Június 21-én ünnepélyes keretek között megnyílik Jobbágytelkén a Balla Antal Tájház. Balla Antal /Jobbágytelke, 1926. jún. 15. - Jobbágytelke, 2008. márc. 30./ tehetségének köszönhetően meghatározó egyénisége lett falujának: 31 évig tanácstitkár, 10 évig tisztviselő. 1945-től szervezte és vezette a Jobbágytelki Népi Együttest. 2006. június 18-án megnyílt a Jobbágytelki Falumúzeum. Fő szorgalmazója és szervezője Stoller Antal magyarországi néptánc-koreográfus, táncfolklorista. A Jobbágytelki Kulturális Egyesületet 2008. február 22-én vették nyilvántartásba, az egyesület székhelye a tájház. Az állandó kiállításon az érdeklődők megtekinthetik a tájház DVD- gyűjteményét is. A tájházban a környék kulturális örökségét képező eredeti népművészeti tárgyakat és eszközöket állítják ki. A tájházavatón fellép majd a budapesti Honvéd Együttes is. /(bölöni): Jobbágytelki tájházavató. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 16./

Megjelent a Szövétnek, az Aradi Alma Mater Alapítvány kulturális szemléje. A júniusi szám átfogó képet nyújt az utóbbi hetek jelentős, magyar vonatkozású aradi eseményeiről. Baracsiné Dávid Zsuzsanna arad-belvárosi református lelkész a Magyar Református Egyház alkotmányozó zsinatáról számolt be. Zakar Péter szegedi történész folytatja az Egyháziak az 1848/49-es szabadságharcban című sorozatát, Dinyés László budapesti költő-szobrászművész centenáriumi Eseménynaptára az 1849. július–augusztusi végnapok történéseit foglalta össze. /Kiss Károly: Megjelent a Szövétnek júniusi száma! = Nyugati Jelen (Arad), jún. 16./

Készül a 2010-es Erdélyi Magyar Ki Kicsoda, a nagyváradi BMC Kiadó és az RMDSZ közös kiadványa. A kötet szerkesztői az 1997-es és a 2000-es kiadáshoz képest még bővebb tartalmat terveznek, fontosnak tartják olyan életpályák bemutatását is, amelyek ezidáig nem váltak ismertté, mondta Stanik Bence, a BMC Kiadó munkatársa. A romániai magyar intézmények listája is szerepel majd. A kötet szerkesztőbizottságához tartozik Kántor Lajos, Horváth Andor és Ágoston Hugó. /Ferencz Zsolt: Harmadik kiadás előtt az Erdélyi Magyar Ki Kicsoda. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

Az Erdélyi Szépmíves Céh 1924–1944, illetve 1990–1995 közötti időszakára vonatkozó emlékkönyv jelent meg Tar Károly szerkesztésében, az Ághegy Könyvek Közdok Kiadó gondozásában. Hasonló kiadványt a céh 1926-ban, 1930-ban, 1934-ben és 1937-ben jelentetett meg. A kötet korabeli dokumentumokat, leveleket, műpártolói körleveleket közöl, a marosvécsi helikoni találkozók határozatait és jegyzőkönyveit, a céh által kiadott könyvsorozatok címjegyzékét stb. tartalmazza. /Irodalomtörténeti emlékkönyv. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő június 16-án Washingtonban átvette az amerikai Kommunizmus Áldozatainak Emlékhelye Alapítvány által neki ítélt Truman–Reagan Szabadság-érmet. A New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) és az Amerikai Magyar Koalíció (HAC) szervezésében Tőkés sűrű politikai programnak tett eleget. A Fehér Ház keretében felállított Nemzetbiztonsági Tanácsban többek között megbeszélést folytatott Anthony Blinkennel, Joe Biden amerikai alelnök külpolitikai főtanácsadójával. „Igen sajnálatos, hogy az Európai Unióban, valamint az Egyesült Államokban a kisebbségi kérdést továbbra is általános érdektelenség övezi, vagy – jobbik esetben – a hagyományos, őshonos kisebbségek problémáját a bevándorolt kisebbségek ügye szorítja háttérbe” – fejtette ki Tőkés László. Balázs Péter magyar nagykövet azon kijelentésére válaszolva, miszerint „térségünkben a legnagyobb veszélyt a nacionalizmus jelenti”, Tőkés kifejtette: határozottan különbséget kell tenni a többségi nemzetek agresszívan elnyomó nacionalizmusa, és az elnyomást elszenvedő kisebbségi közösséget védők patriotizmusa között. Ez utóbbi politikai magatartás jellemzi a szétszakított magyarokat. A washingtoni Kossuth Házban Tőkés László találkozott a helyi magyar közösség képviselőivel, akiknek az „Unió, Erdéllyel!” című előadásában ismertette a romániai közélet legújabb fejleményeit. A határok feletti nemzetegyesítés kapcsán a Magyar Összefogás listáján mandátumot nyert EP-képviselő elmondta: megegyeztek a Fidesszel, Orbán Viktor elnökkel, hogy „idén egy egységes Kárpát-medencei képviselet létrehozatalára törekszünk”. Mint kifejtette, ez azt jelenti, hogy az erdélyi 3, a magyarországi 22 és a felvidéki 2 EP-képviselő nem külön képviselik közösségeiket, hanem „összefogunk, teljes mértékben európai szellemben, hiszen mindannyian európai polgárok vagyunk, egyazon unióhoz tartozunk”. Egy kérdésre válaszolva az EP-mandátumokat szerzett Jobbik kapcsán úgy fogalmazott: „elvben közel állnak hozzánk, viszont ha vadakat mondanak, akkor rendkívül kínos helyzetbe hoznak bennünket”. Hozzátette: „például ha ők azt akarják, hogy Székelyföld szakadjon el Romániától, és én megelégszem az autonómiával, akkor nagyon kontraproduktív lesz részvételük”. /Moldován Árpád Zsolt: Washington: kitüntették Tőkést. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./ Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő magyar nemzetpolitikai rendszerváltozást sürgetett a washingtoni Kossuth Házban. Hasonlata szerint az eddigi kisebbségpolitika útján a magyarság olyan, mint egy szerteszabdalt sereg, „ha pedig összeáll a magyarság, és egyesíteni tudja erejét, akkor ütőképes sereggé válunk”. „Arra van szükség tehát, hogy a sokfajta magyar ügy helyett egy magyar ügyben gondolkozzunk (...) a 14–15 milliós nemzetre szabjuk kisebbségpolitikánkat, (...) éspedig a Kárpát-medencei magyar nemzet önrendelkezési jogának elve alapján”. Azt mondta, ki kell vívni a határon túli magyar nemzeti közösségek számára is az önrendelkezés jogát a korlátozott szuverenitás alapján, „az autonómiák egész rendszerének a felépítése révén”. /Nemzetpolitikai rendszerváltozást sürget Tőkés. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./

Az erdélyi városokban nehéz érvényt szerezni a lovakat kitiltó rendeleteknek. Szinte mindennapi látvány Erdély nagyvárosaiban a forgalmat akadályozó lovas szekér. Akad olyan megyeszékhely is – Sepsiszentgyörgy –, ahol a helyi önkormányzat csupán a napokban szánta rá magát, hogy a szekerek, lovak és tehenek közlekedését korlátozó határozatot kezdeményezzen. A rendeletnek még mindig nehéz érvényt szerezni például Csíkszeredán, ahol a városszéli utcákat állattartó, legelőtulajdonos gazdák is lakják. Szőke Domokos alpolgármester közölte, megpróbáltak tárgyalni a rendőrséggel, hogy esetükben ne alkalmazzanak büntetéseket, de azt a választ kapták, hogy senkivel nem tehetnek kivételt. Nagykárolyba – a történelmi belváros kivételével – behajthatnak a szekerek, elsősorban a piac miatt, sőt, a Szatmárnémeti–Nagyvárad főútvonalat is használhatják. Kolozsvárról már négy éve kitiltották a szekereket, de még mindig lehet látni egy-két szemétgyűjtésből élő, a város utcáin szekerező embert. /Lovas szekérrel Európában. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./

A magyar nyelv ismerete nyújtotta előny miatt menesztheti a Román Lottótársaság Szász Mártont, az intézmény Hargita megyei profitközpontjának igazgatóját. A vezető üzleti szempontokat helyezett előtérbe, amikor néhány alkalmazott munkaköri leírásában az előnyök közé belefoglalta a magyartudást. Noha az alkalmazásnál ez nem számított kizáró oknak, a lottótársaság vizsgálatot kezdeményezett. A Jurnalul National napilap diszkriminációt, visszaélést emlegetett. Megteszik a szükséges lépéseket, és ha kell, az igazgató mandátumát is visszavonják, állt a CNLR közleményében. A Román Lottótársaságnál közölték a Hargita Népével: „az idegennyelv-ismeret előnyt jelenthet bárki számára a társalgásban, ami viszont a munkaviszonyokat illeti, nem lehet bármilyen beosztásnál követelményként előírni azt”. A magyar nyelv ismeretét feltételként megszabó Kedves Imrét ezer lejre büntette tavaly az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD), mivel a Hargita Megyei Közpénzügyek vezérigazgatója úgy hirdetett meg 12 állást a vezérigazgatóság csíkszeredai, székelyudvarhelyi és székelykeresztúri kirendeltségeinél, hogy kritérium volt a magyarnyelvtudás. /Mihály László: Kihúzta a lutrit a magyartudással. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 17./ Nem diszkriminált a Román Lottótársaság Hargita megyei profitközpontjának vezetője azzal, hogy előnyként tüntette fel néhány munkaköri leírásban a magyar nyelv ismeretét, állította Asztalos Csaba, a Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke. /Mihály László: Asztalos: nem diszkriminált a lottóigazgató. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 17./

Befejezett színházépülettel, fedett nézőtérrel várja a mikházi Csűrszínház ez évi látogatóit, tájékoztatott a házi- és ötletgazda főszervező, Szélyes Ferenc színművész. Régi álma volt a nyári csűrszínház. Az álomból valóság lett, komoly támogatói akadtak. Most, hogy a Csűrszínházat elkészült, tovább álmodhat: következő terve egy kemping kiépítése a színház mögötti területen, hat-hét házikóval. Elsősorban színházi programokra gondolnak, de nem zárkóznak el a népzenei, a hagyományőrző rendezvények elől. Jövőre szeretnének színésztábort létesíteni, majd gyerek-önképzőtábort létrehozni. Szélyes Ferenc további nagy terve, hogy jövőre vagy azután Mikházán is be szeretne indítani egy, a kapolcsi Művészetek Völgyéhez hasonlatos nyári programot. Másik álma a saját, mikházi produkció létrehozása. Ennek első lépése már megtörtént: Bródy Sándor A tanítónő című darabját idén nyáron Mikházán mutatják be mint a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Mikházi Csűrszínházi Társaság közös produkcióját. /Nagy Botond: Mikházi vendégváró(k). = Népújság (Marosvásárhely), jún. 17./

Kárpát-medencei magyar nyelvpolitikai stratégia kidolgozását javasolja a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) Állandó Bizottsága június 17-i budapesti ülésén elfogadott állásfoglalásában. A kisebbségi oktatási és nyelvhasználati ,,minimálstandarddal” kapcsolatos állásfoglalást, valamint a KMKF többi dokumentumát figyelembe véve a KMKF jogi albizottsága együttműködve az oktatási és kulturális albizottsággal dolgozzon ki egy általános Kárpát-medencei magyar nyelvpolitikai stratégiát – áll az elfogadott dokumentumában. A KMKF a magyar Országgyűlés konzultatív intézménye, olyan javaslatokat fogalmaz meg, amelyek az állami szuverenitás és a nemzetközi jogi normák tiszteletben tartásával, a jelenlegi államhatárok keretei között jelenthetnek megoldást a kisebbségpolitikai problémákra. Az Országgyűlés tavaly márciusban fogadta el a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumáról szóló határozatot, amelynek alapján a KMKF-t a parlament saját állandó intézményének tekinti. A szlovák parlament erre reagálva november 4-én hozta meg azt a határozatot, amely szerint a szlovák törvényhozás elfogadhatatlannak tartja, hogy a Magyar Koalíció Pártjának képviselői részt vegyenek egy másik ország parlamentje, jelen esetben az Országgyűlés égisze alatt létrehozott testület, a KMKF munkájában. A magyar és a szlovák külügyi bizottság február 25-i esztergomi együttes ülésén megállapodott abban, hogy a szlovákok átnyújtják jogi kifogásaikat a KMKF-fel kapcsolatban, s ezeket meg fogják vitatni. A szlovákok ezeket május 20-án eljuttatták a magyar félnek. /Magyar nyelvpolitikai stratégia kidolgozása szükséges. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 18./

Június 16-án Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének 20. évfordulóján az m1 egész napos műsorfolyamot szentelt a húsz évvel ezelőtti, mondhatni a nemzet egészét megmozgató történelmi igazságszolgáltatás megidézésének, közte Orbán Viktornak akkor, 1989-ben elmondott megrendítő beszédével. Orbánnak volt bátorsága több százezres tömeg előtt kimondani, hogy a szovjet hadsereg hagyja el Magyarországot.,,Ha hiszünk a magunk erejében – mondta a szónok –, képesek vagyunk véget vetni a kommunista diktatúrának, ha elég eltökéltek vagyunk, rászoríthatjuk az uralkodó pártot, hogy alávesse magát a szabad választásoknak. Ha nem tévesztjük szem elől ‘56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának azonnali megkezdéséről. ” Az Orbán-beszéd indító passzusa is kimosódott a közemlékezetből: ,,Mi értetlenül állunk az előtt, hogy a forradalmat és annak miniszterelnökét nemrég még kórusban gyalázók ma váratlanul ráébrednek, hogy ők Nagy Imre reformpolitikájának folytatói. Azt sem értjük, hogy azok a párt- és állami vezetők, akik elrendelték, hogy bennünket a forradalmat meghamisító tankönyvekből oktassanak, ma szinte tülekednek, hogy mintegy szerencsehozó talizmánként – megérinthessék ezeket a koporsókat. ” A húsz évvel ezelőtti tisztességadás teljes terjedelmében való megismétlése arra is alkalmat teremtett, hogy azt egybevessük a húsz év utáni kordonos koszorúzásokkal, melyek éppen a legilletékesebbet, a népet rekesztik el a megemlékezés lehetőségétől. Ez viszont azt is jelzi, hogy a hatodik koporsóban valóban eltemették az azóta eltelt húsz évet. Viszont a kordonbontó tévés közvetítés is jelzi, hogy lehet – lesz – feltámadás, hangsúlyozta a cikkíró. /Sylvester Lajos: Kordonbontó feltámadás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 18./

A XV–XVI. században épült középkori kutat tártak fel a régészek a temesvári Hunyadi kastély udvarában, közvetlenül a nemrég feltárt, eddig ismeretlen belső torony szomszédságában. Kopeczny Zsuzsa, a feltárásokat irányító régész elmondta, a több mint két méter átmérőjű, mintegy négy méter mély kút alján ma is ott a forrás, gyakorlatilag működőképes. A Bánát Múzeumnak otthont adó Hunyadi-kastély alapjainak és falainak megerősítését célzó munkálatok során kerültek felszínre a középkori falmaradványok. /Pataki Zoltán: Ötszáz éves kutat tártak fel a Hunyadi-kastély udvarában. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 18./

Közel három esztendeje jött a hír: Szilágyi Domokos (1938–1976) költő együttműködött a Szekuritátéval. Majdnem mindenki tényként kezelte ezt, pedig azóta sem bizonyította be senki az állítás igaz voltát. Stefano Bottoni ifjú történész a Szekuritáte Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) levéltárában kutakodva három megfigyelési dosszié alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Balogh Ferenc fedőnevű ügynök azonos Szilágyi Domokossal. Bottoni felvette a kapcsolatot Szilágyi élettársával, Nagy Máriával, a költő életben levő öt testvére közül egyedül Szilágyi Kálmánnal tárgyalta meg az ügyet. Hárman közleményt adtak ki ,,Szilágyi Domokosnak a Szekuritátéval folytatott kapcsolatáról”. Ez a Helikon irodalmi folyóirat 2006. szeptember 25-i számában jelent meg. Nem ismert, hogy Szilágyi Domokos együttműködött-e az állambiztonsággal 1959 és 1964 között, valamint 1965 után. Kérdés, hogy a hálózati dosszié mellett Szilágyi Domokos megfigyelési dossziéval is rendelkezett-e. Vagyis egyidejűleg megfigyelő és megfigyelt is lehetett. A legsúlyosabb kérdés az együttműködés minősítése. Szilagyi Dominic nyilvántartásba vételéről 1963. május 30-án határoztak, mégpedig ,,magyar nacionalisták” címszó alatt úgynevezett ,,problémás” dossziét (dosar problema) nyitottak június 12-én. Szilágyi Domokost néhány hónapos bukaresti ,,aktív” megfigyelés után 1963. szeptember 2-ától a ,,passzív” megfigyeltek közé sorolták. 2006-ban egy Szilágyi-dosszié állt a kutatók rendelkezésére. Szekeres Attila most kapott választ a CNSAS-tól 2006-ban írt levelére, melyben arról érdeklődött, hogy Szilágyi Domokos együttműködött-e a Szekuritátéval. A válasz azt tartalmazza, hogy a törvény értelmében nem áll módjukban válaszolni. Nagy a történész felelőssége. Ki volt a Balogh Ferenc fedőnevű ügynök? Nem lehet tudni. Lehetett bárki, akár Szilágyi Domokos is. /Szekeres Attila: Hol vannak a bizonyítékok? (Szilágyi Domokos és a Szekuritáté). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 18./

Egy temesvári színész és egy ugyancsak temesvári író, újságíró jelentett 1988-ban a bánsági városban működő és az akkorit hatalom ellenérzését kiváltó Dsida-estekről – derült ki a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) által Gazda Árpád, a Krónika napilap újságírójának kérésére kiadott dokumentumokból. A megfigyelési dosszié szerint Oberten János írót, újságírót és Mátray László színművészt takarja az „Oláh” illetve a „Costin Alexandru” fedőnév. Oberten és Mátray a Krónikának nyilatkozva tagadták, hogy besúgók lettek volna. Az 1989 előtt hosszú ideig megfigyelés alatt tartott Gazda Árpád Könczei Csilla Szekus blogján számolt be dossziéjának részleteiről. Az újságírót értesítette a CNSAS arról, hogy kérésére azonosították a Szekuritáté két ügynökét. Oberten János határozottan cáfolta, hogy a Szekuritáté besúgója lett volna. „Már kamaszkoromban politikai elítélt voltam, tehát a rendszer szemében megbízhatatlan elem. Egyetemre sem vettek fel, újságoknak sem dolgozhattam. Biztos vagyok benne, hogy nem voltam jelen ezeken az esteken” – részletezte. „Ha valaki – hozzám hasonlóan – 12-14 évesen leült volna a két évet különböző politikai börtönökben, akkor talán meglenne az erkölcsi joga ilyeneket állítani” – zárta a beszélgetést Oberten János. „Elutasítok minden hasonló rágalmazást, nem ez az első alkalom, amikor Gazda Árpád ezt csinálja. Korábban egy román lapban rágalmazott meg, most pedig a saját lapjában teszi” – nyilatkozta Mátray László temesvári színművész. A CNSAS dokumentuma szerint Mátrayt 1975. április 24-én szervezték be a Szekuritáté ügynökei sorába. A Szekuritáté elemzéseiben rendszeresen szerepel a Temesvári Magyar Színházban tevékenykedő Costin Alexandru ügynökre való hivatkozás. /Lázár Lehel: Író és színész jelentett a Szekuritáténak a Dsida-estekről. = Krónika (Kolozsvár), jún. 18./

Aukcióval egybekötött könyvbemutató keretében ismertették Kolozsváron Könczey Elemér Fejadag című második kötetét. A 365 karikatúrát tartalmazó könyv ismertetése után a résztvevők licitálhattak néhány karikatúrára. /Varga László: Aukcióval egybekötött Könczey Elemér-könyvbemutató. = Krónika (Kolozsvár), jún. 18./

A Securitate Irattárát Vizsgáló Tanács /CNSAS/ tavaly körülbelül 15 ezer embert világított át, közülük mintegy ezerről állapította meg, hogy a volt kommunista titkosszolgálat ügynöke, besúgója, együttműködője volt. Az összes fontosabb – kormányon és ellenzékben lévő – pártban vannak „leleplezett” személyek, nem is beszélve a bírói állományról. Összesen 94 volt együttműködő a Ceausescu-rendszer megdöntésében játszott szerepet, papírjuk is van, miszerint a „forradalom hősének” nyilvánították őket. /CNSAS: Több forradalmár is szekus-együttműködő. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./

A bukaresti törvényszék úgy döntött, George Becali továbbra sem hagyhatja el a fővárost. Ez azt jelenti, hogy Becali nem fogja tudni személyesen átvenni Brüsszelben európai parlamenti mandátumát. Becalit, a Steaua futballklub tulajdonosát április 3-án tartóztatták le, majd ezt a település elhagyásának tilalmára könnyítették. A vád szerint Becali és személyi testőrei megfosztották szabadságuktól azt a három személyt, akik év elején megpróbálták ellopni az üzletember luxusautóját. /Becali nem utazhat. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 19./

Nem sok hiányzott, hogy összeérjen a Sepsiszentgyörgy központját átölelő élőlánc – mintegy hatszázan gyűltek össze június 18-án, hogy egymás kezét megfogva tiltakozzanak a magyar intézményvezetők leváltása, a Székelyföldet ért igazságtalanságok ellen. Az RMDSZ sátránál a területi autonómia iránti igényt is tartalmazó kiáltványt lehetett aláírni. „Meg kell mutatnunk, hogy ez a tér a mienk, ez Székelyföld, összetartozunk, egyek vagyunk” – mondta a tüntetés egyik fiatal résztvevője. Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke fontosnak tartotta, hogy a sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai, marosvásárhelyi nagygyűlések után új típusú tiltakozással is próbálkoztak Háromszéken. Szerinte bebizonyosodott, hogy a jó ügy érdekében meg lehet szólítani az embereket. „Értékeljük a szolidaritást, örülünk, hogy fiatalok és idősebbek egyaránt részt vettek a megmozduláson” – nyilatkozta Nemes Előd, az Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki szervezetének elnöke. /Farcádi Botond: Idősek és fiatalok együtt Székelyföldért (Élőlánc Sepsiszentgyörgyön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 19./

Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök leváltását kezdeményezi a Demokrata–Liberális Párt (PD-L) Kovászna megyei ifjúsági szervezete, mert a két magyar önkormányzati vezető hivatali autóinak rendszámtábláit Székelyföld latin nevének betűjelére, azaz SIC feliratúra cserélte – jelentette be Dan Suciu, a szervezet vezetője Dan Suciu szorgalmazza, hogy a román pártok kezdjenek aláírás-gyűjtő akcióba, hogy meneszthessék a két magyar vezetőt. /Kovács Zsolt: „SIC-fóbia” a PD–L-ben. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

A kormányalkotó pártok Maros megyei képviselőivel, valamint Dorin Florea marosvásárhelyi polgármesterrel folytatott tárgyalások alkalmával a helyi RMDSZ-nek sikerült elérnie, hogy a leváltott magyar intézményvezetők megmaradjanak a hivatali struktúrákban. Néhány Maros megyei igazgatóság keretében „a korábbi magyar nemzetiségű vezetők másodhegedűsök” lettek. A Maros megyei nyugdíjpénztárt korábban irányító Morent Ilona igazgatóhelyettes lett. Györfi Mária a Megyei Munkaügyi, Társadalom- és Családvédelmi Igazgatóságot vezette, elbocsátását követően a megyei önkormányzatnál alkalmazták. A pénzügyi igazgatóság keretében Dénes Irénke közgazdász korábban vezérigazgató-helyettesként dolgozott, de ebben a beosztásban nem maradhatott meg. Most olyan ügyosztályt vezet, amely a kis- és közepes vállalkozások tanácsadásával foglalkozik. Moldován Ibolya és Marton Csilla nemrég még a marosvásárhelyi, illetve a szovátai pénzügyi hivatalt vezette, ők a helyükön maradnak. Csíki Zsuzsa a pénztár alkalmazottja marad, de nem vezető beosztásban fog dolgozni. A megyei ifjúsági igazgatóság korábbi vezetője, Kakassy Blanka most az aligazgatói tisztséget tölti be. A megyei postaigazgatóság főnöke maradt Erős Csaba, de ott is újabb igazgatói állást „találtak ki”, tehát immár neki is román nemzetiségű főnök diktál. A mezőgazdasági igazgatóságnál Antal Lehel igazgatóhelyettes volt, most már csak tanácsadó. Suba Kálmán eddig az Állatnemesítő és Szaporodásbiológiai Igazgatóságot vezette, ő az egyetlen, akit „felfelé buktattak”: Bukarestben annál a hatóságnál fog dolgozni, amelynek a Maros megyei kirendeltségét irányította. A marosvásárhelyi diákház igazgatója, Tóth Andrea a tanügyben kapott munkát. Ferencz Gábor a Maros megyei vámkirendeltséget vezette, továbbra is ott dolgozik felügyelőként, ő is román főnököt kapott. A környezetvédelmi felügyelőség eddigi vezetője, Gyékény Gertrúd az intézmény keretében dolgozik, de nem vezetői beosztásban. Dávid Csaba sem vezeti már a Maros Megyei Vízügyi Igazgatóságot, de annak keretében dolgozik. Nem maradhatott meg vezetői állásában Nagy Edit sem, aki a pedagógusok házát irányította. Szabó Árpád aggasztónak tartja, hogy nincs magyar főtanfelügyelő-helyettes. Továbbra is magyar vezetője van Maros megyében a múzeumnak, az Energomur hőenergia-szolgáltató közüzemnek és a közlekedési vállalatnak. /Máthé Éva: Maros megye: sikeres RMDSZ-lobbi a magyar intézményvezetők ügyében. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./

Az idei Szent István-zarándoklat alkalmával Erdély hét települése mellett Csángóföld három településére is elviszik Szent István érintéssel ereklyésített kardját. A Szent István-zarándoklat 2009. esztendei útja a következő: augusztus 9-én Gödöllőről indulnak a zarándokok, majd Érmihályfalván, Hegyközcsatárban, Tordán, Csíkszeredában, Gyergyócsomafalván és Gyergyótölgyesen tartózkodnak a résztvevők. A zarándoklat augusztus 16-án érkezik Csángóföldre, ekkor Pusztinán lesznek, 17-én Somoskán, 18-án Magyarfaluban tartózkodnak, augusztus 20-án, Szent István napján pedig Kézdiszentléleken részt vesznek a perkői búcsún. A Szent István-zarándoklatot 2005 óta szervezik meg, ennek során a résztvevők mintegy hétezer kilométert tesznek meg a Kárpát-medencében a Szent István-ereklyével. A szervezők a szellemi táplálékon és a magyarságtudatot erősítő ereklyén kívül, amelyet idén a Csángóföldre is elvisznek, adományokkal is szeretnék segíteni a csángómagyarokat. /Zarándoklat Csángóföldön. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./

Balázs Péter magyar külügyminiszter nemrég kijelentette, hogy térségünkben ,,a legnagyobb veszélyt a nacionalizmus jelenti”. Erre reagálva Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő kifejtette, hogy határozottan különbséget kell tenni a többségi nemzetek agresszívan elnyomó nacionalizmusa, másfelől pedig az elnyomott kisebbségi közösségek védekező patriotizmusa között. Tőkés László illyési fogantatású érzékenysége érthető – nacionalista, aki jogot sért, patrióta, aki jogot véd. Megállapítása szerint az EU-hoz csatlakozott volt kommunista országokban, nevezetesen Magyarország szomszédainál sertéspestisjárvány módjára terjedő, magyarellenes nacionalizmus kapott lábra. Példaként a Nagy-Románia Párt választási előretörését említette az EP-választásokon, de hozzátehetők a szlovák nacionalizmus frontembereinek kijelentései, például Ján Slota meg akarja szabni, hogy a magyarok milyen szavakat használhassanak. (A Felvidék megnevezés és a Kárpát-medence emlegetése sérti a fülüket, tömény nacionalizmusra vall a magyar településnevek használatát ,,szabályozó” törvények kierőszakolása is.) Romániában: a magyar vezetőréteg eltávolítása, a román jövevények funkciókba tolása is a nacionalizmus erősödésének eklatáns példái, az ortodox egyház támogatott térnyerése pedig aggasztó méreteket öltött. Tőkés László kifogásolta azt is, hogy az alapvetően diszkriminatív romániai egyházpolitika és a vallásügyi törvény nem szerepel a Romániáról összeállított jelentésekben, és szót sem ejtenek a moldvai csángók egyházi segédlettel folytatott asszimilációja ellen. Tőkés László amerikai útján felvetett fontos gondolat az is, hogy a hagyományos, őshonos kisebbségek problémáját a bevándorolt kisebbségek ügye szorítja háttérbe, s a fejlett demokratikus országok alig fordítanak figyelmet a kommunista múlt visszahúzó örökségére. Balázs Péter külügyminiszter fogalmazása egybecseng azzal a magyarországi politikai szlogenhalmazzal, melyet a kormányon lévő jelenlegiek unos-untalan a magyarság szemébe vágnak, kiegészítve némi cigányellenességgel és az antiszemitizmus vádjával. /Sylvester Lajos: Sertéspestisként terjedő nacionalizmusok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 20./

Az önálló Bolyai Tudományegyetem felszámolásának ötvenedik évfordulójára emlékezett a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság és az Erdélyi Magyar Ifjak szervezete. Kolozsváron a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartott konferencián négy kiváló előadó idézte fel a félévszázaddal ezelőtt történteket, majd kihirdették a Bolyai Egyetem múltja és jövője című esszépályázat nyerteseit. A fődíjat a Szabadságban is rendszeresen közlő helytörténész, Asztalos Lajos vehette át. Kónya-Hamar Sándor és Somai József bemutatta a Fehér könyv az erdélyi magyar felsőoktatás kálváriájáról című kiadványt. Görömbei András, az MTA Határon Túli Tudományosság bizottságának elnöke a „Magyar egyetem és tudományosság fontossága kisebbségi helyzetben” című előadásában arról értekezett, miként lehet az egyetem ügyét a szabadság és az identitás-megőrzés örök kérdésével egy keretben megfogalmazni. Balázs Sándor a Bolyai Tudományegyetem alakulásának és felszámolásának folyamatát mutatta be. Csetri Elek és Dávid Gyula irodalomtörténész azokat a személyes tragédiákat idézte fel, amelyet a pártállami diktatúra váltott ki. A Fehér könyvről Bakk Miklós egyetemi docens kiemelte: „E kiadvány megjelenését az teszi indokolttá, hogy az emlékezés a jövőbe nézés egy formája, amely megteremti a folytonosságot a múlt és a jövő között. ” /Nagy-Hintós Dianna: Ötven évvel ezelőtt számolták fel a Bolyai egyetemet. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

Czika Tihamér megdöbbenéssel olvasta a Szabadság hasábjain a Főtér-féltő cikkek sorozatát. Jöttek a nemzetféltő vélemények, majd a megszokott erdélyi magyar modernizációellenesség. A fák kivágása elleni tiltakozás nemzeti paranoia. Bogdán Tibor cikkében (Főtéri bársonyos pogrom, Szabadság, június 17.) kisebbségellenes „pogromnak” nevezte a Főtér átalakítását. Czika megmagyarázta: a pogromok általában erőszakkal, mészárlásokkal végződnek. Bogdánnak az fáj, hogy a Főtéren esetleg rock-koncertek, sörfesztiválok lesznek, közben a „rock már évtizedek óta klasszikus érték”. Czika megnyugtatott mindenkit: a Főtéren nem lesznek a rock-koncertek. Egy mondattal egyetértek Bogdán írásából, írta: „Kolozsvár új Főterét is elsősorban a kolozsváriaknak – közöttük az itteni magyaroknak – kell elfogadniuk, magukénak érezniük”. Kolozsvár új főterét tehát nem az innen elvándoroltaknak kell magukénak érezniük. Bogdán cikkében nem is a Főtérről van szó, „hanem ugyanarról a magyar többségű régi Kolozsvárért szenvedő sirámról, amelyet már megszokhattunk a Szabadság hasábjain megannyi cikkben. ” Czika kifejtette: az átalakulást nem lehet visszafordítani. A magyar Kolozsvár „sosem fog visszatérni”. Sokkal fontosabb, hogy kierőszakoljuk „a multikulturalitás, a magyar nyelv és örökség nyílt felvállalását. ” Nem a múlt siratása az út, hanem az alkalmazkodás. Értékeinknek helyet kell biztosítani a városban, a cikkíró szerint „erre van lehetőség”. /Czika Tihamér: A nemzeti paranoia esete a Főtérrel. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

Kiadták Bajor Andor paródiáit és szatíráit Füstöl az acélkalapács. Szatírák, paródiák /Mentor, Marosvásárhely, 2009/ címmel. Ezek a megírásuk idején hatalmas visszhangot kiváltó és népszerű szatirikus versek felerészben teljesen hozzáférhetetlenek voltak. Bajor az ötvenes években, a proletkult felvirágzása idején kezdett paródiákat, szatírákat írni, egyik legnagyobb hatású verse, az 1952-ben (!) keletkezett Füstöl az acélkalapács önmagában is a korszak ,,lírai elvárásainak” szarkasztikusan zseniális megfogalmazása, híres sora ,,hogyha megnövök, traktor lesz belőlem”. Kötetben először, humoreszkekkel együtt, a Kerek perecben, 1955-ben jelentek meg ezek a gúnyversek, a könyvnek akkora sikere volt, hogy másfél évre rá, jelentékenyen kibővítve újra kiadták. Későbbi könyve, a Répa, retek, mogyoró (1962) is nagyszámú paródiát és szatírát tartalmazott, s a Pokoli különkiadás (1968) is, itt olvasható többek között a három, nagy hatású Lila Leó vers, mely magas színvonalon összegezi a proletkultos költészet ,,átalakulásait”. /Bogdán László: Hogyha megnövök, traktor lesz belőlem... (Bajor Andor paródiái és szatírái). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 20./

„Bár a magyar kormány válságkezelésen dolgozik, a határon túli magyarság támogatása sem idén, sem jövőre nem csökken” – szögezte le Kiss Péter magyar társadalompolitikai miniszter június 20-án, a huszonegy tanári lakásnak helyet adó ingatlan átadásakor Kolozsváron. Az ingatlantulajdonos Iskola Alapítvány elnöke, Kelemen Hunor elmondta, 2300 négyzetméteres tanárilakás-központot adtak át. Az épület a hét kétszobás és tizennégy egyszobás lakás mellett egy 170 négyzetméteres, szakképzésre alkalmas konferenciatermet, a bentlakó oktatók számára pedig egy közösségi termet is magába foglal. A Hajnal negyedi lakásokra a magyar egyetemi oktatók július 1. és augusztus 30. között jelentkezhetnek. A lakásokat hároméves időtartamra adják ki. /Fleischer Hilda: Tanári lakások magyar pénzből. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./ Markó Béla szövetségi elnök az avató ünnepségen a romániai magyar felsőoktatási hálózat és az azt kiszolgáló háttérintézmények önállóságának fontosságáról beszélt. /Kiss Olivér: Felavatták az Iskola Alapítvány kolozsvári tanári lakásait. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

„Eljöttünk Kolozsvárra, hogy megmutassuk: igenis kell nekünk a magyar egyetem!– fogalmazott egy, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Farkas utcai főépülete előtt magyar zászlót lengető, Erdélyi Magyar Ifjak-tag fiatalember. Elmondta, hogy autóbusznyi társával érkezett Csíkszeredából, és Kolozsváron csalódottan tapasztalta, hogy igen kevesen jöttek el. Az élőláncos demonstrációt nyolc ifjúsági szervezet szervezte. A Bolyai Egyetem ötven évvel ezelőtti felszámolására egésznapos rendezvénysorozattal emlékeztek Kolozsváron. Az élőláncos demonstrációt szervező egyik ifjúsági szervezet, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) vezetője elmondta: meggyőződése, hogy van igény a magyar fiatalok körében államilag támogatott, önálló magyar egyetemre. A rendezvényen több felszólaló is hiányolta a politikusok nagyobb számú részvételét. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alelnöke felszólalásában úgy fogalmazott, „kezdeményezésükkel a szervezők példát mutattak a politikusoknak. A civil szférára és a fiatalokra van szükség, hogy a politikusok elérjék azt az eredményt, ami az önálló erdélyi magyar egyetemhez vezet” – tette hozzá Toró, aki üdvözölte a szintén jelen lévő Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövetet. Az élőláncos megemlékezés végén a demonstrálók elénekelték a magyar himnuszt, majd gyertyagyújtást követően szétszéledtek. /Sipos M. Zoltán: Élőlánc Kolozsváron a felszámolt egyetemért. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./ Ötven éve annak, hogy a román hatalom a magyar tannyelvű Bolyai és a román Babes Egyetem összevonását elrendelte. Az évforduló alkalmából június 20-án Kolozsváron az egyetem főépülete előtt élőlánccal demonstráltak hallgatók, tanárok és egykori bolyais vén diákok. Bodó Barna, a Bolyai Kezdeményező Bizottság volt elnöke, egyetemi oktató sajnálattal állapította meg, hogy a megmozduláson nem vett részt egyetlen aktív RMDSZ-politikus sem. /Megemlékeztek a Bolyai Egyetem beolvasztásáról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 22./

A válságra hivatkozó Oktatási Minisztérium drasztikusan csökkentette az érettségi vizsgákon felvigyázó tanárok javadalmazását, ami miatt a pedagógusok bojkottal fenyegetőznek. Országszerte június 22-én kezdődnek az érettségi vizsgák mintegy 220 ezer végzős számára, a román nyelv és irodalom szóbelivel. A tanügyi szakszervezetek nem buzdítják bojkottra a tanárokat, azt sugallják: mindenki maga döntse el, hogy a kialakult válsághelyzetben részt vesz a vizsgáztatáson vagy nem. Kolozsváron a Báthory-líceum az egyetlen központ, ahol csak magyar gyerekek vizsgáznak. „Egészen pontosan 606 tanulóról van szó, akik a Báthory mellett a Brassai, illetve az Apáczai líceumokból érkeznek” – tájékoztatott Péter Tünde Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes. Háromszéken idén 2121 diák érettségizik hat vizsgáztató központban, számolt be Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő. /Fleischer Hilda, Horváth István, Kovács Zsolt: Érettségi vizsga, félbérért. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./

Június 21-én, vasárnap avatták Jobbágytelkén a Balla Antal Tájházat. Kevés település dicsekedhet olyan emberrel, akit a közelmúltból emel ki a nép, megtisztelve emlékezetét. Balla Antal után nem maradt közvetlen leszármazott, élete és hivatása: drága faluja és a jobbágytelki népi együttes volt. A tájház létrejötte a Jobbágytelki Kulturális Egyesület tevékenységének köszönhető. A Házban archívum és digitális audiovizuális gyűjtemény látható, amely a Balla Antalról és a Jobbágytelki Néptáncegyüttesről készült felvételeket, dokumentumokat tartalmazza. Sokan könnyezve hallgatták ismét az Anti bá’ – néhai Balla Antal –életes férfihangját. És tapssal fogadták az általa színpadra álmodott jobbágytelki táncokat. /Bölöni Domokos: In memoriam Balla Antal. A Jegyző úr táncoló emléke. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 22./

Június 20-án zsúfolásig megtelt Bélzerinden a református templom a két világháború helybeli hőseire való megemlékezésen. Petrucz János helybeli lelkész köszöntötte a jelenlévő lelkészeket, a világi meghívottakat. Megköszönte a községi tanácsnak az emlékmű felállításában nyújtott segítségét. Haász Tibor polgármester köszönetet mondott a hősök azonosításának hosszadalmas munkáját felvállaló szervezőknek, Szívós László kőfaragónak az emlékmű megépítéséért, Brittich Erzsébet képzőművésznek a magyar honvéd kopjafájának az elkészítéséért. Tóth Csaba az Erdély-szerte létező honvédsírok ápolásának, a kegyeletük megőrzésének a fontosságát ecsetelte. Ezután leleplezték a feketemárványból készült emlékművet, amelyiken feltüntették a két világháborúban elhunytak névsorát. Az emlékműre vésték Illyés Gyula sorait: „áll az én hazám már, védőbben minden magasságnál. ” Az egyházaikkal az élen a tömeg átvonult a temetőkertbe, ahol Petrucz János ismertette Jugola Jánosnak, a bélzerindi híd védelme közben bekövetkezett hősi halála körülményeit. /Balta János: Világháborús hősökre emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 22./

A Gyimesi Évát ismerő magyar értelmiségiek megosztottsága derül ki már a hetvenes évek végéről származó lehallgatott forrásokból és feljelentésekből. Miközben a Szekuritáté alkalmazottai egyértelműen a nacionalista-irredenta beállítottságú személyek közé sorolják őt, a célszemélyt, a korabeli erdélyi értelmiség egyik legelismertebb alakja, Balogh Edgár kétségbe vonta Gyimesi Éva, a magyar tanszék fiatal asszisztensének nemzeti elkötelezettségét. A Gyimesi Évával foglalkozó megfigyelési dossziéban az egyik feljegyzés /1974. október 29./ szerint „Balogh Edgár beszélgetést folytatott Könczei Ádámmal bizonyos zsidó értelmiségiek pozíciójáról az együtt élő magyar nemzetiséggel kapcsolatban. Adott pillanatban Balogh Edgár fölvetette a kérdést, hogyan lehetne rávenni Cseke Pétert, hogy kivonuljon azon zsidók köréből, akik befolyásolják őt, és akiknek hatása alatt támadni kezdte Balogh Edgárt az Intelmek című könyvében írottakért, amelyben az anyanyelv helyzetével és a nép feladatainak problematikájával foglalkozott. Balogh Edgár ugyanezen témában vonta felelősségre Cseke Pétert /1978. január 27./ mondván, miért nem tesz meg mindent, hogy feleségét /Gyimesi Évát/ kivonja e károsan ható zsidó körök befolyása alól. Szigeti József professzor, a magyar irodalom tanszék vezetője arról beszélt /1976. május 5./, hogy Cseke Éva a tanszéken szubverzív nacionalista tevékenységet folytat a kollégák és a hallgatók körében. Minden rossz kútfeje – így nevezte őt, akinek tevékenységében Láng Gusztáv adjunktus és Tóth Sándor filozófia oktató (docens) a szövetségesei. Az egyik besúgó, „Rusz Péter” 1989. június 13-án úgy minősítette a célszemélyt, hogy zsidó, kozmopolita orientációjával nem hogy szolgálni kívánná az erdélyi magyar kisebbség érdekeit, hanem egyenesen kártékony hatást fejt ki tanárként és irodalmárként egyaránt. „Rusz Péter” a célszemély házassági konfliktusát a kozmopolita – népi beállítódás ellentétéből vezette le. /Gyimesi Éva: Nemzeti és/vagy kozmopolita. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./