Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2010. január 18.
Megloptak
Plagizálás, vagy az Internet rossz vicce
Minden azzal kezdődött, hogy évtizedes kutatómunka után megírtam és megjelentettem a Kriterionnál a Bölcselet az Erdélyi Múzeum-Egyesületben című monográfiámat. Néhány nappal ezelőtt, amikor szörföltem az interneten, értesülnöm kellett arról, hogy ezt a könyvet nem én, hanem névrokonom, Balázs Attila írta. Mivel elég sokan viselik ezt a nevet, a tévedések elkerülése végett tisztázom: az 1955-ben Újvidéken született, majd Magyarországra áttelepült neves íróról, drámaíróról, műfordítóról, szerkesztőről van szó, akiknek számos regénye sikert aratott, aki nem egy irodalmi díjban részesült.
A www.bookline.hu honlap eladásra kínálja Balázs Attila munkáit, könyveinek címlapjai színesben láthatók, a Kinek Észak, kinek Dél, A meztelen folyó a Vágyak gyűjteménye című és a többiek, köztük a Bölcselet az Erdélyi Múzeum Egyesületben. Ennek a borítólapján csak nagyításban volna olvasható az igazi szerző neve, de minek ez, amikor a könyvterjesztő vastag betűkkel kiírja: ezt a kötetet is ő írta. A hirdetés pontos: Bölcselet az Erdélyi-Múzeum Egyesületben – Kriterion Kiadó, 2007 – 242 oldal – Kötés: papír / puha kötés – ISBN: 973260951 X. Csak az auktor neve nem stimmel.
A www.nimezis.hu honlap ugyancsak a szépíró névrokonom művei közé sorolja a könyvemet. E két reklámhirdetés között legfeljebb az árban van némi eltérés: az egyik a mindkettőben megjelölt 2100 Ft-hoz viszonyítva 15 %-os engedménnyel 1785 Ft-ért, a másik 16 %-os engedménnyel 1760 Ft-ér kínálja a regényíró könyvét. Az Animare Webáruház sem maradhatott le, a webshop.animare.hu honlapon terjeszti a szép írónak tulajdonított munkát. A kiadón, az oldalszámon s a többi adaton túl némi többletinformációval is szolgál: „Aranykártya: 20 pont” (Nem tudom, ez sok-e vagy kevés?) S hogy azért a román olvasóközönség se maradjon le, a www.bookline.hu egy másik weblapján lejben is hirdeti Balázs Attila eszmetörténeti munkáját, mégpedig 32.9 RON-ban, persze 15%os engedménnyel 28.0 RON.
Tévedés ne essék. A neves írót, drámaírót, publicistát, műfordítót, a Sinkó-, Fórum Regény-, Madách-, az 1999 Évkönyv-díjas s annyi más elismerést kapott literátort a világért sem akarom plagizálással vádolni. Végül is nem a saját honlapján jelentek meg ezek az adatok. Az értelmező szótárak szerint plagizál az, aki más szellemi tulajdonát saját nevén adja elő. Ezúttal nem a „saját nevén”-ről van szó, de – még ha ezt a könyvterjesztők követik is el – arról igen, hogy valakinek a szellemi tulajdonát az önkényes névváltoztatással (formálisan) ellopták.
Az persze számomra rejtély, hogy Attila névrokonom eddig miért nem tiltakozott e neki tulajdonított kakukktojás-könyv besorolása ellen. Azt nem várom el a könyvterjesztőktől, hogy feltűnjék nekik: vajon itt minden rendben van-e, az újvidéki születésű, tőről metszett szépíró egyszer csak egy kolozsvári szakfolyóirat filozófiai munkásságáról közöl eszmetörténeti monográfiát? Ám neki, a közös családnevünk viselőjének, aki ugyancsak áldozat, mint én, ez feltűnhetett volna. Igaz, vannak olyannyira szerény emberek, akik nem követik nyomon saját könyveiknek a terjesztését.
Nagyon hálás vagyok a Kriterion kiadónak, s mindenek előtt az igazgatójának, H. Szabó Gyulának az odaadó fáradozásáért, minek nyomán e könyvem megjelenhetett. Megpályázta a kiadását és elnyerte, alaposan véleményeztette a kéziratot, gondosan megszerkesztették, példásan kinyomtatták, megszervezték a könyvbemutatómat, amelynek sajtóvisszhangja volt, lelkiismeretesen reklámozták a munkát. Ezért olvastam csodálkozva a kiadó honlapját (www.kriterion.ro), amelyen miután az igazgató bemutatja a szerkesztőség munkáját, közlik a náluk megjelent könyvek címét és szerzőjét. Ott van közöttük a Bölcselet az Erdélyi Múzeum-Egyesületben című is – ám szerzőjének Balázs Attilát tüntetik fel. Aligha hiszem, hogy valaki a kiadó berkeiből állította volna össze ezt a listát. Másra kell gondolni: a világhálón terjesztett hamis információt egy be nem avatott személy egyszerűen beemelte ebbe a lajstromba. Ez pedig az Internet rossz vicce. Sajnos, ha ebbe a világméretű információs rendszerbe bekerül egy hibás adat, ez – akár a lavinát okozó hógolyó – elindul a maga útján. Most aztán ember legyen a talpán, aki kikutatja: ugyan bizony ki indította el ezt a hógörgeteget.
Igen ám, de az Internet rossz tréfája vastagodik, egyre otrombább lesz. „Balázs Attila kötete” kezd hiteles, tudományos információs forrássá válni. Olvasom Tasi István honlapján (tasi.istván@pamho.net) a tudósszerző provokatív című szaktanulmányát: „Állatok vagyunk-e, vagy Isten fiai” A darwinizmus fogadtatása Magyarországon a kiegyezés időszakában, korabeli értelmiségi portrék és publikációk alapján. Beható szakmai elemzés ez, széleskörű tudományos apparátussal, a forrásanyag igényes megjelölésével. Ebben felfedeztem, hogy a tanulmányíró az én könyvemre is hivatkozik. Parafrazálja egyik megállapításomat, miszerint Brassai Sámuel bírálta azokat, akik a természettudományokból anyagelvű mondanivalót próbáltak kihámozni. A szaktudós a 27. jegyzetben gondosan meg is jelöli, honnan vette ezt az információt: Balázs Attila: Bölcselet az Erdélyi Múzeum-Egyesületben című könyvéből. S ez nem egyszerű elírás. Ezt bizonyítja az, hogy – miként a tudományos szakdolgozatoktól elvárható – Tasi István a közleménye végén közli a forrásmunkáinak a listáját, köztük ismét csak a névrokonomat megjelölve szerzőnek. Jó, jó, rendben van, az internetre sok mindent rá lehet kenni – ő a hibás! – , de azért bennem ott motoszkál valami: aki ezt az igényes tanulmányt megírta, gondolom nem csak a világhálón megjelent téves adatokból inspirálódott, kezébe vette a könyvemet, hiszen parafrazált belőle. Nem furcsa, hogy csak a családnevemig jutott, hagyta magát félrevezetni a Google kártékony tréfájától.
Na de azért ne csak szidalmazzuk a világhálót, van benne sok dicsérendő: a hibáit, csínytevéseit könnyű helyrehozni. Néhány kattintással törölni, helyesbíteni lehet mindent. De a tény mégiscsak tény marad: ha nem is szándékosan, de plagizálás történt. Nem kívánok elégtételt, csupán azt a néhány helyesbítő billentyű lenyomást várom el. A könyvterjesztőknek pedig köszönet azért, hogy olyan lendületesen reklámozzák a könyvemet Ft-ben meg RON-ban, tegyék csak továbbra is ezt – persze az igazi szerző nevével.
BALÁZS SÁNDOR. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)
Plagizálás, vagy az Internet rossz vicce
Minden azzal kezdődött, hogy évtizedes kutatómunka után megírtam és megjelentettem a Kriterionnál a Bölcselet az Erdélyi Múzeum-Egyesületben című monográfiámat. Néhány nappal ezelőtt, amikor szörföltem az interneten, értesülnöm kellett arról, hogy ezt a könyvet nem én, hanem névrokonom, Balázs Attila írta. Mivel elég sokan viselik ezt a nevet, a tévedések elkerülése végett tisztázom: az 1955-ben Újvidéken született, majd Magyarországra áttelepült neves íróról, drámaíróról, műfordítóról, szerkesztőről van szó, akiknek számos regénye sikert aratott, aki nem egy irodalmi díjban részesült.
A www.bookline.hu honlap eladásra kínálja Balázs Attila munkáit, könyveinek címlapjai színesben láthatók, a Kinek Észak, kinek Dél, A meztelen folyó a Vágyak gyűjteménye című és a többiek, köztük a Bölcselet az Erdélyi Múzeum Egyesületben. Ennek a borítólapján csak nagyításban volna olvasható az igazi szerző neve, de minek ez, amikor a könyvterjesztő vastag betűkkel kiírja: ezt a kötetet is ő írta. A hirdetés pontos: Bölcselet az Erdélyi-Múzeum Egyesületben – Kriterion Kiadó, 2007 – 242 oldal – Kötés: papír / puha kötés – ISBN: 973260951 X. Csak az auktor neve nem stimmel.
A www.nimezis.hu honlap ugyancsak a szépíró névrokonom művei közé sorolja a könyvemet. E két reklámhirdetés között legfeljebb az árban van némi eltérés: az egyik a mindkettőben megjelölt 2100 Ft-hoz viszonyítva 15 %-os engedménnyel 1785 Ft-ért, a másik 16 %-os engedménnyel 1760 Ft-ér kínálja a regényíró könyvét. Az Animare Webáruház sem maradhatott le, a webshop.animare.hu honlapon terjeszti a szép írónak tulajdonított munkát. A kiadón, az oldalszámon s a többi adaton túl némi többletinformációval is szolgál: „Aranykártya: 20 pont” (Nem tudom, ez sok-e vagy kevés?) S hogy azért a román olvasóközönség se maradjon le, a www.bookline.hu egy másik weblapján lejben is hirdeti Balázs Attila eszmetörténeti munkáját, mégpedig 32.9 RON-ban, persze 15%os engedménnyel 28.0 RON.
Tévedés ne essék. A neves írót, drámaírót, publicistát, műfordítót, a Sinkó-, Fórum Regény-, Madách-, az 1999 Évkönyv-díjas s annyi más elismerést kapott literátort a világért sem akarom plagizálással vádolni. Végül is nem a saját honlapján jelentek meg ezek az adatok. Az értelmező szótárak szerint plagizál az, aki más szellemi tulajdonát saját nevén adja elő. Ezúttal nem a „saját nevén”-ről van szó, de – még ha ezt a könyvterjesztők követik is el – arról igen, hogy valakinek a szellemi tulajdonát az önkényes névváltoztatással (formálisan) ellopták.
Az persze számomra rejtély, hogy Attila névrokonom eddig miért nem tiltakozott e neki tulajdonított kakukktojás-könyv besorolása ellen. Azt nem várom el a könyvterjesztőktől, hogy feltűnjék nekik: vajon itt minden rendben van-e, az újvidéki születésű, tőről metszett szépíró egyszer csak egy kolozsvári szakfolyóirat filozófiai munkásságáról közöl eszmetörténeti monográfiát? Ám neki, a közös családnevünk viselőjének, aki ugyancsak áldozat, mint én, ez feltűnhetett volna. Igaz, vannak olyannyira szerény emberek, akik nem követik nyomon saját könyveiknek a terjesztését.
Nagyon hálás vagyok a Kriterion kiadónak, s mindenek előtt az igazgatójának, H. Szabó Gyulának az odaadó fáradozásáért, minek nyomán e könyvem megjelenhetett. Megpályázta a kiadását és elnyerte, alaposan véleményeztette a kéziratot, gondosan megszerkesztették, példásan kinyomtatták, megszervezték a könyvbemutatómat, amelynek sajtóvisszhangja volt, lelkiismeretesen reklámozták a munkát. Ezért olvastam csodálkozva a kiadó honlapját (www.kriterion.ro), amelyen miután az igazgató bemutatja a szerkesztőség munkáját, közlik a náluk megjelent könyvek címét és szerzőjét. Ott van közöttük a Bölcselet az Erdélyi Múzeum-Egyesületben című is – ám szerzőjének Balázs Attilát tüntetik fel. Aligha hiszem, hogy valaki a kiadó berkeiből állította volna össze ezt a listát. Másra kell gondolni: a világhálón terjesztett hamis információt egy be nem avatott személy egyszerűen beemelte ebbe a lajstromba. Ez pedig az Internet rossz vicce. Sajnos, ha ebbe a világméretű információs rendszerbe bekerül egy hibás adat, ez – akár a lavinát okozó hógolyó – elindul a maga útján. Most aztán ember legyen a talpán, aki kikutatja: ugyan bizony ki indította el ezt a hógörgeteget.
Igen ám, de az Internet rossz tréfája vastagodik, egyre otrombább lesz. „Balázs Attila kötete” kezd hiteles, tudományos információs forrássá válni. Olvasom Tasi István honlapján (tasi.istván@pamho.net) a tudósszerző provokatív című szaktanulmányát: „Állatok vagyunk-e, vagy Isten fiai” A darwinizmus fogadtatása Magyarországon a kiegyezés időszakában, korabeli értelmiségi portrék és publikációk alapján. Beható szakmai elemzés ez, széleskörű tudományos apparátussal, a forrásanyag igényes megjelölésével. Ebben felfedeztem, hogy a tanulmányíró az én könyvemre is hivatkozik. Parafrazálja egyik megállapításomat, miszerint Brassai Sámuel bírálta azokat, akik a természettudományokból anyagelvű mondanivalót próbáltak kihámozni. A szaktudós a 27. jegyzetben gondosan meg is jelöli, honnan vette ezt az információt: Balázs Attila: Bölcselet az Erdélyi Múzeum-Egyesületben című könyvéből. S ez nem egyszerű elírás. Ezt bizonyítja az, hogy – miként a tudományos szakdolgozatoktól elvárható – Tasi István a közleménye végén közli a forrásmunkáinak a listáját, köztük ismét csak a névrokonomat megjelölve szerzőnek. Jó, jó, rendben van, az internetre sok mindent rá lehet kenni – ő a hibás! – , de azért bennem ott motoszkál valami: aki ezt az igényes tanulmányt megírta, gondolom nem csak a világhálón megjelent téves adatokból inspirálódott, kezébe vette a könyvemet, hiszen parafrazált belőle. Nem furcsa, hogy csak a családnevemig jutott, hagyta magát félrevezetni a Google kártékony tréfájától.
Na de azért ne csak szidalmazzuk a világhálót, van benne sok dicsérendő: a hibáit, csínytevéseit könnyű helyrehozni. Néhány kattintással törölni, helyesbíteni lehet mindent. De a tény mégiscsak tény marad: ha nem is szándékosan, de plagizálás történt. Nem kívánok elégtételt, csupán azt a néhány helyesbítő billentyű lenyomást várom el. A könyvterjesztőknek pedig köszönet azért, hogy olyan lendületesen reklámozzák a könyvemet Ft-ben meg RON-ban, tegyék csak továbbra is ezt – persze az igazi szerző nevével.
BALÁZS SÁNDOR. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)
2010. január 18.
Markó: Az RMDSZ az elmúlt két évtizedben nem adta fel önállóságát
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) stabilitásának az volt a feltétele az elmúlt két évtizedben, hogy önálló maradt, soha nem tette mástól függővé a jövőjét, nem kötötte másokhoz a szekerét - fejtette ki szombaton Kolozsváron Markó Béla, szervezet megalakulásának huszadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Az RMDSZ elnöke az elmúlt húsz esztendőt felölelő visszatekintésében leszögezte: Romániában a magyarok nélkül sem diktatúrát lerombolni, sem demokráciát felépíteni nem lehet.
Magyar és román pártok képviselői is köszöntötték az RMDSZ-t
Markó az állami magyar opera épületében az egykori alapítók, az erdélyi magyar civil szervezetek és történelmi magyar egyházak vezetői, a romániai és külföldi meghívottak előtt tartott beszédében felidézte: a diktatúra utolsó éveiben felgyorsult Romániában a bomlás, eltűnt a magyar nyelv a közéletből, már a legeldugottabb székely településen sem lehetett magyar emléktáblát látni. Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Csíkszereda, Nagyvárad és a többi erdélyi város nevét már a magyar újságokban sem lehetett leírni magyarul, nem volt egyetlen önálló magyar középiskola sem.
A nyolcvanas években egyre több magyar hagyta el Romániát, úgy látszott, hogy egyszínűvé válik az ország, és teljes diadalt arat a kommunista nemzetállam - mondta. Utóbb azonban bebizonyosodott, hogy Romániában mégis meg lehet maradni magyarnak. Bukarestben és Erdély különböző városaiban 1989 decemberében napok alatt jött létre az RMDSZ, napok alatt több százezren iratkoztak be a szervezetbe - emlékezett vissza Markó, aki szerint a magyar közösség akkor felismerte: szövetséget kell alkotni, el kell kerülni a pártosodást, azonnal és egységesen kell elkezdeni a politikai küzdelmet.
A szónok utalt a romániai magyarságon belüli vitákra, véleménykülönbségekre is. Tőkés László temesvári szerepvállalása azonban már akkor bebizonyította - fűzte hozzá -, hogy Romániában a magyarok nélkül sem diktatúrát lerombolni, sem demokráciát felépíteni nem lehet. Szólt az RMDSZ első elnökének, Domokos Gézának, és Sütő Andrásnak az érdemeiről is.
Markó szerint az RMDSZ nélkül továbbra sem lehet jelentős változást véghezvinni Romániában. Az elmúlt húsz esztendő mérlegét megvonva megállapította: az RMDSZ olyan politikai erővé nőtte ki magát, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni sem Romániában, sem Magyarországon, sem a Kárpát-medencében vagy Európában. "Ott vagyunk az önkormányzatokban, ott vagyunk a román parlamentben, de megfelelő súllyal jelen vagyunk Magyarországon is, teljes jogú tagjai vagyunk az európai néppártnak" - magyarázta az erdélyi politikai szervezet vezetője. "Az RMDSZ a román politikai élet legállandóbb és legstabilabb politikai szervezete, mi sem nevet sem programot nem változtattunk és ez mindössze rólunk mondható el" - folytatta. A szervezet stabilitásának az volt a feltétele az elmúlt két évtizedben, hogy önálló maradt, soha nem tette mástól függővé a jövőjét, nem kötötte másokhoz a szekerét - mondta, hangsúlyozva: "Léptünk koalícióra többször, egyezségeinket betartottuk, és ezután is be fogjuk tartani, de mi csak egyvalakihez vagyunk hozzáláncolva: saját közösségünkhöz".
Az elnök véleménye szerint ma a romániai magyar közösség sok olyan jogot tudhat magának, amelyektől 1989 decembere előtt megfosztották és amelyektől azután is, például Marosvásárhely 1990 véres márciusa után távol akartak tartani. Az alkotmány garantálja oktatási és nyelvhasználati jogainkat. Ismét vannak hivatalos magyar nyelvű településnevek. "Kötelező módon használni kell a magyar nyelvet írásban és szóban az önkormányzatokban, a különböző hivatalokban" - hívta fel a figyelmet. Megemlítette a számos önálló magyar középiskolát, a kiterjedt magyar nyelvű egyetemi oktatás és magyar nyelvű magánegyetemet. Hozzátette: mindezek mellett sok államosított ingatlant is sikerült visszaszerezni.
Markó azonban a hiányosságokra is kitért. "Mennyi minden nincsen még: az az önálló állami magyar egyetemtől a különféle autonómiákig" - figyelmeztetett. Mint elmondta sok joguk papíron létezik ugyan, azonban a gyakorlatban mindössze részlegesen alkalmazzák. "Messze vagyunk attól amit 1989 decemberében néhány év alatt reméltünk megvalósítani és íme, két évtized sem volt elegendő rá" - tette hozzá.
Emil Boc román miniszterelnök üzenetét az RMDSZ-szel kormánykoalíciót alkotó Demokrata Liberális Párt (PD-L) alelnöke, Ioan Olteanu olvasta fel. A kormányfő hangsúlyozta: az RMDSZ az elmúlt évek során az egyik legjobb partner volt, kiegyensúlyozott politikát folytatott, és jelentős szerepet játszott a romániai társadalom demokratizálásában.
Bajnai Gordon miniszterelnök üdvözletét Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára tolmácsolta a jelenlévőknek. Megállapította: az RMDSZ nélkül nehezen beszélhetnénk ma magyar nyelvű intézményekről, magyar oktatásról, a magyar román együttélés új korszakáról, közös kormányülésekről. Gémesi szerint az RMDSZ megkerülhetetlen szereplője a magyar-román viszonynak, példát mutatott a Kárpát-medence egész magyarsága számára.
Az RMDSZ kompromisszum-készségére Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke is felhívta a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy az MSZP és az RMDSZ egyaránt nehéz időkben vállalt kormányzati felelősséget, amikor ez a tevékenység nem népszerűséget hozott, hanem hatalmas felelősségét rótt rájuk.
Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke a Fidesz és a KDNP nevében kifejezte reményét, hogy az RMDSZ-nek lesz ereje a jövőben is párbeszédet folytatni a román többségi társadalommal, felvállalni a nemzeti egység ügyét az európai normák betartásával. Csak egy erős anyaország képes arra, hogy a határon túli nemzetrészeket támogassa, a nemzeti egységet megvalósítsa - hangsúlyozta Harrach Péter.
Csapody Miklós az MDF nevében elmondta: az RMDSZ olykor a románokkal viaskodva vagy együttműködve, hol ellenzékben, hol kormányon mindig a pragmatikus nemzeti érdekképviselet szellemében cselekszik. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) stabilitásának az volt a feltétele az elmúlt két évtizedben, hogy önálló maradt, soha nem tette mástól függővé a jövőjét, nem kötötte másokhoz a szekerét - fejtette ki szombaton Kolozsváron Markó Béla, szervezet megalakulásának huszadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Az RMDSZ elnöke az elmúlt húsz esztendőt felölelő visszatekintésében leszögezte: Romániában a magyarok nélkül sem diktatúrát lerombolni, sem demokráciát felépíteni nem lehet.
Magyar és román pártok képviselői is köszöntötték az RMDSZ-t
Markó az állami magyar opera épületében az egykori alapítók, az erdélyi magyar civil szervezetek és történelmi magyar egyházak vezetői, a romániai és külföldi meghívottak előtt tartott beszédében felidézte: a diktatúra utolsó éveiben felgyorsult Romániában a bomlás, eltűnt a magyar nyelv a közéletből, már a legeldugottabb székely településen sem lehetett magyar emléktáblát látni. Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Csíkszereda, Nagyvárad és a többi erdélyi város nevét már a magyar újságokban sem lehetett leírni magyarul, nem volt egyetlen önálló magyar középiskola sem.
A nyolcvanas években egyre több magyar hagyta el Romániát, úgy látszott, hogy egyszínűvé válik az ország, és teljes diadalt arat a kommunista nemzetállam - mondta. Utóbb azonban bebizonyosodott, hogy Romániában mégis meg lehet maradni magyarnak. Bukarestben és Erdély különböző városaiban 1989 decemberében napok alatt jött létre az RMDSZ, napok alatt több százezren iratkoztak be a szervezetbe - emlékezett vissza Markó, aki szerint a magyar közösség akkor felismerte: szövetséget kell alkotni, el kell kerülni a pártosodást, azonnal és egységesen kell elkezdeni a politikai küzdelmet.
A szónok utalt a romániai magyarságon belüli vitákra, véleménykülönbségekre is. Tőkés László temesvári szerepvállalása azonban már akkor bebizonyította - fűzte hozzá -, hogy Romániában a magyarok nélkül sem diktatúrát lerombolni, sem demokráciát felépíteni nem lehet. Szólt az RMDSZ első elnökének, Domokos Gézának, és Sütő Andrásnak az érdemeiről is.
Markó szerint az RMDSZ nélkül továbbra sem lehet jelentős változást véghezvinni Romániában. Az elmúlt húsz esztendő mérlegét megvonva megállapította: az RMDSZ olyan politikai erővé nőtte ki magát, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni sem Romániában, sem Magyarországon, sem a Kárpát-medencében vagy Európában. "Ott vagyunk az önkormányzatokban, ott vagyunk a román parlamentben, de megfelelő súllyal jelen vagyunk Magyarországon is, teljes jogú tagjai vagyunk az európai néppártnak" - magyarázta az erdélyi politikai szervezet vezetője. "Az RMDSZ a román politikai élet legállandóbb és legstabilabb politikai szervezete, mi sem nevet sem programot nem változtattunk és ez mindössze rólunk mondható el" - folytatta. A szervezet stabilitásának az volt a feltétele az elmúlt két évtizedben, hogy önálló maradt, soha nem tette mástól függővé a jövőjét, nem kötötte másokhoz a szekerét - mondta, hangsúlyozva: "Léptünk koalícióra többször, egyezségeinket betartottuk, és ezután is be fogjuk tartani, de mi csak egyvalakihez vagyunk hozzáláncolva: saját közösségünkhöz".
Az elnök véleménye szerint ma a romániai magyar közösség sok olyan jogot tudhat magának, amelyektől 1989 decembere előtt megfosztották és amelyektől azután is, például Marosvásárhely 1990 véres márciusa után távol akartak tartani. Az alkotmány garantálja oktatási és nyelvhasználati jogainkat. Ismét vannak hivatalos magyar nyelvű településnevek. "Kötelező módon használni kell a magyar nyelvet írásban és szóban az önkormányzatokban, a különböző hivatalokban" - hívta fel a figyelmet. Megemlítette a számos önálló magyar középiskolát, a kiterjedt magyar nyelvű egyetemi oktatás és magyar nyelvű magánegyetemet. Hozzátette: mindezek mellett sok államosított ingatlant is sikerült visszaszerezni.
Markó azonban a hiányosságokra is kitért. "Mennyi minden nincsen még: az az önálló állami magyar egyetemtől a különféle autonómiákig" - figyelmeztetett. Mint elmondta sok joguk papíron létezik ugyan, azonban a gyakorlatban mindössze részlegesen alkalmazzák. "Messze vagyunk attól amit 1989 decemberében néhány év alatt reméltünk megvalósítani és íme, két évtized sem volt elegendő rá" - tette hozzá.
Emil Boc román miniszterelnök üzenetét az RMDSZ-szel kormánykoalíciót alkotó Demokrata Liberális Párt (PD-L) alelnöke, Ioan Olteanu olvasta fel. A kormányfő hangsúlyozta: az RMDSZ az elmúlt évek során az egyik legjobb partner volt, kiegyensúlyozott politikát folytatott, és jelentős szerepet játszott a romániai társadalom demokratizálásában.
Bajnai Gordon miniszterelnök üdvözletét Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára tolmácsolta a jelenlévőknek. Megállapította: az RMDSZ nélkül nehezen beszélhetnénk ma magyar nyelvű intézményekről, magyar oktatásról, a magyar román együttélés új korszakáról, közös kormányülésekről. Gémesi szerint az RMDSZ megkerülhetetlen szereplője a magyar-román viszonynak, példát mutatott a Kárpát-medence egész magyarsága számára.
Az RMDSZ kompromisszum-készségére Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke is felhívta a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy az MSZP és az RMDSZ egyaránt nehéz időkben vállalt kormányzati felelősséget, amikor ez a tevékenység nem népszerűséget hozott, hanem hatalmas felelősségét rótt rájuk.
Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke a Fidesz és a KDNP nevében kifejezte reményét, hogy az RMDSZ-nek lesz ereje a jövőben is párbeszédet folytatni a román többségi társadalommal, felvállalni a nemzeti egység ügyét az európai normák betartásával. Csak egy erős anyaország képes arra, hogy a határon túli nemzetrészeket támogassa, a nemzeti egységet megvalósítsa - hangsúlyozta Harrach Péter.
Csapody Miklós az MDF nevében elmondta: az RMDSZ olykor a románokkal viaskodva vagy együttműködve, hol ellenzékben, hol kormányon mindig a pragmatikus nemzeti érdekképviselet szellemében cselekszik. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. január 18.
Etnikai tisztogatást kiált az EMI
A város utcáinak régi magyar elnevezését tartalmazó és elemző kötetet mutattak be Nagyváradon. A szerző, Nagy József Barna azoknak az utcaneveknek a használatát ajánlja minden ott élő magyarnak, amelyek amúgy is közszájon forognak.
Bestseller született? Nagy József Barna (jobbra) utcanévtára már a bemutatón óriási sikernek örvendett
A nagyváradi utcák régi magyar elnevezéseit tartalmazó és elemző kötetet mutattak be péntek délután a Pece-parti városban. A Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ múzeumtermében alig lehetett ülőhelyhez jutni Nagy József Barna könyvének bemutatóján.
A Várad lelke – nagyváradi magyar utcanevek címet viseli a hiánypótlónak is könnyedén nevezhető kötet. A könyvbemutató egyik szervezője, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) városi szervezetének elnökségi tagja, Csomortányi István azt mondta, a könyvnek eszköznek kell lennie abban a harcban, amelyet az erdélyi magyarság Trianon óta folytat. „Erdélyben mai napig etnikai tisztogatás folyik” – jelentette ki Csomortányi, bár hozzátette: ez nem fizikai erőszakban, hanem az ellehetetlenítésben nyilvánul meg.
„Elhitetik velünk, hogy vagy többségiként kell boldogulnunk, vagy nem marad más választásunk, mint a kivándorlás” – fogalmazott. A váradi EMI megalakulása, 2005 óta több ízben is követelte már a mindenkori városi hatóságtól az utcák magyar elnevezéseinek visszaállítását, vagy ha egyebet nem is, hát csak azt, hogy román utcanévtáblára kerüljön fel a köztér magyar megnevezése is – utca, tér vagy park. Utóbbira 2006 júliusában városi tanácsi határozat is született, ám azt gyakorlatba sosem ültették.
Az EMI ekkor már javában dolgozott egy, az 1941–42-ben használt magyar utcaneveket tartalmazó Várad-térképen, ez 2007-re el is készült, s a most bemutatott kötetben is megtalálható. Csomortányi arra az esetre is emlékeztette a hallgatóságot, amikor 2008 elején ismeretlenek felfestették a belváros házfalaira a magyar utcaneveket, a helyhatóság pedig rövid időn belül lemázolta őket, ám a mindenhol jelen lévő graffitiket a helyükön hagyta.
A szerző, Nagy József Barna, azoknak az utcaneveknek a használatát ajánlja minden váradi magyarnak, amelyek amúgy is közszájon forognak, s hiába nevezték át az évtizedek alatt más, akár magyar, akár román névre, megmaradtak a köztudatban. Ilyen például a mai Vasile Alecsandri, legtöbbek által Zöldfaként ismert utca, vagy a Széles utca, amely egyéb magyar nevet is hordott már. A mai Roman Ciorogariu, közismert nevén Úri utcát is Hitlerre nevezték át a két háború közötti rövid „magyar világban” – derül ki a könyvből, ám ezt a nevet senki nem tartotta észben.
Nagy József Barna a város szeretetének és a jó értelemben vett lokálpatriotizmusnak a fontosságára hívta fel a figyelmet, s ezt Tőkés László, a társszervező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is megerősítette. Tőkés új feladatként jelölte meg a város iskolaneveinek magyarosítását is, mondván: van olyan magyar többségű általános iskolánk Váradon, amely román nevet visel, s a két egyházi középiskola mellett egyedül a színmagyar Ady Endre Gimnáziumnak van magyar elnevezése. Tőkés ezután néhány díszoklevelet adott át azoknak, akik az EMI kezdeményezésére elkészített, magyar utcanevet hordozó házszámtáblát tették ki és tartották meg bejárati ajtajuk fölött.
Nagy Orsolya. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
A város utcáinak régi magyar elnevezését tartalmazó és elemző kötetet mutattak be Nagyváradon. A szerző, Nagy József Barna azoknak az utcaneveknek a használatát ajánlja minden ott élő magyarnak, amelyek amúgy is közszájon forognak.
Bestseller született? Nagy József Barna (jobbra) utcanévtára már a bemutatón óriási sikernek örvendett
A nagyváradi utcák régi magyar elnevezéseit tartalmazó és elemző kötetet mutattak be péntek délután a Pece-parti városban. A Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ múzeumtermében alig lehetett ülőhelyhez jutni Nagy József Barna könyvének bemutatóján.
A Várad lelke – nagyváradi magyar utcanevek címet viseli a hiánypótlónak is könnyedén nevezhető kötet. A könyvbemutató egyik szervezője, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) városi szervezetének elnökségi tagja, Csomortányi István azt mondta, a könyvnek eszköznek kell lennie abban a harcban, amelyet az erdélyi magyarság Trianon óta folytat. „Erdélyben mai napig etnikai tisztogatás folyik” – jelentette ki Csomortányi, bár hozzátette: ez nem fizikai erőszakban, hanem az ellehetetlenítésben nyilvánul meg.
„Elhitetik velünk, hogy vagy többségiként kell boldogulnunk, vagy nem marad más választásunk, mint a kivándorlás” – fogalmazott. A váradi EMI megalakulása, 2005 óta több ízben is követelte már a mindenkori városi hatóságtól az utcák magyar elnevezéseinek visszaállítását, vagy ha egyebet nem is, hát csak azt, hogy román utcanévtáblára kerüljön fel a köztér magyar megnevezése is – utca, tér vagy park. Utóbbira 2006 júliusában városi tanácsi határozat is született, ám azt gyakorlatba sosem ültették.
Az EMI ekkor már javában dolgozott egy, az 1941–42-ben használt magyar utcaneveket tartalmazó Várad-térképen, ez 2007-re el is készült, s a most bemutatott kötetben is megtalálható. Csomortányi arra az esetre is emlékeztette a hallgatóságot, amikor 2008 elején ismeretlenek felfestették a belváros házfalaira a magyar utcaneveket, a helyhatóság pedig rövid időn belül lemázolta őket, ám a mindenhol jelen lévő graffitiket a helyükön hagyta.
A szerző, Nagy József Barna, azoknak az utcaneveknek a használatát ajánlja minden váradi magyarnak, amelyek amúgy is közszájon forognak, s hiába nevezték át az évtizedek alatt más, akár magyar, akár román névre, megmaradtak a köztudatban. Ilyen például a mai Vasile Alecsandri, legtöbbek által Zöldfaként ismert utca, vagy a Széles utca, amely egyéb magyar nevet is hordott már. A mai Roman Ciorogariu, közismert nevén Úri utcát is Hitlerre nevezték át a két háború közötti rövid „magyar világban” – derül ki a könyvből, ám ezt a nevet senki nem tartotta észben.
Nagy József Barna a város szeretetének és a jó értelemben vett lokálpatriotizmusnak a fontosságára hívta fel a figyelmet, s ezt Tőkés László, a társszervező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is megerősítette. Tőkés új feladatként jelölte meg a város iskolaneveinek magyarosítását is, mondván: van olyan magyar többségű általános iskolánk Váradon, amely román nevet visel, s a két egyházi középiskola mellett egyedül a színmagyar Ady Endre Gimnáziumnak van magyar elnevezése. Tőkés ezután néhány díszoklevelet adott át azoknak, akik az EMI kezdeményezésére elkészített, magyar utcanevet hordozó házszámtáblát tették ki és tartották meg bejárati ajtajuk fölött.
Nagy Orsolya. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. január 18.
Három erdélyi költő mutatkozott be Budapesten
Három erdélyi költő gyűjteményes kötetét mutatták be csütörtökön Budapesten, a Magyar Írószövetség székházában. Király Zoltán Férfifiók, Lövétei Lázár László Árkádia-féle és László Noémi Papírhajó című kötete kapcsán felmerült a találkozón a magyar nyelvű irodalom és az irodalmi élet mostanában talán legvitatottabb kérdése, a határok problémája.
„Ismét arra keresünk választ, hogy vajon egyetlen, magyar nyelven írt irodalommal kell-e számolnunk, amelybe minden, a világ bármely pontján, bármilyen körülmények között magyarul alkotott, irodalminak ítélt szöveget besorolhatunk, vagy sokkal inkább azt kell mondanunk, hogy az irodalom nem csupán a született műről, nem csupán a nyelvről, nem csupán a befogadóról szól, hanem intézményekről, folyóiratokról, ösztöndíjakról, műhelyekről és táborokról, tagságról és támogatásról, körülményekről és túlélésről. Ilyen értelemben viszont elkerülhetetlen a határon túli irodalomról való gondolkodás” – összegezte a Krónikának a találkozón elhangzottakat László Noémi költő. Hozzátette: az, hogy ilyen eseményre egyáltalán sor kerül, bizonyítja, hogy bármilyen fogalmak szerint gondolkodunk is, az erdélyi magyar irodalom megkerülhetetlen.
Kiss Judit. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
Három erdélyi költő gyűjteményes kötetét mutatták be csütörtökön Budapesten, a Magyar Írószövetség székházában. Király Zoltán Férfifiók, Lövétei Lázár László Árkádia-féle és László Noémi Papírhajó című kötete kapcsán felmerült a találkozón a magyar nyelvű irodalom és az irodalmi élet mostanában talán legvitatottabb kérdése, a határok problémája.
„Ismét arra keresünk választ, hogy vajon egyetlen, magyar nyelven írt irodalommal kell-e számolnunk, amelybe minden, a világ bármely pontján, bármilyen körülmények között magyarul alkotott, irodalminak ítélt szöveget besorolhatunk, vagy sokkal inkább azt kell mondanunk, hogy az irodalom nem csupán a született műről, nem csupán a nyelvről, nem csupán a befogadóról szól, hanem intézményekről, folyóiratokról, ösztöndíjakról, műhelyekről és táborokról, tagságról és támogatásról, körülményekről és túlélésről. Ilyen értelemben viszont elkerülhetetlen a határon túli irodalomról való gondolkodás” – összegezte a Krónikának a találkozón elhangzottakat László Noémi költő. Hozzátette: az, hogy ilyen eseményre egyáltalán sor kerül, bizonyítja, hogy bármilyen fogalmak szerint gondolkodunk is, az erdélyi magyar irodalom megkerülhetetlen.
Kiss Judit. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. január 18.
A magyar kultúrát ünneplik Erdélyben
Egyhetes rendezvénysorozattal emlékeznek meg az erdélyi és partiumi magyarok a héten a Magyar Kultúra Napjáról, amelyet 1989 óta ünnepel meg a magyarság január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát.
Már ma megkezdődik a magyar kultúra napját körülvevő rendezvénysorozat Nagyváradon. A Lorántffy Zsuzsanna Református Központban (LEK) Biró Rozália alpolgármester, illetve Muraközi István, Berettyóújfalu alpolgármestere mond köszöntőt – a Hajdú-Bihar megyei város ugyanis az ünnepségek társszervezője, immár tizedik éve, majd S. Németh Katalin Vigyázó kövek című könyvét mutatják be ugyanott.
Másnap a Partiumi Keresztény Egyetemen a nagyszalontai fotóklub tagjainak munkáiból nyílik kiállítás, csütörtökön pedig a Bihar megyei és nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ) elnöke, Fleisz János, illetve Pomogáts Béla irodalomtörténész tart előadást. Pénteken Aczél Endre Amit megírhatok című kötetét mutatják be a városháza nagytermében, este pedig a gálára kerül sor a filharmónia dísztermében. Szombaton LEK-ben Pomogáts Béla erdélyi magyar irodalomról szóló kötetét mutatják be, 24-én pedig váradi költők matinéjára kerül sor az újvárosi református templomban.
„A kultúra tartja egyben a nemzetet” A magyar kultúra öröksége, szeretete, birtoklása és közösen folytatni akarása tartja egyben és alkotja a magyar nemzetet – jelentette ki tegnap Sólyom László a Magyar Kultúra Napja alkalmából megtartott ünnepségen a magyarországi Szatmárcsekén.
Az államfő a község református templomában rendezett ökumenikus istentiszteleten úgy fogalmazott: Kölcsey Ferenc Himnusza nem egyszerűen a magyar irodalom kiemelkedő teljesítménye, hanem annál is több; a költeményt az egész nemzet a szívébe fogadta, a Himnusz összeforrt a magyarság történelmével, annak szimbóluma, s elválaszthatatlan lett a hazaszeretettől.
„Ezért mondhatjuk, hogy a Himnusz romolhatatlan, nem lehet vele visszaélni, mindig tiszta marad, nem válthatja le semmi, nem helyettesíthető semmilyen más zeneművel” – mondta. Az államfő kiemelte: a magyar kultúra öröksége, szeretete, birtoklása és közösen folytatni akarása tartja egyben, és alkotja a magyar nemzetet, amelynek fontos alapköve a nyelv.
Leginkább ezért kell áldozatra készen lenni – figyelmeztetett Sólyom László. „Ma a magyar nyelvért elsősorban az országhatáron kívül élő nemzetrészeknek kell naponta áldozatot hozni az asszimilációs nyomás ellenében, ezért az anyanyelv használata a határon túl általános emberi jogi, valamint létkérdés is egyben” – hangsúlyozta az államelnök.
A Magyar Kultúra Napja tiszteletére a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat, valamint a Magyar Köztársaság sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központja és a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár szervezésében erdélyi körutat tesz Esterházy Péter író és Dés László zeneszerző, előadóművész. Ennek az első állomása Marosvásárhely, ahol a Látó Irodalmi Színpad a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem stúdiótermében látja vendégül a jeles anyaországi vendégeket. Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány és a csíkszeredai Pallas–Akadémia könyvkiadó szervezésében szerdán író-olvasó találkozóra kerül sor a marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermében. Az esten a szerző jelenlétében mutatják be Sas Péter Kós Károly képeskönyv című művét.
Az ünnep alkalmával egész héten szerveznek rendezvényeket Háromszéken is. Sepsiszentgyörgyön kedden mutatják be Sas Péter Kós Károlyról szóló művét, illetve ide is ellátogat pénteken az Esterházy–Dés „duó”, akik előző nap Kézdivásárhelyen mutatkoznak be. A megyeszékhelyi városi művelődési házban pénteken Cseh Tamás-emlékestet tartanak, pénteken pedig a Tamási Áron Színház nagytermében a Rétyi Fúvószenekar lép fel. Ugyancsak pénteken a háromszéki és a sepsiszentgyörgyi önkormányzat vezetői hivatalosan is bejelentik, hogy 2010 a képzőművészet éve lesz Háromszéken.
Hasonló rendezvényekre számíthatnak a csíkszeredai érdeklődők is. A hargitai megyeszékhelyen ma mutatják be a helyi Pallas–Akadémia Kiadó 550 kötetét, Sas Péter Kós Károlyról szóló művét, míg Esterházy Péter és Dés László szerdán tart előadást.
Egész hetes kultúra napi rendezvénysorozat várja a székelyudvarhelyieket is. Ennek keretében előbb elemisek, majd általános iskolába járó diákok számára szerveznek népdalvetélkedőt, de a hét folyamán lesz kerámiakiállítás, nyílik tárlat gyermekek alkotásaiból, Fülöp Áron szobraiból, a székelykeresztúri táborban készült fotókból, előadások hangzanak el az udvarhelyszéki díszítőművészetről. Ugyanakkor a Quartetto vonósnégyes és meghívottai világhírű slágereket adnak elő, de fellép az Udvarhely Táncműhely, az Udvarhelyszéki Fúvószenekar, illetve a Székelyföldi Filharmónia. A Tomcsa Sándor Színház a Magyar a Holdon című előadását adja elő a kultúra napja alkalmából.
Négynapos rendezvénysorozat keretében emlékeznek meg Gyergyószentmiklóson a Magyar Kultúra Napjáról. A rendezvények sora szerdán kezdődik a Cseh Tamás-emlékkoncerttel. Másnap megnyitják Simó Ádám Történelmi arcképcsarnok című dombormű kiállítását, illetve lapunk munkatársa, Jánossy Alíz Szárhegyi beszélgetések című interjúkötetét. Január 22-én 19 órától Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke és Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere adja át a Gyergyói Magyar Kultúráért díjat. Ezt követően a Figura Stúdió Színház legújabb produkcióját, a Kövesdi István rendezte Minden jó, ha a vége jó című Shakespeare-darabot láthatja a közönség. A négynapos rendezvénysorozat zárónapján 19 órától a marosvásárhelyi Yorick Stúdió Színház Emlékszel még...? című produkcióját láthatják a művelődési ház színháztermében. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
Egyhetes rendezvénysorozattal emlékeznek meg az erdélyi és partiumi magyarok a héten a Magyar Kultúra Napjáról, amelyet 1989 óta ünnepel meg a magyarság január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát.
Már ma megkezdődik a magyar kultúra napját körülvevő rendezvénysorozat Nagyváradon. A Lorántffy Zsuzsanna Református Központban (LEK) Biró Rozália alpolgármester, illetve Muraközi István, Berettyóújfalu alpolgármestere mond köszöntőt – a Hajdú-Bihar megyei város ugyanis az ünnepségek társszervezője, immár tizedik éve, majd S. Németh Katalin Vigyázó kövek című könyvét mutatják be ugyanott.
Másnap a Partiumi Keresztény Egyetemen a nagyszalontai fotóklub tagjainak munkáiból nyílik kiállítás, csütörtökön pedig a Bihar megyei és nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ) elnöke, Fleisz János, illetve Pomogáts Béla irodalomtörténész tart előadást. Pénteken Aczél Endre Amit megírhatok című kötetét mutatják be a városháza nagytermében, este pedig a gálára kerül sor a filharmónia dísztermében. Szombaton LEK-ben Pomogáts Béla erdélyi magyar irodalomról szóló kötetét mutatják be, 24-én pedig váradi költők matinéjára kerül sor az újvárosi református templomban.
„A kultúra tartja egyben a nemzetet” A magyar kultúra öröksége, szeretete, birtoklása és közösen folytatni akarása tartja egyben és alkotja a magyar nemzetet – jelentette ki tegnap Sólyom László a Magyar Kultúra Napja alkalmából megtartott ünnepségen a magyarországi Szatmárcsekén.
Az államfő a község református templomában rendezett ökumenikus istentiszteleten úgy fogalmazott: Kölcsey Ferenc Himnusza nem egyszerűen a magyar irodalom kiemelkedő teljesítménye, hanem annál is több; a költeményt az egész nemzet a szívébe fogadta, a Himnusz összeforrt a magyarság történelmével, annak szimbóluma, s elválaszthatatlan lett a hazaszeretettől.
„Ezért mondhatjuk, hogy a Himnusz romolhatatlan, nem lehet vele visszaélni, mindig tiszta marad, nem válthatja le semmi, nem helyettesíthető semmilyen más zeneművel” – mondta. Az államfő kiemelte: a magyar kultúra öröksége, szeretete, birtoklása és közösen folytatni akarása tartja egyben, és alkotja a magyar nemzetet, amelynek fontos alapköve a nyelv.
Leginkább ezért kell áldozatra készen lenni – figyelmeztetett Sólyom László. „Ma a magyar nyelvért elsősorban az országhatáron kívül élő nemzetrészeknek kell naponta áldozatot hozni az asszimilációs nyomás ellenében, ezért az anyanyelv használata a határon túl általános emberi jogi, valamint létkérdés is egyben” – hangsúlyozta az államelnök.
A Magyar Kultúra Napja tiszteletére a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat, valamint a Magyar Köztársaság sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központja és a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár szervezésében erdélyi körutat tesz Esterházy Péter író és Dés László zeneszerző, előadóművész. Ennek az első állomása Marosvásárhely, ahol a Látó Irodalmi Színpad a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem stúdiótermében látja vendégül a jeles anyaországi vendégeket. Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány és a csíkszeredai Pallas–Akadémia könyvkiadó szervezésében szerdán író-olvasó találkozóra kerül sor a marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermében. Az esten a szerző jelenlétében mutatják be Sas Péter Kós Károly képeskönyv című művét.
Az ünnep alkalmával egész héten szerveznek rendezvényeket Háromszéken is. Sepsiszentgyörgyön kedden mutatják be Sas Péter Kós Károlyról szóló művét, illetve ide is ellátogat pénteken az Esterházy–Dés „duó”, akik előző nap Kézdivásárhelyen mutatkoznak be. A megyeszékhelyi városi művelődési házban pénteken Cseh Tamás-emlékestet tartanak, pénteken pedig a Tamási Áron Színház nagytermében a Rétyi Fúvószenekar lép fel. Ugyancsak pénteken a háromszéki és a sepsiszentgyörgyi önkormányzat vezetői hivatalosan is bejelentik, hogy 2010 a képzőművészet éve lesz Háromszéken.
Hasonló rendezvényekre számíthatnak a csíkszeredai érdeklődők is. A hargitai megyeszékhelyen ma mutatják be a helyi Pallas–Akadémia Kiadó 550 kötetét, Sas Péter Kós Károlyról szóló művét, míg Esterházy Péter és Dés László szerdán tart előadást.
Egész hetes kultúra napi rendezvénysorozat várja a székelyudvarhelyieket is. Ennek keretében előbb elemisek, majd általános iskolába járó diákok számára szerveznek népdalvetélkedőt, de a hét folyamán lesz kerámiakiállítás, nyílik tárlat gyermekek alkotásaiból, Fülöp Áron szobraiból, a székelykeresztúri táborban készült fotókból, előadások hangzanak el az udvarhelyszéki díszítőművészetről. Ugyanakkor a Quartetto vonósnégyes és meghívottai világhírű slágereket adnak elő, de fellép az Udvarhely Táncműhely, az Udvarhelyszéki Fúvószenekar, illetve a Székelyföldi Filharmónia. A Tomcsa Sándor Színház a Magyar a Holdon című előadását adja elő a kultúra napja alkalmából.
Négynapos rendezvénysorozat keretében emlékeznek meg Gyergyószentmiklóson a Magyar Kultúra Napjáról. A rendezvények sora szerdán kezdődik a Cseh Tamás-emlékkoncerttel. Másnap megnyitják Simó Ádám Történelmi arcképcsarnok című dombormű kiállítását, illetve lapunk munkatársa, Jánossy Alíz Szárhegyi beszélgetések című interjúkötetét. Január 22-én 19 órától Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke és Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere adja át a Gyergyói Magyar Kultúráért díjat. Ezt követően a Figura Stúdió Színház legújabb produkcióját, a Kövesdi István rendezte Minden jó, ha a vége jó című Shakespeare-darabot láthatja a közönség. A négynapos rendezvénysorozat zárónapján 19 órától a marosvásárhelyi Yorick Stúdió Színház Emlékszel még...? című produkcióját láthatják a művelődési ház színháztermében. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. január 19.
Az EP Erdélyi Magyar Képviselőcsoportjának közleménye
Az Európai Parlament Erdélyi Magyar Képviselőcsoportja a mai napon Strasbourgban megtartotta idei első ülését, melynek alkalmával a következőkben egyeztek meg.
1. 2010 februárjának végén közösen rendeznek ünnepélyes évkezdő találkozót jeles európai parlamenti képviselők részvételével, erdélyi nemzeti közösségünk jobb megismertetése és európai parlamenti támogatottságának erősítése céljából.
2. Annak ismeretében, hogy az illetékes bíróság elutasította a Ştefan Guşă volt vezérkari főnök marosvásárhelyi szobra felállításának a felfüggesztésére vonatkozó törvényes keresetet – az Európai Néppárt 2009. decemberi kongresszusának vonatkozó határozata értelmében, mely elítéli a kommunizmus szimbólumainak a feltámasztására irányuló törekvéseket, felemelik szavukat a vitatott szobor felállítása ellen. Ez a cselekmény a romániai forradalom megcsúfolását jelentené, annak 20. évfordulóján.
3. Erdélyi képviselőink elégtétellel állapítják meg, hogy az Európai Néppárt bonni kongresszusának egy európai kisebbségvédelmi keretegyezmény létrehozására vonatkozó határozata komoly előrelépést jelent a mindezideig háttérbe szorult EU-kisebbségpolitika tekintetében. Egyetértenek abban és összefognak annak érdekében, hogy EP-mandátumuk idején ez a célkitűzés megvalósuljon.
4. Az új esztendő és az újrakezdődő munka jegyében erdélyi képviselőink egyetértettek a további együttműködés szorosabbra fűzésében, valamint a kölcsönös kommunikáció javításában.
Strasbourg, 2010. január 19.
Az Európai Parlament Erdélyi Magyar Képviselőcsoportjának Sajtószolgálata. Forrás: erdély.ma
Az Európai Parlament Erdélyi Magyar Képviselőcsoportja a mai napon Strasbourgban megtartotta idei első ülését, melynek alkalmával a következőkben egyeztek meg.
1. 2010 februárjának végén közösen rendeznek ünnepélyes évkezdő találkozót jeles európai parlamenti képviselők részvételével, erdélyi nemzeti közösségünk jobb megismertetése és európai parlamenti támogatottságának erősítése céljából.
2. Annak ismeretében, hogy az illetékes bíróság elutasította a Ştefan Guşă volt vezérkari főnök marosvásárhelyi szobra felállításának a felfüggesztésére vonatkozó törvényes keresetet – az Európai Néppárt 2009. decemberi kongresszusának vonatkozó határozata értelmében, mely elítéli a kommunizmus szimbólumainak a feltámasztására irányuló törekvéseket, felemelik szavukat a vitatott szobor felállítása ellen. Ez a cselekmény a romániai forradalom megcsúfolását jelentené, annak 20. évfordulóján.
3. Erdélyi képviselőink elégtétellel állapítják meg, hogy az Európai Néppárt bonni kongresszusának egy európai kisebbségvédelmi keretegyezmény létrehozására vonatkozó határozata komoly előrelépést jelent a mindezideig háttérbe szorult EU-kisebbségpolitika tekintetében. Egyetértenek abban és összefognak annak érdekében, hogy EP-mandátumuk idején ez a célkitűzés megvalósuljon.
4. Az új esztendő és az újrakezdődő munka jegyében erdélyi képviselőink egyetértettek a további együttműködés szorosabbra fűzésében, valamint a kölcsönös kommunikáció javításában.
Strasbourg, 2010. január 19.
Az Európai Parlament Erdélyi Magyar Képviselőcsoportjának Sajtószolgálata. Forrás: erdély.ma
2010. január 19.
A tanügy két nagy gondja: fejkvóta és leépítés
Aránytalanságokat, iskolák közötti nagy eltéréseket hozhat a fejkvóta szerinti finanszírozás a Hargita megyei iskolákban. Az összegek megyén belüli átrendezését azonban nem engedi meg az erre vonatkozó kormányhatározat. A megoldást a tanfelügyelőség az önkormányzatokkal összefogva szeretné megtalálni.
Mivel az 1618-as kormányhatározat csak oktatási szintekre, oktatási környezetekre és kisebbségi oktatásra lebontva differenciál, amikor különböző koefficiensekkel számol, bizonyos iskolák esetében a béralap már a naptári év közepén kimerül. Ezért kéri a megyei tanfelügyelőség további differenciáló koefficiensek bevezetését, valamint azt, hogy – indokolt esetekben – engedjék meg az iskolák, illetve önkormányzatok szintjén az összegek átrendezését, beleértve a harmadik és negyedik negyedévi költségvetés kiigazítását.
Csukás Levente, a megyei tanfelügyelőség gazdasági igazgatója a Hargita Népének elmondta, hogy tavaly két alkalommal kellett az oktatásban dolgozók létszámát felülvizsgálniuk. Először, amikor kiderült, hogy 2005 elején, a kísérleti megyei státuszból származó módosításokat a minisztérium ígéretei ellenére sosem hagyta jóvá, és az akkor keletkezett pluszállásokat fel kellett számolni. Másodszor a minden megyét érintő leépítéseket kellett végrehajtani. Akkor kilobbizták, hogy az országos szintű ötszázalékos helyett Hargita megyében csak négyszázalékos legyen a leépítés. Külön jogi személyiséggel rendelkező óvodák összevonásával és más, kevésbé fájdalmas intézkedésekkel sikerült ezt a feladatot megoldaniuk. Most két fontos, egymástól független, de hatásaiban összetartozó rendeletet kell gyakorlatba ültetni. A 114-es sürgősségi kormányrendelet ötszázalékos leépítést ír elő a tanügyben. Ez ősztől 328 állás megszüntetését jelenti Hargita megyében, ami viszont nem ugyanannyi embert érint – mondja Csukás Levente. Jelenleg keresik a megoldást, ám az idő sürget, már februártól el kell kezdeni a nadrágszíj megszorítását ahhoz, hogy augusztustól iskolák ne maradjanak pénz nélkül. A másik, megoldásra váró feladat az iskolák diáklétszám szerinti finanszírozása. Ehhez elsősorban vissza kellene állítani a 2005 előtti állapotot, amikor egy jogi személyiséggel rendelkező oktatási intézményhez több iskola, óvoda is tartozott. Ráadásul sok olyan kis létszámú, falusi iskola működik, amelyeknek létjogosultsága a kevés gyerek miatt megkérdőjelezhető. A már meglévő iskolabuszokkal megoldható lenne a gyerekek néhány kilométeres utaztatása, a községközpontban levő, szakképzett pedagógusokat foglalkoztató, esetenként jól felszerelt iskolában pedig sokkal jobb körülmények között tanulhatnának. Mindezt azonban a helyi önkormányzatokkal közösen tudják csak tisztázni, megoldani. Azt tervezik, hogy az új főtanfelügyelő kinevezése után megbeszéléseket folytatnak a polgármesterekkel és iskolaigazgatókkal a legjobb megoldások megtalálása érdekében.
– Oktatási intézmények adminisztratív összevonásával iskolákat, osztályokat, és így természetesen pedagógusi állásokat lehetne megmenteni – mondja Waczel Ferenc, a tanfelügyelőség humánerőforrásokért felelős szakembere. Az iskolák létszám szerinti finanszírozását talán erre a naptári évre felfüggesztik, és az iskolák költségvetés-kiegészítést kapnak – bízik a legutóbbi hírekben Csukás Levente. Amennyiben mégis bevezetnék, akkor elkerülhetetlen lesz a leépítés. De más jellegű megoldást is javasol a tanfelügyelőség. Ilyen az alternatív oktatást jelentő Step by Step osztályok számára a fejadag növelése. A törvény ezen osztályok esetében két tanítónő fizetését engedi meg, a kormányhatározat viszont csak egyre ad pénzt. Pótlólagos fejadag bevezetésére lenne szükség a művészeti pótoktatásban részesülő diákok számára is. A megyei tanács, illetve a tanfelügyelőség hatáskörébe kellene tartozzon a külön koefficiensek megítélése azon iskolák számára, ahol két vagy több nyelven folyik az oktatás, a nehezen megközelíthető, kistelepülések iskolái számára, a PHARE- programokban részt vevő középiskoláknak és szakközépiskoláknak. A finanszírozásnál figyelembe kellene venni a tanári kar képzettségi szintjét is, hiszen a képzett tanároknak nagyobb béralapra van szüksége.
Mind a leépítésekre, mind a létszám szerinti finanszírozásra vonatkozó rendeletek életbe léptetése nehézségekkel jár, ráadásul sok tisztázatlan kérdést vet fel. Ezek megoldására azonban már most fel kell készülniük az önkormányzatoknak és az oktatási intézményeknek.
Takács Éva
Hargita Népe. Forrás: Erdély.ma
Aránytalanságokat, iskolák közötti nagy eltéréseket hozhat a fejkvóta szerinti finanszírozás a Hargita megyei iskolákban. Az összegek megyén belüli átrendezését azonban nem engedi meg az erre vonatkozó kormányhatározat. A megoldást a tanfelügyelőség az önkormányzatokkal összefogva szeretné megtalálni.
Mivel az 1618-as kormányhatározat csak oktatási szintekre, oktatási környezetekre és kisebbségi oktatásra lebontva differenciál, amikor különböző koefficiensekkel számol, bizonyos iskolák esetében a béralap már a naptári év közepén kimerül. Ezért kéri a megyei tanfelügyelőség további differenciáló koefficiensek bevezetését, valamint azt, hogy – indokolt esetekben – engedjék meg az iskolák, illetve önkormányzatok szintjén az összegek átrendezését, beleértve a harmadik és negyedik negyedévi költségvetés kiigazítását.
Csukás Levente, a megyei tanfelügyelőség gazdasági igazgatója a Hargita Népének elmondta, hogy tavaly két alkalommal kellett az oktatásban dolgozók létszámát felülvizsgálniuk. Először, amikor kiderült, hogy 2005 elején, a kísérleti megyei státuszból származó módosításokat a minisztérium ígéretei ellenére sosem hagyta jóvá, és az akkor keletkezett pluszállásokat fel kellett számolni. Másodszor a minden megyét érintő leépítéseket kellett végrehajtani. Akkor kilobbizták, hogy az országos szintű ötszázalékos helyett Hargita megyében csak négyszázalékos legyen a leépítés. Külön jogi személyiséggel rendelkező óvodák összevonásával és más, kevésbé fájdalmas intézkedésekkel sikerült ezt a feladatot megoldaniuk. Most két fontos, egymástól független, de hatásaiban összetartozó rendeletet kell gyakorlatba ültetni. A 114-es sürgősségi kormányrendelet ötszázalékos leépítést ír elő a tanügyben. Ez ősztől 328 állás megszüntetését jelenti Hargita megyében, ami viszont nem ugyanannyi embert érint – mondja Csukás Levente. Jelenleg keresik a megoldást, ám az idő sürget, már februártól el kell kezdeni a nadrágszíj megszorítását ahhoz, hogy augusztustól iskolák ne maradjanak pénz nélkül. A másik, megoldásra váró feladat az iskolák diáklétszám szerinti finanszírozása. Ehhez elsősorban vissza kellene állítani a 2005 előtti állapotot, amikor egy jogi személyiséggel rendelkező oktatási intézményhez több iskola, óvoda is tartozott. Ráadásul sok olyan kis létszámú, falusi iskola működik, amelyeknek létjogosultsága a kevés gyerek miatt megkérdőjelezhető. A már meglévő iskolabuszokkal megoldható lenne a gyerekek néhány kilométeres utaztatása, a községközpontban levő, szakképzett pedagógusokat foglalkoztató, esetenként jól felszerelt iskolában pedig sokkal jobb körülmények között tanulhatnának. Mindezt azonban a helyi önkormányzatokkal közösen tudják csak tisztázni, megoldani. Azt tervezik, hogy az új főtanfelügyelő kinevezése után megbeszéléseket folytatnak a polgármesterekkel és iskolaigazgatókkal a legjobb megoldások megtalálása érdekében.
– Oktatási intézmények adminisztratív összevonásával iskolákat, osztályokat, és így természetesen pedagógusi állásokat lehetne megmenteni – mondja Waczel Ferenc, a tanfelügyelőség humánerőforrásokért felelős szakembere. Az iskolák létszám szerinti finanszírozását talán erre a naptári évre felfüggesztik, és az iskolák költségvetés-kiegészítést kapnak – bízik a legutóbbi hírekben Csukás Levente. Amennyiben mégis bevezetnék, akkor elkerülhetetlen lesz a leépítés. De más jellegű megoldást is javasol a tanfelügyelőség. Ilyen az alternatív oktatást jelentő Step by Step osztályok számára a fejadag növelése. A törvény ezen osztályok esetében két tanítónő fizetését engedi meg, a kormányhatározat viszont csak egyre ad pénzt. Pótlólagos fejadag bevezetésére lenne szükség a művészeti pótoktatásban részesülő diákok számára is. A megyei tanács, illetve a tanfelügyelőség hatáskörébe kellene tartozzon a külön koefficiensek megítélése azon iskolák számára, ahol két vagy több nyelven folyik az oktatás, a nehezen megközelíthető, kistelepülések iskolái számára, a PHARE- programokban részt vevő középiskoláknak és szakközépiskoláknak. A finanszírozásnál figyelembe kellene venni a tanári kar képzettségi szintjét is, hiszen a képzett tanároknak nagyobb béralapra van szüksége.
Mind a leépítésekre, mind a létszám szerinti finanszírozásra vonatkozó rendeletek életbe léptetése nehézségekkel jár, ráadásul sok tisztázatlan kérdést vet fel. Ezek megoldására azonban már most fel kell készülniük az önkormányzatoknak és az oktatási intézményeknek.
Takács Éva
Hargita Népe. Forrás: Erdély.ma
2010. január 19.
Megkezdődött a Magyar Kultúra Ünnepe
Nagyvárad – S.Németh Katalin könyvének hétfői bemutatójával megnyílt a Magyar Kultúra Ünnepe rendezvénysorozat, melynek eseményei Bihar és Hajdú-Bihar megyékben zajlanak majd.
A Magyar Kultúra Ünnepe sorozat nyitórendezvényének tekinthető hétfői könyvbemutató a nagyáradi Lorántffy központban zajlott le. Magáról a Magyar Kultúra Ünnepéről dr. Fleisz János a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek (BINCISZ) elnöke szólt, elmondva, hogy 2001 óta rendezik azt meg. „A mostani programok célja az, hogy megmutassuk értékeinket Nagy Biharországban” – jelentette ki a BINCISZ elnöke. Megnyitó beszédet tartott Biró Rozália Nagyvárad alpolgármestere, aki kiemelte, hogy mindenféle kényszerítő körülmények, nehéz gazdasági helyzet közepette az emberek kényszerítő erővel érzik azt, hogy ha csak néhány órára is, de együtt legyenek. A kultúránk az az erő, ami összehoz bennünket, hangsúlyozta Biró Rozália, és ez a magyar közösségünket összekötő erő teremtett lehetőséget a maroknyi romániai magyar közösségnek arra, hogy az országnak magyar nemzetiségű művelődési minisztere van.
Biró Rozália a továbbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy a Magyar Kultúra Ünnepén Berettyóújfalu helyi önkormányzata és helyi közössége mindig igazi testvérként volt Nagyváraddal. „December 5-ét ugyan nem lehet elfelejteni, de a mindennapi kézszorítások bizonyítják azt, hogy együtt vagyunk. Legyen nyitottságunk arra, hogy becsüljük egymást, szeressük művészeinket, tanítsuk gyermekeinket, írjuk könyveinket, ezekből épül fel a mi erős Magyarországunk” – zárta szavait Biró Rozália. A rendezvényen felszólalt Muraközi István, Berettyóújfalu alpolgármestere is, aki köszöntőbeszédében hangsúlyozta, hogy a kultúra élő dolog, és minden részének megvan a maga feladata. „Minden közösség kultúráját az határozza meg, hogy mit gondolnak az élet nagy dolgairól” – fogalmazott az elöljáró, hozzátéve, hogy a közösségeket az anyanyelv, a kultúra, a közös múlt köti össze. Valaki akkor lehet nyitott más kultúrák iránt, ha a saját kultúráját ismeri és becsüli. Azok az emberek, akiket nem köt össze egy közös kultúra, porszemek csupán, melyeket elfúj a szél. Végezetül Muraközi István azt kívánta: ne csak porszemek legyünk, hanem közös kultúránk által megerősített közösség. Forrás: erdon.ro
Nagyvárad – S.Németh Katalin könyvének hétfői bemutatójával megnyílt a Magyar Kultúra Ünnepe rendezvénysorozat, melynek eseményei Bihar és Hajdú-Bihar megyékben zajlanak majd.
A Magyar Kultúra Ünnepe sorozat nyitórendezvényének tekinthető hétfői könyvbemutató a nagyáradi Lorántffy központban zajlott le. Magáról a Magyar Kultúra Ünnepéről dr. Fleisz János a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek (BINCISZ) elnöke szólt, elmondva, hogy 2001 óta rendezik azt meg. „A mostani programok célja az, hogy megmutassuk értékeinket Nagy Biharországban” – jelentette ki a BINCISZ elnöke. Megnyitó beszédet tartott Biró Rozália Nagyvárad alpolgármestere, aki kiemelte, hogy mindenféle kényszerítő körülmények, nehéz gazdasági helyzet közepette az emberek kényszerítő erővel érzik azt, hogy ha csak néhány órára is, de együtt legyenek. A kultúránk az az erő, ami összehoz bennünket, hangsúlyozta Biró Rozália, és ez a magyar közösségünket összekötő erő teremtett lehetőséget a maroknyi romániai magyar közösségnek arra, hogy az országnak magyar nemzetiségű művelődési minisztere van.
Biró Rozália a továbbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy a Magyar Kultúra Ünnepén Berettyóújfalu helyi önkormányzata és helyi közössége mindig igazi testvérként volt Nagyváraddal. „December 5-ét ugyan nem lehet elfelejteni, de a mindennapi kézszorítások bizonyítják azt, hogy együtt vagyunk. Legyen nyitottságunk arra, hogy becsüljük egymást, szeressük művészeinket, tanítsuk gyermekeinket, írjuk könyveinket, ezekből épül fel a mi erős Magyarországunk” – zárta szavait Biró Rozália. A rendezvényen felszólalt Muraközi István, Berettyóújfalu alpolgármestere is, aki köszöntőbeszédében hangsúlyozta, hogy a kultúra élő dolog, és minden részének megvan a maga feladata. „Minden közösség kultúráját az határozza meg, hogy mit gondolnak az élet nagy dolgairól” – fogalmazott az elöljáró, hozzátéve, hogy a közösségeket az anyanyelv, a kultúra, a közös múlt köti össze. Valaki akkor lehet nyitott más kultúrák iránt, ha a saját kultúráját ismeri és becsüli. Azok az emberek, akiket nem köt össze egy közös kultúra, porszemek csupán, melyeket elfúj a szél. Végezetül Muraközi István azt kívánta: ne csak porszemek legyünk, hanem közös kultúránk által megerősített közösség. Forrás: erdon.ro
2010. január 19.
A nemzetpolitika három éve
„Bár 2010 választási év Magyarországon, nem fogunk választási szempontú nemzetpolitikát folytatni. Nem a magyar közösségek bevonásával kell Magyarországon belpolitikát folytatni” – fogalmazott Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára tegnap Budapesten, a nemzetpolitika három év alatt elért eredményeiről és ez évi terveiről tartott tájékoztatóján.
A szakállamtitkár kiemelte, továbbra is fontosnak tartják az elindított ügyeket, programokat, így ezeket folytatják, hiszen – mint mondta – a magyar kormány elkötelezett a megújított nemzetpolitika, a külhoni magyarsággal egyetértésben kialakított programok folytatásában. A költségvetési támogatás összege 2010-re is változatlan maradt, az idén februárban öt éves Szülőföld Alap pedig az előző évekhez hasonlóan idén is két milliárd forintos kerettel rendelkezik.
„A támogatott ügyek közül a nemzeti jelentőségű intézmények és programok köre kiemelkedik” – vélekedett Gémesi Ferenc, majd hozzátette, hogy a 2009. decemberi Magyar-Magyar Kormányzati Konzultáción a határon túli magyar szervezetek vezetőivel már megállapodtak a program 2010-2014 közötti folytatásáról.
A 2007-ben nemzeti jelentőségűvé nyilvánított romániai magyar intézmények körének és támogatási nagyságrendjének megtartása mellett új intézmények és programok is bekerülnek idén a keretbe: mint például a Mezőségi Magyar Iskolaközpont építése Szamosújváron, amely a magyar és a román kormány közös finanszírozásában valósulna meg.
„A Nemzeti Intézmények új körének meghatározásakor mindenekelőtt az adott intézmény anyanyelv és nemzeti identitás megőrző erejét vettük figyelembe. Az új intézmények is az oktatás és a kultúra területéről kerültek ki: a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a Színművészeti Egyetem háttérintézményei, a Studium-Prospero Alapítvány – 5 millió forint, illetve a kolozsvári Protestáns Teológia – 3 millió forint működési támogatásban részesül nemzeti intézményként” – fogalmazott Gémesi.
Emellett Erdélyben a Korunk, a Helikon és a Látó folyóiratok is két-két millió forintos támogatást nyertek, illetve az Aradi Kamaraszínház is nemzeti jelentőségű intézmény lett.
Kánya Gyöngyvér, Budapest. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
„Bár 2010 választási év Magyarországon, nem fogunk választási szempontú nemzetpolitikát folytatni. Nem a magyar közösségek bevonásával kell Magyarországon belpolitikát folytatni” – fogalmazott Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára tegnap Budapesten, a nemzetpolitika három év alatt elért eredményeiről és ez évi terveiről tartott tájékoztatóján.
A szakállamtitkár kiemelte, továbbra is fontosnak tartják az elindított ügyeket, programokat, így ezeket folytatják, hiszen – mint mondta – a magyar kormány elkötelezett a megújított nemzetpolitika, a külhoni magyarsággal egyetértésben kialakított programok folytatásában. A költségvetési támogatás összege 2010-re is változatlan maradt, az idén februárban öt éves Szülőföld Alap pedig az előző évekhez hasonlóan idén is két milliárd forintos kerettel rendelkezik.
„A támogatott ügyek közül a nemzeti jelentőségű intézmények és programok köre kiemelkedik” – vélekedett Gémesi Ferenc, majd hozzátette, hogy a 2009. decemberi Magyar-Magyar Kormányzati Konzultáción a határon túli magyar szervezetek vezetőivel már megállapodtak a program 2010-2014 közötti folytatásáról.
A 2007-ben nemzeti jelentőségűvé nyilvánított romániai magyar intézmények körének és támogatási nagyságrendjének megtartása mellett új intézmények és programok is bekerülnek idén a keretbe: mint például a Mezőségi Magyar Iskolaközpont építése Szamosújváron, amely a magyar és a román kormány közös finanszírozásában valósulna meg.
„A Nemzeti Intézmények új körének meghatározásakor mindenekelőtt az adott intézmény anyanyelv és nemzeti identitás megőrző erejét vettük figyelembe. Az új intézmények is az oktatás és a kultúra területéről kerültek ki: a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a Színművészeti Egyetem háttérintézményei, a Studium-Prospero Alapítvány – 5 millió forint, illetve a kolozsvári Protestáns Teológia – 3 millió forint működési támogatásban részesül nemzeti intézményként” – fogalmazott Gémesi.
Emellett Erdélyben a Korunk, a Helikon és a Látó folyóiratok is két-két millió forintos támogatást nyertek, illetve az Aradi Kamaraszínház is nemzeti jelentőségű intézmény lett.
Kánya Gyöngyvér, Budapest. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. január 19.
Cotroceni-ben az Unió elnöke
„Azért jöttem Bukarestbe, hogy közelebbről is megismerjem Romániát” – jelentette ki tegnap este Herman Van Rompuy, az Európai Unió újdonsült elnöke, miután Traian Băsescu államfővel tárgyalt a Cotroceni-palotában.
A belga politikus beszámolója szerint a román elnökkel elsősorban az EU aktuális gazdasági kérdéseiről, illetve a tagállamok miniszterelnökeinek és államfőinek soron következő tanácskozásáról is egyeztettek, amelyet – kezdeményezésére – február 11-én tartanak.
Rompuy hangsúlyozta, az Európai Tanács legközelebbi, informális ülésein arra próbálnak majd megoldásokat keresni, miként lábalhatnak ki a gazdasági válságból az EU tagállamai. Hozzátette, céljuk az, hogy az Unió országainak gazdasága idén legalább kétszázalékos átlagnövekedést érjen el. „Célunk a hosszú távú gazdasági stabilitás elérése, hogy lépést tudjunk tartani a világ nagyobb gazdaságaival” – fogalmazott Herman van Rompuy tegnap este Bukarestben.
Elmondta, a február 11-i EU-csúcs is ezt a célt szolgálja. „A gazdasági talpra állás, valamint az új év új kihívásainak a megoldása lesz a prioritásunk” – tette hozzá az elnök. Hozzátette, szükségét érzi annak, hogy az Unió országainak vezetőivel jó, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatot alakítson ki. „Ez mind a mandátumom hatékonysága szempontjából, mind az eredményes együttműködés miatt fontos” – hangsúlyozta az Európai Unió elnöke.
Herman Van Rompuy már korábban bejelentette, hogy február 11-re soron kívüli találkozóra Brüsszelbe hívta az EU-tagországok állam- és kormányfőit. A megbeszélés témája a gazdasági válság mellett a káros éghajlatváltozás elleni fellépés lesz. Utóbbira vonatkozóan azt emelte ki, hogy a múlt havi koppenhágai konferencia tapasztalatainak felhasználásával, az EU egységének fokozásával kell megpróbálni elérni az ambiciózus célkitűzéseket.
Az Unió gazdasági helyzetével kapcsolatban Van Rompuy elmondta, hogy most már közép- és hosszú távon kell gondolni, és ennek érdekében dönteni kell a 2020-ig ívelő növekedési programról. Mint mondta, hosszú távon sem egyértelműen kedvezőek a gazdasági kilátások.
Fleischer Hilda. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
„Azért jöttem Bukarestbe, hogy közelebbről is megismerjem Romániát” – jelentette ki tegnap este Herman Van Rompuy, az Európai Unió újdonsült elnöke, miután Traian Băsescu államfővel tárgyalt a Cotroceni-palotában.
A belga politikus beszámolója szerint a román elnökkel elsősorban az EU aktuális gazdasági kérdéseiről, illetve a tagállamok miniszterelnökeinek és államfőinek soron következő tanácskozásáról is egyeztettek, amelyet – kezdeményezésére – február 11-én tartanak.
Rompuy hangsúlyozta, az Európai Tanács legközelebbi, informális ülésein arra próbálnak majd megoldásokat keresni, miként lábalhatnak ki a gazdasági válságból az EU tagállamai. Hozzátette, céljuk az, hogy az Unió országainak gazdasága idén legalább kétszázalékos átlagnövekedést érjen el. „Célunk a hosszú távú gazdasági stabilitás elérése, hogy lépést tudjunk tartani a világ nagyobb gazdaságaival” – fogalmazott Herman van Rompuy tegnap este Bukarestben.
Elmondta, a február 11-i EU-csúcs is ezt a célt szolgálja. „A gazdasági talpra állás, valamint az új év új kihívásainak a megoldása lesz a prioritásunk” – tette hozzá az elnök. Hozzátette, szükségét érzi annak, hogy az Unió országainak vezetőivel jó, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatot alakítson ki. „Ez mind a mandátumom hatékonysága szempontjából, mind az eredményes együttműködés miatt fontos” – hangsúlyozta az Európai Unió elnöke.
Herman Van Rompuy már korábban bejelentette, hogy február 11-re soron kívüli találkozóra Brüsszelbe hívta az EU-tagországok állam- és kormányfőit. A megbeszélés témája a gazdasági válság mellett a káros éghajlatváltozás elleni fellépés lesz. Utóbbira vonatkozóan azt emelte ki, hogy a múlt havi koppenhágai konferencia tapasztalatainak felhasználásával, az EU egységének fokozásával kell megpróbálni elérni az ambiciózus célkitűzéseket.
Az Unió gazdasági helyzetével kapcsolatban Van Rompuy elmondta, hogy most már közép- és hosszú távon kell gondolni, és ennek érdekében dönteni kell a 2020-ig ívelő növekedési programról. Mint mondta, hosszú távon sem egyértelműen kedvezőek a gazdasági kilátások.
Fleischer Hilda. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. január 20.
RMDSZ- PDL: vidéki perpatvar
Bár az RMDSZ és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) csúcsvezetése közötti megállapodás értelmében január 20-áig kell megszülessenek a két alakulat helyi szintű együttműködéséről szóló megegyezések, a tárgyalásoknak koránt sincs vége.
A legtöbb megyében a decentralizált intézmények vezető tisztségeinek elosztása körül zajlik a vita. Maros, Szatmár, Kolozs és Hargita megyében javában zajlanak a koalíciós pártok közti egyeztetések, Bihar megyében pedig a megyei RMDSZ-szervezet közölte: nem hajlandó felrúgni a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) korábban kötött együttműködési megállapodást. Kovászna megyében – az erdélyi megyék közül elsőként – már aláírták az ezzel kapcsolatos egyezményt.
Bihar megye: az RMDSZ a liberálisokkal folytatja
Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke a Krónikának ismét megerősítette: szó nincs arról, hogy felmondanák a megyei és a nagyváradi önkormányzatban a PNL-vel fennálló megállapodást. Kifejtette, a megyei szervezet kezdettől úgy gondolkodott, hogy a PNL-t tartja meg partnerként, függetlenül a kormányban kialakult viszonyoktól.
„Az intézményvezetői tisztségeknél fontosabb a tavaly leváltott magyarok erkölcsi kárának megtérítése” – fogalmazott Szabó. Szerinte miután az elmúlt évben az RMDSZ azért harcolt, hogy az intézmények élére ne politikai alapon nevezzen ki vezetőket a kormány, akkor sem szabad változtatnia álláspontján, amikor a saját embereiről van szó.
„A bíróság már több esetben elrendelte az eltávolított tisztségviselőket ért anyagi kár megtérítését, most annak kell következnie, hogy a felelősök nyilvánosan megkövetik a leváltottakat, és elismerik, hogy jól végezték a dolgukat” – magyarázta. Ha ez megtörténik, lehet, hogy születik konkrétabb megegyezés is, de biztosan nem egy-két napon belül – mondta Szabó Ödön. A Bihar megyei önkormányzatban az RMDSZ a liberálisokkal alkot többséget, a testület elnöke és egyik alelnöke PNL-s, a másik alelnök pedig az RMDSZ színeiben tevékenykedik.
Az RMDSZ és a PDL hétfőn este megállapodott az állami ügynökségek vezetői tisztségeinek elosztásáról, a tárgyalások eredményeképpen a szövetség többek között a pénzügyőrség és a környezetvédelmi felügyelőség élére jelölhet képviselőt.
A Mediafax PDL-forrásokból úgy tudja, a pénzügyőrségen és a környezetvédelmi felügyelőségen kívül az RMDSZ az Országos Vízügyi Hivatal és a Kisebbségügyi Hivatal vezetését is megkapja.
Az idézett források szerint a koalíciós partnerek abban is megállapodtak, hogy a szövetség ezenkívül egy repülőtér-igazgatói tisztséget is kap. Arról még folynak a tárgyalások, hogy melyik repülőtér igazgatóját jelölheti az RMDSZ.
Maros megye: szombatra halasztottak
Az RMDSZ Maros megyei szervezete eddig többször tárgyalt a PDL helyi vezetőségével, legutóbb tegnap. „A megyében a vezető tisztségek 40 százalékát kapja meg az RMDSZ, és a vezető-helyettesi állások negyven százalékát szintén magyar nemzetiségű szakemberek töltik majd be” – tudtuk meg Kelemen Atillától. Kérdésünkre, miszerint korábban leváltott vezetőket helyeznek-e vissza tisztségeikbe, a megyei RMDSZ-elnök azt válaszolta: lesznek régi és új jelöltek is. Maros megyében várhatóan szombaton írják alá a koalíciós egyezményt, ekkor hozzák nyilvánosságra a tisztségekre jelölt személyek névsorát is.
Hargita megyében ugyancsak tegnap ültek asztalhoz a demokrata-liberálisok és az RMDSZ helyi képviselői, a szövetség Csíki Területi Szervezetének sajtóosztályától azonban megtudtuk, a feleknek lapzártánkig nem sikerült megállapodniuk, így a tisztségek elosztására vonatkozó megállapodást várhatóan ma írják alá. Kolozs megyében jelentős igényekkel lép fel az RMDSZ: László Attila, a szövetség megyei elnöke közölte, a magyar lakosság arányának megfelelően a megyei intézmények igazgatói tisztségeinek 16 százalékát kérik a PDL-től. Egyelőre itt sem született egyezség a PDL-vel, a tárgyalások a napokban folytatódnak.
Szatmár megye: el sem kezdték az egyezkedést
A Szatmár megyei RMDSZ objektív okok miatt még nem tudott tárgyalóasztalhoz ülni a PDL helyi képviseletével – tudtuk meg Nagy Szabolcstól, a szövetség megyei szervezetének sajtóreferensétől. „A PDL megyei vezetője, Ioan Holdiş parlamenti képviselő az elmúlt időszakban nagyon elfoglalt volt, ezért nem tudtunk egyeztetni vele a megyei együttműködés mikéntjéről” – fogalmazott a sajtószóvivő.
A szatmári RMDSZ-nek jelenleg még nincs pontos ütemterve a partnerségről szóló tárgyalások megszervezésére, de a közeljövőben egyeztetni fog a nagyobbik kormánypárt helyi szervezetével. Szatmár megye ügyeit az RMDSZ a megyei önkormányzatban jelenleg a liberális és a Szociáldemokrata Párttal (PSD) közösen kezeli, ez a két politikai alakulat látja el a megyei tanács alelnöki tisztségeit. A tanácselnöki pozíciót az RMDSZ birtokolja, és ugyanígy övék a nagyobb városok, Szatmárnémeti, Nagykároly és Tasnád polgármesteri széke is.
Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti alpolgármestere, az RMDSZ városi szervezetének elnöke korábban úgy nyilatkozott a Krónikának, hogy a szövetség a megye magyar lakosságával arányosan 40 százalékot szeretne kapni a decentralizált intézmények igazgatói székeiből, ezért nem zárkóznak el a tárgyalások elől.
Kovászna megye: Baciu visszakozott
A Demokrata-Liberális Párt Kovászna megyei egyeztetőtanácsa hétfői ülésén érvényesnek nyilvánította az RMDSZ-szel kötött helyi szintű megállapodást a decentralizált intézmények vezetői tisztségeinek újraelosztásáról. A szervezet várhatóan pénteken, az RMDSZ-szel egy időben hozza nyilvánosságra az igazgató- és aligazgatójelöltek névsorát.
Mint ismeretes, Gheorghe Baciu, a PDL megyei szervezetének elnöke nem vett részt múlt héten a két párt közötti tárgyalások véglegesítésén, ezt követően úgy nyilatkozott: nem hajlandó aláírni az RMDSZ-szel kötött megállapodást, és javasolni fogja a vezetői tisztségek újraelosztását. A PDL egyeztetőtanácsának ülését követően azonban viszszakozott: mint mondta, a sajtó félreértelmezte nyilatkozatait, egy pillanatig sem kérdőjelezte meg az egyezség legitimitását. A háromszékiek országos viszonylatban elsőként írták alá a megyei szintű RMDSZ–PDL-együttműködést, az egyeztetések eredményeként a kormánynak alárendelt 35 megyei közintézmény 65 százaléka magyar irányítás alá kerül.
A koalíciós partnerrel kötött egyezmény értelmében az RMDSZ öt megyei intézmény élére jelölhet igazgatót Szilágy megyében – jelentette be a PDL-vel folytatott egyeztetést követően Seres Dénes, a szövetség területi szervezetének elnöke. Mint mondta, a megállapodás szerint az RMDSZ további hét dekoncentrált intézmény aligazgatói tisztségét is megkapja. Lucian Bode, a demokrata-liberálisok Szilágy megyei szervezetének elnöke tegnap úgy nyilatkozott: a vezetői tisztségek elosztása az etnikai arányok figyelembevételével történt.
Gyergyai Csaba, Kiss Előd-Gergely, Máthé Éva, Nagy Orsolya, Végh Balázs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
Bár az RMDSZ és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) csúcsvezetése közötti megállapodás értelmében január 20-áig kell megszülessenek a két alakulat helyi szintű együttműködéséről szóló megegyezések, a tárgyalásoknak koránt sincs vége.
A legtöbb megyében a decentralizált intézmények vezető tisztségeinek elosztása körül zajlik a vita. Maros, Szatmár, Kolozs és Hargita megyében javában zajlanak a koalíciós pártok közti egyeztetések, Bihar megyében pedig a megyei RMDSZ-szervezet közölte: nem hajlandó felrúgni a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) korábban kötött együttműködési megállapodást. Kovászna megyében – az erdélyi megyék közül elsőként – már aláírták az ezzel kapcsolatos egyezményt.
Bihar megye: az RMDSZ a liberálisokkal folytatja
Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke a Krónikának ismét megerősítette: szó nincs arról, hogy felmondanák a megyei és a nagyváradi önkormányzatban a PNL-vel fennálló megállapodást. Kifejtette, a megyei szervezet kezdettől úgy gondolkodott, hogy a PNL-t tartja meg partnerként, függetlenül a kormányban kialakult viszonyoktól.
„Az intézményvezetői tisztségeknél fontosabb a tavaly leváltott magyarok erkölcsi kárának megtérítése” – fogalmazott Szabó. Szerinte miután az elmúlt évben az RMDSZ azért harcolt, hogy az intézmények élére ne politikai alapon nevezzen ki vezetőket a kormány, akkor sem szabad változtatnia álláspontján, amikor a saját embereiről van szó.
„A bíróság már több esetben elrendelte az eltávolított tisztségviselőket ért anyagi kár megtérítését, most annak kell következnie, hogy a felelősök nyilvánosan megkövetik a leváltottakat, és elismerik, hogy jól végezték a dolgukat” – magyarázta. Ha ez megtörténik, lehet, hogy születik konkrétabb megegyezés is, de biztosan nem egy-két napon belül – mondta Szabó Ödön. A Bihar megyei önkormányzatban az RMDSZ a liberálisokkal alkot többséget, a testület elnöke és egyik alelnöke PNL-s, a másik alelnök pedig az RMDSZ színeiben tevékenykedik.
Az RMDSZ és a PDL hétfőn este megállapodott az állami ügynökségek vezetői tisztségeinek elosztásáról, a tárgyalások eredményeképpen a szövetség többek között a pénzügyőrség és a környezetvédelmi felügyelőség élére jelölhet képviselőt.
A Mediafax PDL-forrásokból úgy tudja, a pénzügyőrségen és a környezetvédelmi felügyelőségen kívül az RMDSZ az Országos Vízügyi Hivatal és a Kisebbségügyi Hivatal vezetését is megkapja.
Az idézett források szerint a koalíciós partnerek abban is megállapodtak, hogy a szövetség ezenkívül egy repülőtér-igazgatói tisztséget is kap. Arról még folynak a tárgyalások, hogy melyik repülőtér igazgatóját jelölheti az RMDSZ.
Maros megye: szombatra halasztottak
Az RMDSZ Maros megyei szervezete eddig többször tárgyalt a PDL helyi vezetőségével, legutóbb tegnap. „A megyében a vezető tisztségek 40 százalékát kapja meg az RMDSZ, és a vezető-helyettesi állások negyven százalékát szintén magyar nemzetiségű szakemberek töltik majd be” – tudtuk meg Kelemen Atillától. Kérdésünkre, miszerint korábban leváltott vezetőket helyeznek-e vissza tisztségeikbe, a megyei RMDSZ-elnök azt válaszolta: lesznek régi és új jelöltek is. Maros megyében várhatóan szombaton írják alá a koalíciós egyezményt, ekkor hozzák nyilvánosságra a tisztségekre jelölt személyek névsorát is.
Hargita megyében ugyancsak tegnap ültek asztalhoz a demokrata-liberálisok és az RMDSZ helyi képviselői, a szövetség Csíki Területi Szervezetének sajtóosztályától azonban megtudtuk, a feleknek lapzártánkig nem sikerült megállapodniuk, így a tisztségek elosztására vonatkozó megállapodást várhatóan ma írják alá. Kolozs megyében jelentős igényekkel lép fel az RMDSZ: László Attila, a szövetség megyei elnöke közölte, a magyar lakosság arányának megfelelően a megyei intézmények igazgatói tisztségeinek 16 százalékát kérik a PDL-től. Egyelőre itt sem született egyezség a PDL-vel, a tárgyalások a napokban folytatódnak.
Szatmár megye: el sem kezdték az egyezkedést
A Szatmár megyei RMDSZ objektív okok miatt még nem tudott tárgyalóasztalhoz ülni a PDL helyi képviseletével – tudtuk meg Nagy Szabolcstól, a szövetség megyei szervezetének sajtóreferensétől. „A PDL megyei vezetője, Ioan Holdiş parlamenti képviselő az elmúlt időszakban nagyon elfoglalt volt, ezért nem tudtunk egyeztetni vele a megyei együttműködés mikéntjéről” – fogalmazott a sajtószóvivő.
A szatmári RMDSZ-nek jelenleg még nincs pontos ütemterve a partnerségről szóló tárgyalások megszervezésére, de a közeljövőben egyeztetni fog a nagyobbik kormánypárt helyi szervezetével. Szatmár megye ügyeit az RMDSZ a megyei önkormányzatban jelenleg a liberális és a Szociáldemokrata Párttal (PSD) közösen kezeli, ez a két politikai alakulat látja el a megyei tanács alelnöki tisztségeit. A tanácselnöki pozíciót az RMDSZ birtokolja, és ugyanígy övék a nagyobb városok, Szatmárnémeti, Nagykároly és Tasnád polgármesteri széke is.
Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti alpolgármestere, az RMDSZ városi szervezetének elnöke korábban úgy nyilatkozott a Krónikának, hogy a szövetség a megye magyar lakosságával arányosan 40 százalékot szeretne kapni a decentralizált intézmények igazgatói székeiből, ezért nem zárkóznak el a tárgyalások elől.
Kovászna megye: Baciu visszakozott
A Demokrata-Liberális Párt Kovászna megyei egyeztetőtanácsa hétfői ülésén érvényesnek nyilvánította az RMDSZ-szel kötött helyi szintű megállapodást a decentralizált intézmények vezetői tisztségeinek újraelosztásáról. A szervezet várhatóan pénteken, az RMDSZ-szel egy időben hozza nyilvánosságra az igazgató- és aligazgatójelöltek névsorát.
Mint ismeretes, Gheorghe Baciu, a PDL megyei szervezetének elnöke nem vett részt múlt héten a két párt közötti tárgyalások véglegesítésén, ezt követően úgy nyilatkozott: nem hajlandó aláírni az RMDSZ-szel kötött megállapodást, és javasolni fogja a vezetői tisztségek újraelosztását. A PDL egyeztetőtanácsának ülését követően azonban viszszakozott: mint mondta, a sajtó félreértelmezte nyilatkozatait, egy pillanatig sem kérdőjelezte meg az egyezség legitimitását. A háromszékiek országos viszonylatban elsőként írták alá a megyei szintű RMDSZ–PDL-együttműködést, az egyeztetések eredményeként a kormánynak alárendelt 35 megyei közintézmény 65 százaléka magyar irányítás alá kerül.
A koalíciós partnerrel kötött egyezmény értelmében az RMDSZ öt megyei intézmény élére jelölhet igazgatót Szilágy megyében – jelentette be a PDL-vel folytatott egyeztetést követően Seres Dénes, a szövetség területi szervezetének elnöke. Mint mondta, a megállapodás szerint az RMDSZ további hét dekoncentrált intézmény aligazgatói tisztségét is megkapja. Lucian Bode, a demokrata-liberálisok Szilágy megyei szervezetének elnöke tegnap úgy nyilatkozott: a vezetői tisztségek elosztása az etnikai arányok figyelembevételével történt.
Gyergyai Csaba, Kiss Előd-Gergely, Máthé Éva, Nagy Orsolya, Végh Balázs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. január 20.
Államtitkárként a kisebbségi oktatásért fog felelni Király András – A barikád másik oldalán
A kormányzati szerepvállalással a népszerűtlen döntések következményeit is vállalnia kell az RMDSZ-nek, a tanügyben is – állítja Király András Arad megyei RMDSZ-elnök, az oktatási minisztérium új államtitkára.
A Csiky Gergely Iskolacsoport jelenlegi igazgatója saját megfogalmazása szerint a barikád másik oldalára áll, de a magyar nyelvű oktatás érdekeit fogja szem előtt tartani, még akkor is, ha a legújabb rendelkezések kész tények elé állítják, és a költségvetés szűk mozgási teret enged.
– Az RMDSZ-nek fenntartott államtitkári tisztséget a Szövetségi Állandó Tanács döntése értelmében kaptam meg, de csak azután foglalhatom el a hivatalt, miután a miniszterelnök aláírja a kinevezést – nyilatkozta Király András. – Erre sor kerülhet néhány napon, vagy héten belül. Szeretném ezt a félévet lezárni a Csikyben, és csak azután munkába állni a minisztériumban. Ott a kisebbségi oktatás lesz a fő feladatom, de bizonyára más munkaköröket is kapok majd. Ez az államtitkárság felelt eddig például a parlamenttel való kapcsolattartásért.
– Nem hálátlan feladat most államtitkárnak lenni, amikor számos népszerűtlen intézkedést, karcsúsítást készítenek elő a tanügyben?
– Valóban nehéz időszak ez, de az RMDSZ felvállalta a kormánytagságot, aminek ez is velejárója. Reméljük, racionalizálni tudjuk a kormány elképzeléseit. A közösségnek jogos elvárásai vannak az RMDSZ-szel szemben a kormányzati szerepvállalás okán, de a mostani állapotok nem hasonlíthatók a 2004 és 2008 közötti időszakhoz. Eddig a hatalom halogatta, hogy hozzányúljon a közszférához, most megteszi ezt. Hogy úgy mondjam, a barikád másik oldalára állunk, a végrehajtást képviseljük.
– Az a közhangulat, hogy az RMDSZ asszisztál a kis létszámú – főleg magyar – iskolák bezárásához, ami többek között a fejkvóta-rendszer eredménye.
– A tanügyi törvényben és az Országos Oktatási Paktumban is vannak kitételek, amelyek a kisebbségi oktatás esetében pozitív megkülönböztetést alkalmaznak, és azon leszünk az RMDSZ-szel, hogy észszerű, elfogadható változások legyenek. Azok az átiratok, amelyeket a tanügyminisztérium minden megyébe elküldött, és amelyek alapján sokan kész ténynek veszik bizonyos iskolák bezárását, inkább felmérő jellegűek, még nincs eldöntve semmi.
– Megszűnnek iskolák, vagy sem?
– Megszűnhetnek, de ezt nem a minisztérium dönti el. Az önkormányzatok beleegyezése is kell hozzá, hiszen attól függ, hogy egy település hány alkalmazottat és iskolaépületet tarthat fenn. Az biztos, hogy a keretszámok a nagyobb létszámú intézményeknek kedveznek. De itt hangsúlyoznom kell, hogy még parlamenti képviselői mandátumom alatt volt egy törvényjavaslatom – amit most is fenn fogok tartani –, hogy az elszigetelt, tömegközlekedéssel nehezen megközelíthető helységekben lévő iskolákat működtessék a létszámtól függetlenül, mert mindenkinek joga van a közoktatáshoz és az anyanyelvű oktatáshoz. Természetesen, ha az utaztatás, az étkeztetés és a felügyelet megoldható, akkor jobb, ha nagyobb közösségben tanul a gyerek, több pedagógus ügyel rá. Ezt mindenütt a helyi sajátosságok figyelembe vételével lehet megoldani, és ha kell, elutazok minden megyébe, hogy közösen döntsünk. Menni fog, mert előbb-utóbb a napközis programot is be fogják vezetni, hiszen a karcsúsítás mellett valós reformra is szüksége van már a tanügynek. Az igaz, hogy a jelenlegi költségvetés elég keskeny pályát szab nekünk.
– A kinevezése kapcsán megkerülhetetlen a kérdés: a politikai karrier előbbre való, mint a szakmai előmenetel?
– Azt hiszem, azzal elértem a politikai pályám csúcsát, hogy parlamenti képviselő lehettem. A minisztériumban egész más dolgozni. Ez egyben szakmai kihívás, ugyanakkor az RMDSZ programját is képviselnem kell. Tagadhatatlan: örülök, hogy rám esett a választás, de nehéz időszak következik.
– Ön a legrövidebb ideig funkcióban lévő igazgató a Csiky Gergely Iskolacsoportban?
– Ezt nem tudom, mert régebben is voltak igazgatóváltások tanév közben, de tényleg nem hittem, hogy ilyen rövid ideig leszek igazgató: szeptemberben két évre előre terveztük a kollégákkal az iskola ügyeit. Mégis, úgy érzem, ennyi idő alatt is sikerült eredményeket elérni, új irányvonalat szabni az intézménynek. Ősztől a szolgáltatások–turizmus szakkal bővül a középiskolai tagozatunk.
– Feltételezem, hogy most már az aradi beruházások is nagyobb figyelmet kapnak majd a minisztériumban.
– 2004 és 2008 között szinte minden magyar iskolát újjáépítettünk, de a Csiky mindig is kiemelt figyelmet kapott, hiszen a megyében itt folyik csak középiskolai oktatás magyarul. Ha nem lett volna az RMDSZ, még mindig egy épületben lennénk a román iskolával, vagy az új szárny építése sem kezdődhetett volna el. Odafigyelünk rá, de a többi magyar iskolát sem mellőzzük.
– A pécskai szülők egy része szeretné, ha magyar középiskolai oktatás indulna Pécskán. Ön pártoltaugyan ezt, de azért korábban megjegyezte, hogy a Csiky igazgatójaként nem teljes mértékben támogatja, hiszen az aradi iskolától vonna el diákokat. Államtitkárként hogyan viszonyul ehhez?
– Minden minőségemben jó kezdeményezésnek tartom, csak ne legyen egyszeri fellobbanás. Egyik iskola sem konkurenciája a másiknak, hanem inkább kiegészítője: a szakokat igény szerint indítják, és tudom, hogy ha Pécskán lenne mezőgazdasági szakképzés magyarul, jó néhány diákunk azt választaná. Viszont nem lehet egy intézményt politikai ráhatással létrehozni, mint az 1990-es években. Van egy akkreditációs folyamat, amit be kell tartani, és biztosítani kell a folytonosságát is. Olyan körülmények között, hogy évente 120-140 nyolcadikos végez magyarul megyeszerte, ez elég nehéz. De dolgozni kell rajta!
– Ki lesz az ön utódja a Csikyben?
– A tantestület tagjai közül nevez ki valakit a tanfelügyelőség. Szeretnénk, ha előbb a kollégák tudnák meg a kilétét, és azután a nyilvánosság.
*
Hadnagy Éva, az iskola aligazgatója érdeklődésünkre elmondta: nem ő lesz a megbízott igazgató, továbbra is csak a helyettesi poszt betöltését vállalja.
Pataky Lehel Zsolt. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)
A kormányzati szerepvállalással a népszerűtlen döntések következményeit is vállalnia kell az RMDSZ-nek, a tanügyben is – állítja Király András Arad megyei RMDSZ-elnök, az oktatási minisztérium új államtitkára.
A Csiky Gergely Iskolacsoport jelenlegi igazgatója saját megfogalmazása szerint a barikád másik oldalára áll, de a magyar nyelvű oktatás érdekeit fogja szem előtt tartani, még akkor is, ha a legújabb rendelkezések kész tények elé állítják, és a költségvetés szűk mozgási teret enged.
– Az RMDSZ-nek fenntartott államtitkári tisztséget a Szövetségi Állandó Tanács döntése értelmében kaptam meg, de csak azután foglalhatom el a hivatalt, miután a miniszterelnök aláírja a kinevezést – nyilatkozta Király András. – Erre sor kerülhet néhány napon, vagy héten belül. Szeretném ezt a félévet lezárni a Csikyben, és csak azután munkába állni a minisztériumban. Ott a kisebbségi oktatás lesz a fő feladatom, de bizonyára más munkaköröket is kapok majd. Ez az államtitkárság felelt eddig például a parlamenttel való kapcsolattartásért.
– Nem hálátlan feladat most államtitkárnak lenni, amikor számos népszerűtlen intézkedést, karcsúsítást készítenek elő a tanügyben?
– Valóban nehéz időszak ez, de az RMDSZ felvállalta a kormánytagságot, aminek ez is velejárója. Reméljük, racionalizálni tudjuk a kormány elképzeléseit. A közösségnek jogos elvárásai vannak az RMDSZ-szel szemben a kormányzati szerepvállalás okán, de a mostani állapotok nem hasonlíthatók a 2004 és 2008 közötti időszakhoz. Eddig a hatalom halogatta, hogy hozzányúljon a közszférához, most megteszi ezt. Hogy úgy mondjam, a barikád másik oldalára állunk, a végrehajtást képviseljük.
– Az a közhangulat, hogy az RMDSZ asszisztál a kis létszámú – főleg magyar – iskolák bezárásához, ami többek között a fejkvóta-rendszer eredménye.
– A tanügyi törvényben és az Országos Oktatási Paktumban is vannak kitételek, amelyek a kisebbségi oktatás esetében pozitív megkülönböztetést alkalmaznak, és azon leszünk az RMDSZ-szel, hogy észszerű, elfogadható változások legyenek. Azok az átiratok, amelyeket a tanügyminisztérium minden megyébe elküldött, és amelyek alapján sokan kész ténynek veszik bizonyos iskolák bezárását, inkább felmérő jellegűek, még nincs eldöntve semmi.
– Megszűnnek iskolák, vagy sem?
– Megszűnhetnek, de ezt nem a minisztérium dönti el. Az önkormányzatok beleegyezése is kell hozzá, hiszen attól függ, hogy egy település hány alkalmazottat és iskolaépületet tarthat fenn. Az biztos, hogy a keretszámok a nagyobb létszámú intézményeknek kedveznek. De itt hangsúlyoznom kell, hogy még parlamenti képviselői mandátumom alatt volt egy törvényjavaslatom – amit most is fenn fogok tartani –, hogy az elszigetelt, tömegközlekedéssel nehezen megközelíthető helységekben lévő iskolákat működtessék a létszámtól függetlenül, mert mindenkinek joga van a közoktatáshoz és az anyanyelvű oktatáshoz. Természetesen, ha az utaztatás, az étkeztetés és a felügyelet megoldható, akkor jobb, ha nagyobb közösségben tanul a gyerek, több pedagógus ügyel rá. Ezt mindenütt a helyi sajátosságok figyelembe vételével lehet megoldani, és ha kell, elutazok minden megyébe, hogy közösen döntsünk. Menni fog, mert előbb-utóbb a napközis programot is be fogják vezetni, hiszen a karcsúsítás mellett valós reformra is szüksége van már a tanügynek. Az igaz, hogy a jelenlegi költségvetés elég keskeny pályát szab nekünk.
– A kinevezése kapcsán megkerülhetetlen a kérdés: a politikai karrier előbbre való, mint a szakmai előmenetel?
– Azt hiszem, azzal elértem a politikai pályám csúcsát, hogy parlamenti képviselő lehettem. A minisztériumban egész más dolgozni. Ez egyben szakmai kihívás, ugyanakkor az RMDSZ programját is képviselnem kell. Tagadhatatlan: örülök, hogy rám esett a választás, de nehéz időszak következik.
– Ön a legrövidebb ideig funkcióban lévő igazgató a Csiky Gergely Iskolacsoportban?
– Ezt nem tudom, mert régebben is voltak igazgatóváltások tanév közben, de tényleg nem hittem, hogy ilyen rövid ideig leszek igazgató: szeptemberben két évre előre terveztük a kollégákkal az iskola ügyeit. Mégis, úgy érzem, ennyi idő alatt is sikerült eredményeket elérni, új irányvonalat szabni az intézménynek. Ősztől a szolgáltatások–turizmus szakkal bővül a középiskolai tagozatunk.
– Feltételezem, hogy most már az aradi beruházások is nagyobb figyelmet kapnak majd a minisztériumban.
– 2004 és 2008 között szinte minden magyar iskolát újjáépítettünk, de a Csiky mindig is kiemelt figyelmet kapott, hiszen a megyében itt folyik csak középiskolai oktatás magyarul. Ha nem lett volna az RMDSZ, még mindig egy épületben lennénk a román iskolával, vagy az új szárny építése sem kezdődhetett volna el. Odafigyelünk rá, de a többi magyar iskolát sem mellőzzük.
– A pécskai szülők egy része szeretné, ha magyar középiskolai oktatás indulna Pécskán. Ön pártoltaugyan ezt, de azért korábban megjegyezte, hogy a Csiky igazgatójaként nem teljes mértékben támogatja, hiszen az aradi iskolától vonna el diákokat. Államtitkárként hogyan viszonyul ehhez?
– Minden minőségemben jó kezdeményezésnek tartom, csak ne legyen egyszeri fellobbanás. Egyik iskola sem konkurenciája a másiknak, hanem inkább kiegészítője: a szakokat igény szerint indítják, és tudom, hogy ha Pécskán lenne mezőgazdasági szakképzés magyarul, jó néhány diákunk azt választaná. Viszont nem lehet egy intézményt politikai ráhatással létrehozni, mint az 1990-es években. Van egy akkreditációs folyamat, amit be kell tartani, és biztosítani kell a folytonosságát is. Olyan körülmények között, hogy évente 120-140 nyolcadikos végez magyarul megyeszerte, ez elég nehéz. De dolgozni kell rajta!
– Ki lesz az ön utódja a Csikyben?
– A tantestület tagjai közül nevez ki valakit a tanfelügyelőség. Szeretnénk, ha előbb a kollégák tudnák meg a kilétét, és azután a nyilvánosság.
*
Hadnagy Éva, az iskola aligazgatója érdeklődésünkre elmondta: nem ő lesz a megbízott igazgató, továbbra is csak a helyettesi poszt betöltését vállalja.
Pataky Lehel Zsolt. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)
2010. január 20.
Ötéves a Szülőföld Alap – Két pilléren a magyar nemzetpolitika
– Az idei évben a nemzetpolitika legfontosabb feladata a stabilitás megőrzése – mondta hétfőn Budapesten Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára 2010 nemzetpolitikai stratégiájáról, majd hozzátette, „kiemelt feladat a szórványban élő magyarok támogatása”.
A sajtóbeszélgetésen részt vett Törzsök Erika, a főosztály főigazgatója is. A stratégiai pontok, feladatok ismertetése előtt Gémesi röviden átfutotta a most ötödik születésnapját ünneplő Szülőföld Alap eredményeit. Elmondta, a magyar nemzetpolitika 2006-tól két pilléren nyugszik, az egyik a támogatáspolitika, a másik pedig a fejlesztéspolitika.
A megújított támogatáspolitika célja a nyelvi-kulturális önazonosság megőrzését segítő intézmények és programok támogatása.
E körben a stabilitást erősítik a nemzeti jelentőségű intézmények és programok, amelynek révén a magyarság számára fontos oktatási–tudományos–kulturális intézmények a Kárpát-medencében előre kiszámítható, az éves költségvetési alkuktól mentesített támogatások révén tudnak működni. Ide kapcsolódik a pályázati úton támogatásokat nyújtó Szülőföld Alap.
A fejlesztéspolitika (elsősorban az Európai Területi Együttműködés adta lehetőségek kiaknázása) vonatkozásában pedig egy teljesen új struktúra kialakítására volt szükség a megújított intézményrendszeren belül. A fejlesztéspolitika révén kialakuló komplex térségfejlesztés eredményeképpen a magyarlakta régiókban élők lehetőségei kibővülhetnek. Ez elősegítheti egyben a többség és a kisebbség együttműködését is. A fejlesztéspolitika, a területi együttműködés nem etnikai alapú, de a fejlesztések valamennyi ott élő közösség életlehetőségeit javíthatják. Ezért aztán a magyar kormány 2006-tól – a közös nyelvi–kulturális–történelmi szálakra építve – olyan politikát alakított ki, amely a regionális realitásokból kiindulva egyidejűleg veszi figyelembe a külhoni magyarság érdekeit és a jószomszédi viszony követelményét, a térségbeli realitásokra, az új lehetőségekre koncentrál, felhasználja a fejlesztéspolitika, a határon átnyúló együttműködés lehetőségeit, ami az együttműködésre és a pártpolitika-mentességre épül, így megteremti a közösségi szempontból meghatározó ügyekben a stabilitást és erősíti a közösségek között a magyar–magyar szolidaritást.Az eredmények tekintetében Gémesi Ferenc a fő hangsúlyt a stabilitásra, kiszámíthatóságra tette, elmondva, hogy az öt év alatt a Szülőföld Alap 8 milliárd forint támogatást osztott szét, beérkezett több mint tízezer pályázat, és volt 5400 támogatott program.
A látható eredmények
A legsikeresebb megvalósítások között említette, hogy Kárpátalján felépült a beregszászi Európai Magyar Ház, megújult a Kisdobronyi Általános Iskola, elindulhatott a Nagyberegi Református Líceum építkezésének előkészítése, a Técsői Magyar Oktatási Központ és a Jánosi Mesterképző Akadémia új épületszárnyának építése, lezárult a szórványszempontból is fontos tiszaújlaki iskola második épületszárnyának megépítése, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola nagyberegi tájházának felújítása, a Munkácsi Szt. István Líceum, valamint az Ungvári Nemzeti Egyetem Humán-Természettudományi Magyar Karának bővítése.
Románia-szerte csak a szimbolikusan is nagy jelentőségű programokat számba véve megállapította, hogy elkészültek a tanári lakások Kolozsvárott, új diákétkezdéje van szintén a kincses városban az unitárius kollégiumnak és a Kalotaszentkirályi Iskolaközpont szórványkollégiumának, elkészült a Téglás Gábor Iskolacsoport Déván, az egyházmegye millenniumára megújult a gyulafehérvári római katolikus Szent Mihály székesegyház, és végre felújítottuk a csángó magyarok számára fontos központként működő Pusztinai Házat.
A vajdasági magyarság oktatási-kulturális intézményrendszere az elmúlt években jelentős változásokon ment át: kibővült és felújításra került a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium Zentán, tornaterem épült a Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnáziumban, kibővült a tótfalusi iskolaközpont, megújultak a torontáli, feketicsi, torontálvásárhelyi, csókai, újvidéki, padéi magyar művelődési házak.
A kis lélekszámú magyar közösségek is gyarapodhattak az elmúlt időszakban: folyik és hamarosan a végéhez érkezik a lendvai Bánffy-központ felújítása, Horvátországban felújításra került a hercegszőllősi református műemlék templom és a laskói református templom, valamint a csúzai óvoda, felépült a tájház és a népfőiskola Pélmonostoron.
– A szórvány ügye az egyik legégetőbb témája a nemzetpolitikának, ezért is hoztuk létre tavaly határon túli szakértőkből a Szórvány Tanácsot, amelynek elnöke a szlovéniai magyarság parlamenti képviselője, Göncz László – tért át egy másik fontos tevékenységre a szakállamtitkár. Elmondta, hogy a Tanács javaslatai alapján csak ebben az esztendőben több mint 350 millió forintot fordított a Miniszterelnökség szórványprogramokra. Kormányzati támogatással működik a szórvány szempontból fontos projektek között az EMKE által létrehozott magyar házak hálózata, a Munkácsi Szent István Líceum, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum, a Kárpátaljai Református Egyház Diakóniai Koordinációs Központja, illetve a técsői Református Líceum, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium Zentán, a Kosztolányi Dezső Nyelvi Tehetséggondozó Gimnázium Szabadkán, a Nagybecskereki Miasszonyunk Leánykollégium, illetve a Muzslyai Emmausz Fiúkollégium. Támogatjuk más intézmények mellett a szórványóvodákat Szolyván, Huszton, Bustyaházán, Técsőn, Aknaszlatinán, Nagybocskón, Gyertyánligeten. A csángó program részeként Budapest nemcsak a kulturális eseményeket és a meglévő intézményeket támogatja, de a magyar nyelvű oktatás megerősítését is, amelynek már komoly eredményei vannak.
Prioritások 2010-re
A sajtóbeszélgetésen elhangzott, hogy a 2010-es költségvetésből is egyértelmű, hogy a magyar kormánynak prioritása a nemzetpolitika stabilitása. Amint az már korábban is elhangzott, de Gémesi Ferenc megerősítette, a költségvetési támogatás összege változatlan maradt 2010-re is, vagyis a Szülőföld Alap számára biztosították az előző évekhez hasonlóan a két- milliárd forintos keretet.
– A 2010. évi elfogadott nemzetpolitikai költségvetés jelzi a kormány elkötelezettségét a megújított nemzetpolitika, a külhoni magyarsággal egyetértésben kialakított programok folytatásában. A költségvetés továbbra is megfelelő szinten biztosítja a nyelvi és kulturális önazonosság megőrzéséhez fűződő támogatásokat, a nemzeti intézményekre szánt összegeket, egyidejűleg lehetőséget adva a modernizációt célzó projektekre is. A támogatások lehetőséget ad arra is, hogy kormányzati oldalról kiemelt figyelmet fordítsunk a szórványmagyarság kérdéskörére is – mondta még Gémesi hétfőn.
Nemzeti intézmények
A 2009. december 15-i Magyar–Magyar Kormányzati Konzultáción a határon túli magyar szervezetek vezetőivel megállapodás született a Nemzeti intézmény program 2010–2014 közötti időszakra történő folytatására az intézmények területi és tartalmi körének kisebb bővítésével.
Így 2010-től két újabb ország intézménye, a szlovéniai Magyar Nemzetiségű Művelődési Intézet, valamint a Bécsi Magyar Otthon programjainak támogatása bekerült a Nemzeti intézmények körébe.A 2007-ben nemzeti jelentőségűvé nyilvánított romániai magyar intézmények körének és támogatási nagyságrendjének megtartása mellett néhány új intézménnyel bővült a romániai intézményi kör, és új nemzeti jelentőségű projekt támogatása indul el.
A Nemzeti intézmények új körének meghatározásakor mindenekelőtt az adott intézmény anyanyelv- és nemzeti identitást megőrző erejét vették figyelembe. Az új intézmények is az oktatás és a kultúra területéről kerültek ki: a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a Színművészeti Egyetem háttérintézményei, a Studium-Prospero Alapítvány – 5 millió forint, illetve a Kolozsvári Protestáns Teológia – 3 millió forint működési támogatásban részesül nemzeti intézményként. Ezzel a bővítéssel minden magyar, vagy magyarul is oktató felsőoktatási intézmény háttérintézménye nemzeti jelentőségű státust nyert.
A kultúrában is bővült a támogatottak köre a Korunk, a Helikon és a Látó folyóiratokkal. 2007-ben az NI-kör kijelölésekor Erdélyben 9 magyar színház és egy opera működött. Azóta létrejött és jelentős sikereket ért el az Aradi Kamaraszínház, ezért bővítették az aradival a nemzeti jelentőségű intézményként támogatott színházak körét, és emelték 2 millióval a színházi támogatási keretet.
Egyes erdélyi projekttervek
A nagyenyedi vártemplom: Az erdélyi fejedelemség egyik szimbóluma a nagyenyedi református vártemplom. Tavaly a templom viharkárt szenvedett, a torony helyreállítása érdekében mind a román helyi hatóságok, mind a magyar kormány igyekezett mindent megtenni, ennek ellenére nagy értékű belső károk is keletkeztek. A 2010-es tervek között szerepel a keletkezett károk elhárításához való hozzájárulás.
A vicei árvaház bővítése, közös gyermekház, tanulóház kialakítása az árvaházi és a falu szórványmagyar iskolásai számára. A Possibilitas Egyesület évek óta két árvaházat működtet a besztercei szórványban, gondoskodik a nevelt gyerekek nehéz sorban élő, hátrányos helyzetű szüleiről is. Az alapítvány által gondozott gyerekek révén biztosított a kistérség magyar nyelvű osztályainak működése. Az elmúlt két évben hozzájárultak az árvaház működéséhez, 2010-ben ahhoz a beruházáshoz nyújtanak segítséget, amely anyagi fedezetének zömét EU-s pályázaton nyerte el az egyesület.
Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság: A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság az egyedüli műemlékvédelemmel foglalkozó erdélyi magyar szervezet, amely országos hatáskörben fejti ki tevékenységét, már közel két évtizede. Ez egyértelműen meghatározza a KLMT helyzetét az erdélyi és romániai műemlékvédelemben. A KLMT feladata, hogy intézményesítse az erdélyi magyar műemlékvédelmi tevékenységet a tudatosítással, figyelemfelkeltéssel és a támogatási rendszer szervezésével párhuzamosan. Az erdélyi épített örökség az európai kulturális örökség szerves részét képezi, a cél érzékennyé tenni a társadalmat, felhívni a figyelmet és bebizonyítani, hogy a kulturális örökség igenis érték.
Mi várható 2010-ben?
a külhoni magyarság támogatásának kiemelt szerepe, válság idején is változatlan támogatás
több mint 2 milliárd forint összegű forrás
kapcsolattartási támogatási program folytatása. Gémesi fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy habár 2010 választási év Magyarországon, „az élet nem áll meg, a nemzetpolitikát csinálni kell”.
A Szülőföld Alap forrásainak regionális bontása 2010-ben
Románia 39,75%
Szlovákia 14,75%
Szerbia 22%
Ukrajna 19%
Horvátország 2%
Szlovénia 1,5%
Ausztria 1%. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)
– Az idei évben a nemzetpolitika legfontosabb feladata a stabilitás megőrzése – mondta hétfőn Budapesten Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára 2010 nemzetpolitikai stratégiájáról, majd hozzátette, „kiemelt feladat a szórványban élő magyarok támogatása”.
A sajtóbeszélgetésen részt vett Törzsök Erika, a főosztály főigazgatója is. A stratégiai pontok, feladatok ismertetése előtt Gémesi röviden átfutotta a most ötödik születésnapját ünneplő Szülőföld Alap eredményeit. Elmondta, a magyar nemzetpolitika 2006-tól két pilléren nyugszik, az egyik a támogatáspolitika, a másik pedig a fejlesztéspolitika.
A megújított támogatáspolitika célja a nyelvi-kulturális önazonosság megőrzését segítő intézmények és programok támogatása.
E körben a stabilitást erősítik a nemzeti jelentőségű intézmények és programok, amelynek révén a magyarság számára fontos oktatási–tudományos–kulturális intézmények a Kárpát-medencében előre kiszámítható, az éves költségvetési alkuktól mentesített támogatások révén tudnak működni. Ide kapcsolódik a pályázati úton támogatásokat nyújtó Szülőföld Alap.
A fejlesztéspolitika (elsősorban az Európai Területi Együttműködés adta lehetőségek kiaknázása) vonatkozásában pedig egy teljesen új struktúra kialakítására volt szükség a megújított intézményrendszeren belül. A fejlesztéspolitika révén kialakuló komplex térségfejlesztés eredményeképpen a magyarlakta régiókban élők lehetőségei kibővülhetnek. Ez elősegítheti egyben a többség és a kisebbség együttműködését is. A fejlesztéspolitika, a területi együttműködés nem etnikai alapú, de a fejlesztések valamennyi ott élő közösség életlehetőségeit javíthatják. Ezért aztán a magyar kormány 2006-tól – a közös nyelvi–kulturális–történelmi szálakra építve – olyan politikát alakított ki, amely a regionális realitásokból kiindulva egyidejűleg veszi figyelembe a külhoni magyarság érdekeit és a jószomszédi viszony követelményét, a térségbeli realitásokra, az új lehetőségekre koncentrál, felhasználja a fejlesztéspolitika, a határon átnyúló együttműködés lehetőségeit, ami az együttműködésre és a pártpolitika-mentességre épül, így megteremti a közösségi szempontból meghatározó ügyekben a stabilitást és erősíti a közösségek között a magyar–magyar szolidaritást.Az eredmények tekintetében Gémesi Ferenc a fő hangsúlyt a stabilitásra, kiszámíthatóságra tette, elmondva, hogy az öt év alatt a Szülőföld Alap 8 milliárd forint támogatást osztott szét, beérkezett több mint tízezer pályázat, és volt 5400 támogatott program.
A látható eredmények
A legsikeresebb megvalósítások között említette, hogy Kárpátalján felépült a beregszászi Európai Magyar Ház, megújult a Kisdobronyi Általános Iskola, elindulhatott a Nagyberegi Református Líceum építkezésének előkészítése, a Técsői Magyar Oktatási Központ és a Jánosi Mesterképző Akadémia új épületszárnyának építése, lezárult a szórványszempontból is fontos tiszaújlaki iskola második épületszárnyának megépítése, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola nagyberegi tájházának felújítása, a Munkácsi Szt. István Líceum, valamint az Ungvári Nemzeti Egyetem Humán-Természettudományi Magyar Karának bővítése.
Románia-szerte csak a szimbolikusan is nagy jelentőségű programokat számba véve megállapította, hogy elkészültek a tanári lakások Kolozsvárott, új diákétkezdéje van szintén a kincses városban az unitárius kollégiumnak és a Kalotaszentkirályi Iskolaközpont szórványkollégiumának, elkészült a Téglás Gábor Iskolacsoport Déván, az egyházmegye millenniumára megújult a gyulafehérvári római katolikus Szent Mihály székesegyház, és végre felújítottuk a csángó magyarok számára fontos központként működő Pusztinai Házat.
A vajdasági magyarság oktatási-kulturális intézményrendszere az elmúlt években jelentős változásokon ment át: kibővült és felújításra került a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium Zentán, tornaterem épült a Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnáziumban, kibővült a tótfalusi iskolaközpont, megújultak a torontáli, feketicsi, torontálvásárhelyi, csókai, újvidéki, padéi magyar művelődési házak.
A kis lélekszámú magyar közösségek is gyarapodhattak az elmúlt időszakban: folyik és hamarosan a végéhez érkezik a lendvai Bánffy-központ felújítása, Horvátországban felújításra került a hercegszőllősi református műemlék templom és a laskói református templom, valamint a csúzai óvoda, felépült a tájház és a népfőiskola Pélmonostoron.
– A szórvány ügye az egyik legégetőbb témája a nemzetpolitikának, ezért is hoztuk létre tavaly határon túli szakértőkből a Szórvány Tanácsot, amelynek elnöke a szlovéniai magyarság parlamenti képviselője, Göncz László – tért át egy másik fontos tevékenységre a szakállamtitkár. Elmondta, hogy a Tanács javaslatai alapján csak ebben az esztendőben több mint 350 millió forintot fordított a Miniszterelnökség szórványprogramokra. Kormányzati támogatással működik a szórvány szempontból fontos projektek között az EMKE által létrehozott magyar házak hálózata, a Munkácsi Szent István Líceum, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum, a Kárpátaljai Református Egyház Diakóniai Koordinációs Központja, illetve a técsői Református Líceum, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium Zentán, a Kosztolányi Dezső Nyelvi Tehetséggondozó Gimnázium Szabadkán, a Nagybecskereki Miasszonyunk Leánykollégium, illetve a Muzslyai Emmausz Fiúkollégium. Támogatjuk más intézmények mellett a szórványóvodákat Szolyván, Huszton, Bustyaházán, Técsőn, Aknaszlatinán, Nagybocskón, Gyertyánligeten. A csángó program részeként Budapest nemcsak a kulturális eseményeket és a meglévő intézményeket támogatja, de a magyar nyelvű oktatás megerősítését is, amelynek már komoly eredményei vannak.
Prioritások 2010-re
A sajtóbeszélgetésen elhangzott, hogy a 2010-es költségvetésből is egyértelmű, hogy a magyar kormánynak prioritása a nemzetpolitika stabilitása. Amint az már korábban is elhangzott, de Gémesi Ferenc megerősítette, a költségvetési támogatás összege változatlan maradt 2010-re is, vagyis a Szülőföld Alap számára biztosították az előző évekhez hasonlóan a két- milliárd forintos keretet.
– A 2010. évi elfogadott nemzetpolitikai költségvetés jelzi a kormány elkötelezettségét a megújított nemzetpolitika, a külhoni magyarsággal egyetértésben kialakított programok folytatásában. A költségvetés továbbra is megfelelő szinten biztosítja a nyelvi és kulturális önazonosság megőrzéséhez fűződő támogatásokat, a nemzeti intézményekre szánt összegeket, egyidejűleg lehetőséget adva a modernizációt célzó projektekre is. A támogatások lehetőséget ad arra is, hogy kormányzati oldalról kiemelt figyelmet fordítsunk a szórványmagyarság kérdéskörére is – mondta még Gémesi hétfőn.
Nemzeti intézmények
A 2009. december 15-i Magyar–Magyar Kormányzati Konzultáción a határon túli magyar szervezetek vezetőivel megállapodás született a Nemzeti intézmény program 2010–2014 közötti időszakra történő folytatására az intézmények területi és tartalmi körének kisebb bővítésével.
Így 2010-től két újabb ország intézménye, a szlovéniai Magyar Nemzetiségű Művelődési Intézet, valamint a Bécsi Magyar Otthon programjainak támogatása bekerült a Nemzeti intézmények körébe.A 2007-ben nemzeti jelentőségűvé nyilvánított romániai magyar intézmények körének és támogatási nagyságrendjének megtartása mellett néhány új intézménnyel bővült a romániai intézményi kör, és új nemzeti jelentőségű projekt támogatása indul el.
A Nemzeti intézmények új körének meghatározásakor mindenekelőtt az adott intézmény anyanyelv- és nemzeti identitást megőrző erejét vették figyelembe. Az új intézmények is az oktatás és a kultúra területéről kerültek ki: a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a Színművészeti Egyetem háttérintézményei, a Studium-Prospero Alapítvány – 5 millió forint, illetve a Kolozsvári Protestáns Teológia – 3 millió forint működési támogatásban részesül nemzeti intézményként. Ezzel a bővítéssel minden magyar, vagy magyarul is oktató felsőoktatási intézmény háttérintézménye nemzeti jelentőségű státust nyert.
A kultúrában is bővült a támogatottak köre a Korunk, a Helikon és a Látó folyóiratokkal. 2007-ben az NI-kör kijelölésekor Erdélyben 9 magyar színház és egy opera működött. Azóta létrejött és jelentős sikereket ért el az Aradi Kamaraszínház, ezért bővítették az aradival a nemzeti jelentőségű intézményként támogatott színházak körét, és emelték 2 millióval a színházi támogatási keretet.
Egyes erdélyi projekttervek
A nagyenyedi vártemplom: Az erdélyi fejedelemség egyik szimbóluma a nagyenyedi református vártemplom. Tavaly a templom viharkárt szenvedett, a torony helyreállítása érdekében mind a román helyi hatóságok, mind a magyar kormány igyekezett mindent megtenni, ennek ellenére nagy értékű belső károk is keletkeztek. A 2010-es tervek között szerepel a keletkezett károk elhárításához való hozzájárulás.
A vicei árvaház bővítése, közös gyermekház, tanulóház kialakítása az árvaházi és a falu szórványmagyar iskolásai számára. A Possibilitas Egyesület évek óta két árvaházat működtet a besztercei szórványban, gondoskodik a nevelt gyerekek nehéz sorban élő, hátrányos helyzetű szüleiről is. Az alapítvány által gondozott gyerekek révén biztosított a kistérség magyar nyelvű osztályainak működése. Az elmúlt két évben hozzájárultak az árvaház működéséhez, 2010-ben ahhoz a beruházáshoz nyújtanak segítséget, amely anyagi fedezetének zömét EU-s pályázaton nyerte el az egyesület.
Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság: A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság az egyedüli műemlékvédelemmel foglalkozó erdélyi magyar szervezet, amely országos hatáskörben fejti ki tevékenységét, már közel két évtizede. Ez egyértelműen meghatározza a KLMT helyzetét az erdélyi és romániai műemlékvédelemben. A KLMT feladata, hogy intézményesítse az erdélyi magyar műemlékvédelmi tevékenységet a tudatosítással, figyelemfelkeltéssel és a támogatási rendszer szervezésével párhuzamosan. Az erdélyi épített örökség az európai kulturális örökség szerves részét képezi, a cél érzékennyé tenni a társadalmat, felhívni a figyelmet és bebizonyítani, hogy a kulturális örökség igenis érték.
Mi várható 2010-ben?
a külhoni magyarság támogatásának kiemelt szerepe, válság idején is változatlan támogatás
több mint 2 milliárd forint összegű forrás
kapcsolattartási támogatási program folytatása. Gémesi fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy habár 2010 választási év Magyarországon, „az élet nem áll meg, a nemzetpolitikát csinálni kell”.
A Szülőföld Alap forrásainak regionális bontása 2010-ben
Románia 39,75%
Szlovákia 14,75%
Szerbia 22%
Ukrajna 19%
Horvátország 2%
Szlovénia 1,5%
Ausztria 1%. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)
2010. január 20.
Patak nagyasszonya nevében
Új év a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesületnél
– Milyen évet zárt és mit tartogat idei eseménynaptárában a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület? – erről szerezhettek tudomást az érdeklődők tegnap délben a marosvásárhelyi Bernády Házban. Az erdélyi fejedelemasszony nevében tevékenykedő egyesület új elnöke, Náznán Olga a kulturális és sajtókapcsolatok felelősét, Kilyén Ilka színművésznőt kérte fel a tavalyi rendezvények értékelésére.
– Egy egész évi munkát felbecsülni nem az én tisztem. Ezt megtette helyettem a közönség és a média, amelynek köszönettel tartozunk a támogatásért. Úgy gondolom, 2009-ben sikerült a helyi kulturális élet apró, fehér foltjait megszínesíteni. Ez volt a célunk többek között a harmadszorra megszervezett, sikeresnek bizonyult operettesttel. A Kántorné-emlékest is tömegeket mozgatott. A Kultúrpalota akkor is zsúfolásig megtelt, amikor nagyszabású műsorral tisztelegtünk a 80 éves Tóth Erzsébet és a magyar dal előtt. Azt hallottam valakitől, akkor látott itt utoljára ennyi embert, amikor 1956 novemberében Tamási Áron hazalátogatott – mondta Kilyén Ilka, majd az idei rendezvények legközelebbikét, a magyar kultúra napja alkalmából január 23-án, szombaton a Kultúrpalotában sorra kerülő ünnepi műsort körvonalazta, amelyet az EMKE-vel közösen szervez az egyesület. Az esemény kuriózumát olyan marosvásárhelyi zenészek jelentik, akik maguk készítik hangszereiket. Ők: Lőrinczi György lant- és Sándor Vilmos citerakészítő.
Szó esett ugyanakkor a február 26-27-ére tervezett, péntek délutántól szombat estig tartó Wass Albert felolvasási maratonról, amelybe több – túlnyomórészt magyarországi – szervezet bekapcsolódik. Az eseménynek a Sapientia EMTE koronkai campusa ad otthont, megvalósításában Murvai Olga dékánhelyettes és a kommunikációs tanszék diákjai is részt vesznek. Február 19- én a korhű hangulatú hagyományos Zsuzsa-bállal adózik Patak nagyasszonya emlékének az egyesület, melynek tagjai az idei évet a négy évszázada született Lorántffy Zsuzsanna évének nyilvánítják. Ezt a tervek szerint egy uniós pályázat révén, szlovákiai és magyarországi szervezetek bevonásával megvalósítandó rendezvény is tükrözi majd.
Nagy Székely Ildikó. Forrás: Népújság (Marosvásárhely),
Új év a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesületnél
– Milyen évet zárt és mit tartogat idei eseménynaptárában a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület? – erről szerezhettek tudomást az érdeklődők tegnap délben a marosvásárhelyi Bernády Házban. Az erdélyi fejedelemasszony nevében tevékenykedő egyesület új elnöke, Náznán Olga a kulturális és sajtókapcsolatok felelősét, Kilyén Ilka színművésznőt kérte fel a tavalyi rendezvények értékelésére.
– Egy egész évi munkát felbecsülni nem az én tisztem. Ezt megtette helyettem a közönség és a média, amelynek köszönettel tartozunk a támogatásért. Úgy gondolom, 2009-ben sikerült a helyi kulturális élet apró, fehér foltjait megszínesíteni. Ez volt a célunk többek között a harmadszorra megszervezett, sikeresnek bizonyult operettesttel. A Kántorné-emlékest is tömegeket mozgatott. A Kultúrpalota akkor is zsúfolásig megtelt, amikor nagyszabású műsorral tisztelegtünk a 80 éves Tóth Erzsébet és a magyar dal előtt. Azt hallottam valakitől, akkor látott itt utoljára ennyi embert, amikor 1956 novemberében Tamási Áron hazalátogatott – mondta Kilyén Ilka, majd az idei rendezvények legközelebbikét, a magyar kultúra napja alkalmából január 23-án, szombaton a Kultúrpalotában sorra kerülő ünnepi műsort körvonalazta, amelyet az EMKE-vel közösen szervez az egyesület. Az esemény kuriózumát olyan marosvásárhelyi zenészek jelentik, akik maguk készítik hangszereiket. Ők: Lőrinczi György lant- és Sándor Vilmos citerakészítő.
Szó esett ugyanakkor a február 26-27-ére tervezett, péntek délutántól szombat estig tartó Wass Albert felolvasási maratonról, amelybe több – túlnyomórészt magyarországi – szervezet bekapcsolódik. Az eseménynek a Sapientia EMTE koronkai campusa ad otthont, megvalósításában Murvai Olga dékánhelyettes és a kommunikációs tanszék diákjai is részt vesznek. Február 19- én a korhű hangulatú hagyományos Zsuzsa-bállal adózik Patak nagyasszonya emlékének az egyesület, melynek tagjai az idei évet a négy évszázada született Lorántffy Zsuzsanna évének nyilvánítják. Ezt a tervek szerint egy uniós pályázat révén, szlovákiai és magyarországi szervezetek bevonásával megvalósítandó rendezvény is tükrözi majd.
Nagy Székely Ildikó. Forrás: Népújság (Marosvásárhely),
2010. január 21.
Volt egyszer egy Magyar Autonóm Tartomány
A területi autonómia a múlt rendszer bukása óta megvalósulatlan álma a székelységnek. az önrendelkezés igénye hamar bekerült az RMDSZ dokumentumaiba is, majd a később alakult politikai és civil politikai szervezetek egyenesen fő programpontként fogalmazták meg az autonómia igényét. Mások, főként az idősebb nemzedék tagjai, ma is szóba hozzák, hogy az '50-es '60-as években létezett egy Magyar Autonóm Tartomány. Csakhogy egyrészt az névleg volt autonómia, másrészt akkor is csak Sztálin nyomására hozták létre. A téma kutatója Vince Gábor nyilatkozott Lehőcz Lászlónak a moszkvai levéltárban végzett kutatásairól. Forrás: Erdély.ma
A területi autonómia a múlt rendszer bukása óta megvalósulatlan álma a székelységnek. az önrendelkezés igénye hamar bekerült az RMDSZ dokumentumaiba is, majd a később alakult politikai és civil politikai szervezetek egyenesen fő programpontként fogalmazták meg az autonómia igényét. Mások, főként az idősebb nemzedék tagjai, ma is szóba hozzák, hogy az '50-es '60-as években létezett egy Magyar Autonóm Tartomány. Csakhogy egyrészt az névleg volt autonómia, másrészt akkor is csak Sztálin nyomására hozták létre. A téma kutatója Vince Gábor nyilatkozott Lehőcz Lászlónak a moszkvai levéltárban végzett kutatásairól. Forrás: Erdély.ma
2010. január 21.
Nehezíti a vidéki iskolák helyzetén az új tanügyi finanszírozási mód
Gondot okozhat a vidéki iskoláknak a fejkvóta bevezetése, ugyanis a gyereklétszám miatt nem lesz biztosítva a tanárok fizetése. Az összeget a helyi önkormányzatoknak kell megpótolniuk – ha van miből.
A tanügy átszervezésére kényszeríti az önkormányzatokat, iskolaigazgatókat a szeptembertől bevezetendő új finanszírozási rendszer – állítják a háromszéki illetékesek. A Kovászna megyei tanfelügyelőség és önkormányzat képviselői a napokban az iskolaigazgatókkal találkoztak, hogy az új elvet ismertessék.
Mint ismeretes, az új tanévtől az iskolák, óvodák a diáklétszám függvényében kapják a támogatást, az úgynevezett fejkvóta 2857 lej egy évre, egy városon, román tagozaton tanuló gimnazista diák után. Ez az alap, amit szorzókkal módosítanak annak függvényében, hogy a tanintézet vidéken vagy városon működik, napközi, elemi iskola vagy gimnázium. A terv kidolgozói emelt összeget szánnak a kisebbségi oktatásnak, a magyar diákok esetében magasabb szorzóval számolnak.
Fedezetlen tanári bérek
Kovászna megyében 38 ezer diák tanul, az első számítások szerint így évente 111 millió lejes fizetésalapot kaphat a megye. Tavaly azonban 124 millió lejt költöttek a fizetésekre, így az idei összeg a szükségletek 91,5 százalékát fedezi. Henning László, a megyei önkormányzat alelnöke szerint a legnagyobb gondot az jelenti, hogy a különböző szintű intézmények között nagy különbségek vannak a fizetésalap biztosításában: van, ahol 123 százalékban, de sok helyen csak 50–60 százalékban biztosított az alkalmazottak bére. Példaként a kökösi iskolát említette, ahol 89 gyerek tanul: utánuk erre az évre 488 622 lejt kapnak, ám tavaly 789 000 lejt költöttek fizetésekre, így csupán a szükséges alap 61,9 százaléka biztosított.
Megyei szinten utólag nem lehet kiegyenlíteni a különbségeket, a tanügyben dolgozók fizetésére szánt pénzt az önkormányzatoknak utalják, és ha többet kapnak a kelleténél, kénytelenek lesznek visszautalni azt a központnak. Henning szerint a vidéki iskolákban az alacsony gyereklétszám miatt lehetnek gondok, a városi intézményekben ugyan sok a gyerek, viszont nagyobbak a költségek, hiszen ezekben egyes fokozattal rendelkező tanárok tanítanak, akiknek magas a fizetésük. A hiányzó összeget az önkormányzatok saját költségvetésükből pótolhatnák, ám sok esetben erre nincs pénzük.
Gimnázium csak a községközpontban
Keresztély Irma főtanfelügyelő szerint minden egyes faluban meg kell tartani az óvodát és az elemi iskolát, azonban a gimnazistáknak a községközpontban kellene tanulniuk. Ugyanis vidéken általában összevont osztályokban tanulnak az 5–8. osztályosok, ami a minőség rovására megy, mondta a szakember. Azonban sok háromszéki községben nem lehet megoldani az ingázást: vagy sok a gyerek, és nem férnek be egy iskolabuszba, vagy a községközpontban nincs elég terem több osztály számára.
Keresztély Irma arra is felhívta a figyelmet, hogy az elmúlt tíz évben Háromszéken tízezerrel csökkent a diáklétszám, évente ezer gyerekkel kevesebbet írattak be, a tanárok száma azonban változatlan. Gondot okoz, hogy a tárca emelte a minimális gyereklétszámot, első osztályt 25, ötödik és kilencedik osztályt csak harminc diákkal lehet indítani.
Latzin Gábor iskolaigazgató javasolta, hogy magyarországi mintára a kis iskolák tömörüljenek konzorciumba, így a fejkvóta ellenére megoldható a fennmaradás, és pályázni is köny-nyebb. A tanfelügyelőség tizenegy pontos javaslatcsomagot adott át az igazgatóknak, ennek alapján kell megvizsgálniuk, hogyan tudják csökkenteni költségeiket és az alkalmazottak számát.
Bíró Blanka. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
Gondot okozhat a vidéki iskoláknak a fejkvóta bevezetése, ugyanis a gyereklétszám miatt nem lesz biztosítva a tanárok fizetése. Az összeget a helyi önkormányzatoknak kell megpótolniuk – ha van miből.
A tanügy átszervezésére kényszeríti az önkormányzatokat, iskolaigazgatókat a szeptembertől bevezetendő új finanszírozási rendszer – állítják a háromszéki illetékesek. A Kovászna megyei tanfelügyelőség és önkormányzat képviselői a napokban az iskolaigazgatókkal találkoztak, hogy az új elvet ismertessék.
Mint ismeretes, az új tanévtől az iskolák, óvodák a diáklétszám függvényében kapják a támogatást, az úgynevezett fejkvóta 2857 lej egy évre, egy városon, román tagozaton tanuló gimnazista diák után. Ez az alap, amit szorzókkal módosítanak annak függvényében, hogy a tanintézet vidéken vagy városon működik, napközi, elemi iskola vagy gimnázium. A terv kidolgozói emelt összeget szánnak a kisebbségi oktatásnak, a magyar diákok esetében magasabb szorzóval számolnak.
Fedezetlen tanári bérek
Kovászna megyében 38 ezer diák tanul, az első számítások szerint így évente 111 millió lejes fizetésalapot kaphat a megye. Tavaly azonban 124 millió lejt költöttek a fizetésekre, így az idei összeg a szükségletek 91,5 százalékát fedezi. Henning László, a megyei önkormányzat alelnöke szerint a legnagyobb gondot az jelenti, hogy a különböző szintű intézmények között nagy különbségek vannak a fizetésalap biztosításában: van, ahol 123 százalékban, de sok helyen csak 50–60 százalékban biztosított az alkalmazottak bére. Példaként a kökösi iskolát említette, ahol 89 gyerek tanul: utánuk erre az évre 488 622 lejt kapnak, ám tavaly 789 000 lejt költöttek fizetésekre, így csupán a szükséges alap 61,9 százaléka biztosított.
Megyei szinten utólag nem lehet kiegyenlíteni a különbségeket, a tanügyben dolgozók fizetésére szánt pénzt az önkormányzatoknak utalják, és ha többet kapnak a kelleténél, kénytelenek lesznek visszautalni azt a központnak. Henning szerint a vidéki iskolákban az alacsony gyereklétszám miatt lehetnek gondok, a városi intézményekben ugyan sok a gyerek, viszont nagyobbak a költségek, hiszen ezekben egyes fokozattal rendelkező tanárok tanítanak, akiknek magas a fizetésük. A hiányzó összeget az önkormányzatok saját költségvetésükből pótolhatnák, ám sok esetben erre nincs pénzük.
Gimnázium csak a községközpontban
Keresztély Irma főtanfelügyelő szerint minden egyes faluban meg kell tartani az óvodát és az elemi iskolát, azonban a gimnazistáknak a községközpontban kellene tanulniuk. Ugyanis vidéken általában összevont osztályokban tanulnak az 5–8. osztályosok, ami a minőség rovására megy, mondta a szakember. Azonban sok háromszéki községben nem lehet megoldani az ingázást: vagy sok a gyerek, és nem férnek be egy iskolabuszba, vagy a községközpontban nincs elég terem több osztály számára.
Keresztély Irma arra is felhívta a figyelmet, hogy az elmúlt tíz évben Háromszéken tízezerrel csökkent a diáklétszám, évente ezer gyerekkel kevesebbet írattak be, a tanárok száma azonban változatlan. Gondot okoz, hogy a tárca emelte a minimális gyereklétszámot, első osztályt 25, ötödik és kilencedik osztályt csak harminc diákkal lehet indítani.
Latzin Gábor iskolaigazgató javasolta, hogy magyarországi mintára a kis iskolák tömörüljenek konzorciumba, így a fejkvóta ellenére megoldható a fennmaradás, és pályázni is köny-nyebb. A tanfelügyelőség tizenegy pontos javaslatcsomagot adott át az igazgatóknak, ennek alapján kell megvizsgálniuk, hogyan tudják csökkenteni költségeiket és az alkalmazottak számát.
Bíró Blanka. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. január 21.
Háromszék: harc a kétnyelvűségét
Több mint húsz háromszéki civil szervezet írt alá egy, az anyanyelv védelmében megfogalmazott kiáltványt. A marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) kezdeményezésére a civilek a kétnyelvűség betartását kérik a közintézményeknél és a gazdasági életben egy ötpontos dokumentumban, az érvényes jogszabályokra hivatkozva.
A kiáltvány szerint „élni kell azzal, ami van, és ki kell vívni azt, ami nincs”. Felkérik a vállalkozókat, hogy a termékeket magyarul is feliratozzák, a szolgáltatásokat magyarul is kínálják.
A lakosságot bojkottra szólítják fel: ne vásároljanak olyan boltból, ahol nincs magyar felirat. „Oda kell figyelni, hogy senkit ne érjen hátrányos megkülönböztetés, a szlovák nyelvtörvény negatív példájából kiindulva ki kell védeni minden, magyar közösséget érintő diszkriminatív rendelkezést” – áll a dokumentumban.
A kiáltvány szerint a pedagógusoknak és a szülőknek kell tudatosítaniuk a fiatalokban: az anyanyelv nem hátrány az érvényesülésben, a többnyelvűség érték. Ugyanakkor a civilek felszólítják a magyar elöljárókat, hogy fokozottan figyeljenek a törvény által szavatolt nyelvi jogok betartására.
A Civilek Háromszékért Szövetség arra figyelmeztet, az anyanyelvhasználat a szórványosodás fokmérője, minél nagyobb mértékben rongálódik a nyelv, annál nagyobb mértékű a beolvadás.
Bíró Blanka. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
Több mint húsz háromszéki civil szervezet írt alá egy, az anyanyelv védelmében megfogalmazott kiáltványt. A marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) kezdeményezésére a civilek a kétnyelvűség betartását kérik a közintézményeknél és a gazdasági életben egy ötpontos dokumentumban, az érvényes jogszabályokra hivatkozva.
A kiáltvány szerint „élni kell azzal, ami van, és ki kell vívni azt, ami nincs”. Felkérik a vállalkozókat, hogy a termékeket magyarul is feliratozzák, a szolgáltatásokat magyarul is kínálják.
A lakosságot bojkottra szólítják fel: ne vásároljanak olyan boltból, ahol nincs magyar felirat. „Oda kell figyelni, hogy senkit ne érjen hátrányos megkülönböztetés, a szlovák nyelvtörvény negatív példájából kiindulva ki kell védeni minden, magyar közösséget érintő diszkriminatív rendelkezést” – áll a dokumentumban.
A kiáltvány szerint a pedagógusoknak és a szülőknek kell tudatosítaniuk a fiatalokban: az anyanyelv nem hátrány az érvényesülésben, a többnyelvűség érték. Ugyanakkor a civilek felszólítják a magyar elöljárókat, hogy fokozottan figyeljenek a törvény által szavatolt nyelvi jogok betartására.
A Civilek Háromszékért Szövetség arra figyelmeztet, az anyanyelvhasználat a szórványosodás fokmérője, minél nagyobb mértékben rongálódik a nyelv, annál nagyobb mértékű a beolvadás.
Bíró Blanka. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. január 21.
Gyermekközpontú oktatást ígérnek Hargita megyében
Először képvisel közös célt a prefektúra, a tanfelügyelőség és a megyei tanács, és bár hármunk felelőssége eltér, ugyanabba az irányba mutat – fogalmazott Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke a tanfelügyelőség élére frissen kinevezett Ferencz S. Alpár tegnapi beiktatásán, amelyen jelen volt az ugyancsak az RMDSZ által delegált új prefektus, Ladányi László Zsolt is.
Borboly elmondta, miközben a demokrata-liberálisok (PDL) és a szociáldemokraták (PSD) alkotta nagykoalíció tavaly nem vette figyelembe a szövetség véleményét bizonyos döntések meghozatalánál, az RMDSZ kormányra kerülése nyomán ez megváltozik.
Ladányi László röviden vázolta a prefektúrának az új főtanfelügyelő tevékenységével kapcsolatos elvárásait, a kormánybiztos szerint a kiegyensúlyozottság, méltányosság, egyenlő elbírálás, mértéktartás és professzionalizmus a modern, fejlődő oktatás kulcsa. Ferencz S. Alpár, a József Attila Általános Iskola eddigi igazgatója – aki a január elején lemondott Elena Ianoşit váltja az intézmény élén – „székfoglaló” beszédében elmondta, nem akar egyedül döntéseket hozni, minden intézkedést és szemléletmódosítást partnerség révén, egyeztetések után kíván végrehajtani, ebben a folyamatban pedig fontos szerepet játszanak majd az önkormányzatok, oktatási intézmények, utóbbiakban ugyanakkor nemcsak az igazgatók, hanem a tanárok, szülők, illetve az egyházak, a civil szféra és a szakszervezetek is szót kapnak. Az új, 33 éves hargitai főtanfelügyelő bevallottan a gyermekközpontú oktatás híve, emellett hangsúlyozta: nemcsak a kormányt és a minisztériumot, hanem a pedagógusokat is képviselni szeretné.
Különben Borboly Csabától megtudtuk: Hargita megyében nem zárultak le a PDL-vel az állami intézmények vezető tisztségeinek elosztásáról folytatott egyeztetések, az RMDSZ csíki területi szervezetének elnöke azonban nem kívánt nyilatkozni arról, milyen funkciókra számíthat a szövetség. Nem kötötték meg a koalíciós megállapodást Kolozs megyében sem, László Attila területi RMDSZ-elnök szerint a megbeszélések a következő napokban is folytatódnak.
Forró Gyöngyvér. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
Először képvisel közös célt a prefektúra, a tanfelügyelőség és a megyei tanács, és bár hármunk felelőssége eltér, ugyanabba az irányba mutat – fogalmazott Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke a tanfelügyelőség élére frissen kinevezett Ferencz S. Alpár tegnapi beiktatásán, amelyen jelen volt az ugyancsak az RMDSZ által delegált új prefektus, Ladányi László Zsolt is.
Borboly elmondta, miközben a demokrata-liberálisok (PDL) és a szociáldemokraták (PSD) alkotta nagykoalíció tavaly nem vette figyelembe a szövetség véleményét bizonyos döntések meghozatalánál, az RMDSZ kormányra kerülése nyomán ez megváltozik.
Ladányi László röviden vázolta a prefektúrának az új főtanfelügyelő tevékenységével kapcsolatos elvárásait, a kormánybiztos szerint a kiegyensúlyozottság, méltányosság, egyenlő elbírálás, mértéktartás és professzionalizmus a modern, fejlődő oktatás kulcsa. Ferencz S. Alpár, a József Attila Általános Iskola eddigi igazgatója – aki a január elején lemondott Elena Ianoşit váltja az intézmény élén – „székfoglaló” beszédében elmondta, nem akar egyedül döntéseket hozni, minden intézkedést és szemléletmódosítást partnerség révén, egyeztetések után kíván végrehajtani, ebben a folyamatban pedig fontos szerepet játszanak majd az önkormányzatok, oktatási intézmények, utóbbiakban ugyanakkor nemcsak az igazgatók, hanem a tanárok, szülők, illetve az egyházak, a civil szféra és a szakszervezetek is szót kapnak. Az új, 33 éves hargitai főtanfelügyelő bevallottan a gyermekközpontú oktatás híve, emellett hangsúlyozta: nemcsak a kormányt és a minisztériumot, hanem a pedagógusokat is képviselni szeretné.
Különben Borboly Csabától megtudtuk: Hargita megyében nem zárultak le a PDL-vel az állami intézmények vezető tisztségeinek elosztásáról folytatott egyeztetések, az RMDSZ csíki területi szervezetének elnöke azonban nem kívánt nyilatkozni arról, milyen funkciókra számíthat a szövetség. Nem kötötték meg a koalíciós megállapodást Kolozs megyében sem, László Attila területi RMDSZ-elnök szerint a megbeszélések a következő napokban is folytatódnak.
Forró Gyöngyvér. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. január 21.
Az erdélyi magyar EP- képviselők a Gusa-szobor ellen
Az Európai Parlament (EP) erdélyi magyar képviselői közleményben tiltakoztak szerdán Stefan Gusa volt vezérkari főnök marosvásárhelyi szobrának tervezett felállítása ellen.
Emlékeztettek arra, hogy az illetékes bíróság elutasította a szoborállítás felfüggesztésére vonatkozó keresetet. Felemelték szavukat a vitatott szobor felállítása ellen, és utaltak a jobbközép irányzatú Európai Néppárt tavaly decemberi kongresszusának azon határozatára, amely elítéli a kommunizmus jelképeinek feltámasztására irányuló törekvéseket.
A szobor felállítása "a romániai forradalom megcsúfolását jelentené, annak 20. évfordulóján" – fogalmaztak közleményükben.
Strasbourgban tartott ülésükről beszámolva az erdélyi magyar EP-képviselők kitértek arra: az Európai Néppárt bonni kongresszusának azon határozata, amely európai kisebbségvédelmi keretegyezmény létrehozására irányul, "komoly előrelépést jelent a mind ez ideig háttérbe szorult EU-kisebbségpolitika tekintetében". Összefognak annak érdekében, hogy EP-mandátumuk idején ez a célkitűzés megvalósuljon. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)
Az Európai Parlament (EP) erdélyi magyar képviselői közleményben tiltakoztak szerdán Stefan Gusa volt vezérkari főnök marosvásárhelyi szobrának tervezett felállítása ellen.
Emlékeztettek arra, hogy az illetékes bíróság elutasította a szoborállítás felfüggesztésére vonatkozó keresetet. Felemelték szavukat a vitatott szobor felállítása ellen, és utaltak a jobbközép irányzatú Európai Néppárt tavaly decemberi kongresszusának azon határozatára, amely elítéli a kommunizmus jelképeinek feltámasztására irányuló törekvéseket.
A szobor felállítása "a romániai forradalom megcsúfolását jelentené, annak 20. évfordulóján" – fogalmaztak közleményükben.
Strasbourgban tartott ülésükről beszámolva az erdélyi magyar EP-képviselők kitértek arra: az Európai Néppárt bonni kongresszusának azon határozata, amely európai kisebbségvédelmi keretegyezmény létrehozására irányul, "komoly előrelépést jelent a mind ez ideig háttérbe szorult EU-kisebbségpolitika tekintetében". Összefognak annak érdekében, hogy EP-mandátumuk idején ez a célkitűzés megvalósuljon. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)
2010. január 21.
Normatív finanszírozás
Napok, sőt hetek óta forrong a romániai közoktatás a normatív finanszírozás, azaz a fejkvóta-rendszer bevezetése miatt. Az oktatásügyben jártas szakemberek azt nyilatkozták, hogy ezt a rendszert az Európai Unió tagállamaiban már sikeresen alkalmazzák, Romániának is fel kell zárkóznia, életbe kell(ene) ültetnie az új szabályokat.
Voltaképpen miről is van szó? Arról, hogy a 2009/114-es sürgősségi rendelet értelmében idén januártól kezdődően minden iskolás vagy óvodás gyerek esetében az állam megállapította azt az összeget – egy mutatószám által –, amelyet az illető nebuló oktatására költ. Amennyiben az illető tanuló valamelyik nemzeti kisebbséghez tartozik, korrekciós szorzót alkalmaznak, tehát (valamivel) nagyobb összeget állapítanak meg a taníttatására, mint a többségi nemzethez tartozó gyerekek esetében. Növelt korrekciós szorzót alkalmaznak például ama tanulók esetében is, akik művészeti líceumba járnak, mindezt az egyéni órák, például hangszeroktatás miatt.
Eddig az elmélet, most jön a gyakorlat. Ami – sajnos – már elszomorító. Kolozsvári iskolaigazgatókkal beszélgetve kiderült, mindannyian sötéten látják a jövőt: a normatív finanszírozás nem fedezi sem a bentlakásos iskolák, sem a művészeti tan intézetek normális működését. A vidéki iskolák esetében pedig egyenesen a megszűnés Damoklész-kardja lebeg a gyerekek és a tanerők feje fölött.
Mi lesz például azokkal a gyerekekkel, akik szülővárosuktól távol, bentlakásos iskolában tanulnak, ha a normatív finanszírozás nem teszi lehetővé, hogy nevelőt vagy szakácsot alkalmazzon az iskola? Mi lesz például a nagy múltú és kiváló eredményeket elért kolozsvári zenelíceummal, ahol minden gyereknek van két egyéni szaktanára, és kisebb csoportokban tanulnak más tantárgyakat is? (Nem az olvasók untatásáért hozom fel pont ezeket a példákat, hanem azért, mert ezekről vannak konkrét, pontos és ellenőrizhető értesüléseim.)
Mi lesz azokkal a vidéki gyerekekkel, ahol a kis létszám miatt megszűnik a magyar tagozat, és a szülő kényelmességből vagy más okból kifolyólag nem vállalja – esetleg anyagi okok miatt nem vállalhatja azt –, hogy a gyerekét minden nap felülteti az iskolabuszra, és más településre küldi iskolába azért, hogy az magyarul folytassa tanulmányait? Ebből pedig csak az következik, hogy a vidéki iskolák megszűnése után egyes szülők nem haboznának román tagozatra adni csemetéiket. Ezt alátámasztja az a múlt héten közzétett Kolozs megyei szociológiai felmérés is, miszerint a nyolcadikos gyerekek szüleinek 46 százalékának nagyon fontos, 31 százalékának pedig „csak” fontos, hogy a gyermekük anyanyelvén tanulhasson. A másik oldalról nézve: közel 20 százaléknak kevésbé vagy egyáltalán nem fontos az, hogy a gyereke magyarul tanulhasson. Ennél rosszabb a helyzet a negyedik osztályos gyerekek szüleinek esetében: csak 30 százalékuk választaná ezt vagy azt a tanintézetet az anyanyelven való tanulásért.
Visszatérve a normatív finanszírozás bevezetésére: állítólag már a 2006/2007-es tanévtől életbe kellett volna azt ültetni Romániában. Mit tett a szaktárca ez alatt az idő alatt? Miért nem sikerült mostanra kidolgozni stratégiát a rendszer zökkenőmentes életbe lépéséhez? Miért kell most a megyei tanfelügyelőségek nyakába varrni a létszámcsökkentés ódiumát? Vajon a belpolitikai csatározásokra való figyelés, illetve a hirtelen és meggondolatlan intézkedésekkel való foglalatosság köti le a szaktárca figyelmét? Egyszerű állampolgárként nem tudhatom...
Végezetül csak a sokat idézett Reményik-idézettel tudok bátorságot önteni magamba és az olvasókba: „Ne hagyjátok, a templomot, / A templomot és az iskolát!” Valahogy így kellene hozzáállnunk a dolgokhoz. Ki kell tartanunk az anyanyelvi oktatás mellett – főleg vidéken. Talán még szorult annyi nemzeti öntudat és civil kurázsi a romániai magyarságba, hogy belássa: az anyanyelven való tanulásról sohasem mondhatunk le.
NAGY-HINTÓS DIANA. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)
Napok, sőt hetek óta forrong a romániai közoktatás a normatív finanszírozás, azaz a fejkvóta-rendszer bevezetése miatt. Az oktatásügyben jártas szakemberek azt nyilatkozták, hogy ezt a rendszert az Európai Unió tagállamaiban már sikeresen alkalmazzák, Romániának is fel kell zárkóznia, életbe kell(ene) ültetnie az új szabályokat.
Voltaképpen miről is van szó? Arról, hogy a 2009/114-es sürgősségi rendelet értelmében idén januártól kezdődően minden iskolás vagy óvodás gyerek esetében az állam megállapította azt az összeget – egy mutatószám által –, amelyet az illető nebuló oktatására költ. Amennyiben az illető tanuló valamelyik nemzeti kisebbséghez tartozik, korrekciós szorzót alkalmaznak, tehát (valamivel) nagyobb összeget állapítanak meg a taníttatására, mint a többségi nemzethez tartozó gyerekek esetében. Növelt korrekciós szorzót alkalmaznak például ama tanulók esetében is, akik művészeti líceumba járnak, mindezt az egyéni órák, például hangszeroktatás miatt.
Eddig az elmélet, most jön a gyakorlat. Ami – sajnos – már elszomorító. Kolozsvári iskolaigazgatókkal beszélgetve kiderült, mindannyian sötéten látják a jövőt: a normatív finanszírozás nem fedezi sem a bentlakásos iskolák, sem a művészeti tan intézetek normális működését. A vidéki iskolák esetében pedig egyenesen a megszűnés Damoklész-kardja lebeg a gyerekek és a tanerők feje fölött.
Mi lesz például azokkal a gyerekekkel, akik szülővárosuktól távol, bentlakásos iskolában tanulnak, ha a normatív finanszírozás nem teszi lehetővé, hogy nevelőt vagy szakácsot alkalmazzon az iskola? Mi lesz például a nagy múltú és kiváló eredményeket elért kolozsvári zenelíceummal, ahol minden gyereknek van két egyéni szaktanára, és kisebb csoportokban tanulnak más tantárgyakat is? (Nem az olvasók untatásáért hozom fel pont ezeket a példákat, hanem azért, mert ezekről vannak konkrét, pontos és ellenőrizhető értesüléseim.)
Mi lesz azokkal a vidéki gyerekekkel, ahol a kis létszám miatt megszűnik a magyar tagozat, és a szülő kényelmességből vagy más okból kifolyólag nem vállalja – esetleg anyagi okok miatt nem vállalhatja azt –, hogy a gyerekét minden nap felülteti az iskolabuszra, és más településre küldi iskolába azért, hogy az magyarul folytassa tanulmányait? Ebből pedig csak az következik, hogy a vidéki iskolák megszűnése után egyes szülők nem haboznának román tagozatra adni csemetéiket. Ezt alátámasztja az a múlt héten közzétett Kolozs megyei szociológiai felmérés is, miszerint a nyolcadikos gyerekek szüleinek 46 százalékának nagyon fontos, 31 százalékának pedig „csak” fontos, hogy a gyermekük anyanyelvén tanulhasson. A másik oldalról nézve: közel 20 százaléknak kevésbé vagy egyáltalán nem fontos az, hogy a gyereke magyarul tanulhasson. Ennél rosszabb a helyzet a negyedik osztályos gyerekek szüleinek esetében: csak 30 százalékuk választaná ezt vagy azt a tanintézetet az anyanyelven való tanulásért.
Visszatérve a normatív finanszírozás bevezetésére: állítólag már a 2006/2007-es tanévtől életbe kellett volna azt ültetni Romániában. Mit tett a szaktárca ez alatt az idő alatt? Miért nem sikerült mostanra kidolgozni stratégiát a rendszer zökkenőmentes életbe lépéséhez? Miért kell most a megyei tanfelügyelőségek nyakába varrni a létszámcsökkentés ódiumát? Vajon a belpolitikai csatározásokra való figyelés, illetve a hirtelen és meggondolatlan intézkedésekkel való foglalatosság köti le a szaktárca figyelmét? Egyszerű állampolgárként nem tudhatom...
Végezetül csak a sokat idézett Reményik-idézettel tudok bátorságot önteni magamba és az olvasókba: „Ne hagyjátok, a templomot, / A templomot és az iskolát!” Valahogy így kellene hozzáállnunk a dolgokhoz. Ki kell tartanunk az anyanyelvi oktatás mellett – főleg vidéken. Talán még szorult annyi nemzeti öntudat és civil kurázsi a romániai magyarságba, hogy belássa: az anyanyelven való tanulásról sohasem mondhatunk le.
NAGY-HINTÓS DIANA. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)
2010. január 21.
Ülésezett az Európai Parlament Erdélyi Magyar Képviselőcsoport
Az Európai Parlament Erdélyi Magyar Képviselőcsoportja a mai napon Strasbourgban megtartotta idei első ülését, melynek alkalmával a következőkben egyeztek meg.
1. 2010 februárjának végén közösen rendeznek ünnepélyes évkezdő találkozót jeles európai parlamenti képviselők részvételével, erdélyi nemzeti közösségünk jobb megismertetése és európai parlamenti támogatottságának erősítése céljából.
2. Annak ismeretében, hogy az illetékes bíróság elutasította a Ştefan Guşă volt vezérkari főnök marosvásárhelyi szobra felállításának a felfüggesztésére vonatkozó törvényes keresetet – az Európai Néppárt 2009. decemberi kongresszusának vonatkozó határozata értelmében, mely elítéli a kommunizmus szimbólumainak a feltámasztására irányuló törekvéseket, felemelik szavukat a vitatott szobor felállítása ellen. Ez a cselekmény a romániai forradalom megcsúfolását jelentené, annak 20. évfordulóján.
3. Erdélyi képviselőink elégtétellel állapítják meg, hogy az Európai Néppárt bonni kongresszusának egy európai kisebbségvédelmi keretegyezmény létrehozására vonatkozó határozata komoly előrelépést jelent a mindezideig háttérbe szorult EU-kisebbségpolitika tekintetében. Egyetértenek abban és összefognak annak érdekében, hogy EP-mandátumuk idején ez a célkitűzés megvalósuljon.
4. Az új esztendő és az újrakezdődő munka jegyében erdélyi képviselőink egyetértettek a további együttműködés szorosabbra fűzésében, valamint a kölcsönös kommunikáció javításában. Forrás: erdon.ma
Az Európai Parlament Erdélyi Magyar Képviselőcsoportja a mai napon Strasbourgban megtartotta idei első ülését, melynek alkalmával a következőkben egyeztek meg.
1. 2010 februárjának végén közösen rendeznek ünnepélyes évkezdő találkozót jeles európai parlamenti képviselők részvételével, erdélyi nemzeti közösségünk jobb megismertetése és európai parlamenti támogatottságának erősítése céljából.
2. Annak ismeretében, hogy az illetékes bíróság elutasította a Ştefan Guşă volt vezérkari főnök marosvásárhelyi szobra felállításának a felfüggesztésére vonatkozó törvényes keresetet – az Európai Néppárt 2009. decemberi kongresszusának vonatkozó határozata értelmében, mely elítéli a kommunizmus szimbólumainak a feltámasztására irányuló törekvéseket, felemelik szavukat a vitatott szobor felállítása ellen. Ez a cselekmény a romániai forradalom megcsúfolását jelentené, annak 20. évfordulóján.
3. Erdélyi képviselőink elégtétellel állapítják meg, hogy az Európai Néppárt bonni kongresszusának egy európai kisebbségvédelmi keretegyezmény létrehozására vonatkozó határozata komoly előrelépést jelent a mindezideig háttérbe szorult EU-kisebbségpolitika tekintetében. Egyetértenek abban és összefognak annak érdekében, hogy EP-mandátumuk idején ez a célkitűzés megvalósuljon.
4. Az új esztendő és az újrakezdődő munka jegyében erdélyi képviselőink egyetértettek a további együttműködés szorosabbra fűzésében, valamint a kölcsönös kommunikáció javításában. Forrás: erdon.ma
2010. január 21.
Erősíteni a bihari összetartozást
Nagyvárad/Berettyóújfalu - Január 18-25. között Nagyváradon és Berettyóújfaluban tizedik alkalommal kerül megrendezésre A Magyar Kultúra Ünnepe eseménysorozat. A magyarországi nyitóünnepséget szerda délután tartották.
Január 18-25. között a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ), az RMDSZ, Berettyóújfalu Önkormányzata és a Bihari Népfőiskola immár tizedik alkalommal rendezi meg közösen A Magyar Kultúra Ünnepe elnevezésű eseménysorozatot. Ez alkalomból szerda délután sajtótájékoztatót tartottak a magyarországi kisvárosban található Nadányi Zoltán Művelődési Központban. Beszédében Szeifert Ferenc berettyóújfalui polgármester azt emelte ki, hogy az ünnepségsorozat kilenc évvel ezelőtti elindításakor a bihari összetartozás hangsúlyozása és megerősítése volt a fő cél. Ennek érdekében volt egy olyan időszak, amikor a környező kisebb településeket is bevonták a programokba. Az együttműködés gyümölcsözőnek bizonyult: elindult egy folyamat, melynek köszönhetően a határ két oldalán élő magyarok egyre inkább kötödnek egymáshoz. A sikert jelzi egyebek mellett az, hogy Berettyóújfalu közösen pályázik Belényessel és Margittával európai uniós pénzalapokra, és kerékpárút kiépítését tervezik Nagyvárad és Berettyóújfalu között. Napjainkban a programok túlmutatnak a civil szférán, a szervezők a fiatalok megszólítására is törekednek. Például helytörténeti vetélkedőt szerveznek diákok részére, melyen az idén először váradi iskolások is részt vettek, sőt, az első két helyen itteni csapatok végeztek.
Biztató a jövő
Dr. Fleisz János BINCISZ-elnök, egyetemi tanár a kezdeti időszakra tekintett vissza, amikor a román-magyar határon több mint két órát kellett várakozni, az ünnepségsorozat pedig csupán egy napos volt, és tükörprogramok várták az érdeklődőket. Az évek folyamán aztán egyre hangulatosabbá és bensőségesebbé váltak a rendezvények, “érvényesült a közösségi szellem”. A jövő is biztató, hiszen Románia közelgő schengeni csatlakozása várhatóan megkönnyíti majd a kapcsolattartást. Biró Rozália nagyváradi alpolgármester szintén az együvé tartozás érzésének, az együtt gondolkodásnak a fontosságát domborította ki. Úgy vélte: az együttlétek közös élményt jelentenek, és olyan tapasztalatokat nyújtanak, melyek által gazdagodik a közösségünk. “Hiszem, hogy az eseményeken részt vevők elégedettsége erőt ad a szervezőknek ahhoz, hogy egyre magasabb színvonalon rendezzenek programokat”, fogalmazott az elöljáró.
Ciucur Losonczi Antonius. Forrás: erdon.ro
Nagyvárad/Berettyóújfalu - Január 18-25. között Nagyváradon és Berettyóújfaluban tizedik alkalommal kerül megrendezésre A Magyar Kultúra Ünnepe eseménysorozat. A magyarországi nyitóünnepséget szerda délután tartották.
Január 18-25. között a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ), az RMDSZ, Berettyóújfalu Önkormányzata és a Bihari Népfőiskola immár tizedik alkalommal rendezi meg közösen A Magyar Kultúra Ünnepe elnevezésű eseménysorozatot. Ez alkalomból szerda délután sajtótájékoztatót tartottak a magyarországi kisvárosban található Nadányi Zoltán Művelődési Központban. Beszédében Szeifert Ferenc berettyóújfalui polgármester azt emelte ki, hogy az ünnepségsorozat kilenc évvel ezelőtti elindításakor a bihari összetartozás hangsúlyozása és megerősítése volt a fő cél. Ennek érdekében volt egy olyan időszak, amikor a környező kisebb településeket is bevonták a programokba. Az együttműködés gyümölcsözőnek bizonyult: elindult egy folyamat, melynek köszönhetően a határ két oldalán élő magyarok egyre inkább kötödnek egymáshoz. A sikert jelzi egyebek mellett az, hogy Berettyóújfalu közösen pályázik Belényessel és Margittával európai uniós pénzalapokra, és kerékpárút kiépítését tervezik Nagyvárad és Berettyóújfalu között. Napjainkban a programok túlmutatnak a civil szférán, a szervezők a fiatalok megszólítására is törekednek. Például helytörténeti vetélkedőt szerveznek diákok részére, melyen az idén először váradi iskolások is részt vettek, sőt, az első két helyen itteni csapatok végeztek.
Biztató a jövő
Dr. Fleisz János BINCISZ-elnök, egyetemi tanár a kezdeti időszakra tekintett vissza, amikor a román-magyar határon több mint két órát kellett várakozni, az ünnepségsorozat pedig csupán egy napos volt, és tükörprogramok várták az érdeklődőket. Az évek folyamán aztán egyre hangulatosabbá és bensőségesebbé váltak a rendezvények, “érvényesült a közösségi szellem”. A jövő is biztató, hiszen Románia közelgő schengeni csatlakozása várhatóan megkönnyíti majd a kapcsolattartást. Biró Rozália nagyváradi alpolgármester szintén az együvé tartozás érzésének, az együtt gondolkodásnak a fontosságát domborította ki. Úgy vélte: az együttlétek közös élményt jelentenek, és olyan tapasztalatokat nyújtanak, melyek által gazdagodik a közösségünk. “Hiszem, hogy az eseményeken részt vevők elégedettsége erőt ad a szervezőknek ahhoz, hogy egyre magasabb színvonalon rendezzenek programokat”, fogalmazott az elöljáró.
Ciucur Losonczi Antonius. Forrás: erdon.ro
2010. január 21.
Két művész, két műfaj
Nagyvárad/Berettyóújfalu – Szerda délután Márton Katalin és Jankó Szép Noémi váradi képzőművészek műveiből nyílt tárlat a berettyóújfalui Bihar Vármegye Képgalériában. Jakobovits Márta keramikus művész méltatta az alkotókat.
Öröm és követendő példa, hogy a Magyar Kultúra Napján ilyen nagyszerű kiállítás megnyitásával tiszteleghetünk itt Berettyóújfaluban a magyar kultúra előtt.
Különleges kiállítás ez, melyben a kiállított munkákon keresztül két külön műfaj a papír és a kerámia párbeszédének lehetünk tanúi.
A kerámia és a papír két különböző, sajátos nyelvezetű műfaj, de ugyanakkor kép és forma-alkotási lehetőségeiken keresztül , egymással sok mindenben rokon .
A kerámiának az idők mélyére visszanyúló s az emberiség történetét követő és dokumentáló közeg. Az évezredek kitermelte emberi tudásnak és egyben hatalmas intuitív bölcsességnek közvetítője.
A papír, mint az összegyűlt tudás megőrzője. Ismereteket , írást őrző és továbbító közeg . A papír elődei, ősei : a papirusz, a pergamen , vagy még azelőtt az agyag, csont és kőtáblák, majd a papír maga, mint íráshordozók felbecsülhetetlen szerepet töltöttek be az emberi kultúra és tudás rögzítésében, továbbadásában. Majd a múlt század második felében felerősödő önálló papírművészet.
E kiállításon belül nem csak a két műfaj társítása, de a két alkotó munkáinak társítása is rendkívül szerencsés: nem csak azért, mert a két műfaj forma és tér-képzési lehetőségei között sok a rokon vonás vagy mert mindketten kedvelik , értik, érzik a fehérek, feketék, szürkék, a föld-színek különös világát, hanem, mert lelki alkatukban, érzelmi, etikai hozzáállásukban is van rokonság.
S a munkák között kialakuló vizuális párbeszéd adja meg a kiállítás egyedi hangulatát.
Jankó Szép Noémi Abigél munkáiban rendkívül kifinomult a szín, a forma, az anyagszerűség együttes hatása.
A kerámia sajátos kifejezőeszközeinek remek hangszerelése a közeledés rendkívüli alázatával párosul.
Ez az a közeledés, amely a titkok világába, a különleges szellemi élmények világába vezet.
Egy halk-szavú, költői közeledés ez, amely a maximális szakmai és szellemi igényességgel párosul.
A Nagy anya-párna , minőségi szürkéi ölelik körbe az apró párna-fiókákat.
A Párnák, a matt és a csillogóan fényes felület-viszonyok maximális igényességgel történő társítása.
A Párna-bogarak fekete alapon szürkés-fehérben, minimális eszközökkel, felfokozott ráfigyeléssel megmintázva, egyéniesített kis párna-bogarak, simogatnivaló kerámia-teremtmények, apró vizuális költemények.
Anya-párna I és II – a szín, forma, anyagszerűség egyéni hangszerelése. Az egyiknél a fehérek kifinomult anyag-kontrasztja, a másiknál a különleges barnák és a barnával átmelegített szürke rendkívüli festőisége.
Az Ágyások fehérben, igazi kerámia költészet, vizuális költészet.
Próbálkozásom, hogy kerámiából a fogalmak nyelvére, vagy most éppen magyarra fordítsam teljesen reménytelen. Nézni kell őket és hagyni, hogy érzékeinkre hassanak.
A minimalista megfogalmazás minta-példái lehetnek ezek a kisméretű variációk, hogy hogyan lehet kevéssel sokat , lényeget mondani.
Az Ágyások feketében ugyan az, mágikus minimalizmus.
A Skarabeusz a forma, a szín és anyagszerűség öntörvényű egysége, amelyben ősi , bálványszobrok érzete teljesen új, korszerű formát ölt.
A fekete, amelyik nem egészen fekete, a szemcsés barna, amely nem egészen barna, hanem a barnának egy megnevezhetetlen tónusa, a középforma hullámzó, pettyes alakzata s az egész egységében nézve egy teremtményszerű, különleges, autonóm forma, titokzatos élmény a szemnek s a szellemnek.
Márton Katalin papír-munkáinak visszafogott színvilága nagyszerűen társul a kerámiák kifinomult világához. Munkáiban érződik, hogy lelki alkatának tökéletesen megfelelő közeg a papír, hogy belefeledkezik és teljesen azonosul a papír forma-képzési lehetőségeivel,
A Székek-nek a papír nyelvén történő, meglepetésszerű átértelmezése különleges vizuális élményeket eredményezett. A fehérek alaphangján megfogalmazott, az anyag belső törvényszerűségeit követő formák összekapcsolása, ritmizálása, mint szemünk előtt születő és elhaló alakzatok szerves egésszé állnak össze. A mindennapi tárgy metafizikus látvánnyá, mágikus tárggyá nemesül. Az anyag és forma belső törvényszerűségei szerint teremtményszerűvé válik. A jól adagolt, fehéren rusztikus, dombormű alakzatokon keresztül régmúlt idők hangulata is visszaköszön.
Itt is az eszköztelenség, a ’ kevéssel lényeget’ elvével találkozunk.
Ugyancsak a minimalizmus költészete, csak most éppen nem az agyag, hanem egy másik anyag a papír-pép, a cellulóz formaképző belső törvényei szerint.
Kötelék I és II – az egyszerű forma századokba visszanyúló szimbólummá nemesül .
Kukkantó I és II – ablakocskáinak variációi, a Köldökzsinór I, II, III, VI, V – papírpép- és fotó-társítások, rusztikus megmunkáltságukkal, különleges formaérzetekkel, kifinomult festői kékekkel és földszínekkel erőteljes, plasztikus reliefeket eredményez.
A Kulcskerék témára készített három variáció, a köznapi motívum titokzatos szimbólummá válásának lehetünk tanúi. A fehér-fekete-szürke összhangzás különleges ünnepélyességében, a barnákkal kombinált változat nemes szürkéiben és fehérjeiben megfogalmazott, kifinomult dombormű-jelek ősi szimbólumokká, titkokat rejtő , mágikus zárakká , autonóm plasztikai látvánnyá alakulnak.
A Zár variációk szürkéi és szürkés-vörösei, a fehér-fekete kompozíciók tömör élményszerűséget közvetítenek. Kitekintők . ablakocska-variációi , az alkotás játékába való belefelejtkezés, az egyszerű elemek, alapformák meglepetésszerű, ihletett átköltése egymásba-hangolása. Itt is vizuális költészetről beszélhetünk.
A kulcsos papír-relief agyagszínei, a formaalkotás természetessége, az anyag kifejező lehetőségeire való ráhangolódás eredménye. Festészet a papír eszközeivel.
Külön kiemelném egyes alkotások egyediségét, autonóm képtárgy jellegét hangsúlyozó keretek beiktatását. Az ábrázolt alakzat motívumának továbbnyújtózkodását a lehatárolt térben.
Jung szerint általános vágy
a mindenkiben jelenlevő metafizikai igény. A legegyszerűbb embertől a legkomplikáltabbik. Szembesülés a lét , a létezés örök misztériumával, a nagy , megfejthetetlen Titokkal. Az emberi, örök megdöbbenés a Létezés értelmét, eredetét, vagy éppen végét feszegető kérdések előtt.
Kérdések és elámulások, egzisztenciális szorongás a nem tudott, a megfejthetetlen előtt ugyanaz, mint több ezer évvel ezelőtt. Ez a vallás, a filozófia, a művészetek területe.
A művészet sem tud örökérvényű válaszokat adni, talán csak valamelyest megnyugtat azáltal, hogy ráközelít, hogy közvetíteni próbál a realitás és a realitás feletti síkok között.
Globalizáció és nyitottság
A Magyar Kultúra Ünnepe, önmagunkra figyelés, értékeinkre való figyelés, sajátos szellemi minőségekre való figyelés , mint , ahogy ez a kiállítás is az.
A globalizáció sok mindent hozott. Jót is rosszat is.
A nyitottságon keresztül önmagunk teljesítményeit a nagyvilághoz mérhetjük, de
ugyanakkor beáramlik az is, amitől értékeinket védeni szeretnénk, a felhígulás, el-Barbi-babásodás, az olcsó rikítóság, a giccs, egyszóval a vizuális szenny, amely szellemiségünket, ízlésvilágunkat éppen úgy rombolja, mérgezi, mint egészségünket a különböző színezőanyagokkal, vegyileg ártalmas adalékokkal ízesített élelmiszerek.
A Magyar Kultúra Ünnepét úgy tekinthetjük, mint felhívást, tudatosítást, hogy védjük és becsüljük meg nagyszerű szellemi értékeinket, mert ezek a nemzet egészségének, életképességének biztosítékai. Ezekkel járulunk hozzá az európai kultúrához s nem csak jogunk, de kötelességünk is ezeknek az értékeknek a felmutatása.
Jakobovits Márta
keramikus művész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Forrás: erdon.ro,
Nagyvárad/Berettyóújfalu – Szerda délután Márton Katalin és Jankó Szép Noémi váradi képzőművészek műveiből nyílt tárlat a berettyóújfalui Bihar Vármegye Képgalériában. Jakobovits Márta keramikus művész méltatta az alkotókat.
Öröm és követendő példa, hogy a Magyar Kultúra Napján ilyen nagyszerű kiállítás megnyitásával tiszteleghetünk itt Berettyóújfaluban a magyar kultúra előtt.
Különleges kiállítás ez, melyben a kiállított munkákon keresztül két külön műfaj a papír és a kerámia párbeszédének lehetünk tanúi.
A kerámia és a papír két különböző, sajátos nyelvezetű műfaj, de ugyanakkor kép és forma-alkotási lehetőségeiken keresztül , egymással sok mindenben rokon .
A kerámiának az idők mélyére visszanyúló s az emberiség történetét követő és dokumentáló közeg. Az évezredek kitermelte emberi tudásnak és egyben hatalmas intuitív bölcsességnek közvetítője.
A papír, mint az összegyűlt tudás megőrzője. Ismereteket , írást őrző és továbbító közeg . A papír elődei, ősei : a papirusz, a pergamen , vagy még azelőtt az agyag, csont és kőtáblák, majd a papír maga, mint íráshordozók felbecsülhetetlen szerepet töltöttek be az emberi kultúra és tudás rögzítésében, továbbadásában. Majd a múlt század második felében felerősödő önálló papírművészet.
E kiállításon belül nem csak a két műfaj társítása, de a két alkotó munkáinak társítása is rendkívül szerencsés: nem csak azért, mert a két műfaj forma és tér-képzési lehetőségei között sok a rokon vonás vagy mert mindketten kedvelik , értik, érzik a fehérek, feketék, szürkék, a föld-színek különös világát, hanem, mert lelki alkatukban, érzelmi, etikai hozzáállásukban is van rokonság.
S a munkák között kialakuló vizuális párbeszéd adja meg a kiállítás egyedi hangulatát.
Jankó Szép Noémi Abigél munkáiban rendkívül kifinomult a szín, a forma, az anyagszerűség együttes hatása.
A kerámia sajátos kifejezőeszközeinek remek hangszerelése a közeledés rendkívüli alázatával párosul.
Ez az a közeledés, amely a titkok világába, a különleges szellemi élmények világába vezet.
Egy halk-szavú, költői közeledés ez, amely a maximális szakmai és szellemi igényességgel párosul.
A Nagy anya-párna , minőségi szürkéi ölelik körbe az apró párna-fiókákat.
A Párnák, a matt és a csillogóan fényes felület-viszonyok maximális igényességgel történő társítása.
A Párna-bogarak fekete alapon szürkés-fehérben, minimális eszközökkel, felfokozott ráfigyeléssel megmintázva, egyéniesített kis párna-bogarak, simogatnivaló kerámia-teremtmények, apró vizuális költemények.
Anya-párna I és II – a szín, forma, anyagszerűség egyéni hangszerelése. Az egyiknél a fehérek kifinomult anyag-kontrasztja, a másiknál a különleges barnák és a barnával átmelegített szürke rendkívüli festőisége.
Az Ágyások fehérben, igazi kerámia költészet, vizuális költészet.
Próbálkozásom, hogy kerámiából a fogalmak nyelvére, vagy most éppen magyarra fordítsam teljesen reménytelen. Nézni kell őket és hagyni, hogy érzékeinkre hassanak.
A minimalista megfogalmazás minta-példái lehetnek ezek a kisméretű variációk, hogy hogyan lehet kevéssel sokat , lényeget mondani.
Az Ágyások feketében ugyan az, mágikus minimalizmus.
A Skarabeusz a forma, a szín és anyagszerűség öntörvényű egysége, amelyben ősi , bálványszobrok érzete teljesen új, korszerű formát ölt.
A fekete, amelyik nem egészen fekete, a szemcsés barna, amely nem egészen barna, hanem a barnának egy megnevezhetetlen tónusa, a középforma hullámzó, pettyes alakzata s az egész egységében nézve egy teremtményszerű, különleges, autonóm forma, titokzatos élmény a szemnek s a szellemnek.
Márton Katalin papír-munkáinak visszafogott színvilága nagyszerűen társul a kerámiák kifinomult világához. Munkáiban érződik, hogy lelki alkatának tökéletesen megfelelő közeg a papír, hogy belefeledkezik és teljesen azonosul a papír forma-képzési lehetőségeivel,
A Székek-nek a papír nyelvén történő, meglepetésszerű átértelmezése különleges vizuális élményeket eredményezett. A fehérek alaphangján megfogalmazott, az anyag belső törvényszerűségeit követő formák összekapcsolása, ritmizálása, mint szemünk előtt születő és elhaló alakzatok szerves egésszé állnak össze. A mindennapi tárgy metafizikus látvánnyá, mágikus tárggyá nemesül. Az anyag és forma belső törvényszerűségei szerint teremtményszerűvé válik. A jól adagolt, fehéren rusztikus, dombormű alakzatokon keresztül régmúlt idők hangulata is visszaköszön.
Itt is az eszköztelenség, a ’ kevéssel lényeget’ elvével találkozunk.
Ugyancsak a minimalizmus költészete, csak most éppen nem az agyag, hanem egy másik anyag a papír-pép, a cellulóz formaképző belső törvényei szerint.
Kötelék I és II – az egyszerű forma századokba visszanyúló szimbólummá nemesül .
Kukkantó I és II – ablakocskáinak variációi, a Köldökzsinór I, II, III, VI, V – papírpép- és fotó-társítások, rusztikus megmunkáltságukkal, különleges formaérzetekkel, kifinomult festői kékekkel és földszínekkel erőteljes, plasztikus reliefeket eredményez.
A Kulcskerék témára készített három variáció, a köznapi motívum titokzatos szimbólummá válásának lehetünk tanúi. A fehér-fekete-szürke összhangzás különleges ünnepélyességében, a barnákkal kombinált változat nemes szürkéiben és fehérjeiben megfogalmazott, kifinomult dombormű-jelek ősi szimbólumokká, titkokat rejtő , mágikus zárakká , autonóm plasztikai látvánnyá alakulnak.
A Zár variációk szürkéi és szürkés-vörösei, a fehér-fekete kompozíciók tömör élményszerűséget közvetítenek. Kitekintők . ablakocska-variációi , az alkotás játékába való belefelejtkezés, az egyszerű elemek, alapformák meglepetésszerű, ihletett átköltése egymásba-hangolása. Itt is vizuális költészetről beszélhetünk.
A kulcsos papír-relief agyagszínei, a formaalkotás természetessége, az anyag kifejező lehetőségeire való ráhangolódás eredménye. Festészet a papír eszközeivel.
Külön kiemelném egyes alkotások egyediségét, autonóm képtárgy jellegét hangsúlyozó keretek beiktatását. Az ábrázolt alakzat motívumának továbbnyújtózkodását a lehatárolt térben.
Jung szerint általános vágy
a mindenkiben jelenlevő metafizikai igény. A legegyszerűbb embertől a legkomplikáltabbik. Szembesülés a lét , a létezés örök misztériumával, a nagy , megfejthetetlen Titokkal. Az emberi, örök megdöbbenés a Létezés értelmét, eredetét, vagy éppen végét feszegető kérdések előtt.
Kérdések és elámulások, egzisztenciális szorongás a nem tudott, a megfejthetetlen előtt ugyanaz, mint több ezer évvel ezelőtt. Ez a vallás, a filozófia, a művészetek területe.
A művészet sem tud örökérvényű válaszokat adni, talán csak valamelyest megnyugtat azáltal, hogy ráközelít, hogy közvetíteni próbál a realitás és a realitás feletti síkok között.
Globalizáció és nyitottság
A Magyar Kultúra Ünnepe, önmagunkra figyelés, értékeinkre való figyelés, sajátos szellemi minőségekre való figyelés , mint , ahogy ez a kiállítás is az.
A globalizáció sok mindent hozott. Jót is rosszat is.
A nyitottságon keresztül önmagunk teljesítményeit a nagyvilághoz mérhetjük, de
ugyanakkor beáramlik az is, amitől értékeinket védeni szeretnénk, a felhígulás, el-Barbi-babásodás, az olcsó rikítóság, a giccs, egyszóval a vizuális szenny, amely szellemiségünket, ízlésvilágunkat éppen úgy rombolja, mérgezi, mint egészségünket a különböző színezőanyagokkal, vegyileg ártalmas adalékokkal ízesített élelmiszerek.
A Magyar Kultúra Ünnepét úgy tekinthetjük, mint felhívást, tudatosítást, hogy védjük és becsüljük meg nagyszerű szellemi értékeinket, mert ezek a nemzet egészségének, életképességének biztosítékai. Ezekkel járulunk hozzá az európai kultúrához s nem csak jogunk, de kötelességünk is ezeknek az értékeknek a felmutatása.
Jakobovits Márta
keramikus művész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Forrás: erdon.ro,
2010. január 21.
Borbélyt és Videanut bírálják a környezetvédő szervezetek
Közös nyilatkozatban bírálta tegnap összesen hetven hazai környezetvédő civil szervezet Adriean Videanu gazdasági és Borbély László környezetvédelmi miniszter kijelentéseit a Verespatakra tervezett aranybányáról.
Mint ismert, előbbi tárcavezető nyílt támogatója az RMGC kanadai-román cég ciántechnológiát alkalmazó beruházásának, utóbbi pedig azt nyilatkozta, jóváhagyja a projektet, ha a befektető bizonyítani tudja, hogy nem károsítja a környezetet.
„Elfogadhatatlannak tartjuk a miniszterek nyilatkozatait, hiszen nyíltan vagy burkoltan támogatják a verespataki aranykitermelés elkezdését. Mi nem csak azt kifogásoljuk, hogy az aranykitermelés során ciántechnológiát alkalmaznak, legalább ilyen fontos azoknak az embereknek az élettere is, amely értelemszerűen megszűnne a kitermelés elkezdésével” – mondta Radu Mititean, a túrabiciklizők Napoca egyesületének igazgatója a tegnapi, Kolozsváron szervezett sajtótájékoztatón.
A nyilatkozatot aláíró hetven civil szervezet aggasztónak találja, hogy a megalakult új kormány programjában szerepel a verespataki bányaprojekt újraértékelése. „A bányaprojekt magánvállalkozás, amelynek a román állam 19 százalékos részvényese. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy demokratikus állam kormányprogramjában magánvállalkozások szerepeljenek” – vélik a civil szervezetek, amelyek emlékeztetnek: még nem készült el a verespataki bányaprojekt környezeti hatástanulmánya.
„Úgy gondoljuk, hogy egy demokratikus országban nem kellene ilyen lépésekhez folyamodni”- mondta el lapunknak Kovács Csongor, a Zöld Erdély Egyesület elnöke.
Borbély László tegnap az ÚMSZ-nek elmondta, tartja magát ahhoz a korábbi kijelentéséhez, hogy csak akkor mondhat igent a beruházásra, ha az RMGC szavatolni tudja, nem károsítja a környezetet. Emlékeztetett: a cégnek még mindig nincs érvényes területrendezési engedélye. „Amikor nálam jártak, a kanadaiak azt ígérték, hogy néhány héten belül a hiányzó dokumentumokat beszerzik. Mindaddig a projekt engedélyeztetési folyamata szünetel” – mondta lapunknak a miniszter.
Sipos M. Zoltán. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
Közös nyilatkozatban bírálta tegnap összesen hetven hazai környezetvédő civil szervezet Adriean Videanu gazdasági és Borbély László környezetvédelmi miniszter kijelentéseit a Verespatakra tervezett aranybányáról.
Mint ismert, előbbi tárcavezető nyílt támogatója az RMGC kanadai-román cég ciántechnológiát alkalmazó beruházásának, utóbbi pedig azt nyilatkozta, jóváhagyja a projektet, ha a befektető bizonyítani tudja, hogy nem károsítja a környezetet.
„Elfogadhatatlannak tartjuk a miniszterek nyilatkozatait, hiszen nyíltan vagy burkoltan támogatják a verespataki aranykitermelés elkezdését. Mi nem csak azt kifogásoljuk, hogy az aranykitermelés során ciántechnológiát alkalmaznak, legalább ilyen fontos azoknak az embereknek az élettere is, amely értelemszerűen megszűnne a kitermelés elkezdésével” – mondta Radu Mititean, a túrabiciklizők Napoca egyesületének igazgatója a tegnapi, Kolozsváron szervezett sajtótájékoztatón.
A nyilatkozatot aláíró hetven civil szervezet aggasztónak találja, hogy a megalakult új kormány programjában szerepel a verespataki bányaprojekt újraértékelése. „A bányaprojekt magánvállalkozás, amelynek a román állam 19 százalékos részvényese. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy demokratikus állam kormányprogramjában magánvállalkozások szerepeljenek” – vélik a civil szervezetek, amelyek emlékeztetnek: még nem készült el a verespataki bányaprojekt környezeti hatástanulmánya.
„Úgy gondoljuk, hogy egy demokratikus országban nem kellene ilyen lépésekhez folyamodni”- mondta el lapunknak Kovács Csongor, a Zöld Erdély Egyesület elnöke.
Borbély László tegnap az ÚMSZ-nek elmondta, tartja magát ahhoz a korábbi kijelentéséhez, hogy csak akkor mondhat igent a beruházásra, ha az RMGC szavatolni tudja, nem károsítja a környezetet. Emlékeztetett: a cégnek még mindig nincs érvényes területrendezési engedélye. „Amikor nálam jártak, a kanadaiak azt ígérték, hogy néhány héten belül a hiányzó dokumentumokat beszerzik. Mindaddig a projekt engedélyeztetési folyamata szünetel” – mondta lapunknak a miniszter.
Sipos M. Zoltán. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. január 21.
A magyar kultúra napja – Programok Erdélyben és a Partiumban
Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti:
- Egyhetes rendezvénysorozattal emlékeznek meg az erdélyi és partiumi magyarok január 22-ről, a magyar kultúra napjáról; a kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnuszt.
Kelemen Hunor romániai kulturális miniszter a magyar kultúra napja alkalmából csütörtökön kiadott üzenetében kifejti: a Himnusz ünnepe az értékteremtés ünnepe is. "Azt az alkotómunkát kell ma értékelnünk, amely megtartja közösségünket, továbbélteti anyanyelvünket, és amelynek köszönhetően környezetünk folyamatosan alakul, változik, gazdagabb és színesebb" - áll az üzenetben.
"A kultúra az igényesség mércéje, a romániai magyarság számára pedig a tolerancia és a befogadás közege is" - állapítja meg Kelemen Hunor, aki jelentős eredménynek tartja, hogy a romániai magyarság érdekvédelmi szervezete, a fennállásának huszadik évét ünneplő Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) először látja el Románia kulturális minisztériumának vezetését.
Az évforduló tiszteletére szervezett rendezvények sorába illeszkednek Esterházy Péter felolvasói estjei is, amelyeken Dés László zeneszerző szaxofonon kísérte őt. A Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön zajló esteket a Látó szépirodalmi folyóirat a Magyar Köztársaság sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központjával és a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárral közösen szervezte.
Nagyváradon a Lorántffy Zsuzsanna Református Központban (LEK) Biró Rozália alpolgármester és Muraközi István, Berettyóújfalu alpolgármestere mondott köszöntőt – a Hajdú-Bihar megyei város ugyanis az ünnepségek társszervezője. A Partiumi Keresztény Egyetemen a nagyszalontai fotóklub tagjainak munkáiból nyílik kiállítás, előadást tart a Bihar megyei és nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ) elnöke, Fleisz János, valamint Pomogáts Béla irodalomtörténész. Pénteken Aczél Endre Amit megírhatok című kötetét mutatják be a városháza nagytermében, este pedig a gálára kerül sor a filharmónia dísztermében. Szombaton a LEK-ben Pomogáts Béla erdélyi magyar irodalomról szóló kötetét mutatják be, vasárnap pedig nagyváradi költők matinéjára kerül sor az újvárosi református templomban.
Csütörtökön Nagyálmos Ildikó új, immár negyedik verseskönyvét mutatják be a Várad című folyóirat szerkesztőségében. A pozsonyi AB-Art Kiadó és a Várad kulturális folyóirat közös gondozásában megjelent, Randevú című könyvet a szerkesztő, Kinde Annamária ajánlja az érdeklődők figyelmébe.
Megemlékeznek az ünnepről Háromszéken is: Sepsiszentgyörgyön bemutatták Sas Péter Kós Károlyról szóló művét. A városi művelődési házban pénteken Cseh Tamás-emlékestet tartanak, pénteken pedig a Tamási Áron Színház nagytermében a Rétyi Fúvószenekar lép fel.
Hasonló rendezvényekre számíthatnak a csíkszeredai érdeklődők is. A hargitai megyeszékhelyen bemutatták a helyi Pallas-Akadémia Kiadó 550 kötetét. Egész hetes rendezvénysorozat várja a székelyudvarhelyieket is. Diákok számára szerveznek népdalvetélkedőt, lesz kerámiakiállítás, tárlat gyermekek alkotásaiból, Fülöp Áron szobraiból, a székelykeresztúri táborban készült fotókból, előadások hangzanak el az udvarhelyszéki díszítőművészetről. A Quartetto vonósnégyes és meghívottai világhírű slágereket adnak elő, fellép az Udvarhely Táncműhely, az Udvarhelyszéki Fúvószenekar és a Székelyföldi Filharmónia. A Tomcsa Sándor Színház a Magyar a Holdon című előadását adja elő.
Négynapos rendezvénysorozat színhelye Gyergyószentmiklós, ott is megtartják a Cseh Tamás-emlékkoncertet, megnyitják Simó Ádám Történelmi arcképcsarnok című dombormű-kiállítását, bemutatják Jánossy Alíznak, az erdélyi Krónika munkatársának Szárhegyi beszélgetések című interjúkötetét.
Pénteken Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke és Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere adja át a Gyergyói Magyar Kultúráért díjat. Ezt követően a Figura Stúdió Színház legújabb produkcióját, a Kövesdi István rendezte Minden jó, ha a vége jó című Shakespeare-darabot láthatja a közönség. A marosvásárhelyi Yorick Stúdió Színház Emlékszel még...? című produkcióját láthatják a helyi művelődési ház színháztermében.
Ünnepi műsort szervez a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda is. Csütörtökön a Hungarica Központban mutatkozik be a vajdasági Híd folyóirat a társszervező, Hargita Megye Tanácsának Kulturális Központja által szervezett Irodalmi Karaván keretén belül, amelyet a magyarországi Oktatási és Kulturális Minisztérium támogat. Vendégként vesznek részt a vajdasági Híd folyóirat képviselői, Faragó Kornélia irodalomkutató, egyetemi tanár és főszerkesztő, Végel László regény- és drámaíró, esszéista, Maurits Ferenc grafikus, festőművész, költő, valamint Virág Gábor prózaíró. Forrás: MTI
2010. január 22.
Magyar kultúra?
A politikai magamutogatás, felsőbbrendűségi érzés, a „nekünk mindent szabad, ti meg mindent lenyeltek” elve alapján élő (pontosabban: működő, mert ez már egy embertelen, emberellenes politikai gépezet) választott vezetőink a napokban újra megmutatják, számukra semmi sem számít, csakis saját népszerűségük, hatalmuk növelése. Most éppen a magyar kultúra napját használják ki alantas céljaik elérésére.
De nem is a magyar kultúra napját, mert ők már Magyar Kultúra Ünnepéről, Magyar Kultúra Hetéről (természetesen csak így, nagybetűsen) beszélnek. Hogy rendezvényeik, azoknak szellemi, kulturális üzenete semmi kapcsolatban nincs a magyar kultúra napját jelentő Himnusszal, annak üzenetével, az mindenki számára egyértelmű. A bihari, nagyváradi egypártrendszerű, diktatórikus, a húsz évvel ezelőtti időket továbbéltető, magyarnak és érdekvédőnek hazudott politika, mint mindig, most is a civil szervezeteket használja fel a maga hasznára. A „civilek” meg nem tehetnek (tehetnének, de ahhoz tisztesség is kellene) mást, mindenben kiszolgálják a pénzt adó pártjuk igényeit. Kiszolgálják, mert kiszolgáltatottak. Biharban, Váradon már régen meghaltak, pontosabban pártérdekeket szolgálnak (a kettő végül is ugyanaz) a „civil” szervezetek. Most azt kellene mondjam, akinek nem inge, ne vegye magára, de sajnos ez az ing nagyon ritka.
Elképesztő, hogy mit meg nem engednek maguknak egyesek. Van képük egyeseknek az RMDSZ születésnapjával összekötni ezt a napot. Székelyhídon pedig a magyar kultúra napján a következő fellépők közvetítik a magyar kultúrát: Cynthia és Ianc Sebastian, Control Dance Club, Open Stage – Székelyland humortársulat, Tini Dance Center, B 612. Nem ismerem az említett társulatokat, személyeket, de nem hiszem, hogy az év 365 napjából éppen a magyar kultúra napján kellene megmutatniuk tehetségüket, anglomán nyugatmajmolásukat. De nem is róluk szól ez a történet, hanem a pártról, amelyik „civil” segítséggel ilyen rendezvényeket szervez erre a napra.
Nagyváradon is kitesz magáért az RMDSZ, ide Aczél Endrét hívták, hogy közvetítse a nagyváradiak számára a magyar kultúrát. Aczél Endre bemutatandó könyve, amely saját élettörténetéről, pályájáról szól, a balliberális irodalom egyik teljesen értéktelen (de azért jó drága) alkotása. Megismerhetjük belőle a Galíciából bevándorló Aczélok sorsát, a kommunizmusban Saigonban, Pekingben, Londonban élő, majd a módszerváltás után a Magyar Televízió munkatársát, aki máig az Aczélok szellemi örökségének, a balliberális eszmének közvetítője. Aztán olvashatunk egy jó adag kritikát Orbán Viktorról, a nemzeti oldalról meg mindenről, ami szerinte magyarkodás.
Jellemző, hogy Aczél elvtársat egy itteni elvtárs, a Lakatos elvtárs hívja Váradra. Annak idején Lakatos Péter semmi kivetnivalót nem talált Gyurcsány őszödi beszédében. De idehívta már Kunczét is, most meg Aczélnak szervezi a könyvbemutatót a nagyváradi városháza dísztermében. Meddig lehet ezt még folytatni, magyar testvéreim? Meddig alázhat meg bennünket az RMDSZ néhány embere? Meddig alázhatja meg az RMDSZ jóérzésű tagjait, magyarjait az RMDSZ vezetéséből megélő néhány akarnok? Mikor vesszük észre, hogy ez a vezetésű párt nem használ, de ÁRT!
Belső-Magyarországon nem csak kormányváltásra, de rendszerváltásra készülnek magyar testvéreink, mi, itt Nagyváradon, Erdélyben, mikor harcoljuk ki a rendszerváltást? De ha jó az nekünk, hogy Lakatos-félék terjesszék a magyar kultúrát, hogy Nagyváradon Aczélok, Demszkyk, Kunczék, Gyurcsányok stb. mondják meg nekünk, hogy ki tartozik a magyar nemzethez, ki nem, akkor maradjon úgy.
Itt az ideje, hogy mi is tevőlegesen részesei legyünk a határok feletti magyar rendszerváltásnak. Pozsonyi Ádám újságíró nagy vihart kavart írásából idézek: „Mondjuk ki nyíltan, a magyar szellemi élet idegen irányítás alatt van már jó ideje, de ennyire a maradék magyar gondolat még a XX. század legsötétebb éveiben sem volt kigyomlálva a közgondolkodásból, mint napjainkban. Mivel politikai és szellemi elitünk idegen, úgy kell cselekednünk, mint hős elődeink a végvári harcok, vagy mint a trianoni ország-csonkítás idején. Alakítsunk kis házi kommandókat. Három-négy fős csoportokban fésüljük át a könyvtárakat és lopkodjuk ki, majd semmisítsük meg a ballib hazaárulás és ízléstelenség fekélygócait. Ha a kicsempészés nem megoldható, tépjünk a lapokba, firkáljuk össze, szellemi mérgezésre tegyük alkalmatlanná a futtatott senkiházik mocskait, mit hazaáruló médiánk minden szinten propagál. Ne becsüljük le ezt a feladatot. A világ sorsa szellemi síkon dől el, s nem mindegy, hogy – egyre csökkenő létszámú – fiatalságunk mivel mérgezi lelkületét. Mit ad át a következő (megszülető) generációnak.”
Nemzeti felemelkedésünk, megmaradásunk érdekében a feladatunk világos: minden eszközzel harcolni a balliberális szennyirodalom, a határok feletti magyarellenes politika ellen, mert nem csak Belső-Magyarország, de az egész magyar nemzet – Budapesttől Nagyváradig, Kassától Szabadkáig – rendszerváltást akar!
Nagy József Barna. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)
A politikai magamutogatás, felsőbbrendűségi érzés, a „nekünk mindent szabad, ti meg mindent lenyeltek” elve alapján élő (pontosabban: működő, mert ez már egy embertelen, emberellenes politikai gépezet) választott vezetőink a napokban újra megmutatják, számukra semmi sem számít, csakis saját népszerűségük, hatalmuk növelése. Most éppen a magyar kultúra napját használják ki alantas céljaik elérésére.
De nem is a magyar kultúra napját, mert ők már Magyar Kultúra Ünnepéről, Magyar Kultúra Hetéről (természetesen csak így, nagybetűsen) beszélnek. Hogy rendezvényeik, azoknak szellemi, kulturális üzenete semmi kapcsolatban nincs a magyar kultúra napját jelentő Himnusszal, annak üzenetével, az mindenki számára egyértelmű. A bihari, nagyváradi egypártrendszerű, diktatórikus, a húsz évvel ezelőtti időket továbbéltető, magyarnak és érdekvédőnek hazudott politika, mint mindig, most is a civil szervezeteket használja fel a maga hasznára. A „civilek” meg nem tehetnek (tehetnének, de ahhoz tisztesség is kellene) mást, mindenben kiszolgálják a pénzt adó pártjuk igényeit. Kiszolgálják, mert kiszolgáltatottak. Biharban, Váradon már régen meghaltak, pontosabban pártérdekeket szolgálnak (a kettő végül is ugyanaz) a „civil” szervezetek. Most azt kellene mondjam, akinek nem inge, ne vegye magára, de sajnos ez az ing nagyon ritka.
Elképesztő, hogy mit meg nem engednek maguknak egyesek. Van képük egyeseknek az RMDSZ születésnapjával összekötni ezt a napot. Székelyhídon pedig a magyar kultúra napján a következő fellépők közvetítik a magyar kultúrát: Cynthia és Ianc Sebastian, Control Dance Club, Open Stage – Székelyland humortársulat, Tini Dance Center, B 612. Nem ismerem az említett társulatokat, személyeket, de nem hiszem, hogy az év 365 napjából éppen a magyar kultúra napján kellene megmutatniuk tehetségüket, anglomán nyugatmajmolásukat. De nem is róluk szól ez a történet, hanem a pártról, amelyik „civil” segítséggel ilyen rendezvényeket szervez erre a napra.
Nagyváradon is kitesz magáért az RMDSZ, ide Aczél Endrét hívták, hogy közvetítse a nagyváradiak számára a magyar kultúrát. Aczél Endre bemutatandó könyve, amely saját élettörténetéről, pályájáról szól, a balliberális irodalom egyik teljesen értéktelen (de azért jó drága) alkotása. Megismerhetjük belőle a Galíciából bevándorló Aczélok sorsát, a kommunizmusban Saigonban, Pekingben, Londonban élő, majd a módszerváltás után a Magyar Televízió munkatársát, aki máig az Aczélok szellemi örökségének, a balliberális eszmének közvetítője. Aztán olvashatunk egy jó adag kritikát Orbán Viktorról, a nemzeti oldalról meg mindenről, ami szerinte magyarkodás.
Jellemző, hogy Aczél elvtársat egy itteni elvtárs, a Lakatos elvtárs hívja Váradra. Annak idején Lakatos Péter semmi kivetnivalót nem talált Gyurcsány őszödi beszédében. De idehívta már Kunczét is, most meg Aczélnak szervezi a könyvbemutatót a nagyváradi városháza dísztermében. Meddig lehet ezt még folytatni, magyar testvéreim? Meddig alázhat meg bennünket az RMDSZ néhány embere? Meddig alázhatja meg az RMDSZ jóérzésű tagjait, magyarjait az RMDSZ vezetéséből megélő néhány akarnok? Mikor vesszük észre, hogy ez a vezetésű párt nem használ, de ÁRT!
Belső-Magyarországon nem csak kormányváltásra, de rendszerváltásra készülnek magyar testvéreink, mi, itt Nagyváradon, Erdélyben, mikor harcoljuk ki a rendszerváltást? De ha jó az nekünk, hogy Lakatos-félék terjesszék a magyar kultúrát, hogy Nagyváradon Aczélok, Demszkyk, Kunczék, Gyurcsányok stb. mondják meg nekünk, hogy ki tartozik a magyar nemzethez, ki nem, akkor maradjon úgy.
Itt az ideje, hogy mi is tevőlegesen részesei legyünk a határok feletti magyar rendszerváltásnak. Pozsonyi Ádám újságíró nagy vihart kavart írásából idézek: „Mondjuk ki nyíltan, a magyar szellemi élet idegen irányítás alatt van már jó ideje, de ennyire a maradék magyar gondolat még a XX. század legsötétebb éveiben sem volt kigyomlálva a közgondolkodásból, mint napjainkban. Mivel politikai és szellemi elitünk idegen, úgy kell cselekednünk, mint hős elődeink a végvári harcok, vagy mint a trianoni ország-csonkítás idején. Alakítsunk kis házi kommandókat. Három-négy fős csoportokban fésüljük át a könyvtárakat és lopkodjuk ki, majd semmisítsük meg a ballib hazaárulás és ízléstelenség fekélygócait. Ha a kicsempészés nem megoldható, tépjünk a lapokba, firkáljuk össze, szellemi mérgezésre tegyük alkalmatlanná a futtatott senkiházik mocskait, mit hazaáruló médiánk minden szinten propagál. Ne becsüljük le ezt a feladatot. A világ sorsa szellemi síkon dől el, s nem mindegy, hogy – egyre csökkenő létszámú – fiatalságunk mivel mérgezi lelkületét. Mit ad át a következő (megszülető) generációnak.”
Nemzeti felemelkedésünk, megmaradásunk érdekében a feladatunk világos: minden eszközzel harcolni a balliberális szennyirodalom, a határok feletti magyarellenes politika ellen, mert nem csak Belső-Magyarország, de az egész magyar nemzet – Budapesttől Nagyváradig, Kassától Szabadkáig – rendszerváltást akar!
Nagy József Barna. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)
2010. január 22.
Szellemi barangolás Kőrösi Csoma Sándor nyomában
Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain – a magyarság közép-ázsiai gyökerei címmel tartott előadást kedden a nagyváradi Ady-gimnáziumban Kádár József jogász a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének szervezésében létrejött találkozón.
Közel félszáz érdeklődő vett részt Kádár Józsefnek a magyarság eredetéről tartott érdekes előadásán.
Kőrösi Csoma Sándor orbaiszéki nyelvtudós 1819-ben hagyta el Magyarországot, az erdélyi Nagyenyedről indult el keletre, hogy megkeresse a magyarok őshazáját. Szófiából Énosz (ma Enez) felé ment, a Marica torkolatához, ugyanis Konstantinápolyban pestisjárvány volt. Alexandriába utazott, ahol tovább akarta tanulmányozni az arab nyelvet, azonban a járvány miatt el kellett onnan mennie. A szíriai Latakiába hajózott, onnan gyalog folytatta az útját. Aleppó, Moszul és Bagdad után Teheránba érkezett, ahol perzsa és angolt tudását fejlesztette. Innen Buharába indult, azonban háború miatt kénytelen volt a perzsiai Meshedben maradni egy fél évig. Eljutott Kabulba 1822-ben, utána Lahore-ba, majd onnan a kasmíri Szrinagarba. Ezután Ladakhba, azaz Kis- Tibetbe ment, júniusban érkezett annak fővárosába, Lehbe. A továbbutazás veszélyesnek bizonyult. Kőrösi Csoma találkozott egy angol utazóval, William Moorcroft katonaorvossal, akinek ösztönzésére elkezdett a tibeti nyelvvel és irodalommal foglalkozni, hogy bizonyítékokat találjon a magyarok eredetére. A kutatások során elolvasott több ezer tibeti könyvet, összeállított egy negyvenezer szóból álló jegyzéket. Kanamban elkészítette a buddhista terminológiai szótárt Szangye Püncog láma segítségével. Kalkuttában kiadatta 1834-ben az első hiteles tibeti–angol szótárt és a tibeti nyelvtant. El szeretett volna jutni Lhászába, azonban útközben maláriát kapott. Kőrösi Csoma Sándor 1842-ben halt meg és a Himalája harmadik legnagyobb csúcsa, a Kancsendzönga árnyékában meghúzódó dardzsilingi sírkertbe temették, amely India Nyugat-Bengália tartományában található.
Kádár József beszéde közben képeket vetített azokról a helyekről, ahol megfordult a nyelvtudós. A kézdiszéki Jakabos Ödön 1972-73-ban végigjárta Kőrösi Csoma útját önerőből, veszélyek és nélkülözések közepette, erről könyvet is írt, de az csak korai halála után jelent meg 1983-ban – folytatta Kádár. Nagyváradon jártában az elszánt utazó Jósa Piroska közírónál, lapunk régi munkatársánál is megszállt.
Kőrösi Csoma munkáját az 1844-ben született Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvész folytatta. Tagadta a magyar nyelv finnugor eredetét, ezért a Budapesti Egyetemen elbocsátották a tanári állásából. Stein Aurél Kelet-kutatóról is szót ejtett Kádár. Elmondta, Stein olyan selyemtekercset talált, amelyen nyomtatott írásjelek voltak. Kínában nyomtatták több száz évvel a mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatás feltalálójának, Gutenbergnek a születése előtt.
Az előadáson elhangzottak igencsak lekötötték a jelenlévők figyelmét. A rendezvény végén a közönség soraiból sokan megköszönték Kádárnak az izgalmas előadást, gratuláltak is neki, valamint kérdeztek is tőle. A fiatalember szívesen vallott az érdeklődőknek Kőrösi Csomáról, a magyarságról, a Kelet-kutatókról, valamint saját magáról is. Megtudhattuk, már gyermekkorától vonzza Ázsia, akárcsak tegnapelőtti előadásának főszereplőjét, a híres erdélyi tudóst, utazót.
Ladányi Norbert. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)
Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain – a magyarság közép-ázsiai gyökerei címmel tartott előadást kedden a nagyváradi Ady-gimnáziumban Kádár József jogász a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének szervezésében létrejött találkozón.
Közel félszáz érdeklődő vett részt Kádár Józsefnek a magyarság eredetéről tartott érdekes előadásán.
Kőrösi Csoma Sándor orbaiszéki nyelvtudós 1819-ben hagyta el Magyarországot, az erdélyi Nagyenyedről indult el keletre, hogy megkeresse a magyarok őshazáját. Szófiából Énosz (ma Enez) felé ment, a Marica torkolatához, ugyanis Konstantinápolyban pestisjárvány volt. Alexandriába utazott, ahol tovább akarta tanulmányozni az arab nyelvet, azonban a járvány miatt el kellett onnan mennie. A szíriai Latakiába hajózott, onnan gyalog folytatta az útját. Aleppó, Moszul és Bagdad után Teheránba érkezett, ahol perzsa és angolt tudását fejlesztette. Innen Buharába indult, azonban háború miatt kénytelen volt a perzsiai Meshedben maradni egy fél évig. Eljutott Kabulba 1822-ben, utána Lahore-ba, majd onnan a kasmíri Szrinagarba. Ezután Ladakhba, azaz Kis- Tibetbe ment, júniusban érkezett annak fővárosába, Lehbe. A továbbutazás veszélyesnek bizonyult. Kőrösi Csoma találkozott egy angol utazóval, William Moorcroft katonaorvossal, akinek ösztönzésére elkezdett a tibeti nyelvvel és irodalommal foglalkozni, hogy bizonyítékokat találjon a magyarok eredetére. A kutatások során elolvasott több ezer tibeti könyvet, összeállított egy negyvenezer szóból álló jegyzéket. Kanamban elkészítette a buddhista terminológiai szótárt Szangye Püncog láma segítségével. Kalkuttában kiadatta 1834-ben az első hiteles tibeti–angol szótárt és a tibeti nyelvtant. El szeretett volna jutni Lhászába, azonban útközben maláriát kapott. Kőrösi Csoma Sándor 1842-ben halt meg és a Himalája harmadik legnagyobb csúcsa, a Kancsendzönga árnyékában meghúzódó dardzsilingi sírkertbe temették, amely India Nyugat-Bengália tartományában található.
Kádár József beszéde közben képeket vetített azokról a helyekről, ahol megfordult a nyelvtudós. A kézdiszéki Jakabos Ödön 1972-73-ban végigjárta Kőrösi Csoma útját önerőből, veszélyek és nélkülözések közepette, erről könyvet is írt, de az csak korai halála után jelent meg 1983-ban – folytatta Kádár. Nagyváradon jártában az elszánt utazó Jósa Piroska közírónál, lapunk régi munkatársánál is megszállt.
Kőrösi Csoma munkáját az 1844-ben született Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvész folytatta. Tagadta a magyar nyelv finnugor eredetét, ezért a Budapesti Egyetemen elbocsátották a tanári állásából. Stein Aurél Kelet-kutatóról is szót ejtett Kádár. Elmondta, Stein olyan selyemtekercset talált, amelyen nyomtatott írásjelek voltak. Kínában nyomtatták több száz évvel a mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatás feltalálójának, Gutenbergnek a születése előtt.
Az előadáson elhangzottak igencsak lekötötték a jelenlévők figyelmét. A rendezvény végén a közönség soraiból sokan megköszönték Kádárnak az izgalmas előadást, gratuláltak is neki, valamint kérdeztek is tőle. A fiatalember szívesen vallott az érdeklődőknek Kőrösi Csomáról, a magyarságról, a Kelet-kutatókról, valamint saját magáról is. Megtudhattuk, már gyermekkorától vonzza Ázsia, akárcsak tegnapelőtti előadásának főszereplőjét, a híres erdélyi tudóst, utazót.
Ladányi Norbert. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)
2010. január 22.
Ez a nap a magyar kultúráé”
„A Himnusz ünnepe az értékteremtés ünnepe is. Azt az alkotómunkát kell ma értékelnünk, amely megtartja közösségünket, továbbélteti anyanyelvünket, és amelynek köszönhetően környezetünk folyamatosan alakul, változik, gazdagabb és színesebb” – áll Kelemen Hunor kulturális miniszternek a Magyar Kultúra Napjára időzített üzenetében.
A kulturális tárcavezető tegnap Csíkszeredában mondott beszédet a Hargita Megyei Kulturális Központ Garadosi panoráma című kiállításának megnyitóján. Ma Kolozsváron szólal fel a Magyar Kultúra Napja alkalmával szervezett ünnepi műsoron, majd szombaton a székelyhídi rendezvényeket tiszteli meg jelenlétével.
A kultúra követei
A magyar és nemzetközi kulturális élet hat kiemelkedő személyisége: Eszenyi Enikő színművész, Forgács Péter filmrendező, médiaművész, Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész, zeneszerző, Tarr Béla filmrendező, forgatókönyvíró valamint Juliet Kinchin, a New York-i Modern Művészetek Múzeumának kurátora és Kobajasi Ken-Icsiro japán karmester vehették át tegnap Hiller István oktatási és kulturális minisztertől a Magyar Kultúra Követe címet Budapesten.
Az elismeréssel járó oklevelek átadásával megkezdődött a magyar kultúra ünneplése, Hiller István miniszter pedig újabb állami elismeréseket és díjakat ad át, Budapesten majd Pécsen.
Kultúrpezsgés a határmentén
„Sikeres és bensőséges nyitánya volt a magyar kultúra napjának Nagyváradon, amely váratlanul nagy számú közönséget vonzott” – osztotta meg tapasztalatát Fleisz János. A Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ) elnöke elmondta, mivel a rendezvénysorozatot közösen szervezik Berettyóújfalu önkormányzatával és a civil szervezetekkel, ezért a rendezvények is kétlakiak, átjárás van közöttük. „Az eddigi rendezvények meghaladták az elvárásokat” tudtuk meg Fleisz Jánostól.
Gyergyói ünnepség
A Gyergyói-medence négy napon át, január 20-23. között zajló rendezvénnyel ünnepli a magyar kultúra napját, közölte Kassay Lajos Péter, a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont igazgatója.
A rendezvények ma a díjkiosztó ünnepséggel folytatódnak, amikor Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök átadja a Gyergyói Magyar Kultúráért díjat. A díjkiosztást a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház által bemutatott, Minden jó, ha vége jó című Shakespeare komédia követi ma este 7 órától. A programsorozat utolsó napján, 23-án a marosvásárhelyi Yorick Stúdió színházi előadása, az Emlékszel még...? lesz műsoron.
Kultúrhét Háromszéken
Koncertek, hangversenyek és író-olvasó találkozók révén ünneplik Háromszéken a Magyar Kultúra Napját, amelyhez ezen a héten több rendezvény is csatlakozott. Kedden a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban bemutatták a csíkszeredai Pallas–Akadémia Könyvkiadó 550. kötetét, Sas Péter Kós Károly képeskönyv című munkáját.
Tegnap és ma Háromszéken lép fel Esterházy Péter író és Dés László zenész, akik Szó és szaxofon címmel tartanak előadóesteket. Ma este 6 órától Sepsiszentgyörgyön, a megyei Könyvtár Gábor Áron termében találkozhat velük a közönség. A rétyi Kováts András Fúvósegyesület zenekara 19 órától a sepsiszentgyörgyi színház nagytermében ad hagyományos koncertet.
Szatmári rendezvények
Egy hétig tart Szatmár megyében a Magyar Kultúra Ünnepe. A műsorkínálat több mint gazdag, így csak tallózunk belőle. Tegnap este a filharmóniában a Kolozsvári Magyar Opera szólistái Himnusz című előadásukkal léptek közönség elé. Ugyanott holnap a budapesti Jánosi Együttes koncertezik, közreműködik Fátyol Rudolf, Duffek Mihály, Molnár Zsolt és a Consonantia Trio. Január 25-én a püspöki palota dísztermében a nagykárolyi Collegium Régizene Együttes ad koncertet.
Konferencia Udvarhelyen
A székelyudvarhelyi egész hetes rendezvények, a népdalvetélkedő és kiállítások után, ma 10 órakor konferenciával folytatódnak Díszítőművészet Udvarhelyszéken címmel. Hargita Megye Tanácsának Hagyományőrző Központja kiállítótermében Bán Erzsébet, Nyárádi Zsolt, Miklós Zoltán és Bencze Ilona az elő.
A 18 órakor kezdődő gálaesten, a Művelődési Ház nagytermében fellép az Udvarhely Táncműhely, közreműködnek a népdalvetélkedő díjazottjai és kiosztják az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjakat is. Holnap 16 órakor az Udvarhelyszéki Fúvószenekar ad koncertet a Művelődési Ház koncerttermében, míg vasárnap 18 órától a Székelyföldi Filharmónia muzsikál.
Előadás Marosvásárhelyen
A Lórántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem feleségének nevét viselő marosvásárhelyi művelődési egyesület szervezésében a Magyar Kultúra Napja alkalmából holnap délután öt órakor Marosvásárhely büszkeségéről, a 100 éve épült Kultúrpalotáról beszél Keresztes Gyula nyugalmazott városi főépítész, előadást tart Nagy Miklós Kund főszerkesztő, kulturális újságíró, Nagy Attila költő, valamint fellép Lőrinczi György lant- és Sándor Vilmos citeraművész, mindketten a maguk készítette hangszeren játszanak.
Nemzetközi fotótárlat Kolozsváron
„A kiállított műalkotások kimagasló művészeti-esztétikai értéke mellett a magyar-román kulturális közeledés szempontjából különösen fontosnak tartom azt a szimbolikus gesztust, hogy a kiállításra a román kultúra napja (január 15.) és a magyar kultúra napja (január 22.) közti héten, mintegy összekapcsolásként kerül sor” – hangzott el a tegnap Kolozsváron a nemzetközi fotókiállítás megnyitóján.
Szilágyi Mátyás Magyarország kolozsvári főkonzulja úgy véli, hogy a tél témájú tárlat és annak időzítése kéznyújtás „a nemzetük legnemesebb értékeit megtestesítő, egyben az egyetemes emberi értékeket és érzéseket a poétika eszközeivel hirdető két halhatatlan költő, a Magyar Himnuszt megalkotó Kölcsey Ferenc, és a román lelkületet és érzésvilágot a szférák lírai magasságában megfogalmazó Mihai Eminescu között”. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
„A Himnusz ünnepe az értékteremtés ünnepe is. Azt az alkotómunkát kell ma értékelnünk, amely megtartja közösségünket, továbbélteti anyanyelvünket, és amelynek köszönhetően környezetünk folyamatosan alakul, változik, gazdagabb és színesebb” – áll Kelemen Hunor kulturális miniszternek a Magyar Kultúra Napjára időzített üzenetében.
A kulturális tárcavezető tegnap Csíkszeredában mondott beszédet a Hargita Megyei Kulturális Központ Garadosi panoráma című kiállításának megnyitóján. Ma Kolozsváron szólal fel a Magyar Kultúra Napja alkalmával szervezett ünnepi műsoron, majd szombaton a székelyhídi rendezvényeket tiszteli meg jelenlétével.
A kultúra követei
A magyar és nemzetközi kulturális élet hat kiemelkedő személyisége: Eszenyi Enikő színművész, Forgács Péter filmrendező, médiaművész, Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész, zeneszerző, Tarr Béla filmrendező, forgatókönyvíró valamint Juliet Kinchin, a New York-i Modern Művészetek Múzeumának kurátora és Kobajasi Ken-Icsiro japán karmester vehették át tegnap Hiller István oktatási és kulturális minisztertől a Magyar Kultúra Követe címet Budapesten.
Az elismeréssel járó oklevelek átadásával megkezdődött a magyar kultúra ünneplése, Hiller István miniszter pedig újabb állami elismeréseket és díjakat ad át, Budapesten majd Pécsen.
Kultúrpezsgés a határmentén
„Sikeres és bensőséges nyitánya volt a magyar kultúra napjának Nagyváradon, amely váratlanul nagy számú közönséget vonzott” – osztotta meg tapasztalatát Fleisz János. A Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ) elnöke elmondta, mivel a rendezvénysorozatot közösen szervezik Berettyóújfalu önkormányzatával és a civil szervezetekkel, ezért a rendezvények is kétlakiak, átjárás van közöttük. „Az eddigi rendezvények meghaladták az elvárásokat” tudtuk meg Fleisz Jánostól.
Gyergyói ünnepség
A Gyergyói-medence négy napon át, január 20-23. között zajló rendezvénnyel ünnepli a magyar kultúra napját, közölte Kassay Lajos Péter, a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont igazgatója.
A rendezvények ma a díjkiosztó ünnepséggel folytatódnak, amikor Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök átadja a Gyergyói Magyar Kultúráért díjat. A díjkiosztást a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház által bemutatott, Minden jó, ha vége jó című Shakespeare komédia követi ma este 7 órától. A programsorozat utolsó napján, 23-án a marosvásárhelyi Yorick Stúdió színházi előadása, az Emlékszel még...? lesz műsoron.
Kultúrhét Háromszéken
Koncertek, hangversenyek és író-olvasó találkozók révén ünneplik Háromszéken a Magyar Kultúra Napját, amelyhez ezen a héten több rendezvény is csatlakozott. Kedden a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban bemutatták a csíkszeredai Pallas–Akadémia Könyvkiadó 550. kötetét, Sas Péter Kós Károly képeskönyv című munkáját.
Tegnap és ma Háromszéken lép fel Esterházy Péter író és Dés László zenész, akik Szó és szaxofon címmel tartanak előadóesteket. Ma este 6 órától Sepsiszentgyörgyön, a megyei Könyvtár Gábor Áron termében találkozhat velük a közönség. A rétyi Kováts András Fúvósegyesület zenekara 19 órától a sepsiszentgyörgyi színház nagytermében ad hagyományos koncertet.
Szatmári rendezvények
Egy hétig tart Szatmár megyében a Magyar Kultúra Ünnepe. A műsorkínálat több mint gazdag, így csak tallózunk belőle. Tegnap este a filharmóniában a Kolozsvári Magyar Opera szólistái Himnusz című előadásukkal léptek közönség elé. Ugyanott holnap a budapesti Jánosi Együttes koncertezik, közreműködik Fátyol Rudolf, Duffek Mihály, Molnár Zsolt és a Consonantia Trio. Január 25-én a püspöki palota dísztermében a nagykárolyi Collegium Régizene Együttes ad koncertet.
Konferencia Udvarhelyen
A székelyudvarhelyi egész hetes rendezvények, a népdalvetélkedő és kiállítások után, ma 10 órakor konferenciával folytatódnak Díszítőművészet Udvarhelyszéken címmel. Hargita Megye Tanácsának Hagyományőrző Központja kiállítótermében Bán Erzsébet, Nyárádi Zsolt, Miklós Zoltán és Bencze Ilona az elő.
A 18 órakor kezdődő gálaesten, a Művelődési Ház nagytermében fellép az Udvarhely Táncműhely, közreműködnek a népdalvetélkedő díjazottjai és kiosztják az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjakat is. Holnap 16 órakor az Udvarhelyszéki Fúvószenekar ad koncertet a Művelődési Ház koncerttermében, míg vasárnap 18 órától a Székelyföldi Filharmónia muzsikál.
Előadás Marosvásárhelyen
A Lórántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem feleségének nevét viselő marosvásárhelyi művelődési egyesület szervezésében a Magyar Kultúra Napja alkalmából holnap délután öt órakor Marosvásárhely büszkeségéről, a 100 éve épült Kultúrpalotáról beszél Keresztes Gyula nyugalmazott városi főépítész, előadást tart Nagy Miklós Kund főszerkesztő, kulturális újságíró, Nagy Attila költő, valamint fellép Lőrinczi György lant- és Sándor Vilmos citeraművész, mindketten a maguk készítette hangszeren játszanak.
Nemzetközi fotótárlat Kolozsváron
„A kiállított műalkotások kimagasló művészeti-esztétikai értéke mellett a magyar-román kulturális közeledés szempontjából különösen fontosnak tartom azt a szimbolikus gesztust, hogy a kiállításra a román kultúra napja (január 15.) és a magyar kultúra napja (január 22.) közti héten, mintegy összekapcsolásként kerül sor” – hangzott el a tegnap Kolozsváron a nemzetközi fotókiállítás megnyitóján.
Szilágyi Mátyás Magyarország kolozsvári főkonzulja úgy véli, hogy a tél témájú tárlat és annak időzítése kéznyújtás „a nemzetük legnemesebb értékeit megtestesítő, egyben az egyetemes emberi értékeket és érzéseket a poétika eszközeivel hirdető két halhatatlan költő, a Magyar Himnuszt megalkotó Kölcsey Ferenc, és a román lelkületet és érzésvilágot a szférák lírai magasságában megfogalmazó Mihai Eminescu között”. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. január 23.
Legyen Székelyföldön hivatalos nyelv a magyar!
A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés Ideiglenes Házbizottsága, a nagygyűlés tavaly szeptemberi határozata értelmében 2010. március 12-én, 15 órára a sepsiszentgyörgyi kultúrpalotába összehívja a II. Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést (SZÖN).
Az eseményre meghívnak minden egyes székelyföldi önkormányzati képviselőt, illetve polgármestert valamint megye-elnököt, hogy politikai hovatartozástól függetlenül vegyenek részt a nagygyűlés munkálataiban.
Azt követően, hogy a tavaly szeptemberben tartott első nagygyűlés mindkét helyszínén egyöntetűen a fent jelzett időpontot és helyszínt fogadták el a jelen lévők, az Ideiglenes Házbizottság annak reményében látott hozzá a szervezéshez, hogy ezúttal nem lesz vita sem az ülés formájáról sem annak tartalmáról, minden politikai szereplő felismerte, hogy az autonómia érdekében egységes fellépésre van szükség. Ennek jegyében levélben fordultunk a Székelyföldön tevékenykedő politikai szervezetekhez, hogy jelöljenek képviselőket a szervezőbizottságba. Eddig pozitív válasz érkezett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt ügyvezető elnökétől. Továbbra is várjuk az RMDSZ, valamint a román pártok visszajelzését – áll az Ideiglenes Házbizottság közleményében.
Az Ideiglenes Házbizottság tartalmi javaslatokat is tett. Ezek közül legfontosabb, hogy a SZÖN határozatban rögzítse a magyar nyelv hivatalos jogállását Székelyföldön.
A résztvevőkkel való jobb kommunikáció érdekében a házbizottság internetes felületet hozott létre (címe: http://blog.erdely.ma/hazbizottsag/), ahol közzé tesznek minden, a szervezéssel és a tartalommal kapcsolatos közérdekű információt, illetve ahol a résztvevőknek lehetőségük lesz hozzászólni, véleményt mondani, javaslatokat tenni. Forrás: Erdély.ma
A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés Ideiglenes Házbizottsága, a nagygyűlés tavaly szeptemberi határozata értelmében 2010. március 12-én, 15 órára a sepsiszentgyörgyi kultúrpalotába összehívja a II. Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést (SZÖN).
Az eseményre meghívnak minden egyes székelyföldi önkormányzati képviselőt, illetve polgármestert valamint megye-elnököt, hogy politikai hovatartozástól függetlenül vegyenek részt a nagygyűlés munkálataiban.
Azt követően, hogy a tavaly szeptemberben tartott első nagygyűlés mindkét helyszínén egyöntetűen a fent jelzett időpontot és helyszínt fogadták el a jelen lévők, az Ideiglenes Házbizottság annak reményében látott hozzá a szervezéshez, hogy ezúttal nem lesz vita sem az ülés formájáról sem annak tartalmáról, minden politikai szereplő felismerte, hogy az autonómia érdekében egységes fellépésre van szükség. Ennek jegyében levélben fordultunk a Székelyföldön tevékenykedő politikai szervezetekhez, hogy jelöljenek képviselőket a szervezőbizottságba. Eddig pozitív válasz érkezett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt ügyvezető elnökétől. Továbbra is várjuk az RMDSZ, valamint a román pártok visszajelzését – áll az Ideiglenes Házbizottság közleményében.
Az Ideiglenes Házbizottság tartalmi javaslatokat is tett. Ezek közül legfontosabb, hogy a SZÖN határozatban rögzítse a magyar nyelv hivatalos jogállását Székelyföldön.
A résztvevőkkel való jobb kommunikáció érdekében a házbizottság internetes felületet hozott létre (címe: http://blog.erdely.ma/hazbizottsag/), ahol közzé tesznek minden, a szervezéssel és a tartalommal kapcsolatos közérdekű információt, illetve ahol a résztvevőknek lehetőségük lesz hozzászólni, véleményt mondani, javaslatokat tenni. Forrás: Erdély.ma
2010. január 23.
Tükörterem és Varjúvár
Kós Károly képeskönyv
Alkalmasabb helyszínt a Kultúrpalota Tükörterménél nem is találhatott volna a szervező Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány és a csíkszeredai Pallas Akadémia Könyvkiadó szerda esti rendezvényére, író-olvasó találkozójára, amelyen Sas Péter budapesti kutató Kós Károly képeskönyv című könyvét, a kiadó 550. kötetét mutatták be.
Nagy Miklós Kund nyitóbeszédében elmondta: a találkozó tisztelgés a magyar kultúra napja előtt, azon a helyen, amely a marosvásárhelyi magyar kulturális élet fellegvára, ugyanakkor az egyik legszebb közép-európai épület.
– Sas Péter budapesti kutató, művészettörténész sokadik könyve a Kós Károly képeskönyv, érdekességképpen megjegyezném: száznégy évvel ezelőtt, négy napnyi eltéréssel a Palotával átellenben, a Városháza dísztermében tartotta az ifjú Kós Károly a Kemény Zsigmond Társaságnál székfoglaló beszédét, amelyről ő is írt életrajzában.
Kós Károly említett visszaemlékezését Kilyén Ilka színművésznő olvasta fel, majd a kiadó részéről Sarány István főszerkesztő-helyettes méltatta röviden a művet és ismertette az idei kiadói tervet, amelyben számos művészeti kiadvány szerepel. – A magyar kultúra napja minden magyarok Himnusza révén összeköt minket. E kötet is ezt hangsúlyozza: erdélyi kiadó, magyarországi szerző, a kötet népszerűsítésére pedig erdélyi és magyarországi intézmények fogtak össze.
Nagy Miklós Kund szerint a könyv még közelebb hozhatja hozzánk Kós Károlyt: – A kilencvenes években nagyon aktívan működött Vásárhelyen a Kós Károly Egyesület, amelynek tevékenysége azóta lankadt. A kötet annak a kutatónak köszönhető, aki maga is a Kós Károly-díj kitüntetettje, Kós Károly egyik legavatottabb kutatója. Tíz fejezetre osztva próbálta felvillantani a legfontosabbakat, amelyeket Kós Károly tett, alkotott, örökségül hagyott ránk. A kötet olyan dolgokat is elénk tár, amelyekről kevesebbet tudunk, olyan képeket is közkinccsé tesz, amelyekkel nemigen találkozhattunk. Sok fénykép az ifjú építészt, irodalmárt, politikust örökítette meg. Amikor az említett székfoglaló beszédét mondta, mindössze huszonhét éves volt. Utána ívelt fel pályája, maradt, amikor a legnehezebb volt – mondta Nagy Miklós Kund, majd a szerzővel folytatott beszélgetésől, Sas Péter válaszaiból megtudtuk: a kötet Kós Károly életművének teljességét kívánja bemutatni, azt, hogy a nehéz történelmi helyzetben miként tudta megvalósítani mindazt, amit tett.
– Kós Károly képeskönyv a kiadvány címe, de nem csupán képekből áll. A cím arra utal, hogy Kós Károly mindig képekben gondolkodott. Munkásságának nagysága az itteniek számára természetes, a kötettel jelezni kívántam, hogy a magyarországiak számára is igen fontos. Meg szeretném írni a huszadik századi erdélyi magyar művelődés történetét, aminek Kós Károly az egyik sarkköve. Úgy érzem, ismerem ezt a világot. Ami a kutatás során meglepett, az elsősorban a leszármazottak, Kós Károly néprajzos és Kós András szobrászművész kedvessége, segítőkészsége volt. Az anyag nagy része nekik köszönhető. Idejében fogtam hozzá, ismertem olyanokat, akik Kós Károly közvetlen munkatársai voltak. Teljes életműve fontos, annak szeletei egymást kiegészítik, és ő mindegyikben teljes egészet alkotott. A mai kor politikusai példát vehetnének róla. Politikusi szerepvállalásakor elveiben szilárdan hitt, majd önként a háttérbe vonult, átadta a terepet. Szociális beállítottságú volt, nagyon fontos volt számára, hogy tegyen a népéért, publicisztikáját egy következő kötetben szeretném kiadni. Számomra egyet jelent a fogalommal: hűség – hallottuk a Sas Péterrel folytatott beszélgetés során, amelyben szó esett Kós Károly életéről, gyerekkori éveiről, a kolozsvári Református Kollégium emberformáló hatásáról, Sztánáról, a Kalotaszegről, a Varjúvárról, az újonnan megjelent kötet bemutatóján.
Nagy Botond. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)
Kós Károly képeskönyv
Alkalmasabb helyszínt a Kultúrpalota Tükörterménél nem is találhatott volna a szervező Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány és a csíkszeredai Pallas Akadémia Könyvkiadó szerda esti rendezvényére, író-olvasó találkozójára, amelyen Sas Péter budapesti kutató Kós Károly képeskönyv című könyvét, a kiadó 550. kötetét mutatták be.
Nagy Miklós Kund nyitóbeszédében elmondta: a találkozó tisztelgés a magyar kultúra napja előtt, azon a helyen, amely a marosvásárhelyi magyar kulturális élet fellegvára, ugyanakkor az egyik legszebb közép-európai épület.
– Sas Péter budapesti kutató, művészettörténész sokadik könyve a Kós Károly képeskönyv, érdekességképpen megjegyezném: száznégy évvel ezelőtt, négy napnyi eltéréssel a Palotával átellenben, a Városháza dísztermében tartotta az ifjú Kós Károly a Kemény Zsigmond Társaságnál székfoglaló beszédét, amelyről ő is írt életrajzában.
Kós Károly említett visszaemlékezését Kilyén Ilka színművésznő olvasta fel, majd a kiadó részéről Sarány István főszerkesztő-helyettes méltatta röviden a művet és ismertette az idei kiadói tervet, amelyben számos művészeti kiadvány szerepel. – A magyar kultúra napja minden magyarok Himnusza révén összeköt minket. E kötet is ezt hangsúlyozza: erdélyi kiadó, magyarországi szerző, a kötet népszerűsítésére pedig erdélyi és magyarországi intézmények fogtak össze.
Nagy Miklós Kund szerint a könyv még közelebb hozhatja hozzánk Kós Károlyt: – A kilencvenes években nagyon aktívan működött Vásárhelyen a Kós Károly Egyesület, amelynek tevékenysége azóta lankadt. A kötet annak a kutatónak köszönhető, aki maga is a Kós Károly-díj kitüntetettje, Kós Károly egyik legavatottabb kutatója. Tíz fejezetre osztva próbálta felvillantani a legfontosabbakat, amelyeket Kós Károly tett, alkotott, örökségül hagyott ránk. A kötet olyan dolgokat is elénk tár, amelyekről kevesebbet tudunk, olyan képeket is közkinccsé tesz, amelyekkel nemigen találkozhattunk. Sok fénykép az ifjú építészt, irodalmárt, politikust örökítette meg. Amikor az említett székfoglaló beszédét mondta, mindössze huszonhét éves volt. Utána ívelt fel pályája, maradt, amikor a legnehezebb volt – mondta Nagy Miklós Kund, majd a szerzővel folytatott beszélgetésől, Sas Péter válaszaiból megtudtuk: a kötet Kós Károly életművének teljességét kívánja bemutatni, azt, hogy a nehéz történelmi helyzetben miként tudta megvalósítani mindazt, amit tett.
– Kós Károly képeskönyv a kiadvány címe, de nem csupán képekből áll. A cím arra utal, hogy Kós Károly mindig képekben gondolkodott. Munkásságának nagysága az itteniek számára természetes, a kötettel jelezni kívántam, hogy a magyarországiak számára is igen fontos. Meg szeretném írni a huszadik századi erdélyi magyar művelődés történetét, aminek Kós Károly az egyik sarkköve. Úgy érzem, ismerem ezt a világot. Ami a kutatás során meglepett, az elsősorban a leszármazottak, Kós Károly néprajzos és Kós András szobrászművész kedvessége, segítőkészsége volt. Az anyag nagy része nekik köszönhető. Idejében fogtam hozzá, ismertem olyanokat, akik Kós Károly közvetlen munkatársai voltak. Teljes életműve fontos, annak szeletei egymást kiegészítik, és ő mindegyikben teljes egészet alkotott. A mai kor politikusai példát vehetnének róla. Politikusi szerepvállalásakor elveiben szilárdan hitt, majd önként a háttérbe vonult, átadta a terepet. Szociális beállítottságú volt, nagyon fontos volt számára, hogy tegyen a népéért, publicisztikáját egy következő kötetben szeretném kiadni. Számomra egyet jelent a fogalommal: hűség – hallottuk a Sas Péterrel folytatott beszélgetés során, amelyben szó esett Kós Károly életéről, gyerekkori éveiről, a kolozsvári Református Kollégium emberformáló hatásáról, Sztánáról, a Kalotaszegről, a Varjúvárról, az újonnan megjelent kötet bemutatóján.
Nagy Botond. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)