A Kisiratosi Máltai Háznak az utóbbi években önfenntartóvá kellett válnia, amit a haszonbérben végzett földművelésből próbálnak megvalósítani. Almási Olga, a Máltai Ház vezetője elmondta, közel 400 hektár földet művelnek meg, amiből 12 hektár a sajátjuk. A talajműveléshez szükséges gépeket a Sapard programhoz benyújtott pályázat támogatásával vásárolták. A beutalt 45 idős és beteg ellátásához szükséges tejet a 12 tehén biztosítja, míg a húst a 45 sertés, továbbá az 5 borjú. Kemény küzdelmet folytatnak a Máltai Ház fenntartásáért, ahol a beutaltak közül 38 pelenkázásra szorul, 11 betegápoló gondoskodik róluk. /Balta János: Gondoskodni minden áron. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 5./

Sepsiszentgyörgyön a Szent György-napi ünnepségek idején Pro Urbe-elismerésben részesül Bunika Mihály kereskedő, Péter Albert nyugalmazott tanár, László Attila zenetanár, kórusvezető és Gheorghe Zaharia köztisztviselő. Sepsiszentgyörgy önkormányzata post mortem díszpolgári címet adományozott Marco Bota svájci állampolgárnak. Harmincezer kötetes könyvgyűjteményét, mely sok irodalmi, természettudományos kuriózumot is tartalmaz, családja átadta a Bod Péter Megyei Könyvtárnak. /Simó Erzsébet: Taps nélkül a közért (Pro Urbe-díjak). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 5./

Tizennyolc és fél esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a politikai küzdelem porondján két magyar alakulat mérkőzzék meg. A tizenkilencedik esztendős RMDSZ és a még csecsemőnek számító Magyar Polgári Párt. Az RMDSZ–nél az egység értéke helyén egy politikai elit hatalmának és pozícióinak megőrzéséről van szót, a ,,választás szabadságában” pedig benne van az is, hogy valami önrontást követünk el. Ott lehet sikeres a kisebbségi magyar képviselet, ahol valahogyan szót értettek, a széthúzás helyett az összezárás gyakorlatát választották. Az első példát erre a felvidéki magyarok szolgáltatták, a másodikat a vajdasági nemzettársak. A felek ígérik, nem fognak lejárató kampányt folytatni, valójában máris ujjal mutogattak egymásra. /Magyari Lajos: A Nagy Dobbantás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 6./

A Székely Nemzeti Tanács a júniusi ülésszakig memorandumot küld az Európa Tanács parlamenti gyűlésének, amelyben kéri egy raportőr kinevezését Székelyföld számára. A raportőr feladata lenne, hogy felmérje a székelyföldi magyar közösség körében az autonómia iránti igényt. Izsák Balázs SZNT-elnök sajtótájékoztatón kijelentette, a tanács lobbizni fog annak érdekében, hogy a memorandumot az ET parlamenti gyűlésének minden egyes tagja megkapja. A memorandum többek között tartalmazza a Székelyföld autonómiájáért kiírt belső népszavazások eredményeit is. /Az SZNT székelyföldi raportőrt kér az Európa Tanácstól. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 6./

2006 augusztusában Magyarsároson felavatták a Bandi Dezső nevét viselő falumúzeumot. Tóth Katalin tanítónő hangsúlyozta, hogy a névadóban, a falu neves szülöttében régen megfogalmazódott a múzeumalapítás gondolata, de senki sem vállalt áldozatot érte. A tanítónő férjével, Tóth Gyulával beiratkozott a marosvásárhelyi Népi Egyetemre, ahol elsajátították a múzeumszervezés csínját-bínját. A helyi unitárius egyházközség segítette elképzelésüket. Rendbe tették az egykori kántori lakot, ahová berendezték a falumúzeumot. Értékes bútorok, szőttesek, edények, ládák, könyvek, népviseleti darabok kerültek elő gyűjtésük eredményeképpen. A falumúzeum még két évet sem ért meg békességben, április végén vita alakult ki a Tóth házaspár és Kozma Albert unitárius lelkész között. A lelkész kijelentette, hogy a kulcsot nem bocsátja többé a házaspár rendelkezésére, mert a helybeliek szerint unitárius és nem falumúzeum, amit berendeztek. Tóth Katalin sajnálja, hogy kiutasítják őket abból a múzeumból, amelyet nagy lelkesedéssel hoztak létre. Kozma Albert lelkész szerint pünkösdig megtűrik a tárgyakat, de tovább nem. A tanítónő a közösség érdekében a békesség útját szeretné járni, mert szükség van a múzeumra. /Mezey Sarolta: Kié a magyarsárosi falumúzeum? = Népújság (Marosvásárhely), máj. 6./

Hatéves huzavona után május 6-án megkezdi sugárzását a Román Televízió marosvásárhelyi területi stúdiója. A helyhatósági választásokig a Marosvásárhelyi Televízió kizárólag választási kampányműsorokat sugároz, a napi egy-egy órás román és magyar nyelvű műsorok gyártása június elseje után kezdődik el. A román közszolgálati televízió eddig Kolozsváron, Temesváron, Craiován és Iasiban működtetett saját programmal jelentkező regionális stúdiókat. Az új marosvásárhelyi tévéadó műsorait egyelőre csak Maros megye területén lehet fogni hagyományos antennával. Az adás hamarosan a különböző kábeltévé-hálózatokon keresztül eljut a térség hat megyéjébe. A területi stúdió létrehozása egy, az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt (PSD) között, 2002-ben kötött politikai alku eredménye. „Kissé hosszadalmasra sikeredett a várakozás, de határozottan állíthatom, hogy ha annak idején nem egyeztünk volna meg a PSD-vel, ez a tévéstúdió ma nem létezne” – értékelte a helyzetet Borbély László. Az RTV korábbi elnökei nem támogatták az újabb területi adó létrehozásának gondolatát. Mind a magyar, mind a román szerkesztőségben nyolc riporteri és szerkesztői állást hoztak létre. /Szucher Ervin: Hat év késéssel beváltott ígéret. = Krónika (Kolozsvár), máj. 6./

Székelyföldi Filharmónia néven hivatásos szimfonikus zenekar alakult Székelyudvarhelyen. Az együttes bemutatkozó koncertje május 10-én lesz Csíkszeredában. A Székelyföldi Filharmónia elődje a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola kamarazenekara, mely Székelyföldi Szimfonikus Zenekar néven az elmúlt 14 évben számos koncertet adott Erdély-szerte. A zenekarnak a Művelődési Ház részlegeként intézménnyé való átalakulását az tette lehetővé, hogy Udvarhely idei költségvetéséből 300 000 lejes támogatást kapott. Áprilisban versenyvizsga útján, részmunkaidővel alkalmaztak egy vonószenekarnyi zenészt, tájékoztatott Bodurján Aram János, aki egy személyben művészeti igazgató és karmester. Az idei évadban a fúvósokat produkciókra fogják szerződtetni. A tervek szerint a zenekar 3-4 hetente koncertezik Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen. Bodurján Aram jövőre egy fúvós kvartett alkalmazásával is bővíteni szeretné az együttest. /Pengő Zoltán: Székelyföldi Filharmónia alakult. = Krónika (Kolozsvár), máj. 6./

Traian Basescu államfő bejelentette, alkotmánymódosítást kezdeményez. Az elnöki hivataltól független szakértői gárdát kíván felkérni a módosítások kidolgozására. Szerinte pontosítani kell az intézmények közötti viszonyt, egyúttal szükségesnek nevezte az ország területi újrafelosztását is. „Még ma is az 1986-as felosztás van érvényben. Ceausescu megyéket hozott létre, kisméretű területi egységeket azzal a céllal, hogy politikai és biztonsági szempontból ellenőrizhetőek legyenek. Ez a felosztás azonban már nem felel meg Románia szükségleteinek” – mutatott rá. Az elnöki javaslatokra elutasítóan reagált a parlamenti pártok többsége. Markó Béla RMDSZ-elnök kijelentette, a szövetség kiáll saját alkotmánymódosító javaslata mellett, de az RMDSZ-en kívülről érkező indítványokat is üdvözli. Markó szerint elsősorban az államfői jogköröket kell tisztázni. Rádióbeszédében az államfő súlyos bírálatokat fogalmazott meg. A választási kampány kapcsán „bundázással” gyanúsított egyes jelölteket. Elismerte, problémát okoz a romakérdés, ezért minél előbb megoldást kell rá találni. Ion Iliescu volt államfőt „államcsíny-specialistának” nevezte, és azzal vádolta, alkut kötött a kormányfővel az ő felfüggesztésére. /Balogh Levente: Alkotmányt módosítana Traian Basescu államfő. = Krónika (Kolozsvár), máj. 7./

Kolozsváron is megtartotta kampány-nyitó rendezvényét a Magyar Polgári Párt (MPP) Kolozs megyei szervezete, bemutatkoztak az MPP Kolozs megyei és kolozsvári tanácsos-jelöltjei, valamint röviden ismertették a párt kolozsvári választási programját. A program konzervatív, jobbközép, nemzeti és keresztény értékrendben gyökerezik. Sándor Krisztina megyei elnök elmondta: az erdélyi magyar egypártrendszer megszűnt és új lehetőség előtt áll a magyar közösség. Az RMDSZ legfontosabb stratégiai partnerünk, hangsúlyozta Gergely Balázs kolozsvári elnök. Az MPP alapvető célkitűzései közé sorolja a kolozsvári magyar épített örökség megőrzését és védelmét, Kolozsvár történelmi belvárosának védelmét, a magyar közösség érzékenységét sértő hamis tartalmú táblák eltávolítását, a magyar történelem, a művelődési és tudományos élet nyilvános megjelenítését köztéri műemlékek, szobrok, valamint utcanevek, többnyelvű táblák és feliratok formájában, a Házsongárdi temető műemlékjellegének elismertetését és értékeinek ápolását. Szorgalmazzák a kolozsvári magyar mezőgazdasági őstermelők értékesítési erőfeszítéseinek a támogatását. /MPP: az RMDSZ a legfontosabb stratégiai partnerünk. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./

Az Új Magyar Szó szerint a Magyar Polgári Párt (MPP) keretprogramja mindenáron az újszerűségre törekedett, például: „az aszimmetrikus regionalizmust tekinti Románia számára a területi-politikai közösségek kialakítása legmegfelelőbb keretének”. A kulturális autonómiát csak futólag említették. A lap szerint a program nyelvi, sőt tartalmi szempontból is szerkesztetlen, „tartalmazza az úgynevezett nemzeti oldal elmúlt két évtized alatt kitalált összes frázisát”. /M(agyar) P(olgári) P(rogram) = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./

Illyés Judit „Erős Székelyföldet, mosolygó Székelyföldet” feliratot tartalmazó pannóval fedték le május 6-án a Kovászna és Hargita megye határát jelző két úttáblát Tamás Sándor és Borboly Csaba megyei tanácselnök-jelöltek. „Autonóm, erős székelyföldet akarunk – mondta Tamás Sándor. Albert Álmos, illetve Demeter János, a Kovászna megyei tanács alelnöki tisztségeire pályázó RMDSZ-es jelöltek is ismertették céljaikat. /”Határmódosítás” Székelyföldön. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./

„A Sapientián rengeteg visszaélés történt. Szerződések maradtak lezáratlanul, a szerződött összegek jelentős részét pedig nem számolták el” – ez csupán néhány azokból a súlyos vádakból, amelyeket Tibori Szabó Zoltán fogalmazott meg egyik írásában a Sapientia vezetősége ellen, s amelyek miatt a kolozsvári újságírót a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének Becsületbírósága elé citálja az intézmény rektorátusa. Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság munkatársa A kíméletlen tények nyelvén /Szabadság, máj. 3./ című írásában súlyos vádakat fogalmazott meg az intézménnyel szemben. A szerző szerint az egyházak nemhogy nem járultak hozzá az általuk patronált egyetem finanszírozásához, „de a magyar állam pénzén vásárolt és/vagy felújított ingatlanaikat is busás bérek ellenében adták ki az évek folyamán az egyetemnek, azaz szintén a magyar államnak”. A cikkíró szerint az egyetem elkezdett spekulálni a Budapestről érkező pénzekkel. „A Sapientia vezetősége az el nem költött összegeket letagadta, bankokban kamatoztatta, a román állam által visszatérített áfából, a finanszírozó beleegyezése nélkül, ötletszerűen és semmilyen pályáztatás nélkül ingatlanokat vásárolt” – állította. A Sapientia rektora, Dávid László „hamis, hazug, álnok állítások sorozatának” nevezte Tibori Szabó Zoltán cikkét. Elutasította azt a vádat, miszerint a Sapientián „kétes minőségű” oktatás zajlik. „Hogy lehet ilyesmit állítani, amikor az intézmény az akkreditáció közelében áll és diákjaink kilencven százalékban sikeresen államvizsgáznak?” – méltatlankodott a rektor. Dávid László cáfolta azt is, hogy az egyetem vezetőségét nem választják, hanem kinevezik. A rektor elutasította azt a megállapítást is, miszerint a Sapientia vezetősége „spekulál” a Magyaroszágról érkező pénzösszegekkel. A rektor szerint az újságíró célja az egyetem lejáratása volt. „Az szándék szülte ezt a cikket, hogy a diákokat elriassza a Sapientiától” – vélekedett. Tibori Szabó Zoltán nem először áll a MÚRE elé. Korábban a Reform Tömörülés emelt panaszt ellene egyik írása miatt. A MÚRE akkori etikai bizottsága első és másodfokon elmarasztalta, ügyét az egyesület közgyűlése újratárgyalásra visszaküldte, a testület pedig végül felmentette az újságírót. /Cs. P. T. : Sapientia, falhoz állítva. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./

Több mint másfél évszázad után újraalakítják Nagyszalontán a Bihari Hajdúvárosok Szövetségét. A társulásnak több Bihar megyei település mellett számos magyarországi helység is tagja lesz. „Egy-két éve jelent meg Nyakas Miklósnak, a hajdúböszörményi múzeum nyugalmazott igazgatójának Bihari hajdúvárosok története című könyve, amelyben összesen húsz hajdútelepülést említ. Innen eredt az ötlet, hogy alakítsuk újra a hajdúvárosok szövetségét” – tájékoztatott Jantyik Zsolt, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés művelődési, sport- és civil kapcsolatokért felelős bizottságának elnöke. A hajdúvárosok szövetségét 1714-ben a hajdúkiváltságok visszaszerzéséért hozták létre, és 1848-ig létezett. /Fried Noémi Lujza: Szerződő hajdúvárosok. = Krónika (Kolozsvár), máj. 7./

Kápolnát terveztek Imre herceg emlékére a Bihar megyei Szentimrén. „Olyan még nem fordult elő a vallástörténelem során, hogy egy református gyülekezet katolikus szentnek építsen emlékhelyet” – fogalmazott a település református lelkésze, Kucharszki Zoltán. Szent Imre hercegnek állítanak emléket, aki a falu határában vesztette életét egy vadászat során. Az egykoron híres katolikus falut jobbára reformátusok lakják. A protestánsok templomkertjében három éve áll a Lantos Györgyi készítette félalakos hercegszobor. Elhatározták, hogy a már csak nyomaiban fellelhető egykori apátság romjaira emlékkápolnát emelnek. Bemutatták Toldi Éva magyarországi író Szent Imre emlékkönyv című kötetét. „A legfontosabb, amit Imre hercegtől megtanulhatunk, a helyes mérték megtalálása” – fejtegette Toldi Éva. Wagner Péter Ybl Miklós-díjas építész bemutatta látványtervét. A kápolna előtt Imre herceg egész alakos szobra lesz, színes mozaikkazettákban pedig a további hat Árpád-házi szent. Ily módon ez a kápolna olyan hellyé nemesül, ahol a hét szent révén a magyarság egysége valósul meg. /D. Mészáros Elek: Református „szenttisztelet” = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./

Megjelent Sebestyén Péter katolikus pap „Kiskertembe rozmaringot ültettem”. Dalszövegek /Marosvásárhely, 2008/ című válogatása, mely elsősorban Csík vármegye élő dalkincsére támaszkodik. A dalok legtöbbjét szüleitől hallotta. A kötet 314 „népdalt, népies műdalt, nótát, csárdást” és 42 gyermekdalt tartalmaz. /B. D. : Mit énekeljünk? = Népújság (Marosvásárhely), máj. 7./

A Szabadság 2008. május 3-án terjedelmes összeállítást közölt a Sapientiáról, két, Tibori Szabó Zoltán által készített hosszabb interjút, két Ercsey-Ravasz Ferenc által készített lényegesen rövidebb interjút, továbbá a Tibori által aláírt „tényfeltáró” vezércikket. Ez utóbbi látszólag az interjúk, valamint a szerző által „áttanulmányozott” dokumentumok alapján, a „kíméletlen tények nyelvén” kíván szólni, a gyakorlatban azonban a közölt tények ellenében, sokszor a nyilatkozókkal ellentétes, nyilván a szerző prekoncepcióját tükröző dolgokat állítva. Tibori kérdéseiből kiderül, hogy az újságíró nem pártatlan, hanem Sapientia-ellenes. A Tibori által jegyzett vezércikk tele van rosszindulatú ferdítésekkel. Az egyetem vezetői nem állították, hogy a magyar kormány megszegte az Orbán-kabinet ígéretét azáltal, hogy nem támogatja évente kétmilliárd forinttal a Sapientiát. A 2007-es évre vonatkozó, 1,4–1,6 milliárd forintos támogatásról szóló, budapesti ígéretek ellenére, az egyetemi intézményrendszer 2007-ben mindössze 1,28 milliárd forint támogatást kapott, és ennek a pénznek egy részét, 120 millió forintot csak 2008-ban utalták át. Emiatt az egyetem többször igen nehéz helyzetbe került. A finanszírozóval még 2000-ben kötött együttműködési megállapodásban a támogató kötelezettséget vállalt arra, hogy 2001-től „a Magyar Köztársaság költségvetésének kihirdetésétől számított tizenöt napon belül közli a […] tárgyévi támogatási összeget”. Továbbá a finanszírozó „az Alapítvány működését illetően részleges, az Alapítvány személyes joga szerinti önállóságát nem sértő, ellenőrzési jogkörrel bír. ” A szerződés szerint a MeH – felügyeli és ellenőrzi az Alapítvány szakmai, pénzügyi, műszaki, eszköz-beszerzési, valamint ingatlanforgalmazáshoz és -fejlesztéshez kapcsolódó tevékenységét. Tibori minden bizonyíték nélkül, közölte, hogy „az EMTE szórta a pénzt”, „megállapodásokat rúgott fel”, és a „fejlesztésekről nem konzultált a finanszírozóval”. Az Sapientia Alapítvány honlapjáról letölthető, hogy melyik évben mekkora összeget költöttek ingatlanberuházásra. A magyar kormány képviselői, a Sapientia Alapítvánnyal közösen, a vásárlások előtt minden ingatlant ingatlanszakértőkkel megvizsgáltattak és felértékeltettek. A beruházások legtöbb esetben a finanszírozó kezdeményezésére történtek. Tibori az általa „székelyföldi szállodaprivatizációként”, „botrányként” emlegetett vásárlásról ő maga írt „tényfeltáró” cikkeket a Népszabadságban 2001-ben és 2003-ban, az Adevarul nevű napilapból átvett „tények” alapján. A Beszerzési Szabályzatot minden esetben betartották. Minden eljárásbeli hiányosságot belső vizsgálattal feltártak. A magánzsebekbe, pártkasszákba került pénzekről szóló állítás rosszindulatú rágalom. „Az egyetem a hazai állami felsőoktatáshoz képest csaknem dupla béreket fizetett” – állítja a cikk. Valójában a román állami egyetemeken alkalmazott bérrendszer minden oktatói kategória esetében megállapítja a minimális és a maximális bért. Az EMTE és a PKE ennek a tartománynak a középértékét szorozta meg 1,5-del, ami akkor is távol állt a dupla bérektől, és amely nélkül nem lehetett volna megfelelő oktatókat toborozni. A Sapientián a bérek jelenleg az állami bérrács minimuma közelében mozognak, professzorok esetében pedig alatta vannak a minimális állami béreknek. Az erdélyi vállalkozói réteg felszereléssel, laboratóriumi eszközökkel, konferenciatámogatással és ösztöndíjak felajánlásával stb. – jelentős támogatást nyújtott az egyetemnek. A tavalyi évben az EMTE 8,7%-ban vont be saját forrásokat az egyetem működtetésébe, szemben a felvállalt 5%-kal. Az önkormányzatoktól számon kért támogatásra vonatkozóan tudni kell, hogy a román törvények nem teszik lehetővé a közvetlen pénzügyi támogatást. Tibori cikke egyértelműen durván és tendenciózusan egyházellenes. Tőkés László esetében, aki a Partiumi Keresztény Egyetem elnöki tisztségét töltötte be, azt írja, hogy „havi 4000 új lejt inkasszált”, miközben azt szándékosan nem közli, hogy ez bruttó összeg volt, tehát csak 2789 lej nettó bért jelentett. Kató Béla Sapientia kuratóriumi elnök esetében pedig még ennél is nyilvánvalóbb a lejárató szándék, hiszen kéthónapnyi összeget számított át forintra, így dupláját tüntette fel a havi elnöki fizetésnek. A szerző értesüléseivel ellentétben a kurátorok már jó ideje nem havi fizetést, hanem az üléseken való részvételtől függő havi juttatást kapnak. Nem igaz Tiborinak azon állítása sem, hogy a kuratóriumi tagok nem jártak el az ülésekre. Durva csúsztatás a Misovicz Tibortól idézett szöveg. Ezt Tibori ekképpen olvassa: „Az egyházaknak előbb-utóbb meg kell fogalmazniuk saját intézményeik és közösségeik szempontjából fontos igényeiket, cserében viszont éves finanszírozást vagy vagyoni támogatást kell nyújtaniuk. ” Ezzel szemben Misovicz Tibor ezt írja: „A magyar kormányzat nyilvánvaló tehetetlensége (nemtörődömsége?) azonban megerősíti azt az alapvető kérdést, hogy mire szánja az egyetemet az akkreditáció megszerzése után az alapítók köre, a szélesebb értelemben alapítónak és fenntartónak tekinthető magyar közösség, valamint annak politikai és akadémiai képviselete. Politikai szimpátiák ide, gyakorlati fenntartások oda, a jogi elismerés megszerzésével az egyetem teljesítheti az inkubációs szakasz fő célját, s innentől már nem lehet bizonytalanságra, s ebből adódó cselekvésképtelenségre hivatkozni. A működőképesség biztosítása most már évtizedekre szóló feladat. A jelenlegi finanszírozási gondok közepette az alapítói közösség nehezen kerülheti el, hogy nagyobb szerepet vállaljon az intézmény fenntartásában, üdvösebb lenne azonban, ha egyúttal a konkrét célok is világosabbá válnának. Az alapító egyházaknak saját intézményeik és közösségeik szempontjából is meg kellene fogalmazniuk a szociális gondozáshoz, az alsó- és középfokú oktatáshoz, a kulturális tevékenységhez kapcsolódó, a magyar közösség várható jövőbeli helyzetét is tükröző felsőoktatási igényeiket, s az ezért „cserébe” általuk nyújtott éves finanszírozást vagy vagyoni támogatást. ” Van egy különbség. Tibori szerint „sokan igyekeztek minél nagyobb hasznot húzni az egyetemből”, „az egyetemi stallumok aranybányának bizonyultak”, „érdek-összefonódás, nepotizmus, kompetencia-hiány tapasztalható”, stb. Mindezeket sehol nem támasztja alá. Továbbá „vitatható értékű diplomákról”, „diáksorsokkal való játszadozásról”, „kétes minőségű oktatásról” beszélni, miközben az akkreditációnak a hallgatókra vonatkozó szakmai feltételeit az EMTE magasan túlteljesíti, közönséges manipuláció. Az akkreditált állami egyetemeken elért államvizsga-eredmények magukért beszélnek: az előírt 50% sikeres államvizsgázóhoz viszonyítva minden szak esetében 95% feletti az arány! A Sapientia végzettjeinek az államvizsgáztató állami akkreditált egyetemek – Babes–Bolyai Tudományegyetem, Bukaresti Egyetem, Temesvári Nyugati Egyetem, Bukaresti Műszaki Egyetem stb. – adnak (vitatható értékű??) oklevelet. A cikkíró szerint „az intézmény elkezdett spekulálni a Budapestről érkező pénzekkel: az el nem költött összegeket letagadta, bankokban kamatoztatta, a román állam által visszatérített áfából, a finanszírozó beleegyezése nélkül, ötletszerűen és semmilyen pályáztatás nélkül ingatlanokat vásárolt stb. Amikor pedig mindezekre fény derült, és a finanszírozó azt kérte, hogy a szóban forgó anyagi eszközöket az akkreditációhoz szükséges költségek fedezésére fordítsák, az egyetemiek megsértődtek, és kezdetét vette a siránkozás, a panaszkodás, a vészkiáltások sorozata. ” Ez a passzus már önmagában megérne egy rágalmazási pert. A valóságban a Sapientia intézménycsoport igen szigorú szabályok szerint számol el a támogatás minden fillérével. A támogatási szerződésekben a finanszírozó azt is megszabja, hogy a kapott támogatásból származó kamatokat, áfákat mikor és mire szabad fordítani. Az egyetemen a vezetőket – a cikkben szereplő valótlan állításokkal ellentétben – a hatályos román törvények szerint választják. /Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Dr. Dávid László professzor, a Sapientia EMTE: Kire öltik nyelvüket a kíméletlen tények? Válasz Tibori Szabó Zoltán vezércikkére. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

Élénk visszhangot váltott ki Erdélyben a kolozsvári Szabadság összeállítása, amelynek egyik cikke szerint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE) az elmúlt években számos visszaélés történt. Az intézmény vezetése visszautasította a lap ezzel kapcsolatos megállapításait. A Szabadság egyik szerzője tudni véli, hogy az egyetem a romániai állami felsőoktatáshoz képest csaknem dupla béreket fizetett, a közbeszerzési kötelezettségekről megfeledkezett, ötletszerű fejlesztésekbe bocsátkozott, eközben várta évente az újabb pénzeket Budapestről. A Szabadság cikke a 2004-ben és 2007-ben végzett átvilágítások eddig bizalmasan kezelt eredményeire hivatkozva megállapította, hogy az intézményben rengeteg visszaélés történt, szerződések maradtak lezáratlanul, a szerződött összegek jelentős részét pedig nem számolták el. Közleményükben Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, valamint Dávid László, a Sapientia EMTE rektora felháborodásának adott hangot. Sérelmezték a cikk megállapításait, a Népújság szerint arra nem tértek ki arra, hogy szerintük pontosan miért is etikátlan a szöveg. /Górcső alatt a Sapientia egyetem. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 8./ A Népújság nem említette, hogy Tibori Szabó Zoltán A Sapientia–EMTÉ-ről – a kíméletlen tények nyelvén /Szabadság, máj. 3./ című cikkéről van szó.

A Hargita Népében Parászka Boróka Még több pénzt! /ápr. 29./ címmel reagált Kincses Emese Törzsökösen /ápr. 22./ címmel jelzett írására, amelyben az egyetemi oktató a csíkszeredai Sapientia jövőjével kapcsolatos aggodalmait fejezte ki. A fiatalokat itthon kellett tartani, ezért kell magyar középiskola, magyar egyetem. A magyar nyelvű oktatást finanszírozni kell. A román állam támogatására nem lehet számítani. Az erdélyi magyar civil társadalom nem elég erős erre. Az erdélyi magyar oktatás jelenleg a mindenkori magyar kormány támogatására szorul. Eltelt hét év az erdélyi magyar tudományegyetem indítása óta. Ahhoz, hogy egy oktatási intézményből egyetem legyen, hosszú időnek kell eltelnie. /Dr. Márton Albert, az EMTE oktatója: Csíkszeredában magyar nyelvű egyetem? = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 8./

A sárdobálás az első demokratikus választás, 1990 tavasza óta szünet nélkül tart. Újdonság annyi, hogy az alkotmány szerint a helyhatósági választásokon pártsemleges államfő is célba vette a Szociáldemokrata és a Nemzeti Liberális Pártot, amiért azok nem mocskolják egymást eléggé. A romániai magyarság új helyzet előtt áll: egy érdekvédelmi szövetség és egy politikai párt, az RMDSZ és az MPP jelöltjei versengenek bizalmáért. /Ambrus Attila: A sárdobálók miattunk vannak? = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvoskongresszust rendezett Nagyváradon. A kongresszussal párhuzamosan magyar nyelvű továbbképző előadás-sorozatok is folytak az immunológia, gyógyszerészet, fogászat és radiológia tárgykörében, előadásait a marosvásárhelyi orvosi egyetem tanárai mellett debreceni, pécsi és szegedi professzorok tartották. A budapesti segítséggel most megnyitott – Romániában első – pozitronemissziós tomográfia-központot (PET) is bemutatták. A kongresszus ünnepélyes megnyitóján az ülésszak fővédnöke, Biró Rozália alpolgármester üdvözölte a városban összegyűlt szakembereket. A szakosztály elnöke, Kovács Dezső professzor mondott megnyitó beszédet, majd átadták az életpályát elismerő diplomákat. A Lencsés Györgyről elnevezett díjban Gyéresi Árpád marosvásárhelyi gyógyszerész professzor, a Pápai Páriz Ferenc-díjban Borsa István csíkszeredai főorvos és Sipos Emese gyógyszerész előadótanár, szakosztályi titkár részesült. Az ülésszakra 450 résztvevő jelentkezett, 13 szekcióban 117 előadás hangzott el, 27 posztert mutattak be. Budaházy Istvánt gyógyszerészet-történeti kutatásaiért Spielmann József-díjban részesítették, s mindegyik szekció egy-egy fiatal előadóját jutalmazták. Az utolsó napon pedig az eurorégiós együttműködés keretében Debrecenbe látogatott a résztvevők többsége. /G. Gy. : EME-Orvoskongresszus Nagyváradon. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

A karhatalmi erők segítségével sem tudott beköltözni május 6-án a gencsi parókiára Bátori Gyula. A Szatmár megyei falu volt lelkészét korábban sikkasztás miatt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület megfosztotta palástjától, azonban a lelkész bírósági per révén megszerezte a paplak használati jogát. E bírósági végzésnek próbált meg érvényt szerezni Bátori mintegy hetven rendőr és fegyveres terrorelhárítótól kísérve. Május 6-án Csomay Árpád generális direktor és Máthé Edit jogtanácsos, Nagy Sándor esperes és több környékbeli lelkész, Tőkés László EP-képviselő küldötteként pedig Antal János előadó-tanácsos is csatlakozott a gencsi gyülekezet parókiája előtt tiltakozókhoz. A felfegyverzett álarcos kommandósok élén Ioan Vasile Sabau végrehajtó bemutatta a birtokában levő végzést, melynek értelmében Bátorit vissza kell hozni a parókiára, majd kijelentette, hogy ha kell, fizikai erőt alkalmaznak a kirendelt fegyveresek. A lelkészek azzal érveltek, hogy Szomor Attila, jelenleg Gencsen szolgáló segédlelkész kilakoltatására nem létezik felszólítás vagy végzés. A végrehajtó ezek után elhagyta a parókiát, a kivezényelt karhatalmi erők is elvonultak. /Sike Lajos: Ostrom alatt a gencsi parókia. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

Május 7-én Kézdivásárhelyen tartotta közgyűlését az Egyesület az MTS Rt. Vagyona Megmentéséért. Ráduly Baka Lajos, az igazgatótanács elnöke rendkívül éles hangon támadta Török Sándor kézdivásárhelyi polgármestert, Tamás Sándor parlamenti képviselőt és az RMDSZ csúcsvezetőségét, amiért kampánycélokra használják fel a csavargyár megvásárlásáról szóló ,,maszlagot”. Ráduly Baka Lajos szerint az államnak még mindig harmincöt százalékos tulajdonjoga van a csavargyárban, és mégis tétlenül nézik annak kifosztását. A teremben lévő volt csavargyári alkalmazottak Németh Csaba szenátort marasztalták el, aki szerintük itthon fűt-fát megígért, de amikor pár csavargyári képviselő Bukarestbe ment, gyáva módon nem mert velük mutatkozni. Ráduly Baka Lajos felolvasta a kisrészvényesek nevében megfogalmazott nyilatkozatot, melyben arra szólítják fel a céhes város vezetőit, hogy hagyjanak fel a diverzióval, és ne használják kampánycélokra a csavargyárat. A gyűlésen a legtöbb elmarasztalás és támadás Markó Béla, a város nagy szülöttje ellen szólt, a jelenlevők arra kérték, ne jöjjön többet Kézdivásárhelyre, mert köze van a csavargyár kirablásához. /Iochom István: ,,Markó ne jöjjön többet Kézdivásárhelyre!” (Csavargyári közgyűlés) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 9./

Hargita Megye Tanácsának május 8-án Székelyudvarhelyen tartott dísztanácsülésén életműdíjban részesült Bajna György, a Hargita Népe nyugalmazott újságírója, továbbá dr. Huszár György gyergyószentmiklósi sebész főorvos, Basilides Csaba gyergyószentmiklósi jégkorongedző, Mohácsek Ákos maroshévízi iskolaigazgató, Zsigmond Márton csíkszeredai képzőművész, valamint Vaipan Florina székelyudvarhelyi pedagógus, post mortem Hargita Megyéért-díjjal tisztelegtek dr. Vofkori László pedagógus, a földrajztudományok doktora emléke előtt. /Szász Emese: Dísztanácsülés Székelyudvarhelyen – Életműdíjban részesült Bajna György. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 9./

Több mint egy évtizedes áldozatos munka után május 4-én, vasárnap egyházi és világi elöljárók jelenlétében felszentelték a Donát úti református templomot. A Makovecz Imre világhírű építész tervezte istenháza kétségkívül Kolozsvár egyik legfigyelemreméltóbb épülete. A 2350 lelkes gyülekezetben a kilencvenes évek elején fogant meg a templomépítés gondolata, mesélte Bibza István lelkész. Makovecz Imre tervei alapján Müller Csaba kolozsvári építész rajzolta meg a templomot. A terv megvalósítására évekig várniuk kellett, ugyanis – bár 1993 óta folyamatosan kérték – csupán 1998-ban kapták meg az építési engedélyt. A templomépítésre hollandiai és németországi testvérgyülekezetek, alapítványok, illetve a helyi tanács és a kormány támogatásával szereztek pénzt. A templom jó akusztikája révén hangversenyek tartására is alkalmas, a tanácsterem kiállításoknak, egyházi rendezvényeknek adhat helyet. A 300 férőhelyes templom sajátossága a centrális tér, amelyet a négy torony fog közre, és amelynek középpontjában a szószék áll. A természetes anyagokból, főleg fenyőfából készült épület elemei élő szervezetre emlékeztetnek. Az épületbe négy egymás után következő, egyre nagyobbodó székely kapun lép be az érkező. Makovecz Imre már tervezett egyházi épületeket Erdélyben: az ő alkotása a vargyasi református templom, a sepsiszentgyörgyi református ravatalozó és a csíkszeredai milleniumi római katolikus templom. /Papp Melinda: Világ ég és föld között. = Krónika (Kolozsvár), máj. 9./

Nyolc évtized után ismét felcsendült a Beszterce-Naszód megyei Óradnán a római katolikus plébánia orgonája. Takács Noémi besztercei zenetanárnő és orgonista szólaltatta meg az első világháború idején károsodott hangszert. A gróf Zichy Domonkos püspöktől 1873-ban adományként kapott hangszer restaurálását a mintegy hatszázötven katolikust számláló közösség plébánosa, T. Kovács Attila kezdeményezte. „Ebben a hatalmas ortodox román tengerben, az orgona nemcsak a katolicizmus egyik jelképe, hanem egyben olyan eszköz is, mellyel hangosan hirdethetjük: mi, magyarok is létezünk” – vallja a T. Kovács Attilát néhány hónapja felváltó Timár Zoltán plébános. /Szucher Ervin: Kántorért imádkoznak. = Krónika (Kolozsvár), máj. 9./

Tibori Szabó Zoltán cikkét /A Sapientia-EMTE-ről – a kíméletlen tények nyelvén, Szabadság, máj. 3./ a Partiumi Keresztény Egyetem egész közössége mély felháborodással olvasta. Az egyetemet fenntartó Pro Universitate Partium Alapítvány és a Partiumi Keresztény Egyetem vezető testülete kifejezték tiltakozásukat a teljes körű erdélyi-partiumi magyar nyelvű felsőoktatási rendszert ért hitelrontás miatt. Az egyetem véleménye megegyezik mindazzal, amit Kire öltik a nyelvüket a kíméletlen tények? című válaszcikkben /Szabadság, máj. 8./ a Sapientia-EMTE vezetősége megfogalmazott. Tibori Szabó Zoltán cikkében a Partiumi Keresztény Egyetemet ért alaptalan vádaskodásokra külön kitértek. Sértő a szerzőnek a cikken végigvonuló egyházellenes magatartását. Nem tudja (?), hogy a rendszerváltás után elsőként a református egyház alapított magyar tanintézményt 1991-ben Nagyváradon, és azt a tanintézményt saját erejéből és költségvetéséből 1999-ig fenntartotta. 1999-ben, amikor a Partiumi Keresztény Egyetem jogi hátterét biztosító Pro Universitate Partium Alapítvány megalakult, már 650 hallgatója volt a Sulyok István Református Főiskolának, az egyetem jogelődjének. Nem tudja, hogy a Sulyok István Református Főiskolát a nehezen visszaszerzett székházan működtették, időnként hatósági támadásoknak kitéve? Sértőek és rágalmazó jellegűek a vezércikkben az „eredendő bűn”, „nem járt rosszul az egyház” és más hasonló kitételek. Tibori szelektív eljárása alapján egyfelől elmarasztalja az egyházat amiért – egyébként minimális – bért kap a Partiumi Keresztény Egyetem /PKE/ használatába adott két épületéért, de azt nem említi, hogy az egyetem a saját vagyonát az egyház által adományozott nagy értékű épületekkel alapozta meg. Fontos adalék az is, hogy az Arany János Kollégium épületét 100%-ban, az egyházkerületi székházat pedig 78%-ban a Partiumi Keresztény Egyetem használja. Mindezek tudatában azt állítani, hogy az alapító egyházak nem segítették és nem segítik az intézményépítést – Nagyváradon, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen vagy Kolozsváron –, tudatos ferdítés. A PKE 1999-es alapítása óta 19 alkalommal esett át akkreditációs értékelésen, mindannyiszor sikeresen! Így került sor a PKE és 12 egyetemi szak működési engedélyének megszerzésére, majd 2004-ben három szak (református didaktikai teológia, német nyelv és irodalom, szociális munka) és az egyetem akkreditálására. Sajnálatos, hogy immár több mint három éve hiányzik a szükséges politikai akarat ahhoz, hogy az elsőként akkreditált magyar egyetem létrehozását szentesítő törvényt, a szenátus jóváhagyása után, a képviselőház is elfogadja. A PKE-n sikeres diplomavizsgák aránya egyetemi szinten megközelíti a 90%-ot, és minden szakon messze fölülmúlja az akkreditációs elvárásokat. A diplomavizsga utáni öt évben a végzősök 78%-a az oklevelének megfelelő munkakörben dolgozik. A Sulyok István Református Főiskolán, és a PKE-n 1996 és 2005 között végzett hallgatók 82%-a itthon, Erdélyben él és dolgozik. Kinek használ Tibori Szabó Zoltán irománya, két bő hónappal a felvételi vizsgaidőszak előtt? /Dr. Geréb Zsolt, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora, Tolnay István, Partiumi Keresztény Egyetem Vezetőtanácsának mb. elnöke: A jó pap is holtig tanul. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./

Hunyad megye magyarsága három nagy csoportra osztható – írta az Akadémai Kiadó által 1982-ben megjelentetett Magyar Néprajzi Lexikon. A Hunyad megyei magyarság legősibb, de egyben legcsekélyebb számú részét a honfoglaláskor itt megtelepedett magyarok jelentik. A törökdúlások idején azonban ez a népesség többnyire kipusztult, soraikat elmagyarosodó hegyvidéki román családokból próbálták pótolni. A régi polgári magyar lakosság ma már csak kis számban maradt meg főleg Déván és Szászvároson. A másik jelentős kategória az 1888–1910 között betelepedett „dévai csángók”, azaz bukovinai székelyek, akik valójában nem csupán Dévára, hanem Csernakeresztúrra, Vajdahunyadra és Sztrígyszentgyörgyre is jelentős számban telepedtek. A harmadik fontos ága a Hunyad megyei magyarságnak a 19. század második felétől betelepedő székelyek, akik az iparosítás nyomán több hullámban jöttek e vidékre. 1883-ban a Tisza Kálmán vezette magyar kormány elindította a Bukovinába elmenekült székelyek hazatelepítését. Elsőként az Al-Duna környékére telepednek, ennek a hullámnak az 1885-ös nagy árvíz vetett véget. Déva telepeseket kért és az akkori polgármester, dr. Issekutz Gergely annyira a szívén viselte a betelepülők gondját, hogy ez utóbbiak egyenesen atyjuknak nevezték a város elöljáróját. Végül két nagy hullámban összesen 99 család telepedett be az öt bukovinai faluból (Istensegíts, Hadikfalva, Andrásfalva, Józseffalva, Fogadjisten), 10 holdas földeket kaptak. 1910-ig szépen fejlődött a telep. Az 1910-ig betelepült 288 lélek 1934-re 1250 főre szaporodott. 1910-ben még további 31 házat épített az állam a betelepülőknek, ez alkalommal 35 újabb család jött, összesen 292 lélek. Később, az első világháborúig még további 27 család jött, összesen 105 személy. Hasonlóan történt a betelepedés a szomszédos Vajdahunyadra is, ahova kizárólag hadikfalviak települtek. A XX. század folyamán több hullámban is jöttek a székelyek a megyébe. Számtalan tanár, orvos, művész, lelkész, illetve ezek tanulni vágyó gyermekei kerültek ide. Sokan már a nyolcvanas évek idején kitelepedtek külföldre, aki maradt, az 1989 után költözött vissza valamelyik erdélyi nagyvárosba. Napjainkban Hunyad megye 24 ezer körüli magyar lakosságának jó egyharmadát a bukovinai székelyek leszármazottai teszik ki, másik harmadát az időközben betelepülő székelyek, csupán egy sovány harmadát képezik az „őshonos” magyarok. /Gáspár-Barra Réka: Hunyad. Sok a székely, de így is kevés. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 10./

A moldvai csángók helyzete nem pusztán szakmai kérdés, hanem össznemzeti ügy, amelynek megoldásához elengedhetetlenül szükség van román partnerekre, a román nacionalizmus falát fokozatosan kell leépíteni, és támaszkodni kell a civil társadalom segítségére is – ezek a fő gondolatok fogalmazódtak meg május 9-én a Bákóban zajló csángókonferencián. A magánalapítványként újjászervezett Teleki László Alapítvány rendezte tudományos konferencián felszólalt Tőkés László református püspök is. Emlékeztetett arra, hogy 1991-ben személyesen is felvetette II. János Pál pápának a csángó problémát, s a katolikus egyházfő nagy érdeklődést tanúsított az általa amúgy is jól ismert téma iránt. Az EP-képviselő az Európai Parlamentben más veszélyeztetett kisebbségek helyzetével együtt vetette fel a csángók ügyét. Gazda Árpád, a Krónika vezető szerkesztője előadásában megállapította: az RMDSZ nem vállalt kezdeményező szerepet a csángó anyanyelvi oktatás területén, megvárta, míg a kockázatosabb lépéseket mások tették meg, később azonban kétségtelenül az ügy mellé állt. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint több fronton kellett menni előre, az RMDSZ a parlamentben, a politika színterén próbálta érvényesíteni a kisebbségek jogait, hivatalos levélben fordult a Vatikánhoz is. /Össznemzeti magyar ügy a moldvai csángók helyzete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./ Mindegy, hogy egy nemzeti kisebbség mekkora lélekszámú, identitásából fakadó jogai gyakorlásához hozzá kell segíteni – vélekedtek egybehangzóan a Bákóban május 9-én véget ért, Veszélyeztetett örökség – veszélyeztetett kultúrák című konferencia előadói. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke csak azt követően látogatott Bákóba, hogy a csángó ügy nemzetközivé vált, és az Európa Tanács ajánlást fogalmazott meg a helyzet rendezése érdekében – hangsúlyozta előadásában Gazda Árpád. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke azt hangsúlyozta, hogy abban a politikai kontextusban, melyben az RMDSZ-nek politizálnia kellett és kell, mégis voltak eredmények, de bebizonyosodott, román partnerekre is szükség van ahhoz, hogy a csángókat érintő nyelvi, vallási és identitási kérdésekben előrelépés történjék. /Fekete Réka: A veszélyeztetett kultúrák védelme összeurópai ügy. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 10./

Tíz-tízezer euróval jutalmazott Europa Nostra műemlékvédelmi díjakat ítélt oda az Európai Bizottság értékes építészeti alkotások megőrzésében, erre irányuló kutatásban vagy oktatásban végzett kimagasló tevékenység elismeréseként hat programnak. A díjazottak között van a bonchidai Bánffy-kastély megőrzésére vonatkozó romániai projekt. A Kolozsvár környéki program az oktatás kategóriában kapott kitüntetést, elsősorban azért, mert összesen tucatnyi ország egyetemi hallgatóit és restaurátorait vonták be a munkálatokba. Összesen 21 második díjat is kiosztottak, köztük a somlóvári Erdődy-kastélypark megőrzését célzó magyar erőfeszítésekért. /Europa Nostra-díjak. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 10./

Zabolán mutatták be a helyi Csángó Néprajzi Múzeum első kiadványát Orbaiszék változó társadalma és kultúrája címmel, amely nemrég jelent meg a Kriza János Néprajzi Társaság, a Pro Museum Egyesület és a Kovászna Megyei Kulturális Központ kiadásában, a megyei tanács támogatásával. A kötetet dr. Pozsony Ferenc, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem professzora és Kinda István muzeológus szerkesztette, ők is mutatták be. A kötet azoknak a tanulmányoknak a szerkesztett változatát tartalmazza, amelyek a tavalyi Háromszéki Magyarok Világtalálkozóján hangzottak el a zabolai Csángó Néprajzi Múzeumban tartott tudományos konferencián. /Tanulmánykötet Orbaiszékről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 10./