Kulturális Örökség Napjai – Pecsétes múzeum, furulyás Csernáton
Ezúttal is a körút bizonyult a Kulturális Örökség Napjai legvonzóbb programjának, egyetlen nap alatt összejött Sepsiszentgyörgyön egy buszra való közönség.
A Székely Nemzeti Múzeum családfa tematikájú családi napját is meglehetős érdeklődés övezte, a Kovászna Megyei Művelődési Központ csernátoni rendezvényén viszont nem csak az érdeklődők hiánya miatt maradtak el kézműves-foglalkozások, de a fás mesterségeket bemutatni hivatott kézművesekből is kevesen válaszoltak a felkérésre. Bejáratottá váltak immár a múzeumi családi napos műsorok, nem csak törzsközönsége alakult ki ezeknek a rendezvényeknek, de állandóan újabbak csatlakoznak hozzájuk. 
Így volt ez szombaton is, a Kulturális Örökség Napjain a családfarajzolás népes közönséget vonzott, aki csak rajzolni tud még, többé-kevésbé felismerhető képet festett felmenőiről, aki már számítógépen is tud írni, Kocs János családfarajzoló programjával készíthetett többgenerációs családfát – ha szerencséje volt, még kapcsolódásokra is rálelhetett, hiszen az Erdélyi Genealógiai Társaság vezetője az évek során mintegy 172 000 nevet tartalmazó adatbázist pötyögtetett be. De akár kézzel rajzolt, akár nyomtatott családfa lett a délelőtt eredménye, a hitelesítés nem maradhatott el: Szeles József restaurátor, felhasználva vasútmodellező szakértelmét, múzeumi pecsétet készített, a piros szalaggal átkötött papiroson a Kós-épületet és az SZNM feliratot visszaadó viasz igazolja: valódi és igazi mindaz, ami rajta találtatik.
A csernátoni Haszmann Pál Múzeum udvarán kevesen akadtak, akik számba vegyék, mivel gyarapodott a gyűjtemény. Egyik régi ház árnyékában Ségercz Ferenc fúrta a fűzfa botocskát, körötte néhány gyerek áhítattal várta, mikor szólalhat meg a furulya. S amikor a mester megfújta, s hangszerkészítő társa is csatlakozott hozzá, igazi kedvcsináló kis koncert kerekedett. Csak a háziak hurcolkodtak bútorfestő kellékeikkel a közelükbe, a többi kézműves, aki alapanyagként a fát használja, el sem ment Csernátonba, bár hiába is tették volna. Persze, azért nem maradt néptelen a múzeum udvara, jöttek-mentek a különféle csoportok, s ide érkezett meg a megyei körútról is az autóbusznyi kiránduló, akiknek Tüzes István restaurátor Háromszék-szerte jó néhány faépületet mutatott meg és be: templomokat, haranglábakat és végül a csernátoni tájházakat.
Váry O. Péter
Háromszék. Erdély.ma

Magyar veszélyt kiáltanak
Ezúttal nem a román nacionalisták. Dühöt és minden bizonnyal félelmet válthatott ki az RMDSZ csúcsvezetőiből az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése. Szombaton a marosvásárhelyi SZKT-n ugyanis egyáltalán nem takarékoskodtak a Magyarország-ellenes durva kirohanásokkal.
Markó Béla és utódja, Kelemen Hunor nem átallotta egybehangzóan állítani, hogy a szomszédból, pontosabban Magyarországról ciánáradatként szabadították ránk az új pártot, mely immáron az erdélyi magyarság jövőjét sodorja veszélybe.
Az RMDSZ dühös vezetői Bukarestben igen csendesek. Tűrik a koalíciós partner packázásait, elnézik, hogy szemük láttára tépik darabjaira a magyar orvosképzést, vagy alapos körültekintéssel készítik elő a népszámlálási csalást, hogy csak a legaktuálisabbakat említsük. Néha egyet-egyet morrannak, de inkább erényt kovácsolnak társkormányzói hűségükből, megbízhatóságukból. Most félelmek gyötörhetik az urakat. Vesztett józan ész hiányára vall ugyanis, ha egy kisebbségi szervezet nem ismeri föl, hogy anyaország elleni durva kirohanása nemzetközösségi érdeket sért. Egyrészt még jobban elbizonytalaníthatja azokat az erdélyi magyar embereket, akik eddig arról értesülhettek, hogy létfontosságú célkitűzéseinkhez – például autonómia – az anyaország támogató hozzájárulása is szükségeltetik. Nem tagadva természetesen Bukarest jelentőségét vagy a románokkal való kiegyezés fontosságát sem. Másrészt az ésszerűség határait túllépő kijelentések valójában annak a magyar alkotmányba foglalt előírásnak az elutasításai, miszerint a mindenkori magyar kormány felelősséget vállal a határon túl élőkért. És erős bennünk a gyanú, hogy az erdélyi magyaroktól ennek kinyilatkoztatására sem Markó Béla, sem Kelemen Hunor nem kapott felhatalmazást. Senki nem vitatja, egység, egyetértés kellene. De a viszály magvát maguk vetették el, bő évtizede kimarván soraikból mindenkit, aki velük nem egy gombnyomásra-csengettyűszóra gondolkodott. Az RMDSZ, mely elvesztette tagsága túlnyomó részét – s bár újabban közvélemény-kutatásokkal próbálják bizonyítani, hogy még mindig őket tekinti egyetlen hiteles képviselőjének az erdélyi, illetve székelyföldi magyarság –, most láthatjuk, retteg a versenyhelyzettől. Történhetett volna ez másként is, de nekik a hatalom kellett, s ehhez érdekvédelmi szövetség helyett fegyelmezett, központosított, ellenvéleményt nem tűrő párt. Céljukat elérvén nem átallják kijelenteni: "Megvan a szükséges tapasztalatunk, hogy leállítsuk az ilyen típusú szennyezést." Nos, lássuk, miként.
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

EMNT–EMNP-tanácskozás Borzonton
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) választmánya, illetve a múlt héten bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ideiglenes elnöksége tanácskozott szombaton Borzonton. Papp Előd, a székelyföldi, Zatykó Gyula, a partiumi, Gergely Balázs a Közép-Erdély régió megbízottja, és Toró T. Tibor ideiglenes elnök sajtótájékoztatón számolt be az EMNP bejegyzéséről.
– A szombati tanácskozás központi témáját az EMNT és az EMNP viszonya jelentette – mondta Toró T. Tibor, mert "meggyőződésünk, hogy bármilyen politikai párt csak akkor lehet erős, főleg ha kisebbségi közösséget képvisel, ha mögötte erős, elkötelezett civil-politikai mozgalom van". Véleménye szerint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot az utóbbi időben sikerült egy ilyen mozgalommá alakítani, amelyet azonban pártpolitikai eszközökkel kellett kiegészíteni. Az RMDSZ valamikor mozgalomként indult, de párttá alakult és a mozgalom kikopott alóla, az MPP-nek nem is sikerült egy mozgalmat maga köré szervezni, s az eredmény meg is látszik, jelentette ki egyebek között az elnök.
A szervezet prioritásai között elsősorban a népszámlálást, a Mikó Imre-tervet és a verespataki beruházás ügyét említette, amely "most fordul célegyenesbe".
Zatykó Gyula a népszámlálás sikeréért kidolgozott akciótervet ismertette, amely által megpróbálnak minél több háztartásba eljutni, és felhívni a figyelmet egyrészt a kérdőívek csapdáira, másrészt arra, hogy mennyire fontos, hogy a magyar emberek megvallják magyarságukat. Mivel ez nemzeti ügy, felajánlották az RMDSZ-nek, hogy a munkát végezzék közösen, de az RMDSZ külön úton indult. Ezért civil szervezetek támogatásával végzik majd ezt a munkát, a kampányzáróra pedig Zilahon kerül sor, így próbálva erősíteni az ottani emberekben a magyarságtudatot.
Papp Előd ismertette a Mikó Imre-tervet, amely "felhívás a gazdasági összefogásra, annak felismerésére, hogy vannak megvalósítható közös érdekek, amelyek a jelenlegi keretek jobb kihasználásával megerősítik társadalmunkat, célokat adnak minden rétegnek és fenntartható jövőképet az erdélyi magyarság számára".
Gergely Balázs a verespataki aranybányatervről kijelentette, hogy a beruházást ellenzők az EMNP bejegyzésével erős szövetségest nyertek, mert ezt eddig egyetlen parlamenti párt sem tette meg. Ebben a harcban a civil szféra mellett szövetséges az Európai Parlament, amelynek plénuma elutasította a ciántechnológiát, de partner a Magyar, illetve a Román Tudományos Akadémia. "Úgy tűnik, szerencsétlen fordulatot vett az évek óta húzódó ügy, a politikai erők és az óriási pénzalapokkal rendelkező befektető minden eszközt felhasznál, hogy célegyenesbe fordítsa a ciánalapú kitermelést. Amennyiben nem tudunk hatékonyan és nagyon határozottan fellépni ezzel szemben, jó esély van arra, hogy a bányaberuházás megvalósuljon, amely potenciális veszély mind a Kárpát-medence ökoszisztémájára nézve, mind az ott elő közösségek számára". A román kormány felelősségét emelte ki ebben az ügyben, és javasolta, hogy a pillanatnyilag regnáló kormány ne hozzon döntést ebben a kérdésben, szervezzen minél szélesebb társadalmi vitát, a döntést pedig bízzák a jövőre megalakuló új kormányra.
Felhívta a figyelmet, hogy bár a kísértés nagy, a "júdáspénz ne befolyásolja a projekt elfogadását", óva intette az RMDSZ-t, hogy bármilyen megfontolásból, "akár azért, hogy a jövő évi kampányt ebből a pénzből finanszírozzák, akár személyes nyereségvágyból a tervnek zöldutat adjon". Ugyanakkor felkérte Kelemen Hunort, döntse el, elsősorban magyar és magyar közösségi vezető-e és ez a prioritás számára, vagy az, hogy Románia egyik minisztere, és mint ilyent, köthetik bizonyos, számunkra ismeretlen koalíciós megállapodások. "Kelemen Hunor és az RMDSZ akkor tudja józanon és hitelesen képviselni a magyar közösség érdekét, ha a bányaberuházást elutasítja. Ne bújjunk aláírások mögé, a régészeti bizottság véleménye mögé, vagy nem egészen világos biztonsági ígéretek délibábjai mögé, mert veszíteni fognak, ha ennek a beruházásnak zöldutat adnak" – jelentette ki Gergely Balázs.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Marosvásárhelyen ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa
A 2012-es választások, az ország újrafelosztása, a verespataki bányaprojekt és az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése volt a fő téma a szombaton Marosvásárhelyen megtartott SZKT- ülésen. Kelemen Hunor szövetségi elnök hangsúlyozta, minden magyar számít, az RMDSZ az arányos képviseletet tartja fontosnak a választási rendszer szempontjából.
Még az ülés megkezdése előtt leszavazták Eckstein Kovács Péter Verespatakra vonatkozó határozattervezetének napirendre tűzését, aminek értelmében az SZKT határozatot hozott volna arról, hogy az RMDSZ elutasítja Románia területén a ciántechnológián alapuló bányászatot. A szavazást követően hangzott el Kelemen Hunor szövetségi elnök négy fő kérdést érintő beszámolója. Időszerű problémákról beszélt, amelyek hosszú távon befolyásolhatják az erdélyi magyarság jövőjét, politikai érdekérvényesítő képességét: a jövő évi önkormányzati és parlamenti választások összevonásáról, a régiósításról, a választási rendszerről és Verespatakról, ugyanakkor nem hagyta szó nélkül az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését sem. A szövetségi elnök szerint egyrészt gazdasági (költségmegtakarítási), másrészt politikai érvek szólnak a 2012-es választások összevonása mellett. "A választások összevonásával nagyobb részvételre számítunk, jobban tudjuk mozgósítani szavazóinkat. Az elvi érvek, úgymint az, hogy az alkotmányos szabadságjogok, a demokrácia sérülnének, nem fenntarthatók, hiszen a választás szabadságának joga megvan" – jelentette ki, hozzátéve, hogy a választások összevonása más megközelítést, más stratégiát feltételez.
Hangsúlyozta, a választási rendszert illetően az RMDSZ az arányos képviseletet tartja fontosnak, azt, hogy minden szavazat mandátumban tükröződjön. A megyei listás rendszer a kiszámíthatóság szempontjából lenne jó, az RMDSZ azonban a "német vegyes rendszert" is jónak tartaná, azaz az egyéni választókerületes rendszer mellett az országos listát. Kelemen Hunor szerint a választások összevonását, illetve a választási rendszert az RMDSZ csak együtt, csomagban tudja kezelni, a választási rendszer ügyében pedig várhatóan az év végéig döntés születik, ugyanakkor a szövetség nem támogatja a levelezéses szavazást. Az ország régióinak átszervezése kapcsán kijelentette, 2012 előtt nem időszerű ezt megtenni, hiszen gazdasági válság idején ez társadalmi bizonytalanságot eredményezne, a választások után viszont szükség van a közigazgatási reformokra.
A verespataki beruházás ügyében a döntést Kelemen Hunor szerint sem a környezetvédelmi, sem a kulturális szaktárca, de még az RMDSZ sem hozhatja meg önmagában, ebben a kérdésben a kormánykoalíciónak kell állást foglalnia: támogatja-e vagy sem a ciántechnológiás bányaprojektet. Ami az EMNP bejegyzését illeti, a szövetségi elnök elmondta, kezdettől fogva hibának, tévedésnek, rossz döntésnek tartotta, mivel az új versenypárt gyengíti az erdélyi magyar közösséget. "A verseny az utolsó választások alkalmával nem erősítette az érdekképviseletet. Buta versenypárt buta stratégiával próbált nyerni, és sokat vesztettünk. A közvélemény-kutatások szerint az MPP-nek és az EMNP-nek együttvéve ugyanaz a támogatottsága, mint az MPP-nek volt 2008-ban, míg az RMDSZ-nek a támogatottsága – bár a kormányzati részvétel miatt kissé csökkent – még mindig 70 százalék körül van, és 2012 után is meg tudja őrizni az érdekképviseletet. Nem fogjuk hagyni, hogy ezt szétverjék, sem itthonról, sem Magyarországról. Képesek vagyunk hiteles jelöltekkel, programokkal kiállni. Minden magyar számít, hús- vér emberekben gondolkodunk" – mondta Kelemen Hunor. Hangsúlyozta, a válság hatására az erdélyi magyarok prioritásai átalakultak, elsősorban a gazdasági, szociális kérdések kerültek előtérbe, de ez nem jelenti azt, hogy a nemzetiséggel kapcsolatos problémák kevésbé fontosak.
Minden magyar, minden szavazat számít!
A szövetségi elnök beszámolója után a frakciók (Székelyföld, Partium, Novum Forum, Nemzeti Szabadelvű, MIÉRT, Tulipán, Szórvány, Kereszténydemokrata, Belső-Erdély, Progresszív) képviselői és egyéni felszólalók következtek, 3 illetve 5 percben. Szinte mindenik hozzászóló kitért az EMNP bejegyzésére, a 2012-es választásokra illetve a verespataki bányaprojektre.
Lakatos Péter a Partiumi frakció nevében az RMDSZ kormányzati szerepvállalását bírálta, hiszen, mint mondta, koalícióban vannak, de gyakorlatilag az történik, amit a PD-L akar. Jobb lett volna kilépni a koalícióból – jelentette ki, Kövér- Szász-Tőkéseknek pedig azt javasolta, érjék el, hogy az erdélyi felmenőkkel rendelkező magyar állampolgárok gyorsított eljárással vegyék fel a román állampolgárságot , szavazzanak a jövő évi választásokon, így az RMDSZ első helyen végez majd.
A Novum Forum frakció nevében dr. Kelemen Atilla rendkívül fontosnak nevezte a vidék "kézbentartását", hiszen az elmúlt választásokon is a vidék hozta minden párt esetében a szavazatok 60-70 százalékát, a vidékkel tudták megnyerni a Maros megyei tanácselnökséget. "Az EMNP bejegyzését veszélyesnek látom, bekövetkezhet, hogy minden magyar számítgatja majd, hol lenne érdemesebb indulni, esélyeket latolgat. A választások kitolása fél évvel lehetőséget ad az EMNP-nek, hogy megszervezze magát" – mondta.
A Keresztényemokrata frakció képviseletében Frunda György ara kérte Kelemen Hunort, hogy tegyék közzé a közvélemény-kutatások eredményeit, és közölte, nem aggódik az EMNP bejegyzése miatt, hiszen "ismerjük vezetőiket, tudjuk, mire képesek, ismerjük tevékenységüket az SZKT-ban, a parlamentben". Mindazonáltal elismerte, a választások kitolásával az EMNP időt, teret, lehetőséget nyer, ezért a RMDSZ-nek az előre hozott választásokat kellene szorgalmaznia. A választások összevonását rossz ötletnek tartotta, mivel "csorbítja a demokráciát", a választóknak pedig nemcsak a szabad választáshoz van joguk, hanem az információkhoz is. Alternatívája: először szervezzék meg a parlamenti, ezt követően az önkormányzati választásokat.
Bognár Zoltán a Progresszív frakció részéről fő problémának azt tartotta, hogy "hányan vagyunk, össze tudunk-e fogni és milyen esélyekkel indulunk a választásokon". Borbély László, a szövetség politikai elnöke Verespatak ügyére kitérve hangsúlyozta, 13 éve egyetlen környezetvédelmi miniszter sem vállalta, hogy ilyen vagy olyan döntést hozzon, de ezt meg kell tenni, a technikai bizottságot össze kellett ez ügyben hívni. Mindazonáltal Borbély szerint a választási törvény érdekli leginkább az RMDSZ-t, hiszen minden magyar, minden szavazat számít. Az RMDSZ nem fogad el egy olyan választási törvényt, ami nem felel meg a szövetségnek, az erdélyi magyarság érdekeinek – jelentette ki. Ami az EMNP-t illeti, "90 óta mindig mindig voltak pártocskák, amelyek ellenünk indultak, de itt vagyunk, és a jövőben is megnyerjük a választásokat" – jelentette ki, hozzátéve, "az EMNP az erdélyi magyarság akarata ellenére jegyezte be magát". Osváth Csaba ákosfalvi polgármester a választások előtti népszámlálás, a kérdőívek előkészítésének fontosságára hívta fe a figyelmet, Balogh József pedig arra, hogy a magyar vállalkozókat kell helyzetbe hozni, akiknek egyharmada az elmúlt négy évben csődöt mondott.
EMNP – politikai cián?
Végül Markó Béla miniszterelnök-helyettes szólalt fel, aki szerint az SZKT-n túl kevés hangzott el arról, ami számunkra a legfontosabb, például a tanügyi törvényről. – A MOGYE-n levő feszültség reális probléma, és ennek megoldása érdekében mindent megteszünk – hangsúlyozta. Az EMNP bejegyzését sokkal rosszabb, veszélyesebb beruházásnak nevezte, mint bármi más gazdasági beruházást, hiszen "politikai egységünket kérdőjelezi meg". "Politikai cián, nem tudom, milyen vegyítésben, töménységben. Magyarországi beruházás, politikai környezetszennyezés, de van erőnk, tapasztalatunk, hogy ezt megakadályozzuk" – jelentette ki Markó Béla.
A felszólalásokat követően a szövetségi szabályzat-felügyelő bizottság, a szövetségi ellenőrző bizottság és a szövetségi etikai és fegyelmi bizottság tagjait választották meg, Magyari Tivadar oktatási főtitkárhelyettest megerősítették tisztségében, megválasztották az SZKT állandó bizottságát.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

Markó: Magyarországról jövő politikai ciánszennyezés az EMNT
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Magyarországról érkező „politikai cián”, „a politikai környezet szennyezése” az RMDSZ és az erdélyi magyarság számára – fogalmazott Markó Béla miniszterelnök-helyettes, a szövetség korábbi elnöke szeptember 17-én, szombaton, az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának marosvásárhelyi ülésén. Markó szerint ezt a „szennyezést” meg fogják állítani, megvan az ehhez szükséges tapasztalat. Rosszallta az EMNP bejegyzését Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is, aki szerint az „ostoba” magyar-magyar versengés gyengíti a magyarság képviseletét.
Párhuzamot vonva a verespatakon tervezett cianid-technológiás aranykitermelési projekttel, Markó Béla úgy fogalmazott: „Az EMNP még súlyosabb és számunkra még veszélyesebb Magyarországról érkező beruházás, amely elbizonytalanítja és szétrombolhatja az erdélyi magyarság politikai jövőjét”.
„Ez egy rossz beruházás, beszélnünk kell róla és ki kell mondanunk: Magyarországról érkezik. Ez a párt (az EMNP – szerk. megj.) számunkra politikai cián, nem tudjuk, mennyire koncentrált, de a politikai környezet szennyezése. (...) Ez a beruházás semmit nem fog arannyá változtatni az erdélyi magyarok számára, talán csak egyesek zsebébe termel majd aranyat” – jelentette ki Markó Béla.
Az RMDSZ ex-elnöke hozzátette: biztos abban, hogy az EMNT nem fogja szétrombolni az erdélyi magyarok politikai jövőjét. „Megvan a szükséges tapasztalatunk ahhoz, hogy megállítsuk ezt a fajta szennyezést” – fogalmazott.
Az RMDSZ húsz éve szembesül különféle magyar pártok létrehozásának kísérleteivel, amelyek mindig a választások előtt bukkannak fel, de eddig nem jártak sikerrel – mondta Markó.
„Sajnálom, hogy ez a kezdeményezés támogatásra talált Magyarországon, az EMNP létrehozását olyan magyarországi politikusok támogatták, akik nem ismerik a mi nagyon különleges helyzetünket” – vélekedett a kormányfőhelyettes.
„Rossz kezdeményezésnek” nevezte az EMNP létrehozását Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is. „Már a kezdetektől rossz ötletnek tartottam az EMNP bejegyzését. Nem tudom üdvözölni ezt a fejleményt, mivel az eddigi összes választás azt bizonyította, hogy a verseny nem tette szilárdabbá képviseletünket” – mondta Kelemen Hunor. Példaként említette a Szilágy Megyei Tanács elnöki tisztségét, amelyet szerinte a Magyar Polgári Párttal való „ostoba” verseny miatt „veszítettünk el”. „Említhetnék még példákat a Székelyföldről, a szórványból. Egy ostoba versenypárt, egy ostoba verseny elvitt a szavazatainkból” – fogalmazott.
Kelemen Hunor szerint az erdélyi magyarok bölcsek, ismerik érdekeiket és értékeiket, és a politikusok vitája helyett erős képviseletet kívánnak. Hozzátette: noha az RMDSZ támogatottsága – kormányzati szerepvállalása miatt – csökkent, a magyarlakta vidékeken még mindig több mint 70 százalékos támogatásra számíthat.
„Meggyőződésem, hogy 2012 után is megmarad a magyarság erős képviselete” – szögezte le Kelemen, aki szerint ezt „sem Magyarországról, sem máshonnan nem lehet megváltoztatni”, a józan ész pedig végül győzni fog. Krónika (Kolozsvár)

Hadisírok, melyek összekötnek
Nagyvárad – Hétfőn sajtótájékoztatót tartottak Sárközi Zoltán és Delorean Gyula RMDSZ-es önkormányzati képviselők, a Pro Liberta Partium Egyesület vezetői a szervezet Sas-palotabeli székhelyén.
Sárközi Zoltán elmondta: szeptember 9-én Pásztor Sándorral közösen, kettős minőségükben- a Pro Liberta Partium Egyesület és az önkormányzat képviselőiként- részt vettek egy nemzetközi konferencián Székesfehérváron. A körülbelül 60-70 meghívottal zajlott, Közös Európában együtt emlékezünk című tanácskozás szervezői a Székesfehérvári Önkormányzat, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnoksága, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör, valamint a Krajcáros Alapítvány voltak. Többek közt arra szerették volna felhívni a figyelmet, hogy Európában sok helyen a mai napig nincsenek megfelelően rendezve az első és második világháborúban elesett magyar honvédek határon túli emlékhelyei, illetve sírjai. Szó esett arról is, hogy ezek milyen állapotban vannak, mennyire gondozzák vagy hanyagolják el őket. A megbeszélésre Lengyelországból, Szlovákiából, Csehországból, Szlovéniából, Ausztriából és Olaszországból érkeztek kutatók. Az RMDSZ-sek tájékoztatták az egybegyűlteket a váradi helyzetről, az elmúlt évtizedek rombolásairól, arról, hogy jelenleg egyetlen megmaradt magyar hivatalos katonasír sincs a városban. A kilencvenes évek elején számolták fel nyom nélkül a Rulikowski temetőben az utolsó honvédsírokat úgy, hogy a csontok exhumálása nélkül ezen parcellákba temették a román hadsereg veteránjait.
Nyilatkozat
Ezzel szemben érdekes volt hallani, hogy Észak-Szlovákiában például állami támogatással, nagy lelkesedéssel ápolják a sírokat, és Szlovéniában is európai módon gondolkodva, komoly hozzáállást tanúsítanak az ügyben. A szimpózium lezárásaképpen a jelenlevők egy nyilatkozatot fogalmaztak meg: Hadisírok, melyek összekötnek bennünket címmel. Ennek lényege, hogy mindenben egyetértenek a hősi halottaknak kijáró tiszteletet illetően, bárhol is nyugodjanak. Ugyanakkor szerintük az utódok feladata a sírhelyük rendben tartása, az emlékük ápolása. Meglátásukban a hadisírok karbantartása állami feladat, de ez csak akkor lehetséges, ha megfelelő társadalmi támogatással bír. Sárközi Zoltán ennek kapcsán külön kiemelte a civil szervezetek ez irányú szerepvállalásának fontosságát.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

„A múltunkat egységesen kell kezelnünk”
Nagyvárad- A közelmúltban Szakály Sándor budapesti történészprofesszor tartott előadást a II. világháborúról Nagyváradon, a Szacsvay Akadémia keretében. Ezt követően exkluzív interjút adott az erdon.ro-nak. 
– Az előadásában csupán a honvédségről beszélt, Magyarországon azonban létezett egy másik rendvédelmi alakulat, a csendőrség is. Kérem, erről a testületről is mondjon néhány szót.
Az 1881-ben létrehozott Magyar Királyi Csendőrség, amelyik 1945 májusáig létezett, illetve állt fenn, Európa egyik legszínvonalasabb és katonailag legjobban szervezett közbiztonsági őrtestülete volt. Ez volt a szakszerű megfogalmazása, és az akkori Magyarország területének mintegy 85–90 százalékán tartotta fönn a rendet. A szabályozás szerint a törvényhatósági jogú városokban rendőrség, míg azon kívüli településeken a csendőrség tartotta fenn a rendet. Megítélésemben a csendőrség nem működött jobban közre a magyarországi zsidóság deportálásában, mint más egyéb hatóság. A városokban a rendőrség hajtotta végre ezt a feladatot, a csendőrségnek a közreműködés volt a szerepe. Én azt gondolom, azt kell megnézni, hogy milyen biztonságot tudott adott esetben fenntartani a csendőrség. A korabeli statisztikai adatok szerint a bűncselekményi felderítési mutatók 75–95 százalék között működtek. Egy 12 ezer fős testületről beszélünk a két világháború közötti Magyarországon, ennyi lehetett ugyanis a csendőrség létszáma. Ebből 600 tiszt volt, a többi pedig az úgynevezett legénységi állomány tagjai, akik a tényleges feladatokat ellátták és végrehajtották.
– A mai Magyarországon lenne létjogosultsága a csendőrségnek?
Véleményem szerint nem az a lényeg, hogy egy rendvédelmi szervezetet, csendőrségnek vagy rendőrségnek neveznek, hanem a kérdés úgy vetődik fel, hogy milyen formában működtetik ezt. A csendőrségnek az volt, ha szabad így fogalmazni, a hatása és az ereje, hogy őrsrendszerben működött, ami azt jelenti, hogy laktanyaszerű elhelyezésben van a legénységi állomány. Éjjel-nappal ott van, tehát nem bemegy reggel 8 órára, felveszi a szolgálatot, néhány órával később leteszi, és hazamegy, hanem végig jelen van. Az állománynak maximum egyharmada lehetett nős, akik szintén állandóan bevethetőek voltak, és körülbelül, ha a szükség úgy hozta, 60–70 százalék lehetett egyszerre, ahogy ma mondanánk, a közterületen. Tehát nem a csendőrség elnevezés a lényeges, vagy, hogy kakastolla van-e, hanem az, hogy milyen szervezetben működik. Azt mondják napjainkban a hozzáértők, hogy a jelenlegi rendészeti rendszerben mérhetetlen mennyiségű az irányító és a felügyelő szervezet, és kevés a végrehajtó állomány. Ha volt például egy 14 fős csendőrörs, abból ha a szükség úgy kívánta, egyszerre nyolcan vagy tízen kint lehettek a területen, ugye két fős járőrökről van szó, és ezek állandóan, a korabeli szakkifejezéssel élve portyázták azokat a területeket, melyeket mindig kijelölt számukra az őrsparancsnok.
Rendre törekedni
– Napjainkban is hódítanak a szélsőjobboldali eszmék. Ön szerint ezek milyen rokonságot mutatnak Hitler vagy Mussolini gondolkodásvilágával? Hasonlóak vagy alkalmazkodtak a 21. századhoz?
Megmondom őszintén, nem foglalkozom ideológiával és pártpolitikával, de nekem az az érzésem, hogy ezek mindenhonnan merítenek valamilyen elemet, tehát különböző forrásokból gyúrják össze a szélsőjobboldali politikai erők az eszmevilágukat. Egy dolog megítélésem szerint nagyon valószínűsíthető: az emberek jelentős része a rendre törekszik, és amíg ezt nem érik el, addig ezeknek az eszméknek mindig lesz támogatottsága. Én tehát itt látom az alapvető problémát: ha a társadalom vagy a demokrácia nem képes jó értelemben vett rendet és fegyelmet fenntartani, és azt mondják, hogy az események, amelyek történnek, illetve a világ, amiben élünk, a liberalizmusnak és a szabad gondolkodásnak tudható be, akkor a másik oldal egyre inkább erősebb lesz.
Horthy István halála 
– Az előadásában több olyan második világháborús eseményt is említett, melynek végkifejlete megosztja a közvéleményt, különböző interpretációkra adva lehetőséget. Ilyen tragikus esemény Horthy István halála. Önnek mi a véleménye erről?
Ez egy érdekes kérdés. A halálának ötvenedik évfordulója alkalmából készült egy dokumentumfilm Magyarországon, aminek szakértője voltam, illetve szereplője is, akárcsak az özvegye. Az én véleményem az –és a korabeli megállapítás is ezt támasztja alá–, hogy egy repülőgépvezetői hiba okozta a szerencsétlenséget. Az özvegy Horthy Ilona arra esküszik, hogy biztos valami német provokáció, vagy machináció van ebben a dologban. Egykori repülőtisztek azt mondták, és én osztom az ő véleményüket, hogy a kormányfő-helyettes ugyan egy kitünő sportrepülő pilóta volt, de a vadászgépeken akkora gyakorlattal nem rendelkezett, mint ami szükséges lett volna. Egyébként már korábban is előfordult vele egy hasonló hiba, de nemcsak vele, hanem más repülőkkel is. Azt gondolom, hogy a magyar történelemben az összeesküvés elméleteknek tradicionálisan nagy hagyománya van. A magam részéről, de ez az én egyéni véleményem, egy repülőgépvezetői hibának tulajdonítom Horthy István halálát.
– Megostromolták vagy felszabadították a szovjetek Budapestet?
Nézze, ez egy nagyon érdekes dolog. Azt szoktam mondani, hogy ahogy a Szovjetunió nem kérte azt, hogy magyar katonák menjenek a területére, úgy Magyarország sem kérte, hogy szovjet katonák jöjjenek. Ha most nézzük, hogy a Szovjetunió számára –és ez teljesen logikus–, Magyarország ellenség volt, akkor ők elfoglalták Budapestet és Magyarországot. A Budapest ostromáért osztogatott szovjet emlékérmeken az a felirat szerepel, hogy Budapest elfoglalásáért, Varsó esetében pedig a város felszabadítása. Tehát itt van a különbség. A Szovjetunió logikusan Magyarországot ellenségnek tekintette, katonai értelemben tehát elfoglalta. Ugyanakkor politikai propagandaként természetesen azt hangoztatták, hogy felszabadították Magyarországot. Én meg azt szoktam mondani, hogy a felszabadítás akkor szükségeltetik, ha a felszabadítandó kéri a másik országot erre, és ez napjainkban is így van. Nagyon sok helyre viszik az európaiak, vagy mások a demokráciát, közben pedig az illető országok nem akarnak a mi demokráciánkból kérni.
Történelmi előadások
– Nagyváradon az utóbbi időben megszaporodtak a történelmi előadások, és elég élénk érdeklődés mutatkozik ezek iránt. Ön szerint mivel magyarázható ez a jelenség?
Nagyon nehéz Magyarországról megmondani, hogy miért olyan nagy az érdeklődés Váradon a történelmi előadások iránt. Én azt feltételezem, de önök, akik itt élnek igazolhatják vagy cáfolhatják ezt, hogy akárhogy vesszük, a határon kívül élő magyar kisebbség amikor történelmet tanul, általában az adott ország történelmét tanulja, tehát a magyar történelmet Felvidéken, Kárpátalján vagy itt, Erdélyben, legalábbis ahogy én hallottam a Magyarországra települt barátaimtól, kevésbé tanítják. Nyilván ez is egy magyarázata ennek a jelenségnek, hiszen egyrészt csak az olvasmányokból vagy a családi hagyományoknak köszönhetően tudnak önök többet a magyar történelemről. Másfelől pedig– és ez nem csupán magyarországi vagy partiumi tendencia–, egyre több ember akarja megismerni azt a múltat, aminek az alapján ő most valamelyik nemzethez tartozik, és nyilván ebből a jobbat vagy a szebbet szeretné, miközben a történelmük összességében nem csupán szép dolgokból áll. Én azt szoktam mondani, hogy nekünk a múltunkat egységesen kell kezelnünk, az elitélendő vagy a szomorú eseményeket ugyanúgy részének kell tekinteni, mint amit pozitívan értékelünk, akár mi, vagy akár mások.
– Ismétli magát a történelem?
Hát nem tudom. Szokták ezt hangoztatni, meg olyanokat is mondanak, hogy nincs új a nap alatt, a kettő nyilván összefügg. Azt gondolom, hogy pont úgy egészen biztosan nem ismétli önmagát. Biztos vannak olyan dolgok, amelyek ismétlődnek, olyan hibák, melyeket elkövetünk akár egyénként, akár nemzetként vagy országként, de azt hiszem, hogy nem teljesen egyformák ezek a történések.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Szatmár határok nélkül
Szombaton a magyarországi Fábiánházán megtartotta az első református találkozót a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület. A Szatmári Református Egyházmegyéből több településről érkezett küldöttség.
Az Ecsed-ménes Lovardában felállított színpadról Fülöp István parlamenti képviselő, aReformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület elnöke köszöntötte a résztvevőket. ,,Mi reformátusok sokszor szerények vagyunk. Ne szégyelljük reformátusságunkat, hiszen ez összetartozást jelent. Számunkra a Szatmár kifejezés, a történelmi Szatmár megyét jelenti. Ez az egyesület református értékek alapján, ökumenikusan akar minket összekötni. Eggyé kell lennünk, hogy megmutathassuk, képesek vagyunk az összefogásra. Meg kell tanuljunk magyarnak lenni. Magyarok csak akkor lehetünk, ha a magunk helyén jól végezzük a dolgunk. A cselekvő szeretet az, ami példát tud számunkra mutatni. A történelmi Szatmár megyében minden megvan, ami ott van a Kárpát-medencében, csupán élni kell ezekkel a felhalmozott értékekkel, és újabb értékeket kell teremteni” – hangsúlyozta az egyesület elnöke.
Ünnepi istentisztelet 
Ft. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke példaértékűnek tartotta a szatmáriak kezdeményezését. Az összefogás biztos jelei ezek. Rettenetes dolog volt az, hogy a két egyházmegyét határok választották el. Ezek alatt az évtizedek alatt sokan elveszítették az önbizalmat, a változások után nem tudtak élni az új lehetőségekkel. Úgy érezzük, hogy eljött az önbizalom megerősödésének órája. Nyitni akarunk egymás felé, hogy segíteni tudjunk egymáson. A szép cselekedeteket, a példás mozdulatokat próbáljuk belevinni egymás szívébe.
Ft. Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke is példaértékűnek nevezte a kezdeményezést. Isten nem csak az Ószövetségben volt képes kihozni népét a rabságból, hanem most is képes összegyűjteni azt a szétszóródottságból. Ez a feladata a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesületnek: hogy összegyűjtsön bennünket, és megtanítson arra, hogy hagyjunk fel a bálványokkal, mert azok nem tudnak rajtunk segíteni. Úgy tudjuk egymást megismerni, úgy tudunk közösen elérni eredményeket, ha hálát adunk Isten szabadító erejéért.
Az istentisztelet során a százéves, 1911-ben Berta István kántortanító által alapított Börvelyi Református Énekkar szolgált Kun Béla irányításával.
Kopjafaavatás, ünnepi műsor
Fülöp István az istentisztelet után jelentette be, hogy elkezdik a Református Nemzeti Emlékpark létrehozását. Ennek első lépéseként kopjafát állítottak, amelyet a két püspök áldott meg. Fülöp István Wass Albert szavait idézte:,,Tiszteld őseidet, mert rajtuk keresztül nyertél életet és hazát.” A parlamenti képviselő kiemelte: ,,Méltónak kell lennünk történelmünkhöz, elődeink törekvéseihez, hitéhez. Utat kell mutatnunk az utánunk jövő generációknak, hiszen csak így maradhatunk meg keresztyénnek és magyarnak Európában. Hiszem és vallom, hogy múltunk nélkül csonka a jelenünk és nincs jövőnk.”
A színpadon dr. Wetzel Tamás, az egyszerűsített honosítási eljárás bevezetésével kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztos jelenlétében tíz romániai lakos tette le a magyar állampolgársági esküt, majd Gyarmati Endre Fábiánháza és Domokos Sándor Kolcs község polgármestere aláírta a Fábiánháza és Szamoskrassó közötti testvértelepülési szándéknyilatkozatot.
A színpadon kulturális műsor várta az érdeklődőket. Romániai részről fellépett a Szatmárpálfalvai Ifjúsági Énekkar, az Ombodi Hagyományőrző Csoport, Török József és zenekara, valamint Varga Sándor színművész. Külön sátra volt a Szatmár-Németi Egyházközség nőszövetségének. Az előadásokkal párhuzamosan előadások hangzottak el, amelyeket kerekasztal-beszélgetés követett. erdon.ro

In Memoriam Thurzó Sándor
Nagyvárad – Vasárnap este a nagyváradi Barátok római-katolikus templomban emlékkoncertet tartottak Thurzó Sándor zenetudós emlékére.
Az est közreműködői Tokaji Ágnes, Costin Éva, Thurzó Sándor József, dr. Marcu Ágnes, Bozsódi Beáta és Barothi Anca voltak. A műsor jól azonosult az emlékest üzenetével, ugyanis elégikus hangú kompozíciókat hallgattunk meg. Elsőként felcsendült Dankó János nagyváradi szerző négy kompozíciója. Kiemelkedő volt a brácsára írt Adagio, amelyet Thurzó Sándor József igen kifejezően adott elő, valamint a Szerenád, amely ősbemutastóként szerepelt Costin Éva (hegedű) és Bozsódi Beáta (gordonka) tolmácsolásában. Következett Vivaldi két csllóra írt g-moll versenymű Adagioja (op. 24 r.v.531). A két gordonka szólamát dr. Marcu Ágnes és Bozsódi Beáta közvetítette, és a kíséretet Barothi Anca szolgáltatta. Constantin Dimitrescu (1847-1928) gordonkaművész és zeneszerző IV. g-moll vonósnégyeséből (op. 38) a II. Adagio non troppot tételt a Varadinum Vonósnégyes tolmácsolta. Dimitrescu gordonkaművésze karmester volt, ő alapítatta az első vonósnégyest Bukarestben. Ezt követően Balassa Sándor (sz. 1835) II. vonósnágyeséből (op. 114) a III. tételt szintén a Varadinum Vonósbnágyes vitte színre.
A romantika áramában
Különleges bemutatóval is megajándákozott a műsor: Lászlóffy Zsolt nagyváradi karnagy, tanár, zeneszerző egy hindu film (Őrült szerelem) zenéjéből készített átiratot vonósnégyesre. Ezt a kompozíciót a Varadinum vonósnágyes szólaltatta még, a gordonkaszólamot Bozsódi Beáta játszotta. Ezt követően két Liszt Ferenc kompozíciót hallgattunk meg, először az Elfelejtett románc (1880) eredetileg zongorára és brácsára írt művet, majd az Angelus avagy Ima az őrangyalokhoz (1877) címűt, amely a Zarándokévek zongoraciklus első darabja. Befejezésként Puccini Krizantémok (1890) című vonósnégyesre írt alkotását játszotta a kvartett. Az előadók ráfigyeltettek a művek kívánta éneklő tónusra, a pianok szépségére, a muzsika színesen körvonalazott, megmintázott effektusaira. Értelmes, gonddal kidolgozott játékuk élvezetessé avatta Vivaldi művészetének széles ívelésű frázisait. A bensőséges, elégikus hangvétel igen szépen érvényesült a tartalmaskoncerten. Emlékezetes marad Vivaldi Adagiojanak előadása vagy Balassa Sándor vonósnégyesének harmadik tételének megmintázása, valamint a Thurzó Sándor által is kedvelt Krizantémok érzelmet ébresztő megszólaltatása. Jól illeszkedett a műsorhoz Dankó János költőiséget, elvágyódást sugalló kamarazenéje. Az emlékest szervezője Tokaji Ágnes volt. Teljesítményüket a népes hallgatóság nagy lelkesedéssel fogadta.
Tuduka Oszkár. erdon.ro

Bejegyeztetett Ha a magyarság erős képviseletének létrehozása érdekében az EMNP, az RMDSZ és az MPP koalícióra lép, egyik sem jut be a parlamentbe.
Bejegyezték tehát az Erdélyi Magyar Néppártot. Amint arról Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke és az új párt kezdeményező bizottságának a tagja a Borzonton tartott elnökségi ülés után a sajtóval közölte, az EMNP stratégiai célja a magyarság minél erősebb képviseletének megteremtése érdekében az együttműködés a két másik magyar szervezettel, az RMDSZ-el és az MPP-vel.
Megállapítható tehát, hogy alig jegyezték be, máris történelmet ír az új párt. Nem versenyezni akar politikai ellenfeleivel, hanem együttműködni velük. Ebből az következik, hogy az EMNP programjában nincs alternatíva az RMDSZ és az MPP célkitűzéseihez képest, vagy ha van, akkor nem ragaszkodnak hozzá, az együttműködés – a magyarság erős képviselete érdekében – fontosabb a saját elképzelések megvalósításánál.
Arról, hogy miként képzeli el az együttműködést megcélzott politikai partnereivel az EMNP, sajnos nem sokat sikerült megtudni. Toró szerint ugyanis erre nincs recept. Ugyanakkor „a párt bármire nyitott, ha az együttműködést komoly tárgyalások előzik meg, ahol a felek egyenlő partnerekként ülnek majd egymással” – hangsúlyozza az eseményről szóló sajtótudósítás. Elgondolkodtató, hogy az EMNP szempontjából az együttműködés tartalma nem lényeges, hiszen ők bármire nyitottak, a fontos csak az, hogy komolyan vegyék őket.
Ami az RMDSZ számára bizonyára a legnehezebb próbatétel... Ebből a kijelentésből felsejlik az EMNP valódi célja: mindegy, milyen áron, csak ott lenni a képviseletben, részt kapni a helyi és az országos hatalomból. Mindezt nem a saját erőre támaszkodva, hanem az RMDSZ oldalvizén, a parlamenti küszöb elérésének meghiúsulásával fenyegetve. Ez – mielőtt még bárki is kételkedne – nem zsarolás, hanem az erős magyar képviselet megteremtése érdekében hozott önzetlen áldozatvállalás. Bizony.
De kivel is akar az EMNP együttműködni? Nos, mindenekelőtt az RMDSZ-el, azzal a szervezettel, amelyikről Tőkés László, az EMNT elnöke és az új párt legfőbb szorgalmazója a nagyváradi Szacsvay iskola névadó ünnepsége kapcsán minap a következőket fogalmazta meg: „Ez az eset felidézi az áldott emlékű Szacsvay Imre országgyűlési jegyzőről való megemlékezések eddigi gyakorlatát, amit a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-érában az MSZP-SZDSZ-barát nagyváradi, illetve bihari RMDSZ-klán sajátított ki, ezáltal erősítvén legitimációját permanens választási kampányában.
Tudnivaló, hogy a bihari udmr/rmdsz szervezet a lehető leggátlástalanabb etnobizniszt folytató, gazdasági és politikai hatalmat ötvöző, a román nacionál-kommunista politikai érdekeket kiszolgáló, magyar nemzetiségű román politikai klikk kezében található, akik az etnikai politikai képviseletet csak befolyásuk és hatalmuk megőrzésére használják. Ennek következtében természetszerűen mindig szembementek a Fidesz és a KDNP képviselte nemzeti politikával – most viszont elvtelenül igazodni próbálnak hozzá. (Botránykrónikájukat mellékelem...)”
Na, ez valóban komoly tárgyalási alap. Az EMNP tehát – szigorúan a magyarság képviseletének erősítéséért – együttműködni kíván a gátlástalanul etnobizniszelő, román nacionál-kommunista érdekeket kiszolgáló, politikai és gazdasági hatalmat ötvöző bihari udmr-szervezetet is magába foglaló RMDSZ-szel.
Ami azonban a tervezett együttműködés konkrét lehetőségeit illeti, abból nincs csak három: vagy koalícióra lép az EMNP, az RMDSZ és az MPP, s a magyarság erős képviseletének létrehozása érdekében egyik sem jut be a parlamentbe, mert – amint arra Lakatos Péter, a bihari RMDSZ szervezet parlamenti képviselője is rámutatott a szombati SZKT-n – akkor már kilenc százalékosra emelkedne a küszöb; vagy az EMNP makulátlan jelöltjei felkérezkednének a gátlástalanul etnobizniszelő, román nacionál-kommunista érdekeket kiszolgáló stb. RMDSZ listáira (mint tette azt Tőkés László a 2009-es EP-választáson).
A harmadik lehetőség a pártfúzió lehetne. Az EMNP jelöltjei, az autonómia lánglelkű lovagjai beolvasztanák frissen létrehozott pártjukat az RMDSZ-be, és ott folytatnák harcukat a gátlástalan etnobiznisz ellen...
Székely Ervin. Új Magyar Szó (Bukarest)

/vezércikk/
Új párt a páston!
Kedves olvasóink, fogódzzanak meg – vagy ahogy a pilóták mondani szokták, jól kössék oda magukat, hogy könnyebb legyen majd az azonosítás –, fontos bejelentés következik: lapunk rövidesen egy új pártot jegyez be!
Az új alakulat nevéről, színeiről és lógóiról még folyik a vita a szerkesztőségben, de a létrehozását támogató százezres lista már elkészült: egy másik, frissen bejegyzett erdélyi magyar párt „aláíróit” vettük át, kiegészítéseképpen pedig a telefonkönyvből merítettünk, a nevekhez újdonat, eredeti, saját kézjegyeket mellékelve.
Bízunk a román demokráciában – ahogyan azt a másik pártot, úgy minket is be fognak jegyezni, ha tőlük megfeleltek azok az aláírók, tőlünk is megfelelnek.
Programunk egyszerű: a pluralizmust hirdetjük. Aminek az a lényege, hogy jelöltjeinknek paritásos alapon, azaz az RMDSZ jelöltjeivel azonos számban és arányban kell bejutniuk a román parlamentbe, a magyar országgyűlésbe, az európai parlamentbe, a mennyországba és a pokolba. Kicsinyes akadékoskodók hiába hozzák fel az eddigi szavazatok és közvélemény-kutatások adatait, amelyek az RMDSZ fölényét mutatják. A paritás az paritás, a hármasszabály az hármasszabály – ahogy mi értelmezzük.
Kampányaink során természetesen meg fogjuk magyarázni, hogy csak mi képviseljük a szegények, a nagy-, kis- és közepes vállalkozók, de legfőképpen a magyarok érdekeit, Szent István királyunktól errefelé. A többiek kommunisták (főleg az RMDSZ), de mindenképpen hazafiatlanok, nemzetidegenek, hazaárulók, és hiába hangoztatják, igazából nem akarják az autonómiát, azt csak mi akarjuk.
Ideje felismerni, hogy – mint bölcs vezetőnk, a nemzet miniszterelnöke példamutatóan megjegyezte – csakis teljes nemzeti összefogással tudunk érvényesülni, s akik nem hajlandók összefogni, azokat összefogjuk. Hasonlóképpen követjük másik vezetőnk, minden románok elnökének intelmeit, vele is összefogunk, tudjuk ugyanis, hogy milyen jól informált minket illetően...
Az igazi az lesz, amikor a választások becsületes megnyerése után együtt fogunk kormányozni, hogy megvalósítsuk az ő nemes törekvéseit az alkotmány, a választási törvény, az ország területi felosztása, a parlament, valamint minden létező teljes felforgatására, minden lehetséges szavazásforma összevonására és elhalasztására. Amitől az RMDSZ fél, attól senki nem szabadul!
Ezek az összefogások, -borulások és -vonások már azért is parancsolóak, mert az ostoba tömegek, de a világban végbemenő változások is aggasztó irányba tartanak. A néppártok tízvalahány éves (lásd még: ciklusos napfolttevékenység) uralma után a narancsnak kaput.
Az, amit sokan, természetesen jogtalanul, az inkompetencia tatárdúlásának neveznek, akár fél évtizeden belül teljesen átrajzolhatja Európa ideológia térképét; a múlt héten Dániában elkezdődött, Németországban kiteljesedik, Frankhonban és Itáliában folytatódik, s lényeges váltás előtt áll az EP is.
Úgyhogy itt az ideje az elszánt ellenállásnak, vagyis annak, hogy magunk is színt valljunk. Vagy – váltsunk.
Ágoston Hugó. Új Magyar Szó (Bukarest)

Félresikerült tankönyvek
Gyakorló szülőként és – némi nagyképűséggel – tanárként örömmel tapasztalom a fiatalok nyelvi igényességének megnyilvánulását. Ahogyan érzékenyen és gondosan közelítenek az anyanyelvhez, ahogy felfedezik, mekkora hatalma és jelentősége lehet egy-egy árnyalatnyi különbségnek, ahogyan kérdeznek, vitatkoznak és elfogadnak megfelelően megalapozott kritikákat.
És elborzadva hallom, milyen nyelvi atrocitások érik őket egyik-másik órán olyan pedagógusok részéről, akiket valahol valaki elveszített a magyar nyelv számára, a sors és a tanügyi rendszer kifürkészhetetlen akarata viszont olyan őrhelyre állította őket, ahol úgy védik a mundér becsületét, miként közrendet a korrupt rendőr. Ha innen közelítünk – és kötelességünk innen is közelíteni –, akkor kénytelenek vagyunk jócskán visszavenni abból a kalapdobálós hurrázásból, amelyet Románia földrajza és történelme magyar nyelvű tankönyvének megjelenése kiváltott. Úgy tűnik, az ügy egyetlen megfellebbezhetetlenül pozitív vonzata, hogy harminckét éves kényszerszünet után megjelenhettek a magyar nyelvű tankönyvek. Tartalmukról, nyelvezetükről ugyanis csak fanyalgás, irónia, esetenként a felháborodás hangján szólhatnánk, hiszen – főleg a végzősöknek szánt könyv – a nyelvi mérgezés gyanújával illethető. Hogy csak az hibázik, aki dolgozik? A közhely természetesen ismerős, de esetünkben ez sem mankó. Amíg ugyanis a tankönyvek nyomdai lektorálása legfeljebb két hónapot igényel, esetünkben közel hat hónapról beszélhetünk, a végeredmény pedig arról árulkodik, hogy lektor jó esetben repülőből pillantott rá a kéziratra. A tizenkettedikesek pedig olyan könyvből tanulhatnak, mely kedvét szegheti a diáknak. Az sem finomít a tényeken, hogy az eredeti, román anyag sem a műfaj gyöngyszeme, munkájuk során többnyire a tanárok is figyelmen kívül hagyják. Rögtön felmerül: ebben az esetben miért kellett ragaszkodni ehhez a változathoz? A két tankönyv fordítását, szerkesztését és nyomtatását meghívásos pályázaton ítélték oda a Román Nemzeti Könyvkiadónak, így a szakma krémjének vetélkedése elméletileg sem emelhette a színvonalat. A termék pedig olyan lett, amilyent a kontraszelekció teremthetett. Állítólag jövőre másik könyv születik, addig elégedjünk meg az áttörés sikerével. Bízván, hogy gyermekeink nyelvi igényessége időközben nem vásik.
Csinta Samu. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Harc a magyar feliratokért (Román intézményeket szólított fel a prefektúra)
Több kormánynak alárendelt állami intézmény Kovászna megyei kirendeltségét szólította fel a törvényesség betartására György Ervin prefektus, egy magánszemély levélben hívta fel a kormány helyi megbízottjának figyelmét, hogy jó néhány hivatalról hiányzik a magyar elnevezés.
A prefektúra Antal Árpád RMDSZ-elnök, polgármester hasonló tematikájú beadványa után két levelet kapott, egyet szeptember 9-én, egyet pedig 15-én. Ezekben azoknak az intézményeknek a listája szerepel, amelyek mai napig nem voltak hajlandóak feltüntetni a többségi lakosság nyelvén is elnevezésüket. "A 2004/340-es, kormánymegbízottra és a kormányhivatalra vonatkozó törvény 19. cikkelyének m pontja, a prefektus feladatai között világosan megfogalmazza, hogy biztosítania kell az anyanyelv használatát az állampolgárok és a kormány intézményei között azokban a helységekben, amelyekben a kisebbséghez tartozó személyek számaránya meghaladja a húsz százalékot. Ebből következik, hogy a Sepsiszentgyörgyön tevékenykedő, a kormánynak alárendelt intézmények mindenikének kétnyelvű táblákat kell kifüggesztenie, és erre a kormányhivatal többször figyelmeztette az illető intézmények vezetőit" – derült ki a hivatal tájékoztatójából. Erdély András, a Kovászna megyei prefektus szóvivője a Háromszéknek elmondta, hogy György Ervin már előző mandátuma során is próbálta elérni az intézmények magyar elnevezésének feltüntetését, körlevélben fordult a hivatalokhoz, és így jutottunk el a mostani, korántsem kielégítő állapothoz. Most a legfrissebb jelzések után ígérik, ismét kivizsgálnak egyenként minden esetet, és ahol beigazolódik, hogy megalapozott az észrevétel, kötelezik az intézményt, teljesítse a törvényes előírásokat. Más kérdés, mennyire lesz eredményes a kampány, hiszen ezek az állami intézmények elszámolással tartoznak ugyan a prefektusnak, de valódi főnökük a miniszterük, és magyar felirat akkor kerül fel, ha Bukarestből is erre utasítják őket. A magyar nyelv hiányos használatára Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke hívta fel a figyelmet, augusztusban levélben emlékeztette György Ervin prefektust, hogy nemcsak a román nyelv használatát kell felügyelnie intézményének.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Toró: cinikusak Markó megállapításai
„Már megszoktuk, hogy az utóbbi időben akárhányszor alkalma van rá, Markó Béla leleplez egy újabb – többnyire Magyarország felől érkező – veszélyforrást, amely jövőnket fenyegeti”– fejtette ki Toró T. Tibor, az új erdélyi magyar párt alapítását kezdeményező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében. „Hol a kedvezményes honosítás és a magyar állampolgárság iránti erdélyi tömegigény, hol a külhoni magyar állampolgároknak megadott szavazati jog váltja ki aggodalmát – vélekedett Toró.
Legutóbb az RMDSZ SZKT-ülésén elhangzott beszédében Markó az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jogi bejegyzésében vélte felfedezni az újabb, ismételten az Orbán Viktor vezette kormány számlájára írt veszélyt – folytatta a politikus. Úgy vélte azonban, hogy az erdélyi magyarok jövőjére leselkedő legnagyobb veszélyt a megalkuvó, korrupcióra hajlamos és emiatt a zsarolásokkal szemben kiszolgáltatott politikai vezetőkben kell látni, akik – mint Toró fogalmazott – azt hiszik, hogy két választás között bármit büntetlenül megtehetnek, úgy, hogy közben folyamatosan a magyar egységért aggódnak.
Az EMNT ügyvezető elnöke szerint „különösen cinikus és kétes ízlésre vall”, ahogyan Markó Béla a Magyarországról érkező politikai ciánszennyezés metaforáját használja annak a kormánynak a miniszterelnök-helyetteseként, amely két RMDSZ-es miniszter, Kelemen Hunor és Borbély László aktív segédletével készül zöld utat adni a verespataki aranybánya-beruházásnak. A román kormány annak ellenére teszi ezt – mondta Toró –, hogy két másik magyar képviselő, Áder János és Tőkés László javaslatára az Európai Parlament nemrég a ciántechnológián alapuló aranykitermelés ellen foglalt állást.
Toró T. Tibor arra kéri az EMNT nevében Markó Bélát: hasonló megnyilvánulásaival ne nehezítse azok törekvéseit, akik nem a párbeszéd ellehetetlenítésén, hanem annak elősegítésén és egy új, a kirekesztő egység demagógia helyett a sokszínűségen és az összefogáson alapuló erdélyi magyar politikai képviselet kialakításán dolgoznak.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) semmiféle intézményes kapcsolatot nem kíván fenntartani az EMNP-vel, amelyet szélsőséges politikai alakultnak tekintenek – jelentette ki Victor Ponta. A PSD elnöke szerint az EMNP Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Traian Băsescu államfő vezényletével jött létre azért, hogy zsarolási eszközként használhassák az RMDSZ ellenében. Szabadság (Kolozsvár)

Évnyitó a Sapientián
Több mint 300 elsőéves hallgatónak kezdődött meg a tanév tegnap délután a marosvásárhelyi Sapientia EMTE koronkai campusában. A tanévnyitó ünnepségen Markó Béla miniszterelnök-helyettes mellett jelen volt Dávid László, a Sapientia rektora, Székely Gyula dékán, Lokodi Edit Emőke megyei tanácselnök, valamint Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere. Markó Béla beszédében az önálló magyar tudományegyetem létének a fontosságát hangsúlyozta, mint mondta, az erdélyi magyar közösséget 1959-ben érte a legnagyobb veszteség, amikor elvették tőle a magyar egyetemet. – Egyik legnagyobb eredményünk, hogy ma van önálló magyar egyetemünk, a Sapientia. ’89 után két fontos célért küzdöttünk. Egyik, hogy anyanyelven tanulhassunk, beleértve a felsőoktatást is. Másik, hogy legyenek önálló magyar egyetemeink. Most ezt a jogot kell érvényesíteni a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen is. Nem elég az, hogy magyarul tanulhassunk, hanem el kell érni, hogy legyenek önálló oktatási intézményeink, ahol magunk dönthetünk az oktatás menetéről – hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes, aki a késlekedő akkreditáció kapcsán elmondta, most az RMDSZ-en múlik, hogy kigyűjtse a többséget a román parlamentben ahhoz, hogy az akkreditációról szóló törvényt minél előbb alkalmazhassák. A részletekre visszatérünk.
(m.b.) Népújság (Marosvásárhely)

Kincses Előd ügyvéd az oktatási tárcánál panaszolta be a MOGYE-t
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) román többségű szenátusához és az oktatásügyi minisztériumhoz fordult Kincses Előd ügyvéd, aki az egyetemi charta diszkriminatív és törvénytelen passzusainak a korrigálását követeli.
A Romániai Magyar Orvosi és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) elnöke, Csiszár Anna professzor felhatalmazásából lépő jogász az új oktatási törvény 135. cikkelyét idézi a felsőfokú intézmény, illetve a szaktárcához címzett beadványában. A törvénycikkely értelmében a három romániai multikulturális oktatási intézmény – a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem és a MOGYE – létre kell hozza az önálló magyar nyelvű intézeteket, karokat, tagozatokat vagy oktatási vonalakat. Míg az előbbi két egyetem vezetősége eleget tett a törvény előírásainak, a MOGYE román többségű szenátusa semmiként nem hajlandó eredeti álláspontján változtatni.
Kincses rámutatott: a nyáron elfogadott charta lényegesen kevesebb jogot biztosít az egyetemen tanuló, illetve oktató magyarságnak, mint korábban. Eddig ugyanis minden oktatási vonal megválaszthatta saját vezetőit. „A kétharmados román többség úgy fojtogatja a magyar oktatást, ahogy éppenséggel akarja. Az új charta szerint ez a többség fog dönteni a magyar vezetőkről is. Szintén visszalépésnek számít, hogy a most elfogadott charta szerint az előadásokon kívül – melyek lehetnek magyar vagy angol nyelvűek is – minden egyéb román nyelven folyik” – sorolta kifogásait a marosvásárhelyi ügyvéd. „Az oktatási miniszter, illetve a tanügyért felelős kormányfő-helyettes, Markó Béla beavatkozását várom. Amennyiben nem lépnek harminc napon belül, a közigazgatási bírósághoz fordulok” – szögezte le a RMOGYKE jogi képviselője. Kincses Előd szerint a bukaresti illetékesek lépéskényszerbe kerültek, ugyanis éppen az általuk megalkotott oktatási törvény mondja ki, hogy az egyetemi autonómia nevében tilos a minisztériumi rendelkezések megszegése. (A MOGYE-ért tüntet az SZNT. Az aradi vértanúkra való megemlékezés napján a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatáért fog tüntetni a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) – jelentette ki Jakab István, a szervezet Maros megyei elnöke. A politikus elmondta: az SZNT akár súlyos pénzbírság ellenében is megtartja a tiltakozást október 6-án, így abban az esetben is sor kerül a tüntetésre, ha a polgármesteri hivatal nem engedélyezi azt. „Nem veszünk részt a kormányzásban, így nem tudjuk politikailag befolyásolni a problémát, de mindenképpen támogatni szeretnénk a hallgatók magyar nyelvű felkészítését” – jegyezte meg Jakab István.)
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

December végéig akkreditálhatják a Sapientiát
Várhatóan akkreditált intézményként kezdheti meg az új évet a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) – jelentette be Kelemen Hunor kulturális miniszter, az RMDSZ elnöke az intézmény kolozsvári karának tanévnyitóján, melyre tegnap délelőtt került sor a Farkas utcai református templomban. Emlékeztetett: a kormány augusztusban elküldte a parlamentnek a Sapientia akkreditációját jóváhagyó törvénytervezetet, amelyet az ülésszak végéig kell elfogadnia a törvényhozásnak. A tárcavezető ezért bízik abban, hogy legkésőbb december végén a Sapientia elnyeri az intézményes akkreditációt.
Hozzáfűzte: az RMDSZ prioritásai között szerepel az egyetem akkreditálása, de ahhoz a román képviselők, szenátorok felét is meg kell győzni ennek fontosságáról.
„A politikus nem ülhet a hátsó sorban”
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ideiglenes elnöke beszédében rámutatott: még nem tartunk ott, hogy a politikusok a hátsó sorokból figyeljék a tanévnyitót, mert a politikumnak még dolga van, hiszen az egyetem még nem kapta meg az intézményes akkreditációt, pedig a Román Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottság (ARACIS) egy évvel korábban jóváhagyta azt. Leszögezte: a késlekedés a politika felelőssége, nem az oktatókon múlt, hogy a felsőoktatási intézmény még nem tudta beindítani mesteri, illetve doktori képzéseit. Toró ugyanakkor beszélt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának önállósodási törekvéseiről is, mely az egyetemi szenátus diszkriminatív intézkedései miatt elakadt. Hozzáfűzte, nemzeti összefogásra van szükség ahhoz is, hogy ez a kérdés megoldódjék.
Szélesebb körű lesz az anyaországi támogatás
A kolozsvári tanévnyitón elsőként Kató Béla, a Sapienta Alapítvány elnöke szólalt fel, aki azzal biztatta a diákokat, hogy az egyetemen megszerzett tudás hasznosítható, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a katasztrofális érettségi eredmények bizonyítják: csalással, munka nélkül nem lehet előre jutni. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora beszédében arra emlékeztetett: a Sapientia EMTE-t az utóbbi tíz évben elért kutatási eredményeiért a legjobb magánegyetemként tartják számon az országban, s – beleértve az állami egyetemeket is – a huszadik helyen áll az országos ranglistán. A tanévnyitón Mezey Barna, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora is köszöntötte a sapientiás diákokat. Magyarország kormányát Répás Zsuzsanna, a Magyar Köztársaság nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára képviselte, aki ünnepi beszédében elmondta: örülnek, hogy a román kormány elfogadta a Sapientia intézményes akkreditációját, és bizakodva várják a parlament kedvező döntését is. Hozzáfűzte, míg a korábbi magyar kormányok csak az egyetem működését voltak hajlandók finanszírozni, a jelenlegi Orbán-kabinet a szükséges fejlesztéseket is támogatni fogja Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, illetve Nagyváradon is a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) esetében. Tonk Márton, a kolozsvári kar dékánja elmondta: az idei tanévben több diák kezdi el a tanévet, mint tavaly, a térítésmentes helyek teljes mértékben, míg a tandíjköteles helyek hetven százalékát elfoglalták a katasztrofális érettségi eredmények ellenére.
Partnerré nevelnék a diákokat
Tegnap délután Csíkszeredában a tizenegyedik elsőéves generációt üdvözölték a Sapientia vezetői és az évnyitó ünnepség meghívottai. Szép Sándor rektorhelyettes beszédében kiemelte: a mostani Sapientia több és nagyobb, mint korábban, hiszen idén 4 karon mintegy 2000 hallgatóval kezdik meg a tanévet. „Talán kevesebb idén a lelkesedésünk, aminek külső és belső okai egyaránt vannak, de lépnünk kell, hogy elősegítsük az egyetem pozitív megítélését, illetve azt, hogy a régió magáénak tartsa az intézményt” – hangzott el. A rektorhelyettes ugyanakkor rámutatott, idén az egyik célkitűzésük, hogy diákjaikat partnerré neveljék. Makó Zoltán, a gazdaság- és humántudományok karának dékánja a 11-es számot emelte ki, számmisztikai szempontból ugyanis mesterszámnak tekintik, ami több ígéretet és több megvalósítást tartogat. A műszaki és társadalomtudományi kar nevében Lányi Szabolcs dékán arra hívta fel a figyelmet, hogy míg ezelőtt tíz évvel az volt a kérdés, hogy lehet-e előzmény nélkül a Székelyföldön egyetemet alapítani, ma már arra keressük a választ, hogy a diákok akarnak-e szülőföldjükön tanulni, érvényesülni. A Magyar Köztársaság romániai nagykövete, Füzes Oszkár arra buzdította a jelen lévő diákokat, elsőéveseket, hogy legyenek büszkék rá, hogy sapientiások lehetnek, hiszen a magyar állam számára az egyetem az elmúlt 10 év legfontosabb beruházása volt a magyar nemzetpolitika tekintetében. A diplomata hozzátette, bízik benne, hogy az évnyitón jelen van az a személy is, aki „2048-ban majd Nobel-díjas lesz”.
Zsigmond Barna Pál főkonzul a nemrég elhunyt Birtalan Ákos volt parlamenti képviselő nevét említette, aki az egyetemalapítás kiemelkedő egyénisége volt. Rámutatott: az egyetem már bebizonyította élet- és versenyképességét.
Megnyitották a doktori képzést is
Molnár József professzor, a gödöllői Szent István Egyetem rektora is köszöntötte az egybegyűlteket. Rámutatott, hogy nem csupán a Sapientia EMTE megnyitójára jött, hanem a Székelyföld első magyar nyelvű doktori képzésének megnyitójára is, amely 10 diák számára nyújt továbbtanulási lehetőséget a gödöllői egyetemmel együttműködve Csíkszeredában.
„A felsőoktatás verseny a hallgatókért, a professzorokért, a kutatásokért, azonban csak az tud helytállni, aki minőséget produkál, és együttműködésre képes” – hangsúlyozta a professzor. Petres Sándor, Hargita Megye Tanácsának alelnöke az egyetem közösségi szerepét hangsúlyozta, és úgy véli, látszanak az első jelei annak, hogy Csíkszereda több lett a Sapientia itteni karai révén. Ráduly Róbert Kálmán polgármester szerint Csíkszereda ideális otthont biztosít az egyetemisták számára, majd arra buzdította őket, ismerjék meg a megyeközpontot nappal is. Az elöljáró ugyanakkor kérte a magyarországi diplomatákat, tolmácsolják köszönetét az Orbán-kormánynak, mert támogatásuk nélkül „nem dicsekedhetnénk azzal a ténynyel, hogy mára Csíkszereda megkerülhetetlenné vált Erdélyben”. Ráduly ugyanakkor indítványozta az egyetem vezetőségének, hogy állítsanak emléket Birtalan Ákos volt RMDSZ-es parlamenti képviselőnek, aki az egyetemalapítás emblematikus figurája volt. Javasolta, hogy az egyetemi könyvtárat nevezzék el Birtalan Ákosról. „Az alapítók itt vannak köztünk, ti velük együtt építhetitek az egyetemet, szőhetitek tovább ezt a sikertörténetet” – zárta a diákokhoz intézett beszédét a polgármester.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi műszaki és humántudományok karán tegnap 17 órától kezdődött az ünnepélyes tanévnyitó, melyen Markó Béla miniszterelnök-helyettes is részt vett. Az intézmény közleménye szerint az idei érettségi eredmények ellenére az EMTE marosvásárhelyi műszaki és humántudományok karára idén is 334 diák iratkozott be, akár a 2010/2011-es tanévben. Az ünnepélyes beszédek elhangzása után a hagyományhoz híven az elsőéves diákok közösen tették le a sapientiás fogadalmat.
Forró Gyöngyvér, Gyergyai Csaba, Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

Konzulok jártak a váradi Demokrácia Központban
Fodor Tamás kolozsvári konzul és munkatársai érkeztek Nagyváradra tegnap az EMNT által működtetett Demokrácia Központba, hogy átvegyék az idős, beteg személyektől a honosítási, illetve visszahonosítási kérelem papírjait.
Fodor elmondta, ezúttal az egész munkanapot itt töltik (három konzul és három ügyintéző jött), s mint Nagy József Barnától, a váradi központ irodavezetőjétől megtudtuk, Váradon kívül Papfalvára is ellátogatnak, hogy ágyhoz kötött betegektől átvegyék az iratcsomót. Fodor Tamás azt is elmondta, együtt dolgoznak az EMNT-vel és az RMDSZ-szel a honosítási ügyintézés során. Az, hogy most Váradon vannak, azért előny, mondta el lapunk kérdésére, mert így két folyamatot vontak össze: a demokrácia központban egyébként csak előkészítik a honosítási kérelmeket, s az ügyfelek kellene azt személyesen elvigyék a konzulátusra, vagy Magyarországra. Így viszont megspóroltak nekik egy utat. Sok a felkérés, hogy ilyen konzuli napot tartsanak a partiumi térségben, részletezte Fodor, ha kéthavonta össze tudnak hozni egy ilyen látogatást, az szerencsés számnak mondható. Egyébként folyamatos az érdeklődés a visszahonosítás iránt, tömegesen jönnek az emberek, akik szeretnének (újra) magyar állampolgárok lenni.
Hónapok óta szervezik ezt a találkozót, mondta el Nagy József Barna, s előre össze is gyűjtötték azokat a személyeket, akiknek nehézkes az utazás. Egyébként, hogy megkapják a magyar állampolgárságot, az eskütétel alkalmával még így is a konzulátusra vagy Magyarországra kell utazniuk majd. A konzulok valószínűleg jönnek még majd idén Nagyváradra, hogy megkönnyítsék az idősek, betegek ügyintézését.
F. E. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Együttműködő református középiskolák
Hálaadó istentisztelettel kezdődött a huszonegyedik tanév az elmúlt hétvégén, Szatmárnémetiben, a hat erdélyi, illetve három partiumi református oktatási intézmény számára.
A Láncos-templomban tartott ünnepségen a jelenlévők megemlékeztek a felekezeti iskolákújraalapításának húszéves évfordulójáról, ugyanakkor hálát adtak azért, hogy a több mint 450 éves múltra visszatekintő, vendéglátó iskola, a Szatmárnémeti Református Gimnázium, a 2011/2012-es tanévet régi-új épületében kezdhette meg. A kétnapos esemény első napján, 2011. szeptember 17-én, Tőkés László, az iskolát újraalapító Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke, az Európai Parlament alelnöke hirdetett igét. Örömét fejezte ki, hogy végre rendeződött a Szatmárnémeti Református Gimnázium 2004 óta húzódó székhely-gondja. Mint ismert, a református egyház évekkel ezelőtt visszakapta az 1704-ben épített, később több ízben bővített Kálvin János téri ingatlant, de mivel ebben egy magyar tannyelvű középiskola, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium működött, hosszas egyeztetésre volt szükség annak érdekében, hogy mindkét fél elégedett legyen. Sok megoldásra váró probléma van még a református oktatás terén Erdélyben és a Partiumban, emlékeztetett Tőkés László, majd példaként megemlítette a Zilahi Református Wesselényi Kollégiumot, mely évek óta küzd egykori épületének tulajdonjogi tisztázásáért. „Ideje saját kezünkbe vennünk a sorsunk alakulását” – hangsúlyozta a volt királyhágómelléki püspök, utalva a nemrég bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) célkitűzéseire, melyek közül megemlítette a verespataki aranykitermelés elleni fellépést, a Mikó Imréről elnevezett gazdasági program megvalósítását, valamint a jogtalanul elkobzott egyházi tulajdonok visszaszerzését.
Szilágyi Éva a házigazda Református Gimnázium nevében mondott köszönetet az igehirdetőnek nemcsak az igei szolgálatért, hanem azért is, hogy húsz évvel ezelőtt, amikor kevesen hittek a felekezeti oktatás jövőjében, ő kitartóan küzdött az iskolák újraalapításáért, majd fejlesztéséért.
Trianon után, illetve az 1948-as kommunista államosítás során mintegy 1300 egyházi iskolát szüntettek meg. A Temesvárról indult rendszerváltás után a történelmi egyházak, akárcsak a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetői, fontos lépéseket tettek az Erdélyben évszázados hagyományú felekezeti oktatás helyreállítása érdekében, emlékezett vissza Tolnay István, aki Tőkés Elekkel, az Erdélyi Egyházkerület néhai előadótanácsosával közösen maga is fontos szerepet vállalt az intézményépítésben. A tanügyi tanácsos az új oktatási törvénnyel szemben támasztott aggályait is megfogalmazta, miszerint nyugtalanító, hogy az új jogszabály egybemossa a felekezeti és a magánoktatást, holott az ország alaptörvénye határozottan különbséget tesz a kettő között. Hozzátette, hogy nemcsak a meglévő felekezeti iskolai rendszer megerősítéséért, hanem annak bővítéséért is küzdeni kell. „Örömre ad okot, hogy a jövőben több egyházközség, például a szórványvidékhez tartozó resicabányai református közösség is óvodát akar indítani. Ne feledjük: a református iskola, magyar iskolát jelent!” – zárta mondanivalóját Tolnay István.
A délután folyamán fellépett a Szatmári Református Egyházmegye Lelkészkórusa, valamint a Református Gimnázium Gyermekkórusa; később az érdeklődők megismerhették a gimnázium épületének múltját és jelenét is. Az országos tanévnyitó alkalmat teremtett arra is, hogy az igazgatók, iskolalelkészek és vallástanárok, illetve a Romániai Református Pedagógiai Intézet jelenlévő képviselői megvitassák közös terveiket.
Vasárnap zászlós felvonulással folytatódott a rendezvénysorozat, majd igét hirdetett Csűry István királyhágómelléki püspök. Az ünnepi köszöntők után a gimnázium ünnepi műsora zárta a kétnapos eseményt. Jövő év szeptemberében egyébként Sepsiszentgyörgyön tartják majd meg a református kollégiumok országos tanévnyitóját, mely egybeesik a kárpát-medencei református tanintézetek találkozójával is. erdon.ro

Végre bíróságon a MOGYE -chartájának ügye?
Közigazgatási bírósághoz is kész fordulni Kincses Előd, aki a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) jelenlegi chartájának diszkriminatív és törvénytelen passzusainak a korrigálását követeli – ezt a marosvásárhelyi ügyvéd maga erősítette meg kedden az MTI-nek.
Kincses a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület megbízásából közigazgatási eljárás keretében panaszt nyújtott be a MOGYE szenátusa ellen a magyar intézetek létrejöttének akadályozása miatt. Az egyetem román többségű szenátusához és az oktatásügyi minisztériumhoz egyaránt panasszal fordult, de ezt Kincses csak az első lépésnek tekinti. Jelezte: ha harminc napon belül nem érkezik válasz, a következő lépésben az egyetem etikai és közképviseleti tanácsához fordul. Ha itt sem sikerül elérni a magyar intézet létrehozását, a közigazgatási bíróságon keres jogorvoslatot. Kincses kizártnak tartja azonban, hogy helyben korrigálják a hibákat.
Az MTI-nek ezt azzal indokolta, hogy a szenátus román többsége “nem magyarbarátságáról nevezetes”. Emlékeztetett: annak idején egyetemi tanárok is alapító tagjai voltak a Vatra Romaneasca elnevezésű román nacionalista szervezetnek. Ők mind a mai napig “retrográd, magyarellenes ideológiák foglyai” – mondta Kincses. Magyari Tivadar, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) oktatási főtitkárhelyettese már egy héttel ezelőtt felhívta közleményében a figyelmet arra, hogy a MOGYE vezetősége továbbra is elzárkózik az új román oktatási törvény alkalmazása elől, és továbbra sem teszi lehetővé a magyar tagozat megalapítását.
A jogszabály 135. cikkelye egyebek között kimondja, hogy a multikulturális egyetemeken – így a marosvásárhelyi felsőoktatási intézményben is – önálló tagozatoknak kell létrejönniük az oktatás nyelve szerint, így a román mellett magyar tagozatnak is. Ennek ellenére a marosvásárhelyi egyetem román többségű szenátusa elutasította a magyar tagozat létrehozását a nyár elején elfogadott egyetemi chartájában. Kincses Előd is ugyanerre a cikkelyre hivatkozik, akárcsak a román alkotmánynak a törvény előtti egyenlőségre vonatkozó szakaszára.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ideiglenes elnöke a Sapientia egyetemtanévnyitóján ugyancsak kitért a MOGYE magyar tagozatának önállósodási törekvéseire, amely az egyetemi szenátus diszkriminatív intézkedései miatt elakadt. Leszögezte: nemzeti összefogásra van szükség ahhoz is, hogy ez a kérdés megoldódjék.
Az aradi vértanúkra való megemlékezés napján a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatáért fog tüntetni a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) – jelentette ki Jakab István, a szervezet Maros megyei elnöke. Közölte: az SZNT akár súlyos pénzbírság ellenében is megtartja a tiltakozást október 6-án, így abban az esetben is sor kerül a tüntetésre, ha a város polgármesteri hivatala nem engedélyezi azt. erdon.ro

Máté: túlkapás áldozata vagyok
Túlkapásnak nevezte Máté András Kolozs megyei képviselő azt az eljárást, amelyet az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) indított ellene négy további politikustársával együtt.
Túlkapásnak nevezte Máté András Kolozs megyei képviselő azt az eljárást, amelyet az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) indított ellene négy további politikustársával együtt. Az ANI azért kért vizsgálatot az ügyészségtől, mivel mind az öt képviselő rokonait alkalmazta a képviselői irodájában. Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője szerint egyetlen törvény sem tiltja, hogy a romániai honatyák rokonaikat alkalmazzák az irodáikban.
Máté András nevetségesnek tartja azt a vádat, hogy a rokon befolyásolja a munkáját, hiszen éppen azért vette fel, mert azt akarja, hogy segítse a munkáját. Máté hozzátette: a munkaszerződést amúgy sem ő, hanem a képviselőház főtitkársága írta alá. „Én csak jeleztem, hogy kiket szeretnék alkalmazni, és a képviselőház titkársága semmi törvényelleneset nem talált abban, hogy köztük volt a feleségem is” – mondta a politikus.
Máté mellett fennakadt az ANI rostáján még Oana Niculescu Mizil (PSD), Sonia-Maria Drăghici (PSD), Mihai Radan (nemzeti kisebbségek) és Stelică Iacob Strugaru (PDL) is, akik közeli rokonaikat – szüleiket, gyerekeiket vagy feleségüket – alkalmazták a képviselői irodájukban.
Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest)

Sapientia: a remény tanéve
A parlament által is megerősített akkreditáció reményében kezdte meg – a többi felsőoktatási intézményt hetekkel megelőzve – tegnap a tanévet a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. A reményt táplálta Kelemen Hunor művelődési miniszternek a kolozsvári ünnepélyes tanévnyitón mondott beszéde is.
Az RMDSZ elnöke kijelentette, a parlament őszi ülésszakán elkezdődhet az akkreditálásra vonatkozó törvénytervezet vitája, és a jogszabályt akár az ülésszak végére megszavazhatják a honatyák.
Beszédében Kelemen emlékeztetett: egy évtizede, a Sapientia EMTE megálmodói és létrehozói abban bíztak, hogy ez az intézmény a magyar közösség javát fogja szolgálni, ez a meggyőződés működteti ma is a legismertebb erdélyi magánegyetemet.
„Sem a kis, sem a nagyközösségek, továbbá az ezekhez tartozó intézmények, egyetemek sem életképesek egy ma már banálisnak látszó érték, a bizalom nélkül” – mondta a politikus a tanévnyitón. Szerinte ha nincs meg a bizalom gyerek és szülő között, ha az emberek nem bíznak az intézményeikben, akkor a társadalom szétesik. „A bizalom az a társadalmi tőke, amely fontosabb az anyagi javaknál, a pénznél, amit az emberek bankokban vagy a tőzsdén halmoznak fel” – tette hozzá az RMDSZ elnöke.
Közel száz gólya
Kelemen Hunor az egyetem székházában, a Bocskai-házban találkozott Dávid László rektorral és Tonk Márton dékánnal, valamint Mezey Barnával, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorával. A tanévnyitó résztvevői együtt vonultak a Farkas utcai református templomba, ahol meghitt hangulatban zajlott a tanévnyitó. A rendezvényen részt vett Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt ideiglenes elnöke, valamint Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár is.
A felszólalók egyetértettek abban, hogy az Erdélyben és a Partiumban a Sapientia EMNT az erdélyi magyar társadalom jövőjének, tudományosságának, sikerességének egyik fontos záloga. Az egyetem vezetősége ígéretet tett arra, hogy a most felvételizett és a már itt tanuló diákság nemsokára az intézmény mester- illetve doktorképző iskolájában tanulhatnak tovább. „A spanyolországi Barcelona futballklubnak van egy jelmondata: »több, mint sportklub«.
Picit profán a hasonlat a Sapientia EMTE-vel kapcsolatban, de el kell mondani: ez több, mint egy egyetem” – fogalmazott Toró T. Tibor. Az idei tanévnyitó felszólalói közel száz gólyát köszöntöttek a régi református templom falai között. „Olyan kevesen vagyunk mi, diákok, ezért is meglepő és megható ez a nagy figyelem. Remélem, meg tudunk felelni az elvárásoknak” – nyilatkozta lapunknak egy elsőéves diáklány, aki úgy vélte, jó a korai kezdés, mert nem lenne türelme októberig várni az „izgalmas” tanévre.
Dávid: alaposan felkészültünk
A tanévnyitó után Dávid László rektor lapunknak elmondta: az oktatók és a hallgatók is alaposan rákészülnek a tanévre. Az intézményvezető szerint bebizonyosodott, hogy szakmai téren a Sapientia bizonyított, annak ellenére, hogy – mivel az akkreditációs folyamat nem zárult le – nem került be az egyetemi rangsor egyik súlycsoportjába sem. Tájékoztatása szerint a tudományos publikációk alapján a Sapientia bizonyult a legjobb magánegyetemnek.
„Bízom benne, hogy az eddigi eredményeinknek meg lesz a gyümölcse, és hamarosan állást foglal az akkreditációt illetően a parlament is. Hiszen erre ígéretet kaptunk az RMDSZ részéről is” – emlékeztetett Dávid László
Sipos M. László. Új Magyar Szó (Bukarest)

Magyar érdemek és vétkek (Vendégünk volt Raffay Ernő történész)
A Gelencén megszervezett negyedik Jancsó-napok egyik jeles és nagy érdeklődéssel várt meghívottja és előadója dr. Raffay Ernő történész, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem előadótanára, volt országgyűlési képviselő, az Antall-kormány politikai államtitkára.
Kutatási szakterülete Erdély és a román–magyar kapcsolatok, valamint Trianon és az elszakított területek magyarságának története. A Trianon Társaság alapító tagja, később társelnöke, rendszeresen közölt cikkeket és tanulmányokat. Több könyv szerzője, társszerzője. Trianon titkai című könyvének jelentős szerepe volt a rendszerváltás időszakában, hogy a közfigyelem a határon túli magyarokra irányult. 2007-ben Szidiropulosz Archimédesszel létrehozta a Trianon Kutató Intézetet, mely Trianoni Szemle címmel jelentet meg történelmi folyóiratot 2009 januárja óta. Dr. Raffay Ernő a Jancsó Benedek emlékezete című kötet társszerzőjeként vett részt a könyv gelencei díszbemutatóján. – Professzor úr, mit kell tudni az ön által közölt tanulmányról? – Jancsó Benedek a huszadik század első éveiig azt gondolta, hogy a magyarországi románokkal, 1910-es adat szerint az ország összlakosságának 14,1 százaléka, 2,9 millió volt román nemzetiségű, kulturálisan meg lehet egyezni, be lehet valahogy integrálni őket a magyarságba, ha kulturális engedményeket kapnak iskolaügyben, színház és könyvkiadás tekintetében. Viszont 1907-ben, amikor a gróf Apponyi Albert-féle első, három részből álló, ún. Lex Apponyi iskolatörvény-csomagból megjelent az első, az elemi népiskolákról szóló törvény, amit 1907. április 25-én fogadtak el, kiderült a magyarországi románok számára, hogy csak románul tanító iskoláikban, a mai általános iskoláknak megfelelő tanodákban be kell vezetni heti négy órában a magyar nyelv oktatását, amiből nemzetközi botrány lett. Több magyarországi román nemzetiségű politikus, közöttük Alexandru Vaida-Voievod durván megtámadta Magyarországot a francia, angol és német sajtóban. Jancsó Benedek volt az, aki ezekre a támadásokra válaszolt a Rákosi Jenő által főszerkesztett komoly, nagy példányszámú Budapesti Hírlapban. A lapban Jancsó Benedek Politikai hullámok címmel közölt cikksorozatot, és mint a román kérdés akkor már ismert szakértője, egyik írásában megtámadta a románokat, tényekkel bizonyítva, hogy a románok Erdélyre fenik a fogukat. Válaszként egy Iustus álnéven író, művelt, sok nyelven beszélő, ógörögül és latinul idézni tudó ember megjelentetett egy 25–30 oldalas kis füzetet, s ezáltal vita keletkezett Jancsó Benedek és a Iustus nevű, nem tudni, kicsoda között. Jómagam ezt próbáltam a kötetben megjelent írásomban összefoglalni. A lényeg az, hogy Iustus a Jancsó Benedek meglátásaira tud ugyan válaszolni, de hogy ők Erdélyre törnek, ezt kifelejti, erre nem ad semmiféle választ. A hallgatás beleegyezés elv alapján gyakorlatilag Jancsó Benedek diadalmaskodott ebben a vitában.
– Mikor ismerkedett meg Jancsó Benedek életművével?
– 1973-ban vagy 1974-ben a szegedi József Attila Tudományegyetemre jártam, ahol volt egy professzorom, Csatári Dániel, akitől azt a feladatot kaptam, hogy egy szemináriumi dolgozatot, egy kis előadást készítsek Erdélyről, ami az akkori Kádár-rendszerben számomra nagyon szimpatikus volt. Őelőtte legutóbb a nagyapám, aki "Horthy-fasiszta katonatiszt" volt, beszélt nekem Erdélyről. Elmentem a szegedi egyetemi könyvtárba dokumentálódni. 1919-ben, amikor a román hatóságok megszállták Kolozsvárt, és kidobták az 1872-ben alapított I. Ferencz József Magyar Királyi Tudományegyetemet, az akkor magyar királyi kormány döntése értelmében az egyetem Szegedre került. Amit Márki Sándor és történész tanártársai tudtak, átmentettek a kolozsvári egyetemi könyvtár állományából Szegedre. Kikértem a katalógus alapján Jancsó Benedek könyveit, és elolvasva azokat megdöbbenve tapasztaltam, hogy azzal a szemlélettel közelíti meg a magyar területeket megszálló románokat, mint az én nagyapám. Ezért számomra egyből szimpatikussá és hitelessé vált Jancsó Benedek. – Hogyan látja a Székely Nemzeti Tanács autonómiatörekvéseit? Lát-e reális esélyt annak megvalósítására? – Az autonómiatörekvés egy rendkívül szép dolog, egyetértek vele, de a realitásával vannak gondok. Én nagyra értékelem a Székely Nemzeti Tanács elnökét és társait, de nem látok reális esélyt az autonómia kivívására. A személyi elvű és a kulturális autonómia szerintem hülyeség, a területi autonómia helyi kormánnyal, helyi közigazgatással, iskolarendszerrel stb., az a járható út, de a bukaresti törvényhozásban, ahogy én látom, nincs egyetlen román képviselő vagy szenátor sem, aki ezt megszavazná. Székelyföld területi autonómiája nagyon fontos lépés lenne, de kérdem én, mi történne a magyar szórvánnyal? Ennek realitását végig kell gondolni. – Milyen újabb, Trianonnal foglalkozó Raffay-kötet megjelenése várható? – Trianont próbálom feltérképezni, de ez kimeríthetetlen feladat. Tavaly decemberben jelent meg egy hét alatt két könyvem, az egyiknek a Balkáni birodalom. Nagy-Románia megteremtése a címe. Ebben Trianon belső okait vizsgálom, hiszen a magyarok nagyon sok hibát követtek el, ami Trianonhoz vezetett. Az utóbbi időben ez érdekel engem a legjobban. A másik kötetnek, melynek harmadik kiadását készítik elő, Szabadkőművesek Trianon előtt a címe. Körülbelül két hét múlva jelenik meg ennek a második, négyszáz oldalas, levéltári források alapján megírt kötete Harcoló szabadkőművesek címmel és Támadás a római katolikus egyház ellen alcímmel.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar iskolát, magyar orvosképzést (Tüntetés és petíció Marosvásárhelyen)
Több vonalon folyik a harc a magyar oktatásért Marosvásárhelyen. A helybeli gyermekek szülei és a Civil Elkötelezettség Mozgalom képviselői petíciót indítottak azért, hogy a város 2-es számú általános iskolája Bernády György nevét viselhesse: ez egyfajta számonkérés is, hiszen húsz év alatt egyetlen magyar személyiségről sem neveztek el iskolát az egykori Székelyvásárhelyen.
A szülők minden romániai magyar politikai pártot konkrét lépésekre kérnek, az RMDSZ-től pedig határozottabb fellépést várnak. Emlékeztetnek arra is: az SZDP korábban aláírásgyűjtésbe kezdett azért, hogy az iskolát Adrian Păunescuról nevezzék el. A petíciót október közepén zárják. Az EMNT ugyancsak tegnap jelentette be, hogy október 6-án, az aradi vértanúk napján a magyar orvosképzés "visszaszerzéséért" szervez tiltakozó akciót a Székely vértanúk emlékművénél, és kész kifizetni a bírságot is, ha a városháza nem engedélyezi a megmozdulást. Az önálló magyar tudományegyetem fontosságát hangsúlyozta Markó Béla miniszterelnök-helyettes is a Sapientia egyetem megnyitóján. 1989 után két fontos célért küzdöttünk: az egyik, hogy anyanyelven tanulhassunk, beleértve a felsőoktatást is, a másik, hogy legyenek önálló magyar egyetemeink. Most ezt a jogot kell érvényesíteni a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen is – mondotta. Markó szerint az erdélyi magyar közösséget 1959-ben érte a legnagyobb veszteség, amikor elvették tőle a magyar egyetemet, és egyik legnagyobb eredményünk, hogy ma van önálló magyar egyetemünk, a Sapientia. Ehhez szükség volt Magyarország támogatására, az egyházakra, oktatókra és az RMDSZ-re is. Most rajta múlik, hogy kigyűjtse a többséget a román parlamentben ahhoz, hogy az akkreditációról szóló törvényt minél előbb alkalmazhassák. Végül kijelentette: összefogásra van szükség, ez a legnagyobb tanulság, és ez a biztos jövő legfontosabb feltétele is. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bekerülhetünk az első tíz egyetem közé
Szokás szerint az október 1-jei hivatalos időpontnál hamarabb kezdődik az oktatás a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, ahol hétfőn tartották az ünnepélyes tanévnyitót. Az Erdélyt behálózó EMTE-n tíz év alatt 30 szakra bővült a kínálat, s körülbelül 200 oktató irányításával közel 2 000 hallgató tanul. A szakmai akkreditáció birtokában a kormány által kidolgozott törvénytervezet parlamenti jóváhagyására vár az egyetem, hogy beindíthassa a mester- majd a doktori képzést is.
Az eredményekről, az elvárásokról, az újdonságokról az évnyitó alkalmával dr. Dávid László professzort (képünkön), az egyetem rektorát kérdeztük.
– Milyen mértékben teltek be a helyek, az idei érettségi vizsga mennyire befolyásolta az első évre felvett hallgatók számát?
– Ismert tény, hogy az idei érettségin a hallgatók 52 százaléka ment át. Első megközelítésként azt kértem a kollégáimtól, hogy nézzék meg, hányan jönnek elméleti és hányan szakközépiskolákból. Mint kiderült, ez utóbbiak számaránya jelentősen kisebb, így az érettségi eredmények, amelyek különösen a szaklíceumokban voltak gyengék, kevésbé befolyásolták a Sapientiára jelentkező hallgatók számát. A tandíjmentes helyek majdnem minden szakon beteltek, miközben vannak olyan neves egyetemek, ahol államilag támogatott helyek is maradtak üresen. Marosvásárhelyen a humán szakokon három- négyszeres túljelentkezés volt, többek között a kertészeten illetve a számítástechnikán minden tandíjas hely betelt, de Kolozsváron is jó eredmények születtek. A legnagyobb gond nem csupán az, hogy hány diákot vonzunk, hanem, hogy a bejutó hallgatókból hányan végzik el az egyetemet. Hiába ígérjük, hogy kiváló szakembert faragunk a hallgatóinkból, mert akiknek nincs meg a középiskolában szerzett alaptudásuk, vagy nem sikerül első évben azt pótolniuk, azokat elveszítjük.
– Egy tanácskozáson kétezer hallgatót említettek.
– Tudomásom szerint 1856 hallgatónk van. Volt több is, de amikor az öt- illetve négyéves képzésről át kellett térni az alapképzésnek megfelelő négy- illetve hároméves oktatásra, az utolsó éveket elvesztettük. Ezt a létszámot akkor fogjuk visszanyerni, amikor elindítjuk a mesterképzést, amire már elő vagyunk készülve. Újra áttanulmányozva a szakminisztériumi rendeleteket, találtunk egyet, amely szerint el lehetne indítani a mesterképzést ideiglenes működési engedéllyel is. Ennek kapcsán értelmezést kértünk az oktatásügyi tárcától, ugyanis sok végzősünk vár arra, hogy a Sapientián mesterizhessen.
– Az intézményi akkreditáció birtokában miért késett a kormány jóváhagyása? Mikorra kerülhet a parlament elé a nemrég elfogadott törvénytervezet?
– Tudomásom szerint ez a folyamat általában négy hónapot tart, bár a Partiumi Keresztény Egyetem esetében négy évbe tellett. A szaktárcánál és a különböző minisztériumoktól szükséges jóváhagyást illetően nagyon sok volt a késedelem. Bár kisebbségi képviseletünk vezetőivel rendszeresen egyeztettünk, mégsem tudtuk felgyorsítani a folyamatot, pedig a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség, az ARACIS bizony jó egyetemnek minősítette a Sapientiát. A parlamenti szavazás előtt egy újabb hasonlóan szigorú ellenőrzésre kell számítanunk.
– A végleges döntés hiányában az idén a Sapientia kimaradt az egyetemek minősítéséből, bár tudjuk, hogy a szakma elismeri az egyetemen folyó tudományos tevékenységet is.
– Az egyetemek rangsorolásának legfontosabb kritériuma a tudományos munka. Ezt a nemzetközileg minősített folyóiratokban közölt tanulmányok alapján döntik el. Olyan ún. "impakt faktorral" rendelkező folyóiratokról van szó, amelyekre sokat hivatkoznak a tudományos életben. Az Ad Astra szövetség ezek alapján 2007-ben pontozta először a Sapientiát, amikor az egyetemek között a negyvenedik helyre került, 2010-ben már a huszadik helyezést értük el, s a magánegyetemek között az elsők lettünk. Ez azt jelenti, hogy benne vagyunk a nagy hagyományokkal rendelkező egyetemek első ötödében, s a marosvásárhelyi egyetemek között az egyik legjobbnak számítunk. Ha rangsorolták volna a Sapientia EMTE-t, akkor az egyetlen magánegyetem lehettünk volna, amely bekerül az oktató-kutató felsőoktatási intézmények közé. Mindez egy fiatal, feltörekvő csapatnak az eredménye, a régi, neves professzorok a korábbi, nem Sapientia egyetemen végzett munkásságát ugyanis már nem számították be az értékelésbe. Ha ezt a színvonalat sikerül az elkövetkező négy évben is tartani, akkor hamarosan bekerülhetünk az első tíz egyetem közé. Kollégáimmal minden évben neves állami egyetemekre visszük el a hallgatókat államvizsgázni. A visszajelzés szerint sok esetben (bár vannak kivételek is) úgy ítélik meg, hogy a saját valamint a mi hallgatóink tudásában és színvonalában nincsen különbség.
Az elmúlt tíz év alatt 130 fiatal oktatónk szerezte meg a doktori címet, amely bármely egyetemnek a dicsőségére válna. Odaadással végzik a dolgukat és a hallgatók is kedvelik őket.
– Maradtak-e olyan szakok, amelyeket akkreditálni kell?
– Persze, hisz nem minden szakot indítottunk egyszerre. Ugyanakkor bizonyos szakok megszűntek. Például a pedagógiáról mi mondtunk le, mert nem folytathattuk a szociálpedagógia képzést, a kertészmérnöki szak az első nekifutásra még nem kapta meg a szakmai jóváhagyást. De jelentős és sikeres fejlesztések nyomán az egyéves haladék elteltével újra beadtuk a kérést. Ez idő alatt a tangazdaság kiépítésével, a laboratóriumok felszerelésével olyan előmenetelt sikerült biztosítani, aminek alapján – meggyőződésem szerint – meg kell kapnunk a kedvező minősítést, ami nagyot fog lendíteni az egyetemen.
2007-ben, amikor elvállaltam a rektori tisztséget, két dolgot ígértem: a teljes akkreditáció megszerzését, ami nincs nagyon messze és a mesterképzés kiépítését, amit vagy saját magunk vagy olyan magyarországi egyetemekkel közösen szeretnék elkezdeni, akikkel nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki. Véleményem szerint ez a legjobb módozata annak, hogy egy hallgató elmenjen, megszerezze és hazahozza a külföldön megszerzett tudást.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)

Óvári séta, hazugság-váddal
Számtalan városnézősétát vezettem, de soha nem történt meg velem az, ami a Kolozsvári Magyar Napok idején, az óvári séta alkalmával.
Az egyik kedves résztvevő előre megbeszélte az illető személlyel, aki a megfelelő kaput nyitja, zárja, hogy az Óvár délkeleti tornyát, az egykori hírhedt börtönt – melyet néhány éve barlangtani múzeummá alakítottak, de az utóbbi időben állandóan zárva tartanak –, legalább kívülről megtekinthessük.
Nyitva volt a kapu, bementünk az udvarra. A Torony, a börtön történetének ismertetése után az Óvárnak innét északra húzódó keleti fala következett. Azaz következett volna. A kapu alól ugyanis egyre erősödő hang zavart meg. Hazugság, hangzott el több ízben is. Már amiről épp beszéltem.
Korábban a Torony tövében, az óvári falon belül földszintes ház állt. Udvarán 1990 után, használt külföldi mosógépeket, hűtőszekrényeket árultak. Valaki megvásárolta a házat, lebontatta és építkezni akart. Utam gyakran vezetett arra, így alkalmam volt látni, hogy egy nap bontják az Óvárnak a Torony tövétől északra húzódó keleti falát. Ezt azért említem, mert az augusztus 20-i Szabadságban egy sor téves adat között ez a fal északi falként látott napvilágot. Amit én soha nem mondtam.
Régi ismerősöm, Petre Iambor régész is jelen volt akkor. Mondtam neki, hogy ez az Óvár keleti, XIII. század végi, XIV. század eleji fala, miért bontják? Azt felelte, hogy ez nem az eredeti, semmi jelentősége sincs, nyugodtan le lehet bontani. Nem sikerült meggyőznöm, hogy nagy kár lenne. Így Pop Virgilhez, a megyei műemlék-felügyelet vezetőjéhez fordultam. Ő később elmondta, hogy a bontást azonnal leállíttatta, de a szemfüles beruházó a bukaresti műemlék-felügyelettől engedélyt kapott az építkezés folytatására. De azzal a feltétellel, hogy a falat helyreállíttatja, a szállodát pedig úgy építik föl, hogy a fal a kettős, üveges ajtón keresztül, az utcáról is jól látható legyen.
Mindezt nem volt honnét tudnia a sétát megzavaró kiabálónak, mert az első beszélgetés Petre Iambor és köztem, a második és a harmadik pedig Pop Virgil és köztem, méghozzá szem- és fültanúk nélkül zajlott le.
Amit az újság közölt, hogy az építtető máig nem tette lehetővé, hogy a fal az utcáról is látható legyen, nem igaz. Ennek épp az ellenkezőjét mondtam. Hogy így van, erről egyébként bárki meggyőződhet, aki ellátogat a Torony (Puşcariu) utca sarkában álló szálloda kapujához. Ez a fal különben a Wesselényi (Dózsa György) utca 7. szám alatt, az udvar végében is megtekinthető.
A Szabadság augusztus 20-i számában közölt, Botrány a kolozsvári városfal tövében című beszámolót a napok szervezői által szerkesztőségünkbe eljuttatott közlemény alapján szerkesztettük. (szerk. megj.)
ASZTALOS LAJOS. Szabadság (Kolozsvár)

Etnikai vitát szít az iskolanévadás Marosvásárhelyen
Marosvásárhely múlt század eleji polgármesteréről, Bernády Györgyről kell elnevezni a 2-es általános iskolát – jelentette ki a Krónikának Dorin Florea polgármester. Az elmúlt hetekben a Szociáldemokrata Párt (PSD), majd az RMDSZ is aláírásgyűjtésbe kezdett a tanintézet elnevezése kapcsán. A PSD Ceauşescu tavaly elhunyt udvari költőjéről, Adrian Păunescuról szerette volna elneveztetni a belvárosi iskolát, az RMDSZ viszont szeretné, ha végre egy helyi általános iskola is magyar személyiség nevét viselné.
Lapunk úgy értesült, az etnikai vita elkerülése érdekében a tanintézet vezetősége a semmitmondó Belvárosi Iskola nevet javasolja
A szövetség helyi képviselői szerint a 2-es számú általános iskolát a városépítőként emlegetett Bernády Györgyről kellene elnevezni. Megtudtuk: mindkét szervezet jól halad az aláírásgyűjtéssel. Míg a szociáldemokraták házról házra járnak, a szövetség a körzeti elnökökön keresztül próbál minél több támogatót szerezni. Újabban a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) aktivistái és a Dózsa György utcai iskolába járó magyar gyerekek szülei is támogatják a kezdeményezést. A szülők petíciót fogalmaztak meg, melyben arra szólítják fel az RMDSZ helyi és országos vezetőségét, hogy az aláírásgyűjtés helyett határozott politikai lépéseket tegyenek a cél érdekében. A felhívás kezdeményezői úgy vélik, a rendszerváltás utáni iskolai névadások kapcsán rendszerint politikai alapon született döntés, talán ez is az oka annak, hogy a régebben számokkal ellátott, mostanra neveket viselő iskolák között Marosvásárhelyen egyetlen magyar elnevezésű intézmény sem létezik. Jelenleg négy kivétellel valamennyi tanintézetet román személyiségről neveztek el, többnyire olyanokról, akiknek semmi közük nem volt a városhoz.
A többi négy közül az egyiket Európának nevezték el, egy másik, ahol német tagozat is működik, Friedrich Schiller költő nevét vette fel, míg kettőt még mindig számmal jelölnek. „A szülők úgy vélik, hogy az RMDSZ által elindított aláírásgyűjtés nem hatékony politikai lobbi, sokkal inkább civil akciónak tekintik. Az elmúlt két évtized sikertelenségei miatt jelen helyzetben sokkal erőteljesebb politikai lépések megtételére van szükség ahhoz, hogy eredményeket lehessen felmutatni” – áll többek között a szülők által aláírt levélben. Évekkel ezelőtt, a Schiller-iskola névadó ünnepélyén Dorin Florea kijelentette, hogy annak örülne, ha végre egy iskolát magyar személyiségről is elneveznének. Kérdésünkre, hogy most, amikor erre komoly esély mutatkozik, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) megyei elnökeként támogatja-e az ötletet politikai vonalon, kitérő választ adott.
Azt viszont elmondta, hogy ha a múlt század elején a belvárosi iskolát Bernády alapította, akkor a tanintézet kétségtelenül az ő nevét kellene hogy viselje. A polgármester viszont hozzátette, Păunescut sem szabad lebecsülni, az ő szobrának is meg lenne a helye a Tudor negyedi ortodox templom előtt. Felettesével szemben a PDL önkormányzati képviselője Dumitru Matei megyei főtanfelügyelő nem támogatja a magyar fél kérését. A politikus-tanár előbb azt nyilatkozta, hogy nem tud a Bernády–Păunescu-vitáról, majd kijelentette, hogy mindez csak sajtóspekuláció. Kérdésünkre, hogy egyetértene-e azzal, hogy egy vásárhelyi iskolát magyar személyiségről nevezzenek el, a főtanfelügyelő nemmel válaszolt. „A tanfelügyelőségnek van egy névadó bizottsága, oda viszont más javaslat érkezett. Nekem azt kell támogatnom” – szögezte le. Lapunk úgy értesült, az etnikai vita elkerülése érdekében a tanintézet vezetősége a semmitmondó Belvárosi Iskola nevet javasolta az említett bizottságnak.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Évadnyitó
Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera (KMO) kinevezett igazgatója a 2011- 2012-es évaddal kapcsolatos sajtótájékoztatóján elmondta: minden idők egyik legsikeresebb évadját zárták a tavaly, ami a premierek sokaságát, külföldi megjelenések színességének sokaságát jelenti.
Ami a múlt évadot illeti, Venczel Péter által komponált Ali Baba és a negyven rabló- előadása 8 teltházat ért meg, ami a mai körülmények között nem lebecsülendő. Az évad végén bemutatták Gaetano Donizetti: Lammermoori Lucia, Ruggero Leoncavallo: Bajazzók, majd a Giacomo Puccini Gianni Schicchi, Vajda János Mario és a varázsló opera-alkotásokat. Mindenik bemutató méltó volt a KMO hagyományaihoz.
A következő 2011-2012-es évad sem adja alább elképzeléseit.
Évadnyitó előadás Kálmán Imre Csárdáskirálynő operett, három felvonásban. Sok új szereplővel, akik bizonyíthatják, Kolozsvárnak megvan a tiszteletet érdemlő operett hagyománya. Vezényel Incze G. Katalin, Kulcsár Szabolcs. Rendező Selmeczi György. Az előadás időpontja 2011. szeptember 22, 18.30 óra.
Bemutatók a 2011-2012-es évadra a következők: Szentek és démonok. Színpadi fantázia Liszt Ferenc életéről és műveiről. A szöveget Egyed Emese gondozza. Rendező Selmeczi György.
Kálmán Imre: Cirkuszhercegnő. Rendező Szabó Emese.
Szilveszteri előadás, rendező Gombár Annamária.
Gaeteano Donizetti: Szerelmi bájital. Rendező Kürthy András.
Tavaszi áldozat, balettelőadás, rendező Jakab Melinda.
Sok előadáson kettős szereposztással találkozhatunk, ami azt is jelenti, a kolozsvári operát és operettet kedvelő közönség még színesebb előadásban láthatja, akár többször is, az előadásokat. Lehetőséget adva azoknak a fiataloknak, akik tagadhatatlanul megérdemlik, hogy egy jól átgondolt vezetéssel, tehetségük a nagyközönség elé kerüljön.
Az évad egyik kivételesen érdekes eseménye, hosszú évtizedek kihagyása után, a KMO meghívást kapott Óromániai vendégszereplésre. A Krajovai (Craiova) Operafesztiválon vesznek részt.
A társulat Szép Gyula tudomása szerint a Kárpátokon túl 1871-ben szerepelt Bukarestben. Az elmúlt években többször provokálták a bukaresti Operaházat, sajnos sikertelenül. Most úgy néz ki, szerintem Krajova jobb hallással, rendelkezik, amiben benne lehet a visszahívás lehetősége is. Nem beszélve a szólista felkérésekről.
Október 6. -17. között zajlik a Nemzetközi Liszt Ferenc Fesztivál, melynek eseményeiről egy későbbi sajtótájékoztatón Horváth István karmester a médiát bővebben fogja felvilágosítani.
Az idén körülbelül harminc művet fognak játszani, köztük olyanokat is, melyeket eddig kevésszer játszottak.
A Marosvásárhelyi Színház felkérte a Kolozsvári Magyar Operát, hogy vegyenek részt az ők bérletrendszerükben. Ez most van kialakulóban. Egyelőre most csak egy előadást ígértek, de ha a visszajelzések megfelelőek, akkor a kört bővíteni lehet.
Csomafáy Ferenc. erdon.ro

Sovány drámanap Erdélyben
Több erdélyi társulat nem emlékezik meg Az ember tragédiája ősbemutatójáról
Csak néhány erdélyi magyar színház emlékezik meg holnap Az ember tragédiája 128 évvel ezelőtti ősbemutatójáról, a magyar dráma napjáról. A színházbarátokat felolvasóest, irodalomtörténeti előadás, ősbemutató és koncert várja az erdélyi városokban.
Csak néhány erdélyi magyar színház emlékezik meg holnap Az ember tragédiája 128 évvel ezelőtti ősbemutatójáról, a magyar dráma napjáról. A színházbarátokat felolvasóest, irodalomtörténeti előadás, ősbemutató és koncert várja az erdélyi városokban.
Hármasfogat Marosvásárhelyen
Aranka György, az erdélyi magyar közművelődés lelkes előmozdítója szobrának megkoszorúzásával indul a drámanapi ünnepség Marosvásárhelyen, majd Kövesdy István, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészeti igazgatója egy fiatal gimnazista színművének felolvasó-előadását mutatja be este 7 órától a Nemzeti Színház kistermében. Lovassy Cseh Tamás VALLE-búcsú című színpadi műve évadnyitónak is számító előadása a Művészeti Egyetem Színháztudományi Tanszéke II. DrámaPálya elnevezésű versenyének nyertes darabja alapján készült, amelyet alig egy hét alatt tanultak be a színészek.
A felolvasó-színházi előadást nyilvános beszélgetés követi, amelynek témája a kortárs magyar drámairodalom. Az Erdélyi Magyar Televízió is megemlékezik a magyar dráma napjáról 20.30-tól a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatóinak két előadását sugározza: Shakespeare Vízkereszt, vagy bánom is én című színművének adaptációját és Molnár Ferenc Az ördög című három felvonásos vígjátékát.
Deviancia Temesváron
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház 17 órától Németh Ákos Kövérek klubja című drámájának felolvasó-színházi előadását mutatja be, amelyet 18 órától beszélgetés követ a szerző részvételével. Az esemény apropóját Németh Ákos Deviancia című drámája adja, melyet maga a szerző rendez, és melynek bemutatója október közepére várható.
A beszélgetés során szó esik a bemutatott felolvasó-színházi előadásról, a magyar drámáról általában, valamint a Deviancia című előadásról. Ezt követően 19 órától Cári Tibor és az Incanto Quartetto A színház zenéje című koncertjére kerül sor.
Irodalomtörténet Nagyváradon
A nagyváradi Szigligeti Színház egy irodalmi műsorral ünnepli a magyar dráma napját 19 órától a nagyváradi Városi Művelődési Házban (egykori Arlus). Praznovszky Mihály irodalomtörténész Be van fejezve a nagy mű címmel tart előadást, a Szigligeti Társulat művészei – Csepei Róbert, Dimény Levente, Hajdu Géza, Meleg Vilmos, Kocsis Gyula, ifj. Kovács Levente, Körner Anna, Pitz Melinda és Pál Hunor – közreműködésével.
Praznovszky Mihály Mikszáth- és Madách-szakértő irodalomtörténész, legutóbb Mikszáth Kálmán halálának centenáriuma alkalmából tartott előadást Nagyváradon.
Kolozsvár, az igazolt hiányzó
A Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata igazoltan hiányzik a drámanapot ünneplő erdélyiek közül, Andrei Şerban rendező Suttogások és sikolyok című előadása ugyanis a Belgrádi Nemzetközi Színházi Fesztivál versenyprogramjában (BITEF) szerepel. A darabot holnap és holnapután játsszák Újvidéken, a Szerb Nemzeti Színházban.
Amint arról lapunkban már beszámoltunk, Ingmar Bergman filmjének színpadi adaptációja 2010-ben három UNITER-díjat kapott: a legjobb előadásnak, legjobb rendezőnek (Andrei Şerban) és legjobb színésznek (Bogdán Zsolt) járó elismerést. Az 1967-ben alapított, évente szeptemberben megszervezett BITEF a legnagyobb és legfontosabb európai színházi fesztiválok egyike. Célja, hogy a politikai és kulturális határokon túllépve lépést tartson az előadó-művészet viharos fejlődésével.
Csíkszereda korábban ünnepelt
A csíkszeredai Csíki Játékszín tegnap tartotta a drámanapi ünnepet, Victor Ioan Frunză tavalyi rendezését, az elmúlt évad legtöbb közönségszavazatát elnyert előadását, a Finitót játszották. Tasnádi István verses komédiája egyébként a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiváljáról idén közönségdíjjal tért haza.
A magyar dráma napjáról
A magyar dráma napját 1984-től a Magyar Írók Szövetségének kezdeményezésére minden évben megünneplik szeptember 21-én, annak emlékére, hogy 1883-ban e napon volt Paulay Ede rendezésében Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének ősbemutatója a budapesti Nemzeti Színházban. Az emléknap célja, hogy felhívja a figyelmet a magyar drámairodalom értékeire, és újabb színpadi szövegek létrehozására ösztönözze az írókat. Új Magyar Szó (Bukarest)

Tőkés-trösztben a Krónika
Újabb médiatermékkel bővült a Tőkés László EP-alelnökhöz, illetve a nemrégiben bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárthoz közel álló lapokból álló sajtótröszt. Négy helyi napilap és egy internetes portál felvásárlása után a budapesti Határok Nélkül a Magyar Nyelvű Sajtóért Alapítvány információink szerint ezúttal a Krónika többségi tulajdonjogát szerezte meg
Értesüléseinket a napilap kiadójának gazdasági igazgatója, Deák Attila nem cáfolta, de nem is erősítette meg.
Amint arról korábban beszámoltunk, a Budapesten 2010. decemberében bejegyzett Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány június 1-jén többségi tulajdont szerzett az Udvarhelyi Híradó Kft.-ben, amely a Csíki Hírlap, az Udvarhelyi Híradó, a Gyergyói Hírlap, a Vásárhelyi Hírlap című nyomtatott lapok, valamint az ezeket összefogó Szekelyhon.ro portál kiadásáért felel. A budapesti alapítvány a Szerencsejáték Rt.-től kapott 250 milllió forint adományt használta fel erre a célra.
Az Udvarhelyi Híradó ügyvezető igazgatója kérdésünkre korábban azt állította: az akvizíciónak egyetlen célja van, megerősíteni a cég vezető piaci pozícióját – ennek érdekében Háromszéken, Kolozsváron és Besztercén is terjeszkedni fog a kiadó.
Székely Róbert elismerte, a magyarországi alapítvány egyik „alapembere” Liszkay Gábor, a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. tulajdonosa, a kormányközeli Magyar Nemzet című budapesti napilap igazgató-főszerkesztője. A szintén jobboldali beállítottságú Erdélyi Napló tavaly júliusban kelt el, a hetilapot a Magyar Nemzet című újságot kiadó Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. vásárolta meg – a tranzakció mögött szintén Liszkay Gábor áll.
Médiaháttér az EMNP-nek?
A napilapok felvásárlása után Karácsony Gergely és Dorosz Dávid, a Lehet Más a Politika képviselői közleményben bírálták az Orbán-kormányt, amely „egy alapítvány mögé bújva épít politikai hátországot és sajtóbirodalmat Erdélyben”.
A két politikus szerint Határok Nélkül a Magyar Nyelvű Sajtóért Alapítvány minden valószínűség szerint törvénytelenül kapott 250 millió adóforintot a Szerencsejáték Zrt.-től, hogy azt a határon túli magyar sajtótevékenység ápolására és megsegítésére fordítsa. Kitérnek arra is, hogy „a Fidesz ráadásul egy olyan alapítványon keresztül vásárolja fel az erdélyi lapokat”, amely bejegyzése szerint csak egy nappal azután alakult, hogy megkapta a Szerencsejáték Zrt.-től a 250 millió forintos adományt a „határon túli magyar sajtótevékenység ápolására és megsegítésére”.
Az alapítványi forma, valamint a megnevezésbe foglalt „határok nélkül” egyébként arra enged következtetni, hogy a befektetők pályázati úton költségvetési pénzekre számíthatnak. Az Üllői útra bejegyzett alapítvány körül sok a kérdőjel. A hivatalos bírósági honlapról a név és címen kívül csak az derül ki, hogy képviselője Dr. Korda Éva Judit. Korda korábban a Hír TV-t működtető rt. vezérigazgatója volt, majd igazgatósági tagja.
A jobboldali médiabirodalom terjeszkedése azt sugallja, hogy a jövő ősszel sorra kerülő parlamenti választásokra Budapest erős médiahátteret kíván biztosítani a Tőkés László bábáskodása alatt megalakult Erdélyi Magyar Néppártnak.
Erre utal az is, hogy a sajtótröszt irányításában kiemelt szerepet kap Tőkés László irodavezetője is. Értesülésünk szerint Demeter Szilárd ezekben a hetekben személyesen felkereste az Udvarhelyi Kiadó lapjait, mivel azt a feladatot kapta, hogy összehangolja a szerkesztőségek munkáját.
F. I. Új Magyar Szó (Bukarest)