Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2010. január 23.
Egy folyóirat sikertörténete
Beszélgetés Kovács András Ferenc főszerkesztővel a Látó húsz évéről
– A gazdasági válság okozta általános lehangoltságban, panaszáradatban a Látó hogyan éli meg a huszadik évfordulóját?
– Sopánkodhatnánk mi is, de úgy hiszem, hogy a Látó bizakodóan tekinthet a jövőbe, annál is inkább, mert az előző 20 év nehéz vagy könnyű, ám mindenképpen örömosztó munkával elért sikertörténet volt. Nevezzük annak.
– Akkor is annak nevezhetjük, ha azt tapasztaljuk, hogy az emberek mind kisebb csoportja ragaszkodik igazán a szépirodalomhoz?
– Az íráshoz, a szépirodalomhoz ragaszkodó emberek mindig megtalálják maguknak a Látót, a lap bármikor elérhető számukra. Egyébként a szépirodalmi jelleget nagyon hangsúlyoznám, mert a Látó kimondottan szépirodalmi folyóirat. Ez nagyon fontos nekünk, amennyiben az írás, maga az irodalmi aktus egyszerre örömet és játékot is jelenthet, meg hát valamiféle bölcsességet és kételkedést is ugyanakkor. Persze, körülnézve más folyóiratok háza táján, bemérve a közép-kelet-európai irodalmi, művészeti folyóiratok jelenlegi helyzetét, elmondhatjuk, hogy ’89 előtt mindez másról szólt. Más olvasási szokások voltak. Az ízlés csapásai mélyebbek voltak, de nem volt ennyiféle inger, ami akár az irodalmon belül is annyira változatos rétegízléseket szült volna. Én úgy gondolom, hogy nem az emberek fordultak el a Látótól vagy a szépirodalomtól, hanem nagyon gyors és differenciált világban élünk, és emiatt olvasnak általában kevesebbet, mint korábban. A mai sokféle kínálatot különben a színházak sínylették meg a legjobban. A színház lényege nem változott, egy-egy előadás elkészültének a módja más, és az, akinek illetve ahogyan szól. Azt hiszem, ez a fontos. Szemléleti kérdésekben lett nagy a különbség hirtelen. Ez a folyamat az irodalomban is elkezdődött már ’89 előtt, de ’89 után különösen felgyorsult.
– Hivatkoztál a magyar nyelvterület irodalmi, művészeti folyóiratainak egészére. Beszélhetünk arról, hogy az eltelt két évtizede során a Látónak kialakult valamilyen sajátossága, különleges erénye, ami megkülönbözteti más lapoktól?
– Nyilvánvalóan minden lapnak megvan a maga érdekessége és az ehhez ragaszkodó mikroközössége. Kiváló szerkesztő kollégámmal, Láng Zsolttal beszéltük éppen a minap, hogy mennyire érdekes például a nyíregyházi Vörös Postakocsi című irodalmi folyóirat, ami egy teljesen sajátos nyírségi lap, és azt is példázza, hogy vidéken is mennyi mindent meg lehet csinálni. A figyelem középpontjába is lehet emelkedni, az élvonalba is be lehet törni. Az számít, hogy mennyire tud élővé válni egy lap, mennyire képes érdekessé válni az emberek számára. És ez nem feltétlenül azzal mérhető, hogy mennyit lehet eladni egy lapból, vagy hogy hány előfizetője van. A szépirodalmi lapoknál különösen nem ez a mérvadó, hiszen ebbe beleszólhat az említett válság, a pénzhiány is, de az előfizetők el-elmaradása mással is magyarázható. A Látó esetében azzal is például, hogy van egy jó honlapunk, és a folyóirat megjelenése után legalább egy héttel a teljes lapanyag felkerül a világhálóra. Sokan ott olvassák.
– Ily módon tehát a Látó könnyen eljuthat a nagyvilágba. A lap létét, sajátosságait mennyiben határozza meg az, hogy mégiscsak provinciában készül?
– Azt hiszem, hogy jó értelemben vett provinciáról kell beszélnünk, hiszen bizonyos szempontból minden provincia, még Budapest vagy Párizs is. Azok is mutathatnak fel provinciális jegyeket. Csak nyilván nagyobb városok. Azt hiszem, hogy ezt fontos tudatosítanunk az elkövetkezendő 20 évben. A Látó egyébként igyekezett elébe menni az elvárásoknak. Ha jó az internetes hozzáférhetőség, akkor a lap ennek köszönhetően is ismertségnek örvend. A Látónak 7-8000-es létszámú az olvasottsága, a példányszám természetesen nem ekkora. Közben nő fel egy teljesen más nemzedék, persze ez is rétegzett, de a lapot nem nagyon veszik. Pedig nyilvánvaló, hogy a lap a külalakra, a megjelenési formára is sokat ad. Viszont a mostani tizenéveseknél más olvasási szokások alakulnak ki, már ha egyáltalán kialakulnak.
– A lap érdemeit sorolva meg kell említenünk, hogy kevés olyan, a tietekhez hasonló vállalkozás ismeretes, ahol ennyire rendszeres, élénk, közönségvonzó irodalmi színpadi program, hosszú távon tervezett pódiumtevékenység működne.
– Ez valóban így van. Mi nagyon régóta csináljuk, úgy 90-91-től. Még itt volt Markó Béla, amikor elkezdtük, hogy a régi főszerkesztőket is említsem, és Gálfalvi György, aki a Látó Irodalmi Színpadot egyedül, aztán velünk, a szerkesztőséggel együtt művelte. Most már más lapoknál, más városokban is zajlanak ilyen megnyilvánulások. Gondolok itt elsősorban a nagyon fiatal Várad című folyóiratra vagy a Korunkra, amelyik újabban Balázs Imre József főszerkesztősége alatt valósít meg hasonló projekteket. Mi ezt váltakozó szerencsével és váltakozó nézőszámmal, de nagy türelemmel tényleg hosszú ideje csináljuk. A ’90-es években más helységekre ez igazán nem volt jellemző. A Látó, ha valamelyest benne van a magyar köztudatban, és úgy hiszem, hogy benne van, sőt, nagyon előkelő helyen szerintem, akkor az mindenképpen a Látó Irodalmi Színpadának is köszönhető.
– Aligha van olyan szerkesztőségi műhely a magyar irodalmi életben, amelynek a képviselői ne fordultak volna meg az irodalmi színpadotokon. De ugyanezt a jelentős írókra, költőkre vonatkoztatva is elmondhatnám. Lehet ezt így folytatni? Van olyan fontos alkotó, akit még nem hívtatok meg Marosvásárhelyre?
– Persze hogy van. Mióta elkezdtük, felnőtt egy egész más generáció, új, érdekes emberek tűntek föl, új folyóiratok is. És könyvkiadókat is hívtunk, azokra is számítunk.10-15 év teltével vissza is hívunk csapatokat, ezt tettük például a Holmival, a nagyon rangos budapesti lappal. Ezt lehet folytatni. Sőt, az ember néha a bőség zavarával küszködik. Sok ötlet van, sok lehetőség. Megismétlem, a Látó kezdetétől így van ez, amiről beszélek, nem csak a saját főszerkesztőségem érdeme, Markó Béla és Gálfalvi György érdemei elévülhetetlenek. Itt egy közösség csinált valamit. Egy csapatnak volt elképzelése valamiről, az ő érdemük is, hogy a Látó Irodalmi Színpad létrejött, hogy van Látó- nívódíj. 1991-től adjuk át, általában négy Látó- nívódíjas van. A huszadik évfordulóra megjelenik a Látó-nívódíjasok írásaiból egy antológia, Szabó Róbert Csaba és Vida Gábor válogatta. Tehát a fiatal szerkesztők néztek vissza ilyenképpen. Láng Zsolt kollégámmal nem is nagyon szóltunk ebbe bele. Szép antológia, szép a címe is: A hibátlanság vágya. Király László egyik verssorából kölcsönöztük. A csíkszeredai Bookart Kiadó gondozásában jelenik meg, a Látó szerkesztőségével közös kiadásban. Ez lesz a jubileum egyik fontos eseménye.
– Kell egy csapat, szokták mondani, amikor valamit mérlegelnek. Szóba hoztad a szerkesztőség fiataljait. A lap menet közben igyekezett erre is figyelmet fordítani, az utánpótlást is biztosítani.
– Igen. Bár tegyük hozzá, hogy egy jó író mindig fiatal. Lehet 28 vagy 58 éves, akkor is fiatal, azért aposztrofálhattam tulajdonképpen fiatalként Vida Gábort, aki időközben itt nőtt íróvá mellettünk. Elég nagy szerencsének tartom ezt is. A mellettünk az egész szerkesztőséget jelenti, Gálfalvi Gyurkától Láng Zsoltig. Nyilvánvaló, hogy vannak konzisztenciák a Látóban, vannak hagyományosan megtartott vonalak. Lehetséges, hogy az új Látó, ami 2008-tól köntösében is új Birtalan Zsolt és Irsai Zsolt elképzelésének köszönhetően, hangsúlyaiban egy picit más, mint a korábbi. Erről már beszéltünk a Népújság hasábjain. De ez a Látó alapvetően ugyanaz a Látó, mert az igényesség, ami a lapot jellemzi, töretlenül megmarad, bárki a főszerkesztő.
– Vajon a munkatársi gárdával együtt, és most azokra is gondolok, akik szerzőkként szerepelnek a lapban, fiatalodott az olvasóközönségetek is?
– Úgy hiszem, hogy igen. Ugyanakkor sajnálattal attól tartok, hogy vannak, akik útközben le is koptak erről a folyóiratról. A honlap látogatottsága kiváló, illetve az érdeklődés irántunk azért megvan. Érzek egy pozitív kisugárzást, erőteret a Látó körül, az fiatalodott nyilvánvalóan. De remélem, mi is fiatalodunk. Szeretném még elmondani, hogy húsz év egy ilyen lap életében nagyon nagy dolog. Ráadásul ez sűrű két évtized volt. Nagyon jó a szerkesztőség, a nyugalom vagy béke szigete bizonyos szempontból napjaink nagyon ideges, túlhiszterizált világában. Itt irodalomról van szó. Jó csapat gyűlt össze, jó volt a társulatépítés, ahogy egy színidirektor mondaná. Ezt a társulatépítést nem én kezdtem, hanem az előttem járók. Szeretném, ha a lap jó volna ezután is, akkor is, ha nem volnék a főszerkesztője a következő 20 évben. Biztos vagyok abban, hogy a Látónak van annyi ereje, kisugárzása vagy vonzása, hogy magához közelítse a legfiatalabb nemzedéket is. Sok fiatal írónk van. Sok olyan költő vagy író van, aki a gyengébb nemhez tartozik, hogy így fejezzem ki magam, mert nem szoktam írónőt mondani vagy költőnőt, ugyanis egyesek közülük olykor ezt pejoratívnak érzik. Tudom, hogy a macsóság vagy a feminitás nem mond el sokat el az írás minőségéről. Érdekes a másik tapasztalatom, hogy kik olvasnak. Ezt is kérdezted. A nők. Olyan ez most, mint a magyar XVIII. század vagy a reformkor, a nők olvasnak, a nők írnak. Ők a költők, az írók. És vannak férfiak is.
– És ez jó?
– Persze. Miért ne lenne jó? Ez mindig változik az idő teltével.
– Akkor hát újabb sikeres és békés évtizedeket kívánok. Lényegében túl is vagyunk az évfordulón, valamilyen rendezvénnyel megünneplitek?
– Igen. A hónap végére tervezzük, január 30-án lesz egy tartalmas gálaműsor. Tíz szerkesztőt láthat a kedves néző a színpadon. A Látó jelenlegi öt szerkesztője és az időközben eltávozott öt régi szerkesztő lép fel. Beszélget, felolvas. Meglepetések is lesznek. Bemutatásra kerül a már említett antológia is, és bemutatkoznak barátaink, a Tiberius vonósnégyes zenél. Ez is rendhagyó, a Látó keretében ilyen még nem volt, de a Látó szerkesztői igazi zenebarátok, szeretik a zenét. Remélem, hogy a közönség is. Jöjjenek el minél többen!
Nagy Miklós Kund. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)
Beszélgetés Kovács András Ferenc főszerkesztővel a Látó húsz évéről
– A gazdasági válság okozta általános lehangoltságban, panaszáradatban a Látó hogyan éli meg a huszadik évfordulóját?
– Sopánkodhatnánk mi is, de úgy hiszem, hogy a Látó bizakodóan tekinthet a jövőbe, annál is inkább, mert az előző 20 év nehéz vagy könnyű, ám mindenképpen örömosztó munkával elért sikertörténet volt. Nevezzük annak.
– Akkor is annak nevezhetjük, ha azt tapasztaljuk, hogy az emberek mind kisebb csoportja ragaszkodik igazán a szépirodalomhoz?
– Az íráshoz, a szépirodalomhoz ragaszkodó emberek mindig megtalálják maguknak a Látót, a lap bármikor elérhető számukra. Egyébként a szépirodalmi jelleget nagyon hangsúlyoznám, mert a Látó kimondottan szépirodalmi folyóirat. Ez nagyon fontos nekünk, amennyiben az írás, maga az irodalmi aktus egyszerre örömet és játékot is jelenthet, meg hát valamiféle bölcsességet és kételkedést is ugyanakkor. Persze, körülnézve más folyóiratok háza táján, bemérve a közép-kelet-európai irodalmi, művészeti folyóiratok jelenlegi helyzetét, elmondhatjuk, hogy ’89 előtt mindez másról szólt. Más olvasási szokások voltak. Az ízlés csapásai mélyebbek voltak, de nem volt ennyiféle inger, ami akár az irodalmon belül is annyira változatos rétegízléseket szült volna. Én úgy gondolom, hogy nem az emberek fordultak el a Látótól vagy a szépirodalomtól, hanem nagyon gyors és differenciált világban élünk, és emiatt olvasnak általában kevesebbet, mint korábban. A mai sokféle kínálatot különben a színházak sínylették meg a legjobban. A színház lényege nem változott, egy-egy előadás elkészültének a módja más, és az, akinek illetve ahogyan szól. Azt hiszem, ez a fontos. Szemléleti kérdésekben lett nagy a különbség hirtelen. Ez a folyamat az irodalomban is elkezdődött már ’89 előtt, de ’89 után különösen felgyorsult.
– Hivatkoztál a magyar nyelvterület irodalmi, művészeti folyóiratainak egészére. Beszélhetünk arról, hogy az eltelt két évtizede során a Látónak kialakult valamilyen sajátossága, különleges erénye, ami megkülönbözteti más lapoktól?
– Nyilvánvalóan minden lapnak megvan a maga érdekessége és az ehhez ragaszkodó mikroközössége. Kiváló szerkesztő kollégámmal, Láng Zsolttal beszéltük éppen a minap, hogy mennyire érdekes például a nyíregyházi Vörös Postakocsi című irodalmi folyóirat, ami egy teljesen sajátos nyírségi lap, és azt is példázza, hogy vidéken is mennyi mindent meg lehet csinálni. A figyelem középpontjába is lehet emelkedni, az élvonalba is be lehet törni. Az számít, hogy mennyire tud élővé válni egy lap, mennyire képes érdekessé válni az emberek számára. És ez nem feltétlenül azzal mérhető, hogy mennyit lehet eladni egy lapból, vagy hogy hány előfizetője van. A szépirodalmi lapoknál különösen nem ez a mérvadó, hiszen ebbe beleszólhat az említett válság, a pénzhiány is, de az előfizetők el-elmaradása mással is magyarázható. A Látó esetében azzal is például, hogy van egy jó honlapunk, és a folyóirat megjelenése után legalább egy héttel a teljes lapanyag felkerül a világhálóra. Sokan ott olvassák.
– Ily módon tehát a Látó könnyen eljuthat a nagyvilágba. A lap létét, sajátosságait mennyiben határozza meg az, hogy mégiscsak provinciában készül?
– Azt hiszem, hogy jó értelemben vett provinciáról kell beszélnünk, hiszen bizonyos szempontból minden provincia, még Budapest vagy Párizs is. Azok is mutathatnak fel provinciális jegyeket. Csak nyilván nagyobb városok. Azt hiszem, hogy ezt fontos tudatosítanunk az elkövetkezendő 20 évben. A Látó egyébként igyekezett elébe menni az elvárásoknak. Ha jó az internetes hozzáférhetőség, akkor a lap ennek köszönhetően is ismertségnek örvend. A Látónak 7-8000-es létszámú az olvasottsága, a példányszám természetesen nem ekkora. Közben nő fel egy teljesen más nemzedék, persze ez is rétegzett, de a lapot nem nagyon veszik. Pedig nyilvánvaló, hogy a lap a külalakra, a megjelenési formára is sokat ad. Viszont a mostani tizenéveseknél más olvasási szokások alakulnak ki, már ha egyáltalán kialakulnak.
– A lap érdemeit sorolva meg kell említenünk, hogy kevés olyan, a tietekhez hasonló vállalkozás ismeretes, ahol ennyire rendszeres, élénk, közönségvonzó irodalmi színpadi program, hosszú távon tervezett pódiumtevékenység működne.
– Ez valóban így van. Mi nagyon régóta csináljuk, úgy 90-91-től. Még itt volt Markó Béla, amikor elkezdtük, hogy a régi főszerkesztőket is említsem, és Gálfalvi György, aki a Látó Irodalmi Színpadot egyedül, aztán velünk, a szerkesztőséggel együtt művelte. Most már más lapoknál, más városokban is zajlanak ilyen megnyilvánulások. Gondolok itt elsősorban a nagyon fiatal Várad című folyóiratra vagy a Korunkra, amelyik újabban Balázs Imre József főszerkesztősége alatt valósít meg hasonló projekteket. Mi ezt váltakozó szerencsével és váltakozó nézőszámmal, de nagy türelemmel tényleg hosszú ideje csináljuk. A ’90-es években más helységekre ez igazán nem volt jellemző. A Látó, ha valamelyest benne van a magyar köztudatban, és úgy hiszem, hogy benne van, sőt, nagyon előkelő helyen szerintem, akkor az mindenképpen a Látó Irodalmi Színpadának is köszönhető.
– Aligha van olyan szerkesztőségi műhely a magyar irodalmi életben, amelynek a képviselői ne fordultak volna meg az irodalmi színpadotokon. De ugyanezt a jelentős írókra, költőkre vonatkoztatva is elmondhatnám. Lehet ezt így folytatni? Van olyan fontos alkotó, akit még nem hívtatok meg Marosvásárhelyre?
– Persze hogy van. Mióta elkezdtük, felnőtt egy egész más generáció, új, érdekes emberek tűntek föl, új folyóiratok is. És könyvkiadókat is hívtunk, azokra is számítunk.10-15 év teltével vissza is hívunk csapatokat, ezt tettük például a Holmival, a nagyon rangos budapesti lappal. Ezt lehet folytatni. Sőt, az ember néha a bőség zavarával küszködik. Sok ötlet van, sok lehetőség. Megismétlem, a Látó kezdetétől így van ez, amiről beszélek, nem csak a saját főszerkesztőségem érdeme, Markó Béla és Gálfalvi György érdemei elévülhetetlenek. Itt egy közösség csinált valamit. Egy csapatnak volt elképzelése valamiről, az ő érdemük is, hogy a Látó Irodalmi Színpad létrejött, hogy van Látó- nívódíj. 1991-től adjuk át, általában négy Látó- nívódíjas van. A huszadik évfordulóra megjelenik a Látó-nívódíjasok írásaiból egy antológia, Szabó Róbert Csaba és Vida Gábor válogatta. Tehát a fiatal szerkesztők néztek vissza ilyenképpen. Láng Zsolt kollégámmal nem is nagyon szóltunk ebbe bele. Szép antológia, szép a címe is: A hibátlanság vágya. Király László egyik verssorából kölcsönöztük. A csíkszeredai Bookart Kiadó gondozásában jelenik meg, a Látó szerkesztőségével közös kiadásban. Ez lesz a jubileum egyik fontos eseménye.
– Kell egy csapat, szokták mondani, amikor valamit mérlegelnek. Szóba hoztad a szerkesztőség fiataljait. A lap menet közben igyekezett erre is figyelmet fordítani, az utánpótlást is biztosítani.
– Igen. Bár tegyük hozzá, hogy egy jó író mindig fiatal. Lehet 28 vagy 58 éves, akkor is fiatal, azért aposztrofálhattam tulajdonképpen fiatalként Vida Gábort, aki időközben itt nőtt íróvá mellettünk. Elég nagy szerencsének tartom ezt is. A mellettünk az egész szerkesztőséget jelenti, Gálfalvi Gyurkától Láng Zsoltig. Nyilvánvaló, hogy vannak konzisztenciák a Látóban, vannak hagyományosan megtartott vonalak. Lehetséges, hogy az új Látó, ami 2008-tól köntösében is új Birtalan Zsolt és Irsai Zsolt elképzelésének köszönhetően, hangsúlyaiban egy picit más, mint a korábbi. Erről már beszéltünk a Népújság hasábjain. De ez a Látó alapvetően ugyanaz a Látó, mert az igényesség, ami a lapot jellemzi, töretlenül megmarad, bárki a főszerkesztő.
– Vajon a munkatársi gárdával együtt, és most azokra is gondolok, akik szerzőkként szerepelnek a lapban, fiatalodott az olvasóközönségetek is?
– Úgy hiszem, hogy igen. Ugyanakkor sajnálattal attól tartok, hogy vannak, akik útközben le is koptak erről a folyóiratról. A honlap látogatottsága kiváló, illetve az érdeklődés irántunk azért megvan. Érzek egy pozitív kisugárzást, erőteret a Látó körül, az fiatalodott nyilvánvalóan. De remélem, mi is fiatalodunk. Szeretném még elmondani, hogy húsz év egy ilyen lap életében nagyon nagy dolog. Ráadásul ez sűrű két évtized volt. Nagyon jó a szerkesztőség, a nyugalom vagy béke szigete bizonyos szempontból napjaink nagyon ideges, túlhiszterizált világában. Itt irodalomról van szó. Jó csapat gyűlt össze, jó volt a társulatépítés, ahogy egy színidirektor mondaná. Ezt a társulatépítést nem én kezdtem, hanem az előttem járók. Szeretném, ha a lap jó volna ezután is, akkor is, ha nem volnék a főszerkesztője a következő 20 évben. Biztos vagyok abban, hogy a Látónak van annyi ereje, kisugárzása vagy vonzása, hogy magához közelítse a legfiatalabb nemzedéket is. Sok fiatal írónk van. Sok olyan költő vagy író van, aki a gyengébb nemhez tartozik, hogy így fejezzem ki magam, mert nem szoktam írónőt mondani vagy költőnőt, ugyanis egyesek közülük olykor ezt pejoratívnak érzik. Tudom, hogy a macsóság vagy a feminitás nem mond el sokat el az írás minőségéről. Érdekes a másik tapasztalatom, hogy kik olvasnak. Ezt is kérdezted. A nők. Olyan ez most, mint a magyar XVIII. század vagy a reformkor, a nők olvasnak, a nők írnak. Ők a költők, az írók. És vannak férfiak is.
– És ez jó?
– Persze. Miért ne lenne jó? Ez mindig változik az idő teltével.
– Akkor hát újabb sikeres és békés évtizedeket kívánok. Lényegében túl is vagyunk az évfordulón, valamilyen rendezvénnyel megünneplitek?
– Igen. A hónap végére tervezzük, január 30-án lesz egy tartalmas gálaműsor. Tíz szerkesztőt láthat a kedves néző a színpadon. A Látó jelenlegi öt szerkesztője és az időközben eltávozott öt régi szerkesztő lép fel. Beszélget, felolvas. Meglepetések is lesznek. Bemutatásra kerül a már említett antológia is, és bemutatkoznak barátaink, a Tiberius vonósnégyes zenél. Ez is rendhagyó, a Látó keretében ilyen még nem volt, de a Látó szerkesztői igazi zenebarátok, szeretik a zenét. Remélem, hogy a közönség is. Jöjjenek el minél többen!
Nagy Miklós Kund. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)
2010. január 23.
LEADER vidékfejlesztési program - Kistérségi program
Számos Hunyad megyei község polgármestere és civil szervezet képviselője, valamint megyei intézmény vezetője gyűlt össze ma Vajdahunyadon a LEADER program közelebbi megismerése céljából.
Fejlesztési kezdeményezések alulról is kell, hogy jöjjenek, nem lehet kizárólag felülről, a megyétől, vagy a kormánytól várni ölbe tett kézzel a megoldást, hangsúlyozta az egybegyűlteknek Winkler Gyula EP-képviselő. A LEADER EU-s program éppen az ilyen alulról jövő kezdeményezéseket támogatja. Alapja a kétszintű összefogás: együttműködés községi polgármesterek között és együttműködés az állami és a civil szféra között. Ezt már régóta javasoljuk a falusi polgármestereknek, a partnerség, a közös projektek kidolgozása jelentős finanszírozást nyerhet el, lendületet adhat a kistérségek fejlesztéséhez, összegezte közigazgatási tapasztalatait Dézsi Attila, Hunyad megye prefektusa, aki az általa vezetett intézmény támogatásáról biztosította a jelenlévőket.
Hasonló támogatást ígért a megyei tanács részéről Liliana Ţolaş megyei tanácsos, aki már jó tíz éve szorgalmazza a Hunyad megyei falvak összefogását a fejlesztés céljából.
Mára megérett a helyzet az együttműködésre. Hunyad megyében jelenleg 4 ilyen kistérség alakult meg: a zarándi, a hátszegi, az erdővidéki (Pădureni), illetve a Szászváros környéki. Mindegyik nyert már olyan 40.000 eurós finanszírozást konkrét fejlesztési stratégia kidolgozására, szemléltette a helyzetet a fiatal Lukács Lajos, a zarándi kistérség vezetője. Jóllehet országosan már 111 ilyen kistérség alakult, számos megyében még egy sincs.
Az EU-s finanszírozásba részesülő LEADER program ugyanis kistérségeknek szól, olyan – kizárólag falusi – homogén mikrórégióknak, melyek lakossága tíz- és százezer fő között van. Célja a helyi gazdaság elősegítése, illetve az ott lakók életminőségének javítása a lakosság bevonása révén. A jogi személyiséggel rendelkező kistérségekben a civil szervezetek aránya legalább 51% kell legyen, míg az önkormányzatoké legfeljebb 49%. A kistérségek pályázatok révén 2 és 4 millió euró közötti EU-s finanszírozást nyerhetnek például mintafarmok kialakítására, jellegzetes falusi népművészeti termékek vagy kézművesség felkarolására, óvodák, iskolák felújítására, faluszépítő programok szervezésére, vagy ezekhez hasonló elképzelésekre.
A pályázatokat három szempont szerint bírálják el: terület, összefogás, stratégia, magyarázta Dana Enuţ, a hátszegi kistérség vezetője.
Vagyis minél több falut érint, minél több civil szervezetet von be, s minél hasznosabb a kistérség számára, annál nagyobb a pályázat esélyei. Egy pályázaton elnyerhető 2 és 4 millió euróból sok mindent lehet korszerűsíteni olyan 7-15 községből álló kistérségben. A vajdahunyadi rendezvény nagy közönsége, illetve erőteljes politikai támogatása mindenesetre pozitív jel. Remélhetőleg minél több kistérség kihasználja a LEADER program lehetőségeit.
Chirmiciu András. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)
Számos Hunyad megyei község polgármestere és civil szervezet képviselője, valamint megyei intézmény vezetője gyűlt össze ma Vajdahunyadon a LEADER program közelebbi megismerése céljából.
Fejlesztési kezdeményezések alulról is kell, hogy jöjjenek, nem lehet kizárólag felülről, a megyétől, vagy a kormánytól várni ölbe tett kézzel a megoldást, hangsúlyozta az egybegyűlteknek Winkler Gyula EP-képviselő. A LEADER EU-s program éppen az ilyen alulról jövő kezdeményezéseket támogatja. Alapja a kétszintű összefogás: együttműködés községi polgármesterek között és együttműködés az állami és a civil szféra között. Ezt már régóta javasoljuk a falusi polgármestereknek, a partnerség, a közös projektek kidolgozása jelentős finanszírozást nyerhet el, lendületet adhat a kistérségek fejlesztéséhez, összegezte közigazgatási tapasztalatait Dézsi Attila, Hunyad megye prefektusa, aki az általa vezetett intézmény támogatásáról biztosította a jelenlévőket.
Hasonló támogatást ígért a megyei tanács részéről Liliana Ţolaş megyei tanácsos, aki már jó tíz éve szorgalmazza a Hunyad megyei falvak összefogását a fejlesztés céljából.
Mára megérett a helyzet az együttműködésre. Hunyad megyében jelenleg 4 ilyen kistérség alakult meg: a zarándi, a hátszegi, az erdővidéki (Pădureni), illetve a Szászváros környéki. Mindegyik nyert már olyan 40.000 eurós finanszírozást konkrét fejlesztési stratégia kidolgozására, szemléltette a helyzetet a fiatal Lukács Lajos, a zarándi kistérség vezetője. Jóllehet országosan már 111 ilyen kistérség alakult, számos megyében még egy sincs.
Az EU-s finanszírozásba részesülő LEADER program ugyanis kistérségeknek szól, olyan – kizárólag falusi – homogén mikrórégióknak, melyek lakossága tíz- és százezer fő között van. Célja a helyi gazdaság elősegítése, illetve az ott lakók életminőségének javítása a lakosság bevonása révén. A jogi személyiséggel rendelkező kistérségekben a civil szervezetek aránya legalább 51% kell legyen, míg az önkormányzatoké legfeljebb 49%. A kistérségek pályázatok révén 2 és 4 millió euró közötti EU-s finanszírozást nyerhetnek például mintafarmok kialakítására, jellegzetes falusi népművészeti termékek vagy kézművesség felkarolására, óvodák, iskolák felújítására, faluszépítő programok szervezésére, vagy ezekhez hasonló elképzelésekre.
A pályázatokat három szempont szerint bírálják el: terület, összefogás, stratégia, magyarázta Dana Enuţ, a hátszegi kistérség vezetője.
Vagyis minél több falut érint, minél több civil szervezetet von be, s minél hasznosabb a kistérség számára, annál nagyobb a pályázat esélyei. Egy pályázaton elnyerhető 2 és 4 millió euróból sok mindent lehet korszerűsíteni olyan 7-15 községből álló kistérségben. A vajdahunyadi rendezvény nagy közönsége, illetve erőteljes politikai támogatása mindenesetre pozitív jel. Remélhetőleg minél több kistérség kihasználja a LEADER program lehetőségeit.
Chirmiciu András. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)
2010. január 23.
Szórvány – Fókuszban a szórvány – ötéves a Szülőföld Alap – Nemzeti jelentőségű intézmények és programok Erdélyben
A nagyenyedi vártemplom felújítási munkálataihoz való anyagi hozzájárulás is szerepel a 2010-es tervek között. Fennállásának öt éve alatt a Szülőföld Alap 8 milliárd forintot osztott ki. Több mint 10 000 beérkezett pályázatot bírált el, a támogatott programok száma 5400
A szórványban élő magyarok támogatása kiemelt fontossággal bír a magyar kormány számára, ezt a 2009-ben jóváhagyott támogatások is tükrözik, és ugyanezen elv alapján ítélik meg a 2010-es pályázatokat is. Minderről Gémesi Ferenc, a magyar miniszterelnöki hivatal szakállamtitkára számolt be a hét elején Budapesten. Közölte: olyan kisebb lélekszámú közösségek, mint a horvátországi és a szlovéniai magyarok számarányuknál nagyobb mértékben részesültek támogatásban. Ugyanakkor több kárpátaljai egyházi intézmény működése veszélybe került volna a magyar állam támogatása nélkül, mivel tavaly ősz óta nem kapnak pénzt az ukrán költségvetésből. Ezeken kívül, főleg a román–magyar határon volt sikeres a Gémesi Ferenc szakállamtitkár és a Törzsök Erika, a Nemzetpolitikai Főosztály volt főigazgatója által irányított „Varratmentes Európa” program keretében a hiányzó közúti és vasúti összeköttetések újjáépítése, európai uniós támogatásokkal. (Az alábbiakban Gémesi Ferenc beszámolójából idézünk.)
A kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős államtitkár elmondta: az idén a legfontosabb feladat a stabilitás megőrzése. Nem változott 2009-hez képest a támogatások összege, a februárban ötéves Szülőföld Alap kétmilliárd forintos kerete. „Nem fogunk választási szempontú nemzetpolitikát folytatni, sokkal fontosabb a stabilitás, nem a közösségek bevonásával kell a belpolitikát alakítani”, tette hozzá.
„A szórvány ügye az egyik legégetőbb témája a nemzetpolitikának, ezért is hoztuk létre tavaly határon túli szakértőkből a Szórvány Tanácsot, amelynek elnöke a szlovéniai magyarság parlamenti képviselője, Göncz László. A tanács javaslatai alapján csak a tavaly több mint 350 millió forintot fordított a miniszterelnökség szórványprogramokra”, magyarázta. Kormányzati támogatással működik a szórvány szempontból fontos projektek között az EMKE által létrehozott magyar házak hálózata, a munkácsi Szent István Líceum, a karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum, a kárpátaljai Református Egyház Diakóniai Koordinációs Központja, illetve a técsői Református Líceum, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium Zentán, a Kosztolányi Dezső Nyelvi Tehetséggondozó Gimnázium Szabadkán, a nagybecskereki Miasszonyunk leánykollégium, illetve a muzslyai Emmausz fiúkollégium. Támogatják a szórványóvodákat Szolyván, Huszton, Bustyaházán, Técsőn, Aknaszlatinán, Nagybocskón, Gyertyánligeten. A csángó program részeként nem csak a kulturális eseményeket és a meglévő intézményeket támogatják, hanem a magyar nyelvű oktatás megerősítését is.
A beszámolóból kiderült: a költségvetési támogatás összege változatlan maradt 2010-re is, a Szülőföld Alap számára szintén biztosított az előző évekhez hasonlóan a 2 Mrd Ft-os keret.
Mezőségi Magyar Iskolaközpont
A 2010-es év kiemelt feladatai között található az erdélyi Mezőségi Magyar Iskolaközpont létrehozása Szamosújváron a már egy hasonló intézményt működtető Téka Alapítvány bevonásával. Korábbi példák alapján közös román–magyar finanszírozással valósul meg a központ, amelynek létrehozásával befejeződhet az észak-nyugat mezőségi és szamosháti szórványoktatás stratégiai fejlesztése, ahol 5 óvodai csoport, 16 alsó tagozatos, 8 felső tagozatos és 3 szakiskolai osztály működésére lenne lehetőség.
Bár Szamosújvár vonzáskörzete nem esik messze Kolozsvártól, az iskolaközpont létesítése indokolt. A bentlakás lehetősége vonzóvá teszi a magyar nyelvű oktatást, a kolozsvári elméleti líceumok pedig nem nyújtanak szakképzést, így a szamosújvári iskolaközpontban beindítandó szakoktatás hiánypótló lenne. Ezen túlmenően van egy olyan szociálisan hátrányos csoport, amely nem tudja fedezni a kolozsvári tanulás költségeit, de jelen helyzetben nincs lehetősége Szamosújváron magyarul tanulni. (Három magyar 8. osztály végzett a városban, de a tanfelügyelőség csupán egyetlen magyar nyelvű 9. osztály indulását hagyta jóvá. A gyerekek zöme román osztályba iratkozott be.)
Bővült a Nemzeti Intézmények köre
A 2007-ben nemzeti jelentőségűvé nyilvánított romániai magyar intézmények körének és támogatási nagyságrendjének megtartása mellett néhány új intézménnyel bővült a romániai intézményi kör, és új nemzeti jelentőségű projekt támogatása indul el. Több erdélyi oktatási és kulturális intézmény, irodalmi folyóiratok kerülnek be a közösségszervezés és a nyelvi-, kulturális identitás szempontjából fontos intézmények közé.
A Nemzeti Intézmények új körének meghatározásakor mindenekelőtt az adott intézmény anyanyelv és nemzeti identitás megőrző erejét vették figyelembe. Az új intézmények is az oktatás és a kultúra területéről kerültek ki: a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a Színművészeti Egyetem háttérintézményei, a Studium-Prospero Alapítvány – 5 millió forint, illetve a kolozsvári Protestáns Teológia – 3 millió forint működési támogatásban részesül nemzeti intézményként. Ezzel a bővítéssel minden magyar, vagy magyarul is oktató felsőoktatási intézmény háttérintézménye nemzeti jelentőségű státust nyert.
Erdélyben három nagy múltú, egyben irodalmi-kulturális műhelyt is jelentő folyóirat van: a Korunk, a Helikon és a Látó. Két-két millió forintos támogatással nyerték el a nemzeti jelentőségű intézményi státust.
2007-ben a Nemzeti Intézmények kör kijelölésekor Erdélyben 9 magyar színház és egy opera működött. Azóta létrejött és jelentős sikereket ért el az aradi Kamaraszínház. Ezért bővítettük az aradival a nemzeti jelentőségű intézményként támogatott színházak körét, és emeltük 2 millióval a színházi támogatási keretet.
Elkészültek a tanári lakások Kolozsvárott, új diákétkezdéje van szintén a kincses városban az unitárius kollégiumnak és a Kalotaszentkirályi Iskolaközpont szórványkollégiumának, elkészült a Téglás Gábor Iskolacsoport Déván, az egyházmegye millenniumára megújult a Gyulafehérvári Római Katolikus Szent Mihály Székesegyház, és felújították a csángó magyarok számára fontos központként működő Pusztinai Házat.
Folytatódik és egyben bővül a csángó oktatási program
Folytatódik a csángó oktatás program a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége (MCSMSZ) szervezésében. Gémesi Ferenc szerint „dinamikus növekedés tapasztalható a program hatására”, folyamatosan nő a magyar nyelvet tanulók száma a Csángóföldön. A 21 helyszínen folyó oktatásból 8-at az úgynevezett Gyermekek házában tartanak. Ezeknek az önszerveződéssel létrejött kulturális központoknak a támogatására külön programot indítanak az idén.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) 2000-től kezdődően szervezi a csángó gyermekek iskolán kívüli magyar nyelv oktatását. Az oktatás beindulásától kezdve a magyar kormány előbb pályázati formában, majd 2007-től kezdve a Nemzeti Jelentőségű Intézmények és Programok keretében támogatja ezen tevékenységüket.
A 2009/2010-es tanévre 21 moldvai településen több mint 1550 gyereket oktatnak magyar nyelvre (óvoda és 1–9. osztály). A 2005/2006-os tanévtől kezdve az MCSMSZ ösztöndíjával vált lehetővé több csángó gyerek számára, hogy középiskolai tanulmányait is magyar nyelvű iskolában végezhesse. Jelenleg 80 diák részesül ebben az ösztöndíjban Csíkszeredában, és 3 diák Székelyudvarhelyen, ami a szállás és étkezés biztosítását jelenti. Az utóbbi években egyre nagyobb igény mutatkozik az egyetemre, főiskolára járó csángó diákok kollégiumi elhelyezésére is.
Új elemként kerül be 2010-től kezdődően a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) által fenntartott és működtetett Gyermekek Háza hálózat. A 21 oktatási helyszínből jelenleg 8 (Magyarfalu, Lábnik, Külsőrekecsin, Csík falu, Lujzikalagor, Frumósza, Kostelek, Diószeg) működik ilyen formában. Ezek a közösségi házak az MCSMSZ saját tulajdonában vannak és nemcsak az oktatást, hanem egy-egy közösség magyar kulturális életét is szolgálják. Helyet adnak a különféle gyűléseknek, szakmai továbbképzéseknek, táboroknak, konferenciáknak. Kialakításuknál fogva az itt tanítók szolgálati lakásaként is funkcionálnak. Számos esetben a község lakosai számára szervezett egészségügyi szűrések is itt zajlanak.
A magyar elnöki hivatal első ízben tavaly biztosított 2,3 millió forint összegű támogatást a 2009/2010-es tanévre ezen házak fűtési költségeihez. 2010-től kezdődően az évi 7 millió forintos összegből nemcsak a rezsi kifizetése válik tervezhetővé, hanem a gyerekek számára sokkal nagyobb értékkel bíró internet-kapcsolat, valamint korszerű taneszközök és oktatási segédanyagok beszerzése is lehetővé válik.
A nagyenyedi vártemplom
Az erdélyi fejedelemség egyik szimbóluma a nagyenyedi református vártemplom. A tavaly a templom viharkárt szenvedett, a torony helyreállítása érdekében mind a román helyi hatóságok, mind a magyar kormány igyekezett mindent megtenni, ennek ellenére nagyértékű belső károk is keletkeztek. 2010-es terveink között szerepel a keletkezett károk elhárításához való hozzájárulás.
A vicei árvaház bővítése
A Possibilitas Egyesület évek óta két árvaházat működtet a besztercei szórványban, gondoskodik a nevelt gyerekek nehéz sorban élő, hátrányos helyzetű szüleiről is. Az alapítvány által gondozott gyerekek révén biztosított a kistérség magyar nyelvű osztályainak működése. Az elmúlt két évben hozzájárultunk az árvaház működéséhez, 2010-ben ahhoz a beruházáshoz nyújtunk segítséget, amely anyagi fedezetének zömét EU-s pályázaton nyerte el az egyesület.
Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság
A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság az egyedüli műemlékvédelemmel foglalkozó erdélyi magyar szervezet, amely országos hatáskörben fejti ki tevékenységét, már közel két évtizede. Ez egyértelműen meghatározza a KLMT helyzetét az erdélyi és romániai műemlékvédelemben. A KLMT feladata, hogy intézményesítse az erdélyi magyar műemlékvédelmi tevékenységet a tudatosítással, figyelemfelkeltéssel és a támogatási rendszer szervezésével párhuzamosan. Az erdélyi épített örökség az európai kulturális örökség szerves részét képezi. A szervezet célja: érzékennyé tenni a társadalmat, felhívni a figyelmet és bebizonyítani, hogy a kulturális örökség igenis érték. „2009-ben ünnepeltük a gyulafehérvári római katolikus érsekség 1000 éves és az EME 150 éves fennállásának évfordulóját. 2010-ben a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság megalakulásának 20. évfordulóját emeljük ki és támogatjuk, jelezvén az épített örökség és műemlékvédelem fontosságát”, olvasható a beszámolóban. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)
A nagyenyedi vártemplom felújítási munkálataihoz való anyagi hozzájárulás is szerepel a 2010-es tervek között. Fennállásának öt éve alatt a Szülőföld Alap 8 milliárd forintot osztott ki. Több mint 10 000 beérkezett pályázatot bírált el, a támogatott programok száma 5400
A szórványban élő magyarok támogatása kiemelt fontossággal bír a magyar kormány számára, ezt a 2009-ben jóváhagyott támogatások is tükrözik, és ugyanezen elv alapján ítélik meg a 2010-es pályázatokat is. Minderről Gémesi Ferenc, a magyar miniszterelnöki hivatal szakállamtitkára számolt be a hét elején Budapesten. Közölte: olyan kisebb lélekszámú közösségek, mint a horvátországi és a szlovéniai magyarok számarányuknál nagyobb mértékben részesültek támogatásban. Ugyanakkor több kárpátaljai egyházi intézmény működése veszélybe került volna a magyar állam támogatása nélkül, mivel tavaly ősz óta nem kapnak pénzt az ukrán költségvetésből. Ezeken kívül, főleg a román–magyar határon volt sikeres a Gémesi Ferenc szakállamtitkár és a Törzsök Erika, a Nemzetpolitikai Főosztály volt főigazgatója által irányított „Varratmentes Európa” program keretében a hiányzó közúti és vasúti összeköttetések újjáépítése, európai uniós támogatásokkal. (Az alábbiakban Gémesi Ferenc beszámolójából idézünk.)
A kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős államtitkár elmondta: az idén a legfontosabb feladat a stabilitás megőrzése. Nem változott 2009-hez képest a támogatások összege, a februárban ötéves Szülőföld Alap kétmilliárd forintos kerete. „Nem fogunk választási szempontú nemzetpolitikát folytatni, sokkal fontosabb a stabilitás, nem a közösségek bevonásával kell a belpolitikát alakítani”, tette hozzá.
„A szórvány ügye az egyik legégetőbb témája a nemzetpolitikának, ezért is hoztuk létre tavaly határon túli szakértőkből a Szórvány Tanácsot, amelynek elnöke a szlovéniai magyarság parlamenti képviselője, Göncz László. A tanács javaslatai alapján csak a tavaly több mint 350 millió forintot fordított a miniszterelnökség szórványprogramokra”, magyarázta. Kormányzati támogatással működik a szórvány szempontból fontos projektek között az EMKE által létrehozott magyar házak hálózata, a munkácsi Szent István Líceum, a karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum, a kárpátaljai Református Egyház Diakóniai Koordinációs Központja, illetve a técsői Református Líceum, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium Zentán, a Kosztolányi Dezső Nyelvi Tehetséggondozó Gimnázium Szabadkán, a nagybecskereki Miasszonyunk leánykollégium, illetve a muzslyai Emmausz fiúkollégium. Támogatják a szórványóvodákat Szolyván, Huszton, Bustyaházán, Técsőn, Aknaszlatinán, Nagybocskón, Gyertyánligeten. A csángó program részeként nem csak a kulturális eseményeket és a meglévő intézményeket támogatják, hanem a magyar nyelvű oktatás megerősítését is.
A beszámolóból kiderült: a költségvetési támogatás összege változatlan maradt 2010-re is, a Szülőföld Alap számára szintén biztosított az előző évekhez hasonlóan a 2 Mrd Ft-os keret.
Mezőségi Magyar Iskolaközpont
A 2010-es év kiemelt feladatai között található az erdélyi Mezőségi Magyar Iskolaközpont létrehozása Szamosújváron a már egy hasonló intézményt működtető Téka Alapítvány bevonásával. Korábbi példák alapján közös román–magyar finanszírozással valósul meg a központ, amelynek létrehozásával befejeződhet az észak-nyugat mezőségi és szamosháti szórványoktatás stratégiai fejlesztése, ahol 5 óvodai csoport, 16 alsó tagozatos, 8 felső tagozatos és 3 szakiskolai osztály működésére lenne lehetőség.
Bár Szamosújvár vonzáskörzete nem esik messze Kolozsvártól, az iskolaközpont létesítése indokolt. A bentlakás lehetősége vonzóvá teszi a magyar nyelvű oktatást, a kolozsvári elméleti líceumok pedig nem nyújtanak szakképzést, így a szamosújvári iskolaközpontban beindítandó szakoktatás hiánypótló lenne. Ezen túlmenően van egy olyan szociálisan hátrányos csoport, amely nem tudja fedezni a kolozsvári tanulás költségeit, de jelen helyzetben nincs lehetősége Szamosújváron magyarul tanulni. (Három magyar 8. osztály végzett a városban, de a tanfelügyelőség csupán egyetlen magyar nyelvű 9. osztály indulását hagyta jóvá. A gyerekek zöme román osztályba iratkozott be.)
Bővült a Nemzeti Intézmények köre
A 2007-ben nemzeti jelentőségűvé nyilvánított romániai magyar intézmények körének és támogatási nagyságrendjének megtartása mellett néhány új intézménnyel bővült a romániai intézményi kör, és új nemzeti jelentőségű projekt támogatása indul el. Több erdélyi oktatási és kulturális intézmény, irodalmi folyóiratok kerülnek be a közösségszervezés és a nyelvi-, kulturális identitás szempontjából fontos intézmények közé.
A Nemzeti Intézmények új körének meghatározásakor mindenekelőtt az adott intézmény anyanyelv és nemzeti identitás megőrző erejét vették figyelembe. Az új intézmények is az oktatás és a kultúra területéről kerültek ki: a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a Színművészeti Egyetem háttérintézményei, a Studium-Prospero Alapítvány – 5 millió forint, illetve a kolozsvári Protestáns Teológia – 3 millió forint működési támogatásban részesül nemzeti intézményként. Ezzel a bővítéssel minden magyar, vagy magyarul is oktató felsőoktatási intézmény háttérintézménye nemzeti jelentőségű státust nyert.
Erdélyben három nagy múltú, egyben irodalmi-kulturális műhelyt is jelentő folyóirat van: a Korunk, a Helikon és a Látó. Két-két millió forintos támogatással nyerték el a nemzeti jelentőségű intézményi státust.
2007-ben a Nemzeti Intézmények kör kijelölésekor Erdélyben 9 magyar színház és egy opera működött. Azóta létrejött és jelentős sikereket ért el az aradi Kamaraszínház. Ezért bővítettük az aradival a nemzeti jelentőségű intézményként támogatott színházak körét, és emeltük 2 millióval a színházi támogatási keretet.
Elkészültek a tanári lakások Kolozsvárott, új diákétkezdéje van szintén a kincses városban az unitárius kollégiumnak és a Kalotaszentkirályi Iskolaközpont szórványkollégiumának, elkészült a Téglás Gábor Iskolacsoport Déván, az egyházmegye millenniumára megújult a Gyulafehérvári Római Katolikus Szent Mihály Székesegyház, és felújították a csángó magyarok számára fontos központként működő Pusztinai Házat.
Folytatódik és egyben bővül a csángó oktatási program
Folytatódik a csángó oktatás program a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége (MCSMSZ) szervezésében. Gémesi Ferenc szerint „dinamikus növekedés tapasztalható a program hatására”, folyamatosan nő a magyar nyelvet tanulók száma a Csángóföldön. A 21 helyszínen folyó oktatásból 8-at az úgynevezett Gyermekek házában tartanak. Ezeknek az önszerveződéssel létrejött kulturális központoknak a támogatására külön programot indítanak az idén.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) 2000-től kezdődően szervezi a csángó gyermekek iskolán kívüli magyar nyelv oktatását. Az oktatás beindulásától kezdve a magyar kormány előbb pályázati formában, majd 2007-től kezdve a Nemzeti Jelentőségű Intézmények és Programok keretében támogatja ezen tevékenységüket.
A 2009/2010-es tanévre 21 moldvai településen több mint 1550 gyereket oktatnak magyar nyelvre (óvoda és 1–9. osztály). A 2005/2006-os tanévtől kezdve az MCSMSZ ösztöndíjával vált lehetővé több csángó gyerek számára, hogy középiskolai tanulmányait is magyar nyelvű iskolában végezhesse. Jelenleg 80 diák részesül ebben az ösztöndíjban Csíkszeredában, és 3 diák Székelyudvarhelyen, ami a szállás és étkezés biztosítását jelenti. Az utóbbi években egyre nagyobb igény mutatkozik az egyetemre, főiskolára járó csángó diákok kollégiumi elhelyezésére is.
Új elemként kerül be 2010-től kezdődően a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) által fenntartott és működtetett Gyermekek Háza hálózat. A 21 oktatási helyszínből jelenleg 8 (Magyarfalu, Lábnik, Külsőrekecsin, Csík falu, Lujzikalagor, Frumósza, Kostelek, Diószeg) működik ilyen formában. Ezek a közösségi házak az MCSMSZ saját tulajdonában vannak és nemcsak az oktatást, hanem egy-egy közösség magyar kulturális életét is szolgálják. Helyet adnak a különféle gyűléseknek, szakmai továbbképzéseknek, táboroknak, konferenciáknak. Kialakításuknál fogva az itt tanítók szolgálati lakásaként is funkcionálnak. Számos esetben a község lakosai számára szervezett egészségügyi szűrések is itt zajlanak.
A magyar elnöki hivatal első ízben tavaly biztosított 2,3 millió forint összegű támogatást a 2009/2010-es tanévre ezen házak fűtési költségeihez. 2010-től kezdődően az évi 7 millió forintos összegből nemcsak a rezsi kifizetése válik tervezhetővé, hanem a gyerekek számára sokkal nagyobb értékkel bíró internet-kapcsolat, valamint korszerű taneszközök és oktatási segédanyagok beszerzése is lehetővé válik.
A nagyenyedi vártemplom
Az erdélyi fejedelemség egyik szimbóluma a nagyenyedi református vártemplom. A tavaly a templom viharkárt szenvedett, a torony helyreállítása érdekében mind a román helyi hatóságok, mind a magyar kormány igyekezett mindent megtenni, ennek ellenére nagyértékű belső károk is keletkeztek. 2010-es terveink között szerepel a keletkezett károk elhárításához való hozzájárulás.
A vicei árvaház bővítése
A Possibilitas Egyesület évek óta két árvaházat működtet a besztercei szórványban, gondoskodik a nevelt gyerekek nehéz sorban élő, hátrányos helyzetű szüleiről is. Az alapítvány által gondozott gyerekek révén biztosított a kistérség magyar nyelvű osztályainak működése. Az elmúlt két évben hozzájárultunk az árvaház működéséhez, 2010-ben ahhoz a beruházáshoz nyújtunk segítséget, amely anyagi fedezetének zömét EU-s pályázaton nyerte el az egyesület.
Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság
A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság az egyedüli műemlékvédelemmel foglalkozó erdélyi magyar szervezet, amely országos hatáskörben fejti ki tevékenységét, már közel két évtizede. Ez egyértelműen meghatározza a KLMT helyzetét az erdélyi és romániai műemlékvédelemben. A KLMT feladata, hogy intézményesítse az erdélyi magyar műemlékvédelmi tevékenységet a tudatosítással, figyelemfelkeltéssel és a támogatási rendszer szervezésével párhuzamosan. Az erdélyi épített örökség az európai kulturális örökség szerves részét képezi. A szervezet célja: érzékennyé tenni a társadalmat, felhívni a figyelmet és bebizonyítani, hogy a kulturális örökség igenis érték. „2009-ben ünnepeltük a gyulafehérvári római katolikus érsekség 1000 éves és az EME 150 éves fennállásának évfordulóját. 2010-ben a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság megalakulásának 20. évfordulóját emeljük ki és támogatjuk, jelezvén az épített örökség és műemlékvédelem fontosságát”, olvasható a beszámolóban. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)
2010. január 24.
Markó: Az RMDSZ nem lesz társszervezője a SZÖN-nek
Markó Béla az RMDSZ által szervezett csíkszeredai Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés résztvevőihez szól.
A Székelyföld tervezett parlamentjének Ideiglenes Házbizottsága által pénteken nyilvánosságra hozott közleménnyel kapcsolatban, amelyben ez március 12-ére a sepsiszentgyörgyi kultúrházba hívta össze a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést, Markó Béla a Mediafax kérdésére azt nyilatkozta, hogy az RMDSZ nem tervezi egy közös rendezvény megszervezését „ezzel az egyesülettel”.
Az RMDSZ-elnöke nem óhajtotta kommentálni azt a tárgysorozati javaslatot, amelynek egyik fő célja a magyar nyelv hivatalossá nyilvánítása Székelyföldön. „Nem foglalkoztam ezzel a javaslattal, önöktől értesültem a létéről, és nem kommentálom. Mi felelős politikai szervezet vagyunk, amelynek a közeljövőre egy sor rendkívül fontos célkitűzése van, míg a Székely Nemzeti Tanács egy civil szervezet, amely megpróbál rendezvényeket szervezni" – magyarázta Markó
Az RMDSZ vezetősége a szövetség húszéves születésnapja alkalmából szervezett évforduló-sorozat részeként szombaton az RMDSZ első elnöke, Domokos Géza emléke előtt rótta le tisztelétét Zágonban.
Mediafax. Forrás: Erdély.ma
Markó Béla az RMDSZ által szervezett csíkszeredai Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés résztvevőihez szól.
A Székelyföld tervezett parlamentjének Ideiglenes Házbizottsága által pénteken nyilvánosságra hozott közleménnyel kapcsolatban, amelyben ez március 12-ére a sepsiszentgyörgyi kultúrházba hívta össze a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést, Markó Béla a Mediafax kérdésére azt nyilatkozta, hogy az RMDSZ nem tervezi egy közös rendezvény megszervezését „ezzel az egyesülettel”.
Az RMDSZ-elnöke nem óhajtotta kommentálni azt a tárgysorozati javaslatot, amelynek egyik fő célja a magyar nyelv hivatalossá nyilvánítása Székelyföldön. „Nem foglalkoztam ezzel a javaslattal, önöktől értesültem a létéről, és nem kommentálom. Mi felelős politikai szervezet vagyunk, amelynek a közeljövőre egy sor rendkívül fontos célkitűzése van, míg a Székely Nemzeti Tanács egy civil szervezet, amely megpróbál rendezvényeket szervezni" – magyarázta Markó
Az RMDSZ vezetősége a szövetség húszéves születésnapja alkalmából szervezett évforduló-sorozat részeként szombaton az RMDSZ első elnöke, Domokos Géza emléke előtt rótta le tisztelétét Zágonban.
Mediafax. Forrás: Erdély.ma
2010. január 24.
Băsescu üzent az RMDSZ-nek
„A területi autonómiát emlegető politikusok nem értik meg, hogy a román állam egysége a románok lelkében lakozik” – üzent tegnap Iaşi-ból, a Moldova és Havasalföld egyesülése 151. évfordulóján tartott ünnepről az államfő.
Gyerekeseknek nevezte tegnap Traian Băsescu azokat a politikusokat, akik „ilyen vagy olyan módon” megtörnék a román nemzetállam egységét. Az államfő erről tegnap Iaşi-ban, a Moldva és Havasalföld egyesülés 151. évfordulóján tartott ünnepen beszélt.
Az egyesülés történelmi tanulságait levonva Băsescu így fogalmazott: „A területi autonómiát emlegető politikusok nem értik meg, hogy a román nép egysége a románok lelkében lakozik.”
Bár nem nevezte meg a politikusokat, akikre utalt, az államfő vélhetően az RMDSZ-eseknek „üzent kijelentésével”. Ezt azonban lapunk kérdésére Eckstein-Kovács Péter, az elnöki hivatal kisebbségügyi tanácsosa sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudta. „Nem tudok erről nyilatkozni, nem hallgattam Traian Băsescu beszédét” – mondta az ÚMSZ-nek Eckstein.
Új elnöki mandátuma alatt ez az első alkalom, hogy az államfő elmarasztalóan szól azokról a politikusokról, akik autonómiát „emlegetnek”. Korábbi ötéves megbízatása alatt azonban az államfő több ízben is hevesen kirohant a területi önrendelkezés ellen.
Éppen egy évvel ezelőtt, 2009. február 2-i, Sólyom László magyar köztársasági elnöknél tett látogatásakor kijelentette: soha nem lesz területi autonómia Székelyföldön. „Románia egységes nemzetállam, ez szerepel az alkotmányában is. Bukarest soha nem fogja elismerni a nemzetiségi kollektív jogokat, ugyanakkor fenntartja a nemzetiségek képviselőinek egyéni jogait” – hangsúlyozta akkor Băsescu, szavainak pedig nagy visszhangja volt Magyarországon és Romániában egyaránt.
Tavaly nyáron Tusnádfürdőn füttykoncert kísérte az államfőnek azt a kijelentését, mely szerint az alkotmány szellemében Székelyudvarhelynek is csupán annyi autonómiája lehet, mint Tulceának vagy Caracalnak. A 20. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor meghívottjaként beszédet tartó Băsescu a hallgatóság reakcióját látva háromszor ismételte el az alaptörvény első cikkelyét, amely szerint Románia nemzetállam, szuverén és feloszthatatlan, ám minden alkalommal kifütyölte a hallgatóság. Forrás: Erdély.ma
„A területi autonómiát emlegető politikusok nem értik meg, hogy a román állam egysége a románok lelkében lakozik” – üzent tegnap Iaşi-ból, a Moldova és Havasalföld egyesülése 151. évfordulóján tartott ünnepről az államfő.
Gyerekeseknek nevezte tegnap Traian Băsescu azokat a politikusokat, akik „ilyen vagy olyan módon” megtörnék a román nemzetállam egységét. Az államfő erről tegnap Iaşi-ban, a Moldva és Havasalföld egyesülés 151. évfordulóján tartott ünnepen beszélt.
Az egyesülés történelmi tanulságait levonva Băsescu így fogalmazott: „A területi autonómiát emlegető politikusok nem értik meg, hogy a román nép egysége a románok lelkében lakozik.”
Bár nem nevezte meg a politikusokat, akikre utalt, az államfő vélhetően az RMDSZ-eseknek „üzent kijelentésével”. Ezt azonban lapunk kérdésére Eckstein-Kovács Péter, az elnöki hivatal kisebbségügyi tanácsosa sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudta. „Nem tudok erről nyilatkozni, nem hallgattam Traian Băsescu beszédét” – mondta az ÚMSZ-nek Eckstein.
Új elnöki mandátuma alatt ez az első alkalom, hogy az államfő elmarasztalóan szól azokról a politikusokról, akik autonómiát „emlegetnek”. Korábbi ötéves megbízatása alatt azonban az államfő több ízben is hevesen kirohant a területi önrendelkezés ellen.
Éppen egy évvel ezelőtt, 2009. február 2-i, Sólyom László magyar köztársasági elnöknél tett látogatásakor kijelentette: soha nem lesz területi autonómia Székelyföldön. „Románia egységes nemzetállam, ez szerepel az alkotmányában is. Bukarest soha nem fogja elismerni a nemzetiségi kollektív jogokat, ugyanakkor fenntartja a nemzetiségek képviselőinek egyéni jogait” – hangsúlyozta akkor Băsescu, szavainak pedig nagy visszhangja volt Magyarországon és Romániában egyaránt.
Tavaly nyáron Tusnádfürdőn füttykoncert kísérte az államfőnek azt a kijelentését, mely szerint az alkotmány szellemében Székelyudvarhelynek is csupán annyi autonómiája lehet, mint Tulceának vagy Caracalnak. A 20. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor meghívottjaként beszédet tartó Băsescu a hallgatóság reakcióját látva háromszor ismételte el az alaptörvény első cikkelyét, amely szerint Románia nemzetállam, szuverén és feloszthatatlan, ám minden alkalommal kifütyölte a hallgatóság. Forrás: Erdély.ma
2010. január 24.
Pomogáts: ne az ügyeskedőkről beszéljünk
Bihar megye – A Magyar irodalom Erdélyben című monográfia második kötetét mutatta be szombaton délután a Nagyváradi Lorántffy központban maga a szerző, dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész.
Az érdekfeszítő téma ellenére meglehetősen kevesen jelentek meg szombaton délután a váradi Lorántffy központban a Pro Universitate Partium és a Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) által szervezett eseményen, ahol Dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész válaszolt Barabás Zoltán, a PMMC igazgatójának kérdéseire. A szerző elárulta, hogy két évvel ezelőtt a Pallas-Akadémia Kiadó felkérésére kezdte el írni ezt a monográfiát, amelyet eredetileg kétkötetesre terveztek, de hamar rá kellett jönnie arra, hogy oly hatalmas a feldolgozandó anyag, hogy azt nem lehet két kötetbe belesűríteni, ezért a könyv háromkötetesre bővült: az első kötet az 1918-tól 1944-ig, a második kötet az 1945-től 1968-ig terjedő időszakot tárgyalja, a harmadik kötet pedig az 1968-1989 közötti korszak erdélyi magyar irodalmát taglalja, illetve az utolsó kötetben lesz egy összefoglaló az 1989 utáni erdélyi magyar irodalmi termésről is, ami azonban nem irodalomtörténeti szempontok alapján történik, mert Pomogáts Béla idézve Szerb Antal gondolatát idézve azt vallja, hogy az élő irodalom nem képezheti az irodalomtörténet tárgyát. A második kötetről Pomogáts elmondta, hogy azért választotta 1968-at határévszámának, mert ez az év fordulópontot jelent Románia, és ezen belül a romániai magyar irodalmi életben is. Ceusescu színrelépésének első éveiben egy rövid ideig tartó enyhülés következik be a politikában. Ez volt az a korszak, amikor az erélyi magyar írók még hittek a kommunista eszmékben, ezzel szemben 1968 után az erdélyi magyar írók zöme rájön arra, hogy tévúton járt, ezért elkezdi önálló útját járni a hatalommal szemben.
Ideológiai hűség
Az 1945-1968-as korszak erdélyi magyar elméleti irásai ma már nevetségesen hatnak, mert az akkori ideológia nyelvezetét és elméleti közhelyeit használják, a költészetben és a prózában is az ideológiahű alkotások dominálnak. A ’68 előtti időszak magyar írórira még nem volt jellemző az, hogy feladták volna a marxi ideológiával kötött kompromisszumot, bár Székely János személyében olyan íróra is van példa, aki mindvégig szemben állt a kommunista hatalommal és ideológiával, noha egy időben rákényszerült arra, hogy a pártot és a kommunizmust dicsőítő verseket írjon.
Sütő András pályája kezdetén őszintén hitt a kommunista eszmékben egészen a hetvenes évek második feléig, míg Kovács György és Hajdú Győző személyében az áruló tipikus esetei öltenek emberi formát, ők ugyanis a kommunizmusnak akár saját nemzetük, nemzettársaik ellenében is mindvégig kiszolgálói voltak.
Kelet-európai elakadás
„A Kelet-Közép európai országokban a ’89-es változások azért akadtak el, mert nem tudtunk szembenézni az 1989 előtti időszakkal” – fejtegette Pomogáts. Ez szerinte azért történhetett így, mert azok, akik haszonélvező részesei, és kiszolgálói oltak a kommunista rendszernek, ’89 után demokratákká festették át magukat, a kommunizmusban szenvedők pedig el akarták felejteni azt, ami ’89 előtt történt, ezért ezekben az országokban nagyobb volt a felejtés mértéke annál, mint amennyi a lelki egészség szempontjából szükséges és kívánatos lett vona.
„Pedig szükséges lenne meglátni, mit tett tönkre az erőszak, az önzés és a hazugság, és kik voltak azok, akik mindezzel akkoriban képesek voltak szembefordulni. Róluk nem beszélünk, de annál többet beszélünk az ügyeskedőkről.
Például a Magyar Kultúra Napjához köthetően egy olyan budapesti újságírót hívtak el Nagyváradra (itt Aczél Endre magyarországi újságíróra utal Pomogáts Béla, – a szerk. megj.), aki büszkén dicsekszik azzal, hogyan szervezte be őt a kommunista Magyarország titkosszolgálata.” Pap István. Forrás: erdon.ro
Bihar megye – A Magyar irodalom Erdélyben című monográfia második kötetét mutatta be szombaton délután a Nagyváradi Lorántffy központban maga a szerző, dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész.
Az érdekfeszítő téma ellenére meglehetősen kevesen jelentek meg szombaton délután a váradi Lorántffy központban a Pro Universitate Partium és a Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) által szervezett eseményen, ahol Dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész válaszolt Barabás Zoltán, a PMMC igazgatójának kérdéseire. A szerző elárulta, hogy két évvel ezelőtt a Pallas-Akadémia Kiadó felkérésére kezdte el írni ezt a monográfiát, amelyet eredetileg kétkötetesre terveztek, de hamar rá kellett jönnie arra, hogy oly hatalmas a feldolgozandó anyag, hogy azt nem lehet két kötetbe belesűríteni, ezért a könyv háromkötetesre bővült: az első kötet az 1918-tól 1944-ig, a második kötet az 1945-től 1968-ig terjedő időszakot tárgyalja, a harmadik kötet pedig az 1968-1989 közötti korszak erdélyi magyar irodalmát taglalja, illetve az utolsó kötetben lesz egy összefoglaló az 1989 utáni erdélyi magyar irodalmi termésről is, ami azonban nem irodalomtörténeti szempontok alapján történik, mert Pomogáts Béla idézve Szerb Antal gondolatát idézve azt vallja, hogy az élő irodalom nem képezheti az irodalomtörténet tárgyát. A második kötetről Pomogáts elmondta, hogy azért választotta 1968-at határévszámának, mert ez az év fordulópontot jelent Románia, és ezen belül a romániai magyar irodalmi életben is. Ceusescu színrelépésének első éveiben egy rövid ideig tartó enyhülés következik be a politikában. Ez volt az a korszak, amikor az erélyi magyar írók még hittek a kommunista eszmékben, ezzel szemben 1968 után az erdélyi magyar írók zöme rájön arra, hogy tévúton járt, ezért elkezdi önálló útját járni a hatalommal szemben.
Ideológiai hűség
Az 1945-1968-as korszak erdélyi magyar elméleti irásai ma már nevetségesen hatnak, mert az akkori ideológia nyelvezetét és elméleti közhelyeit használják, a költészetben és a prózában is az ideológiahű alkotások dominálnak. A ’68 előtti időszak magyar írórira még nem volt jellemző az, hogy feladták volna a marxi ideológiával kötött kompromisszumot, bár Székely János személyében olyan íróra is van példa, aki mindvégig szemben állt a kommunista hatalommal és ideológiával, noha egy időben rákényszerült arra, hogy a pártot és a kommunizmust dicsőítő verseket írjon.
Sütő András pályája kezdetén őszintén hitt a kommunista eszmékben egészen a hetvenes évek második feléig, míg Kovács György és Hajdú Győző személyében az áruló tipikus esetei öltenek emberi formát, ők ugyanis a kommunizmusnak akár saját nemzetük, nemzettársaik ellenében is mindvégig kiszolgálói voltak.
Kelet-európai elakadás
„A Kelet-Közép európai országokban a ’89-es változások azért akadtak el, mert nem tudtunk szembenézni az 1989 előtti időszakkal” – fejtegette Pomogáts. Ez szerinte azért történhetett így, mert azok, akik haszonélvező részesei, és kiszolgálói oltak a kommunista rendszernek, ’89 után demokratákká festették át magukat, a kommunizmusban szenvedők pedig el akarták felejteni azt, ami ’89 előtt történt, ezért ezekben az országokban nagyobb volt a felejtés mértéke annál, mint amennyi a lelki egészség szempontjából szükséges és kívánatos lett vona.
„Pedig szükséges lenne meglátni, mit tett tönkre az erőszak, az önzés és a hazugság, és kik voltak azok, akik mindezzel akkoriban képesek voltak szembefordulni. Róluk nem beszélünk, de annál többet beszélünk az ügyeskedőkről.
Például a Magyar Kultúra Napjához köthetően egy olyan budapesti újságírót hívtak el Nagyváradra (itt Aczél Endre magyarországi újságíróra utal Pomogáts Béla, – a szerk. megj.), aki büszkén dicsekszik azzal, hogyan szervezte be őt a kommunista Magyarország titkosszolgálata.” Pap István. Forrás: erdon.ro
2010. január 24.
A kormány embere – A gyermekközpontú oktatás mellett teszi le a garast Ferencz S. Alpár
Hargita megye szerdán kinevezett főtanfelügyelője a fejkvótáról, a tanári posztok leépítéséről, az iskolaelhagyás megfékezéséről. [interjú]
Ferencz Salamon Alpár kinevezését kedden írta alá az oktatási miniszter, egy nappal később iktatták be funkciójába. A 33 éves tisztségviselő az ország legfiatalabb főtanfelügyelője. Tagja a csíkszeredai tanácsnak, a Csíki Területi RMDSZ oktatási ügyekért felelős alelnöke, és jelenlegi tisztsége előtt a csíkszeredai József Attila Általános Iskola igazgatója volt. A Transindexnek az elkövetkező időszakban rá háruló munkáról és feladatokról, elképzeléseiről, terveiről beszélt.
Ferencz S. Alpár: – Sajnos bizonyos tervek elő vannak írva, mint a fejkvótás rendszer bevezetése, vagy a tanári posztok csökkentése. A két téma kapcsán kistérségenként konzultáció-sorozatot szervezünk helységenként, ahol az önkormányzatokkal együtt keressük a legkielégítőbb megoldást, hogy a kormányhatározatok előírásainak is megfeleljünk és a helyi közösségek számára is elfogadható legyen. Tehát és a kommunikációnak, a partnerségnek és az együttes döntéshozatalnak vagyok a híve, lévén, hogy ezek a kormányhatározatok bevonják az önkormányzatokat a döntésekbe.
Kersztély Irma, Kovászna megyei főtanfelügyelő felhívta a napokban a figyelmet Kovászna, Hargita és Maros megye oktatási rendszerének különleges helyzetére, nevezetesen arra, hogy az említett megyékben nem lehet a többi megyéhez hasonló mértékben végrehajtani a tanári posztok számának lecsökkentését anélkül, hogy az intézkedés ne veszélyeztetné az anyanyelvi oktatást. Arról beszélt továbbá, hogy Kovászna megyében mintegy 100 tanári állással kevesebbet lehet felszámolni, mint amennyit a kormányhatározat előír. Ön hogyan képzeli el a tanári állások számának csökkentését Hargita megyében?
‒ Kovászna és Maros megyéhez képest a főtanfelügyelő-kinevezés Hargita megyében egy hónapot késett, így le vagyunk egy picit maradva. De teljes mértékben osztom a főtanfelügyelő-asszony véleményét, nem lehet ugyanazzal a mércével mérni Hargita, Maros és Kovászna megyét, mint Románia más vidékeinek a megyéit. Mi úgy oldanánk meg a posztok számának csökkentését, hogy közben javaslatokat is megfogalmazunk a minisztérium felé.
Hargita megyében 328 posztot kell leépíteni, mi ezt úgy szeretnénk végrehajtani, hogy a didaktikai személyzetet a legkevésbé érintse. Az önkormányzatokkal együttműködve megnézzük, hol vannak feleslegek, hol indokolt a nem-didaktikai, kisegítő-személyzet elbocsátása.
A méltányosság betartására törekszünk, tehát csak ott hajtunk végre leépítéseket, ahol indokolt. Például bizonyos megszűnő bentlakásokhoz kapcsolódó személyzetre már nem lesz szükség. Az anyanyelvi oktatás prioritást élvez és nagy hangsúlyt fektetünk a vidéki oktatás megvédésére is.
Mi történik azokon a településeken, ahol bentlakások szűnnek meg? Hogyan oldódik meg a diákok lakhatása az oktatási periódus alatt?
‒ A bentlakások fenntartása legtöbb esetben az önkormányzatokra tartozik, természetesen a felekezeti bentlakások kivételt képeznek. Például Csíkszereda esetében a Márton Áron Gimnázium felújítási terve többé nem írja elő a bentlakást, így most a városvezetés azon dolgozik, hogy a bentlakó gyerekek számára megtalálja a megoldásokat. Vannak megoldások, az önkormányzatoknak kell fenntartaniuk az épületeket, a kisegítő személyzeti – konyhai személyzeti, mosódás és egyéb posztok esetében pedig a főtanfelügyelőség rendelkezik, amelyeket vagy átcsoportosít, vagy leépít.
Szeptembertől fejkvóta alapján határozzák meg a tanári fizetésekre szánt összeget. Ön szerint azokon a településeken, ahol alacsony a diáklétszám, gondot okozhat az új típusú finanszírozási rendszer bevezetése?
‒ Az új finanszírozási rendszer akkor sem fogja fenntartani a tanügyet, ha az előírt 328 posztot leépítjük. Nemcsak a vidéki oktatás van gondban, sőt, mi több, ha megnézzünk a megyei, vagy akár az országos adatbázisokat, a fejkvótás rendszerben nem feltétlenül a vidéki jogi személyiségű iskolák vannak veszélyeztetve, hiszen sok esetben több alegység tartozik hozzájuk, így a létszámuk is nagyobb.
Nem azt mondom, hogy minden esetben, de többnyire a vidéki iskolák a fejkvóták által a pénzügyi alapnak több, mint felét képesek fedezni. Azok az iskolák a veszélyeztetettebbek, ahol teljes egészében, vagy részben művészeti oktatás folyik, ezek a fejkvóta alapján 50%-os anyagi fedezettel bírnak. Azok az iskolák is veszélyben vannak, amelyek pedagógusai magasabb képzéssel, nagyobb didaktikai régiséggel rendelkeznek, hiszen nekik magasabb bér jár.
Továbbá az alternatív oktatást nyújtó iskolák is nehéz anyagi helyzetbe kerülhetnek, mert például a step-by-step típusú oktatás esetében egy osztályban két pedagógus tanít egyszerre. Ennek a típusú oktatásnak az a lényege, hogy egyszerre négy tantárgyat tanulnak a diákok egy tematikus központban reggel 8 órától délután 4 óráig, ezért indokolt a két tanító jelenléte.
A fejkvótás rendszer által okozott problémákat tovább lehetne sorolni. A fejkvótát kiegészítő finanszírozás létezik a hagyományos anyanyelvű oktatás esetében, azonban ezt a kiegészítést ki kellene terjeszteni az alternatív anyanyelvű oktatásra is.
Vidéken, vagy a szerényebb anyagi körülmények között élő családok esetében magasabb az oktatási rendszerből kieső diákok aránya. Létezik valamilyen elképzelés arra, hogyan lehetne ezt az arányt csökkenteni?
‒ Ha megszervezünk egy iskolai buszjáratot, máris lehet arra számítani, hogy a gyermekek eljutnak az iskolába. Itt a törvénymódosításnak, illetve -szigorításnak is szóba kellene jönnie, amely révén a köztudatban ivódna, hogy a szülőnek kötelessége a gyerekét iskolába járatni. A tanfelügyelőség fontos szerepet vállalhat fel ebben a folyamatban: az iskolával karöltve hatékonyabban tudatosíthatja a szülőben a gyermekek iskolába küldésének fontosságát.
Ennek érdekében különböző programokat kell kidolgoznunk. A tanfelügyelőség pályázni fog egy szülők iskolája típusú Grundtvig programra, a megyei tanács fejlesztési ügynökségével közösen pedig uniós forrásokat kísérelünk meg lehívni.
Sikeres pályázás esetén olyan programokat fogunk szervezni, amelyek révén a szülőket arra neveljük majd, hogy a gyerekek oktatása nemcsak a család prioritása, hanem a közösségé is, és ez egy kötelezettség. Ezt a programot összekapcsolnánk egy olyan projekttel is, amely keretében a munka nélkül maradt szülőkre fordítanánk a figyelmet.
Így az ő formálásukat, átképzésüket, más pályákra való irányításukat ugyancsak az iskolán keresztül lehetne megvalósítani. Egy ilyen képzésen való részvételnek így lenne konkrét eredménye is, amely a család életszínvonalának emeléséhez vezetne.
Kinevezése alkalmával azt mondta, hogy a gyermekközpontú oktatásnak a híve. Hogyan fogalmazná meg pár mondatban, hogy mit ért gyermekközpontú oktatás alatt?
- Az oktatási folyamatnak egy közösségen belül legkevesebb négy szereplője van, ezeknek egymást támogatva együtt kellene dolgozniuk a gyermek érdekében. Az egyik szereplő a szülői közösség, a másik az iskola vezetősége, illetve tanári kara, a harmadik az egyházak képviselői az adott településen belül, a negyedik pedig az önkormányzat, akiknek a gazdasági szereplők és a civil szervezetek bevonásával arról kell gondoskodniuk, hogy iskolai felszerelésben, ellátottságban, az utaztatásban a gyermekek ne szenvedjenek hiányt.
A szereplők tevékenységének középpontjában a gyermeknek kell állnia. Az alternatív vagy felekezeti oktatással pedig változatossá teheti a tanítást, hogy a szülőnek legyen, miből választania. Azt szeretném, hogyha egy tanintézmény felépíti az értékrendjét, azt ne az iskola, hanem az odajáró gyermekek érdekébe tegye. Forrás: Transindex
Hargita megye szerdán kinevezett főtanfelügyelője a fejkvótáról, a tanári posztok leépítéséről, az iskolaelhagyás megfékezéséről. [interjú]
Ferencz Salamon Alpár kinevezését kedden írta alá az oktatási miniszter, egy nappal később iktatták be funkciójába. A 33 éves tisztségviselő az ország legfiatalabb főtanfelügyelője. Tagja a csíkszeredai tanácsnak, a Csíki Területi RMDSZ oktatási ügyekért felelős alelnöke, és jelenlegi tisztsége előtt a csíkszeredai József Attila Általános Iskola igazgatója volt. A Transindexnek az elkövetkező időszakban rá háruló munkáról és feladatokról, elképzeléseiről, terveiről beszélt.
Ferencz S. Alpár: – Sajnos bizonyos tervek elő vannak írva, mint a fejkvótás rendszer bevezetése, vagy a tanári posztok csökkentése. A két téma kapcsán kistérségenként konzultáció-sorozatot szervezünk helységenként, ahol az önkormányzatokkal együtt keressük a legkielégítőbb megoldást, hogy a kormányhatározatok előírásainak is megfeleljünk és a helyi közösségek számára is elfogadható legyen. Tehát és a kommunikációnak, a partnerségnek és az együttes döntéshozatalnak vagyok a híve, lévén, hogy ezek a kormányhatározatok bevonják az önkormányzatokat a döntésekbe.
Kersztély Irma, Kovászna megyei főtanfelügyelő felhívta a napokban a figyelmet Kovászna, Hargita és Maros megye oktatási rendszerének különleges helyzetére, nevezetesen arra, hogy az említett megyékben nem lehet a többi megyéhez hasonló mértékben végrehajtani a tanári posztok számának lecsökkentését anélkül, hogy az intézkedés ne veszélyeztetné az anyanyelvi oktatást. Arról beszélt továbbá, hogy Kovászna megyében mintegy 100 tanári állással kevesebbet lehet felszámolni, mint amennyit a kormányhatározat előír. Ön hogyan képzeli el a tanári állások számának csökkentését Hargita megyében?
‒ Kovászna és Maros megyéhez képest a főtanfelügyelő-kinevezés Hargita megyében egy hónapot késett, így le vagyunk egy picit maradva. De teljes mértékben osztom a főtanfelügyelő-asszony véleményét, nem lehet ugyanazzal a mércével mérni Hargita, Maros és Kovászna megyét, mint Románia más vidékeinek a megyéit. Mi úgy oldanánk meg a posztok számának csökkentését, hogy közben javaslatokat is megfogalmazunk a minisztérium felé.
Hargita megyében 328 posztot kell leépíteni, mi ezt úgy szeretnénk végrehajtani, hogy a didaktikai személyzetet a legkevésbé érintse. Az önkormányzatokkal együttműködve megnézzük, hol vannak feleslegek, hol indokolt a nem-didaktikai, kisegítő-személyzet elbocsátása.
A méltányosság betartására törekszünk, tehát csak ott hajtunk végre leépítéseket, ahol indokolt. Például bizonyos megszűnő bentlakásokhoz kapcsolódó személyzetre már nem lesz szükség. Az anyanyelvi oktatás prioritást élvez és nagy hangsúlyt fektetünk a vidéki oktatás megvédésére is.
Mi történik azokon a településeken, ahol bentlakások szűnnek meg? Hogyan oldódik meg a diákok lakhatása az oktatási periódus alatt?
‒ A bentlakások fenntartása legtöbb esetben az önkormányzatokra tartozik, természetesen a felekezeti bentlakások kivételt képeznek. Például Csíkszereda esetében a Márton Áron Gimnázium felújítási terve többé nem írja elő a bentlakást, így most a városvezetés azon dolgozik, hogy a bentlakó gyerekek számára megtalálja a megoldásokat. Vannak megoldások, az önkormányzatoknak kell fenntartaniuk az épületeket, a kisegítő személyzeti – konyhai személyzeti, mosódás és egyéb posztok esetében pedig a főtanfelügyelőség rendelkezik, amelyeket vagy átcsoportosít, vagy leépít.
Szeptembertől fejkvóta alapján határozzák meg a tanári fizetésekre szánt összeget. Ön szerint azokon a településeken, ahol alacsony a diáklétszám, gondot okozhat az új típusú finanszírozási rendszer bevezetése?
‒ Az új finanszírozási rendszer akkor sem fogja fenntartani a tanügyet, ha az előírt 328 posztot leépítjük. Nemcsak a vidéki oktatás van gondban, sőt, mi több, ha megnézzünk a megyei, vagy akár az országos adatbázisokat, a fejkvótás rendszerben nem feltétlenül a vidéki jogi személyiségű iskolák vannak veszélyeztetve, hiszen sok esetben több alegység tartozik hozzájuk, így a létszámuk is nagyobb.
Nem azt mondom, hogy minden esetben, de többnyire a vidéki iskolák a fejkvóták által a pénzügyi alapnak több, mint felét képesek fedezni. Azok az iskolák a veszélyeztetettebbek, ahol teljes egészében, vagy részben művészeti oktatás folyik, ezek a fejkvóta alapján 50%-os anyagi fedezettel bírnak. Azok az iskolák is veszélyben vannak, amelyek pedagógusai magasabb képzéssel, nagyobb didaktikai régiséggel rendelkeznek, hiszen nekik magasabb bér jár.
Továbbá az alternatív oktatást nyújtó iskolák is nehéz anyagi helyzetbe kerülhetnek, mert például a step-by-step típusú oktatás esetében egy osztályban két pedagógus tanít egyszerre. Ennek a típusú oktatásnak az a lényege, hogy egyszerre négy tantárgyat tanulnak a diákok egy tematikus központban reggel 8 órától délután 4 óráig, ezért indokolt a két tanító jelenléte.
A fejkvótás rendszer által okozott problémákat tovább lehetne sorolni. A fejkvótát kiegészítő finanszírozás létezik a hagyományos anyanyelvű oktatás esetében, azonban ezt a kiegészítést ki kellene terjeszteni az alternatív anyanyelvű oktatásra is.
Vidéken, vagy a szerényebb anyagi körülmények között élő családok esetében magasabb az oktatási rendszerből kieső diákok aránya. Létezik valamilyen elképzelés arra, hogyan lehetne ezt az arányt csökkenteni?
‒ Ha megszervezünk egy iskolai buszjáratot, máris lehet arra számítani, hogy a gyermekek eljutnak az iskolába. Itt a törvénymódosításnak, illetve -szigorításnak is szóba kellene jönnie, amely révén a köztudatban ivódna, hogy a szülőnek kötelessége a gyerekét iskolába járatni. A tanfelügyelőség fontos szerepet vállalhat fel ebben a folyamatban: az iskolával karöltve hatékonyabban tudatosíthatja a szülőben a gyermekek iskolába küldésének fontosságát.
Ennek érdekében különböző programokat kell kidolgoznunk. A tanfelügyelőség pályázni fog egy szülők iskolája típusú Grundtvig programra, a megyei tanács fejlesztési ügynökségével közösen pedig uniós forrásokat kísérelünk meg lehívni.
Sikeres pályázás esetén olyan programokat fogunk szervezni, amelyek révén a szülőket arra neveljük majd, hogy a gyerekek oktatása nemcsak a család prioritása, hanem a közösségé is, és ez egy kötelezettség. Ezt a programot összekapcsolnánk egy olyan projekttel is, amely keretében a munka nélkül maradt szülőkre fordítanánk a figyelmet.
Így az ő formálásukat, átképzésüket, más pályákra való irányításukat ugyancsak az iskolán keresztül lehetne megvalósítani. Egy ilyen képzésen való részvételnek így lenne konkrét eredménye is, amely a család életszínvonalának emeléséhez vezetne.
Kinevezése alkalmával azt mondta, hogy a gyermekközpontú oktatásnak a híve. Hogyan fogalmazná meg pár mondatban, hogy mit ért gyermekközpontú oktatás alatt?
- Az oktatási folyamatnak egy közösségen belül legkevesebb négy szereplője van, ezeknek egymást támogatva együtt kellene dolgozniuk a gyermek érdekében. Az egyik szereplő a szülői közösség, a másik az iskola vezetősége, illetve tanári kara, a harmadik az egyházak képviselői az adott településen belül, a negyedik pedig az önkormányzat, akiknek a gazdasági szereplők és a civil szervezetek bevonásával arról kell gondoskodniuk, hogy iskolai felszerelésben, ellátottságban, az utaztatásban a gyermekek ne szenvedjenek hiányt.
A szereplők tevékenységének középpontjában a gyermeknek kell állnia. Az alternatív vagy felekezeti oktatással pedig változatossá teheti a tanítást, hogy a szülőnek legyen, miből választania. Azt szeretném, hogyha egy tanintézmény felépíti az értékrendjét, azt ne az iskola, hanem az odajáró gyermekek érdekébe tegye. Forrás: Transindex
2010. január 25.
Eljátszott nagygyűlések
Tavaly már szembesültünk a ténnyel: a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés nem az önrendelkezési harc egyik igen fontos eszköze, hanem újabb lehetőség a belső, magyar—magyar csatározások kiélesedésére.
Egy esztendővel ezelőtt kezdeményezte az SZNT a választott helyi képviselők, polgármesterek, alpolgármesterek összehívását, az elképzelés szerint ha egy ilyen, majd kétezer fős testület erősíti meg az autonómiaigényt, a kinyilatkoztatás megkerülhetetlen tényezővé válik Bukarestben és Brüsszelben egyaránt. Szép volt az elképzelés, ám az EP-választás lendületében az RMDSZ igyekezett elhappolni az ötletet, gyorsan a kezdeményezés élére állt, kisajátította azt. Az első, májusi időpontot rögtön halasztották is — „ne silányítsuk kampánytémává a magasztos eszméket" — mondották RMDSZ-es politikusok, és nyáron megkezdődött az ingyencirkusz, előbb Markó Béla jelentette be, szeptember elején Önkormányzati Nagygyűlést szerveznek, majd Izsák Balázs, az SZNT elnöke vállalta át szaporán a munkát, megjelölve az időpontot és a székelyudvarhelyi helyszínt. Az RMDSZ azonban elutasította a társszervezést, és egy nappal korábbra Csíkszeredába hívta a székely választottakat. Így lett egy tartalmas és súlyos önkormányzati nagygyűlés helyett két felemás összejövetel, a csíkszeredai szélesebb képviselettel, de semmitmondó határozatokkal, az udvarhelyi sovány részvétel mellett nyomatékosabb dokumentumokkal. Csak a román belpolitikai felfordulásnak köszönhető, hogy a többségi nemzetben nem tudatosult a magyar—magyar széthúzás szülte helyzet visszássága.
Most, úgy tűnik, a történelem megismétli önmagát. A Székelyudvarhelyen életre hívott ideglenes házbizottság bejelentette a második önkormányzati nagygyűlés megszervezését, ennek időpontját, helyszínét és legfontosabb napirendjét: a magyar nyelv hivatalossá tételét Székelyföldön. Társszervezőnek hívta a politikai alakulatokat, az MPP-t és RMDSZ-t egyaránt. Amint várható volt, a polgáriak örömmel vállalták, ám a frissen kormánytényezővé vált RMDSZ elutasította a felkérést, Markó Béla szerint „nem szerepel terveikben közös rendezvény szervezése az SZNT-vel". Az RMDSZ-es gyakorlatot ismervén az is várható, megtiltják választott önkormányzatisaik részvételét.
Félő, ismét keserű tapasztalattal gazdagodik a székelyföldi magyarság. Az SZNT-re jellemző „ugrassuk ki a nyulat a bokorból bármi áron" kezdeményezés, no meg a hatalomba visszaoldalgott RMDSZ opportunizmusa újra egy félresikerült, önmagunkat nevetségessé tevő rendezvényhez vezethet, amely erő felmutatása helyett gyengeségünket és széthúzásunkat igazolja majd. Még van idő és lehetőség változtatni ezen, de ehhez politikusaink józanságára és belátására lenne szükség.
Farkas Réka. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Tavaly már szembesültünk a ténnyel: a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés nem az önrendelkezési harc egyik igen fontos eszköze, hanem újabb lehetőség a belső, magyar—magyar csatározások kiélesedésére.
Egy esztendővel ezelőtt kezdeményezte az SZNT a választott helyi képviselők, polgármesterek, alpolgármesterek összehívását, az elképzelés szerint ha egy ilyen, majd kétezer fős testület erősíti meg az autonómiaigényt, a kinyilatkoztatás megkerülhetetlen tényezővé válik Bukarestben és Brüsszelben egyaránt. Szép volt az elképzelés, ám az EP-választás lendületében az RMDSZ igyekezett elhappolni az ötletet, gyorsan a kezdeményezés élére állt, kisajátította azt. Az első, májusi időpontot rögtön halasztották is — „ne silányítsuk kampánytémává a magasztos eszméket" — mondották RMDSZ-es politikusok, és nyáron megkezdődött az ingyencirkusz, előbb Markó Béla jelentette be, szeptember elején Önkormányzati Nagygyűlést szerveznek, majd Izsák Balázs, az SZNT elnöke vállalta át szaporán a munkát, megjelölve az időpontot és a székelyudvarhelyi helyszínt. Az RMDSZ azonban elutasította a társszervezést, és egy nappal korábbra Csíkszeredába hívta a székely választottakat. Így lett egy tartalmas és súlyos önkormányzati nagygyűlés helyett két felemás összejövetel, a csíkszeredai szélesebb képviselettel, de semmitmondó határozatokkal, az udvarhelyi sovány részvétel mellett nyomatékosabb dokumentumokkal. Csak a román belpolitikai felfordulásnak köszönhető, hogy a többségi nemzetben nem tudatosult a magyar—magyar széthúzás szülte helyzet visszássága.
Most, úgy tűnik, a történelem megismétli önmagát. A Székelyudvarhelyen életre hívott ideglenes házbizottság bejelentette a második önkormányzati nagygyűlés megszervezését, ennek időpontját, helyszínét és legfontosabb napirendjét: a magyar nyelv hivatalossá tételét Székelyföldön. Társszervezőnek hívta a politikai alakulatokat, az MPP-t és RMDSZ-t egyaránt. Amint várható volt, a polgáriak örömmel vállalták, ám a frissen kormánytényezővé vált RMDSZ elutasította a felkérést, Markó Béla szerint „nem szerepel terveikben közös rendezvény szervezése az SZNT-vel". Az RMDSZ-es gyakorlatot ismervén az is várható, megtiltják választott önkormányzatisaik részvételét.
Félő, ismét keserű tapasztalattal gazdagodik a székelyföldi magyarság. Az SZNT-re jellemző „ugrassuk ki a nyulat a bokorból bármi áron" kezdeményezés, no meg a hatalomba visszaoldalgott RMDSZ opportunizmusa újra egy félresikerült, önmagunkat nevetségessé tevő rendezvényhez vezethet, amely erő felmutatása helyett gyengeségünket és széthúzásunkat igazolja majd. Még van idő és lehetőség változtatni ezen, de ehhez politikusaink józanságára és belátására lenne szükség.
Farkas Réka. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. január 25.
Székelyföldi együttműködés
Találkoztak Hargita és Maros megye tanácsának szakemberei
Folytatódik a történelmi Székelyföld megyéi közti együttműködés kiterjesztése és elmélyítése. Maros és Hargita megye önkormányzati szakemberei pénteken olyan projektekről egyeztettek, amelyek lehetőséget nyújtanak a közös együttműködésre.
Nyitottság jellemezte a megyeközi találkozót – olvasható a tanácskozásról kiadott tájékoztatóban. A megbeszélésen jelen volt Lokodi Edit Emőke, a Maros Megyei Tanács elnöke, Birtalan József, a Hargita Megyei Tanács menedzsere és a két megyei önkormányzat fejlesztési, építészi, gazdasági, útügyi és kulturális intézményeinek, igazgatóságainak vezetői. Lokodi Edit Emőke hangsúlyozta: a három megye – Kovászna, Hargita és Maros – régóta törekszik a történelmi, kulturális, fejlesztési szempontból közös pontok mentén való együttműködésre.
Birtalan József elmondta, gyakorlatilag folytatódik a Kovászna megyeiekkel elkezdett együttműködés, amelynek az a lényege, hogy a közös arculatépítésnek, a történelmi jellegzetességek megőrzésének és kiaknázásának legyen gazdasági-turisztikai eredménye is, másfelől céljuk megismertetni a Hargita megyében futtatott projekteket.
A Maros és Hargita megyei tanács közti egyeztetés gerincét a Hargita Megyei Tanács 2009. évi tevékenységi beszámolója képezte, amely tartalmazta a Kovászna megyével közös kezdeményezések rövid összefoglalóját is. Az illetékesek ezeket a projekteket vették sorra, elemezve és megvitatva a kivitelezés lehetőségeit.
A Maros megyei szakemberekkel sikerült megegyezni többek között a székelyföldi kerékpáros körverseny és a Székelyföld nyeregben című kulturális esemény megrendezésében. A Nyerges- tetőn megrendezett eseményt kulturális tartalommal évente más székelyföldi kistérség töltené meg. Emellett a három megye kölcsönösen megosztaná az éves kulturális esemény-naptárát, közös hírlevelet is adhat ki, továbbá Fülöp Otília, a Hargita Megyei Tanács főépítésze szerint a székelyföldi települések közös arculati elemeiből pályáztatás útján kellene kiválasztani egy arculatot, amelynek alapjául a nem elcsépelt székely szimbolika szolgál, és az országos jelzésekkel párhuzamosan elhelyeznék ezeket.
Szóba került a székelyföldi legendatérkép-projekt, amelynek során a Hargita megyei szakemberek 142 legendát gyűjtöttek össze, és térképek révén próbálják azokat iskolákban népszerűsíteni. A Maros megyeiek segítenek felkutatni egyéb legendákat.
E térképpel kapcsolatban Lokodi Edit fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy természetesen más legendák térképének elkészítését is támogatja a Maros Megyei Tanács, amennyiben igény van rá.
A továbbiakban szó volt közös fejlesztési stratégia kidolgozásáról Székelyföldre mint specifikus térségre – a Hargita Megyei Tanács fejlesztési igazgatója, Szép Róbert szerint ez projektorientáltan is megoldható –, valamint ki kellene terjeszteni az oktatási, szociális, környezetszempontú és akadémiai értekezésről szóló Sikeres Székelyföld rendezvénysorozatot.
A Hargita megyeiek által javasolt mintegy 60 témakör között még helyet kapott a közös tanácsülések szervezése – amelyeket, a területi kompetencia kérdéskörét és a korábbi közös kormányülések példáját figyelembe véve, úgy lehet kivitelezni, hogy párhuzamosan hozzanak azonos határozatokat – hangzott el. A Hargita megyeiek beszámoltak a termékértékesítés terén elért eredményeikről, a faluképvédelemről (Modern székely ház program), valamint a szórványprogramról, amelyben Hargita megye Beszterce- Naszód és Temes megyei magyar közösségeket támogat, míg Maros megye a saját határain belüli közösségeket fogja támogatni.
A Maros Megyei Tanács által javasolt projektek között szerepel a bözödi tó és környéke turisztikai kihasználásának terve, illetve a Hargita és Maros megye határához közel eső megyei utak felújítása.
Lokodi Edit tanácselnök javasolta, hogy a marosvásárhelyi repülőtér legyen "Székelyföld légi kapuja"; a Maros Megyei Tanács önerőből modernizálni tudja, hogy megfeleljen a nemzetközi szintnek.
További javaslatok érkeztek a Szováta–Parajd keskenysávú vasútvonal felújításáról, a Kovászna megyeihez hasonló népépítészeti és kastélyvédelmi projekt Maros megyei kivitelezéséről, kerékpárutak építéséről, valamint falu- képvédelmi elképzelésekről – ez utóbbinál Torockót és Énlakát hozták fel példaként. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)
Találkoztak Hargita és Maros megye tanácsának szakemberei
Folytatódik a történelmi Székelyföld megyéi közti együttműködés kiterjesztése és elmélyítése. Maros és Hargita megye önkormányzati szakemberei pénteken olyan projektekről egyeztettek, amelyek lehetőséget nyújtanak a közös együttműködésre.
Nyitottság jellemezte a megyeközi találkozót – olvasható a tanácskozásról kiadott tájékoztatóban. A megbeszélésen jelen volt Lokodi Edit Emőke, a Maros Megyei Tanács elnöke, Birtalan József, a Hargita Megyei Tanács menedzsere és a két megyei önkormányzat fejlesztési, építészi, gazdasági, útügyi és kulturális intézményeinek, igazgatóságainak vezetői. Lokodi Edit Emőke hangsúlyozta: a három megye – Kovászna, Hargita és Maros – régóta törekszik a történelmi, kulturális, fejlesztési szempontból közös pontok mentén való együttműködésre.
Birtalan József elmondta, gyakorlatilag folytatódik a Kovászna megyeiekkel elkezdett együttműködés, amelynek az a lényege, hogy a közös arculatépítésnek, a történelmi jellegzetességek megőrzésének és kiaknázásának legyen gazdasági-turisztikai eredménye is, másfelől céljuk megismertetni a Hargita megyében futtatott projekteket.
A Maros és Hargita megyei tanács közti egyeztetés gerincét a Hargita Megyei Tanács 2009. évi tevékenységi beszámolója képezte, amely tartalmazta a Kovászna megyével közös kezdeményezések rövid összefoglalóját is. Az illetékesek ezeket a projekteket vették sorra, elemezve és megvitatva a kivitelezés lehetőségeit.
A Maros megyei szakemberekkel sikerült megegyezni többek között a székelyföldi kerékpáros körverseny és a Székelyföld nyeregben című kulturális esemény megrendezésében. A Nyerges- tetőn megrendezett eseményt kulturális tartalommal évente más székelyföldi kistérség töltené meg. Emellett a három megye kölcsönösen megosztaná az éves kulturális esemény-naptárát, közös hírlevelet is adhat ki, továbbá Fülöp Otília, a Hargita Megyei Tanács főépítésze szerint a székelyföldi települések közös arculati elemeiből pályáztatás útján kellene kiválasztani egy arculatot, amelynek alapjául a nem elcsépelt székely szimbolika szolgál, és az országos jelzésekkel párhuzamosan elhelyeznék ezeket.
Szóba került a székelyföldi legendatérkép-projekt, amelynek során a Hargita megyei szakemberek 142 legendát gyűjtöttek össze, és térképek révén próbálják azokat iskolákban népszerűsíteni. A Maros megyeiek segítenek felkutatni egyéb legendákat.
E térképpel kapcsolatban Lokodi Edit fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy természetesen más legendák térképének elkészítését is támogatja a Maros Megyei Tanács, amennyiben igény van rá.
A továbbiakban szó volt közös fejlesztési stratégia kidolgozásáról Székelyföldre mint specifikus térségre – a Hargita Megyei Tanács fejlesztési igazgatója, Szép Róbert szerint ez projektorientáltan is megoldható –, valamint ki kellene terjeszteni az oktatási, szociális, környezetszempontú és akadémiai értekezésről szóló Sikeres Székelyföld rendezvénysorozatot.
A Hargita megyeiek által javasolt mintegy 60 témakör között még helyet kapott a közös tanácsülések szervezése – amelyeket, a területi kompetencia kérdéskörét és a korábbi közös kormányülések példáját figyelembe véve, úgy lehet kivitelezni, hogy párhuzamosan hozzanak azonos határozatokat – hangzott el. A Hargita megyeiek beszámoltak a termékértékesítés terén elért eredményeikről, a faluképvédelemről (Modern székely ház program), valamint a szórványprogramról, amelyben Hargita megye Beszterce- Naszód és Temes megyei magyar közösségeket támogat, míg Maros megye a saját határain belüli közösségeket fogja támogatni.
A Maros Megyei Tanács által javasolt projektek között szerepel a bözödi tó és környéke turisztikai kihasználásának terve, illetve a Hargita és Maros megye határához közel eső megyei utak felújítása.
Lokodi Edit tanácselnök javasolta, hogy a marosvásárhelyi repülőtér legyen "Székelyföld légi kapuja"; a Maros Megyei Tanács önerőből modernizálni tudja, hogy megfeleljen a nemzetközi szintnek.
További javaslatok érkeztek a Szováta–Parajd keskenysávú vasútvonal felújításáról, a Kovászna megyeihez hasonló népépítészeti és kastélyvédelmi projekt Maros megyei kivitelezéséről, kerékpárutak építéséről, valamint falu- képvédelmi elképzelésekről – ez utóbbinál Torockót és Énlakát hozták fel példaként. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)
2010. január 25.
Marosvásárhelyen turnézik a sepsiszentgyörgyi színház
Február első napjaiban rendkívüli eseményben lesz része a marosvásárhelyi színházkedvelő közönségnek: a Nemzeti Színház, a Művészeti Egyetem és a Yorick Stúdió támogatásával egy eddig egyedülálló, nyolc napon át tartó, hat előadást tartalmazó vendégjáték- sorozattal érkezik Marosvásárhelyre a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulata.
Február elseje és nyolcadika között mindennap megtekinthető valamelyik sepsiszentgyörgyi előadás: február 1-jén a Beaumarchais világhírű darabja nyomán készült Figaro házassága avagy Bolond 1 őrült nap!!! című produkcióval indul a vendégjáték-sorozat, az előadás rendezője Zakariás Zalán, aki az idei évadtól a Tamási Áron Színház művészeti vezetője. Február 2-án, 4-én és 6-án három alkalommal kerül bemutatásra Kolcsár József színművész Zabhegyező című egyéni előadása, mely Jerome David Salinger azonos című regénye alapján készült, és amelyre a belépés díjtalan. A marosvásárhelyi közönség február 3- án láthatja a sepsiszentgyörgyi színház Yvonne, burgundi hercegnő című, több díjat nyert előadását, melynek rendezője Bocsárdi László. A turné keretében bemutatott előadások közül a február 5-én játszott Karnebál című produkció a legújabb, Ion Luca Caragiale D’ale carnavalului című darabját decemberben állította színpadra a szentgyörgyi társulat Alexandru Dabija bukaresti rendező irányításával. Február 7-én sajátos stílusú előadást láthatnak a nézők: Molière A mizantróp című darabja Bocsárdi László rendezésében, a Tamási Áron Színház és a budapesti Égtájak Iroda közös produkciójaként került színre. A vendégjáték-sorozat utolsó előadása a Tamási Áron Énekes madár című színműve alapján készült A csoda című játék lesz, melyet február 8- án láthat a vásárhelyi közönség. Ez a produkció a Tamási Áron Színház 2001/2002- es évadának egyik legnagyobb szakmai és közönségsikernek örvendő, meghatározó jelentőségű előadása volt, melyet a Tamási Áron nevét viselő intézmény fennállásának 60. évfordulója alkalmából az elmúlt évadban új szereposztásban és néhány lényeges koncepcionális módosítással felújítottak az alkotók.
A csoda című produkciót a Művészeti Egyetemen, a többi előadást a Nemzeti Színházban láthatja a közönség. A Zabhegyező 2-án és 6-án a Yorick Stúdió által használt várbeli Mészárosok bástyájában kerül bemutatásra. Vendégjátékaira szeretettel várja a marosvásárhelyi nézőket a Tamási Áron Színház társulata.
Nagy B. Sándor. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)
Február első napjaiban rendkívüli eseményben lesz része a marosvásárhelyi színházkedvelő közönségnek: a Nemzeti Színház, a Művészeti Egyetem és a Yorick Stúdió támogatásával egy eddig egyedülálló, nyolc napon át tartó, hat előadást tartalmazó vendégjáték- sorozattal érkezik Marosvásárhelyre a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulata.
Február elseje és nyolcadika között mindennap megtekinthető valamelyik sepsiszentgyörgyi előadás: február 1-jén a Beaumarchais világhírű darabja nyomán készült Figaro házassága avagy Bolond 1 őrült nap!!! című produkcióval indul a vendégjáték-sorozat, az előadás rendezője Zakariás Zalán, aki az idei évadtól a Tamási Áron Színház művészeti vezetője. Február 2-án, 4-én és 6-án három alkalommal kerül bemutatásra Kolcsár József színművész Zabhegyező című egyéni előadása, mely Jerome David Salinger azonos című regénye alapján készült, és amelyre a belépés díjtalan. A marosvásárhelyi közönség február 3- án láthatja a sepsiszentgyörgyi színház Yvonne, burgundi hercegnő című, több díjat nyert előadását, melynek rendezője Bocsárdi László. A turné keretében bemutatott előadások közül a február 5-én játszott Karnebál című produkció a legújabb, Ion Luca Caragiale D’ale carnavalului című darabját decemberben állította színpadra a szentgyörgyi társulat Alexandru Dabija bukaresti rendező irányításával. Február 7-én sajátos stílusú előadást láthatnak a nézők: Molière A mizantróp című darabja Bocsárdi László rendezésében, a Tamási Áron Színház és a budapesti Égtájak Iroda közös produkciójaként került színre. A vendégjáték-sorozat utolsó előadása a Tamási Áron Énekes madár című színműve alapján készült A csoda című játék lesz, melyet február 8- án láthat a vásárhelyi közönség. Ez a produkció a Tamási Áron Színház 2001/2002- es évadának egyik legnagyobb szakmai és közönségsikernek örvendő, meghatározó jelentőségű előadása volt, melyet a Tamási Áron nevét viselő intézmény fennállásának 60. évfordulója alkalmából az elmúlt évadban új szereposztásban és néhány lényeges koncepcionális módosítással felújítottak az alkotók.
A csoda című produkciót a Művészeti Egyetemen, a többi előadást a Nemzeti Színházban láthatja a közönség. A Zabhegyező 2-án és 6-án a Yorick Stúdió által használt várbeli Mészárosok bástyájában kerül bemutatásra. Vendégjátékaira szeretettel várja a marosvásárhelyi nézőket a Tamási Áron Színház társulata.
Nagy B. Sándor. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)
2010. január 25.
Az erdélyi magyarság "főemberére" emlékeztek
Az RMDSZ huszakid évfordulójának megünneplése nem választható el a Domokos Gézára való emlékezéstől: nemcsak azért, mert ő volt az RMDSZ első elnöke, hanem mert meghatározó szerepe volt abban, hogy 1989-1990-ben az erdélyi magyar szolidaritás elindult a maga útján, és hogy az erdélyi magyarság nem a pártosodást választotta, hanem egységes szövetséget hozott létre – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök szombaton, Zágonban.
A háromszéki településen száznál többen, politikusok, helyi, megyei elöljárók és közéleti személyiségek emlékeztek az erdélyi magyarság főemberére: a rendezvény keretében elsőként Domokos Géza sírjánál, majd a tiszteletére állított kopjafánál helyezték el az emlékezés koszorúit.
Beszédében az RMDSZ elnöke úgy fogalmazott, Domokos Géza nemcsak a magyar közösség tiszteletét, hanem szeretetét is kivívta, ő egyben példája is annak, hogy az ember befolyással lehet a történelem menetére.
Az RMDSZ huszakid évfordulójának megünneplése nem választható el a Domokos Gézára való emlékezéstől: nemcsak azért, mert ő volt az RMDSZ első elnöke, hanem mert meghatározó szerepe volt abban, hogy 1989-1990-ben az erdélyi magyar szolidaritás elindult a maga útján, és hogy az erdélyi magyarság nem a pártosodást választotta, hanem egységes szövetséget hozott létre – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök szombaton, Zágonban.
A háromszéki településen száznál többen, politikusok, helyi, megyei elöljárók és közéleti személyiségek emlékeztek az erdélyi magyarság főemberére: a rendezvény keretében elsőként Domokos Géza sírjánál, majd a tiszteletére állított kopjafánál helyezték el az emlékezés koszorúit.
Beszédében az RMDSZ elnöke úgy fogalmazott, Domokos Géza nemcsak a magyar közösség tiszteletét, hanem szeretetét is kivívta, ő egyben példája is annak, hogy az ember befolyással lehet a történelem menetére.
2010. január 25.
Basescu "gyermetegnek" minősíti az autonómiát szorgalmazó politikusokat
Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti:
- "Gyermetegnek" minősítette Traian Basescu román államfő azokat a politikusokat, akik területi autonómiát szorgalmaznak.
Az államelnök a hétvégén Iasi-ban (Jászvásáron) a Moldova és Havasalföld egyesülésének 151. évfordulóján tartott ünnepen így fogalmazott: "A területi autonómiát emlegető politikusok nem értik, hogy a román nép egysége a románok lelkében lakozik."
Basescu már sokszor hangsúlyozta, hogy nincs ellene a közigazgatási autonómiának, de az "etnikai alapú" önrendelkezést elveti. Híressé vált tavaly februárban Budapesten tett kijelentése: "Arra a kérdésre, hogy mikor lesz területi autonómia Székelyföldön, azt tudom válaszolni, hogy sohasem, mivel Románia egységes, szuverén nemzetállam". Emlékeztetett, hogy ez szerepel az ország alkotmányában is. Bukarest soha nem fogja elismerni a nemzetiségi kollektív jogokat, ugyanakkor fenntartja a nemzetiségek képviselőinek egyéni jogait – hangsúlyozta.
Az autonómia ügyét nagyon is felvállaló Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) részéről akkor azt felelték: a politikában soha nem szabad azt mondani, hogy soha.
Basescu mostani kijelentése mindenesetre annak tükrében vált "érdekessé", hogy éppen az RMDSZ romániai magyar ellenzéke látta a román államfőben a magyar ügynek, így az autonómiának is a támogatóját.
Tavaly nyáron azonban Tusnádfürdőn füttykoncert kísérte az államfőnek azt a kijelentését, mely szerint az alkotmány szellemében Székelyudvarhelynek is csupán annyi autonómiája lehet, mint Tulceának vagy Caracalnak.
A XX. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor meghívottjaként beszédet mondó Basescu a hallgatóság reakcióját látva háromszor ismételte el az alaptörvény első cikkelyét, amely szerint Románia nemzetállam, szuverén és oszthatatlan. Bukaresti elemzők szerint az államfő tusnádfürdői jelenlétének az volt a fő célja, hogy a magyar szavazók egy részét is meghódítsa magának az elnökválasztáson. Bármennyire is kifütyülték őt Tusnádfürdőn, a választásokon sok székelyföldi magyar szavazott éppen őrá.
Ősszel azonban volt még egy esemény, amely felizgatta a kedélyeket a román belpolitikában. Szeptember elején két különböző székely önkormányzati nagygyűlés zajlott, az egyiket Csíkszeredában a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a másikat Székelyudvarhelyen a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) hívta össze a Magyar Polgári Párt (MPP) támogatásával. A román politikai erők haragját különösen ez utóbbi váltotta ki, elsősorban az, hogy a székelyudvarhelyi találkozó résztvevői elfogadták Székelyföld jelképeit is.
Egy vezető szociáldemokrata politikus akkor (persze már az elnökválasztási verseny előszeleként) Basescut tette felelőssé a történtek miatt, szemére vetve, hogy az államfő korábban támogatást nyújtott az SZNT-nek, amelyben az RMDSZ bomlasztását segítő eszközt látott. "Most ugyanazok a székelyek, akiket Basescu többször meglátogatott, himnuszt, lobogót és egy sor önrendelkezésről szóló dokumentumot fogadtak el" - panaszolta a szociáldemokrata politikus.
Azóta Basescu megnyerte a választást, az őt támogató Demokrata Liberális Párt (PD-L) adja a miniszterelnököt Emil Boc személyében, aki az RMDSZ-t vonta be a kormányzásba. Ily módon e pillanatban a magyarok e szervezete kormányzati szövetségese lett a sokak szerint Basescu "hátországát" jelentő PD-L-nek.
Ilyen körülmények között tette Basescu azt a kijelentését, amelyben "gyermetegnek" minősítette az autonómiát hangsúlyozó, általa néven nem nevezett politikusokat. Szerinte ezek a közszereplők a román állam egységének megbontását célozzák. Bukaresti megfigyelők most azt próbálják kibogozni, hogy kinek is szól ez az "üzenet": a koalíciós szövetséges - az autonómiáért kormányzati szerepben is küzdeni kívánó - RMDSZ-nek, avagy az RMDSZ-en kívüli más magyar erőknek, amelyek azzal vádolják az RMDSZ-t, hogy eddig nem eléggé határozottan és következetesen szállt síkra az autonómia ügye mellett. Forrás: MTI
Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti:
- "Gyermetegnek" minősítette Traian Basescu román államfő azokat a politikusokat, akik területi autonómiát szorgalmaznak.
Az államelnök a hétvégén Iasi-ban (Jászvásáron) a Moldova és Havasalföld egyesülésének 151. évfordulóján tartott ünnepen így fogalmazott: "A területi autonómiát emlegető politikusok nem értik, hogy a román nép egysége a románok lelkében lakozik."
Basescu már sokszor hangsúlyozta, hogy nincs ellene a közigazgatási autonómiának, de az "etnikai alapú" önrendelkezést elveti. Híressé vált tavaly februárban Budapesten tett kijelentése: "Arra a kérdésre, hogy mikor lesz területi autonómia Székelyföldön, azt tudom válaszolni, hogy sohasem, mivel Románia egységes, szuverén nemzetállam". Emlékeztetett, hogy ez szerepel az ország alkotmányában is. Bukarest soha nem fogja elismerni a nemzetiségi kollektív jogokat, ugyanakkor fenntartja a nemzetiségek képviselőinek egyéni jogait – hangsúlyozta.
Az autonómia ügyét nagyon is felvállaló Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) részéről akkor azt felelték: a politikában soha nem szabad azt mondani, hogy soha.
Basescu mostani kijelentése mindenesetre annak tükrében vált "érdekessé", hogy éppen az RMDSZ romániai magyar ellenzéke látta a román államfőben a magyar ügynek, így az autonómiának is a támogatóját.
Tavaly nyáron azonban Tusnádfürdőn füttykoncert kísérte az államfőnek azt a kijelentését, mely szerint az alkotmány szellemében Székelyudvarhelynek is csupán annyi autonómiája lehet, mint Tulceának vagy Caracalnak.
A XX. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor meghívottjaként beszédet mondó Basescu a hallgatóság reakcióját látva háromszor ismételte el az alaptörvény első cikkelyét, amely szerint Románia nemzetállam, szuverén és oszthatatlan. Bukaresti elemzők szerint az államfő tusnádfürdői jelenlétének az volt a fő célja, hogy a magyar szavazók egy részét is meghódítsa magának az elnökválasztáson. Bármennyire is kifütyülték őt Tusnádfürdőn, a választásokon sok székelyföldi magyar szavazott éppen őrá.
Ősszel azonban volt még egy esemény, amely felizgatta a kedélyeket a román belpolitikában. Szeptember elején két különböző székely önkormányzati nagygyűlés zajlott, az egyiket Csíkszeredában a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a másikat Székelyudvarhelyen a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) hívta össze a Magyar Polgári Párt (MPP) támogatásával. A román politikai erők haragját különösen ez utóbbi váltotta ki, elsősorban az, hogy a székelyudvarhelyi találkozó résztvevői elfogadták Székelyföld jelképeit is.
Egy vezető szociáldemokrata politikus akkor (persze már az elnökválasztási verseny előszeleként) Basescut tette felelőssé a történtek miatt, szemére vetve, hogy az államfő korábban támogatást nyújtott az SZNT-nek, amelyben az RMDSZ bomlasztását segítő eszközt látott. "Most ugyanazok a székelyek, akiket Basescu többször meglátogatott, himnuszt, lobogót és egy sor önrendelkezésről szóló dokumentumot fogadtak el" - panaszolta a szociáldemokrata politikus.
Azóta Basescu megnyerte a választást, az őt támogató Demokrata Liberális Párt (PD-L) adja a miniszterelnököt Emil Boc személyében, aki az RMDSZ-t vonta be a kormányzásba. Ily módon e pillanatban a magyarok e szervezete kormányzati szövetségese lett a sokak szerint Basescu "hátországát" jelentő PD-L-nek.
Ilyen körülmények között tette Basescu azt a kijelentését, amelyben "gyermetegnek" minősítette az autonómiát hangsúlyozó, általa néven nem nevezett politikusokat. Szerinte ezek a közszereplők a román állam egységének megbontását célozzák. Bukaresti megfigyelők most azt próbálják kibogozni, hogy kinek is szól ez az "üzenet": a koalíciós szövetséges - az autonómiáért kormányzati szerepben is küzdeni kívánó - RMDSZ-nek, avagy az RMDSZ-en kívüli más magyar erőknek, amelyek azzal vádolják az RMDSZ-t, hogy eddig nem eléggé határozottan és következetesen szállt síkra az autonómia ügye mellett. Forrás: MTI
2010. január 25.
Elhunyt Csetri Elek akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület tiszteleti tagja
- Életének 86. évében vasárnap Kolozsvárott hirtelen elhunyt Csetri Elek nyugalmazott egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) tiszteleti tagja.
Mint az MTA közleménye rámutat, Csetri Elek az Erdélyi Múzeum-Egyesület egyik újjászervezője, folyóiratának korábban szerkesztője, az EME többszörös kitüntetettje volt.
"Tudományos munkássága maradandó eredményekkel gazdagította a magyar történettudományt" - hangsúlyozza az MTA nekrológja.
A tudós temetéséről később intézkednek.
Csetri Elek 1924. április 1-én született Tordán. 1947-ben Kolozsvárott szerzett diplomát. Ezután a nagybányai, illetve a marosvásárhelyi Állami Magyar Líceum középiskolai tanára, 1949-52 között a Bolyai, illetve Babes-Bolyai egyetem tanársegédje, adjunktusa, 1962-86-ban egyetemi tanára, 1986-1990 között nyugdíjas, 1990-től újra egyetemi tanár. 1991-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) vendégprofesszora.
Kutatási területe: Erdély XVII-XIX. századi történelme.
A történész az Erdélyi Múzeum-Egyesület alapító és tiszteleti tagja, a kolozsvári Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság tiszteletbeli elnöke volt. 1990 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.
Csetri Elek főbb művei: Tanulmányok az erdélyi kapitalizmus kezdeteiről (társszerző, 1956), Történeti kronológia I-II. (társszerző, 1976), Kőrösi Csoma Sándor indulása (1979), Erdély változó társadalma 1767-1821 (Imreh Istvánnal, 1984), Kőrösi Csoma Sándor (1984), Bethlen Gábor életútja (1992). Sajtó alá rendezte, bevezetővel, jegyzetekkel ellátta, illetve fordította a Wass Pál: Fegyver alatt (1968), Silvio Pellico: Börtöneim (1969), Prima lucrare agronomica de specialitate din Transilvania (Engel Károllyal, 1970), Táncsics Mihály: Életpályám (1971), Teleki Sándor: Emlékezzünk régiekről (1973) című köteteket.
1984-ben Csetri Eleket Kőrösi Csoma Sándor-emlékéremmel tüntették ki. Forrás: MTI
- Életének 86. évében vasárnap Kolozsvárott hirtelen elhunyt Csetri Elek nyugalmazott egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) tiszteleti tagja.
Mint az MTA közleménye rámutat, Csetri Elek az Erdélyi Múzeum-Egyesület egyik újjászervezője, folyóiratának korábban szerkesztője, az EME többszörös kitüntetettje volt.
"Tudományos munkássága maradandó eredményekkel gazdagította a magyar történettudományt" - hangsúlyozza az MTA nekrológja.
A tudós temetéséről később intézkednek.
Csetri Elek 1924. április 1-én született Tordán. 1947-ben Kolozsvárott szerzett diplomát. Ezután a nagybányai, illetve a marosvásárhelyi Állami Magyar Líceum középiskolai tanára, 1949-52 között a Bolyai, illetve Babes-Bolyai egyetem tanársegédje, adjunktusa, 1962-86-ban egyetemi tanára, 1986-1990 között nyugdíjas, 1990-től újra egyetemi tanár. 1991-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) vendégprofesszora.
Kutatási területe: Erdély XVII-XIX. századi történelme.
A történész az Erdélyi Múzeum-Egyesület alapító és tiszteleti tagja, a kolozsvári Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság tiszteletbeli elnöke volt. 1990 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.
Csetri Elek főbb művei: Tanulmányok az erdélyi kapitalizmus kezdeteiről (társszerző, 1956), Történeti kronológia I-II. (társszerző, 1976), Kőrösi Csoma Sándor indulása (1979), Erdély változó társadalma 1767-1821 (Imreh Istvánnal, 1984), Kőrösi Csoma Sándor (1984), Bethlen Gábor életútja (1992). Sajtó alá rendezte, bevezetővel, jegyzetekkel ellátta, illetve fordította a Wass Pál: Fegyver alatt (1968), Silvio Pellico: Börtöneim (1969), Prima lucrare agronomica de specialitate din Transilvania (Engel Károllyal, 1970), Táncsics Mihály: Életpályám (1971), Teleki Sándor: Emlékezzünk régiekről (1973) című köteteket.
1984-ben Csetri Eleket Kőrösi Csoma Sándor-emlékéremmel tüntették ki. Forrás: MTI
2010. január 25.
Elhunyt Csetri Elek történész
Elhunyt Kolozsváron Csetri Elek. A történészprofesszort életének 86. évében, január 24-én, vasárnap délután érte a halál. Csetri Elek „a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a magyar történettudomány kiemelkedő erdélyi képviselője, az Erdélyi Múzeum-Egyesület egyik újjászervezője, tiszteleti tagja, (...)az EME többszörös kitüntetettje” – írja a hétfőn kiadott nekrológban Egyed Ákos, az EME elnöke.
Életének 86. évében hirtelen elhunyt Csetri Elek egyetemi tanár, a MTA külső tagja, a magyar történettudomány kiemelkedő erdélyi képviselője, az Erdélyi Múzeum-Egyesület egyik újjászervezője, tiszteleti tagja, folyóiratunknak korábban szerkesztője, az EME többszörös kitüntetettje.
Csetri Elek 1924. április 11-én született Tordán, középiskoláit Kolozsvárt a Református Kollégiumban végezte, történészi diplomát 1947-ben szerzett a Bolyai Egyetemen. Középiskolai tanár volt Nagybányán és Marosvásárhelyt, 1949-től a Bolyai Tudományegyetem, majd 1959-től a Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanára volt.
Csetri Elek annak a kolozsvári történésznemzedéknek volt markáns tagja, amely az 1950–1970-es években bontakozott ki, s Kelemen Lajost vallotta mesterének, akit a magas mércéjű szakmaiság s példás helytállás szimbólumának tartott. Tagjainak olyan korban kellett dolgozniuk, amikor a történészi munka feltételei a mélyponton voltak: hiányzott a kutatás és a közlés szabadsága, s a diktatúra a történeti forrásoktól is hovatovább igyekezett távol tartani a nemzetiségi, főleg a magyar történészeket. Az elhunyt pályája jól példázza a romániai magyar történetkutatás göröngyös útját, de azt is, hogy még oly reménytelennek tűnő helyzetekben is munkára serkentheti a nemzete iránti kötelességtudata, a szakmájának elkötelezett történetkutatót.
Miután 1949-ben kinevezték a Bolyai tudományegyetem oktatójává s doktori dolgozatát megvédte, folyamatosan s a rá jellemző alapossággal kutatta történelmünk forrásait, s olyan adatbázist gyűjtött össze, amely közelebb vitte Erdély reális múltja számos kérdésének feltárásához. Csak példaképp említjük meg forráspublikációi közül Wass Pál: Fegyver alatt címen megjelent emlékiratát (1976), Teleki Sándor emlékezéseit (1973), valamint Miskolczy Ambrussal együtt kiadott Gyulai Lajos naplóinak egyes részleteit (2003). Ezek a munkák mindenben eleget tesznek a szakmaiság követelményeinek s jól szolgálják a magyar história-kutatás érdekeit.
Csetri Elek elkötelettségére sokat mondanak választott témái, s történeti korszakai, amelyek felölelik Erdély történetét a XVII. századtól az 1848-as forradalomig, vagyis a fejedelemség korszakát és a Habsburg–kort. És e kereteken belül különös érdeklődése a nagy Fejedelem Bethlen Gábor, valamint az egyetemes történelemben is kiemelkedő jelentőségű politikus ifj. Wesselényi Miklós iránt.
Bethlen Gábor politikájából már-már az erdélyiség szinonimáját jelentő toleranciát emelte ki, Wesselényi életéből az Európaiságot tükröző nemzeti elkötelezettséget, újító szellemet és gyakorlati törekvést. Csetri Elek egyik álma volt, már kutatói pályája kezdetén egy nagy Wesselényi–monográfia megírása. Sajnos, hogy az álmából nem lelhetett valóság, mert a diktatúra politikai légköre kedvezőtlen volt ehhez.
Csetrit egyébként ugyanaz a román diktatúra akadályozta történetkutatásban, mint más erdélyi kollegáit, s akadályozta meg hosszú ideig abban is, hogy a politikai történelemmel foglalkozzon. De a történelmi múlt tág kutatási tér, s ez a nemzedék megtalálhatta a lehetséges alternatívát: irányt vett a művelődéstörténet, valamint a gazdaságtörténet felé. Csetri Elek nagyszámú művelődéstörténeti tanulmánya Kőrösi Csoma Sándor életével kapcsolatos. Számos írásában igyekezett tisztázni Kőrösi Csoma Sándor életének egyes kérdéseit, hogy aztán két kötetben foglalja össze mondanivalóját. Kőrösi Csoma Sándor indulása (1979), illetve Kőrösi Csoma Sándor című kismonográfiájában (1984).
Bár évtizedek során elszigetelve éltünk a külvilágtól, mégis tévedés volna azt gondolni, hogy nem jutott el hozzánk semmi az európai történetírást megújító törekvésekből. Nem így volt, mert a hatvanas évek második felében, s a hetvenes években a francia történetírás az Annales-kör újító elvi s módszerbeli tételeit is tekintetbe véve láttunk hozzá egy modernebb gazdaság– és társadalomtörténeti kutatáshoz. Imreh István és Csetri Elek a történeti statisztikai módszert alkalmazva tárta fel Erdély társadalmi struktúráját 1767 és 1848 között. ez a módszer vezette Csetri Eleket Kolozsvár népességtörténetének kutatásában is. Érdekes Csetri Elek vallomása a gazdaságtörténet írásáról: Az együtt Európán című könyvében vallotta, hogy ez mégiscsak kényszerpálya volt, mert elsődlegesen politikai történettel szeretett volna foglalkozni.
Végül 1989 után Csetri Elek kollegánk ráállhatott erre a történetírói vonalra. Ezt különösen az 1848-as forradalom és szabadságharc kutatásában észlelhetjük. Elhunyt barátunkat írásaiban és az oktatói munkájában egyaránt a magas szakmai igényesség jellemezte. Szigorú mércével mérte önmagát, az egyetemi hallgatókat, a szerzőket és kutatótársait is. Kritikai szelleme olyan erős volt, mint magyar nemzeti elkötelezettsége.
Csetri Elek 1949-től 1986-ig egyetemi oktatóként kiérdemelte tanítványai megbecsülését, kollegái tiszteletét és elismerését. Nagy elégtétel volt számára, hogy 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta, s ő azóta folyamatosan jelen volt a magyar tudományos életben.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek külön is van köszönni valója azért az értő és magas színvonalú munkáságért, amelyet az Erdélyi Múzeum című folyóiratunk főszerkesztőjeként fejtett ki 1995-től 1997-ig, s természetesen Egyesületünk iránti hűségéért is. Ezért nem véletlenül jelentettünk meg vaskos emlékkötetet Csetri Elek tiszteletére, amelyben a szerzők írásaikkal köszöntötték a magyar történettudománynak tett szolgálataiért, oktató munkájáért és gazdag termést begyűjtő kiemelkedő életművéért.
Alig hagyta el a nyomdát utolsó kötete, amelynek címe Erdély az ébredő Európában (Kriterion, 2009), de sajnos a tervezett könyvbemutatót már nem érhette meg.
Munkássága, amelyet a magyar nemzet történetének szentelt történetírásunknak kiemelkedő értéke. Köteteit, tanulmányait bizonyosan sokáig fogják még használni a történelem iránt érdeklődők, a történetkutatók.
Emlékét ezzel őrizzük meg a legméltóbban.
Egyed Ákos. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
Elhunyt Kolozsváron Csetri Elek. A történészprofesszort életének 86. évében, január 24-én, vasárnap délután érte a halál. Csetri Elek „a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a magyar történettudomány kiemelkedő erdélyi képviselője, az Erdélyi Múzeum-Egyesület egyik újjászervezője, tiszteleti tagja, (...)az EME többszörös kitüntetettje” – írja a hétfőn kiadott nekrológban Egyed Ákos, az EME elnöke.
Életének 86. évében hirtelen elhunyt Csetri Elek egyetemi tanár, a MTA külső tagja, a magyar történettudomány kiemelkedő erdélyi képviselője, az Erdélyi Múzeum-Egyesület egyik újjászervezője, tiszteleti tagja, folyóiratunknak korábban szerkesztője, az EME többszörös kitüntetettje.
Csetri Elek 1924. április 11-én született Tordán, középiskoláit Kolozsvárt a Református Kollégiumban végezte, történészi diplomát 1947-ben szerzett a Bolyai Egyetemen. Középiskolai tanár volt Nagybányán és Marosvásárhelyt, 1949-től a Bolyai Tudományegyetem, majd 1959-től a Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanára volt.
Csetri Elek annak a kolozsvári történésznemzedéknek volt markáns tagja, amely az 1950–1970-es években bontakozott ki, s Kelemen Lajost vallotta mesterének, akit a magas mércéjű szakmaiság s példás helytállás szimbólumának tartott. Tagjainak olyan korban kellett dolgozniuk, amikor a történészi munka feltételei a mélyponton voltak: hiányzott a kutatás és a közlés szabadsága, s a diktatúra a történeti forrásoktól is hovatovább igyekezett távol tartani a nemzetiségi, főleg a magyar történészeket. Az elhunyt pályája jól példázza a romániai magyar történetkutatás göröngyös útját, de azt is, hogy még oly reménytelennek tűnő helyzetekben is munkára serkentheti a nemzete iránti kötelességtudata, a szakmájának elkötelezett történetkutatót.
Miután 1949-ben kinevezték a Bolyai tudományegyetem oktatójává s doktori dolgozatát megvédte, folyamatosan s a rá jellemző alapossággal kutatta történelmünk forrásait, s olyan adatbázist gyűjtött össze, amely közelebb vitte Erdély reális múltja számos kérdésének feltárásához. Csak példaképp említjük meg forráspublikációi közül Wass Pál: Fegyver alatt címen megjelent emlékiratát (1976), Teleki Sándor emlékezéseit (1973), valamint Miskolczy Ambrussal együtt kiadott Gyulai Lajos naplóinak egyes részleteit (2003). Ezek a munkák mindenben eleget tesznek a szakmaiság követelményeinek s jól szolgálják a magyar história-kutatás érdekeit.
Csetri Elek elkötelettségére sokat mondanak választott témái, s történeti korszakai, amelyek felölelik Erdély történetét a XVII. századtól az 1848-as forradalomig, vagyis a fejedelemség korszakát és a Habsburg–kort. És e kereteken belül különös érdeklődése a nagy Fejedelem Bethlen Gábor, valamint az egyetemes történelemben is kiemelkedő jelentőségű politikus ifj. Wesselényi Miklós iránt.
Bethlen Gábor politikájából már-már az erdélyiség szinonimáját jelentő toleranciát emelte ki, Wesselényi életéből az Európaiságot tükröző nemzeti elkötelezettséget, újító szellemet és gyakorlati törekvést. Csetri Elek egyik álma volt, már kutatói pályája kezdetén egy nagy Wesselényi–monográfia megírása. Sajnos, hogy az álmából nem lelhetett valóság, mert a diktatúra politikai légköre kedvezőtlen volt ehhez.
Csetrit egyébként ugyanaz a román diktatúra akadályozta történetkutatásban, mint más erdélyi kollegáit, s akadályozta meg hosszú ideig abban is, hogy a politikai történelemmel foglalkozzon. De a történelmi múlt tág kutatási tér, s ez a nemzedék megtalálhatta a lehetséges alternatívát: irányt vett a művelődéstörténet, valamint a gazdaságtörténet felé. Csetri Elek nagyszámú művelődéstörténeti tanulmánya Kőrösi Csoma Sándor életével kapcsolatos. Számos írásában igyekezett tisztázni Kőrösi Csoma Sándor életének egyes kérdéseit, hogy aztán két kötetben foglalja össze mondanivalóját. Kőrösi Csoma Sándor indulása (1979), illetve Kőrösi Csoma Sándor című kismonográfiájában (1984).
Bár évtizedek során elszigetelve éltünk a külvilágtól, mégis tévedés volna azt gondolni, hogy nem jutott el hozzánk semmi az európai történetírást megújító törekvésekből. Nem így volt, mert a hatvanas évek második felében, s a hetvenes években a francia történetírás az Annales-kör újító elvi s módszerbeli tételeit is tekintetbe véve láttunk hozzá egy modernebb gazdaság– és társadalomtörténeti kutatáshoz. Imreh István és Csetri Elek a történeti statisztikai módszert alkalmazva tárta fel Erdély társadalmi struktúráját 1767 és 1848 között. ez a módszer vezette Csetri Eleket Kolozsvár népességtörténetének kutatásában is. Érdekes Csetri Elek vallomása a gazdaságtörténet írásáról: Az együtt Európán című könyvében vallotta, hogy ez mégiscsak kényszerpálya volt, mert elsődlegesen politikai történettel szeretett volna foglalkozni.
Végül 1989 után Csetri Elek kollegánk ráállhatott erre a történetírói vonalra. Ezt különösen az 1848-as forradalom és szabadságharc kutatásában észlelhetjük. Elhunyt barátunkat írásaiban és az oktatói munkájában egyaránt a magas szakmai igényesség jellemezte. Szigorú mércével mérte önmagát, az egyetemi hallgatókat, a szerzőket és kutatótársait is. Kritikai szelleme olyan erős volt, mint magyar nemzeti elkötelezettsége.
Csetri Elek 1949-től 1986-ig egyetemi oktatóként kiérdemelte tanítványai megbecsülését, kollegái tiszteletét és elismerését. Nagy elégtétel volt számára, hogy 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta, s ő azóta folyamatosan jelen volt a magyar tudományos életben.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek külön is van köszönni valója azért az értő és magas színvonalú munkáságért, amelyet az Erdélyi Múzeum című folyóiratunk főszerkesztőjeként fejtett ki 1995-től 1997-ig, s természetesen Egyesületünk iránti hűségéért is. Ezért nem véletlenül jelentettünk meg vaskos emlékkötetet Csetri Elek tiszteletére, amelyben a szerzők írásaikkal köszöntötték a magyar történettudománynak tett szolgálataiért, oktató munkájáért és gazdag termést begyűjtő kiemelkedő életművéért.
Alig hagyta el a nyomdát utolsó kötete, amelynek címe Erdély az ébredő Európában (Kriterion, 2009), de sajnos a tervezett könyvbemutatót már nem érhette meg.
Munkássága, amelyet a magyar nemzet történetének szentelt történetírásunknak kiemelkedő értéke. Köteteit, tanulmányait bizonyosan sokáig fogják még használni a történelem iránt érdeklődők, a történetkutatók.
Emlékét ezzel őrizzük meg a legméltóbban.
Egyed Ákos. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. január 25.
Óteleken találkoztak a magyar kisgazdák – Csősz János vette át a gazdaszervezet vezetését
Óteleken tartották meg pénteken délután a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Temes megyei szervezetének 2010 évi találkozójat, amelyen mintegy 65-70 bánsági magyar gazda vett részt.
A házigazda Óteleki Keresztény Gazdakör képviselői mellett csenei, gátlajai, gyertyámosi, gyéri, igazfalvi, lugosi, pusztakeresztúri, újszentesi, zsombolyai és a végvári gazdaszervezetek képviselői vettek részt a találkozón, amelynek során Kiss Károly, a Temes megyei gazdaszervezet veterán elnöke ünnepélyes keretek között átadta a stafétabotot Csősz János egyetemi tanárnak, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság egyik vezető tisztsége várományosának.
6,6 millió euró értékű mezőgép és gabonatároló Óteleken
A bánsági magyar gazdák óteleki együttléte az IMP CONS kft. telephelyén megtartott mezőgép bemutatóval indult. Szabó Csaba Zoltán, a mezőgazdasági vállalkozás társtulajdonosa a vendégeknek bemutatta a Sapard-pályázatok útján vásárolt, 6,6 millió euró értékű mezőgép állományt és a tavaly elkészült gabonatárolókat. Bíró László farmvezető a Nyugati Jelennek elmondta:a 2005 évi nagy árvíz után jött Ótelekre Ingrisch József nagyvállalkozó, aki a mezőgazdaságba fektetett be és létrehozott egy gabonatárolót, jól felszerelt mezőgép állomással. „2000 hektárnyi mezőgazdasági területet dolgozunk meg, az itt látható silókban 13.500 tonna gabonát tudunk tárolni. – nyilatkozta lapunknak Bíró László - A silók építését 2008-ban indítottuk és 2009 júniusában már betároltuk az első búzát. Az öt nagy méretű siló kapacitása egyenként 2.500 tonna, a két kisebb, 500 tonna kapacitású siló arra szolgál, hogy a szárítót üzemeltessük.
Az itt látható mezőgazdasági gépek vadonatújak, az őszön kaptuk őket: van műtrágyaszóró, vegyszerező, kombájn, kukorica-törő gép, kombinátor, kisebb és nagyobb teljesítményű traktorok. Van itt még egy nagy gabonatároló és egy kisebb silót is fel akarunk építeni, ahol majd vetőmagokat szeretnénk előállítani, szelektorozni, csávázni és zsákozni”. Bíró Lászlótól azt is megtudtuk: 70 alkalmazottja van a mezőgazdasági vállalkozásnak, ebből 25-en mezőgazdasággal foglalkoznak, de van saját építő csoportjuk is, akik a telephelyen látható valamennyi létesítményt felépítették.
Elnökváltás a megyei gazdaszervezet élén
A Temes megyei magyar gazdák óteleki találkozója a helyi kultúrotthonban, fehér asztal melletti tapasztalatcserével, kötetlen beszélgetéssel folytatódott. A rendezvény során a megyei elnökségről egészségügyi okok miatt lemondott Kiss Károly könnyeivel küszködve búcsúzott el az ő kezdeményezésére létrehozott gazdaszervezet tagságától.
„Nehéz most elbúcsúzni – mondta Kiss Károly – miután 15 évet az életemből arra tettem fel, hogy lelket verjek a Temes megyei magyar gazdákba! Köszönöm, hogy ez alatt az idő alatt mellettem voltak! Emlékezzünk rá, hogy tizenöt éve hányan és milyen mostoha körülmények között indultunk el. A búcsúzáshoz erőt ad, hogy ennyi magyar gazda gyűlt most össze, ez a mi munkánk eredménye. A bánsági magyar kisgazdák jövőjét az összefogásban, a termékek közös értékesítésében látom!” – mondta a leköszönő elnök.
Az óteleki Bóka János felelevenítette, hogyan alapították meg 15 évvel ezelőtt az első gazdakört, édesapja emlékére, aki aranykalászos kisgazda volt a két háború között az Óteleken működött gazdaszervezetben.
Marossy Zoltán, Temes megye Trianon utáni első magyar alispánja Kiss Károlyt búcsúztató beszéde során hangsúlyozta: „,ma nem ülnénk itt, ha a most leköszönő elnök nem kezdeményezi és nem viszi következetesen végig a Temes megyei magyar gazdakörök létrehozását. Nem egyszer vitatkoztam Kiss Károly elnökkel arról, hogy politizál-e vagy nem a gazdaszervezet. Én úgy vélem, ha a szervezet nevében ott van az a szó, hogy magyar, akkor az köti minden magyar szervezethez, köztük az RMDSZ-hez is a gazdaszervezetet!”
Csősz János, a temesvári Mezőgazdasági egyetem tanára, a Temes megyei gazdaszervezet már korábban megválasztott új elnöke megköszönte a bizalmat a szép számban összegyűlt tagságnak. „Igyekszem úgy teljesíteni ezt a feladatot, hogy amikor a mandátumom lejár, legalább még egy sor asztalra legyen szükség ebben a teremben a gazdatalálkozó résztvevői számára! Az RMDSZ támogatásával visszakerülők a mezőgazdasági igazgatóságra, ahol sokat segíthetek a tagságunknak. Szeretnék a fiatalokra támaszkodni, mert ők jelentik a bánsági magyar gazdák jövőjét és sok olyan uniós pályázati lehetőség van, amely a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokat segíti” – mondta Csősz János.
A szervező Óteleki Keresztény Gazdakör nevében Szabó Csaba Zoltán lapunknak azt nyilatkozta: a szakmai tapasztalatcsere mellett Kiss Károly leköszönő elnök búcsúztatása és az új elnök, Csősz János beiktatása volt a gazdatalálkozó célja. „Az óteleki gazdaszervezetnek 39 tagja van. Köszönet jár Kiss Károly leköszönő elnöknek azért is, mert megszervezte a gazdatanfolyamokat számunkra, a tagságunk háromnegyed része diplomás kisgazda és én magam tanúsíthatom, hogy ezeket a diplomákat bárhol, akár az európai uniós pályázatok esetében is elfogadják! Ez a találkozó jó alkalom arra is, hogy az óteleki gazdák személyesen megismerkedjenek a Temes megyei kisgazdákkal, elbeszélgessenek a szakmai kérdésekről, telefonszámokat cseréljenek, barátságok szövődjenek. A gazdakör összehoz bennünket, összefogásra serkent, arra, hogy elmondjuk egymásnak és közösen oldjuk meg a gondjainkat!” Forrás: Nyugati Jelen (Arad)
Óteleken tartották meg pénteken délután a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Temes megyei szervezetének 2010 évi találkozójat, amelyen mintegy 65-70 bánsági magyar gazda vett részt.
A házigazda Óteleki Keresztény Gazdakör képviselői mellett csenei, gátlajai, gyertyámosi, gyéri, igazfalvi, lugosi, pusztakeresztúri, újszentesi, zsombolyai és a végvári gazdaszervezetek képviselői vettek részt a találkozón, amelynek során Kiss Károly, a Temes megyei gazdaszervezet veterán elnöke ünnepélyes keretek között átadta a stafétabotot Csősz János egyetemi tanárnak, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság egyik vezető tisztsége várományosának.
6,6 millió euró értékű mezőgép és gabonatároló Óteleken
A bánsági magyar gazdák óteleki együttléte az IMP CONS kft. telephelyén megtartott mezőgép bemutatóval indult. Szabó Csaba Zoltán, a mezőgazdasági vállalkozás társtulajdonosa a vendégeknek bemutatta a Sapard-pályázatok útján vásárolt, 6,6 millió euró értékű mezőgép állományt és a tavaly elkészült gabonatárolókat. Bíró László farmvezető a Nyugati Jelennek elmondta:a 2005 évi nagy árvíz után jött Ótelekre Ingrisch József nagyvállalkozó, aki a mezőgazdaságba fektetett be és létrehozott egy gabonatárolót, jól felszerelt mezőgép állomással. „2000 hektárnyi mezőgazdasági területet dolgozunk meg, az itt látható silókban 13.500 tonna gabonát tudunk tárolni. – nyilatkozta lapunknak Bíró László - A silók építését 2008-ban indítottuk és 2009 júniusában már betároltuk az első búzát. Az öt nagy méretű siló kapacitása egyenként 2.500 tonna, a két kisebb, 500 tonna kapacitású siló arra szolgál, hogy a szárítót üzemeltessük.
Az itt látható mezőgazdasági gépek vadonatújak, az őszön kaptuk őket: van műtrágyaszóró, vegyszerező, kombájn, kukorica-törő gép, kombinátor, kisebb és nagyobb teljesítményű traktorok. Van itt még egy nagy gabonatároló és egy kisebb silót is fel akarunk építeni, ahol majd vetőmagokat szeretnénk előállítani, szelektorozni, csávázni és zsákozni”. Bíró Lászlótól azt is megtudtuk: 70 alkalmazottja van a mezőgazdasági vállalkozásnak, ebből 25-en mezőgazdasággal foglalkoznak, de van saját építő csoportjuk is, akik a telephelyen látható valamennyi létesítményt felépítették.
Elnökváltás a megyei gazdaszervezet élén
A Temes megyei magyar gazdák óteleki találkozója a helyi kultúrotthonban, fehér asztal melletti tapasztalatcserével, kötetlen beszélgetéssel folytatódott. A rendezvény során a megyei elnökségről egészségügyi okok miatt lemondott Kiss Károly könnyeivel küszködve búcsúzott el az ő kezdeményezésére létrehozott gazdaszervezet tagságától.
„Nehéz most elbúcsúzni – mondta Kiss Károly – miután 15 évet az életemből arra tettem fel, hogy lelket verjek a Temes megyei magyar gazdákba! Köszönöm, hogy ez alatt az idő alatt mellettem voltak! Emlékezzünk rá, hogy tizenöt éve hányan és milyen mostoha körülmények között indultunk el. A búcsúzáshoz erőt ad, hogy ennyi magyar gazda gyűlt most össze, ez a mi munkánk eredménye. A bánsági magyar kisgazdák jövőjét az összefogásban, a termékek közös értékesítésében látom!” – mondta a leköszönő elnök.
Az óteleki Bóka János felelevenítette, hogyan alapították meg 15 évvel ezelőtt az első gazdakört, édesapja emlékére, aki aranykalászos kisgazda volt a két háború között az Óteleken működött gazdaszervezetben.
Marossy Zoltán, Temes megye Trianon utáni első magyar alispánja Kiss Károlyt búcsúztató beszéde során hangsúlyozta: „,ma nem ülnénk itt, ha a most leköszönő elnök nem kezdeményezi és nem viszi következetesen végig a Temes megyei magyar gazdakörök létrehozását. Nem egyszer vitatkoztam Kiss Károly elnökkel arról, hogy politizál-e vagy nem a gazdaszervezet. Én úgy vélem, ha a szervezet nevében ott van az a szó, hogy magyar, akkor az köti minden magyar szervezethez, köztük az RMDSZ-hez is a gazdaszervezetet!”
Csősz János, a temesvári Mezőgazdasági egyetem tanára, a Temes megyei gazdaszervezet már korábban megválasztott új elnöke megköszönte a bizalmat a szép számban összegyűlt tagságnak. „Igyekszem úgy teljesíteni ezt a feladatot, hogy amikor a mandátumom lejár, legalább még egy sor asztalra legyen szükség ebben a teremben a gazdatalálkozó résztvevői számára! Az RMDSZ támogatásával visszakerülők a mezőgazdasági igazgatóságra, ahol sokat segíthetek a tagságunknak. Szeretnék a fiatalokra támaszkodni, mert ők jelentik a bánsági magyar gazdák jövőjét és sok olyan uniós pályázati lehetőség van, amely a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokat segíti” – mondta Csősz János.
A szervező Óteleki Keresztény Gazdakör nevében Szabó Csaba Zoltán lapunknak azt nyilatkozta: a szakmai tapasztalatcsere mellett Kiss Károly leköszönő elnök búcsúztatása és az új elnök, Csősz János beiktatása volt a gazdatalálkozó célja. „Az óteleki gazdaszervezetnek 39 tagja van. Köszönet jár Kiss Károly leköszönő elnöknek azért is, mert megszervezte a gazdatanfolyamokat számunkra, a tagságunk háromnegyed része diplomás kisgazda és én magam tanúsíthatom, hogy ezeket a diplomákat bárhol, akár az európai uniós pályázatok esetében is elfogadják! Ez a találkozó jó alkalom arra is, hogy az óteleki gazdák személyesen megismerkedjenek a Temes megyei kisgazdákkal, elbeszélgessenek a szakmai kérdésekről, telefonszámokat cseréljenek, barátságok szövődjenek. A gazdakör összehoz bennünket, összefogásra serkent, arra, hogy elmondjuk egymásnak és közösen oldjuk meg a gondjainkat!” Forrás: Nyugati Jelen (Arad)
2010. január 25.
SZNT-es meghívás, RMDSZ-es nem
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) március 12-én 15 órára a sepsiszentgyörgyi kultúrpalotába hívta össze a második székelyföldi önkormányzati nagygyűlést. A szervezők meghívtak minden székelyföldi önkormányzati képviselőt, illetve polgármestert, valamint megyeelnököt, hogy politikai hovatartozástól függetlenül vegyenek részt a nagygyűlés munkálataiban.
„Reméljük, hogy ezúttal nem lesz vita sem az ülés formájáról, sem annak tartalmáról, minden politikai szereplő felismerte, hogy az autonómia érdekében egységes fellépésre van szükség” – írja Farkas Csaba, aki szerint eddig pozitív válasz érkezett az EMNT és az MPP ügyvezető elnökétől. Farkas szerint a nagygyűlés legfontosabb javaslata, hogy határozatban rögzítsék a magyar nyelv hivatalos jogállását Székelyföldön.
„Az RMDSZ nem vesz részt az SZNT által március 12-én Sepsiszentgyörgyön megszervezett önkormányzati nagygyűlésen” – jelentette ki hétvégén Markó Béla, aki elmondta, az általa vezetett szervezet nem tervezett közös rendezvényt az SZNT-vel, és nem is kapott meghívást ilyenre. Markó ugyanakkor nem kommentálta az SZNT nagygyűlésének fő célkitűzését, miszerint a magyar nyelv hivatalos jogállását szeretnék határozatba foglalni.
Kovács Zsolt. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) március 12-én 15 órára a sepsiszentgyörgyi kultúrpalotába hívta össze a második székelyföldi önkormányzati nagygyűlést. A szervezők meghívtak minden székelyföldi önkormányzati képviselőt, illetve polgármestert, valamint megyeelnököt, hogy politikai hovatartozástól függetlenül vegyenek részt a nagygyűlés munkálataiban.
„Reméljük, hogy ezúttal nem lesz vita sem az ülés formájáról, sem annak tartalmáról, minden politikai szereplő felismerte, hogy az autonómia érdekében egységes fellépésre van szükség” – írja Farkas Csaba, aki szerint eddig pozitív válasz érkezett az EMNT és az MPP ügyvezető elnökétől. Farkas szerint a nagygyűlés legfontosabb javaslata, hogy határozatban rögzítsék a magyar nyelv hivatalos jogállását Székelyföldön.
„Az RMDSZ nem vesz részt az SZNT által március 12-én Sepsiszentgyörgyön megszervezett önkormányzati nagygyűlésen” – jelentette ki hétvégén Markó Béla, aki elmondta, az általa vezetett szervezet nem tervezett közös rendezvényt az SZNT-vel, és nem is kapott meghívást ilyenre. Markó ugyanakkor nem kommentálta az SZNT nagygyűlésének fő célkitűzését, miszerint a magyar nyelv hivatalos jogállását szeretnék határozatba foglalni.
Kovács Zsolt. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. január 26.
Székelyföld: folytatódik a határvita
A Neamţ megyei tanács által a Békás-szorosban felállított tábla építési engedélyének visszavonását és a helyszín eredeti állapotában való visszaállítását kérte Borboly Csaba, Hargita megyei tanácselnök Vasile Pruteanu Neamţ megyei tanácselnöktől.
Borboly január 21-i levelében arra emlékeztette kollégáját, hogy a Neamţ megye turisztikai látványosságait hirdető óriáspannót törvénytelenül, Hargita megye területén helyezték el, ráadásul a telek a Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Parkhoz tartozik.
A moldvai hatóságok sem ez utóbbitól, sem Gyergyószentmiklós önkormányzatától nem kértek engedélyt a tábla felállításához. A tanácselnök azt írja, hogy amennyiben a neamţiak nem tesznek eleget kérésének, megteszi a szükséges jogi lépéseket az ügyben.
Mint arról beszámoltunk, a Neamţ megyeiek a táblát múlt év augusztusában helyezték ki, de a Hargita megyei önkormányzat határozott tiltakozására pár nap múlva eltávolították. A tartóoszlopok viszont ott maradtak, rombolva a környezet arculatát.
A két megye vezetői 2009. augusztus elején abban állapodtak meg, hogy a 2005-ben létrehozott bizottság és a szakértői testület folytatja a munkát a vitás ügy rendezése végett, de álláspontjának kialakításáig mindkét fél tartózkodik a megyehatárt jelző táblák vagy feliratok elhelyezésétől.
Ennek ellenére a neamţiak elhelyezték a táblát, és ily módon Borboly szerint jelentős területet „leharaptak” Hargita megyéből. Az RMDSZ-es tanácselnök úgy vélte: „partizánakciójukkal” a neamţiak nemcsak a két megye, de a jószomszédi barátság és együttműködés határát is átlépték.
Mint ismeretes, a két megye között régóta tart a határvita, miután a Békás-szorost a neamţiak saját területüknek tekintik. A Hargita megyei önkormányzat álláspontja szerint az 1968-as megyésítés alkalmával kijelölt megyehatárt kell alapul venni, és a katonai térképek is azt igazolják, hogy a Békás-szoros Hargita megyéhez tartozik. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
A Neamţ megyei tanács által a Békás-szorosban felállított tábla építési engedélyének visszavonását és a helyszín eredeti állapotában való visszaállítását kérte Borboly Csaba, Hargita megyei tanácselnök Vasile Pruteanu Neamţ megyei tanácselnöktől.
Borboly január 21-i levelében arra emlékeztette kollégáját, hogy a Neamţ megye turisztikai látványosságait hirdető óriáspannót törvénytelenül, Hargita megye területén helyezték el, ráadásul a telek a Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Parkhoz tartozik.
A moldvai hatóságok sem ez utóbbitól, sem Gyergyószentmiklós önkormányzatától nem kértek engedélyt a tábla felállításához. A tanácselnök azt írja, hogy amennyiben a neamţiak nem tesznek eleget kérésének, megteszi a szükséges jogi lépéseket az ügyben.
Mint arról beszámoltunk, a Neamţ megyeiek a táblát múlt év augusztusában helyezték ki, de a Hargita megyei önkormányzat határozott tiltakozására pár nap múlva eltávolították. A tartóoszlopok viszont ott maradtak, rombolva a környezet arculatát.
A két megye vezetői 2009. augusztus elején abban állapodtak meg, hogy a 2005-ben létrehozott bizottság és a szakértői testület folytatja a munkát a vitás ügy rendezése végett, de álláspontjának kialakításáig mindkét fél tartózkodik a megyehatárt jelző táblák vagy feliratok elhelyezésétől.
Ennek ellenére a neamţiak elhelyezték a táblát, és ily módon Borboly szerint jelentős területet „leharaptak” Hargita megyéből. Az RMDSZ-es tanácselnök úgy vélte: „partizánakciójukkal” a neamţiak nemcsak a két megye, de a jószomszédi barátság és együttműködés határát is átlépték.
Mint ismeretes, a két megye között régóta tart a határvita, miután a Békás-szorost a neamţiak saját területüknek tekintik. A Hargita megyei önkormányzat álláspontja szerint az 1968-as megyésítés alkalmával kijelölt megyehatárt kell alapul venni, és a katonai térképek is azt igazolják, hogy a Békás-szoros Hargita megyéhez tartozik. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. január 26.
Egyoldalú Verespatak-szeminárium az EP-ben
Heves ellenkezést váltott ki a romániai európai parlamenti delegáció tagjai körében, hogy Adina Vălean liberális párti EP-képviselő a befektető Gabriel Resources képviselőivel közösen, az ellenzők kihagyásával szervezett szemináriumot Brüsszelben Verespatakról.
Botrányt váltott ki a romániai EP-képviselők körében és a Nemzeti Liberális Pártban (PNL), hogy az alakulat egyik európai parlamenti (EP) kéviselője, Adina Vălean (aki egyébként Crin Antonescu pártelnök felesége) kedden anélkül szervezett szemináriumot Brüsszelben a Verespatakra tervezett bányaberuházásról, hogy arra meghívta volna az aranybánya tervét ellenző képviselőket is. A visszás helyzetre egy másik liberális EP-képviselő, Renate Weber hívta fel a figyelmet, aki közölte: Vălean a kanadai beruházó, a Gabriel Resources képviselőivel együtt szervezte a Hogyan tegyük Európát a fenntartható és felelős kitermelés éllovasává? címmel megrendezett szemináriumot.
Weber Facebook-oldalán írt az ügyről, álvitának nevezve az eseményt, hiszen – mint rámutatott – azon egyetlen, beruházást ellenző személy sem volt jelen. Weber a rendezvényről értesülve személyesen is fel kívánt szólalni az ügyben, ám Vălean ezt nem tette lehetővé: amikor képviselő- és párttársa szót kért, egyszerűen idő előtt berekesztette a rendezvényt. Weber rámutatott: a szeminárium fenntarthatóságra vonatkozó címe már csak azért is álságos, mert a beruházás futamidejét csupán 17 évre tervezik. Felidézte a Román Akadémia vonatkozó jelentését is, amely komoly problémaként említi a kitermelés során a légkörbe kerülő, és csupán évezredek alatt lebomló nehézfémek kérdését.
Adina Vălean, aki 2007-ben már fővédnöke volt egy, a ciántechnológiás nemesfémbányászat veszélyeit taglaló szemináriumnak, úgy nyilatkozott: a tegnapi rendezvénnyel csupán a másik álláspontot is be kívánta mutatni, hogy ne tűnjön részrehajlónak. Egyúttal cáfolta, hogy beállt volna a beruházás támogatóinak sorába.
A botrány nyomán Remus Cernea, a Zöld Párt elnöke felszólította Crin Antonescut, illetve a liberális pártot, hozza nyilvánosságra, hogy a bányaberuházást tervező Roşia Montana Gold Corporation (RMGC) támogatta-e valamilyen formában a párt 2008-as parlamenti és 2009-es elnökválasztási kampányát.
Tőkés László RMDSZ-es EP-képviselő is hevesen bírálta a rendezvényt, álláspontja szerint annak semmi köze sem volt a bányászathoz, csupán az RMGC lobbiakciójáról van szó. Daciana Sârbu, az EP környezetvédelmi bizottságának tagja szerint korrekt nyilvános vitára van szükség, hogy a romániai közönség az RMGC érvei mellett azon álláspontokat is megismerhesse, amelyek szerint a bányaprojekt ártalmas a környezetre. Ő is sérelmezte, hogy a projekt ellenzői nem kaptak szót, miközben saját tapasztalata szerint az utóbbi időben az RMGC rengeteg pénzt költött arra, hogy „kikozmetikázza és szépen becsomagolja” a projektet. „Az, hogy főműsoridőben vetítik a sokszor hazug reklámszpotokat, és a legnevesebb ügyvédeket fogadják fel, azt jelzi, hogy nagy a tét” – mutatott rá, megemlítve, hogy a beruházás ellen tiltakozó 70 civil szervezet nem rendelkezik hasonló anyagi lehetőségekkel, már csak ezért is szükséges, hogy kifejthessék álláspontjukat a hasonló rendezvényeken.
Balogh Levente. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
Heves ellenkezést váltott ki a romániai európai parlamenti delegáció tagjai körében, hogy Adina Vălean liberális párti EP-képviselő a befektető Gabriel Resources képviselőivel közösen, az ellenzők kihagyásával szervezett szemináriumot Brüsszelben Verespatakról.
Botrányt váltott ki a romániai EP-képviselők körében és a Nemzeti Liberális Pártban (PNL), hogy az alakulat egyik európai parlamenti (EP) kéviselője, Adina Vălean (aki egyébként Crin Antonescu pártelnök felesége) kedden anélkül szervezett szemináriumot Brüsszelben a Verespatakra tervezett bányaberuházásról, hogy arra meghívta volna az aranybánya tervét ellenző képviselőket is. A visszás helyzetre egy másik liberális EP-képviselő, Renate Weber hívta fel a figyelmet, aki közölte: Vălean a kanadai beruházó, a Gabriel Resources képviselőivel együtt szervezte a Hogyan tegyük Európát a fenntartható és felelős kitermelés éllovasává? címmel megrendezett szemináriumot.
Weber Facebook-oldalán írt az ügyről, álvitának nevezve az eseményt, hiszen – mint rámutatott – azon egyetlen, beruházást ellenző személy sem volt jelen. Weber a rendezvényről értesülve személyesen is fel kívánt szólalni az ügyben, ám Vălean ezt nem tette lehetővé: amikor képviselő- és párttársa szót kért, egyszerűen idő előtt berekesztette a rendezvényt. Weber rámutatott: a szeminárium fenntarthatóságra vonatkozó címe már csak azért is álságos, mert a beruházás futamidejét csupán 17 évre tervezik. Felidézte a Román Akadémia vonatkozó jelentését is, amely komoly problémaként említi a kitermelés során a légkörbe kerülő, és csupán évezredek alatt lebomló nehézfémek kérdését.
Adina Vălean, aki 2007-ben már fővédnöke volt egy, a ciántechnológiás nemesfémbányászat veszélyeit taglaló szemináriumnak, úgy nyilatkozott: a tegnapi rendezvénnyel csupán a másik álláspontot is be kívánta mutatni, hogy ne tűnjön részrehajlónak. Egyúttal cáfolta, hogy beállt volna a beruházás támogatóinak sorába.
A botrány nyomán Remus Cernea, a Zöld Párt elnöke felszólította Crin Antonescut, illetve a liberális pártot, hozza nyilvánosságra, hogy a bányaberuházást tervező Roşia Montana Gold Corporation (RMGC) támogatta-e valamilyen formában a párt 2008-as parlamenti és 2009-es elnökválasztási kampányát.
Tőkés László RMDSZ-es EP-képviselő is hevesen bírálta a rendezvényt, álláspontja szerint annak semmi köze sem volt a bányászathoz, csupán az RMGC lobbiakciójáról van szó. Daciana Sârbu, az EP környezetvédelmi bizottságának tagja szerint korrekt nyilvános vitára van szükség, hogy a romániai közönség az RMGC érvei mellett azon álláspontokat is megismerhesse, amelyek szerint a bányaprojekt ártalmas a környezetre. Ő is sérelmezte, hogy a projekt ellenzői nem kaptak szót, miközben saját tapasztalata szerint az utóbbi időben az RMGC rengeteg pénzt költött arra, hogy „kikozmetikázza és szépen becsomagolja” a projektet. „Az, hogy főműsoridőben vetítik a sokszor hazug reklámszpotokat, és a legnevesebb ügyvédeket fogadják fel, azt jelzi, hogy nagy a tét” – mutatott rá, megemlítve, hogy a beruházás ellen tiltakozó 70 civil szervezet nem rendelkezik hasonló anyagi lehetőségekkel, már csak ezért is szükséges, hogy kifejthessék álláspontjukat a hasonló rendezvényeken.
Balogh Levente. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. január 26.
A marosvásárhelyi kultúra a magyar kultúrában
Ez volt a témája annak a kellemes hangulatú, jól szervezett, pörgő rendezvénynek, amelynek házigazdája a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület és az EMKE megyei szervezete volt szombaton délután a Kultúrpalota kistermében.
Marosvásárhely ékszeréről, amely a magyar szecessziós építészet remekei közé tartozik, a város és a megye épületeinek alapos és hűséges ismerője, Keresztes Gyula nyugalmazott építészmérnök számolt be. Előadásában a Kultúrpalota sok apró, érdekes, létező és már nem létező részletére hívta fel a közönség figyelmét, olyan díszítőelemekre, amelyeket talán akkor sem veszünk észre, ha naponta elmegyünk a Palota mellett vagy különböző rendezvényeken veszünk részt.
A magyar kultúráról, s azon belül Márai Sándor megfogalmazásában a vers szerepéről és hatásáról Nagy Miklós Kund, lapunk főszerkesztője beszélt. A műsor szervezője és vezetője, Kilyén Ilka marosvásárhelyi költő, Nagy Attila verseit szavalta. A prózai és lírai szövegek között két vásárhelyi hangszerkészítő és zenész, a lanton és gitáron játszó Lőrinczi György, s a saját készítésű citeráját megszólaltató Sándor Vilmos zenei betétjei hangzottak el. A rendezvény színes, érdekes főhajtás volt a magyar és benne a jellegzetes vásárhelyi kultúra előtt.
(b.gy.) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)
Ez volt a témája annak a kellemes hangulatú, jól szervezett, pörgő rendezvénynek, amelynek házigazdája a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület és az EMKE megyei szervezete volt szombaton délután a Kultúrpalota kistermében.
Marosvásárhely ékszeréről, amely a magyar szecessziós építészet remekei közé tartozik, a város és a megye épületeinek alapos és hűséges ismerője, Keresztes Gyula nyugalmazott építészmérnök számolt be. Előadásában a Kultúrpalota sok apró, érdekes, létező és már nem létező részletére hívta fel a közönség figyelmét, olyan díszítőelemekre, amelyeket talán akkor sem veszünk észre, ha naponta elmegyünk a Palota mellett vagy különböző rendezvényeken veszünk részt.
A magyar kultúráról, s azon belül Márai Sándor megfogalmazásában a vers szerepéről és hatásáról Nagy Miklós Kund, lapunk főszerkesztője beszélt. A műsor szervezője és vezetője, Kilyén Ilka marosvásárhelyi költő, Nagy Attila verseit szavalta. A prózai és lírai szövegek között két vásárhelyi hangszerkészítő és zenész, a lanton és gitáron játszó Lőrinczi György, s a saját készítésű citeráját megszólaltató Sándor Vilmos zenei betétjei hangzottak el. A rendezvény színes, érdekes főhajtás volt a magyar és benne a jellegzetes vásárhelyi kultúra előtt.
(b.gy.) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)
2010. január 26.
25 tanintézményt számolnak fel Hunyadban – Egyelőre nem nyúlnak a Tégláshoz
Ma a dévai Traian Elméleti Líceum mintegy száz diákja vonult házi készítményű transzparensekkel az iskola udvarára, hosszasan skandálva, hogy nem hajlandók más iskolába költözni.
Az oktatási rendszerben előirányzott létszámleépítést ugyanis a tanfelügyelőség néhol iskola-összevonással próbálja megoldani. E folyamat során néhány tanintézmény teljesen megszűnik, sőt az osztályok át is költöznek más iskola épületébe. Ilyen helyzetben lesz ősztől a dévai Traian Elméleti Líceum is, amelynek diákjai az új tanévet a Sabin Drăgoi Pedagógiai Líceumban kezdik.
A tegnapi tüntetés kapcsán azonban Máté Márta, főtanfelügyelő-helyettes elmondta: megyei szinten mintegy 25 tanintézményt kellett összevonni. Ezek között szerepel két dévai líceum is: a Traian, illetve a Grigore Moisil, amit a Horea Középiskola fog bekebelezni.
– Az összevonásokat előzetes egyeztetések nyomán kezdeményeztük. Déván és Vajdahunyadon az önkormányzat ragaszkodott hozzá, hogy szabadítsunk fel néhány iskolaépületet, mert a város képtelen mindegyiket fenntartani. Ezért néztük meg azt, hogy hol van kevesebb diák és kevésbé rendbetett épület, s ennek alapján hoztuk meg a döntéseket. A különleges státusú iskolákhoz, mint például a Sportiskola vagy a Téglás Gábor Iskolaközpont, igyekeztünk nem nyúlni – magyarázza a főtanfelügyelő-helyettes.
Osztályösszevonások azonban utóbbiakban is lesznek. A dévai Téglás Gábor Iskolában egyelőre két-két párhuzamos elemi összevonásáról döntöttek. Ez azonban még változhat őszig. Egyrészt, ha sikerül feltornázni a jelenleg 26-os gyermeklétszámot, másrészt ha a tanügyi elbocsátások kicsit átcsoportosulnak. – Eddig kizárólag a tanintézményeket és a tanári, tanítói állásokat elemeztük, elérve a minisztérium által szorgalmazott 280-as leépítést. Az összevonásokkal kialakuló intézményekben azonban minden bizonnyal fölöslegessé válik néhány állás, hiszen nem kell majd két titkárnő, két adminisztrátor, stb. Miután ezeket az állásokat is racionalizáljuk, akkor valószínű lesz néhány poszt, amit vissza tudunk adni a tanároknak, tanítóknak. Főleg olyan esetekben, ahol az elemi osztályokban a törvény által megengedett 25-ös létszámot túllépve sikerült csak összevonni az osztályokat. Ilyen a helyzet a dévai Téglásban is – mondja Máté Márta.
A kérdés viszont az, hogy az igazgatók biztosítani tudják-e majd a kisebb létszámú osztályok tanítóinak a fizetését, lévén, hogy most már ősztől biztosan alkalmazni fogják a fejkvótás rendszert. – Ez azt jelenti, hogy az iskola a gyereklétszám után kapja a minisztériumi juttatást. Ebből kell gazdálkodni! – hangsúlyozza a tanfelügyelőnő. A csupán dacból, a reális tények figyelmen kívül hagyásával történő tiltakozásokat tehát érdemes megfontolni.
Hunyad megyében amúgy összesen 25 iskolát vonnak össze. Déván az említett tanintézményeken kívül az összes többi iskola érintetlen marad. Vajdahunyadon, illetve a környező falvakban viszont 5 általános iskolát is kénytelenek lesznek felszámolni, az itt tanuló gyermekeket pedig átirányítják öt másik iskolába. A magyar tagozatot ez a fajta összevonás nem érinti. További tizenöt iskola kerül összevonásra a Zsil völgyében is. E folyamat során összesen 280 igazgatói, tanári, tanítói állás számolódik fel. Köztük 20 címzetes állás is. Máté Márta tanfelügyelőnő szerint azonban a címzetes pedagógusoknak ősztől is biztosított a munkahelyük a tanügyön belül. – Előfordulhat, hogy nem sikerül pont azon a településen katedrát kapniuk, de a jelenleg helyettesítők által betöltött állások közül biztosan találnak maguknak megfelelőt – véli a tanfelügyelőnő, aki szerint őszig még sok minden a helyére kell kerüljön az oktatási rendszerben.
Gáspár-Barra Réka. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)
Ma a dévai Traian Elméleti Líceum mintegy száz diákja vonult házi készítményű transzparensekkel az iskola udvarára, hosszasan skandálva, hogy nem hajlandók más iskolába költözni.
Az oktatási rendszerben előirányzott létszámleépítést ugyanis a tanfelügyelőség néhol iskola-összevonással próbálja megoldani. E folyamat során néhány tanintézmény teljesen megszűnik, sőt az osztályok át is költöznek más iskola épületébe. Ilyen helyzetben lesz ősztől a dévai Traian Elméleti Líceum is, amelynek diákjai az új tanévet a Sabin Drăgoi Pedagógiai Líceumban kezdik.
A tegnapi tüntetés kapcsán azonban Máté Márta, főtanfelügyelő-helyettes elmondta: megyei szinten mintegy 25 tanintézményt kellett összevonni. Ezek között szerepel két dévai líceum is: a Traian, illetve a Grigore Moisil, amit a Horea Középiskola fog bekebelezni.
– Az összevonásokat előzetes egyeztetések nyomán kezdeményeztük. Déván és Vajdahunyadon az önkormányzat ragaszkodott hozzá, hogy szabadítsunk fel néhány iskolaépületet, mert a város képtelen mindegyiket fenntartani. Ezért néztük meg azt, hogy hol van kevesebb diák és kevésbé rendbetett épület, s ennek alapján hoztuk meg a döntéseket. A különleges státusú iskolákhoz, mint például a Sportiskola vagy a Téglás Gábor Iskolaközpont, igyekeztünk nem nyúlni – magyarázza a főtanfelügyelő-helyettes.
Osztályösszevonások azonban utóbbiakban is lesznek. A dévai Téglás Gábor Iskolában egyelőre két-két párhuzamos elemi összevonásáról döntöttek. Ez azonban még változhat őszig. Egyrészt, ha sikerül feltornázni a jelenleg 26-os gyermeklétszámot, másrészt ha a tanügyi elbocsátások kicsit átcsoportosulnak. – Eddig kizárólag a tanintézményeket és a tanári, tanítói állásokat elemeztük, elérve a minisztérium által szorgalmazott 280-as leépítést. Az összevonásokkal kialakuló intézményekben azonban minden bizonnyal fölöslegessé válik néhány állás, hiszen nem kell majd két titkárnő, két adminisztrátor, stb. Miután ezeket az állásokat is racionalizáljuk, akkor valószínű lesz néhány poszt, amit vissza tudunk adni a tanároknak, tanítóknak. Főleg olyan esetekben, ahol az elemi osztályokban a törvény által megengedett 25-ös létszámot túllépve sikerült csak összevonni az osztályokat. Ilyen a helyzet a dévai Téglásban is – mondja Máté Márta.
A kérdés viszont az, hogy az igazgatók biztosítani tudják-e majd a kisebb létszámú osztályok tanítóinak a fizetését, lévén, hogy most már ősztől biztosan alkalmazni fogják a fejkvótás rendszert. – Ez azt jelenti, hogy az iskola a gyereklétszám után kapja a minisztériumi juttatást. Ebből kell gazdálkodni! – hangsúlyozza a tanfelügyelőnő. A csupán dacból, a reális tények figyelmen kívül hagyásával történő tiltakozásokat tehát érdemes megfontolni.
Hunyad megyében amúgy összesen 25 iskolát vonnak össze. Déván az említett tanintézményeken kívül az összes többi iskola érintetlen marad. Vajdahunyadon, illetve a környező falvakban viszont 5 általános iskolát is kénytelenek lesznek felszámolni, az itt tanuló gyermekeket pedig átirányítják öt másik iskolába. A magyar tagozatot ez a fajta összevonás nem érinti. További tizenöt iskola kerül összevonásra a Zsil völgyében is. E folyamat során összesen 280 igazgatói, tanári, tanítói állás számolódik fel. Köztük 20 címzetes állás is. Máté Márta tanfelügyelőnő szerint azonban a címzetes pedagógusoknak ősztől is biztosított a munkahelyük a tanügyön belül. – Előfordulhat, hogy nem sikerül pont azon a településen katedrát kapniuk, de a jelenleg helyettesítők által betöltött állások közül biztosan találnak maguknak megfelelőt – véli a tanfelügyelőnő, aki szerint őszig még sok minden a helyére kell kerüljön az oktatási rendszerben.
Gáspár-Barra Réka. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)
2010. január 26.
Működik a Nagyváradi Civil Kerekasztal
A 2009. december 9-én a megalakult Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK), első ülésére január 25-én került sor a nagyváradi Posticum dísztermében. A találkozón fontos döntések születtek – tájékoztatták honlapunkat a szervezők.
Az alakuló ülés jegyzőkönyvének jóváhagyása után elfogadták az időközben jelentkezett két szervezet, a Bihar Megyei Szőlészek és Borászok Vincellér Egyesülete és a Varadinum Kulturális Alapítvány csatlakozását, valamint azt, hogy velük együtt a Nagyváradi Civil Kerekasztal alapító tagjainak száma 26-ra emelkedik. Ugyanakkor felhívják a többi nagyváradi civil szervezetet, hogy csatlakozzanak, erre bármikor van lehetőség egy egyszerű jelentkezési lap kitöltése és eljuttatása által. Az ülés egyhangúlag eldöntötte, hogy az alapító tagok mellett a további belépők teljes jogú rendes tagok lesznek. E mellett azon civil szervezetek számára, amelyek nem tudnak, vagy nem akarnak teljes jogú tagságot nyerni, létrehozták a társult tagságot, amely tanácskozási joggal való részvételt biztosit, szavazati jog nélkül. Magánszemélyek csak abban az esetben lehetnek tagok, amennyiben civil szervezetet képviselnek, ezen státusukat pedig igazolniuk kell. Rendelkeztek a képviseleti jogról is, e szerint a szervezetet képviselő személye ülésenként változhat, de erről iratot kell bemutatni.
A működési szabályzat véglegesítése érdekében háromtagú bizottságot jelöltek ki, amelyben az NCK kezdeményezője dr. Fleisz János, az NCK ügyvezetője Rencsik Imre és Dukrét Géza a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Egyesület elnöke kapott helyet. Az új szervezettel kapcsolatos bizalmatlanság eloszlatása érdekében részletesen kitértek a politikával való kapcsolat tisztázására. Ezzel összefüggésben a következő irányadó döntések születtek: az NCK politizálással nem foglalkozik, a metapolitikai (politika felettiség) hozzáállást teszi magáévá, amely által az NCK egyforma távolságra szeretne lenni minden olyan politikai szervezettől, amely a közösség érdekeit tartja szem előtt. Az NCK csak egyenrangú kapcsolatot hajlandó kiépíteni, mind a politikai, mind pedig az egyéb szervezetekkel, intézményekkel.
A továbbiakban elfogadták az Imre Zoltán képzőművész által elkészített NCK lógót és honlap szerkezetet, illetve a rövidesen elinduló levelezőlistát. Az NCK eseménynaptárát ismertető honlap címe: www.civilonline.info lesz.
Az NCK vezetését 2010-re elvállaló Posticum dr. Bruncsák Isvánt kérte föl, hogy az NCK ügyintézésében szerepet vállaljon. Elérhetőségei a következők: e-mail: nagyvaradick@yahoo.com , fax: 0359/410-882;.
Megfogalmazták még, hogy az NCK alapító szervezetei, havonta küldjék be a honlap részére a pontosított eseménynaptár-tervezetüket. Megtárgyalták egy civil stratégia összeállításának szükségességét, a városi önkormányzattal való partneri viszony kialakítását, illetve a Festum Varadinum keretében megszervezésre kerülő 10. Civil Társadalom Napja rendezvényben való megjelenést, áll a dr. Fleisz János és a Rencsik Imre. Forrás: nagyvarad.ro
A 2009. december 9-én a megalakult Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK), első ülésére január 25-én került sor a nagyváradi Posticum dísztermében. A találkozón fontos döntések születtek – tájékoztatták honlapunkat a szervezők.
Az alakuló ülés jegyzőkönyvének jóváhagyása után elfogadták az időközben jelentkezett két szervezet, a Bihar Megyei Szőlészek és Borászok Vincellér Egyesülete és a Varadinum Kulturális Alapítvány csatlakozását, valamint azt, hogy velük együtt a Nagyváradi Civil Kerekasztal alapító tagjainak száma 26-ra emelkedik. Ugyanakkor felhívják a többi nagyváradi civil szervezetet, hogy csatlakozzanak, erre bármikor van lehetőség egy egyszerű jelentkezési lap kitöltése és eljuttatása által. Az ülés egyhangúlag eldöntötte, hogy az alapító tagok mellett a további belépők teljes jogú rendes tagok lesznek. E mellett azon civil szervezetek számára, amelyek nem tudnak, vagy nem akarnak teljes jogú tagságot nyerni, létrehozták a társult tagságot, amely tanácskozási joggal való részvételt biztosit, szavazati jog nélkül. Magánszemélyek csak abban az esetben lehetnek tagok, amennyiben civil szervezetet képviselnek, ezen státusukat pedig igazolniuk kell. Rendelkeztek a képviseleti jogról is, e szerint a szervezetet képviselő személye ülésenként változhat, de erről iratot kell bemutatni.
A működési szabályzat véglegesítése érdekében háromtagú bizottságot jelöltek ki, amelyben az NCK kezdeményezője dr. Fleisz János, az NCK ügyvezetője Rencsik Imre és Dukrét Géza a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Egyesület elnöke kapott helyet. Az új szervezettel kapcsolatos bizalmatlanság eloszlatása érdekében részletesen kitértek a politikával való kapcsolat tisztázására. Ezzel összefüggésben a következő irányadó döntések születtek: az NCK politizálással nem foglalkozik, a metapolitikai (politika felettiség) hozzáállást teszi magáévá, amely által az NCK egyforma távolságra szeretne lenni minden olyan politikai szervezettől, amely a közösség érdekeit tartja szem előtt. Az NCK csak egyenrangú kapcsolatot hajlandó kiépíteni, mind a politikai, mind pedig az egyéb szervezetekkel, intézményekkel.
A továbbiakban elfogadták az Imre Zoltán képzőművész által elkészített NCK lógót és honlap szerkezetet, illetve a rövidesen elinduló levelezőlistát. Az NCK eseménynaptárát ismertető honlap címe: www.civilonline.info lesz.
Az NCK vezetését 2010-re elvállaló Posticum dr. Bruncsák Isvánt kérte föl, hogy az NCK ügyintézésében szerepet vállaljon. Elérhetőségei a következők: e-mail: nagyvaradick@yahoo.com , fax: 0359/410-882;.
Megfogalmazták még, hogy az NCK alapító szervezetei, havonta küldjék be a honlap részére a pontosított eseménynaptár-tervezetüket. Megtárgyalták egy civil stratégia összeállításának szükségességét, a városi önkormányzattal való partneri viszony kialakítását, illetve a Festum Varadinum keretében megszervezésre kerülő 10. Civil Társadalom Napja rendezvényben való megjelenést, áll a dr. Fleisz János és a Rencsik Imre. Forrás: nagyvarad.ro
2010. január 26.
A romániai megyei és helyi önkormányzatokat akarja erősíteni az RMDSZ
- A romániai megyei és helyi önkormányzatokat akarja erősíteni a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) - közölte a szövetség két vezetője, Markó Béla és Kelemen Hunor kedden Budapesten.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke, a román kormány miniszterelnök-helyettese elmondta, hogy sikerült a válságkezelés módozataiban megállapodniuk a nagyobbik kormánypárttal, a Demokrata-Liberális Párttal (PD-L) .
"Meg tudtunk állapodni egy számunkra és Magyarország számára is fontos célban, a decentralizáció felgyorsításában" - jelentette ki Markó Béla, hozzátéve, a megyei és a helyi önkormányzatok erősítése azt is jelenti, hogy létrehozzák a helyi rendőrség intézményét, amelyet az önkormányzatoknak rendelnek alá. A decentralizációs terv az oktatási és az egészségügyi intézményekre is vonatkozik. A kormányzattól a hatáskörökkel együtt a szükséges költségvetési kereteket is meg kell kapniuk az önkormányzatoknak - mutatott rá.
Markó Béla szerint a megyei és a települési önkormányzatok erősítése a romániai magyaroknak különösen lényeges. Hangsúlyozta: "Egy magyar közösség helyben lehet erős. Nekünk még talán nagyobb érdekünk, mint a többségnek, hogy minél több hatáskör legyen a kezükben."
Az Emil Boc miniszterelnökkel és a PD-L-lel kötött koalíciós megállapodásról szólva Markó Béla azt mondta, "az erdélyi magyarok érdeke, hogy a kormányzati szerepet vállaljuk egy egyáltalán nem könnyű időszakban" - hozzátéve, hogy "mi csak akkor vállalkoztunk kormányzásra, ha megfelelő feltételeket tudunk kialakítani".
Hozzátette, hogy több kérdés, köztük a kisebbségi törvény vitájának újbóli elindítása és a törvény elfogadása "nyilván nem lesz könnyű."
A kormányzati szerepvállalást értékelve elmondta továbbá, hogy ellenzékben maradva sokkal kisebb lenne a romániai magyarság mozgástere, miközben sem Magyarországnak, sem az Európai Uniónak "nincsenek jelenleg hatékony eszközei" a kisebbségi jogok védelmére.
Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke, a szövetség államelnökjelöltje, kulturális és nemzeti örökségi miniszter úgy fogalmazott, "mentalitásváltást jelent a román társadalom és a román politika szintjén, hogy 20 évvel a rendszerváltás után a kulturális tárcát magyar politikus vezetheti".
Szerinte 2010 mindenképpen átmeneti időszaknak tekinthető a kormányzás szempontjából mivel "a költségvetést készen kaptuk". Ennek ellenére 2011-re és 2012-re szeretnének előkészíteni néhány fontos programot. A romániai fatemplomok mintájára el kívánják indítani az Árpád-kori templomok felújítását. Olyan ösztöndíjrendszert kívánnak kidolgozni, amelynek segítségével támogatást kaphatnak a kortárs művészek, továbbá örökségvédelmi kódex elkészítését tervezik a kulturális örökség védelméért.
A Marosvásárhelyen felállítani tervezett Gusa-szoborról Kelemen Hunor elmondta, hogy tárcájához tartozik a szobrok engedélyezése. Az 1989-es temesvári forradalom ellen kirendelt tábornok, Stefan Gusa szobrával kapcsolatban még nem érkezett a minisztériumhoz kérelem, amennyiben érkezik, ő azt nem fogja támogatni - mondta. Forrás: MTI
- A romániai megyei és helyi önkormányzatokat akarja erősíteni a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) - közölte a szövetség két vezetője, Markó Béla és Kelemen Hunor kedden Budapesten.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke, a román kormány miniszterelnök-helyettese elmondta, hogy sikerült a válságkezelés módozataiban megállapodniuk a nagyobbik kormánypárttal, a Demokrata-Liberális Párttal (PD-L) .
"Meg tudtunk állapodni egy számunkra és Magyarország számára is fontos célban, a decentralizáció felgyorsításában" - jelentette ki Markó Béla, hozzátéve, a megyei és a helyi önkormányzatok erősítése azt is jelenti, hogy létrehozzák a helyi rendőrség intézményét, amelyet az önkormányzatoknak rendelnek alá. A decentralizációs terv az oktatási és az egészségügyi intézményekre is vonatkozik. A kormányzattól a hatáskörökkel együtt a szükséges költségvetési kereteket is meg kell kapniuk az önkormányzatoknak - mutatott rá.
Markó Béla szerint a megyei és a települési önkormányzatok erősítése a romániai magyaroknak különösen lényeges. Hangsúlyozta: "Egy magyar közösség helyben lehet erős. Nekünk még talán nagyobb érdekünk, mint a többségnek, hogy minél több hatáskör legyen a kezükben."
Az Emil Boc miniszterelnökkel és a PD-L-lel kötött koalíciós megállapodásról szólva Markó Béla azt mondta, "az erdélyi magyarok érdeke, hogy a kormányzati szerepet vállaljuk egy egyáltalán nem könnyű időszakban" - hozzátéve, hogy "mi csak akkor vállalkoztunk kormányzásra, ha megfelelő feltételeket tudunk kialakítani".
Hozzátette, hogy több kérdés, köztük a kisebbségi törvény vitájának újbóli elindítása és a törvény elfogadása "nyilván nem lesz könnyű."
A kormányzati szerepvállalást értékelve elmondta továbbá, hogy ellenzékben maradva sokkal kisebb lenne a romániai magyarság mozgástere, miközben sem Magyarországnak, sem az Európai Uniónak "nincsenek jelenleg hatékony eszközei" a kisebbségi jogok védelmére.
Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke, a szövetség államelnökjelöltje, kulturális és nemzeti örökségi miniszter úgy fogalmazott, "mentalitásváltást jelent a román társadalom és a román politika szintjén, hogy 20 évvel a rendszerváltás után a kulturális tárcát magyar politikus vezetheti".
Szerinte 2010 mindenképpen átmeneti időszaknak tekinthető a kormányzás szempontjából mivel "a költségvetést készen kaptuk". Ennek ellenére 2011-re és 2012-re szeretnének előkészíteni néhány fontos programot. A romániai fatemplomok mintájára el kívánják indítani az Árpád-kori templomok felújítását. Olyan ösztöndíjrendszert kívánnak kidolgozni, amelynek segítségével támogatást kaphatnak a kortárs művészek, továbbá örökségvédelmi kódex elkészítését tervezik a kulturális örökség védelméért.
A Marosvásárhelyen felállítani tervezett Gusa-szoborról Kelemen Hunor elmondta, hogy tárcájához tartozik a szobrok engedélyezése. Az 1989-es temesvári forradalom ellen kirendelt tábornok, Stefan Gusa szobrával kapcsolatban még nem érkezett a minisztériumhoz kérelem, amennyiben érkezik, ő azt nem fogja támogatni - mondta. Forrás: MTI
2010. január 27.
Mi lesz a vidéki iskolákkal?
Úgy tűnik, az oktatás lesz a kormány által hozott megszorító intézkedések legnagyobb kárvallottja: a pedagógusoknak, iskolaigazgatóknak, diákoknak és szülőknek szinte naponta kell szembesülniük egy-egy rossz hírrel. Jóformán még fel sem dolgozták a tizenötezer tanügyi alkalmazott elbocsátásáról szóló tervezett döntést, amikor számos falusi iskola bezárásának lehetősége villant fel. A napokban pedig a vidéki pótlék drasztikus csökkentéséről értesülhettek a tanárok: az intézkedés csak Háromszéken mintegy másfél ezer oktatót érint, akik januártól lényegesen kevesebb pénzt vihetnek majd haza.
Hogy ezentúl miként ösztönzik a szakképzett pedagógusokat arra, hogy vidéki, sok esetben nehezen megközelíthető településre ingázva vállaljanak munkát, arról hallgat az oktatási minisztérium. Hogy a számos településen jelentkező szakképzett pedagógushiány miként járul hozzá a sokat emlegetett esélyegyenlőség megteremtéséhez az oktatási rendszerben, arról sem szólnak a hírek. Mintha nem érdekelné a minisztériumot, miként boldogul az a kezdő tanár, aki amúgy is alacsony fizetésének — és idejének — jelentős részét ingázásra lesz kénytelen fordítani. De a jelek szerint hidegen hagyja a vezetőket azon gyermekek sorsa, képességeinek fejlesztése is, akik tehetségesek ugyan, családjaik anyagi helyzete azonban nem teszi lehetővé, hogy távoli városi tanintézményekben tanuljanak. A vidéki iskolák, falvakon oktatók ellehetetlenítése ráadásul a közösségi életre is kihat, számos településen ugyanis eme intézmény köré szerveződnek különféle kulturális, társadalmi események.
Szemmel láthatóan átgondolatlan döntéseket hoz a tárca, a költségek csökkentésére törekvő lázas igyekezetben innen is, onnan is lefaragnak egy keveset, nem számolva a következményekkel, figyelmen kívül hagyva az oktatás valós gondjait. A sebtében hozott intézkedések azonban tovább mélyítik a város és vidék közötti szakadékot, drasztikusan csökkentve a falun élő gyermekek esélyeit. S mindeközben egyre világosabban sejlik: a nyilatkozatok szintjén minden kormány által „prioritásként" emlegetett oktatási rendszer továbbra is csak az állami kiadások csökkentésének melegágya marad.
Farcádi Botond. Forrás: Erdély.ma
Úgy tűnik, az oktatás lesz a kormány által hozott megszorító intézkedések legnagyobb kárvallottja: a pedagógusoknak, iskolaigazgatóknak, diákoknak és szülőknek szinte naponta kell szembesülniük egy-egy rossz hírrel. Jóformán még fel sem dolgozták a tizenötezer tanügyi alkalmazott elbocsátásáról szóló tervezett döntést, amikor számos falusi iskola bezárásának lehetősége villant fel. A napokban pedig a vidéki pótlék drasztikus csökkentéséről értesülhettek a tanárok: az intézkedés csak Háromszéken mintegy másfél ezer oktatót érint, akik januártól lényegesen kevesebb pénzt vihetnek majd haza.
Hogy ezentúl miként ösztönzik a szakképzett pedagógusokat arra, hogy vidéki, sok esetben nehezen megközelíthető településre ingázva vállaljanak munkát, arról hallgat az oktatási minisztérium. Hogy a számos településen jelentkező szakképzett pedagógushiány miként járul hozzá a sokat emlegetett esélyegyenlőség megteremtéséhez az oktatási rendszerben, arról sem szólnak a hírek. Mintha nem érdekelné a minisztériumot, miként boldogul az a kezdő tanár, aki amúgy is alacsony fizetésének — és idejének — jelentős részét ingázásra lesz kénytelen fordítani. De a jelek szerint hidegen hagyja a vezetőket azon gyermekek sorsa, képességeinek fejlesztése is, akik tehetségesek ugyan, családjaik anyagi helyzete azonban nem teszi lehetővé, hogy távoli városi tanintézményekben tanuljanak. A vidéki iskolák, falvakon oktatók ellehetetlenítése ráadásul a közösségi életre is kihat, számos településen ugyanis eme intézmény köré szerveződnek különféle kulturális, társadalmi események.
Szemmel láthatóan átgondolatlan döntéseket hoz a tárca, a költségek csökkentésére törekvő lázas igyekezetben innen is, onnan is lefaragnak egy keveset, nem számolva a következményekkel, figyelmen kívül hagyva az oktatás valós gondjait. A sebtében hozott intézkedések azonban tovább mélyítik a város és vidék közötti szakadékot, drasztikusan csökkentve a falun élő gyermekek esélyeit. S mindeközben egyre világosabban sejlik: a nyilatkozatok szintjén minden kormány által „prioritásként" emlegetett oktatási rendszer továbbra is csak az állami kiadások csökkentésének melegágya marad.
Farcádi Botond. Forrás: Erdély.ma
2010. január 27.
Felvetetnék az UNESCO listájára a csíksomlyói kegyhelyet
A magyarok legnagyobb zarándokhelyét az UNESCO kulturális örökségeinek listájára javasolja Kelemen Hunor romániai kulturális miniszter.
A Csíkszeredához tartozó Csíksomlyón a Szűzanya kiemelt tiszteletét már az 1440-es években, a ferencesek letelepedéséről és az első templom építéséről szóló pápai dokumentumok is említik. A jelenlegi kisbazilika főoltárán látható 2,27 méter magas, Napbaöltözött Asszonyt megjelenítő Mária-kegyszobor az 1510-es években hársfából készült. A pünkösdszombati fogadalmi zarándoklat 1567-ben, a nagyerdei csatában a hittérítők ellen katolikus hitüket védő csíkiak és gyergyóiak győzelme után kezdődött. A diktatúra után százezrek zarándokolnak a búcsúra.
Kelemen Hunor romániai kulturális miniszter szeretné, hogy a kegyhely az UNESCO kulturális örökségi listájára kerüljön, mert akkor még nagyobb figyelmet és nagyobb védettséget kaphatna.
Mi, csíksomlyói ferencesek örvendünk a miniszter úr kezdeményezésének. Azonban, ha mégsem járna sikerrel ez a kezdeményezés, nekünk lenne egy ötletünk, hogy miképpen támogathatnák a kegyhelyet. Ahhoz, hogy Csíksomlyó a magyarság legnagyobb zarándokközpontja lehessen, támogatni kellene az úgynevezett Somlyó rendezési tervet, amely, ha megvalósul, akkor az ideérkező zarándokok nem a zsúfoltan forgalmas út mellé érkeznek meg, hanem egy szép, több száz férőhelyes parkolóba, ahol ízléses táblák és kedves idegenvezetők jeleznék, hogy melyik sétányon kell elindulniuk – mondta Péter Artúr ferences szerzetes-rendházfőnök.
Hargita megye Műemlékvédelmi Hivatalában különben 394 műemlékobjektumot tartanak nyilván. Ezek 75 százaléka szakrális műemlék. A több évszázados székely templomok az Árpád-kori templomok maradványait is őrzik. Forrás: Erdély.ma
A magyarok legnagyobb zarándokhelyét az UNESCO kulturális örökségeinek listájára javasolja Kelemen Hunor romániai kulturális miniszter.
A Csíkszeredához tartozó Csíksomlyón a Szűzanya kiemelt tiszteletét már az 1440-es években, a ferencesek letelepedéséről és az első templom építéséről szóló pápai dokumentumok is említik. A jelenlegi kisbazilika főoltárán látható 2,27 méter magas, Napbaöltözött Asszonyt megjelenítő Mária-kegyszobor az 1510-es években hársfából készült. A pünkösdszombati fogadalmi zarándoklat 1567-ben, a nagyerdei csatában a hittérítők ellen katolikus hitüket védő csíkiak és gyergyóiak győzelme után kezdődött. A diktatúra után százezrek zarándokolnak a búcsúra.
Kelemen Hunor romániai kulturális miniszter szeretné, hogy a kegyhely az UNESCO kulturális örökségi listájára kerüljön, mert akkor még nagyobb figyelmet és nagyobb védettséget kaphatna.
Mi, csíksomlyói ferencesek örvendünk a miniszter úr kezdeményezésének. Azonban, ha mégsem járna sikerrel ez a kezdeményezés, nekünk lenne egy ötletünk, hogy miképpen támogathatnák a kegyhelyet. Ahhoz, hogy Csíksomlyó a magyarság legnagyobb zarándokközpontja lehessen, támogatni kellene az úgynevezett Somlyó rendezési tervet, amely, ha megvalósul, akkor az ideérkező zarándokok nem a zsúfoltan forgalmas út mellé érkeznek meg, hanem egy szép, több száz férőhelyes parkolóba, ahol ízléses táblák és kedves idegenvezetők jeleznék, hogy melyik sétányon kell elindulniuk – mondta Péter Artúr ferences szerzetes-rendházfőnök.
Hargita megye Műemlékvédelmi Hivatalában különben 394 műemlékobjektumot tartanak nyilván. Ezek 75 százaléka szakrális műemlék. A több évszázados székely templomok az Árpád-kori templomok maradványait is őrzik. Forrás: Erdély.ma
2010. január 27.
Valódi kétnyelvűséget kérnek a szülők
A marosvásárhelyi Dacia, Európa és Liviu Rebreanu Gimnáziumok valamint a 2-es Számú Általános Iskola szülői közösségének tagjai az elmúlt napokban kérelemmel fordultak a felsorolt iskolák vezetőségéhez. Beadványukban azt kérték, hogy a vegyes tannyelvű iskolákban a magyar gyermekek nyelvi jogait ne korlátozzák csak az anyanyelven való tanulásra, s a szóban forgó iskolák kommunikációja, feliratai tükrözzék azt, hogy az együtt élő nemzetiségek mindenikének a nyelve jelen van a tanintézményben.
Bár Románia büszkén hirdeti, hogy megvalósította a multikulturalizmust, egyes iskolákban látható módon korlátozzák a nyelvhasználatot. Az egynyelvűség pedig nem tanítja meg a többséget, hogy tisztelje a másik nyelvét, a kisebbségi gyerekek pedig nem élhetik meg, hogy az ő nyelvük és kultúrájuk is értékes – olvasható a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) tájékoztatójában, amely Ghandit idézi: "Legyünk mi a változás, amit látni szeretnénk a világban."
Az iskolákhoz írt kérelem szövegében pedig a következők olvashatók:
"...A gyerekeink egészséges személyiségfejlődése érdekében kérjük Önöktől, hogy a (címzett) iskolában a román feliratok mellett a magyar feliratokat is jelentessék meg. Meggyőződésünk, hogy a multi-kulturalitás, többnyelvűség ösztönzése az iskolákban – a sokszínű Európai Unióban – gazdagítja a gyerekek személyiségét és a maga során erősíti a toleranciát és a kölcsönös tisztelet kialakulását mindkét közösség tagjaiban. Felmérést készítettünk, és az alábbi lista azokat a helyeket, táblákat, hirdetéseket tartalmazza, amelyek esetén nem létezik magyar nyelvű tájékoztatás. Kérjük, hogy az általunk összeállított lista alapján az alábbi helyekre helyezzenek ki magyar, illetve kétnyelvű feliratokat: homlokzati táblák, osztálytermek, laboratóriumok, irodák, raktárak, műhelyek, tornacsarnok, biztonsági táblák, faliújságok.
Kérjük mindezt a közintézményekre vonatkozó 2001/215-ös Helyi Közigazgatási Törvény (1) értelmében, a Románia által a 2007/282-es Törvénnyel ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája (2) céljainak és elveinek betartásával.
Ugyanakkor kérjük, hogy minden közérdekű ideiglenes információt a román mellett közöljenek és tegyenek ki magyar nyelven is, tekintettel arra, hogy az iskola román és magyar tannyelvű egyaránt, tehát a magyar anyanyelvű gyerekeknek is joguk van ahhoz, hogy minden információhoz anyanyelvükön is hozzáférjenek.
Kérjük a kétnyelvű feliratokat román és magyar nyelven azonos méretben és színben feltüntetni.
… Amennyiben a feliratok magyar nyelvű kifüggesztésének anyagi akadályai lennének, kérjük, e célra használják az iskolapénzalapot, amelyhez a magyar szülők is hozzájárulnak. Szükség esetén a fentiek megoldására az iskola vezetőségét további támogatásunkról is biztosítjuk".
A 200 szülő (iskolánként 50) által aláírt kérelmet mind a négy iskolában kisebb- nagyobb kifogások után átvették.
Szigeti Enikő, a CEMO ügyvezető igazgatója elmondta, az iskolákban kifogásolták, hogy magyar nyelven íródott a kérelem, holott a 2001. évi 215-ös közigazgatási törvény 76. cikkelye lehetővé teszi az anyanyelv használatát a helyi közigazgatási hatóságoknak alárendelt közintézményekben. Amikor kiderült, hogy a magyar nyelvű kérelemhez a román megfelelőjét is csatolták, arra rátették az iskolák pecsétjét.
A törvény által előírt 30 napon belül pedig közölni kell az iskolák hivatalos álláspontját. Abban az esetben, ha elutasítják a beiktatott kérést vagy a törvény által megszabott határidőn belül semmilyen válasz nem érkezik az intézmények részéről, a szülők készen állnak arra, hogy jogos követelésükkel más szervekhez forduljanak, és további lépéseket tegyenek gyermekeik (anya)nyelvhasználati jogainak, a valódi multi- kulturalizmusnak és többnyelvűségnek az iskolákban való megvalósulása érdekében. Ezen jogokat a közintézményekre vonatkozó 2001/215-ös helyi közigazgatási törvény, az Alkotmány valamint a Románia által a 2007/282-es törvénnyel ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája egyaránt garantálja.
Mivel van olyan iskola, ahol kérdőre vonták a kérelmet aláíró pedagógusokat, a Civil Elkötelezettség Mozgalom támogatásáról biztosítja azokat, akiket támadás ér emiatt. Ugyanakkor felhívja a szülők figyelmét arra, hogy segítségért fordulhatnak a szervezethez, ha úgy érzik, hogy gyermekeik anyanyelvi jogai sérülnek az iskolákban. (Kapcsolattartó: Szigeti Enikő, tel: 0758-924- 454.) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)
A marosvásárhelyi Dacia, Európa és Liviu Rebreanu Gimnáziumok valamint a 2-es Számú Általános Iskola szülői közösségének tagjai az elmúlt napokban kérelemmel fordultak a felsorolt iskolák vezetőségéhez. Beadványukban azt kérték, hogy a vegyes tannyelvű iskolákban a magyar gyermekek nyelvi jogait ne korlátozzák csak az anyanyelven való tanulásra, s a szóban forgó iskolák kommunikációja, feliratai tükrözzék azt, hogy az együtt élő nemzetiségek mindenikének a nyelve jelen van a tanintézményben.
Bár Románia büszkén hirdeti, hogy megvalósította a multikulturalizmust, egyes iskolákban látható módon korlátozzák a nyelvhasználatot. Az egynyelvűség pedig nem tanítja meg a többséget, hogy tisztelje a másik nyelvét, a kisebbségi gyerekek pedig nem élhetik meg, hogy az ő nyelvük és kultúrájuk is értékes – olvasható a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) tájékoztatójában, amely Ghandit idézi: "Legyünk mi a változás, amit látni szeretnénk a világban."
Az iskolákhoz írt kérelem szövegében pedig a következők olvashatók:
"...A gyerekeink egészséges személyiségfejlődése érdekében kérjük Önöktől, hogy a (címzett) iskolában a román feliratok mellett a magyar feliratokat is jelentessék meg. Meggyőződésünk, hogy a multi-kulturalitás, többnyelvűség ösztönzése az iskolákban – a sokszínű Európai Unióban – gazdagítja a gyerekek személyiségét és a maga során erősíti a toleranciát és a kölcsönös tisztelet kialakulását mindkét közösség tagjaiban. Felmérést készítettünk, és az alábbi lista azokat a helyeket, táblákat, hirdetéseket tartalmazza, amelyek esetén nem létezik magyar nyelvű tájékoztatás. Kérjük, hogy az általunk összeállított lista alapján az alábbi helyekre helyezzenek ki magyar, illetve kétnyelvű feliratokat: homlokzati táblák, osztálytermek, laboratóriumok, irodák, raktárak, műhelyek, tornacsarnok, biztonsági táblák, faliújságok.
Kérjük mindezt a közintézményekre vonatkozó 2001/215-ös Helyi Közigazgatási Törvény (1) értelmében, a Románia által a 2007/282-es Törvénnyel ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája (2) céljainak és elveinek betartásával.
Ugyanakkor kérjük, hogy minden közérdekű ideiglenes információt a román mellett közöljenek és tegyenek ki magyar nyelven is, tekintettel arra, hogy az iskola román és magyar tannyelvű egyaránt, tehát a magyar anyanyelvű gyerekeknek is joguk van ahhoz, hogy minden információhoz anyanyelvükön is hozzáférjenek.
Kérjük a kétnyelvű feliratokat román és magyar nyelven azonos méretben és színben feltüntetni.
… Amennyiben a feliratok magyar nyelvű kifüggesztésének anyagi akadályai lennének, kérjük, e célra használják az iskolapénzalapot, amelyhez a magyar szülők is hozzájárulnak. Szükség esetén a fentiek megoldására az iskola vezetőségét további támogatásunkról is biztosítjuk".
A 200 szülő (iskolánként 50) által aláírt kérelmet mind a négy iskolában kisebb- nagyobb kifogások után átvették.
Szigeti Enikő, a CEMO ügyvezető igazgatója elmondta, az iskolákban kifogásolták, hogy magyar nyelven íródott a kérelem, holott a 2001. évi 215-ös közigazgatási törvény 76. cikkelye lehetővé teszi az anyanyelv használatát a helyi közigazgatási hatóságoknak alárendelt közintézményekben. Amikor kiderült, hogy a magyar nyelvű kérelemhez a román megfelelőjét is csatolták, arra rátették az iskolák pecsétjét.
A törvény által előírt 30 napon belül pedig közölni kell az iskolák hivatalos álláspontját. Abban az esetben, ha elutasítják a beiktatott kérést vagy a törvény által megszabott határidőn belül semmilyen válasz nem érkezik az intézmények részéről, a szülők készen állnak arra, hogy jogos követelésükkel más szervekhez forduljanak, és további lépéseket tegyenek gyermekeik (anya)nyelvhasználati jogainak, a valódi multi- kulturalizmusnak és többnyelvűségnek az iskolákban való megvalósulása érdekében. Ezen jogokat a közintézményekre vonatkozó 2001/215-ös helyi közigazgatási törvény, az Alkotmány valamint a Románia által a 2007/282-es törvénnyel ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája egyaránt garantálja.
Mivel van olyan iskola, ahol kérdőre vonták a kérelmet aláíró pedagógusokat, a Civil Elkötelezettség Mozgalom támogatásáról biztosítja azokat, akiket támadás ér emiatt. Ugyanakkor felhívja a szülők figyelmét arra, hogy segítségért fordulhatnak a szervezethez, ha úgy érzik, hogy gyermekeik anyanyelvi jogai sérülnek az iskolákban. (Kapcsolattartó: Szigeti Enikő, tel: 0758-924- 454.) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)
2010. január 27.
Vonzóbb lett Háromszék
Ugyan a beruházások szempontjából vonzó megyékhez viszonyítva elenyésző a Kovászna megyében megvalósult vagy folyamatban levő beruházások értéke, úgy tűnik, beindult egy folyamat, amelynek folytatása nagyban múlhat az autópályákon és a vidombáki repülőtéren. A kereskedelmi kamara tegnap közzétett jelentése szerint a tavaly beindult befektetések idén is folytatódnak, a megye több településén is épülnek üzemek, valósulnak meg idegenforgalmi beruházások.
Tizenkétszeresére nőtt tavaly a külföldi befektetések összege Kovászna megyében, de így sem éri el az egy főre számolt 1,5 dollárt. A Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara a tavalyi külföldi tőkebeáramlásról és az idei projektekről készített elemzést, amely alapján Herman Rosner, a kamara elnöke úgy vélekedett, bár az összegek továbbra is elenyészőek, a növekedés számottevő.
Háromszéken az elmúlt évben 295 ezer dollárnyi külföldi tőkét fektettek be, ennek a 95 százaléka az elmúlt évben bejegyzett 34 magyarországi cégtől származik. Rosner hangsúlyozta, a közvetlen külföldi befektetés háromszéki növekedése annak a tükrében értékelendő, hogy tavaly országos szinten 54,4 százalékkal csökkentek a külföldi beruházások.
Még több beruházás
A növekedési trend ugyanakkor a várakozások szerint idén is folytatódik. A legnagyobb tervezett beruházás a sepsiszentgyörgyi szendvicspaneleket előállító gyár beindítása. Amint arról beszámoltunk, a brit Corus Building System, a világ egyik legnagyobb acélkitermelője már kiváltotta a környezetvédelmi engedélyt, hogy a Sepsiszentgyörgyhöz tartozó Szépmezőn beindíthassa a fémmegmunkáló, iparicsarnok-kereteket előállító gyárát. A Corus az aradi P.A.B Románia cég tulajdonosával, Sandu Ion üzletemberrel közösen 12 millió eurós befektetéssel hozza létre a sepsiszentgyörgyi gyárat, amely 3 hektáron épül meg, és ahova első lépésben 75–100 munkást alkalmaznak.
Eközben egy osztrák befektető Uzon közelében egy gépkocsipark, illetve egy nemzetközi áruszállítási logisztikai központ létrehozását tervezi. A hét hektáron és hárommillió eurós befektetéssel 2011-re megvalósuló központban 180–200 teherautó áll majd a szállítani vágyók rendelkezésére, a konténerek szállítását, karbantartását, ellenőrzését és mosását vállalják, a romániai nemzetközi szállítás és az osztrák vasútvonalak közötti állandó kapcsolatot biztosítva.
Folyamatban van továbbá a rétyi keresztút közelében egy raktározási és termelési központ felépítése. A hat hektáron elterülő egység a tervek szerint nyolc modulból áll, az olasz befektető az első modul építését már elkezdte, a félmillió eurós beruházás háztartási gépek raktározására lesz alkalmas.
Ugyancsak elkezdődött már a Vargyas közelében tervezett Golf Resort és Riverside projekt megvalósítása, az osztrák befektető csoport több mint 200 hektár erdőt vásárolt fel, és Kelet-Európa legnagyobb, 27 lyukú golfpályáját, valamint egy több száz házas lakóparkot tervez kialakítani. A csoport első lépésben 3 millió eurót szánt a kivitelezésre, de már a projekt jelenlegi stádiumában 12 millió eurós ajánlatot kaptak érte.
Vonzerő a repülőtér és az autópályák
Herman Rosner szerint a 2009-es esztendő egy pozitív fejezet kezdetét jelentette a háromszéki külföldi befektetések szempontjából. „Húsz éven keresztül Kovászna megye az ország közepén, mégis a befektetésfolyam szélén volt. Most azonban úgy tűnik, sikerült véget vetni ennek az áldatlan állapotnak” – fejtette ki a szakember. Mivel Kovászna megyében sikertelen volt a magánosítás, a helyi önkormányzatok nyitottak és rugalmasak kell hogy legyenek a potenciális külföldi befektetők iránt, és ez általában így is van, értékelte a kamara elnöke.
Rosner szerint országos szinten a vállalkozások terjeszkedését kell lehetővé tenni, csökkenteni kell a bürokráciát, kedvezményeket és biztonságot kell szavatolni a befektetőknek, helyi szinten pedig az infrastruktúra fejlesztése a prioritás. „A vidombáki repülőtér, az észak-erdélyi, valamint a Brassó–Bukarest-autópálya megépítése kulcsfontosságú, hogy a megkezdett külföldi beruházások folytatódjanak, és újak is létrejöjjenek” – összegzett Herman Rosner.
Bíró Blanka. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
Ugyan a beruházások szempontjából vonzó megyékhez viszonyítva elenyésző a Kovászna megyében megvalósult vagy folyamatban levő beruházások értéke, úgy tűnik, beindult egy folyamat, amelynek folytatása nagyban múlhat az autópályákon és a vidombáki repülőtéren. A kereskedelmi kamara tegnap közzétett jelentése szerint a tavaly beindult befektetések idén is folytatódnak, a megye több településén is épülnek üzemek, valósulnak meg idegenforgalmi beruházások.
Tizenkétszeresére nőtt tavaly a külföldi befektetések összege Kovászna megyében, de így sem éri el az egy főre számolt 1,5 dollárt. A Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara a tavalyi külföldi tőkebeáramlásról és az idei projektekről készített elemzést, amely alapján Herman Rosner, a kamara elnöke úgy vélekedett, bár az összegek továbbra is elenyészőek, a növekedés számottevő.
Háromszéken az elmúlt évben 295 ezer dollárnyi külföldi tőkét fektettek be, ennek a 95 százaléka az elmúlt évben bejegyzett 34 magyarországi cégtől származik. Rosner hangsúlyozta, a közvetlen külföldi befektetés háromszéki növekedése annak a tükrében értékelendő, hogy tavaly országos szinten 54,4 százalékkal csökkentek a külföldi beruházások.
Még több beruházás
A növekedési trend ugyanakkor a várakozások szerint idén is folytatódik. A legnagyobb tervezett beruházás a sepsiszentgyörgyi szendvicspaneleket előállító gyár beindítása. Amint arról beszámoltunk, a brit Corus Building System, a világ egyik legnagyobb acélkitermelője már kiváltotta a környezetvédelmi engedélyt, hogy a Sepsiszentgyörgyhöz tartozó Szépmezőn beindíthassa a fémmegmunkáló, iparicsarnok-kereteket előállító gyárát. A Corus az aradi P.A.B Románia cég tulajdonosával, Sandu Ion üzletemberrel közösen 12 millió eurós befektetéssel hozza létre a sepsiszentgyörgyi gyárat, amely 3 hektáron épül meg, és ahova első lépésben 75–100 munkást alkalmaznak.
Eközben egy osztrák befektető Uzon közelében egy gépkocsipark, illetve egy nemzetközi áruszállítási logisztikai központ létrehozását tervezi. A hét hektáron és hárommillió eurós befektetéssel 2011-re megvalósuló központban 180–200 teherautó áll majd a szállítani vágyók rendelkezésére, a konténerek szállítását, karbantartását, ellenőrzését és mosását vállalják, a romániai nemzetközi szállítás és az osztrák vasútvonalak közötti állandó kapcsolatot biztosítva.
Folyamatban van továbbá a rétyi keresztút közelében egy raktározási és termelési központ felépítése. A hat hektáron elterülő egység a tervek szerint nyolc modulból áll, az olasz befektető az első modul építését már elkezdte, a félmillió eurós beruházás háztartási gépek raktározására lesz alkalmas.
Ugyancsak elkezdődött már a Vargyas közelében tervezett Golf Resort és Riverside projekt megvalósítása, az osztrák befektető csoport több mint 200 hektár erdőt vásárolt fel, és Kelet-Európa legnagyobb, 27 lyukú golfpályáját, valamint egy több száz házas lakóparkot tervez kialakítani. A csoport első lépésben 3 millió eurót szánt a kivitelezésre, de már a projekt jelenlegi stádiumában 12 millió eurós ajánlatot kaptak érte.
Vonzerő a repülőtér és az autópályák
Herman Rosner szerint a 2009-es esztendő egy pozitív fejezet kezdetét jelentette a háromszéki külföldi befektetések szempontjából. „Húsz éven keresztül Kovászna megye az ország közepén, mégis a befektetésfolyam szélén volt. Most azonban úgy tűnik, sikerült véget vetni ennek az áldatlan állapotnak” – fejtette ki a szakember. Mivel Kovászna megyében sikertelen volt a magánosítás, a helyi önkormányzatok nyitottak és rugalmasak kell hogy legyenek a potenciális külföldi befektetők iránt, és ez általában így is van, értékelte a kamara elnöke.
Rosner szerint országos szinten a vállalkozások terjeszkedését kell lehetővé tenni, csökkenteni kell a bürokráciát, kedvezményeket és biztonságot kell szavatolni a befektetőknek, helyi szinten pedig az infrastruktúra fejlesztése a prioritás. „A vidombáki repülőtér, az észak-erdélyi, valamint a Brassó–Bukarest-autópálya megépítése kulcsfontosságú, hogy a megkezdett külföldi beruházások folytatódjanak, és újak is létrejöjjenek” – összegzett Herman Rosner.
Bíró Blanka. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. január 27.
Kétnyelvűséget követelnek az iskolákban a marosvásárhelyi szülők
Magyar nyelvű feliratok elhelyezését kéri marosvásárhelyi szülők egy csoportja a megyeszékhely több vegyes tannyelvű tanintézményének vezetőségétől. A gyermekeiket a Dacia Gimnáziumba, az Európa Gimnáziumba, a Liviu Rebreanu Gimnáziumba, illetve 2-es Számú Általános Iskolába járató szülők a kétnyelvűség szempontjából mérték fel az iskolákat, és azt tapasztalták: a hasznos információkat közzétevő táblákon nincs magyar közlemény, felirat. A helyzet orvoslása érdekében a vásárhelyi polgárok a Civil Elkötelezettség Mozgalomhoz (CEMO) fordultak támogatásért.
A vásárhelyi szülők a CEMO szakmai, jogi és technikai segítségével fogalmazták meg kérésüket, és a több mint 200 aláírással ellátott kérést (iskolánként 50 aláírás) átnyújtották a tanintézetek vezetőségének, amelyek a törvény szerint 30 napon belül kötelesek válaszolni.
A szülők kérik, hogy a homlokzati táblákra, osztálytermekre, laboratóriumok ajtajára, irodákra, raktárakra, műhelyekre, tornacsarnokokra, biztonsági táblákra helyezzenek el magyar, illetve kétnyelvű feliratokat, ugyanakkor a faliújság is tükrözze az iskolák tanulóközösségének etnikai összetételét.
„A jelzett hiányosságok miatt nem biztosított az esélyegyenlőség, ami kedvezőtlenül befolyásolja a magyar nemzetiségű gyermekek egészséges személyiségfejlődését. Meggyőződésünk, hogy a multikulturalitás, a többnyelvűség ösztönzése az iskolákban – a sokszínű Európai Unióban – gazdagítja a gyerekek személyiségét és a maga során erősíti a toleranciát és a kölcsönös tisztelet kialakulását mindkét közösség tagjaiban” – állapítja meg a kezdeményezők levele.
Abban az esetben, ha az iskolák elutasítják a kérést, vagy a törvény által megszabott határidőn belül semmilyen válasz nem érkezik az intézmények részéről, a szülők jogos követelésükkel más szervekhez fordulnak, és további lépéseket tesznek gyermekeik anyanyelv-használati jogainak érvényesítése érdekében. A CEMO egyébként szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében emlékeztet: ezeket a jogokat a közintézményekre vonatkozó 2001/215-ös számú Helyi Közigazgatási Törvény, az Alkotmány, valamint a Románia által a 2007/282-es törvénnyel ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája egyaránt garantálja.
„Az a tény, hogy a magyar gyermekek vegyes tannyelvű iskolákban anyanyelvükön tanulnak, nem jelenti azt, hogy a magyar közösség nyelvi jogait teljes mértékben tiszteletben tartják. Marosvásárhely vegyes tannyelvű iskolái a magyar gyermekek nyelvi jogait csupán az anyanyelven való tanulásra korlátozzák, és az iskola kommunikációja, nyelvi képe nem tükrözi a magyar gyermekek jelenlétét az adott iskolákban, az iskolák homlokzata, faliújságjai, kiadványai ugyanis kizárólag román nyelvűek” – hívja fel a figyelmet a civil szervezet.
Az általa támogatott szülők ugyanakkor tudatában vannak annak, hogy a fent leírt körülmények Marosvásárhely más iskoláiban is előfordulnak, ezért arra kérik őket: ha úgy gondolják, hogy gyermekeik iskolájában sérülnek vagy egyáltalán nem érvényesülnek az anyanyelv-használati jogok, segítségért forduljanak a CEMO-hoz.
Máthé Éva. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
Magyar nyelvű feliratok elhelyezését kéri marosvásárhelyi szülők egy csoportja a megyeszékhely több vegyes tannyelvű tanintézményének vezetőségétől. A gyermekeiket a Dacia Gimnáziumba, az Európa Gimnáziumba, a Liviu Rebreanu Gimnáziumba, illetve 2-es Számú Általános Iskolába járató szülők a kétnyelvűség szempontjából mérték fel az iskolákat, és azt tapasztalták: a hasznos információkat közzétevő táblákon nincs magyar közlemény, felirat. A helyzet orvoslása érdekében a vásárhelyi polgárok a Civil Elkötelezettség Mozgalomhoz (CEMO) fordultak támogatásért.
A vásárhelyi szülők a CEMO szakmai, jogi és technikai segítségével fogalmazták meg kérésüket, és a több mint 200 aláírással ellátott kérést (iskolánként 50 aláírás) átnyújtották a tanintézetek vezetőségének, amelyek a törvény szerint 30 napon belül kötelesek válaszolni.
A szülők kérik, hogy a homlokzati táblákra, osztálytermekre, laboratóriumok ajtajára, irodákra, raktárakra, műhelyekre, tornacsarnokokra, biztonsági táblákra helyezzenek el magyar, illetve kétnyelvű feliratokat, ugyanakkor a faliújság is tükrözze az iskolák tanulóközösségének etnikai összetételét.
„A jelzett hiányosságok miatt nem biztosított az esélyegyenlőség, ami kedvezőtlenül befolyásolja a magyar nemzetiségű gyermekek egészséges személyiségfejlődését. Meggyőződésünk, hogy a multikulturalitás, a többnyelvűség ösztönzése az iskolákban – a sokszínű Európai Unióban – gazdagítja a gyerekek személyiségét és a maga során erősíti a toleranciát és a kölcsönös tisztelet kialakulását mindkét közösség tagjaiban” – állapítja meg a kezdeményezők levele.
Abban az esetben, ha az iskolák elutasítják a kérést, vagy a törvény által megszabott határidőn belül semmilyen válasz nem érkezik az intézmények részéről, a szülők jogos követelésükkel más szervekhez fordulnak, és további lépéseket tesznek gyermekeik anyanyelv-használati jogainak érvényesítése érdekében. A CEMO egyébként szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében emlékeztet: ezeket a jogokat a közintézményekre vonatkozó 2001/215-ös számú Helyi Közigazgatási Törvény, az Alkotmány, valamint a Románia által a 2007/282-es törvénnyel ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája egyaránt garantálja.
„Az a tény, hogy a magyar gyermekek vegyes tannyelvű iskolákban anyanyelvükön tanulnak, nem jelenti azt, hogy a magyar közösség nyelvi jogait teljes mértékben tiszteletben tartják. Marosvásárhely vegyes tannyelvű iskolái a magyar gyermekek nyelvi jogait csupán az anyanyelven való tanulásra korlátozzák, és az iskola kommunikációja, nyelvi képe nem tükrözi a magyar gyermekek jelenlétét az adott iskolákban, az iskolák homlokzata, faliújságjai, kiadványai ugyanis kizárólag román nyelvűek” – hívja fel a figyelmet a civil szervezet.
Az általa támogatott szülők ugyanakkor tudatában vannak annak, hogy a fent leírt körülmények Marosvásárhely más iskoláiban is előfordulnak, ezért arra kérik őket: ha úgy gondolják, hogy gyermekeik iskolájában sérülnek vagy egyáltalán nem érvényesülnek az anyanyelv-használati jogok, segítségért forduljanak a CEMO-hoz.
Máthé Éva. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. január 27.
Markó: gyorsul a decentralizáció
Az RMDSZ meg tudott állapodni koalíciós partnerével, a Demokrata–Liberális Párttal (PD-L) egy, a magyar közösség és Magyarország számára is fontos célban, a decentralizáció felgyorsításában – jelentette ki Budapesten Markó Béla szövetségi elnök, aki Kelemen Hunorral tartott tegnap sajtótájékoztatót a magyar fővárosban.
A politikus szerint a megyei és a helyi önkormányzatok erősítése azt is jelenti, hogy létrehozzák a helyi rendőrség intézményét, amelyet az önkormányzatoknak rendelnek alá. Tájékoztatása szerint a decentralizációs terv az oktatási és az egészségügyi intézményekre is vonatkozik. „A kormányzattól a hatáskörökkel együtt a szükséges költségvetési kereteket is meg kell kapniuk az önkormányzatoknak” – mutatott rá.
Markó Béla szerint a megyei és a települési önkormányzatok erősítése a romániai magyaroknak különösen lényeges. Hangsúlyozta: „Egy magyar közösség helyben lehet erős. Nekünk még talán nagyobb érdekünk, mint a többségnek, hogy minél több hatáskör legyen a kezükben.”
Az Emil Boc miniszterelnökkel és a PD–L-vel kötött koalíciós megállapodásról szólva Markó Béla azt mondta, „az erdélyi magyarok érdeke, hogy a kormányzati szerepet vállaljuk egy egyáltalán nem könnyű időszakban”. Hozzátette, hogy több kérdés, köztük a kisebbségi törvény vitájának újbóli elindítása és a törvény elfogadása „nyilván nem lesz könnyű.”
Kelemen Hunor kulturális miniszter úgy fogalmazott, „mentalitásváltást jelent a román társadalom és a román politika szintjén, hogy 20 évvel a rendszerváltás után a kulturális tárcát magyar politikus vezetheti”. Szerinte 2010 mindenképpen átmeneti időszaknak tekinthető a kormányzás szempontjából, mivel „a költségvetést készen kaptuk”. Ennek ellenére 2011-re és 2012-re szeretnének előkészíteni néhány fontos programot.
Olyan ösztöndíjrendszert kívánnak kidolgozni, amelynek segítségével támogatást kaphatnak a kortárs művészek, továbbá örökségvédelmi kódex elkészítését tervezik a kulturális örökség védelméért.
Kelemen: nem engedélyezem a Guşă-szobrot
„Miniszteri mandátumom alatt kizárt, hogy a művelődési tárca engedélyezze a Guşă-szobor felállítását Marosvásárhelyen” – nyilatkozta kérdésre válaszolva Kelemen Hunor. A művelődési miniszter elmondta, tárcájához tartozik a szobrok engedélyezése. Tájékoztatása szerint az 1989-es temesvári forradalom ellen kirendelt tábornok, Ştefan Guşă szobrával kapcsolatban még nem érkezett a minisztériumhoz kérelem. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
Az RMDSZ meg tudott állapodni koalíciós partnerével, a Demokrata–Liberális Párttal (PD-L) egy, a magyar közösség és Magyarország számára is fontos célban, a decentralizáció felgyorsításában – jelentette ki Budapesten Markó Béla szövetségi elnök, aki Kelemen Hunorral tartott tegnap sajtótájékoztatót a magyar fővárosban.
A politikus szerint a megyei és a helyi önkormányzatok erősítése azt is jelenti, hogy létrehozzák a helyi rendőrség intézményét, amelyet az önkormányzatoknak rendelnek alá. Tájékoztatása szerint a decentralizációs terv az oktatási és az egészségügyi intézményekre is vonatkozik. „A kormányzattól a hatáskörökkel együtt a szükséges költségvetési kereteket is meg kell kapniuk az önkormányzatoknak” – mutatott rá.
Markó Béla szerint a megyei és a települési önkormányzatok erősítése a romániai magyaroknak különösen lényeges. Hangsúlyozta: „Egy magyar közösség helyben lehet erős. Nekünk még talán nagyobb érdekünk, mint a többségnek, hogy minél több hatáskör legyen a kezükben.”
Az Emil Boc miniszterelnökkel és a PD–L-vel kötött koalíciós megállapodásról szólva Markó Béla azt mondta, „az erdélyi magyarok érdeke, hogy a kormányzati szerepet vállaljuk egy egyáltalán nem könnyű időszakban”. Hozzátette, hogy több kérdés, köztük a kisebbségi törvény vitájának újbóli elindítása és a törvény elfogadása „nyilván nem lesz könnyű.”
Kelemen Hunor kulturális miniszter úgy fogalmazott, „mentalitásváltást jelent a román társadalom és a román politika szintjén, hogy 20 évvel a rendszerváltás után a kulturális tárcát magyar politikus vezetheti”. Szerinte 2010 mindenképpen átmeneti időszaknak tekinthető a kormányzás szempontjából, mivel „a költségvetést készen kaptuk”. Ennek ellenére 2011-re és 2012-re szeretnének előkészíteni néhány fontos programot.
Olyan ösztöndíjrendszert kívánnak kidolgozni, amelynek segítségével támogatást kaphatnak a kortárs művészek, továbbá örökségvédelmi kódex elkészítését tervezik a kulturális örökség védelméért.
Kelemen: nem engedélyezem a Guşă-szobrot
„Miniszteri mandátumom alatt kizárt, hogy a művelődési tárca engedélyezze a Guşă-szobor felállítását Marosvásárhelyen” – nyilatkozta kérdésre válaszolva Kelemen Hunor. A művelődési miniszter elmondta, tárcájához tartozik a szobrok engedélyezése. Tájékoztatása szerint az 1989-es temesvári forradalom ellen kirendelt tábornok, Ştefan Guşă szobrával kapcsolatban még nem érkezett a minisztériumhoz kérelem. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. január 27.
Tőkés: Temesvár az európai egység szellemét előlegezte meg
Kárpáti János, az MTI tudósítója jelenti:
- Temesvár a sokféleségében megvalósuló európai egység szellemét előlegezte meg, amikor mintegy tíz nemzeti és ugyanannyi vallási közössége összefogott a közös ellenség ellen, és elindítója lett a Bukarestben kiteljesedő romániai népfelkelésnek - mondta Tőkés László európai parlamenti (EP-) képviselő, volt erdélyi református püspök szerda este Brüsszelben, a Konrad Adenauer Alapítvány irodájában tartott megemlékező rendezvényen.
"Húsz évvel a temesvári népfelkelés után - Románia útja a demokratizálódás felé" címmel tartott előadásában felidézte, hogy "temesvári gyülekezetünk és testvéregyházai, a város magyarsága, többségi román lakossága és többi nemzeti közössége - hosszú adventi várakozás nyomán - 1989 szabadító karácsonyán tűrésének határára és megszólalásának küszöbére érkezett".
Kitért arra, hogy "Ceausescu szelleme változatos alakban és formában ma is visszakísért", és hogy "a volt szovjet tábor országainak csatlakozásával az Európai Unió a posztkommunizmus erkölcsi válságát, a hosszúra nyúló demokratikus átmenet problémáit is megörökölte".
"A vasfüggöny által elválasztott nemzetek és országok integrációja csak úgy valósulhat meg, ha a gyűlölet destruktív ellenkultúráját meghaladva, egy hitében és erkölcsi téren megújuló Európa spirituális egységét sikerül megteremtenünk" - fogalmazott Tőkés László.
Az MTI tudósítójának kérdésére, amely a Ceausescu-házaspár kivégzéséről szóló véleményét firtatta, Tőkés azt mondta, hogy az eljárás és a kivégzés nem felelt meg a jogállamiság követelményének, de olyan magyarázatokat hallott, hogy a bukott diktátor puszta életben maradása is bátorította volna híveit.
A rendezvényen szintén részt vett Monica Macovei román néppárti EP-képviselő - Románia 2004 és 2007 közötti igazságügyi minisztere -, aki elmondta, hogy az annak idején elkövetett jogellenes cselekmények felelőseinek, így a Temesváron az emberek közé lövető katonai, rendőri, titkosszolgálati vezetőknek a nagyobb részét azóta sem tudták felelősségre vonni.
Szájer József, a magyar néppárti EP-delegáció vezetője zárszavában vitába szállt azzal a közkeletű nézettel, hogy az 1989-es eseménysor automatikusan következett a világhatalmak vezetőinek előzetes megállapodásából. Hangsúlyozta, hogy a változásokat előre lendítő bátor emberek - köztük Tőkés László - akkor még nem ismerhették küzdelmük végkimenetelét, kockázatokat vállaltak, és a tömegek mozgósítása nélkül nem is érhették volna el céljaikat. Forrás: MTI
Kárpáti János, az MTI tudósítója jelenti:
- Temesvár a sokféleségében megvalósuló európai egység szellemét előlegezte meg, amikor mintegy tíz nemzeti és ugyanannyi vallási közössége összefogott a közös ellenség ellen, és elindítója lett a Bukarestben kiteljesedő romániai népfelkelésnek - mondta Tőkés László európai parlamenti (EP-) képviselő, volt erdélyi református püspök szerda este Brüsszelben, a Konrad Adenauer Alapítvány irodájában tartott megemlékező rendezvényen.
"Húsz évvel a temesvári népfelkelés után - Románia útja a demokratizálódás felé" címmel tartott előadásában felidézte, hogy "temesvári gyülekezetünk és testvéregyházai, a város magyarsága, többségi román lakossága és többi nemzeti közössége - hosszú adventi várakozás nyomán - 1989 szabadító karácsonyán tűrésének határára és megszólalásának küszöbére érkezett".
Kitért arra, hogy "Ceausescu szelleme változatos alakban és formában ma is visszakísért", és hogy "a volt szovjet tábor országainak csatlakozásával az Európai Unió a posztkommunizmus erkölcsi válságát, a hosszúra nyúló demokratikus átmenet problémáit is megörökölte".
"A vasfüggöny által elválasztott nemzetek és országok integrációja csak úgy valósulhat meg, ha a gyűlölet destruktív ellenkultúráját meghaladva, egy hitében és erkölcsi téren megújuló Európa spirituális egységét sikerül megteremtenünk" - fogalmazott Tőkés László.
Az MTI tudósítójának kérdésére, amely a Ceausescu-házaspár kivégzéséről szóló véleményét firtatta, Tőkés azt mondta, hogy az eljárás és a kivégzés nem felelt meg a jogállamiság követelményének, de olyan magyarázatokat hallott, hogy a bukott diktátor puszta életben maradása is bátorította volna híveit.
A rendezvényen szintén részt vett Monica Macovei román néppárti EP-képviselő - Románia 2004 és 2007 közötti igazságügyi minisztere -, aki elmondta, hogy az annak idején elkövetett jogellenes cselekmények felelőseinek, így a Temesváron az emberek közé lövető katonai, rendőri, titkosszolgálati vezetőknek a nagyobb részét azóta sem tudták felelősségre vonni.
Szájer József, a magyar néppárti EP-delegáció vezetője zárszavában vitába szállt azzal a közkeletű nézettel, hogy az 1989-es eseménysor automatikusan következett a világhatalmak vezetőinek előzetes megállapodásából. Hangsúlyozta, hogy a változásokat előre lendítő bátor emberek - köztük Tőkés László - akkor még nem ismerhették küzdelmük végkimenetelét, kockázatokat vállaltak, és a tömegek mozgósítása nélkül nem is érhették volna el céljaikat. Forrás: MTI
2010. január 28.
Villámtüntetés a kétnyelvűségért
Több tiszteletet a helyi közösség iránt!, 75 százalék vagyunk, magyarul olvasunk, beszélünk!, Kétnyelvű feliratokat akarunk! — ilyen és ehhez hasonló feliratú lapokat, transzparenseket mutattak fel a tegnap este a sepsiszentgyörgyi Billa nagyáruháznál szervezett, néhány perces villámtüntetés résztvevői.
A spontán akció híre tegnap internetes fórumokon, levelezőlistákon keringett, estére többtucatnyian — köztük EMI-s fiatalok, valamint a Sepsi BC női kosárlabdacsapat szurkolói — gyűltek össze a nagyáruház parkolójában, hogy felhívják a figyelmet a kétnyelvűség tiszteletben tartására. A Billa vezetőségének átadott petícióban követelik, hogy a nagyáruház kérjen bocsánatot a kosárcsapat szurkolóitól, amiért múlt héten a szupermarket elől elkergették a nehéz anyagi helyzetben levő klub számára adományokat gyűjtőket, viszonyuljanak megértőbben a közösségi kérdésekhez. A beadvány második pontjában leszögezik: egy 75 százalékban magyarok által lakott megyében legyenek magyar feliratok az üzletekben. „Csak a pénzünk kell, a nyelvünk már nem tetszik?" — kérdezik a beadványban, magyar feliratokat, magyarul beszélő alkalmazottakat követelve. Felkérik ugyanakkor a lakosságot, fontolják meg, ezután honnan vásárolnak.
A villámcsődület csöppet sem volt ínyére a Billa képviselőinek: előbb csak gyanakvóan figyelték a parkolóban gyülekezőket, a transzparensek felmutatása során azonban már el akarták küldeni a résztvevőket arra hivatkozva, hogy magánterületen gyülekeznek, hatalmas igyekezetében pedig az egyik buzgó alkalmazott már-már a tettlegességre vetemedett, az egyik újságíró hölgyet kezdte lökdösni.
Nemes Előd, az Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki szervezetének elnöke a petíció átnyújtása után kifejtette: örömmel vették tudomásul, hogy hirtelen mindenki magyarul beszélt velük, de az üzleten ez még nem látszik. Mint mondta, a szurkolókat ért bánásmódról a Billa vezetősége most értesült, várják a reakciót. Hangsúlyozta: a Billa előtti villámtüntetés csak a kezdete a kétnyelvűség tiszteletben tartására irányuló kezdeményezésnek. Hasonló akciók lesznek még idén, azt szeretnék ugyanis, ha mind az állami intézményekben, mind a kereskedelmi szférában tiszteletben tartanák a kétnyelvűséget.
Farcádi Botond. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Több tiszteletet a helyi közösség iránt!, 75 százalék vagyunk, magyarul olvasunk, beszélünk!, Kétnyelvű feliratokat akarunk! — ilyen és ehhez hasonló feliratú lapokat, transzparenseket mutattak fel a tegnap este a sepsiszentgyörgyi Billa nagyáruháznál szervezett, néhány perces villámtüntetés résztvevői.
A spontán akció híre tegnap internetes fórumokon, levelezőlistákon keringett, estére többtucatnyian — köztük EMI-s fiatalok, valamint a Sepsi BC női kosárlabdacsapat szurkolói — gyűltek össze a nagyáruház parkolójában, hogy felhívják a figyelmet a kétnyelvűség tiszteletben tartására. A Billa vezetőségének átadott petícióban követelik, hogy a nagyáruház kérjen bocsánatot a kosárcsapat szurkolóitól, amiért múlt héten a szupermarket elől elkergették a nehéz anyagi helyzetben levő klub számára adományokat gyűjtőket, viszonyuljanak megértőbben a közösségi kérdésekhez. A beadvány második pontjában leszögezik: egy 75 százalékban magyarok által lakott megyében legyenek magyar feliratok az üzletekben. „Csak a pénzünk kell, a nyelvünk már nem tetszik?" — kérdezik a beadványban, magyar feliratokat, magyarul beszélő alkalmazottakat követelve. Felkérik ugyanakkor a lakosságot, fontolják meg, ezután honnan vásárolnak.
A villámcsődület csöppet sem volt ínyére a Billa képviselőinek: előbb csak gyanakvóan figyelték a parkolóban gyülekezőket, a transzparensek felmutatása során azonban már el akarták küldeni a résztvevőket arra hivatkozva, hogy magánterületen gyülekeznek, hatalmas igyekezetében pedig az egyik buzgó alkalmazott már-már a tettlegességre vetemedett, az egyik újságíró hölgyet kezdte lökdösni.
Nemes Előd, az Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki szervezetének elnöke a petíció átnyújtása után kifejtette: örömmel vették tudomásul, hogy hirtelen mindenki magyarul beszélt velük, de az üzleten ez még nem látszik. Mint mondta, a szurkolókat ért bánásmódról a Billa vezetősége most értesült, várják a reakciót. Hangsúlyozta: a Billa előtti villámtüntetés csak a kezdete a kétnyelvűség tiszteletben tartására irányuló kezdeményezésnek. Hasonló akciók lesznek még idén, azt szeretnék ugyanis, ha mind az állami intézményekben, mind a kereskedelmi szférában tiszteletben tartanák a kétnyelvűséget.
Farcádi Botond. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)