Székelytermék-botrány – Visszakoznak a fogyasztóvédők
Dagad a botrány a sepsiszentgyörgyi fogyasztóvédelem táján: sokan felháborodtak, miután kiderült, hogy az elvileg a háromszéki vásárlók érdekeiért létező megyei intézmény vezetője kifogásolja a Székely ízek feliratú termékeket. Tegnap a megyei kereskedelmi kamara is állást foglalt az ügyben, a fogyasztóvédelmisek pedig kijelentették: maradhat a reklámszöveg.
Bírságot nem a Székely ízek felirat, hanem a lejárt szavatosság miatt osztott a fogyasztóvédelmi hivatal – hangsúlyozta Mircea Diacon igazgató, aki azonban továbbra is úgy véli: nem tudhatjuk, milyen ízű a székely, az ételek édesek, savanyúak vagy keserűek lehetnek. Elismerte, hogy nincs olyan törvény vagy szabályozás, amely tiltaná a székely ízeket, de leszögezte: a termékeket kísérő címkék tartalmáról pontos és jól meghatározott rendelkezések vannak, a reklámnak máshol kell megjelennie. Arról, hogy létezik Román ízek felirattal ellátott termékcsalád is, nem tudott, és a Krónika napilapnak adott nyilatkozatára – amelyben kijelenti, hogy nemsokára székely illemhely és székely temető is lesz – sem kívánt emlékezni; ehelyett főnökéhez utasított, mert őt már túl sokan hívták a székely ízek miatt, még Magyarországról is.
A brassói székhelyű regionális fogyasztóvédelmi felügyelőséget irányító Sorin Susanu – akit a Csíkszeredában megszervezett hagyományos termékvásáron kirótt büntetések miatt két évvel ezelőtt már az országos diszkriminációellenes tanács is vizsgált – óvatosabban fogalmazott: ő maga nem volt jelen a kérdéses ellenőrzésen, de úgy értesült, hogy nem a felirat, hanem a lejárt szavatosság miatt bírságoltak. A maga részéről nem lát semmi kifogásolnivalót a székely ízek elnevezésben, mert „mindenki a maga reklámjával”, csak azzal nem ért egyet, hogy lejárt vagy egészségre káros élelmiszert forgalmazzanak. Hentesáruról volt szó, az különösen kényes, romlandó termék – magyarázta. Hozzátette: korábban valahol már árultak „erdélyi ízű” élelmet is, és kaptak olyan lakossági panaszt, hogy nem tudják értelmezni a jelentését, de úgy véli, hogy ez nem befolyásolja a minőséget.
Minden kereskedőnek érdeke, hogy megtalálja az általa forgalmazott termék eladási módját, és ahogy egyesek a Román ízek felirattal teszik ezt (például a Mega Image üzletláncnál többtucatnyi élelmiszert árulnak így), ugyanúgy a székelyföldi lakosok is büszkék lehetnek a hamisítatlan székely ízekre. Ez regionális termékstratégia, amit az egész világon alkalmaznak – tudatja a megyei kereskedelmi kamara tegnap kiadott közleménye. A Mircea Diacon fogyasztóvédelmi igazgatóhoz címzett állásfoglalásban a kamara elnöke, Édler András leszögezi: egy ilyen elnevezés csak akkor megtévesztő, ha például a Román ízek felirat egy görög terméken található.
Ha nem erről van szó, a fogyasztóvédelemnek nem kellene beleavatkoznia a cégek reklámpolitikájába, főként a jelenlegi, gazdasági szempontból bizonytalan helyzetben, amikor a vállalkozóknak inkább az állami intézmények támogatására van szükségük, mint zavarkeltésre vagy cselekvési szabadságukat korlátozó intézkedésekre.
Demeter J. Ildikó
Háromszék
Erdély.ma

Könyv Dobón át egész Erdővidékről
Nem fukarkodott a dicséretben a Csíki Székely Múzeum munkatársa, Botár István vargyasi művészettörténész Fehér János legújabb, Dobó – Egykori település a Kormos mentén című könyvének szombati bemutatóján. A fiatal régész ajánlásában úgy fogalmazott, a kilencszáz oldalas, több jelentős levéltár adatait felhasználó kötet nemcsak Erdővidék és Háromszék, de Erdély történelmének jobb megismeréséhez is hozzájárul.
A könyvbemutatóra a Rózsa vendéglőben elkerített rész szinte kicsinek bizonyult a mintegy százhúsz vendég befogadására, és jól fogytak az olcsónak nem mondható – száz lejt kóstálva is csak a nyomdai költséget fedező – könyvek is.
Elsőként Derzsi Sámuel vállalkozó, a Dobó-Valál Egyesület elnöke röviden szólt az általuk támogatott, több éven keresztül zajló dobói régészeti feltárásokról, majd a most megjelent kötet anyagi támogatóinak mondott köszönetet. Hangsúlyozta, ha továbbra is élvezik ezt a fajta önzetlen segítséget, jó bő lesz a tervezett, Erdővidéki történelmi adatok címet viselő sorozatuk. Botár István is az erdővidékiek összefogását dicsérte, mondván: itt, a Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda által lesajnált szegény vidéken nem falunapokat támogatnak vagy éppen vágtáznak, hanem az értéket pártolják. Fehér János tervezett sorozatáról szólván kijelentette, megvalósulása esetén akár Orbán Balázs életművével is egyenrangúvá válhat. A most napvilágot látó kötetet nehéz, de érdekes olvasnivalóként jellemezte: izgalmas a vidék múltja iránt érdeklődő szakemberek számára, de több fejezet megragadhatja a civileket is, hiszen az évszázadokkal ezelőtti peres anyagok által emberi sorsok bontakoznak ki, megadatik a betekintés a régmúlt világ mindennapjaiba. „A kötet címe hazudik egy kicsit: csak Dobót említi, de sokkal többet ad, hiszen általa megismerhető Erdővidék és Háromszék középkori berendezkedése” – mondotta. Fehér János a kötet születéséről beszélt. Az alapját adó, rossz állapotban, szakadtan és vízfoltosan fennmaradt peres iratokat Székelyudvarhelyen találta meg, előbb csak átírását és rövid előszóval ellátva történelmi forrásként való közlését vette tervbe. Ám kíváncsisága nem hagyta nyugodni, s a gyulafehérvári püspöki levéltárban kutakodott tovább. Ott olyan adatokat talált, melyek magyarázatot adnak a falu elhagyására, fény derült önvédelmi stratégiájukra, megismerhetővé vált a Danielek birtokszerző szándéka, de a bárói család befolyásának csökkenése is, melyek miatt tovább kellett gondolnia szándékait. A tervezett sorozatról szólva kijelentette, az elmúlt tizenkét év kutatásaival felvértezve elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy akár településenként, akár témánként Erdővidék teljes középkori keresztmetszetét elkészítse.
Az Erdővidéki történelmi adatok második kötete, a Bölöni unitárius templomvár augusztus végén kerül ki a nyomdából.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gyalázgatnak, gyalázgatnak…
Szombaton múlt egy hete, hogy meggyalázták az aradi Szabadság-szobrot. Lefestették az aradi vértanúkat piros-sárga-kékre, és még rá is pingáltak néhány keresetlen szót. Vártam egy hétig, hogy tudósít-e róla a román közszolgálati média vagy a hírtelevíziók, de nem. Gondolom, a CNN-t vagy más, nagy európai tévétársaságokat sem foglalkoztatott az eset.
Nem olyan nagy ügy a tizenhárom aradi vértanú kivégzésének és az 1848-as forradalomban elesett több tízezer magyar szabadságharcosnak is emléket állító szoborcsoport megbecstelenítése. Ez itt, a román sajtóban nem hír.
Az viszont bejárta a világsajtót, és nálunk is mutatták a múlt héten, hogy az elzászi Sarre-Union zsidó temetőben körülbelül 200 sírkövet borogattak fel valami huligánok. A francia belügyminiszter rögtön elítélte a gyalázatos cselekedetet, és a francia elnök, Francois Hollande tüstént oda is látogatott, bátorítva a zsidókat: „Az állam minden erejével megvédi önöket. Mert önökön keresztül a köztársaságot támadják, annak értékeit, elveit, ígéreteit. A sírgyalázással minden vallást megsértenek”… stb. Az öt fiatalkorú elkövetőt már őrizetbe is vette a rendőrség. Az Aradon történt gaztettről csak a romániai magyarok és a magyarországiak szereznek tudomást. Ha más nem is, de a magyarok szorgalmasan elítélik itt és ott is, aztán feledésbe merül az egész. Megszokhattuk volna eddig, hiszen sok magyar emlékművet és szobrot megcsonkítanak, lefestenek. (Most csak a Segesvár melletti ispánkúti Petőfi-emlékművet említem.) De ezekből a történésekből nem lesz hír nálunk. Ha viszont egy román emlékművet mázolnának piros-fehér-zöldre, akkor a román köz-, és hírtelevíziók, a rendőrség, csendőrség legalább egy hétig foglalkozna vele. Az aradi szoborgyalázókat nem veszik őrizetbe, mert fényes nappal cselekedvén, nem tudják azonosítani őket. A belügyminiszter nem ítéli el a barbár cselekményt, az államelnök nem megy Aradra és nem tesz a francia elnökéhez hasonló nyilatkozatokat.
A német kancellár asszony, Angela Merkel, a nemrég történt párizsi lövöldözés után, melyet iszlám szélsőségesek követtek el, megvédte a Németországban élő békés iszlám közösséget, mondván: az iszlám Németország része. Kis különbség van, ugyebár, az első vagy második generációs bevándorló iszlám vallásúak és az ezer éve itt élő magyarok közt. Őket a német vagy más európai országok részének tekintik, míg minket Románia nem. Mi nem férünk bele Romániába, hiszen az egységes nemzetállam.
Ezt az aradi szoborgyalázást nagyon rosszul tálalta a magyar sajtó. Azt kellett volna kiemelni, hogy a szent román nemzeti színeket magyar szabadságharcosokkal gyalázták meg, és akkor rögtön kézre kerítették volna a tetteseket, és a sajtó is mindjárt felkapta volna a hírt. Mert a nemzeti színeket és az egységes román nemzetállamot mindig meg kell védeni. Miként a székely zászló ellen küzdenek hős prefektusaink, s a cluj-napocai polgármester az ellen, nehogy magyarul is kiírják a város nevét, vagy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem román vezetősége a magyar karok ellen harcol.
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az esélytelenség krónikája (Trianonról Sepsiszentgyörgyön)
A trianoni békeszerződés előzményeivel, a magyar nemzet számára tragikus végkifejlethez vezető út állomásaival ismerkedhettek meg szerda este az érdeklődők a Magyarország Kulturális Központja szervezésében lezajlott, A magyar nemzet története című előadás-sorozat újabb állomásán. A Székely Nemzeti Múzeumban dr. Zeidler Zoltán egyetemi docens sorolta a tényeket, melyek kétségtelenné tették: az első világháborút lezáró párizsi béke legnagyobb vesztese a magyarság volt, vezetői 1918 nyarától számítva tulajdonképpen teljes esélytelenségben próbálták menteni a menthetőt.
A budapesti Eötvös Lóránt Tudományegyetem oktatója valamivel több, mint másfél órába sűrítve beszélt a közel száz-tagú hallgatóságnak a frontok összeomlását követő közel két év (1918 nyara–1920 június 4-e) összes olyan eseményéről, döntésekről, lépésekről, amelyek végül a versailles-i Nagy Trianon Palotában a Magyarország szempontjából minden téren hatalmas veszteséget okozó egyezmény aláírásához vezettek. A száraznak tűnő történelmi tényeken túl az előadó kitért olyan részletekre is, amelyek nem feltétlenül tartoztak az események fősodrához, mégis meghatározó szerepük volt mások mellett Magyarország megítélésében a győztes antant hatalmak részéről. Ezek közül kiemelendő egyrészt Franciaország, illetve Nagy-Britannia alapállása az egész háború utáni rendezés folyamatában, amit előbbi esetében a hegemóniára való törekvés, a német erőfölény megtörése Európában, utóbbi esetében pedig a kontinensen fenntartandó hatalmi egyensúly igénye jellemzett elsősorban, valamint mindkét nagyhatalom esetében a bolsevizmus elterjedésétől való félelem. Ehhez társult továbbá a háború okozta traumák összessége, amely mindenik résztvevőt érintette. Zeidler Zoltán akkurátusan sorolta fel mindazokat a tényezőket is, amelyek mintegy ráerősítettek erre az „induláskor” már jellemző, a nagy háború veszteseivel szembeni ellenséges hangulatra. Ezek közül Magyarország szempontjából talán a leglényegesebbek a már elszakadási nyilatkozatok formájában is jelentkező nemzetiségi mozgalmak voltak, melyek kiteljesedése már a 19. században elindult a Nagy-Románia, Nagy-Szerbia, csehszlovákizmus, délszláv egység elméleteinek megerősödésével, és amelyek már 1918 őszétől jelezték, hogy elérkeztek az Osztrák–Magyar Monarchia végnapjai. Szintén fontos tényezők voltak a katonai összeomlást követő belső történések – néphatalom, bolsevik forradalom, ellenforradalom.
A egyetemi oktató a vizsgált korszak magyar kormányai, a Wekerle Sándor vezette háborús kabinetet váltó, Károlyi Mihály irányította szociáldemokrata, majd a Tanácsköztársaság hozta népbiztosi testület lépéseit, kezdeményezéseit – különbéke, fegyverszüneti egyezmények – bemutatva tökéletes képet festett arról, hogy mennyire esélytelen helyzetből indult a magyarság 1918 decemberétől számítva. A dátumok, egyezmények, az antant hatalmaknak a vesztesek eltiprását célzó viszonyulását tükröző lépések, a szomszédos államok ellenséges, sőt, erőszakos fellépései kivétel nélkül bizonyítják, a végkifejlett csakis ez lehetett, Magyarország feldarabolása. És ebbe pont az érintetteknek nem adatott meg a beleszólás lehetősége, hiszen a Párizsba utazó magyar békedelegációt, noha meghallgatták –Apponyi Albert miniszter tolmácsolásában –, a békeszerződést érintő bírálatokat, tiltakozásokat viszont főképp francia tiltakozásra szinte figyelembe sem vették, újratárgyalásukról végül lemondtak.
Az előadó arra is kitért: a győztesek önkényes döntése volt mindaz, ami a párizsi tárgyalóasztalok mellett 1919-ben és 1920-ban történt, és ennek ékes bizonyítéka az is, hogy az erdélyi románok Gyulafehérvári Nyilatkozatából is igen kevés előírást tartottak fontosnak átvenni. A győztesek által vehemensen elutasított népszavazások nem véletlenül képeztek szálkát főképp a franciák szemében, hiszen a későbbi, kisebb területeken megtartott 11 voksolás –lásd Sopron – egy kivétellel bebizonyította: az utódállamokhoz csatolt területeken élők bizony szívesebben maradtak volna Magyarország polgárai, akár etnikumtól függetlenül is.
Nagy. D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Dr. KOVÁCS ENDRE
(1918. szeptember 18 – 2015. február 21)
Súlyos veszteség érte a marosvásárhelyi magyar egyetemi képzés legendáriumát, 96 éves korában elhunyt dr. Kovács Endre professzor.
A Szilágy megyéből indult Kovács Endre középiskolai és egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte. 1942-ben a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a kémiai tudományok doktora lett. Itt kezdődött oktatói pályafutása, amelyet a hadba vonulás, majd a fogság évei szakítottak meg.
Ezt követően a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet Orvosi Biokémiai Tanszékére került, annak vezetője volt 35 éven át, 1983-as nyugdíjba vonulásáig.
Marosvásárhelyi pályafutása kezdetén rövid ideig a gyógyszerészeti kémia oktatását is ellátta. Nehéz történelmi időszakban, 1953–56 között a Gyógyszerészeti Kar dékáni tisztségét töltötte be.
Köztiszteletnek örvendett, magas szakmai igényesség jellemezte munkáját és elvárásait egyaránt. Számos egyetemi jegyzet, tankönyv, tudományos közlemény szerzője. A modern tudományos eredmények követője volt, aki kiváló technikai és elektronikai érzékkel rendelkezett, és ennek az Egyetem is hasznát látta.
Korrektsége, embersége valamennyi nemzedék számára példamutató volt.
Kovács Endre professzor személyében a marosvásárhelyi magyar orvos- és gyógyszerészképzés egyik nagy tanáregyéniségét veszítette el.
Emlékét kegyelettel megőrizzük!
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar aktív és nyugalmazott tanárai
Népújság (Marosvásárhely)

Bocskai Napok
Tartalmas és színvonalas rendezvénysorozat
Mint minden évben, idén is azon igyekeztek a Bocskai Napok szervezői, hogy minden korosztályt megmozgató, tartalmas és színvonalas rendezvényt szervezzenek Bocskai István fejedelem tiszteletére.
Pénteken a fejedelem nevét viselő iskolaközpontban A fejedelem és kora címmel középiskolásoknak szerveztek történelmi vetélkedőt, amelyen környékbeli diákok vettek részt. A csapatvetélkedőt a nyárádszeredai iskola X. osztályos tanulói nyerték meg.
Az ünnepség igen népszerű rendezvénye az ilyen alkalommal megszervezett kispályás labdarúgótorna, amelyen már nemcsak nyárádmenti, hanem marosvásárhelyi diákcsapatok is részt vesznek. Az idén a Bolyai líceum válogatottja emelhette magasba a kupát.
Szombaton délelőtt a művelődési otthonban folytatódott a történelmi emlékezés. Az emeleti teremben magyar történelmi zászlókból nyílt kiállítás. A Határok Nélkül – Magyartól Magyarig Kulturális és Turisztikai Egyesület kiállítását, amely a Hargita Megyei Forrás Kulturális Központnak köszönhetően jutott el Nyárádszeredába, dr. Kollár Zsolt örkényi jegyző nyitotta meg. A zászlókat Mysik László és Balázs készítették. Ugyanitt Mihály János székelydvarhelyi történész két kötetét is bemutatták. Az egyik a Székely jelképek, míg a másik a Címer és pecsét Székelyföldön című történelmi tanulmánykötet volt. Az előcsarnokban pedig Kulcsár István festményeiből nyílt kiállítás. (A tárlatok az elkövetkezendő időszakban is megtekinthetők.)
Szombaton délután a Bocskai Napok vendégei a Duna Televízión sugárzott Hazajáró című turisztikai-honismereti műsor két szerkesztője, Jakab Sándor és Kenyeres Oszkár volt, akiket elkísértek a stáb tagjai is. A vendégek a Nyárádszeredában forgatott film részletét vetítették le, majd fotókon és mozgóképeken a "kulisszatitkokba" is betekinthettek a zsúfolásig megtelt kultúrotthon nézői. A vetítést követően Vajda György újságíró, a Népújság munkatársának faggatására, a műsorról, élményeikről, tapasztalataikról beszéltek a "kalandozók."
A beszélgetést követően László János Gábor Ferenc Magyarnak lenni című versét szavalta el, majd Tóth Sándor, Nyárádszereda polgármestere köszöntötte a testvértelepülések képviselőit: Sztán Istvánt, Aszód polgármesterét, Zsolnai Istvánt, Simontornya önkormányzati képviselőjét, dr. Eigeli Zsoltot, Szerencs alpolgármesterét, Kollár Zsoltot, Örkény jegyzőjét, Csige Tamást, Hajdúdorog polgármesterét és dr. Istvánfalvi Dávidot, Mór alpolgármesterét, akik a szimbolikus ajándékok átadása és átvétele után a kapcsolatok erősítésére tettek ígéretet, és arról beszéltek, hogy jelenlétük is garancia arra, hogy az elkezdett programokat folytatják.
Miután a Bekecs néptáncegyüttes apraja-nagyja felforrósította a színpadot, a rendezvényen jelenlevők Bocskai István főtéri szobrához vonultak, és megkoszorúzták. A virágok elhelyezése előtt Suba Gyöngyvér röviden szólt a fejedelemről, majd Székely Szabó Zoltán színművész elszavalta Gyökösi Endre Bocskai szobránál című költeményét. Koszorúztak Nyárádszereda és testvérvárosainak, a helyi református és unitárius egyházak képviselői, a Bocskai István Alapítvány és középiskola, az RMDSZ, az MPP és az EMI helyi szervezetei és a Hazajáró munkatársai. Az esti mozzanat különlegessége volt, hogy a háttérben levő református templomtornyot a fejedelem vetített portréjával, illetve a magyar és székely zászlóval díszítették.
Vasárnap délelőtt szintén a Bocskai iskolaközpontban Hódolat a fejedelem előtt címmel a diákok irodalmi-zenés összeállítást mutattak be, majd Oltyán Csaba, László az iskola igazgatója rövid méltatás után oklevéllel köszönte meg az iskola nyugdíjba vonult tanárainak a munkáját. Délután szalagavató ünnepség keretében köszöntötték a líceum nagykorúvá vált diákjait.
(erdélyi)
Népújság (Marosvásárhely)

A kulcsszó az együttérzés
Frontvárosi román–magyar „kerekasztal-megbeszélés”
Frontváros-e Sepsiszentgyörgy? Igaz-e a magyar vezetők azon állítása, hogy tovább folyik a Ceauşescu-féle beolvasztási politika, és veszélyben a magyar megmaradás? Vagy inkább egyes román szervezetek kijelentései fedik a valóságot, és Székelyföldön a magyar többségű önkormányzatok felülírják a román törvényeket, illetve megpróbálják a társadalom szélére szorítani a román etnikumú lakosokat. A két közösség három–három markáns képviselőjének véleményét gyűjtöttük össze a magyar–román viszonyról, kizárva azokat, akik szerint „Székelyföld nem létezik”, de azokat is, akik szerint „Székelyföld nem Románia”.
Bár Traian Băsescu volt államfő kedvenc kiszólása az volt, hogy az országban egységesen kell alkalmazni a törvényeket, és ezért Sepsiszentgyörgynek éppen annyi autonómia jár, mint Caracalnak, Háromszéken mégsem azok a törvények érvényesek, mint Románia többi részén.
Vörös posztó a hatalom szemében
Csak a példa kedvéért: a Kovászna megyei prefektus azzal az érveléssel semmisítette meg Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy zászlaját, hogy Romániában „a településeknek és megyéknek csak címerük lehet, zászlajuk nem”. Az erről szóló végleges és visszavonhatatlan döntést a brassói ítélőtáblán mondták ki, abban az intézményben, amely előtt büszkén leng Brassó megye zászlója, és ablakából jól rá lehet látni Brassó város zászlójára is a polgármesteri hivatal előtt.
Ugyanakkor el kellett távolítani Románia és az Európai Unió zászlója mellől a székely zászlót, jóllehet használatát semmi nem tiltja. Az viszont szó szerint benne van a törvényben, hogy „idegen országok zászlóját csak hivatalos küldöttség látogatása alkalmával lehet felvonni”, de az Egyesült Államok zászlója, amely a Sepsiszentgyörgyön áthaladó országút mellett, a tejgyár elé olyan rég ki van tűzve, hogy lassan fakult, nem zavar senkit.
„Egyetlen hivatalos nyelv a román”
Az is érdekes, hogy minden önkormányzat levelezhet, ahogyan csak akar, de a Kovászna megyei tanácsnak akkor sem lehet háromnyelvű fejléces papírja, ha legfelül románul írja az intézmény nevét. Ennek kapcsán a prefektus úgy fogalmaz, hogy „az egyetlen hivatalos nyelv a román, és magyarul nem lehet feltüntetni a megnevezést”, az angol nyelvről pedig nem nyilatkozik.
A prefektúrának, amelynek a törvényesség betartása fölött kellene őrködnie, egyetlen magyar jogásza vagy középszintnél magasabb tisztségben lévő alkalmazottja sincs, és az iktatóban is, ahová egy kérést, beadványt be kell nyújtani, kizárólag a román nyelvet használják.
Önkormányzatok nem dönthetnek településük jövőjéről
A prefektus gyakorlatilag az összes magyar többségű település önkormányzatával perben áll. Hol azért, mert az önkormányzat „magyar világban” épített műemlék épületén azt írja, „községháza”, hol azért, mert a művelődési otthonon magyar felirat van, amelyeket – a demokrácia nagyobb dicsőségére – több helyen letakartak.
Gond az is, ha egy önkormányzat elfogadja a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott határozatot arról, hogy egy Székelyföld nevű régióhoz kíván tartozni. Az azóta már leváltott prefektus úgy vélte: az önkormányzatnak nincs hatásköre településük jövőjéről dönteni. Mint mondta: nem tartozik hatáskörükbe törvénymódosítások kezdeményezése, és nem változtathatják meg az ország területi felosztását sem.
A tulajdonjog sem szent
Nem véletlen az sem, hogy hiába vontak élőláncot, hiába tüntettek hetekig, hiába tiltakozott több tízezer ember, éppen Sepsiszentgyörgyön statuáltak precedenst arra, hogy az sincs biztonságban, aminek tulajdonjogát már visszaállították, hiszen példátlan módon újraállamosították a Székely Mikó Református Kollégium épületét, miközben egy 89 szobás kovásznai szállodát az ortodox egyháznak ajándékozott a román kormány.
És akkor még nem szóltunk a közlemúltról, amikor ötezer lejre bírságolták meg a Magyar Polgári Pártot, mert köztéren el merészelték énekelni a magyar himnuszt, és megbírságolták a kézdivásárhelyi polgármestert, mert úgymond nem öltöztette kellőképpen piros–sárga–kékbe városát a román nemzeti ünnepre.
A román hatalom viszonyulása
Ugyanakkor hónapok óta nem sikerül előrelépni az újfasiszta ideológiájú Új Jobboldal ügyében, amely idegengyűlölő jelszavakat üvöltözve vonult végig december elsején Sepsiszentgyörgy utcáin.
A román kormány nem sajnál sem pénzt, sem energiát arra, hogy egyértelművé tegye: hiába van számbeli többségben a magyarság Háromszéken, a hatalom a románoké. Ezt tükrözi az is, hogy az elmúlt 25 évben Bukarest egyetlen nagy értékű állami beruházást hajtott végre Sepsiszentgyörgyön: felépítette a régió legnagyobb csendőrlaktanyáját.
Román vélemények
A Háromszéken élő románok abban a furcsa helyzetben vannak, hogy a többségi nemzet részeként kisebbségben élnek Székelyföldön. Sokan megpróbálják meglovagolni ezt a helyzetet, és „áldozatként” tüntetik fel magukat, akiknek jogait lábbal tiporja a többségi magyarság. Másokban tudatosult, hogy itt különleges helyzet van, amit a magyarokkal együtt kell megoldani, ám – érthető módon – ők is ragaszkodnak ahhoz, hogy nemzeti identitásukat megőrizhessék.
„Azt kell hangsúlyozni, ami összeköt”
Állandó vita tárgyát képezi a nemzeti ünnepek megünneplése. A sepsiszentgyörgyi rendezvényeket az utóbbi időben Vasile Tămaş előpataki ortodox pópa szervezi, aki szokatlanul mérsékelt hangot üt meg, mint ahogyan legutóbb is tette a két román fejedelemség egyesülésének január 24-i évfordulóján.
– Igyekeztem, hogy tiszta ünnepet szervezzünk, amelyen mindenki jól érzi magát. Rendszeresen jelen vagyok a magyarok ünnepein, és örömmel tölt el, ha például könyvbemutatóimon részt vesznek magyar barátaim. Az ilyen ünnepségeken példát kell mutatnunk egységből, mert látjuk, hogy a 21. század széthúzást, népek és országok szétesését hozta. Nem vonhatók kétségbe egyik vagy másik népnek a történelmi értékei, egyformán szeretettel kell beszélni január 24-ről, március 15-ről vagy december 1-ről, azt hangsúlyozva, ami összeköt, nem pedig azt, ami elválaszt, és a történelem tisztázását a szakemberekre kell hagyni. Lassan nevetségessé válunk azzal, hogy állandóan onnan indítunk, hogy ki volt itt hamarabb Erdélyben. Azt gondolom, hogy a legelső, aki itt volt, egész biztosan Isten volt, és ő azt a sorsot szabta nekünk, hogy itt éljünk egymás mellett – vallja az ortodox lelkész.
Engedélyezném: viseljék, hordják, tűzzék ki
A zászló- és szimbólumhasználatot Marius Obreja szenátor törvénymódosítással oldaná meg.
– Az én javaslatom nem csak engedélyezné, hanem védené az összes népcsoport szimbólumát, és lehetőséget adna arra, hogy minden korlátozás nélkül viseljék, hordják, kitűzzék, természetesen azzal a feltétellel, hogy – ugyancsak a tisztelet jeleként – mindig ott legyen mellette a román nemzeti jelkép is, és hasonló módon lehetne eljárni a himnuszok esetében is. Nem lehet elvárni a románoktól, hogy mondjanak le nemzeti ünnepükről, még akkor sem, ha a magyaroknak esetleg mást jelent december elseje, de találhatnánk közösen egy olyan napot, amit fenntartások nélkül mindenki meg tud ünnepelni. Mindent összevetve azt gondolom, ebben az országban tíz éven belül jeltősen javulni fog az életszínvonal, és akkor ezek a problémák maguktól megoldódnak – vélekedik a Nemzeti Liberális Párt Kovászna megyei szenátora.
Tisztelet a melletted élő embernek
A Vox populi című román–magyar párbeszédet is kezdeményező Mădălin Guruianu azt mondja: a legfontosabb egymás kultúrájának kölcsönös megismerése, és a másik fél iránt tanúsított tisztelet.
– Bátorítani kell azt, hogy minél több közös rendezvény legyen, szinkrontolmácsos könyvbemutatók, koncertek, feliratozott színházi előadások, sportesemények, iskolai tevékenységek, bármi. Pénzalapot kell elkülöníteni kölcsönös fordítások elkészítésére, hogy ismerjük meg egymás kultúráját, mert enélkül nem alakulhat ki őszinte párbeszéd, és párbeszéd nélkül nem oldódnak a görcsök. Másfelől, amíg a helyi tanácsban egyfolytában csak utcákról, szobrokról és zászlókról beszélünk, addig nem lesz haladás. Nem állítom, hogy ezek nem fontosak, de állapodjunk már meg abban, hogy ezek vannak, és lépjünk tovább. Ezeket a dolgokat csak kölcsönös tisztelettel lehet megoldani, mert sem a tiltás, sem az asztaldöngetés nem vezet sehová. Amúgy a kölcsönös tisztelet jele volna az egymás ünnepein való részvétel, amely tisztelet és megbecsülés esetenként nem feltétlenül az adott napnak vagy évfordulónak szólna, hanem a melletted élő embernek – vallja a sepsiszentgyörgyi tanácsos.
Magyar vélemények
Bár kétségtelen, hogy lehetnének nyitottabbak a háromszéki románok a magyar igények, akár az autonómiatörekvések iránt, tény az is, hogy a magyar szervezetek sem próbálják megszólítani a helyi románokat, hogy közösen dolgozzák ki azokat a garanciákat, amelyek megnyugtatóan rendeznék a román kisebbség sorsát egy tényleges magyar önkormányzás alatt. A magyar vélemények egy kerekasztal mellett hangzottak el, ezért a résztvevők tudtak egymás kijelentéseire válaszolni.
„Frontváros vagyunk”
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint az a folyamat, amit Ceauşescu idejében indítottak el, most is folytatódik.
– Közismert az a kommunista párt archívumából származó dokumentum, amely szerint 1977-ben Marosvásárhelyen a lakosság 62 százaléka volt magyar nemzetiségű, és le volt írva, hogy hány, konkrétan 7600 román családot kell betelepíteni a következő öt évben ahhoz, hogy az arányokat meg lehessen változtatni. Nyilván, ’89 előtt más eszközökkel rendelkezett a hatalom, ipart tudott költöztetni, tömbházakat tudott építeni, lakosságot tudott mozgatni. Én azt állítom, hogy ez a szándék nem, csak az eszközök változtak meg, és emiatt sokkal lassabban haladnak. Nem ugyanolyan mércével mérnek Románia 40 megyéjében, mint Hargita és Kovászna megyében, de azon belül is más mércével mérnek Háromszéken és Sepsiszentgyörgyön, mint Hargita megyében. Ezért képletesen azt lehet mondani, hogy Sepsiszentgyörgy frontváros.
Nemcsak a nemzeti román stratégia a hibás
Bíró Béla egyetemi tanár nem tartja elfogadhatónak az „ostromlott vár” elméletét.
– Sütő András mondta annak idején, hogyha én ostromlott várban élek, akkor én az ostromlókkal egyszerűen szóba sem állhatok, mert akkor elárulom a várost. És ez a dolog nem így áll. Itt ostromlók és ostromlottak, mindannyian a váron belül vagyunk, és egymással mindenképpen beszélnünk kell. Nem kell elfogadnunk a másik a véleményét, de a meg kell hallgatni és figyelembe kell venni. Hogy Sepsiszentgyörgy ebbe az állapotba került, abban nem csak a nemzeti román stratégia a hibás. Sepsiszentgyörgyön komoly problémák vannak, például a Székely Hírmondó napilapban időnként olyan románellenes és antiszemita írások jelennek meg, ami egyszerűen megengedhetetlen, és ez nekünk árt, az ostromlók munkáját segíti elő. Önmagunkra is kellene egy kicsit figyelni. (Örömmel vennénk, ha a tanár úr néhány példával előhozakodna, hogy értsük, mire is gondol, mert megítélésünk szerint a Székely Hírmondóban nem jelent meg egyetlen „antiszemita” vagy „románellenes” írás sem – a szerk.)
Engednünk kell?
Cziprián-Kovács Loránd egyetemi tanár azon a véleményen van, hogy nem azokat az embereket kellene meghallgatni először, akik meredeken, radikálisan, nemzeti színekben fogalmaznak, hanem a moderáltakat, akikkel lehet beszélni.
– Leülni mindenkivel le lehet, és mindenkivel kell beszélni, kompromisszumokat kell kötni, de a kompromisszum nem azt jelenti, hogy én visszavonulok, és feladom az álláspontomat, hanem azt jelenti, meghallgatom, és figyelembe veszem a másik álláspontját. Azzal együtt, hogy fönntartom a saját magamét. Senkinek nincs joga az önnön álláspontját másvalakire ráerőltetni – érvel Bíró Béla.
Antal Árpád szerint azonban nehéz olyanokkal egyezségre jutni, akik tagadják a létünket.
– A gond az, hogy Székelyföldön az ultraradikális románok kisajátították maguknak a románság képviseletét, s ezt a mérsékeltek hagyták. Tehát gyakorlatilag azok képviselik a románokat, akik azt mondják, hogy Székelyföld nem létezik, székelyek nem léteznek, és az, hogy mi, magyarok egyenlők vagyunk a románokkal, az azt jelenti, hogy jogunk van románul beszélni, mint nekik, jogunk van románul tanulni, mint nekik, és így tovább.
A nemzetközi helyzet nem kedvez nekünk
Bíró Béla a kölcsönösségben látja a megoldást: amit elvárunk a másiktól, azt magunktól is várjuk el.
– Erőszakkal semmit nem lehet elérni, ezt Ukrajna példája is tanúsítja. Ott is csak egy lehetőség maradt: Ukrajna valamiféle föderalizálódása, vagy legalább autonóm struktúrák kialakítása az orosz kisebbség számára. Ha ez a megoldás bekövetkezik, az a mi sorsunkat is befolyásolja. Ebben a pillanatban a nemzetközi csillagzat rendkívül kedvezőtlen számunkra. A nemzetközi politika olyan helyzetbe hozta a román politikát, hogy ma velünk gyakorlatilag bármit megtehet, anélkül, hogy az nemzetközi felzúdulást okozna. A párizsi merénylet olyan kisebbségellenes hangulatot teremtett, hogy bármit megtehetnek velünk. A nemzetközi közvélemény félre fog nézni. Addig nem szabadna nekünk dolgokat erőltetni, amíg ez a helyzet egy kicsi nem ülepedik le – véli.
Óvatosnak, okosnak kell lenni
Antal Árpád nem ért egyet a visszavonulással, éppen ellenkezőleg, úgy gondolja, a politikai helyzet kedvező számunkra.
– Van egy bevándorlóellenes, de nincs kisebbségellenes hangulat, és mindaz, ami Ukrajnában történik, az valójában annak következménye, hogy az új ukrán hatalom kisebbségellenes lépéseket tett. Persze, az is igaz, hogy az oroszok és az amerikaiak ürügyként használták ezt arra, hogy akár katonailag is fellépjenek. Ebben a geopolitikai helyzetben tehát nagyon fontos, hogy sokkal óvatosabbak legyünk, de ez nem azt jelenti, hogy vissza kell lépni, csak azt, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a párbeszédre. Tehát óvatosnak, okosnak kell lenni, de úgy, hogy továbbra is fenntartsuk: a törvényeket, az alkotmányt kell a valósághoz igazítani, és nem fordítva. A valóság pedig az, hogy itt élünk, a szülőföldünkön élünk, és nem vagyunk bevándorlók. Egy dolgot nagyon határozottan, mindig el kell mondani: közel száz évvel ezelőtt a nagyhatalmak úgy döntöttek, Erdélyt Romániának adják. A területtel együtt Románia közösségeket is kapott. Románia felelőssége olyan törvények elfogadása, amelyek alapján ezek a közösségek szülőföldjükön, román állampolgárként jól érzik magukat. Ha innen közelítjük meg a kérdést, akkor nagyon hamar tudunk megoldásokat találni. Ha onnan közelítjük meg, hogy Románia a románoké, akkor nem lesz megoldás. A kulcsszó az együttérzés, óvatosság, párbeszéd.
Erdély Romániához akar tartozni
Bíró Béla szerint az, hogy a nagyhatalmak Erdélynek adták Romániát, megint egy olyan mondat, amit nem gondoltunk át. Mert valóban adták, de ha nem adták volna, ha tökéletes demokratikus választáson dönthetett volna Erdély népe arról, hogy Magyarországhoz vagy Romániához akar tartozni, akkor is Erdély ma Romániához tartozna. Teljesen demokratikusan, teljesen jogosan, teljesen igazságosan.
– Azt se felejtsük el, hogy a magyar kormány pontosan olyan hajlíthatatlanul elutasított minden olyan román követelést, mint ahogy azt ma a román kormány utasítja el. Ha mi ezen fel vagyunk háborodva, akkor nem árt visszatekinteni, és önmagunkat nézni, amikor mi csináltuk velük azt, amit ma ők csinálnak velünk.
Mi tegyük meg az első lépést
Cziprián-Kovács Loránd úgy véli, Antal Árpád joggal várja el, a kormány gondoskodjék arról, hogy a magyar kisebbség jobban érezze magát Romániában, de ugyanakkor nem érti, hogy ennek érdekében a polgármester miért nem teszi meg az első lépést, hogy a román kisebbség itt, Sepsiszentgyörgyön biztonságban érezze magát?
– Ha meglenne az első magyar gesztus, akkor már lehetne erre hivatkozni, hogy igen, a román kormány hasonlóan járjon el – érvelt.
Antal Árpád viszont úgy látja, már nagyon is sok gesztust tettek ez irányba.
– Sepsiszentgyörgy volt az első város Romániában, amely biztosította a kulturális autonómiát a románság számára. Azokban a kérdésekben, amelyek a román kultúrát, a román oktatást érintették, a 21 tagú helyi tanácsban a négy román nemzetiségű tanácsosra bíztuk a döntést. Amit ők eldöntöttek, a többi 17 magyar nemzetiségű képviselő elfogadta. Sokkal több gesztust tettünk mi a román közösség irányába, mint amennyit a román állam tesz felénk. De amúgy nagyon rossz párhuzamot állítani Sepsiszentgyörgy önkormányzata és a román kormány között. Mások az eszközök, más világban élünk. Jelen pillanatban Székelyföldön az önkormányzatok jelentik a magyarság védőbástyáit. A románság az államigazgatáshoz tartozó intézményekben, a prefektúrán, a militarizált intézményekben „erős”, ahol – bár a lakosság háromnegyede magyar – csak elvétve találni néhány magyar alkalmazottat. Én holnap hajlandó vagyok – itt, nyilvánosan kijelentem – az egyik alpolgármesteri tisztséget felajánlani a román közösségnek, mi több, vállalni merem, hogy a megyei tanácsnál is azonnal kapnak egy alelnöki széket, ha az etnikai arányosságot az állami intézményekben, a rendőrségen, csendőrségen, igazságszolgáltatásban biztosítják – jelentette ki Antal.
Kétségtelen, hogy egyelőre igen távol vannak az álláspontok, de közeledés csak akkor várható, ha ezeket higgadtan, őszintén, érzelmi túlfűtöttség nélkül sikerül a két félnek egymással előbb ismertetnie, megértetnie, és később, talán valamennyit a sajátjából is engedve, elfogadnia.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Egyensúly
Kiegyensúlyozott politikusként jellemezte a román politikum – beleértve az RMDSZ-t is – Eduard Hellviget, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnökét, akit Klaus Johannis államfő, a PNL korábbi elnöke minden bizonnyal az államfői pártatlanság jegyében, kizárólag szakmai rátermettsége miatt jelölt a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) élére.
Mint kiderült, Hellvignek markáns véleménye van aktuális politikai történésekről, különös tekintettel a magyar–román viszonyra. Egy januári írásában többek között azt vizionálta, hogy az Oroszországgal ápolandó európai viszonyt Angela Merkel német kancellárhoz hasonlóan Washingtonnál árnyaltabban látó, ugyanakkor az Ukrajnában játszott szerepe miatt a Moszkva ellen bevezetett szankciók mellett kiálló Orbán Viktor irányította Magyarország Oroszország trójai falova.
Cikkében emellett olyan megfogalmazások láttak napvilágot, mint a „mérgező orosz–magyar antant”, valamint az, hogy Budapest ellenséges nacionalizmusa miatt kiüresedett a magyar–román stratégiai partnerség.
Mindez különösen izgalmasan hangzik egy olyan politikus részéről, aki a sovinizmusával kitűnő törpepárt, a Konzervatív Párt soraiban kezdte pályafutását, hogy aztán abban a PNL-ben politizáljon tovább, amely szintén nem szokott a szomszédba járni magyarellenes megnyilvánulásokért.
Hellvig írása alapján úgy tűnik, nem különösebben tartja fontosnak a Bukarest és Budapest, illetve a Bukarest és a romániai magyar közösség közötti viszony normalizálását. Legalábbis nem a magyar önrendelkezési tervek mentén. Sőt mindaddig, amíg azok léteznek, nemzetbiztonsági kockázatként tekint a romániai magyar közösségre.
Ezen doktrína szerint Bukarestnek az az érdeke, hogy a teljesen jogos és békés, Budapest által is támogatott magyar önrendelkezési törekvéseket összekösse Oroszországgal és a kelet-ukrajnai fejleményekkel, a globális rendre leselkedő, idegen érdekként beállítva az autonómiát.
Ha ilyen, amikor Hellvig kiegyensúlyozott, milyen, amikor, ne adj’Isten, kiegyensúlyozatlan? Úgyhogy talán érdemes lenne az RMDSZ részéről még egyszer átgondolni, hogy a PNL-es politikus valóban méltó-e a magyar közösség képviseletében a parlamentben lévő szervezet támogatására.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Visszatér a lovagkirály a váradi főtérre?
Szent László-szobrot kér a korábban a lovagkirály nevét viselő nagyváradi térre a helyi római katolikus püspökség is, amelynek illetékesei be is nyújtották már ezirányú kérésüket a városházára.
Mint mondják, alternatív és egyben realista megoldásnak tartják azt, hogy a barokk Szent László-szobor – amely most a bazilika oldalsó bejáratánál áll – a róla elnevezett templom közelében helyet kapjon. Mint ismeretes, a helyi magyarság által ma is Szent László térként emlegetett központi rész immár egy hete teljes körű felújítás alatt áll, ez tette aktuálissá a kérdést, hogy a térrendezés nyomán a lovagkirály szobra ismét ott állhasson.
Böcskei László megyéspüspök hétfőn a Krónika megkeresésére elmondta, azért a barokk szobrot javasolták a városházának, és nem a jóval monumentálisabb bronzszobrot, mivel a nagyméretű emlékművet „nagyobb biztonságban" érzi jelenlegi helyén, azaz a székesegyház előtt. „Kérdés, hogy ezt kik fogják támogatni" – tette hozzá az egyházi elöljáró.
Tervek szobrokra
A szoborvita egyébként már a főtér hírhedt felújítási projektje alkalmával elkezdődött, akkor, amikor nyilvánosságra hozták, hogy ott majd felállítják Roman Ciorogariu ortodox és Radu Demetriu görög katolikus püspök szobrát.
A helyi magyarság jelezte, hogy szeretnék, ha az őket képviselő városalapító lovagkirály emlékművét is visszahelyeznék, ám Mircea Mălan alpolgármester ezt először arra hivatkozva hárította el, hogy a főtéren álló Szent László római katolikus templom kertjében katolikus egyházi személyként megtalálható – az egyébként olasz nemzetiségű stigmatizált kapucinus szerzetes – Pio atya szobra.
Eközben az is tervben van, hogy Ilie Bolojan polgármester kezdeményezésére a Mihály havasalföldi vajdát ábrázoló lovasszobrot átköltöztetik a róla elnevezett, egykori Olaszi temetőből kialakított parkba, hogy a helyére Ferdinánd román királynak állítsanak emléket a Szent László téren.
Ez utóbbi megszavazása kapcsán, tavaly év végén a helyi RMDSZ-es tanácsosok kérték ismét, hogy a helyi magyarság is „képviselve" legyen a téren, ám ekkor már az európai uniós támogatással kivitelezés alatt álló főtérfelújításra vonatkozó szigorú szabályokra hivatkozva mellőzték az ügyet.
Lesz-e támogatás?
Pár hete azonban a Szent László-szobrot a váradi Szent László térre nevű Facebook-oldal köré szerveződött civil csoportosulás kezdeményezett egy petíciót annak érdekében, hogy igényüket nyomatékosítsák a városvezetés felé. Ezzel kapcsolatban keresték meg Böcskei László püspököt hétfőn, és végül arra a közös megegyezésre jutottak, hogy tervezett aláírásgyűjtésükkel az egyházi beadványt fogják támogatni.
Böcskei László a Krónikának rámutatott, hogy szívesen fogadják a támogatást, és esélyt is lát arra, hogy javaslatuk sikerrel járjon. „Nem söpörték le az asztalról, ahogy máskor. A kérdés nyitott. Meglátjuk, hogy lesz-e, aki felvállalja" – bizakodik a püspök.
Hozzátette ugyanakkor, hogy megosztottságot válthat ki az elképzelés, mivel „egyesek a régi szoborhoz és annak eredeti helyéhez ragaszkodnak". A bazilika kertjébe ugyanis csak 1921-ben került át a lovagkirály eredetileg főtéren álló nagyméretű, 1893-ban öntött bronzemlékműve.
A püspökség által javasolt, kisebb méretű kőszobor azonban ennél is régebbi, idén épp 275 éves. 1892-ben távolították el – ugyancsak a főtérről –, majd 1960-ban elásták a kommunista hatalom elől. 1993-ban restaurálták, és jelenleg a püspökség kertjében áll egy talapzaton.
Böcskei szerint jól illeszkedne a belváros majdani arculatába, ha az eredeti magas talapzatra helyezve átkerülne a Szent László-templom mellé, és az uniós támogatásból finanszírozott térfelújítási projektet sem bolygatná meg. „Rugalmasan kell kezelni a megoldást" – vallja a püspök.
Harminc napot várni kell
Megkeresésünkre Ritli Csongor, a helyi tanács RMDSZ-frakcióvezetője rámutatott, egyelőre még nem tudni, hogy milyen formában zárul az ügy, ugyanakkor jó esélyt lát arra, hogy pozitív fogadtatásra lel a kezdeményezés.
Az újdonsült magyar alpolgármester, Huszár István lapunknak adott interjújában már korábban is úgy fogalmazott, hogy amint az évek során a szobrok folyton változtak a Szent László téren, úgy erre a jövőben is sor kerülhet, hétfőn azonban jelezte, egyelőre még nem került napirendre az egyházi javaslat megvitatása. Az önkormányzatnak harminc nap áll a rendelkezésére, hogy a beadványokra válaszoljon, így erre március első felében lehet számítani.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Dacolnak a prefektúrával a helyi önkormányzatok
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) javaslatára Udvarhelyszéken ez idáig tizenöt település vezetősége fogadta el azt a határozatot, amelyben kinyilvánították, a Székelyföld nevű különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni, ugyanakkor több önkormányzatnál az elkövetkező hónapokban tűzik napirendre az ügyet, dacolva az eddig meghozott törvényszéki ítéletekkel. A székely szabadság kérdése egyre inkább kiéleződni látszik, tekintve hogy a marosvásárhelyi városvezetőség ellenhadjáratára az SZNT elnöke, Izsák Balázs kedden bejelentette: nem lesz szervezett megemlékezés március 10-én, a Székely Szabadság Napján.
Kápolnásfalu, Székelyderzs, Szentegyháza, Lövéte, Zetelaka, Fenyéd, Máréfalva, Felsőboldogfalva, Nagygalambfalva, Székelykeresztúr, Székelyudvarhely, Kányád, Parajd, Szentábrahám és Etéd önkormányzatai még tavaly elfogadták az autonómiapárti tanácsi határozatot, így Udvarhelyszék településvezetőinek hatvan százaléka felkarolta az SZNT kezdeményezését. Mint írtuk, Jean-Adrian Andrei, Hargita megye prefektusa csütörtökön arról számolt be, hogy a megyében elfogadott valamennyi döntést (összesen huszonhetet) megtámadta a törvényszék közigazgatási részlegén, ahol huszonnégy esetben fogadták el óvását, három per pedig még folyamatban van.
A székelyudvarhelyi és a gyergyószentmiklósi önkormányzat fellebbezett az alapfokú ítélet ellen. Az udvarhelyi polgármesteri hivatal a helyi önkormányzat nevében felkérte ügyvédjeit, fellebbezzék meg a döntést, az ügyet most a Marosvásárhelyi Táblabíróság tárgyalja – tudtuk meg Bálint Attilától, a polgármesteri hivatal sajtószóvivőjétől.
Székelyderzs önkormányzata még nem kapta meg a bírósági ítélet kiközlését, ám a község vezetősége már értesült a határozat érvénytelenítéséről. „A megyében az elsők között fogadtuk el az autonómiapárti határozatot, amelyet nemcsak a prefektúrának, hanem a parlamentnek és a kisebbségvédelemben érdekelt nemzetközi szervezeteknek is elküldtünk. A prefektusi hivatal már akkor közölte, hogy alkotmányellenes a döntés” – elevenítette fel portálunknak Zoltáni Csaba községvezető. Szerinte egyébként minden székelyföldi önkormányzat számára természetesnek kellene lennie az autonómia melletti kiállásnak. „Harcolnunk kell identitásunkért, történelmünkért és anyanyelvünkért, annak tükrében, hogy például Kolozsváron milyen harcok folynak a többnyelvű helységnévtábláért, hogy most már törvénybe ütköző a székely ízek kifejezés használata, és hogy ellehetetlenítik a Székely Szabadság Napjának megrendezését is. Nekünk magunknak kell kiharcolnunk mindezt, hisz úgy látom, az Európai Unió csak felszínesen foglalkozik a kisebbségi ügyekkel” – jegyezte meg a derzsi polgármester.
Tizenegy széki önkormányzat, Homoródszentmárton, Oklánd, Homoródalmás, Korond, Farkaslaka, Újszékely, Magyarandrásfalva, Bögöz, Varság, Oroszhegy és Siménfalva vezetősége még nem fogadta el az említett tanácsi határozatot, több helyen azonban – például Bögözben – már a következő havi önkormányzati ülésen napirendre tűzik – derült ki az SZNT széki szervezetének decemberi összesítéséből. „Mi sem maradunk ki, hisz ugyanolyan székelyek vagyunk, ugyanúgy Székelyföldön élünk, mint a többiek” – jegyezte meg Kovács Lehel, Farkaslaka polgármestere, hozzátéve, tisztában van azzal, hogy a prefektus ezt a határozatot is minden bizonnyal megtámadja, viszont úgy érzi: ilyen ügy mellett „kutyakötelesség” kiállni.
A reméltnél kevesebb, összesen 46 önkormányzat tett eleget eddig a felkérésnek, de mindez ahhoz mégis elegendő, hogy a nemzetközi szervezetek figyelmét felkeltse, így az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa is napirendjére tűzte az ügyet – tájékoztatott az SZNT. Izsák Balázs, a szervezet elnöke közleményben reagált a Hargita megyei prefektus által mondottakra, mint írja: a kormánybiztos célja az, hogy eltántorítsa az önkormányzatokat a határozatok elfogadásától, ugyanis a kormány tudatában van annak, hogy a közigazgatási reformterve ellentétes Románia nemzetközi kötelezettségvállalásaival is, ezért kísérleteket tesz arra, hogy a létező népakarat megnyilvánulását megakadályozza. Izsák továbbá leszögezi, a kormányhoz intézett kérés határozatba foglalása nem ütközik semmilyen jogszabályba, s az a tény, hogy a prefektus mégis pereket nyer, csak annak a sajnálatos bizonyítéka, hogy a bíróságok kormányzati befolyás alatt állnak.
Az SZNT elnöke ismételten arra kéri azokat az önkormányzatokat, amelyek még nem fogadták el a határozatot, hogy ezt haladéktalanul tegyék meg, hiszen a Monitoring Bizottság ülésén Székelyföldet képviselő elöljárók (Klárik Attila Kovászna megyei önkormányzati képviselő és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester) dolgát nagymértékben megkönnyíti, ha olyan iratcsomót tudnak letenni a bizottság asztalára, amelyben a 153-at minél inkább megközelítő számú határozat másolata szerepel. A kezdeményezők tehát arra kérik az érintett önkormányzatokat, hogy az időközben elfogadott tanácsi határozatok másolatát nemcsak a határozatban rögzített szervezeteknek, hanem a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalhoz is juttassák el.
Kovács Eszter
Székelyhon.ro

Hamarosan benépesül a keresdi Bethlen-kastély
Egykoron a fényűzés és jövőt építő döntések színhelye volt. Hamarosan a legszerényebb anyagi helyzetűek jövőjének helyszíne lesz. Egykor a Bethlen család élt itt, hamarosan Böjte Csaba fiataljai és segítői lelnek otthonra. Keresden, a Bethlen-kastélyban jártunk, összefüggést keresve az itt alkuló élet és a Lázár-kastély jövője között.
Tízezer könyv, számos eszköz és egy csapat segítő érkezett Keresdre az elmúlt hétvégén. Böjte Csaba munkájához kívánják hozzátenni részüket. Mi is ott voltunk, megcsodáltuk a kastélyt, amely a Béke háza névvel és a tervezett Jótevő vendéglátóval hamarosan messzi földön is ismert lesz.
Nagy az érték, de sok a tennivaló is a keresdi kastélyban. Tavaly nyáron még nem volt zárható helyiség, kályhát is úgy lehetett bevinni, hogy kürtőjét az ablakon vezették ki. Ma már nemcsak a gondnoknak és nejének, hanem az érkező adományozóknak, segítőknek is van, ahol leülni, megebédelni, és az is, ahol kipihenhetik az út fáradalmait. És aki ide érkezik, megtudhatja, milyen jövőt szánnak a nagy múltú háznak.
Mi egy pécsi csapattal érkeztünk, akik nem kevesebb, mint tízezer kötetet hoztak Böjte Csaba védenceinek. Vitéz lovag Szentgyörgyi Szabó Miklós mester fogtechnikus és tanár beszélt az előzményekről: Böjte Csaba pécsi látogatása alkalmával ajánlották fel, hogy a Határon Túli Magyarság Alapítvány házában összegyűjtött köteteket átadnák. Az ajándék megsokszorozódott, hiszen éppen ez idő tájt derült ki, a Minerva könyvtár kisebb helyiségbe költözik, szívesen válogatnának ők is könyvkészletükből az erdélyi diákoknak, fiatalságnak. Szentgyörgyi örömmel mesélt az adománytovábbítási feladatokról, arról, hogy részesei lehetnek annak a folyamatnak, mely által a fiatalság visszatalálhat az olvasás öröméhez. Karitatív munkájához Pelle Jánost kérte, legyen segítségére. Ő a hajtogató ember, akivel a gyergyóiak is találkozhattak már, hiszen csontkovács, origamizik és autókat is „hajtogat”. A Mecsekszabolcsi Környezet és Érdekvédő Egyesület képviselője az ügy mellé állt. Mint mondta, a feladat kereste meg őt.
Három kisteherautóval érkezett a négy és fél tonnás rakomány: a tízezer kötet dobozokba csomagolva, és voltak hozzá még irodai eszközök is különböző adományozóktól. Aztán kiderült, hogy van ötven szemüvegkeret is, hisz a küldöttség egyik tagja optikus, ő sem jöhetett üres kézzel.
A gonddal összeválogatott könyvadomány Keresden marad, és hozzájárul azon cél megvalósításához, amely Böjte Csaba fejében már korábban megszületett. A keresdi kastély ügyintézésével megbízott Szőts Béla beszélt erről: „Csaba testvér ebben az esetben szakított azzal a hagyományával, ami által ő ismertté vált: nem gyermekotthont fog itt létrehozni, hanem képzésközponttá szeretné tenni a keresdi kastélyt. Az országban eléggé visszaszorult a szakképzés, és ennek érintettjei az ő gyermekei is. Ők 18 éves korig vannak az otthonokban, utána nem tudják, mit kezdjenek magukkal. A mindennapi élethez sincsenek tapasztalataik, hiszen egy inkubátor jellegű élettérben voltak addig. Ennek kezelésére találta ki, hogy legyen itt egy jó gazda- és gazdaasszonyképzés, ahol a mindennapi élethez szükséges gyakorlati tudást elsajátíthatják a már felnőtt gyerekei. Ezt követően dönthetnek, hogyan élnek tovább, családot alapítva, ott élve, vagy munkahelyszerzéshez használja fel a tudását. Bármilyen utat válasszon is a fiatal, szükséges és hasznos lesz számara az itt szerzett ismeret és tudás” – fogalmazott a gondnok, aki nejével együtt vállalta a Béke háza beüzemeltetését, a munkálatok, majd tevékenységek irányítását.
A kastély nemcsak a Csaba testvér otthonaiban felnőtt fiataloknak jelent majd otthont, hanem a segítő szándékú, helyüket kereső embereknek is.
Hamarosan érkeznek a tervezők, és ha ők végeztek munkájukkal, jöhet az engedélyeztetés, majd a kivitelezés. Azt már tudják, az alsó szinten Jótevő vendégfogadó kap helyet. „Ha már élet van a házban, eleve kell gondoskodni a testi táplálékról is. Ha már van konyhánk, és mi ebédelünk, miért ne hívhatnánk meg vendégeinket, támogatóinkat is egy tányér meleg ételre? – mondta a megbízott. Akárcsak Böjte Csaba, ő is meg van győződve, ha jó szándékkal lát valaki munkához, segítséget is kap majd hozzá. Így például az aranyszalon rendbetételének költségeit már fel is vállalta egy tehetősebb társaság, remélik, a többi kiadásra is lesz fedezet
Lehet keresni jobb példát arra, hogyan lehet a visszakapott értékes ingatlanokat hasznosítani, mit lehet tenni, ha az örökösöknek óriási teher még az állagmegőrzés is, nemhogy a felújítás, működtetés, de a keresdi kezdeményezés egy lehetséges utat mutat. Hogy érvényes lehet-e ez akár a szárhegyi kastélyra is, a lakat alatt álló Lázár-örökségre? „Mindenképpen igen a válaszom. Csendes, nyugodt hely, imádkozásra, felfrissülésre igencsak alkalmas. Jó lenne, ha ilyen célt szolgálhatna” – közölte telefonon az épp külföldön tartózkodó Csaba testvér, akit információink szerint már korábban megkerestek a szárhegyi kastély jövőjének kérdésében. Mert Béke Háza máshol is lehet.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

A vidék gondjairól – tanácskozás Homoródjánosfalván
Idén a Székelyudvarhelyi Unitárius Egyházkör és a Homoródjánosfalvi Közbirtokosság Homoródjánosfalvára hirdette meg a két Homoród-mentén levő unitárius egyházközségek gondnokai, közbirtokossági elnökei és polgármesterei találkozóját. A szakmai kerekasztalra 2015. február 21-én, szombaton délelőtt 10 órától kezdődően került sor. Ha nem is jelent meg minden érintett, a találkozónak bőven volt hozadéka, hiszen olyan kérdésekről tárgyaltak, amelyek menet közben is felmerülhetnek a településeken, és így, ha az illetékesek ismerik a másutt gyakorolt megoldásokat, akkor hatékonyabban tudják azokat saját hatáskörükben alkalmazni. Ezen a környéken számos olyan gond van, amely nemcsak egy-egy kisebb közösségre, hanem a vidék több falujára is érvényes. Az ilyen tapasztalatcserék – túl azon, hogy ötletbörzeként működnek – a haladás katalizátorai is lehetnek, ha az érintettek az esztendő folyamán mindvégig tartják egymással a kapcsolatot és hozzájárulnak az ígéretes kezdeményezések támogatásához, a közben jelentkező problémák elhárításához. Kétségtelen, hogy e három Hargita megyei – Homoródalmás, Homoródszentmárton, Oklánd – és egy Brassó megyei község – Kaca – nem tartozik a legfejlettebb székelyföldi régiók közé. A mai napig sincsenek megfelelő minőségű utak, az infrastrukturális fejlesztések terén nem történt meg minden, ami elvárható lehetne a 21. század elején ahhoz, hogy megfelelőek legyenek az életkörülmények. A lakosság elöregedőben, nem biztosított a generációk utánpótlása, s ráadásul a mezőgazdaság sem jelent olyan erős vonzerőt, hogy abban tartósan, életvitelszerűen próbáljanak megélni a felnövekvő generációk. A természeti és az épített örökség azonban jelentős, komoly kihasználatlan erőforrások vannak, amelyeket csak konszenzussal, a rendelkezésre álló lehetőségek igénybevételével, megfelelő tőke bevonásával, pályázatok készítésével lehet megőrizni és hasznosítani. A mostani találkozón három napirendi pontba sűrítették a szervezők a kérdéseket.
Az épített örökség értéke felbecsülhetetlen
Gyöngyössy János mérnök úr az általa végzett faluképvédelemről, a hagyományos parasztházak felmérési munkálatairól, a környéken lévő templomerődök rekonstrukciós rajzairól beszélt, illetve felhívta a jelenlevők figyelmét arra, hogy eddigi életművének egyfajta keresztmetszetét – erődtemplomokról készült rajzait, a két Homoród-mentén élt és élő nemesi családok általa megrajzolt címereit és erdélyi fejedelmek portréit – két hónapon át lehet megtekinteni a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Képtárában. E munkák azért is fontosak, mert jelentős részük ehhez ehhez a vidékhez kötődik, hiszen diákkora óta járja a falvakat, s immár maga is életvitelszerűen, két évtizede él Homoródkeményfalván. Igen értékes grafikusi munkásságával Gyöngyössy jelentősen hozzájárult a települések építészeti örökségének népszerűsítéséhez, részben a konzerváláshoz, hiszen maga is kiválóan megőrzött házak tulajdonosa. Az örökség megóvása egyelőre azonban a figyelemfelkeltés és a tudatosítás szintjén tart. Előadásának végén üdítően hatott az általa létrehozott székely kártya bemutatása.
Sokan találkozhattak már az új köntösben bemutatkozó hagyományos magyar kártya helyi változatával, amelynek lapjain nem a Schiller-dráma hősei szerepelnek, hanem székely, erdélyi és magyar személyiségek, akik akár példaképekként szolgálhatnak bárki számára.
Az Élő Székelyföld Füzetek sorozata is Gyöngyössy rajzaira és a helyi népi motívumokra épül. A füzetek kiadója beszámolt az elmúlt egy évben történt megvalósításokról, a távlati és közelebbi tervekről. Idén folytatni kívánják az Oroszhegy és Korond községben elkezdett munkát, tárgyalnak Kányád és Siménfalva, illetve a két Homoród-mentén elhelyezkedő települések vezetőivel, az idegenforgalom területén, illetve a mezőgazdaságban tevékenykedő vállalkozókkal és az egyházakkal. Újabban pedig elkezdték a Székelyudvarhelyről szóló kiadvány szerkesztését is.
Ha nem is megy egyik napról a másikra, de kis lépésekben létre lehet hozni egy egységessel arculattal, összetéveszthetetlen formai jegyekkel rendelkező kiadványsorozatot, amely – túl azon, hogy helyben szolgálja a közösségeket – Góbé Szellemi Termékként hírét viszi a Székelyföldnek. Ezek a füzetek nem csupán alkalmi kiadványok, hanem a lokálpatriotizmus, a közösségi szellem gerjesztői is kívánnak lenni, olyan eszközök, amelyek valamelyest megmozgatják és tettekre sarkallják a helyieket és az elszármazottakat egyaránt.
Az öregotthon átlépi az ismert intézményi kereteket
A továbbiakban Székelyudvarhelyi Unitárius Egyházkör képviseletében a szervező, Simó Sándor esperes köszöntötte a Lókodi Kiss Rozália Ökuménikus Öregotthon igazgatónőjét, Zakariás Klára asszonyt, aki egyrészt azért érkezett a megbeszélésre, hogy bemutassa az általa vezetett intézményt és szóljon azokról az újdonságokról, amelyeket az utóbbi hetekben vezettek be, de kitért arra is, hogy bár időseket gondoznak, egy viszonylag kicsi, a maga módján különleges és zárt intézmény az övék, amely azonban mégiscsak gazdasági tényezőt képvisel. Az öregotthon pillanatnyilag 45 személyt lát el – ekkora a névleges és jóváhagyott kapacítása –, és 17 főből álló személyzettel dolgozik. Az igazgató-asszony elmondta, hogy bár unitárius kezdeményezés jóvoltából alakult meg 1991-ben a Jakab Lajos Alapítvány, majd az öregotthon (1992), de fejlesztéséhez már szükség volt külföldi és hazai civilszervezetek és önkéntesek segítségére.
– A lókodi unitárius parókián, illetve annak telkén jött létre az otthon, de a Magyar Unitárius Egyház hozzájárulása mégis jóval szerényebb, mint a Svájcból (protestáns és katolikus szervezetektől), Németországból és Hollandiából érkezett támogatások – mondotta Zakariás Klára –, ezért is ökuménikus az intézmény, illetve abból eredően, hogy felekezetre való tekintet nélkül fogadjuk és végezzük az idősek ellátását. Az állam előírja ugyan a normatívákat, szabványokat és szabályokat kényszerít ránk, anélkül azonban, hogy arányosan növelné az egy főre jutó támogatást. Az ellátás jelentős részét így maguk a gondozottak, vagy hozzátartozóik finanszírozzák, az alapítványi és az állami hozzájárulás viszonylag szerény.
Az idősek nincsenek annyira »divatban«, hogy kellő és elvárható figyelmet fordítson rájuk az állam.” Az igazgató asszony előadásából kiderült, hogy az otthon kilépett az intézmény falai közül. Az utóbbi hetekben igény mutatkozott Homoródszentmárton község bizonyos falvaiban, Homoródalmáson és – a Brassó megyében levő – Homoróddarócon ebéd kiszállítására. Az öregotthon adminisztrációjának megvan ehhez a jogosultsága és a kapacitása. Jelenleg is bővítik a szolgáltatást. Egy ebéd 8 lejes térítés ellenében jut el az igénylőkhöz, amelyet 1-3 lejes szállítási költséggel kell kiegészíteniük az előfizetőknek, attól függően, hogy mekkora távolságra laknak Lókodtól. Ez még csak a kezdet, hiszen olyan egészségi állapotú személyeket, családokat segítenek így, akik egyébként önellátók. Nem kizárt, hogy az önkormányzatokkal, a helyi karitatív szervezetekkel együttműködve másfajta szolgáltatásokat is kezdeményeznek a közeljövőben. Együtt kell gondolkodni a közelben lakókkal, a hivatalokkal és a testvér-egyházakkal is, hiszen a cél közös: segíteni, szolgálni kell az embereket. Mindenképp megszívlelendő Zakariás Klára igazgatóasszony ajánlata, amelyet a helyi termelőknek tett.
Pillanatnyilag az öregotthon tejjel, tejtermékekkel, hússal, zöldséggel való ellátása a nagy- és kiskereskedelmi hálózatból történik. A 2013-as esztendőben 115 663 lejt költöttek élelmiszerekre. Ha jelentkeznének megfelelő jogosítvánnyal rendelkező termelők, akkor ennek az összegnek jelentős része a községben, vagy a közeli településeken maradhatna.
Témák az „egyebek” közt is bőven mutatkoznak
A harmadik napirendi pontban az egybegyűltek az „egyebek” címszó mögött a legkülönbözőbb kérdésekkel foglalkoztak. Simó Sándor esperes úr rávilágított arra, hogy a lókodi unitárius egyházközség létét köszönheti az öregotthonnak, ha nem létezne ez az intézmény és a mögötte működő Jakab Lajos Alapítvány, akkor a faluban levő egyházi épületeik ma talán romosak és üresek lennének. „Az egyházközségnek alig van néhány helyben lakó, eredetileg is lókodi adófizető híve. Csakis az itt gondozottaknak, a személyzetnek és a hozzátartozóknak köszönhető, hogy az unitárius hitélet fennmaradt.
El kell gondolkodnunk, hogy mit vállalunk fel, hogy miképpen hasznosítjuk erőforrásainkat, hiszen fel sem mérhető, hogy egy-egy kisebb intézménynek milyen hatása lehet a közösségre, mint ahogyan azt sem, hogy milyen következményekkel jár, ha valami kézzel fogható, rendelkezésre álló lehetőséget nem használunk ki. Az unitárius egyháznak, illetve a többi felekezeteknek is vannak ezen a vidéken értékes épületei és jelentős földterületei. – Nyitottak vagyunk bármilyen kezdeményezés előtt – mondotta az esperes –, akár a falugondnoki szolgálatot is tudnánk bővíteni, akár lehetőségeket biztosíthatunk olyan keresztény és keresztyén értékrendet valló családoknak, akik itt képzelik el a jövőjüket, akik a mezőgazdaságból és a helyi szolgáltatások végzéséből kívánnak megélni. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen elhivatottságú emberekkel telik meg a környék. Itt dolgozni kell. Tudnunk kell, hogy vannak-e olyan fiataljaink, akik szeretnének itt munkát vállalni, vannak-e olyan családok, amelyek ráéreznek arra, hogy értéke van a falusi életformának.
Simó Márton
Székelyhon.ro

Nyelv, identitás és hatalom: a kisebbségi nyelvek jövője Európában – részletes beszámoló
Az európai kisebbségi nyelvek témakörét érintő konferenciát szervezett Sógor Csaba európai parlamenti képviselő „Nyelv, identitás és hatalom: a kisebbségi nyelvek jövője Európában címmel február 24-én az Európai Parlamentben. A brüsszeli rendezvény társszervezői Herbert Dorfmann (EPP) és Jill Evans (EFA/Zöldek) EP-képviselők, valamint a Képviselet Nélküli Nemzetek és Népek Szervezete (UNPO), az Európai Szabad Szövetség (EFA) és a Maurits Coppieters Központ (CMC) voltak.
A minden év február 21-én sorra kerülő Anyanyelv Nemzetközi Napja megfelelő tematikai hátteret nyújtott a konferenciának, amely rávilágított több, kevésbé elismert és veszélyeztetett kisebbségi nyelv problémájára. A rendezvényen megközelítőleg 60 résztvevő volt jelen. Tiszteletüket tették olyan személyek is, akik az európai nemzeti kisebbségeket, európai intézményeket és emberi jogokért elkötelezett civil szervezeteket képviseltek. A rendezvény iránti kiemelt érdeklődést az is bizonyítja, hogy több politikai csoport is képviseltette magát, így olyan EP-képviselők is megjelentek, mint Tatjana Ždanoka (EFA/Zöldek), Mark Demesmaeker (EKR), Nagy József (ENP), Csáky Pál (ENP), Winkler Gyula (ENP), Josu Juaristi Abaunz (EEB/ÉZB), Morvai Krisztina és a volt EP-képviselő François Alfonsi.
A megnyitó beszédek során a rendezvényt szervező három EP-képviselő, Sógor Csaba, Herbert Dorfmann és Jill Evans felszólalásaikban a többnyelvűség fontosságára fektették a hangsúlyt és kitértek arra is, hogy a nyelvi sokféleséget nem szabad alulértékelni az Európai Unióban. Bár a nyelvi diverzitást széles körben értékként ismerik el, sok munkára van szükség ahhoz, hogy a kisebbségi és regionális nyelvek ne veszítsenek elismertségükből korunk globalizálódó világában – mutattak rá a képviselők.
"Sok változást láthattunk az utóbbi években, amelyek abba az irányba mutatnak, hogy a kisebbségek nyelvhasználati problémáit nagyobb figyelem fogja övezni. Ehhez az én európai politikai pártcsaládom, az ENP is hozzájárult. Ugyanakkor az is köztudott, hogy a nemzeti kormányok továbbra is felelősek a kisebbségi nyelvek védelméért és népszerűsítéséért. Ennél többet lehet és kellene tenni az ügy jelentőségének érzékeltetése érdekében." – állapította meg Sógor Csaba. Bevezető beszédében, Vincent Climent-Ferrando (Hálózat a Nyelvi Diverzitás Népszerűsítésére – NPLD) a kisebbségi nyelvek védelmét szolgáló európai jogi keretekről beszélt. Kitért a nyelveket érintő álláspontok, szemlélet- és elismerési módok sokféleségére Európában. Arra a következtetésre jutott, hogy több kisebbségi és migráns nyelv nem kap helyet a regionális védelmi mechanizmusban, így a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában sem.
A konferencián a nyelvhasználat, mint a konfliktusok okának vagy megoldásának politikai eszköze is megjelent. Kántor Zoltán (Nemzetpolitikai Kutatóintézet) azt a kérdést tette fel, hogy miért is fontos az anyanyelv védelme? Elmondta: az államok hajlamosak politikai, nyelvi és kulturális homogenizálásra, a kisebbségek viszont igyekeznek ellenállni az asszimilációnak. Ez az elemzés felvetette a kérdést: kinek van hatalma nyelvi ügyben dönteni és politizálni?
Sebahattin Abdurrahman (Nyugat-Trákiai Törökök Szövetsége) a Nyugat-Trákiában (Görögország) élő török közösség speciális helyzetéről beszélt. Példákat mutatott be nyelvi diszkriminációra az oktatásban, egészségügyben és a közszférában. Fontosnak tartotta az állami döntéshozók és a kisebbségi csoportok közötti párbeszédet annak érdekében, hogy fény derüljön a kevésbé elismert közösségek igényeire és problémáira.
Rudi Janssens (Brüsszeli Szabadegyetem – BRIO) a nyelvek védelme és népszerűsítése köré fűzte előadását és belgiumi kontextusban, Brüsszel példájával támasztotta alá a kétnyelvűség ügyét. Kifejtette: a többnyelvűség egyre inkább olyan eszköz a brüsszeliek kezében, mely által csökken a konfliktusok és nézeteltérések száma a nyelvi csoportok között.
Paul Videsott (Bozeni/Bolzanoi Szabadegyetem) az előadássorozat második részét nyitotta meg, bemutatva dél-tiroli ladin közösség esetét, amelyet Európa egyik legkisebb és legveszélyeztetettebb etnikai és nyelvi kisebbségeként tartanak számon. Videsott szerint a ladin nyelven történő oktatás létfontosságú a nép túlélése érdekében, hiszen a nyelv a kulturális identitás egyik legfontosabb eleme. Végezetül elmondta, hogy a nyelvi kisebbségi jogok védelme az alapvető emberi jogok körébe tartozik, különösen olyan területeken, mint az oktatás vagy a szociális párbeszéd.
Hannes Wilhelm-Kell (Lausitzi Szövetség) saját tapasztalatairól számolt be a németországi szorb közösséget képviselve. Az államoktól több finanszírozást és támogatást kért az oktatás részére, ugyanis az iskolai tárgyak még csak nem is tesznek említést a szorb történelemről, irodalomról vagy művészetről. A konferenciát Johan Häggman többnyelvűségi szakértő beszéde zárta. A finnországi svéd közösséget képviselő szakértő az Európai Unió Alapjogi Chartáját elemezve azt állapította meg, hogy a charta hatásköre túlságosan korlátozott. „A nyelvi politika a tagállamok kompetenciájába tartozik és még nem létezik jogi alap egy lehetséges európai hatáskörre ez ügyben" – mondta Häggman. Elmagyarázta, hogy a finanszírozás rendkívül korlátozott és nyelvi szervezetek számára egyre nehezebb támogatást szerezni.
A konferencián több szempontból is megvitatták a nyelvi kisebbségek ügyét és felmérték azt is, hogy az Európai Unió és az Európa Tanács miképpen tudná megerősíteni a kisebbségi és regionális nyelvek megőrzését és népszerűsítését az adott jogi keretek között.
A konferencián megfogalmazódott a törvényes keretek és a konkrét intézkedések kiemelt szerepe annak érdekében, hogy az európai kisebbségi és regionális nyelvek nagyobb védelemnek és népszerűségnek örvendjenek a jövőben. A kezdeményezők reményüket fejezték ki azzal kapcsolatosan, hogy a jövőben is sor kerül hasonló témájú beszélgetésekre. Ily módon növekedne az érdeklődés az ügy iránt és konkrét stratégiák is létrejöhetnének a célok elérése érdekében. Az ENP csoport április 22-én az európai kisebbségek témájában szervez meghallgatást.
Hamarosan elérhető lesz a konferenciáról szóló jelentés is, beleértve az elhangzott beszédek írott változatát. Közlemény
Erdély.ma

Hét-nyolc éves lányokat is elvittek – emlékezés a Szovjetunióba hurcoltakra –
Bár 1990 után már meg lehetett emlékezni a málenkij robot áldozatairól, sorsuk mégsem került be a köztudatba. A Gulag Emlékbizottság célja, hogy változtasson ezen – mondta a Kossuth Rádióban Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke.
A magyar családok zömét érintő történelmi eseményt kell felidézni a második világháború után malenkij robotra a Szovjetunióba hurcoltak idei emlékévében – mondta a 180 percben Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke. A Kárpát-medencében élők 1944/45-ben kezdődő Szovjetunióba internálásának hetvenedik évfordulója alkalmából adott nyilatkozatában hangoztatta, ez a téma nagyon sokáig tabu volt Magyarországon. A kommunizmus évtizedei alatt máshol, mint a családokban, kisközösségekben, nem lehetett megemlékezni róla. Bár 1990 után már lehetett emlékezni az elhurcoltakra, sorsuk mégsem került be a köztudatba.
A hétfőn megalakult Gulag Emlékbizottság célja, hogy ebben hozzon áttörést, hiszen százezreket vittek el, köztük hét-nyolc éves lányokat és öreg embereket is – mindenkit, vallásra, politikai meggyőződésre, előtörténetre való tekintet nélkül. Borzalmas és tömeges internálásról és kényszermunkáról beszélünk – tette hozzá.
Mint ahogy Földváryné Kiss Réka elmondta, ezeknek az eseményeknek az emlékét egyebek mellett megemlékezésekkel, oktatási segédanyagokkal, konferenciákkal és a családi hagyatékokban még lappangó egykorú dokumentumok összegyűjtésével kívánják beemelni a köztudatba.
Földváryné Kiss Réka hozzátette, zajlottak és zajlanak a történeti kutatások, rengeteg ismeret van már a gulagokról és a malenkij robotról, amiből az derül ki, hogy a szovjetek tudatosan készültek a tömeges megtorlásra, illetve, hogy munkaerő-szükségleteiket mennyire cinikusan akarták pótolni az újonnan megszállt területekről.
A Gulag Emlékbizottság hétfői alakuló ülésén Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, a testület elnöke a méltó megemlékezés és az évtizedek után is megmaradt sebek begyógyításának szükségességét hangoztatta. A mai Magyarország területéről 200-230 ezer polgári lakost hurcoltak el malenkij robotra: 150-170 ezer férfit hadifogolyként, 56-60 ezer embert, köztük tömegesen nőket is, német származású internáltként. A korabeli, 172 ezer négyzetkilométeres, több mint 14 millió lakosú országból mintegy 300 ezer civilt vetettek fogságba – idézte fel Balog Zoltán. Az éhezés, a nélkülözések és a túlhajszolt kényszermunka következtében a deportáltak 30-40 százaléka halt meg, de voltak olyan települések is, ahová a tőlük elhurcoltak több mint 60 százaléka nem érkezett vissza – tette hozzá.
A második világháború utáni események felidézését szolgálja a kommunizmus áldozatainak emléknapja is február 25-én, szerdán. Az emléknapot a közmédia csatornáin is megtartják, így a Kossuth Rádióban is tematikus nap.
hirado.hu / MTI, Kossuth Rádió, 180 perc
Erdély.ma

Panaszfal
Krónikussá vált problémáival küzd továbbra is a magyar nyelvű közoktatás megyénkben – derült ki múlt szerdán a Romániai Magyar Pedagógusszövetség megyei szervezete által összehívott megbeszélésen a Bolyai Farkas középiskolában. A találkozón iskolaigazgatók, igazgatóhelyettesek, tagozatfelelősök, az RMPSZ területi képviselői, a megyei tanfelügyelőség magyar nyelvű oktatásért felelős szakemberei, a megyei RMDSZ elnöke és a városi szervezet oktatási felelőse vett részt.
Szokás szerint az ülés Horváth Gabriella, az RMPSZ megyei elnökének a beszámolójával kezdődött, amire külön visszatérünk. A jelenlevők egyperces csenddel adóztak Márton Zoltán emlékének, aki a szovátai Teleki Oktatási Központ élén éveken át a megyei oktatásügyet szolgálta.
Versenyvizsga a vezető tisztségekért
A megoldatlan problémák mellett újdonságként hangzott el, hogy hosszú évek után az idéntől véget érnek az aktuális politikai helyzetet tükröző igazgatói kinevezések, s az iskolák, óvodák vezető tisztségeit versenyvizsgával lehet elfoglalni. Tegyük hozzá, hogy a főtan-felügyelői állásra meghirdetett versenyvizsgára február 23-ig lehetett jelentkezni. Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke arra figyelmeztette a jelenlevőket: készüljenek időben a versenyvizsgára, hogy ne maradjanak a magyar tagozatért felelős vezetők nélkül az iskolák, s eddigi tisztségeiket is megvédjék. Bár félhangosan, de elhangzott, hogy ezúttal sem lehet a valós értékeket tükröző megmérettetésre számítani, s a versenyvizsgákon nem a rátermettség, a szaktudás lesz a döntő, hanem a dosszié vastagsága számít majd, ami nem feltétlenül a legnagyobb hozzáértést tükrözi. Másrészt a vonatkozó törvény azt írja elő, hogy ott, ahol magyar tagozat működik, biztosítani kell a tanulók képviseletét az iskola vezetőségében – hangzott el a hozzászólások között. A jelenlevők azt is felvetették, hogy az igazgatók állandóan ki vannak téve annak, hogy az iskola kapuját kinyitó ellenőrök megbüntessék őket, ezek után ki kíván folyton fenyegetett helyzetben lenni? Másrészt megfogalmazódott, hogy szórványtelepüléseken, ha képviselő nélkül marad a magyar tagozat, gúnyt űzhetnek az ott dolgozó pedagógusokból, akik például a jellegzetes népszokásokat elevenítik fel tanítványaikkal.
Helyzetkép krónikus problémákkal
A jövő tanévre szóló beiskolázási tervben 110 magyar előkészítő osztály szerepel, ami kevesebb, mint ahányat a múlt évben meghirdettek, tekintetbe veszi viszont a gyermekek számát és azt, hogy tavaly hány osztály telt be – erősítette meg Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes és Fejes Réka, tanítókért felelős tanfelügyelő. Az idén is 57 kilencedik osztályt terveztek a magyar tagozaton, 44 líceumi és 13 szakiskolai osztályt.
A fogyó gyereklétszám miatt szükségessé váló stratégia is szóba került, s Illés Ildikó kifejtette, hogy véleménye szerint az óvodákat s az elemi osztályokat meg kell őrizni, az viszont a gyerekek érdekei ellen szól, ha a néhány kilométerre levő községközpontban jól felszerelt iskola működik különálló V-VIII. osztályokkal, a szomszédos faluban pedig összevont osztályokban tanulnak a gyermekek, mert a községvezető érdekei úgy kívánják. Hogy mi legyen a megoldás, hol kellene megszüntetni az összevont osztályokat, erre most készül a tervezet, amit az érintett iskolákba is elküldenek, hogy helyben is véleményt nyilvánítsanak. "El kell dönteni, hogy mit akarunk: erős iskolát vagy mesterségesen fenntartott osztályokat?" – hangsúlyozta a főtanfelügyelő-helyettes. A válasz sem késett, miért kell csak magyar részről betartani a törvényeket, vagy mért kell hagyni, hogy iskolaigazgatók önkényesen döntsenek, mint Marosludason például, ahol 34 gyermek mellett az egyik magyar tanítói állást nem kérték, s így nem is hagyták jóvá. Ezzel szemben van olyan óvodai csoport vagy elemi osztály, amelyet egy-két román gyermekért tartanak fenn.
Szászrégenben 33 magyar gyermek kezdheti az előkészítő osztályt, s ez a létszám a 13 román osztály mellett két magyar osztályra elegendő. Az egymás közötti meddő viták helyett arról kellene közösen megegyezni, hogy az osztályok melyik iskolában induljanak.
Az ülésen a márkodi iskolaigazgató vetette fel a kicsi vidéki iskolák helyzetét, azt, hogy nem ért egyet a tömbösítéssel, a fejkvótával, s hogy az RMDSZ képviselőinek gyakrabban kellene ezekre a kis településekre ellátogatniuk. Brassai Zsombor szerint gyakran járnak vidékre, ahova hívják őket, s ahol megoldandó problémák vannak.
Hogy lehet a jó pedagógusokat megtartani ott, ahol csökkentették az osztályok számát, mit lehet tenni a fokozattal rendelkező címzetes kollégák ellen, akik évek óta nem tudnak eredményt felmutatni? – kérdezték a felszólalók.
Elhangzott, hogy megoldást kellene találni a kétéves gyermekek helyzetére, akiket fel kellene venni az óvodába, amelyek az elvesztett nagycsoportok miatt nehéz helyzetben vannak. A válasz értelmében törvényesen nem lehetséges, mivel meg van szabva az óvodai helyek száma, s óvodába járni továbbra sem kötelező.
Középiskolák, szakiskolák
A diáklétszám csökkenése továbbra is kedvezőtlenül befolyásolja a vidéki középiskolák helyzetét, ezt különösen Segesváron érzik, bár nagyon jó körülményeket, színvonalas oktatást tudnak biztosítani a diákoknak. Nagy gondot jelent viszont, hogy a diákok egy része botrányosan keveset tud románul, amit az általános iskolában kellene elsajátítani. Régi kérésük, hogy körzetesíteni kellene a megyét, hogy a vidéki középiskolák is fennmaradjanak. Még súlyosabban érinti az érdeklődés hiánya a szakiskolák egy részét, holott az idén a külhoni szakoktatásra terelődik az anyaország figyelme. Az építészetiben, ahol tavaly nagyon foghíjas osztályok indultak, már megkezdték a népszerűsítő kampányt, s pályázat révén ingyenes bentlakást, érkeztetést tudnak biztosítani a diákoknak. A marosvásárhelyi sportiskola igazgatója szerint nagyobb összefogásra lenne szükség, s ha mindenki segítene, pótolni lehetne a hiányzó diákokat. Brassai Zsombor megyei elnök szerint egy vagy két szakiskolába kellene összpontosítani a szakosztályokat, ahol minőségi oktatást biztosíthatnának. Haller Béla, az RMDSZ városi szervezetének oktatásügyi alelnöke a román nyelv ismeretének a fontossága mellett hangsúlyozta, hogy vissza kell adni a szakoktatás értékét, ami korszerű munkahelyek népszerűsítésével, a biztos elhelyezkedést ígérő, a termeléssel összhangban levő szakiskolákban lehetséges.
A felszólalók bírálták a románból magyarra ültetett tankönyvek minőségét, a rosszul fordított vizsgatételeket s a magyar oktatásért felelős államtitkár hozzáállását a problémákhoz.
Foarte bine helyett nagyon jó
Elhangzott, hogy az elemi osztályokban magyarul lehet beírni a kisdiák minősítését az ellenőrző könyvébe, az érdemokleveleket is magyarul lehet kitölteni, s a jutalomkönyvbe is magyarul lehet beírni a szöveget, még akkor is, ha az iskolaigazgató nem írja alá.
Beke Tünde tanfelügyelő a pályázási lehetőségekre hívta fel a résztvevők figyelmét, az erről szóló értesítéseket rendszeresen továbbítja a kollégáknak, és segítséget ígért mindazoknak, akik pályázni szeretnének.
A panaszáradat végén Illés Ildikó arra figyelmeztette a jelenlevőket, hogy ne csak a negatívumokat, hanem az utóbbi időszakban nehezen, de mégiscsak elért eredményeket is vegyék figyelembe. A megyei tanügy terítékre került krónikus problémáira megoldás kevés esetben hangzott el, pedig a panaszfal kifeszítése mellett meg kellene találni a többség számára elfogadható helyes válaszokat is.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

A könyv ünnepe Szovátán
Múlt csütörtök este a szovátai városháza nagytermében a Teleki Oktatási Központ, a Bernády Közművelődési Egylet és a Sóvidék kulturális folyóirat tartott négyes könyvbemutatót.
Régi ismerősként, jó barátként üdvözölték vendégeiket a szovátaiak. Pál-Antal Sándor, Székelyföld egyetlen akadémikus történésze többször hozott ünnepi hangulatot a városháza évszázados nagytermébe. Szovátára szinte haza jár jeles tudósunk. Nemegyszer szervezte az Erdélyi Múzeum- Egyesület rangos konferenciáit városunkban. Az sem ritka, hogy a kikapcsolódás perceiben Szováta fölötti erdőkben futunk össze a gombászgató jeles tudóssal. Sigmirean Cornel egyetemi tanár, a Petru Maior Egyetem szenátusának elnöke valóban hazajött Szovátára. Kezdő történelemtanárként évekig tanított városunkban, és vált helységünk megbecsült, tisztelt személyiségévé. (1989 decemberében a népszerű fiatal tanárt egyhangúlag választották be a város új vezetőségébe.) A Szováta történelme iránt érdeklődők ma is szívesen emlékeznek azokra az éjszakába nyúló beszélgetésekre, amikor a diktatúra legsötétebb éveiben Cornel barátunkkal szabadon szólhattunk valós, propaganda- és politikamentes közös történelmünkről. Szintén szovátainak számít Józsa Nemes Irén, aki kifogásolhatatlan nyomdatechnikával készült gyönyörű albumával volt jelen a könyv szovátai ünnepén. A Nyárádmente nagy festőművészét mindörökre szovátaivá teszi a székely stílusban épült református templomunk általa festett kazettás mennyezete.
Mester Zoltánnak, a Bernády Közművelődési Egylet elnökének üdvözlő szavait követően Káli Király István, a már néhai Mentor Könyvkiadó vezetője olvasta fel Sebestyén Mihály – ki betegség miatt nem lehetett jelen a bemutatón – méltatását Pál-Antal Sándornak a székely szimbólumokról szóló legújabb könyvéről: "Jelen kötete egy hatalmas adattár és album, olyan korpusz, amelyben 850 intézményi pecsét leírása található meg, a pecsétlenyomat vagy a pecsétnyomó képével, rajzával együtt. A pecsétek rajzolata rendszerint a címerektől kölcsönzött. Ilyen címeres pecséttel hitelesíti a testület az általa kibocsátott iratokat, jegyzőkönyveket, felfolyamodványokat, hivatali levelezést. A szerző azt a folyamatot éri tetten, melynek során a magánpecsét használatáról áttérnek az intézmények saját címeres pecsétjük használatára. Pál-Antal Sándor a székely nemzet címerétől és pecsétváltozataitól, azok histórikumának bemutatásától eljut a társadalom, a közösségi intézmények legkisebb sejtjéig, odáig, ahol még/már szükséges a hitelesítő pecséthasználat.
Másfelől a könyv a székelyföldi autonómia ügyét is előbbre viheti, hiszen arra tanít, hogy az erdélyi, székelyföldi magyar helynév- és szimbólumhasználat nem a tegnap született, nem valamely politikai csoport vagy szeparatizmus csíráztatta ki, hanem hosszú és valóságos történelmi folyamat eredménye, tanúbizonysága, használatától a helyi kis közösségek otthon érzik magukat a belakott, a kezük által megművelt hazában."
A szerző, Pál-Antal Sándor rövid vetített képes előadás keretében beszélt könyvéről, annak születéséről, kiemelve egyes kutatótársak, így a jelen levő Zepeczaner Jenő történész segítségét is.
A Szabó Miklós – Simon Zsolt – Szögi László szerzőhármas kétkötetes munkáját, az Erdélyi diákok külföldi egyetemjárása 1849-1918 között címűt Sigmirean Cornel egyetemi tanár ismertette. Kiemelte, hogy Marosvásárhely élenjár az erdélyi diákok külföldi egyetemjárásának a kutatásában. A témával foglalkozó Tonk Sándor 1979-ben jelentette meg az 1181-1521 közötti erdélyi egyetemjárók névsorát. Az 1521-től 1700-ig terjedő korszakot a Tonk Sándor – Szabó Miklós szerzőpáros dolgozta fel, majd Szabó Miklós–Szögi László könyve következett az 1700-1849 közötti időszakról.
Káli Király István a könyvvel kapcsolatban elmondta, hogy csak az előkészítő munkák közel négy és fél évnyi megfeszített munkát igényeltek. Közzététele, kimagasló jelentőségére való tekintettel, támogatással vált lehetővé.
Pál-Antal Sándor a kötettel kapcsolatban elmondta: történetírásunk egyik fontos megoldandó kérdése értelmiségtörténet, kialakulásától kezdve a mindennapi életben betöltött szerepének a feltárásáig. A hiánypótló igény kielégítésére a fentebb említett kutatók évekig tartó megfeszített munkával feltárták és feldolgozták az 1919 előtti erdélyi diákok egyetemjárására vonatkozó forrásokat, és a most megszűnő Mentor Kiadó révén közkinccsé tették azokat. Ez a kiadvány egy forrás jellegű lexikonszerű címtár részletes előszóval, mely bemutatja a külföldi egyetemjárás irányát, méreteit és sajátosságait, azokat a jellegzetességeket és értékeléseket, amelyek ezekből következtethetők. Az előszóból megtudjuk azt is, hogy az adatok 128 európai egyetem anyakönyveiből származnak, ami egyben jelzi a kutatómunka méreteit, rendkívüli kiterjedtségét.
A könyvünnep harmadik könyvének, az Időtár IV. kötetének bemutatásakor Pál-Antal Sándor elmondta:
Az írói nevén Sebestyénként ismert Spielmann Mihály történész és közíró, könyvtáros kollégánk, mindannyiunk ismert Misije egy újabb könyvvel örvendeztette meg olvasóit. Az általa elgondolt várostörténet 2007-ben elkezdett és 2009-ben már közzétett sajátos ismertetőjének első kötete után egy újabb, immár negyedik kötetét kínálja olvasóinak.
Ez a kötet Marosvásárhely történetének olyan 44 évét tárja elénk, amelyet a különböző pejoratív jelzőkkel illetett kommunista diktatúra korszakának hívnak. Ennek a korszaknak a történészek általi oknyomozó feltárása a jövő feladata. A most megjelent kötetben a szerző a statisztikai adatok alapján nyomon követte a város demográfiai változásait, amelyek illusztrálják a város összlakosságának többszörösére emelkedését és nemzetiségi összetételének gyökeres megváltozását.
Káli Király István szenzációs olvasmánynak tartja az Időtárt. Olyan korról szól, amikor a sajtóban megjelenő hírek 95%-a hazugság volt, viszont Sebestyén Mihály úgy idézi, tárja elénk ezeket, hogy lehetővé teszi a sorok között olvasva élni újra a kor eseményeit. A negyedik kötettel még nem zárult le az Időtár sorozata. A szerző már dolgozik a pótköteten, már a hatszázadik oldalnál tart…
Weisz Attilának Józsa Nemes Irénról szóló könyve a Mentor Művészeti Monográfiák sorozat 22. kötete. Az előkészítő munkálatokban a kiadó vezetője és a fotósa igyekezett a művésznő minél több képét felkutatni. Csupán Szepessy László műgyűjtő 53 képpel rendelkezik, a százhalombattai Takács Péter is gazdag gyűjteményt őriz. A képeket lefotózták, és elküldték a szerzőnek, hogy minél teljesebb képet alkothasson az életműről. A kötet 47 színes és 12 fekete-fehér reprodukciót tartalmaz. Káli Király István azzal zárta a kötet méltatását, hogy ezért az albumsorozatért is sajnálja a Mentor Kiadó működésébe beállt kényszerű szünetet.
A könyvbemutató támogatói a szovátai Fürdővállalat, a Kicsi Gomba vendéglő és a Kakucs gyógyszertár voltak.
Pál-Antal Sándor: Történelmi szimbólumaink. A székelyföldi címeres pecsétek. Mentor Könyvkiadó, 2014; Szabó Miklós – Simon Zsolt – Szögi László: Erdélyiek külföldi egyetemjárása 1849–1918 között 1-2. Mentor Könyvkiadó, 2014; Sebestyén Mihály: Időtár IV. Marosvásárhely történeti kronológiája 1945–1989. Mentor Könyvkiadó, 2014; Weisz Attila: Józsa Nemes Irén. Mentor Könyvkiadó, 2014.
A. J.
Népújság (Marosvásárhely)

A székelyek őstörténetének székelyföldi kutatása
Múlt héten a marosvásárhelyi Bolyai téri Unitárius Egyházközség tanácstermében rendkívüli könyvbemutatóra került sor. A Székelyvásárhely Egyesület meghívására mutatta be igényesen kivitelezett nyolcszáz oldalas tudományos munkáját, a Széki-ta címűt, valamint a Halotti beszéd helyes olvasatát a gyergyószentmiklósi Rokaly József nyugalmazott tanár, történész.
A termet megtöltő hallgatóság láttán Bod Aladár, a Székelyvásárhely Egyesület elnöke örömét fejezte ki, a szervezők ugyanis nem számítottak akkora érdeklődésre. Felvezetőjében a jelen és jövő megismerésének fontossága mellett a múlt ismeretének jelentőségét emelte ki annak érdekében, hogy tiszta jövőkép alakuljon ki egy nemzetben. A Széki-ta című könyv olyan jellegű tudományos munka, amire építkezni lehet, annál is inkább, mert erdélyi, székelyföldi történész kutatásainak eredményét tartalmazza – mondta az egyesület elnöke.
A csomafalvi születésű tízkötetes szerző, Rokaly József székelyek között élt és maradt székely, székelymagyar. Eddig napvilágot látott tabudöntögető kötetei a történelmi világképet próbálják új megvilágításba helyezni, a székelyek eredetének bizonyítékait felállítani.
Amint a szerző jelezte, eredetileg csak a székelyföldi hegyekkel akart foglalkozni, de belső késztetést érzett arra, hogy "nyíltan szembeszálljon a külföldi és belföldi történelemhamisításokkal", és megcáfolja azokat. Mint mondta, egy istenes népnek az őstörténetét politikai indíttatások mentén megközelíteni nem lehet, bár a lovas íjászok és nyelvük ellen 4300 éve fogott össze a világ. A finnugristák nyelvészeti szempontok alapján próbálták felállítani a magyar őstörténetet, de a magyarra átírt Halotti beszéd és Könyörgés szövegének olvasása és értelmezése is vitatható. A szerző szerint a kulcsszó az Ysa, mely szerinte nem a bizony szót jelenti, hanem az Isten mását, és a teremtett emberre utal. Kendőzetlenül rántja le a leplet a magyaridegen ideológiák terjesztéséért, a finnugrizmus és a pánszlávizmus fenntartásáért felelősséggel tartozó intézményről és vezetőjéről.
A finnugrizmus és a magyarellenesség
A könyv a megfejtetlen székely eredetkérdést boncolgatja. "A szellemileg bebalzsamozott finnugrizmus hangoztatóit nagyfokú tudatlanság és magyarellenesség jellemzi. A székelység eredete című tankönyvben is igencsak sok a hiányosság és hamis szemlélet" – állítja a szerző. A Széki-ta széki földet jelent, mivel értelmezésében a -ta rag tájat, talajt, földet jelöl. Az eddigi székelység- kutatók a székelyek eredetét egyetlen népben keresték. Amint jelezte, kutatásának kulcsát annak felismerése adta, hogy a földi székeket az égi istenszék mintájára szervezték.
Meggyőződése, hogy a székely és a szkíta népnév ugyanannak a népnévnek a két változata. A finnugor történészek és nyelvészek azonban agyonhallgatták ezt, mivel főleg nyelvészeti szempontból nem illeszkedett a történelmi vonalvezetésükbe. Már Attila hunjai előtt tizenöt évvel Ammianus Marcellinus történész tábornok lejegyezte a "marha, marha" kiáltást, ami ellentmond annak a feltételezésnek, miszerint a magyarok nyelve a honfoglalók által hozott nyelv, és az Ural-hegységen túli mocsaras vidékről származik, valamint a székelyek is Árpádék "hozománya". A szerző elveti a szláv származékszavakat is, szerinte annyira ősi megnevezések fedezhetők fel a székelyföldi hegy-, folyó-, településnevekben, hogy a finnugor hívek el sem hiszik a magyar eredetet, hanem magyarítani próbálják az eleve magyar gyökerű szavakat – jelentette ki.
Kérdésekre válaszolva a történész a honfoglalás elméletét is cáfolta, mint kiemelte, a világtörténelemből hiányzik 297 év, amit mindenekelőtt VII. Konstantin császárnak tulajdonít, aki az ókori krónikákat megsemmisíttette, néhány példány azonban fennmaradt belőlük. Attila 410 körül halt meg, de annak érdekében, hogy be tudják iktatni a germán hősi korba, 120 évig tartó uralkodását hirdetik, ami a székelyföldi történelem szakos tanár, tudományos kutató szerint légből kapott állítás. Mint jelezte, érveléseit neves történészek bizonyítékaival támasztja alá, miközben arra a következtetésre jut, hogy kétezer éve tudatosan hamisítják a világtörténelmet.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Negyedszázados idén a közgazdásztársaság
Február 14-én tartotta a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) a kibővített elnökségi ülését Kolozsváron. Az egynapos megbeszélésen a társaság minden területi tagszervezet képviselője részt vett, kiértékelték az előző év tevékenységét, értékelték a tapasztatokat, valamint megfogalmazták a 2015-ös év prioritásait.
Célként fogalmazták meg, hogy a szervezeti fejlesztésen és a szakmai rendezvényeken túl az RMKT aktívabb szereplője és formálója legyen az erdélyi és romániai magyar közéletnek. "Olyan helyi gazdasági stratégiákra, programokra és közösségi döntésekre van szükségünk, amelyek politikailag független, megalapozott szakmai alapokon állnak" – áll az RMKT közleményében.
A negyedévszázados múltra visszatekintő szervezet több jelentős rendezvényt is maga mögött tudhat, mint például az évente megrendezésre kerülő országos közgazdász vándorgyűlés, amely minden évben nagy szakmai sikernek örvend.
Az RMKT tagszervezetei évente több mint 100 rendezvényt szerveznek, melyek között fellelhetők az állandó jelleggel működő szakmai klubok, mint a befektető, könyvelői klubok, vagy a szakmai előadásokkal összekötött borkóstolók.
A szakmai programok mellett a tagszervezetek továbbra is nagy hangsúlyt fektetnek a fiatal generáció tudatos pályaválasztására, szakmai továbbképzésére is, emellett a vállalkozók támogatása is meghatározott célja a társaságnak.
Mivel ebben az évben 25 éves lesz a Romániai Magyar Közgazdász Társaság, az idei tevékenységüket is ennek tiszteletére szenteli a társaság.
Népújság (Marosvásárhely)

Dr. Schmidt Alfréd magánkönyvtárával bővült a Vajdahunyadi Magyar Ház Könyvtára
A vajdahunyadi Magyar Ház​ könyvtárának adományozta Drijman Edit, dr. Schmidt Alfréd (1940–2013) magánkönyvtárát. A könyveket a Hunyad Megyei Magyar Ifjúsági Tanács és a vajdahunyadi MADISZ fiataljai vitték át a doktor úr lakásáról a Magyar Házba, Kun Árpád nyugalmazott lelkipásztor és Kofity Zoltán helyi RMDSZ elnök logisztikai segítségével, illetve Doboly Beatrix vajdahunyadi EMKE-elnök közbenjárásával, február 21-én, szombaton.
​Dr. Schmidt Alfréd az RMDSZ vajdahunyadi szervezetének aktív tagja volt, orvosi rendelőt működtetett és ingyenes konzultációkat​ biztosított​ a Vajdahunyadi Magyar Házban,​ illetve ennek virágoskertjét ápolta szabadidejében. A Hunyadi János Humanitárius Társaság alapító tagja és első elnöke volt, és mint ilyen, Dávid Ferenc emlékére a dévai várban állított háromnyelvű táblának fel- és visszaállításában is fontos szerepet vállalt, személyesen méltatva a vallásszabadság atyjának, illetve az unitárius vallás megteremtőjének szerepét, munkásságát és mártírhalálát az emléktábla avatása alkalmával.
​A vajdahunyadi Christiana Posztliceális Egészségügyi Asszisztensképzőben tanított, a 6 évig működő magyar tagozaton, illetve a Color Rádió magyar adásának állandó munkatársaként is szerepet vállalt hosszú évekig.
Köszönjük szépen Schmidt Alfréd doktor úrnak a magyarságért tett munkáját, illetve az adományát a Magyar Ház könyvtárának fejlesztésére!
Kofity Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Mentik a műemlékeket – Egyedülálló stratégia Hargita megyében
Egyedülálló műemlékvédelmi stratégiát dolgozott ki a Hargita megyei önkormányzat: a 2023-ig megvalósítandó, a műemlékek megőrzését, fenntartását és helyreállítását célzó projekteket tartalmazó dokumentumot kedden mutatták be Csíkszeredában.
Borboly Csaba megyei tanácselnök elmondta: a stratégia kidolgozását egyéves előkészítő munka előzte meg, a munkaterv megvalósítása pedig azért is volt különösen fontos, mert az európai uniós pályázatoknál előnyt jelent az egységes stratégia. Az elképzelésekre a szakminisztérium is rábólintott, a megyei önkormányzat pedig legutóbbi ülésén fogadta el.
Tövissi Zsolt csíkszeredai építész, a műemlékvédelmi stratégia kidolgozója kifejtette: a dokumentum két nagy fejezetből áll, egyrészt bemutatja a megye műemlékeit és azok állapotát, a második részében pedig a rövid és hosszú távú – a karbantartást, helyreállítást és hasznosítást szorgalmazó – célokat fogalmazza meg.
A projekt a tervezett munkálatok becsült költségeit is tartalmazza. Hargita megyében 740 műemléket tartanak nyilván, Tövissi szerint azonban ezek csak a „piramis csúcsát” jelentik, hiszen számos értékes táj- és falukép, faluszerkezet van még a megyében, amelyek – bár műemlék jelentőségűek –, nem szerepelnek a hivatalos nyilvántartásban.
A megyei műemlékek 20 százaléka országos, 80 százaléka pedig helyi érdekeltségű. Legnagyobb részük, közel 50 százalékuk az egyház tulajdona, 36 százalék magánkézben van, a fennmaradó részért pedig a közösségek, helyi önkormányzatok felelnek. Hargita megyében a műemlékek többsége templom, de a státust székely kapuk és keresztek is kiérdemelték, Csíkszeredában például műemlék épület a Márton Áron Gimnázium épülete és az igazságügyi palota épülete.
A stratégiai célok elérésére több programcsomagot állított össze Tövissi. A szakember szerint fontos a műemlékek leltározása, feltárása és állapotuk folyamatos felmérése, emellett szükség lenne egy sürgősségi alap létrehozására, amelyből a halaszthatatlan beavatkozásokat, például a cserepek kicserélését finanszíroznák.
Barabás Hajnal
Krónika (Kolozsvár)

Magányos gyertyák
Mindig fájdalmas, ha egy, immár örök érvényűnek hitt folyamat megszakad. A székely vértanúk marosvásárhelyi emlékművénél rendszeresített megemlékezés és az azt követő felvonulás olyan léptékű eseménnyé nőtte ki magát, amely egyre több erdélyi magyar naptárában szorított magának kiemelt helyet.
Reménykeltően izmosodott az autonómiamozgalommal együtt, néhány apró, de elkerülhetetlen kilengést leszámítva olyan eseménnyé nőtte ki magát, amelyben erősnek, egységesnek érezhettük magunkat.
Egyre növekvő jelentőségét jelzi, hogy a román hatalom immár nem olyan összejövetelként kezeli, amely fölött nagyvonalúan el lehet siklani. Idén már vállalhatatlan, a törvénysértés mezsgyéjén billegő kompromisszumra igyekezett rászorítani a szervező Székely Nemzeti Tanácsot, amelynek egyensúlyát bármilyen apró provokációval képes lett volna elbillenteni. Mivel a jogorvoslati kísérletek kútba estek, az SZNT keserű, de ésszerű döntésre kényszerült: idén nélkülöznünk kell a szervezett közösségi élményt.
A magánemberként gyújtott gyertyák lobogását természetesen senki sem tilthatja meg, a helyzet mégis a folyamat újratervezésének szükségességét veti fel. A Székelyföld autonómiájának ügyét ugyanis vagy a kvázi állandó tiltakozások mozdíthatják elő, vagy – illetve az előbbivel párhuzamosan – az ügynek és akadályoztatásának nemzetközi színtérre való helyezése.
Az intézményes finanszírozási háttér hiányában ugyanis egyre inkább kimerülnek a mozgalom pénzügyi tartalékai, a magánemberi hozzájárulások lehetősége pedig igencsak véges. A mindenféle ürüggyel kiszabott bírságok pedig nemcsak arra alkalmasak, hogy egzisztenciális kérdéssé silányítsák az önrendelkezés ügyét, de erőteljesen demoralizáló hatásúak is.
A marosvásárhelyi kiszorítósdi következménye mindennél sürgősebbé teszi az egységes fellépést. Mert egyelőre bárhol is keressük, nem találjuk a marosvásárhelyi önkormányzatban jelentős erőként jelen lévő RMDSZ lobbitevékenységét, amely képes lett volna ellensúlyozni a városházi gonoszkodást. Míg még tart a lendület és a tűz, amely idén csak gyertyagyújtásra kárhoztatott.
Csinta Samu
Krónika (Kolozsvár)

A kisebbségi nyelvek védelméről tanácskoztak az EP-ben
Az európai kisebbségi nyelvek jövőjéről értekeztek az Európai Parlament brüsszeli székhelyén. A Nyelv, identitás, hatalom címmel február 24-én, kedden megszervezett konferencia házigazdái Sógor Csaba erdélyi, Jill Evans walesi és Herbert Dorfmann dél-tiroli képviselők voltak. Az anyanyelv hivatalos napja alkalmából szervezett esemény a szakmai, civil és politikai szféra részvételével zajlott. Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő a rendezvény keretében elmondta, az erdélyi magyar közösség számára is nagyon fontos az, hogy a kisebbségi és regionális nyelvek védelméért az Európai Néppárt parlamenti frakciója is egyre hangsúlyosabban fellép. „A világon körülbelül 6 ezer nyelvet beszélnek, ebből 3 ezer veszélyeztetett nyelvnek számít. A megdöbbentő azonban az, hogy ezek közül havonta két nyelv tűnik el” – ismertette Sógor Csaba a globalizáció és megnövekedett migráció következtében kialakuló lesújtó adatokat. Azonban arra is kitért, hogy mindezek ellenére európai statisztikák azt igazolják, hogy az Európai Unióban erősödik a regionális öntudat, ez pedig kedvez a regionális nyelvek erősödésének is.
Az EP-képviselő elmondta, nincs az a törvénykezés, amely megállíthatja vagy visszafordíthatja azokat a folyamatokat, amelyek egy nyelv eltűnéséhez vezethetnek. A nyelv megőrzésében ugyanis a legfontosabb szerepe az egyénnek és a közösségnek van, azonban a civil szféra és a politikum feladata, hogy ott, ahol ez az igény él, ott felelősséget vállaljon és lehetősége szerint támogatást nyújtson.
Az eseményen jelen volt Kántor Zoltán, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője, aki a külhoni magyarok helyzetéről számolt be. Sebahattin Abdurrahman a görögországi törökök nyelvi jogairól, Rudi Janssensa Belgiumban lévő jó példákról, Paul Videsott a dél-tiroli ladin közösség helyzetéről, illetve Hannes Wilhelm-Kell a szláv nyelvet beszélő szorbok nyelvhasználati lehetőségeiről tartott ismertetőt, Johan Häggman többnyelvűségi szakértő pedig ajánlásokat fogalmazott meg a téma kapcsán.
A találkozót több EP-képviselő is figyelemmel kísérte, jelen volt többek között François Alfonsi egykori korzikai képviselő is, aki jelentéstevője volt az Európai Parlament által elfogadott, a veszélyeztetett nyelvek védelmére vonatkozó parlamenti jelentésnek. A rendezvényen összegzésképp elhangzott, hogy egy közösség politikai, gazdasági fejlődése elképzelhetetlen a nyelvi jogok biztosítása nélkül, melyre leginkább a kulturális és/vagy területi autonómiák jelentenek megnyugtató választ.
Az esemény támogatója volt a Képviselet Nélküli Népek és Nemzetek Egyesülete (UNPO), a Maurits Coppieters Központ, az Európai Néppárt és a Zöldek/Európai Szabad Szövetség parlamenti frakciója is.
maszol.ro

Párbeszédet kezd a határon belül és kívül élő magyar fiatalokkal a kormány
Párbeszédet kezd a határon belül és kívül élő magyar fiatalokkal a kormány a következő három hónapban; a Rólad szól! elnevezésű program első, keddi budapesti állomásán Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) család- és ifjúságügyért felelős államtitkára azt mondta, céljuk az, hogy meghallják azokat a kérdéseket, felvetéseket, problémákat, amelyek a fiatalokat foglalkoztatják.
Az államtitkárság az MTI-hez szerdán eljuttatott közleményében azt írta, 19 magyarországi és 5 határon túli helyszínen találkoznak majd egymással a fiatalok és a döntéshozók a május 31-ig tartó időszakban, azt követően "a virtuális térbe költözik" a program, és a felmerült kérdéseket, javaslatokat összegzik a szervezők.
A beszélgetést megkönnyítendő a fiatalok telefonnal szavazhatnak a különböző kérdésekről, és a válaszaik alapján alakul majd ki a beszélgetés. Az államtitkárság várakozásai szerint személyesen mintegy kétezer, "az online térben" összesen akár százezer fiatallal is kialakulhat közvetlen kapcsolat - közölték.
A rendezvénysorozat nyitóeseményén Novák Katalin azt mondta, a kormány "új ablakot" kíván nyitni a fiatalok irányába. "Szeretnénk, ha éreznék, hogy amit teszünk - a kormányzásunk, a kormányzati politikánk - tulajdonképpen róluk szól, az ő jövőjükért dolgozunk, és ezt nem tehetjük nélkülük" - fogalmazott az államtitkár. Novák Katalin azt hangoztatta: a mostani program az elmúlt évek ifjúságpolitikájának logikus folytatása.
A budapesti nyitórendezvényen mintegy 60 fiatal beszélgetett egymással és a kormányzat képviselőjével az ifjúsági foglalkoztatás, a szabadidős és sportolási lehetőségek vagy a családi kapcsolatok különböző vonatkozásairól - írták.
InfoRádió / MTI

Magyar EP-képviselők egyperces felszólalásai
Brüsszel, 2015. február 25., szerda (MTI) - Több témát is felvetettek magyar európai parlamenti (EP-) képviselők szerda este az uniós parlament brüsszeli plenáris ülésén egyperces felszólalásaikban.
A szlovákiai Magyar Közösség Pártjának EP-képviselője, Csáky Pál a Malina Hedviggel történteket idézte fel egészen onnan, hogy megverték, mert magyarul beszélt, ám végül mégis megvádolták, mondván, hogy ő találta ki az egészet, majd egy másik kormány bocsánatot kért tőle, de az újabb politikai változást követően most, kilenc évvel az események után, bíróság elé akarják állítani az azóta Magyarországon élő egykori nyitrai diáklányt. Csáky az esetre szerette volna felhívni képviselőtársai figyelmét, és úgy vélte, az EP-képviselőknek jelen kell lenniük a tárgyaláson.
Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció (DK) alelnöke a veszprémi választásról beszélt. Álláspontja szerint a kormánypárti képviselők eddig azzal reagáltak a bírálatokra, hogy demokratikus szavazáson kaptak kétharmados mandátumot a választóktól, ami szerinte azért nem igaz, mert az EBESZ választási megfigyelői azt állapították meg, hogy a kormánypárt csak a korlátozó kampányszabályok, a média részrehajlása és az egyoldalúan átalakított választási rendszer miatt szerzett ekkora többséget. Ezzel az EBESZ Molnár szerint erkölcsileg már ítéletet mondott a kétharmad felett, Veszprémben pedig a magyar választók gyakorlati értelemben is ítéletet mondtak, véget vetve a kormánypártok kétharmados többségének.
Hölvényi György kereszténydemokrata EP-képviselő az Iszlám Állam nevű terrorszervezet által elkövetett bűnökről beszélt miután a közelmúltban az iraki Kurdisztánban járt, és a szervezett agresszivitásának újabb borzalmas példájának nevezte a 21 keresztény lefejezését Líbiában.
"Az európai érdekszférában, a mediterrán térségben is megjelent a dzsihádista terror" - hangoztatta Hölvényi.
A közel-keleti helyzettel kapcsolatban az európaiak felelősségét hangsúlyozta abban, hogy a kontinens évtizedek óta békében él, és békésen szemléli egy kétezer éves keresztény kultúra lassú eltűnését. A KDNP-s EP-képviselő szerint gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi eszközökkel is biztosítani kell az üldözöttek jövőjét, elsősorban saját hazájukban, a segítséget kérő kezet figyelmen kívül hagyni pedig nem pusztán ellentétes az európai értékekkel, hanem egyenesen embertelen.
A Fidesz listájáról mandátumot szerző romániai magyar Tőkés László a kommunizmus áldozatainak emléknapjával összefüggésben hívta fel a figyelmet Erdélyre és Székelyföldre, ahol a magyarságot a "nacionálkommunista" Ceausescu-diktatúra erővel akarta asszimilálni, a többségi román hatalom pedig szerinte ezt a politikát folytatja, mert Tőkés úgy véli, hogy a regionális átszervezés ürügyén akarja feloszlatni az egységes székely régiót.
"Tiltakozom Székelyföld területi átszervezése ellen" - jelentette ki az egykori királyhágómelléki református püspök, szót emelve az ellen is, hogy a román hatóságok betiltották a Székely Nemzeti Tanács egy tiltakozását. Végezetül Tőkés az EP közbenjárását kérte Székelyföld megvédése és autonómiájának kivívása érdekében. Brüsszel, (MTI)

Amikor a sajtó szítja a gyűlöletet – Vox Populi Sepsiszentgyörgyön
Sokszor, sokan elmondták, így már-már közhelynek számít, hogy az etnikumközi feszültségeket, az idegengyűlöletet voltaképpen szavazatokat vadászó politikusok gerjesztik. De vajon milyen szerepet játszik ebben az üzeneteiket a nyilvánosság felé közvetítő sajtó? Miként viszonyul a román média a mássághoz, a magyarokhoz, hogyan befolyásolja ez a két nemzetiség együttélését?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések vetődtek fel az értelmes magyar–román párbeszédet szorgalmazó és annak helyet adó Vox Populi második rendezvényén kedd este a sepsiszentgyörgyi Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bibó István Termében. A körülbelül félszáz érdeklődő jelenlétében zajló vitán Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője és a marosvásárhelyi Marius Cosmeanu, a România liberă napilap munkatársa osztotta meg gondolatait, a fordítást a házigazda Cziprián-Kovács Loránd egyetemi tanár biztosította.
Kik vagyunk mi és kik ők?
Bevezetés gyanánt Kozma Csaba egyetemi tanár doktori disszertációja egyik fejezetéből közölt néhány érdekes adatot. Azt vizsgálta, a romániai magyar sajtóban megjelent írások alapján milyen a közösség énképe, és milyen a másokról alkotott kép, az ellenségkép, illetve miként változtak ezek az idők során. Kutatásában az Előre és a Romániai Magyar Szó, illetve a Megyei Tükör és a Háromszék lapszámait tanulmányozta 1988-tól 2004-ig, választási ciklusok szerint. A közösség magáról, illetve másokról alkotott képét a tartalomelemzés módszerével vizsgálta a címekben előforduló szavakra fókuszálva.
A rendszerváltás előtt a mi fogalmához értelemszerűen a szocialisták, kommunisták, a kommunista párt, a munka társult, egyáltalán nem meglepő módon Nicolae Ceauşescu neve igen gyakran előfordult, lapszámonként legalább két címben. Az ellenségképhez olyan fogalmak társultak, mint a kapitalizmus, nyugat, tőke stb. Az 1989-es változást követően, 1990-ben a mi-tudathoz a magyarság, a demokrácia, a szabadság, a forradalom fogalma kapcsolódik, illetve a Nemzeti Megmentési Front és az RMDSZ, továbbá Tőkés László neve. Az 1990-es márciusi marosvásárhelyi események nyomán az ellenségképhez a magyarellenes, nacionalista, Vatra, Securitate, bányászjárás fogalmak kapcsolódnak.
1990 és 1992 között elkezd felfelé ívelni az RMDSZ címbéli előfordulása, mint a közösség énképének egyre meghatározóbb része, az ellenségképet továbbra is a Vatra, Gheorghe Funar, a román nacionalizmus uralja. 1992 és 1996 között tart a korábbi folyamat: az RMDSZ folytatja „előretörését”, Markó Béla, Tőkés László neve fordul elő gyakran. A negatív jelentésekhez egyre inkább társul a román, a nacionalizmus, a Nagy-Románia Párt, feltűnik a prefektus, illetve az olyan szociális gondok, mint a sztrájk stb. 1996 és 2000 között a korábbi irányvonalak erősödnek, fordulat a 2000-es és 2004-es választási ciklusban következik be: az énképhez elkezd társulni a Magyar Polgári Szövetség, illetve az ellenségképnél most először feltűnik az RMDSZ is.
Radikalizálódik a román média
Ambrus Attila szerint ismét rossz irányba tartanak a dolgok, nehéz időszakát éli a román média, korábban mérvadónak, befolyásosnak tartott lapok tűntek el az elmúlt években, a komoly sajtó visszaszorulóban, helyüket a virtuális térben kialakuló média és az úgynevezett hírtelevíziók veszik át, pszeudo-újságírók, agitátorok, adott esetben fedett ügynökök dolgoznak és avatkoznak be. A román média radikalizálódása egyik oka az utóbbi időben felerősödött magyarellenes megnyilvánulásoknak – szögezte le az előadó. Meglátása szerint az 1989-es változást követően számos újságíró, aki addig kénytelen volt betartani a rendszer által előírt szabályokat, nacionalista retorikát kezdett használni.
A román média politikai szólamokat propagált, és négy tévhitet, hamis mítoszt terjesztett, amelyeknek a magyarok is célpontjaivá váltak. Az összeesküvés-mítosz lényege, hogy valakik minduntalan ellenünk konspirálnak, az ellenség pedig csak az lehet, aki más. A megmentő mítoszához tartoznak a hamis próféták, akik e félelmeket eloszlatják, hamis reményt táplálnak – tipikus példaként említette a România Mare lapot, illetve a Nagy-Románia Párt vezetőjét, Corneliu Vadim Tudort. Az aranykor mítosza a román sajtóban a két világháború közötti időszakot jelenti, azt állítják be a román demokrácia fénykorának, megfeledkezvén arról, hogy ugyanabban az időszakban alakult meg például a Vasgárda. Az egység mítosza azt jelenti, hogy a román államnak minden időkben és minden körülmények között egységesnek kell maradnia.
Ambrus Attila szerint az RMDSZ kormányra kerülése után úgy tűnt, változott valamelyest a román média viszonyulása a magyarsághoz, ez azonban visszafordulni látszik. Közben a romák kerültek a középpontba: a román médiában a romaellenesség terjedt el, és most ugyanazokat az eszközöket a magyarok ellen vetik be. Sekélyes információk jelennek meg a másik közösség kulturális értékeiről, hagyományairól, kétpólusúvá redukálják a világot, jó és rossz oldalra, a magyarok ez utóbbira kerülnek, hiányos, ellenőrizetlen információkat terjesztenek – mindez megfigyelhető például a román média torzszülötteinél, a hírtelevízióknál, ahol híreket nem közölnek, csak félretájékoztatnak. A többséggel tart a román sajtó
Azért időszerű az emberekben kialakult sajtóképről is szólni, mert lám, a politikusokhoz hasonlóan újabban médiamogulok, médiatulajdonosok ellen is ügyészségi eljárás folyik, némelyikük rács mögé került – hívta fel a figyelmet Marius Cosmeanu, megjegyezve: Romániában valamiképpen összekapcsolódik ez a két világ, a politikai elit és a média. Ráadásul mindkettő magatartásában kontinuitás tapasztalható 1918-tól mostanáig a mássághoz való viszonyulását illetően.
A román állam például az Erdéllyel való egyesülés után számos nemzeti kisebbséget „kapott”, az ország lakosságának harmada valamely nemzeti kisebbséghez tartozott – róluk gondoskodni nemcsak erkölcsi kötelessége lett volna, de ki is aknázhatta volna az etnikai sokszínűségben rejlő értéket. Az állam azonban az európai szinten is egyedi helyzetet nem tudta maga javára fordítani, az asszimiláció útját választotta, és ma a lakosság alig tizede valamely nemzeti kisebbség tagja, miközben több közösség eltűnt vagy az eltűnés szélére került: például a szász, a zsidó közösség, a törökök stb.
A homogenizálási törekvések kapcsán példaként említette a Román Kommunista Párt dokumentumát, amely Marosvásárhely elrománosításának tervéről szólt. Erről a román sajtó sem nagyon beszél, miként nem ismert számos nagy román történelmi és kulturális személyiség magyarokhoz való kötődése sem: hogy Lucian Blaga, Ioan Slavici kiválóan beszélt magyarul, hogy Avram Iancunak magyar szeretői voltak stb. A România liberă munkatársa – aki korábban a Cotidianul napilapnak is dolgozott – úgy látja, a román sajtó provinciális – hajlamos tudomást sem venni a világban zajló fontos eseményekről, nem foglalkozik a régió, Közép-Kelet-Európa ügyeivel –, szórakoztat, cirkuszt kreál. Ő azért nem megy el a hírtelevíziók stúiójába, mert amikor például magyar ügyről van szó, meghívják Gheorghe Funart vagy Vadim Tudort is.
A média másik problémája, hogy mindig a többséggel tart, mindig elutasítja a másságot. Ez nem csupán etnikai kérdésekben nyilvánul meg, de az élet minden területén, vallási ügyekben – a neoprotestáns, adventista románokról például tudomást sem vesznek – is. Némi derűlátásra ad okot, hogy a társadalom bölcsebb, mint a média és a politikum – erről tanúskodik az államfőválasztás, és az internetes világban is olyan projektek születnek, amelyek reményt keltőek lehetnek, vélekedett Cosmeanu.
Farcádi Botond
Háromszék
Erdély.ma

A kommunizmus borzalmai – A „Padlásseprés”
Kelemen Béla 85 éves, Biharfélegyházán lakik, emlékeimben pedig még most is elevenen élnek a kommunista hatalom és a rettegett Securitate miatt elszenvedett testi és lelki sérelmek.
Kelemen Béla a Kossuth Rádió munkatárásának, Ionescu Nikolettnek idézte fel emlékeit, mesélt az elszenvedett kínzásokról és az embertelen körülmények között letöltött hosszú börtönéveiről.
1949-ben az elégedetlen munkások és a gazdák tüntetettek az egész Érmelléken, a kommunista hatalom pedig ezt keményen megtorolta az úgynevezett Padlásseprés akciója során: embereket tartóztattak le, börtönöztek be és lőttek agyon – magyarázta Kelemen.
Az idős bácsi elmondása szerint ő nyolcadmagával fegyverrel a letartóztatott bajtársaikat próbálta kiszabadítani, az akció viszont nem sikerült és másnap már mindannyijukat le is tartóztatták. Nyomban ítélőbíróság elé kerültek. Mindannyijukat halálra ítélték, de a fellebbezés után csak három társát végezték ki, rá 20 év kényszermunkát róttak ki.
Kelemen Béla Felsőbányába került ólombányába dolgozni. Itt 1954 novemberében tiltakozásképpen a meleg ruhák hiánya miatta és azért, mert a hozzátartozóik semmit nem tudhattak róluk, 400 társával együtt éhségsztrájkba lépett. Ezért társaival együtt büntetésként még 5 év nehéz-börtönre ítélték. Azt nehéz elmondani, hogyan élte túl azokat az éveket a fűtetlen cellában, a silány koszton betegen minden orvosi ellátás nélkül – nyilatkozta Kelemen Béla, akit a 14 letöltött börtönévek után is mindig figyelt és zaklatott a Securitate.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

Csángók – Szűk esztendők – Moldva a 17-18. században
Moldva 16. századi aranykora után sötét évszázadok következtek: háborúk, nélkülözés, járványok. A moldvai magyarok elveszítették városi rétegüket és befolyásukat a fejedelmi udvarban. Annak ellenére elszigetelődtek a Kárpát-medencei magyarságtól, hogy a mai csángók őseinek nagyobbik része a 18. században telepedett Moldvába.
A csángókról szóló sorozat előző részéből kiderült: egyáltalán nem mindig voltak olyan sanyarú helyzetben, amilyennek sorsukat a kutatók a 19–20. században megismerték. A 15–16. században polgárok, módos gazdák is szép számmal voltak közöttük, és többen jelentős befolyással bírtak a moldvai vajdák udvarában. A 16. század történeti változásai azonban már előrevetítették azokat a bajokat, amelyek később gyökeresen megváltoztatták a moldvai magyarság életét: a háborúk, a nyomukban járó ínség és betegség és a magyar történelem szerencsétlen fordulatai, és ekkor kezdődött elszigetelődésük is a Kárpát-medencei magyarságtól.
A sötét 17. század
A moldvai fejedelem ugyan már a 16. században adózott az Oszmán Birodalomnak, de ez nem mentette meg attól, hogy területét a törökök többször is földúlják. A 17. században vált viszont igazán tragikussá a fejedelemség sorsa: a század közepén nemcsak krími, hanem havasalföldi, orosz és erdélyi seregek felvonulási területe volt. A Bécs ellen fölvonuló tatárok elől 1682-ben a fejedelemség népének kétharmada menekült el Lengyelországba vagy Erdélybe, közülük nem mindenki tért később vissza, amikor a karlócai béke (1699) után békésebb időszak következett el Moldva történetében. Mindez természetesen Moldva minden népét egyformán érintette.
A moldvai magyarság életében azonban ettől eltekintve is változás történt. Moldván belül kialakult egy korábban nem jellemző kelet–nyugati irányú migráció: az emberek a tatár betörésektől többet szenvedő síkságról a Kárpátok keleti lábaihoz költöztek.
A 17. század közepétől egyre kevesebb magyar előkelőt találunk a fejedelmi udvarban, s az is különösen a magyarokat és a szászokat érintette érzékenyen, hogy a tatárok leginkább a mezővárosokat pusztították el, hiszen ezek lakói elsősorban ők voltak. Nemcsak a mező-, hanem a bányavárosok magyar és szász lakossága is kipusztult a háborúk és a járványok következtében, ezzel eltűnt a moldvai magyar városi polgárság, az iparosok, kereskedők és bányászok. A városok pusztulásának az ipar és a kereskedelem látta kárát, s a moldvai magyarok gazdálkodása szinte kizárólagosan a mezőgazdaságra szűkült. De a földművelés és az állattenyésztés is visszaesett, az emberek a háborús időkben nem mertek vetni, a nép nemcsak elszegényedett, hanem éhínség is dúlt, s gyakoriak voltak a járványok.
A század közepén, 1646-ban Marcus Bandinus marcianopolisi érsek, Moldva egyházi felügyelője készített részletes jelentést moldvai egyházlátogatásától. Jelentéséből kikövetkeztethetően a katolikus lakosság falvainak korábban összefüggő láncolata a század közepére megszakadt, két tömbben éltek Románvásár, illetve Bákó vidékén. A század második felében aztán még ez a katolikus népesség is tovább fogyott: előfordult, hogy a tatárok elől egész falvak menekültek Erdélybe. A moldvai katolikusok száma az 1690-es évekre 3000 főre esett vissza. A szászok asszimilációja miatt ez a szám gyakorlatilag azonos Moldva magyar nyelvű népességével, s kb. az összlakosság 2–2,5 százaléka.
A moldvai magyarság önazonosságának, etnikai tudatának legfontosabb összetevője a 17. században már egyértelműen vallása volt. Ez nemcsak abban mutatkozott meg, hogy ortodoxokkal közös településen csakis elkülönült falurészekben éltek, hanem abban is, hogy nem házasodtak velük. Gyerekeiket inkább hagyták megkereszteletlenül, mint hogy pópával kereszteltessék meg. A szászok a század végére gyakorlatilag asszimilálódtak a magyarsághoz vagy a románsághoz, s ezzel Moldva egyetlen katolikus népessége a magyar maradt. Ebben az időben vált szinonimává a magyar és a katolikus: azaz a katolikus papot akkor is magyar papnak nevezték, ha lengyel vagy olasz volt. Éppen ebből a tényből – azaz hogy az etnikai identitás legfontosabb komponensévé a vallás vált – fakadóan kaptak különös jelentőséget azok a kedvezőtlen folyamatok, amelyek a moldvai magyarság egyházi életében már a 16. században megkezdődtek, s a 17. században tovább erősödtek – a sorozat egy későbbi részében visszatérünk majd erre.
A 17. század tehát fordulópont a moldvai magyarság életében: ekkor alakult ki az a szinte a 20. század végéig jellemző állapot, hogy a moldvai magyar gazdasági élet színtere csaknem kizárólag a mezőgazdaság. Ekkor kezdődött a lakosság nélkülözése, ekkor kezdett konzerválódni a népi kultúra. Ebben a korszakban kereshetjük a csángók 20. századi identitásának gyökereit; ekkor vált az asszimiláció legfőbb színterévé a hivatalos egyházi élet. S mindez nem kis mértekben annak következményeképpen alakult így, hogy ekkor szakadt meg szinte teljesen a moldvai magyarság kapcsolata Magyarországgal.
A második nagy betelepedési hullám
Az elszigetelődés az egykori anyaországtól annak ellenére erősödött, hogy – mint korábban volt szó róla – székelyek folyamatosan telepedtek át Moldvába, s ez a 17. században folytatódott, sőt Erdélyben több ízben is rendelettel tiltották meg a Kárpátokon túlra települést. A korábban is folyamatos székely kivándorlás az erdélyi járványok, éhínség és a korábban kollektív nemességet birtokló székelység belső társadalmi struktúrájának megváltozása miatt a 18. század elején tovább erősödött. A század utolsó harmadában viszont olyan nagy tömegben érkeztek székelyek Moldvába, hogy teljesen átrajzolták a moldvai magyarság települési, nyelvi, néprajzi térképét. Ezzel a kitelepedési hullámmal érkezett Moldvába a mai csángók őseinek – a 14. században idetelepült mezőségeiek mellett – másik nagy csoportja. A kivándorlás legfőbb oka a székelység egy részének elszegényedése mellett a székelység korábbi jogainak csorbítása volt.
Egyik közvetlen kiváltó oka pedig az a vérengzés, amelyet az osztrák hadsereg hajtott végre 1764. január 7-én: a „madéfalvi veszedelem” néven hírhedtté vált tömegmészárlás. Mária Terézia 1762-ben székely határőrség szervezését rendelte el, de a szabad székelyek nem vállalták a sorozást, közülük sokan vándoroltak Moldvába már 1762-ben és 1763-ban. 1763 decemberében a rekrutálást szervező Siskovics altábornagy elől a férfiak elmenekültek, és Madéfalva környékén gyűltek össze. 1764. január 7-én hajnalban azonban a császári csapatok megtámadták őket, és több százat lelőttek közülük. Ezt az öldöklést emlegetik az évszámot is magában rejtő SICULICIDIUM néven.
Ezt követően ezrek menekültek a Kárpátok túloldalára: a kivándorlók jelentős része önálló falvakban telepedett le – ekkor keletkeztek a ma székelyes csángó falvakként számon tartott települések –, többnyire a mezőgazdasági művelésre kevéssé alkalmas, de állattartásra, erdőgazdálkodásra is megfelelő vidékeken. Más részük viszont Bákó környékén, már meglévő magyar falvakban telepedett le. Erre a területre, főképpen a Szerettől keletre lévő falvakba nemcsak nyugatról, a székelységtől, hanem északról, a Románvásár környéki moldvai magyarságtól is érkeztek telepesek ebben az időben. Kisebbik részben az északi csoport népszaporulatának, túlnyomórészt pedig a székely megtelepedésnek a következménye, hogy a moldvai katolikusok száma a 18. század közepén följegyzett 5500-ról a 19. század elejére 21000-re szökött föl.
A 18. század végén még egy, a moldvai magyarokat közvetlenül érintő átrendeződés történt: a madéfalvi vérengzés után Moldvába menekült székelyek egy részét a Habsburgok Hadik András gróf javaslatára a törököktől frissen megszerzett Bukovinába költöztették, így jöttek létre az 1770-es, 1780-as években a bukovinai székely falvak, Hadikfalva, Andrásfalva, Józseffalva, Istensegíts és Fogadjisten. A 18. századi székely migrációval lezárult a mai moldvai csángó etnikai csoport előzményének kialakulása. Dialektusában és kultúrájában ekkor még világosan elkülönült egymástól a két komponens, a nem-székely és a székely, a Bákó környéki vegyes falvakban azonban hamarosan egyfajta kiegyenlítődés kezdődött a két nyelvjárás és a két kultúra között, úgy, hogy a folyamatban a székely elem játszott és játszik domináns szerepet.
A ködös 18. század
A székely migráción túl nem is nagyon tudunk mást a moldvai magyarok 18. századi történetéről. Jelentős változások sem gazdasági, sem társadalmi, sem egyházi vonatkozásban nem történtek a csángók életében. Ettől az időszaktól kezdve érvényesnek mondható Mikecs Lászlónak az a megállapítása, hogy ennek az etnikai csoportnak azért nincs tovább története, mert nincsenek olyan „életeseményeik”, amelyekből a későbbi történetírók a történelmet írni szokták: nincsenek csatáik, de még uraik vagy a krónikaírók figyelmét fölkeltő vezetőik sem, a történész itt, mint Mikecs fogalmazott, a „külső események nélküli csupasz néppel került szembe”. Ebből adódik, hogy a moldvai magyarságról ettől kezdve nem is igen tudunk az egyházi följegyzéseken kívül más forrásból semmit, mindaddig, amíg a „csupasz nép” nem kerül a történelemalkotók érdeklődésének homlokterébe: az 1930-as évekig.
Nem tudjuk például, hogy a Moldva történetében a 18. században bekövetkezett nagyon jelentős változások – az ismétlődő orosz–török háborúk, a fanarióta fejedelmek uralkodása – hogyan érintették a moldvai magyarságot. Pedig ezek az események húsba vágóan érintették Moldvát. Dimitrie Cantemir (1710–1711), a tudós moldvai fejedelem – akinek egyébként a moldvai magyarok falvainak igen részletes leírását köszönhetjük – az orosz–török viszálykodás során Nagy Péter cárral kötött szövetséget, s miután a háborút a törökök nyerték, a szultán ettől az időszaktól kezdve igyekezett a portához hű fejedelmeket találni Moldva irányítására. Ezek Isztambulból, görög tisztviselők közül kerültek ki, nevüket isztambuli lakónegyedükről, Fanarról kapták, fanariótáknak nevezték őket. Uralkodásuk alatt Moldva sokat veszített korábbi viszonylagos függetlenségéből.
A 19. század első harmadában Magyarországon következtek be olyan meghatározó események, amelyek véglegesen elszakították még az újonnan érkezett székely csoportokat is a Kárpátok nyugati oldalán élő székelyektől, és persze a Kárpát-medencei magyarság többi részétől is. Ez a két, egymással szoros összefüggésben lévő meghatározó változás a reformkori magyar nemzeti identitásnak, s a nemzeti identitás egyik legfontosabb szimbólumának, a sztenderd nyelvváltozatnak (korabeli szóval: a nemzeti nyelvnek) a kialakulása volt.
Irodalom Benda Kálmán 1989. Moldvai csángó-magyar okmánytár 1467–1706. I–II.
Domokos Pál Péter. 1987. A moldvai magyarság.
Lükő Gábor 1935. Havaselve és Moldva népei a X–XII. században. Ethnographia 46.
Mikecs László (1941/1989). Csángók.
Sándor Klára
nyest.hu
Erdély.ma

A „másság” megjelenítése a médiában
A román és magyar médiában kialakult ellenségképet elemezte a Vox populi vitafórumán Ambrus Attila és Marius Cosmeanu újságíró kedden Sepsiszentgyörgyön.
Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője elárulta, a sajtó fogalma alatt a „komoly sajtót” érti, míg a média szót inkább negatív értelemben használja.
„Az elmúlt napok, hetek magyarellenes cselekedeteinek egyik oka a román nyelvű sajtó radikalizálódása és nacionalizmusa. Eltűntek a standokról a komoly lapok (…) és pszeudo-újságírók, politikai agitátorok, sőt fedett ügynökök blogolnak bele a többség-kisebbség viszonyába” – mondta a Brassói Lapok főszerkesztője. Hozzátette, mindennek eredményeként Oroszországot követően Magyarország számít a második legellenszenvesebb országnak a románok körében. Véleménye alapján az 1989-es változást követően a szocialista lapok, rádiók, televízió csatornák nacionalista retorikára váltottak, amely a demokráciára való áttéréstől kialakult félelem miatti bűnbak keresése okán tört felszínre. Négy mítosz létezéséről beszélt, amelyeket a román sajtó újságírói a kisebbségekkel kapcsolatban terjesztettek: az összeesküvés-mítosza, azaz mindenki ellenünk van, a nemzetmentő-mítosz, amely a közösségi félelmeket és reményeket fejezi ki, az aranykor-mítoszt, amely a két világháború közti időszakot jelöli meg, mint a demokrácia csúcsát, továbbá az egység-mítoszt, amely Románia egységességét szorgalmazza.
Ambrus elmondta azt is, hogy a 2000-es évek derekán a romániai sajtó annak megfelelően viseltetett a magyar kisebbség iránt, ahogyan az éppen kormányon levő párt is. A szociológusok megállapították, hogy a 21. század első évtizede a „romáké”, így a magyarellenes írások helyett egyre több romaellenes anyag jelent meg a központi román sajtóban.
Marius Cosmeanu, a România Liberă munkatársa előadásában kifejtette, már 1918-ban kezdődtek a problémák, amikor a lakosság harminc százaléka nem román nemzetiségű volt. Mint magyarázta, ezt a lehetőséget a román államnak nem sikerült kihasználnia, folyamatosan a nemzetállamiságra törekedett, és így mára már csupán tíz százalékra csökkent a nem román nemzetiségű kisebbségek aránya. Kissé felháborodottan jegyzi meg, hogy bár Romániában él az Európai Unió két legnagyobb kisebbsége, mégsem tudják kihasználni az ebben rejlő lehetőséget. A másságot nem csupán a román és magyar közösségekre érti, hiszen, mint fogalmaz, a siketek, a betegek, a mélyszegénységben élők is egy-egy kisebbséghez tartoznak, ám tapasztalatai alapján ezeket a területeket a román médiában dolgozók gyakran elfelejtik.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Johannis Berlinben: nincs magyar probléma Romániában
Romániában nincs magyar probléma – jelentette ki csütörtökön Berlinben Klaus Johannis román államfő azt követően, hogy Angela Merkel német kancellárral tárgyalt a német fővárosban.
Az államfő újságírói kérdésre válaszolva úgy fogalmazott: egyértelmű, hogy Magyarország szokatlanul nagy érdeklődést tanúsít a határon túli magyarok iránt, de ezt Románia nem értékeli fenyegetésként; mindazonáltal odafigyel a témára.
„A romániai magyar kisebbség politikai képviselettel rendelkezik, ez a képviselet a tárgyalópartnerünk. Gyakran találkozunk vele, számos témáról tárgyalunk, és biztosíthatom, hogy Romániában nincs magyar probléma" – jelentette ki Johannis.
A mintegy egyórás találkozó során szóba került Románia schengeni csatlakozása is. Angela Merkel reményét fejezte ki, hogy sikerül fokozatos előrelépést elérni e téren. A kancellár elmondta: tudatában van annak, hogy Románia számára rendkívül fontos a belső határellenőrzés megszűnése nyomán létrejött európai uniós térséghez való csatlakozás.
Arra ugyanakkor, hogy Románia az idei év végéig csatlakozhat-e az övezethez, Merkel nem adott konkrét választ. Reményét fejezte ki, hogy az országban következetesen gyakorlatba ültetik az igazságügyi reformokat, ezt követően születhet döntés.
Johannis a téma kapcsán kifejtette: Románia számít Németország támogatására egy olyan megoldás megtalálása érdekében, amely segít a schengeni csatlakozás megvalósításában. Az államfő szerint a román csatlakozás mellett jó érv az Európai Bizottság legutóbbi igazságügyi országjelentése is, amely számos pozitív eredményt sorol fel.
Merkel elárulta: örömmel fogadta Johannis álalmfővé választását, hiszen a romániai német közösség tagjáról van szó. Kifejtette: két téren, a keleti partnerség és a Nyugat-Balkánnal kapcsolatos európai külpolitikai terén is szorosan együttműködnek Romániával, mivel stratégiai fontosságú régióról van szó.
Kifejtette: egyetértettek abban, hogy tovább kell mélyíteni a gazdasági kapcsolatokat, és abban is, hogy Ukrajna estében a két ország közös álláspontot képvisel. Johannis németül köszönte meg Merkel szavait, majd románul folytatva mondott köszönetet a meghívásért.
Elmondta, gazdasági, kulturális és politikai szempontból is áttekintették a kétoldalú kapcsolatokat. Németországot Románia egyik legfontosabb partnerének nevezte, és közölte, egyetértettek abban, hogy a Romániában élő német és a Németországban élő román közösség hidat képez a két ország között.
Kifejtette: Európa gazdasági sikeressége érdekében erősíteni kell a gazdasági együttműködést, meg kell valósítani a bankuniót. Azt is elmondta, hogy a találkozón kiálltak az európai értékek, a belső kohézió megerősítése mellett is.
Az ukrajnai konfliktus kapcsán elmondta: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy minél hamarabb véget érjen. Közölte: Románia elkötelezett Ukrajna szuverenitása és területi egysége mellett, és úgy vélte, egész Európa érdeke, hogy Ukrajnában stabilizálódjon és normalizálódjon a helyzet.
Angela Merkel reményét fejezte ki, hogy Oroszország nem jár ugyanúgy el Moldovában, mint Ukrajnában. Egyben lényegesnek nevezte a transznisztriai konfliktus nemzetközi erőfeszítésekkel történő megoldását.
Johannist kora délután Joachim Gauck német államfő is fogadta. A találkozót követően a román államfő úgy vélte, Románia kiválóan felhasználhatja a kommunizmust jól ismerő német elnök tapasztalatait a kommunizmust bemutató, hamarosan megnyitandó múzeum létrehozatalakor.
A kétnapos berlini látogatáson tartózkodó államfőt délben Joachum Gauck német elnök is fogadta. A találkozó előtt a két államfő egy olyan iskolában tanuló gyerekekkel találkozott, ahova jórészt Németországban élő bevándorlók gyerekei járnak. A diákok közt romániai roma tanulók is voltak.
A német kollégájával folytatott találkozót követően Johannis egy Facebook-posztban annak a véleményének adott hangot, hogy Gauck mindenki másnál jobban ismeri a kommunizmust, így tapasztalata felbecsülhetetlen a kommunista rendszert bemutató romániai múzeum megnyitásához.
Balogh Levente
Székelyhon.ro

Elutasított két magyarellenes tervezetet a szenátus
Két magyarellenes törvénytervezetet utasított el legutóbbi ülésén a bukaresti szenátus: az egyik az autonómiapárti megmozdulásokat, a másik pedig az „etnikai zászlók” nyilvános használatát büntette volna – közölte csütörtökön az MTI-vel Klárik László, az RMDSZ szenátora.
Mindkét tervezetet tavaly terjesztette a parlament elé a magyarellenes állásfoglalásairól elhíresült Bogdan Diaconu független képviselő, aki akkor még a kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) tagja volt.
Klárik László elmondta: a két tervezet esetében a képviselőházé a döntő szó, újdonság, hogy ilyen „kényes” tervezeteket a szenátus egyáltalán megvitat.
A szenátor arra utalt, hogy mivel a kétkamarás parlamentben mindig a második házé a döntő szó, az elsőben gyakran napirendre sem tűzik a vitát, hanem „hallgatólagosan elfogadottnak” nyilvánítják azokat a tervezeteket, amelyeknél lejár a döntéshozatalra megszabott határidő.
Az RMDSZ szenátora biztatónak értékelte azt is, hogy a felsőház nagy szavazattöbbséggel elutasította az egyértelműen magyarellenes tervezeteket: a 112 jelenlévő szenátorból 110-es voksoltak Diaconu törvényjavaslatai ellen.
Klárik László úgy vélte, a „normalitás fele hajlik” a bukaresti parlament viszonyulása, hiszen a szólásszabadságot korlátozó, az autonómia hirdetőit börtönnel fenyegető kezdeményezésekről van szó.
„Egy demokratikus országban sem a szimbólumaink használatának, sem a szabad véleménynyilvánításnak a jogát, sem identitásunk kifejezésének eszközeit nem vehetik el tőlünk” – fogalmazott Klárik László.
Diaconu egyik tervezete a területi autonómia és „mindenféle szakadár törekvés” betiltásáról szól. A tervezet szerint tilos lenne ezeket az eszméket gyűléseken, rendezvényeken, vitákon, politikai, vagy civil kezdeményezések révén népszerűsíteni, a tiltást megszegő magánszemélyeket pedig a törvény egytől öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújtaná, az ellene vétő szervezeteket pedig feloszlatná.
A másik tervezet az „etnikai zászlókat” tiltaná be, de – az RMDSZ szenátora szerint – a tervezet nem tisztázza, mit ért etnikai zászló alatt.
Bogdan Diaconu tavaly kilépett a PSD-ből az RMDSZ akkori kormányzati jelenléte elleni tiltakozásul. A képviselő később bejelentette: Egyesült Románia Párt néven új pártot alapít.
MTI
Székelyhon.ro