Október 23-án kezdődtek a XII. Bernády Napok Marosvásárhelyen a hagyományos emlékplakett átadásával a Kultúrpalotában. Idén az emlékplakettet a kortárs költészet kimagasló egyénisége, Kovács András Ferenc vehette át. Ezután a sokak által várt Princess következett, a hegedű hercegnői léptek fel. Az est a IX–XII. -es diákok esszé- és az V–VIII. osztályosok fogalmazásíró versenyének kiértékelésével zárult. Október 24-én leleplezik Torockai Wigand Ede építész, iparművész emléktábláját. /Nagy Székely Ildikó: Bernády szellemében. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 24./

Borbély Zsolt Attila nem örvendett, amikor azt látta, hogy Bodor Pálnak rovata nyílik a térség egyetlen magyar nyelvű napilapjában, a Nyugati Jelenben. Bodor Pálnak volt egy igen tisztességes hangvételű alkotói korszaka, amikor a kommunizmusból már kiábrándulva, Magyarországon élő erdélyi emigránsként a nemzeti felelősség hangján szólalt meg a rendszerváltás előtt, az első szabad választás után viszont csatlakozott a balliberális oldalhoz és annak apologétája lett. A baloldali hevület pedig odáig vitte, hogy az ország tönkretételéért, kiárusításáért, gyarmati sorba taszításáért, továbbá egyszerű polgárok százainak megalázásáért, megnyomorításáért és megkínzásáért felelős Gyurcsány Ferencet dicsőítette nemrégiben is. 2009. október 22-i jegyzetében Bodor Pál leírta, Morvai Krisztina zsidó, továbbá antiszemita és szélsőjobboldali. Bodor Pál azt a tényt, hogy egy többgyermekes családanya, mellesleg jogvédő harcos, megtapasztalva, hogy Gyurcsány Ferenc rendőregyenruhába bújtatott pribékjei ártatlan, békés emberekre támadnak, lovasrohamot vezényelnek egy törvényes tüntetés részvevői, többek között idősek, gyermekek és nők ellen, szemeket lőnek ki szántszándékkal, a megtámadottak oldalára áll, kompenzálásnak, karrier-frusztrációnak tudja be. Akkor a baloldali sajtó elsöprő többsége bagatellizálni igyekezett a történteket, túlkapásokról beszélt ott, ahol rendőrterror zajlott. A bíróság gyorsított eljárásban ítélt el sorozatban ártatlan embereket. A balliberális politikusok élükön az emberi jogokra szólamszinten oly érzékeny SZDSZ elnökével /Kuncze Gáborral/ élcelődtek a bántalmazottakon, közöttük a parlamenti igazolványát a rendőröknek felmutató, majd ezt követően eszméletlenre vert Révész Máriuszon is. A Fidesz elítélte ezeket a megnyilvánulásokat. Morvai azok mellé állt, akik küzdelmében természetes szövetségesei voltak. Ebben pedig zsidó származása teljesen mellékes, zsidó embernek éppen úgy lehet igazságérzete, politikai tisztánlátása és empátiája, mint egy kereszténynek. Simon Perez sokat vitatott beszédében Manhattan, Lengyelország és Magyarország felvásárlásáról beszélt. Morvai Krisztina egyik fő harcostársa a jogvédő küzdelemben a rendőrök által három évvel ezelőtt megvert, zsidóságát mindenkoron nyíltan vállaló Reiner Péter. Illene elfelejteni az állandó szélsőségezést, fasisztázást és nácizást. Sajnálatos, hogy Bodor Pál kritikátlanul átveszi a balliberális sajtó rágalmait. /Borbély Zsolt Attila: Egy jegyzet margójára. Ki a szélsőséges? = Nyugati Jelen (Arad), okt. 24./

Vajdahunyadon a városnapok alkalmával jelen volt Szombathely város vezetősége, élén Ipkovits György polgármesterrel, aki pénzadománnyal is támogatta a Magyar Ház működését. Október 17-én a városi Művészeti Galériában az ötvenéves Balázs Tibor festőművész-szobrász kiállítása nyitotta az ünnepnapot. A szombathelyi polgármester leplezte le a bronzból készült Hunyadi János domborművet (Balázs Tibor munkája) a Magyar Ház falán. Ezután könyvbemutató volt. Kun Kriza Ilona Húsvéttól feltámadásig című munkájában a szerző naplószerűen foglalja össze egy súlyos betegség történetét, amely éppen húsvét napján kezdődött, és több hónapi kezelés után a következő húsvét idejére tehető a gyógyulás. Az érdeklődők Fazakas Tibor helyi festő és grafikusművész festményeit tekinthették meg. /Kun Árpád: Vajdahunyad. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Legutóbb, Az Istennel még magyarul beszélünk – magyar szórványok a Kárpát-medencében című könyve kapcsán úgy próbálta Bogdán László összefoglalni Gazda könyvének és újabb könyveinek jelentőségét, hogy kiemelte: ezek a hatalmas, elburjánzó, a huszadik századi magyar sorsot feltérképező montázsok legteljesebb mértékben a magyar sorstalanságot és igazságtalanságokat panaszolják. Fokozottan érvényes ez az októberi forradalom ötvenedik évfordulójára megjelenő, A tűz októbere (1956 magyar sorsokban) /Püski Kiadó, Budapest, 2006/ című könyvére, 640 oldalon zúgnak a magyar panaszok, rajzolódnak ki a forradalom leverése után megtiport sorsok, megmutatva az eseménytörténetet és az elnyomást, a brutális megtorlássorozatot. Gazda hihetetlen empátiával fordul a legkülönbözőbb társadalmi rétegekhez tartozó beszélgetőpartnerei felé. /Bogdán László: Történelem – alulnézetből. Gazda József könyvéről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./

Közzétette minisztereinek névsorát Lucian Croitoru miniszterelnök-jelölt. Az esélytelenség nyugalmával állíthatta össze a kabinetet. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke „lecsókormánynak” titulálta a Croitoru által összeállított csapatot, ugyanis abban fele-fele arányban találhatók technokraták és politikusok. Hozzátette: az RMDSZ-nek nem áll szándékában megszavazni a Croitoru-kormányt. /M. Á. Zs. : Croitoru „lecsókormánya”. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 26./

Nyolc jelölttel kezdődött el az egy hónapos elnökválasztási kampány, melynek eredményeként – november 22-én, illetve, ha szükség lesz második fordulóra, december 6-án – a nyertes öt évig államfő lesz. Traian Basescu jelenlegi államfő szinte minden felmérés szerint az első helyre fut be az első fordulóban, s második körben is számára jósol diadalt a felmérések nagy része. Majdnem azonos erőt képvisel a parlamentben az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD), jelöltje maga a pártelnök, Mircea Geoana. Ugyancsak ringbe száll Crin Antonescu, a harmadik parlamenti erőként számon tartott Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke is. Déván kezdte országos kampányát Kelemen Hunor államelnökjelölt, aki a Hunyad megyei magyarság előtt elmondta: a választási kampánynak Traian Basescu és Mircea Geoana bocsánatkérésével kellett volna kezdődnie: partnerségük ugyanis hatalmas kudarc volt az ország számára. /M. Á. Zs. : Nyolc jelölt Cotroceni-ért. Hivatalosan is elkezdődött a hétvégén az államelnök-választási kampány. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 26./

Nagykárolyban első alkalommal tartottak ‘56-os megemlékezésen. A rendezvényen Nagy Sándor református esperes tartott nyitóbeszédet, majd Krakkó Rudolf, a Szatmári Híd Egyesület elnöke mondta el gondolatait Az esemény ünnepi szónoka Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus lelkész, püspök volt, akit annak idején bebörtönöztek. Fellépett a Nagykárolyi Kertvárosi Református Egyházközség kórusa, nagykárolyi középiskolás diákok szavaltak. /(babos): Hangulatos megemlékezés Nagykárolyban. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 26./

Október 24-én tartották Déván a Hunyad megyei civilkonferenciát. A rendezvény házigazdája Winkler Gyula, EP-képviselő, megyei RMDSZ elnök, egyrészt az anyanyelvű oktatás helyzetének felmérését, másrészt a civilkezdeményezések közötti kapcsolat erősítését tűzte ki a találkozó céljául. Megyeszerte mintegy harminc magyar civilszervezet működik, de legtöbben keveset tudnak egymás tevékenységéről. Ezen a helyzeten javíthatna egy nagyméretű kulturális rendezvény, melyen a szervezetek bemutatkoznának, a szórvány-székely kapcsolatot erősítenék. A jelenlévő szervezetek beszámolója is hézagosra sikerült, alig pár személy szólalt fel. Szabó Julianna, a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület vezetőjeként elmondta: a Székely Szövetséggel már leszögezték a Hunyad megyei letelepedés évfordulós ünnepségének dátumát. A cserkészmozgalom részéről felszólaló Daradics János cserkésztiszt hangsúlyozta: jó lenne időben leszögezni a jövő évi rendezvények dátumát, mert a cserkészetben is kerek évfordulós ünnepségek lesznek. A civilkörökben megindult a megye kisközösségei közti együttműködés, ezt szolgálja a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság több helységben megszervezett fesztiválja. Hunyad megye magyar oktatásáról Borbély Ágnes kisebbségi tanfelügyelőnő kiemelte: a magyarul tanuló diákok száma átlagosan stagnál, sőt kisebb településeken ijesztően csökken, középiskolai szinten látványos létszámnövekedés mutatkozott az utóbbi időben. Ez főleg a Téglás Gábor Iskolaközpont létének köszönhető . /Gáspár-Barra Réka: RMDSZ-es civilkonferencia Déván. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 26./ Az erdélyi magyar közösség összefogására, kishitűségünk legyőzésére van szükség ahhoz, hogy az RMDSZ az elnökválasztás után fokozott támogatással vállalhasson kormányzati szerepet – fogalmazott Kelemen Hunor, az RMDSZ államelnökjelöltje október 24-én a Déván megtartott Hunyad megyei civilkonferencián. Koppándi Zoltán unitárius lelkész arra volt kíváncsi van-e az RMDSZ-nek olyan stratégiája, mellyel megakadályozható a szórványvidékeken tapasztalt tömeges beolvadás. /Gáspár-Barra Réka: Kelemen Hunor Hunyad megyében. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 26./

Irodalmi találkozóval és dokumentumkiállítással tisztelgett Cs. Szabó László emléke előtt a Kolozsvár Napok rendezvénysorozat keretén belül a Kolozsvár Társaság október 24-én. Megtekinthető Paulovics László Cs. Szabóról készített portréja is. A rendezvényen az irodalmár munkásságát Pomogáts Béla irodalomtörténész méltatta, ‘56-os emlékeit Nagy Benedek történész idézte fel, majd Boér Ferenc színművész irodalmi összeállítása hangzott el. /(dézsi): Cs. Szabó Lászlóra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

Első ízben zajlott vetélkedő jelleggel az erdélyi magyar hivatásos táncegyüttesek találkozója Székelyudvarhelyen. Az idei soros házigazdaként az Udvarhely Táncműhely, illetve a Romániai Magyar Néptánc Egyesület szervezésében lezajlott hatodik találkozó szakmai képzésnek is beillett. Komolyan vették feladatukat mind a résztvevők /Nagyvárad Táncegyüttes, Maros Művészegyüttes, Háromszék Táncegyüttes, Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, Udvarhely Táncműhely/, mind a zsűri tagjai. A zsűri értékelt, a Háromszék Táncegyüttesnek adta az előadásért járó díjat. A Nagyvárad Táncegyüttes női kara, illetve szólistái énekes teljesítményükért, a Hargita Együttes a férfitáncok előadásmódjáért kapott díjat. Külön jutalmazták a Hargita Együttes táncosát, Péter Lászlót. A Maros Művészegyüttes rockballadája a tánc és színház kifejezőeszközeinek ötvözéséért, az Udvarhely Táncműhely produkciója a különleges látványvilágért, annak alkotója, Orza Calin pedig koreográfusi munkájáért kapott díjat. /Antal Ildikó: Folklórműsor és táncszínház – mindkettő kell. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 26./

Arany János mellett Kálvin János és a 250 éve napvilágot látott Kazinczy Ferenc nyelvújító előtt tisztelgett hétvégén a 3450 lelket számláló, többségében magyarlakta Szilágynagyfalu közössége. A helyi református gyülekezet és a Báró Bánffy György Kulturális Társaság által harmadik alkalommal megszervezett Arany János Napok rendezvénysorozata keretében előadások hangzottak el a két jeles személyiség életéről és munkásságáról, Csepei Mária magyartanár Kazinczy Ferenc munkásságának sokrétűségét ismertette, a diákok pedig nyelvművelő vetélkedőn vettek részt. Arany János 2006-ban állított mellszobrát megkoszorúzták, a helyi néptáncegyüttesek felléptek. A Hold elejti, Nap felkapja című rajzkiállításon Szilágy megye kilenc iskolájának diákjai szerepeltek. Az iskolában az idén augusztusban Sólyomkőváron tartott tizenkettedik Ipp Art képzőművészeti alkotótábor festményeiből szerveztek kiállítást. Srankó Ferenc nyugalmazott történelemtanárnak, Szilágynagyfalu egyház- és iskolatörténete kutatójának adták át a Romániai Magyar Pedagógusszövetség Ezüstgyopár-díját. /Ferencz Zsolt: „Ha éreztetjük, hogy vagyunk, minden bizonnyal leszünk is” = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

Nyomdában már dr. Balázs Lajos csíkszentdomokosi szokásmonográfiájának negyedik kötete. Az első a lakodalmas szokásokról szólt (Az én első tisztességes napom. Párválasztás és lakodalom Csíkszentdomokoson), a második a halottas szokásokról (Menj ki én lelkem a testből. Elmúlás és temetkezés Csíkszentdomokoson), a harmadik a születéshez kapcsolódó szokásvilágot mutatta be (Szeretet fogott el a gyermek iránt. A születés szokásvilága Csíkszentdomokoson). E három kötetet egészíti ki A vágy rítusai – rítusstratégiák. A születés, házasság, halál szokásvilágának lélektani háttere című terjedelmes munka. A most megjelenő kötet címe: Amikor az ember nincs es ezen a világon. Paraszti nemi kultúra és nemi erkölcs Csíkszentdomokoson. A harmadik, a születésnek szentelt monográfiája 1999-ben jelent meg. Azért késlekedett a negyedik kötete, mert egyetemi szak szervezésével bízták meg, és ő elvállalta. Még a 70-es évek elején Csíkszentdomokoson megérezte, hogy ez a közösség kollektív memóriájában sokkal többet megőrzött és elraktározott hajdani tudásából, a székelység, a magyarság ősi műveltségéből, mint általában mások. Közösségi szellemi vagyont őrzött, mely egyben reprezentatív a nemzeti kultúra számára is. Hét egyetemen szerepelnek vizsgatételen, a kötelező könyvészeten is Balázs Lajos munkái. Ez számára nagy szakmai és lelki öröm. /Sarány István: Semmi sem idegen, ami emberi. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 26./

Bemutatták Nagyváradon Varga Gábor Városaim című prózakötetét. „A könyv műfajilag is igen változatos – fogalmazott a szerzővel beszélgető Szilágyi Aladár nagyváradi közíró. – Esszék, merengések, vallomások, monológok és korábrázoló eredeti dokumentumok egyaránt találhatóak benne. ” A könyvbemutató helyszíne stílszerűen a Városi Művelődési Ház volt, amely azokban az időkben az irodalmi kerekasztalnak, az Ady Körnek is helyszínt biztosított, melynek tagjait – Varga Gábor visszaemlékezései szerint – „oly sokat zaklatták”. Várad mellett tíz másik városról is írt a szerző. Utazásai során mindegyik várost Váradhoz hasonlítgatta. Varga Gábor sorrendben hetedik kötetét – mint mondta – egy nyolcadik követheti a közeljövőben, hiszen „számos igen érdekes dokumentáció áll rendelkezésére az elmúlt rendszerről”. /Totka László: Varga Gábor Városai. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 26./

Erdélyben készül majd el az új romániai atomerőmű – jelentette be a napokban Adriean Videanu gazdasági miniszter. Értesülések szerint az erdélyi atomerőmű Zsibó és Nagyilonda között épülne meg. Korodi Attila volt RMDSZ-es környezetvédelmi miniszter óvatosan fogalmazott a téma kapcsán. Toró Tibor nyugalmazott professzor szerint az atomerőművek biztonságosak és környezetkímélők, ám a zsibóiak nem akarják a létesítményt. N-H. D., S. B. Á. : Szamos mentén épülne a tervezett új atomerőmű. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

Az újságírók nem akarnak soraikban a szakmát fedőtevékenységként űző, beépített titkosszolgálati ügynököket – derül ki a sajtó munkatársaira vonatkozó, egységes etikai kódexből, amelyet elfogadtak. A kódex nem csupán az alkalmazottakként dolgozó újságírókra, riporterekre, hanem a médiavállalatok számára is irányadóként szolgál. Az új etikai kódex értelmében a sajtóban dolgozó személynek nyilatkozatot kell tennie az őt alkalmazó cégnek, hogy személyét illetően nem létezik összeférhetetlenség. /Elfogadták az újságírók etikai kódexét. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

A romániai ötvenhatosok egyikeként itt állok a végre megvalósult kolozsvári emlékmű előtt, mondta Dávid Gyula az 56-os emlékmű felavatásán. Dávid Gyula beszédében felidézte a kolozsvári egyetemi ifjainak emlékét, Várhegyi Istvánékét, Páskándi Gézáékét, Varró Jánosékét, Szilágyi Árpádét és Jamandi Emilét a Bolyai Tudományegyetemről; a Raul Volcinschi-vezette csoportban elítélt nyolc román diák és fiatal egyetemi előadó emlékét a Babes Egyetemről; a képzőművészeti főiskolás Balázs Imréét és Tirnován Arisztidét; a protestáns teológiáról 1959-ben Péter Miklós, Mózes Árpád és Fülöp G. Dénes csoportjában letartóztatott és elítélt 21-ekét; Soós Ferencét, Halmai Pálét és társaiét a Politechnikáról és az orvosi egyetemről. „Mindazokét, akik a magyar forradalom leverését követő megtorlás éveiben vallatótisztek és katonai bírák előtt is vállalták azt, amiért odaát oly sokan az életüket adták. Ma ők – és velük együtt az egykori temesvári, bukaresti, iasi-i és brassói diáktársaik – lélekben itt állnak közöttünk. ” Itt állnak és megkérdezik a túlélőktől: Hová tettétek a Forradalmat? Ők, ha ma körülnéznének, nemigen ismernének rá arra a világra, amelyért 56-ban zászlót bontottak. Ma mindenütt magukat „rendszerváltó”-nak nevező pártok politikusainak marakodása folyik a hatalomért. A „rendszerváltás” menetében megszerzett vagyonok birtokosai vannak felül. „A szellem szabadságát akartuk és e helyett a szellemi selejt terjesztésének korlátlan és mindent elsöprő szabadságában fuldoklunk. ” Új nacionalizmusok születtek, új „nemzetállami” ambíciók és nyelvtörvények. /Dávid Gyula: A kolozsvári új, 56-os emlékmű előtt. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

A gazdasági válság áldozataivá váltak az erdélyi magyar történelmi egyházak is. Több egyházmegyében le kellett építeni az alkalmazottakat, máshol csaknem felére csökkentek az egyházi ingatlanok bérbeadásából befolyó összegek. Egyes erdélyi és partiumi magyar egyházaknak nincs pénzük a harangozók bérére Szatmár megyében a művelődési és vallásügyi minisztérium helyett évek óta a megyei önkormányzat állja saját költségvetéséből a világi személyzet egy részének bérét. Csehi Árpád Szabolcs megyei tanácselnök idén már többször kezdeményezte a kérdés rendezését, Bukarestben járt, de nem kapott választ. A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye egyelőre hiánytalanul megkapta a világi alkalmazottak bérezéséhez szükséges pénzalapot a Bihar Megyei Tanácstól. „Igyekszünk csökkenteni kiadásainkat, és jobban odafigyelünk a kiadásainkra” – nyilatkozta Vakon Zsolt püspöki titkár. A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében a kisegítő személyzet egy részétől meg kellett válni. A Temesvári Római Katolikus Egyházmegyében még ki tudták utalni a fizetéseket. Az erdélyi és partiumi protestáns egyházak is hasonlóan gazdasági gondokkal küzdenek. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület jó ideje nem kapja meg a bérek biztosításához szükséges összeget. Nagy Sándor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese elmondta, a pénzügyi gondok miatt tavasszal 70 világi alkalmazott, nagyrészt harangozó bérét kényszerültek felfüggeszteni. /Végh Balázs: Az erdélyi és partiumi történelmi vallási intézményeket is sújtja a gazdasági válság. = Krónika (Kolozsvár), okt. 27./

Jó ötlet, hogy évente már nem csak egy honvédtalálkozót tartanak az erdővidéki hadfiak számára: az együttlét, a közös élmények felelevenítése további erőt ad számukra – mondotta Nagy István, Barót polgármestere, a református templomban a II. világháborús öreg katonák és a földvári foglyok tizenkettedik alkalommal tartott bajtársi találkozóján. A frontot megjártak sorsát követő Boér Imre elmondása szerint a megközelítőleg húszezres Erdővidékről mintegy háromezer férfit hívtak hadba, mintegy negyedük a fronton vagy fogolytáborban vesztette életét, mára pedig mindössze kilencvennégyen beszélhetnek azon időkről. Bölön unitárius lelkésze, ifj. Kozma Albert igehirdetésében úgy fogalmazott, hogy bár Magyarországot a nagyhatalmak kényük-kedvük szerint feldarabolták, Erdély, Újvidék, Felvidék és Kárpátalja lelkileg és szellemileg továbbra is egy. Miklós Árpád volt anyaországi képviselő a ,,csalással és félrevezetéssel” hatalomra jutott szocialista kormány nemzet- és demokráciaellenes tetteiről szólt. Szerinte ma könnyebb a határ másik oldalán magyarnak lenni, mint otthon, Magyarországon. /Hecser László: Honvédeknek erőt adni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 27./

Mintegy hatvan alapító tag – köztük önkormányzatok, civil szervezetek, vállalkozók – részvételével a múlt héten Nagybaconban hivatalosan is megalakult az Alutus Régió Egyesület, mely elsősorban a vidék felzárkóztatását szolgáló Leader-programban igyekszik európai pénzeket pályázni. Az Olt menti és az erdővidéki települések úgy döntöttek, közösen hozzák létre az akciócsoportot. A programban elsősorban a vidék fellendítését célzó kezdeményezéseket támogatnak. A Leader-program kiválóan alkalmas például turisztikai beruházásokra. /Farcádi Botond: Esély a vidék felzárkóztatására (Leader-program). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 27./

Az elmúlt héten Budapesten a Polgárok Házában a mákói amatőr színjátszókör mutatkozott be. A rendezvény célja Nádasmente népművészetének egy töredékét, a lakodalom ősi hagyományát bemutatni. A főműsort megelőzően kalotaszegi népművészeti tárgyakból Szalai Erzsébet szervezett kiállítást. Kovács Pali Ferenc, a lakodalmi néphagyomány színpadra vitelének megálmodója, rendezője már több tíz éve foglalkozik a helyi fiatal színjátszókkal. A műsor végén a mulatság következett, amit Pillich Balázs, a Szarkaláb táncegyüttes vezető koreográfusának szólótánca indított. /Tötszegi Orsolya: Kalotaszegi lakodalmas Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

Hagyományos díjátadó ünnepségét tartotta október 24-én az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) Székelyudvarhelyen, amelyen sor került a hetvenéves írók, költők köszöntésére, valamint a Debüt- és Hídverő díjak átadására. Díjazottak: EMIA díjas: Lászlóffy Csaba Debüt-díjas: Máté Angi, Hídverő-díjas: Bertha Zoltán. Gálfalvi Zsolt köszöntötte a 75. életévét betöltő Pomogáts Béla irodalomtörténészt. /Átadták az EMIA-díjakat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

Székelyudvarhelyen mutatták be október 24-én Az erdélyi magyar tanító és óvóképzés évszázadai (1777–2000) című kötet második, javított, bővített kiadását. 1990 januárjában Szabó Kálmán Attila, az udvarhelyi tanítóképző pedagógiatanára és aligazgatója 200 magyar iskolába juttatott el kérdőíveket, amelyben adatok gyűjtésére kérte fel az erdélyi iskolák magyar tantestületét. Így kezdődött a munka, a 150 évet felölelő időszak feldolgozása. A könyv 2007-ben jelent meg. 2007. október 3-án a társszerzők nagy része Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban találkozott, és elhatározták, hogy kijavítják a megjelent munka hibáit, tökéletesítik és kiegészítik a szöveget. 2009. október 24-én megjelent a második kiadást, amely imponáló oldalszámban (1014 oldal) mutatja be a 23 város 44 intézményét. A páratlan munka mindkét kiadását a Mentor Kiadó vállalta. Az elkészülésében Szabó Kálmán Attila nyugalmazott pedagógiatanár oroszlánrészt vállalt, a legtöbb írást is ő közölte. A kötetet szakmai szempontból lektorálta dr. Mészáros István, a legnagyobb magyar iskolatörténet író. /Minden közösség olyan, amilyenek a tanítói. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

Október 27-én elutasította a szenátus plénuma azt a javaslatot, hogy a közösségi rendőrség állományába számarányosan alkalmazzanak kisebbségieket is. „A mai napon újabb bizonyítékát kaptuk annak, hogy csak magunkra számíthatunk. Az RMDSZ érvelése arra épült, hogy sokkal jobb, ha a helyi ügyekben eljáró rendőrök között olyanok is vannak, akik ismerik az illető településen élő nemzetiségek nyelvét, ezért javasoljuk, hogy a 20 százalékos kisebbségi arány felett alkalmazzanak rendőröket a köreikből. Bár parázs vita alakult ki az indítvány körül, a szavazás azt tükrözi, hogy a román pártok többsége elutasítja a számarányos képviseletünket” – nyilatkozta Cseke Attila. /Szenátusi „nem” magyar rendőrre. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./

Konzulként van egy nagy álmom. Azt szeretném, ha erősödne a román jelenlét Kelet-Magyarországon. Ugyanis nagyon sok magyar befektető érkezett a Bánságba, és én szeretném, ha néhány sikeres román üzletember Magyarországon fektetne be. Ez erősítené a bizalmat, és ha a kölcsönös bizalom erősödik, annak nagyon gyors és kézzelfogható gazdasági hatásai lehetnek – nyilatkozta néhány héttel korábban Pánczél Zoltán, Magyarország temesvári tiszteletbeli konzulja. Helybeli polgárként elsősorban azt várnám el a csonka anyaország eme pozíciójába került embertől, hogy mindenekelőtt az én érdekeimet, a mi érdekeinket képviselje, ne a másét, másokét, írta Gurzó K. Enikő, a lap munkatársa. És hogy hol bujkál az a bizonyos 25 ezer magyar temesvári? Nem lehet tudni. Az újságírót figyelmeztették, ne merje megmenteni a sunyi maffiózóktól Klapka György temesvári szülőházát, mert baja lehet belőle. Sőt, ötleteket se osztogasson ezen a téren. Ha még egyszer rátelefonálnak bizonyos funkcionáriusok, és jelzik, ne dugja bele az orrát olyan ügyekbe, amelyekhez nem ért, ismételten el fogja mondani: márpedig Klapka, Kós és a többi példakép még létező szülőházát, tárgyi, szellemi emlékét nem szabad hagyni elveszni. /Gurzó K. Enikő: A profit profilja. = Reggeli Újság (Nagyvárad), okt. 28./

Október 19-én Budapesten elhunyt Gáll Dénes, a múlt század második felének egyik legnagyobb kolozsvári tanáregyénisége. Az 1960-as évek elejének Kolozsváron alig akadt olyan magyar szülő vagy diák, aki ne tudta volna, hogy a három legfontosabb magyar iskola élén a két Székely Ferenc és Gáll Dénes áll. Mindegyikük neve korszakot jelöl a szóban forgó iskolák történetében, méghozzá virágkort. Közülük is kiemelkedik a hosszú és gazdag tanári pályát befutó Gáll Dénes alakja. Az 1948-as államosítás után, az évről évre lecserélt igazgatók sorát követően ő hozott állandóságot és új szellemet a Brassai Sámuel Középiskolába. Szülőfalujából, az Udvarhely megyei Újszékelyről 1938-ban került Kolozsvárra, ahol 1947-ben végezte a Tanítóképzőt, majd a Bolyai Tudományegyetemen biológia–kémia szakot végzett. 1956-tól a középiskolában a nappali tagozat alapembere lett, s 1958-ban kinevezték igazgatónak. 1957-ben résztvevője a tanintézet fennállása 400. évfordulója megszervezésének, s együtt ünnepelte a tanári karral a Brassai Sámuel név elnyerését. Gáll Dénes teremtette meg a „brassais szellemet”, évtizedeken át a város első biológiatanárának számított. Igazgatósága idején, 1959-ben az állami használatban lévő amfiteátrum unitárius jellegét úgy mentette meg, hogy a szószéket drapériával takartatta le, s a termet övező püspök- és főgondnok-portrékat híres román és magyar írókról készített rajzokkal fedette be. 1963-ban a Brassai név használatát is (szerencsére csak átmenetileg) betiltották. 1964-től már román aligazgatóval kellett együttműködnie. Diákjait délutánonként külön előkészítette a tantárgyversenyekre, az egyetemi felvételire. Így sokáig a Brassai tanítványai hódítottak megyei, sőt országos viszonylatban a biológia-olimpiákon. 1965 őszén minden indoklás nélkül leváltották az igazgatói tisztségből. 1988-ban, 41 évi szolgálat után nyugdíjazták. A nehéz években áttelepedett Magyarországra, de nem a nyugalmat, hanem az újabb munkalehetőséget kereste: Bicskén pedagógus lett, majd három évig igazgató. A 80. életéve betöltésekor másodszor is nyugdíjba vonult. 58 évet dolgozott a pedagógusi pályán. Gáll Dénes soha sem lett hűtlen városához, iskolájához. Nem volt olyan ballagási időszak, hogy meg ne jelent volna a Brassai falai közt, ha csak tehette minden véndiák-találkozón részt vett. Kívánságára hamvaiban is hazatért, október 24-én őt is befogadta a házsongárdi anyaföld. /Gaal György: Iskolai szellemet és hagyományokat teremtett. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./

Megújult az egyik legrégibb magyar nyelvemlék, az Apor-kódex; a Balassi Intézet támogatásából restaurált 500 éves kötetet a „Látjátok feleim” – Magyar Nyelvemlékek a kezdetektől a XVI. század elejéig című kiállításon mutatják be az Országos Széchényi Könyvtárban, ahol először kerül egymás mellé a Huszita Biblia részeit őrző mindhárom kódex /a Müncheni kódex, amely az Újszövetséget, a Bécsi kódex, amely az Ószövetséget és az Apor- kódexet, amely a zsoltárokat tartalmazza/. Az Apor-kódexet az OSZK munkatársai a székelyföldi múzeumba kiutazva több hónapos munkával restaurálták Sepsiszentgyörgyön a különleges kódexet. Az Apor-kódexet 1877-ben adományozta a Székely Nemzeti Múzeumnak báró Apor Zsuzsánna. Szövegét először 1881-ben közölték, majd 1942-ben hasonmását is kiadták Budapesten. A kódex itt vészelte át a második világháborút, majd 1953-ban visszakerült Romániába, Sepsiszentgyörgyre. /Megújult az ötszáz éves Apor-kódex. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 28./

Nemrég jelent meg Kolozsi Gergely István Rózsa Sándor utolsó útja című dokumentumkötete. Ebben a legismertebb alföldi betyárnak az életfogytiglani büntetését a szamosújvári fegyházban (1872–1878) letöltött végső esztendeit eleveníti fel. Az analfabéta, de nagyon rátarti „betyárkirály” betartotta a fegyházba érkezésekor adott fogadalmát: nem szökött meg. A börtön temetőjében kapott nyughelyet. Sírját 1940-ben Móricz Zsigmond is felkereste, amikor anyagot gyűjteni érkezett Szamosújvárra Rózsa Sándor a lovát ugratja és Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét című közismert regényeihez. /Ö. I. B. : Betyár-forradalmár kultusza. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./

A mártír jegyző, Szacsvay Imre kivégzésének százhatvanadik évfordulóján jelent meg és október 26-án Budapesten mutatták be Fleisz János: Egy tollvonás volt a bűne című kötetét. A megemlékező gyászünnepség az Országházban volt, jelen voltak az Országgyűlés vezetői-, képviselői- és jegyzői kara, valamint a nagyszámú érdeklődő mellett az eseményen részt vett egy nagyváradi küldöttség is. Fleisz János Egy tollvonás volt a bűne című kötetét Pálmány Béla, az Országgyűlési Levéltár nyugalmazott igazgatója mutatta be. A könyv szerzője, a nagyváradi Fleisz János történész, egyetemi tanár beszédében kiemelte, hogy a könyvbemutatóval sikerült elérni azt, hogy Szacsvay Imre ne legyen elfeledett vértanú. /Totka László: Könyvbemutató Szacsvay Imre emlékére. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./

A Civitas Alapítvány serkenteni akarja a vidéki civil szféra fejlődését Erdélyben. Ezt szolgálja a Phare-támogatásból megvalósuló projektjük: 22 erdélyi vidéki civil sikertörténetről készítettek kisfilmeket. E kisfilmek a vidéki civil világ sokféleségét mutatják be. Olyan emberek mutatkoznak be, akik figyelnek embertársaikra. Ezáltal mások – önkormányzatok, vállalkozók és minden magánember – számára is közérthetőbb, hogy mi is a civil szféra, így lehetnek ezek a sikerek mások számára is ösztönzőek, példamutatóak. A kisfilmekből egy DVD készült, mely nemcsak a filmeket, hanem a projekt keretében megjelent kis civil kiadványt, a civil szervezetek adatbázisát, témakörökbe csoportosított hasznos linkeket és egy civil tudástárat is tartalmaz. Ezt követően indult el az erdélyi civil karaván, amely keretében a Civitas Alapítvány 40 erdélyi vidéki közösségbe látogatott el, mutatta be és osztotta meg a helyi közösségek képviselőivel ezeket az információkat. /Csáki Rozália: Vannak vidékek és sikeres civil kezdeményezések. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 29./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület jubileumi rendezvénysorozatának keretében Kolozsváron, a székházban Pál-Antal Sándor nyugalmazott főlevéltáros Az EME vándorgyűlései címmel tartott előadást. A vándorgyűlések történetét az EME beszüntetése előtti időszakra (1906–1944) és az 1990-es újjászületést követő korszakra osztotta fel. Az elsőben 18 ilyen költséges, de igen népszerű és a tudományosságot terjesztő, rendszerint háromnapos rendezvényt bonyolítottak le, amelyeken Erdély sok városában összesen 272 előadás hangzott el, és a legsikeresebbeket emlékkönyvben adták ki. 1990-ben más körülmények között indult újra a munka, amikor a vándorgyűléseket már nem az EME választmánya, hanem szakosztályai kezdték el szervezni. Ezáltal a tudomány népszerűsítésének helyét a szaktanácskozások vették át. /Ö. I. B. : Vándorgyűlésekkel a tudományért. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./