A torockói Forrás borozó amolyan szellemi műhely. Megjelent Balogh Szabolcs Torockó titkai című kötete, melyben négy évtizedes gyűjtését, kutatását foglalta össze. A kis példányszámban megjelent könyv könyvesboltokba nem került, csak a borozóban kapható A szerző olyan, a közösség életében fennmaradt történeteket, legendákat gyűjtött össze, amelyeket ő még gyermekkorában hallott, és amelyekre ma már alig emlékeznek az emberek. Ez is adta az alapötletet, hogy ezeket a történeteket a bányászmúltról, Balogh Szabolcs a legendákon túl három jelentős kéziratot ismertetett. A Balogh János-féle krónikaként emlegetett kézirat – a település kiváltságainak ügyét tárgyaló história – a bécsi udvarhoz előterjesztett periratot tartalmazza, amely a lakosságra erőltetett jobbágysorból való felszabadítást szorgalmazza. A könyv tartalmazza a Sebes Pál-féle krónikát is, amelyet a torockói unitárius templom aranyozott toronygombjában még 1828-ban helyeztek el, és 1972-ben találtak meg. A harmadik régi kézirat az ércbányászat helyi történetét ismerteti. /Tamás András: „Borozó könyv” Torockó titkairól. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./

Rácz Emese, a kolozsvári Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár munkatársa, a nagyenyedi Bethlen-könyvtár alkalmazottjaként, négy éves kitartó munka eredményeképpen felleltározta és tanulmányozta az intézmény minorita könyvtárának állományát. A Kárpát-medence magyar könyvtárainak régi könyvei sorozat 3. köteteként napvilágot látott Az egykori nagyenyedi Minorita Rendház könyvtárának régi állománya /Országos Széchényi Könyvtár, Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár, Budapest-Kolozsvár, 2009/ címen. A könyv előszavában a szerző bemutatta a minoriták nagyenyedi letelepedésének történetét, felsorolta az ott szolgáló 172 házfőnök és plébános nevét 1332-től 1985-ig, a rend megszűnéséig, feltüntetve enyedi szolgálatuk idejét is. Ezután a rendház könyvtárának anyagáról, történetéről szólva kiemelte a gyűjtemény legértékesebb darabjait, fennmaradt katalógusait (1729-től 1980-ig). Az értékes gyűjtemény egy részét 1948-ban a román állam lefoglalta, és az ugyanakkor államosított, később a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár fiókkönyvtáraként működő nagyenyedi Bethlen-könyvtárban helyezték el. Itt őrizték a mindenkori könyvtárosok az állományt 2005-ig, amikor az Erdélyi Református Egyházkerület visszakapta az értékes egykori református kollégiumi könyvtárat. Az 1948 után beleltározott könyvek azonban, így a minorita könyvtár anyaga is a Központi Egyetemi Könyvtár tulajdonában maradtak, és Kolozsvárra szállították azokat. A kiadvány 836 könyv részletes leírását tartalmazza. /Józsa Miklós: Az egykori nagyenyedi Minorita Rendház könyvtárának régi állománya. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 8./

Hatalmas tévedés, butaság, sőt, gyilkosság az erdélyi Verespatakon tervezett aranybánya – jelentette ki Ionel Haiduc, a Román Tudományos Akadémia elnöke. Az Akadémia elítéli a beruházást. Az akadémia álláspontja továbbra is az, hogy a beruházás nem közhasznú, és súlyos negatív mellékhatásokkal jár. Kockázatosnak tartják a beruházó által alkalmazni kívánt ciántechnológiát. /Gyilkosság a verespataki aranybánya-terv. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./

Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere, hazugság és rágalmazás vádjával indít pert Borbély László parlamenti képviselő, volt közmunkaügyi és területfejlesztési miniszter ellen. Florea azt veti Borbély szemére, hogy a televízió helyi műsorában „agresszíven, magabiztosan és felsőbbrendűséggel” állította, hogy a Somostetőn építkezési engedély és közbeszerzési versenytárgyalás nélkül épült meg és sok millió euróba került a játszótér. Florea szerint Borbély László igazságtalanul megvádolta meg őt, ezért felkérte a jogi illetve a közbeszerzési igazgatóság igazgatóit, valamint a város főépítészét, hogy ők is indítsanak pert és kérjenek fejenként félmillió lej kártérítést Borbély Lászlótól. /Dorin Florea perrel fenyegeti Borbély Lászlót. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./

Az összefogás csodáját tapasztalhatták meg az elmúlt héten a Feketelakon megtartott Szórványtáborban, amelynek szervezéséhez üres zsebbel kezdtek neki, s végül semmi sem hiányzott, tájékoztatott Barticel-Kiss Krisztián lelkész. Helybéli fejkendős nénik jönnek a felajánlásokkal, a szamosújvári Téka Alapítvány is segített. Tanító néni és megyei tanácsos, nyugdíjas szakácsnő és lelkipásztor, gimnazista és főiskolás fogott össze. A tábor június 26-án kezdődött ötvenhat gyermek és kilenc felügyelő személy részvételével. A Téka Alapítvány több esztendeje évről évre bővíti, szépíti, építi a tábortelepet, mára már 70 személy befogadására alkalmas. Délelőttönként bibliai, délutánonként honismereti programok voltak. /Barticel-Kiss Krisztián, feketelaki ref. lelkipásztor: Ez már összefogás – IV. Keresztyén Honismereti Szórványtábor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./

Elhunyt Király Béla /Kaposvár, 1912. ápr. 14. – Budapest, 2009. júl. 4./, az 1956-os forradalom egyik vezetője, örökségének képviselője. 1989. június 16-án, Nagy Imre újratemetésén ő mondta az egyik beszédet. 1935-ben a Ludovika Akadémián avatták fel hivatásos tisztnek. Élete legszebb napjai közé sorolta az észak-erdélyi bevonulást. A vezérkari akadémia 1942-ben kitüntettet végzettje volt. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnoka lett 1950-ben. Egy évre rá letartóztatták, a tábornokok perében halálra ítélték, majd ítéletét életfogytiglanra változtatták, 1956-ban a forradalom idején szabadították ki. Király Béla lett a Nemzetőrség parancsnoka, majd a Forradalmi Karhatalmi Bizottság vezetője. 1956. november 4-én megindultak a szovjet csapatok, Király Béla a fegyveres ellenállást választotta, majd az emigrációt. Az emigrációban elsőrendű feladatának tekintette, hogy a megtorlás és elnyomatás körülményeit tolmácsolja a világnak. Király Béla Brüsszeltől Tokióig járta a világot. Egyetemi katedrához jutva nemcsak a hadtörténetet tanította az amerikai diákoknak a Columbia Egyetemen, hanem a magyarság sorsát is. Szorgalmazta, hogy a nemzeti ereklyét, a Szent Koronát visszaadják Magyarországnak. A hetvenes években Erdélybe látogatott. Barátság fűzte a kolozsvári Péterffy István egyetemi professzorhoz. Gondoskodott arról is, hogy kiadója, az Atlantic Research and Publications termékei eljussanak Erdélybe. A kiadó legimpozánsabb darabja volt Erdély története három kötetének angol fordítása. Bekapcsolódott a hazai közéletbe, az Orbán-kormány idején katonai tanácsadói feladatkör ellátását is felvállalta – idős kora ellenére. /Csucsuja István: Király Béla (1912–2009). = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./

Brüsszel nem kommentálja a szlovákiai nyelvtörvény módosításait. Hasonló a helyzet, mint a rosszemlékű 2004. december 5-e alkalmával, amikor megtagadták az anyanemzethez való tartozás érzését. Akkor még, az EU-csatlakozás után, elképzelhetetlennek tűnt, hogy a művelt, a közös Európa szemet hunyjon a hátrányos megkülönböztetés, a bármilyen típusú elnyomás fölött. A szlovákiai nyelvtörvény módosítása kapcsán tanúsított érdektelenség meghazudtolta az eddig táplált reményeket. A közös Európában egyesek a történelem során örökölt kisebbségeiket próbálták beolvasztani tűzzel-vassal, míg mások az egyre ijesztőbb méreteket öltő bevándorló-hullámmal nem tudnak mit kezdeni. Egyesek azonban vérszemet kaphatnak. Mi akadályozhatja meg a 73%-os fölényben lévő román hatalmi gépezetbe beépült szélsőségeseket a szlovákiai példa követésében? Szinte semmi. Ki védhet meg bennünket, erdélyi magyarokat? A magyar tisztségviselők tömeges leváltása is bebizonyította, a kettészakított, anyagilag és erkölcsileg a lerongyolódott anyaország aligha. /Nemzetgyűlölet. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 10./

A kisebbségi sorsban élő magyarságnak az első világháború befejezése óta számos helyen és számos alkalommal súlyos sérelmeket kellett elszenvednie magyar anyanyelvű, nem magyar állampolgárként. 1990 után mindenki reménykedett, hogy az Európai Unió jogrendszere a térség országaiban is jótékony hatású lesz, azonban 21. századba átlépve is aggasztó jelenség észlelhető. „Egyes államokban jogszabályokkal korlátozzák a magyarság nyelvhasználati lehetőségeit, s különösen a tanulóifjúságét, akiket így gátolnak anyanyelvüknek és az ahhoz kötődő kultúrájuknak az elsajátításában. Eltorzítják az egykori Magyar Királyság hiteles történelmét, művelődéstörténetét, nyilvános helyeken akadályozzák, korlátozzák a magyar nyelvű feliratok elhelyezését. Az egyik uniós tagállamban indokolatlanul váltják le a magyar nemzetiségű tisztviselőket. Szélsőséges pártok magyarellenes kampányokat folytatnak, ennek következtében a megszédített emberek meggyalázzák a magyar kulturális emlékeket, megvernek magyar nemzetiségűeket, s ezért még felelősségre sem vonják őket. A szomszédos államok európai uniós csatlakozási szándéka, illetve uniós tagsága nem hozott tartós és egyértelmű javulást a Kárpát-medencében, kisebbségi sorban élő magyarság életlehetőségeit illetően. Felszólítjuk a velünk szomszédos országok kormányait, pártjait, civilszervezeteit, írószervezeteit, az Európai Unió intézményeit, jogvédő szervezeteit: képviseljék és szorgalmazzák azt, hogy a demokrácia és az emberi jogok szellemében minél teljesebben valósulhasson meg a gyakorlatban a kisebbségi magyarok és minden kisebbség jogegyenlősége nyelvének elsajátításában és szabad használatában, valamint kulturális identitásának megőrzésében is. ” – olvasható a Magyar Írószövetség, az Írók Szakszervezete, a Fiatal Írók Szövetsége, a Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar PEN Club közös nyilatkozatában. /Nyilatkozat a magyar nyelvről. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 10./

Elégedetlen az EP-választási kampánnyal Frunda György RMDSZ-es szenátor. A tusnádfürdői EU Táborban tartott előadásában a politikus elmondta: a Magyar Összefogás jelöltjei inkább a múltba révedtek, vagy Kárpát-medencei politikáról értekeztek, ahelyett, hogy azt próbálták volna megértetni az emberekkel, miért fontos az erdélyi magyar jelenlét az Európai Parlamentben. Sógor Csaba és Tőkés László nem tudták megértetni az erdélyi magyarsággal, miért fontos az, hogy ott legyen három ember Brüsszelben – fogalmazott Frunda. Az Európai Uniónak nincs egy jól körülhatárolható kisebbségpolitikája, nincs erre vonatkozó kerettörvénye, ezért ebben a közegben nem sok mozgástere van az erdélyi magyar politikának – fejtette ki Markó Attila államtitkár. Székely István politológus a szélsőjobbos politikai formációk európai térnyeréséről beszélt. Szerinte a folyamatért az uniós államok liberális bevándorlási politikája, valamint a hagyományos munkásosztály megszűnése és egy erős középosztály kialakulása is okolható. Csutak István EU- szakértő oldott hangulatú előadáson beszélt az erdélyi magyarság jövőképéről. A jövőképalkotásnak két módját ismeri: „Az egyik receptje így szól: végy egy adag választói vágyálmot, fűszerezd erdélyi magyar önérzetes, ámde politikushoz méltó euroszkepticizmussal, körítésként tegyél hozzá istállózsidózást, amelyhez a helyi sajtó partner, a helyi elit csendben bólogat” – fogalmazott Csutak. A másik megoldás sokkal nehezebb és idegesítőbb – fejtette ki –, ugyanis ez már tényekből indul ki. /Horváth István: Múltba révedt kampány? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./ A román nyelv elsajátítására buzdította több előadó is a Tusnádfürdőn zajló EU-tábor résztvevőit. Frunda György RMDSZ-szenátor elmondta: idén érettségizett lánya sajnálkozott amiatt, hogy a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnáziumban már nem működnek román osztályok, hogy a magyarok románul tanulhassanak és fordítva. /A román nyelv elsajátítására buzdítottak az EU-táborban. = Krónika (Kolozsvár), júl. 10./ Frunda György szenátor elmondta: az RMDSZ-nek elemeznie kell, szükség volt-e vagy sem az Összefogás Listájára. – Az RMDSZ több papot küldött Brüsszelbe, mint a Vatikán – mondta Frunda, gyorsan megjegyezve, tudja, hogy a pápai állam nem tagja az Európai Parlamentnek. Úgy vélte, az a jó magyar, aki olyan jól tud beszélni románul, hogy képes meggyőzni a többségi partnereket. – Aki jól tud románul, illetve még két nyelvet anyanyelvi szinten beszél, az képes európai pénzeket lehoznia – fogalmazott Frunda. Markó Attila államtitkár kijelentette: erdélyi magyarként ne arra legyünk büszkék, hogy bicska van a zsebünkben, hanem arra, hogy elsajátítjuk az európai uniós szabályokat és normákat. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alelnöke beszédében kifejtette: azért kell a magyar összefogásról beszélni, mert igenis létezik magyar széthúzás. /B. A., K. O. : Frunda: Úgy ismerjük az EU működését, mint a magyar irodalmat! = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./

A Napsugár gyermeklap megjutalmazta leghűségesebb olvasóit. Egyhetes ingyenes tábort nyertek Illyefalván. Az ország különböző helységeiből érkezett csapatok jól érezték magukat. Maradt idő a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum meglátogatására. Az utolsó napon a templomban adtak hálát a sok szépért és jóért. /Khell Jolán kísérő tanító: Napsugár-tábor Illyefalván. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 10./

Az EU-táborban július 10-én a román gazdaság helyzetével, a munkavállalási lehetőségekkel és a gazdasági válság problémájával foglalkoztak a Tusnádfürdőn összegyűlt szakemberek és fiatalok. A diák-munkavállalást támogató törvény jelenleg is hatályban van, azonban sem az államnak, sem a munkaadó vállalatoknak nincs megfelelő anyagi keretük ennek működtetésére, így sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy feketén fogják alkalmazni a fiatalokat – hangzott el. /Butyka Anna: EU-tábor – Munkavállalás az EU-ban – lehetőségek válságos helyzetben (is). = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

Dr. Fekete Károly, a Magyar Polgári Párt országos alelnöke, kézdivásárhelyi elnök sajtótájékoztatón ismertette az MPP álláspontját több aktuális kérdés kapcsán. A sajtóban az utóbbi időben gyakran felmerült, hogy az MPP-t egy személy, Szász Jenő vezeti. Ezzel Fekete nem ért egyet, hiszen az MPP-nek már megalakulásakor az volt a célkitűzése, hogy az önkormányzati választásokon önállóan lépjen fel, politikai ellenfélként méretkezzék meg, de a parlamenti, EP- és elnökválasztásokon közösen, együttműködve az RMDSZ-szel és más politikai szervezetekkel. Sokan azt állítják, hogy az elnök egyeduralma miatt nem valósulhatott meg a tényleges magyar összefogás. Ez nem igaz – mondotta –, az MPP-nek van egy országos elnöksége, amely a döntéseket meghozza a többség szavazata alapján, ennek aláveti magát minden helyi és megyei szervezet. A párt működési szabályzatát javítandó Gyergyószentmiklóson az a határozat született, hogy bővítik az országos vezetőséget, a politikai elnökség mellett létrehozzák a megyei szervezetek egyeztető fórumát, valamint az országos önkormányzati testületet. Az MPP egyik hangsúlyos javaslata az asszimetrikus regionalizmus, mely a Székelyföld területi autonómiája kifejezést foglalja magában oly módon, ahogy azt az MPP programjában megfogalmazták. /Iochom István: Megalakul az MPP megyei szervezeteinek egyeztető fóruma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 11./

A reformpedagógia elemeinek felhasználása a pedagógusi munkában címmel szervezett továbbképzést július 6–10-e között a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI), együttműködésben az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Pedagógiai és Pszichológiai Karával. Az Erdély különböző pontjairól érkező óvodapedagógusok, tanítók, középiskolai és egyetemi tanárok előadásokat hallgathattak, kerekasztal-beszélgetéseken, egyéni- és csoportmunkákban vehettek részt. Azokban a megyékben, ahol a magyarság számaránya számottevően magas, a tanfelügyelőségek magyarul is szerveztek továbbképzéseket már az elmúlt tíz évben is, a szórványmegyékben azonban az első ilyen jellegű rendezvényre 2007-ben, a KMEI szervezésében került sor. A képzés kapcsán a legnagyobb probléma jelenleg az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara által Budapesten kiadott diplomának Bukarestben való honosítása. Ehhez hatalmas dokumentáció szükséges. Romániában eddig nem volt olyan magyar nyelvű szakképzés, amely akkreditált lett volna. /Ferencz Zsolt: Elmélet és gyakorlat a reformpedagógiáról. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

Fokozott rendőri készültség biztosítja Csíkszentkirályon a nyugalmat, miután verekedésbe és gyújtogatásba torkollott a helyi magyarok és romák közötti konfliktus. Tömegverekedés tört ki, és csak a helyszínre vezényelt mintegy száz rendőrnek sikerült lecsillapítania a kedélyeket. A falu lakói azért gyűltek össze, hogy tiltakozzanak a roma késelő szabadlábra engedése ellen. Néhány hete a szomszédos településen, Csíkszentmártonban történt hasonló eset. Haller István, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) tagja elmondta, az erőszakhullám oka a súlyos szociális válság miatti türelmetlenség és a rendőrség szakszerűtlen fellépése. /Horváth István: Lincshangulat a Duna utcában. Tettlegességig fajuló konfliktus tört ki a csíkszentkirályi magyarok és romák között. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./

Névadó ünnepség keretében tartották a sokadik Vándorcsizma néptánctalálkozót Harasztkeréken, a mozgalmat elindító Veress Kálmán szülőfalujában. Tavaly a falunapon mutatkozott be a harasztkereki ifjúság, idén már meg is keresztelték az együttest: Tűzkerék a neve. A falu közösségét építő műkedvelő társulat jövőjéért imádkozott a gyülekezet július 11-én a 2004-ben felújított református templomban. Két korcsoport, közel hatvan gyermek és ifjú alkotja a Tűzkerék együttesét. Immár több százra tehető a kis és nagyobb Veress Kálmán-tanítványok száma. A Dózsa György községi Lőrinc, a medgyesi Nefelejcs, a magyarsárosi Vándor, a Kendi Csillagok... a sor folytatható: mind a Kálmán bácsitól tanulták a táncot. A harasztkerekiek büszkén újságolták: nem sorvad el az iskolájuk. Keresztúri Erzsébet tanárnő kezdeményezésére félezernél is több lakos írta alá a kérelmet, amelyben intézményükért állnak ki – így az ősztől megmarad az I–VIII. osztályos anyanyelvű oktatás a faluban. /Bölöni Domokos: Kálmán bácsi keresztgyermekei. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 13./

Sáromberkén a faluünnep színvonalas, a település minden korosztályához szóló rendezvény volt. Fellépett a volt erdélyiekből álló budapesti Regélők Együttes. A rendezvény az eső miatt nem a szabadtéri színpadon, hanem a kultúrotthonban folytatódott. A főszervező Bakó Levente, a Patronus Pro Sarumberg elnöke volt. Könyvbemutató is volt. Berekméri István Andrásé: Minden poklokon keresztül – sajtó alá rendezte Vajda András sáromberki néprajz-szakember /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című kötetét ismertették. Az 1877-1953. között élt sáromberki Berekméri István András visszaemlékezéseket tartalmazó kéziratból és a Vajda András által írt kísérő, elemző tanulmányból állt össze a könyv. Bemutatták Sáromberke műemlék épületeit tartalmazó kiadványt is. /Berekméri Ildikó: Sáromberki falunap. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 13./

Tizennegyedik alkalommal tartották meg Sepsiszentgyörgyön a Kárpát-medence református középiskoláinak találkozóját. Százharmincan, gimnáziumok és kollégiumok vezetői, lelkészei és a diákság képviselői jöttek el. A zárónyilatkozatban fogalmazták meg azokat az elveket, amelyek az egész református magyarságra vonatkozó oktatási és egyház-politikai szempontból fontosak. A nyitó istentiszteleten Kató Béla egyházkerületi főjegyző hirdetett igét. Július 10-11-én honismereti túrákon ismerkedtek a vendégek a környék értékeivel (csernátoni Haszmann Pál Tájmúzeum, kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum, sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, Zágon és Csomakőrös emlékházai, a szászhermányi és a brassói Fekete-templom). A Nyergestetőn Kozák Albert nyugalmazott történelemtanár beszélt a háromszéki önvédelmi harc utolsó tragikus momentumáról. /Kisgyörgy Zoltán: Együtt a Kárpát-medencében (Református középiskolák találkozója). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./ A Kárpát-medence magyar református középiskoláinak küldöttei zárónyilatkozatuk szerint hálával fogadták a kárpát-medencei református egyházak egységének kimondását. Az erdélyiek és kárpátaljaiak köszönetüket fejezték ki a Magyarországi Református Egyháztól és annak intézményeitől kapott eddigi támogatásokért, örömmel üdvözölték a Kárpát-medencei Református Oktatási Alap létrehozását. Felkérték a budapesti és a kolozsvári székhelyű Romániai Református Pedagógiai Intézetet, hogy évente mérjék fel, és tanácsaikkal segítsék a határon átnyúló testvériskolai és szakmai kapcsolatokat. A református oktatás színvonalas intézményeket jelent, a Kárpát-medencében közel 200 feladatellátási helyen. Ukrajnában Kárpátalján nem látják biztosítottnak a szaktárgyak anyanyelven történő érettségi vizsgájának feltételeit. Romániában Erdélyben az ingatlanviszonyok rendezetlensége, valamint az intézmények és osztályok indításának központi engedélyeztetése gátolja a magyar nyelvű egyházi intézményrendszer megfelelő fejlesztését. Szlovákiában Felvidéken a most elfogadott nyelvtörvény veszélyezteti a magyar közösségeket, köztük az egyházi iskolákat is. /A kárpát-medencei magyar református középiskolák XIV. találkozója Sepsiszentgyörgy, 2009. júl. 9-12. Zárónyilatkozat. = Harangszó (Nagyvárad), júl. 13./

Előfordul, amikor egy kritikus helyzetben meg kellene szólalni, de a félelem megbénítja a nyelvet, mert bármilyen szó elmélyítené a válságot. Ilyen válság a magyar–roma együttélés. Az etnikai kapcsolatok alakulásában fontos szerepe van a médiának. Amikor tárgyilagosságra törekedve elmesélünk egy történést – például a birtokháborítást, a rablást, a rendőrség közbeavatkozását, az önkényes csoportos megtorlást –, akaratlanul is állást foglalunk azzal, ahogyan a nyelvet használjuk. A romák megdézsmálták a terményt, a romák belekötöttek a békésen italozó magyar fiatalokba, a romák elvittek valamit az idős ember udvaráról, és akkor a falusiak összefogtak. Vannak, akik a konfliktusok gerjesztése érdekében a történetet egészen másképpen mesélik el: a romák gyomra korog, gyermekeik ebédje, vackor vacsorára a család vékony répát főz, amit kénytelen volt ellopni, mert a zsíros székely paraszt nem adna egy-egy kas pityókát, ehelyett roma csűrt gyújtogat, roma lovat üt agyon. (A lovaknak is van nemzetisége!) S az olvasó láthatja, a székelyek: fasiszta állatok! Ez a típusú újságíró is rasszista, hangoztatott liberalizmusa mögött rasszista énje bujkál. Amikor azt mondja, hogy akik hallgatnak, cinkosai a bűntettnek, aktív vagy passzív elkövetők, állatok, akkor kialakít egy sztereotípiát a székelyekről. Sem a rablógazember roma, sem a rasszista magyar, sem az állat székely sztereotípiája nem alkalmas a helyzet orvoslására. Az ilyenfajta sztereotípiáknak el kell tűnniük a sajtóból. /Ambrus Attila: Merev értelmezések. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./ Előzmény: Parászka Boróka írta: „Miféle szerencsétlen nyomorult ember a csíki magyar? Nyomorultak között is a legnyomorultabb. Répáját félti, nem az életét. ” „A legnagyobb szégyen azonban nem a csíki cigányügyekbe belebukott intézményeké, hanem az ott lakóké, és mindazoké, akik hallgatnak. Előbbiek csak mulasztottak. Utóbbiak cinkosai a bűntettnek, aktív vagy passzív elkövetők. Állatok. ” /Parászka Boróka: Nesztek nektek csabakirályfizás. = Manna. ro, júl. 13./

Közfelháborodást keltett Parászka Boróka cikke. Adós marad „a helyes keretek megadásával a magyarországi liberálisokhoz hasonlóan: a cigánybűnözés és az etnikai problémák elvi alapú tagadásán túl nem jelenik meg körvonalazottan az a perspektíva, amely akár halvány reményét is kínálná egy megoldásnak. ” Parászka téved, amikor „a cigányok nevében kikért általánosítást gond nélkül alkalmazza a csíki székelyekre, kivételt sem engedve meg egy sorban sem. ” Parászka cikkének hangneme végletekig elfogult, gyalázkodó. A „szöveget felesleges sértések, szimbólumok mocskolása tarkítja. ” – Székelyföld Románia egyik legszegényebb régiója. A súlyos kérdésről beszélgetni kell, mindenáron. Borboly Csabával, aki saját fényezésére feljelentette a magyar portált. A magyar–roma együttélés válság. /Gálffy Csaba: Szembepisálni a széllel, ez a mi feladatunk, és nem is kevés. = Manna. ro, júl. 29./ Előzmény: Parászka Boróka: Nesztek nektek csabakirályfizás. = Manna. ro, júl. 13.

Nem támogatja az RMDSZ államelnökjelöltjét, Kelemen Hunort a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) – olvasható közleményükben. Az SZNT ugyanis érvénytelen szavazásra buzdít az őszi elnökválasztáson, arra hivatkozva, hogy az államfői szavazáskor a székelyek pusztán aközött választhatnak: kinek az elnöksége alatt kívánnak másodrendű polgárai lenni Romániának. A Székely Nemzeti Tanáccsal korábban szakító Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) viszont nem zárkózik el Kelemen támogatásától. Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke úgy fogalmazott: az RMDSZ államfőjelöltjének támogatása „az összefogás próbaköve lesz”. Ugyanakkor nehezményezte, hogy az RMDSZ belső fórumain döntött a jelölt kilétéről, és nem konzultált az EMNT-vel. Kelemen Hunor azt mondta, az egész erdélyi magyarság jelöltje kíván lenni, és megelőlegezte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács támogatását. /Érvénytelen szavazásra buzdít a Székely Nemzeti Tanács. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./

A Hargita megyei Kápolnásfalu első falunapja keretében tartották a Magyar Polgári Párt gyergyószentmiklósi kongresszusán létrehozott Megyei Szervezetek Egyeztető Fórumának alakuló ülését, melyen részt vett Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke is. Az elkövetkező negyedévben a Megyei Szervezetek Egyeztető Fórumának soros elnöke Thamó Csaba, a Magyar Polgári Párt Hargita megyei szervezetének elnöke lesz. A Megyei Szervezetek Egyeztető Fórumának elnöksége a következő ülésre kidolgozza a fórum belső működési szabályzatát, illetve minden megyei szervezet egy olyan ütemtervet készít, amely tartalmazni fogja az elkövetkező időszak pártépítésre vonatkozó legfontosabb feladatait. /Megalakult az MSZEP. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 14./

A Főtér feldúlása kezdetén a polgármester bejelentette: a Kolozsvárra látogatók tájékoztatására román, angol, francia nyelvű feliratot készíttet a műemléképületekre. A kérdésre, a román mellett miért nem magyar és német feliratot, azt válaszolta, azért, mert a magyar nem nemzetközi nyelv, a német sem különösebben. A polgármester bejelentése felháborodást keltett. Egyrészt azért, mert a hatvanezer kolozsvári magyar és a mintegy tízezer itt tanuló magyar egyetemi hallgató is megérdemelné a magyar feliratot, másrészt azért, mert a városba látogató külföldiek megközelítőleg nyolcvan százaléka magyar. Egyik román történész is úgy vélte, a magyaroknak és a németeknek a város történetében betöltött szerepe miatt a magyar és a német nyelvű feliratok nélkülözhetetlenek. Az egyik polgári szervezet a magyar és német feliratokért aláírásgyűjtéshez látott a világhálón. Néhány nap alatt több mint 22 000-en írták alá, köztük sok román – bukaresti újságírók is –, de számtalan német, francia, amerikai és mások. A polgármester előbb elzárkózott, de végül átvette az íveket. Szabály szerint harminc napon belül válaszolnia kell a beadványra. Az önkormányzati ülésen az RMDSZ-es tanácsosok arra voltak kíváncsiak, mikor született tanácsi határozat a táblákról, mert erről nem tudnak. „Válaszában” a polgármester elismételte a sajtónak adott nyilatkozatát. Kolozsvár ezer évig magyar település volt, történetében a szászok néhány száz évig jelentősen kivették a részüket, a románok alig kétszáz éve építették föl kis templomukat. A polgármester kicsinyes, nem európai gondolkodásra valló cselekedete nem meglepő. Belesimul abba a „nagyszerű folytonosságba”, ami itt 1919 óta folyik. Amikor azzal kezdték, hogy ledöntötték, összetörték a szobrokat, leverték a magyar feliratokat, le a magyar utcaneveket, köztük több száz éveseket, betiltották a magyar beszédet. A második világháború után, szovjet nyomásra, enyhülés következett. Létrejött a Bolyai Tudományegyetem, állami magyar iskolák nyíltak, magyar feliratok jelentek meg az üzleteken, az utcanév-táblákon, magyarul lehetett beszélni a hivatalokban. De ez csak néhány évig tartott. A kommunisták mind sovénebb vezetősége visszakanyarodott a régi vonalhoz. Felszámolták a Bolyait, bezárták a magyar szakiskolákat, a gimnáziumokat „vegyesítéssel” sorvasztották, lecserélték a magyar utcaneveket, eltüntették a magyar feliratot. Visszakanyarodtak a bizonyíthatatlan dák–római mítoszhoz, mely szerint a magyarok rátelepedtek az Erdélyben őshonos románságra. Leporolták az egységes nemzetállam fogalmát. Az 1989-es változás után, a véres marosvásárhelyi március, a bányászjárások arra utaltak, hogy a demokrácia útja rögös lesz. – Az állami magyar egyetem máig sem jött létre. A magyar egyházak, a természetes személyek ingatlanjai csigalassúsággal kerülnek vissza jogos tulajdonosukhoz. A várost tizenkét évig bitorló polgármester is bizonyított. Az utána következő két városvezető finomabban, de ugyanazt a vonalat követi. A Kolozsvárról megjelenő kiadványokban nem a több mint hatszázötven éves Szent Mihály-templom szerepel fő helyen, hanem a valamivel több, mint hetvenöt éves görögkeleti. A Szent Mihály-templom esti kivilágítása gyertyafényes a görögkeleti székesegyházéhoz viszonyítva. Jósika Miklós és Wesselényi Miklós szobra a Nemzeti Színház homlokzatán állt 1919 novemberéig, amikor az új, román tulajdonos mindkettőt ledöntette. Most a magyar színház udvarán „őrzi” a „hálás” utókor. / Asztalos Lajos: „A magyar nem nemzetközi nyelv” = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Nyilatkozatháború robbant ki Borboly Csaba és a Hargita megyei rendőr-főkapitányság között, miután a csíkszentkirályi események kapcsán a megyei önkormányzat elnöke megjegyezte: a romániai rendvédelmi szervek képtelenek szavatolni a közbiztonságot. Borboly rendőrségi decentralizációt követelt, szerinte a helyi rendőr- és csendőrőrsök fölötti ellenőrzés jogosítványait sürgősen át kell adni az önkormányzatoknak. „A bűnözőket rács mögé kell dugni. Nem a roma közösségek hibáztathatók, hanem annak egyes tagjai, akik semmibe veszik a társadalmi együttélés elemi szabályait, a törvény pedig elnéző velük szemben” – állapította meg közleményében Borboly, utalva arra, hogy Csíkszentkirály lakossága azért gyújtotta fel a helybeli G. Gábor csűrjét, mert a férfi megkéselt magyar falustársát. Az elöljáró kifogásolta, hogy a visszaeső bűnözőként ismert szentkirályi késelőt a kocsmai incidens után nem vette őrizetbe a rendőrség. „A román állam számára sajnos inkább az a fontos, hogy megváltoztassa a régió etnikai arányait, és nem az, hogy megfékezze a bűnözést. A rendőrség és a csendőrség tehetetlenségét az is mutatja, hogy a helyi közösségek nyugalmát a bukaresti belügyminisztérium nem tudja garantálni” – szögezte le Borboly. A tanácselnök szorgalmazta azt is, hogy a helyi közösségek a törvényesség határain belül megszervezzék saját védelmüket. A Hargita megyei rendőrség és csendőrség vezetősége közleményben utasította el Borboly vádjait, leszögezve: törvényszéki orvosi jelentés hiányában nem állt módjukban őrizetbe venni a csíkszentkirályi késelőt. A rendvédelmi szervek megengedhetetlennek tartják, hogy a lakosság a törvény megszegésével válaszoljon bűncselekmények elkövetésére. /Rostás Szabolcs: A rendvédelmet ostorozza Borboly Csaba. = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./

A magyarságtudat erősítésével híd szeretne lenni az anyaország és az elszakított országrészek között a Partiumi Híd Fesztivál, amelyet első ízben szerveztek meg a Szatmár megyei Kökényesden július 9. és 13. között. A koncertek mellett előadások hangzottak el, zajlottak a gyermek- és szabadidős programok is. Több mint 3 ezer látogató fordult meg a fesztiválon. Krakkó Rudolf fesztiváligazgató szerint a hármashatár minden oldaláról érkeztek kikapcsolódni vágyó táborozók. „Felvidék, Kárpátalja, Magyarország, Erdély és a Partium különböző településeiről voltak látogatóink. – fogalmazott. Alapvetően családos rendezvény a Híd Fesztivál. Az egyik legjobban várt előadó, Tőkés László EMNT-elnök nem jelent meg, helyette Toró T. Tibor alelnök tartott előadást az európai autonómiaformákról. Vona Gábor, a Jobbik elnöke A nemzettudat újjáépítése címmel beszélt a hallgatóságnak. „Anyagilag veszteségesen zárt a fesztivál, de a programok szempontjából sokat nyertünk. ” – összegzett Krakkó Rudolf. /Nagy Orsolya, Végh Balázs: Hétfő éjjel ért véget a Partiumi Híd Fesztivál Kökényesden. = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./

Közel két éve tartó folyamatos egyeztetés után július 14-én véglegesítették a román– magyar kisebbségi vegyes bizottság jegyzőkönyvét, amely összegzi az eddigi eredményeket és a jövőbeni vállalásokat a két országot érintő együttműködési kérdésekben, közölte Bukarestben Gémesi Ferenc, a magyar miniszterelnöki hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára, miután a testület társelnökeként román kollégájával, Bogdan Aurescu külügyi államtitkárral tárgyalt. Gémesi elmondta: a magyar igazgatók leváltását is felvetette román kollégájának. „Mi elmondtuk, hogy szerintünk a hivatalvezetők szintjén is be kellene tartani az adott régió etnikai arányait. A román fél azt az ismert álláspontját mondta el, hogy teljesen törvényes, a kormányváltás után szükségszerű megoldás volt a hivatalvezetők leváltása” – számolt be Gémesi. Gémesi Ferenc fontosnak nevezte, hogy senkinek ne legyen hátránya Romániában pusztán abból, hogy magyarul tanul. Megfogalmazta a magyar igényt, miszerint a jelenleg több mint kilencven százalékban Magyarország által támogatott Sapientia egyetem működtetéséhez a jövőben a román állam is járuljon hozzá anyagilag. Megfogalmazódott: a vegyes bizottságnak legyen betekintése abba, hogy a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) a kétnyelvűséget miként alkalmazza a gyakorlatban. A társelnökök a jövőben közös látogatások keretében vizsgálják meg, hogyan érvényesül az anyanyelvi oktatás a romániai magyar és a magyarországi román intézményekben. A kommunista rendszer által elkobzott javak visszaszolgáltatásának témája is szerepel a jegyzőkönyvben. /Szávuj Attila: Román-magyar vállalások. Bukarestben véglegesítették a kisebbségi vegyes bizottság jegyzőkönyvét. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 15./

Benyújtotta lemondását július 14-én a demokrata-liberális párti Monica Iacob Ridzi ifjúsági és sportminiszter, akit sikkasztással és hivatali visszaéléssel vádolt meg az ifjúság napja alkalmából szervezett rendezvények ügyében felállított parlamenti vizsgálóbizottság. A minisztérium egyrészt túl sok pénzt, 730 ezer eurót költött a szabadidős és sportrendezvényekre, másrészt viszont felmerült annak az alapos gyanúja, hogy a pénz jelentős része valójában nem a szervezési költségeket fedezte. A lemondott miniszter sajtótájékoztatóján megismételte, hogy ártatlan. Azzal indokolta lemondását, hogy szerinte a parlament nem akarja 15 napon belül lezárni az ügyét. A miniszter a Nemzeti Liberális Pártot (PNL) és a pártjával, a PD-L-vel együtt kormányzó Szociáldemokrata Pártot (PSD) nevezte meg az ügy politikai haszonélvezőinek. /Lemondott az ifjúsági miniszter. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./

Az államfő választásánál a két nagy esélyes, Traian Basescu és Mircea Geoana már bizonyította, sok jóra nem lehet számítani elnöki regnálásuk alatt, mindketten tettek autonómiát, kollektív jogokat elutasító kijelentéseket, sőt, olykor nyílt, magyarellenes kirohanásaik is voltak. Ott azonban a harmadik, akár esélyesnek is tekinthető jelölt, a liberális Crin Antonescu, aki minden bizonnyal nem ígér autonómiát, de talán reményt jelenthet a nyitásra, arra, hogy lassan változhat a helyzet. A Székely Nemzeti Tanács által meghirdetett magyar bojkott egyértelműen Basescu vagy Geoana malmára hajtja a vizet. Az SZNT egyedi bojkottötlete sokkal inkább tűnik feltűnősködésnek, mint átgondolt lépésnek. /Farkas Réka: Kinek jó a bojkott? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 15./

Szatmárnémetiben látható Hadnagy Gabriella és Kulcsár Erzsébet közös tárlata az Alkotóház Galériában. A két marosvásárhelyi művésznő részt vett a július elején rendezett első Hadadi Nemzetközi Alkotótáborban is. „Bárhova is megy az ember, a gyökerei itt maradnak” – fogalmazott a tárlatmegnyitón a jelenleg Budapesten élő festőnő, Hadnagy Gabriella, aki 1965-ben végzett a marosvásárhelyi főiskola építészmérnöki és városrendezési szakán, majd nyugdíjazásáig az ottani tervezőintézetben dolgozott. Kulcsár Erzsébet 1989-ig informatikusként dolgozott, később ruhatervezéssel foglalkozott. Jelenleg a Kolozsvári Képzőművészeti Egyetem harmadéves hallgatója. Bőrképeit olajjal és akrillal színezi. /Végh Balázs: Gyökerek a vásznon. = Krónika (Kolozsvár), júl. 16./

Felháborító az „egyetemeknek” nevezett diplomagyárak ügye. Elsősorban a Spiru Haret esete. Az említett „egyetem” több, mint egy évtizede osztogatja bőkezűen a diplomákat bárkinek, aki fizeti a díjat, anélkül, hogy belülről is látták volna a tantermeket. Mindez eddig nem zavarta a román társadalmat. Százezres tömeg szerzett diplomát minimális szellemi erőfeszítés nélkül. Ráadásul a „professzorok” között található a politikai osztály színe-java, hangzatosabbnál hangzatosabb nevek, akik normális egyetemeken biztosan nem kapnának helyet. /Chirmiciu András: Diplomagyárak. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 17./

Az elmúlt tizenkilenc év Bálványosi Nyári Szabadegyetemek legemlékezetesebb pillanatait elevenítették fel egykori és jelenlegi szervezői a táborban. A bálványosi folyamat kulcsfigurái (Török Sándor, Gazda Zoltán, Tárnok Mária, Bencze Tibor, Németh Zsolt, Ilyés Szabolcs, Toró T. Tibor, Sándor Krisztina) emlékeztek k az első táborok megszervezésének nehézségeire. A bálványosi táborok mintájára idén tizenhetedik alkalommal szerveznek tábort Kárpátalján. – Ezek a rendezvények hozzájárultak a határon túli politika alakulásához, közben pedig kapcsolatok is kialakultak. Sándor Krisztina megjegyezte: a Magyar Ifjúsági Tanács számára kihívás volt átvenni tavaly a szervezést; ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a következő években is méltók lesznek a tábor folytatására. Molnár Gusztáv budapesti geopolitikus adott hangot annak, hogy kifulladt az európai és euroatlanti integráció. – Minden jel arra mutat, hogy a lengyel–ukrán határnál megfeneklett az integrációs lendület. Úgy érzem, ismét kiéleződnek a kontinens nyugati és keleti része közti határok. Eckstein-Kovács Péter államelnöki tanácsos úgy vélte: a többpártrendszer, a sajtószabadság és a jogállam, valamint a demokrácia más intézményeinek visszásságai ellenére Romániában megtörtént a rendszerváltás. Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke és Németh Zsolt fideszes képviselő leleplezte a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor megalapításának huszadik évfordulója alkalmából Alsócsernátonban készített életfát. /F. ZS., K. O. : Tusványosról – húsz év távlatából. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./ Traian Basescu román államfő is részt vesz Tusványoson az Orbán Viktor Fidesz-elnök jelenlétében tartott megbeszélésen – erősítette meg Eckstein-Kovács Péter államelnöki tanácsos. Orbánnal való megbeszélést azonban nem tervez. Román államfő egyébként első alkalommal vesz részt Tusványoson, a Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor rendezvényén. Július 16-án a táborban a térség válságkezeléséről értekeztek. Becsey Zsolt, a Fidesz volt európai parlamenti képviselője felhívta a figyelmet a hitelesség fontosságára a gazdaságpolitikában. „Magyarország öt-hat év óta gyakorlatilag egyfolytában hazudott, és ez a térség néhány más országára is befolyással volt” – mondta. A magyar gazdaságpolitika elmúlt években elkövetett hibáira hívta fel a figyelmet Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Ostorozta a rendszerváltás utáni liberális gazdaságpolitikát. Egy demokráciában nem az MSZP határozza meg, hogy ki mikor és mit mond – közölte a Fidesz-frakció Nyakó István nyilatkozatára reagálva. A Magyar Szocialista Párt szóvivője azt mondta: pártja azt várja Orbán Viktortól, hogy Tusnádfürdőn a Jobbikról mondjon véleményt. /Horváth István: Basescu–Orbán Tusnádon. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 17./