László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök szerint biztosra vehető, hogy Bányai József kolozsvári jogászt nemsokára kinevezik a két hete üresen álló alprefektusi tisztségbe. Calin Platon alprefektus prefektussá való avanzsálása után az RMDSZ-nek három jelöltje is volt az üresen maradt tisztségre, de a választás végül Bányai Józsefre esett. Markó Béla a napokban Kolozsváron tett látogatása alkalmával megerősítette a szövetség Bányai személyére vonatkozó döntését. A Nemzeti Liberális Párt Kolozs megyei szervezete azért ellenzi az RMDSZ jelölte alprefektus kinevezését, mivel a megyei tanácsnak mindkét alelnöke magyar. /Lázár Lehel: Liberális akadékoskodás. = Krónika (Kolozsvár), nov. 15./

A Sapientia, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem /EMTE/ egyelőre csak ideiglenes működési engedélyt birtokol. Az első hat szak engedélyezésének előkészítése már javában zajlik, december közepén nyújtják be az Oktatási Minisztériumnak a szóban forgó szakok akkreditációs kérvényét. Az EMTE-n összesen 19 szak működik. Az egyetemen öt évvel ezelőtt a felsőoktatási intézmény hét szak ideiglenes működését hagyták jóvá kormányhatározatban. Ezek száma folyamatosan nőtt, akárcsak a diákoké, akik létszáma a kezdeti 371-ről 2205-re duzzadt, a 2006-os adatok szerint. Hasonló látványos növekedés tapasztalható az oktatói állások számát illetően, kezdetben 73 posztot töltöttek be, 2006-ban azonban az oktatók száma elérte már a 339-et. Az oktatás minőségével kapcsolatban a kétely főként az oktatási nyelv miatt riválisnak számító Babes–Bolyai Tudományegyetemen oktató tanárokban él, és ez a jelenlegi magyar kormányra is kiterjed. A budapesti kabinet nagyobb beleszólást kért az egyetem dolgaiba, s ennek szellemében Papp Z. Attila korábban közölte: a felek ezentúl közösen döntenek majd arról, hogy milyen szakokat indítanak vagy szüntetnek meg. Tény viszont az, hogy az eddig végzett diákok eredményei nem támasztják alá a nagyfokú bizalmatlanságot, az államvizsgázó diákok jelentős része sikerrel szerzi meg a diplomát más romániai egyetemek által felállított vizsgabizottságok előtt. /Borbély Tamás: Végleges akkreditáció előtt áll az EMTE – mikor lesz román állami támogatás? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./

A székelyudvarhelyi gimnázium néhány éve első volt a világbanki kölcsönből felújítandó épületek listáján, míg az ipari alpinistákat le nem parancsolta az épület homlokzatáról a tény, hogy az egyházi tulajdonba visszakerült épület már nem jogosult a támogatásra. A gyakran százéves ingatlanok időközi tatarozások nélkül jutottak vissza az egyházhoz. A bennük működő állami iskolákkal törvény által behatárolt, öt évre szóló szerződést kötöttek az egyházak, melynek záradéka tartalmazza, hogy a bérlőt terhelik a karbantartás és bér, a tulajdonost a tatarozás költségei. Az egyházi tulajdonú iskolaépületeknek nem jár támogatás, lehetséges anyagi forrást az 2006-ban meghozott kormányhatározat jelentene számukra, amely területkategóriákra lebontva állapítja meg a bér nagyságát, amelyre igényt tarthatnak. Azonban ez sok esetben kifizethetetlen összegű számlát tenne a helyi önkormányzatok asztalára, mint a csíkszeredai gimnázium esetében, ahol a jelenlegi bér tízszeresét kellene befizetni a 14 ezer négyzetméteres iskolaépület használatáért. A politikai szféra erre az sugallja az egyházaknak, hogy adják el ingatlanaikat. /Burus János Botond: Egyházi iskolák, ördögi körben. = Krónika (Kolozsvár), nov. 15./ Nem írták alá a nagyenyedi önkormányzat és az Erdélyi Református Egyházkerület vezetői a Bethlen Gábor Kollégium épületére vonatkozó bérleti szerződést. Az egyház képviselői ugyanis előbb szeretnének választ kapni arra, hogy amennyiben hosszú távú szerződést írnak alá, akkor az állam hajlandó lenne-e támogatni az ingatlan felújítását. Erdély-szerte számos tanintézet működik javításra szoruló visszaszolgáltatott egyházi ingatlanban. Mivel az épületek magántulajdonnak minősülnek, az állam nem támogathatja ezek korszerűsítését. Az egyházak képviselői szerint az államnak is hozzá kellene járulnia az 50 évig használt épületek helyreállításához. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium nyolc épületéből hármat – a főépületet, a Bagolyvárat és az elemi iskola épületét – 2004-ben kapott vissza a református egyház, a többi visszaszolgáltatása folyamatban van – közölte Szőcs Ildikó igazgató. Az épületegyüttes felújításához 7 millió euróra lenne szükség. „Borzalmasan nehéz pénzt szerezni” – mondta az igazgató, aki szerint állami segítség hiányában az egyházi források mellett csak adományokra számíthatnak. Németországi és hollandiai támogatásból sikerült felújítani a mosdókat. Szőcs Ildikó igazgató hozzátette, mivel az ingatlan egyházi tulajdonban van, pályázatokon sem vehetnek részt, így a világbanki és európai uniós támogatásoktól is elesnek. Pásztor Gabriella oktatásügyi államtitkár szerint a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium és a többi, hasonló helyzetben lévő erdélyi magyar iskola esetében két járható út is van: az egyik a hosszú távra szóló haszonbérbe adási szerződés, a másik pedig az ingatlan eladása. „Az a megoldás, hogy az egyház koncessziós szerződés alapján 49 vagy 99 évre használatba adja az iskolaépületet. Ezáltal állami pénzből is lehetséges a felújítás” – közölte. Példaként hozta fel, hogy az aradi Csíky Gergely Gimnázium esetében a katolikus egyház beleegyezett ebbe, s az iskola azóta kormánytámogatásban is részesült. Korábban szintén a katolikus egyház a szilágycsehi magyar iskola épületét 99 évre adta használatba az önkormányzatnak, s a tanintézet 2006 eleje óta folyamatosan kapott állami támogatást. A másik út az, ha az egyház eladja az államnak az ingatlant. Az Oktatásügyi Minisztérium vevő ezekre. Asztalos Ferenc RMDSZ-es parlamenti képviselő az ingatlanok felújítása kapcsán a 22-es csapdájához hasonlította a helyzetet. Elmondta: az egyházak szorgalmazták, és az RMDSZ mindent megtett annak érdekében, hogy visszaszolgáltassák az államosított egyházi ingatlanokat, azáltal azonban, hogy az állam elveszítette a tulajdonjogot. /Pap Melinda: Patthelyzet Nagyenyeden. = Krónika (Kolozsvár), nov. 15./ A csíkszeredai Márton Áron Gimnázium esetében is folynak a tárgyalások a katolikus egyház és az önkormányzat képviselői között a szerződés meghosszabbításáról, mivel hamarosan lejár az ötéves bérleti szerződés. A Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium és a Márton Áron Gimnázium által használt 14 ezer négyzetméteres ingatlant 2003 októberében kapta vissza a katolikus egyház. A Segítő Mária Gimnázium egyházi iskola lévén ingyen használhatja az épületet, a Márton Áron Gimnázium bérleti díját az önkormányzat fizeti, évente 180 ezer lejt. Egy új kormányhatározat a bérleti díjat az eddigi tízszeresére emelte, amit már nem tudnának fedezni a városkasszából. Az egyház és az önkormányzat képviselői abban próbálnak megegyezni, hogy a tanács az eddigi összeget fizesse bérként, de vállalja az épület felújítását. Megoldásként a helyi tanács egy hosszú távú, húsz évre szóló haszonbérleti szerződésben gondolkodik, közölte Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester. /Székely Zita: Csíkszereda: szerződést hosszabbítanának. = Krónika (Kolozsvár), nov. 15./

Ady Endre születésének 130. évfordulója alkalmából az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) november 15-17-e, a hozzá csatlakozó szatmári, nagykárolyi és adyfalvi programokkal, XVIII. alkalommal rendezi meg az Érmindszenti Zarándoklatot. Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke arról tájékoztatott, hogy a program Szatmárnémetiben Mítosz és valóság címmel tartandó irodalmi tanácskozással kezdődik, mely délután Nagykárolyban, másnap pedig ismét Szatmáron folytatódik. November 16-án a szatmári filharmónia nagytermében tartják az Ifjú szívekben élek Kárpát-medencei irodalmi vetélkedőt, amelyen tizenkét középiskola diákjai vesznek részt. November 17-én, szombaton az érmindszenti szülőháznál ünnepi műsorral és koszorúzással zárul a rendezvény. /Sike Lajos: Érmindszenti zarándoklat. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./

Aradon a Jelen Házban november 14-én volt az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete, az In memoriam 1956 és a pécskai Kálmány Lajos Egyesület szervezésében az 1956-os megemlékezések utolsó rendezvénye, a Wittner Mária ‘56-os forradalmárral és halálraítéltjével, a FIDESZ jelenlegi országgyűlési képviselőjével tartott találkozó. Az összejövetelnek – váratlanul – egy másik vendége is volt: Ferencz Béla ferences szerzetes (Ervin atya), az 1956-os Szoboszlai-per egyik vádlottja. A rendezvény bevezetőjeként Baracsi Levente aradi református lelkész olvasta fel Albert Camus híres 1956-os írását a magyar forradalomról /A magyarok vére/, Jámbor Ilona, az In Memoriam 1956 Egyesület elnöke köszöntötte a vendégeket. Wittner Mária a forradalomban való részvétel egyéni, emberi vonatkozásaira helyezte a hangsúlyt, harcostársai emlékét felidézve beszélt arról a küzdelemről, amelyet a kivégzett hősök becsületének helyreállításért folytatnak ma is, amikor “még nem valósult meg az igazi rendszerváltás”. Ervin atya, aki a magyar forradalom kitörését Arad közelében, Máriaradnán érte meg deportálásban, ugyancsak személyes élményeiről beszélt, a Szoboszlai Aladárral való kapcsolatáról, amelynek következményeként súlyos börtönbüntetésre ítélték. A találkozót záró utolsó gondolatként Ervin atya így fogalmazott: “hajlandók vagyunk megbocsátani, ha bocsánatot kérnek tőlünk”, Wittner Mária pedig így folytatta: “A hóhér elvárja áldozatai bocsánatát, de ő képtelen megbocsátani. A kérdés: miért kellene megbocsátani, és kinek?” /Az 1956-os aradi megemlékezések zárómozzanata. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 15./

Wass Albert születésének (1908. január 8.) 100. évfordulója alkalmából a Kráter Műhely Egyesület által meghirdetett Wass Albert Emlékévet elindító ünnepséget november 15-én tartják Budapesten, a Magyar Kultúra Alapítvány székházában. Az ünnepségen Tőkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke, a Wass Albert Emlékév fővédnöke, Turcsány Péter, a Kráter Műhely Egyesület elnöke és Szakács István Péter irodalomtörténész Wass Albertre emlékezik, majd kihirdetik a Wass Albert Védnöki Kör megalakulását. Az Üzenet haza CD-melléklettel ellátott kötetet, amely Wass Albert amerikai előadókörútjain elhangzott beszédeit, interjúit tartalmazza, Turcsány Péter mutatja be. /Wass Albert emlékére. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./

Nem is tudtam, hogy ennyi erdélyi magyar politikus szereti a gyermekirodalmat, állapította meg Tompa Gábor körültekintve a Kolozsvári Állami Magyar Színház emeleti előcsarnokában egybegyűltek között, akik a meghirdetett író-olvasó találkozóval egybekötött könyvbemutatóra érkeztek. Több politikus is megjelent, mert a három bemutatandó kötet közül kettőnek Markó Béla a szerzője. Két kiadó – a Book Art valamint a Pallas-Akadémia – mutatta be új kiadványait, előbbi Markó Béla: A pinty és a többiek, illetve a Hány életünk volt, utóbbi Tompa Gábor: A tatu hozománya címűeket. A pinty és a többiek, valamint A tatu hozománya gyerekverseket tartalmaz, Markó másik kötete pedig szonetteket. Jelen volt a Book Art kiadó igazgatója, Hajdú Áron is, aki kifejtette: az a céljuk, hogy minőségi könyveket adjanak ki. /Köllő Katalin: Gyermekirodalom – pintyek, tatuk, politikusok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./ „Olyan kiadó akarunk lenni, amely a munka minőségére, a szépre is sokat ad” – mondta Hajdú Áron, a frissen alapított Bookart Kiadó vezetője. Markó Béla elmondta: ezentúl is megvádolják majd azzal, hogy meg nem írt versekért kapott pénzt, holott kötetei sorra megjelennek: „Nem az a baj, hogy pénzt kapok a munkámért, hanem az, hogy emellett politizálok is” – mondta. /Nánó Csaba: A pinty, a tatu és a gyermekek= Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./

Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt elnöke marosvásárhelyi gyűlésén „Erdély román föld!”; „A román az állam hivatalos nyelve!”; „Mi vagyunk itthon!” feliratú transzparensekkel kampányolt. „A Konzervatív Párt nem szélsőséges, nincs senki ellen, de a helyzet ismeretében szükségesnek tartja megalkotni és a parlamenttel elfogadtatni az erdélyi románok státustörvényét. Képtelenség, hogy a román államban külön státustörvényt kell alkotni az erdélyi románoknak” – jelentette ki Dan Voiculescu. Voiculescu szerint az erdélyi románok státustörvényére azért van szükség, mert Erdély bizonyos részein, túlnyomórészt a Székelyföldön, a többségben élő magyarság gazdasági és kulturális szempontból fokozatosan háttérbe szorította az ott élő románságot. Bejelentette, hogy a román nemzeti ünnep erdélyi központjának Sepsiszentgyörgyöt látná alkalmasnak, de ha az RMDSZ polgármestere megakadályozná, akkor Csíkszeredát javasolja. Ha viszont a magyar többségű csíkszeredai önkormányzat is akadályokat gördítene, akkor legyen Marosvásárhely a románok nemzeti ünnepének centruma. Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke Voiculescu kijelentéseire reagálva azt mondta, alaptalan a PC státustörvénykező kezdeményezése, mindössze választási propagandát szolgál. /Lokodi Imre: Erdélyi románok státustörvénye. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Egy nappal a hivatalos kampánykezdés után látott napvilágot az a nyílt levél, amely akár a Magyar Tudományos Akadémia támogató nyilatkozata címet is viselhetné. A Temesvártól Brüsszelig című felhívás szinte minden második aláírója az MTA tagja. Az aláírók közt van még Csoóri Sándor, György Attila, Jókai Anna, Lohinszky Lóránd, Makovecz Imre, Neményi Ágnes, Péntek János és Szőcs Géza. A felhívás szerint „az erdélyi magyarok történelmi lehetőség előtt állnak”, ez a történelmi lehetőség pedig nem más, mint Tőkés László független jelölt bejuttatása az Európai Parlamentbe. Az érvek között említik azt, hogy a református püspök „világszerte ismert és megbecsült személyiség”, következésképp nála senki nem jeleníti meg hitelesebben Európában a határokon átívelő összmagyar nemzeti integráció programját. A történelmi esély valóra váltása mellett szóló talán legerősebb érv, hogy Tőkés László már „alakított történelmet” 1989. decemberében – mutatnak rá az aláírók, akik egyúttal hangsúlyozzák, hogy a „nemzet iránti felelősség jegyében” állnak ki Tőkés László mellett, másfelől meggyőződésük, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének „európai parlamenti jelenlétével az erdélyi magyar összefogáshoz is közelebb kerülünk, amely nélkül a közösségi autonómiák közjogi kereteinek megteremtése elképzelhetetlen”. A Szabadság november 10-i számában megjelent nyilatkozat nem foglal állást egyik „fél” mellett sem. Az RMDSZ támogatása mellett szól, az abból derül ki, hogy nem „képviselőről”, hanem „képviselőkről” szól. Ágoston Hugó, Csíky Boldizsár, Fodor Sándor, Gálfalvi Zsolt, Horváth Andor, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, László Ferenc, Szilágyi István és Uray Zoltán felhívásában ez áll: „Még nem voltak a november 25-eihez fogható választások Romániában, nem voltak tehát a hazai magyarság történetében sem. Első ízben nyílik az erdélyi magyarságnak alkalma arra, hogy képviselőket válasszon az Európai Parlamentbe. Az eseménynek ezért nagy tétje van. Mindnyájunk számára kérdés: megfelelünk-e a pillanat követelményének? Élünk-e okosan a nekünk felkínált eséllyel? Képviselőink ott lesznek-e a többi ország delegálta választottak között, vagy kimaradunk az Európa sorsáról tanácskozók nagy testületéből?”A felhívás a „felelősség és józan mérlegelés” mellett azt hangsúlyozza: élnünk kell a joggal, hogy szavazhatunk. „Ami pedig a józan mérlegelést illeti: mindenki számoljon azzal, hogy a választás során esélyek változnak képviselői mandátummá vagy buknak el. Saját közös sikerünk vagy együttes kudarcunk között választunk. Szavazzunk arra, hogy ott legyünk az Európai Parlamentben, hogy érvényesüljön véleményünk európai színekben is!” – áll a felhívásban. Van egy újságírói kezdeményezés is. A Transindex internetes portál akciójához eddig 360-an csatlakoztak. Eszerint a november 25-i európai parlamenti választásokon, a kialakult belpolitikai helyzetben kérdésessé vált, hogy lesz-e a romániai magyaroknak képviselete az EP-ben. A tét – a felhívás szerint – „nem korlátozódik arra, hogy a napi politikai játékban ki kerekedik felül, mert az itt élők mindennapos egyéni boldogulására, sőt hosszú távú közösségi céljaik elérésére is új távlatokat nyithat a hathatós romániai magyar EP-képviselet – még hogyha ez nem is univerzális csodafegyver. Sokan lehetnek csalódottak azért, mert nem jött létre az egységes magyar EP-lista, ezért távolmaradásukat fontolgatják. Mások tanácstalanok, nem tudnak, nem akarnak választani a jelöltek között. Jó vagy rossz, hogy így alakult, egy biztos: már nem lehet kibúvó az sem, hogy nincs, akik közül választani. November 25-e a romániai magyarok politikai erejének, józanságának, tervezni tudásának tesztje is. (...) Felelős vagy magadért, felelős vagy azokért, akik fontosak számodra!” A felhívás a felelosvagy. transindex. ro címen olvasható és írható alá. /”Történelmi esélyek” harca. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Két eset lehetséges. Egyik: az erdélyi magyar választók megfelelő hányada alkalmasnak tartja Tőkés Lászlót arra, hogy képviselje (netán érvényesítse) az erdélyiek érdekeit. A másik eset: Tőkés nem rendelkezik számottevő támogatottsággal. Ha így áll a helyzet, az RMDSZ reálisan mérte fel a helyzetet. Mi lesz, ha mégis a püspök győz? Akkor, végre az RMDSZ vezetőinek szembe kell nézniük azzal, hogy a döntések következményekkel járnak. „Az a dölyf, az a gőg, az az elvakultság, az a hübrisz, az az arrogancia, az a vehemencia, az a hiperböszmeség, amellyel az RMDSZ lesöpörte Tőkés Lászlót a lehetséges jelöltek sakktáblájáról, lehetetlen, hogy ne bosszulja meg magát” – írta Szőcs Géza. Mert igaz ugyan, hogy a politikus is ember, s mint ilyent, őt is indulatok kormányozzák – de az a politikus, aki ellenfelét nem legyőzni, hanem megalázni akarja, holttestét harci szekeréhez kötve végigvonszolni a vár alatt, feltörölni vele a padlót és ketrecben mutogatni: az ilyen politikus nem jó politikus. Nem tudja, hogy mindezt nem lehet büntetlenül megcsinálni. Nem tudja, hogy nem szabad belerúgni a döglött oroszlánba. /Szőcs Géza: Hiperböszmeség: Kotródjon el a püspök a belgákhoz! (Álláspontok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 16./

Megkezdődtek a diverziós akciók, és a kampány végéig ezek várhatóan szaporodni fognak – jelentette ki Márton Árpád képviselő. Az elmúlt napokban olyan, EP-képviselőknek címzett levelek jelentek meg, amelyekben ,,az RMDSZ vezetői” (így általánosan, nevek nélkül) gyalázzák Tőkés Lászlót, és felhívják az Európai Néppárt tagjainak figyelmét, hogy ne támogassák a független jelöltként induló református püspököt.,,A levél sem hangvételében, sem tartalmában nem jellemzi az RMDSZ-t” – fejtette ki Márton Árpád, aki azt gyanítja, a Traian Basescu által irányított titkosszolgálatok állnak a diverzió hátterében. Véleménye szerint egyetlen válasz lehet minderre: minél többen menjünk el szavazni. /Farkas Réka: Minél többen menjünk szavazni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 16./

Három kitüntetéssel térhet haza Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke Rómából, ahol a szenátus alelnökeként tartózkodik. Corneliu Vadum Tudort az olasz képviselőház és a szenátus is megajándékozta egy-egy csillaggal. Korábban a Románia Csillaga érdemrendet Ion Iliescu volt államfő adta Corneliu Vadim Tudornak, idén nyáron azonban Traian Basescu elnök visszavonta az érdemrendet eleget téve a felterjesztéseket megfogalmazó tanács több tagja kérésének. Utóbbiak azzal érveltek, hogy a PRM elnöke nem kért bocsánatot azért a „cirkuszért”, amelyet a parlamentben rendezett párttársaival egy tavaly decemberi ülésen, amelyen az államfő bemutatta a kommunizmust elítélő jelentést. Basescu beszédét a nagy-romániások bekiabálásokkal és füttykoncerttel többször félbeszakították, Tudor pedig több jelenlévő értelmiségit megfenyegetett, hogy ledobja őket a parlament erkélyéről, miután azok csaknem ölre mentek a PRM támogatóival. Az incidens nyomán Traian Basescu visszavonta az érdemrendet, a Tudor azonban megóvta a bíróságon az államfői rendeletet. Vadim érdemrendje már korábban külföldön is botrányt kavart. Az amerikai Holokauszt Bizottság elnöke, a béke Nobel-díjas Ellie Wiesel tájékoztatta a román elnöki hivatalt, hogy lemond a korábban kapott román állami kitüntetésről. Levelében a zsidóirtás túlélője azzal érvelt, hogy nem akar olyan klubba tartozni, amelybe antiszemiták és holokauszt-tagadók is belépést nyertek. Egy nappal később a Szabad Európa Rádió tizenöt egykori munkatársa úgyszintén lemondott a Ion Iliescutól kapott érdemrendről. /Pápai érdemrend Vadimnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Traian Basescu államfő november 15-én Brassóban kijelentette: az állam nevében bocsánatot kér az 1987-es brassói események munkás áldozataitól, mivel “17 évi jogállam alatt” az igazságügy nem szolgáltatott igazságot, a társadalmat pedig nem bátorították arra, hogy beismerje hibáit. Az államfő részt vesz a brassói munkások kommunistaellenes lázadása megtorlásának 20. évfordulója alkalmával rendezett megemlékezésen. 1987-ben Brassóban bátorságpéldát mutattunk Európának – mondta Basescu, hozzátéve: a brassói munkások lázadását egy sorban kell említeni az 1956-os budapesti szabadságharccal, az 1968-as prágai, az 1977-es Zsil-völgyi eseményekkel, illetve a lengyelországi mozgalommal az 1980-as években. /Brassói bocsánatkérés. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 16./

Az új Btk. tartalmazni fogja azt az előírást, hogy a kommunizmus során elkövetett bűnöket emberiség elleni cselekedetként ítéljék meg – nyilatkozta Tudor Chiuariu igazságügyi miniszter. „A kormány az új büntető törvénykönyvbe belefoglalja a kommunizmus bűneit is. A kommunista rendszer politikai jellegű üldöztetései az emberiség elleni bűncselekménynek fognak minősülni” – mondta a miniszter. -Az Európai Parlament november 15-én megszavazta Magyarország és másik nyolc uniós tagállam /Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia és Málta/ csatlakozását a schengeni övezethez, így december 21-től megszűnhet a belső határellenőrzés egyebek közt a magyar–szlovák, a magyar–osztrák és a magyar–szlovén határon. /Aktuális röviden. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Zsúfolásig megtöltött sportcsarnokra, legalább négyezer fős közönségre számítanak az RMDSZ november 18-i központi kampányzáró rendezvényén Szepessy László, a szövetség elnöki hivatalának igazgatója becslése szerint. Az Új honfoglalás – együtt minden magyarral az Európai Unióban című rendezvényre az RMDSZ ötszáz településről mintegy 32 nagybusszal, 35 kisbusszal és több mint 200 személygépkocsival érkező érdeklődőt vár, mondta az igazgató. Szabó Árpád, a Maros megyei RMDSZ szervezet ügyvezető elnöke két héttel ezelőtt körlevélben figyelmeztette erre Maros megyei községek polgármestereit és alpolgármestereit: „Maros megye mintegy 800 küldöttel/résztvevővel kell hogy képviseltesse magát”. Az ügyvezető elnök szerint „alapvetően fontos, hogy településekre lebontott pontos listák készüljenek azokról, akik részt vesznek a kampányzáró rendezvényen”. Szabó Árpád nem tartja utasító hangvételűnek a körlevelet. Amikor a körlevélről érdeklődött a lap munkatársa, Szepessy ingerülten kérdőre vonta a Krónikát, hogy miként juthatott egy belső körlevél birtokába. Az RMDSZ legtöbb polgármestere nem lát semmi kivetnivalót a felszólításban. Két évvel ezelőtt a marosvásárhelyi ligeti stadionban az RMDSZ által meghívott Omega együttes fellépése előtt hurrogták le és fütyülték ki Markó Béla szövetségi elnököt. Hasonlóan járt két héttel ezelőtt Frunda György is, aki a zsúfolásig telt vásárhelyi sportcsarnok közönségéhez szólt. Rúzsa Magdi fellépése előtt Frunda igyekezett tömören és humorosan fogalmazni, de a közönség egy része, még mielőtt megszólalt volna, hurrogásba kezdett. /Szucher Ervin: Kényszertaps az RMDSZ-kampányzárón? = Krónika (Kolozsvár), nov. 16./

Tekintélyes pénzösszegek tűnnek el a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának költségvetéséből – állította a szerkesztőség címére eljuttatott levelében Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) alelnöke. A levél szerint a BKB magyar tagozatvezetők és professzorok által szolgáltatott adatok felhasználásával, felmérést készített a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának anyagi helyzetéről. A felmérés részben becsléseken alapul, mert az egyetemi vezetők a lényeges költségvetési adatokat több professzor és tagozatvezető kérésére sem adták ki. Hantz Péter szerint néhány esetben azzal hárították el a kérést, hogy ezek az adatok titkosak. „A megszerzett részletinformációkból egyértelműen kiderül, hogy az RMDSZ által a magyarul tanuló diákok számára kieszközölt kétszeres fejkvóta, amely az idén már befolyt az egyetem kasszájába, nem jut el a magyar tagozatig” – írta a kolozsvári egyetem tavaly novemberben elbocsátott oktatója. Hantz úgy véli, a magyar tagozat számára járó pénz tekintélyes része „szőrén-szálán eltűnik”. „Mindez aligha történhet a magyar tagozat vezetőinek – Magyari Tivadar, Szamosközi István és Nagy László – tudta és hallgatólagos beleegyezése nélkül” – olvasható Hantz levelében. A levél kapcsán Magyari Tivadar, a BBTE rektor-helyettese nevetségesnek minősítette a Hantz Péter által megfogalmazott vádakat. Mint hangsúlyozta, a magyar diákoknak szánt állami támogatások felhasználásáról pontos kimutatásokat vezetnek. „Sehol a világon, egyetlen egyetemen sem hozzák nyilvánosságra az adott intézmények költségvetési sarokszámait, ha ezt egy utcáról betoppanó személy esetleg látni szeretné” – fogalmazott a rektor-helyettes. /Gyergyai Csaba: Hantz Péter: lopnak a Babes–Bolyain. = Krónika (Kolozsvár), nov. 16./

Dáné Tibor Kálmán elmondta: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) közelebbi célja a Szabédi Ház kulturális központtá fejlesztése, az emlékház tevékenységének láthatóvá tétele, a hagyatéki állomány gyarapítása, a központ „élővé tétele”. Tervezik egy Közép-Erdélyi Művelődési Intézet létrehozását, amelynek központja a Szabédi Emlékházban lenne, ahogyan jelenleg az EMKE központjának, illetve a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon műhelyének is otthont ad a létesítmény. A művelődési intézet elsősorban Közép-Erdély szórványterületeinek közművelődési tevékenységét fogná össze. A Szabédi Emlékház célja az 1918 utáni erdélyi/romániai magyar irodalom kutatásának elősegítése, olyan gyűjtemény kialakítása, ahol megőrizhetők és hozzáférhetővé tehetők a különböző írói hagyatékok. A Szabédi-anyaghoz járult a Balogh Edgár- (1996), Méliusz József- (1998), Kacsó Sándor töredék-, Nagy István (1998)-, Engel (Köllő) Károly (2002) könyvtára. 2005 nyarán Muzsnay Magda kéziratos és hanganyag gyűjteménye került a Szabédi Emlékház birtokába. Párhuzamosan egyes töredékes, illetve teljesebb kéziratgyűjtemények is bővítették az állományt. A Szabédi Estekre novembertől havi rendszerességgel kerül majd sor. A sorozatnyitó november 21-én lesz, akkor bemutatják Szabédi László naplófeljegyzései (Diárium), önéletrajzai, válogatott levelezése /Komp-Press, Kolozsvár/ című kötetet, amely a Szabédi Emlékház dokumentumaiból álló sorozat első darabját. Farkas Wellmann Endre az Erdélyi Közművelődési Egyesület www.emke.ro címen elérhető új honlapjáról elmondta: segítségével könnyebbé és élővé válik a kapcsolattartás a társ-szervezetekkel, fiókszervezetekkel. /F. I. : Szabédi Estek hamarosan a Szabédi Emlékházban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./ „Szeretnénk láthatóbbá és ismertebbé tenni munkánkat, ennek érdekében honlapunkat is útjára bocsátjuk” – tájékoztatta a sajtót november 15-én Dáné Tibor, az EMKE ügyvezető elnöke. /N. Cs. : EMKE-honlap. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Több, az egykori Szekuritátéval együttműködő volt teológiai alkalmazott nevét hozták nyilvánosságra november 16-án a Királyhágómelléki Református Egyházkerület rendes őszi közgyűlésén. A Krasznán tartott gyűlés egyik napirendi pontjánál Tőkés László hivatalosan bejelentette: sikerült egy személyt azonosítania egykori besúgói közül, Gálfy Zoltán professzor, volt teológiai tanárt. Kezében dossziéjával a püspök elmondta: Gálfynak meghatározó szerepe volt 1990 és 2000 között az egyház életében, hiszen a zsinat szürke eminenciásának minősült. ‘89 előtt Gálfy – Tőkés édesapja és Kallós Zoltán néprajzkutató mellett – a diákjairól is jelentett. Tőkés szerint egész másként alakult volna az egyház története, ha még az elején le tudták volna leplezni a Szekuritáté valamennyi beszervezett emberét. Felszólalt Hermán M. János egyházkerületi tanácsos, aki két további teológiai alkalmazottat nevezett meg: az ő megfigyelési iratcsomójából Szőcs Endre volt teológiai tanárról és Izsák Vilmos volt teológiai titkárról derült ki egyértelműen, hogy jelentett. A 83 éves Gálfy Zoltán nyugdíjas professzor Kolozsváron él, Szőcs Endre és Izsák Vilmos elhunytak. /Egykori besúgókat lepleztek le. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 17./

Barcsay Jenő festőművészre emlékeztek november 15-én Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban, a Barcsay teremben. A művész életéről és munkásságáról Deák Alpár rajztanár tartott előadást. Megkoszorúzták a díszterem mellett levő Barcsay-emléktáblát. A kollégium igazgatója, Szőcs Ildikó elmondta: örvendetes dolog, hogy adódnak alkalmak, amikor a tanárok és diákok közösen emlékezhetnek meg az iskola híres diákjairól és tanárairól. /Sz. B. : Barcsay-nap a Bethlen Kollégiumban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 17./

Mennyire fontos találkozókat létrehozni, bizonyítja a németszentpéteri példa. A katolikus templom régóta szükséges felújításának előkészülete ugyanis egy olvasó- és gazdatalálkozó alkalmával kezdődött, amikor Nyugati Jelen kezdeményezésékre indult el a gyűjtés. Kezdeményező csoport is alakult. A nyár folyamán megjavították, újrafestették a templomhajó, valamint a toronysüveg bádogfedelét, újravakolták és -festették a homlokzatot, valamint a tornyot. Ugyanakkor pályázatot készítettek a templom külső felújításának támogatására. /(b): Olvasó- és gazdatalálkozón indult. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 17./

Földi életének utolsó napjaiban még kezébe vehette s dedikálhatta szeretteinek, barátainak Nemzet és evangélium /Kolozsvár, 2007/ című, immáron utolsó könyvét Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület tiszteletbeli püspöke. Az utóbbi években keletkezett beszédeket, cikkeket, felszólalásokat, interjúkat tartalmazza a kötet. Püspökségének hetedik évében (1997-ben) egy budapesti konferencián mondta: „ebben a hét eltelt esztendőben –, és ez nem dicsekvés akar lenni, csak Isten iránti hála – ebben a hét eltelt esztendőben az Erdélyi Református Egyházkerületben 117 új épületet építettünk, ebből harminc új templom, és a harmincegyediknek most fogjuk a jövő hónapban letenni az alapkövét. A legkisebb templomépítő gyülekezet a Kolozsvár melletti szopori gyülekezet: 36 lélekből áll. Azt mondták, ha egy család tud magának házat építeni, 16 család is tud az Istennek. ” „Azt tapasztalom – írta Csiha Kálmán -, hogy az egyházban különös nemzetmegtartó erő van azért, mert benne az evangélium mennyei energiái áradnak. Kisebbségi sorsot, elnyomást, üldöztetést, hátratételt pedig csak mennyei energiákkal lehet kibírni és győzelmesen túlélni. Sőt az anyaországban is csak úgy lehet igazán embernek és magyarnak megmaradni, ha ezek az energiák átjárják a lelkünket. Azért beteg, romlott, erőtlen és testvértelen a mai magyarországi társadalom nagy része, mert nem ismeri ezeket az energiákat. ” „A nemzet lelkét megrontották” – mondotta Csiha Kálmán abban a terjedelmes interjúban, mely április 8-án hangzott el a Kossuth Rádióban –, és ez a folyamat már a kommunizmus éveiben megkezdődött, majd így következhetett be, hogy manapság „a magyarországiak, legalábbis nagyobbik fele, már nem nemzet, hanem lakosság”. Egy szolgálat tükörcserepei címmel gazdag interjú-összeállítás egészíti ki a kötetet, s ebben a fejezetben kaptak helyet az emlékezések is (például Makkai Sándorra, Sütő Andrásra). /Nagy Pál: „Minden élet egy küldetés”. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Erdélyi Tudományos Füzetek sorozatának 258. számaként jelent meg tavaly Sas Péter művelődéstörténész könyve: A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum elmenekített anyagának pusztulása 1945-ben. A kötetet a szerkesztő, Sipos Gábor, az EME alelnöke ismertette november 16-án a szerző jelenlétében, aki elmondta: bár nem az ő tiszte bárkit is rehabilitálni, a könyv a feltárt dokumentumokon keresztül mégis ezt teszi: Herepei János történésznek szolgáltat igazságot. „A múzeum anyaga 1945 március 29-én a zalaegerszegi állomáson bombatámadás következtében megsemmisült. Erdély művelődéstörténetének ez a 60 esztendővel ezelőtti szomorú fejezete a mai napig meglehetősen erős indulatot korbácsol, és vitákat gerjeszt. Az eseménysor bemutatásának és oknyomozó feldolgozásának nem lehetett feladata az igazságkeresés, a felelősség megállapítása, vagy a felelősök megnevezése. Alapvetően annyit tűzhetett ki céljául, hogy a rendelkezésre álló korabeli okmányok, levéltári anyagok, hivatalos- és magánlevelek, visszaemlékezések – tények – közzétételével a valóságot a lehető legjobban megközelítő kép kialakítását segítse elő a tragikus történet körülményeiről és hátteréről” – fogalmaz a fülszöveg. 1945-ben több tucatnyi láda indult el a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum anyagával, amely hat hónap múlva azonban teljesen megsemmisült, néhány fémtárgy kivételével. A szemtanúk, a pusztulásért Herepeit tették meg bűnbaknak. A kötet érdekessége, hogy bár több mint tíz éve készen volt az anyaga, nem lehetett kiadni amíg életben voltak a könyv egyes szereplői, egyesek szerint sérthette volna őket a kötet nyilvánosságra kerülése. Herepei az EME aktív tagja volt, amíg Kolozsváron élt, az Erdélyi Múzeum-Egyesület a kézirat kiadásával egyik „régi embere” előtt rótta le háláját. /F. I. : A bűnbakkeresés áldozata. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./

Daday Loránd íróra emlékeztek Désen a Magyar Házban, születésének 114. évfordulóján. Turcsány Péter a magyarországi Kráter Műhely Egyesület felelős kiadója személyesen mutatta be az ez alkalomból kiadott kötetet, amely Daday Loránd két művét tartalmazza. Az Egy régi udvarház árnyékában életrajzi regény, amely jóval kisebb terjedelemben novellafüzérként már megjelent 1970-ben a Kriterion kiadásában. A másik mű, a Térkép eddig kéziratban lappangó színdarab, amelyet 1933-ban a Budapesti Belvárosi Színházban mutattak be. Turcsány Péter elmondta, az egyesület, Wass Albert összes műveinek kiadása után, Daday Loránd erdélyi író munkásságát szándékozik megismertetni az olvasó közönséggel. Az 1893–1954 között élt alkotó most megjelent kötetéhez Gáspár György irt előszót. /Lukács Éva: Könyvbemutató és emlékezés Désen. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./

Október végén Kálmándon Scheffler János szatmári püspök születésének 120. évfordulójára emlékeztek és boldoggá avatásáért imádkoztak az egybegyűltek. Scheffler János Kálmándon járt iskolába, s itt érlelődött meg benne a papi hivatás. Rómában kánonjogi doktorátust szerzett, Budapesten a hittudomány „királygyűrűs” doktorává avatták. Volt káplán, plébános, hittanár, székesegyházi szónok, teológiai tanár, s a kolozsvári egyetemen az egyházjogi tanszék tanára. Kimagasló irodalmi és tudományos tevékenységéért Corvin-koszorúval tüntették ki. 1942-ben az újraegyesített szatmári egyházmegye püspöke lett. XII. Pius pápa győri püspökké nevezte ki, ő azonban nem menekült a rá váró megpróbáltatások elől, kérte a szentatyát, hogy Szatmáron maradhasson. A Securitate őt szemelte ki arra, hogy vezetője legyen a Rómától független romániai katolikus egyháznak. A felkérésre ennyit válaszolt: „Non possum!” (Nem tehetem!) A román kormány 1948. szeptember 17-én működését felfüggesztette, 1950-ben kényszerlakhelyre, Kőrösbányára száműzték. 1952. március 11-én letartóztatták. Arra próbálták rábírni, hogy Gyulafehérváron vegye át az állami egyházmegye kormányzását, de ezt nem vállalta. Egy idő múlva a jilavai földalatti (megsemmisítő) tömlöc foglya lett. 1952. december 6-án a börtönben meghalt. Jeltelen sírba temették. /Varga János: Scheffler János püspökre emlékeztek. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 18./

Az RMDSZ november 18-án Marosvásárhelyen a helyi sportcsarnokban tartotta eddigi legnagyobb kampányrendezvényét. Felolvasták a közel ezer erdélyi magyarlakta település nevét, amelynek képviselői részt vettek az eseményen. A romániai magyarságnak azért kell összefognia, hogy sokszínűségét megőrizze – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Számos jó verset olvasott már, mondta, de a világ legszebb költeménye ez a településnév-felolvasás volt, amelyet Szent István királytól kezdve, az erdélyi fejedelmek és a magyarság vezetői alkottak ezer év alatt. A politikus hangsúlyozta: jövő vasárnap az erdélyi magyarságnak választania kell egyebek között az egység és a széthúzás, az együttműködés és a viszály, az autonómia és a kiszolgáltatottság, illetve a megmaradás és az elsorvadás között. Rámutatott: az RMDSZ nem párt, nem ideológiai szervezet, hanem egy nép, – mint fogalmazott – „itt Erdély magyar népe van jelen”. Kifejtette: lesz még egy fontos névsorolvasás Brüsszelben, amelyen az erdélyi magyarságnak a dél-tiroliakhoz, a korzikaiakhoz, a finnországi svédekhez és a bulgáriai törökökhöz hasonlóan „jelent” kell válaszolnia. A találkozón közfelkiáltással elfogadtak egy kiáltványt is. A 12 pontos dokumentum Erdély közel ezer településének magyar közössége nevében kinyilvánítja, hogy a romániai magyarságot államalkotó tényezőként kell elismerni, minden kisebbségi közösségnek biztosítani kell a kulturális autonómiát, és át kell szervezni a jelenlegi romániai gazdasági régiókat. A kiáltvány szerint Romániában biztosítani kell az önrendelkezést minden nemzeti közösség számára, beleértve a magyar többségű régiók területi autonómiáját, helyi vagy regionális szinten hivatalos nyelvként kell elismerni a kisebbségek anyanyelvét, minden korlátozás nélkül biztosítani kell az anyanyelvű oktatást, és vissza kell állítani az önálló állami magyar egyetemet, lehetővé kell tenni a csángók anyanyelvű oktatását és templomaikban az anyanyelvű misézést, ezen kívül meg kell szüntetni Erdély hátrányos helyzetét. Az RMDSZ brüsszeli küldöttei a romániai reformokért, a kisebbségi jogokért, a megfelelő autonómia-modellek romániai alkalmazásáért és a magyar nemzet határok nélküli együttlétéért fognak küzdeni. A rendezvényen Antonio Lopez Isturiz, az Európai Néppárt (EPP) főtitkára is részt vett, aki az RMDSZ-t az EPP teljes mértékű támogatásáról biztosította. /Jelent kell mondanunk a brüsszeli névsorolvasáson. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./ Kelemen Atilla, a Maros megyei RMDSZ elnöke kifejtette: „Nehéz kampányt folytattunk, minden városban, településen megtapasztaltuk az összetartozást, miközben ezekben az órákban a megosztás szellemei járják be Erdélyt. A széthúzás először a Vajdaságot, majd Kárpátalját, aztán a Felvidéket érintette, odáigmenően, hogy Újvidéken gátlástalanul hangoztatják: magyarok, takarodjatok! Van tanulság bőven, van érvünk arra, miért kell egységben maradnia az erdélyi magyaroknak. ” Markó Béla hangsúlyozta: „mi nem is politikai áramlatot képviselünk, hanem egy nép vagyunk, Erdély magyar népe. ” Végezetül Markó maga egy táblát emelt a magasba, amelyben ez a szó állt: Erdély. „Erdély az RMDSZ helységnévtáblája, adjatok eszközöket Markó és Sógor kezébe, hogy e földet képviseljék” – tette hozzá. „Jelentem, csapatunk készen áll, hogy elfoglaljuk a nekünk járó brüsszeli parlamenti székeket. Jogokat akarunk, jogi honfoglalást hozni Brüsszelből. Biztos vagyok abban, hogy ott leszünk” – fejezte ki reményét Frunda György szenátor, EP-jelölt. /Lokodi Imre: „Erdély az RMDSZ helységnévtáblája” = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./A 12 pont szövege: Kiáltvány. Mi, Marosvásárhelyen összegyűlt romániai magyarok, Erdély közel ezer településének magyar közössége nevében egységes akarattal kinyilvánítjuk: 1. A Romániában élő másfél milliós magyar közösséget államalkotó tényezőként kell elismerni. 2. Minden kisebbségi közösségnek biztosítani kell a kulturális autonómiát. 3. Át kell szervezni a jelenlegi gazdasági fejlesztési régiókat, és közigazgatási önállóságot kell adni ezeknek. 4. Románián belül biztosítani kell az önrendelkezést minden nemzeti közösségnek, beleértve a magyar többségű régiók területi autonómiáját. 5. Helyi vagy regionális szinten hivatalos nyelvként kell elismerni a kisebbségek anyanyelvét. 6. Minden korlátozás nélkül biztosítani kell az anyanyelvű oktatást. Vissza kell állítani az önálló állami magyar egyetemet. 7. Lehetővé kell tenni a csángók anyanyelvű oktatását és templomaikban az anyanyelvű misét. 8. Meg kell szüntetni Erdély hátrányos helyzetét, és ennek érdekében együtt akarunk munkálkodni az erdélyi románokkal, a többségi románság minden demokratikus érzelmű képviselőjével. 9. Együttműködést ajánlunk minden romániai kisebbségnek céljaink közös képviseletére. 10. Küldötteink Brüsszelben a romániai reformokért, a kisebbségi jogokért, a megfelelő európai autonómiamodellek itthoni alkalmazásáért, a magyar nemzet határok nélküli együttlétéért fognak küzdeni. 11. Felemeljük szavunkat a Szlovákiában, Szerbiában vagy más országokban tapasztalt magyarellenes és kisebbségellenes megnyilvánulásokkal szemben. 12. Jövőnkért folytatott küzdelmünkben minden magyarra szükségünk van. Felelősek vagyunk egymásért, és visszautasítunk minden megosztó kísérletet, mert amit célul tűztünk ki, csakis egységben valósíthatjuk meg! Itt, Marosvásárhelyen, ahol 1990 márciusának véres eseményei intő jelként élnek ma is bennünk, de ugyanakkor a magyarság összefogása azokban a napokban felemelő példát is jelent mindannyiunk számára, vállaljuk, hogy jogainkért egységesen küzdünk ezután is minden hazai és nemzetközi fórumon. A szórványnak szüksége van a székelységre, a székelyeknek szükségük van a szórványban élőkre. Minden magyarnak szüksége van minden magyarra, mert csak együtt vagyunk erősek. Isten minket úgy segéljen! Marosvásárhely, 2007. november 18./Népújság (Marosvásárhely), nov. 19./

Aggodalmát fejezi ki Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere amiatt, hogy a helyi unitárius templom lesz a helyszíne Tőkés László sepsiszentgyörgyi kampányrendezvényének. A polgármesteri hivatal elfogadta a Tőkés Lászlót támogatók kérését, engedélyezte a rendezvényt. Azonban Albert Álmos unitárius hívő minőségében úgy vélte, hogy lelkipásztoruk „politikai talajra tévedve súlyos hibát követ el”, és megosztja a sepsiszentgyörgyi unitárius gyülekezetet. Kovács István unitárius lelkész szerint az egyházközség döntött a rendezvény megszervezéséről. „Örömmel fogadom Albert Álmos aggodalmát gyülekezetünk iránt. Sajnálom azonban, hogy nem tartja a kapcsolatot az egyházzal, nem jár még többet templomba, ahol kifejthetné véleményét, s részt vehetne a döntésekben. Mert akkor nem kellene személyeskedő közleményben vagy akár fizetett hirdetésben kifejtenie álláspontját” – fogalmazott a lelkész. A választási törvény egyébként csupán a közintézményekben történő kampányolást tiltja. A templom falai közötti kampányolást nem tiltja a kultusztörvény sem. /Templomban is kampányol Tőkés. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./

Elgondolkodtató a Kárpát Panel című szociológiai kutatás néhány következtetése. Rostás Szabolcs aggodalommal olvasta, hogy az erdélyi magyarok 65 százaléka szerint kisebbségi közössége részét képezi a többségi, azaz a román nemzetnek is (a válaszadók többsége valószínűleg nem tudott különbséget tenni nemzet, ország és állampolgárság fogalma között). Ez előre vetíti, hogy a jelentős identitásbeli változás következtében az erdélyi magyarok egy része előbb-utóbb nem etnikai, hanem politikai alapon szavaz. Különösen, ha utóbbiak magyart is szerepeltetnek választási listájukon, mint ahogy teszik ezt a mostani brüsszeli megmérettetésen Tariceanu kormányfő liberálisai Csibi Magorral. /Rostás Szabolcs: Voksolási elhajlás. = Krónika (Kolozsvár), nov. 19./

Az érmindszenti zarándoklatot is megosztotta az RMDSZ és Tőkés László közötti versengés. November 17-én Érmindszenten a hagyományos Ady-zarándoklatot két táborra szakadva tartották az emlékháznál. Délelőtt 10 órától a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezésében tisztelegtek Ady előtt, 11 órától pedig az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) tartott koszorúzással egybekötött ünnepséget az RMDSZ vezetőinek részvételével. Tőkés László püspök sérelmezte, hogy őket a „hivatalosak” kihagyták a programjukból, az RMDSZ kampánycéljaira használva az eseményt, végül pedig a megyei múzeum egy nappal a rendezvény előtt írásban is visszavonta a 10 órai megemlékezésre vonatkozó engedélyüket. Muzsnay Árpád EMKE-alelnök, a 17 éve rendszeresen megtartott Ady-zarándoklatok elindítója és főszervezője közölte: ők már egy évvel ezelőtt leszögezték emlékünnepük idei dátumát, erre viszont az egyházkerület „rászervezett”. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület emlékezésén koszorúzott Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke is. Lázár János, Hódmezővásárhely fideszes polgármestere, országgyűlési képviselő beszédében hangsúlyozta, Tőkés László 1989-ben megélhetését, szabadságát és életét is kockára tette azért, hogy egy reményteljes karácsonyra ébressze nemcsak saját, kisebbségi sorban élő népét, hanem a többségi nemzetet is. „Tőkés akkor emelte fel szavát, amikor a kései bátrak íróasztaluk mellett vagy pártirodájukban lesték a fejleményeket – emlékeztetett Lázár János. – Most viszont a kései bátrak gyűjtenek és szórnak, ők osztanak és fosztanak. ” Kijelentette, olyan emberre kell szavazni, aki pártérdekek fölé magasodva, csak a lélek szavára hallgatva, az emberek ügyét viszi Brüsszelbe. „Időszerű helyzetjelentés, amit adok Érmindszentről: vértelen harc folyik a háttérben – jelentette ki Tőkés László. – Régebben még vigasztaló volt, hogy a román főhatalom korlátozta mozgásunkat, most már viszont oda jutottunk, hogy nincs is szükség a többségiekre, elvégzi ezt a munkát a magyar oldal. ” A püspök fölemelte szavát az Érmelléken és Érmindszenten uralkodó állapotok miatt, ahol szerinte most siralmasabb a helyzet, mint volt 130 évvel ezelőtt. „Szégyen, hogy ide járnak nagyuraink, évente megtartják beszédeiket, majd bevetik magukat autóikba és hazamennek, aztán megint nem történik itt egy évig semmi” – hangoztatta Tőkés. Hozzátette: néhány éve az egyházkerület már letette egy leendő Ady-zarándokhely alapkövét a költő szülőházának szomszédságában, amelynek felépítésére az Orbán-kormány támogatást ítélt meg, azonban a magyarországi hatalomváltás után az erre szánt pénzt mégis a nagyváradi katolikus püspökség kapta meg. Szerinte a pályázatukat az RMDSZ helyi hatalmasai térítették el. „Ilyen botrány dúl most Gencsen, Érkáváson és a környékbeli falvakban, ahol a magyarországi Új Kézfogás Közalapítványtól nyert támogatásból vett földeknek nyoma veszett, és a pénz sincs meg. Ennek ürügyén folyik a botránykeltés, a zaklatás, a hatósági visszaélések, a rendőrségi kivonulások, a bírósági részrehajlás. ”Az EMKE 11 órától megtartott ünnepségén Havas Judit magyarországi, illetve Czintos József szatmárnémeti színművészek szavalatai mellett Madarász Katalin népdalénekes is fellépett. Muzsnay Árpád főszervező reméli, jövőre mindenki közösen ünnepli majd Ady születésnapját. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke, EP-választási kampányfőnök kifejtette, „a magyar irodalom számára a huszadik század 1906-ban Ady Endrével kezdődött, és valamikor 2000 után ért véget azzal a Nobel-díjjal, amit – először a magyar irodalom történetében – egy magyar író, Nádas Péter megkapott. ” (Valójában díjat 2002 októberében Kertész Imre kapta.) Kelemen az EP-választásokra utalt, Ady-szöveget idézve: „A bárány akármit tehet, mert ő bárány, a farkas semmit sem tehet, mert ő farkas. Amely bárány gyönge, izgága és ambiciózus, annak semmit sem kell tenni, mint nekirontani a farkasnak. Hiába lehet a farkas erős, komoly, becsületes, el kell vesznie annak, akinek egyszer veszett hírét költötték. ”Pomogáts Béla irodalomtörténész a széthúzás veszélyeire hívta fel a figyelmet. /Babos Krisztina: Külön emlékeztek Adyra. = Krónika (Kolozsvár), nov. 19./

„A kutat idejében kell megásni…” – volt a mottója a Heltai Gáspár Alapítvány és a Békés Megyei Könyvtár által szervezett konferenciának, melyen neves hazai és magyarországi szakemberek vettek részt. Az elhangzott előadások az „Európai Unió – lehetőségek a könyvtárak számára” – témakör köré csoportosultak. „A jövő útja az Európai Digitális Könyvtár, amely határoktól független, és magába foglalja az összes nemzeti könyvtárat” – vonta le a hét végi, Kolozsváron tartott konferencia tanulságát Dippold Péter, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatója. A Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány vezetője, Pillich Katalin üdvözlő beszédében kijelentette: alapítványuk már a kezdetekkor feladatának érezte – a hagyományápolással párhuzamosan – egy magyar közművelődési könyvtár létrehozását. Gurka Balla Ilona, a Babes–Bolyai Tudományegyetem tanársegéde előadásában elmondta: a kolozsvári Egyetemi Könyvtár szinte teljes egészében automatizálva van, bár az áttérés a „cédulákról a számítógépes programokra nem volt könnyű, és nem történt meg egyik napról a másikra”. Az online információkeresés ma már lényeges eleme a könyvtárosi munkának, vélte a szakember. Dippold előadásában felvázolta az EU-hoz való csatlakozás hatásait a könyvtárak számára. „Európai szinten hatalmas lobbizás van a digitális könyvtárak létrehozásának irányába, és a közeljövőben megvalósulhat a határokon átívelő, az európai kulturális tartalmakat átfogó Európai Digitális Könyvtár” – vélekedett a magyarországi szakember. /Nánó Csaba: Könyvtár határok nélkül – konferencia a Heltainál. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./

A hét végén megtartott Székely ház a Székelyföldön című faipari szemináriumon a székely ház szabadalmaztatását szorgalmazza az Arbor Famegmunkálók Szövetségének elnöke, Szilágyi Imre, hogy ezáltal is megmutatkozhassanak a famegmunkálók az Európai Unió előtt. A márkanévvé nemesítés során visszatérnének azokhoz a hagyományokhoz, amelyek még őrzik a sajátos technológia sajátosságokat, és ezeket egységes rendszerbe foglalva védetnék le. Radeczky Jenő, a Kárpátia Magyar–Román Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a rendezvény társszervezője szerint a famegmunkálók klaszterekbe tömörülve, összefogással tudnák ezt megvalósítani. Molnár Judith, a csíkszeredai Certop Certification Services ügyvezető igazgatója a minőségirányításról, mint szervezetfejlesztési eszközről tartott előadást. Romániai pályázati lehetőségekről és az eddigi tapasztalatokról Schönberger Krisztián, a kolozsvári Civitas Alapítvány tanácsadója, valamint Pásztor Andrea, a Consact Consulting Kft. tanácsadója számolt be. Köllő Miklós műépítész ismertette a székely ház történeti vonatkozásait. /Jánossy Alíz: Márkanév: Székely ház. = Krónika (Kolozsvár), nov. 19./