. Zárszavában kifejezte azon reményét, hogy a következő 800 évben is sokat fog fejlődni Érkeserű, majd tartalmas, kellemes szórakozást kívánt minden jelenlévőnek. Szabó Ödön beszédében kiemelte, hogy dicséri a keserűieket és az alkalomra hazatérő elszármazottakat, hogy ilyen szépen tudnak ünnepelni. Sok mindent megvalósítottak az elmúlt években és büszkék lehetnek arra, hogy így tudják megünnepelni a nyolc évszázados évfordulót. „A tények azt mutatják, hogy ennek a településnek nemcsak 800 éves múltja, hanem valószínűleg 800 éves jövője is van” – mondta a képviselő. A magyarországi vendégek közül köszöntőt mondott Lendvai Zoltán atya, akit a köztudatban gördeszkás papként ismernek. Kérésre tartott a téren egy bemutatót, majd azok a gyerekek is bemutatták tudásukat, akiknek gyorstanfolyamot tartott. A tisztelendő lenyűgözte bemutatójával a közönséget. Saját bevallása szerint a gördeszkázás, vagy más játék a legbiztosabb kapcsolatteremtő eszköz a fiatalokkal. Már csak ezért is érdemes művelni, de a testmozgás is hasznos, mondta.
Együtt ünnepeltek
A megnyitó után a Kulturális Központban finom ebéd várta a meghívottakat, melyen a hangulatos zenéről Mihály Balázs plébános gondoskodott. Ugyanott került sor Oroszi Kálmán református lelkész előadására, melynek témája a 800 éves Érkeserű volt. Őt követően fellépett az Öcsödi Népdalkórus, majd a No Cable, a Steel Cross, a Wrong Way és a Play Time együttes. A legnagyobb sikere azonban az ezt követő Piramis Plusz élő nagykoncertnek volt. Az est fellépőit a HabParty With Deejay Lewis zárta. A programok igen sok helybélit mozgattak meg, de sokan érkeztek a közelebbi, illetve távolabbi településekről is, hogy együtt ünnepeljenek az érkeserűiekkel.
Szőke Ferenc
erdon.ro

Nagy-Magyarország-kitűzők és székely zászlók miatt támadják Orbánt
A román külügyi tárca Facebook-bejegyzésben kifogásolta vasárnap, hogy Orbán Viktor saját közösségi oldalán olyan, a 26. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen, Tusnádfürdőn készült fotókat is közzétett, amelyek Bukarest szerint revizionista jelképeket tartalmaznak. A román védelmi miniszter eközben azt mondta: a miniszterelnök a korábbi évekhez képest mérsékeltebb beszédet tartott.
Orbán Viktor oldalán kéttucatnyi hangulatkép jelent meg az erdélyi szabadegyetemről: az egyik felvétel egy jelvényárus portékáját ábrázolja, aki Nagy-Magyarország térképét megjelenítő kitűzőket is árul, másutt pedig székely zászlók láthatók.
„Sajnos alig egy nappal azt követően, hogy a pragmatizmus és a hatékony román–magyar kapcsolatok mellett emelt szót, a magyar miniszterelnök Nagy-Magyarország és Székelyföld jelképeit tartalmazó képeket jelentetett meg Facebook-oldalán” – olvasható a román külügyi tárca bejegyzésében. Ezt revizionista jelképek népszerűsítéseként értékelték, amit elfogadhatatlannak neveztek.
Orbán „idén mérsékeltebb volt a korábbiaknál”
Mircea Dusa román védelmi miniszter szerint Orbán Viktor kormányfő a korábbi évekhez képest „mérsékeltebb” beszédet tartott – közölte vasárnap az Agerpres hírügynökség.
A bukaresti kormány tagja a Szociáldemokrata Párt (PSD) Maros megyei szervezetének tanácskozásán utalt a magyar miniszterelnök idei tusványosi beszédére. „Mindkét ország tagja a NATO-nak, az Európai Uniónak, egymáshoz fűződő kapcsolatát pedig arra a kölcsönös tiszteletre és bizalomra kell alapoznia, amely ezt a két szervezetet jellemzi. Persze Orbán úr idén mérsékeltebb volt a korábbiaknál” – idézte az Agerpres a védelmi minisztert, aki a Maroshévíz környéki Hargita megyei választókerület képviselőjeként tagja a román parlamentnek is.
A miniszter hozzátette: a román–magyar viszonyban, gazdasági és társadalmi együttműködésben is tiszteletben kell tartani a nemzetközi jog alapelveit, a kétoldalú szerződéseket.
A román hírügynökségek részletesen idézték szombaton Orbán Viktornak a kétoldalú kapcsolatokra utaló tusványosi szavait.
MTI
Erdély.ma

Megvédeni a magyarságot (Orbán Viktor és Tőkés László Tusványoson) (Tusványos)
A már megszokott módon Orbán Viktor és Tőkés László főszereplésével zárult az idei Tusványos. Ismét több ezer ember gyűlt össze a tábor „főterén”, hogy meghallgassa az elmúlt évet értékelő, a következő időszak kihívásait elemző előadásukat. Tűző napon ülve követhették a két előadót a díszmeghívottak – köztük a székelyföldi RMDSZ-es vezetők –, az egyszerű halandók közül pedig, aki tehette, árnyékba húzódott, fehér kendőket, vizet osztogattak a szervezők, így a kánikula dacára rosszullét nélkül ért véget a huszonhatodik Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor záró előadása.
Orbán Viktor hozta a szokott formáját, az előrejelzéseknek megfelelően elsősorban a bevándorlásról és Európa jövőjéről beszélt, bedobott néhány meredekebb hasonlatot – pl. a Nyugat emberi jogi fundamentalizmusáról –, ám a jelek szerint idén világrengető kijelentései nem voltak, baloldalt bíráló mondatai inkább magyarországi belpolitikai vihart kavartak.
A jól ismert felállás szerint ismét Németh Zsolté volt a moderátori szerep, felidézte, hogy a tavalyi illiberális demokráciáról szóló Orbán-beszédnek hála Tusnádfürdő és a szabadegyetem „nemzetközi karriert futott be”, az egész világon megtanulták kiejteni nevét.
Saját utunkon akarunk járni
Először Tőkés László kapott szót, fájlalta a román oldal távolmaradását Tusványosról, hogy „ellenérdekeltnek mutatkoznak közös dolgaink rendezésében és a magyar ügy végleges megoldásában” , de szóvá tette a magyar hiányzókat is, akik „közvetve vagy közvetlenül kizárják magukat a magyar–magyar párbeszédből”. Tusványost a székely autonóm régió jeles központjának nevezte, majd az újkori népvándorlás veszélyeiről szólt. „Ha egyszer elhibázzuk, örökre elhibáztuk, a multikulturális Európából nincs visszaút se a keresztény Európához, se a nemzeti kultúrák irányába” – idézte Orbán egy korábbi beszédét. Robert Schuman szavait is parafrazálta: „Magyarország vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” A XX. századot mi, magyarok elveszítettük, a kérdés, hogy a XXI. században az európai közösségi térben nyertesek leszünk, vagy ismét veszteseknek bizonyulunk – mondotta, majd hozzátette, megítélése szerint jelen pillanatban vesztésre állunk, a magyar kormány pedig rendkívüli ellenszélben tesz emberpróbáló erőfeszítéseket, hogy sorsunkon fordítani tudjon. Kitért Markó Béla Népszabadságban megjelent „ominózus írására”, amelyben Orbán Viktort támadja, mert nemzetállamról, homogén társadalomról beszél. Véleménye szerint helytelenül szól Markó az erdélyiek nevében, hisz a többség jól látja, Orbán azért küzd, hogy „gátat vessen a keresztény kultúrával szemben ellenséges tömegek beözönlésének”. Tőkés szerint az erdélyi magyarok kétharmada sem a megélhetési bevándorlókból, sem az EU által kikövezett „görög útból” nem kér, „jobb szeretnénk a magunk útján, a magyar úton járni”. „Mi, erdélyiek a rossz értelemben vett román útból sem kérünk, lehetőleg erdélyi testvéreinkkel saját utunkon, az erdélyiek útján kívánunk járni, a székelység pedig a saját székely útját kívánja követni” – mondotta. Elítélte, hogy az RMDSZ egyes vezető képviselői bármilyen felhatalmazás nélkül tavaly „önhatalmúlag újabb neptuni tárgyalásokba bocsátkoztak Brassó-Pojánán”, majd szolidaritását fejezte ki az ütközőzónába került Ukrajnával és Moldovával. Mint fogalmazott: nem lát kivetnivalót a moldovaiak egyesülési törekvéseiben. Magyarország támogatja a Transznisztriai helyzet rendezését, Románia schengeni övezetbe való felvételét, de mindezek fejében „hasonló viszonyulást és bánásmódot vár el” a területeiken élő, nemzeti önrendelkezésre igényt tartó magyar közösségekkel szemben. Megköszönte a magyar kormány támogatását, és elmondta, az EMNT is, a Kárpát-medencei Autonómiatanács is azon fáradozik, hogy „áttörést jelentő, gyökeres változás következzen be a magyar kisebbségi önrendelkezés viszonylatában”.
Veszélyben Európa
Nincs könnyű helyzetben tavalyi, vihart kiváltó beszéde után, túl magas a mérce – kezdte előadását Orbán Viktor. Idén óvatosabb lesz, „nem szabad túlzásba vinni a mégoly brazilos cseleket sem, mert a végén az ember elbotlik a saját lábában” — mondotta.
Rámutatott: a politikai jövőt nem lehet éleslátással, jó távcsővel kifürkészni, hiszen a jövő „nincsen kész”, a múltból kell megfejteni, abból, amit már ismerünk. Ma az újkori népvándorlás jelenségéből kell a tanulságokat megérteni – mondta, hozzátéve, hogy ez politikai döntések következménye, az észak-afrikai országok szétesésével megszűnt az a védvonal, amely megvédte Európát, felfogta az Afrika belseje felől érkező néptömegeket, és arra is figyelmeztetett, hogy a jelenlegi népvándorlási hullám csak a kezdet. Orbán Viktor szerint ma a tét Európa, az európai polgár életmódja, az európai értékek és nemzetek megmaradása vagy eltűnése, illetve felismerhetetlenségig történő megváltozása. Kiemelte, most már nem csupán az a kérdés, mi, magyarok milyen Európában szeretnénk élni, hanem az, lesz-e egyáltalán mindaz, amit mi Európának nevezünk. Azt szeretnénk, ha Európa az európaiaké maradna – jelentette ki. „De van valami, amit nemcsak szeretnénk, hanem akarunk, mert csak tőlünk függ: meg akarjuk őrizni a magyar Magyarországot” – hangsúlyozta.
Baloldali ténykedések
Orbán Viktor szerint ezt azért kell ismételten leszögezni, mert vannak, akik erről másként gondolkodnak. Az európai baloldal a bevándorlásban nem veszélyforrást, hanem lehetőséget lát, úgy tekintik, hogy a migráció eszkalálódása végletesen meggyengítheti, sőt, felszámolhatja a nemzeti kereteket, ezzel pedig történelmi távú céljuk is teljesül – vélte a miniszterelnök. Szerinte jó néhány brüsszeli pénzügyi és politikai erőközpont is abban érdekelt, hogy eltöröljék a nemzeti kereteket, felszámolják a nemzeti identitást. Orbán véleménye szerint a felerősödő migráció azzal is összefüggésben áll, hogy a Nyugat emberi jogi fundamentalizmusa morális bátorítást nyújt nemcsak a valódi menekülteknek, de a megélhetési bevándorlóknak is. Mivel az EU-nak csak elvei vannak, valódi szuverenitás – pl. határőrsége – nincsen, nem tudja megvédeni az európai embereket az illegális bevándorlók tömegeitől, majd a volt német külügyminisztert idézte: „Európával az a baj, hogy egy hegynek fölfelé rugdos egy konzervdobozt, és csodálkozik, hogy visszagurul.”
Valami elromlott
Megjegyezte: korábban az EU valódi megoldásokat kínált valódi problémákra, de mára valami „elromlott”, a valamikor pragmatikus Európa mára ideológiai rögeszmévé vált. „Amit mi, magyarok csinálunk, kétségkívül sikeres, de mivel nem illik bele Brüsszel ideológiai elképzeléseibe, vagyis nem gyengíti, hanem erősíti a magyar nemzeti és állami szuverenitást, onnan nézve mégis kárhoztatandó” – fogalmazott Orbán Viktor. Meglátása szerint ezért nem boldogul az EU a görög válsággal sem. Európát a sikeres megoldások tehetnék erőssé, de Brüsszelben úgy gondolják, hogy ehhez valahogy „össze kellene kalapálni” az Európai Egyesült Államokat, pedig nem szabadna Amerikát utánozni, amelyet nem az tesz naggyá, hogy nincsenek benne nemzetek, hanem az, hogy képes sikeres megoldásokkal előrukkolni. Európa 2008 óta, a gazdasági válság kezdete óta adós maradt mindezzel. Orbán Viktor úgy vélte: az illegális bevándorlás jelenségéből ma kiolvashatók a legfontosabb teendők. Szerinte a magyarok nem hagyhatják, hogy rajtuk is megismételjék a multikulturális modell kísérletét. Másfelől látniuk kell az összefüggést az EU-ba bevándorló tömegek és a terrorizmus térnyerése között, és azt is, hogy a törvénytelen bevándorlók hozzájárulnak a munkanélküliség növekedéséhez, csökken a polgárok biztonsága, növekszik a bűnözés. Orbán Viktor ismertette a nemzeti konzultáció eredményeit: a nyolcmillió kérdőív közül több mint egymilliót küldtek vissza kitöltve, és az eredmények szerint 95 százalék azt mondta, a bevándorlás helyett inkább a magyar családok, gyermekek támogatására van szükség. Véleménye szerint az eredmények azt jelentik, hogy Magyarország biztos és stabil ország, a magyarok pedig egységes és kiegyensúlyozott nemzet akarnak maradni az őket körülvevő bizonytalan világban.
Sportközvetítéstől a jelképhasználatig
Az előadások után a közönség kérdésein volt a sor, amelyek ezúttal is szerteágazóak voltak, erdélyi magyarságot, Magyarországot és világpolitikát egyaránt érintettek. Többen is érdeklődtek a marosvásárhelyi magyar orvosi egyetem visszaállításának esélyeiről, a magyarság szempontjából elveszettnek vélt Marosvásárhely visszaszerzéséről, de felmerült az az igény is, hogy Erdélyben is nézhető legyen az M4 sportcsatorna, kérdés hangzott el a magyar–román viszony alakulásáról, volt hozzászólás jelképeink üldözéséről, jogaink korlátozásáról, és számtalan felvetés foglalkozott az előadások alaptémájával, a bevándorlással.
Ha keveset kérünk, még kevesebbet kapunk
Tőkés László a jelképek tilalma kapcsán mondta el, hogy rendkívül szerencsétlennek tartja azt a zászlótörvényt, amely megkerüli a saját jelképek használatát, és „önkormányzati, partikuláris joggá degradálja”, hogy milyen zászló tűzhető ki. Véleménye szerint ez még az apró lépések politikájába sem illik bele, „olyan, mint a béklyó a jószág lábán”. A sportcsatorna kapcsán elszomorítónak nevezte, hogy a kisebbségi és nyelvi jogoknál előbbre való a kommunikációs cégek nyeresége, az EU-ban hirdetik a nyelvi sokszínűséget, EP-képviselőként ő is megpróbál mindent megtenni ennek érdekében. A magyar orvosi kapcsán kifejtette, hogy huszonöt év alatt szinte elfelejtettük eredeti célkitűzéseinket a tanügyi autonómiával, az önálló magyar egyetemmel kapcsolatosan, ma már a nyelvi könnyítésekkel is megelégednénk. A kis lépések opportunista politikája azért is rossz, mert leszállította az igényszintünket. Ha az RMDSZ olcsón adja a libát, nyilvánvaló, hogy tőle fogják megvásárolni – mondotta. Ugyanez a helyzet az autonómiával, ha keveset kérünk, annál is kevesebbet fogunk kapni. A jelenlegi geopolitikai helyzetben egy új kezdet lehetősége is felfedezhető, azon kell lennünk, hogy ebből a rosszból kihozzuk a maximális jót az autonómia ügyében. Az SZÉKELY NEMZETI TANÁCS állhatatos kiállásának köszönhetően az európai témák toplistáján nagyon előkelő helyre került a székely autonómia ügye, ezt igyekeznek kihasználni, továbbfejleszteni, egy integrált, konvergens autonómia-képviseletben gondolkodnak.
A kitartás a kulcs
Orbán Viktor válaszait azzal kezdte, hogy kormánya mostani ciklusának négy évét a nemzetpolitikai építkezésre szánja. A magyarországi ágazati politikákat meg akarják valósítani Kárpát-medencei méretekben is, ezt az EU szabályai is segítik, és ez vonatkozik az orvosképzésre is. A sporttelevízió kérdését fontosnak nevezte, és rendezését Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesre bízta. A jelképhasználattal kapcsolatban a kitartást nevezte a kulcsnak, az segíthet, ha minden tiltás, ellenállás dacára minél többen és minél többet használják a magyar szimbólumokat. Mint fogalmazott, a román–magyar viszonyról „sok boldogító dolgot” nem tud mondani, 2012-ig egy kiegyensúlyozott, bizalmi alapon álló, eredményes együttműködésük volt az akkori román kormánnyal, az azóta regnáló baloldali kormány példátlanul sokszor rúgott bele Magyarországba. „Most senki sem tudja, mi történik, illetve miért nem történik semmi” – fogalmazott, egy átmeneti időszak van Romániában, reményei szerint a jövőben kevésbé terhelik majd a román–magyar viszonyt az eddig jellemző személyeskedő megnyilvánulások. „Megpróbáljuk ott folytatni, ahol 2012-ben a románok döntése eredményeképpen abbahagytuk.” Lát lehetőséget az új kezdetre, de ez a román félen áll vagy bukik.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Dalostalálkozó Zágonban
Szombaton zajlott a 42. Zágoni Dalostalálkozó. A háromszéki vendégek mellett jelen volt a magyarországi Bodajkról érkezett vegyes kar. A meghívott kórusok a zágoni ifjúsági fúvószenekar vezetésével, harangzúgásban az iskola udvarából indultak a református templomba, ahol a hangverseny zajlott.
A mindenkori zágoni dalárdisták kopjafájánál koszorúkkal emlékeztek elhunyt dalos testvéreikre. A templom előtti téren a hat kórus tagjai Bokorné Temessy Emma vezényletével közösen énekelték el Gárdonyi Zoltán Tartsd meg nemzetünket, Isten című művét. Kis József polgármester, a kórus tiszteletbeli elnöke nem lehetett jelen az eseményen, üdvözlőbeszédét Barabás Tünde kultúrigazgató tolmácsolta. A templomban Hölgyes Pál Zsolt plébános John Lennon szavaira építette mondanivalóját: „Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül tudjunk imádkozni.” Dezső Attila református lelkipásztor megáldotta a templomot megtöltő kóristákat, majd a Mikes Kelemen Vegyes Kar elnöke, Bokor Gábor köszöntötte a találkozó résztvevőit. A zágoni dalostalálkozó olyan kapocs, mely nemzetet tart össze, segíti megőrizni magyarságunkat, kultúránkat, identitásunkat – hangoztatta. Az elnök olvasta fel Balázs Imre nyugalmazott zágoni plébános üdvözletét. A kórus régi barátja írásában kiemelte: a zenét szerető ember élete a harmóniának köszönhetően kiegyensúlyozott. Elsőként a zágoni Mikes Kelemen Vegyes Kar lépett pódiumra Bokorné Temessy Emma vezetésével, előadásukat vastapssal jutalmazták a vendégkóristák és a helyi hallgatóság. Ugyanilyen sikerrel énekelt az uzoni Szivárvány Női Kar (karnagy: Demeter Melinda), a baróti Zathureczky Vegyes Kar (Aczél Zsuzsanna), a Papolci Református Vegyes Kar (Márton János), a baróti Rozmaring Női Kar (Aczél Zsuzsanna), majd a bodajki Szívhang Vegyes Kar (Kovácsné Nagy Márta). Vegyes repertoárt hoztak a kórusok, népdalfeldolgozások, egyházi művek, de hangszálat és zenei tudást egyaránt próbára tevő világi darabok is felcsendültek. Több kórus szakított a hagyományos énekléssel, a dalostalálkozó történetében talán először gitár, zongora, trombita kíséretével is éne­keltek. Az idén fennállásának 25. évfordulóját ünneplő Zathureczky Vegyes Kar részéről Krizbai Imre tiszteletes lelkesen biztatta a jelenlévőket: soha ne hagyjanak fel az énekléssel. Külön köszöntötte a zágoni kórus vezetőjét, akit az elmúlt huszonöt évnyi erdélyi kóruséneklés nagy apostolnőjének nevezett. Márton János, a papolci kórus vezetője az egyik darabbal Isten áldását kérte minden kórusra és kóristára. A bodajkiak közös éneklésre biztatták a templomban levőket. Minden kórust emléklappal tüntettek ki, ajándékként a zágoni kórus első CD-hangfelvételét kapták meg, majd a 150 kórustagot violinkulcsos mézeskaláccsal lepték meg a helyiek. A bodajki kórus a zágoniakkal való találkozásaikat megörökítő fényképalbummal kedveskedett a vendégfogadóknak, majd megajándékozták a két énekkar ismerkedésénél bábáskodó Zagyváné Rencz Katalint, Bodajk volt polgármesterét.
A templomban Nicolae Cosneanu alpolgármester mondott záróbeszédet. Magyarul köszöntötte a községháza nevében a kórusokat, és reményét fejezte ki, hogy jövőben is sor kerül a dalostalálkozóra. A székely és a magyar himnusz eléneklése után vonultak ki a templomból. Megtekintették a kórusteremben berendezett emlékkiállítást, majd a napot a polgármesteri hivatal által felajánlott közös ebéd zárta.
Szekulits Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hét vezér – hány irány? (Tusványos – magyar nemzetpolitika)
A kérdőjelekkel megtűzdelt című nemzetpolitikai kerekasztal – Hét vezér, egy irány? Merre visszük végzetünk? – résztvevői, bár a kérdésekre egyértelmű választ nem adtak, abban átfogó helyzetértékeléseikből leszűrhető volt, hogy a magyar nemzetpolitikában van egy fősodor, amelynek egyik fő rendezői elvét Budapesten határozzák meg. Mindazonáltal nemhogy megoldódna vagy javulna helyzetük, hanem – a geopolitikai helyzet alakulása miatt is – egyre nehezebb sorba kerülnek az elszakított területek magyar közösségei.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai szakértő moderálása mellett Potápi Árpád nemzetpolitikai államtitkár az elmúlt esztendő törekvéseit, fő irányvonalait, illetve megvalósításait vázolta. „Árpád vezér”, ahogy a résztvevők némelyike utalt a kerekasztal címére, az egyszerűsített honosítást nevezte a nemzetpolitika alapjának – friss hír, hogy 750 ezren kérték, 700 ezren már meg is kapták a magyar állampolgárságot –, de a történelmünk nagyjairól elnevezett programok is – mint a Kőrösi Csoma Sándor-, a Mikes Kelemen- vagy a most induló Petőfi-program – az identitás erősítését, a Kárpát-medencei magyar–magyar kapcsolatok létrejöttét célozzák. Hogy ne végezzen senki középiskolát Magyarországon úgy, hogy nem volt legalább egyszer egy külhoni magyar közösségben – emelt ki egy példát az államtitkár. De fontosak a meghirdetett tematikus évek – a napokban épp a külhoni szakképzés évének előkészületei zárultak, hamarosan elindul a tényleges megvalósítása, s ez jelzi is a gazdasági megerősödés felé irányuló szemléletváltást –, és a politikai párbeszéd intézményeinek hatékony működtetése – Magyar Állandó Értekezlet, Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, Magyar Diaszpóra Tanács –, illetve a társadalmi szervezetek megerősítése is fontos törekvés. Potápi Árpád a legnagyobb problémának a magyarság számbeli fogyását nevezte, így a nemzetpolitika célja röviden úgy fogalmazható meg: minél több magyar gyermek szülessen és járjon magyar iskolába. Háború és megbékélés
Brenzovics László (elnök, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség), mintha ezt kívánta volna illusztrálni, az ukrajnai „furcsa háború”, illetve „befagyott konfliktus” egyenes következményeként szögezte le, hogy a kárpátaljai magyarság 15–20 százaléka hagyta el otthonát. A politikus röviden vázolta a magánhadseregeket még mindig toleráló ukrajnai helyzetet, majd szólt azokról a politikai törekvésekről (alkotmányos reform, októberi helyhatósági választások), amelyek során, bár nem sok eséllyel, de érvényt kívánnak szerezni a magyar közösség érdekeinek.
Megvalósításokban kissé gazdagabb helyzetképet vázolt fel Pásztor István (elnök, Vajdasági Magyar Szövetség), aki a korábban elképzelhetetlennek tűnő szerb–magyar megbékélést emelte ki, amely eltörölte a három vajdasági falu kollektív bűnösségét, olyan civilizációs lépés történt meg, amelyre más elszakított területeken is elengedhetetlenül szükség volna. Ez nem csupán a második világháború végén történt események általános feltárását tette lehetővé (ami befejezéséhez közeledik), hanem közös kormányülésekben és a két ország általános közeledésében is megnyilvánult. Sőt, a magyar határzár felállítása sem okozott különösebb politikai feszültséget a két ország között. Ami a bevándorlási hullám fizikai megfékezését szolgáló kerítést illeti, a politikus szerint a vajdasági magyar közösség érdeke, hogy megépüljön.
Végvári harcosok
Végvári harcosok vagyunk a nyelvi határ megőrzéséért – fogalmazott Horváth Ferenc (elnök, Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség), aki a szlovéniai magyar közösség legnagyobb gondjának a húsz százalék fölötti munkanélküliséget (elvándorlás), a magyar iskolák hiányát nevezte (a kétnyelvű iskolai modell az asszimiláció melegágya lett, önálló magyar iskolák működtetésére pedig már nincs elegendő erő). Legnagyobb tervük ezért egy tan- és mintagazdaság megteremtése, amelyre, úgy néz ki, először a közösség történetében a szlovén regionális fejlesztési program is juttat forrást, de a magyarországi támogatásra is nagy szükség van. A megbékélés tekintetében itt is történt előrelépés, az 1945-ben elhurcolt magyarok emlékére állított kopjafát a két ország magas állami vezetői közösen leplezték le.
Hasonló gondokkal küzdenek a horvátországi magyarok is – derült ki Hordósi Dániel (alelnök, Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége) beszámolójából. A 14 ezer főre tehető közösség (a szabadegyetemen két nap alatt fordult meg ennyi résztvevő) a Gyurcsány-érához hasonló politikai közegben (ott is „elkurták”) vesztésre áll. Az oktatás támogatása mellett magyar befektetőket várnak a horvátországi magyarok. Legalább egy kerítésgyárat építsenek, hogy ötven család megélhetéshez jusson a magyarok lakta térség magas munkanélkülisége közepette – mondta az előadó, utalva arra is, hogy a magyar–szerb határzár várhatóan arra irányítja majd a menekültáradatot.
Önkormányzatiság és/vagy autonómia
Berényi József (elnök, Magyar Közösség Pártja) a Felvidéket is érintő bevándorlási hullám következményeit taglalta. Ott nem az átvonuló, hanem a bővülő menekülttáborok keltik a feszültséget, hiszen a hat szlovákiai intézményből négy a magyarok lakta területen fekszik. Most éppen Bősön akarnak egyet nyitni, ott, ahol a nagy dunai vízi erőmű bármikor terroristafenyegetés áldozata lehet. De Szlovákiát sújtotta a görög válság is, ugyanis az állam mintegy hárommilliárd euróért vállalt kezességet. A magyarságot közvetlenül érintő kérdések közül Berényi a magyar iskolák megmentését emelte ki elsőként, hiszen a 260 intézményből már tavaly 110-et fenntarthatósági okok miatt be kellett volna zárni, de sikerült egy év haladékot nyerni. A helyhatósági választásokat sikerként könyvelte el az MKP elnöke, a jövő évi parlamenti választásokra pedig nyitott listával, de önállóan készülnek, a cél a bejutás a szlovák parlamentbe, de fontos a jelenlegi kormány leváltása is. Végre elkészült a felvidéki autonómiát – azaz a helyi önkormányzatok nagyobb önállóságát biztosító koncepció, illetve törvénytervezet, hiszen Szlovákiában az autonómiával kezdődő tervezeteknek nincs esélyük. Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke aktuális bejelentést tett a fórum sorrendben utolsó felszólalójaként. Szilágyi Zsolt kijelentette, hogy pártja az Országos Választmány döntése nyomán önállóan indul a jövő évi helyhatósági választásokon. A szervezet törekvéseit három pontba sűrítette: első az autonómia, illetve az új, az államfőválasztáson bemutatott, Románia föderatív állammá való átalakítását célzó program (stratégiai partnerség több szervezettel), a második az állami közigazgatás részévé vált korrupció elleni küzdelem, hiszen a jelenség biztonságpolitikai kockázatot is jelent (amelyben egyes magyar politikusok is benne vannak), a harmadik az erősebb magyar képviselet megteremtése (összefogás, párbeszéd, egymás elfogadása).
Ferencz Csaba
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)