Mert megérdemlik...
Románia választott és kinevezett vezetői nem hazudtolták meg a mondást, miszerint minden szentnek maga felé hajlik a keze. Miután a honatyák nagyvonalú nyugdíjat biztosítottak idős korukra, a kormány is igyekezett és megsokszorozta a legfőbb állami méltóságok (köztük saját maguk) bérét. Nem 10–20 százalékkal növelték havi juttatásukat, hanem megháromszorozták. Akinek jár, annak jár...
Vitathatatlan, megérdemlik. Reggeltől estig értünk, az ország felvirágoztatásáért törik magukat, nagy felelősséggel járó munkát végeznek. No meg most már lopni sem lehet úgy, mint egykoron, árgus szemekkel figyel a korrupcióellenes ügyészség. Valamiért csak meg kell érnie magas rangú elöljárónak lenni, ha már befolyásukat nem kamatoztathatják. Az eddigi méltánytalanság rendezését a nemzeti érdek fő védelmezője, Gabriel Oprea ideiglenes kormányfő jelentette be, az eladhatóság kedvéért kapcsolta hozzá az év slágerét, a korrupcióellenes harcot is. Meg kell fizetni a felelős beosztásban lévőket, hogy ne essenek kísértésbe – fordíthatjuk le szavait. Kérdés azonban, hogy a márkás öltönyökben, luxusautókkal flangáló, drága ékszerekkel feldíszített, nyilatkozataik alapján busás vagyonnal rendelkező elöljárók helyzetén mennyit lendít, ha a kávépénznek elegendő rongyos 1000–1500 euró helyett egy-két bevásárlásukat is fedező 4000–5000 eurót kapnak. Mindez akkor, amikor a mostani botrányokban emlegetett kenőpénzek sok százezer, olykor millió euróra rúgnak.
Lényeg a lényeg: immár jól megfizetett s éppen ezért kitűnően munkálkodó vezetőgárdája lesz Romániának. Sürgősen gondoskodtak magukról, a pórnép még várhat. Új bérezési rendszert ígérnek, de legjobb esetben is csak késő ősztől, valószínűsíthetően legfennebb pár százalékkal kúszik majd feljebb a közalkalmazottak, orvosok, tanárok fizetése. Az ő munkájuk közel sem annyira fontos, mint a kormánytagok, a titkosszolgálatok vezetői, vagy a magas rangú állami hivatalnokok tevékenysége. Ez utóbbiak bérét igazítani kell nyugati kollégáikéhoz, az előbbiek érjék be a vadkeleti aprópénzzel. Sokan vannak, többre nem telik – vonogatják vállukat a felelős, immár jól megfizetett vezetők –, járni talán járna nekik is, de nem jut.
Maradnak hát a reménnyel, hogy legfőbb irányítóinknak nemcsak fizetésük, hanem immár teljesítményük is megháromszorozódik. És akkor Romániába beköszönt a földi Kánaán.
Farkas Réka
Erdély.ma

Elhunyt Anamaria Pop
Hatvanhárom éves korában hosszú betegséget követően elhunyt Anamaria Pop költő, számos neves kortárs magyar szerző, köztük Esterházy Péter, Nádas Péter, Márai Sándor és Kertész Imre műveinek román fordítója. 1952-ben született Keresztesen, a bukaresti Újságíró Egyetemen tanult. Több folyóiratban és a Transilvania Rádióban is dolgozott, műfordításokat publikált. Alapító tagja és társelnöke volt a Pro Európa Liga szatmárnémeti fiókjának. A nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium tanára, a magyar Kulturális Központ kulturális tanácsosa, az Európai Unió bukaresti kirendeltségének szakértője és a budapesti Román Kulturális Központ igazgatója is volt. Részt vett a Román–Magyar, és a Magyar–Román Baráti Társaság 1990-es megalapításában. Kitüntetései: Déry Tibor-díj (1998), Kosztolányi-díj, Szindbád-díj (2004); a Román Írószövetség két fordítói díjjal jutalmazta (2009, 2010).
Erdély.ma

Kilenc milliárd eurót kap Románia az uniótól
Jóváhagyta a romániai nagy infrastruktúra operatív program (POIM) több mint 9 milliárd euró értékű támogatását az Európai Bizottság: erről megállapodást írt alá Corina Crețu regionális politikáért felelős uniós biztos és Victor Ponta miniszterelnök pénteken Bukarestben.
Crețu szerint ez Románia legnagyobb és ugyanakkor az Európai Unió második legnagyobb keretösszegű operatív programja, amelyet Románia a közlekedési hálózat, a környezetvédelem és az energetikai rendszer fejlesztésére fordíthat.
Ezeket a beruházásokat az unió 9,41 milliárd euróval támogatja a 2014-2020-as költségvetési ciklusban, amit a román költségvetés 2,4 milliárd eurós önrésszel egészít ki. Ponta a megállapodás ünnepélyes aláírása alkalmával rámutatott, hogy ebből a pénzből folytatják Románia autópálya-építési programját
Hozzátette, hogy Brüsszel a sokat vitatott román közlekedésfejlesztési tervet is elfogadta. A kormány európai alapokat kezelő minisztériuma közölte, hogy a nagy infrastruktúra operatív programból 6,8 milliárd eurót (ebből 5,1 milliárd uniós támogatás) fordítanak a közlekedési hálózat fejlesztésére, 4,47 milliárd eurót (ebből 3,8 milliárd uniós támogatás) környezetvédelmi programokra, és 0,6 milliárd eurót (ebből 0,52 milliárd uniós támogatás) a megújuló energiaforrások elterjesztésére.
MTI
Erdély.ma

Elkezdődött a Régizene Fesztivál Csíkszeredában
Július 9-én megnyitotta kapuit a 2015-ös Csíkszeredai Régizene Fesztivál! Szerencsére a szervezőket nem ijesztette el az enyhe eső, és minden a korábban kigondolt terv szerint alakult.
Miután szép a számú közönség elfoglalta helyét a múzeumudvar padjain és székein, a Nyári Egyetem dákjaiból alakult együttes, tanáraikkal kiegészülve, Follia-variációkkal hangoltak rá a Fesztiválnyitásra. Az ünnepélyes megnyitó után, amelyen felszólalt dr. Filip Ignác Csaba, a Fesztivál művészeti vezetője, Burus-Siklódi Botond, Hargita Megye Tanácsának képviselője, illetve Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója, két, középkori dallamokat játszó együttest hallgathattunk meg.
A hallgatóságnak nehéz, mai füllel intellektuálisnak vélt zenék jól megszemlélhető, világos képét adták a késő középkor zenei nyelvezetének.
A németországi Santenay együttes három fő egységre bontotta műsorát: a három egységből a két szélső francia, míg a közbelső rész itáliai késő középkori darabokat tartalmazott. Ez az osztás szerencsés volt, a figyelmes hallgató különbséget tehetett, hogy már az ars nova és ars subtilior stílusaiban (késő 14.-kora 15. sz.) különbség figyelhető meg a két nemzet zenéi között: az itáliai mesterek művei már akkor inkább dallamosak, éneklőbbek voltak, mint a franciák tudományos felhangot megütő kompozíciói. Előadásuk szép, kidogozott volt, az énekes, Julla von Landsberg végig uralta hangját.
Az olasz La fonte musica, hasonlóan késő középkori műsorával már könnyedebb hangot ütött meg. Az ars subtilior egyik jelentős alakjának, Antonio Zachara da Teramo-nak (1360 k.-1413) dalaira támaszkodó műsort lendületes előadás jellemezte. Énekeseik virtuózok voltak: széles dinamikai és érzelmi skálát bejáró hangjukkal azt csináltak, amit akartak. Gyönyörű, finom indításoknak lehettünk fültanúi. Zachara da Teramo két dala, az Ad ogne vento come foglia és a legutolsó, Ciaramella, me dolçe Ciaramella volt talán a legbonyolultabb ritmikájú két dal, melyek ugyanolyan könnyedséggel és pontossággal szólaltak meg, mint a többi elhangzott ének. Játékukban a bizonytalanságnak nyoma sem volt.
A koncert végén a közönség felvonult a Bástyaterembe, a későesti hangversenyre. Az immár harmadjára megszervezett esti muzsikálások első napján a nagyszámú hallgatóságnak Ványolós András és Kónya István tartott jó hangulatú, a nap fáradalmait feledtető előadást, amelyet a Nyári Egyetem néhány diákja vezetett be. Műsorukkal az európai udvarokban énekelt dallamok széles palettáját vonultatták fel, egészséges rendbe állítva azokat. Keretként magyar énekek csendültek fel, előbb népénekek, majd pedig zárásként Balassi- és Tinódi-szövegek, illetve Bakfark Bálint 9. lantfantáziája. Közben pedig főként olasz, de német és angol énekek adtak képet a 15-16. századi Európa dalköltészetéről.
A két előadó összjátéka végig plasztikus volt, Ványolós András énekét egészen szép, könnyed hangképzés jellemezte, amely mindenkor a szöveget helyezte előtérbe. Kónya István lantjátéka pedig, amint a műsorfüzetben is áll, improvizált jellegénél fogva mindenkor alátámasztotta, segítette, értelmezte az énekszöveget.
Közlemény
Erdély.ma

A TTIP felgyorsíthatja a közép- és kelet-európai országok integrációs folyamatát
Egy tartalmas és minden európai polgár számára kedvező feltételekre épített transzatlanti megállapodás felgyorsíthatja a közép- és kelet-európai államok, közöttük Románia esetében is az EU- integrációs folyamatot, annak ellenére, hogy első hangzásra talán paradoxonnak tűnhet ez a kijelentés – véli Winkler Gyula EP- képviselő, az Európai Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságának (INTA) alelnöke.
– A TTIP kereskedelmi és befektetési megállapodás konkrétumokra vonatkozó előírásai rendkívül fontosak, ezek tárgyalása maximális odafigyelést igényel. Az egyezmény keret-előírásai és technikai részletei egyaránt fontosak. Még ha Románia nem is bajnoka az Egyesült Államokkal való kétoldalú kereskedelmi kapcsolatnak, a közvetlen mellett közvetett előnyei is származhatnak a TTIP-megállapodás ratifikálásából. Tehát, a legfontosabb kereskedelmi és gazdasági partnereink, az EU alapító államai révén, a TTIP megállapodásnak közvetve is kedvezményezettjei lehetünk – hangsúlyozta Winkler a parlamenti indoklásában, annak kapcsán, hogy ismét az Európai Parlament napirendjére került a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségi megállapodásról (TTIP) szóló jelentés, azt követően, hogy a júniusi plenárison elhalasztották az erről szóló vitát és szavazást. A parlament a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság (INTA) által előkészített és további 13 szakbizottság véleményét tartalmazó jelentésről szavazott szerdán Strasbourgban.
Az RMDSZ EP-képviselője rámutatott: Romániának egy viszonylag szerény, mindössze kétmilliárd dollár értékű kétoldalú kereskedelmi kapcsolata van az Egyesült Államokkal, viszont a közvetett előnyök egyértelművé válnak, ha figyelembe vesszük, hogy Németország az első számú kereskedelmi partnerünk, és a kétoldalú kereskedelem értéke meghaladja a 21 milliárd eurót.
– Ez az egyik érvem, amiért támogatom a TTIP megkötését, és támogattam ma szavazatommal a tárgyalásokra vonatkozó jelentés elfogadását – fogalmazott indoklásában Winkler Gyula, az RMDSZ EP-képviselője.
Szerinte egy másik érv, amely a TTIP-megállapodás mellett szól, és ez kiemelten szerepel az EP-vitához benyújtott írásos nyilatkozatában, arra utal, hogy az Amerikai Egyesült Államok és az EU világpiaci viszonya kettős: versenytársak és szövetségesek egyaránt.
– A megoldásokra váró, többszörös válság ellenére az EU középtávon érdekelt a fenntartható gazdasági növekedés megerősítésében, valamint új munkahelyek teremtésében, különösen a fiatalok számára. Az EU következetesen arra törekszik, hogy alapvető értékeit közvetítse. A célok elérése érdekében pedig szükségünk van szövetségesekre. A különbségek és nézeteltérések, valamint az EU és az EÁ közötti verseny ellenére, a gyakorlat mindeddig azt bizonyítja, hogy Európa természetes szövetségese a globális versenyben" – hangsúlyozta az INTA alelnöke.
Továbbá, Winkler nyilatkozatában utalt a rendkívül feszült és bonyolult nemzetközi helyzetre is, amelyben Ázsia feltörekvő gazdaságai túlértékelődtek.
– A gazdasági elemzők dicsérik az ázsiai országok látványos gazdasági növekedését, de ez vajon fenntartható-e? A partnerség ezekkel a gazdaságokkal fontos Európa számára. De értékeink összeegyeztethetők- e? – fogalmazott az RMDSZ EP-képviselője.
Winkler szerint a TTIP-megállapodás szükséges eszköz egy olyan Európa számára, amely jövőjét tervezi. Ugyanakkor az EU és EÁ közötti kapocs sokkal fontosabb, mint a különbségek.
– Úgy vélem, hogy az Atlanti-óceán túlsó partján lévő elemzők, akik nap mint nap ellátnak bennünket tanácsokkal – most éppen a görög válság és a grexit kapcsán – tulajdonképpen amerikai érdekeket képviselnek, és ezek nincsenek feltétlenül összhangban saját céljainkkal. De ugyanakkor meggyőződésem, hogy a közöttünk lévő különbségek kevésbé fontosak, mint az, ami összeköt bennünket – mutatott rá nyilatkozatában az INTA alelnöke.
Winkler kitért arra is, hogy az Európai Bizottság tárgyalóinak figyelembe kell venniük az EP álláspontját, hiszen csupán ez jelent garanciát arra, hogy a TTIP-megállapodás végleges szövegét az európai képviselők megszavazzák.
Szerdán Strasbourgban a plenáris ülés elfogadta a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségi megállapodásról szóló jelentést.
Winkler Gyula EP-képviselő sajtóirodája
Népújság (Marosvásárhely)

„Nincs olyan pillanat a kisebbségvédelemben, amikor azt mondhatnánk, hogy minden rendben van”
Csütörtökön folytatódtak a Nemzeti kisebbségek Európában – kihívások és perspektívák című temesvári kisebbségügyi konferencia munkálatai. Az európai etnikai kisebbségek helyzetéről szóló, a sajtó kizárásával lezajlott vita bevezetőjében Vincze Lóránt FUEN-alelnök mutatta be az általa képviselt szervezetet, ismertetve ugyanakkor az erdélyi magyar kisebbség problémáit is a konferencia résztvevőivel.
– Bemutattam a konferencia résztvevőinek a FUEN-t (Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója) – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Vincze Loránt –, amelyre nagyon sok utalás volt ezen a konferencián, hiszen itt van a német kormány kisebbségügyi megbízottja, Hartmut Koschyk, akivel nagyon jó viszonya van a FUEN-nek, és ő egy erős támogatója a Minority Safe Pack európai polgári kezdeményezésnek. Természetesen kihasználtam az alkalmat arra, hogy beszéljek az erdélyi magyarság problémáiról, hiszen itt egy nagyon szép képet festett a külügyminiszter a tegnap arról, hogy mennyire jó a többség-kisebbség viszony, mennyire modellértékű Románia a kisebbségvédelemben. Vannak olyan eredmények, amelyeket mi is elismerünk, de ugyanakkor felsoroljuk a problémáinkat, hiszen szeretnénk előre lépni. Soha nincsen egy olyan pillanat a kisebbségvédelemben, amikor azt mondhatnánk, hogy minden rendben van, és már nincs szükség a továbblépésre. A román kormány úgy tűnik, nem tud túllépni azon a meggyőződésén, hogy csupán egyéni jogokra van szükségük a kisebbségeknek, és nem hajlandóak a közösségi jogokról beszélni.
– A külügyminiszter következetesen „kisebbséghez tartozó személyek”-ről beszélt.
– Számomra ez érthetetlen, és azt gondolom, amit Kelemen Hunor szövetségi elnök is javasolt Klaus Iohannis államfőnek, hogy a kisebbségi együttélési keretből kellene kiindulni, egy román–magyar együttélési keretet teremteni, amely az európai jó példákon alapulhatna. Ez alapozhatná meg, hogy Románia túllépjen az egyéni jogokon, és továbblépjen a közösségi jogok felé. Mit jelentene ez? A kisebb közösségekben élő magyarok számára a kulturális autonómiát, a tömbben élő magyarok számára a személyi elvű, illetve a területi autonómiát. A másik téma, amiről szó volt az előadásomban az a FUEN-nek és az alkotó szervezeteknek a szándéka, hogy egy európai kisebbségvédelmi keretrendszer jöjjön létre. Ennek az elején vagyunk nagyon, és egyik eszközünket, a kisebbségvédelmi polgári kezdeményezést elutasította az Európai Bizottság, de a jövőben nekünk ezt a munkát folytatnunk kell, hiszen nem lehet csupán egy üres szlogen a „sokszínűség Európában”. Ezt a sokszínűséget védeni is kellene. Azt gondolom, hogyha Románia alaposan megfontolja az érdekeit, akkor maga áll az élére egy ilyen európai kezdeményezésnek, amely a kisebbségvédelem kidolgozását szeretné az Európai Unióban. Nemcsak a 20 romániai kisebbség miatt, hanem a határokon kívül élő őshonos román közösségek érdekében is. Ez a felvetés meglepő lehet egy ilyen keretben is, ahol kisebbségi témáról beszélünk leginkább a német kisebbségek részvételével, de azt gondolom, hogy ez lehetne a jövő. Egyre több EU-tagállam gondolja úgy, hogy a kisebbségvédelemmel foglalkozni kellene. Miért ne állhatna Románia is ezek közé a tagállamok közé?”
– Hogyan viszonyulnak a konferencia külföldi résztvevői, például a németországiak a kisebbségvédelem kérdéséhez?
– A német kormány nagyon támogatja azt, hogy az Európai Unió is foglalkozzon a kisebbségvédelemmel, hiszen érzik és tudják, hogy az európai keret egyfajta biztonságot jelentene minden kisebbség számára, így a német kisebbségek számára is, bárhol éljenek Európában.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

XIV. Kisiratosi Napok
Július 17–19. között, péntektől vasárnapig XIV. alkalommal szervezik meg a Kisiratosi Napokat. A programsorozat pénteken 17 órától könyvbemutatóval indul a községi klubteremben, ahol Vida Gábor Falulátó, valamint Réhon József Zarándból nézve című jegyzet-fűzérét mutatják be Sarusi Mihálynak Aradról írt könyveiről. 19 órától a nagy kultúrotthonban népdal- és citeraestet szerveznek, ahol fellépnek a kisiratosi, a csorvási, a kétsopronyi, a pusztaföldvári és a nagyszénási citerazenekarok, valamint a helybeli, a nagyiratosi, a kisperegi és a tornyai népdalkórusok.
Szombaton 14 órától lovas felvonulás a község utcáin, 15 órától kispályás labdarúgás, Kisiratos Kupa, 16 órától népviseleti seregszemle a főutcán, 17 órától a szabadtéri színpadon ünnepélyes megnyitó, Almási Vince polgármester köszöntője után ünnepi műsor, 19.30 órától Crypton Bűvész műsora, 20 órától a Moustache Band popkoncertje, 22 órától a Nox együttes énekesnője, Péter Szabó Szilvia koncertje, 23.50 órától tűzijáték, majd a fiatalok diszkó-mulatsága zárja a napot.
Vasárnap 10 órától ünnepi szentmise a helybeli katolikus templomban, 11 órától Tájház látogatás, koszorúzás dr. Almási Béla tájházalapító síremlékénél, 10–13 óra között a futballpályán sportrendezvények zárják a XIV. Kisiratosi Napokat. A szervezők szeretettel várják a helybeli és környékbeli érdeklődőket.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Johannis kiáll a muzulmánok mellett
A romániai muzulmán közösség tagjai az ország többi lakójával azonos célokat követnek, ezek között pedig az európai integráció és az euroatlanti szövetség iránti elkötelezettség is megtalálható – jelentette ki szerdán este Klaus Johannis államfő Bukarestben, miután részt vett a muszlim közösség Iftár-vacsoráján, amelyet a böjti időszak, a ramadán napjaiban, naplemente után tartanak.
„A muzulmán közösség nem csupán a szavak, hanem a tettek szintjén is élvezi az alkotmányban rögzített jogokat és az állam támogatását. Az önök kapcsolata Románia többi polgárával – és itt örömmel idézem a romániai muzulmán egyház főmuftiját – testvéri és korrekt" – hangoztatta Johannis.
Az államfő szerint a kulturális sokszínűség, a romániai nemzeti és vallási kisebbségek szerepe az, hogy hidakat képezzenek az emberek között, a helyi, kulturális vagy vallási identitások fontosságának felismerése pedig egy szélesebb körű nemzeti projektben erősebb Romániát eredményez. Úgy vélte, egy erős Románia olyan ország, amely több lehetőséget és több, a hatóságok által tiszteletben tartott jogot eredményez.
Johannis kijelentései abban kontextusban hangzottak el, hogy vasárnap Traian Băsescu volt államfő élesen bírálta a kormányt, amiért engedélyezte, hogy török támogatással egy 11 ezer négyzetméteres bukaresti telken Európa egyik legnagyobb mecsetét építsék fel. Szerinte a mecset mellé olyan iszlám egyetemet is építenek, amelyre hatezer muzulmán diákot várnak, ez pedig nemzetbiztonsági kockázat.
Juszuf Murat romániai főmufti viszont cáfolta, hogy a muzulmán vallási központba egyetemisták érkeznének, a mecset pedig szerinte éppen azt szolgálja, hogy Bukarestben ne szervezhessenek többé rögtönzött gyülekezőhelyeken muszlim vallási szertartásokat.
„Csalódást jelent számomra a volt államfő megalapozatlan kijelentése, hiszen ő is tudja, hogy több mint tíz éve, amióta ebben a tisztségben vagyok, magam is harcolok a vallásos radikalizmus terjedése ellen. Románia sosem lesz iszlám központ. Ha felépül a bukaresti mecset, eltűnnek ezek az engedély nélküli imaházak Bukarestből, és csak olyan imámok prédikálhatnak ezentúl, akik megfelelő képzésben, a román állam által akkreditált teológiai intézmények oklevelével rendelkeznek” – mondta a főmufti.
Mindemellett az Antiszemitizmust Megfigyelő Központ szerdán délután közleményt adott ki, amelyben – Băsescuhoz hasonlóan – azon aggodalmának adott hangot, miszerint a bukaresti mecset esetében fennáll a veszély, hogy fundamentalista iszlamista csoportok bázisává válik terrorcselekmények megtervezésében, valamint zsidó- és keresztényellenes megnyilvánulások népszerűsítésében.
Victor Ponta miniszterelnök viszont csütörtökön úgy nyilatkozott: Johannis lépése dicséretes és normális, és reményét fejezte ki, hogy általa „sikerül lemosni a muzulmán közösség elleni felelőtlen nyilatkozatok miatti szégyent”.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Pályázásra buzdított székely gazdák – Agrárkonferencia Gyergyóújfaluban
Az olykor rendkívül bonyolultnak tűnő, bürokratikus pályázási procedúrák ellenére a gazdáknak érdemes kihasználniuk a támogatási lehetőségeket, mert a lehívott összegek komoly segítséget nyújtanak munkájukban – hangzott el többek közt a Gyergyóújfaluban megrendezett mezőgazdasági konferencián.
Az optimista hangvételű rendezvény keretében Tánczos Barna szenátor – volt mezőgazdasági államtitkár –, Haschi András, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) vezetője és Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) elnöke tartott előadást a támogatási lehetőségekről és az ezzel kapcsolatos tudnivalókról.
Elhangzott, a 2020-ig tartó uniós költségvetési időszakra megnyíló pályázati lehetőségek kedvezőbb feltételeket biztosítanak a gazdák számára, mint a korábbiak. „Nagy esélyt nyújt a gazdaságok fejlesztésére például az a gépbeszerzési pályázat, amelynek köszönhetően a negyven évnél fiatalabb, hegyvidéki területeken dolgozó gazdák kilencvenszázalékos támogatással vásárolhatnak meg traktorokat vagy más gépeket" – magyarázta Tánczos Barna.
Rámutatott, előnyt jelent még, hogy könnyebb a folyamat is, hiszen eddig nemcsak az önrészt kellett előteremtenie a gazdának, hanem a gép teljes árát ki kellett fizesse, és csak hónapok múlva kapta vissza a támogatási összeget. „Most elég kifizetni az önrészt egy gépforgalmazónak, és meg is kapja a gépet a gazda. A többit akkor kell kifizetni, amikor a támogatás megérkezik. Ez komoly segítség, hiszen korábban sok traktorvásárlási próbálkozás azért lett sikertelen, mert a gazdának nem volt honnan előteremtenie a gép teljes árát, s kölcsönt sem nagyon kapott arra a pár hónapra, míg a támogatás megérkezett" – mutatott rá a volt államtitkár.
Elmondta még, újdonságnak számít, hogy hamarosan megnyílnak olyan pályázati lehetőségek, amelyek vidéki, de nem mezőgazdasági jellegű tevékenységekre igényelhetők. 15 ezer euróig lehet kérni támogatást például vidéki turizmusra, panziófejlesztésre, kézműves tevékenységekre.
A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a támogatások lehívása és a hitelek felvétele továbbra is bonyolult és bürokratikus – az egyik felszólaló szerint 127 aláírás kell egy traktor megvásárlásához –, ezeket a lehetőségeket azonban érdemes kihasználni még akkor is, ha rengeteg utánajárással járnak, időt és türelmet igényelnek.
A rendezvényen utolsóként felszólaló Gáll József helyi szakember arra biztatta a fiatalokat, hogy maradjanak itthon, próbálkozzanak a termeléssel, tudatosítsák magukban: Gyergyóban is meg lehet élni a mezőgazdaságból. „A kis családi gazdaságok megélhetést tudnak biztosítani ma is az itteni embereknek. Nem akarjuk itthon is azt látni, amit a televízióban látunk mindennap, hogy milliók hagyják el a szülőföldjüket jobb életet keresve" – fogalmazott Gáll József.
Gergely Imre
Krónika (Kolozsvár)

Írótábor az emlékezetkultúra jegyében
Csütörtökön délután a Partiumi Keresztény Egyetemen vette kezdetét a XII. Partiumi Írótábor, melyen jeles irodalmárok, irodalomtörténészek tartottak előadásokat.
A 2004 óta megrendezésre kerülő Partiumi Írótábor idei, XII. évadát csütörtök délután a nagyváradi székhelyű Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) Bartók termében nyitotta meg Szigeti Horváth István az egyik szervező intézmény a Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) elnöke. Elmondta, hogy mint minden évben, ezúttal is egy adott tematika mentén szervezték meg az írótábort, az idei rendezvény Az emlékezetkultúra a régiók irodalmában összefoglaló cím alatt zajlik. Szigeti Horváth István a megnyitón kifejtette: „a közösség emlékezete kapcsán mindig az a központi kérdés, hogy melyek azok az események, folyamatok, amelyeket a közösségnek nem szabad elfelejtenie, hisz az emlékeit elveszítő közösség hagyományait és identitását veszíti el. A közösségi emlékezet sokszor olyasvalamit is magában foglal, amit a kollektívum tagja nem élt, nem élhetett át, ennek ellenére emlékezik rá. Az írásbeliség, az irodalom, mint ilyen értelemben felfogott életképek hordozója az emlékezés kultúrájának fontos médiuma, és ezáltal egy régió, egy közösség emlékezetének hordozója is, ekképpen döntő módon hozzájárul az identitás kialakulásához és fenntartásához. Ennek a vezérgondolatnak a jegyében hívtuk meg visszajáró, már ismert előadókat, és olyan előadókat is, akik még talán nem mutatkoztak be a Partiumi Írótáborban”. A köszöntő után a megjelentek egy perces néma felállással adóztak a nemrégiben elhunyt Barabád Zoltán költő, a Partiumi Írótábor ötletgazdája és hosszú ideig főszervezője, illetve Mihálka Zoltán szerkesztő emlékének. Az írótábor első napjának előadója volt Nagy Erika író, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának titkára, Bertha Zoltán irodalomtörténész, a debreceni Károli Gáspár Református Egyetem docense, Ködöböcz Gábor irodalomtörténész, az egri Eszterházy Károly Főiskola docense, Jónás Zoltán szerkesztő. Bemutatkozott továbbá Szilágyi Szilvia fiatal költő, aki a Partiumi Keresztény Egyetem volt hallgatója. A csütörtöki nap programja este felolvasóesttel zárult a Bodega kulturkocsmában.
Pap István
erdon.ro

Ponta lefújta az állami vezetők béremelését
Egyelőre lefújta a hivatalába visszatérő Victor Ponta kormányfő csütörtökön a magas rangú állami vezetők fizetésemelését. Csütörtök este közölte, hogy nem ért egyet az intézkedéssel. A juttatások növelését korábban Gabriel Oprea ideiglenes miniszterelnök jelentette be. A politikus összeget nem említett, csak azt, hogy az intézkedés az ország 48 vezető tisztségviselőjét érinti. A román média úgy tudja, hogy a szerdán elfogadott kormányrendelet szerint a köztársasági elnök az eddigi nettó 6700 lej helyett 15 ezer lej (21 500 lej bruttó) juttatást kap majd. A miniszterek nettó fizetése a mostani 5300 lejről 13 ezer lejre emelkedne.
Victor Ponta csütörtökön elmondta, nem ért egyet az emeléssel, de tudja, hogy Klaus Johannis államfő üdvözölte Oprea bejelentését. A miniszterelnök azt követően nyilatkozott az ügyről, hogy Dan Michalache, az államelnöki hivatal vezetője kijelentette, nem Klaus Johannis kérte meg az ideiglenes kormányfőt, hogy emelje a magas rangú állami döntéshozók, többek között az államfő bérét. Ponta elmondta, a kormány jövő héten újabb rendelettel elhalasztja a juttatások emelését, egészen addig, amíg az közalkalmazottak új, egységes bérezési törvényét nem fogadják el. A jogszabálycsomag leghamarabb ez év végén léphet hatályba.
maszol.ro

Megnyitották az első autópálya-határátkelőt
Megnyitották az első autópálya-határátkelőt Románia és Magyarország között: a román oldalon a dél-erdélyi sztrádához tartozó, Nagylak és Pécska közötti 16 kilométeres szakaszt szombat délben adták át.
A Csanádpalota–Nagylak-határátkelőhely a román oldalon épült meg. Mindkét irányban négy-négy sávot alakítottak ki a személygépjárműveknek, illetve a teherforgalomnak, valamint két sávot az autóbuszoknak. Két-két mérleget is építettek, és kialakítottak egy több mint száz férőhelyes kamionparkolót is. A húszsávos Nagylak–Csanádpalota autópálya-határátkelő megnyitása nyomán Arad és Temesvár lett Románia első két nagyvárosa, amelyet bekapcsolnak az európai gyorsforgalmi úthálózatba.
Marius Nica, a román kormány európai alapokért felelős minisztere történelmi mérföldkőnek nevezte a magyar–román kapcsolatokban a két ország autópálya-összeköttetésének megteremtését. „Az autópályák és a határátkelőhely megépítése kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy a két kormány képes együttműködni a két ország közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében” – mondta.
Bár a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) Arad megyei szervezete korábban arról tájékoztatott, hogy a sztrádaavatón Victor Ponta román és Orbán Viktor magyar miniszterelnök is részt vesz, az eseményen végül csak Ponta jelent meg. A kormányfő mankón támaszkodva, Marius Nicával és Semjén Zsolttal, Magyarország miniszterelnök-helyettesével közösen vágta át a szalagot.
Semjén Zsolt avatóbeszédében hangsúlyozta: Magyarország számára kiemelt fontosságú a határon átnyúló fejlesztések megvalósítása. „A kormány célul tűzte ki, hogy minden autópályát kiépít a határig, és ebben a magyar–román autópálya-kapcsolat megteremtése jelentős mérföldkő” – tette hozzá.
Semjén kifejtette: Magyarország számára alapvető fontosságú a szomszédos országokkal fenntartott jó viszony, ezért arra törekszenek, hogy Romániával is minél több olyan projektet valósítsanak meg, amely előbbre viszi a közös fejlődést. A kereszténydemokrata politikus különösen fontosnak tartja a közlekedési, a kommunikációs és az energetikai hálózatok összekapcsolását. Semjén Zsolt ugyanakkor közölte: várja az észak-erdélyi autópálya megépülését is, annak érdekében, hogy Erdély magyarok által is nagy számban lakott területein is áthaladjon egy gyorsforgalmi út.
„Az uniós integrációnak köszönhetően az elmúlt években kezdett kibontakozni a határok nélküli Európa. Bár az utóbbi hónapok eseményei rámutattak az uniót érő kihívásokra, az illegális migráció problémája és kezelése nem tántoríthat el minket az akadálymentes kapcsolattartás elősegítésétől” – fogalmazott a magyarországi politikus.
Székelyhon.ro

Várják a hallgatókat a Sapientia sepsiszentgyörgyi tagozatán is
Elkészültek a munkálatok, a termeket is felszerelték, egy hét múlva pedig az iratkozás is megkezdődik a Sapientia EMTE Sepsiszentgyörgyi Oktatási Központjában. A felújított épülettel kapcsolatban Székely Gyula, a megyeszékhelyi intézmény vezetője beszélt.
Székely Gyula elmondta, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, valamint Sepsiszentgyörgy városi önkormányzatának együttműködése eredményeként elkészült a Csíki utca 50. szám alatti épület korszerűsítése, amely a jelenlegi egyetemi oktatás követelményeinek megfelelően lett kialakítva. A volt Gámán János Szakközépiskola – a helyiek által traktor iskolaként ismert – épületcsoportjában összesen 16 labor, két szemináriumi terem, valamint egy nyolcvan férőhelyes amfiteátrum is helyet kapott. Az épület külső munkálatainak finanszírozását különben a városi önkormányzat vállalta fel, míg a belső felújítást és a korszerű berendezésekkel felszerelt termeket az egyetem több, mint 1 millió eurós keretösszegből valósította meg.
Már az ARACIS, azaz a Romániai Minőségbiztosítási Ügynökség Szakbizottsága is megtette ellenőrző látogatását, amely ki is bocsájtotta a hét évig érvényes ideiglenes működési engedélyt – mondta Székely Gyula. Az agrármérnöki szakhoz különben 17 labort kértek az engedélyeztetéshez, ezekből egyet a korszerűen felszerelt csíkszeredai kar által felszerelt laborok, míg 16-ot a sepsiszentgyörgyi épületben létrehozottak közül használnak majd a hallgatók – ecsetelte az igazgató. Kifejtette, a laborok nyolc darab két személyes paddal vannak berendezve, illetve mikroszkópok és az agronómia területén használt különböző tárgyakkal vannak felszerelve, mint például földmérésre vagy épp légnyomás mérésére alkalmas eszközökkel. Már az úgynevezett tangazdaság kialakítására szükséges minimálisan elvárt öthektárnyi területet is megvásárolta a Sapientia EMTE, Székely Gyula ugyanakkor hozzátette: ezt legalább 20 hektárnyira szeretnék bővíteni, hogy különböző kísérletekre is megfelelő legyen a terület.
A Sapientia sepsiszentgyörgyi tagozatán a nyári felvételi időszakban jelentkezők számára 25 tandíjmentes és öt tandíj hozzájárulásos helyet hirdetnek meg.
Székely Gyula ugyanakkor hozzátette: nem titkolt céljuk, hogy új szakokat is lehozzanak Sepsiszentgyörgyre, ugyanakkor ahhoz, hogy különálló karként működhessenek, legalább 6-7 éves munka eredményeit kell felmutassák. Magyarországról hét tanár fog besegíteni az oktatásba, a gödöllői Szent István Egyetemről, és a Nyíregyházi Főiskoláról. A keretben 17 tanári állás szerepel, ám a tanterv követésének érdekében több szakembert vonnak be ezekre a helyekre, így összesen 29 tanár fogja oktatni a hallgatókat. Az elkövetkezendőkben erdészmérnöki szak indítását is szorgalmazzák, ezzel kapcsolatban leghamarabb jövő év elején tudnak meg további információkat.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Német, magyar, két jó barát
A kisebbségvédelmi keretegyezmény húsz évvel ezelőtti elfogadása óta a romániai politikusok kisebbségekhez való viszonyulása eljutott az asszimilációs politikáktól és a többség homogén kultúrájának a meghatározásától a különböző identitások tiszteletéig és pártolásáig. A kulturális sokszínűség a demokrácia, valamint a tiszteleten és békés együttélésen alapuló társadalom alapvető értéke, Románia az interkulturalitás pártolásával modellértékű kisebbségvédelmi politikát folytat, amely meghaladja a nemzetközi szabályozásokat.
Nem kell politikai elemzőnek lenni, hogy azonnal felismerjük: a fenti mondatok a román diplomácia évek, évtizedek óta hirdetett propagandájának részei, köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Legutóbb Bogdan Aurescu külügyminiszter hangoztatta e szépen csengő frázisokat egy temesvári nemzetközi konferencián. A félretájékoztatásra, hazugságra épített bukaresti kampányt ismerjük már jó ideje, a külügyér kijelentéseire mégis érdemes odafigyelnünk több okból is.
Az egyik, mert tartalmaz egy beismerést, amit nem ártana felmutatni, valahányszor nemzetközi színtéren ecseteljük jogfosztottságunkat, magyarázzuk követeléseinket. Bogdan Aurescu ugyanis elismeri, hogy asszimilációs, homogenizáló törekvések jellemezték a román politikusok viszonyulását a kisebbségekhez. Azért sem árt felidézni a diplomata szavait, mert valamiféle ködös ígéretet is tartalmaznak: szerinte a kisebbségek védelmét biztosító jogszabályokat folyamatosan javítani kell.
Burkolt beismerése ez is annak, hogy jóllehet belföldön és külföldön is modellértékű kisebbségpolitikáról áradoznak, mégsem oly rózsás a helyzet. Mégsem üdvözölhetjük a dörzsölt román diplomata eme őszintének, nyitottnak szánt szavait, ha alaposabban megvizsgáljuk, kinek és miért mondta ezeket. A temesvári konferenciát ugyanis a bukaresti szaktárca a Romániai Német Demokrata Fórummal, a németországi Konrad Adenauer Alapítvánnyal és a Kelet-Európai Német Kultúra Alapítványával közösen szervezte, azon részt vettek a román–német vegyes bizottság vezetői, így a berlini kormány képviselője is.
A németekről, a németekhez, Németország képviselőihez szólnak tehát elsősorban a bukaresti külügyér szavai, s bár általánosságában beszél a nemzeti kisebbségekről, kitetszik: másként szól, másként viszonyul hozzájuk, mint a magyarsághoz vagy Budapesthez. Talán mert sokkal kisebb lélekszámú közösség a romániai németeké, mint a magyar, talán mert német nemzetiségű politikust választottak államfővé Romániában, talán mert súlyosabb Berlin szava, mint Budapesté, talán mindez együtt – tény azonban: engedékenyebb, tisztelettudóbb a külügyér viszonyulása, mint amikor rólunk van szó.
Mindebből pedig azt a következtetést vonhatnánk le: kisebbségi jogvédelmi törekvéseink hatékonyságát növelhetné, ha valamilyen módon szövetségeseinkké tehetnénk a Romániában élő német közösséget.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hervai Zoltán életmű-kiállítása
Hervai Zoltán az autonóm modernitást és kulturális sajátosságot képviselte, festészeti életműve monumentális, annak kutatása megkerülhetetlen – hangsúlyozta Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész a tíz éve elhunyt festőművész sepsiszentgyörgyi kiállításának megnyitóján. A tárlat alkalmával a művész családja tíz reprezentatív olajképet adományozott az Erdélyi Művészeti Központnak (EMŰK).
A Székely Mikó Kollégium egykori rajztanárának életmű-kiállítása csütörtök délután nyílt meg az EMŰK épületében, a rendezvényen részt vettek Hervai Zoltán lányai, Ágnes és Katalin is. Sztakics Éva alpolgármester köszöntőjében megjegyezte, ahhoz, hogy Sepsiszentgyörgyön kialakulhatott a mostani művészeti élet, nagymértékben hozzájárultak az olyan karizmatikus személyiségek is, mint Hervai Zoltán. Úgy vélekedett, a városnak a kultúrában kell tovább fejlődnie, ehhez művészeti fakultások is kellenének.
Hervai Zoltán tegnap lett volna 96 esztendős – kezdte megnyitóbeszédét Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, az EMŰK vezetője. Részletesen is­mertette életpályáját, egy 1994-es kiállítása kapcsán pedig az idős művész leveléből idézett, amelyben a tradíció és a progresszió viszonyát elemezte. Írásában Hervai leszögezte: „Nem az ábrázolt tárgyak teszik erdélyivé az alkotást. A székely ember már nem jár harisnyában vagy kenderből osztovátán szőtt ingben, gatyában. Sok minden már múzeumi tárgy, de él az erdélyi szellem, a transzszilvanizmus, erdélyi öntudattal, önérzettel, kultúrával, erős akarattal, igényességgel, ezeréves históriai múlttal, tradícióval, nagy egyéniségekkel, történelmi múltú iskoláinkkal.” Összegzésében Vécsi Nagy Zoltán úgy fogalmazott, Hervai Zoltán „olyan fontos, a korra jellemző problémák megoldásán fáradozott, mint a realista-absztrakció szemlélet összebékítése vagy a színek és zenei hangok viszonyításán alapuló kompozíció, diszharmónia és harmónia egyidejűsége a műalkotásban, a formák és a színek autonóm megjelenítésének problémája, valamint az ezzel is összefüggő szimbólumképző képesség, a szellemi erőtér kiterjedésének kérdése, mindenekfelett pedig a lélek ábrázolásának problémája”. Végezetül Hervai Katalin mondott köszönetet a kiállításért, megjegyezve, édesapja majdnem mindig zene mellett festett.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Csomortáni Gál László szakrális művészete
Csomortáni Gál László művészi hitvallásáról szólva, Fülöp Szabolcs székelydályai református lelkész úgy fogalmazott szerda délután a sepsiszentgyörgyi Köntés Pincegalériában: nemcsak barátként vállalta a tárlat megnyitását, hanem azért is, mert azonos módon dobban a szívük.
Az alkotót azóta ismeri, amióta kiegészítette a székelydályai református templom 1637-ben készült kazettás mennyezetét. Csomortáni Gál László festményeiről azt mondta: szakrális művészet, olyan ősképek jönnek a felszínre, amelyek messze a jövőbe mutatnak, a művész a teremtés képi nyelvén, a népművészet formanyelvén szól, munkáiról maga a mindenség néz vissza ránk. A jövő vagy szakrális lesz, vagy nem lesz – fűzte hozzá Fülöp Szabolcs. (mózes)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ha a románoknak szabad, a magyaroknak miért nem? (Vasile Botnaru és Igor Boțan beszélgetése a román Szabad Európa Rádióban)
A (hazai és moldovai) románok továbbra is úgy beszélnek az egyesülésről, mintha az teljesen normális dolog volna. Lehet, az is. Csak akkor másnak miért nem szabad erről ugyanúgy beszélni? Múlt vasárnap több mint 5000 moldovai és romániai tüntetett Kisinyov központjában és szavazott jelképesen a két állam egyesülése mellett.
Az eseményt a Cselekvés 2012 Unionista Platform (Platforma Unionistă Acţiunea 2012) és a Moldva Ifjai (Tinerii Moldoveni), valamint sok más Pruton túli szervezet szervezte, akik vissza szeretnék állítani Románia régi határait. Szintén vasárnap, de Brassóban Románia volt elnöke, Traian Băsescu újra kijelentette, hogy a jelenlegi gazdasági és politikai körülmények között Moldova számára a Romániával való egyesülés lenne az egyetlen életképes megoldás. Erről beszélget Vasile Botnaru Igor Boţan elemzővel.
Civil unionista mozgalom
Szabad Európa: – A politikusok rendszeresen előveszik az unionista kártyát. Ezúttal egy olyan csoport lehelt belé újra életet, melynek – látszólag – nincs köze politikai szervezetekhez. Mit gondol a 90-es években létezett hangulat újbóli felidézéséről?
Igor Boţan: – Az unionista mozgalom jelenleg a civil szférában zajlik, mely a történelmi igazságra, Moldova Köztársaságnak az elitek endémiás korrupciója miatti becsődölésére és az új regionális körülményekre hivatkozik, melyek illuzórikussá teszik Moldova Köztársaság belátható időn belüli csatlakozását az Európai Unióhoz. Igaz, hogy egy ilyenfajta civil mozgalom kiszorítja a már ismert unionista pártokat. A civil mozgalom egy új, fiatal unionista elit létrehozására törekszik, ez már alakul a Cselekvés 2012-nek nevezett, civil szervezetekből álló konglomerátumra támaszkodva, melynek nem annyira vezetője, mint inkább néhány szenvedélyes aktivistája van. – Tehát az előző nemzedék, Iurie Roşca, Mircea Druc helyett már megjelentek az új unionista vezetők? Az unionistáknál volt nemzedékváltás?
– Új nemzedék jelent meg Moldova Köztársaság függetlenné nyilvánítása óta. Jó iskolákat végeztek, és szenvedélyesek. Nem hisznek azokban a politikai pártokban, melyek csődöt mondtak ebben az unionista igyekezetben.
– A pártoknak nem sikerült megfertőzniük az egész társadalmat. A fiatalok képesek lesznek erre? És milyen nyelvezetet használnak e cél elérésére?
– A fiatalok a széles tömegeket akarják megszólítani, azt állítván, hogy ők nem politikai párt részei. Nem akarnak parlamenti képviselői helyeket szerezni az unionista mozgalom révén. E tekintetben nyilvánvaló, hogy ez a fajta megközelítés jelentősebb sikerrel kecsegtet, mint a politikai pártoké.
– Ez egy adu. De milyen motivációt kínálnak a széles tömegeknek? – Nagyon fontos elolvasnunk a július 5-én közzétett dokumentumukat. Ebben is vannak olyan részek, melyek inkább kérdéseket vetnek fel és nem az egyesülést teszik lehetővé. A moldovai döntéshozók biztatása ez, hogy támogassák az egyesülés gondolatát, szinte esküszegésre buzdítják őket. Hiszen tudjuk, hogy a moldovai közintézményeknek a képviselői arra esküdtek fel, hogy Moldova Köztársaság ügyét szolgálják, nem pedig Moldova Köztársaság felszámolását.
– Vagyis harakirit javasolnak nekik.
– Igen, ez esküszegésre való biztatás. Egy másik fontos tényező a nemzetközi intézményekhez való folyamodásuk. A fiatal unionisták arra szólítják fel a nemzetközi közösséget, támogassa Moldova Köztársaság egyesülését Romániával, ami akár természetes is lehet, ha figyelembe vesszük a németek egyesülését, vagy a Krím Orosz Föderáció általi annektálását. Németország esetében az NDK összeomlott, az állam intézményei már képtelenek voltak ellátni a kötelezettségeiket, és arra volt szükség, hogy Mihail Gorbacsov, illetve a Szovjetunió vezetői megírják Németország újraegyesülésének 4+2-es tervét, mert már nem tudták kezelni a dolgokat.
– Egyesek úgy gondolják, hogy hasonló módon, amikor Moldova Köztársaság – az NDK helyzetébe jutva – összeomlik, teljesen becsődöl, akkor az egyesülés lehet majd a mentőöv. Băsescu is ezt mondta a maga közvetlen módján.
– Mi is tudjuk a történelemből, hogy minden egyesülés és minden területcsonkítás bizonyos kényszerhelyzet, regionális vagy világháború eredménye volt, mint amilyen a krími háború az első egyesülésnél vagy az első és a második világégés. Jelenleg is meg kell várni egy kényszerhelyzetet, amikor egyszerűen nem lesz más megoldás. Ezért az unionista mozgalom olyasmiket vet be, melyek sok polgár számára némiképp vonzóak.
– Az új nemzedék milyen motivációt kínál a tömegeknek? A mozgalom szerint miért lenne jobb a Moldova Köztársaság egyszerű polgárának Romániában, mint egy független államban?
– Egy sor tényezőről van szó. Ők a történelmi igazságról és a román nép nemzeti egységének helyreállításáról beszélnek, egyrészt.
– Ezt már mások is megtették. A politikai pártok is.
– Igaz. Most egy másik tényezőre is hivatkoznak, amire korábban nem: a teljesen korrupt elit alkalmatlanságára. A moldovai elit még egy hazája számára kedvező helyzetben is szakadék szélére taszította az országot, amikor több százmillió, vagy akár több milliárd dollár vagy euró is rendelkezésre állt Moldova Köztársaság európai pályájának támogatására. A szociális tényező az utolsó. Láttam olyan unionista kampányokat, melyekben azt állították, hogy az idősek nyugdíja például 50 százalékkal fog nőni az egyesülés után, s ugyanez lesz a bérekkel is. Tehát egy lehetséges anyagi jólétre hivatkoznak, amit egyáltalán nem lehet tesztelni, hogy bekövetke­zik-e vagy sem. Băsescu támogatja
– A hajdani unionista pártok élvezték Bukarest támogatását. Egyes körökét legalábbis. Még bizonyos összegeket is kaptak tőlük. Bukarest most támogatja ezt a mozgalmat?
– Bukarestben formálisan nincsenek olyan politikai erők, amelyek nyíltan támogatnák Románia egyesülését Moldova Köztársasággal. Annyit tudunk, hogy Traian Băsescu volt elnök 2013. november 27-én bejelentett egy országprojektet, melyet – mondta akkor – elnöki mandátuma lejárta után meg fog valósítani. Băsescu 2014 márciusában feladta ezt a projektet, arra hivatkozva, hogy állítólag a besszarábiaiak csak 20 százaléka támogatja. Másrészt most azt látjuk, Traian Băsescu nyíltan beszél arról, hogy a Népi Mozgalom Pártnak (PMP), melyhez némiképp kötődik, Románia és Moldova Köztársaság egyesülése lenne a központi feladata. Jelenleg nincs más politikai erő, amely nyíltan az egyesülésről beszélne és felvázolna egy pályát, egy menetrendet.
– Ha lakmuszpapírt keresnénk, nézzük meg George Simion ügyét, hogy ki és miként vette védelmébe, amikor persona non gratává nyilvánították. Releváns lenne ez, vagy sem?
– Azt hiszem, releváns lenne. Meg kell említenünk, hogy május 16-a után, amikor sor került egy unionisták által szervezett tiltakozó tüntetésre, Johannis elnök és Ponta kormányfő is óvatosan, de reagált rá. Johannis elnök azt mondta, hogy Románia támogatni fogja Moldova Köztársaságot európai törekvéseiben, és aztán majd meglátjuk, hogy az Európai Unión belül miként oldjuk meg a nemzeti egység ügyét.
– Érthető, Bukarest óvatosságát az magyarázza, hogy nem akarja idegesíteni az Európai Uniót és az unionista mozgalom bátorítása iránt nem igazán lelkesedő Nyugatot.
– Nemcsak erről van szó. Sok éve beszélünk arról, hogy mielőtt még komolyan felvetnénk Moldova és Románia egyesülését, meg kellene teremteni egy ezt kimondottan lehetővé tévő törvényi vagy alkotmányos keretet. Németország 1949-es alkotmányában szerepelt a német területek egyesüléséről szóló záradék.
– Ön Dél- és Észak-Koreára szokott hivatkozni. De az egyesülés mellett síkra- szállók azt mondják, ha egy adott pillanatban a nép akarata az egyesülés mellett szól majd, a törvények már nem fognak számítani. – Számítani fognak. Oroszország is – mely az 1975-ös helsinki folyamat után egyedüliként iktatott be az alkotmányába egy záradékot a más államokkal történő egyesülésről – a Krím annektálásához a 65. cikkelyre hivatkozott, mely – különleges módon – a más államokkal való egyesülésre utal. Vagyis nem jelentette be már az elején, de meglepte a nemzetközi közvéleményt.
– A botnak két vége van. Románia ugyanígy lemásolhatná az orosz receptet, és azt mondhatná, hogy egy korábban elvesztett területet szerez vissza.
– Románia ezt nem teheti meg, mert a NATO és az Európai Unió tagja. A NATO- államok nem rendelkezhetnek olyan területekkel, melyek határai nem tarthatók ellenőrzés alatt.
Romantikus egyesüléspártiak
– Mindenesetre a történelemre való hivatkozás, ezt el kell ismernie, eléggé rozoga lábakon áll. A nép akarata, igen, erre lehet építkezni.
– De a nép akarata esetében szintén nem szabad megfeledkeznünk az alkotmánybíróság 2013. december 5-i határozatáról, mely szerint a Függetlenségi Nyilatkozat Moldova Köztársaság alkotmánya felett áll, és ennek a nyilatkozatnak van egy záradéka, mely szerint az örökre szól. Ezért nem lehet népszavazást kiírni még a román vagy moldovai nyelv kérdéséről sem, mert a Függetlenségi Nyilatkozatban a román nyelv szerepel. Vagy ezért nem lehet alkalmazni a 142. cikkelyt, mely az alkotmány módosításának korlátaira vonatkozik, mert az örökérvényességről szóló záradék – ezt a fogalmat izraeli és norvég alkotmányjogászok teremtették meg – azt mondja, hogy ettől csak az állam intézményeinek összeomlása esetén lehet eltekinteni.
– Tehát Moldova Köztársaság számára a függetlenség a maximum?
– Igen, ebből nem léphet ki. A hatóságok elvileg nem képviselhetik az egyesülés gondolatát. Moldova Köztársaság esetleges egyesülését Romániával nem az állam intézményei valósíthatják meg, hanem a moldovai társadalom. Vagyis, a Moldova Köztársaság függetlenségének örökérvényűségről szóló záradék szerint előbb össze kell omolnia az államnak, az ottani társadalom csak azután szervezheti meg magát, és írhat ki például népszavazást a Romániával való egyesüléséről. – Végül egy nagyon szűkszavú meghatározást kérek. Az unionisták új nemzedéke pragmatikusabb, vagy továbbra is romantikus és álmodozó?
– Határozottan romantikus és álmodozó. Főleg, amikor az Európai Bizottsághoz, az Európai Tanácshoz folyamodik, mert európai üggyé akarják emelni Moldova és Románia egyesülését, amit én abszolút utópisztikus dolognak tartok.
(Forrás: europalibera.org, Főtér)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Visky Árpád is közöttünk járt
Hetvenöt éves lenne Visky Árpád színművész. Olykor még színpadon lehetne, közel három évtizede már csak emlékezhetünk rá. Gyászoló idős édesanyja évente többször is felkeresett a szerkesztőségben, nehogy ez vagy az a tudnivaló feledésbe merüljön tragikus sorsú színész fiáról. Másokhoz is eljárt, talán olyankor is, amikor a megszólítottaknak egyéb sürgős dolga is lehetett, de a szeretetnek e megható, intenzitásában nem csökkenő megnyilatkozása is hozzájárult ahhoz, hogy Visky Árpád nevét intézmények, közösségek is továbbadják a jövőnek. A művész tragédiája, meghurcoltatása, halálának máig tisztázatlan körülményei, az a suttogva terjesztett gyanú, hogy nem öngyilkos lett, hanem a szeku pribékjei végeztek vele, a költőket is mélyen megérintette, költemény is őrzi emlékezetét. "A föld majd ringat, renget. A föld majd ringat, renget" – hangzik a szintén 1940-ben született Bella István Sirató. Visky Árpád élő ravatalánál című megrendítő versének záró sora. Ragadjunk ki a két évtizeddel később elhunyt Kossuth-díjas lírikus barátsiratójából egy hosszabb részletet is, hátha ennek nyomán olvasóink előkeresik a teljes költeményt. Többet mond bármekkora szakmai adathalmaznál.
"Mért adtad föl magad, mondd, mért jelentetted föl
a dögvésznek életed, s mért adtad föl, miért?
Ha már tilos volt játszani szín, deszka – játsztál volna,
Woyzeck, a madaraknak, a siketnéma fáknak,
csikasz farkasoknak, medvéknek a havasban,
kupica-fényű csillagból ittál vón verset,
Ady-remegésű negyvenhétévig- félés,
mért játszasz most ott, hol vallató vaku villog,
taps helyett föld dörög, s bonckés súgja a végszót."
Megölték Viskyt, vagy tényleg feladta, mert úgy érezte, a színpad, a dobogó nélkül, amelytől eltiltották, értelmetlen az élete? A kérdések megmaradtak, biztos válaszokat rájuk talán sohasem kapunk. A Woyzeck szerep, amellyel annyira azonosult, és a többi jelentős alakítás – Tiborc, Kurrah, Catavencu, De La Fontaine és így tovább –, amelyeket szintén rászabottként őriz memóriájában a marosvásárhelyi és a sepsiszentgyörgyi közönség, a Káin és Ábel, A szúzai menyegző, az Özönvíz előtt, a Csillag a máglyán, Az öreg hölgy látogatása és más emlékezetes előadásokban nyújtott teljesítménye, Ady, József Attila, Petőfi, Radnóti költészetének egyéni hangú megszólaltatása a színházi krónikákban, méltatásokban közvetve fellelhető. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház honlapja, az intézmény színháztudományi kutatóközpontjának In memoriam rovata róla sem feledkezett meg. Az idén a 105 esztendeje született Kovács Györgyről is olvashattunk ott. Arról a sok fiatal tehetség előtt példaként álló mesterről, akivel Visky felváltva játszhatta Tartuffe- öt a frissen avatott marosvásárhelyi Stúdió Színház 1962-es első vizsgaelőadásán. És nemrég Harag Györgyöt is megidézték a 90. születésnapján. Az ő rendezői irányításával is dolgozott és szerezhetett tartós élményeket a nézőknek a hatalom által áldozatszerepbe kényszerített színész. "Rengesse, ringassa" minél tovább szellemalakját az emlékezet!
(nk)
Népújság (Marosvásárhely)

Egy nyolcvanhatos menekült vidám emlékezése
A taxínész "foglalkozást" követően a Székely Szabó névjegyén komédiázó kedvű jellemzőként írva vagyon: "’86-os erdélyi menekült". Kérdezem is, mire jó ez a jelzés? Nevet: "Itt mindenki ’56-os, és mindenki ott volt a Corvin közben. Jelezni kell, hogy mi, erdélyiek is vagyunk. (Sylvester Lajos)
A nyolcvanhatos menekült azóta hazatért Bécsből, állandó és tartós otthonra lelt Marosvásárhelyen. Ismét játszik, de főleg ír; kereken tizenkét kötetre került fel ez idáig a neve. A mostani hátlapján ekként igazítja el olvasóját:
"Eredetileg színész vagyok. Tanár csupán kényszerből voltam. Akárcsak kubikos, giccspingáló és képkeretező, sztriptízbári függönyhúzó, házmester és recepciós, raktáros és díszletmunkás, könyvkötő és taxisofőr – Bécsben. Mindeközben is "színházasságban" éltem – miként e humoros-pajzán kötetecske tanúsítja. Az utóbbi időben mindinkább csalom a Színházat az Irodalommal. Mert ő megértőbb: félárnyékban, félszegen, félrészegen, félálomban is enged írni. Ha véletlenül elakadok a szöveggel, én alszom rá egyet, nem a közönség. De ha a színpadon ágálásomat lehunyt szemmel nézik a nézők, magamban szívet tépő fájdalommal tépem a diplomámat. Viszont ha remekművemet egy barbár (nem)olvasó kiveti az ablakon, még van esélyem rábukkanni az ócskapiacon. Mint nemrégen egy író barátoméra.
Pajtás, a könyved nagy örömet szerzett.
Pedig meg se vettem!"
Jól teszi, hogy annyi hányattatás után végre "kiírja magát"; olyan ez, mint a jó buli, melyet nem komorít másnaposság. Nemcsak nevében székely; több mint bizonyos, hogy humoros kedélye őrizte meg az alámerüléstől a színészt, aki 1986-ban elhagyta kedves sepsiszentgyörgyi színházát; távozását követően nemsokára szerre mindenkit elveszített, akihez szíve-lelke kötötte: drága szüleit, kedves anyósát-apósát, végül szeretett feleségét, sőt azt a barátot is, akihez feltétlenül ragaszkodott. Gyermekkel nem áldhatta meg őket Isten, a kegyetlen magány elől pedig sosem tud igazából elmenekülni az ember. Indulatait és fájdalmait mégsem a személyi tragédia vonalán vezeti le, hanem fokozottan a felelősen gondolkodó közösségi ember széles látómezején felbukkanó gondok és ellentétek szatirikus felmutatása, sőt kifejezetten a diktatúra és a kommunista önkényuralom bukása utáni állapotok fonákságainak kipellengérezése foglalkoztatja. Bécsből maga is úgy szereti Erdélyt, mint Mikes Rodostóból Zágont. Örömszerzésként éli meg a "színházasdit", az anyaországi és erdélyi társulatok, előadók szerepeltetését az osztrák fővárosban, az effajta vendéglátás minden gondjával-bajával; majd miután életének ez a szakasza lezárult, úgy érzi, el kell mondania róla azt is, ami kívülről, a nézőtérről nem látszik. "...hadd meséljem el tízévi tapasztalat jogán, hogyan nem tanácsos magyar színielőadásokat szervezni a császárvárosban." (Bécsi magyar színházasdim)
No, és miként érzi magát végre itthon, az olyannyira áhított szabadságban? A posztkommunista érában? Ezt mondja: "A jobb világ valóság. Amikor lötyögök Velencében, nyaralok Mallorcán, amikor meg sem állok a határátkelőkön – szabad vagyok. Amikor nem érdekel, hogy melyik politikus mit blöfföl, amikor azt mondom és írom, amit akarok – szabad vagyok. Amikor azt eszem és iszom, amire kedvem szottyan, azzal állok szóba, akivel tetszik, és olyan nyelven, amilyenen épp méltóztatom – szabad vagyok. Igaz, amikor az otthonra, szüleimre, a színpadra gondolok – szakadok meg. Én mindenképpen átmentettem magam, az öngyilkosság legéletképesebb formáját választva. Az idegeim hozzávetőlegesen rendbe jöttek, szédüléses rosszulléteim kimaradtak. Bal szememből a foltok eltűntek, (enyhe) üldözési mániám odalett, ostoba indulataim szelídültek, állandó görcsös éhségérzetem feloldódott... Az őrület az, hogy a múlt egyre szépül, az ember mindinkább csak arra emlékszik, ami kellemes volt, néha már olyasmiken nosztalgiázik, amikért valaha káromkodott, sziszegett. Rózsaszínesedik az egész otthoni (fiatalkori) életünk, olykor már- már a nyomorra, a fájdalomra, a rabságra is vágyunk, mert az legalább a mienk volt... Meglehet, hogy e tekintetben érzékenyebb vagyok másoknál, mert vén fejjel nem értek semmihez (amuzikális a kezem), tanulni pedig… Így aztán olyan alkatrésznek érzem magam, melyet már nem lehet átszerelni egy másik motorba, mert hozzákopott-formálódott a régi szerkezethez." (Gergely Tamás 1994-es interjújából; újraközölte a Háromszék 2013. június 29-i száma)
"Nápolyt látni és meghalni. / Várdára menni s berúgni." Ilyen mottó után enyhén szólva fokozott érdeklődéssel lapozza az ember a 103. oldalon induló emlékezést a kisvárdai "Határon Túli Magyar Színházak Feszti(gy)váljáról" –, amelyen tizenhétszer vett részt a szerző. A keresetlen humor pohármélyén ott az alattomosan lerakódott keserűség: "Benn-fentesek suttogják: a 20. rendezvényen megkapom a (N)ivó-díjat. Meg is érdemlem, mert én kísérleteztem ki a kisvárdai napéjegyenlőséget: éjt nappallá téve züllöttem. Könnyen tehettem, mert rég nem lévén gyakorló színész, engem nem fenyeget a veszély, hogy mire összeiszom magamnak egy markáns arcot, addigra már nem tudok szöveget tanulni." De aztán ismét az öniróniába csomagolt vidámkodás tolul előtérbe: "A választást illetően talán az sem mellékes, hogy mint minden valamirevaló fesztiválon, a kisvárdain is le lehet tes(z)telni, mennyit veszített az emberfia egy év alatt férfiúi csáberejéből. Csak vigyáznia kell, nehogy úgy járjon, mint a barátom, aki hazainduláskor mámoros ájultságában így búcsúzott a még maradni kényszerült feleségétől: Jövőre veled ugyanitt!"
A vicc az egyik legdemokratikusabb műfaj. Székely Szabó maga is nagy kedvvel műveli, így aztán jól elszórakozunk a Szín-viccek csattanóin, és ha egyik- másik olvastán gyanút fognánk is, nem nagyon firtatjuk az ötletek eredetiségét. (Munka volna mindenikhez odabiggyeszteni, merre csörgedez a forrása!...) Van közöttük láttam-olvastam formájú is, de nem azért húzódtunk félre a könyvvel, hogy majd utólag kekeckedjünk. Itt van mindjárt ez: "Premier után a primadonna mérgesen rohan az öltözőjébe. – Mi bajod? –kérdezi egy kollégája. Öt virágkosarat is kaptál. – De hetet fizettem ki a virágüzletben!"
Vagy ez: "Dicsekszik a színész a társalgóban: – Óriási sikerem volt, tízszer kellett kimennem egymás után. – Nem kellett volna annyi sört inni!"
A fesztiválon azért is érzik jól magukat az erdélyi férfiszínészek, mert "immár nem unjuk, nem utáljuk, nem fúrjuk, nem akarjuk lejátszani egymást. Pályafutásom alatt sok kollégával összehozott a sors, a főiskola történetében pedig nekem volt a legtöbb diáktársam, mert én három évfolyamra is jártam. Persze, nem szimultán. Elmondhatom hát, hogy mellőlem került ki a legtöbb tehetséges fiatal. Várdán aztán össze is jövünk annak rendje-módja szerint, olyankor vége-hossza nincs a csipkelődésnek, viccelődésnak, tréfálkozásnak, ugratásnak, sztorizásnak..."
Az ott hallott történetekből és saját sztorizásból áll a találó című Az semmi! fejezet, a "vendégszövegek" az elbűvölően anekdotázó Kárp Györgytől kölcsönöztettek (a "szereplők": Nagy József, Ferenczy István, Réthy Árpád, Makra Lajos, Lohinszky Loránd, Györffy András, Zalányi Gyula); illetve Seprődi Kiss Attilától idéz egyet-kettőt. Az Én szerénységem cím alattiak közül kiemelkedik a Krizsovánszky Szidónia és férje, Márkó Imre életéből ellesett két kis mulatságos történet. Íme az egyik: "Valahányszor Székelyudvarhelyen időzött a (sepsiszentgyörgyi, sz. m.) társulat (olykor egy hetet is), Márkó Imrét otthoni magányában elővette a szívsajgás. Egyik alkalommal olyannyira, hogy éjféltájt kapatosan kocsiba ült a zuhogó esőben, hátha a feleségét félrefekvésen kapja a szállodában. Ott viszont, szobáinkat végigdúlva sehogysem akadt az asszonykára. Szerencsére valamelyikünknek derengeni kezdett, hogy egyik kolléganőnk a társaság számára szimpatikusabb tagjait bulira hívta a szülői házba. Nosza, bele a gázpedálba! Hősünket diszkrét félhomály, tömény füst, sejtelmes zenére imbolygó figurák fogadták.
– Hol a feleségem? – förmedt a kába társaságra.
– Az előbb még itt volt, biztosan lefeküdt.
– De kivel? – bömbölte a vad férj, azzal felrántotta a szobaajtót, és az ágyhoz ugrott, melyben drága asszonykája nyújtózkodott mosolyogva. De nicsak, mellette még lapul valaki a pokróc alatt! A sebzett bika felrántotta a takarót, és remegve bömbölte:
– Maga ki?
– Én vagyok a korondi nagymama."
A könyv végére hagyott "aranypökések" még lazábbá teszik az olvasmányt: a tréfás kiszólások, epés vagy pikírt, gyakran a szójátékra hegyezett mondások, szatirikus maximák szenvedélyes termelője tesz rá még egy lapáttal... A mottó kifacsartan karinthys: "Én már csak a léhaságot veszem komolyan". Egyet hadd idézzek (a többit nem ildomos lelőnöm): "Milyenek a román utak? A repülőgép is kirázza az emberből a lelket." A zárómondat pedig így hangzik: "Én vagyok az egyetlen ember, aki jóban-rosszban velem van." Ettől a recenzensnek, aki a szerző régi jó barátja, kissé elszorul a torka.
(Székely Szabó Zoltán: Színházasság. Juventus, Marosvásárhely, 2015. Szerkesztette Szucher Ervin. A kötet szerkezete: Bécsi magyar színházasdim – benne: Székely Szabó Zoltán 2008-ban kelt laudációja az EMKE-díjhoz Szélyes Ferenc színművész tollából, valamint szemelvények Sylvester Lajos: Egy erdélyi taxínész szerepvállalásai című, 2004-es írásából; Szín-viccek; Az semmi!; Aranypökéseim. A borítót a szerző ötlete alapján Donáth- Nagy György készítette. A kötetben tizennégy színes emlékfotót, továbbá jól eltalált karikatúrákat is találunk: Tarr László és Lohinszky Loránd profilját Gyárfás Miklós, Györffy András és Kárp György arcképét Csizmadia Imola, Seprődi Kiss Attila, a szerző portréját Plugor Sándor örökítette meg.)
Bölöni Domokos
Népújság (Marosvásárhely)

Alapfokon – a 2015-ös képességvizsgák erdélyi eredményei
Rövid tanulmányunk az idei képességvizsgák, óvások utáni, végső eredményei alapján készült. Az oktatási minisztérium honlapján június 30-án közétett adatsorok minden egyes tanuló vizsgáinak eredményeit tartalmazzák. Mivel az adatok csak manuálisan hozhatók feldolgozható szintre, csupán a 16 erdélyi megye tanulóinak jegyeit összesítettük.
A Romániában alkalmazott képességvizsga a nyolcadikos diákok egységes felmérését célozza. A tanulók előzetes beiratkozás alapján vesznek/vehetnek részt a felmérésen, a román tannyelvű osztályokba járók két, a valamely nemzeti kisebbség nyelvén tanuló diákok pedig három írásbeli vizsgán vesznek részt: román nyelvből, matematikából és anyanyelvből. A középiskolába való felvételi számítógépes elosztás szerint történik, amely során 75 százalékban a képességvizsga jegyének és 25 százalékban az általános iskolai médiának az átlagát veszik figyelembe a tanulók hierarchiába rendezésében. 2015-ben az erdélyi megyékben 53 177 tanuló iratkozott be a képességfelmérésre, és 96,9 százalékuk jelent meg mindkét, illetve mindhárom vizsgán. A magyar tannyelvű osztályokban (a magyar anyanyelvből vizsgázók) a beiratkozók száma 8 260, az ő esetükben 97,4 százalékos a részvételi arány. Egy jelentős csoportot alkotnak a német nyelvű osztályok végzősei, Erdélyben 1 001 fő, a többi kisebbségi diákok száma elhanyagolható (75 tanuló – szlovák, szerb, ukrán nyelvű osztályok).
Képességvizsga jegyek kategóriái Erdélyben, tannyelv szerint
Tantárgy/média Jegy Tannyelv Összesen
Román Magyar Német
Román eredmény <5 13,8% 36,2% 2,0% 17,1%
5-7 28,4% 33,2% 10,9% 28,9%
7-8,5 29,0% 21,6% 31,1% 27,8%
8,5-10 28,8% 8,9% 56,0% 26,2%
Matematika <5 26,3% 28,0% 6,1% 26,2%
eredmény 5-7 29,6% 32,0% 21,1% 29,8%
7-8,5 18,6% 20,5% 20,6% 18,9%
8,5-10 25,5% 19,5% 52,2% 25,1%
Anyanyelv <5 5,8% 5,2% 5,9%
eredmény 5-7 25,1% 19,6% 24,5%
7-8,5 35,1% 35,3% 35,0%
8,5-10 34,0% 39,9% 34,5%
Hivatalos média <5 20,6% 22,8% 3,1% 20,6%
5-7 30,2% 35,0% 16,9% 30,7%
7-8,5 24,0% 27,6% 31,4% 24,7%
8,5-10 25,2% 14,5% 48,6% 23,9%
Anyanyelv és <5 20,6% 14,6% 5,5% 19,4%
matek média 5-7 30,2% 33,9% 19,1% 30,5%
7-8,5 24,0% 29,3% 29,7% 24,9%
8,5-10 25,2% 22,3% 45,7% 25,1%

A vizsgára beiratkozókból számított részvételi aránynál talán fontosabb lenne a teljes nyolcadikos populációra kivetíteni a résztvevők, illetve sikeresen vizsgázók arányát. Sajnos erre nem térnek ki a közzétett eredmények, olyan adat sem lelhető fel nyilvánosan, hogy hány diák fejezte be idén általános iskolai tanulmányait. A magyar tannyelvű osztályokban a 2014–2015-ös tanévet mintegy 9 960 nyolcadikos tanuló kezdte meg (tanfelügyelőségi adatok szerint). Ebből számítva a képességvizsgára jelentkezők aránya 83 százalékos, a mindhárom vizsgán résztvevőké pedig 81 százalék. Tehát számolhatunk egy majdnem 20 százalékos lemorzsolódással, ami akár komolyan torzíthatja is az eredményeket, főként ha egyes iskolák esetén a későbbiekben szakképzésbe felvételiző diákok jelentős része távol maradt a képességvizsgától. (A képességvizsgán részt nem vevő diákok három éves szakmunkásképzésbe közvetlenül beiratkozhatnak, sőt szeptemberben a nem betöltött líceumi helyekre is jelentkezhetnek majd.)
Magyar diákok jegyeinek megyei átlagai
Megye N Román Matek Magyar Hivatalos Helyezés Anyanyelv és Helyezés
média matek média
Szeben 10 7,40 7,70 8,14 7,74 1 7,91 1
Kolozs 532 6,62 7,21 7,64 7,15 2 7,42 2
Máramaros 113 6,74 6,52 7,91 7,05 3 7,21 3
Hunyad 56 6,54 6,21 7,76 6,84 4 6,99 6
Brassó 188 6,38 6,41 7,62 6,82 5 7,02 5
Temes 55 6,50 6,43 7,29 6,74 6 6,86 12
Fehér 76 6,42 6,35 7,45 6,74 7 6,90 9
Kovászna 1155 5,76 6,57 7,69 6,68 8 7,13 4
Beszterce 89 6,21 6,14 7,62 6,65 9 6,88 10
Maros 1517 5,74 6,28 7,62 6,56 10 6,96 7
Szilágy 408 5,69 6,30 7,61 6,53 11 6,95 8
Szatmár 735 5,34 6,03 7,41 6,26 12 6,72 13
Hargita 2285 4,90 6,15 7,60 6,22 13 6,87 11
Arad 132 5,36 5,94 7,09 6,13 14 6,51 15
Bihar 909 4,72 5,79 7,38 5,97 15 6,58 14
Erdély 8260 5,47 6,27 7,57 6,44 6,92

Szabadság (Kolozsvár)

Markó Béla: stabilitásért beáldozott demokrácia
Majdhogynem vészharangokat kongatott meg tegnap a Hargita megyei Marosfőn zajló EU-táborban Markó Béla, az RMDSZ volt szövetségi elnöke, a Kós Károly Alapítvány vezetője.
Véleménye szerint a nagyhatalmak, de elsősorban az Amerikai Egyesült Államok elfogadják, legalábbis többnyire tétlenül szemlélik, amint nem feltétlenül demokratikus folyamatok zajlanak bizonyos országokban, így Romániában is, mert elsősorban a (katonai) biztonság szavatolásában érdekeltek. Egy nappal korábban Kelemen Hunor, az érdekvédelmi szövetség jelenlegi vezetője is ugyanerről beszélt a nyári táborban levő fiataloknak. Markó még tovább ment: szerinte hazánkban bomlik le a demokrácia, teljesen kompromittálódtak egyes intézmények. Ugyanakkor három alternatívát vázolt fel a Közép-Kelet Európában élő kisebbségek számára.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)

Méltóbb emlék Barabás Zoltánnak
Rendbetehetik Barabás Zoltán váradi költő, újságíró, szerkesztő sírját. Ezt Pomogáts Béla irodalomtörténész kezdeményezte a Partiumi Írótáborban. Tőkés László az emlékezésről beszélt ugyanott.
Méltó emlékhelyet kaphat a májusban elhunyt Barabás Zoltán nagyváradi költő, újságíró, szerkesztő. Ennek ötlete 12. alkalommal megtartott Partiumi Írótáborban merült fel, amelynek a múlt hét végén a PKE adott otthont. Az idei rendezvény tematikája az emlékezetkultúra a régió irodalmában volt. Ide is illeszkedett tehát a megemlékezés Barabásról, ami a programok egyik pontja volt. Tőkés László, az írótábor védnöke rövid beszédben idézte fel emlékét, Meleg Vilmos színművész a költő verseiből olvasott fel. Pomogáts Béla irodalomtörténész is személyes hangvételű visszaemlékezéssel élt, jelezve többek között, hogy mostani váradi útján felkereste Barabás Zoltán sírját a Rulikowski temetőben, és azt tapasztalta, hogy „méltatlan körülmények között alussza örök álmát”, egyelőre fejfája sincs, a szülei neve alatt nyugszik. Ezért Pomogáts indítványozta, hogy tegyék rendbe a sírt, állítsanak fejfát, illetőleg még emlékmű állítását is szóba hozta. Jelzete: ehhez anyagi támogatást is felajánl. Ugyanakkor kezdeményezte, hogy emlékkönyvet is kiadjanak a nemrég elhunyt alkotóról. Barabás Zoltánt pünkösd vasárnap, 62 éves korában érte a halál. Nagyváradon született, 1953-ban. Költő, újságíró volt. Középiskoláit szülővárosában végezte, majd 1981-ben Kolozsváron filozófusi képesítést szerzett. Ettől az évtől dolgozott a sajtóban. A kilencvenes évek közepétől a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tájékoztatási szolgálatát vezette és a Partiumi Közlöny főszerkesztője volt.
Harc és emlékezés
A Partiumi Írótábor szombati zárónapján aztán a tematikához illeszkedő előadást tartott Tőkés László is. Az emlékezet közösségteremtő erejéről szólt, kiemelve: Trianon óta még ma is frontális támadás zajlik közösségünk ellen. Az emlékezetre, a szakrális emlékezésre épül közben a vallásunk, de a keresztény Európa is, emlékezetkultúránk pedig a harcainkban való megmaradásunk egyik záloga, eszköze. A kollektív történelmi emlékezet hordozója nemcsak a történetírás, hanem az irodalom is. Ez utóbbi pedig erős identitásképző, komoly közösségteremtő is – fejtegette. Hozzátette: sokáig például Trianon kapcsán is öncenzúrát kellett gyakorolnunk, ám ma már ez a kényszerűség sincs. Így helyi és régiós szinten is az emlékezet intézményesülő, kutatói fórumai is szaporodnak. Megemlítette, hogy az általa támogatott PKE-n is többek között épp emiatt hozták létre nemrégiben a Partiumi Tanulmányok Intézetét, amelyik komoly szellemi műhellyé van alakulóban.
Szeghalmi Örs
erdon.ro

Trianon européerebbé tett minket…
Milyen nyomai voltak, vannak Trianonnak a magyar irodalomban? Nos, többek között az is, hogy az azt követő időszakban felpörgött a dunai együttműködés és az európai közösség vágya. Erről is szó volt Váradon.
Nem elég, hogy számos téren sokfajta sebet okozott Trianon, de még meg sem próbálták orvosolni, gyógyítani azokat – többek között ezt is kiemelte Pomogáts Béla irodalomtörténész, aki Nagyváradon tartott előadást, a XII. Partiumi Írótábor elnevezésű rendezvényen. A múlt hét utolsó napjaiban lezajlott rendezvény eseményeinek a PKE adott otthont, és az idei tematika az emlékezetkultúra volt, a régió irodalmában. Ezen a témán túlmutató előadást tartott tehát Pomogáts, aki Trianon a történelemben és a magyar irodalomban hagyott nyomait elemezte. Mint jelezte, az ominózus döntés megroppantotta a régió népeinek együttműködését is. Szerinte persze jobb lett volna igazságosabb békeszerződés, mert az a régiót magát sem vetett volna vissza, vagy pedig a környező államok föderációjára lett volna szükség. Ez utóbbi a későbbi szovjet expanziót is megakadályozhatta volna. Ehelyett végül, a trianoni döntés után ”a barbár intolerancia jutott hatalomra számos államban”.
Békét kerestek
A magyar írók, költők közül is sokan elvesztették szülőhazájukat, vagyis elcsatolták azon településeket, ahol születtek, vagy ahol épp fiatalságukat töltötték. Például Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond is azok között volt, akiknek ezzel meg kellett küzdeniük, és akiknek műveiben ez visszaköszön. Az előadó hangsúlyozta: a kisebbségi irodalmak is főleg Trianon nyomán, a gyötrődésben és az útkeresésben születtek. Politikai értelemben ugyan gyakran gyűlöletbeszédbe csapott át a veszteség, de – Pomogáts szerint – az irodalomban alig. „A magyar szerzők nem gyűlölettel telve írtak, sőt, sokan a kapcsolatokat is keresték később más népekkel. Sokak mellett Babits, Kosztolányi is így tett, de például később József Attila is”. Emellett persze azért a hiány és a veszteségérzet is hangot kapott munkáikban, de nem vad düh formájában. Külön fontos, hogy Trianon végül nem vezetett elszigetelődéshez az irodalmunkban sem. Sőt, az előadó szerint addig sosem volt olyan erős a dunai együttműködés és a közös Európa utáni vágy, ezen eszmék felkarolása, mint akkor.
A prezentáció végén egyébként Pomogáts Béla felvetette: román, szerb, szlovák írókat is meg kellene hívni jövőre az írótáborba, hogy az ő álláspontjukat is megismerjük, illetőleg ép párbeszédet lehessen folytatni. Az egyik szervező megfontolandónak nevezte az ötletet, de jelezte: nem tudja, találnak-e olyan szerzőket, akik belemennek ilyenbe.
Pomogáts előadása után egyébként Kenéz Ferenc költő mutatkozott be a rendezvényen, aki saját írásait olvasta fel. Ezekben egyből példát is adott a Trianon utáni egyik korszak viszonyulásáról. A szövegekben a nyolcvanas-kilencvenes évek kicsit még mindig kesernyés, de már iróniával is átszőtt attitűdjei köszöntek vissza.
Szeghalmi Örs
erdon.ro

Véget ért a XII. Partiumi Írótábor
A rendezvény utolsó napján némileg változott a program, Szőcs Géza a tervezettnél később érkezett Nagyváradra, így Juhos-Kiss Ferenc író költő többek között Szent István és Szent László alakját felidéző eladása után Tőkés László EP-képviselő, az írótábor fővédnöke emlékezett meg volt munkatársáról, Barabás Zoltán költőről, majd Meleg Vilmos színművész adott elő egy összeállítást a májusban elhunyt költő verseiből.
Pomogáts Béla irodalomtörténész szintén Barabás Zoltán alakját idézte fel, mint mondta, elsősorban az egykori jóindulatára emlékszik vissza. Az irodalomtörténész azt is felajánlotta, hogy akár anyagilag is támogatja síremlékének rendbetételét, illetve egy olyan emlékkötet kiadását, mely Barabás Zoltán versei mellett a barátok visszaemlékezéseit tartalmazná. Egyperces néma csenddel emlékeztek meg az egykori alapítóról, majd Tőkés László beszélt a közösségteremtő emlékezet kapcsán többek között az irodalom identitásképző szerepéről, és arra is kitért, hogy Trianon óta folyamatos a hadviselés az egyházunk, az oktatásunk és az irodalmunk ellen. Elmondta azt is, hogy a Partium reneszánszát tűzték ki egyik céljukul. A hozzászólások során Oláh János író, költő felvetette, hogy a Magyar Napló folyóirat mellett működőhöz hasonlóan szükség lenne egy, az írótábor körül szerveződő állandó műhelyre is, szintén irodalmár felesége, Mezey Katalin pedig egy rádióadó működtetésének ötletét vetette fel.
A napi program végén köszöntötték az időközben megérkezett Szőcs Géza Kossuth-díjas költőt, aki az elhangzottak kapcsán például a határ menti régiók kulturális „hajszálgyökerei” összekapcsolásának fontosságáról beszélt, majd az emlékezet témaköre kapcsán egyetlen regényéből, a Limpopóból olvasott fel a témához kötődő, például a szeretet szó elfelejtetéséről szóló részleteket, majd a Bárka folyóiratban megjelent verseiből egy csokorra valót.
Fried Noémi Lujza
maszol.ro

Átadták a román-magyar autópálya-határátkelőhelyet
Victor Ponta román kormányfő és Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes jelentétében szombaton átadták a M43-as autópálya Makó és az országhatár közötti szakaszát, a Csanádpalota-Nagylak határátkelőhelyet, valamint román oldalon a Nagylak és Pécska között megépült 16 kilométeres A1 gyorsforgalmi útszakaszt. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes avatóbeszédében hangsúlyozta, Magyarország számára kiemelt fontosságú a határon átnyúló fejlesztések megvalósítása. A kormány célul tűzte ki, hogy minden autópályát kiépít a határig, és ebben a magyar-román autópálya-kapcsolat megteremtése jelentős mérföldkő – tette hozzá.
Magyarország számára alapvető fontosságú a szomszédos országokkal fenntartott jó viszony, ezért arra törekszünk, hogy Romániával is minél több olyan projektet valósítsunk meg, amely előbbre viszi közös dolgainkat – emelte ki a kereszténydemokrata politikus, aki különösen fontosnak mondta a közlekedési, a kommunikációs és az energetikai hálózatok összekapcsolását. Az uniós integrációnak köszönhetően az elmúlt években kezdett kibontakozni a határok nélküli Európa. Bár az utóbbi hónapok eseményei rámutattak az uniót érő kihívásokra, az illegális migráció problémája és kezelése nem tántoríthat el minket az akadálymentes kapcsolattartás elősegítésétől – fogalmazott. Semjén Zsolt közölte, várja az észak-erdélyi autópálya megépülését is, annak érdekében, hogy Erdély magyarok által is nagy számban lakott területein is áthaladjon egy gyorsforgalmi út.
Marius Nica, a román kormány európai alapokért felelős minisztere történelmi mérföldkőnek nevezte a magyar-román kapcsolatokban a két ország autópálya-összeköttetésének megteremtését. Az autópályák és a határátkelőhely megépítése kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy a két kormány képes együttműködni a két ország közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében – mondta.
Victor Ponta mankóra támaszkodva érkezett az avatóünnepségre, amelyen nem mondott beszédet. „Mától Románia infrastrukturálisan csatlakozott Európához. Idén elkészül az autópálya Lugosig tartó szakasza és befejezzük a Lugos-Déva szakaszt is” – jelentette ki az újságíróknak a miniszterelnök.
Négy-négy sáv a személygépjárműveknek
A Csanádpalota-Nagylak határátkelőhely a román oldalon épült meg. Mindkét irányban négy-négy sávot alakítottak ki a személygépjárműveknek, illetve a teherforgalomnak, valamint két sávot az autóbuszoknak. Két-két mérleget is építettek, és kialakítottak egy több mint száz férőhelyes kamionparkolót is.
A veszélyes anyagot és élőállatot szállító kamionoknak továbbra is a 43-as úton lévő nagylaki határátkelőt kell használniuk. A Nagylak- Csanádpalota autópálya-határátkelő megnyitása nyomán Arad és Temesvár lett Románia első két nagyvárosa, amelyet bekapcsolnak az európai gyorsforgalmi úthálózatba.
maszol.ro

Megalakult a Kolozs Megyei Képviselők Tanácsa
Egyöntetű szavazással Hegedüs Lajost választotta a Kolozs Megyei Képviselők Tanácsa elnökének az RMDSZ Kolozs megyei szervezete. Az ülésen a megyei RMDSZ ügyvezető elnökét is nevesítették, a következő időszakban így ifj. Deák Ferenc tölti be az eddig nem létező tisztséget, munkáját az újonnan felálló megyei ügyvezető elnökség segíti.
Hegedüs Lajos egyensúlyra törekvő emberként jellemezte magát, és szándékai szerint a Kolozsvárban rejlő hatalmas tartalékokat szeretné bevonni a megyei munkába. Ifj. Deák Ferenc a szervezetépítés, a társadalomépítés és a mozgalmi jelleg erősítését, valamint a kommunikáció fontosságát hangsúlyozta.
Csoma Botond, a Kolozs megyei RMDSZ nemrégiben megválasztottelnöke beszámolójában elmondta, hogy ideiglenes székház kiutalását kérte a Kolozsvári Polgármesteri Hivataltól, mivel az eddigi székház életveszélyessé vált. A hivatal a megyei kifizetési ügynökség volt székházát utalta ki a szervezetnek, így hamarosan elkezdhetik a költözést. A megyei elnök beszámolt a Kolozs megyei EMNP elnökével, Soós Sándorral való találkozásáról, ám hangsúlyozta, nem volt mandátuma az együttműködésről tárgyalni, erre megvannak az illetékes testületek. Csoma hangsúlyozta, nem zárja ki, de nehezen elképzelhetőnek tartja egy olyan szervezettel való választási együttműködést, amelyiknek fő tevékenysége az RMDSZ bírálata. A megyei elnök a Máté András Levente, Kolozs megyei RMDSZ-es képviselő és Simon Csaba, az MPP országos alelnöke között megkötött politikai együttműködési megállapodás-javaslat kapcsán megjegyezte, hogy ilyen konkrét megállapodást illett volna a legitim testületekkel is megvitatni. „Az RMDSZ senkinek sem külön bejáratú kft-je” – fogalmazott. Az ülésen jelen volt Kovács Péter is, aki pozitívumnak nevezte, hogy újra lesz ügyvezető elnök a megyében, hisz tapasztalatai szerint azok a megyei szervezetek működnek jól, ahol a megyei elnök és ügyvezető elnök jól tudnak együttműködni. Az RMDSZ ügyvezető elnöke hangsúlyozta: a jövő évi önkormányzati választásokon 500 ezer szavazat a célszám, hisz meg kellene ismételni a négy évvel ezelőtti eredményeket. „Az alternatív küszöb ugyan biztonságot ad a magyar képviselet számára, de morális szempontból kötelesség 5 százalék fölé menni” – fogalmazott. Az RMDSZ-MPP megyei megállapodás-javaslatról szólva Kovács leszögezte: a tavalyi EP-választások előtt az RMDSZ és az MPP országos vezetősége olyan hosszú távú kapcsolódási pontokban állapodtak meg, amelyek mentén együtt tudnak működni. „Azóta is vannak találkozók, rendszeres a telefonos konzultáció. Az RMDSZ nyitott az önkormányzati és parlamenti választásokon való együttműködésre, helyi, megyei és országos szinten fontos lenne együttműködni, de nem minden áron, és nem biztatom arra a parlamenti képviselőinket, hogy mindenki külön megállapodást írjon alá. Ha egy megyei elnök elköszön, adja át a politikai ügyeket a soron következő elnöknek. Az együttműködés formáiról pedig a szervezet kell döntsön, nem tartom helyesnek, hogy a megyei elnök a sajtóból kell értesüljön ilyesmiről” – fogalmazott Kovács. (tudósítónktól)
itthon.transindex.ro

Winkler és Sógor: a szívünket és az eszünket egyaránt használnunk kell a menekültkérdésben
A rosfői Országos Sportkomplexumban megrendezett EU Tábor szombati napján Winkler Gyula és Sógor Csaba európai parlamenti képviselők Határeset: bevándorlás – gazdasági, emberjogi vagy politikai vita? címmel tartottak előadást.
„Nagyon sok típusú válság van jelenleg az Unióban, és nagyon sok kihívásra kell válaszolni, de ezen belül a bevándorlás és az elmúlt hónapokban észlelt menekülthullám kérdése az egyik legnagyobb kihívás, amellyel az Uniónak most szembe kell néznie. A bevándorlási kérdés vizsgálatakor határozott különbséget kell tenni a menekültek és a gazdasági bevándorlók között. Ez utóbbi egy állandó kihívást jelent az EU számára, hiszen migráció mindig is volt, van és lesz, addig, amíg gazdasági és életszínvonalbeli különbségek léteznek régiók, országok, kontinensek között” – fogalmazott Winkler Gyula.
Sógor Csaba a beszélgetés keretében arra mutatott rá, hogy jelenleg a vándorlás korát éljük, az elmúlt 50-60 évben olyan mértékű vándorlások voltak, amelyekre korábban nem volt példa a történelemben. „A Föld lakosságának 3,2 százaléka, azaz 232 millió ember indult el valamerre a világban, az Európai Unióba kb. 72 millió migráns érkezett. A világ migránsai közül a politikai menekültek száma kb. 60 millióra tehető, a félelmetes az, hogy a politikai menekültek fele még gyermekkorú” – ismertette az adatokat az EP-képviselő.
Sógor Csaba kitért arra, hogy történeti szempontból Európának is megvoltak azok a korszakai, amikor az európaiak is tömegesen hagyták el országaikat: 1846-1939 között az európai kontinensről 60 millió ember ment el az Amerikai Egyesült Államokba, ez a természetes szaporulat 10 százalékát jelentette, míg a második világháborútól számítva 1960-ig évente félmillió ember hagyta el Európát. „1960 és 1973 között, egészen az olajválságig fogadtuk a migránsokat, 1990-ben már két millió török vendégmunkás élt Németországban, azóta részben családegyesítés címén 5,5 millió személy érkezett még. A jelenlegi statisztikák szerint 2060-ig még 60 millió migráns fog érkezni Európába. Hogy ez valós veszély-e?” – tette fel a kérdést a képviselő, aki úgy véli, mindenképpen egy olyan biztonságpolitikai kérdés, amelyre, ha nem találunk megnyugtató megoldást, humánkatasztrófához vezethet.
Winkler Gyula megítélése szerint a menekülthullám, amellyel Európának szembe kell néznie, az észak-afrikai, illetve közel keleti országokban történő zavargások, polgárháborúk, belső viszonyok és államigazgatások összeomlásának tulajdonítható. „Amikor ezt a kérdést próbáljuk kezelni, a szívünket és eszünket egyformán használnunk kell. Nyilván, kellenek a szabályok, és szükséges mind egy tagállami, mind Európai Uniós viszonyulás a kérdéshez: egységes menekültügyi politikát kell kidolgozni, és a menekültek esetében arra kell gondolni elsősorban, hogy ők tulajdonképpen életüket akarják menteni, hiszen gyermekeik, családjaik megsemmisítésének veszélye elől menekülnek” – hangsúlyozta Winkler.
Sógor Csaba szerint a migrációs kérdések a nemzeti kisebbségek védelme szempontjából akár még előnyöket is hozhatnak, hiszen ha emberjogi vagy kisebbségjogi tekintetben nem sikerül biztosítani a nemzeti kisebbségek számára a jogérvényesítést, akkor biztonságpolitikai vonatkozásban több ország, köztük Románia, Görögország, Franciaország, Szlovákia is ráébredhet arra, hogy felelősséget kell vállalnia az őshonos kisebbségi közösségekért.
Sógor Csaba kiemelte: az EU megpróbálta a migrációs kérdést humanitárius szempontból kezelni, de a dublini rendelet egyelőre nem vezetett megoldásra, hiszen a migránsokat nem sikerült integrálni az európai társadalmakba. „25 millió muzulmán él az EU-ban, és nem zárható ki, hogy megpróbálják majd a saját képükre formálni azokat az országokat, ahol nagy számban élnek” – fogalmazott a képviselő. Szerinte az európai gondolatot a gazdasági válság után a migrációs válság is gyengítette, ezért ennek megoldása során Ázsia és Afrika bizonyos területeit segíteni kell abban, hogy biztonságosabbá váljanak, így kevesebben vállalkozzanak az elvándorlásra. „ Európának múltbeli hibái, az egykori gyarmatosítási törekvések miatt is felelősséggel kell ezt a kérdést kezelnie” – fogalmazott Sógor Csaba. (rmdsz tájékoztató)
itthon.transindex.ro

Moldova és Románia egyesüléséért tüntettek Bukarestben
A Moldovai Köztársaság és Románia egyesülését követelte több mint ezer tüntető vasárnap Bukarestben, akiket mind Klaus Iohannis román államfő, mind politikai ellenfele, Victor Ponta miniszterelnök Facebook-üzenetben üdvözölt.
Az Actiunea 2012 nevű civil szervezet felhívására július 5-én mintegy ezer moldovai fiatal indult gyalog Chisinauból a moldovai-román határra, a Prut folyóhoz, hogy menetelésükkel a két román nyelvű ország egyesülésének gondolatát népszerűsítsék. Szombaton Ungheninél lépték át a határt, ahol több ezer romániai fiatal fogadta őket.
Az unionisták vasárnap vonattal érkeztek Bukarestbe, ahol az Egyetem téren, majd az elnöki hivatal előtt sürgették az egyesülést. A moldovai fiatalok menetéhez Bukarestben is több százan (egyes becslek szerint több ezren) csatlakoztak.
A román vezetők méltatták a fiatalok kezdeményezését, kifejezve reményüket, hogy a Prut két oldalán élő románság előbb-utóbb „egymásra talál".
„Kitartásukkal és európai érzelmű nemzedékük minden erejével ezek a fiatalok azt bizonyítják, hogy útjaink egy irányba vezetnek. Be fogjuk bizonyítani: bármennyit is tartana és bármennyi erőfeszítéssel is járna, megvalósítjuk közös álmunkat, hogy együtt lehessünk Európában. Meggyőződésem, hogy egy napon nemcsak az Unióban, hanem egy szoros közösségben is egymásra találnak majd a Prut két oldalán élő emberek" – írta Facebook-üzenetében Iohannis. Victor Ponta miniszterelnök a moldovai és romániai emberek sorsközösségéről írt a közösségi fórumon.
„A Prut két partján élő románok sorsa közös, azt csak a történelem igazságtalansága szakította meg több alkalommal. Úgy vélem, a fiatal és őszinte embereknek nagyobb a bátorságuk és erejük mint a politikusoknak, hogy valóra váltsák ezt a sorsközösséget. Elismeréssel üdvözlöm ezeknek a fiataloknak a mai gesztusát" – fogalmazott a román miniszterelnök.
Az elnöki hivatalnál – az államfő távollétében – Iohannis egyik tanácsadója fogadta a tüntetők képviselőit, akik egy elnöki különbizottság felállítását kérték, amely kidolgozná a két ország egyesülésének jogi, politikai lépéseit.
A mai Moldovával csaknem megegyező területű Besszarábia – a Prut, a Dnyeszter és Duna-delta által határolt térség – több mint egy évszázados cári uralom után a bolsevik forradalom idején önállósult, majd 1918. március 27-én fogadta el a Román Királysággal való egyesülésről szóló nyilatkozatot. A terület 1940-ig volt Nagy-Románia része.
MTI
Erdély.ma

Ez volt a kommunista bűnösök „nürnbergi pere”
Bár a Tanácsköztársaság 133 napja alatt elkövetett vérengzések, fosztogatások, vagyonelkobzások miatti felelősségre vonás elől a főkolomposoknak sikerült elmenekülniük, de a Magyarországon maradt tíz úgynevezett népbiztost még sikerült bíróság elé állítani.
Az 1919. március 21-e és augusztus 1-je közötti időszak a magyar történelem egyik legsötétebb szűk négy hónapja volt, amely nemcsak a későbbi trianoni békediktátum igazságtalanságaihoz járult hozzá azáltal, hogy Magyarországot teljességgel szalonképtelenné tette a vörös forradalmaktól rettegő nyugati hatalmak szemében, hanem közvetlenül is óriási károkat okozott és szenvedést hozott az első világháború által kivéreztetett ország népére.
Forradalmi terror és bukás
A Tanácsköztársaságot – korabeli nevén „Magyar Sovietköztársaságot” – Károlyi Mihály lemondatása után kiáltotta ki Kun Béla és Garbai Sándor, az új, kommunista állam irányítószerve a Forradalmi Kormányzótanács lett, amelynek miniszteri hatalommal bíró vezetői a népbiztosok lettek. Április 7-én valamiféle választással próbáltak legitimitást szerezni kormányuknak, ám ezen csak a szocdemek és a kommunisták egyesüléséből létrejövő Magyarországi Szocialista Párt jelöltjei indulhattak.
A Tanácskormány története közismert: a proletárdiktatúra velejárója, a fosztogatás és államosítás, gyilkosságsorozatok és az ellenállás véres kezű megtorlása, eközben az ország katonai védelmére való teljes alkalmatlanság után következett az elkerülhetetlen bukás a román csapatok bevonulásával. A románok kivonulása és Horthy Miklós hatalomátvétele alatt a tiszti különítményesek már megkezdték a tisztogatásokat, jórészt a mintegy 600 áldozatot követelő vörösterror végrehajtói, a Vörös Őrség, a rettegett Lenin-fiúk, illetve a vidéki kommunista vezetők falhoz állításával, de a megtorlásoknak antiszemita éle is volt. Bár a népbiztosok nagy része, köztük Kun Béla is elmenekült, a Magyarországon lefülelt tíz kommunista funkcionáriust viszont végül sikerült bíróság elé állítani, bár közülük többen a hatnapos átmeneti, szocdem Peidl-kormány tagjai is voltak.
Bíróság előtt a bűnösök
Az 1949 utáni szocialista történetírás előszeretettel faragott mártírt a tíz népbiztosból, akiket e szerint törvénytelen eljárások keretében, koncepciós perben ítéltek el, visszamenőleges törvénykezéssel olyan bűnökért, amelyek az elkövetésük idején nem számítottak bűnöknek. Ugyanakkor az 1919-es forradalmi terror olyan helyzetet teremtett, amelyre a békebeli magyar törvénykezés egyszerűen nem volt felkészülve. Ahogy Tőkéczki László történész az MNO-nak elmondta: a monarchiabeli liberális-konzervatív berendezkedés számára elképzelhetetlen totalitárius rendszer és elképesztő bűnök sorozata késztette őket unortodox jogi megoldások alkalmazására.
Szocialista mártírok és a jogalap
Sem az őszirózsás forradalommal hatalomra került Károlyi-kormány, sem a Tanácsköztársaság nem rendelkezett valós választói legitimációval (előbbit is csak addig tekintették legitimnek az emberek, ameddig a párizsi békekonferencián előnyösebb feltételek kiharcolásával kecsegtettek). Itt ütközött a kommunista történetírás mítosza a valósággal, hiszen az 1949 és 1990 közötti történelemszemlélet szerint ezek a kormányok legitim felhatalmazással bírtak, ezért a kormánytagok hatalombitorlókként való megbüntetése például Rév Erika A népbiztosok pere című 1969-es könyvében is koncepciós eljárásként szerepel (megjegyezve, hogy politikai bűnök közül egyedül a király megöléséért járt halálbüntetés). Emellett – bár a bíróság elé állított népbiztosok közül csupán Bokányi Dezső munkaügyi és népjóléti népbiztos kezéhez tapadt közvetlenül vér, aki a Jászberényben tüntető éhező parasztok közé géppuskáztatott – a rendszerben a hatalom birtokosaiként a többi népbiztost is terheli a felelősség a legyilkolt több száz emberért. Ugyanakkor fontos adalék ehhez, hogy már maguk Leninék is ódzkodtak a parancsok írásba adásától, az ilyen jellegű ügyekben főleg telefonon adtak utasítást, amelynek nem maradt nyoma. Ez a két elv, a hatalom felelőssége és a visszamenőleges jogalkotás az, amely később, az 1946-os nürnbergi perben is visszaköszön a nemzetiszocialista főbűnösök elítélése kapcsán, amikor a korabeli jogi keretek, illetve a közvetlen érintettség bizonyíthatóságának hiánya szintén nem tették volna lehetővé a példátlan kegyetlenkedések megbüntetését.
Kik is voltak ezek a népbiztosok?
Azt Tőkéczki is fontosnak tartja leszögezni, hogy a későbbi kommunista propaganda-történetírás állításaival ellentétben a népbiztosok javarészt nem a „nép gyermekei” voltak: autóval jártak, luxuskörülmények között éltek az úgynevezett proletárdiktatúra ideje alatt. Ugyanakkor azt sem mondhatjuk, hogy csak cinikus haszonlesők voltak: tényleg hittek a kommunizmus eszméjében, amelyet egyfajta pótvallásként éltek meg saját feladott nemzeti, illetve vallási identitásuk helyett. Voltak persze, akik kevésbé voltak elkötelezettek, Haubrich József kereskedelmi és hadügyi népbiztos például csaknem hozzájárult a proletárdiktatúra bukásához.
Tény, hogy a népbiztosok nagyobb része zsidó származású volt – mint például Kalmár (Kohn) Henrik, Kelen (Klein) József, a rettegett Szamuely Tibor vagy maga Kun (Kohn) Béla –, ugyanakkor a vagyonos zsidóság semmi jóra nem számíthatott a proletárdiktatúra alatt: a vörösterror 600 halálos áldozatából 34 „zsidó burzsuj” volt. Az is igaz ugyanakkor, hogy a zsidóság egy elvallástalanodott része szimpatizált a kommunizmussal – akár mert a népek testvéri együttélésének eljövetelét várta tőle –, ezzel alapvetően megrontva a magyar–zsidó viszonyt, és legitimitást adva a későbbi zsidótörvényeknek. Halál a bűnösökre!
Maga a népbiztosok elleni per Simonyi-Semadam Sándor, illetve Teleki Pál első kormánya alatt zajlott, a közvélemény teljes támogatása mellett.
A vörösterror sokkja után az egész társadalom szorgalmazta a népbiztosok felelősségre vonását, hiszen a mintegy 600 áldozat bő fele még csak nem is arisztokrata vagy nagypolgár, hanem egyszerű parasztember volt, aki kevéske vagyonát védte a fosztogatóktól, ezért ellenforradalmárként kivégezték. Az 1920. július 5-én kezdődő, Kun Béla és társai, majd – miután Kunt nem adta ki a szociáldemokrata kormányzattal rendelkező Ausztria – Vántus Károly és társai elleni perben a vádindítványt Váry Albert főügyész nyújtotta be, a később pontosított vád felségsértés, lázadás, gyilkosságra való felbujtás és pénzhamisítás volt. A gyorsított tárgyalás 97 napig tartott, az ítélethirdetésre december 28-án került sor. Ennek eredményeként a 10-ből négy népbiztost halálra, a többi hatot életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték.
Soha végre nem hajtott ítéletek
Bár négy halálos ítéletet is kiszabott a bíróság, már akkor tudta a magyar kormány, hogy ennek végrehajtására nem kerül sor: sok magyar katonatisztet tartottak túszként fogva a sikeres forradalmat letudó szovjet bolsevikok, így végül ebben a kényszerhelyzetben 1921–22-ben belementek abba, hogy kiadják a népbiztosokat a szovjeteknek, cserébe több tucat magyar hadifogolyért, a közvélemény nagyobbik része pedig ebben a döntésben meg is nyugodott.
Nem menekülhettek
Így az elvtársak hamarosan már a Szovjetunióban találkozhattak a bukott diktatúra többi főemberével, magával Kun Bélával is. Megmenekülésük azonban csak arra volt jó, hogy némi haladékot kapjanak, és életüknek legtöbbször épp a csodált szovjet kommunizmus, a sztálini terror vessen véget az 1938-as nagy, párton belüli tisztogatások idején.
Veczán Zoltán
mno.hu
Erdély.ma

Kézdivásárhely büszkesége (A 23. Incitato Művésztábor zárókiállítása)
Közös kiállítással ért véget tegnap délben a 23. Incitato Művésztábor. A kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum időszakos kiállítási termében nagyszámú érdeklődő, képzőművész és művészetpártoló jelenlétében megtartott ünnepségen az idei tábor huszonhat alkotója közül huszonkettő vett részt.
Az idei tábor témája a lófajták volt, a kiállított munkák zöme helyben, Bálványoson készült. Idén a táborba huszonkét hivatásos művész mellett négy tehetséges középiskolás művészpalántát is meghívtak. Elsőként és házigazdaként Dimény Attila, a múzeum vezetője köszöntötte az alkotókat és a szép számban megjelent tárlatlátogatókat, majd felkérte Vincze László grafikust, a tábor művészeti vezetőjét, hogy mutassa be művészkollégáit. Ezt követően Czegő Zoltán költő méltatta a kiállítást, kiemelve: büszke lehet ez a kisváros, hogy immár 23 éve sorozatosan helyet adhat ennek a hagyományos tárlatnak.
A méltatást követően Nagy-Kopeczky Kálmán színművész Kányádi Sándor Jó két ló szolgája című versével köszöntötte az alkotókat. A tábor szervezőjeként Tóth Ildikó, néhai Tóth Ferenc legidősebb leánya mondott köszönetet a művészeknek és mindazoknak a mecénásoknak, akik évről évre támogatják a tábort, elsősorban a megyei és a helyi önkormányzatnak, valamint Daragus Attila és István András vállalkozó nevét emelte ki, akik a szállást és a képkeretezést biztosítják, a többi támogató felsorolásáról sem feledkezve meg.
A 23. Incitato kiállítás augusztus 30-ig tekinthető meg az Incze László Céhtörténeti Múzeum időszaki kiállítási termében.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)