Megjelent a „vádirat” és született rá számos reakció. Az egész a Stefano Bottoni történész tanulmánya kapcsán kirobbant Földes-vitával kezdődött a Transindex és A Hét lapjain, majd Kuszálik Péter Purgatórium című kötetével csúcsosodott ki, amelynek szerzője elmarasztalta Sütő Andrást, az író diktatúrabeli közéleti szerepvállalása, illetve korai írásai miatt. A marosvásárhelyi Bethlen Gábor Egyesület irodalmi-közéleti fiktív esküdtszéket hívott össze, nyílt vitára szólítva az állásfoglalókat. Körülbelül nyolcvanan jelentek meg november 19-én, háromórás, többé-kevésbé civilizált hangnemben folytatott vitán ismertették érveiket a felszólalók. Stefano Bottoni: Az első probléma az integráció. A magyarságot nem űzték ki Romániából a világháború után. Lehetőség és kényszer: integrálódni kell. A második probléma: a hatalomban való részvétel. Kényszerhelyzet ez, de a résztvevőknek milyen mozgásterük van? Sütő mind közéleti, mind irodalmi szempontból a hetvenes években van a csúcson, és ekkor törik meg, ekkor fordul el. Abban hitt, hogy a pártvezetésen belül eredményeket lehet elérni. Sokkal bátrabb, mint akik kizárólag a rendszeren belül gondolkodtak. Bottoni négy éve írta a tanulmányt, amelyből kirobbant a Sütő–Földes-vita. Most már úgy látja, ez hiba volt. Nem gondolta volna, hogy ez lesz belőle. Ha tudta volna, nem írja meg. Virág György szerint Sütő és mások azért maradtak a hatalomban, mert úgy vélték, hogy tehetnek valamit. Hangsúlyozta: soha, senki sem tudja lerombolni azokat a csodálatos élményeket, amelyeket Sütő művei benne keltettek. Kincses Előd: Nagyon komoly hibák és tévedések vannak Kuszálik kötetében, amelynek vitastílusával sem ért egyet. Mátyás Zoltán: 1974. július 4-én Sütő írt egy levelet Illyés Gyulának a romániai magyarság szomorú helyzetéről. Ő vitte el ezt a levelet. Magyarországon a párt központi bizottságától azt a választ kapták, hogy a magyarság sorsa megoldott. Nem szabad elfelejteni, hogy Sütőnek a magyarságért végzett harca, szemlélete ‘83 után teljesen megváltozott. Benke István: Az Anyám könnyű álmot ígér számukra azokban az időkben reveláció volt. Kuszálik Péter: Szét kell választani a tehetséget a tettektől. Az értelmiségi élet képviselői vállalják fel önmagukat. Cáfolják meg vitairatát. Lázok János: A színházban átélték a lázadás lehetőségét. Ezért volt a Sütő-dráma, az Egy lócsiszár virágvasárnapja tíz évig a színpadon és fulladt botrányba, letiltásba. Sütő ezekben a drámákban fogalmazta meg a hatalommal szemben való ambivalens viszonyulását. Amikor a hatalom önmagát célnak tekinti és nem az élet folytonosságának, akkor ellene lázadni kell! A Sütő András-i életmű ismerete nélkül nem lehet azt nyilatkozni, hogy 5-6 drámája fog megmaradni és azokkal sincs már mit kezdeni. Ötvös József: A teológián megoszlottak Sütő drámáiról a vélemények. Tudták, hogy mindez példázat. Sütő számára mindez eszköz volt arra, hogy elmondhassa mindazt, ami akkor fontos volt. Kincses Elemér: Sütőt lehet szeretni, nem szeretni, de megtagadni nem lehet! És kitől kérjen Sütő András bocsánatot!? Vére a műtőasztalon mindenféle bocsánatkérést megér. Vida Gábor: – A magyar irodalom nagy problémája: nem tudjuk megérteni azt, hogy egy alkotó végtelenül sérülékeny és sebezhető ember. Dr. Nagy Attila: Sütő Andrásnak, az író fiának a szeku törte el a lábát. Nagy Attilát a szeku lefényképezte, amikor átvett egy könyvet. Vida szerint nem ártana a mai gárdát is feldolgozni, hogy ki melyik titkosszolgálatnak dolgozik. A Hét-beli vita ízléstelen volt. Sütőt akkor már a rákkal kezelték, ez a vita legalább egy évvel megrövidítette az életét. Dr. Lőrinczi Zoltán: Sütő András jól akart élni. És ezért neki árat kellett fizetnie, amit meg is fizetett. Ezt prostitúciónak hívják. Gáspár Sándor: – Nincsenek dokumentumok, amik vannak, titkosak és hamisak. Nem lehet igazolni, hogy mi az, amit kényszerből írt a műveibe. Haller Béla: A ‘80-as években Sütő már elsőrendű ellenzékinek számított. Szinte senki sem mert érintkezni vele. „Valamennyiünk sorsába beépült, ő adta meg a lehetőséget arra, hogy méltóságérzéssel lehessünk együtt. És ez a Sütő kikezdhetetlen. ” Spielmann Mihály: Szerkesztői szempontból Kuszálik Péter könyve rettenetesen rendetlen. Rengeteg az ismétlés, az átfedés, az olyan szövegrész, amelyből érezhető, hogy az olvasót hülyének tekinti. /Nagy Botond: Sütő András és a Purgatórium. „Jegyzőkönyv” a Vitáról. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 24./

Inkább lelkiismereti, mint történelmi drámának nevezi legfrissebb színpadi művét Székelyhidi Ágoston. Az ismert író, történész az 1989-es eseményekről Végítélet címmel írt színdarabot, melyet a rendszerváltás huszadik évfordulójára szervezett eseménysorozat keretében mutatnak be Debrecenben és Nagyváradon november 28-án, illetve 29-én. A drámát Nagyváradon Meleg Vilmos rendezésében mutatják be. A szerző szerint az 1956 utáni kommunista rezsim politikai értelmezésén túl az értékrombolás diktatúrájának nevezhető: az emberi, vallási, nemzeti és európai értékeket egyaránt a földdel igyekezett egyenlővé tenni. A 1989-es temesvári eseménysorozat tehát az értékmentés forradalma volt, vélte az író. „Szellemi, politikai, közéleti népmozgalmakról beszélhetünk 1989 kapcsán, ám ezeknek a gyökere legalább egy évvel korábbra nyúlik vissza” – fejtette ki. 1988 volt ugyanis a kommunista diktatúra falurombolási tervének éve. Ez a szisztematikus falupusztítás az egész kommunista birodalomban egyedülálló volt. Emiatt szerveztek Budapesten 1988. június 27-én Erdély-tüntetést, amely Székelyhidi meglátása szerint ‘56 óta a legnagyobb ilyen jellegű megmozdulás volt a magyar fővárosban – a nemzeti értékrend szerint ugyanis Magyarország Erdéllyel szerves egészet, „értékteret” alkot. Szeptember 6-án Tőkés László akkori temesvári lelkész aláírta az Aradi Nyilatkozat néven ismert dokumentumot, amelyben felszólította a református gyülekezeteket: akadályozzák meg a falurombolást, amellyel Ceausescu „a múltat semmisíti meg”. Akkoriban Tőkés már a nemzetbiztonság által elszigetelten élt. Különleges volt ez, mert mind Lech Walesának, mind Václav Havelnek politikai erő állt a háta mögött, Tőkésnek azonban az égvilágon semmi, csak az értékmentés szándéka és szerepvállalása, fejtegette Székelyhidi. Amikor 1989. december 15-én Tőkést elhurcolták, már románok és magyarok, vallásosak és nem vallásosak egyaránt melléálltak. Egy hét múlva, december 21-én a Ceausescu házaspárnak már menekülnie kellett. A Végítélet december 16-án játszódik, és cselekménye egy temesvári kocsmáros, besúgó és kettős ügynök története körül forog. /Nagy Orsolya: Színdarabot írt a ‘89-es rendszerváltásról Székelyhidi Ágoston. = Krónika (Kolozsvár), nov. 24./

Az Érmellék két szerelmese – Gavrucza Tibor székelyhídi lelkész, festőművész, és Számadó Ernő, a szomorú életű, 56-os elítélt költő – találkozott a Fenyőfa a lápon című kötetben, amelyet Kolozsváron mutattak be. Számadó Ernő 1907-ben Budapesten született, törvénytelen gyermekként. Sokat nyomorgott, többször az öngyilkosság határán állt. A második világháború idején költözött Érmellékre, Érkeserűre. Az 50-es években már országszerte ismert költő volt. 1958-ban az érmelléki Sass Kálmán csoport tagjaként letartóztatták, 25 év börtönbüntetésre ítélték. Számadó Ernő 1963-ban szabadult, 1983-ban halt meg Érkeserűn. Érmellék lápvilágát megörökítő verseit tartalmazza a kötet, amelyeket Gavrucza Tibor akvarelljeivel illusztrált. A Törökvágási templomban Érmellék színei címmel eladással egybekötött tárlat is nyílt az akvarellekből. /(ke): /Érmellék – képekben, versekben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./

Az erdélyi unitárius egyház történetének második kötetét mutatták be Kolozsváron az elmúlt héten. Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök, Szabó Árpád nyugalmazott unitárius püspök az esemény ünnepi voltáról és a kötet fontosságáról értekezett. Évszázados adósságot törlesztünk”, figyelmeztetett Szabó Árpád, majd felsorolta a kötetet sajtó alá rendező szakemberek – az irányító Balázs Mihály, Hoffmann Gizella tudományos munkatárs, Kovács Sándor egyetemi oktató és Molnár B. Lehel főlevéltáros, a kötet mellékletében található térképeket készítő Elekes Tibor, valamint ifj. Szombatfalvi József lelkész – nevét. Hoffmann Gizella méltatta az eredeti latin nyelvű kötet szerzőinek, Kénosi Tőzsér Jánosnak és Uzoni Fosztó Istvánnak, valamint a fordító Márkos Albertnek a tevékenységét. /Nagy-Hintós Diana: Unitárius egyháztörténeti könyvet mutattak be. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./

Több elvi feltételt tartalmazó politikai egyezmény megkötését szabták feltételül a Nemzeti Liberális Párt (PNL) vezetői a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) annak érdekében, hogy az elnökválasztás második fordulójában a szabadelvűek Mircea Geoanat, a PSD jelöltjét támogassák. Az RMDSZ arról határozott, hogy szorosabbra fűzi kapcsolatait a liberálisokkal. Mindhárom fél szorgalmazza, hogy minél hamarabb jussanak egyezségre. A liberálisok egyik feltétele az, hogy Klaus Johannis nagyszebeni polgármester legyen a miniszterelnök. Mircea Geoana jelezte, hogy elfogadja a polgármester személyét. Traian Basescu államfőjelöltnek kicsi az esélye a győzelemre az elnökválasztás második fordulójában – írták a lapok. /PSD–PNL–RMDSZ-koalíció körvonalazódik. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./ A liberálisok farvizén surranhat be az RMDSZ abba a jövendő, Klaus Johannis vezette kormányba, amelynek felállítására Mircea Geoana szociáldemokrata elnökjelölt vállalkozott. Az RMDSZ-re utalva Geoana kifejtette: egyelőre csak PSD–PNL-együttműködésről van szó, a többi lehetőségről december 6. után tárgyalnak. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács még nem foglalt állást azzal kapcsolatban, hogy szerintük a két jelölt közül melyiket kell támogatni a második fordulóban, s nem reagált a megkötött RMDSZ–PNL-egyezségre sem. Tőkés László EMNT-elnök a szavazás napján azt nyilatkozta: a magyar szavazóknak nincs kik közül választaniuk, a két román jelölt egyformán rossz alternatíva. /(Cs. P. T.): Fleischer Hilda, Moldován Árpád Zsolt: Farvízen surran az RMDSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./ Az „Egyezmény Románia válságból való kijuttatásáért” címet viselő PSD–PNL-megállapodásban a felek többek között leszögezték: azért tartják fontosnak az együttműködést, mert ötéves mandátuma során Traian Basescu káoszba taszította az országot, amelynek nincs legitim kormánya. A megállapodás jórészt gazdasági elemeket tartalmaz, átláthatóság és hatékonyság a közpénzek elköltése során, az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartása, az igazságügyi reformfolyamat folytatása, a közigazgatási decentralizáció, a hátrányos helyzetű rétegek – fiatal családok, nyugdíjasok és alacsony jövedelműek – támogatása, a mezőgazdaság és az állam korszerűsítése. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) aláírt megállapodást az RMDSZ-szel. A megállapodás szövege: EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS a Nemzeti Liberális Párt és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség között. Tekintetve véve azt, hogy: a két politikai alakulat közös kormányzati tapasztalattal rendelkezik; a 2008-as választások után ketten alkották a parlamenti ellenzéket; a jelenlegi politikai válságban egy új többségre és egy stabil kormányra van szükség. A két politikai alakulat együtt fog működni a következőkben: – egy program kidolgozása a romániai válság megszüntetése érdekében; – az alkotmányos reform elindítása; – az intézményes és törvényhozási reformok folytatása, beleértve a nemzeti kisebbségi jogok területét is; – a közigazgatási reform folytatása a döntéshozatal decentralizációja céljából; – stabil kormányzás biztosítása, egy transzparens parlamenti többség támogatásával; – olyan államelnökjelölt támogatása, aki garantálja az állam intézményei közötti megfelelő együttműködést; – Klaus Johannis jelölésének támogatása Románia Kormányának miniszterelnöki tisztségébe. A Nemzeti Liberális Párt és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség együtt vesznek részt egy új kormány létrehozásában. Bukarest, 2009. november 24. Nemzeti Liberális Párt, Crin Antonescu; Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Markó Béla. /Balogh Levente: Megállapodást írtak alá a liberálisok a szociáldemokratákkal. = Krónika (Kolozsvár), nov. 25./

Jövő év januárjában elindul a Márai Program, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) hosszú távú, évi egymilliárd forintból működő könyvtártámogatási és könyvszakmai projektje – jelentette be Harsányi László, az NKA elnöke. Ez átfogó könyvtámogatási rendszer, amely elősegíti, hogy a nemzeti kultúrkincs szempontjából fontos kötetek széles körben hozzáférhetők legyenek a hazai és a határon túli könyvtárakban. A program indulásakor a részt vevő könyvtárak egy ezer címet tartalmazó listáról rendelhetnek, amely negyven százalékban klasszikus és kortárs szépirodalmat, illetve gyermek- és ifjúsági műveket, hatvan százalékban tudományos és szakkönyveket, valamint ismeretterjesztő kiadványokat és kézikönyveket tartalmaz majd. A felsorolt műfajokon kívül csupán hangoskönyvek kerülhetnek a rendelhető kiadványok közé, legfeljebb ötszázalékos arányban. /Januárban indul a könyvtámogatási program. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 25./

Az RMDSZ Szabadelvű Köre javasolta, hogy az RMDSZ bízza a megyei szervezetek belátására, kit támogatnak a második fordulóban. Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke szerint Eckstein-Kovács Péter /a Szabadelvű Kör vezetője/ ezzel a javaslatával szét akarja verni az RMDSZ-t. „Ő egy liberális érzelmű ember, az RMDSZ tagja, azonban a PD-L irányából kapja a fizetését. Ez a hármasság nagyon összekeveri. A főnöke előírja, hogy mit nyilatkozzon, és ezt teszi” – jegyezte meg. Kovács Péter az RMDSZ nevében így fogalmazott: „Arra kérjük Eckstein-Kovács Pétert, vagy függessze fel RMDSZ-tagságát, vagy helyezze előtérbe a magyar érdeket”. Eckstein-Kovács Péter erre reagált: „Kovács Péter megjegyzése kissé kései reakció, egy szerintem teljesen racionális javaslatra. ” Eckstein-Kovács hibának tartaná, ha a második körben az RMDSZ letenné a garast egyik, vagy másik jelölt mellett. „Kovács Péter személyemet illető megjegyzései sértőek és igaztalanok” – tette hozzá. /K. O. : ”Eckstein szét akarja verni az RMDSZ-t” = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./

Alkotmányos reform elindítása; az intézményes és törvényhozási reformok folytatása, beleértve a nemzeti kisebbségi jogok területét is; a közigazgatási reform folytatása a döntéshozatal decentralizációja céljából – ez az a három pont az RMDSZ és a Nemzeti Liberális Párt megegyezéséből, amelyről esetleg azt lehet gondolni, hogy az erdélyi magyarság megmaradásának a legfontosabb feltétele, az autonómia is ott rejlik mögöttük. Azonban mindhárom cél általános, semmitmondó. Úgy fogalmazták meg, hogy ha semmi nem történne, akkor se lehessen senkit felelősségre vonni. Az RMDSZ tehát könyököl a hatalom felé, nem szab feltételeket a kormányra lépéshez, állapította meg a lap munkatársa. Az RMDSZ politikusai tudják: kormányszerepet vállalván ismét évekre félre kell tenniük az autonómiatörekvéseket. /Gazda Árpád: Kormányzás vagy autonómia. = Krónika (Kolozsvár), nov. 26./

Dr. Kelemen Atilla Maros megyei RMDSZ elnök kiállt amellett, hogy választásokat követő fanyalgások ellenére sikerült a potenciális magyar szavazók több mint egyharmadának bizalmát megnyerni. Az SZNT arra buzdított, hogy a magyarság érvénytelenítse a szavazólapokat; az MPP arra ösztönözte híveit, hogy a PD-L jelöltjére adják voksukat; az EMNT későn érkezett állásfoglalása csak félszegen vállalta fel az RMDSZ jelöltjének támogatását. Ennek ellenére a magyarság „viszonylag jelentős szavazattal támogatta saját jelöltjét!” – hangsúlyozta Kelemen. /Dr. Kelemen Atilla: Dakota-tanulság második forduló előtt. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 26./

Káoszt és veszteséget okoz a közalkalmazotti szférában elrendelt nyolcnapos kényszerpihenő. A pedagógusok éppen abban az időszakban lesznek fizetés nélküli szabadságon, amikor a végzős diákoknak a jövő évi érettségire kell beiratkozniuk. A közalkalmazottakat kényszerszabadságra küldő törvény egyik következményeként három napra bezárják a Hargita Megyei Tanács főbejáratát. /Horváth István, Antal Erika: Lakat alatt a közszféra. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./

November 21-én Érsemjén központi parkja új szoborral gazdagodott. A határ menti település a magyar történelem három nagy alakjának szolgált szülőhelyéül: itt született Kazinczy Ferenc nyelvújító, Fráter Loránd nótaszerző és Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület két éve elhunyt püspöke. Most szobrot állítottak a püspöknek, Hunyadi László alkotását. /N. : Aki a lelkünkre vigyázott… Csiha Kálmán szobrát avatták Érsemjénben. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 26./

Nagyváradon az Ady Endre Gimnáziumban bemutatták a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete kiadásában megjelent dalgyűjteményt, a Nótacsokor III. címűt, amely kiegészítő folytatása a 2007-ben kiadott, azonos című kétkötetes antológiának. A háromszáz magyar nótát (kottát és szöveget) tartalmazó kiadvány Pásztai Ottó szerkesztette, aki az öregdiákok egyesületének elnöke is. /Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 26./

A kisebbségi egyházak védelme volt a témája az Európai Néppárt Képviselőcsoportjának Velencében tartott vezetőségi ülésének, amelyen Sógor Csaba erdélyi magyar EP-képviselő is részt vett. Beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy Európa keleti felén a kisebbségi egyházakhoz tartozó személyek nagyon sokszor az adott ország nemzeti kisebbségeivel esnek egybe, ezért nehéz a párbeszéd a kisebbségi és többségi egyházak között. „A többségi egyházak a térségben gyakran a mindenkori kormányok asszimilációs és kolonizációs eszközei is egyben, ennek ellenére mi, kisebbségiek továbbra is nyitottak vagyunk a velük való dialógusra” – fogalmazott az EP-képviselő. /Sógor a kisebbségi egyházakról. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./

A Hargita megyei önkormányzat döntése révén a székely zászló lett a megye hivatalos lobogója. Borboly Csaba megyei tanácselnök szerint a zászló elfogadásával a tanács a székely szimbólumok széles körű elterjedéséhez, a székely identitás erősítéséhez is hozzá tud járulni. A kék és aranyszínű, napot és félholdat tartalmazó megyezászló hasonlít ahhoz a lobogóhoz, melyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által szervezett székelyudvarhelyi székely nagygyűlésen fogadtak el. A tervezet ellen szavazott a román képviselőkön kívül a Magyar Polgári Pártot képviselő Árus Zsolt is, hét polgári párti tanácsos tartózkodott. Farkas Csaba, Ferencz Csaba és Árus Zsolt – a házbizottság tagjai – közölték: nem értenek egyet azzal, hogy Hargita megye kisajátítsa a Székelyföld lobogóját. „A székely zászlót és a címert a Székely Nemzeti Tanács saját jelképeiként fogadta el. /Gyergyai Csaba: A székely zászló a hivatalos lobogó Hargita megyében. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./

Megjelent Máthé Levente újságíró egykori és jelenlegi marosvásárhelyi utcaneveket tartalmazó Állnak még az utcakövek című kötete, melyen a szerző másfél évtizedet dolgozott. A kötet egyik fejezetében a régi és mai utcanevekhez fűződő legszükségesebb tudnivalókat is ismertette. A könyv kiadását egykori osztálytársa, a Magyarországon élő Kovács Péter finanszírozta. Fodor Sándor nyugalmazott történelemtanár – aki maga is írt már könyvet Marosvásárhely múltjáról – ismertette a település rövid történetét, majd azokat a korábbi kiadványokat, amelyek a vásárhelyi utcák, terek nevével foglalkoznak. Törvény van arra, hogy magyarul is ki kellene írni az utcák nevét, kizárólag maga az utca és tér szó jelzi, hogy a város lakosságának majdnem fele magyar nemzetiségű. Egy „beszédes” adat: 1918, a román hatalomváltás után 178 utca és tér nevét változtatták meg a városban. /Máthé Éva: Régi és mai marosvásárhelyi elnevezések legújabb gyűjteménye. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), a Közép-Erdélyi Magyar Művelődési Intézet és a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság megbeszélést szervezett a romániai magyar civil szervezetek részére egy országos szintű hálózat kialakítása érdekében. Amennyiben ez az elgondolás sikeres lesz, a civil szervezetek a Romániai Magyar Házak keretében tájékozódhatnak a többi tagszervezet munkájáról, illetve együttműködhetnek közös céljaik megvalósítása érdekében. Kolozsváron a Bethlen Kata Diakóniai Központban november 27-én tartott rendezvény megnyitóján felszólaló Dáné Tibor Kálmán EMKE-elnök és Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke az esemény fontosságáról értekezett. „Az elmúlt húsz évben már kialakultak azok a kis magyar autonómiaszigetek, amelyek függetlenek a hatalomtól, de függnek azoktól a közösségektől, amelyek fenntartják őket” – utalt megnyitó beszédében Dáné Tibor Kálmán a romániai magyar civil szervezetekre. Markó Béla emlékeztetett: „Egy közösség, amelynek nincs önálló élete, nagyon hamar szétmorzsolhatóvá válik, és elveszíti önmagát. Az RMDSZ mindig prioritásként kezelte a civil szervezetek kérdését. ” /Nagy-Hintós Diana: Országos hálózatot alakítanának a romániai magyar civil szervezetek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

1947–1989 között gyakorlatilag elsorvasztották a kulturális életet Aradon (pl. megszüntették a magyar színházat és kultúregyesületeket), az értelmiségi-utánpótlást a magyar tannyelvű líceum hányatott sorsa miatt nem tudta biztosítani, megszűnt az igényesség: a hajdani színvonalas programok eltűntek. A humán értelmiség java elvándorolt. 1989 után sok kulturális céllal született vagy azt felvállaló csoportosulás működött a városban. Közülük kiemelhetők: a/ Tóth Árpád Irodalmi Kör. Az 1945-ben alakult Petőfi Sándor Irodalmi Kör jogutóda, aktivitását 1989 után is folytatta. Korábban havonta többször is rendezett felolvasó-estéket, előadásokat, de az évek során ezek gyakorisága csökkent. Legnagyobb sikerük két antológiájuk (Vagyunk – 1995, Vagyunk 2 – 2001). b/ Kölcsey Egyesület. 1990. január 22-én alakult újjá. Széleskörű művelődési tevékenységet folytatott/folytat, művelődéstörténeti előadásokat és irodalmi estéket rendez, könyveket jelentet meg (ezek közül kiemelkedik a Fecskés-sorozat, valamint több antológia), saját könyvtárat tart fenn, évente odaítéli a Kölcsey-díjat és diákszínpadot is üzemeltet. Ez utóbbi több elismert színészt indított útjára, pl. Posta Ervin, Incze Tamara, Kézdi Imola, Éder Enikő, Simon Mátyás, Kelemen Kinga, Tapasztó Ernő stb. A Kölcsey Egyesület másik jelentős teljesítménye a Havi Szemle művelődési folyóirat megjelentetése. Éveken keresztül a Havi Szemle volt az egyetlen magyar kultúrfolyóirat a városban, de 2001 végén megszűnt. Több évnyi kihagyást követően 2008-ban megváltozott szerkesztőgárdával, önálló formában sikerült újraindítani a lapot. A Kölcsey Egyesület motorja mindig is Pávai Gyula magyar nyelv és irodalom szakos tanár volt. Az Egyesület vezetősége 2007-ben és 2009-ben szerkezeti átalakuláson ment keresztül. c/ Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete. 2003-ban alakult, működése első éveiben igen aktív volt, főleg történelmi irányultságú ismeretterjesztő előadásokat és szavalóversenyeket rendezett. Az elmúlt évben kevesebbet lehetett róla hallani. d/ Alma Mater Alapítvány. A szervezet Éder Ottó és Réhon József tanárok kezdeményezésére született meg 1991. április 17-én, céljuk az Arad megyei magyar oktatás támogatása. Az Alma Mater Alapítvány több ízben tevékeny szerepet vállalt az aradi magyar kulturális életben: színházi előadásokat szervezett, jelentős számú könyvet adott ki, fontos a Szövétnek című művelődési szemléjük. d/ Kamaraszínház. A jelentős múltra visszatekintő aradi magyar színjátszás a központosítás áldozata lett, amikor a második világháborút követően a társulatot egyetlen tollvonással Temesvárra költöztették (ez a mostani Csiky Gergely Állami Színház). A kommunista idők kultúrszervezői vendégelőadásokkal és az országos szinten is jegyzett aradi Periszkóp Népszínházzal próbálták pótolni a keletkezett űrt. 1991 után a Periszkóp megszűnt, az évtized folyamán pedig egyre ritkultak a magyar nyelvű előadások Aradon: 1995-ben még tizenegy, 2004-ben már csak három vendégelőadás volt. 2002-ben Böszörményi Zoltán, a Nyugati Jelen és az Irodalmi Jelen tulajdonosa megpróbált egy kamaraszínházat elindítani, de a próbálkozás megfeneklett. 2003-ban a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Színművészeti Karának végzős magyar csoportját próbálták állandó társulat formájában Aradra csábítani, de ők nem vállalták ezt a kihívást. 2007-ig nem volt újabb próbálkozás, de ekkor a városi közgyűlés jelentős anyagi támogatásával új csoport alakult, amely az Aradi Magyar Kamaraszínház nevet vette fel. Ez túlnyomó részben befogadó színházként működik. e/ A Nyugati Jelen csoportosulás. A megye egyetlen magyar nyelvű napilapját 1999-ben vette át Böszörményi Zoltán, aki jelentős anyagi befektetéseket eszközölve a megszűnéstől mentette meg az újságot (a kilencvenes években több ízben is csődközeli állapotban volt a lap, a hetilappá való átalakulása is felmerült). Az új tulajdonos nagy lendülettel fogott hozzá a lap gyökeres átalakításához és az aradi magyar kultúréletbe is megpróbált új színt vinni, 2001-ben színházat és irodalmi folyóiratot (Irodalmi Jelen) is alapított. Ez utóbbi hamarosan erdélyi, majd összmagyar jelentőségre tett szert. A lap novella és regénypályázatokat is indított, riportokat fogadott, szemlézte a megjelent szépirodalmi alkotásokat, és hamarosan a könyvkiadásban is szerepet vállalt. A lapba a kortárs magyar irodalom kiemelkedő képviselői (pl. Szőcs Géza, Orbán János Dénes, vagy haláláig Faludy György) is bedolgoztak. f/ Az RMDSZ Arad megyei szervezete. Az RMDSZ tevékenységében jelentős részt képez a kulturális élet támogatása és az ilyen jellegű események szervezése Évente több alkalommal szerveztek színházi előadásokat, több könyvet is megjelentettek. g/ Megemlítendők a romániai szintű irodalmi, művelődési körök és szervezetek helyi részlegei. Elméleti szinten létezik a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Romániai Magyar Dalosszövetség helyi fiókja is, gyakorlati tevékenységük azonban általában nem látható. h/ Más kultúrcsoportosulások is működtek az elmúlt évek folyamán (például a Beszélni Nehéz Kör, amely a Múzeumban tartotta összejöveteleit, a komolyabb nemzetközi sikereket is elért Vox Juventutis gyermekkórus, a rövid időt megélt Candide Társaság és Kisfaludy Társaság), de ezek manapság már nem működnek. Ennyi volt a felsorolás. Nehéz elitkultúráról beszélni egy olyan közegben, amelyet negyven év kommunizmusa teljes mértékben perifériára szorított. A lejtő aljáról kanyarodott vissza az aradi magyar kulturális élet és igyekezett behozni az évek folyamán összegyűlt elmaradását. Hosszú távon a Kamaraszínház nagyszínházzá való átalakítása lenne fontos, de ennek anyagi akadályai lesznek. A könyvkiadás terén a cikkíró, Lehoczky Attila tanár jelentős problémának tartja az aradközpontúságot. Az irodalmi és művelődési szemlék is aradközpontúak. A cikkíró hozzátette, csekély azon írások száma, amely összmagyar szinten is megállná a helyét. A megrendezett ismeretterjesztő előadások túlnyomó többsége történelmi vagy irodalomtörténeti jellegű, Lehoczky Attila szerint ez az aradi magyar társadalom konzervatív magatartásából következik. Van magyar művelődési élet Aradon, de többnyire provinciális jellemvonásokat hordoz. Lehoczky hozzátette, mindez nem kívánt rosszindulatú kritika lenni. /Lehoczky Attila: Magyar kulturális élet Aradon 1990 után – esettanulmány. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./

Kolozsváriak és nagyenyediek együtt emlékeztek és ünnepeltek november 26-án Nagyenyeden a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi házban, az Áprily-estek keretében, Veress István professzor /Nagyenyed, 1909. nov. 5. – Kolozsvár, 2007. nov. 2./ születésének századik évfordulójára. A vendégek között ott volt T. Veress Éva nyugalmazott egyetemi tanár, a professzor leánya. Dr. Csávossy György, a Magyar Gazdák Egyesületének tiszteletbeli elnöke ismertette Veress István életművét. Ennek a hosszú időszaknak egy jelentős része Nagyenyedhez, illetve Csombordhoz kötődik, ahol a hajdani mezőgazdasági iskola tanára, rövid ideig igazgatója és aligazgatója volt. Filmet is bemutattak Veress István életéről, majd Bartók Árpád nyugalmazott csombordi tanár Veress Istvánnal átélt vadászkalandjaira emlékezett. /B. B. : Nagyenyed. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./ Veress István, a kolozsvári Mezőgazdasági Intézet nyugalmazott tanszékvezető professzora a gyümölcstermesztés szakembere volt.

Dr. Csíky Csaba zenetanár, karnagy, orgonaművész, zeneszerző zenészcsaládban született, édesapja zenetanár, karnagy, orgonaművész. Csíky huszonkét évig a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház zenei vezetője. Az 1989-es változások után hazaköltözött Marosvásárhelyre, ahol hat éven át a református Vártemplom karnagya-orgonistája volt, bekapcsolódott Erdély újjászülető kórusmozgalmába. Férfikart alapított, majd felkérték a Vártemplom Musica Humana női kamarakórusának vezetésére, melynek mai napig karnagya. Marosvásárhelyen 1998 és 2002 között a Nemzeti Színház zenei vezetője volt. 2005-ben megszerezte zeneakadémia doktorátust /megvédte az Orgonaépítészet a mai Románia területén a XIX. században. Kolonics István (1826-1892) című dolgozatát/. 2002-től a Színművészeti Egyetem adjunktusa, zenei ismereteket, éneket tanított, 2005-től az egyetem zenetanári tagozatán előadótanár. Zeneszerzőként főleg színpadi zenét, filmzenéket, kórusműveket és kísérőzenét alkotott. Orgonaművészként több országban hangversenyezett. Zenei tárgyú írásait, kritikáit, esszéit erdélyi lapokban közölte. Ezek egy része könyv formájában is megjelent Opus 100 címmel. 1997-től szerkeszti a Seprődi János Kórusszövetség szakmai és hírközlő folyóiratát Erdélyi Kórus, majd Kórus a Kárpát- medencében címmel. Több mint tíz éve kamarazenei hangversenysorozatot indított fiatal muzsikusok számára Zenés esték a Vártemplomban címmel. Mindemellett Csíky Csaba a magyarországi Károli Gáspár Református Egyetem Marosvásárhelyen működő Kántor-Tanítóképző Főiskolájának zenei tanszékvezetője és karvezetéstanára. Elnyerte az idei Márkos Albert-díjat. /Kovács András: /Csíky Csaba laudációja. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 28./

Kibédi Varga Sándor marosvásárhelyinek vallja magát, annak ellenére, több mint húsz éve Budapesten él. Megjelent az erdélyi kivándorlókról és magyarországi bevándorlókról szóló riportregénye: Az Üveghegyen túl /Mentor Kiadó, Marosvásárhely. 2009./ A Kibédi előnevet a Varga Sándor elé Budapesten, 1988-ban vette fel – neves unokatestvérei példáját követve. Vele együtt húszan vallanak arról, hogy honnan indultak el, és mire jutottak. Kibédi Varga Sándor 1946-ban született. Tanított román nyelvet két román faluban és magyar nyelvet és irodalmat Budapesten. Hat lapnak volt a belső, háromnak az állandó külső, és tucatnyinak az alkalmi munkatársa. Erdélyi református magyar vagyok, mondja magáról. /Kibédi Varga Sándor: A ki- és bevándorlókról. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 28./

Nemrég Kolozsváron, a filharmónia egyik hangversenyén megszólaltatott Vermesy Péter III. Szimfóniája a 70 éve született és 20 éve elhunyt zeneszerző emlékét idézte. Buzás Pál új kottakiadványt adott közre Arpeggione Kiadó jóvoltából, mely barátja, Vermesy Péter emlékére a zeneszerző két zongoratrióját tartalmazza. A zenemű kolozsvári bemutatóján, 1970-ben maga a zeneszerző Vermesy zongorázott. Amint Buzás eddig megjelent összes kottakiadványában, úgy ebben is megőrizte a háromnyelvűség elvét, így a feliratok román, magyar és német nyelven olvashatók. /Kulcsár Gabriella: Vermesy Péter: Zongoratriók. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

Többen is megkeresték Lehoczky Attilát, hogy az aradi magyar kulturális élettel foglalkozó eszmefuttatását egészítse ki. A szerző felsorolt néhány kultúrközvetítő csoportot, amelyek vagy kimaradtak a korábbi írásából, vagy tevékenységük szorul kiegészítésre. 1. Szabadság-szobor Egyesület. 2001-ben alakult, eredeti célja a Szabadság-szobor visszaállítása volt, ennek teljesülése után kulturális események szervezésével és finanszírozásával foglakozott. Számos kulturális esemény szervezője, jelentős a könyvkiadás terén jelentkező tevékenysége. 2. Az RMDSZ Arad megyei szervezete tervezi a székház Magyar Házzá való átalakítását. Ez fontos lenne, mert az aradi magyarságnak nincs rendszeres találkozóhelye. 3. In Memoriam ‘56 Egyesület. Az romániai magyar 56-os mozgalmak hagyományainak ápolására jött létre, legfontosabb próbálkozása egy 56-os emlékmű Aradon való felállítása volt, de ez nem sikerült. 4. EMKE Arad Megyei Szervezete 1992 óta számos színházi és más kulturális esemény rendezésében vett részt önállóan vagy társszervezőként, a könyvkiadás terén pedig az EMKE-füzetek kilenc kötetével alkottak maradandót. Az aradi magyar irodalmi élet terén fontos szerepet játszottak a Vagyunk 1 és a Vagyunk 2 antológiák kiadásával. 5. További szervezetek: Aradi Magyar Színház Alapítvány (a 2001-ben alakult Aradi Magyar Színház egyik szervezője volt), Pro Press Alapítvány, Romániai Magyar Drámapedagógiai Társaság Aradi Szervezete, továbbá működik (működött) több magyar jellegű közkönyvtár is: a Kölcsey Egyesület, valamint az EMKE könyvtára. Lehoczky reméli, hogy ez a felsorolás kiegészítette az aradi magyar kultúrélettel kapcsolatos információkat „a teljesség igénye nélkül”. /Lehoczky Attila: Gondolatok a határról innen. Kiegészítés és búcsú. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 19./ Előzmény: Lehoczky Attila: Magyar kulturális élet Aradon 1990 után – esettanulmány. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./

A Magyar Polgári Párt Hargita megyei önkormányzati képviselői tiltakoznak a tanácselnök és az RMDSZ frakció megkülönböztető eljárásai ellen. 1. Csillag Péter mandátumigazolását hónapokig halogatta az elnök. Az MPP bírósági úton kénytelen a törvénytelen, megalázó és jogtalan eljárás orvoslására. 2. Borboly Csaba tanácselnöknek kötelessége tájékoztatni a képviselőtestületet a megye pénzügyi helyzetéről, ennek ellenére a tisztázást ismételten kérő MPP-és tanácsost minősíthetetlen hangon kiutasította a teremből. 3. A rendes tanácsülések megtartását törvény szabályozza. Az elnök nem tartja be a kötelező határidőket, számtalan esetben az ülés előtti éjszaka vagy a teremben értesülnek az MPP képviselői az újabb határozattervezetekről, amelyeket megszavaztat az RMDSZ többséggel. 4. Borboly Csaba külföldi utakkal jutalmazza – kizárólag- az RMDSZ-es tanácsosokat. 5. A községeknek járó közpénzek leosztásánál Borboly Csaba „bünteti” azokat a községeket, amelyeket a Magyar Polgári Párt irányít. 6. A Magyar Polgári Párt Székelyföld autonómiájának kivívása céljából jött létre, ezért tartózkodott a Hargita megye ún. „megye zászlójának” szavazásakor. A székely zászló a székelység egészének szimbóluma, Székelyföld jelképe. /MPP- tiltakozás. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 30./

November 28-án Marosvásárhelyen az egykori főtéri ferences templom árván maradt tornyánál emléktáblát helyeztek el. A marosvásárhelyi Szent Imre római katolikus egyházközség a ferences szerzetesek nyolc évszázados tevékenysége valamint a Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye alapításának 1000. évfordulója alkalmából kívánt emléket állítani. Az ünnepségen jelen voltak a marosvásárhelyi egyházak képviselői, Sebestyén Péter, az emléktábla-állítást kezdeményező plébános, Csató Béla, a Keresztelő Szent János-plébánia volt főesperese, ferences szerzetesek és Csegzi Sándor alpolgármester. Az emléktáblán négy nyelven ez olvasható: „A Ferenc-rendiek (kisebb testvérek) a XIII-XVI. században a vár területén működtek. 1735-1972 között ezen a helyen volt a kolostoruk. Itt mozdították elő a lelkek üdvösségét és az ifjúság nevelését. 1972-ben, a színház építésekor a templomot és kolostort lebontották. A ferencesek székhelyét a város nyugati szélére, az Ady negyedbe költöztették. Ennek emlékét őrzi ez a torony. ” Sebestyén Péter köszönetet mondott mindazoknak, akik tervének kivitelezését segítették, közöttük Keresztes Gyula műépítésznek, Csegzi Sándor alpolgármesternek, Nagy Károly kőfaragónak és Bende Sándor református gondnoknak. /Mezey Sarolta: Emléktábla a ferenceseknek. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 30./

Újraalakulásának tizenötödik évfordulóját ünnepelte november 28-án a Romániai Magyar Dalosszövetség Kolozsváron, a Református Kollégium dísztermében. Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Guttmann Mihály tiszteletbeli elnök átvette a tordaszentlászlói kórus ajándékát: a szövetség címerének faragott másolatát. Tóth-Guttmann Emese, a szövetség elnöke vázolta a szövetség 1921-es megalakulásának történetét, ismertette a dalosszövetség idei tevékenységét, majd a díjkiosztás következett: hat pedagógus vehette át a romániai magyar zenei élet kiválóságairól elnevezett díjakat. Kelemen Antal, a dalosszövetség fúvós tagozatának vezetője bemutatta a fúvószenekarok másfél évtizedes működését, hozzátéve, az erdélyi fúvószenekarok is csatlakoztak a dalosszövetséghez. /Újraalakulásának 15. évfordulóját ünnepelte a dalosszövetség. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./

Zsúfolásig telt november 28-án Marosvásárhelyen a Kultúrpalota nagyterme a legendás Székely Népi Együttes egykori szólistájának, Tóth Erzsébetnek a születésnapi ünnepsége, amelynek keretében műsorral köszöntötték a 80 éves művésznőt. A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület és a Székely Színház Egyesület által szervezett esten Kilyén Ilka színművésznő beszélgetett az ünnepelttel pályájáról, életéről, amelynek szakaszait különböző műsorszámokkal elevenítették fel. Lokodi Edit megyei tanácselnök oklevelet adott át Tóth Erzsébetnek. Az ünnepelt elmondta, a népdal szeretete a szülői háztól kísérte egész életén keresztül. A színművészeti elvégzése után a Székely Színházhoz szerződött, innen került azután a Székely Népi Együtteshez, amelynek létrehozását Hajdú Zoltán és Sütő András harcolta ki. Birtalan Judit nyugalmazott zenetanár, karnagy hangsúlyozta, hogy Tóth Erzsébet a magyarság kiemelkedő művésze, nagyban hozzájárult népzenei kincsünk ápolásához, terjesztéséhez. /Nagy Botond: Végigénekelt élet. Tóth Erzsébet 80 éves. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 30./

Új korszakba lépett az Európai Unió. A Lisszaboni Szerződés december elsejei életbelépésétől a dokumentum megalkotói abban bíznak, hogy alkalmazása nyomán az unió demokratikusabbá válik, főleg azáltal, hogy az Európai Parlament hatásköre fontos, új elemekkel bővül. A szerződés életbelépéséhez időzítette José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke biztosjelöltjeinek megnevezését is. /Lisszabon első napja. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 2./

Mintegy negyven-ötven, román zászlókkal és az Új Jobboldal szélsőséges szervezet jelképeivel felszerelkezett fiatal érkezett december 1-jére virradó éjszaka Sepsiszentgyörgyre. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester látta, hogy a Mihai Viteazul Kollégiumba, a román iskolába tartanak a kopaszra borotvált fejű, kigyúrt testű román fiatalok. A helyszínre érkező polgármester megtiltotta, hogy az önkormányzat által támogatott tanintézményben kapjanak szállást. Felhívta az intézmény igazgatónőjét, aki meglepődve értesült a történtekről, a csoportot ugyanis Ioan Lacatusu, a Kovászna–Hargita Európai Tanulmányi Központ vezetője hívta meg, az iskola vezetője úgy tudta, teológusok érkeznek. Bozgorozás, szidalmazás, üvöltözés következett, a ,,vendégek” azt kiabálták, hogy ,,Székelyföld román föld”, azt állították, a magyarok Mongóliából származnak. Az elszállásolásuk ellen határozottan kiálló igazgatónő is megkapta a magáét, a bőrfejűek szerint őt is megvásárolták a magyarok. Az üvöltő tömeg láttán maga Lacatusu is megszeppent, magyarázkodni kezdett, mondván, nem ismeri őket, nem vállal felelősséget értük. Antal Árpád a rendőrséget hívta ki, így sikerült betuszkolni a szélsőségeseket az autóbuszba, és éjszaka kitenni őket a városból. Másnap mégis visszatértek, hogy méltó módon ünnepelhessék Románia nemzeti ünnepét. /Farcádi Botond: Román bőrfejűek érkeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 2./

Hatalmas turisztikai potenciál rejlik a Székelyföldben, csak meg kell tanulni kihasználni a lehetőségeket – mondta el Nagy Benedek egyetemi adjunktus a Hargita megyei szállásadók hétvégi tanácskozásán. Kolumbán Gábor közgazdász előadásában a vendéglátók együttműködésének fontosságát emelte ki. Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke hangsúlyozta, hogy a helyi potenciált a helyieknek kell kiaknázniuk, csakis ebben az esetben marad a haszon a Székelyföldön. A találkozón az internetes népszerűsítés fontosságáról is szó esett. Fazakas Szabolcs egy olyan interaktív honlapot mutatott be, amelyet a panziókat, természeti, történelmi látványosságokat bemutató kisfilmek tesznek különlegessé. A több mint száz kisfilmet tartalmazó turisztikai honlap angolul is böngészhető, és a www.iranytu.ro, illetve a www.arrival.ro címek alatt néhány napon belül böngészhető is lesz. /Csáki Emese: A székelyföldi vendéglátás jövőjéről értekeztek. = Krónika (Kolozsvár), dec. 2./

Hülyének nézik az olvasót, és a megosztás logikáját érvényesítik azok az intézmények, amelyek bizonyos szempontok alapján szétválasztják a magas és a populáris irodalmat, kultúrát. Adottnak veszik, hogy vannak az elitek, akik képesek arra, hogy a magas irodalmat befogadják, és vannak a kirekesztettek, akik számára csak egy megrágott, bizonyos mértékben stupid irodalom lesz elérhető – Selyem Zsuzsa irodalomkritikus fenti gondolata vitát szült a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet, a Babes–Bolyai Tudományegyetem és a Kriza János Néprajzi Társaság hétvégi konferenciáján. A Kultúra és piac című kolozsvári rendezvényen Selyem Zsuzsa előadásában (A kortárs irodalom opciói a posztkom kapitalizmusban) kiemelte, vannak olyan több milliós példányszámban eladott regények (ide sorolta Stephenie Meyer, Paulo Coelho, Wass Albert műveit), melyek jól meghatározott célcsoportnak nyújtanak szolgáltatást: ready-made (készen kapott) közösségi identitást kínálnak megvételre anélkül, hogy az olvasót önreflexióra, kritikai gondolkodásra ösztönöznék. Wass Albert regényei „kényelmes monotonitással kínálják fel az olvasóknak a felsőbbrendűség érzését”. Selyem Zsuzsa szerint az irodalmi intézmények a pártpolitikai struktúrákat másolják „Azt mondják az általam igen tisztelt irodalomtanárok, hogy Coelho, Meyer azért jó szerzők, mert legalább rászoktatják a diákokat az olvasásra. Csakhogy Coelhótól soha nem fogunk eljutni Nádas Péter, James Joyce, Virginia Woolf olvasásáig” – magyarázta a kortárs irodalmat oktató egyetemi adjunktus. Fekete László, a Budapesti Corvinus Egyetem docense szerint Selyem pesszimista következtetéseket vont le a populáris és magas irodalmi kultúra elválasztásából. Elmondta, nem érti, miért újszerű és drámaibb most a különválasztás, amikor ez mindig is megvolt. Berszán István, a BBTE magyar irodalom tanszékének vezetője ellentmondást vélt felfedezni abban, ahogy „sajnálkoztunk a populáris és a magas irodalom szétválasztásán azután, hogy elmondtuk, milyen óriási szakadék van közöttük”. /O. M. : Olcsó identitást adó könyvek. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 2./