Öt Szatmár megyei község szegény diákjainak is jut a leggazdagabb magyar üzletember milliárdjaiból. Rövid magánlátogatást tett Börvelyben Demján Sándor magyarországi milliárdos, aki 1943-ban ebben a Szatmár megyei községben látta meg a napvilágot. Akkor az üzletember bejelentette, hogy a Demján Sándor Alapítvány egymillió eurós támogatást nyújt a térség több magyarországi és romániai településének. A pénzt az érintett településeken élő szegény gyermekek tanulásának finanszírozására és tehetséges fiatalok támogatására fordítják, 26 magyarországi és 5 romániai település diákjait támogatják. Az ötévi támogatásban részesülő romániai települések a következők: Börvely, Csanálos, Csomaköz, Kálmánd és Mezőfény. Az érintett középiskolások évente 80 ezer, az általános iskolások 50 ezer forintot kapnak. Az önkormányzatoknak pályázatot kell készíteniük, amelyet a kuratórium bírál el. Demján Sándor vagyonát jelenleg 260 milliárdra becsülik, ezzel megelőzte Csányi Sándort, az OTP Bank elnök-vezérigazgatóját, akinek vagyonát jelenleg „csak” 140 milliárdra tartják. Így immár Demján Magyarország legvagyonosabb embere. /Boros Ernő: „Üzleti angyal” a határnál. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./

1946-ban tüntettek először Erdélyben magyarok a kommunistákkal való együttműködés ellen. Azok ellen, akik az erdélyi magyarság nevében róla, de nélküle akartak dönteni. Majdnem tíz évvel ezután itt, Kolozsváron került sor az erdélyi magyar egyetemi ifjúság közös, 1956-hoz méltó összefogására, amelyet a kommunista diktatúra könyörtelenül megtorolt. Temesváron a magyar és román egyetemi ifjúság megmozdulása, a Szoboszlay-csoport mártíriummal végződött szervezkedése, a nagyváradi diákok csoportja, Székelyföld megannyi mártírja jelzi a megtorlást. Romániában az 1944–1947 közötti időszak fő jellemzője a „népi demokratikus” rendszer fokozatos bevezetése volt. A szovjet nyomásgyakorlással hatalomra juttatott, kommunisták által vezetett kormány, a párizsi békekonferencia lezárta (1947. február) előtt a kisebbségpolitikát illetőleg egy sor, a magyarság helyzetét lényegesen javító intézkedést is törvénybe iktatott. A romániai magyar kisebbség érdekképviseletét magára vállaló Magyar Népi Szövetség érdeme a magyar iskolahálózat, a Bolyai Tudományegyetem, az erdélyi magyar kultúregyesületek, a többségében magyar lakta településeken, a hivatalos intézmények keretében a magyar nyelvhasználat, a közigazgatási testületekben az arányos képviseltséget célzó törekvések, majd az 1946. évi választásokon a jelentős parlamenti képviselet biztosítása. Ennek ára is volt: a valós plurális politikai opció kizárása, a hatalom hivatalos kurzusának átvétele és kötelezővé tétele, valamint a „marosvásárhelyi nyilatkozatként” ismert, 1945. november 17-én a Magyar Népi Szövetség százas intézőbizottságával elfogadtatott állásfoglalás, amely a román állam keretében, az „igazi demokrácia” megvalósítása függvényének tekintette a kisebbség jövőjének biztosítását. Ezt a román hatóságok a párizsi békekonferencián is felhasználták. Ez az állásfoglalás a Magyar Népi Szövetség és az erdélyi magyarság jelentős része közötti törésvonal alapvető elemévé vált. Ennek a mélyülő szakadéknak a kifejezése volt az 1946. június 27–30. közötti, székelyudvarhelyi Magyar Népi Szövetség kongresszusa idején történt első tömeges tüntetés, amely a kommunista hatalommal való együttműködés elleni közösségi fellépést jelentette. A közművelődési intézmények (Erdélyi Múzeum-Egyesület, EMKE, Erdélyi Magyar Dalosszövetség), a hitel- és értékesítési szövetkezetek hálózata, de még az iskolahálózat is megsínylette az 1947 utáni fordulattal kiépülő proletárdiktatúrát. 1949-ben ugyanúgy áldozata lett a koncepciós kirakatpereknek Márton Áron püspök, Szász Pál, Korparich Ede, Nagy Géza, Pásztai Géza, a Magyar Népi Szövetség vezetőségéből Kurkó Gyárfás, Balogh Edgár, a szociáldemokrata Lakatos István vagy Jordáky Lajos is. Az 1950-es évek nem csak a hagyományos erdélyi magyar kulturális, gazdasági intézményhálózat, hanem a Magyar Népi Szövetség (ön)feloszlatásának időszaka is. A kommunista hatalommal jött a nincstelenség, ínség, nyomor mellett a félelem, a meghurcolás, kényszerlakhely és bebörtönzés. Az 50-es évek első felében új elit jelent meg, amely a kommunista egypártrendszer keretei közt kereste az utat. Az 1952-es közigazgatási reform következtében létrehozott Magyar Autonóm Tartomány az új szovjet mintájú, „adminisztratív megoldás” következménye. Nem valós autonóm intézményről, hanem a szovjet közigazgatási rendszer mintájára létrejött testületről volt szó, amely az állami- és pártintézmények helyi, regionális szintű függvényeként működött. Központja Marosvásárhely lett, amelyet az erdélyi magyarság új, jól ellenőrizhető centrumává változtattak. 1947 után Bukarest, az 50-es években pedig Marosvásárhely lett a központi román kommunista hatalom által megtervezett kisebbségi intézmény és érdekképviseleti hálózatok regionális központja – Kolozsvár ellenében. Kulturális intézményeinek köszönhetően azonban Kolozsvár továbbra is fontos centrum maradt az erdélyi magyarok számára. Elkezdődött a magyar kultúrintézmények „átvándorlása” Marosvásárhelyre. A sort az Utunk kezdte, a Romániai Magyar Írószövetség központi lapja, majd követte a Színművészeti Intézet 1954-ben. Az 1953–1954-es tanévben megszűnt a kolozsvári Mechanika Intézet magyar oktatási részleg. A következő évben a Mezőgazdasági Főiskolára való felvételin már nem hirdettek meg magyar tannyelvű helyeket. A tiltakozó levelek miatt az 1956–1957-es egyetemi tanév kezdetén újból lehetett felvételizni magyar nyelven ezekre a szakokra. A Román Munkáspártnak 1956. július 15-én kiadott határozata a vegyes (román–magyar) oktatási egységek és vonalak bevezetését célozta. 1956. október 24-én, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem bölcsészkari diákszervezete az új statútumot és program-tervezetet előkészítő bizottság tagjai kérték a diákszervezet tényleges függetlenségének alapszabályzatba iktatását. 1956. november 1-jén Dávid Gyula tanársegéd vezetésével a bölcsészkar hallgatói felkeresték a Házsongárdban eltemetett jeles magyar irodalmi személyiségek sírjait. November 12-én Várhegyi István, Nagy Benedek, Koczka György, Kelemen Kálmán, valamint a csoportjukhoz időközben csatlakozott Gyöngyösi Gábor, Bartis Ferenc, Páskándi Géza, Zalányi Ágota bemutatták a Diákszövetség vezetősége előtt az általuk elkészített programtervezetet, s egy perc néma csenddel adóztak a magyarországi áldozatok emlékének. 1956. november 18-án következtek a letartóztatások. 1957 tavaszáig egymást követő több hullámban letartóztatták, elítélték, majd munkatáborokba, börtönökbe zárták mindazokat, akik 1956 folyamán kifejezték elégedetlenségüket, vagy csupán méltó módon szóltak. /Lönhárt Tamás: Tiltakozás és közösségi összefogás. 1946-ban és 1956-ban Erdélyben. Az erdélyi magyarság a kommunista rendszer első évtizedében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Noha hivatalosan még nem kezdődött el az európai parlamenti választások kampánya, a jelöltek beindították a korteshadjáratot. Körvonalazódni látszik mind az RMDSZ, mind Tőkés László független jelölt kampánystratégiája, amelyeknek fő újdonsága az internetes felület kihasználása. Tőkés kampánystábja a református püspök forradalmár múltjára, az érzelmekre hat. Az RMDSZ kormányzati eredményeit ismerteti. Utak, sportcsarnokok, víz- és gázvezeték-hálózatok, valamint autópályák építése mellett az árvíz sújtotta települések, egyházak és civil szervezetek támogatása. Az újságíró szerint Tőkés László EP-be való bejutásra semmi esélye, de lehetősége nyílik arra, hogy meghiúsítsa az RMDSZ választási sikerét, továbbá azt írta, hogy a püspök nem volt képes megújulni. Az RMDSZ több pénzt fordíthat a kampányra, mint Tőkés. A választók egyszerűen megunták már azt a garnitúrát, amely gyakorlatilag 1990-től meghatározza az RMDSZ sorsát. /Borbély Tamás: Előnyök és hátrányok. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

Magyarországi választási csorbát nem lehet erdélyi köszörűvel kiköszörülni – hangsúlyozta október 22-én Nagyváradon Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Úgy fogalmazott: nem ártana Magyarországra is átvinni valamit az erdélyi szellemiségből, a csíkszeredaiak „hidegtűréséből”, a marosvásárhelyiek sokat szenvedett tapasztalatából, a nagyváradiak élni- és túlélni tudásából, intelligenciájából. Csakhogy Magyarországról jönnek Erdélybe kampányolni, nem pedig fordítva. Markó szerint a magyar közösség jövője nem múlhat a „főemberek” egyéni hiúságán. A listavezető Frunda György szenátor arról beszélt, hogy szerette volna, ha Markó Béla és Tőkés László református püspök állt volna együtt a választási lista élén. Sajnálattal állapította meg, hogy – bár az RMDSZ szerinte mindent megtett – mégsem született meg az összefogás listája. /”A magyarországi választási csorbát nem lehet erdélyi köszörűvel kiköszörülni”. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./

Új honfoglalás, visszaszerzendő házak, erdők, szülőföld és zászló, a nemzeti drámákból való kilábalás: ezek voltak az RMDSZ hivatalos kampánynyitó rendezvényeinek tartópillérei. Mindez egy héttel a régiók átszervezésére vonatkozó reformterv bemutatása után. A konkurencia és még inkább saját balfogásai révén sarokba szorított RMDSZ a nehéztüzérség bevetésével, bőkezű politikai kínálattal próbálja megnyerni-visszanyerni az erdélyi magyarság bizalmát – írta a lap munkatársa. A példátlan radikalizmus sem biztos, hogy kifizetődő, miután éveken keresztül saját mérsékeltségükkel büszkélkedtek, míg a Tőkés László mögé felsorakozó ellenzéknek éppen radikalizmusát vetették szemére. Viszont az RMDSZ-nek a határon túli magyarság körében 2004. december 5-e óta jóformán közutálatnak “örvendő” magyarországi szocialistákkal és liberálisokkal való nyílt bratyizása bizonyára Tőkés támogatóinak táborát gyarapítja. /Chirmiciu András: Kampányfogások. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 23./

Salamon Márton László, a lap főszerkesztője szerint aligha hihető, hogy a szavazópolgár számára hirtelen fontossá váltak volna a közösségi kérdések, az egyéni gondokkal, problémákkal szemben. A „romániai magyar politikusok – ideológiai és egyéb hovatartozástól szinte függetlenül – szentül meg vannak győződve arról, hogy a romániai magyar választó alapjáraton nemzetféltő, nacionalista, múltbanéző és múltba feledkező?”A választások előtt a magyar kisebbségi politikusok egymást licitálják túl abban, hogy ki tud nagyobbat mondani „többségipolgár-pukkasztó szlogenekből”. Valójában az RMDSZ megbízásából készült felmérés szerint a magyar választók által legsürgősebben megoldandó kérdések: az alacsony jövedelmek, nyugdíjak növelése, a munkanélküliség csökkentése, az infláció megállítása. Az RMDSZ-t a következő problémák foglalkoztatják: 1. Az anyanyelv használata az igazságszolgáltatásban, 2. A magyar kisebbség autonómiája, 3. Az egyházi javak helyzetének rendezése. A főszerkesztő hangsúlyozta, a szavazópolgár számára nem elsődlegesek a közösségi kérdések, hanem saját gondjai foglalkoztatják. Továbbá a keménykedések a román nacionalisták malmára hajtják a vizet. Salamon Márton László hozzátette: Sógor Csaba szlogenje, amely szerint ő csak a keresztény magyarokat képviselné majd Brüsszelben, szalonképtelen Európában. /Salamon Márton László: Pityókát vegyenek! = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

Az RMDSZ területi autonómiára uszít választási hirdetéseivel – fejezte ki felháborodását Mircea Geoana szociáldemokrata pártelnök. A politikus ingerültségét elsősorban az „új honfoglalás” kifejezés váltotta ki. A Konzervatív Párt elnöke, Dan Voiculescu is sietett bírálni Markó Bélát, aki a hétvégi, marosvásárhelyi kampánynyitó beszédében így fogalmazott: „visszaszerezni erdőt, jogot, földet, becsületet, a határok nélküli Kárpát-medencei magyarság egységét. ” A politikus szerint megengedhetetlen, hogy egy kormánypárt elnöke ilyen kijelentéseket tegyen. „Ez nem egyszerűen politikai felelőtlenség, hanem megvetése a romániai törvényeknek” – fakadt ki a sajtómágnás, ugyanakkor közleményében kérte, hogy Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök is foglaljon állást az ügyben. Szerinte államellenes bűncselekmény, az ország területi integritásának veszélyeztetése Erdély helyzetét Dél-Tiroléhoz hasonlítani. /I. I. Cs. : PSD: uszítanak Markó beszédei. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

Ijesztő adatokat közölt a bukaresti Adevarul napilap október 22-i számában a kolozsvári ivóvíz ólomtartalmáról. Az ólom főleg a kisgyerekek egészségére káros: a vese- és az agyműködés zavara mellett mentális problémákat is okozhat. Az ivóvíznek és a talajnak ólommal való szennyezettségét a legsúlyosabb környezetvédelmi vétségnek minősítik a szakemberek. A Szamos Vízügyi Társaság szakértője szerint viszont szó sincs erről: a kolozsvári víz ólomtartalma nem ad okot az aggodalomra, hiszen az jóval a megengedett érték alatti. /Ellentmondásos adatok ivóvizünk szennyezettségéről. Helyi szakemberek pánikkeltésnek tartják a bukaresti adatokat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

Három magyar európai parlamenti (EP-) képviselő – a liberális Szent-Iványi István (SZDSZ), a szocialista Tabajdi Csaba (MSZP) és a néppárti Olajos Péter (MDF) –, valamint Mikel Irujo Amezaga spanyolországi baszk zöldpárti és Kristian Vigenin bolgár szocialista képviselő olyan írásbeli EP-nyilatkozatot kezdeményezett, amely az európai szélsőséges csoportok elleni összefogásra szólít fel. A dokumentum szerint ide értendő a Magyar Gárda, a szlovákiai Slovenská Postpolitost, a román Noua Dreapta és más országok szervezetei, amelyek aggodalmat és félelmet ébresztenek az őket körülvevő államokban is. /Összefogás az európai szélsőségek ellen. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./

Dr. Papp Lajos professzor, Széchenyi-díjas szívsebész előadást tartott Aradon. A professzor vallja, sok embert megműtött, sok tízezret gyógyítgatott, de egyet sem gyógyított meg. Ezt Isten és a szervezet öngyógyító ereje vitte véghez. Az isteni csodát minden egyes szívműtét alkalmával tapasztalja. Nem hiszi, tudja, hogy van Isten. Mivel a világon a magyarok között van a legtöbb szívbeteg, elhatározta: a nemzet szívét kell gyógyítania. Aradra azért jött, hogy a nemzet szívét simogassa, mert amíg magyar ember él a földön, Aradot, a magyar golgotát imáiba foglalja. Nekünk hittel és azzal a meggyőződéssel kell viselnünk keresztünket, hogy nemzetünk újra felvirágozhat, mert nem számban, lélekben él. Nemzetünk lelke azonban csak akkor életképes, ha szeretettel viszonyulunk egymáshoz, hangsúlyozta. Megkérte közönségét: ne zavarja meg tapssal a templomban kisugárzó szeretetet. /Balta János: A nemzet szívgyógyásza. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 23./

Sólyom László köztársasági elnök szerint az igazság pillanata volt 1956, a visszanyert emberi méltóság nagy példája. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke békés megemlékezésekre számít Magyarország-szerte. Sólyom László október 22-én a Műegyetem aulájában mondott ünnepi beszédében kiemelte: 1956 mellett kiállni annyit jelent, mint kiállni a hitelesség és a remény mellett. Úgy fogalmazott: „az ötvenhatos forradalom mellett kiállni azt jelenti, hogy kiállunk a szolidaritás, a bizalom, a félelem nélküliség mellett”. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az Operában mondott ünnepi beszédet. Nemzetközi megfigyelő szolgálatot szervez a Civil Jogász Bizottság (CVB) a nemzeti ünnep kapcsán – jelentette be Morvai Krisztina, a szervezet egyik társelnöke. Csaknem százan vesznek részt a szolgálat munkájában, köztük 60 ügyvéd, valamint határon túli magyarok, akik ott vannak Budapesten. Mindannyian emlékezünk a magyar forradalom 51. évfordulóján, mindannyiunknak közös emléke ez az évforduló – jelentette ki Wittner Mária (Fidesz) Budapesten, a Petőfi-szobornál, hozzátéve, hogy „bajtársaival” a 2008-as évet a „megtorlás évévé” nyilvánították. /1956: a megbékélésig sok még a teendő. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

Néhány hete nagy megbotránkozást váltott ki Magyarországon Havas Szófia MSZP-s képviselő kijelentése, miszerint ötvenhatot ő nem forradalomnak, hanem a nyilas csőcselék bosszújának tartja. Édesapját, Horn Gyula bátyját a felkelés napjaiban szélsőséges elemek ölték meg. Történészek szerint ez nem igaz, egy szovjet katonai teherautó gázolta halálra ― véletlenül. Az MSZP ötvenhatos csoportja elhatárolódott Havas Szófia véleményétől, s elhatárolódtak a pártok is. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megértőbbnek mutatkozott. Szerinte mindenki másként éli meg az eseményeket, másként Havas Szófia, másként az egykori halálraítéltek. A kérdés nem is ez, hanem a forradalom ismétlődő erodálása. Abban, hogy l956-ban forradalom volt, a vértelen 1989-es átmenet után konszenzus alakult ki Magyarországon. Ennek megbontására azóta is számtalan kísérlet történt, egyes történészek álláspontja is eltér, a forradalom bizonyos kulcsszereplői, például a gyilkosságokkal vádolt Tóth Ilona orvosnő esetében. Ma is hat a forradalmat vérbetipró és megtorló kádári korszak hazugságsorozata. Ha valamire büszke lehet egy mai magyar, az pontosan az 1956-os forradalom. /Bogdán László: A forradalom ünnepén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./

Nagy Imréhez hasonlóan kiemelkedő figurája nincs a forradalomnak, nem is lehetett, mondta Ripp Zoltán budapesti baloldali történész az MTI-nek. 1956-ban a legfőbb cél közös volt, a szabad, független és demokratikus Magyarország megteremtése. Nagy Imre néhány nap leforgása alatt vált óvatos reformerből forradalmárrá, olyan politikussá, aki vállalja a nép követeléseinek képviseletét. A forradalmat támogató néptömegek számára közösen vállalható célok és vezetői alternatíva megjelenése is szükséges ahhoz, hogy forradalmat érleljen a radikális változások óhaja. Ezek a feltételek Magyarországon adottak voltak 1956 őszén. A forradalom induló programja az egyetemisták nevezetes pontjai voltak. /Hamary Dénes: Ötvenhatról – ma. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./

Hering József magyarországi szerző A sepsiszentgyörgyi Erőss János kálváriás élete című írása a budapesti Kapu 2007. szeptemberi számában jelent meg. Terjedelmi okokból ennek mintegy felét vette át a Háromszék. Erőss János Csíkcsatószegen, régi székely nemesi katonacsaládban született 1921-ben, s Észak-Erdély visszatérése után bevonult a magyar hadseregbe, megjárta a szovjet hadifogság poklát. A Magyar Őrszem második világháborús frontújság egyáltalán nem található a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményében, az Országos Széchényi Könyvtárban is mindössze egy példánya van az 1944. november 10-én útjára indult és a háború végéig hetente kétszer megjelent négyoldalas lapnak. Ebben jelenetek meg Erőss János haditudósításai. 1945. május 9-én esett hadifogságba. Embertelen gyötrelmeket élt meg, közben a fogságban egy görög katolikus paptól megtanulta az irodalmi orosz nyelvet. A szovjet hadifogságból 1950 decemberében szabadult, nem engedték azonnal haza. A Brassó melletti Tarusor karanténban további öt hónapot húzott le, hat esztendő és öt hónap után térhetett haza Csíkkozmásra. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium diákjainak egy csoportja az 1956-os anyaországi forradalom hírére megalakította a Székely Ifjak Társaságát (SZIT). A fiatalok először a forradalom napjaiban, majd 1957. március 15-én megkoszorúzták a Sepsiszentgyörgy központi parkjában álló 1848–49-es emlékművet, s egy esztendővel később meg akarták ismételni a koszorúzást, de a szeku ekkor csapdába ejtette őket. Erőss János akkoriban a Mikó-kollégium tanára volt. Az általa vezetett nyolcadik osztályból Bordás Attila, Jancsó Csaba, Jancsó Sándor, Gyertyánosi Gábor és Sándor Csaba esküdött föl a Székely Ifjak Társaságára, de a Mikóból ennél többen voltak, sőt, a textiliskolából még lányok is csatlakoztak hozzájuk. A Szekuritáté a letartóztatott fiatalokból nem tudta kicsikarni, hogy tanáruk is részt vett a SZIT megalakításában és annak tevékenységében. Később mégis perbe fogták, az ítélet indokolása szerint: ,,A vádlott hazánk népi demokratikus rendszere ellen ügyködő elem, meggyőződéses nacionalista, sovén, a sepsiszentgyörgyi 1. Számú Líceum tantestületének és diákjainak körében több ízben kifejezésre juttatta a Magyar Népköztársaságban kitört fasiszta lázadással való együttérzését, rokonszenvét (…), ellenséges rágalmakat terjesztett a Szovjetunióról, illetve a népi demokratikus rendszerű országokról. ” Erőss Jánost 1958. június 24-én éjszaka tartóztatta le Szabó Lajos szekuritátés őrnagy. Két kegyetlen kihallgatója volt Bartos és Bihari szekustiszt. Megpróbálták beszervezni besúgónak, de ennek ellenállt. Az elsőfokú ítéletet 1958. augusztus 5-én hozta meg a kolozsvári katonai törvényszék Marosvásárhelyen. A tárgyaláson a német nyelvet tanító Helmuth Lurtz azzal vonta vissza korábbi, a vádlottra tett terhelő tanúvallomását, hogy azt kényszerítő eszközökkel szedték ki belőle. Erre Macskássi vérbíró egyszerűen kikergette őt a tárgyalóteremből. Tanúvallomásának visszavonásáért a némettanárt azonnal kitették állásából. A másodfokú tárgyalás 1958. szeptember elején volt. A bíróság jóváhagyta Erőss ítéletét. Erőss János általános amnesztiával szabadult 1964. augusztus 5-én, miután megjárta a poklok poklaként emlegetett Duna-deltát, a szamosújvári és más hírhedt börtönöket. Később Erőss János a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban (akkoriban Megyei Múzeumnak nevezték) 1968-tól az 1982-ben történt nyugdíjazásáig restaurátorként, majd főrestaurátorként, régészként és szakíróként végzett értékes tevékenységet, s közben otthonában egymás után alkotta elsősorban a székely mondavilág alakjait megjelenítő csontfaragványait. Munkássága fontos eredményének tartják még a Dálnokról, Ikafalváról és környékéről származó régi székely kapuk és kopjafák restaurálását is. A Kovászna megyei Bálványos várának ő tárta föl a szerkezetét. Bélafalván és Székelypetőfalván honfoglalás kori magyar leleteket talált. Székelypetőfalván föltárt egy honfoglalás kori temetőt. Halála után egy esztendővel, 1998-ban, egykori munkahelye, a Székely Nemzeti Múzeum Sepsiszentgyörgyön rendezett kiállítást a műveiből, amit azután Kolozsvár, Székelykeresztúr, Kézdivásárhely és Csíkszereda közönsége is megcsodálhatott. Az erdélyi vándorkiállítás után az anyaország jött. Erős János özvegye az erdélyi érdektelenséget tapasztalva a gyűjteményt végleg a Szijártó István vezette Balaton Akadémiának ajándékozta. /(sylvester): „A szenvedést emelt fővel viseltem”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./

Garda Dezső képviselő október 23-án felszólalt a parlamentben. 1956. október 23-án, amikor a budapesti magyar egyetemisták békés tüntetést szerveztek, senki sem gondolt arra, hogy megmozdulásukkal döntő módon hozzá fognak járulni a világ első kommunistaellenes forradalmának kitöréséhez, fejtette ki. A szovjet tankok október 24-i megjelenése sem félemlítette meg a forradalmárokat. Nagy Imre miniszterelnök bejelentette Magyarország kiválását a Varsói Szerződés tagállamai közül, és kinyilvánította az ország semlegességét. A szovjet hadsereg leverte a forradalmat, Kádár János ellenforradalmi kommunista kormánya a szovjet hadsereg segítségével került hatalomra november 4-én. A romániai értelmiségiek, tudósok és egyetemisták szolidaritást vállaltak a magyarországi forradalmárokkal. Romániában a bebörtönzöttek száma meghaladta a tízezret. Számos írót, tudóst, egyetemi tanárt és egyetemistát deportáltak és köteleztek kényszermunkára. A legtöbbet a romániai magyarság képviselői szenvedtek. Így a korabeli Magyar Autonóm Tartomány területén az 1956. október 26. és 1965. december 31. közötti időszakban több mint 1100 személy ellen indult bűnvádi eljárás. Korlátozták a romániai magyarság jogait, megszüntették a kolozsvári Bolyai Egyetemet, felszámolták a korlátozott önkormányzatisággal rendelkező Magyar Autonóm Tartományt. /Dr. B. Garda Dezső felszólalása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./

Helyi hivatalosságok, román és magyar közéleti személyiségek részvételével tartották október 23-án a Chios Étteremben a kolozsvári magyar főkonzulátus által az nemzeti ünnep alkalmából szervezett fogadást. Ünnepi beszédében Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul kiemelte, emlékezni valamennyiünknek szükséges, de nem csupán a mártírok miatt, hanem magunkért is, és a magyarságért. A főkonzul úgy véli: 1956 kivéreztetve bár, de győzött a történelemben. – Győzött, mert megmutatta a világnak nemcsak a magyarok hősiességét, de azt is, hogy a zsarnok elsöpörhető. /Emlékezni a magyarságért. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Október 22-én este kilenc óra tájban a rendőrök kiszorították a tüntetők egy részét Budapesten a lezárt Operaház környékéről, ahol eközben tartott az október 23-ai ünnepi megemlékezés, s beszédet mondott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Mintegy kétezer tüntető indult a Magyar Önvédelmi Mozgalom Szabadság téri demonstrációjáról az Operaház felé. A Nagymező utcánál a rendőrök könnygázgránátot vetettek be a demonstrálók ellen. Sólyom László köztársasági elnök ünnepi beszédében kifejtette: „Az ötvenhatos forradalmat immár nem csupán a tizenhárom nap történeteként ismerhetjük meg, hanem az előző és az azt követő évtized itthoni és nemzetközi összefüggéseibe ágyazva. Megtudhattuk, hogy mily keveset számított egy kis nép szabadságharca a világpolitika sakktábláján. De felmérhettük szabadságharcunk szellemi hatását is, amely az egész világon megrendítette a kommunista ideológiát, és a magyar forradalom melletti kiállást a tisztesség mércéjévé tette. Ismertté vált az is, mennyire nem voltunk egyedül. Hogy mellettünk állt a határon túli magyarság, hogy mennyien szenvedtek Csehszlovákiában és a Szovjetunióban üldöztetést, súlyos börtönbüntetést forradalmunkkal való szolidaritásukért. Csak Romániában 20 halálos ítéletet, és – szinte hihetetlen – 14 ezer évnyi börtönt szabtak ki magyarokra ‘56 miatt. Az áldozatokra való emlékezés és a velük való szolidaritás is a tavalyi évfordulón teljesedett ki, és vált mindenki számára ‘56 történetének részévé. Kértük és kérjük a romániai elítéltek rehabilitálását. Itthon pedig nemcsak arra a több száz kivégzett mártírra emlékezünk, akiknek neve Nagy Imre újratemetésén egymás után hullt bele a tömeg csendjébe. ” /Tüntetők és rendőrök összecsapása az 1956-os évforduló előestéjén Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Október 23-án egy év után ismét összecsaptak a demonstrálók a rendfenntartó erőkkel Budapest utcáin. A Kossuth Lajos teret a rendőrség kordonokkal teljesen lezárta. A területre csak a meghívott vendégek és az akkreditált újságírók mehettek be. A kordonon kívülről füttyszóval, a miniszterelnököt gyalázó bekiabálásokkal igyekeztek többen megzavarni a zuhogó esőben zajló rendezvényt. Október 23-án a Szabadság téri Hazatérés A református templomban felavatták Horthy Miklós, Kossuth Lajos, Szabó Dezső és Wass Albert mellszobrát. A templom előtti emelvényen ifj. Hegedűs Lóránt református lelkész felszólította a parlamentet, hogy hívják össze a nemzetbiztonsági bizottságot, és a testület vizsgálja meg, hogyan akarja Izrael megvenni Magyarországot. A Fidesz– akárcsak a tavaly – az Astoriánál tartotta nagygyűlését, amelyen a szervezők szerint 250 ezren, a rendőrség becslése szerint 30 ezren vettek részt. Wittner Mária, a Fidesz országgyűlési képviselője, 56-os halálraítélt beszédével kezdődött a Fidesz ünnepi nagygyűlése. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke mondott beszédet, rajta kívül Tőkés László királyhágómelléki református püspök is beszélt. „Most jövök Aradról, a magyar Golgotáról, az erdélyiek üzenetét hozom, az erdélyi kisebbség üzenetét, a magyarországi kisebbségnek, a magyarországi új többségnek” – kezdte beszédét a püspök. Mint mondta, az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak Erdély- és Románia-szerte is komoly kihatása volt, hiszen megmozdult a magyarsággal együtt a románság is. A református püspök szerint az 1956-os forradalom és szabadságharc várva várt félszázados évfordulóját tavaly tönkretették. A nagygyűlés végén a résztvevők a Terror Háza Múzeumhoz indultak, a menet élén többek között Orbán Viktor, Semjén Zsolt KDNP-elnök, Lezsák Sándor és Tőkés László haladt. A rendőrség teljesen lezárta az Opera környékét, ahol Gyurcsány Ferenc kormányfő beszélt, az Andrássy út a Bajcsy-Zsilinszky úttól az Oktogonig zárva volt, csakúgy, mint az odavezető mellékutcák. A rendőrség tájékoztatása szerint a tömegoszlatásnál vízágyút és könnygázgránátot alkalmazott. /Ünneplés könnygázban. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

Magyarországon az 1956-os forradalom évfordulóján ismét az utcára vitt politika tartja feszültségben a társadalmat, „a csőcselékes ösztönöket mozgósítva” rombolják az ünnep és az ország hitelét. Romániában régen betegessé vált a hatalmi harc, amelyet az államelnök a parlament és a kormány, jelesen a miniszterelnök ellen, illetve az igazságszolgáltatás politikai befolyásolása érdekében elindított. /Ágoston Hugó: Le(le)plezett kisajátítás. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

Székelyföldtől a Partiumig szinte valamennyi nagyobb erdélyi településen emlékeztek 1956-ra. Háromszéken Sepsiszentgyörgyön, Kovásznán, valamint Baróton tisztelegtek a forradalom hősei előtt. A megyeszékhelyen a városháza falán levő „Gloria Victis” feliratú emléktábla előtt rótta le kegyeletét a háromszéki Volt Politikai Foglyok Szövetsége, valamint az Erdélyi ‘56-os Bajtársi Társaság. „1956-ot követően Sepsiszentgyörgy 23 polgárát, összesen 265 év börtönbüntetésre ítélte a volt kommunista diktatúra” – dokumentálják a múltat a kőtáblába rótt betűk. Délután a tavaly felszentelt emlékoszlopnál az ‘56 Emlékparkban, illetve a központi park kopjafájánál koszorúztak. Csíkszeredában a Kalász negyedi temetőnél felállított kopjafánál elsőként Nagy Benedek, az ‘56-os Baráti Társaság nevében mondott beszédet. A megemlékezés a koraesti órákban, fáklyásmenettel folytatódott a Szabadság-tértől, a magyar főkonzulátus előtti téren felállított ‘56-os emlékműhöz. Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Ifjak kétnapos rendezvénysorozattal emlékezett meg az ‘56-os forradalomról és szabadságharcról. Varga László nyugalmazott református lelkész, ötvenhatos elítélt tartott előadást. Ezt követően a Szabadság, Szerelem című filmet vetítették le. Október 23-án Hajdú Zoltán történelemtanár a forradalom leverése utáni megtorlásról beszélt. Nagyváradra október 23-án érkezett az a vándorkiállítás, amely az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó erdélyi és román vonatkozású dokumentumokból áll. Mind a három szatmári magyar középiskolában (Kölcsey Ferenc, Hám János, Református Gimnázium) megemlékeztek október 23-án az ‘56-os magyar forradalomról. Délután az RMDSZ székházában a Szent-Györgyi Albert Társaság szervezésében Sárándi Tamás muzeológus 1956 romániai vonatkozásáról tartott előadást. Snagovban friss, piros-fehér-zöld szalagos koszorúk emlékeztetnek arra, hogy több mint fél évszázaddal ezelőtt itt tartották fogva Nagy Imrét, az 1956-os magyar forradalom vezetőjét és sorstársait. Az október 23-i megemlékezésen a Markó Béla szövetségi elnök vezette RMDSZ-küldöttség helyezte el az emlékezés koszorúit az ‘56-os hősök emlékművénél. Markó Béla beszédében rámutatott arra, hogy ötvenegy év után „még mindig adósságunk van azokkal az emberekkel szemben, akik 1956-ban a szabadságért harcoltak”, egyesek közülük az életükkel fizettek. /Adósságot törlesztettek Erdélyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

Október 23-án Sepsiszentgyörgyön együtt tartották emlékező ünnepségeiket a helyi ötvenhatosok és a volt politikai foglyok. A kommunizmus börtöneit megjárt háromszékiek közül jelenleg közel ötszázan élnek. A sepsiszentgyörgyi köztudatban leginkább jelen lévő helyi ötvenhatos megmozdulás a mikós diákokból alakult Székely Ifjak Társasága (SZIT) tagjainak sok év börtönnel megtorolt koszorúzása a negyvennyolcas emlékműnél (1957-ben és ‘58-ban). Felnőtt tanácsadójukra, a szamosújvári börtönben ismeretlen okokból elhunyt Szalay Attilára évente emlékeznek az egykori SZIT-tagok. A Csíki utcai Szalay-ház falán elhelyezett emléktáblát minden október 23-án koszorúzza meg a SZIT, a háromszéki Volt Politikai Foglyok Szövetsége (VPFSZ), a városvezetés és a helyi RMDSZ. A megemlékezők tizenöt bajtársuk sírjánál koszorúztak a város temetőiben. A délutáni megemlékezések sora a kommunista diktatúra áldozatainak Erzsébet-parkbeli kopjafájánál kezdődött, ahol Józsa Csaba Árpád, az Erdélyi ‘56-os Bajtársi Társaság elnöke kiemelte: ötvenhat tanulsága, hogy egy kis nép egy emberként állt ki a szabadságért. A megemlékezések a tavaly felavatott ötvenhatos emlékműnél folytatódtak, ahol Török József, a VPFSZ elnöke beszélt. Dr. Kiss Tamás, a magyarországi POFOSZ alelnöke megköszönte az erdélyi ötvenhatosok egykori szolidaritását és a jelen lévő fiatalok érdeklődését ötvenhat iránt. /Fekete Réka: 1956-ra emlékeztünk Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./ Kézdivásárhelyen október 23-án a Szoboszlay-perben kivégzett hősök emlékére állított kopjafánál rótták le kegyeletüket. Farkas Ferenc történelemtanár, a Református Kollégium igazgatója felelevenítette az ötvenegy évvel ezelőtti magyarországi és erdélyi forradalom és szabadságharc fontosabb mozzanatait, a Szoboszlay-kirakatperről is szólva. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom háromszéki szervezete által szervezett megemlékezés a Vigadóban volt, levetítették a Hajdú Gábor által 2006-ban rendezett, Boldog napok – hulló csillagok című dokumentumfilmet, majd fáklyákkal a Hősök emlékművéhez vonultak. /Iochom István: Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./ Kovásznán az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub Imádkoztam, ha félni kellett című rendezvényével emlékezett az 1956-os forradalomra, amelyen Varga László marosvásárhelyi nyugalmazott lelkész szemtanúként beszélt. Ezt követően a központi park ‘56-os emlékművénél a kovásznai Magyar Polgári Szövetség és Székely Tanács rendezett gyertyás megemlékezést. /Bodor János: Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./

Csíkszeredában október 23-án a Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szövetsége és az Ötvenhatos Bajtársi Társaság nevében Kelemen Csongor köszöntötte elsőként a megemlékezésre érkezetteket a Kalász negyedi, 1956-os kopjafánál. Pénzes József esperes-plébános hangsúlyozta, egyre többet beszélünk az Európai Unióról, sokkal inkább a hazában, Erdélyben kellene gondolkodnunk. A hősöknek állított kopjafánál az önkormányzati testületek, iskolák és különböző intézmények képviselői elhelyezték a kegyelet koszorúit. A forradalom 50. évfordulójára, 2006-ban állított hírnökangyal, a Gloria Victis-emlékmű előtt is megemlékeztek este. A fáklyás felvonulással egybekötött ünnepségen Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere hangsúlyozta, az 1956-os elnevezést kapott tér egyben a szabadság, testvériség és egyenlőség tere is. Mint mondta, „az eddigi ösvényen továbbhaladva, hisz egyetlenek voltunk, akik tavaly köztéri emlékművet állítottunk, jövőre a Szoboszlay-perben elítéltek mártírhalálának ötvenedik évfordulóján, szeptember 1-jén egy újabb köztéri emlékművet szeretnénk állíttatni”. Sógor Csaba szenátor, EP-képviselőjelölt ötvenhat örökségéről, az egyéni döntés és emberi méltóság szabadságáról beszélt. A börtönviselt Szilágyi Árpád, a Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szövetségének elnöke szavalatát az egyházi képviselők beszéde és imája követte. Gyergyószentmiklóson október 21-én, vasárnap tartottak ötvenhatos megemlékezést a városi temetőben, Székelyudvarhelyen október 23-án istentisztelet keretében emlékeztek meg az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatairól, majd a ferences templom mellett lévő politikai foglyok, üldözöttek és áldozatok emlékművénél helyezték el a kegyelet koszorúit. /Antal Ildikó, Szász Emese: Ötvenhat örököseiként emlékeztünk. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./

Tíz évvel ezelőtt történt a Horn Gyula vezette magyar kormányküldöttség bukaresti látogatása. Ennek egyik részéről beszámolt akkor a Népújság: „a kedd reggeli megbeszéléseken a két miniszterelnök egyetértett abban, hogy új, önálló magyar egyetemet kell létesíteni Romániában, tudomásul véve a Babes–Bolyai Egyetem multikulturális jellegét, ez az egyetem egy másik városban létesülne. (Népújság, 1997. október 22.) A közvéleményt meglepte a hír, ugyanis Victor Ciorbea akkori kormányfő Budapesten kijelentette, a tanügyi törvény módosításával lehetővé válik az önálló magyar felsőoktatási intézmények létrehozása. Ennek első lépéseként a Babes–Bolyai Egyetemen létrehozzák ősztől, az önálló magyar tagozatot. Ciorbea utólag meghátrált, mégis lehetett bízni abban, hogy Horn kormányfő márciusi ígéretére emlékezteti, támogatva az RMDSZ-nek azt a kormányzati prioritásként megfogalmazott szándékát, hogy a kolozsvári székhelyű, állami magyar egyetemet vissza kell állítani. Nem így történt. A két miniszterelnök megállapodásától az RMDSZ október 23-án kiadott közleményével – „félreértésre” és „értelmezési különbségre” hivatkozva – lényegében elhatárolódott. Szalagcím a Népszabadság 1997. október 30-i számában: Horn az RMDSZ-t képviselte Ciorbeánál: „a magyar miniszterelnök elmondta: az RMDSZ vezetői lehetetlennek tartják a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem szétválasztását, illetve az azon belüli magyar tagozat, vagy kar létrehozását az adott helyzetben. Ezért kellene egy új egyetemet létrehozni egy másik városban. Ez az RMDSZ-nek, az ügy illetékesének a konkrét igénye. ” Horn Gyula 1999-ben jelentette meg Azok a kilencvenes évek /Kossuth Könyvkiadó/ című könyvét. Ebben Horn a 464. oldalon így emlékezett: „A zárónapon kérésére együtt reggeliztem Markó Bélával. A legfontosabb, amit az RMDSZ elnöke közölt: már nem ragaszkodnak ahhoz, hogy önálló magyar fakultást hozzanak létre a kolozsvári Babes–Bolyai Egyetemen. Az egykori magyar egyetemet annak idején erőszakkal szüntették meg, s hosszú évek alatt sem sikerült visszaállítani. Ezért Markó szerint inkább egy magyar egyetemet kellene létrehozni valamelyik erdélyi városban. Ez jó elképzelésnek tűnt a Babes–Bolyai »visszamagyarítása« helyett, a meddő viták és ellenségeskedések után s az álláspontok megmerevedése miatt. Megígértem, hogy álláspontját ismertetem a záró tárgyaláson. Ciorbea örömmel fogadta a felvetést, amelyet a sajtótájékoztatón is ismertettünk. Legnagyobb megdöbbenésemre azonban az RMDSZ vezetése nyilvánosan tiltakozott az elgondolás ellen. Markó pedig hallgatott. Szentül megfogadtam, hogy az ügyből levonom a magam számára a tanulságot: Csak írásos, aláírt, lepecsételt, ellenjegyzett dokumentumban foglalt szöveget, tájékoztatást, javaslatot, igazolást tekintek hitelesnek, csak olyanra hivatkozom a jövőben. ” A kérdésben érintett Markó Béla, Horn Gyula könyvének megjelenése után továbbra is hallgat. Annak ellenére, hogy a visszaemlékezés felveti: 1. Személyes felelősség terheli, a „félreértések, értelmezési különbségek” komédiájáért, amelynek szerepe volt a kolozsvári állami magyar egyetem létrehozásának meghiúsulásában. 2. Az október 23-i közleménnyel megtévesztette a közvéleményt. 3. Az idézet utolsó mondata megkérdőjelezi politikusi szavahihetőségét. Azóta eltelt tíz év. Markó Béla továbbra is hallgat. /Izsák Balázs: Mentesít, mentesíthet-e a hallgatás a felelősség alól? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 24./

A közelmúltban zajlott le a Hargita megyei Vágásban a helyi Márton Áron Egyesület szervezésében a harmadik alkalommal megrendezett kapufaragó és szalmafonó tábor, melynek célja e hagyományos népi mesterségek iránti érdeklődés felkeltése. A rendezvény fő támogatói Hargita Megye Tanácsa, illetve a Communitas Alapítvány. Tematikus előadások hangzottak el, Benczédi László fafaragó közreműködésével négy kapuláb készült el, Szabó Zoltán irányításával pedig számos szép munka került ki a faragni tanulók keze alól. /Székely Zoltán, a Márton Áron Egyesület elnöke, Vágás: Munka és kiállítás. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./

Az 1949-ben létesített kolozsvári Folklórintézetbe Kodály Zoltán egyik tanítványát, Jagamas Jánost meghívták tudományos főmunkatársnak. Jagamas János irányította és hangolta össze valamennyi romániai magyar népdalgyűjtő tevékenységét. Ezt azért is tehette, mert intézeti feladatai mellett egyidejűleg a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola tanára is volt, ahol ő képezte a népzenekutatók újabb nemzedékét. Jagamas János /Dés, 1913. jún. 8. – Szamosújvár, 1997. szept. 15./ a középiskolát Kolozsváron végezte, majd beiratkozott az itteni konzervatóriumba. Rövid idő múltán kénytelen volt félbeszakítani tanulmányait, és a Dés közelében levő Alőrben vállalt tanítói állást. Ebben a román lakosságú faluban gyűjtött először népdalokat. Nemsokára lehetővé vált, hogy a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanuljon, maga Kodály Zoltán avatta be a népzenetudomány kérdéseibe. A mesterétől kapott útmutatás szerint 1942 nyarán, majd 1943-ban nagyszabású népdalgyűjtést végzett. A háború miatt tanulmányait ismét megszakította, csak 1948-ban, harmincöt esztendős fővel nyerte el a zeneszerzői oklevelet Kolozsváron. Noha élete céljául a zeneszerzői pályát választotta, az első dalok, kórusművek, vonósnégyesek és zongoraszonáták megírása után szinte másfél évtizeden át teljesen abbahagyta a komponálást, hogy minden idejét a tanításnak és főleg zenefolklorisztikai kutatásainak szentelhesse. Megkezdte a korábban egyáltalán nem érintett, illetőleg a kellő mértékben még nem ismert vidékek népzenéjének kutatását. Páratlan szorgalommal nagyarányú gyűjtéseket végzett a Fekete-Körös völgyében, Kalotaszegen, a Mezőségen, a Nagy-Szamos és a Felső-Maros mentén, a Kis-Küküllő–Maros közén, az udvarhelyi, a gyergyói és a csíki székelyek, valamint a moldvai, a gyimesi és a barcasági csángók körében. Viszonylag rövid idő alatt több mint hatezer népi dallamot gyűjtött össze. A lejegyzett anyagot a Kolozsvári Folklórintézet népzenei archívuma őrzi. A gyűjtéssel és a lejegyzéssel párhuzamosan rendszerezte a dalanyagot. Nem kevesebb mint tizenkétezer dallamot elemzett és osztályozott, majd elkészítette az erdélyi és a moldvai magyar népdalok típuskatalógusát. Ezzel szilárd alapot biztosított tanulmányainak és köteteinek megszerkesztéséhez. Nevét legelőször Moldvai csángó népdalok és népballadák című, Faragó József és Szegő Júlia közreműködésével 1954-ben kiadott könyve tette ismertté. A Kolozsvári Folklórintézet népdalgyűjteménye alapján Adatok a romániai magyar népzenei dialektusok kérdéséhez című tanulmányában foglalta össze. Ötesztendei megfeszített munka árán 1958-ban fejezte be Jagamas János – Faragó József részvételével – Romániai magyar népdalok című gyűjteménye összeállítását. Munkája csak 1974-ben láthatott napvilágot. /Almási István: Jagamas János emlékezete. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Kádár bűnös címen jelent meg könyv a Magyarok Világszövetségének kiadásában. 2004. június 17-én, Kádár bűnös szalagcímmel számoltak be a napilapok arról a rendőrségi határozatról, amely Nagy Imre miniszterelnök és a vele együtt Romániába deportáltak ügyében indult nyomozást az elkövető halála miatt szüntette meg, mivel – mutatott rá a határozat indokolása – mind Kádár János, mind Münnich Ferenc már meghalt. Innen ered a könyv címe. 1996-ban megalakult az ‘56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága (Deport – ‘56) és azt kutatta, hogy akiket 1956-ban a Szovjetunióba deportáltak, azok mind visszatértek-e, és ha nem, mi lett a sorsuk? Az egykori deportáltakkal, valamint szemtanúkkal készített harmincórás videofelvétel elkészítése után a bizottság felvetette, hogy az ‘56-os deportálások a genfi jog szerint háborús bűntettnek minősülnek. Ezért 2000. október 23-án feljelentést tett a Deport – 56, legalább 860 rendbéli, aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértésével megvalósított háborús bűntett alapos gyanúja miatt. A feljelentés kiterjedt Nagy Imre miniszterelnök és környezetének Romániába való deportálására is. A könyv egyrészt a tényfeltáró bizottság jelentése, másrészt dokumentumkötet, amely egyszerre szól 1956-ról és napjainkról. A könyv a feljelentést, valamint az arra született rendőrségi, ügyészségi határozatokat és a határozatokkal szembeni jogorvoslati kérelmeket, a nyomozati iratok részét képező szakértői véleményt mutatja be, és a tanúvallomások közül Biszku Béla, Gáspár Sándor, Nyers Rezső, Piros László vallomását tettei közzé. Az Országos Rendőr-főkapitányság tanúként hallgatta ki Szalma Józsefet, és Halustyák Mihályt is, akik a Nagy Imre és társai ellen folytatott törvénytelen büntetőeljárásban kihallgató tisztként vettek részt, az ő vallomásuk is megtalálható a könyvben. /Kádár bűnös. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 24./

Az egész magyarság pártokon kívüli és felüli képviselője szeretne lenni az Európai Parlamentben Tőkés László királyhágómelléki református püspök, aki október 24-én sajtóértekezleten indokolta Budapesten, hogy miért indul egyéni jelöltként az európai parlamenti választáson. Tőkés László szerint az erdélyi magyaroknak olyan érdekképviseletre van szükségük, amely nincs alárendelve a román hatalmi érdekeknek. Mint mondta, megdőlt Markó Bélának, az RMDSZ elnökének az a tétele, hogy az erdélyi magyarok egyetlen képviselője az RMDSZ lenne. Szerinte az RMDSZ megosztotta a magyarságot, és sokan elfordultak tőle. A püspök alapvető tétnek nevezte, hogy az erdélyi magyarságnak mint autonóm közösségnek teremtsék meg a képviseletét nemzetközi szinten. Másik célként a határok feletti nemzeti érdekérvényesítést nevezte. „Drámai, hogy Európában gyakorlatilag nem létezik magyar kérdés” – fogalmazott, majd hozzáfűzte: kár volna csak nemzetállami mivoltában megjelennie Magyarországnak; a Kárpát-medencei magyarságnak kellene megjelennie. Utalt rá, hogy emiatt az egységes, nemzeti érdekeken alapuló stratégia miatt támogatja őt Orbán Viktor, valamint az Európai Néppárt elnöke. /Tőkés: a magyarságot képviselném. = Krónika (Kolozsvár), okt. 25./

Nincs hajlandóság az 1956-os szabadságharc nyomán Romániában elítélt „szimpatizánsok” rehabilitálására. A bukaresti hatóságok az egyéni elbírálást tartják jónak, a kollektív felmentéstervezet pedig késik. Romániában 20 halálos ítéletet és 14 ezer évnyi börtönt szabtak ki ottani magyarokra ‘56 miatt – mondta Sólyom László köztársasági elnök október 23-i ünnepi beszédében. Az Új Magyar Szó úgy értesült, hogy a magyar államfő felvetette Traian Basescu elnöknek is a romániai ötvenhatosok rehabilitálásának kérdését idei bukaresti látogatásán, vendéglátója azonban azt válaszolta, hogy léteznek állami intézmények, amelyeknek feladata ezzel foglalkozni. Eckstein-Kovács Péter szenátor júliusban azt ígérte, hogy a nyár folyamán benyújt egy törvénytervezetet, amely érvénytelenítené az 1948 és 1963 közötti időszakban hozott politikai ítéleteket. A szenátor pontosította, hogy ez esetben nem rehabilitációról lenne szó: a jogszabály hivatalból eltörölné az adott időszakban hozott politikai ítéleteket. Néhány bíró külön megbízást kapna, hogy kikeresse az archívumokból az érintettek peranyagát. A szenátor szerint a törvénytervezet azért vonatkozna csupán az 1963-ig terjedő időszakra, mert az említett évben módosult a büntető törvénykönyv, amelyből törölték a politikai bűncselekmény fogalmát. Eckstein tervezete egyúttal rendelkezne a kártérítésről is, amelyre az áldozatok vagy örököseik jogosulnának. A törvénytervezetet azóta sem iktatták a parlamentben. Varga Andrea történész, a román kommunizmus történetének kutatója szerint nemzetközi támogatással lehetne változtatni a helyzeten, vagyis azon, hogy „Románia az egyetlen olyan ország, amelyben az 1945 és 1964 között hozott kommunista bírósági (politikai) ítéleteket nem semmisítették meg, kárvallottaikat nem rehabilitálták. /Késik az ‘56-sok rehabilitálása. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./

Romániában újdonságnak számító biotechnológiai kutatásokra kapott több mint egymillió eurós támogatást a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai Műszaki és Társadalomtudományok Tanszéke. Így a Sapientia kutatói az országos biotechnológiai kutatások közül háromnak a vezetői. Dr. Lányi Szabolcs, a tanszék professzora elmondta, az Országos Kutatási Programban (CNMP) meghirdetett tudományos pályázati kiírás teljes összegének 4 százalékát nyerték el. „Olyan labortechnikákat alkalmazunk a kutatás során, amely ez idáig egyedülálló Romániában, és külföldön is ritkaságnak számít” – magyarázta Ábrahám Beáta adjunktus, a projekt vezetője. „A pályázaton nyert pénz segítségével néhány százezer euró értékben műszereket és más szükséges anyagokat vásárolunk majd” – tette hozzá Lányi professzor. Olyan hároméves projektről van szó, amelynek során kutatásokat folytatnak enzimtervezés, irányított evolúció, talajfeljavítás terén. A tanszék a három új projekten kívül tíz másik országos kutatásban is partner. Nemcsak ez a projekt, hanem a tanszéken működtetett két szak, a környezetmérnöki és élelmiszermérnöki szakok is újdonságnak számítanak Romániában. A Sapientia 2002-ben célul tűzte ki, hogy a jövőt szolgáló, új piacot teremtő szakokat hoz létre. Lányi professzor szerint a biomérnöki szak a 21. század mestersége. Az ezelőtt hat évvel alapított környezetmérnöki és élelmiszermérnöki szaknak akkor még a román egyetemeken sem volt hagyománya. A két mérnöki szakot még nem akkreditálták, ugyanis ez csak nyolcéves működés után lehetséges. Végzett diákjaik a bukaresti műszaki egyetemen diplomáztak. A biomérnöki képzés eredményességét bizonyítja az is, hogy sikerült kinevelni már egy olyan szakembergárdát, akik képesek ilyen tudományos projekt lebonyolítására, mint amire most kaptak esélyt. /Székely Zita: Kutatásban vezetnek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 25./

Az eltelt évek alatt több hasznos témájú és közérdekű könyv gyűlt össze Sepsimagyarós falucska református egyházánál. Mintegy háromszáz kötetet a Marosvásárhelyen élő Fodor Sándor nyugalmazott tanár adományozott még 2003-ban. Ugyancsak az ő szerkesztésében jelent meg egy Sepsimagyarósról szóló falufüzet, ebben az évben pedig Marosvásárhely város turistakalauza. A falu olvasni szerető és érdeklődő emberei a falufüzetből ingyenes példányt kaptak. A szeptember végén megtartott falutalálkozó alkalmával Fodor Sándor, akinek gyermekkori évei kötődnek ehhez a faluhoz, újabb könyveket adományozott. Így Szász Csaba református lelkész kezdeményezésére megalakították, és ünnepélyes keretek között felavatták Sepsimagyarós református egyházi könyvtárat. A könyvtárnyitás napján ezer kötetet tartottak számon. Nevet is kapott a kis téka, az egyházához mindig hű, néhai id. Kese Kálmán (1921–2007) kántor nevét viseli, aki hosszú időn át volt a kis falucska közművelődési életének mozgatója, a helyi vegyes kórus karmestere. /Kisgyörgy Zoltán: Református egyházi könyvtár Sepsimagyaróson. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./