Megalakulásának negyedik évfordulója alkalmából szervez ünnepi rendezvénysorozatot a Csíkmenasági Közösségmegtartó Egyesület (MEGY). A rendezvényeket január 19-én tartják a kultúrotthonban. /Négy éves a MEGY. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 18./

Teodor Melescanu ideiglenes igazságügyi miniszter levélben közölte Traian Basescu államfővel, nem tudja továbbküldeni a nyolc miniszter elleni bűnvádi eljárás megkezdéséhez szükséges iratanyagot, mivel a dokumentáció nem teljes, csupán az üggyel foglalkozó ügyészek jelentéseit tartalmazza. Markó Béla, az RMDSZ elnöke úgy vélte: az államelnöknek alkotmányos joga, sőt kötelessége, hogy igent vagy nemet mondjon egyik vagy másik miniszter ellen indítandó bűnvádi eljárásra, viszont az, hogy ő ezt úgymond „csomagban” teszi, ezzel megvetését fejezi ki a miniszteri tisztség és általában a kormány intézményével szemben. Másrészt azt a látszatot kívánja kelteni, hogy itt egyfajta „bűnöző csoportról” lenne szó. /Visszakerült a Cotroceni-be a miniszterek ügye. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./

Megjelent a Hivatalos Közlönyben, így érvénybe lépett, és Románia számára is kötelezővé vált a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája. Márton Árpád képviselő szerint a magyar nyelvhasználat terén sok új dolgot nem hoz a jogszabály, de megerősíti a jelenlegi törvényeket, és segíthet a jövőben jobb jogszabályok – például az oktatási törvény, kisebbségi törvény stb. – elfogadásában. A polgárjogi pereknél is díjmentes és kötelező lesz a tolmácsolás, s legalább egy regionális televíziós csatornát kell biztosítania az államnak, például a magyarság számára. A charta ugyanakkor egyértelművé teszi a jogot a minden szinten zajló anyanyelvi oktatáshoz. A jövőben a bíróságoknak el kell fogadniuk az anyanyelven készült ingatlan- vagy más szerződéseket, de lehetővé válik, hogy ne csak a közigazgatásban, de közszolgálati intézményeknél – víz-, gáz- vagy elektromos szolgáltatóknál – is használható a magyar nyelv, a beadványokat magyarul is megfogalmazhatják, az intézmények ügyfélfogadó irodái kötelesek lesznek magyarul is beszélő alkalmazottakat foglalkoztatni. A Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját 1992-ben fogadta el az Európa Tanács közgyűlése. Az RMDSZ 1995 óta próbája elérni romániai ratifikálását, de eddig a politikum ellenállásába ütközött. /Farkas Réka: Érvénybe lépett a nyelvi charta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 19./

Bardoc-Miklósvárszék névvel új egyesületet jegyeztek be Baróton, jelezte az újdonsült szervezet elnöke, ifj. Csiki Bélától. Törekvéseik közt szerepel Erdővidék történelmi és kulturális hagyatékának megőrzése, ugyanakkor kiemelt szerepet szánnak a mának szóló üzenetek megfogalmazásának is. Már megszületett az első komoly kapcsolatuk: az anyaországi Ábel Alapítvány a régió történelmi örökségének megőrzéséhez ígért segítséget. /Hecser László: Új egyesület Baróton. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 19./

Január 17-én Szentkatolnán, a művelődési otthonban a magyar kultúra napja jegyében kettős könyvbemutatóra került sor. Jakab Jolán történelem szakos tanár a budapesti Táltos Kiadónál tavaly megjelent, A magyarság eredetének nyelvészeti kérdései című, Bálint Gábor munkásságának szentelt kötetet mutatta be. A Szent László Akadémia és a Kőrösi Csoma Sándor Magyar Egyetem 2006. december 8-án nemzetközi konferenciát rendezett a Magyarok Házában a nagy Kelet-kutató, nyelvész, Szentkatolnai Bálint Gábor (1844–1913) emlékére, ahol a részt vevő neves hazai és külföldi szakemberek újraértékelték a harminc nyelvet beszélő, nemzetközi hírű Kelet-kutató életművét, és kiáltvánnyal fordultak a Magyar Tudományos Akadémiához a finnugor nyelvrokonság kizárólagosságának újragondolása végett. A konferencián elhangzott tizenkét tudományos dolgozatot tartalmazza a kötet, melyet dr. Obrusánszky Borbála mongolista, fiatal kutató szerkesztett. Jakab Jolán Bálint Gábor emléke Szentkatolnán című írása is szerepel a könyvben. Borcsa János bemutatta tavaly megjelent, hatodik könyvét, mely egyben az Ambrózia Kiadó tizenkettedik kötete. Az Őrzők és ébresztők /Ambrózia Kiadó, Kézdivásárhely/ a szerző 1974 és 2006 között lapokban megjelent vagy tárlatmegnyitókon, könyvbemutatókon elhangzott szövegeit, publicisztikai írásait, valamint kritikáit tartalmazza. /Iochom István: Kettős könyvbemutató Szentkatolnán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 19./

Bölöni György reagált Balta János újságíró véleményére, aki a romániai magyarság csoportjainak megegyezését sürgette. Az aggodalmat jogosaknak tartja, egy esetleges kudarc valóban roncsolná az erdélyi magyarságot. Ez mivel járhat? A magyar nyelv használatának korlátozásával, a magyar médiafórumok megszüntetésével például. Bölöni szerint a jelenlegi állapot oka nem az RMDSZ, hanem Szász Jenő, „a Polgári Szövetség Vezére”. /Bölöni György: Nyílt levél Balta Jánosnak. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 21./ Előzmény: Balta János: Influenzaellenes oltásokat kérnek. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 15.

A maroknyi székely nem porladt el. Nem kellene abbahagyni a székelyföldi jövőkép-vitát. Érvek, érvrendszerek, meggondolások és megfontolások ütköznek vagy egészítik ki egymást. Bíró A. Zoltán társadalomkutató azt írta, hogy a jövőkép a székelyföldi magánéletben sikeres, miközben lokális vagy regionális léptékben az ilyen kép nem akar összeállni. A történészek csodálkoznak azon, hogy a székelység gyakorlatilag számbelileg is megmaradt azon a területen, ahová megtelepedett. A székelység mindig alkalmazkodott a körülményekhez. /Székedi Ferenc: Szikla és kavics. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8., ugyanezt közölte: Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8., Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8./

Megtartotta éves beszámolóját a Gyergyói Fiatal Fórum /GYFF/ Gyergyó a mi jövőnk! címmel. A GYFF a közösségért és a városért tenni akaró fiatalok csoportja. Pártfüggetlenül szeretnének olyan közösségi célokat megfogalmazni és megvalósítani, amelyekkel a gyergyói fiatal mindennapi élete a városban könnyebb lesz, az itthon maradás feltételeit keresik. Számos rendezvényükről számoltak be, kiemelve a Gondolatébresztő esteket, a tavaszi nagytakarítási akciót, a fogyatékosokkal közös Őrangyal-programot, történelmi megemlékezést és kerékpártúrát a Dancuráshoz, előadások szervezését. /Balázs Katalin: „Az itthon maradás feltételeit keressük” = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 21./

Nagyváradon, Szatmárnémetiben és Budapesten a magyar kultúra napját ünnepelték. Több erdélyi városban már a hét végén elkezdődtek a programok. Nagyváradon január 19-én nyitották meg hivatalosan azt a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) által szervezett tíznapos rendezvénysorozatot, melyet a Himnusz születésének tiszteletére rendeztek. Az Ady Endre Gimnázium díszterme előtt adysok által készített művészi alkotás várta az érdeklődőket. Fleisz János, a BINCISZ elnöke köszöntette a jelenlévőket, s mint mondta immár nyolcadszor együtt ünnepelhetnek a berettyóújfaluiakkal. Biró Rozália váradi alpolgármester hangsúlyozta, „végre egy határon belül gondolkodhatunk berettyóújfalui testvéreinkkel“. Az elmúlt évben egyezményeket, partneri kapcsolatokat kötöttek Debrecennel, Berettyóújfaluval. Szatmárnémetiben a magyar kultúra napja a múlt év óta a Magyar Kultúra Hetévé bővült. Január 19-én a székesegyházban Schönberger Jenő megyéspüspök jelenlétében az Ady Endre Társaság szervezésében ismert színészek szavaltak, majd a felvidéki Rock Színház tagjai a Napba öltöztetett leány és a Megfeszített című zenés játékokból énekeltek népszerű részleteket. A székesegyház oldalhajójában 41 felvidéki falu (Felső-Bodrog, Bódva, Zsitva, Ipoly, Garam völgye, Zobor-vidék) népviseletébe öltöztetett babáit mutatták be. A Rock Színház művészeivel együtt a kiállítás másnap már Nagykárolyban volt. „Az a tény, hogy a Román Kultúra Napja csak egy héttel előzi meg a magyar kultúra napját, adta azt az ötletet, hogy megszervezzem a Világban Élő Román és Magyar Fotóművészek Nemzetközi Kiállítását, összekötvén a két ország kulturális napját” – fogalmazott Tóth István, a Romániai Fotóművészek Szövetségének elnöke a Budapesti Román Kulturális Intézetben (BRKI) a hét végén. /Összekötő kultnapi kokárda. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./ Szatmárnémetiben első alkalommal mutatták be a felvidéki magyar népviseletet bemutató babakiállítást, háromszáz, viseletbe öltöztetett babát láthatott a közönség a vándortárlat utaztatásával foglalkozó Kultúráért és Turizmusért Társulás jóvoltából. Az elmúlt tíz évben a népviseletbe öltöztetett babákat számos felvidéki iskolában állították már ki, de részt vettek 2000-ben a Hannoveri Világkiállításon is. /Babos Krisztina: Apró identitásőrzők. = Krónika (Kolozsvár), jan. 21./

Hét, kiemelkedő tudományos teljesítményt felmutató fiatal oktatóval bővült a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának oktatói kara, és ezzel 301-re emelkedett a magyar oktatók létszáma – tájékoztatott Magyari Tivadar rektor-helyettes. A fiatal tanársegédek valamennyien a BBTE végzősei, legtöbbjük jelenleg ezen az egyetemen dolgozik doktori tézisén. Az egyetem szenátusa január 21-én döntött új tanárok felvételéről, illetve az előléptetésekről. Kiemelkedően magas volt ez alkalommal a már alkalmazásban levő magyar oktatók körében az előléptetések száma: huszonegy oktató versenyzett sikerrel nagyobb fokozatért, köztük tizenegy magas szintű oktatói (docensi, illetve professzori) beosztásért. Docens lett például az erdélyi magyar értelmiség néhány közismert személye: Hatházi András és Bács Miklós színművészek, Fábián Gyula jogász és Bakk Miklós politológus. /BBTE: nőtt a magyar oktatók száma. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

A Transindex, az Erdély FM és a Jakabffy Alapítvány által szervezett zártkörű beszélgetésen folytatódott a vita az erdélyi magyarság modernizációjáról, melyet Csutak István Székek földje – Székelyföld? /Szabadság, jan. 8./ című írása „élesztett fel”. A beszélgetésen – többek közt – jelen volt a vitát elindító Csutak István, volt integrációs államtitkár, továbbá Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának vezetője, Horváth István szociológus, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet vezetője, Kelemen Attila, az Erdély FM igazgatója, Kiss Tamás szociológus, az RMDSZ ügyvezető elnöksége demográfiai kutatócsoportjának vezetője, László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök, Salat Levente politológus és Székely István politológus. Csutak István elmondta: önmagunk átértékelése és újrafogalmazása a cél. Szerinte napjainkban Székelyföldön nem a tudás viszi előre a dolgokat, hanem az úgynevezett „komaság”. Bíró A. Zoltán „a modernizációt életfeltételek változásához szükséges keretfeltételek megteremtéseként” határozta meg. Horváth István úgy vélte, a romániai magyarság cselekvési logikákat sajátított el, a modernizáció pedig éppen ezekről a logikákról, felfogásmódokról szól. A modernizáció a változás folyamatossága. Salat Levente kiemelte: a kisebbség modernizációjának gondolata nem zárható el a környezettől, ez már a többség problémája is. László Attila úgy gondolja, az erdélyi magyarság tekintetében nem igazán beszélhetünk modernizációról. Székely István szerint most kezd felnőni egy olyan generáció, amely tudja, milyen társadalomban akar élni, ugyanakkor felelősségvállalásra képes. Bíró A. Zoltán a felelősség vonatkozásában az intézményteremtés lehetőségének hiányát emelte ki. /Kerekasztal a társadalmi modernizáció kérdéséről. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

A magyar kultúrát 1989 óta ünneplik január 22-én, Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnuszt. Kölcsey Ferenc halálának 170., a Himnusz születésének 185. évfordulója alkalmából január 20-án, vasárnap Szatmárcsekén, a református templomban tartottak megemlékezést. Január 21-én Budapesten átadták a második alkalommal odaítélt Magyar Kultúra Követe címet. Az elismerésben Eötvös Péter zeneszerző-karmester, Esterházy Péter író, Kányádi Sándor költő, Julia Marton-Lefevre magyar származású környezetvédelmi és tudományos szakdiplomata, Palya Bea énekes és Schiff András zongoraművész-karmester részesült. /Ma ünneplik a magyar kultúra napját. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

Erdély több városában már hét végén elkezdődtek a magyar kultúra napja tiszteletére szervezett események. A marosvásárhelyi Magyar Kulturális Központ és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata január 20-án tartotta, rendezvényét. Január 22-én a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetemen a múlt évad egyik sikeres produkciójának /John Pielmeier Isten Ágnese/ felújított változatát mutatják be. A városban vendégszerepel a Codex régizene-együttes, továbbá a Bernády-házban a sepsiszentgyörgyi, brassói, csíkszeredai zenetanárokból alakult zenekar a 16–18. század magyar, főként erdélyi főúri zenéjéből nyújt válogatást. Kolozsváron tudományos előadásokkal és táncházmulatsággal köszöntik a jeles napot. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában konferencia lesz. Kétszer is bemutatták Nagyváradon az Eltáncolt cipők című táncjátékot. Szatmár megyében, az Ady Endre Társaság szervezésében egész hetes rendezvénnyel ünneplik a magyar kultúrát. Szatmárnémetiben, majd Nagykárolyban fellépett a felvidéki Rock Színház a Mert tiéd az ország című előadással, melyben Koltay Gergely A Megfeszített és A napba öltöztetett lány című rockoperájából, valamint a Kormorán együttes dalaiból adtak elő válogatást. Január 22-én Kovács Emil Lajos festőművész munkáiból nyílik tárlat, majd a Nagykárolyi Collegium régizene-együttes lép fel. Január 23-án Szatmárnémetiben a Háromszék Táncegyüttes lép fel a Csávási balladával, 24-én az Ács Alajos Stúdióban Franz Xaver Kroetz Felső-Ausztria című darabját játsszák Márk-Nagy Ágota rendezésében. Gellért Sándor halálának 20. évfordulójára Miske László debreceni színművész emlékezik január 25-én, A tanú című előadóestjével. 26-27-én rendezik ugyancsak Szatmárnémetiben a 17. Hajnal akar lenni Kárpát-medencei népdaléneklési verseny elődöntőjét, illetve döntőjét. Székelyudvarhelyen január 21-én a Tomcsa Sándor Színház felolvasóestjével kezdődött rendezvénysorozat. 22-én az Udvarhelyszék Fúvószenekar ad ünnepi koncertet, este pedig a Cabaret című musicalt láthatja a közönség a Tomcsa Sándor Színház előadásában. 23-án Bálint Arthur rendező-operatőr Poros öltöny című dokumentumfilmjét mutatják be, 24-én a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpontban egész napos szakmai tanácskozás lesz az udvarhelyszéki népi építészetről. Az estét az Udvarhely Néptáncműhely előadása, az Ige zárja. 25-e a zene és a film napja lesz Székelyudvarhelyen: Székely Zsejke, a Kolozsvári Magyar Opera énekesnője kortárs magyar zeneszerzők dalaiból tart előadást Valaha címmel, este pedig két dokumentumfilmet vetítenek a könyvtárban: Jakab Ervin Költözés és Bálint Ibolya–Bálint Arthur Asszonyélet című alkotását. 26-án gyermekrajz-kiállítás nyílik a könyvtárban, délután pedig a Kecskeméti Jazz Band koncertezik Székelyudvarhely művelődési házában. 27-én, vasárnap Orbán Balázs szemével Homoródalmáson címmel fotókiállítás nyílik, majd este az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjak kiosztásával, továbbá Siculus-emlékkoncerttel, gálaesttel zárul a rendezvénysorozat. A Csíki Székely Múzeumban a gyergyóremetei 12. Nemzetközi Fotótábor anyagából készült kiállítással, valamint albumbemutatóval kezdődik a rendezvénysorozat Csíkszeredában. Sepsiszentgyörgyön január 21-én Benczédy Sándor és Tüzes István tartott vetített képes előadást Az altorjai Apor-kastély reneszánsz faliképei témával, majd a kolozsvári Passamezzo historikus együttes előadta a Mátyás, az igazságos című reneszánsz táncjátékát. Január 22-én Baróton, Erdővidék Múzeumában nyílik fotókiállítás a sepsiszentgyörgyi Képvidék Alkotócsoport munkáiból. /A Himnusz születésnapjára. = Krónika (Kolozsvár), jan. 22./

Egy román újságíró körkérdést küldött szét: mi a véleményük arról, hogy a mai fiatalokat egyáltalán nem érdekli a kultúra. A magyar közbeszédben is téma ez. Erről fejtette ki véleményét Herédi Zsolt. A kulturális piacon az elmúlt időszakban mind a kínálat, mind a kereslet is megnőtt, egyre változatosabb is lett. Nem lehet ugyanakkora színház- vagy mozi látogatottságot elvárni ma, mint a rendszerváltás előtt, amikor a vizuális kultúra lehetőségei egy színházi előadás vagy nagy ritkán egy nézhető mozi vagy tévéfilmre szorítkoztak. Nemcsak a fogyasztó pénzéért, hanem az idejéért is versengeni kell. A fiatalok olyan tudást akarnak felhalmozni, amit a későbbiekben fel tudnak használni. Megnőtt a fiatalok vizuális kultúra iránti igénye. Egyre inkább teret hódít a szórakozás, illetve a tömegkultúra. Múzeumlátogatásra ösztönző marketingfogás volt, hogy több látogató – csoportok, (nagyobb) család – esetén olcsóbb volt a jegy. Ezt ma már szinte minden nagyobb múzeum árpolitikája alkalmazza. Ösztönző fogás neves szakemberek meghívása, előadása, vagy kérdezz-felelek szerű beszélgetés szervezése a látogatókkal. Gyerekek körében nagy divatja van a dinóknak. Ezt lovagolta meg a budapesti Természettudományi Múzeum is. Itthon is lehetne hasonlót kezdeményezni. Sok idősebb kolléga ellenségesen fogadja az újító szándékú fiatalok ötleteit. A különböző megemlékezéseken sokszor az iskolásokat szeretnék kirendeltetni közönségnek. Továbbra is túlsúlyban vannak a múltidéző témák, azonban inkább lejáratják, az amatőr „marketinggel” a témát. Másik fékező erő a magyarországi társadalom és sajtójának tekintélyes része, amelyik hagyományőrző archaikus társadalomnak szeretné megtartani a határon túli magyarságot. A világban zajló kulturális folyamatok mellett sok tekintetben lemaradt a hazai magyar nyilvánosság, az ifjúsági szubkultúra csak mostanában kezd támogatást kapni. A magyar pályázati pénzek csak a paraszti kultúra művelőinek, netán a komolyzenének voltak fenntartva. Amikor a hazai politikusok a fiatalok tömege előtt akarnak beszélni, koncertturnét szerveznek ismert együtteseknek. Gyakori a rendezvényekre való rátelepedés. Az RMDSZ a fő pénzosztó, ő számít a legnagyobb „rátelepedőnek”. A rendszerváltás után hosszú évekig az erdélyi közéletben a politika és a civil szféra személyeken keresztül teljesen egybeolvadt. Ekkor lépett színre az RMDSZ új generációja, a MIÉRT, amely az utóbbi pár évben igyekezett korrigálni e képet. Pénzosztó pozícióját kihasználva szponzorként beszállt a Transindex szervezte Médiabefutó, Humorfesztivál, és több más sikeres rendezvénybe/re. Ők irányítják a többnyire erőforrás orientált és nem problémaorientált civil szervezeteket. A pénzosztó döntéshozók befolyásolták az elmúlt időszakban a kulturális rendezvényeket, sőt az egész civil szférát. /Herédi Zsolt: A kultúraigény esete a fiatalokkal avagy rendezvényszervezők vs. valóság és modernitás. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18., folyt. : jan. 19., 21., 22./

Az országos mutatókhoz képest a Székelyudvarhelyen végzett abortuszok száma évről évre csökken. Azonban ha korcsoportokra bontják az adatokat, a húszas-harmincas, illetve a tizenéves nők esetében még mindig növekedést tapasztalható. Romániában 1989 decemberének végéig tiltott volt a művi vetélés, 1966-ban vezették be az abortusztilalmat. A felvilágosítás hiánya az egyik legnagyobb baj, mondta dr. Pap Enikő, a családtervező kabinet vezetője. Dr. Szabó Sándor nőgyógyász főorvos szerint Magyarországon 100 szülésre 60–70 abortusz esik, míg a Benelux államokban vagy Svédországban 25–30. Romániában öt évvel ezelőtt 100 szülésre 300 művi vetélés esett, azóta egyre jobban csökken, 100-ra 100 jut. A statisztika nagyjából három évvel ezelőtt fordult át. A székelyudvarhelyi kórház statisztikái szerint 2006-ban 1530 gyerek született, tavaly pedig 1491 – ezen egy tágabb kört kell érteni, nem csak Udvarhelyszéket, a reális udvarhelyi szám 800 és 900 között van. A spontán abortuszok száma évek óta nagyjából ugyanaz (2006: 255, 2007: 266), a kórházban és a magánrendelőkben elvégzett terhességmegszakítások száma 2006-ban 959, míg tavaly 871 volt. A városi kórházban több éve működik már a családtervező kabinet, elsősorban fiatal házasoknak, házasulandóknak adnak tanácsot. Ilyen jellegű tanácsadással a Mamo Egyesületnél is szolgálnak, ahol nem csak a kismamákkal foglalkoznak. /Katona Zoltán: Kevesebb abortusz. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 22./

A sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Gimnázium dráma tanszékének és a Mikes Kelemen Gimnázium Osonó Diákszínházának közös produkciója nyerte a hét végén a Bukarestben zajló LicArt 2007 fesztivál nagydíját. Az országos diákszínjátszó fesztiválra idén 63 diákcsapat nevezett be. A szentgyörgyiek vitték el a pálmát a Fazakas Misi ötletére improvizált Részletek a bolyongás meséiből című előadással. Fazakas Misi, a színjátszó csapat vezetője elmondta: a díj visszaigazolta a következetes munkát, ami a színházműhelyben zajlik. A műhelymunkának hangsúlyos önismereti célja is van. /Kovács Zsolt: Sepsiszentgyörgyi a legjobb diákszínház. = Krónika (Kolozsvár), jan. 22./

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház közössége mély megrendüléssel búcsúzik PAKOT FÜLÖP színházi közönségszervezőtől, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház egykori munkatársától. Újságíróként került a színház kötelékébe, ahol 1969-től 2002-ig, azaz nyugalomba vonulásáig hatalmas ügyszeretettel és alapos szakértelemmel végezte közönségszervezői tevékenységét. Pakot Fülöp január 18-án halt meg Magyarországon. 2008 februárjában lett volna a hatvanhat éves. /Népújság (Marosvásárhely), jan. 22./ A Népújságban időnként jelentkezett Magyar levelek című rovatával.

Kolozsváron január 9-én két magyar egyetemista lányt és két barátját román fiatalemberek bántalmaztak. A két magyar fiú bement a Sora bevásárlóközpontba vásárolni, a két lány kint várta őket. Román fiatalok belekötöttek a magyar fiúkba, a biztonsági őr kérte őket, hogy hagyják el a helyiséget. Kijöttek a román fiatalok, megverték a magyar lányokat. Az egyik román fiú zsebkéssel a kezében arra kényszerítette a magyar fiúkat, hogy nézzék: ez történik, mikor magyarul beszél valaki az utcán. Megfenyegették őket, nehogy közbe merjenek szólni, mert nagy bajuk esik. Amikor abbahagyták a verést, megfenyegették őket, hogy vigyázzanak ezután, milyen nyelven beszélnek az utcán. 2008-ban még mindig nem lehet magyarul megszólalni az utcákon. /Dicu Henrietta: Hihetetlen, de igaz! = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

A román hatóságok a mai napig megbüntethetik azokat az uniós állampolgárokat, akik tizenöt nap elteltével „bejelentetlenül” tartózkodnak Románia területén. A rendelkezésről az országba látogató turisták sem tudnak, mert eddig nem értesültek róla a szomszédos uniós tagállamok – így például Magyarország – illetékesei sem. Az előírást a 2005. évi 102-es sürgősségi kormányrendelet tartalmazza. Az előírás megszegése 2,5 millió lej (65 euró) büntetéssel jár. Múlt év január elsejétől az uniós állampolgárok esetében határátlépéskor sem az útlevélbe, sem a személyi igazolványokba nem ütnek be pecsétet a határrendészeti szervek. Az ellenőrzésnek egyetlen módja, ha a szabálysértő bevallja, hogy több mint két hete tartózkodik az országban. „Nagyon meglep ez a rendelkezés, hiszen megszeg mindenféle uniós szabályt” – közölte az újság kérdésére Odze György külügyi szóvivő. „Ez egy stupid rendelkezés, amely ellenkezik az EU-s normákkal” – mondta Cseh Áron kolozsvári főkonzul, aki – akárcsak Hodicska Tibor bukaresti főkonzul – az ÚMSZ-től értesült a rendeletről. Magyarországon, de az Unió más tagállamaiban sincsenek érvényben hasonló követelmények. „Ezt a paragrafust az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelvének 5. cikkelye alapján vezettük be” – közölte Vasile Dragoi, a Román Bevándorlási Hatóság (ORI) parancsnoka. A cikkely szerint a tagállam megkövetelheti az érintett személytől, hogy ésszerű és megkülönböztetés-mentes határidőn belül jelentse be a területén való jelenlétét. Vasile Dragoi elismerte, az előírás betartásának ellenőrzése lehetetlen. Ezért egy tárcaközi bizottság már dolgozik a módosításon, hogy ezt eltöröljék. Amennyiben nem törlik a cikkelyt, Toró T. Tibornak szándékában áll interpellálni a parlamentben az ügyben. /Cseke Péter Tamás: „Megfigyelt” külföldiek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

„Milyen Székelyföldet akarunk?” – ezt a kérdést ma sokaknak meg kell válaszolniuk! A Csutak István vitaindítójában fölvetett kérdésekre (Hargita Népe, 2008. január 8.) Tamás Sándor és Antal Árpád képviselők több választ is adtak, ezek a válaszok egyértelműek és határozottak. Zsombori Vilmos szenátor úgy véli, hogy az erős székelyföldi régió alapja csak az erős háztartás, az erős család lehet. A piacgazdaság, a szerkezeti átalakulás az elmúlt 18 esztendőben hatalmas terhet rakott a családok vállára. Sokak számára nehéz a lakást fenntartani, a közköltséget kifizetni. Olyan Székelyföld szükséges, ahol erős, gyarapodni tudó családok vannak. Ehhez csökkenteni kell a családok terheit a jogszabályok megváltoztatásával, fejlesztési és segélyprogramok kiterjesztésével, az életkörülmények és a szolgáltatások javításával. A közéleti–politikai elit ma nem mutat társadalmi érzékenységet, nem figyel a bérből élőkre. Olyan Székelyföld szükséges, ahol nem mondanak le egyetlen magyar településről sem. A kis települések nehéz helyzetben vannak. Nincsenek utak, nincsen működő iskola, kultúrotthon, s nincsenek munkahelyek sem. Zsombori nem ért egyet azokkal, akik azt mondják, hogy ezeket a településeket nem érdemes fejleszteni, hanem le kell írni őket. Székelyföld működéséhez szükségesek a saját intézmények. A térséget átszövő hálózatok, szervezetek kellenek. Jó példát jelentenek a kistérségi együttműködések. Az egyházi támogatással létrejött karitatív és más szolgáltató intézmények sok szerveződés számára példaértékűek lehetnének. Erős családok – erős falvak és helyi közösségek –, erős régió, ez az a három pillér, amely a jövőbeli Székelyföldet kialakítja. /Zsombori Vilmos szenátor: Székelyföld-vita. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 23./

Csutak István vitát gerjesztő írása jól meghatározott politikai célt szolgál: az RMDSZ csúcsvezetésének érdekeit. Kétségtelen, a régiónak nem sikerült az elmúlt tizennyolc év alatt számottevő haladást elérnie. Éppen azt felejtette elmondani Csutak István, hogy közel két évtizede Székelyföld minden megyéjének irányítása az RMDSZ kezében volt/van, minden számottevő funkciót a bukaresti szűk vezérkar bizalmi emberei töltenek be. Sikerült a szervezetből messzi űzni minden más gondolatot. Próbálkozások voltak. Emlékezni kell a már évek óta betegágyhoz kötött Birtalan Ákos képviselő próbálkozásaira, szinte jajkiáltásként ható cikkeire, beszédeire, melyekben megfogalmazta: az RMDSZ bűnös, mert csak szórványpolitikája van, a tömbmagyarság jövőjére tervei nincsenek. A kilencvenes évek közepén fiatalabb politikusok a Legyen a Székelyföld belső anyaország szlogennel próbálkoztak programot kidolgozni. Igaz, nem nagy sikerrel, az RMDSZ óvatos magatartása miatt. Öt-nyolc évvel ezelőtt Markó Bélától Frunda Györgyön át az elnökválasztási kampányban úgy tiltakoztak a román vitapartnerek által felvetett területi autonómiaigény vádja ellen, mintha országárulást követtek volna el. Közben két autonómiaterv is elkészült, a Csapó Józsefé, melyet csak leszóltak, de figyelembe sem vettek, és a Bakk Miklóséké, melyet most nem aktuális, most a kulturális autonómia megszerzésére kell minden erőt összpontosítani jelszóval félredobtak. Székelyföld jelene és jövője valójában attól függ, hogy e térségnek sikerül-e kiharcolnia a területi autonómiát. /Simó Erzsébet: A Székelyföld területi autonómiája a jövő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8.

A romániai magyar felsőoktatásért folyó harc egyidős a rendszerváltással. A követelések már a kilencvenes évek derekán zátonyra futottak. Az RMDSZ kész tényként fogadta el: a román politikai elit nem hajlandó elismerni a magyar felsőoktatás autonómiáját. Kónya-Hamar Sándor nemrég leköszönt EP-képviselő ismét a figyelem központjába vonta a Bolyai Tudományegyetem ügyét, amikor az Európa Parlamentben aláírásgyűjtésbe kezdett az erdélyi magyar állami egyetem támogatásáért. Kónya-Hamar Sándor emlékeztetett: a kilencvenes évek derekán, amikor az RMDSZ még nem volt elkötelezve különböző kormányérdekeknek, félmillió aláírás gyűlt össze az önálló magyar felsőoktatás támogatására. Az 1994-es tanügyi törvény figyelmen kívül hagyta a magyar elvárásokat. Akkoriban az RMDSZ kemény ellenzéki politizálással hallatta a hangját, Romániát mégis úgy vették föl az Európa Tanácsba, hogy az erdélyi magyarok követeléseiből semmit nem teljesített. 1996-ban az új kormány programjában tételesen szerepelt a Bolyai Tudományegyetem ügye, amit Victor Ciorbea akkori román miniszterelnök nyilvánosan felvállalt Budapesten. 1997 nyarán egyezség született arról, hogy törvénytervezetet készítenek az állami magyar egyetem létrehozásáról. Azon a nyáron a kormány két sürgősségi rendeletet fogadott el, a 22-est és a 36-ost: az egyik a magyarok irányában tett közigazgatási nyitásról, a másik az oktatásról szólt. Kónya-Hamar szerint ez vezetett el Ciorbea miniszterelnök bukásához. Az akkori államfő, Emil Constantinescu sem állt Ciorbea mellé, de nem talált támogatóra saját pártjában sem. A két kormányrendeletet nem akarták alkalmazni. A Ciorbea-kormány román miniszterei kihátráltak miniszterelnökük mögül, a legvehemensebb támadója a koalíciós partner Demokrata Párt volt, személyesen Traian Basescu... 1998-ban Ciorbea után Radu Vasile kormánya jött. Újra elkezdőzött az egyeztetés a magyar egyetemről. Megállapodás született az új jogszabályról, ami megnyugtatóan rendezte volna a magyar oktatás ügyét. Ősszel, amikor Radu Vasile az Egyesült Államokba készült, értésére adták, hogy meg kell oldania a magyar felsőoktatás ügyét. A szeptemberi SZKT-án ekkor született ultimátum Kolozsváron: ha nem lesz magyar egyetem, ha nem alkalmazzák a két elfogadott kormányrendeletet, az RMDSZ kilép a kormányból. Az RMDSZ az SZKT hatályos döntése ellenére a kormányba maradt. Kónya-Hamar Sándor rámutatott: Annak a több mint háromszáz embernek a sorsa döntötte el a kormányba maradást, akik az RMDSZ révén bekerültek az állami gépezetbe. Ezeket nyilván meneszteni kellett volna, és ezt az RMDSZ csúcsvezetősége nem akarta felvállalni. Inkább feláldozták a magyar egyetem ügyét. Akkor született a Petőfi–Schiller egyetem ötlete. Ez nem volt komoly ötlet, mindenki tudta. A németek nem kértek ilyesmit, az RMDSZ-nek pedig egy indok volt arra, hogy minden áron kormányban maradjon. Akkor született meg RMDSZ-berkekben az azóta is érvényes tézis, hogy kormánypozícióban sokkal többet lehet tenni a magyar ügyért, mint ellenzékben. Ekkor volt az első szakadás az RMDSZ-ben. 1998 őszén került sor az Alsócsernátoni Fórumra, amely új utakat, alternatívát próbált keresni. Ezen többen is kimondtuk, emlékezett Kónya, szükség van a belső reformra. 1998 nyarán egy igen jelentős értelmiségi fórum tárgyalta a Bolyai Egyetem ügyét. Ez bízta meg a Kolozs megyei RMDSZ-t, hogy amennyiben Radu Vasile kormánya nem lép határozottan az egyetem ügyében, nyújtsanak be új törvénytervezetet. Ezt elkészítették. Sajnos hosszú, áldatlan vita alakult ki az egyetem körül: többen is megkérdőjelezték az egykori Bolyai szakmai teljesítményét, mások az egyetem szétválásától a színvonalat féltették. Akkor gyűrűzött be Magyarországról a liberális szólam. Makkay József, a lap főszerkesztője emlékeztetett „Törzsök Erika „határon túli szakértő” vérlázító cikkére, amelyben úgy fogalmazott: Erdélyben boldog-boldogtalan magyar egyetemet akar. A román politikai elit magyarellenessége találkozott a magyarországi és erdélyi liberális körök magyarellenességével. ” Az erdélyi liberális kör prominensei álvitákat kezdeményeztek az egyetem körül, amelyek megosztották a közösséget. Az SZDSZ Erdélybe is átgyűrűző neoliberális nézetei, illetve az RMDSZ már akkor jól látható tétovasága miatt a szellemi elit megosztottá vált egyetemügyben. 1999. június 18-án négyen nyújtották be az új törvénytervezetet. Kónya-Hamar Sándor volt a kezdeményező, sokat segített Csapó I. József szenátor volt. Négyen vállalták a benyújtását: Szilágyi Zsolt, Mátis Jenő, Nagy István és Kónya-Hamar Sándor. Az RMDSZ-csúcsvezetőség kihátrált mögüle, az egészet amolyan partizánakcióként kezelték. Az RMDSZ csúcsvezetősége összehozott egy másik tervezetet, amely gyakorlatilag az övékéhez hasonlított, és azt is benyújtották. 2002-ig azonban egyik sem került napirendre. 2000-ben a szociáldemokrata Nastase-kormánynak szüksége volt parlamenti támogatottságra és egyféle kirakatszerepre Nyugat fele, hogy a magyarság ügye rendeződött. Erre a szerepkörre az RMDSZ tökéletesen megfelelt. A kormánypárt egyik prominense, Hrebenciuc mindig azt mondta, hogy az RMDSZ állítson össze listát a követeléseiről. Azonban ez a lista nem készült el. Születtek eredmények: például a Szabadság-szobor visszaállítása, a restituciós folyamatok felgyorsulása, azonban a magyar felsőoktatás ügyében nem történt előrelépés. 2002-ben volt a Bolyai Egyetemről szóló törvény szakbizottsági vitája, amit azonban megbuktattak. Többé nem is hozták szóba. 2004-ben új kormánykoalíció jött, új ígéretekkel. De maradt a régi RMDSZ-csapat. RMDSZ-berkekben nem esett szó arról a feltételrendszerről, amivel Traian Basescu meggyőzte őket, hogy átálljanak. Az államfővel történő akkori egyezkedéseket ma is homály fedi. Tény, hogy Markó Béla miniszterelnök-helyettesként megkapta az oktatási szakterületet is. Közben kialakult az a nézet, hogy az egyetem sorsát rá kell bízni az egyetemi szakemberekre. Salat Levente rektor-helyettes kimondta, hogy a politika ne avatkozzék bele az egyetemépítésbe, ami Markó Bélának kapóra jött. Valójában az egyetem létesítése politikai döntés, azt a szakma egymagában nem tudja megvalósítani. Hantz Péterék akciója ismét felkavarta az állóvizet. A Bolyai Kezdeményező Bizottság ismét ügyet teremtett a magyar felsőoktatás megoldatlan helyzetéből. Amikor tavaly novemberben a két tanárt kizárták az egyetemről, Kónya-Hamar Sándor tiltakozást fogalmazott meg, és ezt eljuttatta az Európa Parlament valamennyi szakbizottságához. Szokatlan módon Pöttering néppárti frakcióvezető azonnal elküldte megbízottját az egyetemre, hogy jelentést készítsen az ügyről. Ekkor történt meg az az elképesztő eset, hogy az egyetemen tanító magyar tanárok közleményben hozták ország-világ tudomására, hogy őket a Bolyai Kezdeményező Bizottság nem képviseli. A Bolyai-ügyben Kónya gyakorlatilag magára maradt. Igaz, a szöveget Kelemen Atilla és Szabó Károly EP-képviselők bevonásával közösen szerkesztették meg, de a néppárti lobbi szempontjából hiányzott Markó Béla személyes brüsszeli jelenléte. Strasbourgban az Európa Parlament időközben megszavazta az Olli Rehn-féle jelentést, amiben tételesen szerepelt néhány magyar jogsérelem. A strasbourgi szavazást követően Olli Rehn EU-biztos Bukarestbe látogatott. Nem lett eredménye. A román politikusok, bevált szokásuk szerint, minden megígértek az európai fórumoknak, később semmit nem teljesítettek. Az Európa Parlament legnagyobb baja, hogy nincs eszköze a számonkéréshez és a végrehajtáshoz. A Kónya-Hamar Sándor által kezdeményezett írásbeli nyilatkozatot végül is 174 képviselő írta alá. Közben a román parlamenti képviselők ellenlobbijával kellett szembenézniük. Az RMDSZ nem mozdult az elvárt módon. /Makkay József: Az elárult magyar felsőoktatás nyomában. Kónya-Hamar Sándor leköszönt EP-képviselő a Bolyai Egyetem tizennyolc éves Kálváriájáról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 23./

Egy munka, projekt, kutatás vagy elemzés kidolgozása nyugaton már nem helyhez kötött, egyedül a határideje és a szempontja adott. A hely tehát kitörlődött a munkát meghatározó paraméterek közül, ehhez mi fiatalok is rugalmasan alkalmazkodunk, írta Marton Györgyi. Az új tapasztalatok rádöbbentették, hogy valahol otthon kell lenni. Egy egyszerű nyelvi játékkal oldotta meg „a fogalom csökevény megnevezését”. Ha szülővárosáról, Marosvásárhelyről beszél, akkor azt a haza haza, a kolozsvári bejárólakása pedig a haza. Az otthon a gyerekkori emlékek színtere, az otthon egy tudatos, valósághűbb élettér. /Marton Györgyi: Az otthon a haza, a haza az otthon. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

Nem tudom, képes volnék-e értelmiségiként élni, ha képtelen lennék kritikailag elhatárolódni a sajátjaim múltjától, írta Sorin Mitu Transilvania mea (Az én Erdélyem) Editura Polirom, Iasi, 2006 című könyvének bevezetőjében. A szöveg magyarul a Korunk 2008. januári számában jelent meg. Erdély a román nacionalizmus kreációja volt, fejtette ki Sorin Mitu. Ő maga is lelkesen énekelte az Ébredj, román!-t, amelyet nagyapjától tanult. Egy-egy kiránduláson a magyarok bosszantására kiáltotta: „zsarnok barbárok”. Így tanulta az iskolában, az utcán, a történelem- és irodalomkönyvekből. A szerző nacionalizmustól való elszakadásában meghatározó volt a hivatalos nacionalista, éles magyarellenesség, a Ceausescu-rezsim utolsó évtizedének gyakorlata. Megértette, hogy Ceausescu beszédeinek magyarellenes támadásai nem egyebek manipulációnál és diverziónál. Kádár Magyarországában az embereknek jobb volt a soruk. Ceausescu nacionalizmusa csupán felújította a háború előttit. Sok polgártársa bedőlt ennek a primitív manipulációnak. A mai mérsékelt nacionalisták úgy vélik, a nacionalizmust nem kellene szigorúan elítélni, a Ceausescu-korszak idején gyakorolt túlzásai miatt. A látszólag nemes nemzeti eszme bármikor átalakítható uralmat szolgáló eszközzé. A szerző célja a hazugság leleplezése. /Sorin Mitu: Szakítás a nacionalizmussal. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

Január 22-én a magyar kultúra napja alkalmából az Erdélyi Múzeum-Egyesület székhelyén, Kolozsváron három tudományos előadás hangzott el. Lupescu Radu Hunyadi Mátyás királlyá választása és koronázása történetét kísérte részletesen végig. A rákosmezei országgyűlés 1458. január 24-én választotta királlyá Hunyadi Mátyást, akit akkoriban a prágai várban túszként tartottak fogságban . A Szent Koronát csak 80 ezer arany ellenében, 1463-ban sikerült kiváltani III. Habsburg Frigyestől. A koronázási ceremóniát 1464. március 29-én Székesfehérváron tartották meg. Egyed Emese Egyetemi felvételi tájékoztató a XVIII. századból című előadása az erdélyi magyar ifjak nyugati tanulmányi éveinek körülményeit három Teleki (Sámuel, József és Ádám) példáján keresztül mutatta be. Benő Attila A kisebbségi magyar nyelvváltozatok megjelenítése az újabb szótárakban címmel tartott előadást. A Magyar Értelmező Kéziszótár először tartalmazza a kisebbségben élők szavait, pl. aragáz, bani, blokk, vinetta, formál stb. /Ördög I. Béla: Magyar kultúra napja az EMÉ-nél. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

Január 22-én a magyar kultúra napja alkalmából az arad-belvárosi evangélikus-lutheránus gyülekezet imatermében tartotta ünnepi közgyűlését az aradi Kölcsey Egyesület. Pávai Gyula elnök méltatta a magyar kultúra napját. A Kölcsey-díj idei kitüntetettjei: dr. Hubert Ildikó és Sándor Tivadar arad-gáji plébános. Dr. Hubert Ildikó budapesti egyetemi tanár az aradi magyar kultúráért kifejtett több mint egy évtizedes odaadó munkájáért nyerte el a díjat, Sándor Tivadar katolikus plébános a Szabadság-, illetve a Szentháromság-szobor elemeinek megőrzéséért, a Csiky Gergely Iskolacsoport bentlakásának a felújításáért, az anyanyelvű oktatás támogatásáért kapta a díjat. A Kölcsey Egyesület ügyvezető elnöke, Lehoczky Attila az újraindított Havi Szemle első számát mutatta be. /(balta): Átadták a Kölcsey-díjakat. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 23./

Az elmúlt év decemberében jelent meg Párizsban, a rangos L’Harmattan kiadónál a Nyugati Jelen és az Irodalmi Jelen tulajdonos-főszerkesztője, Böszörményi Zoltán francia nyelvű verseskönyve. A néhány híján száz verset tartalmazó, La peau de rien (A semmi bőre) című kötet előszavát Michel Bénard költő, festő, a Francia Akadémia kitüntetettje írta. A francia költőtárs nagy elismeréssel szólt a magyar költő alkotásairól, kiemelve, hogy “versei mögött felfedezhetjük a filozófiai gondolkodás fontosságát, az írások a korszerűség vibrálását hordozzák”, “a rövid lélegzetű szövegek a gondolatok töménységével tűnnek ki”, “az elemek alkímiájával játszva Püthagorász tanítványává válik, hogy szüntelenül új teorémákat fogalmazzon meg”. A kötet verseit franciául Manolita Dragomir-Filimonescu tolmácsolta. /-r –a: Böszörményi Zoltán versei franciául. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 23./

Nagyváradon Szili Katalin házelnök beszédében úgy fogalmazott: „A különböző nemzetek egymás ellen táplált előítéleteit a leghatékonyabban a kultúrák közötti párbeszéd révén lehet felszámolni, e párbeszédben minden téma felvethető, így az európai autonómiaformák sem lehetnek tabutémák. ” Az előítéleteket, a gyűlölködést az esetek többségében kultúremberek táplálták, táplálják – nemzetiségtől függetlenül, írta Szűcs László főmunkatárs. Annak a lehetőségét kellene felvetni, hogy milyen esélyei lehetnek egy-egy adott közösségen belül a politikum és a szellemi elit közötti hídverésnek. Szili Katalin újabb váradi vizitje a magyar–magyar kapcsolatok vonatkozásában is figyelmet érdemlő, a kormánypárti politikus természetesnek mondható partnerei mellett Tőkés László EP-képviselőt is felkereste hivatalában. /Szűcs László: Tabutémák és hídverők. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

Csutak István, az RMDSZ régiófejlesztési szakértője szerint az ország adminisztratív újrafelosztásának gondolata már egyáltalán nem idegen az ország elnökétől. „Nem szabad sem túl-, sem alulértékelni a Traian Basescu által mondottakat” – fejtette ki Csutak István, annak kapcsán, hogy az államelnök a Román Akadémián tartott beszédében decentralizációs és területi-adminisztrációs újrafelosztást szorgalmazott. Csutak szerint az RMDSZ szakmailag felkészült arra, hogy amikor napirendre kerülnek ezek a reformok, érvényesíteni tudja álláspontját. /Horváth István: Köszönés helyett is autonómia? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

A januári hatalmas fűtésszámlákat a februári gázáremelés tetézi. A 18 éve krónikus fűtésgonddal küszködő Gyergyószentmiklóson jelentős az „utcákat fűtő” hőveszteség. A januárban megkapott számlák összegei felháborodást váltottak ki a városban. Vincze János, a Közüzemek igazgatója elismeri: vannak veszteséggondok, ha ezeket ki lehetne küszöbölni, akkor valóban kevesebbet kellene fizetni a fűtésre. Hozzátette: ahhoz képest, hogy a gáz ára 2007-ben háromszor is emelkedett, ők csak nagyon keveset emeltek a fűtés árán. A sepsiszentgyörgyi városvezetés már évek óta felszámolta a távfűtéses megoldást, így minden lakás saját hőközponttal rendelkezik, ennek ellenére a gázszámlák továbbra is emelkednek. Megugrottak a számlák Kolozsváron is. Egy négyszobás lakás fűtése tavaly maximum 500 lejbe került, az idén már megüti a 900-at, a kétszobás lakások tulajdonosai tavaly 280 lejt fizettek a fűtésért, most közel 600 lejt. Marosvásárhelyen egy kétszobás lakás decemberi fűtésköltsége 200-250 lej, egy háromszobásé 250-300 lej között mozog. Kovászna megyében mintegy 51 500 azok száma, akik fűtéstámogatást igényeltek. Sepsiszentgyörgyön csupán 8500 személy részesült fűtéstámogatásban: háromezerrel kevesebb, mint tavaly. Marosvásárhelyen közel 17 ezren kérvényezték a fűtéstámogatást. A szolgáltatók gázárak emelésére vonatkozó követelése jogos, magyarázta Olosz Gergely, az Országos Energiaszabályozási Szakhatóság (ANRE) elnöke. /Fűtésszámlától hideglelés. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./