Az űrlap alja
Az Év Kiadványa
Bihar megye, illetve az Érmellék első kétnyelvű térképe, Bihar megye felekezeti földrajza, A Partium közigazgatási földrajza című kötetek, valamit tucatnyi földrajztudományi publikációk és díjak után, dr. Szilágyi Ferenc geográfus ismét hallatott magáról. A Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusaként tanító mihályfalvi földrajztanár térképsorozata bekerült a Magyar Országos levéltár díjazott kiadványai közé.
A levéltár az Év Kiadványa 2014 kategóriában díjazta a Bihar és Hajdú-Bihar megyéket ábrázoló történelmi térképsorozatot. A kutatócsoport tagjai, akik a történelmi-közigazgatási adatbázis és térképsorozat készítésében közreműködtek, dr. Szálkai Tamás történész, Szikla Gergő főlevéltáros, mindketten a Hajdú-Bihari Levéltár alkalmazottai. Az egyéves kutatás keretében létrehozott adatbázisokból dr. Szilágyi Ferenc egy 26 ívből álló történelmi térképsorozatot készített, amely végigkíséri Bihar történetét a 16. századtól napjainkig, továbbá Hajdú vármegye és Hajdú-Bihar megye teljes közigazgatás-történeti fejlődését.
Az elkészült térképsorozatot előadásokkal egybekötve mutatták be: 2013 novemberében Debrecenben, tavaly februárban a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen, májusban pedig Érmihályfalván.
A kiállítási anyagból Debrecenben DVD is készült: Szálkai Tamás- Szikla Gergő- Szilágyi Ferenc Bihar és Hajdú-Bihar megye közigazgatási beosztásának története /1552-2013/ címmel. Ez került be a Magyar Országos Levéltár díjazott kiadványai közé, mely a szakmai kiadványok között harmadik helyezést érte el. A díjátadásra Budapesten, szervezett ünnepség keretében került sor az idén, február 4-én – tudtuk meg a díjazottól, dr. Szilágyi Ferenctől.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Ambrus Attila: A gyűlöletkeltő sajtó
Az elmúlt napok magyarellenes cselekedeteinek egyik oka a román nyelvű sajtó radikalizálódása, nacionalizmusa. Jószerével eltűntek a standokról a komoly lapok, s a világhálón a korábban mértéktartónak és mértékadónak bizonyult sajtótermékek címkéje alatt pszeudoújságírók, politikai agitátorok, sőt, megkockáztatom: fedett ügynökök beleblogolnak a többség–kisebbség viszonyába.
Nem meglepő, hogy ma már Oroszország után Magyarország a legellenszenvesebb ország a románok több mint felének. A legvalószínűbben amiatt a rémkép miatt, amelyet az új román nyelvű média a romániai magyarokról, illetve Magyarországról lefest.
Hogyan jutottunk idáig?
Az 1989-es decemberi fordulat ugyan a demokrácia eszméjének győzelmének tűnt, ám a román közmondás szerint az elmélet és a gyakorlat között elméletileg semmi különbség, gyakorlatilag viszont…
A másfél milliós magyar közösség politikai követelései miatt a szocializmusban valamelyest politikai korrektségre kényszerített újságírók, lapok, tévé- és rádióadók nacionalista retorikára váltottak. A diktatúra utolsó éveiben felmagasztalt egységes nemzetállamról kiderült, hogy tizenhárom nemzeti kisebbség lakja, nem lehet tehát nemzeti, és akkor elveszítheti a szintén Alkotmányban rögzített egységét is. Ki veszélyeztethetné az egységet, ha nem a másság?
Ráadásul a demokráciába való fájdalmas átmenet, a piacgazdaságra való válsággeneráló áttérés körülményei között – a változástól való természetes félelemből, illetve a terhes változások miatti bűnbakkeresésből fakadóan – felszínre tört a nacionalizmus, az idegen- és a fajgyűlölet. Az újságírók – a csalódott, zavarodott és megriadt többség szószólóiként és hír- illetve eszmeszolgáltatóiként – a placebo hatású, régebben is jól bevált politikai mítoszokat propagálták.
Négy – a két világháború között kelt és a kommunizmusban is éltetett –tévhitet propagált a román sajtó a kisebbségekről.
Az összeesküvés-mítosz a veszélyeztetett ország és a mindenütt, még a nemzetben is jelenlévő, a „nemzet testének” elpusztítására szövetkező ellenség mítosza. Az „ellenség” be is azonosítható: a másság. A hospes hostis modelljét a kilencvenes években a többségi sajtó gyakran alkalmazta a magyar és a zsidó kisebbségre.
A Megmentő-mítosz a demagógok és a hamis próféták eszköze, akik a legagresszívebben fejezik ki a kollektív reményeket és félelmeket. A România Mare párt folyóiratában karizmatikus vonásokat kölcsönzött önmagának Corneliu Vadim Tudor, a korszak legvehemensebb magyargyűlölője és antiszemitája.
Az Aranykor-mítosz általában a két világháború közötti évekre vonatkozik, az időszakot a romániai demokrácia csúcsaként emlegetik, megfeledkezve a Vasgárda tevékenységéről; a kisebbségeknek csak annyi jogot kellene biztosítani, mint amennyi az Antonescu diktatúrában volt – hangoztatták a lapok. Az Aranykort viszont sokan éppen a Ceauşescu-diktatúrában vélték felfedezni.
Az Egység mítosza szerint Romániának „egységes, nemzeti államnak” kell maradnia.
Az 1989 utáni román sajtó tökéletes hordozójává vált a kizárólagos mitológiáknak, amelyek iszonyodnak a különbözőségtől, és félnek a másságtól. A kilencvenes évek Romániájában a média volt az, amely befolyásolta, illetve meghamisította a politikát és a közéletet. A sajtó igen nagyhatalmú és egyszerű eszköz volt ez, melyet a szerzők arra használtak, hogy kiélezzék az olvasó elvárásait, és kifejezhessék, terjeszthessék saját előítéleteiket.
A kétezres évek elejére – a NATO- és EU-csatlakozás idejére és érdekében – csökkent a román sajtó magyar kisebbség iránti érdeklődése. A magyarellenes sajtótámadásokat mérsékelte az is, hogy az Romániai Magyar Demokrata Szövetség a különböző kormányok tagja lett.
Sokáig úgy tűnt, mintha a román sajtó a „roma évtizedeibe” lépett volna. A romákról alkotott képet a többségi sajtóban az általános bizalmatlanság és burkolt vagy nyílt gyűlölet alakította. Ez a kép hozzájárult az általánosítások és sztereotípiák fennmaradásához.
Ezeket az eszközöket használja fel ma a sugárzott hírmédia és az (ős)közösségi média a magyar közösség lejáratására. Sekélyes újságcikkek tömege jelenik meg, amelyek minimalizálják vagy elferdítik a magyar kisebbség kulturális hagyományait. Kétpólusúvá redukálják a valóságot (törvényes vagy törvénytelen, jó vagy rossz). Hiányos és ellenőrizetlen információkat közöl, amelyek forrása nem hiteles. A magyarokról negatív képet fest. A magyar kisebbségről szóló híradásokban hamis felvetéseket tematizál, azokat felnagyítja, főként ha méreteikkel veszélyérzetet kelthet a többségi médiafogyasztóban, a valós esetleg közös gondokat minimalizálja, elhallgatja.
A szimbolikus terekért tovább folyik a háború a kisebbség és többség közt, utóbbi nem mond le, csupán tagadja, hogy erről a szimbolikus térről teljesen ki akarja szorítani a kisebbséget.
Erre alkalmas eszköz a sajtó.
Ha ugyan sajtónak lehet nevezni.
U.i. És néha mi, magyar sajtósok sem vagyunk sokkal jobbak a Deákné vásznánál...
maszol.ro

Az RMDSZ most már intézményesen is segít a honosításban
Az RMDSZ eddigi is segítette az erdélyi magyarokat a honosításban, de most már intézményes formában teszi – jelentette ki Kovács Péter főtitkár a maszol.ro kérdésére a magyar kormány és az Eurotrans Alapítvány képviselői közötti szerdai megállapodásról.
Mint ismert, a megállapodást a Miniszterelnökség, a Külgazdasági és Külügyminisztérium, valamint a kolozsvári alapítvány képviselői írták alá Budapesten. Célja a honosítást igénylő személyek széles körű elérése annak érdekében, hogy az erdélyi magyarság számára még könnyebbé váljon az ügyintézés.
Kovács Péter elmondta, a megállapodás általános szöveg a magyar kormány és az Eurotrans Alapítvány közötti partnerségről. Lényege, hogy az alapítvány az RMDSZ-szel együttműködve intézményes formában is részt vesz a honosításban. Részleteit csak azután dolgozzák ki, miután véglegesült, hogy hány településre terjed ki, hány személyt kíván majd elérni a honosítás ügyintézésében segítő irodahálózat.
„Az RMDSZ eddig is segített a honosításban, ám ezentúl Erdélynek mind a 16 megyéjében támogatást kíván nyújtani az ügyintézésben. Mivel már nagy számú erdélyi magyar megszerezte a magyar állampolgárságot, most már el kell jutni a kisebb településekre is” – nyilatkozta a főtitkár. Magyarázata szerint eddig sokan azért nem igényelték az állampolgárságot, mert távol laknak a megyeszékhelytől, nem tudják, hogyan kell az iratcsomót összeállítani. Ezért az RMDSZ nagyon intenzív vidékjárást indít, akár ezer településre is el szeretne jutni, és konzuli napokat is szerveznek.
Új lendületet kapna a honosítás
Felvetésünkre Kovács Péter elmondta, a megállapodásra azért volt szükség, mert a magyar kormánytól korábban hasonló megbízásban részesülő demokráciaközpont-hálózat nem elegendő a feladat ellátására. „A magyar állam intézményeinek a statisztikái azt mutatják, hogy az elmúlt hónapokban jelentősen visszaesett az állampolgárság-igényléseknek a száma, és szükség volt arra, hogy újabb lendületet kapjon a honosítás. Az RMDSZ pedig olyan szervezet, amely rendelkezik az ehhez szükséges, erdélyi szintű hálózattal a munka elvégzéshez” – magyarázta a politikus.
A feladat ellátásához az Eurotrans Alapítvány anyagi támogatást is kap a magyar kormánytól. Ennek összege még nem ismeretes, a szerdán aláírt megállapodás sem tartalmazza. „Amikor letisztáztuk, hogyan fog működni az irodahálózatunk, akkor fogunk tudni költségvetésben is gondolkozni. Anyagi háttérre szükség lesz, hiszen a kiszállásokat, fordításokat, fénymásolásokat fizetni kell” – mondta az RMDSZ főtitkára.
Cs. P. T.
maszol.ro

Kelemen Hunor: nem lehet megtiltani a szólásszabadságot
Az állami intézmények iránti tiszteletemet nem kell különösebben bizonygatnom, de nem sértettem meg nyilatkozatommal a bírói, az ügyészségi, igazságszolgáltatási függetlenséget" - nyilatkozta a Transindex megkeresésére Kelemen Hunor. Az RMDSZ-elnök arra a Bírósági Felügyelet által hangoztatott álláspontra reagált, mely szerint megsértette az igazságszolgáltatás függetlenségét, amikor a Nagy Zsolt ügyében hozott bírósági ítélet kapcsán nyilatkozott.
A Bírósági Felügyeletet a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) értesítette arról, hogy a szövetségi elnök a Nagy Zsolt perében hozott ítéletet igazságtalannak minősítette az RMDSZ megalakulásának 25. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen. A Bírói Felügyelet szóvivője szerdai nyilatkozatában elmondta, a felügyelet helyt adott a megállapításnak, és a CSM holnapi ülésén napirendre tűzi az ügyet.
Kelemen Hunor elmondta, a nyilatkozata ügyéhez csak két rövid megjegyzést fűzne: egyrészt nem volt szándékában befolyásolni az igazságszolgáltatás függetlenségét, és nem is tehette meg, hiszen az ügy lezárását követően nyilatkozott, másrészt kellene érvényesülnie a szólásszabadság elvének.
"Az én álláspontom szerint itt egyrészt egy politikai nyilatkozatról van szó, és a szólásszabadságról, amit nem lehet megtiltani egy egyszerű polgárnak sem, képviselők, szenátorok esetében pedig végképp nem, még egy olyan államban sem, mint Románia. Másrészt én egy olyan ügyről beszéltem, amely már nincs az igazságszolgáltatás asztalán, egy lezárt ügyről van szó. Amikor én nyilatkoztam, akkor már megszületett a megfellebbezhetetlen végleges döntés, és a végrehajtása is elkezdődött, Nagy Zsolt akkor már a rahovai fogházban volt. Ilyen értelemben még akkor sem befolyásolhattam volna az igazságszolgáltatást, ha lett volna ilyen szándékom" - mondta el a politikus. Kérdésünkre, mi szerint ha holnap a CSM úgy dönt, hogy helyt ad a Bírósági Felügyelet megállapításának, akkor milyen mozgástere van a döntés ellen, megtámadhatja-e valamilyen fórumon, Kelemen Hunor elmondta, nem tehet egyebet azon túl, hogy azt tudomásul veszi. „Hasonló esetekre volt már példa, a Legfelsőbb Bírói Tanács és a Bírósági Felügyelet már Traian Băsescut is elmarasztalta, mondva, hogy befolyásolta az igazságszolgáltatást. Én abban reménykedem, hogy a Legfelsőbb Bírói Tanács a Bírói Felügyelet álláspontját felülbírálja, figyelembe véve mindazokat, amiket elmondtam: a szólásszabadság elvét és azt, hogy az ügy le volt zárva, amikor nyilatkoztam róla" - mondta. (hírszerk.)
Transindex.ro

Befolyásolta a bírókat
Befolyásolta az igazságszolgáltatás függetlenségét Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a Nagy Zsolttal kapcsolatban tett kijelentéseivel – állapította meg a Bírósági Felügyelet, amelyet a Legfelsőbb Bírói Tanács értesített arról, hogy Kelemen a Nagy Zsolt perében hozott ítéletet igazságtalannak minősítette az RMDSZ megalakulásának 25. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen. A Bírósági Felügyelet jelentését a Legfelsőbb Bírói Tanács mai gyűlésén elemzik ki.
„Az állami intézmények iránti tiszteletemet nem kell különösebben bizonygatnom, de nem sértettem meg nyilatkozatommal a bírói, az ügyészségi, igazságszolgáltatási függetlenséget” – véli a Kelemen Hunor, aki nyilatkozata ügyéhez csak két rövid megjegyzést fűzne: egyrészt nem volt szándékában befolyásolni az igazságszolgáltatás függetlenségét, és nem is tehette meg, hiszen az ügy lezárását követően nyilatkozott, másrészt kellene érvényesülnie a szólásszabadság elvének. „Az én álláspontom szerint itt egyrészt politikai nyilatkozatról van szó, és a szólásszabadságról, amit nem lehet megtiltani egy egyszerű polgárnak sem, képviselők, szenátorok esetében pedig végképp nem, még egy olyan államban sem, mint Románia. Másrészt én olyan ügyről beszéltem, amely már nincs az igazságszolgáltatás asztalán, egy lezárt ügyről van szó. Amikor én nyilatkoztam, akkor már megszületett a megfellebbezhetetlen, végleges döntés, és a végrehajtása is elkezdődött, Nagy Zsolt akkor már a rahovai fogházban volt. Ilyen értelemben még akkor sem befolyásolhattam volna az igazságszolgáltatást, ha lett volna ilyen szándékom” – fejtette ki. Arra a kérdésre, hogy ha a Legfelsőbb Bírói Tanács helyt ad a Bírósági Felügyelet megállapításának, milyen mozgástere van a döntés ellen, megtámadhatja-e valamilyen fórumon, Kelemen Hunor elmondta: nem tehet egyebet azon túl, hogy azt tudomásul veszi. „Hasonló esetekre volt már példa, a Legfelsőbb Bírói Tanács és a Bírósági Felügyelet már Traian Băsescut is elmarasztalta, mondva, hogy befolyásolta az igazságszolgáltatást. Én abban reménykedem, hogy a Legfelsőbb Bírói Tanács a Bírói Felügyelet álláspontját felülbírálja, figyelembe véve mindazokat, amiket elmondtam: a szólásszabadság elvét és azt, hogy az ügy le volt zárva, amikor nyilatkoztam róla” – mondta. (Transindex)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Féléves az ifjúsági zenekar
Féléves fennállását ünnepelhette vasárnap a dévai Szent Antal plébánián működő Ifjúsági zenekar. – Bár ez nagyon zsenge kornak számít, nekünk élménydús időszak áll a hátunk mögött – meséli Todor Franceska, a zenekar ifjú vezetője, aki tavaly szeptemberben döntötte el, hogy összehívja zenekedvelő társait és ifjúsági csoportot alakít. – Régóta járok ferences találkozókra és szinte irigykedve figyeltem, hogy mindenhol működnek ifjúsági csoportok, énekkarok. Úgy gondoltam, ezt nálunk is életre lehetne hívni, csak egy kis erőfeszítés kell hozzá. Megkértem a kántort, hogy segítsen és szóltam a társaimnak is. Örömmel láttam, hogy szinte első szóra tizenketten gyűltünk össze, és azóta is mindannyian kitartanak. Van egy gitárosunk, egy szintetizátoron játszó társunk és néhányan ritmushangszereken kísérjük a dalokat. Ez így éppen elegendő hangszerelés a 9-10 énekhang mellé. Nagyon jó kis csapatunk van – meséli Franceska.
A jó csapatot természetesen nem csupán a zene tartja össze. A közös pizzasütések, tekézések, kirándulások szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy meglegyen az összhang. – Általában hetente egyszer próbálunk, és ezekbe az alkalmakba is belefér a móka, a társalgás is. Ha viszont misére vagy szentségimádásra készülünk, akkor szinte napjában találkozunk, próbálunk és olyankor igyekszünk jobban odafigyelni a zenére. Még sokat kell fejlődnünk, meg jó lenne más ifjúsági zenekarokkal is megismerkedni. De amire vágytam, hogy mi fiatalok együtt énekeljünk, azt már sikerült elérni – mondja Franceska. A további cél az lenne, hogy legalább havi rendszerességgel sikerüljön bevezetni az ifjúsági miséket is. Farsang utolsó vasárnapját a Gyulafehérvári Főegyházmegyében az ifjúság vasárnapjaként tartják számon. Ez alkalommal a dévai Szent Antal templomban az ifjúsági zenekarnak a nagymisén is alkalma volt énekelni. – Szeretnénk rendszeressé tenni a templomi szereplésünket és az ifjúsági énekek által minél több fiatalt megszólítani, közelebb hozni a templomhoz, megerősíteni a hitben – mondja a fiatal karvezető.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Elsüllyesztett világ a csíkszeredai színpadon
Megfeneklett sorsú, a társadalom peremére szorult emberekről szól a Csíki Játékszín soron következő bemutatója, amelyet február 27-én 19 órától tekinthet meg a közönség.
„Gorkij Éjjeli menedékhely című műve egy létfilozófiai szimfónia, amely az emberi természetről sokrétegűen és nagyon mélyen beszél” – fogalmazott Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója a bemutató apropóján tartott szerdai sajtótájékoztatón. Az előadásban majdnem az egész társulat játszik. A produkció rendezője Victor Ioan Frunză, aki ötödik alkalommal dolgozik a csíki társulattal.
„Ez az előadás vizsga a társulat tagjai számára is és számomra is különösen nehéz próbálkozás. A szerző szociális témát dolgoz fel, amely az aktualitásán keresztül megmutatja, hogy az emberek nem tanulnak a múltbéli tapasztalatokból, és bár nem könnyen emészthető a szöveg, remélem, vad szépsége megérinti a nézőket” – mondta el Frunză.
Gorkij 1902-ben írt művének eredeti címe A mélyben, így Adriana Grand, az előadás díszlet- és jelmeztervezője egyfajta elsüllyesztett világot próbált megjeleníteni. „Mivel a színpadon felemelt tér van, valamilyen formában megpróbáltuk megjeleníteni ezt a süllyedést, ezt a bezártságot” – hangzott el.
Az előadásban Szatyin szerepében Kozma Attila látható, aki a munkafolyamatról beszélt. „Nagyon fontos – és kicsit furcsa is volt, hogy betartsuk azokat az instrukciókat is, amelyeket a szerző odaírt. A szöveghűség is lényeges, még a pontozásokat is be kell tartanunk, mert mindegyik egyfajta logikai egységet jelent. Bizonyos szempontból újra kellett tanulni ezt a fajta játékmódot” – mondta a színész.
Szabó Enikő szerint – aki Vaszilisza Karpovnát alakítja – az előadásban látható (menedék)hely szimbolikus. „Mindig foglalkoztatott, hogy hol is van ez a hely. De bárhol lehetne, ahol együtt vannak egyívású emberek” – fogalmazott a színésznő.
Gorkij szereplői Kosztiljov menhelyében kilátástalan társbérletben tengődnek, összezárva. Egy furcsa vándor érkezik közéjük, Luka. Az élet értelmét elveszettnek látó lakókkal ellentétben ő az emberi értékek tagadhatatlanságát vallja és sorstársai számára képes megcsillantani a reményt, mely mégis pusztító illúziónak bizonyul.
Victor Ioan Frunză magyarországi és erdélyi magyar színházaknál is számos alkalommal rendezett előadásokat. A magyar nyelvű alkotásaiért járó harminckét szakmai díj közül legfontosabbnak a magyar nyelvterület legjobb előadásáért járó, a gödöllői Stúdió- és Alternatív Színházak Fesztiválján odaítélt elismerést tartja. Több mint kétszáz előadást vitt színre, francia, német, jiddis és román nyelven is rendez, alkotásait ötvenegy hazai és külföldi szakmai díjjal jutalmazták.
A majdnem teljes társulatot felvonultató produkció díszlet-jelmeztervezője, Adriana Grand látványterveit többek között Prágában, Pozsonyban, Budapesten, Kolozsváron, Bukarestben, Temesvárott született színházi produkciókban láthatta a közönség. Grand 23 hazai és nemzetközi díj tulajdonosa, Andrei Șerban, Cătălina Buzoianu, Victor Ioan Frunză, Sanda Manu, Parászka Miklós, Tompa Gábor előadásaihoz is tervezett díszletet és jelmezeket.
Péter Beáta
Krónika (Kolozsvár)

Az űrlap alja
Évforduló és neptuni találkozó
Önvizsgálatra, „az RMDSZ teljességgel elhibázott neptuni irányvonalának teljes revíziójára, illetve korrekciójára”, valamint a pártirányítás személyi konzekvenciáinak levonására szólított fel Tőkés László EP-képviselő tegnapi, nagyváradi sajtótájékoztatóján.
Tőkés László az Erdélyi Magyar Nemzet tanács elnökeként üdvözölte az RMDSZ fennállásának 25. évfordulóját, mondván, hogy annak idején maga is alapítója volt a szervezetnek. Ugyanakkor kampányízűnek nevezték az ünnepségsorozatot, mondván, hogy Kelemen Hunor RMDSZ-elnök például nagyváradi beszédében maga is elismerte, hogy a kulturális és regionális autonómia illetve az állami támogatású magyar tannyelvű egyetem nem valósult meg.
Az EMNT elnöke az erdely.atlatszo.hu oldal neptuni találkozókról szóló sorozata kapcsán elmondta, hogy annak idején a Szövetségi Képviselők Tanácsa 1993 szeptember 25-i állásfoglalása szerint Tokay György, Borbély László és Frunda György meghatalmazás nélkül vett részt a tárgyalásokon az akkori román hatalom képviselőivel és ezzel jelentős károk okozott a szervezetnek. A Project on Ethnic Relations (PER) amerikai alapítvány moderálta tárgyalások a román fél érdekeit szolgálták, ugyanakkor az említetteknek anyagi előnyük is származott belőle, ami elfogadhatatlan.
Az EP-képviselő szerint ugyanakkor az RMDSZ is ebbe a csapdába esett, ennek eredményeként pedig már megszerzett jogaink is veszélybe kerülhetnek, ezt illusztrálja a például a zászló-vagy nyelvháború, a Székely Mikó Református Kollégium és Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem botrányos ügye, avagy az aradi Szabadságszobor meggyalázása is, ilyen helyzetben pedig ünneplés helyett önvizsgálatra van szükség.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Nincs ínyére a székely íz a fogyasztóvédelemnek
Hadjáratot indított a székely termékek ellen a Kovászna megyei fogyasztóvédelmi hivatal, amely legfrissebb közleményében a kihágások közt sorolta fel, hogy egy székelyudvarhelyi cég a hústermékeit „Gust secuiesc” (székely íz) felirattal forgalmazta.
Mircea Diacon, a hivatal vezetője érdeklődésünkre elmondta, „minden ostobaságot” nem lehet feltüntetni az élelmiszereken, a feliratozást szabályzó kormányhatározat ugyanis pontosan előírja, hogy mit tartalmazhat a címke.
Meglátása szerint a „Gust secuiesc” nem a termék összetevőjére vonatkozik. Diacon leszögezte: székely ízek márpedig nem léteznek, „egy élelmiszer édes, keserű vagy savanyú lehet”. „Egyre több helyen használják a székely jelzőt, előbb-utóbb lesz székely temető és székely illemhely is” – fogalmazott a fogyasztóvédelmi hivatal vezetője, aki szerint a székelységre vonatkozó hivatkozás használata élelmiszeripari-termékek esetében nem helyénvaló.
Elmondta továbbá, a céget a lejárt szavatosságú termékekért megbírságolták 2000 lejre, a székelyudvarhelyi vállalat pedig a felszólítás nyomán el is távolította az említett feliratot termékeiről.
A Kovászna megyei fogyasztóvédők egyébként közleményükben arról is beszámolnak, hogy egy baconi vállalkozó azt mondta az egyik ellenőrnek, hogy „fejszével kettéhasítja”, és azt is hozzáteszik, hogy a férfi magyar nyelven fenyegette meg a fogyasztóvédelmi illetékest.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Szászrégen: nem szavazták meg a költségvetést a magyar tanácsosok
Nem szavazta meg az idei költségvetést a hét szászrégeni RMDSZ-es önkormányzati képviselő, így is tiltakozva amiatt, hogy hozzászólásaikat, javaslataikat nem veszik figyelembe.
Nagy András szerkesztőségünknek elmondta: főként azt kifogásolták, hogy túl sok pénzt költenek kulturális, szórakoztató eseményekre, folyamatosan növelik az alkalmazottak számát, de a befektetések tételnél csupán a tavalyi munkálatok kifizetése szerepel.
„A helyi tanács nem egy valódi döntéshozó testület, nagy részben „bólogatójánosok” csoportja, akik mindig végrehajtják a polgármester-asszony utasításait. Akkor is, ha előzőleg a szakbizottsági üléseken egyetértenek a magyar tanácsosokkal, elfogadják érveléseiket” – fogalmazott Nagy András, aki érdeklődésünkre felsorolta, hogy melyek voltak a főbb kifogásaik. „A költségvetésben túl sok pénz szerepelt a kulturális rendezvényekre, összesen 1,2 millió lej. Azt gondoljuk, hogy ez túl nagy összeg, hogy szórakozásra költsük. Folyamatosan nő az alkalmazottakkal járó kiadás is. Maria Precup előtt 86 alkalmazottja volt a hivatalnak, ma már 107-re emelkedett számuk, s ezzel arányosan egyre többet költünk ilyen jellegű kiadásokra. Szerintünk ez nem indokolt, s ezt szóvá is tettük. Kértük, hogy fagyasszák be az alkalmazásokat. Fontosnak tartjuk, hogy Szászrégenben befektetések történjenek, hogy fejlődhessen a város. Ezért kifogásoltuk, hogy az idei költségvetésben majdnem semmi pénz nincs erre szánva, a befektetések tétel alatt a tavaly elvégzett munkálatok kifizetése szerepel. Ez szerintünk megengedhetetlen. Ezért is nem szavaztuk meg a költségvetést” – számolt be Nagy András.
Szászrégen polgármestere, Maria Precup cáfolta, hogy minden évben nőnének a személyzettel járó kiadások, azt nyilatkozva, hogy a tavalyihoz képest azért nőttek, mert az eddigiekhez hozzáadódott a helyi rendőröknek kötelező módon biztosított élelmiszer-utalványok összege. „Nagy adósságokat örököltünk, ezért ne csodálkozzanak, hogy állandóan csak a régi számlák kifizetésére jut pénzt. Évente 3,1 millió lejt kell kifizessünk csak a 2012-ig felvett kölcsönökre. Azért ilyen szűkös a költségvetés, mert mi kell visszafizessük, amit mások elköltöttek” – replikázott a polgármester.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Az átlátszó Neptun
Az Átlátszó.hu erdélyi permutációjának szerkesztői a honlap első publikációsorozatának témájául olyan kérdést választottak, amelynek aktualitása nem évül el mindaddig, míg az erdélyi politikát keresztbe metszi a román hatalomhoz való viszony mentén húzódó alapvető törésvonal. Valamint amíg közösségünknek lesznek olyan képviselői, akik többet szeretnének a román hatalom által cenzúrázott és koreografált látszatképviseletnél, míg a zsoldos-logika nem uralja el teljesen a politikai térképet. Más szóval, míg elég magyar él Erdélyben ahhoz, hogy kitermeljen magából egy olyan csapatot, amelynek tagjai számára nem az egyéni érvényesülés a cél, hanem a közösség képviselete.
Pályaív
A Neptun-ügyről sok mindent leírtak már az elmúlt 22 esztendőben, két mondatot mégis szánjunk a politikatörténeti vonatkozásnak. Neptunban az RMDSZ három élvonalbeli politikusa mandátum nélkül tárgyalt a román hatalom képviselőivel egy amerikai szervezet, a PER (Project On Ehtnic Relations) moderálása mellett, s adott alkalmat a román félnek arra, hogy minden érdemi engedmény nélkül kisebbségbarát színben tetszelegjen. Mindez 1993 júniusában történt, nem sokkal az ország Európa Tanácsba való felvétele előtt, amikor nem csökkenteni kellett volna a Romániára nehezedő bizonyítási kényszert, hanem növelni.
A most nyilvánosságra került anyag, s az Átlátszó 8 részben lehozott rezüméje nem rajzolja át alapvetően az eddig ismert képet. Talán új megvilágításba helyezi a jóhiszeműség kérdését, de e probléma nemzetpolitikai szempontból soha nem volt alapvetően releváns. Egyik oldalról a kártétel, amely az erdélyi magyar ügyet a Neptun-gate révén érte, független a részvevők jó- vagy rosszhiszeműségétől. Ráadásul három évvel később teljességgel irrelevánssá vált e kérdés, hiszen 1996. november 28-án az egész szervezetet állították neptuni pályára fittyet hányva hivatalos programnak, autonómiának, nemzeti önkormányzatnak. Másrészt a neptuni hármak addig és azt követően is az önálló, magyar érdekű autonomista politika és e politikát követők kérlelhetetlen ellenfeleiként nyilatkoztak meg. Politikai pályájuk megítélésének szempontjából mellékes, hogy mennyire voltak tisztában azzal: a neptuni tárgyalássorozat a román kirakatpolitika érdekeit szolgálja.
Három bomba ára
Az Átlátszó sorozata előtérbe állítja a szervezőket is. Az Egyesült Államok külpolitikai szemléletének a boszniai háború kapcsán lezajlott paradigmaváltásáról nem sokkal a Neptun-ügyet követően Borbély Imre írt politikai tanulmányt, kiemelve, hogy míg korábban az emberi és kisebbségi jogok képezték az amerikai megközelítés lényegét, és ezt az értékegyüttest akár destabilizáció veszélyének vállalásával is képviselte az amerikai külügy (legalábbis retorikai szinten), addig a boszniai háború hatására a stabilitás került előtérbe, akár az emberi és kisebbségi jogok sérülésének árán is. A feltárt anyag mindezt szépen aláhúzza. „Adunk 1-2 millió dollárt, három bombának az árát, és akkor talán elkerülhetjük a háborút” – foglalja össze az amerikai logikát az egyik interjúalany. Más kérdés, hogy mennyire volt reális veszélye a fegyveres konfliktusnak Erdélyben. Tokay György neptuni fogadkozását, miszerint „Erdély nem Jugoszlávia, és nem is lesz”, nem tartottuk anno szerencsésnek, hiszen a mondat szerencsés befejezése – „amennyiben biztosítják az erdélyi magyarság háromszintű közösségi autonómiáját” – elmaradt. Tárgyilagosan elemezve a kérdést viszont azt láthatjuk, hogy a rendszerváltás után véres összecsapások akkor voltak, amikor ebben a román hatalom érdekeltnek vélte magát, és megszervezte azokat (bányászjárások, vásárhelyi pogrom). A magyar fél mindig is kerülte mind a kérdés fegyveres megoldását, mind az azzal való fenyegetést, aminek számos oka van, legfőbb közülük a számunkra kedvezőtlen erőasszimetria. Kiderült az anyagból, hogy Larry Watts, a PER elemzője, aki a nyilatkozók szerint akár több titkosszolgálatnak is ügynöke lehetett, mindvégig a román álláspont felé hajlott, és felháborítónak tartotta, hogy az RMDSZ Csapó Józsefet is beválasztotta az atlantai delegációba. Miközben mit lehetett Csapó doktor szemére vetni? Mindössze annyit, hogy az autonómia következetes híve. Innen is látni, hogy a PER nem a kisebbségi kérdés megoldására törekedett, hanem tüneti kezelésre, „stabilitásra”. Ami ugyebár élesen ütközött és ütközik a magyar érdekkel.
Csörgés és duruzsolás
Nem meglepő, de új információ, hogy a kollektív jogok mentén való érvelésről maguk a magyar delegációtagok mondtak le 1993 tavaszán a gerzenseei találkozón, holott ekkor már érvényben volt az autonómiaprogram. A mandátum kérdésére vonatkozóan Allan Kassof, a PER vezetője azt állítja, hogy az RMDSZ delegálta a magyar részvevőket, beleértve a neptuni hármakat. Domokos Géza elnökségének idején akár elnöki mandátummal is bírhattak a tárgyalók, sőt, egyik tárgyaláson maga az elnök is részt vett, de az is biztos, hogy Domokos nem tartotta fontosnak informálni az autonomista többségű országos elnökséget. Erről az elnökség tagjai közös nyilatkozatban tájékoztatták a közvéleményt a Neptun-bomba felrobbanása után, cáfolva a hármak védekezését arról, hogy ők beszámoltak az RMDSZ vezetőségének.
Szintén új információ, hogy a részvevők anyagi juttatásban is részesültek: itt kiemelkedik a 2400 dollár értékű számítógép, aminek Frunda György volt a kedvezményezettje. Az Átlátszó szerkesztője szerint ez akkor megfelelt két évi nettó átlagfizetésnek. Aprócska protokollajándéknál jóval nagyobb gesztus volt ez, amely a korrumpálás szándékát is felvetheti, s nem kell nagy rosszindulat ahhoz, hogy a harminc ezüstpénz csörgését asszociáljuk az ajándék számítógép duruzsolásához.
Egy dologban mégiscsak egyetérthetünk Allan Kassoffal: „Véleményem szerint a PER legnagyobb sikere, hogy 1995 után négy évig az RMDSZ részt vett a kormánykoalícióban, ez pedig lehetőséget adott a közvetlen tárgyalásra a román féllel. Ezen felül olyan protokollrendszert sikerült kifejleszteni, amely lehetővé tette az RMDSZ számára, hogy akár ellenzékből is a kormánnyal együtt dolgozzon a magyar közösséget is érintő kérdésekben. Ez a PER-találkozók eredménye.”
Helyben vagyunk. A PER-folyamatot és a neptuni tárgyalás következményét magam is ebben látom megragadhatónak. A kormányzati szerepvállalásban és mindabban, amivel ez a tragikus lépés együtt járt: a román euroatlanti csatlakozás ingyenes támogatásában, az önálló külpolitika feladásában, a belső választás, a nemzeti kataszter összeállításának elmaradásában, az autonómiastatútumok kérdésének ad acta tételében, a társadalomszervezés elakadásában, az önkormányzatként való működés fokozatos pártelvűsítésében.
A PER munkatársai elégedettek lehetnek: sikerült semlegesíteni az erdélyi magyar nemzeti önkormányzatot betagolva azt a román hatalmi gépezetbe. Az erdélyi magyarság vészes fogyása pedig megkíméli mind a magyar, mind a román, mind pedig az amerikai szereplőket a távlati megoldásokon való gondolkodás kényelmetlenségétől.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Ahol a koldus megfordul
Van egy mondás annak jelölésére, hogy elfogyott az út, ami több okból is történhet: kezdődik a havas, vagy mezőföldi zsákutca végén járunk, netán a településfüzér utolsó stációjához érkeztünk. Erre mondjuk, hogy ott a koldus is megfordul. Létezik ennek egy komorabb változata is, s erről szűkebb baráti köröm fotóalbumában már másfél évtizede csoportkép tanúskodik, anekdotával fűszerezve, ami egy kérdésbe sűrítve fogalmazza meg a sorsba való beletörődés, saját vackunk-életünk hiábavalóságáról szóló sirámaink lényegét és üzenetét.
A képen kis csoport vidámkodik egy falutábla alatt, netán pálinkás butykos is volt a kezében azoknak a primipilusoknak, akik Felsőháromszék épített örökségét indultak tanulmányozni azon a hétvégén. A falutáblán Hilib, az Ozsdola községhez tartozó falucska neve, a történet pedig egyszerű: arra járt egy csupa ránc nénike, aki látva a sok szemüveges városit, ránk kérdezett: Hová mennek, lelkem? – Hilibbe. – Hilibbe? Hát oda miért?
A kérdésben benne volt a saját életének rezüméje, némi értetlenséggel megfűszerezve, hogy vajon miféle látnivalót remél találni a pár száz lelkes falucskában ez a városi népség, hiszen onnan jöhettek, ahol biztosan több, érdekesebb a látnivaló.
Utólag visszagondolva jogos volt a kérdés, hiszen kirándulásunk idején már hozzáférhetők voltak annak a felmérésnek az adatai, amelyek szerint szociológusaink megjósolták: 2025-re 38,93 százalékkal csökken 2002-höz képest a 14 és 18 év közötti diákok száma – s csak ez Háromszéken öt, 400 fős iskolával jelent kevesebbet. Le kell még szögeznünk, hogy sem a kétezres évek elején, de még ma sem vagyunk felkészülve a migráció okozta fogyás mérésére, kezelésére. A világ pénzesebb fele pedig elszívja a képzett fiainkat, a legjobbakat, akik jó mesteremberek, hajlandók keményen dolgozni, tanultak, ambíciósak és akarnak valamit kezdeni az életükkel – képességeikkel arányosan. Elmennek, még akkor is, ha a politika erről nem akar tudomást venni. Márpedig nem akar: Románia vezetői úgy beszélnek arról a három millió, életük virágában Nyugat-Európa gazdaságait erősítő, oda társadalombiztosítást fizető aktív lakosról, mintha ők ki sem tették volna a lábukat az országból. „A statisztikai hivatal szerint megvan a húszmillió” – ebbe az abszurd mantrába bukott bele a legerősebb párt legerősebb embere az elnökválasztáson.
De kanyarodjunk vissza legalább addig a pontig, a kétezres évek elejéig, amikor már tudatosulnia kellett volna, hogy az iskolás korú magyar népesség megállíthatatlan fogyásával állunk szemben: a demográfiai trendek nem hazudnak, s erről már a napokban kézzelfogható bizonyítékok láttak napvilágot. Az illetékesek bejelentették, hogy Háromszéken öt év óta folyamatosan csökkent a gyereklétszám, a 2010/2011-es tanévhez képes jelenleg 2855 diákkal, vagyis 114 osztálynyi gyerekkel kevesebb jár iskolába! Mindezt tetézte a hír, hogy ősztől bezár Hilibben az iskola, amit egyes szerzők a falu halálaként minősítettek, az érintetteknek erről Bözödújfalu sorsa vagy az égei iskola legutóbbi, 1983-as bezárása, a Fehér megyei Tűr magyar nevű, de magyarul alig beszélő polgárai jutott az eszükbe. Joggal: az iskola bezárása katasztrófa egy-egy kis közösség számára.
Egyetlen kérdésre kell ma válaszolnunk, mert fölösleges azon vitatkozni, képes-e fenntartani egy kétszáz valahány lelkes falucska egy iskolát. Nem tud. A kérdés: ha tudomásul vettük egy szemünk láttára zajló katasztrófa meglétét, vagyis az iskolai népesség fogyását, ami elkerülhetetlenül iskolabezárásokhoz vezet, mit tettünk a helyzet kezelésére?
Mert ez a katasztrófa ma is zajlik, a fogyás következményeit a fejkvóta tetézi, márpedig iskolákat saját erőből fenntartani nem tudunk, holott ez lenne a kézenfekvő megoldás.
A közösségnek kellene kezébe vennie az iskolakérdést, és megtennie azt, amit a szűk esztendők és a helyzet diktál: az oktatás eredménye bármelyik ponton mérhető, tehát az alapokon, az alapképzésen nem spórolhatunk, a nyolcadik osztály után viszont kegyetlen szűrőt kell alkalmazni, és az elméleti középiskolákból elitképzőt teremteni, ahová a legjobb 20 százalék kerülhessen. Egy sor dolog megoldódna ezzel, hiszen a középiskolák maradék tanári karát is szűrni tudnánk dupla fizetésért, a fennmaradó pénzeket pedig kapnák a kicsik, mert az alapoktatás életre szóló, és a fogyó magyarság nem engedheti meg magának, hogy a 14. évüket betöltött ifjainak fele funkcionális analfabéta legyen. Ma még azok. S még itt vagyunk, habár 2025-re már egymillió alatt lesz a magyarság lélekszáma, tízévenként 200 ezres ritmusban fogyunk, tehát nem engedhetjük meg magunknak a luxust, hogy „kapálatlan” ifjakat engedjünk ki a fogyó iskolák padjaiból.
Willman Walter
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Kutatóintézeti igazgató: a használaton múlik a nyelv megmaradása
A magyar nyelv megmaradása a mindennapi használaton múlik - emelte ki Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója csütörtökön a fővárosban, a Magyarság Házában.
Kántor Zoltán a Nyelv(használat) a gyakorlatban címmel rendezett tanácskozáson rámutatott: a nyelv nemcsak az identitás, hanem az autonómia jelentős eleme is. Amíg utóbbi nem születik meg, addig a nyelvhasználat elérése a legfontosabb.
Az igazgató jelezte: ez a hatodik, kifejezetten a nyelvi jogok kiterjesztésével foglalkozó konferenciája az intézetnek. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy ösztönzés is legyen a nyelvhasználatra - közölte.
Toró Tibor, a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem kutatója arról beszélt, hogy a nyelvhasználat alapvetően a képességen, a lehetőségen és az akaraton, a hajlandóságon múlik.
A kutató az anyanyelv nemzetközi napja alkalmából tartott rendezvényen elmondta: szerették volna feltérképezni a nyelvhasználat helyzetét azokon az erdélyi településeken, ahol a 20 százalékot meghaladja a magyarság aránya.
Az egyes polgármesteri hivataloknál áttekintve a helyzetet, közte a magyar nyelvű beadványokat, honlapokat, rámutatott: a weboldalak 44 százaléka csak román nyelvű volt. Jelezve, hogy a válaszok alapvetően a tömbmegyékből - Hargitából és Kovásznából érkeztek - hozzátette: a többségi településeken és megyékben volt inkább magyar nyelvű honlap. A saját tervezésű honlapok jó eséllyel két nyelven készültek.
A dokumentumokat tekintve 6,6 százalékban jelentek a formanyomtatványok magyarul, eközben azonban 14 százalék egyáltalán nem frissítette a honlapot. Kicsivel több mint a települések felén frissültek rendesen a weboldalak. A válaszadók 46 százaléka legalább egy határozatot, míg 37 százalékuk egyet sem fordított le magyar nyelvre.
Ahol ötven százalék feletti volt a magyarok aránya, ott felszólalnak a tanácsüléseken magyarul, ugyanakkor ez nem a polgármester személyén múlik – állapították meg, és kitért arra is, hogy az ügyfélfogadáson dolgozó magyarok aránya általában leképezi az etnikumot. Megjegyezte: nagyon kevés polgármesteri hivatalhoz érkeznek magyar nyelvű beadványok, azok is inkább a többségi településeken.
Bethlendi András és Talpas Botond, az Igen tessék! mozgalom képviselői a magyar nyelvhasználatot Kolozsváron tekintették át. Kutatásaik szerint az orvosoknál, illetve az egészségügyben igénylik az emberek leginkább (75,6 százalék) a magyar nyelvű ellátást, ezt követte az ügyvéd, jogász, közjegyző, illetve a piaci árus. Több mint 50 százalék volt az arány a busz, taxiszolgáltatás esetében is.
Arról, hogy mennyire fontos az eladó, árusító nemzetisége, a válaszadók több mint 50 százaléka azt mondta: inkább magyar eladót választana, ha lehetősége volna választani. 92 százalékuk úgy gondolta, hogy hivatalos helyeken fontos lenne a magyar nyelv használatának lehetősége.
A konferencia résztvevőit Grezsa István miniszteri biztos köszöntötte, és témájához kiállítás is kapcsolódik a Magyarság Házában. Budapest, (MTI) -

Budapesti és kolozsvári civilek együttműködését erősítő központ nyílik a fővárosban
Kolozsvár kapta 2015-re az Európa ifjúsági fővárosa címet, és a programsorozat keretében csütörtök este budapesti központ nyílik, hogy erősítsék a budapesti és a kolozsvári civil szféra kapcsolatát.
A kolozsvári programsorozat szervezői arról tájékoztatták az MTI-t, hogy az egy évre szóló Európa ifjúsági fővárosa program célja megerősíteni és támogatni az ifjúsági szervezetek aktív részvételét a társadalom alakításában, a fenntartható városfejlesztésben. A kolozsvári program azt is célként határozta meg, hogy összekösse Erdélyt, Romániát Európa nagyvárosaival. Ezt szolgálja a budapesti központ is, amely Kolozsvárt és az ifjúsági főváros projektet hívatott bemutatni a budapestieknek.
A központot csütörtök este nyitják meg a Mathias Corvinus Collegiumban. Az eseményen köszöntőt mond mások mellett Prőhle Gergely, az Emberi Erőforrások Minisztériumának nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkára, Tombor András, a Mathias Corvinus Collegium alapító kurátora és Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere. A megnyitón bemutatják a Bánffy Miklós művészi pályaképe című könyvet, majd kerekasztal-beszélgetést rendeznek Kolozsvár és Erdély szerepe a magyar gondolkodásban címmel. A beszélgetésen részt vesz Horváth Anna, Martonyi János volt külügyminiszter, Tamás Gáspár Miklós filozófus és Magdó János, Magyarország korábbi kolozsvári főkonzulja. A beszélgetést Prőhle Gergely vezeti.
Az európai ifjúsági fővárosa címet elnyerő önkormányzatnak lehetősége van arra, hogy bemutassa a város ifjúsági életét és fejlődését kulturális, társadalmi, politikai és gazdasági szempontból.
A szervezők véleménye szerint Kolozsvár mint Erdély történelmi fővárosa, valamint az erdélyi kultúra és oktatás fellegvára ideális otthona egy európai szinten jelentős kulturális eseménysorozatnak. Kolozsvár a legfontosabb kulturális intézmények, felsőoktatási és szellemi műhelyek mellett több országos civil szervezet székhelye, és a magyar történelmi egyházak életében is központi szerepet tölt be. A város 300 ezres lakosságának 20 százaléka főiskolai, egyetemi diák.
A budapesti iroda feladata, hogy az erdélyi kultúra bemutatásával, képzőművészeti kiállításokkal, koncertekkel, találkozókkal, előadásokkal, konferenciákkal segítse a Budapest és Kolozsvár, illetve a Magyarország és Erdély közötti kapcsolat elmélyülését, a párbeszédet. A központ az erdélyi és magyarországi ifjúsági szervezetek és mozgalmak egyik találkozóhelye lehet. Egyúttal a Kolozsvárról elszármazott magyarok fontos találkozópontjává is válhat.
A Bánffy Miklós művészi pályaképe című kötetet a Bánffy Miklós-emlékév keretében tavaly májusban a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történelmi Múzeumban rendezett Illúzió és tükröződés: Bánffy Miklós művészi pályaképe című kiállítás záró konferenciáján elhangzott előadások anyagából állították össze. A könyv gróf Bánffy Miklós politikai, irodalmi és színházművészeti munkásságát, valamint a bonchidai Bánffy-kastély hányatott sorsát mutatja be a második világháború végétől napjainkig. Bánffy Miklós (1873-1950) író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező, politikus, 1921-1922-ben a Bethlen-kormány külügyminisztere volt. Budapest, (MTI) -

Budapesten tart kiállítást az Igen, tessék! Mozgalom
Az anyanyelv nemzetközi napja alkalmából a Nemzetpolitikai Kutatóintézet meghívására rendezi be a Kincses többnyelvűség Kolozsváron című tárlatát az Igen, tessék! Mozgalom.
A korábban a kolozsvári Főtéren bemutatott kiállításanyagot a Nyelv(használat) a gyakorlatban című konferencián nyitják meg a Magyarság Házában, pénteken. Az eseményen kutatók és civilek ismertetik a kárpát-medencei anyanyelvhasználat tapasztalatait. Talpas Botond, az Igen, tessék! mozgalom elnöke illetve Bethlendi András ügyvezető Magyar nyelvhasználat Kolozsváron címmel ismertetik előadásukat.
A Nemzetpolitikai Kutatóintézet konferenciáján előadást tart egyebek mellett Beretka Katinka, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottsága részéről, Horony Ákos, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának jogsegélyszolgálata képviseletében, Toró Tibor, a Sapientia EMTE és a Bálványos Intézet kutatója, valamint Zsigmond József, a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat tagja.
A Kincses többnyelvűség Kolozsváron tárlat anyagai a mindennapi magánélet és a nyilvános anyanyelvhasználat kolozsvári történelmi példáit ábrázolják.
Paprika Rádió
Erdély.ma

MPP: hiteltelen az EMNP
Az MPP hiteltelennek tartja az EMNP azon javaslatát, hogy az RMDSZ ellenzékeként megalakult két erdélyi párt alkosson választási szövetséget a 2016-ban esedékes választásokon. A párt bővített elnökségének üléséről kiadott tegnapi közlemény szerint „az összefogást ugyanazok fogalmazzák meg, akik korábban a szakítást erőltették”.
A polgáriak bővített elnöksége úgy értékeli, hogy a választási szövetség csupán egy szűk csoport politikai túlélését célozza, és ellentétes az MPP érdekeivel. Ennek ellenére fontosnak tartják a párbeszédet, ezért a következő időszakban helyi szinten keresik azokat a nemzeti ügy iránt elkötelezett partnereket, akikkel közösen erősíthető a hiteles és felelős ellenzéki politizálás. A párt e konzultációt követően alakítja ki javaslatát egy esetleges jobboldali választási koalícióról, és tárgyalóasztalhoz ül az EMNP-vel – szögezi le a közlemény. Az MPP bővített elnöksége megállapította: a romániai belpolitikai életben zajló események megerősítik a magyar pártok együttműködésének szükségszerűségét. Az MPP továbbra is az RMDSZ konstruktív ellenzéke kíván lenni, és keresi azt az együttműködési formát a szövetséggel, amely által a legtöbbet meg tud valósítani a saját programjából.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Belföldi hírek
Polgári személyt a hírszerzés élére
Eduard Raul Hellvig európai parlamenti képviselőt, az NLP egyik alelnökét jelölte Klaus Johannis államfő a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) igazgatói tisztségébe. Döntését azzal indokolta, hogy szükség volt az RHSZ csapatának kiegészítésére, mert a szolgálat az utóbbi időben többször a média figyelmének középpontjába került.
„Olyan személyt kerestem, akinek megvan a felkészültsége ehhez a tisztséghez, akinek megvan a szükséges energiája, aki ismeri a politikai szereplőket, akinek vannak ismeretei a szolgálat tevékenységét illetően, és meghozza a szükséges nyugalmat erre a területre, másrészt biztosítékát jelenti annak, hogy a szolgálat korszerűsödni fog” – magyarázta döntését. Elmondta, hogy a jelölésről tanácskozott a pártokkal és a parlament két házának elnökével is. A külügyi hírszerző szolgálat szintén üres igazgatói tisztségére később nevezi meg jelöltjét. v A most 40 éves, erdélyi születésű Hellvig 1997-ben szerzett oklevelet a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem közigazgatási és politológia karán, 2006-ban pedig a George C. Marshall Biztonságpolitika Tudományok Európai Központjában. 2004-ben és 2012-ben bukaresti parlamenti képviselővé választották, 2012-ben rövid ideig a regionális fejlesztési és idegenforgalmi tárcát vezette. Hellvig akkor kerülhet az RHSZ élére, ha a két ház együttes ülésén a többség ezt megszavazza. A kérdést várhatóan jövő héten tűzik napirendre. A kormánykoalíciós pártok még nem döntöttek erről, az NLP és az RMDSZ meg fogja szavazni kinevezését. Kelemen Hunor elnök szerint a jelölt kiegyensúlyozott, jóérzésű, felkészült biztonságpolitikus.
A terrorizmusellenes harcot erősítené
Románia és Bulgária a schengeni övezethez való csatlakozása erősítené az Európai Unió terrorizmusellenes harcát – jelentette ki Bogdan Aurescu külügyminiszter, aki tegnap bolgár kollégájával, Daniel Mitovval megvitatta, miként tudják közösen elősegíteni a két ország csaknem négy éve késlekedő schengeni csatlakozását, amely továbbra is kiemelt cél mindkét fél számára. Romániának és Bulgáriának 2011 tavaszán kellett volna belépnie a belső határellenőrzés nélküli schengeni övezetbe, de ezt elhalasztották, miután több EU-tagállam kifogást emelt amiatt, hogy a két országban még igen elterjedt a korrupció. Aurescu szerint az EU terrorizmusellenes harcát azért erősítené a két ország felvétele, mert Brüsszel szélesebb körű adatbázishoz férhetne hozzá. Úgy vélekedett, kétség sem fér ahhoz, hogy a csatlakozás az EU előnyére válna, mert lehetővé tenné, hogy a terrorizmus elleni harcban hatékonyabbá váljon az együttműködés. Hozzátette: Románia gyakorlatilag már schengeni tagállamként viselkedik, de a tényleges integráció további lendületet adhat az együttműködési erőfeszítéseknek. Mitov kijelentette: a Schengen-tagságot el kell választani az igazságszolgáltatás monitorizálásától, amit Brüsszel 2007, a két ország uniós csatlakozása óta végez; a technikai feltételeket mindkét állam teljesítette.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elhunyt Jánosházy György
Életének 93. évében elhunyt Jánosházy György költő, műfordító, kritikus és szerkesztő. 1922. június 20-án született Kolozsváron, az unitárius kollégium elvégzése (1942) után a Bolyai Tudományegyetemen jogtudományi, majd a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán rendezői oklevelet szerzett.
Szerkesztője volt egyebek mellett az Erdély, az Igazság, a Művészet és a Korunk erdélyi lapoknak, a kolozsvári Állami Magyar Opera dramaturgjaként és rendezőjeként is dolgozott 1949 és 1958 között. 1969-től 1990-ig a marosvásárhelyi Igaz Szó folyóirat főszerkesztő-helyettese volt, majd 1991-ig ugyanezt a funkciót töltötte be az Igaz Szó utódjánál, a Látónál. Nekrológjában Markó Béla kifejtette: Jánosházy György halálával olyan értelmiségit veszített Erdély magyar kultúrája, aki a legnehezebb időkben is mércének számított a közéletben. Sok műfajú alkotó volt, és költőként, román, angol, francia, olasz, spanyol, katalán, német szerzők fordítójaként, irodalmi tanulmányok vagy operaszövegek szerzőjeként ugyanaz az értékközpontúság és pontosság, biztos értékítélet jellemezte. 1989 után ismét teljes energiával tért vissza a költészethez, szonettkönyvek sorával gazdagította a magyar irodalmat, közben több Shakespeare-drámát újrafordított, és a világirodalom klasszikusait is értő, míves fordításban adta a magyar olvasók kezébe.
Jánosházy György /Kolozsvár, 1922. jún. 20. – Marosvásárhely, 2015. febr. 19./
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jánosházy György halálára
Jánosházy György halálával olyan értelmiségit veszített Erdély magyar kultúrája, aki a legnehezebb időkben is mércének számított közéletünkben. Költői, színház- és művészetkritikusi, szerkesztői munkásságával nap mint nap bizonyította, hogy alkotni csakis a legnagyobb igényességgel érdemes.
1922. június 20-án született Kolozsváron, jogtudományi, majd rendezői oklevelet szerzett, és már 1943-tól rendszeresen közölt verset, műfordítást. Sokműfajú alkotó volt, de akár költőként, akár román, angol, francia, olasz, spanyol, katalán, német szerzők fordítójaként, akár irodalmi tanulmányok vagy operaszövegek szerzőjeként ugyanaz az értékközpontúság és pontosság, ugyanaz a biztos értékítélet jellemezte. A Kolozsvári Állami Magyar Opera dramaturgjaként és rendezőjeként, a kolozsvári Erdély, Igazság, Korunk, a marosvásárhelyi Művészet szerkesztőjeként, az Igaz Szó, majd a Látó főszerkesztő-helyetteseként jelentős irodalom- és színházszervezői szerepet töltött be.
Hallgatásának is fontos üzenete volt, hiszen 1947-es, Az őrült nagyúr jármában című első kötete után sokáig nem jelentetett meg egy újabb önálló verseskönyvet, viszont számos magas színvonalú fordításkötetet, művészeti monográfiát jegyzett, esszéi, tanulmányai ugyancsak folyamatos alkotókedvét bizonyították, és módot adtak neki arra is, hogy egy zárt társadalomban ablakot nyisson olvasóinak a világkultúrára.
Az 1989-es rendszerváltás után ismét teljes energiával tért vissza a költészethez, szonettkönyvek sorával gazdagította a magyar irodalmat. Közben pedig több Shakespeare-drámát újrafordított, és a világirodalom klasszikusait is értő, míves fordításban adta a magyar olvasók kezébe.
Hosszú időn át cselekvően részt vett a Romániai Írószövetség munkájában, jelentős kollégánktól, barátunktól búcsúzunk el most, de életműve velünk marad, alkotói igényessége továbbra is példa lesz számunkra.
A Romániai Írószövetség
Marosvásárhelyi Fiókja nevében
Markó Béla elnök
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház közössége megrendüléssel értesült
JÁNOSHÁZY GYÖRGY
költő, író, szerkesztő, színházi szakember haláláról.
Jánosházy György 1922-ben született Kolozsváron. Előbb jogi, majd színházi rendezői oklevelet szerzett a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben, és későbbi pályafutásában mindvégig jelentős helyet foglalt el a színházhoz, a színművészethez kötődő tevékenység.
Az 1960-as években két szakaszban is volt a Marosvásárhelyi Állami Színház irodalmi titkára, mely periódusban jelentős előadások színreviteléhez járult hozzá. Szerkesztőként, a művelődési lapok kulturális rovatának munkatársaként vagy vezetőjeként értő és lényegretörő kritikákkal véleményezte a társulatok tevékenységét. A Marosvásárhelyen zajló színházi életet mindig kiemelt figyelemben részesítette. Erről tanúskodnak olyan írásai, mint A költő igaza, avagy a rendező bátorsága (Az ember tragédiája) – Igaz Szó, 1975, Állítsátok meg Arturo Uit! – Utunk, 1976, A játék komolysága – Sütő András vígjátéka (Vidám sirató egy bolyongó porszemért) – Utunk, 1977, Trójában hull a hó – Utunk, 1982, Hol a sirály (Sirály) – Erdélyi Napló, 1996, de emlékezetesek a Marosvásárhelyi Rádióban Jászberényi Emesével folytatott színházértékelő társalgásai is.
Műfordítóként az angol, francia, olasz, spanyol, katalán és német irodalom remekeit osztotta meg a magyar olvasó- és színházi közönséggel. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház 2001-ben mutatta be a katalán Josep Maria Benet i Jornet drámaíró Színésznők című darabját az ő fordításában. Műfordításai (pl. Shakespeare összes drámája), kultúrtörténeti jelentőségű esszéi, képzőművészekről készült kismonográfiái, szonettjei mindenki számára emlékezetes olvasmányélményt jelentenek.
2014-ben a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház és a Látó folyóirat a közölt színházi szövegek alapján Gáspárik Attila javaslatára, a színház kategóriában Christopher Marlowe: Nagy Tamerlán című művének fordításáért különdíjban részesítette Jánosházy Györgyöt.
Távozása nagy veszteséget jelent az erdélyi és az összmagyar kultúrának egyaránt.
Jánosházy György emléke előtt kegyelettel hajt fejet
a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház.
Népújság (Marosvásárhely)

Temes megyében is elindult a Rákóczi Szövetség Beiratkozási Programja
„Magyar gyerek számára legjobb döntés a magyar iskola”
A Bánságban is magyar iskolaválasztásra buzdítottak a Rákóczi Szövetség képviselői, akik február 18-án, szerdán Temes megyében is elindították Beiratkozási Programjukat. A Bartók Béla Elméleti Líceum óvodaépületében, az iskola Nyílt Napja keretében, a nagycsoportos óvodások szüleivel találkozott dr. Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke, valamint Csáky Csongor főtitkár és Pálinkás Barnabás szervezeti munkatárs. A Szövetség képviselői 200 magyarul beszélő Temes megyei iskolakezdés előtt álló óvodásnak hoztak ajándékot, a szüleiket megszólító levél kíséretében.
Szűknek bizonyult a magyar óvoda terme azon temesvári kisgyermekes szülők számára, akik komolyan érdeklődnek a magyar nyelvű oktatás iránt. A szép számú jelenlevőt és a jeles vendégeket dr. Erdei Ildikó, a Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatója köszöntötte. „A Rákóczi Szövetség képviselői eljöttek megerősíteni bennünket abban a hitünkben, hogy igenis fontos a közösségünknek, nagy érték a magyar nyelvű iskola” – mondta dr. Erdei Ildikó.
Dr. Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke hangsúlyozta: „A legfontosabb a számunkra a magyar nyelv és a magyar identitástudat megőrzése a határon túli régiókban, a magyar nyelven történő oktatás, ami úgy érzem, jó úton van afelé, hogy megerősödjék”. Dr. Halzl József ezt két példával igazolta: a Felvidéken, ahol ez a beiratkozási ösztöndíj-támogatás megvalósult, tavaly 110 gyermekkel több iratkozott magyar iskolába, mint az előző évben, ebben az évben pedig 52 gyerekkel több iratkozott be, mint a tavaly. „Ha meggondoljuk, hogy általában a gyereklétszám csökkenő tendenciát mutat, akkor ez az eredmény még inkább örömteli” – mondta a Rákóczi Szövetség elnöke.
Csáky Csongor főtitkár összefoglalta a 2004-ben a Felvidéken elindított Beiratkozási Program eddigi eredményeit. „Azért jöttünk két évvel ezelőtt Bihar megyébe, a múlt évben Désre és most Temesvárra, hogy az itt élő magyar embereknek elmondjuk: magyarnak lenni nem rossz, hanem jó! A magyar iskola egy többlet lehetőség mind a gyermeknek, mind pedig a közösségnek. Mi azt valljuk, hogy aki magyar létére magyar iskolába jár, az a legjobb döntést hozta, nem csak azért, mert a pszichológusok szerint jobban kiteljesedő ember lesz később, hanem azért is mert egy temesvári magyar iskolában mindenki megtanul románul. Egy itteni magyar iskola a román kultúrát is átadja olyan szinten, amit a magyar gyereknek tudnia kell és ez az iskola szavatolja, hogy a gyerek nem fog elfelejteni magyarul. A határ menti régióban a magyar nyelv olyan többlet, ami a gyerek hosszú távú boldogulását is segíti”. Csáky Csongor végezetül elmondta, hogy a Rákóczi Szövetség képviselői ajándékcsomagokat is hoztak a magyar gyerekeknek, amelyek óvodások számára is hasznos ABC-s, számolós könyveket, egy mese CD-t, egy képeslapot és egy levelet tartalmaznak. „A kísérő levélben összefoglaltuk, hogy miért érdemes Temesváron egy magyar embernek magyar iskolát választani, 12 pontban soroljuk az érzelmi és az észérveket a magyar iskola mellett. Van benne egy ösztöndíj-ígéret is, arra az esetre, ha a gyerek valóban magyar iskolában kezdi ősszel a tanévet. Ez a 10 000 forintos ösztöndíj inkább jelképes, a hangsúly azon van, hogy a magyarországi társadalom ilyen formában szeretné kifejezni a szolidaritását” – mondta a Rákóczi Szövetség főtitkára.
Pálinkás Barnabás szervezeti munkatárs azzal egészítette ki az elhangzottakat, hogy a Rákóczi Szövetség nem csak az elsősöket vagy iskolába igyekvő magyar gyermekeket támogatja, hanem ott áll mellettük egészen az egyetem végig. „Általános iskolások részére anyanyelvi táborokat szervezünk – mondta Pálinkás Barnabás –, de a fő hangsúly a középiskolás korosztálynak szóló programokon van. Mindkét temesvári magyar középiskolában működik a Rákóczi Szövetség ifjúsági szervezete, ilyenből több mint 230 van már az Kárpát-Medencében. Az ő számukra szervezünk ingyenes táborokat, képzéseket, diákutaztatási programot, ami lehetőség arra, hogy egy iskola egy másik országban levő magyar iskolához látogathasson. Egyetemisták számára is szervezünk képzéseket, találkozókat, nyári egyetemeket. Remélem, hogy ez a mai találkozás egy hosszú távú kapcsolat kezdete, amely az egyetemi évek végéig tart” – mondta befejezésül Pálinkás Barnabás.
A következőkben Csáky Csongor főtitkár átadta az ajándékcsomagokat az iskolakezdés előtt álló magyar gyerekek szüleinek, abbéli reményét fejezve ki, hogy ősszel ismét találkoznak a beiratkozási ösztöndíj átadása alkalmából. Hasonló találkozóra került sor szerdán délután Újszentesen, ahol a Szövetség elnöke szerint „bíztató képet kaptak a magyar oktatás jövőjét illetően”. A többi Temes megyei településre a Bartók Béla Alapítvány programfelelősei viszik el a Beiratkozási Program hírét és az ajándékcsomagokat.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Piknikezés a többnyelvűségért és a multikulturalizmusért
Kutatóintézeti igazgató: a használaton múlik a nyelv megmaradása
A kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezéséért „lobbizó” Musai-Muszáj kezdeményezőcsoport ezúttal is csütörtökre hirdette meg villámcsődületét, Karolina/Múzeum téri piknikezését.
A tegnapi rendezvényen az időjárás is a piknikezőkkel tartott, hiszen ha melegnek nem is, leáldozó napsütésnek örvendhettek azok a személyek, akik az izolírokon ülve kitöltötték a polgármesteri hivatalhoz benyújtandó, a kétnyelvű helységnévtáblákat igénylő formanyomtatványokat. Közben Budapesten Kincses többnyelvűség Kolozsváron címmel nyitott tárlatot az Igen, tessék! mozgalom az anyanyelv nemzetközi napja alkalmából, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet által szervezett konferencián, amelyen Toró Tibor, a Sapientia-EMTE kutatója is beszámolt az erdélyi önkormányzatok vélt és valós többnyelvűségéről. A magyar nyelv megmaradása a mindennapi használaton múlik – állapította meg Kántor Zoltán, a Kutatóintézet igazgatója.
Szabadság (Kolozsvár)

Ponta utolsó napjai?
Victor Ponta kiterjedt családjának viselt dolgai kerültek legújabban a DNA vizsgálódó górcsöve alá, s az első eredmények elrettentő helyzetképet mutatnak. A miniszterelnök és családja, valamint ugyancsak kiterjedt baráti köre olyan törvénytelenségekbe keveredett, melyek kimerítik a szervezett bűnözés ismérveit, s ráadásul európai pénzek elcsaklizálásával gyanúsítják őket, ami azért súlyosabb bűnnek számít, mintha a saját zsebünkből (értsd: az adófizetők pénzéből) lopnánk, mert még esetleg azt a Brüsszelt is ellenünk hergeli, amely mindeddig oly elnéző volt a romániai korrupcióval szemben. Figyelmeztetni ugyan figyelmeztetgetett néhányszor, de sem kötelezettségszegési szándékkal, sem notórius tolvajkodással nem vádolta meg Romániát. Bizonyára azért nem, mert nincsenek hazai „följelentői”, hiszen ha az ország jó híréről, érdekeiről van szó, akkor a romániai szocdemek, liberálisok, posztkommunisták és nyugatimádók példásan összezárnak, még akkor is, ha idehaza kitolják egymás szemét. Ebben az egyben lehetne tanulni tőlük, de nem biztos, hogy igazán érdemes.
Szóval, a Ponta-dinasztia nyaka körül szorulni látszik a hurok, s csak most látszik, hogy milyen kiterjedt és jól szervezett família ez, mely a miniszterelnökké fölkent Victoraș vállain nyugszik és óvó karjai alatt tevékenykedik. Nyilván, az üzleti életben, de inkább a pénzügyi, gazdasági üzelmekben. A mama, a húgocska, az unokatestvér, a sógor, az unokaöcs, majd minden közeli és távoli rokon benne van a nagy családi bizniszben, s hogy teljes legyen a kép, a polip további karjait a jó barátok és azok jó barátai adják.
Élükön Sebastian Ghiță mesterrel, a frissiben támadt új sajtócézárral, aki most már a legjobb úton van ahhoz, hogy kövesse nagy tanítómestere és szellemi mentora, Dan Voiculescu útját – egyenesen a börtönbe. Hogy a többiekkel mi lesz, arról talán korai még beszélni, mert egyelőre az ellopkodott pénzek megközelítő pontosságú összegét sem tudhatjuk, de ami késik, nem múlik. Ponta egyszer büszkén említette felmenői olasz eredetét, s ha ez a minőség valahogyan összefüggésbe hozható a maffiózó hajlammal, akkor az alma nem esett messze a fájától, bár a rokonság azóta bőséges oltyán beütésekkel gazdagodott, a szicíliai erényeket honi kiválósággal ötvözve.
Magyari Lajos
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A magyar érdek
Az orosz elnök budapesti látogatására egy olyan forrongó és folyamatosan változó politikai és katonai helyzetben került sor, mely nem csak a világ nagyhatalmait kényszeríti stratégiájuk felülvizsgálatára, hanem a kisebb államokat is. Ez a megállapítás pedig Magyarországra hatványozottan érvényes, hiszen földrajzi elhelyezkedése, történelme, uniós és NATO-tagsága, valamint a 200 ezer magyar ajkú kárpátaljai lakos okán nem csak közvetlenül érintett a fegyveressé fajult orosz–ukrán nézeteltérésben, hanem ennek rendezésében is kulcsszerepet játszhat.
Éppen ezért örvendetes, hogy Orbán Viktor nem futamodott meg a hirtelen elébe tornyosuló, óriási lehetőségeket és veszélyeket rejtő feladat elől, hanem vérbeli és nemzetéért felelősséget érző politikushoz méltón felvállalta a békés megoldás rá eső részét. Magas fokú diplomáciai érzék, elemzőkészség, önbizalom, bátorság szükségeltetik egy ilyen lépés megtételéhez, ugyanis a háttérben munkálkodó, nyereséghajhász erők ellenérdekeltek az orosz–ukrán és orosz–amerikai ellentétek békés rendezésében, így bármit elkövetnek a megakadályozása érdekében.
Tiszteletre méltó és tekintélyt parancsoló tehát ez a kockázatvállalás mellett önálló mozgásteret is biztosító magatartás, melyet, ha siker koronáz, annak gyümölcseiből még az utódaink utódai is részesülhetnek. Ahhoz azonban, hogy ez bekövetkezhessen, a nemzetnek is fel kell sorakoznia miniszterelnöke mögé, s támogatnia őt a kiszélesedő háború megakadályozásáért, illetve az érdekeink érvényesítéséért tett erőfeszítéseiben.
Ugyanakkor meg kell értetni a hazugságokkal etetett néppel, hogy Orbán nem akarja az 1849-es, 1944-es vagy 1956-os orosz beavatkozás és tragikus következményei emlékét a tudatunkból kitörülni. És a jelentőségét sem szeretné növelni, mindössze egy ésszerű és kölcsönös előnyökön nyugvó viszony kialakítására törekszik a szomszédos katonai, politikai és gazdasági nagyhatalommal, mely Európa legnagyobb számú nemzetiségével rendelkezik, kisebbségi kérdésekben tehát természetes szövetségesünk. Ráadásul ebben az elfajult vitában az oroszoknak van igazuk, mert tőlük is (meg)vonták a nyelvhasználat jogát.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Keresztülhúzott diáktervek
Aggasztja az erdélyi és partiumi diákokat, pedagógusokat a hír, miszerint ősztől megszűnhet a magyar nyelvű gyógyszerészképzés a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE).
Bár ez a képzéstípus már korántsem olyan népszerű, mint az előző években, a vásárhelyi felsőoktatási intézmény vezetőinek a bejelentése számos diák terveit áthúzta. Sokan közülük külföldön folytatnák tanulmányaikat, mások kénytelenek a román nyelvű képzést választani.
„Elkeserítő, ami történik, tanácstalanok vagyunk” – fogalmazott Barta Mónika csíkszeredai biológia szakos tanár, akit munkatársunk arról kérdezett, a székelyföldi városban tanuló végzősöket hogyan érintette Leonard Azamfirei rektor múlt heti bejelentése.
A Márton Áron Gimnázium pedagógusa – aki rendszeresen részt vesz a MOGYE-re készülő helyi diákok felkészítésében – azt mondta, Hargita megye legnagyobb tanintézetéből hagyományosan sokan felvételiznek a MOGYE-re, és bár legtöbben az orvosi szakot választják, az idei végzős évfolyamból tudomása szerint 10-12 diák a magyar tannyelvű gyógyszerészeti szakra készül.
„Ezek a végzősök legalább másfél éve készülnek a felvételire. Kiváló képességű, komoly gyermekekről van szó, akik rendszeresen tantárgyversenyeken vesznek részt, és akik előtt most bezárulni látszik a lehetőség, amiért már rég küzdenek” – mutatott rá a pedagógus.
Barta Mónika elmondta, már tájékoztatta az érintett diákokat a vásárhelyi felsőoktatási intézmény terveiről, de még nem beszélték meg a diákokkal, hogy ez miként érinti őket, és mit tehetnének. „Míg nem születik végleges döntés az ügyben, nem is tudunk tanácsot adni a végzősöknek” – tette hozzá. Úgy véli, ez egyébként sem lesz könynyű, hisz ők kémiából készültek, és kevés más lehetőség nyitott előttük, esetleg vegyészmérnöki vagy kémia szakra mehetnének – említette Barta Mónika.
Létfontosságú a magyar gyógyszerészképzés
A Székelyföld számára létfontosságú, hogy Marosvásárhelyen legyen magyar nyelvű gyógyszerészképzés – mondta el megkeresésünkre Szabó Péter. A Kovászna Megyei Gyógyszerészkamara elnöke szerint a székely megyékben élő magyar fiatalok szempontjából is fontos, hogy a térségben működjön egy minőségi oktatást szavatoló egyetem, ahol anyanyelven sajátíthatják el a szakmát.
„Azok a székelyföldi fiatalok, akik a gyógyszerészi hivatást választották, általában Marosvásárhelyre mentek tanulni, alapvető, hogy magyarul sokkal jobban megtanulhatják a mesterséget” – szögezte le Szabó Péter. A gyógyszerészkamara elnöke szerint olyan gyógyszerészekre van szükség, akik ismerik a magyar szaknyelvet, a betegekkel, orvosokkal is meg tudják értetni magukat.
Irány külföld…
„Nagyon rosszul érintenek engem a marosvásárhelyi gyógyszerészeti egyetem akkreditálása körüli gondok, mivel százszázalékosan biztos voltam eddig abban, hogy oda felvételizek” – nyilatkozta érdeklődésünkre Ludróczky Brigitta. A szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium végzőse szerint amint megtudta, hogy problémák lehetnek az általa választott szakkal, úgy döntött, tájékozódik más lehetőségek felől. Mint elmondta, mivel magyar nyelven szeretne továbbtanulni, elsősorban a magyarországi egyetemek által nyújtott képzésekkel ismerkedik.
Csalódottak a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium diákjai is. Van, aki úgy érzi, már nem lenne ideje megtanulni a román szaknyelvet, mások viszont hajlandóak románul is tanulni a cél érdekében. Mátéfi Gréta Tamara két éve döntött a patikusi pálya mellett, és elszomorítónak tartja a hírt, miszerint lehet, ősztől nem kezdheti el az ehhez szükséges képzést.
„Sokat készültünk eddig a felvételire, feladatokat oldottunk meg. Elég nagy baj lenne, ha nem indulna magyarul a szak, mert nem tudom, akkor hová mennék. Ahhoz, hogy a román tagozatra felvételizzek, már nem lenne elég időm, hogy megtanuljam a szakszavakat. Második opcióm az orvosi egyetem” – fogalmazott a végzős.
„Szomorú lennék és csalódott, ha nem indulna magyar nyelvű gyógyszerészeti szak idén – mondta Turós Gréta, aki nyáron döntötte el, hogy gyógyszerész szeretne lenni. – Ha nem lesz más választásom, a román tagozatra felvételiznék, mert eldöntöttem, hogy ezt a pályát választom. Tudom, hogy nehéz lenne, mert tizenkét évig magyarul tanultam, és a felvételire újra kellene tanulnom az anyagot”.
Népszerűbb az orvosi
A székelyudvarhelyi természettudomány szakirányú gimnáziumi osztályok diákjai körében az orvos- és a fogorvosképzés a legnépszerűbb – tudtuk meg a városi tanintézetek vezetőitől. A Tamási Áron Gimnázium igazgatója, Laczkó György munkatársunknak elmondta, korábban készítettek egy felmérést a diákok körében, eszerint jelenleg egyetlen végzősük sem választaná a gyógyszerészeti szakot Marosvásárhelyen.
Hozzátette, ennek ellenére az előző években is bőven volt arra példa, hogy diákjaik közül sokan meggondolták magukat az utolsó száz méteren. Laczkó úgy véli, amennyiben megszűnne a magyar tannyelvű képzés, bizonyára sokakat eltántorítana a beiratkozástól.
A Krónika által megkérdezett kolozsvári magyar diákoknak nem áll szándékukban Marosvásárhelyen tanulni, hiszen orvosi és gyógyszerészeti egyetem van Kolozsváron is, s ha mégis elhagynák a kincses várost, akkor külföldön tanulnának inkább tovább.
Csete Melinda, a János Zsigmond Unitárius Kollégium 11. osztályos diákja lapunknak elmondta, számára kézenfekvőbb a szülővárosi opció. Hozzátette: a hétvégén egy biológia tantárgyversenyen nagyenyedi diákokkal beszélgetett a MOGYE helyzetéről. „Szóba került a jelenlegi helyzet is, a diákok többsége azt mondta: abban az esetben, ha nincs lehetőségük arra, hogy anyanyelvükön tanuljanak tovább, akkor inkább Kolozsvárra jönnek, mert úgy tudják a kolozsvári egyetem amúgy is színvonalasabb” – mondta a 17 éves diáklány.
Amint arról beszámoltunk, jelen állás szerint a MOGYE nyáron száz helyre hirdet felvételit a gyógyszerészeti fakultáson a román tagozaton, és nem hirdethet felvételit a magyar gyógyszerészképzésre.
Az intézményben évek óta konfliktusokat szül a magyar tagozat háttérbe szorítása, működésének akadályozása: jóllehet Vásárhelyen 1948 óta létezik magyar gyógyszerészképzés, csak ideiglenes akkreditációs kérelmet hagynának jóvá, míg a román szaknak végleges engedélyt kért a vezetőség. Szilágyi Tibor volt rektorhelyettes szerint azonban az egyetem román vezetősége és a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség próbálja meg ellehetetleníteni a magyar gyógyszerészképzést. A volt rektorhelyettes elmondása szerint a román és magyar nyelvű képzés akkreditációs kérelme azonos, csak a dosszié fedőlapján ír mást.
A felsőoktatási intézmény szenátusa egyébként hétfőn ülésezett, de megoldás helyett csupán két lehetséges megoldást vázoltak fel. Egyik esetben a magyar képzést a román keretében engedélyeznék, a másikban a magyar tagozat külön akkreditációt kaphatna, de – álláspontjuk szerint – ez kizárólag ideiglenes lehet. A magyar tanárok egyik lehetőséget sem fogadják el, ugyanis ezeket diszkriminatívaknak minősítik a magyar diákokra nézve.
Szabó Béla tagozatvezető elmondta, a közös működési engedély csak egyfajta megtűrt státust szabna meg a magyar képzésnek. Az ideiglenes működési engedélyt pedig azért nem tartják elfogadhatónak, mert az egyetem vezetőségének az álláspontja szerint ez sem biztosítana önállóságot a magyar képzésnek, és a jelenlegi helyzethez képest is visszalépést jelentene.
A szenátusi ülés után a magyar tagozat vezetősége arról határozott, hogy nyílt levélben fejtik ki álláspontjukat a minisztériumnak és az akkreditációs bizottságnak, és hivatalos állásfoglalásra kérik a hatóságokat. Furcsállják továbbá, hogy a MOGYE februári toborzó körútja kevés kivétellel elkerülte az erdélyi magyar középiskolákat, ellenben román és szász vidékeken meglehetősen aktív kampányt folytattak.
Krónika (Kolozsvár)

A nyelvi jogok kiterjesztéséről tanácskoztak Budapesten
A magyar nyelv megmaradása a mindennapi használaton múlik – emelte ki Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója csütörtökön a Nyelv(használat) a gyakorlatban című budapesti rendezvényen.
Az MTI tájékoztatása szerint a Magyarság Házában rendezett tanácskozáson az igazgató rámutatott: a nyelv nemcsak az identitás, hanem az autonómia jelentős eleme is.
Amíg utóbbi nem születik meg, addig a nyelvhasználat elérése a legfontosabb. Kántor Zoltán jelezte: ez a hatodik, kifejezetten a nyelvi jogok kiterjesztésével foglalkozó konferenciája az intézetnek.
Ugyanakkor nagyon fontos, hogy ösztönzés is legyen a nyelvhasználatra, tette hozzá.
Toró Tibor, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kutatója arról beszélt, hogy a nyelvhasználat alapvetően a képességen, a lehetőségen és az akaraton, a hajlandóságon múlik.
A kutató az anyanyelv nemzetközi napja alkalmából tartott rendezvényen elmondta: szerették volna feltérképezni a nyelvhasználat helyzetét azokon az erdélyi településeken, ahol a 20 százalékot meghaladja a magyarság aránya.
Az egyes polgármesteri hivatalokban áttekintve a helyzetet, közte a magyar nyelvű beadványokat, honlapokat, rámutatott: a weboldalak 44 százaléka csak román nyelvű volt. Jelezve, hogy a válaszok alapvetően a tömbmegyékből – Hargitából és Kovásznából érkeztek – hozzátette: a többségi településeken és megyékben volt inkább magyar nyelvű honlap. A saját tervezésű honlapok jó eséllyel két nyelven készültek.
A dokumentumokat tekintve 6,6 százalékban jelentek meg a formanyomtatványok magyarul, eközben azonban 14 százalékuk egyáltalán nem frissítette a honlapot. Kicsivel több mint a települések felén frissültek rendesen a weboldalak. A válaszadók 46 százaléka legalább egy határozatot, míg 37 százalékuk egyet sem fordított le magyar nyelvre.
Ahol ötven százalék feletti volt a magyarok aránya, ott felszólalnak a tanácsüléseken magyarul, ugyanakkor ez nem a polgármester személyén múlik, állapították meg. Kitért arra is, hogy az ügyfélfogadáson dolgozó magyarok aránya általában leképezi az etnikumot. Megjegyezte: nagyon kevés polgármesteri hivatalba érkeznek magyar nyelvű beadványok, azok is inkább a többségi településeken.
Bethlendi András és Talpas Botond, az Igen tessék! mozgalom képviselői Kolozsváron tekintették át a magyar nyelvhasználatot. Kutatásaik szerint az orvosoknál, illetve az egészségügyben igénylik az emberek leginkább (75,6 százalék) a magyar nyelvű ellátást, ezt követte az ügyvéd, jogász, közjegyző, illetve a piaci árus. Több mint 50 százalék volt az arány a busz, taxiszolgáltatás vonatkozásában is.
Arról, hogy mennyire fontos az eladó, árusító nemzetisége, a válaszadók több mint 50 százaléka azt mondta: inkább magyar eladót választana, ha lehetősége volna választani. 92 százalékuk úgy gondolta, hogy hivatalos helyeken fontos lenne a magyar nyelv használatának lehetősége.
A konferencia résztvevőit Grezsa István miniszteri biztos köszöntötte, a témához kapcsolódva kiállítás is nyílt a Magyarság Házában, az Igen, tessék! mozgalom Kincses többnyelvűség Kolozsváron című tárlatát tekinthetik meg az érdeklődők.
A Kolozsváron már bemutatott tárlat anyaga a mindennapi magánélet és a nyilvános anyanyelvhasználat kolozsvári történelmi példáit ábrázolják. A kiállított képeslapok, korabeli sajtóanyagok, emléktáblák, plakátok és más hasonló dokumentumok a dualizmustól napjainkig tartó időszakot ölelik fel.
Krónika (Kolozsvár)

Jogerős másodrang
Romániában büntetendő és büntethető az anyanyelvhasználat, illetve az anyanyelv használatához való jog melletti kiállás.
Ez a köveztetés vonható le abból, hogy a fellebbviteli bíróság jogerős ítéletében a pénzbírságot ugyan nem tartotta indokoltnak, de kihágás miatt figyelmeztetésben részesítette Lakó Péterfi Tündét, azt az aktivistát, aki másfél éve azzal próbálta a magyar nyelv használatára bátorítani a polgárokat, hogy kétnyelvű termékcímkéket osztogatott az egyik marosvásárhelyi piacon.
A bírósági ítélet azért is súlyos, mert „felülírja” az alapfokú döntést, amely az aktivistának adott igazat az őt érthetetlen indokból megbírságoló rendőrséggel szemben. És különösen aggasztó annak fényében, hogy ez már a második olyan, jogerős ítélet rövid időn belül, amely szögesen ellentétes az anyanyelvhasználat jogosságát elismerő, alapfokú bírói döntéssel, hiszen a kolozsvári kétnyelvű helységnévtáblák ügyében is pontosan ez történt.
Kiolvasható a trend, miszerint a román állam intézményei mindent megtesznek annak érdekében, hogy az országban élő, 1,2 milliós magyar nemzeti közösség ne élhessen zavartalanul azzal a joggal, hogy szülőföldjén ugyanúgy használhassa a saját anyanyelvét, ahogy azt a román nemzetiségű polgárok megtehetik.
Ehhez most „kedvező” a nemzetközi hangulat is, hiszen a világ éppen az Ukrajnában zajló háborús helyzettel van elfoglalva. Ráadásul az ottani helyzet miatt a kisebbségekkel szembeni általános bizalmatlanságot – hiszen potenciálisan szeparatista törekvésekkel állhatnak elő, megzavarva ezzel a megmásíthatatlannak kikiáltott nemzetközi rendet – ürügyként felhasználva, illetve időnként akár szítva is próbálják megakadályozni a kisebbségi jogok érvényesülését, illetve bővítését.
Sőt ami még súlyosabb, a már meglévő jogokat is megpróbálják visszanyesni, gondoljunk csak a már visszakapott, de mondvacsinált ürüggyel újraállamosított Székely Mikó Kollégiumra.
Nem könnyű helyzet, de beletörődni nem lehet. Az ugyanis elfogadhatatlan, hogy egy EU-tagállamban kriminalizálják egy közösség anyanyelvhasználatát egy olyan régióban, ahol őshonosnak számít, bírósági ítélettel erősítve meg azt, hogy tagjai másodrangú állampolgárok.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Nem tetszik a SRI leendő főnökének az „orosz–magyar antant”
Különös ellenszenvvel viseltet a jelenlegi magyar kormánnyal szemben a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) leendő igazgatója. Eduard Hellvig szerint Budapest Oroszország „trójai falova" az Európai Unióban.
Magyarország Moszkva „trójai falova" az Európai Unióban, emiatt egyre nagyobb veszélyt jelent az európai berendezkedésre – véli a SRI leendő parancsnoka. Klaus Johannis államfő csütörtökön este jelentette be, hogy a novemberi megválasztásáig általa vezetett ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnökét, Eduard Hellviget jelöli a belföldi titkosszolgálat élére.
A tavaly a PNL színeiben európai parlamenti mandátumot szerző, Zilahon született politikus egy januári blogbejegyzésében azt fejtegette, hogy az Oroszország jelentette fenyegetettség közepette Romániának kezdeményező szerepet kell betöltenie az európai biztonság megteremtésében.
Hellvig szerint az orosz expanzióra tekintettel az EU nem engedheti meg magának a britekéhez és a görögökéhez hasonló „kényeskedést", a bolgárok, olaszok és ciprusiak „kettős játékát", valamint a magyarok „dezertálását".
„Orbán Viktor kormánya tüntetően megtagadja a demokrata-liberális értékeket. A mérgező orosz–magyar antant nemcsak a Budapest ellenséges nacionalizmusa miatt egyre inkább kiüresedett román–magyar stratégiai partnerséget, hanem a NATO és az EU érdekeit is veszélybe sodorja" – fogalmazott a bukaresti Evenimentul Zilei napilapban is megjelent elemzésében Hellvig.
A liberális politikus úgy véli, Romániának a Traian Băsescu volt államfő által szorgalmazott Washington–London–Bukarest-tengely helyett a Washington–Berlin–Bukarest-tengely kiépítésén kell fáradoznia.
A hírszerzés leendő parancsnokának parlamenti megválasztása zökkenőmentesnek tűnik, mivel a baloldali koalíciót alkotó pártok is támogatásukról biztosították. Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő pénteken kiegyensúlyozott politikusnak nevezte Hellviget, emlékeztetve: 2012-ben az akkori balliberális koalíció (USL) keretében közösen próbálták leváltani Traian Băsescut.
Utóbbi egyébként Facebook-bejegyzésében „sokkolónak" nevezte utódja választását, azt állítva, Hellvig a jelenleg börtönbüntetését töltő Dan Voiculescu politikus, médiamágnás embere.
Krónika (Kolozsvár)

Diacon: ön, gondolom, kóstolt már székelyt
„Ön, gondolom, kóstolt már székelyt, és tudja, hogy milyen a székely íz” – jelentette ki pénteken Mircea Diacon, a Kovászna megyei fogyasztóvédelmi hivatal vezetője az MTI-nek, miután csütörtökön kiderült, árucímkéinek kicserélésére kötelezett a hivatal egy hentesárut forgalmazó céget, mely a címkékre azt is ráírta, hogy „székely ízek”.
Amint arról beszámoltunk, a Kovászna megyei fogyasztóvédelmi hivatal csütörtöki közleményében kihágásnak minősítette, hogy egy székelyudvarhelyi cég hentesáruit „székely ízek” felirattal forgalmazta. A cég ellen – melynek üzletében lejárt szavatosságú árut is találtak – 2000 lejes bírságot rótt ki a hatóság.
Mircea Diacon főfelügyelő, a fogyasztóvédelmi hivatal vezetője kifejtette, hogy nem léteznek „székely” ízek, egy élelmiszer édes, keserű vagy savanyú lehet. Arra a kérdésre, hogy egy termék jelmondataként sem használható-e a székelyekre vonatkozó megnevezés, Mircea Diacon kifejtette: „manapság egyre képtelenebb helyeken használják a székely megnevezést, lehet, hogy majd megjelenik a székely WC, vagy székely temető is. Élelmiszereken nem helyénvaló a székelyekre vonatkozó hivatkozás használata” – jelentette ki a fogyasztóvédelmi hivatal vezetője.
Mircea Diacon az MTI-nek úgy pontosította nyilatkozatát, hogy a bírságot a lejárt szavatosságú áru miatt rótták ki. A címkék esetében a feliratok kicserélésére szólították fel a hentesáruk készítőjét és forgalmazóját, amit ez meg is tett.
„Ön, gondolom, kóstolt már székelyt, és tudja, hogy milyen a székely íz” – jelentette ki a fogyasztóvédelmi hivatal vezetője. Mircea Diacon nem kívánt reagálni arra, hogy az egyik áruházlánc viszont „román ízek” feliratú élelmiszereket forgalmaz.
A Mega Image multinacionális áruházlánc 2010-ben dobta piacra Gusturi Românești nevű termékcsaládját. A kínálatban a cég honlapján szereplő leírás szerint olyan jellegzetes román tej- és hústermékeket, tésztaféléket és édességeket vonultatnak fel, amelyek „kizárólag elismert helyi termelők közreműködésével készülnek, megőrzive a minőséget és a származási hely jellegzetességeit”.
Emellett román ízek elnevezésű honlap is működik: a www.gusturi-romanesti.ro internetes oldalon egy Prahova megyei vállalkozás forgalmazza házi készítésű élelmiszereit.
Mózes István, a megbírságolt cég vezetője az MTI-nek elmondta, évek óta szerepel románul is, magyarul is termékeik címkéjén a „székely ízek” felirat. Hozzátette, hogy a fogyasztóvédelmi hivatal képviselői többször is jártak a kézdivásárhelyi üzletükben, ahol előbb ezt kifogásolták, majd egy alaposabb vizsgálat során találtak az üzletben egy lejárt szavatosságú terméket is, mely az elárusító figyelmetlensége folytán maradt a polcon. Végül erre hivatkozva rótták ki a bírságot.
Mózes István szerint egyértelmű, hogy a termékeik címkéjén szereplő „székely” szócska váltotta ki a hatóság fellépését, de hozzátette, úgy döntött, nem dacol a hatósággal, inkább újracímkézi a termékeit, és kihagyja a székely ízekre utaló feliratot.
Krónika (Kolozsvár)

Utcanév-küzdelem - újraindítva
Per jön, "és még ennél is magasabb fórumokra viszik az ügyet", amennyiben ismét elutasítja a nagyváradi önkormányzat a történelmi magyar utcanevek feltüntetését - tudatta csütörtökön az EMNP.
Ismét fejlemény van abban az ügyben, amelynek tétje, hogy végül hajlandó lesz-e feltüntetni a hagyományos, történelmi magyar közterület-elnevezéseket is a hivatalos változat alatt a nagyváradi önkormányzat. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ugyanis csütörtökön újabb megkereséssel fordult ebben az ügyben a városvezetéshez: tegnap délután nyújtották be a vonatkozó dokumentumot. Ebben egyúttal jelzik azt, amit a délelőtti sajtótájékoztatón is elmondtak: amennyiben ismét elutasító választ kapnak, perre viszik az ügyet. Csomortányi István, az EMNP Bihar megyei szervezetének elnöke kérdésünkre elmondta: 793 utcanév és más közterület-elnevezés van Váradon, ebből 600-nak van régi, történelmi magyar változata is. Ha ezeket a sokadik kérésükre sem hajlandó feltüntetni az város vezetése, akkor "a peren túl akár "más, még ennél is magasabb fórumokra visszük az ügyet" - tette hozzá.
Csak ennyit kérnek...
Az irat benyújtása előtti tájékoztatón Csomortányi István kifejtette: annak ellenére nem teljesítik kérésüket, hogy csak annyit szorgalmaznak, a hivatalos elnevezést tartalmazó táblák alá helyezzék ki a hagyományos magyar elnevezéseket feltüntetőket is, informatív jelleggel. Pedig azt is joggal kérhetnék, hogy a magyar lakosság számarányának megfelelően hivatalosan változtassák is meg az utcanevek mintegy 25%-át. Ám ilyesmit nem szorgalmaznak, mert az terhet róna az önkormányzatra és a lakosságra is, és az okmányok cseréjével is járna. Ehelyett kérik ismét, hogy a hivatalos elnevezések megtartása mellet tüntessék fel a történelmi magyar elnevezéseket is. Mint akkoriban beszámoltunk róla, az EMNP tavaly júlisuban tudatta, hogy újrakezdik harcukat a váradi magyar történelmi utcanevek használatáért. Ugyanakkor jelezték: az EMNP váradi Fő utca 45. szám alatti székhelyén várják újra mindazokat, akik szeretnének magyar nyelvű utcanévtáblát is. Ezeket ingyen elkészítik, kérésre fel is szerelik. Tegnap ismét bemutatták a sajtónak azt a számos példát, amely azt igazolja, hogy sok országban nem jelent gondot az ilyesmi: kétnyelvű táblák vannak például Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Spanyolországban, Németországban, Csehországban, Belgiumban, Írországban, Észtországban, Finnországban, Szlovéniában, Szlovákiában, Máltán, Svájcban, Monacoban, Horvátországban, Indiában, Kínában, az USA-ban, Kanadában, de még az egyébként számos szempontból jogtipró Oroszországban is. Romániából is mutattak ilyen példákat: Élesden, Szovátán, Halmiban, Udvarhelyen, Besztercén, Szászsebesen például rendezve van ez. A váradi önkormányzat viszont rendre azzal utasítja el a kérést, hogy szerintük nincs jogi alapja, holott épp az önkormányzat keveri össze a törvényeket: a települések bejáratainál feltüntetendő településnevekre vonatkozó jogszabályra hivatkozik, holott annak semmi köze az utcanevekhez. Sőt, Csomortányi szerint az utcanevekkel kapcsolatban uniós ajánlás is létezik, ráadásul a román-magyar alapszerződés kötelezettséget is előír ezek kifüggesztésére, mégpedig a kisebbségek nyelvén is, azok történelmi megnevezéseit használva, nem pedig tükörfordításokat. Arra a kérdésre nem tudott választ adni, hogy vajon Ilie Bolojan polgármester szándékosan akadályozza-e a rendezést, vagy a törvényekkel kapcsolatosan tévedésben van - viszont megjegyezte: "Nem kizárt, hogy Bolojan politikai okokból nem akarja, pártjának népszerűségvesztésétől tart, ráadásul helyi politikai alkuk is akadályozhatják a rendezést". Arra a felvetésre, hogy közben az RMDSZ épp most került be ismét a városvezetésbe, Bolojanékkal szövetkezve, azt mondta: "Sajnos bebizonyosodott, hogy mindegy, ott van-e az RMDSZ, vagy nincs. Ők úgysem akarják ennek a rendezését sem, csak ők tudják, miért. És amúgy sem hívei a történelmi magyar megnevezések újra bevezetéséért való küzdelemnek, hanem a román nevek sima tükörfordításait tudják csak elképzelni"...
Szeghalmi Örs
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Marosvásárhelyen a Hallgatás fala
Az 1989-es forradalom 25-ik évfordulójára korabeli fényképekből és dokumentumokból összeállított, a Hallgatás fala című kiállításnak ad helyet pénteken a marosvásárhelyi Kultúrpalota. A délelőtt megnyitott tárlatot este hatig lehet megtekinteni.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vándortárlaton ismerteti a rendszerváltás történetének dokumentumait, az azt megelőző korszakot is ismertetve. Az egyedi hangulatú kiállítás a Hallgatás fala nevet viseli, hiszen falak között kanyarog a néző és kap ízelítőt abból, ami 1944 és 1965 között történt Romániában, arról, hogy hogyan alakult meg szovjet beavatkozással a baloldali kormány, amit az ellenzéki pártok vezetőinek bebörtönzése követett, illetve létrejött az egypárti uralom.
Aki élt abban a korban, élő emlékei vannak a Ceaușescu-éráról. Aki később született, fotók, dokumentumok által kaphat betekintést a diktátor mindennapjaiba, az egyház helyzetébe, a nélkülözésekbe, amelyek 1971-től kezdődően a nyolcvanas évek végére vált a legelviselhetetlenebbé. Mert félni kellett a diktatúrában, nem szabadott megszólalni, erre alapult a rendszer – hangsúlyozta Kincses Előd, Tőkés László ügyvédje.
Végignézve a tárlatot, az ember azt gondolná, törvényszerű volt a forradalom kitörése, ami nem győzhetett volna, ahogy Cseh Gábor, az EMNT helyi elnöke fogalmazott, a magyar és román összefogás nélkül, a temesvári kiskatonák nélkül, akik szembe mertek fordulni a parancsot adó hatalommal.
A tárlat az 1989-es, Tőkés László által kirobbantott forradalomról szóló részletes beszámoló után a Közép-Kelet európai helyzetet is átfogja, fotókban ismerteti a fontosabb, a rendszerváltásban szerepet vállaló személyiségeket: Gorbacsov, Lech Walesa, Vaclav Havel, Orbán Viktor.
Nem marad ki a felsorolásból az 1990-es fekete március néven elhíresült marosvásárhelyi esemény sem, illetve az 1990 és 2006 közötti Románia, majd a 2007-es európai uniós csatlakozás eseménye sem.
A kiállítást szakmailag Soós Zoltán, a Maros megyei múzeum igazgatója méltatta, rámutatva, hogy a hivatalos adatok szerint 1500 áldozata volt a romániai diktatúrának, a valóságban ennél is több.
A vándortárlat következő állomása Székelyudvarhely, ahonnan Csíkszeredába, Sepsiszentgyörgyre majd Kolozsvárra szállítják.
Antal Erika
Székelyhon.ro