Temesváron a Belvárosi református templom Újvárossy Ernő gyülekezeti termében bemutatták Mandics Györgynek az aradi Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent A manipulált forradalom című könyvét. Dr. Bárányi Ferenc író történelmi riport-regényként mutatta be az izgalmas, kriminek is beillő kötetet, amely bevilágít az 1989-es decemberi események mindmáig homályba burkolózó kulisszái mögé. A forradalmi események egyik résztvevője, Balaton Zoltán tanár azt kérte számon a szerzőtől, hogy nem hangsúlyozta ki eléggé a könyvben a Tőkés László körül erős közösséggé szerveződött református gyülekezet szerepét. Mandics György húsz év után először tárta a nyilvánosság elé: ő maga is részt vett 1989 decembere előtt a Ion Iliescu-féle szervezkedésben, amelynek célja Ceausescu hatalmának a megdöntése volt. /Pataki Zoltán: A forradalmi események mozgatórugói. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 18./

Három kötetet ismertettek december 16-án a Kolozsvári Állami Magyar Színház emeleti előcsarnokában a kolozsvári Koinónia Kiadó által szervezett, könyvbemutatón, David Zinder Test-hang-képzelet, Myriam Bloedé Nagy József síremlékei és Upor László Majdnem véletlen. Tom Stoppard fokozatos megközelítése című könyveket mutatták be. David Zinder rendező munkája angol nyelven 2002-ben jelent meg, Hatházi András fordította magyarra. Myriam Bloedé könyve a néző érzékeire ható jelszínház megalapítója, a délvidéki születésű, francia nevén Josef Nadj-ként ismert koreográfus és képzőművész munkásságát mutatja be, magyar nyelvre Gemza Melinda fordította. Upor Lászlónak az Angliában élő, többidentitású Tom Stoppard életművéről szóló disszertációját tartalmazza a kötet. A Tom Stoppard által írt Igazi Bulldog hadnagy, illetve a Magritte után című darabok a Kolozsvári Állami Magyar Színház 2003–2004-es évadában is szerepeltek. /Színházi kötetek éjszakai bemutatója. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

Kevesen vettek részt Kolozsváron a Kriterion Könyvkiadó könyvbemutatóján, melyen a budapesti Merényi Krisztián prózakötete és a 123 vers a zenéről című könyv szerepelt. A 123 vers a zenéről című antológiát szerkesztője, Jakab Márta, a Krónika munkatársa ismertette, melybe erdélyi magyar költők zenéről, zeneszerzőkről, zenei élményekről írt verseiből válogatott Molnár Judit. A kötet már címében is érzékelteti, hogy összeállítója a bőség zavarával küzdött, a sorozat eddigi darabjai 101, illetve 111 verset tartalmaztak. A sorozat első, Kolozsvárról szóló könyve Katona Éva színésznő, előadóművész ötlete volt 2002-ben. A következő években már önként jelentkeztek azok, akik a Nagyenyedről, Brassóról szóló verseket gyűjtötték egybe, majd született szerelmesvers- és versparódia-gyűjtemény, de az erdélyi költők európai kalandozásairól szóló versek és a szellemi elődöket megörökítő művek antológiája sem maradt el. Merényi Krisztián Fuldokló szűz című novellafüzérét Jancsik Pál, a könyv szerkesztője ismertette. Merényi Krisztián elmondta, hogy mestersége kőfaragó, de vízóra-leolvasóként is dolgozott. Merényi ötödik kötetét publikálja. /Varga László: A költők zenéje és városi történetek. = Krónika (Kolozsvár), dec. 18./

Az SZKT ülésén Markó Béla elnök rámutatott, bizonyos garanciát jelent az RMDSZ kormányra lépése, megpróbálják a legjobban kihasználni a kormányzás lehetőségeit, az ellenzékbe vonulás nagyobb kockázatot jelent. „Nem azért akarunk bekerülni a kormányra, hogy bizonyos embereket díjazzunk, és főként nem most. A jelenlegi helyzetben nem mondhatjuk azt, hogy nem lépünk be a kormányba, ha nem kapjuk meg a fejlesztési tárcát. Felkérek mindenkit, hogy belátása szerint szavazzon, mivel nehéz időszak vár, amelyben sztrájkokra és elbocsátásokra is számíthatunk” – fejtette ki Markó. /Az SZKT megszavazta a kormányba lépést. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 19./ Az ülés elején a legkritikusabb hangot megütő Frunda György szenátor nem vett részt a szavazáson. Frunda szerint az RMDSZ-nek több garanciára lenne szüksége attól a párttól, amely eddig mindhárom kormánykoalícióját felrúgta, a kialkudott egészségügyi tárca helyett pedig a területfejlesztésihez kellett volna ragaszkodni. Markó Béla ismertette a kormányzati többség kialakítását célzó tárgyalások konklúzióit, valamint az RMDSZ kormányzati szerepvállalása mellett szóló érveket, de az ellenérveket is. A D-LP-vel az RMDSZ-nek számos negatív tapasztalata van, ám céljainak megvalósítása érdekében ,,félre kell tenni az érzelmeket, a sértettségeket” – mondta. A napokban lezajlott tárgyalásokon koalíciós szerződést dolgoztak ki, amelynek értelmében a két alakulat egyenjogú partner, és a kormányzati döntéseket konszenzussal hozza meg. A demokratákkal kötött másik megállapodás tartalmazza a magyarság számára fontos elvi célokat, többek között a kisebbségi törvény elfogadását, az alkotmánybíróság által elutasított oktatási törvényben foglalt kisebbségi célkitűzések ,,beemelését” az érvényben lévő jogszabályba, a decentralizáció folytatását, a gazdasági fejlesztési régiók átszervezését az RMDSZ korábbi javaslata szerint, a magyar szakembereknek a dekoncentrált állami intézmények vezetésébe történő visszahelyezését, de helyet kaptak az egyházak támogatásával és a Sapientia Tudományegyetem finanszírozásával kapcsolatos igények is. Leszögezte: az RMDSZ csak abban az esetben vállal kormányzati szerepet, ha ezeket a célokat sikerül bevinni a kormányprogramba. /Demeter J. Ildikó: A kockázatot választották (Kormányra lép az RMDSZ). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 19./ Az SZKT ülésén többen kifogásolták, hogy az RMDSZ miért hagyja el a hagyományos szövetségesét, a Nemzeti Liberális Pártot (PNL), és miért áll át a demokraták oldalára, akiket az RMDSZ 2007 óta szinte folyamatosan támad, októberben pedig megbuktatták a most ismét miniszterelnök-jelöltnek kinevezett Emil Boc kormányát. Azt is kifogásolták többen, hogy a demokraták nem adtak elég garanciát az RMDSZ-nek, amely túl olcsón adta magát. Az RMDSZ kormányzásra lépését támogatták Tamás Sándor, Verestóy Attila, Kelemen Hunor, Kovács Péter és Kelemen Atilla. /Borbély Tamás: Ismét kormányzati szerepet vállal az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

Traian Basescu államfő szereti megjutalmazni közvetlen és hűséges munkatársait. Románia Csillagával tüntette ki összes tanácsadóját, köztük Eckstein-Kovács Pétert is. (Ziare.com) /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 19./

November 28-án a bürkösi (Szeben megye) református szórványgyülekezet templomában a helybéliek, valamint rokonok, leszármazottak emlékeztek a helység jeles szülöttjére, Lőrinczi Ferencre, az egykori református igazgató-tanítóra, egyházkerületi és vármegyei tanfelügyelőre, tankönyvíróra emléktáblájának felavatása kapcsán, születésének 125. évfordulója alkalmából. A megemlékezést Vetési László egyházkerületi szórványügyi szakelőadó, valamint a család képviselői szervezték. Lélekben jelen volt a többi családtag is, elsősorban Lőrinczi Ferenc Olaszországban élő fia, a 90 éves Lőrinczi László író, műfordító, szerkesztő. Előadás hangzott el Lőrinczi Ferenc életútjáról. Lőrinczi 1884. március 3-án született Bürkösön. A dévai tanítóképző elvégzése után 1904–1919 között Pusztacelinán állami népiskolai tanító, majd Fehéregyházán és Segesváron kántor-tanító, illetve igazgató a református felekezeti iskoláknál. Iskolai teendői mellett az egyházi és a Polgári Kör dalárdáját is vezette. 1926–1936 között a kolozsvári Monostori úti református iskola igazgató-tanítója, a gyülekezet kántora, valamint karnagy. 1936–1940 között az Erdélyi Református Egyházkerület elemi iskolai tanfelügyelője. 1940–1944 között Maros-Torda vármegye királyi tanfelügyelője, majd a Maros megyei magyar tanfelügyelőség vezetője. 1946 januárjától a Brassó tartományi magyar elemi oktatás vezérfelügyelője. 1947-ben vonult nyugdíjba. 1953. december 17-én hunyt el Kolozsváron. Lőrinczi Ferenc egész életét a közszolgálatnak szentelte, mind egyházi, mind állami vonatkozásban. Leleplezték Lőrinczi Ferenc emléktábláját. /Szigeti László: Bürkös. Lőrinczi Ferencre emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

December 15-én a Visszaszületés című előadást követően került sor Kolozsváron a színházban a 2008/2009-es évad társulati díjainak kiosztására. Tompa Gábor igazgató köszöntötte a társulatot, illetve a miniévad alkalmából Kolozsvárra látogató vendégeket, köztük Hizsnyán Géza felvidéki kritikust, és Darvay Nagy Adrienne színháztörténészt. A színészek szavazatai alapján odaítélt társulati díjat Vindis Andrea színésznő kapta a Tiszta ház című előadásban nyújtott alakításáért. Debüt-díjban részesült Köllő Csongor a Csillala mester című mesejátékban nyújtott alakításáért, és különdíjat kapott Kakuts Ágnes az Árva élet című produkció előadásáért. Technikai különdíjban részesültek Tenkei Tibor gyártásvezető, valamint Albu István világosító- és hangosító munkájáért. Tompa Gábor igazgató az elmúlt évad zavartalan lebonyolítását ajándékokkal köszönte meg Borsos Levente technikai aligazgatónak, Kovács Kinga igazgatói titkárnak és Nagy Noémi-Krisztinának, illetve Biró Eszternek, a marketing iroda munkatársainak. /Átadták a 2008/2009-es évad művészeti és társulati díjait. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

Az RMDSZ „miniparlamentjének” számító Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) december 18-án hozta meg azt a döntést, hogy a szövetség vállaljon kormányzati szerepet a PD-L oldalán. Kelemen Hunor, az RMDSZ volt államelnökjelöltje arról beszélt, hogy a kormányzati szerepvállalással „nehéz idők várnak az RMDSZ-re, de a kérdés az, hogy megfutamodik-e a magyarság érdekképviselete, vagy vállalja a nehézségeket”. Frunda György szenátor úgy vélte, ha az RMDSZ egyes helyi és területi szervezetei aktívabb munkát vállalnak, és jobban kiállnak Mircea Geoana szociáldemokrata államfőjelölt mellett, akkor sikerül Traian Basescut leváltani. Eckstein-Kovács Pétert, Tőkés Lászlót és Szász Jenőt említette, mint a széthúzás okozóit, akik arra biztatták a szavazókat, hogy voksoljanak a jelenlegi elnökre. Markó Béla úgy fogalmazott, éppen Frundától nem számított ilyen bírálatokra, és emlékeztette a szenátort, a kilencvenes évek elején őt magát illették az „áruló” jelzővel, a tengerparti Neptun üdülőtelepen az akkori román hatalommal folytatott tárgyalásai miatt. Markó kifejtette: „Lehet, hogy az elkövetkezendő időszakban kényelmesebb lenne ellenzékben kivárni, hogy mi történik az országban, hogy mi lesz a gazdasággal, hiszen dúl a gazdasági válság. ” Hozzátette, a kormányzás senki számára nem lesz jutalom, viszont ha lehetőségünk van beleszólni az ország és ezáltal a magyar közösség sorsának alakulásába, akkor ezt vállalni kell. /Antal Erika, Moldován Árpád Zsolt: Négy magyar miniszter. Benyújtotta a parlamentbe tárcavezetőinek névsorát Emil Boc kormányfő. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./

Napokon belül hivatalba lép a kormány. A baj az, hogy ez a kormány majdnem ugyanaz, amelyik ezt a katasztrófa-közeli állapotot előidézte, írta Székely Ervin, a minden tekintetben alkalmatlannak bizonyult Emil Boc kapott újbóli kormányfői megbízatást. Nehéz helyzete van az RMDSZ-nek, „ellen kell állnia a folyamatos bomlasztásnak amelyek a Cotroceni palotából indulnak, de a Korrupcióellenes Ügyészség, Szász Jenő vagy Tőkés László képében jelentkeznek” /Székely Ervin: Lesz kormány! = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./

1989. december 23-án Kolozsváron a magyar értelmiségiek a Hívó szót fogalmazták, 24-én pedig kimondták a Kolozsvári Magyar Demokrata Tanács megalakulását (már két napja piacon volt az új lap, az Igazság helyett a Szabadság), de Tőkés László még Szilágymenyőben volt. Szilágymenyőben termett a Chrudinák Alajos vezette budapesti tévéstáb. Most, a húsz éves évforduló alkalmából a Duna TV-ben vetített dokumentumfilmek idézték fel az eseményeket. Kós Anna Bukarestben, 2009-ben szerkesztett tévéfilmje szekus-megfigyelésekkel, tiltakozó aláírásokkal Szőczi Árpád filmje a kanadai indíttatású Tőkés-interjú megszületéséről /A Drakula árnyéka című film/. Az RMDSZ kormányban való részvételét, az államelnök-választási kampányban határozottan az ellenzéki koalícióhoz csatlakozott RMDSZ-álláspont gyökeres megváltozását a magyar szavazók jelentős hányada bizonyára döbbenten veszi tudomásul. (A román médiahangok közül az egyik legdurvább a Mesagerul de Cluj vezércikke: Liviu Alexa főszerkesztő Basescu várható nehézségeit ecseteli az államvezetésben, amit a PD-L-hez átálló RMDSZ, „az örök politikai kurva” szerinte nem igazán segíthet megoldani.) – A romániai magyaroknak pedig ki biztosít (hatna) több autonómiát? Az majd elválik. /Kántor Lajos: Kolozsvári néző – 2009. december (3). = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

A felújított belvárosi református templom felavatásával zárult december 18-án a húsz évvel ezelőtti eseményekre emlékező Küzdelem és építés című rendezvénysorozat Temesváron. Az ökumenikus istentiszteleten Tőkés István teológiaprofesszor hirdetett igét, majd ünnepi beszédek hangzottak el. A szónokok kiemelték Tőkés László volt temesvári lelkipásztor, EP-képviselő elévülhetetlen érdemeit a húsz esztendővel ezelőtti forradalmi események elindításában. Végül Tőkés László EP-képviselő köszönte meg az ökumenikus hálaadó istentisztelet szónokainak szavait, a gyülekezetnek és Temesvár népének a húsz esztendővel ezelőtti bátor kiállását, a mártírok áldozatát. Hangsúlyozta: „Magyar közösségünk nagyon nehéz helyzetben van, megfogyatkozott, elvándorolt, a beolvadás szélén áll. Nem szeretnénk a bánsági zsidók és németek sorsára jutni, ezért a kitüntetések mellé megkülönböztető odafigyelést, segítséget kérünk a magyar közösség megmaradása érdekében. ” Az egyházak és az eseményen részt vevő szervezetek képviselői megkoszorúzták a felújított templompalota falán levő emléktáblákat, amelyek négy nyelven hirdetik: Innen indult el a diktatúrát megdöntő forradalom. 1989. XII. 15. A Küzdelem és építés rendezvénysorozat zárógondolatait Toró T. Tibor, „az váron folytassák le a kommunizmus perét” – mondattal fogalmazta meg. /Pataki Zoltán: „Rehabilitálódott” Temesvár. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./

Gazda Árpád 43 éves, kétgyermekes családapa, Kolozsváron él, szabadúszó újságíró és vállalkozó. 1989 decemberében a Tőkés László lelkipásztort védő református gyülekezet „kemény magjához” tartozott, december 17-én hajnalban a parókia épületében tartóztatták le a Securitate emberei. Jelenleg a Krónika, a Heti Válasz és az Inforádió munkatársa. Gazda Árpádot hajnalban elvitték, megverték és többórás betonpadlón való hasalás után kihallgatták, jegyzőkönyvet vettek fel. Egy szobában tizenkét dupla emeletes vaságyra 72 embert zsúfoltak be, ketten aludtak egy ágyon. 20-án este a tömeg nyomására szabadon engedték őket. Kezdetben nagy volt a lelkesedés, majd az 1990. márciusi marosvásárhelyi események kijózanították. A temesváriak tudták, hogy Stanculescu és Chitac tábornokokat azért vezényelték oda, hogy a tüntetéseket elfojtsák, mégis miniszterek lettek az első kormányban. Gazda Árpád újságíróként egyike volt azoknak, akik a temesvári forradalom körüli sűrű ködöt próbálták eloszlatni. A teljes igazság a mai napig nem derült ki, az igazságszolgáltatás még mindig nem mondott ítéletet a forradalom dossziéi ügyében. A magyarság sorsa nem rendeződik megnyugtatóan emellett nincs meg az a nemzeti kohézió, összefogás, ami a diktatúra idején természetes volt. Valentin Voicila, az aradi forradalom vezéralakja tehetséges színész volt, 1989. december 21–22-én az aradi Városháza előtt a tömeg előtt beszélt. Később is vehemensen követelte a magukat súlyosan kompromittált személyek eltávolítását a sajtóból. Aradra érkezett Ilie Matei, a párt akkori Központi Bizottságának titkára, aki lövetni akart, s azt kérte a katonaságtól, hogy forgassa meg a tüntetőkben a szuronyt. – Voicila szerint 1989 decemberében három szakasz különböztethető meg. Az első a spontán népi felkelés Temesváron, amikor a diktatúrát, hazugságokat, hideget és nélkülözést elszenvedni már képtelen tömeg az utcára vonult. A szikra Tőkés László volt, aki mögé felsorakozott a nép. December 20-tól már megújító forradalomról lehet beszélni, a forradalom ugyanis programot feltételez – volt ilyen Temesváron, és 21-től Aradon is. Központi szinten kétségtelenül volt egy titkosszolgálati megegyezés, a hadsereg felső szintjén is – Nicolae Militaru tábornokból nem lehetett volna Moszkva nélkül az, ami lett. A diverzió szerinte a hatalom december 22-én történt átvételéhez fűződik. Voicila húsz év után kiábrándult ember. Egyrészt a szociális helyzet miatt. A másik ok: azok a katonatisztek, akik tűzparancsot adtak ki, tábornokok lettek, akik megtagadták a teljesítését, nyugdíjasok. A harmadik: a politikai rendszer maffiózó, pénzügyi érdekek mozgatják, nem a gondolati vita. Voicila sokszor beszélt a román–magyar megértés, összefogás szükségességéről. Annak idején ő utalta ki az RMDSZ-nek a székhelyet, vehemens támadások érték ezért. Tóth Sándor pedig, az életét az aradi forradalomban áldozott magyar állampolgár, különösen a szívéhez nőtt. Olyan román vagyok, vallja, aki értékeli a magyarokat, azért is, amit Erdélyben tettek, építettek. A forradalmárok számára segélyeket hozó Tóth Sándort halála előtt, december 22-én személyesen is megismerte. December 22-én Voicila figyelmeztette, hogy nagyon veszélyes a helyzet, de ő nagyon bátor ember volt. Voicila amíg él, jelen lesz a román–magyar kapcsolatokban, mert kötelességének érzem leróni a háláját azért, amit Tóth Sándor tett. /Pataki Zoltán, Jámbor Gyula: Húsz év múltán. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 21./

A magyar nyelv éve alkalmából hirdetett pályázatot iskolásoknak 2009 őszén a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság. Két témakörben várták a pályamunkákat a fiataloktól: egyrészt 5–10 oldal terjedelmű értekezéseket kértek arról, hogy Apáczai Csere János, Bod Péter, illetve Aranka György miként látták Erdély szerepét a magyar nyelv és művelődés történetében, másrészt a magyar nyelvhez írt szonetteket vártak az iskolásoktól. A felhívásra 13 szonett, illetve 7 esszé érkezett. /Máthé Éva: Kiosztották a KZST-pályázat díjait Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./

Ígéretéhez híven, a BMC Kiadó még karácsony előtt megjelentette az Erdélyi magyar ki kicsoda 2010 című lexikont, az Erdélyi magyar ki kicsoda harmadik kiadását és a megrendelt példányokat postázta az előfizetőknek. Mintegy hétezer személyiség és ötszáz intézmény szócikkét tartalmazó, 824 oldalas, reprezentatív nyomdai kivitelezésű lexikon még megrendelhető az office@kikicsoda. ro e-mail címen. /Megjelent az Erdélyi magyar ki kicsoda – 2010. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 21./

December 18-án Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) székhelyén könyvbemutatóval egybekötött karácsonyi könyvvásárt tartottak. Egyed Ákos elnök arra emlékeztetett, hogy a fennállásának 150. évfordulóját nemrég ünneplő tudományos intézmény a tartalmas könyvkiadásokra helyezte a megemlékezés hangsúlyát. Ezúttal négy új kiadványt ajánlottak az érdeklődők figyelmébe. A Kovács Kiss Gyöngy által szerkesztett Hivatás és tudomány: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiemelkedő személyiségei című kötetet Sipos Gábor ismertette. Kovács Kiss Gyöngy a Sipos Gábor által szerkesztett Az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűjteményei című munkát mutatta be. Újvári Mária szerkesztésében jelent meg Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadványainak bibliográfiája 1859–2008. Az Erdély reneszánsza I–II. kötetek (szerkesztői: Gábor Csilla, Luffy Katalin, Sipos Gábor) a tavalyi reneszánsz év alkalmából megrendezett konferencia anyagát, harminchárom tanulmányt tartalmaznak. A bemutató után emlékérmeket adományoztak EME tiszteleti tagoknak, volt és jelenlegi választmányi, szakosztályi vezetőségi, szerkesztőségi tagoknak, belső és külső tudományos munkatársaknak, volt és jelenlegi munkatársaknak. December 19-én a Kolozsváron az EME Műszaki Tudományok Szakosztálya közgyűlésének bevezetőjeként bemutatták a Műszaki Tudományos Füzetek sorozat idén megjelent újdonságait /Bagyinszky Gyula–Bitay Enikő: Felületkezelés, Forgó Zoltán: Bevezetés a mechatronikába, Tolvalyos-Rosca Ferenc: A számítógépes tervezés alapjai – AutoLISP és Autodesk Inventor alapismeretek/. Ezek a kiadványok több egyetem keretében a műszaki tudományok terén nyújtanak segítséget a mester- és doktorképzésben, valamint a kutatómunkában. /Ördög I. Béla: Jubileumi könyv-kavalkád az EME-nél. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

A romániai magyar kisebbség negyvenöt évének kronológiáját közölte Vincze Gábor Gúzsba kötött kisebbség című kötetében, amelyet december 19-én mutattak be Temesváron. A legfontosabb események időrendbe szedett listája mostanáig is elérhető volt az interneten, de a könyv ennél többet tartalmaz: tanulmányokat és dokumentumokat a romániai magyarság keveset kutatott korszakáról. Vincze kiemelte: ha nem történt volna meg az 1989-es rendszerváltás, a kötet minden bizonnyal meg sem íródhatott volna. A levéltárak ugyanis a diktatúra ideje alatt szigorú őrzés alatt álltak, az adatokhoz nem lehetett hozzáférni. /Nagy Orsolya: Kisebbségi kronológia. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./

Jövőre a költségvetési alkalmazottak nem kapnak étel- és nyaralási jegyet, illetve a fizetéseik sem haladhatják meg a 2008-as szintet (kivételt képeznek azok az állami vállalatok, amelyek 2009-ben nyereségesek voltak). A fel nem használt vasúti utazási jegyek sem válthatók vissza pénzre. A kormány 2010-es költségvetés-tervezete szerint felére csökken az önkormányzatoknak az áfából visszautalt pénzösszeg is, amelyet az infrastruktúra fejlesztésére és sportlétesítmények építésére használhatnak fel. /Csökkennek a juttatások. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Húsz év elteltével arra kérte a lap munkatársa Tőkés László európai parlamenti képviselőt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, értékelje az elmúlt időszak megvalósításait. 1989-ben a túlélésért harcoltunk, emlékezett, a diktatúra, a falurombolás, a magyarság elnyomói és az egyháznyomorítók elleni önkéntes ellenállás jellemezte azokat a bizonyos decemberi napokat. Azután beindult a magyar önszerveződés. December utolsó napjaiban rendkívüli tanácskozást hívtak össze Szilágycsehben, megfogalmazták az egyház megújítását célzó programot. A Nemzeti Megmentési Front emberei a forradalmat eltérítő, szakembereket félrevezető államcsínynek voltak a képviselői. Bárányi Ferenc, a későbbi képviselő és miniszter lakásán december 22-én alakult meg Temesváron a Bánsági Magyar Demokrata Szövetség. Akkor Tőkés László még őrizetben volt, ennek ellenére a szervezet tiszteletbeli elnökévé választották. Az időközben Szilágycsehben megalakult RMDSZ-nek is tiszteletbeli elnökévé és országos vezetőjévé választották: ezáltal jelezte a magyarság, hogy tiszteletben kívánja tartani a történelmi tényt, amely szerint a felkelés a temesvári magyar református egyháztól indult. Azután ellopták a forradalmat, elkezdődött a posztkommunista korszak, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal mind a mai napig tart. Az RMDSZ is ennek a hadműveletnek vált részesévé: az elmúlt húsz évben mindenkivel szövetkezett, ezért inkább posztkommunista jellegű, mint rendszerváltó pártnak nevezhető. Jelenleg ellentmondásos a helyzet: két héttel ezelőtt Kovács Péter, Kelemen Hunor kampányfőnöke még arra szólította fel Eckstein-Kovács Pétert, hogy függessze fel RMDSZ-es tagságát, mert Traian Basescu oldalán áll. A rendszerváltozást folytatni kell, az RMDSZ-nek felül kell vizsgálnia eddigi politikáját. A szövetség kudarcot vallott az elnökválasztásokon: szavazótáborának 60 százaléka nem hallgatott rá. Hiába van kormányon az RMDSZ, a lába alól kicsúszott a szavazói bázis. /Ferencz Zsolt: ”A Mózes-korszakot a Józsué-korszaknak kell felváltania” Beszélgetés Tőkés Lászlóval, az EMNT elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Az RMDSZ ismét jól helyezkedett. Ha nem is a kormánykeréknél, ahhoz nem engedik hozzányúlni, de legalább az ablaktörlő, a légkondicionálás gombjait-kapcsolóit ismét ő csavarhatja. Az RMDSZ belső köreiben már az évtized elején elkészültek a számadással: 2012-ig el kell érni minden olyan célt, amihez központi, parlamenti, avagy kormányszintű részvétel, jelenlét szükséges. A demográfiai mutatók szerint ugyanis a 2012-es választásokon már túl kevesen lesznek ahhoz, hogy az RMDSZ elérje a parlamenti küszöböt. Miért nem közlik mindezt a választóval? Miért kell folyton előrángatni az „Együtt az autonómiáért” és hasonlókat? Az erdélyi magyarság hatalmas tömege állt most is értetlenül, és fel nem fogta, minek kell önálló elnökjelöltet indítani. /Ercsey-Ravasz Ferenc: A félrebeszélés ára. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

December 21-én Marosvásárhelyen több forradalmárt fogadott Csegzi Sándor alpolgármester és Cioban Maria jegyző, mindössze két önkormányzati képviselő volt jelen a megemlékezésen, köztük az RMDSZ nevében dr. Bakos Levente. A találkozón Csegzi Sándor emlékezett az 1989. decemberében történtekre, rámutatva, olyan korszakot nyitott meg, amely lehetővé tette a gondolat szabadságát, a szabad véleménynyilvánítást, ami a rendszerváltás egyik legnagyobb eredménye. A rendezvényt két incidens is megzavarta. Hamar Alpár Benjámin kétnyelvű táblával fogadta a hivatalosságokat, amelyen az állt: Gusa gyilkos. Ezáltal fejezte ki tiltakozását, hogy a temesvári események véres elfojtásában részt vállaló egykori tábornoknak szobrot állítsanak Marosvásárhelyen. A forradalmár, aki 1989-ben megsebesült elmondta, csatlakozik Tőkés László püspök Európa Parlamenti képviselő által kezdeményezett törvényszéki eljáráshoz, amivel szeretnék megakadályozni a szoborállítást. Emellett az egyik forradalmárszervezet nyilvánosan kijelentette, hogy nem koszorúzza meg az emlékművet, mert a marosvásárhelyi tanács többéves ígérete ellenére nem állított egy tisztességesebb köztéri emlékművet a mártírok tiszteletére, ezzel szemben elfogadták azt a határozattervezetet, amely jóváhagyta a forradalom elfojtásában részt vállaló egykori tábornok szobrának felállítását. A emlékezése szépséghibája, hogy a református és a katolikus egyházfelekezetek képviselőin kívül senki sem szólalt meg magyarul, holott az áldozatok és a forradalmárok között is voltak magyarok. /Vajda György: A forradalom 20. évfordulójára emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./

Sokan szörnyülködünk azon, amiben húsz esztendővel ezelőtt reménykedtünk – állapította meg a világtörténelem első, egyenes adásban közvetített „forradalmának” emblematikus alakja, Mircea Dinescu költő. A húsz esztendő elsősorban a vidéken élők és az idősebb generációk számára létbizonytalanságot, leszakadást és kirekesztettséget hozott a terror és nyomor idején tapasztalt viszonylagos szociális biztonság helyett. Emlegettek már forradalmat, népfelkelést, államcsínyt és rendszerváltást, keserűen csak rendszer- vagy módszer-változást, mindközönségesen „eseményeket”. /Laczkó Vass Róbert: „Húsz esztendőm hatalom... ” = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

„Hányszor mondtam neki, életem örök társának: Te adod nekem a lélegzetet. S minden írásomban benne van gyönyörű lelke, simogató szeretete. Édes Kincsem, Egyetlenem! A Mindenható csodálatos ajándéka voltál” – ezekkel a szavakkal zárul Méhes György utolsó regénye /Egyetlenem. Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 2009/ A kilencvenedik életéve felé közeledő író imádott feleségének állított emléket Egyetlenem című könyvében, amely életműve egyfajta összegzéseként is értékelhető. Egy hatvanéves házasság idő szépítette, aranyozta boldog pillanatai, és az eljegyzést megelőző izgalmas események sorakoznak az oldalakon. Nagy Elek (későbbi írói nevén Méhes György) két műve, a Kolozsvári milliomosok a századforduló Erdélyéről, illetve erdélyi polgárságáról, a Gina pedig a második világháborút megelőző zűrzavaros erdélyi viszonyokról nyújt képet az olvasónak. /R. -Péter István: Könyvespolc: hatvan évig, mindörökké. = Krónika (Kolozsvár), dec. 22./

Románia az Európai Bizottságtól kér engedélyt a Verespatakon tervezett aranybánya-beruházás elindításához. A beruházás fő problémáját a ciántechnológia alkalmazása jelenti. A parlament szakbizottságaiban meghallgatták az Emil Boc miniszterelnök-jelölt által javasolt kormány tagjait. A verespataki beruházás több miniszter meghallgatásán is felmerült. Adriean Videanu gazdasági miniszterjelölt kijelentette: miniszteri mandátuma alatt megpróbálja újratárgyalni a román állam és az RMGC közötti megállapodást. Borbély László szerint az RMGC projektje csak akkor valósulhat meg, ha teljes mértékben megfelel az európai szabványoknak. Kelemen Hunor kulturális miniszterjelölt leszögezte: nem híve a beruházási projektnek. /Óvatos az RMDSZ a verespataki arany ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./

A kormányprogram nemzeti kisebbségekre vonatkozó kitételei a dokumentum vége felé kaptak helyet, a határon túli románokra vonatkozó passzus előtt. A fejezetcím megfogalmazása – Az etnikumközi kapcsolatok politikája – bizonyos fokú óvatosságra utal. A kormányprogram a kisebbségekre vonatkozó politikai alapelvek között sorolja fel a diszkrimináció leküzdését és a tolerancia bátorítását, a változatos kulturális értékek felszínre hozását és fejlesztését, az etnikumközi párbeszéd szorgalmazását, a szélsőségesség, a sovinizmus és az antiszemitizmus bármely formájának kizárását, a romák helyzetének javítását. Megteremtik a törvényes kereteket az anyanyelv közigazgatásban való használatához. A kormányprogram leszögezi: a kabinet megfelelő (pénzügyi) támogatást nyújt a nemzeti kisebbségeket tanulmányozó intézet, a Kisebbségkutató Intézet számára. A kabinet szavatolja az anyanyelvű rádió- és tévé-műsorokat – ideértve a közszolgálati rádió és tévé adásait is. Külön pont foglalkozik a roma közösség problémáival. /Bogdán Tibor: Kisebbségpolitika az új kormány szemével. A Demokrata-Liberális Párt és az RMDSZ közös kormányprogramjában külön fejezet foglalkozik a nemzeti kisebbségekkel. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./

Az RMDSZ kormányzati részvétele nemcsak az erdélyi magyarság alapvető célkitűzéseinek megvalósítása – többek között a területi és kulturális autonómia megteremtése, az anyanyelvhasználat kereteinek bővítése, az állami magyar egyetem létrehozása – tekintetében jelent újabb erőpróbát. Jelentős kérdés az is: létrejön-e hosszú távú együttműködés, intézményes kapcsolatrendszer az erdélyi magyar közéleti, politikai szervezetek között. Az RMDSZ-nek az elmúlt hónap során tanúsított magatartása alapján a válasz nyilvánvalóan nemleges. Az európai parlamenti választástól eltérően az államfői megmérettetés esetében az RMDSZ már nem tartotta fontosnak az év elején az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum keretében létrejött magyar összefogás folytatását, és egyoldalú döntést hozott az államfőjelölt-állítás, majd a kormányra lépés kapcsán is. Ezután a Tőkés László vezette EMNT-ben sokan szorgalmazzák az RMDSZ-szel kötött megállapodás felrúgását. Az RMDSZ-nek komolyan kell venni az EMEF-et, hiszen a Tőkés-oldalról érkező legitimáció a leendő budapesti Fidesz-kormánnyal történő együttműködést is zökkenőmentessé teheti. /Rostás Szabolcs: Szervezeti sokszínűség. = Krónika (Kolozsvár), dec. 23./

Az 1989-re emlékező, Tőkés László nevéhez fűződő temesvári rendezvénysorozat Aradon ért véget, december 21-én. A néhai Tóth Sándornak (az 1989. december 23-án Aradon lelőtt hódmezővásárhelyi kamionsofőrnek) emléket állító kopjafa megkoszorúzása után a belvárosi református templomban istentiszteletet tartottak, Tőkés László európai parlamenti képviselő hirdette az igét. Ezután beszélgetés következett nemzetstratégiai kérdésekről, illetve a romániai (és általában a kelet-közép-európai) rendszerváltás óta eltelt két évtized megvalósításairól, mulasztásairól. A Remény és valóság – visszatekintés húsz év távlatából címmel szervezett fórumon Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke úgy vélte, hogy nem jól sáfárkodtak a rendszerváltás óta eltelt húsz évvel, és 1989. decemberének „eufórikus, ölelkezős” hangulata mára egymással való szembenállásra mérgesedett, mind a magyar–magyar, mind a magyar–román kapcsolatokban. „Azt elértük a most befejeződött rendezvénysorozattal, hogy Temesvárt visszahelyeztük az európai forradalmak térképére. A Tőkés Lászlónak odaítélt Reagan- és Schuman-díj, a Románia Csillaga-kitüntetés azt mutatja, hogy Amerikától Strasbourgon és Brüsszelen át Bukarestig elismerik Tőkésnek és a temesvári református gyülekezetnek a kommunista diktatúra megdöntésében játszott szerepét” – fejtette ki Toró T. Tőkés László is jelentős előrelépésnek nevezte ezeket a kitüntetéseket, de nem értékelte túl; mint mondta: tovább kell haladni ezen a megkezdett úton. Vincze Gábor magyarországi történész szerint 1989-ben nem rendszer-, hanem modellváltás történ Romániában és Magyarországon is, ezzel a többi meghívott vitázott. A rendszer megváltozott, csak „a nomenklatúra és a nemzetellenes bűnszövetkezett kezébe került” – mondták. Abban egyetértettek, hogy a magyar kormányoknak nem volt, és az RMDSZ-nek sincs nemzetstratégiája. „Rengeteg történelmi lehetőséget elvesztegettünk az elmúlt húsz évben, de még vannak kitörési pontok. Minden jelenlévő, kimondva, vagy kimondatlanul egyetért abban, hogy ha nemzeti kormánya lesz jövőre Magyarországnak, akkor ez biztosíthat olyan hátszelet a határon túl is, hogy javulhatnak a pozícióink” – vont konklúziót a Nyugati Jelen kérésére Borbély Zsolt Attila aradi politológus. Tőkés László szerint azonban mielőtt nemzetstratégiát dolgoznának ki, népességstratégián kellene gondolkozni, mert vészesen fogy, beolvad, vagy elvándorol a magyar. Bírálta az RMDSZ-t, amelyről azt mondta, hogy „kicsúszott alóla a szavazóbázis”, és hogy a csúcsvezetőség érdekei szerint csapódik hol az egyik, hol a másik román hatalmi erőhöz. /Pataky Lehel Zsolt: Hogy sáfárkodtunk az elmúlt húsz évvel? Nemzetstratégia előtt népességstratégia kellene. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./

Az 1989-es forradalomra és az akkori események halálos áldozataira emlékeztek december 22-én a román parlamentben. Az RMDSZ részéről Borbély László szólalt fel. A képviselő elmondta, 20 év telt el a kommunizmus megbuktatása óta, és azokért a forradalmi napokért megérte élni mindenkinek, hiszen azok a decemberi napok biztosítják a demokráciát. Marosvásárhelyen december 21-én lőttek a tüntető tömegbe, hat áldozata volt a forradalomnak, négy magyar és két román nemzetiségű forradalmár. A rákövetkező év márciusában pedig a város történetének legszomorúbb eseményei zajlottak, amikor egymásnak ugrasztották az addig békésen együtt élő román és magyar marosvásárhelyieket. A képviselő megengedhetetlennek tartja, hogy 20 évvel a forradalom után – éppen Marosvásárhelyen – a helyi tanács megszavaz egy olyan határozatot, amelynek értelmében szobrot emelnének Gusa volt tábornoknak, akit perbe fogtak és többrendbeli emberöléssel vádoltak, de meghalt, mielőtt a per befejeződött volna. /A forradalomra emlékezett Borbély László. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 23./

Aradon emlékeztek a forradalom 20. évfordulóján, a 24 egykori forradalmár az Aradon elesett 24 áldozat emlékére egy-egy embert formázó táblán egy-egy jelmondat volt, ilyenek: Hiába haltak meg?; Ne hagyjátok magatokat, harcoljatok tovább!; Uram, őrizz meg minket!; Ellopták a demokráciát, mint ahogy a szavazatokat is!; Anyám, nem volt hiábavaló! Delaman asszony, az aradi forradalomban elesett hősök és sebesültek utódai egyesületének elnöke arról beszélt, hogy a mai napig sem tudták meg az igazságot, azt, hogy „ki lőtt gyermekeinkre”. A program szerint kezdődött volna a koszorúzás, de akkor Valentin Voicila, az aradi forradalom egykori vezéralakja, akit kihagytak a programból, a mikrofonhoz lépett, miközben a forradalmárok csoportjából ilyen megjegyzések hangzottak: „Mit jelent ez a disznóság?!” (mármint hogy a forradalmárokat kihagyták a programból), „Ez a jóérzés teljes hiánya”. Voicila arról beszélt: ha húsz évvel ezelőtt a mostaniak csinálták volna a programot, most nem lehetnének itt. /Jámbor Gyula: Ünneplés és emlékezés. „Most se tudjuk, ki lőtt a gyermekeinkre!” = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./

Az 1989-es forradalomra emlékeztek Szatmárnémetiben. Márványtáblát avattak, koszorúztak, valamint emléklapokat és -plaketteket osztottak ki. Az emléklapot 67 személynek adta át Erdős Miklós, a ‘89-es Forradalmárok Szövetségének szatmári elnöke. Az egyik márványtábla a megyeháza előcsarnokában, a másik az épület külső falán kapott helyet. /Végh Balázs: A ‘89-es forradalomra emlékeztek Szatmárnémetiben. = Krónika (Kolozsvár), dec. 23./

Az óesztendőt a Csárdáskirálynő búcsúztatja Szatmárnémetiben, a helyi filharmóniával közösen. Kálmán Imre nagyoperettjét a Harag György Társulat élére az ősszel kinevezett új művészeti igazgató, Keresztes Attila rendezi. Az előadásban fellép az egész társulat. A szimfonikusok igazgatója, Fátyol Rudolf, természetesnek tartotta, hogy a két művészeti intézmény, amikor a közönség érdekében szükséges, mint most is, együtt dolgozzon. A helyi társulat évtizedek óta nem játszott operettet. /Sike Lajos: A Csárdáskirálynő zárja az évet. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./