Felvették a Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ) az Európai Néppártba – jelentette be brüsszeli sajtótájékoztatóján Pásztor István, a VMSZ elnöke. Szavazati joggal járó tagságot kaptak, annak ellenére, hogy a tagság kezdeti szakaszában a Néppárt hivatalosan megfigyelői státusnak nevezi az új tagpárt jogállását. A VMSZ vezetője arra számít, hogy e befolyásos pártcsaládba kerülve növekszik a Vajdasági Magyar Szövetség súlya, és kinyílik számára a politizálás lehetősége az európai színtéren is. „Erre nagy szükség van, mert a vajdasági magyar közösséget ma is komoly veszélyek fenyegetik” – tette hozzá. Az egyik ilyen veszélyt abban jelölte meg, hogy a koszovói rendezés során újabb menekülthullám indulhat el a dél-szerbiai tartományból. További veszély az, hogy a január elsején életbe lépő EU-szerb toloncegyezmény alapján az azt követő 15 hónap során több tízezer embert – túlnyomó többségben koszovói származású romát – fognak kitoloncolni az Európai Unió területéről Szerbiába. „Attól tartunk, nehogy ezek az emberek a Vajdaságban telepedjenek le, azokban a térségekben, ahol mi élünk, mert ezzel még jobban megváltoznának a nemzetiségi arányok” – fogalmazott Pásztor. Jelenleg a Vajdaságban a rendőrség összeírja az üresen álló házakat. /Felvették a VMSZ-t az Európai Néppártba. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./

Beidézték a bukaresti Legfelsőbb Bíróságra Tőkés László püspököt, független európai parlamenti képviselőjelöltet a Lorántffy Zsuzsánna Református Gimnázium sportpályája ügyében. A feljelentést a Szentháromság ortodox parókia lelkésze, Florian Puscas tette, amiért a reformátusok behatoltak a tőlük elorzott sportpályára. A tárgyaláson Tőkés László ügyvédje, Kolozsi Árpád jelent meg, aki elmondta: a tárgyalás lezajlott, a felperes jogi képviselője alpári módon viselkedett, olyasmiket állítva a püspökről, amik annak nem róhatók fel. Az ortodox egyház ügyvédje egyebek mellett közönséges bűnözőnek, notórius bajkeverőnek, antiszociális elemnek próbálta beállítani Tőkés Lászlót, az 1989-es román forradalom szikráját. Időközben a román sajtóban újabb és újabb Tőkés Lászlót mocskoló, őt politikai törtetőnek, feszültségszítónak, haza- és nemzetárulónak beállító cikkek jelennek meg, mintegy megrendelésre. /Beidézték és rágalmazták Tőkés Lászlót. = Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 10./

Horváth Levente alprefektus kíséretében Kisiratosra érkezett Borbély László miniszter. Almási Vince polgármester körbevezette a közelmúltban teljesen felújított községházán, ahol folytatódtak a megbeszélések a község, illetve az RMDSZ színeiben tisztséget nyert polgármesterekkel, alpolgármesterekkel, tanácsosokkal. A kisiratosi sportcsarnok előtt – amely Arad megyében ötödikként készült el – az óvoda és iskola diáksága a tanári karral együtt várta a minisztert. Almási Vince polgármester elmondta: amióta Kisiratos újra község lett, hatalmas léptekkel indult el a fejlődés útján, utakat köveztek, beindult az ivóvízprogram, felújították a bekötő utat, a községházát, központi fűtést szereltek az iskolába. Borbély László előbb magyarul, majd románul adott hangot véleményének: Kisiratos megérdemli a sportcsarnokot. /Balta János: Sportcsarnok-avatás Kisiratoson. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 10./

,,Vigyétek tovább hittel a mireánk kimért terheket... ” – Sütő András, Beke György, Domokos Géza után így intett búcsút dr. Csiha Kálmán, Belső-Erdély egyik legkiválóbb református püspöke, méltó utóda a legnagyobbaknak. Csiha Kálmán íróember is volt, sőt, költő, ki tartózkodó szerénységgel szólt írói ténykedéséről. Sokat próbált ember volt: a hitét és közösségét szolgáló, azért minden körülmények között cselekvő papi ember igazi példaképe, ki meggyőződéséért – lehet, hogy teljesen ártatlanul és indokolatlanul – súlyos börtönéveket, megalázó kényszermunkát szenvedett el. Magyari Lajosnak barátja, közeli ismerőse volt évtizedekig az elhunyt püspök. Ismeretségük 1967-től datálódik, amikor Csiha Kálmán a két Küküllő közötti Gogánváralján szolgált, az elfeledett magyar szórványszigetben. Dr. Csiha Kálmán nagy, építő püspöke volt az erdélyi reformátusoknak, templomok újultak meg, vadonatújak épültek, alapozódtak, gyülekezetek nyertek új életet, újak alakultak. /Magyari Lajos: Búcsú Csiha Kálmántól. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./

Hatvanéves korában elhunyt Mózsi Ferenc János költő, irodalomszervező /Budapest, 1947. jan. 4. – Budapest, 2007. nov. 6./, a Chicagóból másfél évvel ezelőtt hazatelepült alkotó. A költő 1970-ben Belgiumba távozott, s a leuveni egyetemen tanult. 1974-ben az Egyesült Államokba költözött, 1978 óta Chicagóban élt, ott indította el 1980-ban és szerkesztette a Magyar Szivárvány irodalmi folyóiratot. Nevéhez fűződik A képzelet kertjeiben (Los Angeles, 1974), a Földközelben (New York, 1977), az Idegkötélen (Chicago, 1980), az Imantra (magyar és angol nyelven, Chicago-Toronto, 1989, Budapest, 1994), A remény epileptikája (Chicago-Budapest, 1992), valamint a B-irodalmam (kétnyelvű, Chicago-Budapest, 1997) című kötet. /Elhunyt Mózsi Ferenc János költő. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./

A Kolozsvár Társaság november 7-én ünnepelte a 75 éves Banner Zoltán művészettörténészt, költőt, előadóművészt, akivel a békéscsabai Elek Tibor, a Körös Irodalmi Társaság elnöke, a Bárka című irodalmi folyóirat főszerkesztője és Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke, a Korunk főszerkesztője beszélgetett. Bemutatták az Örvendjetek, némaság lovagjai! /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/ című, frissen megjelentetett kötetet is, amely az előadóművész pódiumnaplóját tartalmazza. Banner Zoltán a hajdani kolozsvári Utunk irodalmi-művészeti hetilapnál mintegy harminc éven át dolgozott, előbb szerkesztőként, majd művészeti rovatvezetőként, egészen Békéscsabára való átköltözéséig, ahol főmuzeológusként, illetve a Kőrösi Csoma Sándor Főiskola vizuális nevelési tanszékének tanáraként tevékenykedett, ugyanakkor a Bárka folyóirat munkatársa is. Banner Zoltán elmondta: az Utunknál dolgozva megismerkedett az akkori erdélyi művészeti élettel, amely rendkívül eleven volt, és fokról fokra felmérte, hogy az erdélyi magyarság számára a túlélést nem csak az anyanyelv és az irodalom jelenti, a vizuális művészeti nyelv legalább olyan fontos. Ettől kezdve szinte programmá vált számára a képzőművészeti szakírás, amely területen, mint mondta, sajátmaga képezte magát. Sokáig kereste a pályáját, sok minden érdekelte, ezért vonul végig az életén a három főszakasz: a művészeti szakírás, a pódium, valamint a szerkesztői munka. A beszélgetés után Kozma Mária, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó szerkesztője fontos kordokumentumként jellemezte az általuk kiadott pódiumnaplót, amely – mint mondta – ajándék a kiadó számára, és örülnek, hogy ezzel a kötettel köszönthetik a 75 éves Banner Zoltánt. A rendezvény versműsorral zárult, az előadóművész kolozsvári kötődésű verseket és írásokat válogatott össze, előadása nagy sikert aratott a közönség körében. /Köllő Katalin: Banner Zoltánt ünnepelték a Kolozsvár Társaságnál. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

A nagyváradi Matyi Műhely Bábszínház az Aradi Kamaraszínház bábelőadásainak keretében október közepén már lebonyolított egy sikeres, háromnapos turnét Arad megyében, a jövő héten újra megérkezik, ezúttal négynapos sorozatra. Mostani előadásuk szintén a Benedek Elek Jégország királya című meséjéből készült zenés bábjáték, tervezte Tolnay Tibor, bábszínpadra alkalmazta és rendezte Meleg Attila. /A Matyi Műhely ismét Arad megyében. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 10./

Akkor válik lehetségessé egy újabb koalíciós együttműködés a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Demokrata Párt (PD) között, amennyiben a PD-nek Traian Basescu államfő akaratától függetlenül cselekedni képes vezetője lesz – jelentette ki Calin Popescu-Tariceanu kormányfő, a PNL elnöke. Szerinte közeledés figyelhető meg a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a PD között, nehéz megjósolni, hogy miként lehetne újrakezdeni a demokratákkal való együttműködést. Emil Boc, a Demokrata Párt elnöke elmondta: a demokratáknak nem áll szándékukban árulást elkövetni. „A tulajdonképpeni áruló a kormányfő, aki annak ellenére, hogy a segítségünkkel lett miniszterelnök, eljátszotta a D. A. Szövetség és Traian Basescu államfő bizalmát” – nyilatkozta Boc. /Nagy B. István: /Tariceanu: Basescu-függő a PD. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./

Tőkés László független EP-képviselő-jelölt november 10-én Kolozs megyében folytatta kampánykörútját, amelyre ez alkalommal a Fidesz részéről Németh Zsolt kísérte el. A püspök Magyarfenesen és Aranyosegerbegyen találkozott a választókkal, az esti órákban Désen lakossági fórumon vett részt. Magyarfenesen a püspök az őt jelenlétükkel támogató értelmiségiek láttán megjegyezte: ezekből összeállhatna a brüsszeli nagykövetség, amelyet az EP-be való bejutása esetén kíván létrehozni. Juhász Tamás professzor az egyházi autonómiát testesíti meg, Csetri Elek történészprofesszor a hiteles erdélyi magyar történelmet és az egyetemi életet, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a határok feletti nemzetegyesítést, Csép Sándor televíziós szakember a magyar médiát, a püspököt fogadó Okos István lelkész és Bárdos Csaba volt alpolgármester a helyi érdekeket, a magyar közösséget jeleníti meg, Szilágyi Zsolt pedig a kigombolt ingű temesvári forradalmárokat juttatja eszébe, sorolta Tőkés László. Németh Zsolt szerint az erdélyi magyarság az elmúlt másfél évtizedben nem folytatott önálló külpolitikát, ez viszont megszülethet most az EU-ban. Ha így lesz, az visszahat majd a közösség követeléseire – az autonómia, az egyetem vagy az egyházi ingatlanok visszaszerzése ügyére. Ezt a politikát olyannak kell művelni, aki eddig is ezt tette, aki a legalkalmasabb erre – mondta a magyarországi politikus. /Közéleti találkozó Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

A Krónika 8. születésnapja alkalmával szervezett olvasótalálkozó gyergyószentmiklósi állomásán Petres Sándor, a Hargita Megyei Tanács alelnöke kijelentette: a három héttel ezelőtti Tőkés László-találkozó helyszíne – eredetileg a Salamon Ernő Gimnázium díszterme – azért változott az utolsó percben, mert az RMDSZ részéről valaki „leszólt” az iskolaigazgatónak. Petres sajnálatosnak nevezte a történteket, annál is inkább, mivel az RMDSZ tarthatott a gimnáziumban kampányülést. Csíkdánfalván az olvasók javasolták, jobban figyeljenek a vidéki értelmiségre, az iskolákra. Csíkkarcfalván és Csíkszentkirályon elsősorban azt latolgatták hogyan lehetne mozgósítani az otthonmaradókat. /Krónika-karaván: Hazaépítésre van szükség. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./

A rendszerváltás óta a nemzetpolitika folyamatos illúzióvesztésének vagyunk tanúi, és ebben az EU-s csatlakozás sem segített – jelentette ki Kövér László, a Fidesz országos választmányának elnöke. „Sohasem gondoltuk volna, hogy az Európai Unió keretei közé beengedett Szlovákia félfasiszta kormányzattal fog dicsekedni, és ezen félfasiszta kormányzat intézkedéseit az Európai Unió cinkos hallgatása övezi” – mondta. A politikus szerint az államigazgatásban új alapokról kellene újjáépíteni a nemzetpolitikát. A rendezvény végén elfogadott zárónyilatkozatban a Fidelitas a határon túli magyar oktatás, valamint a vajdasági és a kárpátaljai magyarok könnyített határátlépése érdekében való kiállásra szólította fel a budapesti kormányt. A nyilatkozatban felkérték a kormányt, hogy hívja össze a Magyar Ifjúsági Konferenciát, valamint kérték a Magyar Állandó Értekezlet összehívását. Emellett szorgalmazzák, hogy a magyar diplomácia a 2010-es EU-s elnökség egyik célkitűzéseként fogalmazza meg a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó uniós szabályozás megalkotását. /Kövér László: új nemzetpolitikát! = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./

Tüntetés volt Bukarestben a diszkrimináció ellen, annak kapcsán, hogy Olaszországban és Spanyolországban az ott élő románok, illetve romániai romákkal szemben intézkedéseket foganatosítanak. A cikkírót meglepte a tüntetők jelmeze. Elfedett arccal vonultak a fiatalok. A diszkriminációt elítélő fiatalok azért fedték el arcukat, hogy a felismerhetlenségig elkendőzzék demokratikus vonásaikat. Kitől tartanak? Miért bujkálnak, ha egyszer protestálnak az emberek közötti különbségtevés ellen? A romániai cigányság dolga azóta megoldatlan, amióta felszabadultak félrabszolgaságukból a 19. század derekán. Ettől kezdve nem tudnak integrálódni. A fasizmus és szocializmus fegyelmezni akarta, erőszakot alkalmazott velük szemben, a polgári balkán-liberalizmus sorsára hagyta őket. /Sebestyén Mihály: A rosszul elfogott hír. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./ Cuza fejedelem 1865-ben eltörölte el a cigányrabszolgaságot.

Meglehet, hogy utoljára állnak itt e cella előtt, mert a Déva várában tervezett átalakítások során Dávid Ferenc emlékoszlopát máshová fogják áthelyezni. Az oszlop 97 év óta áll itt és ez idő alatt hatszor kellett újraállítani. Reméli, hogy olyan kor jön, amikor nem kell emléktábláinkat 20-30 évente újraállítani, mondta november 10-én köszöntőbeszédében dr. Szabó Árpád erdélyi unitárius püspök, a Dávid Ferenc egyházalapító emlékére szervezett hagyományos Déva vári zarándoklat alkalmával. /Gáspár-Barra Réka: Utolsó megemlékezés Dávid Ferenc közel száz éves emlékcellája előtt. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 12./

Az elhunyt Csiha Kálmán püspöktől Erdély és a világ reformátusságának kiválóságától búcsúztak november 10-én Marosvásárhelyen családtagjai, egyháza képviselői, tisztelői. Az gyászszertartáson több ezren vettek részt. Ötvös József, esperes gyászbeszédében kiemelte: a XX. század a magyarság számára a tatárjárás utáni legnagyobb megpróbáltatásokat jelentette, s hogy az erdélyi magyarság ezt túlélte, túlélhette, abban fontos szerepük volt az egyházaknak, de annak az egyháznak is, amelynek egyik legrátermettebb vezetője volt Csiha Kálmán. Bustya Dezső nyugalmazott egyházkerületi főjegyző az elhunytról szólva kiemelte, a legnagyobb megpróbáltatások idején sem feledte küldetését: „Igazi építő volt, templomok sora s gyülekezetek sokasága termett az Úr által rászabott idő alatt, annak ellenére, hogy rácsokat, akadályokat is gördített eléje, amelyeken mindig áthatott az Isten igéje, s erőt adott neki a folytatáshoz. ” Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, majd Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke mondott még beszédet. /Király K. László: Elbúcsúztak Csiha Kálmántól. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./

A Berlinben élő Balla Bálint szociológus professzor, nyugalmazott egyetemi által szerkesztett 50 év (1956–2006) című kötetet Kolozsváron mutatták be. A Kolozsvár Társaság székhelyén tartott előadásában elmondta: a forradalom annak idején világesemény volt, és a magyarság XX. századi képét nagymértékben formálta és meghatározta. A könyv átfogóan vizsgálta a forradalom kisugárzását az egész Kárpát-medencére. Az előadás után az érdeklődők a Gond és hitvallás 1956 című emlékkiállítás megnyitóján vehettek részt a Korunk Galériában. Benkő Andrea, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, a kiállítás szervezője elmondta: a tavalyi, fél évszázados évfordulóra készült kiállítás kisebbített változatát hozták Kolozsvárra. A korabeli újságok reprodukcióitól a börtönökben írt versek másolatán keresztül, az ötvenedik évfordulón megjelent írásokig a kiállítás igen átfogó képet nyújt a korszak eseményeiről. /Nánó Csaba: Elbukás, morális győzelem. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./

November 11-én véget ért 13. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. Az egyik magyarországi vendég, Závada Pál író, a Jadviga párnája szerzője készülő, a 20. századi magyar történelem fontosabb pillanatait megrajzoló regényéből olvasott fel részletet. Az irodalmi esten jelen volt még Szabó T. Anna kolozsvári származású költő, valamint Várady Szabolcs, aki a 60. születésnapjára összegyűjtött írásait tartalmazó kötetéről beszélt. A könyvvásáron a Pallas Akadémia idei terméséből mutatták be Mircea Dinescu Szegek, ebek és szúró darazsak című politikai szatíra-kötetét Váli Éva fordításában. Ugyanott jelent meg Benkő Levente és Papp Annamária Magyar fogolysors a második világháborúban című nagyszabású munkája. A Kriterionnál látott napvilágot Szász István Tas Beszédes hallgatás című kötete, az egykori kolozsvári Hitel folyóiratról. A Mentor Kiadó többek közt Kincses Elemér Soha című regényével, Nagy Attila Café Flamingo és Fazakas Attila Őszi halrajok című versesköteteivel mutatkozott be. A Tamási Áron születésének 110. évfordulójára szervezett felolvasó maraton már az első napon érdektelenségbe fulladt. /Antal Erika: Könyvek és szerzőik. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./

November 12-én a Temesváron tartott sajtótájékoztatón Csókási Eszter, a Duna–Körös–Maros–Tisza Fejlesztési Ügynökség ügyvezető igazgatója és Constantin Ostaficiuc, a Temes Megyei Tanács elnöke, bemutatták az INTERREG III/A határon átnyúló együttműködési program két kiemelkedő projektjét. Az ERIC – Eurorégiós Információs Központ célja egy átfogó regionális adatbázis létrehozása, amely tartalmazza a térségről szóló valamennyi ismeretet és a potenciális fejlesztési lehetőségeket. A program keretében létrehoztak egy négynyelvű – magyar, román, szerb és angol –, az eurorégió életéről híreket szolgáltató eurorégiós hírügynökséget, a www.ericinfo.eu internetes hírportált. A Tematikus turisztikai útvonalak a DKMT Eurorégióban című projekt célja a magyarországi Dél-Alföldi Régiót, a romániai Nyugati Régiót és a Szerbiához tartozó Vajdaság Autonóm Tartományt magába foglaló 70 000 négyzetkilométernyi, 5,4 millió összlakosságú eurorégió közös elemeket tartalmazó turisztikai potenciálját megismertetni a nagyvilággal. /Pataki Zoltán: Ötmillió embernek a DKMT eurorégióban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 13./

„Amikor majd megírják Románia igazi történelmét, abban méltó helyet kell kapnia 1987. november 15-ének. Mély tiszteletem mindazoknak, akik fellázadtak, akik meghaltak, és akik emiatt szenvedtek” – jelentette ki november 12-én Brassóban Emil Constantinescu volt államfő a brassói zendülés huszadik évfordulója alkalmából a megyei tanács – 1989 előtt a Román Kommunista Párt és a néptanács Brassó megyei székháza – falán elhelyezett emléktábla leleplezésén. Constantinescu szerint a főhajtással az állam is adós. November 12-én a Brassó Megyei Tanács székházában tartott ünnepi gyűlésen a megyei önkormányzat díszoklevéllel és fejenként 1500 lejes prémiummal ajándékozta meg a brassói November 15. Egyesület 84 tagját. 1987. november 15-én Brassóban tízezrek tüntettek a pártszékház előtt. Dél körül már harmincezres tömeg tüntetett Nicolae Ceausescu pártfőtitkár és a kommunizmus ellen, Ceausescu-portrékat és pártzászlókat égettek el. A megtorlás során a milícia és a szekuritáté verőlegényei több száz embert kínoztak meg. A zendülésben résztvevők közül 61 személyt ítéltek el, akiket más megyékbe deportáltak, 27 főre pedig kényszerlakhelyet róttak ki. A vallatásokon megkínzott emberek közül 14-en haltak meg a zendülés óta eltelt években. „A megtorlás azonban másokat is érintett, hiszen a kommunista hatóságok húsz társunknak a feleségét is arra kényszerítették, hogy férjével együtt száműzetésbe vonuljon, vagy váljon el” – egészítette ki Florin Postolachi, a zendülés egyik résztvevője, a brassói November 15. Egyesület elnöke. Brassóban november 15-csütörtökön nemzetközi kerekasztal-beszélgetésen méltatják a húsz évvel ezelőtti eseményt, és bemutatják a visszaemlékezéseket tartalmazó November 15-e című emlékkötetet. /Benkő Levente: Emlékezés a zendülésre. = Krónika (Kolozsvár), nov. 13./

Magyarország schengeni csatlakozásával a magyar-magyar kapcsolatban kihívás keletkezik – mondta Kiss Péter kancelláriaminiszter, miután november 12-én fogadta a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnökét. „Ez a kihívás azt jelenti: hogyan lehet azokkal a határon túli magyar kisebbségekkel fenntartani a kapcsolatot, akik számára a schengeni határ kötelezettségeket teremt” – mondta Kiss Péter. A kancelláriaminiszter emlékeztetett: már korábban bejelentették, hogy a Szülőföld Alap módosításával újabb támogatási formát léptetnek életbe: a kapcsolattartás támogatására. Ez elsősorban Kárpátalja és Vajdaság esetében jelent lehetőséget arra, hogy a korlátozó intézkedésekkel szemben támogatni tudják a kapcsolattartást. Pásztor István, a VMSZ elnöke a megbeszélést követően úgy fogalmazott: „a két ország közötti kapcsolat messze nem olyan szinten van, nem bontakozott ki olyan mértékben, mint ahogy az lehetséges volna”. Józsa László, a vajdasági magyarok országos kisebbségi önkormányzataként működő MNT elnöke közölte: a találkozón jelezték Kiss Péternek, hogy az államközi kisebbségi vegyes bizottsági ülések megtartásának további szorgalmazására van szükség. /Újabb kihívás a magyar–magyar kapcsolatokban. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 13./

„Életre keltik” egy Budapesten nyíló kiállítás keretében Blattner Géza, „a modern európai bábjátszás atyjának” figuráit. A magyar tudomány ünnepe alkalmából november 15-én nyíló tárlat a művész életművét tárja a közönség elé. A látogatók nemcsak a Blattner-hagyaték legérdekesebb darabjait, hanem a művész egyik, a világon egyedülálló, ám megsemmisült billentyűsbábjának rekonstrukcióját is megcsodálhatják. Blattner Géza munkássága során a bábjátszásban rejlő új művészi és technikai lehetőségeket kutatta. 1925-ben Párizsban telepedett le, ahol az ott élő magyar ipar- és képzőművészekkel létrehozta az Arc-en-Ciel (Szivárvány) Bábszínházat. Az Arc-en-Ciel a modern európai bábjátszás legfontosabb kísérleti műhelye lett. /Modern bábok tárlata. = Krónika (Kolozsvár), nov. 13./

Eddig a Szabadságot, mint sokoldalú és igényes lapot, éveken keresztül el lehetett olvasni bárhol a nagyvilágban, interneten. Az archívumból lehetett megkeresni az emlékezetes, tartalmas cikkeket vagy információkat. Mindezt most hirtelen maga a Szabadság szüntette meg, megváltoztatva az eddigi formát, elektronikus úton csak csipegetés kerül az olvasóhoz. Az archívum sem található. /Malin Ede: Onlájn, de meddig? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./ A kifogásokra a főszerkesztő válaszolt, mondván, a lap továbbra is felkerül az internetre. Az archívumot hozzáférhetővé teszik. /Kiss Olivér: Webszabadság, mértékkel. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

Nem szavaztak Pimen és Casian ortodox püspökök ügyében a Szekuritáté Archívumát Átvilágító Bizottság (CNSAS) ülésén. A két püspök dossziéja heves vitát váltott ki a testületben, források szerint Csendes László elnök lemondással is fenyegetőzött a vita hevében. A CNSAS közleménye szerint kilenc, az igazságszolgáltatásban alkalmazott személyről derült ki, hogy besúgó volt. Nevük elhallgatását kérő források szerint ebből hét bíró és ügyész, de nincsenek magas beosztásokban, vidéki törvényszékeknél, illetve ügyészségeknél dolgoznak. Az átvilágító testület jelenleg több mint 600 ügyész és bíró múltját kutatja, és ha megállapítják az együttműködés tényét és ítéletük érvényben marad, akkor az érintett személynek le kell mondani beosztásából. Jelenleg egyetlen fontos beosztású – a Legfelsőbb Bírói Tanács tagja – személyről derítették ki, hogy együttműködött. Florica Bejenariu azonban megóvta a döntést, az ügy bíróságra került. Időközben a CNSAS is módosította döntését, az új szavazás eredménye ellentmondott az elsőnek. /I. I. Cs. : Bírákat világít át a CNSAS. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./

Litván György, a budapesti ‘56-os Intézet egykori igazgatója az 1980-1990-es években több ízben kutathatott a francia külügyminisztérium levéltárában. Az 1956-1957-ben Magyarországon működő francia diplomaták által az akkori helyzetről és eseményekről hazaküldött, együttérző jelentések elolvasása késztette 1993 decemberében az alábbi sorok megírására. Az akkor nem publikált cikk most került elő az egy éve elhunyt történész irathagyatékából. Az Élet és Irodalom 45. száma közli Litván György: Párizsból nézve című, 1993. decemberéből való írását. Ebben írta: „Emlékezhetünk, mennyi találgatás hangzott el az utóbbi egy-két évben az 1957. augusztusi úgynevezett ENSZ-tiltakozásról, amelyben a magyar írótársadalom csaknem minden számottevő tagja – igaz, néhány jelentős kivétellel – aláírásával foglalt állást az »ötös bizottság« jelentésének az ENSZ közgyűlésén való napirendre tűzése és tárgyalása ellen. A ma is élő aláírók emlékezete elmosódott, írott dokumentum pedig ez ideig nem került elő arra vonatkozólag, miként tudott a hatalom viszonylag gyorsan és csöndben ennyi – és ilyen! – aláírást összegyűjteni. Nos, a budapesti francia diplomaták tudni vélték a titkot, s jelentéseikben Párizzsal is tudatták. Egyrészt leírták, hogy Orbán László, az MSZMP kulturális és tudományos osztályának akkori vezetője, tekintélyes írók egy csoportja előtt újabb írópereket helyezett kilátásba arra az esetre, ha megtagadnák az aláírást. Másrészt, amikor egyes írók módosítani, szelídíteni akarták a brutálisan »ellenforradalmazó«, rendőri szöveget, a franciák értesülése szerint felállt Tamási Áron, az előző évi Gond és Hitvallás egyik szerzője, s kijelentette: éppen azzal tehetjük nyilvánvalóvá, hogy erőszaknak engedtünk, ha tőlünk minél idegenebb szöveget írunk alá minél egyöntetűbben, minél nagyobb számban. /b. d. : Minél idegenebbet, minél egyöntetűbben. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./

Torockón, Várfalván és Négyfaluban járt a Krónika napilap karavánja. Torockón voltak, akik úgy érezték, a sajtó csak ritkán foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyek a helybelieket, a közösséget foglalkoztatják. Nem szól például a Fehér megyei magyar szigeten történő telekfelvásárlásokról, az illegális építkezésekről, amelyekben az évek során a község RMDSZ-színekben megválasztott vezetői is cinkosok voltak. Veres Rudolf torockói polgármester próbálta megmagyarázni a helyzetet: elődeitől örökölte az engedély nélkül épített hétvégi házak ügyét. Várfalván a növénytermesztéssel kapcsolatos információk közlését kérték a felszólalók. Négyfaluban a Csángóházként ismert, nemrég átadott evangélikus közösségi házban elmondták, egyesek késve kapják meg postán a lapot. András József plébános úgy fogalmazott: élete végéig hálás lesz a Krónikának, amely a Hunyad megyei Brádon teljesített szolgálatának éveiben segítsége volt a magyar nyelvvel és kultúrával való kapcsolattartásban. /Krónika-karaván: Segítség a nyelvvel való kapcsolattartásban. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./

Dr. Garda Dezső képviselő, erdőügyi szakpolitikus és történész elégedetlen. Kemény szavakkal marasztalta el a Hargita megyei állami erdészetet, amiért ,,formálisan” tesz csupán eleget a törvény előírásainak.,,Akinek erdeje volt, annak a csutakos területeket adják vissza, akinek legelője volt, az erdőt kap vissza, ráadásul nem, miként kellene, a régi helyén, hanem másutt. ” A zűrzavar nem csökken, mindez hatalmas népi elégedetlenséget szül. Jórészt a közbirtokosságokon belül is klikkek kezébe kerül a hatalom, azok önző módon bánnak a közössel. A legbotrányosabbnak: a tulajdonosok jó része azért esik el a visszaszolgáltatástól, mert nem egy helye „eltüntették az aktákat. Az 1946-os gyergyói erdészeti regiszter például szőrén-szálán eltűnt. Szabályos bűntényről van szó, ellopták. A lopást kinyomozta a rendőrség, de a tettesek felelősségre vonása elmaradt. ” Másik visszaélés az, hogy ,az épületeket, erdészházakat, székházakat nem akarja visszaszármaztatni az állami erdészet. Garda Dezsőnek tudomása van arról, hogy tavaly három ellenőrzést is folytattak a központi szervek, mindhárom esetben ,,hatalmas visszaélésekre derült fény – állítja. – Azoknak adtak úgymond vissza erdőt, akiknek semmi nem járt volna. Az illetők gyorsan kitermelték a fát, és maradt hektárak tucatjain a csutak. A korrupció felmérhetetlen! Ez visszaüt az RMDSZ-re is!” Senki nem vonja felelősségre a famaffia tagjai, védettséget élveznek a rendőrségen, a bíróságokon, a közigazgatásban. A múltat idézi fel A székely közbirtokosság /Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2002/ című kétkötetes monográfiája.,,Az 1921-es földreform, bármennyire is demokratikusnak tekinti a román történelemtudomány, a romániai magyarság számára a földbirtokok elvesztését, a mintagazdaságok tönkretételét jelentette. Ugyanakkor az erdélyi földreform kétharmad részben a legelő és erdőterület, hangsúlyosabban az erdőterület reformját jelentette, vagyis abban a művelési ágban tördelte szét a nagyobb egységeket, amelyben a kis birtoktípusok gazdaságilag nem életképesek” írta könyvében. /B. Kovács András: A famaffia védettséget élvez. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 14./

A felvidéki születésű történész, Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének igazgatója a vele készült beszélgetésben kifejtette, a Benes-dekrétumok ügyében a jelenlegi szlovákiai ellenzéki és kormánypártok között konszenzus van a tekintetben, hogy ezt a történeti kérdést semmilyen formában sem szabad újra megnyitni, még a szlovákiai magyarok állampolgári egyenjogúságát kétségbevonó esetekben sem. Az elmúlt időszakban példátlanul elmérgesedett a magyar–szlovák államközi viszony, Robert Fico szlovák kormányfő az országból való kitiltással fenyegette meg Sólyom László államelnököt. A pozsonyi parlament szeptember 20-án határozatban megerősítette a II. világháború után született Benes-dekrétumokat. A kelet-közép-európai régióban a rendszerváltás óta többféle kísérlet történt a kétoldalú államközi kapcsolatok rendezésére. Az alapszerződések rendszerének volt konszolidáló hatása. Ennek pozitív hozadékát jelentik a kisebb-nagyobb hatékonysággal működő vegyes bizottságok. Magyarország a közös kormányülések kezdeményezésével, a közös fejlesztési, válságkezelési elképzelésekkel (utóbbiak közé tartozik pl. a Roma Évtized Programja) próbálja a politikailag és gazdaságilag gyorsan integrálódó tér kölcsönös előnyeit láthatóvá tenni. A látványos gazdasági eredményeket felmutató Szlovákia számára a biztos csehországi háttértámogatás lehetővé teszi, hogy a magyarországi kapcsolatokban érzékenyen reagáljon minden negatív jelenségre. A negatív trendben 1989 után csak átmeneti javulásokat lehetett regisztrálni. Az elmúlt fél- egy évben pedig többször is a diplomáciai mélypont felé közelített a két ország viszonya. Ebben a kontextusban a rendezetlen történeti viták, történeti gyökerű kisebbségi sérelmek, lezáratlan államközi problémák (Bős-Nagymaros kérdésére), bármikor elővehetőek, és a lokális etnikai konfliktusokkal párosítva azonnal rendszerbe állíthatóak. A két ország katolikus egyházának 2006. júniusi kölcsönös bocsánatkérése, Sólyom László és Ivan Gasparovic köztársasági elnökök elakadni látszó kezdeményezése, Göncz Kinga és Ján Kubis folyamatos kapcsolattartása jelentheti a továbblépés lehetőségét. Malina Hedvig ügye egyedülállónak tekinthető. Maga a szlovák miniszterelnök szeptember végén kormánya bukását előkészítő akcióként értékelte Malina Hedvig esetét. A saját ügyét mindvégig imponáló bátorsággal kezelő Malina Hedvig valószínűleg akkor jár a legjobban, ha sikerülne teljes egészében depolitizálni, és újrakezdett eljárás keretében végére járni az őt ért fizikai bántalmazásnak. Arra a kérdésre, mi a magyarázata annak, hogy Szlovákia parlamentje törvényerőre emelte a Benes-dekrétumokat, amely alapján Csehszlovákiában a magyarokat és a németeket megfosztották állampolgárságuktól, kitelepítették és kényszermunkára hurcolták őket a kollektív bűnösség elve alapján, Szarka László hangsúlyozta, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács láthatóan szeretné néhány szimbolikus döntéssel, törvénnyel korrigálni a két Dzurinda-kormány nyolc éve alatt kialakult toleránsabb nemzetiségpolitikai kontextust. Ennek politikai céljai között az MKP marginalizálása is szerepel. A jelenlegi kormány miniszterelnök-helyettese, a Szlovák Tudományos Akadémia egykori alelnöke, Dusan Caplovic az 1990-es évek végén már könyvet jelentetett meg arról, miként kellene „gátat emelni” az MKP szlovákiai politikai szerepvállalásának. A Selye János Egyetem, vagy a felvidéki magyar közoktatás elleni politikai támadások mögött elsősorban a kormányhoz tartozó nacionalista erő, a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt áll. Egy, Magyarországra, valamint a dél-szlovákiai, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági magyar közösségre kiterjedő reprezentatív szociológiai felmérés gyorsjelentése készül el a napokban, amelyet november 15-én mutatnak be. Ebből az látszik, hogy a dél-szlovákiai magyarok egyre nagyobb része tanul meg élni az Európai Unió által kínált munkaerő-piaci, tanulási, kapcsolattartási lehetőségekkel, ugyanakkor egyre tisztábban látja, hogy az Európai Unió önmagában semmit sem old meg. Szarka László Caplovic miniszterelnök-helyettes kérésére elvállalta cseh, lengyel és ukrán kollégákkal együtt a szakértői felkérést a szlovák kormány nemzetiségi tanácsában. A tanács lehetőséget teremt arra, hogy a szakértők különböző kezdeményezéseket tegyenek, amelyek a kisebbségek helyzetének különböző területeiről, a hiányzó jogi szabályozás lehetőségeiről adhatnak konkrét képet. A februárra tervezett első, tényleges munkaülésre szakmai javaslatot fog kidolgozni, amelyek elsősorban a kisebbségi törvény hiányából adódó tisztázatlanságokra, a kisebbségek politikai országos, megyei és lokális képviseletére, valamint a kisebbségi oktatásügy, kultúra helyzetére irányul. /Rostás Szabolcs: Eltüntetni a történelmi csontvázat. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./

Második otthonát avatta november 13-án a vajdahunyadi magyar közösség: hét év alatt immár a második épületét sikerült felavatni a vajdahunyadi Magyar Háznak. Úgy nézem, itt van mindenki azok közül, akik 1989 decemberében RMDSZ-t alapítottak Vajdahunyadon és mindazok, akik később úgy érezték, ez már nem elég: művelődési, ifjúsági szervezetek kellenek – emlékezett avatóbeszédében Winkler Gyula, akit elsősorban a ház megálmodója és megvalósításának fő támogatójaként üdvözölték a vajdahunyadiak. A Magyar Ház első épületét a testvérváros Szombathely önkormányzatának támogatásával sikerült elindítani. A továbbépítésbe besegített az Illyés Közalapítvány, a Communitas Alapítvány is. Az első Magyar Házban folytatott tevékenység hét év alatt túlnőtt a falakon. Az új, tágas “testvérépületben” egy 60-80 személyt befogadó konferenciateremre nyílik az ajtó. Az Új Magyar Szó napilap fotókiállítását nyitották meg az avatóünnepség alkalmával. Az új épület emeleti részén klubhelyiséget, vendégszobákat alakítottak ki. /Gáspár-Barra Réka: Bővülő Magyar Ház Vajdahunyadon. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./ November 13-án a frissen felavatott vajdahunyadi Magyar Házban zajlott az RMDSZ kampánya, Winkler Gyula, Bíró Rozália, Kelemen Hunor és Borbély Károly az érdeklődők kérdéseire válaszolt. /Hármas esemény Hunyadon. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./

Hódmezővásárhelyen az 1956. évi magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából rendezett városi megemlékezés kiemelkedő sikerére tekintettel közgyűlési határozat szintjére emelték a Nemzeti Emlékezés Hetének gondolatát. A közgyűlési határozat értelmében ezután minden év október 23. napját követő hét városi programját ennek a gondolatnak a jegyében alakítják, s az ebben az időszakban szervezett rendezvényekbe bevonják a diákokat. Az élő ‘56-osok, a Gulagot, a II. világháborút megjártak és a Fehér Gárda mozgalomban részt vett túlélők – az utóbbinak halálbüntetéssel sújtott áldozatai is voltak – személyes emlékeikről tartanak beszámolókat. Dr. Grezsa István Németh László szavait idézte: ,,Az ifjúságnak joga, hogy az élet igényeit és eszméit újrafogalmazza. A halál ott kezdődik, ahol erről a jogáról tudatlanságból vagy a könnyebbet keresve lemond. ” A hódmezővásárhelyiek kezdeményezik, hogy minden Kárpát-medencei magyar település szervezze meg a magyar nemzeti emlékezet hetét október 23. nemzeti ünnepéhez kötődően. „Át kell építenünk társadalmunk hatalmi struktúráját – idézik ismételten Németh Lászlót –, hogy a gerinc megint a test középpontjába kerüljön, s olyan vezérlőréteget kell uralomra juttatnunk, amelynek tudomása van a testről és helyzetéről. ”Hódmezővásárhelyen a közgyűlésen az anyaország határain kívül élő magyarok hagyományőrző és kulturális programjainak támogatására 28 ügyben döntöttek. Erre a célra 18 millió forintot különítettek el. /Sylvester Lajos: A Nemzeti Emlékezés Hete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 14./

Románia választás előtt áll. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ezért tett olyan megállapításokat, amelyek a romániai EP-választásokhoz kapcsolódnak. Kifejezte aggodalmát amiatt, hogy a romániai magyarság brüsszeli képviselet nélkül maradhat. Gyurcsány hazai riválisa, Orbán Viktor részt is vesz az egyik jelölt kampányában. Gyurcsány nyomatékosan leszögezte: a román államelnök által „felügyelt” Demokrata Pártot tartja felelősnek amiatt, hogy a kormánykoalíció kialakításakor ígéretesen indult, és a 2005-ös bukaresti közös kormányülésen még hangsúlyos kérdésként napirenden levő romániai kisebbségi törvény zátonyra futott. Azt már csak hozzágondolhatta a magyar miniszterelnök, hogy ugyanazt a Traian Basescut terheli a felelősség, „amiért Tőkésék eléggé kikupálódhattak ahhoz, hogy zsarolási pozícióba kerüljenek az RMDSZ-szel szemben”, állította a lap főszerkesztője. Salamon Márton László örvendetesnek tartja, hogy a kétoldalú kapcsolatokban a hangsúlyok a szimbolikus térből egyre inkább a gazdaság területeire költöznek. /Salamon Márton László: Kikupálás. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./

A Konzervatív Párt nagyszabású akciót tart november 15-én Marosvásárhelyen a Székelyföldön kisebbségben élő, s szerintük magyar elnyomás alatt nyögő románok érdekében. A rendezvényen a székelyföldi románok státusáról fognak tárgyalni. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke kijelentette, a Konzervatív Pártnak már a léte is bizonyítja, hogy milyen súlyos problémák vannak a román politikai életben, hiszen ennek a pártnak sem programja, sem céljai, sem ideológiája nem tisztázott. A magyarellenességbe kapaszkodva próbálnak szavazatokat gyűjteni. Észre sem veszik, hogy milyen ostobák, mert ha valaki szerint az erdélyi románok helyzetét külön kell szabályozni a többi románokétól eltérően, az azt jelenti, hogy Erdélynek külön státusa van. Ebből logikusan következik tulajdonképpen az, hogy a románok státusát is szabályozni kell és más közösségekét is. Ez végső soron feltételezi Erdély külön státusát Románián belül, illetve Erdély autonómiáját. A történelem kereke visszafordítható. /Mózes Edith: Markó Béla: A Konzervatív Párt valójában Erdély autonómiáját szorgalmazza. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./