Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2008. január 12.
Az Európai Néppártban (EPP) még mindig nem született döntés Tőkés László felvételével kapcsolatban – jelentette ki Szilágyi Zsolt, Tőkés László püspök, EP-képviselő kabinetfőnöke. Az Ausztráliából hazatérő Tőkés László elmondta: jelen pillanatban Traian Basescu államfő térfelén van a labda. Két másik frakcióból már megkeresték Tőkés Lászlót, következésképpen innen is visszaigazolódni látszik a Tőkés László által megtestesített értékrend és politikai opció európaisága. Tőkés László a 2008-as évben érdemi változást vár a magyar nemzetpolitikában. Európai parlamenti képviselővé való megválasztatása nyomán – rendhagyó módon – Tőkés László püspök első külföldi útja Ausztráliába vezetett. 2007. december 12. –2008. január 10. között, családjával együtt az Ausztráliai Magyar Református Egyház régi meghívásának tett eleget: advent, karácsony, óév és újév alkalmából „ünnepi le-gátusként” hirdette Isten igéjét az ország főbb református, illetve magyar központjában, és tartott nemzetpolitikai tárgyú előadásokat Sydneyben, Canberrában, Adelaide-ben, Brisbane-ben, Gold Coaston és Melbourne-ben. /Még mindig nincs döntés Tőkés felvételéről. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./
2008. január 12.
Csutak István nem nagyon szereti a székeket (lásd: Székek földje – Székelyföld? Hargita Népe, jan. 8.), különösen, ha azok a Székelyföldön vannak, s kisléptékű táj szerveződési formái, szerinte ez a szervezeti forma anakronisztikus, a korlátoltság melegágya. Biró A. Zoltán Csutak ironikus és ultimátumszerű hangnemét nem tartja követendőnek. Sokan fogják mondani, hogy megállapításai kissé igazságtalanok. Valójában csak elnagyoltak, a helyzet nem megnyugtató. Mindenki a maga kis tájegységét építi, mindenki a másikat akarja lekörözni– fejtegeti a szerző. A térségi elit „nem tud” egymással megegyezni, ez nem a regionális mítoszok maradványa, hanem a kompetenciahiány. Legyen jövőkép – mondja a szerző. A jövőkép nem akar összeállni. A térségi jövőkép kidolgozásához a rendelkezésre álló helyi kapacitás mértéke csekély. Tervezés, stratégiaépítés csak a fogalmak szintjén ismertek a térségi elit számára. A fejlesztéspolitikai gondolkodás gyakorlatilag kimerül abban, hogy pályázatokat kellene írni (értsd: pénzt kellene szerezni). Ez az országos kisebbségi közéleti-politikai térségi elit felelőssége. A székelyföldi térség jelenlegi elitjétől nem várható el, hogy önállón oldja meg saját fejlesztéspolitikai kérdéseit, külső rásegítés szükséges. A széki (regionális, kistáji) tagolódás a székelyföldi régióban nem csupán maradi történelmi produktum, hanem földrajzi-társadalmi adottság is. A gond nem a széki léptékű szerveződéssel van, hanem annak mai működési módjával. A térségi, kistáji tagolódás az egyik legfontosabb székelyföldi fejlesztési potenciál lehet. Térségi fejlesztéspolitikában való hasznosításukra ma még nincsenek meg a minimális intézményi keretek. /Biró A. Zoltán egyetemi oktató KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja: Székelyföld? Fejlesztés? = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 12., újraközölte: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 15., Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./
2008. január 12.
Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere az Erdély FM kérdéseire válaszolva reagált Csutak István felvetésére. A csíkszeredai elöljáró szerint meg kellene szüntetni a két székelyföldi megyét: népszavazással kellene egybevonni Hargita megyét és Háromszéket. Ráduly igazat adott a vitaindítónak abban, hogy még kialakulóban sincs egységes székelyföldi jövőkép, fejlesztési elképzelés, a városok között ma még rivalizálás van, továbbá a megyei és a helyi önkormányzatok is, ez nem segíti a székelyföldi régió kialakulását. /Székely modernizáció. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 12./ Előzmény: Csutak István: Székek földje – Székelyföld? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8./
2008. január 12.
1963-ban végzett a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben az az évfolyam, mely először léphetett fel Marosvásárhelyen az újonnan épült Stúdió Színház színpadán. Ez az évfolyam mutatta be a színházavató előadást, Molière Tartuffe című vígjátékát, a címszerepben az osztályvezető professzorral, Kovács György népművésszel, párhuzamos szereposztásban az évfolyam egyik végzős hallgatójával, Visky Árpáddal. A két címszereplő már nincs az élők sorában. Kovács György eltávozott, immár 30 éve, a tanítványt, Visky Árpádot január 12-én, éppen 22 éve, kísérték utolsó útjára döbbent marosvásárhelyi és sepsiszentgyörgyi kollégái, barátai, rokonai és sokat szenvedett családja. Visky Árpád személyében nemcsak egy nagy tehetségű művész távozott, aki az erdélyi magyar előadóművészet aranykorának kortársaival, Illyés Kingával, Nemes Leventével elindítójaként és egyik legkiemelkedőbb képviselőjeként írta be nevét a színháztörténetbe. Öntörvényű művész volt, aki lázadó-lázító lobogássá varázsolta a színpadon akár fiatal költőbarátainak, Farkas Árpádnak, Szőcs Kálmánnak, Magyari Lajosnak és másoknak a sorait, akár a klasszikusokét. Visky Árpád a nacionalista tömegtébolyba hajló kommunista diktatúrának és a Szekuritáténak egyik meg nem alkuvó mártírja. /Kovács Levente: In memoriam Visky Árpád. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 12./
2008. január 12.
Vannak még mecénások, akik lehetőségeikhez mérten támogatják a kultúrát, képzőművészetet, irodalmat. A gyergyóalfalui Gál Mihály ilyen mecénás: évek óta látja vendégül az Erdély különböző sarkaiból érkező képzőművészeket a Bucsin melletti, Vadárvácska nevű alkotótáborában. És az is hagyománnyá vált, hogy az ott születő műveket a marosvásárhelyi Bernády Ház galériáiban is kiállítják. Az idei tárlatnyitóra január 10-én került sor. /Nagy Botond: Vásárhelyi Vadárvácska. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 12./
2008. január 12.
Mezőkövesden tartották meg a Dialógusok néven ismertté vált év eleji hagyományos régiós művelődési találkozójukat Magyarország északi megyéinek, a Felvidéknek, Kárpátaljának és a Partiumnak művelődésszervezői. Az idei, immár tizedik alkalommal megrendezett találkozó központi kérdése a kisebbségi magyar közösségépítés, valamint a Schengen utáni regionális társadalmak, közösségek kapcsolattartásának eredményesebbé tétele volt. Központi szerepet kapott a különböző forrásokból származó finanszírozási, ezen belül elsősorban is az uniós pénzforrások bevonási lehetőségeinek megbeszélése, egy jövőt építő összmagyar támogatáspolitika megteremtésének égető szükségessége. A mezőkövesdi tanácskozáson Varga Attila RMDSZ-es parlamenti képviselő meghívott előadóként vitaindító előadást tartott a támogatáspolitikáról, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület nevében pedig Muzsnay Árpád alelnök beszélt a határokon átívelő művelődési rendezvényekről, az idei partiumi tervekről. /Közösségépítés és támogatáspolitika a Kárpát-medencében. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 12./
2008. január 14.
Traian Basescu államfő elsősorban a liberálisokkal és a kormányfővel szembeni ellenszenve miatt tagadta meg Norica Nicolai igazságügy-miniszterré történő kinevezését. Basescu a miniszterjelölt szakmai múltjára hivatkozott, ezzel bebizonyította: Nicolai valóban alkalmatlan az igazságügy-miniszteri poszt betöltésére, másrészt diszkreditálta a kormányfő erősködését, aki a továbbiakban csak súlyos presztízsveszteség árán törhet lándzsát Nicolai mellett. Ha Basescu és Tariceanu jóban lenne, a 18 éve megkövesedett politikai szokásjog alapján Norica Nicolai – vagy akárki más – már elfoglalta volna a bársonyszéket. /Rostás Szabolcs: Apokalipszis máskor. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./
2008. január 14.
„Az én időmben rendszeresek voltak a felső szintű találkozások, mert mind Göncz Árpád volt magyar köztársasági elnök, mind én tudatosan törekedtünk erre” – fejtette ki Rudolf Schuster volt szlovák köztársasági elnök a hét végén a magyarországi Mezőkövesden tartott régiós konferencián. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési Intézet szervezte rendezvény már a tizedik ilyen év eleji találkozója volt a térség magyarságának. A szlovák és a német mellett a magyar nyelvet is beszélő Schuster első előadója is volt a konferenciának. Mint kiemelte, a korábbi években jó hatása volt a magyar-szlovák kapcsolatokra annak a ténynek, hogy az ő kezdeményezésére a szlovákiai magyarság pártja, az MKP kormányzati tényező lett. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal főigazgatója szorgalmazta a Kárpát-medencei fejlesztési fórum mielőbbi létrehozását, hangsúlyozta, hogy a székelyföldi bezárkózásnak milyen káros hatásai (is) lehetnek. Varga Attila parlamenti RMDSZ-képviselő mondta: „jobb lenne, ha a pestieknek a Székelyföldről nem elsősorban a székelyvicc jutna eszükbe, hanem például a fejlett erdőgazdálkodás, faipar és faluturizmus. De ha regionális céljainkat meg sem tudjuk fogalmazni, akkor hogyan valósítsuk meg azokat?” Szarka László kisebbségkutató szerint nem lehet a nemzetet igazolványokkal egyben tartani, és nem kell mindent egybeolvasztani, mert akkor éppen azokat a különleges értékeket adjuk fel, amelyek a magyar nemzet sokszínűségét (palóc, matyó, székely stb.) adják. Bárdi Nándor történész úgy vélte, amíg Magyarországon nem jön létre a pártok közt konszenzus a határon túli magyarok támogatásával kapcsolatban, addig tovább folytatódik a politikai szempontok szerinti támogatás, ami azt jelenti: nem biztos, hogy azt támogatják, ami a legfontosabb volna. /Sike Lajos: Rudolf Schuster: újjá lehet építeni. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./
2008. január 14.
„Laszlofi Aladar Tamas fedőnevű volt ügynökünk” – ennek a mondattöredéknek az alapján keveredett a Kossuth-díjas kolozsvári költő, Lászlóffy Aladár abba a gyanúba, hogy együttműködött a Szekuritátéval. Az információt Könczei Csilla kolozsvári néprajzkutató világhálós naplója alapján hozta nyilvánosságra a Transindex című internetes portál, majd ennek alapján a kolozsvári Szabadság című napilap. Lászlóffy Aladár öccse, a Kolozsváron élő Lászlóffy Csaba költő a Krónika érdeklődésére annyit mondott: meglepte őket a Könczei Csilla világhálós naplójában közzétett információ. „Amiért testvérek vagyunk, ki-ki a saját életét élte és éli. Ez az ügy nem a Lászlóffy-család ügye, hanem a testvérbátyámé, és nem a családból, hanem nagy valószínűséggel a bátyám által betöltött korábbi tisztségekből ered. Különben sem tudunk semmilyen konkrétumot, várjuk az ügy tisztázását” – jelentette ki. Egyelőre nem derült ki, hogy a Tamas fedőnevű ügynök – aki a Transindex szerint nem lehet más, mint a költő Lászlóffy Aladár – miért nem volt alkalmas a további megbízatásra. Könczei Ádám tanárt és folkloristát 1957-ben gyergyószentmiklósi tanári állásából, 1959-ben pedig a kolozsvári folklórintézetből távolították el a magyar kultúra elkötelezett ápolása miatt. Az erdélyi magyar táncházat 1977-ben elindító Könczei Ádámot és családját a szeku folyamatos megfigyelés alatt tartotta. Az édesapja szekusdossziéját saját világhálós naplójában közzétevő Könczei Csilla adatai szerint 1963–64-ben édesapjáról hét személyt kérdeztek ki, vagyis a „Gyurca”, „Toth Rudi”, „M. Popescu”, „Pogaceanu”, „Tamas”, „Pall Ernest”, „Kovacs Peter” és „Peter Janos” fedőnevű ügynököket. Könczei Csilla világhálós naplóján többen hozzászólnak az ügyhöz. A kolozsvári származású, Budapesten élő Tamás Gáspár Miklós filozófus rettenetesnek nevezte, hogy a Lászlóffy Aladár neve gyanúba keveredett, de hozzátette, „Lászlóffy Aladár (a számomra fontos időszakban a kolozsvári írószövetség párttitkára) igyekezett segíteni a »bajba kerülteken«. Kapcsolata az állambiztonsági szervekkel »nyílt« volt, ő fordította pl. az egyik szekus főtiszt detektívregényét – saját nevén. Amikor elpanaszoltam Lászlóffynak a zaklatásokat (kihallgatásokat, önkényes – egyébként max. 10 órát tartó – őrizetbe vételeket stb.), azt mondta, erre szó szerint emlékszem: »majd beszélek velük, füttyentsék vissza a vérebeiket«. Ez ugyan nem sikerült neki, de a kihallgatóm gúnyosan megjegyezte, hogy »közbenjártak értem«, s erre ő fütyül. De ezek szerint megtette. ” Tamás Gáspár Miklós leszögezte: „Pontosan tudom, hogy ez ma nem hangzik jól, de vegyétek tekintetbe, hogy sokan nem tettek semmit, sőt. Azt se kell elfelejteni, hogy Lászlóffy Aladár az akkori kulturális politikai küzdelmekben nem állt a rossz oldalon, soha nem volt »vonalas« vagy efféle. Mindez nem fölmentés, de szerintem árnyalnia kell a képet. ”Marius Tabacu kolozsvári televíziós szakember és zenész, a Kolozsvári Filharmónia igazgatója szerint a Laszlofi-ügyre is érvényes, amit a Bíró Ferenc-üggyel kapcsolatban korábban kijelentett: „az elmúlt 18 év elegendő idő volt, hogy mindenki beismerje tévelyedéseit”, de szerinte „ez esetben nincs egyetlen jelentés sem, amely Lászlóffy Aladárt megbélyegezné”. Tabacu hozzátette, hogy amikor 1980-ban Szőcs Gézával aláírásokat gyűjtöttek Ion Lancranjan Cuvint despre Transilvania című, nyíltan sovén, gyűlölködő könyve ellen „Lászlóffy Aladár volt az egyike azoknak, akik előbb aláírták a tiltakozó szöveget, és csak azután tettek egy pár helyénvaló megjegyzést. Bűn lenne részemről elhallgatni ezt a több mint korrekt magatartást. A többi mindenkinek lelkiismereti ügye”. /Benkő Levente: Meggyanúsított költő. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./
2008. január 14.
Január 12-én Marosvásárhelyen Maros megyei Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület a római katolikus temetőben a bejáratnál felállított emlékműnél a Don-kanyari áldozatokra emlékezett, az 1943. január 12-i offenzíva 65. évfordulója alkalmából. – Kevés olyan tragédiája van a magyar hadtörténelemnek, amely akkora létszámú halott, eltűnt és sérült katonát eredményezett, mint az 1943. január 12-én kezdődött doni áttörés. Akkor és ott, a megindított nagy erejű szovjet ellentámadásnak nem tudtak ellenállni a magyar hadosztályok, emlékezett dr. Ábrám Zoltán. Az elesett hősökre való emlékezést öt éve kezdeményezte az EMKE, amikor Marosvásárhelyen létrejött a szoborbizottság, kiállításokat kezdtek szervezni és kutatómunkába kezdtek. Két éve állították fel a római katolikus temetőben az áldozatoknak szentelt emlékművet. Ábrám Noémi, aki többek között Nemeskürty István Rekviem egy hadseregért című, 1972-ben megjelent művéből idézett. Figyelmeztetett arra, hogy egy nemzet nem feledkezhet meg halottairól, emlékük megőrzése mindannyiunk számára fontos. Az a nemzet, amely nem temeti el hőseit, nem siratja halottait, nehezen várhatja el az utókor megbecsülését. A koszorúzást követően az „Ott, ahol zúg az a négy folyó…” – kezdetű dal csendült fel. A megemlékező ünnepség a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult. /Berekméri Ildikó: A Don-kanyari áldozatok emléke ma is él. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 14./
2008. január 14.
Az RMDSZ számára az idei év kihívásai közül a legnagyobbak közé tartozik a tárgyalópartner megtalálása a helyi és – főleg – parlamenti választások előtt. A feladatot nehezíti a Magyar Polgári Párt bejegyzésének késleltetése, illetve a jövendő alakulat vezetése körül kibontakozó hatalmi harc. Kevesen vették komolyan, amikor tavaly az RMDSZ vezetői többször kijelentették: nem akarják megakadályozni a Magyar Polgári Párt (MPP) bejegyzését. „Valóban el kell fogadni: az RMDSZ-en kívül is van élet, és mostantól fogva ki kell alakítani valamiféle együttműködést az RMDSZ-en kívüli politikai csoportosulásokkal” – mondta Markó Béla. Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki elnöke fogalmazta meg a javaslatot, miszerint Tőkés Lászlónak kellene a megalakuló párt élére állnia. Szász Jenő határozottan ellenzi ezt a javaslatot. /Magyar–magyar párbeszéd: ismét elkésnek? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./
2008. január 14.
„Az autonómia és a kisebbségi jogok kérdését fel lehet, és fel kell vetni Brüsszelben, amikor az etnikumközi kapcsolatokról tárgyalnak – jelentette ki sajtótájékoztatóján Markó Béla RMDSZ-elnök. Titus Corlatean, a Szociáldemokrata Párt (PSD) EP-képviselője szerint Tőkés László azon törekvése, hogy az európai fórumok elé vigye az autonómia ügyét, alkotmányellenes, és a PSD képviselői ellenezni fogják. Markó erre reagálva úgy vélte, hogy az autonómia felvetése azért is szükséges, mivel a kisebbségekre vonatkozóan az EU szintjén csak „szép elvek” és egyezmények léteznek. Mint mondta, az RMDSZ konkrét szabályozás kidolgozását szorgalmazza, ellenben úgy vélte, az autonómia kérdését itthon, Romániában kell megoldani a többséggel való egyeztetés révén. /Pap Melinda, Incze Vanda: Markó európai autonómiaszabályozást sürget. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./
2008. január 14.
Szakmai és nem etnikai szempontok szerint vezetik a Nagyváradi Filharmóniát. Nem találta vétkesnek az Országos Diszkriminációellenes Tanács Sarkady Zsoltot, a Nagyváradi Filharmónia etnikai alapú megkülönböztetéssel vádolt vezetőjét. Sarkady az írásbeli értesítést várja, és időközben az intézmény vezetősége tárgyal azzal a csoportosulással, amely tavaly június óta vádolja a filharmónia igazgatóját. A Területi Munkaügyi Felügyelőség nem talált szabálytalanságokat a filharmónia működésében, ennek ellenére több munkajogi per és rendőrségi nyomozás is folyik az intézmény ellen. „Ez lejárathatja az intézményt – véli Sarkady Zsolt – és persze megvan annak a veszélye, hogy a politikum megpróbálja befolyásolni a vizsgálatok eredményét. Van olyan alkalmazott, aki egyedül hét pert indított a filharmónia ellen”. „Minden lehetőséget kipróbálnak, amely a leváltásomhoz vagy a lemondásomhoz vezethet” – állítja a jogász végzettségű igazgató, akit 2002-ben neveztek ki a filharmónia élére. Akkor 27 ezer lej volt az intézmény bevétele, tavaly 560 ezer lejt könyvelhettek el. /Fried Noémi Lujza: Alaptalannak bizonyult vádak. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./
2008. január 14.
Január 11-e óta a világhálón elérhető a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) gyűjtőmunkája nyomán született, több mint 15 ezer fényképet tartalmazó fotótár – az 1910-től napjainkig készült felvételek népi hagyományokat örökítenek meg. A Transindex portfólió jóvoltából az online fotóarchívum megtalálható az Erdélyi Magyar Adatbankon (www.adatbank.ro) és a www.kjnt.ro honlapon. /Ördög I. Béla: Világhálón a Kriza János Néprajzi Társaság fotóarchívuma. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./
2008. január 15.
Három szekusügynök fedőnevét hozta nyilvánosságra nemrég Tőkés László: a Bibliotecarul fedőnév alatt jelentő Gálfy Zoltán nyugalmazott teológiai professzort, a Farkas, majd Petrescu fedőnevű Bányai Ferenc temesvári lelkészt, illetve saját húga férjét, a Stelian fedőnéven jelentő dr. Barta Tibor volt kolozsvári, jelenleg Budapesten élő orvost, orgonaművészt vélte felismerni. A jelentések tanúsága szerint dr. Barta Tibor nem csak őt, édesapját, dr. Tőkés István teológiai professzort és püspök-helyettest, hanem saját feleségét, Tőkés Eszter fogorvost is rendszeresen besúgta. Tőkés László dossziéjának iratanyagából – amelynek egyes részeit a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület honlapján is közzétettek – kiderül, hogy Stelian többek között a következő témakörökben jelentett Oprea Florian szekusezredesnek:1. Adatgyűjtés és memorandum készítése az 1985 novemberében Budapesten megrendezett Európai Együttműködési és Biztonsági Értekezletre, valamint az értekezletre készített írásbeli anyag határon túlra csempészése. A dokumentumból kiderül, hogy Tőkés László az adatgyűjtés tekintetében a forrás („sursa”), azaz Stelian segítségét is kikérte. Az Oprea Florian által jegyzett kiegészítésből pedig megtudható: Tőkés Eszter fivérének, Lászlónak bizonyos anyagait őrizte, hogy azokat kicsempéssze külföldre; 2. Tájékoztatás arról, hogy a Tőkés-család a Szabad Európa Rádiót hallgatja, és hogy Tőkés István Kanadába szeretne utazni. (1985. IX. 25.); 3. Jelentés Haraszti Miklós magyarországi író, Király Károly, Tőkés István és Tőkés András találkozásairól; 4. Tőkés László „rendszerellenes” írásai, amelyeket külföldre próbált csempészni, illetve azok átadása Stelian által a Szekuritáténak, tanulmányozás végett (1985. X. 26.) 5. Tőkés István, Tőkés Eszter és Cseke Éva (Cs. Gyimesi Éva), illetve Doina Cornea és Cseke Éva kapcsolatai; 6. Dátum nélküli dokumentum arról, hogy „stimulálás” végett az illetékes államvédelmi hatóság 5000 lejt irányoz elő Steliannak; 7. Tőkés László kézzel írott, a Szekuritáté kezébe került, 1986. április 28-án keltezett levele, amelyet – Tőkés Eszter állítása szerint – Barta Tibor sógorához intéz, és a püspök szekusdossziéjából került elő. Tőkés Eszter: soha nem hittem volna, hogy egy olyan nagy magyar, mint ő, képes ilyesmit tenni – jelentette ki dr. Barta Tibor volt felesége. Alapos a gyanú, hogy férje azonos a Stelian fedőnevű ügynökkel. Tőkés István nyugalmazott teológiai professzor mély megdöbbenésének adott hangot. Gyimesi Éva szerint a Stelian név fedheti a lehallgatást magát. A Stelian, mint „sursa” egyszerűen lehet a lehallgatás fedőneve, aminek alapján a magyar szöveget valaki a kazettáról lefordította románra, és vagy szó szerint, vagy kivonattal csatolta. Cs. Gyimesi nem gyanúsítja Barta Tibort, sőt, kizárja, hogy ő lenne ez a személy. Barta Tibor a Szabadságnak telefonon határozottan kijelentette: Az a személy, akit a püspök úr említ, nem én vagyok. „Engem soha az életben sem civil, sem katonai, sem más hírszerzői szervezet nem keresett meg, titkosszolgálati emberrel semmilyen kapcsolatban nem voltam, és nem is óhajtok lenni. ” Csendes László, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) elnöke a Szabadságnak megerősítette: Tőkés László hivatalosan is kérte a dossziéjában előforduló besúgok fedőnévének a leleplezését. – Az ügy folyamatban van. /Papp Annamária: Ember vagy lehallgatókészülék volt-e Stelian? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./
2008. január 16.
A román nyelv nem anyanyelvként történő tanítását kéri a kisebbségi oktatásban a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, valamint a diákszervezetek és a pedagógusok. Lászlófy Pál, a RMPSZ elnöke szerint az új tanügyi törvény sok részét csak formailag módosították, tartalmilag nem. Balázs Lajos, a Sapientia Egyetem tanára elmondta, tanszéke kidolgozott egy alternatív tantervet is, a román nyelv mint nem anyanyelv oktatására az V–VIII. és IX–XII. osztályok számára. A Hargita Megyei Egyeztető Tanács ülésén elfogadták azt a dokumentumot, amely tartalmazza a tanügyi törvényre vonatkozó észrevételeket. A nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium igazgatónője, Szabó Zsuzsa elmondása szerint a református gimnáziumok tavaly decemberi találkozóján kidolgoztak egy javaslatcsomagot, amelynek legfontosabb eleme, hogy a tanügyi törvény garantálja az egyházi iskolák állami finanszírozását, mert a mostani jogszabály csak a tanárok fizetését biztosítja. A Kovászna Megyei Diákönkormányzat és az Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki szervezete is megfogalmazta az új közoktatási törvényre vonatkozó javaslatait. A tanügyi törvényhez kapcsolódó, a felekezeti oktatást érintő javaslataikról egyeztettek január 15-én Kolozsváron a magyar történelmi egyházak képviselői. /Garanciaigény az anyanyelvű oktatásra. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./ Az RMPSZ tiltakozásul a magyarlakta területeken aláírásokat gyűjt a szülőktől február 10-éig. „Ha az aláírásgyűjtésnek sem lesz hatása, más eszközökhöz folyamodunk, európai szervekhez fordulunk segítségért” – mondta Lászlófy. /Babos Krisztina, Székely Zita: Legyen idegen nyelv a román! = Krónika (Kolozsvár), jan. 16./
2008. január 16.
„Hazaárulók akadtak minden időben. Előbb vagy utóbb ítélt fölöttük a nemzet, s ítélete ellen nem volt fellebbezés. ” Így kezdte Wass Albert Modern hazaárulók című írását 1942-ben. Hazaárulók ma is vannak, itthon és otthon egyaránt. A román hatalmat kiszolgáló RMDSZ-vezetéssel és a Babes–Bolyai magyar díszpintyeivel találkozik Szili Katalin, aki párttagsága révén Gyurcsány Ferenc meghosszabbított keze, olvasható az Erdélyi Magyar Ifjak közleményében. Az EMI tiltakozik Kolozsvár és Wass Albert emlékének meggyalázása ellen, ugyanakkor megkéri Szili Katalint, adja át üzenetüket főnökének: továbbra is persona non grata Erdélyben a kormánypártok valamennyi tagja. /EMI-tiltakozás Szili Katalin erdélyi látogatása ellen. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 16./
2008. január 16.
Január 12-én éjszaka rablótámadás áldozata lett a Népújság munkatársa, Benedek István. Benedek Istvánt hátulról megtámadták, többen bántalmazták, rugdosták és elvették maroktelefonját. Benedek István 17-18 napig tartó gyógykezelésre szorul – áll a látleletben. A Népújság érdeklődésére sem a marosvásárhelyi rendőrség vezetője, Damaschin Ioan, sem Popa Livia szóvivő nem volt hajlandó a legkisebb részletet sem elárulni a rendőrségi nyomozás eddigi eredményéről. /Antalfi Imola: Rablótámadás áldozata lett a Népújság munkatársa. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 16./
2008. január 16.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szervezésében január 12-én Marosvásárhelyen is megemlékeztek a Don-kanyar áldozatairól. A 65 évvel ezelőtt megsemmisült második magyar hadseregben több ezer Észak-Erdélyből besorozott honvéd szolgált. Marosvásárhelyen fiatal történészek kutatják: hány erdélyi veszett oda a Don-kanyarban és voltak-e itteni túlélői az 1943-ban bekövetkezett tragédiának. ”577 olyan emberről tudunk jelenleg, akik Maros megyéből kerültek ki a doni hadszíntérre, ennek körülbelül 60 százaléka eltűnt és elesett, a többiek megsebesültek és hazakerültek” – mondta Berekméri Árpád-Róbert történész. A román hatóságok évtizedekig megfigyelés alatt tartották őket, amiért a magyar hadseregben szolgáltak. ”Erről itt, Erdélyben még inkább hallgatni kellett hosszú évtizedeken át, mint az anyaországban, és ezért indítványoztuk, hogy a 60. évforduló kapcsán megemlékezéseket szervezzünk. Azóta minden évben megtesszük ezt” – nyilatkozta Ábrám Zoltán, a Marosvásárhelyi EMKE elnöke. Az EMKE marosvásárhelyi szervezete két éve emlékművet emelt a Don-kanyarban eltűnt erdélyi honvédek tiszteletére. Gyergyószentmiklóson Garda Dezső képviselő az Erdélyi Múzeum-Egyesület helyi vezetője szervezte meg a gyergyóiak emlékezését a Salamon Ernő Líceum dísztermében. A rendezvényen Blénessy Jenő 92 éves egykori honvéd osztotta meg hallgatóságával a Don-kanyar borzalmait. /Odaveszett erdélyi honvédek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 16./
2008. január 16.
1996-ban létesült a sepsiszentgyörgyi Társ Könyvkiadó és -forgalmazó Kft. Tulajdonosa Csikós Barnabás és felesége, Júlia. Nincs saját üzlethelyiségük, a tömbházlakásukkal szomszédos lakrész a raktár és az ,,eladási pont”. Alkalmazottjuk sincs, a Csikós házaspár végez minden teendőt. Júlia a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát, Barnabás a Brassói Műegyetemen végzett, az elektromérnöki karon. Ismert, hogy csak Magyarországon kb. kétezer, könyvkiadással és -forgalmazással foglalkozó cég van bejegyezve. Ezeknek csak egynegyede aktív, de az is nagy szám, olyan ötszáz körüli, s óriási konkurenciát jelent. Csikósék első kiadott könyve Benedek Elek Honszerző Árpád című ifjúsági történelmi regénye volt. Szerencsére még a kiadást követő első fél évben háromezer példányt tudtak belőle eladni. Ezután kiadtak egy Méhes György-kötetet és egy Benedek Elek-meseválogatást. Elkezdték a magyarországi szépirodalmi és történelmi vonatkozású könyvek importját és terjesztését. A hét szűk esztendő véget ért, bekövetkezett a javulás. Az elmúlt két évben kiadtak tizenhárom könyvet, meseválogatásokat és ifjúsági regényeket. Svédországban elérték Veress Zoltán írót, akinek az engedélyével kiadták a Tóbiás és Kelemen című, valamint a többi kedves verses meséjét. 2005-ben Csikós Júlia megszerkesztette a Gróf Mikó Imre, 1805–2005 című emlékkönyvet. Az első könyveiket a csíkszeredai Alutus nyomdában nyomtatták, a többi mesekönyvet és ifjúsági regényt Magyarországon, ugyanis ott olcsóbb volt. Az utóbbi időben megjelent helybeli tanítónők által szerkesztett öt könyvcímük is közmondásokkal, mondókákkal. /Czompó János: Kétszemélyes könyvkiadó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 16./
2008. január 16.
A magyar helyesírás szabályainak 10., 1954. évi kiadása elsőként szabályozta kellő bővítéssel és rendszerezéssel írásjeleink használatát. A 12. század végén keletkezett legrégibb szövegemlékünkben, a Halotti Beszéd és Könyörgésben csak a pont fordul elő. Kódexeinkben többféle írásjel van: pont, vessző, kettőspont, kérdőjel, bekezdést jelölő fordított alakú nagy P. A 16. században megjelennek a nyomtatványok. Úttörően jelentősek voltak a Heltai Gáspár vezette híres kolozsvári nyomdának bizonyos nyelvi egységre törekvő termékei; ezek követendő példát mutattak más nyomdáknak is. A helyesírásban az írásjelezés mutatta a legtöbb és legtovább tartó határozatlanságot, szabálynélküliséget. A mai kötőjel csak a 18. században kezd meghonosodni. Csupán két évszázada szokásos a felkiáltójel és a kérdőjel használata. Jellemző, hogy első akadémiai helyesírási szabályzatunk 1832-ben az írásjelek következetlen használata miatt még nem látta elérkezettnek az időt, hogy szabályokat fogalmazzon meg. /Kósa Ferenc: Régi nyelvünk írásjelei. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./
2008. január 17.
Méltatlan, ami Tőkés Lászlóval megválasztása után történik az Európai Parlamentben (EP) – állapította meg Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetője közleményében. „Az Európai Néppárt immár egy hónapja hezitál azon, hogy tagjai közé fogadja-e az erdélyi református egyházi vezetőt, de január 9-én ismét elhalasztották a döntést” – írta. Tabajdi szerint „a Fidesz célja kizárólag az erdélyi magyarság megosztása, az RMDSZ ellehetetlenítése volt”. Válasznyilatkozatában Tőkés László úgy fogalmazott, hogy Tabajdi valótlanságot állít, és arra kérte őt, ha már segíteni nem tud, akkor legalább ne ártson neki „és az általa képviselt határon túli magyarok ügyének”. „Európai néppárti tagfelvételem eljárása folyamatban van. Orbán Viktor nem hagyott cserben, Traian Basescu támogatására pedig nagy valószínűséggel továbbra is számítani lehet” – olvasható Tőkés közleményében. Tőkés úgy vélekedett, hogy Tabajdi megnyilatkozása „kizárólag azt a kicsinyes belpolitikai célt szolgálja, hogy ütést mérjen a Fideszre, illetve annak elnökére, Orbán Viktorra”. Wilfried Martens EPP-elnök a választási kampány során támogatóan nyilatkozott Tőkés Lászlóról és arról, hogy várják őt a néppárti EP-képviselők soraiba. /Brüsszeli vita Tőkés László helyzete körül. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./
2008. január 17.
Január 17-e az utolsó nap a magán-nyugdíjpénztárakhoz való jelentkezésre a 35 év alatti alkalmazottaknak. Az utóbbi napokban a magánnyugdíjak kérdése folyamatosan botrányt kavart. A magánnyugdíjak romániai piaca közel négymillió résztvevőt számlál, ezzel Lengyelország után (több mint 13 millió résztvevő) a térségben a legnagyobb. /Dancs Attila, Illyés Judit, Isán István Csongor: Urnazárás a magánnyugdíjaknál. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./
2008. január 17.
Hatvanöt éves lett a héten Berszán Lajos atya, a gyimesi iskolaépítő. Azon kevés ember közé tartozik, aki elmondhatja: a sors kegyes volt hozzá, álmát sikerült részben megvalósítania. Szolgált papként, szolgált intézményteremtőként, szolgálta a moldvai magyarságra való odafigyelést. Berszán Lajos – vagy Gyimesfelsőlokon szívesebben emlegetik: Pap bácsi – negyed százada került a Gyimesekbe, s tizenöt éve tették le a közösségi ház alapkövét, 1993. májusában ejtették meg az első kapavágást. Rá pár évre iskola építésébe fogtak. Ma mindkét épületben iskola /Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium/ működik, s bár még befejezésre vár az épület, tele van élettel. /Sarány István: Berszán atya 65 éves. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 17./
2008. január 17.
Panigay Róbert orvos-író nyolcadik, vadászelbeszéléseket tartalmazó kötetét /Megölte a nyúl/ mutatták be Gyergyószentmiklóson. A szerző Szatmárnémetiben született, több évtizeden át Gyergyószentmiklóson dolgozott orvosként. Természetjáró, vadász- és halászélményeket megörökítő elbeszéléseit a Nimród című magyarországi vadászújság rendszeresen közli. Már körorvos volt, amikor arra gondolt, érdemes lenne a vadászok, horgászok életének szép pillanatait megörökíteni. Panigay több elismerésben részesült, ezek közül a legbüszkébb a magyarországi Fekete István Irodalmi Társaság pályázatán elnyert harmadik díjra, mert kimondottan szakírókból álló társaság bírálta el pályamunkákat. /Jánossy Alíz: Emberközpontú vadásztörténetek. = Krónika (Kolozsvár), jan. 17./
2008. január 18.
1990-ben nagy lendülettel kezdődött el az erdélyi magyarság szimbolikus rehabilitációja. Kezdetét vette az „intézményalapítási” munkaverseny is, ilyen volt például a színházalapítási láz. Mindezek az önmagukban véve igen fontos intézmények a különböző térségek, székek egymással szembeni elkeseredett küzdelmének voltak eszközei, írta Csutak István miniszteri tanácsos. A cikkíró szerint kiderült: székelyföldi színházi élet nincs. Még a szomszédba sem igen mozdulhatnak ki. Magára valamit is adó székely (kis)város egyetemmel is büszkélkedik. Mire akkreditálják őket, alaposan megcsappan a diáklétszám. Valójában még a frissen végzettek elhelyezkedése sem könnyű. A számtalan egyetemecske nem alakult át szellemi műhelyek hatékony hálózatává. A csíkszeredai Régizene fesztivált sikerült a teljes jelentéktelenségbe süllyeszteni. A kovásznaiak Árkoson létrehozták az „Európai Tanulmányok Központját”. Csíkszeredában is rittyentettek egy „Hargita Megyei Fejlesztési Ügynökséget”, biztosítva, hogy középtávon Székelyföld fejlesztési koncepciójával foglalkozó intézet Székelyföldön ne lehessen. Egységes székelyföldi jövőkép, összehangolt akcióterv nincs. Az egyetemet végzettek közül egyre kevesebben akarnak visszatérni szűkebb pátriájukba. Beszélni kell a székelyföldi elit felelősségéről. Alternatívákat kellene megfogalmazni. Mik legyenek a célok? Milyen időzítéssel? Az öt (mellesleg „székelymagyar”) városi önkormányzat által megvalósítható regionális ivóvíz szolgáltató terve megbukott. Pedig EU-s pénz lett volna rá. Nem kellett, mert a helyi (törzs)főnökök nem tudtak megegyezni, hangsúlyozta Csutak István. A székek marakodása a megyék szintjén reprodukálódik. A székely székek közigazgatási struktúrája elavult. A 18 évvel ezelőtt feltámasztott „törzsi széki” berendezkedés a politikailag Európához csatlakoztatott térségben teljességgel kontraproduktív. Anakronisztikus a székek tradícióira intézményeket alapítani és működtetni. Leszámolni ezzel a berendezkedéssel és egy korszerű, életképes rendszerrel helyettesíteni azt, az elit felelőssége. Létezik egy modernizációs kényszer, Székelyföldnek egységes és következetes jövőkép kell. /Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8., ugyanezt közölte: Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8., Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8., Népújság (Marosvásárhely), jan. 11. . Krónika (Kolozsvár), jan. 18./
2008. január 18.
Antal Árpád és Tamás Sándor parlamenti képviselők közösen reagáltak Csutak István vitacikkére. Végre valaki kimondta, hogy egységes székelyföldi jövőkép, összehangolt akcióterv nincs. Vitaindítónak kiválóan alkalmas az írás, a válaszokkal azonban adós marad. A képviselők nem értenek egyet azzal, miszerint Székelyföld összes problémája a székek szerinti szerveződésére vezethető vissza. Milyen Székelyföldet akarunk? témában több rendezvényt is szerveztek. 2007 elején Ojtozban faluturizmussal foglalkoztak, májusban a környezetvédő civil szervezetekkel, majd Bodokon az önkormányzatokkal tanácskoztak, Alsó-Lemhényben a mezőgazdaságból élők problémáiról, szeptemberben Sugásfürdőn vállalkozókról volt szó, októberben az erdőtulajdonosokkal szerveztek szakmai találkozót, novemberben a nyugdíjasokkal, decemberben közbirtokosságokkal foglalkoztak. Építeni kell Székelyföld sajátosságaira, ki kell emelni eredményeit. Új szemléletre van szükség, amely a vállalkozó szellemen és nem a szociális támogatáson alapul. Felmérés szerint Székelyföld lakóinak 85 százaléka részesül a szociális segély valamelyik formájából. Az egységes Székelyföld elsősorban együttműködés és szervezés kérdése. A két megye tanácsa időnként együttes üléseket tarthat. – Székelyföldön a turizmus tűnik az egyik legígéretesebb, legjövedelmezőbb ágazatnak. /Antal Árpád parlamenti képviselő – Sepsiszentgyörgy, Tamás Sándor parlamenti képviselő – Kézdivásárhely: Milyen Székelyföldet akarunk? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16., ugyanezt közölte: Szabadság (Kolozsvár), jan. 16., Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 16., Népújság (Marosvásárhely), jan. 16./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8., ugyanezt közölte: Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8., Krónika (Kolozsvár), jan. 18./
2008. január 18.
Különös jelentősége volt az Európai Parlament (EP) kisebbségi munkacsoportjának (Intergroup) január 17-i ülése Strasbourgban, mert a kisebbségvédelem két fontos egyezményének, a Kisebbségi Keretegyezménynek és a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának tízéves évfordulója alkalmából értékelte az eredményeket – szögezték le Gál Kinga és Tőkés László EP-képviselők közleményükben. Gál Kinga hangsúlyozta: a két dokumentum nagyban hozzájárult a kisebbségvédelem és a nyelvi jogok európai elfogadtatásához. Tőkés László felhívta a figyelmet a moldvai csángók helyzetére, amely hasonlít a Timok-völgyi románok, valamint a görögországi és a bulgáriai macedónok helyzetére. Külön is kitért az egyházak ezen nemzeti közösségekhez való viszonyára, és példaként hozta fel a moldvai román katolikus egyház negatív magatartását. Javasolta, hogy a Balkán országaiban tapasztalható kisebbségellenes gyakorlattal átfogó keretben, külön foglalkozzon a munkacsoport. Az ülés végén az elnök bejelentette, hogy a munkacsoport hamarosan napirendre tűzi a moldvai csángók ügyét. Sógor Csaba szerint „hasznos dolog, ha az Intergroupban nemcsak a magyar problémákról esik szó, hanem a többi európai kisebbségről is, úgy mint a görögországi macedónokról, szerbiai timokvölgyi románokról és koszovói albánokról, finnországi svédekről”. /Kisebbségvédelemről az Intergroup munkacsoportjában. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./
2008. január 18.
Az RMDSZ ügyvezető elnöksége már előkészítette a helyhatósági választásokon történő jelöltállítás kritériumrendszerét, amelyet január 18-án tartandó marosvásárhelyi ülésén a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa (TEKT) megvitatni készül. Az ügyvezető elnökség azt szorgalmazza, hogy a jelöltállításról szóló döntést a területi szervezetek hozzák meg – közölte Kelemen Hunor Kolozsváron. A jelöltállítás mikéntjéről állást foglalt a TEKT-ülés előtt a Szabadelvű Kör és a Nemzeti Szabadelvű Kör is. Kezdeményezésükre az öt szövetségi képviselettel rendelkező platform szorgalmazza a Platformok Konzultatív Tanácsának (PKT) mihamarabbi összehívását. A Nemzeti Szabadelvű Kör jó ötletnek tartja Kovács Péter ügyvezető alelnök elképzelését. A fiatal politikus a területi RMDSZ-szervezetek helyi választmányainak állóurnás megválasztását javasolja. Tischler Ferenc, a Kereszténydemokrata Mozgalom Platform (KDM) elnöke szerint előválasztásoknak kellene megelőzniük a májusi önkormányzati választásokat. /Jelöltállítás, de hogyan? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./
2008. január 18.
A tanügyi tárca www.edu.ro honlapján tanulmányozható az a három törvénytervezet, amely az oktatási törvénycsomagot alkotná: a felsőoktatási, a közoktatási és a tanügyi alkalmazottak jogállásáról szóló törvénytervezet. A három jogszabályterv jelentős módosításokat tartalmaz az eddigi gyakorlathoz képest, és ebben az RMDSZ oktatásügyi szakosztálya oroszlánrészt vállalt – közölte kolozsvári sajtótájékoztatóján Lakatos András alelnök. /Román nyelvoktatás kisebbségeknek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./