Megújulás vagy csupán helycsere?
Nemrég Marosvásárhelyen tartotta tisztújító küldöttgyűlését az Erdélyi Magyar Néppárt. A tisztújítás során, amely furcsa módon zárt ajtók mögött zajlott, nem történt különösebb megújulás, hanem tulajdonképpen csupán helycsere. A párt két első embere, akik az államelnök-választás eredményei nyomán felajánlották a mandátumukat, az EMNP élén maradtak. Annyi történt csupán, hogy az alelnökből elnök lett, az eddigi elnökből pedig alelnök. Portik Vilmossal, az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei elnökével beszélgettünk.
– Abban, hogy Szilágyi Zsolt legyen a Néppárt elnöke, aránylag nagy volt a konszenzus a kongresszust megelőzően is. Novemberben volt egy választmányi ülés, ahol kineveztek egy hattagú, többnyire fiatalokból álló csoportot, amelynek az volt a dolga, hogy előrevetítse, előkészítse a párt megújulását. Ami egyébként meglehetősen paradox, hiszen kétéves pártról van szó. Már ebben a csoportban teljes volt az egyetértés, hogy Szilágyi Zsolt lenne a legalkalmasabb. Az ő személye élvezte a legnagyobb bizalmat a Néppárton belül, ez is érvényes. Valóban voltak nézetkülönbségek: többen azt mondtuk, vigyázni kell arra, hogy ne az csapódjon le a kongresszus végén, hogy csak helycsere történt az elnök és az eddigi alelnök között, ami magából a kérdésfelvetésből is kitűnik. Azt gondolom, Szilágyi Zsoltnak sokat kell dolgoznia azon, hogy bizonyítsa, ő egy másfajta úton indítaná el a Néppártot. A kongresszus stratégiai alelnöknek választotta meg Toró T. Tibort, ilyen szempontból a szerepe nagyon fontos, viszont a párton belüli adminisztratív ereje gyakorlatilag csökkent.
– Mégis érdekes, hogy stratégiákat fog kidolgozni. Eddig elnökként milyen stratégiát követett, mert választási eredményeket nem tudott felmutatni? Ez sokakban kételyeket ébreszt.
– Annak is tulajdonítom, hogy az elmúlt két évben nem valósította meg a Néppárt azokat az eredményeket, amelyeket egyébként elsősorban külső szereplők szabtak meg számunkra.
– Kikre gondol?
– Elsősorban a médiára, de olykor Tőkés Lászlónak is voltak olyan megszólalásai, amelyekben csalódott hangon nyilatkozott az eredményeinkről. És bár soha nem szóltak bele, a publicisztikákban folyamatosan fölmerült, hogy valószínűleg magyarországi partnerek sem ezeket az eredményeket várták el.
Visszatérve az előző kérdésre: én nem annak tulajdonítom a jó vagy rossz eredményeket, hogy esetleg Toró Tibor elhibázott stratégiát követett volna, hanem sokkal inkább annak, hogy elnökként egy személyben foglalkozott stratégiával és pártszervezéssel, ami nagyon sok időt és energiát igényel. Azt gondolom, hogy stratégiai alelnökként ha nagy összefüggésekben kezd el gondolkozni, biztos, hogy születnek elképzelései. Ugyanakkor pedig azt sem állíthatja senki, hogy a Néppárt azt a politikusát, aki gyakorlatilag fölépítette, elképzelte, megvalósította, azt rögtön az első megmérettetések után háttérbe szorítja.
– Ön is egyike volt az öt elnökjelöltnek, hiszen öt jelöltről beszéltek még a kongresszus reggelén is, aztán a zárt ülésen sorra visszaléptek… Miért lépett vissza?
– A közvélemény előtt sem titok, hogy sok huzavona előzte meg a kongresszust, találgatások egész sora hangzott el a küldöttgyűlést megelőző másfél-két héten. A megyei küldöttgyűlések során már a Maros megyei küldöttgyűlésen próbáltak jelölni, biztatni, hogy induljak az elnökválasztáson. A Maros megyei küldöttgyűlésen határozottan megkértem őket, ne jelöljenek az elnöki tisztségre, mert sokkal alkalmasabbnak látom felkészültség, adottságok, tapasztalat szempontjából is Szilágyi Zsoltot erre a feladatra. Tehát Maros megyében, úgymond, lebeszéltem a kollégáimat, hogy engem jelöljenek, de a Hargita, Kovászna, Máramaros, Brassó megyei küldöttgyűléseken nem voltam jelen, így rájuk nem tudtam hatni. Mivel ennek a hatos csapatnak a tagjaként folyamatosan azt hangoztattam, hogy Szilágyi Zsolt hozza azt a konszenzust, amire szükség van a pártban, nem mondhattam mást a kongresszuson sem. Bevallom, még nem is vagyok erre rákészülve, nem is foglalkoztatott soha a gondolat, hogy a Néppárt elnökeként tevékenykedjem, hiszem, hogy ebben a pillanatban Szilágyi Zsolt a legalkalmasabb erre.
Ne az legyen a lojalitás fokmérője, hogy mennyire hangosan tudjuk szidni a másik politikai felet
– Tisztázzunk valamit: sokan mondták, hogy az ön visszalépése tulajdonképpen a Vásárhelyi Forgatagban az RMDSZ-szel való jó együttműködésének a következménye. Így van?
– Hangsúlyoztam a konszenzus szót. Az én személyem korántsem örült volna akkora támogatottságnak a párton belül, mint a Szilágyi Zsolté. Az én személyem bizonyos szempontból megosztó a Néppárton belül: az, hogy én, illetve a Maros megyei csapat gyakorta felvállalta, hogy kell az RMDSZ-szel tárgyalni és közösen gondolkodni, nem váltott ki maradéktalan lelkesedést a párton belüli vagy a párt holdudvarába tartozók körében.
A véleményem az, hogy az egész erdélyi politizálásra és a politikusokra általánosan jellemző, hogy a régmúlt sérelmeit hordozzák magukban vezető személyiségek, és olykor elvárás, hogy ezeket a sérelmeket, ellenszenve, a fiatalabb politikusok, lojalitásukat bizonyítandó, átörökítsék. Ez az RMDSZ-re is érvényes. Feltevődött a kérdés, tudom, hogy a Néppárton belül is vannak, akik ezt nem nézték kifejezetten jó szemmel. De hát Háromszéken, Kézdivásárhelyen nem biztos, hogy megértik, hogy egy marosvásárhelyi magyarnak miért másabb a lelkülete, és miért gondolkodik másként a politizálásról. Nem hiszem, hogy ahhoz, hogy valaki sikeresen vállaljon közéleti feladatokat, elegendő, hogy úgymond ellenpolitizáljon.
Az első évben, amikor a helyhatósági választásokra teljesen zöldfülűként készültünk, még olykor mi is elhittük, hogy elegendő, ha kritikusan politizálunk és kritikusan kampányolunk a többi magyar párttal szemben. Mára azonban megtanultuk – legalábbis itt, Maros megyében –, hogy az a fajta politikai logika, amely jól működik a romániai politikai palettán, az erdélyi politikai viszonylatban nem működhet. Itt nem lehet csak arra kihegyezni egy kampányt, hogy a másik miért rossz, mert itt mi mindannyian, hogy trendi kifejezéssel éljek, "olyan ágon vagyunk", hogy ennek csak rossz kimenetele lehet. Meg kell tanulnunk közösen, komplementárisan gondolkodni a politikáról. Ehhez elsősorban az kell, hogy engedjék meg a fiatalabb politikusoknak – bár nem szeretem magamat annak nevezni –, hogy ha ki akarnak békülni, ha közösen akarnak gondolkodni, akkor megtehessék a más politikai színezetűekkel.
– Apropó, közös gondolkodás: mennyire nehezíti meg ezt az együttműködést akár az RMDSZ-szel, akár az MPP-vel vagy mással az, hogy egyes szellemi vezetők – mint például az EMNP- kongresszuson az önök védnöke – nagyon markánsan, szinte ellenségesen beszélnek a többi magyar pártról…
– Nem kívánom kommentálni a mostani politikai szereplők megnyilatkozásait. Azt hangsúlyozom, hogy ha vannak, politikai feladatokat vállaló fiatalabb személyek, akik tudnak, mernek, képesek a más politikai pártban tevékenykedőkkel közösen gondolkodni, azoknak engedjék ezt meg. Ne legyen a lojalitás fokmérője, hogy mennyire hangosan tudjuk szidni a másik politikai felet. Biztos, hogy nem tesz jót, ha első vonalban lévő politikai szereplők egymással folyamatosan csipkelődnek, hogy enyhén fogalmazzak. De ugyanakkor azt hiszem, hogy a védnökünk a kongresszust megelőző időszakban többször is kifejtette, hogy ő nem óhajt a párt dolgaiba beleszólni, és igyekezett a pártpolitikától távol tartani magát.
A kongresszuson felkérték, és azért beszélt. És ha a nüanszokban eltérések vannak, azoknak is helyet kell adni. Nem kell mindenkinek ugyanabból a kottából játszania.
"Komplementáris, kiegészítő, hozzátevő alapszervezeteket szeretnék látni Maros megyében"
– Beszéljünk a hogyan továbbról. Ön a megyei szervezet elnöke. Létezik-e egyáltalán ez a szervezet, mekkora? Mi következik?
– Az a 17 alapszervezet, amivel annak idején nekiveselkedtünk a helyhatósági választásoknak, némileg gyarapodott. Jelenleg 19 alapszervezetünk van. Az elmúlt két, két és fél év voltaképpen – miközben pártszervezésről kellett volna szóljon – sok minden egyébről szólt, ami lekötötte a párt emberi erőforrásait. Ám a szervezet él, van egy megyei elnöksége, amely tevékeny. Nagyon sokszor ér egyébként az a vád is a párton belülről, hogy a politizálás helyett miért rendezvényeket szervezünk. Azt gondolom, hogy ebben a világban, amikor általános a politikától való elfordulás, ha közösségi rendezvényekben tudjuk az energiáinkat hasznosítani, az mindenképpen hasznos a közösség számára. Van aki ezt úgy értelmezi, hogy politikusként a párt érdekeit kell szem előtt tartani, a pártnak kell hasznot generálni. Azt hiszem, Marosvásárhelyen mind az RMDSZ, mind a Néppárt tudta bizonyítani, hogy lehet úgy is rendezvényeket szervezni, közösségi élményt teremteni, hogy ez nem elsősorban a politikai érdeket szolgálja. Másodlagosan, harmadlagosan igen, de nem elsősorban volt az a cél, hogy valaki politikai tőkét kovácsoljon.
– 2016-ban választások lesznek; sikerül addig egy életképes és ütőképes szervezetet felépíteni?
– Következnek a helyi tisztújítások, olyan emberekkel fogunk elindulni, akik akarnak politikai szerepet vállalni a helyi közösségeikben és a megyében. Biztos, hogy Szilágyi Zsolt elnöksége alatt nagyon komoly változások lesznek a pártépítés szempontjából is. Én bizakodó vagyok, mert Maros megyében több helyről is kapunk jelzéseket, amelyek abba az irányba mutatnak, hogy még inkább gyarapodni fognak a szervezeteink. De hangsúlyozom, komplementáris, kiegészítő, hozzátevő alapszervezeteket szeretnék látni Maros megyében, amelyek nem valaki ellenében jönnek létre, hanem azért, hogy erősebbek legyenek a helyi közösségekben.
– Visszatérve az országos vezetésre. Mennyiben vannak jelen azok a fiatal erők az országos vezetésben, amelyek képviselni tudnák ezt a magyar közösség szempontjából fontos szemléletet, bizonyos szintig a többi magyar politikai alakulattal?
– Ezt a szemléletet egy kissé befolyásolja, hogy ki melyik zónának a képviselője. Egy gyergyói képviselő biztosan nem azzal ébred reggelente, hogy vajon hol találjuk meg a közös hangot az RMDSZ-szel, mert ott nincs veszélyben a helyi képviselet. Bármilyen színezetű lesz a polgármester vagy a helyi tanács, nem fogja befolyásolni különösebben a város fejlődését. Bele lehet menni abba, hogy ki tud jobban lobbizni a megyei tanácsnál vagy Bukarestben, de összességében ez nem fogja befolyásolni a néppártosok gondolkodásmódját. Azonban ott, ahol korántsem egyértelmű, hogy egyáltalán lesz-e képviselete a magyarságnak, van-e esély polgármesteri széket nyerni, mint például Marosvásárhelyen, Szászrégenben, Kolozsváron, ott nyitottnak kell lenni azokkal – az RMDSZ-es kollégáknak is üzenném –, akikkel érdemes lenne leülni egy beszélgetésre, mert elképzelhető, hogy meg lehet találni a közös hangot.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

A kisállomásnál. Kusztos Endre emlékére
Február 12-én jegyeztem le magamnak: „Most itt vannak Endre bácsiék. Filmezünk.” Nehéz elhinnem, hogy három nappal később azzal folytatom, hogy Endre bácsi már nincs közöttünk.
A szombat délutáni búcsúzkodáskor, viccelődve mondtam neki, dolgoznia kell, mert a szeptemberre (90. születésnapjára) tervezett kiállításon üresen maradnak a falak. Reméltem, hogy a bátorítás segíteni, késztetni fogja. Indulás előtt kérdezték tőle, hogy honvágya van-e? Mondta, hogy nincs, ő jól érzi itt magát Kolozsváron.
Az elmúlt napokban barátaival találkozott Kolozsváron, többször is megnézte mesterének, Miklóssy Gábornak a kiállítását. Bálint Arthur filmezte, miközben mi szabadon beszélgettünk a képek előtt. Mesélt ’56-ról, beszélt tanárairól (Kádár Tibor, Miklóssy Gábor, Kovács Zoltán), Nagy Istvánról, édesanyjáról, fiáról. Elmesélte egy barátja hirtelen, abszurd halálát… Együtt ebédeltünk a Bulgakovban, este megnéztük azt a filmet, ami vele készült s negyven éve nem látta. Mindenre úgy emlékezett mintha tegnap történt volna: édesanyám paszulyt bont, édesanyám hozza a káposztát, jé, a macska, mindig így rajzoltam, a térdemre támasztva a rajztáblát… Egy pohár vörös bort is megittunk.
Bár egy-egy történetet többször is elmesélt az évek során, minden alkalommal újabb lényeges árnyalatot, fontos részletet idézett fel. Csak csodálkozni tudok azon, hogy a háború után első alkalommal pont 1956 októberében ment Budapestre. És véletlenül pont ott volt október 23-án a Sztálin-szobor ledöntésénél amit le is rajzolt. A tankokba égett vagy az utcán széttaposott emberek kitörölhetetlen látványát ismét felidézte találkozásunkkor. Azon is csak csodálkozni tudok, hogy pont azokban a napokban Kádár Tibor és Nagy Imre festők is Budapesten voltak, s Kusztos véletlenül összefutott velük.
Endre bácsi elbeszéléseit ezek a sorsszerű véletlenek – amelyeket ő a magától értetődő dolgoknak kijáró természetességgel mesélt el –, a halállal kapcsolatos élmények, az élet eseményeinek jelképes olvasata tette súlyossá, drámaivá. A néha feltörő tiszta, gyermeki nevetése azonban mindig oldotta ezt a drámát, mindig az életnek erre az oldalára billentette vissza a társalgást, az együttlét meleg, közvetlen hangulatát.
Sokszor hallottam azt a véleményt a képeiről, hogy túl sötétek, komorak, az életnek túlságosan csak az árnyékos oldalára koncentrálnak. Nevetése, barátságos, nyitott, szerető tekintete, előítélet-mentes kíváncsisága, képein az új hajtások és friss szántások azonban mindig és mindgvégig az életet szerető, annak örülő emberre vallottak, vallanak. Az elmúlt napokban is hányszor mondta a szót, hogy „remény”, és hányszor remélte, hogy „kivirrad”, hogy ismét jobb erőben lesz, és még dolgozhat.
Művészetében megszállottan csak a természet törvényeit – a megmaradásért való küzdelmet és az elkerülhetetlen pusztulást-elmúlást – figyelte és jelenítette meg. Szombati beszélgetésünk során felidézte, hogy a fiával mennyit jártak békázni, gyíkot gyűjteni s hogy ezért lett belőle biológus. Őt pedig a természet folyamatainak, a falvak életének, az egyének sorsának a megfigyelése tette művésszé. A világháborút, forradalmat látott és megélt ember örült a rügyezésnek, tavasznak, féltette az életet, és mindig döbbenettel szembesült a pusztulás érthetetlenségével szemben. Ilyen döbbenettel szembesülünk mi is azzal, hogy már nincs közöttünk, s értetlenül állunk azzal szemben, hogy egy abszurd autóbaleset ragadta el közülünk.
Pedig szombaton még elénekelte a „Bekecs alatt Nyárád tere” nótát, miközben a művészeti intézet 1949–1950-es I. évfolyamáról – a kolozsvári korcsolyapavilon előtt – készült csoportkép több mint harminc szereplőjének a nevét felírta a kép hátára, s mindegyik névhez hozzáfűzött néhány mondatot, emléket, amellyel „felrajzolta”, megragadta kollégáinak életútját.
Az utóbbi években az elhagyatott szovátai kisállomásra járt ki rajzolni, festeni. Terveztük, hogy a filmezés következő stációja az lesz, ellátogatunk oda együtt. Elmondása szerint a kisvasút biztosította egykor a völgy embereinek a kapcsolatát a világgal, a kommunikációt, a fuvarozást. A Kis-Küküllő mentén ez a vasút volt a fellendülésnek, az „új életnek” a reménye. A vonalnak erről a végéről, a gyomos vágány mellől nézte Kusztos Endre az élet folyamatos átalakulásait.
A szovátai kisállomásról a tegnap elindult egy vonat, egy utassal. Isten veled, Endre bácsi!
Székely Sebestyén György
Szabadság (Kolozsvár)

Hogy ne feledjük
Ne feledd, hogy román vagy! – szólt házunk előtt a dalszöveg a hangszóróból sok-sok decibeles hangerővel, s az ablakból végignéztem, ahogy Sepsiszentgyörgy egyik főutcáján sok-sok méteres óriástrikolórt vittek kifeszítve Moldva és Havasalföld egyesülésének évfordulóján. Előttük pópák sora haladt, s még előbb zászlót tartó, népviseletbe öltözött lovasok vezették a felvonulást. A pár százas menetet rendőrautók fogták közre, gyalogos rendőrök kísérték kétoldalt, a csendőrség mindjárt két kisbuszt is felvonultatott mögöttük.
A felszólítás, miszerint nem szabad szem elől téveszteni, hogy „román vagy”, nyilván nem nekem szólt, lévén, hogy én másnak vallom magam, s sokan mások sem vehetik magukra, mi több, a város lakosságának háromnegyede sem, akik velem osztoznak közösségi érzésükben és hovatartozásukban. S akik szintén meghatódnak azon, ha március 15-ét sikerül ünnephez méltóan megülni, miként teszik most azok, akik büszkeséggel eltelten állnak ki az ablakba, és integetnek, vagy fényképezik a menetet, elvégre megörökítésre méltó a pillanat a látvány. Nincs mindennap január 24-e, nem lehet unos-untalan egyforma emelkedett érzéssel gondolni arra, hogy a román egységtörekvések fontos fordulópontja volt az a bizonyos januári döntés, mikor is közös uralkodót választott Moldva és Havasalföld népe, s ezzel a román nemzet közelebb került ama vágya teljesüléséhez, hogy egy állam határai közt tudja azokat, akik egy nyelvet beszéltek, egy eszmény lelkesítette őket.
A nemzetek ama népcsoportok, melyek közelebb visznek az általános emberihez való felemelkedéshez, közösségi és humánus lehetőségeink kibontakozásához segítenek hozzá, okvetlen nagy és kihagyhatatlan kollektív élmény- és erőforrást jelenetnek, olyan művelődésteremtő tényezők, melyek a nemzetek majdani zavartalan együttélésének lehetőségével is kecsegtetnek. Hogy ehhez egymás elleni sokszor véres küzdelmeiken keresztül vezet az út, az sajnos évszázadok óta gyakorlat, s nyilván az eszme egyoldalú felfogásából származó hiba, de mintha megcsillanna már néha-néha a remény, hogy egy integráltabb világban ez másként lesz, és e közösségek a soknemzetiségű és -nyelvű emberiség békés alkatrészeiként borítják elénk a még bennük rejlő gazdagság tartalmait.
Egyelőre ablakom alatt arra figyelmeztettek, nem tartozom hozzájuk. Ilyen menethez bajosan csatlakozhatom. Majd esetleg akkor, ha megtanulják, hogy valódi mivoltomban szólítsanak meg.
B. Kovács András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nemet mondanak az agyelszívásra
A magyar nyelvű felsőoktatás stratégiájának határokon átívelő, egyetlen közös rendszerként való megszervezésével, kihelyezett képzések biztosításával és a gazdasági igényekhez alkalmazkodó szakok indításával megállítható a hallgatók elvándorlása – állapították meg azon a hétvégi megbeszélésen, amelyet Nagyváradon szerveztek a házigazda Partiumi Keresztény Egyetem (PKE), a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, továbbá a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának képviselői.
Az űrlap teteje
Az űrlap alja
A magyar nyelvű felsőoktatás stratégiájának határokon átívelő, egyetlen közös rendszerként való megszervezésével, kihelyezett képzések biztosításával és a gazdasági igényekhez alkalmazkodó szakok indításával megállítható a hallgatók elvándorlása – állapították meg azon a hétvégi megbeszélésen, amelyet Nagyváradon szerveztek a házigazda Partiumi Keresztény Egyetem (PKE), a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, továbbá a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának képviselői.
Együttműködésük megerősítése, illetve annak – a tizenöt éve elnyert, „életben maradásukat” biztosító magyarországi támogatás jegyében történő – fejlesztése már a tavalyi anyaországi választásokat követően aktuálissá vált.
Amint azt Tőkés László európai parlamenti képviselő, a PKE Alapítók Tanácsának elnöke a péntek esti sajtótájékoztatón leszögezte: szeretné, ha megállna az akaratlan „agyelszívás”, ha az erdélyi magyar középiskolák nem „exportra termelnének”, hanem „gazdagodnának” egyetemeik révén. Rámutatott, hogy 2000–2010 között nem tudtak volna „talpon maradni”, ha nem fognak össze, és nincs szolidaritás a váradi, a marosvásárhelyi és a kolozsvári felsőoktatási intézmények között.
Tíz éve már kidolgoztak egy stratégiát a Sapientiával, most viszont „eljött az ideje az egyetemi stratégia megújításának”, hogy fokozottan együttműködve Magyarország felsőoktatási államtitkárságával, a jövőben ne Erdélyből toborozzák a hallgatókat, hanem inkább az itteni egyetemek vonzzák magukhoz az anyaországi fiatalokat.
Palkovics László, Magyarország felsőoktatási államtitkára leszögezte: a Kárpát-medencei felsőoktatást immár országuk rendszerének szerves egységeként kezelik, és ha a régió gazdasági igényeit felmérve, vállalkozókkal együttműködve, közösen szervezik meg a tevékenységet, akkor megállítható a „kivándorlás”.
„A hallgatókért való küzdelem ne folytatódjon a határon túl, az egyetemek inkább abban versenyezzenek, hogy milyen jó diplomát adnak ki, és azzal végzőseik hogyan érvényesülhetnek” – állapította meg a honatya. Meggyőződőse, hogy bár az összes társadalmi probléma megoldását nem lehet elvárni a felsőoktatástól, de ha az egyetemek együttműködnek, és a helyi gazdasági szférát is bevonják tevékenységükbe, akkor megoldhatóvá válhat, hogy a fiataloknak a lakóhelyükhöz közel biztosíthassák az oktatást.
Külföldieket várnak
Dávid László, az EMTE rektora figyelmeztetett, hogy az európai uniós csatlakozás óta voltaképp egész Európa az, amely vonzza a fiatalokat, és ha az ideiglenes gazdasági elvándorlás még önmagában nem jelente problémát, a tapasztalat azt mutatja, hogy azok a fiatalok, akik külföldön tanulnak, utána nem térnek vissza. A szakember emiatt is üdvözli, hogy az erdélyi régió immár a magyarországi stratégia szerves része, és tanintézete bármilyen megmérettetést vállal, annak érdekében, hogy színvonalukat igazolják.
„Úgy érzem, hogy nem pusztán egy egyetemet, hanem minőségi egyetemet értünk itt el. Eredményeink bizonyítják, hogy európai szinten is megálljuk a helyünket. Szeretnénk, ha a mobilitás kétirányú lenne, mert megtörténhet, hogy egy magyar, osztrák vagy bármilyen külföldi hallgató épp Erdélyben találja meg a legjobb képzést az adott szakon. Ennek az ideje is el kell hogy jöjjön” – szögezte le Dávid.
Javaslat ösztöndíjhálózatra
Amíg a konkrétumok kikristályosodására még várni kell, addig az együttműködés kidolgozásának jegyében már most több magyarországi felsőoktatási intézmény vezetője utazott Nagyváradra, hogy eddigi tapasztalatait és jövőbeli elképzeléseit megossza kollégáival.
János Szabolcs, a PKE rektora szerint fontos, hogy határokon átívelően gondolkodjanak, ennek szellemében például magyarországi partnerrel közösen lehetnének kihelyezett képzéseik Szatmárnémetiben, de életvitelszerűen Váradon oktató vendégprofesszorokat is szívesen látna, és egy Kárpát-medencei, Erasmushoz hasonló mobilitási rendszer kialakítását javasolta. Képzéseiket következetesen és összehangoltan indítanák.
Tolnai István, a PKE igazgatótanácsának elnöke például nagyon bízik abban, hogy harmadik nekifutásra idén sikerül akkreditáltatniuk a debreceni egyetem által kihelyezett szakként Váradon biztosított agrárképzésüket, miközben az idegenforgalmi szakukra mesterképzést építenének.
Ezzel kapcsolatban Tőkés hozzátette, hogy tapasztalata szerint külföldön egyre nagyobb népszerűségnek örvend a vallási turizmus, és meglátása szerint Erdélynek sem szabad ezen a téren lemaradnia. Palkovics rámutatott, hogy immár lehetőség lesz gazdaságfejlesztő kutatási pályázatokra európai uniós támogatást nyerni, de ezzel együtt Magyarország a továbbiakban is fokozottan finanszírozza majd az erdélyi magyar felsőoktatást.
Dolgoznak a részleteken
A szombati tanácskozás során a konkrét együttműködések beindításának technikai részleteiről egyeztettek. Mint János Szabolcs a Krónika megkeresésére elmondta, az elvi döntések már pénteken megszülettek, a szombati találkozón a magyarországi partnerek részvételével a konkrét együttműködések beindításának részleteit szögezték le.
Arra keresték a válaszokat, hogy milyen módon tudnak együtt részt venni a közös – elsősorban mesteri és doktori szintű – képzésekben, pályázatokban, oktatócserében, illetve hogyan tudják jobban elősegíteni a hallgatói mobilitást.
A tárgyalófelek abban maradtak, hogy záros határidőn belül, tehát egy-két hónap múlva valamennyi intézmény a saját céljaira szabottan a partnereivel ezeket a részleteket letisztázza, és akkor beindulhatnak ezek az együttműködési folyamatok – tájékoztatott János Szabolcs.
Bíró Blanka, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Elkerüli a MOGYE-karaván a magyar „oázisokat”
Majdnem teljesen elkerüli a magyar többségű településeket a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) által szervezett, kizárólag román nyelvű kínálatnépszerűsítő karaván. A potenciális magyar érdeklődők „toborzását”, mint minden évben, ezúttal is a diákszövetség vállalta magára.
Tizenöt erdélyi település harmincnégy középiskolájában népszerűsítették tanintézetük kínálatát a hétvégén a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanárai és diákjai.
A pénteken elkezdődött és több hétig tartó MOGYE-karaván 2015 elnevezésű tájékoztató program keretében az egyetem „nagykövetei” olyan, érettségi előtt álló diákok számára próbálják meg vonzóvá tenni a vásárhelyi tanintézetet, akik érdeklődést tanúsítanak az orvosi vagy gyógyszerészeti hivatás iránt.
Az egyetem vezetői azt szeretnék, ha az idei felvételin minél többen választanák Marosvásárhelyt. „Számunkra lényeges, hogy minél nagyobb merítési felülettel rendelkezzünk, hogy minél jobb diákok jussanak be az egyetemünkre” – indokolta meg a szenátus döntését Leonard Azamfirei rektor. Ezért a most felkeresett Brassó, Szeben, Beszterce-Naszód, Fehér és Hargita megyei településeken kívül, a karavánozóknak szándékukban áll további tizennégy megyébe és hetvenhat iskolába ellátogatni.
Az intézményvezető azt is elmondta, hogy a MOGYE nemcsak az erdélyi diákságra pályázik, népszerűsítő körútjuk során az akcióban részt vállaló oktatók és diákok a Kárpátokon túli régiókat is felkeresik. Az első körben a MOGYE szinte teljesen elkerülte a magyarlakta vidékeket, valamint a román többségű nagyvárosok magyar iskoláit. Az illetékesek mindössze egy szovátai és három székelyudvarhelyi magyar tannyelvű középiskolát kerestek fel.
A népszerűsítő körút tervezése valószínűleg nem a véletlen műve: a sajtónak bemutatott, kizárólag román nyelvű tájékoztató kiadványból is kiderül, hogy a MOGYE vezetősége számára lényegében egyetlen tagozat létezik. Az egyik, tizenkét oldalas kiadványban a vezetőség tíz érvet sorakoztat fel amellett, hogy a diákoknak miért kellene Marosvásárhelyt választaniuk, és többek közt a román–magyar vegyes kultúrát is megemlíti. Ezt a főtéri ortodox katedrálisról és a Víkendtelepről készült fotóval illusztrálja.
Ugyanaz a templom jelenik meg egyedüli istenházaként a harminchat oldalas füzetecskében is. „Már ezek a füzetek is árulkodnak arról, hogy milyen összetételű diákságot szeretne az egyetem jelenlegi vezetősége. Ettől függetlenül, akárcsak az eddigi években, mi, a magyar diákszövetség is igyekszünk népszerűsíteni a MOGYE kínálatát” – mondta el Szilágyi Tibor, az egyetem hónapokkal ezelőtt lemondott rektorhelyettese.
Hetven évvel ezelőtt még más volt a cél
A jelenleg Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nevet viselő tanintézet 1945 októberében háromszáz magyar diákkal a kolozsvári – akkor még önálló – Bolyai Egyetem fakultásaként indult. Az egyetemalapítás, melynek dekrétumát Mihály király írta alá, szintén az 1945-ös esztendőhöz kötődik.
A felsőfokú oktatási intézmény létesítésének igénye az év elején fogalmazódott meg. Szinte rekordidő alatt június elsejére Kolozsváron megalakult a magyar tannyelvű kolozsvári tudományegyetem. Mivel egyazon városban nehézkésnek tűnt két – magyar és román – orvosi egyetemet működtetni, az illetékesek további két alternatívában kezdtek gondolkodni. Szóba került Nagyvárad és Marosvásárhely; a földrajzi és demográfiai érvek végül az utóbbi javára döntöttek.
Az egyetemalapítás eseményei felpörögtek: július 16-án megtörtént az orvosi kar tanárainak helyszíni szemléje, majd napvilágot látott az a rendelet, melynek értelmében a védelmi minisztérium átadta az egyetemnek a hadapródiskola épületét, megoldva ezzel a preklinikai diszciplínák elhelyezését.
A magyar nyelvű orvosi és gyógyszerészképzés történetében újabb fontos állomást jelentett az 1948-az tanügyi reform. Ennek keretében a Bolyai Egyetem orvosi karát kizárólag magyar tannyelvű orvosi és gyógyszerészeti intézetté alakították. Az intézmény magyar jellegének megváltoztatása 1962-ben kezdődött el, amikor pártutasításra a tanügyi tárca elrendelte a román nyelvű oktatás bevezetését. Ezzel egy időben elkezdődött a magyar nyelvű oktatás háttérbe szorítása és fokozatos elsorvasztása. A legutóbbi fejleményről múlt héten számoltunk be: Leonard Azamfirei közölte, jelen állás szerint ősztől felszámolódik a magyar gyógyszerészképzés.
Az Erdélyi Magyar Néppárt egyébként a hétvégén közleményben mutatott rá: az orvosi egyetem vezetősége „a legarcátlanabb módon játszik a magyarul tanulni akaró fiatalok jövőjével, és fosztja meg őket a továbbtanulás lehetőségétől”. A szervezet egy olyan szakmai-politikai testület összehívását javasolja a helyzet orvoslása érdekében, melyben az egyetem magyar oktatói mellett a három magyar politikai szervezet képviselői is helyet kapnak.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Néptáncosokat zaklat a magyarellenes Tănasă
Magyarázatot kért levélben a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes megnevezéséről a feljelentéseiről elhíresült Dan Tănasă.
A sepsiszentgyörgyi származású, külföldön élő Tănasă arra kíváncsi, van-e törvényes alapja annak, hogy a hivatásos táncegyüttes ezen a néven működik.
Füleki Zoltán, a néptáncegyüttes igazgatóhelyettese érdeklődésünkre elmondta, a válasz elkészült, és hamarosan elküldik a bloggernek. „A törvény kötelez a válaszadásra, mi pedig betartjuk a törvényt, megválaszoljuk Dan Tănasă kérdését. Az intézmény-létrehozási jogkört a fenntartó gyakorolja, és a névadás is hozzá tartozik. Amikor a csíkszeredai helyi önkormányzat 1999-ben átvette a megyei tanácstól az együttest, akkor a Hargita Állami Székely Népi Együttes nevet viselte (románul Ansamblul Secuiesc de Stat Harghita). A fenntartó önkormányzat jogosan kifogásolta, hogy ha már állami pénzt nem kap az együttes, akkor ne legyen ez a neve” – magyarázta el Füleki.
Hozzátette, valamilyen formában meg kellett különböztetni azt, hogy egy hivatásos vagy amatőr együttesről van szó, ezt a névnek is kellett sugallnia. A 2000. évi 39-es önkormányzati határozattal módosult a név, így kapta meg a mostani elnevezést (Ansamblul Secuiesc Naţional Harghita Miercurea Ciuc). „Természetesen ha Dan Tănasă úr kérne ebből a határozatból másolatot is, akkor ugyancsak a 2001. évi 544-es törvény értelmében – amely előírja, hogy a fénymásolási költséget az igénylőnek kell állnia – ezeket akkor küldjük el neki, ha kifizette azt a díjat, mert betartjuk a törvényt” – magyarázta az igazgatóhelyettes.
Füleki Zoltán személyes véleménye szerint Dan Tănasă továbbra is végzi a megbízott feladatát Kovászna, Hargita és Maros megyében: zászlókat fotóz, önkormányzati intézmények elnevezésével, épületek, hivatalok feliratozásával foglalkozik. „Ez is bizonyítja azt, hogy bizonyos köröknek nem szent semmi, sem a kultúra, sem az egyház. Keresik a kákán a csomót” – fogalmazott.
Az igazgatóhelyettes megjegyezte, amikor az együttes 2000-től kezdődően több világkiállításon, Hannoverben, Zaragozában, Sanghajban, majd Koreában képviselte Romániát, senkinek, még a szerződést aláíró külügyminisztériumnak sem volt kifogása a névvel kapcsolatosan. „Örvendünk, hogy Dan Tănasă felfigyelt a megalakulásának huszonötödik évfordulóját ünneplő együttesre, de jobban szeretnénk, ha a tevékenységünkkel és nem a nevünkkel foglalkozna” – mondta Füleki.
Kovács Attila
Krónika (Kolozsvár)

Támogatás egyházi intézményeknek
A csíksomlyói zarándokhely, a kassai dóm és az érsekújvári katolikus templom felújítása szerepel többek között a magyar kormány által idén támogatott határon túli egyházi intézmények listáján.
Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára Budapesten elmondta: a magyar kormány közel hetven egyházi intézmény megújulását támogatja Magyarországon és határon túl, összesen 1,3 milliárd forinttal.
A pályázaton tíz, határon túli szervezet is nyert összesen mintegy 190 millió forintot. A nyertes pályázatok között olyan intézmények szerepelnek, amelyek felújítása minden magyar ember számára fontos, hangsúlyozta az államtitkár.
Soltész Miklós a budapesti intézmények közül kiemelte a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Bem rakparti épületét, amelynek külseje 180 millió forintból fog megújulni. Nagyságrendileg ugyanekkora összeggel támogatja a kormány a belvárosi plébániatemplom belső felújítását, valamint a Regnum Marianum közel 100 éves Damjanich utcai épületnek renoválását, mondta.
Az államtitkár a nyertes vidéki pályázatok közül szólt a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szendrőn a 17. században épült ferences kolostor templomáról, amelynek felújítását műemlékvédelmi és hitéleti szempontból egyaránt fontosnak nevezte. Megemlítette a göncruszkai Talentum Református Tehetséggondozó Általános Iskolát, amely több mint húszmillió forintot kapott, hozzátéve, hogy az intézmény az ott élő szegény, rászoruló gyermekek életét segíti, emellett pedig közösségi teret ad a vallásos nevelés számára.
Soltész Miklós kitért arra is, hogy négy évvel ezelőtt, amikor a második Orbán-kormány elkezdte működését, nagy hangsúlyt fektetett rá, hogy felújítsák azokat az egyházi épületeket, amelyek korábban nem kaptak támogatást. Ezért a magyar kormány rendkívüli és évente visszatérő pályázatokkal igyekszik segíteni ezeknek az intézményeknek a megújulását. Idén összesen kétmilliárd forinttal támogatják a különböző egyházi intézményeket: iskolákat, egészségügyi és szociális intézményeket. Ezenfelül ítéltek most oda összesen 1,3 milliárd forintnyi támogatást, mondta.
„Nemcsak hitéleti támogatásról van szó” – hangsúlyozta az államtitkár. Rámutatott: ezek az intézmények nemcsak a hívőket szolgálják, hanem nem hívő, szegény, elesett embereket ápolnak, gyermekeket nevelnek, a belvárosi épületek megújítása pedig turisztikai szempontból is fontos.
Mint arról beszámoltunk, Soltész Miklós tavaly októberben Csíksomlyón jelentette be, hogy a magyar kormány húszmillió forint (mintegy 290 ezer lej) támogatást különít el idén a csíksomlyói Mária-kegyhely számára. A pénzből többek között a nyeregbeli Hármashalom-oltárt újítják fel. „Azt már a ferences atyák fogják eldönteni, hogy ebből mit valósítanak meg” – adott szabad kezet a pénz elköltésére Soltész. Hozzátette, fontos a magyar kormány számára, hogy segítse a csíksomlyói zarándokhelyet, amely részben szakrális, részben nemzeti értékeket is hordoz az összmagyarság számára.
Bőjte Mihály, a csíksomlyói kolostor házfőnöke akkor úgy nyilatkozott, hogy az eredeti tervük a Hármashalom-oltár felújítása volt, de mivel nagyobb támogatást kaptak a vártnál, további javításokat is végeznek: a zarándokház, az orgona és a sekrestye felújítását is ebből a pénzből finanszíroznák. „Mi kisebbről álmodtunk, de nagyobb ajándékot kapunk” – fogalmazott Bőjte Mihály.
Zarándokhétvégékre várják a híveket Csíksomlyón
Év közben is várják a zarándokokat a csíksomlyói Mária-kegyhelyre – hívja fel a figyelmet közleményében a ferences központ. „Nagy tekintélye van a csíksomlyói kegyhelynek a zarándokok életében. A Boldogságos Szűz Máriába vetett bizalom a kegyhelyen erőt és reményt adott és ad a kegyhelyre zarándoklóknak: sokak számára a csíksomlyói kegyhely lett a hit, a szellemi élet és a kultúra védőbástyája” – fogalmaz a közlemény.
Emlékeztetnek: a csíksomlyói kegyszobor megalkotásának ötszáz éves évfordulója alkalmából 2014. szeptember 14-étől idén szeptember 13-áig jubileumi Mária-évet hirdettek, a jubileumi év minden napjára Ferenc pápa teljes búcsút engedélyezett. Rámutatnak: amennyiben a zarándokok többnaposra tervezik a zarándoklatukat, igény szerint megszervezik számukra a hétvégét spirituális vezetéssel és szellemi programokkal.
A csütörtökön érkező zarándokok 18.30-tól (télen 17.30-tól) részt vehetnek a rózsafüzér-imádkozáson a kegytemplomban, 19 órától (télen 18 órától) szentmisét tartanak ugyanitt, míg 19.30–20.30 között (télen 18.30-tól) szentségimádási lehetőség van. 21 órától reggel 6-ig éjszakai virrasztási lehetőség is van a Salvator Hotel kiskápolnájában. A pénteki programban szerepel többek között a Klarisszák kolostorának látogatása, 15 órakor közös keresztút a Jézus-hágón, 19 órakor (télen 18) szentmise a kegytemplomban.
Szombaton délelőtt előadás és műhelymunka-lehetőség van a zarándokok által választott témában, ugyanakkor egyéni csendes időre, imára, elmélkedésre és természetjárásra is marad idő. Igény szerint szentgyónási lehetőséget is biztosítanak, 19 órakor pedig szentmise van a kegytemplomban. A szervezett és vezetett programra a Pro Educatione Egyesületnél lehet jelentkezni: a Csíksomlyó, Szék út 147. címen, a 0722-388651-es telefonszámon és az office@proeducatione.ro e-mail címen.
A zarándokhétvége alatt a kegyhelyen szállás és zarándokmenü is igényelhető a csíksomlyói Salvator Hotelben előzetes bejelentkezés alapján. (Csíksomlyó, Szék út 147., 0266-313452, salvator@salvator.ro).
Krónika (Kolozsvár)

Cotroceni-ben az erdélyi autonómiapetíció
Az államelnöki hivatalban is benyújtotta az Erdély autonómiáját követelő petíciót Fancsali Ernő, az Autonomy for Transylvania mozgalom képviselője.
A 23 éves, Farkaslakáról származó, Kolozsváron élő egyetemista az elnöki adminisztrációnak nyújtotta át a 14 700 támogató aláírást tartalmazó dokumentumot.
A petíció többek között Erdély önállóságának, az erdélyi népek és felekezetek egyetértésének történelmi hagyományaira hivatkozik, önrendelkezést és kolozsvári regionális kormányzást kér a történelmi Erdély, valamint a Bánság, Partium és Máramaros részére.
Utal arra, hogy Erdély sokkal fejlettebb az ország más régióinál, a bukaresti kormányok azonban gyarmatként kezelik. „Nekik nagyobb szükségük van ránk, mint nekünk rájuk. A régiónk képes lenne az önfenntartásra. (...) Ami a másé, az nem kell, de ami a miénk, azt nem adjuk!” – áll a petícióban.
Fancsali – aki az Autonomy for Transylvania Facebook-oldalt is működteti – az elmúlt év márciusában a Kolozs megyei prefektúrán is benyújtotta a kérést, de nem kapott választ. Ezt követően október végén a parlamentnek és a kormánynak is elküldte a petíciót, de semmiféle reakció nem érkezett a kezdeményezésre.
Decemberben az Európai Parlament petíciós bizottsága is megkapta a dokumentumot, a petíciót azonban formai okokra hivatkozva elutasították. Fancsali azt állítja, mindenben az előírtaknak megfelelően cselekedett, épp ezért újra elküldi a petíciót, és magyarázatot kér.
Székelyhon.ro

Felére csökkent az egyetemisták száma Romániában
A demográfiai hullámvölgy és az érettségi vizsga szigorítása miatt négy év alatt felére csökkent Romániában az egyetemi hallgatók száma – közölte az Adevărul internetes kiadása.
Míg a 2008/2009-as tanévben még 891 ezer fiatal tanult a romániai felsőoktatásban, a 2012/2013-as tanévben számuk 465 ezerre csökkent. A szociológusok a tendencia folytatódására számítanak, pedig Romániának az a célkitűzése, hogy 2020-ig tíz százalékkal növekedjék a felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma.
A társadalomkutatók rámutattak: a vizsgált időszakban hagyták el az egyetemek padjait az utolsó népesebb korosztályok, amelyek még 1989 előtt születtek. A rendszerváltozás után ugyanis – amikor eltörölték a Ceauşescu-diktatúra által bevezetett abortusz-tilalmat – a természetes népszaporulat meredeken visszaesett, negatív tartományba került, és 2013-ban elérte a második világháború utáni történelmi mélypontját.
Míg 1989 előtt egy romániai nő átlagosan 2,3 gyereket szült, a gyermekszülési hajlandóság a 90-es évek elején visszaesett, és az utóbbi évtizedben a gyermekvállalás aránya 1,3 gyermek szintjén stabilizálódott.
Amellett, hogy kevesebb diák végez középiskolát, az utóbbi években sokkal komolyabban veszik az érettségit is: míg 2009-ben a jelentkezők több mint 80 százalékának sikerült a vizsga, 2012-ben a végzősök fele sem ment át, így egyetemre sem jelentkezhetett.
Az Adevărul szerint megalapozatlan mítosz az, hogy a munkaerőpiacot ellepték a „diplomagyárak által futószalagon gyártott” felsőfokú végzettségűek: a 30–34 éves korosztály alig 21,8 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, míg az európai átlag 35,8 százalék.
Románia tehát távol áll attól, hogy 2020-ig teljesíteni tudja azt az európai uniós célt, hogy a 30 és 34 év közöttiek legalább 40 százaléka rendelkezzen egyetemi végzettséggel. Ezért a kormány 26 százalékos arány elérését tűzte ki célul a mostani uniós költségvetési ciklus végéig, írta a lap.
Székelyhon.ro

Nem kötelezhetők többnyelvűségre a prefektúrák
A Maros megyei kormánymegbízotti hivatal pert nyert a román diszkriminációellenes tanács ellen, az ítélet megerősítette, hogy a romániai prefektúrák kisebbségi nyelven – így magyarul – nem kötelesek közzétenni honlapjukon a közérdekű információkat.
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács 2012 júliusában marasztalta el (223. számú határozatában) a Maros megyei prefektúrát amiatt, hogy honlapján kizárólag román nyelvű információk találhatók. A tanács figyelmeztetésben részesítette a kormánymegbízotti intézményt.
Megfogalmazta egyúttal azt az ajánlást a Maros, a Szatmár, a Bihar és a Szilágy megyei prefektusoknak, valamint a Szatmár, a Bihar és a Szilágy megyei önkormányzatok elnökeinek, akárcsak több mint 50 erdélyi település polgármesterének, hogy szüntessék meg a magyar kisebbség tagjait érintő hátrányos megkülönböztetést, és az általuk vezetett intézmény honlapján magyar nyelven is tüntessék fel a közérdekű információkat. Ezekben a közigazgatási egységekben ugyanis a magyar lakosság számaránya meghaladja a 20 százalékot, és ezért joguk van az anyanyelvhasználatra a közigazgatásban.
Elsőfokon a Maros megyei prefektúra elvesztette a pert a marosvásárhelyi táblabíróságon, most viszont a legfelső bíróság felülbírálta az ítéletet, és helyt adott a prefektúra fellebbezésének. A legfelső bíróság honlapján közzétett ítélet szerint hatálytalanították a diszkriminációellenes tanács 2012-es határozatát.
Asztalos Csaba, a diszkriminációellenes tanács elnöke az MTI-nek hétfőn elmondta: már több ehhez hasonló jogerős ítélet született a legfelső bíróságon, ami azt mutatja, hogy a román igazságszolgáltatás korlátozóan értelmezi az anyanyelvhasználatra vonatkozó romániai törvényeket.
Hozzátette: korábban a Kovászna és a Szatmár megyei prefektúra esetében született ítélet, amelyben a bíróság úgy értelmezte, hogy a prefektúrák honlapján közzétett információknak csak egy része minősül közérdekűnek, mégpedig azok, amelyeket a közérdekű információkról szóló törvény is annak minősít.
Asztalos Csaba szerint a jogszabály csak minimumot állapít meg, de – mint mondta – az általa vezetett intézmény szerint ha a prefektúrák úgy gondolják, hogy egyéb, a törvény által nem közérdekűnek minősített információkat is közölnek, akkor logikus lenne, hogy ezeket is tüntessék fel a nemzeti kisebbségek nyelvén.
MTI |
Székelyhon.ro

Befejeződött a Pegazus-képzés
Munkaadók és -keresők találkozhattak a székelyudvarhelyi MÜTF Oktatási Központ által kezdeményezett Pegazus program zárásaként. Sokan nem csak álláskeresés céljából vettek részt a múlt heti képzésen, hasznosnak ítélték ugyanis képességeik felmérését, a fejlődés módozatának elsajátítását. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy bár nagyon jó képességekkel rendelkeznek, a román-nyelvtudással hadilábon állnak a munkavállalók.
„Harmadszor tartottuk meg a Pegazus-programot, és ez volt az eddigi legerősebb csoport. A hangsúlyt ezúttal is a munkakeresők kompetenciáinak felmérésére és továbbfejlesztésére fektettük” – fejtette ki portálunknak Ambrus Tibor, a projekt ötletgazdája. Hasonlóan vélekedett Pálfi Kinga, a képzések koordinátora is, aki szerint a mostani jelentkezők jóval határozottabb elképzelésekkel, illetve nagyobb motivációval érkeztek a korábbiakhoz képest. „Úgy érzem, akik eljöttek, megkaphatták a számukra fontos információkat a munkakereséssel kapcsolatban. Például ráeszmélhettek, miben kell még fejlődniük, és megtanulhatták, milyen készségeket várnak el tőlük a munkaadók. Ezek tudatában pedig előnyben lesznek más munkakeresőkkel szemben” – magyarázta.
„Lényeges terhelésnek voltak kitéve a jelentkezők, hiszen az előadások egy hétig tartottak minden délután négy és este kilenc óra között, ahol a leadott tananyagra alapozva feladatokat is kiosztottunk, amelyeket másnap délután egy óráig kellett teljesíteni” – magyarázta Ambrus Tibor, majd rámutatott, teljesítmény szerint szűrték a részvevőket, így az utolsó napon a harmincöt jelentkezőből csak tizenöten találkozhattak a cégvezetőkkel. Megtudtuk, az említett teendők közé tartozott például, hogy el kellett olvasni Szókratész védőbeszédét, amellyel kapcsolatban véleményt kellett megfogalmazniuk a hallgatóknak arra vonatkozóan, hogy mennyire alkalmazhatók napjainkban a filozófus gondolatai.
„Nagyon jó ötletnek tartom, hogy a program során folyamatosan szűrik, illetve a cégek igényeihez alakítják a munkakaresőket. A tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy jó képességű emberek keresnek munkát, viszont hiányos a román-nyelvtudásuk. Ezért nem tudtunk helyben dönteni, így ezen a héten további beszélgetéseket tartunk a jelentkezőkkel” – fejtette ki Kovács Attila, a Hargita Holding Kft. kereskedelmi igazgatója, hozzátéve, cégük profilja miatt a munkavállalóknak elengedhetetlen a román-nyelvtudás. Dávid Lajos, Máréfalva polgármestere hivatali munkatársat keres, de ő is úgy látja, hogy nyelvtudás nélkül nem lehet eleget tenni a munkakövetelményeknek. Ambrus Tibor rámutatott, Székelyföld önmagában nem tudja eltartani a nagyobb vállalatokat, így azok országszintű törekvései miatt elengedhetetlen, hogy alkalmazottaik tökéletesen beszéljék a román nyelvet. „Több mint hiba, egyenesen bűn, hogy többen nem hajlandók – vagy nem képesek – elsajátítani az ország hivatalos nyelvét” – hangsúlyozta Ambrus.
„Amikor először megláttam a tesztek eredményeit, nem hittem a szememnek, hiszen nagyon negatív képet mutattak, de idővel rájöttem, hogy tagadással nem oldok meg semmit, inkább a fejlődésre kell fektetnem a hangsúlyt” – fogalmazott Karnovits Tünde, a program egyik részvevője, akinek egyébként már van munkahelye, csak tapasztalatszerzés céljából jelentkezett a tanfolyamra.
Ambrus Tibor kifejtette, a tapasztaltak alapján felmerült a gondolat, hogy a mostani mintájára újabb tanfolyamot kellene szervezni, melynek lényege csak a tudás átadása lenne, az állásbörze már nem képezné a program részét. Az említett kurzusokat gyakrabban indítanák, mint a Pegazus programot (amely leghamarabb szeptemberben lesz megrendezve), hiszen utóbbihoz a munkaadók vállalkozásainak átvilágítása is szükséges.
Magyarországon is az udvarhelyihez hasonló képzéseket szerveznének, Enter néven, ehhez jött tapasztalatot szerezni Hercegné Németh Mária budapesti cégvezető. „Jó volt látni, hogy itt nyitottabbak az emberek, mint Magyarországon: sorsuk alakítása érdekében hajlandók cselekedni, szemmel látható volt a részvevők határozottsága, eltökéltsége” – osztotta meg tapasztalatait.
Fülöp-Székely Botond
Székelyhon.ro

Hallgatás fala
Kiállítás-sorozat Erdély öt városában
Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön és Kolozsváron is bemutatják az 1989-es forradalmi eseményeknek emléket állító Hallgatás fala című kiállítást.
A február 20. és március 10. között az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szervezett kiállítás-sorozat nem előzmények nélküli: a forradalom 25. évfordulója alkalmából előzőleg már bemutatták Brüsszelben, Budapesten, Temesváron, Nagyváradon és Menyőben. A látványos kiállítás, amely már eddig is számos érdeklődőt vonzott, a Ceausescu-rendszer megfélemlítő és elnyomó politikáját, a kommunista diktatúra kegyetlenségeit és a rendszerváltozás – különös tekintettel a temesvári eseményekre – történéseit mutatja be.
A Hallgatás fala kiállítás Marosvásárhelyen február 20-tól a Kultúrpalotában (nyitva tartás: 10-18), február 24- től Székelyudvarhelyen a Művelődési Házban (nyitva tartás: 9-18), február 27-től március 1-ig Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeum emeleti Bástya termében (nyitva tartás: 9- 17), Sepsiszentgyörgyön március 4-től a Míves házban (nyitva tartás: 9-18), valamint Kolozsváron március 9-10-én, a Sapientia EMTE kolozsvári karának Tordai úti stúdiótermében (nyitva tartás: 9- 16) ingyenesen tekinthető meg.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sajtóirodája
Népújság (Marosvásárhely)

Csapdahelyzet a magyar gyógyszerészképzésben
Az ideiglenes működési engedély elfogadását fenyegetéssel akarják kikényszeríteni
A kilátásba helyezett szankciók helyett a MOGYE Gyógyszerészeti Karának akkreditációja (működési engedélye) körül kialakult botrányosan igazságtalan, a törvényes előírásoknak, a kormányfő, az érintett minisztériumok és a felek közötti egyezségnek ellentmondó helyzetet kellett volna feloldania az egyetem szenátusának tegnap délben tartott ülésén, de ez sajnos nem történt meg. Bár ezúttal a sorozatos igazságtalanságok miatt kivonult magyar szenátusi tagok is részt vettek az ülésen, érdemben megoldás mégsem született. Így hát továbbra is függőben maradt, hogy indul-e magyar nyelvű oktatás az idén ősztől a gyógyszerészeti karon. Hogy mire jó az egyetem, a tisztségben levő miniszterelnök, valamint kormányának a tekintélyét csorbító botrány? Nos, valószínűleg az a cél, hogy a magyar felvételizőket, akik olyan eredményeket értek el, hogy fizetős helyeket is elfoglalhattak a gyógyszerészeten, elbizonytalanítsák. Magyar vonatkozásban így néz ki a múlt hét végén indult országos kampány, amellyel hallgatókat toboroznak az egyetemre. Ha megtörténne az a csúfság, hogy az ősztől nem indulna magyar nyelvű gyógyszerészképzés, akkor a román tagozat akkreditációja is érvényét kellene veszítse, s nem indulhatna román nyelvű képzés sem.
A tegnapi szenátusi ülést, majd a magyar tagozat képviselőinek megbeszélését követően dr. Szabó Béla professzor, a tagozat megválasztott vezetője a következőket nyilatkozta:
– Konkrét döntés nem született. Mi, a magyar tagozatot képviselő szenátusi tagok annak idején az akkreditáció miatt vonultunk ki az egyetem vezetőségéből, ugyanis egészen másképpen értelmeztük a vonatkozó törvényt, mint a román fél. Most hasonló helyzet állt elő a gyógyszerészeti karral kapcsolatosan is, ezért határoztunk úgy, hogy azon az ülésen, amelyen a szenátus napirendre tűzte a kar ügyét, kifejtjük a véleményünket. Legnagyobb meglepetésünkre a szenátus elnöke bejelentette, hogy csak tájékoztatni szeretné a testületet. A Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Hatóság (ARACIS) sugallatára kialakult helyzetben két lehetőség áll fenn: egy közös akkreditáció, amely szerint egy román oktatási vonalat akkreditálnak, s azon belül lábjegyzetben esetleg ott szerepelne a magyar is, vagy egy külön akkreditáció, ami a szenátus elnökének magyarázata szerint ideiglenes lenne, mert teljesen új programra vonatkozna. Ha a magyar tagozatra külön engedélyt akarunk, akkor egy új eljárást kell kezdeményezni. Ez azonban nem jelentené azt, hogy mind az elmélet, mind a gyakorlat magyar nyelven folyna, hanem maradna minden a régiben, az előadás külön a román és a magyar diákok számára, a gyakorlat együtt, mert véleménye szerint olyan kevés az oktató a magyar oldalon, hogy veszélyezteti a diáklétszámot. Elhangzottak érvek és ellenérvek, s mi elmondtuk, hogy nem osztjuk ezt a félelmet, mert ha az ARACIS ugyanazt a mércét alkalmazza, mint a román tagozat esetében, akkor a hármasszabály alapján minket is megilletne 65 hely, ami a jelenlegi diáklétszámnak felel meg, ezért nem félünk attól, hogy diákokat kellene elküldeni. Kérdésemre, hogy a közös gyakorlat ötlete szintén az ARACIS-tól származik-e, az volt a válasz, hogy nem, de másképpen nem lehet megvalósítani. A helyzet tehát az, amivel az elmúlt három év óta folyamatosan szembesülünk: az egyetem vezetősége állítólag a legmesszebbmenően támogatja, hogy a magyar tagozat maradjon meg, ami az ellenőrző hatóság miatt nem lehetséges. Ha azonban teljesen külön működési engedélyt szeretnénk magyar nyelvű gyakorlattal, mivel csak ideiglenes engedély jár nekünk, abba az egyetem nem egyezik bele. Tehát mindig a másik fórum a hibás, s közben a szakminisztérium mossa a kezeit. A szenátus tehát nem hozott döntést, csak tájékoztatni akartak arról, ami úgyis magasabb szinten dől el. Tehát marad az a helyzet, hogy ránk akarnak erőltetni két olyan változatot, amely közül egyik sem felel meg a magyar tagozatnak. A tanügyi törvénynek ellentmond a közös akkreditáció, a törvény által előírt külön akkreditációt pedig nem engedi az egyetem. Ebből a csapdából saját erőnkből nem tudunk kilépni.
Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a múlt év januárjában az egyetem vezetősége megszavazta a végleges akkreditációt mindkét tagozat számára. Májusban kiszállt az akkreditációs bizottság, és akkor kezdték hangsúlyozni, hogy a magyar tagozatnak csak ideiglenes akkreditáció jár, amely azt jelentette volna, hogy marad minden a régiben. Ezt nem fogadhattuk el, mivel ellentétes az érvényben levő tanügyi törvénnyel, s a bizottság dolgavégezetlenül távozott. Azon híresztelésekkel ellentétben, hogy a magyar vezetőség kivonult a szenátusból, és nem tesz semmit, el kell mondanom, hogy amióta a magyar főtanszékek önállósodásáról szóló hétpontos egyezséget aláírtuk, több beadványt intéztünk a rektor úrhoz, az RMDSZ megfelelő tisztségviselőihez és az ARACIS-hoz, s hétszer fordultunk írásban iktatott kéréssel az oktatási minisztériumhoz, de írásbeli válaszra egyik fórum sem méltatott. Jelenleg is ezzel szembesülünk, s nyílt levélben fogunk állásfoglalást kérni az ARACIS-tól. Időközben a román tagozat állítólag száz helyre megkapta a működési engedélyt, amire azt tudjuk mondani, hogy az oktatói létszám alapján, és a közös oktatói bázist használva, a hármasszabály elve alapján 65 hely minket is megillet. Ha mi leválunk a román tagozatról, akkor az ő programjuk is újnak tekinthető, és akkor nekik sem járna a végleges akkreditáció.
Véleményünk szerint a működési engedélyt illetően is jogunk van az egyenlő bánásmódhoz, s ráadásul lévén csupán laboratóriumi gyakorlatról szó, itt az sem merül fel, hogy a beteggel románul kellene beszélni.
Érdeklődésünkre Szabó professzor elmondta, hogy a szenátusi ülésen újra elhangzott a fenyegetés, hogy akik nem állították össze az új dossziét, ami a rektor szerint ugyanazt kell tartalmazza, mint a jelenlegi, csak a végleges helyett az ideiglenes akkreditációs kérve, azok felelni fognak. Majd feltette a kérdést, hogy nem jelent-e diszkriminációt, hogy ugyanazon a gyakorlati órán ugyanazzal az oktatóval hogyan részesülhet a román diák véglegesen, a magyar diák csak ideiglenesen akkreditált képzésben.
Az ideiglenes akkreditációt, amely azt jelentené, hogy nyolc évig nem szervezhetnének magyar nyelven államvizsgát, elfogadnák, ha az valóban a magyar tagozat függetlenségét jelentené, de azzal a feltétellel, hogy minden marad a régiben, nem egyezhetünk bele – hangsúlyozta.
A Szabó Béla professzor által mondottakat a gyógyszerészeti kart képviselő dr. Nagy Előd egyetemi docens is megerősítette.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

A valós történelmi megbékélés előfeltétele, a közös történelem tényszerű feldolgozása
Az aradi Szabadság-szobor szombat délelőtti meggyalázását felháborító, magyarellenes provokációnak tartjuk. Eddig úgy gondolhattuk, hogy erdélyi összehasonlításban Aradon toleráns interetnikai légkör alakult ki, melynek keretében a hatóságokkal és a román ajkú többséggel viszonylag súrlódásmentesen tud együtt élni a kisebbségbe szorult magyarság.
Zala György alkotása egyszerre jelképezi számunkra a magyarságunkat, történelmünket és szabadságvágyunkat. Ezért e műemlék megrongálása és obszcén feliratokkal való megbecstelenítése mélyen sért minden aradi és nem aradi magyart. Csak remélni tudjuk, hogy a rendőrség megtalálja az elkövetőket.
Még ha ez a rongálás csak három fiatal meggondolatlan cselekedete is volt, akkor is be kell lássuk, hogy a román lakosság nagy része csak tolerálja ezt a műemléket. Nem csak, hogy nem érzi, nem érezheti magáénak, hanem egyenesen irritálja a szobor visszaállítása egy központi téren, mely, hadd jelezzük ismét, nem azonos a szobor hajdani közterével. A románság hozzáállása egyenesen következik a Trianon óta eltelt közel 100 év félretájékoztatásából és tudatos történelemhamisításából. Jelenleg Romániában a többség úgy gondolja, hogy az aradi 13 „tábornok” felelős 40 000 erdélyi román lemészárlásáért és 300 móc falu felégetésért, holott ennyi áldozata összesen nem volt az erdélyi harcoknak s számok emlegetése nem egyéb, mint légből kapott magyarellenes fekete propaganda. De amíg a románok így gondolkodnak vértanúinkról, borítékolható több hasonló akció a szobor ellen a jövőben.
Ezért a helyzetért nem csak a román hatalom és tömegtájékoztatás a felelős, hanem az erdélyi magyar értelmiség is, amely 25 évvel a kommunizmus bukása után sem volt képes kiállni a nyilvánosság elé és kezdeményezni közös román-magyar történelem vitás pontjainak nyílt megvitatását. Egymás elfogadása csak egymás megismerésén keresztül lehetséges.
Nem tűrhetjük tovább történelmünk vitás kérdéseiben a médiából áradó hazugságáradatot, amit a hivatalos román diplomácia nemhogy cáfolna, de még tetéz is. Elfogadhatatlan, hogy 1848-as forradalomról csak a magyar vérbíróságokat emlegetik, de az azokat kiváltó cselekményeket, a román szabadcsapatok által elkövetett, több mint nyolcezer ártatlan magyar civil bestiális lemészárlását már nem. Észak-Erdéllyel kapcsolatban is csak a magyar csapatok Ippen és Ördögkúton elkövetett mészárlásait emlegetik, a Maniu-gárdák 1944-es gyilkosságait vagy gyantai magyarok lemészárlását már nem.
Nagyenyeden utcát neveztek el a város magyar lakosságát 1849-ban kiirtó Axente Severről, de erre, az ortodox újév alkalmából elkövetett mészárlásra, csak egy római szám emlékeztet a vártemplom falán. Ompolygyepűn is csak a „PAX” felirat maradhatott az emlékművön, semmi több. Ezért a környék román lakosságában az tudatosult, hogy ott 1848-ban sok ártatlan románt öltek meg a magyarok, holott ott a Zalatnáról menekülő 700 magyar nőt és gyermeket mészárolták le román szabadcsapatok.
Mindezeket megfontolva, az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Arad megyei szervezetei 2015 októberében egy román–magyar történész kerekasztalt szerveznek, melynek keretében első lépésként az 1848–49-es erdélyi eseményeket, a román és magyar atrocitásokat fogják a meghívottak megtárgyalni. Mert semmilyen „megbékélés” nem lehetséges közöttünk addig, amíg a többség manipulált, torzított történelmi információkra építi magyarságképét, amíg háborús bűnösnek tekinti azokat a hősöket, akik Szabadság, a Habsburg birodalom minden népének szabadsága oltárán áldozták fel életüket.
Burián Sándor, Borbély Zsolt Attila,
az Arad megyei EMNP elnöke az Arad megyei EMNT elnöke
Nyugati Jelen (Arad)

Harc a békéért? – kulturális bélyegilletéken innen és túl
Egyelőre nem szerepel a kulturális bizottság napirendjén a kérdés
A békéért folytatott háborúskodáshoz hasonlítható a kulturális bélyegilleték bevezetése körül kialakult helyzet Romániában: a törvénytervezet a kultúra támogatására és fejlesztésére próbál intézményes keretet biztosítani a különböző területeken – irodalom, film, színház, zene, folklór, képzőművészet, építészet, szórakozás –, alapot teremtve ezáltal a szakmai szervezetek számára, hogy tevékenységüket hatékonyabban végezzék; közben viszont éppen azok zsebéből húzná ki a pénzt, akik fogyasztói a művészeteknek.
Abban az esetben ugyanis, ha a szenátus által tavaly decemberben hallgatólagosan elfogadott tervezetnek zöld utat ad a képviselőház kulturális bizottsága, a jövőben többet kell fizetnünk a könyvekért, a színház- és mozijegyekért stb. Kelemen Hunor parlamenti képviselő szerint a tervezet alkalmazhatatlan a jelenlegi formájában, úgy véli, olyan döntésre lenne szükség, amely a többi szereplő álláspontját is figyelembe veszi.
F. Zs.
Szabadság (Kolozsvár)

Nesze neked, autonómia!
Egyszerűen kitiltották a megyeszékhely polgármesterét a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatáról. Történt pedig, hogy a magyar közszolgálati televízió egy kerekasztalt szervezett a román–magyar együttélés problémáját megvitatandó, és a felvételt az egyetem előterében szerette volna elkészíteni. A tagozat főigazgatójának azonban – állítólag – nem tartozik a hatáskörébe, hogy megadja a forgatási engedélyt. A közérdeklődésre számot tartó vitához pedig nem a síita milíciák vezetőjét hívták, hanem a város polgármesterét, a BBTE egyik tanárát és egy másik egyetemi tanárt.
Kiderült azonban, hogy hiába van egy hangzatos, főigazgatói címet viselő vezetője a kihelyezett tagozatnak, erről nem dönthet. Hogy tudniillik írásban kell kérni a kolozsvári főnökségtől, hogy ilyen, az egyetem tevékenységétől idegen (?) rendezvényt tartsanak az épületben. A további mondvacsinált kifogásokra, hogy az írásban beadott kérésen nem szerepelt a kérelmező televízió iktatószáma és pecsétje, fölösleges időt pazarolni.
Milyen tagozat az, ahol a „főigazgató” nem dönthet arról, hogy beenged-e egy közszolgálati televíziót az épületbe, hogy beszélgetést készítsen a város polgármesterével és két egyetemi tanárral? Milyen egyetem az, ahol a központban döntik el, hogy miről lehet „vidéken” beszélni? Milyen ország az, ahol egy másik egyetemen megtagadják a törvény alkalmazását az egyetemi autonómia nevében? Ahol az egyetem plagizáláson fogott rektora kijelentheti, hogy magyarul meg lehet beszélni a konyhában a gulyásleves receptjét, de a tudományt, azt csak románul lehet művelni? Milyen ifjúságot nevel az a felsőoktatási rendszer, amely az egyetemi autonómia mögé bújva szemlátomást az aktuális politikai hatalmat szolgálja ki?
Itt (is) visszaüt az, hogy 25 év „kemény munkájával” nem sikerült visszaállítanunk az önálló erdélyi magyar tudományegyetemet, mi több, a legjobb úton vagyunk afelé, hogy azt is elveszítsük, amit a kommunizmus alatt sikerült, legalább részben, megtartanunk.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Csak a Székelyföldön szűntek meg aligazgatói tisztségek
Eltérően értelmezik a különböző megyék tanfelügyelőségei az oktatási minisztériumnak az aligazgatók elbocsátására vonatkozó rendeletét. Míg Hargita és Kovászna megyében már múlt héten, a második félév kezdetén megszüntették az igazgatóhelyettesi tisztségeket azokban az iskolákban, ahol nincs meg az ehhez szükséges diáklétszám, más erdélyi megyékben kivárnak a rendelet gyakorlatba ültetésével, azt állítva: senki nem utasította őket erre.
A Kolozs megyei tanfelügyelőségre egyelőre semmilyen hivatalos értesítés vagy utasítás nem érkezett arra nézve, hogy az alacsony diáklétszámú iskolákban meg kell szüntetni az aligazgatói posztokat – tájékoztatta lapunkat Török Zoltán főtanfelügyelő-helyettes.
Hozzáfűzte, az iskolák a tavalyival teljes mértékben megegyező személyzeti terveket adtak le, így nincs változás a pedagógusgárdát illetően.
Nem tervezik az igazgatóhelyettesi tisztségek megszüntetését Szatmár megyében sem. Szász Piroska főtanfelügyelő-helyettes szerint erre a lépésre legfeljebb csak szeptembertől kerülhet sor, tanév közben nem léptethetik életbe a változtatásokat, hiszen a megbízatások az iskolai év végéig szólnak.
Bihar megyében sem merül fel az aligazgatók eltávolítása, ugyanis egyetlen iskolát sem érint a minisztériumi rendelet – mondta lapunknak Nicolae Avram főtanfelügyelő. Rámutatott, a jogszabályok nagyon pontosan leszögezik, hogy mekkora diáklétszám, illetve osztálylétszámmal lehet egy vagy két aligazgatót kinevezni, ők pedig a kezdetektől ennek alapján szervezték meg a tevékenységüket.
„Senki nem marad munka nélkül, hiszen az aligazgatók visszatérnek a katedrájukhoz, akik pedig helyettesítették őket, eleve tudhatták, hogy az óraadás ideiglenes. Jelen pillanatban engem is helyettesít valaki, de ha holnap leváltanak, akkor automatikusan visszatérek. Hogy a Székelyföldön hogyan értelmezték a rendeletet, azt nem tudom, és nem is az én dolgom kommentálni. Nálunk nincsenek problémák" – szögezte le Avram.
Leváltások a Székelyföldön
Kovászna megyében a múlt héten nyolc aligazgató megbízatása szűnt meg az iskolák működését szabályozó rendelet előírása alapján. Keresztély Irma főtanfelügyelő megkeresésünkre elmondta, a törvény életbe lépett, alkalmazását nem lehetett halogatni, így február 9-étől, a második félév kezdetétől azokban a tanintézetekben, ahol nem teljesültek a feltételek az egyetlen vagy a második aligazgatói tisztség fenntartásához, nem volt meg a szükséges számú osztály, a vezetőtanács jóváhagyta a leváltásukat.
Sepsiszentgyörgyön három lakónegyedi iskolához évekkel ezelőtt hozzácsatolták a mellettük működő napközi otthonokat, az igazgató óvónők pedig akkor megkapták a második aligazgatói tisztséget, ez most a módosítás nyomán megszűnt. Sepsiszentgyörgyön a Református Kollégiumban és a Constantin Brâncuşi Szakközépiskolában nem volt elegendő számú osztály ahhoz, hogy aligazgató segíthesse a tanintézet vezetőjének munkáját.
Megyei szinten Kökösben, Papolcon, illetve a Kovásznához tartozó vajnafalvi iskolában szűnt meg az aligazgató megbízatása. Keresztély Irma elmondta, senki sem maradt állás nélkül, hiszen négy iskolában eddig is teljes katedrával tanítottak az aligazgatók, a másik négy tanintézetben pedig a kollégák között osztották szét az óráikat, így most csak visszavették azokat.
Hargitai felháborodás
Hargita megyében tizenhárom tanintézetben szűnt meg az igazgatóhelyettesi tisztség a második félévtől. Aurora Parfeni főtanfelügyelő-helyettes – aki Bartolf Hedvig főtanfelügyelő lemondása után ideiglenes jelleggel vezeti az intézményt – elmondta, várnak még az oktatási tárca pontosításaira, de mivel elkezdődött a második félév, rendezni kellett a helyzetet. „A miniszteri rendelet érvényben van, így alkalmazni kellett" – hangsúlyozta.
Hozzátette, nem szívesen hozták meg a döntést, főként, hogy tetten érhetők visszásságok a szabályzatban. Például a mintegy 300 diákkal rendelkező borszéki középiskolában maradhat az aligazgató, mert két tannyelvű az iskola, az 500 diákot oktató gyergyóhollói középiskolában viszont mennie kell. Megtudtuk, az esetek többségében nem marad állás nélkül az igazgatóhelyettesek helyébe lépő pedagógus, csak az óraszáma csökken.
A székelyföldi megyében a csíkszeredai Márton Áron- és Segítő Mária-gimnázium, a Venczel József Szakközépiskola, a dánfalvi Petőfi Sándor Szakközépiskola, a maroshévízi Mihai Eminescu- és Kemény János Gimnázium, a Sfîntu Ilie Általános Iskola, a gyergyóditrói Puskás Tivadar Szakközépiskola, a gyergyóhollói szakközépiskola, a székelyudvarhelyi Benedek Elek- és Marin Preda Gimnázium, a székelykeresztúri Zeyk Domokos- és Berde Mózes Gimnázium maradt aligazgató nélkül.
A minisztériumi rendelet nagy felháborodást váltott ki a tanintézetek vezetősége körében. Többen is úgy vélték, ennek gyakorlatba ültetése nyomán ellehetetlenül az intézményvezetői tevékenység. Rámutattak arra is, hogy az intézkedés tanév közben való alkalmazása zavart okoz, hiszen ha az aligazgatók visszatérnek a katedrára, az őket addig helyettesítő pedagógusok maradnak állás vagy elegendő óraszám nélkül.
„Az anyagi megtakarítás, amit ettől az intézkedéstől remélnek, messze elmarad annak káros hatása mellett. Gyakorlatilag ellehetetlenítik az iskolák vezetését" – jelentette ki Varga László, a Márton Áron Gimnázium igazgatója.
Krónika (Kolozsvár)

Nem döntött a MOGYE szenátusa a magyar gyógyszerészképzésről
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusa döntéshozatal nélkül tárgyalta hétfőn a magyar gyógyszerészképzés ügyét – tájékoztatta a közmédiát Szabó Béla professzor, a magyar tagozat választott vezetője.
Az egyetem vezető testületének arra a kérdésre kellett volna választ találnia, hogy felvehetnek-e hallgatókat a 2015-2016-os tanévben magyar tannyelvű gyógyszerészeti szakra. Leonard Azamfirei rektor múlt héten azt közölte, hogy az országos akkreditációs bizottság csak a román nyelvű képzéshez hagyott jóvá beiskolázási keretszámot.
Szabó Béla a szenátus hétfői ülése után elmondta, az egyetem vezetői az akkreditációs bizottság álláspontja alapján két lehetséges megoldást vázoltak fel. Egyik esetben a magyar képzést a román keretében engedélyeznék, a másikban a magyar tagozat külön akkreditációt kaphatna, de – álláspontjuk szerint – ez csak ideiglenes lehet. A magyar tagozat egyik megoldást sem tartja elfogadhatónak.
„Megkérdeztem, hogy a külön akkreditáció mit jelent? Azt mondták, hogy ideiglenes működési engedélyt, mert ez egy új képzési program lenne. Ezt furcsállom, hiszen 1948 óta van magyar gyógyszerészképzés Marosvásárhelyen, miért lenne ez új képzési program? Ráadásul ebben az esetben is közös lenne a gyakorlati képzés a románokkal” – számolt be a történtekről a maszol.ro-nak az oktató.
Szabó Béla elmondta, ha tanácsért folyamodnak a minisztériumhoz vagy az akkreditációs bizottsághoz, mindkét intézménynél támogatásukról biztosítják őket, s közben egymásra mutogatnak. „A minisztérium arra hivatkozik, hogy ők engedélyeznék az önálló magyar képzést, de az akkredtiációs bizottság nem. És fordítva. Azt hangoztatják, hogy a tövény az törvény, és nem lehet teljesíteni azt, amit a magyarok szeretnének. A szenátusi ülésen semmit sem értünk el” – jelentette ki.
Korábban az országos gyógyszerészeti akkreditációs bizottság elnöke a maszol.ro-nak azt nyilatkozta: a magyar nyelvű marosvásárhelyi gyógyszerképzés „két szék közt a pad alatt maradt” a magyar oktatók különválási szándéka miatt. „Nem fogadták el azt, hogy a gond nélkül akkreditálható jelenlegi román oktatási programon belül oktassák a magyar diákokat, a külön képzési programhoz pedig hiányos akkreditációs dossziét nyújtottak be” – mondta Ursula Stănescu.
Nyílt levelet írnak a minisztériumhoz
A hogyan továbbról elmondta: nyílt levelet intéznek az akkreditációs bizottsághoz és a minisztériumhoz, hogy fogalmazzák meg világosan álláspontjukat az ügyben. Panasza szertin a magyar oktatók az elmúlt fél évben több beadványban fordultak ezekhez az intézménykhez, illetve a rektorhoz és az RMDSZ tisztségviselőihez, és mindig csak szóbeli ígéreteket kaptak a helyzet megoldására. "Írásbeli választ soha nem kaptunk, és ez érvényes az elmúlt öt évre is” – mondta a maszol.ro-nak a professzor.
Arra a kérdésünkre, hogy abból a száz helyből, amit a román nyelvű gyógyszerészképzésnek jóváhagytak ősztől, számíthatnak-e valamennyire a magyar oktatás számára is, Szabó Béla úgy fogalmazott, hogy ez a probléma rossz felvetése. „Ha mindig azon alkudozunk, hogy mennyi jut nekünk, holott a törvény előírja a magyar nyelvű oktatást, akkor mi csak azt tudjuk mondani, hogy a hármas szabály alapján minket is megillet 65 hely. Ha a románoknak kijár a 100, nekünk kijár a 65, egyenlő elbírálás mellett” – jelentette ki.
Antal Erika/MTI
maszol.ro

Nekimentek a PSD-s tanácsosok Horváth Annának
Horváth Anna lemondását követelték hétfőn a szociáldemokrata kolozsvári tanácsosok. Szerintük az RMDSZ-es alpolgármester felbujtatta a polgármesteri hivatal ellen a magyar fiatalokat.
A citynews.ro beszámolója szerint a PSD tanácsosainak nemtetszését az váltotta ki, hogy Horváth Annak a Facebook-oldalán a Musai-Muszáj csoport mellé állt. Arra biztatta a kolozsvári magyarokat, hogy csatlakozzanak civil szerveződésnek a kétnyelvű helységnévtáblákért folytatott kampányához. Ennek egyik eleme, hogy a kincses város magyar lakói egyenként pereljék be a városházát.
„Olyan alpolgármesterünk van, aki 2015-ben, Kolozsvár Európa Ifjúsági Fővárosa évében, nyíltan polgári engedetlenségre buzdítja a magyar fiatalokat a városháza ellen, amelynek maga is az egyik vezetője. Inkább távozzon a helyi közigazgatásból alpolgármester asszony, ha jobban érzi magát a civil mozgalmakban” – olvasható a PSD frakciójának közleményében.
„Nem értem a PSD-t”
Horváth Anna a citynews.ro-nak elmondta, nem érti a román tanácsosok magatartását, annál is inkább, mert a szemtől szembeni beszélgetéseken soha nem tették szóvá kifogásaikat. Emlékeztetett arra, hogy első fokon a bíróság a kétnyelvű helységnévtáblák elhelyezésére kötelezte a polgármesteri hivatalt.
Felidézte, hogy a Musai-Muszáj csoport folytatni kívánja ezt a pert, és arra kérte az RMDSZ-t, hogy ezt a lépést engedje át nekik, mert így megőrzik a kezdeményezés polgári jellegét. „Így az RMDSZ lemondott a perről, és én Facebookon arra kértem a magyarokat, hogy csatlakozzanak a civil kezdeményezéshez, amely végső soron a kolozsvári magyar közösség akaratát fejezi ki” – mondta Horváth Anna.

maszol.ro

Közösségben a tudás - Budapesten mutatkozott be a Magyar Doktorandusz Közösség
Nemzet és kisebbség – Társadalomtörténeti változások a XIX–XX. században című tanulmánykötet, a Kárpátaljai Tudományos Adatbank, az Innováció és kreativitás a tudományban című konferenciakötet, valamint a vajDaságigeneRáció című kiadvány
– ezeket a köteteket a Domus Café keretében február 13-án Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia Domus Vendégházában a Magyar Doktorandusz Közösség (MDK) tagszervezetei (TéKa – Szlovákiai Magyar Fiatalok Tudományos és Kulturális Társulása, Momentum Doctorandus Kárpátaljai Magyar Doktorandusz Szervezet, RODOSZ – Romániai Magyar Doktorandusok és Fiatal Kutatók Szövetsége, VMDOK – Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete) mutatták be, ismertetve ezzel legfrissebb kiadványaikat, eredményeiket.
Az est moderátora Kohus Zsolt, az MDK koordinátora volt. A Kárpát-medence minden tájáról összegyűlt közönséget Kocsis Károly, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke és Bokor András, a Doktoranduszok Országos Szövetsége elnökségi tagja köszöntötte. Ezt követően Székely Tünde, a RODOSZ elnöke mutatta be az Innováció és kreativitás a tudományban című, már megjelenését tekintve is innovatív konferenciakötetet, mely a 2013 decemberében Kolozsvárott szervezett azonos című tanácskozás anyagát tartalmazza. A vajDaságigeneRáció című kiadvány a vajdasági magyar doktoranduszok helyzetével foglalkozó tanulmányokat és 127 fiatal kutató, PhD-hallgató bemutatkozóját foglalja magában. A könyvről, illetve a szerkesztés tapasztalatairól Novák Anikó, a VMDOK elnöke és a könyv társszerkesztője számolt be.
A Kárpátaljai Tudományos Adatbank fontos űrt tölt be a kárpátaljai tudományos életben. Egyrészt online, kereshető formában teszi közzé a kárpátaljai PhD-hallgatók bemutatkozóit, másrészt a már fokozattal rendelkező kutatók disszertációit és a Kárpátaljával foglalkozó tudományos műveket, elektronikus könyveket gyűjti egybe. A Momentum Doctorandusról röviden Kovály Katalin, a szervezet elnöke beszélt, majd a honlap felépítését és működését Horváth Attila ismertette. Végül, de nem utolsó sorban Bajcsi Ildikó, a TéKa új elnöke mondta el a legfontosabb tudnivalókat a szervezetről, majd Hajdú Anikó, a Nemzet és kisebbség című kétnyelvű tanulmánykötet egyik szerkesztője mutatta be magát a kiadványt. Az est hivatalos része után a résztvevők a Kárpát-medence különböző tájegységeiről érkezett finom falatok és borok mellett folytatták a beszélgetést, egymás megismerését, valamint a további közös programok tervezgetését.
A bemutatott kiadványok és az adatbank online elérhetősége: Nemzet és kisebbség – Társadalomtörténeti változások a XIX–XX. században
Felvidék.ma

Tőkés László önvizsgálatra szólítja a 25 éves RMDSZ-t
Öntömjénezés helyett erkölcsi és politikai önvizsgálatra szólította fel a megalakulásának 25. évfordulóját ünneplő RMDSZ-t kedden Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke.
Nagyváradi sajtótájékoztatóján egykori alapítóként üdvözölte a két és fél évtizede működő szövetséget, ugyanakkor megjegyezte, az erdélyi magyarságnak nincs oka az ünneplésre. Emlékeztetett, negyed évszázaddal ezelőtti célkitűzéseik közé tartozott a kollektív kisebbségi jogok kivívása, a többszintű autonómia megvalósítása, valamint az 1959-ben betiltott állami magyar egyetem újraindítása.
„Pár napja még Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke ismerte el, hogy ezek a célok nem valósultak meg, de hozzátette, hogy az ilyen fontos eredményekhez hosszabb időre van szükség. Én úgy gondolom, hogy 25 év épp elég hosszú idő, furcsállom, hogy Kelemen Hunor ilyen türelmes” – fogalmazott Tőkés, aki szerint az utóbbi időszakban nemhogy előrelépést hozott volna a „neptuni politika”, hanem egyre elmérgesedett a helyzet az autonómiaharc, a nemzeti jelképek és a felsőoktatás terén.
Példaként említette: Romániában a magyar jelképeket üldözik, meggyalázzák az aradi Szabadság-szobrot, újraállamosítják a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégiumot, fel akarják számolni a magyar gyógyszerészképzést, kétnyelvű helységnévtáblák miatt pereskednek Kolozsváron, Marosvásárhelyen pedig betiltják a székely szabadság napján tervezett felvonulást.
„Ezek szöges ellentétben állnak az RMDSZ kampányszerű ünnepelgetésével, amellyel az elmúlt két évtizedben elveszített kétharmadnyi szavazatát próbálja visszaszerezni. Dicső múltjával próbálja feledtetni és igazolni sivár jelenét” – állapította meg az EMNT-vezető. Szerinte a változtatásra jó alkalmat adhat a szövetség áprilisi kongresszusa.
Meggyőződése ugyanis, hogy a párt kisiklásához az 1993-ban még a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) által is elítélt neptuni tárgyalások vezettek, így az akkor mandátum nélkül a hatalommal tárgyaló és ezáltal a magyarságnak károkat okozó, anyagi javakért cserébe „lepaktáló” Borbély Lászlónak „nincs mit keresnie” a szövetség alelnöki tisztségében.
Ugyanakkor Frunda György volt RMDSZ-szenátorról is megjegyezte: nem érti, kinek a nevében tölti be kisebbségi tanácsadói szerepét Victor Ponta miniszterelnök mellett. Ezzel együtt újságírói kérdésre leszögezte, megállapításai nem állnak kapcsolatban azzal, hogy a parlament a héten szavaz Borbély László korábbi környezetvédelmi miniszter mentelmi jogának megvonásáról.
Rámutatott, ő eddig is támogatta a valós korrupciós ügyek feltárását az RMDSZ berkeiben, ugyanakkor különbséget kell tenni a megalapozott vádak és az etnikai meghurcoltatás között. Utóbbinak szerinte Markó Attila esett áldozatul.
Tőkés László nem először bírálta a két említett RMDSZ-politikust, akik Tokay György egykori romániai kisebbségügyi miniszterrel együtt az úgynevezett „neptuni” tárgyalócsoport tagjaiként az akkor még egységes magyar érdekképviselet „mérsékeltként” emlegetett szárnyának meghatározó politikusai voltak a Tőkés László vezette „radikális szárnnyal” szemben.
Vásárhelyi-Nyemec Réka |
Székelyhon.ro

Románia nem engedhet meg magának hasonló kisiklásokat
Politikai nyilatkozat formájában tiltakozott Molnár Zsolt, az RMDSZ Temes megyei parlamenti képviselője tegnap a képviselőház plénuma előtt a 13 aradi vértanú emlékét őrző Szabadság- szobor meggyalázása ellen.
A képviselő felhívta Románia alsóházának figyelmét arra, hogy a Szabadság- szobornak helyet adó egykori Tűzoltó tér, mai nevén Megbékélés parkja, a magyar és román állam történelmi megbékélésének szimbolikus tere.
"A hétvégi garázdaság nemcsak az aradi magyar közösséget sérti, hanem az egész magyar nemzet méltóságát. Nemcsak a 48-as szabadságeszményt támadja, hanem a megbékélésben rejlő közös európai értékeinket. Így néhány meggondolatlan személy cselekedete kihatással lehet az államközi viszonyokra" – hívta fel a figyelmet Molnár Zsolt.
"Az Európai Unió a Franciaország és Németország közötti történelmi megbékélés modelljére épült, és az elmúlt ötven évben ez a modell bebizonyította hatékonyságát. Minden nemzetnek joga van a saját szimbólumaihoz, és ezek sértése vagy elutasítása fölösleges feszültségekhez vezet. Ha Románia az európai értékeket akarja követni, ha Románia a nyugat-európai jóléti társadalmakhoz akar felzárkózni, akkor nem engedhet meg magának hasonló kisiklásokat" – nyilatkozta a képviselő, majd hozzátette, Románia minden lakója számára nyilvánvaló kell legyen a közös európai jövőnkből fakadó közös érdek.
Népújság (Marosvásárhely)

Tisztújító közgyűlését tartja az RMGE-Maros
Új koncepció kell!
Február 20-án 8.30 órai kezdettel a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezete székházában tisztújító közgyűlést tart, amelyen egyben megalakulásának 25. és a jogi személyi státusa megszerzésének 15. évfordulóját is ünnepli. Nemcsak a szavazati joggal rendelkező küldötteket várják, hanem – főleg a rendezvény második részére – azokat a szervezeteket, intézményeket, magánszemélyeket is meghívták, akik az évek során együttműködtek az egyesülettel. A közgyűlésen felvetésre kerülő témákról Csomoss Attilával, az RMGE-Maros elnökével beszélgettünk.
– Nehéz lenne röviden felsorolni, hogy a 25 év alatt mi mindennel foglalkozott az RMGE-Maros. Kérem, emeljen ki néhány fontosabb rendezvényt.
– Az RMGE-Maros 1990-ben alakult meg, 2000-ig nem rendelkezett önálló jogi személyiséggel. Elsősorban – az alapszabályzatnak megfelelően – a tagok és a gazdakörök érdekvédelmét és érdekképviseletét vállaltuk fel, és támogattuk az összefogásukat a magántulajdonon alapuló jövedelmező gazdálkodás érdekében. Segítettük a vidéken élőket a falusi turizmus fellendítésében, a jövedelemszerzés érdekében létrehozandó termelői, feldolgozó és értékesítő csoportok, társulások, szövetkezetek megalakításában, a piacorientált gazdaságok fejlesztésében a szülőföldön maradás érdekében. Emellett felvállaltunk oktatói tevékenységeket, tapasztalatcserék szervezését. Már a kezdeti időszakban kiépítettük a kapcsolatot anyaországi szakmai szervezetekkel, intézményekkel, és gazdatanfolyamokat indítottunk. Talán a legnagyobb eredménynek mindmáig a székház vásárlását (1997) tartom. Részt vettünk több hazai és fontos magyarországi nemzetközi mezőgazdasági kiállításon. 35 gazdakör indult be, amelyek közül 25 önálló jogi személyiséggel rendelkező fiókszervezetté alakult, és a mai napig is működik. Beindult a vállalkozásfejlesztési központunk, ahol közel 2000 gazda ismerkedhetett meg az EU agrárpolitikájával, a támogatási rendszerrel, a korszerű gazdálkodással. Elértük, hogy közel 40 akkreditált szakmai képző tanfolyamot működtessünk. Bérelünk 20 ha legelőt, ahol a biotermelést próbáltuk meghonosítani. A legfontosabb hazai és magyarországi szakmai fórumokon és minisztériumi szinten képviseljük a gazdákat. Ezenkívül könyvbemutatóknak, tárlatoknak is helyet adtunk a székházban. 2011 óta a mikházi Csűrszínházzal közösen igen tartalmas gazdanapot tartunk. Tavaly egy pályázati támogatásnak köszönhetően 32 településen szerveztünk felkészítőket, amelyeken az EU 2015-2020-as időszakra szóló pályázati rendszerét ismertettük. Egyszóval igyekeztünk lépést tartani a szakterületen levő gazdasági trendekkel.
– Van-e olyan elképzelésük, amelyet még nem sikerült megvalósítani?
– Mielőtt a kudarcokról beszélnék, el kell mondanom, úgy érzem, hogy fordulóponthoz érkezett az egyesület. Nagy dolog, hogy negyed évszázada létezünk és működünk, és hogy van székházunk. Itt az idő, hogy felmérjük, a tanfolyamok, tapasztalatcserék mellett miként segíthetünk azokon a gazdákon, akik az új gazdasági körülmények, lehetőségek között fejlődni szeretnének. Ehhez újabb rövid, közép- és hosszú távú stratégiára van szükségünk, viszont ide pénz kell. Eddig nem tettünk egyebet, mint hol a romániai, hol a magyarországi pályázati lehetőségeket kihasználva "koldultunk" azért, hogy létezzünk, fenntartsuk tevékenységeinket. Át kell gondolni és meg kell határozni azt az irányvonalat, ami innentől kezdve a gazdák érdeke is. Mindeddig nem volt szerződéses alkalmazottunk, aki javadalmazás ellenében dolgozna. Olyan emberre lenne szükségünk, aki pályázatírásban, levezetésben, követésben tud segíteni a gazdáknak, aki a már fejlődő gazdaságokat működtetőknek tanácsot tud adni. Ezt csak akkor lehet megoldani, ha az egyesület is irányt vált. Olyan melléküzemek, gazdaságok beindításán is kellene gondolkodni, amelyek fenntartják az egyesületet, és lehetővé teszik egy-két pályázatíró alkalmazását. Az említett céllal 10 évvel ezelőtt létrehoztuk a Gazda Kft.-t, azonban ezt egyesek saját maguk hasznára fordították, máshol pedig nem működtették, privatizálták, így nem hozott hasznot az egyesületnek. S bár működtettünk vállalkozásfejlesztési központot is, ahol helyet adhattunk volna ilyen szakértőknek, ezt nem sikerült megoldanunk, és ezt tartom a legnagyobb kudarcnak.
Emellett sajnálatosnak tartom, hogy nem tudtuk befolyásolni a gazdákat abban, hogy ne adják el idegeneknek földterületeiket, habár sokat beszélgettünk erről. Ide sorolhatnám azt is, hogy az évek alatt próbálkoztunk ugyan, de nem sikerült egy rendszeres kiadványt megjelentetnünk. Ezekre is választ kell találjon majd a közgyűlés, hiszen lehetőség lesz arra, hogy 25 év után mérlegeljük, milyen hibákat követtünk el, mi az, amit elhanyagoltunk, mit kellene másként csinálni.
– 25 év alatt jelentősen átalakult az erdélyi magyar gazdatársadalom, hiszen szembe kellett nézni a földek visszaszolgáltatásának ágas- bogas kérdéseivel, új piaci helyzetet kellett kialakítani. S valóban, az egyesület – a tanfolyamok mellett – azon igyekezett, hogy megváltoztassa a gazdák gondolkodásmódját, hozzáállását, hogy minél előbb alkalmazkodjanak az új helyzethez. Sikerült-e ilyen téren megfelelő eredményt elérni?
– Azoknál a gazdaköröknél, ahol a tagok bekapcsolódtak a tevékenységeinkbe, eljöttek a tapasztalatcserére, részt vettek a tanfolymokon, látszik, hogy másként gondolkodnak, gazdálkodnak. Megértették, hogy "az ekét nem az asszonnyal kell húzatni", vállalkoztak, gépeket vásároltak. Vannak olyan tagjaink, akik már több mint 100 hektáron dolgoznak. Sokan az egyesület révén dolgozhattak svájci, osztrák farmokon, az ott szerzett tapasztalatot és pénzt pedig itthon kamatoztatták. Vannak látható eredményeink.
– Kiket várnak a közgyűlésre, az ünnepi találkozóra?
– A tisztújító közgyűlésre a szervezethez csatlakozott gazdakörök elnökeit, a gazdakörből mandátumot nyert köri tagokat várjuk. Az ünnepi rendezvényen, reméljük, jelen lesz a Romániai Mezőgazdasági Termelők Egyesületeinek Ligája (LAPAR), a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség (APIA) megyei kirendeltsége, az Állat-egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság, a LEADER- programok Küküllő-, Nyárád- és Felső- Maros menti egyesületei, a Transilvania állattartók egyesülete, a magyarbükkösi agráregyesület, a Blondy vállalkozás, a szervezettel együttműködő vállalkozások, cégek képviselői. Az anyaországból jelezte részvételét a Földművelési Minisztérium, a Nemzeti Agrárkamara, annak Pest és Csongrád megyei képviselete, a Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Egyesülete, a Kárpát- medencei régióból a zentai agrárgazdálkodók szövetsége, a CSEMADOK, a Vajdasági Agráregyesületek Szövetségének meghívottai is. Az ünnepi ülésen való részvétel nyitott, a teljes gazdatársadalom képviselőit, de a témák iránt érdeklődőket is várjuk.
– Említette, hogy tisztújító közgyűlés lesz. Fiatalítják a szervezetet?
Valóban erre lenne szükség, de hogy ez mennyire sikerül, a küldöttektől is függ.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Üres szólamok az ünnepi év kezdetén
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet az egész országban népszerűsítő kampány mellett Leonard Azamfirei rektor az elmúlt héten ismertette a felsőoktatási intézmény fennállásának 70. évfordulójára szervezett eseménysorozatot.
A rektor aláírásával közzétett sajtónyilatkozat szerint az ünnepi év célja előtérbe helyezni a MOGYE sajátos értékeit, mint például az egyetemi hagyományoknak a helyi történelemmel való összefonódása, a kultúrák találkozása, a befogadó nyitottság, a véleménynyílvánítás szabadsága valamint az állampolgári felelősség, amit magáénak érez az egyetem. Szép elképzelések is lehetnének, de aki tudja, hogy a valóságban mi történik az egyetemen, üres szólamoknak érzi csupán, akár gúnyos színezetűeknek is. Gondoljunk csak arra, hogy a decemberben bemutatott képmontázsban az a történelmet meghamisító állítás hangzott el, miszerint az 1945-ben Marosvásárhelyre áthelyezett magyar tannyelvű orvosi kar a Babes-Bolyai Egyetem keretében létesült (amit egyébként 14 évvel később 1958–59-ben erőszakkal hoztak létre a magyar és a román egyetem egyesítésével).
Ami a kultúrák találkozását és a befogadó nyitottságot illeti, az egyetemi szenátus magatartására semmiképpen sem vonatkoztatható, hiszen mindent megtesznek annak érdekében, hogy a törvény által lehetővé tett önálló departamentumok, főintézetek létrehozása helyett ellehetetlenítsék a magyar oktatást, sőt kísérletet tegyenek a gyógyszerészeti kar teljes felszámolására.
Az ünnepi év programja decemberre ígéri egy monográfia bemutatását az egyetem 70 éves történetéről, kíváncsian várjuk, hogy az eddigiek alapján milyen adatokat fog tartalmazni. Egyébként az évfordulós program nagyvonalakban követi az egyetemen folyó eddigi tudományos rendezvények sorát, s szerepel benne a magyar hallgatók tudományos diákköri konferenciája is. Vajon a monográfia tartalmazni fogja-e, hogy évekig nem engedték be az egyetem épületébe a magyar hallgatók rendezvényét?
Beszámoltunk már a The Journal of Critical Care Medicine című folyóiratról, amely a rektor szerint a kritikus helyzetben levő betegről közöl magas tudományos igényű cikkeket.
A MOGYE népszerűsítésére jó alkalmat kínál, hogy az idén ott rendezik meg az iskolások tantárgyversenyét biológiából. Szintén áprilisban szervezik a nyílt napokat, amelyre a megye középiskolásait várják. Ebben a hónapban tartják a MediSim 2015, azaz a szimuláció alapú gyakorlati oktatásról szóló tanácskozást. Ide kapcsolódik, hogy októberben felavatják a fogorvosi kar számára készülő szimulációs központot, ahol bábukon lehet elsajátítani a mesterség alapjait.
Májusban román–jordán közös orvosi és gyógyszerészeti kongresszust tartanak, és megünneplik, hogy másodikként az országban 25 éve indult be a katonaorvosi oktatás Marosvásárhelyen. A kongresszus programjában a katonai felvonulás és a harci technika bemutatása is szerepel.
Novemberben felavatják az ismeretlen páciens szobrát, azok emlékére, akik holttestükkel járultak hozzá az anatómia oktatásához, és akik szervadományozással segítették az életmentést.
Decemberben a Nemzeti Bankkal közösen érmét bocsátanak ki a 70. évforduló tiszteletére.
Márciusban 70 tölgyet ültetnek el az egyetem területén, mint az intézmény hosszú életének jelképeit, s márciusban művészek közreműködésével befestik az egyetem lépcsőit, hogy a nevelés révén való felemelkedést szimbolizálják – emeltünk ki a megszokott szakmai tanácskozásoktól, kongresszusoktól eltérő néhány rendezvényt az ünnepi év programjából.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Beszélgetés Jankó András elnökkel
A Kölcsey Egyesület közgyűlésére várva
Jankó Andrással, az Aradi Kölcsey Egyesület elnökével az elmúlt évi magyar közművelődési tevékenységet értékeljük, az idei terveket, elképzeléseket vesszük számba.
– Dióhéjban milyennek ítéli az elmúlt évi tevékenységet?
– Kissé gyengébbnek tartom a tavalyelőttinél, hiszen 2013-ban 19 rendezvényünk volt, miközben 2014-ben 16 magyar közművelődési programot szerveztünk. Az igazsághoz tartozik, hogy tavaly szándékosan húztuk be kissé azt a bizonyos kéziféket, mert a tavalyelőtti zsúfolt program nem csak a szervezők, hanem a résztvevők tekintetében is kissé fárasztónak bizonyult. Figyelembe kell vennünk, hogy a kultúraigénylő közönség nagyjából ugyanabból a közegből kerül ki. Ha rendszeresen felírnánk, kik vesznek részt rajtuk, meglepődve tapasztalhatnánk az ismétlődő neveket. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy egyre több civilszervezetnek vannak saját programjai, amelyek szintén vonzzák a közönséget, amelynek tagjai hetente 2-3 rendezvény között választhatnak. Megbeszéltük a civilszervezetek vezetőivel, hogy az átfedések kiküszöbölése végett mindenki válassza ki a tevékenységi területét.
– Felelevenítené az önök által tavaly vállalt részt?
– Január 22-én, a Magyar Kultúra Napján, a hagyományokhoz híven, átadtuk a Kölcsey-díjakat, ezúttal Horváth Tünde és post mortem, Sándor István kapta; január 25-én Ódry Mária képzőművész gyűjteményes kiállítását nyitottuk meg a Klió Teremben; február 5-én tartottuk az évi közgyűlést; március 3-án Földesdy Gabriella Herczeg Ferencről tartott előadását szerveztük; március 5-én a Mentor Könyvkiadó könyvbemutatóval egybekötött vásárát szerveztük; április 3-án a Kölcsey Diákszínpad Szappanopera-bemutatója volt, Szabó Ede rendezésében; március 17-én Galló Géza-est volt; április 2-án Bodó Barna előadására került sor; április 15-én Brittich Erzsébet Seregély az almafán című könyvének a bemutatója volt Simonyifalván; május 30-án Arad, Partium és Bánát határán címmel konferenciát és könyvbemutatót szerveztünk; október 4-én az Aradi arcok kiállítást; október 20-án Prohászka Elvira Mátyás Anna című regényét mutattuk be Aradon, majd Kisiratoson, Kisperegen és Zimándújfalun is; december 11-én a Kölcsey Évkönyv bemutatója; december 19-én kórustalálkozó zárta a tavalyi rendezvényeinket. Az említetteken kívül a Kölcsey vezetősége más rendezvényeken is részt vett. Ilyenek: a Partiumi Műemlékvédő Társaság összejövetele; a Szegedi Hagyományőrző és Városvédő Egyesület rendezvénye; az arad-gáji maratoni felolvasás; az Aradi Könyvnapok; a Nagyvarjasiak Világtalálkozója és könyvbemutató; az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesületének a rendezvényei; a Jelen Házban szervezett események; az Aradi Magyar Napok programjai, illetve a Szabadság-szobor Egyesület programjai. Számos esetben nemcsak nézőként, hanem közreműködőként is részt vettünk. Az említettek mellett a Kölcsey Egyesület folyamatban lévő programjai is működtek: kéthavonta kiadtuk a Havi Szemlét, a Kölcsey Diákszínpad előadásai is folyamatosan zajlottak.
– Ki foglalkozik most a Kölcsey Diákszínpaddal?
– Mivel Faragó Zénó Marosvásárhelyen, Szabó Ede Nagyváradon dolgozik, most Szomorú László és felesége, Mária foglalkozik azokkal a kilencedikes diákokkal, akik kinőttek a Százszorszép Gyermekszínpadról. Minden pénteken próbát tartanak a Főgimnázium valamelyik osztálytermében, ha az idő felmelegedik, mehetnek a minorita kultúrház színpadára. A tizenkettedikes diákokat ugyanis a szülők már nem szívesen engedik mással foglalkozni.
Szakosztályokkal bővíteni a tevékenységet
– Milyen további terveik vannak erre az évre?
– A Havi Szemle kiadásával Berecz Gábor, a kiállításokkal Fekete Károly, míg a könyvkiadással magam foglalkozom. Tavasszal egy kortárs művész kiállítását, őszre Baranyi Ferenc gyűjteményes kiállítását tervezzük. Idén is tervezünk kórustalálkozót, de konferenciát is szerveznénk az aradi várról, két nyelven. Kevés szöveggel, sok képpel, illetve egy jövőkép előrevetítését is tervezzük a várral kapcsolatban. Éppen ezért elmegyünk Komáromba, ahol adatokat gyűjtünk az ottani várnak a hasznosításáról, turisztikai vonzatiról. Erről egy kiadványt tervezünk, amit egy konferencián kívánunk bemutatni, előadással. Más jellegű előadásokat is tervezünk, méghozzá az irodalmi témák mellett tudományos kérdéseket is szeretnénk feldolgozni. Terveink között csillagászattal, de hegesztéssel kapcsolatos előadás is szerepel. Az alapszabályzat értelmében, szakosztályokat kívánunk szervezni. Egy-egy vezetővel az élen, gondolunk kórus szakosztályra, szórványkapcsolatok, műemlékvédő, jogász, ifjúsági, irodalmi, esetleg történelmi szakosztályra. Ugyanakkor a minoritákkal való kapcsolattartást is fel kellene vállalnia valakinek, hogy a megszakadt tárgyalásokat folytathassuk a kultúrház hosszú távú használata céljából. Ugyancsak szükség van a könyvkiadás, a Diákszínpad gondjait felvállaló az Arad, Európa Kulturális Fővárosa 2021. szakosztályra.
– Ki foglalkozna az Ereklyemúzeum újraindításának a kérdésével?
– A műemlékvédő szakosztály, amely a vár visszaszolgáltatásakor fontos szerepet játszhat a kulturális célokra történő berendezésében. A jogi szakbizottságnak fontos feladata lenne az alapszabályzat aktualizálása, illetve az Egyesület jogutódlásának a megoldása. Ha a jogutódlás 5 évvel ezelőtt meg lett volna oldva, az Egyesület megörökölhette volna a solymosi várat, amit időközben Lippa Város Tanácsa magára íratott. Öthalom még mindig a Kölcsey Egyesület nevén szerepel, de mit kezdhetnénk vele? A fent vázolt elképzeléseinket megvitatjuk a Kölcsey Egyesület tisztújító közgyűlésén, amit február 19-én 17 órától tartunk a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád Termében. A beszámolóval egybekötött közgyűlésig gondolkozni lehet a vázolt elképzeléseken, hogy együtt megvitatva, hatékonyabban tudjunk dolgozni az aradi magyarság kulturális örökségének a megőrzése, az utódoknak való továbbadása kérdésein, amelyeket az Egyesület is felvállal. Éppen ezért kívánatos lenne, ha minél többen eljönnének együtt gondolkodni, tervezni a közös jövőnket.
– Köszönöm a beszélgetést!
– Én köszönöm a lehetőséget!
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Szociáldemokrata támadás Horváth Anna ellen
Nem mond le tisztségéről az RMDSZ-es alpolgármester
A múlt heti tanácsülésen kipattant, a többnyelvű feliratok kihelyezése körüli vita után nyílt levélben kérték a Kolozsvári Városi Tanács szociáldemokrata (PSD) tanácsosai, hogy Horváth Anna mondjon le alpolgármesteri tisztségéről.
Az RMDSZ-es tisztségviselő közleményben tudatta: megbízatásait eddig sem a PSD tanácsosainak szavazatai nyomán kapta, így a többnyelvű helységnévtábla ügyében megfogalmazott véleményével sem nekik, hanem a választópolgároknak tartozik elszámolni. „Fenntartom, és továbbra is azt kérem, a Kolozs megyei RMDSZ szervezetével együtt a magyar közösségtől, hogy a civil és politikai téren folyó jogérvényesítés hatékonysága érdekében, hallassa a hangját és éljen a rendelkezésére álló törvényes eszközökkel, csatlakozzon és támogassa aláírásával az ügyben újraindítandó civil pert”. Egyesek szerint nem kizárt, hogy a PSD-s tanácsosok által gerjesztett botrány csak ürügy a magyar alpolgármester leváltására.
NAGY-HINTÓS DIANA
Nyugati Jelen (Arad)

Szászrégen: nem szavazták meg a költségvetést a magyar tanácsosok
Nem szavazta meg az idei költségvetést a hét szászrégeni RMDSZ-es önkormányzati képviselő, így is tiltakozva amiatt, hogy hozzászólásaikat, javaslataikat nem veszik figyelembe.
Nagy András szerkesztőségünknek elmondta: főként azt kifogásolták, hogy túl sok pénzt költenek kulturális, szórakoztató eseményekre, folyamatosan növelik az alkalmazottak számát, de a befektetések tételnél csupán a tavalyi munkálatok kifizetése szerepel.
„A helyi tanács nem egy valódi döntéshozó testület, nagy részben „bólogatójánosok” csoportja, akik mindig végrehajtják a polgármester-asszony utasításait. Akkor is, ha előzőleg a szakbizottsági üléseken egyetértenek a magyar tanácsosokkal, elfogadják érveléseiket” – fogalmazott Nagy András, aki érdeklődésünkre felsorolta, hogy melyek voltak a főbb kifogásaik. „A költségvetésben túl sok pénz szerepelt a kulturális rendezvényekre, összesen 1,2 millió lej. Azt gondoljuk, hogy ez túl nagy összeg, hogy szórakozásra költsük. Folyamatosan nő az alkalmazottakkal járó kiadás is. Maria Precup előtt 86 alkalmazottja volt a hivatalnak, ma már 107-re emelkedett számuk, s ezzel arányosan egyre többet költünk ilyen jellegű kiadásokra. Szerintünk ez nem indokolt, s ezt szóvá is tettük. Kértük, hogy fagyasszák be az alkalmazásokat. Fontosnak tartjuk, hogy Szászrégenben befektetések történjenek, hogy fejlődhessen a város. Ezért kifogásoltuk, hogy az idei költségvetésben majdnem semmi pénz nincs erre szánva, a befektetések tétel alatt a tavaly elvégzett munkálatok kifizetése szerepel. Ez szerintünk megengedhetetlen. Ezért is nem szavaztuk meg a költségvetést” – számolt be Nagy András.
Szászrégen polgármestere, Maria Precup cáfolta, hogy minden évben nőnének a személyzettel járó kiadások, azt nyilatkozva, hogy a tavalyihoz képest azért nőttek, mert az eddigiekhez hozzáadódott a helyi rendőröknek kötelező módon biztosított élelmiszer-utalványok összege. „Nagy adósságokat örököltünk, ezért ne csodálkozzanak, hogy állandóan csak a régi számlák kifizetésére jut pénzt. Évente 3,1 millió lejt kell kifizessünk csak a 2012-ig felvett kölcsönökre. Azért ilyen szűkös a költségvetés, mert mi kell visszafizessük, amit mások elköltöttek” – replikázott a polgármester.
Simon Virág |
Székelyhon.ro

„Megbélyegeznék” a kultúrát
Nem támogatja az RMDSZ a kultúrára kivetett bélyegilletéket szabályozó törvénytervezetnek a szenátusban hallgatólagosan elfogadott változatát – nyilatkozták lapunknak a szövetség politikusai, akik a tervezet tavalyi beterjesztésekor aláírták a kezdeményezést.
A hazai könyv- és lemezkiadók, a kulturális rendezvényszervezők képviselői szerint a többletadóra vonatkozó új tervezet nagymértékben ellehetetlenítené az amúgy is zsugorodó romániai kulturális és könyvpiacot.
A tavalyi kezdeményezés egyébként az Alkotóegyesületek Országos Szövetségétől származik, és a Szociáldemokrata Párt (PSD), a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Demokrata-Liberális Párt (PDL), a Dan Diaconescu Néppárt (PPDD), valamint az RMDSZ 84 képviselője és szenátora karolta fel. Az RMDSZ-es honatyák közül Erdei Dolóczki István, Fejér László Ödön, Kelemen Atilla, Kereskényi Gábor, Markó Attila, Seres Dénes, Szabó Ödön parlamenti képviselő és Markó Béla szenátor írta alá a törvénykezdeményezést.
Félrevezették az RMDSZ-eseket az adóemeléssel
A szenátus december közepén hallgatólagosan elfogadta a tervezetet, a képviselőház szakbizottságai pedig a napokban tűzték napirendjükre. A kezdeményezés értelmében 2–5 százalékos bélyegilletékkel emelik a könyvek, színház-, mozi- és koncertjegyek, a múzeumi belépők és az eladott műtárgyak árát, az ebből származó bevételt pedig a különböző alkotói, művészeti szövetségek kapnák meg.
Seres Dénes Szilágy megyei parlamenti képviselő kedden a Krónikának elmondta, nem az RMDSZ-es képviselők kezdeményezték a tervezetet, hanem más alakulatok kérték a támogatásukat a beterjesztéshez, azonban „félrevezették” őket. „Az volt az elképzelés, hogy a jelenleg is létező, a kulturális tevékenységekre kivetett adóról rendelkező jogszabályt úgy módosítják, hogy az így befolyt pénzt visszaosztják a különböző alkotói, művészeti szövetségeknek, például a Romániai Írószövetségnek”– ecsetelte Seres Dénes.
A képviselő szerint utólag derült ki, hogy a módosítás valójában adóemelést jelent, és hogy ezáltal drágulnának a könyvek, a színházi, múzeumi belépők, a koncertjegyek is. Seres hozzátette, az is aggodalomra ad okot, hogy a pénz visszaosztásának módszertana sem elég átlátható. Mint kifejtette, a tervezetben szerepel ugyan, hogy a kulturális tevékenységekre fordítják a bélyegilletékből befolyt adót, de nem egyértelmű, hogy oda adják-e vissza, ahonnan elvették.
„Az ügyben a képviselőház a döntéshozó kamara. A parlamenti vita során kiderül, hogy módosítanak-e a tervezeten, mennyire lesz átlátható és szakszerű a visszaosztás, és a bélyegilleték bevezetése növeli-e a művelődési termékek árát. Ennek alapján foglal majd állást az RMDSZ, hogy támogatja vagy sem a tervezetet” – szögezte le kérdésünkre Seres Dénes, hangsúlyozva, hogy a drágítást mindenképpen visszautasítják.
Hasonlóképpen nyilatkozott lapunknak Fejér László Ödön felsőháromszéki képviselő, aki szintén aláírta a törvénykezdeményezést. Mint a Krónikának kifejtette, semmilyen különadóval nem ért egyet, ebben a formában a tervezetet nem fogja megszavazni az RMDSZ-frakció, és valószínűleg nem lesz akkora támogatottsága, hogy átmenjen a képviselőház plénumán.
Kegyelemdöfés a kultúrának
Az érintett szervezetek képviselői a kultúrának adott kegyelemdöfésként, az Európai Unióban példátlan kezdeményezésként értékelik az irodalmi, filmipari, színházi, zenei, folklór- és képzőművészeti, építészeti és szórakoztatóipari bélyegilletéket szabályozó 1994/35-ös számú törvény jelenlegi formában történő módosítását.
Arra figyelmeztetnek, hogy a tervezet értelmében drágulnának a könyvek és egyéb kulturális termékek, ugyanis míg a hatályos jogszabály szerint az úgynevezett irodalmi bélyeg a könyv vagy az illető kulturális termék eladási árának 0,2 százalékát teszi ki, az új javaslat szerint minden kiadónak kötelező lesz megvennie és rányomtatnia a kiadványokra az állami nyomda által kiadott 1 lejes bélyegeket.
A könyvkiadók úgy vélik, jelentős anyagi terhet róna rájuk az állam, ha a jelenleg érvényben lévő illeték ezentúl kötetenként 1 lejre nőne – egyesek a cigaretta és alkoholtermékek esetében bevezetett jövedéki adóhoz hasonlítják az illetéket. Ráadásul a könyvpiac amúgy is súlyos gondokkal küzd Romániában, az egyre aggasztóbb helyzetet hűen illusztrálja a nemrég megszűnt marosvásárhelyi Mentor Kiadó esete.
Szikszai Ildikó, a kolozsvári Ábel tankönyvkiadó vezetője a Krónika kérdésére elmondta, nagyon megterhelné az amúgy is nehézkesen működő romániai könyvpiacot, ha érvénybe lépne az új tervezet. „Sötét jövőt jósol, annál is inkább, mert eddig is nehezen tudtak fennmaradni a kiadók. Ezzel mi is így vagyunk, és ha ez megvalósul, igencsak megnehezíti a könyvkiadók helyzetét, természetesen a pedagógiai profilú kiadókét is, hiszen ránk is vonatkozna” – fejtette ki Szikszai Ildikó.
A romániai kiadók úgy vélekednek, hogy ha a tervezet ebben a formában érvénybe lép, ellehetetleníti a működésüket, hiszen a kulturális bélyeget előre meg kell vásárolniuk, és semmi biztosítékuk nem lesz arra, hogy a kiadványuk meg is térül. Hétfőn a romániai könyv- és lemezkiadók szövetségének, valamint a rendezvényszervezők egyesületének képviselői a képviselőház kulturális bizottságának liberális elnökével, Gigel Ştirbuval tárgyaltak a tervezetről.
Az elnök a találkozót követően elmondta, a kezdeményezésen csiszolni kell, és jelenlegi szakaszában figyelembe kell venni azokat a javaslatokat és észrevételeket, amelyeket a kulturális szervezetek, kiadók képviselői nyújtottak be a bizottsághoz. „Sok a javítanivaló a kezdeményezésen, hiszen a kulturális területek működését nagymértékben megnehezítené, és az olvasóknak, a kiadóknak kellene megfizetniük az új tervezetben szereplő összeget” – mondta Ştirbu.
Gabriel Liiceanu író, a Humanitas Kiadó vezetője úgy fogalmazott: csak Romániában létezik kulturális bélyegilleték, Európában ismeretlen ez a gyakorlat, szerinte az új törvénytervezet morális és jogi tekintetben is több sebből vérzik.
Krónika (Kolozsvár)

A gyűlölet szabadsága
Hihetetlen, hogy a nyugati világra zúduló megfélemlítési hullám közepette egyesek arra vetemednek az Európai Unió keleti csücskében, hogy álarcot húzzanak, és jól megszervezett, egy percet sem tartó köztéri akcióval bemocskolják a szabadság egyik legszebb jelképét.
Talán első ránézésre nagyon meredek párhuzamot vonni a nyugat-európai terrorcselekmények, illetve Hungária és az aradi vértanúk szobrának hétvégi meggyalázása között. Józan ésszel felmérve elrugaszkodott feltételezésnek tűnik, hogy a vandálok kezében festékszóró helyett akár fegyver vagy bomba is lehetett volna.
Csakhogy azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a kettő egy tőről fakad, mely a gyűlölet bugyraiban gyökerezik. A mai, kiélezett viszonyok közepette egy demokratikus, felelősségteljes, békés és emberséges európai országvezetésnek már csírájában el kell fojtania az ellenszenvet, az utálatot, az ellenségeskedést – ez ma Romániában nincs így.
Az aradi szoborgyalázás nem sokkal azután történt, hogy a román polgármester nyilvánosan felszólalt a magyar jelképek védelmében (ahogy a hétvégi akció után is tette). Az általa elítélt rendőrségi nyomozás az Új Jobboldal feljelentése nyomán indult, annak a szélsőséges szervezetnek köszönhetően, mely tavaly október 6-ai felvonulásakor is bőszen állította: az aradi Szabadság-szobor léte támadás a román állam ellen.
És mit tesz eközben a román állam? Hallgatólagosan igazat ad a gyűlöletkeltőknek, hiszen a kormány és az elnöki hivatal szóra sem méltatja a hétvégi gyalázatot.
Nap mint nap szembesülünk vele: szélsőséges szervezetek, magyarfaló sajtóorgánumok, hivatalos feljelentők, önkormányzati és parlamenti képviselők zavartalanul locsolgathatják a gyűlölet csemetéjét, s közben az első sorban ágaskodva ítélik el mélyen és megrendülten azt, ami ugyanabból fakad, csak máshol sajnos sokkal nagyobb és fájdalmasabb méreteket öltött.
Pontosan azért, mert a világ egyik részén gyűlöletre nevelt fanatikusok megbocsáthatatlan, vért követelő támadásként élik meg mások szabadságát.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)

Kányádi versei csendültek fel szerte a világon
A vers az, amit mondani kell – üzente a keddi, nemzetközivé bővülő felolvasómaraton résztvevőinek Kányádi Sándor, akivel telefonon sikerült kapcsolatba lépnünk.
„Azt üzenem mindenkinek, hogy a vers az, amit mondani kell. Mindenhol, ahol felolvasnak, ezt olvassák fel. Én sajnos nem tudtam részt venni a maratonon, de rendkívül boldog vagyok, hogy ilyen sokan olvassák ma a verseimet. Mindenkinek nagyon köszönöm és lehet, hogy alkalom adtán megszolgálom élő szóval ott, ahová eljutok" – mondta a költő a róla elnevezett idei rendezvény kapcsán, amelyhez több mint harmincháromezren csatlakoztak szerte a világból, így 12 ország 166 településén csendültek fel Kányádi-versek.
Gyerekek igyekeztek kezükben Kányádi-kötettel a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár felé, az intézmény volt ugyanis a központi helyszíne az országhatárokon átívelő felolvasómaratonnak. A rendezvényt első alkalommal 2009-ben szervezte meg a székelyudvarhelyi Hagyományőrzési Forrásközpont László Judit kezdeményezésére, azóta minden évben egy kiemelkedő magyar író műveiből olvasnak fel.
Tavaly vette át a szervezést a csíkszeredai megyei könyvtár, együttműködésben a Hargita Megyei Tanáccsal – akkor Móricz Zsigmond műveit olvasták fel 156 településen közel huszonnyolcezren. A rendezvény legfontosabb üzenete, hogy olvasni jó, olvasni öröm és együtt olvasni még jobb és még nagyobb öröm – fogalmazott az esemény megnyitóján Kopacz Katalin-Mária, a könyvtár igazgatója.
A megnyitón Szarka Gábor csíkszeredai konzul köszöntötte a jelenlevőket, aki ötödmagával érkezett, hogy bekapcsolódjon a maratoni felolvasásba. „Természetesnek tartjuk, hogy az irodalmat szerető székelyföldi közönséggel együtt olvas fel Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa is. Számunkra különleges élmény, hatalmas megtiszteltetés” – mondta a konzul.
Az eseményen elsőként Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke olvasta fel Kányádi Nagyküküllő című versét. Iskolás csoportok, kulturális intézmények, civil szervezetek és magánszemélyek egyaránt jelezték részvételi szándékukat a maratonon. A romániai településekről regisztrált felolvasók száma több mint 28 ezer, tízezerrel haladja meg a tavalyi összlétszámot.
Hargita megyéből 65 település közel 19 ezer felolvasóval, Maros megyéből 29 település, Kovászna megyéből 9 település csatlakozott a rendezvényhez, de jelentkeztek Kolozs, Brassó, Krassó-Szörény, Fehér, Szatmár, Szeben, Bihar, Bákó, Arad, Szilágy és Máramaros megyéből, valamint Bukarestből is.
Számos helyen a tavalyinál jóval többen olvastak fel, ugyanakkor sok volt az új jelentkező. „Idén bekapcsolódott Nagyvárad, ahol a megyei könyvtárban kétszázan olvastak fel, valamint Bukarest is – úgy látszik, a maraton sokat jelent a szórványban élő magyarság számára” – mutatott rá Kelemen Katalin, a megyei könyvtár munkatársa.
Úgy fogalmazott, a rendezvény nagyon megmozgatta az embereket, hiszen Kányádi verseit sokan szeretik, ismerik, és most több nyelven is lehetett felolvasni. Kelemen Katalin hozzátette, az előző évek tapasztalatai alapján az utólagos összesítésekből kiderül, hogy a felolvasók száma jóval nagyobb, mint ahányan előzőleg bejelentkeztek.
Csíkszeredában 20 intézmény csatlakozott a felolvasáshoz, a megyei könyvtárban több mint 2500-an olvastak fel a nap folyamán. A határon túlról február 16-ig közel 5000-en csatlakoztak a maratonhoz, összesen 12 országból, köztük Magyarországról, Szlovákiából, Ukrajnából, Szerbiából, Írországból, az Amerikai Egyesült Államokból, Dél-Afrikából, Svédországból, Svájcból.
Péter Beáta
Krónika (Kolozsvár)