Görögország, Bulgária és Románia december 22-én az Európai Unió és Szerbia közötti közeledés gyorsítását szorgalmazta, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez nem jelent alkudozást Koszovóval kapcsolatos belgrádi engedményekről. A három ország külügyminisztere athéni találkozója után közös közleményben hangsúlyozta „a Szerbia és az EU közötti közeledés szükségességét (…) a stabilizációs és társulási szerződés gyors aláírásával”. /Balkán összefogás. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 24./

„Szekusmódszerekkel és félretájékoztató lobbival” igyekeznek megakadályozni Tőkés László felvételét az Európai Néppárt (EPP) frakciójába a Demokrata Párt (PD) EP-képviselői – mondta Szilágyi Zsolt, a püspök kabinetfőnöke. Azt állították, hogy a kampányban Tőkés Erdély elszakítása mellett kardoskodott. „Ez hazugság, amit Tőkés László politikai programja is bizonyít” – jelentette ki Szilágyi. Ezzel szemben Petru Filip EP-képviselő, a PD alelnöke azt nyilatkozta, hogy a javaslat, miszerint ne fogadják be a püspököt az EPP-frakcióba, nem tőlük származik. „A Demokrata Párt, a Liberális Demokrata Párt és az RMDSZ titkos szavazással döntötte el: azt javasolja a néppárti frakciónak, hogy ne fogadja be soraiba Tőkés Lászlót” – mondta Filip. „Van remény a váradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumtól elkobzott sportpálya ügyének megoldására” – jelentette be Antal János, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Külügyi és Tájékoztatási Szakbizottságának vezetője. A Lorántffy-gimnázium sportpályáját 2004-ben adta használatba az ortodox egyháznak a tanács, azóta sikertelenül próbálták visszaszerezni. /Rágalmazzák Tőkést? = Krónika (Kolozsvár), dec. 24./

“Csudálatos a’ gyermek”… – olvasható Kájoni Cantionale Catholicum 57-ik számú, Régi ének című dallamának Magyar fordítása az 1600-as évek közepéről, a csíksomlyói kolostorból. Egy rendkívüli ember itt a 20. század vége felé újraélte Kájoni gyűjteményét, dallamokkal virágoztatta fel régi kódexek elsárgult lapjairól vagy a csángólakta világból hozta el számunkra ezt a nagyszerű zenét, írta Terényi Ede zeneszerző, méltatva Domokos Pál Péter teljesítményét. Kájoni csak nótajelzéssel látta el szövegeit, akkoriban még mindenki tudta a dallamokat. Azonban évszázadok során ez a tudás elveszett. Domokos Pál Péter sokéves felfedező munkája révén válik számunkra ismét élővé, közelivé ez „a zenéjében is oly sokszínű lelki birodalom. ” Domokos Pál Péter óriási munkájának egyik legcsodálatosabb eredménye éppen a népi dallamváltozatok megtalálása és beillesztése a gyűjteménybe. /Terényi Ede: Műhelyjegyzeteim – Puer Admirabilis. = Helikon (Kolozsvár), dec. 25./ Emlékeztető:Domokos Pál Péter említett könyve„... édes Hazámnak akartam szolgálni... ” /Szent István Társulat, Budapest, 1979/ Domokos Pál Péter ebben a könyvében Kájoni Jánosnak /1629-1687/ Csíksomlyón, 1676-ban kiadott Cantionale Catholicum című, katolikus népénekeket tartalmazó énekeinek mindegyikéhez hozzátette a kutatásai alapján megtalált dallamok kottázott anyagát. /Több mint nyolcszáz énekről van szó/. Domokos Pál Péter könyvében emléket állított Petrás Incze Jánosnak /1813-1886/ is, aki a moldvai csángók egyik falujában, Klézsén volt pap. Megismerkedett Döbrentei Jánossal, akinek kérésére beszámolt a moldvai csángókról. Petrás Incze János ismertetését közölte a Tudománytár 1842-es évfolyama. Petrás Incze János összes tudósítását, levelét közölte Domokos Pál Péter.

1990 tavasza óta áll Aradon, a Maros-parton Tóth Sándor kopjafája, s azóta minden december 23-án koszorúk kerülnek rá. 1989. december 22-én estefelé a hódmezővásárhelyi Tóth Sándor saját kamionjával a szülővárosának polgárai által a romániai forradalom hírére összegyűjtött segélyeket hozta, s itt, a várhídtól néhány méternyire érték a halálos lövések a december 23-ra virradó éjszakán. Ő volt az aradi forradalom egyetlen külföldi áldozata. Emlékére állították a kopjafát a várhíd közelében, s nevezték el róla a sétánnyal párhuzamos utcát is. A hagyományos koszorúzáson jelen volt Tóth Sándor özvegye, a testvérváros, Hódmezővásárhely önkormányzatának küldöttsége, az aradi és Arad megyei önkormányzat képviselői és az aradi forradalmárok küldöttsége. Bognár Levente aradi alpolgármester hangsúlyozva: “Tóth Sándor hidat épített a két város, Arad és Hódmezővásárhely közé, áldozata pedig örök emlék marad számunkra”. Valentin Voicila, a 18 évvel ezelőtti aradi forradalom vezéralakja, aki 1989-ben ott volt Tóth Sándort temetésén, és azóta minden esztendőben jelen van a Maros-parti koszorúzáson, ezúttal a 2006-ban prózában írt poémáját olvasta fel Tóth Sándorról és a forradalom vértanúiról, akik embertársaik iránti szeretetből áldozták életüket. /-r –a: Koszorúzás Tóth Sándor kopjafájánál. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 27./

Hám Jánost a szatmári római katolikus egyházmegye „második megalapítója”-ként, és Szatmárnémeti modern arculata kialakítójaként tartják számon. Iskolákat alapított, hatalmas méretű építkezéseket kezdeményezett, és különböző intézményeket hozott létre. A püspököt a „szegények atyjának” is nevezték, mivel kormányzásának első pillanatától felkarolta őket. Kórházat épített a város szegény betegeinek kezelésére. Vezetését az Istenes Szent Jánosról nevezett Irgalmas Rendi szerzetesekre bízta. Megalapította a Szatmári Irgalmas Nővérek rendjét, akik kórházakban és iskolákban tevékenykedtek. Alapítványt hozott létre a nehéz sorsú ifjak taníttatására, mely 35-40 szegény, de tehetséges ifjú tandíját fedezte. Az emlékezés keretében nyílt meg november 18-án, a Hám János-kiállítás a püspökség dísztermében. December 8-án az ünnepi szentmisét dr. Seregély István nyugalmazott egri érsek celebrálta, és ő volt az ünnepi szónok is. December 27-én ünnepi szentmise lesz a Székesegyházban, majd átadják a Hám János díjakat. Délután lesz a Szent Erzsébet-szobor alapkövének letétele. /Ünnepi megemlékezések boldogemlékű Hám János püspök halálának 150. évfordulója alkalmából. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 27./

Az RMDSZ-ből kimaradt a középgeneráció, de megjelent egy harminc- és huszonéves korosztály, és lassan-lassan már csak az ő mércéjük lesz a fontos – mondta Markó Béla RMDSZ-elnök a vele készített interjúban. Az államelnök olyan utat képvisel, amelyen Markó nem tudná követni, mert az egyfajta autoritárius rendszer, egyfajta „putyini út”. Korrupció nemcsak a csúcson van, hanem mindenütt. De erről nem beszélnek, inkább az egymás elleni politikai harc vagy lejáratás eszközéül szolgál a korrupció elleni küzdelem. Markó olyan társadalmat akar, amelyben érvényesül a sokszínűség és a testületi demokrácia, illetve nem az egyszemélyes vezetésen alapul. Sokan mondják, hogy megszűnt az RMDSZ monopóliuma, vetették fel az újságírók. Markó szerint Tőkés László személyesen nem alternatíva, és kíváncsi arra, hogy ő, vagy akik körülötte vannak, mit kínálnak mást. A másság csak a kritikában nyilvánul meg: hogy az RMDSZ túlságosan mérsékelt, talán nem kellene kormányon lennie, nem kellene román pártokkal együttműködnie... Markó szerint ez csak retorikai különbség, mert utána jön az államfőnél tett látogatás és a nagyon szoros együttműködés például a Demokrata Párttal. Markó a programban nem lát alternatívát. El kell fogadni: az RMDSZ-en kívül is van élet, és mostantól fogva ki kell alakítani valamiféle együttműködést az RMDSZ-en kívüli politikai csoportosulásokkal. Ennek érdekében fölajánlották, hogy alakítsanak ki egy politikai rendszert, amelyben ki-ki végzi a maga dolgát. Ezt a másik oldal visszautasította. A velük szemben állók csak konfrontációban tudnak gondolkozni, állapította meg Markó. Arra a kérdésre, hogy lesz-e közös lista, Markó válasza: „Nem tudom. ” Minél szélesebb konzultációval kell kialakítani a közös álláspontot. Hangsúlyozta: az RMDSZ megnyerte a választásokat, ez kétharmados támogatást jelent Erdélyben. A különböző csoportosulással párbeszédet kell folytatni. Frunda György azt mondta, hogy az RMDSZ mintha túlságosan jobbra tolódott volna. Markó szerint felvetődött, hogy erős nemzeti üzenetet kell-e közvetíteni, vagy pedig a modernizációs üzenetet, szociális problémákra helyezni a hangsúlyt. Ezt a kettőt nem szabad szembe állítani egymással. /Ágoston Hugó, Szőcs Levente: Lassan csak a fiatalok számítanak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 28./

Idén ősszel Aradon egykori helyére visszakerült Szentháromság-szobor. A magyar önazonosság megtartását szolgálták a városban a magyar iskoláknak, egyházakmak, civilszervezeteknek és közösségi rendezvényeknek juttatott támogatások. Kiemelendő a Csiky Gergely Iskolacsoport érdekében a római katolikus egyházzal 49 évre megkötött szerződést, melynek nyomán lehetővé vált az épület új szárnyának építésére vonatkozó tanulmányok és tervek elkészítése. A bentlakás fürdőszobáinak modernizálási munkálatai beindultak. Szintén helyi költségvetési keretből járultak hozzá történelmi magyar egyházak templomjavítási költségeihez, összegezte az eredményeket Bognár Levente, Arad alpolgármestere. Idén Arad épített öröksége címmel albumot adtak ki, amely műemlékeiket mutatja be. Az Aradi Magyar Majális megszervezése idén is sokaknak biztosította a közös szórakozást, az együttlét élményét. Az őszi hónapokban zajló sikeres magyar kamaraszínházi előadásokat is támogatták. A partner- és testvérvárosi kapcsolatok segítségével egy Interreg pályázat keretén belül a makói kórház regionális sürgősségi ellátási felkészítőjén 160 aradi egészségügyi alkalmazott részvételét biztosíthatták. Határ menti pályázat keretében folytatódott az Arad és Orosháza közötti kulturális cserekapcsolat. Péccsel kulturális és egyben szociális témájú közös pályázatban vettek részt. A jövő évtől kezdve Gyula és Hódmezővásárhely mellett Péccsel is testvérvárosi kapcsolatot fognak fenntartani. /Bognár Levente, Arad alpolgármestere: A magyar Arad 2007-ben. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 28./

Pászkány Árpád Zoltán kolozsvári üzletember hangsúlyozta, a román politika különböző üzleti körök kiszolgálójává vált, és mindezt egyesek olyan sportszerűtlenül művelik, hogy nincs az az eszköz, gazemberség, amelyet ne mernének bevetni, ha gazdasági érdekeik úgy kívánják. A 36 éves, Erdély Roman Abramovicsaként emlegetett vállalkozó szeretné, ha futballcsapata, a kincses városi CFR jövőre a Bajnokok Ligájában játszana. Pászkány kiemelkedően sikeres évet tudhat maga mögött két fő tevékenysége, az üzlet és a sport terén. Októberben megnyitotta a Trigránittal közösen létrehozott, Románia egyik legnagyobb ingatlanbefektetésének számító kolozsvári Polus Center bevásárlóközpontot, labdarúgócsapata pedig a 2007–2008-as szezon téli szünetében vezeti a pontvadászatot. A Polus megnyitása kapcsán emlékeztetett, tízéves értelmetlen harc áll mögötte. Ennek a bevásárlóközpontnak már 1998-ban meg kellett volna nyitnia kapuit. Mintegy 50 millió dolláros vagyonával Pászkány Románia hatodik leggazdagabb magyarja, és szerepel az ország legtehetősebb 300 embere között. Apja 1990 tavaszán telepedett le Németországban, ahová ősszel követte őt. Építkezési vállalkozást működtettek, húszról négyszáz főre duzzadt az alkalmazottak létszáma. Ezzel párhuzamosan nagykereskedelmi szinten beállt illatszerárusnak: kölcsönzött 13 ezer márkát, és behozott Romániába egy teherautó sprayt. Az emberek ki voltak éhezve erre, jól lehetett nyerni a dezodorokon. Pár hónap alatt megkereste az első millió márkát, a pénzt pedig újraforgatta. Aztán belekezdett az autóalkatrész-üzletbe. Romániában az övé olt az első, külföldi autók számára létesített nagy- és kiskereskedelmi hálózat. Miután megismerte Demján Sándort és a Trigránit csoportot, tevékenysége kiterjedt az ingatlanbefektetésekre is. Pászkány hat és fél év után, 1996-ban visszatért szülőföldjére, Kolozsvárra, honvágya volt. Futballba fektetett be, szereti a focit. Amikor a futballklubot átvette, mindössze pár hét választotta el a megszűnéstől. Az akkoriban ötezer fős befogadóképességű stadiont 15 és fél ezresre bővítette, jövő nyárra már akár 29 ezer szurkolót fogadhatnak. Pászkány kiábrándult a politikából, mindenütt korrupció van. Hónapokkal ezelőtt a román ügyészség zsarolás és bűnszervezet támogatása gyanújával eljárást indított Pászkány ellen, akkor ő többek között Traian Bãsescu államfőnél panaszolta be az üzleti szféra, a politika és az igazságszolgáltatás összefonódását, amely polipként hálózza be a közéletet. Bizonyos gazdasági körök pozícióba juttattak embereket, akik döntéseikkel hatást gyakorolnak az igazságszolgáltatásra. Romániában az elmúlt 17 évben talán soha nem folyamodtak ennyire nyílt, durva eszközökhöz, mint most, soha nem volt ennyire nyilvánvaló, hogy a kommunista titkosszolgálat, a Szekuritaté is kinevelte az új nemzedéket, amellyel a gazdaság jelentős szegmensét ellenőrzi. Pászkány Árpád szerint a romániai ma Kelet-Közép-Európa legdinamikusabban fejlődő gazdasága. Ezért az ország tíz-tizenkét nagyvárosában szeretne Polus-bevásárló-központot nyitni a következő években. Pászkány úgy látja, az RMDSZ alapvető problémája: nincs konkrét politikai színezet. Beállítottsága többnyire kemény bal, viszont azt mégse mondhatja el magáról a szervezet, hogy kommunista. De nem vállalhatja magára a jobboldaliságot sem. Az RMDSZ megérett a tisztújításra, miután egyedüli romániai párt, amelynek élén 14 éve ugyanazok a személyek állnak. Sokan kiábrándultak az RMDSZ-ből, és úgy érzik, nem tett túl sokat a magyarságért. Pászkány szerint Romániában már nincsenek valós kisebbségi problémák, nem tapossák el a magyarokat. Pászkány Árpád Zoltán /sz. Sepsiszentgyörgy, 1971. nov. 19./ középiskolai és egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte. Számos romániai és multinacionális cég tulajdonosa vagy részvényese, tevékenységének fő területe az ingatlanfejlesztés, autókereskedelem és futball. /Rostás Szabolcs: Erdély Abramovicsa. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./

Sólyom László köztársasági elnök nem írta alá az Országgyűlés által elfogadott egészségbiztosítási törvényt, amit megfontolásra – kifogásaival együtt – visszaküldött az Országgyűlésnek. „A törvénnyel nem értek egyet, nem írom alá, nem hirdetem ki” – jelentette be döntését az államfő. Indoklásként hozzátette, hogy az egészségügyi ellátás átalakítását ő is szükségesnek tartja éppen úgy, mint a nyugdíjrendszerét. Az átalakításnak azzal a módjával viszont, amelyet az egészségbiztosítási törvényben alkalmaztak, nem érthet egyet. Sólyom László szükségesnek tartja az orvosok és az egészségügyben dolgozók többségének támogatását is, de legalább azt, hogy a változásokat elfogadják. Véleménye szerint a törvény jövendő hatását bizonytalanná és kockázatossá teszi, hogy nem készült hozzá hatástanulmány. A köztársasági elnök külföldi tapasztalatokra hivatkozva kijelentette, hogy a biztosítók addig válogatnak az egészséges és a drágán gyógyítható biztosítottak között, amíg az gazdaságilag kifizetődő. A jogszabály szerint az állam 2008. január elsejével 22 egészségbiztosítási pénztárat alapítana zártkörű részvénytársasági formában, részvényeik 49 százalékára pályázhatnak magánbefektetők. Ha az Országgyűlés újra elfogadja az egészségbiztosítási törvényt, akkor Sólyom Lászlónak már nincs mérlegelési lehetősége. /Sólyom László kifogásai. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./

Beszüntették december 27-én a munkát a csíkszeredai Hamerock Me-tall cég alkalmazottai, akik leginkább a tulajdonos, a hírhedtté vált Csibi István üzletember magatartásával és a gyárnál uralkodó körülményekkel elégedetlenek. A vállalat szakszervezete több pontból álló követeléslistát nyújtott be a cég vezetőségéhez, amely elsőként a kollektív munkaszerződésben rögzítettek megszegését rótta fel. Az alkalmazottak tömeges felmondással fenyegetőznek, ha nem teljesítik a követeléseiket. A dolgozók nem mernek beszélni, a félelem alapja az is lehet, hogy Csibi István hosszú hónapokig ült fogdában: a Neptun Impex tulajdonosát és más cégekben is érdekelt üzletembert 2004-ben ugyanis letartóztatták. Az ügyészség gyilkossági kísérlet, rablás és rablási kísérlet, valamint zsarolási ügyekben is vizsgálatot indított ellene. Csibi 2006. március 22-től szabadlábon védekezhet az ellene folyó bűnvádi eljárások ellen. /Horváth István: „Lázadás” Csibi cégénél. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 28./

Sepsiszentgyörgyön hatszáz fogyatékkal élő, köztük sok fiatal él elszigetelten a közösségtől, távol az élet mindennapi történéseitől. Tizenkét sepsiszentgyörgyi fiatalnak sikerült kitörnie ebből a kiszorítottságból, elzártságból, a Keresztyén Diakónia Alapítvány Olt utcai nappali foglalkoztatójában és az ugyanitt működő védett munkahelyen töltik napjaikat. Egy esztendeje új törvény rendelkezik a fogyatékkal élők jogairól, valamint arról, hogy milyen kötelességeik vannak a munkáltatóknak a hátrányos helyzetűek alkalmazása terén. A sepsiszentgyörgyi Keresztyén Diakónia Alapítvány a törvény segítségével hozta létre a Boglárka védett munkahelyet. Két és fél esztendővel ezelőtt kezdte meg működését, szintén a Diakóniánál, a fogyatékkal élő fiatalokat foglalkoztató napközi otthon, melynek indulását hazai intézmények nem támogatták. Makkai Péter árkosi református lelkész, az alapítvány hátrányos helyzetűekért működtetett programjának vezetője rámutatott: hatszáz nyilvántartott felnőtt fogyatékos van Sepsiszentgyörgyön, de nem látják őket. Sok helyen szinte rejtegetik a sérült családtagot. A svájci egyházak segélyszervezete, a HEKS nyolcvanszázalékos részfinanszírozással járult hozzá a napközi elindításához, ami fokozatosan csökkent, jelenleg húsz százalék. Most épül a Boglárka műhely mellett az új rész, lesz benne egészségügyi szoba, pihenőhelyiség, mosdó, öltöző és a két szárny között istentisztelet tartására is alkalmas közösségi terem. A németországi és holland alapítványon támogatásával épülő létesítmény s a benne majdan működő multifunkcionális központ és munkahely hiányt pótolna. /Fekete Réka: Élhetőbb világot a fogyatékkal élőknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 28./

Belviszályokat hozott a 2007-es év a határon túli magyar szervezetek között. Erdélyben az EP-be való bekerülést is veszélybe sodorta a széthúzás, Felvidéken személyi fordulat történt, Kárpátalján folytatódik az ellenségeskedés. Egyedül a Vajdaságban kezdődött párbeszéd, ott is olyan fenyegető külső tényezők nyomására, mint a Koszovó elszakadásával járó menekülthullám. Vajdaságban a magyar politikai szervezetnek a közös magyar elnökjelölt személyében való megegyezése előrevetíti: jó eséllyel indul be a vajdasági magyarok politikai egységesülése. A délvidéki együttes fellépés nemcsak a szűkebb közösségnek tud és akar üzenni, hanem – amint azt Ágoston András VMDP-elnök külön is hangsúlyozta – bevallottan a többi egymással vetélkedő Kárpát-medencei testvérközösségnek is. Erdélyben a megosztottság eddig nem látott mértéket öltött. Az áprilisi, Basescu államfő elleni bizalmatlansági népszavazáson az RMDSZ az elnök ellen kampányolt, a referendumon résztvevő magyarok többsége ennek ellenére megszavazta a bizalmat a politikusnak. Miután mind Tőkés László, mind az RMDSZ két jelöltje is bejutott az Európai Parlamentbe, többen felvetették: itt lenne az ideje a párbeszéd újrakezdésének. Markó fél éve nem miniszterelnök-helyettes, Nagy Zsolt lemondásra kényszerített miniszter pedig kénytelen volt hátat fordítani a politikának. Felvidéken pengeváltás volt a Magyar Koalíció Pártja (MKP) kongresszusán megerősödött Duray Miklós és a leváltott pártelnök, Bugár Béla között. A Révkomáromban március 31-én megtartott MKP-kongresszuson Csáky Pál minimális szavazatkülönbséggel legyőzte Bugárt. A Benes-dekrétumok napirendre kerülése, a megoldatlan Malina Hedvig-ügy és a minden korábbinál hűvösebb magyar-szlovák viszony hiteltelenítik az MKP elmúlt nyolc évének eredményeit. Kárpátalján a vetélkedő két magyar szervezet, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) közötti viszony barátságtalan maradt 2007-ben is. (FigyeloNet. hu) /Domokos B. András: Budapesti szemmel. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./

Újabb teremmel bővül a gyulafehérvári Gróf Mailáth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceumhoz tartozó óvoda. A termet az intézmény költségvetéséből és a Pro Diaspora Alapítvány segítségével tették otthonosabbá, a fűtéshálózatot felújították. Jelenleg 33 gyerek tanul az óvodában, mondta Fari P. Ilona óvónő, hozzátéve: vannak tiszta román családból vagy vegyes házasságból származó gyerekek is. Fontosnak tekintik, hogy legyen Fehérváron magyar óvoda, ennek a magyar közösségre nézve is építő jellege van, így a szülők is gyakrabban találkoznak különböző rendezvények alkalmából. /Sz. B. : Van jövője az óvodának. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 28./

Magyar sors Csehszlovákiában 1945-1949 címmel időszaki kiállítás látható Budapesten a Terror Házában, a felvidéki magyarság apokalipsziséről. A véget ért II. világháború szenvedésein túltett a szláv nemzetállamiság kiteljesítését, a magyarság felszámolását célzó benesi dekrétumok sora. Kitelepítések, kényszerű lakosságcsere, reszlovakizáció lett a németekkel együtt kollektív bűnösként kezelt őshonos magyarok sorsa. A hosszú ideig elhallgatott igazság ellenére Erdélyben is tudtak nemzettársaik balsorsáról. Nem a történelemkönyvekből, a felvidéki magyar írók műveiből. Hirtelenében három könyvet idézett fel a cikkíró, kettőt közülük a Kriterion adott ki. Egyik a Kossuth-díjas Dobos László Egy szál ingben című regénye, a másik Duba Gyula Vajúdó parasztvilág című szociológiai érzékenységgel megírt önéletrajza, az első 1979-ben, a második 1984-ben jelent meg Bukarestben. A harmadikat, Duba Gyula Aszály című regényét a pozsonyi Madách Kiadó jelentette meg, de az előző kettőhöz hasonlóan azt is csíkszeredai könyvesboltban lehetett beszerezni. Kordokumentum mindhárom könyv. Pár részlet belőlük. Véget ért a háború, de szeptemberben a többségében magyar lakosságú faluban nem nyílt meg a magyar iskola. Még izmainkat is megtapogatták, mint hajdan a rabszolgavásáron – panaszolta a csehországi kényszerlakhelyre hurcolt asszony. Fasiszta népség, a Dunában lenne a helyük – átkozódott a szlovák sofőr a kitelepítésre ítéltek vonakodása láttán. Belebetegedett, idejekorán meghalt az életéről beszélő főszereplő édesapja, mert övéi mentése érdekében aláírt egy papírt: nem az, mint aminek született. Reszlovakizált akkori szóhasználattal élve. Fábry Zoltán felvidéki magyar író tömören fogalmazta meg a korszak lényegét: „Létünk, szavunk, nyelvünk tagadásba vétetett... ” A Terror Házában látható kiállítás alátámasztja mindezeket, kimondja, amit az írók annak idején nem vethettek papírra. Eduard Benes köztársasági elnök 1945. április 2. és október 27. között 98 dekrétumot bocsátott ki. Ezek közül 13 vonatkozott közvetlenül a németekre és magyarokra, de jó néhány tartalmazott közvetve olyan rendelkezéseket, melyek a két kisebbség kollektív bűnösként való elmarasztalásával függtek össze. Benes már 1945. februári rádióbeszédében nyíltan szólt szándékáról: „Elő kell készítenünk németjeink és magyarjaink ügyének végleges megoldását, mert az új köztársaság csehszlovák nemzeti állam lesz. ” A dekrétumok nyomán következtek a gyakorlati intézkedések. Hogyan kell a magyarokkal bánni? – kérdi szalagcímében az egyik ‘45-ös újság. Megadja a választ is: csak délután 3 és 6 között vásárolhatnak, este 8 és reggel 6 óra között nem hagyhatják el lakóházaikat, ha egy cseh jelentkezik, a magyart ki kell tenni munkahelyéről. Emellett tilos a magyar nyelvű körmenet, a magyar nyelvű istentisztelet, az üzletekben nem szolgálhatnak ki magyarul senkit. Tetézik mindezt a kitelepítések. Hallani a kiállításon a visszaemlékezők hangját. Panaszkodtunk a kísérő katonának – mondja egyikük –, olyan hideg van a vonaton, hogy megfagyunk. Nyomban jött a kegyetlen válasz: Ha megfagynak, hát el lesznek temetve. Csehországba hurcolt idős asszony sírva emlékezik szenvedéseire, terhes volt, nem bírta a nehéz fizikai munkát, durva káromkodás járt neki fizetségül az elégedetlenkedő gazdától: szakramenszki kurvi magyarszki... Korabeli újságok, fényképek, felhívások, hirdetések, használati tárgyak, munkaeszközök, ruhaviseletek láthatók a kiállításon. Magyar szenvedéstörténet a kiállítás. A szlovákok hallani sem akarnak a Benes-dekrétumok visszavonásáról, a magyar iskolákban növelik a szlovák nyelvű órák számát, a révkomáromi múzeum nevéből törölték a magyar kultúra kifejezést, a schengeni határok megnyitása után a zajártalomra való hivatkozással betonakadályokkal állják útját a magyar gépjárműveknek az egyik településen. A magyarellenesség nemcsak a Vadim- és Funar-féle ultranacionalisták jellemzője, a mindenkori román politikusok nemzetiségi kérdésekben szívesen működnek együtt a szlovákokkal. /Borbély László: Felvidéki magyar sorstragédia. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 28./

Kikapcsolódást ígérnek szilveszterre az erdélyi társulatok, a kolozsvári Magyar Opera kínálatában kabaréműsorok, operett-összeállítások, vígjátékok szerepelnek. Spiró György Prah című vígjátékát mutatja be december 29-én a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kistermében a Tompa Miklós Társulat. A színmű ősbemutatóját 2007 áprilisában tartották Budapesten. Az előadást László Csaba rendezte. Hagyományt folytat szilveszteri előadásával a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata: az újabb operett-műsorban Kálmán Imre Csárdáskirálynő című művének néhány jelenete kap helyet. A szilveszter este kezdődő előadást a Nagyváradi Állami Filharmónia színpadán, a filharmónia zenekarával közreműködve mutatják be. A váradiak Nemlaha György átdolgozásában láthatják az operettet. Operett-összeállítással készül a Kolozsvári Magyar Opera társulata is. A december 31-én kezdődő, Emlékszel még című műsorban a 125 éve született Kálmán Imre legnépszerűbb műveinek részletei csendülnek fel. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata szilveszter napján Michel André–Fényes Szabolcs–Szenes Iván Lulu című művét adja elő. A Czintos József által rendezett zenés vígjátékkal januárban és februárban turnéra indulnak a környező településekre. Zenés játékot állítanak színpadra a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban is. A Bolondos ünnep szinte minden műsorszáma más-más stílust, más-más műfajt kínál. A rendezést a társulat egésze jegyzi. Két marosvásárhelyi humortársulat is műsorral készül szilveszterre. A Hahota Színtársulat Nyárádszeredában mutatta be a Kabaré Expressz című zenés szilveszteri előadását, amelyet december 28-29-én Marosvásárhelyen, a Maros Művészegyüttes termében megismételnek. A Maros Művészegyüttes előadótermében december utolsó napján az Arrivederci Róma, vagy Búcsú a gengszterektől című előadást láthatja a közönség. /Zenés játékkal az újévbe. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./

Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere elmondta: 2007-ben a város évi költségvetése meghaladta a 90 millió lejt – a 2006-os 68,5 millióval szemben –, és a teljes költségvetés 1/3-át beruházásokra fordították. /Forró-Erős Gyöngyi: Mozgalmas évet zár Csíkszereda. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 29./

Gálfalvi György több évtizedes szerkesztői munka után, 65. életévét betöltve vonult nyugdíjba az Igaz Szó, később a Látó szépirodalmi folyóirattól, melynek munkatársa, szerkesztője, főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője volt. Nagy terhet tett le a válláról, mondta, mert a szerkesztést mindig hivatásként élte meg. Rengeteg elképzelése van arról, hogy mit fog megírni. „Nem beszámolni, nem elszámolni, megírni. ” Egy könyvre gondol, amely valahol a regény és az emlékirat határán fog libegni. Úgy látja, hogy azt a teret, „amit ‘89 után megszereztünk, úgy érzem, fokozatosan veszítjük el, kezdünk kiszorulni. Mert ki akarnak szorítani. De nem szabad hagynunk magunkat. ” Intézményeket kell teremteni, vallja. Weszely Tibor matematikus, Bolyai-kutatót Marosvásárhely díszpolgárává választották Bolyai- kutatásaiért. 2007. szeptember 15-étől már nem tanít a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karán, így idejét teljes mértékben a Bolyai-hagyaték feltárására fordíthatja. 2007 legnagyobb megvalósításának a Bolyai-világtalálkozót tartja, a rendezvényre a világ minden tájáról hazajöttek volt diákok és tanárok, s ez is bizonyítja, hogy az alma mater ősi szelleme összekovácsolja az embereket. Ugyancsak a Bolyaiak szellemiségét hirdeti a Bolyai Alkotótábor is, amelyet Csegzi Sándor alpolgármester kezdeményezett. Weszely Tibor Bolyai Jánosról 2002-ben kiadott könyvét Star Gyula, a Vince Könyvkiadó szakszerkesztője közreműködésének köszönhetően Manfred Stern hallei matematikus-műfordító német nyelvre is átülteti. Weszely Tibor folytatja a Bolyai-kéziratok alapos tanulmányozását, hiszen a nagy matematikus magyar, latin és német nyelven 13. 000 oldalt hagyott hátra. Weszely Tibor 2008-ban Sándor Józseffel (a Babes-Bolyai Egyetem matematikaprofesszora) és Oláh Gál Róbert csíkszeredai történész-kutatóval hozzáfognak az általa Vályi Gyuláról – az egyetlen Marosvásárhelyen született tudós matematikusról – írott monográfia kibővítéséhez. A 2008-as év fordulópontot jelent a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem életében. Vezetőségváltásra kerül sor, dr. Béres András rektor mellett dr. Kovács Levente, a magyar tanszék vezetője is leköszön tisztségéből. Kovács Levente az akkreditációs folyamatokhoz fontos dokumentumok kidolgozásában vett részt. Vezetésével újraindítottak egy rendező osztályt és a tavaly végzett rendezők sikeresen elhelyezkedtek. Kovács Levente rendező is, minden évben rendez Nagyváradon. Most életének ez a területe is lezárul. A Színművészeti Egyetem tovább fogja vezetni a rendező osztályt és ha több szakon beindul a mesterképzés, talán ott is lesznek feladatai. Fő feladata a doktori képzésben részt vevő doktorandusok útnak indítása lesz. A magyar nyelvű zenetanári szakon az első évfolyam most negyedéves. E szak beindítása jelentős megvalósításnak számít, hiszen az anyanyelvű zenei képzés negyven év alatt teljesen háttérbe szorult. A képzőművészeti oktatás terén látvány-, díszlet- és rendezvénytervezési szak indítását tervezik. Már elkészült az akkreditációhoz szükséges dokumentáció. Farkas Ernő nagyon szeret tanítani. Van három osztálya a Református Kollégiumban. Dr. Kovács Dezső egyetemi tanár /a MOGYE Fogorvosi Karának dékán-helyettese, a szájsebészeti klinika vezetője, mellette az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályát irányítja/ elégedetlen, mert a jelenlegi vezetőség sem oldotta meg a szájsebészeti klinika helyzetét, nem megfelelő helyen, nem megfelelő épületben működik. Az egyetlen valós segítséget a megyei tanácstól kapták. Lokodi Edit elnök asszony teljesítette az ígéretét, és két korszerű fogászati röntgengép megvásárlását tette lehetővé. Az EME Orvostudományi Szakosztályának 1400 aktív tagja van, a szak- és területi csoportok eredményesen működnek. Korszerűsítették a székházat, sikerült emelni az Orvostudományi Értesítő színvonalát, amelyet nemzetközi bizottság szerkeszt. Pályázati lehetőséget teremtettek a könyvkiadásra, évente három fiatal kutatónak biztosítanak ösztöndíjat. /Bodolai Gyöngyi, Menyhárt Borbála, Nagy Botond, Vajda György: Óévbúcsúztató gondolatok. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./

A rendszerváltozás óta számtalan emlékművet, szobrot, emléktáblát, plakettet és emlékkopját avattak. Ennek ellenére nincs tér felsorolni Háromszék jeles szülötteinek névsorát, akikről még talán meg sem emlékeztek, írta Kisgyörgy Zoltán. Kisborosnyó magyar történelmi parkja a legjobb példa, hogy aki ebből az emlékállító munkából ki akarja venni a részét, helyi kezdeményezésre, helyi erőforrásokból is meg tudja valósítani. A cikkíró szerint két olyan személyiség halálának volt kerek évfordulója, akinek emléke előtt főt kellett volna hajtani. 110 esztendeje halt meg Kökösi Orbók Ferenc (1820–1897) unitárius költő, író, lelkész, a háromszéki mondák és népköltészet gyűjtője, Kriza János gyűjtőtársa, és száz esztendeje annak, hogy elhunyt Málnás jeles szülötte, Bartók György (1845–1907), az Erdélyi Református Egyházkerület jeles püspöke, egyházi író, szerkesztő és tankönyvíró. A leendő évfordulók közül hármat említett a cikkíró: harminc esztendeje hunyt el Csomakőrös jeles szülötte, az író, Csoma-kutató egyetemi tanár, volt mikós diák, dr. Debreczi Sándor (1907–1978), a Kőrösi Csoma Sándor csodálatos élete című életregény szerzője. Hetven esztendeje temették el a vargyasi temetőbe Dobai István (1899–1938) unitárius lelkészt, aki a Tizenegyek néven ismert jeles erdélyi írói csoportosulás tagja volt. Fél évszázaddal ezelőtt hunyt el a magyarországi Kulcson Köpec jeles szülötte, Kamenitczky Etelka, írói nevén Ádám Éva (1875–1958), A hadak útja – Az Olt partjától Piavéig című világháborús dokumentumkötet írója. Sok módja van az emlékezésnek. Egy példa erre: Gocz József figyelt fel arra, hogy semmilyen emléke nincs Sepsiszentgyörgyön egykori alma matere és a Sepsi Református Egyházmegye főgondnokának, Újvárossy Józsefnek (1838–1919). Gocz József saját költségén Hunyadi László neves szobrászművésszel elkészíttetett négy Újvárossy-plakettet, melyből egyet a Mikó-kollégium folyosóján, egyet a Sepsi Református Egyházmegye székhelyén, egyet pedig a kökösi református imaházaban helyeztek el, mert Újvárossy József Kökösben született. /Kisgyörgy Zoltán: Van-e még tartozásunk? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 29./

Tordaszentlászló és környéke művelődési életének szervezője a 75 éves Boldizsár Zeyk Imre nyugalmazott tanár, közíró, népművelő. A Bolyai Tudományegyetemen végzett 1954-ben. A Mezőség közepébe, Buzába kapott igazgató-tanári kinevezést, később innen kérésre egy másik mezőségi nagyközségbe, Kolozsra került. Előbb a magyar tannyelvű iskola tanára, röviddel utána igazgatója, később pedig a román iskolával összevont magyar tagozat aligazgatója volt. Állandó harcba álltak a román tagozat pártaktivista igazgatójával, mert jobbak voltak az eredmények a magyar tagozaton, mint a románon. Boldizsár Zeyk Imre megszervezte a Szülők iskolája elnevezésű felnőttképzést. 1955 márciusában Kolozsvár rajoni magyar tannyelvű iskolák igazgatói tartották gyűlésüket, amikor bevonultak a román igazgatók, követelték, hogy román nyelven tartsák a gyűlést. Ezzel megszűntek a magyar nyelvű értekezletek. Végül 1961-ben visszatérhetett családjával szülőfalujába, Tordaszentlászlóra. Boldizsár Zeyk Imre akkor tapasztalhatta, hogy teljesen fellazultak a közösségformáló és megtartó közművelődési hagyományok, ezért nagy munkába kezdett. Újraalapította az 1940–1944 között elpusztított iskolai és falusi könyvtárakat mind Tordaszentlászlón, Magyarfenesen és Magyarlétán, mind pedig a hozzájuk tartozó öt román faluban. Újraindítottam megfelelő szakemberek bevonásával a kalotaszegi kézimunka oktatását. tanítványai bevonva elkezdte a kalotaszegi falvak szellemi és tárgyi néprajzának gyűjtését, a szellemi néprajzi anyag rögzítését, tárolását és feldolgozását valamint bemutatását. Boldizsár Zeyk Imre falumúzeumot hozott létre, 1995-től pedig azt Tordaszentlászlói Kalotaszegi Tájmúzeummá fejlesztette. A magyar iskolai hagyományoknak megfelelően visszaállította az Iskolaszéket, az iskola nem hivatalos, de hatékony szervét. /Buzás Pál: Születésnapi köszöntő. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. november-december/ Emlékeztető: A hatóságok is figyeltek rá:1992. március 19-én a rendőrség házkutatást tartott – névtelen feljelentés alapján – Tordaszentlászlón Szőke Zoltán református lelkész, Boldizsár Zeyk Imre helyi RMDSZ-elnök, valamint Magyarlétán Barta Lajos református lelkésznél, továbbá mindkét helyen a református templomban. Segélyszállítmányok hűtlen kezelésével vádolták a névtelen feljelentők a felsoroltakat. A házkutatás eredménytelenül végződött, nem találtak semmit, ezt jegyzőkönyvbe is vették. /Makkay József: Templomszentségtelenítés – balkáni módra. = Szabadság (Kolozsvár), 1992. márc. 20./

“Nagy kihívás volt számomra, hogy 2007 májusában kineveztek a szállításügyi minisztérium államtitkárának” – mondta évértékelőjében Tánczos Barna, kifejtetve: a szállításügy jelenleg Románia számára prioritást élvez. “Romániával Erdély is az Unióhoz csatlakozott 2007 januárjában. A mi feladatunk pedig jelenleg az, hogy mind Erdély, mind a romániai magyarság számára megteremtsük azokat a feltételeket, amelyek megléte nélkül a magyarok lakta régiók nem fejlődhetnek az elvárható ütemben” – fogalmazott Tánczos. “Brüsszelben már folytak tárgyalások a kelet-nyugat irányban Moldovát Európával összekötő, a Székelyföldet érintő Marosvásárhely–Iasi autópálya szükségességéről. ” Tánczos szerint óriási eredmény, hogy például a Maroshévíz–Kökös útszakaszt felújították. /Útálmok 2008-ra. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 3./

Ezelőtt hat évvel A csíksomlyói ferences nyomda és könyvkötő műhely címmel állandó kiállítás nyílt a Csíki Székely Múzeumban. A ferences nyomda gyűjteményében fellelhető könyveket, termékeket Muckenhaupt Erzsébet muzeológus több évtizeden át tanulmányozta, tudományos dolgozatok és könyvek által népszerűsítette. Az akkor megjelent szerény külsejű katalógus helyett immár egy bővített, míves kivitelezésű kötet kíséri a kiállítást. A ferences nyomda fennállása 325. évfordulója alkalmából nyílt meg az a kiállítás, melynek törzsanyaga a múzeum régikönyv anyaga, a ferences könyvtár és Pap Leonárd ferences atya gyűjteménye. A tárlaton megtekinthető az első nyomtatványtól kezdve (Kájoni János 1676-ban megjelent Cantionale Catholikuma) a nyomda 1900-ban történt megszűnéséig számos ritkaságszámba menő, nagybecsű könyv. /Kristó Tibor: Múzeumi kiadvány míves kivitelezésben. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 3./

Megyes Lábadi Éva számára a temesvári állami bábszínháztól egészen Kanadáig vezetett az út. Lábadi májusban tért haza bábelőadásokat rendezni Európában – most azonban azt reméli, az új évben létrehozhatja saját bábszínházát is Temesváron. Sok tapasztalatot szerzett tengeren túl, ahol másfél évig élt férjével. A nyáron Szlovéniában A kiskakas gyémánt félkrajcárját rendezte meg, modern változatban. . December 21-én volt a bemutató Lendván. A nyár folyamán részt vett Nyírbátorban a Szárnyas Sárkány Fesztiválon, a pécsi felnőtt bábfesztiválon, Szegeden is vendégszerepelt. Szeptemberben tartották Temesváron a Gyöngyharmat János bábelőadás bemutatóját. Lábadi Éva úgy döntött, itthon marad, mert művészi eszközként nagyon fontos számára a nyelv, másrészt úgy érzi, hogy Temesváron megvalósíthatja régi álmát: 2008-ban Fantasia néven létrehozza saját bábszínházát. /Pataki Zoltán: Újévi báb-Fantasia. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 3./

Mivel megszűnt a vízumkibocsátás, Csíkszeredán, a magyar főkonzulátuson tavaly elsősorban a diplomáciai munkára összpontosítottak, tájékoztatott dr. Szabó Béla főkonzul. Az erdélyi magyarság régi álma vált valóra tavalyelőtt, amikor Csíkszeredában megnyitotta kapuit a főkonzulátus. Maradnak ügyintézési problémák, a magyar állampolgárok érdekvédelme rájuk tartozik. 2007-ben több idő maradt kapcsolatépítésre, a főkonzul majdnem harmincezer kilométert tett meg, részt véve a konzulátus hatáskörébe tartozó megyékben tartott különböző rendezvényeken. Számos gazdasági tájékoztató programot szerveztek. Jól együttműködnek a sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Központtal, számos közös rendezvényük volt. – Eddig is szerettem Csíkszeredát, de most egyre szebb, egyre barátságosabb – jegyezte meg a főkonzul. /D. Balázs Ildikó, Csíki Hírlap: Egyre jobban megszerette Csíkszeredát a főkonzul. = Csíki Hírlap (Csíkszereda), jan. 3./

Az év végén az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy Székelyudvarhelyen tartott hármas könyvbemutatót. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL), az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) és az ERGO-Erdélyi Gondolat Egyesület szervezte könyvbemutatón Lőrincz György író, az EMIA elnöke üdvözölte a közönséget, ezután pedig rögtön színre lépett a debütáns, Bálint Tamás (Irodalmi Jelen – Méhes György-debütdíj). A pap leánya, birtokostul (Erdélyi Híradó Kiadó, Előretolt Helyőrség-könyvek) című kötetét Orbán János Dénes, az E-MIL elnöke mutatta be. Nagy Koppány Zsolt tetszést aratott a limerikekkel. Murányi Sándor Olivér Felnyomták szentnek (Erdélyi Híradó Kiadó, Előretolt Helyőrség-könyvek) című novelláskötét bemutatták, továbbá sikere volt a kézdivásárhelyi Muszka Sándor Mi nem lóg ha áll (Erdélyi Híradó Kiadó, Előretolt Helyőrség-könyvek, Irodalmi Jelen) című munkájának, ez próza és vers egyben, illetve két részben. /Barabás Blanka: Csak Az nem elég. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 3./

Székelyföldön tizenhét esztendeje a hatalmat az RMDSZ-szel azonosítják, az önkormányzatokban szinte folyamatosan az RMDSZ van többségben – szögezte le Kelemen Hunor parlamenti képviselő, az RMDSZ ügyvezető elnöke. Az EP-választás eredményeként az RMDSZ színeiben az erdélyi magyarságnak két képviselője van az Európai Parlamentben. Ezen kívül van egy független magyar képviselő is, Tőkés László. Kelemen sajnálja, hogy nem volt közös lista. Az RMDSZ kormányzati teljesítményét Kelemen sikeresnek látja: a „kitűzött célokat teljesítettük”. – Küszöbön áll Szász Jenő pártjának a bejegyzése. Kelemen megjegyezte, programjukban nincs benne az, amit az RMDSZ 17 éve követ: az autonómia. /Sarány István: Előbb-utóbb meg kell egyezni. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 4./

A lap munkatársa megkérdőjelezte Székelyföld autonómiájának követetését. Egymás szájából kapkodták ki az autonómia fogalmat az RMDSZ politikusai és hazai magyar ellenfeleik. Egy szó sem hangzik el arról: hogyan, milyen központtal, milyen hatáskörökkel működne egy autonóm terület. Milyen maradandó értékeket hagytak maguk mögött a különböző szintű székely önkormányzatok? – tette fel a kérdést Székedi Ferenc. /Székedi Ferenc: Zápor és zúzmara. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./

Az oktatási tárca honlapján javaslatokra vár az oktatási törvénycsomag. Asztalos Ferenc képviselő szerint mindent elkövetnek a magyar gyerekek oktatásában előnytelennek minősülő paragrafusok megváltoztatásáért. Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke, bejelentette, a szervezet január 25-ig nyújtja be tiltakozását az oktatási minisztériumhoz, mivel az új jogszabálytervezetbe nem került be az, hogy a magyar kisebbségi tanulóknak a román nyelvet idegen nyelvként, sajátos tantervvel és tankönyvekkel kellene tanítani az iskolában. Az RMPSZ megyei szervezetei január 15-ig gyűjtik össze a törvény módosítására beérkező javaslatokat. Abban az esetben, ha az RMPSZ javaslatait nem fogadják el, nemzetközi fórumokhoz fordulnak. Asztalos Ferenc képviselő elmondta, hiába próbáltak egyeztetni többször is az oktatási miniszterrel, nem volt hajlandó többet vállalni, mint amit a jelenlegi oktatási törvény tartalmaz. Vagyis: I–IV. osztályban sajátos tanterv és sajátos tankönyv szerint oktatják a román nyelvet, az V–VIII. osztályban a román tanulóknak szóló tantervvel azonos követelményeket támasztanak, de lehet más tankönyv szerint tanítani, míg a középiskolában a tanterv is, a program és a tankönyv is azonos a román tanulókéval. Lászlófy a tanügyi centralizmust bírálja, kijelentve, hogy a régi tanfelügyelőségek átkeresztelése megyei tanügyi igazgatóságokká nem lesz eredményes. /Lokodi Imre, Pásztor Krisztina: Tiltakozna az RMPSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./

A Sepsiszentgyörgyön őrzött ötszáz éves Apor-kódex restaurálása vállalkozik a budapesti Országos Széchényi Könyvtár (OSZK). Boka László, az OSZK nagyváradi származású kutatója több mint kilenc éve dolgozik a könyvtárban, de a mai napig van nagyváradi kötődése. 2007-től vendégelőadóként az angol szakos hallgatóknak összehasonlító irodalmat tanít Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen. Örömmel fogadta el a felkérést, mert mindig jó hazajönni. A Várad folyóiratnak is alapító tagja. Az OSZK-nak a régi, jó kolozsvári kapcsolata mellett az utóbbi hónapokban sikerült a stratégiai egyezményt aláírnia a Román Nemzeti Könyvtár újonnan kinevezett vezetőjével, Elena Tarzimannal. Az OSZK-nak hagyományosan jó kapcsolatai vannak az erdélyi múzeumokkal. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeummal egy kiállítás kapcsán kezdtek együttműködni. Ennek célja az Apor-kódex megmentése. Ezért az OSZK két restaurátorát elküldi Szentgyörgyre, hogy felmérje a kódex állapotát. A kódexet a 2009 eleji nyelvemlék-kiállításhoz szeretnék kölcsönkérni. Eddig a román minisztérium nem mutatott rá hajlandóságot Most úgy néz ki, hogy Románia uniós csatlakozásával új lehetőségek nyíltak. /Both Abigél: Újjászülető Apor-kódex. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./

A kolozsvári Unitárius Kollégium fennállásának 450 éves évfordulójára tavaly szeptemberben került sor. Az évforduló alkalmából jelent meg Gaal György szerkesztésében Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből című könyv, amely Gál Kelemen A kolozsvári Unitárius Kollégium története /1935/ című munkájának folytatása. A Gaal György által szerkesztett kiadvány szerint a kollégium igazgatója, Gálffy Zsigmond a front elől elmenekült Kolozsvárról, 1945 májusában érkezett vissza. Gálffy Attila helyesített, apját, Gálffy Zsigmondot mentővel vitték Budapestre kórházba, amikor hazajöhetett a kórházból, már lehetetlen volt Kolozsvárra visszatérnie, ezért jött haza később. /Gálffy Attila (szenior): Cáfolat. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 4./

Nagy Pál sok esztendős szerkesztői múlttal a háta mögött, nyolcvanadik életévén túl is folyamatosan dolgozik. Jelenlegi munkái közül a leglátványosabb a Mentor Kiadónál megjelenő Wass Albert-életműsorozat szerkesztése. Nincs időm unatkozni, mondta Nagy Pál. Ajándéknak tekinti, hogy öreg fejjel is dolgozhat. A Mentornál megjelenő Wass-sorozat immár harminchárom címet tudhat magáénak. Nemrégiben látott napvilágot Nagy Pál szerkesztésében Wass Albert Éltem: voltam címen a szerző önéletrajzi vonatkozású vallomása. Wass Albertet sokáig a kitagadottak és megbélyegezettek sorába tartozott, akár Nyirő József vagy Márai Sándor, meg más magyar írók, akik a háború után emigrációba kényszerültek. Nagy Pál 1992-ben A mindig hazanéző Wass Albert címmel írt egy hosszabb ismertető cikket az egykori Romániai Magyar Szóban. Talán ez volt errefelé az első „megszólalás” az Amerikában élő erdélyi magyar íróról. Sok könyvét kiadták, ennek ellenére még hatalmas terjedelmű kéziratmennyiség vár megjelentetésre. Az emigrációban keletkezett írásokról van szó, jórészt publicisztikai cikkekről, riportokról, különböző alkalmi szövegekről, vallomásokról, de még színdarabokról is. A Mentor a közelmúltban adta ki az Amerikai emberek című kötetet, ami Wass Albertnek a Szabad Európa Rádió számára készített egykori riportjait tartalmazza. Sokat javíthatna Wass Albert megítélésén az író műveinek román közegben való népszerűsítése. Az Elvész a nyom román fordítása készült el, kiadóra vár. 2000-ben megjelent A funtineli boszorkány Corneliu Caltea fordításában Langa Scaunul Domnului címmel. Akkor Ion Coja, a magyarok iránti barátsággal nemigen vádolható Vatra-alapító, bukaresti egyetemi tanár egyebek között azt mondotta, hogy ilyen szépen, ilyen mély együttérzéssel kevesen írtak a román népről. A közelmúltban megjelent Kolozsvárt Mircea Tomusnak az Aripile domnului című dokumentumregénye, pontosabban annak első kötete, melyben a mezőségi, mócsi származású szebeni román író részletesen szól Wass Albertről, a Wass-családról, 1940 őszének mezőségi viszonyairól, drámai napjairól. Nagy Pál gondozásában a budapesti Palatinus Kiadónál – Gondolat és árvaság, Szellemi őrség, illetve Emberi szavak címmel – megjelentek a Tamási Áron esszéinek, cikkeinek, interjúinak kötetei. Ugyanitt kiadás előtt áll egy Tamási-leveleskönyv. A Mentor jelentette meg nemrég Nagy Pál Napló nélkül című könyvét, s remélhetőleg idén napvilágot lát – Gond és remény címmel – közelmúltbeli publicisztikai cikkeiből egy válogatás. A Kriterionnál Mosolygó Erdély címmel többkötetes anekdotasorozatot terveznek kiadni. Nagy Pál /sz. Mezőkölpény, 1924/ a marosvásárhelyi Református Kollégium után Kolozsvárra, a Református Teológiára, majd később a Babes–Bolyai Tudományegyetemre került, az Ifjú Erdély című diáklapban kezdte közölni első írásait. Az egyetem elvégzése után tanársegédként dolgozott Kolozsváron, majd 1955-ben Marosvásárhelyre költözött, ahova az Igaz Szó című irodalmi folyóirathoz hívták. Tizenöt év után A Hét, majd ‘73-tól nyugdíjazásáig az Új Élet munkatársa lett. Publicisztikai, irodalom- és színikritikai cikkei mellett számos kötetet jelentetett meg, illetve szerkesztett. /Szucher Ervin: „Nincs időm unatkozni” Beszélgetés Nagy Pál irodalomtörténésszel. = Krónika (Kolozsvár), jan. 4./