Helyneveink érdekességei, tanulságai
Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2011. október 4-én ünnepélyes keretek között adták át a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma és az Anyanyelvápolók Szövetsége 2010-re Helyneveink érdekességei, tanulságai, népi magyarázatai témával kiírt anyanyelvi pályázatának díjait. A díjkiosztáson a pályázat eredményeit méltatta E. Csorba Csilla művészettörténész, a PIM főigazgatója, Szőcs Géza kulturális államtitkár levelét Cserép László helyettes államtitkár olvasta fel, dr. Grétsy László professzor, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke a díjazottakat és pályamunkáikat a tőle megszokott igényességgel mutatta be.
Tekintettel a pályamunkák színvonalára és a pályázók örvendetesen nagy számára, az eredetileg hat pályadíj helyett az összegek megosztásával 145 dolgozatból 21-et jutalmazásra érdemesnek minősítettek. Az értékelést neves nyelvészekből álló bírálók végezték. A legfiatalabb pályázó 12 éves, a legidősebb 86 éves volt. Érdekes és jellemző a pályázók országonkénti megoszlása is: Romániából 28, Szerbiából 6, Szlovákiából 3, Ukrajnából 3, Szlovéniából 1 személy küldött pályamunkát, Magyarországról 104-en jelentkeztek. Az erdélyi díjazottak között találjuk a székelyudvarhelyi Lőrincz Ilonát (Székelypálfalva helynevei, I. díj), dr. Szilvási Csabát (Szatmári helynevek igézetében, I. díj), Mihály Tibort (Oroszhegy helynevei, II. díj), a kézdivásárhelyi Salamon Ferenc Sándort (Érdekes háromszéki helynevek, különös tekintettel Csernáton helyneveinek vizsgálatára, III. díj), Varga-Dobai István (Szilágycsehi helynevek), Kiss Mónika (Gyimesfelsőlok helyneveinek érdekességei, tanulságai, népi magyarázatai) és e sorok írója (Helyneveink az erdélyi impérium- és rendszerváltások szélverésében) IV. díjban részesült. A díjazott pályamunkákból válogatás készül, amelyet a pályázat kiírói kötetbe foglalva eljuttatnak a nyelvápolásban és nyelvőrzésben szerepet vállaló intézményekhez és közalapítványokhoz.
Az erdélyi román település- és földrajzi nevek ferdeségei (Részletek Helyneveink az erdélyi impérium- és rendszerváltások szélverésében című dolgozatból) (...) 1921-ben (!) Kolozsváron az Ardealul Grafikai Művészeti Intézet gondozásában jelent meg a Dicţionarul Transilvaniei, Banatului şi celorlalte ţinute alipite (Erdély, Bánát és más elcsatolt tartományok szótára), amelyet C. Martinovici, a kolozsvári Tartományi Statisztikai Hivatal főnöke és N. Istrati volt tanársegéd jegyez. A háromszéki vonatkozású adatokat bogarászom. Kézdi járás – tehát Háromszék Kézdi széke – Plasa Chezdi néven jelenik meg. Bélafalva: Belani, Ikafalva: Icafalău, Gelence: Ghelinţa, Csomakőrös: Chiuruş, Petőfalva: Peteni, Kökös: Chichiş, Besenyő: Beşeneu, Bodola: Budila, Lécfalva: Leţfalău, Gidófalva: Ghidfalău, Komolló: Comolău, Málnás: Malnaş, Uzon: Ozun, Zágon: Zagon. Kézdimartonos neve: Chezdi-Martanuş, a Kézdivásárhelyé Chezdi-Osorheiu. Az elcsatolt területek hatalmas helynévanyagával nem volt, amit kezdeniük. Beke György írja meg egyik jegyzetében Gyergyószárhegy román nevének a születését. Szárhegyre is, amely az á betű ékezetelhagyásával vulgáris kifejezést eredményez, megérkezett a magyar településeket újrakeresztelő bizottság. Pópa, jegyző és a többiek. A Lázár grófok más családokkal ellentétben úri magyar módon fogadták a "különítményt". Hálából a bizottság Gyergyószárhegyet a Lázár főúri család nevére emlékeztetőn Lazareának keresztelte. A Ceauşescu-érában többféle, magyar nyelvet tipró rendelkezés jelent meg. Bizonyos ideig, a teljes magyar névhasználati tiltás életbeléptetése előtt, gyakran előfordult, hogy azoknak a településneveknek a magyar nyelvű formája abban az esetben használható volt, ha a román "eredeti" fordítása – tótágast állt a világ, képzeljük el a Chezdi Osorheiu szótorzítást eredetinek –, ha tartalmilag a két név azonos. "Lazarea" ebbe a kategóriába nem volt besorolható, mert ennek román "eredetijéhez" a Gyergyószárhegynek semmi köze. A múlt század húszas éveitől az újabb századfordulóig az erdélyi magyar helynevekben elképesztő pusztítást-torzítást-hamisítást vittek véghez. Ez nemcsak a településnevek egyedi eseteit tekintve tömeges, hanem az erdélyi régió egészére is. A 19. századi településszerkezetet a Kárpát-medence egészében ésszerű kritériumok alapján rendező névanyagot teljességgel szétzilálták. Ezek között a nagyobb tájegységek, régiók azonosítását is lehetővé tevő településnév-rendszert is. Ismét háromszéki példákat idézve: Sepsiszék településeinek az a csoportja, amelynek hasonmásai más tájegységeknél is előfordulnak, előnévként felvették a szék nevét is. Sepsiszentgyörgyöt így különböztethetjük meg Erdőszentgyörgytől, Marosszentgyörgytől, Balantonszentgyörgytől és így tovább. Így született meg a Sepsibodok, Sepsiszentkirály, Sepsibesenyő, Sepsikőröspatak, Sepsibükszád stb. neve, amelynek olvastán-hallatán a tájidegen számára is azonnal azonosítható földrajzi értelemben is, hogy az adott települést nem Turóc vagy Pozsega vármegyében kell keresni. A településeket földrajzi térség szerint is azonosítható rendszert képtelenek voltak átvenni. Nemcsak azért, mert "ésszel nem érték föl", hanem a nyelvek elütő szerkezeti sajátosságai miatt sem. A magyar nyelv sűrítő, agglutináló nyelvtípus, a román nyelv széttagoló, a települést azonosító nevekhez a nagyobb tájegységre utaló szavakat lazán kapcsolja utótagként a tulajdonnevekhez. "Sfântu Gheorghe Delta Dunării" Deltaszentgyörgy neve. (Az utóbbi az én keresztvizem alatt fogant, és kezd a magyar szakirodalomban, főleg a publicisztikában is meghonosodni. Könnyű dolgom volt, mert az előbb felsorolt Szent György példák a magyar nyelvben analógiás alapon mintaként szolgálnak, s ez a titka a nyelvi közösség elfogadó-befogadó készségének is.)
Hogyan lett Besenyőből Szellentő?
(...) A legnevetségesebb névváltoztatás Háromszéken viszont megesett: K. L. rajoni titkár személyesen utazott ki Sepsibesenyőre. Gyűlést hívott össze, és a besenyő népelem egykori jelenlétére utaló falunevet törülték. A nyelvészkedő titkár azzal "érvelt", hogy a falu román neve – Beşeneu – gúnynév, a szó ugyanis Purcintó vagy Fingfalva értelmű is lehet. Az orrfacsaróan szagos szó sértette az ostoba aktivista orrát, hisz honnan jutott volna eszébe, hogy a Beşeneu szóalak a magyar név román nyelvre torzítása, amellyel Trianon után teletűzdelték egész Erdélyt? A besenyő népnév a román nyelvben a peceneag vagy többes számban pecenegi. Moldvában, ahol jelentős számú besenyő népelem vált románná, ez a név ismeretes. 1989. december 22-én az ideiglenes megyei vezetésben az első döntésünk egyike – mindjárt másnap – az volt, hogy településeink elorzott neveit "üssük helyre". Így nyerte vissza Sepsibesenyő a nevét, amelynek első okiratos adatolása 1332-ből származik Besenzd szóalakban. A Sepsi előtag Háromszék Sepsi székére utal. A falu román neve ma is Pădureni – "Erdő", "Erdős" –, de hát ez Háromszéken kit érdekel, ahol amikor arra az épületre, amely előtt a vonat menetrendszerűen megáll, az volt csak kiírva, hogy Gara, akkor is mindenki állomásnak olvasta? (...)
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdélyi magyar filmgyártás: egyensúlyozni Budapest és Bukarest között?
Kerekasztal-beszélgetés a támogatási lehetőségekről a Filmtettfeszten
Az erdélyi magyar filmgyártás egyik legégetőbb problémájáról, a magyarországi és romániai támogatások megszerzésének lehetőségeiről, nehézségeiről zajlott kerekasztal-beszélgetés a Filmtettfeszt keretében pénteken délután, a Sapientia EMTE Óváry-termében. A rendezvény házigazdája, Lakatos Róbert, az idén bejegyzett Erdélyi Magyar Filmszövetség elnöke Néder Saroltát, a magyarországi Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) támogatási területének vezérigazgató-helyettesét, Zágoni Balázst, a Román Nemzeti Filmközpont (CNC) igazgatótanácsának tagját, valamint az erdélyi filmszövetség másik két alapítóját, Felméri Cecília és Bálint Arthur rendezőket látta vendégül.
Több tényező befolyásolja azoknak az erdélyi filmeseknek a munkáját, akik minőségi, a világ különböző tájain sorra kerülő fesztiválokon elismerésre esélyes alkotásokat kívánnak létrehozni. A megfelelő szakmai felkészülésen, az áldozatos munkán és a kitartáson túl azonban gyakran anyagi nehézségekbe ütköznek, Magyarország és Románia, Budapest és Bukarest között egyensúlyozva próbálják megtalálni a lehetőséget, hogy finanszírozást szerezzenek. Bár a magyarországi filmtörvény rendelkezik a határon túli filmgyártás támogatásáról, az alkalmazási szabályzat mindeddig kizárta a romániai magyar alkotókat: a törvényben és a Magyar Mozgókép Közalapítvány szabályzatában egyaránt szerepelt ugyan a határon túli magyar értékek létrehozásának elősegítése, pályázni viszont csak magyar filmek előállítására lehetett. Romániában pedig, noha a törvény előírása szerint támogatni kell a kisebbségek nyelvén készülő filmek létrejöttét, egy megerősödött erdélyi magyar filmstúdió hiányában szintén esélytelen a próbálkozás. Ezeket a szempontokat vetette fel elsőként Lakatos Róbert filmrendező, majd Néder Saroltának adta át a szót.
Az eddigiekhez képest jóval tágabb lehetőségeket kínál a határon túli filmesek számára a készülő új magyar filmtörvény – magyarázta az MTVA támogatási vezérigazgató-helyettese. Elhangzott: idéntől az MTVA-n belül működő Médiaalap hatáskörébe tartoznak a korábbi Műsorszolgáltatási Alap pályáztatással kapcsolatos tevékenységei, 2012-től pedig évi négy alkalommal írnak ki pályázatokat a nem egész estés játékfilmek (animációs, ismeretterjesztő, dokumentumfilm) elkészítésére, 700 millió forintos keretösszeggel. Mivel nem filmek, hanem az azokból készülő televíziós alkotások támogatásáról van szó, amennyiben „első körben”, a benyújtott szinopszis pozitív elbírálást kap, egy szándéknyilatkozatot is be kell mutatni: eszerint valamely magyarországi kereskedelmi vagy közszolgálati csatorna vállalja, hogy levetíti majd a kész produkciót. Újdonság többek között, hogy míg eddig bármely filmelőállító pályázhatott, mostantól csak a regisztrált produkciós irodák kapcsolódhatnak be a rendszerbe, egy producer pedig negyedévente egy alkalommal, három rendezővel pályázhat. S bár nem lesznek külön a határon túliak számára meghirdetett pályázatok, a felhívásokra ők is jelentkezhetnek.
Ami az eddigi helyzetet illeti, bár jogi szempontból határon túli irodák is regisztrálhattak a pályázatokon, a magyarországi adószám hiánya gyakorlatilag kizárta őket. Néder Sarolta megígérte, hogy az elkövetkező időszakban, az új magyar filmtörvény megjelenésével ezt is orvosolják. A soron következő kiírás novemberre esedékes, a csonka évre való tekintettel pedig ezúttal 450 millió forintos keretösszegből gazdálkodnak.
Zágoni Balázs, a kulturális minisztériumnak alárendelt Román Nemzeti Filmközpont (CNC) héttagú igazgatótanácsának tagja a Romániában hatályos támogatási rendszert ismertetve elmondta: a CNC-nél évente két alkalommal írnak ki támogatási felhívást, amelynek során egy előre meghatározott pontrendszer, valamint a bizottság döntésének függvényében talál gazdára a rendelkezésre álló keret a jelentkezők között. A filmes célokra évente elkülönített mintegy 40–50 millió lejes összegnek közel felét, 10–10 millió lejt osztanak ki ebben a két időszakban nagyjátékfilmek, kisfilmek, dokumentumfilmek és animációs filmek terveinek fejlesztésére, a fennmaradó pénzeket egyéb filmes célokra, fesztiválokon és különböző rendezvényeken való részvételre avagy normatív támogatásként pályázhatják meg az alkotók.
A CNC igazgatótanácsa, amelynek Zágoni is tagja, a fesztiválokra, rendezvényekre, képzésekre és könyvkiadásra kiírt pályázatok sorsáról dönt, a más jellegű pályázatokat külön bíráló bizottságok értékelik. Zágoni kitért ugyanakkor a normatív támogatások veszélyére, az utóbbi időben ugyanis oly mértékben megnövekedett a pályázók köre, hogy úgy tűnik, csökkenteni kell a pályázati összeget. Azok az alkotók ugyanis, akiknek korábbi munkáit beválogatták valamely fesztivál versenyprogramjába, avagy díjat nyertek, automatikusan részesülnek a finanszírozásban. Véleménye szerint, amennyiben nem változtatnak a filmtörvényen, az elkövetkező időszakban csak normatív támogatásokat tudnak osztani, mégpedig olyanoknak, akik részesültek már finanszírozásban a filmközponttól.
Érdekképviseleti szervezetként jött létre az Erdélyi Magyar Filmszövetség, hogy a hazai magyar filmes szakemberek hallassák a hangjukat, magyarázta Felméri Cecília rendező, a filmszövetség egyik alapítója. Kifejtette: nagy szükség van arra, hogy egy-két erdélyi magyar filmstúdió megerősödjön, ezáltal kerülhetnek be a román támogatási rendszerbe, amihez viszont, úgy tűnik, a magyarországi finanszírozás is elengedhetetlen. Mint kiderült, a szövetség tervei között szerepel az is, hogy regionális pénzalapokat hozzanak létre, amelyekből aztán kisebb költségvetésű filmek vagy koprodukciós alkotások születhetnek. Lobbiznak ugyanakkor egy román–magyar államközi egyezmény létrehozásáért is, tagtoborzó közgyűlésüket pedig november második felében tartják, erre is várják az erdélyi alkotókat.
A beszélgetésen jelenlévő Elek Judit és Szalay Péter filmrendezők is szükségesnek nevezték a két állam közötti egyezmény létrehozását, mint mondták, korábban is szívesen részt vettek román–magyar koprodukciók elkészítésében, és ezt a hagyományt a jövőben is folytatni szeretnék. Emellett pedig filmes cégeikkel örömmel segítik az erdélyi filmeseket a pályázásban. Néder Sarolta feljegyezte a felmerült kérdéseket, javaslatokat, és megígérte: továbbítja azokat az illetékesekhez Magyarországon.
Ferencz Zsolt
Szabadság (Kolozsvár)

Az erdélyi magyar pártok vezetői szerint jogos elvárás a választójog
Az erdélyi magyar politikai pártok vezetői örülnek a magyarországi választójogi törvénymódosításra vonatkozó fideszes javaslatnak, mely szerint a 2014-ben esedékes országgyűlési választáson a határon túli magyar állampolgárok is megkapják a magyarországi választójogot. A csütörtökön kiszivárgott koncepció értelmében a Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok magyarországi országos listára szavazhatnak. A külföldön élők a Fidesz tervei szerint levélben szavazhatnának a jövőben.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint a Fidesz javaslata természetes következménye az állampolgárság megadásának. A szövetségi elnök szerint fontos, hogy a törvény konkrét megoldást ajánljon arra, hogy a határon túli magyarok hogyan tudnak majd élni a szavazati jogukkal. Kelemen Hunor ugyanakkor a Krónikának aláhúzta, a magyarországi országos listára olyan, magyarországi lakóhellyel nem rendelkező, határon túli magyar állampolgárok is rákerülhetnek, akik képviselni tudják a külhoni magyarságot.
„Jogosnak tartom, hogy az állampolgársággal együtt járjon a szavazati jog is, azaz ne legyen kétféle magyar állampolgárság. Korábban több terv, elképzelés is felmerült, erről a változatról Orbán Viktor miniszterelnök már júliusban Tusnádfürdőn is tájékoztatott, nemrég pedig Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel is tárgyaltam a témáról, és várhatóan a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) soron következő plenáris ülésén, novemberben is napirendre kerül a téma” – mondta Kelemen Hunor. „Úgy vélem, a tervezet kidolgozásakor figyelembe kellett venni azt is, hogy mekkora a toleranciája a magyar társadalomnak. A koncepció jó megoldásokat javasol szerintem, melyeket a magyarországi adófizetők is el tudnak fogadni” – nyilatkozta a Krónikának az RMDSZ elnöke.
Szász: külhoni képviselőket a parlamentbe
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke óriási előrelépésnek nevezte a Fidesz kezdeményezését, és úgy értékeli, a kormánypárti frakció javaslata révén a nemzet immár a közjog és a közélet területén is egyesülhet. Hozzátette, egyelőre nem ismeri a választójogi törvény módosítására vonatkozó javaslat részleteit, de a konzultáció során javasolná, hogy a határon túli magyar állampolgárok ne kizárólag a magyarországi országos listára szavazhassanak. „Bár nyilván számos technikai akadállyal kell számolni, az volna a legmegfelelőbb, ha az erdélyi magyarok is delegálni tudnának a parlamentbe, főleg hogy a könnyített honosítás révén már jelenleg is több mint százötvenezer határon túli magyar kapott állampolgárságot. Úgy vélem, ez érdekesebbé, tartalmasabbá tenné az Országgyűlést. Ugyanakkor területi kötöttségről is lehetne beszélni: el tudok képzelni egy olyan választójogi törvényt is, mely szerint határon túli választókerületek jönnek létre, így például a székelyföldi, magyar állampolgársággal rendelkező, szavazati joggal bíró személyek egy vagy akár több képviselőt küldhetnének az Országházba” – nyilatkozta a Krónikának a polgári párt elnöke, aki szerint egy ilyen választójogi törvény gyakorlatilag támogatná az erdélyi aszimmetrikus regionalizációs törekvéseket.
Toró: hatalmas lépés a választójog kiterjesztése
Rendkívül fontos és a nemzetegyesítési folyamat hatalmas lépése lesz, ha a kisebbségben élő magyarok is szerepet vállalhatnak az anyaország politikai életében – értékelte Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ideiglenes elnöke. Hangsúlyozta, jogosnak tartja, hogy az állampolgársággal együtt járjon a szavazati jog is. „Örömmel fogadtuk a hírt, és számítottunk rá. Úgy értékelem, a választójog kiterjesztése hatalmas lépés lenne az összmagyar nemzetintegrációs folyamatban, melynek szívből lehet örülni. Ugyanakkor érthetetlenek azok a kifogások, melyeket számos anyaországi és erdélyi magyar politikus fogalmazott meg a Fidesz-koncepció kapcsán. Én személy szerint semmiféle veszélyt nem látok a választójog kiterjesztésében” – nyilatkozta a legfiatalabb erdélyi magyar párt ideiglenes elnöke. Kérdésünkre, hogy jobbnak tartotta-e azt a korábban felmerült opciót, mely szerint a külföldön élő magyarok saját képviselőkre voksolhattak volna, Toró úgy válaszolt: érdemes gondolkodni majd egy olyan változaton is, mely szerint a külhoni magyarok egyéni választókerületekben voksolhatnak saját jelöltjeikre. „Nem tartanám rossz megoldásnak, ez is bekövetkezhet, de nagy győzelemnek nevezném azt is, ha a választójogi törvény a jelenlegi koncepció szerint módosul” – fogalmazott Toró T. Tibor. (Az MSZP ellenzi a törvényjavaslatot Az MSZP bírálta, a Jobbik pedig részben elfogadhatónak tartotta a Fidesz–KDNP új, választási rendszerről szóló javaslatát tegnap Budapesten, az alkotmányügyi bizottság ülésén, ahol Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője ismertette a választási rendszerről szóló koncepciót. A frakcióvezető bejelentette, hogy a Fidesz–KDNP százhat egyéni országgyűlési választókerületet és kilencvennégy, országos listáról megszerezhető parlamenti mandátumot javasol. Vitányi István fideszes képviselő kiemelte: a javaslat kiküszöböli az eddigi aránytalanságokat, valamint rendezi a határon túli magyar állampolgárok és a kisebbségek választójogának kérdését.
Gyüre Csaba, a Jobbik képviselője azt mondta, pártja egyetért a javaslat 11 kérdésfelvetésével, a Jobbik szerint is ezek a legfontosabb pontok, amelyeket rendezni kell. Egyetértett azzal is, hogy a választási rendszer egyfordulós, kétszavazatos és töredékszavazatokat visszaszámláló legyen. Ugyanakkor úgy vélte, hogy a javaslat az egyéni választókerületek magas száma miatt aránytalanságot eredményez majd. Szerinte ha a kormánykoalíció meg tudná őrizni a jelenlegi támogatottságát, akkor a 106 egyéni választókörzet „hatalmas mértékű” mandátumtöbbletet jelentene a Fidesz–KDNP-nek egy következő választáson. A jobbikos politikus 5 százalékos helyett 4 százalékos bejutási küszöböt javasolt, valamint megszüntetné az ajánlószelvények rendszerét azon pártok számára, amelyek az előző választásokon legalább egyszázalékos eredményt értek el.
Gyüre Csaba egyetértett a határon túli magyarok szavazati jogának megadásával. Az MSZP-s Lamperth Mónika szerint a Fidesz azt gondolja, hogy ezzel a törvénnyel „be tudja betonozni a hatalmát”, de ha a kormánykoalíció folytatja, „ámokfutásszerű kormányzást”, akkor a választók le fogják váltani a Fidesz–KDNP-t. Hangsúlyozta: a szocialista párt a határon túli magyarok közül csak a magyarországi lakóhellyel rendelkezők számára adna választójogot, vagyis azoknak, akik viselik döntésük következményeit. Amint arról beszámoltunk, a magyarországi választójogi törvény módosítására azért van szükség, mert az Országgyűlés még 2010-ben úgy döntött, hogy 200 főre csökken a parlament létszáma a jelenlegi 386-ról.)
 Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

Prefektusi felszólítás: kötelező a kétnyelvűség az állami közintézményekben is
Az állami közintézményekben is kötelező a kétnyelvű feliratozás – szögezte le a Kovászna megyei prefektúra megkeresésére a kormány etnikumközi kapcsolatokat felügyelő főosztálya. György Ervin prefektus hétfőn sajtótájékoztatón elmondta, körlevélben szólítja fel az állami közintézményeket, hogy a 75 százalékban magyarok lakta Kovászna megyében kötelező módon tüntessék fel magyar nyelven is a hivatal megnevezését.
Mint arról korábban beszámoltunk, a prefektúra azért kért hivatalos állásfoglalást a kormánytól a kétnyelvű táblák alkalmazására vonatkozóan, mert a jogászai szerint nem egyértelműek az erre vonatkozó törvények.
Az intézmény jogászai úgy vélték, bár a Románia által ratifikált, nemzetközi előírások megengedő jellegűek, a 215-ös számú helyi közigazgatási törvény csak a helyi önkormányzatokat és az alárendeltségükben levő intézményeket kötelezi arra, hogy szavatolják az anyanyelvhasználat jogát azokon településeken, ahol a kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot. Mivel a törvény az állami intézményeket nem sorolta fel, nem volt egyértelmű, hogy lehet-e ezeket kötelezni a kétnyelvűségre.
Magyar bejelentések is vannak
György Ervin hangsúlyozta, a hivatalos állásfoglalásra hivatkozva már kötelezheti a megyei intézményeket a kétnyelvű táblák használatára. A kormánymegbízott elmondta, egyre több bejelentés érkezik az intézményhez, amelyekben a nyelvi jogokra vonatkozó hiányosságokra figyelmeztetik a prefektúrát. Míg korábban leginkább a román feliratok, a román zászló hiánya miatt tettek panaszt, az elmúlt hónapokban a magyarok is jelzik a törvénytelenségeket, a kétnyelvű feliratok hiányát, azt, ha rozsdás, megrongált magyar táblákat látnak, vagy azt, hogy az állami közintézményekben sem kifogástalan a román zászlók állapota. Gyakran fényképeket is mellékelnek a bejelentéshez, mondta György Ervin, aki szerint megfigyelhető, hogy a választásokat megelőző időszakban több bejelentés érkezik a kormányhivatalhoz, mint máskor.
Mint ismeretes, Kovászna megyében a nyár folyamán robbant ki a „nyelvháború”, amikor Valentin Ionaşcu alprefektus, kihasználva, hogy felettese pihenőszabadságát tölti, a közintézményeket és kereskedelmi társaságokat is felszólította: az elnevezések feltüntetésében ne használják a magyar nyelvet, vagy kötelező módon minden esetben használják a románt is.
A sepsiszentgyörgyi önkormányzat októberi ülésén elfogadta azt a szabályozást, mely szerint a város közterületén megjelenő hirdetések legalább 50 százalékának magyar nyelvűnek kell lennie. Antal Árpád polgármester korábban hangsúlyozta, a prefektúrának nemcsak a román, hanem a magyar nyelvhasználat felett is kell őrködnie.
Feltérképezték a közintézményeket
Nemes Előd, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) háromszéki elnöke korábban elmondta, az ifjúsági szervezet feltérképezte a kétnyelvűséget, negyven közintézményben fotóztak. Kiderült, a közvetlenül a prefektúra alárendeltségébe tartozó gépjármű-bejegyzési hivatalnál és az útlevélosztályon egyáltalán nincs magyar felirat, de az állami levéltár, a rendőrség, a katonaság és a csendőrség sem feliratoz magyarul. Míg a homlokzati táblák többsége kétnyelvű, az intézmények honlapjain, általában csak románul tüntetik fel a közhasznú információkat. A tanulmányt, mely jelenleg feldolgozás alatt van, később ismertetik.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Szamárfülbe rejtett tudás
Krónikus tankönyvhiány
Rongyos, hiányos vagy telefirkált tankönyvekből próbálnak tudást meríteni, sok esetben pedig – elégséges példány hiányában – padtársukkal, a közel lakó osztálytárssal osztoznak a könyveken a Maros megyei diákok – jelezték többen olvasóink közül. Az – elsősorban magyar osztályokat érintő – tankönyvhiány az országos szintű, évek óta megoldatlan problémák közé tartozik. A jelenség okairól, következményeiről kérdeztük az illetékeseket.
– Idén kevesebb pénzt kaptunk a tanügyminisztériumtól a tankönyvek beszerzésére, mint a múlt évben. Egyrészt ez nehezítette meg a dolgunkat, másrészt pedig az, hogy a magyar tagozatnak alacsonyabb, 300-400-as példányszámú tankönyveket kellene nyomtatni, az ilyen megrendelések viszont nem kifizetődők, így gyakran előfordul, hogy a kiadók nem vállalják ezeknek a tankönyveknek az előállítását. A gimnazisták például nem tanulhatják magyar tankönyvből a zenét, mert ilyen kiadvány jelenleg nem létezik – tájékoztatott Illés Ildikó, a tankönyvek megyei szintű elosztásával megbízott főtanfelügyelő- helyettes. Azok az iskolák, amelyekben a tavalyi osztályokból a szükségesnél több tankönyv maradt, a pluszkönyveket a megyei tankönyvlerakathoz küldték, múlt hónap végén pedig elkezdődött ezeknek a könyveknek az újraosztása olyan iskolák számára, ahol hiány van belőlük – tudtuk meg a főtanfelügyelő- helyettestől.
"Hadirokkant" román tankönyv
Harmadikos és negyedikes diákoknak szóló román tankönyv, ötödikes történelem, biológia, hatodikos földrajz szerepel többek között a hiánylistán, a legnagyobb gondot viszont a kisebbségi oktatásban részesülő harmadikos diákok számára írt román tankönyv jelenti. Somlai Melinda, a Bolyai líceum pedagógusa elmondta, 30-as létszámú osztályából – mivel a tavalyi harmadikosok kevesebben voltak – évkezdéskor négy diáknak nem jutott tankönyv román nyelv és irodalomból, a továbbiakban azonban pedagóguskollégák segítségével megoldódott a helyzet. A kölcsönkapott, illetve a korábbi harmadikosoktól "örökölt" könyveket viszont nyolc évvel ezelőtt adták ki, szakadtak, hiányosak, egyszóval használhatatlanok.
– A tankönyvlerakattól sem kaptunk segítséget. Szerencsére nagyon jó munkafüzeteink vannak, elsősorban ezekből dolgozunk, ugyanakkor otthonról is rendszeresen hozunk olvasmányokat, feldolgozásra alkalmas szövegeket – mondta a pedagógus.
– A harmadikos román tankönyvek hiánya a megye valamennyi kisebbségi oktatást biztosító tanintézetét érinti. A tankönyv előállítási jogát évekkel ezelőtt a kolozsvári Dacia Kiadó nyerte, amely azonban jó pár éve nem nyomtat tankönyveket. Mivel más kiadóknak nincs joguk ezt a könyvet előállítani, patthelyzet alakult ki – világosított fel az előzményekről Lazar Marius, a tankönyv-lerakat felelőse, aki azt is elmondta, bár vadonatúj tankönyv kötelezően csak az elsősöknek jár, felsőbb osztályokban, illetve más tantárgyakból nincsenek ilyen méretű gondok.
Dáné Károlytól, az Országos Tankönyvkiadó igazgatójától megtudtuk, a kiadó évekkel ezelőtt, még 2008-ban átvette volna a Dacia Kiadótól a harmadikos román tankönyv előállításának jogát, erre azonban nem kapott lehetőséget.
– Annak idején, amikor a versenytárgyalást meghirdették, hárman indultunk, és a Dacia Kiadó alacsony árajánlatával megnyerte a licitet. A későbbiekben azonban a dömpingár megbosszulta magát. Ami minket illet, korábban felajánlottuk a jogok átvételét, és technikailag most is ki tudnánk adni a tankönyvet, de erre nincs jogi keretünk – tette hozzá a kiadó igazgatója.
– A rendeléseinket nagymértékben teljesítettük, ugyanakkor a kiadó honlapján – ahogy más kiadókén is – további rendeléseket lehet leadni.Természetesen minden igényt egyetlen kiadó sem tud lefedni – tette hozzá Dáné Károly.
Történelem, földrajz: rendben
A nyolcadikos, illetve tizenkettedikes diákok történelem és földrajz tankönyvei még a tanévkezdés előtt megérkeztek, és – bár ingyenes tankönyv csak tizedik osztályig jár – országos szinten 2500 földrajz- és ugyanennyi történelemkönyvért nem kellett fizetniük a diákoknak. A tizenkettedikes ingyen tankönyvek több mint tíz százaléka, 300-nál több történelem, illetve földrajzkönyv Maros megyei diákokhoz jutott – tudtuk meg az Országos Tankönyvkiadó igazgatójától.
– Ezeket a tankönyveket arányosan osztottuk el az egyes iskolákban – nyilatkozta Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes.
Tankönyvből zsebpénz
A Traian Vuia Iskolaközpontban eggyel több kilencedik osztály indult az új tanévben, mint tavaly, így több diáknak nem jutott a tavalyi könyvekből.
– Úgy oldottuk meg a hiányt, hogy két, egymáshoz közel lakó diáknak egy könyvet adtunk. Ami a tizedikesek tankönyvellátását illeti, csak a szaktantárgyak esetében vannak gondok. A tizenegyedikesek és tizenkettedikesek a tavalyi végzősöktől vásárolják meg a könyveket. A frissen végzett diákjaink tanévkezdéskor eljönnek az iskolába, és értékesítik tankönyveiket, igazi piac alakult ki. Igyekszünk rávenni a diákokat, hogy legalább azokból a tantárgyakból szerezzék be a tankönyveket, amelyekből érettségizniük kell. Szűkös költségvetésből gazdálkodunk, sok a vidéki diákunk, sok pénz elmegy az ingázásra, önerőből ezen a téren sem tudunk sokat tenni – mondta Mezei Sándor, a tanintézet aligazgatója.
Kérdőjelek
A helyzet ismeretében érdemes elmerengeni azon, hogyan lehetséges, hogy a szaktárca diáktudást méricskélő, a célba érést szigorúan nyomon követő tekintete a – talán jelentéktelennek vélt, de az oktatás menetét, minőségét meghatározó – részletek fölött elsiklik. Hogyan lehet elvárni egy iskolástól, hogy jó szívvel, tisztelettel vegye magához a felkínált tudást, ha azt pacákba, krikszkrakszokba, szamárfülekbe – vagy még abba sem – csomagolták?
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Szigligeti-ünnep Szigligetivel
Új reményekkel, új struktúrában, új szemlélettel és felújított épületben hirdet ünnepi évadot Szigligeti Ede 1849-ben írt Liliomfijával a nagyváradi Szigligeti Színház, a kőszínház 111 éves évfordulóján.
Új struktúráját és 111. évfordulóját ünnepelve stílszerűen névadója, Szigligeti Ede Liliomfi című vígjátékával nyitja meg kapuit a nagyváradi Szigligeti Színház október 15-én, szombaton 19 órától. „Az ünnepi évad alkalmából tematikus naptárral, a társulatokat bemutató kiadvánnyal, kiállítással készülünk” – számolt be a tervekről Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház menedzserigazgatója tegnapi, színháznyitó tájékoztatóján.
Értékvesztett „Liliomfik”
„Új korszak kezdődik a Szigligeti Színház számára, egy olyan korban, amelyben minden vidéki színháznak meg kell találnia saját magát, saját szemléletét, ez az Európai és a Világszínházak kötelessége” – mondta a sajtótájékoztatón Keresztes Attila a Liliomfi meghívott rendezője.
A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György társulatának művészeti igazgatója hangsúlyozta: 111 év alatt nagyot fordult a világ, és óriásit változott a társadalom, így „a mai Liliomfi nem lehet ugyanaz a Liliomfi mint egykoron, örökösen ciklikusan ismétlődő és új problémákra is reflektálnia kell”.
Keresztesi szerint a Liliomfi lényegében a színész és a társadalom viszonyát ábrázolja, a színészet dicséretét jelenti egyfajta, jó értelemben vett irónia által, mellyel a színész az őt körülvevő világhoz viszonyul. „A színészek egykoron nagyon sanyarú sorsúak voltak, amikor a társadalom még nem ismerte el a színművészet értékét, mára pedig ismét arra a sorsra jutottak, ugyanis a társadalom hajlamos ismét kevésbé értékelni a művészeteket” – fogalmazott a rendező.
Van kereslet a társulatra
Szabó K. István, a Szigligeti Színház művészeti igazgatója elmondta, dolgoznak azon, hogy a régi rossz hírnevük eltűnjön végre, ugyanis sokan elrettentő példaként hozzák fel a nagyváradi színjátszást. Ennek ellenére azonban az áldatlan, „kint ragadt” körülmények között is születtek igen értékes és érdekes produkciók, hangsúlyozta Szabó.
Czvikker Katalin az idei évad anyagi vonatkozásairól is beszámolt – elmondása szerint a színház 2,7 millió lejt kapott a megyei tanácstól személyzeti, 300 ezer lejt pedig egyéb költségekre. Mint megtudtuk, a színház eddig közel kétszáz bérletet értékesített, az online jegyvásárlásnak köszönhetően pedig sok határon túli látogatója is van a társulatnak.
Amint arról lapunkban már beszámoltunk, a váradi magyar színház a prefektusi gáncsoskodások ellenére február 27-én önállósodott – az új intézmény magában foglalja a bábos Lilliput Társulatot és a Nagyvárad Táncegyüttest is. A Iosif Vulcan Színházhoz a Crişana Táncegyüttes és a bábszínház román társulata, az Arcadia került
Totka László
Új Magyar Szó (Bukarest)

Hivatalos: pártlap lett a Krónika
A Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány tulajdonosai tegnap találkoztak a Krónika szerkesztőivel, miután megszerezték a kolozsvári napilap többségi tulajdonjogát – értesült a Transindex hírportál.
Amint arról lapunkban már beszámoltunk, a Krónika a felvásárlása a Tőkés László EP-alelnökhöz, illetve a nemrégiben bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárthoz közel álló lapokból álló sajtótrösztöt erősíti.
Mint ismeretes, a Budapesten bejegyzett alapítvány június 1-jén többségi tulajdont szerzett az Udvarhelyi Híradó Kft.-ben, amely a Csíki Hírlap, az Udvarhelyi Híradó, a Gyergyói Hírlap, a Vásárhelyi Hírlap című nyomtatott lapok, valamint az ezeket összefogó Szekelyhon.ro portál kiadásáért felel. Az alapítvány a Szerencsejáték Rt.-től kapott 250 milllió forint adományt használta fel erre a célra.
Székely Róbert, az Udvarhelyi Híradó ügyvezető igazgatója kérdésünkre korábban azt állította: az akvizíciónak egyetlen célja van, megerősíteni a cég vezető piaci pozícióját – ennek érdekében Háromszéken, Kolozsváron és Besztercén is terjeszkedni fog a kiadó. Elismerte, a magyarországi alapítvány egyik „alapembere” Liszkay Gábor, a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. tulajdonosa, a kormányközeli Magyar Nemzet című budapesti napilap igazgató-főszerkesztője.
A szintén jobboldali beállítottságú Erdélyi Napló tavaly júliusban kelt el, a hetilapot a Magyar Nemzet kiadója – a tranzakció mögött szintén Liszkay Gábor áll. A napilapok felvásárlása után Karácsony Gergely és Dorosz Dávid, a Lehet Más a Politika képviselői közleményben bírálták az Orbán-kormányt, amely „egy alapítvány mögé bújva épít politikai hátországot és sajtóbirodalmat Erdélyben”.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Kötelező szintre emelt autonómia (Magyar indítványra módosított az Európa Tanács)
Az Európa Tanács (ET) mellé rendelt magyar parlamenti delegáció fontos eredményeket ért el, amikor a testület a magyar indítványokkal kiegészítve fogadta el a múlt héten a nemzeti szuverenitással és az államisággal is összefüggő határozati javaslatot – jelentette be a fideszes Braun Márton. A küldöttséget vezető politikus hozzátette, hogy nemcsak az ET-ben léptek fel, vendégül látták a szerb delegációt, amellyel a Szerbiával kapcsolatos magyar problémákat próbálták tisztázni.
A szocialista Szabó Vilmos arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzeti szuverenitás kérdését napirenden kell tartani, mert az központi téma. A képviselő elmondta, az Európa Tanácsban tett felszólalása során a nemzeti identitás garanciái között nevezte meg az anyanyelv használatának és oktatásának biztosítását, mert ez teszi lehetővé egy kisebbség megmaradását. Ehhez kapcsolódik a nemzeti kultúra és történelem megőrzése – mondta, és kitért arra is, hogy beszédében megemlítette a határon túl élő magyar kisebbségeket ért sérelmeket. Kalmár Ferenc (KDNP) beszéde üzenetének nevezte, hogy Európában nemcsak ciprusi, kaukázusi vagy grúz, hanem magyar probléma is található. Felemlítette az erőszakos asszimilációt, az elvándorlást, a közösségi jogok hiányát, a kollektív bűnösség elvét és az anyanyelv használatának korlátozását. Hangsúlyozta, hogy a magyar delegáció módosító indítványára kiegészítették azt a szöveget, amely szerint az önrendelkezési jogot elsősorban az ET nemzeti kisebbségi jogokról szóló keretegyezménye biztosítja. Javaslatuk nyomán az autonómia kérdését is beemelték a nemzeti szuverenitás témakörébe. Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik) arra hívta fel a figyelmet, hogy történelmi sikert értek el, mert egy olyan normát tudtak kötelező szintre emeltetni, amelyben az autonómia és a területi autonómia biztosítását kötelezően előírják. Szerinte ez komoly jelentőséggel bír majd a székelyföldi, illetve vajdasági autonómiatörekvések esetében. A képviselő a fő üzenetnek nevezte, hogy az autonómiának meg kell teremteni az anyagi alapjait is, miközben létre kell hozni az alkotmányos garanciákat. Emellett a kisebbségeknek saját törvényhozó és végrehajtó szervei kell hogy legyenek, és részt kell venniük az állami döntéshozatalban is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hatszáz lejt ért a Tőkés László meggyilkolására való buzdítás
Vétkesnek találta az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) Mihai Florin Nahorniacot, a Ştefan cel Mare című, kéthetente megjelenő, a hazai vonatjáratokon ingyen terjesztett újság igazgató-főszerkesztőjét, aki a lap 2011 május 1-15. számában Tőkés László meggyilkolására buzdította olvasóit. A testület 600 lejes pénzbírságra kötelezte a romániai magyarokat ugyanabban a cikkben lebozgorozó és jövevényeknek nevező újságírót.
Erkölcsi elégtételt szolgáltatott az Országos Diszkriminációellenes Tanács Tőkés Lászlónak, miután elmarasztalta és 600 lejes pénzbírság kifizetésére kötelezte az őt és a romániai magyarságot megrágalmazó Mihai Florin Nahorniacot, a Ştefan cel Mare című lap igazgató-főszerkesztőjét.
Annak ellenére, hogy a testület szeptember 13-án tárgyalta le érdemben az ügyet, mindössze egy hónapos késéssel hozta meg döntését. A kedden hozott határozat értelmében a CNCD megállapította, hogy az újságíró, áthágva a 200/137-es sürgősségi kormányrendeletet, etnikai diszkriminációt követett el az Európai Parlament alelnökével szemben.
Noha Tőkés jogi képviselője, Kincses Előd úgy vélte, hogy a május elsején megjelent cikk, melynek szerzője lebozgorozza és jövevényeknek nevezi a romániai magyarokat, az egész közösséget sérti, a CNCD álláspontja szerint Nahorniac mindössze Tőkés László ellen vétett.
„Etikai szempontból fontosnak tartom a döntést, mely erkölcsi elégtételt szolgál Tőkés Lászlónak. Nem értem viszont, hogy egy ilyen súlyos vétség esetében, melyre akár 8000 lejes büntetést is szabható, a rágalmazó és a gyilkosságra bujtogató újságíró miért ússza meg a szinte minimális 600 lejjel?” – értékelte a Tanács határozatát a marosvásárhelyi ügyvéd.
Kincses fontosnak tartotta hangsúlyozni, a pénzbírság nem az EMNT elnökének a zsebébe, hanem az országos költségvetésbe folyik majd.
Mind a politikus, mind ügyvédje remélik, hogy Nahorniac elnyeri a méltó büntetését a bíróság részéről is. Ehhez azonban a fővárosi ügyészségnek is hozzá kell járulnia, ahol Tőkés László még május folyamán bűnvádi feljelentést tett gyilkosságra való uszítás miatt. Beadványára egyelőre semmiféle válasz nem érkezett. Kérdésünkre, hogy mi lenne a következő lépés abban az esetben, ha az ügyészség nem indít eljárást a rágalmazó lapigazgató ellen, Kincses Előd elmondta, hogy polgári úton próbálnak meg elégtételt szerezni.
Amint beszámoltunk róla, Mihai Florin Nahorniac a Román Vasúti Társaság (CFR) vonatain terjesztett Ştefan cel Mare című lapban Tőkés László meggyilkolására buzdítja olvasóit, az írás végén feltéve a kérdést: „Hát senki sincs ebben az országban, aki golyót eresztene ennek a hazaárulónak a fejébe?”
A CFR vezetősége utólag elhatárolta magát a sajtóterméktől, azzal érvelve, hogy nem adott engedélyt a vonatokon való terjesztésére. A Marosvásárhely és Bukarest között közlekedő intercity járat kalauzaitól származó információink szerint az újság időnként mégis megtalálható a járaton.
A Krónika többször is próbálta telefonon elérni a Ştefan Gheorghiu pártakadémián végzett lapigazgatót, azonban a 61 éves újságíró káromkodva reagált. Az egykori katonatiszt által kiadott lap csak nagyon ritka esetben kapható az újságos standokon. A lapárusok szerint senkit nem érdekel egy nosztalgiázó, retrográd egyén írásai.
A Tőkés Lászlót és a magyarságot rágalmazó lapszámban Nahorniac a szomorú emlékű Sztálint nagy történelmi személyiségnek, Gheorghe Gheorghiu-Dej kommunista államfőt jó hazafinak, május elsejét pedig a kapitalizmus ellen folytatott harc ünnepnapjának nevezi. Szintén a Ştefan cel Mare május 1-15. számában helyet kap a kommunizmus jelképeként szolgáló sarló és a kalapács grafikája, valamint az Internacionálé szövege.
Szucher Emil
Krónika (Kolozsvár)

Táncoljunk, énekeljünk magyarul!
Idén is új évadot kezdett a Csillagocska Alapítvány szárnyai alatt működő gyermektáncház. Az ez évi program mottója: Táncoljunk, énekeljünk magyarul. 
Benedek Árpád zenepedagógussal beszélgettünk a gyermektáncház idei évi programjáról. A táncoktatás, a gyerektáncház-mozgalom már több éve működik, gyakorlatilag már a Csillagocska alapítvány létrejötte előtt, nem ilyen létszámmal, nem ilyen körülmények között, de a lelkes fiatal egyetemisták bármilyen körülmények között folytatták, mert fontosnak tartották a gyerekekkel való foglalkozást. „Ennek az évadnak kicsit más arculatot szerettünk volna adni, ezért választottuk ezt a mottót: Énekeljünk, táncoljunk magyarul! Ez nagyon fontos, mert a gyerekeknek a hagyományokat sokszor minél érdekesebb módon kell tálaljuk, visszaadjuk, tanítsuk, tudtukra adjuk. Ebben a tanévben 28 alkalom lesz. Gyakorlatilag két csoport működik, minden kedden 16 órától az óvodásokkal foglalkozunk és 17 órától az egy-négy osztályosokkal, ezen kívül pedig működnek a tánccsoportok, de az igazából más.”- mondta el Benedek Árpád. Ezeken a keddi alkalmakon mindig élő zene van, amelyet a Csillagocska zenekar biztosít. Gyerektáncház-mozgalom létrejötte óta élőzenével működik folyamatosan. Ez azért fontos, mert a gyerekek megismerkedhetnek a hangszerekkel, van amikor ők is játszhatnak.
Játékos tanulás
„Nagyon tudatosan úgy építettük fel ezt a 28 alkalmat, hogy az ünnepi köröket és a jeles napokat érintjük. Október első keddjén kezdődött a gyermektáncház. Tudjuk, hogy Mihály napja szeptember 29-én volt, de még visszanyúltunk eddig a napig, mert akkor érkeztek meg a juhászok a hegyekből és ekkor kezdődtek el a mulatságok, ekkor kezdődött el a kis farsang. Első alkalommal meglepődve hallgattak a gyerekek, hogy most félrebeszélek, mert farsang ugye majd februárban lesz. Ez tényleg így van akkor van a nagy farsang, de most van a kis farsang ideje.”- tette hozzá Benedek Árpád. Az az egész évad tematikusan van felépítve: érintik a kis farsangot egészen Katalin napjáig, aztán az adventet, akkor egy kicsit másképp fog zajlani a foglalkozás. Akkorra kézműves foglalkozásokat terveznek, ahol a gyerekek megismerkednek azokkal a főleg természetes anyagokkal, amivel régen dolgoztak, ami a mindennapokban jelen volt. Utána a karácsony, a vízkereszt, a farsang, a böjt, a húsvét, a pünkösd következik és a jellegzetesebb jeles napokat is érintik. „A kicsiknek népdalokat, népi gyermekjátékokat tanítunk, nekik nem mondjuk el így konkrétan, de ezekben a játékokban benne van minden táncnak az alapja: az egyeneltes mozgás, a ritmus játék, apró dolgok, amelyekkel előkészítjük a tánc alapjait. Az egy-négy osztályosokkal is minden alkalommal játszunk, de ott már konkrétan táncokat is tanulunk, ebben az évben felcsíki és moldvai táncokat tanulunk.”- fűzte hozzá Benedek Árpád. A gyermektáncház programja igazodik az iskolai vakációkhoz is. A foglalkozások teljesen ingyenesek, bárkit szívesen látnak, akik úgy gondolják, hogy szeretnének részt venni, akár egyszer akár több alkalommal, akár rendszeresen.
Nagy Noémi
erdon.ro

Intés a MOGYE-rektornak
„A MOGYE működése lehetetlenülhet el, ha az egyetemi szenátus nem tartja be az oktatási minisztérium 16 pontos átiratában foglaltakat, és nem teszi lehetővé a magyar intézetek létrehozását” – nyilatkozta lapunknak Veres Valér.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes felsőoktatásért felelős tanácsosát annak kapcsán kérdeztük, hogy Constantin Copotoiu, az egyetem rektora hétfőn úgy nyilatkozott az Agerpres hírügynökségnek: biztos benne, hogy a szenátus nem fog hozzájárulni a felsőoktatási intézet működését meghatározó charta módosításához olyan módon, ahogyan azt az oktatási tárca legutóbb kérte.
Mint ismert, a tanügyminisztérium múlt héten szólította fel a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetem szenátusát, járuljon hozzá az egyetemi reformnak megfelelően a magyar intézetek létrehozásához.
Az egyetem magyar oktatói, diákjai és civil szervezetek hónapok óta követelik a kisebbségi jogokat tiszteletben tartó intézményi reformot. Az Agerpres hírügynökségnek adott interjúban Copotoiu is elismerte, hogy az egyetem multikulturális besorolására való hivatkozással kérhető a magyar intézetek létrehozása, de a MOGYE rektora szerint a felsőoktatási törvény 135-ös számú paragrafusa, amelynek alapján a magyar érdekképviselet és a tanügyminisztérium is megfogalmazta elvárásait, „alkotmányellenes és sérti az egyetemi autonómiát”.
Veres Valér a rektor állásfoglalásával kapcsolatban elmondta: ha a szenátus nem tesz eleget az oktatási minisztérium előírásainak, akkor a szaktárca nem ellenjegyzi az egyetemi Chartát, és így előbb-utóbb az egyetem működése lehetetlenülhet el: zárolhatják például a számláit vagy eleshet az állami támogatásoktól. Copotoiu azonban úgy véli: a chartát – a legutóbb jelzett módosítások kivételével – már elfogadta a minisztérium, tehát már jogerőre lépett.
„A szaktárca elvárásairól ettől függetlenül természetesen hajlandóak vagyunk tovább tárgyalni” – tette hozzá a rektor. A MOGYE vezetője kifejtette: az utóbbi években jelentősen romlott a magyar diákok felvételi eredménye, és a magyar oktatók tudományos teljesítménye is elmarad a román kollégákétól.
Marius Paşcan Maros megyei prefektusnak a marosvásárhelyi felsőoktatási intézmények (a MOGYE, a Művészeti Egyetem és a Petru Maior Egyetem) összevonásával kapcsolatos felvetését Copotoiu az interjúban tévesnek nevezte. A rektor szerint a fúzió nem egyeztethető össze a bolognai folyamat alapelveivel. A MOGYE azonban már megkezdte a tárgyalásokat a Kolozsváron, illetve Iaşi-ban működő orvosképző intézetekkel: szakmailag csak ezekkel az egyetemekkel képzelhető el bármilyen együttműködés.
Új Magyar Szó (Bukarest)

„Életet akarok a romok fölött” – Ifjúsági konferencia a Lábas Házban
Földes Károlynak, 120 éve született mezőújlaki lelkésznek a címben idézett és a világba kiáltott, fájdalmasan szép szándéknyilvánítását választotta a Lábas Házban nemrégiben lezajlott ifjúsági konferencián elhangzott előadásának címéül Balázs-Bécsi Attila tanár és intézményvezető. Nyilván nem véletlenül, hiszen egy olyan térségről, a Mezőségről értekezett, melyben szinte teljes egészében elpusztult mindaz, amit a magyar elnevezés fed és takar.
Éppen ezért a jövő szempontjából nagyon fontos rájönni arra, hogy egy történelmileg színmagyar régióban hogyan juthattunk odáig, hogy a 20. században a jelenlétünknek már csak romjai voltak fellehetők, ezért örvendetes, hogy az elhangzottak erre is rávilágítottak.
A Mezőség Erdélynek a Nagy-Szamos, Kis-Szamos, Maros, Aranyos, Sajó közötti középső, völgyekkel szabdalt része, melynek neve a 19. századból ered, amikorra már szinte teljesen kiirtották a vidéket valamikor borító erdőséget. Itteni kipusztulásunk fő oka a közepét végigszelő hadak útja volt, hiszen az évszázadok során ránk zúduló tatárjárások, császári hordák, orosz és román csapatok egymást érő dúlásai folyamatosan tizedelték a magyarságot.
A legnagyobb tragédia azonban 1603-ban következett be, amikor Basta tábornok zsoldosai a lakosságot legyilkolva teljesen kifosztották és felégették a környéket. A 35 magyar településből 19 teljesen megsemmisült, Buzában például négy, Feketelakon öt magyar maradt. Az etnikai arányok gyökeres megváltozásának okait vizsgálva viszont kénytelenek vagyunk megállapítani a magyar földesurak ehhez való jelentős hozzájárulását, ugyanis az elnéptelenedett térség olcsó román munkaerővel való tömeges betelepítése nekik „köszönhető”.
E helyen felbecsülhetetlen értéke van a 20 éve Válaszúton és Szamosújváron civil kezdeményezésre létrejött Kallós, illetve Téka alapítványoknak, hiszen tevékenységüknek köszönhetően ma már településekre lebontva, számbelileg is jelentős eredményekkel bírnak a magyarságtudat felélesztésének terén. Annál is inkább, mert Balázs tanár úr, a Téka Alapítvány által működtetett iskola igazgatója saját bevallása szerint magáévá tette és a Mezőségre kerülve alkalmazza is Kós Károly azon megállapítását, miszerint csak a fiatalok építhetik fel az erdélyi hit és lélek omladozó Déva várát.
Ezért tanítványait is próbálja úgy nevelni, hogy legyenek elkötelezett, energikus fiatalok, akik tudatában mindazon értékeknek, melyeket itt megtermelt és létrehozott a magyarság, óvják és mentsék meg ezeket, mert csak így lehet megmaradni és hasonló értéket jelentő újat létrehozni. Próbálja őket ráébreszteni, hogy a még létező romokat meg kell látni, mert akkor azt is felfedezik, hogyan lehet ezekre következetesen, kitartással és az eredményben reménykedve építkezni.
E térségben fontos és nélkülözhetetlen hogy a két intézmény célkitűzései teljesen azonosak, hiszen a nemzetet szeretnék megtartani, s ennek érdekében nem csak az illető településen fejtik ki jótékony hatásukat, hanem kisugároznak a Mezőség egészére. Működésükön keresztül pedig az is bizonyítható, hogy a kellő háttér megteremtésével és odafigyeléssel befolyásolni lehet egy-egy régió népesedési folyamatát.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó 
Erdély.ma

Belföldi hírek
Magyar Autonóm Tartomány újratöltve
A Demokrata-Liberális Párt (DLP) Románia újabb közigazgatási átszervezési térképét készül ajánlani az RMDSZ-nek – írja politikai forrásokra hivatkozva a Gândul napilap.
Az új térkép szerint Románia 12–14 régióba szerveződne, a kiindulási alapot az ország 1960-as, tizenhat megyét tartalmazó felosztása jelenti. Az új változat szerint több jelenlegi megye megszűnne, illetve kettéválna, Háromszéket és Szeben megyét például Brassó régióba olvasztanák bele. Visszaállítanák ugyanakkor a régi Bánság, Máramaros, Olténia és Székelyföld történelmi régiókat, az utóbbit Hargita megye és Maros megye nagy része alkotná. Az RMDSZ vétója esetén a demokrata-liberálisok Brassó polgármestere, a DLP alelnöke, George Scripcaru lobbierejében bíznak, aki a tavasz folyamán elfogadhatónak nevezte Székelyföld mint kulturális entitás elismerését.
Hatszáz lej felbujtásért
Hatszáz lejre bírságolta meg az Országos Diszkriminációellenes Tanács Florin Nahorniacot, a Ştefan cel Mare hetilap főszerkesztőjét, aki a román államvasutakon terjesztett lapban Tőkés Lászlónak, az Európai Parlament alelnökének meggyilkolására buzdított. "Hát senki sincs ebben az országban, aki golyót eresztene ennek a hazaárulónak a fejébe?" – írta Nahorniac. A testület elnöke, Asztalos Csaba azzal magyarázta az enyhe büntetést, hogy csak az újságírót bírságolhatták meg, mivel a lapnak nincs hivatalosan bejegyzett, jogi személyiséggel rendelkező kiadója, a vasúttársaság felelősségét pedig nem lehetett megállapítani. Az EP-alelnök ügyvédje, Kincses Előd sajnálatosnak tartja, hogy a bírság a minimálisan kiszabható összeg felé közelít, annál is inkább, mert az újságcikk nemcsak Tőkés Lászlót mint magánembert diszkriminálja, hanem az egész romániai magyarságot. "Nem gondolkodunk óváson, várjuk az ügyészség döntését a gyilkosságra való felbujtás ügyében" – nyilatkozta Kincses.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A politikumtól féltik a MOGYE-t
El a kezekkel az orvostudományi egyetemről – üzente tegnap Marosvásárhelyen sajtótájékoztatón a politikusoknak a Szociálliberális Unió nevében dr. Morariu Silviu, a Konzervatív Párt marosvásárhelyi szervezetének alelnöke. Szeparatista törekvések bátorításával vádolja a politikusok egy részét dr. Butuc Ovidiu, a Nemzeti Liberális Párt megyei alelnöke is. 
A Szociálliberális Unió megyei szervezete ismét aggodalmát fejezte ki a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) sorsával, az egyetemisták jövőjével kapcsolatosan. Miközben a kormánypártok politikusait ostorozták az új tanügyi törvény megszavazása miatt, egyértelművé tették: nincs szükség magyar főintézetek létrehozására, nem szakítható kettőbe a MOGYE, sem pedig a Rohammentő-szolgálat – ahol például a gyakorlat egy részét végzik a hallgatók –, sőt, a betegek sem különíthetők el nemzetiségük szerint. 
Constantin Copotoiu, az egyetem rektora kedden úgy nyilatkozott, hogy nem teljesíthetők a MOGYE chartájának módosítására vonatkozó tanügyminisztériumi kérések, mivel a javasolt elképzeléseket a szenátus nem hagyná jóvá. Az intézményvezető szerint a dokumentumot hatályos törvények alapján alkották meg, az elképzelések szerint pedig olyan előírásokkal kellene kibővíteni, amelyek sem a törvénnyel, sem az egyetemi autonómia elvével nem egyeztethetőek össze. A rektor szerint a politikai szférának nem kellene beleavatkoznia a MOGYE belügyébe, ezzel ugyanis sérül az új tanügyi törvény által előírt intézményi autonómia. A magyar tagozat külön megszervezett évnyitója kapcsán úgy tartja: az érintettek etikai hibát követtek el. A magyar vonal hetente szervezhetne ilyen jellegű rendezvényt, a hivatalos évnyitót azonban együtt kellett volna megünnepelni. Elmondása szerint a tanerők hiánya mindkét tagozaton problémát jelent, leginkább a fogorvosi és gyógyszerészeti szakon. Az utóbbi nyolc évben minden, a magyar tagozat által kérvényezett állást meghirdettek, annak ellenére, hogy a törvény szerint nem lehet etnikai különbséget tenni a felvételizők szempontjából. Idén hat hely maradt üresen a magyar vonalon, sokan meg sem jelentek a versenyvizsgákon, akik igen, nem tettek eleget az elvárt feltételeknek. A rektor szerint számos más akadálya is van a magyar vonal létrehozásának. Elképzelhetetlen például, hogy valamennyi magyar diák saját nyelvén tegye le a doktori vagy rezidensvizsgáját, mivel nem rendelkeznek elegendő, a kisebbségi hallgatókkal foglalkozni tudó szakemberrel. Egy külön tagozat infrastrukturális beruházásokat is feltételez, amire jelenleg nincs fedezet. Egy romániai orvos ugyanakkor kénytelen a többség nyelvén megtanulni a szakkifejezéseket, csak így tudja később gyakorolni a szakmáját, tartja az intézményvezető, aki szerint az etnikai megosztással történő felvételizés nem kivitelezhető, hisz mind a magyar, mind a román diákok esetében fennállna a hátrányos megkülönböztetés veszélye. A Krónika napilap értesülése szerint az egyetem szenátusi bürójának hétfői ülésén nem is került szóba a miniszteri utasítás és az esedékes chartamódosítás. A lapnak nyilatkozó Nagy Örs, a MOGYE rektorhelyettese úgy véli: az ügy intézését néhány hétig lehet halogatni, de a végtelenségig nem.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elhunyt Ion Diaconescu volt parasztpárti vezér
A huszadik századi román politika történetét alakító személyiségek egyik utolsó képviselőjeként távozott az élők sorából kedden este Ion Diaconescu román parasztpárti politikus, akinek személyét pártállástól függetlenül valamennyi politikai alakulat és politikus méltatta.
A 94. évében elhunyt Ion Diaconescu a román antikommunizmus egyik meghatározó személyisége volt, haláláig a Keresztény-demokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD) tiszteletbeli elnöki tisztségét is betöltötte. 1996 és 2000 között a képviselőház elnöke volt. Diaconescut kedden este saját otthonában érte a halál azt követően, hogy egy héttel ezelőtt kórházban ápolták néhány napig, majd kiengedték.
Ő az 1990-es években volt meghatározó alakja a hazai belpolitikának. Közvetlenül a rendszerváltás után Corneliu Coposuval együtt újraalapították a PNTCD-ét, amely köré szerveződött később az 1996-os választásokon diadalmaskodó Román Demokratikus Konvenció (CDR). Ezt követően a román kormánykoalíció legnagyobb pártjának számító PNTCD elnökeként, Diaconescu a képviselőház elnöke lett.
A konvenció négyéves kormányzása alatt a PNTCD annyira elvesztette a lakosság támogatottságát, hogy a 2000-es választásokon a parlamenti küszöböt sem érte el. Ezt követően Diaconescu visszavonult az aktív politizálástól. Politikusként végig azt szorgalmazta, hogy Románia minél hamarabb váljon igazi nyugati demokráciává, és szakítson kommunista múltjával.
1942 és 1947 között a gazdasági minisztériumban dolgozott, és vezetőségi tagja volt a két világháború között működő román parasztpárt ifjúsági szervezetének. Politikai pályafutása törést szenvedett 1947-ben, amikor a kommunisták a parasztpárt több vezetőjét, közöttük Diaconescut is bebörtönözték. Meghurcoltatása 1964-ig tartott, amikor szabadon engedték.
Ion Iliescu volt államfő, aki az elhunyt egyik legnagyobb politikai ellenfele volt az 1990-es években, kijelentette róla, hogy tiszteletre méltó politikus volt, akivel mindig lehetett párbeszédet folytatni. Traian Băsescu államelnök szerint Diaconescunak jelentős szerepe volt Románia demokratizálási folyamatában. A Szociáldemokrata Párt (PSD) több vezetője, közöttük Adrian Năstase is méltatta a volt parasztpárti politikust. Crin Antonescu liberális pártelnök szerint Diaconescu révén a román politika egyik utolsó „nagy öregje” távozott az élők sorából. Markó Béla miniszterelnök-helyettes szerint jelentős veszteség érte a hazai politikát, hiszen Diaconescu a demokrácia elkötelezettje volt, és kiemelte, hogy a parasztpárt elnökeként nyitott volt a nemzeti kisebbségi jogok biztosítása iránt.
B. T.
Szabadság (Kolozsvár)

Magyar napok Szebenben
A medgyesi Traube Művelődési Házban tartott ünnepélyes megnyitóval pénteken kezdődik a XIII. Szeben Megyei Magyar Napok rendezvénysorozat, a Szeben megyei magyar közösség legnagyobb és legátfogóbb kulturális rendezvénye.
A megnyitón részt vesz Kelemen Hunor, Románia kulturális minisztere, az RMDSZ elnöke, Winkler Gyula az RMDSZ európai parlamenti képviselője, Tamás Sándor Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete, Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Széll Lőrinc az Országos Ifjúsági Hatóság alelnöke, Teodor Neamţu Medgyes polgármestere.
A szervezők közleménye szerint az eseménysorozat új dimenziókat ölt, idén ugyanis tíz, magyarok által is lakott településen, 19 helyszínen, közel 30 eseményre látogathatnak el az érdeklődők. „A tíznapos rendezvénysorozat műsorai mindenkihez szólnak, fiatalokhoz és idősekhez, gyermekekhez és felnőttekhez, mindenkihez, aki kedveli a magyar hagyományokat, a kultúrát és a zenét” – fogalmaznak közleményükben a szervezők.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Lesz még közös kormányülés?
Minden jel szerint 2011-ben sem tartja meg sorrendben ötödik együttes ülését a magyar és a román kormány, annak ellenére, hogy Teodor Baconschi román külügyminiszter májusi budapesti látogatásakor azt javasolta magyar kollegájának, Martonyi Jánosnak: a kétoldalú kapcsolatok teljes körének áttekintésére még idén ősszel kerüljön sor Bukarestben.
„Ha engem kérdez, ebben az évben biztosan nem lesz közös kormányülés. Sok szervezést igényel, ha idén megtartanák, már tudnánk róla” – jelentette ki lapunknak Gáti István, az eddigi közös kormányülések bukaresti megszervezésével megbízott kormányfőtitkárság helyettes vezetője.
A közös kormányülés időpontja Borbély László környezetvédelmi miniszter számára is ismeretlen. Az RMDSZ politikai elnökének tudomása szerint házigazdaként Románia már megtette a szükséges lépéseket az esemény előkészítéséhez. „Nemcsak Teodor Baconschi külügyminiszter, hanem az RMDSZ is jelezte a magyar félnek, hogy időszerű lenne a közös kormányülés megszervezése. Budapestről egyelőre azt a választ kaptuk, hogy még elemzik ennek a lehetőségét” – mondta az ÚMSZ-nek Borbély László.
Bogdan Aurescu román külügyi államtitkár tegnap kitérő választ adott arra a kérdésünkre, mi az esélye annak, hogy az együttes ülést még az idén megtartsák. „Az esemény megszervezése több tényezőtől is függ. Hordereje miatt azon is múlik, hogy sikerül olyan időpontot egyeztetni, amely a minisztériumi szintű együttműködésen túlmutató közös projektek áttekintésére is alkalmat ad” – közölte az ÚMSZ-szel az államtitkár.
A közös kormányülés időpontjáról a budapesti külügyminisztériumban sem tudnak. Egy neve elhallgatását kérő illetékes lapunk értésére adta, hogy a kérdésben a végső szó a miniszterelnöki hivatalé. Szerinte a budapesti hallgatás oka, hogy Orbán Viktor miniszterelnök szakított elődje gyakorlatával, nem híve a közös kormányüléseknek.
„Gyurcsány Ferenc idejében nemcsak magyar-román, hanem magyar-szlovén, magyar-horvát és magyar-osztrák együttes kormányülést is tartottak, hatalomváltás után ilyen ülések már nem voltak” – magyarázta lapunknak a külügyminisztériumi forrásunk.
Egy másik, szintén névtelenül nyilatkozó budapesti illetékes szerint Orbán Viktor nem az együttes kormányülés intézményének ellensége. „Amikor Budapest legutóbb a magyar-szlovén együttes kormányülést lefújta, a miniszterelnök kijelentette: ezt a formátumot át kell gondolni, mert túl grandiózus, és kevés gyakorlati eredménye van. Tehát szűkíteni kéne a formátumot és a megtárgyalandó kérdések körét. Teodor Baconschi külügyminiszter is egyetértett ezzel, amikor legutóbbi budapesti látogatásakor felvetettük” – magyarázta forrásunk.
Mint ismert, a román-magyar kormányüléseknek már hagyománya van a két ország kapcsolataiban. Az elsőt 2005 októberében tartották Bukarestben, a legutóbbit, a negyediket 2008 októberében Szegeden. A következő években, 2009-ben a román fél kérésére elhalasztották az ülést, 2010 őszén pedig – közös megállapodással – szintén halasztottak. Legutóbb, 2011-ben a magyar fél kért ismét haladékot, arra hivatkozva, hogy Magyarország az EU soros elnöki tisztségét tölti be.
Schengenről tárgyaltak a román–bolgár közös kormányülésen
Románia és Bulgária teljesítette a schengeni csatlakozás feltételeit, ezért jogosan várják el, hogy az Európai unió régebbi tagállamai megtűrjék soraikban – fogalmazott tegnap Bukarestben Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök, a román–bolgár közös kormányülés kezdetén.
A két balkáni ország kabinetjének első együttes tanácskozásán a schengeni témakör mellett napirendre került az energetikai, szállításügyi, mezőgazdasági, oktatási, környezetvédelmi és kulturális együttműködési lehetőségek áttekintése is.
Cseke Péter Tamás
Új Magyar Szó (Bukarest)

Ülésezett a Magyar Állandó Értekezlet gazdaságfejlesztési és önkormányzati szakbizottsága
Az erdélyi magyarság fennmaradását és megerősödését célzó Mikó Imre Terv szerepelt többek között Magyar Állandó Értekezlet (Máért) gazdaságfejlesztési és önkormányzati szakbizottsága csütörtöki ülésének napirendjén.
A nemzetpolitikai államtitkárság MTI-hez eljuttatott közleménye szerint a tanácskozáson Szatmáry Kristóf államtitkár, a bizottság elnöke köszöntőjében elmondta, rendkívül fontosnak tartja, hogy párbeszéd alakuljon ki a külhoni és a magyarországi gazdasági szereplők között.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár a résztvevők előtt beszámolt az államtitkárság jövőbeni terveiről, melyek közül kiemelkedik a novemberben megrendezésre kerülő Magyar Állandó Értekezlet, a külhoni magyar szervezetek legfelső fóruma.
További célok között szerepel még a külhoni magyar szervezetekkel együttműködésben a nemzeti jelentőségű intézmények kritériumainak megfogalmazása és véglegesítése.
Répás Zsuzsanna - a közlés szerint - kérte továbbá a megjelent szervezetek képviselőit, hogy fogalmazzák meg meglátásaikat a Bethlen Gábor Alap következő évi pályázati prioritásairól.
A Nemzetgazdasági Minisztérium részéről rövid áttekintés hangzott el a Wekerle Tervről, melynek céljai között szerepel a magyarországi vállalkozások külföldi pozícionálása és megerősítése. Bemutatták a Mikó Imre Terv vitairatát, melynek alapgondolata az erdélyi magyarság fennmaradása és megerősödése. A beszámoló szerint a vitairat elkészítéséhez mind Magyarországról, mind a határon túlról komoly szakmai támogatást kaptak az alkotók - olvasható az MTI-hez eljuttatott kommünikében.
MTI

Páva: Európát kultúrája is segítheti a válság legyőzésében
MTI - Kultúra nélkül nincs nemzet, Európa a kulturális hagyományaira alapozva válaszokat találhat a válságra – hangzott el Pécsen, az Európai Kulturális Parlament ülésén.
Réthelyi Miklós szerint a kultúra amellett, hogy alapvetően fontos egy nemzetnek, jelentős mértékben hozzájárul a fenntartható növekedéshez is. A nemzeti erőforrás miniszter erről ma délben az Európai Kulturális Parlament tizedik jubileumi ülésének megnyitóján beszélt Pécsett.
„A pénz vagy a kereskedelem kizárólagosan nem tudja az emberi kapcsolatokat alakítani, a kultúra az, amely a folyamatosságot és az önazonosságot biztosítja. A kultúra alapvető a nemzet szempontjából, nélküle a nemzet csupán egy adminisztratív egység lenne" – mondta a tárcavezető.
A másfél száz tagot tömörítő szervezet főtitkára, Karl-Erik Norrman szerint nemcsak az Unió van válságban, hanem az európai gondolatot is ez a veszély fenyegeti. Úgy fogalmazott, hogy az Unió ellenes hangulat és az erősödő nacionalizmus megállításában fontos szerep jut a kultúrának. A főtitkár szerint ennek megoldásához szükség van a kultúra szerepének növelésére, a korábbinál erősebb intellektuális véleménycserékre és a vélemények ütköztetésére, és ebben az európai érdekek képviseletére.
A konferencia szünetében a Krónikának nyilatkozó Szabó István Oscar-díjas filmrendező megjegyezte, hogy elérte a kultúrát is a válság. „Én úgy érzem, hogy az európai politikában a kultúra most lényegesen kisebb szerepet játszik mindenütt. Ez problémát okoz. Remélem, hogy visszatér majd a kultúrához az emberi érdeklődés” – mondta a filmrendező.
Páva Zsolt Pécs polgármestere arról beszélt, hogy bár úgy tűnik, Európa gazdasági téren nem tud sikeres lenni a világ más részeivel folytatott versenyben, a kulturális öröksége terén nagyon is erős. „Ha megoldást keresünk a gazdasági válságra, a kulturális hagyományainkra alapozva megtalálhatjuk a válaszokat. Az a feladat, hogy ehhez összeadjuk tudásunkat és rájöjjünk, miként lehet a kulturális örökséget hasznosítani ebben a helyzetben" – tette hozzá a városvezető.
Az Európai Kulturális Parlament az Európai Bizottság indítványára 2001-ben alakult meg Strasbourgban, hogy az európai kulturális élet képviselőinek fórumot biztosítson az európai együttműködést, demokráciát, kultúrát érintő párbeszédre, vitára, valamint elősegítse az Európa keleti és nyugati fele, illetve a különböző művészetek közötti dialógust. A szervezetnek 43 országból jelenleg több mint 160 tagja van, Magyarországot heten képviselik. A pécsi konferencián mintegy százan vesznek részt.
Erdély.ma

Művelődés és tudás fellegvára a kincses város szívében
Megnyílt a Kolozsvári Magyar Média, Tudományos és Kulturális Központ
Verseskötet-bemutatóval kezdte meg működését tegnap a Szabadságot kiadó Minerva Művelődési Egyesület és a Kós Károly Akadémia Alapítvány által közösen létrehozott Kolozsvári Magyar Média, Tudományos és Kulturális Központ: a Jókai/Napoca utca 16. szám alatti intézmény emeleti termében a Savaria University Press gondozásában megjelent Dsida Jenő összegyűjtött versei című kötetet ismerhették meg az érdeklődők, majd a könyv szerkesztőjével, Láng Gusztávval beszélgetett Kántor Lajos irodalomtörténész és Markó Béla költő. A felújított Lázár-ház előadótermében tudományos, kulturális és médiaprogramok találnak majd otthonra. A központ a kolozsvári magyar egyetemi szakkollégiumok programjai mellett kiállítások, könyvbemutatók, konferenciák, mesterkurzusok és más kapcsolódó tevékenységek helyszíne is kíván lenni. A következő időszakban a Minerva birtokában lévő több tízezer sajtófotóból is kiállítás nyílik.
A Minerva Művelődési Egyesület és a Kós Károly Akadémia Alapítvány elsődlegesen tudományos, kulturális és médiaprogramok szervezése céljából hozta létre a Kolozsvári Magyar Média, Tudományos és Kulturális Központot, tevékenységével pedig a kultúrát és az oktatást egyaránt szolgálni szeretné. A felújított Lázár-házban működő központ a tervek szerint összekapcsolja a kolozsvári magyar médiát, médiatörténetet és médiaarchívum-tevékenységet az egyetemi oktatással és kutatással, vagyis az alapképzés, a mesteri és a doktori programok különböző tudományos rendezvényeivel, kutatási programjaival.
Alappillérét a Szabadság napilap köré szerveződő médiatevékenység képezi, amelyet kiegészít majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetem és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem média szakkollégiumai által kezdeményezett tevékenység, amely egyebek mellett a Minerva birtokában lévő gyűjteményekre épül. Ilyen például az a 30–35 ezres sajtófotó-gyűjtemény, amelyből a központ időnként kiállításokat szervez. A közeljövőben multimédiás erdélyi sajtófotó-kiállításra is sor kerül, ez az elmúlt húsz év terméséből nyújt majd válogatást.
Délután az épület alagsori termeiben, ahol jelenleg Kiss János szobrászati kiállítása látható, a kolozsvári magyar irodalom szakos tanárok a „Gondoltam fenét” – irodalomtanítás másként című könyvbemutatón találkoztak Fűzfa Balázs szombathelyi irodalomtörténésszel, aki új középiskolai irodalomtankönyveit ismertette. Az érdeklődők 6 órára gyülekeztek a Kolozsvári Média, Tudományos és Kulturális Központ hivatalos megnyitójára, amelyen elsőként Tibori Szabó Zoltán, a Minerva Művelődési Egyesület elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Köszönetet mondott mindazoknak, akik elősegítették és támogatták a központ létrejöttét, elsősorban a Lázár-örökösöknek, továbbá a Kós Károly Akadémia Alapítványnak is, amely pontos és elkötelezett partner volt a projekt kivitelezésében. Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke úgy vélekedett: következetes, kitartó és makacs emberekre van szükség, hogy az egyének által kitűzött célok megvalósuljanak. Mint mondta, ilyen emberekre talált Tibori és munkatársai személyében, így elsősorban nekik köszönhető a központ megvalósítása, de nagymértékben hozzájárult ehhez Takács Csaba, a Communitas Alapítvány elnöke is, aki szintén hitt a kezdeményezés fontosságában.
Az est folyamán bemutatták a Fűzfa Balázs vezette Savaria University Press Alapítvány gondozásában megjelent Dsida Jenő összegyűjtött versei című kötetet, amelynek szerkesztőjével, Láng Gusztávval Kántor Lajos irodalomtörténész és Markó Béla költő beszélgetett. Dsida Jenő verseiből Laczkó Vass Róbert színművész szavalt, zárásként pedig 75. születésnapja alkalmából köszöntötték Láng Gusztávot. A közönség végigjárta a központ már felújított tereit. A Minerva azt tervezi, hogy az épületrehabilitációs munkálatokat a jövőben folytatja.
F. ZS. 
Szabadság (Kolozsvár)

Erdélyi Híradó – A számok az erdélyi magyar közösség erejét, életképességét fogják mutatni
Az elmúlt napokban, hetekben számos kérdés vetődött fel a jövő héten kezdődő népszámlálással kapcsolatban: miért fontos ez, mit kell tennünk, mire kell odafigyelnünk a tíz napig tartó összeírás során. Barna Gergő és Kiss Tamás szociológusok azok, akiknek leggyakrabban kellett és kell válaszolniuk hasonló kérdésekre, hiszen ők szerkesztik, töltik fel szakmai anyagokkal, tudnivalókkal a népszámlálás.ro oldalt. Őket kérdeztük arról, mit is jelent az erdélyi magyarság számára ez az országos számbavétel.
– Miért fontos a népszámlálás? Mit mutatnak meg egy összeírás eredményei?
– Idén az Európai Unió minden tagállamában tartanak népszámlálást. Ez is mutatja ennek a fontosságát. Az összeírás az európai közösség, az egyes országok, megyék vagy települések szempontjából egyaránt fontos adatokat eredményez. Azt is mondhatjuk, hogy a népszámlálás húsz évről szól. Egyrészt megtudjuk, hogy az elmúlt tíz évben milyen változások következtek be, ugyanakkor a következő tíz évre iránymutatóak az adatok. A lakosság száma, demográfiai összetétele, társadalmi helyzete meghatározhatja a jövőre irányuló közpolitikai tervezést és cselekvést. A népszámlálás eredményeitől függhet, hogy milyen beiskolázási számokkal indítanak vagy zárnak be iskolai osztályokat, milyen finanszírozást kap egy egyház, vagy éppen mely településeken fejlesztenek csatornahálózatot.
– Miért kell nekünk, erdélyi magyaroknak különösen odafigyelnünk a népszámlálásra?
– A népszámlálás eredményei állapítják meg, hogy mely településeken éri el a magyar etnikumú lakosság száma a 20 százalékot: ettől különböző kisebbségi jogok és a magyar nyelv használatának joga is függ. Ugyanakkor van egy pszichológiai hatása is az eredményeknek. Nem mindegy, hogy az eredmények a magyarság csökkenését vagy esetleges növekedését, stagnálását fogják-e mutatni. Nem mindegy, hogy Erdélyben 20 vagy 18 százalékos magyar arány lesz (2002-ben 19,6 volt). Nem mindegy, hogy Marosvásárhelyen 43 vagy 49 százalék, Kolozsváron 16 vagy 20, Nagyváradon 23 vagy 30 százalék lesz a magyarok aránya. Ezek a számok egyféleképpen az erdélyi magyar közösség erejét, életképességét fogják mutatni.
– Melyek lennének azok a kérdések, amelyek meghatározóak lehetnek számunkra, és miért?
– A népszámlálási kérdőívekben feltett kérdések többsége érdekes lesz a magyarság szempontjából is. Nem csak a kutató szakemberek, hanem a politikum vagy az intézményépítés szempontjából is. Nem csak az fontos, hogy mennyi a magyarok száma és aránya, hanem az is, hogy milyen a demográfiai helyzetük, milyen az iskolázottsági szintjük, milyen pozícióik vannak a munkaerőpiacon. Nyilván a népszámlálási kampányok a nemzetiség, az anyanyelv és a vallás kérdéskörét érintik, ezek az alapvető fontosságú témák.
– Van-e jelentősége annak, ha valaki nem magyarnak, hanem például székelynek vallja magát?
– A nemzetiségre vonatkozóan a népszámlálási kérdőív nyílt kérdést tartalmaz, amit utólag kódolnak. A „maghiar”, az „ungur” és a „secui” külön kódot kap. Bár a tervek szerint a Statisztikai Hivatal ezeket összesítve jeleníti meg, a külön kódolás magában hordozza a veszélyt, hogy utólag statisztikailag mesterségesen szétválasztják a magyar közösséget. Ezért legcélszerűbb, hogy azok, akik magyarnak tartják magukat, a „maghiar” megnevezést írassák be. A probléma még nagyobb a csángók esetében, őket ugyanis nem a magyar, hanem az egyéb nemzetiségűek között jelenítik majd meg. A kódolásban ráadásul van egy jelentős egyenlőtlenség. A románok esetében ugyanis nem szerepelnek külön az oltyán, a móc, vagy az osán megnevezések. Azokat pedig, akik regionális identitásokat jelölnek meg (pl. erdélyi, háromszéki stb.) automatikusan a románokhoz sorolják.
– Mit kell tudniuk és tenniük azoknak, akik bármilyen okból kifolyólag nem tartózkodnak otthon a népszámlálás alatt?
– Amennyiben a háztartásból bárki otthon tartózkodik, az szolgáltat adatot a távol lévőkről is. Ehhez a személyi szám (CNP) ismerete szükséges. Emellett van néhány kérdés – pl. a munkahely, vagy az utolsó elvégzett oktatási intézmény megnevezése –, amely esetében tanácsos a válaszokat előre egyeztetni. Ha a háztartásból senki nem tartózkodik otthon, akkor a polgármesteri hivatalban kell jelentkezni október 31-ig.
– Mit kell tenniük a külföldön tartózkodóknak, hogy ne maradjanak ki az összeírásból?
– Egyeztessenek családtagjaikkal, hogy azok regisztrálják őket. Románia lakosságába akkor fognak beszámítani, ha ideiglenesen külföldön lévőként a G (gospodărie, háztartás) és a P (persoane, személyek) űrlapon szerepelnek. Amennyiben lehetséges, ezt a megoldást kell választani. Esetükben is szükséges a személyi szám (CNP) ismerete
Szabadság (Kolozsvár)

A románok rövid története – másképpen?
Neagu Djuvara történelemkönyvéről beszélgetnek szombaton
Lényeges előszó, a szerző tollából mindjárt kettő is fogadja az olvasót a könyv első lapjain: az egyik – enyhe mentegetőzés íze dacára mégis eléggé nem helyeselhetően – a magyar kiadás számára készült. Sajnálatos, hogy a román nyelvű kiadásból kimarad, hiszen egyébként lényeges nézőpontokat tisztáz. Biztató bevezetők, amelyek világosan leszögezik, hogy a történelem nem egzakt tudomány, hanem túlnyomó részében bizonyos tárgyi emlékeknek emberi szubjektivitástól nem mentesíthető geológiai, antropológiai, művelődéstörténeti, nyelvészeti stb. vizsgálata alapján született, valószínűsíthető feltételezések láncolatából áll össze.
Diákoknak, elsősorban román anyanyelvű diákoknak íródott, célja az 1989 előtti időszakban szándékosan elferdített történelmet – sikerrel – terjesztő tankönyvek téziseinek helyesbítése. Nyelvezete, megfogalmazása mentes a szigorúan akadémiai jellegű szakmaiságtól, ebben a könyvben nem találunk – a tudományos kiadványokra egyébként jellemző – lábjegyzeteket, szövege olvasmányos, gördülékeny, hat fejezete világos szerkezeti felosztásban biztosít áttekinthetőséget, követhetőséget a fiatal olvasók számára is. A románok történelmét tárja elénk Neagu Djuvara saját állítása szerint úgy, ahogyan ő látja, úgy, ahogyan azt ő megfejtette.
A többség által vallott, a XX. században általánosan elterjedt értelmezésekkel ellenkező elméletei miatt e könyv szerzője igencsak vitatott alakja a román történésztársadalomnak, sok bírálatot szerzett magának kollégái körében, akik még amatőrséggel is megvádolták, bár Franciaországban tanult történelmet és jogot. Ki kell ábrándítanom viszont azokat, akik netán olyan elvárásokkal veszik kézbe ezt a kétségtelenül érdekes könyvet, hogy benne az általános román történelemértelmezés legtöbb tézisét „leszerelő”, friss és újszerű elméleteket találnak. Neagu Djuvara a kontinuitás híve, bár kollégáival ellentétben hangsúlyozza például a román nép kialakulásában jelentős szláv hatást, esetenként elmarasztalja a hazai történelmi döntéseket, ugyanakkor a magyar–román közös történelem konfliktusos-kényes eseményeit is, bár túlfűtött nacionalizmustól mentesen, de természetesen románként értékeli, nem is teheti másként.
A román nép eredetét részletező fejezet egyik alcíme „Tíz igaz állítás a kontinuitásról”, s e kijelentés tényszerűségként való olvasói percepciójának valószínűségét aligha csökkenti az idézőjel, ami talán azt kívánhatta jelezni, amit a szerző az előszóban hangsúlyoz: ez az alcím (és fejezet) is a saját véleménye. Meggyőződése, hogy a középkor folyamán „megszakítás nélkül latin nyelvet beszélő számos közösség élt a Duna és a Kárpátok medencéjében”. Nem kapunk magyarázatot arra, hogy a kiemelten fejlettebb civilizációjú rómaiak hatására alig 160 év alatt teljesen romanizált dákok helyén, az aurelianusi kivonulás után feltehetően, tehát nagy számban itt maradt, latin nyelvet beszélő lakosság a rómaiak példájára miért nem indult önálló fejlődésnek – legalább a területet birtokló és belakó kisközösségek szintjén. Másokkal ellentétben Djuvara elismeri ugyanakkor az egymást követő különböző vándornépek (avarok, bolgárok), de főleg a szlávok és kunok jelentős hatását és szerepét a román nép kialakulásában, de szól a kétszáz évig Erdélyben letelepedő besenyőkről is. Román történészkollégái bírálatát váltja ki azzal is, hogy a román nagybojárok eredetét szlávként, turániként értékeli.
Elméletei helyenként ellentmondásosak, másutt ingatagok, vitathatóak. Például, bár hangsúlyozza, hogy a Dunától északra mindig sok román élt, Havasalföld megszületését mégis honfoglalásként magyarázza. Továbbá úgy véli, a havasalföldi román államot alapító Basarab nem román, hanem kun, ám Hunyadi Jánost és Mátyás királyt románoknak tekinti – miközben tudnia kell, hogy a Hunyadiak románságát bizonyítani próbáló elméletek fontos érve éppen az, hogy a „román” Basarab leszármazottai lennének (e vajda képe is felbukkan a hunyadi vár Szilágyi Erzsébet rendeletére készült falfestményein, a család ősei között).
A négy keresztény vallásra (katolikus, református, evangélikus, unitárius) kiterjedő erdélyi vallási türelemmel kapcsolatosan a szerző úgy véli: „érdekes helyzet, hogy egy külföldi megfigyelő szemében Erdély a vallási türelem valóságos oázisának tetszhet” – nem tesz említést a szabad vallásgyakorlást Európában először kimondó 1568-as tordai országgyűlésről.
Elítéli Ion Antonescut amiatt, hogy elrendelte mintegy 150 ezer besszarábiai és észak-bukovinai zsidó deportálását, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ez a „kemény, elszánt, becsületes férfiú” később nem engedett a nácik követelésének az észak-erdélyi zsidók deportálását illetően, bár olvasatában Antonescu ez utóbbi tette nem változtat korábbi rendelkezéseinek súlyosságán. Klisékkel is találkozunk: a második világháborús magyar kormányt ugyanúgy nácibarátként határozza meg, óvakodik e jelző használatától az 1944 augusztusáig szintén a németek oldalán harcoló Románia esetében, amely bár később fél évig a szövetségesekkel vonult, mindamellett nem kapta meg a későbbi béketárgyalásokon előnyös helyzetet jelentő közös hadviselő státust – itt érezni lehet, hogy a szerző ezt igazságtalannak tartja. Fontos ugyanakkor a románok magyarellenességét tápláló, ma is létező Erdély-féltés indokolatlanságát hangsúlyozó megállapítása: „Ha a magyar történészek (…) be is tudnák bizonyítani, hogy a magyarok foglalták el elsőként Erdélyt, a történelmi elsőbbség semminemű jogi vagy politikai következménnyel nem járna, miután a magyar nyelvet beszélők számaránya a teljes lakosságnak mindössze hét százalékát teszi ki. A nemzetközi jog nem veszi figyelembe az állítólagos történelmi jogcímet, csak azt, (…) mit mutat a jelenlegi demográfiai helyzet (…). Ismétlem: a „kontinuitás” kérdésének nincs többé gyakorlati jelentősége, ezt meg kell érteni.”
A románok történetének Neagu Djuvara-féle, jelentősen nyitottabb értelmezése is megerősíthet abban, hogy többféle igazság van: ugyanaz a tárgy/történés különböző szemszögekből nézve másképpen látszik, és így van ez azzal a tudománnyal is, amit történelemnek hívunk. Az olvasmány további kutakodás, olvasás és elmélkedés kitűnő kiindulópontja lehet (nemcsak) az iskolai tankönyvet éppen letevők kezében, amennyiben nem tényeknek tekintik a kötetben leírtakat, komolyan véve a szerző ajánlását, miszerint ez az elmélet a saját interpretációját, véleményét tükrözi.
O scurtă istorie a românilor povestită celor tineri – megjelent a Humanitas kiadónál 1999-ben, majd magyar nyelven a Koinónia kiadónál 2010-ben /Neagu Djuvara: A románok rövid története/. A fordítást Horváth Andor végezte, a kötetben szereplő információk szerint történész nem lektorálta a magyar változatot. A kötet kapcsán kerekasztal-beszélgetést szervez nyílt napján a Koinónia kiadó október 15-én, szombaton 12 órától Horváth Andor fordító, Hunyadi Attila történész, Lupescu Radu történész, Rostás-Péter István újságíró és Salat Levente politológus részvételével.
KEREKES EDIT 
Szabadság (Kolozsvár)

Vétó
Bár a horvát európai uniós csatlakozás Szlovénia általi késleltetése után nem lenne precedens értékű, mindenképpen komoly jelzés lenne az EU vezetői és többi tagállama felé, ha Magyarország valóban megvétózná Szerbia tagjelölti státusát a kárpótlási törvény magyarellenes cikkelyei miatt.
A belgrádi parlament által elfogadott restitúciós jogszabály ugyanis minden alapvető emberjogi egyezménnyel ellentétes, hiszen a kollektív bűnösség elve alapján zárja ki a kárpótlásból a magyarokat és a németeket azon az alapon, hogy a második világháború idején együttműködtek „a fasiszta megszállókkal”. Ezért egyetlen, a demokratikus alapelveket és az emberi jogokat tisztelő uniós kormány sem találhat kivetnivalót abban, hogy a közösség egyik tagja ilyen radikális lépés kíséretében emeli föl a szavát ellene. Pláne úgy, hogy a szerbiai kisebbségekkel szembeni visszaélések ügyében váratlan szövetséges is akadt Románia képében, hiszen a kormánypárti PDL egyik szenátora, Viorel Badea épp a héten jelentette ki, hogy a Szerbiában élő románokkal szemben a népszámlálás alkalmával elkövetett visszaélések román vétót is maguk után vonhatnak.
A vétó meglebegtetése arra is jó alkalom, hogy Budapest nyomatékosan felhívja a figyelmet a Magyarországtól elszakított területeken élő magyar közösségek létére és problémáira – ez vélhetően sokkal hatékonyabb lenne, mint a kézzel fogható eredménnyel nem vagy alig járó EP-viták, hiszen az EU-tagállamok egy része saját kisebbségi problémái miatt rendszerint inkább szőnyeg alá söpörné a kérdést. Ha a budapesti kormány megvétózná a szerb tagjelöltséget, azzal keményebb kiállásról tenne tanúbizonyságot a határon túli magyarok mellett, mint az előző kabinetek – emlékezzünk csak a szlovákiai nyelvtörvény ügyében tanúsított tehetetlenségre, bár tény, hogy Pozsonnyal szemben kevesebb eszköz állt rendelkezésre, lévén, hogy szintén EU-tagállam. A határozottabb fellépés ugyanakkor elvárható lett volna. Igaz, előfordulhat, hogy amit a jelenlegi kormány elődein számon kért, azt „bepótolhatja:” a Radicova-kormány bukása után fennáll a veszélye, hogy jövőre ismét a kisebbségpolitikájában gyakran fasisztoid intézkedéseket alkalmazó Robert Fico alakítson kormányt. Az EU-n, sőt az eurózónán belüli Szlovákián pedig jóval nehezebb lesz fogást találni, mint a kapuk előtt kuncsorgó Szerbián.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Megnyílt a Kolozsvári Magyar Média-, Tudományos és Kulturális Központ
Kiállítások, könyvbemutatók, kisebb koncertek, tudományos ülésszakok helyszíne lesz a Kolozsvári Magyar Média-, Tudományos és Kulturális Központ – jelentette be Tibori Szabó Zoltán, a Minerva Művelődési Egyesület elnöke az új intézmény csütörtöki bemutatkozó rendezvényén.
A központot a Szabadság napilapot kiadó Minerva Művelődési Egyesület, valamint a Kós Károly Akadémia Alapítvány (KKAA) hozta létre. Tibori szerint hangsúlyos helyet kapnak a központban a média-tevékenységek, ugyanakkor a Babeş–Bolyai Tudományegyetem és a Sapientia EMTE diákjainak részvételével tudományos kutatás is zajlik majd az intézményben. Tibori a központnak helyet adó épületről elmondta: a belvárosban lévő, frissen felújított Lázár-házat az örökösök bocsátották az általa vezetett egyesület és az RMDSZ-hez tartozó Kós Károly Akadémia Alapítvány rendelkezésére. Az intézményt a Dsida Jenő összegyűjtött versei című kötet bemutatójával avatták fel. A Fűzfa Balázs magyarországi irodalomtörténész vezette Savaria University Press Alapítvány gondozásában megjelent kiadvány bemutatóján Láng Gusztávval, a kötet szerkesztőjével Kántor Lajos irodalomtörténész és Markó Béla, a KKAA elnöke beszélgetett.
Láng Gusztáv elmondta: a kötet több mint ezer költeményt tartalmaz, köztük ötszáz, eddig ki nem adott Dsida-verset. Kántor Lajos elmondta, a kötet az eddigi legteljesebb Dsida-versgyűjtemény, nem kritikai kiadásról van szó. Mind Kántor, mind Láng hangsúlyozta, a könyv összeállításában oroszlánrészt vállalt Urbán László bibliográfus, aki a könyvtári kutatást végezte. Fűzfa Balázs ugyanakkor elmondta: a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhető, hogy ki tudták adni a példátlan gazdagságú versgyűjteményt. Tibori Szabó Zoltán korábban azt is elmondta, hogy a Minerva Művelődési Egyesület birtokában van 30-35 ezer sajtófotó, amelyek az elmúlt 50 évben készültek. Ezekből időnként kiállítást szervez majd a központ. A közeljövőben multimédiás erdélyi sajtófotó-kiállítást terveznek, amely az elmúlt húsz év terméséből nyújt válogatást
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Emil Boc a régiókról: nem jön létre sem Székelyföld, sem egyéb etnikai struktúrák
A régiók átrajzolásának nem az a célja, hogy létrejöjjön a Székelyföld – szögezte le pénteken Emil Boc miniszterelnök, aki szerint a kormányzati partner RMDSZ „nem akarja megérteni az átszervezés előnyeit”. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök közben azt hangsúlyozza: a 2012-es választásokig lehetetlen az átszervezés.
Az ország közigazgatási-területi átszervezése az emberek érdekeit követi, nem az a célja, hogy létrejöjjön a Székelyföld vagy hasonló etnikai struktúrák – mondta Emil Boc. A miniszterelnök szerint az átszervezésnek gyakorlati célja van: az új rendszerben a megyék közvetlenül férhetnek hozzá az európai uniós alapokhoz.
Hangsúlyozta, az átszervezés szükségességét még a koalíciós partnerek sem értik eléggé. „Tárgyalunk a koalícióban, az RMDSZ-szel is, ők azonban makacsul nemet mondanak, így folytatjuk az egyeztetést” – fogalmazott Boc.
Boc arra utalt, hogy az RMDSZ régióátszervezési tervezetében Hargita, Kovászna és Maros megye egy régiót alkotna Székelyföld néven. A PDL azonban nem ért egyet ezzel, elképzelései szerint ez a három megye külön régiók részei lennének.
A legutóbb megjelent információk szerint a nagyobbik kormánypárt az 1960-as évek Romániájának közigazgatási felosztását venné alapul, ebben a rendszerben Hargita és Maros ugyanahhoz a régióhoz tartozna, Kovászna megye pedig egy másik régió része lenne Brassó megyével együtt.
A sajtóban ezzel kapcsolatban megjelent információkat azonban a PDL szóvivőjén keresztül cáfolta: Sever Voinescu szerint fel sem merült semmiféle hasonló elképzelés.
Traian Igaş közigazgatási és belügyminiszter úgy fogalmazott pénteki sajtótájékoztatóján, hogy az ország közigazgatási-területi átszervezését „most, és még az idén” végre kell hajtani. A miniszter – mint mondta – „több megértést” vár az RMDSZ-től. A szövetségnek meg kell értenie, hogy „az állam megreformálását nem lehet kis jelentőségű okokból megakadályozni”.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke pénteken azt mondta: csak a sajtóból értesült a PDL állítólagos 12-14 régióval számoló tervezetéről, a kormánykoalícióban erről a változatról nem volt szó. Hozzátette: a PDL-vel tulajdonképpen egyetlen átszervezési változatról sem tárgyaltak a koalíció keretében.
Az RMDSZ elnöke szerint egyébként a 2012-ben esedékes választásokig lehetetlen megvalósítani az amúgy szükséges regionális átszervezést, mivel egy évvel a választások előtt nem lehet közigazgatási káoszba taszítani az országot.
Ezenkívül az RMDSZ korábban többször is egyértelművé tette, nem fogadja el az eddigi régióátszervezési terveket, amelyek külön régiókba sorolják a székelyföldi megyéket.
Valeriu Stoica: az RMDSZ etnikai jellege nehézséget jelent
A romániai politika tizenöt éve az etnikai alapon szerveződő RMDSZ körül forog, amely hol a baloldal, hol a jobboldal felé húzza a kormányzatot – jelentette ki pénteken Valerius Stoica. A PDL korábbi alelnöke, aki jelenleg a párt egyik think-tank alapítványát vezeti, úgy vélekedik: ha a romániai jobboldal továbbra is az RMDSZ körül forog, nagyon nehéz lesz egy igazán Romániának szóló politikai projektet kidolgozni.
„Nem hiszem, hogy az RMDSZ valaha is lemond etnikai jellegéről, és nem hiszem, hogy hajlandó lesz politikai doktrínákra alapozni önmagát. Nagyon nehéz lesz megreformálni a politikai rendszert, amíg a politikai pártok mellett létezik egy etnikai párt is” – fogalmazott Valeriu Stoica.
Krónika (Kolozsvár)

Minden magyar számít! A Szövetség kéri a népszámlálási metodológia tiszteletben tartását
Az elmúlt napokban Maros és Bihar megyében tartott kérdezőbiztosi felkészítők során tévesen értelmezték a népszámlálás módszertanát – jelentette be mai sajtóértekezletén a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke.
Kelemen Hunor elmondta: a Szövetség határozottan kéri a népszámlálás metodológiájának tiszteletben tartását, ez ugyanis kimondja: ha valaki nincs személyesen jelen a kérdezésnél, a róla nyilatkozó családtag vagy háztartástag bediktálhatja az ő nemzetiségét, anyanyelvét és vallási hovatartozását. Ez abban az esetben is így történik, ha a nem jelenlévő személy a településen, az ország másik településén vagy akár külföldön tartózkodik. A Szövetség kéri, hogy mindazoknak, akik hasonló téves utasítást kaptak, a Statisztikai Hivatal küldje el a megfelelő hibaigazításokat.
Kelemen Hunor emlékeztetett arra is, hogy az RMDSZ kampányt indított, amely a népszámlálás fontosságát kívánja tudatosítani a romániai magyar emberekben, és arra bátorítja őket, hogy büszkén, bátran vállalják fel identitásukat. Az ezt célzó népszámlálási karaván eddig 4250 km-t tett meg, útja során 20-30 önkéntes segítségével 10 megye több mint száz településére jut el. Továbbá 200.000 szétosztott szórólap, 15 ezer plakát, rádiós reklámok, videók, valamint a nepszamlalas.ro oldal segíti elő azt, hogy minél több magyar emberhez eljussanak a népszámlálással kapcsolatos tudnivalók.
Szükséges a választási rendszer reformja
Az RMDSZ az arányos képviselet biztosítását szorgalmazza
A Romániai Demokrata Szövetség fenntartja az arányos képviseletet biztosító vegyes választási rendszer bevezetését – jelentette be mai kolozsvári sajtóértekezletén Kelemen Hunor. A Szövetség által a koalíciós partnerek elé terjesztett javaslat szerint a képviselőházi mandátumok 55-60%-át egyéni választókerületből, a többi mandátumot az országos listáról lehetne elnyerni, amelyre hasonlóképpen szavazni kellene. „Az RMDSZ javaslata szerint az országos listán csak olyan jelöltek szerepelhetnének, akik az ország valamely egyéni választókerületében is megméretkeznek” – tájékoztatott Kelemen. Hozzátette, hogy az RMDSZ csökkentené a Szenátus létszámát is: az ország összes megyéje két-két szenátori mandátummal rendelkezne, Bukarestben pedig minden kerület kapna egy szenátori mandátumot, amelyeket akár csak kizárólag egyéni választókörzetekben lehetne kiosztani. „A koalíciós partnerek is elfogadják azt, hogy a mostani választási rendszer megreformálásra szorul, ami pedig ennél is fontosabb, hogy ők is elfogadják az arányos képviselet elvét. Ez pedig bizakodásra ad okot számunkra, hogy közösen meg fogjuk találni a megfelelő megoldást is” – fogalmazott a szövetségi elnök. Kelemen szerint fontos lenne 10-12 napon belül döntést hozni ebben a kérdésben, annak érdekében, hogy november-decembereben megtörténjen azoknak a törvényeknek az előkészítése, amelyek jövőre érvénybe léptetnék az új választási rendszert. „A választások összevonását és a választási rendszert összekapcsoljuk, a megszülető döntésnek hasonlóképp kettősnek kell lennie: ennek mind az összevonásra, mind a választási rendszerre kell vonatkoznia. A törvényalkotást is egyszerre kell elvégezni, az önkormányzati képviselők mandátumának meghosszabbítását és az új választási törvény elfogadását illetően is” – ismertette a Szövetség elképzeléseit Kelemen.
Románia felkészült a schengeni csatlakozásra
Az RMDSZ üdvözli az Európai Parlament döntését Románia és Bulgária schengeni csatlakozására vonatkozóan. Erről Kelemen Hunor nyilatkozott mai kolozsvári sajtóértekezletén. A szövetségi elnök véleménye szerint az EP kizárólag az Európai Unió, Románia és Bulgária érdekeit vette figyelembe, valamint azt, hogy mindkét ország teljesítette az Unió által megszabott csatlakozási feltételeket. Kelemen úgy vélekedett: egyetlen ország, egyetlen tagállam sem fogadhat el plusz feltételeket ahhoz képest, amelyek a megállapodásban szerepelnek. A Szövetség elnöke megerősítette: Románia felkészült a schengeni csatlakozásra, várja, hogy egészen pontos határidőt szabjanak az elkövetkező hetekben sorra kerülő tárgyalások függvényében. „A lengyel elnökség betartotta ígéretét, és ezt külön meg kell köszönnünk Lengyelországnak. Természetesen további diplomáciai erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a végleges döntés megszülessen, és az pozitív legyen. Bízom abban, hogy mind Hollandia, mind Finnország belátja, hogy nem lehet két tagállamnak a schengeni csatlakozását meggátolni belpolitikai okok miatt” – összegzett Kelemen Hunor.
erdon.ro

Erdély közös, az elitcsoportok jellemzői nem
Az erdélyi magyar elit szociológiai vizsgálata címmel tartott előadást Dr. Papp Z. Attila. A jelenlevők az elit réteg jellemzőiről és az erre vonatkozó statisztikai adatokról tudhattak meg többet.
A Szacsvay Akadémia keretén belül megszervezett Magyarok Erdélyben 2. – Fókuszban a kisebbségkutatás címet viselő programsorozat második előadására került sor október 13-án az Ady Endre Líceumban. Az előadás elején Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte az előadót és a közönséget. Dr. Papp Z. Attila a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének tudományos munkatársa illetve a Miskolci Egyetem Szociológiai Intézetének docense elmondta a kutatásokat 2009-2010 között végezték. Először is az elit fogalmát határozta meg. Az elit mindig kisebbség és a nem elit csoportok viszonylatában él vagy érthető meg.
Az elit a társadalom vezető rétege, a döntéshozók. Az elit mint kisebbségi csoport saját formális vagy informális kapcsolatrendszerrel, saját identitás és másság tudattal rendelkezik. Jellemző a tagok közti szolidaritás, a sajátos életforma és fogyasztási szokások és az elkülönülés tudata. Az előadó azt is tárgyalta, hogy kiből és hogyan lehet elittag? Itt az elit termelődésének kérdését kell viszgálni, hogy valaki beleszületik vagy egyéni teljesítmény által tud bekerülni egy elitcsoportba. Itt két kategóriát különíthetünk el: a reprodukció (az elit újratermelődése) és a cirkuláció (elitcsere). Bibó István (1942) szerint az elit legfőbb szerepe, hogy példát mutasson, hiszen amilyen az elit, olyan a társadalom többi része is.
Elittipológiák
A 2009-10-es kutatás során erdélyi magyar viszonylatban két elitcsoportot vizsgáltak a kulturális és a gazdasági csoportokat. A kulturális elit egynegyed részét a felsőaktatási intézményekben oktatók, háromnegyedét pedig az egyéb kategóriák teszik ki (sajtó, egyházak képviselői, könyvkiadók, képzőművészek, komolyzenészek, írok stb. tartoznak), míg a gazdasági elitbe a magyar cégvezetők és menedzserigazgatók válaszai alapján kutattak. Az elitcsoportoknál mindkét esetben a 86-87%-át a férfiak teszik ki. Ezek az arányok más országokban is hasonlóképpen alakulnak. Az átlagéletkor esetében a gazdasági elitet egy fiatalabb, átlagosan 45 év körüli személyek, míg a kulturális elitet egy idősebb, 55-60 év közötti személyek alkotják. Vallási hovatartozás szerint pedig a gazdasági elitet inkább római katólikus személyek dominálnak, míg a kulturális elitnél a református vallású személyek. Ezt az arányt a születési hely is befolyásolja, mivel a gazdasági elithez tartozók 32,2 %-a Hargita megyében, ahol elterjedt a római katólikus vallás, és a kulturális elit esetében 22,1 % Kolozs megyében született.
További jellemzők
Fontos figyelembe venni az elitcsoportok iskolai végzettségét is. Míg a gazdasági elit többsége (57,7 %) egyetemi diplomával rendelkezik, addig a kulturális elitnél 41,6 % doktori vagy egyéb posztgraduális képzéssel rendelkezik. A kulturális elit intenzívebben vesz részt a közéleti szereplésben, és az elitbe tartozás tudata is magasabb, mint a gazdasági elitnél. Fontos szempont, hogy ki mikor került az elitbe. A kutlurális elit fele már 1989 előtt is az elitbe tartozott, míg a gazdasági elitnek csak 18,8 %-a. Politikai hovatartozás szerint, önbesorolás után kiderült, hogy mindkét kategória inkább jobboldali nézeteket vall. Arra a kérdésre, hogy melyik pártra szavaznának 2009-10 között mindkét kategória túlnyomó többsége az RMDSZ-t jelölték meg. A milyen közösséghez tartozik kérdésre mindkét kategóriában a legtöbben az erdélyit jelölték. Dr. Papp Z. Attila ennek alapján azt a következtetést vonta le, hogy „Erdély közös, az elit jellemzői nem”. A jelenlevők az előadás után feltehették kérdéseiket.
Nagy Noémi
erdon.ro

A kisebbségi nyelvhasználat kiterjesztését célzó törvénykezdeményezést nyújtottak be – Három törvénytervezetet nyújtott be a parlamentben Máté András és Márton Árpád RMDSZ képviselő, ezek mindegyike a kisebbségi jogok védelmét célozza, ezen belül a kisebbségi nyelvhasználat kiterjesztését és minél szélesebb körű alkalmazását. A módosított jogszabályok: a köztisztviselők jogállására vonatkozó 1999. évi 188. számú törvény, a diszkrimináció valamennyi formájának megelőzését célzó 2000. évi 137. számú kormányrendelet, valamint a 2001. évi 215. számú helyi közigazgatási törvény. A köztisztviselők jogállására vonatkozó jogszabály előírja, hogy azokban a közigazgatási egységekben, ahol valamely kisebbség aránya meghaladja a 20%-ot, munkájuk folytán az állampolgárokkal közvetlen kapcsolatban álló köztisztviselőknek ismerniük kell az illető kisebbség nyelvét. Az RMDSZ módosításának értelmében azok a köztisztviselők, akik beszélik az illető kisebbség nyelvét, 10%-os béremelésben részesülnek.
Transindex

Életre szóló irodalom
Bölöni Domokos író szerint borotvaélen táncol az, aki az alkotást a szerkesztői munkával egyezteti össze
Beszélgetőtársunk a marosvásárhelyi Népújság napilap és kulturális melléklete, a Múzsa szerkesztője, írásaiban sokszor említi, hogy volt pedagógus, tanító és tanár, a falu világa pedig egy életre megihlette. Bölöni Domokos bárkivel szívesen beszélget, meghallgatja ismeretlen emberek történeteit, de interneten is nyomoz téma után, figyeli a világ alakulását és az emberek viszonyulását ehhez a világhoz. Írói, újságírói műhelyébe látogattunk el
Mi vonzotta az újságíráshoz, miért váltott szakmát?
– Tulajdonképpen nem váltottam, mert mindig is írni szerettem volna. Nyilván, mint mindenki, én is költő szerettem volna lenni. Verselgettem már gyermekkoromban, a középiskolában is. Dicsőszentmártonban, a középiskolában elég mostoha körülmények közé kerültünk, ugyanis a magyar tagozat egy-egy „felmenő osztályból” állott, és még az érettségi vizsgát sem Dicsőben tettük le, hanem összecsaptak a székelyudvarhelyi „repülő hadosztállyal”, a felnőttekkel, az estisekkel, és Erdőszentgyörgyön kellett érettségiznünk.
Én más tantárgyat az irodalmon kívül nem is szerettem, de ott nem volt alkalmunk irodalmi körön részt venni, így eléggé lemaradtam a nemzedékemtől. Voltam magyar–történelem szakos főiskolai hallgató Marosvásárhelyen, de magyar helyett történelmet tanítottak, Románia ókorát, és a cucuteni-i kultúra sehogy sem ment a fejembe, a sok ócska cserép tudománya, úgyhogy onnan kikoptam. Aztán tanító bácsi lettem Szászcsáváson. Nem egy életre, de elég hosszú időre eljegyeztem magam a tanítással.
Hosszas hányattatás után végül is 1973-ban szereztem tanári diplomát román–magyar szakon, és akkor kerültem Korondra, oda is azért, mert vasúton ez volt legközelebb a szülőfalumhoz. Tizenhét évet kibírtam, mint szegényember a gazdag faluban, családdal, három gyerekkel. Úgy lemaradtam az irodalomtól, a kortársaimtól, hogy csak 1974-ben jelent meg az első novellám az Utunkban, és azért is szinte meglincseltek, mert valaki magára ismert, és a piaci kocsmában a rendőr faggatott, hogy mit is írok én. Megkérdeztem tőle, hogy mi jót szokott magyarul olvasni? Aztán megittunk egy fröccsöt, és abbamaradt a veszekedés.
De miért kellett még tizenhét évet várnia, hogy újságíró legyen?
– Az újságírás más műfaj, de azért itt, Erdélyben a kettő, az újságírás és a szépirodalom némileg jegyben jár egymással. Marosvásárhely zárt város volt, én többször jöttem volna a Népújság elődjéhez, a Vörös Zászlóhoz, amelynek volt egy művelődési oldala, a Figyelő. Oláh Tibor szerkesztette, aztán később Nagy Miklós Kund, és én oda rendszeresen írtam. Írtam az Új Élet képes folyóiratnak, ott Nagy Pál volt a szerkesztő, ők szívesen vették volna, ha újságíróként állandó munkatársuk leszek. Azonkívül írogattam az Előrébe, az Ifjúmunkás magazinmellékletébe, ott a boldog emlékezetű Lázár László, „Lazics” pátyolgatott, biztatott, úgyhogy jöttem volna én szívesen korábban is, de hát nem lehetett.
Csak 1990 márciusában, a marosvásárhelyi események után telefonált rám Nagy Miklós Kund, hogy itt mindenki kilép a szerkesztőségből, nem lenne kedvem belépni? Egy napi gondolkodási időt kértem, megbeszéltem a családommal, másnap azt mondtam neki, akármikor szívesen jövök. Az RMDSZ-t akkor már Korondon is megalakítottuk, annak vezetője voltam, aztán rájöttem, hogy Korondon nem kell védeni az érdekeinket, nem nagyon van szükség ilyesmire, hát nyugodt lelkiismerettel jöttem el.
Tizenhét év alatt rosszat nem követtem el, a legjobb tudomásom szerint. 1990. május 3-tól már a Népújság munkatársa voltam. Szerencsére az egyik távozó újságíró hátrahagyott egy garzont, amit megörököltem, később azt elcseréltem egy háromszobásra, azt aztán sikerült megvennem, mai napig abban élek. Különben nem tudom, hogyan jutottam volna egyről a kettőre, mert ahhoz nagyon értek, hogy szegény ember maradjak.
Bár úgy tűnik, ez a váltás mégsem múlt el nyomtanul, hiszen az elmúlt tizenhét év meg a korábbi tanítóskodás valószínűleg befolyásolták életét és írásait.
– Elkísért engem egész életre szólóan az irodalom: hatodikos koromban tudatosult bennem az irodalom vonzása, amikor a Toldit és a János vitézt olvastam, mindkettőből sokáig tudtam kívülről egész énekeket, hosszú részleteket. Később taníthattam is ezeket. Főleg a magyar költészet, de a regény is, Jókai kiváltképp, aztán Mikszáth váltak kedvenceimmé. Tanítás közben is arra próbáltam figyelni, hogy a gyermekek élvezzék az irodalmat, ne legyen az csupán száraz tananyag, és ezt sikerült elérni.
Bekapcsolódtam a művelődési életbe. Már Csáváson nemcsak tyúkszámláló biztos voltam, „tyúkcenzor”, hanem kórustag is. Bródy Sándor A tanítónőjében ifj. Nagy Istvánt alakítottam. Azok voltak a boldog békeidők! Korondon már az első esztendőben beléptem a műkedvelő színjátszók közé, aztán kórust alakítottunk. Működött az idő tájt a Firtos irodalmi kör, inkább csak a gyermekek részére, azt kibővítettük, és a parajdi kollégákkal közösen életre hívtunk egy kétévente megszervezett irodalmi találkozót a Hargita megyében élő vagy onnan elszármazott, illetve oda kötődő írókkal, költőkkel. Elég sokáig működött, ikertalálkozók voltak, egyik esztendőben Korondon tartottuk, a másik évben Parajdon, amíg be nem tiltották ezt is a 80-as évek elején. Egyben alkalmat adott arra, hogy személyesen is megismerkedjek írókkal.
Meghívtuk, eljött oda Kányádi Sándor, Sütő András, Bajor Andor, akit ma is példaképemnek tekintek, és büszke vagyok, hogy egyik dedikációjában kollégájának nevezett. Ezek a személyes kapcsolatok szinte maguktól kínálták a lehetőséget, hogy az ott megforduló íróknak és szerkesztőknek kéziratot küldjek, és így sok türelemmel „bedolgoztam magam” az írásba, a közlésbe. Persze, nem mindennap közöltem, de legalább havonta, kéthavonta. Aztán Korond arra is módot adott, hogy egy ízben, midőn több időm akadt, írtam egy kisregényt is Dégi Gyurka pontozója címmel, amely az Igaz Szó hasábjain jött folytatásokban, később kiadták.
Ez a mozgás eredményezhette azt is, hogy elsőnek az országban községi folyóiratot indítottunk Hazanéző címmel, ez a mai napig megjelenik. Párját ritkítja, mert hirtelen nem tudok olyan vidéki közösséget, ahol ilyen sokáig működött volna, pedig én ’90 óta ott bábáskodtam majdnem minden közművelődési szerveződés létrejötténél Maros megyében, tehát a Bernády Egyesületnél Szovátán, ott voltam Erdőszentgyörgyön, Szászrégenben, Dicsőszentmártonban a Sipos Domokos Egyesület háza táján. Eljártam mindenüvé, nyomon követtem a munkájukat, ha lehetett, tanácsot adtam, hiszen nekünk már megvolt Korondon a miénk, a Firtos Művelődési Egyesület. Sikerünkhöz, persze, az is hozzájárult, hogy Korond gazdag község, és ott még áldoznak az emberek a kultúrára.
Újságírás és szerkesztés a napi munkája, hogyan sikerült elkerülnie azt, hogy kiégjen?
– Borotvaélen táncol az, aki erre adja a fejét. Igyekeztem magamnak a kulturális pászmát kihasítani a napilapszerkesztésből és írásból, ami nekem a leginkább megfelel, művelődési eseményekre jártam, főleg hétvégeken. Igaz, hogy ez időt rabló, mert az ember hétvégén megírna egy novellát, de nem bántam meg, rengeteg élményanyag gyűlt így össze, és most a legfőbb gondom az, miképpen bánhatnék ezzel az anyaggal, hogy tudjam ezt úgy beszerkeszteni valamilyen irodalminak nevezett szövegbe, hogy az túlmutasson önmagán és az olvasóknak is mondjon valamit. Nem okozott különösebb gondot a lapszerkesztés.
Talán az elején, a ’90-es években, amikor a lelkesedés erősebb volt, és az ember mindenbe belevágott, mindenhez hozzáfogott, mindent megírt... Politizáltam, glosszákat írtam, a tévé, a rádió is érdekelt, a táncmozgalom, aztán bizonyos fokig ezek letisztultak. A lapnál is tisztáztuk a munkaköröket, és most elég jó státusom van. Csak el nem kiabáljam, ugyanis Nagy Miklós Kund mellett a Múzsa szerkesztésébe segítek be, azonkívül kulturális, de bármilyen témát érinthetek, nem korlátoznak: kicsi dolgokat, például egy-egy tárcát, tévéjegyzetet vagy riportot is írok.
Persze, az effélével az ember eléggé elaprózza magát. Azon kívül a család: három gyermeket neveltünk föl, mindhárom itt él Marosvásárhelyen, már három unokám is van. Én úgy is tudok írni, ha közben bejárok, úgy alakítottam ki a bioritmusomat is, hogy hajnalok hajnalán kipattan a szemem, és egészen hét óráig a számítógép előtt ülök, ha épp nem írok, akkor témákat gyűjtök.
– Ma már az internetről sok mindent lehet összeszedni. Olyan helyeken fordulok meg a városban, ahol beszélgetni tudok egyszerű emberekkel is, rengeteg történet ragad rám, és akkor még ott van a gyermekkorom, a fiatalságom élményanyaga, a falusi élet, amit, ha megszorulok, bármikor felidézhetek.
Vajon a mai falu egy mai fiatal számára ugyanilyen bőséges élményforrást jelenthet?
– Másfajta élményt és talán ihletet jelenthet és jelent is. Olvasok egészen jó írásokat fiataloktól a mai faluról, természetesen más szemmel látják, és a hozzáállásuk is sokkal kritikusabb, ami nekem nagyon tetszik. Legyünk őszinték: mit írnak meg az írók? Nosztalgiáznak és hajlamosak elfelejteni azt, ami csöppet sem volt jó azokban az években. Engem is megkísért néha ez a fajta nosztalgiázás.
Tudom, a falu elnéptelenedik, mert nincs munka, nincs munkaeszköz és már az sincs, aki dolgozzék. Elöregedtek mindenütt a falvak, katasztrófa előtt áll az erdélyi falu. Ezt íróként meg lehet jeleníteni, újságíróként el lehet kiabálni, de nem sokat segít. Olyanok vásárolják fel mindenhol a földeket, akiknek pénzük van, és ha a föld azé, aki megműveli, akkor bizony a mi embereink kiszorulnak, és a falunak annyi...
Leveleket gyűjt, bárkiét, régieket-maiakat átvesz, elolvas, íróként hasznosítja, gondolom...
– Szülőfalumban és a feleségem falujában is szerencsém volt néhány ilyen köteghez hozzájutni, el akarták hajítani, mondták, hogy papír, újságpapír kellene nekik. Behoztak néhány levelet a 1900-as évektől errefele, akkor íródtak, amikor a kivándorlási láz Amerikába űzött sok embert, és meglepetéssel olvastam olyan dolgokat, amelyek az ember képzeletét felgyújtják. Egyfajta írói kukkolás ez. Sok régi levelem van otthon. Ami érdekes, azt kiragadom, amit fel tudok használni, azt elteszem.
Mondta, hogy a modern kor technikáját is alkalmazza, például az internetet.
– Minket nem tanított meg senki az internethasználatra. A laptól tanfolyamra küldték a fiatalokat, tőlük kellett ellopnunk, mi, öregebbek, hogy mint kell csinálni, leírtam a műveletet és kénytelen voltam megtanulni. Ha adatokat kell keresni vagy gyűjteni, elfeledett íróktól, a művelődés jelentős alakjairól – ehhez kitűnő eszköz. A Nyugat például fent van a világhálón, csemegézek belőle!
Az olvasóitól vannak visszajelzései?
– Meghallgatom a szempontjaikat, ha megállítanak az utcán. Amikor íráshoz látok, a közönséget is érzem. Nagyjából sejtem, hogy kiknek írok. Enélkül nem is menne.
Bölöni Domokos (1946, Dánya, Maros megye)
Író, újságíró, szerkesztő. Dicsőszentmártonban érettségizett, majd román–magyar szakos tanári képesítéssel Korondon tanított 1973–1990 között. 1990-től Marosvásárhelyen él, a Népújság napilap újságírója, a lap Múzsa című kulturális mellékletének szerkesztője, a Súrlott Grádics irodalmi kör vezetője, az azonos nevű internetes portál szerkesztője.
1980-tól tíznél több kötete jelent meg, legutóbbi munkái: Elindult a hagymalé (2009, Marosvásárhely), Micsobur reinkarnációja (2010, Marosvásárhely), Küküllőmadár (2011, Székelyudvarhely), utóbbinak több darabját a Színkép közölte.
Antal Erika
Új Magyar Szó (Bukarest)

Arad vármegye monográfiájának digitalizált változata
Egy átfogó, szakmailag igényes, helytörténeti szempontból pedig egyedülálló és pótolhatatlan, mai napig értékes forrásként használt művet mentett át Nagy István, pécskai tanár az utókornak azzal, hogy digitalizálta Aradvármegye és Arad szabad királyi város monográfiáját, amelyet annak idején a Kölcsey Egyesület adott ki, hisz a nyomtatott kötetekből már nagyon kevés példány rejlik a házi könyvtárakban. A régió növény és állatvilága, a községek leírása, a közgazdasági és közigazgatási monográfia, a néprajzi leírás, és a Márki Sándor – féle Arad történet két kötete amúgy a könyvtárakban is nehezen hozzáférhető. Nagy István aprólékos munkája legalább olyan jelentőségű, mint a korabeli szerkesztőké: Jancsó Benedeké vagy Somogyi Gyuláé.
Elmondása szerint a XXI. századi technika volt az eszköz, de mindez az értékről, az érték megőrzéséről, továbbadásáról, és hozzáférhetővé tételéről szól.
A közel két hónapos munka eredménye egy 3500 oldalas, 620 képet tartalmazó monográfia, amelynek CD-változata könnyen kezelhető, a fejezetek egyszerűen elérhetőek és nyithatóak.
Kossuth Rádió
Erdély.ma